Corina Creţu EP-alelnökként is „Tőkésezik” Újabb, Tőkés László elleni támadással „ünnepelte” Corina Creţu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti (EP) képviselője, hogy kedden este megválasztották az uniós törvényhozás alelnökévé.
Creţu a szavazást követően úgy kommentálta a fejleményeket, hogy Románia most sokkal jobb helyzetben van, mint az elmúlt ciklusban, hiszen két alelnökkel rendelkezik az EP-ben (ugyanis a nemzeti liberális párti Adina Vălean is elnyerte a tisztséget), miközben a tavasszal lezárult mandátum idején csak Tőkés László képviselte alelnökként az országot.
„Ő amúgy is Magyarország helyén szerepelt, Magyarország javasolta, és Traian Băsescu államfő, valamint a PDL támogatta, amely most Vălean mellé állt, de mindegy, Romániának most nagyon jó” – jelentette ki Creţu.
Mint ismeretes, a szocialista EP-képviselő – akiről kiderült, hogy közeli viszonyba került Colin Powell volt amerikai külügyminiszterrel, és ennek kapcsán fölmerült a gyanú, hogy az orosz hírszerzésnek dolgozik – állt az élére annak a PSD-s lejárató kampánynak, amelynek célja az volt, hogy visszavonják Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga kitüntetést, amelyet az 1989-es temesvári forradalom kirobbanásában játszott szerepéért kapott.
Cătălin Ivan EP-képviselő, a PSD szóvivője is Tőkéshez viszonyulva kommentálta a fejleményeket. „Örülünk, hogy Tőkés László már nem alelnök” – jelentette ki.
Mint ismeretes, Tőkés ellen – aki májusban a Fidesz–KDNP listájának harmadik helyéről jutott be az EP-be – azért indított hajtóvadászatot a PSD, mert tavaly a Tusványosként ismert tusnádfürdői szabadegyetemen azt kérte Orbán Viktor magyar kormányfőtől, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet az erdélyi magyarok fölött.
Szavait félrefordították, a román médiában az terjedt el, hogy magyar protektorátussá akarja nyilváníttatni Erdélyt, de hiába pontosították szavait, a PSD nem tágított, Tőkésen keresztül ugyanis a párt első számú ellenfelét, Traian Băsescu államfőt akarták lejáratni, mivel 2009-ben ő adományozta a volt püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi elnökének a kitüntetést.
Az EP-alelnökválasztás amúgy román szempontból botrányosra sikeredett, Cătălin Ivan ugyanis bejelentette: a PSD nem szavazza meg a PNL-s Adina Văleant, mivel árulónak tartja. Ezzel arra utalt, hogy a PNL márciusban felrúgta a PSD-vel két éve fennálló koalíciót. Magyar részről amúgy a fideszes Pelczné Gáll Ildikót választották alelnökké.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár),

Jubileumi, századik Szövétnek
„A Szövétnek 100. száma mögött bő 16 év, egy fél emberöltő húzódik meg. És még annyi minden… és annyi ’Mindenki’! Lelkes olvasók, fáradhatatlan terjesztők, nagyvonalú támogatók, önzetlen szerzők, fotózók, szerkesztők, figyelmes lektorok és tördelők. (…) hálás vagyok, hogy valamilyen formában magamat is közéjük sorolhattam” – írja az aradi kulturális szemle jubileumi számában a folyóirat alapító szerkesztője, Réhon József.
1997 decemberében jelent meg az első szám, az aradi gyökerű, kölni és budapesti pillérű Alma Mater Alapítvány anyagi támogatásával, és biztosan nem tudott volna fennmaradni, ha a nyomdai költségeket lelkes alapítványi tagok nem tudják összehozni. Az önzetlen szerkesztők, szerzők és minden más közreműködő pedig nem honoráriumért dolgoznak – hanem azért, hogy Arad megmaradt és innen elszármazott magyarsága számára egy jó színvonalú, értékeket őrző, teremtő, dokumentumként is helytálló folyóirattal szolgáljanak, amelyet élvezettel és haszonnal forgat az olvasó. Amint a jubileumi számot is, amelyben a három eddigi szerkesztő összegző vallomása mellett Sarusi Mihály, Puskel Péter, Ruja Ildikó, Piroska Katalin, Horváth Csaba, Juhász Béla, dr. Vajda Sándor, Móré-Sághi Annamária, Piros Dénes, Makai Zoltán érdekes írásait olvashatjuk, Matekovits Mihály pedig Czeglédy Józseftől, Vadász Ernő Heinrich Tamástól búcsúzik. És ne feledkezzünk meg Lészay Béláról, aki nemcsak hogy korrektorként a hibákat gyomlálja rendszeresen, de a lapszámokból emlékezetem szerint egyszer se hiányzott keresztrejtvényeket is elkészíti, éppen aktuális témával.
A jubileumi szám kapcsán néhány szót a szemle szerkesztőiről.
Réhon József után a (csak képletes) szerkesztői székbe Ilona János tanár ült, s társszerkesztőként dr. Pálfy Sándor szegődött mellé egy ideig. Tőlük Ujj János vette át a karmesteri feladatokat, amelyeket most, a századik szám után, másnak ad át. „Hivatalosan” még nincs új szerkesztő – a 100. számból legalábbis csak az eddigi távozása derül ki, „jól értesült körök” azonban tudják, hogy a Szövétnek irányítását Juhász Béla tanár veszi át.
Az eddigieknek köszönet és elismerés áldozatos, sok időt igénylő és stresszel járó munkájukért (hogy milyen a szerkesztő élete, csak az tudhatja igazán, aki próbálta), a következőnek pedig sok sikert és kitartást!
Jámbor Gyula, Nyugati Jelen (Arad)

Huszárok és táncosok ünnepe Sárpatakon
A Marossárpatakért Egyesület és a helyi önkormányzat szervezésében hetedik alkalommal tartották meg a hét végén a sárpataki tánc- és huszárfesztivált. A rendezvénysorozat péntek délután a huszárcsapatok felvonulásával indult. A helyi csapat mellett a szovátai, mikházi, koronkai, rigmányi és sáromberki huszárok, illetve a torboszlói kopjások jöttek el a fesztiválra – tudtk meg Miholcsa Józseftől, a marossárpataki XV. Mátyás-huszárezred alezredesétől. A felvonulás után fogathajtó versenyre került sor. 28 évvel ezelőtt Sárpatakon tartották az első ilyen versenyt, ezért ez az itteni huszárfesztiválok elmaradhatatlan mozzanata – tájékoztatott Miholcsa. A versenyt, melyen hat fogathajtó páros (hajtó és segédhajtó) vett részt, a beresztelki Torkos Sándor nyerte. A továbbiakban a helyi Nyereg Klub lovasbemutatója következett, majd az akadálypálya átalakítása után elkezdődött a népi fogatok versenye, melyen csak sárpatakiak vettek részt. A győztes Csuma Sándor lett.
– A fogathajtás is a népi fogatok versenyéből fejlődött ki, ezért három éve ezt is megszervezzük. Egészen meglepett, hogy milyen szépen rendbe tették és lefestették erre az alkalomra szekereiket a helybéliek. Ennek a versenynek volt a legnagyobb sikere – mondta a huszárezred alezredese, akitől azt is megtudtuk, hogy idén először huszárvetélkedőt is rendeztek. A résztvevőknek többek között karikákat kellett kardra fűzni, illetve vizespoharat kellett egy oszlopról a másikra átvinni úgy, hogy a víz a pohárban maradjon. A fesztivált a nagyközönségnek is szóló ügyességi versenyek színesítették, egyebek mellett patkódobó verseny is volt, amelyet Váradi Caba Mátyás-huszár nyert meg. A próbát egy 85 éves versenyző, Peres József is derekasan kiállta. Szombaton délelőtt különféle gyerekprogramokra, egyebek mellett bicikliversenyre is sor került, melyen gyorsasági, lassúsági és ügyességi próba is volt. A református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Kristóf István pókakeresztúri lelkipásztor szolgált. Délben faragott helységnévtáblát avattak, majd Berekméri Edmond, a Marossárpatakért Egyesület alelnöke az első világháborúban elesett 44 sárpataki hősről tartott előadást, akiknek tiszteletére 1999-ben a településen emlékoszlopot emeltek. A rendezvény ünnepélyes megnyitója délután 4 órakor kezdődött, ekkor Kozma Barna polgármester és Kovács Levente, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Ezt követően a néptáncfesztiválra érkezett csoportok – a vajda-szentiványi, szabédi, gernyeszegi, jobbágytelki, magyarói, maros-szentannai és marossárpataki táncosok – előadása bűvölte el a több száz fős közönséget. Kakasi Mihály műsorvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a sárpataki táncosok a jövő héten egy magyarországi testvértelepülésen, Jászapátiban mutatják be lakodalmas jelenetüket.
A rendezvénysorozat alkalmával Kozma Barna polgármester hat aranylakodalmas házaspárt köszöntött és ajándékozott meg. Érdemokleveleket kapott ugyanakkor a Bekecs néptáncegyüttes két sárpataki táncosa, a helyi tánccsoportot is irányító Hánesz Arnold és öccse, Edmond. A kora esti órákban a Bekecs együttes lépett színpadra, majd a Hajlik a Rózsafa nótatársulat, később pedig a Vecker szórakoztatta a fesztiválvendégeket. A kettős rendezvénysorozat sikerét többek között az is igazolta, hogy Nagy Attila mesterszakács – a nőszövetség tagjainak segítségével – már az első napon 300-400 résztvevőt lakatott jól a hatvanliteres bográcsokban főtt gulyással.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Huszadszor gyűlnek össze a tánc és a népdal szerelmesei
Gyorsan telnek az évek ebben a népi kultúrától egyre távolodó európai időben is. Hogy mi lesz ebből, nem tudni, de az a lelkes szervezőgárda, amely László Csaba és a Pipacsok környezetében él és működik, ezt egészen másképp gondolja: minél több értéket kell összegyűjteni és átadni az utánunk következőknek, hogy ezáltal megmaradjon némi folytonosság és elviselhetőbb legyen a jövő.
Ebben az évben is több tájegység népi tánckultúráját mutatják be és tanítják a táborban. Július 21–23. között Kis-Küküllő menti (balázstelki), július 24–26. között pálpataki (korondi-hegyi), kezdőknek és gyerekeknek pedig sóvidéki táncokat tanítanak egész héten, illetve a tábor ideje alatt esténként egy órában mezőmadarasi és mezőpaniti táncoktatás is lesz. Az oktatást László Zsolt, Mátéfi Csaba, László Csaba, Imre Béla és táncos párjaik végzik. Ugyanakkor zeneoktatást tartanak haladók számára sóvidéki, szászcsávási zenészekkel és Sinkó Andrással. Népdalokat idén László Anna Ildikóval lehet tanulni.
Az adatközlők színe-java
A szervezők meghívták az erdélyi és székelyföldi népi adatközlő és gyakorló muzsikusok színe-javát: Sepsiszentgyörgyről a Heveder, Nagyváradról a Sorogja zenekart, valamint itt lesz Dumnyezó István Szászcsávásról, Kóré Géza Székelyszenterzsébetről, Miklós Károly Parajdról és zenésztársaik.
A székelyföldi és Kis-Küküllő menti tánccsoportok, illetve az egyéni előadók tartanak esténkénti bemutatókat. Lehetőség lesz helyi kézműves-foglalkozások megtekintésére, az azokban való részvételre. Esténként táncházat tartanak, más-más tájegységek népi tánckultúráját mutatva be, amelyeken minden alkalommal adatközlők is fellépnek, hogy tiszta forrásából, „első kézből” lehessen tanulni a mozdulatokat. Mindezeken a megszokott és kötelező programokon túl szórakoztató műsorokkal is szolgálnak majd a szervezők. Akárcsak a korábbi években, idén is külön kirándulási lehetőségeket biztosítanak: Szovátára a Medve-tóhoz, a parajdi sóbányába, az újonnan megnyitott sós vizű strandra, illetve meg lehet majd tekinteni a korondi kerámiaműhelyeket is.
Katonák – ismét bemutatják
Jelenleg is zajlanak a huszonegy év múltán felújított Katonák című táncszínházi előadás próbái, amellyel az együttes az első világháború kitörésére kíván emlékezni és emlékeztetni. Ezt az előadást Székelykeresztúron, a szarajevói merénylet centenáriumának előestéjén (június 27-én) már sokan láthatták. László Csaba koreográfusnak az az elképzelése, hogy ezt a „táncos szomorújátékot” több felállásban is tudniuk kell. Mivel nem professzionális együttesről van szó, a tervezett turné során nem mindenki fog majd ráérni arra, hogy külföldre és más erdélyi vidékekre is eljusson a Pipacsokkal, ezért kettős vagy többes szereposztásúvá képzeli el a Katonákat. Felsősófalván majd egy kellőképpen összecsiszolt együttessel, az évfordulóhoz méltó módon kívánnak emlékezni és emlékeztetni.
Felsősófalván július 20–27. között kerül sor a XX. Székelyföldi Tánctáborra. A részvételi díj fejenként 125 euró (támogatás nélkül), illetve 100 euró (támogatással – ezt az alapítványoktól kapott segítségből csak a Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából és a volt Jugoszlávia országaiból érkező magyaroknak tudják biztosítani), illetve 65 euró (támogatással, csak romániai részvevők részére). A szervezők különböző kedvezményeket adnak azoknak, akik a tábor egész idejére maradnak: húszfős csoportok esetében egy, 35 fős csoportoknál két személy díjmentesen vehet részt a táborban; a 7 év alatti gyermekek 40 százalékkal kevesebbet fizetnek. A részvételi díj magában foglalja az ellátást (reggeli, ebéd, vacsora), az oktatási díjat, a tábor rendezvényein való részvételt, valamint a szállást (sátorhely). Külön igényre és díjazás ellenében családoknál való elszállásolást is biztosítanak (körülbelül 4 eurónak megfelelő lej fejenként egy-egy éjszakára). A jelentkezéseket július 15-éig várják. Kérik feltüntetni a csoport vezetőjének nevét, a részvevők névsorát, a kapcsolattartó személy nevét, hogy milyen kedvezményre tartanak igényt, zenészeik milyen hangszeroktatásra jelentkeznek, illetve hogy igényelnek-e diétás vagy vegetáriánus étkezést, s vannak-e külön szállásigényeik. Jelentkezéseket a következő címen fogadnak: László Csaba, 537323 Rugăneşti/Rugonfalva 82. (Románia), telefonszám: (+4)0-266-242927 vagy (+4)0-749-331324 (mobil), e-mail: csaba.laszlo@gmail.com. Honlap: www.pipacsok.ro.
Simó Márton, Székelyhon.ro

Megoldás a diplomakérdésre
Az érettségit az egyetemre való iratkozás követi, ehhez pedig elengedhetetlen az érettségi diploma. Az oklevelek azonban késnek, s ez főleg azoknak okoz gondot, akik külföldi egyetemekre szeretnének iratkozni. Az országban elfogadják a diploma igazolásokat is, a tanfelügyelőség pedig hatékony segítséget ígér a külföldre készülőknek is.
Az oklevelek beszerzésével és kibocsátásával az Oktatási Minisztérium foglalkozik – mondta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes – ám ezek még nem érkeztek meg a tanfelügyelőségekhez. „Úgy tudjuk, hogy nem tartották még meg a versenytárgyalás, és ez okozza a diplomák késését” – fejtette ki a főtanfelügyelő-helyettes.
Ameddig megérkeznek az oklevelek a tanintézetek kiállítanak egy igazolást, amelyen szerepelnek a szóbeli vizsgák eredményei és az írásbeli dolgozatok jegyei is – tudtuk meg Horváth Gabriellától, a Bolyai Farkas Gimnázium aligazgatójától. „Az elmúlt években is volt arra példa, hogy valakinek az érettségi után két-három napra már szüksége volt a diplomára, és akkor kiadtunk egy meghatározott időre szóló igazolást. A jelenlegi helyzetben a kibocsátott igazolások addig lesznek érvényesek, ameddig az eredeti diplomákat ki nem adják. Ezt követően a diákok beadják majd az érettségi bizonyítványt az egyetemekre, s ekkor érvényét veszti az igazolás” – jelentette ki az aligazgató.
Akárcsak az eredeti diplomák esetében, az igazolásokról is lehet hitelesített másolatot készíteni amennyiben több egyetemre szeretnének beiratkozni – tette hozzá Horváth Gabriella, és elmondta, ez a helyzet csak azoknak kellemetlen, akik külföldi egyetemekre szeretnének jelentkezni.
A szaktárca és a tanfelügyelőségek próbálnak megoldást találni a helyzetre. Jelenleg azt tehetik, hogy a raktáron megmaradt diplomákat adják ki sürgős esetekben – mondta Illés Ildikó. „Még nem kaptuk meg a diplomákat, de a minisztériumnak van még raktáron, ezért egy olyan egyezményt szeretnénk megvalósítani, hogy kiadjuk azoknak, akik külföldi felsőoktatási intézményekbe felvételiznek. Az országban nem lesznek gondok, hiszen az oktatási miniszter megígérte, hogy mindenhol elfogadják az igazolásokat az érettségi oklevelek megérkezéséig” – mondta bizakodva a főtanfelügyelő-helyettes.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

NEKED – Nemzeti Kulturális Együttműködés Délen
Kárpát-medencei nemzetközi civil találkozó
Öt országból 44 civilszervezet vett részt 2014. június 27–29. között Zsombón a Kárpát-medencei nemzetközi civil találkozón, köztük a Resicabányai PLATANUS kultúregyesület is. Kun László, az egyesület elnöke és Nagy Péter, alapító tag képviselte a szervezetet. Nagyon jól sikerült találkozó volt, köszönet a szervezőknek Ferenczi Ildikónak és Józsinak, a Zsombói polgármesternek, Gyuris Zsoltnak és a József Attila Közösségi ház intézményvezetőének Hajdu Lajosnak.
A fő cél: civilszervezetek ismerkedése, kapcsolatot létesíteni és együttműködni közös projektekben.
(-n –ó) Nyugati Jelen (Arad)

Jód-völgyi apadás (Székelyföld peremén - 2.)
Vérében a közösségi élet
Trucza Mihályék háza a jódi református templom tőszomszédságában, a Jód-pataka mellett húzódik meg: takaros udvaruk, zöldségeskertjük gondozott, szépen rendezett. Otthonuk is hangulatos, feleségével barátságos, közvetlen, jó kedélyű emberek.
Mihály bácsit nemcsak előrehaladott kora, nyolcvannégy esztendeje miatt tisztelik, hanem jó helytörténeti ismeretei miatt is felnéznek rá, a református egyházközség gondnoka is volt. Mária néni tizenhét évesen a háromszéki Dálnokról került Jódra 1953-ban, most hetvennyolcadik évében jár. Az egykori helybeli színjátszócsoport tagjaiként színpadon ismerkedtek meg, túl vannak már aranylakodalmukon, ötvenhét éve házasok, lányuk családjával Marosvásárhelyen él. Trucza Mihály tősgyökeres jódi, 1929. október 6-án született, édesanyja, nagymamája is itt látta meg a napvilágot. Dolgozott erdei és gyári munkásként, volt vasúti forgalmista, majd erdei autós szállítási főnökként ment nyugdíjba. Jódon a fakitermeléshez 12 kilométeres kisvasutat használtak, az már 1962-ben megszűnt, de a keskeny nyomtávú vasúti hálózat a környéken mintegy 80 kilométernyi volt, Ratosnyán 1992-ben számolták fel – jegyzi meg Mihály bácsi. Trucza Mária annak idején sírva maradt Jódon, óvónőnek tanult, szakmáját nyolc évig gyakorolta (akkoriban 30–35 jódi magyar gyermekkel foglalkozott), egy évtizedig háziasszonykodott, majd a helybeli ládagyárban dolgozott. Mihály bácsi azt mondja, magyar időben, 1940–1944 között a diákok nyolcadik osztályos korukig tanulhattak Jódon, akkor a református templom fogadta be az iskolát, s hozzávetőleg nyolcvan tanuló járt oda. De a későbbi évtizedekből is jócskán maradtak kulturális életre utaló emlékei, színjátszó csoportjuk számos darabot mutatott be, a Tavaszi végzet című előadásban harmincnégy helybeli szereplő játszott, de előadták Tamási Áron Énekes madarát is. Tánccsoport is ropta, a falu szakszervezeti könyvtárral rendelkezett, ami aztán a nyolcvanas évek végén megsemmisült. Megszűnt az az élet, az a pezsgés, ami volt, átvették a „nyugati típusú életformát”, az emberek alig találkoznak egymással – összegez. Napjainkban a tiszteletes asszony szervez bálokat, közös énekléseket, tanít színdarabokat fiataloknak, egyetemistáknak – teszi hozzá. Nagy baj, hogy megszűntek a munkahelyek, milyen jó lenne a környéken egy magyar gyár, de nincs semmi – búslakodik Mária néni.
Bár a lakosság mintegy hetven százaléka itt még magyar, „apadóban” lévő közösség a jódi, nincs szaporulat, megszűnt a magyar elemi iskola, de a baj ezután következik, mert bezárják a magyar óvodát is, mindezek mellett elég gyakori a vegyes házasság, s az anyákon múlik, milyen érzelműek lesznek a gyermekek – mondja az idős férfi, felesége pedig hozzáfűzi: sajnos nagyon fogyunk, szomorú, de harminc-negyven év múlva itt már nem lesznek magyarok, kihalnak. Pedig „milyen magyar élet volt itt” az ötvenes, hatvanas években – sóhajtja az asszony, miközben a férje azt vallja, „benne volt a véremben a közösségi élet”. Számukra már az is fájdalmas volt, amikor egy korábbi népszámláláson két hiányzó magyaron múlott, hogy községi szinten Ratosnyán a magyarság aránya nem érte el a húsz százalékot. Mutatják a Székely Nemzeti Tanács által kiadott, Székelyföld elképzelt határvonalát tartalmazó térképet, s Mária néni keserűséggel állapítja meg, „nem esünk bele, nem örülünk ennek”, nemcsak Jód és környéke, hanem olyan színmagyar falvak is vonalon kívül maradtak, mint Disznajó, igaz, Mihály bácsi tudomása szerint ez a térség már nem tartozik Székelyföldhöz. Otthonos házukban 1968 óta élnek, szobájukban irodalmi könyvek sorakoznak, a falakon pedig Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész plakettjei díszelegnek. Állandóan hallszik náluk a patakcsobogás, télen a Jód vize befagy, ilyenkor Mihály bácsi szerint „olyan csend van, hogy belé lehet fogódzkodni”. Amikor éppen nem dolgoznak a kertben vagy a ház körül, feleségével beszélgetnek, olvassák a Népújságot, nagyon szeretik, s úgy tudják, a marosvásárhelyi napilap a faluban mindössze három-négy házba jár. Mihály bácsi az udvaron megöleli Mária nénit, s miután elkészül a családi fotó, visszamennek a konyhába, s jókedvűen, békességben römiznek tovább.
A temető szomszédságában
A jódi temetőben Molnár Klára férje sírját rendezgeti, aztán hazafelé indul. Hetvenhat esztendős, utódnyugdíjas, aki közeli háza udvarán kis kertjét műveli, s mint meséli, maga is betegséggel küzd: hasnyálmirigy-daganata már akkora, mint egy tojás, korábban diónyi volt, műteni nem lehet, s nem tudja, mennyit élhet még, egy évet vagy csak egy felet. Ennek ellenére derűsnek mutatkozik, noha bevallja, olykor egészségi állapota miatt órákig sír. Lánya Sepsiszentgyörgyön él, éppen telefonon hívja, míg a temetőben tartózkodik.
Klári néni elmondja, minden második jódi házból kihaltak már, s bizony, nagyon bántja őt, hogy ennyire fogy a magyarság. „Sok a vegyes házasság, megszüntették az iskolát, most az óvoda következik, mi lesz itt a magyar néppel?” Itt nincs más, csak az egyház, nagyon szeretik a református tiszteletest – magyarázza. Elhunyt férje kapcsán megjegyzi, keserű kenyeret eszik már huszonhárom éve, de „nem tudjuk elkerülni azt, ami ránk van mérve”. Családi sírjukon a férje neve mellé az övét is felírták, a sírkőre pedig ráhelyezték kettejük közös, fiatalkori fényképét, így a betegségével küzdő asszony saját arcával is szembenéz, amikor virágot helyez a sírra. A temetővel szemben él Domokos József kisebbik fiával és annak családjával. Az idős, jódi születésű férfi 2012. decemberben veszítette el feleségét nehéz műtét után. Csendes szomorúsággal részletezi a történteket, s felidézi, mielőtt az asszony kórházba került volna, egyszer az ősszel megemlítette neki, „gyertyafüstös az ujjam, meghalok”, ez egy népi hiedelem, úgy látszik, nála bevált. Ötvenhárom évig jól voltak, s ha kinéz az ablakon vagy az udvarról, közelről látja az asszony sírját, amelyet naponta két-három alkalommal is felkeres. Megjegyzi még, március tizenötödikét a templomban ünneplik, hiányzik, hogy erre máshol nincs lehetőség. De a gondok nem húzzák le teljesen. Meséli, református hívőként egész életében rendszeresen járt templomba, a kommunizmus idején sokáig az egyházközség gondnoka volt, ragaszkodott hitéhez. Ezt a faipari vállalat párttitkára annak idején nehezen nyelte le, fenyegette, többször próbálta lebeszélni, hagyjon fel szolgálatával. Nem engedett neki, egyszer aztán, amikor gondnoki ténykedése miatt háborgatta, egy gyűlésen visszavágott, és azt mondta neki: őt, noha a párttitkár elvtárs társadalomra nézve károsnak tartja református elkötelezettségét, soha senki nem látta az út melletti árokban részegen feküdni, mint ahogy ez a párttitkár elvtárssal rendszeresen megtörtént, mi több, a fehérnépek fenekét sem csípkedte, miként ezt a párttitkár elvtárs szintén gyakran megengedte magának... Maga is mosolyog a történtek felidézésén, örül – mint a jódi idős emberek szinte mindenike –, hogy életéről mesélhet.
Élet az erdő alatt
Kántor Levente életerős fiatalember, családjával a település Jód-völgyi, felső, festői szépségű részében él, egy udvaron lakik özvegy édesapjával, házaikat egymás mellé építették. A harminckilenc esztendős férfi azt mondja, ha eddig nem költözött el Jódról, már ezután sem teszi, nemcsak két kicsi gyermeke s felesége miatt, hanem mert igen sokat dolgozott már otthonukon s annak környékén. Egy erdei forrásból vezette be házába a vizet, mintegy száz méternyi sáncot ásott, házukat folyamatosan alakítja, szépíti, most éppen bővíteni szeretne a konyha mellett, erre hitelt vett fel a bankból.
Nem panaszkodik, a ratosnyai állami erdészetnél dolgozik, erdei utak karbantartásával foglalkozik. Több munkával próbálkozott, volt már csendőr Marosvásárhelyen, s bár szép elképzelésekkel vágott neki a katonaéletnek, érdekelte s televíziós élményeiből azt gondolta, „szép és könnyű”, az a valóságban mást jelentett, nem tudta elfogadni, hogy délutánonként bármikor behívhatják, s csak nehezen tudott szabadulni az egyenruhától. Aztán sofőrködött egy építkezési cégnél, s mostani erdei munkáját, miként magát az erdőt is, szereti. Látja, ma már nem ritka, hogy csak vágják a fákat, s helyettük nem ültetnek újakat, ez baj, ráadásul a fenyőcsemetének évekig gondját kell viselni, „az pont olyan, mint a gyermek, húsz év után áll meg saját lábán”. Felesége, Georgeta román anyanyelvű, tíz éve házasok, nagyobbik fia, Cătălin András másodikos, a kisebbik, Márk tizenegy hónapos. Mindkettőjüket reformátusnak keresztelték, s konyhájuk falán láthatóan elfér egymás mellett a református és az ortodox falinaptár. A nagyobbik fiú egy nappal korábban leesett az iskola melletti hintáról, eltörött a sípcsontja. Nehéz éjszakájuk volt, Levente előbb autójával a régeni kórházba vitte, onnan pedig Marosvásárhelyre irányították az ortopédiára. A fiú begipszelt lábbal fekszik az ágyban, nehezen viseli fájdalmait, szülei szinte folyamatosan telefonálnak, egymással románul beszélnek. Mintegy tucatnyi, magukhoz hasonló ifjabb jódi családról tudnak, akik kis gyermeket nevelnek. Kántor Levente azt mondja szórakozási lehetőségeikről, a fiatalok egy ratosnyai fedett uszodába mehetnek gyermekeikkel, a fedett uszodában a kicsik lubickolhatnak, úszhatnak a meleg vízben, a kinti focipályán pedig rúghatják a labdát, szeretnének is egy falusi focicsapatot elindítani. Vágyai egyszerűek, azt szeretné, maradjon meg munkahelye s gyermekeiket tudják becsülettel felnevelni.
Az óvoda végnapjai
Péntek délelőtt a jódi óvodában csupán három kisgyermek huncutkodik, s mielőtt hazamennének, még megesznek az udvaron egy-egy gyermeknapra ajándékozott fagylaltot. A vegyes, azaz több korosztályú, de magyar nyelvű csoportba tizenegy gyermek jár, köztük román anyanyelvűek is. A nagy többség vegyes családból származik, mindösszesen egy gyermeknek magyar az édesanyja s az édesapja egyaránt. Domokos Ildikó óvónő vázolja, ez az utolsó jódi tanév (2013 őszétől bezárt az óvoda – szerk.), már csak hat gyermek maradt, s annyi nem elég egy önálló csoporthoz, ezért Ratosnyán indítanak egy szintén magyar nyelvű csoportot. Tizenhét éve dolgozik itt pedagógusként, amikor idekerült, még harminchat gyermek volt a jódi csoportban. A templom s az iskola közül Jódon már csak az előbbi maradt, a falu s egyben a környék utolsó magyar intézménye az egyház. A többség, mintegy kétszáz lélek református, félszázan katolikusok. Jódon a református templom melletti parokiális központban gyermekek és felnőttek, fiatalok és idősek számára szervez közösségi programokat Nagy Ferenc református szórványlelkész és felesége, Nagy Edit kántor. A környék több településén szolgáló tiszteletes szerint a jódi helyzet is hasonló más szórványbeli állapotokhoz, azaz esketni, keresztelni alig kell, s az ritka, hogy egy-egy ifjú párból feleség és férj egyaránt magyar anyanyelvű legyen, az elmúlt négy-öt évben erre nem is volt példa. A református templom szomszédságában, a patak bal oldalán lévő kis katolikus templomban kéthetente tart szentmisét Márton István gödemesterházi római katolikus plébános. A két, egymás szomszédságában lévő templomot csupán a Jód pataka választja el, mely rendületlenül csobog, mintha völgyében minden a legnagyobb rendben lenne.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kastélynap Gernyeszegen
65 évvel az államosítás után...
Erdély egyik legszebb barokk kastélya, a Teleki család ősi hajléka nyitja meg a hétvégén a kapuit a nagyközönség előtt. A július 19-én, szombaton zajló egész napos rendezvény-sorozatot negyedik alkalommal szervezi meg a gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület. A részletekről Lukács Katalint kérdeztük.
– A kastély szombaton délelőtt 10 órától látogatható, a hivatalos megnyitóra 11 órakor kerül sor. Ekkor nyílik meg Ferencz András Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című fotókiállítása is, a tárlatot Plájás István fotóművész méltatja. Délelőtt gyerekprogramok zajlanak, 10 és 14 óra között a játszma.ro csapata társasjátéksarkot működtet, 11 órakor a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület bemutatja Marék Veronika: Süni és a barackok című meséjét, illetve A két kis egér pórul jár című produkciót, déli 12 órától 16 óráig pedig a Creactivity Egyesület szórakoztatja a gyermekeket.
– Milyen újdonságokat találunk az idei kínálatban?
– A kastélynap idei tematikája a 65 évvel ezelőtt bekövetkezett államosításhoz kapcsolódik. Az egyik kiemelkedő mozzanat Az erdélyi főnemesség élete az 1949-es államosítás után című kerekasztal-beszélgetés és kiállítás-megnyitó. Meghívottak: dr. László Márton történész, gr. Kálnoky Tibor és gr. Teleki Kálmán. A másik fontos programpont a 17 órakor az erdélyi főnemesség államosítás utáni életérol induló beszélgetés gr. Haller Bélával és gr. Degenfeld Schonburg Istvánnal. A programban filmvetítések is szerepelnek. Délelőtt 11 és 19 óra között a gernyeszegi kastélyről tavaly készült Árnyak és fények című alkotást, illetve a szintén tavalyi készítésű Visszatérőben a Teleki- kastély című dokumentumfilmet lehet megtekinteni, levetítésre kerül ugyanakkor a Griff, a Dámvad és a Varjú, valamint a Démonok tánca című, széki gróf Teleki Ernő emlékére készült dokumentumfilm. 19 órakor felolvasószínházi produkció kezdődik, az érdeklodok Saviana Stanescu Rendkívüli képességekkel rendelkező idegenek című művét láthatják Patkó Éva rendezésében, Márton Réka, Monica Ristea, Benedek Botond Farkas, B. Szabó Zsolt előadásában. 20 órakor bezárnak a kastélyban lévő kiállítások, 21 órától Ede&Femi koncertezik, 22 órakor pedig funky diszkó kezdődik Bródyval. Természetesen a kastélynap idején vezetett séták is lesznek, a magyar közönség számára 12, 15, 16 órától és 18.30- tól.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Felkészítők hete...
...a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
Mint arról korábban is beszámoltunk, ez évben is ragaszkodik régi hagyományához a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: a magyar művészeti karon e hónap 21-e és 26-a között esedékes felvételi vizsgák előtt egy hétig intenzív felkészítőket tartanak a jelentkezőknek. E rendezvényeknek kettős célja van: egyrészt valóban segítség a felvételizni kívánóknak felkészülésükben, másrészt betekintést enged az intézmény oktatási rendszerébe, tantárgyaiba, sejteti a sikeres vizsgához szükséges kívánalmakat.
Az intenzív felkészítők hete tegnap kezdődött, és e hét szombatjáig, július 19-ig tart. A jelentkezők a www.szini.ro honlapon megtalálják a beiratkozáshoz szükséges dokumentumok listáját – mi is közzétettük ezt egy korábbi lapszámunkban –, az alábbiakban pedig a felkészítők programját közöljük.
Ami az alapképzést illeti, a színész szakra jelentkezőknek hétfőtől péntekig, a Köteles Sámuel utcai egyetem 26-os számú termében délelőtt 10 órától tart felkészítő képzést Berekméri Katalin és Harsányi Zsolt.
A látványtervező szakra felvételiző leendő hallgatók ugyancsak hétfőtől péntekig, délelőtt 10 órától vehetnek részt Bartha József, Dobre-Kóthay Judit és Jeremias Bianca Imelda felkészítő óráin az intézmény Kemény-termében.
A teatrológia szakra jelentkezőknek az egyetem 33-as termében délelőtt 10 órától tart felkészítőt Balási András (kedden) és Ungvári Zrínyi Ildikó (csütörtökön és pénteken).
Akik az audiovizuális kommunikáció-multimédia szakra szeretnének felvételt nyerni, azok az intézmény 36-os termében délelőtt 10 órakor vehetnek részt Jakab Tibor (kedden) és Kós Anna (szerdán, csütörtökön és pénteken) felkészítő óráin.
A zenetanár szakra felvételizők számára a felkészítő reggel 9 órakor kezdődik: kedden Molnár Tünde, szerdán Benedek Tibor Magor, csütörtökön Csíky Boldizsár, pénteken Makkai Gyöngyvér és szombaton Buta Árpád készíti fel őket a vizsgára.
Ami a magiszteri képzést illeti, teatrológia- impresszárió (művelődésszervezés) szakon ma (kedden) 17 órakor Balási András, szerdán 17 órakor pedig Kuti Csongor foglalkozik a felvételizőkkel.
A drámaírás szakra jelentkezők pedig az alapképzéses teatrológia szakra felvételizőkkel közösen vehetnek részt a felkészítőkön, az egyetem 33-as termében, ma, csütörtökön és pénteken délelőtt 10 órától.
További információk a www.szini.ro honlapon, a felveteli@uat.ro címen, illetve a 0265/266-281-es telefonszámon láthatók, kérhetők.
Knb., Népújság (Marosvásárhely)

X. Zimándújfalui Napok
Korona egy évtizedes sikertörténetre
Pénteken, a Zimándújfalui Napok X. rendezvénysorozata a kultúrotthon melletti, 22 órára meghirdetett gyülekezőt követően fáklyás felvonulással kezdődött, melynek során, mintegy 60 fiatal, zenekísérettel járta be a település főbb utcáit. Szombaton 16 órától a szokásos zenés hívogatás következett, ahol a 4 hintót és a zenészeket szállító társzekeret Kocsis József alpolgármester homokfutón vezette. A hintókon helyet foglaló fiatalok énekelve, a társzekérről harsogó zeneszóval hívogattak a rendezvénysorozatra. Az 18 órakor sportvetélkedőkkel indult: a fiatalok számára az iskolaudvaron megszervezett kosárlabda-mérkőzésekkel; a szervezők által felkért Gali Izabella és csapata a gyermekeknek aszfaltrajz-versenyt, kerámiafestést, kézimunkákat, illetve arcfestést szervezett. Emellett fiataloknak ki mit tud versenyt, érdekes programokat szerveztek, majd szabadtéri diszkó zárta a napot.
Hálaadó szentmise a támogatásokért
Vasárnap a helybeli katolikus templomban 12 órakor kezdődött a hálaadó szentmise, amit az orgona felújítása támogatóinak a tiszteletére ajánlottak fel. A trombitaszólóval indult szertartáson ft. Szabó Péter kanonok-plébános köszöntötte az anyaországi, illetve itthoni vendégeket és a híveket, majd örömének és hálájának adott hangot, amiért a jólelkű támogatóknak és közreműködőknek köszönhetően, az ünnepi szertartáson a felújított orgona újra a régi hangján hirdetheti Isten dicsőségét, de a templom is felújítva várja a híveket. A továbbiakban ismertette az előbb boldoggá, majd II. János Pál pápa által szentté avatott Szent Pio atya életét, akinek a kisméretű szobrát az egyházközség ajándékba kapta Olaszországból. Miután a kanonok-plébános vezetésével közösen elmondták a Pio atya szentté avatása alkalmából II. János Pál pápa által írt imádságot, a templom előcsarnokának a bal oldalán elhelyezett, Szent Pio atya szobrára áldást kért, tömjénfüsttel illette, majd megszentelte. A szertartás ünnepélyességét a Szilvágyi Gellért által felkészített templomkórus pallérozott énekei mellett, nagyban emelte Aurel Pisleagă trombitaművész kezdő, illetve záró szólója, Tóth Flóra orgonaművész játéka, Bodroghi Andrea szólóéneke, illetve Fall Ilona színművész szavalata, továbbá a „Hogyha ír majd édesanyám…” kezdetű dalnak a megszólaltatása, ami sok résztvevőnek könnyeket csalt a szemébe. Az ünnepélyességhez nagyban hozzájárult a Kozma Matild által szervezett és vezetett, népviseltbe öltözött gyermekek és fiatalok látványos be-, majd kivonulása, illetve az első padsorokban történt elhelyezkedése. Az ünnepélyes szentmiséről mindnyájan lélekben feltöltődve távoztak, az anyaországi vendégek tiszteletére a községi tanács nevében Kocsis József alpolgármester a kultúrotthonban, a templomban fellépett vendégek tiszteletére ft. Szabó Péter kanonok-plébános adott ebédet a parókián.
Ünnepi program
A X. Zimándújfalui Napokra elkészült, térkővel burkolt nézőtérrel ellátott, új nyári színpadról 16 órakor a szervezők, a Borostyán Egyesület nevében Ménesi Melinda alelnök köszöntötte magyarul–románul a résztvevőket, akiknek betekintést nyújtott az Egyesület tízéves életébe, a közművelődési programjaikba. A továbbiakban színpadra kérte Gheorghe Dorel Vidran polgármestert és Kocsis József alpolgármestert, akik románul, illetve magyarul köszöntötték a vendégeket, majd a községfejlesztés legutóbbi lépéseiről beszéltek, végezetül jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánva mindenkinek. A programot Zsámbok Emese diáklány indította útjára Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményének a megszólaltatásával. A továbbiakban maga magyarul, míg Petrus Antónia románul vezette a műsort, amiben először a Bold Ildikó óvónő által felkészített óvodások esernyős táncát konferálták be, majd a színpadra kérték a testvértelepülés, Füzesgyarmat képviselőjét, Macskinné Poór Erzsébetet, a menettánc-oktatás művészeti vezetőjét, aki köszöntötte az egybegyűlteket és a község vezetőségét, majd a náluk zajló táncoktatásról beszélt. A számos díjat, köztük arany okleveleket nyert Napsugár és Szivárvány mazsorettcsoportok előadásához jó szórakozást kívánt. A jelzett csoportok csinos lányai a színpadnak térkővel burkolt előterén igen látványos, tartalmas műsort mutattak be, nagy tetszés közepette. A szünetekben a műsorvezetők ismertették az elért eredményeket. Előadásuk végén a vendégek nevében Macskinné Poór Erzsébet ajándékokat nyújtott át Ménesi Melindának, a Borostyán Egyesület alelnökének és Kocsis József alpolgármesternek, akik a kedvességet ugyancsak ajándékokkal viszonozták. Ezt követően a békéscsabai Tabán Táncegyüttes Farkas Tamás vezetésével tartott szemet, szívet gyönyörködtető táncbemutatót. Félórás műsorukban férfi szóló, illetve csoportban járt legényes táncok mellett népi játékokat felelevenítő táncokat, lassú páros és frisses, valamint leány táncokat láthattunk magas színvonalon. Utánuk a helybeli Kankalin néptánccsoport, Mészár Klementína betanításával somogyi táncokat adott elő, kitörő sikerrel. A továbbiakban a község Românaşul kiscsoportja mutatott be alföldi román táncokat szólóénekessel, Ioan Drăgan betanítása nyomán. A román táncosok számára fenntartott egy órában a Românaşuil nagycsoport, az Armonia népi zenekar kíséretével, Cristina Panda, illetve Marilena Cutcă szólóénekével Maros-völgyi táncokat adtak elő. Utánuk a Füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Iskola művészeti csoportja – Kiss Viktória betanításával és ismertetője nyomán – társasági táncokat adtak elő nagy sikerrel. A Kankalin néptánccsoport következett, Mészár Klementína koreográfiájára jobbágytelki táncokat adott elő. A délutáni programban, az Aradon közkedvelt Elisnek a színpadról diktált ritmusára a színpad előtt sok fiatal táncolta a zumbát.
Pörkölt 300 embernek
Közben a postakert egészét benépesítő kisütödék, büfék, illetve játszószerek szolgálták a közönséget. Közöttük találtuk meg Kurilla János helybeli mesterszakácsot és csapatát is, akik két jókora üstben, 40-40 kiló sertéshúsból főzték az ízletes pörköltet, egy üstben a burgonyát, több mint 300 ember számára Sebestyén János, Kurilla József, Lénárd Erzsébet, Zámbó Rita, illetve a felesége közreműködésével. Idén Németh Klaudia és csapata egy üst babgulyást is főzött.
Mulatság késő éjszakáig
Az esti program a Nóta tévéből ismert, Vidéki mulatós csapatának a fergeteges fellépésével folytatódott, utánuk az Esperaldo együttes mulattatta a közönséget késő éjszakáig. A X. Zimándújfalui Napok sikeréért köszönet illeti a fő szervezőt, a Borostyán Egyesület vezetőit és tagjait, akik ezúttal is össze tudták fogni a település magyarságát. Ezúttal is köszönetet mondanak a támogatásért a helybeli polgármesteri hivatalnak és a községi tanácsnak, a vállalkozóknak, illetve mindazoknak, akik a munkájukkal öregbítették a zimándújfalui vendéglátás hagyományát. Az elmúlt hét végi rendezvénysorozat feltette a koronát a helybeli a falunapok évtizedes sikertörténetére.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Felállították az emlékművet, az ellenzék tiltakozik
Helyére került a Szabadság téren a német megszállás áldozatainak emlékműve. A teret szombatról vasárnapra virradó éjszaka több tucat rendőr zárta le, ekkor emelték a helyére a sast és az angyalt ábrázoló szobrokat. Az ellentüntetők tegnap délelőtt megpróbálták megbontani a kordont, és tojással is megdobálták az emlékművet, amely ellen hónapok óta tiltakoznak zsidó szervezetek és a balliberális értelmiség.
Tegnap fél tizenkettő tájékán megjelent egy idősebb úriember, és tojászáport zúdított az emlékműre. A dobálózásba többen is bekapcsolódtak – közölte a Hír Televízió helyszínen tartózkodó riportere. A tüntetők elmondták, ha a dobálózás bűncselekménynek számít, akkor is vállalják a következményeket. A helyszínen több baloldali politikus is feltűnt, Tóbiás József, az MSZP új elnöke azt mondja, azért ment ki, mert a szobor sérti egy társadalmi csoport múltját. A téren ott volt Karácsony Gergely és Lendvai Ildikó is. Az MSZP egykori elnöke elmondta: megdöbbent, hogy az országalma és a kettős kereszt motívuma is megjelent a szoborcsoporton. Mécs Imre felesége, Magyar Fruzsina azt nyilatkozta, hogy információik szerint hétfőn avatják fel a szobrot.
A Gyurcsány-párt közleményt is kiadott, szerintük az emlékművel a kormány meghamisítja a holokausztot. A DK elnöke közös tiltakozásra hívott fel „Orbán és csapata újabb gaztette ellen”. Az Együtt–PM Szövetség is tiltakozik a német megszállási emlékmű felállítása ellen, mert annak célja szerintük nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása és a történelem meghamisítása. Mint írják: az önkormányzati választás után az új balközép városvezetés el fogja távolítani a szobrot. Steiner Pál, az MSZP V. kerületi polgármesterjelöltje szombaton tudatta, hogy végleg elutasította a Fővárosi Törvényszék a német megszállás áldozatai Szabadság téri emlékművének építését megakadályozó helyi népszavazási kezdeményezést.
Orbán válasza
Szabadságunk elvesztésének fájdalma vezeti a budapesti Szabadság téri emlékmű felállítóit – írta korábban Orbán Viktor abban a válaszlevélben, amelyet harminc zsidó származású amerikai képviselőnek küldött. A kongresszusi képviselők és szenátorok a Zsidó Világkongresszus honlapján május végén közölt nyílt levelükben a Szabadság téri emlékmű megépítésére vonatkozó tervek felülvizsgálatát kérték a magyar miniszterelnöktől. Az emlékmű nem holokauszt-emlékmű – hangsúlyozta válaszában Orbán, hozzátéve, hogy megindító holokauszt-emlékművek és -emlékhelyek léteznek már Magyarországon. Az alkotás – írta a kormányfő – egy szabadságharcos nemzet emlékműve arról a fájdalomról, amikor eltiporták a szabadságát. Orbán Viktor felidézte, hogy Magyarországon megszülettek azok a döntések, amelyekkel „erkölcsi, szellemi jóvátételt adtunk a történelem során velünk együtt élt és a magyar nemzet részévé vált zsidó közösség tagjainak is”. Megemlítette a Holokauszt Emlékközpont létrehozását, a holokauszt-emléknap bevezetését, és kiemelte: „zéró toleranciát hirdettünk az antiszemitizmus ellen”. Biztosította az amerikai képviselőket, hogy kormánya a holokauszt-emlékév minden lényeges mozzanatában igényt tart a magyarországi zsidó közösség véleményére és részvételére. „Mi úgy gondoljuk, hogy a holokauszt az egyetemes és a magyar történelemben is egyformán sötét korszak” – rögzítette Orbán Viktor. (mno.hu), Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdődik a bulisan múltidéző Tusványos
Több mint húsz helyszín, száznál is több program várja idén a hivatalosan szerda reggel megnyíló 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőit.
A Történetekből történelem mottóval zajló tusnádfürdői rendezvény hagyományos helyszínén, az Olt folyó melletti kempingtáborban az elmúlt évekhez hasonlóan idén is telt ház várható: tavaly több mint 40 ezren gazdagodtak Tusványos-élménnyel, s a szervezők szerint a látogatók száma idén akár rekordot is dönthet.
A program a hagyományosnak számító séma szerint áll össze – jó hír, hogy első ránézésre minden eddiginél gazdagabbnak tűnik –, a közéleti és politikai előadásokon, kerekasztal-beszélgetéseken kívül kulturális előadásokra, foglalkozásokra és esti koncertekre, hajnalig tartó bulikra lehet számítani.
Emlékezés Bálványosfürdőn
A szabadegyetem nulladik napján, kedden 12 órakor az első, 1990-ben rendezett szabadegyetem ötletgazdái és alapítói felkeresik az eredeti helyszínt a közeli Bálványosfürdőn, ahol Történelmet írtunk: negyedszázados a bálványosi folyamat címmel pódiumbeszélgetésen értékelik a rendezvény közéleti hatását.
A résztvevők megkoszorúzzák a Tusványos 20. évfordulójára állíttatott életfát, megtekintik a Történetekből történelem – Tusványos 25 éve című filmet.
Ezt követően a bálványosi Grand Hotel rendezvényteraszán többek között Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke mond beszédet. A rendezvény keretében 15.30-kor elhelyezik a tervezett szabadtéri amfiteátrum alapkövét.
Kelemen Hunor nem táborozik
Sándor Krisztina, a szabadegyetem politikai programfelelőse portálunk érdeklődésére elmondta, az immár negyed évszázados múltra visszatekintő rendezvény természetesen nem kizárólag múltidézésről és összegzésről fog szólni, mint ahogy azt a mottó sugallhatja.
„Az alapgondolat idén sem változott: célunk, hogy leültessük egymás mellé a különböző nézeteket valló erdélyi és magyarországi politikusokat a párbeszéd jegyében, amely Tusványoson mindig bátrabb, szókimondóbb és lazább szokott lenni az egyébként szokványosnál” – fogalmazott.
A programfelelőstől megtudtuk, bár mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet vezetőjének küldtek meghívót, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már jelezte, idén sem vesz részt a Tusványoson. Sándor Krisztina elmondta továbbá, a kerekasztal-beszélgetéseket, előadásokat három fő téma köré csoportosították: a választások, a rendszerváltozást követő 25 év elemzése és a nemzetpolitikai kérdések kerülnek terítékre.
„Két voksoláson vagyunk túl, idén tavasszal zajlott le a magyarországi parlamenti, illetve az európai parlamenti választás, ugyanakkor Romániában elnökválasztást, Magyarországon pedig helyhatóságit szerveznek. Ez bőven szolgáltat majd témát, mint ahogy a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized kiértékelése is. A nemzetpolitikával kapcsolatos témák is hagyományosan terítékre kerülnek a Tusványoson, mint ahogyan azt megszokhattuk a korábbi években is, hiszen a Kárpát-medencei magyarság együttműködésében vitathatatlan szerepe van a rendezvénynek” – fogalmazott a politikai programfelelős.
Kifejtette: szinte valamennyi magyarországi minisztériumot képviseli egy-egy államtitkár. Többek között Csáky Pál, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja, valamint Schiffer András, a Legyen Más a Politika elnöke is jelezte, biztosan részt vesz a szabadegyetemen. Szombaton Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László európai parlamenti képviselő részvételével rendeznek közéleti fórumot a koncertszínpad előtti sportpályán.
Apróbb infrastrukturális fejlesztések
A szervezőktől megtudtuk még: a táborban apróbb infrastrukturális fejlesztéseket is eszközöltek, a legjobb hír pedig az, hogy a zuhanyzókat és a mosdókat felújították. A sátortáborozók annak örülhetnek, hogy a napi díj idén 15 lejre csökkent, öt napra pedig 70 lejt kell fizetni fejenként. Előre bejelentkezni nem szükséges, érkezési sorrendben fogynak majd a helyek.
A „házigazdák” szerint amiatt sem kell aggódni, hogy elfogynak a sátorhelyek: a bejárathoz közeli hagyományos helyszín mellett a kempingtábor végében is fel lehet verni az ideiglenes lakóhelyet.
Ami a szórakozást illeti, 12 nagy koncert és 10 kisszínpados koncert lesz, minden este több sátorban buli, és az idei újdonság, hogy szombat éjjel egy nagypályás bulit is szerveznek, amikor a DJ a színpadról teremt hangulatot, közölte Vass Orsolya, a tábor idei főszervezője. A meteorológiai előrejelzések egyébként nem túl biztatóak, a héten többnyire változékony, csapadéktól sem mentes időjárásra kell számítani a térségben.
A tusnádfürdői 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében kedden a közmédiasátorban 17 órától a Heaven Street Seven zenekarral, míg 18 órától a Kiscsillaggal tartanak közönségtalálkozót; műsorvezető: Péczeli Dóra.
A Csíki anyák sátorban 15 órától Lázár Márta, a Léleksimogató ötlet- és házigazdája elmélkedik az élet dolgairól, míg 16.30-tól A család fontossága és szerepe a mai társadalomban címmel Dánél Sándor, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért elnöke tart előadást.
A nagyszínpadon 19 órától a Role, 20 órától a Heaven Street Seven, 22 órától Kiscsillag lép fel. A koncertek után a Kisszínpad–MISZSZ-sátorban a FourPeopleOnePack és a Stereogám, a Csűrben DJ Thomas szórakoztatja a táborlakókat.
SZERDÁN 10 órától a Lőrincz Csaba-sátorban kerül sor a szabadegyetem hivatalos megnyitójára, melynek keretében többek közt Potápi Árpád János, a miniszterelnöki hivatal nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere is felszólal.
13 órától Magyarország jobban teljesít? címmel zajlik beszélgetés Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter, Schiffer András, a Legyen Más a Politika elnöke, valamint Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetőjének a részvételével.
A Kós Károly-sátorban 12 órától Minőség vagy létszám – Hol a magyar egyetem? címmel tartanak előadást, felszólal Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese, Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány elnöke és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetője.
Az Infótér-sátorban 14.30-tól a Mit kezdhetünk külhoni magyar állampolgárként az igazolványunkkal? című előadásra várják az érdeklődőket. A beszélgetés keretében többek közt Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szólal fel.
A nagyszínpadon 20 órától Edda-koncert lesz, 22 órától pedig a dunaújvárosi Quimby zenekar játszik a táborlakóknak.
A kisszínpadon 23 órától a Loyal Apple’s Club, majd a Transylvania Rock Band mutatkozik be.
A Depo-sátorban 23 órakor a kolozsvári Stereotrombon lép fel.
Pap Melinda, Székelyhon.ro

Szeretet mint egyetlen mentőöv...
Negyedszer ébredt a gernyeszegi kastély
Több nemzedéket és kultúrát fogadott "szárnyai alá" szombaton a gernyeszegi Teleki- kastély. A nagyközönség előtt negyedszerre megnyíló grófi hajlék minden korosztály számára kínált valami emlékezeteset, az évszázados fák alatt szaladgáló, a kastély udvarán társasjátékozó, kézműveskedő gyerekek, a letűnt korok hangulatát egy pohár sör mellett ízlelgető fiatalok és a patinás termekben személyes emlékeket visszajátszó idősebb korosztály is fénnyel telítődött, megpihent ezen a napon. Ami pedig az etnikai sokszínűséget illeti, bár a rendezvény megnyitójának kizárólag magyar közönsége volt, a későbbiekben román látogatókkal és angol vendéggel is találkoztunk.
A Gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület a 65 éve bekövetkezett államosítás felidézésére összpontosított a minden eddiginél gazdagabb rendezvény szervezésekor. A kastélynap első mozzanata – talán jelzésértékűen – a 17 éves Ferencz András Közép-erdélyi kastélyok. Válaszúttól Marosvécsig című fotókiállításának megnyitója volt. Ezt megelőzően Kálmán Attila történész, majd gróf Teleki Kálmán, a kastély tulajdonosa köszöntötte az egybegyűlteket.
– Egy kastély életében fontos, ha belakják, ha élet van benne, ebben pedig a családnak van fontos szerepe. A gernyeszegi Teleki család visszatért, és próbálja széppé tenni, visszaadni a kastélyt a közösségnek – mondta a történész. Gróf Teleki Kálmán a pillanat fontosságára hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta, a család önerőből nem tudja megmenteni a kastélyt, ahhoz mindenkinek a munkájára szükség van.
Kastélysorsok tizenéves szemmel
"Elhagyatva, megkopva, romjaikban történelmünk fontos tanúi. A kastélyokba azonban lassan visszatér az élet. Jelentheti ez azt, hogy a 65 évvel ezelőtt eltüntetett erdélyi arisztokrácia is elfoglalja az őt megillető helyet a közéletben...?" – olvashatták Kozma Attila gondolatait a kiállítás anyagát ismertető plakáton. A megnyitón a történész azt emelte ki, hogy a rendeltetésüket 1949-ig teljesítő műemlékek több művészeti irányzat őrzői a reneszánsz kortól a 19. század végének építészeti stílusáig, de nemcsak műépítészileg, hanem történelmük miatt is figyelemre méltóak.
– Tíz-tizenöt éve kezdődött el a kastélyok megmentése. Ez egy lassú folyamat, rengeteg önkéntesen, szeretetből végzett munka tartozik hozzá. A kastélyokat csak a szeretet mentheti meg – tette hozzá a történész. A nagy felbontású fényképeket sajátos panoramikus képfeldolgozással alakító bolyais diák alkotásait Plájás István a fotóművész szemével láttatta.
– Meglepő, hogy egy tizenhét éves fiatal ilyen kiállítást tud összehozni, és az is, hogy nem csúcstechnológiával, hanem kézi munkával dolgozik. Amikor két szögből fotózunk, a vonalak sohasem találkoznak. Ferencz András ezt is megoldotta, lehetetlen megtalálni, hogy hol ragasztotta össze a lefotózott darabokat. De még ennél is dícséretesebb a témaválasztás, az a hagyaték, amire igyekszik felhívni az emberek figyelmét.
Időutazás kicsiknek és nagyoknak
A tárlatnyitó után Kozma Attila a Visszatérőben a Teleki-kastély című dokumentumfilmet ajánlotta a közönség figyelmébe, amelyet tavaly a Simonffy Katalin kezdeményezte negyedik médiatáborban az Erdélyi Televízió munkatársaiból, illetve a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírás és média szakon tanuló diákjaiból szerveződött stáb készített Keresztes Péter rendező-operatőr irányításával. A helyi lakosok kastélyhoz fűződő emlékeiből születő alkotást ez alkalommal többször is megtekinthették az érdeklődők.
Ferencz András kiállítása mellett, a szomszédos teremben az erdélyi főnemesség 1949 utáni életét megörökítő tárlat várta a látogatókat. A kiállítás többek között arra is választ adott, hogy a vagyonukból kiforgatott földbirtokosok milyen "kenyérkereső" foglalkozásokat végeztek Marosvásárhelyen, név szerint megnevezve az asztalosokat, ácsokat, bolti eladókat, cipőtalpalókat, egér- és patkányirtókat, állatgondozókat és még számtalan, betűrendbe szedett szakma nemesi származású művelőit.
A kora délutánt a gyereknép számára többállomásos kalandjáték tette izgalmassá. Korhű öltözetben várták a hajdani "kastélylakók", hogy a kis játékosok megtalálják őket a termekben vagy a kertben, és a feladatok teljesítése – labdadobálás, kirakós, várépítés, találós kérdés – után kiérdemeljék az udvarhölgyi, udvarmesteri címet.
154 család kálváriája
Kastélynapi újdonságnak számított az erdélyi főnemesség államosítás utáni életét felidéző két beszélgetés, melynek során gr. Teleki Kálmán és gr. Kálnoky Tibor, majd gr. Haller Béla és gr. Degenfeld Schonburg István pergette vissza az időt. Az emlékezés előtt dr. László Márton történész villantotta fel a sötét színjáték előzményeit. Az izgalmas ismertető során elhangzott, hogy az 1848 nyarán kezdődött államosítás először a bankok, bányák, főbb infrastruktúrák, a vasút és a hajóparkok felé irányult, a következő évben pedig a gyógyszertárakat, majd a bérházakat is célba vette. A nagybirtokok államosítása nemcsak az ingó és ingatlan vagyon eltulajdonítását jelentette, a volt tulajdonosokat az osztályharc nevében kényszerlakhelyre szállították. Éjszaka törtek rájuk otthonukban, és rendszerint mindössze egy tízkilós csomagot engedélyeztek elvitelre.
– 1949. március 2-án este 8 órakor indult be a gépezet. Egyidőben hajtották végre a listán szereplő családoknál, azért, hogy azok ne tudják egymást értesíteni, és ne legyen mód a menekülésre. Maros megyében 90 birtokot és 154 családot érintett az államosítás. Egy alkalommal az egyik szolgát is felpakolták a teherautóra, mert azt hitték, hogy családtag, ez az ügy később tisztázódott. Az elkobzott javakra a Nemzeti Múzeum, illetve az Akadémia tartott igényt, a bútorok egy része helyi vállalatokhoz és iskolákhoz került. A javakról készült leltárok sok esetben nem találtak, a vagyontárgyak eltűnését nem lehetett nyomon követni – hangsúlyozta a történész.
Félig a föld alatt
Gróf Teleki Kálmán megdöbbentő részletességgel idézte fel a Görbe utca 52. szám alatti, 25 négyzetméternyi szuterén berendezését, ahol a kilakoltatás után 19 éven át lakott a család – kezdetben hatan, aztán egyre kevesebben –, a félig föld alatti otthonét, amelyben édesapja "passzióból" fogta a patkányokat.
Az államosítás előtti éveket az idősebbektől hallott történetekből elevenítette fel a Teleki család leszármazottja, akit, 1947-es születésű lévén, nem kötnek személyes emlékek ahhoz az időszakhoz.
– A szüleim itt éltek, a kastélyban. Apám mintagazdaságot vezetett. 1944-ben, amikor a front közeledett, Pomázig menekültek. Budapest mellett vészelték át a háborút. Azután apám, aki nagyon kötődött Erdélyhez, a hazatérés mellett döntött. Üres kastély fogadta a szüleimet, egy kicsit a németek, keményebben a falu hordott szét mindent, ami pedig megmaradt, azt a szovjet csapatok tüntették el. 1945-től újra itt lakott a családunk, de a testvéreim Vásárhelyen tanultak, így ők nem élték át azt a súlyos, márciusi éjszakát.
A Teleki család leszármazottja azt is elmesélte, hogy édesapja hogyan szerezte vissza az eltulajdonított bútorokat a falubeliektől. Megbízható emberektől derítette ki, hogy kinél vannak a javak, szekérrel ment el a szóban forgó házakhoz, aztán igen diplomatikus módon vette vissza tulajdonát, mondván, "jaj, Pista, hogy örülök, hogy azt az asztalt nekem megtartottad." Az államosítás során azonban mindent lefoglaltak a párt emberei.
– Tizenhét éves koromig soha nem utazhattam a szüleimmel – ezt érzékelte leginkább az életet ellehetetlenítő tiltásokból az egykori gyermek, aki a milícián való kötelező "jelenéseket" viszont egészen viccesnek találta, ott ugyanis "vidám társadalmi élet zajlott" akkoriban.
Gróf Teleki Kálmán apja többek között a rókatelep kocsisaként biztosította családja megélhetését, édesanyja nyelvórákat adott. Ami a tanulási lehetőségeket illeti, bátyja fémipari líceumot végzett, 1952-ben "normális körülmények között" érettségizett, Böske nővére 14 éves korától dolgozott, így esti tagozaton végezte a középiskolát, Juliánna nővérét pedig 11. osztályban eltávolították az iskolából. Kálmán hét osztályt járt Vásárhelyen, és mivel itt nem volt lehetősége továbbtanulni, Vajda-hunyadon végezte a középiskolát. A kiszolgáltatottság korának legsötétebb pillanata számára 1957-ben, egyik nővére letartóztatásakor következett be.
– Gondolt-e a család a kivándorlásra? – tette fel az egyik alapkérdést Kozma Attila.
– Ez nálunk folyamatosan téma volt. A szüleim úgy gondolták, hogy itt mindig is hátrányos helyzetben lesznek, innen meg kell próbálni elmenni – mondta gróf Teleki Kálmán, aki 1982-ben telepedett ki Belgiumba, 11 évvel azután, hogy nővére Németországba ment férjhez.
"Nem látom a romokat"
A gernyeszegi Telekiek sorsát a kőröspataki gróf Kálnoky család élettörténetével állította párhuzamba a történész. Gróf Kálnoky Tibor a Nyugaton élő főnemesség szemszögéből elevenítette fel az erdélyi birtokok államosításának időszakát, illetve az azt követő évtizedeket.
– Amerikában csak a pénz számított, a létért kellett küzdeni – mondta a gróf, akinek nagyanyja az "új világban" felszolgálóként kapott rövid ideig munkát, és egy átalakított tyúkólban lakhatott. Kálnoky Tibor Nyugat-Európában nőtt fel, 1987-ben járt először Erdélyben.
– Jöttünk, hogy lássuk a köveket, a régi helyeket, de közben találkoztunk az emberekkel is, akik nagyon kedvesek voltak. A lényeg még itt volt.
A múltidézés végén Kozma Attila beszélgetőtársai jövőképéről érdeklődött.
– Én nem nézem, hogy mi történt, és azt sem, hogy most mi van. Én nem látom a romokat, hanem csak azt, hogy mindabból, ami itt van, mit lehetne csinálni – utalt erdélyi terveire gróf Kálnoky Tibor. A Teleki család leszármazottja így összegzett az elkövetkezőket illetően:
– Nincs jövőképem, a jelennek élek. Mindennap próbálok tenni valamit, kis lépésekben igyekszem előre haladni, és örülök, ha ez sikerül. Nem szabad belegondolni a nagy dolgokba, mert csodát nem tehetek.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Egy magyar színész Erdélyben
Július 22-én mutatták be Varga Vilmos színművész és Aniszi Kálmán publicista, esszéíró Magyar színész vagyok Erdélyben című könyvét a Kiss Stúdióban a jubileumi miniévad keretében. A közönséget Kiss Törék Ildikó színművésznő köszöntötte, megosztva néhány fontos információt a könyvről, annak megjelenéséről: „A könyv kiadása az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Balog Zoltán miniszter döntése alapján a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretének támogatásával készült a nagyváradi Europrint nyomdában”. Hozzátette, hogy objektív okok miatt a bemutatóra csak néhány példány készülhetett el a könyvből, az érdeklődők feliratkozhatnak, és augusztus első felében vásárolhatják meg Varga Vilmos életéről és színészi pályájáról szóló kötetet.
Beszélgetés
A könyvbemutató első felében Aniszi Kálmán a hivatásos magyar színjátszás kezdetéről és kialakulásáról beszélt, amelynek feladata a nemzeti ébredés és a nyelv ápolása volt és maradt. Mint elmondta, az első hivatásos magyar színtársulat első előadására 1792 decemberében került sor Kolozsváron, „ettől az időponttól számítjuk a hivatásos magyar színjátszást magyar nyelvterületen” – tette hozzá Aniszi. A bemutató második fele kötetlenebb formában zajlott, Varga Vilmos a könyvben is megtalálható történetek közül elevenített fel néhányat. A hallgatóság elé egy változatos gyermek- és ifjúkor rajzolódott ki, utóbbit beárnyékolták a II. világháború utáni korszak történései. A kötetben, amely többek között Varga Vilmos hegyközkovácsi, majd váradi gyermekéveit, gyermekkori élményeit, kamaszkori csínytevéseit, fiatalkori történeteit, egyetemista éveit, a Színi Akadémiára való jelentkezését, majd színházi pályáját, rendezéseit, a Kiss Stúdió Színház kialakulásának történetét foglalja magába, a színművész sikereibe és kudarcaiba, félelmeibe és kiállásába, egész életébe enged bepillantást. A beszélgetést felolvasás is színesítette, majd zárásként Varga Vilmos szavalt és egy dalt adott elő.
Nagy Noémi, erdon.ro

Együtt vagy külön utakon? (Magyar egyetemi oktatásról Tusványoson)
Minőség vagy létszám – S hol a magyar egyetem? témával a Kós Károly sátorban tegnap rendezett vitán azt taglalták a meghívottak – Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Nagy László, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese, Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorhelyettese, Vass Levente orvos, a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány alelnöke –, hogy az állami egyetem magyar tagozata és a magánegyetemként bejegyzett, de közszolgálatot betöltő erdélyi magyar egyetemek ellenfelek, avagy kiegészítik egymást, egy célt szolgálnak.
Orosz Ildikó, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke az ukrajnai magyar oktatás helyzetét taglalta. A beszélgetés moderátora Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt székelyudvarhelyi alelnöke volt.
Horváth Gizella elmondta, a PKE és a Sapientia magánegyetemként besorolt, holott sokkal több annál, nem piaci alapon működnek, hisz küldetésük, hivatásuk van: megtartani a magyar közösséget Romániában. Dávid László kiegészítette, a két egyetem közszolgálati, azért jött létre, mert az akkori hivatalos román hatalom nem egyezett bele az állami magyar egyetem felállításába. Céljuk, hogy minél több magyar fiatal maradjon itthon. Kötelességük minőségi oktatást biztosítani és kiszolgálni a régiót.
Nagy László szerint a magyar felsőoktatásnak az állami egyetemen a helye. Az európai hagyományok szerint a legjobb egyetemek az államiak, a magánegyetemek kiegészítik az állami oktatást. A BBTE minden olyan szakon, amelyre igény van, indít képzést. Hangsúlyozta, egy magyar diákra a román állam kétszer annyit költ, mint egy románra. Ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, minél több szakot kell indítani. Hangoztatta, nem szabad átvinni magánszférába a támogatott szakokat. A Sapientia indulásakor azt a célt határozták meg, hogy hiányszakokon indítanak képzést, ehhez képest most ütközések vannak, több párhuzamos szak jött lére a Sapientián vagy a PKE-n. Ennek következménye, hogy kevesebb diák kapja meg a román állami támogatást. Dávid László pontosított, céljuk megmaradt, közel 60 százalékban mérnöki képzésük van, igaz, vannak átfedések is, de többségében a BBTE indított olyan szakot, amit előzőleg ők már lefedtek. Megérti azt is – tette hozzá –, ha Székelyföld városaiba nem telepítenek oktatást, elvész a régió. Ezt elkerülendő egyetemi környezetet, tudományos kutatómunkával kiegészült alapot kell teremteni, ezért három központban működik a Sapientia: Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában. Céljuk a minőségi oktatás és a közösség szolgálata. A Sapientia Kolozsvár-központú, mivel adott helyhez adott minőség társul, jelenlétüknek szimbolikus tartalma is van, de nem akarnak a BBTE konkurense lenni. Mindkét egyetemnek a magyar közösség érdekeit kell szolgálnia, minden szinten minőségi magyar képzést biztosítania.
Vass Levente úgy véli, a tény, hogy minél több székelyföldi városban, valamint a Partiumban működnek kihelyezett egyetemi tagozatok, nem megy a minőség kárára, és megtartó erőként szolgálnak, hisz a mai gazdasági helyzetben sok szülő nem engedheti meg magának, hogy idegenben taníttassa gyermekét. Összeegyeztethető-e az állami és a magánoktatás – tette fel a szónoki kérdést, s meg is válaszolta: igen. Példaként a Stúdium Alapítványt hozta fel. A 15 éve alakult civil szervezet, a marosvásárhelyi állami magyar felsőoktatás háttérintézményként működik. Szakembereik 80 százaléka magánegyetemen tanult, és az állami oktatás támogatásáért dolgozik. Horváth Gizella elmondta, a PKE számára nem a BBTE jelent konkurenciát, hanem a nagyváradi román egyetem, hiszen a mai gazdasági helyzetben sokan nem engedhetik meg a más városban való tartózkodást. Az állami és ún. magánegyetem együttműködését célzó érdeklődésre Nagy László kifejtette, ő optimista, elmondta, az utóbbi években közeledtek, közös konferenciákat szerveztek, kutatásokat végeztek.
Dávid László ecsetelte, Marosvásárhelyen az orvosi és gyógyszerészeti egyetem és a Petru Maior Egyetem konzorciumot hozott létre. A Sapientia kivár, de úgy látja, abból az együttműködésből a magyar oktatás számára nem származik előny. Feltette a kérdést: mi lenne az állami magyar oktatással, ha nincs konkurencia? Kapott volna ugyanannyi magyar helyet? Ugyanolyan mértékben fejlődött volna? Versenyhelyzetben mindenik fel akar mutatni valamit, és fejleszt. Nem vagyunk egymásnak ellenségei, ugyanazt a célt szolgálják az állami és a magánnak nevezett közszolgálati egyetemek, keresik az együttműködést. Hozzátette, erdélyi jelenlétünk számaránya teljes egészében jogossá teszi egy egész egyetemi rendszer állami fenntartását. Ez nem történik meg. A Sapientia nem olyan szakokat indít, amelyek már léteznek, például a Sepsiszentgyörgyön létrehozandó központban agrármérnöki és erdészmérnöki oktatás lesz, ami nincs magyar nyelven. Tíz mesterképzőn biztosítják a továbbtanulást, lehetőséget kívánnak biztosítani a tehetséges magyarok hazatértésének vagy itthon maradásának.
Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar kulturális jelenlétre van szükség a moldvai csángó falvakban –
Csoma Gergely szobrászművész nyári tábort szervezett a moldvai csángó gyermekeknek, hogy így is segítse őket magyarságuk megőrzésében, nagy erőkkel ugyanis ennek ellenkezőjéről próbálják őket, és szüleiket is meggyőzni.
Így pedig nem csoda, ha félve szólalnak meg anyanyelvükön, a tábor célja pedig éppen az volt, hogy bátorságot öntsenek beléjük Lázár Enikő énektanárnő, a Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntese segítségével.
Benkei Ildikó riporter Csoma Gergellyel beszélgetett, aki elmondta: Szitás nevű faluban Lázár Enikővel az Aknavásár körüli nagyon asszimilálódó székely-csángó gyermekeknek tanították a magyar nyelvet. A már egészen a beolvadás szélén álló gyermekeket úgy kell magyar nyelvi élményekhez juttatni, hogy az játékos legyen, élményszerű legye – magyarázta Csoma.
A szobrászművész örömmel mondta el, hogy a gyermekek a hét alatt megtanultak 10-12 népdalt, és Móricznak a Török és a tehenek című verses játékát. Csomának az a véleménye, hogy a moldvai csángó falvakban egy magyar kulturális jelenlétre van szükség, és ha ezt nem tudjuk megteremteni, akkor a csángó gyermekek menthetetlenül beleolvadnak a román tömegbe.
Csoma Gergely végül arról beszélt, hogy a csángó gyermekek mennyire kiéhezettek a törődésre, és a szeretetre.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Nyárádmenti gazdákhoz jönnek dolgozni magyarországi fiatalok
Július 27-én Nyárádszeredába érkezett öt magyarországi, városi fiatal, akik egy hetet dolgoznak majd nyárádmenti gazdáknál, vasárnap pedig további tíz magyarországi fiatal érkezik Hargita megyei gazdákhoz, szintén azzal a céllal, hogy önkéntesként vegyenek részt egy székely gazdaság napi munkájában. A fiatalok a Vidék Kaland projekt keretében érkeznek hozzánk, és on-line is követni lehet napi tevékenységüket.
A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA 2011-ben szervezte meg először a Vidék Kaland Programot. A Program célja, hogy személyes példákon keresztül bemutassa a mezőgazdaság működését, az élelmiszer-előállításban és a társadalomban betöltött szerepét, tájékoztatást adjon az agrár- és vidékfejlesztési támogatások működéséről, indokoltságáról, valamint betekintést engedjen a gazdálkodók, mezőgazdászok napi életébe, a gazdálkodói életformába.
A pályázat útján kiválasztott fiatalok egy-egy hetet tölthettek el magyarországi fiatal gazdák által irányított gazdaságokban, bekapcsolódva azok napi munkájába – gyakorlatilag egy hétre gazdává válhatnak. Miután tavaly a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesületének köszönhetően a program Erdélyre is kiterjedt, idéntől a Nyárádmente Kistérségi Társulás jóvoltából a Nyárád mentére is érkeznek magyarországi fiatalok.
A program a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztéséhez egy új lehetőséget, mintát is jelenthet, minthogy a múlt évi tapasztalatok alapján, idén részben olyan fiatalok kaphattak betekintést Székelyföld, a székely gazdák mindennapjaiba, akik még soha nem jártak Erdélyben.
Az öt fiatal kalandor: Farkas Ildikó közgazdász, Győri Tünde természetgyógyász, Szabó Gergely tőzsdei határidős kereskedő, Siklósi Rozália humánökológus és Piszmán Réka állattenyésztő mérnök vasárnap este érkezik Szász Csaba, Szász Szabolcs, Májai Zsigmond, Csizmadia György és Szávuly Tibor nyárádszeredai és csíkfalvi gazdákhoz.
A fiatalok egy közös blogon számolnak be napi élményeikről a Transindex portálon (http://videkkaland.transindex.ro/nyaradmente)
Szabó Gergely vallomása:
Reggel hatkor keltem. Csatlakoztam a juhfejő csapathoz, ahol kezdő leckeként meg kellett fogni a juh tőgyét. Eleinte sokszor elrohant az állat, legfeljebb a lába után kapva tudtam visszatartani. A két órás fejés végére maradt még bőven gyakorolnivaló, mielőtt egy önálló fejést rám bíznának.
A mai nap fő feladata viszont nem is a fejés volt számunkra, hanem a 800 juh által négy hónapon keresztül megtermelt ürülék felvágása, fellapátolása és kihordása remorkával a legelőre. A trágyalapátolás sokkal fárasztóbb, mint bármilyen laikus azt hinné, késő délutánra már az edzett kollégák is kellemesen elfáradtak. A munkához házias és laktatós ételeket kaptunk a ház asszonyától. Mai nap biztosan nem lesz gond az elalvással.
Szabadság (Kolozsvár)

Emléket állítottak a moldvai Lészpeden két névtelen hősnek
A moldvai Lészpeden Csoma Gergely szobrászművész bronzból domborművet készített Fazekas József és Puskás Anna emlékére, akik sokat tettek a magyarságért, a csángó gyermekek taníttatásáért, illetve a csodálatos népdalkincs megőrzéséért, és továbbéléséért.
Benkei Ildikó az alkotóval, Csoma Gergellyel szobrászművésszel beszélgetett. A művész elmondta, hogy a moldvai világ tele van névtelen hősökkel, ilyen volt Fazekas József és Puskás Anna is. Hozzátette, hogy a Lészpedi Magyar Ház falán felavatott bronz dombormű a Győri Apáczai Csere János főiskolai kar, és a Fiatalok a Moldvai Csángókért Alapítvány anyagi támogatásával készülhetett el.
Csoma Gergely, aki személyesen ismerte Fazekas Józsefet és Puskás Annát, elmondta, hogy a ’90-es évek elején Józsi bácsi dacolva az ortodox egyház, és a rendőrség megfélemlítéseivel, a gyermekeket az udvarára gyűjtötte, ahol naponta énekekre, magyar nyelvre, és az alapvető higiéniai szabályokra tanította őket.
Puskás Annának, a nagy tudású lészpedi énekesasszonynak, aki Lészped és környékének az összes dalát ismerte, Márton Attila tanár javaslatára állított emléket a kettős dombormű által – magyarázta Csoma. Ezt követően Csoma Sándor arról a rettenetes félelemről beszélt, ami még mindig jelen van Moldvában, és amiért csak nagyon kevés ember meri vállalni azt a megpróbáltatást, hogy kiálljon a magyar érdekekért. „Ők még gyengék, még félnek, és a gyengék mellé kell állni, mert egyszer ők is rádöbbennek, hogy honnét származnak, és miért kell éljenek, azt kell elérjük, hogy a fiatalok vállalják ezt a szép nyelvet, ami a miénk” – fogalmazott a művész a beszélgetés végén.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Eredmény van, csak rossz
Számon sem lehet tartani, hányadik szószegése az SZDP-nek, ami a Maros megyei prefektusi tisztséggel történt. Ígérgetett, halogatott, kitért, és alig három hónapi türelemjáték után elérte, hogy az RMDSZ maga kérte a patthelyzet feloldását. És még elégedett is, mert két széket kapott cserébe. Ez nem csoda, ha már azt is ünneplik Marosvásárhelyen, hogy a strada Paul Chinezu alatt Kinizsi Pál utca olvasható. A világ nem röhög rajtunk, mert csak mi érezzük a fordítás fonákságát.
Most már mindenki boldog, a politikusok elkönyvelhetik a sikert – a magyarok azt, hogy kiharcolták a magyar utcaneveket, a románok azt, hogy övék a kormánybiztos –, a jónép örülhet a cirkusznak, mert a kenyérből egyre kevesebb jut, a történészek és más szakemberek nincsenek döntéshelyzetben. Mert Romániában nem a tudás és a hozzáértés számít, csökönyösen ragaszkodnak a politikai alapú kinevezésekhez, a tisztség jutalom, megvonása büntetés, a hatékonyság nem szempont. Így fordulhat elő, hogy a vízügyi igazgató árvíz idején rendszeresen nyaralni megy – kármegelőzés úgy sincs, csak utólagos segély, amit a hős megmentő szerepében fellépő kormányfő osztogat –, és így kerül víz alá sok más reményünk is. Az SZDP szénája rosszul áll Maros megyében, ezért kellett neki a prefektusi tisztség – magyarázzák. S hát a magyarságé? A volt kommunista utódpárt népszerűsége Erdély-szerte mérsékelt volt és maradt, közben azonban az egykor első székely megye, a volt autonóm tartományi központ elrománosodott: 2000-től – már 14 éve! – nincs magyar polgármester Vásárhelyen, 2012-ben pedig a megyei tanácselnök megválasztásához is kevés volt a magyar szavazat. Az orvosin a három éve elfogadott törvény ellenére sem alakulhatott önálló magyar tagozat, a nagy nehezen engedélyezett II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium csak úgy költözhet be saját épületébe, ha az Unirea líceumtól elfér. A magyar közösségnek szervezett Vásárhelyi Forgatagot nem engedik be a városba, mert nem szól a románokhoz. Paul Chinezu szól? Majd az új prefektus... Aki a törvények betartatásáért felelős megbízottja a kormánynak. Illetve annak a pártnak, amely 2006-ban, még a jelenleg börtönben ülő Adrian Năstase miniszterelnöksége idején kimondta a prefektusi tisztség politikamentesítését. Akkor el is végeztettek valami gyorstalpaló közigazgatási képzést az éppen tisztségben levőkkel, de a következő választásokig megfeledkeztek a saját törvényükről, és maradt a politikai alku. Nem örvendetes az RMDSZ újabb hátralépése, mégsem az a legnagyobb baj, hogy csak az alprefektus magyar. Hiszen a prefektus sem az egyetemnek, sem a városnak nem parancsol, a kisebbségek anyanyelv-használati jogaiért pedig nem fog perelni. A baj az, hogy a törvények betartása ezen a szinten opcionális.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Úz-völgyi történetek
Erkölcsi kötelességünk ismerni múltunkat, hiszen ha másban nem, következményeiben a mi életünk része – jelentette ki a T1224 – Úz völgye 1944. augusztus 2.–szeptember 19. című könyv bemutatóján a házigazda Lakatos Mihály, a magyarországi Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának igazgatója.
A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében szépszámú érdeklődőt vonzott a filmvetítéssel egybekötött tegnap esti esemény, amelyen a második világháborús Úz-völgyi harcok három veteránja, Bartha Mihály, dr. Szőts Dániel és Páll Sámuel is részt vett. A kötet a kiadó Charta Nyomda igazgatójának, Kisgyörgy Tamás édesapjának a frontvonalban vezetett naplójára épült, ehhez adtak hozzá a tágabb háborús összefüggésekben eligazító írásokat, illetve közel 200 fényképet, amelyek mindegyike megőrzésre méltó adatokat közöl az olvasóval. Mivel a napló és több kapcsolódó anyag is először kerül nyilvánosságra, a történészek számára is hasznos forrásmunka lehet, hiszen az elmúlt évtizedek kötelező némasága után támadt fehér foltot számol fel. A történelmi Magyarország legkeletibb határának védelméről van szó, ahol a harcok nyomait még mindig látni, de sok feltárnivaló is van még. A megbízható fogódzót nyújtó kötetet Váry O. Péter, lapunk munkatársa méltatta.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átadták az első sapientiás okleveleket
Tegnap került sor az első hivatalos sapientiás oklevelek átadására az egyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem oklevelét a 2012-ben kommunikáció és közkapcsolatok, illetve mechatronika szakon, valamint a 2013-ban kommunikáció és közkapcsolatok, mechatronika, számítástechnika, automatika és alkalmazott informatika, kertészmérnöki valamint informatika szakon államvizsgázott diákok vehették át. A tavalyelőtti évfolyamról 37, a tavalyiról 109 diák számára készült a tanulmány befejezését igazoló, sapientiás oklevél – tájékoztatott Palkó Réka, a marosvásárhelyi kar sajtófelelőse, akitől azt is megtudtuk, hogy azok a diákok, akik tegnap nem tudták átvenni az oklevelet, az elkövetkezőkben az egyetem Rektori Hivatalában, Kolozsváron tehetik ezt meg.
Mint ismeretes, a Sapientia egyetem 2007-ben kérvényezhette először a 2001-ben indult szakjainak akkreditácóját, és mivel az elkövetkezőkben a törvény által előírt három szak akkreditációját megszerezte, 2009. június 19-én az intézmény akkreditációját is kérhette. Az intézményi akkreditációs felmérés 2010 áprilisában zajlott, ezt követően 2010 júliusában az ARACIS (Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség) plénuma jóváhagyta az egyetem akkreditációját. A tanügy-minisztérium ennek alapján törvénytervezetet dolgozott ki, amelyet a román kormány elfogadásra a Parlament Felsőháza elé terjesztett. A Szenátus jóváhagyását (2011. december 6.) követően 2012. február 28-án a Képviselőház is megszavazta a törvényt. Az akkreditált Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozását kimondó törvény az államelnök aláírását, 2012. március 28-át követően, a Hivatalos Közlönyben való megjelenéstől (2012. április 3.) számított három napon belül lépett hatályba. Az intézményi akkreditáció elnyerésétől kezdődően áll jogában az egyetemnek az akkreditált szakokon államvizsgát szervezni, és oklevelet kiadni az államvizsgázott diákok számára. Korábban a sapientiás hallgatóknak brassói, temesvári, marosvásárhelyi egyetemek, illetve a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem vizsgáztatóbizottsága előtt kellett tudásukat bizonyítaniuk, és az illető intézmények oklevelét kapták meg.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

(Szín)játszó fiatalok a nagykorúság fényében
Körülbelül 450 fiatal színezte át csütörtöktől vasárnapig a szentháromsági világ csendjét. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) színjátszó találkozójának első alkalommal adott otthont a nyárádmenti falucska. Amint azt Fülöp Júlia szervezőtől megtudtuk, a nagykorúságba lépett rendezvénynek egy összetéveszthetetlen főszereplője is lett Evetke, a legkedvesebb egyletes személyében, aki nem más, mint az ODFIE nyári rendezvényeinek új reklámarca. Erre emlékeztettek a "színháromsági" produkciók helyszíne, a művelődési ház felé vezető "Evetke legyen veletek" feliratok is. A rendezvény hangulatát a kerítésen díszelgő táblácskák is tükrözték: "Kedvenc mindenem a bicikli", "A rasztaszív örökké dobog", "Jó, jó, jó, de jó nekem".
Az idei találkozón 14 produkciót – az alsófelsőszentmihályi, szent-ábrahámi, szentgericei, szabédi, homoródszentpéteri, homoród- szentpáli, felsőrákosi, illetve a Vargyasról, Bölönből, Kolozsvárról, Székelykeresztúrról és Marosvásárhelyről érkezett csapatok előadásait – láthatták az egybegyűltek. A bemutatott darabokat háromfős bírálóbizottság – Máthé Annamária és Szabó Eduárd színművészek, a szervezők részéről pedig Dézsi Szilárd – értékelte. Az előadás-sorozatok között egykori egyletesekből lett színészek tartottak műhelymunkát az érdeklődőknek. Fülöp Júliától azt is megtudtuk, hogy bár a színjátszó találkozó résztvevői többnyire a 14 és 18 év közötti korosztályhoz tartoznak – a találkozón 14 éves kortól lehet részt venni –, huszon-, harmincévesek is minden évben szép számban jelen vannak, egyszerűen azért, mert nehéz itthagyni ezt a társaságot.
– Mi az idei rendezvény újdonsága? – kérdeztük Júliát.
– Nem is újdonságról, hanem sajátosságról beszélnék: a rendezvény felnőttkorba lépett. Ezt a rendezvény teljes ideje alatt apró jelekkel érzékeltettük. A 18-as szám mindegyre felbukkanó szimbólummá vált, a péntek éjszakai vetélkedő egyik feladata is arról szólt, hogy a versenyzőknek olyan tárgyakat kellett gyűjteniük, amelyeken ez a szám megjelent, de a társkereső játék is kapcsolódott a nagykorúvá válás számához.
– Mit jelent, miért fontos az ODFIE-s színjátszó találkozó? – tudakoltuk a kolozsvári két csapattal, a First Generationnal és a Next Generationnal érkezett Szilágyi Szilamértól.
– A színjátszás, az, hogy közösen valósítunk meg valamit, kiváló lehetőség a közösségépítésre. Ez a találkozó jó alkalom arra, hogy az unitárius ifjúsági egyletek bemutassák egymásnak előadásaikat, úgymond megmutatkozzanak egymás előtt. Az ifjúsági egyletek összetétele négyévenként változik, a 18 év fölöttiek ugyanis egyetemre mennek, helyettük új tagok jönnek, és a változás függvényében módosul az előadások minősége is. A szervezés viszont évről évre jobb. Az első "színjátszókon" körülbelül 200 fiatal vett részt, mára megkétszereződött a számuk. De mi nem a mennyiségi növekedést tartjuk szem előtt, nem tömegrendezvényt szeretnénk létrehozni, hanem a minőség szempontjából igyekszünk évről évre magasabbra állítani a mércét. A 18. színjátszó találkozó mindenképpen mérföldkőnek számít a rendezvény életében, jelzésértékű, hogy sikerült megszakítás nélkül ennyi időn keresztül megszervezni.
Az előadások témaköre igen változatos volt, sötét tónusú, igazi színészi átéléssel előadott Tamási-feldolgozás és vidám, táncos Shakespeare-paródia, egy mai Rómeó és Júlia is szerepelt a kínálatban. A székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium színjátszó csoportja, a Bemugri egy dán írónő, Jane Teller Semmi című – megjelenése után betiltott, majd kötelező iskolai olvasmánnyá tett – műve alapján készült darabot vitt színre. Erről, illetve a "színjátszóval" kapcsolatos élményeiről az egyik szereplőt, a tizenkettedik osztályba készülő Varró Boglárkát kérdeztük.
– A színjátszó csoportot vezető lelkész- és vallástanárunk, Lakatos Sándor mindig olyan darabot választ erre az alkalomra, amelyet mások nemigen ismernek, és eredeti motívumokkal igyekszik azt színpadra vinni. Iskolakezdés után már elkezdjük megbeszélni a darabot, és október végére a szereplőválasztás is lezajlik. Hetente egyszer szoktunk próbálni, és mindig csiszolunk, változtatunk valamit a produkción. A színjátszót azért is szeretem, mert itt mindig sok baráttal találkozom, akiket az év többi részében nem láthatok. Ugyanakkor sok új emberrel is megismerkedem, tegnap például tízegynéhány ismerőst szereztem – mondta a diáklány, aki harmadik alkalommal vesz részt a színjátszón, és mostanra már egészen otthon érzi magát a rendezvényen. Boglárka azt is elárulta, hogy a középiskola után kommunikáció, média szakon, reklámgrafikán vagy színművészetin folytatná tanulmányait.
Az alsófelsőszentmihályi Ferencz Szilárd az egyik legrégebbi színjátszósnak számít, ő ugyanis először 2002-ben jött el, az évek során pedig megszakításokkal összesen tízszer vett részt a találkozón.
– Szórványvidéken élünk, egy maroknyi fiatal tartozik a színjátszó csoportunkhoz, vallási hovatartozástól függetlenül. Úgy is mondhatnám, hogy inkább afféle magyar ifjúsági kör ez – mondta Szilárd, majd arról is beszámolt, hogy a bemutatásra hozott Házassági paródia című darabot egy idős tanítónőnél találták egy régi papíron, és nem sikerült kideríteni a szerző nevét. Mindössze öten játsztak a produkcióban – tette hozzá –, ezért egyeseknek kettős, illetve hármas szereposztásban kellett közönség elé lépni.
– A 2000-es évek közepén többen voltunk, a régiek azonban már kinőttek a színjátszóból, és az újakat egyre nehezebben lehet megszólítani – tette hozzá a fiatalember.
Az ODFIE-sek Szentháromságon töltött négy napját az előadások, műhelymunkák, játékok mellett számos koncert tette emlékezetessé. A színpad körüli, de a művelődési ház környékét és az egész falut is átjáró hangulat igazolta az egylet honlapján olvasható állítás igazságát: "én az évet két részre osztom: színjátszó és a többi…"
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Vándorszínészek komédiáztak az újszentesi iskolaudvaron
A nagybodófalvi felkészülés és sikeres bemutató után Temes és Arad megyei turnéra indult a Bánsági Vándorszínház társulata. A magyar színjátszás hőskorát felidéző, a vándorszínész Petőfi Sándor nyomdokain járó társulat Nagybodófalva után eljutott Igazfalvára, Lugosra, Végvárra, Újmosnicára és Újszentesre, játszott romkocsmában, templomkertben, iskolaudvaron és (kényszerűségből) kultúrházban. A hangulatos előadásokat minden településen nagy szeretettel fogadta a magyar közösség.
Augusztus 2-án, szombaton az újszentesi iskola udvarán vert tanyát a Bánsági Vándorszínház társulata, ahol szökőkút csobogása szolgáltatta a hangulatos háttérzajt Plautus ókori színműíró Casina című vásári komédiájának előadásához. A „rhapsodos” Lanstyák Ildikó gitárját pengetve avatott be a vénségére a szerelemtől megbolondult római szenátor történetébe, aki meg akarván csalni nagyszájú nejét, talpnyaló szolgájával együtt csapdába esett és csúfosan meglakolt cselszövéséért. A Mátyás Zsolt Imre rendezte előadás önfeledt komédiázásra nyújt lehetőséget az Aszalos Géza, Kocsárdi Levente, Benczi Tekla, László Réka, Fekete Ágnes, Lanstyák Ildikó, Nagy Karina, Mihály Csongor, Pálffy Péter összetételű vándortársulatnak. Az előadás eredeti zenéjét Kiss Attila szerezte, az egyszerű, praktikus, ötletes díszletet Albert Alpár tervezte. Az újszentesi előadás közönsége nagy tapssal honorálta a vándorszínészek fergeteges produkcióját.
A bánsági vándortársulat, az előadás és a turné létrejöttét a Bánsági Közösségért Egyesület és az Etnikumközi Hivatal (DRI) támogatja. „Nagy teljesítmény, amit a Bánsági Vándorszínház csapata elért az elmúlt hetekben – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Molnár Zsolt parlamenti képviselő. Nem kis munka volt előkészíteni és összeállítani az előadást, amely jelentősen hozzájárul a nyugati országrész magyar szórványközössége kulturális életének gyarapodásához. Nagy öröm számomra, hogy hozzájárulhattam az előadás és a turné megvalósításához és meg vagyok róla győződve, hogy a Vándorszínház ötlete gyökeret ver a Bánságban. Mindenképpen támogatni fogjuk a folytatást!”
A Bánsági Vándorszínház augusztus 3-án, vasárnap Magyarszentmártonban, augusztus 4-én, hétfőn Óteleken vendégszerepelt. A turné következő állomásai: augusztus 5-én Zsombolya, augusztus 6-án Nagyszentmiklós, augusztus 7-én Pécska, augusztus 8-án Magyarszentpál, augusztus 9-én Kisiratos, augusztus 10-én Simonyifalva, augusztus 11-én Arad és végül augusztus 12-én Majláthfalva. A szabadtéri előadások este 21 órakor kezdődnek, a részvétel ingyenes.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Az új tankönyvek tragikomédiája
A tantervváltozás miatt új tankönyvekre van szükségük az első és másodikos diákoknak, azonban már az első versenytárgyalás időpontja is elcsúszott. Ezen huszonegy tankönyvből csupán kilencet fogadott el az Oktatási Minisztérium, ezért újabb versenytárgyalásra kerül sor. A magyar tagozat számára egyetlen tankönyvet engedélyezett a szaktárca, úgyhogy az ABC-s könyv kivételével a magyar gyerekeknek még mindig nem garantált minden tankönyv iskolakezdésre.
Nem csak azzal van gond, hogy késnek az első és második osztály számára készítendő tankönyvek, emellett a pályázati feltételek is többértelműek, és érdekek szerint értelmezhetőek. A kiadók fel vannak háborodva a körülmények miatt, a pedagógusok pedig egyszerűen tanácstalanok.
Nem egyértelműek a feltételek
A kiadók képviselői szerint a a meghirdetett pályázatokban gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeket szab a szaktárca, ráadásul a visszautasítások indoklása sem állja meg a helyét. Az Ábel Kiadó vezetősége úgy döntött, hogy idén nem is vesz részt a versenytárgyaláson – tudtuk meg Szikszai Ildikó ügyvezető igazgatótól.
„Előre sejtettük, hogy ez lesz a helyzet. Volt már egy negatív tapasztalatunk pár évvel ezelőtt, ehhez pedig hozzájárult az idei komolytalanság is. Zavarosak voltak a pályázati feltételek, sok mindent az érdekek alapján értelmeztek. Magyar nyelvű matematika tankönyvvel elméletileg lehetett jelentkezni, de a gyakorlatban ez másként volt. A román nyelvű matematika könyvet több százezres példányokban kell előállítani, s míg a magyar nyelvűt csupán 12 ezerben, nem lehet ugyanolyan feltételeket szabni. Ráadásul az következne, hogy két hét alatt állítsuk elő a tankönyveket, a nyomtatott és a digitális formát is. Óriási befektetés, nagyon sok munka van vele, ezért a kiadó úgy döntött, hogy nem éri meg ilyen körülmények között ebbe belefogni” – mondta az ügyvezető igazgató.
Sok tankönyvet visszadobtak a versenytárgyaláson, ám a kiadók képviselői úgy vélik, az indoklások nem állják meg a helyüket. Az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Dáné Károly elmondta, ők óvást nyújtottak be, ahogyan még sokan tették. „Nagyon furcsálltuk az indoklásokat, olyanokba kötöttek bele, hogy például a digitális változatban néhány kép mérete nagyobb a kelleténél. Ez nem okozna semmilyen problémát, de ha mégis, le lehetne kicsinyíteni ezeket” – magyarázta az igazgató.
Egy tankönyve van a magyar tagozatnak
Még az egyetlen nyertes kiadó vezetője is elégedetlen. Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója elmondta, óriási áldozatba került az ABC-s könyv előállítása ilyen feltételek mellett. „Ez a versenytárgyalás egy komédia, amely a kiadók számára tragédiává alakul. Teljesíthetetlen feltételek vannak, mi például hat könyvvel jelentkeztünk, és ebből egy ment át a tárgyaláson. Ennek az egynek is nagyon örülök, hiszen az a célom, hogy a magyar gyerekek tankönyvhöz jussanak, de pont ezért felháborító, hogy a többit nem fogadták el. Rengeteg munkát fektettünk az elfogadott tankönyvbe, a magyar ABC-s könyvet román nyelvre is le kellett fordítanunk. Magyar nyelvű matematika könyvünk is volt, azt figyelembe sem vették. A többit illetően olyan indoklást kaptunk, hogy a digitális változat mérete túl nagy. Mivel idén először kell ilyent készíteni, senki sem tudja, hogy pontosan hogy is kell ennek kinéznie, így mindenki szubjektív” – mondta Varga Károly. A kiadó vezetője hozzátette, mindenképpen részt fog venni a második versenytárgyaláson, nem hagyja annyiban, de arra a kérdésre, hogy mikor lesz tankönyv a kisiskolások padján, úgy véli, lehetetlen választ adni.
Természetesen ez végső soron a tanítóknak és a gyerekeknek a legrosszabb. Karp Ágnes tanítónő elmondta, ők is örülnek, hogy legalább ABC-s könyv van, de a többi tárgyat nem tudják, miből tanítják majd. „Ez az egyetlen tankönyv eddig a magyar tagozatosok számára, és már csak egy hónap van hátra. Valószínűnek tartjuk, hogy a román nyelvű matematika könyvet lefordítják majd magyarra, de ezt nem tehetik meg a többivel, főleg nem a románnal, ugyanis a magyar tagozat azt teljesen másként tanítja. Tanácstalanok vagyunk. Az biztos, hogy nagyon kellemetlen lesz, ha a régi tankönyvekből tanítunk majd, de az új tanterv szerint” – hangsúlyozta a pedagógus.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

Orbán Árpádra emékeztek Bereckben
Orbán Árpádra, egykori megyei tanácselnökre emlékeztek vasárnap Bereckben. Orbán Árpád szülőfalujában emléktáblát is avattak.
Emléktáblát avattak Orbán Árpád emlékére Bereckben, amelyet az ő támogatásával épült művelődési központ épületére helyeztek. Az eseményen jelen volt Orbán Árpád özvegye Paizs Mária is. A Petrovits István képzőművész által készített emléktáblát Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Dimény Zoltán, a község polgármestere leplezték le. Ferenczi László, nyugalmazott iskolaigazgató az eseményen kifejtette: a település sokkal tartozik annak az embernek, aki a falujáért több évtizeden keresztül áldozatos munkát fejtett ki. Az igazgató elmondta: Orbán Árpád hagyatéka nem más, mint a szeretet, az alkotás és építés valamint az, hogy gondját kell viselni másoknak
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elődjét méltatva elmondta: Orbán Árpád egy erélyes, keménykezű, de ugyanakkor egy jó szívű ember volt. Építő ember volt, aki a bírálatok ellenére is előre tekintett, hiszen sokan kiálltak mellette: a ’90-es évek elején nem volt könnyű vezetni egy közösséget. A megye jelenlegi elnöke felszólalásában az elődjéhez fűződő személyes kapcsolatáról is beszélt: „Orbán Árpád és felesége, Marika néni közel két évtizeddel ezelőtt sokat segítettek a szakmai pályám elindításban, mint erdésztechnikus és mint politikus. Az ők közbenjárásuknak magánemberként is sokat köszönhetek.”
A megemlékező család tagjai közül Orbán Mária mondott köszönetet az egybegyűlteknek: „Árpád tudta, hogy Bereck lakosságának szüksége van a művelődési központra, és lelkesen dolgozott annak megvalósításán. Mindig fontosnak tartotta, hogy valami konkrét maradjon utána, szerette a szülőföldjét ezért is akart itt végső nyugalomra térni.”
Az emlékplakettet Máté Róbert-Béla római katolikus plébános áldotta meg. Az eseményt a helyi oktatási intézmény kórusa, valamint Sárosi Réka szavalata tette még ünnepélyesebbé.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Molekuláris népzenész Bécs mellől Kalotaszentkirályon
Kettővel bővült a Magyar Népzenészek Emlékfasora
Kétségtelenül megpendít az emberben egy láthatatlan húrt, ha népzenészek és tanítványaik elhunyt társaik, a régi magyar muzsika átörökítői emlékére játsszák közösen a hajnalit, ültetik a fát vagy egyszerűen csak átadják hangszertudásukat, ízelítőt adva a folklór csodálatos világából.
Mindennek az elcsendesedésnek, tisztelgésnek helye van a Kalotaszentkirályi Népzene- és Néptánctáborban, akárcsak a zajos mulatozásnak, hajnalig tartó táncházaknak, népdaltanulásnak, hangszeroktatásnak, na meg népi gyermekprogramoknak. A mindennapos eső sem riasztotta el a négyszáznál több résztvevőt, a tornaterem mögé felhúzott sátrak néha feladták az eső ellen vívott harcot, de ilyenkor a tornaterem jelentett menedéket az elszánt táborlakóknak. Szép Gyula táborszervező, az Archívum Kulturális Alapítvány elnöke szerint a hagyományőrző tábornak nincs szüksége különösebb népszerűsítésre: a visszajárók viszik hírét szerte a nagyvilágba.
DÉZSI ILDIKÓ, FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Megéri folytatni a Sic Fesztet
Vasárnap zárta kapuit a hatodik Székelyföldi Szabadegyetem, azaz az első Sic Feszt Háromszéken. A rendezvényen több ezer fiatal fordult meg a négy nap alatt, akik közel ötven programba kapcsolódtak be. A szervezők már a következő tábor időpontját is leszögezték.
Idén a székelyföldi fiatalok találkozásának központja Csomakőrös volt, a rendezvényen pedig több mint háromszáz állandó táborlakó ötven programon vett részt, az esti koncerteken ezer fölötti létszámban buliztak. A három nap alatt a táborban több, mint ötven előadó, közéleti személyiség, pedagógus, vállalkozó fordult meg. A szervező Hárit elnöke Oltean Csongor elmondta: az idei szabadegyetem volt eddig a legsikeresebb, és kiderült, hogy van igény az ilyen jellegű táborokra. „A továbbiakban az a cél, hogy a Sic Feszt egy olyan szabadegyetem legyen, amely viszi előre a térség hírnevét, ahol a székelyföldi fiatalok, a fiatal pedagógusok, gazdák, önkormányzati képviselők, népi mesterséget kedvelők kikapcsolódhatnak, tanulhatnak. Fontos, hogy legyen Székelyföldön egy olyan rendezvény, amelyik csak a miénk, saját erőnkből, saját elképzeléssel” – mondta az elnök.
A táborban különböző tematikájú sátrakat rendeztek be, így volt gazdasági, pedagógiai, szórakoztató és kvíz sátor is.
Túlélési praktikák táborozás idején
Ezzel a címmel tartott előadást Dali Csongor és tizenkét éves unokaöccse Dali Mátyás. A táborlakók megtanulhatták, hogyan készíthetnek csalánból kötelet, tamponból morzsolás során szikrát, miként használhatják tűzszállítónak a tőkegombát, hogyan használhatják a cigaretta filterét szűrőnek, valamint hogy készíthetnek faágakból menedéket éjszakára. A meghívottak ismertették azt a négy legfontosabb és elengedhetetlen dolgot is, amire a vadonban szükség van. Ezek a víz, az élelem, a menedék és a tűz, melynek rövidítése a V.É.M.T.
Csongor, előadása során többször felhívta a figyelmet a forrásvíz fogyasztására, mivel a szűretlen víz kiválthatja az egészségi állapot romlását. Tudatosította, hogy végszükség esetén élelemként szolgálhat a madarak tojása, a sáska, a gyík, vagy akár a kígyó. Mivel a medve emésztése rendkívül gyors, ürülékében is találhatunk számunkra életmentő táplálékot, energiaforrást. A diákok azt is megtanulhatták, hogy a menedék építésénél, az egyik legfontosabb dolog a többréteges szigetelés, ami hőszigetelő hiányában lehet akár a moha, vagy leveles ágak. Mindez, azért, mert a föld a víznél és a levegőnél háromszor gyorsabban vonja el a hőt a testtől. Előadásaikat túrázásai alatt készített képekkel, a tűzcsiholás legegyszerűbb technikájának bemutatásával színesítették.
Táborok a kommunizmus idején
A táborozáshoz szükséges különböző technikák elsajátítása mellett a fiatalok a régi idők táborozásaiba is betekinthettek Markó Attila parlamenti képviselő előadása során. A képviselő felelevenítette emlékeit a nyolcvanas évektől, a kommunizmuson át, egészen napjainkig. Mint mondta, akkor teljesen mást jelentett a táborozás, főleg a székelyföldi fiatalok számára, hiszen nem volt szabad „magyarkodni”, nem volt lehetőség közel kerülni a magyar kultúrához, de a fiatalok mégis suttogtak egymás között, míg hátuk mögött pedig mások „suttogtak” róluk. Markó azt is hozzátette, hogy a régi korok ifjúsága nem különbözött jelentősen a mai kor diákságától pusztán a mai kommunikációs eszközök hiánya kényszerítette őket arra, hogy a beszélgetések útján, és a személyes kapcsolatok által alakuljanak ki baráti körök vagy szélesebb társaságok. A parlamenti képviselő elmondta, hogy akkoriban a gitár elengedhetetlen kelléke volt minden tábornak.
Házi feladat a szükséges rossz?
Az iskolai házi feladatok fontosságáról is szó esett a pedagógus sátorban, a témát Bugyor Izabella, pedagógus, pszichológus dolgozta fel közösen a diákokkal. A fiatalok egy bemelegítő feladatot kaptak, melyben néhány szóval kellett jellemezzék az iskola és a házi feladat fogalmakat. Ezt követte egy összetettebb játék: a résztvevőket csoportokra osztották, majd a csoportok külön-külön össze kellett gyűjtsék a pro, kontra és a jó valamint az öncélú érveket, ami a házi feladat mellett és ellen szól.
A legfontosabb érvek között szerepelt, hogy a diák a házi feladatok által tudja rögzíteni a megszerzett ismereteket, valamint nem elhanyagolható, hogy így a képességeit is tudja fejleszteni a tanuló. A kontra csoport tagjai úgy vélték, hogy a házi feladat által fölösleges hatásoknak vannak kitéve a diákok, mint például a stressz, a „muszáj” érzés, emellett pedig a sok fölösleges feladat a gyerek szabadidejét is elveszi. Felhozták még azt is kontra érvnek, tapasztalatokra alapozva, hogy vannak olyan esetek, amikor a diák a nem tudásszintjének megfelelő házi feladatot kapja, így e miatt szorongás alakul ki vagy rosszabb esetben a szülőnek kell megoldania a feladatot.
A következő csoport feladata kicsivel összetettebb volt és már a személyes tapasztalatokra alapoztak a résztvevők. A tanárok és a diákok is külön-külön hoztak fel példákat és személyes tapasztalatokat is meséltek. Ők úgy vélték, hogy a jó házi feladat az, amely által a gyerek, a tanuló fejlődni tud, motiválja is a diákot. Bugyor Izabella elmondta: találkozott már olyan esettel is, mikor a tanárok azzal fenyegettek a diákokat, hogy ha nem ülnek csendben, akkor házi feladatot kapnak. Nagyon rossz büntetőnek tartja, hiszen ez által a diák csak még ellenszenvesebbnek tartja ezt a plusz feladatot, amivel akár fejlődni is tudna.
A sikeres fiatalok titkai
A gazdasági sátorban is zajlott az élet hétvégén, ugyanis a Junior Business Club elnöke, Karácsony Zsolt tartott előadást Titok címmel. Ennek során az érdeklődők a JBC tevékenységéről informálódhattak, továbbá személyes tapasztalatokat hallhattak arról, hogy milyen előnyei vannak annak, ha szervezetbe tömörülnek a fiatalok. Az előadó szerint a szervezetebe való tömörülésnek számos előnye van, hiszen ezáltal pályázati lehetőségek nyílnak és számos munkalehetőség is adódik. Karácsony Zsolt az önkéntességre és diákmunkára buzdította a fiatalokat, hiszen ezáltal is tapasztalatokat szerezhetnek. Kihangsúlyozta: fontos, hogy a fiatalok a kapcsolatok építésére fektessenek nagy hangsúlyt, amelynek első és talán legfontosabb írott és íratlan szabálya, a kezdeményezés. „Ha nem kezdeményezünk, nem lépünk, kapcsolataink nem lesznek.A kapcsolatépítés pedig ifjúsági, civil szervezetekben mozogva, tevékenykedve sokkal könnyebb, hatékonyabb”– mondta.
Az idei Sic Feszt vasárnap zárult, a szervezők pedig már decemberben elkezdik a következő szabadegyetem szervezését. A következő fesztivált több előadóval, színesebb programokkal tervezik 2015 augusztus 6 és 9 között. A helyszín egyelőre még titok – tették hozzá a szervezők.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Erdélyi magyar politikai vezetők az államfőválasztásról
Először fordulhat elő, hogy két magyar jelölt indul a romániai államfőválasztásokon, ugyanis Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyik alelnöke személyében kihívója akadt Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének.
Amennyiben mindkét jelöltnek sikerül összegyűjteni az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást, magyar-magyar viszonylatban újrarajzolódhatnak az erővonalak, vagy legalábbis reális kép alakulhat ki az erdélyi magyar pártok támogatottságáról. Ugyanakkor a két irányba leadott magyar szavazatok kevésnek bizonyulhatnak egy esetleges román-magyar alkuhelyzetben.
Szilágyi Szabolcs előbb Szilágyi Zsoltot, az EMNP alelnökét kérdezte. Szilágyi Zsolt szerint a két magyar jelölt ugyanazzal az eséllyel, illetve ugyanazzal az esélytelenséggel indul a választáson, hiszen nincs az 5 százalékos „görcs”, nincs olyan tét, amely megfoszthatná a magyarságot valamitől, ebből a kampányból az erdélyi magyarok csak nyerhetnek. Hozzátette: az a feladatunk, hogy lebontsuk az autonómia kapcsán létező gátakat, félelmeket.
Az EMNP alelnöke úgy véli elhibázott az elmúlt 25 év romániai magyar politikája, mert keményebben, és következetesebben kellett volna fellépni, az a tény pedig nagyon sokat elmond, hogy az autonómia tervezetét csak néhány képviselő adta be – 10 évvel ezelőtt – és a az elmúlt 25 évben a hivatalos magyar képviselet egyetlen autonómiatervezetet sem nyújtott be a bukaresti parlamentbe. Szilágyi Zsolt azt mondta: ők azt szeretnék, ha az erdélyi magyar közösségen belül meglenne a politikai sokszínűség mellett az összefogás esélye is, ez a választás pedig a nemes verseny lehetőségét adná.
A Kossuth Rádió munkatársa ezután Kovács Péterrel, az RMDSZ kampányfőnökével beszélgetett, aki szerint korai még két magyar jelölt indulásáról beszélni, mert szerinte kétséges, hogy az EMNP-nek sikerül összegyűjteni a Szilágy Zsolt indulásához szükséges 200 ezer támogató aláírását. A kampányfőnök azonban egészen biztos abban, hogy az RMDSZ a rutinjával, az országos struktúrájával, és szervezettségével 2-3 hét alatt sikerül összegyűjtse a Kelemen Hunor indulásához szükséges szavazatszámot.
Kovács azt is elmondta: ő nem tudja elképzelni, hogy Tőkés László asszisztense hitelesen felléphet ebben a kampányban, ez a próbálkozás azonban megossza az erdélyi magyar közösséget, felaprózza a közösség erejét.
Kelemen Hunor egy komoly, és kiegyensúlyozott vezető, aki jól ismeri a közösségünk értékeit és gondjait, a magyarok ismerik és bíznak benne, a román politikusok pedig tisztelik, és meghallgatják őt, ezért van szükség egy ilyen jelöltre – hangsúlyozta Kovács Péter.
Benkei Ildikóval beszélgetve, Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azt mondta: még nem jött el ideje annak, hogy Romániának magyar államelnöke legyen, viszont a választási kampányban érdemes majd megnyitni a néppárt által 2012-ben elindított vitát a föderális államról, mert ebben minden benne van: az erdélyi magyarság sorsa, a jövőképe, és a tervei.
Ugyancsak Benkei Ildikónak, Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke így nyilatkozott: az MPP mindegyik államfőjelölttel párbeszédet kezdeményez, hogy megtudja, miként viszonyulnak a Székelyföld autonómiájának kérdéséhez, mindegyiknek elküldi az öt pontos alkotmánymódosító csomagját, ettől teszik függővé, melyik jelöltet fogják támogatni.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Benkei Ildikónak azt mondta, hogy bár az elmúlt államfőválasztásokon is volt magyar jelölt, az semmit nem hozott az autonómiaküzdelemnek. Viszont most amennyiben lesz rá esély, hogy a magyar jelölt, vagy jelöltek megjelenítsék az autonómia ügyét, annak kifejezetten örülni fognak, mert ez egy jó lehetőség elmagyarázni a románoknak mi is az autonómia.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Közel 1000 fontot gyűjtött a londoni magyarság a csángó magyar gyermekekért
2014. augusztus 3-án a londoni Szent István Házban az Egy nap a csángókért jótékonysági nap keretében 960 ₤ adomány gyűlt össze a Lészpedi Oktatási Központ fenntartására, a moldvai csángó magyar nyelvoktatás megerősítésére. Az adománygyűjtő rendezvény a Londoni Magyar Főlelkészség, az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete, valamint a Magyarok Angliai Országos Szövetsége támogatásával, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Program angliai munkatársainak szervezésével és közreműködésével valósult meg, több mint két hónapos előkészítő munka után.
A program délelőtt szentmisével indult, melynek perselypénzét Csicsó János főlelkész és a gyülekezet adományként ajánlotta fel. A misét finom, magyaros ebéd követte, ennek bevétele az ARKME jóvoltából szintén az adomány összegét gyarapította.
A rendezvény alapötlete az volt, hogy a londoni magyarság a minden korosztályt megmozgató színes programokon keresztül közelebb kerülhessen Csángóföldhöz, megismerhesse az ottani kultúrát, tradíciót és körülményeket, különös tekintettel Lészpedre. Ezért délután 13 órától, míg a gyermekek a kézműves sarokban mártottak gyertyát, írtak mézeskalácsot, addig a Moldvai Csángómagyar Oktatási Központ önkéntesei, Tanczár Gergely és Tremmel Ákos adtak elő a csángók eredetéről, mindennapjairól, nyelvállapotuk érdekességeiről, valamint a programon belüli munkájukról és gazdag élményeikről.
Bemutatták jelenlegi bázisuk, a Lészpedi Oktatási Központ működését, elmagyarázták annak stratégiai szerepét, fenntartásának elengedhetetlen fontosságát, személyes jelenlétükkel pedig hitelesítették, hogy az adomány biztos kézbe, jó helyre kerül.
Az előadást csángó guzsalyas követte, moldvai népdalok hangzottak el Csige Ildikó remek előadásában, majd Nagy Péterrel, a londoni magyar néptánccsoport egyik mozgatórugójával közösen mutatták be a moldvai és gyimesi népzene főbb hangszereit, különböző típusú furulyákat és az ütőgardont. A közönséget is megmozgatták, a Mindszenty-teremben összegyűlt gyermekek és felnőttek közösen fakadtak csángó népdalokra.
Természetesen a tánc sem maradt el, az éneklés után Herman Imre és Panka néptáncoktatók vezetésével élő zenére 3-tól 60 éves korig ropták a páros és körtáncokat. Az öves, a kecskés, a hoina, az ördög útja és a pálmácska közben a hangulat igazán a tetőfokára hágott.
A nemes célért összefogó, közel 80 fős londoni közönség rengeteg szép élménnyel és azzal a felemelő gondolattal távozhatott e vasárnapról, hogy a Lészpedi Oktatási Központ jóvoltukból legalább fél évig biztonságban van. Köszönünk minden egyes felajánlást!
Gyolcsos Mária
nemzetiregiszter.hu, Erdély.ma

Az űrlap alja
Zárult a kántorképző tanfolyam
Kilencedik évfolyamához érkezett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kántorképző Tanfolyama. Az elmúlt kilenc évben átlagosan harminc kántor vett részt a tanfolyamokon, és az idei végzősökkel együtt összesen tíz kántor kapott egyházkerületi kántori oklevelet, ami „C” kategóriás, tehát legmagasabb fokú kántori minősítést jelent.
„Nagyon sokat tanultam tőletek” – ezekkel a szavakkal búcsúzott el Marczi Ernő, a debreceni kántorképző titkára, aki vendégtanárként tanított az idei nagyváradi tanfolyamon. A három héten át tartott kurzus a Nagyvárad-réti templomban végződött, ahol már néhány éve a karvezetés vizsgák zajlanak az utolsó napon. Ezt követően került sor az oklevelek kiosztására is, melyeket 22 hallgató vehetett át szombaton délben, közöttük ketten már a tanfolyam végét jelző Református Kántori Oklevelet is.
A háromhetes tanfolyam kezdetén tíz új hallgató kapcsolódott be az itt folyó oktatásba, köztük több 13 éves fiatal, de gazdálkodó, kőműves és egy négy gyermekes anyuka is volt. A különböző felkészültséggel érkező, kevés vagy szinte semmi zenei előképzettséget nem hozó bátor jelentkezők jogosan hihették azt, hogy nem lesz könnyű helytállni. Tíz tanár oktatott s mindenkinek az egyéni adottságaihoz igyekeztek alkalmazkodni, ezért is van több szintű képzés, mert mindenkinek azt igyekszik nyújtani, amire a legjobban szüksége van, és amiben a legjobban tud haladni. Van, aki nagyon könnyen tanul éneket, hamar megragadja az elméleti ismereteket és van, aki nagyon ügyes hangszeres, vannak tehetséges fiatalok, akiknek az általános műveltségük is bővül az itt szerzett ismeretekkel. Gyülekezeti ének, zenei ismeretek, egyéni hangszeroktatás, kórus és karvezetés, zenetörténet, a felsőbb csoportban tanulóknak orgonaismeret, himnológia, énektanítás és liturgika tantárgyak is vannak. A tanfolyam első két napján Berkesi Sándor tanár úr is közöttünk volt, valamint két napon át tartott liturgika órákat Csűry István püspök úr.
Mi az, ami megmarad a hallgatókban a képző három hetének eseményei közül? Bizonyára mindenkinek más élmény. Az első héten meghallgatott orgonakoncert a nagyvárad-szőllősi római katolikus templomban volt, ahová szakadó esőben érkeztünk meg bőrig ázva, és a templomba beesve már kezdődött is a hangverseny egy németországi vendégművésszel. Még megtörölközni sem volt idő, a Szent Antal szobor előtt tocsogó víz gyűlt össze a koncert végére az esernyőkről és a hallgatókról. A tüdőgyulladást egy forró citromos teával próbáltuk otthon megelőzni a koncert után.
A második héten tartott „görbe est”, amelyen kiparodizálták a hallgatók a tanárokat, saját költésű dalokat adtak elő ismert dallamokra a tanfolyam életéből, mindenki nagy derültségére. A tehetségesebb és gyakorlottabb lakodalmi zenészek a hangszerek és a mikrofon mellett sorra váltották egymást, bemutatva, hogy más zenei műfajokban is megállják a helyüket. Sokat szenvedtünk a szúnyogok és a meleg miatt, éjszakánként sűrű csapkodások verték fel a szunnyadni próbálók nyugalmát. Az éjfélig tartó szolmizálások és éneklések a következő napra feladott énekekből, a hajnali gyakorlás és a hieroglifáknak tűnő szolfézs gyakorlatok. Nagy élmény volt sokaknak meglátni és kipróbálni a rogériuszi református templom orgonáját. Három héten át boldogítottuk a nagyvárad-újvárosi lelkészeket és híveket a gyülekezeti teremben tartott hangszerórákkal és gyakorlókkal, a nagykapu egész nap tárva-nyitva várta a soron következő gyakorlót. Mindennek ellenére nagy szeretettel fogadtak bennünket, és elviselték ügyetlenkedéseinket. Naponta reggeli és esti áhítatok foglalták keretbe a programot. Reggel kora protestáns énekes liturgia szerint zajlott a szertartás, esténként pedig nagyváradi lelkipásztorok szolgáltak, és a végzős csoport hallgatói vagy tanáraink kántorizáltak a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében. Szükség volt a lelki megerősítésre is, hiszen nemcsak tudásban, de hitben is próbáltunk fejlődni, erősödni, mert a hit és a szolgálat egymástól elválaszthatatlan. Az egyetem zenetanszékén jó volt a hűvös termekben tanulni akkor, mikor kint elviselhetetlennek tűnt a hőség.
Nagy élmény volt a harmadik héten kimenni a Fő utcára énekelni, a tavalyi incidens után az idén kiváltottuk az engedélyt a csendőrségtől az utcai énekléshez. Jó néhány éve már missziós feladatot teljesítünk azzal, hogy kimegyünk az emberek közé, és református énekeket, kórusműveket adunk elő a Fő utca templomai előtt. A vidám kis csapat a teraszokon üldögélő embereknek spirituálét énekelve vonult a Barátok templomától a Holnaposok szoborcsoportig. Az elmúlt csütörtökön este pedig két vizsga-istentisztelet is volt az újvárosi templomban, melyen a végzős hallgatók szolgáltak: Tordai Ildikó szilágyballai és Boér László szilágynagyfalusi kántor.
A tanfolyamot záró ünnepi istentisztelet minden évben az az alkalom, amelyen tudásuk legjavát mutatják be a hallgatók. A nagyvárad-újvárosi templomban tartott záró alkalmon Lukács József egyházkerületi főjegyző hirdette az igét, és öt orgonista végzett szolgálatot. Az igehirdetés a Zsidókhoz írt levél első részének 5–14. verse alapján Isten mindenhatóságáról, az Isten szolgálatában végzett munkáról szólt. Az Istent dicsőítő ének örömhír kell, hogy legyen, amely elnémít minden más emberi hangot ebben a világban. Az énekes, zenés szolgálatban Boér László végzős hallgató C. Franck Esz-dúr Andante című miniatűrjét játszotta, valamint Halmos László Minden földek Istent dicsérjétek! című művét vezényelte. Kapitán Erzsébet dirigálta Berkesi Sándor Jöjj, az Úr vár reád című énekfeldolgozását, orgonán kísért Pop György. Palestrina Úr Jézus, győztes nagy király című művét Tordai Ildikó, szintén végzős hallgató vezényelte. Elhangzott Lowell Mason Mindig velem című énekfeldolgozása Csáki Melinda vezényletével, majd Ruzsa Katalin vezényelte Liszt Él a Krisztus! című kórusművét, melyet szintén Pop György kísért orgonán. Az istentisztelet Rácz Lóránd és Marczi Ernő tanárok orgonaszolgálatával fejeződött be.
A hallgatók megköszönték Marczi Ernő, Leopold László, Márkus Zoltán, Kozma Gyula, Rácz Lóránd, Józsa Domokos, Pünkösti Apor, Nagy Judit Noémi valamint a szervező, Orosz Otília háromheti munkáját. Ugyancsak köszönettel tartozunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, a Bethlen Alapnak, a budapesti Erdélyi Gyülekezet Legato Alapítványának és a Bihar megyei tanácsnak az anyagi támogatásért. Megköszönjük a Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Nagyvárad-újvárosi Református Egyházközségnek, hogy helyet biztosítottak a tanuláshoz, gyakorláshoz a három hét alatt. Továbbá köszönet illeti azt a 22 gyülekezetet, amelyek kántorképzős hallgatót küldtek a tanfolyamra, és akiket anyagi támogatásban is részesítettek. Adja Isten, hogy az elvetett mag nagy fává nőjön a kellő időben.
Orosz Otília Valéria, Reggeli Újság (Nagyvárad)