A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

A Köztes Terek Hordozható Múzeuma címet viselő tárlat november 11-én nyílt meg Kolozsváron, a Német Kultúrközpontban. Tizenhat művész alkotásának ad otthont a hordozható múzeum. Köztük van Hervai Katalin, König Frigyes, Pauer Gyula Jovánovics György és Ütő Gusztáv. /Kiss Bence: A Hordozható Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Részben megtört az általános tanügyi sztrájk, mert több megyében a tanárok továbbra is elégedetlenek a kormány ajánlatával. A sztrájkot folytatók közé taroznak a Kolozs és Beszterce-Naszód megyei pedagógusok, a munkabeszüntetést viszont november 14-én már felfüggesztették egyes Hargita és Arad megyei iskolákban. Egy héttel a sztrájk kirobbantása után, Mihail Hardau oktatási miniszter a bírósághoz fordult, és kérte, nyilvánítsa törvénytelennek a pedagógusok sztrájkját. /N.-H. D: Beperelték a tanügyi szakszervezeteket. Elégedetlenek a pedagógusok a kormány ajánlatával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

November 15-én kezdődik az Országgyűlésben a magyar költségvetés részletes vitája, amelynek a határon túli magyar közösségek számára is hatalmas a tétje. Ugyanis annak ellenére, hogy a magyar büdzsé jövőre 11 százalékkal nő, egyes számítások szerint a határon túli magyarok támogatása 25 százalékkal csökkenhet 2005-höz képest. „A tervezett csökkentés hírére az RMDSZ is készül felülvizsgálni az Erdélyt érintő tételek helyzetét” – jelezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke. „„Ha valóban 25 százalékkal kisebb összegről beszélünk, akkor a véleményünk egyértelmű: ez számunkra nagyon rossz lesz” – fogalmazott Markó. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyharmados csökkenést számolt ki, és kéréssel fordult a magyarországi pártok frakcióvezetőihez, kérve, ebben a formájában ne szavazzák meg a költségvetést. A Pénzügyminisztérium honlapján is fellelhető tervezetből kiderül: jövőre 9,6 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli magyarokat. A Transindex.ro portál elemzése szerint a jelenlegi tervezethez képest a 2004-ben határon túliak körében is nagy felzúdulást kiváltó Draskovics-csomag is mindössze 15 százalékkal „kurtította meg” az előirányzott támogatásokat. Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerint elképzelhető, hogy bizonyos területeken részben átcsoportosítással vagy más módon változások lesznek. A támogatáscsökkentés indokául az államtitkár egy „takarékosabbra és feszesebbre” szánt költségvetés elkészítését jelölte meg. Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke úgy értékelte: összegszerűen a 2006-os tervezetből a határon túli magyarságnak az ideihez hasonló nagyságrendű támogatás jön ki. „A múlt évben mintegy 12 milliárd forintot hagytak eredetileg jóvá, most 9,6 milliárdot irányoztak elő – fejtette ki az elnök. – Ha csak a 3,3 milliárdos oktatási-nevelési támogatást vesszük, amely várhatóan 5,5 milliárdos lesz, és amit mindenképpen ki fog fizetni a kormány, hisz felülről nyitott tételről van szó, és csak ezt az összeget hozzáadom a 9,6 milliárdhoz, ugyanott vagyunk, mint tavaly. Ugyanakkor még van más tétel is, amely felülről nyitott, mint például a Szülőföld Alap.” Szabó Béla szerint a végösszeg az ideihez hasonlóan alakul. Markó Béla szerint le kell ülni a magyar kormány képviselőivel, és meg kell beszélni ezt a kérdést. Kifejtette: „Az RMDSZ ezzel kapcsolatosan már állást foglalt ezelőtt legalább két hónappal, amikor szintén fölmerült, hogy bizonyos számítások szerint 25 százalékkal kevesebb összeg jutna a magyar költségvetésből a határon túli magyaroknak.” A Transindex adatai szerint a magyar kormány 2005-ben a 6582 milliárd forintra rúgó költségvetés 0,195 százalékát költötte a határon túliakra. Egy adófizető minden ezer forintja után 2 forint ment a határon túlra. 2006-ban a magyar államigazgatás 7309 milliárd forintból gazdálkodhat, ehhez képest a támogatások a rendelkezésre álló büdzsé mintegy 0,132 százalékát teszik ki. Ez azt jelenti, hogy ezer forintonként csupán 1,3 forintot áldoznak határon túli támogatásokra. Hogyha a teljes magyar költségvetéshez viszonyítjuk, 2006-ban a határon túli támogatások 37 százalékkal csökkennek. /Gergely Edit, Gujdár Gabriella: Háromnegyedére csökkenhet a határon túli magyarok támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) azt kérte a magyarországi pártok frakcióvezetőihez, hogy ne szavazzák meg a határokon túliak támogatását csökkentő költségvetést. Burány Sándor képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese nem érzékelte, hogy a határon túli magyarok támogatása csökkent volna. Németh Zsolt Fidesz-képviselő emlékeztetett: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a bukaresti közös kormányülésen arról beszélt, hogy biztosítani fogja a határon túli támogatások reálértékének a megőrzését. Ehhez képest hideg zuhanyként hatott, hogy az ideihez képest 25 százalékkal csökkenni fog 2006-ban határon túli támogatásoknak az összege. Ez másként nem értékelhető, mint a határon túli magyarság kollektív büntetése a Gyurcsány-kormány által, a kettős állampolgárság melletti határozott kiállásért. Németh hangsúlyozta: elutasítják a 2006-os beterjesztett költségvetést. Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselő kifejtette, hogy megszavazzák a költségvetést. „Ha Magyarország kénytelen bizonyos területeken visszafogni a finanszírozást, akkor a határon túli szervezetek nem követelhetik, hogy ez velük szemben ne következzen be” – mondta. Csapody Miklós MDF-képviselő: az MDF nem fogja támogatni ezt a költségvetést. A költségvetés alig 13 ezreléke megy a határon túli magyarok támogatására, ez nem nemzetpolitika. /Guther M. Ilona, Budapest: Egyetlen magyar parlamenti párt sem foglalkozott érdemben az MPSZ levelével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Babes-Bolyai Egyetem vezetősége ellenzi a magyar vonal önállósulási törekvését. A kari tanácsba a magyar oktatók javasolják vezetőiket és képviselőiket, de a kari tanácsnak meg kell erősítenie őket tisztségükben. Ezekben a vezető testületekben többségben vannak a románok, volt rá példa, hogy a javasolt magyar vezetőt leszavazták. A Bolyai-estre éppen azok nem jöttek el, akik a multikulturalitást, a kultúrák közti párbeszédet hirdetik. Megjelent Salat Levente rektor-helyettes a Bolyai-esten, de nem volt hajlandó megszólalni. A felmérések szerint egyre csökken a Bolyait elutasítók száma a lakosság körében. Sajnálatos, hogy több olyan magyar tagja van a szenátusnak, aki nem támogatja az önálló magyar egyetem kezdeményezését. Az egyetem szerkezete nagyon széteső a magyarok számára. A legtöbb románok által vezetett tanszéken dolgozik, románok között. Honnan tudja egy román nemzetiségű tanszékvezető, milyen például egy előadás, ha még annak a nyelvét sem ismeri? Péntek Imre, a Bolyai-est főszervezője leszögezte: nem vagyunk hajlandóak az RMDSZ tanácsára átmenni mindenestül a Sapientiára, nem akarunk lemondani a minket illető infrastruktúráról. Folyik az állásfoglalást hitelesítő aláírásgyűjtés, amelyik karon volt gyűjtés, ott szinte mindenki aláírta már. Ugyanez megtörtént már másfél évvel ezelőtt, akkor a tanárok 86 százaléka írta alá, a vezetőség azonban semmibe vette ezt, s a „multikulturalitás” mellett tört lándzsát. Most valószínűleg kevesebb aláírás fog össze gyűlni, mert a tanárok egy része fél, másik része pedig belefásult már az egészbe. /Bagoly Zsolt: Beszélgetés Péntek Imrével, a román Bolyai-est főszervezőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Az Irodalmi Jelen /Arad/ folyóirat a múlt héten, Norvégia fővárosában, Oslóban mutatkozhatott be az ottani magyar közösség előtt. Az est házigazdája Kovács Katáng Ferenc egyetemi tanár és Krausz Judit, a nagykövet felesége volt. Böszörményi Zoltán, az irodalmi lap főszerkesztője, tulajdonosa először az Aradon és Budapesten megjelenő lap koncepciójáról, tartalmáról, terjesztéséről beszélt a nagyszámú közönségnek. Nagyálmos Ildikó, a lap felelős szerkesztője legújabb, Félmozdulat című verseskötetéből, Pongrácz P. Mária, a lap prózaszerkesztője nemrég megjelent, Arckép lepkékkel című novelláskötetéből olvasott fel. Böszörményi Zoltán A szerelem illata című kötetben megjelent szonettkoszorúval mutatkozott be. Norvégiában hozzávetőleg kétezer magyar él, többnyire ’56-osok és leszármazottaik, s amióta Krausz Györgyöt nevezték ki nagykövetnek, rendszeresen tartanak magyar esteket, ahová magyarországi neves írókat, költőket, képzőművészeket, színészeket hívnak meg. /Oslóban mutatkozott be az Irodalmi Jelen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

November 12-én Nagyenyeden, a Vártemplomban lépett fel a Protestáns Teológiai Intézet Énekkara, a BBTE Református Vallástanárképző Karának zeneszakos hallgatói és a kolozsvári diákok alkalmi zenekara. A bevezető áhítatot dr. Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora tartotta. A 40 tagú teológiai vegyes kar és a 23 tagú zenekar dr. Kovács László Attila teológiai tanár bibliai szövegre írt kantátáját (Kő-kantáta) adta elő. /Bakó Botond: Kórushangverseny a Vártemplomban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

A régióban a bányaipar hanyatlásával megszűnt a geológiai kutatás, a szakemberek szétszéledtek. A geológusok azonban továbbra is szeretik a szakmájukat, ezért találkoznak évente. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozót nemrég tartották Csíkszeredában. Zólya László, a találkozó egyik főszervezője mesélte, hogy 1997–98-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozó geológusok szervezték meg az első találkozót, akkor még elsősorban a székelyföldi kollégáknak. Azóta minden évben megrendezik a már komoly szakmai fórummá vált és nemzetközivé szélesedett konferenciát. Az első öt évben Sepsiszentgyörgy adott otthont a találkozónak, idén második alkalommal Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen beszélték meg a szakmai kérdéseket a résztvevők. Több anyaországbeli és távolba szakadt kolléga is eljön. A plenáris ülésen bemutatott hat előadás, valamint a tudományos ülésszakokon előadott 29 dolgozat a Székelyföld geológiájával, a környezetvédelemmel foglalkozott. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozó szervezői között szerepel a Pro Geologia Egyesület, amelyet nemrég jegyeztek be Csíkszeredában. Zólya László beszámolt arról, hogy az a geológus találkozónak és más rendezvényeknek háttérintézménye lesz. 1878-ban jelent meg a Székelyföld geológiája és geológiai térképe című kiadvány. Ezt követően nem jelent meg átfogó geológiai kötet a Székelyföldről. Az itteni geológustársadalom egy részének régi álma, hogy kiadjon egy könyvet a XXI. század ismeretszintjén erről a vidékről. A kötet összeállításához, a pályázáshoz háttérintézményre van szükség. A másik cél: Székelyföld kőzet- és ásványvagyonából reprezentatív kiállítási anyag összegyűjtése. Tervezik szakkönyvtár létrehozását is. /Takács Éva: A geológus szakmát nem lehet figyelmen kívül hagyni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

Caritas – szolgáló jelenlét a társadalomban címmel szervez nyílt hetet a Caritas Hargita megyében. A rendezvénysorozat célja bemutatni, hogyan van jelen a Caritas az emberek mindennapi életében. November 17-én Csíkszeredában átadják a sérült gyerekekkel foglalkozó speciális központot, a Manó Tanodát, valamint a csíksomlyói Kalot új épületszárnyát. Másnap Gyergyóremetén szociális központot szentelnek fel, Gyergyószentmiklóson pedig a Caritas mezőgazdasági kirendeltségénél lehet megismerkedni az egységben zajló tevékenységgel. Végül szombaton Szent Erzsébet-napi búcsút szerveznek a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet-öregotthonban. A gyulafehérvári Caritasnak a megyében 31 otthongondozó és szociális központja működik, emellett tanácsadó irodájuk és családsegítő szolgálatuk is van. /D. Balázs Ildikó: Nyílt hetet tart a Caritas. Hargita megye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

November 13-án, vasárnap Nagy György munkáiból nyílt kiállítás Székelyudvarhelyen. A képzőművészeti tárlat festményt, grafikát, pasztellt vonultat fel, az alkotások között pedig találhatók évtizedes munkák is. A székelyudvarhelyi festő hetvenhatodik évében jár. A Nagy György-féle figuratív festészet hangsúlyos témája az ember és környezete. /(bb): Harmónia és dinamizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Megjelent Ványolós István tanár Költő és szobrász című könyve. „E kiadvánnyal Baróti Szabó Dávid, a székelyudvarhelyi Katolikus Gimnázium egykori tanítványának emléke előtt tisztelgünk, illetve a költő Székelyudvarhelyen felállított bronzszobrának megálmodóját, Székely József szobrászművészt köszöntjük fél évszázados alkotói munkássága alkalmából” – olvasható a fülszövegben. A szerző bemutatta Székely József szobrászművész életpályáját. Székely József 53 szobráról közöl fényképet a kiadvány. /bágyi: Memento. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 15./

Ráduly Béla /sz. Kézdiszentlélek, 1919/ tíz évvel ezelőtt írta meg a hadifogságát felidéző emlékiratát. 1945 és 1950 között volt szovjet hadifogolytáborban. Emlékiratát az Ambrózia Kiadó fogja megjelentetni a közeljövőben. Részlet az emlékezésből. Hazaérkezésekor a Szekuritáté titoktartásra kötelezte őt is – sorstársaihoz hasonlóan-, mielőtt a Ploiesti városához közeli börtönből 1951. április 6-án végleg szabadon bocsátotta volna. Ráduly Béla 1940. decemberében bevonult katonának a kézdivásárhelyi 24. önálló határvadász zászlóalj első századába, Bereckbe. 1943-ban a csendőrséghez mert, elméleti kiképzésben részesült. Az iskolát nem tudták elvégezni, századát felrendelték Budapestre, karhatalmi szolgálatteljesítésre. 1945. február 5-én hadnagyuk főbe lőtte magát, már lőszerük sem volt. Lőszer híján kitűzték a fehér lobogót. A szovjet katonák összeterelték a százhúsz csendőrt, ütlegelés és káromkodás közepette. Első dolguk az volt, hogy kifosszák őket. Elvették az órákat, a zsebkéseket, borotva­felsze­reléseket, még a jó csizmákat is lehúzatták. Egy hétig voltak Foksányban, a táborban, majd elindították őket a Szovjetunió felé. Az utazás rettenetes volt. Naponta megszámlálták őket, akkor verés következett. Megérkeztek Krematorszkba, egy lebombázott településre. 1946 aszály sújtotta esztendő volt, éheztek, ő már az öngyilkosságra gondolt. Azután arra gondolt, hogy Jézus értünk szenvedett, akkor nem szabad az életet eldobni magunktól. Harkovban a láger foglyaiként egy téglagyárba jártak dolgozni. A gyárban az orosz, brigádvezető megállás nélkül hajtotta őket. Állandóan a sarkukban volt, ütött-vágott azzal, ami a keze ügyébe került. Egy szép napon egy orosz mester kérdezte, van-e közöttük bádogos. Ráduly azonnal jelentkezett, hogy megszabaduljon a magyargyűlölő szörnyeteg brigádvezetőtől. Szerencséjére nem derült ki, hogy nem ért a bádogossághoz. Egyszer kihirdették, hogy a magyarok szabadulnak, felsorakoztatták a magyar foglyokat. Boldogan elindultak a lágerből, majd az úton hirtelen katonák vették körül őket, futniuk kellett, aki nem bírta, azt ütötték-verték. Így terelgették őket egyik lágerből a másikba. Végül marhavagonokba zárták őket, elindult velük a vonat. Három nap múlva megérkeztek Voronyezsbe, az itteni lágerbe. Az ottaniaknak elmondták, hogy a most érkezők vad emberek, kulturálatlanok, gyilkosok. Az egyik nap újra közölték velük, hogy most már hazamehetnek. Nem akarták elhinni, de ezúttal valóban elindulhattak haza, 1950 november végén. A román hatóságok átvették őket, majd egy másik szerelvényen vagonokba zárták őket, mint a foglyokat. Nagyon elkeseredtek. Ploiestibe vitték őket a szekustisztek. /Ráduly Béla: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15., folyt,: nov. 16./

Az EP külügyi bizottsága Strasbourgban Románia és Bulgária uniós felkészültségéről szóló jelentéseket vitatta meg, és véleményt cserélt Monica Macovei román igazságügyi miniszterrel is a felkészülésről. A vitában Tabajdi Csaba, az európai parlamenti MSZP-delegáció vezetője a korrupciót az egyik legsúlyosabb problémának nevezte, s elmondta, hogy a korrupció elleni harc terén kevés a konkrét eredmény. A magyar képviselő bírálta az egyházi javak visszaszolgáltatásának ütemét is, kiemelve, hogy a törvény szinte csak papíron létezik, a végrehajtás továbbra is késik. A kisebbségi törvény kapcsán Tabajdi leszögezte, hogy annak elfogadását a román kormány maga vállalta az Európai Unió felé, ezt a vállalását pedig be kell tartania. Dobolyi Alexandra (MSZP) szerint a Romániával foglalkozó Moscovici-jelentés kiegyensúlyozott hangvételű, a hiányosságokra rámutató dokumentum. Véleménye szerint Románia még mindig nem tesz eleget a korrupció visszaszorítására tett ígéreteinek teljesítésének. Többen megkérdezték Macoveit, mikor fogadják el a kisebbségekről hozott törvényt. A tárcavezető nem adott választ. /A restitúcióra is rákérdeztek a magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Nem került napirendre a koalíciós egyeztető tanács november 15-i ülésén a kisebbségi törvénytervezet. Az RMDSZ 11 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyeket benyújtott a képviselőházba. A Velencei Bizottság jogászai elsősorban azt kifogásolták, hogy a jogszabály nem kellő mértékben részletező. Nincs világosan körülhatárolva az autonómiatanácsok hatásköre, illetve ezeknek az állami intézményekhez való viszonya. Kevés a garanciális jellegű intézkedés, nem világos, hogy személyek vagy intézmények fordulhatnak jogorvoslatért a közigazgatási bírósághoz, ha a hatóságok vagy az autonómiatanácsok törvényt sértenek. Varga Attila képviselő elmondta: a Velencei Bizottság javaslatainak szellemében tett pontosítások nem csorbítják a törvényben megfogalmazott jogokat. Az RMDSZ november 15-i frakcióülésén a képviselők eldöntötték, az RMDSZ semmilyen további módosítást nem hajlandó eszközölni a tervezeten. /Sz. K.: Kisebbségi törvénytervezet: RMDSZ-módosítások a Velencei Bizottság javaslatainak szellemében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

November 15-én Bogdan Liviu Ciuca, a Konzervatív Párt (PC) képviselője bejelentette: a párt alsóházi frakciója, a felsőházi állásfoglaláshoz hasonlatosan, mindaddig nem szavazza meg a kisebbségi törvénytervezetet, amíg a parlament jóvá nem hagyja a hazai vagy külföldön élő román kisebbségek helyzetére vonatkozó kezdeményezést. /Gujdár Gabriella: Újabb PC-s nem a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Két napja megkezdték a hivatalos aláírásgyűjtést, jelentette be sajtótájékoztatón Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség országos alelnöke és Berekméri Sándor megyei elnök. Ahhoz, hogy bejegyezzék a Magyar Polgári Pártot, a törvény értelmében 28 ezer aláírásra van szükségük, az ország 18 megyéjéből, plusz Bukarestből, megyénként legalább 700 aláírásra. Azért van erre szükség,, hogy a parlamenti választásokon megadják az erdélyi magyarságnak a választás szabadságát. Tőkés szerint az RMDSZ-szel közös listákon kell indulni – a szlovák mintát követve – , különben nincs esélyük. Berekméri szerint nem az RMDSZ programjával van baj, hanem „az RMDSZ talibánjaival”. Biztosra veszik, hogy az RMDSZ ismét „obstrukcionálni fogja” az akciójukat. Ugyanakkor a Népi Akció segítségét kérik majd, mert „sok a közös célkitűzésük”. /(mózes): Párttá alakul a Magyar Polgári Szövetség. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

Tiltakozott a november 15.-i parlamenti ülésen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az ellen, hogy neonácikkal igyekeznek egy kalap alá venni a radikális képviselők a vajdasági magyar háborús veteránokat. Az elmúlt napokban szerbiai és vajdasági pártok, politikusok és civil szervezetek élesen bírálták a Szabadkán november 12-én, szombaton megtartott honvédtalálkozót. A parlamentben egy november 9-i neonáci incidenssel kötötték össze az eseményt. A bírálók párhuzamot vonnak a honvédtalálkozó és a múlt szerdán Újvidéken történt neonáci rendbontás között, gyakorta mindkét eseményre a „fasiszta” és „nacionalista” jelzőt használják – és erélyesen követelik az újfasiszta rendezvények és szervezetek betiltását. „A honvédtalálkozó politikai kérdés, a neonáci incidens pedig biztonsági kérdés – utóbbi esetben rendőri hatékonyságot várt el a VMSZ, és ez meg is történt” – részletezte Egeresi Sándor képviselő. Közel hetven vajdasági magyar háborús veterán részvételével tartották meg Szabadkán a második délvidéki honvédtalálkozót, amelyen a VMSZ vezetői is képviseltették magukat – akik a tavalyi, első alkalommal rendezett szabadkai honvédtalálkozón még maguk is elhatárolódtak a rendezvénytől. /Gergely Edit: VMSZ: a honvédek nem vajdasági fasiszták! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke bejelentette, hogy az idei Opera Omnia nagydíjat Octavian Paler kapta. 1990 márciusában a Romania Literara szerkesztősége egyhangúlag szavazta meg az előző rendszerből örökölt igazgató, Octavian Paler leváltását, és helyébe Nicolae Manolescu irodalomtörténészt választotta meg. Ugyanez a Manolesu most ünnepélyes keretek között adta át Palernak a legmagasabb írószövetségi díjat. Annak idején a néhai Fapta című lap 1990. március-májusi számaiban közölte Octavian Paler életrajzát: a kommunista diktatúra évtizedeiben a Rádió-Televízió elnöke, a Romania Libera, majd a Romania Literara főszerkesztője, a Scanteia római tudósítója, az Újságírószövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja és nagynemzetgyűlési képviselő volt, s a lap szerint mindvégig együttműködött a Securitatéval. Ezt bizonyítja, hogy Olaszországból kiutasították. Palernek a Romania Libera hasábjain 1997 őszén közölt cikkeire válaszként Sorin Rosca Stanescu a Ziua 1997. november 27-i számában figyelmeztette Palert: ne riogassa olvasóit a magyar veszéllyel, mert ilyen nincs; ne minősítse az egész magyarságot szélsőséges nacionalistának. Paler sovinizmusa azonban változatlan maradt. A mostani díj előzményeihez tartozik: a Gheorghiu-Dejtől és Ceausescutól kapott számtalan kitüntetés után, 2003-ban Ion Iliescu elnök lovagi címet adományozott Palernek ugyanúgy, ahogy C. V. Tudornak és Adrian Paunescunak is. /Barabás István: Írószövetségi nagydíj – árnyékosan. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Kolozsváron a Kőváry László Honismereti Kör immár 13 éve, egyedülálló szervezetként működik, Erdély-szerte nincs hasonló. 1992 október elején kezdték honismereti tevékenységüket, 1993-ban az első évfolyam végzettjei megalakították a Honismereti Kört, felvették a Kőváry László nevét. A kör első emberei közé tartozott Kiss Margit, aki jelenleg az elnök szerepét tölti be és Ács Zsolt, aki 1997-től titkára a szervezetnek. Eddig 38 tanulmányi kirándulást szerveztek, Erdély, Moldva, Al-Duna és Bánát 18 megyéjében jártak. A civil szervezet az EMKE fiókszervezeteként működik. Pályázatokon elnyert összegekből tartják fenn magukat és támogatják a tanulmányi kirándulásokat. A szervezet társszervezete a magyarországi Honismereti Szövetségnek, minden évben részt vesznek a Honismereti Akadémián. A tanuló az iskolában nem kap átfogó képet Erdélyről, jó lenne, ha az iskolákban is bevezetnék választható tantárgyként a honismeretet. A Honismereti Kör minden év októberében elindítja tanfolyamát. A tanfolyam 80 órából áll, az előadásokat hetente egyszer, szombatonként tartják történelem, művészettörténet, néprajz, földrajz, vallástörténet tárgykörökben. A Bánságban működik a Partiumi Műemlékvédő Szövetség hasonló érdeklődési körrel, de nem szervez tanfolyamokat. /Takács Enikő: Új évet indított a Honismereti Kör. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

A Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld szerkesztősége megdöbbenéssel vette tudomásul Csíkszereda tanácsának határozatát, amely felhatalmazza Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, hogy a kiadónak kiutalt szolgálati lakásból peres úton lakoltassa ki a kiadó munkatársát, György Attilát. Amennyiben a tanácsa ugyanezt az eljárást kezdeményezi a Temesvár sugárút szolgálati és tanácsi lakásainak összes albérlőjével szemben (pl. Sógor Csaba szenátor, Mircea Dusa volt prefektus, a Distrigaz, Sapientia Egyetem, Csíki Játékszín, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és más intézmények és magánszemélyek), úgy elfogadják a kilakoltatást. Ellenkező esetben a városi vezetőség személyes ellenszenvének, a diszkrimináció bizonyítékának tudják be az egész ügyet, és az emberi jogok országgyűlési biztosához, illetve a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulnak. /Ferenczes István kiadóigazgató: Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./ „Személyem elleni bosszúnak tartom az intézkedést, és beperelem a polgármesteri hivatalt” – háborgott György Attila, a Székelyföld szerkesztője amiatt, hogy a városháza felszólította: hagyja el a várostól bérelt szolgálati lakását. A Csíkszereda központjában lévő 23 szolgálati lakás kérdése évek óta tabutéma volt a városban. A korábban több ízben is felújított bérleti szerződések egy részét azonban a városvezetés idén már nem hosszabbította meg. Antal Attila alpolgármester szerint inkább azokon az igénylőkön szeretnének segíteni, akik lakás hiányában nem tudnak Csíkszeredában megtelepedni, a városnak pedig szüksége lenne rájuk, vagy pedig jelenleg nem megfelelő körülmények között élnek. Az alpolgármester hangsúlyozta: kilenc bérlőt szólítottak fel, hogy lejárt a szerződése. A felszólítottak között volt Bunta Levente megyei tanácselnök és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, akikkel végül megállapodás született, így továbbra is az ingatlanban maradhatnak. Lányi Szabolcs egyetemi tanár már ki is költözött az ingatlanból, valamint a Distrigaz. Ugyancsak ebben a tömbházban kapott szolgálati lakást Sógor Csaba szenátor is, aki elmondta: szerződése arra az időre szól, amíg szenátori tisztséget tölt be, s a mandátum lejárta után rögtön ki kell költöznie az ingatlanból. Szintén itt rendelkezik szolgálati lakással Mircea Dusa volt prefektus, jelenlegi PSD-képviselő is. Ezekre az albérlőkre tesz utalást közlerményében a Hargita Kiadó igazgatója is. /Daczó Dénes: Szolgálatilakás-botrány Csíkszeredában – kilakoltatják György Attilát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Sztrájkostrom alá került a kormány, miután a pedagógusok munkabeszüntetését követően, november 16-ától napi 12 órás sztrájk bénítja meg a bukaresti metrót és 17-re országos tiltakozást jelentettek be a köztisztviselők is. A tanügyiek folytatódó országos tiltakozása közben a tanfelügyelőségek mind több megyéből jelentik, hogy az iskolák egy részében, főleg falun, a pedagógusok folytatják a tanítást. /Sztrájkostrom alatt a kormány. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa nyilvános felhívást intézett a parlamenti pártokhoz, amelyben kéri, szavazzák meg a kisebbségi törvény tervezetét. Az NKT tagjai november 16-i plenáris ülésen egyhangúlag elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben támogatásukról biztosítják a kormányt és a koalíciót a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény kapcsán. „A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa mélységes aggodalommal tapasztalja a nacionalista diskurzus erősödését a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán. Tekintettel arra, hogy a tervezet az összes romániai nemzeti kisebbség hozzájárulásával jött létre, úgy gondoljuk, hogy a tervezet elleni reakciók nem csak a magyar, hanem az összes romániai nemzeti kisebbség ellen irányulnak”, áll a nyilatkozatban. /Szavazzák meg a kisebbségi törvényt! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Bajai küldöttség látogatott Marosvásárhelyre. A küldöttséget a Marosvásárhely-Baja Baráti Társaság közel 50 tagja látta vendégül. A Bolyai Farkas Líceumban bemutatkozott a vendégeknek a Marosvásárhely-Baja Baráti Társaság. A református egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Központjában feltérképezték azokat a konkrét együttműködési területeket, ahol továbbléphetnek a kapcsolatépítésben. Jövő február elsejéig Baján hivatalosan is bejegyzik a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaságot, majd egyeztetik a két szervezet programjait. /(vajda): A civil összefogást erősítik. Megalakul a Baja – Marosvásárhely társaság is. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Fennállásának 15. évét ünnepelte a kolozsvári egyházi rádiószolgálat. A konferencia jellegű rendezvényen felszólaltak Erdély más városaiban református egyházi rádióműsort működtető csoportok képviselői is. Adorjáni László, az Agnus Rádió vezetője elmondta: nehéz helyzetben van az egyházi rádiószolgálat. A támogató Emission holland egyesület csak 2006-ig támogatja a rádiószolgálatot. /F. I.: 15 éves a kolozsvári református egyházi rádiószolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

A Capital üzleti lap idén is nyilvánosságra hozta Románia 300 leggazdagabb személyének névsorát. A listán szereplő tizenhárom magyar üzletember közül három Kovászna megyei, míg további két üzletember kovásznai illetőségű. A leggazdagabb háromszéki üzletember továbbra is Bába György, a Cosmo üzletlánc tulajdonosa, aki 35–37 millió dollárra becsült vagyonával a magyarok közül a harmadik helyen áll. De nem szégyenkezhet a háromszékiek közül második és harmadik helyen álló Szarvady Loránd és Hegedűs Ferenc sem, akik szintén a forgalmazásban és keres­kedelemben érdekeltek, és 30–32, illetve 20–22 millió dollárra becsült vagyonnal rendelkeznek. Idén több magyar került a leggazdagabbak lajstromára. Az országban változatlanul a legvagyonosabb Teszári Zoltán, a RCS & RDS kábeltelevíziós társaság tulajdonosa, a tavalyi 93–95 millió dolláros vagyona idénre 180–190 millióra nőtt, Verestóy Attila követi 46–48 milliós vagyonával (tavaly 38–40 millió dollárról számolt be a Capital), Pászkány Árpád kolozsvári üzletember 28–30 millió dolláros vagyonnal rendelkezik (először került fel a toplistára), Kurkó János György csíkszeredai, idegenforgalommal és ingatlanbefektetéssel foglalkozó vállalkozó vagyona 23 millió dollárra rúg, ugyanennyivel rendelkezik a kolozsvári Fodor Zsolt és Szilvia, az EURO GSM tulajdonosai, László Jánosnak, a székelyudvarhelyi IMPAR cégcsoport tulajdonosának 12–13 millió dollárra értékelik a vagyonát, Kovács Zoltán temesvári üzletember 11–12 millió dolláros vagyont mondhat magáénak, és 10 milliót a kolozsvári Hristea Erika. Új dollármilliomos Kondor Zoltán 9 millióval és Szilágyi Imre 7 millióval. /(Ferencz): Leggazdagabb háromszékiek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Karátson Gábor egy évtizedig írta az idei könyvhétre Ötvenhatos regény címmel megjelent nagyregényét. Karátson Gábor joghallgatóként vett részt az 1956-os forradalom eseményeiben, letartóztatták, szabadon engedték, megint letartóztatták, végül elítélték, megtapasztalta a kádári börtönöket. Napló és vallomás, regényesítés és már-már dokumentarista módszerekkel való felidézések keverednek a könyvben. Karátson Gábor környezetvédő, a dunai gát nagy ellenzője, számtalan tömegmozgalom szervezője és szónoka, emellett ismert festőművész, de a kínai irodalmak és írás egyik magyar szakértője is. A nyolcvanas évek elején, a letargikus lengyel események hatására fordult el átmenetileg a valóságtól, és tanulta meg a régi kínai írást. Lefordította Lao Ce Tao te-king (Az út és az erény könyve) című alapművét. 2003-ra jelent meg három kötetben, ismét csak szerteágazó kommentárjaival a másik ősi kínai alapmű: A változások könyve, a Ji king… Regényeiben számtalan utalás található Az út és az erény könyvére és A változások könyvére, mint ahogyan utalások találhatók a környezetvédelmi mozgalmakra vagy a szerző Erdély iránti érdeklődésére is. Könyvének egyik bejegyzése szerint 2004. december 5-e örök gyászú nap, „amely után már semmi, de semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt, amely mélyebbre sodorta le magával történetünket, mint 1956. november 4…” /Bogdán László: Ötvenhatos regény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

A megdönthetetlennek hitt Ceausescu-diktatúra 22. évében, 1987. november 15-én a brassói traktorgyár és a nehézgépgyár munkásai az utcára vonultak, és emberibb életkörülményeket követeltek. A tüntetést hamar szétverték, sok embert letartóztattak. A napilapok holmi részeg csavargók utcai csetepatéjáról írtak. Ebben az időben az életszínvonal rohamosan esett, bevezették a jegyrendszert. Román értelmiségiek – mint Doina Cornea – ekkor kezdték el nyilvánosan megkérdőjelezni a rendszer működőképességét, és próbáltak párbeszédet kezdeményezni a párttal – eredménytelenül. Az előző években /1982-ben/ indult erdélyi magyarok irodalom egyedülálló kezdeményezése, az Ellenpontok szamizdat lap. 1987. november 15-én választások voltak országszerte. Brassóban november 14-én, a Tractorul és a Steagul Rosu vállalatok vezetősége bejelentette, hogy a gyárakban dolgozó több ezer munkás bérét 30 százalékkal csökkenteni fogják. A november 15-i hajnali váltás megérkezésekor az éjszakai váltás nem ment azonnal haza, illetve szavazni, hanem megvárták kollégáikat, hogy megtanácskozzák velük a fizetéscsökkentés hírét. A munkások nem vették fel a munkát. A részlegvezető kiabálva utasította az embereket a munkára, Zsil-völgyi deportálással fenyegetve meg őket. A hangulat egyre feszültebb lett. A helyszínre érkező igazgató ugyancsak ordítozott. Ma már nehéz pontosan kideríteni, mi is történt az üzemben. A szemtanúk visszaemlékezései ellentmondásosak. Többen azt állítják, hogy tettlegességre került sor, több munkás ütlegelni kezdte a magából kikelt igazgatót. Mások úgy emlékeznek, hogy az igazgató és a jelen levő vezetők elmenekültek. Az udvarra vonultak az emberek, az egyik munkás vissza akart szaladni a műhelycsarnokba, egy ottfelejtett táska után. Meglepve kellett tapasztalnia, hogy az ajtókat behegesztették. Utólag kiderült, a műhelycsarnok tőszomszédságában volt az a terem, amelyikben a gyár munkásőrségének fegyverei voltak. Az egyik elmélet szerint ezeknek a fegyvereknek a megszerzését kellett megakadályozni. A munkások a többi részleg munkásait bevárva kivonultak az utcára. A csoport több mint 2000-re duzzadt. A tiltakozó tömeg – amelybe már vegyültek szép számmal járókelők és gyerekek is – elkezdte énekelni a betiltott Desteapta-te romane című nemzeti dalt, majd kiabálni kezdtek: Le a kommunizmussal, le Ceausescuval! Az ehhez hasonló skandálások végig hallatszottak a megmozdulás egész idején: Tolvaj Ceausescu! Adj enni a gyermekeinknek! Tolvajok, tolvajok! Le! Le! A skandáló tömeg a polgármesteri hivatal előtt megállva, körbevette az épületet. A sokaság rövid ideig tanácstalanul állt a hivatal előtt, majd miután egy ismeretlen férfi belülről kinyitotta a hivatal kapuját, az emberek betódultak a hivatal udvarára. A tüntetőkből kivált egy nagyobb csoport, és a polgármesteri hivatal szomszédságában álló megyei pártszékházba nyomult. Valaki festékkel a pártszékház falára festette: Le Ceausescuval! Hazaáruló! A két középület „megszállása” déli 13 óra körül történt. Akik ekkor leváltak a tüntető tömegből, és haza akartak menni, meglepve tapasztalták, hogy a környező utcákban pajzsos rendőrök és páncélozott járművek sorakoztak fel. A két központi épületbe tóduló tömeg viszont erről nem tudott. Szemtanúk beszámolója szerint a pártszékház dísztermében éppen a választásokra Brassóba utazó pártküldöttek megvendégelésére hatalmas ünnepi asztal volt terítve, csupa olyan dolgokkal, amelyek akkor elérhetetlen luxusnak számítottak: sajt, banán, narancs, pepsi, üdítők, friss kenyér. A látvány dühöt és agressziót váltott ki a tömegből. A jelen levő gyerekek a pepsis üvegeket felmarkolva rohantak ki az utcára. A látványtól feldühödött tömeg megrohanta a polgármesteri hivatalt és a pártszékházat, és mindent, ami a kezük ügyébe esett, kidobáltak az ablakokon. Több szobában is az összedobált papírokat meggyújtották, több szoba kiégett, de a tűz nem terjedt tovább. A két épületen egyetlen ép ablak sem maradt. A pártszékház falára kiakasztott, jó négy méter magas Ceausescu-portrét ledobták és széttaposták. A jelenetet hangos éljenzés kísérte. Mintha csak ez lett volna a jel, a teret megrohanták a rendőrség speciális alakulatai. Hangosbemondón távozásra szólították fel a tömeget: „Haladjanak elvtársak! Menjenek a dolgukra!” A tömeg több-kisebb csoportra szakadt, az egyik csoport megpróbált felborítani egy páncélozott járművet. Délután 16 órára a teret teljesen kiürítették, csak kormos és szakadt papírokat sodort a szél. Beszámolók szerint Brassó központja két napig kísértetvárosra emlékeztetett. A 15-ét követő napon a kiégett ablakokon és a néma csenden kívül semmi nem emlékeztetett az eseményekre. A munkások felvették a munkát. A következő napokon több száz embert tartóztattak le. Minden letartóztatás alapja fényképfelvétel volt. A legelső gyülekezéstől a tüntetés szétveréséig több ezer fénykép készült, minden lehető szögből. Az 1989-es forradalom több tucat brassói forradalmárt talált a börtönökben. /Visky István: A brassói munkások lázadása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

November 17-én döntött a Tamási Áron Színház igazgatói vizsgáját lebonyolító bizottság: a teátrumot az elkövetkezőkben Bocsárdi László rendező, eddigi művészeti vezető kezére bízzák. Majdnem egyhangú szavazattal találta a színház vezetésére alkalmasnak Bocsárdi Lászlót. Bocsárdi László örült, hogy lehetőséget kapott a társulatot továbbvinni és nem kényszerült elhagyni a színházat és a várost, Sepsiszentgyörgyöt. Nemes Levente eddigi színházigazgató megbízatása a hónap végén jár le. /(vop): Jó kezekben a színház (Bocsárdi László az új igazgató). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./