Több mint ötezer ember előtt adták elő Nagyszeben az István, a király rockoperát Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter, Kátai István, Kovács Ágnes Anna, Kováts Kriszta és Fazekas Júlia főszereplésével. Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak a magyarság körében rendkívül népszerű produkciója az Ars Hungarica fénypontjának is nevezhető. A rockoperát először 1983 augusztusában mutatták be, és azóta töretlen sikerrel játsszák. Vikidál Gyula elmondta: ő már 360 alkalommal játszotta el Koppány szerepét. A magyarországi és nagyváradi színészek mellett öt romániai néptánccsoport is a produkció része volt. A száz táncosból álló csapat a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi Maros Néptáncegyüttes, a székelyudvarhelyi Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes és a nagyváradi Nagyvárad Táncegyüttes fiataljait tömörítette. /Dézsi Ildikó: Közel negyed évszázada töretlen siker a rockopera. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Önéletrajz és szakmai tevékenységről szóló beszámoló, illetve tanulmányi eredményeket tartalmazó pályázat alapján kiválasztott harminc egyetemista vehetett részt a KMDSZ, Sipos Klára végzős diák és az Országos Ifjúsági Hatóság által szervezett Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemen augusztus 10–16. között. Az immár hetedik alkalommal sorra kerülő rendezvény helyszíne az idén Torockó volt. A tanulmányi kirándulások sem maradtak el. Szakmai előadások hangzotta el. Keszeg Vilmos, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Néprajz és Antropológia Kara tanszékvezető professzorának előadása a torockóiakról szólt. Furu Árpád, a Transilvania Trust Alapítvány programfelelőse a Torockó Értékvédő Program legfőbb célkitűzéseit, eredményeit mutatta be. /Bereczki Izabella: VII. Néprajzi Nyári Egyetem Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Augusztus 24-e, Bertalan, vagy Birtalan napja a székiek egyik legnagyobb ünnepe, az a nap, amikor háromszori istentisztelettel adnak hálát azért, hogy voltak eleik, akik túlélték az 1717. évi, augusztus 24-i tatárpusztítást, és életben tartották, apránként újjáépítették a közösséget. Ezen a napon zsúfolásig megtelik az 1241-ben emelt templom, és megtelik az ősi templom kertje is a helyiekkel, az elszármazottakkal – akik Bertalanra, ha tehetik, hazalátogatnak -, és a nem csekély számban érkező vendégekkel. Az ünneplés megtartotta egykori jellegét, gerincét a háromszori istentisztelet képezi, helyet kap a jókedv, a mulatás is, de nem övé a főszerep. Az elmélyülés, visszatekintés ünnepe ez, amelyen a település majd minden lakója hagyományos viseletet ölt, az öregektől a felnőtteken át a fiatalokig, sőt karonülőkig – idén sem történt másként. /Töretlen hagyomány: Bertalan-nap Széken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Duma András, a moldvai magyarok egyik szellemi mindenese, archaikus csángó nyelvjárásában fogalmazó népköltő internetes felhívást tett közzé (aduma@xnet. ro), amelyben klézsei múzeumi sarok berendezéséhez kér tárgyi és szellemi emlékeztető anyagot az ötvenes évek magyar nyelvű oktatásáról Moldvában. Kérdései: 1. Vannak-e dokumentumok a moldvai magyar nyelvű oktatásról az 50-es években? 2. Hány faluban volt magyar iskola? 3. Hány diák vett részt vett a magyar nyelvű iskolában? 4. Hány faluban építettek iskolákat abban az időben? 5. Lehet-e tudni a tanárok nevéről? Duma András Klézsén él, az Alexandrina nevű falurészben, postai irányítószáma: Cleja, Alexandrina, 607 105. Duma András internetes levelére Halász Péter, a moldvai magyarság egyik legkiválóbb szakkutatója és ismerője válaszolt. Levelében említette, hogy Sylvester Lajos Csupa csapás az élet – Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve című munkája (Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) ,,szinte kizárólag az 1948–1959 közötti moldvai magyar nyelvű oktatásról egykori tanárokkal készített interjúkat tartalmaz”. A Csupa csapás az élet megjelenése óta eltelt majdnem egész évtized lényeges változásokat eredményezett. A legfrissebb tudósítás a Nyugati Magyarság 2007. májusi számában olvasható K. Debreczeni Mihály tollából, Tanárok kerestetnek címmel. A Hegyeli Attilával folytatott beszélgetés – Hegyeli Attila a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse – fontos, eligazító adatokat tartalmaz, és moldvai magyar jövőképet is felvázol. Megjegyzi, hogy a Kárpátoktól keletre eső részeken körülbelül háromszázezer katolikus él.,,Ebből a tömegből ma már csak hatvanezer beszéli a nyelvet, ezek között pedig kilencezer iskoláskorú gyermek van, aki valamilyen szinten tud beszélni magyarul. Ebből a számból pedig ezerkétszázat sikerült az oktatási programunkba bevonni. (...) A hatvan településből, ahol magyar szót lehet hallani az utcán, mi csak tizenhatban vagyunk jelen. A többihez nem volt pénzünk és emberünk. ”Moldvában jelenleg harminckét magyar pedagógus teljesít missziós szolgálatot, Bákó megyében szétszórva. Hegyeli szerint legalább kétszáz településen lenne magyar pedagógusokra szükség ahhoz, hogy meg tudják oldani a magyar nyelv oktatásának ügyét ott, ahol még anyanyelvként beszélik a magyar nyelvet. A támogatásokról szólva elmondja, hogy ez mintegy tíz százaléka annak, amire szükség lenne. Válaszai szemrehányásokkal és keserűséggel terheltek.,,Én, ha valamibe belerokkanok, az a közöny, amivel találkozom, az, hogy gyakran érzem: magunkra hagynak. Ott vagyunk a Kárpátoktól keletre egy nagy román tenger kellős közepén. Magyar nyelvet oktatunk több száz gyereknek, és nagyon ritkán kérdezik meg tőlünk, miben segíthetünk. Ez a misszió pedig nem egy gittegyletnek a feladata, hanem a teljes magyar értelmiségnek és politikának az érdeke lenne. ”Duma András múzeumi kezdeményezése kiváló ötlet, mert azt a korszakot sok szempontból (iskolaszervezés, építkezések, tanszerbiztosítás, internátusok szervezése stb.) példaként lehet felidézni. Jó ötlet ez az iskolamúzeum-alapítás Klézsén. /Sylvester Lajos: Szívtuk be szívünkkel a magyar beszédet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója tiszteletére és emlékére augusztus 18-án a lemhényi községháza udvarán kopjafát állítottak. A kopját Réthi Barnabás helybeli faragó készítette Lukács Róbert polgármester megbízásából. /(Iochom): Kopjafa Lemhényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

A néhány napja Kolozsváron elhunyt gróf Béldi Miklósra /sz. Dicsőszentmárton, 1925. ápr. 9. – Kolozsvár. 2007. aug. / természettudományi szakíróra emlékezett Fodor Sándor, akit a Bolyai Tudományegyetemen még hallgató korában gyakornokká nevezte ki professzora. Béldi Miklós Szucságon tanított, onnan ment nyugdíjba. A madártannal foglalkozott és még diktatúra éveiben három könyve jelent meg: a 60-as évek elején az Ismerjük meg a madarakat című, tudománynépszerűsítő könyve az Ifjúsági Kiadónál (Dáné Tibor szerkesztői jóvoltából), a Madarász szemmel a Kárpátokban, amelyet 1970-ben adott ki a kolozsvári Dacia Kiadó. Ezt tíz év múlva, 1980-ban követte szintén a Dacia gondozásában a Madárhatározó, majd pedig 1989-ben a Kriterionnál az Élet az erdőben című kötet. 1995-ben a kolozsvári Studium Kiadó jóvoltából megjelent az Egy esztendő a madarak világában című könyve, majd pedig a Kriterion kiadásában, 1999-ben az Európa vízimadarai, végül az ugyancsak kolozsvári Tinivár Kiadó gondozásában Az erdélyi havasok ösvényein című munkája 2005-ben. Összesen tehát nyolc könyvet írt Béldi Miklós. A román kommunista rezsim a magyar nyelvű tudományos jellegű könyvek kiadását rossz szemmel nézte, mert hangoztatta, hogy a tudomány nyelve ebben az országban nem a magyar. Így Béldi Miklós könyvei is csak egyes szerkesztők ügyes politizálása nyomán láthattak napvilágot. Béldi Miklós származása miatt az egyetemen nem folytathatta kutatói munkáját, doktorálni se hagyták. Nemcsak egyetemi állásából távolították el, de az elemi iskolában sem dolgozhatott: Szucságról is eltávolították mintegy négy-öt évre, hogy üzemi munkásként dolgozzon. Béldi nem panaszkodott az őt ért méltatlanságok miatt. /Fodor Sándor: Tiszteletadás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Vargyas Lajos könyvéről írt dolgozatában arról beszélt Domokos Mátyás 1985-ben, hogy a 20. század második felére a magyar népi kultúra a végére ér. Nem folytatódhat, mert megszűnt az a társadalmi osztály, amely századokon át fönntartotta a folytonosságát. Csoóri Sándor szerint a városi értelmiségnek kellene megőriznie és továbbörökítenie a paraszti kultúrát. Magyarországon az ezredfordulóra lényegében szétestek a nagyvárosi közösségek, és belátható idő kérdése, hogy a kisvárosi és a falusi társadalmak mikorra atomizálódnak. Domokos Mátyás idézte Honeggert, aki szerint a modern korban a komolyzene, sőt, maga az úgynevezett elit művészet is megszűnik. Amíg az alsóbb osztályoknak volt autentikus kultúrájuk, mindig tudtak utánpótlást küldeni a centrumba, ha az elit meggyöngült. Az ezredvégre ez a potenciális hátország lehanyatlott, és az történik, amit Kodály prognosztizált, hogy a népkultúra helyét a tömeges analfabetizmus veszi át. Az elit nem akar tovább váteszkedni, népben-nemzetben gondolkodni. Az ezredvégre – globálisan is – fölénybe kerültek a paradigmaváltók. Az új paradigma megtagad bizonyos hagyományokat, megszakít századokon át érvényes folytonosságokat, elbizonytalanít olyan axiómákat, amelyekre a régi Európa támaszkodott (nemzet, család, erkölcs stb.). (…) Fátumszerű-e vagy törvényszerű, hogy jelentős hagyományok folytonossága szakadt meg a magyar irodalomban is az utóbbi évtizedekben? Fátum- vagy törvényszerű-e, hogy aki a létező szocializmusról végre cenzúra és öncenzúra nélkül, az elmúlt másfél évtized súlyos gondjairól, a mai magyar hárommillió koldusról szeretne olvasni, az vajmi keveset talál erről a kortárs magyar irodalomban? – kérdezte Pécsi Gyöngyi, Domokos Mátyás munkásságára emlékezve. Domokos Mátyás gondolatait összefoglalta Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája című köteteiben. Az esszéválogatás azt reprezentálja, mi az a hatalmas szellemi-intellektuális-morális örökség, amit folytatnia kellene a mai magyar irodalomnak, de aminek hátat fordít. Domokos Mátyás mindkét könyvnek a ,,sorskérdések” a hangsúlyozott kulcsfogalma. Azt látta, hogy sorskérdéseink európai horizontú, kritikai végiggondolása mintegy két évtizede elakadt. Domokos Mátyás a 20. század második felének irodalomtörténeti folyamatában több nagy törést regisztrált. Az első törés a hosszú ötvenes években történt, a rákosista totális diktatúra és a kádári megtorlás esztendeiben. Az ötvenes éveket követő kádári-aczéli korszak is – bizonyos engedékenysége ellenére is – az ötvenes évek gyakorlatát folytatta, roppant alattomossággal. Domokos Mátyás nem csak a Leltárhiány című könyvében, de többkötetnyire rúgó tanulmányban vette számba azt a szellemi csonkítást, amit a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években követett el a magyar irodalommal szemben a hatalom. (…) Elképesztő mennyiségben és megdöbbentő részletezettséggel sorolta a példákat, melyek együttesen azt jelezték és igazolták, hogy (…) a magyar irodalomra szisztematikusan rátelepedett finomabb-durvább agykontroll egy idő után eredményes lett: a magyar irodalmat sikerült eltérítenie több száz éves, progresszív hagyományaitól. Domokos Mátyás újra és újra azt állapította meg, hogy az utóbbi kétszáz év magyar irodalmának alapvető folytonosságát az képezte, hogy legjobbjai – Kölcseytől Adyn, Babitson, a Nyugat nemzedékén át a népi írókig, Németh Lászlóig, Illyésékig – következetesen, minden körülmények között fölvállalták a nemzet sorskérdéseit. A tartós korlátozás, a ,,zsákbanhelybenfutás” (Nagy Gáspár), a durvább vagy finomabb tilalmak és kényszerítések azonban egy idő után visszafordíthatatlan folyamatokat generáltak. Domokos Mátyás a ‘45 utáni harmadik töréspontnak a nyolcvanas éveket és a rendszerváltozás körüli, utáni esztendőket látta: a nemzeti sorskérdéseket életben tartó fővonal – összhangban a nagy nemzedékek távozásával – a léleknyomorító, folyamatos ostrom, prés alatt meggyöngült, a nyolcvanas évekre utóvédfrontvonalakra zsugorodott, az ezredvégen pedig már nem kezdeményezője szellemi folyamatoknak – azaz perifériára sodródott, lényegében fölszámolódott. Egy nagy hagyomány elgyöngültével megszakadt egy több száz éves folytonosság, helyét expanzívan átvette egy másik. Domokos Mátyás keserűen állapította meg, hogy a marxista-leninista-lukácsista és a heideggeri-gadameri-derridai teoretikus irány között folytonosság áll fönn, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekre az élő magyar irodalomban, a modernizmus, a progresszió fogalmát kisajátítva, denunciálva évszázados hagyományokat, újjászülte magát a régi rend ,,más eszközökkel”. A hazai, posztmodernnek nevezett irodalomnak lényegét illetően ugyanaz az elváráshorizontja, mint volt a létező szocializmus hatalomé. Nem az irodalom belső logikája szerinti modernizációs folyamat zajlott le pusztán, hanem egy másik, a megelőző évtizedekben egyetemlegesen elutasított trend került ismét uralkodó pozícióba. Bemutatta, miként áll fönn folytonosság a régi és az új trend között. Például: a szocialista irodalompolitika a valóság meghamisítását követelte, az új irányzat nehezményezi az irodalom valóságreferencialitását; az előbbi betegesen irtózott a nemzet sorskérdéseitől, ez közönnyel viszonyul hozzá; az előbbi a párthatalom érdekei alá rendelte az erkölcsi axiómákat, az utóbbi tagadja, hogy léteznének morális axiómák a társadalomban. Radikálisan átértékelték a hagyományt, az átértékelés pedig mindenekelőtt a teljes hagyomány radikális szűkítését célozta meg, diszkvalifikált mindenkit, akinek művei nem simíthatók bele az új elváráshorizontba. Furcsa módon ugyanazon írókat tartotta és tartja korszerűtlennek a régi és az új kánonképző elit: elsősorban azokat, akik a nemzet sorskérdésein gyötrődtek, és a társadalom valóságos életének a lenyomatát adták – Tömörkény Istvántól Illyés Gyuláig. A magyar irodalom egyre inkább magyar nyelvű irodalomként próbál meg funkcionálni. Domokos Mátyás szerint megroppant a magyar irodalomnak a nemzeti sorskérdéseket európai szinten és távlatokban fölvállaló irányzata, az ezredfordulóra pedig a magyarországi posztmodern is kimerítette lehetőségeit. Domokos Mátyás A rontás ellen című összegző könyvét a 2004-es népszavazásról írott vallomásával zárja. Ezzel a harmadik Trianonnal a magyarországi nemzetrész nemcsak újabb öncsonkítást hajtott végre, de a ,,tömeges emberárulás” a társadalom oly mértékű gyógyíthatatlan bajáról tanúskodott értelmezése szerint, hogy beteljesültnek látta Ady jövendöléseit.,,2004. december 5-én (pedig) nemcsak a testvéreinket s nemcsak a halottainkat, de halhatatlanjainkat is elárultuk” – írta. Domokos Mátyás kétségbeejtőnek látta az ezredvégi Magyarországot: az elit elárulta a társadalmat, elfordult jelentős hagyományaitól, a szétesett, média vezérelte társadalom megtagadta az alapvető erkölcsi értékeket. Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája – utolsó széttekintések: nagy nemzedék utolsó koronatanújaként, ,,régi értékek utóvédje”-ként, mielőtt a rezervátum karámjai összezárnak, még egyszer számba veszi, hol tévesztettünk utat ismét. Az egy évvel ezelőtt elhunyt szerkesztő, Domokos Mátyás emlékére a budapesti Illyés Gyula Archívum és Műhely Az olvasó fényűzése címmel konferenciát szervezett 2007. május 31-én. Itt hangzott el Pécsi Györgyi kritikus és irodalomtörténésznek, a Kányádi Sándor- és Tőzsér Árpád-monográfiák szerzőjének előadása. /Pécsi Gyöngyi: Mielőtt a karámok összezárnak (Domokos Mátyás emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Különös vállalkozásba fogott Sepsiszentgyörgyön tizenegy fotó-, képző- és építőművész: Albert Levente, Bakó Zoltán, Balázs István, Damokos Csaba, Henning János, Kalamár György, Kolumbán Hanna, ifj. Kovács László (fotónk), Petrovits István, Toró Attila és Vargyasi Levente. A folyamat egy éven át tartott, 2002-ben és 2003-ban.,,…célja egy olyan, a művészek által kialakított városkép létrehozása, amely szubjektív módon tükrözi a városnak és lakóinak egy évét”. (A teljes anyag megtekinthető a kiállítás katalógusához csatolt CD-n.) Feltehetőleg éppen a romok miatt a négy-öt éve készült fotográfiák egy része már ma is kordokumentum, hiszen a város épül és változik. /Bogdán László: A város ismeretlen arcai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

1956 erdélyi mártírjai – egy könyvsorozat első darabja /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/, melyen Tófalvi Zoltán évek óta dolgozik. Az ún. Szoboszlai-per anyagát tárja az olvasó elé dokumentumokban, bevezetővel megfejelve. Peranyagok sorakoznak időrendben, kihallgatási jegyzőkönyvek, letartóztatási parancsok, kérdések és feleletek. Az őrizetes, a letartóztatott, a megfélemlített tanú szavait nem rögzítették gyorsírással, a kihallgató tiszt fogalmazta át, kénye-kedvére. A feleletekből kisüt a félelem és az akarat, amely előbb vagy utóbb megtörik, töredezik, szétesik. Aligha hihető, hogy saját tikos szervezetét, hitét akárki is egyből felforgató, aljas, bűnös, kriminális stb. jelzőkkel díszítse. Aligha hihető, hogy fél oldalnyi szöveg született két órányi kihallgatás után. Számolni kell a veréssel, fizikai kínzásokkal, a letartóztatott rossz testi állapotával, kivert fogakkal, feldagadt talppal, ronggyá vert vesékkel. A Szoboszlai-per vádlottjait még tessék-lássék sem védték, védhették a hivatalból kirendelt ügyvédek. Tófalvi Zoltán munkája nem volt könnyű, több ezer oldalnyi peranyagot kellett kikérnie, átnézni, válogatni, fényképezéséhez engedélyt szerezni, rendezni. Megdöbbentő a résztvevők tájékozatlansága. Hogyan hihette valaki 1956-ban, hogy besétálhat a sepsiszentgyörgyi fegyverraktárba, ott lefegyverzi a katonákat és fegyverekkel együtt Bukarestbe megy beveszi azokat a kulcsfontosságú létesítményeket? Naivak a szervezők, akik vadidegen embereket beszerveznek. Hogyan gondolhatta Szoboszlai Aladár tisztelendő és Huszár báró, hogy folytonos utazgatásaik szerte az országban nem szúrnak szemet a szekunak? Miért gondolták azt, hogy egy rádiós felhívásra tömegek fogják követni az államcsíny kitervelőit? A Szoboszlai-perben tíz halálos ítéletet mondtak ki, ez volt a legvéresebb retorzió. A Szoboszlai-per forgatókönyve ugyancsak hasonlít a többi koncepciós perre. És mégis 1956 magyar vagy erdélyi, lengyel vagy kelet-német megmozdulások nélkül nincs kelet-európai oldódás, hatvanas évek álszabadsága, sem 1989 rendszerváltása. /Sebestyén Mihály: 1956 erdélyi mártírjai. A szerkesztő előszava. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

„Az anyaország, a Kárpát-medence, a szétszórtságban élő római katolikus magyarok lelki egységének szimbólumaként kell fogadnunk dr. Cserháti Ferenc címzetes centúriai püspökké, segédpüspökké történt kinevezését, aki a jövőben immár püspökként végzi majd a nyugati magyarság lelki gondozását, ugyanakkor tagja lesz a magyar püspöki karnak, egyház-szervezetileg is az anyaországhoz köti őket” – mondta Erdő Péter bíboros a szentelési szentmisén, augusztus 15-én, Esztergomban. A szertartáson részt vevő bíborosok, érsekek és püspökök, köztük Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, Schönberger Jenő szatmári püspök, valamint vajdasági, kárpátaljai és müncheni főpásztorok kézrátétellel adták áldásukat az új püspökre. Az ünnepélyes szentmise végén Cserháti Ferenc püspök szólt a hívekhez, akik között volt szülőfaluja, a Szatmár megyei Túrterebes ötvenfős zarándokcsoportja is. Kihangsúlyozta, hogy püspökként ahova hívják, mindenüvé szívesen megy el. Cserháti Ferenc utalt arra, hogy kinevezése az idők jele: a Szentatya az új püspököt a Magyar Püspöki Kar tagjává nevezi ki, ezzel szorosabbá kívánja tenni az anyaország és a diaszpórában élő magyarság összetartozását, lelki egységét. Ennek a virtuális egységnek a nevében hívta a szórványban élő magyar családokat, szülőket, gyermekeket, tegyenek félre minden széthúzást, fogjanak össze, látogassák rendszeresen a magyar miséket, gyermekeiket tanítsák meg magyarul imádkozni, hisz az imádság üdvösségük, megmaradásuk, jövőjük záloga is egyben. /A katolikus magyarság lelki egysége jegyében. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./

Az utóbbi hetek, illetve hónapokban kialakult helyzetre való tekintettel a Gyulafehérvári Egyházmegye alcsíki, illetve felcsíki esperességéhez tartozó egyházzenészek, kántorok tiltakoznak a Gergely István és Czirják Árpád elhelyezése kapcsán kialakult botrányos helyzet miatt. Jelen nyilatkozatukkal kifejezik egyházukhoz való hűségüket, érsekükkel szembeni tiszteletünket. Felkérik Gergely Istvánt és Czirják Árpádot, hogy határolódjanak el az érseket és ezáltal az egyházat ért megalapozatlan rágalmaktól. Ugyanakkor szégyenletesnek tartják Patrubány Miklós nyílt levelét. Ezzel a lépésével teljesen alkalmatlanná tette magát a világ magyarságának képviseletére. /A csíki kántorok nyilatkozata. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./

A marosvásárhelyi találkozón sem vitték dűlőre a politikai egyeztetést az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szervezetek tárgyalócsoportjai. Eközben Tőkés egy román hírügynökségnek adott hétvégi interjújában rendkívül élesen bírálta a szövetséget. „Romániában az RMDSZ az utolsó posztkommunista párt, korrupt politikai szervezet, amely el fog tűnni a romániai politikai élet színteréről. Tragikomikus, hogy megszabadulva Ceausescu diktatúrájától, a többség szorításából, a saját magyarjaink kezébe kerültünk” – nyilatkozta a püspök, hozzátéve, hogy meglátása szerint az RMDSZ továbbra is totalitárius pártként viselkedik. Borbély László miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke Tőkés nyilatkozatára reagálva az ÚMSZ-nek elmondta: „Logikailag nem értem Tőkés püspök nyilatkozatát. Ha ezt ezelőtt két hónappal, vagyis az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közti tárgyalások megkezdése előtt teszi, akkor nem csodálkoznék. A püspök úr ezek szerint óriási ellentmondásban van önmagával, félő, hogy ilyen és ehhez hasonló kijelentéseivel az erdélyi magyarság europarlamenti képviseletét veszélyezteti” – fogalmazott Borbély. Az ügyvezető alelnök szerint az RMDSZ tárgyalócsoportja kilencvenöt százalékban elfogadta annak a dokumentumnak a tartalmát, amelyet a Tőkés püspököt támogató szervezetek adtak át a szövetség tárgyalócsoportjának. Tőkés nyilatkozata ellenére fenntartja, hogy a jövő héten a két tárgyalófélnek a legfontosabb kérdésekben sikerül megegyeznie. „Az RMDSZ-nek meglesz a bölcsessége, hogy elkerülje azokat a csapdákat, amelyeket ilyen nyilatkozatok hoznak létre. Itt most a közösségünk érdekeit kell szem előtt tartani, azt, hogy a magyarság képviselve legyen az EP-ben – mondta Frunda György szenátor. Szerint az RMDSZ vezetőségének, Markó Bélának kell szóvá tennie Tőkés püspök kijelentéseit. Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök kifejtette, nem ismeri a püspök nyilatkozatát. Az ÚMSZ Tőkés püspököt lapzártáig nem tudta elérni. /Lokodi Imre: Tőkés László „csapdát állít” az RMDSZ-nek? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Augusztus 25-én Nagyszebenbe látogatott Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter. Az Ars Hungarica rendezvényein résztvevő miniszter megbeszélést folytatott Klaus Johannis polgármesterrel. – A magyarok azt szeretnék, ha az RMDSZ és Tőkés László közös listán indulna az europarlamenti választásokon. Ez az előrejutást segítené, és így képviselve lehetnénk az EP-ben – nyilatkozta Borbély. /(D. I.): Nagyszebenben járt Borbély. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Kizárólag önmagát okolhatja a budapesti balliberális oldal amiatt, hogy nem örvend nagy népszerűségnek a határon túli magyarok körében. Utóbbiak a rendszerváltást követően azt tapasztalhatták, hogy még a Horn Gyula, majd a Medgyessy Péter vezette szocialista-liberális kormánykoalíció is rendelkezett az elcsatolt területeken, valamint Nyugaton élő honfitársaik iránti empátiával. A Gyurcsány-kormány, valamint a mögötte álló MSZP–SZDSZ-koalíció nemzetpolitikai viszonylatban olyan lépéseket tett, amely nemhogy a külhoni magyarokat, de a két pártban az előremutató határon túli magyar politikát képviselő személyiségeket is elborzasztotta. Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke ama kevés anyaországi baloldali politikus egyike volt, aki határozottan rosszallotta, hogy pártja a 23 millió román vendégmunkás várható inváziójára hivatkozva buzdította a nemmel való szavazásra a polgárokat a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazáson. A második Gyurcsány-kabinet szétrombolta a határon túli magyarság támogatását ellátó intézményrendszert, reálértékben évről évre kevesebbet szán külhoni nemzettársaira, a határon túli magyar szervezetekkel történő kapcsolattartásra hivatott MÁÉRT-et pedig megszüntette. A jelenkori balliberális „nemzetpolitikába” az is belefér, hogy elutasítja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Ráadásul a gyurcsányi, kókai retorika – „az autonómiát össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával; Magyarország támogatása nem használ, hanem árt” – kísértetiesen hasonlít a magyarországi gulyáskommunizmus gyakorlatára, amely határon túli magyar ügyekben a bele nem szólás elvét alkalmazta. Ezt aztán Kádár elvtárs sem mondhatta volna találóbban. /Rostás Szabolcs: Kádári idők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

A világon akadnak országok, népek és nemzetek, amelyek jóval nagyobbakat buktak, jóval többet veszítettek, mint a magyarok – állította a lap munkatársa Székedi Ferenc. Idézett lapjából, Ágoston Hugó augusztus 20-i ünnepi vezércikkéből: „Szeretnénk, ha ez az ország, amelyet szívünkben kitörölhetetlenül a mienknek is érzünk, szerethetőbb lenne. Ha nem gyűlne benne egyre inkább a rossz, nem a jó. Ha nem állna gazdaságilag olyan rettenetesen. És morálisan is még és mind rettenetesebben. Ha nem lennének mind gondterheltebbek és szomorúbbak a testvéreink, rosszabb az utca hangulata. Ha a politikát, a közéletet, a mindennapokat nem árasztaná el a gyűlöletbeszéd. Ha valóban sikerülne modernizálódnia az országnak, s mint egykor, bizonyos területeken a világ élvonalába tartozna. “ /Székedi Ferenc: A félelem csapatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Kisebbségnek lenni mindenütt nehéz, nekünk az utóbbi kilencven esztendőben sehol sem volt könnyű. Mégis különbséget lehet tenni azok között, akik Erdélyben, főleg tömbvidéken próbálják megőrizni magyarságukat, és azok között, akik máshová szóródván, a nagy többségben békés módon föloldódván, munkát, energiát, álmot, tervet fordítanak arra, hogy nyelvüket, kultúrájukat megőrizzék – jelentette ki Markó Béla augusztus 24-én Targu Jiuban, a Gorj megyei RMDSZ-szervezet új székházának avatásán. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 27./

Valamikor azt írta Száraz György: ha egy népnek nincs történelme, akkor szerez magának, elveszi a más(ok)ét. Ez jutott eszébe Irházi János újságírónak, amikor Aradon a bográcsfesztiválon a polgármesteri hivatal azt állította, hogy a bográcsos ősi román étel lenne. Érthetetlen, hogy a románok miért szégyellik a puliszkát. Igyekeznek tűzzel-vassal elhessegetni magukról a puliszkaevő nemzet bélyegét. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 27./

Augusztus 26-án, vasárnap ért véget az ötödik bolyais világtalálkozó Marosvásárhelyen. Az augusztus 24-i ünnepélyes megnyitót és címerleleplezést programok sokasága követte Volt tablókiállítás, emlékezés, a képzőművésszé, gyűjtőkké vált volt diákok tárlatnyitója (címerekkel Novák József, fotókkal Molnár Zoltán, képeslapokkal Csepreghy András, textilmunkákkal Lukács Katalin Judit, természetfotókkal Puskás György jelentkezett), Bolyai-kutatók előadásai is elhangzottak, kerekasztal-beszélgetés és emléktábla-avatás is szerepelt a programban. A Nemzeti Színház nagytermében Kincses Elemér rendező, öregdiák egymás után szólította színpadra öregdiák-társait: színésznőket és színészeket, rendezőket egyaránt. Többek között fellépett Csíky Csengele, Bodolai Balázs, Kilyén Ilka, Szalma Hajnalka, Kárp György, de szólt a közönséghez Kincses Réka, Bocsárdi László és Tompa Gábor is. /Nagy Botond: Véget ért a bolyais világtalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./

Véget ért a nagyszebeni Magyar Hét, az Ars Hungarica-rendezvény. Irodalmi kávézó, népművészeti kiállítás, magyar ízek, szabadtéri lovas és íjászati bemutató várta az érdeklődőket. Fotókiállítás nyílt a 2007-es vízaknai fotótábor anyagából. Az este a rockzenéé volt, a sátorpavilonban három együttes: a baróti Transylmania, a magyarországi Orthent és a Kalapács lépett fel. A 2002-ben alakult Transylmania együttes lemezeik legszebb dalaival állt színpadra. Népdalfeldolgozásaikkal szeretnének hozzájárulni a magyar népzenei hagyomány átmentéséhez, megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Augusztus 25-én a komolyzenéé volt a főszerep. A Bartók és Kodály nyomában kórustalálkozón a tordaszentlászlói énekkar és a magyarfenesi vegyeskar lépett fel. Délután Orth Enikőnek, a nagyszebeni Művészeti Líceum zongoratanárának zongorahangversenye és az In Memoriam Kodály – Bartók hangverseny a Bartha-testvérek és meghívottaik előadásában. A Szomszédnéni Produkciós Iroda is fellépett. Az utolsó napon, augusztus 26-án Bodor Mária nagyszebeni születésű képzőművészre, díszlet- és jelmeztervezőre emlékeztek. Délelőtt ünnepi istentisztelettel és szentmisével kezdődött a nap. Eperjes Károly Az igazat mondd, ne csak a valódit rendhagyó zenés-irodalmi műsorát XX. századi, Istent kereső költők műveiből állította össze. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata fellépett Visky András Szökés című darabjával. Az Ars Hungarica nagyszabású rendezvénysorozatot a Csíki Kamarazenakar Bartók Divertimento hangversenye, valamint Dancs Annamari és a Neoton Família koncertje zárta. /Dézsi Ildikó: Véget ért a nagyszebeni Ars Hungarica-rendezvény. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

A tavaly októberben alakult Csala Kürtje Egyesület szervezésében augusztus 26-án fúvóstalálkozót tartottak Baróton. A helyiek meghívásának a nagybaconi, a parajdi és az udvarhelyszéki együttes tett eleget. A találkozó délben a főtér környékén tartott felvonulással kezdődött, majd a Diákdombon közel három órán keresztül térzenét szolgáltattak. /Hecser László: István-napi fúvóstalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

A nyomasztó hőség és a többi fontos rendezvény dacára sokan keresték fel augusztus 24-én Marosvásárhelyen a Vár Galériát, ahol a Bolyai János Alkotótábor vendégei közös kiállításon mutatták be munkáikat. A tizenhét képzőművész rövid idő alatt igen gazdag műtermést tudott létrehozni. Ezt köszönte meg a tárlatnyitón a tábor házigazdája, Csegzi Sándor alpolgármester, a művésztelepet kezdeményező és szervező Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. /(nk): A hetedik is jól sikerült. Kapuzárás a Bolyai Alkotótáborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./

„Ősi szokás szerint” emlékeznek Széken az 1717 augusztus 24-i pusztító tatárjárásra, amely alig száz lelket hagyott életben a virágzó városban. A háromszori istentisztelet a megemlékezés gerince, amelyen lelkiismeretesen részt vesz a falu apraja, nagyja, és amely alkalomra a széki viselet is előkerül. Tőkés László püspök, az ünnepség állandó vendége beszédében a hagyományok fontosságára hívta fel a figyelmet. – Örökölt hagyományaink a rend és érték hordozói, amelyek hiányában elsodor az idő – fogalmazott a püspök. Elmondta azt is: a manapság gyakorolt kirakatpolitika nagy károkat okozott a magyarságnak, pedig mi most olyan veszélyhelyzetben vagyunk, amilyenen Szék ment át 1717-ben. – Döntenünk kell, választanunk, hogy milyen utat fogunk követni, ha élni akarunk. Ma a nagyhatalmak diktálta divatok irányítják életünket, idegen szokásokkal akarnak hagyományainktól, kultúránktól elszakítani, álértékeket tukmálnak ránk nehéz pénzekért. Szék az építő hagyományőrzés népe, de résen kell lennie, ha eddig meg tudott maradni ilyennek, önazonossága ne váljon az új irányzatok, a globalizáció áldozatául. Nagy szolgálatot tesz mindenki, aki a hagyományokat élteti – zárta gondolatait Tőkés László. Vekov Károly a Nemzetépítő Platform részéről köszöntötte az egybegyűlteket: „búcsús” nap itteniek és elszármazottak számára, az a nap, amikor hátratekintünk, hogy honnan jövünk, és előre, hogy hová tartunk – mondta a Bertalan-napról. /F. I. : „Örökölt hagyományaink a rend és érték hordozói” Bertalan-napi megemlékezés Széken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./ „Nem érthetek egyet Kóka Jánossal, amikor azt mondja, menjenek az erdélyi magyar fiatalok Budapestre vállalkozni, mert ez a szabad választás joga. A magyar fiataloknak az a választás szabad joga, hogy Erdélyben élhetnek, és itt vállalkozhatnak, itt kereshetik meg a kenyerüket” – jelentette ki Tőkés László református püspök a széki Bertalan-napi megemlékezésen. /Lepedus Péter: Itthon maradásra szólított Tőkés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Jó hangulatú koncertet tartott augusztus 25-én a budapesti Cornelio Tutu Band a nagyváradi Posticum ifjúsági központ Jazzland nevű dzsesszklubjában. /Balogh Levente: Dzsesszvirtuózok Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Értelmi fogyatékosoknak épült otthont avattak a Székelyudvarhely melletti Bikafalván. A tíz személy ellátását biztosító intézményt a Lókodi Ifjúsági Alapítvány (LIA) hozta létre, a 200 ezer eurós beruházás költségeinek zömét németországi és svájci adományok biztosították, a Fogyatékkal Élő Személyek Országos Hatósága (ANPH) 45 ezer euróval járult hozzá az építkezéshez. A LIA 1995 óta foglalkozik árva, szociálisan hátrányos és értelmi fogyatékos gyerekek gondozásával. Első lépésként a Homoródszentmártonhoz tartozó Lókodban hoztak létre kollégiumi rendszerben működő tanműhelyeket, ahol az árvaházi gondozásból kinőtt, 18 évesnél idősebb fiataloknak biztosítanak lehetőséget szakmák elsajátítására, segítenek a munkahelykeresésben. 1999-től épültek ki a LIA gyermekházai a Homoród menti falvakban, amelyek elemi és általános iskolás korú árva gyerekeknek biztosítanak otthont. Az ellátórendszer harmadik eleme a Bikafalván most felavatott otthon, ahol azoknak a 18 évnél idősebb, értelmi fogyatékos fiataloknak biztosítanak otthont, akik „kinőttek” már a kiskorúak házaiból, de nem képesek önmaguk eltartására. /Kovács Csaba: Kórház helyett otthont. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Fennáll annak a lehetősége, hogy Iliescu volt államfő káderdossziéja vagy nem létezett, vagy időközben módosították, jelentette ki sajtótájékoztatóján Dorin Dobrincu, az Országos Levéltár igazgatója. Ion Iliescu a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára volt. Az elmúlt években több közéleti személyiség, köztük Traian Basescu államfő is utalt arra, hogy Iliescunak káderdossziéja van. Augusztus 27-én a képviselőház jogi bizottsága elfogadta az Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es és Gheorghe Funar NRP-s szenátor által benyújtott, a ciántechnológia alkalmazásának betiltására vonatkozó törvénytervezetet. /Röviden. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Vihart kavart a magyarországi jobboldalon Kóka János SZDSZ-elnöknek az ÚMSZ-nak adott interjúja. Kóka János kijelentette, Románia és Magyarország európai uniós csatlakozása után „már nem igazán időszerűek” az autonómiával kapcsolatos kérdések. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) arra kéri Gyurcsány Ferencet, a kormány tagjait, a szabaddemokrata politikusokat, hogy határolódjanak el Kóka János kijelentésétől, miszerint ma már nem aktuális a határon túli magyarok autonómiára törekvése. Simicskó István közölte: a KDNP úgy látja, “Kóka János elárulta a határon túli magyarok ügyét, (...) elárulta az összmagyarság nemzeti érdekeit”. Nyakó István, az MSZP szóvivője az MTI kérdésére, hogy elhatárolódnak-e Kóka Jánostól, közölte: a határon túli magyaroknak kell eldönteniük azt, hogy megelégszenek-e az újraegyesítéssel, vagy autonómiát kérnek. Kifejtette: a magyarság békés újraegyesítésének egyetlen egy útja van, az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) augusztus 27-én kiadott közleménye szerint: „maradéktalanul kimeríti a nemzetárulás fogalmát az, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak ráerősít Kóka János szavaira, hanem azt az erdélyi magyarságot elnyomó román politikum jelenlétében teszi”. Az EMI szerint a két politikus kijelentése „mérföldkő a politikai képviseletet kisajátító kárpát-medencei magyar politikai erők önfeladási folyamatában, hiszen vezető magyar politikusok első alkalommal vetemedtek arra, hogy kétségbe vonják az elszakított területeken élő magyarság egyetlen túlélési eszközének, az autonómiának a szükségességét, illetve kormányfői szinten megtagadják a kivívásához szükséges segítséget”. /Sz. L. : „Gyurcsány határolódjon el!” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./ Nemrégen Kóka János, a budapesti kormány liberális tagja, az SZDSZ elnöke állapította meg, hogy az erdélyi magyarság gondolkodásában nem jelent prioritást az autonómia, legutóbb pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vélekedett úgy, hogy jobb, ha az anyaország nem nyilvánít véleményt ebben az ügyben, tehát nem is támogatja azt. Gyurcsány kijelentése annak a gondolkodásmódnak az ismételt megjelenése, amely annak idején a kettős állampolgárságról tartott népszavazási kampányban oly markánsan jelent meg mindkét koalíciós párt részéről. Gyurcsány elvtársa, Kovács László akkor attól féltette Magyarországot, hogy huszonhárom millió román munkavállaló özönli el. Az erdélyi magyar szervezetek elítélően nyilatkoztak Gyurcsány megjegyzéséről. Az önrendelkezés valamilyen formáját ugyanis a megmaradásuk biztosítékának tekintik. /Veres István: Gyurcsányék jobban tudják? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./

Az erdélyi ,,belmagyar” megegyezésnek még semmi jele nem mutatkozik, nem lehet tudni, lesz-e végül közös lista az európai parlamenti választásokra. Egy ponton úgy tűnik, hogy Tőkés László, bár az RMDSZ biztosítaná szavatolt bejutó helyét a közös listán, nem is akarja igazán ezt, s tábora inkább erődemonstrációra használná fel az egyezkedéseket. Ez hiba, írta Magyari Lajos, az erdélyi magyarság politizáló köreiben, egyre kevésbé látják a közös érdeket, annál jobban a támogatásokhoz való hozzáférést. Az elosztható pénzek, támogatások az RMDSZ felső vezetésének holdudvarában vesztek a követhetetlenség homályába, személyes szimpátiák és csoportérdekek irányították az elosztást. Most arról van szó, hogy lesz-e európai parlamenti képviselet, vagy nem lesz? Ha Tőkés László indul a közös listán, akkor minden bizonnyal lesz. Ha függetlenként próbálkozik – az RMDSZ ellenében –, akkor nem lesz. /Magyari Lajos: Ki mit akar? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Augusztus 24-én bukaresti rendszámú kocsival civil ruhás belügyi tiszt kereste fel Bélafalván Boldizsár Béla portáját. Ő aznap Kézdivásárhelyen volt, felesége, a románul keveset tudó Katalin fogadta az illetőt, aki egy igazolványt is felmutatott. A civil ruhás Krizsán Vilmos, a Vajdasági Családegyesületek Szövetségének elnöke felől érdeklődött: mikor ment el, mivel még nem lépte át a román–szerb határt (Valójában 22-én átlépte a határt). A belügyis a vajdasági vendég kocsija rendszámát is tudta. Boldizsár felháborítónak tartja az esetet, hiszen nem első alkalom, amikor a belügyesek figyelik a hagyományőrzőket vagy a vendégeit, legutóbb a csíksomlyói búcsúra Gelencére és Bélafalvára érkezett szegediek nevét jegyezte fel a rendőrség. Milyen szekus módszer ez? Lehet, hogy az is érdekelte őket, hogy a világtalálkozóra kik jöttek haza, és honnan jöttek. Az átkeresztelt Szekuritáté ma is működik – vélekedett Boldizsár, aki az esetet a megyei tanács augusztus 29-i ülésén is szóvá akarja tenni, hiszen egy jogállamban megengedhetetlen, hogy akárcsak 1989 előtt, figyeljék a külföldieket. /Iochom István: Érdeklődtek a vajdasági vendég után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Az elmúlt napokban a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a vezetőség jóváhagyásával néhány többnyelvű táblát helyeztek el a kolozsvári Bölcsészkar épületében. Augusztus 27-én megjelent több más tábla is („Dohányozni tilos” feliratúak, magyar és német nyelvűek), ezeket ismeretlen személyek helyezték el az épület különböző pontjain, a megfelelő román nyelvű feliratok alá. Ugyanilyen táblák tűntek fel a Kémia Kar, valamint a Római Katolikus Vallástanárképző Kar épületében is. Ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) újabb tábla-akcióval fenyegetőzött ha az egyetem vezetősége nem helyez el többnyelvű feliratokat, a BKB tagjai fogják azt megtenni. A Szabadság napilap kérdésére a BKB szóvivője, Hantz Péter nem erősítette meg azt, hogy neki, vagy a BKB-nak köze lenne az akcióhoz. A délutáni órákra az ismeretlen eredetű táblák egy részét eltávolították. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta: az ilyen kezdeményezések nem segítik, hanem elodázzák a többnyelvű környezet kialakítását a BBTE-n. Hozzátette: a többnyelvű feliratozás fokozatos kiterjesztését a BBTE jelentős, de természetes belső épület-berendezési kérdésnek tekinti. Jelezte, hogy a román vezetőséggel folytatott megbeszélései többhónaposak, és immár főleg technikai természetűek. A rektor-helyettes hangsúlyozta: mivel ez a téma az elmúlt két évben politizálódott és érzékennyé vált, nem lép vele minden tervezési ponton a nyilvánosság elé, hogy elkerüljék a külső nyomást. Magyari Tivadar szerint a feliratokat az egyetemnek kell kitennie a saját költségén, egységes tervezés alapján. Akik a feliratokat kitették, „magánakcióikkal politikai élt és érzelmi fűtöttséget adnának ennek a témának, illetve az áttörést tapasztalva, zavart akarnak kelteni” – szögezte le. /(B. T. E. -R. F.): Többnyelvű táblák a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Az augusztus 27-i egyetemi táblaakció névtelenségbe burkolózó kitervelői újból bebizonyították: a Babes–Bolyai Tudományegyetemen nem változott sokat a multikulturalizmusról alkotott sajátos felfogás. Kifelé az egyetem vezetői toleranciával kérkednek, miközben a folyosókon eltüntetik a magyar táblákat. legalábbis a feliratok közül néhányat. Emlékezetes, hogy a hatóságok számára csak akkor vált elviselhetetlenné, hogy a Kovászna megye bejáratánál felállított reklámpannó a megengedettnél közelebb áll az úttesthez, miután fölkerült rá a Székelyföld felirat. A toleranciáját hangoztató nagyváradi önkormányzat a mai napig sem ültette gyakorlatba saját, a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló határozatát. Az illetékesekre nem vet jó fényt, hogy elutasító magatartásukkal ilyen polgári engedetlenségi megnyilvánulásokat váltanak ki. Elképzelhető, hogy ilyen békés „gerillaakciókkal” a továbbiakban is meg kell támogatni az érvekre alapozott igényeket, főleg akkor, ha a budapesti vezetés ódzkodik az önrendelkezési igények hivatalos támogatásától. /Balogh Levente: Gerillafelirat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./