Dr. Jakab Attila visszatért Borboly Csabával /a MIÉRT elnöke és a Hargita Megyei Tanács alelnöke/ való vitájára. Hangsúlyozta, hogy nem „Salat Levente szavai határozzák meg a magyar közösség sorsát és jövőjét, hanem a közállapotok: az a tény, hogy a régi-új székelyföldi magyar nomenklatúra számára egyszerűen nincsenek törvények.” Jakab Attila javasolta, hogy állítsanak fel parlamenti vizsgáló bizottságot a Hargita megyei közállapotok kivizsgálására, ebben a munkában RMDSZ-es politikus ne vegyen részt. Másik javaslata: a Hargita megyei igazságügyi szervek magyar nemzetiségű hivatalnokait le kell cserélni. /Dr. Jakab Attila: A székelyföldi feudálkommunizmus. Borboly Csaba megjegyzéseinek észrevételezése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./ Előzmény: Előzmény: a) Vita az erdélyi magyarság sorsáról, Szabadság, 2005. nov. 30. b) Rostás Szabolcs: „Nem bujtatok kivándorlásra” Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi magyarság perspektíváiról, Krónika, 2005. dec. 2. c) Dr. Jakab Attila, aki teljes mértékben egyetért Salat Levente nyilatkozatával: A diktatúra vonzáskörében – Keresetlen szavak a MIÉRT közleményére, Szabadság, 2005. dec. 7. d) Borboly Csaba: Megjegyzések a Salat-vitához. = Szabadság (Kolozsvár), 2005. dec. 20.

Január 16-án Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör rendezvényén Demeter Ferenc, alias Nextepp Béla legújabb prózai művei hangzottak el. Demeter Ferenc bábszínész, ugyanakkor író is. /Török Á. Rebeka: Bretter-kör, idén is. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Székelyudvarhelyen egy csendőralakulat főleg a középiskolák közelében lévő bárokat, vendéglőket ellenőrizte délelőtt, ahonnan az ott tartózkodó iskolásokat az igazoltatás után a csendőrautókba terelték, majd azokba az iskolákba szállították őket, ahol abban az órában lenniük kellett volna. Mintegy negyven középiskolás diákot találtak a vendéglőkben. A csendőrök nem büntették meg a diákokat, az már az iskolaigazgatók, osztályfőnökök feladata lesz. Megbírságoltak viszont egy bárt, mivel a csendőrök belépésének pillanatában két diákot azon kaptak, hogy sört fogyasztottak. /Katona Zoltán: Csendőrök szállították vissza az iskolába a diákokat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./ Romániát a rendőrállam kísértete járja be. Normális helyeken nem tartozik az iskolai fegyelmezés bevett eszközei közé a csendőrség mozgósítása, a lógós diákok karhatalmi erővel történő összefogdosása, és az sem éppen megszokott helyzetkép, ha egy osztályfőnöki órán a nebulók között egyenruhás csendőr üldögél. A közállapotok romlása, a diák-diák és diák-tanár viszonyok drasztikus átalakulása valóban aggasztó jelenség. Kérdés azonban, hogy ezt mennyiben lehet iskolarendszeren kívüli jelenségként megoldani. Megdöbbentő az egyik gimnázium igazgatóhelyettesének kijelentése, miszerint a pedagógus vagy a szülő (!) nem mászkálhat állandóan a gyerek után, más megoldást kell találni a problémára. /Papp Attila Zsolt: Iskola, túl a határon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

A román alkotmány módosítására lesz szükség a közeljövőben – jelentette be Markó Béla RMDSZ-elnök a bukaresti sajtótájékoztatóján. Az ország alaptörvényének az európai parlamenti választásokra vonatkozó cikkelye ugyanis nem felel meg az Európai Unió direktíváinak. Az európai parlamenti választásokon ugyanis az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok is részt vehetnek. Tánczos Barna, az Állami Földalap vezérigazgatója közölte, hogy a mezőgazdasági életjáradékot, mindazok a 62 éven felüli személyek igényelhetik, akik 2005. július 22. után adták el vagy bérbe legfeljebb 10 hektáros földterületüket. /Gujdár Gabriella: Alkotmány-módosítást szorgalmaz az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Kovács László, az Európai Parlament adóügyi biztosa mondta régebben: merjünk kicsik lenni. Ő személyesen vette is a bátorságot: magas polcon egészen jelentéktelen képviselője a magyar népnek, de még így is jobb, mintha otthon ártana a Kárpát-medence magyarságának, írta Sylvester Lajos. Újabban, a ,,merjünk kicsik lenni” tézisnek új szószólói és kivitelezői is kerülnek. Az egyik lapban a merjünk kicsik lenni jegyében született eszmefuttatásokat közölnek, ezek lényege, hogy a mi provinciális jelentéktelenségünk figyelemre sem méltó semmiség. Manapság a kettős állampolgárság megtagadása, a huszonhárommillió románozás ennek a nemzetpusztító stratégiának a része. Ugyanakkor Brüsszelben van egy magyar diplomata asszony – Gál Kinga –, aki az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés egyik legismertebb szakértője, s aki partnereket keresve és találva, az őshonos európai kisebbségek problémáit képes leválasztani a friss bevándorlási és honosítási ügyekről. A szubszidiaritás, az önkormányzatiság elvének eredményes EP-dokumentumokba építtetője mellesleg erdélyi származású. /Sylvester Lajos: Merjünk kicsik lenni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Gulyás Lászlót három hónapja nevezték ki a Pankotai Iskolacsoport igazgatói tisztségébe. Arad megye egyik legnépesebb oktatási intézménye a Pankotai Iskolacsoport, amely több mint 1400 diák nevelésével foglalkozik. Közülük közel 200 óvodás, a többi I–XII. osztályos. Az intézmény 6 épületben működik, a legfiatalabb 60, a legidősebb 200 éves. A legrégibb épületet három éve visszakapta tulajdonosa, a római katolikus egyház. Ebben az épületben két műszakban folyik az oktatás. Örvendetesen megnőtt az érdeklődés a magyar nyelvű oktatás iránt, mivel Frayna Edit, a kiváló pedagógus. Ő tanít a fakultatív magyar nyelvű, 18 tagú osztályban is. /Balta János: Kevés pénzzel, sok lelkesedéssel. Küzdelem az iskola megtartásáért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 19./

Szatmárhegyen eddig az RMDSZ és a MIK községi elnökségét egyszerre látta el Juhász Károly. Az ifjúsági szervezet legutóbbi, közgyűlésén a helyére Tóth Barnabás egyetemi hallgatót választották MIK–vezetőnek, az alelnök Surányi Balázs (egyetemi hallgató) lett. A MIK szatmárhegyi szervezete 2000–ben alakult, nem sokkal a szatmárnémeti MIK létrejötte után. – A fő célkitűzésünk az volt, hogy bevonjuk a fiatalokat az RMDSZ életébe, hogy felelős pozícióba helyezzük őket a községi közéletben, minél nagyobb arányban bejuttassuk őket a helyi tanácsba – emlékezett vissza Juhász Károly. /Fodor István: Hangsúlyozottabb részvétel a közéletben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

Nehéz évet kezdett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A magyar költségvetés már tavaly alaposan megnyirbálta a pénzügyi forrásokat, most pedig még kevesebb pénzt szán a romániai magyar oktatásra. Lászlófy Pált, az RMPSZ elnöke rámutatott, kiépített intézményrendszerük, ami a négy központból és a megyei szervezetekkel való állandó kapcsolattartásból áll, nyilvánvalóan működési költségekkel jár. Ezt eddig biztosította a magyar Oktatási Minisztérium. A fejlesztéseket az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Közalapítvány vagy a Pro Professione Alapítvány segítette. Most történt meg először, hogy a támogatást két részben és nagyon későn adták. A státustörvényből származó támogatások is egyre csökkennek. A 2005-ös évben már csak 143 erdélyi pedagógus élhetett a törvény adta előnyökkel, míg 2004-ben még 600. A 2005-ös évi szakkönyvvásárlás is eltolódik. Amikor „lendületben az ország” és „dübörög a gazdaság”, akkor nem lehet olyan helyzetben, hogy azzal takarékoskodjon, ami távlatilag nagy kárt okoz a nemzeti közösségnek. Az RMPSZ hazai és külföldi vállalkozókhoz fordult anyagi segítségért, közülük a MOL Románia támogatja őket. Azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a hiányt fedezzék. A Bolyai Nyári Akadémia nagyon sikeres volt, ugyanúgy a Mákvirág-program, aminek keretében már 30 diákot tudtak táborba vinni és kitüntetni. A magyarországi támogatás lehetővé tette eddig az évközi továbbképzést. Közel 3000 pedagógus részesült folyamatos képzésben az egész magyarlakta területen. Erre az évre viszont nem kaptak semmit. A magyar Oktatási Minisztériumban titkársági szintre csökkentették a Határon Túli Magyarok Főosztályát. /Takács Éva: Támogatni kellene az RMPSZ működését. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./

Az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság a magyar forradalom és szabadságharc méltó megünneplésére készül. Dávid Gyula, az egyesület kolozsvári képviselője tájékoztatott a kolozsvári előkészületekről, valamint a különböző rendezvények (könyvkiadás, színpadi művek, képzőművészeti alkotások, előadások) magyarországi támogatásáról, illetve résztámogatásáról. Sepsiszentgyörgyön szeretnének egy szoborral tisztelegni 1956 emléke előtt. Egy küldöttség fogja megtekinteni Kolozsváron a pályázatra elkészült szobor­-maketteket, hogy azokból válasszanak. Készül az ‘56-os emlékkönyv, amely az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadványaként Kolozsváron, Dávid Gyula csapatának szerkesztésében jelenik meg. Akik még nem küldtek be adatlapot, igyekezzenek postázni. Ha olyan ‘56-os bebörtönzöttről tudnak, aki már nem él, gyermekei, unokái, rokonai közöljék a legfontosabb adatokat. Iskolai vetélkedőket fognak szervezni a ma­gyar forradalom és szabadságharc témájára. /Puskás Attila, a Bajtársi Társaság alelnöke: A Bajtársi Társaság évfordulós tervei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Gittai István nagyváradi költő úgy látja, nincs égető szükség önálló erdélyi irodalomtörténet megírására. Szerinte nem szabad különválasztani a magyar irodalmat romániai, szlovákiai, vajdasági magyar irodalomra. Egy magyar irodalom van, amit magyar nyelven írnak. Azért nem lenne haszontalan összegyűjteni azt, amit az egyes szerzőkről, művekről írtak az irodalmi lapokban, a napilapok mellékleteiben. Egy visszanéző irodalomtörténet jó lenne. Érdemes lenne újra kiadni az Erdélyi magyar ki kicsoda összegzést, a legutóbbi megjelenése /2000/ óta sok változás történt. Gittai monográfiát írt Morvay László elhunyt veszprémi képzőművészről, íróról, pénz kellene, a megjelentetéséhez. Szabó József rendezőről is írt egy monográfiát, Szabó József meghatározó egyénisége volt a váradi színháznak és az erdélyi színjátszásnak, a 60-70-80-as években. /Pap Melinda: Állandóan dolgozik az íróbacilus. Beszélgetés Gittai István költővel, publicistával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Nagyváradon megkezdődött a római katolikus püspöki palotában székelő Kőrösvidéki Múzeumnak a hajdani Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola épületébe történő, több hónapra saccolt átköltöztetése. „Úgy tudom, az iskola dísztermének a falán egy nagy festmény volt látható. Ha nem csal az emlékezetem, az alkotás a honfoglalást ábrázolta, és a hatalomátvétel után nem tüntették el onnan: azt vagy egy vászonnal takarták le, vagy pedig deszkákat helyeztek rá” – áll egy olvasói levélben. A magyar honfoglalókat megörökítő festményre, illetve annak emlékére azonban a lap munkatársai nem leltek rá. A levélíró olvasó arról a Gábor Áron-szoborról is említést tett, amelyet a tanoda udvaráról tüntettek el az illetékesek, még a kommunizmus idején. A kompozíció eredetileg az épület parkosított előterében volt. 1945-ben megszűnt a magyar iskola, ezután eltávolították a szobrot. Az 1942-ben a nagyvarjasi Oláh Sándor által készített szobor nem került vissza a helyére, 1971 óta Kézdivásárhely főterén áll. Hányatott sorsáról a talapzatára felszerelt, majd 2003. június 27-én leleplezett háromnyelvű emléktábla tanúskodik. /Gurzó K. Enikő: Dák leletek váltják fel a magyar honfoglalókat? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 20./

Kolozsváron a Kétágú református templom udvarán levő korcsolyapálya a Viitorul Sportklub tulajdonában van. Adorjáni László lelkész felidézte, hogy az egyházkerület 1964-ben kényszerült az államnak adományozni a templom udvarának azt a részét, ahol most a korcsolyapálya működik. Három évvel ezelőtt kezdtek el pereskedni a felek a területért, de még egyiknek sem sikerült bizonyítania igazát. A bíróság nem akarja figyelembe venni az állam által 1949-ben jóváhagyott, az alkotmány által szavatolt, és ma is érvényben levő egyházi törvényt. Eszerint ingatlan adományozás és elidegenítés a gyülekezet vezető testületének, a presbitériumnak a döntése után csakis akkor lesz hatályos, ha a gyülekezet közgyűlése, majd a másik két felsőbb hatóság, az egyházmegye és az egyházkerület közgyűlése is jóváhagyta. A sportpálya adományozásának kérdése soha nem került a gyülekezeti közgyűlés elé. 1964 óta a gyülekezet több ízben próbálkozott a kérdést rendezni, de sikertelenül. /Nagy-Hintós Diana: Perben a reformátusok a korcsolyapályáért. A bíróság a törvénytelen adományozást ismeri el. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

A Virtuális Bolyai Egyetem soron következő, negyedik előadásában az Erdélyi Fiatalok kisebbségi stratégiája címmel tartott előadást dr. Cseke Péter. A rendezvényre január 18-án került sor Kolozsváron. Cseke Péter elmondta: az előadást egyetemi hallgatóknak szánta. Kötetben is meg fog jelenni az Erdélyi Fiatalok, ennek borítóját Debreceni László tervezte. A magyarság megújulásának akkor is be kellett volna következnie, ha Trianon nem kényszeríti rá, fejtette ki az előadó. A következő témakör a második kisebbségi évtized tanúságait vette számba, valamint az Erdélyi Fiatalok folyóirat alapítóit. A rendezvény végén a jelenlévők megismerkedhettek dr. Cseke Péter Legyen eszünk ha már volt című kötetével. /Török Á. Rebeka: Az Erdélyi Fiatalok kisebbségi stratégiája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

„A tanácsurakat az efféle megnyilvánulásért megvetem. Mit képzelnek? A hivatalt akarják ráuszítani a művészetre? Felháborító” – reagált Háy János magyarországi drámaíró a Szatmári Megyei Tanács azon döntésére, amely szerint az ő darabja által kiváltott botrány következtében a testület egyhangú döntéssel képviselőt delegál az Északi Színházhoz – és más önkormányzati kultúrintézményekhez. Muzsnay Árpád megyei tanácsos ez irányú javaslattételét a tavaly decemberben bemutatott A Senák című darab trágár nyelvezetével indokolta. „A szatmárnémeti előadás nagyon szép munka – nyilatkozta a 46 éves, József Attila-díjas Háy János. – Olyan erősen jönnek le az érzelmi tónusok a színpadról, mintha kést vágnának a szívedbe.” Az Új Magyar Szóban korábban megszólaltatottak egyöntetűen elítélték az előadás „kocsmanyelvét”. A megyei tanács határozata azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója jogosnak tartja a határozatot. /O. Z.: Háy: a tanácsurakat megvetem. Tovább gyűrűzik a szatmárnémeti kultúrbotrány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Tófalvi Zoltán Visky Árpád színész perbe fogását, elítélését és halálát levéltári dokumentumok és visszaemlékezések alapján rekonstruálta Zúzmara-koszorút a sírra című írásában /Székelyföld (Csíkszereda), 2006. január)/. Visky Árpád tragédiába torkolló élete megerősíti, hogy az igazságért minden körülmények között ki lehet, és ki kell állni, vallja Sylvester Lajos. Tófalvi következtetése szerint sem a katonai ügyész, sem a vád, sem a védelem képviselője el sem olvasta azt a beadványt, amelyet László Károly színművész a színházi dolgozók tanácsa elnökeként, Sylvester Lajos pedig színházigazgatóként írt alá. A Visky-perben öt hónapi vizsgálati fogság, vallatás és pszichikai terror után a bíróság 1983. július 11-én hirdetett ítéletet. Viskyt ,,a szocialista rendszer elleni propaganda bűncselekményéért” 5 évi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. A tulajdonképpeni vád ellene a ,,rendszerellenesség” bűne mögé bújtatott ,,románellenesség” volt. Sylvesterék beadványukban hiába bizonyították ennek az ellenkezőjét, falra hányt borsónak minősült mentési kísérletük. Visky Árpád mindig jó viszonyban volt román kollégáival. 1994-ben Sylvester Lajos Egy művész pusztulása címmel dokumentumriportot írt Visky Árpád rejtélyes haláláról, s ebben említette, hogy megölettetéséről számos változat forog közszájon /Új Horizont (Veszprém), 1994. augusztus-szeptember/. Tófalvi Zoltán több politikai per és rejtélyes haláleset analógiájára eleve gyanúsnak találta, hogy több esetben az elnyomó apparátus rendőrei vagy állambiztonsági beosztottjai „találnak rá” az emberek holttestére. /Sylvester Lajos: Egy aláhulló élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./

Zágoni Jenőnek, a budapesti Magyar Baptista Levéltár munkatársának közbenjárására jelentős könyvadomány érkezett Háromszékre. A Szentkatolnai Bálint Gábor című kötetéből 137 példány, a Válogatott írások címűből, amelyet szerzőként ugyancsak Zágoni Jenő jegyez, 91 kötet került háromszéki könyvtárak, intézmények és magánszemélyek gyűjteményébe. Az utóbbiak között ilyen című könyvek szerepelnek: A Józsa család, Bethlen Gábor és a baptisták, Baptista külmisszió. Zágoni Jenő legújabb könyve a Baptista missziómunkások sorozatban jelent meg, a szerző kiadásában. /(syl): Könyvadomány Háromszékre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./

Emberek, életpályák, élettörténetek címmel első alkalommal tartottak nemzetközi kollokviumot január 20-án, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék szervezésében Kolozsváron. Nagy László, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese kifejtette, hogy a Néprajz Tanszék az egyetem egyik legdinamikusabban fejlődő tanszéke, ezért éppen időszerű volt egy olyan konferencia megrendezése, amelyen összefoglalják a legújabb európai élettörténet-kutatások eredményeit. Keszeg Vilmos tanszékvezető, a konferencia szervezője elmondta, fontosnak találták az előadás-sorozat megszervezését: napjainkban egyre nagyobb szerepe van az egyénnek, saját történetének. /Vetési Júlia: Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

A Maros Megyei Törvényszéken január 20-án tárgyalták Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber című lap főszerkesztőjének fellebbezését a Spielmann Mihály volt városi tanácsos ellen indított bűnügyi perben hozott határozat ellen. Lazar Ladariu 2003-ban indított bűnügyi pert Spielmann Mihály ellen, aki abban az időben a városi tanács művelődési bizottságának a tagja volt. A feljelentésben Ladariu becsületsértéssel, sértegetéssel vádolta meg a volt tanácsost, akinek a bűnügyi elmarasztalását kérte, továbbá 1 euró erkölcsi kártérítést. Annak idején Spielmann nem értett egyet azzal, hogy Ladariut Marosvásárhely díszpolgárává avassák, mert magyarellenes, amit a későbbiekben Spielmann Ladariu újságcikkeinek egész sorával bizonyított. A per két évig húzódott, a tanúk azt vallották, hogy Ladariu cikkei a város két etnikuma közötti ellentéteket szítják. 2005 júliusában megszületett az ítélet, amelyben a bíróság felmentette Spielmann Mihályt a bűnügyi vádak alól, de közigazgatási kihágásért ötmillió lej büntetést szabott ki a vádlottra és kötelezte az 1 eurós kártérítés megfizetésére, Lazar Ladariut pedig az igazságügyi költségek megtérítésére. Ladariut korábban a Dobre Ciprian prefektus, jelenleg pedig annak felesége, Dobre Iuliana ügyvéd képviseli. Az ügyvédnő indoklása szerint a sértett fél utólag elnyerte a díszpolgári címet, ami azonban csak féligazság, mivel az nem a tanács határozata, hanem a polgármester magánakciója során történt. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./ A Lazar Ladariu által Spielmann Mihály ellen indított per tárgyalása napján, január 20-án szinte hemzsegnek a csendőrök, akik állítólag a bírák védelmére töltik napjaikat a bejáratnál, a tárgyalóteremben illetve a folyósokon. Miután Bodolai Gyöngyi, a lap munkatársa elhagyta termet, egy csendőr állta el útját, és az iratait kérte. Tette ezt anélkül, hogy előzetesen igazolta volna magát. Erre csak az ügyvéd kérésére volt hajlandó. A törzsőrmester feljegyezte az újságíró személyi adatait, mondván: „ezután majd tudják, hogy kiről van szó”. Másokat nem igazoltatott a csendőr. Kitől kapott megbízást erre a feladatra? /Bodolai Gyöngyi: Csendőri zaklatás a törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

Kolozsváron a Brancusi Iskolában Bartha Kinga, a magyar tagozatért felelős aligazgatónő az ősszel versenyvizsgázott sikeresen erre, a két évig befagyasztott magyar aligazgatói állásra. Ő a fáradhatatlan tanár. Évekig járt Magyarlónáról Kolozsvárra és közben remek biológia órákat tartott, versenyeket, kirándulásokat szervezett. Tanítványai nyerték a Xantus János vetélkedő erdélyi szakaszát. Jutalmul Szovátán nyaralhattak a versenyzők. Az iskolában kicserélték az ajtókat és ablakokat, az informatika laborba a 2005-ös esztendőben szereztek harminchárom új számítógépet, és az internet-hozzáférhetőségük is biztosított. /Csekéné Kolcsár Irén: Iskola a Palocsay kert szomszédságában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Ciurar János pankotai katolikus plébános 510 hívet szolgál. Közülük 290 magyar, 160 német, 8 román, 10 szlovák nemzetiségű. Ami azt jelenti, mindenkinek az anyanyelvét ismernie kell. Ciurar János templomkórust szervezett mindkét településen /Pankotán és Galsán/. Elmondta, hogy a teológián háromnyelvű képzést kaptak, de mivel előző szolgálati helyén, Temesrékáson horvátul és szlovákul is misézett, a mostani helyzet nem okoz nehézséget. Amikor első alkalommal imádkoztak szlovákul, a szlovákok örömkönnye kicsordult, mivel nem hitték volna, hogy Pankotán a templomban valamikor az anyanyelvükön imádkozhatnak. A hitoktatás csak románul zajlik, mivel a kevés magyar gyermek nem tud írni, olvasni az anyanyelvén. Amikor a plébános anyanyelvén köszön be egy magyar családhoz, a gyermekek románul válaszolnak. /B. K.: Szolgálni, amíg lehet. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./

A Hargita Kiadó Bibliotheca Moldaviensis sorozatának legújabb darabjaként megjelent Gazda László könyve, a Codex. A moldvai csángó sors alapvonalai bontakoznak ki a szócikkeiből. Gazda László helytörténeti lexikont írt harmincöt moldvai magyar vagy magyarok által is lakott faluról és városról, gondosan összegyűjtve a tényeket, adatokat, a tudomány által hitelesnek elismert vonatkozásokat. A hetvenes években Gazda László mint földrajztanár, néprajzi gyűjtőmunkát végző iskolások irányítójaként, illetve kutatók kísérőjeként megjárta a leírt települések egy részét, amíg a diktatúra ki nem tiltotta őt is a moldvai Csángóföldről. A kötet fő értékét a településenkénti adatok összegezése jelenti. Gazda László Codexe hasznos eszköze lesz minden további kutatásnak Szabófalváról, Ploskucényról, Románvásárról, Kotnárról, Dioszénről, Forrófalváról, Lábnikról, Szászkútról stb. Gazda László kézikönyvét kétnyelvű kiadásban jelentette meg a kiadó. Mint ismeretes, Tánczos Vilmosnak a moldvai magyarok lélekszámáról szóló dolgozata 85 olyan településről tesz említést, melyben még ma is hallani magyar szót. /(b. kovács): Csángó települések kislexikona. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

Január 14-én a kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában a Báthory Szülői Szövetség hármas bemutatót szervezett. Megnyitották a Báthory István Líceum és a Pázmány Péter Római Katolikus Szemináriumi Líceum tanulóinak rajzaiból álló kiállítást, és egyben bemutatták az ezekből készült 2006-os esztendei fali kalendáriumot, melynek nyomdai előkészítését a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület vállalta. Bemutattak továbbá néhány magyarországi és székelyföldi, diákok előadásában elhangzó népmeséket tartalmazó CD-t, valamint az iskola fennállásának 425. évfordulóján megjelent Az örök iskola és az Évgyűrűk (a gimnázium 1773–1914 közötti múltjából) című könyveket. Orbán István művészpedagógus tanárként és grafikusművészként, krónikás íróként is kiváló értékteremtőnek és hagyományőrzőnek bizonyult, az Évgyűrűk szerzőjeként, a kalendárium szerkesztőjeként, a tanulók képzőművészeti nevelésének irányítójaként. Hat éve vezeti a rajzoktatást, időt fordít az adatgyűjtésre és az írásra. Nyomtatásra készen áll a Jósika családról szóló könyve, dolgozik az Évgyűrűk második kötetén, amely a piarista iskola 1914– 1948 közötti történetét mutatja be. /Fodor György: Hármas bemutató a hagyományok szellemében. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 22./

Másodszorra idézték be Ion Iliescut az 1990-es bányászjárások ügyében. A volt államfőnek jövő héten kell megjelennie a katonai ügyészségen vádlott minőségben. Az ügyészek újabb bizonyítékokra bukkantak, amelyek Iliescu érintettségét támasztják alá az 1990 júniusi véres bányászjárás elindításában. Az ügy újrafelvételére a Bányászhadjáratok Áldozatainak Szövetsége újabb megkeresése miatt került sor. Eddig Petre Roman exminiszterelnököt, Victor Atanasie Stanculescu, Pavel Abraham, Mihai Chitac tábornokot, Virgil Magureanu volt titkosszolgálati /SRI/ vezetőt, Gelu Voican Voiculescut, Adrian Sarbut, és több bányászvezért hallgattak ki. Az 1990-es júniusi eseményeknek hat halálos áldozata és több tucat sebesültje volt. /Kihallgatásra várják Ion Iliescut bányászjárás ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A bukaresti Adevarul Ion Mihai Pacepa tábornokkal készített interjúi szerint fegyver, lőszer és kábítószerek exportjával Ceausescu 1978-ig 400 millió dollárt gyűjtött össze. A Román Külkereskedelmi Bankban nyitott, TA jelzésű, titkos számlájába egyedül Victor Nanescu ezredesnek volt betekintése, aki 1990 után váratlanul belügyi államtitkár, az akkor újjászervezett Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) aligazgatója lett, de a 400 millió dollár sorsa azóta is rejtély. Pacepa szerint a posztforradalmi Románia másik legnagyobb mulasztása: tisztázni, hogy 1989 végén, a forradalmi események teljében miért, kinek a parancsára tették el láb alól Constantin Nuta, Mihai Velicu, majd Dumitru Puiu, Nicolae Doicaru, Emil Macri securitate-tábornokokat, valamint Gheorghe Ardelean ezredest, az USLA rohamosztag parancsnokát. Pacepa szerint azért kellett elhallgattatni őket, akárcsak a Ceausescu-házaspárt is, mert túl sokat tudtak a hatalomra kerülő személyiségek múltjáról. Pacepa példaként említette Nicolae Doicaru tábornokot, a DIE (Külföldi Információs Szolgálat) volt parancsnokát, aki ismerte Virgil Magureanu múltját. Pacepa az interjúsorozatban ismertette Virgil Magureanu pályafutását, hogyan lett 1972-ben a Securitate kollaboránsa, majd Mihai Mihaila álnéven aktív tisztje, 1989. december 25-én hogyan került Targovistére, hogy szerepet vállaljon a Ceausescu-házaspár kivégzésében. Ion Iliescu államelnök ilyen érdemek alapján választotta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ élére, ahol bebizonyította szakértelmét a diverzióban: olyan titkos adatokat szolgáltatott ki a sajtónak, de szükség esetén gyártott is, amelyek kompromittálták az Iliescu-rendszer ellenzékének vezéralakjait. (Az RMDSZ legtekintélyesebb politikusai is közöttük voltak). Végül éppen ez a túlbuzgóság lett Magureanu veszte. A SRI 1997. április 21-én sajtónyilatkozatban ítélte el a Washington Times-ot, amiért szóhoz juttatta Ion Mihai Pacepa hazaárulót. Azért, hogy a nyilatkozat ne veszélyeztesse a felfelé ívelő román-amerikai kapcsolatokat, Pacepa telefonon értesítette Adrian Severin külügyminisztert, hogy washingtoni politikai körökben nagy felháborodás fogadta a SRI lépését. Másnap este a sajtó közölte Virgil Magureanu lemondását. 1999. június 7-én pedig Bukarestben megkezdődött Ion Mihai Pacepa rehabilitálásának pere. A kulisszák mögé betekintést nyújt a Ziua 1999. június 12-i száma: leközölte a Washington Times előző nap megjelent cikkét. Ebben Michael Leeden, Ronald Reagen minisztere, Alexander Haig tábornok, NATO-főparancsnok tanácsosa kijelentette: Románia csak abban az esetben lehet NATO-tagország, ha rehabilitálja Pacepa tábornokot, aki döntő mértékben járult hozzá a kommunista rendszer összeomlásához. 1999. június 8-án a Legfelső Törvényszék 21 év után rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, aki elnöki rendelettel visszanyerte tábornoki rangját is. /Barabás István: Akiket idegesít a tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke jelenlétében avatták fel január 21-én Marosvásárhelyen a Bolyai János Tudomány és Technika Házát. A létesítmény az Erdélyi Magyar Tudományos Társaság (EMT) marosvásárhelyi fiókszervezetének, és kiemelkedően Csegzi Sándor alpolgármester-elnöknek érdeme. A helyi önkormányzat megvásárolta, majd székhely céljára az EMT marosvásárhelyi fiókszervezetének bérbe adta a házat, melynek berendezéséhez az anyagi hátteret a Budapesten működő Marosvásárhely Baráti Kör, személyesen Demján Sándor biztosította. /Bögözi Attila: Erdély a megújulás földje. Felavatták Marosvásárhelyen a Bolyai János Tudomány és Technika Házát. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

A Magyar Kultúráért díjak átadásával zárult Nagyváradon január 22-én a Magyar Kultúra Ünnepe. Az egyhetes rendezvénysorozat része a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet egész Erdélyben változatos programok kísértek. A nagyváradi színházban tartott díszelőadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Életműdíjban Implon Irén újságíró és Tolnay Tibor festőművész részesült. A Magyar Kultúráért díjakat Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, illetve Szilágyi Aladár, az Erdélyi Riport munkatársa vette át. Díszoklevelet Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Sztankovics Gyula hegyközcsatári kultúraszervező kapott. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete nevében Szombati Gille Ottó, a margittai Horváth János Társaság nevében Szőke Ferenc, az EKE Bihar megyei szakosztálya nevében pedig Újvárosi Tibor vette át az oklevelet. /Magyar kultúrnap „a fantázia és a megújulás földjén”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Január 21-én tartották a Felek. Dialógus a szomszédságról / Parteneri. Dialog despre vecinatate címet viselő a román és magyar kérdésekkel együtt és külön is foglalkozó vitanapot a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, majd a Tranzit Házban. Az együttélés eredményeit Mircea Mutu a BBTE bölcsészkarának dékánja ismertette. A bölcsészkaron megjelenő kiadványok egyharmada magyar szerzők munkáját dicséri. A vitaindítót Thomka Beáta, a Pécsi Egyetem tanárának tanulmánya szolgáltatta. Egyed Emese a Magyar Irodalomtudomány tanszék vezetője szerint ennek az eseménynek az a nagy vívmánya, hogy a vita színhelye leköltözött Budapestről Kolozsvárra. /Kiss Bence: Párbeszéd: románról magyarra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A magyar kultúra napja rendezvénysorozata keretében Székelyudvarhelyen gálaműsor keretében osztották ki az Udvarhelyszék Kultúrájáért Díjakat. Ezüst-plakettet, valamint díszoklevelet vehetett át Gergely János zenetanár, Bodurian János, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola igazgatója, valamint a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes. Az életműdíjat Szőcs Lajos nyugdíjas pedagógus, a post mortem díjat pedig id. Hermann Gusztáv kapta. A négy nap során változatos programot kínáltak a szervezők: filmvetítések, koncertek közül lehetett válogatni, de szerepelt a programban a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely fellépése is. Megnyitották az Orbán Balázs szemével Homoródszentmáron községben című kiállítást. Csíkszeredában január 21-én ért véget a rendezvénysor a Codex Kvartett által a Mikó-vár kápolnájában tartott koncerttel. Gyergyószentmiklóson szintén gálaműsorral zárták a kulturális rendezvények sorát. /Szász Emese: Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Terjedelmes írást jelentetett meg Hantz Péter a Szabadságban (2006. I. 12., 13., 14., 16.), amelyben érveket hozott fel az önálló állami magyar egyetem mellett. A szerző érdeme, hogy tömören és logikusan összefoglalta az érveket. Fey László a stílust kifogásolta, a „kemény, agresszív hozzáállást”. Hantz Péter név szerint is vádaskodik. „1996-ban Gyimesi Éva és a körülötte kialakult csoport vetette föl, hogy jobb a multikulturalizmus, mint a magyar egyetem („boldog, boldogtalan magyar egyetemet akar”). Fey védelmébe vette Cs. Gyimesi Évát, magyarázni próbálta a „boldog, boldogtalan” kifejezést : „azokra célzott, akik nagy zajjal próbálják magukra vonni a figyelmet, de a munkában, építésben nem állják meg a helyüket.” A két magyar rektor-helyettes, Salat Levente és Nagy László is megkapja magáét Hantz Pétertől. Fey szerint viszont „örvendenünk kellene, hogy két ilyen kiválóan felkészült, okos, diplomáciai érzékkel is megáldott rektor-helyettesünk van”. Fey László továbbá helytelennek tartja az utcai tüntetést. /Fey László: Hajszálgyökerek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Szabédi Lászlóra emlékezett január 21-én az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári szervezete. A Házsongárdi temetőben összegyűlt fiatalok ismertették a költő életrajzát, majd műveiből olvastak fel. Korpos Dalma, a rendezvény szervezője különösen időszerűnek nevezte a megemlékezést, mert új lendületet kapott a Bolyai Egyetem újjáindításáért vívott harc, mely intézmény felszámolása elleni tiltakozásképpen vetett véget életének az egyetemi tanár. Korpos Dalma megjegyezte, örülhetnek, hogy a költő sírjánál tiszteleghetnek, mert nem biztos, hogy ez a jövőben lehetséges lesz, a sírhelyet ugyanis a temető 2001-ben eladta, így román nemzetiségű tulajdonosának halála esetén Szabédi földi maradványait is megsemmisítik, ahogy tették azt az önálló állami magyar egyetemmel is. /B. Zs.: Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Kántor Lajos egy újsághirdetés nyomán a januári hidegben elment a Házsongárdi temetőbe Szabédi László sírjához, és ott az általa eddig nem ismert Élesztő Színjátszó Kör tagjainak felolvasásában hallhatott néhány Szabédi-verset. Kántor nem tudja, ki volt az a 14 erdélyi (kolozsvári) magyar fiatal, aki január 21-én délután felment, másokat is felhívott Szabédi sírjához, hogy a tragikus sorsú embert megidézte. Tisztaság áradt a sír körül, nyoma sem volt a manipulációnak, az önmutogatásnak. Számára ez volt a Magyar Kultúra Napja. /Kántor Lajos: Szótárlat. Ők, tizennégyen... = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./