Megjelent a Kós Károly emlékkönyv. Összeállította Kuszálik Péter /Mentor Kiadó Marosvásárhely, 2003/. A kötet Kós Károly születésének 120. évfordulójára készült. A könyv összeállítója nem építész és nem irodalmár, hanem publicista és sajtóbibliográfus. Kós Károly életének, munkásságának azokat a mozzanatait emelte ki, amelyek a mai olvasó számára is érdekesek lehetnek. A Kós-életmű kritikai feldolgozása még várat magára, szellemi hagyatékának leltározása azonban csapatmunkát kíván, amelyben építésztől művészettörténészig és kritikustól bibliográfusig öt-hat szakembernek is helye volna, írta Kuszálik. Az emlékkönyv a grafikus és könyvművész, a második része pedig a politikus Kós Károlyt mutatja meg utókorának. /B.D.: Egy áldozatos élet története. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Márc. 12-én bemutatták a csíkszeredai Corvina Könyvesházban Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész Náció és nemzet /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötetét. Ebben a szerző a nemzet fogalmának időbeni jelentésváltozását vizsgálta a rendi nemzettől a politikai, avagy kulturális nemzetig. /Könyvbemutató a Corvinában. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Adrian Nastase miniszterelnök levelet intézett a romániai magyarsághoz március 15-e alkalmából. Mindazt, „amit közösen cselekszünk az egész ország érdekében, hosszú távon egy modern, európai együttélés érdekében tesszük” – áll az üzenetben. A történelem többször is szembeállított bennünket, de mára előre kell tekinteni „kölcsönösen elfogadva és tisztelve egymás múltját, történelmét”. „Az RMDSZ-szel való együttműködésünkben, túllépve a politikai dimenzión, egyre jobban érvényesül a pragmatizmus. A helyi szinten felmerülő problémák megoldása egyaránt szolgálja mind a román, mind a magyar közösség érdekeit.” /Időszerű problémákra időszerű megoldásokat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Népes hazai és külföldi részvétellel avatatták fel márc. 14-én Zsibón ifj. Wesselényi Miklós szobrát, Sepsi József zilahi szobrászművész alkotását. Istentisztelettel kezdődött a rendezvény, szabadtéri beszédekkel folytatódott, ahol felszólalt többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Bálint- Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa és a házigazdák részéről Mátyus Éva. Az ünnepségen Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövete és a helyi prefektus felolvasta a magyar, illetve a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A március 15-ei országos RMDSZ rendezvények nyitányaként megtartott zsibói szoboravató ünnepségre a magyarországi ellenzéki pártok részéről senkit nem hívtak meg. Molnár Endre zsibói református lelkipásztor üdvözölte azokat a helyi törekvéseket, amelyek elvezettek a Wesselényi-szobor felavatásához. A Magyarok Világszövetsége nevében Okos Márton Rákóczi emlékzászlót nyújtott át a zsibói gyülekezetnek, a helyi magyar közösségnek. Mátyus Éva házigazda a szobor történetét mondotta el a hallgatóságnak. 2002-ben a zsibói Wesselényi Társaság, a helyi Református Egyházközség, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke fiókjának közös gyűlésén határoztak a Wesselényi szobor felállításáról. Elkezdődött a gyűjtés, azonban az RMDSZ és a magyarországi alapítványok támogatása nélkül ezt a vállalást nem sikerült volna tető alá hozni. Markó Béla beszédében többek között arról szólt, hogy a román és a magyar történelem jeles alakjait, így Wesselényit is másként ítéli meg a két nép, noha, mint fogalmazott "Wesselényi Miklós semmilyen szempontból nem volt ellentmondásos személyiség". Markó bizonyosságként állította, hogy Aradon hamarosan állni fog a Szabadság-szobor, ahogyan Zsibón Wesselényi szobra áll. /Makkay József: Kedvenc templomkertjében Wesselényi Miklós. Magyar és román hivatalosságok részvételével avattak szobrot Zsibón. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A magyar kormány 500 millió forintos pályázati alapot hozott létre, amelyből 300 millió forintot az erdélyi magyar televízió számára különített el. A döntést várhatóan márc. 15-én Nagyváradon, a szabadságharc emlékére szervezett központi ünnepségen tartózkodó Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter jelenti be. A félmilliárd forintos alapból anyaországiak és határon túliak egyaránt pályázhatnak. Nagy Zsolt, az erdélyi tévé működtetésére létrehozott Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: a számukra elkülönített 300 millió forint nem elég a beindításhoz, ezért ezt a pénzt eszközfejlesztésre használják majd. Nagy Zsolt korábban úgy nyilatkozott, hogy a jelek szerint a magyar kormány egymilliárd forintot megközelítő összeget fordít majd a televízió beindítására. Magyarország azonban időközben nehéz gazdasági helyzetbe került, és jelentős költségmegtakarításokat volt kénytelen végrehajtani. /Borbély Tamás: Háromszázmillió forintot kapott az erdélyi tévé. Háromszor ekkora összegre lenne szükség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Márc. 12-13-án Szinaján Románia az EU integráció, valamint a 2004-es választások előtt: etnikumközi viszonyok, a nacionalista retorika, illetve az autonómia-törekvések témakörében konferenciasorozatra került sor az amerikai Project on Ethnic Relations romániai szervezete rendezésében. A szemináriumon több neves közéleti személyiség, pártok vezetői, Enrico Grillo-Pasquarelli, az Európa Bizottság Romániával foglalkozó főtárgyalója, nagykövetek, Allen Kassof a Project on Ethnic Relations (PER) elnöke, Livia Plaks a PER ügyvezető elnöke és az RMDSZ vezetői vettek részt. Olyan kérdésköröket jártak körül mint például az RMDSZ és a kormánypárt közötti együttműködési megállapodások hatása a romániai politikai életre, valamint a Magyarország és Románia közötti kapcsolatra, a román politikai ellenzék által megfogalmazott kritikák, valamint a magyar alternatív alakulatok nyomása; a nemzeti kisebbségek védelmének biztosítása. /Románia az európai integráció és a 2004-es választások előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Állami kitüntetéseket és művészeti díjakat adott át a nemzeti ünnep alkalmából Hiller István kulturális miniszter márc. 13-án Budapesten. A díjazottak közt erdélyi művészek is vannak: kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységért Barabás Olga marosvásárhelyi rendező, művészeti vezető és Pálffy Tibor sepsiszentgyörgyi színművész Jászai Mari-díjat vett át a minisztertől. /Állami díjak március idusán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Márc. 14-én Aradon mintegy ezren tüntettek a Szabadság-szobor Tűzoltó téren való felállítása ellen. A szervező Nagy-Románia Párt az ország több vidékéről mozgósított tüntetőket, akik Bihar, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros és Arad megyei rendszámú autóbuszokkal érkeztek. A téren C. V. Tudort és pártját népszerűsítő propagandaanyagokat osztogattak. Márc. 13-án a Vatra Romanesca immáron negyedik alkalommal szervezett tüntetésén kb. másfélszáz ember vett részt. A vezérszónok – ez alkalommal is Doru Bogdan – az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezést a szégyen protokollumának nevezte, a szobrot pedig románellenesnek. Felszólalt Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, aki rasszistának, háborús bűnösöknek nevezte a 13 vértanút. Nicolae Ieran beszédében többször is ,,a Dnyesztertől a Tiszáig” jelszót ismételgette. Márc. 14-én a rengeteg zászlóval és plakáttal felszerelt tüntetők megtapsolták a felszólalókat, Szabadság-szobor ellenes jelszavakat kiabálva és nagy-romániás zászlócskákat lobogtatva. Ioan Rus Maros megyei szenátor, például, arról is szólt, hogy a román bocskor ismét eljut Budapestig, ha kell. A tüntetés díszvendége Gheorghe Funar, a Nagy-Románia párt alelnöke volt. Szerinte a Szabadság-szobor Nagy-Magyarországot ábrázolja, és a magyar irredentizmus és sovinizmus szimbóluma; azt jelzi, hogy Magyarország és az RMDSZ nem ismeri el az egységes román államot. Kolozsvár polgármestere a Szabadság-szobor kérdését annak beolvasztásával oldaná meg. A tüntetés után Funar megtekintette a minorita rendház udvarán álló szoborcsoportot. Ezt követően sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a tábornokok terroristák. Felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy márc. 15-én megalakul a székely autonóm tartomány, és többször is hangoztatta: a szobrot be kell olvasztani, a terroristákat ábrázoló Szabadság-szobornak különben sincs semmiféle művészi értéke. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: ha a szobrot mégis felállítják, addig foglalkoznak vele, ameddig már nem lesz látható. /Karácsonyi Zsolt: Funar beolvasztaná a Szabadság-szobrot. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

A XX. századi erdélyi irodalom fejlődéstörténetét és jelentős alakjait (Szilágyi Domokos, Szabédi László) elemző irodalomtörténeti munkásságáért, a Korunk című folyóirat szerkesztéséért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért márc. 15-én Széchenyi-díjat kapott Kántor Lajos, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszéíró, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Budapesten. Mádl Ferenc államfő a nemzeti ünnep alkalmából a Parlamentben adta át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, továbbá Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseket. „Remélem, a díj amellett, hogy a szakma elismerése, egyben az erdélyi magyar irodalom elismerése is” – nyilatkozta Kántor Lajos. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Átadták a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) díjait a Magyar Sajtó Napja, márc. 15-e alkalmából Budapesten. Több évtizedes újságírói munkája elismeréseként Aranytoll kitüntetésben részesült Nagy Pál, a Népújság állandó külső munkatársa. Márc. 15-én a Pilvax Kávéházban Budapesten átadták a Szabad Sajtó Alapítvány elismeréseit. Ebben a kitüntetésben részesült Máthé Éva, a Romániai Magyar Szó munkatársa. /Marosvásárhelyi újságírók kitüntetése. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség idén Nagyváradon tartotta központi ünnepségét. Márc. 15-én a résztvevők megkoszorúzták Rulikowsky Kázmér dzsidás kapitány emlékművét és Nicolae Balcescu szobrát. Utána az ünneplő sereg ökumenikus imán vett részt a Szent László-templomban. Délután Szacsvay Imre mártír politikus szobránál rótták le kegyeletüket az emlékezők. Itt mondott ünnepi beszédet Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter. Ezt követően a kaplonyi fúvószenekar kíséretében huszárok által vezetett zászlós, fáklyás felvonulást rendeztek. A Kolozsvári Magyar Opera díszelőadást tartott, Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabját tekinthette meg a közönség. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a nagyváradi polgári erők márc. 15-én folytatták az Európa tavasza Erdélyben című rendezvénysorozat programját. Szacsvay Imre szobránál Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, valamint Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő mondott beszédet. /Nagyváradon volt a központi március 15-i ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Márc. 15-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak, a kolozsvári magyar főkonzulátus valamint, a politikai és civil szervezetek képviselőinek részvételével, telt ház előtt tartottak ökumenikus istentiszteletet márc. 15-e alkalmából. Ezt követően az ünneplő sereg a volt Biasini Szálló elé vonult, ahol megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Este az ünnepség a Role és a TransylMania együttes koncertjével ért véget. Czirják Árpád érseki helynök márc. 15-ét az összmagyarság ünnepének nevezte. Pap Géza református püspök rámutatott, elmúlt az az idő, amikor mások mondták meg nekünk, hogy milyen szabadságra van szükségünk. Szabó Árpád unitárius püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az ünnep ne az egymásra mutogatás alkalma legyen, hanem a megtisztult nép megkülönböztetett napja. Mózes Árpád evangélikus-lutheránus püspök emlékeztetett, a forradalom hősei tudták, hogy harcuk több egyetlen nép harcánál, benne ezeréves szülőföldünkhöz való ragaszkodásuk jutott kifejezésre. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a fájdalmas csalódás és a harc közül az utóbbi választását nevezte helyénvalónak. Medgyessy Péter miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul olvasta fel, majd Valentin Cuibus, Kolozs megye alprefektusa Adrian Nastase román kormányfőnek a romániai magyarsághoz intézett köszöntő levelét tolmácsolta. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta: „azt üzenem a polgármesternek, hogy csomagolja össze műanyag pohárkáit, és menjen el”. Vekov Károly képviselő beszédében hangsúlyozta: „nem reálpolitikusokra és pragmatikusokra van szükségünk, akik végiglépegetik a történelmet, és nem hagynak nyomot maguk után, mondta a politikus hangsúlyozva a szabadság jegyében kívánjuk a szabadságot, az esélyegyenlőséget.” A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Bardóczi Csaba ismertette tizenkét pontban, hogy mit kíván az ifjúság. Ezek: 1. restitutio in integrumot, az elkobozott egyházi és közösségi ingatlanok teljes visszaszolgáltatását; 2. önálló állami magyar egyetemet; 3. erdélyi magyar bankot; 4. a csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését; 5. a kötelező katonai szolgálat végleges és azonnali eltörlését; 6. az itthonmaradást ösztönző pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet; 7. bátor kiállást magyarságunkat jelképező történelmi személyiségek szobrai védelmében; 8. Eva Maria Barki és Bayer Zsolt persona non grata minősítésének visszavonását; 9. az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesítését, az ifjúság megosztásának beszüntetését; 10. a magyarországi és romániai állami költségvetésből az erdélyi magyarságnak szánt összegek feletti RMDSZ uralkodás felszámolását, a politika kivonulását a támogatások elbírálásából; 11. élni a választás szabadságának lehetőségével; 12. teljes önrendelkezést az erdélyi magyar közösségünk számára, autonómiát. A Házsongárdi temetőben zajlott megemlékezést követően több magyar zászlót lengető fiatal vonult végig a Főtéren, majd a Szentegyház-, Bolyai- és Kossuth Lajos utca érintésével a Protestáns Teológiára ment. /Ördög I. Béla, Papp Annamária: Méltósággal ünnepelte március 15-ét Kolozsvár magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Szokásához híven Funar, Kolozsvár polgármestere ismét megpróbálta megzavarni a márc. 15-i magyar rendezvényeket. Ezúttal azonban nem sikerült a tavalyihoz hasonló módon kereszteznie a magyar forradalmat ünneplők rendezvényét. Reggel tízkor a polgármester és kísérete a Petőfi utca 20. szám alatti emléktáblánál tartott szabad téri istentiszteleten vett részt, majd megkoszorúzta a volt Biasini Szálloda oldalán lévő George Baritiu és Nicolae Balcescu emléktáblát, de a városházi koszorúkból a Petőfi-emléktáblára is jutott. A kolozsvári városi tanács RMDSZ-es önkormányzati képviselői és Boros János alpolgármester meglepték Gheorghe Funart, ugyanis kokárdákkal jelentek meg a délutáni ülésen. Mi több, a magyar tanácsosok magyar és román nyelvű üdvözlő lapot adtak át a Funarnak és tanácsos kollégáinak. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos két piros-fehér-zöld üdvözlőlappal lepte meg Gheorghe Funart. A polgármester szokásához híven kirohant a tanácsosok ellen: azt követelte, hogy azonnal vegyék le a kokárdákat. Ez természetesen nem történt meg. – Senki sem viselhet olyan szimbólumot, amely mintegy 40 ezer román hazafi meggyilkolására emlékeztet. Ilyen a terrorizmust jelképező aradi szobor is, amelyet az első adandó alkalommal beolvasztunk – mondta Funar. /K. O.: Kokárdák a városi tanácsban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

A magyar forradalom és szabadságharc nagy alakjai másképp látták a nemzet jövőjét, de vitáik, nézetkülönbségeik dacára képesek voltak az összefogásra, az együttcselekvésre, mert tudták: a társadalmi reform, a szabadság csupán egységes fellépéssel érhető el – hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke márc. 14-én Krasznán, Petőfi Sándor készülő szobrának ünnepélyes alapkő-letételénél. Az eseményen jelen volt Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselő, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet is. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa tolmácsolta, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök levelét Íjgyártó István olvasta fel. /Petőfi Sándor szobrának alapkő-letétele Krasznán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Petőfi arcképével fedőlapján ünnepi műsorfüzetet jelentetett meg Krasznán a helybeli Cserey Farkas Társaság a szabadságharc évfordulója alkalmából. A Cserey Farkas Társaság kérésére jóváhagyták a köztéri Petőfi-szoborállítást. Az alapkövet Markó Béla szövetségi elnök, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Marc Tiberiu prefektus és Pop Imre polgármester helyezték el. /(Fejér László): Kraszna Petőfivel ünnepelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Marosvásárhely lakossága – nem engedve a röpcédulákon terjesztett bojkottra való buzdításnak nagy számban, méltósággal vett részt márc. 15-én a postaréti ünnepségen. A Székely vértanúk emlékművénél tízezernyi ünneplő gyűlt össze. Ünnepi beszédet mondott Virág György, a megyei tanács elnöke, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Ivanics Ferenc magyarországi képviselő, és György Annamária, a MADISZ képviselője. Virág György emlékeztetett: négy évvel ezelőtt, amikor csupán 163 szavazaton múlott a magyar jelölt sikere az első fordulóban, miközben a másodikban ezrekkel többen szavaztak a magyar jelöltre, de akkor már késő volt. /Az egység mellett tett hitet Marosvásárhely magyarsága. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Sepsiszentgyörgyön szép számban jelentek meg a márc. 15-i ünnepségen a városközpontban. Kellemes színfolt volt a zalaegerszegi hagyományőrző huszárok felvonulása s a megyeszékhely és a környező települések lovas fogatainak, valamint a Kováts Sándor Cserkészcsapatnak a bevonulása. Gazda Zoltán elmondta: Március 15. a sötét éjben fényes csillaga volt és marad a magyarságnak. Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere kiemelte, jó, hogy együtt ünnepelünk. Székelyföld tudja, hol lesz a helye, megfogalmaztuk magunkat, részt kérünk magunknak, számíthatnak ránk – zárta beszédét a polgármester. Az egyesített kórusok fellépése és a szavalatok után dr. Darkó Jenő történészkandidátus /Budapest/ mondott beszédet. Az ünnepség a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /(s): Sötét éjben fényes csillagunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Négynapos rendezvénysorozattal emlékezett Segesvár magyarsága márc. 15-re. Az Aurel Mosora Általános Iskolában tartották az immár hagyományossá vált szavaló- és prózamondó versenyt, a Gaudeamus házban pedig versmondó-vetélkedőt. Márc. 15-én mintegy 300-an vettek részt a nemzeti ünnep alkalmából a várbeli Petőfi-mellszobornál szervezett rendezvényen, az ünnepséget Jakabházi Béla magyartanár vezette. Az ünnepségsorozat délután Fehéregyházán folytatódott, majd színjátszó csoportoknak az Eminescu Kultúrotthonban szervezett előadásával zárult. /(antalfi): Segesvár magyarsága is ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Megjelent a maroshévízi Kemény János Alapítvány Komán János által szerkesztett kiadványa, a Helytörténeti füzetek 4. száma. Ez alkalommal főleg népesedési kérdéseket tárgyal a kiadvány, de megtaláljuk benne Rokaly József írását az 1989 előtti maroshévízi iskolákról, dr. Garda Dezső a gyergyói népességcsökkenésről közöl tanulmányt, egy másik írásában pedig a XIX. század utolsó évtizedeinek csíki és gyergyói erdőgazdálkodását is bemutatja. Az 5. szám Maroshévíz és Gyergyó XX. századi irodalmával és történelmi könyvészetével kíván foglalkozni. /Történelmi füzetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

A mozdonyvezetők és vasúti alkalmazottak márc. 15-én reggel hétkor kezdték az általános sztrájkot Márc. 16-án bukaresti ítélőtábla a mozdonyvezetők sztrájkjának felfüggesztéséről döntött. A határozat értelmében az elkövetkező harminc napon belül a vonatok a régi menetrend szerint közlekednek. A mozdonyvezetők fizetésemelést, étkezési jegyeket, az elbocsátások leállítását, illetve a munkaidőnek a nyolc óráról hat órára csökkentését kérték. /Kiss Olivér: Felfüggesztették a vasutasok sztrájkját. A bukaresti ítélőtábla döntése 30 napra szól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Márc. 15-én újabb bizalmatlansági indítványt tárgyalt a képviselőház. Az 56 ellenzéki képviselő által beterjesztett indítvány címe A Nastase-kormány csődje Románia európai integrációjával kapcsolatban. Az előterjesztést hosszas ügyrendi vita után a plénum végül megtárgyalta, végül elvetette. Az ülésen az RMDSZ részéről Pataki Júlia képviselő szólalt fel. Elmondta: amennyiben a beterjesztett indítványt a parlament elfogadná, eltörölne mindent, amit az utóbbi években megvalósított. /Újabb elvetett bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost, a Korunk főszerkesztőjét. Kántor Lajos, a Magyar Írószövetség választmányi tagja, az Írószövetségen belüli feszültségről szólt. Döbrentei Kornél költőnek a Tilos Rádió előtt jan. 11-én mondott beszéde után a szövetségből tömegesen kilépő írók döntését felidézve jelezte: néhány erdélyi magyar írótársával együtt levelet fogalmaztak meg a határon túli és inneni írótársaknak. "Azt szeretnénk, ha valamiképpen vége szakadna ennek az őrületnek – mert én annak tartom azt, ami itt hetek óta az írószövetség körül történik"– mondta Kántor Lajos. Az író megjegyezte: nyilvánvalóan mindig lesznek lényeges véleménykülönbségek "világszemléletileg és esztétikailag is" az írók között, de van egy minimum, egy szakmai érdekközösség, s az írószövetségnek ezt kell képviselnie. Kántor Lajos meggyőződését tolmácsolva szólt arról, hogy a magyar íróknak továbbra is szükségük van az írószövetségre. /Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt másfél évtized legsúlyosabb válságát éli a Magyar Írószövetség. Az a 84 író ugyanis, aki a múlt héten kilépett a szervezetből (köztük a határon túli irodalmak több jeles képviselője), bár számszerűleg kisebbséget jelent, szellemi súlyát tekintve meghatározó tényező a kortárs irodalmi életben. Döbrentei Kornél vitatható szellemiségű beszédet mondott a Tilos Rádió előtt. Döbrenteinek jogában áll kirekesztő kijelentéseket tenni, írta Papp Attila Zsolt. Ezért sántít a „disszidensek” érvelése. Nádas Péter szerint az Írószövetség „sóhivatal”. Papp Attila Zsolt szerint megint „a népi-urbánus balhé a téma”. /Papp Attila Zsolt: A nagy balhé. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

Az RMDSZ keretében működő Nemzetépítő Platform felhívásához fűzött megjegyzéseket Fodor Sándor. Egyetért a romániai magyarság összefogásának szükségességével, valóban tárgyalásokra van szükség az RMDSZ-en belüli és azon kívüli csoportosulások között az egységes fellépés érdekében. De miféle tárgyalásokra? Alkudozásokra, hogy lehetőleg minden parlamentből kibukott politikusunk visszakerüljön oda? – kérdezte Fodor. Ezek egytől egyig becsületes, tisztességes emberek, jó magyarok, tette hozzá. Azonban parlamenti képviselői feladatra alkalmatlanok. Alkalmatlanok, mert vagy nem tudnak eléggé románul, vagy mert keresztülvihetetlen követelésekkel ámítják választóikat. Egyébként Nemzetépítő Platform felhívásának „sok mindenben igaza van.” Fodor sem tartja indokoltnak egyes RMDSZ-es vezető személyiségek életfogytig való tisztségviselésének fontosságát. A vezetők mond tisztességes magyarok. Fodor Sándor azt kérte, hogy írják alá a nevüket azok, akik a felhívást megfogalmazták. /Fodor Sándor: Döntsék el az urak! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Mádl Ferenc magyar államfő nem csak Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét, és Markó Béla RMDSZ-elnököt tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök előterjesztése Bugár Bélára is vonatkozott, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke azonban nem jelent meg a díjkiosztó ünnepségen. Az MTI-nek Bugár kijelentette: nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a legrangosabb magyar állami kitüntetésre találták méltónak, és annak elutasítása nem a kitüntetésnek, hanem a magyar kormány utóbbi időben tanúsított magatartásának szól, válaszul arra, hogy Budapest lefaragta a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési keretet. Sérelmezte, hogy a magyar kormány "rólunk, nélkülünk döntött", jóllehet, a felek mindeddig éveken át következetesen és eredményesen állták azt az egyezséget, hogy a határon túli magyarokat érintő kérdésekben azok legitim politikai képviseletének mellőzésével soha nem születhet döntés. "Ez az egyensúly most megbillent, úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar kormány felrúgta az egyezséget: lemondta a február közepére tervezett Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), majd olyan költségvetési megvonásokat eszközölt, amelyről velünk nem konzultáltak" – mondotta. – "Mi nem azt mondjuk, hogy rajtunk nem lehet takarékoskodni, hanem azt, hogy mi jobban tudjuk, hol lehet rajtunk – esetenként akár többet is – megtakarítani. Itt és most nem kitüntetésre, hanem támogatásra van szükség" – fogalmazott Bugár. Emlékeztetett rá: szándékát, a köztársasági elnök irodájával és a parlament házelnökének irodájával "a botrányt elkerülendő" céllal előre jelezte. /Bugárnak nem kell a kereszt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

1889. nov. 3-án, ünnepélyes keretek között leplezték le az 1849. febr. 9-i piski hídi csatában elesett honvédek emlékére állított hatalmas andezit obeliszket. Később azután ledöntötték a csatában elesettek emlékére állított emlékoszlopot. Darabjainak egy része sokáig a helyszínen szétszórva hevert. Oldalainak feliratos fémlapjai eltűntek. 1999. aug. 22-én, a piskitelepi Szent István király-napi búcsú alkalmával dr. Jakubinyi György érsek felszentelte a templomkertben újra felállított 5,5 méter magas emlékoszlopot. /Schreiber István: A kegyelet oszlopa. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

A kolozsvári tudományegyetem önálló magyar karainak fölállítása immár esztendők óta foglalkoztatja a közvéleményt. A közvélemény súlyosan csalódhatott: az új protokollum alkutételei közül kimaradt a karok ügye. Salat Levente rektor-helyettes azért nem szorgalmazná az önálló karok létrejöttét, mert attól tart, hogy azok finanszírozása komoly hátrányokat szenvedne. Szamosközi István, a Marga exrektor által vezetett új Akadémia Tanács (ez voltaképpen az egyetemi szenátus alteregója) elnökhelyettese nem is tartja igazán szerencsésnek a szeparálódást, s úgy véli, hogy a tagozatos berendezkedés sokkal jobban megfelel a magyar oktatók és diákok érdekeinek. Tízezer magyar hallgatóról beszélnek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, de ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy ezek többségét nem a valódi egyetemi hallgatók, hanem a kihelyezett kollégiumok és a tanítóképzők diákjai adják. Szamosközi István eldicsekedett, hogy a valamikori két-három magyar hallgatóról immár 1800-ra duzzasztott létszámú pszichológiai és neveléstudományi magyar tagozat azért működik remekül, mert a diákok döntő többsége tandíjat fizet. Ez viszont ellentmond a tanügyi törvényben lefektetett alapelvnek, miszerint Romániában az állami oktatás – óvodától egyetemig – ingyenes. Magyari Lajos megjegyezte, újra küzdeni kell az önálló állami magyar egyetemért. /Magyari Lajos: A karok háborúja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Tőkés László túlzónak vélte az RMDSZ márc. 15- ünnepségén a 15 ezres lakossági részvételről szóló számadatot: „Az országos RMDSZ rátelepedett a rendezvényekre. Nagyvárad csatatér, frontváros lett az RMDSZ és a polgári erők között" – fogalmazott Tőkés. A püspök szerint sok meghívó pontatlanul, románokhoz vagy halottaknak címezve érkezett, a legkirívóbb eset, hogy a külföldön elhunyt Pap László református püspök is kapott dísztáviratot. /(Balla Tünde): Tőkés szerint csatatér és frontváros lett Nagyvárad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

A rendőrség 20-at megoldott az utóbbi évben regisztrált 34 olyan ügy közül, amelyek 44 bántalmazott újságíróval kapcsolatosak – jelentette ki márc. 17-én, sajtótájékoztatón Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter. Szondy Zoltán esetében szemtanúk azonosíthatják a csíkszeredai újságíró bántalmazóját. /Az újságíró- bántalmazási ügyek nagyobb része megoldódott. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

Romániát arra is felszólította az Európai Unió, hogy az igazságszolgáltatását is vizsgálja felül. Most éppen a Wass Albert pere van napirenden. Őt Romániában elítélték, Amerikában felmentették. Az 1956-os magyar forradalom után is tömegesen rendezték a kirakatpereket Romániában. Több, mint 200 személyt tartóztattak le, közülük 11-et halálra ítéltek, 10-et ki is végeztek. A vád általában az volt, hogy egyetértett a magyar forradalommal. Szabó Rozália csak egyet említett 1956 kirakat-pereiből, Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész esetét. Ő, amellett, hogy gondját viselte saját gyülekezetének, 1944-ben védelmezője volt a helybeli zsidóságnak. Az 1947 évi nagy szárazság idején öt román gyermeket fogadott a családjába és mint saját gyermekeiket gondozták, táplálták. „Csupa hálából" a román bíróság nemcsak őt pusztította el, a feleségét és négy gyermekét is kényszerlakhelyre hurcolta. Bútor nélküli földkunyhóba rakták be. Kályhájuk sem volt, s a földön aludtak. Szabó Rozália szerint ez is egy komoly ok az autonómia kérésére, hogy legalább annak a területén lennénk megszabadítva a kirakatperektől. Akkor talán nem lenne annyira kiszolgáltatott a szórvány-magyarság sem. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Európa lát és hall. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

Zártkörű találkozóra látogatott Sepsiszentgyörgyre Markó Béla, hogy a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (VPFSZ) elnökségével tárgyaljon. Török József, a VPFSZ elnöke elmondta, felkérték Markót, üljön tárgyalóasztalhoz Szász Jenővel, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökével. „Az elnök úr kitartott álláspontja mellett, hogy a különböző csoportosulásokkal csak az RMDSZ égisze alatt hajlandó tárgyalni” – tájékoztatott Török József. A VPFSZ számon kérte az RMDSZ-től az autonómia ügyében tett lépéseit is, kifogásolta, hogy nem tapasztalt konkrétumot. Az RMDSZ elnöke a kis lépések politikája mellett érvelt, és a sikerek közé sorolta, hogy ma már van magyar felirat Sepsiszentgyörgy állomásán. A VPFSZ háromszéki szervezete februárban Együtt a közös ügyért címmel fogalmazott meg nyílt levelet, amelyben magyar–magyar párbeszédre hívta Markó Bélát és Szász Jenőt. /Farkas Réka: Esélytelen a Markó–Szász találkozó? = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./