Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2005. szeptember 21.
Halálos áldozatot is követeltek a 48 órája szakadó eső nyomán keletkezett árvizek Románia déli megyéiben, de víz alá került Bukarest egyharmada is, ahol beázott a román szenátus frissen átadott hipermodern ülésterme is. Különösen súlyossá vált a helyzet több tucat falusi településen Dolj, Arges, Dambovita, Teleorman, Buzau és Tulcea megyében. Az esőzés nyomán megáradt patakok és folyók a települések tucatjait, országos, megyei és helyi jelentőségű utakat árasztottak el. Lakóházak és gazdasági épületek kerültek víz alá Kovászna megye dél-keleti településein is. /Halálos áldozatot követelt a 48 órája szakadó eső. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Szeptember 20-án idén immár ötödször öntötte el a víz Nagyborosnyó egy részét. A kiömlő víz mintegy hetven lakást érintett. A helyiek azt állították, hogy a helyi vezetők hanyagsága okozta az ismételt áradást, hiszen a legutóbbi nagyvíz után másfél hónap alatt sem voltak képesek kitakarítani, illetve mélyíteni a patak medrét. Szitabodzán húsz házat és az iskolát öntötte el a víz. /Ferencz Csaba: Ötödször önti el a víz Nagyborosnyót. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Az alkotmány bővítését, egy speciális magyar igazolvány bevezetését, valamint nemzeti vízum kiadását javasolta Avarkeszi Dezső kormánymegbízott a határon túli magyar szervezetek vezetőinek írt levelében. A levélben kifejtette: szeretnék kiterjeszteni az alkotmányos szabályozást a magyar közösség minden nem magyar állampolgár tagjára. El akarják érni, hogy minden magyar rendelkezzen a magyar közösséghez való tartozás tényét igazoló okmánnyal, valamint szeretnék megkönnyíteni az Európai Unióba történő beutazás lehetőségét azoknak a szomszédos országokban élő magyaroknak, akik a schengeni csatlakozás után nem lesznek európai uniós állampolgárok. A nemzeti vízum kiadásáról konzultációt folytattak az Európai Unió illetékeseivel, akik „nem emeltek kifogást annak bevezetése ellen”. A kormány ezért hamarosan tárgyalásokat kezd az érintett szomszédos országok kormányaival. Az elképzelés szerint az alkotmány a „külföldön élő magyarokról” című fejezettel egészülne ki. Ez kimondaná, hogy a „Magyar Köztársaság felelősséget érez a külföldön élő magyarok sorsáért és önazonosságuk megőrzéséért; elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését. A külföldön élő magyarok a magyar közösség tagjai; részei a nemzetnek mint kulturális, nyelvi és történelmi közösségnek. A Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai számára törvényben meghatározottak szerint az ország területén jogokat, határain kívül kedvezményeket és támogatásokat biztosít”. A speciális magyar személyi igazolványt azok kaphatnák meg, akik nyilatkoznak arról, hogy magyarnak vallják magukat, magyar felmenőjük van és magyarul beszélnek. Az „igazolványhoz nem kapcsolódnak jogok, kedvezmények vagy utazási lehetőség”. A szomszédos országokban élő magyarok viszont az új, speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetnék igénybe a kedvezménytörvényben biztosított jogokat és kedvezményeket. /Speciális személyi igazolványt, nemzeti vízumot adna a magyar kormány. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Jövő héttől kezdődően Románia 35 képviselőt küld az Európai Unió törvényhozó szervébe, az Európai Parlamentbe. A honatyák egyelőre csak megfigyelőként dolgozhatnak. A szaktestületekben viszont lesz alkalmuk tevékenykedni, mindegyikük teljes jogú tagja kell hogy legyen egy szakbizottságnak és póttagja egy másiknak. Ezenkívül bármelyikük részt vehet a többi testület ülésein is. Ez rendkívül fontos, mert az RMDSZ képviselői így besegíthetnek például a frakcióközti kisebbségvédelmi csoport munkájába. Az RMDSZ három képviselőt küld Brüsszelbe: Kelemen Attilát, Kónya-Hamar Sándort és Szabó Károlyt. A brüsszeli megfigyelők csak abban az esetben tölthetik be ezt a szerepkört, ha ugyanakkor megtartják a román parlamentben betöltött tisztségüket is. Hetente három napot az uniós fórumokban tevékenykednek, két napra pedig visszautaznak Bukarestbe. Kónya-Hamar Sándor elsősorban az oktatási-művelődési szakbizottságban szeretne tevékenykedni. Feladatának tekinti a kapcsolatok kiépítését a különböző szakmai és politikai csoportokkal, a lényeges információk megszerzését és továbbítását itthon mind a civil szervezeteknek és az egyházaknak, mind az érintett hatóságoknak. Kelemen Attila a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságban szeretne dolgozni. Szabó Károly a biztonsági és védelmi csoportban, továbbá a polgári szabadságjogok – igazságszolgáltatás testületben és a regionális fejlesztési bizottságban dolgozna. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Brüsszelbe ingázó megfigyelő honatyáink. Kelemen Attila, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly is az Európai Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Románia és Bulgária mielőbbi EU-csatlakozása mellett érvelt Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő szeptember 20-án az Országgyűlésben, ahol a két ország csatlakozásáról szóló törvényjavaslatot vitatták meg. ,,Szűkkeblűen, nem messzire nézve és nem kellően megértve, hogy mi a mi felelősségünk ebben a térségben, nem lehet sikeres nemzetpolitikát folytatni” – mondotta. ,,A kérdés az, hogy mi itt, Magyarországon ezt a tagságot milyen módon, milyen érveléssel, milyen átgondolt politikával, milyen magatartással támogatjuk, segítjük, sürgetjük” – van, aki szerint lassítani kell, ,,én ez utóbbiakkal nyilván nem értek egyet” – fejtegette. – A magyar parlamentnek morális és politikai kötelezettsége van támogatni e két ország csatlakozását – mondta Bársony András magyar külügyi államtitkár ugyanebben a vitában. A pártok vezérszónokai támogatták a bolgár és román európai uniós csatlakozási szerződés ratifikálását, a Fidesz azonban kifogásait is megfogalmazta. Kocsi László (MSZP) azt mondta: ha Románia nem teljesíti az európai uniós csatlakozási szerződésben vállaltakat, így például a környezetvédelmi vállalásait, különös tekintettel a verespataki beruházásra, akkor bármelyik tagállam élhet a védzáradék lehetőségével. Németh Zsolt (Fidesz) azt mondta: pártja támogatja és megszavazza az előterjesztést, mert egyetért a két ország uniós csatlakozásával. Mint mondta, nemcsak az Erdélyben élő 1,6 millió magyar elemi érdeke a román csatlakozás, hanem Magyarországnak is alapvető nemzetpolitikai érdeke, mivel elősegíti a határok feletti nemzeti újraegyesítést. Németh Zsolt ugyanakkor kifogásolta azt, hogy az Országgyűlés azelőtt dönt a szerződés ratifikálásáról, mielőtt az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta volna az országjelentést. Közölte: az unió 21 tagállama úgy döntött, hogy csak a jövő évben kezdi meg a ratifikációt. /Ne centizgessenek (Gyurcsány Románia EU-csatlakozásáról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2005. szeptember 21.
A tagszervezetek hivatásos újságírói tartózkodjanak a politikai szerepvállalástól – áll a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) tihanyi tanácskozásán, szeptember 20-án elfogadott ajánlásban. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE), a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (KMÚKSZ) és a Horvátországi Magyar Független Újságírók Egyesülete (HMFÚE) képviselői kétnapos tanácskozásuk végén felhívással fordultak a külhoni magyar politikai pártokhoz és érdekvédelmi képviseletekhez, „elsősorban azokhoz, amelyek felvállalták egyes kisebbségi médiumok alapítói jogait, hogy rövid távú politikai megfontolásból ne korlátozzák a kisebbségi magyar sajtó szakmai függetlenségét és ne kényszerítsék politikai állásfoglalásra az újságírókat” – olvasható az MTI-hez eljuttatott ajánlásban. A KMÚEK „a külhoni magyar politikum és a média viszonyával kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása” érdekében szorgalmazza a határon túli magyar érdekképviseletek és a sajtó szakmai szervezeteinek folyamatos párbeszédét. Az első ilyen jellegű beszélgetésre a 2005. október 8-án, Marosvásárhelyen megtartandó „mini MÁÉRT” keretében nyílna alkalom – mutattak rá ajánlásukban az újságírók. Az idén tavasszal Szegeden létrehozott konvenció tagszervezetei tanácskozásukon felvázolták a 2006. évi közös rendezvények, szaktanácskozások és szakmai továbbképzések tervét, amelyet a tagszervezetek véleményezése után véglegesít a KMÚEK konzultatív tanácsa. /Határon túli magyar újságíró ne vállaljon politikai szerepet. Tanácskozás Tihanyban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Visszafordították a román határról a Zagyvarékasi Polgári Kör két képviselőjét, amikor segélyszállítmányt akartak eljuttatni az árvíz sújtotta Farkaslakára. Kisteherautóval indultak el a közel kétmillió forint értékű konzerv és száraztészta adománnyal szeptember 17-én. A határon továbbengedték őket, de kb. egy kilométer megtétele után két román vámos autóval eléjük vágott és kiszállásra szólította fel őket. Egyiküknek még az útlevelét is az arcába vágták, és közölték velük, hogy nincsenek rendben a papírjaik. Mindezt romániai magyar kamionosok segítségével értették meg, hiszen nem beszélnek románul. Kiderült, hogy nem elég az egészségügyi bizonyítvány, a helyszínen lévő állatorvos minőségi tanúsítványt kért. Ennek hiányában nem írta alá a határátlépési engedélyt. Végül a polgári körösök délután visszafordultak a határról, de újra megpróbálják az adományt eljuttatni a rászorulóknak Farkaslakára. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Októberben kerül az érdeklődők kezébe az a kétnyelvű, Határ mentén – De-a lungul frontierei című kötet, amely az Arad és Békés megye határ menti települései közti együttműködés elmúlt tíz évének kíván emléket állítani. A kötetet 16 Arad megyei település – Arad, Kisiratos, Kürtös, Mácsa, Nagyiratos, Nagylak, Nagypereg, Ottlaka, Pankota, Pécska, Pél, Sajtény, Sofronya, Szemlak, Nagyzerind, Zimandújfalu – és Arad megye, valamint 13 Békés megyei település – Battonya, Dombegyház, Elek, Füzesgyarmat, Gyula, Kétegyháza, Kevermes, Kunágota, Lőkösháza, Medgyesegyháza, Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Nagybánhegyes – és Békés megye bemutatását tartalmazza. /(Kiss): Tízéves román–magyar határ menti együttműködés. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Tizenöt esztendeje Sepsiszentgyörgyön szervezték meg első alkalommal, s most, a hetedik konferenciával ismét visszatért a Székely Nemzeti Múzeumba a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című értekezletsorozat. A Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Lackó Dezső Múzeuma közös szervezésében zajló rendezvényen idén száznál több előadó vesz részt, néprajzosok mellett egyháztörténészek, művészettörténészek kapcsolódtak be. A szeptember 20-i megnyitón a házigazda Kató Zoltán kiemelte, e rendezvénnyel a Székely Nemzeti Múzeum visszakerült a magyar tudományosság vérkeringésében. Másfél évtizede Lackovits Emőke és Gazda Klára ötleteként vállalta fel a két intézmény a konferenciák váltóhelyszínes szervezését, azonban csupán az első értekezletnek adhatott otthont a Székely Nemzeti Múzeum, a többit Veszprémben szervezték meg. Mára a konferencia magyar nyelvterületen a legrangosabb ilyen jellegű rendezvénnyé vált, az előadások szövege kötetben jelenik meg. /Váry O. Péter: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Szeptember 20-án Szovátán felavatták az árvaházat, a Szent József Gyermekvédelmi Központot. Nyolcvan, többnyire Maros és Hargita megyei, szerény körülmények között élő családból származó gyermek adott hálát Böjte Csaba atyának és támogatóinak a megnyitón. „Mindig mondtam, hogy sok jó ember van a földön. Ezért szándékosan nem is pályáztunk, hanem a szegények két filléréből építettük ezt a gyermekotthont” – újságolta örömmel a szerzetes. Amikor az épület majdnem elkészült, tűz ütött ki, és mindent elölről kellett kezdeni. A Magyar Püspöki Konferencia 2002-ben hirdette meg a Jót tenni jó című akcióját. Ennek bevételét élelemre és főként édességre szánták Böjte Csaba dévai ferences atya árváinak. „Végül hihetetlenül nagy összeg, 14 millió forint gyűlt össze, ami cukorkára kissé sok, ezért úgy döntöttünk, hogy a befolyt pénzből újabb gyermekotthont építünk.” – vázolja a történetet a szerzetes. „A magyar nemzet megmutatta: nemcsak nemet tud mondani” – mondta Böjte Csaba. A Budapestről hazatelepedett Kertész házaspár egyike az új otthonban dolgozóknak. Kertész Péter karbantartóként tevékenykedik az intézetben, tanítónő felesége, Ildikó nevelőként gondoskodik új, nyolc fiús „családjáról” és saját gyerekükről, a mindössze kilenc hónapos Ákos Gergőről. A szerzetes az udvar hátsó felében álló gazdasági épületet is át szeretné alakítani. Elképzelése szerint itt rászorultak szórványkollégiuma is helyet kaphat. /Szucher Ervin: Cukorkáért mentek, otthonra leltek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 21.
Gelencéhez tartozik a kis Haraly falu. Gyom uralja a határt, melynek gyenge talajából csak az itteni székely tud elképesztő munkával a túléléshez elegendő terményt kicsikarni. Súlyos károkat okozott a burgonyatermésben a ragya, nem volt pénz permezetőszerre. Autóbuszjárat nincs. A helyiek járható utakat s jó minőségű ivóvizet szeretnének, a falu kútjainak vize egészségtelen. A haralyi kisiskolásokat – mindössze 15 gyerekkel működő összevont osztályt – idéntől új tanítónő, Márkos Zsófia, a kicsinyeket – összesen 9 gyereket – új óvónő, Ugron Angéla tanítja-oktatja. Mindketten a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző végzettjei. Mindketten helyben laknak, és szívesen részt vesznek a falucska közművelődési életében. Minden évben megszervezik a kosarasbálokat. Vége felé jár a haralyi emlékmű elkészítése is. Tervezője Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész. Haraly 250 fős lakossága római katolikus székelymagyar. Külön kuriózum, hogy itt a templom a falu alvégén, a harangtorony fenn, a falu közepén áll. /Kisgyörgy Zoltán: Vihar előtt Haralyban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2005. szeptember 22.
Szeptember 21-én Nagy Zsolt távközlési és információs miniszter Arad megyében, felavatta az első teleházat, Ágyán, az “eMagyar pont” program részeként. Nagy Zsolt miniszter előbb románul, majd magyarul a teleházak létrehozásának céljáról elmondta: a vidéki fiatalságnak egyenlő esélyeket kíván felkínálni a városon élő sorstársaikkal. Az RMDSZ és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium közötti együttműködés jóvoltából idén Erdély-szerte 89 “eMagyar pont”-termet hoznak létre. Horváth Levente alprefektus a jelképszerű “epont” jelről beszélt, amelyik Ágyát a világgal, a magyarságot egymással köti össze, amire mindnyájan büszkék lehetünk. Erdős Sándor kultúrotthon-igazgató köszönetet mondott dr. Köteles Lajosnak, a gyulai Tessedi Sámuel Egészségügyi Főiskola igazgatójának az adományozott 12 számítógépért és bútorokért; Honti Pál Árpádnak és Okos Pálnak az adományok helyszínre szállításáért; köszönet jár a számítógép-szerelőknek és Fekete Károly informatikatanárnak a segítségért. /Balta János: Ágya közelebb a világhoz. Arad megye első eMagyar pontja. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./
2005. szeptember 22.
Gyakran elhangzó vád, hogy ez vagy az a politikai erő exportálja az anyaországi konfliktusokat a határon túlra. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök hangnemet váltott. Egyelőre ez talán még nem nyilvánvaló, hiszen a fenyegetés, a szidalom, a gúny továbbra is ott van a kelléktárban. Kimondta, hogy először magyarok vagyunk azután demokraták és csak harmadsorban szociáldemokraták, konzervatívok vagy liberálisok. A nemzet egységének arcul csapása, hogy a kormány továbbra sem tartja időszerűnek a Máért összehívását. Gyurcsány Ferenc kijelentette: a Máért összehívásáról csak akkor lehet szó, ha a záróközleményről előzetesen (!) sikerül megegyezni. A Magyar Szocialista Párt óriásplakátja megjelentek az utcákon. A békülékeny hangnemnek ellentmond, hogy az ellenfelet démonizálják, Gyurcsány Ferenc reakciósnak mondta a Fideszt a Magyarországra akkreditált nagykövetek előtt. Itt mégiscsak élet-halál harc folyik. A cikkíró szerint a Fidesznek sincs életképes programja. /Koncz Attila, Budapest: Pártok a magasban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2005. szeptember 22.
Szeptember 17-én 22 órakor Marian Branzan kézdialmási lakos feleségével és gyermekeivel, Brassóból személygépkocsijával hazafelé indult. Brassóban egy Dacia figyelmetlen sofőrje egy másik sávról átvágott, és oldalból megütötte Branzan kocsiját. Időközben a Daciából kiszállt két vagy három ittas állapotban lévő fiatalember, a brassói sofőr unokatestvérei. Marian Branzan odaszólt magyarul magyar feleségéhez, hogy szálljanak ki a kocsiból, az egyik ittas pedig, amikor meghallotta, hogy Marian Branzan magyarul beszélt, elkezdte szidni, és azt mondta neki, hogy tanulja meg az állam nyelvét. Ezután nekiestek, és összerugdosták Brazant. Felesége hiába kiabálta, hogy ne üssék, hiszen olyan román, mint ők. Branzan a rendőrségre hajtott. Hamarosan a hibás sofőr is megérkezett, és a kocsi irataival együtt egy szolgálati igazolványt is átadott a rendőröknek. A jegyzőkönyvet megíró rendőrök azt írták, hogy a Dacia vezetője figyelmetlenül vezetett, és ő okozta a balesetet. A brassói nem írta alá a jegyzőkönyvet. A rendőrök azt ajánlották Branzannak, hogy menjen törvényszéki orvoshoz, de Branzan félt a következményektől, a brassói maffia megtorlásától, és ezért nem tett feljelentést bántalmazói ellen. Marian Branzan Kézdialmáson elmondta: negyvenéves, olténiai származású, tizennyolc éve él Almáson, de őt soha egy magyar sem sértette meg, nem románozta le. – Sajnos, Romániában létezik magyargyűlölet – mondotta a bántalmazott magánvállalkozó. /Iochom István: Marian, a ,,bozgor” (Brassóban történt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2005. szeptember 22.
Marosszék és Marosvásárhely Székely Tanácsa 2005. szeptember 2-án felhívással fordult Marosszék települési Székely Tanácsaihoz, hogy vegyenek részt az árvíz utáni helyreállítási munkálatokban. Szeptember 17-én a kezdeményező tanácsok tagjai a felhívásra jelentkező Maros megyei Magyar Polgári Szövetség tagjaival (akik az árvíz másnapján 3,5 millió lej értékben ásványvizet és kenyeret vittek Székelyudvarhelyre), a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium diákjaival együtt (összesen 41 személy) egynapos munkát vállalva Kobátfalvára utaztak. Magukkal vitték adományukat is /cement, ruha, ágynemű, játék/. Hidi Imre, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének nevében 8 tonnás gabonaszállítmányt ajánlott fel a helyi gazdák számára. /Segítség Kobátfalvának. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
2005. szeptember 23.
Calin Popescu-Tariceanu kormányfő szeptember 22-re összehívta a pártokat. A Demokrata Párt vezetői nem jelentek meg. A miniszterelnök a megbeszélés után elmondta, az általa összehívott konzultáción nem sikerült megállapodni az ellenzékkel arról, hogy határidőt szabjanak a házszabály-módosításról zajló viták során, elsősorban a szociáldemokratákat okolta a patthelyzetért. Mindössze abban sikerült megállapodni, hogy a romániai európai parlamenti megfigyelőknek kötelességük részt venni az EP jövő heti strasbourgi plenáris ülésén. Emil Boc PD-elnök azzal magyarázta távolmaradásukat, hogy a párt vezetőinek többsége azon a napon nem tartózkodott Bukarestben. Boc hozzátette, a demokraták különben is rendszeresen konzultálnak a liberálisokkal a D. A. Szövetségen belül. Elemzők szerint nem véletlen a demokraták távolmaradása, miután nyilvánosságra került, hogy a Nemzeti Liberális Párt nem támogatja Traian Basescu elnöknek az egykamarás parlamentre való áttérésre vonatkozó javaslatát. /R. Sz.: Sikertelen egyeztetés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) úgy döntött, hogy a belső konfliktusok miatt elhalasztja a politikai pártként való bejegyzéshez szükséges támogató aláírások összegyűjtését. Gazda Zoltán, a sepsiszentgyörgyi MPSZ elnöke közölte, az aláírásgyűjtés elhalasztását a sepsiszentgyörgyi szervezet javasolta, Szász Jenő elnök pedig elfogadta azt. Az MPSZ helyi szervezeteinek vezetői a hét végén találkoznak, hogy megvitassák a Csuzi István, a Bihar megyei MPSZ elnöke, valamint Sárközi Zoltán nagyváradi MPSZ-elnök augusztusi kizárása nyomán kialakult helyzetet. /A konfliktus feloldásáig nem gyűjt aláírásokat az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
A Wass Albert elleni hadjárat újabb momentumaként az iskolakezdést megelőzően lekerült a névadónak emléket állító tábla a vicei iskola faláról. A Beszterce-Naszód megyei település iskolája az utolsó volt az erdélyi tanintézetek sorában, amely a háborús bűnösként elítélt magyar író nevét viselte. A közigazgatásilag Apanagyfaluhoz tartozó, színtiszta magyar lakosságú Vice általános iskolája 2001 áprilisától viseli a Romániában még mindig háborús bűnösként számon tartott író nevét, ugyanazon év október 21-én avatták fel az iskola udvarán az író mellszobrát. Két évvel később elkezdődtek az iskola neve és a szobor elleni áskálódások. A szomszéd település ortodox papja, a Nagy-Románia Párt (PRM) tagja tett feljelentést a bethleni ügyészségen. 2003 májusában a vicei iskola akkori igazgatóját, Kulcsár Istvánt beidézték az ügyészségre, hogy számot adjon, minek alapján viseli a vicei iskola Wass Albert nevét A feljelentés azt is firtatta, hogyan került a háborús bűnökért elítélt író szobra a vicei iskola udvarára. Ezt követően törvényszéki végzéssel eltávolíttatták Wass Albert büsztjét az iskola elől. A szobrot mindmáig a helyi katolikus templomban őrzik. Az iskola nevének módosításáról azonban nem született bírósági döntés. A tanintézet igazgatója és pedagógusai éppen ezért meglepetéssel vették tudomásul, hogy az idei iskolakezdést megelőző héten a község alpolgármestere és a hivatal jegyzője új névtáblával jelent meg az iskolában. Az épület faláról levették a táblát, amelyen magyarul és románul is írta, hogy Vicei Wass Albert Általános Iskola, és helyére román nyelvű táblát tettek, amelyen ez áll: Vicei Általános Iskola. Keresztes Zoltán, az iskola igazgatója semmiféle hivatalos felszólítást nem kapott a tanintézet nevének megváltoztatására, emiatt a pecséten, illetve az internetes oldalon még mindig Wass Albert általános iskolaként szerepel az intézmény. Lőrinczi Károly plébános szégyenletesnek nevezte a gesztust, amellyel újfent egymásnak ugrasztják az egymás mellett élő etnikumokat. /Valkai Krisztina: A sajtó áldozata lett a Wass-iskola? = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Idén is Kolozsváron a legnehezebb bentlakási helyhez vagy olcsóbb albérlethez jutni az egyetemistáknak. 150 euró alatt garzont már nem találni, de áruk akár a 200 eurót is meghaladja, mondta egy diák. Általában több diák vesz ki lakást vagy szobát, gyakran pedig hárman laknak egy szobában, így a több mint száz euró helyett csak 40-50 eurót kell fizetniük fejenként. Olyan is akad, aki kénytelen a Kolozsvár közeli falvakban szobát bérelni, és a távolsági buszjárattal ingázik naponta a városba. A több mint negyvenezer diákkal rendelkező Babes–Bolyai Tudományegyetem bentlakásai 5560 személyt tudnak befogadni, a Kolozsvári Műszaki Egyetem 12 ezer diákja közül is alig 3650 költözhet be a Hajnal negyedi diákotthonba. A bentlakáshiányt a marosvásárhelyi magyar diákszervezetek leleményességgel és segítőkészséggel próbálják pótolni. Mind az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, mind a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem mellett működő diákszervezetek hetek óta keresik a megfelelő lehetőségeket az elsőéves egyetemistáknak. A több mint ezer diákkal rendelkező Sapientia vezetősége a koronkai campusba bentlakást is tervezett, azonban a kivitelezés anyagi gondok miatt késik. Csíkszeredában a Sapientián mintegy ezer fiatal tanul, az egyetemnek 380 férőhelyes bentlakása van. Csíkszeredában egyébként az elmúlt évekhez viszonyítva megugrott az albérletek ára, az újdonsült egyetemi városban egy garzonlakás bérlése 50–70 euróba, egy kétszobásé 70–120 euróba kerül. Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiuma régi szárnyában 146, a három éve elkészült új szárnyban 72 diákot tud elszállásolni, két-, három- és négyágyas szobákban. A szállás díja itt is havi hetven új lej fejenként. /Diákok tanévnyitó lakáskálváriája. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Vitás helyzet alakult ki a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak is otthont adó, az Unitárius Egyház tulajdonát képező ingatlan használata kapcsán. Az állami és felekezeti oktatás közötti nézeteltérést eddig Kolozsváron sem sikerült hatékonyan kezelniük az illetékeseknek. A János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Brassai Sámuel Líceum közötti vita 2000-ben kezdődött azt követően, hogy az egyház visszakapta egykori tulajdonát. A Brassai Líceum 2005-ös évkönyvében megjelent az a nyilatkozat, amelyet a líceumba járó gyermekek szülei közül több mint kétezren, valamint a tantestület 82 tagja is aláírt. A Kósa Mária igazgatónő által szignált dokumentum felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyek az épület 1999-es visszaszolgáltatása után történtek. Ezek lehetővé tették a János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak, hogy osztálytermeket foglaljon le az épületben, hogy megszervezze egyelőre állami vagy magán keretek között az oktatást. Az unitárius egyház minden évben bejelenti igényét néhány tanteremre, ami miatt a Brassai Líceum egyre szűkülő keretek között működhet. Jelenleg a kollégium 11 tanteremet mondhat a magáénak, így a Brassai 34 nappali és 18 estis osztálya 28 helyiségben tanul. Az igazgatónő felháborítónak tartja, hogy eddig sem az RMDSZ, sem a tanfelügyelőség nem mert közbelépni. Popa Márta, a kollégium igazgatónője szerint fontos a békés hangulat, mert a két iskola csak így tud együttműködni. Elismerte, hogy a Brassai számára kellemetlen lehet az osztálytermekről való lemondás, ugyanakkor el kell fogadni az unitárius kollégium létjogosultságát is arra, hogy használja az épületet. Szabó Árpád unitárius püspök közölte, tervezik az unitárius kollégium egész épületben történő visszaállítását. Ezt úgy lehetne megvalósítani, ha a két iskolát összeolvasztanák, és a két intézmény immár egy egészként az egyház fennhatósága alá kerülne. Az egyházfő hangsúlyozta, nem tervezik utcára tenni a Brassai Líceumot. Vita lesz majd, hogy ki irányítsa az egyesült iskolát. /Borbély Tamás: Vita az egykori unitárius kollégium épületének használatáról. Új kihívások a sikeres restitúciós folyamat után. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Sok élményben volt része annak a 17 diáknak, akik a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Mákvirág-díját nyerték el tavaly: augusztus 1–26. között Oxfordban tökéletesíthették angol nyelvtudásukat. A táborozás költségeinek egynegyedét sikerült hazai forrásokból előteremteni, a többit anyaországi támogatók biztosították, jelezte Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke. Az idei Ezüstgyopár-díjasok között hat olyan diák van, aki tavaly is megyéje legjobb tanulója volt. A díjakat szeptember 24-én adják át Szovátán, az elnökségi ülés után. – Burus Botond főtitkár elmondta, a Bolyai Nyári Akadémián 884 hallgató és 172 meghívott előadó vett részt. /Takács Éva: Idén is Mákvirág. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Budapesten a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény gyanújának hiányára hivatkozva utasította el a Deport 56 elnökének feljelentését. Az indoklásban az áll, hogy „Szatmári Tiborral és Szatmári Ildikóval szemben sem a feljelentésben szereplő kémkedés bűntett, sem más bűncselekmény gyanúját megállapítani nem lehet”, a házaspár tekintetében büntetőeljárás megindítására alapul szolgáló adatokkal nem rendelkeznek. Szerdahelyi a kapott válasz ellen panasszal élt, szerinte jogtalanul tagadják meg a nyomozás megindítását. Ismert: a Magyar Nemzet augusztus végén írt először arról, hogy a magyar titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozott egy romániai magyar házaspár, amelynek nőtagja korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott. Szatmári Ildikó állítólag „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. A házaspár férfitagja, Szatmári Tibor többször tagadta, hogy ő vagy felesége a román hírszerzésnek kémkedett volna, s perrel fenyegette meg azokat, akiknél „látható a rosszhiszeműség, illetve nem adták meg a lehetőséget, hogy elmondják véleményünket”. Érdekes, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársai megjelentek az internetes Index és a Hírszerző szerkesztőségében, s mindkét helyen arra voltak kíváncsiak, honnan kerültek a médiumok birtokába a kémbotránnyal kapcsolatos információk. /A Szatmári házaspár ellen nincs bizonyíték. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. szeptember 23.
A Székely Hírmondónak Tirts Tamás fideszes országgyűlési képviselő és Benyhe István, az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára fejtette ki a véleményét a Szatmári-ügyről. Tirts Tamás leszögezte, tizenöt éve parlamenti képviselő, de ilyen típusú üggyel még nem találkozott. A legnagyobb problémának azt tartja: hogyan lehetséges, hogy a román titkosszolgálat ilyen jól tájékozott, és évekig be tudtak építeni olyan ügynököket, akiknek tevékenységére sem a Határon Túli Magyarok Hivatala, sem pedig felelős beosztású miniszterek vagy pártelnökök nem figyeltek fel. A felelősség főként a magyar titkosszolgálatot, a Nemzetbiztossági Hivatalt terheli. Benyhe István szerint a történtek mindkét ország politikai elitjének és titkosszolgálatainak a szégyene. Egy ország hogy engedheti meg magának, hogy gyakorlatilag diverzánst helyezzen el egy másik országban, amelyik annak a szövetségnek a tagja, ahová ő is igyekszik? Magyar részről miért nem leleplezték le az ügy szereplőit? „A kémkedés kérdését a legszigorúbban és a legkomolyabban kéne kezelni, különösen azon történések után, amik folyamatosan felborzolták Magyarország és Románia viszonyát, akár a környezetvédelmi problémákat nézzük, amelyek rendkívül súlyosak, akár a vízumproblémákat és még sorolhatnám.” /Dimény Árpád: A magyar titkosszolgálat szégyene? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Sipos Szabolcs fiatal református pap elmondta, Szászvároson az egyháznak jelenleg 196 tagja van. A temetések száma jóval meghaladja a születésekét; az idén egyetlen kisgyereket sem tartottak szenteltvíz alá. A szombati kátéórákra mindössze két lány jár. Legutóbb, 2003-ban még nyolcan konfirmáltak. „A fiatalok között olyan is volt, aki nem beszélt magyarul, s nem is értette, hogy mit mond. De becsületére váljon, hogy bemagolta a kérdéseket” – mesélte a pap. A vegyes házasságból született gyermekeket itt is többnyire román osztályba íratják. Aki az anyanyelvi oktatást választja, annak az elemi elvégzése után a 25 kilométerre lévő Dévára vagy a távolabbi Nagyenyedre kell beíratnia csemetéjét. A fiatalok a templomtól is elpártoltak. Egy istentiszteletre mindössze 30–35 református jön el. A szászvárosi gótikus stílusú templom a 13. században épült. Utoljára 1936-ban a gyülekezet saját pénzéből tatarozta a templomot. A két iskolafenntartó gróf, Kún Kocsárd és unokaöccse, Kuun Géza mellszobrát a presbiterek nem merik a vár udvarára, a templom elé helyezni. Bedő Béla néhai lelkész a mezőről menekítette be a valamikor a református kollégium előtt álló szobrokat, melyeket tavalyig a tanácsteremben féltve őriztek. Miután került pénz talapzatra, a templom oldalsó bejáratához helyezték el őket. /Szucher Ervin: Magyarul tanulják, de nem értik. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 23.
Szeptember 23-án nyílik Budapesten, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége székházában a Formavilág – 20 temesvári alkotóművész című csoportos kiállítás, amelynek keretében szobraikat, festményeiket, tárgyaikat és grafikáikat mutatja be a képzőművészek. A rangos esemény a két alkotói közösség, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete között kiépült együttműködése eredménye. Két esztendővel ezelőtt Temesvár 26 képzőművésze mutatkozott be Magyarország fővárosában. Budapest után a temesvári művészek kiállítását Nyíregyházán, Kisvárdán, Szegeden és Szentesen is bemutatták. Viszonzásként a magyarországi művészek kiállítását a temesvári Helios Galériában tekinthették meg a művészetkedvelők. A mostani tárlaton a román művészek mellett Jakabházi Sándor, Jecza Péter, Szakáts Béla és Tasi József István mutatja be 3-3 munkáját. Megnyitó beszédet Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke mond, aki a katalógus előszavát is írta. A tárlat főrendezője Jakabházi Sándor, a Temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti karának előadótanára. /Szekernyés János: A formák varázslatos világa. 20 temesvári képzőművész csoportos tárlata Budapesten. = Heti Új Szó (Temesvár), szept. 23./
2005. szeptember 24.
Kétkamarás parlamentet, egyénre szóló szavazást kíván a jövőben a Nemzeti Liberális Párt, ugyanakkor elhalasztaná az alkotmánymódosítást a csatlakozás utáni időszakra. A párt elöljárói Calin Popescu Tariceanu kormányfő vezetésével tartott tanácskozáson ismertették álláspontjukat. Basescu elnök kritikusan fogadta választási szövetségeseit, többek között erélytelenségüket rótta fel. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./
2005. szeptember 24.
Halogatja a Magyar Polgári Szövetség a szeptember végéig ígért aláírásgyűjtés megkezdését. Gazda Zoltán sepsiszéki elnök úgy értékelte, előbb tisztázniuk kell a belső nézeteltéréseket Szász Jenő országos elnök elnökségi gyűlést hív össze, ahol lehetőség adódik a vitás kérdések tisztázására. A két bihari MPSZ-vezetőt augusztusban zárták ki egy bővített elnökségi ülésen. Ezt követően heves polémia alakult ki székelyföldiek és partiumiak között. Gazda szerint Csuzi István és Sárközi Zoltán az RMDSZ beépített embere volt, és az MPSZ gyengítésén dolgozott. Szilágyi Zsolt, szintén nagyváradi választmányi elnök nemrég levélben fordult a székelyföldi széki szervezetekhez, fejtsék ki ismét véleményüket a kizárások kapcsán. ,,Ebben az ügyben egyszer döntöttünk felelősségünk teljes tudatában, nincs, amiért módosítanunk álláspontunkon” – hangsúlyozta Gazda Zoltán. /(-kas): Bajban az MPSZ (Szétesik vagy párt lesz?) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./
2005. szeptember 24.
Eddig mintegy 81 millió forint érkezett a Duna Televízió által az erdélyi árvízkárosultak megsegítése érdekében hirdetett gyűjtésére. Továbbra is érkeznek a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közös akcióhoz az adományok, amelyekből mintegy tízmillió forintnyi a dologi felajánlás, például élelmiszer vagy építőanyag. A Duna Televízió Összefogás napja elnevezéssel augusztus végén tartott egész napos segélyakciót. /Nyolcvanegymillió forintnyi adomány az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./
2005. szeptember 24.
Háromszor öntött ki idén a Tatros Gyimesbükkön. Az ezeréves határ közelében július 12-én, illetve augusztus 12-én és 20-án egy méternél is magasabb volt a víz az udvarokon. Az áradások során 120 család szenvedett jelentős károkat, nagyon sok lakásban bokáig ért az iszap, tönkrementek a veteményesek, a krumpliföldek, hidak, kutak és pincék. Segély egyedül Magyarországról érkezett. Ezek elosztását az adományozók Deáky András tanárra bízták. Deáky ’90 után oroszlánrészt vállalt a magyar iskola újraindításában, a magyar szervezetek megalakulásában, jelenleg pedig nemzetközileg is elismert turisztikai vállalkozást vezet, történelemleckéket tart az idelátogatóknak. Magyar gazdák a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével 130 zsák búzát küldtek Gyimesbükknek. A Tápiógyörgy önkormányzata, a helyi egyházközösség és a helyi szervezetek több mint 1 millió forint értékű adományt nyújtottak Gyimesbükknek. A minden árvízkárosult családnak eljuttatott csomagokban voltak tartós élelmiszerek, illetve mosó-, fertőtlenítő- és tisztítószerek. A többségében magyarok lakta erdélyi település árvízkárosultjait nem látogatták meg az RMDSZ képviselői. /Dobos László: Magyarországi segélyek Gyimesbükknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./
2005. szeptember 24.
A tavalyi 600-ról 144-re csökkent a kedvezménytörvény alapján magyarországi továbbképző tanfolyamokon résztvevő romániai magyar pedagógusok száma – jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Idén 6 millió forinttal csökkent a szövetség intézményeinek működtetésére magyar állami forrásokból kiutalt összeg, a korábbi 36-38 millió forint helyett ebben az évben 30 millió forint lesz erre a célra. Csökkentek, esetenként megszűntek a különböző programok finanszírozására fordított összegek is. /Negyedére csökkent a magyarországi továbbképzésre jogosult erdélyi pedagógusok száma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./