Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2003. augusztus 16.
"Mint az utóbbi időben minden évben, e hét végén ismét megtartja találkozóját az a Castellum Alapítvány, amelyet a történelmi erdélyi családok leszármazottai hoztak létre. A Maros megyei Gernyeszeg község református templomában aug. 16-án Fehér Dániel lelkész hirdet igét. Majd Papp László, marosvásárhelyi római katolikus lelkész köszöntője hangzik el. A rendezvényt Haller Béla tanár, a Castellum Alapítvány elnöke nyitja meg. Spielmann Mihályt történész, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője arról az időszakról tart előadást, amikor Erdély a Habsburg Birodalom része lett. Gudenus János József genealógus tart előadást a magyar nemesség jelenkori életéről. Aug. 17-én Castellum Alapítvány tagjai kirándulást tesznek, felkeresik a keresdi Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt és a református templomot, majd Gernyeszegen szentmisével zárul az idei találkozó. /(Máthé Éva): A Castellum Alapítvány találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./"
2003. augusztus 23.
"A Beszterce-Naszód megyei Óradna és a közigazgatásilag hozzá tartozó színmagyar Radnaborberek az erdélyi magyarság valóságos végvárának számít - az itteni magyar élet legfőbb mozgatója Bauer Ilona magyartanárnő. A faluban működő magyar óvodában gondot jelent, hogy szakképzett óvónőt találjanak. A Bauer családot románok, magyarok egyaránt ismerik és tisztelik a környéken. Családi fészkük valóságos átjáróház, az erre járó magyarok egymás kezébe adják a kilincset. Szükségmegoldás, mondja Bauer Antal, addig tart, amíg sikerül befejezni a Magyar Házat, aztán lesz hova elszállásolni a vendégeket. A házat elsősorban az Illyés Alapítvány pénzéből és a helyiek adakozásából építették, ezelőtt négy évvel avatták. Azóta a teadélutánoktól a jótékonysági bálokig mindent itt szerveznek. A bevételt pedig szintén az óradnai magyarságra, mégpedig a gyermekekre fordítják. A 6200 fős Óradnán közel ezer magyar él, ha beleszámítjuk a közigazgatásilag ide tartozó színmagyar Radnaborbereket is. Óradna azon kevés erdélyi települések közé tartozik, ahol a magyarság száma nem apadt, azonban egyre kevesebben és gyengébben beszélik anyanyelvüket. Borbereken 1965-ben szüntették meg a magyar nyelvű oktatást, mindenkit átírattak a román tagozatra, ilyenformán megvetve az elmagyartalanodás melegágyát. A románosítási hullám Óradnát sem kerülte el. Ezelőtt huszonnyolc esztendővel az első hét osztályt még anyanyelven lehetett végezni. Ekkor azonban a magyar gyerekeket egyik napról a másikra szétszórták a négyre felduzzasztott, párhuzamosan működő román osztályokba.Bauer Ilona szeretett volna Óradnán magyar osztályt létrehozni, de nem sikerült. Rob Dániel valamikor egy szót nem tudott magyarul. Elkezdett a tanárnőnél magyarul tanulni, Rob Dániel Gyulafehérváron bejutott a teológiára. Jövőre szentelik pappá. Bauerné másik kitűnő tanítványa Debreczeni Károly, akit szintén "románból térített meg". A fiú jelenleg Budapesten, a teológián tanul egyháztörténetet. Óradnai gyerekek a csíkszeredai Segítő Mária Alapítvány iskolájában is tanulnak. A tanárnő Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Borszéken helyezte el diákjait. A tevékenységéért 1999-ben Julianus-díjjal kitüntetett Bauer Ilona minden idejét az egyre nehezedő harc emészti fel. Gyergyóditróban tizennégy fős óradnai különítmény jár a Puskás Tivadar Gimnáziumba. "Lehetne még több is, de ősztől senkit nem irányítok Ditróba, mert a tanév befejezése előtt két héttel, az anyagiak hiányára hivatkozva, az igazgatónő mind a tizennégy diákot hazaküldte. Azzal fenyegette meg a gyerekeket, hogy amíg nem hozzák a pénzt, nem zárja le őket. A következő tanévre az Illyés Alapítvány mindössze egy hónapra biztosítja a tizennégy diák bentlakását. Óradnán hetven magyar gyerek tanul román tagozaton. A misék is mindinkább kétnyelvűek, a papnak - ha meg akarja értetni magát - egyre többet kell románul beszélnie. Bauer Ilona elérte, hogy 2000-ben beindították a magyar óvodát. Az RMDSZ részéről érkezett sorozatos ígérgetések ellenére a kezdetben Marosvásárhelyről jött óvónő albérletének költségeit a szülők teremtették elő. /Szucher Ervin: Óradna: ahol az anyanyelv a legfontosabb. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./"
2003. augusztus 25.
"Széken a Bertalan-napi gyászünnepségre, aug. 24-én idén is teljes létszámban gyűlt össze a település és a környék népe. Az elszármazottak is hazajöttek, hogy az itthonmaradottakkal együtt emlékezzenek az 1717-es gyászos Bertalan-napi tatárjárásra, amikor az akkori város szinte teljes lakossága kipusztult, s mintegy száz lélek maradt a tatárdúlta helységben. A túlélők fogadalmat tettek, hogy a Bertalan-napi gyászos eseményről minden évben hármas istentisztelettel és böjttel emlékeznek meg. Ugyanakkor 1759-ben született egy emlékeztető, ún. Memoriálé is, amelyet minden Bertalan-napkor felolvasnak a templomban Isten megbocsátását és segedelmét kérve. Az első istentisztelet után megnyitották Pécsi L. Dániel heraldikus címerkiállítását, amelyen bemutatták a nemrég elkészült széki címert. A kiállítást Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának elnöke nyitotta meg. A harmadik istentiszteleten Tőkés László püspök hirdette az igét. Az eseményen jelen voltak magyarországi és hazai politikusok, a helyi és megyei tanácsok képviselői, közéleti személyiségek. /Valkai Krisztina: Bertalan-napi gyászünnepség Széken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./"
2003. augusztus 25.
"Arany János szellemisége belengi Nagyszalontát, és kötelez. Romániában civil szerveződésként az Arany János Művelődési Egyesületnek sikerült elsőként visszakapnia régi tulajdonát, az Arany-portát, amely nemzeti örökségünk becses darabja, még ha a rajta levő szülői ház le is égett, amikor gyermek volt a költő. Arany-relikviák tucatjai, szobrok és képek, emléktáblák, múzeum, jelzett és jeltelen épületek sora vezeti az Arany nyomán lépkedő zarándokot. Az újságírót Tódor Albert polgármester, Nagy György József, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke, Dánielisz Endre magyartanár, Arany János és Nagyszalonta egyik legavatottabb helyi ismerője és Zuh Imre muzeográfus várta. A Csonka-torony a romániai nemzeti örökség listáján szerepel. Azt visszaszerezni sokkal nehezebb lesz. A kommunizmus államosította az egyesület vagyonát. Csak 1991-ben alakultak újra, 2003-ban perben kellett bizonyítaniuk a jogfolytonosságot, hogy visszakaphassák az ingatlant. Az egyesület nyolc esztendeje Arany János szavaló- és hat éve Arany László mesemondó versenyt szervez, könyvbemutatókat, irodalmi esteket, előadásokat, negyedévente az Arany Koszorú művelődési folyóiratot adják ki, igyekeznek kapcsolatot teremteni minden Arany nevét viselő szervezettel. A művelődési egyesület felkérésére született meg 1992-ben Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Arany János ülőszobra, amely a református templom szomszédságában uralja a szoborparkot, Zilahy Lajos, Sinka István, Kulin György és az időközben elhunyt Kiss István busztjával kiegészülve alkotnak koszorút. "Kevesen tudják, hogy Arany János kétszer is megbukott, bár lángelme volt. Már hat évesen írt, olvasott és latinul tudta a Miatyánkot. Arany Györgyné Megyeri Sára tizedik gyereke gyenge fizikumú volt, azért kellett évet ismételnie" - Dánielisz Endre meséli el az Arany-út második stációján. "E helyen állott az az iskola, amelyben Arany János tanult és tanított 1823-1833 és 1836-1839 között" - őrzi a költő emlékét az iskola falán a kétnyelvű felirat. A múzeumban van Arany János dolgozószobája és a fotel, ahol 1882. okt. 22-én Arany János csendesen elszenderült. Öt kiállítóteremben mutatják be Arany János életét és munkásságát. 1899. aug. 27-én nyílt meg, így most lesz 104 éves az Arany János Emlékmúzeum. /Balla Tünde: "Volt bár Kánaán, nem lett honom a föld" Arany János nyomában Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23., folyt.: aug. 25./"
2003. szeptember 8.
"Szept. 7-8-án immár negyedik alkalommal rendezték meg Farkaslakán a Szenes Napokat. Az érdeklődők a helyszínen betekintést nyerhettek a hagyományos népi mesterség, a szénégetés fortélyaiba. A vetélkedők után bál következett. Másnap a helyi katolikus templomban tartott szentmise után a helybeliek, a testvértelepülések küldöttségei, jeles személyiségek, parlamenti képviselők gyülekeztek Tamási Áron sírjánál, hogy megemlékezzenek a nagy író születésének 106. évfordulójáról. Pomogáts Béla mondott beszédet. Ő, aki személyesen is ismerte Tamási Áront, azt hangsúlyozta, hogy e nemzet gondolkodásának módját a fekete évtizedekben az írók szabták meg. Ezek közé tartozott Tamási is, aki rendületlenül hitt a magyarság újjászületésében. A sírnál elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd az iskola épületében megnyitották Pécsi Dániel magyarországi címertervező 35 erdélyi és Kárpát-medencei településről készített címerterv-kiállítását. /Kristó Tibor: Farkaslaki Szenes Napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./"
2003. szeptember 22.
"A kalotaszentkirályi iskola idén ünnepli a település intézményesített oktatása első írásos említésének 350. évfordulóját. Szept. 21-26. között nagyszabású ünnepségsorozatra, ezen belül névadóünnepségre, jelképek avatására, emléktáblák leleplezésére, valamint az Iskola Krónikája nevű kiadvány megjelentetésére kerül sor. Szeptember elsejétől az intézmény hivatalos neve Ady Endre Iskola. A hivatalos névadási ceremóniára szept. 25-én kerül sor. Szept. 21-én kezdődött az ünnepségsorozat a helyi református templomban, Pap Géza püspök hirdetett igét. Felavatták a Pécsi L. Dániel által tervezett iskolacímert és iskolazászlót is. Három emléktáblát avattak Kalotaszentkirályon. Az iskola bejáratánál elhelyezett faragott táblát Vincze Kecskés István adományozta, ezen Seneca bölcsessége olvasható (Non scholae, sed vitae discimus - Nem az iskolának, az életnek tanulunk.) Az iskola folyosóján helyezett fehér márványtáblát Lakatos András iskolaigazgató adományozta, rajta az alábbi felirattal: Kalotaszentkirály-Zentelke, 1653-2003, állíttatott az iskolai oktatás első írásos említésének 350. évfordulóján. A vörös márványtábla Pécsi L. Dániel ajándéka, rajta olvasható: Az emléktáblát Ady Endre nevének felvétele és jelképei felavatásának emlékére állíttatták az iskola tanárai és diákjai. /Kismihály Hajnalka: Ady Endre Iskola Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./"
2003. szeptember 26.
"Nemrégiben meg alakult Salamon Ernő Véndiák Szövetség. Dániel Botond egyetemi hallgató a célkitűzéseit sorolta: ösztöndíj alapítása a tanulásban és közösségszervezésben kitűnteknek; pályázatfigyelés, amellyel az iskola diákjait segítenék, miközben megtanítanák pályázni is őket; nyelvkönyveket vásárolnak; a társadalomtudományok iránt érdeklődőknek és az informatikusoknak könyvtárprogram keretében segítenének; könyvtár- és bentlakás-felújítási programot hirdettek meg; támogatókat keresnek az iskolai világháló-szolgáltatás biztosítása érdekében. /Bajna György: Új idők szele. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./"
2003. október 14.
"Aradon okt. 9-én megtartották az új évad első előadását a Kölcsey Egyesületben: Pávai Gyula tanár Csokonai Vitéz Mihály életéről beszélt a költő születésének 230. évfordulója közeledtével. A most indult évadban Mikes Sarolta Fazekas Mihályról tart előadást, Ruja Ildikó Berzsenyi Dánielről, Pávai Gyula Katona Józsefről és Vörösmarty Mihályról, Petőfi költészetének különböző területeit Rudolf Ágnes, Ruja Ildikó, Ujj Ágnes és Pávai Gyula mutatják be, Arany János munkásságát Piroska Katalin (Magyarország) ismerteti. /Benke Tímea: Évadnyitó Kölcsey-csütörtök. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./"
2003. október 20.
"Gyergyószentmiklóson okt. 17-én kiállítás nyílt meg a Pro Art Galériában. A négy művész - Berszán Márkus Zsolt Marosásárhelyről, Frederich Daniel Bunsen Texasból, Márkos András, aki 2000-ben hazatért Németországból Szárhegyre és Tódor Zsuzsanna Csíkszeredából - egy témát dolgozott fel "A napot és a holdat szarva között hozta" jeligével; az idézett sor egy csángó balladatöredékből származik. A megnyitón Danguly Ervin vezetésével és kis zenekara kíséretével a gyergyószárhegyi Cika gyermek- néptánccsoport táncjátékot mutatott be. /Jeligés tárlat a Pro Art Galériában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./"
2003. november 14.
"Nov. 13-án Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban a Kölcsey Egyesület szervezésében sorra kerülő irodalomtörténeti előadássorozat, a Kölcsey-csütörtök keretében Ruja Ildikó magyartanárnő Berzsenyi Dániel költészetéről beszélt az érdeklődőknek. /Berzsenyi-csütörtök. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./"
2003. november 14.
"Balázs Sándor Mikó Imréről írt monográfiáját (Mikó Imre. Élet- és pályakép, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003.) a televízióban Raoul Sorban és az Adrian Paunescu a "Batalia pentru Romania" (Harc [csata?] Romániáért) című műsorukban magyar fasisztát rehabilitáló munkának nevezték. Megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba, Paunescu szenátor pedig bejelentette, hogy e könyv miatt interpellál a szenátusban. Megdöbbentő, hogy Paunescu, az egykori udvari bárd kimondta: "íme, egy nacionalista, irredenta, zsidógyűlölő, náci, fasiszta", anélkül, hogy akár egy szót is megérthetett volna a könyvből. A könyv belső lapján ez olvasható: "Megjelent a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával." Emiatt a tévéműsorban megvádolták Magyarországot horthysta-fasiszta elemek újjáélesztésével. Sorban ahelyett, hogy arról beszélt volna, üldözte-e őt valaki is 1940-1944 között Kolozsváron, kitették-e állásából, mert román, ahelyett, hogy elárulta volna, mennyi fizetést biztosított neki pengőben az horthysta rendszer, a szenátorhoz hasonlóan antiszemitának, nácinak, zsidóüldözőnek minősítette Mikó Imrét. Azt, a Mikó Imrét, aki mentette a zsidókat. Ligeti Ernő, Janovics Jenő, Hegedűs Nándor, Kiss Mór, Ausch Jenő, Stainer Pál és családja, Szeghő Júlia és fia, Dobó Ferenc és családja, Székely Géza (budapesti ügyvéd), Gyalui (Rozenberg) Béla - nem is teljes listája azoknak a zsidóknak, akik Mikó Imrének, az "antiszemitának" is köszönhetik életüket. A kolozsvári zsidók deportálásának krónikása, Lőwy Dániel elismeréssel írt Mikó Imréről. Mikó úgy mentette meg Gyalui (Rozenberg) Béla osztálytársát a deportálástól, hogy hamis okmányokat szerzett be neki, amelyek "igazolták", miszerint Gyalui 1919-ben a Székely Hadosztályban harcolt, holott akkor mindössze hatéves volt. Az ügynek folytatása volt. Miután Gyalui (Rozenberg) megszabadult a haláltábortól, Kanadába távozott. Amikor Mikót eltávolították a tanügyből, az ő közbenjárására alkalmazták egy kis könyvesboltban elárusítónak. Ebben a magyargyűlölettől csöpögő adásban elhangzott még valami. Sorban azt állította, hogy nem a náci Mikót kell követésre méltó magyarnak kinevezni, hanem másokat, így mondjuk Bethlen Bélát. Bethlen Béla a Horthy-rendszert szolgálta Észak-Erdélyben, előbb 1940 őszétől 1944 márciusáig Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegye főispánjaként, majd a legnehezebb időkben 1944. szeptember 2-ától a keleti hadműveleti területek kormánybiztosaként. Bethlen Béla valóban megmentett sok tordai zsidót. De ha ilyen érdemei voltak, akkor miért kellett a román bíróságoknak börtönbe juttatniuk őt? /Balázs Sándor: Mikó Imre, a fasiszta? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./"
2003. november 18.
"Aradon a Kölcsey Egyesület újraalakulása 14. évfordulójának megünneplésére készül. Az egyesület 1990. január 23-án kezdte meg újra működését, a Himnusz keletkezése évfordulójának napján. A Kölcsey Népfőiskola - amely több mint kilenc éve, a Kölcsey Egyesület keretén belül jött létre - tudománytörténeti, technikatörténeti, (jelenleg) irodalomtörténeti, és e három témából összeállított vegyes kurzusokkal várja az aradi magyarságot. A Kölcsey Egyesület tagjai az elmúlt héten a Csiky Gergely Iskolacsoportban hallgathatták Ruja Ildikó tanárnő előadását Berzsenyi Dánielről. /Benke Tímea: Sikerek és gondok a Kölcsey Egyesületben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 18./"
2003. november 21.
"A nemrégiben megalakult sepsiszentgyörgyi AMA Multikulturális Egyesület a könyvekre, az olvasás fontosságára kívánja felhívni a társadalom figyelmét. A szervezet kétnyelvű plakátjain iskolákban és közintézményekben könyvgyűjtésre szólított fel. A szervezők az adományt a Kovászna Megyei Könyvtárhoz juttatják el. Az AMA Multikulturális Egyesületet négy sepsiszentgyörgyi művészetkedvelő hozta létre: Madalin Guruianu, a sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu színtársulat egykori munkatársa, Daniel Santa és Kudelász Nóbel rádiós műsorvezetők, valamint Ionescu Katalin, az Andrei Muresanu társulat egykori irodalmi előadója. Az AMA ugyanakkor fontosnak tartja etnikai hovatartozástól függetlenül támogatni a fiatalokat a társadalomba való beilleszkedésben és az interetnikai kapcsolatok megváltoztatását remélik. /Demeter Virág-Katalin: Élet a diszkón túl. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./"
2003. december 13.
"Magyarságunk élő lelkiismerete, egyik legszorgalmasabb és legtermékenyebb írónk, jellemezte Beke Györgyöt Bölöni Domokos, aki Erdély magyarságának ébresztője, prédikátora, anyanyelvi kultúránk propagátora. Beke György intézmény volt, és tán ma is az. Barangolások Erdélyben címmel jelennek meg szociográfiai sorozatának darabjai, az ötödik kötetet - címe: Déva vára alatt - két másik könyvével együtt (Advent a kaszárnyában, Makacs realizmus) novemberben mutatták be Magyarországon. A Makacs realizmus. Tanulmányok, interjúk, portrék /Közdok, Budapest, 2003/ két kötetbe gyűjtött írásai között van 1946-os keltezésűt (az Új Székely Népben megjelent interjúban Szabédi Lászlóval), hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években írottak és természetesen az 1990-2002 között keletkezett termés legjava is itt sorakozik.Olyan alkotókról ír, mint Veres Péter, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Bánffy Miklós, Kós Károly, Tamási Áron, Nyirő József, Molter Károly, Mikó Imre, Féja Géza, Ilia Mihály, Horváth Imre, Sütő András, Czine Mihály, Veress Dániel, Kibédi Varga Áron, Sombori Sándor, Pomogáts Béla, Páll Árpád, Holló Ernő, Viljo Tervolen finn vendégprofesszor, Tamás Menyhért, Lakatos Demeter csángó költő stb. Hiteles a beszéde, mert nyílt, egyenes, őszinte, érthető. Népét, nemzetét híven szolgálja. /Bölöni Domokos: Egy társadalmi gyalogló hajtóereje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./"
2004. március 1.
A magyar hatóságok megvizsgálják annak lehetőségét, hogy rövidítsék a vízumbeszerzés idejét – közölte Magyarkapuson Lamperth Mónika. A Krónika kérdésére a magyar belügyminiszter elmondta, román részről érdeklődés mutatkozik a magyar önkormányzati modell iránt. Budapest megvizsgálja a vízumbeszerzés ideje rövidítésének lehetőségét. A tárcavezető az érintettek személyiségi jogaira hivatkozva nem válaszolt arra, hogy kérte-e a román állam a Magyarországon élő, a kézdivásárhelyi Agache-, illetve a székelyudvarhelyi Cserehát-perben elítélt Orbán Daniella, valamint Bardócz Csaba kiadatását. /R. Sz.: Vizsgálják a vízumkibocsátási idő csökkentésének lehetőségét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./
2004. március 1.
Mind a tíz Kolozs megyei RMDSZ-es megyei tanácsos négyéves tevékenységét pozitívan értékelte a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) febr. 28-i ülésén. A küldöttek elfogadták Papp István, Pillich László és Révész Erzsébet városi tanácsosok beszámolóit is. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete májusban nagyszabású értekezletet szervez, amelynek fő témája az autonómia kérdése – jelentette ki Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. A rendezvényre meghívnák azoknak a nemzeti kisebbségeknek a képviselőit is, akik már az autonómia különböző formáival rendelkeznek Európában. A megyei elnök felkérte az RMDSZ platformjait, hogy az elkövetkezőkben a Szabadelvű Körhöz hasonló értekezleteket szervezzenek az autonómia kérdéskörének minél alaposabb megismerése érdekében. Három kolozsvári városi tanácsos – Papp István, Pillich László és Révész Erzsébet – négyéves tevékenységét a testület korábban nem fogadta el. A három tanácsos óvást emelt a döntés ellen. Az MKT mostani ülésén ismét meghallgatta az érintett tanácsosokat, akiknek a tevékenységét végül az MKT titkos szavazás útján elfogadta. Ezután következett az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosainak a meghallgatása és tevékenységüknek kiértékelése volt. A jelenlévők Kerekes Sándor, Bitay Levente, Böjte Dániel (Alsó-Aranyosvidék tájegység), Buchwald Péter, Lakatos András (Kalotaszeg), Molnár Géza, Pálfi Zoltán, Pethő Zsigmond, Székely István (Torda-Aranyos), Váncsa Pál (Szamosmente) beszámolóit hallgathatták meg. Az MKT szintén titkos szavazással elfogadta mind a tíz megyei tanácsos tevékenységét. /Papp Annamária: Sikeresen vizsgáztak a városi és megyei tanácsosok. Következik a jelöltállítás és a rangsorolás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2004. március 26
A tizenöt éve Budapesten élő Beke György író tanulmányokat, interjúkat, portrékat tartalmazó kötete /Makacs realizmus – Tanulmányok, interjúk, portrék, I–II. kötet, Közdok, Budapest, 2003/ széles sávot fog át az időben, közel hatvan évet ölelnek fel, az Új Székely Népben 1946-ban megjelent írástól napjainkig. A kisebbség ügyeinek szószólójaként munkálkodik – ez Beke György írói munkásságának legsajátosabb, legjellemzőbb vonása. A sorskérdéseinkhez való viszonyulást jelzi, hogy kik kerülnek vizsgálódásai középpontjába: Veres Péter és Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Féja Géza, Tamási Áron és Czine Mihály, továbbá Nyirő József és Kós Károly, Bánffy Miklós és Molter Károly, Horváth Imre és Szabédi László, Páll Árpád és Lakatos Demeter, Veress Dániel és Sütő András, Kántor Lajos és Cseke Péter, az anyaországi Pomogáts Béla, a vajdasági Hornyik Miklós, a felvidéki Duba Gyula, a müncheni Juhász László és Borbándi Gyula, az amszterdami Kibédi Varga Áron, a bécsi Szépfalusi István, a cambridge-i Gömöri György… /Máriás József: Beke György: Makacs realizmus = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/
2004. április 16.
Magyar és román költők találkozóját tartották meg Zilahon ápr. 14-én. Verseket olvastak fel a szilágysági Győrfi-Deák Erzsébet, B. Simon György, Kiss Lehel és a budapesti Hatházi Áron, illetve Daniel Stanca, Marcel Lucaciu, Viorel Tautan, Ion Pitoiu, Daniel Hoblea, Cristian Contras. A verseket magyarról románra és fordítva Győrfi-Deák Erzsébet fordította. A rendezvény meghívott vendége volt Kiss László, a Budapesten megjelenő Versmondó című folyóirat főszerkesztője és Popper Ferenc, a kiadó részéről, akik az 1992-ben alakult Magyar Versmondók Egyesülete tevékenységéről is beszámoltak. A művelődési központ tervében szerepel egy versantológia megjelentetése román, magyar és német nyelven. /Költők találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2004. április 19.
Ápr. 17-én rangsorolták az RMDSZ Kolozs megyei önkormányzati képviselőjelöltjeit. A rangsort a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsából (MKT) és a Megyei Önkormányzati Tanácsból (MÖT) álló testület volt hivatott megállapítani. A jelöltek rangsora a következő: 1. Pethő Zsigmond, 2. Dániel Márton (Mezőség), 3. Kerekes Sándor, 4. Lakatos András (Kalotaszeg), 5. Pálfi Mózes Zoltán, 6. Székely István (Aranyos-mente), 7. Mátis Jenő, 8. Váncsa Pál Áron, 9. Pászkány Árpád, 10. Bitay Levente, 11. Major Melinda, 12. Takács Gyula, 13. Barazsuly Emil és 14. Farkas Zoltán. Az eddigi megyei tanácsosok közül Böjthe Dániel, Buchwald Péter és dr. Molnár B. Géza nem indult újabb mandátumért. /Papp Annamária: Rangsorolták az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosjelöltjeit. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2004. május 4.
Két évig tartó per után báró Daniel Mihály és testvére, Polixéna visszaszerezte a család ősi fészkének számító vargyasi kastélyt és dendrológiai parkot. /(hecser): Újra a Danieleké a vargyasi kastély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./
2004. május 24.
Máj. 22-én Baróton tartotta meg idei vándorgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsész-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya. Előkészítője és lebonyolítója a helyi Gaál Mózes Közművelődési Egyesület volt. Dr. Egyed Ákos, az EME elnöke és Demeter László, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke köszöntője után a magyarországi, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi előadók ismertették dolgozataikat, melyek a székelyek történetének egyes mozzanataival, a székelyföldi városok kiváltságos helyzetével, az erdővidéki református egyházmegyék életével, az 1762–1764-es határőrség erdővidéki szervezésével, Erdővidék önállósulási és függetlenségi törekvéseivel, a vargyasi Daniel családdal, Benedek Elek emlékirataival, az erdővidéki hely- és családnevekkel, az irodalmi gyakorlókönyvekkel, regionális történetekkel, a lokális balladák jelentőségével, a népi kultúra szerepével a globalizáció korában kérdéseivel foglalkoztak. Erdővidék központjában, Baróton mind a művelődés, mind a tudományos kutatás terén az utóbbi időben igen jelentős sikerekről számolhatnak be. Hetente tartják a Fókusz Klub változatos tudomány- és művelődésterjesztő műsorát, az Erdővidék című újság mellett évnegyedenként megjelenik az Erdővidéki Lapok, helytörténeti és néprajzi anyaggal, továbbá napvilágot látott tavaly novemberben az időszaki kiadvány, az Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár első kötete. A vándorgyűlés napján megalakították az Erdélyi Múzeum-Egyesület fiókszervezetét is. /(a–e): Vándorgyűlés Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./
2004. június 17.
A Magyarság és a Kelet címmel jún. 1–6-a között rendezték meg a Magyarok Világkongresszusát Budapesten. A budapesti Magyarok Házában, a Kongresszusi Központban, illetve Ópusztaszeren, Pomázon és Tápiószentmártonban felváltva zajló programokra rányomta bélyegét a pénzhiány. A nyugatra szakadt magyarok anyagi hozzájárulása mentette meg az idei világkongresszust. A Kongresszusi Központban elhangzott nyitó beszédek idején Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke említette, hogy az anyagiak mellett a kitartásra is szükség van, és rámutatott: Erdély mentette meg az MVSZ–t, célozva ezzel arra, hogy az erdélyi Patrubány Miklós elnök eltökéltségének köszönhető, hogy még működik az MVSZ. Rácz Sándor, a Magyarok VI. Világkongresszusának fővédnöke a magyarság küldetéséről is beszélt, kiemelve az 56–os forradalom világméretű jelentőségét.. Patrubány után Törökország, Szíria, Kazahsztán és Korea nagykövetei is felszólaltak, de az eseményt nem tisztelte meg jelenlétével egyetlen magyarországi politikai vezető sem. Dr. Pungur József, az MVSZ Védnöki Testületének kanadai tagja tájékoztatott arról, hogy az angol nyelvű Magyar Enciklopédia első kötete nyomdakész állapotban van, és amely úttörő munka a magyarság értékeinek idegen nyelven történő, összefoglaló bemutatásában. Jún. 2-án, Budapesten megkezdődött "A magyarság és a Kelet" őstörténeti konferencia, az "Atilla" kulturális konferencia és az "In vivo" orvoskongresszus. Ugyanezen a napon ülésezett a Magyarok Világszövetségének küldöttgyűlése, amely előkészítette a novemberi tisztújítást. Dr. Aradi Éva India–kutató és dr. Béres Judit humángenetikus nyitotta meg az őstörténeti konferenciát, amelynek első napján az Élettudományok szekció ülésezett. Magyar, olasz, finn, amerikai és japán tudósok munkáit ismerhették meg a világkongresszus résztvevői. Pomázon, a Magyar Várban megrendezett várjátékok és ősi harcművészeti bemutatók tették színesebbé az eseményeket. Az "In vivo" orvoskongresszuson értekeztek a magyarságot sújtó népbetegségekről, szülészeti– és nőgyógyászati kérdésekről, a mai Magyarország kórházügyeiről, a magyar egészségügy reformjáról és a kormányzat felelősségéről. Jún. 4–én a Magyarság és a Nyugat címmel stratégiai konferencia kezdődött, ezt Borbély Imre, a Kárpát–medence Régió elnöke vezette. A plénum előtt a Székely Nemzeti Tanács tisztségviselői – Borsos Géza és Gazda József alelnökök, illetve András Imre jegyző – megköszönték az MVSZ–USA Országos Tanácsának azt az adományt, amelyet Clevelandben gyűjtöttek az SZNT támogatására. Matavovszky Ádám és Kádár Dániel, az MVSZ USA–OT elnöke, illetve főtitkára és Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke tájékoztatták a küldöttgyűlést a magyar–magyar összefogásnak erről a szép példájáról. A Magyarok Világszövetsége USA–beli Országos Tanácsa olyan körülmények között szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács támogatását, amikor a magyar állam egyetlen fillért sem fordít ezen civil közképviseleti szervezet működésének biztosítására. A kettős állampolgárság megszavazásáért kezdeményezett aláírásgyűjtés során a szükséges 200 ezer aláírásból a kongresszus napjáig 125 ezer gyűlt össze. /Princz Csaba: A Magyarok VI. Világkongresszusa már csak azért is sikertörténet, mert létrejött. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 17./
2004. június 21.
Tizenkét évnyi Funar-korszak Kolozsváron alaposan megváltoztatta az egykori kincses belváros arculatát. Az ez alatt felavatott kétes művészi értékű szobrok, emléktáblák és plakettek sokaságában az a közös, hogy valamennyi ugyanazt a célt követi: meghamisítani a történelmet, és kitörölni a köztudatból a magyar jelenlét emlékeit, illetve beleplántálni a "kizárólagos román ősiség" gondolatát. A funari korszak összegzésnél felhasználták Gaal György Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban című munkáját és Lőwy Dániel-Demeter – János-Asztalos Lajos Kőbe írt Kolozsvár című kötetét. Fadrusz János Mátyás-szobrának talapzatára 1992. november 30-án a kolozsvári polgármester, az akkori közhangulat és tüntetés ellenére, kegyeletsértő táblát helyeztetett, amely egy nacionalista Iorga-idézetet tartalmaz: "Háborúkban győzedelmeskedett, csupán Baianál a saját nemzete győzte le, amikor a letörhetetlen Moldovát próbálta legyőzni". Ezzel vette kezdetét a funari "honfoglalás" Erdély fővárosában. /A funárjárás sebei (I.). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./
2004. június 28.
Jún. 26-án Szatmárnémetiben Schönberger Jenő megyés püspök diakónussá szentelte Récsei Norbertet Mezőpetriből, Seffer Dánielt Szatmárnémetiből és Simon Attilát Kökényesdről. /E. Gy.: Diakónus–szentelés a Székesegyházban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 28./
2004. július 6.
Tizedik alkalommal adóztak az 1848-as szabadságharcos hősnek, Vasvári Pálnak Kőrösfőn, Bánffyhunyadon és Magyarvalkón. A hagyományosan kétnapos /júl. 3-4./ rendezvényre az idén is több magyarországi településről érkeztek vendégek. Az első napon történelmi diákvetélkedőt tartottak, másnap a kopjafánál mondtak ünnepi köszöntőket, és átadták az idei Vasvári-díjakat. Bánffyhunyadon a Petőfi-kopjafánál Péntek László szólt Vasvári és Petőfi barátságáról. Az idén először kirándulás formájában megszervezett vetélkedő legjobb csapata a kőrösfői iskolásoké volt. A Rákóczi Kultúregylet hagyományőrző néptáncegyüttese meghívást kapott a szeptemberi szigetvári napokra. Immár negyedik alkalommal szervezik meg az ünnepség részeként a Vasvári Pál kerékpáros emlék- és teljesítménytúrát a Kolozsvár–Funtinel–Kőrösfő útvonalon. Magyarvalkón csodálatos kopjafagyűjteményt avattak. A Lukács Ferenc helybeli lelkész által az elmúlt 22 évben összegyűjtött kidőlt kopjafákat a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal nyugalmazott tanító, faragómester tatarozta, felújította, zsindelyes befedéssel látta el, és elhelyezte a templomkertben a félszáz kopjafát. A Vasvári-kopjafa környezetében elhelyezett állandó kiállításnak címe is van: Vasvári katonái. Péntek László Kőrösfőn egy házat ajánlott fel egy Vasvári-emlékszoba kialakítására. Díszpolgárrá avatták Pécsi L. Dániel jelképtervezőt, aki ma már több erdélyi (pl. Magyarvalkó, Jegenye stb.) és Kárpát medencei település díszpolgára. Vasvári-díjat adományoztak Halzl Józsefnek, a budapesti Rákóczi Szövetség elnökének, aki támogatta egy Vasváriról szóló kötet megjelenését és a Vasvári-emlékoszlop létrehozását. Péntek Lászlónak az MVSZ A magyarság szolgálatáért nevű díját adományozta Vasvári-kutatómunkájáért, a Vasvári-napok szervezéséért, illetve azért, hogy az idén saját házát ajánlotta fel egy Vasvári-emlékszoba létrehozására. Szintén Vasvári-díjjal tüntették ki a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpadot, amelynek immár több mint egy évtizedes "vándorszínészi" munkáját méltatták ezzel. /K. E.: Bánffyhunyad, Körösfő, Magyarvalkó. Vasvári Pál Emlékünnepség – a megbékélés jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
2004. július 7.
Temesváron Daniel Vighi író a vendéglőként működő Pelikán hajó fedélzetén szervezett vitafórumot, amelynek meghívottja volt Victor Ioan Frunza, a Csiky Gergely Színház rendezője. Elhangzott, hogy rosszszándékú, a színművészethez keveset konyító bürokraták akadályozzák az alkotók munkáját. Legutóbb a Csiky Gergely Színházban, a Matei Visnyec: A kommunizmus története elmebetegeknek című, a meghirdetett határidőre el nem készült előadás (rendező Victor Ioan Frunza, díszlettervező Adriana Grand) bemutatója körül történtek olyan rendellenességek, amelyek Demeter András István, a társulat direktora, illetve a díszlettervező, a rendező, a zeneszerező és más alkotók közötti, a színházi életben példátlan pereskedésbe fulladt. Ildikó Jarcsek Zamfirescu színésznőnek is az állásába került az a „bűne", hogy védelmébe vett egy díszlet-elemet és kitartott az elvei mellett. Eddig hét bírósági per volt, amelyeket egytől egyig az alkotók nyerték meg. – Ennek ellenére nem kívánatos személyek lettünk a magyar színháznál – jelentette ki Victor Ioan Frunza rendező. A vitaesten azonban hiányzott a másik érintett fél, Demeter András István színházigazgató és hiányzott a magyar közösség képviselete. /(Pataki Zoltán): A Pelikán hajó – „átvilágították" a temesvári magyar színházat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2004. augusztus 9.
A II. Regionális Simonyi Napokra több országból érkeztek résztvevők. Aug. 7-én fúvószene fogadta a Simonyifalva ünnepségére érkezett vendégeket. A művelődési otthonban dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Megjelentek Debrecen és Gyula városok, Békés megye önkormányzatának küldöttségei, a békésszentandrásiak, akik rokonoknak is számítanak (Simonyifalva lakosságának egy része annak idején onnan települt át). Tokay György parlamenti képviselő a Simonyiak példamutatásáról, múltról és jelenről, a ma 860 lelkes, öregedő közösség EU-s jövőjéről szólt, ami meghozhatja a kiutat a ma szorító gondjaiból. Gaál Áron gyulai költő a költői helytállás bátorságáról értekezett. Báró Emődy Dániel, Simonyi óbester emlékének lelkes ápolója (1999 óta az ő szervezésében rendezik meg a debreceni Simonyi napokat), több olyan személyiségnek adott át emléklapot, akik hozzájárultak Simonyi óbester kultuszához. Ebben a megtiszteltetésben részesült többek között Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Balta János, a lap munkatársa. A képzőművészeti Simonyi-díjat Kocsis Rudolf szobrászművész kapta. A faluba érkezett együttesek végigjárták, -táncolták a falu főutcáját, majd rögtönzött néptáncbemutatót tartottak. A művelődési otthonban felléptek a hagyományőrző együttesek. A résztvevők emlékeztek az idén tavasszal elhunyt Szívós Imrére, aki Simonyifalva művelődési életének évtizedeken keresztül mindenese volt. /Jámbor Gyula: Simonyiakkal – Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./
2004. augusztus 31.
Aug. 27-én került sor a Szatmár megye földrajzi területén működő két református egyházmegye tisztújító közgyűlésére. A Szatmári Egyházmegye esperese Sipos Miklós, a főjegyző Fodor Lajos, az egyházmegyei főgondnok Bara Csaba maradt. A Nagykárolyi Egyházmegyében az esperesi székben Barcza Dánielt Nagy Sándor lelei lelkipásztor váltotta fel, Fóris Károly szaniszlói lelkipásztor lett a főjegyző és Geréb Miklós, Ákos község polgármestere az egyházmegyei főgondnok. /E. Gy.: Tisztújító közgyűlés Szatmár megye két református egyházmegyéjében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 31./
2004. szeptember 3.
A kelet-magyarországi Pro Patria Alapítvány célja, hogy főleg erdélyi fiatalokkal megismertesse az anyaországnak ezt a régióját. Az Emődy Dániel báró által vezetett szervezet rendszeresen fogad a nyári szünidő alatt diákokat, akiknek történelmi előadásokat szerveznek, és nem utolsósorban elkalauzolják őket számos térségbeli településre. A székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző immáron hatodik alkalommal küldhet diákokat Emődy Dániel báróhoz. Idén a diákok táborozása egybeesett a Sátoraljaújhelyen megrendezett neves Európai Folkloriádával, a Népművészetek Olimpiájával, melyet négyévente szerveznek meg különböző helyszíneken. A tanítóképző Rozmaring tánccsoportja az említett alapítvány és helyi támogatók segítségével jutott ki. /(mlf): Pedás táncosok a IV. Európai Folkloriádán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 3./
2004. szeptember 17.
Közintézménnyé válásának 125. évfordulóját ünnepelte szept. 16-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A háromszéki fővárosban találkozott az erdélyi és a magyarországi muzeológusszakma színe-java. Régi, vitathatatlan adósságát rótta le ma az intézmény: végre méltóképpen, szoborral is tiszteleg a múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília előtt, akit a székelység nagyasszonyának is neveztek – hangsúlyozta Kató Zoltán múzeumigazgató. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nevében üdvözölte az ünnepelt intézményt. Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója együttműködési ajánlatában a szellemi régiókban rekonstruálható történelmi Magyarország újrateremtését célozta meg. Az ünnepi beszédek után a múzeumkertben leleplezték Csereyné Zathureczky Emília bronz mellszobrát, amelyet Vargha Mihály szobrászművész készített. A veszprémi múzeummal kötött tavalyi testvérszerződés folytatásaként együttműködési megállapodást írtak alá a komáromi (Szlovákia) Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeummal. Bemutatták az ez alkalomra kiadott Rákóczi Emlékkönyvet. /Farkas Réka: Leleplezték Csereyné mellszobrát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./ A szakemberek számára is nehezen hozzáférhető forrásanyag közreadását vállalta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A Kónya Ádám által szerkesztett Rákóczi-emlékkönyv /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ az egykori múzeumőr Csutak Vilmos – a Rákóczi-szabadságharc legismertebb háromszéki kutatója – két tanulmányát tartalmazza; helyet kapott a könyvben a Rákóczi és Bercsényi aláírásával ellátott, brezáni pátensként ismert kiáltvány és a barcasági hadak 1704. március 14-i kiáltványa; a Kuruc krónika (Dálnoki Veres Gerzson, 1722)és báró Vargyasi Dániel István önéletrajzi részlete. /(fekete): 125 éves a Székely Nemzeti Múzeum: Rákóczi-emlékkönyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./