Kedvezően véleményezte a Velencei Bizottság a kisebbségi törvénytervezetet – tájékoztatott Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, akit azért hívták meg Velencébe, hogy ismertesse a román kormány és az RMDSZ álláspontját. Markó a bizottság soros ülésén kérte a testület támogatását, hogy minél európaibb jogszabály születhessen, amely alkalmas lesz arra, hogy a kisebbségi közösségek számára megfelelő jogokat, e jogok gyakorlásához pedig megfelelő intézményeket biztosítson. A román kormány nevében a román Etnikumközi Hivatal és a román külügyminisztérium küldte el véleményezésre e nemzetközi testülethez a törvénytervezetet. A Velencei Bizottság jelentéstevői pedig kidolgoztak egy jelentést, melyet egyhangúlag elfogadtak október 22-én. A Velencei Bizottság állásfoglalásában üdvözli a romániai kisebbségek törvénytervezetét, úgy értékeli, hogy ez a jogszabály lehetőséget fog teremteni Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Az állásfoglalás szerint a kulturális autonómia eszköz arra, hogy a nemzeti közösségek közvetlenül részt vegyenek minden olyan döntésben, amely saját oktatásuk, kultúrájuk megőrzésében és fejlesztésében jelentőséggel bír. „A kisebbségi törvénytervezetben rögzített kulturális autonómia képes arra, hogy biztosítsa a nemzeti kisebbségek számára a tényleges döntéshozatali jogosítványokat, nem csupán egyszerű konzultációs jogot, ahogy gyakran más országokban rögzítették” – olvasható a bizottság véleményezésében. A Velencei Bizottság – hivatalos nevén az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága – független nemzetközi jogászokból álló testület. A bizottság egyetlen kifogást tett szóvá, ez a jogorvoslatra vonatkozik, a kisebbségi törvénytervezetben ugyanis nincs pontosan meghatározva, hogy jogsérelem esetén milyen szankció jár. Ismeretes, a Velencei Bizottság a romániai önkormányzati választási törvény véleményezésekor azon aggodalmának adott hangot, miszerint a jogszabály diszkriminatív előírásokat tartalmaz, hiszen nem teremt esélyegyenlőséget a parlamenti képviselettel rendelkező, illetve nem rendelkező nemzeti kisebbségi szervezeteknek a választásokon való részvételéhez. A nagy vitát kiváltott választási törvény ugyanis arra kötelezi a parlamenti képviselettel nem rendelkező szervezeteket, hogy a bejegyzéshez szigorú feltételeknek tegyenek eleget. /Velencei Bizottság: zöld út a kulturális autonómiának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron az evangélikus templomban gyülekeztek mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. A gyülekezetet Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntötte. Igehirdetésében dr. Geréb Zsolt professzor a megbocsátásra és a megbékélésre szólított fel, egyszersmind arra figyelmeztetett: a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédében kiemelte azoknak az ismert vagy névtelen romániai magyaroknak az alakját, akik életükkel vagy szabadságukkal fizettek akkori bátor kiállásukért. Kiss Béla lelkész gyertyát gyújtva emlékezett azóta elhunyt bajtársaira, azokra a papokra, teológushallgatókra és tanárokra, akikkel együtt szenvedték el a börtön megaláztatásait, és akiknek felekezeti különbségeken túlmutató emberi nagysága, odaadása nélkül talán nem lehetett volna túlélni azokat az időket. Hatházy András színművész az 1956-os forradalom hatására keletkezett versekből szavalt el néhányat. /E.-R. F.: Gyertyagyújtás a bajtársak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Csíkszeredában az 56-osok emlékére állított kopjafánál emlékeztek a forradalomra. Az ünnepi hangulat megteremtéséhez hozzájárultak az újtusnádi fúvósok is. Székelyudvarhelyen a ferences templom mellett lévő politikai foglyok emlékművénél emlékeztek az 1956-os forradalom áldozataira. A polgármesteri hivatal, a Rákóczi Szövetség, valamint a Volt Politikai Foglyok Szövetségének képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit. Gyergyószentmiklóson a temetőben, a kommunizmus áldozatai emlékére felállított emlékműnél dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő 1956 romániai áldozatainak hiábavalóságáról is szólt, Pap József polgármester a forradalom üzenetét ecsetelte. Salamon László ötvenhatos elítélt emlékeztetett a forradalom eltulajdonítóinak mesterkedéseire. Szólt az akasztófák alatt nagykorúsított áldozatokról, az elhallgatott hősökről, a több mint 20 000 elítélt meghurcoltatásáról, a 400-nál több halálraítélt mártíromságáról. /Méltó megemlékezések. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Október 21-én a magyarországi testvérváros önkormányzatának meghívására Gyulán járt Arad városi tanácsának 15 tagú küldöttsége Bognár Levente alpolgármester vezetésével. Az aradiakat a 15 éves önkormányzatiság elnevezésű, háromnapos rendezvényre hívták meg, amelynek keretében az 1956-os forradalomról is megemlékeztek. /-r –a: Arad–Gyula találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Péntek János egyetemi tanárt választották újabb négy évre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) elnökévé az október 22-én Sepsiszentgyörgyön tartott tisztújító közgyűlésen. A szervezet új alelnöke Erdély Judit, a Mikes Kelemen Főgimnázium magyar szakos tanára lett, az ügyvezető elnöki tisztséget továbbra is Ördög-Gyárfás Lajos művelődési főtanácsos látja el. Péntek János beszámolt az elmúlt négyévi tevékenységről, a szövetség által szervezett programokról, kiemelte, fontos, hogy az Oktatási Minisztérium nyilvántartásba vegye, felkarolja és támogassa az AESZ versenyeit, rendezvényeit. A közgyűlésen jelen levő Fodor Dóra, a szaktárca Kisebbségi Főosztályának szaktanácsadója megígérte: minisztériumi szinten segít a magyar szakos tanfelügyelők mozgósításában, a versenyek népszerűsítésében. Péntek János szólt a szövetség által szervezett táborokról, kiadványokról is. Provincializálódik az újságírás, csökken a szakmai igény, és a sajtó nem tartja fontosnak az anyanyelvápoló rendezvényeken való részvételt – mondta az elnök. A demográfiai háttér feltétele a nyelv megmaradásának, nem könnyekkel, siránkozással kell elintézni az anyanyelvhasználatot – jelentette ki Péntek János, és arra is figyelmeztetett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nagy próbája lesz a nyelvnek. A köz­gyűlésen szó esett arról is, hogy ,,lefelé csúszik a magyar oktatás, mert sokszor olyan pedagógusok tanítanak elemi osztályokban, akik nem tudnak helyesen írni”. Több megyében nincsen elég magyar szakos tanár, tanító, mert megalázóan rosszul fizetett a pedagógusi munka. /Nagy Zsuzsanna: Lefelé csúszik a magyar oktatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kilenc erdélyi megyéből több mint nyolcvan középiskolás diák vett részt Sepsiszentgyörgyön a Kriza János Országos Balladamondó Versenyen, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének legnépszerűbb rendezvényén. Az október 22-i díjkiosztó ünnepségen Albert Ernő néprajzkutató elmondta: jó lenne, ha a balladák nyelvi tisztasága táptalajra találna a mindennapi beszédben is. Az első díjon a temesvári Lehőcz Zsuzsa és a szovátai Szabó Judit Eszter osztozott. /Bíró Blanka: A balladamondástól a köznapi beszédig. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Önerőből éledt újjá a kommunizmusban halálra ítélt Fehér megyei Lőrincréve. A Tompaháza községhez tartozó, kétharmad részt magyarok, egyharmad részt románok lakta 270 lelkes mindenki itthon van. A falut a Ceausescu-diktatúra el akarta tüntetni a térképről. A hírhedt faluromboló program szerint nemcsak Lőrincréve, hanem a községhez tartozó Magyarkapud, Pacalka, Meggykerék és Kissolymos is eltűnt volna a föld színéről. Lakóikat a Tompaházára tervezett tömbházakba költöztették volna. Közvetlenül a rendszerváltozás után Lőrincrévén nem voltak túl fényesek a kilátások. Akkor jött a változás, amikor Bárdi János rövid vendégmunka után hazajött Magyarországról. Ő volt családjával az első nagybani zöldségtermesztő. Lőrincrévén ragadósnak bizonyult a jó példa, s ma már gyakorlatilag az egész falu megélhetése a zöldségtermesztéshez kötődik. Horhát Miklós református lelkészt 1983-ban a teológia padjaiból egyenesen Moldvába küldték missziós lelkésznek. A bákói gyülekezet kilencven százaléka Erdélyből „száműzött” magyar orvosokból állt. A Szekuritáté állandóan arra volt kíváncsi: mikor és hol találkoznak, mivel foglalkoznak. Távollétünkben a szekusok hetente dúlták fel a lakásukat. A hívek névjegyzékét akarták mindenáron megszerezni, de azt ő a kabátzsebében hordta, így soha nem jártak sikerrel. Az eredetileg képzőművésznek indult lelkész ma is festeget. Patakfalván is szolgált, ott eltanulta a székelyektől az asztalosmesterséget, bútorait maga készíti. A lelkész patakfalvi kapcsolatai azóta is élnek: a két, nagyjából egyformán 180-180 lelkes gyülekezet összejár, családi barátságok alakultak ki. Ennek hozadéka, hogy a lőrincréviek a székelyektől tanulgatják a lakberendezést, amazok pedig a zöldségtermesztés titkaiba nyernek betekintést. Lőrincrévén szolgált egykor a kolozsvári protestáns teológia rektora, Juhász Tamás. E kapcsolat alapján alakult ki az a szokás, hogy a faluban rendszeresen gyűjtenek zöldséget a teológushallgatók javára. A lőrincrévi református gyülekezet nemrég visszakapta a felekezeti iskolát. A faluban arra alapoznak, hogy a fiatal házasok otthonmaradásával a közeljövőben megáll a népességfogyás. /Benkő Levente: Ahol mindenki otthon van. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Kovács Mózes A Fülöp utcából indultam című könyvét, bemutatták Székelyudvarhelyen. Kovács Mózes könyve önéletrajzi ihletettségű írás. A szerző Felsősófalváról származik, itt van az a bizonyos Fülöp utca, és a környéken észjárásáról híres Ész Mózsinak a fia – a könyvben többek között e legendás alaknak is emléket állít. /B. B. H.: Hol van a Fülöp utca? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./

A Pallas-Akadémia két kiadványát mutatták be október 19-én Székelyudvarhelyen. Márton László gépészmérnök legújabb könyvének, a Toronyórák és napórák Erdélyben című kötetnek a születéséről beszélt. Ez a kiadvány egy sorozat harmadik része, az ismeretterjesztéssel is foglalkozó vállalkozó előbbi két könyve az erdélyi harangokat, illetve vízimalmokat mutatta be. Márton László könyve azért is jelentős, mert bár Magyarországon foglalkoznak néhányan az óraszerkezetek történetével, ilyen tematikájú kiadvány még nem jelent meg magyarul. A másik könyv P. Benedek Fidél Ferenc-rendi szerzetes kéziratai alapján készült /Ferences kolostorok/, Sas Péter budapesti művelődéstörténész szerkesztette. Kéziratai olyan munkák alapján készültek, melyek nagy részét a Securitate megsemmisítette. A ferencesek levéltárát a rend feloszlatása után elkobozták, és mindmáig nem sikerült visszaszerezni. /Kápolnási Zsolt: Toronyórák, ferencesek – kettős könyvbemutató. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./

A kormányon levő pártok rendszeresen kisebbségbarátságot mímelnek, míg az ellenzékiek a román nemzeti érzelmek védelmezőinek tüntetik fel magukat. Hasonlóan viselkedtek a jelenlegi hatalmat alkotó pártok is ellenzékként, s nyilvánvaló, hogy most is csak kényszerűségből támogatták az elképzelést. A szenátorok nem voltak tekintettel arra, hogy a Velencei Bizottság pozitívan véleményezte a kisebbségi törvény tervezetét. A radikális magyar csoportosulásokat most szövetségesként üdvözli a Nagy-Románia Párt. A tervezet ellen szövetkezett Vadim Tudor, Funar, Paunescu, Dan Voiculescu és Szász Jenő, állította Bálint Zsombor. Az október 24-i szenátusi botrány a román demokrácia kudarca. /Bálint Zsombor: Zsákutcában a kisebbségi törvénytervezet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Igaza van Széplaki Attilának, kevesen voltak jelen a Bolyaiért rendezett tüntetésen (Egy tüntetés margójára, Szabadság, okt. 22.). Milyen más volt Kolozsváron Kós Károly temetése. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magyarságával tüntető tömeg, a diktatúra idején. Hol vannak a kolozsvári magyarok, akiknek emlékezniök kellene a középiskolás ifjakra, Palocsay Zsigára, Asztalos Lajosra, Juhász Gézára, Kertész Gyuszira, és még ki tudja, hány bátorságukért meghurcolt tanulóra? Hát a seregnyi, börtönbe vetett tanárra? – kérdezte Tatár Zoltán. /Tatár Zoltán: Egy megemlékezés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Veszélyes kór ütötte fel fejét Budapesten, a turulmadár-influenza. Annyi bizonyos, madárról emberre terjed, a médiumok máris jeleztek néhány megbetegedést. A vírusgazdák között némely SZDSZ-es politikust találunk, köztük országgyűlési képviselőjelöltet és posztján lévő kerületi tanácsost is, akik mindent elkövetnek, hogy a Böszörményi út és az Istenhegyi út sarkán október 22-én felállított, csaknem ötméteres szárnytávolságú turulmadaras emlékművet eltávolíttassák. Ungár Klára és Kecskés Márton, a két SZDSZ-es politikus attól fél, hogy a neonácik beállnak majd a turulmadár szárnya alá. Kecskés Márton szerint ,,ízléstelen és gyalázatos” az, hogy ,,turulmadár szobra alá akarják bevésni a második világháborúban meghaltaknak a nevét”. Újabban Demszky Gábor főpolgármestert is zavarja a turulmadár. A turulinfluenza azért is veszélyes, mert Erdély címerében is őrködik ez a madár. Félő, hogy ha a maradék Magyarországon a turulmadarak ellen bevezetik a statáriális állapotot, és lebontatják az összes turulos emlékművet meg szobrot, a címermezőkből kikapartatják, a zászlókról letépetik ezeknek a madaraknak a festett-rajzolt képét, s a történelemből, a mítoszokból és mondákból is kitakaríttatják őket, a magyarországi után Erdély turultalanítására is sor kerül. Akkor viszont jaj például a pávai pincében negyven évig rejtegetett s ma újra a zabola-pávai emlékmű csúcsán ülő madárnak, öntödébe kerül a sepsisbükszádi emlékmű turulmadara is, a lemhényivel együtt. – ,,Megújulva és Magyarországot védelmezve tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyait Árpád fejedelem törzsének madara. A hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézték 1992-ben Göncz Árpádot a tatabányai turulszobor újraavatásán. Ugyanő 1992. december 12-én a Magyar Rádióban elhangzott élő műsorban azt mondta: ,,…egy ország nem irthatja saját hagyományaiból ősi mítoszait”. – Egyébként a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szimbólummadara a turul. /Sylvester Lajos: Turulinfluenza, papagáj- és kergemarhakór. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Óteleken a Máltai Segélyszolgálat kéttonnás “gulyáságyújában” fő az aznapi ebéd, mellette az udvar közepén disznót vágnak. A helybeli önkéntes máltai csapatot végig támogatta a budapesti Magyar Katolikus Caritas. Heti váltásban hoztak Ótelekre egy mikrobusznyi önkéntest, több héten keresztül. Kezdetben a romeltakarításban segítettek az ittenieknek, majd a konyha beindítása után fehér Caritas-egyenruhájukban konyhai munkát is végeztek. A fizikai munka után meg elindultak a faluba, beszélgetni, meghallgatni az embereket. “A beszélgetések segítenek feldolgozni a katasztrófa által kiváltott lelki torzulásokat: a tehetetlen dühöt a veszteségek miatt, a másik ember iránti irigységet.” Vannak itt családok, kisgyermekekkel, akik még mindig sátorban alszanak, mesélte Dudás Róbert Gyula teológushallgató. Ákos Ildikó segédszakácsnő – eredeti foglalkozását tekintve könyvtáros – is segít, szabad idejében az iskolai könyvtár polcaira telepíteni vissza a könyveket. /Dr. Bárányi Ildikó, a temesvári Máltai Segélyszolgálat elnöke: Példás együttműködés bajban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Annak idején Klein Brigitta nővér nem mondhatta el senkinek, hogy missziós munkát végez, azaz a Szociális Testvérek Társaságához tartozik. 1951-ben kérte a felvételét, olyan időszakban, amikor mindenki tudta, hogy a falnak is füle van. Kész csoda, hogy az akkori főnöknőnek volt bátorsága vállalni a kockázatot, és a nővér bekapcsolódhatott a több évig tartó képzésbe, hiszen maguk a szociális testvérek sem ismerhették egymást személyesen. Fennállt annak a veszélye, hogy valahol valamelyikünk elszólja magát, és ezzel kiszolgáltatja a közösséget, emlékezett Klein Brigitta, a román–francia szakos tanárnő, ugyanakkor a Szociális Testvérek Társaságának tagja, a később, 1991-ben alakult temesvári Katolikus Nőszövetség elnöke. Missziós munkájuk alapja a karitatív tevékenység, következő rétege az embertől emberig terjedő szervezőmunka, ezen nyugszik a szociális, majd mozgalmi munka. Régen nőszövetségeket hoztak létre, asszonykört, leánykör, a szolgálólányok körét, később a gyári munkáslányok egyletét, a falusi nők körét, amelyek szervezéséhez, vezetéséhez a tanítónőket kérték fel, folyóiratot szerkesztettek Harangszó, majd Nap címmel. A Szürke Nővérek Társulatából vált ki 1923-ban a Schlahta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága, ennek lett a tagja a nővér is. /Brigitta testvér. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Besenyőfalva ma Firtosváralja, derült ki a székelyudvarhelyi Pál Áron Firtosváralja című könyvében. „Életem során minden kezembe került, Firtosváraljáról és Firtos váráról szóló írást összegyűjtöttem. Így került birtokomba számos olyan írás, amelyek kitűnő emberektől, tollforgatóktól származnak” – mesélte Pál Áron. A könyv nem nevezhető falumonográfiának, inkább tanulmány- és dokumentumgyűjtemény, melynek több darabja most kerül először a nagyközönség elé. A kiadványban megtalálható a néprajz, a népköltészet, olvashatók továbbá a faluról szóló, a faluban élő és onnan elszármazott emberek alkalmi írásai, irodalmi jellegű próbálkozásai. Érdekes színfolt a könyvben közölt a hivatali eskü több formája. „Ajándékért, ígéretért, atyafiságért senkinek törvénytelen tettit el nem nézem, meg-fogom, be-hajtom, vagy megzállaglom, a zállagot a bíró kezibe teszem: egy szoval minden határpásztori kötelességemnek eleget tenni ügyekezem. Isten engem úgy segéllyen, és lelkem idvességit is úgy adgya” – fogalmazták egy 1842. esztendőből származó határpásztori esküformában. Firtosváralját ma 200 ember lakja, székelyek és cigányok fele-fele arányban. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv Firtosváraljáról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 25./

Halad Bulgária és Románia felkészülése az Európai Unió teljes jogú tagságára, és feltehetően mindkét ország teljesíti a belépés feltételeit 2007. január 1-re, ha a hátralévő legszükségesebb intézkedéseket haladéktalanul megteszi – állapította meg az Európai Bizottság október 25-én Strasbourgban kiadott jelentésében. Bizonyos területeken azonnali intézkedésekre van szükség, hogy akár Bulgária, akár Románia határidőre teljesítse kötelezettségeit – áll a Brüsszelben is közzétett dokumentumban. A két országban folytatni kell a jogállam erősítését, főképp a korrupció elleni harcot, az igazságügyi rendszer hatékonyságának növelését. A Romániáról szóló jelentés megállapítja, hogy a magyar kisebbség helyzete tovább javult. A magyarok szempontjából Romániában elsősorban a rendőri eljárások és adminisztráció terén lát még előrelépnivalót a bizottság. A hozzászóló magyar képviselők közül Gál Kinga (Fidesz–MPSZ) megállapította, hogy a jelentés pozitívumként emlegeti a kisebbségi kérdést, a román szenátus mégis elutasította a kisebbségi törvényt. Dobolyi Alexandra (MSZP) a romániai magyarság egyetlen lehetőségének nevezte Románia uniós felvételét. Szent-Iványi István (SZDSZ) megállapította: különösen aggasztó a kisebbségi törvény elutasítása a szenátusban. A szlovákiai magyar Duka-Zólyomi Árpád a vitában azt mondta, a romániai kisebbségek helyzete sokat javult ugyan, de távol áll attól, hogy megfelelőnek nevezhessük. – Egyidejűleg igényes és tárgyszerű az Európai Bizottság Románia monitorizálásáról szóló jelentése, amely továbbra is érvényesnek tekinti Bukarest uniós csatlakozásának 2007. január elsejei időpontját – jelentette ki Traian Basescu államfő. Basescu „nulla toleranciát” hirdetett meg a korrupcióval szemben, s a jelenség elleni határozott fellépésre szólította fel az illetékes román bűnüldöző és igazságügyi intézményeket. Calin Popescu Tariceanu kormányfő kijelentette: a monitoring-jelentés egyértelműen mutatja, hogy Románia az utóbbi tíz hónap folyamán elegendő haladást ért el, a 2007. január elsejei csatlakozási határidő elérhető. Az országjelentés nem tér ki külön az egyházak, az egyházi ingatlanok helyzetére. Az ingatlan-visszaszolgáltatások ütemével kapcsolatosan az RMDSZ-nek vannak ugyan további elvárásai, de a folyamattal, alapjában véve elégedett. /Többnyire pozitív értékeléseket kapott Románia Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Nagyot csalódhatott az, aki hitelt adott Traian Basescu elnöki kampányszlogenének, aki a korrupció felszámolása mellett kötelezte el magát. A patyolattisztaságnak még a látszatát sem sikerült fenntartania, olyan emberekkel vette körül magát. Elena Udrea exelnöki tanácsos ügye napokig a sajtó közkedvelt témája volt. Férjéről már korábban kiderült, nem idegen az SZDP-s üzleti köröktől. Basescu leszögezte, neki nem az a feladata, hogy a beosztottjai házastársaival foglalkozzon. Azonban a magát a korrupcióellenes harc bajnokaként feltüntető államelnöktől jogosan várja el a közvélemény, hogy környezetében a rá jellemző keménységgel lépjen fel, ha ilyen jellegű vádak nyernek bizonyosságot. A korrupcióellenes harc volt az országjelentés egyik sarkalatos kérdése is, hiszen Romániának és Bulgáriának egyaránt ezen a téren kell leginkább bizonyítania. /Borbély Tamás: A veres kakas meséje. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

– A tiszai környezetszennyezés miatt beperelt romániai Transgold nevű cég továbbra is legfeljebb 15 százalékos kapacitás-kihasználtsággal termelhet – így döntött a ciánperben eljáró budapesti Fővárosi Bíróság (FB). Ifkovics József, a Transgold jogi képviselője közölte: a bíró kizárását kezdeményezi, mert a cég szerint elfogult döntést hozott. /Ciánper: a Transgold továbbra sem fokozhatja termelését. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Krassó-Szörény megyében, Újmoldova Duna-parti bányászvárosban március 18-án létrejött az RMDSZ szervezete. Most sikerült önálló székházhoz jutniuk, egy vállalattól szerény lakbér ellenében alkalmas helyiséget kaptak. A hét végén volt a székház felavatása. Megjelent Seres Péter megyei-területi elnök, Tóth János megyei ügyvezető elnök és Gurmai Károly boksánbányai RMDSZ-elnök is. /Makay Botond: RMDSZ székházavatás az Al-Dunánál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

A Házsongárdi temetőben „az unitáriusok Pantheonjában” nyugszik Brassai Sámuel. Brassai síremléke magyarországi támogatással és hazai szakemberek munkája révén a közelmúltban megújult. Az „utolsó erdélyi polihisztorként” emlegetett Brassai művelte a botanikát, mennyiségtant, az általános nyelvtudományt, a logikát, tanított több ritka nyelvet, közgazdaságtant, bankismeretet és pedagógiát. Pályája az egyetem matézis katedrájáig és a rektorságig ívelt. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjának választotta. Diákjai élén aktív szerepe volt 1848-ban, emiatt a szabadságharc után egy ideig bujdosni kényszerült. Brassai 1910. október 2-án leleplezett síremlékének alkotója Pákey Lajos, Kolozsvár egykori unitárius főépítésze, több jelentős kolozsvári és más erdélyi középület, templom tervezője. A bronz mellszobrot Veressné Kozma Erzsi mintázta. 2004 nyarán Nagy Benjámin szobrász-restaurátor munkatársaival együtt megkezdhette a síremlék javítási munkálatait. A Brassai-síremlék – és a tavaly helyreállított Bölöni Farkas Sándor-sír – az unitárius egyház szándékai szerint csak a kezdet: terveik szerint a soron következő restaurálandó síremlék az unitárius egyház nagy jótevőjéé, a Berde Mózesé. /Paskuczné Szathmáry Viola: A megújult Brassai-síremlék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Nyolcadik alkalommal lép közönség elé csoportos kiállítással a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága. Hagyományos őszi tárlatuk megnyitójára október 27-én lesz Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. A társaság tagjainak tevékenysége Kolozsváron sem ismeretlen: kétszer is szerepeltek alkotásaikkal a Gy. Szabó Béla Galériában, legutóbb 2004 áprilisában. /(n): Kortárs nagybányai magyar képzőművészek tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

Sok hűhó semmiért – ezt címet is lehetne adni a két kormány találkozójának. Csíkszeredában megnyitnak egy magyar konzulátust. Ezt 15 évvel ezelőtt kellett volna megtenniük. Most is csak cserébe kapták egy gyulaiért Aláírtak ugyan még vagy tizenöt gazdasági, természet- és árvízvédelmi jellegű dokumentumot is, de ehhez fölösleges volt a pénzköltés. Meg kellett mutatni ország-világ előtt, milyen jó egyetértés van a két állam között. Tagadhatatlanul van. Az összes megoldásra váró kényes kérdést jól el tudták kerülni. A nemzeti kisebbség ügye nem haladt előre e találkozótól. Állami magyar egyetemre sincs szükségünk – mondják –, így együtt, közösen jobban meg tudjuk ismerni egymást. /B. É.: Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Magyar feliratok is lesznek a Babes–Bolyai Tudományegyetem azon karain, ahol magyar nyelvű oktatás is zajlik – döntötte el október 26-án az egyetem igazgatótanácsa. Szamosközi István, az egyetem Akadémiai Tanácsának alelnöke arról tájékoztatott, hogy felmerült a főépület többnyelvű feliratozásának a kérdése is, ebben a kérdésben a testület az egyetem jogászaira bízta, vizsgálják meg, jogi szempontból hogyan kivitelezhető ez a kérdés. Szeptember végén az Európai Parlament illetékes szakbizottsága előtt bemutatott helyzetjelentésben Hantz Péter és Kovács Lehel István BBTE-s oktatók egyebek között felrótták, hogy a kolozsvári felsőoktatási intézmény épületein csak román nyelvű feliratok léteznek, noha az egyetem vezetősége lépten-nyomon hangoztatja a BBTE multikulturális jellegét. A hét elején a magyar tagozatvezetés a szenátusi tagokkal, kari felelősökkel és a magyar tagozatért felelős dékán-helyettesekkel együtt megbeszélést tartott. Sárkány Kis Endre oktató elmondta, ez egy zárt ülés volt, nem tudja, hogyan szivárgott ki a román sajtóba a gyűlésen elhangzottak – egyebek között az, hogy a magyar tagozat csúcsvezetőségének a lemondását kérte. /Az Evenimentul Zilei című napilap írt erről./ Sárkány Kis Endre biológus a gyűlésen kifogásolta, hogy a tüntetésre való reagálásként kiadott nyilatkozatot Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István a magyar tagozat vezetősége nevében írta alá. Ebben a dokumentumban olyan súlyos dolgokat állapítottak meg, miszerint Európa-ellenesek a tüntetők, ezért jobb lett volna, ha saját nevükkel szignálták volna a dokumentumot. A gyűlésen Egyed Emese tanszékvezető javaslatára eldöntötték: az egyetemen tanító mintegy 230 oktató egy hónap múlva találkozik, és megvitatja a magyar tagozat addig kidolgozandó működési szabályzatát. A tanácskozáson szóba került a tervezett Természet- és Társadalomtudományi Kar, valamint a Bölcsészkaron működő három magyar tanszék összeolvadásából létrejöhető Hungarológia Kar ügye. Utóbbi lehetőséget, a három önálló magyar tanszék vezetője elutasítja, ezt az álláspontot a magyar tagozat csúcsvezetőségének a tudomására hozták. Salat Levente az ülésen kijelentette, hogy az önálló magyar karok ügyét csak akkor támogatja, ha létezik erre vonatkozó politikai döntés. Nagy László a magyar tagozat működését csak a BBTE keretében képzeli el. A biológus szerint a magyar tagozat csúcsvezetőségének nincs stratégiája a magyar tagozat fejlesztésére, elhibázott taktikai lépeseket tesznek. Salat ezzel kapcsolatban elismerte, benne is már felmerült annak a lehetősége, hogy lemondjon, Nagy László pedig kijelentette, lemond, ha a két tagozat külön egyetemmé válik. Ezzel szemben, Egyed Emese lemondott az Akadémiai Tanácsban betöltött tagságáról. /Borbély Tamás: Magyar feliratok is lesznek a BBTE-n. A magyar tagozat csúcsvezetőségének a lemondása is felvetődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa október 14-én Erdődön ülésezett. Értékelték október 6-ának megünneplését. Az egyházkerület különböző településein október 6-án a gyülekezetek és a polgári közösségek együtt emlékeztek az aradi vértanúkra. Aradon a megyei RMDSZ elnöke eltiltotta a szólástól több polgári szervezet képviselőit, majd a belvárosi református templomból való tüntető kivonulásával és botrányos sajtóbeli megnyilatkozásaival vitatta el a szólás jogát azoktól, akik a hivatalos RMDSZ politikával nem értenek egyet. Az igazgatótanács visszautasítja az aradi templomi ünnepély kapcsán Baracsi Levente lelkipásztort, Sándor Krisztina ifjúsági vezetőt és Tőkés László püspököt ért méltatlan támadásokat. /Határozat. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Tíz napja sztrájkolnak a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottai. A Hargita Megyei Törvényszék fogja tárgyalni azt a munkaügyi pert, amelyet az alkalmazottak munkaadójuk, Szász Jenő polgármester ellen kezdeményeztek. Ő ezt elfogadta, és mindenben támogatja az alkalmazottakat. Amennyiben a törvényszék kitűzi a tárgyalás időpontját, öt nap alatt jogerős döntést lehet hozni az ügyben, így lehetővé válna a fizetések kiadása – mondta el Komoróczy Zsolt, a polgármesteri hivatal szóvivője. A székelyudvarhelyi önkormányzat polgári frakciója és a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezete közleményt hozott nyilvánosságra az üggyel kapcsolatban. „Aggodalommal állapítjuk meg, hogy a polgármester ellen folytatott RMDSZ hadviselés kiterjedt a polgármesteri hivatal alkalmazottaira is, és veszélybe sodorta a városi adminisztráció működését. A hatalom birtokában, a helyi tévé segítségével az RMDSZ kiterjesztette a háborúskodást a városlakókra, a mindennapok része lett a politikai cirkusz. Határozottan visszautasítjuk és elítéljük az RMDSZ magatartását, és felszólítjuk, vessen véget a város békés hangulatát és fejlődését akadályozó tevékenységének! A városi tanácsban meglévő többségi előnyét az RMDSZ használja fel a tárgyalás, a megbékélés és a város előrehaladása érdekében!” – áll a közleményben. /Kovács Attila: Továbbra is zárva a polgármesteri hivatal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Joggal nevezhetik magukat a Temesköz mostoháinak a református magyarok: az osztrák adminisztráció még száz évvel a törökök kiűzése után is tiltotta betelepedésüket a felszabadított tartományba. Gyakorlatilag csak az anyaországhoz való végleges (1867. évi kiegyezés) visszacsatolása után indulhattak el a református vallású telepesek – esetenként lelkipásztorukkal az élen –, hogy végérvényesen visszafoglalják őseik földjét. Ekkor népesült be újra magyarokkal – főleg református magyarokkal – a Felső-Bega völgye, és annak gazdasági-szellemi központja, Krassó-Szörény vármegye székvárosa, Lugos. Letelepedésük után a gyülekezetek első dolga volt templomot építeni. Ezért van az, hogy a Felső-Bega völgye telepes falvai és a Temes-parti város mai református magyarsága egymás nyomába lépve ünnepli egyházközsége alapításának és temploma felszentelésének centenáriumát. /Sipos János: A lugosi reformátusság időszámítása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Az 1949-es év sok szempontból jelent kihívást történészek, társadalomkutatók, szociológusok számára, ugyanis ez az időszak politika- és mentalitástörténeti fordulópont volt. A hatalomváltás ekkor kezdett begyűrűzni a Székelyföldre is, noha a folyamat már 49 előtt elkezdődött. Ezt a témát tárgyalta Gagyi József, akinek könyvét – A krízis éve a Székelyföldön – 1949 (Pro Print Kiadó, Csíkszereda, Múltunk Könyvek sorozat) – október 25-én mutatta be Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban Sólyom Andrea szociológus. /(B.B.): 1949: intézményi átalakulás, kollektivizálás, krízis. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 27./

Házkutatási jegyzőkönyv a bűnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv román nyelvű, csak a ,,bűnjeleket” rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betűhibákkal. Betűország ötödik és hatodik virágoskertje – meséskönyv. Ezt is elkobozták Török Józseftől, akit ’56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek. További könyvek a jegyzőkönyv szerint: Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, Honfoglalás című könyv egy része, Domokos, a nagyhorog (meséskönyv), Népimakönyv, Ki mint vet, úgy arat (kisregény), Budapesten kiadott Földrajzi atlasz, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv, 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag. Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon /Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1997/ című, a kommunizmus pere alcímű könyvében, a könyv a Háromszék napilap kiadásában jelent meg. Török József a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke közel másfél évtizede. Már kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját. Bizonyítható, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttműködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye” minden kétséget kizáróan a Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése”. De ennél is aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttműködött. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban, összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba. Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására volt. Őket ugyanis 1956 után nyolc évvel csukták le. Közvetlenül a Ceausescu-rendszer részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztiája után. A gyergyói tizenketteket 1965-ben tartóztatták le és ítélték háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. A hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ’50-es évek körömtépő brutalitásával. Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek”. Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak – a budapestiek két ízben is – végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek. A Galócáson élő Török Józsefnek volt Budapesten egy unokabátyja, aki 1956-ban, október első felében hazalátogatott. Ő ugyanis 1947-ben szökött át Magyarországra. Ez a rokon, Török Sándor, részt vett a forradalomban, utána tizenkét évre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. A rokon szabadulása után, 1964-ben, meghívta Török Józsefet, hogy az ő itthon maradt öccsével ketten látogassák meg őt Budapesten. Ki is mentek, két hétig voltak nála. A pesti rokon megmutatta azokat a helyeket, ahol az 1956-os forradalom leghevesebb harcai voltak, kezdve a Corvin-köznél, a Széna-tér és a többi. A rokon még bajtársait is elhívta, velük is megismerkedtek. /Szőnyi Gyula, Cselik Ferenc/. Hazatérve itthon barátaiknak elmesélték, mit láttak Budapesten. Elhatározták, a pesti mintára egy szervezetet hoznak létre. Tizenhárom tagú volt szervezetük, de tizenkettőjüket ítélték el. A tizenharmadik volt a koronatanú a perben, s őt nem csukták le. Az elítéltek: Török József, Török István, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Károly, Hompot Ferenc, Mezei Árpád, Halász József, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Károly. A tizenharmadik, a besúgó Antal Ferenc volt, az egyedüli családos ember. Török József volt a fő vádlott, 12 évre ítélték, unokabátyját, Török Istvánt szintén 12 évre. A harmadfokú vádlott, Csatlós Jenő 8 évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki többieknek, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak. Török József akkor húsz éves volt, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves. Nem jutottak el addig, hogy nevet is adjanak a szervezetnek. Ahogy a szervezkedéssel elindultak, észrevették, hogy a szekuritáté nyomon követi őket. Próbálták valahogy lerázni őket magukról. Egyszer sem gyűltek össze mindannyian. A ,,szervezet” tagjai nem is ismerték mindannyian egymást. Török József másfél hónapig volt egyetemista, majd 1965. november 15-én letartóztatták. Miután őket letartóztatták, lefogták a budapestieket is. Töröknél megmaradt egy érdekes papír: őt is megidézték Budapestre tanúnak. Akkor ő még börtönben volt. Az idézést a szüleivel íratták alá, 1967-ben. Budapesten ugyanis letartóztatták a magyarországiakat, Szőnyi Gyulát, Török Sándort és Cselik Ferencet. Másodszor is lefogták őket, annak ellenére, hogy ők már ’56-ért egyszer ültek! Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont hét évre elítélték. Együttműködött a két ország állambiztonsága! Utólag tudták meg, hogy ,,ávós” tisztek is jelen voltak az ő kihallgatásaikon. Ők vitték az ,,üzeneteket” róluk. Itt van a bizonyíték is az együttműködésre, megőrizte az idézést:(Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bűnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bűnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségében 1967. évi december 20. napjának 9 órájára kitűzött tárgyalásra. Figyelmeztetem a túlsó oldalon …… szám alatt olvasható következményekre. Budapesten, 1967 évi augusztus hó 31. Címzett Török József /: 1944. jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság Dr. Bimbó István, a tanács elnöke) Török elmondta, hogy a kihallgatásokon nem verték őket, de durvák voltak. Pszichikailag készítették ki őket. Reggel elvitték és délutánig vallatták. Akkor egy fél órára visszavitték a cellába. Utána újra jött a vallatás este későig. És éjszaka is folyt a vallatás. Román tisztek vallattak, de volt egy Fábián Márton nevű kihallgató is, aki az összes erdélyi ,,szervezet” felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak” a vallatásában, és ’65-ben még mindig jó kondícióban volt. A fő vádpont volt: a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. A letartóztatott társaság Marosvásárhelyen volt vizsgálati fogságban, ott volt tárgyalás is, az ítéletet Bukarestben mondták ki. A szervezkedéshez a ,,bizonyítékok” például a könyvkölcsönzések voltak: ha olyan könyv volt, melyben a Magyarország vagy az Erdély szó szerepelt, ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Vagyonelkobzásra is ítélték őket, Töröktől egy rend ruhát és egy nagykabátot koboztak el. Török József börtönös évei után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. 1974. november 14-én szabadult. 1974-es szabadulása után első ízben 1986-ban ment látogatóba Magyarországra. Felkereste azokat, akiket akkor szintén bebörtönöztek. Kiderült, hogy ott azt terjesztették, mintha itt, Romániában ők vádolták volna be őket. Mindent kiforgattak. Budapesten unokabátyja elé tettek mindenféle tanúvallomást. Ezeket a szekusok írták és aláírták Török József helyett is. Az unokabátyja azonnal mondta: ez nem az unokaöcsém aláírása! 1989. december 21-én Sepsiszentgyörgyön abbahagyták a munkát. Jöttek a vezetők és a szekusok. Rab István akkori megyei első titkár nyilatkozott, elmondta, hogy mit akartak csinálni. December 22-én az IAME gyár épületeit körbe akarták venni katonasággal. Ezt tartották veszélyes gócnak. Később megalakították a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezetét. /Sylvester Lajos: Törököt fogtak… (Akiket megérintett '56 szele). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25., folyt.:26., 27./

A nacionalista, fajgyűlölő kijelentésektől való elhatárolódást várja a szenátus házbizottságától október 27-i sajtóközleményében az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozó kormányhivatal. A közlemény szerint „Románia európai uniós csatlakozása maga után vonja azt a kötelezettséget is, hogy a nemzeti kisebbségek minél szélesebb körben részt vegyenek a művelődést, vallásgyakorlást, oktatást, közéletben való szerepvállalást érintő döntésekben”. Ezért is „szükség van a romániai nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényre. Ugyanakkor, a törvénytervezet a kormányprogram prioritásai között szerepel” – emlékeztetett a közlemény. A hivatal végül aggodalmát fejezte ki „a szenátusban teret nyerő nacionalista, fajgyűlöletet szító politikai nyilatkozatok miatt”, mert „az ilyen jellegű megnyilvánulások elfogadhatatlanok a XXI. század Romániájában, és károsak a nemzetiségek békés együttélésére”. S mivel a szóvá tett nyilatkozatokat „a szenátorok jelentős részének tapsa követte, megnyugtató lenne, ha a szenátus házbizottsága elhatárolná magát ettől a magatartásformától, amely kedvezőtlen fényben tünteti fel Románia parlamentjének felsőházát” – szögezte le a kormányhivatal közleményét aláíró Markó Attila államtitkár, Zeno Karl Pinter és Valentin Platon államtitkár-helyettes. /Állásfoglalást tett közzé a kisebbségügyi kormányhivatal. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./