Egységes álláspontot képviselnek az anyaországi támogatások kérdésében a határon túli magyar szervezetek. A legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának biztosítását tartják – hangzott el a szervezetek képviselőinek a szlovákiai Párkányban rendezett szeptember 1-jén tartott tanácskozásán. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál elmondta: a schengeni rendszeren belül olyan számítógépes nyomkövető rendszer működik, mely megkönnyíti a kívülről bejött polgárok mozgását is. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetéséhez szükséges törvénymódosításban látja a kapcsolattartás biztosítékát. A konferencia zárónyilatkozata Kárpátalja esetében a nemzeti vízum hatékony rendszerének bevezetésére kérte a magyar kormányt, a kishatárforgalom életbeléptetésére és az EU tagállamok pozitív példáinak követésére. A határon túli magyar szervezetek a támogatási rendszerrel kapcsolatban javasolták a státustörvény végrehajtását, különös tekintettel a kárpát-medencei irodahálózat működtetésére. Fontosnak tartják, hogy folytassák a pedagógusok szakkönyv támogatásának, valamint a határon túli magyar iskolák támogatását. Az MKP elnökségi tagja, Duray Miklós szerint a 2007-es költségvetésben szerepel egy 2,2 milliárd forintos tétel nemzetpolitika szempontjából fontos támogatásokra, de erről senkinek nincs áttekintése. A politikus arra kérte a kormányt, hogy a határon túli szervezetekkel közösen döntsön a pénz felhasználásáról. A záródokumentum aláírói hangsúlyozzák, hogy a nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából elengedhetetlenül fontos a helyi kisebbségi önkormányzati rendszerek (autonómiák) minél teljesebb megvalósulása. A résztvevők fontosnak tartják, hogy ősszel a romániai európai parlamenti választásokon biztosítva legyen a magyar közösség képviselete, ezért támogatják a romániai magyar szervezetek között a megállapodást. A tanácskozás résztvevői kifejezték aggályaikat az olyan negatív megnyilvánulásokkal kapcsolatban, amelyek a magyar kisebbségi közösségeket érintik. Elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában magyar politikusokat érdekképviseleti munkájuk közben etnikai hovatartozásuk miatt meghurcolnak, Szerbiában pedig teljes mértékben mellőzik az Európához felzárkózni kívánó demokratikus kisebbségi intézmények kiépítését és támogatását. Csáky Pál elmondta: Szlovákiában a kormány nem biztosítja a Selye János Egyetem működésének feltételeit, és veszélybe került a Szlovák Rádió magyar adásainak léte. Bírálat érte Ukrajnát is, mivel kisebbségellenes intézkedések történtek az oktatáspolitikában, illetve Szlovénia kormányát, mert az ország régióinak kialakítása során figyelmen kívül hagyja a nemzetiségi arányokat. A résztvevők megállapodtak abban, hogy következő összejövetelüket 2008 első felében Eszéken rendezik meg, addig az MKP látja el a szervezet titkári feladatait. /Párkány: a legtöbb kérdésben konszenzus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Vita van a Szerbiához tartozó, de nyolc éve ENSZ-közigazgatás alatt álló tartomány, Koszovó jövendő státusát illetően. A második világháború utáni európai történelemben precedenst jelenthet a nemzetközi jog egy alanyának, jelen esetben Szerbiának a megcsonkítása. Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon a többséget alkotó albán népesség akarata ellenére Koszovó Szerbia része lett. A két világháború között a koszovói albánok nem rendelkeztek kisebbségi jogokkal, Belgrád szerbek betelepítésével próbálta módosítani az etnikai arányokat. 1945 után népességrobbanás ment végbe az albánok körében: 1981-ben a koszovói lakosság 80, tíz évvel később pedig már 90%-át tették ki. A lakossági arányok 1999 óta még inkább felborultak: a 2,1 milliós népességen belül a szerbek ma már legföljebb 80 ezret tesznek ki. A NATO 1999 tavaszán végrehajtott katonai csapásai nyomán Koszovóban megszűnt a szerb közigazgatás és katonai-rendőri hatalom, és az albánok úgy érzik: eljött az ideje, hogy jogilag is elszakadjanak a gyűlölt Szerbiától. A nemzetközi közösség egyelőre tanácstalanul figyeli a kötélhúzást. Az államok túlnyomó többségét hidegen hagyja szerbek és albánok perlekedése. Van azonban két kormány, amely másképpen viselkedik, feltehetően azért, mert országuk területén is jelentős lélekszámú kisebbség él. Szlovákiában 550 ezer, Romániában 1,5 millió magyar él. A magyar kisebbség pártjai évek óta napirenden tartják az autonómia gondolatát, amelyről azonban sem a pozsonyi, sem a bukaresti kormány nem akar hallani. A szlovák kormány szerint Koszovó nem válhat függetlenné. Románia ellenzi Koszovó függetlenséget és a határok megváltoztatását. Az RMDSZ, illetve más erdélyi magyar szervezetek 1989 óta 12 tervezetet dolgoztak ki a magyarság autonómiájára vonatkozóan, ezek közül csak öt került a bukaresti parlament elé. Az RMDSZ első kormányzati szerepvállalásának (1996-ban) az volt az ára, hogy a párt háttérbe szorítja az autonómia-követeléseket; cserében a román politikai elit hajlandó kisebbségi jogokat biztosítani. A 2000-ben újból kormányzati pozícióba került RMDSZ kidolgozta a kisebbségi törvény tervezetét (benne az ötödik autonómiatervezettel), a tervezet azóta is a házbizottságoknál van, elfogadását főleg a Demokrata Párt és az államfő akadályozta. Basescu elnök érzi látványos mosolyoffenzívát kezdett Székelyföldön. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen – alig két héttel Basescu székelyföldi látogatása után – magyar és német nyelvű táblák jelentek meg. Olyan táblák, amelyekhez hasonlóknak tavaly novemberi kihelyezése után az egyetem (román többségű) szenátusa leváltotta a táblákat kiszögező két magyar adjunktust. /Belgrádnak „szurkol” Pozsony, Bukarest. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A magyar nemzet sorsáért aggódók hosszú ideje hiányolnak egy olyan átfogó stratégiai koncepciót, amely felvázolná a Kárpát–medence több országában élő magyar nemzeti közösség jövőjét. Magyarország alkotmányában ugyan benne van, hogy felelősséget érez a határon túli magyarokért, de ez a felelősség kimerül a hol vastagabban, hol vékonyabban csordogáló anyagi jellegű támogatásokban, de az anyaország nemigen hallatja hangját, ha a határon túli magyarok jogaik megsértésére panaszkodnak. Szükség van nemzetstratégiára. /Veres István: Mégis lesz egyszer nemzetpolitika? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 3./

Az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogatói közötti viták a Szövetség kezdetéig nyúlnak vissza. Akkor ugyan még az RMDSZ politikáját megkérdőjelezők nem alakítottak szervezeteket, csak csoportosultak a püspök köré. Simon Judit, a lap főmunkatársa szerint a Fidesz kormányra kerülése után jutottak addig az ellentétek, hogy különböző RMDSZ-en kívüli alakulatok jelentek meg. Az RMDSZ megalakulásakor természetes volt, hogy a temesvári forradalom hőse, Tőkés László legyen a szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-ben Egységben a jövő volt az RMDSZ első kongresszusának jelszava, de Tőkés László és az alelnökké választott Szőcs Géza már akkor radikálisabb politizálást sürgettek. Az RMDSZ II. kongresszusán újraválasztották Domokos Gézát, az elnökségben szép számban helyet kaptak a későbbi úgynevezett radikálisok: Szőcs Géza és Kolumbán Gábor alelnökök, Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba elnökségi tagok. /Az újságíró Tokay Györgyöt is a radikálisok közé sorolta. / A brassói III. kongresszuson Markó Bélát választották meg szövetségi elnöknek. Akkor döntöttek az autonómiastatútumok kidolgozásáról is. Az erdélyi magyar autonómia kérdését azóta folyamatosan felvállalja az RMDSZ – írta Simon Judit. A kongresszus után Markó visszautasította, hogy megválasztásával a „mérsékeltek” kerültek hatalomra. A 90-es évek elején három vezető politikus – Frunda György, Tokay György és Borbély László – a PER meghívására Neptunon tárgyalt nem hivatalosan a román hatalom képviselőivel. Hosszú éveken keresztül, szinte minden RMDSZ-ülésen a tiszteletbeli elnök a „neptunosok megalkuvásáról” beszélt. A Tőkés Lászlóhoz tartozók azt akarták, hogy az RMDSZ mondjon le a kompromisszumos politikáról. A hivatkozás alap az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat néven ismertté vált dokumentum, amelyben az RMDSZ szenátorai, képviselői és tisztségviselői vállalják az autonómia megvalósítását. A Neptun-ügyel kapcsolatban Tőkés László a hatalommal való egyezkedés módját tartotta elhibázottnak. Szerinte a „kis lépések taktikája” legfeljebb jóhiszemű megalkuvás; a román hatalom kis amerikai besegítéssel megtalálta a kedvére való „partnereket” a diszkriminatív politika fenntartására. A Tőkés és Markó közötti viszony egyre feszültebb lett. 1994 után Tőkés László és az SZKT-ban platformokat alkotó – a legnagyobb a Reform Tömörülés – csoportok hevesen támadták a magyarországi szocialista–liberális kormányt, és elvárták, hogy az RMDSZ se tartson fenn jó viszonyt a Horn-kabinettel. 1996-ban Tőkés már azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ kommunista jellegű párt. Markó Béla egy interjúban elmondta: „Tőkés László tiszteletbeli elnök érveiben és ellenem felhozott vádjaiban szem elől tévesztette az RMDSZ egészét és annak sokszínűségét, és az RMDSZ egy bizonyos csoportosulása, illetve szárnya szempontjából közelítette meg a kérdéseket”. 2000-ben tartotta a Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformja harmadik, rendkívüli kongresszusát Székelyudvarhelyen. Kérték az RMDSZ stratégiájának felülvizsgálását a parlamenti választások előtt. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bátrabb politizálásra ösztönözte az RT-t. Nem sokkal később az RT kivált az RMDSZ-ből, majd csendben kimúlt. Megalakult viszont az Magyar Polgári Szövetség, később létrejött a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/. A 2000-es választások után az RMDSZ évente megállapodást kötött a kormánypárttal, a PSD-vel. Az RMDSZ nem szorgalmazta az autonómiát. Ezért Tőkés és támogatói megalkuvást, árulást emlegettek. 2002-ben Tőkés László beperelte az RMDSZ-t a bukaresti bíróságon, mert az RMDSZ vezetősége és az SZKT a kongresszus korábbi elhatározását figyelmen kívül hagyva „elszabotálta a belső választások kiírását”. 2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a püspököt megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől. Tőkés László a szatmárnémeti Láncos templomban létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely a különböző autonómiaformák elérését tűzte ki céljául, és meghívta az RMDSZ-t mint a politikum képviselőjét, hogy a civil szervezetekkel és egyházakkal együtt vegyen részt a Nemzeti Tanács munkájában. A 2004-es választások előtt Tőkés László az RMDSZ ellen emelt szót. /Simon Judit: RMDSZ-Tőkés: vonzások, taszítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Hiába várták a Hargita és Kovászna megyei románok képviselői a Kovászna megyei Bodzafordulóra Traian Basescu államfőt, az előzetes bejelentéssel ellentétben az államelnök nem jelent meg szeptember 2-án a település hagyományőrző fesztiválján. A megye elöljárói levélben készülnek összefoglalni a gondokat, amelyek megoldásában Basescu támogatására is számítanak. „A levélben a megye önkormányzati vezetői utalnak a rossz állapotban lévő kovásznai szívkórház újjáépítésére, az infrastruktúra javítására és a befektetők térségünkbe való vonzására is” – nyilatkozta György Ervin prefektus. /Hiába várták Basescut. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Az ingatlanárak évek óta nőnek, ez vonatkozik a házbérekre is. Ősszel befolyásolja a házbérek alakulását az új tanévet kezdő diáksereg: Kolozsváron körülbelül százezer diák tanul, idén több mint 28 ezren kezdik az első évet, ezerrel többen, mint tavaly, és elenyésző azok száma, akik diákotthonban találnak szállást. Idén 10–15 százalékos, mások szerint akár 30 százalékos is lehet a házbérnövelés. A legkeresettebbek az egyszobás lakások: tavaly 150 euróért már lehetett ilyent bérelni, idén 200 eurót mindenképpen elkérnek majd, de a városközpontban akár 300-at is. A bérlőknek a házbér mellett a költségekkel is számolniuk kell: a központi fűtés, telefon, kábeltévé, internet-szolgáltatás még körülbelül három, három és fél millió régi lej közköltséget, plusz kiadást jelent a bér mellett. /Ú. I. : Ősztől drágul az albérlet, növekednek az ingatlanárak. Ruhaszárítókat, tetőtereket is lakássá alakítanak vállalkozók. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A kölcsönös tolerancia ma már nem elégséges. Ma arra van szükség, hogy érdeklődéssel forduljunk a másmilyen kultúrák felé – hangoztatta dr. László Ferenc muzikológus azon az előadássorozaton, amelyet a Kolozsvári Zsidó Hitközség Horea úti Deportáltak Templomában tartottak. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntője után először dr. Gyémánt László tartotta meg előadását, az erdélyi zsidóság történetéről. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egymás megismerésére van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

A Szent István fiának nevét viselő települések találkozóját tartották Hegyközszentimrén. Kápolnát építenek a partiumi Hegyközszentimrén az ezer éve született Szent Imre herceg tiszteletére. A Bihar megyei településen nincsenek ugyan katolikus hívek, az ott élők és a község önkormányzata a kápolnát pontosan azon a helyen alakítja ki, ahol 1031. szeptember 2-án a herceg életét vesztette egy vadászbaleset következtében. A kápolna alapkövének letételével ért véget a Szentimre elnevezésű települések hétvégi találkozója. A találkozó keretében vonultak fel szeptember 1-jén a lovas huszárok Szalárdon, Hodoson majd Hegyközszentimrén, ahol megkoszorúzták a település névadójának szobrát. A rendezvényen volt lovas- és íjászbemutató, hagyományőrző programok, este pedig Dévai Nagy Kamilla koncertezett, miután a Kabai Nyári Színház előadásában a résztvevők megtekinthették az István, a király című rockoperát. A találkozónak otthont adó Szalárd önkormányzata az egyházzal és a civil szervezetekkel több mint ezer személyt látott vendégül. A Szent Imre millenniumi emléktúra utolsó előtti állomása a Bihar megyei Szentjobb volt. A közel 60 huszárból álló csapat felvonulása után a délutáni hálaadó misét Tempfli József római katolikus megyés püspök, szentjobbi apát tartotta. /Demeter Kinga: Kápolna Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Hatvan éve van Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember 1-jén alapították meg a Romániai Magyar Szót. Ebben az időben eldőlt: a trianoni határokat nem fogják kiigazítani. A magyaroknak (a határok mindkét oldalán) el kellett fogadniuk, hogy a nemzet jelentős része kisebbségbe szorult. A hatvan év eseményei: kitelepítések, lázadások, börtön, diktatúra, beolvasztási kísérletek. Ezeket az eseményeket követi végig az ÚMSZ évfordulós sorozata, bemutatva a kor dokumentumait. A dokumentumok Varga Andrea történésznek köszönhetők. A Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével 1946. április 9-18-a között Moszkvában járt magyar kormánydelegáció Sztálinnal és Molotovval folytatott tárgyalása a párizsi béketárgyalásokat megelőző legfontosabb magyar külpolitikai kezdeményezése. A látogatás célja az volt, hogy a magyar kormány megszerezze a szovjet vezetők támogatását a magyar békecélokhoz. Azonban a moszkvai tárgyalások valójában a Magyar Kommunista Párt és a szovjet vezetés által közösen megrendezett politikai színjáték részét képezték. A kommunisták, a többi politikai párthoz hasonlóan, kizárólag belpolitikai ügyekkel voltak elfoglalva. Az MKP tudta, hogy a döntő szó a szovjetekké lesz. Az MKP 1946. január közepén offenzívát indított a választásokon nyertes Kisgazdapárt meggyengítésére, illetve a kommunista párt gazdasági és hatalmi pozíciójának megerősítésére. Követeléseiknek tömegmozgalmak szervezésével, majd pedig a Baloldali Blokk létrehozásával adtak nyomatékot. Rákosi Mátyás, az MKP vezetője tapogatózó tárgyalásokba kezdett Moszkvával annak kiderítésére, vajon a szovjet vezetők hajlandók lennének-e bizonyos magyar területi követelések támogatására. A szovjetek beleegyeztek abba, hogy a béke-előkészítéssel és a különböző gazdasági problémákkal kapcsolatos kérdések megbeszélésére magyar kormánydelegáció utazzon Moszkvába. Rákosi még a területi igények támogatására is ígéretet kapott, ezt azonban a szovjet vezetés nem vette komolyan. A magyar kormány, a Minisztertanács 1946. április 8-i rendkívüli ülésén értesült arról, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével kormánydelegáció indul a szovjet fővárosba; ez azt jelenti, hogy a végleges engedély Moszkvából csak április 7-én vagy 8-án reggel érkezett meg. A delegáció útja –kormányszinten, illetve diplomáciai úton nem volt előkészítve. Gyöngyösi János külügyminiszter a béke-előkészítéssel kapcsolatban két fő problémát kívánt Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszélni; az egyik, hogy a csehszlovák kormánynak a szlovákiai magyarokkal szembeni politikája miatt a területi kérdést lényegében Csehszlovákia veti fel, a másik pedig a magyar-román határ Magyarország javára történő módosításának kérdése. A szovjetek fényes fogadást rendeztek, mindent elkövettek, hogy a magyar politikusok úgy érezzék, két egyenrangú állam vezetőinek tárgyalásairól van szó. A szovjetek a magyar kormánydelegáció moszkvai tárgyalása idején biztosították a román kormányt, hogy a Szovjetunió védelmezni fogja a fennálló magyar-román határt. A magyar kormányküldöttség április 18-án történt hazaérkezése és a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i párizsi döntése közötti időszakban a magyar politikai életben reménykedő hangulat alakult ki a Romániával szembeni területi igények tekintetében. Nagy Ferenc, Gyöngyösi János külügyminiszter bizakodóan nyilatkoztak a kormánydelegáció útjának sikerességét és a Romániával szembeni területi igény érvényesítésének lehetőségét illetően. Rákosi nagy beszédet tartott Békéscsabán, kifejtette, hogy a magyar kormányküldöttség moszkvai útja a legteljesebb sikerrel járt, és kiemelte, hogy a delegáció a magyar békecélokhoz megnyerte a Szovjetunió jóindulatát. Mindezek után a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i ülésének határozata, amely szerint a békeszerződésben Magyarország és Románia között az 1939-ben fennállott határokat kell rögzíteni, hideg zuhanyként érte a magyar közvéleményt. Nagy Ferenc ezután azt hangoztatta, ez nem végleges döntés, a békeértekezleten lesz még lehetőség a kérdés újratárgyalására. A Szabadság közölte Gyöngyösi János külügyminiszter feljegyzését az 1946. április 10-i moszkvai tárgyalásról. Gyöngyösi külügyminiszter előadta a tervezetet: annyi románt csatolnának Magyarországhoz, amennyi magyar Erdély területén marad. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy a két ország a maga nemzetiségi kisebbségét egyenjogúságban fogja részesíteni. Erdély nyugati határán 22000 km2 területet jelölnének ki, lakosainak száma kb. másfél millió. Ezen a területen kb. 900 000 román lenne és Erdélyben még mindig 180 000-rel több magyar, vagyis 1080 000. Ha ebben rendszerben sem tudna a két nemzet megegyezni, akkor lakosságcserével ezen területen az egész erdélyi magyarságot el lehetne helyezni. A tervet Sztálin érdeklődéssel hallgatta, majd közölte, hogy még megfontolják a dolgot, és hogy még találkozni fognak. /Isán István Csongor: Az RMSZ alapításának körülményei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Megjelenés előtt áll Bangha Imre: Mítoszok és otthonok. India 2002–2003. Utak, tájak, emberek, 3./Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A szerző nemzetközi hírű indológus, tanít az Oxfordi Egyetemen, valamint a csíkszeredai Sapientia – EMTE-n, a Kőrösi Csoma Sándor Keletkutató Központ vezetője. Útleírása szokatlan, mert kerüli az egzotikumot. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./

Újra hallat magáról Kiss Kálmánék különböző néven jelentkező alakulata. A Romániai Székelyek Szövetsége úgy véli, hogy az RMDSZ „hegemóniát teremtett” és „szennyezi a közvéleményt” azzal, hogy felajánlotta a második helyet az EP-listáján Tőkés László püspöknek, bár nem biztos, hogy ez befutó hely lesz. A Romániai Székelyek Szövetsége felhívást intézett a parlamenti pártokhoz, hogy az új választási rendszert bevezető törvény megszavazásakor „többé ne engedje meg nem demokratikus kedvezmények beszivárogtatását” azon paragrafusok közé, amelyek a kisebbségek parlamenti és helyi választásokon való részvételéről szólnak. A szövetség azt állítja, hogy léteznek érdekkörök az RMDSZ-en belül, amelyek mesterségesen fenntartották maguknak a jogot, hogy az erdélyi magyarságot képviseljék, bár a támogatottság 50 százalék alá csökkent. Kiss Kálmán, a Romániai Székelyek Szövetségének elnöke azt állítja, hogy Markó Béla alakulata azt a második helyet ajánlotta fel Tőkés László református püspöknek, a „legmegbecsültebb és legnépszerűbb magyarnak”, az EP-listáján, amelyet „még elméletileg” sem lehet biztos befutó helynek tekinteni. /Újra előbukkant Kiss Kálmánék alakulata. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./; Előzmény: Kiss Kálmán volt már a Nagy-Románia Párt képviselőjelöltje is, mert a Nagy-Románia Pártot (PRM) tartotta az egyetlen, a székelység gondjait felvállaló hazai politikai alakulatnak. /Szucher Ervin: PRM-re szavazó „nagyromán” székelyek? = Krónika (Kolozsvár), 2004. nov. 5./

Elkezdődött a kisebbségi pedagógusok első több napos találkozója. A magyar óvónők, tanítók találkozóját Marosvásárhelyen tartják a napokban. A szeptember 6-ig zajló tanácskozáson eddig felmerült a tanárok versenyvizsgájának értékelése. Ez ugyanis igazságtalan, mivel a pontozás egyenlően történik a román oktatókéval, és a tételek kidolgozására szánt idő is ugyanannyi, bár a magyar oktatóknak anyanyelvből is vizsgázniuk kell. A megbeszélést Bánházi Emese Csilla, a tárca képviselője moderálta. Ambrus Ágnes Kovászna megyei magyar szakos tanfelügyelő magyarul ismertette a tanterv fontosságát. Évek óta hiába követelik az iskolaigazgatók és a tanárok a tanárfelvétel autonóm intézését, mondta Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős osztály főigazgatója. Az igazgatók legfőbb ellenvetése a tanfelügyelőségek által történt tanárkinevezésekkel szemben, hogy a nem vonhatják teljes mértékben felelősségre a „készen kapott” pedagógusokat, ugyanakkor az iskola igazgatósága sem marasztalható el, ha a tanárai nem teljesítik a minőségi oktatás követelményeit. /Mayla Júlia, Oborocea Mónika: Magyar oktatói kupaktanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

Az iskolák, óvodák közel 35 százaléka kezdi úgy a tanévet, hogy nem kapja meg a működéshez szükséges egészségügyi jóváhagyást, ráadásul sok helyen beázott épületek fogadják a diákokat. A tanintézetek tatarozására a kormány idén összesen 1,56 millió lejt utalt ki, ennek azonban csupán 17,96 százalékát költötték el az érintettek. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint van ahol lassan készültek el a kivitelezési tervek, máshol a versenytárgyalások csúsztak el, de arra is akad példa, hogy a beígért pénz mégsem állt időben rendelkezésre. Maros megyében több mint száz iskola nem rendelkezik érvényes egészségügyi működési engedéllyel, a legtöbb engedély nélküli iskola vidéken található, nagy részükben nincs vezetékes víz. Keresztély Irma, a Kovászna megyei tanfelügyelőség vezetője arról számolt be, hogy a megyében az iskoláknak több mint 60 százaléka nem használta fel a kiutalt alapokat. A tanfelügyelő a polgármesterek hanyagságával magyarázza a mulasztást. Halász Ferenc, Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte: a Temes megye számára idén kiutalt 43,6 millió lejből 8,2 millió jutott magyar oktatási nyelvű, illetve magyar tagozatos iskoláknak. Temesváron megújult a 12-es napközis óvoda és 10-es számú óvoda, ahol magyar csoportok is működnek. A többi megyéhez képest Hargita megye jól áll, sikerült az összeg 40 százalékát felhasználniuk, jelezte Bondor István főtanfelügyelő. „Folyamatosan javításokat végzünk, mert a több száz éves épületek állagát fenn kell tartani” – tájékoztatott Tőkés, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. hét éve vezeti az intézményt, azóta kívül-belül felújították a Báthory két épületét. „A várostól mindig kevés pénzt kaptunk, idén 60 ezer lejt, ami még a kis épület felújítására sem elég. Önerőből tizenegy tantermet festettünk ki. A földszinti folyosót minden évben kifestjük” – részletezte az igazgató. /Tatarozás: nem látszik a pénz az iskolákon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

Meglehetősen kevesen voltak a VI. Zetelaki Írótáborban, mondta el Király Zoltán főszervező, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető elnöke. Úgy tűnik, továbbra is csak azt a húsz-harminc embert érdekli az Erdélyi Magyar Írók Ligájának rendezvénye, akik az elmúlt hat évben is részt vettek a programokon. A teljes tagság kétharmadát nem lehet megmozgatni egy ilyen eseményre. Napközben körülbelül negyvenen voltak, esténként pedig 55-60-an. /Erdős Zsófia: Karcsúsodó zetelaki írótábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ Családias hangulatban zajlott a hatodik Zetelaki Írótábor. Király Zoltán költő, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) ügyvezető elnöke elmondta, sokuknak ez az egyedüli szabadságolási lehetőség nyaranta, hogy összejönnek Zetelakán. Kevesen jöttek el. Ha a támogatókat találtak volna, azt tervezték, hogy bemutatják, a magyarországi írók miként vannak jelen a magyarországi folyóiratokban, a magyar könyvkiadóknál hogyan jelennek meg, és fordítva, tehát a magyarországi szerzők erdélyi jelenléte. Az újvidéki szerzőktől a beregszászi szerzőkig mindenkit meghívtak volna, ha a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Szakkollégiumának ülésén a szakkollégium elnöke, Vámos Miklós író nem javasolta volna, hogy az E-MIL-t ne támogassák. Ezért külföldi vendégeket nem tudtak meghívni, mert nem tudták útiköltséget megtéríteni. Idén inkább a műfordításról, a műfordítás milyenségéről beszéltek, ez hiányzik az erdélyi magyar irodalomból. Az októberi román-magyar közös kormányülésen felvetődik az, hogy egy Erdélyben működő fordítóközpontot hozzanak létre. Ezt Király Zoltán kezdeményezte. Az E-MIL-nek közel 150 tagja van. A zetelaki írótábor magját 25-30 fős csapat jelenti. Az E-MIL választmányának tagjai: Böszörményi Zoltán, Márkus Barbarossa János, László Noémi és Király Zoltán, elnöke Orbán János Dénes, az E-MIL vezetője. Nehézkes egyeztetni, mert Márkus Barbarossa János Ausztriában él, Böszörményi Zoltán meg Aradon, gyakorlatilag László Noémi, Orbán János Dénes és Király Zoltán próbálnak dolgozni azon, hogy valamivel jobb legyen az erdélyi magyar írók sorsa. Az E-MIL működésének egyik fő támogatója a Communitas Alapítvány. Nehéz helyzetbe kerültek amiatt, hogy megszűnt az Illyés Közalapítvány. Több intézménynek, irodalmi szerveződésnek az ernyőszervezete az E-MIL, úgy mint az Előretolt Helyőrség csoportosulásnak, a Bretter György Irodalmi Körnek, és az Erdélyi Híradó Kiadó (felelős kiadója Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke) is szerves része ennek. – Az E-MIL az udvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvánnyal közösen ősztől havonta egy felolvasóestet tart Székelyudvarhelyen. /Barabás Blanka: Sikertörténet lehetett volna. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./

Évadkezdő gyűlést tartott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója a nehéz anyagi helyzetet ismertette: 4,12 milliárd régi lejt kaptak, míg tavaly 13-at. A színháznak 3 milliárd lejnyi tartozása van. December végéig nyolc bemutatót terveznek, négyet a magyar, négyet a román társulat esetében. A színházban a 190 fizetett poszt mellett még van tíz fizetetlen és betöltetlen állás, a leépítés abból megoldható. A színház költségvetésének csak 7-8 százalék fedezi a bevétel. Idén két turnéra megy a magyar társulat: Bécsben az Alvajáró románccal lépnek fel, Tiszaújvárosba pedig a Ketten a neten című előadást hívták meg. A Tompa Miklós Társulat új művészeti igazgatója, Kövesdy István rendező az előadástervet ismertette. A tervezett első bemutató, A harmadik próbái már folynak. A produkció Shakespeare III. Richárd című drámáján alapszik. Amint megérkezik Alexandre Colpacci rendező, rá egy hétre elkezdődnek a következő előadás, Shakespear Szeget szeggel olvasópróbái. A harmadik bemutató kortárs darab lesz, Schimmelpfenig műve. Harsányi Zsolt színművész, frissen végzett rendező jegyzi, Bianca Ieremias közreműködésével. A negyedik bemutató az Olasz szalmakalap című zenés mű, Kövesdy rendezésében. Januártól az évad végéig négy további bemutató esedékes: Goldoni Legyezője (Kiss Csaba rendezi), Székely János legendás drámája, a Caligula helytartója (Kincses Elemér rendezésében), és egy magyar népmesékből összeállított előadás, amelynek jelenleg csak munkacíme van, Király István rendezi. A negyedik előadás egy Sirály-továbbdolgozás, kortárs orosz szerző műve, Patkó Éva vállalta a rendezést. /Nagy Botond: Amit az új évadról tudni kell. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./

Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta, az évadot tizenhat színésszel kezdi a társulat, nyolcan idén csatlakoztak az udvarhelyi színházhoz. Csurulya Csongor személyében augusztustól új művészeti vezető is van, Patkó Éva rendező pedig az ősz folyamán csatlakozik a társulathoz. Négy saját darabbal, két nagyszínpadi produkcióval, egy stúdióelőadással, valamint egy gyerekelőadással készülnek az új évadban. Az Euripidész: Elektra című színművet október 18-án mutatják be. /Szász Emese: Bővül az udvarhelyi színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 4./

Ukrán politikusok egy csoportja azzal vádolja a román államot, hogy ukrán állampolgárok tízezreinek, sőt százezreinek ad törvényellenes módon román állampolgárságot, jelezte Traian Sebastian Hristea, Románia kijevi nagykövete. A konfliktus abból ered, hogy Romániában a kettős állampolgárság elfogadott, Ukrajnában viszont nem, így egyeseket aggályokkal tölt el az a lehetőség, hogy az ukrajnai románok esetleg tömegesen igényelhetik a román állampolgárságot, lemondva ukrán állampolgárságukról. Hristea a százezres nagyságrendet túlzottnak minősítette. A múlt héten a tüntetők tojással dobálták meg a kijevi román konzulátus épületét, és a fekete-tengeri Kígyók szigete és a kontinentális talapzat körül évek óta folyó ukrán–román vita kapcsán területi követeléssekkel vádolták a bukaresti vezetést. /Nagy B. István: Élesedő konfliktus. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Kónya-Hamar Sándor és Kelemen Atilla parlamenti képviselők, az Európai Néppárt és az Európai Demokrata Képviselőcsoport tagjai hívták Brüsszelbe az RMDSZ-es polgármestereket, alpolgármestereket, önkormányzati képviselőket. A hatvannyolc személy közül, akik augusztus 28-29-ét töltötték Európa fővárosában, heten voltak Gyergyó térségéből. /Balázs Katalin: Brüsszelben a helyi választottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

Egy szlovák és egy román néppárti képviselő tette szóvá szeptember 3-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a Magyar Gárda ügyét. A szlovák Anna Záborská felszólította a magyar kormányt, hogy oszlassa fel a félkatonai jellegű gárdát. A képviselőnő szerint Magyarországon radikalizálódás tapasztalható, és kitért arra, hogy a Magyar Gárda egyenruhás szervezet, alapszabályában szerepel a lőkiképzés, valamint élvezi egy korábbi magyar miniszter támogatását. A román Marian-Jean Marinescu is azt mondta napirend előtti felszólalásában, hogy az ilyen szervezetek tevékenységét nem lenne szabad megengedni, hanem a törvény által büntetni kellene. Utalt a Magyar Gárda vezetőjének olyan kijelentésére, miszerint Románia és Szlovákia megtámadhatja Magyarországot. Szerinte a lakosság ilyen megfélemlítése terrorista cselekménynek minősül az Európai Unió szerződése értelmében. „Az ilyen szervezetek és szélsőséges magatartások bátorítják a szeparatista mozgalmakat” – mondta Marinescu, és úgy vélekedett, hogy az EU nem reagált megfelelően a Magyar Gárda megalakulására. Felkérte az Európai Uniót, hogy ítélje el az ilyen jelenségeket. /Napirenden az EP-ben a Magyar Gárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Ötvenhat fiatalember Budapesten augusztus havában a nyilvánosság és legalább ötszáz rendőr előtt kifejezésre juttatta hűségvállalását a haza és a nemzet iránt, egymagában nem jelentett veszélyt senki számára, mégis az utca népe nácit, fasisztát kiabált. A magukat vállalni merő szervezetek bizonyára vállalják az alkotmányosságot, a törvényességet is működésükhöz, ezért a hisztériakeltés körülöttük többnyire csak politikai cselszövés, túlzott félelemkeltés. Ötvenhat személy bizonyára ötvenhatot, annak szellemét akarta megjeleníteni az eskütétel során, márpedig ötvenhat megítélése ma már a nagyvilág szemében és a honban is pozitív. A baloldal hisztériakeltése a nemzeti ünnep környékén történt, amikor a Szent Koronával kapcsolatosan a kormányfő szájából olyan vélemények hangzottak el, amelyek felháborították a történészeket, mivel kegyeletet sértettek. A határon túli, magát nem feltétlenül jobboldalinak valló magyar emberből is ellenszenvet vált ki a magyar államiság folytonosságát szimbolizáló korona lekicsinylése, mellőzése. A Szent Jobb és a Szent Korona mégis csak valahol a magasban áll, sem jobbról sem balról nem vetülhet rá árnyék. Amikor e jelképekről vélekedik valaki, aki a nemzet ellen NEM-mel szavaztatott 2004. december negyedikén, az gyanús, az nem hiteles „nemzetőr”. Magyarnak számkivetve lelkünk sikongva megriad annak hallatán, hogy hazára és nemzetre hűséget esküdni bizonyos körökben ma már nácizmus, fasizmus – írta a lap munkatársa, Ferencz Imre. Ötvenhatan voltak! Ezt nem lehet eltűrni. Be kell hívni közelebbről, úgy október végén, vagy november elején az orosz hadsereget... /Ferencz Imre: Rettegett gárdisták. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

A határon túli magyar szervezetek egységes álláspontot képviselnek az anyaországi támogatásokról, a legsürgetőbb kérdésnek a 2008 januárjától a schengeni határokon kívül rekedő magyar nemzetrészek kapcsolattartásának biztosítását tartják – hangzott el a határon túli szervezetek képviselőinek a felvidéki Párkányban rendezett tanácskozásán, a kis-MÁÉRT-on. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetéséhez szükséges törvénymódosításban látja a Délvidék és Kárpátalja anyaországi kapcsolattartásának biztosítékát. A konferencia zárónyilatkozata a kapcsolattartás érdekében kéri a magyar kormányt a nemzeti vízum hatékony rendszerének bevezetésére Kárpátalja esetében, az EU jogi normáiból levezethető kishatárforgalom életbeléptetésére és az EU-tagállamok pozitív példáinak követésére. A határon túli magyar szervezetek a támogatási rendszerrel kapcsolatban javasolják a státustörvény végrehajtását, különös tekintettel a Kárpát-medencei irodahálózat működtetésére. Fontosnak tartják a pedagógusok szakkönyv támogatásának folytatását és a határon túli magyar iskolák támogatásának megőrzését. A Párkányban megtartott határon túli magyar vezetők találkozójával kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének sajtószolgálata szerint: „Öt hónapja folynak titkos tárgyalások Budapesten a Magyarok Világszövetsége ellenszervezetének létrehozásáról. A kormánykörökből kiszivárogtatott információ szerint a kezdeményező nem más, mint a Magyarok Világszövetségének korábbi elnöke Csoóri Sándor. A most készülő terv szerint – Magyar Világtanács, vagy Magyar Világkongresszus néven – egy olyan szervezet jönne létre, amelyet törvénnyel ismer majd el és pénzel az Országgyűlés. /Kis-MÁÉRT tanácskozás a Felvidéken. Délvidéknek és Kárpátaljának kérnek magyar állampolgárságot. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 5./

Akár hónapokat is várni kell, amíg visszakerül a helyére, a Kovászna megyei Kökös határába a Székelyföld bejáratát jelző tábla. Az eltávolított pannó kitételének újraengedélyezésére vár a kezdeményező Kovászna megyei önkormányzat. Demeter János háromszéki tanácselnök augusztus 24-én bejelentette, leadták a kéréseket a tábla újraengedélyezése érdekében, ki kell várniuk az elbíráláshoz szükséges 15 napos határidőt. Silviu Stoenescu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnokhelyettese szerint a háromszéki önkormányzat nem nyújtott be semmiféle kérést. Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke közölte, a kérést benyújtották a Kovászna Megyei Kataszteri Hivatalhoz. „A kérés elbírálására viszont 30 nap áll a kataszteri hivatal rendelkezésére. Miután megkaptuk engedélyüket, a megyei önkormányzat urbanisztikai irodája kiállítja az építkezési engedélyt, és csak azután nyújtjuk be kéréseinket az Országos Útügyi Igazgatósághoz, a Kovászna megyei rendőrséghez és a CFR vasúttársasághoz” – fejtette ki Vajda Lajos. Közben röplapokon szólított fel a „szeparatizmus” elleni harcra a nyíltan nacionalista Új Jobboldal (Noua Dreapta) mozgalom. /Kovács Zsolt: Késik a Székelyföld-tábla. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Mintegy 2500 hivatalos egyházi és világi küldött részvételével szeptember 4-én este megkezdődött Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés. A találkozó célja, hogy elősegítse az egyházak közötti párbeszédet. Ebből az alkalomból Erdélybe érkezik számos magas rangú egyházi személyiség, így I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is. A rangosabb világi vendégek sorában lesz José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is. A nagyszabású eseményen – melynek először ad otthont ortodox többségű ország – az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői is részt vesznek. /Európai Ökumenikus Nagygyűlés Szebenben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Csintalan László /sz. Csíkszépvíz, 1950/ a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia augusztus elsejétől kinevezett plébánosa egyben a Marosi és Küküllői Főesperesi Kerület esperese. Több mint három évtizedes katolikus lelkipásztori tevékenysége során körbejárta Erdélyt, változatos helyeken kellett helytállnia. A csíkszeredai mai Márton Áron Gimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia elvégzése után 1975-ben a Márton Áron püspök szentelte pappá. Engedelmességből vállalta el jelenlegi helyét, szíve szerint falusi plébániára vágyott. Szeretné elődje, Csató Béla által megkezdett dolgokat befejezni. A Deus Providebit ház fontos szerepet töltött be a Sapientia EMTE megalakulásában, most, hogy kiköltözött az egyetem, meg kell találni a rendeltetését az új körülmények között. E téren a Pro Vita Christiana Alapítványnak kell döntenie, amelynek továbbra is Csató Béla plébános az elnöke. /(bodolai): Egyházi tröszt potyogó „könyvekkel”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

A szekerekre érvényes éjszakai kijárási tilalommal, illetve az elkobzott lovaskocsik gyűjtőhelyének őrzésével próbálja orvosolni a rendőrség a háromszéki településeken a tolvajok és a terményeiket védő gazdák közötti konfliktusokat. Az elmúlt időszakban több Kovászna megyei településen is kisebb verekedések törtek ki a terményeiket védő helybéliek és a tolvajok között. A Kovászna megyei polgármesterek találkozóján több elöljáró is elpanaszolta, hogy romák garázdálkodnak a földjeiken, és a rendőrség nem lép fel kellő hatékonysággal. Silviu Stoenescu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnok-helyettese visszautasította a polgármesterek vádját. Szerinte a rendőrség feladata nem az őrzés, hanem a megelőzés, az önkormányzatok kötelessége lenne megszervezni a mezőgazdasági területek őrzését. A Kovászna megyei rendőrség adatai szerint augusztusban összesen 50 bűnvádi eljárást indítottak 77 terménytolvaj ellen, elkoboztak mintegy félszáz szekeret is. A rendőrök közölték, eddig többek között Kézdiszentléleken, Gidófalván és Sepsiillyefalván voltak verekedések a gazdák és a tolvajok között. Hiába indítanak bűnvádi eljárásokat a terménytolvajok ellen, a törvényszék nem véglegesíti az eljárást, arra hivatkozva, hogy túl kicsi a tolvajok által okozott kár értéke, és azok nem jelentenek veszélyt a társadalomra. A polgármesterek a rendőrséget okolják a történtekért. Bács Márton Csaba, Sepsibükszád polgármestere szerint a község határában 6000 hektáron van termés, és két rendőr nem tudja kellőképpen felügyelni a földeket, ezért kérte, hogy újabb rendőröket küldjenek a faluba. /Kovács Zsolt: Éjjeli kijárási tilalom szekerekre. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Barót számára eddig csak Párkány jelentette a Magyarországon kívüli egyetlen kapcsolatot. Most Törökbecse meghívására Nagy István baróti polgármester meglátogatta a vajdasági kisvárost.,,Törökbecse tizenháromezer fős város, lakosainak mintegy húsz százaléka magyar. Ottlétünk három napja alatt küldöttségünk tagjai elég szoros barátságokat kötöttek, így kijelenthetem, hasznos lenne, ha megkötnénk a testvérvárosi szerződést, hiszen a feladatokhoz való hozzáállásból és vitalitásból is tanulhatnánk tőlük” – mondotta Nagy István. /Hecser László: Barót Vajdaságra tekint. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Elhunyt Izsák Sámuel (Marosvásárhely, 1915. dec. 15. – Kolozsvár, 2007. szept. 4.) orvos- és gyógyszerészettörténész. Hagyományőrző zsidó családban született, orvosi tanulmányait a Bolognai Egyetemen kezdte el, ahonnan azonban származása miatt időnap haza kellett térnie. Romániában évekre zsidó munkatáborba küldték. Orvosi oklevelét végül a háború után, 1948-ban, Kolozsváron szerezte meg, ahol 1967-ben az orvostudományok doktorává avatták, s ahol az orvostörténeti tanszék tanársegédje lett. Megnősült, felesége, Sára az Egység című kolozsvári zsidó hetilap riportereként és szerkesztőségi titkáraként dolgozott. Későn, 1977-ben kapta meg a professzori és a tanszékvezetői címet. Az erdélyi, a bánsági, a moldvai és a havasalföldi felvilágosodás-kori orvostudomány, a kolozsvári orvosi könyvkiadás, az oktatás- és kórházügy, a magyar–román orvosi kapcsolatok története érdekelték, ezeket kutatta. Cikkeit és tanulmányait magyar, román, francia és angol szaklapok közölték. Neki köszönhető a nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyógyszerészeti gyűjteményének tudományos rendszerezése és a kolozsvári Gyógyszerészet-történeti Gyűjtemény létrehozása. /Tibori Szabó Zoltán: Izsák Sámuel (1915–2007). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Megjelent a Szövétnek aradi kulturális szemle legújabb, idei 4. (59.) száma, címlapján Melocco Miklós: Szent István megkoronázása c., Esztergomban felállított szobrával. A szerkesztő Ujj János Rekviem a névtelenekért c. írásával indította a számot, Nagy Anikó írt a Ficzay Dénes Emlékkönyvről, dr. Bucur-Horváth Ildikó egyetemi tanár pedig a magyar szaknyelvről. Lehoczky Attila az 1940–1944 közötti aradi és dél-erdélyi magyar sajtóról adott képet. /A Szövétnek legújabb száma. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

A keresztény önazonosság, az európai értékrend és az egyházak közötti építő párbeszéd gondolatának jegyében kezdődött meg szeptember 5-én Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés, amelyet főszervezőként Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke és Jean-Arnold de Clermont, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) elnöke nyitott meg. A háromnapos találkozón 2500 katolikus, protestáns és ortodox egyházi képviselő vallja meg hitét, állást foglalva az európai nemzetek megbékélése és együttműködése mellett a keresztény értékrend és életforma szellemében. A tanácskozás meghívottjai között szerepel Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jakubinyi György római katolikus érsek és Adorjáni Dezső evangélikus püspök. A rangosabb világi vendégek között van José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is. Üdvözlő beszédet mondott Josip Bozanic zágrábi érsek, a CCEE alelnöke és Jakubinyi György érsek. Szólt a küldöttekhez Daniel moldvai metropolita, Ioan Robu érsek, a román katolikus püspöki kar elnöke, Kirill metropolita, az orosz ortodox egyház külügyeinek irányítója és Wolfgang Huber püspök, a németországi evangélikus egyház elnöke. A pápai üzeneten kívül Rowan Williams canterbury érsek üzenete is elhangzott. Tőkés László püspök nem vesz részt a nagyszebeni eseményen, az általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyház (KREK) alacsonyabb szinten van jelen. Számos megmagyarázhatatlan esemény érte Nagyszebenben a III. Ökumenikus Nagygyűlésen részvevő magyar református delegációt – közölte Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház (MRE) szóvivője. „Az, hogy a magyar delegáltak szállásával sem volt minden rendben, talán jelentéktelen dolognak tűnik, de az a tény, hogy a megnyitót követő ünnepi fogadásra egyetlen magyar református delegáltat sem hívtak meg, több mint véletlen” – fogalmazott. Pap Géza püspök elmondta, a köszöntésen a román államelnök jelenlétében csak román nyelvre nem fordították le köszöntő szavait. /Erdő bíboros nyitotta meg az ökumenikus nagygyűlést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./