Visszakapta a gyimesbükki iskolában közel egy hónappal ezelőtt elkobzott kérdőíveit Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai gyakornok tanára. Az oktató a gyimesbükki kétnyelvű közösség nyelvhasználatát kutatta két román tannyelvű iskolában, amikor egy osztályteremben rárontott egy községi tanácsos, és kitépte a kezéből a gyermekekkel névtelenül kitöltetett kérdőíveket. „Kértem a minisztérium ellenőrző testületét, szóljanak le a Bákó megyei tanfelügyelőségre, mert semmilyen törvény nem tiltja, hogy az iskolában az igazgató engedélyével tudományos kutatást végezzenek” – jelentette ki Kötő József államtitkár. Radu Ababei Bákó megyei főtanfelügyelő elmondta: az általa vezetett intézmény még nem ért az ügyben elrendelt vizsgálat végére, ugyanis a helyszínre küldött tanfelügyelő még nem készítette el a jelentését. /Gazda Árpád: Visszakapta kérdőíveit a Sapientia tanára. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

„Nyelvében él, de dalaiban, művészetében érez a nemzet” – jelentette ki Tordaszentlászlón, a XVI. Szent László-napi Kórustalálkozó megnyitóján, június 25-én Boldizsár Zelyk Imre, a rendezvény fő szervezője. Idén 25 kórus jelentkezett a találkozóra, négy közülük Magyarországról. Boldizsár Zelyk Imre zarándokoknak nevezte a dalos gyülekezetet. A népviseletes csapatok zászlós felvonulása után kezdődött a tényleges megmérettetés. /Gazda Árpád: Huszonöt kórus vett részt a tordaszentlászlói kórustalálkozón. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Nem butábbak a magyar iskolák diákjai, csakis külső tényezők okozhatják, hogy a kisérettségin évről évre rosszabbul szerepelnek, mint a román anyanyelvűek. E külső tényezők az oktatási rendszer sajátosságai: nincs esélyegyenlőség Romániában a román és a magyar anyanyelvűek között; az utóbbiak már kisiskolás korukban hátrányos helyzetbe kerülnek. Román nyelvből ugyanaz a mérce számukra, mint a román anyanyelvűek számára. Ötödik osztálytól azonos tanrend szerint, ugyanabból a tankönyvből kell tanulniuk a hivatalos nyelvet, mint azoknak, akik az anyatejjel együtt szívták magukba. Ez a nemzetállami gőggel függ össze. A magyar nebulók már ötödik osztálytól belekóstolnak a kudarcba. /Gazda Árpád: Az előírt bukás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Saját kérésére felmentette Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét tisztségéből a külügyminiszter – közölte a tárca szóvivői irodája július 4-én az MTI-vel. A HTMH elnöke egészségügyi okokra hivatkozva felmentését szorgalmazta a hivatalt felügyelő külügyminiszternél. Somogyi Ferenc 2005. július 1-jei hatállyal érdemei elismerése mellett, közszolgálati jogviszonyának megtartásával Bálint-Pataki Józsefet felmentette a HTMH elnöki tisztségéből – szerepel a közleményben, amely szerint az eddigi elnök kormányzati főtisztviselőként a központi közigazgatásban dolgozik a jövőben. Az MTI érdeklődésére a külügyi tárca szóvivői irodáján azt mondták, a HTMH-t ideiglenesen Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja. Bálint-Pataki József utódlásáról még nem született döntés. /Felmentették a HTMH elnökét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Egészségi okokra hivatkozva kérte felmentését Bálint-Pataki József. „Azt mondták az orvosok, hogy egy infarktus előszobájában vagyok, és vagy életmódot változtatok, vagy rámegyek” – magyarázta a HTMH felmentett elnöke. Mint felidézte, május végén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kíséretében vajdasági tárgyalásra indult, de egészségi állapota miatt vissza kellett fordulnia. Azóta kórházi kivizsgáláson esett át, és ennek az eredményei alapján javasolták az orvosok a stresszmentes munkát. Bálint-Pataki József elmondta, megőrzi a kormányzati főtisztviselői státusát, de minden bizonnyal más kormányhivatalban folytatja tevékenységét. Az erdélyi származású Bálint-Pataki József egyébként azóta munkatársa a hivatalnak, hogy azt még az Antall-kormány idejében megalakították. A HTMH élére a Medgyessy-kormány megalakulása után került. Elmondta, az elmúlt három év munkájából arra a legbüszkébb, hogy áll a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusa. „Amikor 2002 nyarán kineveztek a HTMH élére, a mai campus helyén egy gyümölcsös állt, és nem úgy indultak a dolgok, hogy a sikeres végkifejletet vetítsék előre” – idézte fel. Hozzátette, amiatt is elégtételt érez, hogy a státustörvényben megszabott oktatási-nevelési támogatások az elkövetkező hetekben valamennyi Kárpát-medencei területen megkaphatják. Csalódottnak mondta ugyanakkor magát azon közhangulat miatt, amely a tavalyi népszavazás után a Kárpát-medencében kialakult. /Gazda Árpád: Távozik a HTMH alapítója. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök határozatlan, ingadozó, nem alkalmas arra, hogy az ország első vagy második embere legyen. A kormányfő határozatlansága megmutatkozott a vasutassztrájkkal kapcsolatban is. A csere az RMDSZ-nek is alkalmat adhat arra, hogy kormányzati pozícióit megerősítse, a bukaresti íróasztalok mögött elsüllyedt láthatatlan minisztereit és államtitkárait láthatókra cserélje, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: Alkalmatlanságból jeles. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Július 19-én Tusnádfürdőn folytatódott a XVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Régiók és autonómiák Európája – 2005 címmel tartott előadáson Michel Ebner, Dél-Tirol Európai Parlamenti (EP) képviselője. Megjegyezte: öt-hat évtizeddel ezelőtt a dél-tiroli kisebbség hasonlóan nehéz helyzetben volt, mint az erdélyi magyar közösség az 1990-es évek elején, ugyanis Olaszország ugyanolyan központosított állam volt, mint Románia az 1989-es eseményeket követően. Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek adminisztrációs vezetője kifejtette: a tartományban élő svédek anyanyelvükön tanulnak, a finn csupán választható tantárgy az iskolákban. Mi több, a finnt idegen nyelvként oktatják. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ a román parlamentben nem hajlandó felvállalni és támogatni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómia-elképzelést. A politikus nehezményezte, hogy Hargita és Kovászna megyének sokkal kevesebb költségvetési pénzt utal vissza Bukarest, mint amennyit az itt élő adófizető polgárok eljuttatnak a fővárosba. A legtöbb résztvevő a Kisebbségi jogok és autonómia az EU-ban című előadásra gyűlt össze. Gál Kinga fideszes EP-képviselő kijelentette: az EU nem fogja megoldani az erdélyi magyarság kisebbségi kérdését. – Az Európai Uniónak nincs általánosan elfogadott normatívája a kisebbségvédelemre vonatkozóan – fogalmazott. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy ítélte meg, hogy a romániai közigazgatásban nem tartják be a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat. Szerinte jelenleg egyetlen romániai politikai erő sem érdekelt a központosított állam felszámolásában. Szász Jenő, az MPSZ elnöke heves támadást intézett az RMDSZ ellen. A tavalyi helyhatósági és parlamenti választások kapcsán az MPSZ-t az aláírások meghamisításával vádolták, de „eddig ezt nem tudták bebizonyítani, ugyanis senkit sem büntettek meg, senkit sem ítéltek el”. /Kiss Olivér: /Gál Kinga: az Európai Unió nem fogja megoldani a kisebbségi kérdést. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ Meglepetést váltott ki Ráduly, Róbert csíkszeredai polgármester, aki egy kalap alatt emlegette a székely nemzet elleni, magyar és román oldalról jövő „elnemzetlenítő” kísérleteket. Abból indult ki, hogy nem születtek meg azok a háttértanulmányok, amelyek az autonóm Székelyföld működtetéséhez kellenének. A székely öntudat hiányát szintén hátránynak tekintette, arra lenne szükség, hogy a gyermekek székely történelmet tanuljanak az iskolában. „Én a székely nemzethez tartozom, de magyar anyanyelvű vagyok, punktum” – jelentette ki. Álláspontjára némiképp magyarázatul szolgált, hogy közben a „hiányos történelmi ismereteire” hivatkozott. /Gazda Árpád: Autonómia Európában és Romániában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Az elvileg kizárólag magántőkéből működő Romániai Magyar Szó megszűnését Markó Béla, az RMDSZ elnöke tudatta a szerkesztőség vezetőségével. Megfeledkezett arról, hogy szóljon a papír szerinti főrészvényesnek, Birtalan Józsefnek, akinek a konkurens lapok érdeklődő újságíróitól kellett értesülnie a fejleményekről. Stanik István, az RMDSZ kommunikációs tanácsadója azt próbálta elhitetni, hogy az általa vezetett Scripta Kiadó Rt. előbb „észlelte a romániai magyar sajtóban keletkezett űrt”, és csak azt követően kezdett az űr betöltésén töprengeni. Mindez aligha hihető annak a tükrében, hogy a Scripta vezetői már egy héttel a Magyar Szó megszűnte után sajtótájékoztatón kívánják bemutatni az új lap tervét, írta Gazda Árpád. E furcsaságok arra utalnak, hogy a Magyar Szónál tulajdonképpen a gazdi, az RMDSZ osztotta újra a lapokat. A Scripta részvényeinek 84,6 százalékát birtokló Verestóy Attilának lenne ugyan pénze, hiszen az év elején csupán a Hungastro étkezési jegyeket forgalmazó cégéből 2,3 millió eurót vett ki osztalékként. A szenátor azonban aligha kíván olyan vállalkozás egyedüli finanszírozója lenni, mely rövid és középtávon csak veszteséget ígér. Az új lap alighanem a napokban megalakult Szülőföld Alap felé kacsingat. Így hát az erdélyi magyar polgár az állampolgárság helyett ajánlott Szülőföld Alapból egy pártlappal vigasztalódhat. /Gazda Árpád: Állampolgárság helyett pártlap? = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Szeptemberben kezdődhet az építkezés Pusztinán, jelezte Macalik Arnold, az FKM Építészműhely építésze. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elkülönítette a ház felépítésére megpályázott 25 millió forintot. Korábban az ügyintézést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vállalta, melyet végül a budapesti Teleki László Alapítvány vett át. Az előzőleg tervezett épület nem illeszkedett megfelelőképpen a csángó környezetbe. Az új tervet a kolozsvári FKM Építészműhely készítette. Macalik Arnoldot Budapesten a csángó építészet egyik legavatottabb erdélyi kutatójaként tartják számon. Pusztinán nem örülnek a közösségi ház újraterveztetésének, főleg a hasznos felület csökkenésének. /Borsos Dalma, Gazda Árpád: Közösségi ház – második nekifutásra. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Két ügyben is pusztinai helyszíni vizsgálatra készül az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Asztalos Csaba államtitkár, a tanács elnöke jelezte, a július közepén történt halottgyalázónak vélt temetési prédikáció és a magyar nyelvű misézés elutasítása ügyében is bejelentés érkezett a hivatalba. Az utóbbi kérdésre a tanács írásban kért magyarázatot a Bukarestben székelő pápai nunciustól. Jean-Claude Perrisset azonban Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspökhöz irányította a testületet. Irinel Iosif Iosub helyi káplán azért bírálta a 74 éves korában elhunyt László Katalint a temetésén elmondott prédikációban, mert a csak magyarul beszélő öregasszony azt hagyakozta, hogy az általa elmondott, magnószalagon rögzített magyar imádságokkal virrasszanak a koporsója mellett. A káplán azt is felrótta, hogy az öregasszony állítólag valamikor azt mondta: „az ördög vigye el az oláh papot”. A László családnak egyébként azóta ismét meggyűlt a baja a római katolikus klérussal. A Brassóban élő László Demeter ugyanis a hétvégére azért utazott haza szülőfalujába, hogy negyven nappal az édesanyja halála után gyászmisét mondasson. Mint elmondta, a feladatra a szomszédos Szoloncka papját akarta felkérni. A plébános gondolkodási időt kért, aztán másnap elutasította a felkérést. László Katalin egyébként a magyar folkloristák egyik legismertebb moldvai csángó adatközlője volt. A tőle gyűjtött énekekből, mesékből, történetekből Magyarországon több CD-t is kiadtak. /Gazda Árpád: Nem felejtik el a halottgyalázást. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

Kelemen Hunor, a Szülőföld Alap tanácsa alelnökévé választott erdélyi képviselő elmondta, hogy médiafejlesztést is bevették az idei évi támogatási prioritások közé. Az egyházak részéről érkező pályázatok előzetes elbírálását is ugyanerre a tanácsra bízták. Idén kiemelt szerepet kapnak az oktatási, kollégiumi, kulturális és területfejlesztési-önkormányzati területek. Egymilliárd forint áll rendelkezésre, és a tanács hozzájárult, hogy a felálló kollégiumok kötelezettséget vállalhassanak a jövő évi hasonló összeg 15 százalékára, vagyis 150 millió forintra a pályázatok elbírálásánál. Az erdélyi pályázók az idei keretből 450 millió forintra számíthatnak. A két legnehezebb helyzetben lévő határon túli magyar közösség, a kárpátaljai és a vajdasági az arányosnál nagyobb összegű támogatást kap. A megszokott elosztás szerint a határon túlra szánt magyarországi támogatások 58 százaléka érkezik Erdélybe. Most azonban az erdélyi magyarság az egymilliárdos keret 45 százalékára számíthat. Kelemen Hunor kívánatosnak tartaná, ha a Szülőföld Alap nem az emléktábla-avatásokat és az ehhez hasonló eseményeket támogatná, hanem a nagy horderejű tervek finanszírozására összpontosítana. /Gazda Árpád: Kelemen: nagy terveket támogatunk. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./

A Budapestre megbeszélésre meghívott határon túli szervezetek képviselői egybecsengően kijelentették: szükségesnek tartják a Magyar Állandó Értekezlet mielőbbi összehívását, és továbbra is igénylik a magyar állampolgárság Kárpát-medencei kiterjesztésének a törvénybe iktatását. Okkal érezheti a Gyurcsány-kabinet a Máért összehívását is kockázatos lépésnek. Gyurcsány Ferenc azzal a javaslattal próbálta ezt a két szempontot összebékíteni, hogy a magyar–magyar csúcsot csak akkor tartsák meg, amikor meg tudnak állapodni a záródokumentum szövegében. Azonban a törvény előírja: a Máértet évente legalább egyszer össze kell hívni, a legutóbbi ülést tavaly novemberben tartották. Gyurcsány Ferenc bármelyik megoldást is választja, döntése népszerűtlen lesz. /Gazda Árpád: Borítékolt imázsveszteség. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./

Vilniusba megy az első magyar nemzetiségű román nagykövet. Tokay György úgy gondolja, hogy november végén utazhat állomáshelyére. Emlékeztetett: 1992-től kezdve, amikor az RMDSZ-t képviselte az amerikai külügyminisztériumban, 2004 novemberéig, amikor az EBESZ romániai tagjaként megfigyelőként vett részt az egyesült államokbeli választásokon, folyamatosan olyan munkát végzett, amit úgy neveznek: parlamenti diplomácia. Nagykövetként Románia egészét kell képviselnie, ennek szerves része a magyar kisebbség is. /Gazda Árpád: Tokay példát mutatna. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./ Kilin Sándor, a lap munkatársa örömmel nyugtázta, hogy a parlament külügyi bizottsága áldását adta egy magyar nemzetiségű, RMDSZ-es nagykövet, Tokay György kinevezési javaslatára. Annak ellenére, hogy Mircea Geoana volt külügyminiszter “politikai kinevezésnek” titulálta a jelölést. /Kilin Sándor: Fecske. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

Szeptember 13-án éjszaka Erdélybe szeretett volna utazni Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. A román határon közölték vele, hogy kitiltották az országból, és nem engedték belépni Románia területére. A határőrség nem indokolta meg a kitiltást, azt tanácsolták Toroczkainak, forduljon Magyarország bukaresti nagykövetségéhez. Toroczkai László a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának szerkesztő-riportere, valamint a Magyar Jelen című hetilap Kárpát-medencei főszerkesztője. Újságírói minőségében szándékozott Székelyföldre utazni. /Kitiltották Romániából. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./ „A határrendésszel folytatott párbeszéd azzal végződött, hogy az kijelentette: húzzak vissza a francba. Ezt szó szerint így mondta” – idézte fel Toroczkai, megjegyezvén, hogy mindvégig magyarul beszélgettek. Hozzátette, a határrendész azt tanácsolta, a szegedi román főkonzulátuson vagy a budapesti román nagykövetségen érdeklődjék az okokról. Mind a határrendészet országos parancsnokságának sajtóosztályán, mind a román külügyminisztérium sajtóosztályán azt ígérték, visszahívják a Krónika szerkesztőségét, mihelyt tájékozódtak az ügyben. Lapzártáig azonban csak a bihari határrendészeti szóvivő jelentkezett, csak annyit közölt, az illető személy nem teljesítette azokat a belépési feltételeket, amelyeket az idegenrendészeti sürgősségi kormányrendelet rögzít. Az említett rendelet azok belépését engedi meg, akik nem jelentenek veszélyt a nemzetbiztonságra, a közrendre, a közegészségügyre vagy a közerkölcsre. A jogszabály szerint a hatóságoknak a helyszínen közölniük kell az érintettel a kitiltás okát. A román hatóságok legutóbb 2004. február 28-án Bayer Zsolt újságíróval jártak el hasonlóképpen. Az érintett akkor sem kapott a helyszínen tájékoztatást kitiltása okáról. Néhány nappal később a belügyminisztérium közölte, azért nem engedélyezték Bayer belépését Romániába, mert úgy ítélték meg, az újságíró egyes tevékenységei veszélyeztethetik a nemzetbiztonságot, a nemzeti egységet, az ország védelmét és a közrendet. A belügyminisztérium akkori közleményében leszögezte, Bayer Zsolt a román nemzetbiztonságért felelős intézmények számára jól ismert személy, ugyanis több esetben nyilvánosan uszított az alkotmányos rend ellen, dicsőítette a revizionista eszméket, támogatta az elszakadás gondolatát, publicisztikai munkásságával pedig kétségbe vont Románia egységes nemzetállami jellegét. /Gazda Árpád: Megelégelték a Trianon-felvonulásokat? Kiutasították Romániából Toroczkai Lászlót, a HVIM vezetőjét. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./ Bayer Zsolt publicista és Eva Maria Barki bécsi ügyvédhez hasonlóan ismét kitiltottak valakit Romániából, ezúttal Toroczkai Lászlót. A román titkosszolgálatoknak illett volna jobban fülelniük Toroczkai László legutóbbi kijelentésekor, amikor is néhány nappal ezelőtt Nagyszalontán éppenséggel a revizionizmus vádját cáfolta, leszögezve, a HVIM nem határmódosításra, hanem nemzeti ébresztésre törekszik, mivel szerinte az EU-bővítés amúgy is megoldja a Kárpát-medencei magyarság problémáit. /Rostás Szabolcs: Tiltsuk ki Európát! = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./

RMDSZ-es államtitkár is áldozatul esett a mini kormányátalakításnak, amit Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök szeptember 15-én hajtott végre. Markó Béla bejelentette, hogy elégedett a magyar nemzetiségű államtitkárok munkájával, ennek ellenére Tariceanu leváltotta Demeter Attilát, aki a gazdasági és kereskedelmi minisztériumban töltött be államtitkári tisztséget. /Demetert is leváltották. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./ Demeter Attila, a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára meglepődött a döntésen, melynek okáról még nem tájékoztatták. Az RMDSZ is elégedett volt Demeter munkájával. Borbély László kormánykapcsolatokért felelős alelnök elmondta, ez a miniszterelnök döntése volt, melybe előzőleg Markó Béla RMDSZ-elnök is beleegyezett. Borbély elmondta, megtalálják a módját annak, hogy Demeter Attila továbbra is Bukarestben hasznosítsa tudását. /Gazda Árpád: Menesztették Demeter Attilát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./

Toroczkai László veszélyt jelent a román nemzetbiztonságra, közrendre, közegészségügyre vagy közerkölcsre. Közvetve ez derül ki abból a közleményből, amelyet a határrendészet országos parancsnokságának sajtóosztálya bocsátott ki. A közlemény szerint a nagyszalontai határrendészek a román idegenrendészeti törvény értelmében jártak el, amikor megakadályozták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke belépjen az országba. Intézkedésükkel „az illetékes szervek kérésének tettek eleget”. A közlemény nem tér ki arra, milyen szerv hozott döntést Toroczkai kitiltásáról, a tilalom mikortól meddig érvényes, és a határrendészek miért nem közölték mindezt a helyszínen az érintettel. Ezeket az információkat a Krónika írásban kérte a bukaresti sajtóosztálytól, lapzártáig azonban nem kapott választ. Toroczkai a magyar külügyminisztérium segítségét kérte ügye tisztázásához. Az ügyben egyébként Sógor Csaba Hargita megyei szenátor és Toró T. Tibor Temes megyei képviselő is interpellálni készül. Utóbbi elmondta, az ügy tisztázását az nehezíti, hogy a határrendészet a „szervekre” hivatkozik, a titkosszolgálatok fölött csak korlátozott felügyelete van a parlamentnek. Toroczkai László a vegyes házasságok és az asszimiláció veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a saját példáját is megemlítette. Elmondta, iasi-i származású román nemzetiségű barátnőjével komoly szándékai vannak. Kapcsolatuknak tulajdonítja, hogy az utóbbi időben a román titkosszolgálat és a rendőrség zaklatni kezdte barátnőjét és családját. „Ő most afféle túszként maradt Romániában, mert közölték vele, hogy nem hagyhatja el az országot” – részletezte Toroczkai. /Gazda Árpád: A nemzetbiztonságra hivatkozik a hivatal. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./

A Hargita megyei rendőrség szerint nincs összefüggés Toroczkai László Romániából való kitiltása és barátnőjének a rendőrségre való beidézése között. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét a múlt hét elején a nagyszalontai határrendészek nem engedték belépni Romániába, román nemzetiségű barátnőjét pedig telefonon kezdték zaklatni rendőrként, illetve titkosrendőrként bemutatkozó ismeretlenek. Toroczkai kiutasítását később arra a törvénycikkelyre hivatkozva indokolta meg a határrendészet, mely szerint csak azok a személyek léphetnek be Romániába, akik nem jelentenek veszélyt a nemzetbiztonságra, közrendre, közegészségügyre vagy közerkölcsre. Daniela Criasan, a Hargita megyei rendőrség szóvivője határozottan cáfolta, hogy összefüggés lenne M. I. telefonos beidézése és Toroczkai kitiltása között. „A hölgyet egy-két évvel ezelőtt elkövetett bűncselekmény szemtanújaként kerestük.” – szögezte le a szóvivő. A rendőrök egy évekkel ezelőtti székelyudvarhelyi köztéri késelés ügyében kértek nyilatkozatot az eset szemtanújaként nyilvántartásba vett M. I.-től. Toroczkai elmondta, a barátnője ezt követően felhívta a késelés áldozatát, aki nem tudott arról, hogy ügyében újabb fejlemények lennének. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője továbbra sem tartotta kizártnak, hogy barátnőjét tulajdonképpen a vele fenntartott kapcsolat miatt zaklatták. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Feljelentik a fenyegetőket? = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

A görög személyi igazolvány önmagában az albániai görögök számára nem teszi lehetővé, hogy utazzanak, hanem az albániai görög albán útlevéllel és görög vízummal átmegy Görögországba. Ott igazolja, hogy görög származású, és megkapja a speciális igazolványt. Ez Görögországban való tartózkodásra jogosítja fel, és lehetővé teszi, hogy az albán útlevelével és a görög igazolvánnyal vízummentesen lépjen be az EU országaiba. Ehhez hasonlót szeretnének kitalálni, mondta Avarkeszi Dezső kormánymegbízott. Az alkotmánymódosítás szerint a határon túli magyarokat a nemzet részeiként fogalmazza meg az alaptörvény, jogokat és kedvezményeket biztosít számukra. Ez lenne az első alkalom, hogy a magyar alkotmány kollektív jogokat fogalmaz meg a határon túli magyarok számára. /Gazda Árpád: Interjú Avarkeszi Dezső kormánymegbízottal. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint az autonómiát szolgálja Románia EU-tagsága. „Nem értettünk egyet a ratifikáció időzítésével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uniós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz” – jelentette ki Németh Zsolt, aki a ratifikációról lefolytatott múlt heti vitában a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség vezérszónoka volt. Hozzátette, meggyőződése szerint Románia csatlakozása után új feltételek között megújult erővel lehet fellépni az autonómia ügyében. „Megértem az autonómia iránt elkötelezett erdélyi csoportok jó szándékát, és a szavazással kapcsolatos érzelmeit, hiszen minden eszközt meg kell ragadniuk céljaik eléréséhez” – jelentette ki Németh Zsolt. „Elégedetlenek és szomorúak vagyunk, hogy az Országgyűlés nem vette figyelembe kérésünket Románia EU-csatlakozásának ratifikációjakor – jelentette ki a Krónikának Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, támogatja Románia európai uniós csatlakozását, de nem érti, miért kellett az Országgyűlésnek megelőzni e kérdésben a többi tagország parlamentjét. Emlékeztetett arra, hogy az EMNT annak idején támogatta azt az álláspontot, hogy legyen a romániai magyarság autonómiája Románia csatlakozásának előfeltétele. Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta, hogy Magyarország az elsők között hagyta jóvá Románia csatlakozási szerződését. Szerinte amikor Románia csatlakozásáról szavazott az Országgyűlés, azt az akaratát nyilvánította ki, hogy az erdélyi magyarok is ott legyenek az Európai Unióban a magyarországi magyarokkal együtt. A román külügyminisztérium mind az európai szolidaritás, mind pedig a barátság szempontjából gesztusértékűnek tekinti a budapesti szavazást. A tárca közleményében úgy értékelte, hogy a szavazás megerősíti az állandó támogatást, amelyet Magyarország nyújt Romániának ahhoz, hogy 2007. január elsején az Európai Unió tagjává váljon. /Csinta Samu, Gazda Árpád: Szavazás után: ki örül, ki nem. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Elhalasztotta a döntést az Országos Diszkriminációellenes Tanács a csángók anyanyelvi egyházi szolgálataival kapcsolatos ügyben. A testület október 6-án a pusztinai Szent István Egyesület panaszát tárgyalta, de úgy döntött, további információkat kér az üggyel kapcsolatban. A pusztinai beadvány apropója az a július 13-i temetés volt, amely a Krónika által kapott széles nyilvánosságot. A temetésen Irinel Iosif Iosub káplán a halottat becsmérlő gyászbeszédet mondott, mert az elhunyt ragaszkodott ahhoz, hogy koporsója mellett magyar nyelven is virrasszanak. A beadvány az ügy hátterére, a moldvai magyar egyházi szertartások következetes elutasítására is rávilágított. Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület elnöke elmondta, a múlt hét végén látogatott el Pusztinára a diszkriminációellenes tanács két megbízottja, és a csángó közösség több tagjától is nyilatkozatot kértek. Asztalos Csaba elmondta, az ügy kapcsán levélben kértek eligazítást Petru Gherghel iasi-i püspöktől és Jean Claude Perrisset pápai nunciustól. Levélben kérdezik meg Románia valamennyi katolikus püspökét, hogy az általuk vezetett egyházmegyében milyen nyelven folynak az egyházi szertartások, és hogyan viszonyulnak egy-egy kisebbségi közösség anyanyelvi misézésre vonatkozó kéréséhez. /Gazda Árpád: Jogot sért a magyar misék megtagadása? = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

A román–magyar közös kormányülésről nyilatkozott Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Számít arra, hogy lesz előrelépés, a két külügyminiszter megegyezett: nincs akadálya annak, hogy Magyarország újabb főkonzulátust nyisson Romániában. Markó azt is szeretné, hogy a Sapientia Tudományegyetem támogatása a két kormány közös ügye legyen. /Gazda Árpád: Csíkszeredai konzulátus az integrációs hátszélért. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a vele készült interjúban arra a kérdésre, hogy közelítette-e a marosvásárhelyi tanácskozás a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek álláspontját, kifejtette, inkább exponálta a meglévő szakadékot. Ezt a szakadékot a tavalyi népszavazást megelőző kormánykampány okozta. Ezzel a magyar kormánynak valamennyi határon túli magyar szervezetet sikerült önmaga ellen egységfrontba kovácsolnia. A feszültség úgy oldódhat fel, hogy a szembenállás okozója megváltoztatja az álláspontját, szögezte le, ugyanis nem lehet azt várni bármelyik határon túli magyar szervezettől, hogy lemondjon a kettős állampolgárság követeléséről. A miniszterelnök azt közölte, nem hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet, ha az nem produkál számára sikerélményt. /Gazda Árpád: Interjú Kovács Miklóssal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./

Csíkszereda készen áll a magyar külképviselet fogadására, jelezte Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök tavaly júliusi csíkszeredai látogatása során a városvezetés egy dokumentációt adott át neki, amelyben már azokat az ingatlanokat is megjelölték, amelyet az intézmény a későbbiekben elfoglalhatna. Ezt követően, már a tavaly ősszel szakértői csoport érkezett a városba, és meglátogatta a potenciális székházakat. A csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának igényét 1999. július 30-i bukaresti látogatásán Martonyi János akkori külügyminiszter vetette fel Andrei Plesu akkori román külügyminiszternek. Az akkori tervek szerint a megállapodást Orbán Viktor 2000. április 15-i hivatalos bukaresti látogatásán kellett volna aláírni, de – az ekkor már Mugur Isarescu által vezetett kormány Petre Roman által vezetett külügyminisztériuma az utolsó pillanatban kihátrált a megállapodás elől. A magyar fél beleegyezett abba a román kérésbe, hogy ne csak Csíkszeredában, hanem Konstancán is képviseletet nyisson. A szociáldemokrata kormány később már csak a konstancai képviseletről akart hallani. 2001. február 14-én Adrian Nastase miniszterelnök egy temesvári sajtótájékoztatóján kifejtette: nem érti, mi lenne az értelme egy csíkszeredai konzulátus megnyitásának. „Ez egy RMDSZ melletti képviseleti forma lenne?” – tette fel ironikusan a kérdést a miniszterelnök. Az idei szeptember 7-i bukaresti látogatása után Bársony András magyar külügyi államtitkár jelentette ki, hogy most először lehet érezni, hogy román részről nincs teljes elzárkózás a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitásával szemben. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Hova költözik a főkonzulátus? = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Nem voltak sok ezren a Bolyai Egyetem visszaállításáért szervezett utcai tüntetéseken. 1990. február 10-én százezrek vonultak utcára ugyanezért a célért könyvvel és gyertyával a kezükben. Azóta állami egyetem továbbra sincs, és az egyetempótlékként kitalált kolozsvári magyar karok létrehozása is merő ábrándnak tűnik. Az RMDSZ 1998 őszén a Petőfi-Schiller egyetem kötelébe kapaszkodott, hogy korábbi ultimátuma nehogy elúsztassa hatalmi pozícióit. Markóék az 1996-os kormányba lépés óta azt hitették el az erdélyi magyarsággal, nem érdemes küzdenie: a konfrontáció helyett a kooperáció ideje érkezett el. Eredményeket csakis a hatalom részeseként, a koalíciós partnerekkel folytatott egyezkedések által lehet elérni. Íme az eredmény: egy céltalan, fásult, jövőkép nélküli, jogfosztottságába beletörődött közösség. /Gazda Árpád: Pislákoló felismerés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Januártól már várhatóan nem vesztegelnek órákat a román–magyar határon áthaladó személyvonatok azért, hogy az útlevél-ellenőrzést és a vámvizsgálatot elvégezzék a román és a magyar hatóságok. Remélhetőleg egy erről szóló egyezmény kidolgozásában is megegyeznek a felek, nyilatkozta Borbély László középítkezési és területrendezési miniszter. Az ülés napirendjét egyébként mind Bukarestben, mind Budapesten csak október 19-re ígérték a kormányszóvivői irodában. A Krónika értesülései szerint a miniszterelnök az árvíz sújtotta székelyföldi települések felkeresésére készül. Látogatása helyszíneit és időpontjait azonban nem hozzák nyilvánosságra, hogy elkerüljék az ellenséges fogadtatás lehetőségét. Székelyföldön ugyanis tavaly általános megrökönyödést idézett elő Gyurcsány Ferenc és a Magyar Szocialista Párt elutasító álláspontja a magyar állampolgárság kiterjesztéséről tartott népszavazás kampányában. Csutak István, a román integrációs tárca államtitkára fontosnak tartotta, hogy a két fejlesztési tervben szövegszerűen is megegyező részek legyenek. Borbély László megerősítette, hogy az aláírásra váró megegyezések között ott lesz a csíkszeredai főkonzulátus megnyitásáról szóló dokumentum, és a magyar állam támogatásával létrehozott Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami társfinanszírozásáról szóló egyezmény is. /Gazda Árpád: Román–magyar kormányülés: véget vetnek a veszteglésnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

„Az országos vagy legalábbis regionális jelentőségű, öt-tíz millió forintot meghaladó nagy tervek pályázatait várjuk – jelentette ki a Székely István, a Szülőföld Alap oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumának erdélyi tagja. Az oktatási, kulturális és médiaintézményeknek alig több mint két hét áll rendelkezésükre ahhoz, hogy benyújtsák pályázataikat. A kollégium az erdélyi pályázók között 400 millió forintot oszt szét. A szórványvidéken működő magyar nyelvű közoktatási intézmények beruházási, fejlesztési és működési támogatása kategóriába 90 millió forintot soroltak. Az RMDSZ vezetői a dévai Téglás Gábor magyar gimnázium épületének a befejezését tartják a legfontosabbnak. A kollégium 55 millió forintos keretet szabott meg az irodalmi és kulturális intézmények pályázataira. A romániai magyar szerkesztőségek 70 milliós kereten osztozhatnak. /Gazda Árpád: Két hetet adtak a pályázásra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Afféle RMDSZ-nek szóló fenyegetésként is értelmezhető, hogy a D. A. Szövetség vezetői Markó Bélára bízták a sztrájkoló tanárok szakszervezeteivel való egyezkedést. Ez ugyanis szinte megoldhatatlan helyzetet teremt számára, a kormány képviseletében kell tárgyalnia azokkal a szakszervezeti vezetőkkel, akik többek között a Hargita, Kovászna és Maros megyei tanárokat is képviselik. /Gazda Árpád: A megmérettetés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

A Hargita Megyei Törvényszék visszaküldte a nyomozati szakaszba a halált okozó testi sértéssel vádolt Ioan Barsan dossziéját. A Suba Jánosként ismert gyimesbükki vállalkozónak esélye nyílik arra, hogy börtönbüntetés nélkül megússza a gyimesközéploki Paradis diszkó lemezlovasának halálra verését. A diszkóverekedés áldozatának, Szentes Szilárdnak az édesanyja elmondta, az ügyvéd felvetette, hogy lépjenek vissza, mert lehetetlen egy egész rendszerrel szemben pert nyerni. A Krónika tavaly januárban tényfeltáró riportban fedte fel a Gyimesek völgyét rettegésben tartó Suba-klán féléves botránykrónikáját. 2003. június 4-én Suba Viorel (Viorel Barsan) fényes nappal a nyílt utcán tépte ki autójából, és verte el a csíkszeredai Albert Ernőt úgy, hogy az áldozat koponyatörést szenvedett. Bő két héttel később Hajnal Andrást, az ügy szemtanúját hívta ki a diszkóból volt osztálytársa, Suba Bokor (Bucur Barsan), hogy a folyosón leüssék. A Subák három héttel később Antal Andrást gázolták el, és hagyták magatehetetlenül az út szélén. Augusztus 3-án az egyik Suba unokatestvér, Petru Neagu a sorkatonai szolgálatból hazalátogató Ráduly József fején tört szét egy üveget. A fiatalembert a marosvásárhelyi idegsebészeten elvégzett két agyműtét között hónapokig nem tudott megszólalni. Egy szeptember 28-i lakodalmon a vőlegény öccsét késelték meg, karácsony második napján pedig Főcze Lászlónak törtek szét üveget a fején. A felsorolt ügyek egyike miatt sem vonták felelősségre a tetteseket. A diszkóverekedés áldozata belehalt a sérüléseibe. Suba Jánost csak március derekán vették őrizetbe. Az alapfokon eljáró Hargita Megyei Törvényszéknek másfél év sem volt elég hogy pontot tegyen az ügy végére. Az eltelt idő alatt pedig Suba aratta győzelmeit. Ez év júniusában Bukarestben a legmagasabb szintű törvényszéki orvosi tanács enyhítő körülményeket fogalmazott meg. Megerősítette ugyan, hogy a halál erőszakos volt, és ok-okozati viszony áll fenn az áldozat sérülései és a halál között, de arra a következtetésre jutott, hogy ehhez nagyobb mértékben járult hozzá a fiatalember súlyos cukorbetegsége. Június közepén a Hargita Megyei Törvényszék elmulasztotta az előzetes letartóztatás meghosszabbítását kérni, ezért az üzletembert a marosvásárhelyi táblabíróság szabadlábra helyezte. /Gazda Árpád: Subát szolgálja a hatóság? = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

Nem fogadja el a iasi-i római katolikus püspökség azt a határozatot, melyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztalta az egyházmegye vezetését a moldvai csángók által kért magyar nyelvű szertartások megtagadásáért. Az egyházmegye vezetői szerint az állami hivatalok nem szólhatnak bele az egyház életébe. Valamennyi egyházmegyében több nyelven folynak az egyházi szertartások, és az észak-moldvai lengyel közösség számára a iasi-i püspökség is biztosítja az anyanyelvi misézés lehetőségét. /Gazda Árpád: Fenntartják a diszkriminációt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./ A iasi-i püspökség szerint egyházi belügy a liturgia nyelve, a Diszkrimináció-ellenes Tanács határozata semmire sem kötelezi őket. A gyulafehérvári érsekséghez tartozó plébániákon folyik román nyelvű misézés, a csángók esetében viszont nem engedik a magyar nyelvű misézést. Az ortodox egyházat illeti meg – kimondatlanul – az állam az államban státus, a többi egyház közül elsősorban a iasi-i és bukaresti római katolikus püspökség élvezi a hatóságok bizalmát. /Lukács János: Fütyülni az alkotmányra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./