Erdély aranykora: a transzilvanizmus gyökere
Nagyvárad – Szerda délután a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet által indított Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozat keretében Oborni Teréz, az MTA tudományos főmunkatársa, az ELTE docense tartott előadást a nagyváradi Ady Endre Középiskola dísztermében.
A Szacsvay Akadémia keretében Oborni Teréz történész Az erdélyi fejedelemség címmel tartott előadást szerda délután, teltházas közönség előtt. Kijelentette: a Mohácsutáni magyar történelem egyik legérdekesebb és ugyanakkor a legtöbb vitát kiváltó korszaka ezen államalakulatnak a létrejötte, melyet egy nehéz katonai és politikai folyamat eredményezett. Ennek egyik lényeges mommentuma a kettős királyválasztás volt:Szapolyai Jánost 1526 őszén, Habsburg I. Ferdinándot pedig ugyanezen év decemberében választották meg uralkodónak, azonban míg előbbit még ebben az évben megkoronázták, utóbbit csupán 1527 novemberében. Így a Mohácsot követő első évben egyetlen legitim uralkodó volt, Szapolyai János. 1526-1538 között a két király mindent megtett annak érdekében, hogy a saját maga számára biztosítsa az egyedüli uralmat. Szapolyai különböző diplomáciai manőverekbe kezdett, 1528 tavaszán például szövetséget kötött a török szultánnal, melynek betudhatóan 1541-ig az ő, illetve özvegyének birtokában volt Buda vára. Kevesen tudják, hogy 1528-ban I. Ferdinánd is követséget küldött a Portához ugyanazon céllal, de sikertelenül járt. Az ő érdemei közé sorolták egyébként, hogy a testvérbátyja volt V. Károly német-római császár, akitől azt remélték, hogy segít a törökellenes harcban. Ennek az áldatlan, váltakozó sikerű polgárháborús állapotnak vetett véget az 1538. február 24-én aláírt Váradi béke, mely többek közt kimondta: a felek elfogadják egymást királynak, viszont Szapolyai halála után I. Ferdinánd kapja meg a vetélytársa által birtokolt országrészt is.
Fráter mesterkedései
Közben Fráter György barát, korának politikai vezéralakja tárgyalásokat folytatott arról, hogy a lengyel király leányát, Jagelló Izabellát összeházasítsa Szapolyaival. A frigy 1539-ben köttetett meg, 1540-ben pedig megszületett János Zsigmond, mely gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Szapolyai ebben az évben bekövetkezett halála előtt ugyanis olyan szóbeli végrendeletet hagyott, hogy az ifjú herceg érdekeit mindenáron védelmezni kell.
Az első jelentős fordulat 1541-ben, Buda elestekor következett be, amikor Szulejmán szultán úgy döntött: Erdélyt török szandzsákként Izabella királyné és János Zsigmond birtokába adja, a Temesköz pedig Petrovics Péteré lett. Létrejöttek tehát a területi keretek, ezt követően pedig 1541-1544 között alkotmányozási folyamat zajlott Erdélyben: megindult egyfajta közjogi élet, melynek szintén Fráter György volt a motorja. Fontos döntések születtek a tordai országgyűléseken, 1544 augusztusában pedig a tiszántúli vármegye töredékek rendjei is megjelentek a tanácskozáson. 1551-1556 között Erdély a Habsburgok fennhatósága alákerült, azonban 1556-ban a királyné visszatért és 1571-ig a Szapolyaiak vezetik Erdélyt. Újabb fordulópontot az 1571-ben aláírt Speyeri szerződéshozott, amikor János Zsigmond egyezséget kötött I. Miksa magyar királlyal, s Európa számára világos lett, hogy létezik az erdélyi fejedelemség. Erdély ugyanakkor önálló államalakulat lett, de kettős függésének betudhatóan korlátozott szuverenitással rendelkezett. Ekkorra datálható amúgy a Partium kifejezés megjelenése is.
Erdély aranykora
Báthory István uralkodásával 1571-ben kezdetét vette az 1613-ig tartó Báthory-korszak. Ezt követte Erdély fénykora, mely az 1613-1629 között uralkodó Bethlen Gáborfejedelemsége idején csúcsosodott ki. A meghívott előadó szerint a 16. századba nyúlik vissza a transzilvanista életérzés gyökere is. Bethlent követték a trónon: I. Rákóczi György(1630-1648), II. Rákóczi György (1648-1660) és I. Apafi Mihály (1661-1690). 1690-ben írták alá a Diploma Leopoldinum elnevezésű közjogi dokumentumot, mellyel Erdély, mint önálló fejedelemség megszűnt, és új korszak kezdődött a történelmében.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

A bihari magyar közoktatás helyzetéről vitáznak
Nagyvárad – Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ-nél, melyen a jelenlevők Szilágyi Ferencnek, a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagjának a magyar közoktatás helyezetére vonatkozó munkájára reagáltak.
Pető Csilla parlamenti képviselő, a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke dr. Szilágyi Ferenc: A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című munkájára reagált, melyet a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagja, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója egy hete ismertetett egy sajtótájékoztatón. A képviselő asszony meglátásában „merész vállalkozás” volt az anyag bemutatása, mely szerinte arról árulkodik: a szerző nem ismeri a váradi és a bihari közoktatás állapotát. Alaposan kellett volna tájékozódnia, hogy valódi képet nyújtson a középiskolák helyzetéről, vélekedett. Arra hívta fel a figyelmet: már a cím hibás, hiszen 2010 szerepel benne, pedig a közoktatásban tanévről és nem naptári évről beszélünk. A felhasznált források közt az informális jellegű felvételi tájékoztatót említi, ami egy nem hivatalos kiadvány. Ehelyett statisztikai és összehasonlító adatokra támaszkodva inkább arról kellett volna írjon: hány magyar nyolcadikos végzett, és mennyi hely van a kilencedikes osztályokban.
Beiskolázási tervek
Pető Csilla azt is jelezte: dr. Szilágyi Ferenc az intézmények feltűntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést, egy kivülálló például nem tudhatja, hogy az Ady Endre iskoláról, múzeumról vagy utcára van szó, illetve Boboci iskola nem is létezik Váradon. Ezenkivül a szerző a speciális oktatási forma közé sorolja az esti tagozatot is. Ugyanakkor az összefoglalójában többek közt azt javasolja: legyen „Nagyváradon még egy különálló nagy elméleti állami középiskola (az Eminescu kettéválasztása)”, mely mondatnak a képviselő asszony szerint nincs semmi értelme; szakközépiskolákat a román „közösségtől” venne el, és nem a román oktatási hálózatból, valamint különálló magyar középiskolákat szeretne Nagyszalontán és Margittán, amibe már tavaly novemberben beleegyezett a tanügyminiszter. „Mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni”, üzente Pető Csilla dr. Szilágyi Ferencnek.
Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: a Tanfelügyelőségnek a törvény betartásával kötelessége figyelembe vennie a lakosság vagy az önkormányzatok részéről érkező kéréseket, helyi kezdeményezés alapján jött létre például a szalontai és a margittai magyar középiskola is.
Hét új osztály
Amúgy a 2010/5618. számú kormányrendelet szabályozza a beiskolázási tervet, melynek talán legfontosabb pontja, hogy csak a 9. osztályok esetében szükséges figyelembe venni a végzős 8-os diákok számát. A 2011/12-es beiskolázási tervet egyébként 2010. december 13-17. között kellett továbbítani a szaktárcának. E projekt szerint a következő tanévben Bihar megyében 333 első osztály fog indulni, melyek közül 78 magyar tagozatos (23,4%-a az összes osztálynak), és 313 ötödik osztály lesz, melyek közül 77 magyar tannyelvű (24,6%). A 2002-es népszámlálási adatok szerint különben 1297 magyar gyerek lesz ötödikes. A beiskolázási terv szerint azonban az iskolák abban reménykednek, hogy 1540 magyar gyerek tanul majd ötödik osztályban, bár csak 1452-en végeznek negyedikes magyar tagozaton. „Pontos számadatokat különböző okok miatt nem lehet előre mondani”, magyarázta Kéry Hajnal.
A főtanfelügyelő-helyettes arra is kitért: az idei tanévben várhatóan 1197 magyar nyolcadikos végez. Ősztől 41 magyar kilencedikes osztályt indítanának, mely 1230 diák számára elegendő. Ebbe beletartózik hét újonnan létesítendő magyar osztály is: egy természettudományi szakosztály a Mihai Eminescu Főgimnáziumban, egy zenei szakosztály a Művészeti Líceumban, egy elektromossági szakosztály a Traian Vuia Műszaki Kollégiumban, három új szakosztály (asztalossági, esztétika és higiéna, illetve turizmus) az Andrei Şaguna Műszaki Kollégiumban és egy agrárosztály a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Iskolacsoportban.
Szakmai hiba
Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt emelte ki: az, hogy sikerül új osztályokat indítani, annak is köszönhető, hogy tavaly az önkormányzat a különböző iskolatanácsokba magyar tagokat is kinevezett, több mint 30 váradi tanintézetben. Hozzátette ugyanakkor: nem lehet a teljes népességi adatokat az iskolai oktatási adatokra vonatkoztatni. „Az iskolai és a teljes lakosság között óriásiak a különbségek. Szakmai hiba ezért a populációra vonatkoztatva azt megmondani, hogy hány kilencedikes osztály indul be. Nem szabad olyan tévdolgokat bevinni a köztudatba, amelyek nem igazak a statisztikai adatok alapján”, fogalmazott a politikus.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

„Van itt miért harcolni, nem egymást kell szapulni”
A közelmúltban Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke tartott sajtótájékoztatót, melynek fő témája a korrupció volt. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökét kérdeztük a Szövetséget érintő kijelentésekkel kapcsolatban.
– Mit gondol Tőkés László minapi, RMDSZ-el kapcsolatos kijelentéseiről?
–Már hiányoltam őket, ugyanis Tőkés László időközönként megismétel dolgokat. Elmond egy féligazságot, és később arra úgy hivatkozik, mint egy tényre.
–Ezt hogyan érti?
–Pofon egyszerű ez, olyan mint abban a viccben, amikor az egyik ember mondja: van egy hírem, ami 75%-ban igaz. Például: Tőkés László kolozsvári születésű, váradi lakos, EU-s képviselő tolvaj. Ebben a hírben három állítás igaz: igaz az, hogy Kolozsváron született, nagyváradi lakos és képviselő, tehát a hír 75%-ban igaz. Ő is így tesz, csak nem mondja, hogy melyik része igaz állításának, és melyik nem, hány százalékosra biztos a hír.
–Ön szerint mi az az információ, amit így mondott el Tőkés László?
–Hát például az, hogy én személyesen „diszponálok” egy 5 millió eurós egyházi, turisztikai program felett. Bár így lenne. Az igazság az, hogy ugyan tagja vagyok egy bizottságnak, melyben még van másik 18 ember, tehát nem diszponálhatok. Igaz, hogy beszéltünk egy pályázati kiírásról, de még ki sincs dolgozva. Azonban az tény, hogy sikerült elérnem azt, hogy az eredeti javaslattal ellentétben ne az ortodox egyház kapjon csak és kizárólag forrást ebből az alapból. Remélem, nem ez váltotta ki az ellenszenvét. Azt gondoltam, ezért kitüntetést küld nekem Tőkés László.
–Akkor az EMNT elnökének állítása nem igaz?
–Egy volt püspök hazudna? Dehogy is ( szerk megj.: nevet egyet), ez a tízparancsolatban tiltva van, és biztos vagyok benne, hogy Tőkés úr mindent betart a tízparancsolatból. A viccet félretéve, szerintem csak csúsztat, néha lehet, nem is tudatosan, csak nincs elég információja.
–Esetleg félrevezetik?
–Tudja ebben nem hiszek, annak idején a Ceauşescuról is azt mondták egyesek, hogy igazából nem is tudja mi a helyzet, szerintem mindenről tudott. Amikor nem akarjuk elhinni valakiről, akit amúgy tisztelni vagy szeretni kellene, hogy rosszat tesz, akkor elkezdjük mentegetni és kifogásokat keresünk.
Nézze, akkor, amikor fogy a magyarság, amikor a gyerekvállalás egyre kisebb, amikor a családot, mint modellt meg kell erősíteni, akkor neked, mint vezetőnek, főleg mint volt püspöknek, példát kellene mutatni. Amúgy ez is a párbeszédkészséget mutatja –figyel-e a másikra, tanúsít-e empátiát, tiszteletet, ki hogyan képes viszonyulni ellentétes véleményhez. A közös érdeket tudja-e szolgálni mindenek felett, vagy csak szentenciát osztogat, csak elvárásai vannak és folyton megsértődik.
–Ön szerint Tőkés László megsértődött?
–Talán, de szerintem a jelleme nem ilyen.
–Miért, Ön szerint milyen a jelleme?
–Szereti a konfliktust, a balhét, a vitát, és emellett szereti, ha figyelnek rá. Mindig rombol valamit. Először a kommunistákkal vitatkozott, majd az egyházának egy részével, még a zsinatból is kiléptek egy időre, majd az RMDSZ-szel, most az MPP-vel, csak idő kérdése, mikor lesz újabb célpont. Még eddig soha nem hallottam valamiért elnézést kérni. No ne mondja már, hogy Ő az, aki tévedhetetlen, egyedüli tökéletes. Egy ilyen van, az Isten, azonban mi gyarló emberek messze vagyunk az isteni tökéletességtől.
Olyan, mint az atombomba?
–Mi a véleménye az EMNT- ről?
–Sokan elfelejtik, amikor megalakult, kijelentették, ebből soha nem lesz párt, most meg aláírást gyűjtenek pártbejegyzésre. Ennyit a tisztességes szándékukról.
–Azt mondják, szükség van egy új pártra.
–Igen, tudom, Toró T. Tibor mondta, hogy ez olyan mint az atombomba, ha van, tárgyalnak veled. Ezzel el is helyezte a térképen a kezdeményezést az iszlám fundamentalista Irán és a diktatórikus Észak Korea mögé. Ezeknek kell atombomba a tárgyaláshoz. Jó példaképek, nem mondom. Az atombombát, ha nem használják akkor zsarolásra kell, szép keresztényi attitűd, ha meg használják tudjuk az eredményt, ott a példa Hirosima, ezt akarják a magyarságnak?
–Ezt ugye képletesen mondta…
–Lehet, de nagyon rossz példa volt, azonban sok mindent elárul a gondolkodásmódról, ahogy ez a párt születik. Azt sugallják, vagy úgy csináljátok ahogy mondjuk, vagy kő kövön nem marad.
Össze kell fogni
–Ők azt mondják, hogy nem zárkóznak el az összefogástól.
–Erre meg van a keret, nem kell egy új párt. Ott van az EMEF (Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum) így lett Tőkés László másodjára EP-képviselő, és alelnök, RMDSZ-listán, nem volt másik pártja. Azt mondani, verjük szét az RMDSZ -t, hogy majd fogjunk össze vele a választáson, ez olyan, mintha azt mondaná, azért válik el valaki a feleségétől, hogy újból oltárhoz vezethesse. Itt komoly baj van egy-két ember fejében. A viták sajnos annyira elfajulhatnak, hogy képviselet nélkül maradunk. Felelőtlennek tartom azt, aki a megosztást támogatja. Össze kell fogni a civil szervezetekkel, az egyházakkal.
– Tőkés László azt mondta, hogy az egyház kerülje az anyagi-pénzügyi összefonódást az RMDSZ-szel.
–Furcsa ezt egy olyan embertől hallani, aki püspökként az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt 13 évig. Mi több, támogatta, hogy az egyházkerület főgondnoka parlamenti képviselő legyen, és még folytathatnám. Ismerős ugye? Tőkés úrnak, az a kommunista jó, aki mellette van, az az RMDSZ-es jó, aki őt támogatja, az a polgári párti igaz magyar, amely vele vonul be vagy ki egy gyűlésre, az a tiszteletes jó, aki szidja az RMDSZ-t. Aki szolga, az jó, aki ellent mer mondani, az már minimum gyanús.
–De azt is mondja, hogy az egyház azt kapja, ami jár neki, ne osszon kegyet az RMDSZ.
–Tőkés László 20 évig volt püspök, volt rá két évtizede, hogy egy gazdaságilag önálló egyházat építsen. Hol vannak azok a virágzó püspökségi javadalmak, hisz elvileg jár nekünk, nem? Tőkés László több tíz ezer eurót kap havonta különböző formában Brüsszelből, miközben a szórványban a fizetést sem tudják felvenni a lelkészek. Mit tett 20 év alatt azért, hogy ne így legyen. saját magának elintézte a jó fizetést, és a többiek? Az RMDSZ támogatta akkor is az egyházat, amikor Ő volt a püspök, egy lejt sem küldött vissza a püspökség, hogy nem kell, mert az RMDSZ járta ki. A Lorántffy iskolának a felújítását is elintéztük, és jól tettük, most akkor az egyház mondja vissza, mert mi segítettünk? Butaság. Ott segítünk, ahol tudunk, és ahol lehet. Inkább tegye ő is ezt, ne kenyérre és vízre buzdítsa a szegényebbeket, miközben ő díszfogadásról díszfogadásra járkál.
Mindenki tegye a dolgát
–Hogyan tovább akkor?
–Én azt gondolom, mindenki tegye a dolgát és szolgálja a magyarságot, ahol tudja, és ahol lehetősége van. Van itt miért harcolni nem egymást kell szapulni. Küzdjünk a magyar színházért, könyvtámogatásért, a szalontai, margittai magyar iskoláért, település fejlesztésekért, és sok minden másért. Egy dolog azonban biztos: gyerekvállalás nélkül hiába építkezünk. Amit eddig elértünk, azt tartsuk meg és menjünk tovább. Az egység szerintem szentség, aki ellene tesz, az történelmi bűnt követ el.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Hatékonyabb műemlékvédelmet szeretnének
Nagyvárad – Az utóbbi hónapokban Váradon is elharapódzott magyar emléktábla-, illetve szoborrongálások miatt is hatékonyabb műemlékvédelmet szeretne az RMDSZ – közölte Biró Rozália alpolgármester.
Keddi sajtótájékoztatóján Biró Rozália alpolgármester arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi hónapokban Nagyváradon is megszaporodtak az olyan esetek, melyek bronzplakettek ellopásáról, emléktáblák megrongálásokról, szobortalapzatoknak az összemázolásáról szólnak, és feltünő módon ezek a magyar közösség szempontjából fontos emlékhelyek ellen irányulnak. A városi RMDSZ-frakció megálljt szeretne parancsolni ennek a folyamatnak, ezért több javaslatot is előterjeszt majd az elkövetkezendő időszakban a helyi önkormányzati képviselő-testületnek.
Ennek megfelelően azt kérik majd, hogy a költségvetésből különítsenek el pénzösszeget ezen műemlékek vagy -táblák javítására, illetve pótlására, készüljön egy naprakész leltározás a Nagyváradon található összes emléktábláról és köztéri szoborról – Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke hajlandónak mutatkozik arra, hogy a Polgármesteri Hivatal rendelkezésére bocsássa a PBMET által összeállított jegyzéket-, és az integrált városfejlesztési tervre szánt büdzséből utaljanak ki pénzt egy biztonsági rendszer kiépítésére, mely 10-20 olyan térfigyelő kamera kihelyezését feltételezné, mellyel szemmel lehetne tartani ezen emlékhelyeket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról
Nagyvárad – Péntek délután a XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében könyvbemutatót és diavetítést tartottak a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában.
 A XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében lezajlott rendezvényen Madas Edit és Horváth Zoltán György: Régi prédikációk és falfestmények Szent László királyról című könyvét mutatták be. Az eseményt a budapesti szerzőpáros férfitagja is megtisztelte jelenlétével, aki érdekes kultúrtörténeti adalékokkal szolgált a Szent Korona örökségét gazdagító középkori templomok magyar vonatkozású építészeti értékeivel, freskóival kapcsolatban. A kötetben természetesen a Szent Lászlóval kapcsolatos falképek kerülnek előtérbe, a hozzájuk kapcsolódó, a teljesség igényével, különböző feljegyzések, illetve levéltári adatok alapján összegyűjtött korabeli prédikációkkal egyetemben. Horváth Zoltán György arra hívta fel a figyelmet: a kiadvány egyik érdekessége, hogy kitekintve a Kárpát-medencéből, az itáliai Szent László-ábrázolásokat is tartalmazza. Azért beszélhetünk ilyesmikről, mert V. István király lánya, Mária, aki 1270-ben hozzáment a nápolyi trónörököshöz, egyik életcéljául tüzte ki, hogy ápolja a magyar szentek emlékét.
Diavetítés
A Kárpát-medencében különben több mint ötven helyen találkozhatunk Szent László-freskókkal. A lovagkirályt háromféleképpen ábrázolják: önállóan vagy magyar szempontból másodlagos szentek mellett, Szent István és Szent Imre társaságában, valamint egy-egy vele kapcsolatos legenda főszereplőjeként. Az előadó diavetítést is tartott, így az egybegyűltek megcsodálhatták a magyarremetei, a mezőtelegdi, az ördöngösfüzesi, a darlaci, az almakeréki, a székelyderzsi, a homoródkarácsonyfalvai, a nagyszebeni és a kézdiszentléleki templomok 14-15. századi freskóit.
A látottakért-hallottakért Exc. Böcskei László váradi római katolikus megyés püspök mondott köszönetet. Úgy vélte: Szent László univerzális személyiségét bizonyítják, és azt az üzenetet hordozzák magukban, hogy az igazságosság, a bátorság és az erényesség olyan tulajdonságok, melyek mellett mindig aktuális kiállni. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Hadtörténeti kiállítás és könyvbemutató
Nagyvárad – Május 9-én, vasárnap délután 16 órai kezdettel a Tanoda Egyesület és a nagyvárad-olaszi RMDSZ körzet szervezésében hadtörténeti kiállítást nyitnak és könyvbemutatót tartanak a Posticumban.
Delorean Gyula, a nagyvárad-olaszi RMDSZ-körzet elnöke az erdon.ro-nak elmondta: egy eddig kevésbé emlegetett témáról fognak rendezvényt szervezni. Ez egy könybemutatóval egybekötött hadtörténeti kiállításmegnyitó lesz, melyet május 9-én, vasárnap 16 órától tartanak a Posticumban. Dr. Mihályi Balázs: Károly-vonal című kötetének az ismertetésén a Károly-vonal bemutatására esik a hangsúly. A ma élők meglehetősen keveset tudnak erről, és nem szokás róla beszélni. Pokoli munkát felemésztő akció volt, ahol nagyon sok munkaszolgálatos teljesített szolgálatot, és halt meg tulajdonképpen ennek a harcvonalnak a kiépítésénél. Mindenki ismeri azokat a tankárkokat, melyeket Székelyhídtól Nagyszalontáig lehet megtalálni, illetve a sok embernek a kertje végében lévő kazamata rendszereket, óriási betonépítményeket, melyeket még a mai napig sem szedtek szét.
Hadtörténeti kiállítás
A kiadványhoz közvetlenül kapcsolódik az a hadtörténeti kiállítás, melyet egy magángyűjtő-Kecse Attila– kollekciójából állítottak össze, részlegesen. Ez egy több mint tíz éves munkának a gyümölcse. Május 14., péntek délután 4 óráig lehet majd megtekinteni, naponta 8-16 óra között. “Nem csupán diákoknak ajánlom a tárlatot, hanem mindenkinek, akit érdekelnek a hadtörténeti relikviák. A kitüntetésektől a tábori levelekig, a lövedékektől kezdve a csajkákig sok minden látható lesz, a különböző nemzetek által használt rohamsisakokat is beleértve”, nyilatkozta Delorean Gyula. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Konferencia: Hitel és kötvény
Nagyvárad – Péntek délelőtt Hitel és kötvény címmel a Continental Szálloda egyik földszinti termében gazdasági konferenciát szervezett a ROVE, az ITD Hungary és az OTP Bank. Érdekes előadások hangzottak el.
A Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE), a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Ügynökség (ITD Hungary) és az OTP Románia által szervezett konferencián bemutatták az Önkormányzati finanszírozás: kötvény és hitel című füzetet. Az egybegyűlteket Szabó Ödön, az ITD Hungary regionális képviselője köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: a kötvények megoldást jelenthetnek az önkormányzatok számára az európai uniós projektekhez szükséges önrész előteremtésére. Derzsi Ákosnak, a ROVE alapító tagjának megitélésében az ehhez hasonló tanácskozások, illetve tájékoztató kiadványok hasznosak, mert alkalmat adnak az érintetteknek arra, hogy első kézből, szakemberektől kapjanak hasznos információkat.
Tánczos Barna fejlesztési államtitkár, az országos RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke úgy vélte: fontos, hogy a helyhatósági vezetők bátrabban kezeljék a kötvénykibocsátás témáját. Megjegyezte: a tárca priorításnak tekinti a beruházások finanszírozását, az elkezdett befektetések folytatását, s lehetőség szerint újaknak a beindítását. Jelenleg a víz- és csatornahálózat bővítésére, valamint a sportbázisok fejlesztésére esik a hangsúly. Remény van arra, hogy az év második felében a kifizetésekre is sor kerüljön, mert a pénzügyminisztérium rájött, hogy ezek elhalasztása kárt okoz a gazdaságnak.
A kötvény értékpapír
Králik Lóránd, az Országos Tőkepiaci Felügyelet (CNVM) biztosa kifejtette: a kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, általában közép vagy hosszú lejáratú hitelforma. Lejárati ideje a kibocsátástól számítva 3-25 év között ingadozik. Az önkormányzati kötvény célja, hogy a gazdálkodáshoz szükséges pénzeszközöket biztosítsa. Mögötte nem áll garancia, ha a kibocsátó lejáratkor nem képes teljesíteni, végrehajtási eljárással lehet behajtani a követelést. Romániában 2001-ben bocsátottak ki először önkormányzati kötvényeket, Predeal és Mangalia városa. Ezek futamideje 1,5-3 év volt, 2005 után kezdtek el 17-20 évre kibocsátani kötvényeket. Eddig 68 kibocsátás történt, 723 millió lej értékben, és egyetlen sikertelen próbálkozás volt, Botoşaniban. Érdekes módon egyetlen olyan településen sem bocsátottak ki ilyen típusú értékpapírt, melynek polgármestere RMDSZ-es. A legnagyobb kibocsátó Temesvár, a legkisebb pedig Aninoasa, egy Târgovişte melletti község (nem tévesztendő össze azzal a hasonló nevű Hunyad megyei településsel, melynek önkormányzata a napokban jelentett csődöt). A legtöbb kötvényt ugyanakkor Fehér megyében bocsátották ki. “A kibocsátás megtervezése gazdaságossági számítást jelent, melyben összevetik a kötvénykibocsátás és az egyéb finanszírozási formák, főképp a banki hitel előnyeit és hátrányait”, közölte az előadó.
Diósi László, az OTP Bank romániai vezérigazgatója azon meggyőződésének adott hangot: a kötvényekkel “mátyáskirályosan” kell bánni: se túl kevés, illetve se túl sok ne legyen belőlük, mert a nagyon eladósodott önkormányzatok aztán nem tudnak visszafizetéseket eszközölni. A pénzügyi szakember beszélt még a kötvények közvetlen haszonáról, pozítiv szociális hatásairól, valamint az általa képviselt bank által nyújtott szolgáltatásokról is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Történelmi vetélkedő: Szent István király és kora
Nagyvárad – Szombaton Szent István és kora címmel szervezett az Ady Endre Középiskola kárpát-medencei történelmi vetélkedőt diákoknak a díszteremben, a Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.
 Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében hagyományosan, az idén immár 14. alkalommal megszervezett vetélkedő támogatói a Tanügyminisztérium, a nagyváradi önkormányzat, az Alma Mater, a Communitas és a Sapientia Varadiensis alapítványok, valamint a Helyi Közszállítási Vállalat (OLT) voltak. Fleisz Judit, az Ady Endre Középiskola aligazgatónője az erdon.ro-nak elmondta: a versenyre- mely szerepel a szaktárca hivatalos naptárában- a házigazda tanintézeten kívül a váradi Mihai Eminescu Főgimnáziumból és a Szent László Római Katolikus Gimnáziumból, a budapesti Kós Károly Kollégiumból, Petőfi Sándor Gimnáziumból és Szent László Gimnáziumból, a derecskei II. Rákóczi György Gimnáziumból, a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumból, a szlovákiai Révkomáromból, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból és a szilágysomlyói Simion Bărnuţiu Líceumból érkeztek résztvevők. Pénteken Szentjobbon tartottak történelmi sétát a fiatalok, ahol dr. Draskóczy István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár és Kurilla Gábor római katolikus plébános tartott előadást nekik, majd megkoszorúzták Szent István és Mercurius szerzetes szobrát.
Tizenegy forduló
A szombat délelőtt zajlott megmérettetésen Tóth Márta igazgatónő köszöntötte a versenyzőket, arra hívva fel a figyelmüket, hogy a rendezvény a kulturált szórakozás és a tanulás keveréke, kiváló lehetőség arra, hogy kamatoztassák a tudásukat és ugyanakkor megismerjenek más fiatalokat, szokásokat és környezetet is. A megszólítottak egyébként húsz, 3 fős csapatba tömörültek, a feladatsorokat pedig az Ady líceum történelem katedrájának tanárai állították össze. A zsűriasztalnál dr. Draskóczy István, dr. Fleisz János, valamint Ősz Gábor, Vincze Zsolt és Biró Judit történelemtanárok foglaltak helyet. A tizenegy fordulós versenyen nem csupán írásbeli feladatok (keresztrejtvény-fejtés, szövegfelismerés, puzzle stb.), hanem villámkérdések is szerepeltek. Az első helyezettek könyvjutalmakban részesültek, illetve okleveleket és emléklapokat is kaptak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Revíziós és kisebbségvédelmi politika a két világháború között
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében L. Balogh Béni, a tatabányai Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Levéltár munkatársa tartott előadást az Ady Endre Középiskola dísztermében.
Revíziós politika és kisebbségvédelem a két világháború között című vetítettképes előadása kezdetén L. Balogh Béni arra hívta fel a jelenlevők figyelmét: Kelet-Közép, illetve Dél-Kelet Európa történelmi térképe a 19. század végén és a 20. század első két évtizedében jelentősen átrajzolódott: a multietnikus birodalmak fokozatosan összeomlottak, és helyettük kisebb-nagyobb független államokat alapítottak. Az Oszmán Biradalom helyén megalakult Görögország, Albánia, Szerbia, Montenegro, Románia és Bulgária, az első világháború után pedig az Osztrák-Magyar Monarchia és az orosz cári birodalom volt területein létrejött a három balti állam, valamint Lengyelország, Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország. A térség körülbelül 100-120 milliós összlakosságából 1914 előtt 50 millióan (50%), 1920-1938 között 30 millióan (30%), 1945 után 8-10 millióan (8-10%) éltek kisebbségben. E nemzetiségek közül a két világháború között a németek voltak a legtöbben kisebbségben (kb. 8 millióan), őket követték a zsidók (6,5 millió), az ukránok (5 millió) és a magyarok (3 millió). A lakosság össz-számát tekintve viszont az albánok után a magyarok éltek a legnagyobb arányban kisebbségben: a 9-10 millió magyar közül 3 millióan, vagyis az összmagyarság 30 százaléka kisebbségben élt. Mindez azt jelentette, hogy a két világháború közötti Európában a kisebbségi kérdés gyújtópontjának számított a magyar ügy. Ugyanakkor az új országok közül egyesek valóban nemzetállamok voltak, míg mások csak annak nevezték magukat, de a tények egészen mást mutattak.
Kisebbségvédelem
1919. január 28-án Wilson amerikai elnök szorgalmazására megalakult a genfi székhelyű Népszövetség, mely 1920-ban kezdett el működni. Ennek a nemzetközi szervezetnek Magyarország 1922-1939 között volt a tagja. 1933-ban bekövetkezett haláláig a nagy tekintélynek örvendő Apponyi Albert volt a fődelegátus, aki Bánffy Miklós külügyminiszterrel együtt azt vallotta: Magyarország bár rosszul járt Trianonnal, azért nem sértődhet meg, hanem tevékenyen részt kell vennie a nemzetközi politikában. Ugyanakkor fő céljuknak tekintették, hogy hivatalos formában elősegítsék a revízió ügyét. Amúgy a kisebbségvédelmi rendszer lényege az lett volna, hogy az alapokat bele kellett volna foglalni a Népszövetség alapokmányába, de végül ez nem történt meg, így az elvek többoldalú kötelezettségvállalások következtében valósultak meg. Problémát okozott, hogy az Eduard Benes vezette Csehszlovákiát kivéve az új államok tiltakoztak- így példáulIonel I. C. Brătianu román miniszterelnök is. 1919 őszén végül a nagyhatalmak ultimátummal kötelezték az akkor már Alexandru Vaida-Voievod vezette kormányt arra, hogy aláírja a kisebbségvédelmi egyezményt. Az erre vonatkozó törvények általában egy kaptafára készültek a különböző országokban, lényegük, hogy kollektív jogokat nem biztosítottak. A betartásukat a Népszövetség lett volna hívatott garantálni, de a szervezet működése nem volt hatékony: 1938 közepéig több mint 8 ezer petíciót kapott, de érdemben csak hatot vizsgált meg, melyek közül hármat magyarok nyújtottak be.
Revíziós politika
A magyarok Trianont szinte nagyobb tragédiának fogták fel, mint Mohácsot. A lakosság elutasította és megemészthetetlennek tartotta az egész igazságtalan rendszert, amiben közrejátszott az is, hogy a nagyhatalmak még a méltányosság látszatát sem próbálták fenntartani. A korszak jelentős kormányfői voltak Bethlen István (hozzájárult Magyarország viszonylagos megerősődéséhez), Gömbös Gyula (akiről semmi jó sem mondható) és Teleki Pál (az ő második miniszterelnöksége idején történt meg Erdély visszacsatolása). Az előadó szerint mindhárman reálpolitikát folytattak, de hibát követtek el azzal, hogy nem hívták fel a közvélemény figyelmét arra: a mindent vissza követelésnek nincs reális esélye. Különben 1921-1928 között Magyarország nyíltan nem hangoztatta revíziós törekvéseit, mivel nem akadt a nagyhatalmak közt támogatója. Változás akkor következett be, amikor Mussolini pártfogolni kezdte e szándékot, és 1927-ben megkötötték az olasz-magyar barátsági szerződést.
 A második békicsi döntés
L. Balogh Béni arra hívta fel a figyelmet: Magyarország nagy dilemmája volt, hogy miként tudná úgy megvalósítani a revíziót, hogy közben a függetlensége megmaradjon. Mint később bebizonyosodott, ez nem sikerült neki, hiszen a második bécsi döntéskor Észak-Erdélyt tulajdonképpen ajándékba kapta a németektől, és ennek következményei voltak. Ezzel együtt Hitler nem szerette a magyarokat, ami valószínűleg azzal is magyarázható, hogyHorthy 1938-ban nem vállalta az agent provocateur szerepét. A bécsi Belvedere palotában 1940. augusztus 30-án kihirdetett döntés eredményeképpen 1941-ben Magyarország területe és lakossága a korábbi 93.073 négyzetkilométerről és 9,3 millió főről több mint 171 ezer négyzetkilométerre és 15 millió lélekszámra duzzadt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Konzervatívok és toleránsak a fiataljaink 
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által elindított Szacsvay Akadémia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet társszervezésében Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató és Kiss Tamás osztályvezető tartott előadást.
Az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében lezajlott rendezvény címe Fókuszban a fiatalok: az erdélyi magyar és a romániai fiatalok összehasonlító elemzése volt. A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató elmondta: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet 2008-ban végzett közvéleménykutatást az 18-35 év közötti erdélyi fiatalok körében, egy 1202 fős mintán, tizenhat megyében. Ennek a felmérésnek az újdonsága abban rejlik, hogy a kapott adatokat összehasonlították annak a közvéleménykutatásnak az eredményeivel, melyet az Országos Ifjúsági Hatóság bonyolított le szintén három évvel ezelőtt román fiatalok körében (a kérdőívek pontjai 70 százalékban megegyeztek), valamint a Mozaik 2001 kutatás statisztikáival, melyet a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végzett tíz évvel ezelőtt. E három felmérésből számos következtetés vonható le. Kiderült például, hogy a fogyasztási javak (mobiltelefon, személyi számítógép, otthoni internetezés, saját autó) birtoklásának aránya nagyjából azonos az erdélyi magyar és román fiatalok körében, viszont a magyar ifjak jobban állnak a használatban levő gépkocsi, illetve a saját lakás tulajdonlása kategóriában. Ugyanakkor 2001-2008 között jelentős expanzió ment végbe a javak birtoklása terén: a 18-29 év közötti magyar fiatalok körében a mobiltelefon-tulajdonosok aránya 30 százalékról 94 százalékra, a számítógép tulajdonosoké 15 százalékról 71 százalékra, a használatban levő saját autó tulajdonosoké pedig 15 százalékról 43 százalékra emelkedett. Megfigyelhető tovább az is, hogy hét év leforgása alatt a materiális problémák helyett inkább az erkölcsi gondok kerültek előtérbe, de a lakáshelyzet továbbra is megoldatlan maradt, és riasztóan elterjedt a kábítószerhasználat (utóbbi a Partiumban a leghangsúlyozottabb).
Passzív magyarok
Az erdélyi magyar fiatalok leginkább azt várják el a magyar ifjúsági szervezetektől, hogy segítsenek nekik az elhelyezkedésben, támogassák a rászorulókat és szakmai továbbképző tanfolyamokat rendezzenek. A legismertebb ifjúsági szervezetek amúgy az IKE, az EMI, a MIÉRT és a MIT. A felmérések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a magyar fiatalok kevesebbet tévéznek, mint román kortársaik, és kisebb arányban olvasnak újságokat és folyóiratokat, de intenzívebben. Valamivel kisebb arányban élnek társasági életet, azonban nagyobb arányban sportolnak és sokkal többet kirándulnak. 2001-2008 között 24 százalékról 74 százalékra nőtt a számítógép és internet használók aránya, a digitális írástudatlanok száma pedig 45 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az erdélyi magyar fiatalok már nem netkávézókban, hanem otthon böngészik a világhálót. Elszomorító viszont, hogy úgy a román, mint a magyar fiataloknak az elit kultúrához való viszonyulása (színház, opera, mozi) jelentéktelen.
A kutatások során a biztosok arra is rákérdeztek, hogy milyen mértékben érdeklődnek a magyar fiatalok az országos szintű politikai történések ránt, illetve szerintük milyen mértékben befolyásolják az életüket az önkormányzati és a fővárosi döntések. Kiderült: a magyar fiatalok sokkal passzívabbak, mint a román ifjak, és megítélésükben az RMDSZ (80%) és az MPP (12,9%) képviseli leginkább az érdekeiket.
Inkább mobilisak
Kiss Tamás, a Kisebbségkutató Intézet elemzési és kutatási osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet: a magyar fiatalok inkább mobilisak, mint román kortársaik, ami a külföldi munkavállalást, kirándulást, tanulást, rokonlátogatást és üzleti utakat illeti, viszont ezek megtervezésében együtt mozognak a többségi nemzet fiataljaival. A migrációs célország tekintetében viszont hét év alatt változás történt a magyar fiatalok esetében: míg 2001-ben Magyarország dominált, addig az utóbbi években előtérbe kerültek a nyugati országok, és Németország, valamint Ausztria vezetik a preferencialistát. Elvi szinten ugyan a hagyományos családmodell érvényesül az erdélyi magyar fiatalok körében, viszont a társadalmi valóság felülírja ezt, és a családalapítás, illetve a gyermekvállalás ideje kitolódott a harmincas életkor irányába. Ugyanakkor az erdélyi magyar értelmiségi réteg háromnál több gyermeket szeretne elméletileg, ellentétben a román felsőfokú végzettségű fiatalokkal, akik megelégednének egyetlen utóddal is.
Nemi szerep
Érdekes módon a családon belüli nemi szerep tekintetében a magyar fiatalok konzervatívabbak román kortársaiknál, vagyis úgy gondolják, hogy „az asszonynak a fakanál mellett a helye”, azaz a nő feladatai közé tartozik, hogy főzzön, takarítson és bevásároljon, és erről nem csupán az alacsony végzettségűeknek, hanem az értelmiségieknek is ez a véleménye. A magyar fiatalok viszont toleránsabbak a többségnél, inkább elfogadnák azt, hogy roma, fogyatékkal élő, meleg, AIDS-es vagy volt drogos legyen a szomszédjuk, barátjuk vagy családtagjuk. Ugyanakkor olyan értékek fontosak számukra, mint a család, a béke, és a jólét, és kevésbé vallásosak, mint a román fiatalok.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Véget ért a nyári egyetem
Nagyvárad- Csütörtök délután a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében tartották a 10. alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Nyári Egyetem záróünnepségét. Részvételi okleveleket is átadtak.
A 10. Kárpát-medencei Nyári Egyetem fő szervezői a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE), a Rákóczi Szövetség és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) voltak.
A záróbeszédek sorát Tőkés László EP-alelnöknek, az esemény fővédnökének a felszólalása nyitotta. Elnézést kért a jelenlevőktől, amiért a nyitóünnepségen nem tudott jelen lenni, de a Kolozsvári Magyar Napokon vett részt, mely „eseménynek káprázatos felfutása van” a funari-korszak után, mely tönkretette a magyarok kedélyállapotát. Kolozsvár szülötteként, de partiumi öntudattal az önrendelkezés fontosságát emelte ki, arra figyelmeztetve, hogy Romániában két nagy tömbben, a Partiumban és a Székelyföldön él a legtöbb magyar, akiket képzeletbeli hídként köt össze többek közt Kalotaszeg és a Mezőség.
A volt püspök ugyanakkor az elmúlt tíz évre is visszatekintett. Örömmel nyugtázta, hogy a Partiumi Egyetem is túlélte a nyolc évnyi magyarországi balliberális kormányzás megpróbáltatásait, tavaly pedig „helyére került a nemzeti kormány”, melynek köszönhetjük „nemzeti létünk három komoly alappillérjét”, vagyis a trianoni emléktörvényt, a kettős állampolgárságot és az új alkotmányt. Tőkés László szerint egységes nemzetben kell gondolkodni, ezért a nyári egyetemre sem szabad önmagában tekinteni, hanem a Kárpát-medencei magyar ifjúsági rendszerek összefüggésében kell kezelni. Úgy fogalmazott: napjainkban, amikor az Európai Unióban a mobilitás mellett kardoskodnak, mi meg kell valljuk nemzeti önazonosságunkat, hitbeli identitásunkat és keresztény mivoltunkat, mert így alakul ki gazdag értékrendünk és európai önazonosságunk is ezek révén szintetizálódik. Az EP-alelnök az épített és természeti környezet megóvásának fontosságára is kitért. Kiemelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Verespatakért folytatott küzdelmét, de meglátásában „félő, hogy a kulisszák mögött bizonyos erők megkötötték a boltjaikat, beleértve a magyarok által vezetett minisztériumokat is.”
Egységes stratégia
Dr. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatása jövőjéről, a kidolgozandó stratégiáról tartott vetítettképes előadást. Annak a meggyőződésének adott hangot: a közoktatásban egységesen, az óvodától az egyetemig kell gondolkodni, egy egységes stratégiának a kidolgozásakor pedig abból az alapkérdésből érdemes kiindulni, hogy honnan jönnek azok a magyar hallgatók, akikre építeni lehet. Megitélésében az első létszámbeli szakadék az általános és középiskola között van, és azon is el kéne gondolkodni, hogy miként vonják be a magyar felsőoktatásba azokat a diákokat, akik addig románul tanultak. Megoldás lehet még a Bolyai Egyetem kiválása a Babeș-Bolyai Tudományegyetemből, egy teljesen új, állami finanszírozású egyetem létrehozása vagy egy hálózatos erdélyi magyar tudományegyetem kialakítása az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem– Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem körül, amelyhez csatlakozhatnak a többi, magyar nyelven is oktató intézmények, a helyszínek pedig Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Székelyudvarhely lennének.
Állófogadás és búcsúbuli
Márkos István főszervező, a PKED elnöke az elmúlt napok történéseit összegezte, személyes tapasztalai alapján. Ezután kiosztották a részvételi okleveleket, majd Ráksi Lajos egyetemi lelkész tartott rövid záróáhítatot. Thurzó Zoltán zongoraművész délután 5 órára meghirdetett hangversenye fél órás csúszással kezdődött, amit a hallgatóság köréből egyesek sérelmeztek, megjegyezve, hogy a PKE-n nem először fordul ilyesmi elő. A nap állófogadással, borkóstolással és búcsúbulival zárult.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Még egy színmagyar iskola Váradon
Nagyvárad- 2011. szeptember 1-től Szacsvay Imre nevét fogja viselni a váradi George Coșbuc Általános Iskola. Soós Sándor igazgató szerint felkészülten várják a szeptember 12-i iskolakezdést.
Soós Sándor igazgató honlapunknak elmondta: a névváltoztatás egyik következménye, hogy a négy alsó tagozatos román step by step osztály a Bihar Megyei Tanfelügyelőség döntése alapján a Stânișoarei utcai kisiskola épületében fog négy termet elfoglalni. Mindez azt jelenti, hogy a Szacsvay Imre Általános Iskolában alsó tagozaton nem lesz egyetlen román osztály sem, viszont a felsőbb évfolyamokon a nyolcadikos román osztály még „kimegy”, tehát gyakorlatilag a 2012/2013-as tanévtől kezdve lesz színmagyar a tanintézet.
A szeptember 12-én kezdődő 2011/2012-es tanévben amúgy 665 diákra számítanak a Szacsvay iskolában, akik közül 369 alsó tagozatra fog járni: a hagyományos oktatásban 276 tanuló részesül majd, a step by step osztályokba pedig 93 gyermeket várnak. Ugyanakkor összesen tizenhat elemi osztály fog működni. Az osztálytermeknek egy része a Körös/Tudor Vladimirescu utcai „Dudek-iskolában” található, a másik fele pedig a Mihai Eminescu utcai központi ingatlan B-szárnyában van, illetve ezentúl már a nagy épületben is helyet fognak biztosítani alsós osztályoknak annak érdekében, hogy minél jobb feltételeket tudjanak teremteni az oktatáshoz. Ami a gimnáziumi osztályokat illeti: tizenkét magyar osztály van (plusz a már említett román tannyelvű VIII. A), az V-VIII. évfolyamokra pedig 296 tanulót irattak be. Természetesen ez a létszám szeptember 12-ig kis mértékben módosulhat, hiszen általában néhány szülő mindig meggondolja magát, és más iskolába, vagy éppen a Coșbucba/Szacsvayba iratja ötödikes gyermekét. Alsó tagozaton 100 gyermekkel négy első osztály indul az előttünk álló tanévben, ötödikben pedig kettő, szintén körülbelül 25-26 fős létszámmal. Mivel az osztálytermek nem egyforma nagyságúak, a kisebb helyiségben levő osztályokban kevesebb gyermek lesz, a nagyobb termek esetében pedig kissé megnövelik az osztálylétszámot.
Felújítási munkálatok
Az igazgató arról is beszámolt az erdon.ro-nak: júliusban és augusztusban végeztek renoválási munkálatokat, ezeket eddig teljes mértékben önerőből, illetve a szülőbizottság hozzájárulásából finanszírozták. Négy osztálytermet tettek rendbe: nem csupán meszeltek, hanem glettolták és le is csiszolták a termek belső falait, tehát komplexebb munkát végeztek. Új bútorokat is vettek, vagy felújították a régieket. Higiénizálták ugyanakkor az illemhelyeket. „Azt tudom mondani: szeptember 12-ig készen fogunk állni arra, hogy eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, melyek szükségesek egy jó iskolakezdéshez”, fogalmazott.
Azt is megtudtuk: a tankönyvek egy része megvan, hiszen ezek úgymond öröklődnek. Azon tankönyvek helyett pedig, amelyek elérték azt a három vagy négy évet, ameddig használatban lehetnek, újakat kapnak, ezeknek a többsége is megérkezett. Mivel az új tanügyi törvény szerint Románia történelmét és földrajzát magyarul is lehet oktatni, az óraleosztás már úgy történt meg, hogy olyan magyarul tudó történelem szakos tanár oktasson, aki magyar nyelven fogja leadni a tananyagot. 
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Tőkés Eckstein-Kovács Péter lemondását követendő példának nevezte –
Péntek délelőtt nagyváradi EP-irodájában sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti alelnök és Szilágyi Zsolt kabinetfőnök. Felvázolták az EP-alelnök főbb célkitűzéseit.
Szilágyi Zsolt kabinetfőnök elmondta: mivel lezárult egy időszak, és elkezdődött az Európai Parlament őszi ülésszaka, fontosnak tartották, hogy összefoglalják Tőkés László eddigi EP-képviselői és alelnöki tevékenységét, és felvázolják a főbb célkitűzéseket. Szerintük a következő tárgykörök és ügyek képezik ezek lényegét: a nemzeti és keresztény értékek képviselete, a kelet-közép-európai rendszerváltoztatás előmozdítása, a kisebbségi közösségi jogok kivívásáért folytatott küzdelem egy európai kisebbségvédelmi rendszer kialakítása távlatában, a kárpát-medencei magyarság érdekeinek védelme a közép-európai nagyrégió helyreállítása és kiépítése keretében, az üldözött keresztények és kisebbségi közösségek védelme, a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbeléptetése, illetve az intézményes európai-egyházi kapcsolatok kiépítése, a nyugat-balkáni és a keleti partnerséghez tartozó országoknak az EU-hoz történő csatlakozásának támogatása, Románia schengeni övezethez való csatlakozásának az elősegítése és az országhatárok átjárhatóságának munkálása, a cigányság jogainak védelme és emancipációja az európai cigánystratégia létrehozása és életbe léptetése által, a közvetlen polgári demokrácia eszközrendszerének kialakítása az állampolgársági kezdeményezés elfogadásával és alkalmazásával, valamint az európai környezetvédelem globális kitekintésű érvényesítése a cián alapú bányakitermelés betiltásával (Verespatak).
Egyaránt képviseli
Tőkés László hangsúlyozta: az Európai Parlamentben egyaránt képviseli a magyar és a romániai érdekeket. „Szívügyének” tekinti Románia schengeni csatlakozást, de ugyanúgy felvállalta a magyar érdekképviseletet is, például az anyaország féléves EU-elnöksége alatt. Úgy fogalmazott: számára természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseli, hiszen e két ügy egy egyesült Európában nem lehet ellentétben egymással. Ugyanakkor pozitív politikai konjukturának nevezte, hogy a néppárti frakciónak a tagja, mely tömörülésnek Schmitt Pál és Traian Băsescu államelnökök is a hívei, illetve a PDL és az RMDSZ EP-képviselői is ezen csoport széksoraiban foglalnak helyet.
A volt püspök magyar-magyar összefogásra buzdított, mert megítélésében ez „categoricus imperativus”, azonban szerinte „nem fog menni, ha folytatódik az RMDSZ verespataki politikája, amit Kelemen Hunor és Borbély László, az RMDSZ vezető emberei testesítenek meg, ha továbbra is a hatalom fogságában maradnak, ha gátolják az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, és ha a magyar nemzetpolitika ügyében nem tisztázzák álláspontjukat”. Újságírói kérdésre válaszolva az EP-alelnök követendő példának nevezte Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos lemondását, meglátásában ezen tettével indirekt módon az RMDSZ opportunista és megalkuvó politizálására figyelmeztetett, mellyel nagy károkat okoz az erdélyi magyarságnak. Tőkés László Verespatakkal kapcsolatban megjegyezte: az európai regionalitás szellemében elképzelhetetlen lenne, hogy a fővárosban hozzanak egy ilyen jelentős, az egész Kárpát-medence szempontjából fontos döntést, anélkül, hogy megkérdeznék a helybélieket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro. Erdély.ma

Ezt a háborút sem mi nyertük meg
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozata keretében Szakály Sándor professzor, az MTA Történettudományi Bizottságának tagja értekezett a Városi Művelődési Ház dísztermében, Magyarország a második világháborúban címmel.
A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki azon meggyőződésének adott hangot, hogy a Mérlegen a magyar történelem című előadássorozat iránti érdeklődés is a rendezvény létjogosultságát támasztja alá.
A legutóbbi meghívott Szakály Sándor, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagja, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora volt, aki Magyarország a második világháborúban címmel értekezett. Bevezetőjében azt a választ adta a saját maga által felvetett Miért volt szükség a II. világháborúra? kérdésre: a világégés kitörésének gyökere az I. világháborút lezáró Versailles-i békerendszer. A vesztes és megalázott hatalmak nem tudták elfogadni a rájuk erőltetett diktátumot, a ’30-as évek második felére pedig a győztesek is rájöttek arra, hogy a helyzet fenntarthatatlan és bizonyos korrekciókra van szükség. Magyarországon a két világháború között nem volt olyan politikus, aki ne tekintette volna célkitűzésének és feladatának a revíziót, hiszen enélkül semmi esélye sem lett volna a közéleti érvényesülésre. 1938 októberében zajlottak a komáromi tárgyalások Magyarország és Csehszlovákia képviselői között arról, hogy bizonyos területeket átadjanak Magyarországnak, azonban mivel a felek nem tudtak megegyezni, a döntőbíráskodást a nagyhatalmakra bízták. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés következtében Magyarország jelentős területeket kapott, melyeknek körülbelül 86 százalékában magyarok éltek, a határvonal pedig nagyjából megegyezett az 1918 november végi demarkációs vonallal. A sikeren felbúzdulva a magyarok Kárpátalja visszaszerzésével is próbálkoztak volna, azonban Mussolinin kívül senki sem támogatta az ötletet, így a lelkesedés alábbhagyott. Kedvezően változott viszont a helyzet 1939 tavaszán, amikor Csehszlovákia kettévált, így eljött az ideje annak, hogy Kárpátalját is Magyarországhoz csatolják.
II. bécsi döntés
1939 tavasza után sajátosan alakultak a dolgok Európában, ugyanis egyfajta versenyfutás kezdődött a gazdasági és katonai potenciállal rendelkező Sztálin kegyeiért. Augusztus 23-án megszületett a Molotov-Ribbentrop-paktum, szeptember 1-jén pedig Németország megtámadta Lengyelországot. Magyarország semleges álláspontra helyezkedett, viszont megnyitotta a határait a lengyel menekültek előtt. Novemberben a Szovjetunió megtámadta Finnországot, a fegyverszünet eredményeképpen a finnek lemondtak bizonyos területekről. Közben a három balti állam is „önként felajánlotta”, hogy vonuljanak be hozzájuk szovjet csapatok. 1940-ben Magyarország látva, hogy a román királyság kielégítette a Szovjetuniónak Bukovinára és Besszarábiára vonatkozó igényeit, úgy gondolta, eljött az ideje annak, hogy a magyarok is területi igényekkel lépjenek fel. Teleki Pál miniszterelnök azon a véleményen volt, hogy Magyarország önállóan kellene lépjen ez ügyben, nehogy Németország és Olaszország később benyújtsa a számlát. Az 1940 augusztusi szörényvári tárgyalások kudarccal végződtek, így ismét döntőbíráskodás volt, melynek köszönhetően az augusztus 30-i II. bécsi döntés nyomán Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, vagyis 43 ezer négyzetkilométert, melyen 51-52 százalékos volt a magyarság részaránya. Úgy tünt tehát, hogy Magyarország poziciója erősödött, visszakapott területeket, decemberben pedig örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. 1941-ben a délszláv államban „rendet teremteni akaró” Németország azt kérte Magyarországtól: csatlakozzon hozzá, cserében pedig visszatérhetnek délvidéki területek, plusz Magyarország megkapja Fiumét. Április 1-jén a Legfelsőbb Honvéd Tanács úgy döntött: akkor támogatja a német elképzeléseket, ha politikai vákuum keletkezik, vegzálják a Jugoszláviában élő kisebbségeket vagy a délszláv államközösség szétesik. Utóbbi április 10-én következett be, amikor Horvátország kimondta függetlenségét. Immár Bárdossy László minisztersége alatt katonai hadművelet indult a Délvidéken, és újabb területekkel gazdagodott Magyarország.
Kassa bombázása
1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, június 26-án pedig nem azonosított felségjelű gépek bombázták Kassát. Magyarországon rendkivüli minisztertanácsi ülést hívtak össze, és mivel a korabeli álláspont az volt, hogy szovjet repülőgépek voltak, úgy döntött Horthy, hogy válaszcsapást kell adni a Szovjetuniónak. Ennek megfelelően mozgósították a honvédség egy részét (Kárpát-csoport), és június 28-án megindult a támadás a Szovjetunió ellen. Novemberben az erők egy részét visszarendelték Magyarországra, a többiek pedig Kárpátalján maradtak. Közben Wert Henrik honvéd vezérkari főnököt Szombathelyi Ferenc váltotta e tisztségben. Jelentős fordulat történt 1941 decemberében, amikor Hitler szemében felértékelődött Magyarország, ugyanis a Wehrmacht csapait feltartóztatták Moszkvánál, ezért a kisebb országok támogatására is szüksége volt. Ribbentrop a magyarországi látogatásakor felvetette, hogy a magyarok nagyobb erővel vegyenek részt a harcokban. Ő úgy értelmezte, hogy beleegyező választ kapott, majd 1942 kemény hangú tárgyalások következtek, melyek azzal zárultak: Magyarország a hadereje egyharmadát bocsátja Németország rendelkezésére, utóbbi viszont felfegyverezi a katonákat.
A Don-kanyarban
1942. április 11-én megindult a 2. Magyar Hadsereg kiszállása a frontra, Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt. Szakály Sándor szerint problémát okozott, hogy a honvédok nem ismerték pontosan a feladatukat, csak menet közben derült ki, hogy támadó hadműveletekkel kell segítsék a nagy német offenzívát, és a katonai felszerelésük sem volt megfelelő. A Don-kanyarban 1943 januárjában indult meg a Vörös Hadsereg támadása, áprilisig 198 ezerről 106 ezerre csökkent a honvédek élelmezési létszáma, mely statisztikai adat tartalmazza a 28 ezer sebesültet, a 26 ezer hadifogságba esettet és a 41 ezer fő vérveszteséget. A történész ezen a ponton befejezte előadását, megjegyezve, hogy „ezt a háborút sem mi nyertük meg”.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Hadisírok, melyek összekötnek
Nagyvárad – Hétfőn sajtótájékoztatót tartottak Sárközi Zoltán és Delorean Gyula RMDSZ-es önkormányzati képviselők, a Pro Liberta Partium Egyesület vezetői a szervezet Sas-palotabeli székhelyén.
Sárközi Zoltán elmondta: szeptember 9-én Pásztor Sándorral közösen, kettős minőségükben- a Pro Liberta Partium Egyesület és az önkormányzat képviselőiként- részt vettek egy nemzetközi konferencián Székesfehérváron. A körülbelül 60-70 meghívottal zajlott, Közös Európában együtt emlékezünk című tanácskozás szervezői a Székesfehérvári Önkormányzat, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, valamint a Krajcáros Alapítvány voltak. Többek közt arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy Európában sok helyen a mai napig nincsenek megfelelően rendezve az első és második világháborúban elesett magyar honvédek határon túli emlékhelyei, illetve sírjai. Szó esett arról is, hogy ezek milyen állapotban vannak, mennyire gondozzák vagy hanyagolják el őket. A megbeszélésre Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból, Szlovéniából, Ausztriából és Olaszországból érkeztek kutatók. Az RMDSZ-sek tájékoztatták az egybegyűlteket a váradi helyzetről, az elmúlt évtizedek rombolásairól, arról, hogy jelenleg egyetlen megmaradt magyar hivatalos katonasír sincs a városban. A kilencvenes évek elején számolták fel nyom nélkül a Rulikowski temetőben az utolsó honvédsírokat úgy, hogy a csontok exhumálása nélkül ezen parcellákba temették a román hadsereg veteránjait.
Nyilatkozat
Ezzel szemben érdekes volt hallani, hogy Észak-Szlovákiában például állami támogatással, nagy lelkesedéssel ápolják a sírokat, és Szlovéniában is európai módon gondolkodva, komoly hozzáállást tanúsítanak az ügyben. A szimpózium lezárásaképpen a jelenlevők egy nyilatkozatot fogalmaztak meg: Hadisírok, melyek összekötnek bennünket címmel. Ennek lényege, hogy mindenben egyetértenek a hősi halottaknak kijáró tiszteletet illetően, bárhol is nyugodjanak. Ugyanakkor szerintük az utódok feladata a sírhelyük rendben tartása, az emlékük ápolása. Meglátásukban a hadisírok karbantartása állami feladat, de ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő társadalmi támogatással bír. Sárközi Zoltán ennek kapcsán külön kiemelte a civil szervezetek ez irányú szerepvállalásának fontosságát.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

„A múltunkat egységesen kell kezelnünk”
Nagyvárad- A közelmúltban Szakály Sándor budapesti történészprofesszor tartott előadást a II. világháborúról Nagyváradon, a Szacsvay Akadémia keretében. Ezt követően exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak. 
– Az előadásában csupán a honvédségről beszélt, Magyarországon azonban létezett egy másik rendvédelmi alakulat, a csendőrség is. Kérem, erről a testületről is mondjon néhány szót.
Az 1881-ben létrehozott Magyar Királyi Csendőrség, amelyik 1945 májusáig létezett, illetve állt fenn, Európa egyik legszínvonalasabb és katonailag legjobban szervezett közbiztonsági őrtestülete volt. Ez volt a szakszerű megfogalmazása, és az akkori Magyarország területének mintegy 85–90 százalékán tartotta fönn a rendet. A szabályozás szerint a törvényhatósági jogú városokban rendőrség, míg azon kívüli településeken a csendőrség tartotta fenn a rendet. Megítélésemben a csendőrség nem működött jobban közre a magyarországi zsidóság deportálásában, mint más egyéb hatóság. A városokban a rendőrség hajtotta végre ezt a feladatot, a csendőrségnek a közreműködés volt a szerepe. Én azt gondolom, azt kell megnézni, hogy milyen biztonságot tudott adott esetben fenntartani a csendőrség. A korabeli statisztikai adatok szerint a bűncselekményi felderítési mutatók 75–95 százalék között működtek. Egy 12 ezer fős testületről beszélünk a két világháború közötti Magyarországon, ennyi lehetett ugyanis a csendőrség létszáma. Ebből 600 tiszt volt, a többi pedig az úgynevezett legénységi állomány tagjai, akik a tényleges feladatokat ellátták és végrehajtották.
– A mai Magyarországon lenne létjogosultsága a csendőrségnek?
Véleményem szerint nem az a lényeg, hogy egy rendvédelmi szervezetet, csendőrségnek vagy rendőrségnek neveznek, hanem a kérdés úgy vetődik fel, hogy milyen formában működtetik ezt. A csendőrségnek az volt, ha szabad így fogalmazni, a hatása és az ereje, hogy őrsrendszerben működött, ami azt jelenti, hogy laktanyaszerű elhelyezésben van a legénységi állomány. Éjjel-nappal ott van, tehát nem bemegy reggel 8 órára, felveszi a szolgálatot, néhány órával később leteszi, és hazamegy, hanem végig jelen van. Az állománynak maximum egyharmada lehetett nős, akik szintén állandóan bevethetőek voltak, és körülbelül, ha a szükség úgy hozta, 60–70 százalék lehetett egyszerre, ahogy ma mondanánk, a közterületen. Tehát nem a csendőrség elnevezés a lényeges, vagy, hogy kakastolla van-e, hanem az, hogy milyen szervezetben működik. Azt mondják napjainkban a hozzáértők, hogy a jelenlegi rendészeti rendszerben mérhetetlen mennyiségű az irányító és a felügyelő szervezet, és kevés a végrehajtó állomány. Ha volt például egy 14 fős csendőrörs, abból ha a szükség úgy kívánta, egyszerre nyolcan vagy tízen kint lehettek a területen, ugye két fős járőrökről van szó, és ezek állandóan, a korabeli szakkifejezéssel élve portyázták azokat a területeket, melyeket mindig kijelölt számukra az őrsparancsnok.
Rendre törekedni
– Napjainkban is hódítanak a szélsőjobboldali eszmék. Ön szerint ezek milyen rokonságot mutatnak Hitler vagy Mussolini gondolkodásvilágával? Hasonlóak vagy alkalmazkodtak a 21. századhoz?
Megmondom őszintén, nem foglalkozom ideológiával és pártpolitikával, de nekem az az érzésem, hogy ezek mindenhonnan merítenek valamilyen elemet, tehát különböző forrásokból gyúrják össze a szélsőjobboldali politikai erők az eszmevilágukat. Egy dolog megítélésem szerint nagyon valószínűsíthető: az emberek jelentős része a rendre törekszik, és amíg ezt nem érik el, addig ezeknek az eszméknek mindig lesz támogatottsága. Én tehát itt látom az alapvető problémát: ha a társadalom vagy a demokrácia nem képes jó értelemben vett rendet és fegyelmet fenntartani, és azt mondják, hogy az események, amelyek történnek, illetve a világ, amiben élünk, a liberalizmusnak és a szabad gondolkodásnak tudható be, akkor a másik oldal egyre inkább erősebb lesz.
Horthy István halála 
– Az előadásában több olyan második világháborús eseményt is említett, melynek végkifejlete megosztja a közvéleményt, különböző interpretációkra adva lehetőséget. Ilyen tragikus esemény Horthy István halála. Önnek mi a véleménye erről?
Ez egy érdekes kérdés. A halálának ötvenedik évfordulója alkalmából készült egy dokumentumfilm Magyarországon, aminek szakértője voltam, illetve szereplője is, akárcsak az özvegye. Az én véleményem az –és a korabeli megállapítás is ezt támasztja alá–, hogy egy repülőgépvezetői hiba okozta a szerencsétlenséget. Az özvegy Horthy Ilona arra esküszik, hogy biztos valami német provokáció, vagy machináció van ebben a dologban. Egykori repülőtisztek azt mondták, és én osztom az ő véleményüket, hogy a kormányfő-helyettes ugyan egy kitünő sportrepülő pilóta volt, de a vadászgépeken akkora gyakorlattal nem rendelkezett, mint ami szükséges lett volna. Egyébként már korábban is előfordult vele egy hasonló hiba, de nemcsak vele, hanem más repülőkkel is. Azt gondolom, hogy a magyar történelemben az összeesküvés elméleteknek tradicionálisan nagy hagyománya van. A magam részéről, de ez az én egyéni véleményem, egy repülőgépvezetői hibának tulajdonítom Horthy István halálát.
– Megostromolták vagy felszabadították a szovjetek Budapestet?
Nézze, ez egy nagyon érdekes dolog. Azt szoktam mondani, hogy ahogy a Szovjetunió nem kérte azt, hogy magyar katonák menjenek a területére, úgy Magyarország sem kérte, hogy szovjet katonák jöjjenek. Ha most nézzük, hogy a Szovjetunió számára –és ez teljesen logikus–, Magyarország ellenség volt, akkor ők elfoglalták Budapestet és Magyarországot. A Budapest ostromáért osztogatott szovjet emlékérmeken az a felirat szerepel, hogy Budapest elfoglalásáért, Varsó esetében pedig a város felszabadítása. Tehát itt van a különbség. A Szovjetunió logikusan Magyarországot ellenségnek tekintette, katonai értelemben tehát elfoglalta. Ugyanakkor politikai propagandaként természetesen azt hangoztatták, hogy felszabadították Magyarországot. Én meg azt szoktam mondani, hogy a felszabadítás akkor szükségeltetik, ha a felszabadítandó kéri a másik országot erre, és ez napjainkban is így van. Nagyon sok helyre viszik az európaiak, vagy mások a demokráciát, közben pedig az illető országok nem akarnak a mi demokráciánkból kérni.
Történelmi előadások
– Nagyváradon az utóbbi időben megszaporodtak a történelmi előadások, és elég élénk érdeklődés mutatkozik ezek iránt. Ön szerint mivel magyarázható ez a jelenség?
Nagyon nehéz Magyarországról megmondani, hogy miért olyan nagy az érdeklődés Váradon a történelmi előadások iránt. Én azt feltételezem, de önök, akik itt élnek igazolhatják vagy cáfolhatják ezt, hogy akárhogy vesszük, a határon kívül élő magyar kisebbség amikor történelmet tanul, általában az adott ország történelmét tanulja, tehát a magyar történelmet Felvidéken, Kárpátalján vagy itt, Erdélyben, legalábbis ahogy én hallottam a Magyarországra települt barátaimtól, kevésbé tanítják. Nyilván ez is egy magyarázata ennek a jelenségnek, hiszen egyrészt csak az olvasmányokból vagy a családi hagyományoknak köszönhetően tudnak önök többet a magyar történelemről. Másfelől pedig– és ez nem csupán magyarországi vagy partiumi tendencia–, egyre több ember akarja megismerni azt a múltat, aminek az alapján ő most valamelyik nemzethez tartozik, és nyilván ebből a jobbat vagy a szebbet szeretné, miközben a történelmük összességében nem csupán szép dolgokból áll. Én azt szoktam mondani, hogy nekünk a múltunkat egységesen kell kezelnünk, az elitélendő vagy a szomorú eseményeket ugyanúgy részének kell tekinteni, mint amit pozitívan értékelünk, akár mi, vagy akár mások.
– Ismétli magát a történelem?
Hát nem tudom. Szokták ezt hangoztatni, meg olyanokat is mondanak, hogy nincs új a nap alatt, a kettő nyilván összefügg. Azt gondolom, hogy pont úgy egészen biztosan nem ismétli önmagát. Biztos vannak olyan dolgok, amelyek ismétlődnek, olyan hibák, melyeket elkövetünk akár egyénként, akár nemzetként vagy országként, de azt hiszem, hogy nem teljesen egyformák ezek a történések.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Terroruralom két moszkvai emigráció közt
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Gyarmati György, a Pécsi Tudományegyetem habilitált professzora tartott előadást Magyarország szovjetizálásáról és a Rákosi-rendszerről az Ady líceum dísztermében.
Az egybegyűlteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Előadása kezdetén Gyarmati György professzor behatárolta a 20. századi magyar történelem azon szűk évtizedét, melyet a Rákosi-korszak jelzővel illetünk. Arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt évszázadban kilenc rendszerváltozás is volt Magyarországon (az Osztrák- Magyar Monarhia összeomlása, az őszi rózsás forradalom és Kun Béla, a Horthy-korszak, Szálasi, polgári parlamentális demokrácia, a Rákosi-korszak, 1956, a Kádár-korszak, 1989) és a történelmi inga többnyire mindig a szélső pontig lendült. Ezen folyamatok tulajdonképpen kevesebb mint kilenc évtized alatt lezajlottak, így a hosszabb életútú személyek simán átélhették ezeket, és előfordulhatott, hogy egyszer elismerték, máskor pedig meghurcolták őket (például Király Béla, Kosáry Domokos, Jakó Zsigmond vagy Fejtő Ferenc).
A történész három alkorszakra osztotta a Rákosi-időszakot: demokratizálás, illetve presztálinizálás (1945-1947), sztálinizálás (1948-1952) és desztálinizálás, illetve resztálinizálás (1953-1956). Megitélésében a korszak azért tehető a 1945-1956 közötti évekre, mert Rákosi Mátyás 1945. január 30-án szállt le a debreceni pályaudvaron a magyar fegyverszüneti egyezményt aláíró delegáció vonatjáról és 1956. június 26-án ment/küldték/menekült a szovjet fővárosba, ahonnan többé már nem tért vissza, vagyis úgy is lehet mondani, hogy két moszkvai emigrációja közt valósította meg a terroruralmat Magyarországon. 1945-1947 között megvoltak a polgári parlamentális demokrácia színpadi kellékei (földosztás, az általános és egyenlő, a nőkre is kiterjedő választójog megadása, tandíjmentesség)- melynek köszönhetően „bezzeg-országnak” számított Kelet-Közép Európában-, a háttérben azonban eközben már zajlott a presztálinizálás, a masszív és eredményes szovjetizálás.
Rendeleti kormányzás 
Az 1945 novemberében lebonyolított választások eredményeképpen sajátos helyzet alakult ki a parlamentben: 97,3 százalékos többséggel bírt az MKP-SZDP-NPP-FKgP alkotta kormánykoalíció (a jaltai nagyhatalmi megállapodás előírta, hogy a fasiszta uralom alól felszabadított országokban demokratikus parlamenti választásokat kell tartani és kormánykoalíciók kell alakuljanak), tehát nem létezett ellenzék és klasszikus értelemben vett jobboldal. A kommunisták, a szocdemek és a párton kivüliek csak 1946 márciusában tömörültek baloldali blokkba. Ugyanakkor politikai asszimetria alakult ki, vagyis az 57 százalékkal rendelkező kisgazdáknak hiába volt többségük a törvényhozásban, ez a végrehajtó hatalomban elolvadt. A háborúban szétvert ország újjáépítésére hivatkozva bevezették a rendeleti kormányzást és a pártközi értekezletek fórumát. A Szovjetunió ugyan nem terrorizálta Magyarországot, de a háborús jóvátétellel zsarolva tudta a kommunista ambíciókat érvényesíteni. Magyar-szovjet vegyesvállalatok jöttek létre, biztosítandó a jóvátételi termeltetést. Gyarmati György szerint az újjáépítési boomról tudósító korabeli híradók nem voltak propaganda filmek, hiszen a jóvátétel inspirálólag hatott, és az emberek úgy gondolták, hogy jobb lesz nekik, ha megfeszítik magukat. Ez a munka ugyan eredményes volt, de mint tudjuk, nem hasznosult, ezért csupán féloldalas sikerről beszélhetünk.
Ötéves tervek
Az első ötéves terv csak évi 10 százalékos, mai szóval élve GDP-növekedést írt elő, de Sztálin kitalálta, hogy a termelés nem csupán a védekezési pozíciót kell biztosítsa, hanem a hadra foghatóságot is. 1951-ben már arról beszéltek, hogy a magyar gazdasági fejlődés határa a csillagos ég kell legyen, a könnyűiparban évi 27 százalékos, a nehéziparban pedig 30-35 százalékos növekedést irányoztak elő. Noha valójában „holtberuházásokkal” a piacon nem hasznosítható „holttermékeket” állítottak elő, Magyarország az ötvenes évek elején évi két hadigazdaságnyi termelést produkált. Közben rendszerátalakítási (transzformációs) veszteség is sújtotta, a célokhoz rendelt eszközök pedig kontraproduktív voltak, vagyis munkás és paraszt eredetű, de szakmailag képzetlen emberek kerültek poziciókba. A történész szerint mindezeknek betudhatóan 1953-ra az ország csődközeli helyzetbe került.
Reformtörekvések
1953 nyarán ugyan az egyedül induló Népfront 98,2 százalékos többséget szerzett, de a katasztrófális helyzet és az ötéves terv célkitüzéseinek nem teljesítése miatt Rákosinak magyarázkodnia kellett. Moszkva ugyan meghagyta pártvezetőnek, de a kormány élére Nagy Imrét nevezte ki. 1955-ben megszüntették a vegyesvállalatokat, és a Szovjetunió arra akarta kényszeríteni Magyarországot, hogy vásárolja vissza egykori saját vagyonát. Rákosi ismét megerősödött és Nagy Imrének mennie kellett. Gyarmati György szerint először a párttagság, majd a fiatalok és az értelmiség lázadt fel Rákosi ellen, tehát egy reformtörekvéssel induló politikai krizis vezetett el oda, hogy 1956 októberében Gerő Ernő kérte a szovjet csapatok beavatkozását, a forradalom és a szabadságharc pedig véget vetett a Rákosi-korszaknak.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

ÁSZ-tag lett Lakatos Péter
Nagyvárad- Kedden este a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén titkos szavazással az Állami Számvevőszék tanácsosává választották Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselőt.
A parlament együttes ülésén, mivel az ellenzék bejelentette, hogy nem vesz részt a szavazáson, összesen 235-en szavaztak, melyből 231 igen és 4 ellen szavazatot kapott Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es képviselő. Honlapunknak elmagyarázta: „ez azt jelenti, hogy a parlament együttes ülése megbízott azzal, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanácsosa legyek. A törvénynek megfelelően kedd este le is tettem az esküt, és ugyancsak a jogszabályok értelében harminc nap áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy a képviselői mandámtumról lemondjak, mert ez a két tevékenység egymással összeférhetetlen. A tanácsosi mandátumom kilenc évre szól. A számvevőszék vezetősége tizennyolc tagból áll, ezek közül az egyik az elnök, kettő pedig az alelnök, a többiek tanácsosok, illetve főcsoportvezetők. A kormány hatáskörébe tartozik, hogy kilencven napon belül időközi választást írjon ki és bonyolítson le a megüresedett helyre Bihar megye 2. számú választókerületében, miután én hivatalosan is bejelentettem, hogy lemondtam a képviselői mandátumomról”.
Kedd este különben összesen hat számvevőszéki tanácsost választottak, mivel a törvény értelmében háromévente kicserélődtek. A többi helyekre a PDL és az UNPR jelölt tanácsosokat, ők Carmen Stănescu (228 igen, 7 nem szavazat), Ioan Hurzui (233 igen, 2 nem), Lucian Negrea (232 igen, 3 nem), és Aurora Martea Pelea (231 igen, 4 nem), Ion Antont pedig az audithatóság alelnökének is megválasztották.
Belső konzultáció
A történtekkel kapcsolatban Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke az erdon.ro-nak azt nyilatkozta: köszönetet szeretne mondani Lakatos Péternek az eddigi munkájáért, biztos abban, hogy ugyanolyan szorgalommal és hatékonyan, maximális odaadással fogja teljesíteni új feladatát, ahogyan tette ezt a megyei RMDSZ-szervezet alelnökeként, majd elnökeként, alprefektusként vagy városi tanácsosként. A politikus ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: léteznek olyan ellenzéki hangok, melyek a számvevőszéki tanácsosválasztás lebonyolítási proceduráját alkotmánybírosági vizsgálatnak vetnék alá (mivel az oppozició nem volt a jelen a szavazásnál), a megyei RMDSZ tehát először megvárja, hogy mi fog történni e téren, illetve azt is, hogy kiírják az időközi választásokat, s csak ezt követően, egy belső konzultáció eredményeképpen, vagyis a helyi önkormányzatok vezetői és lakosok véleményére támaszkodva dönti majd el, hogy kit indít az időközi választáson.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Demográfiai folyamatok a Kárpát-medencében
Nagyvárad – Kedd délután az Ady Endre Középiskola egyik termében elkezdődött az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia kisebbségkutató moduljának második féléve. Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elemzési és kutatási osztályának vezetője tartott előadást.
A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: míg az első félévben a kisebbségi kérdés erdélyi vonatkozásaira fókuszáltak, addig az elkövetkezendő hetekben szélesebb, vagyis Kárpát-medencei kitekintésben vizsgálják a demográfiai folyamatokat.
A meghívott előadó, Kiss Tamás kisebbségkutató bevezetőjében elmondta: a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére ő is részt vesz egy összehasonlító kutatásban, mely a népesedés aspektusait vizsgálja azokon a Kárpát-medencei területeken (Erdély, Felvidék, Vajdaság és Kárpátalja), melyek egykoron Magyarországhoz tartoztak. Burgerlandot, a Muravidéket és Dél-Baranyát azért nem vették számításba, mert például Szlovénia magyar lakosainak száma akkora, mint Csíkszentdomokos népessége. Történelmi visszatekintésben elmondható: 1910-ben, vagyis abban az évben, amikor az utolsó népszámlálás volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, azokon a területen, melyek Trianon után más országokhoz csatoltak, körülbelül 3,3 millió magyar élt: 1,6 millió Erdélyben, több mint 1 millió Felvidéken és Kárpátalján, és 425 ezer a Vajdaságban. A részarányuk nagyjából mindenütt ugyanannyi, vagyis 30 százaléknyi volt az össznépesség körében. A két világháború között Csehszlovákiában csökkent a legnagyobb mértékben a magyarok száma (az arányuk 30 százalékról 16 százalékra esett vissza), a Vajdaságban és Erdélyben sokkal kisebb volt a fogyás. Előbbinek kiváltó okai a migrációs folyamatok, a kettős identitású népesség, a nyelvi asszimiláció és a nemzetiségváltás voltak. A második világégés utáni időszak demográfiailag jobban megviselte Kárpátalját és a Vajdaságot. Mint ismeretes, Magyarország és Csehszlovákia lakosságcserét hajtott végre, Kárpátalján pedig igen bonyolult volt a helyzet: a magyarokat kollektív bűnösnek mondták ki, ezért sokukat elhurcoltak Szibériába, mások pedig nem vállalták az identitásukat. Erdélyben viszonylag kedvezően alakult a helyzet, a Vajdaságban a bácskai hideg napok során ugyan sok magyar legyilkoltak, mégis a ’40-es évek végén nőtt a magyarság részaránya a ’30-as évekhez viszonyítva. 
Magyar korstruktúra 
Az összkép a ’60-as évek elején változott, amikor Kárpátalján és a Felvidéken a magyar demográfiai mutatók az abszolút számok szintjén kedvezőbben alakultak, mint Erdélyben vagy a Vajdaságban. Míg Jugoszláviában a ’80-as években vált erőteljessé az apadás, a többi három elcsatolt területen a ’60-as és a ’70-es években nőtt a magyar lakosság száma. Erdélyben 1987-1991 között körülbelül 100 ezres nagyságú elvándorlási és menekülthullámról beszélhetünk. 1992-2002 között részben etnikai migráció következett be, melyben a magyarság felülreprezentált volt, 2002 óta azonban inkább a románok vállalnak tömegesen munkát külföldön. A Vajdaságban már a ’70-es években engedélyezték a külföldi munkavállalást, a ’90-es években pedig a szerb menekültek fellazították a tömbmagyarság széleit. Kárpátalján 1990 után bevezették a kishatárforgalmat és az időszakos munkavállalást, melynek legvonzóbb célállomása Magyarország lett. Szlovákiából tanulni mentek Csehországba és Magyarországra, és kisebb mértékű munkaerő-migráció zajlott Ausztria, Németország és Anglia irányába.
Ami napjaink korstruktúráját illeti: a legkedvezőbb a helyzet Szlovákiában és Ukrajnában, a legkedvezőtlenebb pedig a Vajdaságban, ahol előrehaladott az elöregedés. Míg a ’60-as és a ’70-es években a Felvidék és Erdély fej-fej mellett haladt az 1000 főre jutó elhalálozások tekintetében, a ’90-es évektől kezdve tetemes különbség mutatkozik Erdély rovására.
Asszimiláció
Erdélyben 40 százalékos a magyarok dominanciája, ami azt jelenti, hogy Székelyföldön és Észak-Biharban a részarányuk meghaladja a 80 százalékot a különböző településeken. 15 százalékuk többségben (a Partiumban), 35,9 százalékuk kisebbségben (10-50% között vannak jelen egy adott településen), 7,4 százalékuk szórványban él, 1,1 százalékuk pedig ún. szórványban élő egyén, vagyis az adott településen a magyarok száma nem haladja meg a százat. Szlovákiában ugyan a magyarok háromnegyede többségben él, de nem olyan erőteljes a jelenlétük, mint a Székelyföldön, Kassán és Pozsonyban pedig összesen 40 ezer magyar él, vagyis részarányuk nem éri el az 5 százalékot. Kárpátalján a legtöbb magyar domináns területen él, a Vajdaságban viszont kisebbségben vagy szórványban vannak egy-egy településen.
Ugyanakkor Erdélyben a legkevesebb a vegyes házasságok száma, akár nemzetközi összehasonlításban is, Szlovákiában viszont a legelterjedtebb (valószínűleg azért, mert kisebbek a társadalmi különbségek, a „magyarok és a szlovákok évszázadokon keresztül ugyanazon katolikus templomba jártak”).
Kedvező feltételek
Kiss Tamás arról is beszélt, hogy a két utóbbi népszámlálás, vagyis 1991 és 2002 között mindenhol csökkent a magyarság részaránya, mely 16,3 százalékról 14,9 százalékra esett vissza (Erdélyben 20,8 százalékról 19,6 százalékra esett). Az idei népszámláláskor arra számítanak, hogy Szlovákiában 480 ezer, Kárpátalján 147 ezer, a Vajdaságban pedig 240-250 ezer magyart regisztrálnak. Erdélyben adottak a demográfiai feltételek a kedvező népszámlálási adatokhoz, ehhez azonban szükséges, hogy a kampány üzenetei átmenjenek, illetve sok függ attól is, hogy a magyarul beszélő romák minek vallják magukat.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Köszönik a melengető szavakat
Nagyvárad - A napokban Exc. Tempfli József kiérdemesült megyés püspök a 13 aradi vértanút ábrázoló emlékérmeket kapott a Magyar Honvédségtől és a Történelmi Vitézi Rend is üdvözölte a ny. főpásztort.
Hunyadi László főkapitány levélben mondott köszönetet Exc. Tempfli Józsefnek azokért a szerinte felejthetetlen pillanatokért, melyekkel megajándékozta a Történelmi Vitézi Rend tagjait a váradi, a budapesti és a sümegi személyes találkozások alkalmából. Örömmel idézte fel azokat az alkalmakat, amikor a Székelyföldről hazafelé tartva megálltak a Székesegyházban és a ny. főpásztor a misét követően áldást mondott további utukra, vagy amikor egy erdélyi zarándokútjuk alkalmából a Kanonok soron szinte barátként fogadta őket. Mint üzenetében fogalmaz, szintén örök emlékek maradnak számukra a budapesti Horthy-emlékmisén, a Magyar Koronaőr Egyesület ünnepén és a Szent László Lovagrend éves sümegi ünnepi rendezvényén megvalósult találkozások. „Köszönjük azokat a lelket melengető szavakat, az optimizmust, a jövőbe vetett hit megerősítését, hiszen valóban csak így lehet szembenézni ezzel a világgal”, olvasható a levélben.
A Vitézi Rend a Vitézi tájékoztató legutóbbi számát is továbbította a főpapnak, melyben azösszefogásra buzdító Csíksomlyói hitvallás is megjelent, melynek kezdő sorai a következők: „Hiszem, hogy tud még összefogni e nép,/ Hogy egy teremtő szándék/ Vezérli szívét, kezét. Hiszem, hogy a sötétségből új Hajnal hasad,/ Hogy nem lesz széthúzás,/ S leszünk egy Cél és egy Akarat!”.
A nyugalmazott főpásztort egyéb kellemes meglepetés is érte az elmúlt napokban: a 13 aradi vértanút ábrázoló emlékérmeket kapott a Magyar Honvédségtől, melyeket egy nemzeti színű szalag foglalja keretben, alul egy pecséttel, mely az 1849-es címert tartalmazza és korabeli helyesírással az A M. Honvéd 26. Zászlóally 5. század feliratot.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Emlékezés Nagyvárad hőseire
Nagyvárad- Szerda délután a váradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének és az RMDSZ Bihar megyei szervezetének rendezésében megemlékezést tartottak a Szent László-templom falán levő emléktáblánál.
A Szent László-templom falán elhelyezett emléktábla annak a tizenkét mártírnak (Bereczky Sándor, Béres Sándor, Boér Péter, Gurzó Imre, Huszár István, Hant Elek, Katona József, Krammer Ferencz, Nagy Gyula, Seres János, Simonovits János és Szíki Gyula) az emlékét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Az egybegyűlteket Szabó József, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd Biró Rozália alpolgármester mondott beszédet. Hangsúlyozta: hazafikra, hősökre, életüket szülőföldjükért és városukért áldozókra emlékezünk minden év október 12-én, immár tizenegy éve. Hozzászólásában többször is kiemelte a „mi” névmást, arra utalva ezzel, hogy bár sok esztendeje emlegetjük és tiszteljük a Körös-hídnál hősi halált halt áldozatok nevét, a mindenkori városvezetők közül a mostani immár a harmadik a sorban, aki még mindig nem érzi fontosnak azt, hogy a város napján megemlékezzünk nem csupán a román nemzetiségű hősökről, hanem azokról a magyarokról is, akik életüket vesztették a harcokban. Ugyanis az idén sem egyezett abba bele az önkormányzat román vezetése, hogy a hivatalos programok közé beiktassák ezt a rendezvényt is. Ugyanakkor megjegyezte: nagyon sok olyan váradi magyar is van, „aki azt mondja, hogy a közösségért dolgozik”, és akinek ezen a megemlékezésen lenne a helye, ennek ellenére mégsincs jelen. Arra figyelmeztetett: egy pillanatig se feledjük, hogy ennél a hídnál elesett nagyjaink a várost, Nagyváradot védték, a lakosságot óvták nemzetiségre való tekintet nélkül önfeláldozó cselekedetükkel. Az értelmetlen rombolást, a felelőtlen megsemmisítést akarták és tudták meggátolni. Legyen példaképünk a tizenkét hős, akik tanúbizonyságot tettek szülőföldszeretetükről, felelősségvállalásukról és identitástudatukról, tanácsolta végül az RMDSZ-es elöljáró.
Értelmetlen pusztítás
Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke arra emlékeztetett: immár 67 éve, hogy véget ért a második világháború értelmetlen öldöklése, rettenes pusztítása az emberek közt, az épületekben és a létesítményekben. Élnek még olyanok, akik mindezt átélték, talán nincs is olyan család, melyet közelről ne érintettek volna az események. Azon az esős október 12-én Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva, ám a vörös hadsereg gyors támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem volt ideje és lehetősége, hogy felrobbantsa ezeket. Az előretörő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak a várad-ősi negyedbe, elfoglalták Biharkeresztest és Biharpüspöki egy részét, lehetetlenné téve a Várad- Szatmár közti úton való menekülést. Ilyen körülmények között a menekülő utóvéd német motorosalakulat teljesen értelmetlenül a Szent László téri Körös-híd felrobbantására adott parancsot. Ezt a tizenkét váradi, illetve Bihar megyei idős honvéd vonakodott teljesíteni, ezért a fékeveszett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd utóbbiak felrobbantották a hidat. A holttestek két napig temetetlenül hevertek a Körös Bémer téri partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Később városunk bátrabb polgárai az esti szürkületben földdel betakarták a holttesteket, de csak decemberben vált lehetségessé, hogy a Rulikowski-temetőben méltóképpen eltemessék őket, emlékeztetett az egyesületi elnök.
Nem volt szabad
Pásztai Ottó arra is felhívta a figyelmet: a szomorú a gyászoló családok számára az volt, hogy közel ötven évig megemlékezni sem volt szabad róluk, mígnem a premontrei öregdiákok 2001-ben kezdeményezték egy emléktábla felállítását sikerrel, mely ötletet az RMDSZ is támogatta.
A rendezvényen közreműködött Meleg Vilmos színművész, majd koszorúzással és a Szózat eléneklésével zárult a megemlékezés.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szigligeti élete és munkássága bő ihletforrás
Nagyvárad - Szombaton a Szigligeti Színház rendezvénysorozattal készült az új évad ünnepélyes megnyitására. Megkoszorúzták Szigligeti Ede emléktábláját és mellszobrát, majd bemutatták az Új templom- régi oltár. A váradi Szigligeti Színház Zárkövének krónikája 1900-2011 című kötetet.
Az ünnepségsorozat délután 3 órakor kezdődött, Szigligeti Ede emléktáblájánál, mely annak az ingatlannak a falán található, ahol egykoron az író szülőháza állhatott. Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar társulat volt irodalmi titkára eltekintett attól az ilyenkor bevett szokástól, hogy annak az életét ismertesse, akire emlékeznek, helyette inkább a Szigligeti-kultuszról, illetve arról beszélt, hogy a Liliomfi mikor, milyen körülmények között és hogyan született. Arra hívta fel a figyelmet: Szigligeti 1849 őszén írta meg, az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése után, amikor a nemzet önérzete, büszkesége, önbizalma és a jövőbe vetett hite a porban volt, leginkább a Mohács utáni történelmi pillanatokhoz volt hasonlítható. Úgy fogalmazott: ha azt nézzük, hogy a Liliomfit két és fél hónappal október 6-a után mutatták be, akkor méltán gondolhatunk arra is, hogy a szerző valamikor éppen azokban a napokban fogott hozzá megírni ezt a munkát, amikor a kivégzések zajlottak. A színháztörténész szerint az alkotó a Váradon töltött gyermekéveiből, a szülői házból és környékéből meríthetett lelki erőt ahhoz, hogy egy ilyen nehéz mozzanatban létrehozza azt a színpadi munkát, mely azóta is etalonnak számít a magyar drámairodalom történetében.
A koszorúzás után Szigligeti Edének a színházépület előtti mellszobránál folytatódott a megemlékezés, ahol Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója mondott ünnepi beszédet. Röviden ismertette a magyar népszínmű megteremtőjének életét és pályafutását. Párhuzamot vonva a reformkor és napjaink eseményei között, azt tanácsolta: „álljunk be cölöpöket verni lápkorszakunk talajába” és építsen ki-ki amit tud, amihez ért. Hozzátette: „mi színházat építünk és valamibe kapaszkodunk”, hiszen Szigligeti élete és munkássága bő ihletforrás, a többi pedig már rajtunk múlik, hogy lesz-e majd mire hivatkoznia a következő reformkornak.
Könyvbemutató
16 órától a színház emeleti előcsarnokában folytatódott a rendezvénysorozat, ahol bemutatták az Új templom- régi oltár. A váradi Szigligeti Színház Zárkövének krónikája 1900-2011 című kötetet. Az egybegyűlteket Czvikker Katalin menedzser-igazgató köszöntötte, majd Péter I. Zoltán közíró, helytörténész készített hangos interjút a könyv szerzőivel, Nagy Béla színháztörténésszel, egykori irodalmi titkárral, Boka László irodalomtörténésszel, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatójával és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátorral. Az érdekes és tartalmas múltidéző beszélgetésből többek közt az derült ki, hogy 111 évvel ezelőtt a városatyák gondban voltak, hogy milyen nevet viseljen a színház, a szavazáskor fele-fele arányban voksoltak arra, hogy Városi, illetve Szigligeti Színház legyen az elnevezése. Végül az akkori polgármester, Bulyovszky József döntött az utóbbi mellett. Érdekes, hogy még Adynak sem tetszett az akkor újdonságnak számító névadás, és különvéleményt fogalmazott meg.
Boka László egyebek mellett arról ejtett szót, hogy milyen volt Várad a 19. és 20. század fordulóján, Tóth Zsuzsanna pedig a fémhengerben talált dokumentumok restaurálási folyamatát ismertette részletesen, melyről annak idején honlapunk is beszámolt. Szó volt az alapkő-zárkő vitáról is, melynek kapcsán Nagy Béla azon véleményét juttatta kifejezésre, hogy alapkőletétel valószínűleg nem volt, mert az adott körülmények nem tették ezt lehetővé. A jelenlevők megtudhatták azt is, hogy miért tekinthető 1900. október 15. kettős ünnepnek a magyar színháztörténetben, hogyan tudósítottak a korabeli újságok a színház megnyitásáról, hányszor nyithatták fel az elmúlt 111 évben a zárkővet és minek köszönhető az, hogy a felújított színházépület napjainkban ugyanúgy néz ki, mint az átadásakor.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nemzetiségi kérdés az államszocializmus korában
Nagyvárad – Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Ezúttal Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzetiségi Kisebbségkutató Intézetének munkatársa tartott előadást.
Előadása kezdetén Bárdi Nándor leszögezte: nem kivánja részletesen ismertetni a történéseket, és azt is el szeretné kerülni, hogy a 2004 decemberi népszavazás, vagyis a megbántott és megsértett emberek fókuszán keresztül beszéljen a magyar kisebbségek problémáiról. Bár expozéjának fő témája a nemzetiségi kérdés volt az államszocializmus korában, a tisztánlátás végett a meghívott a Horthy-korszakról és az 1989-es rendszerváltozás utáni korszakról is beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a két világháború között két tényezőre koncentrált a magyarországi kormányzat: az erdélyi magyarok pozicióinak a megerősítésére annak érdekében, hogy megfelelő helyzetben ezt ki lehessen használni (a keleti akció), illetve az egység megőrzésére (támogatta az országos magyar pártot és a szellemi progresszió integrációját). A II. világháború alatti magyar világ tulajdonképpen a Horthy-rendszer vizsgájának bizonyult abból a szempontból, hogy miként tudja integrálni a közösségeket és kezelni a nemzetiségi kérdést.
A második világháború utáni kormányok politikáját három szempont- kisebbségvédelem, támogatáspolitika és magyar-magyar viszony- alapján vizsgálta Bárdi Nándor. Véleménye szerint 1944-1947 között a békeelőkészítés zajlott, melyet az eszköztelenség koraként lehet jellemezni. Ebben az időszakban a kisebbségben élő magyarokat attrocitások érik (Kárpátalja: 1944 novemberében malenkij robot, 20-40 ezer férfi munkatáborba hurcolása, Délvidék: 1944 októbere és 1945 februárja között 20 ezer kivégzés, 6 ezren munkatáborokban pusztulnak el, Észak-Erdély: 1944 szeptembere- Maniu gárdistái, 50 magyar kivégzése + internálások, Csehszlovákia: 1945 április- Benes dekrétumok). A korszak egyetlen eredménye, hogy sikerült megakadályozni a felföldi magyarok teljes kitelepítését.
Elhallgatás
1948-1956 az automatizmus és az elhallgatás kora. Bár úgy tűnik, hogy nem történt semmi, mert leereszkedett a vasfüggöny és megszűnt a szocialista országok közti közlekedés, azért Rákosi és Gerő időnként bekérették a nagyköveteket és figyelték a határon túliak ügyeit, de nem szóltak bele. Romániában 1948 után megszünt a jogállam és a magántulajdon, az egyházak szerepe leértékelődött és egydimenzióssá váltak a nemzetiségi játszmák. Fontos változás, hogy megszünt az önálló kisebbségpolitika és a kishatárforgalom. A kedélyeket a sajtóbeviteli affér is borzolta, a román-magyar hivatalos viszonyra inkább a bizalmatlanság jellemezte.
1956-1964/68 a lemondás és az elhallgatás időszaka. 1956-ban nyilvánvalóvá vált a magyar kulturális közösség összetartó ereje, mely később a Kossuth Rádiónak köszönhetően érvényesül. A kommunista támogatást viszonozandó Kádár 1958 februárjában látogatást tett Romániában, melyben kihangsúlyozta, hogy a magyar kisebbség helyzete Románia belügye, és Magyarországnak nincs területi követelése. Beszédes, hogy Kádár 1964-ben kijelenti: „Öt szomszédunk van, mind az ötnél van valami tőlünk, s az öt közül négy szocialista ország. A véleményem az, hogy végül is a kommunizmus eszméje győzni fog és ez meg fogja oldani a népek kérdéseit, a nemzeti fejlődés problémáit, a határvitáikat”.
Mint ismeretes, a hatvanas években Románia különutas politikát folytatott, ugyanakkor pedig, míg a környező szocialista országokban megjelenik a nemzeti legitimáció, Magyarországon más a helyzet. 1968-1972 között szervilis külpolitikát folytatott a belpolitikai reformok végigvitele érdekében. Jellemző a plebejus nemzetfogalom beépítése (legfőbb érték az életszínvonal növelése és a politikai feszültségek kezelése) a nemzeti függetlenség hangsúlyozásával szemben, valamint a nemzetiségek híd szerepének, illetve a kettős kötödés fogalmának képviselete a marxista-leninista, internacionalista nemzetiségi politikán belül, és a zsidókérdés, a cigánykérdés, illetve a diaszpóra kérdése nem tematizálható.
Nyomásgyakorló csoportok
1977, a Nagyvárad-Debrecen talákozó után elhidegül a Kádár- Ceaușescu viszony. 1985-ben nyomásgyakorló csoportok jelentek meg, az MSZMP KB külügyi osztályának néhány tagja (Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba és Szokai Imre) a kulturális nemzetfelfogás érvényesítését és a magyar külpolitika szakosodását indítványozta (a nemzetiségi kérdés nem belügy), illetve a szocializmus eltérő, szemben álló modelljében gondolkodtak. A népi írók azt hangoztatják, hogy a nemzetiségi ügy demográfiai és kulturális kérdés, a demokratikus ellenzék pedig mint emberjogi kérdést kezelte a kisebbségben élő problémáját.
A NÉPSZAVAZÁS UTÁN
Bárdi Nándor szerint 2004 decembere után a magyarországi belpolitika csapdahelyzetbe került, ami a kisebbségpolitikát illeti, és a pártok közti viták zajlanak erről. Arra hívta fel a figyelmet: bár a választások és a közvélemény kutatások azt mutatják, hogy a Jobbik beágyazottsága Kelet-Magyarországon a legerősebb, mégis az ott élők utasítják el leginkább a kettős állampolgárságot, mert versenytársat látnak az erdélyi magyarokban. A meghívott úgy fogalmazott: „önök tévednek, ha azt gondolják, hogy bárkit is érdekel Budapesten, hogy mi történik itt Erdélyben. A mostani kormányzat kisebbségi politikájának négy alappillére: a Magyarság Háza, a trianoni emléknap, a kettős állampolgárság és az utaztatás is a magyarországi belpolitikának szól, és része az identitáspolitikai válságnak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Vendégek Tempfli Józsefnél
Nagyvárad – Szerda este a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának küldöttsége informális látogatást tett Exc. Tempfli József kiérdemesült nagyváradi római katolikus megyés püspöknél.
Szerda este illusztris vendégei voltak Exc. Tempfli József kiérdemesült váradi megyés püspöknek: a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának küldöttsége kereste fel a Kanonok sori rezidenciáján. Potápi Árpád János, a elnök a Bihari Naplónak azt nyilatkozta: a testület egy állandó parlamenti bizottság, mely 2011. január 1-től működik az országgyűlésben. A tizenegy tag közül kilenc jött el Erdélybe, illetve a Partiumba, ahol Nagyszalontán tartottak kihelyezett ülést, ugyanis nem csupán a magyar parlamentben szerveznek gyűléseket, hanem megpróbálnak elmenni valamennyi magyarok által lakott régióba. Az első ilyen helyszín Kárpátalja volt, majd Szlovénia (Lendva) következett, a hajdúváros tehát a harmadik a sorban. Szalontán találkoztak a történelmi egyházak és a magyar politikai alakulatok képviselőivel, valamint önkormányzati és civil szervezeti vezetőkkel. Átfogó tájékoztatókat hallgattak meg, majd megkoszorúzták Arany János és Kossuth Lajos szobrát, és a Böjte Csaba alapítványa által működtetett árvaházat is meglátogatták, ahová ajándékokat vittek a gyermekeknek. Valamennyien egyetértettek abban, hogy nem hagyhatják el a Partiumot anélkül, hogy ne keresnék fel a katolikus egyházmegye nyugalmazott főpásztorát, így a Kanonok sori vendégeskedés informális, baráti jellegű volt.
’56-os megemlékezés
Exc. Tempfli Józseftől megtudtuk: az elkövetkezendő napokban is igen elfoglalt lesz, hiszen az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség és külföldi társszervezetei meghívták őt a Corvin-közbe, ahol október 22-án részt fog venni az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából emléktábla avatással, kitüntetések és hűségserleg-átadásával egybekötött ünnepi megemlékezésen. Ugyanakkor a jövő héten egy másik rendezvényen szeretne ott lenni, melyet a magyar parlamentben tartanak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Ismét lesz váradi könyvmaraton
Nagyvárad- November 4-5-én a Várad kulturális folyóirat, együttműködve az Europrint Kft.-vel és a Riport Kiadóval harmadik alkalommal szervezi meg a Nagyváradi Könyvmaratont, ezúttal a színházban.
A Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottójú rendezvényről csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót a főszervezők, a Várad kulturális folyóirat szerkesztőségében. Szűcs László elmondta: a Nagyváradi Könyvmaraton változatlanul három kiadó- a Várad, a Riport és az Europrint- lebonyolításában zajlik, és a két nap alatt főleg új váradi könyvek (azaz helyi szerzőktől vagy kiadóktól származó) bemutatására törekednek. Két nagyváradi szerző jelentkezett szépirodalmi alkotással: Kinde Annamáriának a Hóbanévad című verseskötete, Sorbán Attilának pedig A püspök úr pálinkát iszik című regénye jelent meg. A tényirodalmat gazdagítja Králik Loránd: A sárkány fiai- Kína tájai, Kínai népei című kötete, mely egy sorozat részét képezi, korábban a muzulmán világról és az USA-tagállamokról írt a szerző. Szilágyi Aladár: Csodaváróktól csodateremtőkig című riportkötetében- mely a harmadik a sorban- ezúttal nem valamely, a magyartól eltérő romániai kisebbségről szól, hanem elsősorban a román-magyar együttélést vizsgálja, szórványban élő magyarok, illetve románok bemutatása révén. Simon Judit: Halasi Erzsébet - egy színésznő élete című portrékönyve annak kapcsán született, hogy a művésznő pályafutása elkezdésének 50. évfordulóját ünnepli. Szintén a Riport kiadásában látott ismét napvilágot egy erdélyi magyar klasszikustól, Karácsony Benőtől a Napos oldal.
Derzsi Ákos az Europrint két kiadványára hívta fel a figyelmet: Péter I. Zoltán fikciós könyvének címe: Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével, Banner Papp Mária: Papp Magda emlékönyvét pedig már a közelmúltban bemutatták.
Markó a sztárvendég
Simon Judit azt emelte ki: a rendezvényen jelen lesz Demény Péter kolozsvári író, aki előkészületben levő Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényéből olvas fel részleteket, valamint Papp Sándor Zsigmond jelenleg Budapesten élő kolozsvári író, aki Semmi kis életek című könyvét hozza magával. A péntek este úgymond sztárvendége Markó Béla, akinek szonett- (Visszabontás) és publicisztika-kötetét (Kié itt a tér) ismertetik. A könyvmaraton különlegessége, hogy először Váradon mutatják be Zalán Tibor budapesti író, költő, drámaíró Szétgondolt jelen című kötetét. Bemutatják még Székely Ervin: A feljelentés és Tasnády-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes indiai naplója című könyvét, illetve újból ismertetik Darvay Nagy Adrienne: Kótsi Patkó János című írását. Ugyanakkor bemutatkozik két budapesti kiadó: a Kőrössi P. József vezette Noran Libro, valamint a Sárközy Bence és Halmos Ádám igazgatók által képviselt Libri. Az ünnepségre meghívták a Spanyolnátha internetes művészeti folyóirat szerkesztőségének tagjait is, Vass Tibor főszerkesztőt, Vass Nóra szerkesztőségi titkárt, Székelyhídi Zsolt főszerkesztő-helyettest és Berka Attila művészeti vezetőt.
Számon tartják
A színház épületében zajló kétnapos rendezvényen közreműködnek Firtos Edit, Kovács Enikő, ifj. Kovács Levente és Molnár Júlia színművészek. A 10 ezer lejes költségvetésű rendezvény főtámogatója a Szigligeti Színház, illetve Czvikker Katalin menedzser-igazgató, valamint az Europrint kiadó, mely „barátságból” vállalta a plakátok kinyomtatását. A szervezők szerint bár 5-6 évnek el kell telnie ahhoz, hogy egy könyvfesztivál jelentős pontnak számítson irodalmi berkekben, azért a Nagyváradi Könyvmaratont már számon tartják. Az egyik korábbi könyvbemutatón például kétszázan vettek részt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Népszámlálás utáni összegzés
Nagyvárad – Szabó József, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke honlapunknak elmondta: Nagyvárad kilenc, vidéken pedig 30 akkreditált megfigyelőjük tevékenykedett a népszámláláskor.
Szabó József azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az RMDSZ a népszámlálással kapcsolatban 65 különböző rendezvényt szervezett megyeszerte, körülbelül 36 településen. Nagyváradon, illetve a városokban több program is volt, és inkább a szórványmagyarságra koncentráltak, azokra a vidékekre, ahol a magyarság részaránya közel áll a húsz vagy az ötven százalékhoz. Csaknem 33 ezer szórólapot sikerült kiosztaniuk, és mintegy 900 plakátot ragasztottak ki. Voltak szórakoztató műsorok, beszélgetős fórumok és színházi, illetve bábszínházi produkciók is.
Megitélésében utólag igazolta őket az idő, hiszen talán most voltak a legtájékozódottabbak az emberek a népszámlálást illetően. Ez vissza is tükrözödött a beérkezett panaszok mennyiségén, illetve kitünt azokból a visszajelzésekből, melyek szerint gyakorta előfordult, hogy jobban tudta a megkérdezett a teendőt, mint maga a népszámlálóbiztos. A kódolással kapcsolatban nagyon sok vita és nézeteltérés volt, akadt rá példa, hogy a népszámláló még nem kapta meg a kódálását a nemzetiségeknek, az anyanyelvnek és a vallásoknak, pedig már négy-öt napja zajlott az összeírás. Szerencsére azonban a híradásoknak köszönhetően gyakorlatilag az emberek már tudhatták, hogy melyek a megfelelő kódok, ezért többnyire ragaszkodtak ahhoz, hogy a biztos ezeket beírja, annak ellenére, hogy a számlálókat addig a saját feletteseik még nem tájékoztatták az ez irányú teendőkről.
Száznál is több bejelentés érkezett az általuk megadott mobilszámra, illetve arra a zöldszámra, mely az országos RMDSZ kolozsvári irodájában csöngött, de Bihar megyére vonatkozott. Ezen kívül sokan jelezték, hogy még nem jutott el hozzájuk a népszámláló. Akadtak ugyanakkor olyan esetek is, melyeket az RMDSZ-esek meghallgattak, de gyakorlatilag a panaszosok megnyugtatásán kívül nem volt mit tenniük, mert csak arról volt szó, hogy az érintettek szeretnek kommunikálni bizonyos közéleti kérdésekről. Így körülbelül 65 olyan ügy volt, melyekkel konkrétan foglalkozniuk kellett. Ezeknek a nagyobbik része arra vonatkozott, hogy kimondottan törvénytelenséget tapasztaltak. Egyértelműen a nemzetiséggel kapcsolatban érkezett a legtöbb panasz, vagyis hogy a kérdezőbiztos automatikusan beírta az állampolgárságot és a nemzetiséget románnak, vagy esetleg megkérdezte a nemzetiséget és vagy szándékosan írt be rosszat, vagy a kódja nem volt megfelelő annak a nemzetiségnek, amit be kellett írjon. Az első napokban még komoly problémák adódtak abból, hogy a nem otthon levő családtagokat megpróbálták bediktálni az otthon levő családtagok, de ezt nem fogadta el a biztos.
Az RMDSZ egyrészt azt tanácsolta az érintetteknek, hogy ők maguk írják meg a panaszlevelüket, majd ezt beiktatta az önkormányzatnál és kivizsgálást kért, de ezt kevesen merték vállalni névvel, címmel. Más esetekben az RMDSZ önkéntesei szálltak ki házról-házra, hogy ezeket a beadványokat begyűjtsék. Az RMDSZ „gyűjtőpanaszok” formájában tulajdonképpen napi rendszerességgel ostromolta az illetékes hatóságokat és önkormányzatokat, gyakorlatilag minden napra jutott egy-egy beiktatott beadvány. Ragaszkodtak ahhoz, hogy akár utólag is vizsgálják ki az ügyeket, minthogy ahhoz is, hogy lehetőség szerint minél gyorsabban oldják meg ezeket. Mint köztudott, nagy félreértés volt a személyi szám kapcsán is, ezért elég sok esetben vissza kellett menjenek a számlálóbiztosok azokra a helyekre, ahol már jártak.
Betelefonálók
Az utolsó négy napra inkább az volt jellemző, hogy a lakosok jelezték, hogy hozzájuk még nem jutott el a biztos és semmilyen üzenetet sem hagyott. Mivel látták, hogy az önkormányzatok ebből a szempontból nagyon leterheltek, az RMDSZ-esek október 25-től azt tanácsolták a betelefonálóknak, hogy ha biztosak akarnak lenni abban, hogy megszámlálják őket, akkor menjenek be az önkormányzathoz. Még az utolsó napon is több mint tizenhárom személy foglalkozott csak ezekkel az ügyekkel. Körülbelül tizenketten jelezték, hogy nem tudnak bemenni az önkormányzathoz, az ő esetükben arra kérték azokat a számlálóbiztosokat, akik a környéken dolgoztak, de már végeztek a munkájukkal, hogy segítségképpen regisztrálják ők az adatokat. „Én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag hétfő délután 5 óráig bármilyen panaszbejelentés érkezett hozzánk, azt tudtuk kezelni, illetve orvosolni”, közölte a politikus.
Becslése szerint Nagyváradon akár több száz is olyan személy lehet, aki nem számláltatott meg. Ennek egyik oka meglátásában az, hogy az idei népszámlálás tipikus példája volt annak, hogy miként nem lehet összeírást szervezni. Például Romániában csak tizenkét napot szántak erre, Magyarországon pedig egy egész hónapot, noha egy sokkal kisebb területű és lélekszámú országról van szó. Ugyanakkor hiányzott az egyeztetés a helyi szervezekkel, Nagyváradon pedig előfordult olyan eset, hogy a népszámláló megkapta a címeket, s csak a helyszínen szembesült azzal, hogy nem egy magánház, hanem egy négyemeletes többház épült az adott területen. Az eldugott kis utcákba sem jutottak el valamennyi esetben a biztosok, és nagyon kevés tartalék népszámláló volt. Sok esetben nem voltak otthon a családok, máskor pedig kissé agresszívan léptek fel a biztosokkal szemben, vagy abba is belekötöttek, amibe nem kellett volna.
GÖRDÜLÉKENYEBB LETT VOLNA
Szabó József úgy fogalmazott: „egy dolgot biztosan tudok, ha konkrétan a népszámlálás folyamát, a felosztását és humán erőforrás menedzsmentjét teljes mértékben rábízták volna az önkormányzatokra, akkor sokkal gördülékenyebb lett volna. Meg vagyok győződve róla, hogy vidéken a népszámlálási adatok döntő mértékben hitelesek lesznek, mert reálisak és nincs kimaradt személy vagy háztartás. Igazság szerint a városokban látom azt a problémát, hogy hiányosságok voltak. Úgy gondolom, ha több idő állt volna rendelkezésre, ha a központi szervek jobban odafigyeltek volna, akkor sokkal kevesebb gond lett volna. Ugyanakkor bízom abban, hogy a fiataloknak a népszámláláskor tanúsított magabiztossága és talpraesettsége a jövőben is megmaradt és ugyanilyen módon megnyilvánul majd”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Könyvseregszemlét tartottak a váradi színházban
Nagyvárad - Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottóval a hétvégén a Várad kulturális folyóirat, az Europrint Kft. és a Riport Kiadó harmadik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Könyvmaratont.
A színházépület földszinti előcsarnokában kiállított könyvek közül két napon keresztül- november 4-én és 5-én- válogathattak az érdeklődők. Az ünnepélyes megnyitót péntek délután tartották. A megjelenteket Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzser-igazgatója köszöntötte, aki úgy vélte: a fesztivál természetes közegébe érkezett, a kínált könyvekre pedig méltán lehetnek büszkék a szerzők és a kiadók. Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője megjegyezte: a Törzsasztal-sorozathoz hasonlóan a Könyvmaraton is eddig vándorolt egyik helyszínről a másikra, reméli azonban, hogy ezúttal végleges otthonra talált. Derzsi Ákos könykiadó arra emlékeztette az egybegyűlteket: a 2006 májusában megszervezett Limes könyvfesztivál a Könyvmaraton előfutárának tekinthető. Az akkori kétnapos rendezvényen körülbelül 840-en fordultak meg, és a szervezőgárda tulajdonképpen kitartott az évek folyamán. Simon Judit főszervező arra hívta fel a figyelmet: a Riport Kiadó Napos oldal címmel egy irodalmi sorozatot indított útjára azzal a céllal, hogy az utóbbi években méltánytalanul elfelejtett erdélyi magyar klasszikus írók regényeit újra megjelentessék. „Szeretnénk ismert erdélyi magyar írók könyveit újra az olvasók kezébe adni. Úgy véljük, hogy a magyar kultúra akkor igazán élő, ha nem stagnál, hanem folyamatosan értékeket teremt és őriz meg”, fogalmazott.
Kié itt a tér
Az est első könybemutatóján Szűcs László beszélgetett Králik Lóránddal A sárkány fiai- Kína tájai, Kína népei című kötetéről. Felvezetésképpen arra kérte a szerzőt, hogy kommentálja azokat a híreket, melyek az utóbbi három napban jelentek meg a magyar sajtóban az ázsiai országról, majd Králik Lóránd különböző megjegyzéseket fűzött kivetített képekhez (a Kínai Nagyfal, egy észak-kelet kínai ortodox székesegyház, kolostorok, óriási Buddha szobor, a Tiltott Város hátsó bejárata, a shanghai Örömök kertje stb.). A különböző tartományokat részletesen bemutató könyvvel kapcsolatban elhangzott: azok a legerősebb részei, ahol a szerző személyesen is jelen volt. Egyébként információkban gazdag, de „a határokon belül”, vagyis nem száraz adatokat felsoroló lexikon, hanem szórakoztató olvasmány.
Markó Bélát szintén Szűcs László faggatta a Visszabontás című szonettgyűjteményről és a Kié itt a tér című publicisztikai összeállításról. Többek közt megtudtuk: az RMDSZ volt elnöke eleinte nehezen talált vissza az irodalomhoz, miután több éven keresztül csupán politikai közleményeket, nyilatkozatokat és tanulmányokat írt, de miután elkapta a fonalat, ment minden gördülékenyen. Megjegyezte: nem zavarta a látszólag ellentmondást magában hordozó politika-irodalom kettőség, hiszen az életben mindennek megvan a színe és a fonákja, például egy tanár is másképp beszél a diákjaival és a gyűléseken a kollegáival. Hozzátette: tisztában van azzal, hogy a világot nem tudja megváltani, de azért foglalkoztatják különböző alapkérdések, mint például az áldozatvállalás vagy a férfi és a nő viszonya. Románia miniszterelnök-helyettese ugyanakkor arról is beszélt: miért gondolja úgy, hogy az egységes Európa jövője nagymértékben attól függ, hogy miként tudja kezelni a nemzeti identitások ügyét. A megosztottság káros következményeire is kitért, azon meggyőződésének adva hangot, hogy vitákkal tarkított politikai egységre van szükség.
A feljelentés
Szombat délben Stanik István beszélgetett Székely Ervinnel A feljelentés című „karikatúra-regényről”, melyben a fikció vegyül a realitással. Mint kiderült, a kötet egy kitalált személy karriertörténete, aki eleinte nem akart politikus lenni, de amikor megélhetési gondokkal küszködött, rájött arra, hogy milyen ügyesen tud a rendelkezésére álló eszközökkel bánni, melyek annyira elősegítették az érvényesülését, hogy államelnök lett belőle. A mókuskerékből nem tud kiszállni, végül azonban feljelenti magát. A szerző megjegyezte: azért írta a könyvet, mert úgy gondolta, 16 évig tartó politikai pályafutása során olyan tapasztalatra tett szert, melyet érdemes másokkal is megosztania, ahhoz azonban nem eléggé képzett, hogy egy politológiai szakkönyvet tegyen le az asztalra. A fő célja tehát tulajdonképpen az volt, hogy az emberekkel megismertesse a politika világát, hogy felfedezve a mögöttes érdekeket, ezek ismeretében tudjanak dönteni.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Mindenkit érintő mulasztások
Nagyvárad – A III. Nagyváradi Könyvmaraton vendége volt Markó Béla író, költő, Románia miniszterelnök-helyettese. A népszámlálásról és a MOGYE-n kialakult helyzetről nyilatkozott az Erdély Online-nak.
November 4-5-én a színház épületében szervezte meg a III. Nagyváradi Könyvmaratont a Várad kulturális folyóirat, az Europrint Kft. és a Riport Kiadó. Péntek este Markó Béla Visszabontás című szonett gyűjteményét és a Kié itt a tér című publicisztika kötetét mutatták be, melyet követően az RMDSZ volt elnöke, Románia jelenlegi miniszterelnök-helyettese röviden nyilatkozott az Erdély Online-nak. A közelmúltban lezárult népszámlálással kapcsolatban úgy vélekedett: „Egyelőre nem ismerjük még az adatokat, illetve ideiglenes összesítést láttunk mindannyian, és ebből egy elég nagymértékű lakosságcsökkenés mutatható ki. Tartok tőle, hogy nem csak lélekszámapadásról van szó, hanem arról is, hogy nem sikerült százszázalékosan összeszámolni Románia lakosságát, illetve hogy valóban nagyon sokan külföldön tartózkodnak. Másrészt továbbra is mindannyian nagyon várjuk, hogy milyenek lesznek az etnikai arányok. Nem véletlenül utalok az arányokra, mert a csökkenés megjósolható a magyarok esetében is, de én abban bízom, hogy igazuk van azoknak a prognozísoknak, melyek szerint viszont az arányunk nem lett kisebb Romániában. Ugyanakkor végül is a jelzett mulasztásokon korrigálni már sokat nem lehet. Ezek a mulasztások szerintem nem bennünket, vagyis kifejezetten a magyarokat érintik, hanem valószínű, hogy ettől függetlenül, nem mindenütt volt százszázalékos az összeírás. Én jelenleg így látom a történteket, de nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni”.
Állóháború
Markó Bélától azt is megkérdeztük: mi a véleménye arról, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa a szaktárca utasítására ellenére legutóbbi ülésén sem volt hajlandó beépíteni az egyetemi chartába a magyar tagozat létrehozását lehetővé tevő cikkelyeket. A miniszterelnök-helyettes azt válaszolta: „Szerintem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet meg fog oldódni, de nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Azt tapasztalom, hogy e körül egy kétségbeesés kezdett kialakulni, hogy hát megint nem sikerül valamit rendeznünk. Dehogynem. Végül is azért van a Marosvásárherlyi Orvosi Egyetem körül most akkora feszültség, mert az év elején egy jó oktatási törvényt fogadtunk el, mely lehetővé teszi az önálló intézetek és tagozatok létrehozását az egyetemeken belül. A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen meg is történt egy jelentős lépés, mert létrejöttek a magyar intézetek. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen is létrejött két külön kar, egy magyar nyelvű és egy román, tehát azt mondanám, hogy ott volt a legradikálisabb az előrelépés. Az orvosin viszont kialakult egy állóháború, mely nagyon rossz. A minisztériumnak közbe kell lépnie, az elkövetkezendő napokban erről tárgyalni fogunk, de véleményem szerint előbb-utóbb meg fog oldódni a helyzet”, mondta az RMDSZ volt elnöke.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeumban
Nagyvárad – Hétfőn a Barokk Palotában etnográfiai kiállítás nyílt a Körösvidéki Múzeum szakrészlegének szervezésében. Egy kutatási projekt részét képezi, amelyet a Kulturális Alap finanszíroz.
A délben tartott tárlatnyitón dr. Aurel Chiriac múzeumigazgató elmondta: idén július 29. és november 15. között a Körösvidéki Múzeum etnográfiai részlege közvetlen kedvezményezettje volt annak a 23 ezer lej értékű, Az észak-erdélyi autópálya Bihar megyei nyomvonalának szomszédságában található falvak etnográfiai örökségének digitalizálása egy adatbázis elkészítése révén elnevezésű projektnek, melyet az Országos Kulturális Alap 90 százalékban finanszírozott. A program megvalósításában a közművelődési intézmény partnerei voltak a Körösvidéki Múzeum Barátai Egyesület, a Nagyváradi Egyetem, valamint Bihar, Tóti és Paptamási községek önkormányzatai. A fő célt az képezte, hogy beazonosítsák, kutassák, archiválják és népszerűsítsék az autópálya két csomópontjának közelében lévő hat település (Bihar, Hegyközkovácsi, Kügyipuszta, Tóti, Bisztraterebes és Rétimalomtanya) anyagi és szellemi kulturális örökségét. A kutatócsoportot tizennégy alkották- dr. Aurel Chiriac és dr. Ioan Goman koordonátorok, illetve dr. Barbu Ștefănescu, dr. Vasile Todinca, dr. Simona Bala, dr. Ioan Godea, Melania Țărău, Horváth Szabina, Paul Pintea, Iacinta Chiriac, Ioana Gherghel, Luminița Manea, Leontina Țurcaș és Szabó Ödön, akik a tanulmányútjaik során lefényképezték és lefilmezték azokat az etnográfiai sajátosságokat, melyek a felsorolt helységek közösségeit jellemzik 2011-ben. A feltárt szokásoknak és jelenségeknek a materiális élethez (különböző parasztgazdaságoknak, foglalkozásoknak és mesterségeknek, népviseleteknek, migrációs folyamatoknak, gazdasági és szociális tevékenységeknek a leírása) és a nem anyagi léthez (hagyományok és népszokások, interetnikus és interkonfesszionális kapcsolatok, az identitáshoz kapcsolódó megnyilvánulások) köthető vonatkozásai is voltak.
Visszatérnek majd 
Dr. Ioan Goman, a múzeum etnográfiai részlegének vezetője arról számolt be: az elmúlt hónapokban lefényképezték és lefilmezték az említett településeken található valamennyi házat, és ugyanakkor rögzítették a helyi szokásoknak megfelelő tevékenységeket (mezőgazdasági, szőlőtermesztési, zöldségtermesztési, kertészeti és állattenyésztési), a régi (fa- és vasfeldolgozás, hordókészítés) és az újabb mesterségeket (kő- és fafaragás), valamint az év különböző napjaihoz kötödő néphagyományokat (szüreti bálok, világítás stb.). Összesen 11 kézművesműhelyt fedeztek fel (kettőt Biharon, négyet Hegyközkovácsiban, négyet Tótiban és egyet Rétimalomtanyán), 10 tárgyat vásároltak meg (kettőt Biharon, ötöt Hegyközkovácsiban és hármat Tótiban), több mint 14 ezer digitális fotót készítettek és több mint 10 óra mozgóképes anyagot vettek fel. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük, például a sokszor több mint 35 Celcius fokos hőséggel, az emberek bizalmatlanságával, de azzal is, hogy a kutatott falvak zöme magyar többségű, és a helybéliek nem mindig tudtak románul. Ugyanakkor az etnográfusok azt is tervezik, hogy néhány év múlva visszatérnek a tanulmányozott településekre, hogy felmérjék, időközben mennyit változtak a helyi viszonyok, illetve mennyire lesz hatással a népszokásokra az észak-erdélyi autópálya megépülte.
MÁNGORLÓ ÉS KENDERFÉSŰ
A kutatás eredményeiről egy fotóalbumot is kiadnak (már nyomdában van), Sürgösségi néprajz a III. évezred kezdetén. Bihari falvak az észak-erdélyi autópálya közelében címmel, illetve elkészült egy dokumentumfilm, melynek címe Etnográfiai tanúságtételek Biharban. Ugyanakkor a beszerzett 10 használati eszközt- vetőgép, kézi daráló, vaseke, mángorló, krumplihányó vasvilla, mázsa, dagasztóteknő, tükör, kenderfésű és húskaparó- a Barokk Palota első emeleti termeiben állították ki, ezeket körülbelül két hétig hagyják kitéve, az érdeklődés függvényében. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Előadás: Az üldözések százada
Nagyvárad- Péntek délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia keretében Horváth István kolozsvári egyetemi docens tartott előadást a váradi Ady líceum egyik termében.
A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Horváth István egyetemi docens, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője tartott vetítettképes előadást, Kisebbségi helyzet és migráció címmel. Arra hívta fel a figyelmet: a migrációkutatók egyöntetűen úgy értékelik a 20. századot - az első két évtizedtől eltekintve-, hogy az etnikailag motivált kényszermigrációk, vagyis „az üldözések évszázada”.
A migrációnak többfajta formája létezett: határmódosítások miatt bekövetkezett lakossági mozgás, önkéntes vagy hatóságok által elrendelt lakosságcserék, deportálások, menekülések és etnikai kiválások. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt évszázadban körülbelül 60 millió embert mozgósított a migráció Európában, s ebben az elmozdulásban szerepet játszott, hogy az illető népcsoportok kisebbségben éltek. Az első világháború után 6 millióan, a két világégés között 1,6 millióan, 1939-1949 között a szovjet nemzetiségi politikai miatt kb. 16 millióan, 1945 után 4 millióan, a kommunizmus évtizedei alatt pedig 11 millióan kényszerültek arra, hogy lakhelyet változtassanak. A jelenség tehát jelentős tömegeket mozdított meg, ideológiai berendezkedéstől függetlenül rányomta bélyegét Európára. Egyes vélemények szerint ennek fő okát a nemzetépítési projektek képezték. Egy másik modell hívei viszont amellett érvelnek: nem minden esetben beszélhetünk tragikus kontextusról, mert a gazdasági tényezők is szerepet játszottak, vagyis nem kell feltétlenül erőszakra gondolni, csupán egy általános történelmi folyamatról van szó. Egy harmadik verzió viszont az etnicitás szerepére mutat rá, amikor egyes személyek úgy döntöttek, hogy migránsok lesznek, s így különböző birtokolt tőkéket próbáltak átkonvertálni más országokba. Utóbbinak gyakorlatilag három formája létezik: reaktív etnikai migráció, amikor az egyének, ha maradnak, hátrányos helyzetbe kerülnek, proaktív, amikor az egyének vagy csoportok úgy vélik, hogy kényelmesebb helyzetbe kerülnek, ha áttelepülnek, illetve az etnikai migrációnak létezik egy sajátos szervezési formája is, amikor a kisebbségek előnyben vannak a kitelepítés szempontjából.
Munkamigráció
Horváth István a romániai nem magyar migráció folyamait is ismertette, azokat a be-, illetve kitelepítéseket, valamint deportálásokat, melyek kisebbségi elmozdulásokat eredményeztek. Ezt követően áttért a magyarok migrációjára, mely a 20. században több hullámban valósult meg. Arra mutatott rá: a legnagyobb mozgások az első és második világháború környékén, illetve a 80-as évek végén voltak, amikor az áttelepülések elérték a csúcspontjukat. Ezzel együtt a szocialista rendszerben a kisebbségben élő magyarok a 80-as évek közepéig nem telepedtek ki az anyaországba vagy Nyugatra a népességarányukon felül. Az ezredfordulóra aztán lezárult az a fajta migráció, melyben az etnicitás szerepet játszott és egyre inkább a munkamigráció válik jellemzővé. Az erdélyi magyarok azonban kevésbé kapcsolódnak be ebbe, mint a románok, többek közt ennek köszönhető, hogy valószínűsíthető: az idei népszámlálás azt fogja alátámasztani, hogy az itteni magyarság konzerválni tudta a számát.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro