Nyárádszereda önkormányzati képviselő-testülete elfogadta a város polgármestere, Dászkel Lászkó által előterjesztett határozattervezetet, amelynek értelmében le fogják bontani a helyi általános iskola egyik szárnyát. Az így felszabadított területet a város vezetősége cseretelekként ajánlja fel az ortodox egyháznak, templomépítés céljából. Az ortodox egyház képviselői korábban már bejelentették: beleegyeznek a telekcserébe, és így lemondanak arról, hogy a főtéri parkban építsék fel templomukat. A 139 éves iskolaépület egy részének lebontását azonban a település több lakója is ellenzi, és petícióval kívánnak tiltakozni az önkormányzat döntése ellen. Az RMDSZ-es többségű nyárádszeredai tanács kezdeményezése ellen tiltakozik a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöksége is. „Egyértelműen az ortodox egyház újabb erőszakos térnyeréséről van szó Erdélyben, amelyben az RMDSZ is segédkezik, aprópénzért árusítva ki a helyi közösség érdekeit” – olvasható a polgári párt közleményében. /Gyergyai Csaba: Nyárádszereda: kezdődhet a bontás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Ideges hangulatban kezdődött a Kovászna Megyei Tanács ülése június 25-én: Tamás Sándor tanácselnök és a prefektus éles szóváltásba keveredett a megyezászló miatt. A megyeháza gyűléstermében ugyanis – amelyet közösen használ a prefektusi hivatal és a megyei tanács – az önkormányzat ülése előtt a prefektusi hivatal szervezésében zajlott egy összejövetel, ennek végeztével pedig a bevonuló tanácstagok meglepődve vették észre, hogy a megye zászlaja a földre került. Az önkormányzat elnöke által behívott Codrin Munteanu prefektus idegesen magyarázta Tamás Sándornak, hogy jobb lenne a megye fejlesztésével foglalkozni, mire ez utóbbi visszavágott, hangsúlyozva: a lobogó az önkormányzat leltárában szerepel. Tamás Sándor azt még el tudja fogadni, hogy prefektus mindig leveszi a román és az európai uniós zászló mellől Kovászna megye hivatalos lobogóját, de azt már nem, hogy minduntalan elfelejti azt visszatenni. Szerinte tisztelettel kellene viszonyulni ezekhez a szimbólumokhoz annál is inkább, mert a zászló használata szabályos és törvényes, a kormány is jóváhagyta a rajta szereplő címert, és az önkormányzat is elfogadta tavaly. /Földre került a megyezászló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Június 27-e László napja, amikor a szentté avatott lovagkirályra emlékeznek Erdély és a Partium számtalan templomában. A Szent László városának tartott Nagyváradon is megünneplik ezt a napot. Szent László nevét számtalan település viseli a Kárpát-medencében. Nagyvárad nem tartozik ezek közé, mégis különösen erős itt a lovagkirály kultusza, és nem csak a római katolikus közösség körében. A szent király neve napjánál is nagyobb ünnep a Festum Varadinum, amelyet idén immár tizennyolcadjára szerveztek meg. Az egyhetes kulturális programsorozatot teljes egészében a városalapítónak szentelik. Első napján a római katolikus székesegyház kertjében egyházi vezetők és közszereplők hordozzák körbe a szent hermáját, amely nem tartalmazza László koponyacsontját – az eredetit ugyanis Győrben őrzik. A székesegyház előtt áll Szent László szobra. Felirata: Szent László király, könyörögj érettünk! László idejében avatták az első magyar szenteket: az országalapító István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, illetve a két zobori remetét, Andrást és Benedeket. László király két püspökséget alapított: a zágrábit, illetve a váradit, amelyet Biharról helyezett át a mostani megyeszékhelyre. Az egyházi legendárium szerint egyébként a bihari hegyekben lovagolt éppen Szent László, amikor megjelent neki a Szűz Mária (több, csodatetteit megörökítő festményen egyébként Mária alakjával együtt ábrázolják), és megmutatta, hová építsen templomot. /Nagy Orsolya: Szent Lászlóra emlékezünk. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Tor Age Bringsvaerd A hatalmas színrabló című mesejátékával indította évadját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata, Katona Imre rendezésében. Ezzel az előadással hívták meg a társulatot, egyedüliként az erdélyi magyar színházak közül az októberre tervezett bukaresti nemzetközi gyerekszínházi fesztiválra, mondta el Árus Katalin a színház dramaturgja. Két nagyszínpadi előadásuk is volt, Kárpáti Péter Pájinkás János című darabját Anger Zsolt rendezésében tekinthették meg a nézők, Georg Büchner Leonce és Lénáját pedig Béres László vitte színre. A társulat idei produkciói között testbeszédre, mozgásra épülő előadások is szerepeltek. A 3 tánc Beckettre című előadást Vava Stefanescu vitte színre, a Játszótér című táncszínházi előadást pedig Bozsik Yvette koreográfus rendezte. A 3 tánc Beckettre című előadás meghívást nyert a budapesti Thália Színházba, a bukaresti Maszk fesztiválra és a szegedi Nemzetközi Alternatív Színházak Találkozójára, a Játszótérrel pedig a székelyudvarhelyi Tánc Tavasza és a Szatmárnémetiben megrendezett, Sorompók nélkül elnevezésű fesztiválon mutatkozott be a társulat. A kísérleti színházként létrejött Figura Stúdió Színház idén is megrendezte az immár hagyományosnak számító dance.movement theater nemzetközi táncfesztivált. /A hatalmas színrabló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

A III. Richárd királydrámával búcsúzott közönségétől és a 2008/2009-es évadtól a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. Tompa Gábor színházigazgató elmondta, fáradtan zárják az évadot, hiszen minden, amit sikerült megvalósítania a színháznak az elmúlt évadban, komoly erőfeszítéseket igényelt. Nagy jelentőségű az új stúdióterem átadása, ami nemcsak új feladatokat, hanem új kihívásokat, felelősséget is jelent a színháznak. /(Darvas Beáta): Évadzáró a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Népes hallgatóság előtt tartott előadást Marosvásárhelyen a Deus Providebit Házban Borbély Gábor főesperes plébános, A vértanúk vére: a keresztények magvetése címmel Pálfi Jánosra emlékezett. Pálfi János /sz. Máréfalva, 1874. máj. 15./ teológiai tanulmányait között Gyulafehérváron végezte. Majláth püspök 1899-ben szentelte pappá. 1916-től Jobbágyfalva plébánosaként működött. A termény-beszolgáltatások idején a „kulákplébánosnak” gúnyolt lelkész a nyárádszeredai átvevőközpontba vitte szekérrel a gabonát. Útközben, azzal az ürüggyel, hogy nincsenek rendben a papírok, elkobozták a szállítmányt, s azt nem számították beadásnak. 1958 nyarán házkutatást tartottak a jobbágyfalvi plébánián, azután a marosvásárhelyi hadbíróság a ‘hatóság megrágalmazása és a szocialista rend megdöntésére irányuló tevékenység’ miatt gyorsított eljárással 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Bár a kolozsvári fellebbviteli tárgyalás előtt meghalt, ítéletét helybenhagyták. A marosvásárhelyi börtönben hunyt el 1958. november 6-án. Sírja azonosíthatatlan. A magyarlakta területeken élő szerzetesnők és világi keresztények szenvedéseiről és sokuk vértanúságáról kevés írásos dokumentum maradt. Az ötvenes évek romániai pereiben csupán a Szociális Testvérek Társaságából 15 testvért és 3 munkatársukat ítélték 5-20 év börtönre „hazaárulás” miatt, vagyis azért, mert hűségesek voltak Márton Áron püspök irányvonalához. Hajdú Gabriella orsolyita nővér boldoggá avatási folyamatát 2003-ban indította el a Gyulafehérvári Érsekség. Hajdu Gabriella Csíkmadarason született 1915. január 8-án. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, az orsolyita nővérek gimnáziumában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Az orsolyiták nagyváradi leánygimnáziumában tanított az 1948-as államosításig. Rendje feloszlatása után, 1948-ban Marosvásárhelyre ment szüleihez. Itt – mint gimnáziumi tanárnő – magánórákat adott vallásos középiskolásoknak, akiknek egyúttal hittant is tanított. Ezért tartóztatták le 1961-ben. Öt évre ítélték. A nagyváradi börtönben halt meg 1963. április 20-án. A Rulikovszky- temetőbe temették. Az 1970-es években exhumálták és a váradolaszi katolikus temető nővérparcellájában temették újra. Hajdu Gabrielláról Kovrig Gabriella nővér beszélt a közönségnek. Azt est végén Sebestyén Péter dedikálta Lukács, az ikonfestő evangélista című kötetét. /-dbs-: Keresztények magvetése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Első olvasatra a Rom egy személyes számvetés a kommunista múlttal, eklektikus emlék- és eszmefuttatás-gyűjtemény. Kukorelly Endre könyvében /Rom; A komonizmus története (Második, javított, bővített kiadás), Kalligram, Pozsony, 2006/ a tudományos munkák felépítését idéző jegyzetekben számos íróra, művészre, történelmi személyiségre hivatkozik, leltárba véve, hogy mások szerint is hogy volt ez a kommunizmus. Kukorelly elmondta, felidegesítette, hogy odahaza, Magyarországon egy újságban megtámadták azzal, hogy mit keres ő Németországban, miért nem más magyar írót hívtak oda helyette. A méltánytalanság és a düh késztette írásra. Keresni kezdte annak okát, hogy ő miért maradt ki teljesen a kommunizmusból, miért, lehetett neki jó az, ami akkor volt. Egész családjának a sorsába, múltjába volt kódolva a kommunistaellenesség, azaz a reakciósság, ahogy akkor nevezték. Kukorelly nem kevés teret szentel könyvében az íróknak, gyakran megidézi André Gide és Illyés Gyula szovjetuniós könyveit. Kukorelly az írástudók árulását érezte a leggonoszabbnak. Szerinte a kommunizmus: „ez a mindennapi, ünnepélyes feledékeny ízléstelenség. Akármit beadnak neked, megünnepeltetik veled, te meg, ha nem is veszed be, legalábbis elfogadod, nem tudsz az ünnepek elől kitérni, és ez a komonizmus. ” Szerinte puszta jelenlétünkkel legitimáltuk a rendszert. Az író figyelmeztet is: „... a szovjetónió nem múlt el. ” /Pap István: Romtalanítás: a „komonizmus” emlékei. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke lesz az RMDSZ államfőjelöltje, hacsak a június 27-én ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) nem okoz meglepetést, és nem fordítja meg a Szövetség Állandó Tanácsában (SZÁT) megszületett döntést. Erre kicsi az esély, hiszen az RMDSZ miniparlamentje évek óta nem változtatott a központi vezetősége által korábban már elfogadott határozatot. Az állandó tanács végül nem szavazott a kérdésben, egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy az RMDSZ-nek legyen államfőjelöltje, és ezt a megbízatást a Hargita megyei képviselőre osztotta. Kelemen jelöltségével az RMDSZ fiatalabb nemzedékhez tartozó politikusi gárdája kerekedett felül. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta, hogy az állandó tanács ülését megelőzően megbeszélésre gyűltek össze az RMDSZ lehetséges államfőjelöltjei. A megbeszélésen négy személy vett részt: Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor és Frunda György. Utóbbi három Markót kérte fel a jelöltség elvállalására, de az RMDSZ elnöke visszautasította ezt. Az RMDSZ-en belül hosszabb ideje tartó Partium-Székelyföld közötti vita leképződéseként az elnökjelöltség tekintetében is előtérbe kerültek a regionális konfliktusok. A partiumiak jobban örülnének, ha például Cseke Attila szenátor lenne a jelölt. – Az a javaslatunk, hogy olyan erdélyi személyiséget kell államfőjelöltként nevesíteni, akit mindenki el tud fogadni, és mindenki tud támogatni – nyilatkozta Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. – A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megalakulása óta nem ez az első államfőválasztás – jelentette ki Izsák Balázs, az SZNT elnöke. Szerinte nem tartozik az SZNT hatáskörébe a román államfőjelölés. /Kelemen Hunort javasolják az RMDSZ államfőjelöltjének. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ parlamenti képviselői beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz a kormány hatáskörébe tartozó, helyi érdekeltségű közüzemek vezetőinek leváltásáról szóló sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatban. A kormány egyetlen célja a szóban forgó intézmények teljes politizálása. A kormány nem a helyi közigazgatás gördülékenyebbé tételét kívánta elérni a decentralizált intézmények vezetőinek a leváltásakor. /Beadvány az igazgatók leváltása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

A gazdasági válság adta meg az alaphangulatát a Románia Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) temesvári konferenciájának, amelyet június 26-án tartottak, több mint 50 üzletember részvételével. Dr. Bodó Barna, a Nyugati Egyetem docense Lobbitörvény Romániában és más EU-országokban címen tartott előadást. /Pataki Zoltán: Válság-stratégia (nem csak) vállalkozóknak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Pedagógus-napok címmel tartotta szokásos tanulmányi évzáróját a tudománnyal és művészettel foglalkozó Interkulturali-THÉ egyesület Kolozsváron, június 19-én, ismertetve idei kutatási eredményeit. Bililbók Renáta (BBTE magyar-angol szak, II. év) Aranka György A lélek halhatatlansága című kéziratos filozófiai értekezéséről beszélt, Kasza Zsolt (BBTE magyar-finn szak, I. év) Bod Péter Magyar Athenasának Benkő József által készített kiegészítését, az Additamentát mutatta be. Moritz Kinga, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom és társadalom mesterképző programjának hallgatója Körmöczi János többnyelvű filozófia-jegyzetéről értekezett. A színháztörténeti kérdésekkel kapcsolatban dr. Bartha Katalin Ágnes egy méltatlanul elfeledett Shakespeare-színész, Szakács Andor alakításait értelmezte a korabeli színpadi jelnyelv szempontjából. Bazaráth Tünde az irodalom és társadalom mesterképző program hallgatójaként készítette el tanulmányát Nóra lányai. Nők, színésznők, női szerepek címmel. Sófalvi Emese (a Gheorghe Dima Zeneakadémia II. éves mesterképzős hallgatója) Bartók nyelvén gyermekeknek címen vetítéssel, hangszeres előadással illusztrálva érvelt a színvonalas művészi alkotásokkal való korai kapcsolat érdekében. Mike Ágnes (BBTE, német-magyar szak, III. év) bécsi és kolozsvári kutatóhelyeken gyűjtött forrásanyagot ahhoz a német nyelven megírt szakdolgozatához. Az estet dr. Kelemen Attila, a BBTE adjunktusa (Skandináv nyelvek és irodalmak tanszéke) A lappok nyelvéről című előadása zárta. /Dr. Egyed Emese, Dr. Tar Gabriella Nóra: Bod Pétertől a lappokig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Idén Tempfli József nagyváradi megyéspüspöknek és Rózsás János Gulágot megjárt írónak ítélték oda a Magyar Szabadság Napja Díjat; a kitüntetést június 26-án Gödöllőn, a magyar szabadság napja ünnepi műsora keretében adja át Gémesi György alapítványi elnök. A díjat a Nemzeti Konzervatív Fórum és a Magyar Szabadság Napja Alapítvány hozta. Az elmúlt évek kitüntetettjei között van Grosics Gyula, Sebestyén Márta, Pozsgay Imre és Antall József özvegye. A magyar szabadság napját minden év júniusának utolsó szombatján ünneplik meg, arra emlékezve, hogy 1991. június 19-én hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona. /Tempfli József kitüntetése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Wagner Péter Ybl-díjas építész, a budapesti Műegyetem professzora széki barangolásainak dokumentumait kötetbe szerkesztette évekkel ezelőtt, megmentette az utókor számára a mára javarészt már csak képi valójukban létező népi építészet remekeit, az aprócska, nádfedelű parasztházakat, gazdasági épületeket. Tette ezt fiatalon is, a hetvenes években Budapestről Erdélybe látogató építészhallgatóként, és teszi napjainkban, immár többszörösen kitüntetett gyakorló építészként és egyetemi tanárként. Legutóbb a szász falvak múltját és jelenét foglalta az Europrint Kiadónál megjelent, nagyformátumú albumba. Jelenlegi kiállításán Kolozsváron pasztellekkel mutatkozott be. Emléket állított a 21. század eleji állapotoknak, a „hepehupás, vén” Szilágynak. /Németh Júlia: Wagner Péterrel a „hepehupás, vén Szilágyban” = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Mandátuma végére Traian Basescu államfő megtanult magyarul köszönni. Június 27-én a kampánykörúton lévő államfő a XIII. alkalommal megrendezett Marosvásárhelyi Napokra is ellátogatott, ahol a székelyföldi látogatásaival ellentétben nem magyar, hanem elsöprő többségű román közönség előtt csillogtathatta meg friss magyar nyelvtudását. Az államfő a helyi hatóságokkal és a PD-L helyi szervezetének tagjaival folytatott megbeszélés után a Somostetőn rendezett főzőverseny díjátadásán vett részt. Adott pillanatban Marosvásárhelyre érkezett cigányasszonyok is köszöntötték, akik megpuszilták őt azért, hogy – mint mondták – senki meg ne igézze. A vásárhelyi várban az államfő a színpadon köszöntötte az egybegyűlteket, az Isten hozott!-at pedig magyarul és németül is elmondta. Kijelentette: egyformán szereti mindazokat, akiknek a zsebében román személyazonossági és útlevél lapul. Ezen a rendezvényen nagyon kevés magyar vett részt. Idén ugyanis a román többségű városi tanács egy helyi román nacionalista újságírót tüntetett ki díszpolgári címmel, s emiatt tiltakozásképpen az RMDSZ és a helyi magyarok zöme távolmaradt a Marosvásárhelyi Napoktól. /B. T. : Nem volt kinek bemutassa magyar tudását Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Nem meglepő, hogy az RMDSZ állandó tanácsa Kelemen Hunort javasolta az államelnök-jelöltségre. Markó Béla Kelemen Hunort szeretné utódjául hagyni az RMDSZ elnöki székében. Kelemennek viszont eddig nem sikerült olyan ismertségre, elismertségre szert tennie, mely természetszerűen emelné őt a párt élére. Noha művelődésügyi államtitkárként mutatkozott be a politikában, és immár a harmadik képviselői mandátumát nyerte el, a közvélemény-kutatások rendre az RMDSZ másodosztályában mutatják. Az újabb és újabb tisztségek, lehetőségek azt a célt szolgálják, hogy zárja már végre az erdélyi magyar választó is a szívébe az elnök kiválasztottját. Ezért bízták meg az ügyvezető elnöki, majd kampányfőnöki feladattal is. Markó szeme előtt Frunda György példája lebeghet, aki az 1996-os és 2000-es elnökválasztási kampányban olyan népszerűségre tett szert, hogy magát Markót is évekre lekörözte. Frunda sikeréhez azonban kommunikációs készsége, több évtizedes ügyvédi gyakorlata is kellett. Kelemen Hunor eddig nem mutatta, hogy rendelkeznék efféle képességekkel. Erejét az adja, hogy az RMDSZ elnöke áll mögötte. Markó Bélának olyan ember kell a szövetség élére, aki nélküle nem boldogul, akinek szüksége van rá. /Gazda Árpád: Előretolt másodosztály. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Romává nyilváníttatná magát Berke Sándor, a Bihar megyei Tenke református lelkésze, mert az egyháza által működtetett öregotthon évek óta egy bani támogatást nem kap a román államtól. A 4300 lakosú (ebből 886 magyar, 750 pedig roma nemzetiségű) községközpontban tizenöt éve tart fenn idősek, mozgássérültek gondozását ellátó otthont a helyi egyházközség, a hatóságok azonban mindeddig nem folyósítani a jogszabály alapján járó állami hozzájárulást. A lelkész évek óta kilincsel azért, hogy az intézmény megkapja a törvény biztosította fejpénzt, a helyi és megyei önkormányzat nem fizet. A romák minden hónapban napra pontosan megkapják a szociális segélyt a román államtól. Ezért elhatározták, hogy az otthon 23 lakójával együtt cigánynak nyilváníttatják magukat, így remélhetőleg ők is részesülünk állami támogatásban. A lelkész diszkriminációnak tartja, hogy az állami öregotthonok lakói havonta 1600 lejes fejpénzt kapnak, az egyház által működtetett intézmény gondozottjai mindössze 250 lejt; a tenkeiek pedig semmit sem. Berke Sándor számításai szerint a román állam tizenegy évre visszamenőleg mintegy hatmilliárd lejjel tartozik az egyház szociális intézményének, amely eddig önerőből és külföldi segélyekből tartotta fenn magát. /Rostás Szabolcs: Roma lesz a tenkei pap? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Június 27-én és 28-án rendezvénysorozattal idézték fel Sütő András emlékét barátai és tisztelői, Marosvásárhelyen, illetve a szülőfalujában, Pusztakamaráson. A Sütő András Baráti Társaság tagjai az első napon marosvásárhelyi református temetőben megkoszorúzták az író sírját, majd Gálfalvi Zsolt kritikus mondott beszédet. A rendezvény a Bernády Házban folytatódott. Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság elnökének moderálásával jeles magyarországi, felvidéki és erdélyi irodalmárok, közéleti személyiségek és politikusok osztották meg a hallgatósággal az író személyiségéhez, életművéhez kapcsolódó gondolataikat. Csoóri Sándor Beszélgetések és álmok című prózáját olvasta fel, kiemelve azt az alapgondolatot, miszerint a „trianoni mocskos ügynek” mai napig tartanak a következményei, és hiába az uniós tagság, megoldás még nem született a kisebbségi lét számára. A tudományos ülésszak előadásai után a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós társulatának tagjai előadtak egy részletet Sütő Káin és Ábel című drámájából, Kilyén Ilka színművész pedig az Ugató madár című darabból kiragadott monológot. Végezetül levetítették a Duna televízió Sütő Andrásról készített portréfilmjét. A pusztakamarási református templomban Demeter József szászrégeni lelkész kiemelte, Sütő András minden egyes művében, nyíltan vagy metaforikusan, de jelen van a helyben maradás gondolata. Oroszhegyi Attila Zsolt helyi lelkész elmondta: az idelátogatók gyakran megcsodálják a templom díszeit, az Isten házából azonban épp a gyülekezet fogyatkozott meg. A reformátusok lélekszáma a faluban 136 fő, a létszám pedig egyre apad. A Révkomáromból érkezett Aranyosi Zsolt diák mondta el Sütő: Te leszel az angyal című rövid írását. Tanára, Jókai Tiborné elmondta, hogy az ifjú tehetség ezzel a prózával nyerte meg idén a rangos rimaszombati Tompa Mihály országos vers- ás prózamondó versenyt. Vetési László lelkész, szórványügyi előadó kiemelte, a Mezőség rengeteg nagy egyéniséget adott a magyarságnak, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Mezőség megmaradjon. Pusztakamaráson a szülői ház tornácán Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi közíró tartott személyes élményekkel átitatott előadást azokról az időkről, amikor a szentgyörgyi színház igazgatójaként csaknem az összes Sütő-drámát műsorra tűzhette. /Sándor Boglárka Ágnes: A jövő feladata megőrizni a Mezőség magyarságát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./ A felszólalók közül Dobos László pozsonyi író történelmi szempontok alapján beszélt, míg Szakolczay Lajos budapesti irodalomtörténész és Lázok János, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanára, Sütő-kutató elsősorban stilisztikailag elemezte az író életművét. Markó Béla emlékeztetett, Sütőnek volt 1989 előtt magyar nyelvterületen a legnagyobb kultusza. Utána úgy tűnt: mindez nem annyira elsőbbségi kérdés, hiába a Sütő András-i dráma, rövidpróza, regény, mondandó és mondat. Ma azonban újra szükség van az életmű jó értelemben vett kultuszára. Ahogy az ő közéleti szerepvállalásának kultuszára is. Megszólalását kényszerhelyzet szülte, ő az itthon maradott, áldozatvállaló emberek közé tartozott. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke bejelentette, ősszel bemutatják a tizenkét órás dokumentumfilmet az 1990-es márciusi eseményekről. Felvállalták a Sütő Andrásról elnevezett utcanév megadásának és az író marosvásárhelyi szobra felállításának megoldását is. Ablonczy László elmondta, tizenhat fejezetes sorozatot állított össze Sütő Andrásról, aki jelenleg nincs a magyarországi tanmeneti és nemzetmeneti gondolatban. Pedig ő Bethlen Gábor-i magasságból és mélységgel nézte a magyarságot. Elmondhatatlan dráma volt az élete. Miközben folyt a lapítás, ő az életét tette a tisztességre. És most egy bibliográfiás senkiházi mocskolódik az életével az interneten, tette hozzá. Cs. Nagy Ibolya a Káin és Ábel című, emberi ősállapotokat tükröző tudatdrámát elemezte behatóan. Végül Pálfy G. István beszélt az általa és Cselényi László által 2001-ben készített Sütő András-dokumentumfilmről. Levetítették a Történelmet hazudni nem lehet című film félórás részletét. /Nagy Botond: Történelmet hazudni nem lehet… Sütő András-emléknap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./ A bibliográfiás senkiházival Kuszálik Péterre célzott.

Tíz évvel ezelőtt indult a magyar nyelvű főiskolai óvópedagógus- és tanítóképzés Kézdivásárhelyen. Azóta a főiskola egyetemmé alakult. Az idei ballagást ennek jegyében szervezték. Június 27-én a Bod Péter Tanítóképzőben Borcsa Mária és Kovács Katalin pszichológia szakos tanárok az óvodapedagógus- és tanítóképzés sajátos kérdéseiről, Ambrus Ágnes magyartanár pedig az anyanyelv óvodai és elemi iskolai oktatásáról beszéltek az érdeklődőknek. Délután búcsúztak az alma matertől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozata eddigi legnépesebb nappali és távoktatási csoportjainak hallgatói, szám szerint száztíz végzős. Bajcsi Ildikó, a kihelyezett tagozat tanulmányi igazgatója köszöntötte a ballagókat, majd Rácz Károly polgármester, dr. Kása Zoltán egyetemi tanár és Ambrus Ágnes szakfelügyelő szólt az egybegyűltekhez. /Iochom István: Elballagtak a kézdivásárhelyi tanítóképzős egyetemisták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29./

A világot bejárt Cs. Szabó László jó hatvan évvel ezelőtt Párizs és Budapest elé állította példának a Szent Mihály-templommal és a Mátyás-szoborral ékes, szabályos nagy teret, Kolozsvár főterét. Amikor első osztályba vitte édesanyja Szabó Dezsőt, akkor Fadrusz János alkotása, a Mátyás-szobor még nem is állt, mégis így mondta gyermekének: „Ez a világ legszebb tere, fiacskám. Kolozsvár a világ legszebb városa. Majd, ha felnősz, rajkóm, akármerre jársz, ne felejtsd, hogy kolozsvári vagy. Itt szebben beszélik a magyar nyelvet, mint máshol. Ne hozz soha szégyent Kolozsvárra, gyermekem. ” Az életből szintén távozott magyar író, Csiki László hangjátéka, a Visszaút (Kolozsvár főtere), amely a Korunkban jelent meg (1992. 2.), már arról szólt, hogyan kell becsapni az Amerikából hazalátogató, Cluj-Napocában a maga ifjúkorának kincses Kolozsvárát kereső öreget, hogy ne érje végzetes sokk az újratalálkozáskor. A Kolozsvár helyettesítésére alakított, egy ideje Mihai Viteazult, illetve Avram Iancut idéző városi terek nem mozgatták meg igazán a román írók fantáziáját. Így aztán a kolozsvári magyarok ügye lett a Főtér sorsa – és ezzel ellentétben román nemzeti ügy a magyar büszkeség kezelése, megtörése. Gheorghe Funar mutatott erre hatásos példát. Kántor Lajos szerint nem azok szolgálják a kolozsvári magyarságot, akik minden fához ragaszkodni próbálnak, hanem akik meggyőzni próbálják a másik felet az értékőrzés európai mércéjéről. Kántor nem ért egyet azokkal, akik megkérdőjelezik a már Nagyszebenben bizonyított főépítész, Guttmann Szabolcs hitelességét. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. június (2). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Ökumenikus istentisztelettel kezdődött meg június 27-én a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomban a városba és környékére elszármazott székelyek találkozója. Igét hirdetett Scheffler Dániel katolikus, Gyerkes Zsuzsa evangélikus és ifj. Tolnay István református lelkipásztor. Végül Hompót Mária főszervező köszönte meg a találkozó résztvevőinek, hogy felkarolták ezt az egyedi kezdeményezést. Hagyományt szeretnének teremteni ebből a találkozóból. A székelytalálkozó a Szent László Közösségi Ház dísztermében folytatódott. /(végh): Székelyek találkozója Nagykárolyban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 29./

Miért látogatott a Basescu román államfő Csíkszeredában, és mi volt a vizit valódi célja? Ez a kérdés foglalkoztatja a közvéleményt. A államfő kiemelte ünnepi beszédében, a hadsereg arra való, hogy megvédje a lakosságot. Ráadásul azt is mondta az elnök, hogy a magyarok nem tisztelik eléggé a román zászlót. – Azt látjuk, hogy a román államfő az utóbbi időben túl gyakran jár Székelyföldre, és mintha provokálna bennünket. Mindig olyankor jön, amikor az érdekes lehet a román vagy a magyar közvéleménynek – fogalmazott Korodi Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője. Szerinte Basescu legutóbb a román választók felé üzent, hiszen idén parlamenti választások lesznek. Teszi ezt akkor, amikor magyarról románra cserélték le a megyei vezetők nagy részét, és emiatt a székely közösség úgy érzi, sérelem érte a jogait. Korodi szerint, ha Romániában a demokráciát a hadseregnek kell megvédenie, akkor nagy gond van. Véleménye szerint Székelyföld még mindig túlmilitarizált. Miközben az ország összes régiójában csökkent a hadsereg létszáma, és katonai ingatlanok kerültek át az önkormányzatok tulajdonába, addig a Székelyföldön egyetlenegy ilyen épületet sem adtak át. /Korodi: túlmilitarizálták Székelyföldet. = Erdély. Ma, jún. 30./

Interneten kommunikálva készülnek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum /EMEF/ autonómia-munkacsoportjának tagjai a testület következő, szeptemberi ülésére, mondta el Márton Árpád RMDSZ-es társelnök, aki nem mindenben ért egyet Bakk Miklós politológussal, a másik társelnökkel. Bakk Miklós vitaanyagot osztott szét az egyeztetetés kereteiről, a testület tevékenységével kapcsolatos elvi kérdésekről. Megegyeztek abban, hogy a szeptemberi találkozó előtt ki-ki megírja a vitaanyagát, interneten közzéteszik, majd a beérkezett vitaanyagok alapján folytatják a tárgyalást. Bakk Miklós szerint a kisebbségi törvény akadályozhatja az autonómiatörekvéseket. Márton Árpád szerint viszont a kisebbségi törvény nemhogy akadályozná, hanem segítené az autonómiatörvény létrehozatalát. Bakk Miklós arról beszélt, hogy az autonómia kérdésében az erdélyi magyarság kettéválik. Márton Árpád szerint a romániai magyar közösségnek szüksége van mind a kulturális, mind a területi autonómiára. /Lokodi Imre: Vitaanyagokkal várják az őszt. Interjú Márton Árpáddal, az EMEF autonómia-munkacsoportjának társelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

A nyárádszeredaiak elfogadták a kompromisszumot, beleegyeztek, hogy egy udvaron épüljön fel az új ortodox templom, amit eredetileg a városka központi parkjába telepített volna az egyház. A településen van még egy szerényebb görögkeleti istenháza, mely a kisszámú hívő igényeit ki tudta elégíteni. Egy újabb üres templommal lett ,,gazdagabb” a Székelyföld egy települése. 1920 után sorra valamennyi faluban megjelentek az új felekezet, a többi rovására államvallási jogokkal felruházott ortodox templomok. Többször megírták, hogy a közmunkatörvény alapján, durva visszaélések és hatósági erőszak igénybevételével készültek el a tájidegen, bizánci kupolás építmények, magyarokkal építtették. Azután a betelepített, kiemelt javadalmazású pópák, csendőrök, jegyzők, bírók, idegen ajkú tanítók, adószedők, minden rendű és rangú hatósági személy ,,áldásos közreműködése” meghozta gyümölcsét, egyesek kezdtek ráébredni az előnyökre, melyekkel az áttérés jár. /B. Kovács András: Újabb üres istenháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./

Huszonkilenc ország 730 magyar nemzetiségű fiatalja vendégeskedik Budapesten július 5. és 14. között, az immár 14. alkalommal megrendezendő határon túli magyar fiatalok találkozóján. Az idei évben Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára emlékezve különböző tematikus programok segítségével dolgozzák fel a költő életét és munkásságát. A Budapestre érkezők végiglátogatják életpályájának jelentős állomásait, Sátoraljaújhelyet, Széphalmot, Debrecent és Kassát. A kulturális programok mellett a szórakozás is fontos szerepet kap. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Erdélyi vendégeket is vár a magyar főváros. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

Idén kilencedik alkalommal szervezték meg kárpát-medencei magyar közművelődési civilszervezeteinek budakalászi találkozóját. Nyolc országból 68 civil szervezet képviseletében 56 küldött vett részt a tanácskozáson. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (MMIKL), illetve a Magyar Kollégium által kilencedik alkalommal megrendezett budakalászi fórum idén is a kárpát-medencei magyar civilszféra közművelődési tevékenységének felmérésére, a kapcsolatrendszerek erősítésére és a sokszínűséget tiszteletben tartó, egységes jövőkép kialakítására helyezte a hangsúlyt. A rendezvényen bemutatták a Magyar nemzetstratégia című kötetet, melynek kapcsán vita volt a magyar nemzet helyzetéről, jövőjéről. A szekcióüléseken tárgyalt témákból állt össze a fórum zárónyilatkozata:. 1. Változatlanul ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez tartozás jogához. 2. Fontosnak tartjuk a civil szervezeteink közötti együttműködés és információcsere bővítését, kiterjesztve a társadalom minden területére. Ebben az együttműködésben kiemelkedő feladat hárul a határokon átívelő régiókra és a határok menti kistérségekre. 3. Örömmel üdvözöljük, hogy folytatódik a magyar nemzeti kulturális stratégia kidolgozása. Fontosnak tartjuk magyarságunk vállalását, emberi, kulturális értékeink feltárását, megismertetését, és elfogadtatását. Mindenekelőtt saját közösségeinkben kell a magyarságtudatot fejleszteni, erősíteni, tartalommal megtölteni, hogy cselekvő, pozitív életszemlélet honosodjék meg a jelenlegi gazdasági és morális válság ellenére. 4. Kívánatosnak tartjuk a magyarságon belül a bizalom és a szeretet légkörének megteremtését. Ezt elsődlegesen a magyarságtudat erősítésével érhetjük el, melynek kiindulópontja a családon belüli és az intézményes nevelés-oktatás. A cselekvési programnak is a nevelésre és az oktatásra kell összpontosítania: fel kell építeni újra, amit elvesztettünk. 5. Magyarságtudatunk megőrzése szempontjából múltunk védelme állandó feladatunk. Ennek érdekében fontosnak tartjuk a magyar vonatkozású értékek számbavételét, őrzését és védelmét a köz- és magángyűjteményekben. Kiemelten fontos az épített örökség védelme, megjelölése. 6. Különösen oda kell figyelnünk a szórványban élők magyarságtudatára. Ebben a civil szervezeteknek, az egyházaknak, s a magyar államnak is szerepet kell vállalnia. 7. A civil szervezetek működéséhez szükséges források elosztásában alapelvként állapítjuk meg a támogatás odaítélésének politikamentességét. A forrásokról a civil szervezetek képviselőiből álló bizottságok döntsenek. A döntést értékorientáltság és a nemzeti kultúra fenntartása vezérelje. /Gáspár-Barra Réka: IX. Kárpát-medencei magyar civilszervezetek fóruma. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

Húsz énekkar vett részt Tordaszentlászlón a huszadik alkalommal megrendezett hagyományos, Szent László-napi kórustalálkozón a hét végén. Adorjáni László, Kolozsvár-alsóvárosi református lelkész igehirdetésének központi gondolata az volt: aki Istennek énekel, az keresztény másságát vállalja. ”Az eltelt húsz év azt bizonyította, hogy a kórustalálkozó megszervezése életképes kezdeményezés volt”, hangsúlyozta Balázs Attila, jelenleg Tordaszentlászlón szolgáló lelkész. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke elmondta: ez a magyar kulturális kezdeményezés nemes mozgalommá vált, s kiterjedt szinte az egész magyar nyelvterületre. „Huszadik alkalommal zarándokolnak el Tordaszentlászlóra a kórusok. Minden látogatás arra szolgál, hogy hitben megerősítsen és lélekben felfrissítsen. Mostanra már Kárpát-medencei méretekben érezzük az együvé tartozást” közölte Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke levezényelte a közös éneklésre szánt két kórusművet. /Nagy-Hintós Diana: Kórustalálkozó Apáczai és Kazinczy emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

A Csittszentiváni Falunapok keretében magyarnóta-gálaestet rendeztek. Az utóbbi évtizedekben a nótaéneklés kiszorult a színpadokról, illetve alaposan felhígult. Nemrégiben az EMKE által a Marosvásárhelyi Napok keretében immár hagyományosan megszervezésre kerülő nótaest is több száz embert vonzott a Kultúrpalotába. A nótaműfaj világában komoly elismerésnek számító Dankó Pista-díjas énekes, a csittszentiváni Szilágyi Sándor tesz is azért, hogy a magyar nóta visszataláljon jelentőségének megfelelően megérdemelt helyére. Nemrégiben kiváló zenészekből és nótaénekesekből kovácsolt össze egy gálaegyüttest, azzal a céllal, hogy bemutassák ennek a műfajnak a művészi értékeit. Most a Csittszentiváni Napok ünnepi rendezvényén mutatkoztak be a közönségnek. Szilágyi Sándor kezdeményezésére nemrégiben portál jellegű honlapot is közzétettek az interneten (www.magyarnota.ro). /(Zsombori): A szentiváni torony, jaj de messze kilátszik…= Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

Nincsenek kétnyelvű feliratok a nagyszalontai Arany János Főgimnáziumban. Az iskola két éve viseli Arany János nevét. Az 1918-as román egyesülést vagy az első román nemzetállam megalakulását hirdető pannók a falakon. A folyosókon Mihai Viteazul, Alexandru Ioan Cuza portréi láthatók. Az itt végzett jeles magyar személyiségek nevét sehol sem lehet látni, pedig itt tanult Kulin György csillagász, Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész, vagy Gyöngyösi László Arany János-kutató is. Dánielisz Endre helytörténész így emlékezik: – Ide járt Visky Károly néprajzkutató, Petőfi Sándor szerelmének rokona, Szendrei Zsigmond, aki aztán ide hívta Kodály Zoltánt, úgy tessék itt szétnézni hogy eme falak között tanított Kodály Zoltán is. Kétnyelvű felirat csak a gimnázium frissen felújított homlokzatán van. Illyés Lajos az iskola informatikatanára többször kérte az igazgatóságot, hogy legyenek kétnyelvű feliratok, de hiába. A kétnyelvű tanintézetben nincs magyar nyelven ügyintézés, sem magyarul is tudó pszichológus. Liviu Galea igazgató azt mondja: Nem megy minden egyszerre. Mostanáig nem volt ilyen kérés, az iskola vezetőtanácsával meg kell beszélni. Itt nem diszkriminálunk senkit, csupán néhány kolléga kelti a rossz hangulatot. Duna TV /Arany János Főgimnázium – magyar felirat nélkül. = Erdely. Ma, jún. 30./

Megjelent Molnár János egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium /Partium Kiadó, Nagyvárad, 2009/ című könyve azokról az egyházi személyekről, akik a kommunista diktatúrában jelentettek a református egyházról. „Húsz év elteltével is csak nehezen lehet hozzáférni a Szekuritáté dokumentumanyagához. Az egyházi kollaboránsok esetében pedig csak a magas egyházi vezetők jóváhagyásával lehet kutatást kezdeményezni. Ugyanakkor az állam sem segítőkész az ilyen jellegű történészi kutatásokat illetően” – mondta Molnár János. A dokumentumokat csak korlátozott keretek között lehet fénymásolni. /Sipos M. Zoltán: „Szigorúan ellenőrzött”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

Bensőséges hangulatban mutatták be Marosszentgyörgyön a plébánia gyülekezeti termében Baricz Lajos pap-költő 12. verseskötetét. A plébánost nemcsak lírai munkásságáért, hanem hivatásának 25. évfordulója alkalmából is köszöntötték. A teremben egyúttal megnyílt a képzőművészeti tárlat: Simonffy Éva festőnő műszaki végzettségű, öt évvel ezelőtt kezdett festeni. Ma már a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének tagja, több országba eljutottak képei. Baricz Lajos Jó a közeledben című új kötetébe olyan szonettek kerültek, amelyek közvetlenül hivatásához, hitéhez kapcsolódnak. Imecs László metszetei találóan illusztrálják a kötetet. /Vajda György: „Mindenkinek mindene szeretnék lenni” Baricz Lajos 12. kötetének bemutatója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./