A Román Ortodox Egyházra valóságos össztűz zúdul, olyan, amelyre példát csak a legsötétebb sztálini időkben találni – a Ziua című lap kommentátorának megállapítása visszhangja annak a felháborodásnak, amelyet pár napja kifejezett Bartolomeu Anania erdélyi érsek. Az érsek egyes források szerint szintén együttműködött a Szekuritátéval – annak kapcsán adott ki keményhangú közleményt, hogy az átvilágító bizottság meghallgatásra hívta több egyházi elöljáróval együtt. Egyesek szerint a zsinat választható tagjai közül tizenhat egyházi elöljáró gyaníthatóan együttműködött a Szekuritátéval. Teljes bizonyossággal eddig csupán két emberről derült ki, hogy besúgó volt: a bánsági érsekről – aki közvetlenül a rendszerváltás után nyilvános vallomást tett –, illetve Constantin Balaceanu-Stolnici liberális politikusról, aki a pátriárkaválasztó testület tagja. A meghallgatásra hívott főpapok közül csupán a gyulafehérvári érsek jelent meg az átvilágítók előtt, a többiek elutasították az idézést. A vizsgálódás heves vitát váltott ki a román társadalomban, a lakosság több mint nyolcvan százaléka ortodox vallású, ugyanakkor valamennyi intézmény közül az egyház örvend a legnagyobb bizalomnak. Többek szerint amelyik politikai alakulat „megszerzi” a pátriárka székét, az behozhatatlan előnyt szerez versenytársaival szemben a jövendő választásokon. /Sz. L. : Össztűz az ortodox egyházra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Az iskolaépületek nincsenek rendben. Az önkormányzatok szabadkoznak: nincs elég pénz, nem érdemes pénzt fektetni azon épületekbe, amelyeket visszakapott az egyház. A Nyárádgálfalva községhez tartozó nyárádszentlászlói iskola-óvoda épületében dohos szag és pókhálók sokasága fogad. A padló tönkrement, a tizenhárom gyereket fogadó osztályterem több helyen is beázik, vízvezeték nincs. Az épületet visszakapta az unitárius egyház, és annak ellenére, hogy továbbra is gyermekek fognak ott tanulni, a helyi önkormányzat nem hajlandó pénzt adni a javításra. Az öt községi iskolaépület közül csupán kettőben van belső illemhely: Szentháromságon és Nyomáton. Ez utóbbiba egy brit szervezet támogatása révén vezették be a vizet. Szentháromságon a holland és amerikai testvértelepüléseknek köszönhetően már az elmúlt iskolaévben is korszerű belső illemhely, vezetékes ivóvíz és bebútorozott osztálytermek várták a gyerekeket. A szükségletek nagy részét fedezték a külföldiek. A kormánytól kapott nyolcvanezer lejből felújítják a nyárádgálfalvi iskola tetőszerkezetét. Két iskola, az adorjáni és a nyárádszentlászlói csupán ideiglenes egészségügyi engedéllyel fog működni, ugyanis hiányzik a belső illemhely, a vezetékes ivóvíz. Hiányzó ablaküvegek, lehullott vakolat, gondozatlan iskolaudvar, nem higiénikus külső illemhelyek – így fest a Nyárádremetéhez tartozó Nyárádköszvényes iskolájának az épülete. Az ígéretek szerint mindegyik iskolában lesz belső illemhely, de hogy mikor, az talány. A Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola diákjai a fejük fölött tönkrement tetőzettel kezdik majd az új tanévet. A Világbanktól származó pénzalapokból ugyan készülőben van egy új épületszárny, azonban a régi épületről megfeledkeztek. Csapadékos időjárás esetén a tantermek beáznak. /Menyhárt Borbála: Hegy alatt abrakolnak? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 6./

A pozsonyi parlament alkotmányjogi bizottsága szeptember 5-én úgy ítélte meg, hogy helyénvaló a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselőcsoportjának indítványa, miszerint a törvényhozás határozatban mondja ki a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benes-dekrétumok érvényességét. A Robert Fico kormányához tartozó nacionalista SNS magyarellenes elnöke, Ján Slota és három képviselőtársa a dekrétumok ,,sérthetetlenségét, érinthetetlenségét és megváltoztathatatlanságát” szorgalmazó törekvése megelőző jellegű. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) ugyanis többször megfogalmazta: a jogfosztó dekrétumok nyomán elszenvedett sérelmek miatt bocsánatkérésre, a meghurcoltatások nyomán a magyarokat ért károk jelképes jóvátételére tart igényt. /Érinthetetlenek a Benes-dekrétumok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

Hargitafürdőn a Szarvas villa a közeljövőben a település központjává válhat, egyik termét könyvtárrá alakították, itt működne egy tájékoztató pont, télidőben pedig ott kapna helyet a rendőrőrs és egy egészségügyi pont is. A hargitafürdői bányakitermelő vállalat adótartozásai fejében Csíkszereda önkormányzatának tulajdonába került Szarvas villában szeptember 5-én megnyílt az újonnan létesült kis könyvtár. Több magyarországi kiadó, így a Püski Könyvkiadó és a Kráter Könyvkiadó is szép számban adományozott köteteket a leendő könyvtárnak. A további könyvespolcokra és a könyvtári bútorzatra Tófalvi Ernő, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal hargitafürdői megbízottja tett ígéretet, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere pedig arról tájékoztatott, hogy a városháza a hargitafürdői munkakörre egy személyt fog alkalmazni, aki elsősorban a turisztikai tájékoztatásért lesz felelős, de az újonnan létesült könyvállományt is gondozni fogja. A jelenleg mintegy 650 könyvet tartalmazó kis könyvtár állománya a későbbiekben bővülni fog, hamarosan újabb 500 könyv érkezik. Harmincöt–negyven évvel ezelőtt több ezer könyves szakszervezeti könyvtára volt a településnek. Sajnálatos tény, hogy az összesen 116 szakszervezeti, jól felszerelt könyvtár a vállalatok megszűnésével eltűnt. /Antal Ildikó: Olvasnivaló téli estékre. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia Központban a magyar óvónők és tanítók számára rendezett tanácskozáson részletesen ismertették az országos román tanterv alapkérdéseit, a fogalmak magyar jelentését és a módszertani követelményeket. „Mi magyar nyelven gondolkodunk, és úgy is kell hallanunk, értenünk és elmondanunk mindazt, amit a szakmáról tudunk” – fogalmazott Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő, a tanítóképző főiskolán is oktató tanár. A márciustól a minisztérium honlapjáról letölthető magyar nyelvű óvodai tantervet első ízben beszélhették meg és elemezhették közösen a magyar szakfelügyelők. A minisztérium anyagilag is támogatja a pedagógusok továbbképzését. A korábbi években is tartottak ilyen tanfolyamokat, de ezek között nem minden esetben volt magyar anyanyelvű is. Kovács Júlia Maros megyei szaktanfelügyelő a megye szakirányítóit Marosvásárhely egyik legnagyobb gyereklétszámú óvodájába – a 14-es számúba – vezette, ahol egy új pedagógiai alternatívát, a magyar kottamódszert láthatták bemutató filmen, és ki is próbálhatták a jelenlevők. /Mayla Júlia: Fejtágító magyar tanároknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanácsnak közel ötven tagszervezete van. Közöttük található a Gyergyóhodos–Salamás Magyar Ifjúsági Szervezet és a Solaris Vitaklub. Szórvány helység lévén Gyergyóhodos és Salamás nem túl nagy tagságról számolhat be, viszont a hagyományos tevékenységben nagyon lelkesen vállalnak részt az itt élő fiatalok. Évente minimum két alkalommal előadást tartanak, amelyet bál követ. Az előadások vidám jeleneteket, ifjúsági és népi táncokat, népszokásokat jelenítenek meg. A gyergyószentmiklósi Solaris Vitaklub 2003-ban alakult, vezetője Dániel Botond szociológus. Céljuk a vitakultúra terjesztése, a fiatalok képességeinek és készségeinek fejlesztése. 2003 óta évente 1–2 alkalommal részt vesznek regionális szintű vitaversenyeken, Ezeket a versenyeket az Erdélyi Disputa Egyesület szervezi. – Kétszer szerveztek vitabemutatót a Salamon Ernő Gimnáziumban. /Baricz-Tamás Imola: Bemutatkoznak a fiatalok. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), szept. 6. – 36. sz. /

Szeptember 6-án, az utolsó megbeszélésen nem jött létre teljes magyar–magyar konszenzus. Az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szervezetek gyakorlatilag mindenben megegyeztek, kivéve a közös európarlamenti jelöltlistát. A zárt ajtók mögött folyó tárgyalások után Tőkés László a következőkkel magyarázta az eredményt: eleve eltérő elképzelésekkel kezdtek tárgyalni, az RMDSZ a közös listáról beszélt volna, ő viszont a romániai magyar közéletben szükséges rendszerváltásról. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke volt az, aki a csaknem létrejött egyezséget megakadályozta. Már szinte mindenben megállapodtak, amikor rájuk rontott Szász Jenő, és pár percre kihívta Tőkés Lászlót. A tárgyalóterembe visszatérő püspök bejelentette: közös lista nincs. Minden egyéb, amiről megegyeztek marad, a tárgyalásokat folytatják. Markó Béla szerint, bár így lényegesen nagyobb a kockázat, az RMDSZ mégis bejuthat. Tőkés László hozzátette: számításai szerint ő maga is jó eséllyel indul, ami pedig a kockázatokat illeti, az RMDSZ népszerűsége annyira mélyponton van, hogy akár egy közös lista is megbukhatna. A püspök azzal indokolta a közös listáról való lemondást, hogy nem a saját nevében jelölteti magát, ő azoknak a szervezeteknek az érdekeit kell hogy képviselje, amelyek őt támogatják. Markó Béla elmondta: Marosvásárhelyen az RMDSZ Állandó Bizottsága megalkotja a szövetség jelöltlistáját, ezt azonnal nyilvánosságra is hozzák. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy létrehozzák az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely foglalkozik majd olyan, a romániai magyar közösség egészét érintő konkrét kérdésekkel, mint a Székelyföld sajátos jogállásáról szóló törvénytervezetek áttekintése és közvitára bocsátása, az oktatási törvénytervezetekhez a módosító javaslatok kidolgozása, a felekezeti oktatás kérdése, a Partiumi Keresztyén Egyetem, illetve a Sapientia EMTE akkreditációjának az elősegítése. Nyilatkozatban megerősítik a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tanszékeinek létrehozására vonatkozó politikai akaratot, és kéréssel fordulnak a római katolikus egyházhoz, továbbá a Vatikánhoz, a csángó-magyarok anyanyelvű hitéletének biztosítása ügyében. Az EMEF kidolgozza a régiók kerettörvényét, egy alkotmánymódosító csomagot, a párttörvény módosítási tervét és a civil társadalom fejlődését biztosító támogatási rendszer átalakítását. Az RMDSZ együttműködést kér a többi magyar szervezettől, többek között a különböző autonómia-formák kidolgozásához és érvényesítéséhez, a közigazgatás decentralizációjának szorgalmazásához, az anyanyelvű oktatás további bővítéséhez, illetve az erdélyi infrastruktúra fejlesztéséhez és olyan programok megvalósításához, amelyek segítik a szülőföldön való megmaradást. A Tőkés Lászlót támogató szervezetek az autonómia-törekvések és az anyanyelvi oktatás kérdése mellett fontosnak tartják a korrupciómentes közéletet, a támogatások áttekinthetőségét, az erdélyi magyar politikai képviselet reformját. /Együttműködés van, közös EP-lista viszont nincs. Markó és Tőkés támadásmentes kampányban egyezett meg. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./ Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögezte: a közös listáról szóló megegyezés elmaradása ellenére nem voltak haszontalanok az előző tárgyalások, abban bízik: jövőre sikerül az összefogás. Markó ismertette: a több mint egy hónapja készülő, közös dokumentumot, amely a megállapodás részleteit tartalmazza, nem írták alá. „Tőkés püspök úr úgy látja, hogy kellő támogatottsággal rendelkezik a képviselőséghez, mi úgy látjuk, hogy ez nem lehetséges. Az RMDSZ-nek így is megvan a lehetősége, hogy eljusson Brüsszelbe. De a dolgunk megnehezedik, a kockázat sokkal nagyobb” – értékelte Markó. „Az RMDSZ a közös listára koncentrált, mi azt mondtuk, ez csak akkor válik lehetővé, hogyha az elvek és a programok szintjén megegyezünk a magyar közéletben szükséges rendszerváltozásról” – fejtette ki Tőkés László püspök. A megegyezés híve, de ezt az esélyt az RMDSZ többször durván visszautasította. Eckstein Kovács Péter szenátor: esély van arra, hogy nem lesz magyar képviselet az EP-ben. Bíró Béla véleménye: a két fél azért nem tudott megegyezni, mert Tőkés László és az őt támogatók „nem kiegyezni akarnak, azaz részesedni a hatalomból, hanem azt, amivel Markóékat vádolták. Hogy a hatalom kizárólagos birtokosai legyenek. ” /Lokodi Imre, Simon Judit, Stanik Bence: Tőkés külön kampányol a magyar szavazatokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Előrelátható módon zárult a hetek óta tartó RMDSZ–EMNT póker, írta Székely Kriszta, a lap munkatársa. Bár elkötelezték magukat amellett, hogy nem folytatnak ellenkampányt, azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy az egymásra való tekintet jegyében zajlanak majd a korteskedések. Hogy például RMDSZ-részről elmaradnak a „magyarság szent egységét megosztó szubverzív erőkre” való hivatkozások, vagy hogy az ellenzék megspórolja a „bukaresti kirakatdemokrácia legitimizálóira”, a „román kormánypártok mindenkori ágyasára” vonatkozó megjegyzéseit. Az RMDSZ talán túlságosan is bekeményített, hiszen osztozkodni kellett volna tisztségekben, támogatásban, döntési kompetenciákban. Tőkés László és támogatói is tudhatták, nem képviselnek olyan erőt, amely önálló képviseletre jogosítaná fel őket önkormányzatokban, parlamentben. Kemény munka vár mind az RMDSZ-re, mind Tőkésékre a hamarosan elkezdődő kampány folyamán. Az öt százalékos parlamenti bejutási küszöb előbb-utóbb valamiféle kiegyezés felé fog hatni. /Székely Kriszta: Póker. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Székedi Ferenc, a lap munkatársa szerint a megegyezés elutasítása érthető: ha a romániai magyar ellenzék vezetői besimulnak az RMDSZ-tájba, akkor nem lesz kivel szemben felépíteniük önmagukat. Az RMDSZ feladata: a korszerű, európai értékekre támaszkodó, romániai magyar társadalomépítés. Az RMDSZ-nek meg kell mutatnia, hogy működőképes szervezet, amely erős szálakkal kötődik a romániai magyarság különböző rétegeihez. /Székedi Ferenc: Esély. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Két hónap telt el azóta, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök levélben kérte fel Tőkés Lászlót arra, hogy üljenek le tárgyalni a közös európai parlamenti lista lehetőségéről. 2007. július 5. Markó Béla Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét levelében a közös európai politikai képviselet biztosítása érdekében párbeszédre hívta. A megbeszélés ajánlott témái a közös elvek és célok azonosítása, az EP-választásokon való részvétel, illetve a további egyeztetési formák megállapítása. 2007. július 30. Markó Béla és Tőkés László a párbeszéd folytatásáról egyeztetett Kolozsváron. Sajtótájékoztatójukon bejelentették: közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek tagjai megpróbálják augusztus 24-ig összehangolni a két fél által benyújtott javaslatokat. Tőkés közölte: hajlik arra, hogy az RMDSZ listáján induljon az európai parlamenti választásokon. Az EMNT a „rendszerváltást” sürgette az erdélyi magyar közéletben: az RMDSZ kezdeményezze a párttörvény és a választási törvények kisebbségi szempontból diszkriminatív rendelkezéseinek módosítását. Markó Béla szerint nincs szükség rendszerváltásra, de szemléletváltásra igen. Augusztus 10. A két szervezet munkacsoportjának első, marosvásárhelyi tárgyalási fordulója. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke szerint sikerült több pontban szövegszerű megegyezésre jutni. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, hogy az RMDSZ-t az EMNT és az SZNT képviselőivel sokkal több pont köti össze, mint amennyi elválasztja. Augusztus 17. A két munkacsoport tárgyalásainak második fordulóján a felek egyetértenek abban, hogy az erdélyi magyarok politikai képviseletét meg kell erősíteni. A közös listaállításról a döntést egy héttel elhalasztják. Szilágyi Zsolt sajnálattal számol be arról, hogy nem tudtak megegyezni az Erdélyi Magyar Kerekasztal létrehozásában. Augusztus 24. A harmadik találkozón sem jut dűlőre az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szervezetek tárgyalócsoportja. Mindkét tárgyalócsoport garanciákat vár. Eközben Tőkés püspök rendkívül élesen bírálta a szövetséget, az „utolsó posztkommunista pártnak” nevezve az RMDSZ-t. Augusztus 31. A munkacsoportok negyedszer ültek össze. Végleges formát kap az a dokumentum, amely az együttműködés feltételeit tartalmazza. Az europarlamenti lista első helyére Markót jelölnék, Tőkés Lászlónak a másodikat ajánlották fel. A felek megállapodnak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozásáról. Szeptember 6. A felek bejelentik, hogy Tőkés László nem fogadta el az RMDSZ jelöltlistáján elfoglalt helyet. Abban egyeznek meg, hogy nem kampányolnak egymás ellen az európai parlamenti választások előtt. /Összefogás nélkül – egy kudarc kronológiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

A nemzeti kisebbségek ügyének említését hiányolta Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségének vezetője abból a jelentésből, amelyet szeptember 6-án fogadott el Strasbourgban az Európai Parlament (EP) „az emberi jogi párbeszéd” témakörében. /Tabajdi a kisebbségi jogok védelmében. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ Teljesen jogos igény Erdélyben az önálló Bolyai Egyetem megteremtése – hangsúlyozta Tabajdi Csaba Magyar Szocialista Párt európai parlamenti (EP) küldöttségének vezetője, egyben az EP-ben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke Strasbourgban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Európában az erdélyi magyar közösségnél nagyságrenddel kisebb lélekszámú kisebbségi közösségeknek, mint a dél-tiroli németeknek, a macedóniai albánoknak, a svédországi finneknek, a katalánoknak, a norvégiai számiknak is biztosított az önálló, államilag finanszírozott anyanyelvi felsőoktatás. Az ülésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, aki jelenleg egy rangos németországi kutatóintézet munkatársa, előadásában elmondta: a BBTE-n az ismeretlen személyek által kihelyezett „Dohányozni tilos!” és „Rauchen verboten!” magyar és német nyelvű táblákat az egyetem vezetése ismét eltávolíttatta, holott a román oktatókat és diákokat nem zavarják a magyar és német feliratok. Hantz kérte az Intergroup segítségét az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP-nyilatkozat elfogadtatásához. Elmondta, hogy a BBTE magyar oktatói mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói is szorgalmazzák az intézmény magyar karainak beindítását. Tabajdi Csaba az Intergroup támogatásáról biztosította a törekvést, és leszögezte: a magyar feliratok magától értetődő szükségességén túl „abszolút legitim igény az önálló Bolyai Egyetem megteremtése is”. Henrik Lax, a svéd ajkú finnek EP-képviselője, az Intergroup alelnöke felajánlotta, hogy mindenben segíti a Bolyai Egyetem ügyét. Schöpflin György magyar néppárti EP-képviselő megjegyezte, hogy a különböző nyelven oktató felsőoktatási intézmények sehol sem működnek jól: például a svájci fribourgi/freiburgi egyetemen a németek és franciák között állandóak a súrlódások. /Segítséget ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Először hangzott el hivatalos fórumon, hivatalos forrásból, hogy a környező országok román ajkú lakosainak alanyi jogon jár a román állampolgárság. Az igazságügyi miniszter ismertette a kabinet e heti ülésén elfogadott sürgősségi rendeletet. Már az 1991-ben született állampolgársági törvény előírta, hogy mindazok, akik 1989. december 22. előtt veszítették el román állampolgárságukat, könnyített eljárással visszaszerezhetik azt, ha 1) betöltötték tizennyolcadik életévüket; 2) ismerik a román nyelvet; 3) rendelkeznek minimális történelmi-kulturális ismeretekkel, illetve 4) a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel a bevándorlási törvény által előírtaknak megfelelően. Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter elégedetlen ezzel, a nehézkes eljárás miatt a 2002-ben iktatott kérelmek még elbírálásra várnak – magyarázta. Hivatalos adatok szerint a kisinyovi külképviselet mintegy 30 ezer folyamodványt továbbított a minisztériumhoz, ugyanakkor január elsejétől – Románia uniós csatlakozásával – megnőtt az érdeklődés a román állampolgárság iránt. Nem hivatalos adatok szerint 300 és 600 ezer közöttire tehető a korábbi években benyújtott kérelmek száma, emellett csupán idén több mint félmillió moldovai fordult a kisinyovi román nagykövetséghez. A most elfogadott sürgősségi rendelet nem változtat az állampolgárság megszerzésének feltételrendszerén, csupán felgyorsítja az elbírálás folyamatát. A jövőben nem a kormány, hanem az igazságügyi miniszter dönt az állampolgárság odaítéléséről. A kérelmező a rendelet kihirdetése után három hónappal (a jelenlegi terminus fél év) leteheti az állampolgári esküt. Az igazságügyi miniszter cáfolta, hogy a törvénymódosítás kifejezetten a környező államok román ajkú polgárait célozná, Traian Basescu államfő azonban kimondta, hogy a határokon túl – elsősorban a szomszédos országokban – élő románokról van szó. A moldovai hatóságok nem nézik jó szemmel a román állampolgársági törvény enyhítésére tett, több éve tartó igyekezetet. Kisinyov több alkalommal kemény hangon bírálta Bukarest „hegemonikus törekvéseit”, szerintük Románia valóságos „állampolgár-verbuváló kampányt” folytat. Vasile Tarlev kormányfő helytelenítette a moldovai törvények szerint csak rövid ideje elfogadott kettős állampolgárság „bátorítását”. /Sz. L. : Kettős állampolgárság – de jure is? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Csángóföldön minden évben kisebb harcokat kell vívni a magyar oktatással kapcsolatos jogszerűségért. A Bákó megyei tanfelügyelőségen szeptember 6-án tizennégyen versenyvizsgáztak sikeresen a magyar nyelven oktató helyettes tanári állások betöltéséért. Gajdárba és Lujzi-Kalagorba látogatott el szeptember 3-án Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár Hegyeli Attilával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelősével és Anghel Nastase roma és magyar oktatásért felelős Bákó megyei tanfelügyelővel, mivel értesüléseik szerint ezen a két helyszínen az iskolaigazgatók próbálják megakadályozni a magyar nyelv oktatását. A látogatók bemutatták a törvény értelmében összeállított, a szülők aláírásával ellátott igénylistákat, majd a megyei tanfelügyelőségen a főtanfelügyelő, Ovidiu Cojocaru aláírását kérték az anyanyelvi óraszámok jóváhagyására. Tavaly ugyanezzel az eljárással Klézse, Rekecsin és Lészped gyermekei kaptak magyar tanítót. Pásztor Gabriella államtitkár elmondta, az ősz folyamán pedagógusokból, minisztériumi képviselőkből álló közös találkozót szerveznek, amelynek témája egy magyar iskola, de legalább egy tagozat létrehozása lesz. „Otthon gyakorta románul beszélnek ezek a gyerekek, tehát a magyar tannyelvű iskola beindítása óriási lépés lenne a jelenlegi, heti 3-4 órás anyanyelvi oktatással szemben” – mondta Pásztor. A jelenleg 16 magyar pedagógusból álló csoport nem csupán az iskolai órákat látja el, hanem délutáni foglalkozásokba is bevonják a gyerekeket. /Pásztor Krisztina: Bákói visszaéléstérkép. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Az Országos Ifjúsági Hatóság /ANT/ Costinesti-en augusztus 29 – szeptember 5. között szervezett Újságírás elnevezésű nyári egyetemen Kiss Olivér, a Szabadság főszerkesztője a romániai magyar sajtó helyzetéről, sajátosságairól beszélt. Egyeseknek tudomásuk sem volt arról, hogy magyar nyelvű napilapok, hetilapok, magazinok is megjelennek Romániában. /Újságírásról a tengerparton. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Szeptember 8-án szentelik fel a bálványosfürdői Vasas borvízforrás mellett Erdély első ökumenikus kápolnáját a környék történelmi egyházainak képviselői. A kápolnaszentelés része Torja hétvégi falunapi rendezvénysorozatának. Daragus Attila ötletgazda vállalkozó, az Országos Faluturisztikai Szövetség (ANTREC) alelnöke és Torja község alpolgármestere elmondta, a kápolnaépítést a torjai önkormányzat költségvetéséből tervezték, de a prefektúra megakadályozta a pénz e célra való elköltését. „Saját pénzemből kezdem el a szent hajlék építését, de remélem, menet közben érkeznek adományok, amiből be tudjuk rendezni a templomot” – fejtette ki Daragus. /Ökumenikus üdülőtelep. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Csíkszeredában, Golden Galleryben megnyílt Rangyák József festőművész kiállítása. „Ha akarom, bélyegméretűeket festek, ha akarom, monumentálisakat” – jelentette ki. A marosvásárhelyi születésű Rangyák József 1977-től él Csíkszeredában. /Horváth István: Rangyák hangulatjátékai. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Szeptember 8-án Aradon, másnap Kisiratoson dedikálja legújabb könyveit Sarusi Mihály. Sarusi Mihály /sz. Békéscsaba, 1944. ápr. 7./ író, költő, újságíró tudatosan ápolja romániai magyar (és román) gyökereit, helytörténeti tanulmányban (Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványnevei), igaz történetben (Fekete-Zaránd), vagy akár magánkiadású versben (Ugatoló). Évekig az MTI békéscsabai tudósítója volt, jelenleg Balatonalmádiban él. „Dunántúlon élő erdélyi gyökerű alföldi vagyok” – szokta mondani. Szalbek-Iratos /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkájában megírta: az a szeretet köti ehhez a földhöz – ahhoz, amelyen Arad és Kisiratos is fekszik –, amelyet családjától kapott. Kisiratosi falurajzának a most megjelenő már a hatodik kötete, s kiadásra kész a hetedik is. Sarusi Mihály feladatának tartja fölmutatni a mai mindennapi társadalmi embertelenség elviselhetetlenségét. Sarusi Mihály számára Simonyi Imre az elmúlt század második felének egyik legfontosabb költője. Ezért is segítette a gyűjteményes Simonyi Imre-kötet kiadását. Sarusi Mihály legújabb könyve: Fő, hogy mögvagyunk, alcíme Öten Iratosról. Az öt szereplő: Hodács Ágoston műfordító plébános, Kovács Ferenc tanár, író, népköltési gyűjtő, Godó Mihály jezsuita atya (aki összesen 18 évet ült börtönben), Kurtucz István parasztkántor (a bátyja), és dr. Almási Béla Máltai-ház-építő körorvos. /Hevesi Mónár József: Égbekiáltó gondolatok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke szeptember 7-én megbeszélést tartott Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel Bukarestben. Tariceanu megállapította: országa rendkívüli komolyságról tett tanúbizonyságot, amióta belépett az Európai Unióba (EU), hozzájárulva az erősebb Európa kiépítéséhez. Románia világszinten is befolyásos szereplővé vált – tette hozzá. Beszéltek a romániai igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc folytatásáról. Barroso elmondta, hogy őszinte párbeszédet folytatott a román kormányfővel. Elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy Románia jelentős fejlődést ért el számos területen az uniós csatlakozás óta. Megjegyezte, hogy a mezőgazdaság számára elkülönített alapok felhasználása terén még vannak hiányosságok. Barroso kifejezte reményét, hogy a román kormány nagyobb figyelmet szentel majd e problémának, mert ha azt nem sikerül orvosolni, az EU kénytelen lesz alkalmazni a védzáradékot. /Barroso: Védzáradékot alkalmazhat az EU. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup szeptember 7-én Strasbourgban tartott ülésén Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke az Intergroup segítségét kérte az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP nyilatkozat elfogadtatásában, amelyet Tabajdi Csaba, az Intergroup elnöke biztosított. /Küzdelem az önálló magyar egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Az RMDSZ-nek és Markó Bélának semmi köze sincs a szabadon bocsátásukhoz, ehhez a legtöbb köze Tőkés László püspöknek és az EMI elnökének, Soós Sándornak van – olvasható a Nagyszebenben röplapokat osztogató, a rendőrség által őrizetbe vett fiatalok közleményében. „Mi módon van Markó Béla RMDSZ-elnöknek olyan ráhatása a román belügyre, hogy elmondása szerint egy telefonjába kerül, és emberek jönnek ki – vagy e logika mentén: mennek be! – a rendőrségre, akárcsak az, hogy, amennyiben ekkora hatalma van, miért nem fordítja azt ennél súlyosabb és az egész közösségünket érintő problémáink megoldására”. /EMI: Nem Markó segített. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Féder Zoltán Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium diákjaként olyan tanáraitól tanulta meg az emberi kapcsolatok, magatartások normáit, mint Konsza Samu, Rác Gábor, Harkó József vagy Salamon Sándor. Gondolatiságuk az együttélésnek, a zsidókkal szembeni toleranciának azt az erkölcsi, etikai szellemiségét tükrözte, mely oly jellemző volt ez erdélyi, a székelyföldi világra. Ennek a toleráns szellemnek olyan háromszéki publicisták, tollforgatók adtak hangot, mint Málik József, Benedek Elek, Veress Dániel, Forró László, Beke György és Domokos Géza. Féder Zoltán Izraelben él, Zsidók Háromszéken című munkája a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadónál látott napvilágot. Megdöbbenéssel olvasta a kezébe került Sepsiszentgyörgyön megjelenő Európai Idő című lap 2007/8. számát, amely antiszemita írásokat közölt. A lap főszerkesztője, Horváth Alpár kifejtette, hogy nem antiszemita, ,,egyetlen árva saját mondata sem szerepel az inkriminált lap oldalain”. A lap az antiszemita irodalomnak hírhedt forrásmunkájából a ,,Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei”-ből idézett. /Európai idők – európai gondolatok? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

A Fehér megyei iskolák egyharmada még nem rendelkezik érvényes egészségügyi engedéllyel a 2007–2008-as tanévre, a legtöbb ilyen helyzetben lévő tanintézmény vidéken működik. /Fehér megye. Hiányzik az egészségügyi engedély. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Az idei tanév rendhagyó lesz Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban, ugyanis először fordul elő az iskola történetében, hogy óvodai tagozatot is indít. Gál László igazgató szerint ezzel megerősödött az iskola humán erőforrása, sikerült a 12 éve katolikus Caritas óvodaként működő intézményt a líceumhoz csatolni. Egyelőre két csoporttal és két óvónővel, Fari P. Ilonával és Comaneci Tímeával indul a tevékenység. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Óvodai tagozattal bővült a Teológiai Líceum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Idén Szatmárnémetiben tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) XIII. honismereti konferenciáját. Dukrét Géza PBMET-elnök, a rendezvény főszervezője köszöntötte a jelenlévőket, majd Schönberger Jenő püspök tartott ökumenikus istentiszteletet. Beszédet mondott Muzsnai Árpád, az EMKE alelnöke. Dr. Gaal György, a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében szólt a társasághoz. Az általuk képviselt szervezetek vagy intézmények üdvözletét tolmácsolták a magyarországiak, köztük Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke A bizottság évente három Fényes Elek-díjat ad át. Idén a PBMET tagjai közül Dánielisz Endre Nagyszalontáról, dr. Józsa Piroska Nagyváradról és Kovács Rozália Érmihályfalváról kapta meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei, tagságon kívüli kitüntetett pedig Bognár Levente aradi alpolgármester lett, aki sokat tett az aradi Szabadság-szobor újraállításáért, most az aradi Szentháromság szobor újraállításán fáradozik. Előadások hangzottak el a 20. század öröksége, a jubileumi Rákóczi évek, a pusztuló műemlékek és védelmük témakörökben. Kolozsvári előadóként Starmüller Géza művészettörténész, valamint Tóthpál Tamás (EKE-Kolozsvár) voltak jelen. Előbbi Szatmár váráról tartott előadást, az utóbbi pedig a száz éve elhunyt Hegyesi Mártonról emlékezett meg. A méltatlanul elfelejtett történész az 1848-as események kutatója, egyben a bihari turizmus egyik atyja, akinek augusztus 30-án állított emléktáblát a PBMET Nagyváradon. A teremben kapható volt az évente számos új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó, Thurzó Sándor összeállításában megjelent, Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében című, 46-os száma. A kétnapos előadássorozatot a társaság közgyűlése zárta. Az elnöki beszámolóban elhangzott, hogy magyarországi Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2006 végén Kós Károly-díjat adományozott PBMET-nek, a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló tevékenységéért. A konferencia harmadik napján szakmai kirándulás következett, Bara István területi elnök vezetésével. /Tóthpál Tamás: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Ákos énekes, zenész, költő, zeneszerző, borkulturális zarándokhely tulajdonosa, három gyerek édesapja. Számtalan kitüntetés, szakmai elismerés tulajdonosa. Úgy érzi, az a kötelessége: arról írjon, ami őt foglalkoztatja. Most például Krúdyt fog felolvasni cd-re, mert nagy rajongója az írónak. Miatta született a Borpatika is. Ő arról beszél, hogy volt itt egy élhető Magyarország. Ez azt az ígéretet hordozza, hogy lesz is. Most nincs, mert lelkében szét van verve, de közös hittel rendbe lehet hozni. Közösségeket kell létrehozni, a borpatika egy ilyen hely Budapest szívében. Szóval nem kell innen elmenni. Persze mondhatjátok, hogy könnyű itt, mert nincs akkora nyomás, mint Erdélyben. Dehogy nincs. Neki is volt egy gyenge pillanata, amikor lenácizták az elvtársak egy lemezkritikában, akkor arra gondolt, hogy elmegy. Azonban annál több esze van. Hiszen épp azt szeretnék, hogy ő eltűnjön. Volt, aki furcsállta, hogy Ákos zenét írt a Terror Házának. Elmesélte, hogy amikor a Terror Háza megnyílt, „az újságírók bejöttek nagy harci izgalommal, kiköszörült tollakkal és csőre töltött kamerákkal. ” A sajtótájékoztató előtt az igazgató azt javasolta, hogy előbb járják végig ezt a sokat gyalázott múzeumot és nézzék meg, hogy mi van benne. Miután ez megtörtént, már nem voltak kérdések. Minden a helyére került. A 20. század története ‘45-nél nagyjából abbamarad, és utána már csak pasztellképeket festett a tankönyv-szerző. Így egy csomó dolgot a Terror Házából lehet megtudni. Például azt, hogy a háború után „jóvátételként” 700 ezer magyart hurcoltak el a Gulágra... A paródiától nem fél, de a gyűlölködő kritikával szemben megfogalmazza ellenvéleményét. Ezek mindig egy jól beazonosítható csoporttól érkeznek, akik azontúl, hogy megírták az épp aktuális szemétségeiket, például hogy Ákos homokos, homofób, náci vagy feketemágus, azt is leszögezték, hogy Ákos kiégett. Ő pedig minden évben átveszi az arany- és platinalemezt, szakmai díjat, megköszöni a közönség szeretetét. Az elmúlt húsz évét nagy közönségszeretet és aljas kritikák sorozata jellemezte. /Csatári Melinda: Zenét írt a Terror Házának. „Amikor lenáciztak, arra gondoltam, hogy lelécelek”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Szövetkezetek Erdélyben és Európában címmel jelent meg gazdaságtörténeti kötet a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) gondozásában. A könyvet Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban Nagy Mihály Zoltán történész méltatta. Szerinte önismereti munkáról van szó, és azt a gazdasági rendszert tükrözi, amellyel az erdélyi magyarság rendelkezett a második világháború előtt. Az egykori erdélyi szövetkezeti rendszer nemzeti célokat is megtestesített. A kötetben az idős kutatók (Csetri Elek, Egyed Ákos, Kerekes Jenő stb.) mellett sok fiatal (László Márton, Hunyadi Attila, Wallasek Magdolna Márta stb.) tanulmánya található. Somai József, a kötet szerkesztője a mai önfenntartásra képtelen falu előtt kínálkozó lehetőséget, a régen kiválóan működő szövetkezeti rendszer visszaállítását ajánlja megoldásnak. Csetri Elek történész szerint meg kell próbálni jogi úton visszaszerezni a több mint ezer felszámolt magyar szövetkezet jussát. Hunyadi Attila, a fiatal szerzők egyike az 1948-ban felszámolt, több mint 150 ezres tagú erdélyi szövetkezeti intézményrendszer feltámasztásához regionális hálózat kiépítését sürgette. /Ö. I. B. : Szövetkezetek Erdélyben és Európában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Sógor Csaba szenátor szemrebbenés nélkül elfogadta, hogy másodikként felkerüljön az RMDSZ csúcsvezetése által összeállított európai parlamenti képviselőjelölt-listára. Sógor Csaba református lelkészként tevékenykedett évekig a csíkszéki szórvány református közösségekben, majd Tőkés László kiemelte Csíkcsicsóból, tanácsadójául választotta, később is egyengetve politikai pályafutását. Az elmúlt években a szenátor Papp Kincses Emese szerint ügyesen lavírozott, kihasználta az RMDSZ belső ellenzékeként ismert Reform Tömörülés hathatós támogatását, kacérkodott a Magyar Polgári Szövetséggel, a Székely Nemzeti Tanáccsal, és a jobboldali beállítottságú ifjúsági szervezetekkel. Sógornak sikerült magáról a székelyföldi választók körében olyan képet kialakítania, mintha ő más, mint a többi karrierpolitikus. Sógor Csaba szembefordult azokkal, akik támogatták és megbíztak benne. /Papp Kincses Emese: Jó napot, Sógor! = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 9-én marosvásárhelyi ülésén egyhangúlag elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) által javasolt módosításokat az európai parlamenti jelöltlistán. Eszerint a lista első öt helyén Frunda György szenátor, az SZKT elnöke, Sógor Csaba szenátor, Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter áll. A felszólalók egyöntetűen sajnálatukat hangoztatták amiatt, hogy nem sikerült megegyezni a Tőkés László püspököt támogató szervezetekkel. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke boldog születésnapot kívánva az éppen 56. életévét töltő Markó Bélának, megadta a szót az RMDSZ elnökének. Szerinte az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöjjön a megegyezés Tőkés Lászlóval és az őt támogató szervezetekkel. Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság, hanem másfél millió emberből, és az egység, a szolidaritás nem múlhat egy-két ember ostobaságán, rövidlátóságán vagy szűklátókörűségén – hangsúlyozta Markó, a megegyezést – véleménye szerint – meghiúsító Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterre, a Magyar Polgári Szövetség elnökére utalva. Mi munkamegosztásról beszéltünk, ők pedig vagyonmegosztásról. Tulajdonképpen az RMDSZ értette meg a pluralizmus szükségességét, és nem azok, akikkel tárgyaltunk – mondta Markó. Mint fogalmazott, az RMDSZ együttműködni kívánt a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel, jóllehet ezek népszerűsége a nullához közelít. „Mi egy sokszínű politikai Erdélyre és magyarságra gondoltunk, ők pedig továbbra is egyszínűségben gondolkodtak, a maguk egyszínűségében” – jelentette ki. Ha a magyarság képviselet nélkül marad, nem lesz, aki eredményesen küzdjön a magyar nyelvű felsőoktatás, az egyetemi karok, a székelyföldi infrastruktúra, az erdélyi autópálya ügyéért, az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatásáért, a közbirtokossági erdőtulajdon védelméért, a magyarság érdekében felhasználandó költségvetési pénzek kikényszerítéséért – vélekedett a szövetségi elnök. Frunda György szenátor kifejtette: azért vállalta el a jelölését, mivel a brüsszeli képviselettől függ a kisebbségi jogok európai szintű érvényesítése. Szerinte Tőkésnek ezek után meg kellene fontolnia, hogy visszalépjen az RMDSZ javára. Kónya-Hamar Sándor szerint a kompromisszumnak előbb-utóbb meg kell valósulnia. Borbély László miniszter szerint az RMDSZ szinte maximálisan elfogadta a másik fél ajánlatát, a tárgyaló partnerek között azonban egyeseknek az volt a célja, hogy az RMDSZ-en üssenek. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta, nem az RMDSZ-en múlott ez a kudarc. Hozzátéve: a 2003 februárjában Szatmárnémetiben tartott RMDSZ-kongresszus ama döntésének issza most a levét a romániai magyarság, hogy megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget és a vele járó hatásköröket. Sógor Csaba szenátor kifejtette: többek között azért vállalta a jelölést, mert személye garancia arra, hogy a felek közötti párbeszéd az elkövetkezőkben is fennmarad. Lakatos András oktatási ügyvezető alelnök úgy fogalmazott, hogy a Tőkést támogató szervezetek között van egy csoportosulás, amelynek egyedüli célja a rombolás, a pusztítás, majd dögkeselyűk módjára lakmározni. /Papp Annamária: Egyhangúlag elfogadták az RMDSZ módosított jelöltlistáját. „Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./ Frunda György szenátor korábban elutasította azt a javaslatot, hogy induljon az EP-választásokon. Sógor Csaba pedig – aki eredetileg a negyedik helyet foglalta el a jelöltlistán – korábban a Tőkés Lászlót független indulónak jelölő szervezetek támogatását is élvezte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor szerint a Sógor Csaba jelölésével előállt új helyzet nagyobb esélyt ad annak, hogy a választók minden eddiginél nagyobb méretekben vegyenek részt a választáson. /Lokodi Imre, Stanik Bence: Frunda küzd Tőkéssel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

„Nem olyan fontos, hogy én hogy érzem magam, az a fontos, hogy a választópolgárok hogyan érzik magukat. Február óta lógott a levegőben, hogy befutó is lehetek, maga a független jelölt Tőkés László kérte. Akkor azt mondta, visszalép, ha indulok. Azóta az RMDSZ és a Tőkést támogató szervezetek megpróbáltak megegyezni, nem sikerült. Úgy érzékeltem, ebben a helyzetben elfoglalhatok egy befutó helyet” – nyilatkozta Sógor Csaba. Azt szeretné, ha három ember lenne kint Brüsszelben. /S. B. : Sógor: mindhárman jussunk be! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Nem fogalmazódott meg az erdélyi magyarság érdekét megelevenítő konszenzusos alapokmány, amely hosszú távon szavatolhatja egy pluralizmusra épülő kisebbségi társadalom közös érdekérvényesítését. Nem egypárt rendszerről van szó, hanem az érdekképviselet megtartásáról vagy feladásáról, hangsúlyozta írásában Kötő József. A fogyó lélekszám mellett a több párt rendszer a szavazó bázis szétforgácsolását jelenti. Kötő az RMDSZ közképviseleti szerepe megőrzésének elkötelezett híveként megállapította, hogy „magunk revízióját” a felek elodázták. A közös EP lista kudarca előrevetíti a parlamenti képviselet elvesztését is. A cikkíró szerint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nem fog eredményt hozni, inkább rendkívüli kongresszusra van szükség a minden réteg-képviseletet megelevenítő fórum előkészítésére. Nincs szükség új programra, inkább új alapszabályra, amely kizár minden hegemonikus szemléletet. /Kötő József: Még mindig nem késő! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./