Budapesti támogatás a Rhédey-kápolnának
A magyarországi Műemléki Alap segítségével újítják fel a nagyváradi Rhédey-kápolnát, az alap 30 ezer lejjel támogatja a beruházást. A Rhédey-kertben található kápolnában gróf Rhédey Lajos, volt bihari főispán, mecénás és felesége nyugszik. A telket, amelyen az állatkert is működik, a 19. század elején ajándékozta a városnak.
1741-ben került Váradra, később visszaköltözött Pestre, de azt kívánta, hogy itt temessék el. A kápolnát, amelyet azelőtt az állatkert szarvasai használtak menedékként, 2004-ben kívülről már felújították, s a most kapott 30 ezer lejből, illetve a városkasszából hozzácsapott ugyanekkora összegből idén belülről is megújulhat – közölte csütörtökön Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere egy sajtótájékoztatón, amelyen dr. Kiss Katalin, Budapest főépítésze is részt vett. Mint mondta, a kápolnában egy kis emlékmúzeumot is létre kívánnak hozni. A csütörtökön aláírt szerződés értelmében márciusban megkezdődhet a munka, amelyet év végéig be kell fejezni.
A Műemléki Alap Nagyszalontán, Marosvásárhelyen, illetve a Felvidéken és Kárpátalján is segített már jelentős épületek helyreállításában, évente egyszer ugyanis résztámogatást biztosít különböző határon túli műemlék épületek felújítására. Kiss Katalin elmondta: a nagyváradi önkormányzat által benyújtott pályázat tökéletesen megfelelt az alap célkitűzéseinek.
Ilie Bolojan polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a város számtalan műemlék épülete közül elsősorban azokat kell helyreállítani, amelyek olyan emberekhez kötődnek, akik tettek valamit a városért. A következő felújítandó műemlék a városi temetőben található Rimanóczy-kápolna lesz. Rimanóczy Kálmán és fia, a két neves nagyváradi építész munkája nyomán épülhetett fel egyebek mellett a városháza is, Várad egyik legjelentősebb építészeti remeke.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A „szürke eminenciás” visszatér
Holnapi ülésén erősíti meg tisztségében az SZKT Takács Csaba megbízott ügyvezető elnököt
„Én mindig azt hangsúlyoztam – saját példámmal is –, hogy nem a mindennapi szereplés a fontos. Nem az, hogy mindig odatolakodjunk, ahol nyilatkoztatnak, nem az, hogy ha két hétig nem írt rólunk az újság, akkor odatelefonáljunk a főszerkesztőnek, hanem hogy legyen becsülete annak a munkának, amit nem a rivaldafényben, nem a nyilvánosság előtt végzünk.
Ezeket az embereket kell felfedezzük, egyre több ilyen emberrel kell kapcsolatot teremtenünk, ezeknek az embereknek kell minél több lehetőséget teremtünk. Mert az RMDSZ nem párt, hanem kisebbségi érdekvédelmi szervezet és én erre büszke vagyok” – nyilatkozza az Új Magyar Szónak adott interjúban Takács Csaba, az RMDSZ régi-új ügyvezető elnöke.
Három év után, egy politikai konjunktúra – Kelemen Hunor miniszteri kinevezése – nyomán, ön most újra átveszi az ügyvezető elnöki teendőket. Mi az, amit most másképp kell csinálni ahhoz képest, mint ami évekkel ezelőtt volt?
– Valóban, egy olyan konjunktúra alakította ki ezt a helyzetet, amelyet megértettem, és Markó Béla szövetségi elnök kérésére meghatározott ideig elvállaltam ezt a tisztséget.
Az RMDSZ az elmúlt két és fél-három évben több választási kampányon ment keresztül, egyéves ellenzéki politizálás körülményei között kellett valamilyen módon megszervezni a Szövetség életét, és nem utolsó sorban a politikai változások és társadalmi mozgások terén is sok változást észlelhettem. Persze nem tekinthetem magam kívülállónak, hiszen ebben a periódusban is sok kérdés kapcsán jelen voltam az RMDSZ életében, például a 2008-as választási kampányt is én vezettem – szintén egy politikai konjunktúra következtében.
Mi változott az RMDSZ-ben azóta?
– Az RMDSZ húszéves múltra visszatekintő aktív társadalmi-politikai szervezet. Vannak megítélésem szerint jó irányú változások, de olyan prioritások is változtak ebben az időszakban, amelyeket megítélésem szerint szükséges lesz a következő időszakban újragondolni. Jelentős a fiatalítás az RMDSZ-ben, elmondhatom, hogy például a Szövetségi Állandó Tanácsban az átlagéletkor tizenöt évvel csökkent az öt évvel ezelőttihez képest.
Persze önmagában a fiatalítás nem elég, hanem annak az RMDSZ teljesítményében is látszania kell. A társadalomszervezésre kellene megítélésem szerint több hangsúlyt fektetni, minthogy a közösségben a nyomasztó gazdasági helyzet miatt befele fordulás tapasztalható.
Az elmúlt két hétben, mióta ezt a megbízatást elvállaltam, hangsúlyoztam ezen prioritások újra megfogalmazásának a szükségességét. Tulajdonképpen ezért is térek vissza, mert úgy gondolom, hogy ezen a téren van elég tapasztalatom, elég ismeretem, hogy segítségére legyek a Szövetségnek.
Az aradi, 2007-es kongresszuson tartott beszédében leköszönő ügyvezető elnökként azt mondta: „nekünk ma Romániában még mindig a román nacionalizmussal van a legnagyobb problémánk, nem a magyar-magyar vitával, ugyanis az uniós csatlakozással a román nacionalizmus problematikája még nem oldódott meg”.
– Ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik. Az erdélyi magyarok helyzete nagyon nagy mértékben attól függ, hogy Románia milyen ritmusban tudja kiépíteni demokratikus intézményeit, mennyire tudja stabilizálni azokat a rendszereket, amelyek megvédik az etnikai közösségeket mindenfajta visszaéléssel szemben.
Jelenleg a nacionalizmusnak nem a kilencvenes évek elején tapasztalt agresszívabb, rudimentárisabb formáival találkozik az ember, hanem a lopakodó nacionalizmus olyan formáival, mint amilyen például a régióátalakítással vagy a decentralizációval szembeni ellenállás. Arra figyelmeztettem akkor is, hogy ezek ellen a rejtett nacionalizmusok ellen Románia egészét érintő döntések meghozatala révén védekezhetünk, mert ha mi csakis magunkkal vagyunk elfoglalva, akkor nem leszünk eredményesek.
Az elmúlt két és fél-három év alatt, amíg Kelemen Hunor vezette az ügyvezető elnökséget, a legtöbb bírálat arról szólt, hogy nem lehet Bukarestből ugyanolyan hatékonyan végezni ezt a munkát.
– Az RMDSZ kormányzási eszközök révén nagyon jelentősen hozzá tudott járulni az romániai magyarság intézményeinek felépítéséhez, fejlesztéséhez. Egy ügyvezető elnöknek a politikai súlya a bukaresti jelenlét révén is nő, de ennek a jelenlétnek persze tagadhatatlanul hátrányai is voltak. Háttérbe szorult a társadalomszervezésnek az a része, amely nem a kormányzati eszközök révén történik, és ezt kell visszahozni az RMDSZ-be.
Tehát jogos a kritika, de a kormányzati eszközök kihasználásában Kelemen Hunor ügyvezető elnökként Bukarestben többet tudott tenni, mintha Kolozsvárról vezette volna a szervezetet. Kelemen Hunor bizonyított államelnökjelöltként is, és az ő kulturális miniszteri kinevezése nagyon fontos volt, mert a román közvélemény nem fogadott volna el egy kevésbé erős és fajsúlyos személyiséget, aki nem jeleníthette volna meg megfelelően az RMDSZ-t a kormányban, ebben a miniszteri tisztségben.
2005-ben, amikor – ugyanúgy, mint most – kormányra került az RMDSZ, az ügyvezető elnökség szinte „kiürült”. Most ez a veszély nem áll fenn?
– 2005-ben az RMDSZ elkövetett egy hibát, és ügyvezető elnökként ez az én hibám is volt. Az RMDSZ mindig igyekezett a szakemberek sorából megfelelő személyeket találni, amikor szüksége volt diplomatára, fizikusra, közigazgatási szakemberre, Közel-Kelet-szakértőre, nemzetpolitikában jártas emberekre.
2000-ben legalább hetven önkéntes diák dolgozott az Ügyvezető Elnökségen, és az én elképzelésem az volt, hogy a fiatalokat Communitas-ösztöndíjakkal támogatva, belőlük szakembereket nevelhetünk különböző területeken. Akik közül, amikor szükséges, kiemelhetők azok a személyek, akik adott esetben betölthetnek felelős tisztségeket. Akkor az a bírálat ért, hogy „az RMDSZ ne csináljon a fiatalokból pártkatonákat”.
Óriási hiba volt ennek a nyomásnak engedni, de ezt a hibát korrigáltuk, és most egy igen jó csapatot találtam az Ügyvezető Elnökségen. Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök itt van Kolozsváron, ugyanez a helyzet Lakatos András oktatási, Szép Gyula művelődési alelnökkel. Igaz, az önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök, Tánczos Barna régiófejlesztési államtitkárként jelenleg Bukarestben dolgozik, ő viszont a kormányban betöltött szerepét igen szerencsésen ötvözheti az RMDSZ-tisztséggel.
Takács Csabáról azt mondják, nem a szavak, hanem a tettek embere. A politikában a szavak és a tettek egyaránt fontosak, ön pedig, ha fogalmazhatok így, beérte a szürke eminenciás szerepével.
– Én mindig azt hangsúlyoztam – saját példámmal is –, hogy nem a mindennapi szereplés a fontos. Nem az, hogy mindig odatolakodjunk, ahol nyilatkoztatnak, nem az, hogy ha két hétig nem írt rólunk az újság, akkor odatelefonáljunk a főszerkesztőnek, hanem hogy legyen becsülete annak a munkának, amit nem a rivaldafényben, nem a nyilvánosság előtt végzünk.
Ezeket az embereket kell felfedezzük, egyre több ilyen emberrel kell kapcsolatot teremtenünk, ezeknek az embereknek kell minél több lehetőséget teremtünk. Mert az RMDSZ nem párt, hanem kisebbségi érdekvédelmi szervezet, és én erre büszke vagyok.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar-magyar egyeztetés a kisebbségi törvényről
Közös álláspontot igyekszik kialakítani a kisebbségi törvényről az RMDSZ és az EMNT, a nézetkülönbségek rendezése az autonómia-munkacsoport feladata, és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) várhatóan jövő heti ülése előtt igyekeznek közös nevezőre jutni — mondta el Márton Árpád, a munkacsoport RMDSZ-es társelnöke.
Legutóbbi ülésükön nem sikerült véglegesíteni a vitatott kérdések rendezését, maradtak tisztázásra váró pontok. Egyetértenek abban, hogy az autonómiatanácsoknak kétszintesnek kell lenniük — arról vita folyik, hogy helyi vagy megyei legyen-e az alsó szint, és másképp látják ezek megválasztásának módját is. Bakk Miklós, az EMNT-s társelnök szerint az alsó szinten közvetlen szavazással, az országos szinten elektorosan kellene megválasztani az autonómiatanácsot, Toró Tibor és Márton Árpád szerint szerencsésebb lenne, ha mindkét szinten közvetlen módon választanák meg a testületeket a jegyzékbe vett, magukat magyarnak valló, szavazásra jogosult polgárok. Márton Árpád úgy véli, ezeken a belső választásokon a politikai szerepet vállaló szervezetek indulhatnának, a szakmai szervezetek nem állíthatnának jelöltet.
Zajlik tehát a vita, és Márton Árpád érthetetlennek nevezte Tőkés László kifakadását, aki egy héttel ezelőtt szemrehányóan nyilatkozott arról, hogy az RMDSZ elzárkózik a kisebbségi törvényről szóló tárgyalásoktól, és a jogszabállyal önnön hatalma megerősítésére törekszik. Márton Árpád szerint a munkacsoport már azt megelőzően egyeztetett, és a törvény elfogadása éppen hogy nyitáshoz vezetne, az RMDSZ monopolhelyzetének felszámolásához.
Az autonómia-munkacsoport folytatja a tárgyalást, megkeresik azokat a pontokat, amelyekben egyetértenek, és beszélnek arról is, hol lehet javítani a jogszabályon. Kialakítanak egy minimális kritériumrendszert, és vállalják, hogy ennél kevesebbel a román pártokkal zajló alkuk során sem érik be, ezt természetesen nem hozzák nyilvánosságra, hisz akkor oda az alkupozíció — mondotta Márton Árpád.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ártalmas nacionalizmus
Hatalmas felháborodást váltott ki a románság körében, hogy hallgatólagosan átcsúszott a szenátuson az RMDSZ régióátszervezési törvényjavaslata. Politikusok, újságírók riogatnak két napja: a magyarok ismét lyukat vágnak az ország szívében, elszakítják Erdélyt (vagy legalább egy részét), kiragadják Székelyföldet. Annak, amit hallani a témáról, nincs sok köze a valós helyzethez.
Leleplezésként tálalták a konzervatívok, hogy sikerült megszerezniük a titkos dokumentumokat, melyek igazolják, a székelyföldi régió a majdani területi autonómia előszobája kíván lenni. Megtörténhet, számukra meglepő, ám ez sokszor, sok fórumon elhangzott az elmúlt években, és nem csak magyarul. Mint ahogy a jelenlegi fejlesztési régiókról is gyakorta elmondták, túl nagyok, nem felelnek meg az eredeti elképzelésnek. Így látták ezt a román megyeitanács-elnökök is, szinte tíz éve zajlik az érvelés kisebb, hatékonyabb térségek létrehozataláról. A szakmai szempontok egyértelműek voltak, ám a politikának sikerült mindig felülírnia a pragmatikus érveket, a józan elképzeléseket elsöpörték és elsöprik a nacionalista érzelmekkel túlfűtött indulatok.
Kevéssé számít, hogy fejlesztési régiók 1996 óta léteznek, és az is, hogy ezek eddig sem voltak közigazgatási egységek, de a mostani RMDSZ-es módosítások után sem válnának azzá. A háborgó politikusok úgy tesznek, mintha nem tudnák, erre az átszervezésre egészen másért van szükség. A román megyék éppen úgy igénylik, mint a magyarok, számukra éppen olyan fontos az okos besorolás, a kisebb térségekbe tömörülés, hisz ily módon több pénzt hívhatnak le, gyorsabban, eredményesebben fejlődhetnek.
Nyilvánvaló, a regionális átszervezés több módon megvalósítható. Hangzottak el javaslatok szép számmal arról, hová kellene csatolni a székelyföldi megyéket, hogy eltűnjék a magyar többség. Akad, aki moldvai megyékkel társítana, más elegendőnek tartaná Brassó vonzáskörét. Lényegtelen, hogy ez román térségeknek is kárára válna. Ha magyarkérdésről van szó, a többségnél az inkább dögöljék meg a szomszéd kecskéje is elv érvényesül.
Sok víznek kell még lefolynia a Dâmboviţán, hogy a román elöljárók nacionalista érzelmektől mentesen lássanak egy-egy ilyen jellegű kérdést, amíg elfogadják, a többségében magyarok lakta Székelyföld fejlődése nemcsak az itt élő magyarokat, de az egész országot gazdagítja, amíg belátják, az autonómia nem jelent függetlenséget, s kár saját nemzetüknek ártaniuk csak azért, hogy nehogy a fránya magyaroknak jobb legyen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar nyomkeresésről (Beder Tibor új könyve)
Tegnap délután mutatták be Sepsiszentgyörgyön Beder Tibor Apadó fájdalom című új könyvét. A kötet mintegy összegezése a szerző nagyívű utazásainak, amelyeket nemcsak földrajzi értelemben tett meg, hanem a történelmi, szépirodalmi tudományok, a népi hagyomány, a képzelet térségeiben vándorolva is. Beásta magát a magyar és más népek őstörténetébe, históriájába, szívébe-lelkébe.
Az Apadó fájdalomban már az első mondatban meghökkent: „...decretum Ugros eliminandos esse...", azaz „...elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak..." 907-ben adatik ki az egyesült európai, német-római vezetésű haderő részéről. Az Árpád honfoglaló seregei ellen induló, többszörös létszámbéli fölényű, százezres haderőt a nyugati világ számára ismeretlen harcmodorú magyar sereg legyőzi, és a pannóniai honszerzést területileg a mondák Óperenciá­jáig, azaz az Ens folyóig terjeszti ki.
Ez a metafora a továbbiakban behálózza a szerzőnk könyvét a honfoglalást megelőző, a történelmi, azaz a Szent István-i Magyarország megszületésétől a székelyföldi autonómia megteremtésének igenléséig.
Beder Tibor történelmünket és kortársi világunkat bekalandozó könyvének gerince annak a folyamatnak a feltárása, amely az egykor magyar többségű térségek históriai lefaragását és elvesztését jeleníti meg, és a mérhetetlen veszteségek ellenére a mégis megmaradás, a mégis itt maradás parancsát követi. Erdély esetében mára ez a térség főleg Székelyföldön — és a magyar határ menti övezetben — mutat fel kompakt, nyolcvan százalékban magyar tömeget. Ez képezi magyar szempontból azt a magot, amely az erdélyi magyarság belső anyaországa, erős szellemi és kulturális vára. Ezért tartatik folyamatos nyelvi, kulturális, szellemi és fizikai ostrom alatt. A szerző azért állít mércét, jelöl ki feladatsorokat, hogy ezt a több európai államnál nagyobb térséget szívünkhöz nőtt szokásrendszerével, történelmi múltjával együtt megtartsuk és megvédjük.
A történelmi és földrajzi barangolások során a tanulságos példák sokaságával mutatja be, járja körbe azt a eróziós mállást, amely a magyar etnikum felől nézvést lemarja a székelyföldi „magról" a peremrészeket. Szé­kelyföldet olyan értelemben is „körüljárja", hogy szól a Barcasági-medence népességéről és ezek históriájáról, eljut egészen Törcsvár és Fogarasföld vidékéig, északon a Beszterce környéki Szászföldig, az egykori Aranyosszék székelyeiig, és ezt a földrajzi kört a moldvai csángómagyarokkal zárja, akik ma is a leginkább ki vannak téve a történelmi szélverésnek.
A történelmi tanulságok kiszálazása közben nagy empátiával szól — már csak a családi kötelékek ürügyén is — az örmény—magyar kapcsolatokról és etnikumközi összeszövődésekről, a szászság—magyarság kettős kötődésű és szakítópróbás históriájáról, majd az etnikum majdnem teljes eltűnéséről, az új, hagymakupolás honfoglalás térnyeréséről.
A könyv legmarkánsabb vonulata a románság hol brutális, hol alattomos, rafinált előretörése. Ebben a folyamatban hangot ad a magyar „bűnöknek", ostorozza az országot veszejtő, Károlyi Mihály-féle vonulatot, a bolsevista uralom pótolhatatlan és visszafordíthatatlan kártevéseit, majd a kommunizmus kelet-európai tombolását.
A szerző a magyarság és a székelység türk származásának elkötelezettje, az ótörök rokonságtól az oszmán-török kapcsolatokig terjedő széles pászma megrajzolója. A török—magyar, török—székely kapcsolatokról személyi kötődései, tájékozottsága okán is bőven szól, ebben a könyvében nem kerüli meg a török—örmény konfrontációt sem.
Az Apadó fájdalom széles körű történelmi forrásanyagra támaszkodó mű. Hiányzó és hézagosan vagy rosszul megírt történelemkönyveink kiegészítője, olyan olvasmány, amely a magyar méltóság és önazonosság építésében alig lesz nélkülözhető, az autonóm gondolkodás és az autonómia fundamentumának építése
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Valós reform és kisebbségi oktatás
Az egyik legfontosabb feladat az új közoktatási törvény kidolgozása és elfogadása – nyilatkozta Markó Béla a marosvásárhelyi Bernády Házban tartott oktatási tanácskozáson.
Az oktatatásért, művelődésért és kisebbségvédelemért felelős miniszterelnök-helyettes a romániai magyar nyelvű oktatás szakembereivel tegnap azt vitatta meg, hogy a szeptemberben kormányzati felelősségvállalással elfogadott jogszabályt, (amelyet az Alkotmánybíróság elutasított, és így újra a kormány és a parlament elé kerül), milyen téren kell módosítani, hogy az oktatásügy reformja és a kisebbségi oktatásra vonatkozó leglényegesebb igények is megvalósuljanak.
A tanácskozáson részt vett Pásztor Gabriella államtanácsos, aki a romániai magyar nyelvű oktatás mai helyzetéről számolt be, Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a normatív finanszírozási rendszerről beszélt, Király András, az Oktatási Minisztérium csütörtökön kinevezett államtitkára, Nagy Zoltán államtitkár, Bokor Tibor szenátor, aki az új közoktatási törvénnyel kapcsolatos elvárásokról számolt be, Kovászna és Hargita megye főtanfelügyelője, helyettes főtanfelügyelők, az oktatási kérdésekkel megbízott tanfelügyelők a többi megyéből.
A jelenlegi miniszter új szemléletet képvisel és valós reformot akar, mondta Markó Béla, majd hozzátette, hogy a magyar nyelvű oktatás irányításával megbízott személyeknek is vállalniuk kell a felelősséget, és tenniük kell azért, hogy az új törvény tükrözze a legfontosabb törekvéseket: a központosítás lebontását, ami lehetővé teszi a helyi közösségek beleszólását az iskolaügybe, a kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció érvényesülését. A reformnak nem szabad tönkretennie az anyanyelvű oktatást, amely különösen a szórvány esetében csak többletráfordítással maradhat fenn.
Nagyon fontos lesz az oktatási intézmények decentralizációja oly módon, hogy ne csak a tetőjavításért feleljen a polgármesteri hivatal, hanem a döntést is a kezébe adjuk egy olyan testületnek, amely a helyi tanács, a pedagógusok és a szülők képviselőiből áll, s amely a tanárok alkalmazásáról, sőt, részben a tantervek ügyében is dönthet – hangzott el a rendezvény szünetében tartott sajtótájékoztatón.
Kérdésre válaszolva Markó Béla elmondta, hogy a kisebbségi gyermekek természetes módon anyanyelven kell tanulják az ország történelmét és földrajzát, mert így kerülnek közelebb ezekhez a tantárgyakhoz. Kivételt képez az ország nyelve, amelyet sajátos módszerekkel és tankönyvekkel oktatva sajátíthatnak el a kisebbségi tanulók.
A kisebbségi oktatásban eddig is létezett a pozitív diszkrimináció, s elfogadták a kisebb létszámú osztályokat, különösen a szórványban. Az új finanszírozás esetén a fejkvótánál kell más szorzót használni, hogy a kisebbségi iskolák fennmaradhassanak.
A Marosvásárhelyi Művészeti Líceum esetében a miniszterelnök-helyettes kifejtette, hogy nem ért egyet az osztályok számának csökkentésével. Az egész régió számára fontos iskoláról van szó, ahol jelentős művészek végeztek, amire áldozni kell. A költségvetéssel valóban gondok vannak, de nem a művészeti oktatáson kell spórolni – tette hozzá Markó Béla.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A rasszista nap és az irredenta hold
A furcsa cím mögött szűkebb pátriánk, Marosszék egy túlbuzgó polgármesterének a "hőstettére" szeretnék kitérni. Pontosabban arról van szó, hogy Makfalva, azaz Ghindari (ez a hivatalos neve, a másik csak megtűrt) polgármestere feljelentette közvetlen munkatársait, azon (MPP-s) tanácsosokat, akik kitűzték a székely lobogót a polgármesteri hivatal, azaz a "Primöria" homlokzatára. A hírt olvasva, nehezen fogtam fel, hogy valójában mi is indokolhat egy ilyen "fegyvertényt". Tehát a polgármester úr feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség köteles hivatalból kivizsgálni az "ügyet". Saját szavaikkal élve meg kell vizsgálják, hogy a székely zászló mennyire irredenta avagy rasszista jellegű. (Képzelem, egyeseknek milyen perverz örömet okoz eme ügyön csámcsogni, melyet egy "lojális ungur" alattvaló kínált tálcán nekik. A polgármester úr jó pártkatona, túl jó. A polgármester úr úgy cselekedett, mint az a vadászkutya, aki nemcsak megfogja a vadat, de szét is marcangolja. A hűséges állat boldogan teszi le "megmocskolt" áldozatát a Gazda lábai elé, farkcsóválva várván az elismerést. De az elismerés elmarad. A Gazda kelletlenül félrerúgja az áldozatot (nem akarja bepiszkítani magát), és a túlbuzgó ebnek semmit sem ad. A Gazda hallgat, bosszús. Ki a fenének hiányzott ez a cirkusz? Pont most.
De lássuk csak, milyen szimbólumokról van szó.
Aranyló nap és ezüstszínű hold, kék háttérben. A székelyek címere. Ismereteink szerint a XVI. század végétől napjainkig benne van Erdély címerében. Benne volt a millenniumot ünneplő Nagy-Magyarország címerében. Amikor Ferdinánd román király 1922-ben felkérte Köpeczi Sebestyén Józsefet Nagy-Románia címerének megalkotására, bekerült a román államcímerbe is. És senkit sem zavart. 1992- ben elfogadták az új román címert, melynek kiindulópontja az 1922-es címer volt. Így a székely szimbólumok bekerültek az 1992-es mai címerbe is. És senkit sem zavartak annyira, hogy megváltoztassák őket.
Manapság tanúi vagyunk a székely közösség önkeresésének, önmeghatározási próbálkozásainak. Ennek hozadékaként a székely szimbólumokat és zászlót széles körben használják Csík, Gyergyó, Udvarhely és Háromszék számtalan településén (Marosszéken is vannak bátortalan próbálkozások), nemcsak a "polgári" oldal, hanem számtalan RMDSZ-es polgármester és önkormányzat is. Sőt, Hargita megyében éppen eme szimbólumok használatára bátorít az RMDSZ. Talán a szimbólumok szabad használata azon kevés dolgok egyike, melyben teljes összhang van a különböző oldalak között.
De van egy bátor honfiú ki szembeszáll az irredentizmusnak eme rasszista és szakadár áramlatával, a saját népével ha kell. De vajon végig tudja csinálni meghasonlás nélkül? Hogy mi lehet a fejében?
Ami a Hajdú Győző fejében lehetett...
A polgármester úr rossz politikát folytat. Lehet ugyan, hogy dicső tettét személyes bosszú mozgatta, de nem számolt azzal, hogy ez esetben a negatív reklám is reklám, meglehet, hogy akarata és szándéka ellenére e szimbólumok szélesebb körű használatát segíti elő a feljelentésével.
Polgármester úr híres, ismert lett... A kisember, aki egyből láthatóvá vált. Mindenesetre türelmetlenül várjuk, hogy érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ miképpen véleményezi túlbuzgó katonájának eme "hőstettét".
Addig is minden áldott nap felkel és lenyugszik Isten kék egén a rasszista nap és az irredenta hold.
Sásvári Előd. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A képzőművészetek éve Székelyföldön
Még ősszel, a Barabás Miklós Céh 80. évfordulója alkalmából jeleztük, hogy a képzőművészetek évének nyilvánította a 2010-es esztendőt Kovászna megye önkormányzata, a kezdeményezéshez csatlakozott a szomszédos Hargita megye is.
"A tavalyi Benedek Elek-emlékév sikerén felbuzdulva megvizsgáltuk, hogy milyen ügynek szentelhetjük ezt az esztendőt, és kiderült, hogy több mint 15 háromszéki képzőművész születésének vagy halálának van kerek évfordulója az idén" – mondta az MTI-nek Tamás Sándor, a történelmi Háromszéket magába foglaló Kovászna megye önkormányzatának elnöke. Ezért nem egy személynek a munkásságáról fognak megemlékezni, hanem magáról a képzőművészetről, a sepsiszentgyörgyi városi önkormányzattal együtt így a képzőművészetek évének nyilvánították az ideit. Ehhez csatlakozott Hargita megye is.
A szervezésbe bevonták a képzőművészek szövetségét, a háromszéki képzőművészek egyesületét, a Barabás Miklós Céhet, a program felelőse pedig Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A tervek szerint nemcsak kiállításokat szerveznének, hanem új galériát építenének, monográfiákat, katalógusokat és emlékalbumokat adnának ki – közölte Tamás Sándor, hozzáfűzve: szeretnék előtérbe helyezni, megismertetni a fiatal képzőművészeket is. A rendezvények azonban túlmutatnának Székelyföld határain, a tárlatokat, művészközösségeket a magyarországi testvérmegyékben, a testvértelepüléseken, valamint Svédországban is bemutatják.
A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő momentuma Gyárfás Jenő festőművész szobrának felavatása lesz, a nevét viselő képtárral szemben, Sepsiszentgyörgy főterén. A másik fontos mozzanat Barabás Miklós születése 200. évfordulójának megünneplése.
Tamás Sándor tájékoztatott arról is, hogy a Kovászna megyei önkormányzat 100 000 lejt különített el a rendezvény finanszírozására. "Valljuk, hogy nehéz gazdasági helyzetben is áldozni kell az értékteremtő kultúrára" – hangsúlyozta az MTI-nek Tamás Sándor.
Könyvekről inkább semmit
Miközben a média arról fecseg, hogy most aztán már csakugyan lőttek a Gutenberg-galaxisnak, egyszer s mindenkorra lejárt az ideje a könyvnek, merthogy a világhálós olvasás kiszorította a kényelmes, hátradőlős otthoni, könyvtári vagy íróasztal melletti szellemi táplálkozást, a felcseperedő nemzedék már csak az iskolában lát "hagyományos" könyvet, egyébként az e-könyveken (ingyenesen letölthető elektronikus könyveken) szocializálódik, és a büdös életben nem fog a kezébe többé papírra nyomott olvasnivalót, aközben meg azt tapasztaljuk, hogy papírra nyomott kiadványokból soha nem látott-tapasztalt dömping mutatkozik: "klasszikus" könyvek millióival árasztja el a piacot a sok száz kiadó. Szaporodnak, korszerűsödnek a nyomdák mifelénk is. Az ember hiába kapkodja a fejét, menne már-már falnak az önsajnálattól – most végre feltölthetné pár poros polcból álló soványka könyvtárát, hiszen íme, egyetlen vidéki könyvvásáron is lába elé terül a fél világirodalom –, mert úgy jár, mint az egyszeri karrierista; mire valamit is megengedhetne magának, kiderül, hogy már szinte semmit sem engedhet meg: huzat süvít a pénztárcában, cincog az eurócent a zsebben.
Méltatlankodó ismerősök állítanak meg úton-útfélen, hogy ez a fenenagy szabadság eszmeileg is mennyire felhígította a piacot: manapság könyvet ír boldog-boldogtalan; és milyeneket, uramisten!... Hát szabad ezt? Hát nincs, aki határt szabjon a sok giccsnek? Több az író, költő, mint a tisztes kenyérkereső, több az emlékezés, mint az emlék; amennyi magról kelt poéta, átokverte grafomán, önjelölt antikommunista, mosakodós nómenklaturista, reszketeg hadfi – mind-mind kötetet ad ki. Mi több, elvárják, hogy a sajtó és a szakma beszéljen, írjon – naná, hogy csakis dicsérőleg!, szemelvényeket közölve – a dicső fércművekről, zengzetes kritikák kürtöljék azok hallatlan halhatatlanságát. Hát nincs, aki megmondaná ezeknek: "Coki!, eddig s ne tovább, fűzfalombos pancser banda?!..."Maholnap belefúlunk a randa ballasztba!...
Vörösmarty Mihály is eltűnődött azon, hogy ment-é a könyvek által a világ elébb. Meg is válaszoltaforma, de a kérdés, mint a nagy gondok igazán, máig érvényes, a probléma nyitott maradt.
Jean de La Bruyere francia moralista (1645 – 1696) megfogalmazta az emberek viszonyulását az írott szóhoz. "Az ostobák elolvasnak egy könyvet, és egyáltalán nem értik; a középkorú szellemek azt hiszik, hogy tökéletesen értik; a nagy szellemek olykor nem értik egészen: homályosnak találják benne azt, ami homályos, aminthogy világosnak találják azt, ami világos; a »szép szellemek«, a tetszelgők homályosnak akarják találni azt, ami egyáltalán nem az, és nem akarják megérteni azt, ami nagyon is érthető."
Ez ma annyival egészíthető ki, hogy az ostobák egyáltalán, a középkorú szellemek egész ritkán, a »szép szellemek«, a tetszelgők majdnem sosem olvasnak, minek következtében éppúgy nem értik, találják homályosnak vagy világosnak a felkapott, éppen divatos "műveket", mint dicstelen elődeik, ellenben képesek tévés műsorok négyszögletű kerekasztalainál szakmányban csépelni a szót, pró és kontra, miután valaki, aki tényleg olvas, érdemben merészel beszélni egyik-másik alkotásról.
A műveket pedig a "nagy szellemek" állítják a közvélemény érdeklődésének fókuszába. Ezek a tévés világ intellektuális celebjei. Időnként, mint korpa közé, odakeveredik egy-egy elvetemült idióta, aki homályosnak mondja a homályost és világosnak a világost – de az efféléket hamar kipenderítik.
Ami pedig a rengeteg szemetet illeti, arról is volt véleménye mösziő Bruyer Jánosnak: "A rossz könyveknek szabadon kell a nyilvánosság elé kerülniük, hogy az emberek szabadon választhassák ki a jót."
Nincs naivabb a moralistánál. Bár az is igaz lehet, amit Szerb Antal mond róla: "Ha ma élne, talán újságkrokikat írna, és ennek a szép és nehéz műfajnak legfélelmetesebb virtuózai közé tartoznék."
Isten a lelkem, talán mégis jobb (nekünk!), hogy odaátról kontemplálja a maga hűvös derűjével ezt a cudar világot...
Bölöni Domokos. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Új Hepehupa
Megjelent a nyolcadik évfolyamát záró, Zilahon megjelenő művelődési folyóirat újabb száma. Némi késéssel különféle okok miatt, de a jövő héttel kezdődően eljut minden érdeklődő olvasójához. A 2009. esztendő két kiemelkedő évfordulója ezúttal is szerepel, nem sokkal az esztendő vége előtt több rendezvényen emlékeztek meg az Erdélyi Múzeum- Egyesület 150 évvel ezelőtti megalakulásáról. Az Erdély ,,tudományos akadémiájának" tekintett intézmény történetét László László, a lap belső munkatársa ismertette dolgozatában. A Hepehupa hagyományosan a Szilágysághoz fűződő orvostörténeti tanulmányt közöl dr. Kiss László tollából; ezúttal oknyomozó tanulmányában Báthori Erzsébetről. A néhány éve elhunyt Jancsó Elemér irodalomtörténész mára ismeretlen írása Erdély Kazinczyjáról szól a nyelvújító, költő, író, műfordító, irodalomszervező születésének 250. évfordulója kapcsán. Remélhetően a Kazinczy-év nem borítja ismét feledésbe a magyar felvilágosodás korszakának legkiemelkedőbb alakját. Az aszódi Hőnigné Zádor Éva tanár a Báthory Napokon tartott előadásának szerkesztett változata minden pedagógushoz szól, aki szerint ,,az erőszakos beavatkozás az oktatásügybe rombol." Két fiatal szerző tanulmánya új tematikát nyújt: Kővári Erzsébet a haikuról, Bodoki Halmen Kata a hippimozgalomról értekezik. A hídalmási övezet természeti ritkaságát, a Sárkány-kertet mutatja be Major Miklós szakíró. Máriás József irodalomtörténész a zilahi származású Müller Dezső pap-költő pályáját értékeli kritikai írásban, s közöl szubjektív válogatást verseiből. Verset jegyez Kui János és Mihály István. A prózából Hajdu Attila, Szabó Csaba (részlet készülő forgatókönyvből), Béres Dezső, Pátkai Tivadar, Somogyi Vengli Judit írásait olvashatják. A néprajzi témát ezúttal is a szilágysági néptánc ismertetésével folytatta a lapszám, ezúttal Herz Beáta debreceni koreográfus írása szól a Berettyó menti csárdásról. (Forrás: Művelődés) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Európai Parlament – kisebbségvédelmi frakciócsoport
Az Európai Parlament tavaly ősszel elkezdődött új ciklusának kezdetén, egy hosszan tartó engedélyeztetési folyamat eredményeképpen, idén év elejére meg-, illetve újraalakultak azok a frakcióközi munkacsoportok (intergroup), melyek különféle tárgykörökben és szakterületeken, konzultatív és javaslattévő hatáskörben járulnak hozzá az európai törvényhozás munkájához.
Egy-egy munkacsoport kellő számú EP-képviselő és politikai csoport támogatásával jöhet létre. A kisebbségi ügy iránti európai érdeklődés tekintetében igen jellemző, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárthoz tartozó 265 EP-képviselő közül mindössze 44-en támogatták aláírásukkal a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoport megalakulását. A tény magáért beszél – még akkor is, hogyha a többi EP-frakció szintén nem jeleskedett az Európai Unió polgárainak közel 10%-át kitevő – jobb sorsra érdemes – kisebbségi közösségek felkarolásában.
A kisebbségvédelmi munkacsoport idei első tanácskozását január 21-én tartotta, Gál Kinga néppárti és Carl Haglund liberális társelnökök irányításával. Az új elnökök Tabajdi Csaba szocialista, valamint Michl Ebner néppárti elődeiktől vették át a stafétabotot, akik az előző parlamenti időszakban irányították a csoport munkáját. A magyar jelenlét folytonossága mellett figyelemre méltó, hogy az EP-ből visszavonuló, dél-tiroli Michl Ebner helyét az EP-politizálástól szintén elköszönő Henrik Lax finnországi svéd politikus örökébe lépő fiatalember foglalta el, Carl Haglund személyében.
A Kisebbségvédelmi Frakcióközi Csoport januári ülésén az Európa Tanács vezető tisztségviselői nyújtottak átfogó és alapos tájékoztatást az Európai Parlament testvér-intézményének a kisebbségi jogok ügyében végzett úttörő munkájáról – a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája vonatkozásában. A kisebbségi kérdés meglehetősen meglehetősen mostoha „kezelésére” nézve igencsak jellemző adat, hogy a nyelvi chartát az EU 27 tagországa közül mind ez ideig csupán 16 ratifikálta. Ennél kissé jobbnak tűnik a keretegyezmény sorsa, melyet az ET 47 tagállama közül a jelen pillanatig 39 fogadott el – ez esetben viszont a jogszabály életbe ültetése és végrehajtása okoz nagy gondot számos országban.
Az újultan működésbe lépő kisebbségügyi munkacsoport jó irányba való változására vall – egyebek mellett – az a körülmény is, hogy eddigi nevét (Intergroup for Traditional Minorities, Constitutional Regions and Regional Languages – Hagyományos Nemzeti Kisebbségek, Alkotmányos Régiók és Regionális Nyelvek Frakcióközi Csoportja) a Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Csoportja (am. Intergroup for Traditional Minorities, National Communities and Languages) elnevezésre változtatta – ami a közösségi jogok hangsúlyosabb érvényesítésének szándékát jelzi.
A kisebbségvédelmi intergroup 2010. február 11-i ülésére meghívta az Európai Bizottság kisebbségi ügyekben leginkább illetékes új biztosait, az alapvető jogokért, illetve a kulturális, nyelvi sokszínűségért felelős Androulla Vassiliou, illetve Viviane Reding európai biztosokat. A frissen hivatalba lépő európai „tárcavezetők” ugyan nem tudtak részt venni a tanácskozáson, de az ügy fontosságára való tekintettel Reding asszony elküldte hivatalának vezető tisztségviselőit, Bartholomeus Pronk és Michael Shotter személyében, akik általános tájékoztatást nyújtottak elképzeléseikről, majd válaszoltak a munkacsoport tagjai által felvetett kérdésekre.
Carl Haglund elnök elmondta, hogy az új csoportnak az EU 15 országából mintegy 40 alapító tagja van – ami jó eredménynek tekinthető.
Gál Kinga társelnök Viviane Reding biztosi kinevezését nagy nyereségnek tartotta, és a Lisszaboni Szerződés bevezetésének kisebbségpolitikai jelentőségét hangsúlyozta.
Bernd Posselt szudétanémet néppárti képviselő szintén a luxemburgi politikusnő kinevezését üdvözölte, személyében biztosítékát látva annak, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye az eddiginél hangsúlyosabban fog érvényesülni az Unióban.
Schöpflin György magyarországi néppárti képviselő kritikus módon szólt a „multikulturalizmus” európai politikájáról, mely eddig – kisebbségvédelmi szempontból – „szinte egyenlő volt a semmivel”, és gyökeres változást sürgetett ezen a téren.
Bauer Edit felvidéki néppárti képviselőnő a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy az EU, illetve az EP ne csupán az ún. harmadik – külső – országok emberi jogi kérdéseivel foglalkozzon, hanem saját tagországainak a belső ügyeit, ezenképpen a kisebbségi jogok védelmét is vállalja fel.
Tatjana Zdanoka,az Európai Szabad Szövetség lettországi képviselőnője az orosz kisebbségek helyzete mellett a szlovákiai és a romániai kisebbségi közösségek kérdését is szóvá tette.
Ramon Tremosa katalán liberális képviselő a saját nemzeti közösségét ért sérelmekről beszélt.
Tőkés László erdélyi képviselőnk mindenekelőtt azt értékelte, hogy a Jogérvényesülés, Alapvető Jogok és Uniós Polgárságért felelős biztosi hivatal (Justice, Fundamental Rights and Citizenship) létrehozásával a kisebbségi jogok védelme is polgárjogot nyert az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság politikájában. Ezzel kapcsolatban megkérdezte, hogy az új biztosnak melyek a kisebbségvédelemmel kapcsolatos jogosítványai és kompetenciái. Továbbmenve, a puszta létükben veszélyeztetett és etnikai-közösségi identitásukban megkérdőjelezett, kíméletlen többségi asszimilációnak kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok ügyét vetette fel, méltán kifogásolva, hogy miközben az Európai Parlamentben a mostoha bánásmódban részesülő lóállományvédelmében egy széles körű mozgalom folyik, ezzel szemben a 250 ezernyi csángó közösség iránt az Unió már-már teljes érdektelenséget tanúsít. „Ezen a helyzeten változtatni kell – mondotta képviselőnk. – Az európai polgárok közel 10%-át érintő kisebbségi ügynek európai prioritássá kell válnia; mindennek a fontosságához méltó, őt megillető helyére kell kerülnie”.
Bartholomeus Pronk, az európai alapjogi biztos képviselője válaszában – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy a Lisszaboni Szerződés bevezetését és az új Bizottság felállását követően „forradalmi helyzetben vagyunk”, melynek részeként a kisebbségpolitika terén is előrelépésre van szükség.
A kisebbségvédelmi munkacsoport ülésének zárórészében Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek Központjának (European Bureau of Lesser-Used Languages) vezető képviselője nyújtott tájékoztatást szervezete munkájáról, illetve a hátrányos helyzetben lévő európai nyelvek támogatása terén kifejtett szolgálatukról.
Strasbourg, 2010. február 12.
Tőkés László, EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Hajdúvárosi est Tóróval
Nagyszalontán a Hajdúvárosi esték elnevezésű RMDSZ-rendezvény legutóbbi alkalmára Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökét hívták meg, aki tanulságos előadást tartott az érdeklődő nagyszalontaiaknak Az erdélyi magyarság dilemmái címmel.
A gondolkodók klubjaként is emlegetett rendezvénynek a legutóbbi találkozóját a szalontai Magyar Ház kistermében tartották meg szerdán a koraesti órákban. A jeles vendéget Török László polgármester köszöntötte, megkérvén az előadót, hogy legjobb tudása szerint tájékoztassa az „ősi hajdúfészek mai képviselőinek táborát”, adjon útbaigazítást napjainknak úgymond csetlő-botló útvesztőiben, dilemmáiban.
Toró T. Tibor bevezetőjében elmondta, hogy ő maga is kezdetben a tevékenynek számító RMDSZ tagja volt. Majd az évek politikai viharai az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé hajtották. Említést tett a Tőkés Lászlót az RMDSZ tiszteletbeli elnökségétől megfosztó történésről is. De mindezek ellenére meg kell találni a közös gondjainkat megoldó konszenzusos megállapodást, mert csak így léphetünk előre. Együtt kell működni – tanácsolta az előadó. Hangsúlyozta, legyen bármilyen politikai vagy civil szervezet, meg kell találni a közös nevezőt – de csak az ésszerűség határain belül.
Napjaink égető kérdései közé tartoznak az autonómiatörekvések. Ezzel kapcsolatban is az egyet nem értés, az összefogás hiánya a fő akadály.
Az előadó az asszimiláció veszélyeire is figyelmeztetett, egy furcsa rövid történetet említett. Megkérdeztek egy polgárt, minek tartja magát. A válasz az volt: „Amikor kicsi voltam akkor magyarnak, de most felnőve már román lettem.” Hát ez a summája annak, hogy hova fejlődhetünk.
Sára Péter. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hetedik éve működik a micskei Sámuel otthon
Bihar megye – A micskei Sámuel szociális bentlakás a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben működő szeretetszolgálati intézmények egyike, amely már hetedik éve végzi jótékony munkáját.
A szeretetház megalapításának ötlete abból adódott, hogy a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak szerevezett nyári táborok alkalmával szembesültek azzal, hogy a gyermekek nem tudnak kommunikálni, magatartási problémákkal küszködnek, némelyikük iskolába sem jár s azért, hogy teljes értékű felnőttekké váljanak szükségszerű a velük való foglalkozás, mondta el kérdésünkre Bertalan Csilla igazgatónő. Miután a projekt megvalósításához külföldi támogatókra tettek szert, 2002. március 1.–én hozzákezdtek az építkezéshez. Kapuit az otthon 2003. szeptember 15–én nyitotta meg kis lakói számára, akik létszáma jelenleg 15, de még 5 gyerek részére van szabad helyük. A bentlakás az ÉRDA-hoz (Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány) tartozik, non–profit szervezet, főleg külföldi (holland, ír, német, francia) adományokból tarja fenn magát.
Folyamatban az akkreditáció
Az egyházmegye néhány gyülekezetéből is kapnak pénzbeli, termékbeli illetve élelmiszeradományokat, s mára már azt is elérték, hogy a helyi önkormányzat is támogatja az intézményt. Nagyon nehéz előteremteniük hónapról–hónapra az alkalmazottak fizetését, mert erre sehonnan nem kapnak támogatást. Ma már folyamatban van az akkreditáció, s bíznak abban, hogy a minősítés megszerzése után az államtól is kapnak némi juttatást, s így könnyebb lesz az intézményt működtetni. A bentlakás fő tevékenysége, hogy szociálisan hátrányos helyzetű családokból részlegesen „kiemeljen” gyermekeket, hiszen így nem károsul a szülő–gyermek érzelmi kapcsolat, részben megmarad a szülői felelősség, ugyanakkor biztosítottá válnak a gyermekek fejlődéséhez szükséges feltételek. Ezen kívül az a céljuk, hogy a gyerekek megtanuljanak saját dolgaikról gondoskodni, felelősséget vállalni tetteikért, egymásért és magukért, nem utolsó sorban kialakul bennük a keresztyén értéktudat.
Szabadidejükben besegítenek
A ház kétszintes, három lakrészből áll. Az emeleten vannak a tanuló- és játszószobák, a földszinten pedig laknak a gyerekek. A harmadik lakrészben van a konyha és az ebédlő. Saját udvar és játszótér áll a gyerekek rendelkezésére. A bentlakás lakói a környező településekről származnak: Poklostelekről, Tótiból, Hegyközszentmiklósról, Érköbölkútról és Sárszegről. Programjukat kiterjesztették a micskei hátrányos helyzetű nagycsaládok gyerekeire is. Ez abból áll, hogy iskola után a bentlakásban ebédelnek és tanulnak, őket a micskei református egyházközség támogatja németországi adományból. A gyerekek életkora megoszlik 5 évtől egészen 16 évesig. A helybeli általános iskolába és óvodába járnak, délután pedig két pedagógus segítségével tanulnak és készítik el a házi feladatokat. Erre azért van szükség, mert a gyerekek többsége tanulási nehézséggel küszködik. Szabadidejükben besegítenek a ház körüli munkálatokban, feladataik és kötelességeik vannak azért, hogy a munkához való viszonyuk jó irányba terelődjön, ugyanis a szülők többsége nem törekszik arra, hogy munkába álljon, így otthon ez irányban nem szolgáltatnak számukra pozitív mintát.
A családokkal is foglalkoznak
A hétvégeken valamint a vakációk majdnem teljes egészében családjaikkal vannak. A nyári vakációban több hetet töltenek a bentlakásban, ilyenkor színes programokban vesznek részt, egy héten keresztül pedig keresztyén ifjúsági táborban nyaralnak. Az általános iskola elvégzése után is szándékukban van őket tovább segíteni. A gyerekek közül, akiknek képessége van tovább tanulni, lehetőséget kapnak erre, viszont akik nem akarják folyatatni tanulmányaikat, azoknak segíteni fognak munkahelyet talalálni. A gyerekek családjaival is folyamatosan tartják a kapcsolatot, rendszeresen látogatják őket, családi napokat szerveznek számukra azért, hogy közösen megbeszéljék az aktuális problémákat és megoldást találjanak ezekre. Ilyenkor a pedagógusok tájékoztatják a szülőket a gyermekek tanulmányi eredményeiről is. Alkalmanként ruha és élelmiszercsomagot kapnak. Szeptembertől egész júliusig két önkéntes holland lány is kiveszi részét a mindennapi teendőkből valamint a gyermekekkel való foglakozásokból. Hamar beilleszkedtek úgy a bentlakás, mint a falu közösségébe is. Igyekeznek a nyelvet elsajátítani, hogy könnyebb legyen a gyerekekkel kommunikálniuk.
Magyarul tanulni
Tavaly rendeztek először jótékonysági bált, hogy a meghívott vendégek támogassák, lássák, hírét vigyék annak, hogy a bentlakás létezik, és látványos eredményeket tudhat magáénak. Az idén is megszervezik ezt az eseményt, hogy ismét bebizonyítsák: munkájuk nem hiábavaló. Jövőbeni terveik között szerepel az, hogy a bentlakás részére kialakítsanak egy kisebb gazdaságot azért, hogy maguk állítsák elő az étkeztetéshez szükséges alapanyagokat, ezzel is csökkentve a kiadásokat. Ezen kívül a még fennmaradt szabad helyeket olyan gyerekekkel szeretnék betölteni, akiknek nincs lehetőségük lakóhelyükön magyar nyelven tanulni, ezzel hozzájárulva magyar identitásuk megtartásához, ápolásához és fejlesztéséhez. Reményeik szerint a bentlakás addig folytatja tevékenységét, míg a társadalomban lesznek olyan gyerekek, akik meleg otthonra, anyagi illetve szellemi támogatásra szorulnak.
Paublusztig Anikó. Forrás: erdon.ro

Lemondatták a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-es frakcióvezetőjét
Lemondatta Benedek Istvánt, a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-es frakcióvezetőjét a szövetség Területi Állandó Tanácsa.
Ezt a feladatkört egyelőre Kolozsváry Zoltán fogja ellátni. A Területi Állandó Tanács tegnap ülésezett. Ezen elmarasztalta a marosvásárhelyi RMDSZ frakciót, amiért a Guşă-szobor ügyben rossz döntéseket hoztak.
Így a testület arra kötelezi a frakciót, hogy a következőkben minden egyes önkormányzati ügyben hozott döntés előtt konzultáljon a Területi Állandó Tanáccsal, és csak ezután hozzon döntéseket. (erdély fm) Forrás: Transindex.ro

Árus szerint nincs új zászlója Hargita megyének, Borboly cáfol
Téves az az információ, amely szerint Hargita megye tanácsa tavaly novemberben elfogadta az új megyezászlót – közölte a Transindex-szel Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezetének alelnöke, MPP-s Hargita megyei tanácsos.
SZNT-zászló, illetve a tavaly szeptemberi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott Székelyföld-zászló
Szerinte ugyanis az történt, hogy a novemberi tanácsülést megelőzően a zászlóterv két változatát tették közzé, és ezek szerepeltek a novemberi ülés napirendjére kiküldött anyagban is. „Az ülésen aztán csak a tervezet egészéről volt szavazás, arról nem, hogy melyik változat legyen az új zászló, így határozat van, de annak melléklete nincs, vagyis új zászló nincs” - közölte Árus.
Az SZNT-vezető tavaly kifogásolta, hogy Hargita megye saját zászlajaként kívánja elfogadni azt a zászlót, ami szerinte évek óta székely zászlóként vonult be a köztudatba, sőt, a szeptemberi Önkormányzati Nagygyűlésen Székelyföld zászlójának fogadtak el.
Árus Zsolt egyébként Dan Tănasă sepsiszentgyörgyi polgárnak a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz (CNCD) benyújtott feljelentése kapcsán nyilatkozott. Tănasă ugyanis azért fordult a CNCD-hez, mivel szerinte Hargita megye zászlója diszkriminatív jellegű, szimbólumai nem reprezentatívak a megyében élő román közösségre.
Árus Zsolt arról is tájékoztatott, hogy levelet írt a diszkrimináció-ellenes tanácsnak, amelyben közli, a feljelentés tárgytalan, mivel nem szavazták meg a megyei zászlót.
Borboly Csaba megyei tanácselnök cáfolta Árus kijelentéseit, mondván: Hargita megyének igenis van zászlója, az MPP-s tanácstag efféle zavar-keltéssel próbálja felhívni magára a figyelmet. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

(Anya)ország, kezdődik!
Azért jó erdélyi magyarnak lenni, mert nem kell négy évet várni ahhoz, hogy az ember valami rendes választási förmedvényt, baromság-folyamregényt és betarthatatlan ígéretversenyt hallgasson. Elég ehhez két esztendő is.
Erdélyi szemszögből nézve 2008-ban választottunk parlamentileg, 2009-ben választottunk államelnökileg, 2010-ben pedig végignézhetjük, amint az anyaország választ. Átmenetileg.
Az embereket egyre kevésbé érdekli úgy nagy általánosságban a politika, de valljuk be, az erdélyi magyar ember mindig valahogy megbabonázva figyeli, vagy inkább lesi, hogy mi történik Magyarország jelenlegi határain belül a köz ügyeit intéző, de leginkább elintéző, sok esetben pedig gátlástalanul lenyúló elittel. Valamivel kevesebb mint két hónap múlva, április 11-én, illetve április 25-én az anyaországi magyarok megválasztják az új Országgyűlést és az új miniszterelnököt.
A szlovákok már visítanak, Ficóék fokhagymakoszorúval nyakukban, szentelt vízzel és feszülettel a kezükben tűnnek fel időnként a nemzetközi nyilvánosság színpadán, mondván, hogy Orbán Viktor az ördög maga, aki kénköves lángokkal égeti fel a maradék szlovák–magyar tárgyalási hajlandóságot és esélyt.
Valóban, egyre többen valószínűsítik, hogy az idei választásokat a Fidesz magasan megnyeri. Erre még akkor is van esély, ha közvetlenül a választások előtt a polgáriak jó szokásukhoz híven, bízva a győzelemben, elkövetnek néhány olyan hibát, ami miatt az előző két választást is elveszítették.
Akkor, egymás után kétszer is – 2002-ben és 2006-ban – nagyon sokan voltak, de nem voltak elegen. Most viszont valóban sokan vannak. A közvélemény-kutatások helyenként 40 százalékpontos fölényről beszélnek. Ez modern demokráciákban akkora előny, amit Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje akkor sem tud ledolgozni, ha maga Orbán Viktor segít neki.
Mesterházyt nem véletlenül tolta a napra a kormányzó párt. Ő még annyira fiatal, hogy az MSZP legnagyobb vereségét is képes elszenvedni, hatvanéves korára teljesen kiheveri a kudarcot és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Viszont manapság az MSZP színeiben azzal kampányolni, hogy valaki a párt saját nevelésű utánpótlásvonalából származik, nem a legszerencsésebb dolog. Lehet, a Zuschlag-ügy után jobb lett volna Kovács Lászlót indítani, azon az alapon, hogy mindegy, ki az, csak fiatal, Zuschlag generációbeli ne legyen.
Mellesleg a BKV-körüli híresztelések is alaposan próbára teszik Mesterházy hitelességét, úgyhogy nem is annyira választási verekedés elé néz Magyarország, hanem egy irdatlanul nagy verés elé. Persze a Fidesz-faktor még szépíthet a nagy fölényen, de várjuk ki a végét.
A kampány Magyarországon megkezdődött. Azt még nem tudni, hogy az előző évekhez viszonyítva mennyire lesz durva és gátlástalan, ocsmány és gusztustalan, sok jóra azért ne számítsunk. A határon túli magyarok kérdése valószínűleg ismét tét lesz egy, az ügyhöz képest jelentéktelen kártyaparti valamelyik játékában.
Orbán Ferenc, honline.ro. Forrás: Erdély.ma

Markó: jó döntés volt kormányra lépni
Több lényeges törvénytervezet kidolgozása és parlamenti elfogadtatása szerepel az RMDSZ legfontosabb feladatai között a következő időszakban, ugyanakkor a magyar érdekvédelmi szervezetnek stabilizá­ciós tényezőnek kell maradnia a román kormánykoalícióban ― ezeket a gondolatokat fogalmazta meg szombaton Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Politikai beszámolójában Markó az RMDSZ kormányra lépése óta elért eredményeit mutatta be, és felsorolta a szövetség legfontosabb célkitűzéseit. Ezek között az oktatási törvényt, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt, valamint a régióátszervezési törvényt említette, hangsú­lyozva: „nem mindegy, hogy az RMDSZ kormányzati pozícióból vagy ellenzékből tárgyal ezekről". Az oktatási törvényről elmondta: „vigyáznunk kell, hogy az anyanyelvi oktatás szempontjából több engedményt tartalmazzon, mint a tavalyi tervezet. Megvannak erre az eszközeink: államtitkárunk van, a miniszterelnök-helyettes ezt a területet is felügyeli. Parlamenti képviselőinkkel együtt törölnünk kell azokat a rendelkezéseket, amelyek bizonyos tantárgyak esetében korlátozzák az anyanyelvű oktatást, sőt, pozitív diszkriminációt kell kiharcolnunk az anyanyelvű oktatásban, hogy az új finanszírozás miatt ne kelljen felszámolni magyar iskolákat és osztályokat" ― fejtette ki Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke hozzátette: az oktatási törvénynek a decentralizációt is meg kell teremtenie, amelynek nyomán a helyi tanács és a közösség „nem csak tetőjavításról dönthet, hanem az iskolák igazgatásáról, a tanárok alkalmazásáról, tantervről is".
Hangsúlyozta, ezzel egy időben kerül napirendre majd a kisebbségi törvény, mely esetében „hosszú és nehéz vitákra" számítanak, és az RMDSZ számára fontos másik projekt a fejlesztési régiók átrajzolása ― mondta Markó, hozzátéve: a kormánykoalíciós partner Demokrata-Liberális Párt egyetért a régiók számának megkétszerezésével.
Markó szerint az RMDSZ-nek a továbbiakban is az a feladata, hogy stabilizációs tényező legyen a koalícióban. Felhívta a küldöttek figyelmét, lehetőségük van akár 2012-ig, a következő választásokig kormányozni. Bízik benne, a demokratákkal sikerül megtalálni minden esetben azt a kölcsönös érdeket, amely fenntarthatja ezt a koalíciót. Közölte, hogy egy-két kivétellel az RMDSZ és a D-LP a romániai megyékben is megkötötte a politikai megállapodást a helyi politikai tisztségekről. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elfogadtatniuk a demokratákkal azt az elvet, miszerint a lakosság etnikai aránya alapján osszák el ezeket a posztokat.
Borbély László környezetvédelmi miniszter hozzászólásában kitért arra, hogy nehéz tárcát irányít, és elmondta, a statisztikákból kiderül, tavaly az erdélyi megyék nem kaptak megfelelő támogatást a kormánytól, hogy idén ez másképp legyen, helyi egyetértésre van szükség, nem vitákra, arra, hogy az RMDSZ-esek együttműködjenek a demokrata-liberálisokkal a különböző pályázatok előkészítésekor.
Az SZKT megerősítette a szövetség ügyvivő testületének, a Szövetségi Állandó Tanácsnak azt a korábbi döntését, miszerint Takács Csabát nevezik ki ismét az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségébe. Ő ideiglenesen veszi át Kelemen Hunor helyét, aki jelenleg kulturális miniszter a bukaresti kormányban, az alapszabályzat szerint ez időre felfüggesztették az RMDSZ ügyvezető elnöki funkciójából. Szintén szombaton döntött a testület, és önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökké választották Tánczos Barnát.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A válság nem ért véget!
Mit ad Isten, az Országos Statisztikai Intézet múlt hét végén nyilvánosságra hozott adatai nem igazolták sem az államfő, sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter optimizmust sugalló megállapításait. Az év utolsó negyedében a gazdaság újabb 1,5 százalékkal szűkült, tehát a recessziónak nincs vége, a válság még tart, s a tavasz kedvező jelei ― ahogyan Sebastian Vlădescu költőinek szánt sajtótájékoztatóján sugallni igyekezett ― váratnak magukra.
Különben az ország vezetőin kívül senki sem hitte, hogy múlt év végén valóban sikerült kilábalnia Romániának a válságból. Egyrészt, mert Európa gazdagabb országai is ott billegnek még a válság peremén, másrészt, mert itthon azok, akiknek az lett volna a dolguk, hogy enyhítsék a pénzügyi-gazdasági visszaesés hatásait, alig tettek valamit ennek érdekében.
Tavaly az év utolsó három hónapja azzal telt el, hogy az elnökválasztásokra való tekintettel igyekeztek a lakossággal a pohár tele részét láttatni: menni fog minden itt, mint a karikacsapás, ha Băsescu visszakerül a hatalomba, s ha az ő bölcs irányítása alatt marad Románia ― sugallták.
Tavaly az előző esztendei 7,1 százalékos gazdasági növekedés után drámai ― 7,6 százalékos ― zuhanás következett, amit ráadásul az ország bölcs vezetése meg sem próbált enyhíteni. Ennek dacára a gazdasági szakértők egy része azt hangoztatta, év végére, ha nem is jelentős mértékű, mindössze 0,1 százalékos növekedésre kell számítanunk, s ennek a szerényke kis számnak a szellemében folyt tovább a nép hülyítése, miszerint az ország már túl van a válság nehezén. Decemberben maga Băsescu jelentette be a közszolgálati televízióban, hogy véget ért a recesszió. Boc meg mint a papagáj, ismételgette, amit főnöke mondott. S most azzal kell szembenéznünk, hogy nemhogy a recesszió véget ért volna, de európai összehasonlításban ugyancsak rosszul állunk, csak a balti államok tesznek túl rajtunk.
Persze, a reményt nem kell feladni, a statisztikai intézet igazgatója, de az unió szakemberei szerint is még decemberben is viszonylag jól telesített a román ipar, s mivel korábban a zuhanás szokatlanul drámai volt, a legkisebb pozitív elmozdulás is érzékelhető és látványos lesz. Csak épp a kormánynak kellene néhány gazdaságélénkítő programot sikerre vinnie, s nem a folyamatos megszorításokkal, a piac lehetőségeinek még erőteljesebb beszűkítésével gátolni a kilábalást, s ami súlyosabb: egyszerre hitegetnie és riogatnia az embereket.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó elégedett önmagával
Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfő-helyettes kifejtette: az RMDSZ kormányra lépése „az egyetlen jó megoldás volt”, majd arra kérte a résztvevőket, képzeljék el, mit jelentett volna az ellenzék az RMDSZ számára.
Markó emlékeztetett: az SZKT legutóbbi ülésekor, amikor jóváhagyták a kormányzati szerepvállalást, többen kételyeiknek adtak hangot a – véleménye szerint „egyedüli jó megoldást” jelentő – döntéssel kapcsolatban.
Markó arra kérte az ülés résztvevőit, próbálják elképzelni, mit jelentett volna az RMDSZ számára az ellenzéki szerep.
„Képzeljék el, milyen szerep jutott volna az RMDSZ-nek az ellenzékben, gondoljanak a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt helyzetére. Ha ellenzékben lennénk, jóval szabadabban és erőteljesebben bírálhatnánk a költségvetést, a nyugdíjtörvényt, a tanügy helyzetét, a beiskolázási számokat, nagyszabású tiltakozásokat szerveztünk volna a kormány ellen, és közben az RMDSZ-en belül harcoltunk volna egymással. Azt az egy-két emberünket is eltávolították volna, mert szükség van az állásokra. A kormányra lépés volt az egyetlen jó megoldás” – fejtette ki Markó.
Mint mondta, kormányzati pozícióból is lehet bírálni a nyugdíjtörvényt, de az RMDSZ ugyanakkor „felelősséget is vállal érte”.
„Az RMDSZ-nek most felelősséget is kell vállalnia, ami az ellenzékben nem történt volna meg. De esélyünk sem lett volna, hogy számos fontos problémát megoldjunk kormányzati eszközök révén” – fűzte hozzá.
Az RMDSZ elnöke felsorolta az RMDSZ által a kormánykoalícióban eddig elért eredményeket, hangsúlyozva: mindezek „eszközök” a cél elérésében: a 16 miniszterből 4 RMDSZ-es, hét államtitkári tisztséget szerzett meg a szövetség olyan minisztériumokban, mint a külügy, fejlesztés, távközlés, mezőgazdaság, tanügy, kisebbségügyi hivatal.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Lélekmelengető ajándék a szórványnak – Sikeres háromszéki előfutár
Gazdag kultúrprogrammal lepte meg a hétvégén a Kovászna megyei tanács a dévai és vajdahunyadi magyar gyermekeket.
A Téglás Gábor Iskolában már kora délelőtt ostorcsattogástól volt hangos a folyosó és a hetyke kis ostorokat „gyártó” kötélverőgép körül valósággal hemzsegtek a kisdiákok. Nem volt kisebb a népsűrűség a gyöngyfűző lányok körül sem és a szalmafonást oktató Rádu József is egyaránt gyorsan kellett mozgassa kezét és száját, hogy megfelelő iramban mutassa, magyarázza a szalmafonás csínját-bínját.
– Adott pillanatban annyi volt a gyermek, hogy magunkat sem láttuk – fogalmazott székely tömörséggel a kézműves foglalkozásokat irányító Rádu József, aki a kézdiszentléleki Csiporkázó Játszóház képviseletében jött el negyedmagával régi magyar mesterségekre oktatni a szórványbeli gyermekeket. Mint kiderült, otthon, Székelységben, kürtöskalácssütéstől, kosárfonásig és bőrdíszművességig sok mindent tanítgatnak az érdeklődőknek. S bár a köréjük gyűlő gyermekek fel sem fogták micsoda kincsek birtokába jutottak e délelőttön, játszva sajátították el a kézművesség számos titkát.
Eközben azonban az iskola aulájában is egyre mozgalmasabb lett az élet, a nézőtérre begyűlt diákok kíváncsian várták a színpadra készülő, Kelekótya együttes fellépését. A hamarosan felcsendülő Kaláka, Dévai Nagy Kamilla, Halász Judit, Bojtorján, stb. dalokat ugyan nem üdvözölte régi ismerősként az ifjú hallgatóság, bátortalanul dúdolgatva még Bőrönd Ödön és a Fakatona dalát is, a sűrűn felzúgó taps egyértelműen jelezte: szívesen hallgatják a baróti Kelekótya előadását. A fiatal zenészek pedig úgyszintén szívesen énekeltek. Mint kiderült, az együttes 2001-beli megalakulása óta bejárta már Erdővidék minden zegét-zúgát, sőt ennek határain túl is egyre gyakrabban örvendeztetik meg közönségüket az ismert gyermekdalokkal. Pontosabban azokkal a gyönyörű, megzenésített gyermekversekkel, melyek ott kellene muzsikáljanak mindannyiunk szívében. Ez sajnos, mint a Hunyad megyei előadások során kiderült még nincs így, sok szórványbeli kisiskolás, gimnazista számára az Icinke Picinke története is újdonságként hangzik. Remélhetőleg azonban hamarosan változni fog a helyzet. Kelekótyáék, saját bevallásuk szerint, mindenképpen szívesen tennének ennek érdekében.
Hasonló jó szándékkal léptek színpadra a dévai Téglás iskolában a kézdiszentléleki Perkő táncegyüttes tagjai is, akik felcsíki, kalotaszegi, mezőségi, széki táncokkal örvendeztették meg a közönséget. – Úgy érzem sikerült egy kis ízelítőt nyújtani a magyar néptánc és -zene kultúrából és remélem, hogy lesz ennek még folytatása – fogalmazott az előadás után Gergely Zoltán a Perkő táncegyüttes vezetője.
A játszóház, koncert és néptáncelőadás a délután folyamán Vajdahunyadon folytatódott. Az érdeklődés itt sem volt halványabb, sőt a helybeli diákok saját produkcióval is meglepték a kovásznai vendégeket.
A Kovászna megyei tanács által kezdeményezett és támogatott gazdag rendezvénysor amúgy egyfajta előfutára volt a Háromszék és Hunyad megye közti együttműködést szentesítő szerződés mai, hivatalos aláírásának. Egyszóval ez csak a kezdet – ami viszont nagyon jóra sikeredett.
Gáspár-Barra Réka. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Mi lett volna, ha...
Fantáziajáték az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában
Fantáziajátékot javasolt Markó Béla a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati ülésén, a kritikusoknak, kételyeket megfogalmazóknak bizonyítandó, hogy az RMDSZ jól döntött, amikor belépett a kormányba. Ajánlotta, "gondoljanak bele", hogyan telt volna ez a másfél hónap, ha nem vállal kormányzati szerepet, és most milyen volna a retorikája az RMDSZ-nek, ha ellenzékben volna.
Véleménye szerint az lehet az egyetlen következtetés, hogy "jó, az RMDSZ és a romániai magyarság szempontjából az egyetlen igazán hasznos döntés volt", bár "van aggodalom, szorongás és nehéz felelősségvállalás, ami ellenzékben nem nyomasztotta volna". Az RMDSZ-nek ebben a pillanatban négy minisztere van a 16 tagú kormányban, hét államtitkára, egy kormányfőtitkár-helyettese, sorolta, de nemcsak kormányzati tisztségeket jelent a kormányzati részvétel, hanem "esélyt a kormánynak alárendelt intézményekben".
Esély és eszköz
A kormányba lépés óta eltelt másfél hónapot zsúfoltnak nevezte: véglegesítették a nyugdíjtörvényt, amely, véleménye szerint, "nem úgy néz ki az RMDSZ-szel a kormányban, mint ahogy az RMDSZ nélkül nézne ki", "előttünk áll egy olyan tanügyi törvény kidolgozása és elfogadtatása, amely az Alkotmánybíróság által visszautasított tervezeten alapul, de amelyen lehet javítani". Markó kijelentette: az RMDSZ feladata megvédeni és kiszélesíteni, amit eddig elértünk, kivenni minden korlátozó rendelkezést, érvényesíteni a pozitív diszkriminációt, "útjára kell indítani a kisebbségi törvényt", illetve elindult a régiófejlesztés is, amit a képviselőházban "érdemben és jól kell lebonyolítani". Mindez esély és eszköz a nehéz gazdasági körülmények között is, jelentette ki.
Etnikai arány szerint
Zajlanak a koalíciós tárgyalások a megyékben is az RMDSZ és a PD-L között, mondta Markó a továbbiakban, és fontosnak nevezte, hogy megegyeztek az etnikai arány szerinti leosztásban a különböző intézményekben, de ugyanakkor belátta, hogy másfél hónap elteltével nem lehet komoly mérleget készíteni, csak szándékról, eszközökről, tervekről lehet beszélni. Hangsúlyozta: nehéz helyzetben vállalt kormányzást az RMDSZ azért, hogy a parlamentben, kormányban "legyen szószólója a magyar közösségnek".
Arról is beszélt, hogy mi nem volt az elmúlt másfél hónapban: nem volt koalíciós viszály, "nem mintha nem lett volna ok a veszekedésre", hanem mert az RMDSZ stabilizációs tényező tud lenni, tiszteletben tartja a szövetséget, és kormányzásban gondolkodik 2012-ig.
Az erdélyi magyarság szolidaritásának első pillanata
Végül utalt az 1990. február 10-i, százezres könyves-gyertyás tüntetésre, amely az erdélyi magyarság szolidaritásának első megnyilvánulása volt. Kijelentette: érdemes visszagondolni arra, hogy akkor mit követelt a magyarság (magyar nyelvű iskola Vásárhelyen, kétnyelvű felira-tok), és arra is, hogy milyen hatalmas összefogásra volt képes. Ugyanakkor március 15, 19, 20-a is a szolidaritás fontos pillanatai, ezen alapul az RMDSZ teljes munkája az elmúlt húsz esztendőben – mondta Markó.
"Ne gyártsanak hamis könyveket"
A felszólalók egyetértettek az elnökkel abban, hogy az RMDSZ-nek a kormányban a helye, de többen is kifogásolták például a nyugdíjtörvény előírásait. Ugyancsak kritika hangzott el a parlagon hagyott területek megadóztatása miatt, de az RMDSZ huszadik születésnapjára kiadott eseménynaptár sem nyerte el a képviselők mindegyikének a tetszését: dr. Bárányi Ferenc, a Kereszténydemokrata Mozgalom politikai alelnöke azt kifogásolta, hogy a dokumentum elfelejti megemlíteni, hogy a temesvári RMDSZ-szervezet alakult meg elsőként az országban, 1989. december 22-én délután 4 órakor, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke egyenesen botrányosnak minősítette, és felszólította az RMDSZ- vezetést: "ne gyártsanak hamis könyveket". Ugyanakkor kijelentette: "a százezres tüntetés kapcsán egy fél szót kellett volna szólni a cigányságról is, mert nélkülük a vásárhelyi magyarság vereséget szenvedett volna", majd arra is figyelmeztetett, hogy senki sem beszélt a románokkal való kapcsolatról. Végül arra kérte az RMDSZ-t, "ne tekintsük ellenségnek a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot", és, mint hozzátette, "talán az MPP-vel is lehet valamit kezdeni", mert "ezek a konfliktusok rengeteg kárt okoznak".
A testület egyhangúlag megerősítette Takács Csabát a Kelemen Hunor művelődési miniszterré való kinevezés nyomán felszabadult (megbízott) ügyvezető elnöki tisztségben, illetve Tánczos Barnát az ügyvezető alelnöki tisztségben.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Három törvénytervezet köti le az RMDSZ energiáját
Marosvásárhelyen ülésezett az Szövetségi Képviselők Tanácsa
Szervesen kapcsolódott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) a hétvégi marosvásárhelyi ülése a szövetség „miniparlamentjének” legutóbbi, decemberi tanácskozásához. Magyarán ott kezdték el, ahol abbahagyták, hiszen az ülésen továbbra is tág teret kapott az a kérdés, hogy miért kellett az RMDSZ-nek kormányzati szerepet vállalnia. Markó Béla „fantáziajátékra” hívta a küldötteket, felvázolva, hol tartana a szövetség ma, amikor a két ellenzéki párt saját belső harcukkal van elfoglalva a tisztújító kongresszusok előtt. A tanácskozáson szó esett a következő időszak célkitűzéseiről, így körvonalazódott, hogy mely törvénytervezeteknek a kidolgozása és parlamenti elfogadtatása köti majd le leginkább az RMDSZ energiáját a kormánykoalícióban és a parlamentben. A legélesebb vitát azonban ezúttal nem a szokványos „magyarkérdés” egyike váltotta ki, hanem a kormány által elfogadott új nyugdíjtörvény-tervezet, amellyel több képviselő sem ért egyet. Az SZKT megerősítette Takács Csabát ideiglenes ügyvezető elnöki tisztségében, a testület alelnökévé pedig Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselőt választották meg.
Az SZKT, a szokástól eltérően, szavazással kezdődött. A küldöttek előbb egyhangúlag jóváhagyták az RMDSZ ügyvivő testületének, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) azt a határozatát, amely szerint Takács Csabát nevezik ki ideiglenes ügyvezető elnöknek, amíg Kelemen Hunor a művelődésügyi minisztériumot vezeti. Kelemen visszatérhet az ügyvezető elnöki tisztségbe, miután véget ér a miniszteri megbízatása. Az SZKT megszavazta a SZÁT-nak azt a határozatát is, miszerint Tánczos Barna legyen a szövetség önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke.
December 18-án Markó Béla egy indulatos, szenvedélyes, de hatásos beszédével tudta csak kicsikarni a küldöttek többségének a szavazatát a kormánykoalícióba való lépésről. Sok bizonytalanság és kétely maradhatott az SZKT tagjaiban, hiszen Markó a december 18-i gondolatsor folytatásával kezdte mostani politikai helyzetértékelőjét. Ennek nagy része annak ecsetélésében merült ki, hogy mennyivel jobb az RMDSZ-nek most kormányon lenni, mint ellenzékben. Az RMDSZ elnöke „fantáziajátékra” hívta a küldötteket. Markó a szociáldemokratákat és a liberálisokat hozta fel példaként, akik mostanában saját magukkal vannak elfoglalva, és egymás ellen harcolnak a tisztújító kongresszusaik előtt. – Gondoljanak csak bele, hogy hogyan telt volna el az elmúlt másfél hónap, milyen állapotban lenne az RMDSZ, és milyen retorikával beszéltek volna most Önök az SZKT-n – idézte meg Markó az elrettentőnek szánt képzeletbeli hipotetikus valóságot, amivel azt akarta nyomatékosítani, hogy a szövetség jól határozott, amikor a kormányzati szerepvállalás mellett döntött.
Markó szerint könnyebb lett volna ellenzékben, hiszen onnan élesebben lehetett volna bírálni a nyugdíjtörvényt, és nem nyomta volna őket akkora felelősség, mint most, kormányzati pozícióban, de akkor ellenzékből esélyük sem lett volna arra, hogy számos fontos kérdést megoldjanak a kormányzati eszközök segítségével.
Az elmúlt másfél hónap kormányzati munkájáról elmondta: az RMDSZ közbenjárására sikerült elérni, hogy az egyházaknak megmaradnak a saját nyugdíjpénztáraik. Azt is érvényesíteni tudták, hogy a nyugdíjak ne csak az infláció mértékével nőjenek – ahogy eredetileg tervezték a törvényalkotók, hanem vegyék figyelembe az országos átlagbért is. Markó szerint a különleges nyugdíjakhoz hozzá kell nyúlni, hiszen elfogadhatatlan, hogy míg egyesek a közköltséget sem tudják kifizetni, addig mások 150 millió régi lej juttatást kapnak.
Kemény egyeztetések várhatók
A következő időszak terveiről Markó elmondta, hogy több fontos törvénytervezet kidolgozásában és parlamenti elfogadtatásában való részvétel az RMDSZ legfontosabb feladata. Az oktatási, a kisebbségi, valamint a fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezeteket említette példaként. Ezek elfogadtatása érdekében még kemény egyeztetéseket kell folytatniuk a koalíciós partnerükkel, a Demokrata Liberális Párttal (PD-L).
A PD-L-vel való politikai együttműködés tapasztalatáról elmondta, hogy eddig egyetlen koalíciós viszály sem volt a felek között, bár vannak véleménykülönbségek, de ezeket eddig mindig sikerült „házon belül” megtárgyalni. Markó szerint az RMDSZ-nek a továbbiakban is az a feladata, hogy stabilizációs tényező legyen a koalícióban. Felhívta a küldöttek figyelmét arra a lehetőségre, hogy az elmúlt évekkel ellentétben, 2012-ig Romániában nem lesz újabb választás, ezért addig lehet kormányozni. Kifejezte reményét, hogy a demokratákkal sikerül majd megtalálni minden esetben azt a kölcsönös érdeket, ami fenntarthatja ezt a koalíciót. Közölte, hogy egy-két kivétellel az RMDSZ és a PD-L a megyékben is megkötötte a politikai megállapodást a helyi politikai tisztségekről. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elfogadtatniuk a demokratákkal azt az elvet, miszerint a lakosság etnikai aránya alapján osszák el ezeket a posztokat.
A hozzászólók közül többen is élesen bírálták a nyugdíjtörvényt. A tervezetet leghevesebben Kerekes Károly, az RMDSZ szociális szakpolitikusa és Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő kritizálta. Kerekes szerint a szövetség vezetősége nem érti meg kellőképpen, hogy milliók életét hosszútávon befolyásoló törvényről van szó. A politikus szerint az ügyvezető elnökségnek fel kellett volna állítania egy szakértői bizottságot a nyugdíjtörvény megvitatása érdekében. Máté András is a széleskörű konzultációt javasolta. Nem ért egyet azzal, hogy a nők esetében is 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Reményét fejezte ki, hogy a PD-L-seket sikerül meggyőzniük arról, hogy a jogszabály módosításra szorul. A küldöttek közül több hölgy is a nyugdíjkorhatár megemelése ellen tiltakozott.
„Valakinek a szemetet is ki kell vinnie”
Markó Béla válaszában elmondta, hogy jelenleg Romániában a nők átlagéletkora hét évvel magasabb a férfiakénál, és öt évvel hamarabb nyugdíjba vonulhatnak, így most egy nő tizenkét évvel több nyugdíjat remélhet, mint egy férfi. Markó szerint az RMDSZ-nek vállalnia kell a kellemetlen döntéseket is, és azt javasolta, hogy akik azt mondják, hogy sem a nyugdíjkorhatárhoz, sem a speciális nyugdíjakhoz ne nyúljanak, azok mondják meg azt is, honnan vegyék azt a pénzt, amit jelenleg évente a költségvetéstől, vagyis a beruházásoktól kell elvonni, és a nyugdíjakra fordítani. – Valakinek a szemetet is ki kell vinnie – mondta Markó utalva ezzel a kellemetlen kormányzati intézkedésekre, amelyeket kormányzati pozícióból – mint mondta – felelősségteljesen fel kell vállalni.
Markó bírálta a területi szervezeteket amiatt, hogy nem válogatták ki elég igényesen az államtitkári tisztségekre javasolt személyeket. – Egész Európát eláraszthattuk volna államtitkárokkal – mondta Markó ironikusan, aki szerint – beismerve, hogy sarkít – a megyei szervezetek azt gondolták: mindenki lehet államtitkár, aki betöltötte a 18. évét. Markó arra kérte a megyei szervezetek vezetőit, hogy a dekoncentrált intézmények élére jól felkészült szakembereket javasoljanak.
BORBÉLY TAMÁS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Merre tovább, erdélyi magyar média?
Marosvásárhelyen ülésezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Médiapolitikai Szakbizottsága, amely azzal a céllal alakult meg, hogy kidolgozzon és képviseljen magyar és román környezetben egy, a romániai magyar közösség sajátosságainak és szükségleteinek legjobban megfelelő médiapolitikát – tájékoztat az EMNT. A bizottság célja továbbá kidolgozni egy olyan lehetséges média-hálózat (sajtó, rádió, televízió, internet) tervezetét, amely felhasználva a ma már létező intézményeket, a felsőfokú szakmai képzésben részesült fiatalok munkáját, hatékonyabbá tudná tenni az erdélyi magyarság tájékoztatását, nem feledkezve meg a média mindenkori közszolgálati feladatairól sem (értékmegőrzés, értékteremtés, hídszerep, szórakoztatás stb.).
A tanácskozáson Boros Zoltán bevezetőjében elmondta: az erdélyi magyar média a rendszerváltás után húsz évvel problémákkal küzd és ebben az állapotban nem tud megfelelni küldetésének. A nehézségek egy részét a kisebbségi sajtó sajátos jellegéből eredő gazdasági hátrányok jelentik, de vannak területek, ahol a hatékonyság alacsony színvonalának közvetlen oka a nem megfelelő struktúra. Ilyen a közszolgálati televíziók és rádiók esete.
Makkay József (MÚRE, írott sajtó alelnök) a romániai magyar nyomtatott sajtó helyzetét elemezve kifejtette, a kisebbségi számarányból eredően legfeljebb a megyei napilapok élhetnek meg támogatások nélkül. A támogatások jelenlegi rendszeréből, mióta a szakmának (MÚRE) kevés beleszólása van az elosztásba, az RMDSZ irányában bírálóbb hangnemet megütő lapok semmilyen támogatásban nem részesülnek (a megszűnt Erdélyi Napló esete). Szerinte a kisebbségi sajtó támogatását nem a politikusok, hanem a szakma kellene véleményezze.
Mosoni Emőke (Román TV Magyar adása, Bukarest) ismertette a közszolgálati televíziók helyzetét. A megnőtt konkurencia mellett a több csatornán és rossz adásidőben való szétszórtság következménye a nézők számának jelentős csökkenése. A cél tehát a közszolgálati magyar adás hozzáférhetőbbé tétele. László Edit (Marosvásárhelyi Rádió, MÚRE audiovizuális alelnök) elmondta, a közszolgálati rádióműsorok helyzete bizonyos mértékig hasonlít a televíziókéhoz: nincs olyan rádiófrekvencia, amelyen sávváltás nélkül egymás után hallgatható lenne minden erdélyi magyar közszolgálati rádióműsor. Az elképzelés az összefüggő csatornára már rég megszületett, de a szerkesztőségek idegenkedtek az ötlettől, érthető módon, hiszen a közös sáv nem csak komoly egyeztetést igényelne, hanem kihatással lenne az önálló szerkesztőségek műsorpolitikájára és műsorrácsára.
Csép Sándor (Janovics Jenő Alapítvány, médiaszakember) írásban eljuttatott felszólalásában kitért a Janovics Jenő Alapítvány történetére, amelynek kuratóriumi tagja, és amely az egész napos független Erdélyi Magyar Televízió (EMTV) létrehozására született meg. Nehezményezi, hogy kuratóriumi tagként sincs rálátása a magyar adófizetők pénzéből átutalt összeg sorsára, sem a Marosvásárhelyen e pénzből létrehozott stúdió tevékenységére.
Ambrus Attila (MÚRE elnök) támogatási forrásokról és módozatokról számolt be. Nem értett egyet azzal a feltételezéssel, hogy az erdélyi magyar sajtó kritikátlanságának a támogatások politikai jellege az oka. Szerinte törvényhozási kezdeményezéssel kellene élni, például a lapkiadás adómentességének a bevezetése érdekében.
Boros Zoltán EMNT alelnök zárszavában elmondta, a Szakbizottság a közeljövőben a szakma képviselőinek további folyamatos konzultálásával kidolgozza és nyilvánosságra hozza elképzelését arról, hogy milyen fejlesztési stratégia lenne a megfelelő a nyomtatott és elektronikus sajtó, internet és multimédia területein, valamint arról, hogy milyen lépéseket kellene indítványozni a romániai média-hatóságoknál (az Országos Audiovizuális Tanács, a Közszolgálati Rádió és Televízió igazgató tanácsai), illetve a lehetséges magyarországi és EU-s forrás-intézményeknél. A bizottságnak a jelen kormányzási ciklusra vonatkozó javaslatait az EMEF legközelebbi találkozóján, február 20-án, az EMNT tárgyalói adják át az RMDSZ képviselőinek. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Ki a bajnok?
Megnyugtató a tudat, hogy az RMDSZ és a PDL háza táját eddig elkerülték a koalíciós viszályok. Ebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a kormány ülésein a legteljesebb az összhang, ha pedig mégis nézeteltérés támadna, azt higgadtan, felelős államférfiak módjára rendezik le.
Az idilli állapotokat felvázoló kijelentést ugyanakkor árnyalja, hogy a koalíció másfél hónapos pályafutása során a magyar közösség számára létfontosságú kérdések a konkrétumok szintjén egyelőre nem merültek fel. A kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók határainak magyar szempontból kedvező átrajzolása ugyan belekerült a kormányprogramba, ám minderről a részletek szintjén még nemigen folyhatott érdemi vita.
Márpedig a valódi konfliktusok várhatóan akkor kerülnek majd napirendre, amikor arról szól a koalíciós vita, hogy milyen jogosítványok birtokában működhet a kulturális önrendelkezés, illetve hogy valóban megalakulhat-e egy magyar többségű székely és egy jelentős arányú magyar lakossággal rendelkező partiumi régió. A PDL-nek ugyanis akkor kell majd mérlegelnie, bevállalja-e , hogy az ellenzéki pártok azon az alapon indítanak offenzívát ellene, hogy elárulja a nemzet érdekeit, amikor önrendelkezést és saját régiókat biztosít az ország „felszabdalására” készülő magyaroknak.
Az egyelőre az RMDSZ malmára hajtja a vizet, hogy az ellenzék a választási kudarcok nyomán belső csatákba bonyolódva próbál kiutat találni a válságból. A PSD-t belviszályok feszítik, így komolyabb fenyegetést paradox módon az RMDSZ-szel hosszú ideje jó viszonyt ápoló PNL jelenthet: ha a pártban felülkerekedik az elvi alapú ellenzéki szerepet elutasító szárny, a PDL kapva kapna az alkalmon, hogy bevonja a kormányba. Ez esetben pedig az RMDSZ érdekérvényesítési potenciálja drasztikusan csökkenne.
Az RMDSZ legfőbb feladata így most az, hogy minél hamarabb napirendre kerüljenek a számára fontos kérdések, és hogy megakadályozza a PDL-t a vita halogatásában. Ha ez sikerül, már több joggal hasonlíthatja magát a szövetség a többszörös olimpiai bajnok magyar vízilabdaválogatotthoz. Addig azonban nem árt egy kicsivel több alázat a „játékkal” és a „szurkolókkal” szemben, és az, ha az öntömjénezés helyett inkább a megfelelő taktika kidolgozására és alkalmazására koncentrál.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Van magyar jövő Hunyad megyében
Hunyad megye- Szimbolikus helyszínen, Hunyad megye egyetlen önálló magyar tanintézményében, a Dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban került sor hétfőn a Háromszék-Hunyad megye együttműködési megállapodás aláírására.
A két térség közötti kapcsolatok előzményeit idézte fel Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsnak elnöke a megállapodás aláírásakor. Egy évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön jelentette be Winkler Gyula EP-képviselő és Antal Árpád András polgármester a Székelyföld – Szórvány Partnerség kezdeményezését. “Nemzeti cél érdekében kell összefognunk, a Székelyföld belső anyaországként kell megnyilvánuljon. Az elmúlt tíz évben Hunyad megyében a magyarság 25 százalékkal csökkent. Ezen a tendencián szeretnénk változtatni. Nagyon fontos, hogy találtunk lelkes embereket, akikkel el lehetett indítani a szórványprogramunkat” – mutatott rá Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke kiemelte, nem feltétlenül az anyagi vonzatát kell nézni ennek a kezdeményezésnek, hanem nagy hangsúly kerül az önkéntességre. „Belső indíttatásra van szükség. E mellé pedig Kovászna Megye Tanács nevében mondhatom, az értelmes célok és az összefogás érdekében támogatni tudjuk, hogy ez a keretegyezmény megteljen tartalommal. Nem akarjuk mi megmondani, hogy mi a teendő, hanem a Hunyad megyei közösség igényeire akarunk odafigyelni” – összegezte a program célját Tamás Sándor.
“A demográfiai adatok sajnos kíméletlenek, de a civil szervezetek, az egyházak, iskolák és a közéleti szereplők partnersége megfelelő politikai háttérrel eredményt fog hozni. Együtt tudunk gondolkodni, és ez nemcsak elméleti, de gyakorlati síkon is megmutatkozott, hiszen elkezdődik ez a program. Itt minden kezdeményezés jó táptalajra hull. Tudunk meglepetést szerezni, hiszen van magyar élet Déván, Vajdahunyadon, de Hátszegen vagy Petrozsényban is. Hunyad megye tele van a magyar történelem emlékhelyeivel, amelyet a székelyföldieknek is érdemes megismerniük” – fejtette ki Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője beszámolt arról, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma készíti a szórványstratégiáját, amely két pillérre épül, a templomra és az iskolára. “Ez a stratégia a világban élő magyarok viszonylatában készül, hozza kell tennünk viszont, hogy a Kárpát-medencei magyarság esetében ezt ki kell egészíteni a közigazgatási, kormányzati döntéshozatalban való részvétellel” – mutatott rá Winkler Gyula, utalva arra, hogy Hunyad megyében az RMDSZkormányzati szerepvállalása tudja pótolni a hiányzó önkormányzati képviseletet.
“Gratulálni kell ehhez az iskolához, amelyet itt Déván összefogással hoztak létre, Gyönyörű ez az iskola, amikor azt mondtuk, hogy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot, arra is gondoltunk, hogy sokat tanulhatunk egymástól. Székelyföldön a testvérkapcsolatok általában Magyarország fele fordultak, és ennek köszönhetően mi – akik a tömbmagyarságban élünk – elfelejtjük, hogy mit jelent Romániában magyarnak lenni. Azt szeretnénk, hogy mind Székelyföldön, mind a szórványban az emberek büszkék lehessenek magyarságukra” – hangsúlyozta Antal Árpád András. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint mindkét közösségen múlik, hogy milyen konkrét hozadéka lesz ennek a programnak, nem véletlenül szerepel az együttműködési megállapodás szövegében, „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért”.
Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa a tavaly Kovászna megyében dolgozott kormányfelügyelőként, hozzászólásában elmondta, Székelyföldön döbbent rá, mennyire fontos a kapcsolat a tömbben és a szórványban élő magyarok között, hiszen a szórványban élő magyaroknak ez biztonságot, bizalmat eredményez.
A megállapodás aláírását megelőzően több száz diák előtt lépett fel február 12-én a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes és a megzenésített gyerekverseket játszó baróti Kelekótya együttes. A csernátoni Csiporkázó Játszóház ostorfonásra, szalmatárgyak készítésére, gyöngyfűzésre tanította a kicsiket. Délután Vajdahunyadon léptek fel a háromszéki előadók, ahol szintén nagy érdeklődés övezte a produkciókat, melyeket a helybeli 6-os iskola magyar tagozatának reneszánsz táncai is kiegészítettek. Vajdahunyadi pedagógusok elmondták, testvériskolai kapcsolatot szeretnének kialakítani háromszéki iskolákkal, de egyházi vonalon is kibontakozóban van a két megye kapcsolata. A nap fergeteges táncházzal ért véget a Vajdahunyadi Magyar Házban, ahol háromszéki és vajdahunyadi fiatalok közösen ropták a táncot.
A hétfői eseményen a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) és a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) is partnerségi együttműködést írt alá. A két szervezet elnöke, Széll Lőrincz és Grüman Róbert a Hunyad megyei és a háromszéki magyar ifjúságiközösségek közötti párbeszéd és együttműködés megerősítését kezdeményezte ezáltal, különös tekintettel az általuk képviselt fiatalokra. Elmondták, hosszú távon egy partiumi egyesület is be akarnak vonni az együttműködésbe. Forrás: erdon.ro

Másfél hónapnyi „béke”
SZKT: stabilizációs tényező az RMDSZ a PD-L-vel kötött koalícióban
A PD-L és az RMDSZ közötti koalíció megkötése óta eltelt mintegy másfél hónap alatt a Demokrata-Liberális Pártnak nem sikerült kihoznia a béketűrésből az RMDSZ-t, fogalmazta meg a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi marosvásárhelyi ülésén mondott politikai beszámolójában a közös kormányzás első konklúzióit Markó Béla.
„Amikor az RMDSZ szövetségre lépett a Demokrata-Liberális Párttal, sokan kételkedtek a koalícióban” – fejtegette a szövetségi elnök, aki figyelmeztette a kétkedőket és kritikusokat: gondoljanak bele, mi történt volna, ha ellenzékben marad az RMDSZ, ha nem szólhat bele a magyarságot érintő kérdésekbe.
„Négy minisztere van a szövetségnek, köztük egy kormányfőhelyettese, illetve hét államtitkára” – sorjázta Markó, aki azt is kifejtette: nyilvánvaló, hogy létezik aggodalom és szorongás is a jövőt illetően, de az RMDSZ azért vállalta a kormányzást, hogy a romániai magyarság szószólójaként szolgálhassa a közösséget.
Az RMDSZ elnöke szerint a Szövetség ugyanakkor nemcsak a sajátos közösségi célok érvényesítésért van jelen a kormányzatban, hanem azért is, hogy segítsen a súlyos szociális, egzisztenciális gondokkal küszködőkön, mindazokon, akik valamilyen okból reményt veszítettek. Mint mondta, a Szövetség egy olyan nehéz, válságos időszakban vállalt kormányzást, amikor a társadalomban aggodalom és szorongás van a jövőért.
Tanügyi törvény, kisebbségi törvény, régióátalakítás
„A kinevezésekkor nem a tisztségek hasznáról beszéltünk, hanem arról a lehetőségről, hogy hogyan tudunk segíteni általuk az erdélyi magyar társadalmon” – mondta Markó, elemezve a helyi koalíciókat. Mint mondta: fontos, hogy az intézményvezetői funkciók elosztásánál sikerült az etnikai arányt megőrizni.
„Másfél hónap nagyjából az átszervezésekkel telt el, ezért teljes beszámolót nem lehet készíteni erről az időszakról, de azt el kell mondani, hogy miért volt fontos lépés az RMDSZ részéről a kormányzásban résztvenni” – hangsúlyozta Markó, aki a tanügyi törvény előkészítéséről beszélt, az új nyugdíjtörvény körüli vitákról, valamint arról, hogy a kisebbségi törvényt újból útjára kell indítani.
A gazdasági fejlesztési régiók átalakítása is napirenden van, hiszen a jelenlegi régiók számát meg kell duplázni, hétről 15-16-ra kell emelni ahhoz, hogy működőképesek legyenek. Markó arra is rámutatott, hogy a másfél hónap alatt nem volt koalíciós viszály, pedig egy erős párttal szövetkezett az RMDSZ. „Mi nem néhány hónapos koalícióban kell gondolkozzunk, hanem az előttünk álló két és fél évben, amikor nem kampányolunk, hanem dolgozunk” – mondta Markó.
Beszédében az RMDSZ-elnök megemlékezett a húsz évvel ezelőtti gyertyás-könyves tüntetéssorozatról, amely, mint fogalmazott, az erdélyi magyarság szolidaritásának első és kiemelkedő pillanata volt. Ez az évforduló értelmezésében „jó alkalom arra is, hogy áttekintsük, hol tartunk ma, és mi, mennyi teljesült az akkori követelésekből az önálló magyar iskolákon át a kétnyelvű feliratokig”.
Felszólalásában Borbély László környezetvédelmi miniszter elmarasztalóan szólt a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezetről, amely „elkövette a legnagyobb hibát, jóváhagyva a Guşă-szobor felállítását. Az 1989-es forradalom idején a véres megtorlásokért felelősnek tartott Ştefan Guşă tábornoknak Marosvásárhelyre tervezett szobor ügye nem román-magyar, hanem morális kérdés, és amit a helyi frakció követett el, az az egész RMDSZ-re hatással van – hangsúlyozta Borbély.
„Szégyenletes módon kenték-fenték, magyarázták, hogy milyen taktikai meggondolásból szavaztak a szobor felállítására. Ez a viselkedés nem tolerálható” – hangsúlyozta a miniszter.
Meghatódva, elcsukló hangon köszönte meg a bizalmat és munkatársai támogatását Takács Csaba, miután a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyhangúlag – ellenszavazat és tartózkodás nélkül – szavazta meg az RMDSZ megbízott ügyvezető elnökévé való kinevezését. Az ügyvezető elnöki teendőket Takács azt követően veszi át (veszi vissza – szerk. megj.) Kelemen Hunortól, hogy Kelemen kulturális miniszteri megbízatást kapott.
„Takács Csaba tapasztalatára igen nagy szükség van, hiszen egyes polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok képesek megfeledkezni arról, hogy az RMDSZ-nek köszönhetően kerültek tisztségbe” – figyelmeztette Markó a „hűtlenkedőket”. Takács „székfoglalójában” elmondta: annyira volt eredményes a romániai magyarság az utóbbi húsz évben, amennyire az RMDSZ.
„Ha elemezzük ezt a húsz évet, láthatjuk, hogy amikor a romániai magyarság előrelépett, Románia is előrelépett. Lehet, hogy ha korábban hallgatnak ránk, akkor most Románia is sokkal előbbre tartana” – foglalta össze Takács az elmúlt húsz év tanulságát. Takács Csaba megköszönte a rá szavazók bizalmát, illetve Kelemen Hunornak az eddigi tevékenységét.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Pozitív diszkriminációt?
„Aggasztóan szűkös az idei költségvetési keret, veszélybe sodorhatja több magyar iskola működését, ezért elengedhetetlen az oktatás területén a pozitív diszkrimináció” – figyelmeztetett Markó Béla a Marosvásárhelyen, hétvégén szervezett kerekasztalon.
Az egyeztetésen részt vett Király András tanügyi államtitkár, jelen voltak a magyar főtanfelügyelők és főtanfelügyelő-helyettesek is. Markó – oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesként is – úgy vélte, a pozitív diszkrimináció elvét követve lehet a továbbiakban a kormány által tervezett iskolaösszevonások és a normatív támogatás bevezetését fontolóra venni.
A szövetségi elnök elmondta a jelenleg előkészítés alatt álló oktatási törvénytervezet alapja az a törvénycsomag, amelyet az alkotmánybíróság a tavaly szeptemberben elutasított. Markó kitért arra, hogy olyan tanügyi törvényre van szükség, amely nemcsak azt védi meg, amit eddig sikerült elérni, de továbblépést, újítást is hoz a tanügybe.
„Elsősorban reformra van szükség” – hangsúlyozta Markó, aki a decentralizációban látja ennek zálogát. Mint mondta, a polgármesteri hivataloknak, önkormányzatoknak nemcsak a tetőjavításról kell határozniuk, hanem lehetővé kell tenni számukra, hogy olyan döntéseket is hozhassanak, amelyek az iskolák működésére, a pedagógusok megválasztására, sőt még a tantervre is vonatkoznak.
Az egyeztetésen részt vett Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes is, aki úgy látja: stratégiai értékű, hogy a decentralizáció kérdése újra a figyelem középpontjába került. „Már évek óta szó van a helyi autonómia megerősítéséről, de sajnos a valóságban ennek az ellenkezője történik. Egyre kevesebb beleszólásunk van helyi szinten az iskolaszervezés ügyeibe, és ezen sürgősen változtatni kell” – figyelmeztetett a lapunknak nyilatkozó oktatási szakértő.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő helyettes ugyanakkor úgy véli, annál is inkább szükséges a folyamatos egyeztetés, mert a közoktatási törvény ezen a héten közvitára kerül. „Az oktatási reformot nem lehet tűzoltásszerűen végrehajtani, csak úgy van értelme, ha az oktatás minőségét, és nem a minden áron való költségcsökkentést tartjuk szem előtt.”
A főtanfelügyelő az Új Magyar Szó kérdésére elmondta: a következő időszakban a teljes iskolahálózat átszervezésére sor kerül, és ez csak akkor lesz eredményes, ha az érintettek együtt gondolkodnak és együtt döntenek. Arra a kérdésre, hogy hasonló, megyéken átívelő szakmai együttműködésre a jövőben sor kerül-e, Keresztély igenlően válaszolt.
„A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a szórványban, de Kovászna megyében is vannak olyan iskolák, ahol a fejkvóta teljesítése gondot okoz. Mindenképpen szükség van a tapasztalatcserére, a közös stratégiák kidolgozására” – tette hozzá a főtanfelügyelő.
Markó Béla: elfogadhatatlan az iskolaösszevonás
Az RMDSZ elnöke nem ért egyet a marosvásárhelyi Művészeti Líceum magyar osztályainak összevonási-tervével. Markó Béla a hétvégén leszögezte, azon lesz, hogy a következő tanévben is változatlanul két magyar, egy zene-, illetve egy képzőművészeti osztály induljon a nagymúltú tanintézményben.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László kipakolt: száz szekus nevét hozta nyilvánosságra
NY I L A T K O Z A T
a titkosszolgálati múlt átvilágítása tárgyában
Tavaly ősszel nem kis meglepetést keltett annak a híre, hogy Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt elnöke a szovjet titkosszolgálat besúgója volt. A „szovjet sport generálisa”, aki egykor a Franco-diktatúrában is magas funkciót töltött be, a KGB-vel és a Stasi kelet-német titkosszolgálattal együttműködve az egész nemzetközi olimpiai mozgalomra meghatározó befolyást gyakorolt.
A kommunista – moszkovita – titkosszolgálat a nemzetközi egyházi-ökumenikus életet is behálózta. Erre nézve jellemző példa a Reformátusok Világszövetsége volt főtitkárának, Milan Opocenskynek az esete, aki a szovjet parancsuralmi rendszer bukása után még közel tíz esztendeig töltötte be magas tisztségét a világszervezetben.
Az Evenimentul Zilei központi napilap idén januárban foglalkozott Bartolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolita Szekuritáté-kollaboránsi múltjával. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) a hajlott korú érseket 2008. január 22-én azonosította be az „Apostol” fedőnevű titkosügynökkel. A „felfedezésnek” meg is lett a hatása, hiszen egy hétre rá a CNSAS működését alkotmányellenesnek nyilvánította a kormány, utóbb pedig a 24/2008. számú sürgősségi határozatával – kiváltképpeni kedvezésképpen az ortodox „nemzeti egyháznak” – az egyházi szolgákat kivonta az Átvilágító Tanács hatálya alól. Nem sokkal ezután a 293/2008. számú törvény végérvényesen kimondta, hogy a klérus tagjainak átvilágítása csak saját egyházaik kifejezett kívánságára történhet meg.
Európai parlamenti hivatalom még ugyanabban az évben megkeresésben fordult Jaques Barrot igazságügyi európai biztoshoz az egyházi emberek titkosszolgálati átvilágításának alkotmányellenes korlátozása tárgyában – az áldatlan helyzet azonban azóta sem változott. A többségi Román Ortodox Egyház az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását, a hírhedt Szekuritáté volt egyházi ügynökeinek a leleplezését.
Bartolomeu Anania és a hasonszőrű informátorok esete világosan példázza, hogy a kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló kérdése. Saját Egyházunkban sem beszélhetünk igazi változásról és megújulásról mindaddig, amíg nem egy vezető pozícióban és gyülekezet élén zsarolható és megvásárolható emberek találhatóak.
Református Egyházunkban váltakozó erővel és „szerencsével” halad előre a titkosszolgálati múlt feltárása.
2002-ben – már akkor is igen megkésve – eleve „halva született” a Zsinat átvilágításra vonatkozó, erőtlen határozata.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mintegy három évvel ezelőtt újult erővel látott munkához. Legutóbb mind az Erdélyi, mind a Királyhágómelléki Egyházkerület Igazgatótanácsa kimondta, hogy „a múlttal való szembenézést nem lehet tovább halogatni”, és egyházkormányzó testületeink a saját kebelükben létrehozták egyházkerületi átvilágító bizottságaikat.
Az egyházi élet megtisztításának folyamatában a Református Egyház nem áll egyedül. Szándékai találkoztak a magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, akikkel együtt megállapodtak az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásában.
Komoly aggodalomra ad okot mindaz, ami az utóbbi időben a CNSAS, valamint a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICC) körül történik. Csendes László, az Átvilágító Tanács elnöke röviddel ezelőtt kénytelen volt lemondani tisztségéről. Marius Oprea intézeti elnöknek szintén inog a széke. Európai parlamenti hivatalunk mindkettőjük ügyében felemelte a szavát. Legutóbb Traian Băsescu államelnökhöz intéztünk levelet, melyben – egyebek mellett – az általa kezdeményezett Tismăneanu-jelentés szellemében szorgalmazzuk a „kommunizmus perének” a véghezvitelét.
Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának „mindössze” 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – a titkosszolgálatok költségvetése évről-évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan megnövekedett.
Azokkal értünk egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik. Marius Opreával és Herta Müllerrel értünk egyet. És a megalakulásának 20. évébe érkezett Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával valljuk, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk.
De nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A „parancsra tettem” kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.
Ennek megfelelően, ez alkalommal azoknak a Szekuritáté-tiszteknek a névsorát is közzétesszük, akik – a rendelkezésünkre álló iratok szerint – egyházunk és magyarságunk megnyomorításában jeleskedtek.
Csak remélni lehet, hogy a CNSAS rövidesen újból magára talál, és Dragos Petrescu új elnök vezetésével, a sok kilométernyi belügyminisztériumi iratanyag átvételével, valamint az újraválasztott Traian Băsescu elnök hathatós támogatásával tovább folytatja a demokratikus rendszerváltozás szempontjából elengedhetetlenül fontos munkáját.
Ennél is fontosabb viszont, hogy oly sok megtorpanás után egyházaink is töretlenül tovább haladjanak a megkezdett úton. A Szigorúan ellenőrzött evangélium I. kötetét is figyelembe véve: egyházkerületi átvilágító bizottságunkra nagy munka vár.
Nagyvárad, 2010. február 16.
Tőkés László
EP-képviselő. Forrás: Erdély.ma

Átlátni a szitán
Mérsékelni kell, anélkül, hogy a kutatás mélységét ezzel aláásnók, azokat a múltat átértékelő — sok esetben átrajzoló — szellemi cifrázatokat, hogy Székelyföld egykori csonka autonómiájában csak a rosszat lássuk, azt, hogy a Magyar Autonóm Tartomány létét a szovjetek erőszakolták Romániára. Ez így igaz, de kommunista vezetés ide vagy oda, ebben az időszakban épült ki a térséget teljes egészében átfogó anyanyelvű iskolahálózat, a közművelődési mozgalom és intézményrendszer.
A Magyar Népi Szövetség történetével kapcsolatosan nemrég súlyosan terhelő dokumentumok tömkelege került elő. Ezek valóban kompromittáló tények, Erdély sorsának megpecsételői. De ezen belül ne feledjük el például, hogy a moldvai magyar oktatás tömegességét az országrész történetében először akkor lehetett megvalósítani.
A történtekből tanuljunk, vegyük át belőle, ami hasznos, határolódjunk el attól, ami ártalmas. Amennyiben Székelyföld — és egész Észak-Erdély — magyarságának önösszeszedését és megmaradását alapozta meg a „kicsi magyar világ" mindössze négyévnyi időszaka, hisz ismeretesek azok a magyarságot megsemmisítő, véglegesen beolvasztó elképzelések, amelyek életbeléptetése, ha a második bécsi döntésre nem kerül sor, csak idő kérdése volt — a MAT léte a kommunista vezetés háta mögött ugyancsak a magyar önösszeszedés eszköze volt, és egyoldalú az a megítélés, hogy Erdélynek a székelyföldinél számosabb magyarságát árulták el. Ha nincs MAT, akkor ennek a térségnek a magyarsága is szórványsorsra jutott volna, akárcsak Erdély többi térsége. Emlékezzünk vissza, hogy amikor a Magyar Autonóm Tartományt szétrúgták, mint kakas a szemetet, a Brassó tartományi vezetés mit művelt a hozzávágott Kézdi és Sepsi rajonnal. Nekem személyes tapasztalataim is vannak ebből az időszakból, amikor a féktelenül tobzódó nacionalizmus minden percben megalázott, az ártó szándék ezernyi brutális és rejtett formában jelentkezett, és a korszak kitermelt egy olyan magyar káderkategóriát, amely román kollaboránsként szorgoskodott tanügyi és kulturális intézményeink szétverésében.
Az átkozódás nem segít. Az sem, ha a „mindent vissza" ködevés szólamát fújjuk. Román barátainkat meg kell győzni az együttélés lehetséges voltáról és értékéről anélkül, hogy a magunkét feladnók. Az utóbbi időben a pártoskodó rosszmájú károgások ellenére egy lehetséges folyamat jelzése a fiatal román generációhoz tartozóknak az a törekvése, hogy a dekoncentrált intézmények élére nagyobb arányban kerülhettek vissza magyar vezetők, és — hinni merjük — folyamatot jelez az is, amiként a magyar fogamzású régiótervek a szenátuson átmentek. Románia, a románság érdeke is, hogy a másfél milliós magyarság távlati eltüntetésének ördögi terve miatt ne kerüljön az ország nemzetközi fórumok ítélőszéke elé, és ne kockáztassa annak jó hírnevét. Ebben a vonatkozásban igen tanulságos az, ami Szlovákiában történik, s ami előbb-utóbb a nyelvhasználatot korlátozó szörnytörvények eltörléséhez vezet.
A Magyar Autonóm Tartomány példájának képbehozásával sem többet, sem kevesebbet nem akarok mondani, csak annyit, hogy a dolgokat súlypontozni kell, és a múltbeli történetek tálalásával, a jelenségek egyoldalú bemutatásával ne a mások malmára hajtsuk a vizet. A Magyar Autonóm Tartomány átkos voltáról például azoknak is az a szó szerinti véleménye, mint közülünk sokaknak, akik bennünket újra Brassóhoz, vagy, ne adj Isten, Ploieşti-hez akarnának bogozni.
Tudjunk átlátni a szitán, ehhez pedig széles körű szellemi ébredés kell.
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyobb szakmaiságot vár Markó a tisztségviselőktől
Véleménykülönbségek ütköztek
Mint tegnapi tudósításunkból is kiderült, a szombati SZKT mozgalmasabb s érdekesebb is volt az utóbbi időben megszokottaknál. Ugyanis, meglepetésre, a központi vezetéssel ellenkező vélemények is elhangzottak. Ami különben normális egy valóban demokratikus szervezetben.
A felszólalások sorát Lakatos Péter nyitotta meg, aki szerint mind a belső választások előtt álló román pártok, mind a parlamenti választások előtt álló magyarországi pártok esetében a "kentaurbeszéd" a divat.
Az RMDSZ-ben nincs helye a "kentaurbeszédnek"
Ezzel szemben, véleménye szerint, az RMDSZ esetében az egyenes, egyértelmű beszéd a kívánatos. A szervezetet a magyar vízilabdacsapathoz hasonlította, amely 2000 óta négyévenként megnyerte az olimpiát, de ugyanabban a periódusban kétévente egyetlen világ- vagy Európa-bajnokságot sem. Az RMDSZ is négyévenként összeszedi magát, felnő a feladathoz, de a választások közötti időszakban nem teljesít folyamatosan jól".
Rámutatott, hogy ha a legutóbbi SZKT előtt még volt jogosultsága a "kentaurbeszédnek", a kormányra lépésről szóló döntés meghozatala után csak egy lehetőség maradt: jól összeszokott csapathoz méltó teljesítményt nyújtani. Figyelmeztette a testületet, nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-nek, ismerve a PD-L-t, amely "tavaly ellenfélnek ugyan jó volt, lehetett bírálni, de idén partneri minőségben nehezebb nyilvánosan szóvá tenni az egyeztetés előtti kiforratlan, végig nem gondolt ötletek piacra dobását, ami gyorsan erodálja a kormány amúgy is megcsappant társadalmi támogatottságát". Ezért azt javasolta: "gondolkodásban, javaslattételben legyünk gyorsabbak, összehangolva a kormányzati, parlamenti, megyei cselekvéseket", és az RMDSZ-nek "az emberek mindennapjait érintő megszorító intézkedések hatásainak elviselhetőbbé tételében, a közigazgatási bürokrácia túlburjánzásának megelőzésében kell élen járnia".
Arra biztatott, "ne tűrjék el szó nélkül, hogy az ESZMNT-sek Tőkés Lászlóval az élen" mindenért az RMDSZ-t hibáztatják, "miközben ők egy épkézláb, kivitelezhető megoldást sem képesek javasolni", s rámutatott, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak akkor van értelme, ha "ésszerű egyeztetések folynak és nem vágyálmokat fogalmaznak meg ultimátum formájában. Szomorú és kiábrándító erkölcsi silányságra utal, ha egyeseknek az RMDSZ csak addig felel meg, amíg listáján európai parlamenti mandátumhoz jut valaki, majd utána az illető gátlástalanul posztkommunista utódpártnak titulálja szervezetünket. Egyeztetni csak a hozzávetőlegesen azonos irányú magyar közösségi érdekeket érdemes és szabad, az egyéni hatalomvágy és okkult államelnöki érdekek nem jöhetnek számításba".
Szemléletváltás szükségeltetik
Kira Miklós, a Szociáldemokrata Tömörülés alelnöke fogalmazott így, s a nyugdíjtörvény kapcsán hívta fel a figyelmet, hogy "az RMDSZ egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a szociális kérdéseket szőnyeg alá seperje", mert "leghűségesebb és legnagyobb számú választói tábora érdekeinek föl nem vállalása tömegbázisának elvesztését, s ezáltal a szövetség létét sodorja veszélybe". Ezért, véleménye szerint "újra kell gondolni a prioritásokat, a szövetség elitje és a tagság közötti viszonyt".
Hangsúlyozta, hogy a szociális kérdések kiemelt kezelése jelen körülmények között legalább olyan fontos kihívást jelent, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és ebből a Szociáldemokrata Tömörülés részt kíván vállalni.
Össztűz a marosvásárhelyi tanácsra
Borbély László arról beszélt, jobban össze kell hangolni a tevékenységet, majd rátért a Gusa-szobor-ügyre. Elmondta, hogy a Maros megyei TKT elmarasztalta a vásárhelyi tanács RMDSZ- frakcióját, s utasította, hogy minden politikai döntésben konzultáljanak az RMDSZ vezetésével. Bejelentette, hogy dr. Benedek István lemondott a frakcióvezetői tisztségről, és "megyünk tovább".
Markó Béla szerint a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója "köszöni szépen, jól megvolt magában, nem érdekelte az RMDSZ véleménye, és szégyenletes módon a Gusa-ügyben összevissza kenték-fenték, nyilatkoztak"... Az eset maga kivédve, mondta, de "nagyon sok helyen RMDSZ-es tanácsosok, polgármesterek úgy tekintik, hogy őket születésüktől fogva felruházta a sors azzal, hogy polgármesterek, tanácsosok, miniszterek, államtitkárok legyenek, s minden az égvilágon. Ez elfogadhatatlan. Mint ahogy az is, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ bizalmából és az RMDSZ megbízásából, erejéből vannak ott, ahol vannak".
Az RMDSZ nem a megélhetési politikusok szövetségeként született
Katona Ádám, az EMK elnöke ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását, hozzátéve, hogy a valóság sajnos, "nagyon ebbe az irányba mutat". Rámutatott, az EU-csatlakozás során "iszonyatosan sokat veszítettek" azzal, hogy az RMDSZ kormányban volt. "Ez a vonat elment, mondta, de nem ment el az a vonat, az a százezres tüntetés, amellyel mozgósítani lehetett embereket, "az akkori vezetés akarata ellenére", utalva arra, "amit Domokos Géza telefonált Sütő Andrásnak", és amiről az évfordulóra kiadott könyvben egyetlen szó sem esik. Erre mondta, hogy az RMDSZ ne gyártson hamis könyveket, mert "nem becsületes dolog". Nehezményezte, hogy bár fél szó sem esik a cigányságról, akik nélkül a vásárhelyi magyarság elveszett volna, s hogy Nagyvárad azzal, hogy a koldusokat kitiltotta a városból, nem oldott meg semmit. Felemelte szavát a magyar széthúzás ellen, és a székelyföldi hőszigetelések kapcsán kérte Borbély Lászlót, találjon megoldást ezek finanszírozására.
Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni
Válaszában Markó Béla a 20. évforduló kapcsán azt mondta, hogy egy ilyen esemény során "adottak a keretek és abból valakik mindig kimaradnak", s javasolta Katona Ádámnak, ha elégedetlen, "írja meg a saját RMDSZ-történetét". Bárányi Ferencnek azt válaszolta, úgy tudja, hogy Temesvár benne van a könyvben, de a szervezetalakítás egyidejűsége, a szolidaritás volt a legfontosabb. A nyugdíjtörvényt ért kritikákra reagálva "eléggé baloldalinak" nevezte a törvényt, kiemelve, hogy voltak kérdések, amelyekben történt előrelépés. Azt is mondta: "A kormányzás hátránya, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elmondani. Nem lehet Bukarestben egyet, Vásárhelyen mást mondani".
Arról is beszélt, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ támogatása révén kerültek funkcióba. A vásárhelyi tanács mellett felemlegette a gyergyói, a székelyudvarhelyi problémákat, amelyek szerinte nem csak fegyelmi kérdések, majd beszélt a dekoncentrált intézményekről, hogy "adták a jelöléseket csőstül a területi szervezetek". "Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni államtitkárokkal". Nagyobb felelősséget, nagyobb szakmai igényességet kért a területektől; olyan embereket tegyenek vezető tisztségbe, akik szakmailag bizonyítottak, s akik képesek a lehető legmagasabb szinten ellátni a feladatukat. Emellett a legnagyobb politikai elkötelezettségre van szükség, mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

MAZA-bál ötödszörre
Tízéves a két település – Marosvásárhely és Zalaegerszeg – testvérvárosi kapcsolatát életteli eseményekkel konkretizáló baráti társaság. És jubilál a Cseh Gábor vezette lelkes egyesület egyik legnépszerűbb rendezvénye is. Múlt péntek este ötödször rendezték meg a MAZA hagyományossá vált kosaras farsangi bálját. Ezúttal a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központ látta vendégül a bálozókat.
A maga során a MAZA is vendégeket fogadott, népes zalaegerszegi küldöttség mulatott együtt a vásárhelyiekkel. Nagyszerű hangulatban, természetesen, hiszen a szervezők gondoskodtak mindarról, ami egy ilyen összejövetelt élvezetessé tehet. Így aztán vidáman, pergőn, igazi családias légkörben mindenki valóban nagyszerűen érezhette magát a nem túl nagy, de a táncra is elég teret biztosító teremben. A Brüsszelből majdhogynem egyenesen a Trébely fölötti központba érkezett bálanya, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök asszony adta meg a könnyed hangnemet, amely az egész estet uralta. A két zenész is mindent megtett, hogy a jelenlevők jól érezzék magukat. De a tréfa, a nevetés jegyében szólt a bálozókhoz a műsorvezetői szerepet felvállaló Nagy Miklós Kund is, meg mindenki, aki a bál folyamán mikrofonhoz jutott. A nagy attrakció persze most is a kosarak versenye, illetve a jelmezesek felvonulása, vetélkedése volt. Sok szellemes ötlet, kacagtató jelenet szerzett kellemes perceket a farsangi gyülekezetnek. A benevezők vonzó díjakban testet öltő jutalma sem maradt el. És felszabadult nóta meg féktelen tánc is jelezte, hogy sokáig emlékezetes lesz ez az ötödik MAZA-bál a résztvevők számára.
(nk) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)