Egymilliárd forint sorsáról született döntés a Szülőföld Alap Tanácsának december 8-i ülésén. Az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és média, valamint a regionális és önkormányzati kollégiumok döntöttek a nyertes pályázatokról. A szerződések megkötése és a kifizetések folyósítása megkezdődött. A 2006. évre érvényes pályázati prioritásokban megjelentek új elemek is, mint a falu- és tanyagondnoki hálózat kiépítése és az informatikai fejlesztés. Vajdasági források szerint az oktatási kollégium az őket érintő döntéshozatalkor „mindenekelőtt és elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség hitbizományának számító egyesületeket, médiacégeket és esernyőszervezeteket” támogatta a kiosztásra szánt 175 millió forintból, míg „azoknak, akik nem VMSZ-érdekeltségűek, s nem is az ún. tömbmagyarság községeiben működnek, hanem szórványban, legfeljebb morzsákat szórtak a szülőföld asztaláról”. Vajdasági források szerint egyedül a VMSZ alelnökének véleményét kérték ki előzetesen a javaslattevők. /Guther M. Ilona, Budapest: Vajdasági panasz a Szülőföld Alapra. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Traian Basescu megkérdezettek 52 százaléka bízik, derül ki a CURS felméréséből. Őt követi, Mona Musca liberális politikus, volt művelődési miniszter (47 százalék). Sorrendben a harmadik Theodor Stolojan elnöki tanácsos (35 százalék), majd Mircea Geoana (33 százalék), illetve Corneliu Vadim Tudor (32 százalék). A közvélemény-kutatás szerint a kisebbségi törvény körüli vita miatt Markó Béla volt az a politikus, akinek a bizalmi indexe a leginkább romlott (74 százalék). Őt Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök követi (73 százalék), majd Ion Iliescu volt elnök (72 százalék) és Adrian Nastase (71 százalék). Mind a liberális és demokrata pártból álló D.A. Szövetség, mind pedig a Szociáldemokrata Párt (SZDP) támogatottsága enyhén csökkent novemberhez viszonyítva 2, illetve 3 százalékkal. A Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége mintegy 5 százalékkal ugrott meg, az RMDSZ, a Konzervatív Párt (KP) megítélése nem módosult különösképpen. /Sz. K.: Máris érezteti hatását a kisebbségi törvény körüli vita. Növekszik a Nagy-Románia Párt és vezetőjének népszerűsége? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ A kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban a szemfüles Cozmin Gusa felismerte a tálcán kínálkozó lehetőséget: betölteni az ellenzéki szerepkörben is eléggé szűk mozgástérben keletkezett űrt. Tizenhat évvel a rendszerváltás után azonban már nem olyan egyszerű zsebpártokat felduzzasztani. Gusa és Boc, a Demokrata Párt elnöke észre sem veszik, hogy a tervezet elleni támadásaikkal a sokszor eltemetett Vadim Tudort erősítik. Ezt jelzi, hogy sok év után először a Nagy-Románia Párt támogatottsága növekedni kezdett, a közvélemény-kutatások szerint. /Salamon Márton László: A nevető harmadik. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Bihar megye több mint 50 települése részesül abban a 12 millió összértékű támogatásban, amelyet infrastrukturális beruházások befejezésére utalt ki december 8-i ülésén a tartalékalapból a román kormány. Ez csupán egyike a több erdélyi magyar megyét is közvetlenül érintő kormányhatározatnak. Borbély László közmunkaügyi miniszter közölte, a kormánytámogatásban részesült 24 megye közül 8 kifejezetten magyarlakta. A Bihar megyei kedvezményezett települések között van Szalonta, illetve Biharfélegyháza, Értarcsa, Hegyközcsatár és Tóti község. Ezek a magyarlakta helységek – a helyi és megyei RMDSZ szervezetek kezdeményezésére – összesen 2 millióhoz jutottak. A pénzt vízvezeték- és úthálózat-javításokra fordítják. Hargita megye összesen 4,5 millió értékű támogatást kapott. Az összeg Csíkszereda, Csíkcsicsó, Gyergyótölgyes, Gyergyóremete, Balánbánya, Felsőboldogfalva, valamint a megyei tanács között oszlik meg, szintén infrastrukturális beruházások befejezésére, út- és hídjavításra költik. Kovászna a megyei és községi utak, pallók és hidak, felüljárók javítására, illetve a csatornahálózat felújítására fordítja majd a kiutalt másfél milliót. Hasonló a rendeltetése a Szatmár megyének kiutalt 2 millió lej támogatásnak is, Brassó megye 2 milliót költhet a Brassó és Kovászna megyét összekötő megyei út – javítására. Hargita megye újabb 3 milliót, Maros megye székhelye és a közigazgatásilag Marosvásárhelyhez tartozó Marosszentgyörgy pedig másfél milliót kapott a lakossági fűtéspótlék biztosítására. /Gujdár Gabriella: Jelentős összegű kormánypénz ütötte a „magyar megyék” markát. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Az amerikai képviselőház egyhangú szavazással elfogadta azt a határozatot, amelyet Tom Lantos a képviselőház külügyi bizottságának rangidős demokrata párti tagja terjesztett be az 1956-os magyar forradalom jövő évi ötvenedik évfordulójának a tiszteletére. A határozat méltatja az 1956-os magyar forradalmat, amely előkészítette a kommunizmus 1989-ben bekövetkezett végső összeomlását egész Közép-, és Kelet-Európában, így Magyarországon, két évvel később pedig a Szovjetunióban is. Kifejezi együttérzését a magyar népnek azokért az áldozatokért, akik életüket vesztették a magyar szabadságért és függetlenségért vívott harcban 1956-ban, illetve azokért, köztük Nagy Imre miniszterelnökért, akiket a szovjet és a magyar kommunista hatóságok végeztek ki a forradalmat követően. Az amerikai képviselőház üdvözli a Magyarországon 1989 óta bekövetkezett változásokat, abban a meggyőződésben, hogy Magyarország betagolódása a NATO-ba és az Európai Unióba a szomszédos országok hasonló integrációs folyamatával együtt biztosítani fogja a békét, a stabilitást és a Kárpát-medence népei közötti egyetértést. /Amerikai képviselőházi határozat a magyar 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Kétnapos hivatalos szlovákiai látogatást tett Sólyom László magyar köztársasági elnök, december 8-án vendéglátójával, Ivan Gasparovic szlovák államfővel folytatott megbeszélést. Sólyom hangsúlyozta: nem véletlenül utazott Szlovákiába, s maga választotta külföldi úti céljai közül – Bécs után – másodiknak Pozsonyt, mert Szlovákiát tartja a második legfontosabb célországnak. Szlovák partnerét emlékeztette arra, hogy a ,,magyar alkotmány eleve kollektív jogokat biztosít a nemzeti kisebbségeknek”. Pozsony továbbra is ódzkodik attól, hogy több vizet juttasson a Szigetköz vízellátását biztosító régi Dunába, Budapest pedig semmiképpen sem tartja elképzelhetőnek, hogy bármilyen dunai duzzasztót építsen Magyarország területén. Sólyom László Pozsony egyetlen magyar iskoláját, a Duna utcai alapiskolát és gimnáziumot látogatta meg, ahol jelenleg 500 magyar fiatal tanul, bár csupán töredékük pozsonyi, döntő többségük Pozsony 150 kilométernyire kiterjedő magyar vonzáskörzetéből származik. Szlovák újságírói kérdésre válaszolva Sólyom kijelentette: ha a kettős állampolgárság kérdésében ismét népszavazásra kerülne sor Magyar­országon, akkor azt nem támogatná, mert szerinte nyilván ismét nem sikerülne világosan tisztázni és megfogalmazni a referendum céljait, s az megint nem a kettős állampolgárságról, hanem valami másról szólna. A pozsonyi Pravda december 8-i számában exkluzív interjú jelent meg a magyar államfővel. Az Antall József egykori, tizenötmillió magyarról szóló kijelentésére emlékeztetve a lap megkérdezte Sólyom Lászlótól: ,,Ön hány magyarnak az elnöke? Tízmillió magyar állampolgáré-e vagy tizenötmillió magyar nemzethez tartozó emberé”? Válaszában a magyar államfő emlékeztetett arra a körülményre, hogy Antall József emlékezetes mondatának idézésekor gyakran kimarad egy fontos szó: az, hogy ,,lélekben”. Antall ugyanis annak idején így fogalmazott: ,,Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” Sólyom értelmezése szerint a néhai kormányfő ezzel ,,csupán azt fejezte ki, amit a magyar alkotmány is tartalmaz”, ,,és ami őt is kötelezi” – mondta, és kifejtette: ,,A Magyar Köztársaság elnöke vagyok, értelemszerűen a határon belül élő magyar állampolgárok elnöke. Közjogi státusom tehát egyértelmű. Azonban az alkotmány egyszersmind arra is kötelez, hogy a határon túli magyarok iránt is felelősséget érezzek. Ezt a felelősséget át is érzem. Látogatásom során szlovák kollégámnak is örömmel kifejtem, hogy ez a felelősségérzet a két ország kapcsolatában inkább pozitív tényezőként értelmezendő, semmint, hogy bármilyen bizalmatlanságot, aggodalmat indokolna” – mondta a pozsonyi Pravdának a magyar államfő. /Átérzi a felelősséget. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

A többségi nemzetek és a kisebbségek együttéléséről, a különböző etnikumok kapcsolatáról, a kisebbségi jogokkal kapcsolatos kérdésekről tartottak december 5-6-án tanácskozást Temesváron romániai, magyarországi és vajdasági politológusok, emberjogi aktivisták, egyetemi előadók, önkormányzati vezetők részvételével. A rendezvény gazdája a délkelet-európai soknemzetiségű városokat tömörítő újvidéki Philia Egyesület, társszervezője a temesvári székhelyű Demokráciáért Euroregionális Központ volt. A temesvári polgármesterre hivatkozva az egyik román nyelvű helyi lap világgá kürtölte, hogy a Bega-parti nagyváros az “interetnikai harmónia példaképe”. Arról nem írt, hogy a kiváló együttműködés jegyében miért nem volt jelen a kisebbségi sajtó, vagy a bánsági magyarság érdekvédelmi szervezetének valamilyen rendű-rangú képviselője. Azért, mert nem hívták meg őket. Ahogy “kimaradt” a Nyugati Jelen, úgy a Heti Új Szót sem tájékoztatták, és a Neue Banater Zeitung, a Nasa recs vagy a Temesvári Rádió magyar szerkesztősége sem kapott meghívást. Azt mondták, sajnálatos félreértésről volt szó. Nem egyszer úgy tárgyalnak a kisebbségekről, hogy elfelejtik őket meghívni. /Pataky Lehel Zsolt: Kisebbségek a kirakatban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Idén is folytatódott a temesvári egyházmegye római katolikus templomainak és egyházi épületeinek felújítása. 2002 óta évente átlagosan tíz-tizenkét templom és egyházi épület tatarozására kerül sor. Idén Temes megyében Perjámos, Buziásfürdő, Temesillésd, Detta, Gátalja, Gyertyámos, Gizellafalva, Alsósztamora és Ótelek egyházközségében folyt a munka, Arad megyében a cseraljai és a lippai templom, valamint a pankotai plébánia épülete szorult felújításra, kibővítésre, míg a hegyvidéki főesperességben a krassóvári, a mehádiai és a resicabányai Havas Boldogasszony templom tatarozását kezdték el. Temesváron az Auróra utcai Marienheim ifjúsági ház, a mehalai (ferencvárosi) plébániaépület és a piarista rendház javítását végzik, továbbá a székesegyház épületén és környékén akad még tennivaló. Böcskei László általános helynök elmondta, hogy a temesvári egyházmegye templomainak és egyházi épületeinek megőrzése a püspökség egyik célkitűzése, a felújításhoz szükséges pénz előteremtése viszont sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyházmegyében 72 plébániai hivatal működik, a templommal, imaházzal vagy kápolnával rendelkező egyházközségek száma eléri a 350-et. Az anyagi forrás: a helyi alap, az egyházmegyei központi alap és az egyéb forrás. A helyi forrásokból befolyt pénzösszegre akkor számíthatnak, ha az illető egyházközség jelentős katolikus közösséggel rendelkezik. Ellenkező esetben a felújítást a központi alapból kell támogatni. Az egyéb forrást a hajdan erős német közösségek külföldre települt híveinek támogatása jelenti, továbbá egyes külföldi segélyszervezetek segítsége. Az anyaországi Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága részéről rendszeresen juttatott anyagi segítségnyújtással az elmúlt esztendőkben a tornyai, a temesfüvesi és az óteleki templomot javították, idén a pécskai templom tetőszerkezetét sikerül felújítani. A román állam részéről helyi szintű támogatás, amikor az illető település önkormányzata, polgármesteri hivatala utal ki bizonyos összeget. A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium a különböző hosszú távú terveket támogatja. Azonban a kiutalt támogatás sohasem érkezik egy összegben. Alkalmanként két, három vagy öt százalékát folyósítják, tehát gyakorlatilag lehetetlen komolyabb munkálatba belefogni. Borossebes környékén a katolikusok legfőbb gondja a hívek számának rohamos csökkenése. A Temesvári Református Egyházmegyéből egyetlen templom sem szerepel az állami támogatásra jóváhagyottak listáján – közölte Fazakas Csaba lugosi esperes. A magyarországi közalapítványok csepegtetik a 100-200 ezer forintos támogatásokat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennél szerencsésebb volt, mert komoly összeget kapott a közelmúltban az állami támogatásból. A támogatás négy aradi település református templomait érinti: Angyalkút 120, Lippa 40, Kispereg 200, Arad-Gáj pedig 150 millió régi lejt kap a legsürgősebb munkálatokra. Hunyad megyében Lozsád, Őraljaboldogfalva, Szászváros a református egyház sürgősségi sorrendje a felújításoknál, ismertette a helyzetet Gáll Sándor esperes. Lozsádon a körülbelül 100 fős helyi gyülekezet nem tudja állni a 800 millió lejre becsült összeget. Őraljaboldogfalván már csak 15 református él. A tizenharmadik századból származó őraljaboldogfalvi református templom Erdély egyik legjelentősebb történelmi műemléke, melynek felújításánál remélhetőleg a romániai, magyarországi és talán egyéb kulturális alapok támogatására is lehet majd számítani. Szászvároson inkább külső javításokat kellene végezni. Hasonló gondokkal szembesül a római katolikus egyház: a néhány fős szórvány településeken a templomok helyzete távolról sem fényes. Marosillyén, vagy a közelben lévő Dobrán alig élnek katolikus magyarok. Válságos állapotban van a nagyági templom. Az egykor 3000 lelket is meghaladó Nagyág, a többnemzetiségű bányászváros manapság falunak számít, s csupán 200 lakosa maradt, töredékrészben magyarok. A szomszédos Csertésen is Hondolon sem különb a helyzet. Kisbányán (Boicán) a katolikus templom felújítására eddig semmilyen támogatást sem kaptak, mondta András József brádi plébános. Szapáryfalván 232 lelkes a református gyülekezet, sürgősen a renoválni kellene a templomot. A legsürgősebben a tetőt és az esővízcsatornát kellene kicserélni, akkor kiszáradnának a falak, s csak azután kezdhetnének neki a tatarozásnak. Szapáry György, a 19. századi telepesfalu alapítójának dédunokája, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kétszázezer forintos magánadománnyal támogatja a templom felújítását. Templomépítés is folyik. Temesváron az Új Ezredév templom Makovecz Imre tervei alapján épül. Gazda István parókus lelkész szerint, ha elkészül, ez lesz Temesvár első református temploma, ugyanis a Belvárosi Református Egyházközségé tulajdonképpen nem templom, egy bérpalotában működik. A Temesvár-Újkissodai Egyházközség is építkezésbe fogott 2003 novemberében, a támogatás csurran-cseppen. Az aradi reformátusok október 29-én, Tőkés László püspök jelenlétében avathatták fel a gáji templomot, amelynek felépítése elképzelhetetlen lett volna a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a hívek, a külföldi támogatók áldozatos tevékenysége nélkül. A Temes megyei unitáriusoknak nem volt templomuk, lévén hogy ők a szórványok szórványát jelentik – ahogy Szász Enikő társgondnok fogalmazott. Az unitáriusokat az evangélikus-lutheránus egyház fogadta be, hosszú ideje ott tart istentiszteleteket Pap Gy. László nagyváradi lelkész. A Temes megyei ugyanis a váradi leányegyházközsége. /Chirmiciu András, Irházi János, Pataky Lehel Zsolt, Sipos Enikő: Épülő és omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban bemutatták Szőcs János történész többéves kutatómunkájának eredményét: A Mikó-vár története című kötete a múzeum kiadásában jelent meg. A könyv kiváló előtanulmányul szolgálhat Csíkszék és Csíkszereda történetének majdani monografikus feldolgozásához – méltatta jelentőségét Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Szőcs János Pro Urbe-díjas történész-muzeológus szakmai érdeklődése főként a székely művelődéstörténet és a gyimesi csángók eredetének kutatására irányul, tudományos és népszerűsítő közléseinek száma jóval meghaladja a százat. /D. Balázs Ildikó: Előtanulmány a csíki monográfiához. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Megnyílt a kolozsvári Tranzit Házban az immár hagyományossá vált karácsonyi könyvvásár. A Magyar Könyvklub standjánál olyan könyvek kaphatók melyeket jelen pillanatban csak a magyarországi katalógusból lehetne megrendelni. A könyvklub kétszázezredik szerencsés vásárlója a helyszínen vehette át rendelését. A könyvvásár legjobban Wass Albert regényei fogynak, de a vásárlók érdeklődnek Nyírő József és Benedek Elek művei iránt is. A Korunk (azaz a Komp-Press) standjánál az érdeklődők az Ariadné sorozatban megjelent Selyem Zsuzsa, Demény Péter, Keszeg Vilmos, Orbán Gyöngyi és Vallasek Júlia műveiből válogathatnak, de megtalálható az összes Korunkban megjelent József Attilával kapcsolatos írásokat magába foglaló kötet is. A Kriterion standjánál választék a közismert Téka sorozattól egészen 111 vers – Váradról, Vásárhelyről, illetve 101 vers a szerelemről antológiákig terjed. A Művelődés Kiadó bemutatta Csetri Elek Erdélyi ezredek a francia forradalom és a napóleoni idők háborúiban (1792–1815) kötetét, Herepei János: A kolozsvári színház és színészet történelméből című művét, Gidófalvi István Önéletrajz-át és Kovácsné József Magda: Napok és nevek. Keresztszülők könyve címet viselő alkotását. /K. B.: Karácsonyi Könyvvásár a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Aradon bemutatták a kétnyelvű „Határ mentén – De-a lungul frontierei” című kötetet, amely az Arad és Békés megye határ menti települései közti együttműködés elmúlt tíz évének állított emléket. A kötetet az aradi múzeum hozta létre, és 16 Arad megyei település, valamint 13 Békés megyei település bemutatását tartalmazza. A 3000 példányban megjelent kétnyelvű kötetből az együttműködésben résztvevő valamennyi település polgármesteri hivatala részesül. /(Kiss): Tízéves román–magyar határ menti együttműködés. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Elfogták Markó Béla RMDSZ-elnök lányának két feltételezett támadóját. A 27 éves, jogász végzettségű Markó Esztert – aki egy fővárosi ügyvédi irodánál dolgozik – december 6-án este támadta meg bukaresti otthona előtt két személy, akik megfenyegették, és elrabolták Ford márkájú személygépkocsiját. A testi bántalmazásról látlelet is készült. Markó Eszter rablás ügyében bűnvádi feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, az áldozat bankkártyák, iratok és pénz eltűnését is jelezte. /Rablótámadás áldozata volt Bukarestben Markó Eszter. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./ Bírósági források szerint Markó Esztert a rablók meg is erőszakolták, ennek ellenére a bántalmazott a rendőrségen csak rablás vádjával tett panaszt. /Megtámadták Markó Béla lányát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Az Egészségügyi Minisztérium alkalmazottainak a mulasztása következtében oltóanyag híján februártól szeptemberig szüneteltek a kanyaró elleni kötelező oltások Románia legnagyobb részében, ami több kisgyermek halálát okozta az elmúlt hetekben – tájékoztatott Molnár Géza, az Országos Járványtani Társaság elnöke. A héthónapos kiesés elegendő volt ahhoz, hogy nagyméretű járvány kezdődjön. Évente mintegy 230 ezer csecsemő jön világra, a számítások szerint közel 7 hónap alatt 100–120 ezer gyerek oltása maradt el. A járvány kitörése és a tíz haláleset cselekvésre késztette a minisztériumot. A legtöbb megbetegedést Hargita, Konstanca és Prahova megyében jegyezték. Beszterce-Naszód, Brassó, Kovászna, Szilágy és Szeben megyében egyetlen megbetegedést sem tapasztaltak. A hónap elején 10 erdélyi megye területén 596 megbetegedést észleltek. /F. I.: Büntethetnek a kanyaróoltás elmulasztása miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A Közigazgatási- és Belügyminisztérium novemberre elkészítette a közigazgatási reformról szóló tervezet-csomagot. A szövegváltozat mérlege pozitív: a helyi autonómia, a közigazgatási hatáskörök decentralizációja erősödik. A tervezetek kidolgozásában az RMDSZ is közreműködött, és több alapvető fontosságú javaslatát el is fogadták. Ugyanakkor több megalapozatlan javaslatot töröltek a tervezetekből, szintén az RMDSZ javaslatára. Ennek ellenére, a minisztérium által véglegesnek tekintett változatban maradt még néhány olyan rendelkezés, amelyet az RMDSZ szeretne megváltoztatni. A prefektusok 2006. január 1-től főköztisztviselőkké válnak, tisztségüket vizsga alapján foglalják el, és nem lehetnek politikai pártok tagjai. Világos törvényi szabályozást nyer a kistérségek kérdése, a társulási szabadság ügye: közösségfejlesztési egyesületek hozhatók létre. Bevezetik, fakultatív jelleggel, a helyi menedzseri tisztséget. A helyi közigazgatási törvénybe először kerülnek be szankciók. Például az a polgármester, amelyik nem hajtja végre a helyi tanács határozatait, büntethető lesz. Az új helyi közpénzügyi törvény fő vonalaiban szintén pozitív. Szerepel benne, hogy 2008-tól a helyi költségvetések két külön részből tevődnek össze: a működési és a fejlesztési részből. /Veress Emőd önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök: Az önkormányzatiság reformja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

– Az autonómia bármely formájáról a román koalíció pártjainak kell megállapodniuk. Szülessék bármilyen eredmény, amely elfogadható minden koalíciós tag és érintett számára, azt Magyarország is örömmel támogatja – fejtette ki Eörsi Mátyás /SZDSZ/, a magyar parlament európai ügyek bizottságának elnöke december 8-án Bukarestben. Ugyanakkor adta át Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök személyes üzenetét Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek. – A románok azt kérték tőlünk, hogy ez ügyben bízzunk meg bennük, ne kívülről gyakoroljanak nyomást rájuk – fűzte hozzá. Eörsi a kisebbségi törvény kapcsán elmondta, Magyarországon jól tudják – és ezt Gyurcsány Ferenc levelében megerősítette –, hogy a román miniszterelnök számára személyesen is fontos a törvény megszületése. Román részről azt a választ kapták: most folynak erről a koalíciós tárgyalások. A Velencei Bizottság véleményének a beépítésével a román kormánykoalíció olyan kompromisszum megteremtésén fáradozik, amely megfelel mind a többség, mind pedig a magyar kisebbség érdekeinek. Hörcsik Richárd, a háromtagú delegáció fideszes tagja kifejezte reményét, hogy a tervezett csatlakozásig hátralévő időszakban Románia teljesíti az általa vállalt kötelezettségeket, mint például a kisebbségek védelmét és az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyét. Ez most már nemcsak belügy, hanem európai ügy is, hiszen Románia az európai standardokat kívánja átvenni, ilyen a kulturális autonómia – hangsúlyozta. Kocsi László, MSZP-s parlamenti képviselő elmondta: a delegáció bizakodóan mehet haza, hiszen látogatása idején kiderült, hogy a kisebbségek jogi státusának rendezését illetően a román politikai élet legfontosabb szereplőiben megvan a szándék e kérdés rendezésére. /Gyurcsány üzenete: a román koalíciónak kell megállapodni az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Két gyereket vittek el a napokban a román gyámhatóság emberei Kecskemétről – írta a Népszabadság. A gyerekek Magyarországon születtek, itt éltek, de egy törvénymódosítás miatt nem itt fognak felnőni. Magyarországon több mint száz olyan román állampolgárságú gyerek él, akiket anyja a kilencvenes években itt hozott világra, majd itt hagyott. Románia arra hivatkozik, hogy az uniós csatlakozási követelményeknek tesz eleget, amikor a külföldön élő román állampolgárságú kiskorúakat repatriálja, azaz bármi áron hazatelepíti. Románia intézkedése jogszerű, de nem emberséges, mert figyelmen kívül hagyja a gyerekek érdekeit. /Románia visszaveszi a Magyarországon született gyermekeket. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Vekov Károly, a Nemzetépítő Platform elnöke azt kérte, hogy az RMDSZ támogassa a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB), továbbá, követeljék a magyarság történelmének tanítását minden magyar tannyelvű oktatási intézményben. Azt is kérte, hogy az RMDSZ városi tanácsosa érjék el a Házsongárdi temető északi felének műemlékké nyilvánítását, az egyetemnek azt a részét, amelyet Gróf Mikó Imre adományozott, nevezzék „Gradina Gróf Mikó Imre kert”-nek, végül pedig, hogy lépjenek fel a történelmi belvárosban folyó építészeti visszaélések ellen. Az első javaslat a kolozsvári tanácsosok szerint képtelenség, ugyanis nem lehet temetőrészeket műemlékké nyilvánítani, legfeljebb a síremlékeket egyenként. Kiderült, a Házsongárdi Alapítvánnyal és a pécsi önkormányzat anyagi segítségével készül egy átfogó program, amelynek célja a temető állapotának javítása, a műemlék-értékű sírok megmentése. A Mikó-kertre vonatkozó javaslatot a városi tanácsosok elfogadták, bár hangot adtak fenntartásaiknak azzal kapcsolatban, hogy keresztülvihető-e egy ilyen döntés a tanácson. A harmadik javaslat, a történelmi belvárossal kapcsán László Attila elmondta: a városi tanács szerdai ülésén várhatóan „háború” indul, amelynek célja, módot találni a városkép megmentésére. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Vekov a BKB támogatását sürgette. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A pozsonyi baloldali Pravdában Dag Danis Sólyom László köztársasági elnök pozsonyi látogatását a felkészületlenség miatt elmarasztalta. „A magyar államfő már Szlovákiába érkezése előtt mérsékelten provokált” – írta, arra utalva, hogy (épp a Pravdának exkluzív beszélgetéssel szolgáló) Sólyom a Szlovákiában érzékelhető „magyar-ellenes hangulatokról” nyilatkozott, azonban nem ismerte be, hogy „a magyarellenes hangulatot a magyar politika okozza.” Dag Danis szerint ugyanis az egyik beismerendő az lett volna, hogy a szlovák kormánykoalícióhoz tartozó Magyar Koalíció Pártja (MKP) képmutató politikát művel. A másik, amit Sólyomnak be kellett volna ismernie, az „az offenzív budapesti politika, amely Pozsony háta mögött felfuttatta a határon túli magyarok támogatását célzó programját”. A két héttel ezelőtti megyei választások során a Nyitra megyében megdőlt eddig magyar erőfölény letörése ellenében szerveződött magyarellenes szlovák nagykoalíciót védelmébe vevő cikkíró szerint a lényegről nem beszéltek, a történelmi háttér, a szlovák és a magyar lélek indítékainak vizsgálatától eltekintettek. /Tartalmatlan a magyar államfő szlovákiai látogatása. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Az erdélyi magyarságnak nagyon ritkán sikerült közérthetően kommunikálnia az ország közvéleményével, hogy miért harcol különböző kisebbségi jogokért. Ennek tudatában újdonságnak számít, ahogyan a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) kezelte a magyar felsőoktatás kérdését az elmúlt hetekben. Világosan tudták, mit kell tenniük céljuk eléréséért. A BKB stratégiája kétségtelenül hozott némi eredményt. A BKB-sek alapos tény- és témaismeretüknek és teljes nyitottságuknak köszönhetően rosszindulatú kérdéseket nem kaptak a román sajtó részéről. Ez sajnos újdonságnak számít, hiszen eddig nem egy közéleti erdélyi magyar személyiség felkészületlensége miatt könnyű prédának bizonyult. A magyar karokat támogató oktatók, a BKB és az RMDSZ között konszenzus látszik kialakulni. Úgy tűnik, a BBTE magyar vezetősége a barikád másik oldalára sodródott, ami azért sajnálatos, mert most minden erőre szükség van, hogy a magyar tagozat önállósodása megvalósuljon. Sürgősen a stratégiaegyeztetésen kellene fáradozni. /Borbély Tamás: Stratégia-egyeztetés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványt járja, 14 helységben szolgál, 9 gyülekezetet csak nagy ünnepekkor látogat, 5-ben rendszeresen tart istentiszteletet. Vingárd szász falu, 1309-ben plébániatemploma volt. Ennek helyére építtet templomot 1459-ben a Hunyadiakkal rokon Geréb János. 500 év múltán a templomot államosították, gabonaraktár lett. A visszaigénylési kérvényt a lelkész orra előtt tépték szét: “minek kell a templom, nincs már itt senki”. További folyamodványait is válasz nélkül hagyták. Alsócsórán a templom sem maradt fenn. Az alvinci imateremben őrzik a bútorzatát. Igényelnék vissza a református temetőt, de válasz erre se érkezett. Az alvinci templom a XIV. századból származik. 50 évvel ezelőtt használták utoljára templomnak. Az 1970-es árvízkor a vízszint elérte a 2,5 métert, azóta a tetőszerkezet beomlott. A harangot ellopták, a rendőrségi nyomozás nem vezetett eredményre. Mindent széthordanak, a márványsírköveket is elhordják a temetőből. Benedek Károly esperes síremlékéről az 1 négyzetméteres bronzplakett is valamelyik ócskavastelepen végezte. Az úrasztalát is ellopták a templomból, meg a két kőoroszlánt. 2004-ben az egyházközség a Magyar Örökségtől kapott pénzzel, a régi anyag felhasználásával és a gyülekezet munkájával javította meg a tetőt. Borberek templomát csak a Maros választja el az alvincitől. A templom Erdély első gótikus alkotásai közé tartozik. Falaiból 3 méter már iszap és homok alatt van. A 70-es években a templom beomlott. Tavaly, a Károlyi Gáspár Teológia diákjai kitakarították a templomot, pénzt gyűjtöttek és varsági mesterek bezsindelyezték a szentély tetejét. Marosszentimre templomáról kapott neve már az 1238-as oklevelekben szerepel. A ma is álló templom román kori részei is a XII. századra utalnak. A második világháború után a templom pap és hívek nélkül marad. A 60-as években a gyártelepen lakott 70-80 lélek, de ők a telepen volt kiskápolnában imádkoztak. Mára egy család maradt a gyártelepen és a faluban lakó másik három családdal alkotják a gyülekezetet. A templomkert területének egynegyede a Polgármesteri Hivatal tulajdonába került. A gyönyörű gótikus ablakokat összetörték, s a falon fennmaradt Európa-szerte híres freskót, a “Jeruzsellem felett könnyező Jézust” végigkarcolták. – A templomok beomlanak, kövenként hordják szét a múltunkat, összegezte a helyzetet a cikkíró. /Takács Ildikó: Omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Aradon december 9-én negyedszer rendezték meg a Csiky-napot a Csiky Gergely Iskolacsoportban, ez lehetőséget adott a testvériskolák képviselőivel való találkozásra is. A vendégek a mezőtúri, szegedi, békési, békéscsabai, hódmezővásárhelyi, budapesti, temesvári, dévai és nagylaki iskolák küldötteiként érkeztek Aradra. A Csiky-napon márványtáblát állítanak immár évi rendszerességgel az iskola egykori pedagógusainak, ez alkalomból adják át egy diáknak a tavaly alapított Csiky-díjat. Az idén meghirdetett, testvériskolák közötti pályázat címe Álomvállalkozás volt, amelyen a közgazdaság-szakos diákok vehettek részt. Idén két márványemléktáblát avattak az iskola egykori tanárainak emlékére: Krenner Miklós munkásságát Pávai Gyula tanár méltatta, a tavaly elhunyt dr. Kovách Gézáét pedig Ujj János. A simonyifalvi Szívós László által készített táblákat Seres Géza esperes áldotta meg. /Nagyálmos Ildikó: Álomvállalkozás a magyar iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Temesváron december 9-én a Nemzeti Kisebbségek Napján első alkalommal mutatkozott be együtt a Bánságban élő összes nemzetiségi közösség sajtója és kiadója, de a tájegység határain kívülről is voltak jelentkezők. Megnyitották a kisebbségügyi irodát is, eddig csak a szintén többnemzetiségű Aradon és Kolozsváron létezett ilyen iroda. Az összejövetelen sem a prefektusi hivatal, sem a megyei tanács, sem a polgármesteri hivatal nem képviseltette magát. /Sipos János: Ünneppé avatott munkanap. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

A sepsiszentgyörgyi Európai Idő legutóbbi számában Csiby Károly írt a kolozsvári Bugakov kávéházban rendezett Méhes-estről „A Kossuth-díjas agg írócska megistenülése” címmel. A nyolcvankilenc éves Méhes Györgyről van szó. Csiby szerint az író a Kossuth-díjat az Orbán-kormány üzleti partnere révén kapta, aki nem más, mint a szerző fia, ifj. Nagy Elek. „Tegező viszonyban levelezve díjat kért Orbán Viktor miniszterelnöktől apja számára…” Az a kérdés, írta Szőcs István, ironikusan, jelezve az állítás valótlan voltát, hogy a miniszterelnök vagy Nagy Elek vezérigazgató adta oda a levelet olvasásra Csiby Károlynak. „Nem tudni, hogy a szocreál-színdarabocskák, bárgyú kisregények” szerzője miért cserélte fel eredeti nevét Méhes György írói névre? – írta Csiby Károly. De bizony tudni, írta Szőcs István. Nagy Elek 24 éves újságíró megírt valamit az akkor eltávozott román királyi kormányzatról. A negyvenes évek végén egy haragosa jelentette a pártnak ezt a cikkecskét, emiatt Nagy Eleket eltiltották a közléstől. Ekkor vette fel álnévül felmenője, a hajdani kiváló matematikus nevét. Később azután engedélyezték, hogy írjon, de csak álnéven. Szőcs István hozzátette, Méhes közönségsikert aratott művein kívül írt komoly munkákat is. Például egy izgalmas „parabola-drámát” Jerikó pusztulásáról. A rendszerváltáskor ajánlatos taktikákról szól a darab. Továbbá szól ez a dráma az irigységről is. Létezett Jerikóban ugyanis egy hadvezér, aki képes lett volna megmenteni a várost. Őt azonban szabotálták: „Az? Az az alak? Egy ilyen NEKEM NE AKARAJA MEGMENTENI AZ ÉN hazámat! Az ilyenek, az ilyen Libényi Jánosok, Moyzes Mártonok menjenek a pokolba, helyettem ők ne mentsenek…” /Szőcs István: Méhes kimittud. = Helikon (Kolozsvár), 2005. dec. 10. – 23. sz./

Kovásznán a központi református templomban megtartották a város kórusainak hagyományos találkozóját. A soros szervező Pastorala kórus meghívásának eleget tett a római katolikus egyház Tiszta Szív kórusa, a Kovászna II vajnafalvi református gyülekezet énekkara és a református férfidalárda. A találkozó alkalmat adott arra, hogy köszöntsék Csórja Ferencet, a Református Férfidalárda volt karmesterét, aki évtizedeken át zászlóvivője volt a város zenei életének, példaképe az éneklőknek, de ez év tavaszán korára való tekintettel átadta a karmesteri pálcát Antal Ernő kántornak. Csórja Ferenc 1948-ban Kolozsváron karnagyképző mesterkurzust végzett. Életét végigkísérte az énektanítás, a karéneklés. Nyugdíjba vonulás után, 1987-ben vette át a Református Férfidalárda vezetését. Egy életen át őrizgette az egyházi jellegű kórusanyagot. /Szántó István: Helyi kórusok hagyományos találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

A 62 éves Demse Márton Csángó küzdelem /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/ c. könyvében előszóként áll a szintén csángó származású Bereczki Sándor szekus ezredes vallomása, aki megundorodva a Securitate rákényszerített munkájától, nyugdíjaztatása előtt – 1983 táján – leírta mindazt, amit a könyv szerzőjéről, és az ellene foganatosított intézkedésekről tudott. Demse könyve döbbenetes emlékezések sorozata, írta Fodor Sándor recenziójában. Demse Márton Székelyudvarhelyen tanítói diplomát szerzett, majd különböző helyeken dolgozott, végül mozdonyvezető lett. Rengeteg zaklatás után Magyarországra menekült, kimentette családját is. Demse Márton írt a helyi csángó népvezérről, aki Magyarországon tanult, két év alatt megszedte magát a Magyarországról érkező segélyekből, majd Németországba távozott, ahol állítólag a vendéglátóiparban helyezkedett el. /Fodor Sándor. Olvasónapló X. Még egy „Kiáltás”. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./ Demse Márton valószínűleg Csicsó Antalra céloz, aki valóban hirtelen távozott.

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

A hivatalos program szerint Vlagyimir Voronin elnök elsősorban azért jött Bukarestbe, hogy megnyissa a moldvai borok fesztiválját. Alkalmat kerített arra, hogy román kollégájával a transznisztriai helyzetről – ezzel kapcsolatban az EBESZ külügyminiszteri értekezletének múlt heti sikertelenségéről, illetve a moldáv-ukrán határ nemzetközi felügyeletéről tárgyaljon. A két ország több mint egy évtizeden keresztül meglehetősen hideg, már-már ellenséges viszonyban volt. A moldáv-román viszont hanyatlása 2001-ben kezdődött el, azután, hogy Bukarestben és Chisinauban a volt kommunisták kerültek hatalomra. A lavinát a Tarlev-kormány igazságügyi minisztere indította el, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében expanziós politikával vádolta meg Romániát. Válaszként Adrian Nastase román miniszterelnök lemondta tervezett moldovai látogatását. Az újabb vitát az váltotta ki, hogy Bukarest nem volt hajlandó aláírni az alapszerződés-tervezetet, amelyet azonos formában román, illetve „moldovai” nyelven terjesztett elő Chisinau. Voronyin kezdeményezésére nyilvánították az oroszt második hivatalos nyelvvé, illetve tették kötelezővé a Moldova Köztársaság történelmének a román történelemtől független oktatását. 2002 második felében a Voronyin-adminisztráció beszüntette a bukaresti közszolgálati televízió adásainak sugárzását. A Tarlev-kormány felmondta a diákcsere-egyezményt, amelynek alapján évente 2000 moldovai fiatal tanulhatott ösztöndíjjal román egyetemeken. Románia időközben folytatta a „testvérállam” támogatását. Egyebek mellett, a Nastase-kormány egymillió dollárt utalt ki azoknak a moldovai polgároknak, akik saját erőből nem tudták előteremteni az útlevél kiváltásához szükséges összeget. Ugyanakkor, a román állami áramszolgáltató folytatta az energiaszállítást Moldovának annak ellenére, hogy Chisinau hatalmas hátralékot halmozott fel. A hét végén a román államfő arra biztatta moldáv kollégáját, hogy forduljon bizalommal Bukaresthez, ha nehézségekkel találja magát szemben, „legyen szó bármiről, beleértve a földgáz és a villanyáram árának túlzott növekedéséről”. Az oroszbarát Voronyin és a Kreml kapcsolatai időközben megromlottak. /Szőcs Levente: Moldáv-román viszony: elolvadt a jég? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Tizenharmadik alkalommal osztották ki a Julianus Alapítvány díjait december 10-én Csíkszeredában. A kisebbségi sorsban élő magyarság védelmében, nemzeti önazonosságunk megőrzésének szolgálatában tett mun­­kásságáért idén Nemeskürty István budapesti irodalomtörténészt, Lés­tyán Ferenc nyugalmazott gyula­fehérvári vikáriust, Makovecz Imre magyarországi építészt, Kasza József vajdasági politikust, Mézes Rudolf felvidéki írót és Perka Mihály csángóföldi történelemtanárt tüntették ki. /(sz.): Julianus-díjak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./ Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke a számok tükrében ismertette a Julianus-díjak eddigi, 13 éves történetét. 1993 óta 74 cselekvő magyart tüntetett ki az alapítvány, közülük 57-en a történelmi Magyarország területén élnek és dolgoznak: 36-an Erdélyben, 15-en Magyarországon, 4-en Felvidéken, 1-1 kitüntetett pedig Kárpátalján és Délvidéken. 17 kitüntetett szétszórtan él a világban. Perka Mihály szabófalvi történelemtanár és néprajzkutató laudációját Deáky András mondta el. A díjátadás után egy perc néma felállással adóztak a résztvevők a tavalyi díjkiosztás óta elhunyt két kitüntetett, Atzél Endre és Jan Mulder emlékének. A díjkiosztó ünnepséget a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagysikerű előadása zárta. /Takács Éva: Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./