Szept. 6-án az RMDSZ szenátusi frakciójában döntöttek a frakció új vezetőségéről. A szavazás eredményeképpen a frakció élén változás nem történt, elnöknek egy évre újra Verestóy Attilát, alelnöknek Szabó Károlyt és titkárnak Lőrinczi Gyulát választották meg. Az RMDSZ-frakciót ismét titkári tisztség illeti meg a szenátus állandó bizottságában, erre szintén Puskás Bálint háromszéki szenátort jelölték. A szenátus plénuma az RMDSZ jelöltjét megszavazta. /Tisztújítás a szenátusi RMDSZ-frakcióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Szept. 6-án, a heti munkaprogram megszavazásakor a képviselőház RMDSZ-frakciója kérte: módosítsák a napirendet, mivel az augusztusi rendkívüli ülésszakon Andrei Chiliman liberális ülésvezető szabályzatellenesen szavaztatta meg az őszi ülésszakra vonatkozó munkatervet. Ennek értelmében a plénumnak szept. 6-án sürgősségi eljárással kellett volna megtárgyalnia az ellenzéknek az akkreditációs törvényre vonatkozó módosító javaslatát. E módosító indítvány az akkreditációs törvény arra a szakaszára vonatkozik, amelyik megszabja, hogy az induló egyetemeken kötelező legalább egy román kar. Az ellenzék javaslata szerint ennek a román karnak akkreditálva kellene lennie. Ennek a javaslatnak az értelmében tehát a magyar egyetem kezdeményezőinek előbb egy román kart kellene létrehozni, amit majd akkreditáltatnak, és csak ezután kezdhetik köré építeni a magyar egyetemet. Egy másik - hasonlóan abszurd, hosszú éveket igénybe vevő, és a magyar egyetem létrehozását gyakorlatilag ellehetetlenítő - változat pedig az lenne, hogy az induló magyar egyetemnek kötelezően be kell vonnia egy már létező egyetem akkreditációs folyamaton átesett román karát. Az RMDSZ-frakció javasolta, hogy a koalíció szavazza le az ellenzék javaslatát. Ezt nem sikerült elérni, csupán annyit, hogy az említett ellenzéki kezdeményezés vitáját elhalasztották a 16. napirendi pontnak. - Az RMDSZ- frakció tiltakozása a képviselőház állandó bürójának szept. 8-i ülésén is terítékre került. Ion Diaconescu azt javasolta, hogy a vitára a jövő héten kerüljön sor, és megígérte, a koalíció majd leszavazza az ellenzéki javaslatot. - Kónya-Hamar Sándor képviselő kifejtette: Diaconescu ígérete egyáltalán nem megnyugtató. Megegyeztek abban, hogy az ellenzék nem ragaszkodik körömszakadtáig az akkreditált román karokra vonatkozó javaslatához, cserébe pedig támogatja azt a koalíciós partnerek javaslatát, hogy ne csak minimum egy román kar legyen kötelező az induló egyetemen, hanem a kihelyezett kollégiumban és karain is kötelező módon legyen román szekció. Ez azt jelenti, hogy például a Székelyföldre kihelyezett karokon, kollégiumokon is kötelező lesz a román kar létrehozása. /Székely Kriszta: Újabb koalíciós-ellenzéki cselszövés? Az akkreditációs törvény tervezett módosításával ellehetetleníthetik a magyar egyetem létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Az ellenzéki pártok tiltakoztak a kormány határozata ellen, hogy az ortodox egyházat ne nyilvánítsák államvallássá. Ion Iliescu volt elnök szerint egy olyan államban, ahol a lakosság 90 százaléka ortodox és e vallás vezetői az országban vannak, egyházukat nem külföldről irányítják, mint az egyéb felekezetekhez tartozó egyházakat, a kormány döntését feltétlenül át kell gondolni. Mind a görög katolikus, mind a római katolikus egyház a Vatikántól függ, ezért nem tarthatnak jogot nemzeti egyházi státusra. - Varujan Vosganian sajtótájékoztatóján kijelentette: a Jobboldali Erők Szövetsége úgy látja, hogy az ortodox egyházat államvallássá kell nyilvánítani. - A Román Nemzeti Egységpárt szintén helyénvalónak és jogosnak tartja az ortodox egyházi vezetők tiltakozását - jelentette be Ioan Gavra, a párt alelnöke. /Az ellenzék az ortodox egyház követelését támogatja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

A Székelyudvarhelyhez közeli Lókodon jól haladnak az öregotthon építésével. Egy svájci házaspár /Gyarmathy György nyugdíjas professzor és felesége, Catherine Amerd / a lókodi öregotthon alapítója és támogatója. Gyarmathy György elmondta, hogy a hetvenes évek óta többé-kevésbé rendszeresen jött Erdélybe. A svájciak nagyon is szívükön viselték az erdélyi magyaroknak, főleg az erdélyi protestánsoknak a sorsát. A katolikusokét is. És gyakran ránk bíztak valami segélyt, amit aztán itt jó célra kellett fordítani. Sok segélyakció folyik, az övék a lókodi öregotthon. - Lókod kihalófélben levő falu, harminc lakója van. A fiatalok a városba költöztek. Új, huszonnégy személyes öregotthont építettek. 97-ben kezdődött az építkezés. Jelenleg már tizenöt öreg él az otthonban. /Oláh István: Mire megvénülünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

Az oktatási tárca közölte, hogy Romániában - kérésre és törvényes feltételek között - a nemzeti kisebbségek saját felsőfokú tanintézeteket hozhatnak létre, az állami egyetemeken a nemzeti kisebbségek anyanyelvén működő tanulmányi csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat lehet létrehozni. Az írásos közlés szerint a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató egyetemi-főiskolai karokon a szakkifejezéseket románul is tanítják. A multikulturális felsőfokú oktatási intézmények tannyelvét az alapítási törvényben állapítják meg. A román nyelven vagy a nemzeti kisebbségek nyelvén működő valamennyi romániai oktatási intézménybe anyanyelvétől és előtanulmányainak nyelvétől függetlenül bármely román állampolgár beiratkozhat és tanulhat. A dokumentum szerint a felsőfokú tanintézetek akkreditálása a tanügyi tárca és az illetékes országos akkreditációs tanács hatáskörébe tartozik. - Törvényes feltételek között és az érintett egyetemi intézmények szenátusának javaslatára intézetek vagy karok szétválásával, illetőleg egyesítésével is létrehozható felsőfokú tanintézet, azzal a feltétellel, hogy legalább egy karon román nyelven történjen az oktatás. - Ez az írásos állásfoglalás azelőtt született meg, hogy a képviselőház elutasította az akkreditálási törvény módosítására irányuló ellenzéki indítványt, amely azt szerette volna elérni, hogy a felsőfokú tanintézeteket csak azzal a feltétellel lehessen akkreditálni, ha legalább egy karon román nyelven folyik a tanítás. /Megerősítik a kisebbségi főiskolák létrehozásának lehetőségét. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

"Szept. 15-én Bukarestben, a Calvineumban tartotta ülését a romániai magyar történelmi egyházak egyeztető-tanácsa. Az ülésen jelen volt dr. Jakubinyi György római katolikus érsek, Reiser Pál, Tempfli József és Martin Roos római katolikus, Tőkés László királyhágómelléki és dr. Csiha Kálmán református, valamint dr. Szabó Árpád unitárius püspök. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Tőkés Elek, az egyházügyi államtitkárság igazgatója meghívottként vett részt a tanácskozáson. Napirenden szerepelt a kultusztörvény tervezete, az egyházi ingatlanok és ingóságok helyzete, a lelkészek állami fizetésének kérdése, valamint az egyházi és az anyanyelvű oktatás lehetőségei. Az önálló magyar nyelvű magánegyetemmel kapcsolatban az egyházfők a következő szándéknyilatkozatot adták ki: "A romániai magyar történelmi egyházak, népük anyanyelvű oktatása iránti felelősségük tudatában, ünnepélyesen kifejezik ama szándékukat, hogy közös részvétellel, a romániai önálló magyar nyelvű felsőoktatás érdekében, magyar nyelvű magánegyetem létrehozása céljából alapítványt tegyenek. Terveink szerint az alapítványi egyetem székhelye Kolozsváron lesz, és ennek karai, részintézményei fognak működni Erdély különböző régióiban. Kérjük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség erkölcsi, politikai, szakmai támogatását és együttműködését az egyetem létrehozásában és működtetésében. Célunk megvalósítása érdekében felkérjük Erdély, Magyarország és a világ magyarságát, valamint Románia és Magyarország kormányait, hogy anyagi, erkölcsi és szakmai támogatást biztosítson számunkra. - Az alapítvány bejegyzésével megbízzuk a romániai magyar történelmi egyházak tanácskozó testületének titkárságát. /Alapítvány a magyar egyetemért. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 16./ Ugyancsak e tanácskozás során a magyar történelmi egyházak vezetői Memorandumot fogadtak el, amelynek címzettje Radu Vasile miniszterelnök. Felvázolva a romániai magyar egyházak súlyos anyagi gondjait, a kormány segítségét kérik azok megoldásához. Az állami támogatás összegének kiegészítése mellett az egyházak bizonyos adózási könnyítéseket igényelnek. - A romániai magyar egyházi vezetőket ebéden látta vendégül Emil Constantinescu elnök, és az azt követő beszélgetés során támogatásáról biztosította őket, a felvetett kérdések megoldásában. - Délután az egyházi vezetők részt vettek a szenátus tanügyi bizottságánál rendezett konzultáción. A bizottság tagjai érdeklődtek, hogy az egyházak mit tesznek majd a birtokukba visszajutó iskolaépületekkel. A magyar egyházi vezetők szinte egyöntetűen leszögezték: ahol iskola működik, ott iskola lesz továbbra is. /(Zsehránszky István) Szándéknyilatkozat született erdélyi magyar egyetem-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./ Emil Constantinescu államfő a romániai magyar történelmi egyházak vezetői előtt kifejtette meggyőződését, hogy a tulajdonról készülő új törvény rendezi majd a legtöbb volt tulajdon problémáját, függetlenül nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet illetően Emil Constantinescu azt hangsúlyozta, hogy az érvényben lévő oktatási és akkreditálási törvény "ésszerű és kedvező keretet" ad a magánkezdeményezésekhez az oktatás területén. Constantinescu elnök örült a magyar magánegyetem létrehozásának. Egy ilyen egyetem alapítása szerinte a többségnek is lehetőséget ad arra, hogy elfogadja és megértse az anyanyelvű oktatási intézmények létrehozását, ami előrelépést jelent az anyanyelvű felsőfokú állami oktatást illetően is - hangsúlyozta nyilatkozatában Tőkés püspök. /Constantinescu államfő magyar egyházi vezetőkkel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./ Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök a megbeszélésről elmondta: "Ha nem lehet állami finanszírozású magyar felsőoktatási intézetünk, akkor magánegyetemet hozunk létre." "A nagyváradi Sulyok István Református Főiskola része lenne az új magánegyetemnek." A legfontosabb egyetemi központ Kolozsváron lenne. - Aggasztó, hogy sok jogtalanul elvett egyházi épület van, amelyet már nem használnak, de nem adják vissza az egyházaknak. /Rais W. István: A magánegyetem létrehozása a fontos, nem a tanintézet elnevezése. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 17./"

"A 80 éves Imreh István /sz. Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12./ a közgazdasági karon végzett, majd Kolozsváron a - Teleki Pál szorgalmazására - született Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, tanársegéd, egy év múlva az intézet aligazgatója. Imreh István megvédte a székely közbirtokosságokról írott doktori tézisét. 1948-tól a Bolyai Tudományegyetemen előadótanár a közgazdasági és jogi, majd a történelem karon. Korjelzővé vált, hogy megszüntetett intézményekben dolgozott. A MÁGISZ-nál volt közgazdász, de ez azután jellegét vesztette. A Móricz Zsigmond Kollégiumot /Kolozsvár/ tanárfelelősként igazgatta: megszüntették. Az Erdélyi Tudományos Intézetnek dolgozott, amelyet megszüntettek. A magyar Bolyai-egyetem is a múlté, az Erdélyi Múzeum-Egyesület szétverése után annak a levéltárát igazgatta, de azután a levéltárat is elvették. - Imreh István neve a mai magyar történettudományban elválaszthatatlan a székely (de nem csak a székely) faluközösség kutatásától. Ezeknek Tamási Áron szavaival "mint egy balladának, olyan szigorú a formája. De emberi számítás szerint legalább biztos, megtartó és erős." Imreh Istvánt 1977-ben tiszteleti tagjává választotta a Magyar Néprajzi Társaság, 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatta, Entz Géza-díjat kapott, és tiszteleti tagja lett az EME-nek. Megjelent az ünnepelt tudós új tanulmánykötete: Erdélyi eleink emlékezete (1550-1850) /Polis Könyvkiadó és a Teleki László Alapítvány/. /Dávid Gyula: "Igyekeztem jó tanár lenni, s igazat írni" Születésnapi beszélgetés Imreh István professzorral. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./"

"Dr. Csiha Kálmán püspök nyilatkozott bukaresti látogatása eredményeiről, a romániai magyar püspöki találkozóról. A püspöki találkozón lefektették az alapját egy új alapítványnak, amelynek célja: az erdélyi magyar nyelvű egyetem létrehozása. A magyar püspököket fogadta Emil Constantinescu elnök, aki előtt elmondták három nagy problémát: anyagi kérdéseket; a lelkipásztori fizetés kérdését, ami határozottan anyagi csapdának néz ki; valamint a magyar egyetem kérdését és az általuk létesítendő egyetem szándékát. Az államfő pozitívan viszonyult mind a három problémához. - Az egyetemről azt mondta, hogy semmilyen ellenvetése sincs a püspökök kezdeményezését illetően. Az állam először azt ígérte, hogy a lelkipásztorok fizetését biztosítani fogja, csupán a fizetési forma változik; most pedig a kiderült, hogy lelkipásztoroknak csak a fele kapna fizetést. Ezt Constantinescu diszkriminatívnak nyilvánította, és megígérte, hogy közben fog járni. - A kultusztörvény tervezetét az egyházak közösen állították össze. A mostani /nem az egyházak képviselői által készített/ tervezetben már nincs szó az egyházi javak visszaadásáról; nincs szó a felekezeti iskolák állami támogatásáról, nincs szó arról, hogy az egyházak egymás között egyenlőek, hanem csak azt írja, hogy az állami szervek előtt egyenlőek. Ebben a törvénytervezetben is inkább már korlátozásokat látnak a magyar püspökök. Úgyhogy tulajdonképpen a jelen formájában feleslegessé vált. Az egyházak kéréseit, kívánalmait 80 százalékban törölték a tervezetből, ezzel szemben negatív megfogalmazásokat vittek be. Például azt, hogy az állam nem támogatja az egyházi karitatív intézményeket. Vagy az állam nem támogatja az egyházi magániskolákat. A tervezet jelen formájában tiltó rendelkezéseket tartalmaz. Akkor pedig nincs szükség erre a törvényre. Szerepel még benne a nemzeti egyház, ez a mai Európának nem felel meg. - A kolozsvári Diakóniai központ már berendezett az önfenntartásra. És minden iskolát és minden diakóniai szolgálatot önfenntartóvá tesznek, mondta Csiha Kálmán püspök. Körülbelül egy-két évig, három évig működnek külföldi segélyekkel, és azután már önfenntartóak. /Zsehránszky István: Beszélgetés Dr. CSIHA KÁLMÁN püspökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./"

"A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (a továbbiakban RMKT) Szatmárnémetiben megtartott VIII. vándorgyűlésén szép számú fiatal volt jelen, köztük kezdő közgazdászok és egyetemi hallgatók. Dr. Kerekes Jenő, a szervezet elnöke az érdeklődés növekedésében igen lényegesnek tartotta azt a tényt, hogy a múlt évben, a félixfürdői vándorgyűlésen megalakult a BIF, a társaság ifjúsági frakciója, mely az eltelt rövid időben is sok fiatal közgazdászt gyűjtött maga köré. A fiatalok a gazdaságtól várják a kibontakozást, s úgy érzik, itt többet tehetnek sorsuk, sorsunk jobbrafordulása érdekében, mint a politikában. A konferenciára ugyanarról a szakterületről hívtak meg román és magyar előadókat, így sok mindent össze lehetett hasonlítani, s az összehasonlítás serkentette a vitát. Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank egyik vezető munkatársa elismerte, hogy náluk a politika beleszólt a jegybank tevékenységébe. Példának azt a hatalmas összeget hozta fel, amelyet Iliescu úr elnökösködése alatt - a kormány népszerűségét növelendő - mezőgazdasági kölcsönként adtak ki, nagy lyukat vágva a költségvetésben. Ezek a százmilliárdok nem a mezőgazdaság fellendítését vagy megsegítését célozták. Lazea szerint 1998-tól megerősítette önállóságát az RNB, s a politika nem szólhat bele döntéseibe. Kovács Álmos, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az egyensúlyról és a dezinflációról beszélt. Kihangsúlyozta: a hatékony monetáris politikának alapvető feltétele, hogy a gazdaság a piacgazdaság körülményei között, és annak törvényszerűségei szerint működjön. "Nekünk gyorsan meg kellett teremtenünk a szükséges feltételeket a piacgazdaság működéséhez, mert húszmilliárd dolláros adósság várt törlesztésre." A további előadásokban a jelenlévők választ kaphattak arra, miért százszor nagyobb a pesti tőzsde napi forgalma, mint a bukarestié. Egyrészt: Magyarországon csak 64 vállalat értékpapírjait engedték a tőzsdére, ráadásul csak olyan vállalatokét, amelyek már megmérettek a piacon. Romániában nincs ilyen mérce, boldog, boldogtalan kínálhatja magát a tőzsdén, amelyen alig van igazi érték, ezért ugyanazokat a papírokat adják-veszik. Másrészt Magyarországon más értékpapírok, például kötvények is a tőzsdére kerülnek, s a tőzsdén kívül máshol nem lehet értékpapírokat forgalmazni. /Új kapukat nyitottak a közgazdászok Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./"

Makkay József azt vizsgálta, hogy megyénként mit jelent a magyarság számára a kormányzati részvétel. Székelyföldön például tucatnyi közösségi érdekeltségű beruházás indult, megpezsdült az élet, s az emberek mintha némi reménysugarat látnának sorsuk jobbra fordulását illetően. De változott a világ a Szilágyságban és Szatmárban is, ahol a magyar nyelv lassan teret hódít a közintézményekben. A legtöbb megyében sikerült kiharcolni a koalíciós egyeztetések során az RMDSZ-nek ítélt vezetői állásokat. Egyedül Kolozs megyében bukott meg szinte minden próbálkozás. A közintézmények igazgatói állásai körül, amelyet az RMDSZ-nek kellene betöltenie, egyet foglaltunk el! Számos RMDSZ-politikus szerint azért, mert a Kolozs megyei RMDSZ vezetői igazából nem törődtek vele, hogy mi történik házuk táján. A mai kolozsvári helyzetkép több, mint elszomorító. Aki ma magyarként Kolozsvárhoz ragaszkodik, legfennebb csak azért teszi, mert itt született, vagy valamikor itt telepedett le, különben nyugodtabban megélhetne bárhol Erdélyben. Ott, ahol nem alázzák meg napi rendszerességgel, ahol a közhivatalban nem néznek át a fején, ha netán magyarul szólalna meg. - Kolozsvár az a város, ahol a magyarság már szinte mindenből kiábrándult. Nem jár színházba, operába, rendezvényekre, a régi szép időkhöz képest egyre ritkábban és rendszertelenül olvassa magyar napilapját. Kolozsvár magyarsága megalázott, kisebbrendűségben szenved, számkivetettnek érzi magát, és ha teheti, menekül. - A Kolozsvár-szindróma talán egyedüli Erdélyben. /Makkay József: Kolozsvár-szindróma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

"Parászka Miklós színházi szakember és a Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ igazgatója, főiskolai tanár, a nagyváradi Szigligeti Ede Társulat főrendezője, vendégrendezője a debreceni Csokonai Színháznak, újabban pedig a Csíkszeredai Játékszín igazgatója is. Kényszerhelyzetek sorozatában él, nyilatkozta, ez fárasztó. Mindegyik erdélyi magyar társulat megpróbálkozott a helytállással, a maga módján. A temesvári társulat művészileg jelentős produkciókkal dicsekedhet, felfigyeltek rá külföldön is, ám közönsége megcsappant, jól felszerelt stúdiószínpadot építettek. Az ellenpélda Nagyvárad. Az elbizonytalanodás itt a legmakacsabb. Egy markáns rendezőegyéniségre volna szüksége a társulatnak. A kolozsvári Állami Magyar Színház társulata bejárta Nyugat-Európát. "Tompa Gábor igazgató neve egyfajta világmárka. A probléma itt a nézettség hihetetlenül alacsony volta", állapította meg Parászka Miklós. Marosvásárhelyen elhúzódó vezetési válságról van szó. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház gyorsan modernizálódott. Bocsárdi László és Barabás Olga - a két tehetséges fiatal rendező - új koncepciót dolgoztak ki. De ők is nézőket veszítettek. A gyergyószentmiklósi Figura Színháznak nem sikerült ezt az avangard társulatot repertoárszínházzá alakítani, a társulatépítés is akadozik. - A színházi szakemberek képzését szolgálja a marosvásárhelyi főiskola és a kolozsvári. Van rivalizálás a két központ között. - A Harag György Társulat és a Csíki Játékszín sorsának összekötése komoly kísérlet, és komoly színházművészeti hozadékai is vannak: egy-egy darabból 15-20 előadás helyett 30-40-et játszhatnak. Mód van szélesebb körű repertoár kialakítására is. A Csíkszeredai Játékszín megalakulása lehetővé tette új, ifjú színészek alkalmazást. Segítséget jelent, hogy Csíkszeredában máris létesítettek egy 12 szobás, plusz egy 2 szobás szolgálati lakással ellátott Színészházat. A Csíki Játékszín színészei között van Bíró József, aki a kolozsváriak egyik vezető színésze volt, továbbá a külföldön ugyancsak elismert Hunyadi László, és a fiatalok: Nagy Csongor, Antal Ildikó, valamint három végzős, Kosztándi Zsolt, Mardírosz Ágnes, Nagy Dorottya. /Parászka Miklós színjátszásunkról. ?Van múltunk, és lesz jövőnk?" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 27./"

"Vetési László méltatta a nyolcvanéves Herman János nagysármási nyugalmazott lelkész, a Mezőség apostola munkásságát. Életműve: "legnagyobb temetőnknek, a Mezőség kellős közepének szolgálata", állapította meg. Körülötte a nyomor, a nyomasztó nyelvbénulás, a szüntelen hit- és nyelvváltás fájdalma. "Életműve a tanyától tanyáig, háztól házig, gondtól gondig, lélektől lélekig vezető gyalogutak hálátlansága." /Vetési László: Nyolcvanéves a Mezőség apostola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./"

A Project on Ethnic Relation (PER) megrendelésére és támogatásával a kolozsvári Interetnikus Kapcsolatokat Kutató Központ márciustól májusig az intézet munkatársai 13 erdélyi megyében és a fővárosban monitorizálták a román és magyar újságokat. Az elkészült tanulmányt Marius Lazar kolozsvári szociológus mutatta be Marosvásárhelyen. Az ismertetéskor a bukaresti és vásárhelyi román újságírók több kijelentés miatt felhördültek. Például azért, hogy a lapok túlságosan kötődnek bizonyos ideológiákhoz, pártokhoz. A magyar kérdést pedig főleg azok a megyei napilapok kezelik rosszindulattal, melyek a volt pártlapokból nőttek ki. A sajtótájékoztatón jelen levő Márványi Péter, a Kossuth Rádió munkatársa a kolozsvári főkonzul, Alföldi László esetén keresztül világított rá a román sajtó - szerinte - legfőbb hibájára: a Cotidianul első oldalon világgá kürtölte, hogy Alföldit 1988-ban nemkívánatos személynek nyilvánították Romániában. Ezt a hírt ellenőrizetlenül egy egész sor román lap átvette, leközölte, anélkül, hogy a magyar követségen, vagy a román külügyminisztériumban ellenőrizték volna az információt. Majd miután Alföldi sajtótájékoztató keretében ezt megcáfolta, sokkal kisebb méretű cikkben, eldugott helyen a Cotidianul megcáfolta saját állítását. De ugyanezt már nem tette meg a többi újság. - Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának vezetője elmondta: a PER abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az Európa Tanács tanácsadójává nevezték ki. Október hónap folyamán a PER történelemtanárokkal szervez találkozót a hazai történelemoktatásról, különös tekintettel a kisebbségi kérdéskörre. /Máthé Éva: Szakszerűtlenség, magyarellenesség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

Az ellenpropagandának köszönhetően nem volt telt ház Csíkszeredában okt. 1-jén, a Csíki Játékszín első önálló nagyszínházi produkciójának bemutatójakor. A színházbarátok azonban nem csalódtak, kiváló előadás volt. Néhány évtized múlva csupán színháztörténeti kuriózum lesz, hogy mekkora ellenállással kellett megküzdeniük a csíkszeredai színház alapítóinak. Molnár Ferenc A doktor úr című bohózatát mutatták be. A siker biztosítéka a nagynevű színésztársaság és a dicséretes csapatmunka volt. Ugyanis Hunyadi László és Czintos József alakították a főszerepeket. Rendező: Parászka Miklós. /A Csíki Játékszín bemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

"Orbán Viktor kormányfő okt. 5-én Varga Gábor Tábornokok című drámájának megtekintése után kíséretével együtt az aradi RMDSZ által adott fogadáson is megjelent. Szilágyi Aladár készített interjút a miniszterelnökkel. Sajnálja, jelentette ki, hogy előbb Radu Vasile kormányfő, majd Valeriu Stoica igazságügy-miniszter is lemondta a találkozót. "Ettől függetlenül ez a nagy jelentőségű esemény reményeink szerint mégis hozzájárulhat a román-magyar kapcsolatok fejlődéséhez." Bízik abban, hogy majd megtörténik a szoborcsoport köztéri elhelyezése. "Jólesett részt vennünk a forró hangulatú színházi esten, jólesett a kedves fogadtatás, amellyel a közönség üdvözölt bennünket." Köztudott, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony az utóbbi időben szinte minden erejét-idejét erre a kérdésre áldozta. /Szilágyi Aladár: Exkluzív interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 8./"

Elhunyt dr. Módy Jenő professzor. Hosszú időn át írta tudományos ismeretterjesztő cikkeit, melyek a Korunkban, A Hétben és a többi lapban jelentek meg. A nekrológot író pályatárs vallott arról, milyen önzetlenül dolgozó tudós volt dr. Módy Jenő, szaklapokban és kongresszusokon hétszer szerepelt együtt a nevük, de még 38 tanulmánya van, amelyek az ő ellenőrzése alatt készültek. Vannak közöttünk, akikre büszkék lehetünk, állapította meg, közülük is elsők között Módy Jenőre, akinek tízezrek köszönhetik gyógyulásukat. /Rákosfalvy Zoltán: Elvesztettünk egy nagy tudóst és igaz magyar erdélyi embert. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./ Dr. Módy Jenő /Marosvásárhely, 1927. máj. 22. - Marosvásárhely, 1999. okt. / egyetemi tanár, az orvostudományok doktora, kutatási területe a klinikai biokémia volt. 1990-ben jelent meg Kolozsváron A molekulák és az élet című könyve.

Két riportkötet is napvilágot látott Háromszéken. A két szerző a Háromszék című megyei lap erdővidéki, illetve kézdivásárhelyi tudósítója. Benkő Levente Hová mennek a bányászok? című könyve a változó hegyi övezet munkavilágát átalakító kihívásokra keresi a választ, mutat fel lehetséges opciókat. Iochom István könyve (Pisztoly az Olt vízében) különböző történések hátterét vizsgálja, azok mozgatórugóit tárja fel. Nem érdektelen megemlítenünk, hogy mindkét újságíró az idén már másodszor jelentkezett kötettel: Benkő Levente a földvári haláltábor túlélőinek visszaemlékezéseit, a fellelhető dokumentumokat adta közre, míg Iochom István az elhíresült Agache-ügy valós történéseit összegezte kötetben. /Riportkötetekkel gazdagodva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Október 21-én, tartotta szokásos heti sajtóértekezletét Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában. Markó Béla kitért az aradi polgármesteri találkozóra, amelyet az RMDSZ helyhatósági választásokra való előkészületeinek sorába beilleszkedő eseményként értékelt, majd a lakosságot közvetlenül érintő súlyos szociális problémáról, a lakások fűtésének és a melegvíz-szolgáltatásnak a megoldatlanságáról szólva megállapította, hogy a kormány, az illetékes minisztériumok és hivatalok súlyos hibát követtek el. A szekusdossziék átvilágítására vonatkozó törvény elfogadásáról szólva rámutatott arra, hogy bár ellentmondásosnak és sok tekintetben hatástalannak tartja, az RMDSZ mégis megszavazta a törvényt. Demeter János kormányfőtitkár-helyettes beszámolt a romániai magyar polgármesterek harmadik aradi találkozójáról. Borbély László, a Közmunkálatügyi és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette, hogy a pénzügyminiszterrel ellentétben az RMDSZ támogatja azt a javaslatot, hogy a helyi tanácsok azokat a pénzösszegeket is megkapják a pótköltségvetésből, amelyekből magáncégektől vásároltak fűtőanyagot, és nem az Országos Petróleum Társaságtól. Rákóczi Lajos az átvilágítási törvényről elmondta: nemcsak a parlament tagjai, miniszterek, államtitkárok múltja vizsgálható, hanem a polgármesterek, megyei tanácsosok, iskolaigazgatók, papok, orvosok, telefonközpont-igazgatók múltbeli tevékenysége is. Szabó Károly, a szenátus mezőgazdasági bizottságának alelnöke kifejtette, hogy gyenge a fegyelem a koalíciós pártokon belül, mindezek ellenére az RMDSZ továbbra is bízik a koalíciós pártok elkötelezettségében a földtörvény mielőbbi elfogadását illetően. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 21. 1584. sz./

Ferenczi István könyve /Besenyő szállások a Nagyszamos - Sajó mentén. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ tulajdonképpen Beszterce környéke honfoglalás utáni besenyő településeinek szentelt tudományos dolgozat. Tanulmánya 1973-ban készült, több helyen próbálta közölni, sikertelenül. A Ceausescu-rendszer tiltásai miatt senki sem merte vállalni a kiadás kockázatát. A tanulmány a helységnevek, határnevek etimológiai vizsgálatával bizonyítja annak a besenyő településekből álló védelmi láncnak a létezését, amely az Árpád-kori Magyarország északkelet-erdélyi hágóit volt hivatott őrizni. A könyvből fény derül a vidék, de a teljes Árpád-kori Magyarország társadalmi viszonyainak bizonyos vonatkozásaira, a határzónába eső falvak népességi-gazdasági szerkezetére, valamint a besenyőknek mint lovas-harcos határőröknek kiváltságos helyzetére. A hetvenoldalas szöveg fele kommentált könyvészet. A remélhetőleg elkövetkező régészeti feltárások, a nyelvészeti elgondolásokból következtetett feltevéseket végérvényesen tisztázni fogják - írta a szerző. /Németh Júlia: Besenyők a végeken. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Horváth Arany kérdésére Király Károly elmondta, hogy édesapja, Horváth István író barátsága és magatartása is meggyőzte őt arról, hogy be kell fejezni a megalkuvó, bólogató politizálást. Tudták, hogy lehallgatják őket, az író hamarosan a Securitate fókuszába került. Utólag kiderült, hogy az író rokonát is titoktartásra kérte fel, nem akarta, hogy lánya /Horváth Arany/ megtudja, apját a szeku figyeli. Rendszeresen kijárt Magyarózdra egy magyar belügyes, Kerekes ezredes. Érdeklődött Horváth István után. 1977. január 4-én elgázolták az írót, a temetés előtti nap valósággal elárasztották a falut a szekuritátésok. Felfegyverkezve, minden utcán egy-egy kapunál megállott a katonai autó. Marosvásárhelyről megérkeztek a legmagasabb rangú hivatalos belügyi szervek. Amíg megérkezett a halottas menet, kivonultak a temetőútra, közvetlenül a temető mellé állottak a kocsikkal. Nem telt el egy hónap és megint kivonultak a szekusok a faluba. A szülőházban - most emlékház - mindent, felkutattak. Arra voltak kíváncsiak, hogy járt-e itt Király Károly, vannak-e magyarországi titkos anyagok? Az író rendszerellenes írásait keresték. Nemsokára újra megjelentek, a férfiakat külön-külön hívták magukhoz, és faggatták őket, hogy kiket ismertek a temetésen, akik nem idevalók voltak? - Horváth István a halála előtti években elmondta, hogy általában a magyar értelmiségieket megfigyelés alatt tartják. /Horváth Arany: Miért gázolták halálra Horváth István írót? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./

Okt. 27-én Budapesten a Nemzeti Tankönyvkiadó Magyar tankönyvek a külhoni új nemzedéknek címmel tanácskozást rendezett. A konferencián határon túli magyar pedagógus- szövetségek, illetve az anyaországi felelős szervek képviselői áttekintették a külhoni magyar tannyelvű oktatás és az azt megalapozó tankönyvkiadás és -ellátás helyzetét. A Nemzeti Tankönyvkiadó álláspontja szerint, a határon túli saját készítésű könyvek fejlesztése mellett, megoldást jelenthet az úgynevezett adaptált, a helyi igényeknek megfelelően átdolgozott kiadványok felhasználásának szélesítése. Burus Botond a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége nevében elmondta, hogy a romániai magyar tankönyvkiadók nem érdekeltek közvetlenül a magyar tankönyvek készítésében, mivel az számukra ráfizetéses az alacsony példányszámok miatt. Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szószólója elmondta: a vajdasági iskolákban csak hivatalos, szerb nyelvből fordított könyvekből lehet tanítani. /Tankönyvek a határon túli új nemzedéknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztője leszögezte, hogy a törvény értelmében a nyolcadik osztályig a tankönyv ingyenes, amit a tanuló a tanév idejére kölcsönvesz. Ebből az következne, hogy a minisztériumnak kötelessége az iskolát ellátni megfelelő számú könyvvel. - A magyar nyelven tanulókat 1997-ben érte utol az alternatív tankönyvek lehetősége. Megoldható lett volna, hogy a magyar iskolákba is eljusson a megrendelt könyv, azonban 1997 tavaszán a magyarul tanítókat nem mindenütt értesítették, hogy nekik is választaniuk kell. A tankönyveket nem mindenütt lehetett megtekinteni. A tanároknak rövid fél óra alatt kellett dönteniük, melyiket választják. Senki előtt nem volt világos: mennyi időre választ. Nem törvényes az, hogy a Tanügyminisztérium a nem románul tanulókat eleve hátrányos helyzetbe hozza. A ma tankönyv nélkül tanuló kilencedikesek eredményei már befolyásolhatják a diákok egyetemi felvételét! - A magyar tankönyvek rendelése az utóbbi években a tanév kezdete után történt! Erre nincs magyarázat. - A pedagógusok módszertani találkozóin gyakran hallani igen éles tanterv- és tankönyvkritikákat. Azonban kritizálás helyett a tanár ma már írhat, szerkeszthet tankönyvet, tervezhet tanmenetet. Vannak már olyan iskolák, tantestületek is, melyek teljes tankönyvsorozatukat maguk írják, szerkesztik. Ehhez azonban kielégítő tudás szükséges. - Kevés szülőnek jut eszébe, hogy beperelje a tanügyminisztériumot, a minisztert, mert gyermekét számos tankönyvben alázzák meg. Népét, nemzetiségét csak ellenség képében mutatják be. - Azt is tudni kell, hogy az egyetlen magyar tankönyvszerkesztőséget október 8-án bezárták. Végleg. Miért nem kapott önállóságot magyar szerkesztősége? A magyar szerkesztőkkel soha, senki nem konzultált. Szükség van egy önálló, közérdekű magyar tankönyvkiadóra. /Szabó Csaba: Õsz a tankönyverdőben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

A diákszervezetek vezetői elégedetlenül távoztak a kormány képviselőivel folytatott okt. 29-i megbeszélésről. Úgy döntöttek, hogy mindaddig nem hagyják abba a tiltakozó akciókat, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket. A diákok képviselői egy hét múlva ismét találkoznak Radu Vasile kormányfővel. Mint ismeretes, az egyetemisták 135 milliárd lejt követeltek a kormánytól. Ebből az összegből év végéig fedezni tudnák az ösztöndíjak, a bentlakások költségeit, valamint a kedvezményes bérletek árát. /Végsőkig kitartanak az egyetemisták. A diákszervezetek készek bojkottálni az egész tanévet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Okt. 31-én a pákozdi (Magyarország) doni emlékkápolnánál örök nyugalomra helyezték a Don-kanyarban elesett ismeretlen katona földi maradványait, amelyet okt. 30-án szállítottak haza. A koporsót katonai ünnepség keretében fogadták a tököli repülőtéren. A katona földi maradványaira a Dontól 300 méterre találtak rá. A 38-40 év körüli férfit valószínűleg 1943 januárjában ölte meg egy gránátszilánk. Becslések szerint a Don-kanyarban ekkor 10 nap alatt összesen 147 ezer magyar pusztult el. /Pákozdon eltemették a Donnál elesett ismeretlen katonát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 1./ Ökumenikus gyászszertartás keretében, katonai tiszteletadással helyezték végső nyughelyére a Don-kanyar Emlékkápolna szarkofágjában az elesett ismeretlen magyar katona földi maradványait. Göncz Árpád köztársasági elnök kifejtette: a magyar településeinken mindenütt emléktáblák, emlékoszlopok őrzik a világtörténelem két, talán legvéresebb háborújában elesettek nevét. Azokét, akik - ma már nyugodt lélekkel mondható - áldozatok voltak, s akiket megillet a tisztelet, mert katonahalált, hősi halált haltak. Tisztességben képviselték hazánkat a Don mellett is, ahol az óriási túlerővel vívott csatában három nap alatt felőrlődtek, a fegyverek, a tömeg ereje legyőzte őket. Az egyházi szertartás keretében mondott imát az ő és hős társai lelkiüdvéért Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Márkus Mihály református püspök, valamint Labosa Lajos evangélikus püspök-helyettes, Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi pedig emlékbeszédet mondott. /Végső nyughelyén az ismeretlen magyar katona. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

"A Transilvania Jurnal nov. 1-jei száma terjedelmes interjút közölt Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Ebben a kérdezett igen kemény vádakkal illette az RMDSZ-t és Markó Béla elnököt. Tőkés László szerint az RMDSZ "egyfajta kommunista párttá változott át", amelyben minden hatalmat egy elit birtokol. A szövetségi elnököt és a köré csoportosult "klikket" a tiszteletbeli elnök azzal vádolja, hogy feladták az RMDSZ fő célkitűzéseit - az autonómiát és a magyar egyetem ügyét -, s a kormányszereplés érdekében konformistákká és opportunistákká váltak. A nyilatkozattal kapcsolatban Wagner István Markó Béla véleményét kérdezte. Markó Béla kifejtette, hogy "Tőkés püspök úr szeret nagyot mondani, és szereti, ha ezáltal a közvélemény figyelmének középpontjába kerül". Nyilatkozatában közvetve vagy közvetlenül lekommunistázta az RMDSZ többségét. Markó Béla leszögezte: nem bocsátkozik polémiába ezzel kapcsolatosan, "mert az méltatlan lenne hozzám." /Wagner István: "Fel a nagyotmondás spirálján" = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 2./"

Ezelőtt 40 évvel, 1959 novemberében a Securitate emberei a Szatmár megyei Érendréről elhurcoltak nyolc férfit. Hozzátartozóik sokáig nem tudtak semmit róluk. 1960 szeptember 3-án a kolozsvári hadbíróság államellenes szervezkedésért, két főt pedig feljelentési kötelezettség elmulasztásáért ítélt el: Bujdosó Géza állatorvos 15, Kovács Lajos 10, Szaleczky Miklós 7. Ábrám Sámuel 5, dr. Avasán Gyula 4, Fischer Lajos 4, Toroczkai Sándor 3, Kiss Miklós 2 év börtön. Végül 1963-ban amnesztiával szabadultak. Koncepciós per zajlott, azért ítélték el őket, mert ellenszegültek a kollektivizálásnak. Románia Legfelsőbb Bírósága 1998. május 25-én felülvizsgálta és jogtalannak ítélte az 1960-ban kimondott ítéletet. Nov. 6-án Érendréd református templomában az ártatlanul elhurcoltak emlékére márványból készült emléktáblát állítottak. /Boros Ernő: Rehabilitálták a szekuritate áldozatait. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6. - I.évf. 7.sz./ 1959. november 3-án éjjel tartóztatták le a nyolc érendrédi férfit. Tíz hónapig az Nagybányán kínozták és vallatták őket. A katonai ügyész halálbüntetést kért a fővádlottra, Bujdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Szerencsére a Nagybányán lezajlott nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeret-furdalása miatt visszavonta addigi vallomásait. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott. Az ártatlanul elítélt érendrédieket a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára vitték. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza. /Dr. Ábrám Zoltán: Emlékezés az érendrédi politikai elítéltekre. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./ Nov. 6-án Érendréd református templomában ünnepi istentiszteletet tartottak az 1959?ben elhurcolt, majd utána koncepciós per nyomán bebörtönzött helybéliek emlékének állított emléktábla felavatása alkalmából. Tőkés László püspök mondott beszédet. Dr. Németi János történész emlékeztetett arra, hogy a törvénytelenül elítéltek rehabilitálására 1998 májusáig kellett várni. A márványtáblán az 1960-ban elítéltek névsora szerepel, továbbá Márton Attila lelkész, akit 1958?ban ítéltek el Kolozsváron 7 évre. /Ünnepség Érendréden. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 8./

Nov. 5-6-án Székelyudvarhelyen nyolc székelyföldi ifjúsági információs iroda részvételével tartották meg az IFINET, az információs irodák tömörítő szervezetének tanácskozását, ahol elfogadták a szakmai etikai kódexet. Az IFINET terve az, hogy a régiót átfogó információs hálózattá alakuljon. Jelenleg az irodák minimális szolgáltatási kötelezettsége a pályaválasztási, felvételi, turisztikai, szórakozási lehetőségekről szóló adatok birtoklása és hozzáférhetőségének biztosítása a fiatalok számára. Az ehhez kapcsolódó irodai munka megkönnyítésére az IFINET keretén belül számítógépes adatbáziskezelő programot adtak át minden irodának. /Ifjúsági irodák tanácskozása Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Guttman Mihály karmester fél évszázada a kolozsvári Zeneiskola tanára, több mint húsz évig a kolozsvári Filharmónia művészeti titkára volt, közben pedig a zenekart is vezényelte. Jelenleg a Székelyudvarhelyen székelő Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöki tisztét tölti be, emellett tanít a zeneiskolán és vendégszerepléseket is szívesen vállal. A Dalosszövetség tulajdonképpen a kórusok és az öntevékeny zenei együttesek fóruma. Jelenleg több mint negyven együttest, kórust és zenekart fog össze. A jelenleg 2000 tagot számláló szövetségre föltétlenül szükség van, megszervezi a kórustalálkozókat, a zenekari és fúvószenekari találkozókat. Guttman Mihály kiemelte, hogy a legfontosabb az lenne, hogy magyar zenetanárokat képezzenek. Ez a képzés Nagyváradon, a Sulyok István Főiskolán beindult. Másrészt fontos az, hogy a magyar zenetanárok tudják használni az elemi iskola részére írt magyar tankönyveket. Nagyon fontos szerepe van a népdaloknak, melyeket gyermekkorban kell megszerettetni és megtanítani. Nekünk nem a Nyugatot kell majmolnunk, hanem őrködni mindazon, ami a mi népdalkincsünk, amit Kodály, Bartók, Bárdos nekünk örökül hagyott, mondta. /A Nyugat majmolása helyett Őrködnünk kell népdalkincsünk felett. Interjú Guttman Mihály karmesterrel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./

Tímár Sándor Állami- és Erkel-díjas érdemes művész /akinek világhírű táncpedagógiai módszertanát a közeljövőben jelentetik meg magyar, angol és japán nyelven/ nyáron Erdélyben járt, akkor ajánlotta fel, hogy műsort készít a csíkszeredai székhelyű Hargita Állami Székely Népi Együttesnek. Most eljött és egy hétig foglalkozott az együttessel. Koreográfiai nyomán egy új produkció körvonalazódik. A Tímár-módszer András Mihály, az együttes vezetője szerint olyasmit jelent, mintha Kodály a saját igényei és elképzelései szerint tanítana, igazítana el egy kórust, zenekart. Múltunk?jelenünk?jövőnk tervezett címet kapta a produkció, amely a Kárpát-medence magyar táncaiból kíván ízelítőt adni, a műsorban a székelység táncai, természetesen, kiemelt helyet kapnak. /Készül a Hargita Állami Székely Népi Együttes új produkciója. Iskolateremtő együttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

"Néhány héttel Sabin Gherman kiáltványának, az Elegem van Romániából! megjelenése után - egy körlevél jutott el Szabó Csaba újságíróhoz, amelyben fiatal magyar családfők egy Magyar Családokért Párt nevű politikai szervezet létrehozását tűzték ki célul. A körlevél szerint az "RMDSZ arisztokráciának" nem törődik ezzel, eljött az ideje annak, hogy egy olyan romániai magyar politikai szervezet is létrejöjjön, hogy amely támogatja a magyar kisgyerekes családokat. Bármilyen fontos is sokak számára a felsőoktatás ügye, ez nem lehet magyarázat arra, hogy az RMDSZ tíz éve ki nem mozdul a "magyar egyetem"-frontról, és semmit nem tesz a magyar gyerekes családok - a jövő! - támogatása érdekében. A körlevelet ennek ellenére nem írta alá. Annak ellenére sem, hogy az RMDSZ olyan "hivatásos magyarokat ültet nyakunkra, akik" amolyan feudális udvartartást alakíthatnak ki maguk körül. Azonban az RMDSZ szétesésével megszűnne jó néhány olyan vidéki RMDSZ-elnök és közösség-kovács munkahelye is, akik önzetlenül, évtizedek óta húzták a szürkeségben a magyarság szekerét. /Szabó Csaba: Óda az egészséges konkurenciához? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./"