A Fekete-tenger térségéből és a Távol-Keletről érkező munkaerő-hullámmal kell számolnia Romániának EU-csatlakozását követően. Erre Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter hívta fel a figyelmet, aki szerint a hatóságok nem készültek fel az országban nagyobb kereset reményében beáramló törökök, grúzok, moldovaiak befogadására. Háromszéken heves ellenkezést váltott ki a sepsiszentgyörgyi Olt Rt. textilgyár terve, hogy kínai varrónők alkalmazásával fedezzék a megszaporodott megrendelésekhez szükséges munkaerőt. A háromszéki kínai munkaerőimport ügyében Puskás Bálint szenátor is interpellált. Egy bákói konfekcióüzem ezer kínai munkásnő alkalmazására kért engedélyt a helyi munkaerő-elhelyezési hivataltól. /Králik Lóránd: Eláraszt az olcsó keleti munkaerő? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Másfél hónapos nagy titkolózás után Magyarországon megszületett a kormánytagok „vadonatúj” névsora: Gyurcsány Ferenc végeredményben újramásolta a listát. Nincs válasz arra, minek kellett másfél hónapos izgalomban tartani a választópolgárokat, ha a döntéshozatali kör alig változott valamit. Arra figyel mindenki, hogyan hozza helyre a költségvetési egyensúlyhiányt az új kormány. Az SZDSZ a jelentősebb embereit nem vitte be az új kormányba. Lehetséges, hogy a liberális párt a várható népszerűtlen intézkedésektől kívánja pártja népszerűségét megóvni. Kóka János egyértelműen Gyurcsány választottja, Persányi aligha „tősgyökeres” szabadelvű, Molnár Lajos sem markáns liberalizmusáról híres. A rizikós magyar egészségügyi reformok miatt, szinte borítékolható, ő lesz az első beáldozott liberális politikus. Gyurcsány Ferenc ravasz politikusi húzásokat eszközölt, az MSZP-ben tekintélyes befolyással rendelkező embereket vitt be a kormányába, s a hozzá közel álló csapattal megkísérelheti végrehajtani a sokat hangoztatott reformokat. /Lokodi Imre: Az a rongyos régi. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke elmondta: szervezeti kérdésekről egyelőre nem döntöttek, az adminisztratív jellegű változtatások csak a kormány június 9-i hivatalba lépése után lesznek nyilvánosak. A baloldali sajtóban korábban olyan írások jelentek meg, amelyek kifogásolták a hivatal határon túlról származó munkatársainak magas létszámát. Közszájon forgott, hogy a HMTH-ban semmilyen erdélyi vonatkozású döntést nem hoztak a bukaresti kormánytényező RMDSZ megkérdezése nélkül. A HTMH-t az utóbbi négy évben mellőzték a lényeges döntéshozatali folyamatból, az előző elnök, Bálint-Pataki József gyakorlatilag bábszerepre kényszerült. A hivatal hírnevét erőteljesen megtépázta a „Mucuskagate” néven ismertté vált kémbotrány, amely után távozott posztjáról a HTMH elnöke. /Elbocsátások a HTMH-nál? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 6./

Május végén a Bernády György Alapítvány szervezésében kétnapos szemináriumot tartottak Autonómia, merre? címszó alatt Marosvásárhelyen. A rendezvényen politikusok, politikai elemzők, a civil társadalom képviselői, illetve a Romániában élő nemzeti kisebbségek képviselői fejtették ki véleményüket az autonómiáról. A rendezvényen jelen levő személyiségek közül kérdezett meg néhányat a lap munkatársa, milyen esélyt ad az autonómiának itt és most? Gabriel Andreescu politológus szerint a kisebbségek bizonyos fajta autonómiája máris megnyilvánul abban, ahogy saját érdekeiket kinyilváníthatják. Az egyik a kulturális autonómia, ahogy megjelenik a kisebbségi törvényben, a másik a területi autonómia kérdése, amelyet a Magyar Polgári Szövetség követel. A kulturális autonómiának van nagyobb esélye. Ezt végül elfogadja a törvényhozás. A területi autonómia a régiósítás idején gyakorlattá válik. A régiósítás maga egyfajta autonómiát jelent. Mivel a magyarság néhány megyében összpontosul, gyakorlatilag a magyar kisebbségnek területi autonómiát biztosítana. Borbély László miniszter szerint ha demokráciadeficitben szenved Románia, akkor autonómiadeficitben is. Bizonyos decentralizáció beindult. Kulturális autonómia nélkül és kisebbségi törvény nélkül Románia és a román politika nem akar teljes demokráciát. A kisebbségi törvény a román politika próbaköve. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke: Olyan szabályzókat kell elfogadni, amelyeket a nyugat-európai országok a második világháború után elfogadtak, a tömbben élő, történelmi, nagyszámú kisebbségek védelmére. Ez történt Dél- Tirolban, Katalóniában, Aland-szigeten, a belgiumi vallonok és németek esetében például. Markó Attila államtitkár szerint mindaddig, amíg a közgondolkodásban az autonómia negatív kicsengésű kifejezés, nehéz még beszélni is róla. Bízom benne, hogy az uniós csatlakozás után az autonómia érzete jelentősebb lesz. Varga Attila képviselő szerint perspektívában van esély, mert az autonómia a jogállamiság szerves része. Előbb-utóbb a román politika felülvizsgálja a nemzetállami koncepciót. Dialógussal meg lehet teremteni az autonómia alapjait. Varga optimista. Európa más országaiban a működő modellek évek, évtizedek alatt alakultak ki, Románia sem tudja megspórolni ezt az időt. /Mózes Edith: Milyen esélyt ad az autonómiának itt és most? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Június 4-én az előző napon a csíksomlyói búcsún is részt vevő ujgur küldöttség megállapodást írt alá a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságával. A Kínához tartozó ujgur közösség részleges autonómiát élvez, ám az Ujgur Fórum emigrációban élő tagjai a terület függetlenségéért szállnak síkra.   Kínában mintegy hétmillió ujgur él, ám a vendégek szerint a világban szétszórt ujgurok száma megközelíti a húszmilliót.  A kínai állam az Ujgur Fórumot terrorista szervezetnek bélyegzi, a vendégek elmondása szerint a nagyhatalmak elismerik függetlenedési törekvéseiket. Az SZNT székházában dr. Csapó I. József elnök megbízásából Tulit Attila alelnök látta el kézjegyével a megállapodást, amely a két nép ,,történelmi kötődésének ismeretében (…) a közös múlt feltárására, a rendszeres kapcsolattartásra, a közös érdekek képviseletére” törekszik. ,,A székely nép és az ujgur nép feltételezett több évezredes közös múltja arra késztet, hogy történelmi kapcsolódásainkat feltárjuk és ápoljuk, a népeink közötti azonosságokat értelmezzük, és testvéri kapcsolatnak tekintsük” – áll a megállapodásban. /(Ferencz): A függetlenségért szállnak síkra (Ujgurok Székelyföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Gubis Mihály (1948–2006), a Csíkszereda központi parkjában álló Csíki szék alkotója május 17-én balesetben életét vesztette. A békéscsabai képzőművész szerette a Hargitát, már az 1980-as években feltűnt a vidéken. Földgrafikákkal, föld- és botszobrokkal, performanszokkal lepte meg barátait a Dél-Hargita rejtett völgyeiben rendezett „erdőkiállításokon”. A Szent Anna-tónál rendezett Ann Artra is elhozta műveit. A Csíki széket 1997-ben készítette és ajándékozta a városnak. A nagyméretű térplasztikái közé tartoznak még a magyarországi Fony széke, a kazahsztáni Sámán szék, valamint az Udvarhely szék. A művészt június 6-án temetik szülővárosában, Békéscsabán. /Elhunyt Gubis Mihály. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./

A hagyományos tüzes kerék eregetésével ért véget június 4-én, vasárnap a Homoródszentmártonhoz tartozó Bágyban az elszármazottak tiszteletére szervezett falutalálkozó. A „tüzes kerék” szokás nem újkeletű, minden pünkösdkor a falubeliek felmennek a várhegyre, ahol az öregek elbeszélik a fiataloknak az ősök és a vár igaz történeteit. A XVII. században az ellenség elől a várba menekülők úgy védték meg magukat, hogy szalmával körültekert égő kerekeket gurítottak le a hegyoldalon a támadók felé. Ennek emlékére a fesztivál résztvevői minden évben pünkösdkor égő kerekeket gurítanak le. /Tóth Adél: Bágyi várfesztivál tűzkerékkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban néhány nappal ezelőtt nyílt meg a Dr. Kós Károly öröksége című időszaki kiállítás. A tárlat a tíz éve elhunyt dr. Kós Károly emléke előtt tiszteleg. A néprajzkutató, muzeológus, tanár, szerkesztő dr. Kós Károly /Sztána, 1919. aug. 31. – Kolozsvár, 1996. febr. 29./ az egyetemen a néprajz mellé mellékszakként az ősrégészetet és az antropogeográfiát választotta. 1945–1950 között az egyetem Ősrégészeti, majd Néprajzi Intézetének tanársegéde, rövid ideig a teológia, illetve a Bolyai Tudományegyetem történelem katedrájának felkért előadója. Ezzel egyidőben az Erdélyi Múzeum-Egyesület kinevezett őre is. 1950-ben, a néprajzi katedra megszűnése után kinevezték a Romulus Vuia által létrehozott, mintegy tízezres nagyságú gyűjtemény gondozására. Ez időtől, a magyar és a román anyag egyesítésével létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum tudományos intézetté alakításán fáradozott. 1984-ig, nyugdíjazásáig az Erdélyi Néprajzi Múzeum munkatársa volt. 1951–1956 között a magyar népművészet tanulmányozására kutatócsoportot szervezett, ennek termései a Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel közösen írt kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki és moldvai magyar népművészeti kötetek. Emellett nyolc önálló kötetet és mintegy háromszáz szakcikket írt. /Molnár Noémi, Luka Zsuzsa: Dr. Kós Károly öröksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Kolozsváron június 2-án három helyszínen is bemutatták Karácsonyi Zsolt legújabb, a budapesti Magvető Kiadónál nemrég megjelent A nagy Kilometrik című verseskötetét. Az Insomniában, a Bulgakovban és az Aux Angés-ban lezajlott eseményen sorrendben Szántai János, Papp Attila Zsolt és Bréda Ferenc ismertette a könyvet, majd felolvasás és beszélgetés következett. Karácsonyi Zsolt immár harmadik kötetnyi ideje írja nagyjából ugyanazt a világot, egyre nagyobb cizelláltsággal, mívességgel. /(köllő): A nagy Kilometrik vándorlása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

„Ez a szöveg nem a magyar olvasónak készült. Egyáltalán: nem is olvasóknak készült, hanem nézőknek. Olyanoknak, akik soha semmit nem hallottak 1956-ról, de talán még a magyarokról sem. Azt is lehetne mondani: a szerző egyféle nemes értelemben vett történelmi ország-reklámot, még inkább: nemzet-imázst próbált szolgáltatni e történettel, mely talán naiv, mint olykor mi magunk, és éppoly egyszerű, mint annyi minden, ami megesett velünk.” – olvasható Szőcs Géza legújabb, Liberté 56 című könyvének előszavában.  A ma Budapesten élő kolozsvári költő a Bulgakov kávéházban az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Előretolt Helyőrség közös rendezvényén mutatta be a Libertét, amely eredetileg nem drámának, hanem filmnek készült. Idén nyáron forgatnak egy filmet belőle, de nem az eredeti elképzelések szerint, a darabot pedig a szegedi színház fogja játszani.  Az Irodalmi Jelen Könyvek által kiadott kötetben a drámán kívül szemelvények találhatók orosz, német, angol és orosz fordításokból, valamint több rövid tanulmány a műről és a szerző kutatásairól. /Bagoly Zsolt: Szőcs Géza drámája 56-ról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 6./

Csak félsikert ért el Monica Macovei igazságügyi miniszter és a Demokrata Párt. A Büntetőtörvénykönyv (Btk) módosítása kapcsán született koalíciós egyezség értelmében június 6-án a képviselőházban elsöprő többséggel fogadták el az új perrendtartást. Macovei az ügyészek munkáját akarta könnyíteni, ezt azonban az RMDSZ és az NLP törvényhozói elutasították amiatt, hogy a nyomozóknak biztosított szélesebb jogkör visszaélésekre ad lehetőséget. Így bírói engedély nélkül az ügyész 48 órán keresztül hallgathatja le a gyanúsított telefonbeszélgetéseit, ezzel szemben Macovei három napos határidőt szabott volna. A nyilvános helyen videó és hangszalagra rögzítés kapcsán Macovei féléves határidőt javasolt, a képviselőház viszont megszavazta, hogy ez az időszak csak négy hónapot tarthat. A lehallgatást és a megfigyelést továbbra is a Román Hírszerző Szolgálat végezheti, a törvényhozók elutasították azt a miniszteri javaslatot, hogy az ügyészség hozzon létre erre szakosodott szakosztályt. /Visszakozott Macovei Btk-módosításban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Négyre emelkedett a magas rangú tisztségviselők elleni vádemelések száma. Az idén beindított és Monica Macovei igazságügyi miniszter által életben tartott nagyszabású korrupcióellenes harcban eddig időrendi sorrendben Emilian Cutean Fehér megyei parlamenti képviselő, Serban Mihailescu volt kormányfőtitkár, Marian Oprisan Vrancea megyei tanácselnök és George Copos volt miniszterelnök-helyettes korrupciógyanús dossziéját továbbították a bírósághoz. Copost azzal vádolják, hogy a Lottó Társaság elnökével, Nicolae Cristeával együtt több mint egymillió euróval károsították meg az államot. A Konzervatív Párt egyelőre nem vonja meg politikai támogatását Copostól, aki szenátor. Az eddig bíróság elé került személyiségek közül hárman a Szociáldemokrata Párthoz tartoznak, egy pedig a Konzervatív Párt tagja. /Copos is a bíróságra került. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Hargita megye is felkerült a madárinfluenzával fertőzött megyék listájára, miután június 6-án Székelyudvarhelyen néhány elhullott baromfiban a gyorstesztek kimutatták a vírust. Dr. Ferenczy Ferenc, a Hargita Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetője elmondta, a Szentjános utcában két szárnyas hullt el, a jelek szerint madárinfluenza miatt. Az utcát egyelőre a gépjárműforgalom elől zárták le. /Tóth Adél: Madárkór: karantén Székelyudvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

Az igazságügyi reform és az emberi jogok problémáit feszegető beszélgetésre hívta az RMDSZ a civil társadalom és az igazságügyi minisztérium képviselőit. Többek közt Renate Weber emberjogi aktivista, Kibédi Katalin igazságügyi államtitkár és Markó Béla RMDSZ-elnök győzködték egymást az igazságügyi reform kapcsán. A megbeszélésen két markáns álláspont fogalmazódott meg: az emberi jogokat előnyben részesítő nézet szerint ezeket semmiképp nem szabad sérteni. Ezzel ellentétben Alina Mungiu-Pippidi, a Román Akadémiai Társaság elnöke kifejtette: a korrupcióellenes harc a prioritás, a közvélemény is ezt részesíti előnyben – egy európai állam amúgy is biztosítja az emberi jogok védelmét. /Isán István Csongor: Kerekasztalon az igazságügyi reform. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

A koalíciós egyeztető tanácsnak nem sikerült konszenzust kialakítania a kormány átalakításáról. Abban viszont megállapodtak, hogy körülbelül egyharmadára csökkentik az állami ügynökségek, valamint az államtitkárok számát. Az RMDSZ-nek kilenc államtitkára tevékenykedik a kormányban. Az ÚMSZ kérdésére ők maguk értékelték eddigi tevékenységüket. Bogos Zsolt a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium államtitkáraként az integrációs kérdésekért felel 2005 szeptemberétől. Államtitkári kinevezése előtt tanácsos, majd kabinetvezető volt a Gazdasági Minisztériumban. Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes jelentős megvalósításnak tartja, hogy sikerült bevezetni egy új rendszert, amely szerint minden jogszabály kidolgozásakor elemzik a tervezet gazdasági-szociális vonzatait, és figyelnek az alkalmazással járó költségekre is Cseke a magyar közösség tekintetében saját sikerként könyveli el, hogy tíz megye 21 településén több mint 25 ingatlant kaptak meg az önkormányzatok. Cseke 2002-2004 között a Bihar megyei tanács elnöke, illetve a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség jogtanácsosaként tevékenykedett. Csutak István az integrációs tárca államtitkára, villamosmérnök két területen véli úgy, hogy eredményes volt. Az első, hogy „változás állt be az ügyféllel való bánásmódban”. Másik: a fejlesztési régiók átalakításának előkészítése. Csutak István 1990-1992 között Hargita megyei képviselő volt. Korodi Attila a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára. Rendkívüli eredménynek tekinti, hogy az idei országjelentésben sikerült zöldre és sárgára „festeni” a környezetvédelmi zászlócskákat. Részt vett annak az európai infrastrukturális fejlesztési programnak a beindításában. Korodi Attila kinevezése előtt a Hargita megyei tanács jogi bizottságának elnöke, 2000-2001 között pedig az RMDSZ képviselőházi frakciójának tanácsosa volt. Markó Attila 2001-től vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát. A Tariceanu-kormányzás másfél évét „a nagy csaták időszakaként” élte meg. „A nevemhez fűződő legnagyobb eredménynek a kisebbségi törvénytervezet, valamint a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája kormány általi ratifikálásának előkészítését tartom” – fejtette ki. Markó Attila 2002 óta az egyházi tulajdonokat visszaszolgáltató kormánybizottság alelnöke. Ezt megelőzően, 1997-től négy éven át dolgozott osztályvezetőként a Kisebbségvédelmi Hivatalnál, 1995-1997 között az RMDSZ elnökének emberjogi tanácsosaként tevékenykedett. Niculescu Tóni a külügyi tárca államtitkára. Vegyészmérnöki oklevele mellett nemzetközi kapcsolatokból szerzett mesterfokozatot az egyetemen. A román delegáció élén helytállt magas szintű nemzetközi rendezvényeken. Niculescu Tóni politikai tanácsosként, illetve szakértőként dolgozott alapítványoknál, illetve az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén. A konvenciós kormány idején szintén integrációs államtitkár volt, előzőleg azonban a kormányfőtitkár-helyettesi tisztséget töltötte be. 2003 óta az RMDSZ EU-integrációs főosztályát vezeti, ügyvezető alelnök. Székely Ervin Zoltán az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, jogász. 1992-től parlamenti képviselő, 2004 vége óta államtitkár. Az egészségügyi reform kidolgozásában, alkalma volt olyan irányba elmozdítani a törvénycsomagot, hogy az elsősorban a betegek érdekeit szolgálja. Kötő József oktatási államtitkár másodszor tölti be ezt a tisztséget: a konvenciós kormányzás idején két évig volt a tanügyi tárca államtitkára. Pályafutását magyar nyelv és irodalom szakos tanárként kezdte egy vidéki iskolában. 1991-től tanít a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Karának Színházi Tanszékén, ahol tanszékvezető helyettes is. Számos könyv és tanulmány szerzője. 2003-tól az RMDSZ oktatási és egyházügyi alelnöke. Jelenleg a kisebbségi oktatásért felel az oktatási minisztériumban. Jakab István pénzügyi államtitkár jelentős szerepet vállalt a kormányváltás után az egységes adókulcs bevezetésében. Az egyetem elvégzése után két mesterfokozatot szerzett a dublini University College-ban, illetve a budapesti Közép-európai Egyetemen. 2003-2004 között a megyei pénzügyi igazgatóság tanácsosa, államtitkári kinevezése előtt a képviselőházi RMDSZ-frakció szakértője volt. Kötő József oktatási, illetve Jakab István pénzügyi államtitkárt nem sikerült az UMSZ-nek elérnie. /Ön)értékelés a záróvizsga előtt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

Száfta Szende első éves magyarul tanuló egyetemista végigült néhány kurzust a román tagozatosokkal, szerinte a szintkülönbség magáért beszél. A magyar tagozaton megtanulják az elméleteket, a román tagozaton mindezt a gyakorlattal ötvözve sajátítják el. Az egyetemista szerint „nem vagyunk a román tagozattal egy szinten”. Miért kell külön magyar egyetem, hogy a „felzárkózást is megsemmisítsük?” – kérdezte. Hozzátette, hogy nem tudja teljesen látni az indítóokokat, az előnyöket és a hátrányokat. /Száfta Szende: Bolyai? Bezzeg. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) felkérésére mutatta be Csép Sándor “Szép város Kolozsvár” 50 perces időtartamú dokumentumfilmjét. Csép Sándor arról a városról vallott, melyben több mint 40 éve él és alkot. Csép Sándor filmjének üzenete: ez a város minden időkben befogadta azokat, akik itt akartak tevékenykedni, közösségben élni. A forgatókönyvíró, a rendező, a narrátor Csép Sándor ezzel a munkával mintegy példát nyújt a más városokban élő kollégáknak, hogy ők is elbarangoljanak városaik utcáin, terein, és a múltat felidézve szóljanak a jelenhez. /Csomafáy Ferenc: Tanúnk épített örökségünk. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./

Idén június 5-én, pünkösdhétfőn negyedik alkalommal gyűltek össze Nagyváradon a várad-újvárosi Szent László-templom hívei, hogy szentmisén emlékezzenek meg az egykori templomvédőkről. Történt, hogy 1964. május 17-én, e napra esett pünkösd, Dászkál István felolvasta a Szent László-templom „.halálos ítéletét”, azt a tanácsi határozatot, mely szerint a hatalom lebontatja a templomot. A hívek körülállták a templomot, nem mozdultak onnan. Az eddigi hagyományhoz híven az akkori ellenálló szemtanúk közül szólaltak meg hárman. Hetzke Jenő elmondta, az akkori pünkösdkor nagy hőség volt, és a fiatal Jenő mind az őrtállásból, mind az ivóvízhordásból kivette részét. Barcza István nyugalmazott színész arra emlékezett, hogy a bontásra kirendelt utász század parancsnoka megtagadta a bontás megkezdését, mondván: a lehulló törmelék emberéleteket követelne, erre pedig senki sem kötelezheti. Más vallásúak, sőt más nemzetiségűek is vállalták az akkori hatalommal való nyílt szembeszegülést, védték a Szent László-templomot. Berinde Rozália emlékezett: természetesen féltek a védők, de az istenháza körül három napig mégis ott álltak. Hiába volt a Securitate fenyegetése, mindenki kitartott. Végül harmadnapon újra megnyitották a templomot. /Tüzes Bálint: A Szentlélek járt Nagyváradon. A testükkel védték a templomot. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 7./

Számítógépekkel és jó könyvekkel teli polcokkal berendezett helyiséggé alakult a megújuló iskola Kerelőszentpálon, ahol megnyitották a megye 18. korszerű dokumentációs központját. A francia mintára és francia segítséggel elképzelt korszerű könyvtár avatóünnepségén Nagy Edit, a Pedagógusok Házának igazgatója, iskolavezetők, valamint a kezdeményezést támogató alapítványok képviselői vettek részt. Az írott és az elektronikus adathordozók a szentpáli román, roma és magyar gyerekek, illetve szülők segítségére szolgálnak majd. Gólya Juliánna, a gernyeszegi iskola igazgatója a vidéki oktatás fellendítését, a hátrányos helyzetben levő gyerekek felzárkóztatását célzó program fontosságát emelte ki. /Hely a tanulásra, szórakozásra. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

A Pro Európa Liga két társelnöke, Smaranda Enache és Haller István elégedetlenségüket fejezték ki, amiért a főügyészség helyi szintre „passzolta” át az 1990 márciusi marosvásárhelyi véres események kérdésének megoldását. Elmondták: az a tény, hogy a főügyészség kérésüket a marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészséghez küldte, az igazság kiderítésére tett kérésük visszautasítását jelenti. A ligánál olyan személyek jelentkeznek, akiknek rokonai haltak meg, és akik 16 éve várják, hogy megtudják: mindezért kiket terhel a felelősség. /Elégedetlen a Pro Európa Liga. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Sürgősen ki kell üríteni Sepsiszentgyörgyön a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház felújítás alatt levő C-épületszárnyát, mert az építő nem vállalja a felelősséget az épület biztonságáért, közölte György Ervin, Kovászna megye prefektusa. György megkereste Eugen Nicolaescu egészségügyi minisztert, akivel ismertette a kórház veszélyeztetett állapotát, s kérte a tárca közbelépését. A minisztérium azonban csak a megerősítésre vonatkozó kivitelezhetőségi tanulmányt hajlandó finanszírozni. A kórház tatarozási munkáit nemrég leállították. /Domokos Péter: Kórházvész Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Hargita megyében 3214-en végzik idén a középiskolát, közülük 2456-an magyar nyelven. A látogatás nélküli tagozaton 476-an végeznek, közülük 283-an magyarul tanultak. A szakiskolák XI., kiegészítő évében 1206 diák végzett, akiknek túlnyomó többsége (988-an) magyarul tanult. Hargita megyében 3656 nyolcadik osztályos diák végez, többségük, 3072-en magyarul tanult. /Takács Éva: Kicsengetések ideje. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Az általános iskolások közül elsőként, június 9-én zárják le a tanévet a nyolcadikos diákok. A nyolcadikosoknak még egy utolsó próbát kell kiállniuk: a kisérettségit. Közel tizennégyezer szabad ifjúsági táborhely várja az itthon nyaralni szándékozó diákokat. A jelentkezők száma itt viszont duplája a tavalyinak, miközben a romániai ifjúsági táboroknak csupán 32 százaléka működik. A többit vagy visszaigényelték régi tulajdonosaik, vagy pedig annyira leromlott állapotúak, hogy nem érdemes felújítani. Emellett a Hargita megyei Úz-völgye miatt pereskedik a Bákó megyei önkormányzat és az ANT: a moldvai megye a hatályos döntés ellenére sem szándékozik a Hargita megyei szakhatóságnak átadni az üdülőhelyet. Közel ezerrel több beiskolázási hely van a magyar diákok számára az ősztől induló középiskolai osztályokban, mint ahány nyolcadikos végzős elhagyja az általános iskolák padjait. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a magyar osztályokban közel 11 ezer gyermek készülhet a június 20-án kezdődő kisérettségire. Az új tanévben viszont 11 800 hely várja a magyar nyelvű kilencedikeseket az elméleti, illetve szakoktatásban. Az utóbbi években drasztikusan csökkent a középiskolába lépő tizenéves gyerekek száma, ez a jelenség mostantól mérséklődik. „A rendszerváltás utáni években látványosan visszaesett a születések száma, a csökkenés csak 1994-től lassult le” – fejtette ki Veres Valér szociológus, a BBTE adjunktusa. Erősödik a gyerekekért folyó versengés az iskolák között. A kisérettségire készülő magyarul tanult nyolcadikosok legtöbbjének a román nyelv és irodalom lesz a legnehezebb. A próba-kisérettségin, melyet májusban tartottak, országszerte a diákok mintegy fele ért el átmenő eredményt, egy tantárgy, a magyar nyelv és irodalom kivételével, amelyből a diákok 82 százaléka volt sikeres. /Benedek István, Domokos Péter: Ezerrel több hely, mint magyar diák. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

A korábban már megméretett alcsíki és felcsíki gyermekszínjátszó csoportok legügyesebbjei mutatták be műsoraikat. Magyarul szépen beszélő, színházkedvelő, nyitott gyermekeket nevelni – fogalmazta meg Tima Mária Magdolna tanítónő a június 8-án lezajlott Kis Csíki Színészek Találkozójának célját. A III. Alcsíki, illetve az I. Felcsíki Gyermekszínjátszó Találkozók legjobb kilenc csoportját, mintegy százhetven gyermeket mozgatott meg a műkedvelő rendezvény. A kászonaltízi Kazun Egyesület, illetve a társszervező Dr. Lukács Mihály Általános Iskola által megvalósított gyermekszínjátszó találkozó ígéretes kezdeményezés. /Antal Ildikó: Kis Csíki Színészek Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Június 8-án Budapesten megnyílt a 77. Ünnepi. A 84 magyarországi könyvkiadó mellett 9 határon túli magyar könyves műhely van jelen. A kiállított 298 kötetből 67 jelent meg határon túl. A könyvhét csupán 1957-ben maradt el – a magyar írók és könyvkiadók így fejezték ki szolidaritásukat bebörtönzött társaikkal. /Guther M. Ilona: Ünnepi könyvhét-nyitány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./ Az erdélyi magyar könyvkiadók a könyvhéten négy sátrat bérelnek, jelen van Budapesten a Pallas-Akadémia, a Mentor, a Polis, a Koinónia, a Pro Print, a Kompress, az Irodalmi Jelen, a Kriterion és a Corvina Könyvposta. Az erdélyi irodalmárok közül Bogdán László, B. Kovács András (mindketten a lap munkatársai), Balázs Imre József, Király Kinga Júlia, Láng Zsolt, Demény Péter, Selyem Zsuzsa, Kovács András Ferenc és Visky András dedikál a könyvhéten. /Erdélyiek az Ünnepi könyvhéten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Nagyváradon, a Partiumi Írótábor második munkanapján, június 8-án az előadások gyűjtőcíme a Tiszta beszéd volt. Pomogáts Béla irodalomtörténész A szabadság áramában címmel személyes emlékeiről, a budapesti írótársadalom 1956-os szerepvállalásáról szólt. Pomogáts Béla szerint nem egyetlen vers hívó szavára csatlakoztak a tömegek a forradalomhoz, mint 1848-ban, de mindenképpen ki kell emelni Illyés Gyulának Egy mondat a zsarnokságról című versét. Székelyhidi Ágoston író, egykori forradalmár nemzettörténeti keretek közé foglalta 1956-ot. Előadásában kitért arra, hogy újfajta szereplők és események összetűzése jellemezte 1917 után a magyar társadalmat. A világuralmi törekvés, a szocialista nemzetfejlődés téves képlete 1956-ra torkollott kudarcba. Péter Miklós váradi teológiai tanár személyes élményeiről beszélt, amikor 56-ról szólt. A forradalom leverése után eszközölt erdélyi letartóztatásokat úgy időzítették, hogy sikerüljön megfélemlíteni mindazon intézményeket, melyeket átszervezni kívántak. Lásd a Bolyai Egyetemet, az unitárius teológiát. Az ismeretlen magyarországi teológustársak meggyászolása miatt kapott Péter professzor 14 évi kényszermunkát. Lelkésszé szentelésének első évfordulóját a szamosújvári börtönben ünnepelte, de amint azt mondta, a börtönévek iskolát is jelentettek számára. /Tüzes Bálint: Tiszta beszéd – írók között. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./

Kolozsváron a jeles színi rendező, műfordító születésének évfordulója közeledtével (1925. június 4.) már évente megrendezik a Harag György napokat. Nagybánya kiesik ebből az emlékezésből, pedig Harag György rendkívüli pálya innen indult. 1953 augusztusában ugyanis az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet 18 végzős diákja, s a velük végzett rendező, Farkas István Nagybányára érkezett, azzal a szándékkal, hogy továbbra is együtt maradnak, új színházat alapítanak. Élükön a fiatal intézeti tanársegéd, Harag György állt, aki egy évvel korábban nyert rendezői szakképesítést. Ma már nehezen tisztázható, hogy mi állt ennek a hátterében, a hiteles tanúk „elmentek”. Az akkori városvezetőség nagyrészt haláltáborokból, börtönökből, munkaszolgálatból hazatértekből állt. A kommunista világ hatalomra jutását célzó akcióik – államosítás, választási csalások, ártatlan emberek megkínzása, elpusztítása – mellett jó szándékú cselekedeteik is voltak. Megpróbálták újraéleszteni, feltámasztani az egykori festőtelep hírnevét, s abban is reménykedtek, hogy a Harag Györgyék nagybányai kirajzása a Hollósy Simonéhoz hasonló hírnevet hoz. Ezért épült fel a Virághegy alatti nyári színház is. A fiatal színészek kirajzása, a „hőskorszak” kálvária is volt – ahogyan Kovács Ferenc a „Színjádzó századok”-ban leírta. Hogy a kényelmetlen szálláskörülményeket, étkezési gondokat, nélkülözést ki lehessen bírni, olyan meghatározó személyiségre, vezetőre volt szükség, mint Harag György. /Klacsmányi Sándor: A HARAG GYÖRGY emléknapok margójára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 9./

Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Nikolits Árpád, a Nagyváradról Budapestre települt író nagyobb lélegzetű, monografikus interjút készített: Kozmikus csendből. – Megőrzött vallomások a Holnap városából címmel, a Kecsmetion Pressnél százhat példányban megjelent kötetében a száz éve született Horváth Imrét és nejét, Margit nénit beszéltette. Emellett születésnapi üzenetekben mondta el véleményét, jókívánságát néhány, a költővel közeli kapcsolatban álló kortárs: Bajor Andor, Marosi Péter, Létay Lajos, Banner Zoltán. Nikolits beszéltette az interjúalanyokat. Óvatosan kérdezett, jelentéktelen epizódok kerülnek előtérbe. A kötetből nem tudhatja meg az utókor, hogy Horváth Imre miként vált a Petru Groza-i, Gheorghiu Dej-i kommunista diktatúra egyik kegyenc magyar költőjévé. Nem szembesít azzal a ténnyel, minek elismeréséül kapta a tizenötezer lejjel (egy komoly ház ára akkor!) járó állami díjat. Vajon hogyan jutott el beérett költőként, negyvenhét évesen a kulákság gúnyrajzáig, Sztálin dicsőítéséig? Az olvasó arra is kíváncsi lehet, a kisebbségbe nyomorított erdélyi magyarság létkérdései miért nem itatják át költészetét, miért nem foglalkoztatta – miként nagy kortársait, Kós Károlyt, Reményik Sándort – a nemzetsors? Arra sem derül fény, hogy 1971-ben miért nem írta alá a pártállam megbecsült költője a nagyváradi írók, festők, színészek petícióját, melyben egy, a Familiával párhuzamos magyar nyelvű irodalmi folyóirat megjelenését kérték a Központi Bizottságtól? /Pataki István: Költőarc félhomályban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 9./