Több mint másfél évtizednyi képviseleti, szervezői tapasztalat áll a romániai magyar fiatalság egyesületeinek egyik ernyőszervezete, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) mögött. A MISZSZ elnöke, a temesvári Somogyi Attila elmondta, hogy tavaly ilyenkor nehéz 2006-nak néztek elébe, ugyanis teljesen kimerültek a forrásaik. Ennek ellenére a hagyományos rendezvényeiket megtartották: az Udvarhelyi Fiatal Fórummal és a Temesvári Magyar Diákszervezettel közösen szervezett Hóhányó Olimpián kezdték az évet. Bonchidán jövőtervező műhelytábort szerveztek, majd Zeteváralján projektmenedzsment-képzést. A MISZSZ kábítószer-fogyasztást megelőző programja is útjára indult. Hagyományos táborukat, immár a hatodikat Szovátafürdőn szervezték meg, egyszerre a tizedik tisztújító küldöttgyűlésükkel. Az évet pedig a harmadik kapnikbányai téli műhelytáborral zárták. A MISZSZ a tagszervezeteit képviseli a Magyar Ifjúsági Tanácsban, a Román Ifjúsági Tanácsban, a Magyar Ifjúsági Konferenciában, az Európai Népcsoportok Ifjúságában, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségében. A MISZSZ közleményben ítélte el a Bolyai Kezdeményező Bizottság két alelnökének tanári állásából való menesztését, és az Európai Népcsoportok Ifjúsága teljes jogú tagjaként az egyik legbefolyásosabb európai ifjúsági ernyőszervezethez fordultak, hogy az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) szintjén is megjelenítsék a Babes–Bolyai Tudományegyetemről kizárt magyar oktatók ügyét. /Mérlegkészítés és jövőtervezés MISZSZ-szemmel. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeumban az alapkiállítást a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, 400 ezer forinttal a gyűjtést, 500 ezer forinttal az alapkiállítást, de támogattak a munkadíjból el-elhagyó közreműködő vállalkozók is. Az első részen azok a tárgyak sorakoznak, amelyek a viselet előállításában voltak nélkülözhetetlenek. Az életnagyságúra nagyított fényképek bemutatják a régieket hétköznapi, illetve ünnepi viseletben, ugyanakkor hozománylevél-másolatok is láthatók. Bábukon mutatják be e vidéken honos ruhákat. /Bajna György: A múltunkról korszerűen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Méltányolta a kisebbségek parlamenti tevékenységét, ugyanakkor nehezményezte az utóbbi időben fokozódó nacionalista retorikát Calin Popescu-Tariceanu kormányfő a nemzeti kisebbségek képviselőinek december 20-án megtartott év végi találkozóján. A rendezvényt a Markó Attila államtitkár vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala kezdeményezésére második alkalommal szervezték meg Bukarestben. Az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök és miniszterelnök-helyettes képviselte. Beszédében a szövetségi elnök hangsúlyozta a nemzeti kisebbségek integrációs folyamatban vállalt szerepét, kiemelve, hogy valamennyi kisebbség számára fontos célkitűzés volt Románia EU-csatlakozása. A találkozó második részében a kisebbségek képviselői ismertették közösségük sajátos problémáit. /A nemzeti kisebbségek képviselőivel találkozott a kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa december 20-i ülésén megszavazta a fegyelmi bizottság jelentését, amelyben Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatók elbocsátását kérték. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátása mellett 71-en szavaztak, 5-en voksoltak ellene és 9-en tartózkodtak. Az egyetem rektorátusa által kiadott közlemény megállapítja, hogy a leadott szavazatokból világosan látszik, hogy ez nem etnikai jellegű volt. Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezető tanácsának képviselője elmondta: a szenátusi ülésen felolvasták az egyetem fegyelmi bizottságának határozatát, amely a két oktatót azzal vádolja, hogy a BBTE szétzúzására, destabilizálására törekedtek, megrongálták az intézmény javait, a sajtón keresztül uszítottak, becsmérelték a BBTE-t, sértegették az egyetem vezetőségét, és kétségbe vonták azt, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás. Ezek alapján a fegyelmi bizottság a két adjunktus elbocsátását javasolta. Ezután vita alakult ki, amelynek során többnyire román dékánok szóltak hozzá az ügyhöz. Magyari szerint rendkívül szenvedélyesen fejtették ki, hogy a két adjunktus az önálló állami egyetemért és a BBTE-n különálló magyar karok létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) égisze alatt kifejtett tevékenységükkel „sokat ártanak az egyetem arculatának”. Hozzátette: olyan román oktatók is a menesztésüket szorgalmazták, akik „a magyar tagozat őszinte barátai”. Veress Károly, a filozófiai tanszék magyar tagozatának vezetője azt kifogásolta, hogy a magyar oktatók ellen megfogalmazott vádak nem eléggé pontosak, mire Nicolae Bocsan válasza az volt, hogy a tettek ismertek. A magyar tagozat vezető tanácsának nevében Magyari Tivadar azt kérte, amennyiben mégis a két tanár fegyelmezése mellett döntenek, akkor enyhítsenek a kirótt büntetésen, mert a két oktató munkájára szükség van a matematika és fizika kar magyar tagozatán. Magyari szerint a szenátus elég hiányosan jelen lévő magyar tagjainak a többsége tartózkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy a két adjunktus nem egyszer a magyar tagozat vezetőit is erőteljesen bírálta, ezért az ellenük indított fegyelmi eljárás kapcsán a magyar oktatók is megosztottak. A magyar tagozat vezetőtanácsának szóvivője közölte: szóvá tették, hogy beadványaikra mindmáig nem kaptak semmilyen választ a rektorátus részéről, a megadott határidő 2007. január 8-a. Az eddigi jelek szerint a BBTE vezetősége nem veszi figyelembe kéréseiket, azokat nem tekinti tárgyalási alapnak. Emlékeztetett: eddig már kétszer is eljutatták írásban javaslataikat, de konkrét választ nem kaptak. A történtekre reagálva Kovács Lehel közölte: a sajtóból értesültek arról, hogy a BBTE szenátusa ismét megszavazta az elbocsátásukról szóló határozatát. Úgy értékelte, hogy az intézmény vezetősége döntésével nem hazudtolta meg önmagát, a saját hibáiból nem tanulva tovább folytatta törvénytelenségeit. A szenátus ülésén jelentést tevő fegyelmi bizottság nem hallgatta meg őket, tehát esélyt sem biztosított a védekezésre. Kovács Lehel hangsúlyozta: a döntés meghozatalánál nem konzultáltak a magyar vonallal, súlyosan megsértették a munkaügyi és az oktatók statútumáról szóló törvényt. Szerinte ezt az elfogadhatatlan állapotot csak az egyetem rektorának lemondatásával lehet megszüntetni, ezért az Egyetemi Charta alapján elkezdik a visszavonási eljárást. A két oktató a Nép Ügyvédjéhez fordult, mivel szerintük a BBTE vezetősége megsértette alapvető alkotmányos jogaikat, a szabad véleménynyilvánításhoz és a védekezéshez való jogot. /Elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A megkérdezettek 99,8 százaléka támogatja a székelyföldi önrendelkezésére vonatkozó elképzeléseket – derült ki az Erdővidéken befejeződött népszavazás végleges adataiból. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Bardoc-Miklósvár széki szervezete saját költségén a Székelyföldön elsőként szervezett úgynevezett belső, nem hivatalos referendumot annak felmérésére, hogy a régió lakossága milyen mértékben támogatja a területi autonómiát. December 16-20-a között Erdővidék 21 helységében közel 17 ezer szavazópolgár nyilváníthatott véleményt a mozgóurnás népszavazáson. A végleges adatok szerint a 15395 szavazópolgárból 9924-en voksoltak, ez 64,46 százalékos részvételi arányt jelent. A megkérdezettek közül 9902-en, azaz 99,78 százalékuk szavazott igennel az „Akarja-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon, s a település, ahol él, ehhez tartozzon?” kérdésre. Tizenheten válaszoltak nemmel, öt szavazat pedig érvénytelennek bizonyult. Szabó Miklós széki SZNT-elnök szerint a Székelyföld területi autonómiáját Erdővidéken nem csak a magyarság, hanem a román nemzetiségű lakosság is támogatja. Magyarhermányban 100-120, Székelyszáldoboson pedig 25-30 román ajkú roma szavazott igennel. Az erdővidéki népszavazás eredményeit az SZNT Állandó Bizottsága még az év vége előtt kiértékeli. Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök szerint a dokumentációt elküldik a román és a magyar a parlamentnek, a román államfőnek, az RMDSZ csúcsvezetésének. /Benkő Levente: „Látható” többség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

A Guzsalyas Játszóház kis regösei útnak indultak felverni Sepsiszentgyörgy csendjét. Láncos botokkal, lámpásokkal, zörgőkkel vonultak végig a főtéren, a polgármesteri hivatal előtt megzergették a városatyákat, majd a Guzsalyaséknál kézműveskedő György család portáján folytatták a regölést. Itt, a karácsonyi díszbe öltöztetett udvaron fényszórók, csuhéangyalkák, tea, bor és kalács várta őket. A vendégeskedés után a hatvan-hetven fős csapat elcsengettyűzött a sötétben. /(fekete): Felzergették a várost. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

A kolozsvári Napsugár gyermeklap megjelenésének 50. évfordulója megünneplése alkalmából országszerte öt Napsugár-bot és emlékfüzet járja be a magyar III–IV. osztályokat. Zsigmond Emese, a lap főszerkesztője elmondta, hogy ötven éve, 1957 januárjától minden hónapban megjelent a Napsugár. Az elmúlt időben rengeteg szöveges és rajzos köszöntőt kapott a lap. Országszerte 18 megye mintegy 2000 tanintézményébe jut el a Napsugár, jelenleg közel 20 000 előfizetője van. /N.-H. D.: Ötvenedik születésnapját ünnepli a Napsugár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Üresen maradt a székelyudvarhelyi könyvtárigazgatói szék, miután dr. Hermann Gusztáv korábbi intézményvezető megpályázta és elnyerte az újonnan létrehozott Hargita Megyei Forrásközpont igazgatói állását. A távozó igazgatót eddigi munkásságáért polgármesteri oklevéllel tüntették ki. /-mlf-: Új könyvtárigazgató kerestetik. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./

Kolumbán Sándor legújabb, A Trónörökös visszatér és a Tangareklám című köteteit – novellák, karcolatok, elbeszélések, tárcák, humoros írások – mutatták be a múlt héten Székelyudvarhelyen, a Dr. Pal­ló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola dísztermében. A szerzőnek eddig három könyve jelent meg, a Gyűlölve az önkényt, Romániában a helyzet változatlan és a Kiáltó kövek. /Fekete B. Zoltán: Könyveket ír, dalokat szerez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./

Folytatódik a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Traian Basescu államfő közötti vita a nemzetbiztonsági törvénycsomagot illetően. Basescu nem tűzte napirendre a Legfelső Védelmi Tanács legutóbbi ülésén (CSAT) a kormány által előterjesztett változatot, mivel – mint fogalmazott – a titkosszolgálatok nem működhetnek civil szervezetként, illetve a világon egyetlen olyan hírszerzési szerv sincs, amely átláthatóan működne. Basescu úgy vélte: szükséges a tervezet alapos módosítása. A kormány elképzelése szerint a titkosszolgálatok embereit csak terrorcselekményeket, fegyver-, ember- és drogcsempészetet érintő ügyekben vethetik be, nyomozásuk pedig legfeljebb tizenhat órán át tarthat. Emellett megtiltja a hírszerzési szerveknek, hogy kereskedelmi tevékenységet folytassanak, illetve ügynököket szervezzenek be a sajtóban, a politikai pártokban, az egyházakban és a szakszervezetekben. /Összebékíthetetlen kormány- és államfői nemzetbiztonsági elképzelések. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Új tisztségviselőkkel bővült az RMDSZ kormányzati jelenléte. Az RMDSZ jelöltjeit Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök december 21-én nevezte ki. Krámer Alpár lett a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára. Krámer Alpár a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán szerzett egyetemi diplomát 1976-ban. Legutóbb a Romgaz Rt. Országos Földgáz Társaságnál igazgatója volt. A tárcánál korábban már dolgozott egy RMDSZ-es államtitkár (Bogos Zsolt), akinek azonban a kormány átszervezése után távoznia kellett tisztségéből. A Kis- és Középvállalatok Országos Ügynökségének elnökének Csáka Józsefet nevezték ki. Csáka József 1985-ben szerzett elektrotechnikai és automatizálási mérnöki diplomát Brassóban, 2006-ban pedig közigazgatási diplomát Bukarestben, 2004-től Székelykeresztúr alpolgármesteri tisztségét töltött be. Az Országos Gyermekvédelmi Hatóság alelnöki tisztségébe Tonk Gabriellát nevezte ki a kormányfő. Tonk Gabriella 1998-ban végezte el a Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakát, eddig az Artemis Alapítvány alelnöke, ügyvezető igazgatója volt. Csutak Nagy Lászlót az Országos Állategészségügyi Hatóság alelnöki tisztségébe nevezte ki a miniszterelnök. Csutak Nagy László 1984-ben szerzett állatorvosi diplomát Kolozsváron, eddig a Szilágy megyei állategészségügyi igazgatóság osztályvezetője volt. A frissen kinevezett RMDSZ-es tisztségviselők a koalícióból távozó Konzervatív Párt kilépésével megüresedett posztokon osztoztak a Demokrata Párttal folytatott egyeztetések nyomán. Az RMDSZ-nek még a Távközlési Minisztériumban is jár egy államtitkári szék. E tisztségre az elkövetkezendőkben teszik meg a javaslatot. /Új magyar tisztségviselők a kormányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

A Magyarországon munkavállalási célból tartózkodó román állampolgárok igényelte szakmák többsége számára nyitott marad a magyar munkaerőpiac – jelentette ki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul. Elmondta, hogy idén több mint 35 magas szintű delegációt fogadtak, szervezték itteni programjukat, közöttük az Erdélyben többször is megforduló Szili Katalin országgyűlési elnök, miniszterek, államtitkárok látogatását. A főkonzulátus számára az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megünneplése bizonyult a legfontosabb eseménynek, Kolozsváron az RMDSZ-szel közösen rendezték az erdélyi központi ünnepséget. Erdélyi ’56-osoknak adtak át állami kitüntetéseket Szili Katalin és Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfő-helyettes jelenlétében. Erdély számos régiójában megünnepelték a Bartók Béla emlékévet, emellett mintegy száz erdélyi kulturális rendezvényen képviselték Magyarországot. A vízumforgalom csökkent: a korábbi években kibocsátott 22 ezerhez képest idén 16 400 vízumot bocsátottak ki (ebből 12 550-et munkavállalás céljából igényeltek), az apadás a csíkszeredai főkonzulátus megnyitásának tudható be. A három – kolozsvári, csíkszeredai és bukaresti – magyar külképviseleten idén is mintegy 23 ezer román állampolgár kért tartós vízumot Magyarországra. Az Európai Unióhoz csatlakozás után már nem lesz szükség vízumra a hosszan tartó magyarországi tartózkodáshoz, megszűnik a vámvizsgálat, és már útlevélre sem lesz szükségük a román állampolgároknak a Magyarországra történő belépéshez. Ez az első lépés a határok fölötti, békés nemzetegyesítés felé. A határok légiesítése Romániának a schengeni övezethez történő, 2012-re tervezett csatlakozása, a határellenőrzés teljes megszűnése révén valósul meg. Magyarországon a román állampolgárok kilencven napig tartózkodhatnak turistaként, az ennél hosszabb időre szóló tartózkodást már legalizálni kell. /Rostás Szabolcs: Légiesített határok. Interjú Cseh Áronnal, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzuljával. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Megjelent Szilágyi Aladár riportkötete Klisszura titkai /Scripta Kiadó/ címmel, alcíme: Zárványok és szórványok. Szilágyi Aladár könyvében feltérképezte a Romániában élő nem magyar ajkú kisebbségeket, ehhez a Kisebbségügyi Hivatal, illetve a Communitas Alapítvány biztosított lehetőséget. Ezek a kisebbségek is cáfolják az egységes román nemzetállam alkotmányba foglalt eszméjét. Szilágyi Aladár 13 náció körében forgolódott, közel száz településen több mint félezer riportalanyt szólaltatott meg. Igyekezett egy-egy zárványban vagy szórványban élő etnikum letelepülés-történeti, népmozgalmi adatainak is utána járni, beleszőni identitástudatuk jelenlegi állását. /Szűcs László: Nációk pitvarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

December 15-én Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dísztermében mutatták be Ozsváth Judit /a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat munkatársa/ Fények a Fényből /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című interjúkötetét. Szerzetesek, papok, pedagógusok és képzőművészek az interjúalanyok. /Fodor György: Könyvbemutató. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 24./

A Nagy-Románia Párt (PRM) európai parlamenti képviselői a januárban megalakuló Felvilágosult Nacionalizmus EP-frakcióhoz csatlakoznak – közölte Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt /PRM/ elnöke. Corneliu Vadim Tudor tájékoztatása szerint pártja Jean-Marie Le Pen, a Francia Nemzeti Front vezetőjének meghívására válaszolt. A PRM-nek jelenleg 15 megfigyelője van az EP-ben, akik január elsejétől teljes jogú képviselőként összesen 15 francia, belga, osztrák, olasz, brit és bolgár „eurohonatyával” alakítják meg a nacionalista frakciót. /Le Pen EP-frakciójához csatlakozik a PRM. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Autonómia és liberalizmus címmel hirdetett konferenciát az RMDSZ legfiatalabb platformja, a Nemzeti Szabadelvű Kör (NSZK). A meghívó szerint az értekezlet célja az lett volna, hogy ,,kiszélesítse a párbeszédet egyrészt a civil szervezetek, az akadémiai szféra, az ifjúság, az üzleti világ és a média képviselői, másrészt a politika szereplői, a platformok és politikai csoportosulások között az önrendelkezés kivívásának részleteiről”, de az RMDSZ-meghívottak hiányoztak a múlt heti megbeszélésről. Dénes István moderátor elmondta: előzőleg az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke telefonon kérdőre vonta, hogy tudtuk nélkül milyen konferenciát szerveznek, illetve kifogásolta egyes meghívott előadók szerepeltetését is. A megbeszélésen végül többek között Bíró Béla egyetemi tanár, Kovács István unitárius lelkész, Dénes Judit, az NSZK soros elnöke, Gazda Zoltán és Kulcsár-Terza József, az Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ képviseletében vett részt. Bíró Béla kijelentette, ha egy társadalmi szerződés valamelyik félnek nem jó, azt jogában áll megvétózni, és a másik félnek kötelező (lenne) azt figyelembe is venni. Az MPSZ meghívottjai szégyenletesnek tartották, hogy az RMDSZ távolmaradással, mások munkáját hiteltelennek nevezve viszonyul a párbeszédhez. /Ferencz Csaba: Autonómia és liberalizmus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

Egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van – vélte Törzsök Erika szociológus, a magyar miniszterelnök nemzetpolitikai főtanácsadója, akinek a Népszabadságban megjelent, a kisebbségi lét új dimenzióiról szóló írását átvette az ÚMSZ. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója szerint az elmúlt 16 évben a magyar kormány két kijavíthatatlanul nagy hibát követett a kisebbségi helyzetben lévő magyarsággal szemben: hiba volt kimaradni a privatizációs folyamatokból, és hiba volt nem létrehozni azokat az alapokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy a visszakapott földeket, erdőket ne kótyavetyéljék el az emberek. „Miközben nem szűnünk meg vereségeinkre emlékezni és gyászolni, remekül tudunk temetni, és újratemetni, és nem vesszük észre annak a jelentőségét, ami jelenünket, de főleg a jövőnket jelentős mértékben meghatározza” – írta Törzsök Erika. A politikusok szerte a Kárpát-medencében az ún. Szülőföld Alap jövőbeni mintegy kétmilliárd forintját és annak elosztása fölötti rendelkezést vitatják, a magyar 2007-es költségvetés határon túli magyarok támogatására szánt, mintegy 10 milliárdnyi támogatásnak az előző évihez viszonyított nagyságrendjét féltik a „nem nemzeti” kormánytól, nem veszik észre a történelmi változásokat. Törzsök Erika szerint „szeretünk megvertek lenni”, megrovóan írta, hogy a vereségekre emlékezés tömegeket tud megmozgatni, ugyanakkor ha a rendszerváltás utáni években kialakult intézményeken vagy a megszerzett jogokon változásokat kezdeményez egy kormány, akkor ellenállnak. Közben megváltozott a világ. „Itt tizenhat évvel a rendszerváltás után mindenki sértett, kifosztott, a kommunizmus áldozata lett.” „Csillogó szemű egyetemisták követelnek elégtételt nagyszüleik 1951-ben elvett tanyája okán, és követelnek tandíjmentességet 2006-ban.” Törzsök Erika szerint az emberek nem akarják a szabadságot, „inkább legyen Hatalom, és gondoskodjon róluk”. „A kisantanttól reszketünk” – tette hozzá, „az örök vesztes és szomszédgyűlölő szerepében.” Törzsök Erika elítélte a Bolyai Kezdeményező Bizottságot is: „A kolozsvári táblaügyről szóló magyarországi tudósítások és a magyarországi pártok, mintha nem tudnák, hogy közel 10 ezer magyar diák tanul 58 szakon magyarul a Babes-Bolyai Egyetemen.” Közben nem figyelnek arra, hogy virtuálissá válik a határ. Törzsök hozzátette: „Magyarországnak oda kell figyelnie, többek között azokra az egyenlőtlenségekre is, melyek a kisebbségi létből adódnak. A tudomány, a kultúra, az oktatás területén jelen kell lenni”. Most már arra kell figyelni, hogy például az adott régió központja Temesvár, mert az volt évszázadokig akkor milyen szerepe lesz Szegednek, a nála négyszer nagyobb Temesvárral szemben. Törzsök Erika szerint egy prosperáló Románia és Szlovákia közös térséggé váló régióiban a többségeknek és kisebbségeknek is új helyzete van. A cikkíró megállapította, az ágazati és operatív programok nyolcezermilliárdos nagyságrendje 2007 és 2013 között Magyarország esetében, – együttműködve Szlovákiával és Romániával, ahol ugyancsak jelentős források jelennek meg, -, jelentősen javíthatják versenyképességet, szerinte ennek részesévé válik a kisebbségben élő magyarság nagy többsége is. /Törzsök Erika: Vereségeink ünneplése helyett… = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) határozott hangú közleményben ítélte el a december 24-re virradóra Újvidéken elkövetett újabb temetőrongálást, követelve a tettesek felkutatását és megbüntetését. Ismeretlenek a város katolikus temetőjében több mint tíz síremléket döntöttek le. A közlemény emlékeztetett: a temetőrombolások a kilencvenes évek óta rendszeressé váltak. A legutóbbi sírgyalázás a Futaki úti temetőben 2004-ben történt, előző évben pedig majd száz síremléket döntöttek le ugyanott. Az ismétlődő temetőrombolások – a magyarul beszélők rendszeres szóbeli és fizikai bántalmazása mellett – a soviniszta indíttatású, állandó jellegű magyarellenes nyomás részét képezik. Ennek a magyarság megfélemlítése és elköltözködésre ösztökélése a célja, amit szerb nacionalista és soviniszta körök és pártok nyíltan is meghirdettek – áll a VMSZ közleményében. A legnagyobb délvidéki magyar párt hibáztatja Szerbia felelős szerveit, mert mindeddig egyetlen olyan esetről sem tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy a magyarellenes erőszakos cselekedetek elkövetői feleltek volna tetteikért. A szerbiai hatóságok elnéző magatartása, a magyarellenes cselekedetek lekicsinylése bátorítja a magyarok elleni gyulölettől fűtött erőszakos cselekedeteket. Követelik, hogy Szerbia kormánya vessen véget a magyarellenes támadásoknak. /Vessenek véget a magyarellenes támadásoknak! (Újvidéki temetőrombolás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

Az erdővidékiek 99,52 százaléka, a gyergyócsomafalviak 99,48 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, miszerint akarják-e, hogy a Székelyföld autonóm státust kapjon, és a település, ahol élnek, ehhez a területhez tartozzék. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett belső népszavazás eredményeit Székelyudvarhelyen még nem összesítették, a részvételi aránnyal elégedettek a szervezők. Erdővidék 17 945 magyar és román nemzetiségű szavazópolgárából 12 140 személy adta le voksát, ez 67,65 százalékos részvételi arányt jelent. Igennel 12 082-en válaszoltak, 44-en nemmel voksoltak, 14 szavazat pedig érvénytelen volt. A referendumot szervező SZNT bardoc-miklósvárszéki alelnöke, Krizbai Imre református lelkész a Krónikának elmondta: „Ez a támogatottság a közakaratot tükrözi, és azt, hogy az autonómia gondolatát támogató erdővidéki románok is készek az együttélésre”. Az SZNT tájékoztatási alelnöke, Ferencz Csaba értékelése szerint a több mint 99 százalékos támogatottságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gyergyócsomafalvi szavazópolgárok többsége is az autonómia mellett voksolt. A részvételi arány 69,47 százalékos volt: 3700 választópolgárból 2487-en voksoltak. A népszavazás összesített adataiból kiderült, hogy a szavazópolgárok 99,48 százaléka autonómiát akar, vagyis az igen szavazatok száma 2474, nemet 5-en mondtak, 8 szavazat pedig érvénytelennek minősült. „Gyergyócsomafalva lakosságának akaratát mindenképpen az Európai Unió tudomására kívánjuk hozni” – válaszolta a Krónika kérdésére Ambrus Árpád, a szavazóbizottság elnöke, Gyergyócsomafalva Székely Tanácsának alelnöke. Több mint 18 ezren szavaztak az udvarhelyszéki székely tanács által szervezett belső népszavazáson Székelyudvarhelyen. A közel kétharmados részvételi aránnyal a referendum szervezői elégedettek. /Lezárult a népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./

Megszületett a végleges döntés a határon túli magyarokkal foglalkozó intézményrendszer átalakításáról. Dacára annak, hogy a tervezett intézkedéseket illetően számos kifogást, módosító javaslatot, ajánlást fogalmaztak meg a határon túli magyar szervezetek, illetve a magyarországi ellenzéki pártok, az átalakítást eredeti szándékai szerint fogadta el legutóbbi ülésén a kormány. A kormány szerint a támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Január elsejétől megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, és feladatát a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága veszi át. Szintén január elsejével jön létre a Szülőföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok. Az Illyés Közalapítvány a Szülőföld Alapba, a Határon Túli Magyar Oktatásért Közalapítvány (az Apáczai) az Oktatásért Közalapítványba, az Új Kézfogás Közalapítvány a határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolítására létrehozott gazdasági társaságba olvad be. Az átalakítással a közalapítványok vagyonát továbbra is az eredeti, alapítói célra kívánják fordítani. /Guther M. Ilona: Január elsején feláll a Szülőföld Alap Iroda, megszűnik a HTMH és a közalapítványok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Megsokasodnak a téli ünnepek idején a magyarországi rendszámú gépkocsik a székelyföldi utakon. Karácsonyra jöttek haza azok, akik külföldön találták meg boldogulásukat. A visszatérés gondolatával a külföldi munkavállalók többsége nem számolta fel egykori otthonát. „Ha az üres házakat egymás mellé lehetne rakni, négy utcát tennének ki Gyergyóditróban” – mondta Bardocz Ferenc polgármester. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársai által készített felmérés megdöbbentő adatokat hozott a felszínre. 1992-ben a községben még 6800-an éltek, 2002-re a lakosok száma hatezer alá csökkent. Akkor 298 üres portát számláltak, most az üres házak száma elérte a 380-at. Mindez a község elöregedését és elszegényedését is maga után vonja. A felvázolt kép az egész medencére érvényes. Gyergyószentmiklós lakossága a népszámlálási adatok szerint 1982–1992 között kétezer fővel, 1992–2002 között pedig újabb ezer fővel apadt. Ennek is elsősorban az elvándorlás az oka. Gyergyóújfaluból körülbelül 400-an, Gyergyóalfaluból hozzávetőleg 300-an dolgoznak külföldön. Gyergyóremetére mintegy kétezren tértek haza az ünnepekre. /Jánossy Alíz: Hazatérnek az ünnepekre. Idegenben keresnek pénzt a Székelyföldről elszármazottak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

A Kovászna Megyei Tanács határozattervezetet fogadott el, mely szerint 2007 augusztusában megszervezik a megyéből elszármazott magyarok világtalálkozóját. Az eseményre augusztus tizenhetedike és huszadika között kerül sor. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kifejtette: a Háromszékként ismert megye sok híres és világhírű író, művész és történelmi személyiség szülőhelye, a magyarok a megye lakosságának 73,8 százalékát teszik ki. /Kovásznai világtalálkozó. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

A szórványmagyarság helyzetére jellemző kilátástalansággal szembesülnek mindazok, akik diaszpórában próbálnak meg tevékenykedni a magyar közösség érdekében. Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök is szembesül nap mint nap a szórványlét problémáival. 2000-ben felkérték, hogy vállalja el a borosjenői RMDSZ-szervezet elnöki tisztségét. Borosjenőben a legnagyobb gond a helyi magyarság arányszámának apadása. Barna Tibor munkálkodásának köszönhetően működik a fakultatív magyar nyelvű oktatás, 40 gyermek jár a nyelvoktatásra. A fiatalok által közkedvelt Horváth Béla-szavalóversenyen a közösség apraja-nagyja rendszeresen megjelenik. Az idei tanévre tervezték a magyar tannyelvű elemi osztályok elindítását, de a szülők többsége visszalépett, nem indulhatott be az osztály. Központi fontosságúak a bálok (farsangi, szüreti, Katalin-bál), amelyeknek összetartó hatásuk van a közösség tagjai számára. /Helyzetállapot a szórványban. Bemutatkozik Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

Tanácskozást hívott össze Bunta Levente, Hargita megye tanácsának elnöke. A megye művelődési intézményeinek vezetői ismertették tevékenységüket, bővebben az elkövetkező esztendőkre tervezett elképzeléseiket. Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője beszámolt: egyre gyarapodik a folyóirat előfizetőinek tábora. Harmincnál több író-olvasó találkozót és más rendezvényt szerveztek 2006-ban. Apadnak a pályázati lehetőségek, de jó könyvek kiadásával is segítenek magukon. Péter Csaba, a Művészeti Népiskola igen változatos tevékenységét vázolta, amelyben jelenleg 750 diák vesz részt. Székhelygondokkal küszködnek Csíkszeredában. A Megyei Kulturális Központ vezetőjének, Karda Emesének szervezői tevékenységét országosan is példaértékűnek minősítette Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, a kolozsvári Állami Magyar Opera aligazgatója. Kassay Péter a Szárhegyen működő Megyei Alkotóközpontról készített elemzést. Kopacz Katalin elmondta, könyvállományuk elöregedett. Nincs megfelelő épületük, nincs szakemberük kutatómunkára, a helytörténeti bibliográfia kiegészítésére. /Bajna György: Bárcsak minden területen így állnánk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Az egyik legaktívabb szakmai tömörülés az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókja. Számos színvonalas rendezvénnyel hallat magáról. Idén felavatott székhelyükön elhangzott a testület éves tevékenységéről szóló beszámoló. A fiók elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, a civil szféra a társadalom lelkiismereteként érezteti mindinkább hatását, az EMT javaslatára jelölték őt alpolgármesternek. 2000 után sikerült az EMT tevékenységeit akadémiai szinteken bonyolítani és szakmai továbbképzését minisztériumi szinten is elfogadtatni, másfelől felvállalták a Bolyai-eszmeiség ápolását, idén felavatták a Bolyai János Tudomány és Technika Házát Marosvásárhelyen. Februárban meghirdették a Bolyai Kör megalakulását. Ez a csoportosulás mindazokat felöleli, akik életük folyamán valamiképpen szerepet vállaltak a Bolyai hagyományőrzésben. A Bolyai eszmeiség egyik fő éltetője a néhai tudós, kutató, Kiss Elemér volt. Júniusban Marosvásárhely díszpolgárává avatták, azután augusztusban Kiss Elemér elhunyt. Idén a Román- és Magyar Tudományos Akadémia közös védnökségével megszervezték a Geométer Tábort. Ez első lépés arra, hogy Marosvásárhelyen kialakítsanak egy nem-euklideszi geometria-iskolát. Az EMT idén tíz pályázatot nyújtottak be a városi tanácsnak, ebből két cseppnyit hagytak jóvá, ezeknél is többe került a papírmunka, mint a megítélt pénz. Jövőre még ennyire sem számíthatnak. Folyik a Bolyai János-kéziratok digitalizálása. Erre két éven át a mai román szakminiszter, Nagy Zsolt korábbi közbenjárásával a magyar kormánytól kaptak támogatást. 12000 oldal már be van fényképezve, Bolyai János kézirataiból még lenne 2000. Szeretnék a Bolyai Farkas-kéziratokat is digitalizálni, 8 ezres oldalszámról lenne szó. Többen felkarolták az ügyet. Már jelentkeztek Lyonban tanárként működő volt bolyais diákok, akik felajánlották, hogy közösen pályázzanak. Az EMT marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fiókszervezete közösen pályázott arra, hogy átfogó felmérést készítsenek az erdélyi magyar tudományosságról. /N.M.K.: EMT – Túl a szakmaiságon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Marosvásárhelyen Csató Béla esperes Keresztelő Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén a szeretetről beszélt. Szászrégenben a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. December 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományőrző együttes vett részt, a radnótfáji templomban pedig egyházi kórustalálkozó volt. December 22-én Szászrégen művelődési házában az RMDSZ helyi szervezete és a pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi ünnepséget. A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különböző foglalkoztatási csoportokban részt vevő gyerekeknek. Először a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel, majd a Kilyén Ilka színművésznő által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének című darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok is. /-vagy-: Karácsony megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

A 80. évét betöltött Csávossy György mutatta be legújabb verseskötetét /Hervadás havában, Irodalmi Jelen, Arad/ a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Csávossy György Lászlóffy Aladárral együtt indult az első Forrás-nemzedék tagjaként. 1952-ben majd 1956-ban gyermekvers kötettel jelentkezett.(Vizes mese, Bíztató) Később újabb kötetei látnak napvilágot (Fütyörészve, Erdélyi Requiem, Ilyenkor ősszel). Ez utóbbi kötetéért tavaly a Román Írószövetség Kolozsvári Fiókja Kacsó Sándor díjjal tüntette ki. Csávossy otthonosan mozog az esszék világában is, amit Gondolatok a borítékban című kötete fémjelez. Írt vígjátékokat (A fül, Édes méreg, Ki mint veti ágyát, Év végi négykezes), de sikeres drámaíró is (Patkánysíp, Özvegy és leánya, Önarckép lilában). Műveit a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szatmári, nagyváradi, temesvári és kolozsvári színházak mutatták be. Nem utolsó sorban tudományos író, amit bizonyít nagyszabású összegező munkája a Jó boroknak szép hazája, Erdély (hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában). A Mezőgazdasági Kiadó által három éve megjelentetett értékes munkáért az év szerzője díjat kapta. /Bakó Botond: „Utolsó gyöngyszemeimet szórom szét”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Több erdélyi magyar színház már szilveszter előtt bemutatja szórakoztató előadásait. A Csíki Játékszínben a Lili bárónőt mutatják be, ugyanezen a napon a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Csárdáskirálynőt játssza. A temesvári Állami Csiky Gergely Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata ajánlja az ünnepekre a Nekem élet a színház, illetve a Botrány az operában című előadást. Idén elmarad a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hagyományos, jótékony célú előadása. /Zenés játék „előszilveszterre”. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27/ A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata előadása, a Csókos asszony című operett néhány perccel éjfél előtt ér majd véget, Meleg Vilmos rendezésében. Hetedik éve, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szilveszter napján zenés, szórakoztató előadással búcsúztatja az óévet. idén Vaszary János A vörös bestia című zenés vígjátékát mutatják be, Csurulya Csongor rendezésében. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának HAccáré – HAccacáré című műsorban sok zene és tréfás jelenet kap helyet, rendezője Tóth-Páll Miklós. A színház előcsarnokában megnyílik Janicky Pál A régi Szatmárnémeti című kiállítása, az Ady Endre és a Szentgyörgyi Albert Társaság szervezésében. A fotótárlaton kívül a közönség az 1920–30-as évekből származó színházplakátokból álló gyűjteményt is megtekinthet. Nagy István idén is írt és rendezett politikai kabarét. A Románia csatlakozásából és a magyarországi belpolitikai viharokból ihletődött zenés-táncos kabarét EUkúrtuk? címmel mutatják be Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A városban továbbá a Hahota színtársulat ezen a héten mutatta be Pecázás a zavarosban című, Nóti Károly és Lőrincz Miklós bohózataiból összeállított kabaréját. Karácsonykor láthatta a közönség Gáspárik Attila és Nagy István rádiókabaréját, a Megállj, megállj, Európa című műsort szilveszter napján közvetíti a Marosvásárhelyi Rádió. Rádiókabaré készült idén Kolozsváron is: a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter műsorát két héttel ezelőtt mutatták be a Donát úti stúdióban, a rádióban pedig 31-én délután lehet meghallgatni. A kolozsvári Magyar Opera operettdalokkal kedveskedik a közönségnek szilveszter estéjén, a Vivát 2007!, avagy Hallod-e Rozika, te? című opera-kabaré 18 órakor kezdődik. /Régi idők igézetében. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./