Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2004. február 12.
Az elmúlt időszakban gyakoribbá váltak a magyarellenes incidensek Kolozsváron. A bentlakásokban több ízben felszólították a magyar hallgatókat, hogy ne beszéljenek magyarul. Tettlegességre is sor került, de az érintettek nem tettek feljelentést. Hatásos a szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester évek óta gyakorolt magyarellenes hangulatkeltése: gyakoribbá váltak az olyan incidensek, amelyek során magyar egyetemi hallgatókba kötnek bele vagy bántalmazzák őket. Egy rutinellenőrzéskor a forgalmi rendőr belekötött abba, hogy a fiatal miért beszél magyar nyelven partnerével. Február 9-én este V. A. egyetemi hallgató barátaival meglátogatták a Horea úton lakó egyik hölgyismerősüket. Hajnali 4 óra tájt az egyik szomszéd a zaj miatt – a fiúk azt állítják, nem hangoskodtak – kihívta a rendőrséget. A rendőr belekötött abba, hogy egyikük nem fejezte ki magát helyesen románul, majd elkérte a diák személyazonossági igazolványát. Az egyik rendőr a földre teperte V. A.-t, bilincsbe verte, és kollégájával együtt bevitte a vasútállomás közelében lévő 1-es számú rendőrőrsre, ahová barátai is elkísérték. Itt csendháborításért jegyzőkönyv készült, de a rendőrök nem voltak hajlandók megmutatni neki az iratot, így ő nem is írta alá azt. Úgy tudják: a büntetés másfél millió lejre rúg. Február 11-én V. A. panaszt tett a rendőrségen, mondván, a rendőr egy nyelvtani hiba miatt belekötött és figyelmeztette: Romániában a hivatalos nyelv a román, és tudnia kellene, milyen országban él. A panaszlevélben az is szerepel, hogy szerinte magyar nemzetisége miatt diszkriminálták. A fiatalok Augustin Gogának, az 1-es számú rendőrőrs parancsnokának és helyettesének, Laurentiu Ludusannak adták át a panaszlevelet. A rendőrparancsnokok indulatosan beszéltek velük. Azt mondták, hogy nem hihetnek nekik, inkább hisznek a kollégájuknak. Panaszlevelünket nem iktatták. Az ügyet Máté András ügyvéd vállalta el. Levélben kért magyarázatot Teodor Pop Puscas megyei rendőrfőparancsnoktól. Amennyiben V. A. igazat mond, az ügynek helyi és országos szinten is nagy visszhangja lesz, hiszen a magyar diáknak súlyosan megsértették emberi jogait. A Szabadság munkatársa felhívta Augustint Gogát, az 1-es számú rendőrőrs parancsnokát, aki tagadta, hogy rákiáltott volna a fiatalokra. Ugyanakkor bemutatta az iktatott panaszlevelet. Az érintett rendőr azt állítja: V. A. angol nyelven káromkodott, és elismerte, hogy barátaival együtt zajongott – mondta Goga, de a rendőri eljárásokra hivatkozva a riporternek sem mutatta meg a kihágási jegyzőkönyvet. /Kiss Olivér: Egyre gyakoribb magyarellenes megnyilvánulások. Főbenjáró bűn, ha nem beszél jól románul? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2004. február 12.
A Krónika Székelyudvarhelyen február 10-én lezajlott író-olvasó találkozóját az egyik olvasó „a város közéleti hangulatát tükröző pillanatképnek” nevezte. Csinta Samu felelős szerkesztő javaslatára előbb Orbán Viktornak a Hír TV által élőben közvetített országértékelő beszédét tekintették meg a jelenlevők. Ezt követően a Krónika főmunkatársa, Bakk Miklós a „Van-e élet az RMDSZ-en kívül?” kérdéssel fordult az est meghívottjaihoz. Ladányi László, az RMDSZ udvarhelyi polgármesterjelöltje leszögezte, szerinte még nem érkezett el annak az ideje, hogy a magyarországi konfliktusokat Erdélybe importáljuk, és ideológiák mentén politizálva megosszuk az erdélyi magyarságot. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke rámutatott, a civil szervezetek egy része függetlenítette magát az RMDSZ-től, és tevékenységükhöz európai uniós finanszírozási forrásokat kerestek. Véleménye szerint nem lesz tragédia, ha a romániai magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete Bukarestben. Ugyanakkor jelezte, mindez elkerülhető, ha a hatalmat gyakorló RMDSZ partner a politikai pluralizmus megteremtésében. Szász Jenő polgármester közölte, az általa elnökölt Magyar Polgári Szövetség valamennyi magyarok által lakott régióban részt kíván venni a helyhatósági választásokon, a parlamenti választásokra pedig egy szindikátusi szerződést tart elképzelhetőnek az RMDSZ és az MPSZ között. /Mindkét fél véleménye jelen van. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./
2004. február 13.
A képviselőház plénuma február 12-én 75 mellette, 23 ellene szavazattal jóváhagyta azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a Nastase-kabinet felhatalmazza az Országos Autópálya és Útügyi Részvénytársaságot, hogy szerződést kössön a Bechtel International amerikai vállalattal a Brassó–Kolozsvár–Bors nyomvonalon haladó autópálya kivitelezéséről; a végső szavazást várhatóan a jövő héten tartják. /Igen a sztrádára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2004. február 13.
Az utóbbi években a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar nemzetiségű diákok aránya közel 50 százalékra emelkedett. A magyar oktatók aránya viszont alig éri el az egyharmadot. A tanárok nemzetiségi aránya függvényében választják meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) az elkövetkezendő napokban, hetekben a kari tanácsot, a szenátust, valamint az új rektort és két helyettesét is. A tanszékvezetők megválasztása már megtörtént, elméletileg szintén a nemzetiségi arányok alapján, de a gyógyszerészeti karon nem tartották magukat ehhez. A nemzetiségi statisztikák szerint ugyanis a gyógyszerészeti karon a magyarokat csak egy tisztség illette volna meg, végül két magyar tanszékvezetőt választottak. Az intézményen belüli választások előtt Marius Sabau rektor felszólítására minden MOGYE-s tanárnak a nemzetiségéről kellett nyilatkoznia. „Sértőnek tartom ezt az intézkedést, amely engem a numerus claususra emlékeztet. Semmiképpen nem helyes, hogy az egyetem vezetőit nem alkalmasság és igény szerint választják meg” – hangsúlyozta K. Ajtay Mária. A rektor szerint szó sincs numerus claususról. „Azért vagyunk kíváncsiak oktatóink nemzetiségére, hogy a kari tanácsokban tudjuk: ki szavazhat a román vezetőkre és ki a magyarokra. Ne mi, románok döntsük el, hogy a vezetőségben ki képviselje a magyarokat” – érvelt Marius Sabau rektor. „A MOGYE-n két nyelven folyik az oktatás, és a diákoknak fele magyar nemzetiségű, akkor sokkal méltányosabb volna a paritásos elvet alkalmazni” – vallja Ábrám Zoltán, a közegészségügyi tanszék tanára, aki szerint ezt a kérdést csakis az önálló magyar tagozat létrehozása oldhatja meg hosszú távon. A magyar tagozat létrehozása azonban bürokratikus akadályokba ütközik. Az egyetem chartájának megfogalmazói ugyanis a ’90-es évek elején leszögezték, hogy a MOGYE-n a gyakorlati, illetve a kollégiumi oktatás nyelve kizárólag a román lehet. A Román Humanista Párt (PUR) kezdeményezésére a PD, a PNL és a PUNR Maros megyei vezetői nyílt levélben tiltakoztak a külön beiskolázási számot szavatoló kormányrendelet ellen. /Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2004. február 13.
Magyarország európai uniós csatlakozása után nem lesz nehezebb a testvérkapcsolatok fenntartása, éppen ellenkezőleg, szorosabb lehet az együttműködés – hangzott el február 12-én a Békés, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyei küldöttségek Hargita megyei látogatása alkalmával tartott sajtótájékoztatón. Tokár István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat elnöke hangsúlyozta: az EU-tag Magyarország megyéi és az erdélyi testvérmegyék közötti együttműködés még erőteljesebb lehet, mivel közösen pályázhatnak az uniós támogatásokra. /Kovács Attila: Számíthatunk a testvérmegyékre. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 13./
2004. február 13.
Az Arad megye történelmi, társadalmi, gazdasági státusáról írt tervezetben egyetlen szó sem esik a magyarokról. Az RMDSZ kérésére most újraírják a szöveget. A botrányos szöveg – amely a megye történelmi, társadalmi, gazdasági áttekintést nyújtja –, egyszerűen tudomást sem vesz arról, hogy itt magyarok éltek és élnek, sőt “némi közünk” is volt és van a régió fejlődéséhez. A természetesen dák-trák gyökerek kiemelésével indító történelmi visszapillantásnak a középkorról szóló bekezdése szerint: “az aradi társadalom folyamatosan fejlődött, a külföldi behatások, valamint a sváb, bolgár és szerb telepesek pedig hozzájárultak ehhez a fejlődéshez.” A nacionalista hangvételtől sem mentes szöveg az 1700-as, majd későbbi éveket is elintézi egyetlen mondattal: “A XVIII. századtól Arad a román kultúra egyik tényezője, a nemzeti tudat fejlődésének központja”. A tervezet szövege szerint az 1848-as forradalomban is kizárólag románok vettek részt ezeken a tájakon, a szöveg “megfeledkezik” a vértanúkról, vagy a világosi fegyverletételről. Viszont szerepel a négy mobiltelefon-szolgáltató, amelyek lefedik a megyét. A szerző(k) a szocializmus éveinek négy sort szenteltek, amely szerint Aradon erőteljesen fejlődött az ipar, új ágazatok jelentek meg, amelyek “értékesítették a megye anyagi és emberi forrásait”. Cziszter Kálmán tanácsos elmondta: amikor elolvasták, mit tartalmaz a történelmi rész, azonnal kérték a szöveg módosítását. Ennek ellenére Caius Parpala elnök nem törölte a napirendről ezt a szöveget, csak az ülésen jelentette be a tervezet megszavazásának elhalasztását. Király András RMDSZ-elnök (“civilben” történelemtanár), kifejtette, hallott a dologról, s ha konkrét felkérést kap, nagyon szívesen megírja a magyarságra vonatkozó bekezdéseket. /Irházi János: Címeres örökség az utódoknak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 13./
2004. február 13.
Vajda Dénes olvasói levelében zavarónak tartotta Bitay Ödön Magyarok, tartsunk szét című írását. Megjegyezte, hogy Verestóy Attila az egyik legmegkérdőjelezhetőbb alakja a romániai magyar politikának. „Nemcsak a múltja (finoman fogalmazva) gyanús, hanem mint politikus is tett jó pár botrányos nyilatkozatot. Ugyanakkor teljes haderejével, az RMDSZ feltétlen támogatásával a tulajdonában lévő írott és sugárzott médiák segítségével sem tudja legyőzni Szász Jenőt.” Az RMDSZ egyenlő partnerként vagy leül tárgyalni a polgári mozgalmakkal, vagy lehet, hogy az erdélyi magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete. /Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy: Zavaró kritikák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./ Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke írta, méltatlannak tartja vitába szállni Bitay Ödön Magyarok, tartsunk szét! /Háromszék február 6./ című írásával. A Székely Nemzeti Tanácsról (SZNT) terjesztett valótlan információk miatt viszont kénytelenek pontosítani. Az SZNT által elfogadott statútumtervezet parlamenti benyújtására azért kért fel RMDSZ-képviselőket, mert a román parlamentnek jelenleg csak olyan magyar tagja van, aki az RMDSZ-listán jutott a törvényhozásba, az SZNT egyetlen küldötte sem tagja a hazai törvényhozásnak. A statútumtervezet parlamentbe való benyújtására egyébként maguk az RMDSZ-frakciók is vállalkozhattak volna. Továbbá Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét az SZNT nem ,,orozhatta” el az RMDSZ-től, mert azt Csapó I. József SZNT-elnök dolgozta ki, 1995-ben hozta nyilvánosságra, és került az akkor még létező Székelyföldi Egyeztető Tanács napirendjére. Ezt a tervezetet fogadta el munkadokumentumának az SZNT, a kiegészítések és aktualizálások után a dokumentum elnyerte végleges formáját. Egyébként, az RMDSZ programjába foglalt, 1993-ban a brassói kongresszuson előterjesztett, az autonómiatörekvésekre vonatkozó szövegrészt ugyancsak az SZNT-elnöke fogalmazta meg. /Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke: Az autonómia és a forró gesztenye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./
2004. február 13.
Amint a Szabadság február 12-i száma jelentette, több magyar egyetemi hallgató azt állítja, hogy Kolozsváron a rendőrök belekötöttek abba, hogy nem beszélnek helyesen románul, s többek között emiatt egyiküket bilincsbe verték, bekísérték a rendőrőrsre, csendháborításért jegyzőkönyvet állítottak ki, és egyiküket másfél millió lejre büntették. A csendháborításért a rendőröket kihívó szomszéd, Pascuta Marius elmondta, megelégelte a szomszédok állandó zajongását. A rendőrség jelenlétében a fiúk magyar nyelven megfenyegették őt, egyikük a rendőrt is magyar nyelven szidalmazta, de ez nem értette, hogy mit mond. Amikor viszont angolul küldte el valahova, akkor a rendőr azt mondta neki, hogy beviszi az őrsre. A rendőr megbilincselte őt és elvitte, mondta a szomszéd. A szomszéd szerint a rendőr nem kötekedett azzal, hogy magyarul beszéltek, és a román nyelvhelyességi hibákat sem tette szóvá. A fiatalokat képviselő ügyvéd, Máté András még nem kapott választ a megyei rendőrfőparancsnoknak küldött levelére. Az ügyvéd a következőket tanácsolja azoknak, akiknek anyanyelv használatába kötnek bele a rendőrök: kérjék, hogy a kékruhás mutatkozzon be, és amennyiben úgy érzik, hogy megsértik jogaikat, hívjanak ügyvédet. /K. O.: Senki sem kötekedett a nyelvtudással? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2004. február 13.
Funar kolozsvári polgármester által tizenkét év leforgása alatt kifejtett szélsőségesen nacionalista propaganda még hosszú évekig hatással lesz a román közgondolkodásra. Az utóbbi időben elszaporodtak a magyarellenes incidensek. Szinte mindennapossá vált: a troliban, buszon vagy a villamoson megszólítanak valakit, hogy ne beszéljen magyarul. A bentlakásokban súlyosan bántalmazták az egymás között magyarul beszélő székely diákokat. Emlékezetes Mátis Jenő esete, aki a kolozsvári polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjének, a városvezető bizalmi emberének packázása miatt nem tudott megesküdni. Ugyanígy járt Herédi Zsolt is, aki azóta pereskedik a városházával. Kolozsváron a városháza nem hajlandó megoldani azokat a kérvényeket, amelyeken valamely magyar intézmény neve szerepel, vagy a város neve magyarul jelenik meg. Így járt például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem is. Kétnyelvű tábla elhelyezésére nyújtott be kérvényt. A városháza elutasította az engedély kibocsátását. /Kiss Olivér: A hivatalos nyelv és a rendőri jogsértések. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2004. február 14.
A magyar településeket látogató Krónika-karaván jan. 12-én Nagyváradra látogatott. – Én azt várom a Krónika laptól, hogy kövesse az erdélyi magyar közélet megújulását – jelentette ki Szilágyi Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő. Tőkés László református püspök elmondta, a Krónikának sikerült megtalálnia azt az arany középutat, amely révén objektíven tudósíthat. A találkozó végén Szilágyi Zsolt jelképesen átadott egy csokor hóvirágot a Krónika másik meghívottjának, Biró Rozália alpolgármesternek, aki egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott eljönni a váradi találkozóra. A Krónika-karaván Máramarosszigeten találkozott Zahoránszky Mihály alpolgármesterrel, aki úgy fogalmazott, hogy Magyarországról az erdélyi magyar társadalomba is átgyűrűzött a megosztási kísérlet, és félő, hogy emiatt nem lesz Máramarosszigetnek magyar alpolgármestere a helyhatósági választások után. Béres István László területi RMDSZ-elnök a Krónika új előfizetőjeként mutatkozott be, a lapról azt mondta, hogy az erdélyi magyarsághoz közel álló témákkal foglalkozik. Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egylet elnöke a szórványmagyarságról szóló írásokat hiányolta. Gyergyószentmiklóson a Krónika látogatásakor Árus Zsolt MPSZ-alelnökkel, Borsos Géza SZNT-alelnökkel, illetve Dézsi Zoltán Gyergyó területi RMDSZ-elnökkel, Hargita megyei alprefektussal is találkozhattak az olvasók. /Egészséges politikai vita. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 14.
Az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete február 13-án tartott üléséről kiadott közleményben az egyházak vezetői azon elvárásukat is kifejezték, hogy a létrejövő televízió következetesen érvényesítse az erdélyi magyarság keresztény-nemzeti értékrendjét, és a hitbeli-erkölcsi értékeit. A Kolozsváron tartott ülésen egyetértéssel fogadták Jakab Gábor római katolikus pápai káplán és Vetési László református szórványmissziói lelkipásztor nevesítését a létrehozandó kuratóriumban, emellett az RMDSZ szorgalmazására létrejövő kereskedelmi erdélyi tévé ügyében az egyházi részvétel pontos rögzítését kezdeményezték, amit megegyezés alapján képzelnek el. Az egyházfők a magyarországi költségvetési nehézségek ismeretében aggodalmuknak adtak hangot, hogy az új adó anyagi támogatása nehogy a Duna Tv költségvetésének rovására történjék. A nyilatkozatot Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi és Schönberger Jenő szatmárnémeti római katolikus megyéspüspök, Pap Géza erdélyi, illetve Tőkés László királyhágómelléki református püspök, valamint Mózes Árpád evangélikus és Szabó Árpád unitárius püspök látta el kézjegyével. Pap Géza a Szabadságnak elmondta, hogy az erdélyi tévé ügyében is a Sapientia-modellt tartanák legmegfelelőbbnek. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet a Sapientia Alapítvány működteti, amelyben a döntéseket az alapítvány kuratóriuma hozza meg, de e testület fölött áll az alapítók közgyűlése. Az alapítók testülete vétójoggal rendelkezik, amelyben egyszerű többséggel születnek a határozatok. A vétójog azt jelenti, hogy az alapítók testülete bármilyen kérdésben újratárgyalásra kötelezheti az alapítvány kuratóriumát. Az egyház elöljárói azt szerették volna, ha az egyházak képviselői az alapítók közgyűlésében kaptak volna helyet, amelynek a létezéséről csak feltételezéseik vannak. A püspök elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy sem a magyar kormány, sem az RMDSZ részéről nem keresték meg őket a létesítendő televízió ügyében. A sajtóból arról értesültek, hogy az RMDSZ képviselői nem óhajtanak ebben a kérdésben egyeztetni az egyházakkal. /Borbély Tamás: Megfelelő részvételt igényelnek az egyházak az erdélyi tévében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 14.
Székhely nélkül maradt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának kolozsvári irodája Hetek óta lakásán végzi a munkáját a hivatal alkalmazottja, György Somai Gyöngyvér, az intézménynek ugyanis ki kell költöznie az eddig használt irodahelyiségből. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala területi irodájának a Kolozs megyei prefektúra nem hajlandó székhelyet biztosítani. Az etnikumközi hivatal területi irodáit még Tokay György RMDSZ-es kisebbségügyi miniszter hozta létre, 1997-ben. Később a Kisebbségvédelmi Hivatal fennhatósága alá kerültek, majd a 2000-es kormányváltás után az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához. /Salamon Márton László: „Házimunka” az erdélyi kisebbségvédelem. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 14.
A Szabadság február 12-i számában közölt rendőri visszaélés nagy visszhangot váltott ki. Az ügy másokat is arra késztetett, hogy vállalják a nyilvánosságot, és számoljanak be a hasonló esetekről. Egy kolozsvári magyar doktorandusz elmesélte, hogy múlt évben biciklizés közben megállította a rendőr, és meg akarta büntetni, mivel nem volt lámpa a kerékpárján. Amikor magyarul kezdett beszélni a barátnőjével, a rendőr erélyesen rászólt, hogy jelenlétében tilos az anyanyelv használata. Mindezek után szidalmazni kezdte őt és partnerét. A fiatalember kérte, hogy jegyzőkönyv tartalmazza a magyar nyelv használatára vonatkozó megjegyzését is, de erre nem volt hajlandó, így a dokumentumot ő nem írta alá. Az incidenst követően a magyar doktorandusz fellebbezést nyújtott be a rendőrségen, amelyben leírta a fentieket, és kérte a maximális büntetés csökkentését lévén, hogy szerinte azt a magyar nyelv használata miatt rótták ki. Erre a rendőrség beperelte őt, azt állítva, hogy nem akar fizetni. Idézést kapott a törvényszéktől. A rendőrség iratai között szerepelt a rendőr nyilatkozata, amely szerint hangoskodott és szidalmazta a rendőrt. Ilyesmiről szó sem volt. Lévén, hogy nem volt ideje pereskedni, kifizette a maximális büntetést. Mindezt az újságíró felvetette Michael Guestnek, az amerikai nagykövetnek is, aki Kolozsvára látogatott. A nagykövet kifejtette, olyan országokban, ahol etnikai kisebbségek élnek, rendkívül fontos, hogy elvi és gyakorlati szinten megőrizzék a törvény előtti egyenlőséget. Amikor rendőri túlkapásokról van szó, akkor a helyi és országos vezetőknek fel kell emelniük a hangjukat ellenük. /Kiss Olivér: Újabb magyarellenes rendőri túlkapás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 14.
Hatályba lépett az a magyar–szlovák kétoldalú kormányközi megállapodás, melynek értelmében a felek oktatási-nevelési támogatást nyújthatnak a másik ország területén élő nemzeti kisebbségeknek. A megállapodással Szlovákia és Magyarország között befejeződött a magyar kedvezménytörvény elfogadásával 2001-ben kezdődött folyamat, melynek során a szlovák fél kitartóan elzárkózott attól, hogy az anyaország a határon túli magyarok támogatását szabályozó jogszabályt Szlovákia területén alkalmazza. Az elhúzódó diplomáciai huzavona végső szakaszában, Kovács László magyar külügyminiszter tavaly nyáron Pozsonyban abban állapodott meg szlovák partnerével, Eduard Kukannal, hogy nem a kedvezménytörvény, hanem egy külön egyezmény alapján a felek anyagilag támogathatják a másik ország területén élő kisebbségek – Magyarország a szlovákiai magyar, Szlovákia a magyarországi szlovák kisebbség – oktatási-nevelési intézményeit. Kovács és Kukan az erről szóló megállapodást tavaly novemberben, Brüsszelben írta alá. A megállapodás értelmében Szlovákiában a Pázmány Péter Alapítvány, Magyarországon a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Alapítvány kap jogosítványt arra, hogy a támogatásokat a célintézményekhez és célszemélyekhez eljuttassa. /Megállapodás Szlovákiával. Budapest támogathatja a felvidékieket. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 16
Napvilágot látott Pomjánek Béla – Vargyas Antal – Zsigmond Enikő: Hargita megye Barangolás a Székelyföldön 1. /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ Az útikönyv a Barangolás a Székelyföldön sorozat indító kötete. 1998-ban jelent meg az első, 2002-ben pedig a bővített második kiadás. A megyében igénybe vehető szálláslehetőségek érvényes címén, telefonszámán kívül településtörténeti jegyzeteket is tartalmaz. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16
2004. február 16.
Az SZDSZ az egyházak finanszírozására vonatkozó javaslatot nyújt be a parlamenthez annak érdekében, hogy a jövőben az egyházak hitéleti tevékenységét ne közpénzből, hanem a hívők felajánlásaiból finanszírozzák – közölte február 15-én Demszky Gábor. „Az egyházak autonómiájának az a biztosítéka, hogy híveik támogatása fedezi működésüket” – fogalmazott. /Ellenzik az egyházak állami támogatását. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./
2004. február 17.
Ellentmondó véleményeket szült a leendő erdélyi magyar televízió alapító és döntéshozó testületének személyi összetétele. RMDSZ-televízió kialakulása körvonalazódik, fogalmazta meg Tőkés László püspök. Tőkés véleményével Jakubinyi György érsek álláspontja is összecseng. Az érsek nem kívánta kommentálni a testületek személyi összetételét. Jelezte: az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek március 11-ei, kolozsvári egyeztetését követően foglal állást, de tekintettel híveikre, az egyházak hivatalos helyet kérnek maguknak az új intézményben. Az érsek helyeselte Vetési László református lelkész és Jakab Gábor római katolikus pápai káplán szakemberként és nem az egyház képviselőiként történő beválasztását a kuratóriumba, és leszögezte: mindaddig, amíg az erdélyi magyar történelmi egyházak igényeit mellőzik, a leendő erdélyi magyar televízió RMDSZ-tévé lesz. Két lelkész jelenléte az alapítvány kuratóriumában még nem elégíti ki az erdélyi magyar történelmi egyházak igényeit – erősítette meg az erdélyi magyar püspökök közös álláspontját Tőkés László. A püspök szerint cinizmusra vall Nagy Zsolt RMDSZ ügyvezető alelnök nyilatkozata, miszerint a kuratórium valamennyi képviselője tagja valamely magyar egyháznak. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök sem ért egyet azzal, hogy mellőzzék az egyházakat a tévé létrehozásában és működtetésében. Csép Sándor ötletgazda arra panaszkodik, mintha mellőzni akarnák a televízió létrehozásában. A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő kijelentette: az ilyen intézmény létrehozói között mindenekelőtt az egyház, a civil szféra és a szakma kell hogy szerepeljenek, legkevésbé a politikum: ha az RMDSZ jelen akar lenni, mint politikai szervezet, akkor az MPSZ-nek is jogában áll helyet kérni magának az intézményben. Markó Béla nem kívánta kommentálni sem a kuratórium személyi összetételét, sem a leendő televízióval kapcsolatos egyéb kérdéseket. Nagy Zsolt közölte, az alapító testület, valamint a kuratórium személyi összetétele már nem fog változni. Az erdélyi magyar történelmi egyházak igénylésére reagálva Nagy Zsolt úgy látja: az egyház jelen van a kuratóriumban. Nagy Zsolt nem érzi, hogy személyi összetételét illetően a testületben túlsúlyban lenne az RMDSZ. A Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának összetétele: Béres András filozófus, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, korábban az RMDSZ színeiben oktatási államtitkár, Bíró Zoltán szociológus, Hargita Megye Tanácselnökének tanácsadója, a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Műhely vezetője, Hatházi András színművész, író, rendező, Jakab Gábor római katolikus pápai káplán, a Keresztény Szó főszerkesztője, Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő, Marosi Barna író, szerkesztő, korábban az RMDSZ javaslatára volt a Duna Televízió alelnöke, Márton Árpád színművész, jogász, az RMDSZ parlamenti képviselője, az alsóház művelődési bizottságának titkára, Nagy Ágnes közgazdász, az RMDSZ javaslatára a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, Nagy Zsolt mérnök, az RMDSZ ügyvezető alelnöke és kampányfőnöke, Tibori Szabó Zoltán újságíró, a kolozsvári Szabadság című. napilap munkatársa, a Népszabadság című napilag erdélyi tudósítója, Varga Gábor író, az RMDSZ javaslatára az Országos Szabadalmi Hivatal elnöke, Vetési László református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványmissziójának vezetője, a Duna Televízió kuratóriumának tagja, Ungvári Zrínyi Imre filozófus, egyetemi adjunktus, az RMDSZ etikai bizottságának elnöke. /Benkő Levente: RMDSZ-tévére utal a névsor? = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2004. február 17.
Február 16-án dr. Garda Dezső képviselő sajtótájékoztatón fejtette ki méltatlankodását amiatt, hogy a február 13-án tartott Gyergyó Területi Küldöttek Tanácsa /TKT/ ülésén úgy minősítették Melles Előd megyei tanácsos négyéves tevékenységét, hogy nem vették figyelembe az erdők visszaadásakor az RMDSZ célkitűzései ellenes tevékenységét. Garda egy 2000. szept. 27-én kelt, Melles Elődnek, a gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal vezetőjének aláírásával is ellátott átiratot bocsátott az újságírók rendelkezésére. Ebben Melles Elődék kifejtik véleményüket, miszerint a közbirtokossági és magánerdőket összevonva, a tulajdonosok vagy örököseik legfeljebb 10 hektár erdős területet kaphassanak vissza, holott akkor ilyen korlátozást nem tartalmazott egyetlen törvény sem. /Bajna György: Méltatlankodik a képviselő. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./ Február 13-án, a TKT ülésén Gyergyószentmiklóson először az RMDSZ megyei tanácsosai, Borsos Géza, Melles Előd és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke számoltak be tevékenységükről, kiemelve az eredmények csapatmunka-jellegét. A megyei tanácsosok munkáját Dézsi Zoltán TESZ-elnök értékelte, megemlítve, hogy a szűkös költségvetésből a beruházások önrészeit is igyekeztek biztosítani a településeknek. Az ülésen dr. Garda Dezső parlamenti képviselő kifogásolva, hogy Melles Előd megyei tanácsos akadályozta az erdők visszaadását, egy dokumentumot osztott szét fénymásolatban. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő azt is nehezményezte, hogy Gál Éva Emese újságíró TKT-hez címzett beadványát nem fogadta el, és nem tűzte napirendre a területi RMDSZ, arra hivatkozva, hogy határozati javaslatot csak TKT-tag terjeszthet elő. Gál Éva Emese beadványában – a több, mint két évig zajló, a Romániai Magyar Szóban megjelent újságcikkeiért meghurcoló becsületsértési per miatt – kérte Melles Előd felmentését RMDSZ funkcióiból. Dézsi Zoltán TESZ-elnök Melles Előd védelmében szólalva fel, tisztességteleneknek nevezte Garda Dezső parlamenti képviselő „jelentgetéseit" és parlamenti felszólalásait. Ezután Boros Géza megyei tanácsos, SZKT-tag lemondott minden RMDSZ-ben betöltött tisztségéről, kifogásolva az RMDSZ egypártrendszerét, s fölróva, hogy a TKT nem volt hajlandó megvitatni a Székely Nemzeti Tanács által előterjesztett székelyföldi autonómia-tervezetet. Az ülésen Ambrus Árpád csomafalvi RMDSZ-elnök is fölolvasta lemondási nyilatkozatát, amelyet két választmányi tag is aláírt. /Gál Éva Emese: TKT Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2004. február 17.
A Politikatörténeti Alapítvány szervezte február 11-i budapesti tanácskozásnak a nemzetpolitika, a magyar–magyar egyetértés volt a témája, vitaindítója pedig Markó Béla. A tanácskozáson Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte: a világ etnopolitikai szakirodalma eldöntötte azt a kérdést, hogy a nemzet, mint fogalom megújíthatatlan, az etnikai alapú nemzet tulajdonképp már múlt idő. „Mi ezt egészen másképp éljük meg – tette hozzá –, ennek lehet oka az, hogy mindig késésben vagyunk, lehet az, hogy mást tudunk, más a valóságunk. Lehet az is, hogy valami másban hiszünk, mint amit a szakirodalom állít. Ezzel együtt az, hogy nincs nemzetpolitika, úgy is megközelíthető, hogy nincs szubjektuma." Megállapítása szerint az elmúlt tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy Magyarországon érvényes definíció szülessen arról: ha mind a magyarországi magyarok, mind a határon túli magyar közösségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallják, akkor ezek a különböző állampolgárságú közösségek együttesen milyen viszonyrendszert képeznek. Szarka László szerint a szomszéd államokkal való egyeztetések gyakorlatilag nem járnak eredménnyel. A közös feladatokról szólva Szarka László tucatnyit sorolt fel, megjegyezve, nem kezdené a nemzetstratégiával, mert „nem látja értelmét egy ilyen papír létrehozásának". Feladatként jelölte meg többek között a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, az egyéni jogok szintjének továbbvitelét a közösségi jogok felé. Másik feladatként a közösségépítést, melynek kapcsán megjegyezte, ha valóban közösségnek tekintjük a határon túli magyarokat, akkor partnerszámba kell venni őket, például ne kuratóriumokra bízni a támogatásokat, hanem rájuk. Szarka szükségesnek tartja a magyar–magyar kapcsolatrendszer intézményének újragondolását, mert megítélése szerint „a MÁÉRT vegetál, és gyakorlatilag, ha holnap feloszlatnák, senki nem sírna utána". Hozzátette, a Magyar Állandó Értekezletre szükség van, de nem ebben a formában /Guther M. Ilona: Kisebbségkutató a nemzetpolitikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2004. február 17.
Markó Béla vitairata önmagában több előremutató javaslatot tartalmaz. Valóban szükség van magyar nemzetstratégiára, nemzetpolitikai minimálkonszenzusra. Markó Béla levelének reális helyét a szerző által vezetett RMDSZ utóbbi tíz évének politikai kontextusába kell helyezni, mutatott rá Borbély Zsolt Attila. Markó elvállalta 1993. január 15-én, Brassóban, hogy vezetése alatt az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervezete minden olyan lépést meg fog tenni az autonómia eléréséért, amely nem ütközik a román etnokratikus államjogi keretbe. Az RMDSZ átépíti önmagát nemzeti önkormányzattá, megfogalmazza az autonómiastatútumokat. Ehhez képest a demokratizálódás elakadt, a belső választás és az önmegszámlálás (nemzeti kataszter felállítása) elmaradt, a szervezet pedig 1995-től kezdve egyre pártszerűbben működik. Az RMDSZ hivatalos kommunikációja átállt a versenypártok stílusára. Borbély Zsolt Attila rámutatott: a Kárpát-medencei magyarságnak van nemzetstratégiája: az autonómia a Horn-kormány idején, 1996-ban került bele az első összmagyar értekezlet, az úgynevezett magyar-magyar csúcs záródokumentumába. Szerinte külön "fehér könyvet" lehetne összeállítani az MSZP és az SZDSZ másfél évtizedes olyan lépéseiről, melyek a magyar érdeket súlyosan sértették. A minap Eörsi Mátyás meghazudtolta Németh Zsoltot, azt állítva, hogy nem a román hatóságokat kell elítélni a Székely Nemzeti Tanács aktivistáinak zaklatása miatt, hisz ez utóbbiak "provokálták" a román felet, veszélyeztetve az RMDSZ politikájának sikerét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának történelmi jelentőségét az adja, hogy ma Iliescuéktól Kovács Lászlóig mindenki az autonómiáról beszél, így vagy úgy. Elengedhetetlen, hogy a Máért is közös nyilatkozatban kiálljon az autonómia mellett. /Borbély Zsolt Attila: A nemzetpolitikai valóság. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 17./
2004. február 17.
Február 15-én tartotta a bánffyhunyadi RMDSZ önkormányzati választási kampányindító közgyűlését. Felmerült az önálló magyar iskola kérdése, a magyarság megosztottságával kapcsolatos aggodalmak. Szentandrási István helyi RMDSZ-elnök felolvasta a Mit kíván a bánffyhunyadi RMDSZ című, hat pontból álló tervet. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke nehezményezte, hogy mindmáig nem jöhetett létre a Babes–Bolyai Tudományegyetemen megígért két magyar kar, Aradon pedig nem sikerült felállítani a Szabadság-szobrot. A kettős állampolgárság kérdésében Kónya-Hamar Sándor úgy nyilatkozott: az nagyban hozzájárulna az anyaországi és határon túli magyarok közötti lelki kötelékek megerősítéséhez. Eckstein-Kovács Péter szenátor viszont leszögezte, nem ért egyet a kettős állampolgársággal, ugyanis szerinte az nagyban fokozná a kivándorlást. /Péntek László: Öngyilkosság a magyarság megosztottsága. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./
2004. február 17.
Tízezer példányban jelent meg Budapesten Sántha Attila Kemál és Amál című új verseskötete /alcíme: szado-mánia/, amelyet a budapesti bemutató után február 16-án Kolozsváron is ismertettek. Sántha kifejtette, örül, hogy továbbra is provokálhatók, megbotránkoztathatók az emberek. A kötet nem csupán szado-mazo mániás, pornografikus elemekkel tűzdelt, morbid és groteszk verseket tartalmaz, hanem a mélyebb líraiság, filozofikusság felé halad. /Zsidó Ferenc: Szado-mazo, populár, elit. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2004. február 18.
Február 17-én Budapesten, a parlament külügyi bizottságának ülésén a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Illyés Közalapítvány vezetője számolt be szervezetük tevékenységéről. A kettős állampolgárság ügyében előrelépés történt, ezzel kapcsolatban készülnek a hatástanulmányok, a közeljövőben tervezik a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívását – mondta Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke. Kiemelte: a kormányzati munka, a magyar–magyar kapcsolattartás és az oktatási támogatások területén sikeresnek nevezhető a hivatal 2003. évi munkája. Problémát jelent a határon túli magyarság népességcsökkenése. Horvátországban tíz év alatt 25 százalékkal, Szlovéniában 27 százalékkal csökkent a magyarok száma. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke arra kérte a bizottság tagjait, hogy "pártra való tekintet nélkül támogassák az Illyés Közalapítvány megőrzésére irányuló szándékot". Az elnök kifejtette: még nincsenek pontos információi arról, hogy a "restrikciós politika" milyen mértékben érinti az alapítványt. Hozzáfűzte: a "Draskovics-csomaggal" kapcsolatban hallott már 30, 20 és 5 százalékos forráselvonásról is. Pomogáts Béla megjegyezte, hogy a közalapítvány költségvetése 2001-től változatlanul egymilliárd 21 millió forint, emellett kevesellte a határon túli magyarságra jutó összköltségvetést is. "A 6100 milliárd forintos állami költségvetésből 12 milliárd jut a határon túli magyarok támogatására, ami nem hatékony jele a szolidaritásnak" – fogalmazott Pomogáts Béla. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke kiemelte: a határon túli magyarság részéről bizalomcsökkenés tapasztalható a kormánnyal szemben. Szerinte ez azért következett be, mert a "diplomácia agyonhallgatja az autonómia ügyét". A Magyar Nemzet napilapra hivatkozva Németh Zsolt azt mondta: a "Draskovics-csomag" összevonja a HTMH-t és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, megszüntet határon túli magyarok segítésével foglalkozó alapítványokat, illetve összevonja az Illyés Közalapítványt és az Apáczai Alapítványt, valamint csökkenti az oktatási-nevelési támogatásokat is. Németh Zsolt úgy vélte: a kormány "nemzetpolitikájának hiányáról lassan lehull a lepel", és pártpolitikai játszmák színhelyévé válik a határon túli magyarság helyzete. Bálint-Pataki József erre reagálva elmondta: a megvonás minden bizonnyal nem érinti a határon túli magyar támogatásokat. "Szándékaink szerint azokat a programokat, amelyek a határon túli magyarsággal kapcsolatosak, nem fogja érinteni a költségvetés kiadásainak csökkentése, de ez természetesen a kormány döntésén múlik" – fogalmazott a HTMH elnöke. /Vita a határon túli magyarok támogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./ Bálint-Pataki József elmondta: a külügyi bizottság nyilatkozatban foglalt állást a határon túlra szánt támogatások csökkentése ellen. Bálint-Pataki József szerint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és a HTMH összevonása mindössze egy ötlet volt, ami a Pénzügyminisztérium zöld számára érkezett. Hárs Gábor, a külügyi bizottság MSZP-s alelnöke hangsúlyozta: a kormány nem hallgatja agyon az autonómiát, ugyanakkor mindenképpen tisztázni kell, hogy milyen helyzetben és milyen autonómiáról lehet szó. „Az autonómia kérdésének felvetése a romániai választások előtt többet árt, mint használ” – szögezte le Hárs Gábor. Bálint-Pataki József elmondta, a bizottsági meghallgatáson kiemelten tárgyaltak a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (EMTE), valamint az oktatási-nevelési támogatások kérdéséről. A bizottság tagjai egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vártnál nagyobb költségvetési hiány miatt bevezetendő megszorító intézkedések miatt ne csökkenjenek a határon túliak támogatására, így az egyetem fenntartására szánt összegek sem. „A külügyi bizottság tagjai felhatalmazták a testület fideszes elnökét, Németh Zsoltot, és Hárs Gábort, az MSZP által delegált alelnököt, hogy fogalmazzanak meg egy, a kormányhoz küldendő beadványt ennek érdekében. A bizottságban teljes egyetértés alakult ki azzal kapcsolatosan is, hogy a határon túli magyarság kérdése ne váljék pártpolitikai eszközzé” – mondta el Bálint-Pataki József. /Balogh Levente: Megtartanák a támogatásokat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
A Maros megyei bíróságon február 17-én bejegyezték kisebbségi szervezetként a Kiss Kálmán által vezetett Romániai Magyar Szabadelvű Szövetséget, amelynek választási jelvénye a stilizált madár által összekapcsolt két piros tulipán. Kiss Kálmán szerint a szövetség azért jegyeztette be magát kisebbségi szervezetként és nem politikai pártként, mert az előbbi státust kevesebb támogató aláírással is meg lehetett szerezni. Az elnök szerint az újonnan bejegyzett szövetségen belül más pártok tagjai is tevékenykedhetnek, viszont a helyhatósági választásokon nem szándékoznak sem az RMDSZ-szel, sem ennek "radikálisaival" választási szövetséget kötni Kiss elmondta: az őszi országos választásokon román politikai pártokkal is szeretnének szorosabb kapcsolatokat kialakítani, viszont kizártnak tart mindenfajta együttműködést az RMDSZ-szel, a Nagy-Románia Párttal és az SZDP-vel, a román kormánypárttal. /Bejegyezték a Romániai Magyar Szabadelvű Szövetséget. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./ Ennek a kétes pártnak már több neve volt: Romániai Magyar Szabad Demokrata Szövetség, Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt…
2004. február 18.
Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabadelvű Szövetség elnöke a vele készült interjúban kijelentette: nem hajlandó kompromisszumot kötni az RMDSZ-szel. Az újságíró megjegyezte, Kiss párjáról a 2000-es választások óta alig lehetett hallani. Kiss ezt a pénzhiánnyal indokolta. Kiss szerint az MPSZ alig különbözik az RMDSZ-től. Ugyanolyan diktatúra van ott is, mint az RMDSZ-ben: akinek például nem tetszik a Csapó-féle autonómiatervezet, továbbállhat. Az újságíró felvetette, hogy Kiss pártjának egyetlen köztiszteletnek örvendő, ismert személyiség sincs. Kiss erre is tudott válaszolni: amint valaki hozzájuk csapódna, az RMDSZ kiveti rá a hálóját. Kiss kitartott amellett hogy Frunda György az ő pártjának tagja volt, és azt, hogy 1990-ben bekerült a parlamentbe, nekik köszönheti. Nem sokkal a választások után Frunda hátat fordított a pártnak. Szucher Ervin újságíró emlékeztetett: ezelőtt négy évvel Marosvásárhely magyarsága – többek között –z Kissék 700 szavazatot szerző jelöltje miatt veszítette el a választásokat. Kiss szerint helyes volt a lépésük, Dorin Florea nem tökéletes polgármester, de sokkal többet tett az RMDSZ eddigi összes városvezetőinél. Amennyiben Dorin Florea a második fordulóban az RMDSZ jelöltjével kerül szembe, akkor őt támogatják. /Szucher Ervin: „Az RMDSZ-szel semmi esetre sem!” = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Elkezdheti a munkát a Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet létrehozását tűzte ki elsődleges célul a frissen bejegyzett Prosperitas Egyesület. A Székelyföldi Fejlesztési Régió alapjául szolgáló civil szervezet bejegyzéséhez szükséges minisztériumi engedélyekre több hónapon át vártak az alapítók. A Prosperitas Egyesületet tavaly tavasszal hozta létre Maros, Hargita és Kovászna megye önkormányzata közéleti személyiségek és a történelmi egyházak támogatásával, bejegyzését február 13-án hagyta jóvá a sepsiszentgyörgyi Városi Bíróság. – A munka neheze csak most kezdődik – fogalmazott a lebonyolítást vállaló Kovászna megyei tanács elnöke, Demeter János. Az első feladat a Prosperitas Egyesület közgyűlésének mielőbbi összehívása lesz, amelyen megválasztják majd a végleges vezetőséget, és döntenek a stratégiáról. A Székelyföldi Fejlesztési és Kutatási Intézet a Székely Nemzeti Múzeumban rendezi be sepsiszentgyörgyi irodáját, a Properitas háromszéki központja a megyei könyvtárban lesz. /Farkas Réka: Bejegyezték a Prosperitas Egyesületet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Az idén húsz fiatal alkotónak biztosít havi négymillió lejes ösztöndíjat a Communitas Alapítvány. A 35 év alatti képzőművészek, zenészek, színészek, írók, költők március 22-ig pályázhatnak a támogatásra. A pályázatokat a Markó Béla RMDSZ-elnök által vezetett szaktestület bírálja el, melynek döntéseit a szintén Markó Béla által vezetett kuratórium hagyja jóvá. A támogatást abból az 50 milliárd lejes keretből folyósítja az alapítvány, amelyet a román költségvetés az erdélyi magyar közösség szervezeteinek és kulturális életének támogatására különített el a 2004-es évre. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a Communitas Alapítvány alelnöke a Krónika kérdésére természetesnek tartotta, hogy az alapítvány az RMDSZ-szel közösen hirdette meg idei pályázatait. Takács Csaba elmondta: „ebben az évben is komoly RMDSZ-erőfeszítések eredményeként alakultak ki a költségvetés kisebbségi keretei”. Megjegyezte, a Krónika által 20 nappal ezelőtt írásban feltett kérdések egy részére az alapítvány bírósági bejegyzésének az áttanulmányozásával kaphattak volna választ. Sérelmezte, hogy a Krónika jan. 30-i számában közölt, a Communitas titkolózásáról szóló íráskban nem tükrözték objektíven a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) 2002. október 26-i együttes ülésének történéseit. Az említett ülésen ugyanis Takács Csaba nehezményezte, hogy az ülésvezető Frunda György csak öt percet engedélyezett a jelentés felolvasására. Noha az alapítvány még mindig nem adott választ a támogatások elosztására vonatkozó kérdésre, felkerült az RMDSZ honlapjára a már említett 2002. októberi Takács-beszámoló, és a 2003-as év első felének egyes adatait tartalmazó beszámoló. Ebből kiderül, az alapítvány sajtószaktestülete közel 3 milliárd lej elosztásáról döntött; a 182 pályázó közül 118-at részesített támogatásban. Az ifjúsági szaktestület egymilliárdot meghaladó keretének mintegy 70 százalékát a képzésekre, ifjúsági klubok és teleházak programjaira, valamint felmérésekre, szimpóziumokra ítélte meg. A közel két és fél milliárdos művelődési keretből a szaktestület 878 milliót hagyományőrző rendezvényekre fordított, a hivatásos művészeti rendezvények támogatására 375 milliót ítélt meg. Az 1,1 milliárdos szórványkeret legnagyobb tételei (400-400 millió lej) a magyar házak programjaihoz, illetve a közösségépítési és kistérségi programokhoz kerültek. Az összefoglaló táblázat a Communitas tavalyi 37,3 milliárd lejes keretéből 8,9 milliárd lejről ad vázlatos tájékoztatást. Az alapítvány által kezelt pénzösszeg 2001 óta egyre nőtt, a keretnek azonban egyre kisebb hányadát osztották el a sajtóban meghirdetett nyilvános pályázatokon. /Gazda Árpád: Tovább tart az alapítványi titkolózás. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
A háború utáni időszak román-magyar labdarúgó-mérkőzéseinek politikai vonatkozásairól, a sportmezbe bújtatott "hétköznapi sovinizmusról" szól az a dokumentumfilm, amelyet Varga Andrea történész készített, aki kilenc év óta folytat kutatómunkát Romániában a legkülönbözőbb témákban. A rendező korabeli levéltári dokumentumok tartalmával szembesíti a szemtanúkat, köztük volt magyar diplomatákat, magyar és román sportolókat, televíziós személyiségeket. Varga Andrea korábban is hallatott magáról a mozgóképes műfajban. Ő volt az alkotója a romániai – zsidókat és romákat sújtó – holokausztot feldolgozó három kísérleti játékfilmnek. Dokumentumfilm formájában dolgozta fel a romániai utcagyerekek helyzetét, akárcsak Nagy Imrének és társainak 1956 utáni snagovi száműzetését. Nemrég mutatták be Bukarestben a két román kollégájával, Andrea Andreescuval és Lucian Nastaséval együtt összeállított, Magyarok Romániában című, román nyelvű kétkötetes munkáját, amely az 1945 és 1968 közötti időszakot öleli fel. Ugyanígy feldogozták a romániai cigányság 1919 és 1944 közötti történetét, és külön kötet szól a romániai zsidók 1945 és 1965 közötti sorsáról. /Dokumentumfilm a "hétköznapi sovinizmusról". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 18./
2004. február 19.
A nem magyar kisebbségeket képviselő jelölteknek az eddiginél több szavazatra lesz szükségük a parlamentbe jutáshoz. Erről február 18-án döntött a választási bizottság. A jelölteknek az országos átlag-szavazatszám 5 százaléka helyett ezentúl annak 20 százalékát kell megszerezniük. Az új előírás gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a 2000-es választásokon egy nemzeti kisebbség jelöltje 1.271 szavazattal parlamenti mandátumhoz jutott, az idei választásokon 5-6.000 szavazatra lesz szüksége. Egy másik módosítás értelmében csak a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkező etnikumok vehetnek részt önállóan a választásokon. A választási bizottság szerint az új rendszer alkalmazásával a parlamentben jelenleg képviselt tizennyolc nemzeti kisebbség közül négy nem jutna be a törvényhozásba: a szláv-macedónok, az albánok, a rutének és a lengyelek. Viorel Hrebenciuc (SZDP), a választási bizottság elnöke elmondta, a pártok azért döntöttek így, hogy "gátat szabjanak a nemzeti kisebbségek száma növekedésének a parlamentben". /Szigorodtak a nemzeti kisebbségek parlamentbe jutásának feltételei. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./