Az impériumváltozás utáni években Ficzay Dénes, a kiváló irodalom- és helytörténész találó jellemzése szerint “valóságos irodalmi láz dühöngött Aradon.” Temesvár is “hasonló cipőben járt”, sőt Gyulafehérvárról is elmondható ugyanez. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szócikke szerint 1920 és 1940 között Arad 40 nyomdájában 354 (!) magyar nyelvű könyv és 126 időszaki sajtótermék jelent meg. Ebből 111 könyv a Vasárnap nyomdájából került ki. Az említett húsz év könyvkiadásának teljes címlistája aligha állítható össze, ugyanis a megyei könyvtár sem rendelkezik minden Aradon kiadott kötettel. Puskel Péter hosszú évek óta próbál egy-egy akkoriban kiadott könyvet beszerezni. Helytörténet szempontjából fontos kiadványok között van Szendrey Mihály egykori színi direktor Ötven év a színészetből című kötete, amely a Lovrov & Co. nyomdából  került ki 1932-ben. Jó kiegészítője Váli Béla a XIX. század végén az aradi színjátszás történetéről írt értékes szakkönyvének. Ugyanabban az esztendőben adta ki Zsigmond Miklós, a két világháború közötti évek egyik legjobb tollú riportere az Aradi Közgazdasági Évkönyvet. Rengeteg hasznos információt sűrített a kiadványba, többek között az iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek lajstromát, címét, telefonszámát, a régi és az új utcaneveket. Mindössze ötven számozott példányban adta ki Szombath Károly újságíró Lányi Izsó Corvin könyvnyomdájában Ahogy mi kinézünk… krokikat, humoreszkeket, szatírákat tartalmazó könyvét. A legbohémebb aradi zsurnalisztaként számon tartott Lits Antal (1875–1931) huszonhat évig dolgozott a Függetlenség lapnál, s élményeit Igaz mesék (Hehs és Lovrov, 1928), illetve a Tarka Könyvek (Reismann Nyomdai Műintézet, 1930) címmel foglalta kötetbe. Ez utóbbi előszavát Krúdy Gyula írta, aki maga is gyakran járt Aradon és kebelbarátja volt a riporternek. A Genius nyomdában (41 könyvet adott ki) megjelent Fekete nappalok és fehér éjszakák című regény szerzője, Szudy Elemér (1880–1940) korábban az Arad és Vidéke főszerkesztőjeként országos hírnevet szerzett lapjának. /Puskel Péter: “Irodalmi láz” a kisebbségi sorsban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Idén tizedik alkalommal jelenik meg az erdélyi magyar érettségizők könyve, a Maturandusok. A szerkesztők, Bartha Zoltán, a Tinivár Könyvkiadó felelős igazgatója és Szabó Csaba újságíró 1994 óta minden évben összeállítják a maga nemében egyedülálló kötetet, kordokumentumot. Több esetben előfordult, hogy a szerkesztők személyesen mentek el az iskolákba, végigjárták az osztályokat, és feljegyezték a neveket, mert egyetlen pedagógus sem akadt, aki a névsort összeállította, elküldte volna. Az első kötet 1995-ben jelent meg, ebben 112 középiskola adatai szerepelnek. (Négy iskola maradt ki, visszajelzés hiányában.) A kötet tartalmazza a végzősök és osztályfőnökük nevét, ahol lehetőség volt rá, az iskola fotóját, rajzát. Az osztályok maguk választhattak mottót. A következő években a Maturandus kiegészült az iskolák pontos adataival, elérhetőségével, az osztályok szakával, profiljával. Értékes tanulmányokat is tartalmaznak a kötetek. /Farkas Imola: Ez út hazámba visszavisz... = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Demény Péter idézte Kolumbán Gábor és Salat Levente korábban /Krónika, jan. 10./ megjelent írását az autonómiáról. A két írás hasonló megállapításokat tartalmazott. Kolumbán Gábor szerint: „Ami az EMNT és az MPSZ megjelenését illeti: nem látom a tartalmat. Nem látom a nézetek, stratégiák ütköztetését, nincs jelen ebben a folyamatban a szakmaiság és a nyilvánosság. Tulajdonképpen mi a munka tárgya? Ha az autonómia kivívása szerepel elsődleges célként, fenntartásaim vannak. Ha az RMDSZ szlogenje a Kis lépésekben menetelünk, de biztosan nem tudjuk, hogy merre lehetne, akkor a másik oldalé az, hogy Kikiáltjuk!, megszavaztatunk egy statútumot a román parlamenttel. Ennek semmi realitása nincs, nincsenek olyan politikai erők, amelyek rávehetnék Bukarestet, hogy egy autonómiastatútumot megszavazzon a magyarságnak.” Salat Levente ugyanerről: „…a romániai magyarság nevében eljáróknak és nyilatkozóknak azt kell belátniuk, hogy az autonómia nem panacea, és nem vívható ki egyoldalú politikai nyilatkozatok révén: létrehozásához és hatékony működtetéséhez önkorlátozásra, politikai bölcsességre és sok szakértelemre leend szükség – feltétlenül többre, mint amennyiről az erdélyi magyarság politikai elitje eddig tanúbizonyságot tett.” Demény hozzátette: Kolumbán Gábor kiszorult a nyilvánosságból, Tőkés László viszont az autonómiát kiáltók emblematikus alakja lett. Demény hibának tartja, hogy az EMNT a Bakk Miklós vezette politológuscsoport autonómiatervezete helyett Csapó I. Józsefét támogatja. Demény, a balliberális, MSZP-közelli Erdélyi Riport munkatársa szükségesnek tartotta, hogy kitérjen a „karrierista Bayer Zsoltra, aki szerint ha a bekeményítés nem eredményes, jöjjön a polgárháború. Kolumbán Gábor leszögezte, „a két szembenálló erdélyi magyar tábor úgy beszél, mintha nem lennének románok Erdélyben, mintha a Székelyföldön nem alakult volna ki egy párhuzamos román társadalom, mivel az itt élő románok nem tudtak beilleszkedni a mienkbe”. Demény az RMDSZ-t is hibáztatta: Az RMDSZ vezetősége persze nem szabadulhat attól a felelősségtől, amely azért hárul rá, mert a dolgok idáig fajultak. Az RMDSZ minden konfliktust el akart kerülni. Markó Béla és köre megsértődött és úgy mutogat az egykori tiszteletbeli elnökre és társaira, mintha mindenért kizárólag ők lennének a vétkesek. Markóék kijelentették, hogy nem tárgyalnak velük, ez nagy hiba. Közben pedig a szövetség elnöke Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről címmel levelet közölt a magyarországi és itthoni lapokban. Azonban a párbeszédre való felhívás nem elég hiteles. Demény úgy látja, hogy mindkét félnek szembe kell néznie a ténnyel: az egység éppúgy nem panacea, mint az autonómia. /Demény Péter: Egy szkeptikus elemzés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Hajdú-Bihar megye kilép a Kárpátok Eurorégióból, mert az eurorégiós tagság a drága tagdíj ellenére nem járt érdemi hozadékkal a megye számára, ugyanis a szervezet nagysága miatt nem alkalmas uniós pályázatok elnyerésére, és nem rendelkezik érdemi pályázati forrásokkal. /Hajdú-Bihar kilép a Kárpátok Eurorégióból. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Tudományos ülésszakkal és operett-előadással ünnepelték január 23-án Nagyváradon a magyar kultúra napját. A Nagyvárad mint regionális kulturális központ témájú szimpóziumot tartották meg, majd a debreceni Csokonai Színház társulata a Mese az operettről (100 éves a magyar operett) című műsort mutatta be. Átadták a Magyar Kultúráért Díjakat, amelyeket a Bihar megyei RMDSZ ítél oda. Emlékplakettet idén Varadinum Alapítvány-elnök minőségében Biró Rozália alpolgármester, a Kiss Stúdió, valamint Jakabovits Márta képzőművész kapott. Díszoklevéllel a nagyvárad-velencei római katolikus művelődési házat, a micskei Görböc néptánccsoportot és Benedek Árpád néptáncoktatót jutalmazták. Életműdíjat első alkalommal ítéltek oda, ezt Sz. Diósszilágyi Ibolya író és Csák Kálmán biológus, múzeumszervező kapta. Az előadáson részt vett Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Cseh Áron, kolozsvári magyar főkonzul is. /P. Z.: Átadták a Magyar Kultúráért Díjakat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Január 23-án ünnepelte Szatmárnémetiben a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont "új épületbe" költözését, az eseményen jelen volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke Ádámkó István iskolaigazgató rövid történeti áttekintést tett: felidézte az iskola indulását, 1991–ben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kapott helyet a felekezeti iskola, majd 1994–ben új épületbe költözött, ekkor vette fel Hám János szatmári püspök nevét. Az iskolának 323 diákja van, a líceumi osztályok mellett gimnáziumi ötödik–nyolcadik osztály is működik, a tanári kar pedig 20 pedagógusból áll. "Örülök, hogy ez az év is jól kezdődik" – indította felszólalását Schönberger Jenő megyés püspök. Azzal, hogy a római katolikus iskola a püspökség melletti épületrészbe került, Reizer Pál püspök álma vált valóra. /(anikó): Az új épületbe költözést ünnepelte meg a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 24./

Január 22-én Bukarestben, a Magyar Kulturális Központban ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. Az ünnepséget Beke Mihály, a központ igazgatója nyitotta meg. Az ismert színészházaspár, Anca Pandrea és Iurie Darie adott elő magyar költők műveiből. Ezt követte a kolozsvári fotóművész, Csomafáy Ferenc kiállítása. Beszédében Csomafáy Ferenc elmondta, hogy több évtizede gyűjti a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek képeit. A kiállításon olyan személyiségek képei tekinthetők meg, mint Bajor Andor, Kós Károly, Szász János, Csiha Kálmán, Márton Áron, Palocsay Zsigmond, Kányádi Sándor. /(Gáspár Hajnal): Szeletek a magyar kultúrából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

A Beszterce megyei Bethlen a mezőségi szórvány pereme, ahol a lakosság 17 százaléka magyar. Lassan semmi jel sem utal arra, hogy városkát magyarok is lakják. A 3500 magyar között az értelmiségiek száma alig 35-40-re tehető, s közülük is csak tucatnyian azok, akik tettek, tesznek valamit a magyarságtudat továbbéltetéséért. A 89-es fordulat utáni években felfutott a kisváros magyar művelődési élete: csoportok alakultak, tevékenykedtek, utaztak. Aztán az akkori fiatalok felnőttek, az utánpótlás elmaradozott. Maroknyi lelkes ember, Borsos K. László tanító vezetésével létrehozta a Bethlen Egyesületet, mely 2000 óta pályázatok írásával, számos rendezvény lebonyolításával igyekszik élőbbé tenni az itteni művelődési életet. Kialakult egy csapat, számos rendezvény megszervezését vállalják. A Bethlen Egyesület Kékestől Vicéig, Berétéig mindenkinek segített, aki tenni akart a magyar közművelődésért, ugyanakkor jó, partnerkapcsolatot alakított ki az RMDSZ-szel és a Beszterce AlapítvánnyalKrizbai Rózsika óvónő – az almásmálomi Almavirág hagyományőrző együttes vezetője, Kerekes Jolánnal együtt az egyesület kultúrfelelőse. A város magyarságának nagy szüksége van az egyesületre. A városi művelődési házban, a könyvtárban nincs magyar alkalmazott. /Ferencz L. Imre: Művelődési élet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Szorgos adósa vagyok hazámnak címmel a zsoltárfordító Szenci Molnár Albertre emlékeztek január 23-án Aradon, a belvárosi református templomban. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete által szervezett rendezvényen Dávid László nyugalmazott lelkipásztor, egyháztörténész és Molnár Szabolcs irodalomtörténész előadásait hallgathatta meg a közönség. Az előadást a Kölcsey Színpad ifjú tagjai szavalattal és dallal színesítették, fellépett az arad-mosóczy református gyülekezet ifjúsági énekkara is. /Nagyálmos Ildikó: Szenci Molnár Albertre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Lőrincz György Az elveszített sziget /Neptun Impex Rt., Csíkszereda/ novelláskötete 2001-ben jelent. A könyv nem juthatott el maradéktalanul a címzettekhez, közöttük a kolozsvári olvasókhoz. A romániai magyar irodalom és a könyvkiadás annyira regionalizálódott, hogy szétszórt, egyfajta városi, megyei irodalmi körökként létezik csak, s a kiadók hatóköre a lehető legszűkebb területre zsugorodott. A hazai szerzők műveiből azért van kevesebb a könyvesboltokban, mert kiadványaik kis példányszáma mellett még mindig hátrányos helyzetben vannak a külföldi minőséggel szemben, és bizonyára a terjesztés költségeit sem bírnák el. Már előző köteteiben is (Amíg csak él az ember, 1980; A harmadik házig, 1987) egyéni hangot ütött meg, mostani könyve már a továbblépés irányát is sejteti. Az elveszített sziget novelláiban is jól felismerhető az ábrázolás líraisága és gazdagsága, a táj és ember összetartozásának érzékeltetése. Lőrincz György vall az emlékké fakuló szigetről: "Gyönyörű sziget, amihez hasonló nem volt több a világon". A szigetet hatalmas hegyek vették körül. Ez az elveszett sziget már csak az emlékezésben "szépül egyre". Mindegyik történetében ott sajog az elveszített sziget, a Tündérkert iránti szeretet és nosztalgia. /Kiss János: Lőrincz György példázatai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Két héttel ezelőtti ígéretéhez híven január 24-én Aradon újabb tüntetést szervezett a Szabadság-emlékmű visszaállítása ellen a Vatra Romaneasca. A Nagy-Románia Párt korábban elhatárolódott az ország szempontjából káros hatásúnak minősített aradi megmozdulástól. Ezúttal is mintegy százötven ember gyűlt össze. A szónokok megismételték a két héttel ezelőtt kifejtetteket, miszerint a szoborcsoportnak nem Aradon van a helye, azt Magyarországon kellene felállítani. A tüntetők a román fejedelemségek egyesülésének évfordulója alkalmából eljárták az ilyenkor szokásos körtáncot, az "egyesülési hórát". A Nagy-Románia Párt Arad megyei szervezete elhatárolódott az emlékmű visszaállítása ellen tiltakozó utcai akcióktól, hangoztatva, hogy azok "kedvezőtlen színben tüntetik fel a várost, és károkat okoznak Romániának". /Újabb VR-tüntetés a Szabadság-szobor ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és az általa képviselt Nagy-Románia Párt (NRP) biztos abban, hogy már az első fordulóban felülkerekedik az ellenfelein. Az NRP teljes hatalmat szeretne gyakorolni Kolozsváron, és a polgármesteri tisztség mellett alpolgármesteri poszt, valamint a helyi tanácsban az abszolút többség megszerzésére törekszik. közölték, hogy a szimpatizánsok között az ortodox papok mellett magyar nemzetiségűek is Gheorghe Funar közölte: nem figyelheti tétlenül az irredenta magyarok akcióit Erdélyben, az autonómiát megvalósítani tervezőket a rácsok mögött látná legszívesebben. – A kampányban felvilágosítjuk majd a választókat a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ által alkotott szörnyszövetség ügyködéseiről, amelynek következtében létrejöhetett ez az autonomista mozgalom – mondta Funar. /(borbély): Kampányrajt nagy-romániás módra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor felszólította az ügyészséget, indítson hivatalból eljárást azok ellen a „bűnözők” ellen, akik Székelyföld autonómiáját kérik; a kormánypárti szenátor azzal fenyegetőzik, hogy lemond mandátumáról, ha a vádhatóság nem végzi a kötelességét. Antonie Iorgovan egy televíziós műsorban éles hangnemben bírálta a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT). Mint állította, megbízható információkkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a székelyföldi hegyekben már fegyverkeznek is az autonómia hívei. Aggodalmát fejezte ki az SZNT autonómiastatútuma kapcsán a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség egyházkerületi közgyűlése is. Közleményükben arra figyelmeztettek, hogy az SZNT törekvései veszélyeztetik a román–magyar etnikumközi kapcsolatokat. A közgyűlés felkérte az illetékes szerveket és a civil szervezeteket lépjenek fel az SZNT kezdeményezései ellen. /Iorgovan: bűnözők az SZNT-sek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

A Kolozs megyei ifjúsági egyeztető tanács megalakítása volt a fő témája annak az ifjúsági fórumnak, amelyet az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Ifjúsági Főosztályának kezdeményezésére január 23-án Kolozsváron hívtak össze. Több mint harminc szervezet mutatta be az általa képviselt alakulat tevékenységét, és vállalta fel az együttműködést. Tíz szervezet képviselői írták alá azt a beadványt, amelyet Varga Zoltán, az Areopagus Alapítvány képviselője nyújtott át Kovács Péter ügyvezető alelnöknek, hogy az elkövetkező másfél hónapban szorgalmazza a civil szervezetek párbeszédét az RMDSZ vezetőségével. A beadvány aláírói kérték, hogy találjanak végleges megoldást a civil szférának támogatásokat osztó alapítványok átláthatóságának kérdésében, illetve, hogy azok a politikusok, akik a támogató intézményekben vezető tisztséget töltenek be, mondjanak le erről és engedjék át a helyet a civil szervezetek által kijelölendő személyeknek. Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ-elnök január 27-ére összehívta az ifjúsági egyeztető tanácsot megalakító ülést. /Bálint B. Eszter: Megalakul az ifjúsági egyeztető tanács. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

Temesváron a helyi Civil Tanács vezetői a Temesvári Rádió magyar adásának szerkesztőivel vitát, megbeszélgetés-sorozatot kezdeményeztek az autonómiáról. Az első összejövetelt január 24-én tartották a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. Toró T. Tibor parlamenti képviselő emlékeztetett arra, hogy az emlékezetes 1992. évi Kolozsvári Nyilatkozatot az RMDSZ vezető testülete teljes egyetértésben fogalmazta meg. Akkor minden magyar politikus egyetértett a belső önrendelkezésen alapuló autonómia kérdésében. Jelenleg pedig az autonómia kezdeményezését még a magyar politikusok (az RMDSZ csúcsvezetőse) is politikai baklövésként értékelik. Toró T. Tibor kiállt amellett, hogy folytatni kell a műhelymunkát, be kell vinni a köztudatba az autonómia jelentőségét, és el kell kezdeni az érdemi dialógust a román értelmiséggel. Befejezésül arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy felvállalta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómia-tervének beterjesztését a parlamentbe. Dr. Bodó Barna egyetemi tanár tisztázta az autonómia és a régió közötti különbséget. Az autonómiát a többlet jogosítványok intézményeként határozta meg. Azt is tisztázta, hogy a területi autonómia nem etnikai szerveződés. /Sipos János: Termékeny vita – az értelem tükre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./

Sepsiszentgyörgyön szervezett anyanyelvi konferenciát január 27-én az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Nyelvpolitika és anyanyelvhasználat címmel. Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke kiemelte, hogy egy nyelv csak akkor demokratikus, ha azt nem korlátozzák. Szilágyi N. Sándor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora a nyelvészek és politikusok együttműködésének fontosságáról beszélt. Varga Attila parlamenti képviselő az állampolgárok és az önkormányzatok közti anyanyelvi kommunikáció fontosságát említette. Veress Emőd jogász a nyelvi jogok biztosításáról beszélt. Mint mondta, Romániában nincs anyanyelvű jogászképzés, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban tapasztalható anyanyelvhasználat „borzalmasan gyenge”. Albert Álmos polgármester elmondta: az anyanyelvhasználat jogát korlátozza, hogy az önkormányzatoknak román nyelven kell a polgármesteri közleményt megírni, a magyar fordítást pedig közjegyzőnek kell hitelesítenie. Benő Attila nyelvész a kisebbségi nyelvi jogok kodifikációjáról beszélt, Péntek János egyetemi tanár pedig a magyar nyelv regionális nyelvi státusának megszerzéséről szólt, rámutatva: erre Európa számos országában van már példa. /Demeter Virág-Katalin: Mikor demokratikus a nyelv? Anyanyelvi konferenciát szerveztek Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

Csíkszeredán január 25-én a református templomban a Németh Géza Egyesület adta át a millennium évében alapított Németh Géza-emlékdíjat, mellyel olyan keresztény pedagógust és az általa javasolt tanítványát jutalmazzák, aki kiemelkedő tevékenységével hozzájárult a magyar kultúra megmaradásához, ápolásához. Az ünnepségén Hegyi István tiszteletes, Máthé Zsuzsa tanítónő, majd Csikós Klára, a Németh Géza Egyesület elnöke méltatta Németh Géza munkásságát. A Németh Géza-emlékdíjat idén Gálfalvi Gábor alsóboldogfalvi nyugalmazott tanító és tanítványa, Rezi Erika Gabriella, valamint a gyimesközéploki Tankó Gyula és tanítványa, Antal Tibor kapta. Az ünnepség végén a Nagy István művészeti iskola két diákja Németh Géza-verseket szavalt, majd Antal Tibor tanítványai adtak elő egyházi énekeket, csángó népdalokat. /Takács Éva: Elkötelezett népnevelőket díjaztak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

A magyar kultúra napját rangos gálaműsorral zárták január 24-én Székelyudvarhelyen. Az est fénypontja a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenye volt. A hangverseny után került sor az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak kiosztására. Maszelka János festőművész post mortem díját özvegyének nyújtották át a szervezők. Értékmentési munkájáért, települése közművelődésének fellendítéséért a máréfalvi Kovács Piroskát jutalmazták. Az Értékteremtés-díjat Haáz Sándor zenetanár, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, karnagya vehette át. /Szász Emese: Kiosztották az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének január 23-án tartott tisztújító közgyűlésén a 250 küldöttből mintegy 220 jött el. A szövetség belső ellenzéke nem hallatta a hangját. Seres Dénes elnök beszámolójában kiemelte, hogy a Szilágy megyei lobbi döntő módon befolyásolta az észak-erdélyi autópálya nyomvonalának meghatározását. A vegyes tannyelvű általános iskolákban gyakran a magyar osztályokban is románul tanítják a tantárgyak nagy részét – azzal az indoklással, hogy a "kollégák" katedrája másképpen nem kiegészíthető. Magyar pedagógusok szívesen nem vállalnak vezető tisztségeket az iskolában, emiatt több oktatási intézmény vezetősége maradt magyarok nélkül. Az etikai bizottság jelentette, hogy Molnár Kálmán, a zilahi református egyházmegye esperese és az RMDSZ városi szervezetének elnöke közötti viszály nem rendeződött. A küldöttgyűlésen ellenjelölt hiányában Seres Dénes szenátor vállalta az újabb négy évre szóló elnöki mandátumot. /Józsa László: Újraválasztották Seres Dénest. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

A határon túli testvériskolákat is támogató pályázatot kiíró Oktatási Minisztérium (OM) utófinanszírozással oldja meg a kifizetéseket, de az igénylők száma így is növekedik. Amikor a Julianus Testvériskola Program 2001-ben elindult, az iskolák támogatás nélkül már nem tudták fedezni kapcsolataik anyagi vonzatát (ez magyarországi iskolák esetében legalább 30 százalék önrészt jelent). Az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya ezért indította be a budapesti Márton Áron Szakkollégiummal közösen a programot, amellyel a testvériskolai kapcsolatok megteremtését kívánták könnyíteni. A 2003/2004-es tanévre szóló 91 pályázatból 35-öt tudtak támogatni. Egy pályázót átlagosan 200-300 ezer forinttal támogat a főosztály. Egy, már nyertes iskola többször támogatható, de elsőbbséget élvez az a tanintézmény, amely már lebonyolította a viszontlátogatásokat is. A pályázat kizárólag az útiköltségek megtérítését tartalmazza. Az elnyert összeget akkor kapja meg az illető tanintézmény, ha a kért pénzt az önrész mellett előteremtette, és azt el is költötte. A támogatást a költségek számláinak bemutatásakor lehet megszerezni. Az elszámolást a Professzorok Házában működő Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda munkatársai végzik. A programra eddig 579 pályázat érkezett, amelyből 280-at nyertesnek ítéltek meg. /Kristály Lehel: Túljelentkezés a Julianus- programra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium lassan egyedül maradt a dél-erdélyi végvársorban, így sorsa egész Erdély számára fontossá vált. Simon János igazgató elmondta, hogy a tanárok 80 százaléka lelkiismeretesen és hivatástudattal végzi munkáját. Jó eredményeket értek el a képességvizsgák, érettségi és felvételi vizsgák alkalmával. Sikerült a beütemezett négy kilencedik osztályt teljes létszámmal beindítani a 2003–2004-es tanévben is. Az iskolai rendezvények között a már megszokott ünnepélyek: Bethlen-bál, szalagavató ünnepség, diáknapok, végzősök ballagási ünnepsége, ünnepi műsorok mellett különleges helyet foglal ez évben az áprilisra tervezett I.György-szoboravatás, megemlékezés a 300 évvel ezelőtti kollégiumi pusztulásról. Lehetőség nyílik a felekezeti oktatás beindítására. Ez abban az esetben valósulhat meg teljesen, ha a református egyházkerület visszakapja a kollégium épületeit. Jó lenne, ha nemcsak az épületek, hanem a Dokumentációs Könyvtár és a Természetrajzi Múzeum is visszakerülne jogos tulajdonosához. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége is támogatja kollégiumot. Az RMDSZ csúcsvezetésének köszönhetően 1 milliárd lejt kapott az iskola a központi fűtési hálózat főcsöveinek kicserélésére. /Szabó Csaba: Tűzfelelősök a Bethlen Gábor Kollégiumban. Jövőkép felekezeti oktatással – hivatástudattal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Gyergyócsomafalván január 27-én Borsos Miklósra emlékeztek halála évfordulóján. A szentmisét Ferencz Antal plébános, Kozma Imre atya és Szilágyi István nyugalmazott kanonok mutatta be, majd megnyílt a kiállítás a művész grafikai munkáiból a Borsos Miklós-emlékházban, a budapesti Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány és a helyi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közös szervezésében. /Bajna György: Borsos Miklósra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Január 27-én Marosvásárhelyen vezetőséget választott a Bernády Alapítvány kuratóriuma, amelyet az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa legutóbbi ülésén újított meg. Az elnök továbbra is Borbély László, az alelnökök: Nagy Miklós Kund, dr. Kakassy Sándor és Tatár Béla. Titkár: Bulyovszky Lóránd. 2004-ben az alapítványnak kiemelt programja lesz a dr. Bernády György születésének 140. évfordulója alkalmából rendezett Bernády Napok októberi rendezvénysorozata. Idén is megtartják a hagyományos kisebbségi szemináriumokat, és egyéb konferenciákat is szerveznek. /Vezetőséget választott a Bernády alapítvány megújult kuratóriuma. = RMDSZ Tájékoztató, jan. 28., 2630. sz./

Felhívást intézett az RMDSZ az ellene indulni készülő szervezetek vezetőihez, kérve: ne indítsanak saját jelölteket a júniusi önkormányzati választásokon, mert az csökkenti az RMDSZ választási esélyeit. A felhívást Borbély László, az RMDSZ országos kampánystábjának tagja, a kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnök közölte január 28-án Kolozsváron. Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ választási stratégiája tartalmazni fogja-e az autonómia szót, Nagy Zsolt, az országos kampánystáb tagja elmondta: az RMDSZ azért harcolt, hogy az önkormányzatok, amelyek a helyi autonómia letéteményesei, minél nagyobb hatáskörrel rendelkezzenek, és forrásaikat saját maguk kezelhessék. /B. T.: Csökkenhet az RMDSZ választási esélye. Felhívás a polgári körökhöz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Elvi alapokra támaszkodó viszonyrendszer kiépítését sürgeti a magyar kormány részéről a kárpátaljai magyarság felé Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke abban a levélben, amelyet Medgyessy Péter miniszterelnöknek küldött. Válságba jutott a magyar kormány illetékeseinek kapcsolata a KMKSZ-szel. Levelében Kovács Miklós azt a vádat fogalmazta meg, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala megszakította a státustörvény végrehajtását segítő kárpátaljai irodahálózat finanszírozását, majd kizárta e tevékenységből a KMKSZ-t. A KMKSZ elnöke szerint hasonló irányvonalat követ a magyar külügyminisztérium és a HTMH, "amikor politikai bosszúval sújtja a KMKSZ-t a státustörvény módosítása ügyében történt fellépése után". /A KMKSZ elnökének levele Medgyessy Péterhez. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./

Napokon belül indul az erdélyi magyar televíziót működtető alapítvány létrehozása, közölte Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, politikai és közéleti személyiségek lesznek az alapítók. Sem az RMDSZ, sem a civil szervezetek, sem az egyházak nem vesznek majd részt jogi személyekként az alapításban. Az erdélyi magyar történelmi egyházak korábban jelezték: igényt tartanak arra, hogy a tévé létrehozásában helyet és szerepet kapjanak. Az erdélyi magyar történelmi egyházak egyszersmind arra is figyelmeztettek: a leendő televízió ne legyen RMDSZ-tévé, sem politikai, sem az erdélyi magyarságot megosztó eszköz. Markó Béla elmondta: a televízió esetében nem lesz semmilyen háromlábú pillér, az egyházak sem vesznek majd részt intézményesen az alapítványban. „A szakma dolga lesz, hogy a leendő televíziót menedzselje” – jelentette ki Markó Béla. A Krónika értesülése szerint Markó Béla mellett a kezdeményezők számítanak Gálfalvi Zsolt, a Román Televíziótársaság igazgatótanácsának tagja, A Hét nyugalmazott főszerkesztője, Gáspárik Attila színművész, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke, Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Vetési László református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványmissziójának vezetője, valamint Jakab Gábor római katolikus pápai káplán, szentszéki tanácsos személyére. /Benkő Levente: Verbuválják a csapatot. Alakul az erdélyi magyar tévé alapítványa. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Csíkszeredában mégsem keresztelik Kossuth Lajos nevére a székely város főutcáját, mert az ott lakóknak túl sokba kerülne a személyes iratok kicserélése. Marosvásárhelyen létezik egy érvényes tanácshatározat a Calarasilor utca Kossuthra való visszakereszteléséről, amelyet azonban Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem hajt végre. Kolozsváron a magyarság aránya 19 százalék, Marosvásárhelyen 50, Csíkszeredában 85 – a három erdélyi város lakóinak bizonyára nagyobb gondjaik is vannak annál, hogy van-e Kossuth utcájuk, e tény szimbolikus jelentősége mégsem elhanyagolható, írta Lukács János. Marosvásárhelyen a román hatalmat képviselő prefektus vétózta meg a magyar utcanevet, Csíkszeredában maga a magyar közösség. Az utóbbi megütközést kelt. Kossuth Lajosnak igaza volt, amikor a regiment fogyására panaszkodott. /Lukács János: Fogyóban a regiment? = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke január 29-i sajtóértekezletén kijelentette, nem szeretné, ha a polgári szervezetek saját jelölteket állítanának a választásokon. Az RMDSZ hajlandó együttműködni a választások után mind a Szociáldemokrata Párttal /SZDP-vel/, mind pedig az Nemzeti Liberális Párttal /NLP-vel/ és a Demokrata Párttal /DP-vel/, kivéve a Nagy-Románia Pártot /NRP-t/. /Egységmegőrzést szorgalmaz Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./