Seres András /Sepsiszentgyörgy/ néprajzkutató évtizedek óta járja a csángó falvakat. Seres András Szabó Csaba marosvásárhelyi zeneszerzővel közösen írt könyve, a moldvai csángó népköltészetből készült gyűjtemény az elmúlt év nagy sikere volt. Czegő Zoltán beszélgetett Seres Andrással, aki elmondta, hogy 1989 után a csángók helyzete nem változott. Nagyon nehéz ráébreszteni a csángókat saját múltjukra, magyar voltukra. Van, aki ragaszkodik magyar anyanyelvéhez, azonban annyira hisznek a papoknak, hogy nem lehet elmozdítani őket. A hatvanas években egy klézsei pap megpróbált magyarul prédikálni saját római katolikus templomában. Tódult a nép. A papot azután bebörtönözték azzal, hogy ellenséges rádióadót hallgat. A papnak még rádiója sem volt? Sok csángó jár Magyarországra dolgozni. A magyar környezetben ráébrednek anyanyelvükre. /Czegő Zoltán: Csángók az emésztő időben. = Magyar Fórum (Budapest), jan. 16./Az említett könyv: Seres András-Szabó Csaba: Csángómagyar daloskönyv, Moldva, 1972-1988. Budapest, Héttorony Kiadó, 1991/.

Czegő Zoltán emlékezett hajdani egyetemi társára, Kerekes Sándorra. Ő volt a legtehetségesebb, a szigorú Zörgő Benjámin professzor kedvence. Azt hitte mindenki, hogy a tanszékre kerül, de ezt nem engedték. Czegő Zoltánnal várták Bukarestben, hogy hova nevezik ki őket, Kolozsváron egyetemet végzetteket. Akkor hallották egy román tanár döntését, akiktől a román végzettek moldvai, dobrudzsai kinevezést vártak, hogy addig ez nem lehet, amíg a magyar települések üres állásait be nem töltik román tanárokkal. Kerekes Sándor Székelyudvarhelyre került, a tanítóképzőbe. 1965-ben Kerekes Sándor letépett egy román zászlót. Ezért bebörtönözték. Hosszú évek múltán szabadult fogatlanul, félkopaszan. Nem taníthatott, fizikai munkás lett. Elhagyta az országot és Bécsben, betegen meghalt. /Czegő Zoltán: ?És mégis elüldözés. A kései megtalálás bánatával.= Magyar Nemzet, júl. 29./

A Budapestre áttelepült Zágoni Jenő Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa volt. Vácon a helytörténész könyvtárosok tanácskozásán Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön címen tartott előadást, ez szerepel a találkozó előadásait tartalmazó kötetben. Zágoni Jenő összefoglalja a kutatómunka múltját és jelenét. Több helytörténeti kutató, író, publicista foglalkozik Székelyfölddel, így például Albert Ernő, Ráduly János, Pozsony Ferenc néprajzosok, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Cserey Zoltán helytörténeti kutatók, Beke György, Beke Mihály András, Sylvester Lajos publicisták, Magyari Lajos, Farkas Árpád, Czegő Zoltán költő-publicista. 1989 után Magyarországról több mint 20 ezer könyvet juttattak Székelyföldre. Nagy szükség volt erre, mert az 1980-as években az ottani magyar könyvtárakat több százezres nagyságrendű olyan román könyvvel árasztották el, melyek feldolgozásuk óta senki sem vett a kezébe. Ami nem kellett a román vidékek könyvtárainak, az jó volt Székelyföldre. Így sok esetben az állomány fele, harmada használhatatlan. /Helytörténész könyvtárosok I. Országos Tanácskozása, Vác, 1994. július 27-29. (Budapest-Szentendre, OSZK-Pest Megyei Könyvtár, 1995.)/

"Az Adevarul febr. 2-i száma "A pápa megfeddi a mocskos szájú magyarokat" címmel közölte az Új Magyarország jan. 24-i írását, de nem tett utalást arra, hogy apokrif szövegről van szó. Az Adevarul szerkesztősége közölte az MTI tudósítójával, hogy febr. 3-i számában "Pontosítás" címen tudatja, hogy közölt írás apokrif szöveg. /Új Magyarország, febr. 3./ Az Új Magyarország jan. 24-i cikkének címe: Szeifert Ferenc: Magyarország is egyre inkább missziós területté válik. II. János Pál pápa apokrif válaszlevele Czegő Zoltánnak a romániai csángómagyarok és minden magyarok ügyében. Előzmény: Czegő Zoltán: A hit és az anyanyelv Isten ajándéka /Új Magyarország, 1995. okt. 31./ "

"Gyarmath János ismertette találó címmel /Egy "pápai" levél pályafutása/ az Adevarul lap közlését. Az Adevarul febr. 2-i száma "A pápa megfeddi a mocskos szájú magyarokat" címmel közölte az Új Magyarország jan. 24-i írását, de nem tett utalást arra, hogy apokrif szövegről van szó. Dumitru Tinu lapigazgató azzal mentegetőzött, hogy a szöveg román nyelven jutott a szerkesztőségbe, azon már nem szerepelt, hogy apokrif levél. A másnap közzétett "Pontosítás" tudatta, hogy közölt írás apokrif szöveg. Az Új Magyarország jan. 24-i cikkének címe ugyanis: Szeifert Ferenc: Magyarország is egyre inkább missziós területté válik. II. János Pál pápa apokrif válaszlevele Czegő Zoltánnak a romániai csángómagyarok és minden magyarok ügyében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./ Előzmény: Czegő Zoltán: A hit és az anyanyelv Isten ajándéka /Új Magyarország, 1995. okt. 31./ /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5. - A következő számokban a Romániai Magyar Szó leközölte az eredetileg az Új Magyarországban közölt cikkeket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7, 8./ A temesvári Renasterea Banateana napilap febr. 5-i száma ugyancsak kiemelt helyen közölte ezt a levelet II. János Pál pápa megszidja a magyarokat címmel, feltüntetve a forrást /Új Magyarország, jan. 24./, de nem jelezve, hogy nem valódi pápai levélről van szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./"

"Czegő Zoltánnal készített interjút Bíró Béla. Czegő Zoltán székely vándormunkás család gyermekeként született Bukarestben /1938. jún. 18./, hamarosan visszatért a család Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyön érettségizett, 1962-ben végzett Kolozsváron, a bölcsészkaron, 1968-tól az akkor induló Megyei Tükör /Sepsiszentgyörgy/ napilap egyik alapító szerkesztője, 1983-ban politikai okokból eltávolították a sajtóból, 1988-ban áttelepült Magyarországra. Itteni tapasztalatairól elmondta, hogy az SZDSZ már a kezdetben kimutatta foga fehérjét, hogy kozmopolita és legyint a magyarságra. Kezdetben, 1989-ben divat volt Erdély. "Mára oda jutottunk, hogy Beke Gyurit, magamat s Molnár Gusztávot leszámítva senki sem ír. Mi írtunk akkor is, amikor mindenütt lehetett a témáról írni, és ma is írunk, amikor össze-vissza két helyt lehet, a Magyar Fórumban és hellyel-közzel az Új Magyarországban." Erre Bíró Béla megjegyezte, hogy ő is ír a Magyar Hírlapban, Neumann Ottó és Bodor Pál is. A sokat hangoztatott megbékélésről Czegő Zoltán kifejtette: amikor elveszik az iskolát a gyermekem elől, akkor nem mulat, hanem kiált az ember. "Nem tudom azt mondani, mint te is teszed, hogy Trianon óta már vártunk hetvenöt évet, még várjunk egy picit. Nincs mit várni." "Ha bárki türelemre int bennünket, én csak azt mondhatom, nézze meg, milyen türelmesen tépi minden szomszéd-államokbeli rezsim a magyart." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 19-25./ Bíró Béla a Magyar Hírlapban közölte több cikkét, Neumann Ottó a Magyar Hírlap munkatársa, Bodor pedig a Népszabadságé."

"Uzonban júniusban határozták el a millecentenáriumi emlékmű felállítását és négy hónap múlva ünnepélyesen felavatták a "súlyos kőtömböt a templom tövében", ahogy Incze Sándor tiszteletes nevezte az alkotást, Petrovits István szobrászművész munkáját. A rusztikus andezittömbre helyezett Erdély-címer és a bronzba öntött két évszám, 896-1996, idézi az ünnepség lényegét. Sokan támogatták az emlékmű elkészítését és az ünnepség rendezését. A honfoglalási emlékművel egyidőben a községházánál márványtáblát lepleztek le ezzel a szöveggel: "Itt tört ki Háromszék önvédelmi harca 1848 áprilisában. A községháza épült 1882-ben és javíttatott 1996-ban, a millecentenárium évében." Az ünnepségen Uzonban jelen voltak a magyarországi testvértelepülés, Csorvás küldöttei, eljött Balázs Ádám bukaresti magyar nagykövetségi titkár, sajtóattasé, dr. Fejér Dénes a Magyarok Világszövetsége és a Világlap nevében. Beszédet mondott még az Uzonból Budapestre elszármazott két író, Czegő Zoltán és Beke György. Az ünnepség előkészítésében részt vett Kelemen Edit az uzoni Jókai Mór Művelődési Egyesület képviseletében, olvasható Sylvester Lajos tudósításában. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./ "

"Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./"

"Czegő Zoltán reagált arra az interjúra, melyet Bíró Béla készített Ara-Kovács Attilával /Brassói Lapok, ápr. 11./, ebben ugyanis Ara-Kovács Attila kijelentette: "Ezek az emberek /Szervátius, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Bíró Béla szülei illegális kommunisták voltak, nem volt problémája a diktatúra idején, az utóbbi években pedig "magyarországi SZDSZ-es, MSZP-s lapokban, súlyos magyar pénzekért gyalázza az erdélyi magyar kisebbségi politikusokat, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségét, annak vezetőit, úgymond liberális oldalról, lévén ő egy hozzá hasonló csoporttal együtt ?külön szín? a román nacionalizmus tengerében vergődő RMDSZ mellett." Czegő érthetetlenül olvasta Ara-Kovács Attila elítélő minősítését. "Páskándi a nemzeti önvédelem harcában kapott és ült hat esztendőt Romániában, az 1956-os forradalom ügyeiben." "Vajon honnan örökölték a magyarnemzet-közömbös kommunisták, liberális Nyugat-szerelmesek a jogot, hogy megmondják naponta, hol van a jobb, hol a bal, hol az egészen vagy csak félig jobb?" "A nemzetgyalázásban miért ők akarnak megmondói lenni a hazaszeretet mértékének?" Mit vétett a szótlan Szervátiusz Tibor "ennek a népségnek?" Annyit, hogy nem vette át a kitüntetést annak a Göncz Árpád köztársasági elnöknek a kezéből, aki az Erdélyi Szövetség és több más szervezet írásbeli kérésére sem volt hajlandó egyetlen üdvözlő szót mondani újévi beszédében a határon túli magyarságról. Ara-Kovács kifejtette: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." Tőkésnek nincs helyzetteremtő képessége, a román pártoknak ellenben van. Olyan helyzetbe hozzák az erdélyi magyarságot, hogy anyanyelvi iskolákért kell koldulnia. /Czegő Zoltán: Pető Iván üzen Brassóból. = Új Magyarország, júl. 2./"

A hetvenéves Nagy Pál irodalom- és művelődéstörténész, közíró, tanár és szerkesztő örök városa Marosvásárhely, ezt mutatja legújabb kis könyve is: Bolyaiak tere /Impress, Marosvásárhely, 1998/. Czegő Zoltán mutatta be a könyvet szeretettel, elismeréssel. Szó esik Nagy Pál munkájában a 110 éves EMKE alakulásáról. Czegő itt megjegyezte: Budapesten az EMKE épülete ma Chicago söröző. A könyvben a szerző a Székely Színházra és rendezőjére, Tompa Miklósra emlékezett, továbbá a Kemény Zsigmond Társaságra. /Czegő Zoltán: Marosvásárhely szellemi udvarmestere. = Nyugati Magyarság (Montréal), okt./

Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében ápr. 25-én bemutatják az Özönvíz című antológiát, amely az 1970-ben Sepsiszentgyörgyön megjelent nagy sikerű Kapuállító nemzedékének állít emléket, és Bogdán László, Czegő Zoltán, Csíki László, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Tömöry Péter, Vári Attila verseit, valamint Bortnyik György korabeli fotográfiáit tartalmazza. Az est házigazdái: Dali Sándor és Kónya Ádám, vendégeik: Bogdán László, Bortnyik György, Farkas Árpád és Kisgyörgy Tamás, a kötet kiadója. /Könyvbemutató a múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

"Budapesten nemrég létesült Nagy Zoltán és a Közdok kft. jóvoltából a Budapesti Székely Ház a Csengery u. 15. szám alatt. Kiállításoknak, könyvbemutatóknak ad helyet a háromtermes otthon. Nem fért be a közönség Novák József marosvásárhelyi képzőművész kiállításának megnyitóján. A kiállítást Dávid Ibolya igazságügy-miniszter nyitotta meg. ,,Erdély, a Partium népe erős a magyar hitében, erős a szellem világában... Itt a művész munkáiból egyfajta hazaszeretet és a múlt meg a nép és az ősök iránti tisztelet sugárzik." - állapította meg. /Czegő Zoltán: Ősi erdélyi címerek kiállítása Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./"

"A magyar Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nyertesei a következők: a minisztérium különdíját Dáné Tibor nyerte el "A bakának nem írnak búcsúztatót" című emlékiratával; a Honvéd Vezérkar különdíját Csák Gyula Zsoldosok című novellájával; az írószövetség különdíját Majoros Sándor Hazatérés című elbeszélésével; nívódíjat kapott Beke György Nehéz hűség című elbeszéléséért, Czegő Zoltán Sommer ballada című verséért, Porkoláb Imre A királynő szolgálatában című regényéért és Szarka István Rákóczi levele Lubomirski hercegnőhöz című verséért. /Díjnyertesek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./"

Czegő Zoltán költő, szerkesztő, esszé- és újságíró, az erdélyi második Forrás-nemzedék tagja 1966-tól publikál verseket. Első verskötete a Pogány liturgia (1970). Ezt követte a Titkos délután (1973), Ezen a parton (1978). Publicisztikai írásgyűjteménye: Ember a Kénostetőn (1981). Lírai vallomáskötet a Nyár, köd alatt (1983). Az 1988-tól Magyarországon élő költő Lelkek világzuhatagba (1996) című verskötete után jelent meg a Muskátlis Európában című lírai publicisztikai és esszégyűjteménye (2000). Legújabb könyve a Hetednap után című verskötet. Költői világképére jellemző bizonyosság: a kegyelem hite az emberi történelemben, az emberiség üdvösségtörténetében. /Cs. Varga István: ,,A lélek nem oxidálódhat". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./

"A IX. évfolyamába lépett költészeti folyóirat, a budapesti Parnasszus otthont adott egy összeállításnak az erdélyi meg az Erdélyből Magyarországra átszármazott erdélyi költők néhány írásának. Láng Gusztáv irodalomtörténész bevezetőjében írta: ,,A kérdés tehát az, hogy van-e a műnek, a szövegnek, a költeménynek helyi identitása? A transszilvanizmus szerint van, de ennek az eszmekörnek 1990 óta rossz sajtója van Erdélyben. A rendszerváltással Erdélyben is egyre nagyobb teret hódító liberális gondolkodás az egyéni szabadság nevében elutasított minden ,,kollektivista" értékrendet s köztük a transzszilvanizmust is. Hosszan lehetne vitatkozni persze azon, hogy lehetséges-e személyes jog és szabadság kollektív jog és szabadság nélkül, de most ne tegyük." A liberális eszmeiség sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk, szögezte le Czegő Zoltán. Ez a nagy jellegtelen semmibe való boldog beleájulást hirdeti, pénzeli. /Czegő Zoltán: Erdélyi lélegzetvétel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./"

"A Magyarok Háza /Budapest/ rendezvényei sorában gyakran vannak erdélyi vonatkozású események. Nov. 12-én Kocsis István Bolyai János című drámáját tűzték műsorra, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában; 25-én Kányádi Sándor volt a Ház vendége, a Felemás őszi versek című verskötete megjelenése, valamint a költőről a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent monográfia bemutatása alkalmából; dec. 2-án Jáki Sándor Teodóz Csángókról, igaz tudósítások című kötetének bemutatása alkalmából fellép Ferencz Éva énekművész. E rangos rendezvénysorozat része volt Beke György három új könyvének - Advent a kaszárnyában (Elbeszélések - Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), Déva vára alatt (Szociográfia - Felsőmagyarország Kiadó), Makacs realizmus (Tanulmányok, interjúk, portrék - Közdok Kiadó) - a bemutatója, november 17-én. Mindhárom kötet ebben az évben jelent meg. Az est házigazdája Medvigy Endre irodalomtörténész, a Szent László Akadémia dékánja volt. Bevezető szavaiban méltatta Beke György munkásságát, elkötelezettségét az erdélyi magyarság sorskérdései iránt. Beke György regények és elbeszélések írójaként is sorskérdéseink bátor felvetőjeként él az olvasók emlékezetében. Az Istók Péter három napja (1977), Fölöttünk a havasok (1980), A Haynal-ház kapuja (1981), Arccal az életnek (1987) jelentik a szépírói kibontakozás főbb állomásait. A csíkszeredai kiadónál most megjelent elbeszéléskötetről Czegő Zoltán költő beszélt: "Beke György szépirodalmi alkotásaiban túlnyomórészt ugyanazok a témák, tragédiák, nemzetiségi kisebbségi és elnyomó hatalmi konfliktusok jelentkeznek, mint a riportjaiban, rétegföltáró súlyos írásaiban. A cél egy: igazat vallani, igazat megvilágítani (...) Beke György a nagy nemzeti kérdésfelvetők között éli napjait. Lélekerejét viszont az állítások, a tagadások, a fölszólítások izgatják a legjobban. Mégis egy kérdését idézném a Csángók gyóntatója című írásából: "Azok az afrikai bennszülöttek vajon elkárhoznak-e, ha nem gyónnak meg mindent, mert nem értik a pap nyelvét és a pap sem az övéket?" De hát, ahol a bűn államhatalmi szinten élvez védettséget, ott csak a templomban, de nem, még ott sem érvényesek az egyetemes emberi erkölcsi törvények, s azok veremében a Tízparancsolat, meg az anyanyelvi gyónás méltósága szintúgy." A hetvenes-nyolcvanas években megjelent riportkötetek - Szilágysági hepehupa (1975), Nyomjelző rokonság (1978), Búvópatakok (1980), Boltívek teherbírása (1983), Itt egymásra találnak az emberek (1984) - otthon nem folytatódhattak. Valamennyi sikerkönyvként volt jelen, mígnem a kötetek s majd írójuk is nem került a tiltott könyvek, az elnémított írók sorsára. Az 1989-ben az anyaországba áttelepedett szerző 1996-ban kezdte meg a barangolókötetek immár cenzúrázatlan és átdolgozott újrakiadását. A Szigetlakók az otthon megjelent első három kötetet öleli fel; a Boltívek teherbírása (1998) appendixeként közreadta az írónak a riportkötetek miatti meghurcoltatása naplóját - A lándzsa hegye. Egy befejezetlen per címmel; a bihari barangolókötet többszörös terjedelemben jelent meg Az Értől a Kölesérig címmel; a negyedik, Bartók szülőföldjén (2002), a Bánság magyarságának krónikája, sorskérdéseinek faggatója; a most bemutatásra került Déva vára alatt kötet pedig Dél-Erdély szórványmagyarságának apadásában vívott keserves utóvédharcát tárja elénk, Hátszegtől Brassóig térképezve fel a gondokat. A Makacs realizmus című kötetből Beke György olvasott fel egy gondolatébresztő tanulmányt, amely az 1943-as balatonszárszói találkozó nemzetféltő eszméiből kiindulva szólt a mai égető gondokról. Beke György e három kötettel is igazolja, hogy az anyaországban is az erdélyi magyar nemzeti közösség legkövetkezetesebb, legbátrabb, legszókimondóbb személyisége maradt. /Máriás József: Könyvbemutató a Magyarok Házában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./"

A Magyarországra áttelepült Czegő Zoltán elkeseredetten reagált a kettős állampolgárságot elutasító népszavazás eredményére. „ Nem kell a székely, az igaz magyar Felvidékről, nem kell a százszor megpofozott délvidéki, nem kell ide semmi, csak az unió bárkivel, aki nem a mienk.” „Bevitték az Európai Unióba világ szégyenére a kommunista vezetőket innen. Röhej. És erre még rátettek egy lapáttal: megtagadták saját népük ötmillióját.”    „Aki tud, meneküljön innen, mert ez az arculcsapás több, mint a kútmérgezés.”   /Czegő Zoltán: Nemzeti jégverésben (Pesti posta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület január 4-én két Magyarországon élő költő, Czegő Zoltán és Kaiser László vendégszereplésével kezdte el ez évi rendezvénysorozatát. Kaiser László az olvasástól egyre inkább elforduló fiatal generáció magatartásáról beszélt. Czegő Zoltán szerinte a társadalom idézi elő bajt azzal, hogy szabadosságot és a szórakozási lehetőségek megszámlálhatatlan formáját kínálja az egyénnek. /Kertész Melinda: Bánkódó költők – derűs olvasók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

Czegő Zoltán költő Sepsiszentgyörgyről települt át Magyarországra. 16 éve él Budapesten. Elmondta, hogy 1983-ban megjelent Nyár köd alatt című verseskötete, egy hétre rá, 15 év után eltávolították a Megyei Tükör szerkesztőségéből. Öt évig volt szerkesztőség nélkül, itt-ott közölhetett, kultúraktivistát csináltak belőle. Öt év után a Szekuritáté behívta és útlevelet adtak neki. A közeljövőben vissza fog telepedni, házat akar venni. Czegő Zoltánt a második Forrás-nemzedékhez sorolják, ahhoz, amely a 60-as évek táján „visszatalált az irodalom népi gyökereihez”. Amit a transzszilvanizmusból átvettek, az a népszeretet, a néphez való hűség volt, vallja. /Kovács Barbara: Sóbányában és háztetőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Szerbia-Montenegró december közepén, a szégyentelen magyarországi népszavazás után megadta a világon bárhol élő szerbeknek és montenegróiaknak a kettős állampolgárságot, írta Czegő Zoltán. Idézte Kézdivásárhelyről Páll Zsolt levelét. „Az anyanemzet mi vagyunk, mi, Magyarországon kívüli magyarok, mert a magyarság nélkülünk elvész, ha már el nem veszett.” Kézdivásárhelyen huszonnégy órás rádióműsort sugároznak magyar nyelven, Szőcs Géza fizika szakos tanár vezeti a rádiót. Ő a kilencvenes évek elején Egerben tanított a tanárképző főiskolán, ott is doktorált, azután hazatért. /Czegő Zoltán: Vigaszhordozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./

A József Attila-centenárium tiszteletére a Kráter Műhely Egyesület PoLíSz /Budapest/ folyóirata irodalmi és összművészeti pályázatot hirdetett Medáliák címmel a József Attila-költeménynek jegyében. Irodalom kategóriában Gál Éva Emese költőnek, a lap gyergyószentmiklósi munkatársának ítélték az első díjat, a harmadikat az ugyancsak erdélyi Czegő Zoltánnak. A díjakat március 21-én, a Költészet Világnapján adták át Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. /Guther M. Ilona: Hommage á József Attila – Medáliák pályázat. Gál Éva Emese költő kapta az első díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Vásárhely visszavár, az EMKE Maros megyei szervezetének vezetői ezzel a jelszóval indították városnapi rendezvénysorozatukat. Azokat az alkotókat és művészeket hívták, akik valamikor Marosvásárhelyen, a megyében éltek, dolgoztak, hangsúlyozta Kilyén Ilka alelnök. A helybeli színtársulat Szolnokra áttelepült egykori közkedvelt művésznője, Meister Éva vastapsot aratott a színház zsúfolásig telt kistermében. A lírai est anyagát Molnár H. Lajos író válogatta, egykori erdélyi tollforgató társai – Bogdán László, Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Magyari Lajos, Székely János, Szőcs Géza, Szőcs Kálmán – költészetéből állította össze és rendezte a műsort, amely a létrejötte óta eltelt másfél évtizedben is megőrizte frissességét. /N.M.K.: Vásárhely visszavár. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Anyanyelvi vetélkedővel és rajzversennyel kezdődött, majd koszorúzással folytatódott május 12-én – Czegő Zoltán szavai szerint „a nemzeti felelősség írója”, – Cseres Tibor emlékére szentelt rendezvénysorozat Gyergyóremetén. Papp Mihály iskolaigazgató évről évre méltatja a központban felállított, Burján Gál Emil készítette emlékmű megkoszorúzása előtt a község nagy szülöttjét. /(Bajna György): Cseres Tibor Napok Gyergyóremetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Szeptember 8-án Budapesten az Alexandra Könyvesházban került sor az aradi Irodalmi Jelen folyóirat 2004 őszén meghirdetett negyvenezer dolláros regénypályázata díjainak kiosztására. Böszörményi Zoltán, a regénypályázat kiírója bejelentette, az eredeti hat helyett, tíz díjat osztanak ki Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője, a zsűri elnöke méltatta a pályázatok számokban is kifejezhető sikerét: a 283 pályamunka 3 világrészről, 12 országból érkezett. A regénypályázatra a legtöbb pályamunkát (az összes mű nagyjából háromnegyedét) Magyarországról, jó félszázat Romániából, a többit Szlovákiából, Ukrajnából, Szerbiából, Németországból, Írországból, Franciaországból, Svájcból, Svédországból, az Amerikai Egyesült Államokból és Ausztráliából küldték be. Galgó Balázs színművész felolvasta a zsűri által összeállított értékelőt. A díjakat Böszörményi Zoltán adta át. /Jámbor Gyula: Amerikától Ausztráliáig próbáltak szerencsét. Példátlan siker az Irodalmi Jelen regénypályázatán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./ A díjazottak: I. díj: Sigmond István II. díj: Nagy Koppány Zsolt III. díj: Balogh Róbert Különdíjak: Bencze Erika, Czegő Zoltán, Halász Margit, Ircsik Vilmos, Kapdebo Tamás, Siklósi Horváth Klára és Tar Károly (Irodalmi Jelen – OTP különdíj)

Aradon a vértanúk között egyetlenegy sem volt, aki kegyelmet kért volna. „Nem vagyunk egyetlen nemzetnél sem elébbre vagy hátrébb valók, és ami most Magyarországon történik, intő példa már a jelenben, s nagyon is az a mostani Európában” – írta Czegő Zoltán. „Arad fölött ezen az őszi napon mindig is kerengtek egyenruhások, civil besúgók nevében a keselyűk, az áldozatra kiéheztetettek.” Most Magyarország erkölcsi válságáról beszélnek megélhetési és sok másmilyen politikusok.” /Czegő Zoltán: Ősz, arados, októberes. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Jön a tél, megszaporodnak a könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztőségi találkozók is. Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzővel Réty impozáns, albumméretű, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek, amelyet példaként lehetne állítani a településtörténettel foglalkozók elé. Dr. Nagy Lajos most szülőfaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata. Czegő Zoltán Budapestről érkezett otthonról haza, legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztőgárdája tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjelenő és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak főmunkatársai és külső munkatársai élnek errefelé. A magyarság súlyos erkölcsi válságba került, írta Sylvester Lajos. Ebbe vezetőik, politikusaik és az őket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Egyre sűrűbben emlegetik az értelmiség felelősségét, amely a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Vannak, akik képesek közösséget vállalni a balatonőszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétverő társasággal egy húron pendülni? Sylvester tehetséges budapesti újságíró leveléből idézett: ,,Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.” /Sylvester Lajos: Írók meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Ha egy ország, egy nép kormánya hadat üzen saját országának és saját népének, nem csoda, ha annak nemzeti ünnepét is hadiállapotba kényszeríti. Még 1988-ban, 1989-ben is Horthy-fasisztákra, nacionalista ellenforradalmárokra vicsorgott eme mostani hadüzengető kormány és fője, Gyurcsány és társai, március 15-én KISZ-vezérekként, írta Czegő Zoltán. Hadüzenetben, statáriumban élünk saját választott kormányunk fegyveres felügyelete mellett, tette hozzá. /Czegő Zoltán: Hadiállapot az ünnepen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Czegő Zoltán 1988 óta Magyarországon élő költő Időrianás /Irodalmi Jelen, Arad/ című regényét mutatták be Sepsiszentgyörgyön. Sylvester Lajos szerint nagyon emberi a könyv, a líra nem leplezi az élet tragikus konfrontációit, s ebben a mindig hazatérő költő-írót minden bizonnyal néhai riporter-újságíró múltja segítette.,,Nem az ő életművét alkotta meg, hanem a mi életünket írta meg” – méltatta a regényt Sylvester Lajos. Az Időrianás az Irodalmi Jelen regénypályázatára készült, különdíjas lett. /Váry O. Péter: Én csak másképp raktam össze. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

Ha valaki néhány éve azt mondja, hogy az elsősorban költőként és publicistaként ismert Czegő Zoltán kétkötetes nagyregénnyel jelentkezik (Medrében él, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2004.), majd rövid idő múlva az Irodalmi Jelen pályázatán díjat nyer egy karcsúbb, de nem kevésbé értékes regényével (Időrianás, Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2007.), akkor Bogdán László azt mondta volna Czegő villogó verseinek és harcos publicisztikájának ismeretében, hogy téved, a lírai szerző alkatilag sem alkalmas folyamregények létrehozására. Ahhoz, hogy Czegő nekifogjon napjainkban egy ekkora vállalkozásnak (a két kötet 928 oldal), nem mindennapi elszántságról vall. Igazi regényről van szó, hőse olyan értelmiségi, akinek szívügye a közösség. Mondhatni, erre teszi fel az életét, sorsát, népét, nemzetét akarja szolgálni. Czegő nagy érdeme hogy a széles sodrású regényben, a magyarság legégetőbb problémáira koncentrálva, hitelesen tudja megjeleníteni hősét. A kivándorlás, a sajátságos anyaországi és kisebbségi problémák is megjelennek a könyvben. /Bogdán László: Czegő Zoltán, a regényíró. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Nagyenyeden szeptember 25-én leplezik le Kő Pál szobrászművész alkotását, Thököly Imre domborművét, melyre Tőkés László püspök ötletgazdaként hívja az együttgondolkodókat. A 350 éve született Thököly Imre (Késmárk. 1657. szept. 25. – Nikomédeia, 1705. szept. 13.), 1682–85 között Felső-Magyarország és 1690-től Erdély fejedelmének egész Erdélyben nincs egyetlen emlékműve. Az avatáson Dinnyés József dalszerző, előadóművész saját szerzeményét szólaltatja meg. Thököly Imrének a kollégium homlokzatára helyezendő féldomborművén Czegő Zoltán író-költő gondolata olvasható: ,,Akkor küszködött mindenekkel, amikor rengett a föld a nemzet alatt. ”Innen, Háromszékről a Nemzeti önazonosságunk védelmezője elismerést visszük az ünnepszerzőknek. /Pásztor Tibor Endre: Dombormű gróf Thököly Imrének Nagyenyeden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./