A MOGYE-n elindult az új magyar kar szervezése
A marosvásárhelyi orvosi egyetemen a kormányhatározattal létrehozott új, önálló orvosi és gyógyszerészeti karon a magyarok hozzáláttak az önálló szervezet kialakításához, a magyar oktatók megtartották első közgyűlésüket.
Ezen kimondták, hogy érvénytelennek tekintik a román befolyású etikai bizottság azon döntéseit, amelyekkel az elmúlt hónapokban a magyar oktatókat büntették, köztük Brasai Attila professzort is, amiért a múlt év végén Strasbourgban ismertette a marosvásárhelyi egyetemen kialakult helyzetet.
Az új, önálló magyar kar megszervezése elindult, de bonyolítja a helyzetet, hogy továbbra sincs törvényes alapokmánya, chartája az egyetemnek és a nemrég törvénytelenül megválasztott egyetemi vezetőségben, a szenátusban sincs valós képviselete a magyar karnak.
A marosvásárhelyi magyar kar szervezéséről Brassai Attila professzor, Markó Béla, Románia kormányfő-helyettese és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyilatkozott.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Önállósuló magyar vonal a MOGYE-n
Magyarországi oktatókra is számíthatnak Marosvásárhelyen
A kormányhatározat értelmében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem meglévő három kara mellett egy negyedik is alakul, amely az intézményben zajló magyar nyelvű orvos-, gyógyszerész- és nővérképzést, az angol nyelvű orvosképzést, valamint a román és magyar nyelvű bábaképzést foglalja magában. A magyar tagozat választásait csak a román tagozat vezetőivel való egyeztetések után tartják meg.
„A törvényes kereteknek megfelelő formában fogadtuk el a kormányhatározatot, nem adtunk hozzá, és nem is vettünk el belőle. Kikerült belőle a szülészképző, mert ha áthoztuk volna a román karról, az már átszervezésnek minősült volna.
Ha benne marad és megtámadják a bíróságon, a kormányhatározat is sebezhetővé vált volna” – ecsetelte a Transindex című hírportálnak a körülményeket Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
A Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökségnek (ARACIS) kell meghatároznia a beiskolázási számokat, következő, mindenek előtti lépésként azonban a magyar pedagógusoknak el kell kezdeniük a magyar kar megszervezését.
Néhány hónap áll mindössze a pedagógusok rendelkezésére, hogy nekifogjanak a magyar kar megszervezésének, a vezetők – dékán, rektorhelyettes, tanszékvezetők és egyéb vezetők – megválasztásához. Az akkreditáció megszerzése hosszú folyamat, amelynek során teljesíteni kell egy sor feltételt. „Minden szülés nehézséggel jár, aztán a gyereket fel kell nevelni. Most is ez történik: ez egy új kar, amelyen meg kell teremteni az akkreditációhoz szükséges feltételeket” – fogalmazott Kelemen. A karon várhatóan 325 magyar és 50 angol tannyelvű helyet hirdetnek meg, a bábaképző 25 helyén pedig közel fele-fele arányban osztoznak a románul és magyarul tanuló hallgatók.
Király András oktatási államtitkár szerint viszont a magyar kar akkreditálásának képlete sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt az elmúlt hetekben többen is felvázolták. Az általános orvosi kar és a nővérképző akkreditáltnak számít, csupán a gyógyszerészeti karon van egy kisebb, de megoldható gond. „Nem kell aggódni, ez a kar is megkapja a működési engedélyt, majdnem egy év áll a vezetőség rendelkezésére, hogy akkreditáltassa” – magyarázta az oktatásügyi minisztérium RMDSZ-es államtitkára. Király szerint a kormányhatározat nem érinti hátrányosan sem az egyetem román oktatóit, sem a diákságot. „Senkinek sincs félnivalója, hisz az intézmény egyben marad, csak két karral működik. Ha egyáltalán hátrányokról beszélhetünk, akkor az az egyes hangadók presztízsvesztesége lesz, akik eddig azt hitték, hogy egyedül vannak a pályán” – fogalmazott az államtitkár. Szerinte a magyar kar már csak azért sem erősödhet a román kar kárára, mivel ez utóbbi is tanárhiánnyal küszködik.
Cătălin Baba oktatásügyi miniszter szerint a kormányhatározat nem vezet be új oktatási programot az egyetemen, egyszerűen csak érvényt szerez az oktatási törvénynek, amely a tanintézeten belüli szervezeti önállóságot ír elő a többnyelvű romániai egyetemeken. A kabinet távlati terveiben német nyelvű orvosképzés indítása is szerepel MOGYE-n.
A magyar kormány közleményben üdvözölte a MOGYE magyar és angol tannyelvű karának létrehozásáról szóló kormányhatározat elfogadását. „Ennek eredményeképpen remélhetőleg elhárult az utolsó akadály is a magyar nyelvű képzés önállóságának útjából. Az egységes magyar fellépés, valamint a magyar oktatói kar és diákság kitartó küzdelmének eredménye ez a siker. Meggyőződésünk, hogy ezzel a lépéssel tovább erősödik a magyar nyelvű erdélyi felsőoktatás” – áll többek között a nemzetpolitikai államtitkárság közleményében.
Ellenzéki bekeményítés
A kormányhatározat azonban korántsem csillapította le a kedélyeket a MOGYE-ügyben. Leonard Azamfirei, a Mogye rektora az április 2-i szenátusi ülést követően úgy nyilatkozott, hogy előbb az egyetem szenátusának és chartájának elismerésére van szükség, mivel csak megfelelő jogalapon lehet nekilátni a magyar tagozat létrehozásának.
Előbb egyeztetnének
A MOGYE magyar oktatói úgy döntöttek, hogy csak azt követően tartják meg a magyar tagozat választásait, miután megállapodnak a román tagozat vezetőivel az egyetem szervezeti felépítését és működését meghatározó charta alapelveiről – mondta el az MTI-nek Ábrám Zoltán, az orvosi kar tanára, a korábbi szenátus tagja. A magyar oktatók egyelőre csak a majdani választások alapelveit rögzítették. Ezek közül Ábrám azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a magyar nyelvű oktatás egyetemi képviselőit csakis a magyar nyelven oktató tanárok válasszák meg.
A román tagozat vezetőivel kezdeményezett tárgyalásokon a korábbi szenátus magyar tagjai képviselik a magyar tagozatot. A február 20-i szenátusi választást ugyanis bojkottálta a magyar tagozat, arra hivatkozva, hogy azt egy el nem fogadott charta alapján tartották. A távolmaradásra szóló felhívást hat magyar oktató nem vette figyelembe, őket a román oktatók beválasztották az egyetem szenátusába a magyaroknak fenntartott helyekre.
Anyaországi segítség
A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának dékánja, Miseta Attila a Krónikának adott interjúban jelezte: a magyar egyetemek készen állnak arra, hogy segítsenek a MOGYE magyar tagozatának felépítésében, részt vállaljanak az orvosképzésben. Elmondta, hogy a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) hívására korábban Marosvásárhelyen különböző hétvégi kurzusokat tartó magyar orvosok és egyetemisták gesztusa önkéntes felajánlás volt, a tudásukat át szerették volna adni itteni kezdő, illetve leendő orvosoknak, gyógyszerészeknek. Az akcióba bekapcsolódott valamennyi magyarországi egyetem, mindenütt támogatták ezeket a kurzusokat és az Erdélybe látogató kollégákat. A MOGYE-vezetők esetenként ellenséges álláspontja sem zavarta őket, a tudás átadását, különösképpen, ha ehhez semmiféle anyagi érdek nem fűződik, senki nem korlátozhatja. „Az én filozófiám egyszerű: annak segítünk, aki segítséget kér – fogalmazott Miseta –, esetünkben ez nem az egyetem, hanem az egyetemi oktatást támogató civil szervezet volt. Intézményi szinten is létezik kapcsolat a magyarországi egyetemek és a MOGYE között, de a RMOGYKE-vel ápolt viszony sokkal nagyobb intenzitású és lényegesen tartalmasabb. Az viszont kimondottan örömmel tölt el, hogy az egyetem jelenlegi helyzetében a magyar tanárok álláspontja, ha lassan is, de egyre biztosabban közeledik, és mára szinte mindannyian felvállalják a teljes körű anyanyelvű oktatásért folytatott harcot.”
Kijelentette: több olyan kollégáról tud, aki Nyugat-Európából vagy akár az Egyesült Államokból térne haza Magyarországra, és részt vállalna a két ország orvosképzésében. Mellettük pedig ott vannak azok az anyaországi oktatók, akik eddig is szívesen jöttek egy-egy hétvégére. „Meggyőződésem, hogy nem egy olyan kolléga akad, aki hosszabb időre is hajlandó lenne Erdélybe költözni, és hozzájárulni a képzéshez. Egyetlen marosvásárhelyi professzor felől sem akarok ítélkezni, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy nagy hibát követett el az, aki nem gondoskodott saját utánpótlásáról. Ez valamelyest a tevékenységét is jellemzi” – mondta el a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának dékánja. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az Erdélyi Magyar Ifjak első tíz éve
Beszélgetés Soós Sándorral, az EMI alapító elnökével az ifjúsági szervezet történetéről
– Tíz évvel ezelőtt alakult meg az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, ön volt az EMI első és többször újraválasztott elnöke. Hogyan emlékszik a megalakulás idejére?
– Az EMI 2002. március 15-én született, ekkor volt a baráti társaságom első akciója.
Addig egyházi berkekben kisgyerekeknek vasárnapi iskolát, nagyobbaknak nyári tábort szerveztünk. Ha nem is céltudatosan, de már aktívan tevékenykedtünk közösségünkért. Az Erdélyi Magyar Ifjak megalapításának ötlete a Trianon utáni években megjelent erdélyi heti- és havilapok olvasásakor fogalmazódott meg bennem. A húszas években olyan erdélyi értelmiségi réteg tevékenykedett, amely abban a kilátástalan helyzetben is talpra tudta állítani a magyarságot. Úgy éreztem, ha akkor cselekedni tudtak, és jelentős kulturális eredményeket mutattak fel, most, a kommunizmus után kötelességünk nekünk is tenni valamit.
Nagyapám harmincévesen élte át Trianon hírét, de nem tört meg, hanem felnevelt 12 gyereket. Ő bizonyított, de én és a nemzedékem vajon nyugodt szívvel tudunk-e majd unokáink szemébe nézni, és azt mondani: mi is megtettük a tőlünk telhetőt. Ezzel az indíttatással kezdtünk el az EMI tagjaiként 2002-ben szórólapozni, plakátolni, rendezvényeket szervezni, fiatalokat toborozni. Alapító elnöke voltam, és 2011 őszéig – azaz szinte tíz éven keresztül – vezettem és építgettem az EMI-t. Most már nyugodt szívvel tudtam átadni a stafétát a következő generációnak, amely ugyanúgy hisz az EMI nemzetpolitikai missziójában, mint mi, alapítók.
– Az EMI nevéhez leginkább az augusztusban megrendezésre kerülő gyergyói ifjúsági táborok kötődnek, ahol kiemelt nemzetpolitikai témák kerülnek terítékre. Hogyan jöttek létre ezek a táborok, mekkora volt a visszhangjuk?
– Az EMI elég hamar elkezdett gyarapodni: 2004-re már több mint kétszáz tagunk volt, és ennél is több szimpatizánsunk. Először abban gondolkodtunk, hogy EMI-tagoknak szervezzünk tábort képzésekkel, előadásokkal. 2004-ben Hegyközszentimrén tartottuk meg első, nagyobb szabású táborunkat – nagy sikerrel. Ekkor döntöttük el, hogy 2005-ben a szimpatizánsoknak is meghirdetjük a táborozás lehetőségét, ezt neveztük el I. EMI-tábornak. Körülbelül 300 résztvevőre számítottunk, meglepetésünkre azonban több mint ezren jöttek el. Ez megerősítette bennünk a hitet, hogy szükséges és népszerű a kezdeményezésünk. 2008-ban már fesztiválméreteket öltött a tábor, azóta az EMI és az EMI-tábor egymás kiegészítői és gyarapítói.
– Kezdetben az EMI megpróbálta távol tartani magát a különböző politikusok és erdélyi magyar pártok befolyásától. Ma is érvényes ez a törekvés?
– Mindig azt hangoztattuk, hogy az EMI nem politizál, csak nemzetpolitikai kérdésekben kíván állást foglalni. Elcsatolt országrészen szükséges a nemzetpolitika. A lelkiismeretünk vezérelt minden helyzetben. Volt, amikor a balliberális Eörsi Mátyás kolozsvári beszédét lehetetlenítettük el, máskor a magyarországi népszavazási kampányt segítettük a kettős állampolgárság ügyében, vagy a Bolyai egyetemért szerveztünk tüntetést Hantz Péterékkel közösen, 2007-ben pedig aktívan támogattuk Tőkés László független képviselőként való jelölését. De mindig igyekeztünk függetlenek maradni valamennyi politikai párttól, szerveződéstől és a politikusoktól. Az EMI első generációjából viszont ma többen is szerepet vállaltunk az Erdélyi Magyar Néppárt építésében. Úgy éreztük, a civil eszköztárat politikai eszköztárra kell cserélnünk, hogy mindazt, amit eddig civilként tettünk, most nagyobb erővel folytassuk a politikai porondon. De valamennyi, a Néppártban szerepet vállaló EMI-s lemondott a szervezetben betöltött tisztségéről, hogy az EMI-t megvédjük a politikai befolyástól.
– Hogyan látja a magyar fiatalok boldogulási esélyeit Erdélyben?
– Helyzetünk ma sem nehezebb, mint 1920 vagy 1944 után, csak az igényszint emelkedett meg. Ha valakinek fontos a szülőföldön maradás, megtalálja a boldogulásához szükséges forrásokat is. Az EMI úgy látja: hangsúlyt kell fektetnünk a képzésekre, a nevelésre, mert a tudás, a szakmai fejlődés biztosítja itthoni jólétünk alapját. Kós Károlytól idézve: „Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
– Egy idő után az EMI-t megalakító csapat „kinőtt” az ifjúsági mozgalom soraiból, önt is új, fiatalabb elnök váltotta. Melyek voltak az elnöksége alatt elért legfontosabb megvalósítások, és mi az, amit nem sikerült tető alá hozni?
– Legnagyobb megvalósítás maga az EMI: egy sok száz tagot számláló szervezet aktív tevékenységgel és nagy ismertséggel. Tabudöntögető témákat is felkaroltunk: a Trianon-film vetítése vagy a Wass Albert-felolvasómaraton – mindkettő nagy visszhangot váltott ki. Utcán tüntettünk, flashmobokkal, táblaragasztásokkal is foglalkoztunk, kulturális, hagyományőrző eseményeket szerveztünk. És létrehoztuk a legnagyobb nemzeti fesztivált Erdélyben. Tagszervezeteink révén jelen vagyunk városokban és falvakban egyaránt. Amit tudtunk, megtettünk. Köszönet érte minden EMI-snek, aki az elmúlt tíz évben hozzájárult szervezetünk felépítéséhez. Amit nem sikerült megvalósítani az én generációmnak, megteszik az újak: ők következetesen folytatják az általunk elkezdett munkát.
EMI-tábor: új helyszínen, újult erővel
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) immár nyolcadik alkalommal rendezi meg nagyszabású nyári fesztiválját augusztus 8. és 12. között. Az ifjúsági szervezet vezetői idén is ragaszkodnak a látványos fejlesztések gyakorlatához, javítanak a terület kiépítettségén és az ötnapos rendezvény programkínálatán. Ezért a 8. EMI-tábor helyszínéül a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre fekvő Dorka Panzió területét (képünkön) választották. A Borzonton található Dorka Panzió könnyen megközelíthető, kiépítettsége pedig kifejezetten ideálissá teszi az EMI-táborhoz hasonló rendezvények megszervezését – szól az indoklás.
Aki számára nem ismert Borzont neve, annak sem kell sokat keresgélnie a térképen, hiszen a település közvetlenül a Gyergyószentmiklósra vezető főút mentén helyezkedik el, nem különben a Dorka Panzió, amely augusztus második hétvégéjén ideiglenes otthona lesz a szórakozni és tanulni vágyó érdeklődőknek. Akik vonattal kívánnak eljutni a 8. EMI-táborba, azoknak a szervezők idén is biztosítanak buszjáratokat a vonatállomástól a táborig, valamint az késői órákban, a koncertek előtt, további járatok indulnak majd, hogy mindenki kényelmesen kiérhessen az esti programokra.
Az új helyszín nem jelenti a tavalyi belépők árának emelkedését – ígérik a szervezők –, újdonságnak számít ugyanakkor az idén bevezetendő családi jegy, amelynek megvásárlásával kedvezményesen vehetnek részt a táborban a családok (két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától a szervezők eltekintenek). Az idei EMI-tábor a legkisebbek számára is vonzóbb lesz, hiszen a Dorka Panzió felszerelt játszótérrel is rendelkezik.
A nyolcadik tábor programja is folyamatosan bővül. A tematikus sátrak bővítése révén nem csak új témákkal találkozhatnak a táborozók, de az esti koncertprogram is nagy meglepetéseket tartogat. A tematikus sátrak programjának, valamint az esti fellépők névsorának alakulását is nyomon követhetik a www.emitabor.hu/erdely honlapon, ahol egyéb hasznos információkat is megtalálnak az érdeklődők. A rendezvény Facebook-profilján, vagy a honlap vendégkönyvében bárki felteheti kérdéseit, megoszthatja észrevételeit, de egyéb információkért e-mailt is írhatnak a lovassy.tamas@yahoo.com internetes címre.
Önálló programok az alapszervezetekben
Lovassy Cseh Tamást, az EMI tavaly megválasztott, új elnökét aszervezet terveiről kérdeztük.
– Az EMI szerteágazó tevékenységének egyik alappillére az, hogy a tizennégy tagszervezet a helyi programok tekintetében teljes körű autonómiát élvez. Minden szervezet helyi szinten dönti el, hogy számára milyen tevékenységi területek bírnak prioritással. Sepsiszentgyörgyön például – itt működik az egyik legaktívabb EMI-alapszervezet – az Erdélyi Magyar Ifjak átfogják a város teljes diákságát, míg Nagyváradon a szervezet zömmel közéleti eseményekre, rendezvényekre összpontosít. Azt szeretnénk, ha helyi szervezeteink – kielégítve a fiatalok kulturális igényeit – továbbra is széles körben élnének a helyi programszervezés lehetőségével.
– Történt-e lényegi változás az előző vezetőség törekvéseihez képest?
– A tavaly megújított vezetőség a régi elnökség irányelveit folytatja. Számos új, középiskolás és egyetemista diák került be az országos elnökségbe, ami jelentős fiatalítást hozott magával. Az eddiginél jobban szeretnénk nyitni a középiskolás fiatalok irányába, céljaink között számos képzési lehetőség is szerepel.
– Említette a helyi szervezetek autonómiáját. Az országos vezetőségnek mi az igazi szerepe?
– Az országos elnökség a koordinálás feladatait látja el. Számunkra fontosak a megerősödött helyi szervezetek, amelyek minden szempontból meg tudnak felelni az elvárásoknak. Helyi szinten lehet eldönteni, hogy mikor miben van a legnagyobb szükség az EMI-re, miben kell részt vállalnia, hogyan válaszoljon a helyi kihívásokra. Az országos elnökség a „lentről” jövő programok ismeretében koordinál, ez képezi az alapját az évről évre megújuló EMI-táborok szervezésének is. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Lemondott Borbély László miniszter
Tegnap benyújtotta lemondását Borbély László környezetvédelmi miniszter Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnöknek, miután a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást javasolt ellene.
Borbély csütörtök reggel Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnökkel folytatott négyszemközti beszélgetést a személyével kapcsolatos korrupciós gyanúról. Borbély Lászlót befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsítja a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A képviselői mandátummal rendelkező miniszter a parlament tagjaként mentelmi joggal rendelkezik. A legfőbb ügyész a DNA felkérésének eleget téve, az igazságügy-minisz-terhez fordult a bűnvádi eljárás kezdeményezése érdekében. Borbély László mentelmi jogának felfüggesztéséről az igazságügy-miniszter kezdeményezésére a képviselőház plénuma dönthet a jogi bizottság véleményezése nyomán.
A miniszterelnökkel folyatott megbeszélésen Borbély László – aki az RMDSZ politikai alelnöki tisztségét is betölti – benyújtotta lemondását a környezetvédelmi tárca éléről. A kora délutáni órákban, miután Traian Basescu államfő felmentette tisztségéből a minisztert, Borbély rövid sajtótájékoztatót tartott, ahol kijelentette: becsületbeli kérdésnek tekinti lemondását. Ezzel a lépéssel a kormány hitelét szeretné erősíteni.
Az RMDSZ bizalma töretlen
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség bízik Borbély László ártatlanságában, támogatja, és kiáll mellette – jelentette ki tegnap Kolozsváron Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, ez egy régi ügy, amely már a tavaly is felmerült, akkor a Korrupcióellenes Ügyosztály nyilatkozatban közölte, hogy Borbély ellen nem indul eljárás.
"Ennek ellenére, nem sokkal a választások előtt ismét aktuálissá válik a téma, az időzítés pedig nem véletlen" – mondta az RMDSZ vezetője. Hangsúlyozta, mindezek ellenére meggyőződése, hogy Borbély László kiváló miniszter volt, akinek munkájára az elkövetkezőkben is számít a szövetség, hiszen a vele szembeni bizalom töretlen. "Borbély László lemondásával bebizonyította mindenki számára, hogy rendkívül szilárd jellemű ember, aki nem ragaszkodik a tisztségéhez, és semmilyen módon nem kívánja akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját. Bízunk abban, hogy ez az ügy a lehető legrövidebb időn belül tisztázódik, és bebizonyosodik mindenki számára, hogy az ellene felhozott vádak teljes egészében megalapozatlanok és hamisak" – összegzett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ kiáll Borbély László mellett – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön, az Agerpres hírügynökségnek adott nyilatkozatában. "Borbély Lászlót régóta, az RMDSZ megalakulása óta ismerem. Kezdettől fogva együtt dolgoztunk a szövetség Maros megyei szervezetében, majd a parlamentben és a kormányban is. Mindvégig szorosan együttműködtünk, és az RMDSZ minden fontos megvalósításában része volt Borbély Lászlónak is. Mindannyian megbízunk benne. Én és RMDSZ-es kollégáim támogatni fogjuk a továbbiakban is, és meg kell mondanom, hogy Borbély László esetében is érvényesülnie kell az ártatlanság vélelmének. Borbély László kiváló politikus, hatékony miniszter – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.
Az ellenzék politikai támadást sejt
Victor Ponta, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt elnöke csütörtökön úgy vélekedett: Borbély Lászlónak az lehet a bűne, hogy nem adott ki egy bizonyos környezetvédelmi engedélyt.
"Azt, amelyik az arannyal kapcsolatos" – tette hozzá a politikus, a Rosia Montana Gold Corporation verespataki ciántechnológiás bányaberuházásra utalva. Népújság (Marosvásárhely)

Mérlegen az EME
Múlt héten tartotta meg rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, legjelentősebb hazai magyar tudósintézményünk, amelynek tekintélye, kutatási és tudományszervezői-népszerűsítő eredményeinek köszönhetően, régóta túllépte az országhatárokat.
Az egész Erdély területét lefedő, több mint kétezer taggal rendelkező EME működésének és fejlesztésének biztosítása érdekében évek óta megfontolt költekezésre szorul, munkáját, lehetőségeit nagyvonalakban az anyaországi politikai helyzet határozza meg. Ám az utóbbi két évben az onnan érkező támogatások érezhetőbbekké váltak.
A 2011-es esztendő tanulságait taglaló legutóbbi közgyűlésen kiderült, hogy – talán hosszú évek után először – az EME-nek tavaly sikerült úgy szélesíteni tevékenységének skáláját, hogy közben kedvezőbb pénzügyi mérleget zárt. Költségvetése hat százalékkal haladta meg a tervezett szintet. Érdekes összevetni a hazai támogatásokat az anyaországiakkal, a mérleg egyértelműen az utóbbiak javára dől el: hatvankét százalékban (62%) magyarországi programtámogatásokból, tizenhat százalékban (16%) hazai szponzorizálásból, és huszonkét százalékban (22%) saját erőforrásból állt össze.
Egy másik fontos jellemző, ami elhangzott a közgyűlésen: végre jelentős létszámban kapcsolódtak be fiatal kutatók, diákok az EME munkájába, mert ott olyan újdonságokhoz juthatnak, mint amilyen, például, a tavaly átadott Erdélyi Digitális Adattár, amibe a múlt év végéig hétezerötszáz tétel kerül be, és a feltöltés folyamatosan halad tovább.
Amikor ezeket a megvalósításokat nézzük, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy honnan indult 1990-ben az EME újraszervezése, és milyen nehézségeket kellett eddig, és kell ezután is leküzdenie. Elég, ha a letűnt társadalmi rendszerben elkobzott anyagi javak visszaszerzésének már-már szélmalomharcra emlékeztető szappanoperájára gondolunk. A kolozsvári Főtér 11. szám alatti Wass Otília-ház visszaigénylésére indított per sok éve zajlik, sőt adminisztratív eljárással is próbálkoztak a bukaresti restitúciós bizottságnál és a kolozsvári önkormányzatnál, eredménytelenül. Ennek az elkobzott ingatlannak a visszaszerzése azért is fontos, mert a tervek szerint az egy regionális tudásközpont létrehozásának a feltétele. Mivel azonban a hazai jogállamiság érezhetően csak elméletben létezik, és kevésbé gyakorlatban, a megoldást nem az igazságszolgáltatás révén, hanem feltehetően politikai vonalon kell keresni.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

Frunda lesz az RMDSZ-jelölt Marosvásárhelyen (Elutasították Vass Levente feltételeit)
Nem fogadja el Vass Levente feltételeit az RMDSZ, ezt a Maros megyei szervezet Állandó Tanácsa jelentette be. Várhatóan Frunda Györgyöt indítják marosvásárhelyi polgármesterjelöltként.
Az RMDSZ közleményben tudatta: Vass Levente olyan feltételekhez kötötte a marosvásárhelyi polgármesterjelöltségét, amelyeket nem tudnak elfogadni. Leszögezik: "amikor Marosvásárhely jövője a tét, többről van szó, mint Vass Levente személyéről". Amint azt korábban közöltük, Vass Levente nyílt levélben tudatta: nem azonosulhat "egy megosztott közösség jelöltjének szerepével". Emlékeztetett arra, hogy korábban csak abban az esetben vállalta a polgármesterjelöltséget, ha a magyar pártok közösen támogatják. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a marosvásárhelyi győzelemhez "kell a magyar egység". Nyílt levelét azután fogalmazta meg, hogy világossá vált számára: az erdélyi magyar pártok nem tudnak megegyezni a közös jelöltállításról. Noha személyét elvileg az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is támogatta, az RMDSZ ragaszkodott ahhoz, hogy csakis a szövetség választási jele alatt induljon.
Az RMDSZ Maros megyei közleményében hangsúlyozta: "szembe kell néznünk azzal, hogy Marosvásárhelyen és Erdély-szerte a Magyar Polgári Párt és a közelmúltban bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt osztja meg a magyarságot". Megemlítik, hogy az elmúlt hónapokban többször is tárgyalóasztalhoz ültek, de eredménytelenül.
Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke az MTI-nek elmondta, azért tartják elfogadhatatlannak a választási koalíció megkötését, mert a törvény nem teszi lehetővé, hogy az csak a polgármester személyére vonatkozzék. Kifejtette, várhatóan Frunda György szenátor lesz az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, a végleges döntést azonban a jövő hét elején hozzák meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konferencia Tormay Cécile életművéről
A Magyar Írószövetség 2012. április 14-én egész napos tudományos konferenciát szervez Tormay Cécile és a Napkelet címmel. A tanácskozás szervezőit, Kollarits Krisztina irodalomtörténészt és Erős Kinga kritikust, a Magyar Írószövetség titkárát a konferencia aktualitásairól és Tormay Cécile írói munkásságáról kérdezte a Magyar Hírlap.
– Miért tartotta az írószövetség fontosnak, hogy tudományos konferenciát szervezzen Tormay Cécile-ről? Erős Kinga:- A tanácskozás célja, hogy az évtizedekig feledésre ítélt, de napjainkban egyre népszerűbbé váló írónő életművét áttekintse és az irodalomtudomány eszközeivel értékelje. Erre annál is inkább szükség van, mert civil kezdeményezésre az oktatáspolitika figyelmébe ajánlották a szerzőt a készülő Nemzeti alaptanterv kapcsán. Március 24-én Magyar Örökség Díjat kapott, március 31-én szobrát avatták. Ennek ellenére mind ez idáig a vele foglalkozó írások nagy része inkább publicisztikai jellegű, szélsőséges indulatoktól sem mentes: hol antiszemitának kiáltják ki, hol pedig a kommunizmus áldozatának. A Magyar Írószövetség feladatának tekinti, hogy teret adjon a közelmúltban megindult tudományos igényű szakmai párbeszédnek.
– Nemrég Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile címmel jelent meg könyve. Miért érezte fontosnak, hogy ezzel a témával foglalkozzon?
- Kollarits Krisztina: Az 1945 utáni kultúrpolitika a Horthy-korszak szinte minden népszerű polgári íróját betiltotta vagy félreállította. Ez lett a sorsa többek között Herczeg Ferencnek, Kosáryné Réz Lolának, Zilahy Lajosnak és Tormay Cécile-nek is. Kezdő irodalomtörténészként fontosnak tartottam, hogy a korábban nem kutatható területekkel foglakozzam. Így bukkantam rá Tormayra, aki a két világháború közötti konzervatív nemzeti irodalom meghatározó alakja volt, a Klebelsberg által a Nyugat ellenlapjaként indított Napkelet főszerkesztője, több nemzetközileg is sikeres regény szerzője.
– Tormay a hatvanas években kiadott, Spenótnak becézett irodalomtörténetben csak negatív figuraként jelenik meg, a közelmúltban kiadott A magyar irodalom történetében pedig csak mellékesen említtetik egy-egy mondatban. Az elhallgatás okai közül mennyire lehet szétszálazni a politikai, illetve az esztétikai okokat?
K. K.: – Amikor 2000-ben doktori dolgozatom témájául Tormayt választottam, ez kezdetben ellenállást és értetlenséget szült. Ennek okát leginkább abban látom, hogy az 1918–19-es eseményekről szóló Bujdosó könyvének antiszemita részletei miatt az egész életművet negligálni akarták. E. K.: – Egy író életművét nem lehet az illető politikai meggyőződése és tevékenysége alapján megítélni. Gondoljunk csak Knut Hamsunra vagy Heideggerre, akiket nem a politikai ballépéseik miatt olvasunk. Az elhallgatás mellett egy másik tendencia is tapasztalható: a politikailag elfogult olvasói rajongás. Az volna a jó, ha Tormayról sem politikai megnyilatkozásai vagy korabeli kitüntetései alapján alkotnánk véleményt, hanem művei alapján.
K. K: – Kutatómunkám során fontosnak tartottam a vele kapcsolatos sztereotípiák tisztázását; meggyőződésem szerint összetett személyiségről és életútról van szó. Nem lehet néhány olyan jelzővel elintézni mint: „antiszemita”, „nagyasszony”, „a Horthy-rendszer politikai kegyeltje”. Valóban, Tormayt 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki, 1936-ban pedig majdnem Nobel-díjat kapott, bekerült a legesélyesebb öt jelölt közé; ehhez természetesen hozzájárult nemzetközi ismertsége, hiszen művei olvashatók voltak számos idegen nyelven. Ezek az elismerések felhívják a nagyközönség figyelmét egy alkotóra, önmagukban azonban még nem feltétlenül fokmérői az esztétikai teljesítménynek. Mivel 1937-ben elhunyt, majd 1948-ban betiltották, nem kerülhetett sor írói teljesítményének objektív értékelésére. Meggyőződésem, hogy az ő munkásságának teljesebb feltárása az egész korszak kulturális életének alaposabb megismerését eredményezi.
– A konferencia milyen aspektusait tárgyalja az életműnek? Kik lesznek az előadók?
E. K.: – A tanácskozás célja, hogy végigolvasva az életművet áttekintse és értékelje azt, valamint hogy megkeresse helyét a magyar irodalmi kánonban. Ezért fontosnak tartottuk, hogy egy-egy konkrét műről több előadás is elhangozzék, hogy előadóink irodalomtörténet-írásunk több nemzedékét és iskoláját képviseljék. Az egész napos tanácskozás délelőtti ülésén a konkrét művekről hangzanak el előadások. Lezsák Sándor A megcsonkított magyar irodalom című bevezető előadása után Alexa Károly az irodalmi kánonról fog beszélni, az Emberek a kövek között című regényről Kiss Gy. Csaba és Rózsássy Barbara, A régi házról Horváth Zsuzsa és Csekő Ernő, a novellákról Zsávolya Zoltán, a Bujdosó könyvről Benkő Krisztián és Szabó Ferenc, magam pedig itáliai útirajzairól tartok előadást. Délután a Napkelet folyóirat kapcsán Ekler Andrea Németh Lászlóról, Filep Tamás Gusztáv az erdélyi írókról, Rózsafalvy Zsuzsa a konzervatív irodalom körüli korabeli vitáról, Kollarits Krisztina pedig a folyóirat női szerzőiről tart előadást.
K. K.: – Tormay életművének ilyen sok szempontú tárgyalása reményeink szerint egy termékeny diskurzust indít el; talán olyanok is hozzá mernek nyúlni ehhez a témához, akik eddig kockázatosnak tartották. A magyar történelemben és irodalomtörténetben mindmáig vannak nem kellőképpen feldolgozott területek, ahol a tudományos feldolgozás és konszenzus hiányában még mindig a sztereotípiák irányítanak. Gondoljunk Károlyi Mihály, a Tanácsköztársaság vagy Horthy háborús szerepének megítélésére.
E. K.: – Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem az elhallgatás a megoldás. A Magyar Írószövetség feladatának tartja, hogy mint független kulturális intézmény teret adjon a termékeny vitának. A konferencia anyagát könyv alakban is megjelentetjük, a párbeszéd reményében. Magyar Hírlap. Erdély.ma

Halász Péter, a csángók kutatója
A néphagyományokat gyűjtő Halász Péter a csángókat nem adatközlőnek tekinti, hanem sorsközösséget vállal velük.
Halász Péter a csángók kutatója negyvenöt éve járja a moldvai magyar falvakat és gyűjti, kutatja a csángók hagyományait: a kender termesztése és feldolgozása éppen úgy érdekli, mint a történelmi emlékek, Szent István király templomai a régi Etelközben, a csángó népszokások, a hiedelemvilág, vagy éppen a moldvai csángók magyarságtudata.
Tanulmányai nemcsak tudományos igényűek, hanem olvasmányosak is. A csángókat nem adatközlőnek tekinti, hanem sorsközösséget vállal velük olyannyira, hogy ma már közelebb költözött hozzájuk, áttelepült Magyarországról Gyimesbe. Itt idéztük fel élete tekeredését, ahogyan Moldvában mondanák.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Támogatja Borbély László mentelmi jogának felfüggesztését a bukaresti képviselőház jogi bizottsága
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Támogatja Borbély László parlamenti képviselő, volt környezetvédelmi miniszter mentelmi jogának felfüggesztését a bukaresti képviselőház jogi bizottsága. A zárt ülésen jelen lévő képviselők közül heten támogatták, hárman ellenezték az immunitás felfüggesztését - közölte az ülése után, kedden Daniel Buda bizottsági elnök.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöki tisztségét is betöltő politikus ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kért bűnvádi eljárást: emiatt Borbély csütörtökön lemondott miniszteri tisztségéről. Borbély Lászlót azzal gyanúsítja a DNA, hogy 20 ezer euró értékű lakásfelújításért előnyös állami szerződésekhez juttatott egy szatmári üzletembert. A DNA közleménye szerint Borbély a vagyonnyilatkozatába sem írt be minden tulajdonában lévő ingatlant. A jogi bizottság Borbély Lászlót is meghallgatta. A politikus a bizottsági ülésen, majd újságírók előtt is kifejtette: a gyanúsítás alaptalan. A vállalkozóval kötött szerződése értelmében csak a munkálatok befejeztével veszi majd át a szóban forgó ingatlant. "Ha csak egyszer is beidéztek volna tanúként a DNA-ra, megspórolhatták volna azt, hogy 2010 augusztusától kezdődően 15 személyt két éven keresztül folyamatosan lehallgassanak, és 65-70 tanút beidézzenek. Mindez nagyon sokba kerül az adófizetőknek ahhoz képest, hogy semmilyen bizonyítékot nem gyűjtöttek annak alátámasztására, amivel gyanúsítanak" - mondta Borbély László. Az ülést megelőzően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy Borbély László továbbra is élvezi a szövetség támogatását, bíznak ártatlanságában és abban, hogy ez az igazságszolgáltatás előtt is bebizonyosodik. "Sajnos, az ehhez hasonló ügyek megoldása nagyon hosszasan zajlik, példaként említhetem Nagy Zsolt volt informatikai miniszter esetét, aki több mint 6 éve várja az ítélet kimondását, mindeközben politikai karrierje derékba tört” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. A mentelmi jog ügyében a képviselőház jogi bizottságnak csak véleményezési szerepe van, döntenie a képviselőház plénumának kell, amely legközelebb az ortodox húsvét után, április 18-án ül össze. MTI

Az államfő Korodi beiktatásakor: a politikai gyávaság és a demagógia miatt nincs aranybánya Verespatakon
Traian Băsescu államfő a Cotroceni-palotában kijelentette: feltétlenül szükség van a bányászat újrakezdésére.
- Romániának nincs lehetősége új munkahelyeket teremteni, hacsak nem kezdődik újra a bányászat különböző területeken. A politikai gyávaság és a demagógia miatt nincs aranybánya Verespatakon, a befektetés 1997 óta stagnál. A közeljövőben rendkívül költséges perekre számíthatunk. Fel kellene ébredni, hogy nincs több milliárd eurónk a berendezések megvásárlására, így külföldi végekkel kell társulnunk. A sajtónak fel kellene adnia a hazugságot és a demagógiát. Az elkövetkező 5 évben nem számíthatunk a külföldi befektetések fellendülésére, így fel kell vállalnunk az új munkahelyek teremtésének a felelősségét – fogalmazott az államfő Korodi Attila, az új környezet5védelmi miniszter beiktatásakor.
Băsescu még ennél is szókimondóbbá vált: - Azt kérem Öntől, miniszter úr, hogy amennyiben kivitelezhetőnek tartja a verespataki aranybánya tervét, akkor sürgősen bocsássa ki a jóváhagyásokat. Ha nem, akkor adjon negatív választ a befektetőnek – fogalmazott az államfő.
Amint arról gyorshírünkben beszámoltunk, ma az RMDSZ vezetősége Korodit jelölte a környezetvédelmi minisztérium élére.
Mint ismeretes, múlt héten korrupciós vádak miatt lemondott Borbély László tárcavezető. Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ: lejárató hadjárat zajlik Borbély László ellen
Jóváhagyta a Borbély László elleni bűnvádi vizsgálat beindítását a képviselőház jogi bizottsága. Az alsóház plénuma április 24-én dönthet a kérdésben. A csütörtökön lemondott környezetvédelmi minisztert befolyással való üzérkedés és hamis vagyonnyilatkozat-tétel miatt vizsgálja a korrupcióellenes ügyészség. Az RMDSZ szerint lejárató hadjárat zajlik Borbély ellen.
Az RMDSZ továbbra is bízik Borbély László ártatlanságában, támogatja, és kiáll mellette – írta keddi állásfoglalásában a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT). A testület álláspontja szerint a politikus ellen indított bűnvádi eljárás politikai célzatú, lejárató hadjárat, amelynek eredményeképpen félreállították a szervezet egyik vezetőjét, a kormány egyik leghatékonyabb miniszterét.
A SZÁT tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy az igazságszolgáltatás eljárásáról a vizsgált személy nem hivatalos módon, hanem a médiából szerez tudomást, ez az alapvető emberi jogok és az ártatlanság védelmének súlyos megsértése.
Az állásfoglalás szerint Borbély László kiváló miniszter volt, a szövetség részéről töretlen a vele szembeni bizalom. „Borbély László lemondásával bebizonyította mindenki számára, hogy egy rendkívül szilárd jellemű ember, aki nem ragaszkodik a tisztségéhez, és semmilyen módon nem kívánja akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját. Bízunk abban, hogy ez az ügy a lehető legrövidebb időn belül tisztázódik, és bebizonyosodik mindenki számára, hogy az ellene felhozott vádak teljes egészében megalapozatlanok és hamisak” – közölte a testület.
Krónika (Kolozsvár)

Az első fordulóból vissza lehetne szerezni a polgármesteri széket Marosvásárhelyen
Elnézést kérek minden marosvásárhelyi magyartól, de az, ami Marosvásárhelyen történik, az a széthúzásnak az iskolapéldája. Egy olyan városban, ahol a magyarságnak a számaránya közelíti az ötven százalékot, amikor egyfordulós a polgármesterválasztás és elvileg első fordulóból vissza lehet szerezni a polgármesteri tisztséget, ami történik ezekben a napokban, ebben az időszakban Marosvásárhelyen, az tényleg minden, csak nem összefogás.
A marosvásárhelyi összmagyarság érdekeit kéne nézni, ki kellene találni, vagy jó lett volna kitalálni azt az egyetlenegy komoly embert, akinek tényleg hisznek a vásárhelyiek.
Ha én ilyen helyzetben lennék, mint Vass Levente, hogy elővesznek, nem vesznek, elővesznek, nem vesznek, egyszerűen megköszönném és azt mondanám: gyerekek, én kiszállok ebből a játékból. Nem tudom, jó-e ez a taktikázás, én azt sem látom jónak, hogy három magyar politikai alakulat – RMDSZ, MPP, EMNP – egy olyan helyen, mint Marosvásárhely, ahol alaposan meg kell gondolni a dolgokat, egymással meccselnek., miközben a nevető negyedik simán győz.
Ha egy párton belül, vagy akár egy politikailag plurális közösségen belül van egy úgynevezett előválasztás, szerintem az a lista elegendő arra, hogy azon túl már azok a jelöltek maradjanak talpon, akik a lehető legnagyobb támogatottságot élvezik a közösség részéről.
Ha lenne beleszólásom, akkor azt mondnám, hogy van esély arra, hogy Marosvásárhelyen magyar polgármester legyen, de csak akkor, ha komolyan összefognak és a magyarság felé azt a pozitív üzenetet továbbítják, hogy itt most félretesszük az önös és másmilyen szempontokat. Ha az az üzenet megy ki a választópolgárokhoz, hogy ebben a kérdésben mindannyiunk érdekében megegyeztük, tehát van egy jelöltünk, aki felsorakozik fenntartások nélkül mindenki, mind a három alakulat, akkor sikerülhet visszaszerezni a marosvásárhelyi polgármesteri széket.
Benkő Levente
Marosvásárhelyi Rádió. Erdély.ma

Marosszentgyörgyi romákhoz és magyarokhoz látogatott Balog Zoltán és Lévai Anikó
Marosvásárhely 1990 fekete márciusának marosszentgyörgyi áldozataihoz látogatott a tegnap Balog Zoltán és Lévai Anikó. A magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Orbán Viktor kormányfő felesége nem érkezett üres kézzel a Marosvásárhellyel összenőtt, közel nyolcezer lelkes nagyközségbe, melynek lakosságából 4500 magyar, félezer pedig cigány.
Az anyaországi vendégek nemcsak biztató szép szavakban, hanem támogatásban is részesítették azt a három magyar és három roma családot, amelyet tragikusan érintettek a huszonkét esztendővel ezelőtti véres események. Az utcai verekedések során a település három lakója veszítette életét, hármat pedig igazságtalanul bebörtönöztek. Marosszentgyörgy magyarsága és cigánysága valamennyiüket a falu hősének tekinti.
A magyarországi küldöttséget Baricz Lajos plébános és Sófalvi Szabolcs polgármester is elkísérte a marosszentgyörgyi áldozatokhoz, illetve családjaikhoz. A cigánysoron rendkívüli szegénység, de derű fogadta őket. A férfiak ugyan elpanaszolták, milyen nehéz megélni a szemétdombi ócskavasak gyűjtögetéséből, az asszonyok viszont optimistább hangnemet ütöttek meg.
A gyerekek arcáról meg egyenesen fény sugárzott. Örömmel beszélgettek és játszadoztak a magyar miniszterelnök feleségével anélkül, hogy ők vagy akár szüleik tudták volna, ki is az a kedves hölgy, aki sorsuk, mindennapjaik iránt érdeklődik. Lévai Anikó Melindával, a pötömnyi cigánylánnyal megbeszélte, hogy a házsor fölötti rétre játszótér kívánkozik, amit ősszel a segélyszervezet az itteni felnőttekkel közösen el is készít. A futball iránt nemcsak szurkolóként érdeklődő, hanem az FC Felcsút csapatában leigazolt csatárként is játszó miniszterelnök felesége a labdát paszszolgató fiúkkal egy focipálya létesítését beszélte meg, a kapuk felállításának feladatát viszont már a község gazdájára, Sófalvi Szabolcsra bízta.
Egy másik tökmag kérdésére válaszolva, miszerint ki küldte a segélycsomagot, csak annyit mondott, hogy egy bácsi, akinek egyetlen kérése van: imádkozzatok jó keresztények módjára. A többé-kevésbé rendezett putri-rengetegből közben előkerült a szentgyörgyiek által Kókaként ismert Lőrinczi József, a fekete március egyik bebörtönzöttje. Régi ismerősként köszöntötték egymást, elvégre arról a cigány férfiról van szó, aki két évvel ezelőtt magas rangú állami kitüntetésben részesült.
Hasonló jutalom járt az időközben elhunyt Puczi Bélának is, akinek szintén Béla névre hallgató fia a cigányságot többszörösen sújtó munkanélküliségre panaszkodott. A megoldás a nagyközség elöljárójától érkezett, aki már másnaptól napszámosi munkát ajánlott a megújuló faluközpontban. A jótékonykodókat kellemes meglepetés érte, amikor átlépték az egyik, alig háromszor négyméteres lakás küszöbét; az öt személynek otthont adó kis, takarosan berendezett szoba tisztasággal és renddel fogadta a vendégeket.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, Lehel László azzal az ígérettel búcsúzott a ’90 márciusát megszenvedő családoktól, hogy ősszel gyermekeik, unokáik újabb, ezúttal tanszercsomag-támogatásban részesülnek. „Sajnos számos hír szól a magyar–cigány konfliktusokról, de itt, Marosszentgyörgyön pozitív példának lehetünk tanúi. Két évtizeddel ezelőtt is összefogtak magyarok és cigányok, most is egymást tisztelve élnek a községben” – értékelte a helyzetet Balog Zoltán államtitkár, amikor arról kérdeztük, miért éppen ebbe az erdélyi közösségbe látogatott.
Szerinte az sem véletlen, hogy ezen a vidéken született meg immár bő két évtizede a ma már történelminek számító „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” jelmondat. Az öt halálos áldozattal és mintegy 300 sérülttel járó marosvásárhelyi etnikai zavargások döntő mozzanata volt, amikor március 20-a estéjén 40-50 fős csoportokban magyar nemzetiségű cigányok érkeztek a románokkal közelharcot vívó magyarok segítségére. Ekkor hangzott el a romák híressé vált „csatakiáltása”.
A történtek nyomán a román hatóságok kizárólag magyar és roma személyeket vontak felelősségre, hét cigányra javító-nevelő munkát, illetve háromtól öt hónapig terjedő börtönbüntetést szabtak. A fekete március húszéves évfordulóján, 2010-ben egyébként Balog Zoltán – akkor az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnökeként – Petőfi-emléklap a helytállásért elnevezésű elismeréseket adott át a Terror Háza Múzeumban a vásárhelyi magyarok mellett kiálló cigányoknak, akik megkapták az egymillió forinttal járó Magyar Köztársaság Kisebbségekért kitüntetést is.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Három polgármesterjelölt száll harcba a magyar szavazatokért Marosvásárhelyen
Három polgármesterjelölt száll harcba a magyar szavazatokért Marosvásárhelyen a júniusi önkormányzati választásokon. Az RMDSZ Frunda György szenátort jelöli, a Magyar Polgári Párt által alakított polgári koalíció dr. Benedek Imrét, Smaranda Enache pedig függetlenként indul. Mellettük három román jelölt is versenybe száll a polgármesteri székért.
Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt összefogás és közös magyar polgármester jelölt lesz Marosvásárhelyen. Az erről folyó egyeztetések azonban végül nem vezettek eredményre. A tárgyalóasztalt az MPP hagyta el legelőször, és a Magyar Polgári Koalíciót létrehozva Benedek Imrét nevezték meg jelöltjüknek. Néhány napja a Vass Levente mellett körvonalazódott RMDSZ-EMNP megállapodás is hivatalosan meghiúsult. Az RMDSZ szerdai sajtótájékoztatóján bejelentették, Frunda György a szövetség jelöltje. Frunda kijelentette, azért jelölteti magát, mert vissza akarja adni Vásárhely méltóságát, és egy normális várost akar.
Frunda György: „Mindenki polgármestere akarok lenni, nem csak az RMDSZ-é, és nem csak a magyaroké. Polgármestere akarok lenni a Néppárt tagjainak, és minden románnak, függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik, és ezért fogok beszélni értelmiségiekkel, munkásokkal, vállalkozókkal, diákokkal, papokkal.”
Az összefogás meghiúsulása után az Erdélyi Magyar Néppárt úgy döntött, nem indít saját polgármester jelöltet.
Portik Vilmos a Maros Megyei EMNP elnöke: „Nem fogunk saját jelöltet indítani, azért, mert nem kívánunk abban a fajta erőfitogtatásban részt venni, ami most pillanatnyilag a vásárhelyi helyzetet jellemzi, és úgy kívánunk tevékenykedni, hogy abban a magyar közösségnek az érdekeit szolgáljuk.”
Portik Vilmos megyei EMNP elnök hozzátette, nem kizárt, hogy egy már induló jelöltet támogat majd az alakulat, az viszont szinte kizárt, hogy ez az RMDSZ jelöltje legyen. Az EMNP elveihez legközelebb álló jelöltnek Smaranda Enache-t tartják. A Pro Európa Liga elnöke szintén szerdán tartott sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy függetlenként indul a polgármesteri székért.
Elmondása szerint célja a jelenlegi agresszív, populista városvezetés leváltása.
Smaranda Enache: „Legyen egy más típusú, európai felszabadult városvezetés, amit máskülönben Marosvásárhely megérdemel. Nem ragaszkodok ahhoz, hogy én legyek a polgármester, nagyon szeretném, de nem ragaszkodom, hogy én legyek, ha van valaki más, aki ugyanazokat az értékeket képviseli, és esélyesebb, mint én.”
Vagyis akkor lépne vissza a jelöltségtől, ha a felmérések hozzá hasonló elveket valló jelöltet mutatnak esélyesebbnek a jelenlegi polgármester leváltására.
Idáig három román jelölt is bejelentette indulását. Dorin Florea jelenlegi polgármester a Demokrata-Liberális Párt által alakított koalíció színeiben indulna. A Szociál-Liberális Unió Cornel Brişcarut jelölteti, a Nagyrománia Párt színeiben pedig Constantin Amza Mărgărit indul. A jelölési procedúra május 1-én jár le.
Demeter Katalin
Erdély tv. Erdély.ma

Három magyar jelölt a kolozsvári polgármesteri székre
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Gergely Balázst, a párt alelnökét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pedig Eckstein-Kovács Péter volt államfői tanácsost jelölte a kolozsvári polgármesteri tisztségre.
A kolozsvári Farkas utcában, a Szent György szobor előtt mutatta be pénteken az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári polgármester-jelöltjét és tanácsosjelöltjeit. Gergely Balázs, a párt országos alelnöke, kolozsvári polgármesterjelöltje emlékeztetett rá, az utóbbi hetekben kezdeményezték a magyar pártok közötti egyeztetéseket, de mert javaslatuk válasz nélkül maradt, lépéskényszerbe kerültek. Hozzátette, azzal a feltétellel vállalta el a jelöltséget, hogy ha az április végi határidőig megegyezés születik a magyar pártok között, kész visszalépni. Gergely Balázs hozzátette, egy közelmúltban készített felmérés azt jelzi, jelentős azoknak a kolozsvári magyaroknak a száma, akik nem mennének el szavazni, ha csak az RMDSZ jelöltjeire szavazhatnának, és akiket az EMNP választási indulása szólít az urnákhoz. Az EMNP alelnöke kijelentette, a kolozsvári magyarok fásultságát, közömbösségét tartja a legnagyobb ellenségnek, amelyet választási indulásával le szeretne győzni.
Pénteken délután rangsorolta önkormányzati képviselőjelöltjeit az RMDSZ kolozsvári küldöttgyűlése, és ez alkalommal erősítette meg a testület Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségét. A Traian Basescu államfő kisebbségi tanácsadói tisztségéről nemrég lemondott politikus az MTI-nek elmondta, nem örül annak, hogy megoszlanak a kolozsvári magyar szavazatok, de e helyzeten maga nem tud változtatni. „Gergely Balázzsal eddig is beszélő viszonyban voltam, ez után is abban maradok. Van azonban az az országos döntés, hogy ha versenyzünk, akkor mindenütt legyen verseny. Ennek a rációját is elismerem" – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter.
A Magyar Polgári Párt (MPP) már hónapokkal ezelőtt Fodor Alpár vállalkozót jelölte a polgármesteri tisztségre.
MTI. Erdély.ma

Újabb államosítástól tartanak a történelmi egyházak
Újabb, második államosítási kísérletnek tartják a magyar történelmi egyházak, a magyar nemesi családok és a szász közösség képviselői a kormány azon törvénytervezetét, amely eltörölné a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását. Mint arról beszámoltunk, az Ungureanu-kabinet szerdán olyan törvénytervezetet bocsátott közvitára, amely leállítaná valamennyi típusú ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását, hatályon kívül helyezve a jelenlegi restitúciós törvények ilyen vonatkozású cikkelyeit.
Visszakérik. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a zilahi Wesselényi-kollégium visszaszolgáltatására vár. A kormány várhatóan jövő heti ülésén fogadja el a tervezetet, amely szerint a hatóságok a kártérítésre jogosult személyeket nem az ingatlan reális értékén kárpótolnák, hanem ennek az értéknek a 15 százalékára korlátozzák a kifizetéseket. A kárpótlást 10 éves határidőn belül kell folyósítani, a restitúcióban illetékes hatóságoknak pedig 90 napon belül kell dönteniük a kártérítési igénylésekről. A román államot a strasbourgi Emberjogi Bíróság szólította fel 2010 őszén, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében, miután megállapította, hogy nem működőképes a visszaszolgáltatási rendszer.
A központi restitúciós hatóság csütörtökön tette közzé honlapján az új tervezetet, amelynek 22. cikkelyének 1-es bekezdése kimondja, hogy a jelenlegi törvényeknek a természetbeni visszaszolgáltatásra vonatkozó cikkelyeit hatályon kívül helyezi. Ez az intézkedés vonatkozna egyebek között az erdőkre és a mezőgazdasági területekre, az egyházak és a nemzeti kisebbségek közösségi ingatlanjaira, valamint a magánszemélyek által visszaigényelt területekre és épületekre is.
Romániát a strasbourgi Emberjogi Bíróság 2010 őszén kötelezte arra, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében. A bíróság 18 hónapot adott a kormánynak, hogy felülvizsgálja a törvénykezést ezen a területen, a határidő júliusban jár le. Erre az időszakra felfüggesztették Strasbourgban a romániai perek elbírálását. Jelenleg a restitúcióról összesen négy fő jogszabály rendelkezik, amelyek részben ellentmondanak egymásnak. Emiatt számos ingatlan ügye bíróság elé került, a volt tulajdonosok egy része pedig a strasbourgi bíróságon kereste igazát, így számos esetben az államnak kártérítést kellett fizetnie.
Markó Attila: ez a legolcsóbb kárpótlási forma
Az államnak nem kerül semmibe, ha természetben szolgáltatja vissza a kommunizmus idején elkobozott ingatlanokat – mondta a Krónika megkeresésére Markó Attila államtitkár, az egyházi ingatlanok és a kárpótlások ügyében illetékes bizottságok tagja. Az RMDSZ-es politikus hangsúlyozta, a szerdán közvitára bocsátott törvénytervezetet az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság dolgozta ki, ez egyelőre csak ötlet, amelyet még a kormánynak, majd a parlamentnek is el kell fogadnia. Mint magyarázta, az állami költségvetés szempontjából indokolt a csökkentett kártérítés, hiszen már nem olyan a gazdasági helyzet, hogy az állam olyan mértékben tudjon kárpótolni, mint évekkel ezelőtt.
Azonban az új szabályozás valószínűleg újabb perhullámot indítana el, azok, akik korlátozott kártérítést kapnak, bírósághoz fordulnának, arra hivatkozva, hogy korábbi igénylők természetben kapták vissza ingatlanjaikat, vagy azok reális értékével kárpótolták őket. Az RMDSZ azt szorgalmazza, hogy amit lehet, természetben kell visszaadni, hiszen az semmivel sem terheli a költségvetést, ha pedig erre nincs mód, akkor másik ingatlant vagy földet kell felajánlani cserébe, szögezte le Markó Attila. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondta, a visszaigényelt egyházi ingatlanok 20 százaléka esetén nem volt lehetőség a természetbeni visszaszolgáltatásra.
Az államtitkár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Romániát leszámítva egyetlen ország sem kárpótolta teljes mértékben az egykori tulajdonosokat, a rendszerváltás után általában morális jelentőségű részleges reparáció történt. Most már nehéz elfogadtatni az érintettekkel vagy a bírósággal, hogy évekig működött egy visszaszolgáltatási elv, ám azt módosítani kell, mert elfogyott a pénz, vélte Markó Attila, aki szerint 2001-ben kellett volna korlátozni a kártérítés mértékét.
Elmondta, az Emberjogi Bíróság megelégelve a rengeteg panaszt, arra a következtetésre jutott, hogy tartalmi hiba van a törvényben, ám az államtitkár szerint a kormánynak olyan változtatást kell elfogadnia, amely minden fél számára méltányos. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem ért egyet a természetbeni visszaszolgáltatás leállításával, hiszen ez nem terheli az állami költségvetést, ez a „legolcsóbb kárpótlási forma”.
Jól áll a magyar egyházi ingatlanok ügye
Markó Attila szerint a nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében nincs jelentős számú magyar vonatkozású igénylés, ezek száma mintegy 50-re tehető. Az erdélyi magyar történelmi egyházak viszont körülbelül 1500 igénylést nyújtottak be, ebből 1006-ot bíráltak el kedvezően, 92-t pedig elutasítottak. Az államtitkár szerint mintegy 300 egyházi ingatlan sorsáról kell még dönteni, ebben a hónapban újabb épületek ügye kerül napirendre.
A magyar történelmi egyházak a többiekhez, különösen a görög katolikushoz képest nagyon jól állnak a visszaszolgáltatás terén, magyarázta az államtitkár, aki szerint az RMDSZ kiemelten figyelt erre. Hozzátette, a siker ugyanakkor annak is tulajdonítható, hogy ingatlanjaik szerepeltek a telekkönyvi rendszerben, így sokkal könnyebb volt beszerezni az igazoló dokumentumokat, mint például Moldvában vagy Havasalföldön.
Elutasítják a módosítást az egyházak
Az új jogszabály mindenképpen visszalépést jelentene a restitúciós folyamatban – értékelte a kormány tervét Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki lapunktól értesült a közvitára bocsátott törvénytervezetről. „Szomorúnak és tragikusnak tartom, hogy a kormány korlátozni akarja az elkobzott ingatlanok kártérítési értékét, ez tulajdonképpen újabb államosítást jelentene, másodszor is elvennék tőlünk azt, ami jogosan a miénk” – fogalmazott a Krónikának a püspök.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint a zilahi Wesselényi-kollégium épülete a legfájóbb pont a vissza nem kapott ingatlanok közül az egyházkerület számára. Az épületben ugyanis Ady Endre és több jeles személyiség nevelkedett református szellemiségben. „Mindent meg fogunk tenni, hogy a határozat ne lépjen érvénybe, akár erre, akár más épületekre vonatkozóan” – jelentette ki a püspök, aki az Európai Parlamentig is kész lenne elmenni kérésével. „Nem értem, miért éppen választás előtt foglalkoznak ilyesmivel, hiszen ez senkinek nem szimpatikus. Nem tesz jót Romániának sem Európa, sem a világ megítélése tükrében” – véli Csűry István.
Hozzátette, a királyhágómelléki egyházkerület a váradi római katolikus püspökséggel is szimpatizál, hiszen ennek még több ingatlant kell visszakapnia – egyelőre nincs döntés például a filharmónia épületéről, a Szacsvay-iskola épületéről és a Mihai Eminescu Főgimnáziumról sem, amelyet a premontrei prépostság igényel vissza évek óta. A református püspök egyébként úgy véli, az öszszes, valaha egyházi tulajdonban lévő épületnek már csak azért is jót tenne a visszaszolgáltatás, mert ezek egyre rosszabb állapotban vannak, és amíg folyik a restitúciós procedúra, nem is nyúlhat hozzájuk senki.
Várják, hogy véget érjen az időhúzás
Elutasítja a közvitára bocsátott törvénytervezetet az Erdélyi Unitárius Egyház is – nyilatkozta a Krónikának Dácz Tibor, az unitárius püspökség gazdasági tanácsadója, aki szerint semmiképpen nem értenek egyet az új jogszabály létjogosultságával. Mint mondta, az unitárius püspökségnek jelenleg körülbelül 40 restitúciós ügye van folyamatban, többségben vidéki ingatlanok. „Mindemellett nagyobb épületek visszaszolgáltatását is várjuk, többek között Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Székelykeresztúron. A folyamatban lévő ügyek jelentős részének esetében már minden szükséges irat elkészült, így mindössze arra várunk, hogy a hatóságok ne húzzák tovább az időt” – tette hozzá Dácz Tibor.
Mintegy 40 visszaszolgáltatási kérelmének jóváhagyására vár a Szatmári Római Katolikus Püspökség is, amely 2003 óta 179 kérvényt tett le a restitúciós bizottságnál. „Reméljük, hogy a parlament nem szavazza majd meg a törvénytervezetet, hiszen azoknak a közösségeknek és személyeknek az értékeiről, vagyonáról van szó, akiket a régi rendszer megkárosított. Őket érné most is hátrányos megkülönböztetés” – értékelte lapunknak a kormány tervét dr. Schupler Tibor gazdasági igazgató.
Hátrányos megkülönböztetéstől tartanak a nemesi családok
Méltánytalannak tartja a kormány törvénytervezetét Haller Béla, az erdélyi nemesi családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke is, aki lapunknak elmondta, több volt szocialista ország is szimbolikus összeggel kártalanította a korábban államosított javak tulajdonosait, a folyamat pedig a rendszerváltást követően viszonylag rövid időn belül megtörtént. „Abban az esetben, ha a tervezett jogszabály hatályba lép, vélhetően Románia is csatlakozik ezen államokhoz” – mondta Haller Béla.
Az alapítvány elnöke azonban úgy vélekedett, a tervezet valószínűleg számos pert eredményez majd, hiszen hátrányos megkülönböztetés jön létre azok között, akik már visszakapták jogos tulajdonukat, illetve akik még várakoznak a visszaszolgáltatásra. Mint ismeretes, a román államnak még számos kastélyt, kúriát, udvarházat kell visszaszolgáltatnia az erdélyi nemesi családoknak, ezek többsége nagyon leromlott állapotban van. A restitúcióra váró ingatlanok közül Haller Béla a nemrég félig leégett radnóti kastélyt említette.
Iohannis: a szász közösséget is megkárosítanák
Ellenzi a törvénytervezetet Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester, a Német Demokrata Fórum elnöke is, aki szerint ennek elfogadása ismételt államosítást jelentene. „Mindez arra emlékeztet, amikor a 80-as években a vagyonától megfosztott szász közösséget nevetségesen kis összeggel kárpótolta a kommunista vezetés, amely ugyanakkor nem tartotta fontosnak, hogy megőrizze a szükséges okiratokat. Elsősorban az aggaszt, hogy a tervezet a magánszemélyek mellett a kisebbségi egyházakat is nagymértékben érinti” – mutatott rá az elöljáró. Elmondta, a tervezett jogszabályt a német kisebbségi szervezet is elutasítja.
Méltánytalannak értékelte a törvénytervezetet Lucian Croitoru, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökének tanácsadója is, aki a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a kormánynak egységes kritériumokat kellene alkalmaznia a tulajdonosok kárpótlására. „A hitelesség és a bizalom megtartásához mindenképpen elengedhetetlen, hogy a hatóságok betartsák a korábban tett ígéreteiket” – vélekedett Croitoru.
Sok az elbírálatlan igénylés A restitúciós hatóság által közölt legfrissebb, 2011 végi adatok szerint a legtöbb visszaszolgáltatási kérvényt a 2001/10-es számú törvény alapján nyújtották be, amely magánszemélyeknek teszi lehetővé, hogy visszakérjék egykori ingatlanjaikat. Összesen több mint 202 ezer kérvényt tartanak számon, amelyek közül az idei évig 79 965-öt bíráltak el kedvezően. Ezek közül 23 382 esetben szolgáltattak vissza természetben ingatlant, tehát a hatóságok a benyújtott kérvények 11 százaléka esetében döntöttek természetbeni visszaszolgáltatás mellett. Szakértők szerint ennek az alacsony aránynak egyik magyarázata az lehet, hogy a kommunizmus idején a városok nagyszabású iparosításon estek át, számos épületet, helyenként teljes lakótelepeket lebontottak, így sokan már csak kárpótlásra jogosultak.
A több mint kétszázezer kérvény közül még 76 603 vár elbírálásra, ami a benyújtott igénylések 37 százalékát jelenti. A kárpótlást igénylők összesen 50 538 kérvényt nyújtottak be, amiből 12 614 esetben ítélt meg a testület kártérítést. Az erdő- és mezőgazdasági területek esetében 63 309 iratcsomót iktattak a központi restitúciós hatóságnál, amiből 15 133 esetében született döntés. A nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében 2154 kérvényt nyújtottak be, de ebből csak 574 esetben határoztak. Az egyházi ingatlanok esetében összesen 7246 igénylés érkezett, és 4552 esetben született döntés.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

MOGYE-kar. Győzelem?
A magyar sajtó egy ideje attól hangos, hogy győzelem, megoldódott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye, elfogadták a kormányhatározatot, már közzé is tették, hurrá, hurrá. Azt borítékolni lehet, hogy az újságírók, de még a nyilatkozó politikusok közül is igen kevesen olvasták magát a határozatot, márpedig a helyes vélekedés kialakításának ez – jobb helyeken – előfeltétele. Nézzük tehát.
„Art. 1. – (1) În cadrul Universităţii de Medicină şi Farmacie din Târgu Mureş se înfiinţează o nouă facultate, Facultatea de Medicină şi Farmacie, cu programe în limbile română, maghiară şi engleză, prevăzute în anexa care face parte integrantă din prezenta hotărâre.
(2) Universitatea de Medicină şi Farmacie din Târgu Mureş derulează, potrivit legii, procedurile pentru organizarea alegerilor, precum şi pe cele pentru organizarea concursurilor în vederea ocupării posturilor necesare pentru coordonarea din punct de vedere administrativ a facultăţii nou-înfiinţate potrivit alin. (1).
Art. 2. – Agenţia Română de Asigurare a Calităţii în Învăţământul Superior stabileşte numărul maxim de studenţi care pot fi şcolarizaţi la programele de studii care funcţionează în cadrul facultăţii înfiinţate potrivit art. 1 alin. (1).”*
A határozat melléklete sem valami bőbeszédű, így néz ki:
„– Asistenţă medicală generală (în limba maghiară şi în limba română)
– Medicină (în limba maghiară)
– Medicină (în limba engleză)
– Farmacie (în limba maghiară)”
Bármilyen rövid és vázlatos a jogszabály (vagy éppen azért, mert olyan), regényt lehetne írni róla, de a téma fontosságára való tekintettel mindenképp megér egy kicsivel hoszszabb elemzést. Az első és legnagyobb gond az, hogy ugyan azt szajkózza minden érintett politikus (ideértve a miniszterelnököt is), hogy a határozat azért született, hogy érvényt szerezzenek az oktatási törvénynek, ez minden kétséget kizáróan nem így van, ugyanis az oktatási törvény a kisebbségek nyelvén való oktatásról ezt mondja:
„Art. 135. – (1) Învăţământul superior pentru minorităţile naţionale se realizează:
a) în instituţii de învăţământ superior în cadrul cărora funcţionează facultăţi/linii/programe de studii cu predare în limba maternă;
b) în instituţii de învăţământ superior multiculturale si multilingve; în acest caz, se constituie secţii/linii cu predare în limbile minorităţilor naţionale;
c) în cadrul instituţiilor de învăţământ superior pot fi organizate grupe, secţii sau linii de predare în limbile minorităţilor naţionale, în condiţiile legii.
(...)
Art. 363. – La data intrării în vigoare a prezentei legi, instituţiile de învăţământ superior de stat având activităţi de predare în limba minorităţilor naţionale care au statut de universităţi multiculturale şi multilingve, conform prezentei legi, sunt:
1. Universitatea Babeş–Bolyai din Cluj-Napoca – în limbile română, maghiară şi germană;
2. Universitatea de Medicina şi Farmacie din Târgu-Mureş – în limbile româna şi maghiară;
3. Universitatea de Artă Teatrală din Târgu-Mureş - în limbile română şi maghiară.”
A törvény 135. cikkelyét magában is megérné elemezni, hisz annyira nyakatekert, zavaros és többféleképpen értelmezhető (ezért tekintek el a fordításától is), hogy méltó egy dodonai jóslathoz, de teljesen alkalmatlan arra, hogy jogszabályként a romániai magyarság javára és érdekében alkalmazni lehessen, főleg egy olyan országban, mint Románia (ahol – mondjuk ki – a magyarellenesség nyíltan vagy burkoltan évtizedek óta állampolitika).
Az ellenben mindezek mellett egyértelmű, hogy:
1. A szabályozás arról szól, hogy a kisebbségek nyelvén önálló struktúrákat kell létrehozni.
2. A multikulturális egyetemek esetében nem említ önálló kisebbségi karokat.
3. A Marosváráshelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a három multikulturális egyetem egyike, ahol az oktatás nyelve a román és a magyar, szó nincs a törvényben angol nyelvű oktatásról.
A jog hínárjában
Ezek alapján jogi ismeretek hiányában is meg tudja állapítani bárki, hogy az ünnepelt kormányhatározat nincs összhangban a törvénnyel, nem azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsa a törvényességet ott, ahol azt az egyetem vezetősége megszegte. Maga a módszer eleve szembemegy a jogállam alapvető elveivel, amelyek úgy hangzanak, hogy a parlament törvényt hoz, amit mindenkinek be kell tartani, s ha valaki netán nem így tesz, annak az igazságszolgáltatással gyűlik meg a baja.
Hasonlatos ez a helyzet ahhoz, hogy a KRESZ értelmében a legnagyobb megengedett sebesség lakott területen 50 km/h, s mikor a rendőrök azt tapasztalják, hogy Péter Pál 70-nel hajt, akkor erre válaszképpen a kormány határozatot hoz, miszerint Péter Pál a tulajdonában levő személygépkocsival hétköznap köteles maximum 50 km/h-val, ünnepnapokon meg maximum 60 km/h-val közlekedni lakott területen. Tehát Péter Pál egyrészt megúszta büntetlenül az esetet, ráadásul meg az újabb jogszabály nincs összhangban az általános törvénnyel.
Nem csoda tehát, hogy többen is bejelentették, bíróságon támadják meg a kormányhatározatot. Ha pedig ezt meg is teszik (s miért ne tennék), a bíróság – anélkül, hogy elvakult nacionalistákból állna – teljes joggal fogja törvénytelennek nyilvánítani, s megsemmisíteni azt. Ezt már csak azért is meg kell hogy tegye, mert az oktatási törvény egyértelműen kimondja, hogy rendkívüli esetben a kormány hozhat létre új kart, de csak az egyetem vezetőségével való konzultáció után. Márpedig ilyen konzultáció nem volt, nem is lehetett, mert az egyetemnek jelenleg nincs érvényes, szabályosan megválasztott vezetősége. Olyan jogi hínár van tehát az egész ügy körül, ami egyetlen dolgot vetít előre: itt gyors és megnyugtató megoldás egyhamar nem lesz.
A meghozott kormányhatározatot azért sem lehet győzelemnek tekinteni, mert semmiféle garanciát nem tartalmaz arra nézve, hogy bár egyenrangú lesz a román és a magyar tagozat az orvosin. Intő jel kell hogy legyen az, hogy eddig volt egy szabály, miszerint a helyeket egyenlően osztották el a két tagozatra felvételizők között, de tavaly ezt a szabályt már megszegték a fizetéses helyek esetében. Ezek után nagy felelőtlenség úgy „rendezni” a magyar oktatás helyzetét az egyetemen, hogy ezt az elvet nem rögzíti világosan és egyértelműen a határozat.
Sőt ha szigorúan a jogszabály szövegét nézzük, abból még az sem derül ki, hogy az asszisztensképzőn magyar diákok magyarul fognak tanulni, a szöveg minden további nélkül értelmezhető úgy, hogy az oktatás nyelve vegyes lesz. Hasonlóképpen azt se rögzíti se a törvény, se a kormányhatározat, hogy a magyar orvosképzőn az oktatás nyelve magyar, tehát folytatható az eddigi gyakorlat, hogy az ember gyermeke bejut magyar tagozatra, de ott azzal szembesül, hogy számos tanár egy kukkot sem tud magyarul (vagy tud, de nem akar beszélni), így a tanórák jelentős része románul zajlik.
Ennek a gyakorlatnak egyenesen zöld utat ad a kormányhatározat, amelyik ahelyett, hogy kinevezne egy ideiglenes vezetőséget az új kar élére (persze magyar tanárokból), akik majd megszervezik a kart, annak felállítását arra a román vezetőségre bízza, amelyik eddig a törvény be nem tartásában s a magyarok kisemmizésében járt élen. Tipikus kecskére a káposztát eset, s ehhez kellene a magyar közösség tapsoljon.
Magyar–német helyett román–magyar–angol
Továbbmenve az se világos, hogy mi lesz az eddigi karokon a helyzet. Maradnak továbbra is kétnyelvűek úgy, mint eddig? Elvileg igen, hisz a kormány csak egy új kar létrehozásáról döntött, a régi ezek szerint változatlan marad. Vajon? Ha megpróbálunk az események mögé nézni, akkor sem lesz több okunk az örömre, a megnyugvásra. Nem véletlen ugyanis, hogy sokaknak a Petőfi–Schiller-egyetem jut eszébe a mostani történetről, hisz a helyzet nagymértékben hasonló. Akkor volt egy SZKT-határozat, ami kimondta, hogy ha nem jön létre az önálló állami magyar egyetem, akkor az RMDSZ kilép a kormányból.
Most az RMDSZ országos vezetői többször és több helyen kijelentették az év elején, hogy ha nem jön létre az önálló magyar nyelvű oktatási struktúra a vásárhelyi orvosin, akkor az RMDSZ kilép a kormányból. Akkor határozat született a magyar–német nyelvű egyetemről (tehát nem arról, amit az RMDSZ kért), s az SZKT mégis visszatáncolt, megszavazta a kormányban maradást. Most határozat született a román–magyar–angol karról (ami ugye kicsivel még roszszabbul hangzik, mint a magyar–német), de ez elég volt ahhoz, hogy Kelemen Hunorék győzelmet kiáltsanak, s utánuk kórusban a sajtójuk. (A szomorú az, hogy a kórusba kisebb-nagyobb hangerővel és lelkesedéssel anyaországi pártok és politikusok is beálltak.)
Akkor kifele kellett stabilnak mutatni az országot, most választások közelednek, s kivétel nélkül minden párt fel akarja és fel fogja használni a kampányban azt a témát. Az ellenzéki pártok váltig szidni fogják a kormányt, s kiemelten a román kormánypártokat, hogy engedtek a magyarok zsarolásának, elárulták a nemzeti érdeket. Az RMDSZ hallgatni fog arról, hogy úgy lépett be ismét a koalícióba, hogy csak beszéltek erről-arról, de írott koalíciós megállapodás nem született, tehát nincs mit számon kérni a Demokrata-Liberális Párton, s azt fogja orrvérzésig hangoztatni, hogy győzelem, győzelem, a kormány létrehozta a magyar kart Vásárhelyen.
S persze hallgatni fog arról is, hogy nem magyar, hanem román–magyar–angol (ebben a sorrendben!) kar létrehozásáról szól a határozat. A román kormánypártok ugyanakkor a nagy nyilvánosság előtt a tolerancia és a törvénytisztelet bajnokainak fogják beállítani magukat. Persze azért lesz rá gondjuk, hogy eljusson a választókhoz az is, hogy ugyan látszólag engedtek a nyomásnak, de nyugalom, volt rá gondjuk, hogy olyan határozat szülessen, ami a bíróság előtt nem áll meg, s végül úgysem lesz belőle semmi.
A romániai magyarok pedig mindezt fásultan szemlélik, hisz 22 év alatt megszokták már, hogy ők nem fontosak, az ő érdekeik nem számítanak a politikusoknak. Félő, hogy még arra sem lesz jó ez az egész történet, hogy lendületet, erőt adjon a másik két magyar pártnak, már csak azért sem, mert a választók nem azt tanulták meg két évtized alatt, hogy az RMDSZ-re ne számítsanak, hanem azt, hogy a politikus mind semmirekellő, magának való, egyik kutya, a másik eb.
Félmegoldás nem kell
Nem utolsósorban hadd ejtsek néhány szót magukról a közvetlen érintettekről, az orvosi diákjairól. Azt látni lehet, hogy tisztában vannak az érdekeikkel, tudják, hogy számukra fontos lenne anyanyelven tanulni. Ha valaki megkérdezi őket, akkor ezt el is mondják, ki is tudják fejteni, de valamiért tovább nem lépnek egy tapodtat sem. A politikusok által bujtogatott román diákok képesek utcára vonulni, tüntetni, vállalva ezzel azt, hogy a józan szemlélő szemében nevetségessé és ellenszenvessé válnak (hisz mások jogai ellen lépnek fel), a magyar diákok ellenben, akik a saját jogaikért kellene hogy szót emeljenek, szemérmesen hallgatnak. A magyar ember egyenes és szókimondó volt mindig, jogos kérdés, hogy mi tartja vissza ezeket a fiatalokat attól, hogy ebben a kérdésben saját kezdeményezésből határozott és egyértelmű véleményt nyilvánítsanak?
Végezetül – vállalva annak a kockázatát, hogy következetlennek mondanak – mégis azt mondom, hogy az igazság előbb-utóbb győzni fog, s lesz még magyar nyelvű orvosi egyetem Vásárhelyen. Ehhez elsősorban az kell, hogy fogalmazzuk meg egyértelműen: a romániai magyarokat megilleti az önálló oktatási rendszer a bölcsődétől az egyetemig, félmegoldásokat pedig (vegyes intézmények, román vezetésnek alárendelt magyar csoportok, osztályok és karok) nem fogadunk el. Az önálló oktatási rendszer magyar vezetés alatt működő önálló intézményekből kell hogy felépüljön. Mikor felelős és magas rangú európai politikusok már kimondták, hogy a multikulturalizmus egy hamis pálya, mi sem szabad beérjük a tavaly még győzelemként ünnepelt, de pár hónap után a gyakorlatban csődnek bizonyult rendszerrel.
* Románul nem tudók kedvéért ugyanez röviden magyarul:
1. cikk: (1) A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen új kar jön létre, ahol az oktatás nyelve román, magyar és angol lesz, jelen határozat mellékletének megfelelően.
(2) Az egyetem fogja megszervezni és lebonyolítani az új karon a választásokat, illetve az adminisztratív személyzet számára a versenyvizsgát.
2. cikk: A Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség fogja megállapítani a beiskolázási számokat az új karon.
Árus Zsolt
a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Krónika (Kolozsvár)

Feltámasztani az elfeledett nagyságokat – beszélgetés Csirák Csaba helytörténésszel
1942. március 20-án született Nagykárolyban. Helytörténész, művelődésszervező, számos helytörténeti témájú kötet szerzője, több hagyományos kulturális rendezvénysorozat elindítója és főszervezője, a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság alapítója és társelnöke. 1963-tól 2002-ig gyógyszerészként tevékenykedik Nagykolcson, valamint a szatmárnémeti székhelyű megyeközi gyógyszerészeti hivatalnál, majd nyugdíjazásáig a szatmárnémeti magyarigazolvány-kibocsátó iroda munkatársa.
– Mikor és hogyan kezdte közművelődési tevékenységét?
– Nagy fordulatot jelentett számomra, amikor 1963-ban megnősültem, és elkezdtem dolgozni a nagykolcsi gyógyszertárban. Reggel 8-tól délután 4-ig fehér köpenyben vártam az ügyfeleket, majd a gyógyszertár átalakult művelődési otthonná. Itt próbáltunk többek között a helyi szavalócsoporttal az irányításommal. Legsikeresebb produkciónk az a versmondó sorozat volt, melynek keretében több mint 30 szatmári származású, illetve erdélyi költőt mutattunk be.
Ezek között két megismételhetetlen előadást tartok számon, a Gellért Sándort és a Kányádit. Ezek nagyon népszerűek voltak a környéken, a sajtó is szerette őket. Arra is volt példa, hogy a környező falvakból szekérrel jöttek az emberek a fellépéseinkre. Szamoskrassón megesett, hogy nyitva kellett hagynunk a helyi kultúrház ajtaját, hogy azok is hallják az előadást, akik nem fértek be az egyébként eléggé tágas terembe. A sikerhez az is hozzájárult, hogy például Kányádi Sándor is megjelent időnként a színpadon, aki közvetlenségével elbűvölte a közönséget.
– Mindez a kommunista időkben zajlott. Nem voltak problémái a hatóságokkal?
– A hatalommal állandóan gondjaim voltak, sokszor rendeltek be, hogy a közéleti tevékenységemről faggassanak. A Szekuritátéra egyszer sem citáltak be, az viszont előfordult, hogy a gyógyszerészeti hivatal párttitkára vasárnap reggel szalasztotta értem a nagykolcsi tanács futárát, hogy beszélgessünk Ceauşescu elvtársról és a pártról. Ilyenkor elég jól kivágtam magam, tájékozott voltam az aktuálpolitikai kérdésekben, hiszen minden elérhető magyar lapra előfizettem, mert kötelességemnek éreztem a magyar nyelvű sajtó támogatását.
A sajtógyűjteményemet egyébként nemrég a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskolaközpontnak adományoztam, a korábban a pincémben tartott lapok elszállításához kétszer kellett fordulnia a kiküldött autónak. Pár év közéleti tevékenység után azonban kemény hatósági zaklatásoknak lettem kitéve.
– Miként viszonyultak tevékenységéhez a falusi emberek?
– Az emberek körében elfogadott voltam. Egyre többen és többen jelentkeztek, nagyon sokan kaptak kedvet az ilyesmihez. Volt olyan időszak, hogy három amatőr csoportom is volt. Az egyik kisiskolásokból állt, a másik volt az aranycsapat, azaz a középiskolások, akik járták a megyét, és volt egy munkás-szavalócsoportom is. Ez főleg kőművesekből állt, de tagja volt például a berencei Kovács család volt libériás inasa is, Imre Miklós, aki négy osztálya ellenére hihetetlenül széles körű műveltséggel rendelkezett, többek között tangóharmonikázott és hegedült is. Volt még egy eseménysorozat egyébként, ami megmozgatta a környéket. Miután bemutattuk a költőket, három alkalommal szerveztünk diákok számára vetélkedőt a szatmári költők kapcsán, melyek keretében a versmondáson kívül a szerzők életútjával kapcsolatos ismereteiket is díjaztuk.
– Hogyan végződött a vidéki pályafutása? Szerepük volt ebben a zaklatásoknak?
– Miután a hatalom megállapította, hogy felforgattam a községet, a korszak gyakorlatának megfelelően fölfelé buktattak – állást ajánlottak a szatmárnémeti megyeközi gyógyszerészeti hivatalban. Azonban ott is nyughatatlan voltam – mivel csoportom nem volt, előléptem előadóművésszé. Emlékezetes számomra, amikor Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszékötetét dramatizáltam, és Csilla lányommal előadtam a színház stúdiótermében, majd számos más helyen. Ez nem keltett politikai felháborodást, Sütővel nem mertek kikezdeni, mert ő is magas rangú pártaktivista volt.
– Ezek szerint a további fellépések nem maradtak következmények nélkül…
– Valóban nem. A Hiszek a szóban című előadásunk miatt, mely lényegében irodalmi összeállítás volt az anyanyelvről, már gondjaink adódtak. Felléptünk vele Szászrégentől Nagyváradig és Nagybányáig. Lényegében ez lett az utolsó pódiumműsorom, amit nyíltan megtarthattam, a marosvásárhelyi előadást ugyanis magnóra vették és meghallgatták a pártnál. Még haza sem értünk, a rendezőt, Gyöngyösi Mártont behívatták a Szekuritátéra, majd addig zaklatták és üldözték, amíg el nem hagyta az országot.
Az előadásokat egyébként még az első fellépés előtt be kellett mutatnunk egy úgynevezett vizionálóbizottságnak, tartottunk egy kritikai főpróbát. Így ment ez egyébként a színházban is – először az elvtársaknak kellett mindent eljátszani ahhoz, hogy színpadra kerülhessen. Itt persze csak azokat a verseket mondtuk el, amelyek nem bántották a fülüket, a vásárhelyi felvétel segítségével viszont azokat is hallották, amelyeket a közönségnek szántunk.
– Ezzel véget ért nyilvános ténykedése a kommunista rendszer alatt?
– Ekkor úgy volt, hogy abbahagyom, és hivatalosan abba is hagytam. Az Arany-évfordulóra azonban 1982-ben mégiscsak készítettem egy balladaműsort, mellyel az akkori 5-ös számú ipari líceum magyartanárai meghívtak. Az egyik előadás 16, a másik pedig 18 órától lett volna, azonban délután háromkor, amikor odaértem, a két meghívóm sírva fogadott a bejáratnál azzal, hogy valaki a tanári karból besúgta a szekunak, hogy mi készül, onnan pedig érkezett a telefon, hogy a fellépésnek el kell maradnia. Aztán még készítettem egy Bartók-emlékműsort, amit egyszer előadtunk Nagykárolyban, majd minden ajtó bezárult előttem Szatmár megyében.
– A rendszerváltás után ismét belevetette magát a munkába…
– Igen, 1990-ben indítottam útjára a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, 1991-ben a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt, majd 1993-ban az Itthon helyismereti vetélkedőt. Ezek a rendezvények Kárpát-medencei kitekintésűek, és mind a mai napig élnek, sok minden más mellett a kapcsolattartásra is kitűnő lehetőséget biztosítottak. A szerbiai háborús események idején például megszakítottuk a vetélkedőt, és felkérettük a színpadra az egyik vezető tanárt, ő számolt be nekünk arról, hogy ott tulajdonképpen mi is történik.
Megdöbbentő volt a beszámoló, akkor jöttünk rá, hogy a média távolról sem tükrözi az ottani valóságot. Az Itthon verseny pedig azért született, mert rá kellett jönnünk, senki nem tud a településéről szinte semmit. A vetélkedő indításakor jelent meg az Otthonom, Szatmár megye sorozat első kötete, melyet nagyrészt történelemtanárok állítottak össze a rendelkezésükre álló forrásokra támaszkodva. Kiderült, nagy igény van erre, így 1993-tól mostanáig 39 könyv látott napvilágot a sorozatból.
– Úgy tudom, nemcsak kulturális és történelmi feltárótevékenységet folytatott?
– Nem, 1990 februárjában jegyeztettük be a Szent-Györgyi Albert Társaságot, mely – tudomásom szerint – a rendszerváltás utáni első romániai magyar civil szervezetnek számít. A nyughatatlanságomat itt igazán jól kiélhettem. Telefonos lelkisegély-szolgálatot hoztunk létre, mely a római katolikus püspökségen működött. Itt önkéntes munkában – előzetes képzés alapján – elsősorban lelkészek és orvosok vállaltak feladatot. A szolgáltatás hét évig élt, minden péntek estétől vasárnap estig fogadtuk a hívásokat. Igénylők voltak bőven, bár fizetéses volt a beszélgetés – aki szolgálatban volt, az nem alhatott. Fordultak hozzánk idősek, fiatalok, öngyilkosjelöltek, szerelmesek, munkanélküliek…
Miután a munkanélküliek száma megszaporodott, hetente szerveztünk tanácsadást is, ahol az érdeklődők gyakran egymásnak segítettek állást találni. Egy idő után viszont egyre drágább lett a telefonálás, így elkezdtek ritkulni a hívások, majd le is állt a szolgáltatás. Volt ezenkívül kórház-látogatási programunk is. Akkor még megvolt az öregek kórháza, oda minden hétvégén ellátogatott egy tagunk két tepsi süteménnyel, könyvekkel, újságokkal, és eltöltött ott néhány órát, elsősorban a magányos idősekkel beszélgetve.
– Több kötetet is kiadott az évek során, foglalkozott például színháztörténettel és a szatmári zsidóság történetével…
– Ezek is nagyon érdekes dolgok voltak, Szatmáron színháztörténettel tudomásom szerint előttem senki sem foglalkozott.
– Jelenleg min dolgozik?
– Lényegében kész egy kötetem, melynek címe A szatmári magyar színjátszás a két világháború között. Ez óriási feltáró munkát igényelt, különösképpen hogy a korabeli sajtó jelentős részéhez nem sikerült hozzáférnem, mert a kommunisták hatalomra jutásuk után eltüntették azokat az újsággyűjteményeket, melyekben a viselt dolgaikról írtak. Be szeretném fejezni a 19. századra vonatkozó színháztörténeti kutatásaimat is, és akkor teljes lenne a kép e téren. Megkezdtem a szatmári zenei élet feldolgozását, melyben egy műfajt közelebbről is megvizsgálok. A cigányprímásokat akarom feltérképezni, hogy megtudjuk, mi lett a magyar nóta sorsa, amit a kommunisták igyekeztek a köztudatból kitörölni, pedig régen fontos szerepet töltött be. Bartókra és Kodályra hivatkoztak, holott például Kodály is megmondta, hogy ez a műfaj is a mienk, és ebben is vannak mind remekművek, mind selejtmunkák. Ez nagy feladat egyébként, valószínűleg éveket vesz majd igénybe.
– Mit szól ahhoz, hogy manapság az emberek nagy része nem érdeklődik a közélet, a kultúra iránt?
– Egyfajta öngyilkosság, ha leszűkítem a területem bármely téren. A műveltségi szintemtől függően a világom tágul vagy szűkülhet. A közöny, főleg a könyvek iránti csekély érdeklődés sajnos meglátszik az emberek viselkedésén is.
– Gondolkodott már azon, hogy tulajdonképpen miért vállal ennyi közéleti feladatot?
– Erre soha nem kért meg senki, ez belső parancs. Lényegében egyfajta önismeret, önkeresés.
– És elégedett?
– Nem. Ha valami kicsit jobban sikerül, borzasztóan kiüresedettnek érzem magam. Engem nem dob fel a siker, de a kudarc sem keserít el. A munkát szeretem, a kutatást nagyon élvezem, hihetetlenül izgalmas dolog. Amikor az ember megtudja, hogy Szatmáron élt egy Bunkó Vince nevű cigányprímás, aki az angol királyi udvarban muzsikált hónapokig, és Bismarcknak meg Rudolf trónörökösnek is játszott…
A hideg kiráz az izgalomtól, amikor olyasmit fedezek fel, hogy Liszt Ferenc keresztapa volt Szatmáron, azazhogy volt itt egy keresztgyereke – ez fel tud dobni. Vagy hogy Arányi Dezső, az első jól képzett, világhírű magyar tenor szatmári volt. Egyikről sincs például utca elnevezve Szatmárnémetiben. Miért felejtjük el őket? Egyfajta krisztusi munkát végzek – igyekszem feltámasztani ezeket a nagyságokat. Az ilyesfajta munka meg a színház számomra mindig felfedezés volt.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

A megértés vidékein
Böszörményi Zoltán író, költő úgy véli, a sikeres kommunikáció képes otthonosságérzetet teremteni manapság
Aradi származású beszélgetőtársunk változatos életutat mondhat magáénak, szakmai pályája is több fordulóponton vezetett át máig, amikor több időt és alkotó energiát szentelhet már az írásnak, illetve az Irodalmi Jelennél végzett főszerkesztői munkájának. Az utóbbi években gyakoribbá vált megjelenésű, más nyelvekre is lefordított köteteinek egyfajta következménye is lehet az idén számára odaítélt József Attila-díj. Ennek az elismerésnek az elnyeréséről, irodalmi munkájáról, annak társadalmi hátteréről kérdeztük Böszörményi Zoltánt.
Az idei József Attila-díj kiosztása körül megbolydult az írótársadalom. Hogyan látja, miért?
- A témáról sok helyen, az Irodalmi Jelenben is bőséges anyag olvasható. Jegyzetek, hozzászólások tömkelege jelent meg. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke közvetlenül a díjak kiosztása után a Népszabadság munkatársának megjegyezte: valamennyi, idén díjazott alkotó munkásságát nagyra becsüli… Szerintem ez a fontos.
Az Irodalmi Jelen kezdőoldalán örökös munkatársként szerepel Faludy György és Méhes György. Mi ennek a magyarázata? Világirodalmi nagyságuk? Vagy személyes kötődések is?
- Mindketten az Irodalmi Jelen munkatársai voltak életük végéig. Faludyval, ha nem is szoros, de baráti kapcsolatban voltam. Többször meghívtam Aradra, kétszer el is jött. Az Irodalmi Jelen harmadik oldala az övé volt. Sok versét első közlésben hoztam. Méhes Györggyel már nem voltam ennyire szerencsés. Amikor a laphoz került, már válságossá vált az egészségi állapota, így kevés irodalmi szöveg jelent meg tőle.
Az Örvényszárnyontól a Regálig ível eddigi szerzői pályája. Hol jelent meg az első kötete?
- Első két kötetem a bukaresti Litera Kiadónál jelent meg, saját költségemen. Messze voltam Kolozsvártól, Marosvásárhelytől, Bukaresttől, nem tartoztam semmilyen irodalmi táborhoz. Ahogy Kányádi Sándor egyszer megjegyezte, nem voltam senkinek „fia-borja”, vagyis rokona, ismerőse.
Élete meghatározó döntése volt határátlépése. Milyen okok, körülmények játszottak közre ebben?
- Regál című regényemet hozom fel válaszul. Erről szól. Ámokfutás volt. Talán azért is sikerült. Az érzés, a soha vissza nem térő hangulat, a reménytelenségnek a megismételhetetlensége még feldereng, néha megjelenik álmomban. Harminc év távlatából azonban megszelídülnek az emlékek is. Átlényegül a megélt tragédia. Elidegenedik az ember tőle.
Aradtól Torontóig hosszú volt az út, hát még aztán vissza...
- Sok mindent kiírtam magamból. A Míg gondolom, hogy létezem (Vanda örök) és Az éj puha teste szövegkorpuszában ez benne van. Az önéletrajzi elemek, a valóság és a fikció keveréke nem díszítőelemek, hanem az életem mozaikkockái.
Mi kell a meggazdagodáshoz: tehetség, szorgalom, szerencse? Ön gazdagnak érzi-e magát?
- Az anyagi helyzetemnek semmi köze hozzám, az alkotóhoz. A megírt szövegeimhez sem. Úgy vélem, lelkileg nagyon gazdag ember vagyok, és odafigyelek másokra is. Anyagi forrásaim egy részét pedig arra fordítom, hogy fenntartsam a Nyugati Jelen című régiós napilapot. Öt megyében jelenik meg, szórványban. 1997 óta – akkor vettem meg – sokszor tönkrement, meg kellett mentenem, hogy magyar nyelvű újságunk legyen, hogy folytassuk elődeink munkáját, továbbvigyük a hagyományt. Az Irodalmi Jelent is én finanszírozom. Büszke vagyok irodalmi lapunkra. Hányatott történelmünk során nem sok ehhez hasonló indult Aradról.
Most már akár nyugodtan pihenhetne a babérjain - ehelyett alig látszik ki teendői közül.
- Már gyerekkoromban is sokat dolgoztam. Számomra a munka olyan, mint másoknak a levegő. Nem tudok meglenni nélküle. Az értelmes munkát szeretem, amelyiknek van látszatja, hozadéka. Az írás számomra mindennél nehezebb. Ha kiállsz egy könyvvel a nagyközönség elé, az olyan, mintha gondolataidat, testedet pőrére vetkőztetnéd.
Ha újrakezdhetné, mit tenne másképpen?
- Ez meg sem fordult a fejemben. Minek kezdeném újra? Még tetemes anyag van bennem, amit meg szeretnék írni.
Az aradi magyar sajtó nemrég volt százötven éves. Alkalomhoz illő emléklappal tisztelgett a Nyugati Jelen. Mikor és hogyan indult a Jelen, a Nyugati Jelen, majd az Irodalmi Jelen? Miért éppen Aradon?
- Ezt az előbb részben már érintettem, az Irodalmi Jelen Könyvekről azonban nem beszéltem. Az ezredforduló évében Szőke Mária nagyváradi írónő adta az ötletet. Az ő novelláskötete volt az első könyvünk. Azóta közel hetven címünk jelent meg. Csak a nota bene kedvéért: Aradnak soha nem volt ilyen jelentékeny könyvkiadója... Az Irodalmi Jelennel pedig több lábon állunk. Van a portálunk, amely naponta frissül, nyomtatásban pedig a nyolcoldalas mellékletünk olvasható, ez havonta jelenik meg a Nyugati Jelenben. A százhúsz oldalas folyóiratunk szintén havi rendszerességgel lát napvilágot. Ez kapható a történelmi Magyarország területén. Ezen kívül elektronikusan lapozható formában és iPad-en is elérhetőek vagyunk.
Kányádi Sándor önnek régi barátja. Tavaly ön volt Budapesten, a születésnapján, legutóbb ő volt jelen az Irodalmi Jelen tizedik évfordulóján, a Fészek Klubban. Nemrég terjedelmes interjúval tisztelte meg az Irodalmi Jelent. Mióta ismeri, tiszteli, hogyan látja őt?
- Kányádi Sándort gyerekkorom óta ismerem. Akkoriban feljártam a Napsugárhoz. Ott jelentek meg első verseim és írásaim. Azóta kedves nekem. Sok jó tanácsot kaptam tőle az évek folyamán. Segített, ahol tudott. Teljesítménye a magyar irodalomban egyedülálló. Nemcsak költészete kimagasló és értékes, hanem nevelő szerepe is példátlan. Nem ismerek olyan költőt történelmünk folyamán, aki annyi generációt nevelt, oktatott, tanított, nem csupán versre, de anyanyelvre és hazaszeretetre is. Szorítok neki, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat.
Ismert, hogy ön Lászlóffy Aladár felfedezettje, és az is, hogy egész fiatalon Kolozsváron tanult. Milyen volt akkor a „kincses városban”?
- Ötvenegy évvel ezelőtt kerültem a kolozsvári balettintézetbe. Akkor csak ez és a bukaresti működött Romániában. Apám íratott be, majd hét évre rá ő vett ki onnan. Azok voltak gyermekkorom legszebb évei. Két színházba, két operába, két irodalmi körre jártam osztálytársammal, Molnár Gusztival. (Nem a filozófus és politológus Molnár Gusztávról van szó.) Vasárnap délelőttönként pedig koncertre kellett mennünk, mert zongoratanárnőnk ezt parancsolta. A filmszínházak azokban az években vetítették Antonioni, Fellini, Pier Paolo Pasolini, Zeffirelli, Vittorio de Sica, Truffaut, Buñuel alkotásait. Tüntettünk a vietnami háború ellen, írtuk a verseket, s szaladtunk a Napsugár szerkesztőségébe, hogy ott megmutassuk valakinek. Így kerültem egy szép napon Lászlóffy Aladár elé. Három versemből egyet kiválasztott, az meg is jelent egy hónapra rá. Ezt követően kaptam egy mesekönyvet, Fodor Sándornak a Csipike, a gonosz törpéjét, és gyöngybetűkkel ezt írták az első oldalra: Böszörményi Zoltánnak, a Napsugárban megjelent ügyes verséért. A szerkesztőség. Pecsét, aláírás. Ez volt az első irodalmi sikerélményem.
Valójában hol él most, hol az otthona? Barbadostól Monacóig és Aradig hétköznapi szemmel fényévnyi a távolság. Hogyan bírja az utazást, a munkát, mindazt, ami ezzel jár?
- Ahol meg tudom értetni magam, és ahol megértenek, otthon érzem magam. A sikeres kommunikáció otthonérzetet teremt. A repülőjáratok megszüntették a távolságokat. Már nem idegesít az utazás. Tavaly ősszel egy hónapra Barbadosra hoztam kisebbik lányomat, Pannát. Aztán vissza kellett vinnem Pestre. Este hatkor felültünk a londoni járatra, másnap délben Pesten voltunk. Következő reggel hatkor felszálltam a londoni gépre, két óra múlva járatot cseréltem, és aznap délután megérkeztem Barbadosra. Egyáltalán nem voltam fáradt.
További tervei?
- Meg szeretnék írni még néhány könyvet, és jól érezni magam ebben a világban.
Böszörményi Zoltán (1951, Arad)
Író, költő, lap- és könyvkiadó-tulajdonos, szerkesztő. Tanulmányait a Kolozsvári Balettintézetben kezdi, az aradi 3-as számú líceumban (ma: Csiky Gergely Főgimnázium) érettségizik. Pedagógusként, majd építőtelepen dolgozik, aztán 1975-től Nyugatra szökéséig az aradi Vörös Lobogó napilap korrektora. Torontóban, a York egyetemen diplomázik, jelenleg is kanadai állampolgár. A Luxten Lighting Co. vállalat alapítója (1993) és főrészvényese 2003-ig. 1998-tól az Aradon megjelenő Nyugati Jelen napilap, 2003-tól az Irodalmi Jelen Könyveket kiadó vállalkozás tulajdonosa. 2001-től az Irodalmi Jelen című irodalmi-művészeti kiadvány főszerkesztője. Utóbbi könyvei közül: Az éj puha teste (2008), A semmi bőre (2008), Halálos bűn – Párpercesek (2010), Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról (2010), Regál (2011).
Hevesi Mónár József. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kolozsváron sem várható magyar összefogás
Mindhárom politikai alakulat jelöltjei versenybe szállnak
Marosvásárhely után Kolozsváron is meghiúsult a magyar összefogás lehetősége a közelgő, június 10-i helyhatósági választásokon. Tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi képviselői bejelentették, hogy saját polgármesterjelöltet indítanak Gergely Balázs személyében, illetve önálló megyei és tanácsosi jelöltlistával rukkolnak elő. Úgyszintén pénteken az RMDSZ Kolozs megyei szervezete megerősítette Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségét, valamint véglegesítette kolozsvári tanácsosi jelöltlistáját. A Magyar Polgári Párt (MPP) már korábban megnevezte polgármesterjelöltjét Fodor Alpár személyében, tanácsosjelöltjeik névsorát a közeljövőben hozzák nyilvánosságra. Függetlenként méretkezik meg a választásokon Szakáts István kulturális menedzser, aki kolozsvári tanácsosi tisztségért száll versenybe. A feleknek bő két hét áll a rendelkezésére ahhoz, hogy esetleg egyezségre jussanak.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke a politikai alakulat kolozsvári polgármesterjelöltje. Ezt maga a néppárti politikus közölte a Farkas utcában, a Szent György szobornál tartott tegnap déli sajtótájékoztatón. Az EMNP csütörtökön, kolozsvári szervezetének küldöttgyűlésén bízta meg Gergely Balázst, hogy lépjen versenybe a város elöljárói tisztségéért folytatott küzdelemben a június 10-i önkormányzati választásokon, illetve rangsorolta városi tanácsosi jelöltjeinek 17 személyt felvonultató listáját. Az EMNP hamarosan véglegesíti megyei tanácsosjelöltjeinek a névsorát is, valamint megnevezi megyei tanácsi elnökjelöltjét is.
Bemutatkoznak a néppárti jelöltek. Balról jobbra Szenkovics Dezső, Gergely Balázs, Sánta Levente és Sándor Eszter
A polgármesterjelölt indítására vonatkozó döntést indokolva Gergely Balázs kifejtette: köztudomású, hogy a másik két magyar politikai szervezet (az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt – MPP) jelöltet állít a tisztség megszerzésére. Az EMNP másfél hete nyílt levélben és személyesen is felkérést intézett az RMDSZ és az MPP Kolozs megyei elnökeihez, Máté András Leventéhez és Csép Sándorhoz az önkormányzati választásokon való együttműködés valamilyen formájának kidolgozása érdekében. Úgy tűnik azonban, hogy kezdeményezésük – legalábbis az RMDSZ irányából – „süket fülekre” talált. A két másik jelölt nevesítése azt az üzenetet hordozza, hogy Kolozsváron mindenki versenyre készül – tette hozzá a politikus. Hangsúlyozta, amennyiben az elkövetkező két és fél hétben, azaz a jelölések benyújtási határidejének lejártáig a három magyar alakulatnak mégis sikerül egy kölcsönösen elfogadott „modus vivendi-t” kidolgoznia, akár vissza is léphet a jelöltségtől.
Új egységképpel „visszahozni” a választókat
A választópolgároknak az urnáktól való egyre nagyobb mérvű távolmaradása azt jelzi, hogy az a bizonyos egységkép, amelyben korábban sokan hittek, ezennel megbukott, s újat kell teremteni – fejtette ki Gergely Balázs. A javasolt új egység és politika alkotóelemeit mindenekelőtt a magyar emberek, a legerősebb közösségmegtartó- és fejlesztő erőnek bizonyult történelmi egyházak, a közéleti ügyek felvállalásában jó példát nyújtó civil szervezetek, valamint a politikai pártok palettája képezik – részletezte. – Mi nem a pártokkal, hanem azzal a szemléletmóddal kívánunk harcolni, amelyet a régi politika és politikai kultúra képvisel – hangsúlyozta Gergely Balázs. Véleménye szerint az elképzelt új egység a politikai szervezetek együttműködését is jelenti, hiszen hosszú távon egymásra vannak utalva. Mindamellett az EMNP az a párt, amely tevékenységével képes „visszacsábítani” a közéletből, a választásokról elmaradt szavazópolgárokat, akiknek száma Kolozsváron – a jövő héten ismertetésre váró közvélemény-kutatás szerint – mintegy 3000-3500 fő. A politikus felhívta a figyelmet arra is, hogy a tanácsosi jelöltek többsége nem politikai szerepvállaló, hanem értelmiségiek, a lista összeállításában pedig a nemzedékváltás is felsejlik.
A néppártiak programját a közösség írja
Gergely Balázs hangsúlyozta: a kolozsvári néppárti jelöltek programját tulajdonképpen – a kolozsvári családoknál szétosztott véleménykártyák kitöltésével – a közösség írja. Az elmúlt öt napban visszaérkezett 1300 kártya alapján már körvonalazódott, hogy a polgárok munkahelyeket, biztos megélhetést, élhető, zöld Kolozsvárt akarnak, az EMNP pedig az általuk megjelölt legfontosabb témákat jeleníti majd meg – fejtette ki a politikus. Mint mondta, a füstös pártszékházak régi típusú politikájával szemben az EMNP az emberek problémáira összpontosítana, ilyen szempontból üzenetértékű lévén a sajtótájékoztató kevésbé szokványos helyszíne is.
A tanácsosi listavezető, régész-történész végzettségű Gergely Balázst a második helyen követő Szenkovits Dezső filozófiatanár, civil szervezeti aktivista a közösséggel szembeni felelősségvállalás szükségességével indokolta közéleti szerepvállalását. Egy indián közmondást parafrazálva kifejtette: „Kolozsvárt nem őseinktől örököltük meg, hanem gyerekeinktől, fiataljainktól kaptuk kölcsön”, ezért óriási felelősség ennek az értéknek a továbbadása, megőrzése. Hangsúlyozta, tisztán értékek mentén kívánja megjeleníteni mindazt, amit az EMNP hirdet.
A jelöltlista harmadik helyezettje, Sánta Levente közgazdász, kulturális menedzser, a tavalyi Kolozsvári Magyar Napok fesztiváligazgatója elmondta: meggyőződése, hogy az EMNP önzetlenül cselekszik Kolozsvár érdekében, ehhez a törekvéshez járulna hozzá ő is tudásával, tapasztalatával. A jegyzék nyolcadik pozícióját elfoglaló Sándor Eszter fiatal kommunikációs szakember, az EMNP országos kampányszóvivő-helyettese úgy vélte: megtalálta helyét a pártban, és mint mondta, tartozik saját korosztályának azzal, hogy a közélettől elfordult fiatalok megszólítására törekedjen.
Rangsorolták az RMDSZ városi tanácsosjelöltjeit
Nem sokkal az EMNP sajtóértekezlete után kezdődött az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ülése, amelyen rangsorolták a kolozsvári tanácsosjelölteket. A gyűlést Máté András Levente RMDSZ-elnök és Kötő József parlamenti képviselő vezette. A kolozsvári tanácsban 2008–2012 között tevékenykedő öt RMDSZ-es városi tanácsos beszámolója után bemutatkozott a 11 tanácsosjelölt, aki majd a június 10-i helyhatósági választáson méretkezik meg.
Megoldatlan gondok előtt a tanácsosi helyekre pályázók?
A városi tanácsosjelöltek bemutatkozásakor Csoma Botond jogász, városi tanácsos kifejezte abbéli reményét, hogy a júniusi választások után olyan városi tanács jön létre, amelynek majd szüksége lesz az RMDSZ-es tanácsosok szavazatára, mert a román pártok csak akkor „állnak szóba” az RMDSZ-szel, ha ez érdekükben áll. Tervei között szerepel a műemlékeken a többnyelvű (köztük magyar nyelvű) táblák és helységnévtáblák elhelyezése, ifjúsági székház létesítése, bicikliutak bővítése stb.
Geréd Imre három fő célkitűzést említett: családbarát, zöld és fiatalos Kolozsvárt szeretne. – Fontos, hogy a városokat is bevonjuk a zöld kezdeményezésekbe. A fenntartható városok főleg közösségteremtéssel hozhatók létre. A végső cél az, hogy az adott település lakói jól érezzék magukat, és büszkék legyenek a saját városukra. Én magyarként akarok büszke lenni a városomra – mondta a 23 éves egyetemi hallgató, Geréd Imre, aki már elvégezte a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karán a menedzsment szakot, és jelenleg a Római Katolikus Teológia Kar vallástudományi szakán harmadéves hallgató.
A 32 éves Grabán Zsolt Attila Kolozsváron született, a Brassai-líceumben érettségizett, majd szülővárosában elvégezte a Mezőgazdaságtudományi és Állatorvosi Egyetem Állattenyésztő szakát, ezen kívül a BBTE Testnevelési Karán sportmenedzseri képzésben részesült. Grabán a fiataloknak a közéletbe való bevonására, a nemzedékek együttműködésére helyezte a hangsúlyt – természetesen az anyanyelvápolása és az identitás megőrzése mellett.
A következő tanácsosjelölt Gyenge Zoltán Balázs volt, aki hároméves kora óta, azaz 1990-től él Kolozsváron. A kolozsvári zeneakadémián hegedű szakot végzett, jelenleg Szamosfalván kántor, és az ottani RMDSZ ifjúsági szervezetének elnöke. Szervezett már tábort, kirándulást a szamosfalvi fiatalságnak. Még ha nincs is sok tapasztalata a politikában, városi tanácsosként indul, hogy a szamosfalvi, az Írisz- és a Bulgária-telepi lakosokat, főleg a fiatalokat képviselje.
Megnehezíti a helyzetet a három szervezet versengése
Horváth Anna volt fejlesztési államtitkár szerint az idei választások nem csak a gazdasági válság miatt lesznek nehezek, hanem azért is, mert a romániai, az erdélyi és a kolozsvári magyarság szavazatáért három magyar szervezet versenyez. – A mostani versenyhelyzet sárdobálása miatt a magyar szavazók elfordulnak a politikától, a mi feladatunk az, hogy mozgósítsuk a magyar választókat, a kételkedő, elbizonytalanodott magyar embert magunk mellé állítsuk – mondta Horváth Anna.
Horváth Botond 41 éves épületgépész-vállalkozó, két gyermek édesapja, szintén Kolozsváron született, és a Báthory-líceumban érettségizett. Jelenleg a Györgyfalvi negyedi szervezet elnöke, amelynek hat hónapja tagja. Horváth Botond is bevallotta: nem rendelkezik különösebb politikai tapasztalattal. Ennek ellenére úgy érzi: sikerrel képviselheti a magyarság érdekeit.
Irsay Miklós városi tanácsos, vállalkozó szerint a mozgósításnak és a társadalomszervezésnek most kell erőre kapnia. A 44 éves, két gyermekes édesapa reményét fejezte ki, hogy a következő városi tanácsban a magyar tanácsosoknak nem kell elviselniük a román többség megalázását.
László Attila alpolgármester kifejtette: az elkövetkező négy évben még több nehézség várható, ezért feltétlenül szükségesnek látja a közösség megerősítését, a közöny legyőzését. László a legfontosabb célkitűzésnek az oktatás fejlesztését tartotta, ezt követte a családbarát szociális intézkedések meghozatala, illetve munkahelyteremtő és -megőrző stratégiák kialakítása. – Ha a mostani helyhatósági választásokon nem gyűjtünk össze legalább 20 ezer szavazatot, akkor majd mások döntenek rólunk – összegzett az alpolgármester.
Molnos Lajos városi tanácsos azt hangsúlyozta: továbbra is tenni kíván azért, hogy a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek pénzt kapjanak a városházától, mert így kíván elégtételt szerezni annak a magyar közösségnek, amely több mint tíz éven át semmit sem kapott az önkormányzattól.
Oláh Emese ügyvezető elnök szerint vérbeli politikusként, nőként és szakemberként is kihívás számára az, hogy harmincévesen városi tanácsosi tisztségért indul. – Ügyvédként az egyéni, ám politikusként a kollektív érdekekért küzdök majd – hangoztatta Oláh Emese.
Somogyi Gyula már több mandátum alatt töltötte be a városi tanácsosi tisztséget. Tanácsosként továbbra is hangsúlyosan a kolozsvári magyarok érdekeit képviselné.
Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségét támogatta a többség: 85 szavazatot kapott a 101-ből.
Eckstein-Kovács Péter polgármesterjelölt hangsúlyozta: számára a legfontosabb az emberekkel való kapcsolattartás, és polgármesterként is erre fektetné a hangsúlyt. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a polgármester erejét az a frakció adja, amelynek tagja.
Független kolozsvári tanácsosjelölt
Szakáts István kulturális menedzser az AltArt Alapítvány keretében több mint 12 éve, az Ecsetgyárral pedig 3 éve, azaz megalapítása óta fejleszt kulturális és társadalmi vonatkozású projekteket Kolozsváron. Közéleti szereplőként a verespataki aranykitermelés elleni, illetve a Vasutasok Parkja megmentését célzó kampányokban való nyilvános szerepvállalása kapcsán vált ismerté. A Vizuális Művészetek Bizottságának koordinátoraként a Kolozsvár 2020 Európai Kulturális Főváros igazgatótanácsnak is a tagja. Hitvallása szerint a polgár aktív közéleti szerepvállalása olyan erő, amely társadalmi változást képes előidézni, ezért indul független jelöltként kolozsvári tanácsosi tisztségért. Szakáts István szerint elmúlt a pálya széléről bekiabáló civil társadalom ideje, és egy független helyi tanácsos a civil társadalom ilyen eszköze lehet. Szabadság (Kolozsvár)

„A magyarság reprodukciós képessége egészen egyedülálló"
A demográfiai adatok romlása és az alacsony születésszám mögött számos ok húzódik meg, egyebek mellett az abortuszok igen magas száma is. A magyar családok helyzete bizonytalan, kevesebb gyermek születik, a fiatalok, bár szeretnének, nem vállalnak nagy családot. Mióta tart a folyamat, és mik lehetnek a következményei? A témában Papp Lajos szívsebészprofesszort kérdeztük, aki a nehézségek ellenére is bizakodó a magyarság és a családok jövőjét illetően.
– Milyen mértékben befolyásolhatja az abortuszok száma a demográfiai adatokat?
– Egy történész barátom kiszámolta, hogy a pozsonyi csatától, tehát 907-től napjainkig a honvédő harcokban, lázadásokban, illetve járványokban mekkora áldozatot adott a Kárpát-medencei magyarság a haza és az emberi lét védelmében. A professzor mintegy ezeregyszáz év alatt ötmillió főt határozott meg. Ezzel szemben 1956-tól a mai napig több mint hétmillió elvégzett abortuszról tudunk. A Kárpát-medencében élő népesség, ezen belül a magyarság reprodukciós képessége egészen egyedülálló. A brit szigetek, a Frank és a Német Birodalom – összehasonlítások alapján – a népességét megnyolcszorozta. A magyarság lélekszáma harminckétszeresére nőtt, tehát nincs okunk panaszra. Adjunk hálát azért, hogy ilyen reprodukciós képességeink vannak. A nagy kérdés csupán az, hogy miért nem élünk vele.
– Mivel magyarázható hazánkban a terhességmegszakítások európai viszonylatban is igen magas száma?
– Erről a témáról nagyszerű magyar emberek írtak könyvet, és próbálták felhívni a mindenkori hatalom figyelmét, hogy baj van. Őket általában kinevették annak idején, ma már mindenki elismeri, igazuk volt. Elsődleges ok a nemzeti tudat elvesztése, valós történelmünk tagadása, és az, hogy a pénz válik az emberek számára a legfontosabb értékké. Mondják, először a kocsi, utána a kicsi. Ez a gondolat már a szocializmusban megjelent, és azóta jelen van a társadalomban. A médiumok félelemmel töltik el az embereket, és jogosan merül fel bennük a kérdés: mi lesz velem, mi lesz a családommal? Mi lesz a gyermekemmel, ha megszületik, fel tudom-e nevelni? Azt az érzetet keltik, hogy minden bizonytalan, esetleges. Így inkább föléljük mindazt, amit kapunk, mondván, felelőtlenség lenne a gyermeknemzés. Pedig éppen az a felelőtlenség, ha nem alapítunk családot. Van egy magyar közmondás: „Ha a jóisten ád nyulacskát, ad hozzá füvecskét is. „Ennek jelentését egyik saját példám szemlélteti a legjobban: Balczó András – aki nemzetünk meghatározó egyénisége minden vonatkozásban – a hatvanadik születésnapján meghívott egy szűk társaságba ünnepelni. Négyen ültünk az asztalnál. Balczónak akkor született a tizenkettedik gyermeke, egy asszonytól. Kiderült, a három férfinak, három asszonytól összesen negyven gyermeke van. Amikor ostoba kérdésemet feltettem, hogyan lehet ezt bírni, ezt válaszolta: „Az első ötig vannak nehézségek. Öt után a gyerekek ellátják egymást, és megkönnyebbedik a sorsunk. Nincs televíziónk, együtt beszélgetünk, együtt imádkozunk. Amikor valaki nem bízik Istenben, akkor a magunkra hagyottság előhozza a félelmeket.” A magyar családokban annak idején a gyermekszületés mindig valódi öröm volt, s természetesen akkor is, ahogy most is, lemondással, áldozatokkal járt. Ennek ellenére, ha nem hozunk áldozatot a családért és a nemzetért, akkor hogyan várjuk el, hogy eltartson a társadalom? Amit adunk, azt kapjuk vissza.
– Milyennek látja mindezek tükrében a magyar családok jövőjét?
– Mondhatom, mégis abszolút bizakodó vagyok. Több mint ezernégyszáz településen jártam a Kárpát-medencében, s mindenütt változást tapasztaltam: egyre többen vállalnak nagy családot. Ezek az emberek istenhitben és magyarságtudatban élnek. Megindult egy pozitív folyamat, amelynek hatása még nem érezhető, a gazdasági nehézségek, a politikai veszekedések, a bizonytalanság miatt. Meggyőződésem, hogy négy-öt éven belül, akárhogy rosszabbodik a világ helyzete, Magyarország népessége növekedni fog.
– Minek köszönhető a változás?
– Tömeges az Isten felé fordulás, a nemzeti tudat erősödése, a valós magyar történelem kutatása és megélése. Bármennyire kellemetlen bizonyos emberek számára, a jelenlegi kormány a nemzetpusztító erők ellenhatását próbálja keresni. A siker még nem látványos, az viszont biztos, hogy ezt az utat kell járni. Én nem félek attól, hogy a magyarság kipusztul, viszont valóban nem mindegy, hányan alkotjuk ezt a nemzetet. A nyelvünk például védelem, érték számunkra. Mindig befogadó nép voltunk, és egyben integráló is. Akik ideérkeztek, és maradni is akartak, azok lassan megtanultak magyarul beszélni. Nekünk pedig a létet jelentheti, hogy végre befejezzük a háborúságot a körülöttünk élő népekkel, és békességben, szeretetben éljünk.
Jobbágyi Zsófia
Magyar Hírlap. Erdély.ma

Sérelmezi az EMNT, hogy az RMDSZ szombaton egyedül alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsot
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sérelmezi, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyoldalúan létrehozta a Kulturális Autonómia Tanácsot, egy korábbi határozat értelmében ugyanis közösen kellett volna megalakítaniuk a testületet.
Az MTI-hez eljutatott közleményben az EMNT arra emlékeztetett, hogy 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében az EMNT és az RMDSZ megegyezett a Kulturális Autonómia Tanács létrehozásáról. A testület közös létrehozását az RMDSZ döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) is határozatba foglalta. Az SZKT elfogadta, hogy a Kulturális Autonómia Tanács küldötteinek 25 százalékát az EMNT, 75 százalékát pedig az RMDSZ kéri fel. A megállapodás azt is rögzítette, hogy a nevesítésre vonatkozó szabályzatot mindkét szervezet maga fogadja el és alkalmazza.
Az EMNT hangsúlyozta, nincs tudomása arról, hogy az akkori döntést visszavonták volna. Sérelmezte, hogy a helyhatósági választási kampányt megelőző időszakban az RMDSZ egyoldalúan döntött. "Az RMDSZ megint bizonyította, hogy az erdélyi magyar kulturális, közművelődési élet számára pártügy, amivel választások előtt illik érdemben foglalkozni" - áll az EMNT közleményében, mely az egyoldalúan létrehozott testületet "egy újabb RMDSZ-párttanácsnak" titulálja, melynek "megalakítása kampányfogás".
Az EMNT közölte, tudomásul vette, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon közösen hozott döntések mára az RMDSZ számára érvénytelenek lettek. "Továbbra is rendületlenül hiszünk az erdélyi magyar politikai sokszínűségben, egy megújuló politikai életben, mely valós egységet teremthet az erdélyi emberek, a történelmi egyházak és a civilek között" - áll a Sándor Krisztina ügyvezető elnök által jegyzett közleményben.
Az RMDSZ szombaton a kolozsvári Bánffy-palotában tartotta a Kulturális Autonómia Tanács alakuló ülését. Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke úgy értékelte, nagy szükség van a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd intézményesített fórumára, amely keretében a tanügyi, kulturális, tudományos témákat lehet majd megbeszélni. Hozzátette, a döntéssel arra készülnek, hogy előbb-utóbb jogerőre emelkedik a kisebbségi törvény, melyet évek óta tárgyalnak a parlamentben, és a jogszabály a kulturális autonómiáról is rendelkezik.
A kisebbségi törvény tervezetét az RMDSZ kezdeményezésére még 2005-ben a liberális Tariceanu-kormány terjesztette be a parlamentben, a tervezetből az azóta eltelt következő parlamenti ciklus végére sem született törvény. MTI

Bizalmatlansági indítvány a román kormány ellen a MOGYE-határozat miatt
Bizalmatlansági indítványt terjeszt be szerdán Mihai Razvan Ungureanu kormánya ellen a román ellenzék, egyebek mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) alapított magyar kar miatt – jelentette be kedden Victor Ponta, a Szociálliberális Szövetség (USL) társelnöke.
Victor Ponta szerint a bizalmatlansági indítványnak három témája lesz: az ország ásványi kincseinek kiárusítása, a közpénzek választási célokra való felhasználása és az egyetemi autonómia megsértése.
"A kormány alkotmányellenesen és törvénytelenül etnikai alapon hozott létre egy egyetemi kart, azzal az egyedüli céllal, hogy még egy ideig hatalmon maradjon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) támogatásával. A mi célunk ennek az inkompetens, zsarolható kormánynak a leváltása" – jelentette ki Ponta keddi sajtóértekezletén.
Tájékoztatása szerint a bizalmatlansági indítványban amiatt is bírálják az Ungureanu-kormányt, hogy a kabinet „átgondolt stratégia nélkül, gyors ütemben kiárusítja a rábízott állami vagyont, legyen szó akár ásványi kincsekről, akár a legfontosabb energetikai vállalatokról". Az USL úgy véli továbbá, hogy az Ungureanu-kabinet politikai alapon osztogat közpénzeket a kormánykoalícióhoz tartozó pártok helyi vezetőinek, amivel támogatásukat vásárolja meg a választások előtt.
Az USL vezetői közölték: szerdán terjesztik be a házbizottsághoz az indítvány szövegét, amelynek parlamenti vitájára az április 23-án kezdődő héten kerülhet sor.
A két hónapja beiktatott Ungureanu-kormány első alkalommal szembesül bizalmatlansági indítvánnyal. A kormányt a honatyák több mint felének szavazatával lehet leváltani. Mivel jelenleg összesen 460 tagja van a bukaresti képviselőháznak és szenátusnak, a kormány menesztéséhez 231 szavazatot kell megszerezniük az indítvány kezdeményezőinek. Az ellenzéknek a két házban most 212 tagja van.
A bukaresti kormány fő erejét alkotó Demokrata Liberális Párt és a kormányban részt vevő RMDSZ is bejelentette, hogy törvényhozói részt vesznek majd a bizalmatlansági indítvány vitáján, de a titkos szavazáson nem.
MTI. Erdély.ma

Változtatnák az egyetemek finanszírozását a következő tanévtől
Egy kormányhatározat tervezet szerint a felsőoktatási intézmények nem az államilag támogatott helyek szerint, hanem úgynevezett grant rendszerben kapják majd a támogatást. Ez diákonként nagyobb lesz, mint tavaly. Catalin Baba tanügyminiszter szerint azonban ezzel egy időben nem nőnek a tandíjak.
Egy kormányhatározat tervezet szerint a 2012-2013-as tanévtől úgynevezett grant, vagyis ösztöndíj rendszerben finanszírozzák majd az egyetemeket. Egy grant egy diák egy éves taníttatását fedezi. A támogatás az idei 2500 lejről 4000 lejre nő diákonként. Az egyetemek arról is dönthetnek, hogy megosztanak egy-egy ösztöndíjat, vagy teljes mértékben odaítélik. Vagyis például egy diák fél ösztöndíjat kapva 2 ezer lejt kell fizessen egy tanévre, a hiányzó összeget pedig az egyetem állja. Koós Anna a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja szerint a tervezet előnyös változásokat hozhat.
Koós Anna dékán, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: „Ez azt jelenti, hogy az alapfinanszírozásunk nő, és a szabad kezünk is nő, tehát a szabadságjogunk arra, hogy ezt úgy költsük el, ahogy akarjuk. Ez az egyetem szemszögéből, és az oktatásunk minőségét tekintve határozottan jó.”
Az állami támogatás növelésével egy időben felvetődött, hogy a tandíjak is növekednének. Catalin Baba tanügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, ez nem fog bekövetkezni. Sánta Ágnes szociológus szerint a társadalmi igazságosság szempontjából fontos, hogy a továbbtanulás lehetősége nyitott legyen minél több diák számára. Ennek egyik feltétele az alacsony tandíj. Romániában azonban ennek összegétől függetlenül egyre több diák megy egyetemre.
Sántha Ágnes szociológus: „Továbbra is növekedni fog az egyetemi hallgatók létszáma, annak ellenére, hogy állami finanszírozásra vagy költségtérítéses helyre jutnak be, tehát a család egy nagy erőfeszítéssel is akár, de azon lesz, hogy a gyerekük továbbtanulhasson.”
Ennek oka a szociológus szerint az, hogy hiányzik a szakoktatás, így az egyetlen szakmai tanulási lehetőség az egyetem.
Az, hogy valóban nem nőnek-e jövőre az egyetemi tandíjak egyelőre kérdés. Ugyanis továbbra is az egyetemek fogják meghatározni a tandíj mértékét.
Demeter Katalin
Erdély Tv.
Erdély.ma

A keleti tömb menekültjei
Nemrég egy érdekes közlemény látott napvilágot a Magyarországra menekült romániai románok szervezetéről. A menekültek és a szervezet házigazdája a kommunista rendszer végét élő Magyarország volt, amely egyébként a keletnémetek számára is lehetővé tette, hogy kiszabaduljanak a Keleti Tömbből, s hogy az NSZK-ba vagy más nyugati országba távozzanak – vagy hogy egyáltalán szabadon találkozzanak nyugatnémetországi rokonaikkal, ismerőseikkel – lásd a Dalos György Balaton-brigád című könyvében olvasható igaz történeteket. Az igazi barátság a tettekben – nem pedig szavakban, politikai vagy diplomáciai szemforgatásban – megfogalmazódó együttérzés, segítség, cselekvés. Ezért érdemes elolvasni a romániai menekültek szervezetének közleményét.
Szabadulás – Magyarországon át
1988. április 3-án a román nyelvű szamizdat újság első számában bejelentették, hogy 1988. március 1-én megalakult a România Liberă (Szabad Románia) Csoport – a Magyarországra menekült román állampolgárok csoportosulása.
A România Liberă Bizottság létrehozásának a gondolata még Romániában született meg, Temesváron. 1987 őszén Cornel Roşca úr - feleségével, Doina asszonnyal együtt - Magyarországra menekült, így a Bizottság megúszta az idő előtti felszámolást, ami várható volt a kommunista diktatúra körülményei között, ami akkor Romániában működött. A Bizottságnak a romániai kommunista rendszer elleni tevékenysége Magyarországon 1987 őszén kezdődött el. Gyakorlatilag a România Liberă Csoport – illetve a România Liberă Szervezet, ahogy még nevezték – 1988. március 1-én jött létre Budapesten. Az ezt követő hónapokban menekültek ezrei érkeztek Romániából, és folyamatosan csatlakoztak a România Liberă Csoporthoz – egyre több és több menekült értette meg e szervezet létének értelmét valamint az általa szervezett akciók fontosságát.
A politikában és az emberi jogok tiszteletben tartása terén betöltött szerepe mellett a Bizottság, majd a Csoport rendkívül jelentős tényező volt a menekülteknek nyújtott segítség tekintetében; mert a menekültek azonnali segítségre szorultak erkölcsileg, pénz, anyagi javak tekintetében stb., amit nem lehetett másnapra vagy a következő hónapra halasztani.
A Csoport különleges szerepet játszott a médiában folyó tájékoztatás terén is, beleértve a Szabad Európa Rádiót, a Radio France Internationalt stb.; a határon át újságokat, röplapokat juttatott nekik, amelyeket még Romániából való távozásuk előtt megkaphattak. Ugyanis nagyon sokan döntöttek úgy, hogy Magyarországra menekülnek, mert a rádióból hallhatták, hogy Magyarországról nem toloncolják ki őket, valamint azt, hogy „a románok minden este 6 órakor a Fórum Szálló (a mai Intercontinental) előtt találkoznak, Eötvös József báró szobránál”.
Úgyszintén – és nem utolsó sorban - meg kell említenünk, hogy a România Liberă Csoporthoz való tartozás milyen pozitív szerepet játszott a politikai menedékjog megszerzésében azután, hogy a menekültek eljutottak Nyugatra, valamelyik szabad országba.
A România Liberă Csoport az első olyan emberjogi és kommunistaellenes szervezet volt, amelyik a Keleti Tömb egyik országából a Keleti Tömb másik országába menekült.
A România Liberă Csoport adta ki az első román nyelvű szamizdatot a Keleti Tömb területén. Az újság a România Liberă nevet viselte.
A Szervezet tagjai nem cselekedtek ötletszerűen, nem vezették le az indulatukat azzal, hogy Ceauşescut és a kommunistákat mocskolták, vagy tehetetlenségükben politikai vicceket hallgattak és azokon nevettek, hanem a lengyelországi és a csehszlovákiai, sőt elsősorban a magyarországi politikai ellenzék példáját követve rendkívül átgondolt, pontos és mindenekelőtt csoportos akciókat szerveztek, amelyek így különösen hatékonyak voltak.
Nemcsak Magyarország területén, hanem nemzetközi viszonylatban is példás volt a Bizottság tagjai közötti szívből jött és demokratikus együttműködés, az aktív tagok közötti kapcsolat. Éppen ezért az akkori romániai rendszer állandóan és minden eszközzel megpróbált viszályt szítani a România Liberă Csoport magján belül – így például a Bizottság aktív tagjainak rossz hírét keltette és hamis vádakkal illette őket, leveleket hamisított a menekültek (ismert vagy kevésbé ismert személyek) aláírásával és elküldte azokat a nyugati lapokhoz stb.
A România Liberă Csoport a Magyarországra menekült román állampolgárok egyik csoportosulása. 1989 őszéig a Csoport tagjainak létszáma meglehetősen állandó: 300 és 500 fő között volt, nem beszélve a szimpatizánsokról, akiknek a száma ezreket tett ki. A Csoport fontos jellemzője volt, hogy tagjainak nagy része állandóan cserélődött, ugyanis szüntelen jöttek az új menekültek Romániából, miközben a régiek tovább mentek Nyugat felé. 1987 és 1989 között a Magyarországra érkező illetve az ott áthaladó menekültek számát 30 ezer és 60 ezer közöttire becsülik. Figyelembe véve a csoport tagjai esetében tapasztalt nagy fluktuációt, az 1988 és 1989 közötti időszakban az aktív tagok száma ezerre tehető.
A Budapesti România Liberă Csoport nem szűnt meg! Ott él mindazoknak a szívében, akik akkoriban Budapestre kerültek, ott él a történeteinkben - a világszerte szétszóródottakéban, a gyermekeik és az unokáik szívében, és nem utolsó sorban azoknak a szívében, akik befogadtak, menedéket nyújtottak, enni adtak nekik világszerte.
Így ezt nem pusztíthatta el sem Mao, sem Sztálin sem pedig Ceauşescu – a kommunizmus kísértete nem tüntethette el és nem is tüntetheti el ezt sohasem. Új Magyar Szó (Bukarest)

Függetlenként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István
Több civil szervezet támogatásával független jelöltként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István. „A civil társadalom politikai szerepvállalás révén képes explicite, direkt politikai tettekkel beavatkozni a döntéshozatalba, ez az a projekt, amelyet képviselek. Arra számítok, hogy olyan közösséget leszek képes megteremteni, amellyel a választások után együtt tudok majd dolgozni” – nyilatkozta a Krónikának a kolozsvári kulturális menedzser.
Elmondta: tegnap délutánig 204 támogató aláírást gyűjtött össze a szükséges 2750-ből. A Facebook közösségi oldalán pedig alig öt nap alatt több mint 2500-an biztosították támogatásukról. Kérdésünkre, hogy mekkora esélyt lát arra, hogy mandátumhoz jusson, a számos civil megmozdulás motorjaként ismertté vált Szakáts kifejtette: „eljátszhatnám a politikust, hogy hú de mekkora esélyeim vannak, de az az igazság, hogy nem tudom. Azok az emberek, akikkel beszélek, mindennemű támogatásukról biztosítottak, számításaim szerint négyezer szavazatot össze tudok szedni, de azt, hogy sikerül-e megszerezni a bejutáshoz szükséges mintegy hatezer voksot, nem tudnám megmondani.”
Azon felvetésünkre, hogy független képviselőként mennyire tudja majd érvényesíteni akaratát, Szakáts eddig civilként elért eredményeivel érvelt. Elmondta, már eddig is számos eredményt értek el azzal, hogy elmentek a tanácsülésekre, és tiltakozásukkal felhívták a közvélemény figyelmét bizonyos problémákra. „Például ezelőtt mintegy két hónappal nem kis szerepünk volt abban, hogy a kulturális projektekre szánt keretösszeget 900 ezer lejről 1,9 millióra emelte az önkormányzat, így ez gyakorlatilag duplája a tavalyi összegnek” – említette a jelölt, aki szerint a civil szervezetek érdekérvényesítési lehetőségei bővülnének azzal, ha bejutna a városi tanácsba.
„A pálya széléről bekiabáló civil társadalom ideje elmúlt. Ma már a civil szerepvállalásnak a közpolitikák kidolgozásához való aktív hozzájárulásra is ki kell terjednie, ehhez pedig a kolozsvári civil szférának olyan eszközökre van szüksége, amelyekkel közvetlenül is befolyásolhatja a politikai folyamatokat. Egy független tanácsos a civil társadalom ilyen eszköze lehet” – olvasható Szakáts Istvánnak a www.clujulcivic.ro weboldalon közzétett felhívásában.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Türelemjáték a MOGYE-n: nem szavazott a magyar rektorhelyettesről a szenátus
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa tegnap megszavazta az egyetem két román rektorhelyettesét, a magyar tagozat számára fenntartott rektorhelyettesi tisztséget azonban betöltetlenül hagyta. Leonard Azamfirei rektor közölte, a testület Dan Dobreanu és Angela Borda professzorok rektorhelyetettesi kinevezéséről döntött.
A rektor szerint azért nem határozhattak a magyar rektorhelyettes személyéről is, mert a magyar tagozat egyetlen személyt jelölt a tisztségre, a törvény szerint pedig a szenátusnak három jelölt közül kell kiválasztania a magyar tagozatot képviselő rektorhelyettest. „Sajnálom, mert mindez megnehezíti azoknak a döntéseknek a meghozatalát, amelyek szükségesek az új, magyar–angol kart létrehozó kormányhatározat végrehajtásához” – jelentette ki a rektor. Az egyetem szenátusa azt követően ülésezett tegnap délután, hogy április 12-én a minisztérium véglegesítette a rektori tisztségben Leonard Azamfireit.
Amint arról a Krónika is beszámolt, korábban Azamfirei megbízott rektorként vezette az intézményt, hiszen a tárca nem ismerte el az egyetem működését és felépítését leíró chartát, és az ez alapján megtartott választásokat. Leonard Azamfirei az MTI-nek elmondta, a miniszter immár az egyetemi chartát is elfogadja két megjegyzéssel: be kell vezetni a szövegbe a magyar tagozatra vonatkozó és az új karra vonatkozó módosításokat. „El kell fogadnunk a miniszter szavát, hiszen mégiscsak ő jeleníti meg a legfontosabb hatóságot a romániai oktatásban” – tette hozzá a rektor.
Az MTI kérdésére, hogy mikor vezetik be a magyar tagozat létét tükröző módosításokat az intézmény chartájába, Azamfirei elmondta, azt tartaná természetesnek, hogy az egyetem alapokmánya módosításában mind a román mind a magyar tagozat oktatói részt vegyenek. „Türelmetlenül várom, hogy a magyar tagozat képviselői is jelen legyenek az egyetem struktúráiban, hiszen nem normális az, hogy a román oktatók döntsenek a magyar tagozat kérdéseiről is” – jelentette ki Azamfirei.
Hangsúlyozta azonban, hogy a magyar–angol kart létrehozó kormányhatározat csakis az újonnan létrehozott kar keretében megtartandó választásokat írja elő. Király András, a romániai oktatásügyi minisztérium kisebbségi ügyekben illetékes államtitkára az MTI-nek elmondta, Cătălin Baba miniszter a múlt héten jelentős mértékben megváltoztatta az álláspontját az egyetemmel kapcsolatban azzal, hogy elismerte a rektort, és elismert minden választást azzal az utólagos kéréssel, hogy változtassák meg a chartát. „Én úgy tudom, másról volt szó a koalícióban” – jelentette ki Király András.
Az egyetem magyar tagozata április 12-én tartotta belső választásait. A magyar oktatók Szabó Béla professzort választották a tagozatvezetői tisztségre, és arról is döntöttek, kik képviseljék a magyar oktatást az egyetem szenátusában. A magyar tagozat számára fenntartott szenátusi helyek egy része betöltetlen, másik részét pedig olyan oktatók töltik be, akik figyelmen kívül hagyták a magyar tagozatnak a választások bojkottálására vonatkozó felhívását. Erdély.ma

Helyünk a szórványban – Mégis Erdély-brand kellene?
Alku itt akkor lehet, ha az RMDSZ ellenzéke a helyhatósági választásokon a magyar szavazatok körülbelül 40 százalékát felmutatja, ami ugyan nem lehetetlen, de nem is túl valószínű – olvashatták ezeken a hasábokon a Mensura Transilvanica elemzését. De mi a teendő ott, ahol kisebbségben vagy szórványban vagyunk, mert politizálni ott is kell?
Erre egyik választ Takács Mihály fogalmazta meg a Nemzeti Szabadelvű Körök országos platformjának múlt havi, bikfalvi ülésén: a politikának az a célja, hogy a kormánynál legyünk. A zsombolyai tanácsos tudja, hogy mit beszél, hiszen elmondása szerint 12 éve úgy vezetik a várost a tulipán színeivel, hogy 14 százalék magyar szavazó van mögöttük. Ám nem mindenütt van Zsombolya. Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnökének megfigyelése szerint az előzetes népszámlálási adatok tükrében minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében, a fogyás mértéke annál nagyobb, például Fehér és Brassó megyékben majdnem 23%-os. Országos szinten 20 év alatt a magyarság vesztesége 386 959 személy volt, így jogos a bikfalvi kerekasztalon elhangzott felvetés, hogy megpróbálkozhatnánk egy Erdély-branddel. Tóth Sándor, a négyfalusi RMDSZ-szervezet alelnöke megerősítette: az előzetes népszámlálási adatok szerint 23% volt az elvándorlás, ami a szervezet életére is kihatott, ezt intenzívebb munkával ellensúlyozzák, hiszen a több mint 6200 magyar erőt képvisel Négyfaluban, és ennek megfelelően kell részt vállalniuk a közösség életének irányításában.
– A fogyás nem csak a magyarságot érintette, az összlakosság is csökkent: 40 ezer körül volt 20 éve, ma pedig 32 ezer Négyfalu lakossága, a románok száma is 31 ezerről 26-ra csökkent – mondja Tóth Sándor. (Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a hivatalos adatok szerint Négyfaluban pár száz roma él, becslések szerint csak a Garcsinban 10 ezer – szerk.)
– A legutóbbi választásokat sikerült elbaltázni, hiszen valamikor Négyfaluban a 21 tanácsosi helyből hetet sikerült megszerezni, legutóbb a 19-ből csupán hármat, holott ellenzéki magyarok nem is voltak, egyetlen független jelölt volt – vázolja a múltat a tanácsos, aki szerint a nyolc évvel korábbi szakadás következményeit orvosolnia kell a friss csapatuknak, hiszen a három tanácsosi helyet negatív csúcsként kell elkönyvelni. De mi a megoldás Négyfaluban?
– Szakmaiság, fiatal, pragmatikus csapat, amelyik gyakorlati megoldásokat kínál az egész Négyfalunak, és a korrupció árnyéka sem vetülhet rájuk – foglalja össze a friss, a választók figyelmébe ajánlott csapat leírását Tóth, aki szerint minimum öt helyet céloztak meg a nyári megmérettetés után.
Géczi Gellért 29 éves vállalkozó személyében polgármesterjelöltet is állítanak Négyfaluban, csapatában ott van Balázs Tamás, Tóth Sándor, ifj. Magdó János, Sztáncsuj János, akik mind a magyar, mind a román választóknak tiszta adminisztrációt kínálnak, szakemberek, vállalkozók, közgazdászok és az egyházakhoz közeli személyek együttes munkáját előlegezik. Új emberek, friss lendülettel, erkölcsileg tiszta, tenni akaró magyar emberek – így jellemezte Tóth Sándor azt a gárdát, amely hozzáfoghatna Négyfalu újbóli meghódításához, hiszen a láthatáron ott van még egy feljövő kisebbség, a romák pártja is, amely korábban a PSD-nek, PDL-nek adta szavazatait, most viszont a polgármesterjelöltre remélnek tőlük a magyarok voksokat, akárcsak a románságtól.
Willmann Walter
Székely Hírmondó. Erdély.ma

A múlt bűvöletében
A negyedik emeleti lakásban sok minden emlékeztet a nagyapára. Tájkép a nappali szobában, színes grafika Marosvásárhelyről, faragott, festett könyvespolc – amelyek az ő keze nyomát viselik, s két fénykép ovális keretben a fiatal dr. Farczády Elekről és feleségéről, Gesith Kornéliáról.
A szekrényben megsárgult dossziék, oklevelek, a rámába kívánkozó doktori diploma, géppel írott tanulmányok, újságból kivágott cikkek, gondosan befűzött dísztáviratok, köszöntő levelek és az azokra adott részletes válasz, minden összegyűjtve, pontosan feliratozva. S ott van legjelentősebb alkotása, a kis sárga könyv a marosvásárhelyi sorokról, s a 2000-ben megjelent zöld könyv, A marosvásárhelyi református egyházközség élete 1556–1948 között. Dr. Farczády Elek szerteágazó, alapos, pontos, rendkívül értékes város-, művelődés- és irodalomtörténeti kutatásainak eredményeiről azonban az említetteken kívül sajnos a mai napig sem született egy átfogó kiadvány, amely a teljes életművet bemutatná. Holott megírta Marosvásárhely monográfiáját is az első világháborúig, az 1851–54. évi székely összeesküvés történetét, s fordított latinból és franciából (például Anatole France La génie latin című regényét, csak úgy szórakozásképpen, ahogy Marosi Ildikó feljegyezte).
Tanár és tudós
Az évek során sokan emlékeztek meg róla. Volt tanítványai a mindig elegáns, arisztokratikus külsejű történelem-, latin-, s a franciát finom lejtéssel beszélő tanárként, később igazgatóként őrizték meg emlékezetükben. Spielmann Mihály történész a "levéltárakat búvároló tudóst", kutatót, a Teleki Tékát "élő műhellyé" változtató, a látogatók százait fogadó könyvtárost, a város műemlékeit szóban és írásban bemutató lokálpatriótát köszöntötte születésének századik évfordulóján. Csifó János rádiós újságírónak, a volt tanítványnak hét évtizedes életútját mondta el a kamerák előtt is.
Sok titkot fedezett fel, fejtett meg, így vált nyitott könyvvé számára a város története, s remek memóriával megáldva élő lexikonként minden kérdésre tudta a választ. "Tőle csak tanulni lehetett". Társaságában röpke pillanatnak tűnt az idő, mert öröm volt hallgatni – hangzott el a jó barát, Nagy Károly beszédében.
Az unoka emlékezetében
Ezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen képet őriz a nagyapáról az unoka, a már említett tárgyi emlékek mellett, amelyek az árvíz sújtotta régi házból megmaradtak.
A Farczády házaspár egyetlen lánya, Farczády Éva, édesapját követve Budapesten francia nyelvet tanult, de 1945-ben a II. világháború miatt abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait. Még abban az évben feleségül ment Teleki Endréhez, a később köztiszteletnek örvendő kiváló ügyvédhez, aki a marosvásárhelyi jogászok doyenjeként 96 évet élt. Lányuk, Teleki Éva, dr. Farczády Elek egyetlen unokája más utakat járt be. 1964-ben, amikor elvégezte a középiskolát, ígéretesebb dolog volt reál pályát választani. Édesapjának biztatására, no meg azért is, mert szerette a tantárgyat, szerves kémia szakot végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen. Mivel nem akart tanítani, egy év kitérő után a marosvásárhelyi klinika központi laboratóriumában vegyészként dolgozott, majd 1983- tól az újonnan felépült klinika központi laboratóriumában nyugdíjazásáig főleg véralvadási vizsgálatokkal foglalkozott. A Procardia Orvosi Központ megalakulásakor részt vett a laboratórium kialakításában, berendezésében és fejlesztésében, amelynek szakmai irányítója volt éveken át, s 2001-től teljes állásban ott folytatta a tevékenységét.
Az írógépnél és a kertben
– Melyek az első emlékeid a nagytatádról? – kérdezem Teleki Évától, miközben a középkorú dr. Farczády Eleket ábrázoló képet nézzük, ahogy az általa faragott és festett könyvespolc alatt kedvenc rádiója társaságában elegánsan könyvet olvas. A másik képen kalapban, felöltőben a lakhelyéhez közeli vasúti átjárónál áll aktatáskával a kezében.
– Ha rá gondolok, azt látom, ahogy az írógépénél ül vagy a kredencen levő régi típusú rádiót bújja. Kisgyermekként a nyakába vesz, a kertben cseresznyét szedünk, az udvaron levő diófáról töri, hámozza nekem a friss diót, amit nagyon szerettem. A kicsikkel nem igazán tudott foglalkozni, a mindennapi életben naivan csodálkozott rá egyes dolgokra. Amikor a második évét még be nem töltött kisfiam gagyogását hallgatta, megkérdezte tőlem, hogy fog-e ez a gyermek értelmesen beszélni. Egy másik kép, ami eszembe jut, ahogy szertartásosan minden délután leül és mondja: anyuska, a téámat, amihez a nagymamám, aki remekül sütött-főzött, mindig valami aprósüteményt is felszolgált. Amikor nagyobb, értelmesebb lettem, sokat foglalkozott velem, történelemből és franciából gyakran segített. Édesanyám nagyon sok szeretetet, megértést kapott otthonról, és adott tovább nekünk. Arra tanított, hogy beszéljünk meg mindent, meséljem el a napi történéseket, a jókat és rosszakat, ami a biztonságérzetét jelentette. Nem volt titkolózás, s bár vitatkoztunk, nem maradtak tabuk közöttünk. Ezt az örökséget sikerült a gyermekeimnek is továbbadnom.
A Református Kollégiumtól a Sorbonne- ig
– Említetted egyszer, hogy téves állításokat is leírtak nagytatádról. Talán tisztázhatnánk?
– Akár a születésével is kezdhetnénk. Bár április 9-e szerepelt az irataiban, valóban 1890. április 8-án jött a világra, de akkoriban az otthoni szüléseket csak másnap jelentették be. Régi pedagóguscsaládból származik, az édesapja is tanár volt (makfalvi származású), a nagyapja tanító. A nővére, Farczády Jolán matematikát, természettudományokat oktatott a leánygimnáziumban. Nagyapám nyolcéves volt, amikor az édesapja meghalt. Ma is megvan a kérés, amivel az édesanyja szegénységi bizonyítványért folyamodott a helyhatósághoz, hogy a Kolozsváron tanuló lányát mentesítsék a költségektől. Nagyapám 1908-ban érettségizett a Református Kollégiumban, ösztöndíjasként került a budapesti Eötvös Kollégiumba, s a budapesti tudományegyetem heraldika, történelem, filozófia szakát végezte. Doktori dolgozatának címe: Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre 1437 előtt. Ösztöndíjasként került ki 1913-ban a Sorbonne-ra. Oklevéltant, paleológiát, írástörténetet, régi iratok megfejtését tanulta az École Nationale des Chartes-ban, s a Francia Nemzeti Könyvtárban Bethlen Gábor fejedelem korát kutatva bukkant értékes adatokra. Kutatásainak az első világháború kitörése vetett véget. Hazatérése után a gyergyószentmiklósi főgimnázium történelem-latin szakos tanára, majd 1919-től Marosvásárhelyen tanár, iskolaigazgató.
A marosvásárhelyi nyelvemlék
Nyugdíjazását követően kapja a feladatot, hogy a volt Református Kollégium könyvtárát (60.000 kötet, 400 feldolgozatlan régi kézirat, 11.000 iskolai értesítő) és a Bolyai-múzeum anyagát rendezze és költöztesse el. Munkatársaival együtt cipelték át a feldolgozott anyagot a Teleki Tékába. Itt fedezte fel 1956-ban a Koncz- kódexben a 14. század második feléből származó hatodik (időrendben az ötödik) magyar nyelvemléket. A Marosvásárhelyi Sorok 44 magyar szóból álló mondatát, ami fordítás az ószövetségi Királyok könyvéből, és a 11 magyar szóból álló lapszéli jegyzetet nyelvészetileg Szabó T. Attila dolgozta fel, s szakszerű magyarázatokkal ellátva közösen jelentették meg 1957-ben az Akadémiai Kiadónál. Ugyanabban az évben a Kelemen- emlékkönyvben a Bolyai könyvtár értékeit írja le. Tanulmányai a romániai magyar lapokban jelennek meg, s gondosan megőrizte a helyi újságban, a Vörös Zászlóban közölt cikkeit is.
– Gondolom, felnéztél rá. Vagy gyermekkorban ez még nem tudatosult benned?
A nyelvemlék felfedezése miatt valóban nagyon büszke voltam rá, sokat jártam a Tékába, néztem, ahogy fehér köpenyben rendezi a könyveket. A Marosvásárhelyi Sorok és Marosvásárhelyi Glosszák bővített kiadása 1973-ban jelent meg, s 1974 januárjában, egy hónappal a halála előtt kaptam tőle egy dedikált példányt.
Várostörténet cikkekben, tanulmányokban
– Ahogy korábbi élete, nyugdíjas évei sem voltak mentesek a gondoktól, az anyagi nehézségek végigkísérték az életét. Hogyan élte meg mindezt?
– Bár a román állam a Munkaérdemrend II. fokozatával tüntette ki, 1961-ben végleg nyugdíjba küldték a Tékából. Mindvégig a nagymamámmal volt szerencséje, aki a tanítványa volt. Bár tehetséges volt, szépen énekelt, de feladott mindent a családért, s hogy a nagyapám kényelmét biztosítsa. Nagyon praktikus asszonyként panaszszó soha nem hagyta el a száját. Mivel a II. világháború alatt Budapestre menekültek, s ott élték végig az ostromot, mire hazajöttek, mindenük elveszett. Amikor nagyapámat a Tékából is nyugdíjazták, olyan kevés pénzt kapott, hogy kényszerűségből a kisipari szövetkezetnek gobelineket festettek. Nagyanyám éjszakákon át dolgozott, s nagyapám is segített neki. Amama, ahogy szólítottam, mindent el tudott intézni, finom ételeket sütött-főzött, s bármilyen, nem pénzzel megvásárolható dolgot kértem, mindent előteremtett számomra.
Nagyapa nyugdíjasként haláláig a református egyházközségek levéltárába járt, ahol 15.000 aktát rakott rendbe, s megírta a marosvásárhelyi református egyházközség történetét. Hogy némileg honorálják az ingyen végzett munkáját, nagymamát takarítónőként alkalmazták, amiért egy kis fizetést is kaptak.
Lakásukat mindkét árvízkor elöntötte a Poklos-patak, 1970-ben a víz félméteres volt bent a házban, s emiatt sok kézirat elázott.
– Életének fontos eseménye volt, amikor a vár helyreállítási munkálatai, s a Vártemplom tornyának megújítása során levették a torony sisakját koronázó gömböt, amelyben az 1600-as évektől helyeztek el a jövőnek szóló üzeneteket. Az 1971-es emlékiratot Farczády Elek írta. Mire emlékszel ebből az időből?
– Sokat foglalkoztatta, hogy az Országos Műemlékbizottság által 1963-ban elkezdett munkálatokat egy idő után abbahagyták, s a Vártemplom körül évekig ott voltak az állványok. A karbantartást végül az egyház fejezte be. A gömbben elhelyezett Pro memoria posteritatis szöveget valóban ő fogalmazta, de a legfinomabb rajzpapírra művészi kivitelben egy iparművész- tanár írta rá.
Nemcsak a régi emlékiratok szövegét, a marosvásárhelyi református temető legrégebbi, a cinterem mellé kiállított sírköveinek a feliratát is megfejtette.
S hogy mi mindennel foglalkozott még? Soroljunk fel néhány témát a megjelent és kéziratban maradt írásaiból: a marosvásárhelyi oktatás kezdetei és fejlődése, az ipari és tanoncoktatás kezdetei városunkban, a Bolyai Farkas középiskola a haladás szolgálatában, régi árvizek Marosvásárhelyen, a vár helyreállítási munkálatai, a helyreállított bástyák, az újságírás kezdetei, a marosvásárhelyi nyomdászat bölcsőkora, a szűcscéh számadáskönyve. A marosvásárhelyi református egyházközség életéről kiadott könyvben a történeti adatok, a református hívek számának alakulása, a lelkészek és presbitérium tevékenysége, Tolnai Lajos papsága mellett beszámolt Marosvásárhelyen tartott zsinatokról, a Kistemplom helyén álló ispotályról, a templom építéséről, az egyházi kegyszerek elrablásáról, az 1876-os tűzvészről, a Fürst-telepi ház megvásárlásáról, az egyházi malom működéséről és eladásáról, az egyházi iskolai oktatás intézményeiről, a vártemplomi feljáró építéséről, dr. Bernády György és Bodolla Ferenc főgondnokok tevékenységéről és sok egyéb eseményről, amelyeknek nyoma van az egyházi levéltárban.
– Visszaemlékszem, milyen nagy örömöt jelentett nagyapa számára, amikor 1972-ben Budapesten átvette az Eötvös Kollégium gyémánt oklevelét. Haláláig bejárt az egyházi levéltárba. Otthon esett el, nem lehet tudni, hogy megszédült vagy megbotlott, majd a szíve mondta fel a szolgálatot. Nagymama egy év elteltével követte, mert nélküle nem akart tovább élni – mondja Teleki Éva. Aki nemcsak a nagyapára, dr. Farczády Elekre lehet büszke, hanem gyermekeire is: lányára, Zayzon Zsigmond Zsuzsánnára, aki a marosvásárhelyi Richter Gedeon gyógyszergyár kommunikációs menedzsere, és fiára, Zsigmond Barna Pálra. A hajdani kisfiú, akinek gagyogását egy régi karácsonyon a dédnagyapa aggódva hallgatta, ma Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A vásárhelyi tudós-tanár, dr. Farczády Elek emlékét pedig hat ükunoka őrzi tovább.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Hiteles könyv 1989 decemberéről
G. Mátyus Melinda református lelkipásztor Színről színre című könyvének kolozsvári bemutatójára került sor kedden a magyar főkonzulátus nagytermében. Az író a temesvári református egyházközösség 1989-es forradalmának történetét írja le, felelevenítve a temesvári református egyházközösség 1986–1989 közötti életét.
– Ahogy az 1956-os magyarországi forradalom, úgy az 1989-es temesvári forradalom is kiemelte a magyar közösséget a hosszú évtizedeken át tartó tespedtségből. Ez a könyv a közösség bátor kiállásairól szól, sorsfordító eseményeket és személyeket mutat be. Örülök annak, hogy a könyv harmadik – a temesvári és a nagyváradi bemutató utáni – helyszíne a kolozsvári magyar főkonzulátus – tette hozzá Szilágyi.
Szántai János író a könyvet bemutatva úgy fogalmazott: „forradalom akkor van, amikor létrejön az Axis Mundi, és a világ visszavonhatatlanul fordul egyet”. Szántai szerint az Axis Mundi „földi gyökere” az igazat akaró Tőkés László volt. Szántai a könyv két kulcsmondatára is felhívta a jelenlevők figyelmét. Az egyik kulcsmondat a diktatúra tényének megállapítására vonatkozott, a másik pedig arra, hogy a kommunista diktatúrában „magabiztosan megkülönböztethető volt a jó a rossztól”. – Ez utóbbi megállapítás már nem a mi mostani kiváltságunk – tette hozzá az író.
A Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula először önmagának tette fel a kérdést: lehet-e újat és hiteleset mondani az 1989-es decemberi forradalomról? – Ez a könyv nem oktatja ki az olvasót, csak hitelesen felidézi az eseményeket, amelyeket az olvasó jobban megismerhet, mint sok tudományos jellegű eddigi munkából. Az események hiteles megismerését az embert semmibe vevő rendszerről szóló Franz Kaffka-idézetek is segítik – magyarázta a kiadó igazgatója.
H. Szabó Gyula egyúttal felidézte az 1989-es romániai forradalomra vonatkozó saját élményeit is: – A forradalom győzelmét követő érzést, azt az eufóriát nem lenne szabad elfelejtenünk. Ragaszkodom ahhoz a néhány felemelő naphoz , függetlenül attól, ami ez után következett.
G. Mátyus Melinda kifejezte abbéli örömét, hogy könyvének két szereplője – Tőkés László testvére, Eszter, és Gazda Árpád újságíró – megjelent a kolozsvári könyvbemutatón, illetve, hogy eljött volt teológiai tanára, Juhász Tamás is. – Az 1980-as évek második felének alaphangulata a félelem volt, amely időben és térben végtelennek tűnt – magyarázta az író. Számára az volt az izgalmas, hogyan „hámozza le” az utolsó 21 év történéseit az 1989-es forradalomról, illetve Tőkés László lelkipásztorról, aki harcba szállt az elnyomó kommunista hatalommal. – Hívő emberként, református lelkészként mondhatom, hogy a könyv első alapélménye a csoda, a kegyelem – összegzett az író.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)