VIII. Csűrszínházi Napok
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Egy államtitkárt veszít az RMDSZ
Egy államtitkári és várhatóan három alprefektusi tisztséget veszít az RMDSZ a központi közigazgatás már korábban beharangozott karcsúsítása miatt – tudta meg lapunk a koalíciós felek tegnapi egyeztetése után. Az ÚMSZ értesülései szerint a kisebbik kormánypártnak a fejlesztési minisztériumnál kapott államtitkári posztról kell lemondania.
Az RMDSZ-nek járó tisztséget jelenleg Tánczos Barna tölti be, aki azonban nem marad megbízatás nélkül: Haschi András államtitkár helyét veszi át a mezőgazdasági minisztériumban. Értesüléseinket Tánczos Barna is megerősítette.
„Valóban szó van arról, hogy a mezőgazdasági tárcához kerüljek vidékfejlesztési államtitkárnak. A koalíciós partner nagyon erőltette azt, hogy a fejlesztési minisztériumnál meglévő tisztséget vegye el az RMDSZ-től” – mondta az államtitkár. Haschi András szintén tud a koalíció terveiről. „Csak annyit mondhatok, hogy a tárgyalások még folynak, nem született végleges döntés” – jelentette ki lapunknak a mezőgazdasági államtitkár.
Az RMDSZ két olyan alprefektusi tisztségről mond le, amelyet nem is töltött be soha: a Beszterce, illetve a Teleorman megyei posztról. A harmadik elvesztett tisztség vagy a Bihar, vagy a Szatmár megyei alprefektusi szék lesz, erről még nem született döntés. Az RMDSZ-nek hat államtitkára van: Borbély Károly (gazdasági minisztérium), Haschi András (mezőgazdaság), Király András (oktatás), Moldován József (távközlés), Niculescu Tóni (külügy), Tánczos Barna (fejlesztés). Emellett Markó Attila államtitkári rangban vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát.
Az RMDSZ által javasolt alprefektusok száma szintén hat: Ambrus Károly (Brassó megye), Böndi Gyöngyike (Máramaros), Horváth Levente (Arad), Kálmán Zoltán (Argeş), Pataki Csaba (Szatmár) és Sarkady Zsolt (Bihar). Mint ismert, Emil Boc miniszterelnök a múlt héten jelentette be, hogy takarékossági megfontolásokból megfelezi az alprefektusok, illetve 59-ről 32-re csökkenti az államtitkárok számát.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Besúgóból román kultúrdiplomata?
„Barbu” néven írt jelentéseket a kommunista hatalom titkosrendőrségének diáktársairól majd munkatársairól Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet jelenlegi helyettes igazgatója – állítja a România liberă. A lap a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumaira alapozza értesüléseit.
A testület éppen a múlt hónapban állapította meg az intézet vezetőjéről, hogy nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet, azaz az átvilágítási törvény szempontjából „tiszta” a múltja. A CNSAS szerint a Szekuritáté beszervezte ugyan Bartha Csabát besúgónak, ám jelentéseivel nem okozott kárt az érintett személyeknek. Az intézményvezető átvilágítását a román Külügyminisztérium kérte 2008 júliusában, amikor a helyettes igazgató budapesti posztjára került.
A România liberă által idézett dokumentumok szerint Bartha Csabát 1986 december 11-én szervezte be a Szekuritáté. Az akkor még egyetemi hallgató Bartha vállalta, hogy „Barbu” fedőnéven jelentéseket ír a temesvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanuló diáktársairól és a Fructus nevű vállalatban dolgozó munkatársairól.
A lap idéz is a jelentésekből, ezek általában valóban semmitmondóak, nem tartalmaznak olyan információkat, amelyeket a Szekuritáté felhasználhatott volna a „célszemélyek” ellen. A jelenleg Horvátországban nyaraló Bartha Csabát nem sikerült elérnünk. Nem tudott vele tegnap kapcsolatba lépni felettese, Brânduşa Armanca, az intézet igazgatója sem.
„Megdöbbenéssel olvastam, mit írtak a bukaresti lapok a kollegámról. Nem is tudok szóhoz jutni, s azt sem tudom még, hogy milyen következményei lesznek az intézetre nézve ennek a hírnek” – mondta az ÚMSZ-nek Brânduşa Armanca.
Az igazgató érezhetően neheztel beosztottjára, még akkor is, ha az átvilágításon „tisztának” találta a CNSAS. „Az ember vagy jelentett, vagy nem jelentett. S ha jelentett, akkor már nem lehetett ártatlan” – vélekedett. Beszámolója szerint maga javasolta helyettes igazgatónak az intézethez Bartha Csabát, akivel a temesvári televíziónál korábban együtt dolgozott. „Megbízható, nagyon tehetséges munkatársam volt” – magyarázta az igazgató.
A România liberă cikke három nappal azután jelent meg, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke budapesti sajtótájékoztatóján arról beszélt: nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többek között Magyarországra települtek át.
Az EP alelnöke Bartha Tibor esetét emelte ki, Bartha – mint mondta – Stelian fedőnéven „az erdélyi egyházi személyek és a magyar szellemi élet képviselőinek megfigyelésére szakosodott”. A sajtótájékoztatón bemutatott iratok szerint Bartha Tibor jelenleg a budapesti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet idegsebészeti osztályán dolgozik.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kolozsvári sajtótörténetek
Megjelent a ME.dok, a kolozsvári Hungarológiai Doktoriskola médiatudomány-szakos oktatói és hallgatói által alapított, negyedévente közölt C kategóriás tudományos folyóirat médiatudományi folyóirat 2010/2-es száma
A ME.dok igyekszik lefedni a romániai magyar médiát – nagy hangsúlyt fektetve a sajtótörténetre –, viszont követi és elemzi a román és nemzetközi médiajelenségeket is.
Az aktuális lapszám gerincét a sajtótörténeti és sajtótörténet-elméleti cikkek képezik. A lap főszerkesztője, Cseke Péter Egy sajtótörténeti szintézis erdélyi előmunkálatai című esszét közöl, amelyben az erdélyi magyar sajtótörténet megírásának kulturális jelentőségét ecseteli.
Buzinkay Géza magyarországi egyetemi tanár médiaoktatás-elméletet és sajtótörténet-elméletet taglaló írást közöl, amelyben a magyarországi médiaoktatás szerepéről beszél, amellyel rokonságot mutat Marian Petcu bukaresti egyetemi tanár A sajtótörténet kutatásának aktuális feladatai című összefoglalója.
A sajtó/médiatörténet-írás gyakorlati módszereit veszi sorra Zsugán Gyula a svájci közszolgálati televízió archívumának aligazgatójával készített interjúban. Máté Erzsébet a romániai kommunista sajtó komikus nyelvhasználatát elemzi, Zólya Andrea Csilla a parodisztikus zsurnalizmust veszi górcső alá, Péter Árpád a Kolozsváron zajló Nemzetközi Filmfesztivál 2010-es „felvonásáról” ír terjedelmes elemzést. A száz-harminc oldalas lapszám kuriózuma Cseke Gábor, írása, amely azt szemlélteti, hogy a szocializmus cenzúrája alatt miképpen tudtak az újságírók „igazat hazudni”.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyergyó az irodalomban
Gyergyószentmiklós szellemi életét 1945 után a városi művelődési ház tevékenysége határozta meg. A szépirodalmi élet egy ideig önképzőköri tevékenységre korlátozódott, ott képződött alap a későbbi irodalmi kör számára. 1968 őszétől folyamatos és szervezett köri munka kezdődött Váli József, majd 1969-től Nyisztor Miklós, 1972–73-ban Csata Ambrus vezetésével. Átmeneti hanyatlás után az irodalmi kört 1976-ban Bajna György szervezte újjá; ez alkalommal veszi fel a város jeles költő szülöttje után a Salamon Ernő Irodalmi Kör nevet. Salamon Ernő a város szülötte, 1912. május 15-én jött a világra. Az 1915-ben átadott gimnáziumban érettségizett, 1937-től Marosvásárhelyen élt. 1942 májusában munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnában tífuszt kapott, és 1943. február 27-én egy olasz (?) katona agyonlőtte. Iskolája 1968. február 25-én vette fel a Salamon Ernő nevet, akkor avatták fel Izsák Márton Salamon Ernő-szobrát is.
Az irodalmi kör tevékenységét felélénkítette Györffi Kálmán és Szávai Géza jelenléte. Új alkotók kapcsolódtak a közösségbe, köztük Burján Gál Emil, Gál Éva Emese és Kercsó Attila. A kör élén sokáig Kercsó Attila állt. Rendszeressé vált az újonnan megjelenő könyvek szerzőinek előadói meghívása, beillesztve a kör működését az országos szellemi vérkeringésbe. Kiadták az irodalmi kör Találkozások antológiáit, az elsőt 2000-ben, a másodikat a várossá nyilvánítás centenáriumán, 2007-ben. "A nyolcvanas évek második felétől a kör vezetését a legaktívabb, leglelkesebb tagok látták el, mint Gálné Esztegár Ildikó, Gál Éva Emese és Bajna György. Taglétszámunk 20 és 40 között váltakozott. Gelu Pateanut és Szilveszter Lászlót a műfordítás titkairól faggattuk, de Rab János etnobotanikai előadására is szép számmal gyűltünk össze. A Garda Dezső vezette történelmi kör diákjainak dolgozatai mindnyájunk figyelmét lekötötték." (Az előszóból)
Az antológia huszonkét szerző írásait ölelte fel. (András Szabolcs, Bajna György, Bábics István, Biró László, Bőjte Balázs, Burján Gál Enikő, Burján G. Emil, Cseke Péter, Czirják Edit, Csata Ambrus, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Gálné Esztegár Ildikó, Gergely Edit, Kedves Tamás Gyopár, Kercsó Attila, Nap Katalin, Panigay Róbert, Papp Attila Zsolt, Raffy Lajos, T. Szabó Edit, Váli József.) Érdekes módon, az 1989-es fordulat után, amikor már nem kellett tartani a "hallgatózóktól", az irodalmi kör iránti érdeklődés alábbhagyott, jegyezte meg egy interjúban Kercsó Attila. Ennek ellenére kéthetenként üléseztek, és 2007 októberében megjelent a második gyűjtemény is, a Találkozások II. A körösök megadták a módját az ünneplésnek. Mintha lakodalom lett volna, úgy megtelt a Szilágyi vendéglő, írta tudósításában Balázs Katalin (Hargita Népe, 2007. október 30.). "A jelen lévő költők és prózaírók (András Szabolcs, Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Eperjessy Kinga, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, dr. Kercsó Attila, Bíró László, Györffi Kálmán és a kör tiszteletbeli tagja, a borszéki Kamenitzky Antal) a kötetben megjelent írásaikból olvastak fel, röviden szólva önmagukról is, melyből kiderült, különböző foglalkozású és látásmódú embereket köt össze Gyergyóban az irodalom, az irodalmi kör". A második gyűjtemény előszavában az alapítók egyike, Bajna György, aki Kercsó Attila halála (2008. március 20.) óta ismét körvezető, megjegyzi: "szerény gyűjteményes kötet ez mindössze, amellyel egy 1962 októbere óta, 45 éve hosszabb megszakítások nélkül működő önképzőkör tagjai próbálnak a 100 éves város előtt tisztelegni. Gyergyószentmiklósi születésű, illetve Gyergyószentmiklóson élő, helyiekké avult tollforgatók. Van ellenben olyan alkotó is, aki nem él városunkban, de a kötet szerkesztői úgy vélték, kimaradhatatlanok: Váli József mint a kör egykori elnöke, Bereczki Károly mint alapító tag, Csata Ernő, illetve Kamenitzky Antal és László Péter Sándor mint a kör tiszteletbeli tagjai".
Idén október hetedikén a Súrlott Grádics irodalmi kör és a Baricz Lajos irányította Kolping Család vendégeiként találkozott az olvasókkal két régi "Salamon Ernő-s": Bajna György (1947) és Györffi Kálmán (1945). Számos gyergyói gyökerű olvasó, helybeliek, városiak várták érdeklődéssel őket. (Társaik, Gál Éva Emese, Burján Emil, Panigay Róbert, Bákai Magdolna kényszerű okok miatt nem jöhettek el.) Szó esett a húszezres városka irodalmáról, a kör történetéről. A Grádics vezetője Kercsó Attilára emlékezett, ízelítőt nyújtva költészetéből. Felolvasta a szerző 2005-ben megjelent, Gerlék a lármafán című könyvének kötetzáró Sírversét is: "Én csupán önzésből féltem a haláltól, / Azért nem bántottam, hogy senkit ne bántson, / és az elmúlást is addig dédelgettem, / Amíg bölcsőjébe ő fektetett engem." Ismertették röviden Panigay Róbert vadásztörténet-író és a képzőművész-költő házaspár, Burján Emil és Burján Gál Emese munkásságát. Gál Éva Emese verseiből Szabó Mária és Bölöni Domokos olvasott fel. Idézzük az Ima a Székelyföldért záró sorait: "Uram! Űzd ki magadból azt az árnyat, / ami gátat vet a székely hazának, / hogy otthonunk maradjon ez a föld, // s ne hatalmaskodjanak sarlatánok / itt, ahol menteni kell a világot, / hogy lelkünk örökzöldjét örököld!"
Bajna György tekintettel volt a fiatal nemzedékre, gyermekverssel kezdett, majd szép karácsonyi költeményekkel előlegezte meg a szeretet ünnepét, és egyik karcolatát is felolvasta. Sokoldalú ember Bajna, nem hiába próbált ki féltucatnál is több foglalkozást, míg az újságírás lett a kenyere, mára pedig "ha újságíró lehet ilyen, akkor nyugdíjas vagyok". Szülővárosát úgy ismeri, mint a tenyerét, legújabb könyve egy kiskalauz, Utcáim – Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története: tévés munkálkodásának csöppet sem mellékes "terméke"; megszületését a helyi tévében sugárzott sorozat iránti fokozott érdeklődés ösztönözte.
Györffi Kálmánt vásárhelyiként ismerték olvasói és barátai, kevesebben tudják, hogy magyar szakos tanárként gyergyói iskolákban tanított, ott le is telepedett. 1980-tól újságíróskodott, míg el nem lehetetlenítették. Erről Szőcs István mesélt Karácsonyi Zsoltnak a Helikon 2008. augusztus 10-i számában megjelent interjújában: "Emlékszem, hogy nálunk, az Előre szerkesztőségében, amikor mindenki kis nyögdicséléssel intézte el azt, hogy a főnök, Szilágyi Dezső beleír a kéziratokba, Györffi felállt és felolvasott egy nyilatkozatot. Mondtam neki: – Kálmán, ülj le a seggedre! –, és húztuk vissza a székre. De ő felugrott és elolvasta a tiltakozást, aztán lemondott az állásáról, és elkezdett éhezni, amit azóta is folytat. Bár aztán az Előre még egy darabig visszavette azzal, hogy ne írjon semmit, csak vegye fel a fizetést és fogja be a száját."
Györffi rövid magyarországi "kitérő" után visszaköltözött Gyergyóba, ismét tanár, eljárogat az irodalmi körre is, és a toll sem esett ki a kezéből. A közönség nagy élvezettel hallgatta a Székelyföld októberi számában megjelent, Az öreg pincér balladája című ironikus novelláját, hatalmas tapssal jutalmazva a felolvasást.
A kolpingosok versmondói Muresán Kilyén Emma irányításával rövid összeállítással emlékeztek az aradi vértanúkra, a Simon Kinga vezette Szent Cecília együttes az őszhöz, szürethez illő énekeket adott elő, Szántó Árpád daltulajdonos pedig ezúttal sem hagyta ki az alkalmat, és általános derültség közepette elzengte a Súrlott Grádics kör (Nagy Miklós Kund szövegére komponált) "himnuszát".
Damján B. Sándor, Népújság (Marosvásárhely)

Ötéves ME.dok-szülinap
A vasárnap zajló Erdélyi médiajelentés című kommunikáció- és médiatudományi konferencián mutatják be a ME.dok című tudományos folyóirat ötéves születésnapi számát.
Ötödik születésnapját ünnepli a Kolozsváron megjelenő ME.dok, Média–történet–Kommunikáció című tudományos folyóirat, mely a szerkesztők szerint az előzetesen eltervezett irányba tart, ami egyfajta biztosítéka a kiadvány hosszú életének.
Cseke Péter: befutottunk
A negyedévente megjelenő, Erdélyben egyedülálló ilyen profilú, magyar nyelvű publikáció megvalósításokban és kudarcokban egyaránt bővelkedő múltjáról a lap főszerkesztője, Cseke Péter látható megkönnyebbüléssel nyilatkozott lapunknak: „Az első év volt a legnehezebb. A 2005-ben felvételizett doktorandusaimmal indított lap immár, úgy érzem, befutott. Ismertekké váltunk, mind belföldre, mind külföldre számos könyvtárba és tanszékre sikerült eljuttatnunk ezt a folyóiratot – és mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptunk”.
A kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Újságírói Tanszékének professzora elmondta, hogy nemrégiben folyamodtak az Oktatási és Kutatási Minisztérium szakbizottságához azért, hogy a lap megkapja a B+ tudományos fokozatot (a ME.dok jelenleg C kategóriás lap – szerk. megj.). „Reméljük, pozitív választ kapunk egy-két hónap múlva” – bizakodott a professzor.
A MEDEA Egyesület által kiadott tudományos folyóirat szerkesztői hangsúlyozzák: a publikációnak nem szándéka, hogy kizárólag erdélyi tematikákkal foglalkozzon, ezért szívesen befogadnak bármilyen, releváns médiajelenséget elemző, bármilyen nyelvű írást. Jelent már meg cikk a filmtrendekről, a magyarországi sajtómozgásokról, de svájci, ausztriai és olaszországi professzorok tollából született tudományos írások is.
Sajtótörténeti szintézis
„A kis költségvetésű, de lelkes csapattal dolgozó lap végső célja a romániai magyar sajtótörténeti szintézis elméleti alapjainak az elkészítése. Az összefoglalót reméljük néhány éven belül sikerül kidolgozni és megjelentetni” – hangsúlyozta Cseke. Hozzátette: a lap másik fő törekvése az, hogy fórumként szolgáljon a kortárs szociográfiának. A 2009/3-as szám ennek, az elhanyagolt műfajnak a feltámasztására tett kísérlet volt.
Botházi Mária szerkesztő is derűlátóan nyilatkozott a lapról. Jelezte, hogy a 2010/4-es, „születésnapos” lapszámnak az ünnepi bemutatója december 12-én, vasárnap lesz az Erdélyi médiajelentés című kommunikáció- és médiatudományi konferencián, amely 9 órakor a Kolozsvári Akadémiai Bizottság székházában (Ion Ghica/Tamás András utca 12.) veszi kezdetét. Botházi lapunk megkeresésére elmondta, kik azok, akiknek a munkája hozzájárult a lap megszületéséhez.
Könczey Elemér például a ME.dok azóta is használatban lévő arculatát dolgozta ki és megnevezte azokat a neves fotósokat (például Móser Zoltánt vagy Szentes Zágont), akik „fényképeikkel a lap által szolgáltatott vizuális élmény intenzívebbé tételéhez járultak hozzá”. Az első lapszámokat Máté Erzsébettel, Buzogány Klárával, Jakab-Benke Nándorral együtt sikerült összeállítani. Hozzátette: „sok ifjú tehetség tanul a BBTE Újságírói Szakán, akik közül már sokan el is kezdtek publikálni a folyóiratban, így jó eséllyel indíthatják szakmai pályafutásukat a ME.dok szerkesztőségében.”
Péter Árpád, Új Magyar Szó (Bukarest)

Horváth István emlékezete
A fáradhatatlan irodalomtörténész, Nagy Pál szerkesztésében jelent meg a költő, író Horváth István életművét méltatók egy csoportjának írása, illetve Horváth István prózai, lírai műveiből válogatás.
A szerkesztő rendezni akarja közös dolgainkat, immár a szocialista realizmus árnyékából kilépve. 1909-ben született az író, költő Magyarózdon szegényparaszt családban. A cselédsors kérlelhetetlenül megkínozta a családot, akár a nemzet kétharmadát.
"...minél többet tudtam, annál inkább láttam a paraszti sors tarthatatlanságát, és kiáltó szó akartam lenni: a parasztság kiáltó szava".
Az író fölmérte a vállalkozás minden terhét, 1940-ben elindult a Magyarországhoz visszakerült erdélyi részbe, hogy tanulhasson. Első írásait Jékely Zoltán gondozta, a Pásztortűz adta le legelébb azokat. Követte az Erdélyi Helikon, a Termés, Híd, Forrás. Nem volt példátlan a sorsa, a nyomorúsága sem, hiszen napszámoskodott, szolgált, altiszt volt — kortársa a hasonló sorsú Veres Péternek, Sértő Kálmánnak, Sinka Istvánnak... A párt, mármint a kommunista, aztán annak aktivista irodalmárai, kritikusai hamar kioktatták, hogyan kell az ő módjuk szerint a parasztságot megváltani. Horváth István is beállott a sorba, ha nem is úgy, mint sokan mások. Ha vallott a műanyagrealizmus mellett, legtöbbször fenntartásokkal tette, mindig kihangsúlyozva és hittel hangsúlyozva a nép, a nyomorúság állapotát. Székely János egész tanulmányt közölt 1961-ben Horváth Istvánról — jelen van e gyűjteményben is —, és a szigorúan is óvatos szerkesztő, költő kíméletesen megmagyarázza, hol vét, hol igénytelen Horváth, hol emelkedik ihletetten költői magasságba, hol sikkad el a gondolatiság, hol kattog az üresjárat. Olyan szerzők vallatják az életművet, mint Cseke Péter, Gaál Gábor, a kérlelhetetlen kommunista főszerkesztő, aki még Arany Jánost és a Toldiját is kikezdte, aztán Szabó T. Attila, Deák Tamás, Sütő és Mózes Attila, Czine Mihály, Görömbei András, Dávid Gyula. Sosem volt közömbös Horváth iránt a kortárs irodalom, és nem csupán azért, mert a legmélyebbről tört föl, maga is jelenséggé vált. Tanulmányában Deák Tamás a tőle megszokott szigorral mutat rá: igenis gyökértelen Horváth István, hiába mutogatják egynémely kritikusok az elhagyott gyökereket. A tudós, nyelvész Szabó T. Attila elemzi értő módon Horváth István hatalmas szociográfiáját, a Magyarózdi toronyalja című monumentális művet, melyet évtizedeken át írt, gyűjtögetve a maradékot a falu süllyedő kultúrájából.
Ízeket kapunk a családi levelezésből, hátborzongást is azokkal együtt. Háborúk, aztán szocializmus. A háborút még kiheverte a maradék nép, a szocializmus szétverte a hagyományrendszert, de azt aztán módszeresen tevé.
Illesse tisztelet a szekustiszt által halálra gázolt író emlékét és hagyatékát, s nem kevésbé a kilencven felé szorgalmaskodó Nagy Pált ezért a könyvért!
Czegő Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honosítás exkluzív jogon?
Kizárólagosságot élvez az EMNT az állampolgárságról szóló „pontos tájékoztatásban”?
Furcsállja az RMDSZ, hogy Budapest szerint „Erdélyben csak és kizárólag a demokrácia-központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal” a honosítási eljárásról. Ezt a magyar nemzetpolitikai államtitkárság keddi közleményében tudatta.
„Csodálkozunk a közlemény megfogalmazásán, de meggyőződésünk: nem arra vonatkozik, hogy az RMDSZ-t kizárnák az egyszerűsített honosítási eljárásról történő tájékoztatásból” – nyilatkozta tegnap lapunknak Kovács Péter. Az RMDSZ ügyvezető alelnökét annak kapcsán kérdezte az ÚMSZ, hogy a magyar nemzetpolitikai államtitkárság keddi közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokrácia-központok kizárólagos jogáról értekezett, ami a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos erdélyi tájékoztatást illeti.
„Az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatban csak és kizárólag a külképviseletek és Erdélyben a demokrácia-központok rendelkeznek naprakész, pontos információkkal, mivel munkatársaiknak képzést tartottak a kérdéssel foglalkozó magyarországi szakemberek” – olvasható az MTI által idézett közleményben. Az államtitkárság indoklása szerint tudomásukra jutott, hogy „az utóbbi időben az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézésre több önjelölt szervezet, egyesület jött létre, akik a jelentkezőknek pénzért vagy egyéb juttatásért cserében ellenszolgáltatást nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylőknek”.
A magyar kormányintézmény hangsúlyozza: a segítségnyújtást, információszolgáltatást és az iratcsomó összeállítását a külképviseletek és a demokrácia-központok munkatársai ingyenesen végzik. „A honosítási eljárás teljes mértékben ingyenes. Ez alól kizárólag a fordítások képeznek kivételt” – tudatja a közlemény.
Az államtitkárság „tájékoztatási exkluzivitást” biztosító közleményének előzménye, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülésén Kelemen Hunor ügyvezető elnök felkérte a küldötteket: az őket delegáló helyi RMDSZ-szervezetek legyenek az érdeklődők segítségére a magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos ügyintézést, tájékoztatást illető kérdésekben.
Kelemen Hunor elmondta: ahogy annak idején a magyarigazolvány kérvényezéséhez szükséges iratcsomók összeállításában is segített az RMDSZ, most a kettős állampolgárság érdekében nyújt segítséget az érdeklődőknek. Az egyszerűsített honosítási eljárás megszerzésével kapcsolatban az érdeklődők választ kaphatnak az olyan kérdéseikre, hogy kik jogosultak a kettős állampolgárságra, milyen iratokra van szükségük hozzá, a családtagoknak hogyan kell eljárniuk, milyen típusnyomtatványokat kell kitölteni ehhez.
Kovács Péter lapunknak hangsúlyozta, a területi szervezetek eddig is információkat nyújtottak az érdeklődőknek az állampolgárság kérvényezéséről, és ezután is fognak. „Természetszerű, hogy az emberek hozzánk fordulnak segítségért, ugyanúgy, ahogy a státusigazolványok kiosztásakor is történt. Továbbra is élvezzük a magyar közösség bizalmát” – szögezte le az ügyvezető alelnök.
Kétszázezer tájékoztatási füzetecske az RMDSZ-től
Mint Kovácstól megtudtuk, az RMDSZ már kétszázezer tájékoztatási füzetecskét is kinyomtatott, ezeket a területi szervezetek munkatársai osztogatják. Az elmúlt napokban sok ezer ember kereste fel irodáikat a honosítási eljárás ügyében. „Emellett fogadóórákat is tartunk, a tájékoztatás fontos szakasza éppen most zárult le Bihar megyében” – mondta tegnap az ÚMSZ-nek Kovács Péter.
Az ügyvezető alelnök tájékoztatása szerint a múlt hét végén Gergely Balázs, a demokrácia-központok hálózatának igazgatója is megkereste őt ebben az ügyben. „Már akkor tisztáztuk, hogy a demokrácia-központoknak nincs kizárólagossága a tájékoztatásban” – magyarázta Kovács Péter.
Gergely Balázs, a demokrácia-központok hálózatának igazgatója szerint a nemzetpolitikai államtitkárság közleménye arra a jelenségre utal, amelyre Wetzel Tamás miniszteri biztos múlt heti erdélyi látogatásán is felhívták a figyelmet: az állampolgárság kérvényezésével kapcsolatos ügyintézésében sokan üzleti lehetőséget látnak, s kihasználják az érdeklődők jóhiszeműségét. „Szatmár megyében például a Fidesz nevében kínálnak szélhámosok pénzért információkat a honosítási eljárásról” – magyarázta Gergely.
Szélhámosok Szatmáron
A szatmári esetről tegnap egyébként sajtótájékoztatót tartott Csehi Árpád, a megyei tanács RMDSZ-es elnöke és a városi RMDSZ elnöke, Kereskényi Gábor. Csehi és Kereskényi a Fidesz Szatmár-Szabolcs-Bereg megyei elnöke, Tilki Attila által aláírt közleményt mutatott be a sajtónak, amely szerint „a Fidesz határon túli képviselettel nem rendelkezik”.
A pontosításra azért volt szükség, mert Szatmáron megjelentek olyan, honosítással foglalkozó irodák, amelyek a Fidesz helyi képviseletének adják ki magukat. A helyi sajtóban megjelent egyik hirdetésben például bizonyos Szakács Botond, a szatmárnémeti Eötvös utcai iroda vezetője így reklámozza szolgáltatásait: „A Szatmár megyei Fidesz ifjúsági szervezete 2004-ben alakult, célja a demokratikus jogok minél szélesebb körben való védelmezése”. A továbbiakban a potenciális kuncsaft megtudhatja, hogy „irodánk magyar nyelvtanfolyamot szervez azok számára, akiknek magyar gyökereik vannak, de már nem beszélik a magyar nyelvet”.
Csehi Árpád sajtótájékoztatóján figyelmeztetett: a kettős állampolgárság ügyintézésével – egyéni haszonszerzés céljából – többen visszaélnek. „Az ügyintézés törvényes fórumai elsősorban Magyarország külképviseletei, az e célra létrehozandó demokrácia-központok, valamint az RMDSZ-szervezetek irodái, amelyek szintén pontos felvilágosítást adnak mindenről, amit a honosításról tudni kell” – tette hozzá a tanácselnök.
Gyorstalpaló honosításból
Gergely Balázs szerint a demokrácia-központok attól is nyújthatnak „jobb tájékoztatást” a honosításról, hogy munkatársaik egynapos képzésen vettek részt. Mint emlékeztetett, a Magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a demokrácia-központokat működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács november 24-én együttműködési megállapodást kötött az egyszerűsített honosítás végrehajtásához kapcsolódó tájékoztatásról.
„Tudomásom szerint más szervezetek nem kötöttek hasonló megállapodást a magyar kormány illetékes szerveivel” – jelentette ki Gergely, aki úgy tudja, az RMDSZ is megkereste a magyar kormányt az ügyben. Kovács Péter kérdésünkre az ügy kapcsán úgy fogalmazott: „Erről nem tudok részleteket.”
Ami a magyar nemzetpolitikai államtitkárság keddi közleményében fellelhető „tájékoztatási exkluzivitást” illeti, Gergely Balázs lapunknak leszögezte: ők nem törekednek ilyesmire. „Ellenkezőleg: örülünk, ha az egyházak, a civil vagy politikai szervezetek is népszerűsítik az egyszerűsített honosítási eljárást. A legteljesebb körű tájékoztatást azonban csak a külképviseletek és mi tudjuk nyújtani ebben a kérdésben” – jelentette ki az irodahálózat igazgatója.
Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai államtitkárság éppen Erdélyben tartózkodó vezetőjét tegnap többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült szóra bírnunk: a kolozsvári demokrácia-központ mai megnyitójára érkezett helyettes államtitkár telefonos bemutatkozásunk után időt kért, majd lapzártánkig nem válaszolt telefonján.
Cseke Péter Tamás, Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)

Szellemi készenlétben
A Mentor Kiadónál 1998-ban jelent meg az Erdélyi Panteon című sorozat első kötete, Művelődéstörténeti vázlatok alcímmel, ezt 1999-ben követte a második, s 2001-ben a harmadik kötet. Azóta Erdély jeles írói, művészei, tudósai közül többen elhunytak, s mindamellett rajtuk kívül is hiányoznak többen, akiknek a harmadik kötetben lett volna a helyük ennek a sorozatnak a lapjain. Ezért döntött úgy a Mentor Kiadó vezetősége, hogy folytatják az Erdélyi Panteon sorozatot, a negyedik kötetben ezúttal elhunyt és kimaradt írókat, irodalomtörténészeket mutatnak be a szerzők – olvasható a szerkesztő Nagy Pál kötet végi Jegyzetében. Terveik szerint egy következő, ötödik kötetben szerepelnek majd a művészek és tudósok. Nagy Pál olyan szövegekből válogatott, amelyek kötetben, folyóiratban korábban már napvilágot láttak. Az alábbiakban mazsolázunk ezekből. Regénye, A zöld csillag és naplószerű önéletrajzi könyve, az Íme, az emberek! Madridban jelent meg, a szerző kiadásában. Mindkét könyv a menekülttábori lét keserveiről, a hontalanságról ad számot. A székelység írója a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát a nyugati világ megnyerésére és jobb tájékoztatására fogalmazta. A pánszlávizmussal és a szovjet bolsevizmussal szemben erős Magyarországra van szükség, ez a nyugati világ érdeke. 1953. október 16-án a Fennvalóval és egyházával megbékélve hunyt el Madridban. Neve fennmarad, amíg magyarok élnek a földön. (Nyirő Józsefről – Medvigy Endre). Makkai, ha nem is vitatkozik mindezen, de az írásban közlés, a mondanivaló, az üzenet célba jutását tartja lényegesnek; a stílus helyenkénti ékessége csak némi hangszeres kedvderítő kísérlet hozzá – alkalmi eszköz, kellék... És maga az írás is! Makkai afféle kultúrhéroszi, népnevelői alkat, néppedagógus; nála az írás ennek a hivatásnak rendelődik alá. (Makkai Sándorról – Szőcs István) Tabéry regényei a társadalmi harcok mozgását, a világnézetek küzdelmét kívánták megvilágítani. A kor tablójának gazdag és festői ábrázolására, drámai jellemek és helyzetek teremtésére, a történelmi atmoszféra érzékeltetésére törekedtek. Tabéry ennek következtében zsúfolta regényeibe az adatok bőségét, és kísérletezett a nyelvi archaizálás korfestő lehetőségeivel. (Tabéry Gézáról – Pomogáts Béla) Hunyady legmaradandóbb alkotásai elbeszélései. Az élet apró mozzanatainak megragadása, emberi sorsokat jellemző tettek, magatartás és erkölcsiség művészi formába való öntése nála az elbeszélés műfajában sikerült a legjobban. (Hunyady Sándorról – Jancsó Elemér) * A bábaasszony fiában, a minden lépten visszarúgott, a puszta egzisztenciáért tíz körömmel verekedő, a tüdővészével fiatal halálraítélt Sipos Domokos írásaiban ne lett volna drámai erő? Ő, akit az élet nap nap mellett nem feszít keresztre, és nem húz karóba, talán meg se tudta volna írni a Vajúdó idők küszöbén infernális erejű utolsó mondatait, amelyeknél megrázóbban csak az evangélista örökítette meg a pillanatot, amikor a Megváltónak a kereszten felnyújtják az ecetes vizet. (Sipos Domokosról – Szentimrei Jenő) * "...amit vetett, az termést hozott, az megmarad. Abból kenyeret sütünk ma, holnap, holnapután, kenyeret, mi, s a jövő nemzedékei. A csend, amelyről De különben csend van címmel a hazai magyar költészet egyik legszebb versét írta, örökre körülzárta őt, ám olvasói számára csupa mozgás, csupa illat, '16-féle nyelven' zengő madárdal, harangszó és hattyújáték lesz továbbra is az ő csendje. (Bartalis Jánosról – Kiss Jenő) Akik ismerték, elmondhatják: nem volt mindennapi ember. Szálfatermetű – amikor én az ötvenes évek fordulóján, nem sokkal utolsó meghurcoltatása és azt követő halála előtt megismertem, már kissé hajlott hátú –. Gorkijra emlékeztető fejjel, valóságos Gorkij-bajusszal, mélyen emberi, de mégis bizonyos fajta távolságtartó gesztusokkal. (...) Nem volt mindennapi írói útja sem, mert (...) volt ereje ahhoz, hogy levonja a következtetést tévedéseiből. (...) ezt Daday Loránd a legnehezebb időkben is tettekkel, társadalmi pozíciója, sőt olykor élete kockáztatásával bizonyította. (Daday Lorándról – Dávid Gyula) Humorista volt, vagyis olyan író, aki mellre szívta a fájdalmat, azután szivárványkarikát fújt belőle. Így csak kevesen tudták a mutatvány bámészai közül, hogy a szokatlan szemfényvesztő zokog-e vagy dohányzik. (Tomcsa Sándorról – Bajor Andor) Emberi, tiszta vallomás; kortársairól, bajtársairól szólva is magáról beszél, s magára emlékezve is a nemzetiségi történelmet mondja. Őszi fényben rezdülő lírával, az elvégeztetettség érzésével. Mindenre pontosan emlékszik, mindent környezetével együtt láttat, s mégis, mintha olykor atlantiszi mélységből, beomlott tárnák alól szivárognának fel a dallamok, amikor még hitték, hogy valamit tenni lehet az emberért, még a vidéki lapok deszkapadlós szerkesztőségeiben is. (Kacsó Sándorról – Czine Mihály) Vita Zsigmond írásai a 17. századtól a 20. századig, Gyulafehérvártól Kolozsvárig, Apáczai Csere Jánostól Áprily Lajosig járták be az erdélyi magyar művelődés és irodalom útjait. Minden megállapítását, minden felfedezését gazdag levéltári anyaggal támasztotta alá, azonban a filológiai munkán, az adatok és adalékok meggyőző bőségén is minduntalan átüt személyes vonzalma, elkötelezettsége szülővárosa és az erdélyi magyar kultúra iránt. (Vita Zsigmondról – Pomogáts Béla) Beke György és nemzedéke 1944 őszén találkozik először a történelemmel; mégpedig úgy, hogy az mindjárt harcba is dobja a népi demokrácia kivívásáért, a nemzeti előítéletek eloszlatásáért, az egyenjogúságért, az egyéni és közösségi jogokat szavatoló demokratikus társadalmi rend megteremtéséért. Társadalmi és nemzeti rianások befolyásolták tehát kezdeti tájékozódását; aminthogy később ugyanilyen jellegű tektonikus mozgások juttatták búvópataksorsra induláskori eszményeit, hogy aztán a hatvanas évek végén újból előtérbe kerüljenek, tudatosan megtervezett munkába állítsák, majd a nyolcvanas évek végén számvetésre késztessék, hogy a 20. századi erdélyi magyarság illúzióival leszámolva életműve kiteljesítésén munkálkodhassék. (Beke Györgyről – Cseke Péter) * Huszár küldetéstudatban élte meg bukaresti létét, az idegenségérzetet a "hazánk az anyanyelv" kompenzálta, s célként fogalmazta meg e kulturális missziót. Ehhez persze munkatársakra is volt szükség. A Hétnek nagy szerepe volt abban, hogy a protokolláris Bukarestet értékes emberek gyülekezetévé varázsolták, Huszárnak pedig abban, hogy meghatározó szava volt a szerkesztőség tagjainak kiválasztásában, ennek köszönhetően az ötvenes évek végén " elásott" Földes Lászlót főszerkesztő-helyettesi rangban maga mellé véve rehabilitáltatta. (Huszár Sándorról – Bányai Éva) Bálint Tibor, az ízig-vérig kolozsvári író, az erdélyi sors különleges szavú megörökítője, a jellegzetes közép-európai társadalmi-történelmi élethelyzetek látomásos megelevenítője és az emberiségnyi léthorizontok megvilágítója: az erdélyi és az egyetemes magyar szépírás mesterei, legkiválóbbjai közül való volt – és marad. (Bálint Tiborról – Bertha Zoltán) Páskándi Géza munkássága, különösképpen drámaírása, drámaírói életműve nemcsak a modern magyar irodalom külön fejezete, hanem, mint ahogy ma már egyre inkább látszik, s remélhetőleg mindenki számára egyre bizonyosabbá, nyilvánvalóvá is fog válni, az egész európai modernségnek és főként a kelet-közép-európai drámaművészetnek is az egyik kiemelkedően jelentős alkotása. (Páskándi Gézáról – Bertha Zoltán) Ebben a tisztes korban az életmű karaktere már jól látszódik az arcon. A világító, ám fáradt fényű szem – akárcsak gazdája – begyűjtött mindent. Jót is, rosszat is, de az utóbbit nem karéjozhatta annyi bánat, hogy ne ragyogna. Avval is, hogy Torda ama híres országgyűlésének fölszabadító erejét és Mátyás igazságát, a szülötte föld és a befogadó város, Kolozsvár fényét egybemontírozta. (Lászlóffy Aladárról – Szakolczay Lajos) Erdélyi Panteon. Művelődéstörténeti vázlatok. Negyedik kötet. Szerkesztette: Nagy Pál. Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2010 Népújság (Marosvásárhely)

Toróék nem kérnek Szászból
„Senkivel sem vagyunk hajlandók együttműködni valaminek az ellenében, ha szövetkezünk, akkor valamiért szövetkezünk” – reagált az ÚMSZ kérdésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke Szász Jenő tegnapi kijelentésére.
„Senkivel sem vagyunk hajlandók együttműködni valaminek az ellenében, ha szövetkezünk, akkor valamiért szövetkezünk” – reagált az ÚMSZ kérdésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke Szász Jenő tegnapi kijelentésére.
A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-el szemben „nemzeti alternatíva” létrehozását szorgalmazta. Szász szerint az MPP, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács összefogásával a helyhatósági választásokon „kisebbségbe szoríthatják” az RMDSZ-t.
Toró T. Tibor szerint a bejegyzés előtt álló EMNP autonomista párt lesz, így az autonómia elérése érdekében el tudják képzelni a párbeszédet más alakulatokkal, így az MPP-vel és az RMDSZ-szel is. „Nem a polgári párttal, hanem Szász Jenővel nehéz párbeszédet folytatni, különösen azóta, hogy megpróbálja lejáratni Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét” – magyarázta Toró. A politikus szerint az MPP és az EMNT viszonya csak akkor normalizálódhat, ha a párt visszavonja legutóbbi, gyergyószentmiklósi kongresszusának határozatait. „Azon a kongresszuson Tőkést közellenséggé kiáltották ki” – emlékeztetett Toró.
Szász tegnapi sajtótájékoztatóján arról is beszélt: informális úton találkozót szervez Tőkés Lászlóval az RMDSZ elleni összefogás tárgyában. Toró T. Tibornak viszont nincs tudomása arról, hogy az EMNT vezetője hamarosan leül tárgyalni az MPP elnökével. „Nem tartom teljesen kizártnak, de az EP-alelnök belpolitikai tanácsadójaként nem tudok ilyen találkozóról” – mondta az EMNT ügyvezető elnöke.
Toró tájékoztatása szerint „az év első felében” összegyűlnek azok a támogató aláírások, amelyek az EMNP bejegyzéséhez szükségesek. A politikus elhárította Borbély Lászlónak, az RMDSZ ügyvezető alelnökének azt a kijelentését, miszerint a honosítási eljárásról tájékoztató demokrácia-központokat pártalapítási szándékkal hozták létre.
Borbély a napokban kifogásolta, hogy miközben az RMDSZ-nek is megvannak a lehetőségei tájékoztatni a magyar állampolgárságért folyamodó erdélyi magyarokat, a magyar kormány szerinte jelentős összeggel támogatja az EMNT működtette demokrácia-központokat, ezáltal pedig közvetve az EMNP létrejöttét.
Toró elismerte: a demokrácia-központok irodái és az EMNT területi irodái többnyire egy épületben találhatók. Szerinte nincs kifogásolnivaló abban, hogy az EMNT ezekben az irodákban aláírásokat gyűjt az új párt megalakítása érdekében.
„Azt viszont határozottan tiltjuk, hogy bármilyen árukapcsolás legyen a honosítási kérelmek kitöltését és a pártalapításhoz szükséges aláírások gyűjtését illetően” – jelentette ki az EMNT ügyvezető elnöke. Ezzel azokra az állításokra utalt, amelyek szerint az iroda alkalmazottai és önkéntesei csak azoknak a személyeknek segítenének a gyorsított honosításban, akik előbb aláírják a pártbejegyzéshez szükséges íveket.
Cseke Péter Tamás, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Múltfaggató könyvböngészde
Ritka, mint a fehér holló, hogy egy szerző megvallja: könyve – az első kiadáshoz képest – két év múlva korrekcióra szorul. 2008 végén közöltünk interjút dr. Szőcs András váci orvossal, aki a Pallas-Akadémia Kiadónál megjelentette Lármafák öröksége Csíkszentmihály című könyvét, s benne közzétette édesapja, Szőcs Vince hátrahagyott néprajzi örökségét is.
„Javított kiadás”
A könyv megjelenését fokozott érdeklődés, ugyanakkor éles szakmai kritika is fogadta, egyesek kétségbe vonták tudományos hitelét. Ezzel kapcsolatban nyilatkozta a szerző: „Félek, hogy tovább haladva veszélyes vizekre eveznék, melynek épp műkedvelői hitelességem látná kárát... Jól ismerem a professzionalizmus és az amatőrizmus közti határt. A gyógyító munkában például a természetgyógyászat gyakran csodával határos eredményeket mutat fel, ennek ellenére nagy baj lenne, ha csak erre hagyatkoznánk... Számomra és könyvünk számára az igazi sikert az jelentené, ha lenne utóélete, ha szakemberek mondanának véleményt – elfogadva vagy elvetve vitatható állításaimat.”
Az azóta eltelt két esztendő nem múlt el haszontalanul. A könyvet Benkő Elek, az MTA régész doktora a kellő szakmai szigorral lektorálta, s a több mint egy évig tartó konzultációsorozat eredménye egy javított kiadás lehetősége lett, amelyben a korábban „ütköztetett hipotézisek” a helyükre kerültek. A szerzőnek az új kiadáshoz írt előszava szerint „szép példája jött létre a műkedvelő és a szakember együttműködésének: a képzelet teret kapott ugyan, de nem maradtak a szövegben zavaró tárgyi tévedések sem.” Figyelemre méltó a csíkszeredai Alutus kiadásában 2010 végére megjelent munka élén Benkő Elek szakmai értékelése is, amely mintegy új életet ad egy, a székely helytörténettel foglalkozó úttörő munkának.
Tanulmányok az Erdélyi Fiatalokról
Cseke Péter irodalomtörténész-közírónak egyik alapvető kutatási területe a két világháború közötti, az Erdélyi Fiatalok című lappal fémjelzett erdélyi szellemi mozgalom és annak elhelyezése a (közép-)európai kultúrkörben. Nemrégiben egyetlen könyvbe gyűjtötte össze vonatkozó eszmetörténeti tanulmányait (Fájó sebekből termő ágak.
Világtávlatban gondolkodó Erdélyi Fiatalok. Lucidus Kiadó, Budapest, 2010. Kisebbségkutatás Könyvek.), ebből kellő alapossággal és indokoltsággal kirajzolódik az a páratlan szellemi nyereség, amelynek az egészséges kisebbségi helyzettudat kialakulásában és működésében máig ható és megszívlelendő tanulságai vannak.
A kilenc tanulmányból összeálló, előszóval megfejelt gyűjtemény érdekessége, hogy a bennük megvilágított részjelenségek olyan koncentrikus körökben érintkeznek és interferálnak egyben, amelyek nyomán nem a hézagok, hanem a felvillantott összefüggések és együvé tartozások emelkednek ki elsősorban, s válnak részkutatásokból „termő ágakat” felbecsülő (kvázi) monográfiává.
Méra naplója
Egy 1944-től vezetett magánnapló kiadása (Vorzsák Anna: Méra naplója. Csíki Műemlékvédő Egyesület, Csíkszereda, 2010) keltett nagy visszhangot nem csupán a régióban, hanem szélesebb körben is. A naplóíró ugyanis papírra vetette az 1945-ös, háború végi menekülés, a Magyarországon töltött evakuálási időszak, a háború vége és a hazatérés kalandos eseményeit, folytatva a háború utáni Csíkszereda újjászerveződő életének személyi vonatkozásaival.
A naplót mindenekelőtt erőteljes érzelmi szempontok motiválják: gyorsan kibontakozó, majd beteljesületlen távszerelem krónikája a sok évet átfogó feljegyzések sorozata, különböző közjátékokkal tarkítva. Külön érdekessége az írásnak az az intim emlékezés, amivel a szerző a háborús hadműveletek során személyesen megismert Wass Albert íróhoz fűződő kapcsolatait is megörökíti.
A kötet szerkesztői, Daczó Katalin és Ferencz Réka, megérezték a kezükbe került „nyersanyag”ban a nóvumot: a magánélet felől láttatott eseményrögzítések ritka vendégek a memoárirodalomban (és a könyv a visszajelzések szerint a Wass Albert-kutatás számára is több mint érdekes!). A kézirat előkerülése és merész hasznosítása az örökösök nagyvonalúságát és a szerkesztők egészséges szimatát egyaránt dicséri.
Cseke Gábor. Új Magyar Szó (Bukarest)

Főtitkárt keres Kelemen – Míg Borbély László politikai alelnöksége már biztos, a főtitkári tisztség még kiadó
Kovács Péter mellett Nagy Zsolt és Tánczos Barna neve is szerepelt azon a „rövid listán”, amelyet a nagyváradi kongresszust követően Kelemen Hunor szövetségi elnök állított össze az RMDSZ főtitkári tisztségének lehetséges várományosairól – értesült lapunk.
A művelődési miniszter tíz nap múlva, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) kolozsvári ülésén terjeszti elő javaslatait a politikai alelnöki és a főtitkári posztra.
Az előbbi tisztségre – Borbély László környezetvédelmi miniszter személyében – Kelemen Hunornak már megvan a jelöltje, az utóbbi posztra esélyes személyek nevét azonban csak találgatni lehet – a „rövid listát” az szövetségi elnök egyelőre „lakat alatt tartja”.
Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök már korábban megerősítette lapunknak, hogy esélyes „az RMDSZ harmadik embere” címre, konzultált már erről a szövetségi elnökkel. A kolozsvári Majális utcai ügyvezető elnökség – a majdani főtitkárság – lapunknak nyilatkozó alkalmazottai is szinte biztosra vették, hogy Kovács lesz az „új főnök”.
Lapunk információi szerint azonban előfordulhat, hogy Nagy Zsolt az RMDSZ főtitkáraként tér vissza a „nagypolitikába”. A jelenleg a versenyszférában tevékenykedő volt informatikai miniszter, a Janovics Jenő Alapítvány vezetője legutóbb a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson került ismét reflektorfénybe. A Szakszervezeti Művelődési Ház termében minden szem rá szegeződött, amikor a küldötteket üdvözlő beszédében Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke kijelentette: „Románia kormányának egyetlen miniszterét sem szabad etnikai alapon hazaárulással vádolni”.
Az ellenzéki politikus szavait nagy taps fogadta, ugyanis kijelentésével arra utalt: Nagy Zsoltnak azért kellett visszavonulnia a közélettől, mert 2007 szeptemberében a korrupcióellenes ügyészség hazaárulás gyanújával bűnvádi eljárást indított ellene. A volt minisztert két éve küldték bíróság elé, pere azóta is tart.
„Én ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom” – jelentette ki tegnap Nagy Zsolt arra a kérdésünkre, valóban felmerült-e, hogy az RMDSZ főtitkára legyen. Korábban egyébként a volt miniszter az ügyvezető elnökségen kezdte politikai karrierjét, egy ideig a területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöki tisztséget töltötte be.
Tánczos nem vállalja
Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár ellenben lapunknak megerősítette: valóban rajta volt a szövetségi elnök „rövid listáján”. Azért csak volt, mert úgy döntött, a főtitkári tisztséget nem vállalja el. „Ez a poszt teljes embert kíván, ráadásul a főtitkárság Kolozsváron van. Én a kétlaki életet csak Csíkszereda és Bukarest között tudom elképzelni” – mondta lapunknak a fiatal székelyföldi politikus, aki egyébként jelenleg az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Tánczos hangsúlyozta, nem politikai alkudozások során merült fel a neve, hanem Kelemen Hunor kereste meg azzal a kéréssel, hogy vállalja el a tisztséget.
„Átbeszéltük ezt a kérdést a szövetségi elnökkel. Megtisztelőnek tartottam az ajánlatot, de sajnálattal kellett közölnöm, hogy nem tudom vállalni a feladatot” – jelentette ki az államtitkár.
Az alapszabályzat értelmében a kongresszus utáni első SZKT-ülésen választják meg a főtitkárt, akinek első feladata az új intézmény működési szabályzatának kidolgozása lesz. Erről, illetve a főtitkárhelyettesek személyéről egy következő SZKT-ülés dönt. Áprilisig az ügyvezető elnökség a jelenlegi formájában működik, Takács Csaba vezetésével.
Bukarestben lesz a politikai alelnöki iroda
Ami a politikai alelnöki tisztséget illeti, nyílt titoknak számít hónapok óta, hogy a pozíció várományosa Borbély László környezetvédelmi miniszter. „Kelemen Hunor szövetségi elnök már akkor felajánlotta a politikai alelnöki tisztséget nekem; amikor eldöntötte, hogy indul az elnöki tisztségért. Én azt hiszem, hogy jó, ha egy csapatban ezeket a dolgokat előre megbeszéljük – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Borbély. – Nem falrengető újdonság számomra ez a tisztség, kormányzati kapcsolatokért felelős ügyvezető alelnökként eddig is ezt csináltam, ezután is ezt fogom csinálni, pluszban csak bizonyos külpolitikai feladatok lesznek.”
Kérdésünkre a miniszter kifejtette, a politikai alelnöki iroda Bukarestben működik majd, az egyik RMDSZ-székházban, két-három alkalmazottal. „Soha nem volt szó arról, hogy Kolozsváron működjön ez az iroda” – szögezte le Borbély felvetésünkre, miszerint a sajtóban erre utaló hírek is megjelentek már.
Cseke Péter Tamás, Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Jubileumi emlékezés egy erdélyi közügyi élharcosra
Száz éve született Mikó Imre, a jogász-politikus-irodalmár
Mikó Imre száz esztendővel ezelőtt neves erdélyi családba született az erdővidéki Bölönben, de javarészt Kolozsváron élt és dolgozott, a közügyeket mindig elsődlegesen szem előtt tartotta jogászként, politikusként, irodalmárként, tanárként. Rá, gazdag és a mai körülmények között is tanulságos, az erdélyi magyarság számára példaértékű életpályájára és életművére emlékeztek tegnap az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztálya, valamint az Erdélyi Unitárius Egyház szervezésében. Az EME székhelyén délelőtt lezajlott, hat előadásnak helyet adó emlékkonferencián megjelent az ünnepi rendezvényt kezdeményező és annak lebonyolítását elősegítő család, valamint a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselője. Délután az unitárius egyház Dávid Ferenc imatermében Mikó Imre A szülőföld szerelmese (Orbán Balázs életregénye) című kötetét mutatták be az érdeklődőknek.
Az emlékkonferencia első előadója Egyed Ákos akadémikus történész volt, aki a bölöni Mikók és a régi székely törvények kapcsolatáról értekezett. Mikó Imre, annak ellenére, hogy Bánffyhunyadon született és Kolozsváron élt, mindig ápolta származását, regényes életrajzot írt az utazó Bölöni Farkas Sándorról, Orbán Balázs pedig számára egyféle „iskolakalauz” volt. Az erdővidéki tájak, színek, zamatok éppúgy beleépültek tudatába, mint azok az ősi székely törvények, amelyek sajátos szabadságjogokat biztosítottak az Erdély keleti felében élőknek, és amelyeknek köszönhetően a Mikó család fokozatosan felemelkedhetett a társadalmi ranglétrán. A székely örökösségi rend a székely autonómia alapjának tekinthető – mondta az előadó.
Csapody Miklós irodalomtörténész a politikus Mikó Imréről beszélt, aki, véleménye szerint, nem volt politikus, csupán hivatásszerűen politizáló közéleti személy. Jó nyelvtudással megáldott képviselőként a román parlamentben megállta helyét, unitárius neveltsége következtében sosem a konfrontációra, a másokra irányuló diktátumra, hanem a megegyezésre, az alkotmányosság betartására törekedett. Bukarestben jó szakpolitikusként ismerték el, Budapesten pedig 1941–44 között azt Erdélyi Párt (EP) főtitkáraként sosem kormánypárti, hanem félellenzéki szerepet vállalt, aki nem szavazta meg a zsidótörvényt.
Az Erdélyi Párt Erdély-politikájával kapcsolatban Tibori Szabó Zoltán újságíró az EP balszárnyát alkotó gróf Teleki Bélára és Vita Sándorra hivatkozva emlékeztetett az 1940–44 közötti észak-erdélyi magyar közigazgatás hibáira: a diadalmas katonai bevonulásra és a katonai adminisztráció bevezetésére, az anyaországi „ejtőernyős” köztisztségviselők kinevezésére, akik gyarmatként viszonyultak Erdélyhez. Mindezek nem szolgálták az itteni sajátos nemzetiségi ellentétek elsimítását. Az EP kisebbségiből többségivé vált tagjainak a többséghez tartozó kisebbségiekként kellett volna megnyilvánulniuk. Az EP-n belüli pluralizmus fontos példa maradt az 1990 utáni erdélyi magyar politika számára.
Az ügyvéd Mikó Imréről Varga Attila jogász, parlamenti képviselő tartott előadást, idézve a nagy elődöt: „Az igazi jogásznak mindenbe bele kell élnie magát. Népszolgálatra vállalkozom”. Az emberi jogokért küzdeni csak legális eszközökkel, a többségiekkel való versenyképesség ápolásával, a paragrafusok rengetegében való tájékozódási képességgel lehet, miközben különbséget tudunk tenni az egyéni és a közösségi jogok között. Az emlékkonferencián Gaal György irodalomtörténész Mikó Imre irodalmi munkásságáról, Cseke Péter egyetemi tanár pedig kisebbségi társadalomkutatási tevékenységéről számolt be.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbségi törvény vagy a koalíció
Beszélgetés Kelemen Hunor művelődési miniszterrel, az RMDSZ elnökével
A tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a bukaresti tévé magyar adásának Sajtóban című legutóbbi műsorában. A beszélgetés kivonatolt szövegét interjú formájában közöljük.
A nagyobbik koalíciós partner már többször kérte az RMDSZ segítségét abban, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással fogadhasson el bizonyos törvényeket. Legutóbb a tanári béreknek felső határt szabó jogszabályt fogadták el ezzel a módszerrel, az RMDSZ támogatásával. Miért volt erre szükség?
– A pedagógusok fizetésének történetében nyakig benne van minden parlamenti párt. A parlament a Tăriceanu-kormány idején szavazta meg a tanárok 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt, ezt az akkori miniszterelnök sürgősségi kormányrendelettel hatályon kívül helyezte. Utána jött a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális Párt kormánya, s a béremelést újra hatályon kívül kellett helyezniük, mert időközben az Alkotmánybíróság a Tăriceanu-féle sürgősségi rendeletet elutasította.
A PSD–PD-L-kormány rendeletét is elutasította az Alkotmánybíróság. Azért mondom ennyire részletesen, hogy világos legyen, valamennyi párt, amikor kormányra került, ugyanabba az irányba ment: tudta, hogy nincs fedezete – mintegy 500 millió euróra van szükség – a tanárok béremelésére. Időközben azonban a tanárok a törvényre hivatkozva a bíróságokon keresték igazukat, s olyan igazságszolgáltatási döntések születtek, amelyek különböző szintekre helyezték a béreiket: van, aki pert nyert, s van, aki nem. Ez méltánytalan helyzetet teremtett, s ezért döntött úgy a kormány, hogy olyan bérezési rácsot fogad el, amely a fizetéseket „helyére teszi”. Ha parlamenti úton próbálta volna elfogadni a jogszabályt, hónapokig elhúzódott volna a vita.
Megtörténhet-e, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályokat – például a kisebbségi törvényt – is hasonló módszerrel fogadtatja el a kormány?
– Koalíciós szinten az az egyezség született, hogy a parlamentnek az ülésszak végéig el kell fogadnia a kisebbségi törvényt. Mi jelenleg a parlamenti vitát próbáljuk előkészíteni. A törvényről most már csak egyetlen bizottságnak kell jelentést készítenie, s ha van rá többség, van rá politikai akarat, akkor a jogszabályt el lehet fogadni parlamenti vitával. Ha úgy látjuk, hogy ez a módszer nem működik, akkor élni kívánunk majd a parlamenti felelősségvállalás lehetőségével a tavaszi ülésszak végéig.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója már felvetette a miniszterelnöknek egy parlamenti találkozón: a kisebbségi törvény vitája akadozik, ezért felelősségvállalás módszerével kellene elfogadtatni. Információink szerint Emil Boc a felvetésre nem válaszolt, pontosabban elkerülte a választ.
– Ezeket a dolgokat nem parlamenti találkozókon, hanem koalíciós szinten szoktuk megbeszélni.
És koalíciós szinten felmerült-e ez a lehetőség?
– A koalícióban arról beszéltünk, amit már mondtam: ha nem halad a törvény vitája, felelősségvállalással fogadjuk el a jogszabályt.
Az ülésszak már rég elkezdődött, ám a törvény vitája még egy tapodtat sem mozdult előre....
– Megnyugtatom önöket: a tavaszi ülésszak végéig vagy lesz kisebbségi törvény, vagy nem lesz koalíció.
Az RMDSZ által szorgalmazott másik törvényről, a regionális átszervezésről szóló jogszabályról is hangzottak el különböző nyilatkozatok a nagyobbik koalíciós párt politikusai részéről. Eszerint jelenlegi formájában nem támogatják a törvényt, mert úgymond etnikai határok mentén rajzolná meg az ország régióit.
– Már többször mondtam a kormányzati partnereinknek, s elhangzott a nyilvánosság előtt is: ha Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba kerülne, nem azt jelentené, hogy etnikai alapon húztuk meg a határait. A három megyében magyarok élnek. Ilyen alapon elmondhatnánk, hogy a Vrancea és a környező megyék alkotta régió határait is etnikai szempontok szerint húztuk meg, mert ott meg románok élnek.
Itt egyszerűen arról van szó, hogy egy fejlesztési régióba kívánjuk tenni azt a három székelyföldi kisrégiót, amely történelmi, gazdasági és kulturális hagyományai szerint együvé tartozik. Hogy ott magyarok élnek? Lehet ezt nézni etnikai perspektívából is, de lehet másképp is, és akkor nincsen semmi probléma. Egyébként ennek a törvénynek a vitáját a következő parlamenti ülésszakban szeretnénk elkezdeni.
Az államfő nemrég bejelentette, hogy elkészült az alkotmánymódosítás tervezete, amelyben szerepel majd a régió fogalma is. Milyen javaslatokat készít elő az RMDSZ ehhez a tervezethez?
– Nem ismerjük még az alkotmánymódosítás tervezetét, ezért egyelőre erről nem is tudok véleményt mondani. Ám nyilván az alkotmányban nem szerepel majd részletesen a régiók leírása, ezt törvénynek kell majd szabályoznia. Azt azonban jónak tartom, ha az alaptörvénybe bekerül egy vagy két erős cikkely a régiókról. Az RMDSZ álláspontja szerint egyébként nincs parlamenti többség az alkotmány módosításához.
Nem látom, hogyan lehetne jelenleg a bizottságban, majd később a plénumban kétharmados többséget összeszedni. Másrészt pedig, ha megnyitjuk az alkotmánymódosítás kapuit, akkor kérni fogjuk mindazt, amit eddig is kértünk: többek között a nemzetállami kategória törlését, újragondolását és az őshonos kisebbségek elismerését államalkotó tényezőként.
Cseke Péter Tamás, E. Ferencz Judit
Új Magyar Szó (Bukarest)

Rosszul járnak a szülők
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A nemzetpolitikai államtitkárság vasárnap este közölte, hogy a határon túliaknak szánt összegek fölött rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a lebonyolító szervezetek segítségével a hét folyamán megjelenteti a pályázati kiírásokat.
Az oktatási-nevelési támogatások romániai kezelése eddig az Iskola Alapítvány feladata volt, ám a szervezetet Budapest nem értesítette a pályázati kiírásokról. „Hetek óta sürgetjük a nemzetpolitikai államtitkárságot, hogy megtudjuk, mi történik az oktatási-nevelési támogatásokkal, de nem kaptunk választ” – jelentette ki lapunknak Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója. Tájékoztatása szerint ezen a héten tisztázzák az államtitkárság illetékeseivel, mi történik a romániai pályázatokkal, addig a kiírások biztos, hogy nem jelennek meg.
Budapest hallgatásának oka vélhetően az, hogy a magyar kormány az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízná meg a támogatási program lebonyolításával. Ezt Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke, Veress László erősítette meg a hét végén a Szatmári Magyar Hírlapnak. Csakhogy erről a magyar kormány hivatalosan a pedagógusszövetséget sem értesítette.
„Informálisan valóban volt már arról szó, hogy idén átvegyük a támogatási program lebonyolítását. Ám szerződést nem kötöttünk, sőt Budapestről hivatalosan nem is kerestek meg ebben az ügyben” – nyilatkozta lapunknak az RMPSZ elnöke. Burus Siklódi Botond így kizártnak tartja, hogy a pedagógusszövetség ezen a héten kiírja a pályázatokat.
Felvetésünkre elmondta: az RMPSZ rendelkezik a program lebonyolításához szükséges infrastruktúrával. „Minden erdélyi megyében van irodánk” – magyarázta. Burus emlékeztetett, hogy az első Orbán-kormány megbízásából az RMPSZ 2002–2003-ban már foglalkozott a támogatási program lebonyolításával.
Ha Budapest valóban az RMPSZ-re akarja átruházni a pályázati program lebonyolítását, ahhoz a román kormány beleegyezését is kell kérnie. Nagy Zoltán – aki államtanácsosként Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjének is tagja – emlékeztetett arra, hogy 2003. szeptember 23-án kormányközi megállapodást írt alá Medgyessy Péter magyar és Adrian Năstase román miniszterelnök a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáról.
A megállapodás 6. cikkelye az Iskola Alapítványt nevesíti az oktatástámogatási pályázatok lebonyolító szervezetként. Nagy Zoltán hangsúlyozta: eszerint a nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. „Tudtommal még nem keresték meg a román kormányt azzal a kéréssel, hogy módosítsák az egyezményt. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani” – magyarázta az államtanácsos.
Nagy Zoltán szerint az Orbán-kormány nem is teheti meg, hogy egyoldalúan felrúgja a megállapodást. Az államtanácsos a kormányközi szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezményre hivatkozott, amelynek értelmében egy szerződés „valamennyi részes fél egyetértésével, a többi szerződő állammal történt tanácskozás után” szűnhet meg, hacsak erről másképp nem rendelkezik. „Mivel a 2003. szeptember 23-i megállapodás nem tartalmaz a felmondásra/kilépésre vonatkozó rendelkezéseket, ez csakis mindkét fél egyezségével szüntethető meg” – mondta Nagy Zoltán.
Lapunk tegnap megkereste az ügyben a budapesti illetékeseket is, ám sem a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét, Répás Zsuzsannát, sem a határon túli támogatások ügyével megbízott miniszteri biztost, Ulicsák Szilárdot nem sikerült elérnünk.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Piros lap a felcsúti csatárnak
Az RMDSZ vezetői ezekben a napokban tehetetlenül veszik tudomásul, hogy Orbán Viktorék sorra megfosztják közvetítői szerepüktől az érdekvédelmi szövetséghez közeli szervezeteket a magyarországi pénzforrások és kedvezmények romániai szétosztásában.
A magyar kormány előbb a Progress Alapítványtól vette el a magyarigazolvánnyal kapcsolatos – mára már inkább szimbolikus jelentőségű – ügyintézési jogosultságot, majd az Iskola Alapítvánnyal bontottak szerződést, és ruházták át az oktatási-nevelési támogatás megpályáztatásának jogát a pedagógusszövetségre. Az RMDSZ-es tehetetlenség oka, hogy a bukaresti kormánykoalíció tagjaként megakadályozhatná ugyan Budapest lépéseit, ám – a magyar miniszterelnök kedvenc sportjátékában használt hasonlattal élve – lesre futna, ha ezt megtenné.
Kelemen Hunorék már többször hangoztatott kifogása az, hogy a két alapítvány jogosultságait korábbi román–magyar kormányközi egyezségek rögzítik. A 2003-as Medgyessy–Năstase-megállapodás például az Iskola Alapítványt nevezi meg az oktatási-nevelési támogatási programot lebonyolító szervezetként. Így a pedagógusszövetség csak úgy veheti át az alapítvány szerepét, ha ebbe a román kormány is beleegyezik. Budapesti illetékesek úgy fogalmaztak, ezt a kérdést „diplomáciai úton” rendezik majd Bukaresttel.
Ám korántsem biztos, hogy Orbán Viktor és Traian Băsescu immár hagyományosan jó barátságára számítanak, annál is inkább, mert nem valószínű, hogy a román államfő feláldozná e barátság oltárán a kormánykoalíciót. Inkább abban bíznak, hogy az Kelemen Hunorék nem merik megvétózni az kormányközi egyezség módosítását, mert beláthatatlan időkre leállítanák az oktatási-nevelési támogatások folyósítását. Százhatvan ezer erdélyi magyar család maradna juttatás nélkül – a Fidesz pedig az RMDSZ-re mutogatna.
Ügyes – jellemezhetnénk pestiesen szólva Orbán Viktorék húzását, ám a sportnál maradva: nem fair play-díjas az eljárás. Budapest ugyanis hetekig hallgatott az oktatási-nevelési támogatások sorsáról, és közben azon ügyködött, miként zárhatná el a közvetve az RMDSZ-en keresztül áramló magyarországi pénzek csapjait, és hogyan nyithatná meg ezeket a csapokat a bejegyzés alatt álló, mindenben Fidesz-partner politikai szervezet számára.
Senki sem akadályozta meg a magyar miniszterelnököt, hogy egy éve tartó mandátuma alatt beszélgetésre hívja az RMDSZ vezetőit, és – az erdélyi magyar közvélemény előtt is – legalább nyilvánvalóvá tegye szándékait. Orbán Viktorék ehelyett egy labda nélkül maradt játékost hátulról a gyepre tepertek. Ezért még a Felcsút FC meccsein is piros lap jár.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Méregkapszula
Köztudott, hogy a politikai döntés már akkor megszületett a ciántechnológiás verespataki aranykitermelés beindításáról, amikor a jelenlegi koalíció hatalomra került. Programjában a kormány prioritásként kezelte a befektetést, így nem volt meglepetés, hogy Emil Boc miniszterelnök legújabb mandátumának eddigi két és fél éve a beruházó számára kedvezően telt el.
Ez idő alatt sorra hárultak el az akadályok a kanadai-román cég bányaterve elől: az RMGC előbb új területrendezési engedély birtokában kérhette újra a környezeti hatástanulmány elemzését, majd az aranyércben leggazdagabb kitermelési helyszínre is megkapta a régészeti mentesítési bizonylatot.
Vannak azonban már arra utaló jelek, hogy a bányanyitásnak kedvező légkör megváltozik, és Emil Bocék újabb politikai döntésre készülnek Verespatak-ügyben. Szó sincs azonban arról, hogy a beruházás lekerült volna a kormány prioritáslistájáról. Ellenkezőleg: néhány sorszámot előre ugrott abban a rubrikában, amelyben az államháztartás fő bevételi forrásai szerepelnek.
Ezt maga Emil Boc árulta el, amikor nemrégiben kijelentette: kedvezőtlen az RMGC-vel kötött szerződés a cég által fizetendő úgynevezett bányajáradékról, a román államnak újra kellene alkudni azt a – jelenleg titkosított – összeget, ami az ország altalajkincsének kitermeléséből a költségvetésnek jár. A befektetőnek szóló miniszterelnöki üzenet azt jelentheti: akkor kaptok engedélyt, amikor méltányos arányban osztjátok meg nyereségeteket a román állammal.
Szintén a befektetőnek szóló üzenetként értelmezhető Borbély László legutóbbi kijelentése is. A környezetvédelmi miniszter arról beszélt, „még hónapokba telhet”, amíg a kormány tárcaközi szakértői bizottsága kielemzi az RMGC által beterjesztett környezeti hatástanulmányt. Ez rossz hír a beruházó számára, mert a főrészvényes Gabriel Resources pénzügyi tervei szerint a bányának még idén ősszel meg kellett volna kapnia a környezetvédelmi engedélyt.
A kormány álláspontja egyébként érthető. Az elmúlt években – a gazdasági válság hatására is – az arany világpiaci ára az égbe szökött, az RMGC várható profitja megsokszorozódott. A szerződés újratárgyalására pedig van precedens: bár korábban ez kivitelezhetetlennek tűnt, a Boc-kabinetnek nemrégiben sikerült alacsonyabb árat kicsikarnia az észak-erdélyi autópályát építő amerikaiaktól.
A kitermelés engedélyezésének elodázása nem csak a verespataki beruház ellenzőinek lenne jó hír, jól fogna a két érintett RMDSZ-es miniszternek is. Kelemen Hunor és Borbély László (ciános) méregkapszulát vett be, amikor mandátumot vállalt a művelődési és a környezetvédelmi tárca élén. A politikai döntés arról szól, hogy a kapszulákat kiköpni nem lehet, ám kár lenne, ha a választások előtt roppannának szét a fogaik között.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Közlekedő kultúrák
Ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia!
A brassói magyar, ha kimozdul otthonából, ma is meglepve tapasztalhatja, hogy a többnyelvűség, ami a Cenk alatt természetes, máshol tilos.
Messzire is lehet tapasztalatot gyűjteni az idegengyűlöletről. Például Szlovákiában, ahol csak a brassói könyvesboltban vásárolt útikönyvből lehet tudni, hogy Presov az az Eperjes (ott ízlett oly nagyon a nyáreleji gyümölcs II. Vak Bélának). Igaz, a múlt század elején még zömében magyarok lakta városban ma mindössze kétszáz magyar él. Loviceről sem derül ki, hogy a Fehér Asszony városa, Lőcse. Talán Kezmar nevéből még lehet következtetni Késmárkra...
De még a magyar históriában oly fontos szerepet játszó Kassán is hiába keresünk, ha nem is magyar, de legalább német vagy angol nyelvű feliratot a gazdag történelmi múltról. Az 1910-ben háromnegyedében még magyar város főterén semmi sem utal arra, hogy 1625. március 2-án itt tartotta esküvőjét Bethlen Gábor Brandenburgi Katalinnal. Arról is csak holt nyelvű, latin tábla figyelmeztet, hogy 1906-ban a dóm kriptájába temették el II. Rákóczi Ferencet.
Kapható volt viszont a turisztikai irodákban az Európai Régiófejlesztési Alapból is finanszírozott ingyenes kiadvány, az „Oficiális városi kalauz”, amelyből a magyar turista megtudhatja, hogy „a Kassai Látogatóközpontból először a város bugyraiba fognak áthaladni.” Ám megnyugodhat, mert olvashatja, hogy „ha már a városban van, összpontosult központjában problémamentes a mozgás.” S ha nem sejtené, milyen élményekkel kecsegtet a főtér, az Oficiális városi kalauz eligazítja: „A városközpontban lévő épületekre vetett tekintetünk által belemerülhetünk a porlepte sorsokba.”
Óhatatlanul Kassa, az Oficiális városi kalauz bikkfanyelve jut eszembe, amikor olvasom a közleményt: „A kolozsvári rendőrök felderítették, hogy négy magyarországi illetőségű személy magyar nyelvű helységnévtáblát helyezett el a helyszínen, majd gépkocsijukban (amelyben a 43 éves B. Ildikó és egy tízéves gyermek ült) találtak egy másik magyar nyelvű helységnévtáblát Torda felirattal. A magyar állampolgárokat közerkölcs elleni vétség és csendháborítás gyanújával kísérték be a rendőrségre.”
Elképzelem, amint a meglett férfikorban lévő magyar turisták rövid nadrágban és zokni nélkül sértegetik a híres Kolozsvári közerkölcsöt, néhány száz méterre a bájaikat kínáló – milyen szép szó! – örömlányoktól. Szinte hallom, amint a digitális fényképezőgép zümmögése felveri a nagyváros csendjét. Ám ujjongok, hogy a rendőrség éberen vigyáz a közerkölcsre és a csendre.
Dehogyis ujjongok! Fölháborító és érthetetlen a kolozsvári rendőrök ügybuzgalma. Akkor is az, ha netán igaz, hogy szélsőjobboldali provokáció történt, mert még a bibliai parancs teljesítését is mérlegelni kell. Ahogyan Karinthy írta: ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia! Karhatalmi fellépés előtt meg igazán érdemes felmérni a rendőri akció következményeit!
Ezúttal ugyanis az derült ki, hogy Kassa és Kolozsvár a primitív, gyűlölettel kezelni próbált idegenfóbia tengelyének mentén helyezkedik el.
Megnyugtató hazatérni oda, hol a bejáratoknál a kölcsönös tisztelet és elfogadás jeleként Braşov–Kronstadt–Brassó felirat áll, és szabad fényképezkedni alatta!
És némileg megnyugtató az is, hogy ezen a héten Kolozsvár már nem a túlbuzgó rendőrök, a piacnyító polgármester városa, hanem az Erdélyi magyar kultúra fővárosa. De csak részben az. Egészen megnyugtató akkor lenne, ha végre több történne, mint amit Cseke Péter üdvözölt pénteki vezércikkében. Kétségtelenül fontos, hogy az RMDSZ és az EMNT összefogásával „legalább egy hétig ismét a magyaroké lehet a kincses város főtere.” Mert Kolozsvár csak akkor szakadhat le a kassai-pozsonyi tengelyről, ha a magyar napoknak (is) köszönhetően a város különböző kultúrái közeledő kultúrákká válnak, nem csupán a magyaroké, hanem a transzilvanizmust ma is elfogadó magyaroké, románoké, zsidóké, németeké, romáké lesz nem csupán a főtér, hanem egyáltalán a kulturális és politikai cselekvés tere.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kolozsváron is felköszöntötték Mózes Huba egyetemi oktatót
Kettős könyvbemutatóval köszöntötték fel kollégái és barátai hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának székhelyén, a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik kísérő rendezvényeként a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Mózes Hubát, aki több éven át volt a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet egyetemi oktatója. A születésnap kapcsán bemutatták a Versében él... című tanulmánykötetet, amelyet Mózes Huba miskolci, budapesti, debreceni, nyíregyházi, egri, kolozsvári, marosvásárhelyi, haarlemi, helsinki és nápolyi hungarológus kollegái ez alkalomra írtak, továbbá Mózes Huba és Kabán Annamária ötödik Dsida-kötetét. Mindkét kiadvány a Miskolci Bíbor Kiadónál jelent meg.
Gréczi-Zsoldos Enikő, a Versében él... kötet szerkesztője először a miskolci születésnapi könyvbemutató bensőséges hangulatát ecsetelte, majd kifejtette: az a gondolat, miszerint versében él a nemzet Mózes Huba életének mottója is lehetne. A kötet 36 szerző tanulmányait tartalmazza.
A kötetből egy példányt odaajándékoztak a Bölcsészkar Magyar Irodalomtudományi Tanszékének, Berszán István egyetemi oktató, tanszékvezető pedig elmondta: Mózes Hubát és feleségét, Kabán Annamáriát még mindig kolozsváriakként tartják számon.
Mózes Huba kiemelte: nagyra értékeli a születésnapi tanulmánykötet írásait. Péntek János emeritus professzor a közösen eltöltött egyetemi évekről és Mózes Huba Kolozsvárhoz való kötődéséről beszélt. – Kolozsvár az életünkké vált, és Mózes Huba életéhez most is hozzátartozik ez a város. Örülök annak, hogy az itt megkezdett szakmai pályáját töretlenül folytathatta Miskolcon. A hetven év teljessége szakmai és emberi szempontból is érezhető – vélekedett az ismert nyelvészprofesszor.
Cseke Péter egyetemi oktató szerint az ünnepelt verstani tehetségét Dsida-kutatása során is kamatoztatta. Kozma Dezső nyugalmazott egyetemi oktató Mózes Hubának a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlönyben kifejtett igényes munkásságát emelte ki.
Mózes Huba és Kabán Annamária több évtizede foglalkoznak Dsida-kutatással. A legfrissebb, ötödik kötet – Ó, múzsa, tedd, mi istened parancsa. Dsida-versek és fordítások szövegépítése – is több tanulmányt tartalmaz. – A sorozat önmagát alakította. Ebben a kötetben is igyekeztünk a versek lényegét, a költői szakaszok ívét megvilágítani – összegzett az ünnepelt.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Bántják a magyart
Nem tudni, mit ért meg a nagyváradi vagy netán a kolozsvári ember mindabból, ami ezekben a hetekben és napokban a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem körül történik. A lényeget bizonyára leszűrik: a többnyelvű felsőoktatási intézmény román vezetősége megakadályozza, hogy a magyar diákok és tanárok közössége törvény adta jogaival élhessen. A kevésbé tájékozottakhoz azonban csupán a történések lecsupaszított üzenete juthat el: „Marosvásárhelyen ismét bántják a magyarokat!” Vélhetően ezzel az üzenettel sikerült autóbuszokra szólítania tegnap az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak azt a több tucat székelyföldi embert is, akik Marosvásárhelyre siettek a MOGYE-n kialakult helyzet ellen tiltakozni.
Nem tudni azt sem, mit ért meg az átlagos román ajkú marosvásárhelyi abból, hogy székelyföldieket szállító autóbuszok parkolnak le a központban. Idősebbjének azonban a hideg futkoshat a hátán, ha eszébe jut, hogy húsz évvel ezelőtt a buszoztatásnak nagy divatja volt a városban. Akkor görgényvölgyi és hodáki románok, majd székelyek érkeztek „rendet teremteni” Marosvásárhelyre, és vérontás lett a vége. Nem maguktól mentek, vitték őket, és hogyne mentek volna, hiszen a hívó szó az volt, mint most: „bántják a nemzettársaitokat!”. Tegnap nem ismétlődött meg a húsz évvel ezelőtti tragédia Marosvásárhelyen. Talán éppen azért, mert a helybéli románokat inkább a hideg rázta, nem a vérük forrt a székely buszok láttán.
Ha azonban a tragédia bekövetkezik, a tegnapi demonstráción jelenlévő magyar politikai szervezeteket terhelte volna a felelősség.
Az RMDSZ-t azért, mert egyáltalán nevét adta a székelyeket buszoztató rendezvényhez. Másrészt azért, mert – bár kormányon van –, túl későn, csak az utolsó pillanatban vette rá az oktatási minisztériumot annak az átiratnak a megfogalmazására, amely a törvény betartására szólítja fel a MOGYE vezetőségét. Ez érthetetlen, hiszen azt már augusztusban tudni lehetett, hogy a felsőoktatási intézmény chartája nem veszi figyelembe a multikulturális egyetemekre érvényes előírásokat. Az EMNT felelősségét kár is részletezni. Tőkés Lászlóék szervezete és pártja már most megmutatta, számukra semmi sem drága, ha az RMDSZ-szel kell versenyt futni a magyar szavazatokért. Talán még a buszoztatott székelyek vére sem.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Lesz még közös kormányülés?
Minden jel szerint 2011-ben sem tartja meg sorrendben ötödik együttes ülését a magyar és a román kormány, annak ellenére, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter májusi budapesti látogatásakor azt javasolta magyar kollegájának, Martonyi Jánosnak: a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére még idén ősszel kerüljön sor Bukarestben.
„Ha engem kérdez, ebben az évben biztosan nem lesz közös kormányülés. Sok szervezést igényel, ha idén megtartanák, már tudnánk róla” – jelentette ki lapunknak Gáti István, az eddigi közös kormányülések bukaresti megszervezésével megbízott kormányfőtitkárság helyettes vezetője.
A közös kormányülés időpontja Borbély László környezetvédelmi miniszter számára is ismeretlen. Az RMDSZ politikai elnökének tudomása szerint házigazdaként Románia már megtette a szükséges lépéseket az esemény előkészítéséhez. „Nemcsak Teodor Baconschi külügyminiszter, hanem az RMDSZ is jelezte a magyar félnek, hogy időszerű lenne a közös kormányülés megszervezése. Budapestről egyelőre azt a választ kaptuk, hogy még elemzik ennek a lehetőségét” – mondta az ÚMSZ-nek Borbély László.
Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár tegnap kitérő választ adott arra a kérdésünkre, mi az esélye annak, hogy az együttes ülést még az idén megtartsák. „Az esemény megszervezése több tényezőtől is függ. Hordereje miatt azon is múlik, hogy sikerül olyan időpontot egyeztetni, amely a minisztériumi szintű együttműködésen túlmutató közös projektek áttekintésére is alkalmat ad” – közölte az ÚMSZ-szel az államtitkár.
A közös kormányülés időpontjáról a budapesti külügyminisztériumban sem tudnak. Egy neve elhallgatását kérő illetékes lapunk értésére adta, hogy a kérdésben a végső szó a miniszterelnöki hivatalé. Szerinte a budapesti hallgatás oka, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szakított elődje gyakorlatával, nem híve a közös kormányüléseknek.
„Gyurcsány Ferenc idejében nemcsak magyar-román, hanem magyar-szlovén, magyar-horvát és magyar-osztrák együttes kormányülést is tartottak, hatalomváltás után ilyen ülések már nem voltak” – magyarázta lapunknak a külügyminisztériumi forrásunk.
Egy másik, szintén névtelenül nyilatkozó budapesti illetékes szerint Orbán Viktor nem az együttes kormányülés intézményének ellensége. „Amikor Budapest legutóbb a magyar-szlovén együttes kormányülést lefújta, a miniszterelnök kijelentette: ezt a formátumot át kell gondolni, mert túl grandiózus, és kevés gyakorlati eredménye van. Tehát szűkíteni kéne a formátumot és a megtárgyalandó kérdések körét. Teodor Baconschi külügyminiszter is egyetértett ezzel, amikor legutóbbi budapesti látogatásakor felvetettük” – magyarázta forrásunk.
Mint ismert, a román-magyar kormányüléseknek már hagyománya van a két ország kapcsolataiban. Az elsőt 2005 októberében tartották Bukarestben, a legutóbbit, a negyediket 2008 októberében Szegeden. A következő években, 2009-ben a román fél kérésére elhalasztották az ülést, 2010 őszén pedig – közös megállapodással – szintén halasztottak. Legutóbb, 2011-ben a magyar fél kért ismét haladékot, arra hivatkozva, hogy Magyarország az EU soros elnöki tisztségét tölti be.
Schengenről tárgyaltak a román–bolgár közös kormányülésen
Románia és Bulgária teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, ezért jogosan várják el, hogy az Európai unió régebbi tagállamai megtűrjék soraikban – fogalmazott tegnap Bukarestben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök, a román–bolgár közös kormányülés kezdetén.
A két balkáni ország kabinetjének első együttes tanácskozásán a schengeni témakör mellett napirendre került az energetikai, szállításügyi, mezőgazdasági, oktatási, környezetvédelmi és kulturális együttműködési lehetőségek áttekintése is.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Megjelent a ME.dok új száma
Megjelent a ME.dok című médiatudományi folyóirat idei harmadik, utolsó előtti száma. A negyedévente megjelenő lapot a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató Intézet adja ki, főszerkesztője Cseke Péter, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás tanszékének professzora.
A C kategóriájú tudományos folyóirat legújabb kiadása tíz, médiatörténettel és médiaelmélettel foglalkozó tanulmányt tartalmaz. A Magyarország határain kívül egyedüli magyar nyelvű médiaelméleti folyóiratként megjelenő lapot 2006-ban alapították az újságírás tanszék akkori doktorandusai, és azóta számtalan, magyar, román és angol nyelvű írással gazdagította az erdélyi (de nem csak...) tudományos életet.
A mostani lapszám is széles spektrumot fed le – olvashatunk benne nyomtatott sajtós, rádiós, tévés és elméleti vonatkozású cikkeket is. Mivel nincs helyünk felsorolni az összest, a teljesség igénye nélkül szemlézünk pár írást. Kiemeljük Kozma Csaba Mi-tudat és ellenségkép a szocializmus végén és az azt követő másfél évtizedben (1989–2004) című, kiforrott, objektív, önmagáért beszélő írását, de olvashatunk rövid, hangulatos összeállítást a fergeteges sikerű, 2008-as Bahrtalo! című filmért is „felelős” filmrendező, Lakatos Róbert Árpád „tollából”.
A Marosvásárhelyi Rádió hallgatóinak ismerős lehet László Edit neve, de hazai, elismert szakemberek mellett a legújabb ME.dok a University of South Florida diákjainak kutatásaiból is publikál. A médiatudományi folyóirat Medok.ro honlapjáról ingyenesen letölthetők a kiadvány korábbi számainak cikkei.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Határon túliakon spórolt a Fidesz
A nemzeti jelentőségű intézmények finanszírozásának rendezését tervezi a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ma kezdődő budapesti ülésén.
A nemzeti jelentőségű intézmények finanszírozásának rendezését tervezi a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ma kezdődő budapesti ülésén. A tavaly még normatív támogatásban részesülő erdélyi civil szervezetek, egyesületek, alapítványok számára azonban megkésett ez a lépés: idén egészen biztosan nem jutnak már pénzhez. Vezetőik arra panaszkodnak: a Fidesz-kormánynak a folyamatos halogatással 2011-ben sikerült lespórolnia a juttatásokat.
Az erdélyi szervezetek jövőre is csak akkor számíthatnak „alanyi jogon” a magyar állam támogatására, ha felkerülnek a nemzeti jelentőségű intézmények listájára. Ez azonban szintén bizonytalan, ugyanis a magyar kormány a MÁÉRT ülésén már új kritériumrendszert terjeszt a határon túli magyar szervezetek elé.
„Egy biztos: az idei támogatás elúszott, mert az új rendszer szerinti pályáztatás leghamarabb decemberben kezdődhet meg” – mondta lapunknak az egyik érintett intézmény névtelenül nyilatkozó vezetője. Forrásunk nem véletlenül nem vállalja a nevét: más intézményvezetőkhöz hasonlóan attól tart, elesik a támogatástól, ha nyíltan bírálja a Fidesz-kormányt. „Egész évben vártuk, hogy tisztázódjon a helyzet.
A Bethlen Alaphoz nem pályáztunk, mert számítottunk a korábban megítélt normatív támogatásra. Ez késett, de mertük szóvá tenni” – nyilatkozta korábban az ÚMSZ-nek az egyik kulturális szervezet elnöke.
A nemzeti jelentőségű intézmények listájának kialakítására Budapest kritériumrendszer-tervezetet dolgozott ki, amelyet eljuttatott a határon túli magyar szervezetekhez – köztük az RMDSZ-hez – véleményezésre. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint a magyar kormány által javasolt rendszer alapját „normatív úton megfoghatatlan, szubjektív kritériumok képezik, olyanok, amelyek nem kötik az elbírálót”. Ezért az RMDSZ olyan kritériumokat javasolt, amelyek leszűkítik a szubjektív értékelés mozgásterét – tájékoztatta lapunkat a politikus.
A határon túli szervezetek javaslatokat tehetnek a MÁÉRT ülésén azokra az intézményekre is, amelyek szerintük méltóak a „nemzeti jelentőségű” besorolásra. Kovács lapunknak elmondta, az RMDSZ listáján azoknak az intézményeknek a többsége szerepel, amelyeket még 2006-ban nemzeti jelentőségűnek nyilvánítottak.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyengülnek az „etnikai határok”
A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tevékenysége során adatokkal szembesíti, illetve szakmai tanácsokkal segíti a döntéshozókat, politikusokat, utóbbiakon múlik, hogy korrigálják-e a kisebbségekkel kapcsolatos közpolitikákat. Az intézet elnökének tapasztalatai szerint a tények nem mindig passzolnak a politikai retorikához. Horváth István szociológust Cseke Péter Tamás kérdezte
Az év végéhez közeledve mit tart az intézet 2011-es tevékenysége legfontosabb eredményeinek?
Nagy léptékű kutatásunk idén viszonylag kevés volt, de elő tudtunk készíteni egy pár érdekesebb kutatást. Például a jövő évi kisebbségi „választási földrajzot” próbáltuk körvonalazni: összegyűjtöttük visszamenőleg tizenöt évre a kisebbségi szervezetekre leadott szavazatok számát, hogy modellezhessük számukra a jövő évi választásokat. Romániában közel másfél évtizede folynak az interetnikus viszonyokra vonatkozó felmérések. 2012-re is tervezünk egyet, de úgy, hogy összegyűjtöttük az eddigi összes felmérést, időrendbe helyeztük az adatokat, és az vizsgáljuk, hogyan változtak az etnikumközi viszonyok az utóbbi tizennégy évben. Ugyanakkor folyamatban van a romániai nemzeti kisebbségek kronológiájának összeállítása. Az utóbbi húsz évre vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze, hogy feltérképezzük a kisebbségek belső szervezeti változásait. Több dokumentációt gyűjtöttünk össze ebben az évben, pontosan azért, hogy jövőre tudjunk több elemzést elvégezni.
Hogyan tudják például a nemzeti kisebbségi szervezetek felhasználni a választások előtt az intézet által készített adatbázist?
Az adatbázisból kirajzolódik a magyar és más kisebbségek szervezeteire leadott szavazatok dinamikája. Ezek az adatok segítenek abban, hogy hol van szükség szavazatmozgósításra. A magyarok esetében jelentkezett a politikai pluralizmus, így felvetődött például az a kérdés, hogy mi történik majd, ha „többpártrendszerben” kezd szavazni a romániai magyarság; igaz-e az, amit egyesek állítanak, hogy ez nagyobb szavazatmozgósítást jelent. Ha ez az állítás igaz, akkor hol igaz? Milyen tényezők által lesz igaz? A kérdések megválaszolásához viszonyítási adatok kellenek. Tehát egy ilyen adatbázis a politikusok számára a választások előtt hasznos a közvetlen politikai harcban. Ezenkívül lehetőség nyílik arra, hogy a politikai retorikán túl is lehessen beszélni ezekről a dolgokról. Hisz a politikai retorikát az egzakt valóság valójában sosem érdekli, mindig önmaga számára definiál egy valóságot. Azt hajtogatja, hogy ez a valóság az igaz. És nagyon jól tudjuk, ha valaki sokszor és nagyon határozottan állít valamit, a közvélemény szintjén még akár igaznak is tűnhet. Ha pedig a tények nem passzolnak a retorikához, akkor ez talán mégis másfajta beszédmódot eredményez a politikusok részéről. Ilyen szempontból nemcsak egy politikus veszi hasznát egy ilyen jellegű választási adatbázisnak, hanem akárki, egy szavazópolgár is el tudja dönteni ideológiai ismérvektől függetlenül, hogy különböző retorikai kijelentések igazak-e, hasznosak-e.
Tudják-e befolyásolni az intézetben zajló tudományos munka eredményei a döntéshozókat, a kisebbségekkel kapcsolatos romániai közpolitikákat? Vulgárisabban fogalmazva: mi a gyakorlati haszna az intézeti munkának ezen a téren?
Mondanék egy példát. Romániában a törvény elég tág teret biztosít a kisebbségek nyelvének használatára. A törvény alkalmazásával azonban már gondok akadnak. Az elmúlt években konkrétan, településekre lebontva vizsgáltuk a kisebbségek nyelvének használatát. Megnéztük, hogy a törvény szerint hol lehet például magyarul beszélni a hivatalokban, és ezzel a lehetőséggel élnek-e az adott településen. Kiderült, hogy a törvény hatása ott érvényesül, ahol a magyarok aránya hatvan százalék fölötti, ezeken a településeken ugyanis a közhivatalok etnikai aránya megegyezik a lakosság etnikai arányaival. Ahol az arány hatvan százalék alá csúszik, már megjelenik egy fordítóiroda, esetleg egyetlen közhivatalnok tud magyarul, és nem következik be a törvény úgynevezett strukturális hatása: azaz nem alkalmaznak a hivatalokban a jogszabály előírásainak megfelelően magyarul tudó személyeket. Felméréseink eredményeit elküldjük a döntéshozóknak. A politikusokra vár a döntés: közbelépnek-e, próbálják-e ezeket a modelleket korrigálni, felhívják-e arra a figyelmet, hogy ez így mégse jó. Mi csak ajánlásokat tudunk megfogalmazni például arra, hogyan működik a nyelvhasználat a többnyelvű típusnyomtatványok esetében; hogyan kell embereket felvenni, hogy kell működtetni a többnyelvűségi rendszert.
Melyek az intézet tervei jövőre?
Nagyon sok idei kutatásunk folytatódik, egy következő szintre lép. Például: miután idén megvizsgáltuk, hogyan működik az anyanyelvhasználat az önkormányzati közintézményekben, jövőre azt vizsgáljuk, milyen a nyelvhasználat a kétnyelvű iskolákban. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar nyelvű oktatás – különösen azokon a településeken, ahol a magyarság kisebbségekben van – kétnyelvű iskolákban zajlik. A vizsgálandó kérdés az, hogy ezek az iskolák valamilyen interetnikus együttélési modellt képviselnek-e: az iskola nyilvános terében ugyanolyan mértékben jelennek-e meg a magyar és a román feliratozások, a román diák megszokja-e azt, hogy az iskolájában van egy párhuzamosság, egy szimmetria, ami az egyenlőség egyik formája, illetve a magyar diák látja-e a saját nyelvét ugyanúgy képviselve a román szférában, mint a román nyelvet, vagy pedig kisebbséginek érzi magát. A vizsgálatok után el fogjuk tudni mondani, hogy ezek az iskolák valamilyen formában multikulturálisnak nevezhetők-e (ha a multikulturalizmust a szimmetriára való törekvésnek értelmezzük), vagy csak kényszermegoldások. Ugyanígy jövőre megvizsgálnánk a nagy kereskedelmi hálózatok nyilvános feliratozási rendszerét, a hipermarketek nyelvpolitikáját. A társadalmi tér fontos szereplőiről van szó, hiszen az emberek többször járnak bevásárlóközpontokba, mint közintézményekbe.
Megrendelésre dolgoznak-e pártok, politikai szervezetek számára?
Igen, politikai pártok részéről is érkeznek megrendelések különböző stratégiák előkészítésére. Vannak már olyan tapogatózások, hogy a nagyvárosi szórvány esetében próbáljunk meg stratégiát előkészíteni az RMDSZ számára. Vannak azonban sokkal konkrétabb témájú felkérések is. Hargita Megye Tanácsa felmérést rendelt meg arról, hogy nemcsak az önkormányzati, hanem a kormány fennhatósága alá tartozó megyei intézményekben is vizsgáljuk meg a nyelvhasználatot.
A kutatásnak milyen eszközeit használja az intézet a tudományos munkában?
A humán tudományok, a történelem, etnográfia és szociológia eszköztárát alkalmazzuk, nagyon sok terepmunkát végzünk.
Lehet-e úgy fogalmazni, hogy az intézet megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar kisebbség kutatásának?
Nem tudnám most számokban elmondani, hogy melyik kisebbséggel milyen arányban foglalkozunk. Elgondolásunk szerint egy adott kisebbséget monografikus igénnyel kutatni butaság. Ha például bennünket érdekel a csángó téma, akkor nem egy klasszikus csángókutatás formájában közelítjük meg a kérdést, hanem összehasonlító kutatást végzünk. Megnézzük, hogy mi történik a csángókéhoz hasonló társadalmi közegben, az ukránokéban, ami szintén viszonylag elszigetelt, tradicionális elemeket tartalmazó életközeg, ahol a helyi nyelvi sajátosságokat sajátos módon értelmezik. Az összehasonlításból talán több minden kiderül, mint egy adott kisebbségre vonatkozó, monografikus igényű kutatásból.
Az intézet egyik fő kutatási irányvonala a romániai kisebbségek identitásában végbemenő változások elemzése. Megfogalmazható már most valamilyen következtetés a romániai magyar közösség identitásváltozásával kapcsolatban?
Valószínűleg történtek változások ezen a téren, de csak jövőre tudjuk megmondani pontosan. Az egyik nagy kutatásunk arról szól, hogy a kettős állampolgárság kontextusában hogyan értékelődik át a magyar kisebbség viszonyulása a román államhoz; hogyan értékelődik át a szülőföldhöz való viszony egy anyaországi erősebb jogi kötődés rendszerében. Ezenkívül más szemszögből már több változást azonosítani tudunk. Az például szembeszökő és már most látszik, hogy a romániai magyarok már 2002-től beálltak azokba a migrációs hálózatokba, amelyek főként Spanyolország felé irányulnak; több a vegyes házasság, magyar szempontból gyengülnek az „etnikai határok”. Ez egyébként kapcsolatban áll azzal, hogy jelentősebb volt a népességcsökkenés szórványban, a perifériákon, amit pontosan ezek a változások eredményeznek. Azt is azonosítani tudjuk, hogyan viszonyulnak az emberek a nyilvános nyelvhasználathoz. A változások kimutatásához több korábbi felmérésre lett volna szükség. Mi most csak azt tudjuk rögzíteni, hogy a publikus nyelvhasználat kapcsán a magyarok hány százaléka az, aki jól érzi magát, amikor románul beszél. Aki számára a román nyelv nem a „kifele beszélés” eszköze, hanem a kettős nyelvűségből fakadóan magától értetődően, természetesen beszéli az állam nyelvét. A nyelvismeret, a nyelvhasználat terén egyébként óriási leszakadást tapasztalunk: tömbvidéken egyre kevésbé kétnyelvűek a fiatalok, más helyen egyre nagyobb mértékű a kétnyelvűség és akár a román nyelvi dominancia is. Érdekes folyamatok indultak be: körülbelül 1996-ig, amíg a román volt a kereskedelmi televíziózás nyelve a térségben, a székelyföldiek valamivel jobban tudtak románul, tehát a magyar kereskedelmi televíziók térnyerése befolyásolta a nyelvi készségeket. Biztos vagyok egyébként abban, hogy a világnézetet is, hisz az, aki dominánsan magyar nyelvű médiából tájékozódik, másképp látja a világot is.
Ezekben a napokban tárgyalja a parlament a jövő évi költségvetést. Mennyire érintette a gazdasági válság az intézet állami támogatását?
A kormány jövőre az első teljes működési évünkben, 2008-ban kapott összeghez képest mintegy öt százalékkal nagyobb keretet irányoz elő, tehát úgy mondanám, hogy inflációérték-tartó költségvetésünk lesz. Az első években, 2008–2009-ben azonban még nagyon sokat fektettünk az intézményépítésbe, mondhatnám azt is, hogy két papírlappal kezdtük az intézet létrehozását. Költségvetésünk szerkezete megváltozott: mára már nem kell annyit költenünk például infrastruktúrára. Vannak költségvetésen kívüli bevételeink is, de nem annyi, mint amennyit az intézet létrehozásakor terveztünk. Jelentős összegeket nyertünk el pályázatokon, de nem tudtunk nekikezdeni az elköltésüknek. Nagyon merevek a pénz elköltésére vonatkozó szabályok, volt olyan, hogy le kellett mondanunk projektekről emiatt. Hátrányt is jelent az, hogy stabil költségvetési támogatásban részesülünk, hiszen erős költségvetési fegyelem alatt vagyunk. Példát is mondok: egy európai kutatási keretprogramban megszabják, hogy mekkora fizetés járhat a kutatóknak. Én azonban hiába próbálom az európai pályázati pénzből kicsit jobban megfizetni az amúgy alacsony bérű munkatársakat, nincs arra törvényes lehetőségem, hogy – jelzem, nem állami alapokból – ezt megtegyem. Tehát keret volna rá, de nincs menedzseri lehetőségem motiválni a kutatókat. Így nehéz bekapcsolódni az európai vérkeringésbe.
(A Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet 2007-ben hozták létre kormányhatározattal Kolozsváron. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának irányítása alatt álló közintézmény. Jelenleg 32 alkalmazottja van: jobbára fiatal szociológusok, történészek, etnográfusok. Tevékenységi területe a romániai nemzeti kisebbségek és más etnikai közösségek etnikai identitásmegőrzésének, -fejlesztésének, -kifejeződésének, valamint ezek szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak kutatása, tanulmányozása. Fontosabb kutatási irányvonalai a romániai kisebbségek etnodemográfiai jellemzői, az etnikai szegregáció modelljei, a romániai nemzeti kisebbségek kulturális öröksége, a kétnyelvűség módozatai, az ehhez kapcsolódó attitűdök és közpolitikák.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A lényeg: a küzdelem maga
A velünk megesett drámai “mozzanatok” okán a 20. század szellemi arculatát erdélyi nézőpontból is meg kellene írni már. Az első “huszonkét évet”, az utána következő két emberöltőt, a mostani “huszonkettőt”. A kisebbségi sorsnak ugyanis csak a geopolitikai feltételei változtak meg: a lényeg ugyanaz maradt. A küzdelem maga. Mert mi történik például az utóbbi “huszonkét év”-ben, a “relativizált” szabadság – eszménytelen, etikátlan, nem érték-, hanem érdekorientált – világában? Ezekről a kérdésekről töprengtünk mostanság nemegyszer Csapody Miklóssal, amikor László Dezsőről, Mikó Imréről vagy Buday Györgyről tartottunk előadásokat Kolozsváron, Szegeden, Budapesten. Az Erdélyi Fiatalok dokumentumkötetének bezúzásra ítélése 1986-ban – és többtucatnyi kézirat megjelenésének a letiltása – a kommunista diktatúra tűréshatárát jelezte. Úgy tűnik, hogy manapság bárki szabadon írhat bármiről (közösségi hagyományainkról is), nincs különösebb foganatja annak. Az 1989 előtti állapotok következményeit illetően az eszmetörténész így fogalmaz: eladdig “még lett volna kinek (fölkutatni és megírni ezt a hagyományt is, mert még voltak, éspedig sokan, akikre hatással lehetett volna), ma pedig, bár régóta szabadon lehet kutatni, és meg is lehet írni, már nincs nagyon kinek (csak az irodalom- és művelődéstörténész szakmának)”.
Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük “parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté változni” a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson. (Cseke Péter: Szellemi erőtereink – HELIKON, 2012. 1. (591.) szám, január 10.)
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)

Portrék örökséghagyókról
Több évvel ezelőtt már leírtam, hogy Cseke Péter kutatásai az erdélyi magyar irodalom és szellemi élet csomópontjaira irányulnak – mindenekelőtt a két világháború közöttiekre –, illetve hogy a népiség, az erdélyiség és az európaiság eszméjét követi nyomon irodalmunkban.
Amint egymást követő kötetei bizonyítják, akár vissza-vissza is tér egy-egy feltárt területhez, hogy minél teljesebb képet adhasson kutatása tárgyáról. (Lásd: Paradigmaváltó erdélyi törekvések. Kolozsvár, 2003, Jöjjön el a mi időnk. Csíkszereda, 2005, Legyen eszünk, ha már volt. Miskolc, 2006, Fájó sebekből termő ágak. Budapest, 2010.) Az egyes tendenciákhoz mindjárt az irodalmi, illetve szellemi élet valamely markáns szereplőjét kapcsolja az ember, Kós Károlyt a Kiáltó szóhoz (1921) és a transzszilvanizmushoz, Tamási Áront a Tizenegyek (1923) című antológiával jelentkező írói csoportosuláshoz, ahhoz, amelyet az erdélyi magyar irodalom első nemzedékeként tartanak számon, László Dezsőt az Erdélyi Fiatalok (1930–1940) című kolozsvári folyóirat irodalmi és társadalomtudományi műhelyéhez, Makkai Sándort a Nem lehet-vitához (1937), Horváth Istvánt a Termés (1942–1944) című folyóirathoz és a népiséghez, Páskándi Gézát az 1960-as évek újító törekvéseihez. Mindannyian megannyi védjegyei az erdélyi magyar kultúrának, nem véletlen, hogy Cseke Péter ilyen címen* jelentetett meg egy kötetnyi tanulmányt a felsoroltakról és más eszmetársakról, Jancsó Béláról, Szabédi Lászlóról, Mikó Imréről, Beke Györgyről, Sütő Andrásról, Szabó Gyuláról és másokról.
Cseke Péter munkásságában a hiteles valóság-, tény- és dokumentumfeltárást s ezek igényes bemutatását lehetett méltányolni. Az utóbbi időben eme írói erények mellett felerősödni látszik egy másik, az írások személyes töltete. Új kötetébe foglalt portréi ezt az észrevételt erősítik meg. Érezni bennük a szenvedélyt és a szeretetet.
El kell ismerni: jótékony hatással lehet az olvasóra is, ha az élményszerűség szintjével is kiegészül például a feltárt irodalmi vagy művelődéstörténeti anyag bemutatása. Aki aztán azok irodalmi munkásságát vagy eszmerendszerét kutatja, akik egy-két nemzedékkel előtte jártak, jó esetben sokat nyerhet a nemzedékek közötti természetes kommunikációnak, a személyes kapcsolatoknak köszönhetően, de ott, ahol e szerves fejlődés mesterséges módon megszakadt, nehéz pótolni a nemzedékek közötti közvetlen kapcsolatok elmaradását. Maga Cseke Péter sem hagyja ezt szó nélkül: “Közvetlenül a második világháború után született nemzedékemnek nem adatott meg, hogy az előttünk járó, az előző kisebbségi helyzetben eszmélő korosztályok valamennyi meghatározó egyéniségét személyesen is megismerhesse: háború, menekülés, hadifogság, hidegháború és a »román Gulág« egyaránt megtizedelte őket – írja a László Dezsőről készült portréban a szerző. – Akik élve megúszták, és halálukig köztünk lehettek, azok sem tudták nyíltan áthagyományozni a tájékozódásunkat megkönnyítő kisebbségi élettapasztalataikat. Vagy azért, mert megfélemlítettek voltak, vagy azért, mert az értelmiségnevelő intézményrendszerből teljesen kiszorultak.”
Különben éppen a korábban felsoroltak, ama meghatározó egyéniségek lennének Cseke Péter számára szellemi életünk örökséghagyói. Egyikük, a sepsiszentgyörgyi származású lelkész és társadalomtudós, László Dezső 1940 elején egy esszében vette számba az akkori magyar szellemi élet úgymond legdöntőbb tényezőit, ezeket a kritikai hangban, a társadalmi és gazdasági szemléletben, a népi elem jelenlétében és a keresztény gondolatban jelölve meg. Befejezésként aztán meg is indokolta, hogy miért tartotta fontosnak szemléjét: “Azért idéztem a múltat, szellemi életünk nagy örökséghagyóit magunk közé, hogy rajtuk keresztül és bennük értsék meg egymást azok a mai magyarok, akik konzervatív és modern álláspontról szolgálván szellemi életünket, sokszor azt gondolják, hogy szemben állanak egymással.”
Hasonló indíttatásból vállalkozik bizonyára Cseke Péter is az általa fontosnak tartott örökséghagyók megidézésére. Kisebbségi kultúránk védjegyeinek tartja őket, s felkínálja a róluk készített pályaképeket, hátha bemutatott gondolati teljesítményük és példájuk közelebb visz a mai magyar kisebbségi sors jobb megértéséhez, hiszen a történelmi tapasztalatra hallgatni és alapozni sohasem csak magáért való foglalatosság kis népek részéről Európának ebben a szögletében.
Borcsa János
* Cseke Péter: Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2011
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés tulipános tőkéje
Tőkés László és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad, ezért nehéz az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-képviselő támogatottságát szavazatokká konvertálnia – kommentálta KISS TAMÁS szociológus egy múlt év végi közvélemény-kutatás eredményét. A kisebbségkutató intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérte fel a felmérés politikai tanulságainak összegzésére az Erdélyi Riport 2012/4. számában.
Nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a tavaly szeptemberben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) Tőkés László ismertségéből és népszerűségéből – derül ki az erdélyi magyarok körében végzett legfrissebb felmérésből. A kolozsvári kisebbségkutató intézet közvélemény-kutatása szerint az Európai Parlament volt alelnöke által „védnökölt” EMNP a biztos pártválasztók szavazatainak mindössze 5,1 százalékát kapná meg a választásokon; az erdélyi magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re, 3,2 százaléka az MPP-re, 3,5 százaléka pedig román pártokra szavazna. Az új magyar politikai szervezetnek annak ellenére gyenge a vonzereje, hogy a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László független jelöltként, egymaga az erdélyi magyar szavazatok közel negyven százalékát gyűjtötte be.
Tőkés az RMDSZ tőkéjének „részvényese” A közvélemény-kutatás vezetője, Kiss Tamás szociológus nem lát ellentmondást az EMNP alacsony támogatottsága és Tőkés öt évvel ezelőtti kimagasló választási teljesítménye között. „A parlamenti választásokon nem egyetlen személyre kell szavazni. Akármennyire is kötődik az új magyar párt Tőkés László nevéhez, támogatottsága nem konvertálható az EMNP-re adott szavazatokra. Ez az RMDSZ ellenzékének egy régi problémája” – mondta az Erdélyi Riportnak. A felmérésvezető a jelenség nyitját abban látja, hogy – mint fogalmazott – Tőkés és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad. Emlékeztetett arra, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek a kilencvenes évek elején „hihetetlenül erős” politikai brandje jött létre. „A tulipánra a mai napig azért ütik a pecsétet a választók, mert ennek a brandnek az emblémája. Tőkés László – a temesvári hős és az egykori tiszteletbeli elnök – ugyanebből a brandből részesül, képletesen szólva részvényesként” – magyarázta. A szociológus ezért úgy véli: szavazói számának növeléséhez az EMNP-t egy új politikai brandként kellene felépíteni az RMDSZ ellenében. „Kérdés, lesz-e az ebben érdekelteknek elég erejük ehhez” – tette hozzá.
A felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka állította, hogy elmenne szavazni. A bizonytalanok száma eléri a 15 százalékot. Az országos átlaghoz képest magas részvételi szándék még a kutatók számára is meglepetést jelentett. „Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a felmérést a népszámlálási kampányt követően végeztük. Ez a kampány mozgósította a magyar közösséget, úgy, hogy román oldalon nem volt megfelelője. Természetesen az is kérdés, hogy sikerül-e ezt a mozgósítottságot idén fenntartani” – véli Kiss Tamás.
Kelemenben jobban bíznak Az új magyar párt dolgát nehezíti, hogy a felmérés – korábbi adatokhoz viszonyítva – a Tőkés László iránti bizalom csökkenését mutatja. Az EP volt alelnöke továbbra is a legismertebb erdélyi magyar politikus, a megkérdezettek 98,4 százaléka hallott róla, ám csak 49,5 százalékuk bízik is benne. Ezzel szemben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét ugyan valamivel kevesebben ismerik (91 százalék), de népszerűbb Tőkésnél, ugyanis a válaszadók 59 százaléka bízik benne. Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke ismertségben és népszerűségben is elmarad az előbbiektől, a megkérdezettek 22, illetve 23 százaléka bízik bennük.
Az sem jó hír az EMNP számára, hogy a felmérés szerint az erdélyi magyarok 69 százaléka azt szeretné, ha egyetlen politikai szervezet képviselné az érdekeit, és 19 százalék szeretne választani több magyar párt közül. Ez az eredmény még a kutatásvezetőt is meglepte. „Nem hittem volna, hogy csökkent azoknak az aránya, akik a politikai pluralizmust részesítik előnyben az egységes képviselettel szemben. Az EMNP bejegyzését követően én inkább ellenkező trendre számítottam volna” – jegyezte meg Kiss Tamás.
Inkább Băsescu, mint Ponta Nem meglepetés, hogy a román politikusok bizalmi indexe a magyarokénál lényegesen alacsonyabb az erdélyi magyarok körében. Ám az talán igen, hogy az országos átlagtól eltérően a megkérdezettek körében a hatalmon lévő politikusok népszerűbbek az ellenzékieknél. Traian Băsescu államfőben az erdélyi magyarok 19,8, Emil Boc kormányfőben 17,2 százaléka bízik, míg az ellenzéki szövetség két társelnökének, Victor Pontának és Crin Antonescunak a bizalmi indexe 7,7, illetve 13,7 százalék. Kiss Tamás szerint a jelenségnek két oka is van. Az egyik az, hogy a hatalmon lévő politikusok az RMDSZ szövetségesei a kormányban. „Tendenciaszerű, hogy az RMDSZ politikai szövetségeseit a magyarok valamivel kedvezőbben ítélik meg, mint az ellenzéki oldalt” – magyarázta. Másfelől a szociológus szerint a magyar választók ellenszenvvel viszonyulnak a Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Ez Kiss szerint részben a kilencvenes évekből ered, amikor a baloldal mint kommunista utódpárt jelent meg az erdélyi magyar sajtóban. „Másrészt az elmúlt években is volt a PSD-nek több olyan megnyilvánulása, ami erre ráerősített; 2009-ben úgy csapódott le, hogy az RMDSZ a PSD miatt került ellenzékbe, és ezt követően távolították el például a magyar hivatalnokokat a székelyföldi dekoncentrált intézmények éléről. Az ezt követő politikai kampány és mozgósítás miatt ez viszonylag megragadt a magyarok emlékezetében. Ponta ráadásul személyesen jelentette ki, hogy »a Székelyföld nem létezik«. Nem csodálom, hogy ebben a régióban nem ő a legnépszerűbb politikus” – mondta a szociológus.
Az EMNP sem kérdőjelezi meg Egyébként a közvélemény-kutatás eredményeinek hitelességét az EMNP politikusai sem kérdőjelezték meg. A párt közép-erdélyi régióelnöke, Gergely Balázs azonban kifogásolta, hogy a politikai preferenciák mérésekor „tendenciózusan” említették a parlamenti választásokat a kérdésben az önkormányzati megmérettetés helyett. A politikus szerint helyi szinten az EMNP-nek jóval nagyobb a támogatottsága. Kiss Tamás erre úgy reagált: országos mintán relevánsabb kérdés a parlamenti választás, hisz az egyes településekre vagy megyékre nem, csupán a teljes magyar közösségre reprezentatív egy ilyen mérés. „Így a helyi ügyek vizsgálatára kevésbé alkalmas, bár egy összkép kétségkívül így is kibontakozhat” – magyarázta a kisebbségkutató intézet munkatársa.
A Közélet és közérzet című felmérés adatait 2011. november 25. és december 13. között vették fel Erdély 16 megyéjében összesen 1190 fő megkérdezésével, a reprezentatív mintán alapuló felmérés eredményeinek hibahatára plusz-mínusz 2,9 százalék.
Tarolna a Fidesz, de gyenge a Jobbik Erdélyben
A kisebbségkutató intézet két munkatársa, Kiss Tamás és Barna Gergő nevéhez fűződik az a HVG hetilap megbízásából készített decemberi közvélemény-kutatás is, amely a magyarországi pártok népszerűségét mérte az erdélyi magyarok körében. A kolozsvári Kvantum Research által végzett felmérés szerint a magyarországi választásokon biztosan szavazni kívánó romániai magyarok 55,5 százaléka a Fidesz–KDNP-re adná a voksát, az MSZP támogatottsága 4,1, a Jobbiké 2,9 százalékos. A közvélemény-kutatás legváratlanabb eredménye, hogy már a Gyurcsány Ferenc fémjelezte, tavaly alakult Demokratikus Koalíciónak is mérhető az erdélyi támogatottsága (1,8 százalék). Az LMP az erdélyi szavazatok 0,2 százalékára számíthat, más pártokra 0,4 százalék szavazna. Kiss Tamás az Erdélyi Riportnak Gyurcsány Ferenc ismertségével magyarázta a DK mérhető támogatottságát. „Mindig volt egy 3-5 százaléka az erdélyi magyaroknak, aki kedvelte Gyurcsányt, amellett a 95-97 százalék mellett, aki nemzetárulóként tekintett a volt miniszterelnökre. Ez a néhány százalék szavazna a DK-ra, amivel azonban nagyjából ki is merült a párt növekedési potenciálja” – magyarázta a szociológus. Kiss Tamás számára nem meglepetés a Jobbik alacsony erdélyi beágyazottsága. „Azért is örvendtünk a HVG felmérésének, mert talán elkezdenek oszlani az ezzel kapcsolatos magyarországi tévképzetek” – mondta Kiss. Szerinte a tévképzetekhez azok a sajtótudósítások, írások is hozzájárulhattak, amelyek például összemossák az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezetet a magyar szélsőjobboldallal.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Szaloniki főkonzullá nevezték ki az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét
Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki kedden a kormány Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó című napilap megbízott felelős szerkesztőjét.
A 2005 és 2010 között lettországi és litvániai nagykövetként tevékenykedő Tokay György után újabb két romániai magyar kap diplomáciai megbizatást. Az Ungureanu-kormány tegnap Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó megbízott felelős szerkesztőjét, miközben Pataki Júlia volt RMDSZ-es parlamenti képviselő kenyai nagykövet lesz.
A tegnapi kormányülésen elfogadott határozatok szerint Románia visszahívja Görögországból Dumitru Hriţuleac szaloniki főkonzult, akinek megbizatása kilencven napon belül lejár. Utódja, a 42 éves, matematikus- és politológusi végzettségű, jelenleg szociológiából doktoráló Salamon Márton László korábban a kolozsvári Szabadság, majd a Krónika munkatársa volt, 2006 decemberétől néhány hónapig a Bukaresti Zsidó Közösségi Központ igazgatójaként tevékenykedett, 2007-ben pedig kinevezték az Új Magyar Szó főszerkesztőjévé.
Az utóbbi két évben a távközlési és informatikai minisztérium alkalmazottjaként, tanácsosként is dolgozott. Tagja a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, elnöke a zsidó közösségi projektekkel foglalkozó Haver Egyesületnek. A 49 éves, jogi diplomát a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett Pataki Júlia 2000 és 2004 között volt bukaresti listán megválasztott parlamenti képviselő, azelőtt az RMDSZ-frakció szakértőjeként, valamint az egészségügyi minisztérium tanácsosaként dolgozott, a szövetségben pedig betöltötte a bukaresti szervezet ügyvezető elnöki posztját.
Az elmúlt időszakban az Európai Parlament, az ENSZ és különböző amerikai és európai intézmények, civil szervezetek megbízásából Irakban és Szomáliában teljesített szakértői feladatokat. Pataki Júlia kinevezését tegnap 19 igen és egy ellenszavazat mellett támogatta az alsóház külügyi bizottsága, ezt pedig az államfőnek és a befogadó országnak kell még jóváhagynia, mivel Pataki és Salamon nem karrierdiplomaták, csak négyéves mandátumuk idejére kapnak diplomata státust. Niculescu Tóni, a külügyminisztérium államtitkára lapunknak elmondta, Tokay Györgyhöz hasonlóan a leendő nagykövet és a főkonzul is politikai úton jutott a külföldi misszióhoz, mégpedig az RMDSZ javaslatára. Lapunk különben úgy tudja, Salamon korábban az izraeli nagyköveti posztra is „pályázott”, de eredménytelenül.
Különben irányítása alatt az ÚMSZ megőrizte hangsúlyos RMDSZ-közeliségét, a főszerkesztő pedig tavaly március 15-én azzal vonta magára a figyelmet, hogy bukaresti újságírókkal és civilekkel tüntetést szervezett a magyar médiatörvény ellen. A távozásával megüresedő felelős szerkesztői poszt várományosa egyelőre ismeretlen. Cseke Péter Tamás vezető szerkesztő kérdésünkre elmondta, őt nem kérték fel a tisztség betöltésére, de ha megtörténne, sem vállalná.
Az utóbbi időben jelentős anyagi nehézségekkel küzdő lap egyébként 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként, és négy éven keresztül Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, aki – bevallása szerint – több mint egymillió euróval támogatta a lapot megjelentető Scripta Kiadót. 2009 májusában a nagyváradi újságírók alapította Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy 99,89 százalékos tulajdonrészét a Scripta Rt.-ben.
Szűcs László, az alapítvány kuratóriumának tagja tegnap lapunknak elmondta, a legszerencsésebbnek azt tartaná, ha a tulajdonossal konzultálva, a szerkesztőség választana új főszerkesztőt az ÚMSZ élére. Szűcs megerősítette a Krónika értesülését, miszerint a lap a közeljövőben a fővárosból Kolozsvárra költözik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

MOGYE: karok vagy tagozatok?
Magyar karokat vagy magyar tagozatot hozzanak létre kormányhatározattal a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen? – ezen a kérdésen akadt el MOGYE-n kialakult helyzetről szóló kedd esti vita a Demokrata Liberális Párt és az RMDSZ között – tudtuk meg tegnap Fekete Szabó Andrástól, a tárgyalások egyik résztvevőjétől. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kérdésünkre megerősítette: ezen a kérdésen akár a koalíció sorsa is múlhat. „A PDL nem hajlandó belátni, hogy kormányhatározattal csak karok hozhatók létre az egyetemeken, magyar vonal vagy tagozat nem” – mondta a politikus.
Fekete beszámolója szerint a kedd esti vitán az RMDSZ és az igazságügyi miniszter is hangoztatta, a karok létrehozása az egyetlen törvényes megoldás. „Ezt teszi lehetővé a törvény. A magyar tagozatok vagy úgynevezett intézetek felülről történő létrehozása már sértené az egyetemi autonómiát. Ha ezekről szólna a határozat, a MOGYE vezetői azonnal perelnének és nyernének” – magyarázta Fekete. Mint ismert, a PDL jövő hétfőig kért haladékot álláspontja kialakítására. „Félnek attól, hogy mit szólnának a szavazóik, ha engedélyeznék a magyar karok megalakítását” – mondta a szenátor. Bár egyes sajtóértesülések szerint a „PDL nem enged, mert megelégelte, hogy az RMDSZ folyton a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzik”, a nagyobbik kormánypárt alelnöke, Sorin Frunzăverde tegnap bizakodóan azt mondta, megoldás születik majd az ügyre. „Nem kellett volna a kormányhatározatig eljutni.
A magyar tagozatok kérdését a MOGYE chartájában kellett volna rendezni” – mondta a politikus. Hasonlóan bizakodó volt tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is. „A koalícióban mindenki egyetért azzal, hogy a MOGYE-nak be kell tartania a törvényt, s ha nincs más megoldás, kormányhatározattal kell erre kényszeríteni. Hétfőn eldöntjük, mit tartalmaz majd a határozat” – jelentette ki. Mint ismert, korábban Markó Béla kormányfő-helyettes kilátásba helyezte lemondását is, ha a MOGYE ügye nem rendeződik.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nagykorúvá vált egyetem
Önálló államvizsga-szervezés, saját oklevél kiállítása, állami támogatás, megkönnyített pályázati lehetőségek és diákcsere-programok – sorolta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem múlt héten elnyert akkreditációjának előnyeit az intézmény rektora. DÁVID LÁSZLÓT a Sapientia jövőjéről Cseke Péter Tamás kérdezte az Erdélyi Riport 2012/9. számában.
Milyen előnyökkel jár a Sapientia számára, hogy megkapta a román államtól a teljes körű akkreditációt?
Az egyetemnek eddig is volt működési engedélye, a szakonkénti akkreditációkat megszereztük, de ez nem adta meg azt a jogot, hogy saját államvizsgát szervezzünk, és saját oklevelet állítsunk ki. A hallgatóink eddig csak egy tanulmányi mellékletet kaptak tőlünk, amely igazolta, hogy a Sapientián végezték a tanulmányaikat. A diákjainknak így államilag akkreditált egyetemekre kellett menniük államvizsgázni, és ezek a felsőoktatási intézmények állítottak ki számukra oklevelet. Valamennyi szak esetében olyan egyetemekhez irányítottuk hallgatóinkat, amelyek színvonalas képzésükről ismertek. Nem volt ez könnyű helyzet, anyagi nehézséget is okozott a diákjainknak, és mivel a Sapientia sincs jó anyagi helyzetben, segíteni sem tudtuk őket olyan mértékben, ahogy szerettük volna. Ez most megváltozott: a következő tanévtől a hallgatóink nálunk államvizsgáznak, és a Sapientia oklevelet állít ki számukra.
Akár doktori iskolát is indíthat az egyetem?
Indítani indíthatunk, de ez még időbe kerül, mert ehhez bizonyos minőségbiztosítási feltételeket kell teljesíteni. Manapság divatos az, hogy tudományos szempontból átvilágítják, és különböző kategóriákba osztják az egyetemeket és a szakokat. A besorolástól függ, hogy az intézmény indíthat-e doktori iskolát vagy sem. A Sapientiát eddig nem világították át, mert nem volt akkreditációja. Mi mindig arra hivatkoztunk, hogy tudományos eredményeinket átvilágította az Ad Astra szakmai szervezet, és a Sapientia az Ad Astra átvilágításakor jó eredményekkel szerepelt. A minisztériumi átvilágítást évente egyszer végzik el, ez idén már a Sapientiára is ki fog terjedni.
Jelent-e anyagi előnyöket az akkreditáció?
Igen. A Sapientia eddig elsősorban alapítványként pályázhatott például uniós pénzekre, most önálló entitású egyetemként pályázhat, ami jelentős anyagi könnyítésekkel jár, kisebb lesz például az egyetem önrésze. Emellett hallgatóink részt vehetnek diákcsere-programokban is.
Számítanak-e a román állam támogatására az akkreditálás után?
Természetes, hogy számítunk erre, kérvényezzük is a támogatást, hiszen ez törvény adta lehetőségünk. A Sapientia is hozzájárul ahhoz a közjóhoz, ami a fiatalság nevelését jelenti. Arra nyilván nem számítok, hogy ezt a támogatást egyik napról a másikra megkapjuk. Ez hosszú, göröngyös út lesz az egyetem számára. Ha nem is számítunk teljes finanszírozásra, reméljük, legalább részfinanszírozásban részesít a román állam. Számítunk például kutatási szerződésekre. Ilyeneket eddig is nyertünk. Büszke vagyok, hogy egy olyan versenyben, amelybe a nagy, elismert egyetemek is beszálltak, a Sapientiának sikerült kutatási szerződéseket elnyernie.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)