Megosztást vagy összefogást eredményez-e a kormányváltás?
A romániai magyar politikusok eltérően vélekednek a választások után hatalomra került új kormány magyarokat érintő retorikájáról és intézkedéseiről.
Elemzők szerint Romániában már azzal a retorikával elindult a visszarendeződés, ami a parlamentben a pártelnökök felszólalásaiból érezhető volt a kormány beiktatásakor. Ez a hangulat- és retorikaváltás leginkább a nemzeti liberális párt részéről érezhető.
A kormánypozícióból most ellenzékbe kényszerült Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kelemen Hunor szerint az elmúlt 22 év eredményei veszhetnek kárba, a magyar kisebbség helyzete fordulhat rosszabbra azáltal, hogy képviselői kikerültek a hatalomból, s így már nem tudják közvetlenül befolyásolni a döntések meghozatalát.
A nacionalista, magyarellenes retorika most a kormányzati döntésekben is kezd megjelenni, mondta a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában Kelemen Hunor, aki aggasztónak tartja, hogy visszavonják a költségvetésből az önkormányzatoknak törvényes módon kiutalt támogatásokat. Ezt a kormányrendeletet megtámadják a közigazgatási bíróságon, tette hozzá.
A kisebbségi törvénytervezetet a kulturális autonómiára vonatkozó rész nélkül készül elfogadni az új román kormány. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke hangsúlyozta, olyan kisebbségi törvényre nincsen szükség, amely a kulturális autonómiáról nem rendelkezik, s nem ad valós hatásköröket az oktatás, a kultúra, a média területén.
A választási rendszer átszervezésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ezáltal elérhető, hogy 20-25 százalékos támogatással rendelkező politikai pártok ne jussanak be a parlamentbe, vagy csak néhány mandátumot szerezzenek. Az RMDSZ parlamentbe jutását ugyan nem veszélyezteti a választási törvény, de ezzel a rendszerrel a szórványban nem lehet majd mandátumhoz jutni, a szórványban élők szavazatai elvesznek, s ez hosszú távon olyan helyzetet teremt, amellyel eltolódhatnak az erdélyi magyar politika hangsúlyai.
Romániában a kisebbségek ügyében vége szakadt a nyugatot megtévesztő látszat-politizálásnak, vélekedik a romániai kormányváltás magyarokat érintő változásairól a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nem lát lényeges különbséget a mostani és a korábbi román hatalom között. Az egyes politikai erők legfeljebb abban különböznek egymástól, hogy melyik helyez nagyobb hangsúlyt a látszatra. Annyi változott csupán, hogy Romániában a kisebbségek ügyében most vége szakadt a nyugatot megtévesztő látszat-politizálásnak.
Izsák Balázs szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kijárásos politikája 16 év alatt sem vezetett eredményre, s úgy véli, nem a román kormány volt a legfőbb akadálya az autonómia elérésének, hanem az, hogy 16 éven keresztül Románia fel tudta mutatni a világnak, a magyarság helyzete megoldódott azzal, hogy az államhatalom minden intézményében képviselve van. A Székely Nemzeti Tanács elnöke épp ezért nem tartja feltétlenül rossz iránynak a mostani váltást, mert szerinte tiszta helyzetet teremt, amelyben minden politikai erőnek össze kell fognia az autonómia elérése érdekében.
hirado.hu/Kossuth Rádió. Erdély.ma

Borbély és a korrupció gyanúja
A bukaresti képviselőház kedden visszaküldte a jogi szakbizottsághoz azt az ügyészségi kérést, amely Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselője mentelmi jogának megvonására irányul. Ennek nyomán valószínűsíthető, hogy a volt környezetvédelmi miniszter esetében alaposan elhúzódik az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által kezdeményezett bűnvádi eljárás beindítása.
A parlamenti képviselők azzal indokolták az iratcsomó visszaküldését a szakbizottsághoz, hogy annak nem mindegyik tagja tudta eddig áttanulmányozni az 1800 oldalas dossziét. Mint ismeretes, a környezetvédelmi minisztérium éléről április 5-én lemondott Borbély Lászlót befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata meghamisításával gyanúsítja a vádhatóság.
De pontosan miről is szól az RMDSZ politikai alelnöke ellen felmerült gyanú? Az Ancheteonline.ro oknyomozó portál nemrég részleteket közölt abból az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által a parlamentnek küldött kérésből, amelyben a nyomozó hatóság a Borbély elleni büntetőjogi vizsgálat beindításának engedélyezését kérte április elején. A folyamodvány összefoglalóját nemrég közzétette az önmagát erdélyi magyar közéleti enciklopédiaként meghatározó Tulipédia is, az alábbiakban ebből közlünk részleteket.
A nászasszony vallomása
A Napoca Lex közjegyzői irodában, Gheorghe Ciugudean közjegyző által a 3929-es iktatószámmal hitelesített adásvételi szerződés szerint 2010. október 15-én a marosvásárhelyi illetőségű Vincze Maria (férje Vincze Gheorghe) 80 ezer euróért egy bukaresti ingatlant (Calea Victoriei 136–140. sz.) vásárolt a Kovács Pál és Mária Luiza házaspártól; az eladók a szerződés aláírása és hitelesítése előtt megkapták a teljes vételárat. Noha Vincze Mária (Borbély László fogadott fia feleségének anyja) a lakás de jure tulajdonosaként szerepel, a lakás de facto tulajdonosa a Borbély László és Melinda házaspár, ők kezdeményezték az ingatlan megvásárlását, fizették a 80 ezer eurót, foglalkoztak az adásvételi szerződés megkötésével, és kérték a lakás felújítását az avasfelsőfalui Lescaci Com Kft. által, ahogy az a továbbiakból kiderül.
Vincze Mária 2011. július 14-i kihallgatásán a következőket nyilatkozta: „2009 szeptemberében Borbély Melinda mondta nekem, hogy Kovács Pál úr Romániába érkezett, és néhány nap múlva Kolozsvárra megyünk, hogy aláírjuk az adásvételi szerződést. A kitűzött napon Kolozsvárra utaztunk Borbély asszony meggyszínű VW Golf gépkocsijával, más személy nem volt velünk. Kolozsváron Kovács Pál lakásához mentünk, onnan pedig Kovács Pál úr és felesége kíséretében egy közjegyzői irodába. A közjegyző jelenlétében Borbély Melinda asszony átadta Kovács Pál úrnak a 80 ezer eurót, a lakás vételárát, majd aláírtuk az adásvételi szerződést.
Az összeget euróban és lejben fizette ki Borbély Melinda, a pénzt otthonról hozta. Én magam soha nem jártam a Kovács Páltól vásárolt lakásban, sem az adásvételi szerződés aláírása előtt, sem utána, tehát nem tudom pontosan, hol van a lakás, és a pontos címét sem ismerem.” A Borbély László miniszter által kitöltött vagyonnyilatkozatok egyikében sem szerepel egy Vincze Mária tanúnak nyújtott 80 ezer eurós „kölcsön”, a Bukarest 1. kerület, Calea Victoriei 136–140 sz. alatti lakás megvásárlása céljából. Következésképpen a vizsgálatnak ebben a szakaszában a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az említett lakás tulajdonosa a Borbély László és Melinda házaspár, de ahogy az a miniszter vagyonnyilatkozataiból kiderül, a lakás birtokba kerülése nincs feltüntetve.
Borbély László miniszter azt sem tüntette fel vagyonnyilatkozataiban, hogy feleségével, Borbély Melindával közösen a birtokába került egy telek és egy ház Marosvásárhelyen. A vizsgálati anyagban Előszerződés néven szereplő dokumentum szerint a gyanúsított Molnar Anton-Petru, az ákosfalvi Aramis kft. ügyvezetője 2009. március 11-én eladja Borbély László és Borbély Melinda Aurelia vásárlóknak 30 ezer euróért a következő ingatlan teljes tulajdonjogát: „szoba 51,03 négyzetméter, szoba 31,31 m2, tárolókamra 3,59 m2, WC 0,99 m2, hall 8,32 m2, szoba 11,95 m2, szoba 13,38 m2, padlásfeljáró 5,00 nem, összesen 172,25 m2 beépített felület, az épülethez tartozó telekkel együtt”. Megjegyzendő, hogy Molnar-Anton Petru gyanúsított 2008. november 27-én 679 490 lejért (1042 lej/m2 áron) vásárolta a SC Titan Rt. Pantelimon kereskedelmi társaságtól a 652 m2-es telket, amelyen a fent említett épület is áll, 2009. március 11-én, mintegy négy hónap múlva pedig a telek egy 272 m2-es részét eladta a Borbély László és Melinda házaspárnak 30 ezer euróért, azaz 128 451 lejért (472 lej/m2-es áron) – a két ár között 570 lej/m2 a különbség.
Az ügyirathoz csatolt, a büntetőjogi vizsgálat során begyűjtött dokumentumokból nem derül ki, hogy a 30 ezer euró bevételéről az ákosfalvi SC Aramis Kft. kiállított volna bármilyen készpénzfizetési nyugtát vagy bankátutalási bizonylatot, a tranzakcióról számla csak 2 év és 7 hónap után, 2011. október 11-én készült, 4 hónappal azt követően, hogy a 35/P/2011 számú büntetőjogi ügyben elkezdődött a vizsgálat, arra pedig nincs bizonyíték, hogy a 30 ezer euró kifizetésre került.
Mi több, a Borbély László és Molnar Anton gyanúsított között 2011. április 15-én 20.02:18 órakor lezajlott telefonbeszélgetés félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy az Előszerződés néven az ügyirathoz csatolt dokumentum megkötése nem 2009. március 11-én történt, ahogy az a szövegében szerepel, hanem 2011. április 15. után. Így tehát alapos gyanúokok vannak arra, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter a 2011-es és 2012-es vagyonbevallásának kitöltésekor szándékosan nyilatkozott a valóságnak nem megfelelő módon, és nem említette meg, hogy egy 80 ezer eurós kölcsönt adott volna nevezett Vincze Máriának 2010-ben, vagy hogy egy lakást vásárolt volna Bukarestben, a Calea Victoriei 136–140. sz. alatt.
De azt sem, hogy 2009-ben egy 172,25 m2 épített területű ingatlant és egy 272 m2-es telket vásárolt volna 30 ezer euróért, hogy ezzel jogi következményekkel járó tettet kövessen el jövedelemforrások elrejtése formájában.
Az avasfelsőfalui kapcsolat
Amint az eddig begyűjtött bizonyítékokból kiderül, a 2010–2011 időszakban Ioan Ciocan gyanúsított – az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. ügyvezetője – baráti kapcsolatba került Szepessy Szabolcs gyanúsítottal, Borbély László miniszter személyes tanácsadójával. E kapcsolat alapján, ahogy az kiderül a kettejük telefonbeszélgetéseikről készült jegyzőkönyvekből, Szepessy Szabolcs gyanúsított (akit „A gyerek”-nek neveztek a Borbély László miniszterrel való közeli viszonya miatt) vagy nem nyilvános információkat adott át Ciocannak a Román Vízügyi Hatóság (ANAR) regionális egységei által kiírt tenderekkel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy támogassa az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. érdekeit, vagy pedig közvetlenül Borbély Lászlónál keresett támogatást a cégnek.
Ez utóbbi, tisztsége révén, közvetítőkön keresztül – Szepessy Szabolcs gyanúsított, Dávid Csaba tanú (az ANAR vezérigazgatója), Vasile Ofimiaş (beruházási igazgató az ANAR-nál) – befolyást gyakorolt az ANAR regionális igazgatóságainak igazgatóira, annak érdekében, hogy azok hivatali hatáskörükben intézkedjenek az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. érdekében, illetve az ákosfalvi CS Azimut Com kft. érdekében – ez utóbbi cég a miniszter akaratából tagja volt különféle, a tendereken részt vevő cégtársulásoknak. Így történt 2011 elején is, amikor az ANAR Szamos–Tisza regionális igazgatósága versenytárgyalást írt ki a Kis-Szamos kolozsvári szakasza mederrendezési műszaki tervének elkészítésére (plusz műszaki támogatás és projektellenőrzés), illetve építési-szerelési munkálatok elvégzésére 102 815 478,74 RON értékben, áfa nélkül. A Ioan Ciocan gyanúsítottnál végzett házkutatás során lefoglalásra került számos nem nyilvános dokumentum, például „az ANAR 2011-es, a Környezetvédelmi Alapból finanszírozásra előirányzott beruházási célkitűzései”. Értékelésünk szerint a felsorakoztatott bizonyítékokból megalapozottan lehet következtetni arra a reális befolyásra, amelyre nevezett Borbély László közvetlenül és Szepessy Szabolcs gyanúsítotton keresztül közvetve ígéretet tett Ioan Ciocan és Molnar Anton gyanúsítottaknak, illetve Eugen-Laurean Popa tanúnak, és amely befolyást az ANAR bizonyos tisztviselőire gyakorolt, hogy azok hivatali hatáskörükben intézkedjenek a megadott versenytárgyalásokkal kapcsolatban.
Szintén a felsorakoztatott bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy nevezett Borbély László más körülmények között is gyakorolta befolyását az ákosfalvi SC Azimut Com kft. és az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. javára 2010 során. 2010. szeptember 25-én Borbély László kifejezetten kéri az ANAR országos igazgatóját, Dávid Csaba tanút, hogy bírjon rá egy tervezőcéget arra, hogy módosítsa a projektjét az ákosfalvi SC Azimut Com kft. igényeinek megfelelően, annak a szerződésnek a keretében, amelynek célja a Kovászna megyei Nagybölön-patak mederszabályozása és -helyreállítása volt.
Meg kell jegyezni, hogy 2010. szeptember 25-én az ákosfalvi SC Azimut Com kft. semmilyen minőségben nem szerepelt ebben a szerződésben, csak ezt követően, miután (törvényellenesen) alvállalkozói szerződést írt alá a munkálatokkal névlegesen megbízott céggel, az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft.-vel. A beszélgetés során meglepően hat az önkényes hangnem, amelylyel nevezett Borbély László utasította az ANAR igazgatóját, hogy bírja rá a SC Aquaproiect rt. bukaresti tervezőcéget arra, hogy fogadja el a Kovászna megyei Nagybölön-patak gáterősítésére vonatkozó műszaki terv módosítását Molnar Anton kívánságának megfelelően, miután a szerződésben semmilyen minőségben nem szereplő Molnár nem értett egyet a tervvel:
„Borbély László: (...) – Itt van Molnar Anti. Molnar Anti, aki komoly építkezési vállalkozó.
Dávid Csaba: – Igen.
Borbély László: – Másoktól eltérően. És azt mondja, hogy itt két munkálat van: az egyik az Aqua, vagy nem tudom, mit rende... a szebeni tervezőé, olyasmit csinált, nem tudom, hány tonna... vagy köbméter betonból, amit most már nem lehet megcsinálni. Ők mást javasoltak, aki nem akarja módosítani a tervet, amely az idén megvalósulhat. Mivel az Aqua-projektnél ott van egy hülye ... (közönséges kifejezés), aki nem akarja! Nekem nincs szükségem ilyesmire!”
Az, hogy Borbély László miniszter utasította bizonyos cégek befogadását a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium által irányított ANAR által kiírt tenderekre, gyakran előfordult, amikor a tenderek kiíróinak nem tetszettek bizonyos cégek. Relevánsak e tekintetben az ANAR alkalmazottai által egymás között folytatott beszélgetések, amelyekből kiderül, mennyire önkényes módon váltak egyes cégek a tenderek résztvevőivé – a beszélgetések tartalma a jegyzőkönyvekben szerepel.
A politikus bízik az igazságszolgáltatásban
A következtetéseket levonva az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy az ügyirathoz csatolt dokumentumok alapján elmondható: nem csak gyanúokok, hanem bizonyítékok vannak arra nézve, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter 2011 során személyes tanácsosa, Szepessy Szabolcs gyanúsított közvetítésével kérte és elfogadta Ioan Ciocan gyanúsítottól egy bukaresti (Calea Victoriei 136–140. sz.) ingatlan felújítását, amely ténylegesen az ő tulajdonában, de papíron a Vincze Mária tanú birtokában volt. A felújítási munkálatok értéke 80 952 lej volt (azt érték megbecsülése csak a jelenleg már azonosított dokumentumok és hivatalos iratok alapján történt).
Cserébe a miniszter befolyását gyakorolta a minisztérium ellenőrzése alatt álló ANAR bizonyos tisztviselőivel szemben, hogy azokat rábírja: részesítsék előnyben az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft.-t az ANAR által regionális egységei révén kiírt versenytárgyalásokon. Szintén 2011-ben nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter közvetlenül kérte és elfogadta Molnar Anton gyanúsítottól egy Marosvásárhelyen, a Borsos Tamás utcában álló, saját tulajdonában levő, telekkönyvezetlen ingatlan felújítását és kibővítését 112 199 lej értékben, cserébe a miniszter befolyását gyakorolta a minisztérium ellenőrzése alatt álló ANAR bizonyos tisztviselőivel szemben, hogy azokat rábírja: részesítsék előnyben a Maros megyei ákosfalvi, ténylegesen Molnar Anton gyanúsított által igazgatott SC Azimut Com kft.-t az ANAR által regionális igazgatóságai révén kiírt versenytárgyalásokon.
Ugyanazok, a 35/P/2011 számú ügyirathoz csatolt bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter 2011–2012-ben szándékosan valótlanságokat állított vagyonnyilatkozataiban, kihagyva, hogy 80 ezer eurós kölcsönt adott volna Vincze Máriának 2010 folyamán, vagy hogy egy lakást vásárolt volna Bukarestben, a Calea Victoriei 136–140. sz. alatt, és azt is kihagyva, hogy 2009-ben egy 172,25 m2 épített területű ingatlant és egy 272 m2-es telket vásárolt volna 30 ezer euróért, hogy ezzel jogi következményekkel járó tettet kövessen el jövedelemforrások elrejtése formájában.
Borbély László már a miniszteri posztról történt lemondásakor kijelentette, nem azért távozik, mintha oka lenne rá, hanem azért, hogy semmilyen gyanú ne árnyékolhassa be a kormány munkáját. Hozzátette: megalapozatlannak tart és határozottan visszautasít minden ellene felmerülő vádat, és reméli, hogy az igazságszolgáltatás is bebizonyítja ártatlanságát.
„Amikor elolvastam az iratcsomót, kiderült, hogy több mint 75 embert hallgattak ki az egy év alatt, és nem találtak semmit. Megdöbbentő, hogy az iratcsomónak közel fele a lehallgatott telefonbeszélgetések leírásait tartalmazza. Lehallgatták nemcsak az én, hanem a környezetemben lévő emberek telefonjait is, intim családi beszélgetésekkel szembesültem, amint a feleségem beszélget a lányommal, a fiammal. Több mint 700 oldal tartalmazza a lehallgatásokat, és nincs közöttük egy sem, amit bizonyítékként, a bűnvádi eljárásban próbaként fel tudnának használni ellenem. Mindenki, egymástól teljesen függetlenül, ugyanazt nyilatkozta. Mit bizonyít ez? Egy éven keresztül próbáltak elegendő anyagot gyűjteni rólam, és nem sikerült. Pedig ha behívnak, megkérdeznek, számlákkal bizonyítva elmondtam volna mindent. Hát ott lakom a rendőrséggel szemben, az utcában mindenki tudta, hogy a lakóházam mögötti részt renoválom, és ezt bizonyítékokkal egyetemben elmondtam volna a nyomozóknak is, ha megkérdeznek” – hangoztatta Borbély László, hozzátéve: fenntartja ártatlanságát, és bízik benne, hogy az igazságszolgáltatás is bizonyítani fogja ezt a tényt. Krónika (Kolozsvár)

Felavatták Árpád vezér szobrát Székelyberében
Olyan korban élünk, amikor nem szabad elfelejtenünk Árpád vezér és az egységre szerződő honfoglaló magyarok bölcsességét: azt a bölcsességet, azt a tudást, hogy vannak célok, amelyekért el kell felejteni a csoportérdekeket, és alá kell rendelni magunkat egyetlen közös döntésnek, mert másképpen nem fogunk boldogulni – jelentette ki Markó Béla szombaton Székelyberében, Árpád fejedelem szobrának ünnepi felavatásán.
Gyarmathy János alkotását szombaton avatták fel a Nyárád menti községben. A község felújított központjában mintegy kétszázan gyűltek össze a neves marosvásárhelyi képzőművész, Gyarmathy János Árpád fejedelemről készült köztéri alkotásának ünnepi felavatásán. A havadi huszárok felvonulása után Majláth Károly polgármester köszöntötte a vendégeket, az önkormányzati elöljárókat és a község lakóit.
Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke úgy vélte, Árpád szobra nem véletlenül került a térre, hisz ő mutatta meg Európának először a magyarok erejét, mivoltát, nagyságát, most pedig kiáll a térre és a művész révén üzen nekünk: a munkát folytatni kell, meg kell maradni itt a Kárpát-medencében, a Nyárád mentén. Benedekfi Csaba RMDSZ-es polgármesterjelölt azt hangsúlyozta, hogy Árpád példaképe kell hogy legyen minden magyarnak ebben a széthúzó világban.
A magyar szembeszáll ellenségeivel, de legtöbbször vagy árulás áldozata lesz, vagy saját soraiból kerül ki ellensége. „Ott ahol a legnagyobb egységet kellene hogy kovácsoljuk, ahol embereinket csatasorba kellene állítsuk, vannak akik kilépnek ebből a sorból és külön tömörülnek. Ha nem is egyeznek nézeteink, célunk akkor is egy kell hogy maradjon” – emelte ki Benedekfi.
Krónika (Kolozsvár)

Százötvenéves magyar közművelődési folytonosság Bukarestben
Bántó István könyvbemutatója a Gaudeamusban
Hosszú időszakot átölelő, szellemi-művelődéstörténeti utazást kínál az olvasó számára Bántó István, mondta Vetési László lelkész, szórványügyi előadó azon a múlt heti könyvbemutatón, amelyre a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban került sor, a szerző jelenlétében. Bántó István Magyar közművelődés a román fővárosban című kötete a Polis Könyvkiadónál jelent meg, a rendezvényen Vetési László méltatta a kiadványt.
– Bántó István kultúrmunkásnak, művelődésszervezőnek, majd a tanügyi újsághoz szerkesztőségi főtitkárnak, később főszerkesztőnek, többször is előre- és hátrafokozott kultúrnapszámosnak került Bukarestbe hat évtizeddel ezelőtt. Így vált, üllő és kalapács között, közösségi munkássá, a közösségi élet fontos szereplőjévé, a bukaresti magyarok dolgainak szorgos feljegyzőjévé, tudósítójává. Ezekből a bukaresti írásokból született ez a kötet is – fejtette ki Vetési.
A könyv szerkezetéről szólva, elmondta: a kötet leghosszabb, legjobban dokumentált részét a nagyobb tanulmányok, a bukaresti magyar közművelődés másfélszáz évének szemlézése teszi ki. – A magyar katolikus öntudatot ébresztő Szent István Király Egyesület történetének felidézését a református egyház szellemi műhelyének, a Koós Ferenc Kör múltjának idézése követi. Ezek után a XX. század első harmadának regáti egyesületeit szemlézi, s meglepő, hogy milyen gazdag és színes volt hajdanán Bukarest önszerveződő intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek kínálata, s milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a bukaresti magyarság fennmaradásában, túlélésében. Itt is bebizonyosodott, hogy a nagy kihívások, a válsághelyzetek között a bukaresti magyarság legjelentősebb megtartó erői a cselekvő értelmiség és az önszerveződő intézményrendszerek voltak. A múltba merítkezve Bántó közművelődési visszaidézéseiből előtűnik, hogy Bukarest is cipelte hátán bizony a magyar–magyar belső vitákat, nézeteltéréseket, a kis közösségek pánik-küzdelmeit, az egymásra ujjal mutogatást. Sikeresen kitelepítettük a nagy magyar konfliktusainkat mindenüvé, ahol megjelentünk – hangsúlyozta a méltató.
A kötet következő része hosszasan elidőz a bukaresti magyar oktatás születésénél, hányatott sorsú történelménél, majd ez az út elvezet a jelenig. – A Vigyázók fejezetben sorra idézi fel a regáti magyarság jeles személyiségeit. Hosszú a sor: a népoktatás szolgálatába álló Koós Ferenc; a szórványlelkekre gondot viselő Nagy Sándor; a regáti magyar balsorsot megélő, a havaselvi magyarokat összegyűjtő, piteşti-i lelkész, Udvary András; a népművelés istápolója, Bakk Elek főorvos; az igaz igék, talmi igazságok költője, Szemlér Ferenc; az irodalom napszámosa, Lőrinczi László és a többiek sora. Két, szívéhez közel álló témával, kérdéssel zárul a kötet: az egyikben meghatódással tartja kezében Kaszta István Hadad a hadak útján című kötetét, sok-sok ismerős emléket idéz, hiszen szülőfaluja monográfiájáról van szó. Az írások gyűjteménye utolsó írásával hazavezeti az olvasót szeretett munkahelyére, a hányatott sorsú tanügyi újság szerkesztőségébe, itt már teljesen emlékeire alapozva írja meg ennek az üldözött, támadott, megcsonkított, többször megszűnés határán álló lapnak a krónikáját, ahol Bántó István életének 32 esztendejét eltöltötte – mondta méltatásában Vetési László.
A szerző felszólalásában úgy vélte, a bukaresti magyarság jövőjét illetően megmarad töretlen optimistának, mint mondta, a bukaresti magyarságnak fogyása, számbeli változása, üldöztetése (mert ez is előfordult) ellenére továbbra is van jövője. – Ebben az időszakban, amit áttanulmányoztam, azt láttam, van értelme annak, hogy az utánunk következők továbbra is vállalják az intézményteremtésnek, tulajdonképpen a közösségteremtésnek a feladatát. Tapasztalatom alapján a nemzetiségi megmaradásnak egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb tényezője az, hogy legyen közösség, ahova tartozónak érezze magát, aki azt szeretné, hogy valahogy megkapaszkodhasson abban a nagy idegenségben – hangsúlyozta Bántó István. A szerző ugyanakkor kiemelte: könyvében a folytonosságot próbálta szemléltetni, azt tudniillik, hogy azon a részterületen, ami a magyar közművelődést illeti, 150 év alatt létezett egyfajta folytonosság. Hozzáfűzte: remélhetőleg az olvasóban ki tudott alakítani egy olyan képet, ami a jövőbe mutat.
KÖLLŐ KATALIN. Szabadság (Kolozsvár)

Kampányarc
Tőkés László elmarasztalta a bihari református papokat azért, mert úgymond akarva-akaratlanul az RMDSZ-nek kampányolnak. Az E- képviselő a rá jellemző politikai éleslátással leírását adta az RMDSZ rafinált kampánystratégiájának, amelynek révén gyanútlan lelkészek kampányarcukat adták, hogy önkéntelenül is segédkezet nyújtsanak az „UDMR-nomenklatúrának” azért, hogy „hatalmi céljait és idegenkezűségre valló célkitűzéseit” elérhesse.
Az agyafúrt RMDSZ-es kampánystratégák azt eszelték ki, hogy egy független Bihar megyei napilap (sajnos nem tudjuk, hogy melyik) választási mellékletében beszámolnak a megyei önkormányzatok eredményeiről, s ezekben lehetőséget adnak a helyi lelkészeknek is arra, hogy elmondják véleményüket. Olvasóinak elképedésére az ex püspök kerek perec kijelenti: gátlástalanságában az RMDSZ odáig fajult, hogy „ha kell Kálvin Jánost és Szent Imre herceget is beveti”, püspököt és esperest is „kampányarcként” vonultat fel, s teszi mindezt cinikusan, az „adófizetők és az újság előfizetőinek”pénzén.
Ha jól értem, akkor az a gond, hogy a megtévesztett papok egy független kiadványban együtt szerepeltek RMDSZ-es polgármesterekkel, azt sugallva, hogy maguk is részesei az önkormányzat, illetve a helyi közösség sikereinek, s mint ilyenek valamiféle cinkosságban élnek város- és községgazdákkal, akik valami ok miatt nem szerepelnek az EP-képviselő politikai preferenciáinak listáján.
Ez valóban nagyfokú naivitás, ha nem egyenesen nemzetárulás a református papok részéről. Ugyanis nekik – az emberi jogok európai szintű védelmezőjének értelmezésében – nem lett volna joguk semmilyen jót tenni a saját közösségükkel. Tudniuk kellett volna, hogy a lakosság épülését szolgáló kezdeményezéseiket a gaz RMDSZ-es polgármesterek kampánycélokra fogják felhasználni. Ha viszont már mégis tettek valami jót, akkor arról hallgatniuk kellett volna, mint a sír, nehogy kampányfogássá lényegüljön át közösségépítő munkájuk. Végül, ha már tettek valamit és azt nyilvánosságra is akarták volna hozni, akkor előbb engedélyt kellett volna kérniük a kommunikációs szakemberré avanzsált EP-politikustól, aki majd eldöntötte volna, hogy mit, miről, mennyit és hol nyilatkozhat egy becsületes egyházi ember.
A tőkési feddés azonban nemcsak „a Román Kommunista Párt propagandaosztálya és titkosszolgálata” 1989 előtti gyakorlatát felelevenítő RMDSZ-t és a kampánystratégiailag tájékozatlan papokat vette célba, hanem – nagyon helyesen – a független megyei napilapot is, amelyik veszi magának a bátorságot és ugyanabban a cikkében az ex-püspök úr előzetes jóváhagyása nélkül csak úgy megkérdez csapot, papot, polgármestert, helyi RMDSZ elnököt, egyáltalán, akit akar. Sajtószabadság ide, véleménynyilvánítási szabadság oda, a kommunikációban rendnek kell lennie, amely rendet ezúttal nem józsefattilai értelmezésben a szabadságnak, hanem a mindenkori EP-képviselői igénynek kell megszülnie. Ebben az összefüggésben azonban egyrészt érthetetlen, másrészt indokolatlan az EMNP védnökének aggodalma az adófizetők és az újság-előfizetői pénzének kampánycélú felhasználása miatt (a szabadárusításban lapot vásárlók szerencsére nem táplálják a politikusi nehezményezést). Ha az adófizetők pénzéről vagyis közpénzről van szó, akkor meg kellett volna mondani (s bizonyítani), hogy miképpen részesül abból a független napilapot kiadó kereskedelmi társaság, ha pedig az előfizetők pénzéről beszélünk, akkor adjuk meg nekik azt a jogot, hogy ők döntsék el, kell-e nekik újság, vagy megelégszenek az EP-képviselő kommünikéi bőven áradó folyamának napi lektűrjével.
Mindez azonban a kérdésnek csak az egyik fele. A másik az, hogy igen nehéz lenne beszámolni egy település helyzetéről, ha épp a legilletékesebbeket, a polgármestert, a tanítót és a papot nem kérdeznék meg a krónikások. Ja, hogy a polgármesterek épp az RMDSZ képviseletében nyerték el tisztségeiket? Talán tetszett volna az MPP-nek vagy az EMNP-nek a megye 101 polgármesteri tisztségéből legalább egyet elnyerni, és akkor az ottani lelkész is kampányarcot biztosíthatott volna a megvalósításokhoz.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elbúcsúztunk Sylvester Lajostól
Élni akarok – írod, immár a kórházi ágyon, de még mindig számítógép előtt, hisz magaddal vitted azt, mert jöhetett betegség, gond, baj, te valahogy mindig továbblendültél – és az írás is egyfajta gyógyír volt számodra.
Talán éppen ez az élni akarás határozta meg nemcsak személyiségedet, de életművedet is, mindazt, amit hátrahagysz nekünk örökségül. Az élni akarás érződött abban, ahogy örökmozgóként jártad a megyét, keresve a múlt emlékeit és a jelen forrásait, melyekből erőt meríthet az ember, ahogy nyitott szívvel, derűsen meghallgattad mindazokat, akikkel riporterként a sors összehozott, ahogy aggódón vetetted papírra gondolataidat, amikor itthon, Székelyföldön vagy tágabb pátriánkban, a Kárpát-medencében olyan dolgok történtek, amelyek a te szilárd értékrendszered szerint veszélyeztették megmaradásunkat, nemzeti identitásunk megőrzését. Sosem riadtál vissza véleményed kinyilvánításától, és igen, figyelni kellett arra, mert konok elkötelezettséged, megingathatatlan hited a székelyföldi magyar közösség jövőjében egyszerre volt elgondolkodtató és példát mutató. Publicisztikád mögött mindég is felsejlett az ember: olyasvalaki intett, figyelmeztetett, aggódott vagy éppen, ritkábban, ünnepelt, aki tetteivel is rendületlenül szolgálta és szerette közösségét.
Majdhogynem fél évszázad a köztünk levő korkülönbség, s már temetni is tanítasz. Eszembe jut: egyike voltál azoknak, akik támogatták, hogy huszonéves fiatalként, tanulmányaim elvégzése után hazatelepedjek szülővárosomba, Sepsiszentgyörgyre. Hited cselekvő volt, akkor is.
A Háromszék munkaközössége nevében búcsúzunk. Élni akarok, írtad. Élni fogsz, Lajos, mondjuk, mert nyomot hagytál a világban és bennünk, és mert mi is élni akarunk. Nyugodj békében.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Perelnek az önkormányzatok a kormánypénzek visszavonása miatt
Több erdélyi és partiumi önkormányzat is megtámadja a bíróságon azt a kormányrendeletet, amellyel a balliberális kormány visszaköveteli az önkormányzatoktól az év elején kiutalt kormánytámogatást. A Ponta-kabinet 250–300 millió lejt vonna vissza a polgármesteri hivataloktól és a megyei tanácsoktól, ezt az összeget az Ungureanu-kabinet a tartalékalapból utalta át az intézményeknek. A sürgősségi kormányrendelet már kedden este megjelent a Hivatalos Közlönyben, így – a szabályozás értelmében – múlt pénteken járt le a háromnapos határidő a pénzek visszafizetésére.
Megvonás. A Ponta-kabinet intézkedése miatt Erdély-szerte számos intézményfelújítás fog szünetelni Kelemen Hunor szövetségi elnök bejelentette, az RMDSZ is bírósághoz fordul a kormányrendelet miatt, mivel az Ungureanu-kabinet által kiutalt támogatásokat nem politikai alapon, hanem az önkormányzatok szükségletei alapján osztották ki.
„A forráskiegészítéshez joguk volt az önkormányzatoknak, de a rendeletet formai okokra hivatkozva kell megtámadni, hiszen kibocsátása nem felel meg az előírásoknak, például közvita sem előzte meg” – szögezte le Kelemen Hunor.
Az RMDSZ kezdeményezését a Demokrata-Liberális Párt (PDL) is támogatja. Vasile Blaga, a PDL főtitkára szerint ha az önkormányzatok beperelik a kormányt, akkor egészen biztos, hogy vissza fogják nyerni a Ponta-kormány áltat visszaigényelt pénzeket. A PDL első embere, Emil Boc volt miniszterelnök úgy véli, alkotmánysértő a szociálliberális kabinet határozattervezete, mivel sérti az önkormányzati autonómiát.
„A kormány nem politikai alapon osztotta szét ezeket az összegeket, hanem az önkormányzatoknak alárendelt intézmények fele irányuló tartozások kiegyenlítésére, valamint hozzájárulásként fontos európai uniós projektek elkezdéséhez” – mutatott rá az ellenzékbe vonult párt elnöke. Victor Ponta miniszterelnök azonban megfenyegette a PDL és az RMDSZ azon polgármestereit, akik perre mennének a kormánnyal az előző, PDL-kabinet által kiutalt, de az új kormány által visszakért pénzek ügyében.
Ponta szerint nem nyerhetik meg a pereket, viszont gondoskodik arról, hogy a perköltséget is nekik kelljen kifizetniük. A miniszterelnök szerint a kiutalások politikai alapon történtek, és a pénzeket az önkormányzatok egy része választási kampányra költötte volna. Az összegek odaítéléséről szóló kormányrendelet értelmében azonban ezeket az aktuális kiadások fedezésére, valamint EU-s pályázati beruházásokra költhették volna az önkormányzatok.
A kormányfő szerint a visszakövetelt pénzeket bér- és nyugdíj-kiegészítésre kellene fordítani. Az Ungureanu-kormány országos szinten összesen mintegy 648 millió lejt utalt ki az önkormányzatoknak április elején.
A háromszékiek már léptek
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Krónikának elmondta, már megtámadták a sürgősségi kormányrendeletet. „Minden érintett háromszéki önkormányzat így tett, és tudomásom szerint az országban minden olyan településen az igazságszolgáltatáshoz fordulnak, ahol az elöljáró az RMDSZ vagy a Demokrata-Liberális Párt tagja” – szögezte le a polgármester.
Rámutatott: ha a bíróság egyetlen esetben is a felperes önkormányzatnak ad igazat, a sürgősségi kormányrendeletet felfüggesztik vagy eltörlik, és akkor már mindenki elköltheti a pénzt, addig viszont nem lehet hozzányúlni, mondta Antal.
Korábban Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor háromszéki tanácselnök is azt mondták, nem adják vissza a pénzeket, perre mennek. Hargita Megye Tanácsa 6 millió lejt kapott az Ungureanu-kabinettől, Kovászna megye 4,8 millió lejt, Sepsiszentgyörgy pedig 10 millió lejt. A székely önkormányzatok még nem költötték el a pénzt, mert az európai uniós beruházások önrészeként akarták felhasználni. Tamás Sándor kifejtette, pimaszság visszavenni a kormánytámogatást, amit lehet, hogy más megyékben „rendezvényekre már elkótyavetyéltek”, viszont ők megspórolták, hogy azt rendeltetésszerűen, európai uniós beruházásokra fordíthassák.
Udvarhelyen nincs mit visszaküldeni
A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal 400 ezer lejt kapott a tartalékalapból, de semmit nem utal vissza az államnak, ugyanis a pénzt már elköltötte az önkormányzat – tudtuk meg Bunta Levente polgármestertől. A városvezető elmondta, gondoskodtak róla, hogy hamar elköltsék a pénzt, az összeg megérkezése után azonnal kiutalták azt a Borvizek Útja projekt munkálataira, ugyanis az elvégzett munka értékének egy részével még tartoztak a kivitelezőnek. Nem volt egy nagyon jelentős pénzösszeg a kiutalt keret, de ez a kis öszszeg is fontos lett volna az önkormányzatnak.
„Láthatatlan” támogatások
A Maros megyei polgármesterek sem utalják vissza a kormány számlájára azt a pénzt, amit önkormányzataik költségvetés-kiegészítésként kaptak. Lapunk érdeklődésére, miszerint követi-e Hargita és Kovászna megyei RMDSZ-es kollégái példáját, Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy ő is arra biztatta a térség polgármestereit, hogy, amennyiben lehet, ne utalják vissza a kormány által kért összegeket. Mint hozzátette, a megyei önkormányzat jogi osztályának munkatársai már megóvták az új kabinet döntését. „Az ügy azonban nem egyértelmű: egyrészt több közigazgatási egység már hozzányúlt ahhoz a pénzhez, és különböző uniós pályázatok önrészét fedezte.
Másrészt ezt a kormánypénzt nem úgy kell elképzelni, hogy az önkormányzatok kasszájában áll. Az összegek nagy része az önkormányzatok kincstári számláján van, s az új kabinet akár azt is elrendelheti, hogy ne adják ki nekünk” – vélekedett a jogász-politikus. Lokodi Edit Emőke szerint az önkormányzatoknak nagy szükségük van az Ungureanu-kormány által megszavazott összegekre, hisz azokat nem kampánycélokra, hanem uniós pályázatok önrészeként használnák.
Félbemaradt munkálatok Szatmárnémetiben
Iskolai felújítási munkálatok és járdajavítás marad el Szatmárnémetiben az új kormány által eszközölt pénzvisszavonás miatt. Ilyés Gyula polgármester szerint ez a városnak 560 ezer lejes kiesést jelent. Mint elmondta, négy iskola udvarán terveztek munkálatokat, elsősorban aszfaltozást, továbbá a Carpaţi I és Carpaţi II lakótelepeken szerették volna a járdákat rendbehozni, azonban ez egyelőre minden valószínűség szerint elmarad.
„Belefoglaltuk ezeket az összegeket a városi költségvetésbe, azonban kénytelenek leszünk kivenni a büdzséből, ha a pénzügyminisztérium visszavonja a támogatást” – magyarázta az elöljáró. Hozzátette ugyanakkor, erkölcsileg elfogadhatatlannak találja az USL hozzáállását ehhez a kérdéshez, mivel máris azzal kampányolnak, hogy csakis akkor jönnek majd központi pénzek Szatmárnémetibe, illetve Szatmár megyébe, ha rájuk szavaznak, mivel ők vannak kormányon.
Az elöljáró szerint ezzel a húzással a kormány nem az ellenzéki pártokat rövidítette meg, hanem a helyi közösségeket, hiszen például egy járdafelújításnak pártállástól függetlenül minden szatmári örülne. Krónika (Kolozsvár)

Kincses Előd: a MOGYE szenátusának a feloszlatását kérjük a táblabíróságtól
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt is beszállt abba a perbe, amit a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület (RMOGYKE) kezdeményezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ellen. Beadványában a felperes most már nemcsak a charta módosítását, hanem az egyetemi szenátus feloszlatását is kéri.
„Mihelyt a marosvásárhelyi táblabíróság a május 11-én hozott ítéletében törvényesnek nyilvánította az egyetemi chartát, és kötelezte annak elfogadására az oktatásügyi minisztériumot, azt jelenti, hogy az egyetemi szenátus februári megválasztása még az érvénytelen alapokmány szerint történt – érvelt Kincses Előd, az RMOGYKE jogi képviselője, aki tegnapi sajtótájékoztatójára elhozta az önálló magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megalapításáról szóló, 1945. május 28-án aláírt királyi rendelet berámázott másolatát is. – Éppen ezért arra kértem a törvényszéket, hogy érvénytelenítse a február 8-án lezajlott választás eredményeit, mivel az egyetemnek november óta nem volt elfogadott chartája, az újat pedig csak most, a törvényszék döntése következtében kénytelen jóváhagyni a minisztérium.”
Mint ismeretes, miután a magyar nemzetiségű tanerők úgy döntöttek, nem vesznek részt a szerintük törvénytelenül szervezett választásokon, az egyetem vezetőségi testületébe a magyar közösség egyetlen képviselője sem került be. Azt a hat magyar nevű tanárt, aki a román kollégáinak köszönhetően vált az új szenátus tagjává, a közösség nem tekinti sem jogos, sem hiteles képviselőjének.
Kérdésünkre, hogy miután Tőkés László, Toró T. Tibor és Szász Jenő aláírták az általuk vezetett szervezetek perbe való avatkozását, számít-e az RMDSZ beszállására is, Kincses nem tűnt túlságosan derűlátónak. „Én egyszer már felkértem Markó Bélát, aki akkor még az oktatási ügyekért felelős helyettes miniszterelnök volt, és Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe, de ők még csak válaszra sem méltatták az RMOGYKE levelét. Ennek ellenére remélem, utólagosan belátják, hogy az általuk erőltetett politikai út nem juttat sehova, pontosabban a kormány bukásához vezetett” – nyilatkozta.
Kincses szerint ha az RMDSZ képes az önkormányzatoktól visszakért pénzekért pert indítani, akkor illene, hogy hasonlóan járjon el az anyanyelvű oktatás érdekében is. Az ügyvéd az eredetileg kért chartamódosításról sem mond le, azt kérve a MOGYE vezetőitől, hogy foglalják az egyetem alapokmányába a tanügyi tárca által is követelt, a magyar nyelvű oktatásra vonatkozó passzusokat. A per legközelebbi tárgyalására június 18-án kerül sor.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen: k atasztrofális az USL javaslata
Katasztrofálisnak nevezte tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) törvényjavaslatát, amelynek értelmében bevezetnék az egyfordulós, egyéni választókerületes rendszert.
Mint arról beszámoltunk, az USL kedden a szenátusban már el is fogadtatta a törvénymódosítást, amelyről döntéshozó kamaraként még a képviselőháznak is szavaznia kell. „Ez katasztrófa Románia számára, politikai katasztrófa és politikai cunami. Huszonkét évig arányos képviseletet biztosító rendszer működött, olyan, amilyen egész Európában működik, Nagy-Britannia kivételével, de ők is a választási rendszer reformján gondolkodnak. Ha voltak is olyan dolgok Romániában, amelyek nem működtek, a választási rendszer mégis jól működött és működik, függetlenül attól, hogy listás vagy a 2008-tól alkalmazott egyéni választókerületes rendszerről van szó” – hangoztatta Kolozsváron Kelemen.
Az RMDSZ vezetője rámutatott: az USL által javasolt rendszer felborítja az egyensúlyt, ezért az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy a javaslatot ne fogadják el. „Elfogadhatatlan, ezért nem is támogatjuk az egyensúlyt felborító rendszert. A választópolgárok mintegy 20–25 százaléka ugyanis parlamenti képviselet nélkül maradna. Ez elfogadhatatlan. Egy 40–45 százalékos támogatottságú párt akár a mandátumok 70 százalékát is megszerezheti a parlamentben, míg egy 20–25 százalékos támogatottságú ki is maradhat. Azaz hiába szavaz valaki a baloldalra, a képviselet akkor is a jobboldalé lesz, és fordítva” – hangoztatta Kelemen.
Megismételte az RMDSZ azon álláspontját, hogy amennyiben a képviselőház mégis megszavazza a jogszabályt, akkor a szövetség alkotmánybíróságon támadja meg azt. Márton Árpád, az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője a Krónikának még a múlt héten elmondta: egyrészt azért tartják a tervezetet alkotmányellenesnek, mert az alaptörvény kimondja: a parlamentnek a nemzet arányos képviselő-testületének kell lennie, másrészt azért, mert alkotmánybírósági ítélet is kimondja: tizenkét hónappal a választások előtt nem lehet alapjaiban módosítani a választási rendszert.
Victor Ponta kormányfő tegnap közölte: a képviselőház várhatóan kedden szavazhat a tervezetről, addigra ugyanis elkészül a jogi bizottság állásfoglalása. Közölte, a nemzeti kisebbségek frakciója több módosító indítványt is benyújt majd a tervezethez, amelyeket az USL is támogat majd. Ezek egyike a kisebbségi képviselők megválasztásának módját érinti, egy másik pedig a parlamenti küszöb eltörlését.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: A MOGYE-n bukott a kormány
Victor Ponta kormányának konstruktív ellenzéke lesz az RMDSZ – szögezte le az Erdélyi Riportnak a szövetségi elnök, aki úgy véli, az Ungureanu-kabinet elsősorban a MOGYE magyar karát létrehozó kormányhatározat miatt bukott meg. Mivel utóbbit a bíróság felfüggesztette, a politikus szerint nincs értelme, hogy az új hatalom a jogszabállyal foglalkozzon. KELEMEN HUNORT az ellenzéki szerepről Cseke Péter Tamás kérdezte az Erdélyi Riport 2012/18. számában.
- Ellenzékbe kerültek. Melyek az előnyei és melyek a hátrányai az új helyzetnek az RMDSZ számára?
- Amikor a magyar érdekképviseletet vállaltuk, azt mondtuk, hogy a politikai eszköztár teljes egészét használni kívánjuk. A kormányzás is eszköz, amit legjobb tudásunk szerint használtunk, és szerintem hatékonyan használtunk, a gazdasági válság közepette is. Az ellenzékben is van élet, az ellenzékiség is a parlamenti politizálás eszköze. Ellenzéki pártként ugyancsak a magyar közösség érdekeit fogjuk képviselni, anélkül hogy a helyzetből eredő előnyökre vagy hátrányokra gondolnánk. A cél a közösségi érdekek képviselete, a többi ehhez képest mellékes. Nyilván, nem lehet annyira hatékonyan képviselni a közösség érdekeit ellenzékben, ezt belátom. Ám ez nem jelenti azt, hogy a kormányzást mindig, minden áron, bármilyen körülmények között vállalni kell. Sőt azt gondolom, vannak olyan helyzetek, amikor a kormányzást nem lehet vállalni és nem kell vállalni, például akkor, amikor egy kormánykoalíciónak elfogyott a parlamenti többsége.
- Hogyan látja, miért bukott meg a kormány?
- Elsősorban a marosvásárhelyi magyar orvosképzéssel kapcsolatos kormányhatározat miatt. Ez a jogszabály volt a fő oka annak, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) benyújtotta a bizalmatlansági indítványt. Persze, nem tagadom, hogy az Ungureanu-kormány bukásában más elemek is közrejátszottak: például az, hogy a Demokrata-Liberális Párt széteső párttá vált, elkezdődött az elvándorlás az alakulatból, aminek a parlamenti többség megszűnése lett a következménye. Ám az az elvi álláspont, amit mi képviseltünk a magyar nyelvű felsőoktatás kérdésében, az nagyon határozott és tisztességes álláspont volt. Néhány nap távlatából is azt mondhatom, hogy a MOGYE magyar karának a létrehozása nem csak ürügy volt a kormány megbuktatására, ahogy egy nagyon híres magyar politikus állította, hanem ez volt az igazi oka, hiszen a megbízott miniszterelnök bejelentette, hogy első dolga a kormányhatározat visszavonása, a fakultás megszüntetése lesz. Tehát nem fizetésemeléssel, nem nyugdíjemeléssel, nem az életminőség javításával kezdik a kormányzást, hanem egy megszerzett jog megnyirbálásával. Ezért az olyan kiváló kortárs politikusainknak, mint Toró T. Tibor, az EMNP elnöke, csak azt tudom mondani, ne foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyekhez nem értenek.
- Ezek szerint nem ért egyet Emil Boc PD-L-elnöknek azzal a kijelentésével, hogy a kormányt a nemzeti kisebbségek képviselői buktatták meg?
- Nem. Semmilyen körülmények között nem fogadom el azt, hogy ujjal mutogassanak a nemzeti kisebbségek képviselőire, akkor sem, ha lehetett egy-kettő közülük, aki a bizalmatlansági indítványt megszavazta. Kontraproduktív, értelmetlen a kisebbségekre mutogatni akkor, amikor PD-L-ben olyan állapotok vannak, amilyeneket ismerünk.
- Hogyan viszonyul az RMDSZ a hatalomra került pártokhoz?
- Informális találkozóink a kormány megbuktatása előtt és után is voltak már az USL vezetőivel. Nem szakítottam meg a párbeszédet sem Victor Pontával, sem Crin Antonescuval, különösen Pontával nem. Nem titok az, hogy gyakran beszélgettünk, gyakran találkoztunk. A kormányról szóló szavazás napján lesz formális találkozónk is az USL vezető politikusaival.
- Pontáék ezeken az informális találkozókon is megerősítették, hogy szándékukban áll visszavonni a MOGYE-határozatot?
- Az informális találkozókon elhangzottakról nem szokásom beszámolni a sajtónak. Ám mindaz, ami az új kormány MOGYE-vel kapcsolatos szándékairól eddig nyilvánosságot kapott, árnyalati különbségekkel, de az informális találkozóinkon is elhangzott.
- Miről tud egyáltalán tárgyalni az RMDSZ az USL-vel, ha már kormányzásuk kezdetén egy szerzett jog visszavonására készülnek?
- Végig fogjuk beszélni azokat a kérdéseket, amelyek most bennünket foglalkoztatnak: a kisebbségi jogok, a szerzett jogok, a választási rendszer. Az RMDSZ nem fog olyan megállapodást kötni az USL-vel, mint amilyet a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek frakciója kötött. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség a szocialista–liberális kormány ellenzéke lesz. Hozzáteszem azonban, hogy nem olyan ellenzéke lesz, mint amilyenhez a román politikában hozzászoktunk, hanem konstruktív ellenzék. Minden egyes kérdést megvizsgálunk, mindegyikről véleményt mondunk, jobbító szándékkal. Ha olyan kérdések merülnek fel, amelyekről úgy gondoljuk, hogy nem képezhetik politikai viták tárgyát a kormányoldal és az ellenzék között, akkor tárgyalásokat kezdeményezünk róluk. Tehát ellenzékben leszünk, nem szavazunk bizalmat ennek a kormánynak, de ez nem jelenti azt, hogy géppuskával állunk majd egymással szemben.
- Melyek azok a kérdések, amelyek nem képezhetik politikai vita tárgyát?
- A kisebbségi jogok, a szerzett jogok nem lehetnek politikai perpatvar tárgya. De tudok adni egy másik példát is: a pénzügyi egyezségről szóló uniós tervezet. Mindannyiunk érdeke, hogy Románia aláírja az uniós fiskális paktumot. A mi kormányunk folytatta le a tárgyalásokat a tervezetről, a mi kormányunk döntötte el, hogy Románia számára fontos részes lenni ennek az uniós egyezségnek. Attól, hogy ellenzékben leszünk, ezt a kérdést nem fogjuk másképpen szemlélni.
- Az USL szándékaitól függetlenül vagy sem, a Maros Megyei Ítélőtábla felfüggesztette a MOGYE magyar karáról szóló kormányhatározatot, ám a per érdemi tárgyalása csak decemberben kezdődik. Ezt hogyan kommentálná?
- A rendszerben van egy alapvető hiba, és ezt mi már többször elmondtuk. Jogállamban a közpolitikákat, a törvény alkalmazását a kormánynak és a parlamentnek kell meghatároznia, és ezt az igazságszolgáltatásnak csak akkor lenne szabad felülbírálnia, ha a vitatott intézkedés országos érdekeket sért, akkor is csak nagy fenntartásokkal. Másképpen a bíróság átveszi a kormány és a parlament szerepét. Gyakorlatilag ebben a pillanatban a kormány a táblabíróság függeléke. Az igazságszolgáltatás korábban hozott olyan ítéleteket is, amelyek a költségvetést is érintették, például a bírák fizetésével és nyugdíjával kapcsolatban, de az ítéletek végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet nem biztosította. Ezért mondom, hogy a rendszerrel baj van. Ennek ellenére meg kell várnunk az indoklást, s fel kell készülnünk arra, hogy a decemberi érdemi tárgyaláson olyan érveket sorakoztassunk fel, amelyek megállják a helyüket. Mivel a bíróság ezt a kormányhatározatot amúgy is felfüggesztette, a Ponta-kormánynak már nem kellene ezzel foglalkoznia.
- Az USL-nek szándékában áll bevezetni a tisztán egyéni választókerületes választási rendszert, amely nem biztosítana arányos képviseletet a magyarságnak a román parlamentben. Hogyan kommentálná ezt a szándékot, figyelembe véve azt is, hogy korábban az akkori ellenzék is támogatta az RMDSZ számára is kedvező vegyes rendszert?
- Nagyon sok vitát vált ki az, hogy lehet-e választási évben módosítani a választási törvényen. Számomra nem kérdéses: nem lehet. Ennek ellenére megtörténhet, hogy hozzányúlnak a törvényhez. Mi azonban csak olyan választási rendszert tudunk elfogadni, egyáltalán olyan választási törvényről tudunk érdemben tárgyalni, amely megtartja az arányos képviselet elvét. Az elv betartása nélkül bármilyen választási rendszer a politikai képviselet teljes torzulásához vezethet. Az Európai Unió országaiban, nagyon kevés kivételtől eltekintve, az arányos képviseleti rendszer különböző módozatai működnek. Huszonkét esztendő után Romániának sem kellene más rendszerre áttérnie.
- Most, amikor ez az interjú készül, Ön a Szatmár megyei RMDSZ-es jelöltek bemutatására indul Szatmárnémetibe, ahol Ilyés Gyula polgármesterjelöltnek magyar (MPP-s) ellenjelöltje is van. Hogyan befolyásolja az RMDSZ jelöltjeinek esélyét az, hogy több erdélyi településen magyar–magyar verseny lesz a helyhatósági választásokon?
- Azok, akik nem érdekeltek a magyar képviseletben, és tudják, hogy semmi esélyük nyerni a választásokon, csak azért indítanak jelölteket, hogy minél rosszabb legyen az RMDSZ-nek. Ez nagyon rossz megközelítés. Minden egyes jelölt, olyan településeken, mint Szatmárnémeti vagy Marosvásárhely, ahol 50 százalék alatt van a magyarság, befolyásolja az esélyeinket, ennek ellenére én abban bízom, hogy a 2008-as eredményeinket tudjuk hozni. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Hazahozzák” Végh Sándort szülővárosába
Centenáriumi ünnepség a világhírű hegedűművész emlékére
Születésének századik évfordulóján, május 17-én ünnepi hangversennyel és szoboravatással tisztelegnek Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, karmester és tanár munkássága előtt a Kolozsvári Magyar Operában. A budapesti székhelyű Végh Sándor Kamarazene Központ által idén januárban meghirdetett szoborpályázat nyertes alkotását, Makkai István marosvásárhelyi szobrász munkáját csütörtökön este fél 7-kor leplezik le az intézmény emeleti előcsarnokában, majd az opera zenekarának műsora keretében Mozart-, Bartók-, Schubert- és Szabó Csaba-művei hangzanak el, vezényel Jankó Zsolt, szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész.
A zenei szakma és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) összefogásának eredményeként tavaly februárban alakult meg Budapesten a Végh Sándor Kamarazene Központ, amelynek célkitűzése a magyar kamarazene-kultúra felélesztése és ápolása, amely a 20. században kamarazenészek és együttesek kiemelkedő sorát adta az európai zenei életnek, magyarázta a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában tegnap délben tartott sajtótájékoztatón Gyenge Enikő zenetörténész, a Végh projekt koordinátora. Példaként a Budapest Vonósnégyest, a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, a Léner-kvartettet, a Magyar Vonósnégyest, a Végh Kvartettet és a Roth Kvartettet említette, hangsúlyozva: az ő jelenlétük révén a vonósnégyes, és tágabb értelemben véve a kamarazene bekerült a pódiumműfajok közé, a koncerttermekben is sztárokként üdvözölték ezeket az együtteseket. A magyar kamarazene- és vonósnégyes-hagyomány legismertebb nemzetközi letéteményese Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész és tanár volt, akire munkásságának népszerűsítésével emlékeznek születésének századik évfordulóján. A hangversenyek és nemzetközi vonósnégyes versenyek mellett, amelyeket ebben az időszakban bonyolítanak le, a mostani kolozsvári ünnepség is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Végh Sándort újra „hazahozzák” szülővárosába.
A Kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este zajló esemény első mozzanataként leleplezik Makkai István marosvásárhelyi szobrász Végh Sándor-mellszobrát, amelynek elkészítésére idén januárban írt ki pályázatot a Végh Sándor Kamarazene Központ. Gyenge Enikő kiemelte: a felhívásra negyven képzőművész jelentkezett – köztük a kolozsvári Lőrincz Lehel, Kolozsi Tibor és Starmüller Géza is –, a beérkezett pályamunkák közül pedig öttagú zsűri választotta ki a legjobbat. A Végh projekt koordinátora utalt arra is, hogy nem volt könnyű dolguk, hiszen számos remek alkotás közül kellett egyet megnevezniük. A sajtótájékoztatón jelenlévő nyertes, Makkai István elárulta: a Szárhegyi Alkotótábor művészeti csereprogramja keretében a Budapest Galéria vendége volt idén februárban, már ott hozzálátott a mellszobor elkészítéséhez.
A szoborpályázat terveiből különleges fotóalbumot jelentettek meg Végh Sándor 28 arca címmel, amely az aradi Concord Media Jelen gondozásában látott napvilágot, ezt a csütörtöki ünnepség résztvevői is fellapozhatják. Az érdeklődők megvásárolhatják továbbá Löwenberg Dániel Végh Sándor emlékére című monográfiáját, valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket is, részletezte Gyenge Enikő.
Szép Gyula operaigazgató ezután Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár üzenetét olvasta fel. Elhangzott: „Végh Sándor szellemi hagyatékának be kell épülnie minden magyar kultúrember tudatába, művészetről való ismeretei fundamentumába. Elfogadhatatlan, hogy Erdélyben, Kolozsváron a magyar gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne tudják: városukban nemcsak Mátyás király és Bolyai János született, hanem Végh Sándor, a hegedűművészet állócsillaga is”.
Az ünnepi hangversenyről szólva Jankó Zsolt karmester elmondta: igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy a Végh Sándor által különösen kedvelt zeneszerzők műveit játsszák. Eszerint az opera zenekara Mozart Figaro házasságának nyitányát, Bartók hegedűre és zenekarra írt 1. rapszódiáját, valamint Schubert 5., B-dúr szimfóniáját adják elő, továbbá Szabó Csaba Kis erdélyi szvitjét, amelyet szerzője a művésznek ajánlott. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, aki 1993 nyarán megkapta a Végh család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díjat, s az év őszén, amikor egy külföldi ösztöndíj révén a prágai Mozart Akadémián tanulhatott, a hegedűművésszel is volt alkalma találkozni. – Ami a zenekari kurzusait illeti, nem csak együttesként dolgozott velünk, hanem külön-külön mindenkire odafigyelt, hogy a zenekar jobban szóljon – idézte fel Végh Sándorhoz fűződő élményeit Béres Melinda. Hozzátette: a művész számára különösen fontos szerepet játszott a kamarazenélés a zenekaron belül. – Emlékszem, a próbákon és a koncerten is ülve, és a lehető legkevesebbet vezényelt. Arra ösztönzött bennünket, hogy a zenekarban is egymást hallgassuk, s csak olyankor lépett közbe, amikor azt feltétlenül szükségesnek érezte – magyarázta a hegedűművész, aki a hangszeres kurzusokon is sok mindent elsajátított Végh Sándortól, s még egy vonót is kapott tőle ajándékba. – Úgy emlékszem rá, mint egy nagyon kedves öregúrra, akitől rengeteget lehetett tanulni, és aki ugyanakkor nagyon egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondta a véleményét. Művészien beszélt, a metaforáira pedig, amelyekkel magyarázott, mostanában is hivatkozom a hegedűórákon – összegezte Béres Melinda.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés-látlelet
Rendhagyó könyvbemutatónak lehettünk tegnap részesei kollégánk, Andrassew Iván jóvoltából, aki "Ne vígy minket a kísértésbe" címmel napjaink egyik emblematikus figurájáról, Tőkés Lászlóról adott ki egy "dokumentumkötetet".
Andrassew nem értékel, nem ítélkezik, nem kutat titkok után, semmi mást nem tesz, mint kötetbe szerkeszti mindazt, vagy mindannak egy reprezentatív részét, amely az egyik legismertebb magyar közéleti személyiség életéről ismert, és nyilvánosan elérhető dokumentumok révén igazolható is. Rendhagyósága a kérdésben rejlik, amely a bemutatót is uralta: meg kellett e műnek születnie egyáltalán vagy sem, és ha igen, akkor ki lett volna hivatott megírni azt - a budapesti író-újságíró vagy egy erdélyi?
Én még soha nem hallottam szerzőtől olyant, mint, amit ezúttal kollégánk mondott: szégyelli, hogy megírta, szégyelli, hogy ő írta meg, miközben talán egy erdélyi újságírónak kellett volna ezt megtennie. Azt hiszem, ezúttal téved, és nemcsak azért, mert Tőkés László már régen nem erdélyi magyar, bár közéleti-politikai tevékenysége kétségtelenül az ott élő magyarok sorsát befolyásolja közvetlenül, hanem ahogyan a kiadó Kőrössi P. József fogalmazott, ő a "nemzet köztársasági elnöke", aki a teljes Kárpát-medencei magyarság fölött lebegve huszonkét éve épp az erkölcs nevében mond mindenről ítéletet. De azért is téved a szerző, mert sok igazság van abban a régi mondásban, hogy "Senki sem lehet próféta a saját hazájában".
Épp Andrassew kívülállósága biztosíthatja, hogy üzenete elérjen azokhoz is, akik az erdélyi magyarság számára önpusztító politikai úton is azért követik a volt püspököt, mert mindmáig az elévülhetetlen érdemű forradalmárt, a mocskos politika fölött lebegő, megkérdőjelezhetetlen erkölcsiségű lelkészt, az "igaz magyart" látják benne. Ám, ha valaki fellapozza a Ne vígy minket a kísértésbe című kötetet, azt láthatja, hogy e szent ember, a püspök milyen messzire tévedt a szeretet, megbocsátás és igazmondás útjáról. Egy, a saját erkölcsi halálát túlélt ember látleletét kapja.
Gál Mária galm@nepszava.hu. Népszava

A mozgalom erkölcsi felelőse (LAM-történet)
Kató Béla kuratóriumi elnök vallomása
Bárhonnan kezdjük legombolyítani a LAM-história fonalát, bárki meséli el a történtek rá eső részét, a szálak minden irányból és minden esetben egy központi személyiséghez, Kató Béla mai és akkori kuratóriumi elnökhöz vezetnek.
A munkatársai által ötletgazdának minősített úttörő, az Erdélyi Református Egyházkerület mai püspökhelyettese ezek szerint különös ihlető erővel bírt már egyszerű illyefalvi lelkész korában is, s e képessége még nagyobb személyes invenciójában gyökerezik. Tucatnyi olyan kezdeményezés fűződik ugyanis nevéhez, amely számára nagy hazai és nemzetközi elismerést hozott, s mely sajátos erkölcsiséggel feltöltött modernizációs vállalkozásainak vonzáskörébe ezreket vont be a Székelyföldön és azon kívül. Alábbi vallomásos szavaira érdemes fokozottabban odafigyelni, mert távlatos próbálkozásai ma több ágon is sikeres mozgalmak formájában futnak tovább az időben.
Mindennel el kell számolni
– Imponáló az ön által elindított programok száma, a puszta felsorolás is ámulatot kelt: imaterem – csűr átépítéséből – még a diktatúra utolsó évében, majd a középkori vár felújítása, az új konferencia-központ és szálloda, a gyermekfalu, a LAM, a falusi pékség, építővállalat stb., utóbb a Diakónia Alapítvány... és a sor korántsem teljes. Ma ön egyházának püspökhelyettese és a Sapientia Alapítvány kuratóriumának is elnöke, elkobzott egyetem helyett saját önálló felsőoktatási intézményt épít, ezúttal az egész erdélyi magyarságnak...
– A kérdés ugye az, hogyan is lehetett ennyi mindent csinálni és folyamatosan újakat kezdeni. Hogyan illeszkedik bele ebbe a LAM Alapítvány? Nos, több oka van, hogy létrejött. Az első: minket, református lelkészeket úgy neveltek, hogy nekünk a teljes emberrel kell foglalkoznunk, nem csak a lelkével. A másik pedig, ami engem determinált, az, hogy én Barátoson születtem, és Illyefalván lettem lelkész.
– Földműves családból?
– Oldalágon volt értelmiségi a családban a tipikus székely elosztás szerint, hogy kell egyet küldeni tovább tanulni, a többi pedig maradhat itthon. A nagyapám testvére így lett állomásfőnök, az ő gyerekei közül az egyik Kolozsváron bankigazgató, a másik a Kolozsvár–Brassó vonal főnöke. Édesapám testvére a háborúban meghalt, ő fogságba esett, s egyedül maradván, amikor hazajött, itthon kellett boldogulnia. Hogy földműves családban nőttem fel, önmagában még nem meghatározó arra nézve, hogy énbelőlem mi lett, és miként cselekedtem, de az viszont igen, hogy édesapám négy év és nyolc hónapot orosz fogságban töltött. Ott ő komoly "egyetemi" képzésben részesült... Én hazatérte után, 1954-ben születtem. Nos, ő ott a fogságban éli meg, mit is jelent a kommunizmus. Olyan elkobzott, kisajátított templomokban lapátolt búzát, ahova bejött a női nacsalnyik, ostorral vert végig a szentképeken, és köpött egy nagyot. Megdöb­bentő volt a székely fiúnak. Északon, Arhangelszkben történt, a Dvina folyó torkolatánál. Fél idejét ott töltötte, a többit pedig a donbászi szénbányákban. Nos, mint minden ilyen megmenekült embernek, az élete tele volt csodákkal. A lényeg az: hazajött, és mindent tudott már arról, ami következni fog. És akkor ő ezért felvállalta a barátosi egyházközség gondnokságát! Fiatal emberként ő lett az egyházi gondnok. Ez mélyen meghatározta az én életpályámat, mert olyan tartós, mélyhitű embert keveset ismertem, mint amilyen ő volt. Nem az a kegyeskedő, áhítatoskodó típus volt, akiből szintén van az egyházban, hanem egy józan, reális gondolkodású ember, de akinél folyamatosan lehetett érezni, hogy el kell számolni mindennel. Tehát olyan kapcsolat Isten és ember között, amit mi normálisnak találunk. Erre lenne szükség igazából, s erre illik rá, hogy valakinek van hite, s hinni lehet!
Szabó Dezső ­nyomdokában
– Most a LAM-ra térve, nem az a fő motívum ebben, hogy én földműves családból származom, ez második helyre kerülhet. Hiszen édesapám a rendszerváltás előtt két évvel meghalt. De én tudtam, mit jelentett az ő életében a várakozás és a hit, hogy ennek egyszer véget kell érnie. Annyira, hogy amikor a kollektivizálás megkezdődött a hatvanas évek elején, kivitt engem a mezőre, a földjeink koordinátáit megjelölte, egy-egy cserefacöveket vert le mind a négy sarkukon fél méter mélyen.
– Amikor senki sem hitt benne?
– Ő tudta, hogy ennek vége lesz egyszer. Ebből adódott, hogy a földosztáskor, 1991-ben e cövekek sokaknak segítettek, mert azoktól el lehetett indulni. Én ezt a világot nagyon ismertem, és tudtam, mit jelent a székely gazdaembernek a tulajdon. Amiben ő maga fejleszt, dolgozik, elképzeli a jövőjét, és rendezi azt, amije van. És biztos voltam benne, hogy 1990-ben a helyzet valóban megváltozik. Viszont azt is láttam, mennyire tehetetlenek és képzetlenek az emberek. Annyira irányítottak voltak korábban, hogy vágytak valaki vezetésére. Nem tudták, merre kell menni. Akkora zűrzavar volt, annyifelé húzták-nyúzták őket, hogy fontossá vált a világos vezetés és látásmód. Hogy miért kellett ebbe egy református lelkésznek beleállni? Ahogy mondottam, úgy neveltek bennünket, hogy minket minden kell hogy érdekeljen, ami a népünkkel történik. És adott esetben be kell állni, rendkívüli időkben rendkívüli dolgokat kell végrehajtani.
– Annyi rosszat összeírtak arról a protestáns teológiáról, az utókor úgy átvilágította, és annyi hibát talált benne...
– Mégis élt benne ez a szellem. Ma már látjuk a szekusdossziékból, milyen gyarlók voltak egyes tanáraink, de ennek ellenére, amit lehetett, mások mégis átadták. Másik okom, amire utaltam az előbb, az volt, hogy Szabó Dezső bátyja, Jenő Barátoson volt lel­kész, és utána Illyefalvára jött. Őróla min­tázta az író Az elsodort falu hősét. Én még középiskolás koromban az indexen lévő, az akkori lelkésztől titokban ideadott könyvet elolvastam. És ahogy Illyefalvára helyeztek, még egyszer átolvastam. Szabó Dezsővel lehet vitatkozni sok mindenben, de ahogy ő az értelmiség felelősségét megfogalmazta, és ahogy ítéletét megalkotta: el fog veszni a falu, elsodródik, ha az értelmiség nem vállalja a maga szerepét – nos, ebben biztosan igaza van. Ezek azok a komponensek, amik miatt számomra nem volt kérdéses, hogy mivel kell foglalkoznom 1990-ben.
Az adomány első leckéje és a második
– Amikor januárban a nyugati segélyszállítmányok elindultak Románia fele, özönlött be a használt ruha és az élelmiszer.
– Ezek spontán módon az egyházakat keresik.
– Hozzánk is, a korábbi kapcsolatok révén, a községházára bejött két kamion áru. Akkor mindenki felbuzdult, és ebben az emberi bűn és a gyarlóság olyan elemeit fedeztem fel, amitől megrémültem. Ahogy az emberek megnyilvánultak, megdöbbentett, és nagyon korán azt mondtam: ezt nem szabad csinálni. Ezzel tönkre fogják tenni a népünket. Valami olyasmit éreztem, valami olyasmi történt, mint amikor a latin-amerikai indiánok közé bevitték az alkoholt és az üveggyöngyöket. Az embereknek, akik itt mindig serényen dolgoztak, a munkájukból éltek, ha most alamizsnát kezdünk osztani, abból nagy baj lesz. Erre három hónap múlva jöttem rá, amikor befejeztük az osztást, és azt kérdezték: mikor jön a következő? Megéreztem, koldussá fogjuk szegényíteni e népet, ha mindig ezt fogja várni. Annyit sose fognak hozni, hogy neki abból emberi, kellemes életvitele legyen, hanem olyan színvonal alatti életformát alakítanak majd ki, amely mindig a várakozásra épít. Ma már látjuk a válság sújtotta világban, hogy a munkanélküliség következményeként hány helyen csüggenek a segélyen, amíg van, elvagyunk vele, de utána marad a sóvárgás, esetleg a beletörődés, hogy nincs több. Ez volt az a felismerés, amely mindenki mástól megkülönböztetett engem. Kijelentettem: ezt befejeztük!
– Nem volt hajlandó részt venni a további kiosztásban?
– Nem! Azt mondtam: ide többet ne hozzanak segélyt. Ezt úgy általában jelentettem ki. Én a HEKS-szel (a svájci evangélium szerint reformált egyház segélyszervezetével) álltam kapcsolatban. Persze, az egész világot nem tudtam befolyásolni, az alamizsnaosztás tovább folyt, amíg volt, amit kiosztani. De azt mondtam: próbáljunk meg másként segíteni. Neveljük arra az embereket, hogy önmaguk tudják azt előállítani és megteremteni, amiből élni akarnak. Ez nagyon haladó cél volt, és megegyezett a svájci gondolkodásmóddal. Ők sem szerették volna száz évig finanszírozni az itteni életet, hanem abban kívántak segíteni az embereknek, hogy ők magukon tudjanak segíteni.
– Segíts magadon, az Isten is megsegít. A protestáns erkölcstan magja.
– Szerencsés dolog volt, hogy az én gondolatom találkozott az övékkel. Tulaj­donképpen ez a LAM elindításának története. Persze, én 1990-ben még úgy hittem, léteznek erre alakított szervezetek, például a korabeli gazdaköri mozgalom, mely az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének nyomdokaiba kívánt lépni. Kinda Zalán utalt is rá, hogy ezek az emberek hozzám fordultak, de én elküldtem őket ehhez a szervezethez, mert úgy gondoltam, nem az én feladatom ezzel foglalkozni. Kézdi­vásárhelyen volt élénkebb a mozgás. A történetben a fordulópontot az hozta meg, hogy felismertem, látva, milyen formában és hogyan működik a mi életünk, hogy el fogjuk veszíteni ezt az ügyet, mert a korrupció és a hozzá nem értés mindent kisiklat. Meg fogja enni az egészet! Az első, Svájcba küldötteket nem azok szerint a kritériumok szerint válogatták, amit én később felállítottam, hanem belejátszott a kapcsolatrendszer, miegymás. Utólag azt mondom: nekik sem volt kárukra. De akkor láttam, más irányba csúszhat el a dolog, és megijedtem. Később a kirostáltaktól hallottam is olyasmit, lehet, korrupciós kapcsolat is szerepet játszott a válogatásban. Nos, ekkor vettem én vissza, és azt mondtam: tessék ide jönni, ettől a perctől kezdve az élére állok. Megalakult a LAM. Hivatalosan 1992 júniusában, de gyakorlatilag már 1990 közepétől működik a rendszer a segítségnyújtásban és a külföldi tanulmányutak megszervezésében.
Krédó
– Láthatjuk ma is, a korrupciós kérdés óriási probléma az országban. A svájciak is tele voltak kétellyel, mert nekik voltak előtanulmányaik erre vonatkozóan. Én erre próbáltam koncentrálni, és a mai napig úgy érzem, a mozgalomnak tulajdonképpen az erkölcsi felelőse vagyok. Nem vagyok közgazdász, bár sok mindent megtanultam, és van egy kis érzékem hozzá, de igazán szakember a lelkek ismeretében vagyok. Tudatában vagyok annak, nem a rendőröktől, ellenőröktől kell félni, hanem az Úristen előtt kell mindannyiunknak elszámolnunk tetteinkről. Ez a fajta felelősségvállalás a LAM szellemisége, mely mára a munkatársakra is átragadt, és kiválasztásuk is eszerint történik. Itt nem arról szól a történet, hogy azt nézzük: ki mennyit ül az íróasztal mellett. Itt mindenki szabad. A feladatot el kell végezni, de makulátlanul kell elvégezni, mert ha egyetlenegyszer is gyanú merül fel valakivel kapcsolatban, hogy nem a megegyezett rendszer szerint dolgozott, az tudja, örökre elveszít mindent.
– Létezik leépítés?
– Van és volt. Egy-két esetben. Nem is nagy dolgok miatt, de ebben a közösségben dolgozni kitüntetés. Aki ide beáll, annak nem csupán munkahelyi magatartása, de családi életvezetése is számít, és az, ahogyan eljár a világban. Nem mindenütt követelik meg, de itt férj-feleség sem dolgozhat együtt, de még szerető sem, mert az egy más viszony. Ami tehát elindította és működteti a LAM-ot: nagyfokú bizalom bent, és kifelé vetítve is nagyfokú transzpa­rencia.
(folytatjuk)
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mit tesznek az európai szocialisták a kisebbségellenes intézkedések ellen?
Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális európai parlamenti frakcióvezetőkhöz intézett szerdán nyílt levelet Gyürk András, a Fidesz EP-delegáció vezetője, Gál Kinga, az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának alelnöke és Tőkés László, a magyar néppárti EP-képviselőcsoport tiszteletbeli elnöke, felhívva a címzettek figyelmét „az újonnan megalakult balliberális román kormány közelmúltbeli aggasztó lépéseire".
A Brüsszelben kiadott sajtóközlemény szerint a levél emlékeztet: az új szocialista-liberális román kabinet egyik első intézkedése a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű orvosképzésének megakadályozása volt. A képviselők arra is felhívják a figyelmet, hogy az új kormányprogram nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa.
A levél szerint a balliberális román kormány a választójogi törvény megváltoztatását helyezte kilátásba, ami súlyosan veszélyeztetné a nemzeti kisebbségek arányos képviseletét, a közigazgatási régiók átszervezése pedig szintén kedvezőtlenül érintené e közösségeket. A képviselők felhívják a figyelmet, hogy a közigazgatási régiók átszervezésére – összhangban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel – csakis az érintett közösségekkel való konzultáció után kerülhetne sor.
Gyürk András, Gál Kinga és Tőkés László szerint elfogadhatatlan, hogy az új román kormány a másfélmilliós erdélyi magyar kisebbség anyanyelvi orvosképzéshez való jogát megvonja és a nemzeti kisebbségek jogainak további megsértésére készül. „Ezek a romániai folyamatok szembemennek az Európai Unió alapelveivel és súlyosan veszélyeztetik a kisebbségi jogok érvényesülését" – fogalmaz a levél.
Az aláírók szerint az alapvető európai jogok tisztelete nem eshet a pártpolitika áldozatává, ezért a szocialista és liberális frakcióvezetőknek fel kell lépniük ezen intézkedések ellen.
A magyar képviselők szerint Swobodának és Verhofstadtnak nyomást kell gyakorolnia a román szocialistákra és liberálisokra. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „a frakcióvezetők határozott fellépése ezekben az ügyekben ... egyedi lehetőséget kínál annak bizonyítására, hogy a kettős mércét nem alkalmazzák politikájukban".
A levelet jegyző képviselők jelezték: minden segítséget megadnak ebben a folyamatban.
Múlt héten már Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője, a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó frakcióközi EP-munkacsoport társelnöke is jelezte, hogy Martin Schulzhoz, az Európai Parlament elnökéhez és Swobodához fordul a romániai magyarság jogainak védelmében. Akkori közleményében a szocialista képviselő – szintén az említett aggályokra hivatkozva – leszögezte: „a szerzett kisebbségi jogok elvétele ellentétes az európai demokratikus gyakorlattal. Az európai intézményeknek már most figyelmeztetniük kell erre az új román kormányt."
MTI. Erdély.ma

Recenzió
KÖNYV - Fájó könnyek
Egyszerre hiánypótló kiadvány és veretes nyelven megírt, izgalmas szellemi utazás az az 1882-ben írt, csángókról szóló kötet, ami a Magyar Ház Kiadó jóvoltából újból megjelent. A könyvből ugyanis világosan kiderül, hogy „az elcsángált székelyek” sorsa száz évvel ezelőtt sem volt sokkal jobb. Nem tűrve nyelvüket a német és román iskolákban, már ekkor „oláhosítják” őket, templomaikban pedig kevés magyar ajkú papra lehet találni. „Könnyeket, fájó könnyeket sír az ember, ha látja, hogy egyik falu a másik után mint tűnik el, s magyarságukat legföljebb csak magyar nevük, nemes, magyar típusuk és templomaik vagy temetőik magyar föliratai mutatják…” – írja a szerző. László Mihály szerint a kivándorlás által ejtett égő seb a székely nép testén osztrák kéz műve volt. Báró Bukow Adolf Miklós, a haditanács elnöke, 1762-től Erdély kormányzója elhatározta a székely határezredek felállítását. Mivel azonban a székelyek idegenkedtek attól, hogy nemzetük egy része „állandóan katonai lábra helyeztessék”, Bukow zsarnokoskodni kezdett, és 1764-ben erőszakkal oldotta meg a kérdést. Így történt, hogy a két évig tartó bizonytalanság alatt több ezer család Moldvába menekült, a fejvesztésre ítéltek pedig az ország belsőbb részein kerestek menedéket. S lám, azóta is szüntelenül tart e kivándorlás, ám napjainkban inkább a nyomor, a kilátástalanság, mintsem a politika a fő indok. Mikes Noémi
László Mihály: Keleti testvéreink, Magyar Ház, 2012
Kiegészítés:
Csíkszentimrei László Mihály (Istensegíts, Bukovina, 1849. augusztus 26. – Budapest, 1932. március 28.) bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, földrajzi író, gimnáziumi tanár, a Petőfi Társaság tagja. Demokrata (Budapest)

In memoriam Sylvester Lajos
Közel 78 éves korában elhunyt Sylvester Lajos neves erdélyi újságíró, közíró, drámaíró, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház volt igazgatója, a Háromszék című napilap főmunkatársa. Főbb művei: Úz-völgyi hegyomlás (a székely határőrség krónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), Frigyre lépni a szülőfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.
Lajos bácsi csak kacagott, s ha kéznél van valaki, esküszöm, máris gépbe diktálja a cikket az utak állapotáról. Az első Székely Vágtára tartottunk volna, ám a szerkesztőségi autó éppen ajtóküszöbig süllyedt a kátyúba. Száz idősebb ember közül kilencvenkilenc ilyenkor szentségel, szidja a sofőrt, a világot. Lajos bácsi nem, ő cikket írt, útépítéses emlékeket idézett fel az „átkosból”, s a segítségünkre érkező fogat gazdájával a termési kilátásokat is megbeszélte, míg az egy szál ló kirántotta a sárból a megfeneklett autót. De nem csak ő adomázott, kortársai is róla regéltek végeérhetetlenül. Főleg azokról a trükkökről, amelyekkel elveszettnek és elveszejtettnek hitt szobrokat telepített vissza a helyükre, intézmények számára nyitott vállalható kompromisszumok árán bejárható ösvényeket. Vagy – hogy személyes csodálatom tárgyát toljam az előtérbe – találta fel a betiltott magyar helységnevek különleges szinonimáit: borvizek Olt-menti falva, Őrkő alatti város, céhek háromszéki fővárosa.
Élni akarok, írta immár a kórházi ágyon, és ez sokkal több volt, mint a földi életből kifele tartó ember önző, görcsös kapaszkodása. Önzők inkább mi, itt maradottak vagyunk, akik csak mostantól szembesülhetünk igazán, mennyi tudás, mennyi cselekvő erő szállt Sylvester Lajossal sírba.
Legyen neki könnyű a föld.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar EP-képviselők hívták fel a figyelmet az új kormány aggasztó lépéseire
Romániai magyar és magyarországi európai parlamenti képviselők levélben fordultak a szocialisták és a liberálisok EP-frakcvióinak vezetőihez, és felhívták a figyelmüket az új bukaresti kormány „aggasztó lépéseire”.
Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális európai parlamenti frakcióvezetőkhöz intézett nyílt levelet Tőkés László, a magyar néppárti EP-képviselőcsoport tiszteletbeli elnöke, Gyürk András, a Fidesz EP-delegáció vezetője és Gál Kinga, az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának alelnöke, felhívva a címzettek figyelmét „az újonnan megalakult balliberális román kormány közelmúltbeli aggasztó lépéseire”.
A Brüsszelben kiadott sajtóközlemény szerint a levél emlékeztet: az új szociálliberális kabinet egyik első intézkedése a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű orvosképzésének megakadályozása volt. A képviselők arra is felhívják a figyelmet, hogy az új kormányprogram nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa.
A levél szerint a balliberális kormány a választójogi törvény megváltoztatását helyezte kilátásba, ami súlyosan veszélyeztetné a nemzeti kisebbségek arányos képviseletét, a közigazgatási régiók átszervezése pedig szintén kedvezőtlenül érintené e közösségeket. A képviselők felhívják a figyelmet, hogy a közigazgatási régiók átszervezésére – összhangban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel – csakis az érintett közösségekkel való konzultáció után kerülhetne sor.
Gyürk András, Gál Kinga és Tőkés László szerint elfogadhatatlan, hogy a Ponta-kormány a másfélmilliós erdélyi magyar kisebbség anyanyelvi orvosképzéshez való jogát megvonja és a nemzeti kisebbségek jogainak további megsértésére készül. „Ezek a romániai folyamatok szembemennek az Európai Unió alapelveivel és súlyosan veszélyeztetik a kisebbségi jogok érvényesülését” – olvasható a levélben. Az aláírók szerint az alapvető európai jogok tisztelete nem eshet a pártpolitika áldozatává, ezért a szocialista és liberális frakcióvezetőknek fel kell lépniük ezen intézkedések ellen.
A magyar képviselők szerint Swobodának és Verhofstadtnak nyomást kell gyakorolnia a román szocialistákra és liberálisokra. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „a frakcióvezetők határozott fellépése ezekben az ügyekben (...) egyedi lehetőséget kínál annak bizonyítására, hogy a kettős mércét nem alkalmazzák politikájukban”. A levelet jegyző képviselők jelezték: minden segítséget megadnak ebben a folyamatban.
Közös levélben intézett felhívást az RMDSZ két európai parlamenti képviselője, Sógor Csaba és Winkler Gyula is a ház két frakcióvezetőjéhez. Érvelésük szerint Swoboda és Verhofstadt felelőssége, hogy lépjen: testvérpártjaik koalíciója nem vonhat vissza megszerzett jogokat. „A jogrend, a demokratikus értékek tiszteletben tartása elsődleges. Tarthatatlan a kettős mérce, az európai értékeket nem elég hangoztatni: az új koalíció pártjai nem foganatosíthatnak diszkriminatív, a kisebbségi jogokat és a parlamenti demokráciát sértő intézkedéseket” – fogalmaztak levelükben az RMDSZ EP-képviselői. Krónika (Kolozsvár)

Toró: a püspök ne delegáljon jelölteket
Nem tartja föltétlenül jónak Toró T. Tibor, hogy a történelmi egyházak jelölteket delegáljanak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltlistáira. Az EMNP-elnököt tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján kértük meg, reagáljon a Csűry István királyhágómelléki református püspök múlt heti nyílt levelére, amelyben több mindent felrótt a néppártnak.
A levélváltást Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke indította el egy múlt heti nyilatkozatával, amelyben azt kifogásolja, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkipásztorai mintegy kampányarcokként jelennek meg RMDSZ-es politikusok mellett vagy a szövetséget népszerűsítő kiadványokban, sajtóanyagokban.
Egyebek közt „kampányarcnak” nevezi magát a püspököt is, bár a nevét nem írja le – ismeretes, hogy a KRE püspöke támogatóként részt vett és felszólalt Cseke Attilának, az RMDSZ váradi polgármesterjelöltjének hivatalos bemutatásán. Mintegy válaszul érkezett meg Csűry István püspöknek a partiumi magyarokhoz írott nyílt levele, amelyben két jelentős állítást tesz az EMNP-vel kapcsolatban. Az egyik az, hogy elmondása szerint mind az RMDSZ, mind az EMNP legutóbbi kongresszusára egyházának képviselőjeként nyílt levelet küldött, előbbi ezt „köszönettel nyugtázta”, utóbbi viszont „nem vette figyelembe sem a küldött jelenlétét, sem a fórumhoz intézett levelet”. A másik állítás szerint a püspök nemcsak az RMDSZ megyei jelöltlistájára delegált volna befutó jelöltet, hanem az EMNP-ére is, mégpedig Antal János személyében, ám ezt sem fogadta el az új párt.
A Krónika kérdésére Toró T. Tibor azt mondta, a kongresszusra küldött levél esetében valószínűleg kommunikációs problémáról volt szó, ő ugyanis nem is tudott a levél létezéséről. A második felvetésre azt felelte: a párt Bihar megyei, illetve váradi jelöltlistáján is szerepel egyházi ember, mégpedig Török Sándor és Nagy József Barna személyében, őket azonban a párt jelölte ki szavazással. A pártelnök azt mondja, nem hiszi, hogy jó módszer, ha a püspök delegál valakit a listára, mert szerinte ennél sokkal mélyebb az EMNP-nek az egyházzal ápolt kapcsolata, nem pedig propagandisztikus, mint az RMDSZ-é.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Üsd a bozgort!
Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében.
Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében.
Felhívott telefonon Simon Béla régi székelyudvarhelyi olvasónk, s mindjárt arról érdeklődött: mi, újságírók hogyan látjuk, mi következhet még, mert perccel előbb a családban arról beszélgettek, hogy ettől a mindenkit legyőzni akaró, s a vad nacionalista kártyát is kijátszó bandától nem sok jó várható. Bizonyosra veszik, hogy a magyar vezetők lecserélése és a nacionalista felhangok elterjedése miatt a Székelyföldön is megszűnik az a nyugalom, amit az RMDSZ kormányzati jelenléte biztosított. Abban mindjárt egyetértettünk: ne hagyjuk szó nélkül a dolgokat, meg kell próbálnunk keményen ellenállni, s ha szükségét látjuk, riadóztatni a nemzetközi szervezeteket. Elvégre egy uniós országban nem bánhat velünk a hatalom kénye-kedve szerint.
Változott a közbeszéd Szatmárban is, amelyet olykor az együttélés példájaként emlegettünk. Lojálisnak hitt románok a hatalom miatt nyíltan ellenünk fordulnak. A megyei önkormányzat nemzeti liberális alelnöke, akit Csehi Árpád elnök jó képességei miatt valósággal dédelgetett, s a PDL többszöri felszólítására sem volt hajlandó az ő emberükre cserélni, aki eddig szívesen besszélt magyarul, most sajtóértekezleten határolódott el a magyaroktól. Szükségét érezte kijelenteni: igaz, hogy az anyja magyar, de őt az apja után ortodoxnak keresztelték, és ő családjával együtt ortodox románként imádkozik. Mindenki ehhez tartsa magát! Mivel Csehi székére pályázik, máris az ellenkezőjét mondja annak, amit nemrég Csehi társaságában például a kórházak nagyon is látványos korszerűsítéséről mondott!
Az oltyán katonaorvos, aki Ilyés Gyula polgármester helyére kerülne, gúnyolódva beszél rólunk, s felesége magyar szüleit meg ellenségének tekinti.
A frontális támadásban része van megosztottságunknak. Pontáék látják: három pártra szakadva gyengébbek vagyunk, ezért itt az ideje, hogy véglegesen kiejtsenek a román nagypolitikából. Miután jól megosztott bennünket, cinikusan hangzik Budapest biztatása: tartsunk össze! Mondja, sőt parancsolja elsősorban a megosztóknak, Tőkésnek, Torónak, Szásznak.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Minket se vígy a kísértésbe
Kevés könyvet olvastam ennyire nehezen, mint a Tőkés László magán(?)életéről szóló munkát, a „Ne vígy minket a kísértésbe" című dokumentum (?) gyűjteményt.
A kötet tulajdonképpen nem szól másról, mint nagyon különböző környezetben felbukkanó dokumentumokról, nyílt, félnyílt és nagyon is magán levelekből, közleményekből, üzenetekből: mindabból, ami között az elmúlt két évtizedben az ember – ha akart, ha nem – combig gázolt.
A Tőkés család magánéletéről, Tőkés László és Joó Edith házasságáról és válásáról. DrMáriás kiváló borítója (Tőkés László René Magritte műhelyében) jelzi, nyomasztó és veszélyes tartalomhoz nyúlt az olvasó.
Szabad-e nekem ezt elolvasnom?
Ez volt az első kérdés, ami azonnal, a bevezetővel való szembesüléskor felmerült. Nem véletlen: Andrassewben is ott a kérdés, kimondva, kimondatlan, hogy szabad-e megírni egyáltalán egy ilyen könyvet?
Mi a műfaja ennek a kiadványnak? Portré? Annak hézagos. Szocioriport? Ahhoz hiányzik belőle a személyes tapasztalat. Leleplezőkönyv? Nincs benne semmi olyasmi, amit korábban tudni, vagy sejteni nem lehetett.
Az újszerűsége talán abban rejlik, hogy az eddig tudottak, és elég határozottan ki nem mondottak, másod- és harmadlagos információs forrásokon terjedők, hangot kapnak, fejezetekbe szerveződnek, áttekinthetőek, követhetőek és következtethetőek lesznek.
Andrassew módszeresen távol tartja magát Tőkés közéleti munkásságától, politikai eredményeitől és eredménytelenségeitől, csak azzal foglalkozik, amit magánéleti, vagy magánéleti szempontból érinti a közéletet.
Így lesz Tőkésből nem hétköznapi antihősünk. Több mint merész.
Ne tegyünk úgy, mintha a magánélet nem lenne meghatározó a mai magyar közéletben. Nagyon is az, az elhallgatások és suttogások, a pletykálás nemzeti örökségében és örökségével élünk.
Mindenki sejteni, tudni véli, ki kivel, mit és hogyan, vagy hogyan nem, de arról – nyíltan, vállalva, állást foglalva – nem beszél. Így találhatott gazdag táptalajra például a családon belüli erőszak, és annak tolerálása, vagy a homofóbia.
Nehéz helyzetet vállalt Andrassew, mert nincs végiggondolt, végigbeszélt normarendszere annak, hogyan lehet a magánéletről beszélni. Azt sem tudni és érteni igazán, meddig terjed a magánélet, és honnan kezdődik a közéleti felelősség, érzékenység.
Mi az, amihez tényleg közünk van?
A magánélet csak mint erény, és erényforrás elképzelhető. Arról, hogy Tőkés László példás családapa, nemzetileg lekötelezett szülő illik beszélni, mert a férjség, családapaság nemzeti érték, erény.
Arról, hogy Tőkés László (vagy bármely más közéleti személy, magánember) sem élettársi, sem szülői kötelezettségeinek nem tesz eleget – arról már nem tudunk, nem merünk, vagy nem akarunk beszélni. Az tehát, hogy Andrassew Iván ezt a témát felvállalta, rendkívüli bátorságra vall.
Jól csinálja-e azt, amit csinál? Vannak kételyeim.
Mivel a magánéletről való beszéd módozatai sincsenek átgondolva, ezért azt sem tudni – én nem tudom – mi az, ami az információgyűjtésbe és -közlésbe belefér.
Szabad-e interneten keringő, vagy bizonytalan forrásból származó dokumentumokat közzé tenni? Tudjuk, még József Attila szabad ötleteinek publikációjával kapcsolatban is éles vita bontakozott ki. Pedig az a szöveg, konstruált szöveg, és bizonyos értelemben, sokszoros idézőjel mellett közlésre, a megmutatásért íródott.
Mi hát a kritérium, ami publikussá legitimál egy dokumentumot? Az idő? Amikor Nyáry Krisztián egy évszázad távlatából „leleplezi” (nb. az interneten) Diósy Ödön homoszexualitását, vagy Molnár Ferenc nőverését, idézi Móricz és öngyilkosságba menekülő felesége levelezését, az legitim? Tőkés hasonló történetei nem legitimek?
Lehet-e hasonló munkának másképpen nekifogni?
Én például fontosabbnak tartanám, ha Tőkés valóban nyilvánosnak szánt politikai működését, beszédeit, munkáit elemezné Andrassew, vagy bárki más, akit a célszemély (mint majdnem államfőjelölt, mint „nemzetpolitikailag fontos” ember) érdekel. Mindazt, ami megkérdőjelezhetetlenül publikus.
Úgy is nagyon sajátos kép rajzolódhat ki arról, hogyan alakult az elmúlt húsz évben a nemzetinek nevezett diskurzus, politika. Hol vannak a gyökerei, kik és miért a támogatói? Melyek az ellenmondásai? Ez lenne a történeti, elméleti megközelítés. Már, ha beszélhetünk itt egészen komolyan elméletekről.
És ha fontos a személyes szempont: akkor érdekes lehetne egy beszélgető könyv, az ebben a kötetben szereplő emberekkel, a tabukérdéseket sem kerülve, szembesítéssel. Megadva mindenkinek az esélyt a magyarázatra és a reakcióra. Tisztában vagyok vele persze, hogy ez Tőkés László eddigi nyilatkozatkészségét ismerve, szinte elképzelhetetlen.
Bármennyi kifogás is burjánzik fel olvasás után a módszerrel, a tartalommal kapcsolatban, kénytelen vagyok elismerni, hogy nagyon sok minden másképp látszik ez után a kötet után. Másképpen látom például a pecsétekbe, hivatali címekbe és fejléces papírokba beleszerelmesedett erdélyi közéletet.
A pecsétek és hivatali címek mögött, a fejléces papírokon ugyanis, a közéleti máz mögött, rengeteg a magánindulat, magánérdek, több mint sejthető. Van-e egyáltalán a magánéletünkön túli közéletünk?
És azzal is szembesültem, hogy mindenhol, a családi vacsorákon és reggeliken, a fodrásznál valamint a „emlékhelyeken” is tulajdonképpen egyetlen egy dologról van szó: a pénzről. Fillérek és dollármilliók röpködnek.
Az eddig érteni vélt események is más megvilágításba kerülnek.
Az a momentum például, ahogyan Tőkés László távozott eddigi legmagasabb pozíciójából, az EP alelnöki tisztségéből. Pedig a Tőkés-közlemények folyamatosan áradtak, követni lehetett ezt a döntést is, és mindazt, ami Brüsszelben körülötte történt. Hallottunk például a „Ciános Béla” akcióról.
Markó Béla Szávai Géza francia nyelvű kötetének, a Székely Jeruzsálemnek a bemutatóján vett részt Brüsszelben. Az erről hírt adó plakátra Tőkés László személyesen ragasztotta rá ezt a feliratot: „Mit keres az EP-ben ciános Béla?”.
A tiltakozásról a tiltakozó maga küldött szét kommünikét. Az azonban eddig elsikkadt, hogy az esettel kapcsolatban – derül ki Andrassew összeállításából – Tőkés magyarázkodni kényszerül, és levélben arról biztosítja Jerzi Buzek EP-elnököt, hogy „nem támadt” és „nem rongált”.
Nem győzte meg a címzettet. Jerzi Buzek választában arra figyelmezteti a politikust: „a fenti incidenst megjegyzi”, és az, amit Tőkés tett „nem tükrözi az EP szellemét és szokásait”. Ezek után nem indult újabb mandátumért Tőkés László, érthető módon, és nagyon helyesen.
Azzal kapcsolatban, hogy kinek van igaza, Tőkés Lászlónak vagy Joó Edithnek a válási sagában, az emberi drámákbn – ellentétben a szerzővel – én nem foglalok állást. Pont azért, mert a közzétett dokumentumok alapján követhető, hány féle szempont, hány féle igazság, vagy igazság töredék veendő figyelembe.
De Andrassew Ivánnal együtt azt gondolom, hogy amiről azt mondják, hallgatni kell, arról beszélni kötelesség. És hogy ennek a kibeszélésnek mi a módja, arról kell gondolkodnunk az elkövetkezendőkben.
Parászka Boróka. Manna.ro

Markó: hibás volt Füzes Oszkár lépése
Rossz, hibás lépésnek nevezte Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Marosvásárhelyen tett kijelentéseit Markó Béla. Az RMDSZ szenátora az Erdélyi Magyar Televízió pénteki Többszemközt című műsorában reagált arra, hogy Füzes Oszkár szerdán kifejtette: magánemberként Smaranda Enachéra szavazna a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért folyó választásokon.
Markó Béla kifejtette, már az is hibás lépés volt, hogy a magyar diplomaták „eljöttek, és minden jelölttel szóba álltak, és úgy tesznek, mintha nekik választanánk polgármestert”. „Nem, mi Marosvásárhelynek választunk polgármestert, marosvásárhelyi embereknek, a marosvásárhelyi magyaroknak kell ezt eldönteni. Teljes tisztelettel azt ajánlom, hogy tartózkodjon mindenki, a magyar nagykövet is attól, hogy azzal foglalkozzék, ki a megfelelő jelölt. A marosvásárhelyi magyarok tudják, ki a megfelelő jelölt – szögezte le Markó.
Emlékeztetett, hogy 2000-ben 170 szavazaton múlt, hogy román lett a polgármester, akkor egy másik magyar jelölt 700 szavazatot vitt el, ami elég volt ahhoz, hogy a magyarság vesztesként kerüljön ki a versenyből. Úgy vélte, ezúttal is kevésen fog múlni, hogy lesz-e magyar polgármester, és mint elmondta, ebben a helyzetben több bölcsességet várt volna el mindazok részéről, akik az összefogás helyett ellenjelölteket állítottak. „El kell felejtenünk a pártosodást, ne tegyünk úgy, mintha itt minden rendben lenne. Félre kellene tenni minden gőgöt, hiúságot, csoportérdeket, és odaállni a legesélyesebb jelölt mellé, és azt senki sem tagadhatja le, hogy a legesélyesebb jelölt az RMDSZ jelöltje, Frunda György” – hangsúlyozta Markó Béla. Krónika (Kolozsvár)

FUEN-kongresszus Moszkvában
Az európai kisebbségek NEM-et mondanak a kisebbségi jogok megvonására
Az RMDSZ javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) moszkvai kongresszusán határozatban ítélte el a romániai kormánynak a közelmúltban született kisebbségellenes intézkedéseit.
Az előterjesztés azt követően készült, hogy a FUEN elnöksége a romániai politikai fejlemények megismertetése után sürgősségi határozati javaslat megalkotására kérte az RMDSZ küldöttségét. Mint ismeretes, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő pénteki megnyitóbeszédében az új romániai kormány kisebbségellenes intézkedéseiről tájékoztatta a kongresszust.
A kongresszus zárónapján, szombaton egyhangúlag elfogadott dokumentumban a szervezet mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a romániai kormány már meglévő kisebbségi jogot vont meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar nyelvű kar létrehozására vonatkozó kormányhatározat érvénytelenítésével.
Európa legnagyobb nemzeti kisebbségi ernyőszervezete szerint bármilyen, már meglévő jog visszavonására irányuló lépés visszalépést jelent a demokráciában. A határozat emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok egyik alapvető eleme épp annak biztonsága, hogy a meglévő jogokat nem lehet politikai döntésekkel eltörölni vagy korlátozni az illető kisebbségi szervezet beleegyezése nélkül. A romániai kormány legutóbbi döntése és nyilvánosan megfogalmazott szándékai alapján úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyják az Európai Tanács ajánlásait, az Európai Unió ezen a téren alkalmazott eljárásait, valamint a Románia által a csatlakozási szerződés során elfogadott Koppenhágai Kritériumokat – áll a dokumentumban.
A FUEN kongresszusának résztvevői a továbbiakban felidézték a hatvanhárom éves szervezet meggyőződését, hogy a nemzeti kormányok és a kisebbségi képviseletek között állandó párbeszédre van szükség, amelyet Romániában is folytatni kell, hiszen elfogadhatatlan, hogy az illető közösség beleegyezése nélkül kisebbségi jogokat korlátozzanak vagy töröljenek el. A határozat emlékeztet arra, hogy Románia nem elszigetelt eset, hiszen az elmúlt években hasonló jelenségek voltak Szlovákiában, ahol az anyanyelvhasználatot korlátozták, és magyar embereket kettős állampolgárságuk miatt üldöznek.
A kongresszuson huszonegy országból jelen levő küldöttek meggyőződése, hogy a kisebbségek számára kedvező döntéseket más országokban is alkalmazni kell. A FUEN felkérte a romániai kormányt, hogy ne engedjen bármiféle visszalépést a meglévő kisebbségi jogok rendszerében, illetve őrizze, folyamatosan bővítse és erősítse meg azokat.
A FUEN ötvenhetedik kongresszusán az RMDSZ-t Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők, valamint Vincze Lóránt nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár képviselte. Népújság (Marosvásárhely)

Korteshadjárat
Több mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak.
Több mint két hónappal ezelőtt, Nyirő hazatér címmel az ÚMSZ Vélemény oldalán közöltem egy hosszabb írást az éppen akkor felröppent hírről, miszerint május 27-én, pünkösd vasárnapján, hazahozzák Madridból a magát mindig székely írónak tartó Nyirő József földi maradványait. A magyar állam megbízásából Magyarország konzulátusa exhumáltatja a hamvakat Spanyolországban, azokat az egyik csíksomlyói zarándokvonat hozza el Csíkszeredába, ahonnan huszárkísérettel szállítják majd át Székelyudvarhelyre. Az előző mondat első fele már múltidő, hiszen az exhumálás megtörtént, az író földi maradványai légi úton Budapestre érkeztek, és a hét végén indulnak tovább. Azt is megírtam akkor, hogy a Magyar Távirati Irodának az íróval kapcsolatos közleményei rendkívül hiányosak.
„Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelentek Magyarországon, az Uz Bencét pedig 1992-ben a kolozsvári Dacia Kiadó is kiadta.” Ezt írta például az MTI, és jómagam kiegészítettem azzal, hogy mindehhez föltétlenül hozzá kell tenni: a legnagyobb erdélyi magyar könyvkiadó, az 1993-ban alakult és mindeddig több mint félezer könyvcímet megjelentető csíkszeredai Pallas Akadémia 2003. és 2009. között a Nyirő életmű sorozatban tizenöt kötetet jelentetett meg, és nem is akárhogyan. A világon szétszóródott Nyirő-örökösöktől ugyanis csupán a Pallas-Akadémia szerezte meg a törvényes kiadási jogot, a válogatott munkákhoz pedig olyan neves irodalomtörténészek írtak előszót, mint Pomogáts Béla vagy Marosi Ildikó. Akkori írásomat a következő gondolatsorral zártam: „A két világháború, majd 1940-1944 között több neves erdélyi magyar író és újságíró, szerkesztő vándorolt ki szűkebb hazájából Magyarországra, a szélsőjobb hatalom alatt volt, akinek az útja az országházba vezetett, volt, akit az ígéret földjén a Dunába lőttek. Az élet és az irodalom, a mítoszok és a hétköznapok több ponton érintkezhetnek, de soha nem tanácsos egyiket helyettesíteni másokkal. És miközben Nyirő József földi maradványai hazatérnek, még valamire érdemes figyelni: a politika ne sajátítsa ki magának ezt a kegyeleti cselekedetet. A birtoklás csírái ugyanis az erdélyi magyar politikai élet különböző vonulataiban már megjelentek, a hozzájuk tapadó magyarországi kapcsolatokkal egyetemben. Kinek az érdeme, hogy Nyirő József földi maradványai itthon folytatják végső pihenésüket? Mindenekelőtt az íróé, hiszen ha nincsen életmű, akkor Nyirő is csupán egyike azoknak a névtelen magyaroknak, akik a világon szanaszét hajtották örök álomra a fejüket.”
Most leírhatnám azt, hogy amikor arra figyelmeztettem, a politika ne sajátítsa ki magának ezt a kegyeleti cselekedet, akkor a próféta szólt belőlem. Tegyem hozzá, a nagyon szomorú próféta, hiszen előre sejtettem, hogy a „legmagyarabb városban”, a vitáktól évek óta szétdúlt Székelyudvarhelyen mi következik: az egyik fél választási tőkét akar kovácsolni a végső tisztességadás jelképes cselekedetéből, a másik pedig nyilvánvalóan nem ért egyet vele, és megkezdődik a Küküllő partján az újabb, ki tudja már hányadik kötélhúzás.
Az egykori korteshadjáratokban még csapra vert boroshordóval és sült ökörrel akarták megnyerni a választók jóindulatát, most Nyirő József hamvait silányították politikai díszletté, hiszen már szó sincs az életműről, az irodalomról, hanem csupán arról, hogy kinek az érdeme a nagy tömegek előtt megrendezett újratemetési ceremónia, a koporsót úgy hurcolják végig a Székelyföldön, mint egy diadalmi zászlót, és ráadásul Pünkösdkor, amely ünnep egyáltalán nem erről szól.
A Madéfalvi veszedelem díszhelyen áll minden székely család könyvespolcán. Ha Nyirő József hamvait – mondjuk az író születésnapján, vagy halálának napján – Madéfalván ravatalozzák fel, majd Székelyudvarhelyen helyezik örök nyugalomra, akkor azt mondhatta volna Uz Bence: ezért érdemes volt lejönni a hegyekből. A cirkusz láttán lehet, hogy ott marad.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyirő-ügy: Budapest sürget
A magyar Országgyűlés Hivatala hétvégén sürgette a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddig kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják a székely író földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását.
A magyar Országgyűlés Hivatala hétvégén sürgette a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddig kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják a székely író földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását. Amint a román hatóságok közlik válaszukat, a magyar fél „haladéktalanul tájékoztatja a közvéleményt” az újratemetéssel kapcsolatos helyzetről – írták. Mint ismert, a külügy a múlt héten bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét ebben az ügyben.
A magyar féllel közölték: Bukarest nem tartja időszerűnek a nyilaskeresztes mozgalom elkötelezettjeként számon tartott író újratemetését. Az Országgyűlés Hivatala azt válaszolta: ha nem engedik be Romániába Nyirő József földi maradványait, a magyar fél olyan megoldást keres, amely „nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait”.
A hivatal ugyanakkor elmarasztalta Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármestert, mert szerintük az elöljáró „és társai” az újratemetéssel kapcsolatban kialakult „magyar–román szakmai és politikai vitában” nem a magyar álláspontot erősítették. Fráter Olivér, a Nyirő-újratemetés országgyűlési hivatali megbízottja az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtette: a polgármester már a személyes tárgyalásokon is Nyirő József „nyilas múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős felvetéssel élt”. Utaltak arra is, hogy a Bunta Levente „pártjához közel álló bukaresti magyar lap”, az Új Magyar Szó arról cikkezett: Nyirő József háborús bűnös, és „ugyanezt a hamis vádat hangoztatja a román sajtó Nyirő-ellenes része is”.
A Magyar Országgyűlés Hivatalának közleményére válaszolva Bunta Levente – Székelyudvahely polgármestere, Miklós Zoltán – a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Jakab Áron Csaba önkormányzati képviselő, Szőcs Endre – a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója és Farkas György kabinetvezető azzal vádolják a Nyirő József újratemetését szervező, Szász Jenő által vezetett Székelyudvarhelyért Alapítványt illetve Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy „tevékenykedésük fő célja nem az újratemetés méltóságteljes megszervezése, hanem az önkormányzati választások befolyásolása, Nyirő emlékének felhasználásával.” A közlemény aláírói szerint a budapesti hivatal képviselői „tisztességtelenül jártak el akkor, amikor az április 18-án tartott székelyudvarhelyi megbeszélésen – amelyen részt vett a magyar nagykövet, főkonzul, intézményi vezetők és önkormányzati tisztségviselők – a valóságot elferdítve azt állították, hogy Bunta a Nyirő József múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős feltevéssel élt”. Ezzel szemben Bunta szerint az igazság az, hogy tartva a Nyirő József újratemetésének túlpolitizálásától, a jelenlévőktől megkérdezte: „mit tudnak a szervezők Nyirő József esetlegesen támadható közéleti szerepléséről?” Tette ezt annak érdekében, hogy „fel lehessen készülni az ezzel kapcsolatos támadások kivédésére” – olvasható az állásfoglalásban. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar közigazgatlan
Mit ér a közalkalmazott, ha magyar?
Romániában semmit.
Mert, azt gondolom senki nem hiszi el, hogy a most leváltott magyar prefektusok, alprefektusok mind, egytől-egyig alkalmatlanok voltak feladataik ellátására. Románia egy olyan uniós tagállam, ahol kisebbségi magas(abb) rangú köztisztviselőre nincs szükség. Magyar köztisztviselő, ha véletlenül arra adná a fejét, hogy a közigazgatásban akar némi karrierecskét építeni, netalán onnan szeretne nyugdíjba is menni, annak minden ajtót becsapnak az orra előtt. Függetlenül attól, hogy hívják az épp uralkodó román pártot. Persze, tudom, a román prefektusokat és alprefektusokat is kirúgta Victor Ponta, csakhogy a románok, ha épp akarják, seperc alatt átlendülnek egyik pártból a másikba, és megőrizhetik pozíciókat a közigazgatásban. Az egész leváltósdi paradoxonja, hogy miközben az új kormányfő hangosan pártfüggetlenséget követel a prefektusoktól, USL-párthűség alapján cserélte le napok alatt az egész garnitúrát, de ez már más kérdés.
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, tényleg, mit tegyen a magyar, ha karriert akar a román közigazgatásban? „Független” köztisztviselőként biztosítson támogatásáról, hűségéről egy román pártot? Vicces. A mostani román közigazgatási rendszer gyakorlatilag semmiben sem különbözik attól, amit Ceauşescu örökül hagyott. Sőt, bő két évtized alatt a tökélyre fejlesztették a közigazgatás „árjásítását”, magyar, vagy más kisebbségi szakmai hozzáértés alapján soha nem kerülhet legalább öt évre osztályvezetői pozícióba. Magyarnak, kormánykoalíciós tagként néha lehetősége nyílt megkapaszkodni egy-egy választási ciklus idejére a közigazgatás elitjében, de mikor volt Arad megyében anyanyelvét, kultúráját nyíltan vállaló szerb, bolgár vagy német, például a prefektúrán, hosszú évekig vezető tisztségben?
Mit ér Romániában a kisebbségi, ha fejébe vette, közigazgatni szeretne? Tanulta, szereti, ért is hozzá, megbízható, jó szakember.
Soha. És soha nem is lesz Romániában vezető köztisztviselő horvát, lipován, török, örmény hadd ne soroljam, feltéve, ha nem tagja a hatalmon lévő román pártnak. Akkor is azzal a bizonyos karddal a feje fölött, hisz a kormánypárt bármikor kibukhat a hatalomból, lásd április 27.
És miért nem lehet egy, önmagát európainak tartó országban, annak többségi nemzete között kisebbségi ember vezető köztisztviselő? Mert a románok nem bíznak benne. Főleg a magyarban. Általános tévhit, hogy magyar prefektus, alprefektus, a prefektúra egyik osztályvezetője, ha magyar, akkor elárulja a románokat, szívében, lelkében a pirosfehérzöld lobog, titkokat ad el Budapestnek, egyáltalán, nem több rohadt hazaárulónál. A románok szemében a magyar köztisztviselő nem tesz más naphosszat, mint siratja Trianont és pokróccal a fején éjjelente távirón titi-tázva szövögeti Erdély függetlenségének kikiáltását. Úgy vélik, magyar köztisztviselő nem dolgozhat becsületesen Románia közintézményeiben. Tudják, a sajátjaik sem, de inkább legyen egy korrupt román, mint egy becsületes magyar.
Igazából annak örülnének, ha ebben az országban a magyarok karrierben megrekednének a gasztronómiában, esetleg ostort csattogtatnánk a nagylaki út mentén, hogy szórakoztassuk a külföldieket.
A decentralizált intézményekben pedig még siralmasabb helyzet, még akkor is, ha kifele ebből alig látszik valami.
Meglátják, az őszi választásokig a magyargyűlölő USL minden magyart kiseper a közigazgatásból, legalábbis itt, ahol abszolút kisebbségben vagyunk. Nemzetállamot építenek, erősítenek, aki pedig magyarként mégis maradhat a köztisztviselőként, csak azért teheti, hogy kifele, Európát tovább ámítsák.
Azok meg elhiszik.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)

„Máriával, Jézus anyjával” – A Duna Televízió jubileumi csíksomlyói közvetítése
Pünkösd jeles nap a közszolgálati csatornák életében. A Duna Televízió krónikájában különösen emlékezetes, hiszen két évtizede közvetíti a csíksomlyói búcsú ünnepi szentmiséjét.
A Duna Televízió pünkösdi műsorainak sorát szombaton a csíksomlyói búcsú közvetítése vezeti be. A program látványos, egyúttal lélekemelő is. A hagyomány szerint a csíksomlyói kegytemplom elől indul az úgynevezett kordon a főpapsággal a hagyományos fogadalmi körmenetre. Ehhez csatlakoznak a katolikus iskola diákjai, a székely székek keresztaljái és a világ minden tájáról érkező zarándokok. Megkerülvén a Kis-Somlyó-hegyet, felérnek a Hármas-halom oltárhoz, ahol kezdetét veszi a búcsús nagymise. Az idei búcsú jelmondata az Apostolok Cselekedeteinek pünkösdváró szavaira utal: „Máriával, Jézus anyjával”.
Az idei élő adás azért is különleges, mert a közszolgálati csatorna nézői pünkösd szombatján 20. alkalommal láthatják élő közvetítésben a világ magyarságának legnagyobb tömegeket megmozgató ünnepét. Milliók követhetik a meghívott szónok, Tempfli Imre, három gondolat köré felépített szentbeszédét. „Az első pünkösd óta Isten minden ember lelkébe beköltözött, csak fel kell fedezni indíttatásait, s együtt kell vele tenni a világ formálásában – tanítja a stuttgarti magyar lelkész. – Pünkösd arra tanít minket, hogy Isten előtt minden nép kedves, a mi népünk is, csak engedni kell, hogy lelke összeforrasszon bennünket. E napon azt üzeni nekünk a csíksomlyói Mária: ha helyet akarunk magunknak a nap alatt, tartsuk meg és védjük meg a hitünket.” A közvetítés szerkesztője Mucsányi János, az ünnepi miséhez bevezetőt Barlay Tamás, a vallási műsorok főszerkesztője mond (Duna, Duna World május 26., 11.00).
piros betűs ünnep egyúttal a visszaemlékezésre is alkalmat ad. Az erdélyi magyarság emlékezetében még kitörölhetetlenül élnek a Ceaușescu-i diktatúra sötét napjai és a véres 1989-es forradalom megpróbáltatásai. Bizalmatlanságuk fokozatosan oldódik; a csíksomlyói búcsú ünnepe is hozzájárult a nemzeti tudat erősítéséhez. Csíksomlyó külön csodája, hogy az egykori vallási békétlenség mára történelemmé szelídült, s a zarándokok vallási hovatartozástól függetlenül, egy lélekkel közösen ünnepelnek.
Az 1992-ben pápai áldással indult Duna Televízió elsők között ismerte fel az ünnep jelentőségét, s közvetítéseivel is hozzájárult ahhoz, hogy a székelyföldi ünnep elfoglalja méltó helyét nemzetünk életében.
„1989 után több évszázados hagyomány újult meg – emlékezik Balogh Júlia, az első közvetítések megszervezője, szerkesztője. – A korábbi regionális egyházi esemény összmagyar üggyé vált. 1993-ban a főcelebráns Bálint Lajos Gyulafehérvári érsek volt, a szentbeszédet Kada Lajos érsek, bonni nuncius mondta. Az összegyűlt 70-80 ezer magyar imádságát nem lehetett érzelem nélkül szemlélni, a szónok hangja is el-elcsuklott a meghatódottságtól. Talán szerény munkánkkal mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a csíksomlyói búcsú mára nemzeti üggyé, százezrek, milliók ünnepévé vált.”
A közvetítés előtt a Duna Televízió levetíti az 1990-ben, az első szabad búcsún forgatott rövidfilmet (10.30).
A közszolgálati média az évfordulóra egy korábbi hagyományt is felelevenít: a fővárosi érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínházban követhetik figyelemmel az élő közvetítést, egy időben a Duna és Duna World csatorna nézőivel. Bevezetőt mond: Horváth Zoltán esperes. A rendezvényre a belépés ingyenes. Erdély.ma

Százezer eurós hűségpénzt kért az RMDSZ az előválasztáson
Százezer eurós garanciát kért az RMDSZ Bihar megyei szervezete az alakulat előválasztásán részt venni kívánó Gyurcsik Zoltántól. Székelyhíd városának botrányairól elhíresült, több pártot megjárt egykori polgármesterének arra kellett volna szerződnie a szövetséggel, hogy amennyiben az előválasztás nyomán nem lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje a júniusi helyhatósági választáson, más párt színeiben, illetve függetlenként sem fog semmilyen tisztségért versenybe szállni a megmérettetésen. Gyurcsik végül nem írta alá a felajánlott megállapodást, most pedig a hónap elején hatalomra jutott Szociálliberális Unió (USL) jelöltjeként szeretné megszerezni ismét az elöljárói széket a magyar többségű kisvárosban.
bihari román sajtó nemrég birtokába jutott a szerződésnek, amelyen Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök neve szerepel egyik félként, míg a másik szerződő fél nevét fekete filccel kitakarták. Ugyanígy nem látszik a két aláíró tanú neve közül az egyik, a másik viszont, Szabó Ödön RMDSZ-es megyei ügyvezető elnöké, igen.
A megállapodásban az áll, hogy az aláíró részt vehet a szövetség által helyi szinten megszervezett előválasztáson, vagyis megméretheti magát a székelyhídi polgármester-jelöltségért, azonban ha a szavazás nyomán mégsem ő lesz a jelölt, a júniusi helyhatósági választásokon nem vehet részt más párt színeiben vagy függetlenként. Ellenkező esetben százezer eurós kártérítéssel tartozik az RMDSZ-nek. Mint kiderült, a kitakarás Gyurcsik Zoltán korábbi RMDSZ-es polgármestert rejti. A politikus a Reggeli Újság helyi napilapnak azt állította, hogy az RMDSZ megyei állandó tanácsa valójában megtiltotta neki, hogy induljon az előválasztáson.
Szabó Ödön a Krónikának kijelentette: Gyurcsik valóban nem indulhatott az RMDSZ színeiben a polgármester-jelöltségért, mivel nem írta alá a „személyesen neki, egyedileg készített” szerződést. A garanciára egyébként az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke elmondása szerint azért volt szükség, mert a szövetség Gyurcsik Zoltánt megbízhatatlannak tartja: 2008-ban ugyanis, az akkori helyhatósági választáson függetlenként jelöltette magát az RMDSZ ellenében, holott korábban nyilatkozatban vállalta, hogy ilyet nem tesz. Szabó Ödönnek meggyőződése, hogy a négy évvel ezelőtti választáson végül azért került sor második fordulóra – amelyet végül megnyert az RMDSZ jelöltje –, mert Gyurcsik, bár ő maga nem jutott tovább, szavazatokat vont el a szövetségtől.
A volt székelyhídi polgármester személyét egyébként régóta botrányok övezik: agreszszív ember hírében áll, aki több párt színeiben is próbált már jelöltként indulni, sikertelenül, így került végül az USL-hez.
Leghírhedtebb esete az, amikor 2007 nyarán – még polgármesterként – megpofozott egy pincérnőt egy helyi vendéglőben, miután az alkalmazott nem nyugodott bele, hogy az elöljáró nem akarja kifizetni a fogyasztást. Szabó Ödön a Krónikának leszögezte: a Gyurcsik Zoltán által alá nem írt szerződés egyedi, személyre szabott, és amennyiben bárki felmutat egy ugyanilyet, amit másnak is felajánlott a szövetség, lemond az alakulatban betöltött tisztségéről.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ Bihar megyében arra kötelezte az előválasztáson résztvevőket, hogy saját kézírásukkal rögzített, illetve hangfelvételre mondott, Istenre tett hűségesküt tegyenek arról: teljes szívvel elkötelezettek a szövetség és a magyarság iránt.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

A városháza korlátozza a választási versenyt
Az RMDSZ feljelentést tett a választási irodánál
Az RMDSZ megyei szervezete panasszal fordult tegnap a marosvásárhelyi választási bizottsághoz, mivel a polgármesteri hivatal csak bizonyos helyszíneken és bizonyos időpontokban engedélyezte a kampányrendezvényeit.
Frunda György, az RMDSZ polgármesterjelöltje a Népújságnak nyilatkozott:
– Teljesen váratlanul ért a polgármesteri hivatal átirata, amely megtiltja nekünk, hogy a közeljövőben, a kampány ideje alatt kampánysátrat húzzunk fel a főtéren és a főtér környékén adott periódusokban.
– Milyen indokkal tiltja meg?
– A vásárhelyi napokra hivatkoznak, ami nyilvánvaló ürügy. Világosan kell látni, hogy a választási jog és a jelöltek esélyegyenlősége azt is jelenti, hogy egyformán tudunk kampányolni, egyformán legyen lehetőségünk üzenetünket, arculatunkat eljuttatni az emberekhez. Elfogadhatatlan, hogy a polgármester hónapokkal ezelőtt elfoglalta a buszmegállókat, a főtéri és a főutakon található plakátolókat, ahol csak ő és Benedek Imre plakátol, minket pedig megpróbálnak kizárni a kampányból, megpróbálnak kizárni abból, hogy üzenjünk az embereknek.
Az elmúlt napokban több tíz ember hívott fel engem is és az RMDSZ-t is, csodálkozva, hogy miért nem jelentek meg a plakátjaink. Tehát ez az egyik magyarázat, és ez ellen tenni kell. Ezért fordultunk a választási irodához, és határozottan kérjük, tegyék lehetővé, hogy tudjunk plakátolni, kampánystandokat felhúzni, tudjunk az emberekkel találkozni Vásárhelyen a főtéren és minden lakónegyedben.
Frunda ugyancsak elfogadhatatlannak tartja, hogy a polgármester egy héttel előrehozta a vásárhelyi napokat, hogy dominálja a várost és a közvéleményt, s szavazatokat gyűjtsön ezáltal. – Mindezt jogilag becstelen, erkölcstelen versengésnek, a pozíció kihasználásának nevezik. Ez elfogadhatatlan. A polgármester kihasználja a monopolhelyzetét. Remélem, ez is egy jelzés a marosvásárhelyiek felé, és remélem, hogy az emberek ennek is pontot akarnak tenni a végére, és le akarják váltani a jelenlegi vezetőséget, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Régi irodalmunkat kutatta és tanította
Száz éve született Szigeti József professzor
Három évtizeden át a kolozsvári Bolyai majd Babeş–Bolyai egyetemen egyetlen magyar szakos sem szerezhetett úgy diplomát, hogy ne hallgatta volna Szigeti József előadásait, ne tett volna nála vizsgát. Így neve rendre fogalommá vált nem csak az egyetemi körökben, hanem szerte Erdély magyar iskoláiban. Hisz mindenüvé szétszóródtak tanítványai. S a művelt olvasóközönség is évtizedeken át az ő gondozásában olvashatta régi íróink, mindenek előtt Balassi Bálint, Apáczai Csere János, Mikes Kelemen műveit.
Életútja 1912 májusában a Baranya megyei Máriagyűdről indult, református papi családból, s a korai árvaság sodorta erdélyi rokonokhoz. A kolozsvári Református Kollégiumnak köszönhette a felkészítést, az indíttatást, amely aztán az 1929-ben letett érettségi után a Református Teológiára vezette. Itt akkoriban olyan híres professzorok tanítottak, mint Tavaszy Sándor, id. Nagy Géza, Imre Lajos, Maksay Albert, akik az általános műveltségben, teológiai-filozófiai gondolkodásban is tájékoztatást adtak. Életfelfogásuk sok szempontból összecsengett a Kristóf Györgyével, aki a román egyetemen egyedül tanította a magyar nyelvet és irodalmat. Szigeti a teológiával párhuzamosan végezte az egyetem román–magyar szakát. 1934-ben megszerezte a teológiai, 1936-ban pedig a tanári diplomát. Egy évig a szatmári Református Gimnáziumban, majd 1937-től 1946-ig a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanította tárgyait. 1946-tól minisztériumi tanfelügyelőként járta az iskolákat, míg 1948-ban meghívták a Bolyai Egyetem magyar tanszékére előadótanárnak. Ettől fogva ő adta elő a régi magyar irodalmat. 1956-ban tette közzé háromkötetes jegyzetét, melyben nyolc évszázad irodalomtörténetét kellett feldolgoznia. Utóbb, a Bolyai Egyetem beolvasztásakor e jegyzetet is elmarasztalták, mert az „oszthatatlan egységes magyar irodalmat” hirdette, s engedett a „burzsoá ideológiának”.
Az 50-es évek közepétől bontakozik ki Szigeti József kutatói, irodalomtörténészi munkássága. Egyrészt régi íróink műveit adta közre tudományos jegyzetekkel és magvas bevezető tanulmányoktól kísérve. Sok könyvgyűjtő féltett kincse volt a Haladó Hagyományok sorozatban 1955-ben gondozásában megjelent Törökországi levelek. E téren legnagyobb teljesítménye az Apáczai Csere János-életmű közzététele. A Téka-sorozatban a Magyar logikácskát és a nagy pedagógus két beköszöntő beszédét, néhány levelét közölte, majd a Fehér Könyvek sorozat részére igen alapos munkával sajtó alá rendezte a Magyar Encyclopaediát.
A Tanulók Könyvtára sorozatban megjelent Balassi-kiadásai máig közkézen forognak. Ugyanakkor kutató-értelmező munkáját is kitartóan folytatta. 1960-ban egy dési iskolai könyvtárban ismeretlen Mikes Kelemen-kéziratot fedezett fel. Alapos elemzés alapján kimutatta, hogy a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló komédia szerzője azonos a Magyar Elektráéval, vagyis Bornemisza Péter.
1970-ben jelennek meg válogatott tanulmányai A mű és kora címmel ötödfélszáz lapos kötetben. Ennek bevezetőjében vallja: „Az amúgy is gyér, legtöbbször ellenséges híradások helyett e tanulmányokban a művekre támaszkodva igyekeztünk megrajzolni az írók belső világát, világnézetét, elsősorban annak legfontosabb oldalát: a művekből kihámozható filozófiai nézetüket. Egyszóval: az író, az alkotó állott figyelmünk középpontjában. Nemcsak azt kerestük, hogy ránk, az olvasóra, milyen hatást gyakorol valamelyik mű, hanem elsősorban azt igyekeztünk megállapítani – az összefüggések feltárása és végigkövetése után –, hogy az elemzett mű mit árul el az íróról? Milyen belső mozzanatot tár fel a költő életéből a kölcsönzött elem? E mozzanatokból hogyan építhető fel a belső fejlődés egésze, amelybe harmonikusan illeszkednek be az egyes mozzanatok?” 1971-ben egyetemi jegyzetének kézikönyvvé bővített változatát teszi közzé A régi magyar irodalom története címmel.
Az 1970-es években mind nagyobb felelősség nehezedik vállára az egyetemi életben. Miután 1968-ban a Balassi-komédiáról írott értekezésével megszerzi a doktorátust, 1970-ben professzorrá léptetik elő, 1972-től pedig ő vezeti a magyar irodalmi s a hozzá csatolt magyar nyelvészeti tanszéket is. Ekkor kapja meg a doktorátusirányítói jogot. Megörökli Jancsó Elemér, majd Csehi Gyula professzorok doktorandusait, s haláláig egyedül rá hárul a magyar irodalmi disszertációk irányítása. A 70-es évektől mind jobban szorongatják a magyar tanszéket: nincs lehetőség fiatalabb tanerők alkalmazására, szigorúan korlátozzák a felvehető hallgatók számát. Szigeti József 1977-ben nyugdíjba vonul, de mint konzultáns professzor részt vesz a tanszéki munkában. Ezekben az években egy Balassi-monográfia kidolgozása foglalkoztatja.
Szigeti professzor tanárként magával ragadta diákjait. Óráin igyekezett nem csak a tudatra, hanem az érzelemre is hatni. Kérdéseket fogalmazott meg, válaszlehetőségeket sejtetett, míg végül a hallgatókat is meghallgatva rámutatott a helyes következtetésre. Akkoriban elő kellett adnia korszakának minden fontosabb íróját, de azért a hallgató könnyen rájött, kik a szívéhez, érdeklődéséhez közel állók. Mikor ezekről beszélt, elrugaszkodott kurzusától, belső élményeit vagy éppen az alkotásokkal kapcsolatos kételyeit szólaltatta meg. Akár a hit és világi szellem küzdelmét fejtegette Balassi költészetében, akár Apáczai vagy Misztótfalusi kilátástalannak tűnő, de mégis hittel, az új szellem nevében vívott csatáját ecsetelte „a sötétség tengerárja” ellen, akár pedig Mikes hűségét és szülőföldszeretetét domborította ki a leveleskönyvet elemezve, nem csak ismereteket továbbított, hanem egyéniséget formált, embert nevelt. Lehetőleg mindig rámutatott a művek máig hangzó üzenetére.
Tanítványait a vizsgákon bátorította: arról beszéljenek, amit tudnak; a tanár nem arra kíváncsi, hogy mi nem jut eszükbe. A már végzettekhez mindig volt pár kedves szava: érdeklődött pályájuk alakulásáról, s a rátermetteket kutatómunkára biztatta. Nem rajta múlott, hogy körülötte nem alakulhatott ki iskola. Szűkebb körben többször hangsúlyozta, hogy teológiai felkészültség és latin tudás nélkül alig lehet a régi irodalmat eredményesen kutatni. Márpedig azokban az években a teológiát mereven elhatárolták az egyetemtől, a latint pedig száműzték a tantervből. Így kénytelen volt doktorandusait is a lehetőségek józan figyelembe vételével a XX. századi irodalom felé irányítani, ahol a haladó gondolkodás kimutatása, a román vonatkozások hangsúlyozása elősegítette a disszertációk – akkoriban csak román nyelven zajló – megvédését.
Rák okozta hosszas szenvedés után, 1986 júniusában költözött ki a házsongárdi panteonba, nem is messzire az óráin gyakran emlegetett Apáczai Csere János és Misztótfalusi Kis Miklós sírjától.
GAAL GYÖRGY
Szigeti József (Máriagyűd, 1912. május 28. – Kolozsvár, 1986. június21.) irodalomtörténész. Szabadság (Kolozsvár)

Az őshazától a Kárpát-medencéig
Anyanyelvi kalauz
Szolgálat – összegezhetném egyetlen szóban Málnási Ferenc immár nyugdíjas, de nyugalomba nem vonult kolozsvári magyartanár tevékenységét. Az anyanyelv szolgálata hittel, szóval, tettel – ahogyan nemrég megjelent, 559 oldalas kötetének* címe is jelzi. Merthogy nyelvében él a nemzet ma is. A reformgróf Széchenyi István szállóigévé vált mondása mit sem veszített időszerűségéből. Sőt, manapság, a magyar oktatást kedvezőtlenül érintő, romániai aktuálpolitikai helyzetben különleges hangsúlyt kap. Hiszen éppen az anyanyelv az a szoros kapocs, amely a történelem során mindegyre változó országhatárok, különböző politikai, társadalmi berendezkedések és földrajzi koordináták között is képes volt egységben tartani a nemzetet, képes volt az anyaország határain kívül is megmaradni, sőt alkalomszerűen fejlődni, gazdagodni. Ennek a megmaradásnak a szolgálatába szegődött magyartanárként, nyelvtudományi írások, kötetek szerzőjeként, anyanyelve, a magyar nyelv örök szerelmeseként Málnási Ferenc.
Jelen kötetével a szerző ugyancsak nagy fába vágta fejszéjét, hiszen a kezdetektől napjainkig követi nyomon az erdélyi anyanyelvoktatás alakulásának folyamatát. „A kérdést a magyar nemzeti nyelv történetébe ágyazom, a kezdetektől, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás korától napjainkig. Történelmi eseményeket, államilag előírt törvénycikkeket, miniszteri rendeleteket, utasításokat, kijelentett vagy búvópatakként fel-felbukkanó tendenciákat vizsgálok, amelyek az önálló államiság, a fejedelemség időszakát leszámítva mindig annak az országnak az oktatási rendszerében születtek, amelybe anyanyelvoktatásunk beleilleszkedett, bele kellett illeszkednie” – írja eme sajátos hangvételű és szerkezetű könyv bevezetőjében Málnási Ferenc. „Az értelemre és az érzelemre egyaránt ható, tudományos alapvetésű, ugyanakkor szépirodalmi eszközökkel is hódító tanulmányt” igyekezett letenni az olvasó asztalára, s eme szándékából eredeztethető a hatalmas ismeretanyagot felölelő kiadványnak a szokványostól némiképp eltérő jellege is.
A terjedelmes kötet a szerző tanulmányának első részét képezi, és a Bevezetésen kívül, a kronológiai sorrendet követve, négy fejezetre oszlik: az uráli kortól a honfoglalásig, majd az államalapítástól az önálló magyar állam megszűnéséig (1000-1526) követi nyomon anyanyelvünk alakulásának sajátosságait, hogy aztán az önálló Erdélyi Fejedelemségben (1526-1711) az erdélyi fejedelmek és az egyházak iskolapolitikájának keretében vizsgálja anyanyelvünk oktatását. Az utolsó, 4. fejezet pedig Anyanyelvoktatásunk a Habsburg birodalomban (1713-1813), a reformkorban, a forradalom és a szabadságharc korában (1830-1849), a Habsburg önkényuralom idején (1849-1867) – az anyaországi oktatási rendszerbe tagoltan címet viseli.
A több száz forrásmunka felhasználásával készült kötet a múltunk – történelmünk és nyelvtörténetünk – iránt érdeklődő, széles olvasói réteget célozza meg. Olvasmányos, átfogó jellegű munka, amely az alcímben megjelölt és szigorúan értelmezett anyanyelvoktatás mellett a magyarság mindennapjaiba, életvitelébe, társadalmi berendezkedésébe, hitvilágába, tárgyi kultúrájának, irodalmi életének alakulásába is betekintést nyújt.
Zavarólag hat viszont az átlagosnál is több, értelemmódosító, még a címekben is előforduló sajtóhiba.
Ezt leszámítva azonban a Beke Sándor irányította székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó újabb, érdekes kötettel gazdagította sokrétű, változatos kínálatát.
(németh)
*Málnási Ferenc: Hittel, szóval, tettel – Anyanyelvoktatásunk Erdélyben a kezdetektől napjainkig I., Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2012. Szabadság (Kolozsvár)