Várakozás és útkészítések
Nagyvárad – Advent III. vasárnapján ünnepi istentiszteletet tartottak a várad-réti református templomban. Baráth Béla debreceni egyháztörténész-professzor hirdette az igét. Könyvbemutató is volt.
Az ünneplő gyülekezetet dr. Pálfi József várad-réti református tiszteletes köszöntötte, Ésaiás próféta szavaival. Ezt követően adventi énekek csendültek fel a Csillagocska zenekar és Pálfi Boróka közreműködésében.
Az alapigét Lukács evangéliuma III. részének 1-től 14-ig terjedő versei képezték. Szószéki beszédében dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem egyháztörténész-professzora arra hívta fel a figyelmet: Keresztelő Szent János az adventi ember mintaképe, bár a végitéletet hirdette és a bűnöket ostromolta, alakját ünnepélyesség lengi körül. Ugyanakkor a beteljesülő várakozás embere is, hiszen bejelentette Isten szabadító tervének beteljesülését, előkészítette Jézus érkezését. Őhozzá hasonlóan mi is a várakozás emberei vagyunk, életkortól, nemtől, foglalkozástól és anyagi helyzettől függetlenül, hiszen magunktól, másoktól és Istentől is mindig várunk valamit, több békességet, melegséget vagy vigasztalást. Várunk Krisztusra, a megváltónkra, aki egyszerre jelen levő és eljövő, feloldja a görcseinket és továbblendít bennünket az élet kátyus útján.
A pusztából jövő Keresztelő Szent János bonyolult érdekviszonynak alárendelt valóságos embereknek hirdette az igét, hiszen Isten érkezéséhez az is hozzátartozik, hogy a bűnben lévő emberhez közelít, olyan környezetbe jön, ahol alapja van a bűnbocsánatnak és a megújult életnek, hangsúlyozta a tiszteletes. Hozzátette: ezért soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy legfőképpen Istennek vagyunk adósok az életünkkel. Az ő szentséges dolgaira kell koncentrálnunk, időt kell szánjunk arra, hogy megtisztuljunk és önmagunkba nézzünk, megszabaduljunk minden olyan tehertől, melyek akadályozzák az Istennel való találkozást, az Urunk dicsőítését. „Istenre támaszkodva lehet és kell újraformálni egyéni és közösségi életünket. Forduljunk hozzá örömmel, bizalommal és igaz szívvel, mert ő a szeretet és az igazság védjegye. Egymást bátorítva és Krisztus ügyéért küzdve, figyeljünk oda embertársainkra is, mert a tiszteséges, humánus és becsületes életvitelnek napjainkban is üzenete van: utat mutat másoknak is Isten felé”, tanácsolta a lelkipásztor.
Kiadatlan kézirat
A megfontolandó és elgondolkodtató szavak után Márkus Zoltán kántor vezényletével fellépett a Csillagfény kórus (zongorán kisért Bányai Helga, Benedek Árpád hegedült) és a Sztárai Mihály énekkar, majd könyvbemutatóval folytatódott a vallásos rendezvény. Dr. Pálfi József: Debreczeni István, aki megtanulta a mellényt többször ki- és begombolni című kötetét Baráth Béla szerkesztő ismertette. Megtudtuk: a három részre osztható könyv utolsó harmada a Nagyszalontáról indult Debreczeni István – aki Szatmárnémetiben és Temesváron szolgált lelkipásztorként, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, illetve a lelkészértekezlet igazgatója lett, mely tisztségeiben mindig a közösség érdekeit igyekezett érvényesíteni- szubjektív, személyes visszaemlékezéseit tartalmazza a KREK létrehozásának körülményeivel kapcsolatban, a könyv első két része pedig ezeket az élményeket segít értelmezni azoknak az életrajzi adatoknak, gyülekezeti jegyzőkönyveknek és korabeli újságcikkelnek az alapján, melyeket a várad-réti tiszteletes dolgozott fel, gyűjtött össze. A kissé furcsa és hosszú cím ugyanakkor arra utal, hogy a határok megváltoztatásakor mindig igazodni kellett az új körülményekhez, „újra kellett gombolni a mellényt”.
Dr. Pálfi József a kiadvány utolsó fejezetére hívta fel a figyelmet, egy eddig még kiadatlan kéziratra. Debreczeni István két írását a Kiss Törék Ildikó-Varga Vilmos színművész házaspár olvasta fel, majd a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus közös fellépésével, illetve nemzeti imánk eléneklésével zárult az esemény.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézióban
Nagyvárad – Kedden a Partiumi Keresztény Egyetemen tartották a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszírozott „A felsőoktatás szerepe a társadalmi kohézió erősítésében” tárgyú projekt műhelygyakorlatát.
 A tizennyolc hónapos futamidejű (2011. június 1.- 2012. november 30.), közel 354 ezer euró összköltségvetésű program a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében valósul meg. Vezető partner a Debreceni Egyetem (DE), partnerintézmények pedig a Nagyváradi Egyetem (NE) és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE). A kutatás fő célja a felsőoktatás átalakulásának bemutatása és értékelése a Bolognai-folyamat tükrében, a kinálatban bekövetkezett regionális szintű változások mérése a társadalmi kohézió és fejlődés tekintetében, valamint az ezekre a változásokra és kihívásokra adott helyi és regionális megoldások összehasonlítása és elemzése.
Dr. habil Pusztai Gabriella debreceni kutatási koordonátor a PKE-n tartott keddi sajtótájékoztatón azt nyilatkozta: a DE Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központja az ezredforduló óta végez arra vonatkozó kutatásokat a régióban, hogy a felsőoktatás hogyan tud hozzájárulni a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A szakemberek kimutatták, hogy a határ két oldalán fekvő térségek hasonló gazdasági-társadalmi problémákkal küszködnek, és nem csupán a felsőfokú intézmények kooperálnak egymással, de az egyetemistákra is a mobilitás jellemző. Ugyanakkor a debreceni és nagyváradi kutatók olvasták egymás tanulmányait, különböző konferenciákon összehasonlították az eredményeiket és rádöbbentek arra, hogy összehangolt, közös kutatásokat kell végezniük. Ennek felismerése nyomán, szakmai és személyes kapcsolatok kialakítása révén sikerült egy összetartó csapatot kovácsolniuk, melynek tagjai egyetértettek az oktatás társadalmi szerepét illetően, hasonlóan látták az oktatási-szociális problémákat, és ennek eredményeképpen egy olyan kutatási és fejlesztési programot tettek le az asztalra, mellyel szándékaik szerint támogatni tudják a régió oktatáspolitikusait. A közös bázis, mely összeköti őket az az, hogy a határ menti régió társadalmi-gazdasági hátrányai alapján úgy gondolják: nemcsak tiszta, kemény versenyre van szükség, hanem arra is, hogy a társadalmi kohézió érdekében működjön a felsőoktatás, mely azt jelenti, hogy a különböző társadalmi csoportok és szereplők nem egymást legyűrve, hanem egymás érdekében és támogatásával fejtik ki a tevékenységüket. 
Társadalmi tőke 
Pusztai Gabriella hangsúlyozta: a felsőoktatás eredményeit is abból a szempontból kell mérni, illetve meghatározni, hogy miképpen járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz a térségben, s ezáltal hogyan lehet kidolgozni az Európai Unió megújuló felsőoktatása területén az új hatékonyság-mutatókat. Úgy fogalmazott: „Azt gondoljuk, hogy a kampuszok, illetve a felsőfokú intézmények nem csupán munkaerőt vagy kulturális tőkét állítanak elő, hanem társadalmi tőkét is, mellyel hozzájárulnak a régió fellendüléséhez. Ennek a társadalmi tőkének a mérésére és megragadására törekszik ezen kutatás, hogy az intézményvezetőknek visszajelezhessük: melyek azok az oktatáspolitikai intézkedések, amelyekkel javítani lesznek képesek önmaguk hatékonyságát”.
Dr. Adrian Hatos váradi kutatási koordonátor arra hívta fel a figyelmet: a társadalmi kohézió azt jelenti, hogy a különböző szereplők képesek az együttműködésre, mely harmóniához, egymás kölcsönös elfogadásához és társadalmi békéhez vezet, azonban Romániában problémák vannak ezzel a kohézióval, melynek okai a modern világban is jelentkező egyenlőtlenségekben és igazságtalanságokban keresendők. Az elkövetkezendő időszakban ezért egy ankétot készítenek Debrecen és Nagyvárad valamennyi felsőoktatási intézményében, melynek keretében többek közt kielemzik az oktatáspolitikát, megvizsgálják a régió felsőoktatásának dinamizálásából fakadó hatásokat és ezek alapján különböző jelentéseket bocsátanak ki.
A kutatás fő céljai 
A kutatás fő céljai közé sorolta annak vizsgálatát, hogy az egyetemisták hogyan vélekednek a felsőoktatás fejlődéséről és a saját esélyeikről; milyen körülmények közt zajlik az oktatás és mi következik mindebből; a határ menti térségben érvényesül-e az esélyegyenlőség a felsőfokú oktatáshoz való hozzáférhetőség területén; milyen választ tudnak adni az egyetemek a térségbeli fiatalok igényeire; valamint milyen mértékben befolyásolja a felsőfokú oktatás minőségét, hogy állami, magán és felekezeti egyetemek is működnek a régióban. 
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Átdolgozzák az alapiratot
Nagyvárad - Szerdán sajtótájékoztatót tartott Biró Rozália alpolgármester, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke. A város alapdokumentuma és egy szórvány cselekvési tervezet volt a téma.
Biró Rozália váradi alpolgármester arra hívta fel a figyelmet: közel tízévnyi „pihentetés” után idén januárban került az önkormányzati képviselő-testület asztalalára a város statutuma, mely végül az RMDSZ ellenkezésének köszönhetően kikerült a napirendi pontok közül. A dokumentum ugyanis számos hibával volt tele, hiányoztak belőle történelmi tények, illetve a magyarokat hátrányosan érintő, valótlan adatokat tartalmazott. Az RMDSZ ezért felkért különböző szakembereket, hogy fejezetekre lebontva dolgozzák át az iratot. A módosító javaslatokat aztán februárban terjesztették a városháza illetékes testülete elé. A legutóbbi tanácsülésen szerepelt megint a határozattervezetek közt, azonban az RMDSZ-sek azt tapasztalták, hogy a többségi tanácsosok által áttanulmányozott új verzió ismét hibákkal van tele. Például az olvasható benne, hogy Váradról 1658-ban lehetett hallani először, amikor a település elnevezése szerepelt Miron Costin krónikájában, illetve ugyanígy csak a román egyházak vannak megemlítve, a Szigligeti Színházról vagy a magyar nyelvű színjátszásról egy sort sem tartalmaz, a várról szóló fejezet is teljesen hiteltelen, a megyeszékhelyen működő közel hetven magyar civil szervezet közül pedig csak három van megemlítve benne, beleértve a Caritast is. Szerencsére az előterjesztés végül ismét kikerült a napirendi pontok közül, az RMDSZ-frakció pedig úgy döntött, hogy az ezzel foglalkozó bizottság munkálataiban Sárközi Zoltán és dr. Fleisz János tanácsosok fognak részt venni, akik január elejéig a civil szervezetek, az egyházak és a többi kisebbség véleményének a figyelembevételével igyekeznek majd érvényre juttatni az RMDSZ javaslatait és közös nevezőre jutni a többiekkel. „Csak egy olyan alapdokumentumhoz tudjuk a nevünket adni, mely hiteles, nem hamisítja meg a történelmet és elfogadható a Váradon élő valamennyi közösség számára”, hangsúlyozta az elöljáró.
Kezdeményező szórvány
SZKT-elnöki minőségében Biró Rozália ismertette a Kezdeményező szórvány: Minden magyar számít- az RMDSZ szórvány cselekvési terve című dokumentumtervezetet, melyet az országos RMDSZ főtitkársága dolgozott ki, és valószínűleg megszavazza majd a Szövetségi Képviselők Tanácsa december 16-17-i sepsiszentgyörgyi gyűlésén. A lényege, hogy több fejezeten keresztül, különböző projektek bemutatásával fogalmazza meg azokat a felépíthető akcióterveket, melyek erősíthetik a szórványközösségeket, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy sajátos arccal és kellő hanggal rendelkezzenek. Ennek megvalósítása érdekében Biró Rozália szerint fontos, hogy partnerkapcsolatok alakuljanak ki a számottevő magyar lakosságú és a kis lélekszámú települések közt, a konkrét programok és lépések pedig megyékre, illetve helységekre legyenek lebontva. Ezek a fejezetek a következőek: kultúra és társadalomszervezés (Magyar Napok; Fogadj örökbe egy műemléket program; tájházak, emlékházak, helytörténeti kiállítása hálózata, füzetek kiadása; Magyar Házak; Székelyföld-szórványtelepülések testvérkapcsolata; nagyvárosi szórvány; szórványgondnoki hálózat), oktatáspolitika (az erdélyi magyar oktatási tér továbbfejlesztése és kiterjesztése a szórványban; szórványkollégium-hálózat létrehozása; a munkaerő-piaci igényekhez gyorsan és hatékonyan igazodó anyanyelvű iskolahálózat érdekében megoldandó feladatok; várható kritikus helyzetek kezelése); ifjúság és sajtó.
Programok a Gyermekvárosban
Biró Rozália arra hívta fel a figyelmet: tekintettel arra, hogy az önkormányzat által a várad-rogériuszi Gyermekvárosban decemberben szervezett programok közt egy kivételével csupán román rendezvények szerepelnek, az RMDSZ úgy döntött, hogy két eseményt rendez a magyar gyermekek számára is a vakációban, közvetlenül karácsony előtt. Így december 23-án, pénteken 14-17 óra között Bartha Tímea és Nagy Ágota, 24-én, szombaton 11-14 óra között pedig Faragó Emese és Bátori Gyopár óvónők vezetésével zajlanak majd kézműves-foglalkozások és különböző játékok a létesítmény főépületében.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Könyvbemutató: Városnéző séta Váradon
Nagyvárad - Kedd este a Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében az Ady Endre Középiskola dísztermében bemutatták a Városnéző séta Nagyváradon című grafikai albumot. Az igényes kivitelezésű kötetet összeállították Pásztai Ottó, Zalder Éva és a Tibor Ernő Galéria művészei. 
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének nevében Vonház Antal titkár köszöntötte a megjelenteket, kiemelten Szabó Ödön RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselőt, Sárközi Zoltán városi tanácsost, Zalder Évát, a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont igazgatónőjét, dr. Fleisz János BINCISZ-elnököt, Dukrét Gézát, a PBMET vezetőjét, valamint a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórustagjait.
A könyvet ismertető Péter I. Zoltán helytörténész Biró József művészettörténész, festőművész 1932-ben megjelent doktori értékezésének előszavából idézett („Irányító elve, az egyetemes magyar művészet szempontja és rugója az a kötelesség, mellyel mindenki, hajlamához és képességeihez mérten tartozik leróni adóját szülővárosával szemben”), arra hívva fel a figyelmet: ’89-et követően ezt az ars poeticát igen sokan magukénak vallották a legkülönbözőbb művészeti ágakban, ezúttal pedig Bányai Szabados Katalin, Egei György, Márton Katalin és Sztaharóczky Júlia rótták le adójukat azzal a várossal szemben, ahol laknak és büszkék erre, oly sok mindenkihez hasonlóan, akik rövidebb vagy hosszabb itt tartózkodás után egy életre váradinak érezték magukat. Ugyanis a váradi születésű Dutka Ákoshoz vagy a csupán négy évig itt újságíróskodó Ady Endréhez hasonlóan váradivá válhat mindenki, aki otthon érzi magát ebben a városban, azonosulni tud a közösség örömével, bánatával, és magáénak vallja Váradot nem csak jelenével, hanem gazdag múltjával egyetemben is. Mindez elmondható a TEG négy művészéről is, akiknek akárcsak az eddigi munkáik, a most megjelent kötetben látható alkotásaik is e város szeretetét példázzák. „Jóléső érzéssel fedezhetjük fel az albumban városunk jellegzetes részeit, melyek az egyéni művészi látásmódok következtében új perspektívákban jelennek meg az olvasók számára, emlékképeket ébresztve fel bennük, s egyben a téma továbbgondolására sarkalva mindazokat, akik e könyvet forgatják. A benne szereplő művészek nem öncélúan alkottak, hiszen mindvégig arra törekedtek, hogy a saját egyéni, szubjektív látásmódjuk által megszűrt műalkotásaik reprodukciói segítségével utódaink hiteles képet kaphassanak a 20. század végi, a 21. század eleji városunkról”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Szót kértek a szerzők
Pásztai Ottó egyesületi elnök elárulta: külön öröm számára, hogy a Bihar Megyei Tanács, illetve a megyei és városi RMDSZ-szervezet támogatásával a premontreieknek egy olyan könyvet sikerült letenniük a váradi polgárok karácsonyfája alá, melynek segítségével újra felfedezhetjük azon műemlékeinket, egyetemes értékeinket, melyekre méltán lehetünk büszkék. Az otthon számunkra ugyanis az a hely, ahol jól érezzük magunkat, biztonságérzetünk és önbizalmunk van, nyugodtan élhetünk és reménykedhetünk, boldogok és elégedettek lehetünk. Az elődeink egy ilyen helyet alapoztak meg nekünk Váradon, bebizonyítva azt: azért élünk a Földön, hogy valamit alkothassunk rajta. Bányai Szabados Katalin azon meggyőződésének adott hangot, hogy Várad Európa legszebb városa. Elárulta: „egyetért” kilenc éves unokájával, aki egyszer azt mondta neki, hogy biztosan egyvalaki tervezte a várost, mert annyira egységes képet mutat. Márton Katalin kijelentette: büszke arra, hogy itt született, taníthat, ennek a városnak az utcáin járhat, vonalaival pedig az épületek stílusa iránti alázatát, a formák összetettségét próbálta visszaadni. A bukaresti születésű Egei György Schneider N. Antalnak a Tibor Ernő Galériáról szóló írását olvasta fel.
A szöveget angol és román nyelvre fordító Zalder Éva kifejtette: munkája során ismét rádöbbent arra, hogy milyen csodálatos dolog váradinak lenni. A férjét idézte, aki azt szokta hangoztatni: amikor a város utcáit rójuk, nem árt, ha néha feltekintünk, s a logó kábelek vagy omladozó vakolat mögött meglátjuk az Épületeket. Megjegyezte: a kiadvány szép karácsonyi ajándék, azt bizonyítja, hogy élnek még jó kezű, tisztán látó, nyílt szemű és szívű magyar emberek Váradon. Szabó Ödön az idei esztendő magyar megvalósításait összegezte RMDSZ-es szemszögből (Szigligeti Színház, Szacsvay iskola stb.), majd egy hasonlatva élve úgy fogalmazott: ahogyan a kávé átadja az ízét a víznek, úgy adjuk át mi is „arománkat” Váradnak, mert ettől szebb és jobb lesz mindannyiunk élete.
Művészeti percek
A könyvbemutatót művészeti percek színesítették. Új idők ifjú merészei címmel irodalmi műsorral készült a Szent László Iskolaközpont négy diákja (Kogler Evelyn, Kéri Martin, Balajti Zoltán és Hegedűs Krisztina), illetve Ady Endre három versét (A hosszú hársfa-sor, Dalok a szüretről, Sorsunk) elszavalta Szenderszky Henrietta. A gyermekeket Fehér Gabriella és Rázmán Enikő tanárnők készítették fel. Boros Beatrice vezényletével fellépett a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének kórusa (ősbemutatóként felcsendült Boros Beatrice Gloria in excelsis Deo című szerzeménye), és Balassa Sándor-, illetve Dankó János- szerzeményeket szólaltatott meg a Tokaji Ágnes-Costin Éva hegedűművész duó.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kultúrát nem lehet örökölni
Nagyvárad – Szombaton az Ady Endre Középiskolában tartották A magyar kultúra ünnepe rendezvénysorozat nyitóünnepségét. A két főszervező, dr. Fleisz János és Porkoláb Lajos köszöntöttek mindenkit.
Az immár tizenkettedik alkalommal megrendezett A magyar kultúra ünnepe rendezvénysorozat fő szervezői a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége, valamint a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület. A hivatalos megnyitóra szombat délután került sor az Ady Endre Középiskola dísztermében. A megjelenteket dr. Fleisz János történész, BINCISZ-elnök köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmüket: az elmúlt években a térségünkben megszokottá vált, hogy a Himnusz keletkezésének napját, vagyis január 22-ét megelőzően számos kulturális eseményt rendezzenek. Az idén tizennyolc ilyen alkalom lesz, melynek körülbelül egynegyede Váradon fog zajlani. Megjegyezte: örül, hogy a csökmőiket, illetve az ottani ifjúsági fúvószenekar fellépését is sikerült beilleszteni a programokba, mert a fiatalok a jövőt jelentik. Hozzátette: ez is bizonyítja, hogy a magyar kultúra élő és közösséget teremtő, de ugyanakkor a közösség is kultúrát teremt, tehát szoros a kettő közti összefüggés. A BINCISZ elnöke ugyanakkor kiemelte azt, hogy a rendezvények egy társadalmi összefogás eredményei, erősítik a bihari és a nemzeti összetartozást, azt, hogy egy közös kulturális térségben élünk. „Minden biharországi magyart szeretettel várunk, próbáljuk meg, hogy itthon érezzük magunkat otthon”, fogalmazott. 
A megmaradás záloga 
Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke, a 11 évvel ezelőtti első programra emlékezett vissza, melynek helyszíne a még múzeumként működő római katolikus püspöki palota díszterme volt. Akkor egy iskolaigazgató azt mondta, hogy a váradiak talán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen felelősség hárul rájuk, mivel tartoznak a Csonka-Biharországban élő magyar testvéreiknek ami a szellemi kultúra népszerűsítését, megmaradását illeti. Szerencsére azóta ez a széles körű együttműködés megvalósulni látszik, hiszen a bihartordaiak, a csökmőiek, a földesiek, a derecskeiek, a biharkeresztesiek és a berettyóújfaluiak is bekapcsolódtak a programokba. Az egyesületi elnök Kodály Zoltánt idézve („Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának”) kijelentette: a kultúra nemzeti megmaradásunk legfontosabb záloga, még a nyelvnél is fontosabb. Mindezt egy mansi pásztor véleményével is alátámasztotta, aki szerint népe nem maradhat fenn, ha a szülők nem tudják megtanítani gyermekeiket a mesékre és énekekre.
Az üdvözlő beszédek után a Csökmői Ifjúsági Fúvószenekar koncertje következett. 
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Füzetek a nagyváradi várról
Nagyvárad- A Várszövetség irányelveként, illetve munkájaként határozta meg, hogy azt javasolja a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítványnak: jelenjenek meg a várral kapcsolatos információs füzetek.
A Várszövetség idei terveiről az RMDSZ Sas-palotabeli székházában tartott szerda délelőtt sajtótájékoztatót Péter I. Zoltán helytörténész és Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke.
Péter I. Zoltán kifejtette: a Várszövetség célkitűzései közt szerepel, hogy A5-ös méretben a várral kapcsolatos, körülbelül 20-25 oldalas információs füzetek jelenjenek meg, hiánypótló szándékkal. Eddig három kézirat készült el, melyeknek egyaránt ő a szerzője, és az építészettel kapcsolatosak. Az első a kezdetektől a gótikáig bezárólag, a második a reneszánsztól a 20. század hajnaláig tárgyalja a várépítészet történetét, a harmadik pedig a valószínűleg elpusztult várbeli királyszobrokra vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. Mint ismert, utóbbiak a Kolozsvári-testvérek alkotásai: Szent István, Szent Imre és Szent László állószobrai, illetve a lovagkirály lovasszobra. A felsorolt kiadványok tehát elméleti, vagyis főleg levéltárakban történő kutatások eredményeit ismertetnék, ezért ezeket kiegészítené egy negyedik, a gyakorlati feltárásokat bemutató könyvecske, mely Mihálka Nándor és Porsztner Kitti régészek munkáját mutatná be. A tervek közt szerepel még egy történelmi füzet, illetve egyéb témájú kiadványok is. A sorozat első része május környékén látna napvilágot, román nyelvre is lefordíttatnák és párhuzamosan forgalmaznák az egyéb várbeli promociós anyagokkal együtt. A címről még nem döntöttek, de olyat szeretnének, ami egyértelmű és románra is könnyen lefordítható.
Nyomdamúzeum
Sárközi Zoltán arról számolt be, hogy a Voiticsek-nyomdász-házaspár levelet küldött a Várszövetségnek, melyben azt kezdeményezték, hogy a várban létesüljön egy nyomdamúzeum. A kérést a megszólított entitás az idén megvalósítandó projektjei közé iktatta. A vallási turizmusra is gondolva, a tanácsos köszönetet mondott a katolikus püspökségnek, illetve Böcskei László megyés püspöknek, amiért úgy döntött, hogy havonta egyszer magyar nyelvű szentmisék legyenek a vártemplomban. A köszönetből a Közterület-fenntartó Zrt.-nek is jutott amiatt, hogy a volt olaszi temetőben felszínre került emberi maradványokat szakszerű módon akarják kezelni.
A Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke arról is beszélt, túl van második összejövetelén az a szakbizottság, melynek feladata Nagyvárad statutumának kidolgozása. A testületet Ionel Villa, a Polgármesteri Hivatal jegyzője koordonálja, a liberális pártot Dorel Tifor, dr. Ion Zaina és Gabriel Moisa, az RMDSZ-t pedig dr. Fleisz János, Sárközi Zoltán, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán képviselik. Az eddigi két tanácskozás jó hangulatban telt, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején megegyeztek abban, hogy a történelmi részt az utolsó találkozó során vitatják meg. A remélhetően tárgyszerű és objektív alapdokumentum szövege várhatóan február első hetében nyeri el „konyhakész” formáját.
Végezetül Sárközi Zoltán hangsúlyozta: azt szeretnék, hogy legalább annyi nagyváradi „turista” látogasson a várba, mint külföldi, hiszen jelenleg inkább az jellemző, hogy a határ túloldaláról érkeznek érdeklődők. Tudomása szerint csupán két váradi tanintézet szokott kihelyezett órákat tartani a létesítményben, ebből a szempontból kiemelendő Kecse Gabriella tanárnő tevékenysége. Történik mindez annak ellenére, hogy az idegenvezetés többnyelvű és ingyenes, s egyeztetést követően csoportok számára hétvégenként is igénybe vehető.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Új magyar osztályok lesznek
Nagyvárad – Péntek délben az RMDSZ Sas-palotabeli székházában sajtótájékoztatót tartott Kéry Hajnalka Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. A 2012/2013-as beiskolázási tervekről is beszélt többek közt.
Kéry Hajnalka Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: e hét csütörtökön elküldték Bukarestbe a megyei beiskolázási tervet, melyet még jóvá kell hagyjon a tanügyminisztérium, tavaly ez márciusban történt meg. A beiratkozások a közeljövőben kezdődhetnek el, egyszerre az ország valamennyi iskolájában. A szaktárca kérdőíveket fog küldeni, melyeket helyben, a tanintézetben kell majd kitölteni, a szülők jelenlétében. Akik eddig kérvényeket tettek le, vagy érdeklődtek az iskolákban és papírokat hagytak ott, azok is még egyszer vissza kell tehát menjenek, hogy kitöltsék és aláírják a formanyomtatványt. A váradi beiskolázási tervben 15 nulladik, 15 első és 17 ötödik magyar tannyelvű osztály indítását javasolták.
Jó hírnek számít, hogy a 2012/2013-as tanévben magyar tagozatos kilencedikes osztály indul Belényesen. A Szent László Római Katolikus Iskolaközpontban az eddigi egy gazdasági osztály helyett kettőt indítanak és Nagyszalontán is két magyar szakosztályt hoznak létre, kereskedelmi, illetve közmunkálatok profillal. A Mihai Eminescu Főgimnázium ősztől átveszi az ortodox líceum épületét, a magyar és román nyelvű elemi tagozatokkal együtt, viszont Borson nem indítanak mezőgazdasági osztályt. Közben az országos RMDSZ Minden magyar számít! címmel beiskolázási tájékoztatási kampányt indított, a részletek a szervezet honlapján tanulmányozhatóak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A kultúra és a magyarság
Nagyvárad- Szombat délután A Kultúra hányatott sorsa és a magyar nemzet címmel szerveztek rendezvény a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Magyar Kultúra Ünnepe 2012 keretében zajlott rendezvényt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület rendezte, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskola, az Ady Endre Középiskola, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) és a Sapientia Varadiensis Alapítvány együttműködő partnerségével.
Katolikus intézetek
A megjelenteket Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskola Egyesület elnöke köszöntötte, majd az öt évvel ezelőtt alakult Stadler klarinét kamarazenekar (Székely István együttesvezető, Varga Imre, Babos Dénes, Ary Jonathán, Ioana Ianc és Deák Szabolcs) lépett fel. Elhangzott Weiner Leó Rókatánca, a Monti-csárdás és Brahms 5. Magyar tánca. Ezt követően dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens, a budapesti Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke tartott előadást Az ember küzdelme, hogy lehetőségeihez méltó legyen címmel. Expozéjában az Orbán-kormány készülő közművelődési stratégiájával (Németh László Terv) kapcsolatos gondolatait fejtette ki, melyből kitünt, hogy egyetért az író azon elképzelésével, hogy a magyar irodalmat és művészetet világszínvonalra kell emelni. Ezután Dukrét Géza, a PMBET elnöke ismertette a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványaként megjelent Római katolikus intézetek Nagyváradon című könyvet, majd az ebben található írások többségének szerzője, Mons. Fodor József általános helynök beszélt röviden a Szent Orsolya-rend és az irgalmas nővérek váradi történetéről, a Szent Vince és az Immaculata Intézetről, valamint Nogáll János püspökről és nagyprépostról.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Távoznak a váradi orsolyiták
Nagyvárad - A párizsi anyaház döntése alapján 2012. január 1-től megszüntették az Orsolya-rend váradi működését, az alapítása után 240 évvel- hangzott el egy könyvbemutatón az Ady Endre Líceumban.
Szombat délután a magyar kultúrát ünnepelték az Ady Endre Középiskola dísztermében, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület szervezésében. A megjelenteket üdvözlő dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök arra hívta fel a figyelmet: immár tizenkettedik alkalommal ünnepel együtt Nagyvárad és Berettyóújfalu. Egy közös ötlet alapján 2001. január 22-én zajlott le a sorozat akkor még egynaposra sikeredett első kiadása. Egy újszerű kezdeményezés volt, azonban megtörtént az egymásra találás, és a közös társadalmi összefogásnak köszönhetően az idén már tizennyolc programmal várják az érdeklődőket, A Magyar Kultúra Ünnepéhez köthető, mennyiségileg bizonyára legnagyobb kárpát-medencei eseménykinálattal. A résztvevőket a bihari és újabban a nemzeti összetartozás köti egymáshoz, illetve köszönet jár a civil szervezeteknek is azért, amiért „meg tudjuk mutatni, hogy a magyar kulturális jelenlét erőteljesebb a világban, mint a gazdasági vagy számbeli hozzájárulás”.
A BINCISZ vezetője ugyanakkor is arra is kitért, hogy több mint 200 meghatározása létezik a kultúrának, ő ezek közül azt emelte ki, mely szerint gondolkodásra és cselekvésre késztet, nélküle nem létezik nemzeti öntudat. Értékét egyedisége jelenti, ami egyúttal fejlődésünket is megmutatja, és amelyet nem pénzben, hanem alkotásokban lehet kifejezni.
Könyvbemutató
A köszöntés után dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens arról beszélt, hogy mennyire volt modern Németh László. Az író napjainkban is aktuális gondolatai közül egyebek mellett megemlítette a tantárgyak átjárhatóságának megteremtését, a közművelődés támogatását, a tanügy szerepét, az alapkészségek hiányának megszüntetését, az élethosszig tartó tanulást és a határon túli magyarok kérdésével való foglalkozást.
Meleg Vilmos színművész nagy sikert arató előadóestje után- a Magyarnak lenni című összeállításból hangzottak el részletek- Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke mutatta be a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványát (Római katolikus intézetek Nagyváradon), mely a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ-frakció és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatával jelent meg. Elhangzott: bár ezekről az intézményekről sokan írtak már, Mons. Fodor József általános helynök más szemszögből ismerteti őket. Mivel e nagynevű intézmények megalapítása dr. Nogáll János püspök nevéhez fűződnek, külön fejezet foglalkozik a főpásztor életével és munkásságával. A könyvben Kolozsvári István tb. kanonok részletesebben ír a Szent Orsolya-rend történetéről, illetve a hozzá tartozó Szent Anna-templomról, Ocskay Etelka Ferdinánda, Polmann Mária Lucianna és Peczkó Zsuzsanna Kinga vizitátor nővéreknek köszönhetően pedig az irgalmas nővérekről tudhatunk meg többet.
Szerzetes rendek
Mons. Fodor József vikárius arra hívta fel hallgatósága figyelmét: a szerzetesi életformák a II. században jelentek meg, gondoljunk a pusztába elvonult remetékre, a stilétákra az aszkétákra, vagy az oszloposokra. Később keleten Nagy Szent Vazul, nyugaton pedig Szent Benedek írták meg a szerzetesi életformák szabályzatát. 1772-ben Szenczy István váradi őrkanonok alapította meg a váradi Szent Orsolya rendi kolostort és gimnáziumot, mely rend idén januárban szüntette be váradi működését, a párizsi anyaház döntése alapján. Az irgalmas nővérek 1878-ban kerültek Grazból a Körös-parti városba, nagyváradi tartományuk tavaly október 1-jén szünt meg, így az itteni nővérek ismét Grazhoz tartoznak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A lehetőségekhez mérni a megvalósításokat”
Nagyvárad – A Magyar Kultúra Napján Nagyváradon tartózkodott Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ országos szövetségi elnöke. Az Erdély Online-nak többek mellett az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, és a magyar-magyar viszonyokról nyilatkozott.
– Egy hónap híján egy éve annak, hogy az RMDSZ nagyváradi kongresszusán a Szövetség elnökévé választották önt. Hogyan értékeli az azóta eltelt egy esztendőt?
- Ha nagyon röviden kellene válaszolnom arra a kérdésre: az elmúlt egy esztendőt hogyan értékelem, akkor azt mondanám, hogy mindig a lehetőségekhez is kell mérni a megvalósításokat. A lehetőségekhez képest szerintem egy jó évet zártunk, és legalább három részre kellene osztani, ha ezt részletesebben ki akarnám fejteni. Egyrészt az RMDSZ szempontjából szeretném megközelíteni a történteket, mert talán ez a legfontosabb. A tavalyi váradi kongresszus után elkezdtünk egy újratervezését az RMDSZ-en belüli szervezeti munkának. Megújult a főtitkárság, és egy nagyon fiatal csapat Kovács Péter vezetésével a szervezési munkával foglalkozik, a döntések előkészítésével. Ilyen szempontból úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben az RMDSZ működését sokkal dinamikusabbá, sokkal láthatóbbá tettük, és rengeteg olyan programot indítottunk el, amelyeknek a 2011-es esztendőben jó volt a visszhangja és az eredmények is jók. Kettőt említenék ezek közül. Az egyik az Erdélyi konzultáció, ezen keresztül 100 ezer emberrel álltunk szóba, 100 ezer embert tudtunk megszólítani. Megkézdeztük tőlük, hogy mit gondolnak a politikáról, a saját életükről és mindennapjaikról, illetve a magyar közösségnek a jövőjéről. Ebből a szempontból ez a konzultáció nem csupán egy sikeres kezdeményezés volt, de egy olyan párbeszédet is elindított, melyet folytatni szeretnénk, függetlenül attól, hogy éppen milyen esztendő van, éppen választásokra készülünk, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a párbeszéd, és ahogy az emberek viszonyultak a kérdésekhez, nagyon kis kivétellel azt erősíti meg, hogy ezekre a fajta beszélgetésekre szükség van. Ennek köszönhetően tulajdonképpen összeállt az a problémalista, amellyel ma az erdélyi emberek, az erdélyi magyar családok szembesülnek. A másik ilyen nagyobb horderejű rendezvényünk a múlt esztendőben a népszámlálási kampány volt, az a több hónapos akciósorozat, melyen keresztül megpróbáltuk megszólítani és meggyőzni arról minden magyar embert, hogy vállalja az identitását, illetve a magyarságát, és a népszámláláskor fenntartások nélkül mondja el a biztosoknak, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású és milyen anyanyelven beszél. Ez megint egy nagyon sikeres akció volt, mely a Minden magyar számít! szlogen alatt futott. Úgy érzem, hogy a múlt évben ez is, és az Erdélyi konzultáció is a Szövetséget közelebb vitte az emberekhez. Ma már, 22 évvel a forradalom után a politikát és a politikusokat kell az emberekhez közel vinni, nem azt kell várni,hogy az emberek jöjjenek el és keressenek meg bennünket. Az RMDSZ szempontjából tehát úgy értékelem, hogy egy jó évet zártunk és azokat a célokat, melyeket kitűztünk 2011-ben, meg tudtuk valósítani, ami a szervezeti életet illeti.
Kormányzati munka
– Ejtsünk néhány szót a kormányzati szerepvállalásról is…
– A dolgok árnyaltabbak, mert nem mi kormányzunk egymagunkban, hanem egy kormánykoalíciónak a részeként próbáljuk érvényesíteni a véleményünket. 2011-ben sikerült a Kogălniceanu-programot elindítani, amit egyébként egy volt bihari képviselő kollegánk, Lakatos Péter kezdeményezett, és ezen keresztül 100 ezres nagyságrendű ma már azoknak a kisvállalkozóknak a száma, akik kedvezményes hitelhez jutottak és munkahelyeket teremtettek, beindították a vállalkozásaikat, vagy újra talpraállították ezeket. Ez volt az egyik fontos célkitűzés, hogy a 2010-es megszorítások után valamiféle olyan ösztönzést indítsunk el kormányzati szinten, amely a munkahelyteremtéshez és a jövedelmekhez, ezeknek a szinten tartásához hozzájárul. Nagyon nehéz esztendő volt 2011, s 2012 sem lesz könnyebb, de minden nyűg, minden baj ellenére, minden felelős politikus arra kell törekedjen, hogy ne legyen további életszínvonal csökkenés, és ha lehet, akkor a munkahelyteremtéssel a jövedelmeket, azt a fajta létbiztonságot garantálja, ami minden embernek fontos. Nem tudtunk előrelépni a kisebbségi törvény elfogadásával, hogy a negatívumokról is beszéljek, és azzal szembesültünk, hogy olyan kezdeményezésekkel kellett megbírkoznunk, melyeket nem mi találtunk ki, hanem például az államelnök: a régióátszervezést vagy újramegyésítést. Ezekkel mi nem tudtunk egyetérteni, és az energiánknak, az időnknek a jelentős része arra ment rá, hogy ezt megakadályozzuk, elmagyarázzuk a partnereinknek, hogy miért nem kell napirenden tartani, és miért nem lehet megvalósítani. Azt látjuk a közvélemény-kutatások eredményeiből, hogy a romániai magyaroknak a 80 százaléka azonosul az RMDSZ azon véleményével, hogy nincs szükség most erre a fajta közigazgatási átszervezésre. Sok energiánk ráment, de jól döntöttünk, jól mértük fel a helyzetet, mert éreztük, hogy a a magyar közösségeknek a jövőjéről van szó akkor, amikor a megyéknek az átrajzolásáról beszélünk. Nyilván a választási rendszernek az újragondolása is sok időt felemésztett, de végül is a rendszer nem változik, ami jó is, meg nem is. Jó azért, mert az arányos képviseletet biztosítani tudja és rossz amiatt, mert továbbra is a rendszeren belül tartja a szerencsét, a véletlent. Nem lehet kiszámítani, hogy honnan jut be egy-egy képviselő, melyik körzetből, hogy ha nem szerzi meg a fele plusz egy szavazatot a saját körzetében. Volt nekünk ehhez egy jobb javaslatunk, a vegyes rendszernek a bevezetése, de a koalíciós partnereinket nem tudtuk meggyőzni, hogy elfogadják.
Műemlékfelújítás
–Ami a parlamenti munkát illeti, azt gondolom, hogy a frakciók jól teljesítettek, a kormányzati támogatás a frakciók részéről megvolt, és például néhány kérdésben sikerült előrelépni, még akkor is, ha ezek később az alkotmánybírósági döntés miatt még mindig nem léphettek hatályba. Gondolok itt például az állami levéltárakban „fogvatartott” egyházi levéltári anyagnak a visszaszolgáltatására. Ami a magyar vonatkozását illeti az egész kormányzati-parlamenti tevékenységünknek, néhány kérdést külön kiemelnék, mert nem tudok eltekinteni attól, hogy a kulturális tárcát is vezetem. Tavaly elkezdtük sok műemléknek a felújítását, néhányat be is fejeztünk. Ma már olyan helyzetet teremtettünk, hogy nincsen olyan megyéje Romániának, ahol magyar műemlékek vannak, ahol a magyar kulturális örökségnek valamilyen tárgyi vagy épített bizonyítéka van, hogy ne kezdtünk volna el jelentősebb felújításokat. Elfogadtattuk az országos bizottsággal azt, hogy felkerüljön a csíksomlyói búcsú a szellemi világörökségi listára. Az idén fog kelleni ezt továbbvinni a párizsi UNESCO igazgatósága felé egyrészt, másfelől pedig a Házsongárdi temetőben több mint 300 síremléket nyilvánítottunk védett műemlékké. Nyilván a sort hosszan folytathatnám, de ezt a két dolgot emelném ki, mert itt volt a legnagyobb aránytalanság, ha figyelembe vesszük az elmúlt évtizedet gyakorlatát.
A válság megvisel
– Mennyire erodálja az RMDSZ-t a kormányzati szerepvállalás?
- Ezt ma adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de biztos, mert van ennyi tapasztalatunk az elmúlt évekből. Amúgy pedig, ha valaki a politikában él, és az emberek közt mozog, illetve szóba áll velük, akkor ezt érzi, és statisztikai adatok nélkül is kijelentheti bátran, hogy igen, a kormányzás ilyen nehéz időszakban bennünket is megvisel. Az intézkedések ugyanis, különösképpen azok, amelyeket 2010-ben hoztunk, nem voltak népszerűek, és ez valamilyenfajta kopást az RMDSZ esetében is okozott. A bércsökkentés, a nyugdíjaknak a lefaragása, illetve más megszorító intézkedések, a közszférából való elbocsátások mind-mind olyan intézkedések, melyek népszerűtlenek. Igaz viszont az, hogy a nyugdíjaknál mi voltunk, akik nem engedtünk, hogy a 10 millió ROL alatti járandóságokhoz hozzányúljanak, de kénytelenek voltunk ezért áfát emelni. Ezzel együtt azt mondom, hogy azok az intézkedések szükségesek voltak, mert ma a magyar emberek is láthatják, hogy mi történik az Európai Unió országaiban, a szomszédainknál, vagy távolabb Erdélytől és Bihartól. A világgazdasági válság másokat is megvisel és azok, akik még nem találták meg a megfelelő megoldást, vagy valamilyen ok miatt még nem lépték meg, ahhoz hasonló intézkedéseket fognak hozni 2012-ben, mint amilyeneket mi hoztunk 2010-ben. Ez bennünket ugyan megviselt, de az emberek elfogadták és megértették, összeszorították a fogukat, és ezért a türelemért és megértésért köszönet jár. Látták, hogy nincs más kiút ahhoz, hogy a fizetésképtelenséget elkerüljük, hogy a béreket és a nyugdíjakat folyósítani lehessen. Nem lehetett többet költeni, mint amennyit megtermelünk, a bevételi oldal nem lehet kisebb, mint a kiadási oldal. Éreznie kell egy politikusnak, egy politikai pártnak, egy vezető közéleti politikai szereplőnek meg különösen tudnia kell, hogy hol van az a határ, amit nem szabad túllépni, bármilyen nehéz időszakot élünk. Ugyanakkor nekünk most az a legnagyobb kihívás, hogy azt a jó néhány, 10-15 százaléknyi embert, aki elfordult tőlünk,mert ezekkel a megszorító intézkedésekkel nem tudott egyetérteni, és esetleg a bizalmat elveszítette bennünk, azokat meggyőzzük arról, hogy felelős politikai szervezet, illetve politikusok vagyunk. Nekünk két dolgot mindig szem előtt kell tartanunk: az erdélyi magyar embereknek a véleményét, és ez az, ami a legfontosabb, a másik pedig az ország általános érdekei, illetve ilyen helyzetben a gazdasági-pénzügyi egyensúly fenntartása.
Magyar-magyar viszony
– Térjünk át a magyar-magyar viszonyokra. Gondolok itt az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésére, valamint az RMDSZ-Fidesz kapcsolatra…
- A pártalapítókról nem szívesen beszélek hosszan, mert a véleményem nem változott. Téves döntésnek, téves pályának tartom, mert hogyha igaz lenne, amit ők mondanak, hogy az új párt mozgósít és jobb eredmények eléréséhez vezet, akkor ezen a logikán menvén én azt mondanám, hogy akkor még újabb pártokat kell létrehoznunk. Akkor nem három, hanem négy-öt, esetleg tíz párt még inkább mozgósít. Egy olyan társadalomban, mint a román, ahol ismert az arányunk és a létszámunk, és nem haladjuk meg a hét százalékot, azt gondolom, hogy felelőtlenség azt állítani – vagy a helyzet teljes félreértésén alapul ez a kijelentés-, hogy minél több párt van, annál jobb nekünk. Szerintem ebben az esetben a fordított aritmetika az igaz: a három mindig kevesebb, mint a kettő, a kettő kevesebb, mint az egy, illetve a három aztán végképp kevesebb, mint az egy, nem pedig több. Kockázatot jelent azt illetően, hogy mennyire lesz erős a parlamenti képviselete a romániai magyarságnak. Akik pártalapításra adták a fejüket, és akik a pártalapítást támogatják, finanszírozzák, akik ehhez erkölcsi vagy anyagi segítséget nyújtanak, azok rosszul számolnak. Nagyon határozottan ki kell jelentsük azt, hogy ők nem együttműködésre készülnek, hanem a versenyre. A pártlogika azt követeli meg, hogy ha pártot alapítasz, akkor versenyre kell lépjél. Az erdélyi magyarok 2011 decemberében is azt mondták, és az mondják most is, hogy a parlamenti képviseletnek a megőrzése, az egységes parlamenti képviseletnek a fenntartása önmagában érték. 85-86 százaléka az embereknek állítja ezt nagyon határozottan.
Ami a magyarországi kapcsolatokat illeti: egy kimozdulás figyelhető meg arról holtpontról, ami 2008-2010 között az RMDSZ és a Fidesz viszonyát leírta. Volt néhány találkozó Orbán Viktor miniszterelnökkel, ahol alapvető kérdéseinkről, közös nemzetpolitikai céljainkról beszéltünk, és ezeket illetően nincsen vita közöttünk. Én indokoltnak tartanám azt, hogy gyakrabban találkozzunk, hogy gyakoribb legyen a konzultáció, mert olyan a helyzet Európában, Romániában és Magyarországon, hogy minél többször cserélünk véleményt egymással, annál jobb döntéseket fogunk tudni meghozni a jövőben. Nem érdemes ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy az RMDSZ Romániában kormányzó politikai szereplő, hogy van egy nagyon alapos kormányzati tapasztalata, ami több cikluson keresztül gyűlt össze. Ezt a tapaszlatot érdemes lenne később is hasznosítani. Én úgy vélem, hogy jó úton haladunk, kimozdultunk a holtpontról, de a bizalmat erősíteni kell, ezért gyakoribb konzultációkra tartok igényt, mert szükségét látom ennek.
Erdély 2020
– A napokban mutatta be Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel közösen az Erdély 2020 gazdasági tervet. Mi ennek a stratégiának a lényege?
– Az Erdély 2020 program gyakorlatilag felkészülés és felkészítés egy időben: a 2014-2020-as európai uniós költségvetési ciklusra, mert egy alapos konzultáció után, az év második felében készítjük el azt a stratégiai és konkrét cselekvési tervet, amelyet be kivánunk illeszteni a Románia 2020-as tervbe, amit 2013-ban, tehát a jövő év elején kell leadnia az országnak Brüsszelnek. Nem szeretnénk, ha ebből kimaradna Erdély, kimaradnának azok a közösségek, ahol magyar emberek élnek. Ezért indítottuk el ezt a munkát, ennek a stratégiának és ennek a tervnek a kidolgozását, és ez konkrét, kézzel fogható célokat fog tartalmazni. Hány kilométer utat kell építeni, milyen vállalkozás típusokat kell segíteni, vagy az agráriumban milyen támogatásokra van szükség, mert látni kell azt, hogy 2014-2020 között a romániai fejlesztésekre fordított pénzeknek 30-40 százaléka az Európai Unióból fog jönni, a többi fennmaradó 60-70 százalékot pedig az országos költségvetésből kell biztosítani. Ilyen szempontból nem mindegy, hogy mit teszünk le papírra, nem mindegy, hogy milyen programokat fog indítani Románia 2014-től kezdődően, milyen uniós támogatásokat tud szerezni, és nem mindegy, hogy ebben mi milyen helyet fogunk elfoglalni, erdélyi magyarok, önkormányzatok és közösségek. Ezek nem vágyálmok és nem olyan forrásokra támaszkodnak, melyeket senki sem tud megnevezni, hanem igenis konkrét tervekről és forrásokról van szó. Nekünk az a fontos, hogy az erdélyi magyar embereknek jövőt teremtsünk itt, a szülőföldünkön, hogy tudjanak tervezni és építkezni, legyen munkahelyük és decens jövedelmük, és legyen létbiztonságuk.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Műemlékvédők tanácskoztak
Nagyvárad- Szerda délután a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány a Műemlékvédelmi Világnap alkalmából kerekasztal-beszélgetést szervezett a városháza kistermében, a betervezett táblafelavatás viszont elmaradt.
A Műemlékvédelmi Világnapot -április 18-át – az UNESCO nemzetközi műemlékvédő világszervezete, az ICOMOS (Műemlékek és Műemlék-együttesek Nemzetközi Tanácsa) kezdeményezésére 1984 óta ünneplik szerte a Földön. Ez alkalomból szerda délután a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kerekasztal-beszélgetést szervezett a nagyváradi városháza Rimler Károly termében. A Polgármesteri Hivatalt Florica Cherecheş alpolgármester asszony, illetve Benyovszki Tünde és Porsztner Béla ingatlanügyi aligazgatók képviselték, a magyar érdekeltségű civil szervezetek részéről pedig jelen volt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság vezetője, Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke, Szebeni Lajos premontrei öregdiák, valamint Emődi Tamás, a Műemlékvédő Alapítvány igazgatótanácsi tagja.
Florica Cherecheş azt emelte ki, hogy a műemlékek hidat képeznek a múlt és a jövő között, ezért különös figyelmet kell fordítani a védelmükre. Megjegyezte: laikusként zavarják a szakszerűtlen beavatkozások, épületfelújítások. „Lehet, hogy a tulajdonosokat jó szándék vezérelte, de megfelelő szaktudás hiányában inkább kárt okoztak”, vélekedett.
Közösen aláírják
Adriana Lipoveanu városi főépítész arra hívta fel a figyelmet, hogy hamarosan közvitára bocsátják az Általános Városrendezési Tervet és a műemlékvédelmi szakemberek véleményére is számítanak. Ebből a célból az önkormányzat honlapján (www.oradea.ro) egy foldert is létrehoznak és kérdőíveket osztanak majd szét. Azon meggyőződésének adott hangot: a mostani építészgeneráció úgy kell majd letegye a névjegyét a város arculatára, hogy ez harmonikusan illeszkedjen a korábbi stílusokhoz.
Angela Lupşea, a Műemlékvédő Alapítvány ügyvezető igazgatója a megbeszélés fő céljáról beszélt, arra kérve a jelenlevőket, hogy minél hamarabb fogalmazzák meg a műemlékvédelemmel kapcsolatos gondolataikat, melyeket aztán egy dokumentumban fognak összegezni, amit közösen aláírnak majd. Ugyanakkor a következő hasonló tanácskozás időpontját is kijelölte, mint kiderült ez november 16-a lesz, a Japánban 1972-ben elfogadott Örökségvédelmi-konvenció 40. évfordulója okán. Arra is kitért: lobbizni kéne a szakminisztériumnál annak érdekében, hogy a 2014-2020 közötti uniós költségvetésben a műemléképületek felújítására is legyenek elkülönítve megpályázható pénzösszegek. Dr. Ramona Novicov műkritikus örvendetesnek nevezte, hogy az Iskola másként-hét keretében több ezer gyermek látogatta meg a városháza tornyát. Felvetette, hogy hosszabb távú stratégiát kellene kidolgozni annak érdekében, hogy a diákságot örökségvédelemre neveljék. Ezzel kapcsolatban Kecse Gabriella elmondta, hogy jelenleg is körülbelül 500 váradi elemista tanul helytörténetet magyarul, opcionális tantárgyként, mire többen a jelenlevők közül azt javasolták, hogy román nyelven is ültessék ezt gyakorlatba.
Ellentmondásos törvények
Többek közt elhangzott még, hogy ellentmondásosak a műemlékvédelemmel kapcsolatos törvények, össze kellene hangolni az ezzel kapcsolatos önkormányzati határozatokat a készülő Általános Városrendezési Tervvel (PUG), jobban meg kéne szólítani a szakembereket, illetve jó lenne hangsúlyozottabban felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy a Műemlékvédő Alapítványtól ingyenes tanácsadást lehet igényelni. A tanácskozás végére tervezett táblaavatás a városháza falán objektív okok miatt elmaradt.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Elkezdődött a XXI. Festum Varadinum
Nagyvárad-Április 29-én délelőtt az újvárosi református templomban tartott ünnepi istentisztelettel megkezdődött a XXI. Festum Varadinum. Szószéki szolgálatot Lukács József, a KREK főjegyzője végzett.
Vasárnap délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templomban zajlott ünnepi istentiszteleti alkalommal megkezdődött a XXI. Festum Varadinum rendezvénysorozat. Mivel a programfelelősök a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a várad-újvárosi református egyházközség voltak, a megjelenteket Forró László előadótanácsos köszöntötte, a liturgiai szolgálatot pedig Herdeán Gyöngyi lelkésznő végezte. Az eredeti tervek szerint ugyan Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesének kellett volna igei szolgálatot végeznie, azonban felesége megbetegedése miatt nem tudott eljönni, így Lukács József, a KREK főjegyzője mondott szószéki beszédet.
Isten megtartó szent igéje Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele VIII. részének 1., 2. és 16. verse alapján szólt az ünnepli gyülekezethez. A tiszteletes azt emelte ki: a Biblaolvasó kalauz újszövetségi igéje az isteni gyermekségről és annak áldásáról szól. Az előző fejezetekben a bűn és a halál súlya és terhe alatt a Krisztus nélkül maradt ember csak úgy tudott felkiáltani: Ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadíthat meg engem a halálnak testéből? Krisztusra figyelő lélekkel azonban már azt mondja: Nincs kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. Eddig tehát minden a bűnről, a kárhozatról, a test szerinti életről és törvényekről szólt, most azonban Isten a kegyelemről tesz bizonyságot, melyet ingyen adott Krisztus kereszthalála által. Addig azonban nem látjuk szükségét Isten gyermekeinek lenni, míg életünkben nem hozunk minőségi változást, és nem Isten lelke munkálkodik bennünk, mert a Krisztus szerinti élet lelkének a törvénye tesz igazán szabaddá minket, hangsúlyozta a püspökhelyettes, majd hozátette: napjainkban, amikor a világ nem csupán gazdasági, hanem lelki válságban is szenved, és kilátástalanság, illetve a halálfélelem uralkodik, a bűn és a test törvényeinek hódolva nem juthatunk el Krisztusig.
Kulturális seregszemle
A főjegyző ugyanakkor arra is figyelmeztett: a XXI. Festum Varadinum kezdetén Várad magyar lakosságának fel kell tennie azt a kérdést: az ünnep hatása mennyi ideig tart? A különböző eseményeknek volt-e közösségformáló és megtartó erejük, hogy továbbvigyék Szent László örökségét és szellemiségét? Amíg ugyanis szégyelljük, és nem vagyunk büszkék a múltunkra, a hitünkra és a hagyományainkra, a bűn és a halál erői munkálkodnak köztünk, addig a külső forma nem telik meg tartalommal. Ha viszont a hitünk kővárt és oltalmat jelent számunkra, és meghalljuk mindazt, amit Krisztus főpapi imájában megfogalmazott, akkor az emlékezésünk egyúttal erőmerítést, szabadságot és lelki vezetettséget nyújt számunkra. „Akkor és csakis akkor leszünk méltóak a drága kegyelem által a gyermekségre, ha bennünket Isten lelke vezérel. Így maradunk és leszünk az ünnep után népünknek és a mi örökkévaló Istenünknek megtartott, kőváron belül élő, oltalmazott és gondviselt gyermekei”, hangoztatta Lukács József.
Az igehirdetés után Forró László előadótanács üdvözölt ismét mindenkit, a KREK és Csűry István püspök nevében. Megjegyezte: az elhangzottak rávilágítottak a reformáció alaptételére, miszerint egyedül az írás (Sola Scriptura), egyedül a kegyelem, egyedül a hit és egyedül Krisztus, s mindez együtt Isten dicsőségére. Az ünnepség záró akkorjaként dr. Szűcs Zoltán, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának főmunkatársa közvetítette Szilágyi Mátyás főkonzul jókivánságait, illetve osztotta meg saját maga arra vonatkozó gondolatait, hogy a Festum Varadinum a Kárpát-medence egyik legfontosabb kulturális seregszemlélje, s egyúttal magas színvonalú szórakozást, tudásfejlesztést és művelődést jelent. A rendezvény Nemzeti imánk eléneklésével ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Képes emlékkönyv a Festumról
Nagyvárad- Szombat délután az Ady Endre Középiskolában mutatták be a Festum Varadinum képes emlékkönyv 2011 című kiadványt, mely a tavalyi rendezvénysorozatról tartalmaz beszámolókat és képeket.
A XXI. Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében zajlott könyvbemutatón megjelenteket Biró Rozália, a Varadinum Kulturális Alaíptvány kuratóriumi elnöke köszöntötte. Az idei eseményfűzér mottóját idézte („Boldog Várad, ávé, híre/ Növekedjék dicsőséged,/ Visszhangozzák századok…”) mivel meglátásában napjainkban ugyanaz a sóhaj és óhaj „sűrűsödik a lelkünkben”, mint annak a hajdani szerzőnek a szívében, aki 1192 körül megírta a Szent Lászlóról szóló himnuszt. Megjegyezte: talán egyetlen rendezvény sem annyira a váradi magyar közösségé, mint a Festum Varadinum. A miénknek érezzük, s természetes, hogy évről-évre más egy kicsit, hiszen mi magunk is változunk, módosulnak az elvárásaink önmagunk és mások irányába. A könyv megjelenése pedig arra ad lehetőséget, hogy felidézzük az egykori történéseket, maradandóvá tegyük az ünnepi pillanatokat, újra felelevenítsük közösségi együttlétünk egy-egy mozzanatát. Az RMDSZ-es vezető arra is felhívta a figyelmet: ahogy telnek az évek, egyre inkább arra összpontosítanak anélkül, hogy bárkit kizárnának is ünneplésből, hogy inkább a helyi civil szervezeteknek, művészeknek, egyházi személyiségeknek biztosítsanak teret és megnyilvánulási keretet.
Hozzászólások
Az alpolgármesternő külön köszöntet mondott Molnár Judit magyartanárnőnek a kötet lektorálásáért, majd arra kérte a jelenlevőket: szóljanak hozzá, mondják el elképzeléseiket a Festum jövőjével kapcsolában. Molnár Judit azon véleményének adott hangot: a várossal egész évben törödni kellene, ezért ki kéne iktatni a kampányszerű törödést. Ugyanakkor kiemelte az alulról jövő kezdeményezések fontosságát, megjegyezte, hogy az utcanév-elnevezésekkor el kéne dönteni, hogy mi legyen a mérce, és azt javasolta: kérdőíves felmérés alapján kutassák, hogy milyen témák érdekelnék a váradi magyarságot a Festum Varadinumok alkalmából. Varga Gábor gratulált azoknak, akik továbbviszik a Festum Varadinum szellemiségét, Pintér István pedig egyaránt fontosnak nevezte a rendezvénysorozatról megjelent első és legutóbbi kötetet is.
Zenei momentumok
A rendezvényen közreműködött a Varadinum B vonósnégyes (Tokaji Ágnes, Costin Éva, Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta). Elhangzott: Kisfaludy Sándor: Magyar forradalmi induló ( Thurzó Sándor József áirata vonósnégyesre), Kossovitz József: Lavotta szerelme és Szása Kovacsevics: Fantázia.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Megújuló civil törekvések
Nagyvárad- A XXI. Festum Varadinum keretében tegnap XII. alkalommal szervezték meg A Civil Társadalom Napját. Szerdán előadások hangzottak el a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. Aláírtak a Biharország Civil Társulás alapító okiratát.
A rendezvény szervezői ezúttal is a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), a debreceni Megyei Népfőiskolai Egyesület, a berettyóújfalui Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Nagyváradi Civil Kerekasztal, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, valamint a Varadinum Kulturális Alapítvány voltak.
A megjelenteket dr. Fleisz János, a BINCISZ elnöke köszöntötte, kiemelten a derecskei küldöttséget. Arra emlékeztette őket: tizenegy évvel ezelőtt a biharországi és a nemzeti összetartozás jegyében kezdeményezték A Civil Társadalom Napját. Ugyanakkor felidézte az első, 1992-ben zajlott Festum Varadinum körmenetét is, amikor a Bazilika kertje „hemzsegett” az embertömegektől. Megjegyezte: változtak az idők, manapság az egymás mellé rendelt rétegrendezvények ugyan nem tudnak ennyi érdeklődőt megmozgatni, de azért eredményeket és értékeket képesek felmutatni. A jövővel kapcsolatban kifejtette: szeretnének a város felé nyitni, így valószínű, hogy változtatni fognak a Civil Nap lebonyolításának módján. Az üdvözlő szavak után dr. Fleisz János és Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke ünnepélyesen aláírták a Biharország Civil Társulás alapító okiratát, mely szerződés a magyarországi új civil törvényre alapozva lehetőséget nyújt a civil mozgalmak közötti együttműködés elmélyítésére a határ két oldalán.
Előadások
Dr. Szabó Irma, a budapesti KultúrÁsz Közhasznú Egyesület közművelődési főtanácsadója a magyarországi új civil törvény legfontosabb újításairól és következményeiről beszélt, felvázolva egyúttal az anyaországi civil szervezetek tevékenységét a rendszerváltozás után. Többek közt megtudtuk: Magyarországon jelegleg körülbelül 65 ezer civil szervezet működik, melyek közül 3100 Hajdú-Bihar megyében. Körülbelül 50 százalékuk szabadidővel, sporttal és kultúrával kapcsolatos munkát végez. 2010-ben a bevételük 1200 milliárd forint volt és átlagosan 165 tagja van egy-egy egyesületnek. Gondot okoz azonban, hogy a civil szervezetek 45 százaléka fővárosi és ugyanennyi százaléknak a bevétele nem haladja meg az 500 ezer forintot. A szakember arra hívta fel a figyelmet: az új törvény kimondja a nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon való részvétel támogatását, valamint azt is, hogy határon túli civil szervezet csak Magyarországon nyilvántartásba vett civil szervezettel együttesen lehet támogatás kedvezményezettje.
Közös jövőnk
Jantyik Zsolt, a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ igazgatóhelyettese a Közös jövőnk Hajdú-Bihar/Magyarország programokat ismertette, melyek abból indulnak ki, hogy a helyi közösségek a magyar társadalom alappillérei. Mindannyiunk felelőssége a magyar jövő átörökítése a kultúra széles értelmezése által, mely gyarapodáshoz vezet. Ennek tükrében a program három alapeleme a közösség, az identitás és a partnerség, a gyakorlatba ültetés pedig a Klebersberg-, a Méliusz- és a Partium-projekt keretében valósul meg, hangzott el.
Dr. Fülepné Sipos Ilona, a derecskei Városi Művelődési Központ igazgatója a Királyok, fejedelmek útja programot mutatta be. Kifejtette: a 2010 novemberében Szentjobbon útjára indított kezdeményezés azokat a Hajdú-Bihar és Bihar megyei szakembereket, polgármestereket, civil szervezeteket, magánszemélyeket és vállalkozókat szólította meg a határ mindkét oldalán, akik hajlandóak saját és egymás helyi értékeit összegyűjtve, egymást segítve –nem feltétlenül elérhetetlen pályázati források megérkezésére várva– egy működő, élő, szervezett rendszert felépíteni és működtetni, s az összefogás segítségével közösen gyarapodni. Fontos cél volt egy olyan infrastrukturális háló létrehozása és működtetése is, mely az abban résztvevő szereplők munkássága révén a Debrecen és Nagyvárad vonzáskörzetében levő települések és közösségek számára korszerű formában tárják fel és aktivizálják közös kulturális kincseinket, történelmi emlékeinket.
Dr. Fleisz János szerint a váradi önkormányzat és a civil szervezetek közötti kapcsolat szociológiai és gyakorlati szempotból periférikus, vagyis gyenge a helyhatósági tevékenységbe való bevonás és a támogatás is. Jellemző: az elmúlt években a civil stratégiát nem sikerült keresztülvinni, mert az önkormányzat csak egy szükséges valaminek tartja a civil szervezeteket, de nem akarja megerősíteni ezeket. A BINCISZ-elnök szerint megoldás lehet a demokrácia strukturális átszervezése, mert meglátásában a képviseleti demokrácia csődöt mondott, a jövő pedig a részvételi demokráciáé, melyben az illetékes szakemberek állandó jelleggel kikérik a lakosság véleményét. Úgy fogalmazott: a civil út egy járható harmadik út, melynek önálló módon kell alakulnia, nem a politikai tömörülések mögé bújva.
Ciucur Losonczi Antonius. Erdon.ro

Nemzeti önkép és szomszédság
Bihar megye- Május 14-19. között Félixfürdőn zajlanak az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napjai. A hivatalos megnyitót hétfő délután tartották az egyik szálló konferenciatermében.
Hétfő délelőtt elnökségi ülés zajlott, a hivatalos nyitóünnepséget azonban délután tartották a Termál Szálloda konferenciatermében. A megjelenteket Veres Kovács Attila, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Körének társelnöke köszöntötte háznagyi minőségében, majd Varga Pál evangélikus lelkész, az EPMSZ elnöke ismertette a bő 40 évvel ezelőtt kezdődött értelmiségi mozgalom rövid történetét, célkitűzéseit és feladatait. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke rövid áhítatában örömének adott hangot, amiért éppen most és az adott helyen kerül sor a Nemzeti önkép és szomszédság elnevezésű tanácskozásra, mivel szerinte ránk fér, hogy újból megérezzük azt, Isten kiknek lát minket, mint magyarokat, és mint a másokkal közösségben élő nemzetet, akikkel együtt akarunk gondolkodni arról, hogy milyen megvalósítható jövőképet képzelünk el magunknak boldogságunk reményében.
Biró Rozália váradi alpolgármester arra hívta fel a figyelmet: nehéz időket élünk, amikor újra és újra meg kell küzdjünk a korábban már kivívott jogainkért is, azonban rajtunk múlik, hogy elszántsággal és akarattal át tudunk-e lépni az akadályokon. Demény Péter kolozsvári író, szerkesztő azt boncolgatta: mi a beszélgetés, majd értelmezett néhány anekdotát és megfogalmazott egy „kiáltványt a rövidnadrágos attitüdért”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro.

Kiadványok a civil életről
Nagyvárad- Az RMDSZ, illetve Biró Rozália alpolgármester kezdeményezésére, az önkormányzatnál megpályázott pénzösszegekből Boldog Várad címmel kiadványok jelennek meg a magyar civil szervezetekről.
Biró Rozália alpolgármester, a váradi RMDSZ-helyi szervezet elnöke ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az elmúlt négy esztendőben az RMDSZ állandó párbeszédet és együttműködést folytatott a nagyváradi magyar civil szervezetekkel. Tették ezt annak érdekében is, mert az önkormányzat keretei eléggé korlátoltak, hiszen a 2004-es és 2008-as javaslatuk, melynek értelmében a szakbizottságokat ki kellene bővíteni, hogy civil szervezetek, illetve a szakmai testületek képviselői is helyet kapjanak benne, hogy az ötleteik és álláspontjuk is belekerülhessen egy-egy előterjesztésbe, nem talált meghallgatásra. Abból kiindulva, hogy az elmúlt négy évben ezen formális keret nélkül kellett a civil szervezetek képviselőivel úgy együttműködni, hogy a véleményeiket és álláspontjaikat megismerjék, és figyelembe vegyék a prioritások megállapításakor, ennek a párbeszédnek egyebek mellett az az eredménye, hogy sokkal jobban belelátnak és részt vállalhatnak a szervezetek tevékenységébe és életébe.
Egy ilyen kerekasztal-beszélgetés alkalmából, mely a városháza Rimler Károly kistermében zajlott, vetette fel annak lehetőségét, hogy az értékmegőrző és közösségformáló, -gyarapító civil tevékenységet ismerté, elismerté, értékelté kell tenni. E célkitűzés megvalósítása érdekébe kiadványsorozat megjelenését javasolta az elöljáró, mely kötetek arra hivatottak, hogy egy egy civil szervezet történetét „vésik kőbe” kezdetektől napjainkig, bemutatva az alapítókat, az állandó tagokat, eseményeket, melyek az illető szervezet nevéhez, életéhez kötődnek. Boldog Várad. Civil, polgári, szövetségi élet sorozatcímszó alatt egy-egy kötet jelenik majd meg a Nagyváradi civil életet formáló szervezetek mindenikéről. Ezek a kiadványok A5-ös formátumban látnak napvilágot. Minden egyes kötet tehát egy civil szervezetről, annak tevékenységéről, alapító és oszlopos tagjairól szólna.
Jön az első kötet
Az alpolgármester asszony kezdeményezése pozitív visszhangra talált, sok civil képviselő úgy vélte, hogy szükség van egy ilyen kiadványsorozatra, mely az 1990-től mostanig kibontakozott és lassan már-már felnőtt korba emelkedett civil szervezeteknek a tevékenységét bemutatja. Tekintettel arra, hogy az ötlet és az igény egymásba kapcsolódott, úgy döntöttek, hogy “útnak indítják” a sorozat első kiadványát: a PBMET-kötetét mutatják be ebben a hónapban. Az elképzelés az, hogy minden évben hozzávetőlegesen négy civil szervezetnek a történetét, életét jelentessék meg. Hozzávetőlegesen 200 példány készül egy kiadványból, melynek megjelentetési költségeit pályázat utján nyerik el az önkormányzati költségvetésből. A kötetet bemutató rendezvényen minden résztvevő ajándékba kap egy példányt, megmaradt könyvekkel az illető civil szervezet rendelkezik. Az Újvárosért Egyesület nyerte meg az első pályázatot, mely összegből a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság kiadványa készül el, – a következő kötet pedig a Tibor Ernő Galériáról fog szólni, tette hozzá az elhangzottakhoz az elöljáró -, melynek bemutatója május 30-án 18.00 órától lesz a Polgármesteri Hivatal dísztermében.
Minden, a Társaság tevékenységét ismerő és elismerő érdeklődőt szeretettel várnak a rendezvény szervezői.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Leleplezték A Holnaposokat
Nagyvárad- Péntek este a Várad kulturális folyóirat által szervezett, június 1-8. között zajló Holnap Fest sorozat keretében az Ady Endre Emlékmúzeumban leleplezték A Holnaposok-szoborcsoportot.
A Holnap Fest nyitónapjának délutánján a Tavirózsa fotóklub néhány tagjának fényképét lehetett megtekinteni az Ady Endre Emlékmúzeumban, este fél nyolc óra után pedig bemutatták A Holnap antológia első kötetének hasonmás kiadását, leleplezték a hét Holnapos közül négyet (Emőd Tamást, Juhász Gyulát, Dutka Ákost és Ady Endrét) ábrázoló szoborcsoportot– melyet Deák Árpád képzőművész készített a városi önkormányzat megrendelésére és a Bihar Megyei Tanács támogatásával-, és beszélgetés zajlott Markó Béla költővel.
Az irodalombarátokat Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Kifejtette: a Holnap Fest egy két éve megszületett álom megvalósulása, ami a négy holnapos köztéri szobrának elkészültét illeti, mellyel ismét bebizonyosodott, hogyVárad milyen gazdag kincs birtokában van, illetve újabb emlékhellyel gazdagodik a kulturális tér. Kiemelte: a szoborcsoportot most csak leleplezik, a felavatásra majd az Ady líceum előtt kerül sor egy későbbi időpontban.
Biró Rozália alpolgármester, váradi RMDSZ-elnök azon meggyőződésének adott hangot: ezzel az alkotással egy új fejezet kezdődik a megyeközpont életében, mint ahogyan új szakasz következhet akkor is, ha Cseke Attila szenátort megválasztják polgármesternek. Szerinte ha van hit, bátorság és akarat merészet álmodni, akkor kemény és céltudatos munkával szép eredményeket lehet elérni. Ugyanakkor megjegyezte: a Holnap Fest rendezvényei egy olyan szimbólum köré szerveződnek, melyre méltán lehetünk büszkék, mert példaértékű a magyarság számára. Meglátásában sóvárogva tekintünk vissza azokra az időkre, viszont ha ugyan másfajta értelemben is, de mi is tudunk boldog, önazonosság és identitásmegőrző Váradot építeni, ha tesszük a dolgunkat ott, ahová a gondviselés rendelt bennünket.
Jövőbe tekintés
Markó Béla költő, az RMDSZ volt elnöke úgy vélte: a szoborcsoport azt üzeni, hogyNagyváradnak jelentős, sajátos helye van a magyar kultúrában és irodalomban. Megitélésében ha arról elmélkedünk, hogy a tegnap vagy a holnap városai vesznek-e körül bennünket, gondoljunk arra, hogy ugyan fontos felmutatni a múltat, de lassan eljön ideje annak, hogy felhagyjuk a folyton emlékező mentalitással, azzal, hogy ha nincs kit eltemetni, akkor újratemetünk, ehelyett inkább a jövőbe tekintsük, és ebben Váradnak is szerepe lehet. Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: Várad nem csupán a századfordulón volt irodalmi központ, hanem az 1970/80-as években is nagy volt a mozgás, mert egy alkotni vágyó, fiatal generáció jelentkezett.
Tóth János, az Ady Endre Emlékmúzeum igazgatója arról beszélt, hogy 1908. április 27-én jelent meg az első híradás az antológiáról, az anyag pedig májusra lett készen Antal Sándor előszavával, hogy aztán szeptember 27-én bemutassák a kötetet a városháza dísztermében, mely dátum azért is jelentős a magyar irodalomtörténetben, mivel ekkor mutatkozott Ady először a nagy nyilvánosság előtt Lédával.
Beszélgetés Markó Bélával
A rendezvény második felében Szűcs László költő, a Várad folyóirat főszerkesztője és Tóth János beszélgetett Markó Bélával arról, hogy milyen kötetekkel készül a budapesti ünnepi könyvhétre, milyen antológiákat szerkesztett, többet ír-e azóta, amióta nem RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes, miért fogalmaz meg újabban közéleti üzeneteket a verseiben. Ugyanakkor az esemény valamennyi résztvevője megkapta A Holnap első kötetének hasonmás kiadását.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Egyház, média, kommunikáció
Nagyvárad- A médiatörténet Pál apostol leveleivel kezdődött, az internet pedig a globális pletyka fóruma, hangzott el egyebek mellett szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által szervezett Médianapon.
A tavaly megfogalmazódott igény folytatásaként a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az idén is megszervezte az Egyházmegyei Médianapot. A helyszín ezúttal a Kanonok sori Laikusképző Központ volt, a mottó pedig úgy hangzott: „Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2 Tim 4,2). Moderátori minőségében Borzási Kinga köszöntötte a megjelenteket, majd Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: fontosnak tartják megszólítani az egyházi és a világi média képviselőit, akikkel tartják a kapcsolatot és együtt dolgoznak, látnak el közösen olyan feladatokat, melyek Istenről, az egyházról és a hitről szólnak.
A rendezvény vendégelőadója Kiss Ulrich jezsuita társadalomkutató volt, akit dr. Kovács F. Zsolt, a püspök irodaigazgatója mutatott be az egybegyűlteknek. Elhangzott róla, hogy Berlinben született magyar apától és német anyától. Sikeres üzletemberből, parfümgyárosból lett szerzetes, időközben médiaszakember a BBC-nél, és nem utolsó sorban a nevével fémjelzett Management by Jesus szemináriumsorozat moderátora. Egyedi módon kombinálja a marketing szabályait az evangélium modern stratégiáival, melynek következtében újszerű látásmódot szolgáltat az egyház korszerű megjelenéséhez.
A stílus kommunikáció
Az egyházi élet, a média és a kommunikáció viszonyának számos aspektusát érintette közvetlen stílusban előadott, sok mindenre rávilágító elmélkedésében Ulrich atya, kezdve azzal, hogy a médiatörténet szerinte- kihasználva a kor infrastrukturális lehetőségeit- Pál apostol leveleivel kezdődött, a bibliai időkben pedig egyes vallásos történések a nagy nyilvánosság előtt zajlottak, mások pedig olyan zártkörű események voltak, ahová nem hívták meg a sajtót, s befejezve napjaink aktualitásaival, amikor az internet egy globális fórum, és az egyház attól sem riad vissza, hogy kihasználja a közösségi oldalak, a blogbejegyzések vagy a keresztény videomegosztók által kínált lehetőségeket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban megszólítsa a potenciális híveket. A stílus ugyanis kommunikáció, a 21. században pedig a tömegmédia elválaszthatatlan a tömegterjesztéstől, és terjesztőeszközök nélkül nincs lehetőség arra, hogy az üzenet eljusson a fogyasztókhoz. A legnagyobb kihívások közé sorolható, hogy a hírközlők nem ismerik a hallgatót, illetve az olvasót (ezért egy képlékeny valóságként, homogén egységként kénytelenek kezelni őket), a szimpla közlés nem jelent egyet a kommunikációval, a tényekről pedig alapvetően nem esik szó a hírekben, elvész a lényeg és az igazság. Ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, meg kell tanulnunk chatelni a digitális kontinenseken, annak tudatában, hogy az internet világában mindenki részt vesz a termelésben. A grafomániások ellepték a piacot, új özönvízként megjelent a médiaáradat, ezért néha hatásszünetet kell tartsunk, mert csend nélkül nincs kommunikáció, a beszédes csend teszi tulajdonképpen lehetővé a párbeszédet, vélekedett a szakember, aki azon meggyőződésének is hangot adott, hogy nem csupán a tulajdonosok, hanem az újságírók is valamennyien médiavállalkozók, hiszen a piacot az olvasók képezik, és jó termékeket kell előállítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Műhelybeszélgetések
Az előadás után műhelybeszélgetések zajlottak három helyszínen. A feldolgozandó témák a „netikett”, a szociális kommunikáció és az üzletemberek/médiamunkások lelkiismeret vizsgálata volt, a közös elem pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség megjelenítése a Facebookon. Az ebéd után ezen felvetések közös kielemzésére került sor. Szó esett többek közt a főnök-beosztott viszonyról, a papok és a hívek szerepéről az egyházi életben és a médiában, a „netmisszionáriusokról”, a templomokban és a mindennapokban használt nyelvezetről stb.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Mozgalommá alakult a kaláka Nagyváradon
Mozgalommá alakult az RMDSZ által idén márciusban indított kaláka akció - vélekedett csütörtökön Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke. Könyvet jelentettek meg a történtekről. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke azon meggyőződésének adott hangot: mozgalommá lett az RMDSZ és az egyesület által idén március 23-án útjára indított kaláka akciósorozat. Sokan követték az általuk kijelölt utat és csatlakoztak önkéntesen. A történtekről most könyvet jelentettek meg, mely a teljesség igénye nélkül tartalmazza a résztvevő településeket, az akciók vázlatos leírását és a kalákázók névsorát. Számszerűleg mindez 70 rendezvényt és 1820 résztvevőt jelent, akik emlékként valamennyien megkapják a kiadványt.
Jó volt látni a helybéliek lelkesedését, és a legtöbbször maradandó nyomokat (új játszóterek, rendbe tett temetők stb.) hagytak maguk után ezek a közösségépítő események. A munka után a kaláka hagyományaihoz illően általában kisebb ünnepségekre került sor, Érkörtvélyesen például valóságos faluünneppé alakult az akció, bekapcsolódtak a cserkészek és a néptáncosok is, a színtérül szolgáló főutcát pedig lezárták, emlékezett vissza nosztalgiával a hangjában az egyesületi elnök. Igényesebben Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke elismerte: eleinte kevesen hittek a mozgalomban, azt gondolták, csupán egy újabb furcsa ötlet a részéről. Végül azonban a kaláka során olyan emberek álltak egymás mellé, akik korábban nem nagyon mozdultak meg. Tudatosult ugyanis bennük, hogy a saját környezetükről, településükről van szó, ezért igényesebben álltak hozzá a dolgokhoz. Sőt, úgy tűnik, hogy sok helyen az RMDSZ által kezdeményezett kaláka önálló életre kelt, most már annyian mozgolódnak, hogy szinte lehetetlenné vált koordonálni a sok eseményt. Biró Rozália váradi RMDSZ-elnök az elhangzottakat annyival egészítette ki: hihetetlen közösségformáló ereje van ezeknek az összejöveteleknek, melyek természetesen folytatódni fognak, augusztusban például Várad-Szőllősön.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Erdély.ma

Gazdát találni minden egyes műemléknek
Nagyvárad- Dukrét Géza ny. tanár, helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ez alkalomból exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak, melyben visszatekintett eddig pályájára és a terveiről is beszélt.
– Honnan ered a műemlékvédelem, illetve a honismeret iránti érdeklődése, szeretete?
– Gyakorlatilag onnan ered minden, hogy 23 évet Síterben tanítottam, 1965-től 1988-ig. Tulajdonképpen ez az az időszak, mely rányomja a bélyegét az egész életemre és tevékenységemre. Ott kezdtem el ugyanis foglalkozni a honismerettel olyan értelemben, hogy mint földrajz szakos tanár vittem a diákjaimat országos körutakra, különböző helyekre kirándulni, városokat megnézni. Már az elején úgy készültem, hogy bemutassam az illető településeknek a rövid történelmét, illetve főleg a műemlékeit. Ez aztán tovább fejlődött és elvezetett odáig, hogy 1990-től kezdve a műemlékekkel is foglalkoztam.
– A kommunista időszakban ez nem okozott gondot?
– Nem okozott különösebb problémát, ugyanis senki sem törődött azzal, hogy mit mondok a kiránduló gyermekeknek. Én már akkor, tehát 1965-től kezdve a legvadabb korszakban is elmeséltem a diákoknak az adott erdélyi települések valódi történelmét, bemutattam nekik a műemlékeket. Tudott dolog, hogy Erdélyben elsősorban magyar műemlékekkel találkozunk, de soha sem foglalkoztam azzal, hogy ez külön magyar, az meg román, számomra csak mind műemlék létezik. Próbáltam belenevelni a gyermekekbe a honismeretet, hogy ismerjék meg először a falujukat, aztán a várost, mármint Váradot, majd kiterjeszteni ezt a tudást az egész megyére, illetve országra. Ugyanakkor szintén Síterben kezdtem meg a néprajzi munkámat is, mert még a hetvenes évek elején meghirdettek egy kincskereső mozgalmat, aminek az volt a célja, hogy az iskolák egy kis néprajzi múzeumot hozzanak létre, tehát gyűjtsék össze a még fellelhető eszközöket a faluból. Elkezdtem a gyűjtést, és létre is hoztam egy közel 300 darabból álló múzeumot a síteri iskolában. Amikor leváltottak az igazgatói tisztségemből, az új igazgatót már nem érdekelte a néprajz, ki akarta dobni az iskolából, így hazavittem, főleg a cserépedényeket, melyek megalapozták a magángyűjteményemet. Inkább megmentettem az alkotásokat, mintsem kidobják ezeket a szemétbe. 1972-73-tól kezdve aztán tudatosan kezdtem el foglalkozni a néprajzzal, tanulmányoztam is, főleg a népi kerámiát. És a diákokat is próbáltam rávenni arra, hogy a népi eszközöket értékeljék. Elmagyaráztam a gyermekeknek, hogy mi mire való, bár egyik-másik eszközt ők is ismerték, de nem voltak tisztában a teljes munkafolyamattal. A hetvenes évektől kezdve tehát egyszerre foglalkoztam a honismereti neveléssel és néprajzi kutatással is. A nyolcvanas években nekiláttam az első, néprajzzal kapcsolatos tudományos dolgozatom megírásának és nyilván, hogy 1989 után érett be minden, mert akkortól kezdve már nyíltabban lehetett csinálni a dolgokat.
EKE
– Hogyan lett az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke?
– 1991-ben a kolozsváriakkal közösen újraalapítottuk az Erdélyi Kárpát-Egyesületet. Az újraalapító bizottságnak voltam a titkára, az elnök kolozsvári volt. Gyergyószárhegyen együtt létrehoztuk az országos EKE-t, és még abban az évben, rá vagy egy-két hónapra megalapítottam a váradi EKE-osztályt. Mint tudvalevő, az EKE turistaegyesület, és én voltam az, aki „bevittem” a honismeretet is. Az EKE ugyanis úgy indult el, mint bakancsos turizmus, de 1994-ben megválasztottak országos elnöknek- négy évig töltöttem be ezt a tisztséget- és ekkor én vezettem be az EKE-nél a honismeretet. Kirándulásokat szerveztem, melyeken be kellett mutatni az illető településeket és a műemlékeiket. Így hivatalosan az EKE egyik stratégiai célkitűzésének nyilvánítottam a honismereti tevékenységet, és ez mind a mai napig így van.
– Egy adott időszakban ugyanakkor ezzel párhuzamosan a PBMEB-t is vezette…
– Igen, 1993-ban megalapítottam a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, akkor még nem hívták társaságnak. Úgyhogy 1994-ben az EKE országos elnöke és egyben a PBMEB elnöke is voltam. Mivel nagyon sok közös tagja volt a két szervezetnek, ezért a tevékenységek összefonódtak. Nem is lehetett külön választani ezeket, mert a Bihar megyei EKE ugyanúgy végezte a honismereti tevékenységeket, mint a Bizottság. Ennek előzménye, hogy 1988-ban visszakerültem Váradra, ahol 2000-ig tanítottam, és az itteni diákjaim rendszeresen jöttek velem kirándulni. Számtalan V-VIII. osztályos gyermek iratkozott be az EKE-be és járt velünk együtt kirándulni, miközben a honismereti nevelés is szigorúan folytatódott. Ezzel párhuzamosan 1992-től elindítottam a honismereti táborok szervezését, 2003-ig tizenhárom honismereti tábort rendeztem és vezettem le, melyeknek a célja a honismereti nevelésen kívül az volt, hogy állagmegőrző munkálatokat végezzünk a műemlékeknél. Templomromokat és síremlékeket tisztítottunk, dendrológiai parkokat takarítottunk.
Könyvkiadás
– Néhány évvel később a könyvkiadásba is belevágott…
– Azzal kezdeném, hogy 1993-ban elindítottam a Partium című időszakos lapunkat. Két-három szám jelenik meg belőle egy-egy évben, vagy az utóbbi időszakban csak egy, mert könyveket adunk ki. Ebben olvashatóak azok az anyagok, illetve cikkek, amelyek a konferenciáinkon elhangzanak, valamint különböző kutatómunkák eredményei. 1994-ben ugyanis elindítottam a Partiumi honismereti találkozóknak a sorozatát, melyek egynaposak tavasszal, és a Partiumi honismereti konferenciákat, melyek háromnaposak, mindig ősszel, vándorló helyszínekkel. A könyvkiadásunk tulajdonképpen 1997-ben indult el csak, mert addig csak terveztük, de nem tudtuk, hogy honnan szerezzünk rá pénzt. Ekkortól kezdve szereztünk pénzt, pályázatokon keresztül. Eleinte kevés ilyen pénz jött be, inkább a könyveladásból befolyt összegeket fektettem be a következő kötet megjelentetésébe. Aztán később, 2000 után az RMDSZ Bihar megyei szervezete Szabó Ödön ügyvezető elnök segítségével szponzorizálta a könyvkiadásunkat, a megyei önkormányzaton keresztül. De nem teljes egészében, csak azokat a könyveket, melyek Bihar megyével kapcsolatosak. Ugyanakkor a könyveladásból származó pénzösszegek segítségével szerveztük meg a konferenciákat is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 22 emléktáblát készítettünk el és avattunk fel, a kollégáim a szöveg összeállításában segítettek be.
A könyvkiadás annyiban fárasztó, hogy magát a sorozatot én szerkesztem. Ezt azt jelenti, hogy minden egyes könyvet el kell olvassak elejétől a végéig, és hát meg kell szerkeszteni, sőt az első korrektúrát is én végzem el. Ezután kinyomtatom, és elviszem Mihálka Magdolnának, a korrektorunknak. Ő aztán elvégzi a komolyabb korrektúrát, majd az anyag visszakerül énhozzám további javítás céljából, és ezután visszük csak a nyomdába. A tördelés után újabb korrektúra következik, mind a ketten újra átnézzük az anyagot, és csak ezután jöhet a nyomtatás. Tehát gyakorlatilag egy könyvnek legalább négyszer történik a korrektúrája, ezért található kevés helyesírási hiba a kiadványainkban. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon nagy munka. Ezt érzem is abból a szempontból, hogy a saját munkáimat is elhanyagolom néha emiatt. Megírtam ugyan eddig hat könyvet, de többet is meg tudnék írni, csak egyszerűen nincs időm rá. Ugyanakkor a háromnapos konferenciáknak a megszervezése sem könnyű, és ehhez is sok idő szükséges tulajdonképpen.
– A legutóbbi „gyermeke” a Várszövetség. Kérem, mondjon erről is valamit!
– Tavalyelőtt ősszel tárgyaltunk arról a városházán, valamit tenni kéne annak érdekében, hogy a várban rendben folyjanak a munkálatok, legyenek programok és műemlékvédelem is. A Várszövetség azonban nem egy szimpla egyesület, hanem a különböző civil szervezetek összefogása. Öt-hat civil szervezet fogott össze Váradon, létrehozva a Várszövetséget, én pedig összeállítottam a működési szabályzatot, amit elfogadtak, és megpróbálunk ennek az alapján tevékenykedni. Nyilván segítséget nyújtunk a várban zajló munkálatokhoz is, amire mi képesek vagyunk. A Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány éléről Sárközi Zoltán tanácsost elmozdították, így most a magyar civil szervezetek felelőssége, hogy folytatódjék a munka. Mivel maga a Várszövetség nem egy bejegyzett civil szervezet, hanem egy összefogás eredménye, ezért szükség van arra, hogy egy hivatalosan bejegyzett civil szervezet legyen a háttérben, amely aztán a hivatalos megfogalmazásokat és kéréseket le tudja adni a megfelelő helyekre. Most például arról van szó, hogy táblákat kellene elhelyezni a várban restaurált épületekre, két-három nyelven. A másik előttünk álló feladat pedig az, hogy mivel én összeállítottam Bihar megye műemlékeinek és emlékműveinek, emléktábláinak a kataszterét, ezt felhasználva itt, Váradon próbáljuk azt elérni, hogy a civil szervezetek, az egyházak, a magánszemélyek és a város vegyék be a leltárukba ezeket, mert talán 90 százalékuk sincs leltárba véve. Próbáljunk meg gazdát keresni minden egyes emléktáblának, szobornak, emlékműnek, mert másképp gond esetén nincs kihez fordulni, nincs egyszerűen, aki feleljen ezekért.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro.

Pomogáts: Az irodalmi munkásság számít
Nagyvárad- Hétfő délután A művelődés hete- A tanulás ünnepe rendezvénysorozat keretében dr. Pomogáts Béla tartott előadást Nagyváradon Nyirő Józsefről és az erdélyi gondolatról, az Ady Endre Középiskolában.
A Bethlen Gábor Alap támogatásával zajlott rendezvény fő szervezői a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a váradi Sapientia Varadiensis Alapítvány voltak, partnerségben a debreceni Megyei Népfőiskolai Egyesülettel, a Népművelők Hajdú-Bihar Megyei Egyesületével, a berettyóújfalui Bihari Népfőiskolával és a Biharország Civil Társulással.
Az Ady Endre Középiskola könyvtártermében megjelenteket dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök köszöntötte. Felvázolta a 2005-ben indított A művelődés hete- A tanulás ünnepe eseménysorozat célkitűzését és eddig történetét, kiemelve a kisebbségi művelődés, illetve közösségi kultúra fejlesztésének, valamint a felnőttoktatásnak és az élethosszig tartó tanulásnak a fontosságát, melyek amúgy beilleszkednek az európai folyamatokba. Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet: egy 2006-os uniós direktíva azt tartalmazta, hogy 2012-ig az EU nagykorú lakosságának legkevesebb 12 százaléka részt kell vegyen a felnőttképzésben, ehhez képest azonban ez az arány napjainkban Romániában és Magyarországon sem éri el az 5 százalékot. Elgondolkodtató adat, hogy az anyaországban 1 millió lakos nem végezte el a nyolc osztályt, s ugyanennyi embernek nincs szakmája, a körülbelül 4 millió fős munkaerő-piacnak azonban csupán a 0,6 százalékát teszik ki az ezen kategóriába tartozó személyek által igénybe vehető állások.
Nyirő-vita
Dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész előadása első harmadában részletesen ismertette az erdélyi gondolat, illetve ezen szemléletmód képviselőinek főbb vonásait, tulajdonságait. Nyirő József tevékenységével kapcsolatban kifejtette: 1940-ben még a transzilvanizmus eszméjének nemes gondolatai mellett foglalt állást, sőt 1942-es parlamenti felszólalásaiban is a kisebbségben töltött évtizedek fontos erkölcsi-politikai hagyományaira figyelmeztetett. Ezután azonban néhány hónapig egy olyan utat választott magának, mely eltért korábbi életpályájától, ugyanis követte Szálasit és tagja volt a soproni nyilas Országgyűlésnek. Pomogáts Béla meglátásában Nyirő nem volt egy politikai őstehetség és ezért gondolhatta azt 1944 végén, hogy a németek megnyerik a világháborút, a szélsőjobbhoz pedig azért csatlakozott, mert meggyőződése volt, hogy csakis a német segítség tudja garantálni Erdély biztonságát. Az irodalomtörténész szerint azonban a közvélekedéssel ellentétben a Nyilaskeresztes Pártban nem vállalt szerepet, és későbbi emigrációjában visszatért korábbi nézeteihez.
Pomogáts Béla a közelmúlt Nyirő-vitájával kapcsolatban is elmondta véleményét, bírálva mindkét politikai tábort. Úgy vélte: az irodalom ügyét nem volna szabad alárendelni a politikának, és egy író tevékenységének a megítélésekor az irodalmi munkásság kellene legyen a lényeg. Úgy fogalmazott: nem akarja Nyirőt „mosdatni”, de szerinte nem volt „alkatilag antiszemita”. 1943-44-ben tett egy-két antiszemita beszólásától, illetve újságcikkétől eltekintve nem jellemző rá a zsidóellenesség, ezt támasztják alá például a zsidó származású Ligeti Ernővel folytatott beszélgetései is, vagy az Uz Bence című regényének az egyik részlete. Az irodalomtörténész ugyanakkor elszomorítónak, kamaszos, olcsó, a 19. századi francia vígjátékok jeleneteire emlékeztető meggondolatlan színjátéknak nevezte a „Nyirő temetése körüli cirkuszt”, mely meglátásában azt a politikai stratégiát szolgálta, hogy egy bizonyos oldal győzzön a romániai önkormányzati választásokon, ezen erőfeszítéseket azonban nem koronázta siker.
Meglepetés közjáték
Pomogáts Béla előadása első felében arra is kitért, hogy miként mutatkozik meg a transzilván meggyőződés Nyirő József irodalmi munkásságában. Történelmi regényeivel kapcsolatban kijelentette: az erdélyi gondolatot követő elbeszélő irodalom közös jegyeit viselik magukon, melyek megalapozták a kisebbségbe szorult magyarság sorsvédelmét. A rendezvény meglepetés-blokkjaként a Kiss Törék Ildikó-Varga Vilmos színművészházaspárt egy részletet olvasott fel az Uz Bence című regényből.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Horthy személyiségéről 90 éve vitáznak
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Történelem és személyiségek modul keretében Turbucz Dávid doktarandusz hallgató, kutató tartott előadást Váradon Horthy Miklósról és a Horthy-kultuszról. A megjelenteket Szabó Ödön ügyvezető elnök köszöntötte.
Bevezetőjében Turbucz Dávid doktorandusz hallgató arra emlékeztette hallgatóságát:Horthy Miklós a 20. századi magyar történelem egyik ellentmondásos alakja. Személye és tevékenysége az első világháború utolsó éve óta közéleti viták tárgyát képezi. Alapvetően, de nem kizárólagosan mindig a fennálló politikai hatalom határozta meg, ideológiai és politikai szempontokat követve, hogy mit és miért kell, vagy éppen illik gondolni róla. Ezzel magyarázható, hogy a történeti feldolgozások között egyaránt találhatók példák a volt kormányzó megbélyegzésére, leleplezésére, vagy éppen az idealizálására, felmentésére törekvő leegyszerűsítő-mitizáló megközelítésekre, így olyan egymásnak ellentmondó Horthy-képek léteznek közel 90 éve egymás mellett, mint nemzetmentő fővezér, hóhér, országépítő és országgyarapító kormányzó, felségáruló és trónfosztó, nemzetrontó és utolsó csatlós, vagy ő a mi vezérünk.
Turbucz Dávid szerint amikor 1918 őszén hazatért, Horthy jó tengerész, háborús hős, határozott és ambiciózus természetű, világlátott ember volt, de politikai tapasztalatokkal nem rendelkezett, ezért először szubjektív válaszként a radikális jobboldalt választotta, és az összeomlás hatására 1919 tavasza után a gondolkodásmódját az antiszemitizmus, az antikommunizmus, az antiliberalizmus és a nacionalizmus (irredentizmus) határozta meg, de nyitottá vált az erőszak alkalmazására is, szeptemberben pedig a nemzetközi elismerést is megszerezte magának. A történész megítélésében a fehér terrornak két oka van: reakció volt a vörös terrorra, valamint az első világháború hatására frusztrálódott a közélet. Horthy tudott ezekről, s az adott körülmények közt szükségesnek tartotta az erőszakos cselekményeket a rend védelme érdekében. „Noha konkrét írásos bizonyíték erre vonatkozólag nincs, a közvetett felelőssége vitathatatlan, hiszen nyilatkozataival legitimálta a bosszú légkörét”, vélekedett az előadó.
Országépítő kormányzó
Turbucz Dávid meglátásában a Horthy-kultusz az 1919. november 16-i budapesti bevonulás után erősödött meg, amikor a románok az Antant nyomására kivonultak a „bűnös városból”. A propaganda fő üzenete az volt, hogy csakis Horthy vezetésével képzelhető el a magyar feltámadás, a keresztény-nemzeti Magyarországnak egy szebb jövő felé való irányítása. Az ideiglenes Országgyűlés 1920. március 1-jén választotta meg őt kormányzónak. Ennek fő oka a nagyhatalmak- kiváltképpen Anglia- támogatása volt, és nem az, hogy különítményesei ott voltak a parlamentben. 1923 után Horthy közéleti szerepvállalása megváltozott, átengedte a kormányzást Bethlennek, amit a radikális jobboldal csalódásként élt meg. A propaganda úgy közvetítette, hogy a fejlődés kizárólag Horthynak, az országépítő kormányzónak köszönhető, holott a történész szerint a konszolidáció főleg Bethlennek volt betudható. Horthy érdeme viszont, hogy Bethlent jelölte ki miniszterelnöknek, mert Gömbössel másként alakult volna az ország sorsa a húszas években.
A világválság után Horthy ismét aktivizálódott és újból nyitott a radikális jobboldal felé azzal, hogy Gömböst nevezte ki kormányfőnek. A nyilasokról azonban úgy gondolkodott, hogy „felforgató, alpári társaság, akik újabb katasztrófába sodorják az országot”, ezért gyűlölte őket. A revíziós sikerekkel kapcsolatban Turbucz Dávid azon meggyőződésének adott hangot: Horthy „diplomáciai képességei nem voltak túl magasak”, nem volt képes önmérsékletre a revízió terén, és ezen sikerek áraként egyre inkább elköteleződött a Harmadik Birodalom irányába anélkül, hogy mérlegelte volna a német szövetség negatív következményeit.
Horthy antiszemitizmusa
Turbucz Dávid értekezésében Horthynak a Telekihez 1940. október 14-én írt leveléből idézett, melyben az olvasható, hogy „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”. Megjegyezte: aki tehát tagadja Horthy antiszemitizmusát, az magának a kormányzónak nem hisz. Hozzátette: ez az antiszemitizmus azonban szelektív volt, Horthy jó zsidóknak tartotta az asszimilálódó, integrálódó, az ország szempontjából hasznos zsidókat és rosszaknak a baloldali, mérsékelt, szegény zsidókat, akik szerinte felelősek Trianonért, kapzsik és hataloméhesek, terjesztik a bolsevizmust. Ezért a zsidók jogkorlátozást a nemzet érdekéből fontosnak tartotta, de ugyanakkor a zsidókérdést illetően nem volt híve a fizikai megsemmisítésüknek. A történész megítélésében ugyanakkor Horthy a német megszállás előtt már tudott a holokausztról, és a megszállás után sem vonult passzivitásba és nem volt fogoly. Kizárólag a zsidóságot illetően tanúsított passzivitást, nem kívánt beavatkozni a fejleményekbe, például a 437 ezer zsidó deportálásába. A szakember kijelentette: több forrás is azt támasztja alá, hogy Horthy komolyan vette Hitlernek és von Ribbentropnak a zsidók kiirtására vonatkozó kijelentéseit, és ebben nem kívánt szerepet vállalni, de éppen azzal, hogy nem akart aktív lenni, az ez irányú közvetett felelőssége egyértelmű, és a neve összeköthető a holokauszttal.
Felelősségrevonás
Turbucz Dávid röviden a második világháború utáni történéseket is összefoglalta. Arra hívta fel a figyelmet: visszaemlékezéseiben Horthy a saját felelősségét negligálta, úgy gondolta, hogy ő mindig jót tett a hazája érdekében. A történész meglátásában ez azzal magyarázható, hogy elhitte a róla szóló dícshimnuszokat. A szakember ugyanakkor azon véleményének is hangot adott: a kormányzót Moszkva befolyására nem ítélték el Nürnbergben vagy végezték ki, ugyanis Sztálin nem akart mártírt faragni belőle.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hármas PBMET-könyvbemutató
Nagyvárad- Péntek este a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) rendkívüli könyvbemutatót szervezett a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Három kiadványt mutattak be.
A megjelenteket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte. Rendhagyónak nevezte a rendezvényt, több szempontból is: egyrészt azért, mivel egyszerre három könyvet is bemutatnak, másfelől pedig amiatt, mert egyik se része a PBMET-sorozatnak, hanem ezen kívül jelentek meg. Az egyiket mindjárt ő maga prezentálta. Arra hívta fel a figyelmet: a Jubileumi Rákóczi Évek V. kötete az előző négyhez hasonlóan az Istennel a hazáért és a szabadságért címmel látott napvilágot. A 2003-2011. között zajlott programsorozat a 1703-1711 közötti Rákóczi-szabadságharc nyolc évét követte, illetve dolgozta fel, a kiadványok pedig ezeket az írásokat tartalmazzák. Összesen 11 tudományos ülésszakot szerveztek különböző helyszíneken, és 60 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az V. kötet egy bevezetővel indul, mely ezekről a tevékenységekről szól. Kiss Endre József két Rákóczi-dolgozatát is a könyvbe foglalták, ezek egyaránt mély és tanulságos eszmefuttatások. Dr. Várkonyi Ágnes jól dokumentált tanulmánya újszerű összefüggésekre világít rá a szatmári békével kapcsolatban, Lukács Olga pedig regényesen írja le a fejedelem sorsdöntő találkozását a kamalduliakkal. Kupán Árpád azt taglalja, miért aktuális és időtálló Rákóczi életműve, Tamás Edit pedig szokványos stílusban foglalja össze a Rákóczi-féle szabadságharc lényegét. Pálkovács István szemléleletesen kutatja, hova lett a Rákóczi-vagyon, Fazekas Lóránd érdekes értekezésének címe pedig: miért van két emlékműve Rákóczi tiszabecsi győztes ütközetének?
Születésnap
Péter I. Zoltán helytörténész a Dukrét Géza 70. születésnapja apropóján megjelent A honismeret szolgálatában című könyvről beszélt, tőle szokatlan módon József Attilának az alkalomhoz illő Születésnapomra című költeményének parafrázisával kezdve mondandóját. Az előzményekkel kapcsolatban megjegyezte: először úgy gondolták, hogy a kerek évfordulóra egy olyan könyvet adnak ki, mely az elismert műemlékvédő nyomtatásban eddig meg nem jelent gondolatait tartalmazza, azonban tudomást szerezve arról, hogy Ráday Mihályról egy olyan kiadványt szerkesztettek a barátai, mely a tanulmányai mellett köszöntőket is tartalmaz, ezt mintául véve hasonló kötetet állítottak össze Dukrét Gézáról. Amellett azonban, hogy Péter I. Zoltán, Bartos Elekes Ildikó, Halász Péter, Hasas János, Orth Ibolya, Hitter Ferenc, Kordics Imre, Kurta Kovács Rozália, Makai Zoltán, Pásztai Ottó, Stark Erzsébet, Tácsi Erika, Újvárosi Tibor és Fazekas Lóránd üdvözlik őt, a könyvben előkelő helyen olvashatóak: dr. Vajda Sándor ez alkalomra megfogalmazott különleges gondolatai, néhány tanulmány, Dukrét Géza élete és munkássága, illetve a publikációinak címlistája.
„ Sokoldalú, gazdag munkásságát nehéz volna alaposan felmérni, azt ellenben bátran kijelenthetjük, hogy megvalósításai a magyarság, a társadalmi és a tudományos élet számára is nagy jelentőséggel bírnak, túlmutatva a partiumi helytörténet provinciális jellegén. Hosszasan lehetne sorolni érdemeit az oktatás, a szervezés, a tudományos élet, a könyvkiadás terén, melyeket számos esetben díjakkal és oklevelekkel ismertek el”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Az evangélikusok
A harmadik kötet A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség történetéről szólt, ezt a szerzője, Mátyás Attila lelkipásztor ismertette részletesen, megemlékezve egyúttal arról is, hogy miként alakult a váradi evangélikusok sorsa az elmúlt évszázadok folyamán. A könyvet a közelmúltban már bemutatták egyszer, a gyülekezet újraalakulása 200. évfordulójának jubileumi ünnepségén, ezért nem térünk ki újból rá. Az elmúlt pénteki rendezvényen közreműködtek Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta zeneművészek.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro

Fejlődik a Partiumi Keresztény Egyetem
Nagyvárad
Kedden sajtótájékoztatót tartottak a Partiumi Keresztény Egyetemen. János-Szatmári Szabolcs rektor a Szigligeti Színházzal való együttműködésről, és az intézmény helyzetéről beszélt.
A sajtótájékoztatón János-Szatmári Szabolcs rektor szimbolikusnak nevezte, hogy tavaly októberben a színházban tartották a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepségét, mely együttműködés az idei ősztől kezdve még konkrétabb formákat öltött. Megjegyezte: egy egyetem nem csupán oktatási és kutatói feladatokat kell ellásson, hanem a kultúra terjesztője és támogatója is, illetve jelen kell legyen a külvilágban, a nyílt tereken, ezért is tartja fontosnak a két intézmény jó kapcsolatát.
Szabó K. István rendező, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója elmondta, hogy 300 bérletet ajándékba kaptak a PKE első éves diákjai, és az egyetem 50 százalékban finanszírozza a másod-, illetve harmadéves hallgatók bérletvásárlásait. Ugyanakkor az Iskola a színházban, színház az iskolában programot kiterjesztették a PKE-re is, Tóth Tünde és Faragó Zénó színművészek tartanak két csoportban műhelyfoglalkozásokat azoknak az egyetemistáknak, akiket a kedd délutáni szereplőválogatáson kiválogattak. Az Örkény István műveinek feldolgozásából készült előadást jövő év január 22-én fogják bemutatni a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A reklámgrafika szakos diákok installációkat készítenek a november 11-18. között megrendezésre kerülő VI. Interetnikai Színházi Fesztiválra, és a PKE Nyelvvizsga Központja is partnere a Szigligeti Színháznak, ugyanis a fiatalok lefordítják a fesztivál anyagait.
Ingatlanfejlesztés
Más témára áttérve János-Szatmári Szabolcs arról számolt be, hogy kijelölték a „az első prioritási koncentrikus körét” annak a projektnek, mellyel a magyar állam támogatja a PKE és a Sapientia EMTE fejlődését, bővítését. Úgy vélték, először azokra a befektetésekre kell a hangsúlyt helyezni, melyek alapvetőek és nélkülözhetetlenek a működés szempontjából. Így az ingatlanfejlesztésre esett a választásuk, a két intézménynek erre a célra kiutalt 4 milliárd forintból 850 millió forint jut a PKE-nek arra, hogy egy ötszintes épületet emeljen a tulajdonában levő telken. A régebbi tervrajzok még megvannak, azonban kissé aktualizálni kell ezeket (belső méret átszervezésekre van szükség). Az ősz folyamán versenytárgyalást írnak ki a kivitelezésre, az építkezési munkálatok pedig valószínűleg jövőre kezdődnek majd el, és 2014 végéig be kell fejeződjenek.
A rektor örömmel tudatta: minden olyan szak esetében, ahol felvételit hirdettek, összegyűlt a szükséges keretlétszám, sőt két új szakot- bank és pénzügy, illetve óvó- és tanítóképző- is indítottak. Bár még csak október második felében járunk, a PKE az idei tanévben is már számos tudományos konferenciának volt a főszervezője vagy a házigazdája. Szerveztek gólya-, irodalmi tábort és német nyelvű workshopot is. A Magyar Tudomány Ünnepére is készülnek: meghívják a Kárpát-medencei magyar oktatási intézmények képviselőit, a téma egy hálózatszerű együttműködési forma kialakítása lesz. Ezeknek az eseményeknek, valamint a más egyetemekkel való kooperációnak köszönhetően a PKE-t számon tartják a nemzetközi tudományos életben, elismert szaktekintélyek látókörébe került, kiadványai jelennek meg külföldön- magyarázta az egyetem vezetője, aki azt is elárulta: középtávú elképzeléseik közé tartozik, hogy különböző magyarországi intézményekkel közös mesterképzéseket akkreditáltassanak.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Műemlékvédő vándorkiállítás nyílt
Nagyvárad- Péntek délután a PBMET szervezésében Emlékművek és emléktáblák Bihar megyében címmel fotótárlat nyílt a Szacsvay Imre Általános Iskolában. A jövő héten még megtekinthető a vándorkiállítás.
Különböző Bihar megyei településeken jelenleg is meglévő vagy már nem létező emlékjelekről készült fényképeket mutat be az a vándorkiállítás, melyet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szervezésében péntek délután nyitottak meg a váradi Szacsvay Imre Általános Iskola előcsarnokában. A megjelenteket Pásztor Gabriella igazgatónő köszöntötte, aki reményét fejezte ki, hogy a körút után a fényképek visszatérnek a tanintézetbe és Dukrét Géza ny. tanár, helytörténész tárlatvezetést tart majd a diákoknak. Huszár István RMDSZ-es önkormányzati képviselő öregdiákként azt emelte ki, hogy a kiállításnak helyszínt biztosító iskola mindig kitűnt melegségével, az ott dolgozó pedagógusok példamutató szeretetével és bölcsességével. Pásztor Sándor helyi tanácsos miután röviden kitért arra, hogy a mostani városvezetés megfosztotta a Szacsvayt a Stănişoarei/Garay utcai épületrész kezelési jogától, azon meggyőződésének adott hangot, hogy amióta Pásztor Gabriella az igazgatónő, jobban érződik az aktivitás, felpezsdültek a dolgok.
Helytörténet oktatás
Kecse Gabriella aligazgatónő azt hangsúlyozta ki, hogy az iskola különös szerepet szán a magyar helytörténet oktatásának, jelenleg is a 708 diákból több mint 300 részt vesz ebben a folyamatban, az RMDSZ városi és megyei szervezeteinek, valamint a Tanoda Egyesület támogatásával. Úgy fogalmazott: ennek köszönhetően remélhetően büszkék lesznek arra, hogy Váradon születtek, s megpróbálnak úgy élni a jelenben, hogy élhetőbb legyen a jövőjük. Péter I. Zoltán helytörténész szerint a régmúlt köszön vissza az alkotásokban. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: a fotók az ezzel a témával foglalkozó hiánypótló könyv harmadik kötetében is megtalálhatóak.
Dukrét Géza PBMET-elnök az általa elvégzett kataszteri munka alapján néhány érdekesebb adatot ismertetett. Megtudtuk például, hogy a magyarok lakta 80 Bihar megyei helységben 527 emlékhely van: Váradon 152, melyek közül 14 szobor és 43 személynek van emléktáblája. Az emlékjelek kilencven százalékát 1990 után állították ki és a PBMET 22 emléktáblát készíttetett és tett ki.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Megnézhető a később felavatott emlékgúla
Nagyvárad- Szerdán a Pro Liberta Partium Egyesület és az RMDSZ-frakció tagjai, műemlékvédők és helytörténészek társaságában a köztemetőben megtekintették a világháborús magyar hősök emlékgúláját.
Sárközi Zoltán RMDSZ-es városi önkormányzati képviselő, a Pro Liberta Partium Egyesület vezetője arra hívta fel a figyelmet: 1917-ben már Nagyváradra érkeztek Doberdóból azok a kövek, melyeket Kratochwill Károly ezredes küldött egy leendő világháborús emlékmű felépítéséhez. „Lám, el kellett teljen közel száz esztendőnek ahhoz, hogy újra állhasson Nagyváradon magyar katonai emlékmű. Jelenlegi formáját onnan kapta, hogy ehhez hasonlóak, illetve pont ilyenek épültek- szám szerint négy darab- Isonzó és Doberdó vidékén az első világháborúban. Azért döntöttünk így, mivel monumentalitását, illetve formáját figyelembe véve, valamint a szilárdságával a legjobban ki tudja fejezni azoknak az erejét, akikért állítva lett. Tudjuk jól, hogy egy obeliszket, egy emlékművet már a kilencvenes évek elején eltüntettek ebből a temetőből, és számukra ismeretlen helyre került. Ez az emlékmű kívánja pótolni annak a hiányát is, és ugyanakkor egy átfogóbb szerepet játszva nem csupán az első, hanem a második világháborús magyar hősök emlékét is őrzi, mely eddig még nem volt, nyilatkozta az Erdély Online-nak a helyi tanácsos.
Birtokbavétel
A Pro Liberta Partium Egyesület vezetője arra is kitért: „ez az emlékmű nyilvánvaló, hogy önkormányzati beruházásból készült, tehát a civil szervezetek úgymond csak tanácsadással működhettek közre a felépítésénél, de úgy látszik, hogy az RMDSZ-frakció olyan jól működött, hogy át tudtuk vinni azt, hogy ezt a formát kaphassa meg, hiszen eredetileg csak egy fémformába helyett márványlapról lett volna szó, amit a román honvédelmi minisztérium megkövetelt volna. Amióta nem vagyunk benne a város vezetésében, sajnos annyira nehézkesen mennek a dolgok, hogy nem tudjuk, mikorra fogra kitűzni a Polgármesteri Hivatal az emlékmű felavatását, mert minket erről nem tájékoztattak. Mi azt szeretnénk, hogy valamikor november hónapban civil kezdeményezésre az emlékművet a váradi magyarság mégis birtokba vehesse. Persze ez nem jelenti azt, hogy addig is nem lehet elhelyezni a kegyelet virágait, vagy gyertyát gyújtani a hősök emlékére. Használjuk ki tehát a lehetőséget, és minél többen látogassunk ki ide!”- javasolta Sárközi Zoltán.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kegyeleti hely és adatőrző
Nagyvárad- Szerda délelőtt a Rulikowski köztemető főbejáratánál szabadtéri kiállítás nyílt azoknak a régi síremlékeknek egy részéről, melyeket Kordics Imre helytörténész leltározott fel, fényképezett le.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődött el Kordics Imre helytörténésznek köszönhetően az az igényes, a síremlékek felleltározásán és lefényképezésén kívül leletmentést is feltételező munka, melynek egyik látható eredménye az október 31-én megnyílt és péntek estig megtekinthető kiállítás. A huszonhárom fénykép a Rulikowski temető legrégebbi, illetve legjellegzetesebb síremlékeit örökíti meg, az alkotásokat pedig egy-egy magyar és román nyelvű, a szerző gondolatait tartalmazó felirattal egészítettek ki, melyek a történelmi városrész és a történelmi temetőrész közötti kapcsolatra hívják fel a figyelmet.
A vernisszázson az érdeklődőket a helyi RMDSZ-frakció, illetve a Pro Liberta Partium Egyesület nevében Pásztor Sándor önkormányzati képviselő köszöntötte. Úgy vélte: a tárlattal Várad is csatlakozott a nagyobb nyugati városokhoz, ahol hagyománynak számít, hogy november 1-je környékén a világítással úgymond kompatibilis rendezvényeket szerveznek. Felidézte, hogy annak idején a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány kérte fel Kordics Imrét a síremlékek felleltározására, később azonban a finanszírozást megszüntette, viszont a munka így is folytatódhatott a Pro Liberta Partium Egyesületnek betudhatóan, melynek rajta kívül Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es tanácsosok a tagjai. Hozzátette: a terveik közt szerepel egy monográfia megjelentetése, mely tartalmazni fogja a most kiállított képeket is.
Sírkőszobrászat
A síremlékek felkutatására vonatkozó kezdeményezést a tárlatnyitón jelenlevő Liviu Andrica, a Közterület-fenntartó Zrt. (ADP) vezérigazgatója is üdvözölte, megítélésében a lakosság szempontjából hasznos a helytörténeti emlékek megismerése. Kordics Imre szerint azért fontosak az ilyen jellegű események, mert az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a temető nem csupán kegyeleti hely, hanem az épített és kulturális örökség része, a történelmükre és a művészetünkre vonatkozó adatoknak az őrzője is. A helytörténész néhány érdekességre is felhívta a figyelmet, például a temetőben lévő legrégebbi, 1786-ból származó örmény síremlékre, valamint egy 1862-ből eredő obeliszkre. Megjegyezte: azt tapasztalta, hogy a sírkőszobrászat szegényes, a legkiemelkedőbb ezek közül talán Az anya fájdalma, melynek keletkezési éve 1920. Ezután Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke arról beszélt, hogy a PBMET-tag Kordics Imre a kétezres években felmérte a várad-olaszi temetőt is, az erről megjelent könyv pedig azért különösen értékes, hiszen ezt a sírkertet felszámolták.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Népszámlálás utáni összegzés
Nagyvárad – Szabó József, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke honlapunknak elmondta: Nagyvárad kilenc, vidéken pedig 30 akkreditált megfigyelőjük tevékenykedett a népszámláláskor.
Szabó József azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az RMDSZ a népszámlálással kapcsolatban 65 különböző rendezvényt szervezett megyeszerte, körülbelül 36 településen. Nagyváradon, illetve a városokban több program is volt, és inkább a szórványmagyarságra koncentráltak, azokra a vidékekre, ahol a magyarság részaránya közel áll a húsz vagy az ötven százalékhoz. Csaknem 33 ezer szórólapot sikerült kiosztaniuk, és mintegy 900 plakátot ragasztottak ki. Voltak szórakoztató műsorok, beszélgetős fórumok és színházi, illetve bábszínházi produkciók is.
Megitélésében utólag igazolta őket az idő, hiszen talán most voltak a legtájékozódottabbak az emberek a népszámlálást illetően. Ez vissza is tükrözödött a beérkezett panaszok mennyiségén, illetve kitünt azokból a visszajelzésekből, melyek szerint gyakorta előfordult, hogy jobban tudta a megkérdezett a teendőt, mint maga a népszámlálóbiztos. A kódolással kapcsolatban nagyon sok vita és nézeteltérés volt, akadt rá példa, hogy a népszámláló még nem kapta meg a kódálását a nemzetiségeknek, az anyanyelvnek és a vallásoknak, pedig már négy-öt napja zajlott az összeírás. Szerencsére azonban a híradásoknak köszönhetően gyakorlatilag az emberek már tudhatták, hogy melyek a megfelelő kódok, ezért többnyire ragaszkodtak ahhoz, hogy a biztos ezeket beírja, annak ellenére, hogy a számlálókat addig a saját feletteseik még nem tájékoztatták az ez irányú teendőkről.
Száznál is több bejelentés érkezett az általuk megadott mobilszámra, illetve arra a zöldszámra, mely az országos RMDSZ kolozsvári irodájában csöngött, de Bihar megyére vonatkozott. Ezen kivül sokan jelezték, hogy még nem jutott el hozzájuk a népszámláló. Akadtak ugyanakkor olyan esetek is, melyeket az RMDSZ-esek meghallgattak, de gyakorlatilag a panaszosok megnyugtatásán kívül nem volt mit tenniük, mert csak arról volt szó, hogy az érintettek szeretnek kommunikálni bizonyos közéleti kérdésekről. Így körülbelül 65 olyan ügy volt, melyekkel konkrétan foglalkozniuk kellett. Ezeknek a nagyobbik része arra vonatkozott, hogy kimondottan törvénytelenséget tapasztaltak. Egyértelműen a nemzetiséggel kapcsolatban érkezett a legtöbb panasz, vagyis hogy a kérdezőbiztos automatikusan beírta az állampolgárságot és a nemzetiséget románnak, vagy esetleg megkérdezte a nemzetiséget és vagy szándékosan írt be rosszat, vagy a kódja nem volt megfelelő annak a nemzetiségnek, amit be kellett írjon. Az első napokban még komoly problémák adódtak abból, hogy a nem otthon levő családtagokat megpróbálták bediktálni az otthon levő családtagok, de ezt nem fogadta el a biztos.
Az RMDSZ egyrészt azt tanácsolta az érintetteknek, hogy ők maguk írják meg a panaszlevelüket, majd ezt beiktatta az önkormányzatnál és kivizsgálást kért, de ezt kevesen merték vállalni névvel, címmel. Más esetekben az RMDSZ önkéntesei szálltak ki házról-házra, hogy ezeket a beadványokat begyűjtsék. Az RMDSZ „gyűjtőpanaszok” formájában tulajdonképpen napi rendszerességgel ostromolta az illetékes hatóságokat és önkormányzatokat, gyakorlatilag minden napra jutott egy-egy beiktatott beadvány. Ragaszkodtak ahhoz, hogy akár utólag is vizsgálják ki az ügyeket, minthogy ahhoz is, hogy lehetőség szerint minél gyorsabban oldják meg ezeket. Mint köztudott, nagy félreértés volt a személyi szám kapcsán is, ezért elég sok esetben vissza kellett menjenek a számlálóbiztosok azokra a helyekre, ahol már jártak.
Betelefonálók
Az utolsó négy napra inkább az volt jellemző, hogy a lakosok jelezték, hogy hozzájuk még nem jutott el a biztos és semmilyen üzenetet sem hagyott. Mivel látták, hogy az önkormányzatok ebből a szempontból nagyon leterheltek, az RMDSZ-esek október 25-től azt tanácsolták a betelefonálóknak, hogy ha biztosak akarnak lenni abban, hogy megszámlálják őket, akkor menjenek be az önkormányzathoz. Még az utolsó napon is több mint tizenhárom személy foglalkozott csak ezekkel az ügyekkel. Körülbelül tizenketten jelezték, hogy nem tudnak bemenni az önkormányzathoz, az ő esetükben arra kérték azokat a számlálóbiztosokat, akik a környéken dolgoztak, de már végeztek a munkájukkal, hogy segítségképpen regisztrálják ők az adatokat. „Én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag hétfő délután 5 óráig bármilyen panaszbejelentés érkezett hozzánk, azt tudtuk kezelni, illetve orvosolni”, közölte a politikus.
Becslése szerint Nagyváradon akár több száz is olyan személy lehet, aki nem számláltatott meg. Ennek egyik oka meglátásában az, hogy az idei népszámlálás tipikus példája volt annak, hogy miként nem lehet összeírást szervezni. Például Romániában csak tizenkét napot szántak erre, Magyarországon pedig egy egész hónapot, noha egy sokkal kisebb területű és lélekszámú országról van szó. Ugyanakkor hiányzott az egyeztetés a helyi szervezekkel, Nagyváradon pedig előfordult olyan eset, hogy a népszámláló megkapta a címeket, s csak a helyszínen szembesült azzal, hogy nem egy magánház, hanem egy négyemeletes többház épült az adott területen. Az eldugott kis utcákba sem jutottak el valamennyi esetben a biztosok, és nagyon kevés tartalék népszámláló volt. Sok esetben nem voltak otthon a családok, máskor pedig kissé agresszívan léptek fel a biztosokkal szemben, vagy abba is belekötöttek, amibe nem kellett volna.
GÖRDÜLÉKENYEBB LETT VOLNA
Szabó József úgy fogalmazott: „egy dolgot biztosan tudok, ha konkrétan a népszámlálás folyamát, a felosztását és humán erőforrás menedzsmentjét teljes mértékben rábízták volna az önkormányzatokra, akkor sokkal gördülékenyebb lett volna. Meg vagyok győződve róla, hogy vidéken a népszámlálási adatok döntő mértékben hitelesek lesznek, mert reálisak és nincs kimaradt személy vagy háztartás. Igazság szerint a városokban látom azt a problémát, hogy hiányosságok voltak. Úgy gondolom, ha több idő állt volna rendelkezésre, ha a központi szervek jobban odafigyeltek volna, akkor sokkal kevesebb gond lett volna. Ugyanakkor bízom abban, hogy a fiataloknak a népszámláláskor tanúsított magabiztossága és talpraesettsége a jövőben is megmaradt és ugyanilyen módon megnyilvánul majd”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Csak az idén zárult Mindszenty perújrafelvétele
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Történelem és személyiségek modulja keretében Balogh Margit kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást Mindszenty Józsefről az Ady Endre Líceumban.
A díszteremben megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. A meghívott Balogh Margit kandidátus előadása kezdetén arra hívta fel a figyelmet: Mindszenty József is megosztó személyiség a magyarság körében, a végletek közt hullámzik az értékelése. Világhírét tulajdonképpen annak köszönheti, hogy 1948. december 26-án a magyar államrendőrség letartóztatta. 1949. február 8-án első fokon életfogytig tartó fegyházra ítélték, melyet félévvel később a másodfokú ítélet is megerősített. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején három és fél napig volt szabad, majd menedéket kért és kapott az Egyesült Államok diplomáciai testületének épületében, ahol tizenöt évig, vagyis 1971-ig volt. A professzor asszony hangsúlyozta: Magyarország utolsó hercegprímásának életét és tevékenységét kritikus szemszögből, a különböző források szembeállításával próbálja bemutatni, az objektív valóság ismertetésére törekedve, mert meglátásában a történészek nem ügyészek, hogy ítélkezzenek.
Zalaegerszegi plébános
A későbbi bíboros 1892-ban született Pehm József néven egy Vas megyei kis faluban, Mindszenten. Szülei átlagos földbirtokosok voltak, akik a helyi plébános javaslatára elhatározták, hogy első fiúgyermeküket taníttatják és nem a földművelő szerepet szánják neki. Mindszentynek tehát tulajdonképpen tíz éves korában dőlt el a jövője, amikor egy nagyvárosba, Szombathelyre került iskolába. Bár származása miatt kisebbségi érzéssel küszködött, konok volt és szorgalmas. 1911-1915 között járt a papi szemináriumba, ahol már megmutatkozott a szépirodalom és a történelem iránti érdeklődése. Felszentelése után, 1916-ban jelent meg először Az édesanya című könyve, melyben a nők társadalmi szerepéről is értekezik. (Meglátásában az asszonyok helye a családi tűzhely mellett van, és gyermekeket kell szüljenek). Két évig egy faluban volt káplán, majd hittantanár lett Zalaegerszegen, az állami főgimnáziumban. Először 1919. februárjában tartóztatták le izgatás vádjával, ugyanis az őszi rózsás forradalom idején röpiratokat terjesztett és a királyság intézménye mellett agitált.
A házi őrizetét szülőfalujában töltötte, majd októberben ismét Zalaegerszegre került, plébánosnak. Az ezt követő negyedszázad meghatározónak bizonyult úgy a saját élete, mint a város történelme szempontjából. Összetett személyiségét alátámasztja, hogy megkerülhetetlen volt a helyi közéletben. Egyházi tevékenysége mellett újságot adott ki, ő volt a dunántúli Hűség Mozgalom vezetője, számos egyesületnek volt a valós vagy a tiszteletbeli elnöke, kulturális rendezvényeket szervezett és szakmai, vagyis egyháztörténeti munkába is belefogott. A prédikációiban nem használt hatásvadász elemeket, sőt, inkább lassan beszélt, és szigorúan ragaszkodott a formákhoz, a kánonjogi szabályokhoz. Amúgy aszketikus, puritán életvitelt folytatott, két gyengesége volt csupán, hogy szerette a dohányt (de azt is takarékosan) és egyszer vett magának egy Alfa Romeót. Összességében elmondható, hogy ezen 25 év alatt annyit fejlődött Zalaegerszeg, mintha püspöki székhelylett volna- magyarázta Balogh Margit.
Veszprémi püspök
A pápa 1944. március 5-én nevezte ki Mindszentyt (1942-ben vette fel ezt a nevet, mert németellenes volt és a Pehm nevet túl németesnek találta) veszprémi püspöknek, Angelo Rotta apostoli nuncius közbenjárásának betudhatóan. Magyar történelemformáló szerepe tulajdonképpen ekkor kezdődött. Horthyt akkoriban nem ismerte el (csak később, az emigrációban), és bár nyíltan nem ítélte el a zsidók deportálását, azért közömbös sem volt a sorsuk iránt. November 13-án személyesen vitte el a dunántúli püspökök memorandumát a miniszterelnök-helyettesnek, ez egy erkölcsi állásfoglalás volt. Irritáló tevékenysége miatt ezúttal a nyilasok tartóztatták le, így másodszorra 1944. november 27. és 1945. április 2. között volt börtönben. Miután Serédi Jusztinián hercegprímás meghalt, ismét némi meglepetésre, a Vatikán őt nevezte ki esztergomi érseknek. Óriási bizonyítási vágy működött benne, az állammal való első konfliktusainak forrása 1945-1948 között abból származott, hogy a királyság híve volt. Nem szervezkedett ellene, de azért nem is tett deklarációkat a köztársaság mellett, a nemzet öntudatának, önérzetének képviselője lett. Második római útja meghatározónak bizonyult a későbbi koncepciós perben (kémkedéssel, valuta üzérkedéssel és összeesküvéssel vádolták).
Mindenre nemet mondott, ami kommunista, baloldali vagy szovjet volt, ezért az államvédelmi hatóság felfigyelt rá, a közeli munkatársai közt is voltak besúgók, mondta a történész asszony. Úgy vélte: büntetőjogi felelősségre vonásba torkolló megfigyelése hátterében nem Moszkva állt, ez a „mi házi kommunistáink önszorgalmának tulajdonítható”. Harmadszor is letartóztatták tehát, 1948. december 26-án került 39 napos vizsgálati fogságba, „mely maga volt a tömény krimi”. A tárgyalás látszólag nyilvános volt, börtönévei alatt pedig különböző naiv módszerekkel megpróbált üzenni a külvilágnak. Egy újabb meghatározó pont a Mindszenty életében és a 20. századi magyar történelemben, amikor 1956. október 30-án kiszabadult, és november 3-án elmondta a rádióban a nemzethez intézett nyugodt, helyzetértékelő szózatát. Mint köztudott, másnap az amerikai nagykövetségen kapott menedéket, ahol 1971-ig volt.
Emlékiratok
Két alkalommal, 1958-ban és 1963-ban kínálkozott arra lehetőség, hogy elhagyja az épületet, ekkor ugyanis meghalt az éppen tisztségben levő pápa, és bíborosként Mindszenty részt vehetett volna a pápaválasztási konklávén, de a külügyminisztérium nem egyezett bele. Teltek az évek, változott a világ, így 1971-ben már inkább Mindszenty akarta elhagyni az országot, Balogh Margit szerint egyrészt azért, nehogy megfeledkezzenek róla, másfelől pedig amiatt, hogy kiadhassa az emlékiratait. Bécsben élt, és külföldi körutazásai során miséket tartott az emigrációban élő magyaroknak. 1974-ben hunyt el. 1990-ben a semmiségi törvény őrá is vonatkozott, de csak az idén zárult le végleg a perújrafelvétele azáltal, hogy a legfőbb ügyészség rehabilitálta őt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Magyar kulturális sziget Biharpüspökiben
Nagyvárad- Csütörtöki sajtótájékoztatóján Pásztor Sándor RMDSZ-es váradi helyi tanácsos elmondta: arra törekszik, hogy magyar kulturális szigetté váljon a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház.
Eddig is számos rendezvénynek biztosított már helyszínt a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház, ezek alapján, illetve bővítésével pedig Pásztor Sándor váradi RMDSZ-es önkormányzati képviselő egy olyan koncepciót szeretne „felépíteni”, melynek megvalósításával magyar kulturális szigetté válna a kultúrotthon. Az infrastrukturális körülmények tehát adottak, s az elképzelés sikerét talán megelőlegezi az a tény, hogy a legutóbbi szüreti bálon is akkora volt az érdeklődés, hogy pótszékeket kellett kihelyezni még a folyosóra is. De fellépett már itt a református és a katolikus egyházközség egyesített kórusa, a Hitbástya is, sőt, egy alkalommal színházi előadásnak tapsolhatott a közönség.
A tervezett, illetve már zajló különféle programokat csütörtök délelőtt egy sajtótájékoztatón ismertették az érintettek. Karácsony Lilla táncoktató kifejtette: körülbelül három hónappal ezelőtt kezdett el tanítani társasági táncokat, a különböző korosztályú résztvevők minden kedd és csütörtök délután 6 órától gyakorolnak. Azt szeretné, hogy minél többen bekapcsolódjanak, mert tapasztalatai alapján főleg a tizenévesek inkább diszkóba járnak, vagy a hip-hop zenét kedvelik, s egy-egy mulatságon vagy lakodalmon nem nagyon táncolnak, mert nem tudtak. Később magyar néptáncokat is oktatna esetleg, Pásztor Sándor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy együttműködve a kalotaszentkirályiakkal, pár napos néptánctalálkozókat is rendeznének, azon felbuzdulva, hogy tavaly milyen nagy sikere volt a Biharpüspöki Napokon fellépett Felszeg gyöngye néptáncegyüttesnek.
Barátságos hely
Molnár Júlia színművésznő megjegyezte: ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább belakják a művelődési házat. Eleinte családias jellege volt az összejöveteleknek, de most már egyre több a vendég, mert kedves és barátságos a hely. Meleg Vilmos színművész örömének adott hangot, hogy az öccsével, Meleg Attila előadóművésszel közösen alapított MM Pódium számára lehetőség adódott arra, hogy a Bocskaiban is rendszeresen fellépjenek, sőt, egyfajta székhelyként használhatják az otthont. Erre nagy szükségük volt, mert a várból szinte teljesen kiszorultak, viszont a közönség minőségi, színvonalas produkciókat igényel, és ők is nyomot szeretnének hagyni maguk után. „Bízok benne, hogy magyar központtá válik a Bocskai István Közösségi Ház, mert annak ellenére, hogy Várad kulturális arculatát a mi őseink körvonalazták, sajnos egyre inkább a mezsgyén vagyunk kénytelenek mozogni”, magyarázta.
Szőcs Lőrincz prímás azt emelte ki: szeretettel vár mindenkit a Kovász Nótazenekar estjeire, nótázással akarják megünnepelni például a jelentősebb névnapokat. Timár Enikő óvónő arra hívta fel a figyelmet: sporttevékenységek is zajlanak a művelődési házban, a helyi óvodások, iskolások pedig már megszokták, hogy itt tartják az ünnepségeiket, az őket érintő foglalkozásokat. Biztonságos, külső hatásoktól mentes a környezet, valószínűleg ennek tudható be, hogy többször Várad más negyedeiben lakó szülői jelezték: szeretnék, ha gyermekeik itt szerepelnének.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro