Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2002. január 10.
Arra a kérdésre: Mit jelent az ön számára az anyanyelv? Csoóri Sándor válasza ez volt: – Erről a dologról csak szemérmesen tudok beszélni, s ráadásul pályafutásom alatt most vagyok először olyan helyzetben, hogy élő szóban kell erről nyilatkoznom. Számomra anyanyelvem mindent jelent, ami életemhez, létemhez hozzátartozik. Nemcsak általa tárul fel előttem a világ, hanem az emberi kapcsolatokat is gazdagítja, és ő maga a történelmünk is. Vannak szavaink, amelyek korszakokat élesztenek fel. Például, ha azt hallom vagy olvasom: dali pár pisztolyom – a kuruc kor, Rákóczi, Esze Tamás vagy mások, illetve egyebek idéződnek fel. Vagy ha azt hallom: bársonyon futnak perceim – József Attila életére gondolok. Az anya szó csaknem mindent felidéz, amit eszmélésem óta érzelmileg óhajtásaim közben megértem. Anyanyelvemben benne van a feszültség, a dráma, ami a magyarság életében lezajlott. Anyanyelvem jelentette és jelenti a költészetet, adott és ad lehetőséget a képzettársításokra, a költői stílusok kialakítására a kezdetektől a szürrelista irányzatokig. Anyanyelvem nemcsak szavaink összessége, hanem az emberi lét értelmezhetőségének lehetősége is. Írás közben, ha szenved is az ember, ha egy jó mondatot meg tud fogalmazni, boldogan áll fel az asztaltól. A teremtés izgalmait a nyelvben éltem át, odaköt a történelemhez, a természethez, a saját tudatomhoz, sejtelmeimhez. Filozófiai értelemben is anyanyelvem a legfontosabb esélyem és adottságom. /Komoróczy György: Csoóri Sándor a magyar nyelvről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./
2002. január 11.
Jan. 9-én a határon túli magyar politikai vezetők munkamegbeszélést tartottak Budapesten, a következő szövegű nyilatkozatot fogadták el:A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata A határon túli magyar szervezetek nevében elégedettségünknek adunk hangot, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, a Magyar Országgyűlésben 92 százalékos elsöprő többséggel - tehát össznemzeti konszenzussal - elfogadott 2001. évi LXII. számú törvény 2002. január 1-jétől elképzeléseinknek megfelelően hatályba lépett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a törvény jelentősen hozzá fog járulni a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok nemzeti önazonosságának megőrzéséhez, szülőföldjükön való megmaradásukhoz, boldogulásukhoz és gyarapodásukhoz, az asszimilációs folyamatok lefékeződéséhez. Megerősítjük a Máért 2001. október 26-án kiadott nyilatkozatát, mely szerint a törvény a kisebbségben élő magyar közösségek nyelvi és kulturális identitásának megőrzéséhez és erősítéséhez történő hozzájárulása révén előmozdítja térségünk biztonságát és stabilitását. Külön üdvözöljük a magyar és a román kormány között létrejött egyetértési nyilatkozatot, amely reményeink szerint előmozdítja a két ország között kívánatos együttműködést. A nyilatkozat a kedvezménytörvény zökkenőmentes alkalmazásával biztosítja valamennyi hazai politikai és gazdasági érdek, illetve a romániai és általában a szomszédos államokban élő magyarság érdekeinek együttes és egymást erősítő érvényesülését, a nemzetpolitikai és jószomszédi céloknak, az európai követelményeknek megfelelő egyidejű megvalósítását. Véleményünk szerint a magyar munkaerőpiac stabilitásának veszélyeztetését egyrészt az eddigi tények sem támasztják alá, másrészt a külföldi munkavállalást szabályozó magyar rendeletek a jövőben sem teszik azt lehetővé. A nyilatkozat aláírása megerősít bennünket abbéli, a velencei bizottság jelentése által is alátámasztott meggyőződésünkben, hogy az anyaország legitim módon támogathatja határon túli nemzeti kisebbségeit, a törvény az európai értékekre építve összhangban áll az Európai Unió elvárásaival, valamint a nemzetközi jog alapelveivel. Reméljük, hogy ezen európai értékek és nemzetközi jogi alapelvek mentén sikerül Szlovákiával is megtalálni az összhangot. Fentiekkel együtt alapvető fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a magyar kisebbségek állampolgárság szerinti állama alkotmányos kötelezettségeinek megfelelően maradéktalanul biztosítsa a vonatkozó nemzetközi normák és az adott kisebbségi közösségek szükségletei szerint ezen közösségek valós jog- és esélyegyenlőségét. A törvény akadálymentes hatályba léptét és a magyar-román megegyezést sikerként értékeljük. Véleményünk szerint a továbbiakban is ez a politikai gyakorlat vezethet el az anyaország, a határon túl élő magyarok és a szomszédos államok kiegyensúlyozott viszonyához. Úgy gondoljuk, hogy a törvény végrehajtása olyan pozitív gyakorlatot fog meghonosítani térségünkben, amely hatékonyan szolgálhatja a nemzeti kisebbségek problémáinak általános rendezését. A határon túl éő magyarok számára a törvény szellemisége, az igényelt és megkapott magyar igazolvány erősíti a nemzeti összetartozás tudatát, és bizonyítja, hogy Magyarország igyekszik enyhíteni gondjainkat a rendelkezésére álló eszközökkel. A szomszédos nemzetek pedig meggyőződhetnek arról, hogy a magyar kisebbségnek Magyarország által a nemzetközi jog normáival és elveivel összhangban nyújtott támogatás senkit sem diszkriminál, ellenkezőleg, pótlólagos eszközökkel is hozzájárul a nemzeti identitás ápolása terén szükséges tényleges esélyegyenlőség létrehozásához. Az ily módon nemzeti identitásukban megerősödő nemzeti közösségek elégedett és hasznos polgáraivá válhatnak állampolgárság szerinti államaiknak. Markó Béla - Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós - Magyar Koalíció Pártja, Kovács Miklós - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Kasza József - Vajdasági Magyar Szövetség, Ágoston András - Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Pasza Árpád - Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Tomka György - Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. /A határon túli magyar politikai vezetők nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 11.
Munkamegbeszélésre gyűltek össze jan. 9-én Budapesten a határon túli magyarság körében felállított ajánlóirodák munkatársai. - Az a tény, hogy január elsején a kedvezménytörvény olyan módon lépett életbe, ahogy azt a MÁÉRT ülésein, a parlamentben, illetve a szomszédos országok képviselőivel is tárgyaltuk, sikerként könyvelhető el - jelentette ki Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a határon túli magyarság számára sorsfordító lépésként értékelhető a törvény hatályba lépése. Mint ahogy a határon túli vezetők fogalmaztak, sokan úgy érzékelik, hogy évtizedeket vártak erre a jogszabályra. Már az, hogy hozzájutnak a magyar igazolványhoz lelki támaszt jelent számukra, tette hozzá. Kérdésre válaszolva Szabó Tibor cáfolta magyar és a határon túli sajtóban megjelent értesülést, hogy a HTMH-elnöknek egymillió forintos fizetése lenne? Ez összeg ugyanis távozó elődje végkielégítését is tartalmazza. A kárpátaljai helyzetről Gulácsy Gézát, az ottani információs iroda vezetője kifejtette, hogy a kérvények összegyűjtését és közvetítését a magyar hatósági képviseletek felé a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta fel. /Vass Enikő: Évtizedeket vártak a határon túliak a státustörvényre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2002. január 11.
Jan. 10-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa. A testület megvitatta és elfogadta az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti 2001-es évi együttműködés elemzését és a 2002-es évre szóló megállapodás-tervezet alapelveit. Az Operatív Tanács kiemelt kérdésként kell kezelni a tulajdonszerkezet átalakításának befejezését 2002-ben. Ennek feltétele a már elfogadott tulajdontörvények alkalmazása, illetve az államosított egyházi és közösségi tulajdonok visszajuttatása. Az Operatív Tanács megbízta az RMDSZ négy tagú tárgyalócsoportját, hogy folytassa a megbeszéléseket a megállapodásról. Az Operatív Tanács ülését megelőző sajtótájékoztatón Markó Béla szövetségi elnök elmondta: a protokollum valószínűség szerint tartalmazni fogja azokat a tételeket, amelyek nem valósultak meg a 2001-es év folyamán, különös hangsúlyt fektetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve az állami magyar nyelvű egyetemi oktatás bővítésére. Amennyiben a felek a tárgyalások során megállapodnak az együttműködés meghosszabbításában, az egyezményt az új parlamenti ülésszak előtt fogják aláírni. Az alkotmánymódosítás nem fogja a tárgyalások témáját képezni. Az esetleges egyezményben foglaltak megvalósítása érdekében a protokollum konkrét és határidőhöz szabott pontokban fogja tartalmazni az RMDSZ elvárásait. Markó Béla hangsúlyozta: nincs szó az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról. Az ülésen nem volt jelen Tőkés László püspök, aki levélben igazolta hiányzását. (Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Budapesten, a magyar ország-gyűlés egészségi és szociális bizottságának tegnapi rendkívüli ülésén vett részt, ahol a státustörvény egészségügyi vonatkozású kérdéseit tárgyalták.) A Szabadságnak adott nyilatkozatában Tőkés László elmondta: kifejezetten ellene van egy olyan utódkommunista, nacionalista párttal kötendő félkoalíciós együttműködésnek, amely az elmúlt félévben is arról tett bizonyságot, hogy magyarellenes és a visszarendeződés politikáját folytatja. Politikai alku csak egyenrangú partnerek között jöhet létre. Itt azonban politikai megalkuvásról lehet szó, az RMDSZ parlamenti együttműködésével nem tesz mást, mint hitelesíti a kormányon levő utódkommunista párt kisebbségellenes és antidemokratikus politikáját — mondotta a tiszteletbeli elnök, aki furcsállja, hogy az RMDSZ közelebb áll az SZDP-hez, mint az ellenzékhez. Tőkés László megjegyezte: véleménye szerint nem lett volna szabad az SZKT-nak az együttműködésre vonatkozó előzetes határozata híján elkötelezni a szövetséget. /Sz. K.: Prioritás az integráció felgyorsítása. Az új RMDSZ–SZDP együttműködés alapelveiről tárgyalt az Operatív Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2002. január 11.
Január végére tervezik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a kormányzó Szociáldemokrata Párt közti újabb egyezmény aláírását. A további egy évre szóló egyezményben szereplő RMDSZ-feltételekről, elvárásokról tegnap a szövetség vezetőit tömörítő Operatív Tanács vitázott. Nemrég még arról volt szó, hogy az aláírást megelőzően az RMDSZ "miniparlamentje" érdemi vitát folytat egy újabb együttműködési megállapodás szükségességéről, annak tartalmáról, a jelek szerint az SZKT-nak megint csak a rábólintás nemes feladata jut. A döntéshozó RMDSZ-politikusok beláthatták, hogy azoknak lett igaza, akik az előző protokollum aláírásakor a konkrétumok hiányát kifogásolták, az egyezmény számonkérhetőségét vitatták. Ezen igyekszenek változtatni a szövetségi vezetők akkor, amikor a kormánypárt elé terjesztendő tervezetben konkrét időpontokhoz kötik például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény elfogadását, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonalának, vagy a magyar rádió- és tévéadások műsoridejének bővítésére vonatkozó feltételeket. - Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának, illetve a magyar nyelvű felsőoktatás kiszélesítésének az ügyében nem sikerült előrehaladni. Újabb és újabb alkukat kellett kötni ahhoz is, hogy a helyhatósági törvény végrehajtási utasításai valahára napvilágot lássanak, illetve hogy a földtörvény úgy változzon, hogy az minél kevésbé legyen hátrányos az erdélyi magyar közösségre nézve. Arról a kormánypropaganda nem szól, hogy az RMDSZ támogatása nélkül talán nem sikerült volna megteremteni az elmúlt időszakban azt a politikai stabilitást, amely Romániát, ha kis lépésekben is, de előrevitte az integráció útján. A kormánypárt gyakorlott alkuszként eddig pontosan kiszámolta, hogy mekkora az az engedmény-csomag, amelyet az RMDSZ asztalára tehet. Most már az RMDSZ vezetőin múlik, hogy mennyit áldoznak az egyházi ingatlanok kérdésére a magyar nyelvű felsőoktatás bővítése, a gazdasági vonatkozású kérdésekre. /Székely Kriszta: Bónusz-politika. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2002. január 11.
Temesváron is hatalmas az érdeklődés a magyar igazolványok iránt. Az emberek telefonon, de személyesen is ostromolják az RMDSZ- irodát és a helyi magyar hetilapot, az igazolvány megszerzésének feltételeiről és emellett elsősorban a magyarországi munkavállalásról, a különböző kedvezmények felől érdeklődnek. Az érdeklődők kérdéseiből arra lehet következtetni: szép számmal fognak jelentkezni részben vagy szinte teljesen beolvadt, magyarul alig vagy egyáltalán nem beszélő bánsági magyarok is, sőt, egyes esetekben - hozzátartozói igazolvány hiányában - született románok is magyar igazolványért. /(Pataki Zoltán): A tiltás növeli az érdeklődést: Román hozzátartozók is magyar igazolványt szeretnének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 11.
Kónya-Hamar Sándort, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő a kedvezménytörvényről kifejtette, fontosnak tartotta, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak egyfajta jogorvoslatot és politikai értelemben is elfogadható megoldást kell biztosítani. 1920-tól erre minden európai nép – ilyen vagy olyan értelemben – elégtételt kapott elszenvedett múltbeli történelmi vereségeiért. A magyarság volt az, melynek ügye megoldásra vár. Ennek a népnek, nemzetnek vissza kell adni a lelkét. A kedvezménytörvény érzelmi kapocs, ami egy közösséghez való tartozásnak a bizonyítékát és bizonyosságát jelenti. A kedvezménytörvény "alkalmazása a Trianon utáni első olyan lépés, melyet a Magyarország határain túl került magyarok évtizedek óta várnak" "Mit fog érezni az, aki kézbe veszi a könyvecskét, melyen ott van a Szent Korona, a nemzet szimbóluma? Egy dolgot, hogy nemzetpolgár." - A kolozsvári RMDSZ-nek pontos nyilvántartása van, elkészült a Kolozs megyei kataszter. Ha megkérdik, hány magyar kérheti a megyében a kedvezménytörvény értelmében a könyvecskét, arra megközelítően tudnak felelni: Kolozsváron több mint 70 ezren fogják kérni, a megyében több mit 150 ezren. Nem szólva a több mint 10 ezer magyar diákról – hiszen a Kolozsváron tanuló több mint 40 ezer diáknak több mit negyede magyar – akik szintén ide fognak fordulni. /Csomafáy Ferenc: Az álmot megvalósítani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 11.
Az anyaország már nem nézhette tétlenül a magyar kisebbség sorsát, cselekedni kellett, legalább törvénybe foglalni a nyilvánvalót: a több országba szétszakadt magyarság egybe- és összetartozik. Kultúrában, nyelvben, hagyományban, érzésben. Van, kell legyen közös jelentése a magyar szónak. A horvátok útlevelet és szavazati jogot adnak mindenkinek, aki valahol a világon horvátnak vallja magát, a románok segítik a moldvaiakat… Olaszok, írek, svédek, lengyelek - mind összetartó közösségekbe zárják magukat, bárhová vesse őket a sors, és figyelő tekintetüket az anyaországra szegezik. - A magyar parlament szinte egyhangú szavazással elfogadta a kedvezménytörvényt. Románia megelőző és követő reakciója, mondhatjuk, természetes volt, a múlt ismeretében. Itt él a legnagyobb számban a megcélzott kisebbség, s félő, hogy a kilátásba helyezett kedvezmények hatására visszafordulnak azok is, akik már elindultak a románná válás útján. Iliescu elnök beszédes elszólása volt, amikor a témával kapcsolatban háromszázezerre becsülte csak Bukarestben a magyarság létszámát. A hivatalosan is megfogalmazott román aggodalmakra mindkét országban fölélénkült az ellenzék. Mindkét oldalon túlzó indulatokba csapott és csap a törvény értelmezése. Magyarországon természetesen arról szóltak a vezércikkek: a törékeny közép-európai egyensúlyt veszélyeztetjük azzal, hogy módszeresen összeveszünk legközelebbi szomszédainkkal, Romániában természetesen azzal riogatták a közvéleményt, hogy ezek a magyarok a románok rovására mindenféle kedvezményekben részesednek, erősödik bennük a Magyarországhoz való tartozás lelki tudata, ami bizonyára a határok átrendezésének gondolatához és igényéhez fog vezetni. Baranyai Péter szerint nem megegyezésre törekedett e két fél, a magyar és a román, hanem a másik becsapására"… abba kellene hagyni a hadijelentések fogalmazását…/Baranyai Péter: A kedvezménytörvény és hatásai a hagyományos román-magyar barátságra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./Ilyen fanyalgó cikkek csak a Romániai Magyar Szóban jelennek meg. Ez a szám hozta a határon túli magyar vezetők közös nyilatkozatát! És hozták ez a cikket.
2002. január 11.
Sajtótájékoztatón tiltakozott Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt (RMSZDP) vezetősége az általuk etikátlannak minősített egyes sajtóközlemények ellen. Főként azt sérelmezték, hogy a Népújságban december végén Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke azt nyilatkozta: a Maros megyei városi és községi tanácsokban levő képviselőik akadályozzák a munkát, nem hajlandók a köz érdekében együttműködni az RMDSZ-es tanácsosokkal és nem a köz javát szolgálják. Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke, Molnár István, az RMSZDP főtitkára és a jelenlevő önkormányzati tanácsosok azt is állították, hogy lejárató kampány folyik ellenük a helyi magyar sajtóban. Az RMSZDP Maros megyében 17 tanácsost juttatott be az önkormányzati testületekbe. A legtöbbet Szovátán, ahol a 19 tagú testületből 6 a szabaddemokrata alakulatot képviseli. Gáll Ferenc szovátai, Lokodi Ernő nyárádremetei és Sipos Attila gernyeszegi RMSZDP községi tanácsosok saját rátermettségüket bizonygatták. - Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke a vádakról elmondta, hogy az RMDSZ-en belül az önkormányzati tanács elnöke , ilyen minőségemben elemezte a községi és városi tanácsok tevékenységét. A szovátai és a községi polgármesterek hozzá eljuttatott elemzéseiből indult ki. - Kiss Kálmán elnök a magyar kedvezménytörvényről kifejtette: nem tud egyetérteni, "hogy effektív ezek a kiajánlások", szerinte nem kell deklarációval bizonyítani magáról, hogy magyar. "Ez megalázó. Ezzel nem értünk egyet." Szerinte inkább a kettős állampolgárságra lenne szükség, Kiss szerint a státustörvény hatalmas gazdasági megerőltetés az anyaországnak, s nem biztos, hogy célba jutnak ezek az elképzelések. /(Máthé Éva): Etikátlan sajtóközlemények? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 11.
Sikere volt Székelyudvarhelyen a háromfelvonásos Viktória című nagyoperettnek, amelyet Dehel Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera kitűnő rendezője vitt színre. Ábrahám Pál Viktória című nagyoperettje hatalmas sikert aratott mind az öt műsorra tűzött előadáson. /Nagyálmos Ildikó: A háromfelvonásos Viktória című nagyoperett sikere. Székelyudvarhelyen győzött az operett. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 11./
2002. január 12.
A román kormány szakértői bizottságot állított fel a magyar kedvezménytörvény végrehajtásának ellenőrzésére. A testület a külügy- és a belügyminisztérium, valamint a közigazgatási minisztérium döntéshozatali pozícióban lévő szakembereiből, feltehetőleg államtitkárokból áll majd. - A bizottság azt vizsgálja majd, hogy a törvény alkalmazásával kapcsolatos tevékenység összhangban van-e a román-magyar egyetértési nyilatkozattal és a jogszabály végrehajtási utasításaival. /Román ellenőrző bizottság alakul. A kedvezménytörvény alkalmazását figyelik. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2002. január 12.
Jan. 11-i telekonferenciáján Adrian Nastase kormányfő elsősorban a 2002-es évre vonatkozó prioritásokat ismertette. A kormány ez évi legfontosabb feladatai a Nato-csatlakozásra való összpontosítás, a reform további végrehajtása, a korrupció felszámolása, a földek és erdők visszaszolgáltatása, és az állami hivatalokban az ügyfélfogadás jelentős javítása. Adrian Nastase beszámolt arról, hogy 2001-ben a rendőrség több mint 8200 korrupcióval vádolt személyt azonosított. Nastase kijelentette a kedvezménytörvényről, hogy a prefektúrák nem segíthetik azoknak az irodáknak a létrehozását, amelyek igazolványok kiosztását célozzák. A kül- és belügyminisztérium, valamint a közigazgatási minisztérium munkatársainak megkülönböztetett figyelemmel kell kísérniük a szóban forgó információs irodák működését. Kijelentette: nem szabad megengednünk, hogy a magyar munkáltatók etnikai alapon válasszák ki alkalmazottaikat. /Korondi Kinga: Telekonferencia. A tél még sok gondot okozhat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2002. január 12.
Martonyi János külügyminiszter szerint a decemberben aláírt magyar-román egyetértési nyilatkozat nem módosítja a kedvezménytörvényt, az MSZP és az SZDSZ ugyanakkor úgy látja, a dokumentum nem felel meg az ország nemzeti érdekeinek és az ügyben szemfényvesztés folyik. Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága jan. 11-én rendkívüli ülésén meghallgatta a külügyminiszter tájékoztatóját a magyar- román egyetértési nyilatkozatról és annak várható hatásairól. Molnár Gyula (MSZP) kijelentette: a törvény és a nyilatkozat szövege tételesen ellentétes egymással. Szent-Iványi István (SZDSZ), a bizottság elnöke az Országgyűlés januári rendkívüli ülésének összehívását szorgalmazta, hogy a kedvezménytörvényt - az SZDSZ indítványa alapján - még ebben a kormányzati ciklusban módosítani lehessen. - Az ellenzék egy része sikamlós, szélsőjobboldali talajra lépett és választási kampányt folytat azzal, hogy a vendégmunkások elleni nyilatkozatokat fogalmaz meg - hangoztatta Surján László (Fidesz), a bizottság alelnöke. /A magyar OGY külügyi bizottsága az egyetértési nyilatkozatról tárgyalt. Élesedő belpolitikai vita. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2002. január 12.
A Fidesz-frakció sajnálattal vette tudomásul, hogy az MSZP ismét szembe fordult Európával; a Magyar Szocialista Párt mára odáig jutott, hogy hadban áll nemcsak a magyar kormánnyal, hanem Európa több vezető politikusával, az Európa Tanáccsal, a határon túli magyar szervezetekkel, saját korábbi álláspontjával, valamint saját, a nemzet iránt elkötelezettséget érző tisztességes tagjaival és a nemzetben gondolkodó minden emberrel - tartalmazza a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának közleménye. Hozzáteszik: az MSZP a kedvezménytörvény alaptalan bírálatával a Kárpát-medencei magyarsággal is szembehelyezkedik; korábbi álláspontjával ellentétben támadja az ország által elért össznemzeti sikert és kétségbe vonja a határon túli magyar szervezetek azon jogát, hogy az általuk képviselt magyarok ügyében állást foglaljanak, csak azért, mert véleményük ellentétes az MSZP álláspontjával. A Fidesz-frakció üdvözli Walter Schwimmernek, az Európa Tanács főtitkárának nyilatkozatát, amelyben megerősíti, hogy a kedvezménytörvény kapcsán elfogadott magyar–román egyetértési nyilatkozatban érvényesülnek az Európa Tanács által megfogalmazott kisebbségekre vonatkozó ajánlások."Mindezek után nem meglepő, hogy az MSZP még saját képviselőjével is hadban áll. Sok jóérzésű szocialista párttaggal együtt, Szűrös Mátyás is fontosabbnak tartja nemzeti elkötelezettségét, és felül tud emelkedni a rövid távú pártpolitikai érdeken" — tartalmazza a közlemény. A Fidesz-frakció szerint az MSZP hátba támadta a magyar kormányt, miközben a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban a szomszédos országokkal folyamatban levő tárgyalásokon a kormány a magyar nemzeti érdekek érvényesítéséért küzd. /Hadban Európával az MSZP. A FIDESZ az MSZP-t bírálja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezető képviselője tanácskozott jan. 10-én Kolozsváron a kedvezménytörvényről. Tempfli József római katolikus megyés püspök elmondta, hogy a megbeszélés célja közös álláspont kialakítása volt a tekintetben, hogy az egyházak miként nyújthatnak segítséget a kedvezménytörvény gyakorlati alkalmazásához. A váradi egyházfő véleménye szerint ugyanis a most megalakuló információs irodáknál igen nagy lesz az érdeklődés, az ott dolgozók nagyon le lesznek terhelve, és emiatt elhúzódhat az igazolványok kibocsátási ideje. Ezért úgy határoztak, hogy a püspökségek is igényelnek űrlapokat, és megkérik papjaikat, hogy segítsenek a híveiknek az űrlapok kitöltésében anélkül, hogy befolyásolnák őket. Akik az egyházi nyilvántartásokban szerepelnek, azoknak erről igazolást adnak, emellett pedig felvilágosítást is a törvény által nyújtott támogatásokról és kedvezményekről. /P. I. Z.: Püspöki tanácskozás Kolozsváron. Segíteni akarják a kedvezménytörvény alkalmazását. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 12./
2002. január 12.
Jan. 11-én ismét összeült Kolozsváron a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáért felelős Országos Felügyelő Testület. A találkozóról Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: miután a jelenlévők meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatóját a státustörvénnyel kapcsolatos kérdésekről, nevesítették azokat a civil szervezeteket, amelyeknek joguk van tagságot igazoló bizonylatot kiadni. Ezek között szerepel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE), a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), valamint a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségéhez (MISZSZ), a Magyar Ifjúsági Tanácshoz (MIT), az Országos Magyar Diákszövetséghez (OMDSZ) és az Itthon Fiatalon Mozgalomhoz tartozó ifjúsági szervezetek. A testület eldöntötte, hogy a magyar nyelv kellő ismerete olyan okirat alapján igazolható, amelyet részben vagy egészében magyar nyelvű tanintézet állított ki. Adrian Nastase kormányfő jan. 11-i azon felszólítására, hogy a prefektusok ne tegyék lehetővé a magyar igazolványok kibocsátását, valamint az információs irodák működtetését, Markó Béla szövetségi elnök a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ a magyar–román megállapodás értelmében cselekszik, és ennek megfelelően január 21-én be fogják indítani a munkát. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a megállapodás szerint az információs irodák tevékenysége nem ajánló jellegű, hanem információ szolgáltatáson alapszik. "Ezért a román miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatától függetlenül elkezdjük ezt a munkát. Nastase felszólítása inkább politikai replika kíván lenni arra, hogy Magyarországon folyik a vita a megállapodásról, a munkavállalással kapcsolatban pedig egyre élesebb kijelentések hangzanak el" — mondotta Markó Béla. – Jan. 11-én Kolozsváron összeült a törvény végrehajtásáért felelős Kolozs Megyei Felügyelő Testület is. Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tájékoztatott: véglegesítették a Kolozs Megyei Felügyelő Testület működési és hatásköri szabályzatát, valamint a megyei információs irodahálózat azon munkatársainak névsorát, akik kiképzésben fognak részesülni, hogy a munkafolyamat minél zökkenőmentesen történjen. /P. A. M.: Okirattal igazolható a nyelvismeret. Politikai jelzés Nastase kijelentése a státusirodákról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
A bukaresti példára hivatkozva, pénteki nyílt levelében Gheorghe Funar polgármester a kolozsvári városi tanács feloszlatását kérte Adrian Nastase kormányfőtől. "Gratulálok Önnek, hogy végre úgy döntött, alkalmazza a 215-ös számú törvényt, és feloszlatta a bukaresti városi tanácsot. Emlékeztetem Önt, hogy az első ilyen jellegű törvényszegés Kolozsváron jelentkezett, még 2001 májusában. Akkoriban Önnek, a helyhatósági törvény 58-as cikkelye 1-es bekezdése értelmében, kötelessége lett volna kormányhatározattal feloszlatnia a kolozsvári városi tanácsot, mivel az önkormányzati képviselők több mint felének hivatalból lejárt a mandátuma. Ugyanekkor arra kértem Önt, oszlassa fel a kolozsvári városi tanácsot, mivel a testület több mint három olyan határozatot hozott, amelyet a közigazgatási bíróság végleges és visszavonhatatlan határozatban érvénytelenített" - áll a polgármester levelében. /A tanács feloszlatását kéri Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból. Műhelytitkok szabadon /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című önéletírásának első két kötete nemrég jelent meg a (két következő kötete előkészületben). Fontos kordokumentum, mert az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar irodalmában Szabó Gyula az első, aki kitört a kor irodalmi "típusainak" sematizmusából. A kiadó a könyv sikerét elsősorban kordokumentum jellegének, a tényszerű, írásos dokumentumokkal és részletekkel alátámasztott ábrázolásnak tulajdonítja. /Kozma Mária: "Műhelytitkok". = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./
2002. január 12.
A baloldal ideológiai legagresszívebb meghatározói a magyar politikai nemzetből kirekesztik a Trianonban elszakított nemzetrészeket, melyeket a trianoni utódállamok politikai nemzeteihez tartozóknak ítélnek. A státustörvény kapcsán ezt fogalmazta meg az SZDSZ illetékese, Bauer Tamás, azzal vádolva a törvény elkészítőit, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság a román s szlovák politikai nemzet része. Hasonló álláspontot fejtett ki a minap Tamás Gáspár Miklós is, aki szerint a státustörvény a magyar politikai nemzetet lazítja fel, mivel közjogi viszonyt hoz létre az elcsatolt területek magyarsága és az anyaország között. Az MSZP-s Vitányi Iván feltette a kérdést: mi is a nemzet? S megadta a választ rá: az a tízmillió állampolgár, akik között élünk. Holott a politikai nemzet, miként arra Kántor Zoltán szociológus a Provincia c. havilap hasábjain rámutatott, nem szinonim fogalom az állampolgárok összességével. Felfogható a politikai nemzet célprogramként is például a trianoni utódállamok esetében. A román közéletben az erdélyi magyar nemzeti közösségről pedig csakis mint etnikumról beszélnek, a státustörvényt pedig azzal vádolják, hogy a ,,modern" nemzetszemléletet az avítt etnikai szemlélettel helyettesíti. A baloldal torzított politikai nemzetfelfogása leglátványosabban Horn Gyula emlékezetes kijelentésében fogalmazódott meg, miszerint ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke lesz. A jobboldal egységes nemzetfelfogása (melybe beleértendő mind a kulturális, mind a politikai dimenzió, tehát saját történelmi akarattal rendelkező, határokon átnyúló, kulturálisan meghatározott kollektívumként fogja fel a nemzetet) a szólamokon túl immáron a gyakorlati politikában is artikulációt nyert. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind pedig a  státustörvény a Kárpát medencei magyarság kulturális és politikai egységét jeleníti meg. Fokozatosan ebbe az irányba mozdul el a magyarországi politikai közvélemény is. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi krónika. A nemzetfogalom értelmezése és a bal-jobb szembenállás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./
2002. január 14.
Az RMDSZ-t meglepte a magyarországi ellenzék által a kedvezménytörvénnyel szemben tanúsított óriási ellenkezési hullám, nyilatkozta jan. 12-én szatmárnémeti látogatásakor Markó Béla, aki egyenesen aggasztónak tartja a szocialisták reakcióit. Elmondotta: a tisztában voltak azzal, hogy a román kormány a törvény munkavállalásra és a hozzátartozói igazolványra vonatkozó passzusait támadja majd, ami aztán be is igazolódott. Az Orbán–Nastase megegyezéssel elégedett a szövetség, Markó szerint ez volt a legkézzelfoghatóbb és legelfogadhatóbb megoldás a feszültség csökkentésére. A szövetségi elnök reagált Nastase azon kijelentésére is, miszerint kormányrészről a lehető legalaposabban ellenőrzik majd a törvény romániai alkalmazását, és nem engedélyezik a romániai szervezetek általi esetleges ajánlást. Markó úgy véli, a monitorizálástól nem kell megijedni, sokkal fenyegetőbb az, ha tovább durvul a magyar ellenzék kedvezménytörvény–ellenes kampánya. A román hatóságoknak egyébként nincs mibe belekötniük, nyugtatott meg mindenkit Markó, hiszen egyetlen erdélyi iroda sem végez ajánlást: a 21–én meginduló munka csak a lakosság információigényét elégíti majd ki, senkit nem ajánlanak be, vagy utasítanak el, az RMDSZ nem mérlegel, csak informál. Az alkalmazási gyakorlat megfelel a Velencei Bizottság jelentésébe foglaltaknak. A kedvezménytörvénybe foglalt munkavállalási szakasz az RMDSZ–elnök szerint a partiumiakat érinti a leginkább, ugyanakkor semmi nem támasztja alá a Magyar Szocialista Párt világgá kürtölt félelmeit, miszerint ez nagyban és károsan befolyásolná a magyar munkaerőpiacot. - Markó Béla kifejtette: az RMDSZ a kormánypárttal a protokollum aláírását szeretné, azonban ennek a 2001–es évihez képest komolyabb feltételei lesznek. Az idei együttműködés megkötésének RMDSZ–részről három fontos passzusa van: az integrációs feltételek betartatása, a tulajdonkérdés rendezése, illetve a helyi intézményfejlesztés. Ahhoz, hogy létrejöjjön a megállapodás, konkrét ígéretet kell kapnia az érdekvédelmi szervezetnek az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, egyetemi karok és tanszékek helyzetének rendezése a Babes–Bolyain, de a feltételek között szerepelnek kulturális, oktatásügyi és a magyar sajtóval kapcsolatos elvárások is. De ott van a listán az új — köztük a Csanálos–Vállaj — határátkelők megnyitása és a himnuszéneklés kérdésköre is, bár ez utóbbinak a megoldása egyszerűbbnek tűnik, minthogy egyeztetésre lenne szükség. A kulcskérdés mindenképpen az egyházi ingatlanok helyzetének rendezése, hangsúlyozta Markó. /prnczcsb: Az RMDSZ nem számított ekkora magyarországi ellenkezésre. Veszélyben a kedvezménytörvény, ha elfajul a magyar politika. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 14./
2002. január 14.
A nagyváradi Barokk Palota hivatalos felértékelésére van szükség ahhoz, hogy a ploiesti-i törvényszéken második fokozaton folytatódjék a nagyváradi Római Katolikus Püspökség pere a püspöki székház visszaszerzéséért. Első fokon ugyan pert nyertek, vagyis a bíróság megszüntette az állam használati jogát az ingatlan fölött, a bíróság bár fölmentette a püspökséget egy több milliárdra rúgó összeg kifizetésének kötelezettsége alól is, amiért az állam karbantarttatta az épületet. Tempfli püspök keményen fogalmazott az erdélyi magyar egyházak ingatlanjainak, javainak visszaadásáról szóló hazai intézkedésekről. Úgy véli, a külföld irányában tett látszatintézkedések ezek, mert valójában nincs foganatjuk a sürgősségi kormányrendeleteknek. /(Balla Tünde): Újabb halasztás a Palota- perben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2002. január 14.
Jan. 12-én ünnepélyes keretek között adták át a felső-háromszéki Gelencén a teljesen felújított középkori katolikus templomot. A román és a magyar kulturális kormányzat közötti együttműködés gyümölcseként létrejött munkálat átadási ünnepségén jelen volt a két szaktárca képviselője, Tereza Sinigalia és Ecsedi István, valamint több magas rangú egyházi és világi személyiség. Az ünnepi szentmise egy hatéves munka végére tett pontot. A kazettás mennyezet, az oltár, a szobrok megtisztítását, az állagmegőrzési és restaurálási munkálatokat Benczédi Sándor mérnök szakmai irányításával Mihály Ferenc szovátai restaurátor végezte. A helyreállítási munkálatok 1995-ben kezdődtek a Kovászna megyei önkormányzat anyagi segítségével, majd román központi költségvetési támogatással folytatódtak. 1999-ben és 2000-ben a felújítás költségeit az NKÖM biztosította a Határon túli magyar épített örökség felmérése és megóvása program keretében. A templom 1996 és 1999 között szerepelt a World Monuments Fundnak a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékét tartalmazó listáján. Emiatt az amerikai székhelyű Samuel Kress Foundation is támogatta a munkálatokat. - Románia területén a jelen pillanatban húsz közös finanszírozású /magyar-román/ projekt zajlik, köztük a Szent István által alapított gyulafehérvári katolikus főegyházmegye Szent Mihály-székesegyházának helyreállítási munkálatai. /Lukács János: Felújították a gelencei templomot. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2002. január 14.
Jan. 10-én Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke nyújtott át egy szlovákiai magyar családnakaz első magyar igazolványokat. Azóta a családfőt ismeretlen telefonáló szenci lakásán emiatt durván megfenyegette. Ugyancsak az Országházban, jan. 11-én Duray Miklós szlovákiai magyar politikusnak adta át ünnepélyesen a nevezett igazolványt Martonyi János külügyminiszter. "Személy szerint nagyon örülök, hogy szereplője lehetek ennek – mondta a külügyminiszter. – Senki számára nem titok az, hogy most e baráti találkozó keretében nyújtom át Duray Miklósnak a magyar igazolványt. Megkérdezhetik, miért pont neki és miért pont most? Talán nem tudja mindenki azt, hogy Duray Miklósnak különlegesen nagy, meghatározó szerepe volt a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény gondolatának megjelenésében, a törvény előkészítésében, abban, hogy a törvény végül is testet öltött. És abban pedig különösen, hogy ezt a törvényt a magyar országgyűlés 92%-os többséggel fogadta el. Ő volt az, akinek ez a gondolat eszébe jutott. És ő volt az, aki végig kiállt a gondolat megvalósítása mellett. Egyike volt azoknak, akiknek köszönhető az, hogy ez a törvény 2002. január elsején hatályba lépett." A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a törvény él, működik, alkalmazást nyer. Duray Miklós leszögezte: "Sok évtizedet vártunk arra, hogy az 1920-as nemzeti tragédiánk után valami olyan történjen, ami ismét a magyar együvé tartozást fogja szimbolizálni és erősíteni. Ez az elvárás és várakozás testesült meg a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényben, amely törvény azokról az emberekről szól, akik Szent István koronáját ugyanolyan nemzeti ereklyének tartják, mint a Magyar Köztársaság állampolgárai." Az igazolvány átvevését követően újságírók kérdésére elmondta, hogy számára ez elsősorban nem azt igazolja, hogy ő magyar, hanem azt, hogy összetartozunk. /(Guther M. Ilona): Ünnepélyes magyar igazolvány átadás az Országházban másodszor. Duray lett a boldog tulajdonos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2002. január 15.
Funar, Kolozsvár polgármestere megfenyegette Boros Jánost, hogy Nicolae Ruja hajdani alpolgármester sorsára juthat, amennyiben kiváltja a magyar igazolványt. Gheorghe Funar szerint a magyar igazolvány egyenértékű a magyar állampolgársággal, a közhivatalnokok törvénye pedig kimondja: kettős állampolgár nem lehet államelnök, kormányfő, szenátor, képviselő vagy közhivatalnok. A magyar igazolványt kérvényező és kézhez kapó városházi alkalmazottaknak azonnal felbontja a munkaszerződését, mivel a közhivatalnokok státusát szabályozó törvény értelmében kettős állampolgár nem dolgozhat a városházán, fenyegetőzött Funar. A polgármester azt szeretné elérni, szüntessék meg mindazon RMDSZ-es szenátorok és képviselők mandátumát, akik élnek a magyar állam biztosította jogokkal. Valer Suciu, a közhivatalnokokat tömörítő országos szakszervezet soros elnöke, a polgármesteri hivatal alkalmazottainak érdekeit képviselő Civitas szakszervezet vezetője úgy nyilatkozott, nem áll ki a magyar igazolvány birtoklása miatt a kolozsvári, vagy az ország bármely más polgármesteri hivatalából elbocsátott közhivatalnokok mellett. Boros János alpolgármester tiltakozott Funar tervezett intézkedése ellen. Eckstein-Kovács Péter szenátor emlékeztetett, hogy Boros János RMDSZ-es alpolgármester nem Gheorghe Funar által kinevezett köztisztviselő, hanem a városi tanács megválasztott polgármester-helyettes. Véleménye szerint Funar bűncselekményt követ el, amennyiben megakadályozza azt, hogy Boros János kifejtse tevékenységét. /Kiss Olivér: Menesztené Borost a polgármester. A magyar igazolványokért folyamodókat fenyegeti. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai örömmel és megelégedéssel fogadták a január 1-én érvénybe lépett státustörvényt. Közleményükben utalnak arra, hogy a kedvezménytörvény révén több millió, Magyarország határain túl élő magyar ismét szorosabban kötődhet az anyaországhoz és az egész magyar nemzethez. Különös örömükre szolgál, hogy "a legnépesebb erdélyi magyarság is, minden nehézség ellenére, élvezheti a kedvezménytörvényből származó előnyöket, miután sikerült aláírni a magyar–román egyetértési nyilatkozatot". - Az erdélyi magyar katolikus püspökökkel és minden, a határainkon túl élő magyarral való szolidaritásunk kifejezéseként aggodalommal és értetlenül állunk a bizalmatlanságot keltő megnyilvánulások előtt, amelyek szembefordulnak az anyaországtól elszakadt honfitársaink érdekeivel - fűzik hozzá. Bíznak abban, hogy minden olyan magyar állampolgár, aki "pillanatnyilag a kedvezménytörvény feltételezett hátrányos következményeire gondol", felül tud emelkedni egyéni szempontjain és támogatólag segíti annak érvényre juttatását. Hasonló tartalmú körlevelet tett közzé jan. 13-án a magyarországi református, illetve evangélikus egyház. A református egyház nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyek során azok, akikhez szintén magyarul szól az Isten, kézzelfogható jelét vehetik az anyaország felelősségvállalásának. Megjegyzik: érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra az a politikai törekvés, amelyik szembe akarja állítani a nyolcvan éve elszakítottságban élő kisebbségi magyarokat az anyaországiakkal. Az evangélikus körlevél azt hangsúlyozza: egyházuk mindent megtesz azért, hogy a magyar társadalom minél több tagjában a határon túli magyarok iránt elfogadó és befogadó felelősség ébredjen. /A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
Székelyudvarhelyen a csonka (12 RMDSZ-es és egy független tanácsosból álló) képviselő-testülete az idei költségvetés megvitatásakor önkormányzati támogatás nélkül hagyta az 1993-tól működő SZINFO ifjúsági információs és tanácsadó irodát, a nyugati pályázati pénzekből létrehozott Tourinfo irodát, valamint harmadára csökkentette a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely szubvencióját. A költségvetési támogatás nélkül maradt udvarhelyi intézmények közül kettő létrejötte és mindegyik felvirágoztatása Szász Jenő független, az UPE által támogatott polgármester és az általa vezetett hivatal érdeme. A Verestóy Attila szenátor nevével fémjelzett RMDSZ-csapat törekvése: ellehetetleníteni a városvezetés sikeres megvalósításait, majd a nyilvánosság előtt támadni kudarcai miatt. A fenti eset és a Verestóy-féle kormánypárti udvarlás között rengeteg az összefüggés, írta az Erdélyi Napló. Sem a szenátornak, sem az általa Udvarhelyen verbuvált csapatnak nem számít, hogy mi az érdeke az erdélyi, székelyföldi, udvarhelyi magyarságnak: büntetik a választópolgárokat azért, mert független polgármestert választottak. A Verestóy Attila dominálta RMDSZ-nek azért kell paktumra lépnie az Iliescu–Nastase-féle "nemzeti szociáldemokráciával", mert a szenátor kiterjedt egyéni és családi érdekei ezt kívánják, állapította meg Z. Nagy István. /Z. Nagy István: Büntet az RMDSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./ Székelyudvarhelyen az RMDSZ-frakcióból és egy független tanácsosból álló tanács majdnem felére csökkentette a kulturális intézmények finanszírozására szánt összeget, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. Előzőleg a két hivatásos intézményt – a Tomcsa Sándor Színházat és az Udvarhelyi Táncműhely népi együttest – működtető művelődési ház, a városi könyvtár és a Haáz Rezső Múzeum vezetői egyeztettek Szász Jenő polgármesterrel az idei finanszírozási kérdésekben. A polgármester és a hivatal által kidolgozott tervezetben mintegy 10 milliárd lej szerepelt a három intézmény, meg a Szinfo ifjúsági információs iroda és a Tourinfo turisztikai információs iroda működtetésére. A művelődési intézmények vezetői kevésnek találták ezt az összegeket. A városi könyvtár igazgatója, dr. Hermann Gusztáv Mihály és a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczáner Jenő elmondták, a tervezett összegek éppen az alkalmazottak bérének kifizetésére és a fenntartási költségek fedezésére elegendők. A dec. 12-i önkormányzati testületi ülés ezzel szemben 1,7 milliárd lejt hagyott jóvá. Szász Jenő szerint a kapott összegek arra elegendőek, hogy a Szinfo és a Tourinfo már most becsukhatja kapuit, a színház és a táncegyüttes márciusban, a múzeum és a könyvtár pedig szeptemberben. /Sarány István: Megcsappant kulturális költségvetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2002. január 15.
Végre született egy olyan egyezmény, amely elősegíti a román–magyar közeledést. A magyar egyrészt számunkra előnyöket biztosít az anyaországban, másrészt a románoknak is biztosított munkavállalási lehetőség baráti gesztusnak számít, állapította meg Gábor Attila. Ennek ellenére nagy vihart kavart, az ellenzék, támadva a törvényt. Most már nemcsak Bukarestben beszélnek magyar veszélyről, hanem Budapesten is román veszélyt emlegetnek, a baloldaliak huszonkétmillió munkavállaló özönével riogatják a népet ez bizony románellenességet szül a magyarokban. Valójában a külföldön munkát kereső románok álma nem Magyarország, hanem az attól nyugatabbra lévő térségek. Feszültséget, ellenséges érzületet keltenek a szocialista és szabaddemokrata politikusok, akik úton-útfélen a toleranciáról prédikálnak. /Gábor Attila: Pálfordulások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./
2002. január 15.
Önmagát minősíti a mai román politika – mely a saját, jól kitaposott útját járja – a csángómagyarsághoz, a csángóébredéshez való viszonyulásával. Akárcsak a státustörvény elleni hajszájával vagy az egész magyarellenes gyűlölködés szításával, olvasható Gazda József írásában. "A csángók nem magyarok." Ezt állította például a román politika és tudományosság egyik meghatározó egyénisége, C. V. Tudor udvari poéta és hivatásos rágalmazó, aki "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapozva állapította meg a csángókról (akik moldvai "román katolikusok"), hogy egy "kancelláriai kitalálásnak" az eredményei. "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold (=Zöld) Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a »Magyar Konyo-Ház« ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414–428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783." Vadim Tudor egy másik bizonyítéka: "Az általuk beszélt és tökéletesen uralt nyelv a román, és nem a magyar, melyet legtöbbször nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is használnak, mely annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Közismert, hogy 2001. május 15-én az Európai Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta 1521-es számú ajánlását a Romániában élő csángók kisebbségkultúrájának védelmében. Ehhez fogadott el ugyanennek a tanácsnak a Miniszteri Bizottsága végrehajtási határozatot, melyben fölhívja a szakembereket, hogy végezzenek kutatásokat a csángók körében, a csángó kultúra értékeinek feltárására, s melegen ajánlja Romániának, hogy teremtse meg az anyanyelven való tanulás lehetőségét, biztosítson osztálytermeket és fizetést azoknak a tanároknak, akik a csángó nyelvet tanítják. Úgyszintén felhívta a figyelmet, hogy biztosítani kell az anyanyelvű miséket. "Sajátos programokat kell beindítani, melyekre az erősödő öntudat és a kisebbségek iránti tisztelet jegyében kerül sor." A fél csángóföld férfilakossága külföldről, Olaszországból, Spanyolországból, Magyarországról küldi haza pénzét. Gheorghe Prisacaru szenátor Párizsban nem kis kétszínűséggel üdvözölte az Európa Tanács dokumentumait! És "tájékoztatott" is! "Tájékoztatta" a tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságát, hogy egyes magyarországi hivatalosságok továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. "A dokumentumokat megvetve azt követelik, hogy a miséket magyar nyelven celebrálják számukra, és a gyerekek magyar iskolákba járhassanak." Visszaélésnek minősítette a csángók "magyar kisebbségbe való beolvasztására tett kísérleteket". Hazatérve pedig már úgy nyilatkozott, hogy az Európa Tanácsnak nincs joga beleszólni a csángóság ügyébe! A nemzetközi politikának végre szembe kell néznie azzal, hogy Európa közepén az Európai Unió felé kacsintva van egy ország, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat, alárendelnek népüldöző-beolvasztó politikájuknak mindent, még a tudományosságot is, mely a korrektségnek még a legminimálisabb elvárásait is félrerúgva hazudik. /Gazda József: Csángóügy – a román politika önmaga-minősítése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./
2002. január 15.
Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./
2002. január 15.
Újabb bravúrt hajtott végre a román posta: a december 21-én Budapesten feladott levelet január 7-ére juttatta el Nagyváradra, a levél a Határon Túli Magyarok Hivatalának szívélyes üzenetét tartalmazta. /Képesek vagyunk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./