Kiválóságokat díjaztak
Olcsóbb lesz a minorita rendház felújítása
Tegnap reggel rendkívüli tanácsülést tartottak Kézdivásárhelyen, amelyen a szabadságolási időszak ellenére a tanácsosok zöme jelen volt. A testület többek között ismét módosította a kantai minorita rendház pályázatára vonatkozó korábbi határozatát, pozitív értelemben: a felújítás kevesebbe fog kerülni.
A tanácsülés kezdetén kiosztották a tavaly létrehozott kiválósági érdemdíjakat, az ezer lejes pénzjutalmat az általános iskolások közül Rancz-Gyárfás Hanna, a Petőfi Sándor-iskola hetedikes tanulója, a felső tagozatosok közül Bejan Norbert, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tizedikes tanulója kapta.
A tanácsosok elsőként elfogadták a város második negyedévi pénzügyi zárómérlegét, majd a 2016/57-es, a helyi tanács szakbizottságainak összetételére vonatkozó tanácshatározatot is jóváhagyták. Erre azért volt szükség, mert egy tanácsos jelezte, hogy kilép az egyik szakbizottságból. Ezt követően jóváhagyták azt a tervezetet, ami szabályozza, hogy a döntéshozó testület tagjai mikor tartják a negyedévi fogadóórájukat. Bokor Tibor azt javasolta, hogy minden tanácsos az erre vonatkozó elképzelését juttassa el Mátyus Kálmán irodavezetőhöz, hogy lehessen összeállítani egy naptárt erre vonatkozóan.
A napirend legfontosabb határozata ezután következett, ugyanis ismét terítékre került a minorita rendház felújításának a kérdése. Az impozáns épületegyüttes a kantai templomhoz tartozik, és nagyon romos állapotban van. A barokk stílusú épületet 1740 és 1828 között emelték, a rendház régebbi, hátsó és két oldalsó szárnyát 1740-ben, majd az utcára néző, közvetlenül a templomhoz csatolt részét 1828-ban építették, amellyel a rendház négyszögű belső, zárt udvarát alakították ki.
A szép és tágas épület felújítására 2014-ben gondolt első alkalommal az önkormányzat, és még akkor elkészültek a helyreállítási tervek, miszerint az elkövetkezendő években ott a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány által működtetett szakiskolát hoznak majd létre. A projektet Tövissi Zsolt Csíkszeredai építész készítette el. Ennek érdekében Fejér László Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő és Bokor Tibor polgármester kezdeményezésére jegyeztették be a GyerekKéz Baráti Társaságot azzal a céllal, hogy Böjte Csaba ferences szerzetes és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megkeresésével újra létjogosultságot adjanak az egykori minorita rendház épületének. A tervek elkészítésére szükséges 60 ezer euró felét a Baráti Társaság, felét pedig Kézdivásárhely önkormányzata teremtette elő. Az elképzelés szerint a projekt hat év alatt valósulna meg, és némiképp olcsóbb lesz, 12 millió 717 ezer lej (áfa nélkül), mivel a pályázati kiírás szerint reklám és digitalizálási költségektől mentesül az elképzelés.
Az ülés hátralevő részében elfogadták a tanács képviselőinek kinevezését a Kézdivásárhelyi municípiumi kórház vezető tanácsába (a javaslat értelmében Bejan András és Budău Ionuţ feladata lesz ez), majd megszavazták a municípiumi kórház szervezeti felépítését is.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Lázár-kastély többségi tulajdonosa kapta idén a Hargita megyéért Díjat
Hargita Megyéért Díjjal tüntette ki a megyei önkormányzat Lipthay Antalt, a Gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi tulajdonosát a Csíkszeredai megyeházán augusztus 12-én megtartott dísztanácsülésen.
A Hargita Megyéért Díjat évente adják át, és olyan személyek részesülnek az elismerésben, akik kiemelkedő tevékenységükkel helyi és országos szinten egyaránt hozzájárultak a megye jó hírének öregbítéséhez – tájékoztat közleményben a megyei tanács sajtószolgálata. Borboly Csaba megyei önkormányzati elnök a dísztanácsülésen köszönetet mondott Zsombori Vilmos korábbi elnöknek, hiszen a Hargita Megyéért Díjat ő alapította 2001-ben az akkori testülettel.
Az idei díjazott mecénási tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy Hargita megye kulturális és turisztikai szempontból fejlődjön – mondta el Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A Lázár-kastély többségi tulajdonosa részét a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozta, amellyel feloldhatja a több éves jogi hercehurcát, fogalmazott az alelnök. Mint mondta, biztos benne, hogy a helyi polgármesteri hivatal a továbbiakban is segíteni fogja a kastély ügyét, majd bejelentette az idei díjazottat, Lipthay Antalt.
Lipthay megköszönte a kitüntetést és a megható gondolatokat, amelyek, mint mondta, tovább erősítik Székelyföld iránti elkötelezettségét. Céljuk az, hogy gyarapítsák Székelyföld kulturális értékeit. A Lázár-kastély Székelyföldről üzen a nagyvilágnak, ezért a továbbiakban is kulturális központként kell működnie, szolgálva a térség hagyományait – fogalmazott.
Székelyhon.ro

Keresztény fiatalok találkoznak Csíksomlyón
Több mint ezer erdélyi keresztény fiatal jelentkezett előzetesen a kedden kezdődő Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóra (CSIT), amelynek ezúttal is a csíksomlyói Mária-kert, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiumának udvara ad otthont.
A szombatig tartó rendezvényen 1060, 14 és 30 év közötti fiatal vesz részt, akik közelebb szeretnének kerülni Istenhez, új barátokat szeretnének megismerni vagy a régiekkel találkozni, és velük együtt lelkiekben gazdagodni, hangulatos tevékenységeken részt venni és megtapasztalni, hogy öröm egy nagy krisztusi közösséghez tartozni – közölte érdeklődésünkre Tamás Barna, a rendezvény főszervezője. „Bár a rendezvénynek táborjellege van, nem arra törekszünk, hogy minél zajosabb, színesebb és szórakoztatóbb legyen, hanem hogy a fiatalok elmélyüljenek a hitükben” – nyilatkozta. A már három évtizedes múlttal rendelkező találkozót a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Ifjúsági Főlelkészsége szervezi. A rendezvény Erdélyi Krakkó néven is ismeretes, mivel a lengyelországi, július végén tartott krakkói ifjúsági zarándoklat mintájára szervezik.
A napok programjai szerint a részvevőknek lehetőségük lesz reggel szerzetesekkel imádkozni, azt követően közösen dicsőíthetik az urat imákkal, énekekkel, ezután tematikus előadásokon vehetnek részt a fiatalok, majd műhelyfoglalkozások, szabadidős, illetve sporttevékenységek lesznek. Az esték szentmisével zárulnak – tudtuk meg a főszervezőtől. Hozzátette, minden napnak külön célja van, például kedden az ismerkedésen van a hangsúly, szerdán arra fókuszálnak, hogy a fiatalok megtapasztalják Isten személyes szeretetét, pénteken pedig arra, hogy a táborozók felismerjék, ők Isten irgalmának az eszközei.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Kezdődik a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó
Erdélyi Krakkó címmel szervezik az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót. Augusztus 16. és 20. között, száz településről, több mint ezer fiatal vesz részt a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye idei legnagyobb ifjúsági rendezvényén.
Sajátos az idei Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, mert az Erdélyi Krakkó keresztnevet kapja. Két héttel ezelőtt Krakkóban találkozott a világ katolikus ifjúsága, kétszáz erdélyi fiatal is részt vett a rendezvényen. „Jelen volt Szentatyánk is, és törekszünk arra, hogy azt a szellemiséget, és annak hangulatát Csíksomlyóra hozzuk. A Szentatya tanításai is lényegesek számunkra, arra is fogunk figyelni", mondta Tamás Barna, Székelyudvarhelyi plébános, a Főegyházmegye ifjúsági lelkésze, a CsIT főszervezője. Szerinte az is fontos az, hogy az egyházmegye fiataljai közösségi élményben részesüljenek. „Az Erdélyben élő katolikus fiatalok tudjanak egymásról, a különböző vidékekről érkezők megismerhessék egymást, megbeszéljék az őket foglalkoztató témákat, kérdéseikre a mi egyházunk tanítása szerint világos útmutatást kapjanak. A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón életre szóló barátságok, párkapcsolatok is születnek. Nagyon fontos az, hogy fiataljaink kikkel barátkoznak, kikkel kötnek majd házasságot. Ide hasonló értékrendű fiatalok érkeznek. Azt gondolom, hogy ez a jövőnk, egyházunk, nemzetünk jövője szempontjából is lényeges, és ezáltal hozzájárulunk ahhoz, hogy Erdélyben egy komoly, keresztény életet élő generáció nőjön fel."
Az idei CsIT témáját is a krakkói találkozó ihleti. Az irgalmasság lesz a központi téma, ezt „napi célokra" bontották. Az első nap témája: Isten a Vele való kapcsolatra hív, és nem véletlenül hívta el a fiatalokat a CsIT-re. A második nap témája Isten szeretetének megtapasztalásáról szól, az Ő gyermekei vagyunk, ezt szeretnénk a fiataloknak hangsúlyozni, tájékoztatott Jére Noémi programszervező. A találkozón délelőttönként lelki-programok, korosztályonként tartott előadások, tanítások lesznek. Ezeket kiscsoportos beszélgetések követik, amelyek Jére Noémi szerint nagyon fontosak, hiszen a fiatalok ott tudnak önmagukról beszélni, és elmondhatják milyen üzenetet jelent számukra a tanítás. A találkozó meghívottjai: Eberlein Éva, a Budapesti Szent András Evangelizációs Iskola munkatársa, Gert Overmeer, holland lelkész, illetve Péter Júlia és Berci, a Székelyudvarhelyi Forrás Közösség tagjai. Délutánonként műhelyfoglalkozásokra, sportolni és szabadidős tevékenységekre várják a táborozókat. Szerdán este lesz játékest, filmest, slam poetry. Csütörtökön este a csíksomlyói kegytemplomban lesz a Szentségimádás. A találkozó visszajáró vendége, Csiszér László, pénteken este koncertezik.
A találkozót az önkéntesek négynapos felkészülése előzte meg. 150 önkéntes dolgozik a táborban, akik nagyon komolyan vették a felkészülést, mondta Péter Noémi. Az Erdélyi Krakkónak is, a CSIT korábbi helyszíne, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiuma, és a körülötte lévő Mária-kert ad otthont. Az ünnepélyes megnyitó kedden este 20,30 órától kezdődik.
Erdély.ma

Hargita megyéért díjat kapott Lipthay Antal
Hargita megyéért díjjal tüntette ki Lipthay Antalt, a Gyergyószárhegyi Lázár-kastély többségi örökösét a Hargita megyei önkormányzat.
A megyei tanács közleménye szerint az ünnepi tanácsülésen Barti Tihamér, a Hargita megyei tanács alelnöke méltatásában elmondta, Lipthay Antal (képünkön jobbra) mecénási tevékenységével járult hozzá ahhoz, hogy Hargita megye kulturális és turisztikai szempontból fejlődjék.
Lipthay Antal márciusban jelentette be, hogy a Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozta a Gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban birtokolt 13/24-edes tulajdonrészét. Az adománnyal a mecénás lehetővé tette, hogy a Székelyföldi reneszánsz kastély megőrizze kulturális szerepét.
Az egykor államosított kastélyban az elmúlt évtizedekben művészeti központ működött, ám az ingatlan visszaszolgáltatása után az intézményt be kellett zárni, mert a másik két tulajdonos egyike beperelte a létesítményt bérlő Hargita Megyei Tanácsot, és olyan magas bért követelt, amelyet az önkormányzat nem tudott kifizetni. Barti Tihamér méltatásában hangsúlyozta: talán ez az egyetlen olyan kastély Romániában, „ahol lelkes embereknek köszönhetően nem lerombolták, hanem gyarapították az elkobzott, majd jogos tulajdonosainak visszaszolgáltatott vagyont”.
Lipthay Antal köszönetében elmondta, hogy a díj és a méltatás tovább erősíti Székelyföld iránti elkötelezettségét. Úgy fogalmazott, hogy a Lázár-kastély Székelyföldről üzen a nagyvilágnak, ezért a továbbiakban is legyen kulturális központ, szolgálva a térség hagyományait. A 15. században épített, a 16. és 17. században többször átépített Gyergyószárhegyi Lázár-kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása.
Krónika (Kolozsvár)

Székelyország Tündérkertje Budapesten
Marosszéki sokadalmat szerveznek Budapesten Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából. A Kispesten kialakított Székelyország Tündérkertje Látványparkban megrendezendő esemény fővédnöke Bölöni László labdarúgóedző – számol be írja Gligor Róbert László a kronika.ro-n.
A kispesti látványparkban idén kezdődik a székely székeket bemutató programsorozat, amelynek első állomásaként Marosszéket ismerhetik meg közelebbről az anyaországi magyarok és az ott élő erdélyiek – tudtuk meg Bacsó Andrástól, a látványpark megálmodójától és megteremtőjétől, aki a nemzeti egység ünnepére változatos programot állított össze.
Augusztus 20-án délben nyitja meg kapuját a látványpark, népdalénekesek, előadóművészek, zenészek lépnek fel, Gligor Attila Csaba budaörsi fotós pedig Marosvásárhelyt és Nyárádszeredát bemutató fényképeiből, illetve természetfotóiból mutat be válogatást. A rendezvényen Budapesti személyiségek is részt vesznek, a nap fővédnöke és díszvendége a Maros megyei születésű Bölöni László labdarúgóedző lesz, aki előadást is tart. Ezután szentelik meg a székely kenyeret, majd a nemzeti összetartozás és a megmAradás jelképeként fáklyát gyújtanak.
A program idején marosszéki „tokányt”, helyben sütött kürtőskalácsot és székely sört lehet fogyasztani, jelképes áron sorsjegyeket lehet vásárolni, amellyel székely termékek nyerhetők. A gyerekeket kézműves alkotóházban foglalkoztatják. A látványparkot a kispesti Bujdosó Székely éttermet működtető, a Székelyföldről származó Bacsó András hozta létre, és idén májusban avatták fel Böjte Csaba ferences szerzetes részvételével a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára szervezett jótékonysági nap keretében.
A látványparkban megismerheti a közönség a Székelyföld régióit, a Székelyföldi ásványvizeket, hagyományos eszközöket, találkozhat a medvével és a hargitai rengetegben mAradt Ábellel, de lesz Csíksomlyóra „vezető” imahely, Márton Áron-kultúrcsűr és a gyergyói születésű, 2013-ban eltűnt Erőss Zsolt hegymászó tiszteletére állított mászófal is. Bacsó tervei szerint szeptember 10-én Csíkszéket mutatják be a látványparkban, október folyamán valószínűleg Gyergyószék is sorra kerül, majd jövő év tavaszán folytatják a sorozatot, hiszen nemcsak az egykori székeket, hanem azok „fiúszékeit” is szeretnék majd megmutatni a magyar fővárosban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kolozsváron is csodát művel
A ferences kolostorban a csíksomlyói kegyszobor-kiállítás
A Kolozsvári Magyar Napok idejére Kolozsvárra érkezett a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban 2015-ben bemutatott Mária-kiállítás, amelyet a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítás egy része néhány Kolozsvári vonatkozással kiegészítve nyílt meg a Kolozsvári ferences rendház refektóriumában. A Kolozsvári kiállítás aktualitását az adja, hogy 2016 szeptemberében lesz 100 éve annak, hogy az I. világháborús körülmények miatt a kegyszobrot Csíksomlyóról Kolozsvárra menekítették.
A ferencrend Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya által szervezett kiállítást Hegedűs Enikő, a Gyulafehérvári érsekség művészettörténésze nyitotta meg augusztus 13-án a ferences kolostor refektóriumában. A megnyitót könyvbemutató követte: fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgató Mohay Tamásnak az erdélyi ferences rendtartomány kiadásában megjelent munkáját ismertette: Istennek kincses tárháza, mely a csíksomlyai csudálatos Szűz Mária szent képénél rég üdőtől fogva osztogattatik. Gyűjteménye P. Losteiner Leonárdnak.
A csíksomlyói kegyszobor mérete Mihály Ferenc restaurátor mérése alapján: korona nélkül 210 cm, a jelenlegi hármas koronával pedig 253 cm. Keletkezésének évéről írásos feljegyzés nem mAradt, sem származása, sem készíttetője és készítője nem ismert. Homály fedi, hogy elkészülte után mikor került a csíksomlyói ferences kolostor templomába. A régi csíksomlyói ferences könyvtár kutatója, Muckenhaupt Erzsébet talált az első írott adatra Losteiner Leonárd ferences rendtörténész tollából, aki az 1776–1777-ben Kolozsváron írt Kronológiájában az 1624. évnél a templom leltárában említ egy Szűz Mária-oltárt. Losteiner utal egy 1664. szeptember 26-án kelt szerződésre is, amely a csíksomlyói ferencesek és Nyerges János között jött létre, s amelyben a Brassói mester főoltár és két mellékoltár elkészítését vállalta. E szerződés értelmében a ferencesek azt kérték a mestertől, hogy a főoltárhoz használjon fel egy régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint két kisebb női szent, Szent Katalin és Szent Borbála-szobrát is. Ekkor kerülhetett a ma ismert Mária-szobor a régi templom főoltárára.
Hegedüs Enikő kiállításmegnyitó-ismertetéséből azt is megtudhattuk, hogy a csíksomlyói szoborról egy bécsi mester, Andreas Wisman által készített 18. század végi metszet-ábrázolás érdekes információkat örökített meg. Az eredeti rézmetszet lemez (393 x 295 mm) a Kolozsvári Történeti Múzeum tulajdonban van. A Szűzanya fémből készült hármas koronája (mag. 39 cm, átm. 19,5 cm): két pártasor felett egy zárt korona résszel egy ún. mitra-koronát képez. A kis Jézus számára készített boltozatos, zárt, aranyozott ezüst korona (mag. 12 cm, átm. 12 cm) szintén ekkor készült, valamint a Szűzanya kezébe helyezett ezüstjogar (h. 82 cm) is.
A közelmúltig a kis Jézus a jobb kezében tollból készült virágot is tartott. Ezt látták lángolni 1746. december 26-án és 1747. január 8-án a szentmise alatt.
A Mária-szobor mai helyét a 19. század közepén nyerte el, amikor csíksomlyói új templom építése kezdődött. Még előtte (1798-ban) lett a csíksomlyói Mária-szobor kegyszobor, valószínűleg ekkor már nagyszámú zarándok járt oda. Az 1840-es években a kegyszobrot átfestették, ruhája eredeti vörös (piros, bíbor) színére fehéret festettek a kopások miatt (Mihály Ferenc farestaurátor felhívta a figyelmet a Szűzanya lábánál megmAradt piros festéknyomra, ami az átfestés előtti színre utal). A palástot újraaranyozták, eltűnt a kihajlított bélésrészek kék színe.
A somlyói Mária-szobor művészi ábrázolása jól illeszkedik a közép-európai – főként az Alpoktól északra eső (leginkább a német és németalföldi) – területek oltárművészetének 15. század végi – 16. század eleji, késő gótikus, kora reneszánsz formavilágába.
A kiállításon szerepel Veress Lajos ferences latin nyelvű kézirata az erdélyi ferences provincia történetéről, amelybe belefoglalta a Mária-szobor leírását (1753-ban) is.
A kegyszoborral kapcsolatos csodás történetek között kiemelkedő megmenekülése: a háborús körülmények miatt a kegyszobrot 1916 szeptembere és 1920 tavasza, majd 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a Kolozsvári ferences templomban őrizték. Az 1916. évi menekítésről a Kolozsvári ferencrendi kolostor házfőnöke beszámolt a domus historiában, ezt később P. Boros Fortunát rendi történetíró publikálta.
A román hadüzenet hírére a kegyszobrot 1916. szeptember 15-én az éjféli vonattal menekítették Kolozsvárra, ahol ünnepélyesen helyezték el a ferences templom főoltárán. P. Trefán Leonárd tartományfőnök a templomban Assisi Szent Ferenc ünnepe előtt tartott triduum során külön kiemelte jelszerű jelenlétét, sokan jöttek a kitett szoborhoz. Az ünnepélyes hódolatot pünkösdkor megismételték, a somlyói búcsút mintegy távolról megülve. Az eseményről a korabeli Kolozsvári sajtó, az Ellenzék több száma (1916. szeptember 28., 30. és október 3.) hírt adott, és a Szent Ferenc Hírnöke (1916. novemberi szám).
Somlyón ez idő alatt a kegyszobrot ábrázoló festmény állt a templomban. 1920 pünkösdjén került vissza a kegytemplom főoltárára. A II. világháború alatti menekítésről is van bejegyzés a Kolozsvári domus historiában: 1944. szeptember elejétől 1945 áprilisáig volt ott a kegyszobor, ekkor nem csomagolták ki, így védték. Szerencsére Kolozsváron mAradt, mert eredetileg a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárgyaival együtt vonattal menekítették volna Magyarországra. Azt a vonatot 1945. március 29-én a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, a rajta levő tárgyak megsemmisültek. Az ismét megmenekült kegyszobrot 1945. április 14-én vitték vissza a csíksomlyói kegytemplomba. Kolozsvári őrzési helyén a hívek „hálából, hogy a háború borzalmas pusztításaitól Kolozsvár városát ittlétével megoltalmazta”, 1946 májusában a kegyszobor másának elkészítését kezdeményezték, és december 8-án fel is szentelték. Egy márványtábla tanúsága szerint itt is történnek imameghallgatások.
Bodó Márta
Vasárnap (Kolozsvár)

Mezítláb ment elsőáldozni, 75 éve papként szolgálja Istent
Szeptember 5-én ünnepli születésnapját az 1918-ban Küküllőkeményfalván anyakönyvezett Bíró János. A ferences szerzetes, rendi nevén Antal, a Gyulafehérvári főegyházmegye legidősebb papja, akit 75 éve szentelt fel Márton Áron püspök. Az idős atya öt évvel ezelőtt szülőfalujában ígéretet tett arra, hogy ha Isten egészséget ad neki, csendben ad majd hálát 75. papi évfordulójáért. Áron püspök születésének 120. évfordulója alkalmával Csíksomlyón meghitt szentmisén vallott arról is, miért érzi egyszerre büntetésnek és áldásnak az ajándék éveket.
„Nem is mertem arra gondolni, hogy egy zsellérember gyermekéből, aki még az elsőáldozáshoz is mezítláb kényszerült járulni, belőlem pap lesz – emlékezik a kezdetekre. Antal atya harminckét éve nyugdíjas, tizennégy éve Csaba testvér mellett szolgál Szászvároson, ezzel segítve, hogy ötezer gyermeknek kenyeret, fedelet, meleget, iskoláztatást adhasson a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója.
„A hetvenedik évforduló után hivatalosan több jubileum nincs a pap életében. Két évvel ezelőtt még egy magyarországi, Gulágot járt pap érte meg ezt az évfordulót – mondta vasárnap Csíksomlyón az Antal atyánál egy évvel fiatalabb Ferencz Ervin atya. – Magunk között acélmisének nevezzük, de agyagmisének mondjuk. Hála Istenek, hogy ezt a nagy időt megérte Antal atya. Európában van-e még egy költő vagy olyan közéleti ember, aki kilencvennyolc évesen könyvek sorát írja és adja ki? Nem tudjuk, hogy miért hagyja itt a Jóisten, de még valami terve van vele.”
Miért mondana hálát?
„Elárulhatnám Antal atya titkát” – jegyezte meg mosolyogva Csaba testvér a kegytemplomban. És elmesélte: három évvel ezelőtt három helyen tört el a lába. Amikor már misézni tudott, megkérdezte öreg paptestvérét: miért mondana hálát? Nem hall, nem lát, nem tud járni. De elmondta a Te Deumot. És elmesélte Csaba testvérnek: karácsonykor nézte a kis Jézus képét. Aztán egyszer csak elkezdett beszélni hozzá: „Tóni, én kétezer éve megbíztam bennetek. Nem tudtam beszélni, járni, mégis bíztam bennetek. Rátok bíztam magamat. Te bízol-e bennem?” Az idős szerzetes sírni kezdett, és újra elmondta a Te Deumot.
„Antal atya nem tud írni, nem mozdulnak az ujjai. A Márton Áron-emlékévre kiadott, Íme az ember című könyvét lediktálta – emlékeztetett Csaba testvér.
„A sok házkutatás, a meghurcoltatás, a fogház, az iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a hét évre szóló deportálás, kiutasításom Erdélyből úgy elvette a munkakedvemet, hogy könyvet, tollat alig vettem a kezembe, még a prédikációim vázlatait is elégettem, nehogy meghurcoljanak emiatt is” – összegezte egy korábbi életszakaszát az öt évvel ezelőtt kiadott könyvében Antal atya.
2016. augusztus 28-án a szentmise részvevőitől kérte: „Adjatok nekem tanácsot (…) Nem tudom eldönteni, büntetés-e vagy jutalom a rubinmisét követő öt év. Büntetés, mert ezalatt csak szenvedtem és a kórházat jártam, mégis az elmúlt öt év a leghatékonyabb, a legboldogabb volt az életemben: öt év alatt hét könyvet írtam…” Majd elszavalta a Márton Áron-centenáriumra, azaz húsz évvel ezelőtt írt versét, a Szemben az árral – Áron püspök öröksége címűt, melynek záró sorait ő maga szentelésében is megfogadta főpásztorának: „árral szemben mindenáron”.
Hetvenöt év Istennek
„Bíró Jánost, Antal atyát, 1941 szeptemberében szentelte fel szerzetes pappá Márton Áron püspök Gyulafehérváron – utalt az évfordulóra Böjte Csaba. – Az életének 99. évébe lépő atya Istennek tett ígéretét a nehéz történelmi körülmények közepette is hűségesen megtartotta. Most hálatelt szívvel Csíksomlyón, Mária lábánál mond köszönetet Teremtőjének, amiért őt kiválasztotta és meghívta a szolgálatára.” Csaba testvér úgy érzi, mindannyian megtanulhatjuk a jubiláns „öreg pátriárkától”, miként lehet a gondok, bajok közt vidám ferences jókedvvel a szeretet útján járni. Erre egy következő alkalom szeptember 24-én délután öt órától adódik Szászvároson. „A Szent Erzsébet-plébániatemplomba is szeretettel várjuk a kitartást, hűséget, újrakezdést, Isten- és emberszeretetet hiteles forrásból tanulni akaró testvéreinket Antal atya jubileumi szentmiséjére. Kérve Istent, hogy adjon papi hivatásokat, lehanyatló kezéből legyen, aki átvegye a Szentírást, kelyhet, a szenteltvizet” – mondta könnyeivel küszködve Csaba testvér.
Antal atya máig hallja a szentelése előtt feltett Márton Áron-i kérdés: „Fiam, tudod-e, mire vállalkoztál?”. Élete erre a válasz: a 75 év szolgálati papság. Isten szolgája Márton Árontól tanulta: „Mindannyian adósai vagyunk annak a népnek, amely kiizzadt magából, s ha az idők úgy hozzák, meg kell hoznunk érte bármilyen áldozatot (…) Magyarázattal tartozom honfitársaimnak, hogy szinte fél évszázadig miért szakadt meg a kapcsolatom a szülőfölddel. Két vádat emeltek ellenem: kápolnaépítés és a magyar himnusz eléneklése – írja vallomásában. – Ezzel rám fogták, hogy a szocializmus ádáz ellensége vagyok, és ennek következtében kitiltottak Erdélyből. (…) De a lelkem mindig Erdély fölött lebegett.”
Közel száz év
Bíró János Antal Küküllőkeményfalván született 1918. szeptember 5-én. Az erdélyi Szent Ferenc-rend jóvoltából három diplomát szerzett: tanító, tanár, pap. 1945–49 között a Székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanára volt. Az iskola államosítása után Áron püspök megtiltotta, hogy katolikus pap marxista szellemű iskolában tanítson. Erre jött a szerzetesrendek feloszlatása. 1951. augusztus 20-án éjszaka Erdély huszonkét kolostorából összezsúfoltak százhúsz barátot a máriAradnai kolostorba, majd kilenc hónap után negyven-negyven fős létszámmal szétosztották őket Dés, Körösbánya és Esztelnek kolostoraiba. Bíró János Antalt hat és fél évi deportálás után kiutasították Erdélyből, negyvenhét évig szolgálta a Temesvári Egyházmegyét. 2003-ban a szászvárosi Szent Erzsébet Otthonban telepedett le, és templomi teendőket végez. Látva Csaba testvér áldozatos munkáját Antal atya létrehozta a Szent Antal Alapot, hogy a nincstelenség ne akadályozza a fiatalokat tanulmányaik folytatásában.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro

Ahol nem csak beszélnek a kalákáról, hanem csinálják
Kalákanapokat tartottak az elmúlt héten Máréfalván. A programokkal a falu szépítésére és a közösségi munka hatékonyságára nevelik a máréfalvi civil szervezetek képviselői a helybéli gyermekeket. Közösen takarítottak, oktató jelleggel fűszerkertet alakítottak ki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány épületének udvarán, és a helyi óvoda, iskola székely kapuját is felújították.
A hétvégén patakmeder-takarítás, a közterek, az út menti területek megtisztítása, az óvoda kapujának lefestése, valamint fűszerágyások kialakítása szerepelt a Máréfalvi Kalákanapok programjában. Pénteken a dévai Szent Ferenc Alapítvány épületének udvarán kialakított ágyásokba tizenhatféle fűszernövényt telepítettek a helybéli fiatalok és gyermekek a helyi civil szervezetek vezetőivel közösen. Az óvoda kapujának újrafestését a régi kalákások vállalták, akik az elmúlt havi táborban jeleskedtek kézügyességükkel. Szombaton folytatták a patakmeder-takarítást és a közterek rendbetételét. Vasárnap a képes beszámoló után „parasztolimpián” és egyéb szórakoztató programokon is részt vehettek a kalákázók és arra járó érdeklődők.
„Kalákáról beszélünk, amikor egy közösség tagjai kölcsönösségi alapon vagy szívességből munkát végeznek” – jellemezte a tevékenységet Szallós-Kis Judit nyugdíjas tanárnő, a tábor egyik vezetője, hozzáfűzve, hogy Máréfalván a múlt században még elevenen élt e szokás, nagyszüleik, szüleik idejében. Építkezéskor, kútásáskor a mesteremberek mellett a rokonság, szomszédság néhány napnyi munkával segítette az építkezőt, amit a gazda feljegyzett és alkalomadtán lerótta „tartozását”, azaz viszonozta a segítséget.
A kapuállítás is egyszerre több ember összehangolt munkáját igényelte, amiben a meghívottak szívesen segédkeztek. A kaláka szellemiségét, a közös alkotás örömét hivatott feléleszteni évről évre a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület nyári kézművestábora, a Kalákatábor, amit idén tizenhatodik alkalommal rendeztek meg augusztus elején, közel nyolcvan részvevővel. A táborozók megismerkedhettek a kapufaragás, bútorfestés, nemezelés, gyöngyfűzés, ostorfonás fortélyaival, a pihentető pillanatok pedig népdalénekléssel, néptánctanulással és gyógynövény-ismertetővel egybekötött kirándulással teltek. Ennek folytatásaként ebben az évben harmadjára is megszervezték a Kaláka Napok – Falunap másként programjait.
Ottjártunkkor a hatodik osztályos Pap Ágnes barátaival éppen az óvoda székely kapujának felújításán, festésén dolgozott. Elmondta, megtiszteltetésnek érzi, hogy a táborban végzett munkája után ott dolgozhat. A Facebookról értesült az eseményről, és mivel évek óta rajong a bútorfestésért, azonnal jelentkezett. „Nálunk mindenki mindenkivel barát” – szögezte le Ágnes a kaláka közösségépítő erejével kapcsolatos kérdésünkre. Nagyon szeretnek csapatban dolgozni a táborozó gyerekek, ezt mindannyian egybehangzóan elmondták.
Pálfi Enikő szintén hatodikos a máréfalvi iskolában, pénteken délelőtt a patakmeder-takarításból vette ki részét. Nagyon jónak tartja, hogy közösen dolgozhatnak a falu szebbé tételén, a patakmedrek, a temető, a templomkert kitakarításában, illetve a festési munkákban. Elmondta, hogy szülei is szívesen veszik, amikor ilyen programokra jelentkezik, sőt néha ők küldik.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Böjte Csaba nemmel szavaz a kvótanépszavazáson
Böjte Csaba ferences szerzetes nemmel szavaz az október 2-án a kötelező betelepítési kvótával kapcsolatban tartandó magyarországi népszavazáson.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője a szervezet honlapján közzétett írásában megemlíti, hogy az alapítvány által működtetett otthonokba több mint 5000 gyermeket fogadtak be, közülük pedig több mint 3000 „kirepült", ugyanakkor ezeket a gyermekeket nem csak számba veszik, hanem szeretettel, jósággal számon is tartják.
„Igen, meg vagyok győződve, hogy egy szabad ország számba kell vegye a határain belépő embereket, és emberségesen számon is kell tartsa őket, hogy ki honnan jött, hogy halad, hogy boldogul a nem mindig egyszerű mindennapi életben! Éppen ezért én, kit szintén befogadott és számon is tart a Magyar Köztársaság, nemmel szavazok minden erőszakra, a lakosság akarata elleni kényszerbetelepítésre!" – közölte Böjte Csaba atya. A ferences szerzetes hozzátette: a „kitaposott utat", a magyar parlament által elfogadott törvényes letelepedési modellt tartja egyetlen járható, békés útnak.
Az októberi kvótanépszavazáson a következő kérdésre kell válaszolni: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?"
A Budapesti Századvég Alapítvány legfrissebb közvélemény-kutatása szerint emelkedett a kötelező betelepítési kvótáról szóló referendumon való részvételi hajlandóság, és még az anyaországi baloldali szavazók körében is elutasított a referendum bojkottja. Az alapítvány kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében azt is kiemelte: a referendumon nagy többséggel a „nem"-ek győzelme várható.
Krónika (Kolozsvár)

Több százan imádkoztak a Tatárdombon
Álljon fel az, aki tízest szeretne kiérdemelni a 2016–2017-es tanévben, másokat vigasztaló tevékenységéért! Erre szólította fel Böjte Csaba a szombati tatárdombi iskolai évnyitó ünnepségre egybegyűlteket. Mindenki felállt a helyéről. Ehhez kértek segítséget, áldást felnőttek és az iskolakezdő gyermekek.
Hagyomány, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által felkarolt gyermekek számára Szárhegy határában, a Tatárdombnál tartanak az iskolakezdéshez bátorítást adó ünnepséget. A szabadtéri oltárnál szombaton több százan gyűltek össze, hogy meghallgassák Böjte Csaba atya prédikációját, és erőt gyűjtsenek belőle a tanév kihívásaihoz. Természetesen azonban nemcsak a gyermekek, hanem mindenki más számára is adott útmutatást az elhangzott beszéd.
Két „bajnokot” nevezett meg példaképként az atya, két Mártont, azaz a Szombathely környékén, az akkori Savariában született Szent Mártont, a Kárpát-medencei Magyarország védőszentjét és Márton Áron püspököt.
Vállalták a sorsot, a kihívásokat, bármilyen nehézségekkel is kellett szembenézniük. Márton Áron tudta vállalni a veszélyt akkor is, amikor az üldözött zsidókért, később a szintén üldöztetésnek kitett erdélyi németekért, aztán a hitükért meghurcolt román ajkú görög-katolikusokért emelte fel a szavát, és életét is feláldozta volna a magyar népért. Súlyos árat fizetett ezért, nehéz börtönéveket, de mégis azt tudta mondani: nem azért született a keresztény ember, hogy duzzogjon, hogy haragudjon, hanem hogy megbocsájtson és másokat is bátorítani, segíteni tudjon.
„Nem arra van szükségünk, hogy valaki beleverje orrunkat hibáinkba, hanem arra, hogy mellénk álljon, segítsen, hogy legyen erőnk a feladatainkat elvégezni” – hangzottak Böjte atya szavai.
A gyermekek és felnőttek, a tanítók számára is szólt az üzenet: feladat, hogy lelkesedni és másokat is lelkesíteni tudjanak. A kesergőket, a csak a gondokat látókat pedig képesek legyenek vigasztalni, erőt adni számukra. Az új tanévre ehhez kértek áldást az ünnepség résztvevői, azért imádkoztak, hogy mint vigasztalók, tízest érdemelhessenek.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Bagdi Bella boldogságórája
A Sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban és a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekotthonban tartott tegnap zenés boldogságórát Bagdi Bella magyarországi életmódfejlesztő énekes, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke.
Ma és holnap a neves tréner a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal együttműködve az ország több településéről bejelentkezett több mint ötven pedagógus számára mutatja be a Boldogságóra programot, és a pozitív pszichológia eredményeire építve ad ötleteket és módszertani segítséget boldogságórák megtartásához. A két éve Magyarországon elindított programban eddig ezerötszáz pedagógus vett részt, Erdélyben ellenben első alkalommal szerveznek boldogságóra-képzést. A harmadik évadhoz csatlakozott Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója is, ez is segített abban, hogy a program Erdélyben is népszerűvé váljék, elsőként a Diakónia Keresztyén Alapítvány szervezte meg a pedagógusok két napos felkészítőjét. A résztvevők megismerkednek a tananyag tíz témakörével, kézhez kapják a hozzá tartozó tankönyvet, munkafüzetet, alkalmazhatják az itt szerzett tudást, illetve, ha iskolájuk pályázik a Boldog iskola címre, a tanintézmény vezetősége és a szülői bizottság beleegyezésével boldogságórákat is tarthatnak. Tíz témakört ajánlanak: boldogságfokozó hála, az optimizmus gyakorlása, kapcsolatok ápolása, boldogító jó cselekedetek, célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák, apró örömök élvezete, megbocsátás, testmozgás, fenntartható boldogság.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Nem mAradhatunk romokban” – Atyhán elkezdődött a templom újjáépítése
utók jönnek és mennek az udvaron, adományokat hoznak magánszemélyek és vállalkozók. Eközben az emberek szorgoskodnak: állványt építenek, takarítanak, falat törnek. A pap mindent a kezében tart, tudja, hogy rajta múlik az újrakezdés, neki kell tartania a lelket a 200 fős gyülekezetben. A Hargita megyei Atyhán jártunk a hét végén.
Egy hete villámcsapás következtében az oldalfalak és a torony kivételével porig égett az atyhai, Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom. Mára már eltakarították az elégett mAradványokat, pénteken 58 önkéntes segédkezett a munkálatokban. 19 utánfutónyi hulladékot szállítottak el, tudtuk meg egy helybélitől, aki néhány társával együtt éppen haranglábat épített, hogy legyen, amivel misére hívják a templom nélkül mAradt közösséget.
A Feltámadás-szobor megmAradt
A falu első temploma a 16. században pusztult el, de csak 1642-ben fejezték be a régi templomot, amely a mai helyén állt, de az hamarosan túl kicsinek bizonyult. 1799-ben épült meg az új, nagyobb templom, amely 1867-ben szintén a tűz martalékává vált. A templom az ezt követő felújításnak köszönhetően nyerte el a bő egy héttel ezelőtt még látható formáját. 2014-ben fejezték be teljes tatarozását. Az 1867-es tűzvész is hasonló pusztítást végzett, annak emlékeként őriztek egy Assisi Szent Ferencet ábrázoló megszenesedett szobrot. Ez sajnos a szeptember 18-i tűzvészben elégett, megmAradt azonban egy másik, Krisztust feltámadása után ábrázoló szobor. A helybéliek csodaként tekintenek erre, mivel a szobor körül minden megsemmisült.
„Sok erőt ad ez számunkra, azt jelképezi, hogy a templomnak és a közösségnek fel kell támadnia, romokban nem mAradhatunk. Eddig nem tapasztalt összefogás lett úrrá a falu apraja-nagyján. Még nem látom, hogy miért rótta ezt a nagy feladatot ránk a Jóisten, de biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva már érteni fogom ezt az egészet. Nyugdíjazásom után, augusztus elsején jöttem ehhez a plébániához. Azelőtt 15 évig Gyergyóalfaluban, egy jóval több lelket számláló egyházközségben szolgáltam. Az érsek úr Atyhát jelölte ki számomra azzal a megjegyzéssel, hogy itt nem vár olyan sok munka rám, többet pihenhetek. Másfél hónap szolgálat után azonban egyik napról a másikra teljesen felfordult az életünk” – mondta a Maszolnak könnybe lábadt szemmel Ft. Adorján Imre plébános.
A közmunka a falu lelkét éleszti újjá
Máthé Árpád gondnok a vihar estéjén a templom előterében indította be a harangokat, hogy a viharfelhőket elűzzék vele. Felidézte: néhány perc harangozás után égésszagra lett figyelmes. Ekkor kinyitotta a templom ajtaját, már minden lángokban állt. Egy szőnyeget és néhány miseruhát és kegytárgyat tudtott kimenekíteni. „A plébános úr a szentségtartóért rohant. A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy nem volt, mit tennünk” – magyarázta a gondnok, miközben körbevezetett a törmelékektől már megtakarított templommAradványban.
Nemcsak a templomi berendezés, hanem a harangok is megolvadtak. A nagyobb, majdnem 300 kilogrammos harangból csak egy kis darab mAradt meg, a legkisebb teljesen megsemmisült, míg a középső használhatatlanná vált. Ott jártunkkor éppen az állványt rakták össze, amelyre két harangot szerelnek fel, ezeket Lázár Imre, Székelyudvarhelyi harangöntő mester adta ideiglenesen használatba az atyhatiaknak. A helyiek a templom közelében található ravatalozót használják átmenetileg templomként.
Az összefogás ereje
„Olyan orgonánk volt, hogy a környéken sehol nem volt ilyen szép hangú hangszer. A harangok pedig olyan egyedi hangon szóltak, hogy nem lehetett összetéveszteni más falu harangjával. Ha húzták, mindenfelé hallatszott, mert Atyha a hegyoldalban fekszik. Nagyon sajnáljuk a templomot, mert csak most, néhány éve lett ilyen szép” – fájlalta a veszteséget Miklós Margit néni, helybéli lakos.
„A kollektivizálás előtt még 1800-an voltunk a faluban. Összejártunk fonóba, segítettünk egymáson, jó volt a hangulat. Ma már kiürült a falu, az iparosítással a többség elköltözött főleg Temesvárra, de Szebenben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is sokan letelepedtek” – mesélt a régi időkről Miklós István bácsi, aki a legjobban a közösségi szellemet hiányolja a faluban. Szerinte jó látni, hogy legalább most mindenkit megmozgat a templom katasztrófája, azt mutatja, hogy még törődnek a faluval.
A Korond községhez tartozó településre eddig nem látott figyelem irányul, az összefogásnak köszönhetően talán még a tél beállta előtt sikerül befedni a templomot.
Az atyhaiaknak adományokra van szükségük, ahhoz hogy a templomot újjáépítsék. Három bankszámlát is nyitottak erre a célra, lejben, forintban és Euróban is lehet adakozni a Parohia Romano-Catolica Atia névre. Banca Comerciala Romana, SWIFT kód: RNCBROBU. Lej: RO31 RNCB 0156 0164 4788 0006; Euró: RO04 RNCB 0156 0164 4788 0007; Forint: RO74 RNCB 01560 1644 7880 008.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Az Istenben való rendíthetetlen hit jegyében
Százéves templomot szenteltek fel Csernakeresztúron
Ünneplőbe öltözött vasárnap Hunyad megye egyetlen magyar többségű települése, Csernakeresztúr. A bukovinai Székelyek – Csernakeresztúrra való betelepedésüket követően – immár jó száz éve minden szeptember derekán Szent Kereszt-búcsúra gyűlnek össze hálát adni, ünnepelni, további áldást kérni életükre, munkájukra. Idén azonban különleges volt a búcsú, a kívül-belül szépen felújított templom ugyanis századik évfordulóját ünnepelte.
A szomszédos Déváról és Vajdahunyadról is sokan eljöttek, hiszen Csernakeresztúr nemcsak hogy a két város között félúton található, hanem erős rokoni és baráti szálak kötik össze az oda is telepített bukovinai székelyeket.
A magyar és székely zászlókkal feldíszített templom zsúfolásig megtelt, olyannyira, hogy sokan be sem fértek, kintről hallgatták az ünnepi szentmisét.
Különböző megpróbáltatások formájában mindannyiunk életében jelen van a kereszt, az Isteni gondviselés, a krisztusi áldozat és a bűnbocsánat jele. Keresztény embernek nem szabad siránkozva és alkudozva hordoznia, nem kérdőjelezheti meg az isteni akaratot, hangsúlyozta a szentmisét celebráló Jakubinyi György Gyulafehérvári érsek. Minden megpróbáltatás a javunkat szolgálja, az ember azzal kerül közelebb Jézushoz. A tiszta szívvel megélt élet gyümölcse minden szenvedésért kárpótol.
Az érsek felszentelte a felújított templomot, amely a helyi bukovinai székelyek megmAradását és hitét bizonyítja. A templom épületénél azonban fontosabb az élő katolikus közösség, az adja a reménységet. Bíztatással köszöntötte a közösséget Tóth János helyi plébános is, megköszönve mindazoknak, akik anyagiakkal, munkával vagy imákkal segítették a templom felújítását. A plébános úr által vezényelt kórus alkalomhoz illő egyházi kórusművek előadásával tette még ünnepélyesebbé a szentmisét.
Zarándok vendégek
A százéves felszentelési szentmise előtt zarándokok látogatták meg a csernakeresztúri templomot. 120-an voltak, a dévái Szent Ferenc Alapítványtól jöttek Böjte Csaba atya kezdeményezésére. Tulajdonképpen Déváról Vajdahunyadra zarándokoltak el gyalog, hogy a vár 600 éves kápolnájában imádkozzanak békéért, a pappá avatásának 75. évfordulóját szombaton ünneplő 98 éves Bíró Antal atyáért és egy sikeres tanévért. Útközben természetesen megálltak a dévai Szent Antal-templomnál, illetve a nagy ünnepségre készülő csernakeresztúri Szentkereszt-templomnál, ahol alkalomhoz illő dalokat énekeltek, illetve imádkoztak.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Megérte, hogy kitüntessék
Emléktárgyat adományozott a tusnádi Domokos Dénes második világháborús veterán katonának Simicskó István magyar honvédelmi miniszter a Magyar Honvédelem Napja (május 21.) alkalmából. Az átadó ünnepséget vasárnap tartották, a Tusnádon megrendezett búcsúval egybekötött községi napon.
Tusnádon az Assisi Szent Ferenc tiszteletére tartott ünnepi szentmise előtt a hősi emlékműnél magyar állami elismerésben részesült a helybéli 92 éves Domokos Dénes. Amint azt Berencsi Attila, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Országos Szövetségének alelnöke beszédében elmondta, céljuk felkeresni azokat az embereket, akik szolgáltak, harcoltak a hazáért, és még életben vannak.
Az átadó ünnepséget a Pro Musica Egyesület fúvószenekara nyitotta meg a székely himnusz eljátszásával, majd Molnár József, a helyi önkormányzat munkatársa köszöntötte az ünneplőket. „Amikor kitüntetést adunk és kapunk, akkor az arra kötelez bennünket, hogy hozzámérjük magunkat ahhoz a tetthez, életpályához, amit jelen esetben Dénes bácsi megélt. Ez a mérce nagyon magas, de ha alatta maradunk is, mégis megkérdem, szabad-e kevesebbet akarni ebben az országban, ezért a nemzetért, mint amit Domokos Dénes tusnádi polgár megtett?” – vetette fel a kérdést Molnár.
A továbbiakban György József, Tusnád község polgármestere szólt a jelenlévőkhöz. „Az ünnep fénypontja Dénes bácsi, úgy gondolom, megérdemli, hogy főhajtással tisztelegjünk előtte. Örvendünk, hogy egy ilyen ember él még ma is közöttünk”.
A helytállás fontosságát hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Ez a globalizálódó világ egyre kevésbe szól a bizalomról, a hitről és az egymásért vállalt kötelességről. Azt gondolom, hogy a mai nap kitüntetettje pont az ellenkezőjét tette az életben. A helytállás azt jelenti, hogy vállaljuk a távlatos céljainkat akkor is, ha azok nehezen megvalósíthatók, hogy felelősséget vállalunk egymásért, és nem azt keressük, ami elválaszt, ami sért, ami bánt, hanem próbáljuk megtalálni azt a morzsát, ami összeköt. Ez a kitüntetés mindannyiunk számára nagy elismerés, arra biztatok mindenkit, hogy a fiataljainkat neveljük a helytállásra” – hívta fel a figyelmet Borboly.
Csont Ede tusnádi plébános beszédének elején a világháborús kor hangulatának felelevenítése céljából a Domus Historiából idézett. „A hazának a szeretete, az áldozatkészség él Dénes bácsi szívében” – tette hozzá a plébános.
A közös imát követően Magyarország Bukaresti Nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Kóka Zoltán alezredes adta át az emléktárgyat. „Ebben az évben a kitüntetéssel járó megtiszteltetés Domokos Dénes urat illeti, aki 1943 októberétől 1945 szeptemberéig volt katona, és Gyimesen teljesített szolgálatot. 1945-ben hadifogságba esett, ahol hat hónapig volt, majd Szegedre került, és onnan visszatért lakhelyére, Tusnádra. Domokos Dénes úrnak a honvédelem ügye iránti elkötelezettségének, tevékenységének elismeréseként a Magyar Honvédelem Napja alkalmából emléktárgyat adományoz Dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere” – ismertette Kóka.
Domokos Dénes könnyekkel küszködve vette át az elismerést, amely szerinte „a szeretet jelképe”. Az ünnepélyes átadót koszorúzással és a magyar himnusz eléneklésével zárták.
Községi napot tartottak
A templombúcsú mellett vasárnap községi napot is szerveztek Tusnádon, ahol enni- és innivaló, valamint vásár várta az érdeklődőket. A délelőtti órákban főzőversenyt tartottak, amelyre hét csapat nevezett be. A kitüntetés és szentmise után a délutáni órákban fogathajtóversenyt és lovasíjász-bemutatót tartottak, az esti órákban pedig néptánccsoportok előadását tekinthették meg a résztvevők. A községi nap bállal zárult.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro 

Három kisteherautónyi adomány a Szent Anna-otthonnak
Ipari gáztűzhely is volt abban a három kisteherautónyi adománycsomagban, amit Békésről juttattak el a hét végén a Szent Anna Gyermekvédelmi Központba. Gyergyószentmiklós testvérvárosából nem először érkezik támogatás Böjte atya otthonába, mindannyiszor olyasmiket gyűjtenek az anyaországi pártolók, amire épp a legnagyobb szükség van a gyergyói „nagycsaládban”. A gáztűzhely megvásárlását a Testvérváros kenyere program tette lehetővé.
Amióta működik a Szent Anna-ház, azóta gondoskodik lakóiról egy békési baráti társaság. Kezdetekben évente kétszer hozták el az otthon összegyűjtött adományokat, az utóbbi években három-négy alkalommal jönnek, hogy célba juttassák az egyre gyarapodó felajánlásokat.
„Idén harmadszor látogatunk ide, de még egyszer biztosan jövünk, mert nagyon sok minden otthon maradt, nem fért be a kocsikba” – mondta Hegyesiné Edit. Férjével, illetve az Öreg és a Paulcsik családdal közösen kezdeményezték a jótékonykodást, miután Gyergyószentmiklóson kirándulva egy olyan személlyel ismerkedtek meg, aki alkalmazottként dolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonában. „Azóta vallom, hogy nincsenek véletlenek” – mondta lapunknak Hegyesiné, elmesélve, hogy szűk társaságuk mára harmincfősre gyarapodott, mindannyian segítő szándékkal munkálkodnak a Szent Anna-otthon javára.
Hagyománnyá vált az évek alatt, hogy a Testvérvárosok kenyere program során összegyűlt pénzből valamilyen háztartási gépet vásárolnak az otthonnak – tavaly két, félipari mosógépet sikerült vásárolniuk, idén a szükséglistára felvett ipari gáztűzhelyet szerezték be. Megvásárlásához ezer, egyenként félkilós cipót értékesítettek a Testvérvárosok kenyere programhoz kötött augusztusi jótékonysági rendezvényen, a cipókhoz a lisztet békési és gyergyói búzából őröltették. Maradt készleten is a felajánlásokból összegyűlt mintegy 30 mázsányi búzából, lisztté őrölve ezt is a Szent Anna-otthonnak juttatják el. Pénteken 15 mázsányit hoztak, a maradék egy következő alkalommal érkezik.
Eljutott azonban sok zsáknyi ruhanemű, lábbeli, játék, amit a békésiek küldtek Böjte atya gyermekeinek. „Sehol nem hirdetjük az adománygyűjtést, szájról szájra terjed, és mivel megbízhatók vagyunk, folyamatosan hozzák a felajánlásokat az emberek” – mondta Hegyesiné. Hozzátette, valahányszor Gyergyóba indulnak, igyekeznek olyan személyeket elhozni magukkal, akik még nem jártak itt. „Próbálunk fertőzni. Célként fogalmazódott meg bennünk az is, hogy minél több békésit hozzunk ide, és hogy minél több gyergyói eljöjjön hozzánk. A testvérvárosi kapcsolatban ez a lényeg” – fogalmazott.
Pénteken tizenegy békési segítő érkezett. Külön ajándékkal pótolták meg a három autónyi adományt: tisztító- és tisztálkodószereket vásároltak az otthonnak, és több láda friss zöldséget is hoztak. Nem várnak köszönetet semmiért, azt vallják, másokon segíteni a legtermészetesebb dolog. Köszönetüket tolmácsolják azonban a búzát felajánló gyergyószentmiklósi Aranykalász és Agromec mezőgazdasági társasoknak, illetve a gáztűzhely beszerzésében segítő, békési Bimetal Bt.-nek.
„Mostanáig egy háztartási aragázkályhánk volt, nem fértünk rajta a nagy edényekkel, úgy hogy a most kapott ipari gáztűzhely hatalmas segítség. Megkönnyíti a reggeli teafőzést, de napközben az étel elkészítése is sokkal hamarabb fog menni” – mondta a Szent Anna-otthon vezetője. László Orsolya minden ajándékért háláját fejezte ki. Állandóan szükség van ruhákra, cipőkre a 35 gyereknek – mondta, a mindennapi kenyérhez – amit házilag állítanak elő az otthon udvarán lévő kemencében –, bizony sok liszt szükséges – tette hozzá. A közelgő télre tűzifára lenne szüksége az otthonnak, és bár gazdálkodnak, nem lesz elegendő a megtermesztett zöldség sem – mondta el kérdésünkre László Orsolya.
Pethő Melánia | 
Székelyhon.ro

Példaértékű szociális ellátás
„Azoknak nyújtunk segítséget, akik kérik és elfogadják” 
A Manna Keresztyén Egyesület ötödik éve működtet napközit, valamint otthont Alsólemhényben. A részletekről Raff Róbert református lelkésszel, az egyesület titkárával beszélgettünk.
– Mikor, milyen céllal hozták létre a Manna Keresztyén Egyesületet?
– 2012 májusában alakult meg az egyesület azzal a céllal, hogy olyan személyeket és családokat támogassunk, akiknek bármiféle segítségre van szükségük, és itt nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem a lelki, szellemi, hitbeli problémákra is. Minden téren igyekszünk támogatni azokat, akik kérik és elfogadják a segítséget. A kezdeti időszakban Lemhényben napközi tevékenységet indítottunk Böjte Csaba napközi otthonai mintájára. Ez a tevékenység most az ötödik évfolyamát kezdte meg, és azt látjuk, hogy egyre többen veszik igénybe, hiszen ez jó segítség azoknak a családoknak, ahol a felnőttek dolgoznak, és délután 4–5 óráig idehozhatják gyerekeiket, ahol a nevelőink vigyáznak rájuk. Bárki odahozhatja a gyerekeit, nemcsak szociálisan hátrányos helyzetű családok. Jelenleg a lemhényi napközibe (Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is működnek – szerk.) mintegy negyven gyerek jár naponta, akik meleg ebédet kapnak, játszanak, énekelnek, áhítaton vesznek részt, majd 1–2 órát tanulnak, megoldják a házi feladatokat. Jó látni, ahogyan egymást segítik, ha valaki egy tantárgyból ügyesebb, a többieknek szívesen segít. Úgy vélem, ennyi év után kezdett beérni a gyümölcs: a gyerekek már nem annyira ellenségesek egymással, nem csúfolódnak, vagy verekednek, megtanulnak együttműködni, elfogadni egymást. Ez a tevékenység ingyenes, azonban a szülőktől is elfogadunk hozzájárulást.
– Felsőlemhényben is van hasonló jellegű napközi…
– Valóban, ott a Szent Ferenc Alapítvány indított egy másik csoportot, a Szent Benedek-napközit, így – mondhatni – elosztottuk Alsó- és Felsőlemhényt. Vannak, akik Alsólemhényhez tartoznának, de a Szent Benedekbe járnak, van, aki Fűzfaluban (Alsó- és Felsőlemhény között) lakik, és hozzánk jár, teljes békesség van a napközik között. Úgy vélem, a lemhényi szociális ellátás példaértékű, hiszen az elmondottak mellett külön figyelmet szentelnek a szépkorúakra az idősek otthonában, emellett a fogyatékosok és a szegényebb családok számára az önkormányzat is uniós csomagokat juttat évente.
– A bajban levő felnőttekre is gondoltak…
– Az egyesület házába, a Manna Otthonba átmenetileg befogadunk családokat vagy egyedülálló személyeket, akik kicsit rendbe szeretnék tenni az életüket. Szállást és étkezést biztosítunk számukra, emellett tanácsadással is segítjük őket elhelyezkedni az életben. Több sikertörténetünk volt, minden azon múlik, hogy az illető akar-e változtatni az életén. Ha azt látjuk, hogy valaki nem fejlődik, megáll egy szinten, netán visszafejlődik, az illetőt elengedjük, hogy az időnket és az erőforrásainkat olyan személyekre fordítsuk, akik valóban akarnak változtatni. Emellett a gyerekek számára hetente lovaglást rendezünk az almási Táltos Paripa Egyesület által működtetett lovardánál. A Manna Otthonba járó gyerekek számára a lovaglás természetesen ingyenes. Továbbá számukra és a környékbeli gyerekek számára nyáron tábort is szervezünk, ahol keresztyén nevelésben részesülnek, emellett lovaglásra is van lehetőség. Ezeken a táborokon 150–180 gyerek vesz részt. Ez azt mutatja, hogy a lakosság elfogad minket, nem tartanak attól, hogy valamilyen burkolt misszió zajlik, és élnek az általunk nyújtott lehetőségekkel.
– Vannak-e támogatóik?
– Nem kapunk állami támogatást, magánadományokból finanszírozzuk a tevékenységeket. Neoprotestáns keresztyén gyülekezetek támogatnak elsősorban, amelyek tizedfizetésből gyűjtenek adományokat. Két amerikai gyülekezet segít, emellett vannak helyi támogatók, a szülőktől is elfogadunk hozzájárulásokat, nemcsak anyagiakat, hanem a munkában, szervezésben is segítenek, emellett bármilyen adományt szívesen látunk. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 

Beöltözéssel ünnepeltek a ferences nővérek
A mallersdorfi ferences nővérek erdélyi közösségi életük újraindulásának 25 éves jubileumát ülték az elmúlt hétvégén Székelyudvarhelyen.
A szentségimádás szolgálatuk középpontjára, Jézusra irányította a figyelmet, Klarissza nővér beöltözése a hivatásra, a sokak által megtekintett fényképkiállítás pedig arra a páratlan szeretetmunkára mutatott rá, amit körünkben a nővérek végeznek. Az évforduló alkalmával az udvarhelyi ferences templomban a reggeli dicséret keretében – fél év jelöltségi előkészítő után – öltötte magára Portik Noémi a szerzetesi ruhát, utána Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rend tartományfőnöke a hálaadó ünnepi szentmisén a mallersdorfi elöljárókkal, a pap- és szerzetestestvérekkel köszönte meg Istennek az újraindulás óta eltelt negyedszázadot, illetve a hivatás ajándékát.
Rendi nevén Klarissza nővért a jeles alkalom előtt életútjáról és hivatástudatának alakulásáról kérdeztük. „A középiskola végéig időszakonként újra és újra feltört bennem a vágy a szerzetesi élet iránt. Mindig is vágytam valami többre, ez vonzott a művészetek felé is. Határozott döntésemet a szerzetesi életforma mellett az egyetem első éve alatt hoztam meg. A megerősödéshez és a lelki fejlődéshez nagyban hozzájárult az, hogy Kolozsváron rátaláltam a Francesco Palántái nevű, ferences lelkiségű, egyetemistákból álló közösségre, melyet az ottani ferences testvérek vezettek. Itt alakult ki a ferences lelkiség iránti vonzalmam. Szent Klára önmagát Ferenc kis palántájának nevezte. Ez a palánta pedig mostantól az én védőszentem és névadóm. A ferences nővérek közösségébe 2015. augusztus 25-én költöztem be, és azóta is otthon érzem magam közöttük. Fontos számomra, hogy az Istennel való kapcsolatomból merítkezve közösségben élhetek, és az embereket szolgálhatom” – mondta.
A ferences nővérek bensőséges ünnepébe bekapcsolódtak Noémi családtagjai, rokonai is. A mit kér a közösségtől kérdésre az volt a válasza, hogy megkezdhesse az újoncidőt, amely a Szent Ferenc szelleme szerinti élet elsajátításának kétéves próbaideje. Azért imádkoztak templomnyian, hogy örömteli szívvel szolgáljon. Szabolcs testvér áldást kért az egyszerű szerzetesi ruhára, amely a közösséghez tartozás jele; az övre, amellyel tudatosan hozzáköti magát Istenhez; a jelvényre, amelyet a Krisztussal való összetartozás szimbólumaként visel, valamint a fátyolra, amely azt jelképezi, hogy útközben van Krisztus felé mint az Ő menyasszonya.
A zsolozsmáskönyv és a rendi szabályzat Jézus szeretetére, a rózsafüzér a Mária-tiszteletre emlékeztető ajándék. Kívánva, hogy rendi jelmondatuk szerint „az Ő szeretete sürgesse”. Az imádság és az ároni áldás azért szólt, hogy a rá bízott kincset megőrizve sajátítsa el a rendi életet a noviciátus alatt. A ferences templom igazgatója, Antal testvér és Mátyás Károly főesperes-plébános mondott köszöntőbeszédet. A homíliában Szabolcs testvér a feladat felelősségéről szólt.
Dr. Wilhelm Gegenfurtner, a rend jelenlegi szuperiora utolsó alkalommal látogatott az udvarhelyi zárdába. Ugyanakkor megismerhettük Gottfried Dachauert, aki ebben a megbízatásban őt követi. Az elköszönő az 1864-es erdélyi alapításra, a kommunizmus idején tanúsított kitartásra és az 1991-es újrakezdésre emlékeztetett. Istenben bízva tudták negyven éven keresztül szegénységben, nélkülözésben és az árulástól való félelemben megtartani rendi ígéretüket a nővérek. Alapítójuk, Boldog Nardini műve és hatása tovább él: 1991. október 4-én, Szent Ferenc ünnepén Erdélyben újra elkezdődhetett a nővérek közösségi tevékenysége. A szuperior köszönetét tolmácsolta Kovács Sándor akkori székelyudvarhelyi főesperesnek „a fáradhatatlan szolgálatáért és a nővérek támogatásáért, irányításáért. A néhai Domokos főatyának és a jelenlegi provinciálisnak, valamint az Udvarhelyen szolgáló szerzeteseknek szólt a hála. A bizalomért, támogatásért pedig a város és a környék papságának, híveinek.
Molnár Melinda
Krónika (Kolozsvár) 

Winkler: az állam gyakran nem segíti, hanem akadályozza a szociális területen működő szervezetek munkáját Az európai jó gyakorlatok átvételét sürgette a szociális ellátás terén Winkler Gyula hétfő esti strasbourgi felszólalásán, rámutatva arra, hogy Romániában a szociális rendszer számos problémával küzd, ráadásul az állam a legtöbb esetben akadályozza ahelyett, hogy segítené a szociális területen működő civil és egyházi szervezetek munkáját. "Nemcsak árvák lehetnek árvák! (...) Ha egy gyermek testi, lelki, szellemi fizikai integritása veszélyben van, akkor az a gyermek árva, ebben az esetben egy civil vagy állami szervezetnek segítenie kell rajta. Minden gyermeknek joga van, hogy a kortársaival hasonló körülmények között nőjön fel, mondta Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője azon a konferencián, amelyet az Európai Parlamentben, Brüsszelben szerveztek meg Jó gyakorlatok a gyermekvédelem és a szociális szolgáltatások területén címmel. Mindamellett, hogy a szociális rendszer működtetése tagállami kompetencia, Romániában sürgősen át kell venni az európai jó gyakorlatokat, mert ezek segítségével lehet megoldani azokat a rendellenességeket, amelyekkel az erdélyi magyar civil és egyházi szervezetek küszködnek. Az államnak segíteni, nem pedig akadályozni kell ezek nemes tevékenységét" – fogalmazott Winkler Gyula az Európai Parlament plénuma előtt. Felszólalásában a képviselő arra az október 18-i, brüsszeli konferenciára utal, amelyen Erdélyből kilenc, gyermekvédelem és más szociális területen tevékenykedő szervezet képviselői vettek részt. Jelen voltak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Gyulafehérvári Caritas, a Kolozsvári Diakónia Keresztény Alapítvány, a Nagyváradi Caritas Catolica Alapítvány, a Szatmári Egyházmegyei Caritas, a Lámpás Alapítvány, a Gondviselés Segélyszervezet és a Romániai Falugondnokságok Országos Szövetségének munkatársai. Előadást tartott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Molnár Zsolt, Temes megyei képviselő és Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei Sport és Ifjúsági Igazgatóság ügyvezető igazgatója. (közlemény) Transindex.ro

A kitartó munka kulcsa a bizalom
A művészetek iránt érzékeny és tehetséges fiatalként sok mindennel foglalkozhatott volna, Bojoievchi Éva pszichopedagógus mégis Böjte Csaba ferences rendi szerzetes árva gyerekei mellett kötelezte el magát. Nem mindennapi döntéséről és az előtte álló kihívásokról beszélgettünk.
– Miként választottad ezt a hivatást, mi vezérelt a Szent Ferenc Alapítvány felé?
– Gyermekkoromban állandóan úgy éreztem, harcolnom kell azért, hogy partnernek fogadjanak el a nagyobb testvéreim. Mindig bizonyítani akartam. Állandóan műveltem magam: előadásokat adtam elő, történeteket találtam ki, filmekből, könyvekből merítettem különböző témákat. Kilencéves voltam, amikor rátértem a rajzolásra. Anyukám észrevette, hogy van érzékem hozzá és rajztagozatos iskolába íratott. Kilencedikes koromban kiállításom nyílt tanárok portréiból. A tanító néni hallotta, hogy szépen énekelek, ezért versenyekre küldött. Később szavalóversenyeken is rendszeresen szerepeltem. Sokan kérdezték, miért nem megyek színművészeti főiskolára. De érdekes volt a Jóisten keze munkája: csak sok év után engedte meg, hogy a versenyekről díjat hozzak haza. Amikor nekifogtam valami olyasminek, amivel önmagamat dicsőítettem volna, akkor jó ideig kudarcot vallottam. Egy idő után rájöttem: gyenge vagyok ahhoz, hogy nagy művész lehessek, és a Jóisten azért ajándékozott meg több tehetséggel, hogy a tudást másoknak adjam át.
– A pszichopedagógus problémás gyerekekkel foglalkozik. Ez miért érdekelt?
– Épp hogy hatéves elmúltam, amikor iskolás lettem, és eleinte nehezen ment az olvasás. Mindig az utolsó padba ültettek és egy nagyobb gyereket állítottak mellém a szünetben, hogy tanítson olvasni. Nagy kudarcként éltem meg az első négy osztályt. Végül is anyukám tanított meg olvasni a tanító néni legnagyobb csodálkozására. Addig úgy éreztem, a környezetem azt gondolja rólam, hogy én erre nem vagyok képes. És én mintha belülről ordítottam volna: igenis képes vagyok, csak segítsetek! Azért választottam ezt a szakmát, hogy más gyerekeknél előzzem meg azt, amit én átéltem. Hiszem, hogy minden gyerek meg tudja tanulni azt a minimumot, ami a továbbjutáshoz kell, csak van, akinek egy kis segítség kell hozzá. Ehhez tanítottak metódusokat az egyetemen.
– Mi a kedvenc metódusod?
– Az, hogy a gyereket először meg kell ismerni, és a képességeire kell építeni. Ismertem egy gyereket, aki a hangokat nehezen fogta fel, de nagyon jó képmemóriája volt. Az „a” betűt úgy tanítottam meg neki, hogy az almafát és a létrát próbáltam összekapcsolni számára. Könnyebb egy gyerekre azt mondani, hogy nem képes valamire, mint mellé állni és segíteni. Soha nem szabad lemondani senkiről sem. Szakmai gyakorlatra is megpróbáltam a legextrább gyerekeket kiválasztani, például egy halmozottan hátrányos helyzetűt. A tanárom azt a feladatot adta, segítsem őt egy gyermekotthonban elhelyezni.
– Hogyan ismerted meg Böjte Csabát?
– Fogalmam sem volt arról, milyen gyermekotthonok léteznek, de kerestem a lehetőségeket. Szászrégenben a vasárnapi szentmisén kis füzeteket osztogattak, ami éppen Böjte Csabáról szólt. Úgy éreztem, ez nem véletlen, hanem inkább egy jel számomra. A kislányt közben az én segítségem nélkül elhelyezték egy otthonban, de miután sikeresen megszereztem a diplomát, másnap beütöttem Google-ba Böjte Csaba e-mail címe. Magamban mosolyogtam, hogy ezt nyilván nem fogja kiadni a rendszer, de tévedtem. Írtam neki és hamarosan válaszolt is, hogy szeretettel vár Dévára, ugyanakkor kérte a telefonszámomat. Másnap reggel ő ébresztett. Telefonon elmondta, hogy Aradon lenne egy házvezetői hely. Az események olyan gyorsan peregtek, hogy a szüleimmel szinte nem is volt időm a történteket megbeszélni. Amikor anyukámnak bejelentettem, hogy megyek Aradra, emlékszem, éppen a puliszkát kavarta, majdnem kiesett a fakanál a kezéből. Azt sem tudtam mit pakoljak, télig leszek-e ott vagy nyárig, de nagyon örültem. Akkor már nagyon ki akartam otthonról repülni. Úgy éreztem, nagy dolgokat szeretnék véghez vinni. A kihívásoktól sose féltem, mindig azt mondtam: vágjunk bele! Kilenc kamasz fiú fogadott Déván: velük egy hetet töltöttem, mielőtt Aradra indultam volna. Szívem, lelkem beleadtam abba az egy hétbe. Amikor megérkeztem Dévára, személyesen még nem ismertem Böjte Csabát. Bementem az irodájába, láttam egy tréningruhás férfit, akinek mondtam, hogy Csaba testvért keresem. Akkor bemutatkozott, hogy ő az, személyesen. Soha nem felejtem el: azt mondtam neki, én mindent megtanultam az egy hét alatt, most már tudom, mi a feladatom. Akkor nagyot kacagott és azt válaszolta: én még mindig csak tanulom.
– Nem ijedtél meg, hogy egy gyerekközösséget kell majd Aradon vezetni? Egy húsz évesnél alig több lánynak ez mintha mélyvíz lenne…
– Az aradi munkahelyemen tizenkét vadóc fogadott, vegyes korosztály, fiúk lányok együtt. Első nap azzal mutatkoztak be, hogy az emeletről a földszintre gumiállatkákat eresztettek le, hogy fejbe találjanak valamelyikkel. Azon gondolkoztam, hogyan keressek gyorsan egy buszjáratot visszafelé. Az első éjszakát végigsírtam, s aztán azt kérdezgettem magamtól: hát ennyire gyenge vagyok, hogy most visszamegyek? Másnap reggel úgy kezdtem, hogy szabályokat vezettem be, ki is írtam őket. A gyerekek először nagyon csodálkoztak. Később aztán rájöttem: minél inkább megismerjük egymást és megszeretem őket, annál jobban alakíthatóak. Másfél évet voltam velük. Kemény kihívás volt, köszönöm a Jóistennek. Ott tanultam meg hálát adni a nehézségekért.
– A következő állomás Szováta volt, ahol már a szakmát is intenzívebben gyakorolhattad. Hogyan kezdődött a valódi pszichopedagógusi munka?
– Csaba testvér először azt kérte, hogy a nevelőket vidámítsam fel egy kicsit. Elkezdtem családról családra járni és rájöttem: a nevelők néha annyira belefeledkeznek a napi munkába, hogy hónapokig a szomszéd lakásba sem mennek át szót váltani egymással.
– Bíztak-e egy ilyen ifjú hölgyben?
– Először kíváncsiak voltak, ki ez az agyturkász, de később megbíztak bennem. Kiderült, egy kis pajkosságra, játékosságra van szükségük és a gyerekek nélküli közös programokra. Örültek, hogy a problémás gyerekekkel ezután már nem nekik kell foglalkozniuk, hanem nekem.
– Mi a kihívás az ilyen gyerekek nevelésében?
– Mindig a legproblémásabb gyerekeket szerettem kiválasztani, mert náluk kicsi eredményt elérni már nagy kihívás. Ha egy hiperaktív gyereket sikerül öt percre leültetni, az már nagy erőt ad nekem. Ha látom, hogy valami aprócska pozitív változást értem el, akkor az lendületet ad.
– Évek óta szervezed Szovátán az Égig Érő Fesztivált a gyermekotthon számára. Mi a célja e rendezvénynek?
– Segíteni szeretnénk vele a gyengéket. Alkalmat kívánunk adni a gyerekeknek, hogy bebizonyíthassák, ők is értékesek. Lehet, hogy gyengébb tanulók, de jól tudnak faragni, szépen énekelnek, táncolnak, jó megjelenésük van a színpadon. A nevelők is meglepődnek, hogy a gyerekekben milyen értékek bújnak meg. Ez a tábor számomra mindig egy kiteljesedés. Sokan a tehetséges gyerekeket akarják felemelni, én a leggyengébbeket szeretném. Azokat, akikről már legtöbben azt hiszik, semmire sem képesek. Érdemes bebizonyítani, hogy igenis képesek.
– Hogyan született a gyermekeknek írt könyved?
– A Csillag ösvény című balatoni túrán mindig én árultam a könyveket. Az idős nénikék folyton valami gyermekeknek szólót kerestek, de olyan nem volt. Kérdeztem Csaba testvért, miért nem ír ilyet. Erre azt mondta tréfából, hogy ezt rám bízza. Én pedig komolyan vettem a dolgot. Gondoltam, milyen jó lenne, ha az elmélkedéseit a gyerekek is olvasnák. A gyökeret kell táplálni. Ha az ő gondolataival nőnek föl, akkor teljesen másképp nézik a világot. Csaba testvér könyveinek részleteiből összeállítottam egy vázlatot. Ezekhez rajzokat és feladatokat készítettem, hogy a kötet interaktív foglalkozásra is alkalmas legyen, s a szülő, nevelő is használni tudja arra, hogy megismerje a gyereket.
– Nemrég a szovátai otthon házvezetője lettél, ez mekkora kihívás?
– Nagyon érdekes feladat, nem tudom, hogy ez a Jóisten akarata-e vagy sem. Valami újat szeretnék bevinni a rendszerbe. Házvezetőként úgy gondolom, én vagyok itt a legnagyobb szolga. Elsősorban az a célom, hogy a ház lakóit boldoggá tegyem. Ha boldog a nevelő, akkor a gyerek is boldoggá válik.
– Mi a véleménye, milyen vezető Böjte Csaba?
– Amikor az alapítványhoz kerültem, nem olvastam tőle semmit. Gondoltam, meglepem nagymamámat és megvettem egyik könyvét. A vonaton beleolvastam, és egyszer csak azt vettem észre, nem tudom letenni, falom az oldalakat. Megdöbbentem, hogyan lehet ennyire tisztán, ilyen őszintén írni. Olyan érzésem támadt, mintha minden mondatával hozzám beszélne. Büszke vagyok, hogy ilyen főnököm van. Jön, bátorít, felemel, megerősítést ad. Én megbízom benned! – mondja, s a bizalom nála azt jelenti, sokat vár el tőlem. Ezt a bizalmat kell fenntartani, mert ez a kulcsa a kitartó munkának.
Pacsika Emília | Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Háromszék világított
Imádsággal és őrtüzekkel Székelyföld autonómiájáért 
Tegnap délelőtt Székelyföld autonómiájáért imádkoztak azokban a háromszéki templomokban, amelyek eleget tettek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásának, az esti órákban az autonómiakövetelés jeleként pedig őrtüzeket gyúltak.
Sepsiszentgyörgyön több mint kétszázan kérték Székelyföld területi autonómiáját az Erzsébet parkban, a ’48-as emlékmű előtt, ahol gyertyákkal jelenítették meg Székelyföld térképét. Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke beszédében kiemelte, a közösségünk elszántságát a hatalom folyamatosan méri, és ha passzívak vagyunk, „akkor bátorságra gerjesszük, és bármit megtehetnek velünk”. Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat irodavezetője is aláhúzta, „a román állam nem jó szülő”, mert semmibe veszi a mi akaratunkat. „Meg kell értetnünk a román állammal azt, hogy ne ellenfélként kezeljen bennünket, hanem vállalja fel a jó szülő szerepét, tartsa be azokat az ígéreteket, melyeket a nemzetünknek tettek akkor, amikor létrejött a modern román állam”, nyomatékosította. 
A hideg és szeles idő, meg a szokatlan helyszín ellenére Kézdivásárhelyen mintegy ötvenen gyűltek össze, hogy őrtüzet gyújtsanak a cukorrépa-begyűjtő állomás területén. Az őrtűz meggyújtása után Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke felolvasta az alkalomra íródott SZNT-kiáltványt, majd Kicsi Kincső Kriszta, a Bod Péter Tanítóképző diákja és Tódor Pál szavalt. A méltóságteljes megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget. 
Baróton alig százan gyűltek össze vasárnap este a Millennium parkban, hogy őrtűzgyújtással tisztelegjenek a székely autonómia napján. A jelenlevőket Zsombori Csaba köszöntötte, emlékeztetve őket arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács létrehozásában Barót játszotta a legfontosabb szerepet: 2003. október 17-én személyesen Csapó József volt szenátor eskette fel annak testületét a baróti református templomban, ugyaninnen indult 2006. december 14-én az autonómia melletti népszavazás, mely később egész Székelyföldre kiterjedt. Megemlékezett a Barót Települési Székely Tanács egyik leglelkesebb tagjáról, Zoltán Elekről is. Szekeres Gabriella előadásában Egyed Emese Ébredés című verse csendült fel, majd ugyancsak Zsombori Csaba olvasta fel Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének üzenetét. 
A kovásznaiak a csomakőrösi temető mögött imádkoztak az autonómiáért. A rendezvényen több száz személy vett részt. A kiáltványt Ferencz Botond, az Orbaiszéki Székely Tanács elnöke olvasta. Imát mondott Madaras Mihály Attila, a kovásznai belvárosi református gyülekezet gyakornok lelkésze. Az őrtüzet a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat gyújtotta meg, a rendezvény fennköltségét a Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt működő kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi központ lakóinak zenés összeállítása fokozta. 
Szentivánlaborfalván, az őrtűz meggyújtása után, sámánok kérték az ősök segítségét. A tüzet sajátos eszközeikkel, dobbal és síppal járták körbe, a tűzre zsályát és egyéb aromás gyógynövényeket szórtak, és pálinkát áldoztak. „A sámán elsősorban segítő ember. Az ősök maguktól nem, csak kérésre segítsenek. Ezért szólítottuk meg őket dobbal és síppal, és arra kértük, hogy bölcsességükben, másoknak nem ártva avatkozzanak közbe céljaink elérésében” – mondta el a Sepsiszentgyörgyről Pécsre elszármazott Bálint Mária, akit 2014-ben, többrendbeli vizsga után avattak a Bükkben sámánná. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elhunyt Ervin atya
Életének 97., áldozópapságának 74. évében a csíksomlyói kolostorban vasárnapra virradóra elhunyt az erdélyi Szent Istvánról nevezett Ferences Rendtartomány legidősebb tagja, P. Ferencz Béla Ervin OFM – közölte P. Urbán Erik OFM csíksomlyói templomigazgató, érseki helynök.
Mint a szerkesztőségünknek is eljuttatott gyászjelentésben olvasható, november 7-én, hétfőn 16 órakor a csíksomlyói kegytemplomban mutatnak be Ervin atyáért engesztelő szentmise áldozatot. Búcsúztatása kedden Gyergyószárhegyen lesz, temetése pedig 2016. november 9-én, szerdán a 13 órakor kezdődő szentmise után lesz a gyergyószárhegyi ferences kolostor temetőjében.
P. Ervin 1920. május 10-én született Gyergyószárhegyen, 1938. október 06-án, Medgyesen öltötte magára Szent Ferenc ruháját a Kisebb Testvérek Rendjének Erdélyi Tartományában, s 1943. június 20-án, Gyulafehérváron szentelték pappá. Lelkipásztorként tevékenykedett, többek között Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Zetelakán, Tornyán, Désen, Déván, Fogarason és Gyergyószárhegyen. Életét az evangéliumért és az igazságért való kiállás jellemezte, amelyért – a kommunizmus ideje alatt – két alkalommal börtönt is viselt, s sok-sok csatát vívott – olvasható a gyászjelentésben.
Mint írják, Ervin atya 2013-ban került Csíksomlyóra, itt a Szűzanya lábánál, erejéhez mérten, a legutolsó időszakig fáradozott a lelkek üdvösségén, és az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra, akit életében kitartóan szolgált.
Gyászjelentés
P. Ferencz Béla Ervin OFM
rendi testvérünk
életének 97., szerzetességének 79., papságának 74. évében 2016. november 6-án elhunyt.
2016. november 7-én, hétfőn 16 órakor a csíksomlyói kegytemplomban mutatunk be érte engesztelő szentmise áldozatot. Kedden Gyergyószárhegyen lesz felravatalozva, temetésére pedig 2016. november 9-én, szerdán a 13 órakor kezdődő szentmise után kerül sor a gyergyószárhegyi ferences kolostor temetőjében.
P. Ervin 1920. május 10-én született Gyergyószárhegyen, 1938. október 6-án Medgyesen öltötte magára Szent Ferenc ruháját a Kisebb Testvérek Rendjének Erdélyi Tartományában, és 1943. június 20-án Gyulafehérváron szentelték pappá. Lelkipásztorként többek között Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Zetelakán, Tornyán, Désen, Déván és Fogarason tevékenykedett. Életét az evangéliumért és az igazságért való kiállás jellemezte, amelyért a kommunizmus ideje alatt két alkalommal is börtönt viselt, és sok-sok csatát vívott.
2013-ban került Csíksomlyóra, ahol a Szűzanya lábánál erejéhez mérten a legutolsó időszakig fáradozott a lelkek üdvösségén, és az örök életbe vetett hittel készült az Úr Jézussal való találkozásra, akit életében kitartóan szolgált.
„Áldjon, én Uram, mi nővérünk, a testi Halál, ki minden élő embert megtalál.
(…) boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak, nem tesz kárt bennük második halál.”
(Szent Ferenc: Naphimnusz – Dsida Jenő fordítása)
A gyászoló ferences család és rokonai
P. Ferencz Béla Ervin /Gyergyószárhegy, 1920. máj. 10. – Csíksomlyó, 2016. nov. 6.
Székelyhon.ro

A közmédia tematikus napja november 15-én
A megmaradásért, szórványban
A közmédia november 15-én a magyar szórvány napján emlékezik meg kisebbségben élő honfitársairól. A tematikus összeállításban televíziós és rádiós műsorok hívják fel a figyelmet a szórványmagyarság sorsára.
November 15-éről, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és egyben halálának napjáról 2015 óta – a magyar parlament döntése értelmében – a magyar szórvány napjaként emlékezünk meg. A magyar közmédia méltó módon foglalkozik a magyarságukat híven őrzőkkel.
A műsorfolyamot a Magyarság Házából a Duna nyitja meg (13.55), majd a Duna Worldön folytatódik a tematikus nap (14.20). Az esti Duna World-adás 20 órakor kezdődik, a Duna összefoglalóját pedig éjfél után, 0.15 órakor láthatják a nézők. A műsorvezető-választásnál immár hagyománnyá vált Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának meghívása, partnere a Duna Televízió egyik alapító-műsorvezetője, Kalocsai Andrea.
A gazdag kínálat szereplői életükkel és munkásságukkal kötődnek szorosan a kisebbségben élőkhöz. Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikus otthon fogadja a stábot, és menyei segítségével kalauzolja el a nézőket a csángó gasztronómia rejtelmeibe. Sebestyén István bukovinai székely népművész mesével mutatkozik be, s arról is beszél, hogy a népmesék hogyan szolgálták a magyarságtudat erősítését. Ide kapcsolódik Mákos Izolda, aki olyan népi játékokra hívja fel a figyelmet, amelyek nagyszerűen fejlesztik a gyermekek találékonyságát és ügyességét.
A zene sem hiányozhat az összeállításból, Ladányi Ferenc, a gyimesi és moldvai hangszerek kiváló ismerője két népi hangszert, az ütőgardont és a furulyát mutatja be. Egy más zenei világba kalauzol el Nyerges Attila, az Ismerős Arcok zenekar egyik alapítója. Az együttes Nélküled című száma az egész Kárpát-medencében egy csapásra ismertté vált.
A Határok nélkül, a Kossuth rádió nemzetpolitikai műsora az egész adását a jeles napnak szenteli (19.30).
A filmkínálatból kiemelkedik a Csángók dokumentumfilm, amely roman- tikától és illúzióktól mentesen tárja fel a népcsoport életét (Duna World 16.35). Az Ábel a rengetegben film története Tamási Áron egyedülálló világát idézi, és az ember és a természet, valamint az emberek kapcsolatát fogalmazza meg balladába illő képekben
(Duna World 18.15).
Népújság (Marosvásárhely)

Felújították Nyirő József szülőházát
Ez év nyarán került sor annak a lakatlan, de egyházi tulajdonba visszakerült épületnek a felújítására, amely egykor római katolikus felekezeti iskolaként és tanítói lakásként szolgált. Itt volt iskolaigazgató az író édesapja, itt látta meg a napvilágot Nyirő József is. A helyi Avilai Nagy Szent Teréz templomban ministrált kisgyerek korában, s talán itt érezte meg először a tanulás iránti vágyat, az elhivatottságot is, hiszen papi szemináriumot végzett, majd Bécsben szerzett teológiai doktorátust és 1912-1919 között hitoktatóként, illetve plébánosként tevékenykedett.
Ugyanekkor renoválták a plébánia épületét is, amelyben jelenleg nem lakik lelkész hiszen Székelyzsombort Tamás Huba plébános oldallagosan látja el Homoródkarácsonyfalváról, de ez az ingatlan is megtelt élettel, hiszen Patakfalvi-Nagy József és felesége két saját és négy rájuk bízott gyermek nevelését végzi a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba testvér pedagógiai rendszere keretében.
Több mint bizonyos, hogy sok pozitívum származik majd abból, hogy Székelyzsomboron ma már kis emlékmúzeum őrzi a falu jeles szülöttének emlékét. Idegenforgalmi szempontból is jót tesz majd a településnek a Nyirő-kultusz erősödése. Ideje, hogy az írót a kánon visszahelyezze az őt megillető helyre. Ez év nyarán került sor annak a lakatlan épületnek a felújítására, amely egykor római katolikus felekezeti iskolaként és tanítói lakásként szolgált.
Itt volt iskolaigazgató Nyirő Mihály, az író édesapja, itt látta meg a napvilágot Nyirő József is. A helyi Avilai Nagy Szent Teréz templomban ministrált kisgyerek korában Nyirő, s talán itt érezte meg először a tanulás iránti vágyat, az elhivatottságot is, hiszen szemináriumot végzett, teológiából doktorált, s 1912 és 1919 között hittantanárként, illetve lelkipásztorként dolgozott.
Ugyanekkor újították fel a plébánia épületét is, amelyben jelenleg nem lakik pap hiszen Székelyzsombort Tamás Huba plébános oldallagosan látja el Homoródkarácsonyfalváról.
Az 1892-ben emelt épületet Bogos Ernő csíkszeredai építész tervei alapján újították fel a Miniszterelnöki Hivatal, Orbán Viktor személyes keretéből és a Nemzetstratégiai Intézet (NSKI) segítségével. Itt könyvtárszobát és vendéglátóhelyet alakítottak. Ugyanakkor felújították a plébániaépületet is, ahol Patakfalvi-Nagy József és felesége két saját és négy rájuk bízott gyermek nevelését végzi a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba testvér rendszere keretében.
Ily módon a két ingatlan visszakerült a székelység és az összmagyar kultúra szolgálatába. Két fontos objektum ismét a javunkra működik. Turisták számára is egyre érdekesebb lehet ez a hely, hiszen személyes tárgyakat is sikerült szerezni, illetve olyan korhű bútorzatot, amelyhez hasonló az egykori tanítói lakban is lehetett.
Az értékes relikviákat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM) hozott dokumentumokkal egészítették ki, illetve azok másolatai segítségével készített pannók igazítják el a látogatót Nyirő József személyes és írói világában.
A könyvtár-vendégszoba bútorzatát az író barátja, a székelyudvarhelyi múzeumalapító Haáz Ferenc Rezső (1883-1958) festette.
Külön öröm volt számunkra, hogy az NSKI elnöke, Szász Jenő és Tamás József segédpüspök társaságában az Élő Székelyföld Munkacsoport is részt vehetett az emléktábla-avatáson, amelyen a Magyar Írószövetséget is képviselve helyezhettünk el koszorút az emlékház falát.
Szubjektív gondolatok az íróról és utóéletéről
Nyirő Józsefről ma írni és szót ejteni felelősséget jelent. Egyrészt azért, mert nemzedékek nőttek úgy fel, hogy írásait nem olvashatták. Másrészt azért, mert az utóbbi évtizedekben egy újabb, de lassan immár majdnem két generáció nőtt úgy fel, hogy az íróról és művéről vajmi keveset tudva, hol ilyen, hol olyan, de mindenképp tendenciózusan megfogalmazott állításokat volt kénytelen meghallgatni és elviselni, s úgy viseltetni, hogy maga is elfogadja e kánont.
A második világháborút követő időkben, amikor a kisebb veszedelem után a nagyobb következett, s a felszabadítók tankjain érkezett meg az újabb zsarnok, törvényszerű volt, hogy a jobboldalinak tartott írót úgy elhallgatták, mintha az általa nyújtott alkotói teljesítmény fölösleges és értéktelen lett volna. Műveit bevonták a közgyűjteményekből, a tankönyvek még csak említést sem tettek róla, s a merészebb irodalomtanárok is csak elrettentő példaként említették a nevét.
A mi családunkban – némi személyes érintettség okán is – a létezett szocializmus évtizedeiben azonban mindvégig kötelező olvasmány volt a Madéfalvi veszedelem. Jómagam úgy ötödik-hatodikos koromban kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a könyvvel, közvetlenül az indiánregények és a Jókai-regények után, vagy inkább azokkal párhuzamosan.
Azt mondták a felnőttek, hogy Nyirővel óvatosan kell bánni, s nehogy arra vetemedjem, hogy aztán szorgos és túlteljesítő diákként a nyári olvasmányélményekről szóló beszámolóban leírjam a tartalmi kivonatát. Így Nyirő Józsefről olvasmánynaplót nem írtam.
"– Ez a könyv tulajdonképpen rólunk szól – suttogták bizalmasan –, mert ez idő sem különb az akkorinál." Éreztem az aktualitását, de az óvatosságot túlzónak tartottam. Sikerült is felvennem a kapcsolatot egy iskolatársammal, akiknek szintén volt birtokában Nyirő-kötet, s annak rendje-módja szerint kicseréltük egymás közt az olvasnivalót.
Így jutottam hozzá a Kopjafák egyik első kiadású példányához. Azok a novellák valóságosan lenyűgöztek. Nem kellett tulajdonképpen sokat gondolkodom, míg rájöttem, hogy Nyirő mindig velünk volt, hiszen balladásra faragott történetei a köz- és vasárnapi életünkből fogantak, a székely élet legmélyéből, s - bizony - ez a mi lelkünk világa, amelyet soha nem vehetnek el tőlünk, nem hazudhatják el azt, ami a miénk. Nyirő mindig velünk volt, s lesz ezután is.
A szülőháza körüli gondoskodás pedig komoly cselekedet, hogy ez így is legyen: az író egyre közelebb kerülhet hozzánk általa valóságosan is. Isten adja, hogy így legyen!
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
(A Nyirő József felújított szülőházának avatóünnepségén tartott beszéd szerkesztett és rövidített változata. Elhangzott 2016. július 23-án, Székelyzsomboron.)
eszm.ro

Emlékplakett Simon Jukundián tiszteletére
Emlékplakettet lepleztek le Csíkszentkirályon vasárnap, a falu szülöttje, az egykori csíksomlyói szerzetes, Simon Jukundián tiszteletére.
Az 1892-ben épült Népiskola falán elhelyezett plakettet Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrász készítette. A csíkszentkirályi önkormányzat 2013-ban Léstyán Ferenc, tavaly pedig Vitos Mózes tiszteletére állított emléktáblát. „A községünk szellemi nagyjai előtt való tisztelgést folytatva készíttettük el a csíkszentkirályi születésű Simon Péter Jukundián, az 1858-ban elindított csíksomlyói tanító-és kántorképző intézet alapítóigazgatójának domborművét” – fogalmazott az ünnepségen Székely Ernő, a település polgármestere. Tánczos Barna szenátor kiemelte, hogy akik tehetséget kaptak Istentől, kötelességük kamatoztatni, hogy gyermekeink számára jövőt teremtsünk Székelyföldön. Mint monda, ilyen ember volt Simon Jukundián is, aki kamatoztatta tudását. Az ünnepségen Gál Mária helytörténész ismertette a szerzetes életét és munkásságát, majd Csató Béla plébános megáldotta a plakettet.
Simon Jukundián zenetanár, zenei író, kántornevelő, a csíksomlyói első erdélyi katolikus tanító- és kántorképző intézet alapító igazgatója 1813. április 29-én született Csíkszentkirályon. A keresztségben a Péter nevet kapta, egyházi műveit Kéncseszegi Vidor néven írta. Tanulmányait a csíksomlyói ferenc rendi gimnáziumban végezte. Egyházi pályát választva már 18 éves korában a Szent Ferenc-rend tagja lett, 1837-ben szentelték pappá. Tevékenységének első évtizedeiben kolostori, lelkipásztori, de leginkább tanügyi munkát végzett. Kiváló pedagógus, szónok és orgonista volt. Az 1848–49-es forradalom után több erdélyi ferences rendházban töltött be házfőnöki tisztséget.
A Magyar Országgyűlés elnöke székelyföldi körútja során érkezett Gyergyószentmiklósra, ahol a felszegi Munkás Szent József-templomot látogatta meg. Kövér Lászlónak és kíséretének Portik Hegyi Kelemen főesperes mutatta be az új egyházi létesítményt, melynek építéséhez a magyar kormány is hozzájárult. Az eseményen jelen volt többek közt Zsigmond Barna Pál főkonzul, Bíró Zsolt MPP-elnök, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, Bende Sándor képviselőjelölt, Barti Tihamér, megyei önkormányzati alelnök, Nagy Zoltán jelenlegi és Mezei János korábbi gyergyószentmiklósi polgármester és más, MPP-s és RMDSZ-es tisztségviselők.
Kövér László a templom meglátogatása után a december 11-i parlamenti választáson való részvételre buzdított. Nagyon nehéz helyzetbe került az elmúlt néhány évben az erdélyi magyarság. A 26 év alatt nem sikerült törvényesíteni azokat a stratégiai célokat, amelyek a magyarság megmaradását szolgálták volna. Amikor az RMDSZ kormányon volt, sikerült ugyan valamilyen engedményeket kicsikarni, de az utóbbi években kifejezetten olyan politika folyik Bukarestben, amely a magyarság szerzett jogainak visszavételére irányul, és a magyar közösség ellehetetlenítését eredményezné, ha ezt a folyamatot nem akadályozzuk meg – fogalmazott.
Történelmi változás lehet, egy új korszak jöhet a decemberi választás után, de ehhez az kell, hogy a magyar szavazók nagyobb számban vegyenek részt a választásokon, mint az utóbbi alkalmakkor. Szükség van arra, hogy megforduljon az emberek eltávolodása a közügyektől, és a magyarság ismét az országos aránynál nagyobb számban szavazzon – mondta Kövér László. Úgy véli, az RMDSZ és az MPP összefogása egy jó megállapodás, amely mozgósítani tud olyanokat is, akik eddig azért nem szavaztak, mert a pártok közötti néha ellenségeskedésbe csapó rivalizálásban nem akartak részt vállalni.
„El kell hinnie az embereknek, hogy a sorsuk a saját kezükben van. Ha lemondanak arról a jogukról, hogy december 11-én, vasárnap elmenjenek és szavazzanak, akkor nem nagyon marad okuk bárkit is számon kérni, önként mondanak le az érdekképviseletről. Reméljük, nem így lesz” – fogalmazott a Magyar Országgyűlés elnöke.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Mikulásjárás a Szent Ferenc Alapítványnál
Az erdőhegyi iskolában műsorral várták
December elsején megérkezett a Mikulás az Erdőhegyi Iskolába, magyarországi magánszemélyek adományaival. Hosszú út volt mögötte, Esztergomból és Budapestről indult, azért érkezett, hogy átadja ajándékcsomagjait azon diákjainknak, akik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány napközijében töltik délutánjaikat. Iskolánk volt az első megálló, innen Nagyzerindre, Simonyifalvára, Nagyváradra ment tovább a Mikulás lelkes segítői kíséretében.
 A gyerekek Bálint Mária nevelőnő segítségével már hetek óta készültek, verseket és énekeket tanulva, hogy méltón fogadhassák idén is a Mikulást. Erre az alkalomra szépen feldíszítették a tantermet is, ahová a Mikulást várták. Ágyáról idén is három tanuló érkezett Koncsek Éva nevelőnő kíséretében. A Mikulásnak rajzokat is készítettek, amelyeket szeretettel adtak át. Az előadás összefoglalóját, Mikulást köszöntő verseket és énekeket megtekinthetik a YouTube-on, Sime Sorin tanár úr összeállításában.
A sikeres műsor után, a gyerekek megkapták ajándékaikat és elfogyasztották a Bálint Mária nevelőnő által készített süteményeket és teát. Az idén tizenharmadik útjára induló Mikulás-csapatnak jó utat kívánunk, hogy sikeresen célhoz érjenek ajándékaink és szeretettel visszavárjuk őket jövőre is! 
Sime Judit Nyugati Jelen (Arad)

Elhunyt Antal atya, a Gyulafehérvári Főegyházmegye legidősebb papja
Életének 99. évében, december 14-én este a kecskeméti kórházban visszaadta nemes lelkét a Teremtőjének Bíró János, rendi nevén Antal atya – tudatta Böjte Csaba ferences szerzetes. Búcsúztatásáról, temetéséről később intézkednek.
Bíró János Antal Küküllőkeményfalván született 1918. szeptember 5-én. 1941. szeptember 20-án szentelte fel szerzetes pappá magánkápolnájában Márton Áron püspök Gyulafehérváron. Az erdélyi Szent Ferenc-rend jóvoltából három diplomát szerzett: tanító, tanár, pap. Székelyudvarhelyen és Zetelakán szolgált. 1945–49 között az udvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanára volt. Az iskola államosítása után Áron püspök megtiltotta, hogy katolikus pap marxista szellemű iskolában tanítson. Majd a szerzetesrendek feloszlatása következett.
1951. augusztus 20-án éjszaka Erdély huszonkét kolostorából összezsúfoltak százhúsz barátot a máriaradnai kolostorba, majd kilenc hónap után negyven-negyven fős létszámmal szétosztották őket Dés, Körösbánya és Esztelnek kolostoraiba. Bíró János Antalt hat és fél évi deportálás után kiutasították Erdélyből, negyvenhét évig szolgálta a Temesvári Egyházmegyét. 2003-ban a szászvárosi Szent Erzsébet Otthonban telepedett le, és templomi teendőket végzett.
Pappá szentelésének 70. évfordulóján, 2011-ben vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, ugyanakkor Fenyéd község önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki. Idén pappá szentelésének 75. évfordulóján Csíksomlyón, majd Szászvároson adott hálát Istennek és a Szűzanyának, „hogy igenjeit megtarthatta”. Első kötete 91 éves korában jelent meg, amit további majd’ tucatnyi követett. Az Íme, az ember című, Isten szolgája Márton Áron püspök születésének 120. évfordulójára írt könyvét 2016 májusában mutatta be.
Csaba testvér áldozatos munkáját segítendő, Antal atya létrehozta a Szent Antal Alapot, hogy a nincstelenség ne akadályozza a fiatalokat tanulmányaik folytatásában. Erről így vallott: „Hosszú életem minden megspórolt vagyonát utolsó banijával, minden banit lelkemnek meleg szeretetével behintve az ifjúság oltárára tettem. Nem mellékes, hogy milyen eszmékre, milyen elvekre építjük egyéni és közösségi életünket. Elvárom, hogy ne sodródjatok orientáció nélkül megtévesztő világnézetek hálójába. Azt akarom, hogy az erdélyi magyar veletek és általatok hitvalló, egységes, növekvő, erkölcsös, fizikai és testi mivoltában erős, emelkedő nemzet legyen. Bízom bennetek, fogadjátok baráti jobbomat! Veletek leszek halálom után is.”
„Nem is mertem arra gondolni, hogy egy zsellérember gyermekéből, aki még az elsőáldozáshoz is mezítláb kényszerült járulni, belőlem pap lesz – emlékezik a kezdetekre. Antal atya harminckét éve nyugdíjas, tizennégy éve Csaba testvér mellett szolgál Szászvároson, ezzel segítve, hogy ötezer gyermeknek kenyeret, fedelet, meleget, iskoláztatást adhasson a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója.
„A hetvenedik évforduló után hivatalosan több jubileum nincs a pap életében. Két évvel ezelőtt még egy magyarországi, Gulágot járt pap érte meg ezt az évfordulót – mondta vasárnap Csíksomlyón az Antal atyánál egy évvel fiatalabb Ferencz Ervin atya. – Magunk között acélmisének nevezzük, de agyagmisének mondjuk. Hála Istenek, hogy ezt a nagy időt megérte Antal atya. Európában van-e még egy költő vagy olyan közéleti ember, aki kilencvennyolc évesen könyvek sorát írja és adja ki? Nem tudjuk, hogy miért hagyja itt a Jóisten, de még valami terve van vele.”
Miért mondana hálát?
„Elárulhatnám Antal atya titkát” – jegyezte meg mosolyogva Csaba testvér a kegytemplomban. És elmesélte: három évvel ezelőtt három helyen tört el a lába. Amikor már misézni tudott, megkérdezte öreg paptestvérét: miért mondana hálát? Nem hall, nem lát, nem tud járni. De elmondta a Te Deumot. És elmesélte Csaba testvérnek: karácsonykor nézte a kis Jézus képét. Aztán egyszer csak elkezdett beszélni hozzá: „Tóni, én kétezer éve megbíztam bennetek. Nem tudtam beszélni, járni, mégis bíztam bennetek. Rátok bíztam magamat. Te bízol-e bennem?” Az idős szerzetes sírni kezdett, és újra elmondta a Te Deumot.
„Antal atya nem tud írni, nem mozdulnak az ujjai. A Márton Áron-emlékévre kiadott, Íme az ember című könyvét lediktálta – emlékeztetett Csaba testvér.
„A sok házkutatás, a meghurcoltatás, a fogház, az iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a hét évre szóló deportálás, kiutasításom Erdélyből úgy elvette a munkakedvemet, hogy könyvet, tollat alig vettem a kezembe, még a prédikációim vázlatait is elégettem, nehogy meghurcoljanak emiatt is” – összegezte egy korábbi életszakaszát az öt évvel ezelőtt kiadott könyvében Antal atya.
2016. augusztus 28-án a szentmise részvevőitől kérte: „Adjatok nekem tanácsot (…) Nem tudom eldönteni, büntetés-e vagy jutalom a rubinmisét követő öt év. Büntetés, mert ezalatt csak szenvedtem és a kórházat jártam, mégis az elmúlt öt év a leghatékonyabb, a legboldogabb volt az életemben: öt év alatt hét könyvet írtam…” Majd elszavalta a Márton Áron-centenáriumra, azaz húsz évvel ezelőtt írt versét, a Szemben az árral – Áron püspök öröksége címűt, melynek záró sorait ő maga szentelésében is megfogadta főpásztorának: „árral szemben mindenáron”.
Hetvenöt év Istennek
„Bíró Jánost, Antal atyát, 1941 szeptemberében szentelte fel szerzetes pappá Márton Áron püspök Gyulafehérváron – utalt az évfordulóra Böjte Csaba. – Az életének 99. évébe lépő atya Istennek tett ígéretét a nehéz történelmi körülmények közepette is hűségesen megtartotta. Most hálatelt szívvel Csíksomlyón, Mária lábánál mond köszönetet Teremtőjének, amiért őt kiválasztotta és meghívta a szolgálatára.” Csaba testvér úgy érzi, mindannyian megtanulhatjuk a jubiláns „öreg pátriárkától”, miként lehet a gondok, bajok közt vidám ferences jókedvvel a szeretet útján járni. Erre egy következő alkalom szeptember 24-én délután öt órától adódik Szászvároson. „A Szent Erzsébet-plébániatemplomba is szeretettel várjuk a kitartást, hűséget, újrakezdést, Isten- és emberszeretetet hiteles forrásból tanulni akaró testvéreinket Antal atya jubileumi szentmiséjére. Kérve Istent, hogy adjon papi hivatásokat, lehanyatló kezéből legyen, aki átvegye a Szentírást, kelyhet, a szenteltvizet” – mondta könnyeivel küszködve Csaba testvér.
Antal atya máig hallja a szentelése előtt feltett Márton Áron-i kérdés: „Fiam, tudod-e, mire vállalkoztál?”. Élete erre a válasz: a 75 év szolgálati papság. Isten szolgája Márton Árontól tanulta: „Mindannyian adósai vagyunk annak a népnek, amely kiizzadt magából, s ha az idők úgy hozzák, meg kell hoznunk érte bármilyen áldozatot (…) Magyarázattal tartozom honfitársaimnak, hogy szinte fél évszázadig miért szakadt meg a kapcsolatom a szülőfölddel. Két vádat emeltek ellenem: kápolnaépítés és a magyar himnusz eléneklése – írja vallomásában. – Ezzel rám fogták, hogy a szocializmus ádáz ellensége vagyok, és ennek következtében kitiltottak Erdélyből. (…) De a lelkem mindig Erdély fölött lebegett.”
Közel száz év
Bíró János Antal Küküllőkeményfalván született 1918. szeptember 5-én. Az erdélyi Szent Ferenc-rend jóvoltából három diplomát szerzett: tanító, tanár, pap. 1945–49 között a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanára volt. Az iskola államosítása után Áron püspök megtiltotta, hogy katolikus pap marxista szellemű iskolában tanítson. Erre jött a szerzetesrendek feloszlatása. 1951. augusztus 20-án éjszaka Erdély huszonkét kolostorából összezsúfoltak százhúsz barátot a máriaradnai kolostorba, majd kilenc hónap után negyven-negyven fős létszámmal szétosztották őket Dés, Körösbánya és Esztelnek kolostoraiba. Bíró János Antalt hat és fél évi deportálás után kiutasították Erdélyből, negyvenhét évig szolgálta a Temesvári Egyházmegyét. 2003-ban a szászvárosi Szent Erzsébet Otthonban telepedett le, és templomi teendőket végez. Látva Csaba testvér áldozatos munkáját Antal atya létrehozta a Szent Antal Alapot, hogy a nincstelenség ne akadályozza a fiatalokat tanulmányaik folytatásában.
Molnár Melinda Székelyhon.ro

Szülőfalujában temetik Antal atyát
Az életének 99., papságának 76. évében elhunyt Biró János, Antal atyától a szászvárosi hívek és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei 16-án, pénteken délelőtt tizenegy órától a helyi plébániatemplomban kezdődő szentmiseáldozatban vesznek búcsút. Szülőfalujában, Küküllőkeményfalván szombaton, ugyancsak tizenegy órától kezdődik a temetési gyászszertartás.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye legidősebb papja december 14-én hunyt el. Bíró János Antal Küküllőkeményfalván született 1918. szeptember 5-én. 1941 szeptember 20-án szentelte fel szerzetes pappá magánkápolnájában Márton Áron püspök Gyulafehérváron. Házkutatások, a közel hét esztendei deportálás, az egyházmegyéből való kiutasítás után negyvenhét évig szolgálta a Temesvári Egyházmegyét. 2003-tól a szászvárosi Szent Erzsébet Otthonban telepedett le, és minden tevékenységével a Dévai Szent Ferenc Alapítvány céljait szolgálta. Végakarata szerint szülőfalujában helyezik földi nyughelyre.
„Magyarázattal tartozom honfitársaimnak, hogy szinte fél évszázadig miért szakadt meg a kapcsolatom a szülőfölddel – írta a küküllőkeményfalvi kultúrház avatására kiadott könyvében. – Két vádat emeltek ellenem: kápolnaépítés és a magyar himnusz éneklése. Ezzel rám fogták, hogy a szocializmusnak ádáz ellensége vagyok, és ennek következményeként kitoloncoltak Erdélyből. (…) Így kerültem akaratom ellenére a temesvári egyházmegyébe. De lelkem mindig Erdély fölött lebegett, ezért nincsen Erdélyben hozott múltam.”
Molnár Melinda Székelyhon.ro

Jónak lenni jó!
Mintegy 261 millió forint gyűlt össze a közmédia ötödik Jónak lenni jó!  jótékonysági akcióján, amely a Magyar Református Szeretetszolgálatot támogatta.
A svájci református egyházak segélyszervezete (HEKS) 31 millió forinttal, a Mészáros és Mészáros Kft. 20 millió forinttal járult hozzá a jótékonysági kampányhoz. Egy magánszemély 70 millió forintot érő, Pest megyei kúriát ajánlott fel a szeretetszolgálatnak, a Fővárosi Nagycirkusz 104 ezer forintot gyűjtött, továbbá minden ötödik adományozónak ingyen cirkuszjegyet biztosított. Bekapcsolódott a jótékonysági akcióba a külföldön élő magyarság is, adományok érkeztek többek között Svájcból, New Yorkból és Los Angelesből is. A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. Viktória mintával festett korsóvázája 1,5 millió, Jean-Paul Belmondo francia filmszínész kabátja 800 ezer, a Forma–1-es dedikált zászló 600 ezer forintért kelt el. A Jónak lenni jó! akció 2012-ben a Böjte Csaba által alapított Dévai Szent Ferenc Alapítványt mintegy 100 millió forinttal, 2013-ban a Katolikus Karitászt csaknem 120 millió forinttal, 2014-ben a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet 167 millió forinttal, tavaly pedig a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot mintegy 225 millió forinttal segítette. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Humanitárius segélyezés: nem csak karácsonykor „illik”
Évközben a SegédKezek kalákatábor alkalmával segítenek a rászorulókon
Öröm, hála és az elégtétel érzése – ez jellemezte a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport által pénteken kezdődött és vasárnap véget ért hagyományos karácsonyi humanitárius tevékenységet. Alkalomadtán örömkönnyek fogadták a két erdélyi magyar civil szervezet önkénteseinek megjelenését, hálát lehetett kiolvasni a nehéz anyagi körülmények között élő mintegy 350 kolozsvári és aranyosszéki szülő és gyermek, idős és fiatal szeméből. A tizen- és huszonéves, de már több hasonló „bevetésen” részt vett, tapasztaltabb önkéntesek elégtétellel nyugtázhatták: az ünnepek előtt ismét sikerült segíteni embertársaiknak. Vagyas Attilla unitárius lelkésztől, a segélyakció egyik koordinátorától megtudtuk: a Gondviselés Segélyszervezet nemcsak karácsonykor gondol a nehéz helyzetben lévőkre, hiszen a SegédKezek kalákatábor keretében évközben is segítenek Erdély különböző régióiban.
Cudar hideg fogadta az önkénteseket szombaton reggel kilenckor a Gondviselés Segélyszervezet raktárhelyiségénél, a kolozsvári Brassai-líceum háta mögött, ám az alacsony hőmérséklet nem akadályozta meg a lányokat-fiúkat abban, hogy a kis fedett teherkocsiba hordják a napokkal korábban társaik által előkészített – tartós élelmiszereket, tanszert, édességeket, tisztálkodási szereket, ruhákat és néhány esetben a kicsinyeknek szánt távvezérlésű játékautókat tartalmazó – ajándékcsomagokat. A csapat két részre oszlott, így teljesen lefedték az évek során összeállított és kiegészített jegyzéken szereplő aranyosszéki településeket, s átadták a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, a Kolozsvári Unitárius Óvoda és Bölcsőde gyerkőceitől, s ezek szüleitől, valamint a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség híveitől származó adományokat.
– Péntektől vasárnapig többgyerekes családoknak, időseknek, kisnyugdíjasoknak, fogyatékkal élő személyeknek igyekeztünk örömöt szerezni Tordán, Tordaszentmihályon, Sinfalván, Várfalván, Aranyosrákoson, Kövenden, Bágyonban és Kolozsváron. A körülbelül 130 családnak az imént említett intézményektől származó adományokat a Gondviselés Segélyszervezet saját anyagi alapjaiból kiegészítette, mert nem minden élelmiszerből gyűlt be a megfelelő mennyiség – közölte a Szabadsággal Vagyas Attila, a tevékenység egyik koordinátora.
Megtudtuk azt is, hogy a Gondviselés Segélyszervezet nem csupán húsvétkor és karácsonykor hajt végre hasonló programokat Aranyosszéken: idén éppen a régióban szervezett SegédKezek kalákatábort, amely keretében többnyire ugyanezeken a családokon, továbbá idős, tehetetlen személyeken segítettek az önkéntesek, így folyamatosan nyomon követik a rászorulók sorsának alakulását. – Ugyanakkor félárva vagy árva gyermekeket taníttatunk, segítünk. A táborok keretében például megjavítjuk a rászorulók kapuját vagy fedett helyiséget építünk a ház meghosszabbításában, hogy a többgyermekes család ott tárolhassa dolgait – tette hozzá Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával a helyszínen azt tapasztaltuk: sok esetben, elsősorban az idősek vonatkozásában, rendkívül fontos a beszélgetés, az empátia. Egyik önkéntes hangsúlyozta: igyekszik minél többet kérdezni az idősek egészségi állapotáról, családi helyzetéről, a gyermekeiről, unokáiról, megkérdezi ezek nevét, s mikor legközelebb visszamegy hozzájuk, akkor már értő, lényegre törő kérdéseket tud feltenni nekik.
– Az emberek így már ismernek, várnak bennünket, könnyebben megnyílnak előttünk. Ugyanakkor sok esetben a helyi unitárius lelkipásztorral megyünk terepre, őt nagyon jól ismerik, megbíznak benne, s akkor sokat mesélnek. Amennyiben a családban pozitív irányú fejlemény következik be, akkor mások kerülnek fel a segélyezési jegyzékre – nyilatkozta Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával készített videóösszeállítás és fotóriport megtekinthető a Szabadság hírportálon (www.szabadsag.ro), keresési kulcsszavak: Gondviselés Segélyszervezet.
Segély mezőségi és csángó gyermekeknek
Bányai József kolozsvári ügyvéd immár öt éve magánemberként a Beszterce-Naszód megyei Magyardécsében és Vicében a Bástya Egyesület által gondozott mezőségi és csángó gyermekeknek gyűjt és adományoz. – Előbbi településen levő központban tíz, utóbbiban pedig harminc, szociális szempontból hátrányos helyzetben levő gyermekre ügyelnek. Az évek során kialakult egy támogató csoport, amelynek tagjai anyagiakból, tárgyakból vagy élelmiszerekből álló adományokat adnak át nekem, én pedig az összegyűlt pénzből megvásárolom a szükségeseket, s a felajánlásokkal együtt a helyszínre szállítom vagy szállíttatom. Rendszerint téli ruhaneműt és lábbelit, társasjátékot, könyveket, filmeket, rajzfilmeket és természetesen tartós élelmiszereket viszünk a gyermekeknek – nyilatkozta a Szabadságnak Bányai József. 
Hozzátette: minden évben körülbelül 1000 euró értékű adomány gyűl össze. – Idén minden bizonnyal ismét saját erőből kell megoldanom az adományok és segélycsomagok szállítását, mert ezúttal a civil szervezet járműve meghibásodott – jegyezte meg az ügyvéd.
A Báthory-líceum is gyűjtött
A kolozsvári Báthory-líceum a torockói Kis Szent Teréz gyermekotthont fogadta gondjaiba, immár ötödik éve szerveznek különböző segélyakciókat számukra. Idén is tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, ajándékcsomagokkal lepik meg a Szent Ferenc Alapítvány keretében működő otthon kis lakóit.
Bakos Siklódi Kinga tanár, a segélyakció kezdeményezője-lebonyolítója a Szabadságnak elmondta: idén is nagy mennyiségű élelmiszer gyűlt össze, ezt a feladatot az elemisták vállalták magukra. Hogy milyen mennyiségről van szó, azt pontosan még nem tudni, de a kisiskola tanárijában már napok óta alig lehet közlekedni a felgyűlt csomagoktól.
Az otthonban jelenleg 21 gyermek él. Az „angyaljárás” úgy történik – tudtuk meg a tanárnőtől – hogy a gyermekek egy kis papírszívecskére ráírnak három kívánságot, amelyek a báthorys osztályközösségek jóvoltából teljesülnek. Majdnem minden osztálynak jut egy-egy szívecske az 5–12. évfolyamon. A tanári közösség részéről is összeáll egy-egy csomag – magyarázta Bakos Siklódi Kinga. A gyermekek leggyakrabban meleg kesztyűt, sportcipőt, kifestőket kérnek. Egy időben kobak is volt a listán, néhányan tánccipőre, görkorcsolyára vágynak.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)