A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes sikeres nyarat tudhat maga mögött. A Vendégségben Budapesten elnevezésű rendezvényen való sikeres szereplés után feladatuk volt Kolozsváron a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó megszervezése és lebonyolítása. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány munkatársaival karöltve zökkenőmentes volt a rendezvény, melyen tíz külföldi kisebbségi együttes közel 300 táncosa vett részt. A Szarkaláb fellépett augusztus 28-án, a szilágysági szilágyerkedi falunapokon és szeptember 11-én Aranyosegerbegyen. Az utóbbi helyen tapasztalhatták, hogy a községi hivatalosságok mennyire semmibe veszik a helyi nagyszámú magyar közösséget. A Szarkaláb szeptember 15–18-a Felvidéken meghívottja volt a zselízi Kincső Néptáncegyüttes fennállásának 10. évfordulójára szervezett fesztiválnak, melyen Erdélyből még a Kaláka Néptáncegyüttes és a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes képviseltette magát. A csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes meghívására a szarkalábosok másodszor vettek részt az ottani Ifjúsági Néptánctalálkozón. Október 1-jén Kidében a falunapon vettek részt. /Pillich Balázs és a Szarkaláb: Sikeres nyarat zárt a Szarkaláb. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

1995. október 8-án alakult az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, melyet hiánypótló intézményként hoztak létre Lőrincz György székelyudvarhelyi író elnökletével. Akkoriban irodalomszervező tevékenységet, alkotótáborok szervezését, pályakezdő írók műveinek megjelentetését tűzték ki célul. Az utóbbi években rendszeresen hirdettek pályázatokat fiatal írók számára, megünnepelték a kerek évfordulóhoz érkezett hetven fölötti írókat, valamint író-olvasó találkozókat szerveztek. Az EMIA honlapján (www.emia.go.ro) a szervezet céljaként olvasható: „Az erdélyi magyar írók közötti szolidaritás megerősítése, az írógenerációk, valamint a különféle írói csoportosulások közötti – legalább viszonylagos – egység megteremtése, pályázatok kiírása pályakezdőknek, író-olvasó találkozók szervezése, új alkotások népszerűsítése.” A tízéves EMIA díjátadó ünnepséggel egybekötve október 28–29-én emlékezik az évfordulóról. /(bb): Tízéves az EMIA. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 7./

Francia vezetők négy közép- és kelet- európai országbeli – litván, román, cseh és szlovák – vezető politikusokkal találkoztak október 7-én, ami a Libération című napilap kommentárja szerint Franciaország külpolitikáját illetően szimbolikus jelentősséggel bír. Jacques Chirac elnök litván kollegáját, Valdas Adamkust fogadta, Dominique de Villepin kormányfő Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel találkozott, Philippe Douste-Blazy külügyminiszter és Catherine Colonna európai-ügyi miniszter pedig Csehországba és Szlovákiába látogat. A Libération szerint Franciaország ma úgy látja, hogy van „kijátszható kártyája” Keleten. Miután az európai alkotmányos szerződésről tartott népszavazást követően helyzete meggyengült, most új szövetségeseket kell találnia, akik támogatják az európai költségvetési vitában a francia álláspontot. A franciák kijátsszák kelet-európai kártyájukat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

Utcai tüntetést tervez több erdélyi nagyvárosban a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak az önálló Bolyai Egyetem ügyének előmozdításáért – jelentette be Kolozsváron Hantz Péter és Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem két oktatója, akik szeptember végén az Európai Parlament elé tárták az ügyet. A megmozdulást október 17-ére tervezik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Kovács Lehel ismertette azt az anyagot, amelyet szeptember végén az Európai Parlament illetékes szakbizottsága elé terjesztettek. E szerint az erdélyi magyarság súlyosan alulreprezentált a felsőoktatásban, hiszen a 6,6 százalékos romániai magyar népesség mind össze 1,6 százaléka végezheti anyanyelvén tanulmányait, emellett a felsőoktatásban résztvevő magyar nemzetiségű diákok számaránya is csak 4,4 százalék. A jelentés készítői szerint kevés a magyar nyelvű képzést nyújtó szak Romániában, és a magyar oktatók száma is alacsony. Kifogásolják, hogy a képzőművészeti, agrártudományi, állatorvosi és mérnöki szakokon egyáltalán nem folyik magyar nyelvű oktatás. „Ezekre a problémákra a megoldást a romániai magyar közoktatási rendszer autonómiája, valamint az önálló állami magyar tannyelvű egyetemi hálózat létrehozása és működtetése jelentené. Ez a Bolyai Egyetem visszaállításával és a magyar költségvetésből fenntartott Sapientia– Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásával hozható létre. Ez esetben a Sapientia egyetem egyebek között a műszaki, agrártudományi, művészeti oktatást ölelné fel” – áll a dokumentumban. Az önálló egyetem visszaállításának s legsürgősebb lépése a BBTE-n tervezett önálló magyar karok létrehozása lenne. Ezt a tervet a BBTE magyar oktatóinak 85 százaléka támogatja. A jelentéskészítők kifogásolták, hogy a BBTE-n továbbra sem hivatalos nyelv a magyar, hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, és magyar tudósokról mindössze három termet neveztek el. Hantz Péter a BBTE-n önálló tanszékek létrehozását nem tartják elégségesnek, mivel szerintük a tanszékek nem rendelkeznek olyan nagy döntési hatáskörrel, mint a karok. A két oktató abban reménykedik, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája után az RMDSZ ismét szorgalmazni fogja az önálló karok és egyetem ügyét. Nyilvános vitára hívta ki Szamosközi Istvánt, a BBTE Akadémiai Tanácsának alelnökét Hantz Péter. A két oktató október 11-én Kolozsváron vitathatta volna meg a Bolyai Egyetem szükségességét. Azonban erre nem kerül sor, mivel Szamosközi csak Salat Leventével és Nagy László rektor-helyettessel együtt állna ki vitára. Ezt a feltételt Hantzék elfogadták, és egy későbbi időpontban ők is hajlandók erre. /Borbély Tamás: Tüntetés a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Kolozs megyében magyar tannyelvű tanintézmények – iskolák, gimnáziumok –létszámhiánnyal küszködnek: az utóbbi 7–8 évben évente egy-két osztály „esett áldozatul” a népességcsökkenésnek. Nem hivatalos adatok szerint az első osztályos magyar tanulók száma 1997-től 40 százalékkal csökkent. Több lakónegyedi iskolában nehezen vagy egyáltalán nem indult magyar tannyelvű első osztály. A helyzet változik: évek óta folyamatosan nő a magyar óvodások száma, amely jelenleg hozzávetőlegesen öt százalékkal nagyobb, mint 4–5 évvel ezelőtt. A hivatalos rendelkezés szerint a 2005. július 1. és december 31. közötti időszakban megüresedett óvodai állások nem tölthetők be. Ez a rendelkezés különben minden állami költségvetésű intézményre érvényes, így az operákra, színházakra is. Emiatt nem ritka, hogy egy óvodában 40 gyermeket egyetlen személy öltöztet-vetkőztet. /Nagy-Hintós Diana: Nőtt a magyar óvodások száma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Ötmillió forintos támogatást nyújtott az udvarhelyszéki árvízkárok enyhítéséhez a Somogy megyei Kaposvár önkormányzata. A háromfős küldöttség, Szita Károly polgármester, dr. Kéki Zoltán főjegyző, valamint Kása Csaba adománylevél formájában nyújtotta át a támogatást Székelyudvarhely, valamint Farkaslaka elöljáróinak. Az anyaországi adományozókat, valamint a farkaslaki önkormányzati küldöttséget október 7-én Székelyudvarhelyen fogadta Szász Jenő polgármester. Szita Károly polgármester elmondta, Kaposvárt sem kímélték a magyarországi áradások, hatvan éve nem volt olyan mértékű árvíz a városban, mint augusztus 21-én. Ennek ellenére, a székelyföldi árvízről készült képsorok annyira megdöbbentették a helybelieket, hogy úgy gondolták, vannak még nagyobb bajban lévők, akiknek segítségére siethet a település. Kaposváron a gyűjtés október 22-én jótékonysági esttel folytatódik. Szász Jenő elmondta, a Magyarországról érkező segélyek összértéke (mellyel Székelyudvarhely gazdálkodhat), meghaladja az 50 millió forintot. A városban élő árvízkárokat szenvedők vásárlási utalvány formájában kapják kézhez a támogatást, melyet építőanyagok és háztartási gépek beszerzésére fordíthatnak. A további összegeket pedig a megrongálódott közintézmények felújítására fordítják. /Szász Emese: Kaposvári segítség Udvarhelyszéknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./

Magyarlapádon több mint 150 éve folyik az oktatás. Jelenleg zajlik az iskola felújítása. A legrégibb épület óvodai termeit belülről már megújultak. Az iskolában a változásokat, újításokat külföldi támogatásoknak köszönhetik, a svájci és holland segélyeknek. Most fejezték be a központi fűtés bevezetését a régi épületbe. /Magyarlapádon 100 éves az állami oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./

Két marosvásárhelyi művész, a grafikus-festő Major Gizella és a szobrász Kiss Levente közös csíkszeredai kiállítása nyílt a Kriterion Galériában. Major Gizella három évtizedig művészpedagógus volt, 1995-ös nyugdíjazása óta sok újdonsággal rukkolt elő. Bolyai János géniusza Kiss Leventét többször lázba hozta, három és fél évtizedes pályáján több kisszobrának vált kiindulópontjává. Németországban köztéri szobrai is vannak. /N.M.K.: Szellemi rokonságban. Egybecsendülések Kiss Levente és Major Gizella csíkszeredai tárlatán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

Pánikhangulatot keltett a hét végén kirobbant hír, miszerint már Romániában is észleltek madárinfluenzás megbetegedéseket. A rettegett kór jelen pillanatban az egyik legsúlyosabb fenyegetés a világ számára. Bár a londoni járványtani központ laboreredményei szerint a mintákban nem volt kimutatható a fertőzés, és a tulceai állategészségügyi intézet diagnózisa téves, az elővigyázatosság indokolt, a hatóságok fokozott készültségben vannak. /F. I.: Nincs madárinfluenza Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Szeptember 4-én volt 200 éve annak, hogy megszületett „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre. Ebből az alkalomból szervezett előadássorozatot október 8-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Kolozsváron. Egyed Ákos tartott előadást, Mikó Imre, Erdély Széchenyije és az EME megalapítója címmel. Fiának többek között ezt írta: aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban elvárhatja, mint másoktól a hazának tett áldozatot. Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként mutatta be gróf Mikó Imrét. Mind a kolozsvári Református Kollégium, mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium sokat köszönhet neki. Végül Pomogáts Béla Mikó Imre irodalomtörténeti érdemeit méltatta, aki Bod Péter és Benkő József életrajzának megírásával is hozzájárult az irodalom „fehér foltjainak” eltüntetéséhez. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Mikó Imrére emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Az utóbbi három év során felére csökkent a magyarországi kulturális folyóiratok állami támogatottsága, a határon túli kiadványok pedig egyötödét kapják annak, amit öt évvel ezelőtt, hangzott el október 7-én, Budapesten azon a tanácskozáson, amelyen a művelődési-irodalmi folyóiratok mai helyzetét vizsgálták. A Magyar Írószövetség klubjában több mint félszáz kiadvány és műhely képviselőjének jelenlétében a hozzászólók zöme nem rejtette véka alá a támogatások apadása miatti indulatait. Az erdélyi magyar folyóiratok nézőpontját Kántor Lajos és Ferenczes István írásban eljuttatott vélekedése képviselte. Szó esett a támogatások odaítélésében jelentkező, korrupció-szagú történésekről, a támogatási rendszer átláthatatlan mivoltáról, illetve az általános helyzet kilátástalanságáról. Megállapítható: a jelenlegi kultúrpolitika nem kedvez a kulturális kiadványoknak. /Guther M. Ilona: Tengődő kulturális kiadványok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Október 8-án elindultak a csőszlegények a csőszlányok után Nagyiratos utcáin, végül népviseletbe öltözött csőszpárok táncoltak. Az ünneplő sereg a helybéli katolikus templomba tért be, ahol Horváth Levente alprefektus is beszédet mondott. A templomtól este indult a fáklyás menet a nagyiratosi kultúrotthonhoz. Egy időben a szüreti bál hagyománya megszakadt Nagyiratoson. Sok fiatal átköltözött Magyarországra. Azt szeretnék, ha ez a rendezvény kinőné magát falunappá. /Berki Fláviusz: Szüreti bál Nagyiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

Első írásos említése 800. évfordulóján tudományos ülésszakot, néprajzi kiállítást rendeztek és emléktáblát avattak Szilágyperecsenben a hét végi falunapokon. A tudományos ülésszakon a helység múltjáról és jelenéről, oktatási kérdésekről, a 200 éve született Mikó Imréről tartottak előadásokat. A kultúrházban néprajzi kiállítást nyitottak meg, amellyel a helyi gyűjtés beindítását kezdeményezték a szervezők. Szilágyperecsen hagymatermesztőiről híres. Így természetes, hogy a hagyma is szerepel a polgármesteri hivatal főbejáratánál a felavatott emléktáblán. A Sepsi József szobrász tervezte emléktábla bronzplakettjén a kétágú életfa koronája között a harang a település és több felekezetű kereszténységének jelképe; a kévék és a hagyma a főfoglalkozásra utal. /Fejér László: Nyolcszáz éves Szilágyperecsen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.

Az EMI /Erdélyi Magyar Ifjak/ szervezet október 3-án nyílt levéllel fordult Hiller Istvánhoz, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökéhez. Úgy értesültek, hogy Hiller október 6-án Aradra szándékozik utazni. ”Állampolgárságunk visszaadását megakadályozó gyűlölethadjáratukkal és a népszavazás utáni álmegoldásaik kiagyalásával a legnaivabb határon túli magyart is ráébresztették arra, hogy eszük ágában sincs” foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. Az EMI kéri, „ne tegyenek kampánytémává bennünket”, ne provokálják az aradi ünneplő gyülekezetet. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége kijelenti, hivatalosan nem vesz részt az idei megemlékezésen. Ezúttal tüntetés helyett távolmaradásunkkal tiltakoznak. /Az EMI elnöksége nevében: Soós Sándor elnök, Bagoly Zsolt alelnök: Nyílt levél Hiller Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökének. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./ Az EMI nyílt levelének nyilvánosságra hozatala után a Határon Túli Magyarok Hivatala bejelentette, Hiller István helyett Kovács Kálmán megy Aradra 6-án. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök tagadta, hogy bármi összefüggés lenne a levél és a változás között, azt állította továbbá, a kormány nem tehető felelőssé a december 5-i népszavazás miatt. /Hiller otthon maradt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

Mintegy ezren vettek részt Nagyváradon október hatodikán a Nagysándor József utcai koszorúzáson. A váradi születésű honvédtábornokra emlékeztető márványtábla előtt ezúttal közösen hajtott főt az RMDSZ, az MPSZ, a történelmi egyházak, a civil szervezetek és a magánszemélyek. Több magyar osztályt is kivezényeltek a megemlékezésre. A baj csak az volt, hogy a gyerekek kis híján a műsorvezető szerepét betöltő Szabó Ödön megyei RMDSZ-vezetőt is túlhangoskodták. Fel kellett volna készíteni a gyerekeket arra, hová mennek, és ott hogyan kell viselkedni. Szembeötlő volt a nemzeti lobogók hiánya. A váradi magyarok becsületét végül egy fiatalember, bizonyos Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi tagja mentette meg. Amikor a koszorúzások rendjén az EMI következett, Barna bőségesen fellobogózott koszorúval lépett az emléktáblához. Messze ő kapta a legnagyobb tapsot. Ma már nem kell szégyellni, inkább használni kellene nemzeti jelképeket. /Fábián Tibor: És hol vannak a zászlóink? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

Vajdaságban immár két éve az 1990-es marosvásárhelyi pogromot idéző hangulat uralkodik. A Szerbia-Montenegróban élő magyarok sorozatosan verések áldozatai lesznek. Kasza József, a VMSZ elnöke a Szabadságnak adott interjúban kifejtette, a szerb hatóságok részéről eddig nem mutatkozott valós szándék az elkövetők felderítésére, és a 2003 második fele óta tartó jelenséget sem akarják megfékezni. „ A közhangulat annyiban változott, hogy most még jobban utálnak bennünket a politikusok amiatt, hogy nemzetközi színtérre vittük a problémát, holott azzal kellene foglalkozniuk, miért nem gátolták meg ezeket az atrocitásokat” – állapított meg Kasza József. A szülők, vagy akiket megvernek, nem mindig vállalják a nyilvánosságot, hanem elhallgatják, mert félnek a megtorlástól. A VMSZ az elmúlt két évben hozzávetőlegesen 300 esetről szerzett tudomást részben áldozatoktól, részben a sajtón keresztül. Ezek az atrocitások 2003 második felétől szaporodtak el, és hullámokban jelentkeztek. Eddig csak pár elkövetőt fedtek fel, hiszen a háromszáz esetből még a szerb kisebbségügyi miniszternek is csak húszról van tudomása. Kasza egyetlen őszinte hozzáállást tapasztaltam, Borisz Tadics államelnöknél. Azonban az ő hatásköre nem akkora, hogy közvetlenül be tudjon avatkozni a folyamatokba, de eltökéltsége és hozzáállása legalább pozitív. Az egyik legfőbb gond az, hogy az úgynevezett „nemzeti türelmetlenség” elsősorban a fiatalok körében tapasztalható. A nacionalista nevelést nagymértékben a szerb ortodox egyház is gerjeszti. Léteznek olyan iskolaigazgatók, akik ezeket a jelenségeket tolerálják. Eddig még egyetlen jogerős ítélet sem született. /Borbély Tamás: „Már óvodás kortól nevelni kell a másság elfogadására” Interjú Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Szeptember utolsó hetében a hagyományos regáti magyarságfelmérő misszióra indultak a kolozsvári teológusok. Ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járják be, kiemelt cél a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket, a helyi kisszámú magyar közösség által szervezett találkozókon vesznek részt, folytatják a gyülekezeti közösségek szervezését. Mint ismeretes, a középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar védelmi erőt telepítettek ide. IV. Béla a szörénységi várak védelmére a johannitákat rendelte. Havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyoma tanúskodik. A későbbi évszázadokban is jelentős volt a kitelepedés, majd a néhány évtized alatt lezajló asszimiláció, de az 50-es éveket követő munkaerő-vándorlással is számottevő magyar népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta munkájuk nyomán új missziós szórványgondozó gyülekezetek alakultak. /Teológusok regáti misszióban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága október 6–8. között ötödik alkalommal szervezett Budapesten tudományos konferenciát. A konferencián közel négyszáz pedagógus és neveléstudományi szakember vett részt, köztük a pedagógia két erdélyi magyar művelője is, nevezetesen Fodor László és Bán Éva, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humán Tudományok Tanszékének oktatói. A konferencia központi célját az új kutatási eredmények széles körű szakmai megismertetése és megvitatása, valamint a magyar neveléstudományi kutatók szakmai közéletének formálása képezte. A „Közoktatás, pedagógusképzés, neveléstudomány” címen zajló konferencián a marosvásárhelyi kutatók az utóbbi év kutatási eredményeikről adhattak számot. Fodor László az implicit indoktrinációs oktatási helyzetek problematikájában végzett kutatásainak egyes eredményeit mutatta be. Bán Éva pedig a személyiségközpontú vallástanárképzésre vonatkozó vizsgálódásainak fő adatait prezentálta. Ez alkalommal általánosan is beigazolódott, hogy a Sapientia, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében az erdélyi magyar neveléstudománynak új kutatási centruma bontakozik ki, dr. Lázár Sándor tanszékvezető irányításával. /Új kutatási centrum körvonalazódik. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Október 9-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Bernády-házban találkoztak a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója és a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma képviselői. A találkozó során határozat született, miszerint információs kapcsolatot kell létesíteni, és ki kell alakítani az együttműködést a Kárpát-medencei magyar közösségek között, a sajtó érdekvédelmi szervezetei között, a politikai érdekvédelmi szervezetek és a sajtó érdekvédelmi szervezetei között. A résztvevők kijelentették, hogy biztosítani kell az önálló sajtó létét, mert csak az önálló kisebbségi sajtó szavatolhatja a demokratikus létezés feltételeit. Sajnálatukat fejezték ki, hogy dr. Kis Elemér, a Szülőföld Alap elnöke által október elejére beígért pályázatok kiírása eddig nem történt meg. A Szülőföld Alap létrehozásának nem kell megszüntetnie az Illyés Közalapítvány határon túli támogatási rendszerét, amit a közeljövőben át kell gondolni olyanformán, hogy a támogatások azokat a szerkesztőségeket kedvezményezzék, amelyek közszolgálati feladatot látnak el. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója kérte a jelen levő érdekvédelmi szervezetek képviselőit, hogy rendszeresítsék az ilyen jellegű találkozókat. Kérték, hogy minden esetben, amikor az érdekvédelmi szervezetek képviselői tanácskoznak, adják meg a lehetőséget a sajtó képviselőivel való találkozásra is. /Magyar–magyar médiapárbeszéd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

A Volt Politikai Foglyok Egyesülete szeptember 18–20-a között Mamaiaban tartotta XII. kongresszusát, melyen a megyei szervezetek 267 küldöttje vett részt. C. Ticu Dumitrescu elnök rövid megnyitóbeszéde után sor került a megnyitó áhítatra. A részt vevő magyar küldöttek örömére ezen a kongresszuson magyar nyelvű imádság is elhangzott, melyet Bustya Dezső ny. lelkipásztor, volt püspök-helyettes tartott. Elnöki beszámoló hangzott el, megemlékeztek a múlt kongresszus óta elhunytakról, a területi elnökök és más küldöttek hozzászóltak. Végül elfogadták a kongresszus zárónyilatkozatát. A kongresszus szomorúan állapította meg, hogy bár 15 év telt el a „változás” óta, még mindig nem került sor a kommunizmus perére. Amíg a nácizmus áldozataira ma is emlékművekkel és a fasizmust elítélő nyilatkozatokkal emlékeznek, a kommunizmus nemzetközi elítélése sehol sem történt meg, sem nyugaton, sem a posztkommunista országokban. Ez utóbbiakban a jelenlegi vezetés sok helyen a kommunisták második nemzedékének, az egykori ifjú kommunista szervezeti titkároknak a kezében van. Ezek elődjeiknél veszélyesebbek: amazok nagyrészt műveletlenek voltak, míg fiaik Oxfordban és Párizsban tanultak. A volt politikai foglyok kihalására várnak, tőlük még morális elégtételadás sem remélhető. A média nem érdeklődik, amit a mostani kongresszus is mutat. – Nem mondhatunk le a nyilvános bocsánatkérésről, a morális elégtételről! – hangzott el. „A kommunizmus mint eszme megbukott, ez küzdelmeink vitathatatlan eredménye. Ezt ellenségeink is elismerik. De csak relatíve győztünk, mivel továbbra is a kommunisták vezetnek, uralkodnak. Az elmúlt 50 év megváltoztatta az emberek mentalitását, s ebben az agymosás által létrehozott mentalitásban a kommunizmus tovább él” – mondotta az egyesület országos elnöke, Ticu Dumitrescu. Csekély eredménynek mondható, hogy október 1-jétől a börtönévek után járó nyugdíj-juttatásokat 10%-kal emelik. De mi ez, összehasonlítva a volt szekus-tisztek nyugdíjával? A posztkommunista kormány többet juttat a gyilkosoknak, mint az áldozatoknak. A 267 küldött között 22-en voltak magyarok. Az egyesület marosi, gyergyói, csíki, udvarhelyi és sepsiszéki küldöttei minden reggel közös áhítaton vettek részt az Aurora Szállodában, melyen együtt énekeltek és imádkoztak, igét hirdetett dr. Bustya Dezső ref. lelkipásztor. /Dr. Bustya Dezső és Gráma János, Maros megyei küldöttek: A Volt Politikai Foglyok Egyesületének XII. kongresszusa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Sokat beszélnek a bánsági toleranciáról, közben Temesváron a Hunyadi (ma Traian) híd józsefvárosi hídfőjénél az egyik saroképület falán jelent meg egy durva román nyelvű cigányellenes felirat. Mindez azután történt, hogy a közpénzen kinyomtatott városházi közlöny legutóbbi számában Adrian Orza alpolgármester hangozatta, hogy itt nincs rasszizmus, a stadionban meg nem is cigányozták le a Steaua roma futballistáját, ez lejáratás, /bár harmincezer ember füle hallatára történt/. Bizonyára a tolerancia jeléül vágtak pofon stadionban valakit csak azért, mert magyarul beszélt. /Pataky Lehel Zsolt: A “bánsági tolerancia” újabb megnyilvánulása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

Backamadaras község a legutóbbi népszámlálás szerint 1920 fős, ennek 98%-a magyar anyanyelvű. Ide tartozik Szentgerice és Bálintfalva. Backamadaras híres bortermő vidék. A Backamadaras – Szentgerice útvonal állandó javításra szorul. Elvégezték a polgármesteri hivatal épületének felújítását, most fejezték be a községközpont kultúrotthonának renoválását. Tánctalálkozókat szerveznek, gyakori vendégük a Maros Művészegyüttes, mesélte Makkai György, a kultúrotthon gondnoka. A kultúrotthon épületében működik a községkönyvtár, a 7500 könyv 70%-a magyar nyelvű. Kis Gergely, a Backamadarason született és Székelyudvarhelyen tevékenykedő tudós és filozófus nevét veszi fel a községközpont iskolája. A névadó ünnepséget jövő májusra tervezik. Kétszázötvenhét gyerek tanul Backamadaras tanintézményeiben, tájékoztatott Albert-Búzási Margit igazgatónő. Bálintfalván egy összevont I-IV. osztályban és egy óvodai osztályban folyik az oktatás egy-egy tanerővel. Szentgericén a nyolcvanöt óvodást és kisiskolást két óvónő, illetve 3 tanító oktatja. A községközponti általános iskolában a második és a negyedik osztályt vonták össze. Az iskolákban, óvodákban szakképzett tanerők tanítanak. Svájci támogatásból bevezették a vizet az iskolába, tíz számítógépet és fénymásolót vásároltak. A hollandoktól hetven széket és padot kaptak, a tanfelügyelőség támogatásával négy osztály bútorzatát újították fel. Az iskolai könyvtár háromezer kötettel rendelkezik. A gyerekek szívesen olvasnak. Novák József marosvásárhelyi képzőművész készítette el a község címertervezetét. Dávid György, a Backamadarasért Egyesület elnöke elmondta, hogy a szervezet elsősorban a tánccsoport menedzselését vállalja fel. A helyi tánccsoport tagjai már határon innen és túl is bemutatták ügyességüket. /Mészely Réka: Backamadarasi Népújság. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

A hat évtizedes múltú Romániai Magyar Szó napilap romjain, RMDSZ-es hátszéllel jön létre az Új Magyar Szó – állította a Heti Válasz budapesti hetilap határon túli lapokról közölt elemzése. A hetilap szerint az ellen-Krónikaként született Erdélyi Riport nem váltotta be a reményeket. Azt is hozzátették, hogy az új kiadványnak várhatóan bőven jut majd magyar kormányzati pénzekből. Erre utal az is, hogy a Szülőföld Alap legutóbbi ülésén az RMDSZ képviselőjének felvetésére kiemelt célként elfogadták a határon túli magyar sajtó támogatását. ”Kicsit másképp: nagyobb távolságtartással, sokkal kritikusabban” tájékoztat majd a lap a fővárosi magyar politikai jelenlétről – ígérte a mutatványszám vezércikkében Stanik István. Vajon kikre céloz a lap vezérigazgatója és az RMDSZ kommunikációs igazgatója? A jobblétre szenderült Romániai Magyar Szóra, vagy a másik, szintén általa kiadott lapra – a Gáspárik Attila által csak Erdélyi Jelentéstevők lapjának nevezett, gyengélkedő Erdélyi Riportra? A nagyváradi Reggeli Újság szerint a lapindítók „alaposan elszólták magukat”, amikor beharangozójukban az RMDSZ programjának felkarolásáról írtak, és arról, hogy szigorú kritikusai lesznek azoknak a romániai magyar politikusoknak, akik ettől eltérnek. Vagyis gyakorlatilag központi pártlapként lép színre az ÚMSZ, „hadat üzenve” az RMDSZ-től elhajlóknak – összegez a bihari napilap. A Transindex nevű romániai portál látszólag kritikus hangú, valójában azonban reklám-ízű beharangozójában az idei év legfontosabb „médiás eseményének” nevezte az ÚMSZ megjelenését. Ágoston Hugó főszerkesztő az olvasók körében népszerű Médiavetítő című rovatát is átvitte a Krónikától. Az egyházi szférát egy református lelkipásztor, a református egyházzal nem túl közeli kapcsolatban álló romániai CE Szövetség egyik tagja: Visky István képviseli, a Gondolatjel című rovattal. Ami a munkatársakat illeti, nagy az átfedés: volt RMSZ-újságírókból, Erdélyi Riport-munkatársakból és máshonnan igazoltakból áll össze a csapat. A vezető szerkesztők közül Bércesi Tünde az Erdélyi Riporttól érkezett, Salamon Márton László az ÚMSZ fő riválisának számító Krónikától vált meg. Kicsit mellbevágó: a Bulvár rovatban ad hírt a lap az egyik legutóbbi magyarverésről (egy székely öregembert rendőrök vertek agyba-főbe szemtanúk előtt, mert nem beszélte jól az állam nyelvét). /Fábián Tibor: Betűcsere. RMSZ-ből ÚMSZ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 11-én Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, akivel egyeztettek az október 20–21-re tervezett román–magyar kormányülés napirendjéről. Emellett szóba került a harmadik Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, amelynek legutóbbi ülését az RMDSZ szervezte. Markó elmondta, a kormányfővel megegyeztek abban, hogy lehetőleg mielőbb hívják vissza ismét a Máért szakbizottságait, s azok, többek közt, tűzzék napirendre a tervezett alkotmánymódosítást és a nemzeti vízum ügyét. – Van esély arra, hogy a Máért ülésén jó néhány kérdésben meg tudjanak egyezni a résztvevők – jelentette ki az MTI-nek Avarkeszi Dezső, a határon túli magyarok jogállásával foglalkozó magyar kormánymegbízott. Közölte: október közepén a kormány négypárti tárgyalást kezdeményez a tervezett alkotmánymódosításról. Somogyi Ferenc külügyminiszter ugyancsak a tanácskozást követően, a Máért összehívásáról szólva az MTI-nek azt mondta: „az a fontos, hogy a Máért megfeleljen eredeti küldetésének”, „az együttműködés előmozdításának”. – A Máért ülése ne a megosztottságot sugallja, hanem azt, hogy legalább a fontos kérdések egy részében egyetértés legyen – mondta a külügyminiszter. Somogyi Ferenc közölte azt is: a Szülőföld Alap idei pályázatait napokon belül meghirdetik az eredetileg meghatározott, egy milliárd forintos keretösszegben. /Összehívják a Máért szakbizottságait. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

„,Tapasztalható-e ma Romániában negatív megkülönböztetés a romákkal és a szexuális kisebbségekkel szemben, valamint a férfi-nő viszonyrendszerben?” – tették fel a kérdést az Európai Unió küldöttei a román parlamentben. A küldöttség október 5. és 7. között vizsgálódott Romániában. Ellátogattak a parlamentbe is, a szenátus és a képviselőház emberjogi bizottságának együttes ülésén megtudhatták, hogy a román politika lényegének tekintett integráció sínen van, az ország igyekszik teljesíteni az elvárásokat, s a parlament, ezen belül is, kiemelkedő fontosságúnak tekinti a nemzeti kisebbségekről és a vallásról szóló törvények elfogadását. A két ház bizottsági tagjai biztosították az uniós küldöttséget, hogy ,,jelenleg Romániában az emberi jogok tekintetében az európai normák és jogi keretek teljes átvételéről lehet beszélni…” A szociáldemokrata Cristian Diaconescu szenátor büszkén fejtegette: ,,a román parlamentben ma nincsen diszkriminációt és idegengyűlöletet tanúsító párt!” Ezt néhány nappal Funar és más nagy-romániás politikusok ellenséges szónoklatai és Adrian Paunescu szociáldemokrata szenátor javaslata után, amelyben a magyarokat nemes egyszerűséggel visszaküldte Ázsiába (!). Asztalos Csaba az Európai Parlament emberjogi albizottsága tagjainak szóba hozta a Romániában ma lépten-nyomon tapasztalható gyűlöletbeszédet is, amelyre az volt az uniós képviselők véleménye, hogy ,,ez sajnos az unió országaiban is meglehetős gyakorisággal tapasztalható”. Az RMDSZ képviselője szerint ,,nem lehetséges semmifajta mérlegelés a diszkriminációban, hiszen mindenkinek, akit sérelem ér, a saját szemszögéből ez a legfájóbb!” A küldöttségben volt magyar képviselő is Dobolyi Alexandra MSZP-s politikus személyében, ő azonban elégedett volt, mert egyetlen (!) kérdést sem tett fel a romániai magyarságot érintő diszkriminációra vonatkozóan. A találkozó elérte a célját, sminkeltek, mellébeszéltek, hazudoztak. /Bogdán László: A sérelmek sminkelése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Támogatja szavazatával a kisebbségi törvény elfogadását a Konzervatív Párt (PC) – állapodott meg hosszas tárgyalás után Dan Voiculescu konzervatív, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök. A két pártelnök ugyanakkor úgy döntött, pártközi vegyes bizottság alakul, amelynek célja egy olyan törvénytervezet kidolgozása, melynek hatálybalépésével azokban a megyékben is lenne önkormányzati képviselete a románoknak, ahol kisebbségben vannak. A vegyes bizottságot az RMDSZ részéről Eckstein-Kovács Péter, míg a konzervatívok részéről Sergiu Anton vezeti. „Nem lehet külön jogállást biztosítani a kisebbségben élő románoknak. Őket védi az alkotmány, és minden lehetőségük megvan arra, hogy jogaikat érvényesítsék” – szögezte le Eckstein-Kovács Péter. Mint mondta, a szövetség csupán akkor hajlandó támogatni a PC jogszabálytervezetét, ha ez nem a kisebbségben levő románok jogállásáról szól, hanem a hasonló helyzetben levő különböző etnikai csoportoknak a jogairól. /B. B. E.: Konzervatív támogatás a kisebbségi törvénynek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./

A határon túli magyar oktatók és pedagógusok által igénybe vehető szakirodalom-vásárlási kedvezmény felhasználásának biztosítását a magyarországi Oktatási Minisztérium forráshiány következtében nem biztosítja a 2005-ös év hátralevő részében. A jogosultak a 2005. évi hozzájárulást 2006-ban vehetik majd igénybe. /Nem vehető igénybe idén a kedvezmény. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Negyvenezer alá csökkent /39 933/ a háromszéki tanulólétszám. Az óvodai és diáknépesség 850-nel kevesebb a tavalyinál és 7551-gyel kevesebb a nyolc évvel ezelőtti tanévkezdéskor jegyzettnél. A 2005/2006-os tanévben folytatódik a gyermeklétszám-csökkenés, Kovászna megyében minden tanévben közel ezerrel kevesebb diák kezdi meg tanulmányait, mint ahányan a rendszerből kilépnek. A diáklétszám csökkenése nem vezet egyenes arányban az osztályok számának csökkenéséhez, mivel az apadás szétszórtan jelenik meg az egész megyében, így a falvakban egyre többen tanulnak alacsony létszámú, illetve összevont osztályokban. A megyében tizenöt elemi iskolás, tizenhat gimnáziumi diák és huszonegy óvodás tanul 1–14 közötti, úgynevezett kis létszámú magyar osztályban, illetve csoportban, és 1462 magyar elemista, illetve 360 magyar gimnazista tanul összevont osztályban. A legkirívóbb eseteket a román tagozatos VIII. osztályosok körében jegyzik, ahol olyan diák is van (Martonos, Nagyajta), aki egyedül tanul egy osztályban. Idén városon is megjelentek a kis létszámú, illetve összevont osztályok, amelyeknek működése a 2007. január 1-jétől induló fejkvóta szerinti finanszírozással kérdésessé válik – véli Keresztély Irma főtanfelügyelő. Egyes kis egységek bezárására és pedagógusok elbocsátására lehet számítani. /(fekete): Negyvenezer alá csökkent a tanulólétszám. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

Az elmúlt hét végén harminchárom tagú EMKE küldöttség utazott Pécsre az ottani EMKE–Pécs-Baranya Társaság, valamint a helybeli polgármesteri hivatal meghívására, hogy részt vehessen a város kulturális napjain. Az EMKE együtt ünnepelhette az egyetlen határon túli EMKE szervezettel az erdélyi közművelődési ernyőszervezet megalakulásának 120. évfordulóját /Varga Ferenc az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnöke/. A kétnapos találkozó fénypontja az EMKE tiszteletére megrendezett jubileumi emlékműsor, majd azt követően a polgármesteri hivatal által szervezett fogadás volt. Az ünnepi rendezvényen a házigazdák részéről dr. Tóth Károly író, az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnökségi tagja méltatta a 120 éves erdélyi közművelődési szervezet érdemeit, az erdélyi küldöttség részéről pedig – a horvátországi hivatalos kiküldetésből érkező – Kötő József EMKE elnök beszélt az általa vezetett intézmény helyéről és szerepéről Erdély művelődési életében. /Dáné Tibor Kálmán EMKE ügyvezető elnök: Pécsen járt az EMKE küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./