Megnyitották a tanévet a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán
Tizenhetedik tanévnyitó ünnepséget tartották meg hétfőn a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán: ezúttal 360 elsőéves hallgató kezdte meg a tanulmányait.
Elsőként Mara Gyöngyvér rektorhelyettes szólt az egybegyűltekhez. Mint kiemelte, az egyetem azzal a céllal indult 2001-ben, hogy hozzájáruljon az erdélyi magyarság megerősítéséhez és megmaradásához. A visszajelzéseket tekintve pedig jó úton halad – fogalmazott.
Elmondta, az intézmény három helyszínén, tehát Csíkszereda mellett Marosvásárhelyen és Kolozsváron több mint 800 elsőéves hallgató kezdte meg tanulmányait, amelyből 360-an a Csíkszeredai Karra iratkoztak.
Zárásként azt a tanácsolta a jelen lévő elsőéveseknek, hogy éljenek az egyetem adta lehetőségekkel. Szülőföldön maradva Önök fontos tényezők az itt élő magyar közösség jövője szempontjából. Lényeges, hogy az egyetem majdani befejezésekor szülőföldjükön maradva, naprakész és korszerű információk birtokában, közösségformáló tényezővé váljanak – emelte ki beszédében Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja.
Emellett felhívta az első éves hallgatók figyelmét, hogy a tanulás mellett vegyenek részt a helyi kulturális és közéleti programokban is. Ezt követően Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke szólalt fel, aki néhány tanáccsal szolgált az egyetemistáknak az elkövezendő évekre: például kíváncsian tekintsenek az előttük álló évekre.
Az eseményen Lázár Ede, a csíkszeredai kar dékánja is köszöntötte az új hallgatókat, majd Csiszár Levente, az egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke osztotta meg gondolatait. A köszöntő beszédek elhangzása után következett az elsőévesek ünnepélyes eskütétele, amellyel egyetemi polgárokká váltak.
Az idei tanévben az oktatás 14 alapképzési és 5 mesterképzési szakon zajlik.
Molnár Rajmond / Székelyhon.ro

A székely népviselet, ami megkülönböztet és összetart
Lövéte, Oklánd és Kápolnásfalu után szombaton Homoródszentpál és Városfalva adott otthont az idén negyedik kiadásához érkezett Homoród-mente Népviseletben rendezvénynek.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő védnökségével létrehozott, s immár hagyománnyá alakult népviseleti találkozónak ezúttal Homoródszentmárton község adott otthont.
A Homoródszentpálon szombaton 10 óra 30 perckor tartott ökumenikus istentiszteletet, húsz perccel dél előtt Városfalván felvonulás, tíz perccel dél előtt koszorúzás követte a szabadságért és hazáért elesettek emlékhelyén.
Délre érkezett a közel 300 lelket számláló sokadalom a művelődési házhoz, ahol az ünnepélyes megnyitót az „Őseink viseletben” című fotókiállítás, valamint „Kárpát-medencei népviseletek” című kiállítások megnyitója követett.
A népviseleti bemutatón a jelenlévők közel fele vett részt, s utána kulturális műsorral szórakoztatták a közönséget. Az ebédhez – töltelékes káposzta sült csülökkel – 230 személyre terítettek a művelődési házban, de nagyobb csoport ült asztalhoz a művelődési ház kertjében is.
Homoródszentmárton község polgármestere, Jakab Attila szerint a székely népviselet olyan jelzés, amely tájegységenként és korosztályonként is megkülönböztet. Szükség van erre az egészséges különbözőségre, másságra mely színessé teszi nemcsak a nagyvilágot, de egy nép, egy nemzet belső világát is – fogalmazott. Jakab Lázár városfalvi falubíró, a Városfalvi Közbirtokosság elnökének nyitó beszéde szívből jövő felhívás volt a nemzeti értékeink megtartásának és továbbvitelének érdekében. Mint fogalmazott, a székelyruha kimondottan csak a székelyeknek áll jól...és itt, ugyanis tükrözi a székelyek gondolkodását és viselkedését. „A székelyruha olyan hagyomány, amelyet nem kell ápolni, ugyanis nem beteg, nem kell őrizni, ugyanis nem rab, a székelyruhát viselni kell” – fogalmazott.
A rendezők szerint az esemény negyedik kiadása elérte a célját, megelégedéssel nyugtázták a fiatalabbak érdeklődését, és szemet gyönyörködtetőnek tartották „az utánpótlás korosztályok” népviseletbe öltözését.
Jánosi András / Székelyhon.ro

Ne hagyjuk
Folytatódik az állóháború Marosvásárhelyen a katolikus iskola ügyében, az érintett felek bekeményítettek.
A hét közepén Marius Paşcan, Băsescu, a Népi Mozgalom Pártjának Maros megyei képviselője, korábbi prefektus kezdeményezte a visszaszolgáltatás felülvizsgálatát, az ingatlan kezelésével megbízott Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány pedig szombaton ultimátumot adott a polgármesteri hivatalnak, ha harminc napon belül nem találnak megoldást a katolikus iskola helyzetének rendezésére, akkor a román Unirea Főgimnázium is utcára kerülhet, a két éve megkötött szerződésben ugyanis tételesen szerepel: „Ha a Római Katolikus Gimnázium nem alakul meg, vagy a bérleti időszakban megszűnik, a szerződés érvényét veszti”. Pedig egy hete sokan megkönnyebbülten nyugtázták, legalább részben rendeződött az ügy, a magyar gyermekek maradhatnak az épületben, a tavalyihoz hasonló körülmények között kezdhetik az új tanévet. Igaz, közben maga az intézmény semmivé lett, még csak nem is alegységként, hanem osztályonként sorolták a Bolyaiba, de majd újraalakítják pár héten belül, s minden rendben lesz – csillapította a kedélyeket a politikum. Minden bizonnyal Magyarország erélyes fellépésére is szükség volt, hogy román oldalon is megjelenjenek a megoldást sürgetők, maga Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök, majd a miniszterelnök nevezte elfogadhatatlannak a kialakult, kialakított helyzetet. Csakhogy teltek a napok, és ismét megmozdultak azok a nacionalista erők, amelyek soha nem tudtak beletörődni, hogy a reprezentatív épület ne kizárólag a román elitiskolát, az Unireát szolgálja. Mindent megtettek már a visszaszolgáltatás megakadályozása, érvénytelenítése érdekében is, 2008-ig kellett várni, míg végleges bírósági ítélet mondta ki, az iskolát a katolikus egyház építtette, őt illeti, és újabb hat év telt el, amíg létrejöhetett a szerződés az egyház és a városvezetés között az ingatlan elosztásáról. Ám még meg sem melegedett régi-új helyén az újraalapított katolikus iskola, máris kiderült, mekkora hatalommal bírnak a gáncsoskodó erők, tavaly ősszel a korrupciós ügyészség kezdte vizsgálni a katolikus gimnázium alapításának körülményeit, majd a működését lehetővé tevő tanácsi határozatok sorát érvénytelenítette a bíróság. Sokszor tűnt már úgy, na végre megnyugtatóan rendeződik a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzete, vége a viszálynak, megszületett a mindenki számára elfogadható megoldás. Aztán valakik megbolygatták az éppen csak letisztuló állóvizet és felszították a háború tüzét. Olyan ez kicsiben, mint az erdélyi magyarság helyzete: elvennék, amit apránként sikerült visszaszereznünk, megkérdőjelezik jogunkat szülőföldünkhöz, múltunkhoz. Ismét bizonyosságot nyert, sötét és hatalmas ellenféllel állunk szemben, egyetlen esélyünk maradt, a sokkal keményebb kiállás. Másképp nemcsak iskoláinkat veszítjük el, de az erdélyi magyar jövő reményét is.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Öncélú, többségi erőfitogtatás
Marosvásárhelyi iskolaügy
A Sütő András Baráti Egyesület és az író családtagjai közleményben reagáltak a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyére. Mint hangsúlyozzák, a Herder- és Kossuth-díjas Sütő András írói munkásságának tekintélyes hányada a magyar szó éltető erejéről, varázsáról szól. Sütő András az anyanyelvi oktatást az erdélyi magyarság megmaradása zálogának tekintette. Ezért állt élére az egyenlő létfeltételekért vívott kisebbségi jogküzdelemben az 1990-es gyertyás, néma tüntetésnek is. Az azt követő szervezett támadásokra és a könyörtelen megtorlásra még jól emlékezünk – hangsúlyozzák. Emlékeztetnek, Sütő András örökösei az író szellemi és morális örökségének jegyében, teljes egyetértésben adományozták a hátrahagyott sok ezer kötetes könyvtárat az induló marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumnak. „Most megdöbbenéssel figyeljük azt az öncélú, többségi erőfitogtatásra emlékeztető gáncsoskodást, amellyel a kafkai hivatalként viselkedő hatalom mindenáron akadályozza az iskola beindulását, működését. Egy hatalmas közösség (a szülők, a tanulók, az erdélyi magyarság, egy nagy múltú történelmi egyház és egy egész nemzet) akaratának semmibevétele árán. Szabad-e mohón lecsapni egy alapítási megfogalmazási (alaki) hiba miatt erre a szellemiekben gyarapodni vágyó közösségre? A segítőkész akadályelhárítás, a gyors megoldás keresése helyett szabad-e kiforgatni szerzett jogaiból e közösséget, a hatalmi „majd megmutatjuk mi” szellemében? Megéri? Hova vezet ez?” – zárul a közlemény. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csemő lovasa nyerte a tizedik Nemzeti Vágtát
Petrik Tamás, Csemő lovasa Vicces nevű lován nyerte a 10. Nemzeti Vágta döntőjét vasárnap este a budapesti Hősök terén. Petrik Tamás Füzér, Temerin, Baja és Debrecen lovasát utasította maga mögé a Millenniumi emlékmű körül kialakított különleges pályán. A 2017 leggyorsabb lovasa címet elnyert csemői versenyző a Nemzeti Vágta vándordíját, egy 1848-as huszárszablyát és ötmillió forintos jutalmat vehetett át az ünnepélyes díjátadón. Vicces hátára győzelmi takarót terítettek. A döntőben másodikként befutó Kun Ferenc, Füzér lovasa egymillió forintos, a harmadik helyezett Nagy Arnold, Temerin versenyzője félmillió forintos jutalmat kapott, a további két döntős 300–300 ezer forintot vihetett haza. Délután megrendezték a nemzetközi futam döntőjét is, melynek győztese Kína lovasa, Patö Pajier (Bate Bayier) lett. Másodikként Szerbia, harmadikként Suriname lovasa ért a célba. Negyedik, ötödik és hatodik helyen Magyarország, Üzbegisztán és Csehország versenyzője végzett. Összesen 12 ország, a döntőbe jutottakon kívül az Egyesült Államok, Törökország, Szlovénia, Mongólia, Szlovákia és Erdély lovasa versenyzett a nemzetközi futamon. A lovasok nem saját paripáikkal, hanem a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtokról kölcsönkapott, sorsolással kiválasztott shagya-arab őshonos magyar fajtájú lovakkal indultak a versenyen. A Hősök terén felállított speciális pályán a kétnapos versenysorozat ideje alatt 72 magyarországi és határon túli terepülés lovasa mérte össze tudását az elő- és középfutamokon. A kishuszár vágtán idén Viszus Viktória, Fülöpháza lovasa aratott győzelmet Fanni nevű pónilován. A szombat este megrendezett jótékonysági sztárfutamot idén is Sipos Imre, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója, az Operettszínház színésze nyerte, aki így rekordot döntött, mivel két egymást követő évben lett első ebben a mezőnyben. Győzelme révén 500 ezer forinttal támogatta a Magyar Lovasterápia Szövetséget. A változatos időjárási viszonyok közepette, olykor szitáló esőben megtartott lovas programokra, az Andrássy úton felállított Vágta Korzóra, a részt vevő települések ételeit és italait bemutató Országkonyhára több ezren voltak kíváncsiak. A döntőt és az eseménysorozat több programját a közmédia is közvetítette.
Erdélyt öt lovas képviselte, közülük hárman középdöntőbe jutottak. Sepsiszentgyörgy lovasa, Zsigmond János az első előfutamot nyerte meg, Kézdivásárhely lovasa, Berde Loránd a hetedik előfutamban utasított mindenkit maga mögé, míg Mikóújfalu lovasa, Tóth Barna a tizedik előfutamban a továbbjutást érő második helyen végzett, viszont egyikük sem jutott a döntőbe. Nyujtód képviseletében Ugron Attilának, illetve Előpatak képviseletében Bartha Ferencnek nem sikerült középdöntőbe jutnia. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emberek és kutyák
Minden korábbinál ünnepélyesebb keretek között, a Kultúrpalota nagytermében tartotta meg szeptember 15-én a megyei tanfelügyelőség vezetősége az iskolaigazgatókkal és a meghívottakkal a tanévkezdeti elemző ülést. A napirenden a 2016/17-es iskolai év eredményeiről készült jelentés bemutatása és az új iskolai év előkészítéséről szóló beszámoló szerepelt.
Ioan Macarie főtanfelügyelő a szokásos hosszú felolvasás helyett a legfontosabb adatok bemutatására törekedett, és értékelte a diákok országos és nemzetközi szinten elért teljesítményét. A számokból kiderült, hogy megyénk 641 tanintézményében (621 állami és 20 magán) 8.294 pedagógus irányításával 86.471 diák kezdte el az új tanévet (több mint ezerrel kevesebb tavaly őszhöz képest). A tanerők száma még nem végleges, és a 261 vezetői állásból 202-t töltöttek be a két szakaszban megtartott versenyvizsgán. 59 tanintézmény élére ideiglenes jelleggel neveztek ki igazgatót, aligazgatót. A meghirdetett 170 közép- és szakközépiskolai osztályból 147 és egy fél valósult meg. Megyénkben mindössze két iskolának nincsen működési engedélye – közölte a jó hírt a főtanfelügyelő. Beszédében elhangzott egy kellemetlen bejelentés is, miszerint Marosvásárhelynek nincsen beiskolázási terve. Ez valójában botrányos, hiszen azt jelenti, hogy a város valamennyi tanintézménye törvénytelenül működik. Ehhez képest szinte jelentéktelenek a Római Katolikus Teológiai Líceum felszámolásához vezető helytelen megfogalmazások.
A katolikus iskola körüli hercehurcáról szólva Ioan Macarie elpanaszolta, hogy milyen rendkívüli nehézségeken ment át elsősorban a szülők miatt. Megjegyezte, hogy a harmadik évezredben az emberi viselkedés nagyon alacsony szinten maradt. A katolikus iskoláról szóló mondanivalóját egy II. Károlynak tulajdonított idézettel fejezte be: „mennél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyákat”. Megjegyzését hangos tapssal jutalmazta a nevetgélő közönség. Személy szerint megdöbbentem, az idézetet ugyanis egy éve Auschwitzban hallottam. Idegenvezetőnk a náci vezérnek, Hitlernek tulajdonította ezeket a szavakat, és Hitler-idézetként olvashatók a Wikicitat honlapon is. Ezért hátborzongató egy főtanfelügyelő szájából hallani, aki több ezer gyermek sorsáért felel, és aki korántsem mutatkozott olyan megértőnek a katolikus iskolába járó gyermekek szüleivel, ahogy arról beszámolt. Az elmúlt időszakban például a rendőrségen jelentette fel a gyermekének a sorsáért jogos türelmetlenséggel aggódó szülőt. A hitleri kutyás hasonlat pedig szöges ellentétben áll a felelősségre, szakmaiságra, a tiszteletre, a toleranciára és a gyermekek iránti szeretet fontosságára utaló szavaival, ahogy azzal a kijelentésével is, hogy minden véleményt tiszteletben tart, még akkor is, ha azok ellenkeznek az övével.
Ha nem kerül szóba a katolikus iskola, és Porkoláb Annamária, a neveléslélektani központ vezetője nem üdvözli magyarul is a megjelenteket, a tanácskozásból nem derült volna ki, hogy a diákság és az igazgatók több mint egyharmada magyar nemzetiségű. A megbeszélés fogadással ért véget a kisteremben, amit a jelen levő iskolaigazgatók többsége nehezen talált meg, látszólag nem jártak ott soha.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Aradra várják a belügyminisztert
Tragikus mérleg: egy halott, tetemes károk a megyében
Egy halálos áldozata is volt Arad megyében a vasárnap délutáni orkánszerű viharnak. Az erős szél tetemes károkat okozott, a településekben fák és villanyoszlopok dőltek ki, tetőszerkezetek repültek, épületek, gépkocsik rongálódtak meg, utak váltak járhatatlanná. Az Arad Megyei Vasile Goldiș Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU) által vasárnap este a sajtónak kibocsátott mérlegvonásból kiderül: összesen 32 településben okozott károkat a vihar. A felügyelőség alkalmazottjai a 112-es egységes segélyhívószámra beérkezett jelentések alapján 86 helyen mentették, ami menthető, kármentesítés zajlott a következő megyei útszakaszokon: DN7, 79, 69, 79A, 708, 792 B, továbbá több municípiumi és községi úton. 27 gépkocsit és több mint 40 lakóház tetőszerkezetét rongálta meg a vihar (legtöbbjükre fák zuhantak), három vonatszerelvény útját elállták a sínekre dőlt villanyoszlopok. Az ISU mérlege szerint több közintézmény épülete is károsult, köztük a Borossebesi Rendőrség, a Conopi Általános Iskola, az Aradi Dimitrie Țichindeal Líceum, a Szelezsény (Sălăjeni) és a Szabadhely (Sâmbăteni) településben lévő ortodox templom, de az aradi Katedrális téri ortodox templom egyik tornyának keresztjét is levitte a szél. Több tíz település maradt áram nélkül.
Menyházán egy 58 éves nőre rádőlt egy fa, az áldozat belehalt sérüléseibe. Információink szerint az asszony egy gyógykezelés miatt tartózkodott az üdülőhelyen férjével, épp a szállodája előtt érte a baleset.
A néhány perces vihar sújtotta településekben a mentőegységek mellett az önkormányzati vezetők is terepszemlét tartottak. Borossebes–Menyháza környékére Arad megye prefektusa, Florentina Horgea is kilátogatott.
Iustin Cionca, az Arad Megyei Tanács elnöke hétfőn azt nyilatkozta: a borossebesei, menyházai és déznai kórházakban vasárnap óta nincs áram. Soborsin és Honctő településekkel szünetel a mobil és a vezetékes telefonos kommunikáció. A rendőrség tájékoztatása értelmében egy családot eltűntnek nyilvánítottak, felkutatásukra a csendőrséget is mozgósították.
Az Enel Distribuție Banat (áramszolgáltató) 2-es fokozatú sürgősségi helyzetet rendelt el, Arad megyében hétfő reggel még 89 településben akadozott az áramszolgáltatás. A megye elnöke szerint hozzávetőlegesen 42 000 lakos szenvedett valamilyen kárt a vasárnapi időjárás miatt.
A megyei tanács szakemberei hétfő reggel sürgősségi értekezletet tartottak, melyen a mentőakciókban résztvevő intézmények (katasztrófavédelem, Enel, belügyisek stb.) képviselői is részt vettek. A legnagyobb problémákat Borossebes–Menyháza környékén tapasztalták. Értesítették a megyei gyermekvédelmi igazgatóságot (DGASPC), mivel a marospetresi (Petriș) szociális központjuk is károkat szenvedett. A megye elöljárói a szociális és egészségügyi létesítmények (kórházak, klinikák, elhelyezési központok stb.) állapotát ellenőrzik a hétfői nap folyamán, a műszaki igazgatóság alkalmazottjai a közúti infrastruktúrát.
Értesüléseink szerint hétfőn Aradra várják Carmen Dan belügyminisztert. Folyik a kárfelmérés.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)

Hagyományos templombúcsú Óteleken
„Tegyük a keresztet a győzelem jelévé!”
A templombúcsú előestéjén elhunyt szeretteikről emlékeztek meg az ótelekiek a temető kápolnájában. A megemlékező szentmisét Ft. Heinrich József esperes celebrálta. ,,A Máté evangéliumában elhangzó nyolc boldogság ismerősebb, mint a mai Lukács Evangélium-változat, itt négy boldogság és négy jajkiáltás hangzik el. A lényegi mondanivaló ugyanaz, de kevésbé ünnepélyes hangvételű, melyben Jézus jajkiáltással figyelmezteti azokat, akik máris boldogok. Valójában kik is a boldogok? Sokan azt hiszik, hogy azok, akiknek nincsen megélhetési gondjuk. De a krisztusi jajkiáltáshoz kellenek a boldogságok is, mert ezek az irgalmas Istent hívják segítségül, mondotta szentbeszédében az óteleki plébános.
Az óteleki római katolikus templomot a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepe tiszteletére szentelték fel. A kereszt hitünk központi jelképe, általa nyertük el megváltásunkat. Jézus Krisztus előtt a kereszt a szégyen jelképe volt, ám de feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált.
A hagyományos szeptember 14-ei templombúcsú az óteleki magyar közösség talán legnagyobb ünnepe, amelyre évről évre az elszármazottak is hazalátogatnak. Az egész egyházmegyéből összegyűlt vendégpapok a szent keresztet a magasba emelve vonultak be az ünnepi díszbe öltözött templomba. A búcsús szentmisét Ft. Király Tibor tóbai plébános celebrálta, aki szentbeszédében hangsúlyozta „A Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén, olvasom az oltár feletti feliratot: ,E JELBEN GYŐZNI FOGSZ! Számunkra útmutató Jézus Krisztus keresztje, hiszen a mindennapok közepette, hogy hitünket megtartva haladjunk az élet útján, le kell győzzük önmagunkat. Jézus Krisztus útja a szeretet útja, az igazsághoz és az örök életbe vezető út”
„Isten művei csak a kereszt által növekedhetnek, és ezt láthatjuk a mai életünkben is, mert tele vagyunk keresztekkel, hiszen ott van a templomtornyon, a temetőben, az ékszereken. Mi ez az egyszerű jel, amit oly gyakran használunk, hogy már majdnem elfeledjük a fontosságát? A keresztény ember nem tesz semmit keresztvetés nélkül, keresztet vet a kenyér szeletelése előtt, keresztet vet a munka kezdetekor és befejeztével. A keresztet kell hordozni, a kicsik a kiskeresztet, a nagyok a nagykeresztet, de mindenkinek a saját keresztjét kell hordoznia és a reménység jelét látnia benne. Bátorítalak benneteket, kedves testvéreim, hogy öleljétek át, csókoljátok meg egymást, és tegyük a keresztet a győzelem jelévé – mondotta prédikációjában Barazsuly István temesvári szalvatoriánus szerzetes.
A búcsús szentmise után örömmel üdvözölték az ótelekiek egymást és a hazalátogatott elszármazottakat. Az esti órákban elkezdődött a hagyományos búcsúbál, amelyen részt vettek a helybéliek és a határon túli vendégek, de a környező falvakból is összegyűltek a szórakozni vágyók. A búcsúbál olyan jól sikerült, hogy csak reggel széledtek szét a bálozók!
Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)

Kihívást jelent a metropolisz övezetek felzárkóztatása
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) nagy-britanniai részlegének közreműködésével szervezett konferenciát szeptember 10–13. között Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában. Területalapú innovatív politika kihívásai címmel Kolozsváron. A konferencián számos romániai és külföldi kutató tartott előadást a témában arról, hogyan lehetne csökkenteni a különböző régiók közötti gazdasági különbségeket, milyen technikákkal, politikával lehet felzárkóztatni a falvakat, de bemutatták azt is, hogyan működik egy okos város, vagy hogyan üzemel a japán tömegközlekedés. A Kolozsvár fejlesztése címet viselő előadástömbben olyan kutatások eredményeit mutatták be kolozsvári és bukaresti doktoranduszok, amelyek a város fellendülését járták körül, illetve reflektáltak a fejlődés következményeire, amelyekhez a város eddig képtelen volt alkalmazkodni.
Sorra buknak meg a metropolisz övezet
fejlesztését célzó tervek
Radu-Matei Cocheci a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktorandusza Csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket: rés Kolozsvár metropolisz övezetének stratégiai tervei és kivitelezési eredményei között címmel tartott előadást a konferencián. A kolozsvári metropolisz övezetét érintő változásokat és az övezet fejlesztését célzó projektet felmérő kutatást Radu-Matei Cocheci Sabina Dimitriuval a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktoranduszával és az Urbasofia cég ügyvezető igazgatójával közösen készítette.
A kutató röviden vázolta az Európai Unió kohéziós politikáját, amely megoldást keres a régiók, térségek közötti egyenlőtlenségek eltüntetésére, és amelynek célja a rurális övezetek felzárkóztatása. Az EU kohéziós politikáját Romániában is alkalmazni kéne, ám ennek bevezetését itt számos dolog akadályozza, mint a centralizáltság, a bürokrácia, vagy a menedzselésbeli tapasztalatok hiánya. Az előadó kiemelte: a gazdasági egyenlőtlenség, a régiók közti különbségek eltüntetését a 2007-ben kezdődő gazdasági válság még nehezebbé tette, de legalábbis nem segítette a politika életbe ültetését.
A doktorandusz elmondta: Romániában jelenleg nyolc fontos régió van, mindegyiknek van egy-egy pólusa, az észak-nyugati régió központja Kolozsvár. A kincses város a második legnagyobb és legfontosabb város Romániában, amelynek fejlődését, átalakulását mérték fel a kutatók a 2007 és 2015 közötti időszakban több szemszögből: népességnövekedés, lakások, turistaforgalom stb.
A kutatók adatai szerint a lakások száma az elemzett időszakban 27%-al nőtt Kolozsváron és környékén, a leglátványosabb mértékben Szászfenes fejlődött. A metropolisz övetezhez tartozó településen 418%-al nőtt a lakások száma, a második helyen Bács áll 75%-al, ezt követi Apahida 59%-al. A turistaszálláshelyek száma is megugrott az elemzett időszakban, 2007 és 2015 között ezek száma 47%-al gyarapodott.
A robbanásszerű fejlődéshez nem tudott minden téren felzárkózni a város, a kutatók számos problémára hívták fel a figyelmet. A dolgozó lakosság még mindig a városban, és nem a metropolisz övetezben lakik: 2015-ös adatok szerint a munkavállalók 92,6%-a Kolozsváron élt, igaz az arány pár százalékkal csökkent 2007-hez képest. A közszolgáltatások sem tudtak ehhez alkalmazkodni: a tanárok és orvosok száma nem fedi a lakosság igényeit.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy nagy a probléma a város- és metropoliszövezeti fejlesztési projektek körül. Ilyen a városi mobilitási, vagy a szociális intézmények fejlesztését, vagy a gazdasági versenyképesség növelését célzó projekt. Az ilyen fejlesztési projektek a városra, és nem a környező falvakra, metropolisz övezetre koncentrálnak, így ezek nem segítik elő azt, hogy csökkenjen, vagy eltűnjön az ezek közötti különbség. A metropolisz övezet fejlesztését célzó projekteket az elmúlt években nem sikerült megvalósítani.
A kutatók szerint a metroplisz övezetet csak akkor lehet fejleszteni, ha az adminisztrációs egységek partnerségeket tudnak kötni, és együtt tudnak működni. A jelenleg érvényben levő szabályozások miatt Kolozsvár és Kolozs megye elnyomja a falvakat, és ameddig az adminisztrációs problémákra nem találnak megoldást, a metroplisz övezet nem tud felzárkózni a városhoz – összegezte előadása végén a kutató.
A betelepülők egyenlítik ki
a természetes szaporulat csökkenését
A második előadás szorosan kapcsolódott az elsőhöz: Vlad Cocheci, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza Kolozsvárra költözés című előadásában szintén a kincses város népességnövekedését vizsgálta, a Kolozsvárra betelepülőkre koncentrálva. A doktorandusz kutatását a Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen tanuló Andrei Mitreával készítette. Felmérték, hogyan változott Kolozsvár és a metropolisz övezet népessége 2002 és 2011 között: 2002-ben összesen 388 622 ember lakott Kolozsváron és vonzáskörzetében, ez a szám a szám 9 év alatt 413 041-re növekedett, ami 6%-os népességnövekedést jelent, nagyon eltérőt az országos adatoktól. A városban megközelítőleg 347 ezren laktak 2011-ben, ez a szám 2002-ben csak 317 ezer volt. A leglátványosabban, lakosság szempontjából is Szászfenes fejlődött: míg 2002-ben 7 ezer lakosa volt a településnek, ez a szám 2011-re megtriplázódott, ekkor már 22 ezer lakost számlált. Hasonló, de nem ekkora mértékű növekedés jellemzi a többi metropolisz övezethez tartozó települést is, mint Apahida vagy Bács.
A természetes szaporulat Kolozsváron, Apahidán, és természetesen Szászfenesen pozitív (ebből a szempontból is itt a legnagyobb), viszont több településen, amely a metropolisz övezethez tartozik, negatív a természetes szaporulat, köztük Bácsban. A teljes övezet adatait vizsgálva negatív értékeket jegyeztek. A kutató kiemelte: évente 2442 betelepülőre volt szükség ahhoz, hogy ellensúlyozza a népesség fogyását.
A doktorandusz szerint 2002 és 2011 között közel 79 ezer ember költözött a városba és vonzáskörzetébe, viszont több mint 50 ezer ember el is költözött onnan.
Ki fizet a kolozsvári felsőoktatásért?
Az előadás-sorozatot Andrei Chirca, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktoranduszának előadása zárta. Dan Tudor Lazăr és Cristian Marius Litan, BBTE oktatók és a doktorandusz közös kutatási eredményeit bemutató előadás A diákok kiadásai és mire tanít meg ez bennünket az egyetemi oktatás alulfinanszírozásáról. Bizonyíték egy felső-közép-bevételű országból címet viselte. A kutatás eredményei meglepték a hallgatóság külföldi tagjait, németországi és japán előadók csodálkoztak rá a helyzetre: miért is fizet a diák az oktatásért, és miért nem oldja meg az állam ezeket a problémákat, miért nem nyújt megoldást az egyetem a kolozsvári lakhatási problémákra – tették fel a külföldiek a jogos kérdéseket.
A kutatók 2015-ben a BBTE-n tanuló, Kolozsváron tartózkodó diákok kiadásait mérték fel, online kérdőíves módszer használatával. Az BBTE-en 2015 végén megközelítőleg 50 ezer diák tanult, ezek közül a kolozsvári szakokra 27 754 egyetemista járt. A kérdőívet 1159 diák töltötte ki, alap, mesterképzéses diákok, és doktoranduszok egyaránt.
A kutatók felmérték a diákok bevételeit – az egyetemi ösztöndíjakat, fizetésből számrazó jövedelmüket –, illetve kiadásaikat, hogy mennyit költenek havonta lakásra, tandíjra, ételre, szórakozásra, utazásra stb.
A felmérésből kiderül: a válaszadók 58%-a nem dolgozik, nincs bevétele, így a kutatók arra következtetnek, ezeket a Kolozsváron tartozkodó diákokat a családjuk tartja fenn. Ők a családi kasszából fizetik a lakbért vagy a bentlakás árát, a szüleik pénzéből vesznek maguknak Kolozsváron ennivalót stb. A megkérdezettek csupán 20%-a dolgozik teljes munkaidőben, a válaszadók nagyrésze csak a magiszteri képzés alatt vállal munkát, az alapképzéses hallgatókra ez nem jellemző. A megkérdezettek kisebb része vállal részmunkaidős állást.
A kutatók felmérték többek között azt, hogy a kolozsvári BBTE-s egyetemisták mennyit költenek évente lakbérre, ételre vagy szórakozásra, majd ezt összehasonlították az egyetem éves kiadásaival, illetve bevételével.
A doktorandusz elmondta: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 2015-ben megközelítőleg 44 millió euró állami támogatásban részesült, ez a bevételeinek 54%-át tette ki.
Ezzel szemben az intézmény éves összkiadása megközelítőleg 77 millió euró volt, a BBTE diákjai viszont ugyanabban az évben 1,83-szor többet költöttek, hozzávetőlegesen 141 millió eurót kolozsvári tartózkodásuk idején. Ez az összeg megközelítőleg 100 millió euróval több, mint amennyit az állam fordít az oktatásukra.
Így jogosan tette fel a kérdést a kutató az előadása végén: végül is ki fizet a felsőoktatásért? A külföldről érkező hallgatóságot – szintén kutatók – a legjobban a kolozsvári lakhatási probléma lepte meg: nem értették, miért nem tesz semmit az állam a jobb és olcsóbb lakhatási körülmények megteremtéséért, miért nem fektet az egyetem új bentlakások építésébe, így mérsékelve ezzel a kolozsvári diákok egyik lakhatási kiadásait.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Etikus(s)
Lopva nyitottam ki aznap a kolozsvári, román nyelvű helyi napilapokat: vajon bennük van a hír? Mert a főoldalon nem látom… Pedig igazából ott lenne a helye annak, hogy U-s huligánok a Kolozsvári CFR magyar galerije által a CMC-pályán szervezett focitorna magyar résztvevőire támadtak, s az sem zavarta őket, hogy a rendezvényen nők, gyerekek is voltak.
Bent sem volt.
Érdekes, (érdekes egy francot…), hogy két hete a székelyudvarhelyi miccs-botrányról azon nyomban beszámoltak e lapok, ha emlékezetem nem csal, főoldalon, jókora betűkkel odabiggyesztett címekben, nehogy valaki ne vegye észre. Micsoda disznóság! Hogy ezek a magyarok mit nem képzelnek magukról!? Persze, miután kiderült, hogy az egész megjátszott-megrendezett, mondhatni szemenszedett hazugság, akkor már nem igyekeztek erről írni. Pedig igazán illett volna, csak hát szegény meg nem vásárolt miccs biztosan nem tudta elküldeni a cáfolatát – különben a sajtóetika szerint a cáfolatot ugyanazon a helyen és ugyanakkora terjedelemben illik közölni, mint a cikk, ami kiváltotta…
Most viszont sehol egy bekezdés erről a megdöbbentő balhéról. Pedig súlyosságát tekintve akárhogy is nézzük: az, hogy valakit nem szolgálnak ki egy boltban (még ha igaz is), mégsem hasonlítható össze azzal, hogy 30 személy láncokkal, botokkal beront egy magánrendezvényre, s ott ütlegelni kezdi az útjába kerülőket.
Persze, ne legyünk naivak. Nyilván, arról van szó, hogy ha magyar „bánt” románt, annak van hírértéke, ha viszont román bántja a magyart, akkor annak nincs. Neki szabad. Legalábbis így tűnik egyes (és sajnos nagyon sok) többségi napilap szerkesztőségi elve szerint, mint ahogyan a közösségi portálok felhasználói is így gondolják, hiszen ez a hír korántsem terjedt futótűzként, szemben a miccs-üggyel. Ja, hogy ez nem nemzetiségi kérdés, etnikai konfliktus volt, hanem focidrukkerek közötti hürmür? Akkor a támadók miért nem azt kiabálták, hogy „hajrá U!”, s miért azzal kezdték, hogy „Románia, Románia!”
S ha már szerkesztőségi elveknél tartunk: míg a miccs-sztori többszáz kilométerre történt – ami már messze nem tartozik a kolozsvári napilapok lefedettségi területéhez –, addig ez az incidens Kolozsváron. Márpedig eddig én úgy tudtam, hogy helyi lapnak elsősorban a helyi történésekre kell figyelnie (bár azért az igazsághoz tartozik, hogy később, amikor Kelemen Hunor az ügyben a belügyminisztériumhoz fordult, azt már megírták belső oldalon, röviden összefoglalva az incidens részleteit…)
Kár, igazán nagy kár, hogy nem csak a hatóságok alkalmazzák a kettős mércét a magyar-román ügyekben, hanem a román sajtó is, amely ilyenformán számomra egyre inkább elveszti a hitelességét. Ám azzal, hogy ezentúl beléjük se nézek, a jelenség nem oldódik meg. Mint ahogy mi is hiába írjuk tele magyar nyelvű újságainkat az igazunkkal, sérelmeinkkel, az ugyanúgy nem jut el a román ajkúakhoz. Erre kellene kitalálni valami jó megoldást, jobbat, mint ami most van, hiszen az a néhány sabingherman és fehérholló nem tűnik elegendőnek. Márpedig enélkül a magyarellenesség nevű ragályos betegséget nem lehet visszaszorítani, aminek mi isszuk meg a levét, és nekünk lesz kuss. Nemcsak a CMC-pályán…
Balázs Bence / Szabadság (Kolozsvár)

Távol a magyarbarátságtól
Dragnea politikai és (jogerős ítélete és az ellene zajló bűnvádi eljárás okán) személyes érdekei alapján elsősorban a korrupcióellenes ügyészség (DNA) elleni leszámolásra igyekezett felhasználni a vásárhelyi iskola kálváriáját.
Sokakat meglepett, hogy a román miniszterelnök, de főleg annak politikai felettese, a kormányzó szociáldemokraták (PSD) elnöke mennyire normális hangot ütött meg az elmúlt időszakban a magyarokkal kapcsolatban.
Mihai Tudose a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében kapacitálta megoldáskeresésre tanügyminiszterét (egyúttal elmarasztalva a külügyminiszterét a budapesti kormánnyal történt „feleselése” miatt), ugyanebben a témában pedig Liviu Dragnea olyan kijelentést tett, amelyet román politikus szájából ritkán hallani.
Mégpedig azt, hogy Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és nem hagyhatja megoldatlanul a marosvásárhelyi iskolaügyet, miközben aggodalmának ad hangot a kisebbségek anyanyelvű oktatását korlátozó új ukrán oktatási törvény miatt.
Ezek az állásfoglalások – mindamellett, hogy a katolikus gimnázium helyzetére közel sem született megnyugtató megoldás – főleg az előzmények, bukaresti politikusoknak a romániai nemzeti kisebbségekhez való viszonyulása ismeretében kirívóak. Ráadásul mindezt tetézi, hogy a parlament egyik szakbizottsága sürgősségi eljárásban áldását adta a közigazgatási törvény kisebbségek számára kedvező módosítására, ami jelentős előrelépést jelentene az anyanyelvhasználat terén.
Mi történhetett?
A szocdemek Dragnea-fémjelezte vezetősége paradigmaváltást kíván végrehajtani a kisebbségi politizálás terén? Vagy hogy bukaresti véleményformálók és az ellenzéki liberálisok hőbörgését parafrazáljuk: a PSD valóban eladta a magyaroknak Erdélyt? Sajnos szó sincs ilyesmiről.
Dragnea politikai és (jogerős ítélete és az ellene zajló bűnvádi eljárás okán) személyes érdekei alapján elsősorban a korrupcióellenes ügyészség (DNA) elleni leszámolásra igyekezett felhasználni a vásárhelyi iskola kálváriáját.
Az is igaz, hogy a PSD elnöke szeretné szorosabbra fűzni pártja együttműködését az RMDSZ-szel, amelynek esetleges kormányzati részvételét mindenekelőtt a Călin Popescu-Tăriceanu vezette ALDE sakkban tartása érdekében lebegteti előszeretettel.
A probléma viszont az, hogy a szocdem alakulat második és harmadik vonala, főként az erdélyi pártszervezetek hallani sem akarnak a magyaroknak szánt engedményekről, attól tartanak ugyanis, hogy ezek a sokak által hazaárulásként beállított gesztusok tetemes szavazatvesztést vonnának maguk után.
Arról nem beszélve, hogy néhány bukaresti sajtóorgánum kifejezetten a magyarok ellen hergeli a PSD honatyáit és szavazóit, a kormánypárt éppen eme nacionalista hőzöngés miatt állt el a Grindeanu-kabinet megbuktatása idején az RMDSZ-nek tett ígéreteinek betartásától.
A nagyromán egyesülés centenáriumának közeledtével fokozódó hangulatkeltés közepette tehát a román kormánypárt és feje akkor sem tenne kisebbségbarát lépéseket, ha erre amúgy őszinte késztetést érezne. Krónika (Kolozsvár)

Magyarok együtt és egymás ellen
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnapi sajtótájékoztatóján Csomortányi István ) az EMNP Bihar megyei elnöke három, fontos, a kissebségben élő magyarságot érintő témát tárt a sajtó képviselői elé.
Az első ilyen téma a magyar nemzeti zászló kifüggesztésére vonatkozik, figyelembe véve az augusztus huszadikán történt incidenseket. Az EMNP még augusztus tizedikén beadvánnyal fordult Bihar megye prefektúrájához, azzal a céllal, hogy pontosítsák a zászlóhasználatra vonatkozó törvény magyarázatát, hogy az augusztus huszadikai ünnepséget zavartalanul tudják lebonyolítani. A válasz meg is érkezett, 33 nappal a levél elküldése után, és az is mindössze hét sorból állt, amelyben felsorolták azokat a törvényeket, amelyeket ajánlanak az EMNP figyelmébe. A törvények egyértelműen csak a zászló kifüggesztésére vonatkoznak, nem pedig a zászlóval felvonulásra. Így az ünnepségen eltettetett zászlók tulajdonosait nem megalapozott törvény miatt szólították fel nemzeti lobogójuk eltételére. Csomortányi István elmondása szerint nem adják fel, így újabb beadvány fognak küldeni a prefektúrához az ügyben.
A zászlóprobléma mellett szó esett, arról is, hogy sokak szerint a hétvégi, a nagyváradi önkormányzat által szervezett Magyar Kultúra Napjait a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bojkottálta. Csomortányi István hiteles, de nevüket nem vállaló forrásokra hivatkozva megerősítette a feltevéseket, hogy az RMDSZ rossz szemmel nézi a nem általuk szervezett eseményeket. Erre példaként felhozott három az idei évben szervezett eseményt is, köztük az augusztus huszadikai rendezvényeket is. Az EMNP megyei elnöke szerint, az RMDSZ azáltal zsarolja és tartja sakkban, például a vidéki tánccsoportokat, hogy ha esetleg leszerződnek mások, azaz nem az RMDSZ által szervezett eseményekre, úgy megvonják tőlük az anyagi támogatásokat. Továbbá hozzátette, hogy ezekkel a megmozdulásokkal, és azzal, hogy az RMDSZ lemondatja a csoportokkal a fellépéseket mindössze a magyar közösséget rombolják. Egyébként ezzel kapcsolatban Csomortányi egy nyílt levelet is megfogalmazott Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek, amit tegnapi lapszámunk 5. oldalán el is lehet olvasni.
A sajtótájékoztató harmadik témája a szolidaritásvállalás céljából szervezett tüntetés volt, amelyet október elsején fognak tartani Szatmárnémetiben az ukrán oktatási rendszer megváltoztatása ellen. Az Ukrajnában, kisebbségben élő diákoknak hamarosan az anyanyelvükön kívül mindent ukránul kellene tanulniuk. A tervezetet szeptember 5-én, már elfogadta az ukrán kormány, mindössze az államelnök Petro Porosenko aláírása hiányzik még csak a törvény életbe léptetéséhez. E helyzet miatt szervezik meg az említett tüntetést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Európai Szabad Szövetség szervezésében, amibe bekapcsolódott az EMNP is. A tüntetés napján buszjáratot is indít, amellyel a váradi érdeklődőket viszik el a helyszínre, vagyis a szatmárnémeti prefektúra épülete elé, 25 lej hozzájárulás fejében. Csomortányi István elmondta a sajtó képviselőinek azt is, hogy ha igény van rá több buszt bérelnek, így a létszám nem korlátozott. Jelentkezni a 0774637478-as telefonszámon lehet.
Vincze-Nagy Anikó / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyar Kulturális Napok: vásár, koncertek, közönségtalálkozó volt a várban
A nagyváradi vár adott otthont a Magyar Kulturális Napoknak, melyet a Nagyváradi Turisztikai Egyesület (APTOR) és a nagyváradi önkormányzat közös szervezésében zajlott a hétvégén.
Vásár
A kulturális napok keretein belül számos programot és fellépőt hirdettek meg, azonban a délutáni órákban mégis alig 50 ember lézengett a várban. Mint azt már megszokhattuk a hasonló eseményeken, most is voltak különféle vásárok, azonban vásárlók annál kevesebben. A hirdetmény szerint az árusok péntek délutántól vasárnap estig a kulturális napok programja szerint jelen lesznek, azonban szombat délután néhány eladó azt mondta, hogy lehet nem is maradnak vasárnapra, hiszen alig van látogató. Három kategóriában hirdettek meg vásárt: kirakodóvásár, Érmellék ízei és könyvvásár. Mindezek közül a könyvvásár volt a leggyengébb, csupán egyetlen stand volt felállítva, de pozitívum, hogy gazdag kínálattal, magyar nyelvű könyvekkel érkezett az eladó. Az Érmellék ízei és kirakodóvásár kategóriákban már többen voltak: levendula- és méztermékeket lehetett kapni, illetve borokat, hidegen sajtolt olajokat, gyöngyékszereket, kerámiatárgyakat, friss gyümölcsöt és zöldséget, magyar mintás kézimunkákat, fából készült sakktáblákat és textil táskákat.
Két látogató
Szintén mindennapi programnak hirdették meg az íjászatot és az airsoft lövészetet a Deus Vult Egyesülettel. Az egyesület székhelye a vár M épületében van, ahol néhány tag jelen is volt, elmondásuk szerint csak két látogatójuk volt szombaton, a délutáni órákig. Ők két programmal is készültek, az egyik íjászattal kapcsolatos: a játékhoz négy személyre van szükség, ketten a pajzsot fogják és ketten az íjjal ,,gólt” lőnek, a kapu maga a pajzs. A másik program az airsoftozás lett volna, de ez sem vonzotta a látogatókat. Lapunk két munkatársa azonban a Deus Vult Egyesület jóvoltából kipróbálhatott a virtuális valóság elnevezésű játékot, melyet szintén kipróbálhattak volna más érdeklődők is.
Íjászverseny
A szombati nap folyamán a várban a Pusztai Farkasok Ordas Nemzetsége megrendezte az Ordas Kupát, amelyen nagyváradi, élesdi, debreceni, bakonszegi, eleki íjászok is részt vettek. A verseny 10 órakor kezdődött, s több fordulóból állt, ami során a vár területén elhelyezett és a közönségtől elkerített céltáblákat kellett eltalálniuk. A céltáblák között voltak egyszerűbbek, de háromdimenziósak is, többek között vaddisznóra, túzokra, fácánra is lehetett lőni, persze ezek csak illusztrációként voltak jelen.
Harci bemutató
A versenyzők csapatokba szerveződtek és minden „stációt“ végigjárva gyűjtötték a pontokat, majd a verseny végeztével gyerek-, női-, férfi-, illetve korosztályi kategóriákban díjazták őket. Az eredményhirdetést megelőzően harci bemutatót is tartottak, amin késsel történő közelharcot, íjászatot szemléltettek, de a szablya élességéről is megbizonyosodhatott a közönség. Az Ordas Kupa az Ordas Nemzetségnél maradt, jövőre azonban újra megküzdhetnek érte a csapatok.
Lecsófőzés a várban
A Magyar Kulturális Napokon a hagyományos magyar ételek sem hiányoztak, a hasonló rendezvények elengedhetetlen kürtőskalácsa és lángosa mellett lecsót is lehetett kapni. A bejelentett lecsófőzés szerényebb módon a Queen’s ételstandjánál zajlott a turisták nagy érdeklődésére. A három felállított üstben nemcsak lecsó, hanem töltött káposzta is főtt. Az ételek megvásárlásából befolyt összeget a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozzák. Az alapítvány számára a vár udvarán felállított urnákban és egy standnál is gyűjtöttek.
Találkozás Szőke Zoltánnal
A Magyar Kulturális Napok vendége Szőke Zoltán volt, a Barátok közt Berényi Miklósa, aki szombat és vasárnap délután volt jelen a várban. Szombaton a program szerint délután 3 órakor kellett volna színpadra álljon, ennél egy kicsit később érkezett. Körülbelül délután 4 óra körül sikerült lapunk munkatársa beszélgessen vele, kedvesen nyilatkozott lapunknak, arról, hogy mi a véleménye a rendezvényről és, hogy mivel készült az itt töltött néhány órára. ,,Boldogan vállaltam a felkérést – lévén, hogy vajdasági születésű vagyok – és örülök, hogy meghívtak ide, a Partiumba erre a fantasztikus hétvégére. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanaz a magyar szív dobog mindnyájunkban, és ugyanazokon a kulturális alapokon nőttünk fel.” – nyilatkozta lapunknak a színész.
Néhány verssel is készült a látogatás alkalmából, melyekről úgy vélekedik, hogy illik a Magyar Kulturális Napok eszméihez, ezért egy Tóth Árpád, egy Vörösmarty Mihály verset hozott magával. Emellett két másikat is, melyet egy Gábor nevezetű barátja írt – a költő teljes nevét nem árulta el – , amelyeknek szellemi és spirituális értékük van, a magyarság szellemét adják át. ,,Kötetlen programra lehet számítani, a szervezőkkel semmit nem beszéltünk meg. A nézőknek mindig egy plusz okot ad egy ilyen rendezvényen részt venni, ha egy olyan televíziós személyiség jön el, aki egy napi sorozat főszereplője, akár verset mondani, vagy akár műsort vezetni, beszélgetni. Azt szeretném, ha itt minden program a Magyar Napok égisze alatt zajlana”.
Koncertek
A koncertsorozat népzenével vette kezdetét pénteken, Heit Lóránd és zenekara többek között hajdúsági, sajói, kalotaszegi és szatmári muzsikát is játszott, a koncert azonban inkább háttérzeneként szolgált a vásáron nézelődők számára, a színpad körül kevesen hallgatták az előadást, de emellett akadtak olyanok is, akik táncra perdültek. Csobot Adél koncertje kisebb csúszással kezdődött, a színpad előtti teret elfoglaló közönség nem volt nagyszámú, ez talán annak is betudható, hogy ugyanebben az időpontban zajlott a budapesti Opera balettelőadása is. A nagykárolyi származású énekesnő a múlt századi pesti éjszakákat felidéző zeneszámok mellett Caro Emerald dalait és saját dalokat is előadott, a koncert végére pedig az olyan slágerek is bekerültek, mint az I follow Rivers vagy a Call Me Maybe. Szombat este nyolc órától Kállay-Saunders András lépett fel immár egy nagyobb közönség előtt, igazi szombat esti buli hangulatot teremtve, az angol nyelvű zeneszámai között ott volt a Running című is, amivel 2014-ben képviselte Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Vasárnap estére tervezett koncertjeit jócskán módosította a délutáni heves vihar, a vásár standjai üresen tátongtak, a Qeens ételstandjának tetőzete pedig megrongálódott, csupán a kürtőskalács- és a lángos-árusítók maradtak. A kiérkező emberek kíváncsian várták, hogy lesz-e valami a meghirdetett koncertekből, ugyanis hét órakor, amikor a Publika-koncertnek kellett volna kezdődnie, a színpad félig leengedve, a hangtechnika összepakolva állt a vihar után megtépázott rendezvényen. A szervezőket kérdezve felmerült az a lehetőség is, hogy a koncerteket elhalasztják egy későbbi időpontra – aztán megérkezett Vastag Csaba, s a közönség egyértelműen annak adott hangot, hogy ők igenis maradnak. Így a szervezők és az énekes menedzserének közös megegyezésére a koncert megtartása mellett döntöttek, a közönség nagy örömére leszedték a ponyvákat a berendezésekről. A fellépő mellett a publikum is megérdemel egy nagy tapsot, ugyanis kitartásuk rendíthetetlen volt. A Publika együttes koncertje elmaradt – azt valószínűleg a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozaton fogják bepótolni, mondta el Mihai Jurca szervező -, az eredetileg nyolc órától kezdődő Vastag Csaba-koncert pedig a színpad újonnani felállítása miatt kilenc órától kezdődött. A közönség most sem volt nagyobb az elmúlt napokhoz képest, ám akik a rossz idő, a hideg és a csúszás ellenére kitartottak igazán jól érezhették magukat, Vastag Csaba ugyanis egy energikus, mindenkit megmozgató koncertet adott, de nem hiányoztak a líraibb zeneszámok sem, mint például az Őrízd az álmot című, vagy Máté Pétertől a Most élsz, és az Azért vannak a jóbarátok című, utóbbit a közönség között adta elő a fellépő.
Citerakoncert
A nagyváradi várban megrendezett Magyar Kulturális Napokon vasárnap délután kétszer is színpadra állt az Érmihályfalvi Bartók Béla Citerazenekar. Két koncertet hallhattunk, fél órásakat, először 1 órakor, majd 4 órakor álltak színpadra. Előadásukban műdalok, népdalok és katonadalok szerepeltek, a citerázás mellett énekeltek is a zenekar tagjai.
János Piroska, Törő Enikő / erdon.ro

Ünnepeltek a tarjáni magyar katolikusok
Szeptember 17-én, vasárnap délben tartották a 150 éves köröstarjáni plébániatemplom búcsúünnepségét. A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt, aki Bărbuţ Péter plébánossal közösen egy táblát leplezett le az ott szolgált papok emlékére.
Köröstarjánban a lakosságnak körülbelül 35-40 százaléka magyar nemzetiségű, akiknek a túlnyomó többsége, vagyis 90 százaléka római katolikus vallású. A Szűz Mária tiszteletére felszentelt plébániatemplomot Guttman József váradi építőmester építette, neoromán stílusban.
A vasárnap délben zajlott templombúcsú és évforduló alkalmából zsúfolásig megtelt a szent hajlék, Újpalotáról is érkeztek zarándokok. Az ünneplőket Bărbuţ Péter plébános köszöntötte, majd helyi gyerekek egy csoportja lépett fel egy színvonalas összeállítással, akiket Bodnár Erzsébet tanítónő, egyháztanácsos készített fel.
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedését Böcskei László váradi megyés püspök három aktuális üzenetre alapozta. Arra hívta fel a figyelmet: a köröstarjáni templombúcsún, vagyis Mária szent nevének az ünneplésekor a Boldogságos Szűzanya kerül a középpontba, akinek a tisztelete egyébként is a köröstarjáni katolikusok lelki életének fontos része már évtizedek, évszázadok óta, és amelynek gyökerei még a templom építése előtti időkbe nyúlnak vissza. Másfelől a 150. születésnap, mint minden kerek évforduló, egyúttal különleges módon a jövőbe is mutat, hiszen az állandó jelent az örökkévalósággal köti össze az óhajtott jövő reményében. Harmadsorban pedig, egy évközi vasárnapi mise is zajlik, mely Krisztus tanításának befogadása nélkül üres és tartalom nélküli lenne, hiszen a megalázkodás és a megbocsátás olyan növekedést jelent a keresztény ember számára, mely a mélyből fakad és a magasba emel, ha önfeláldozóan gyakoroljuk. Ezen a napon e három fonal valahogy összefonódik, ha felismerjük, hogy mennyire időszerű felszólításokkal szembesít bennünket a templombúcsú, égi édesanyánk és Jézus.
Tanítómester
Arról is beszélt az egyházmegye főpásztora: a tarjáni templomban mintha a kánai menyegzőt látnánk megvalósulni, mely környezetben felismerni véljük önmagunkat is. Jézus ugyanis az emberek társaságát keresi, ennek örvend, mert mondanivalója van számunkra. Ezért köztünk és velünk van, Mária pedig segít megérteni a jelenlétének súlyát, hogy ez plusz minőséget jelent számunkra, mert néha süketek és vakok vagyunk az igazsággal szemben. És Mária nem csak a kánai menyegzőn, hanem úgy is, mint e templom és közösség védőszentje, ezt a szerepet tölti be a tarjániak számára is, előttük és értük, hitelesen és vonzóan, annak érdekében, hogy megértesse velük Isten közelségét, Jézus tanításait. Azt itteniek nap mint nap megélhessék azt, hogy nem csak kőből fontos templomot építeni, hanem élő kövekből is meg kell próbálnunk szentélyt létrehozni.
Példakép
Mária azonban nemcsak tanítómester, hanem példakép is, életével, tetteivel és magatartásával jelzi, hogyan kell megfelelni Isten akaratának- nyomatékosította a megyés püspök. Mária életét az határozta meg, hogy igent mondott Istennek, másképpen viszonyult az újhoz, mint ahogy általában mi szoktunk, mert felismerte azt, hogy Istennek terve van vele, amiképpen valamennyiünkkel is. Később pedig, amikor gyötrődik a kereszt alatt, ez a fájdalom nem összeroppanást, véget vagy megsemmisülést jelent, hanem egy új kezdetet, melynek köszönhetően egy új viszony és közösség jön létre, melyet Krisztus rendel el. Ő ugyanis olyan közösséget formál, mely nem a jajveszékelőké vagy a kétségbeesettekké, hanem egy bensőséges, be- és elfogadó kapcsolaté, mely gazdagítja és megerősíti az őt követőket. Mária ugyanakkor aggódik is értünk, ez azonban nem egy tehetetlen féltés, hanem olyan törődés, amit minden Máriát szerető lélek megtapasztal, aki imádkozik és hitelesen átéli a tiszteletének szépségét a hitéletében- fogalmazott az egyházi elöljáró.
Isten tűzfal
Az ünnepi körmenet után Farkas Zsolt református tiszteletes is köszöntötte az egybegyűlteket, aki Zakariás próféta könyve II. fejezete 5. igeverse alapján azt emelte ki: Mária tudta, hogy Isten lelki kőfal a népe körül, tűzfalként védelmet és oltalmat ad nekünk. Az ünnepség végén Böcskei László megyés püspök és Bărbuţ Péter plébános leleplezték azt a emléktáblát, mely a hívek adományainak köszönhetően annak a 25 lelkipásztornak a nevét örökíti meg, beértve a mostanit is, akik Köröstarjánban szolgáltak.
A templombúcsún közreműködött a Kiss Géza kántor-karnagy vezette várad-olaszi Bihari Sándor-kórus (Gounod C-Dúr miséje), szólót énekelt Kiss Lívia (Schubert: Ave Maria), valamint játszott a Deé Róbert tanár által felkészített zenekar, és egy alkalomhoz illő fényképkiállítást is meg lehetett tekinteni.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

A magyar jövő és identitás szimbóluma
Szent László-szobrot avattak
Szeptember 17-én, vasárnap délben Szent László-mellszobrot avattak Vargyason. Farkas István nagybaconi fafaragó alkotását a falu katolikus templomának bejárata mellett leplezték le, és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom állíttatta, ugyanis védőszentjüknek tekintik a lovagkirály.
Az ünnepségen felszólalók közül többen is méltatták Szent László emlékezetét. Bogyor Balázs, a HVIM tagja úgy fogalmazott, a mozgalom tagjai a nagy király nyomdokain haladnak, a „hazáért kiállnak, és harcolnak érte az utolsó percig”.
Szőcs Dénes, Vargyas alpolgármestere szintén Szent László dicső tetteiről szólva megemlítette, hogy azokat Erdővidéken immár nemcsak a bibarcfalvi református templomban levő freskó, de a Vargyason most állított szobor is őrzi. Incze Béla, a HVIM budapesti elnöke szót ejtett a román hatalomnak a mozgalom ellen irányuló ténykedéseiről, melyeknek azonban, mint említette, nem sikerült azt felszámolniuk, sőt, hangoztatta, nem sikerült nekik a székelyföldi törekvéseket sem megtörniük.
A szoboravatáson közreműködött a baróti római katolikus egyházközség Szent Adalbert kórusa, szavalt Kolumbán Attila, Bíró Károly baróti segédlelkész pedig megáldotta az emlékművet. A szoboravató ünnepség után a HVIM tagjai koszorút helyeztek el Baróton, a Székely Hadosztály emléktáblájánál is.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Huszonöt éves a LAM Alapítvány
Megváltoztatta a szemléletet
Nemzetközi tudományos értekezlettel ünnepelte 25. születésnapját a LAM Alapítvány. Az illyefalvi konferencia-központban tartott eseményt ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, aki negyedévszázaddal ezelőtt, fiatal illyefalvi lelkészként lerakta az intézmény alapjait.
Jó érzés kimondani, hogy a LAM Alapítvány 25 éves – fogalmazott a püspök, aki felidézte: óriási lelkesedéssel fogadták az 1989-es eseményeket.
– Nem szégyellem azokat a lelkes és bizakodó pillanatokat, amelyeket a 90-es évek eleje jelentett számunkra. Akkor azt hittem, hogy mindent meg lehet változtatni és minden megváltoztatható. A LAM megjelenése ebből fakadt. Mint felelős értelmiségi, aki nemcsak a lélekért, hanem az egész emberért felelősséget érzett, arra gondoltam, hogy meg kell változtatni az itt élő földműves emberek életét – mondta megnyitóbeszédében Kató Béla.
Kifejtette: hamar rájött, nem lehet „segélyekre berendezkedni, mert „dolgos székely népünk nem csinált semmit, csak a segélyeket kezdte várni”. Indítványozta, ne segélyt, hanem olyan eszközöket adjanak, amiből megélhetnek az emberek.
– Természetesen semennyi pénz, semmilyen támogatás nem lett volna elég, ha nem sikerült volna elhitetni a fiatalokkal, hogy az ő életük is megváltozhat, de dolgozni kell – jelentette ki Kató Béla, aki hozzátette: akkor sem volt könnyű, de most sem az, hiszen újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznie annak a fiatal csapatnak, amely átvette az alapítvány irányítását.
„A reformáció 500 évének csak az 5 százalékánál tartunk, de jó úton haladunk”, állapította meg Ungvári Éva, a LAM Mikrohitel Rt. igazgatótanácsának elnöke.
– Nagyon sok olyan embert ismerek, akik a LAM segítségével Svájcban dolgoztak, támogatást kaptak, itthon vállalkozást alapítottak, s azt sikerre vitték – mondta Tamás Sándor. – Valamennyiükben az a közös, hogy szemléletváltáson estek át, és egy ilyen szemléletváltásra lenne szükség egész Székelyföldön – mutatott rá Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Az agrártudományi panelben az Illyefalváról elszármazott dr. Bardócz Zsuzsanna, a táplálkozástudományok nyugalmazott professzora meglehetősen borús képet festett a jövőről A Föld állapota és az egészséges élelmiszerek című előadásában.
Dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem címzetes docense azzal indokolta, hogy az európai uniós csatlakozás után nem csökkent a kontinens keleti és nyugati fele közötti különbség, hogy létezett volna egy „háttéralku”, amely szerint keletnek a szerepe a nyersanyagtermelésben merül ki, a nagy hozzáadott értékű feldolgozó ipar a nyugat kiváltsága maradt.
Dr. Ratkos József mérnöktanár, az Ökológiai Termék Előállítók Klaszterének elnöke szerint akkor lehetünk sikeresek, ha megvizsgáljuk, hogy eddig „mit nem csináltunk igazán jól”.
Messze a legjobb előadást dr. Sikó-Barabási Sándor, a Kovászna megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság vezetője tartotta. Egészséges és biztonságosa élelmiszerek? című prezentációjára visszatérünk.
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kölcsey-kultusz Szatmár megyében
A legtöbb szatmári lakos számára nyilvánvaló, hogy Kölcsey Ferenc ezer szállal kötődik a térséghez. Megyénkben született, itt éltek ősei, tevékenységének legjelentősebb része is ide kötődik, itt halt meg. Költő, író, politikus, vármegyei főjegyző, követ, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, korának egyik legkiválóbb szónoka volt.
A szatmári Református Gimnáziumnak jelentős gyűjteménye volt Kölcsey-relikviákból, amelyeket egy ideig más értékes tárgyakkal együtt az Ormos házban őriztek, majd ezek a városi, később a megyei múzeum tulajdonába kerültek. Az ötvenes években az Ormos házban őrzött gyűjtemények felügyelője, gondnoka Ligeti L. Zoltán tanár úr, az egykori igazgató fia volt. A színház utcájának az oldalán, a papírkereskedés helyén, a Petőfi-emléktábla közelében volt a bejárata.
Szatmáron is volt Kölcsey Kör, 1933-ból őrzök egy Tereh Gézának írott levelet a vezetősége részéről. A szatmári kört 1862-ben kezdeményezték, de valójában csak 1892-től működött. Ligeti L. Zoltán javaslatára alapították újra a rendszerváltás után.
Tanulságos történet az 1957-es iskolai névadás. A szatmári Fiúlíceum a Kölcsey nevet egy évvel az 1956-os események után csak úgy kaphatta meg, hogy a bukaresti főnököknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában ki volt. 1961-ig, a M. Eminescu Líceummal való egyesítésig viselte ezt a nevet, majd az 1989-es változások után kapta vissza és tartotta meg a mai napig.
Szatmárnémeti rendelt egy Kölcseyt ábrázoló egész alakos festményt a 19. század végén Bartók Lajostól, amelyet a közelmúltig a megyei múzeumban őriztek. Ilyés Gyula porgármesterségének idején az iskola a Boromisza konviktus épületébe költözött, ide kapták a frissen restaurált festményt, amely jelenleg is a tanári szobában tekinthető meg.
Szatmárnémeti egy Kölcseyt ábrázoló mellszoborral büszkélkedhetett a 19. században. Nagykárolynak volt egy ennél jóval impozánsabb, egész alakos, a talapzattal együtt négy meter magas szobra, Kallós Ede alkotása, amelyet a Millenium tiszteletére állítottak 1897-ben. Ezt 1934-ben ismeretlen tettesek lefejezték, a megcsonkított szobrot elszállították és beolvasztották. A talapzata 1964-ig maradt a helyén, a kastélykert közelében, akkor a csatornázások miatt végleg eltávolították.
Nagykárolyban jelenleg két Kölcseyt idéző emléktábla is található, az első 2001-ből, a második 2004-ből való. Az elsőn elírták a költő halálának évét: 1839.
Kölcsey-szobrot Csapó Sándor szatmári rajztanár is készített. Ez mellszobor, gipszöntvény volt, amelyet az 1957-es évfodulós ünnepségen állítottak ki más festményekkel, dokumentumokkal együtt a református gimnázium tornatermében. Ebből az alkalomból készített ugyancsak ő emlékérmeket, amelyekkel az iskola legjobb tanulóit, legeredményesebb sportolóit tüntették ki.
A Muzsnay Árpád által szervezett irodalmi megemlékezések, zarándoklatok, tanácskozások sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a sződemeteri megemlékezések augusztus 8-án, a költő születésnapján és január 22-én, a magyar kultúra napján. Kő Pál Kölcsey-szobrát 1991-ben leplezték le a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. A mű másolata a sződemeteri református templom kertjében látható, mintegy 150 méterre a költő szülőházától.
Ne feledkezzünk meg Gellért Sándor Kölcsey című kötetéről (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004), amelyben a szerző röviden, lényegretörően így jellemzi a megye nagy szülöttét: „Teljes ember volt.”
Szatmárnémetiben természetesen volt Kölcsey utca is, szemben a Kálvin térrel, ez később a Decebal, Puskin, Rozelor és a Iuliu Maniu nevet kapta.
1863 táján, halálának 25. évfordulója közeledtével született Szatmáron a döntés, hogy szobrot állítanak neki a város főterén, a tornyos házzal szemben, ahol egy ideig dolgozott. Ennek szorgalmazója Gyene Károly, a Szatmár Megyei Gazdasági Egyesület pénztárnoka volt. Ő rendelte meg a mellszobrot Budapesten, Gerenday Antal műhelyében. Hat ládába csomagolva Debrecenig vasúton, onnan Szatmárig szekereken szállították. Az avatóünnepségnek országos jellege volt, hiszen több vármegye, a Magyar Tudományos Akadémia, országos tudományos és művészeti társaságok képviselői is Szatmárra jöttek ebből az alkalomból.
A szoboravató társaság délben a Zöldfa fogadóban (ez a mai „fehér ház” helyén állt), valamint a Korona Szálló vendéglőjében (a művészeti múzeummal szemben) fogyasztotta el a díszebédet. A mozsárágyú dörgésével, tűzijátékkal kísért felvonulás a város akkori legdíszesebb, legforgalmasabb utcáján, a Széchenyi utcán (ahol a püspöki palota van) zajlott, a főtértől a Sétatérig. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt ez még igazi köztéri szobor, formája, karcsúsága miatt inkább síremléket idézett. Ezt a jelleget tovább fokozta a talapzatot körbevevő vasrács, amire természetesen szükség volt, hiszen védeni kellett az alkotást a forgalmas, zsúfolt piactér nyüzsgésétől. Mivel nem igazán érvényesült az akkor még csupasz téren, áthelyezték a Láncos-templom előtti kis parkba.
Az impériumváltás után lefejezték a szobrot, a maradványait pedig átköltöztették a templom mögötti kis térre. Évtizedekig állt ott az intolerancia, az értelmetlen agresszivitás mementójaként, e sorok írója az ötvenes években a református gimnázium (akkor Fiúlíceum) tanulójaként naponta látta. Többek között az ilyen emlékek erősítik meg az emberekben a hagyományok tiszteletét. Erre a kommunista vezetők is ráérezhettek, mert később csendben, váratlanul elhordatták a csonka szobrot. Múzeumba került, a talapzat, az oszlop és a megcsonkított szobor jelenleg a Vécsey-ház (művészeti múzeum) udvarán tekinthető meg.
A nagyobb közösségek számára fontos jelképek elpusztíthatatlanok. A szatmári magyarság az 1989-as változások után elsőrendű feladatának — az érdekképviselet megteremtése, a magyar nyelvű középiskolák újraalakítása mellett — a Kölcsey-szobor újraállítását tekintette. 1991-ben meg is történt, több ezren vettünk részt azon a megható ünnepségen, amelyen leleplezték az újraállított Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szatmári származású szobrászművész alkotását. Ahogyan az első szoborállításnak a mindenese Gyene Károly volt, ennek is volt lelkes kezdeményezője, élharcosa, szószólója Ligeti László Zoltán tanár úr személyében, aki a szatmári Kölcsey-kultusz egyik legkövetkezetesebb ápolója volt. A véndiákszövetség újraalapítójaként, tiszteletbeli elnökeként azt javasolta, hogy Kölcsey Ferencről nevezzék el azt. Többen kifogásolták ezt azzal az indoklással, hogy Szatmáron már van Kölcsey-szobor, Kölcsey Kör, Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Miért viselje akkor ugyanezt a nevet a véndiákszövetség? — kérdezték. Ligeti elmosolyodott, és nagyon röviden, de határozottan válaszolt: „Csak!”
A szobor harmonikus formavilágú, klasszicista példákat idéző, egységes, kiváló munka, amely nem annyira a hasonlóságot, sokkal inkább Kölcsey szellemiségét sugározza. Menet közben pályázattal szerették volna eldönteni a kezdeményezők, hogy végső soron ki készítse el a szobrot, de amikor Ligeti meglátta Lakatos szobortervét, ennyit mondott: „Nincs szükség pályázatra, ez marad.”
A fentieket olvasva sokan gondolhatják, hogy elszánt vezéregyéniség, megfellebbezhetetlen tekintély volt a városban. Valójában egy halk szavú, kiváló pedagógus, sportember, köztiszteletben álló személyiség volt. Az általa létrehozott véndiákszövetség megbeszélésein csak ritkán, röviden szólalt meg, sohasem önös érdekből beszélt. Mindenki tudta róla, hogy Kölcseyhez hasonlóan hosszú távon, kitartóan olyan értékek mellett kötelezte el magát, amelyek a közösség szolgálatában állnak.
Muhi Sándor / frissujsag.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (3.)
4. Janus-arcú előírások
Az új oktatási szerkezettel esély lett volna a tartalmi változtatásokra is. Szükség volt erre, hiszen az anyagmennyiség a „régi-új” tankönyvekben túlzsúfolt, rengeteg a fölös információ, amely a mechanikus tanulást indukálja és nem hagy időt az új ismeretek alkalmazására, bevésésére, a képességfejlesztésre. Az új iskolaszerkezet, akarva-akaratlan új tankönyveket is eredményezett volna. Vagy legalább a régieket nehezen lehetett volna újként „eladni”.
A tervezet ránk vonatkozó fejezetében az olvasó pozitív vonatkozásokat is talál. Mint például az a cikkely, amely előírta, hogy a kisebbségi oktatásban önálló, anyanyelvű óvodákat és iskolákat lehet szervezni. Az 1985 és 1989 közötti időszak óta ez volt az első olyan tervezet vagy törvény, amely ezt a jogot - expresszis verbisz – megfogalmazta.
2011 elején az államfő kihirdette az új tanügyi törvényt. Az a:Monitorul Oficial Partea I. (Hivatalos Közlöny Első rész) 2011. január 18-i számában jelent meg. A kisebbségi oktatás viszonylatában a diszkriminatív cikkelyek nélkül. Ezzel az erdélyi magyarság több évtizedes elvárása valósult meg, amelyet állami, politikai, civil szervezeteink, egyházaink közös erőfeszítése kényszerített ki.
Bármennyire is furcsának tűnhet, az új, hatályban lévő törvénnyel ma már érdektelen hosszan foglalkoznunk. Az történt, hogy 2012-ben jött az új kormány és a 365 cikkelyből négy kormányhatározat kibocsátásával megváltoztatott több, mint 150-et. Teljesen „véletlenül” éppen azokat a cikkelyeket, amelyek előre mutatók voltak/lehettek volna, még alkalmazásuk előtt kilúgozták. Az oktatás szerkezete újból a 4+4+4 lett, a decentralizálást és az iskolák autonómiáját megnyirbálták stb. A szabályzókat, kevés kivétellel, a 84/1995-ös törvény szintjére alakították vissza. Az ellenállás mind politikai szinten, mind a szaktárcán belül mindvégig eredménytelen maradt, mivel a „többség” a visszarendeződés mellett döntött.
A kisebbségi fejezet szerencsére változatlan maradt. Különben az 1/2011-es törvénynek ez az egyetlen olyan része, amelybe a 2012-ben kinevezett kormány nem mászott bele. Az első két évben feltehetően azért, mert az RMDSZ a kormánykoalícióban volt. Miután az RMDSZ 2014 végén kilépett a kormányból, a kisebbségi fejezet bizonyosan a hatalom időleges érdektelensége miatt nem változott. Talán ez minél hosszabb ideig így is marad. Ha túl optimista lennék, azt remélhetném, hogy Romániában, legalább a kisebbségi oktatás háza táján, a normalitás időszaka érkezett el... Ugyanakkor kétkedésre is okom van, mert például a Tanügyminisztériumban működő Kisebbségi Államtitkárságot annak ellenére, hogy a kormánykoalíció átalakult, meghagyta az új kormány, de hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy jelenleg már csak üres, kirakat intézményről beszélhetünk. Konkrét visszaminősítést is végeztek, hiszen állásokat vettek el a Kisebbségi Államtitkárságtól. A Kisebbségi Főosztályt is évekig Osztályként működtették. Látszat kompenzálásként a jelenlegi minisztériumi organigramjában a Kisebbségi Osztály újra Főosztállyá alakult egy másik, nem kisebbségi oktatással foglalkozó osztállyal összevont állapotban. Jelenleg főosztályvezető nélkül.
A két cikkelyből (45-46.) és 17 pontból álló kisebbségi fejezet mindenik szabályzóját nem sorolhatom fel, de a legfontosabbakat megemlítem. A kisebbségeknek joguk van önálló intézmények szervezésére, a román nyelv és irodalmon kívül minden tantárgyat anyanyelven taníthatnak, az állam nyelvét sajátos módszerek alapján kell oktatni, minden vizsgát azon a nyelven lehet letenni, amelyen az illető kisebbségi diák tanult, az iskolák vezetését az illető kisebbségek sorából választott igazgatók/aligazgatók látják el. Külön „érdekesség”, hogy a törvény egy későbbi cikkelyében ezzel ellentmondó szabályozó szerepel, amely szerint a kisebbségi iskolák vezetőinek csak az illető kisebbségek nyelvét kell ismerniük, többé vagy kevésbé. Az igazgatók esetében többé, az aligazgatókéban kevésbé. Magyarán: az egyik kezével ad a törvény kisebbségi oktatásnak, a másikkal pedig elvesz.
Létezik egy olyan előírás is, amelyet a szaktárca nem ültetett gyakorlatba. A törvény értelmében az Országos Neveléstudományi Intézet keretében létre kell hozni egykisebbségi oktatással foglalkozó részleget. Ez mindmáig nem alakult meg. (Egyszer majd ennek a történetnek a részletesebb elemzésére is időt fogok szakítani.). Itt most csak annyit, hogy az első törvénytervezetet egy kisebbségi oktatási intézet létrehozására az akkori kisebbségi államtitkár, Béres András kérésére én fogalmaztam 1997-ben. Azaz éppen 20 (húsz) éve. Mindmáig eredménytelenül.
Az 1/2011-es törvény a magyar felsőoktatásba mind szervezési, mind a működési szabályzók szempontjából több hasznos újítást vezetett be. Például a 132/5-ös cikkely értelmében a kormány az oktatási tárca javaslatára, a szenátus konzultálásával létrehozhat egyetemi karokat. Azt viszont a mai napig nehezményezzük, hogy a törvény előírásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem alkalmazta. Ezért azok a diákok, akik az elméleti előadásokat magyarul hallgatják, a kórházi gyakorlaton csak az állam nyelvét használhatják. Vagyis mindezidáig a törvény és az egyetemi autonómia ütköztetéséből az Egyetem Szenátusa került ki győztesen. Úgy tűnik, a „sajátos” romániai demokráciába nemcsak a Janus-arcú törvény cikkelyek, hanem a törvény be nem tartása is belefér.
5. Iskolahálózati és beiskolázási vonatkozások
Az oktatás szempontjából a gyerek a legfontosabb, mert ha létezik, akkor lesz is ahol tanuljon, aki tanítsa. Az is kialakul, hogymit és hogyan fog elsajátítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben éppen a gyerekek száma csappant. Méghozzá drasztikusan. Így van ez Romániában országosan, és így van, sajnos, a magyarul tanuló gyerekek vonatkozásában is. Elszomorító tendencia, de az ember nem tehet úgy, mint a strucc. Attól, hogy nem veszünk valamiről tudomást, a probléma még probléma marad. Azt pedig valamilyen formában kezelni illenék.
Nézzük az adatokat. Az 1990—1991-es és a 2014—2015-ös tanévek magyarul oktató iskolahálózati és beiskolázási adatait hasonlítjuk össze. Vagyis egy negyedszázad mutatóit elemezzük.
Először az iskolahálózatot vallatjuk. (Lásd a 2-es számú táblázat adatait.).
Tanév Összesen magyar nyelven...........Ebből:
Óvodák Általános iskolák Középiskolák Szakiskolák
1990-1991 2358........... 1094 1100 136 28
2014-2015 1419.... ....... 524 698 154 43
Különbség -939.... ....... -570 -402 +18 +15

2-es számú táblázat
1. Amint a számok mutatják, 2015-re a Romániában magyarul tanulni akaró diák már csak 1419 oktatási egységgel(tagozattal) rendelkezik. Nyilván ezt úgy is be lehet állítani, ahogyan a hatalom azt Romániában beállítja. Hogy: lám mekkora kegyet gyakorol a román állam a magyar kisebbséggel. Több, mint 1400 iskolában tanulhatnak anyanyelven. Az ilyen és e fajta csúsztatások külföldön és belföldön egyaránt jól mutatnak. Mert nem tudják, vagy nem akarják tudni az igazságot. Eszerint az 1990—1991-es tanévhez viszonyítva, sajnos, 39,8%-os visszaesést jegyzünk. Itt meg kell említenünk azt a tényt is, hogy az elmúlt időszakban, többnyire pénzspórlás végett, „megalkották” az ú.n. jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel nem rendelkező iskolákat. Ez utóbbiakban páldául már nincs iskolaigazgató, nincs pecsét stb. A legtöbb ilyen esetben kis- és többnyire vidéki iskolákról van szó. Ezeket az állam ott hagyta ebek harmincadjára. A hálózati mutatók az állandó jellegű változtatások miatt, főként az óvodák és a kisiskolák szempontjából nem mindig relevánsak. Mert hol csak a jogi személyiséggel rendelkező iskolákról szólnak, hol minden iskolaépületről.
2. Az óvodák, az általános iskolák és a szakiskolák száma tehát kisebb lett. Az adatok az óvodák és az általános iskolák esetében jelentős eltérést mutatnak. Vagyis éppen azokon az az oktatási fokozatokon, ahol a magyar gyerekek többsége található. Jelenleg 52,1%-kal kevesebb óvoda működik, illetve az általános iskolák száma 36,5%-kal csökkent. A szakiskolák száma 15-tel lett több. A szakoktatást 1989 után a fölfelé ívelés és a visszaesés váltakozása jellemezte. Erre vonatkozó utalásokat írásom már tartalmaz. Itt és most, ha elegánsan akarunk fogalmazni, elmondhatjuk, hogy a szakiskolai hálózat fejlődése az utóbbi huszonöt évben különbözött az iskolahálózat általános fejlődésétől.
A középiskolák száma 18-cal növekedett (13,2%). Ezt pozitívan értékelhetjük, de sajnos, amint látni fogjuk, a diáklétszám ennek ellenére csökkent. Vagyis több iskolában kevesebb tanulót tartunk nyilván.
b) Lássuk a beiskolázási számokat (A 3-as számú táblázat). Ezek hűebben tükrözik a valóságot, mint az iskolahálózat adatai, mert példának okáért, egy iskolában tanulhat 1000 vagy éppen 100 gyerek is. A hálózat adatai szerint mindkét esetben egy-egy iskoláról beszélünk.
Tanév Összesen magyar nyelven Ebből:
Óvodában Általános iskolában Középiskolában Szakiskolában
1990-1991 236 708 47 600 142 591 41 367 5150
2014-2015 159 555 34 001 93 031 28 219 4304
Különbség -77 153 -13 599 -49 560 -13 148 -846

3-as számú táblázat
1. A vizsgált időszakban a magyarul tanuló óvodások és iskolások száma tehát 77 153-mal lett kevesebb. Ez 32,5%. Ha másképp számolok, akkor legalább 3 857 osztály szűnt meg, ami 570 pedagógus állását jelentette.
2. Számbelileg a legnagyobb különbséget, a -49 560-at, az általános oktatásban találtuk.
3. Ha az arányokat tekintjük, a következő képet kapjuk: a magyar óvodákban 28,5%-kal, az általános iskolákban 34,7%-kal, a líceumokban 31,7%-kal, a szakoktatásban 16,4%-kal lett kevesebb gyerek. Az általános oktatásban az arányszám meghaladja az átlag 32,5%-os átlagos csökkenést, a többi oktatási fokon pedig az alatt marad.
A csökkenési tendencia okát/okait itt és most nehéz lenne elemezni. Legalább egy dolgot azonban érdemes figyelembe vennünk. Összehasonlítottam az 1992-es és a 2002-es népszámlálás adatait. A szemléletesség kedvéért táblázat formájában. Íme: (Lásd a 4-es számú táblázat adatait).

..................... .....................Romániában összesen.....................Magyar nemzetiségű
1992-es népszámlálás.....................22 760 449.....................1 620 199
2002-es népszámlálás.....................21 680 974.....................1 431 807
Különbség.....................-1 079 475.....................-188 392
Csökkenés %-ban.............. .......4,74........ .............11,62

4-es számú táblázat
Vagyis Románia magyar nemzetiségű lakossága 1992 és 2002 között, azaz tíz év alatt, 188 392-vel lett kevesebb (11,62%). A magyar nemzetiségű lakosság fogyása a vizsgált időszakban több, mint kétszer múlta felül az ország lakosságának csökkenését. Vajon mi okból történt ez így? A kérdésfelvetés megválaszolása ennek az írásnak a kereteit meghaladja. Viszont a tanulók létszámának vizsgálatában elengedhetetlen.
Összehasonlítottam a tanuló létszám alakulását is. Íme: (Lásd az 5-ös számú táblázat adatait.).

..................... .....................Romániában összesen..................... Magyarul tanul
1990-1991..................... 4 843 569..................... 236 708
1998-1999..................... 4 223 444..................... 197 279
Különbség..................... -620 125..................... -36 429
Csökkenés %-ban.............. ....... 12,8........ ............. 16,65

5-ös számú táblázat
1. Tehát az egyik oka annak, hogy tíz év alatt a magyarul tanuló gyerekek száma 16,65%-kal lett kevesebb, a magyar népesség 11,62%-os csökkenése.
2. A fennmaradó 5,03%-nak egyéb okai vannak/lehetnek. Vajon a magyarok kevesebb gyermeket vállalnak, mint az ország többi lakosa? Vagy többen vándoroltak külföldre? Talán a téma részletezése a szociológusainkat érdekelni fogja...
Ezek a szomorú tények. Marad a kérdés, hogy mit lehet/lehetne tenni annak érdekében, hogy az iskolahálózat és a beiskolázás legalább stabilizálódjék? Először is Erdélyben, de méginkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”. Az ilyen hosszúlejáratú segítséget politikusaink nem szeretik. Nekik azonnal kell minden. Mi az, amit ma tehetünk? Köztudott, hogy a legnagyobb veszély a vidéki iskoláinkra leselkedik. Ez azért fontos, mert az erdélyi magyarság fele vidéken él. Amint az általunk elemzett paraméterek is szemléltették, a gyermeklétszám csökkenése miatt iskoláink egyre-másra működésképtelenné válnak. Esetenként a törvény megengedi, hogy a létszám alatti iskolákat, osztályokat ideig-óráig működtetni tudjuk. Amíg erre lehetőség mutatkozik, ki kell ezt használni, mert aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcsesség.
A statisztikák ismeretében sem könnyű eldönteni, hogy vidéki iskoláink esetében mi a jó megoldás? Az bizonyos, hogy a járható út az a községközpontokban megerősített, jól fölszerelt iskolák léte és eredményes, minőségi munkát végző tanárok alkalmazása, motiválása volna. Több, mint két évtizede állítom, hogy megoldást az állami dotációval fölszerelt, fejlett infrastruktúrával rendelkező iskolaközpontok jelentenék/jelenthetnék. Ez a folyamat 2004—2005-ben beindult, majd pénzhiány miatt abbamaradt. Egy biztos, azoknak a vidékeknek, amelyek nem szeretnének iskola nélkül maradni, azon kell/kellene gondolkodniuk, hogy számukra melyik a megfelelő megoldás. A gyermekeik beiskolázását a helyi vezetés, a falu közössége tudja-e, és hogyan tudja biztosítani?
A román vagy a magyar állam, az RMDSZ, az RMPSZ, az egyházak, a civil szervezetek segítenek vagy próbálnak segíteni. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha helyben világos, hogy melyik irányba szeretnének elindulni/haladni.
A magyar állam, főként 2000 után, sokat tett az erdélyi magyar-, valamint a szórvány megyék magyar iskoláinak megmaradása érdekében. Például erkölcsi és anyagi hasznot húzott az erdélyi magyar oktatás abból, hogy a magyar kormány a 2015-ös esztendőt a szakoktatás évének minősítette és ezáltal tudást és pénzt pumpált ebbe a szakágba. Fő támogatója volt annak a szórványkollégium hálózat létrehozásának és működtetésének, amely nélkül főként Segesvár és környéke, Szamosújvár, a Mezőség vagy Magyarlapád ma biztosan kevesebb magyar iskolával és tanulóval rendelkezne. A szórványba szinte a 24. órában érkezett a jelentős segítség, mert ott, az utóbbi 25 esztendőben, a magyar nyelvű iskoláink 48,7%-a szűnt meg, a tanuló létszám pedig a még működő iskolákban 34,7%-kal lett kisebb... (V.ö. Murvai László: Oktatásunk háza táján. Csíkszereda, Magister Kiadó, 2014. 220—228.)
A számbeli apadás egyik oka az, hogy a magyarság jórésze, főként az értelmiség, elvándorolt Dél-Erdély, a Bánság vagy Máramaros vidékeiről. A helyben maradók pedig 30-60%-ban vegyes házasságban élnek. A vegyes családok gyerekei többnyire asszimilálódnak.
Marad a kérdés, mi történik azzal a faluval, amelyikben megszűnik az iskola? Még végiggondolni is rossz...
Mit lehetne tenni a kicsi falvak érdekében? Ahol nincs mód állami iskolát működtetni, az egyház támogatásával létesített elemi iskolák lennének/lehetnének azok, amelyek hézagpótló szerepet vállalhatnának. Az ú.n. népiskolák visszaállítása kántortanítói munkakörrel segítene abban, hogy kicsi helységeink ne maradjanak világító „fáklya” nélkül. (Lásd erről bővebben.Vetési László: Szórványstratégia – Nemzetstratégia. In: Magyar Kisebbség6. 3—21.)
6. Tartalmi vonatkozások
A romániai magyar oktatás tartalmi kérdéseit az 1/2011-es törvény módosított formájának a 46. cikkelye, illetve azok alkalmazását az 5671/2012-es metodológia szabályozza. (Lásd erről még az 1-es alfejezetet).
Fentebb már szóltunk ezekről a jogokról, de nem érdektelen kissé részletezni ezeket a kérdéseket. (Lásd erről még írásom második alpontját.). Eszerint a tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar, kivéve a román nyelv és irodalmat. Ez az 1/2011-es törvény egyik legnagyobb vívmánya, mert az 1924-es tanügyi törvény óta pl. Románia történelmét és földrajzát a kisebbségi tannyelvű iskolákban is románul tanították. A szakoktatásban hosszabb-rövidebb ideig, a szaktantárgyakat szintén románul kellett oktatni.
Az anyanyelv, a magyar nyelv és irodalom tantárgyát, a magyar nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint az ének—zene tantárgyát a tanárok sajátos tantervek és tankönyvek alapján tervezik meg. Ezeknek a kidolgozása az évek során nagyon sok vitát, nyílt konfrontációt generált. A román párt vagy állami vezetők részéről olyan kérdések merültek föl, hogy miért tanítjuk Romániában a magyar irodalmat? Elég lenne a román költőket és írókat magyarul tanítani. Hogy még nem fordítottak le mindent? Annyi baj legyen, mondták, majd lefordítják. Addig tanulhatják azt, ami létezik magyarul, mert az is nagyon érdekes. Ezek, és az ezekhez hasonló „javaslatok” többször a „jóindulat” köntösét is magukra öltötték. Az ének—zene kapcsán fölvetették pl., hogy minek nehezítsük a gyermekek helyzetét azzal, hogy magyar ének—zenét is tanítunk nekik. Ezzel csak a tanóráik számát szaporítjuk. Hiszen ők amúgy is tanulják azt a szép, értékes, nevelő jellegű és ráadásul hazai román zenét.
A szaktantárgyaknak az állam nyelvén történő tanítása meg éppen ideológiai ruhában jelent meg. Romániában egy közös nyelvlétezik, állították, a munka nyelve. Tanuljon ezen a nyelven minden romániai gyermek. Ebben implicite az is benne foglaltatott, hogy a kisebbségi gyermek ne tanuljon anyanyelven.
Végül néhány megjegyzés a román nyelv és irodalom tanításáról. Köztudott, hogy az ország azon tájegységeiben, ahol a magyarság nagyobb számban és összefüggő közösségben él, románul a magyar gyerek nem nagyon hall. Nagy általánosságban az iskolában tanul/tanulhat meg ezen a nyelven kommunikálni. Egyszerűen azért, mert máshol nincs lehetősége arra, hogy ezt a nyelvet használja. Az iskolában pedig a román gyerekek anyanyevi tantervei és tankönyvei alapján próbálják tanítani őt. Arról, hogy ez a nyelvtanítás szempontjából mennyire hátrányos, gondolom nem szükséges hosszan értekeznem. Azt azért megemlítem, hogy a Nyelvek Közös Európai Keretrendszere is egy nyelv elsajátítását az alapfokú nyelvismeretek oktatásával indítja, nem pedig az anyanyelv ismeretére építő tantervvel. Fölmerül a kérdés, hogy miért kell ezt újra meg újra fölvetnünk? Azért, mert bár az 1/2011-es törvény előírja azt, hogy a román nyelvet a magyar iskolákban sajátos tantervek alapján kell tanítani, ez a mai napig nem így történik. Véletlenül vagy szándékosan?
De nézzük, hogyan alakult az utóbbi három—négy évtizedben a román nyelv és irodalom tanítása? Azért, hogy ne felejtődjék el, megemlítem, hogy volt olyan időszak (1970—1982), amikor a sajátos román nyelv és irodalom tanterveit az I—VIII. osztály számára intézményesen készítették el, és sajátos tantervek és tankönyvek alapján oktatták. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy a régi időket dicsőítsem, de az sem válik hasznára senkinek, ha a fürdővízzel a gyermeket is kiönti. Abban az időben olyan országos intézet is működött, amelyben tanterveket írtak a romániai iskolák számára. Ennek az intézetnek volt egy olyan fiókintézete, amely a sajátos magyar tantárgyak tanításának kidolgozását kapta feladatul (magyar, ének—zene és román). Olyan szaktekintélyek dolgoztak ebben az intézetben, mint Kuszálik Piroska, Balla Sára, Péterfy Emília vagy Tibád Levente. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ez akkor lehetséges volt, ma nem az. Ma csak egy ú.n. Országos Neveléstudományi Intézet létezik, amely elsősorban nem tantervkészítéssel foglalkozik. De ha ezt tenné, számunkra akkor sem lenne sok haszna, mert bár a Tanügyi Törvény előírja, hogy legyen ennek az intézetnek kisebbségi részlege is, öt vagy inkább már hat év alatt nem sikerült ezt megvalósítani.
A sajnálatos kitérő után nézzük, miként alakult a nemzeti kisebbségek, de mondhatunk nyugodtan magyart, mert a többi kisebbséget ez a kérdés nem foglalkoztatja. Különben is a számon tartott romániai kisebbségek nyelvén tanulók 87%-a magyar. A nyolcvanas évek elején a diktatúra kiiktatta az oktatásból a sajátos tanterveket és tankönyveket. Az 1989-es hatalomváltás után kilenc évig tartott, mire a többség hajlandó volt megérteni, hogy legalább az elemi osztályok számára szükség van a sajátos román tantervekre és tankönyvekre. Az V—VIII. osztályok számára a 84/1995-ös törvény javított és újra kiadott változata valami „fából vaskarikát” írt elő. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségek számára egységes román tantervek lesznek érvényben, de sajátos tankönyvek. Jóindulattal talán annyit lehet ebből érteni, hogy a tankönyv szerzői „könnyíthetnek” az egységes tantervek által előírt követelményrendszeren. Igen ám, de mi lesz a nyolcadikos záróvizsgával? Annak a tételeit nem a sajátos tankönyvek, hanem az egységes tantervek alapján állítják össze. Ezért csak kevés számú iskola igényelte ezeket a „sajátos” tankönyveket.
Az 1/2011-es törvény végre előírta, hogy a magyar iskolák számára a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos tantervek és tankönyvek alapján kell oktatni.
Mi történt azóta? 2012-ben jelentős többletmunka árán egy munkacsoport elkészítette azokat a sajátos román tanterveket, amelyeket a törvény előír. A hivatalos elképzelés az volt, hogy az újonnan elkészített tantervek a 2012—2013-as tanévben a kezdő osztályokban (első, ötödik és kilencedik) hatályba lépnek, és a követelmény rendszerük alapján sajátos tankönyvek jelennek meg. Vagyis négy év alatt lehetővé válik a sajátos tantervek hatályba lépése. Erre jött a miniszteri döntés: az nem lehet, hogy a magyar iskolákban új tantervek, a román iskolában pedig a régiek alapján tanítsanak. (Pedig szerintünk az egyiknek a másikhoz semmi köze.). Az első osztályban elég bevezetni az új tanterveket és tankönyveket, szólt a megmásíthatatlan „verdiktum”. Ezzel ma ott tartunk, mint 1999-ben. Az elemi osztályokban sajátos tantervek alapján tanítanak. A minisztériumi terv szerint 2017—2018-ban a magyar ötödik osztályokba is bevezetik a sajátos tanterveket. Így, ha figyelembe vesszük a kimenő jelleget, a 2020—2021-es tanévben „már” a nyolcadikosok is a 2012-ben elkészített sajátos tantervek alapján, és az időközben vélhetően megjelenő sajátos tankönyvekből tanulnak majd. Ha mindez így marad, márpedig a helyzet javulására nem látok esélyt, 2024—2025-re már a középiskolákban is a sajátos tantervek lesznek érvényben. Másként fogalmazok: az új tantervek bevezetésére a minisztériumnak 13 évre van szüksége. Négy év helyett 13 év a törvényes előírások alkalmazására. Gondolom, nem túlzás, ha erről csak annyit mondok, hogy a kialakult helyzet egy Eugène Ionesco abszurd drámában is helyt tudna állani. Magyarán: a román állam egyfelől nehezményezi, hogy a magyar gyerekek nem beszélik jól a románt, emiatt aztán a vizsgákon gyenge eredményeket érnek el. Másfelől majdnem semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez meg ne történjék. Sőt, ahol lehet, jeles vezetőin keresztül, akadályokat gördít az eredményes tanítás—tanulás útjába.
7. Zárszó helyett
Írásom problematikája és következtetései szerint optimisták semmiképp sem lehetünk. Jelenleg az erdélyi magyar oktatás egészéről, ha szomorúan, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szórványosodik. Persze árnyalhatunk is. A tömbmagyarság városon még állja a sarat, de vidéken sokhelyütt már ezt sem mondhatjuk el. Sok mindenben nem reménykedhetünk. Talán abban, hogy az a 20% magyar tanuló, aki nem jár magyar iskolába, talál magának valamiféle motivációt és az anyanyelvű oktatás felé orientálódik. Ehhez viszont a magyar oktatásszínvonalának kellene javulnia. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége sokat tesz a pedagógusok továbbképzésében. Nyugtázzuk ezt a tényt, de a jobb minőség elérése érdekében a többi hazai szakintézménynek is másféle árut kellene az oktatás asztalára tennie.
Maradjunk annyiban, hogy talán a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések mégis adnak/adhatnak némi reményt.
Murvai László / maszol.ro

FELHÍVÁS WASS ALBERT NEVÉT VISELŐ TÁRSASÁGOK ÉS AZ ÍRÓ TISZTELŐI RÉSZÉRE
Kedves Wass Albert Tisztelők!
Miami – Budapest, 2017. szeptember 18.
MIT ÉR WASS ALBERT AZ ŐT TISZTELŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEK ÉS EGYÉNEK SZÁMÁRA?
Ez a kérdés most azt is jelenti, hogy megjelenhet-e tiszteletére a Wass Albert Örökségkönyv, mellyel az író születése 110. (1908. január 8.) és halála 20. évfordulója (1998. február 17. alkalmából rendezendő Emlékév keretében tisztelgünk szellemi nagysága előtt. Ez csak úgy lehetséges, ha összefognak az őt tisztelő közösségek és egyének – munkásságával Ő egész életében az összefogásra buzdított, most rajtunk a sor… A Czegei Wass Alapítvány és a Panoráma Világklub is felajánlotta támogatását, de a könyv megjelenéséhez kérjük mások szíves anyagi közreműködését is, kinek-kinek saját lehetőségei szerint.
A kiadvány a Kárpát-medencében és a világon élő magyarság Wass Albert iránti tiszteletét, életműve és sorsa iránti vonzalmát mutatja be; az emlékezés szellemi és tárgyi bizonyságait. A jeles évforduló alkalmából színes képet ad a Wass Albert hagyatékát őrző személyekről, szervezetekről, azok irodalmi rendezvényeiről, az emlékműsorokról és egyéb kulturális programokról; sok személyes vallomást és visszaemlékezést is olvashatunk majd az íróról és a vele kapcsolatos eseményekről. Továbbá emlékhelyek, szobrok képei is megtalálhatók lesznek a könyvben. A beszámolók folyamatosan érkeznek szerte a nagyvilágból, s továbbra is várjuk azoktól, akik fontosnak tartják az íróval, a műveivel kapcsolatos élményeket megírni és beküldeni a könyv szerkesztőinek!
Egy egyedülálló könyvről van szó, amely az emlékév alkalmából jelenik meg, várhatóan több ezer példányban, s tartalmazza az emlékév eseménysorozatának fontosabb programjait is.
Tisztelettel felhívjuk az író munkásságát tisztelő és szerető nemzettársainkat a könyv költség-hozzájárulásának védnöki támogatására: nyújtsanak anyagi segítséget e történelmi jelentőségű munka megvalósításához. A támogatók nevének felsorolását a könyv is tartalmazza majd, valamint a kiadó Emléklappalköszöni meg a támogatásokat!
A támogatási összeg személyesen átadható a Világklub-rendezvényeken, valamint csekken vagy az OTP Banknál vezetett bankszámlára történő utalással is lehet fizetni. A Magyarságszolgálati Alapítvány számlaszáma: 117 86001- 20171993-00000000 (IBAN: HU75 117 86001- 20171993-00000000, BIC (swift) kód: OTPVHUHB). (a befizetésről az alapítvány igazolást ad a befizető részére). A külföldi fizetés a MIXMEDIA INC (JPMorgan Chase Manhattan Bank NY, account number: 000239500308965, swift code: CHASUS33) számlaszámra is lehetséges. Postacím: Panoráma Világklub – 1581 Budapest, Pf. 100. További információért az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni: vilagklub@vilagklub.hu, Telefon: 1-20 928 0088.
Tájékoztatásul közöljük, hogy az Emlékkönyv kiadása mellett még számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül:
Január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepséget rendezünk, amelyen neves előadók, egy gálaműsor keretében – versekkel, dalokkal, előadásokkal- emlékezünk az íróra;
– Átadásra kerülnek a Wass Albert Örökség Díjak, amelyeket azoknak ítélünk oda, akik méltó módon őrzik és ápolják Wass Albert szellemi örökségét;
– Megalakul a Wass Albert Tisztelőinek Társasága, a WATT, amely az író művei iránt érdeklődőket és a szellemi örökségét tovább vivőket fogja majd össze – a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országát átölelő 230 társklub kereteiben;
– Wass Albert emlékszobrot állitunk fel Szegeden – László Levente székely faragóművész alkotása- a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékműveként kerül felállításra, 2018. május 21-én.
Tisztelettel és köszönettel a Czegei Wass Alapítvány nevében Wass Albert fiai; Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre
A könyv szerkesztői: Bartha Kata, Bodó Julianna és dr. Lukácsi Éva
Főszerkesztő: dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnöke. Erdély.ma

LECSAPÓDÁSOK FESTÉSZETBEN ÉS ZENÉBEN – SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKEZETE
Szilágyi Domokos költészete belemarta magát a szépet, nemeset, tartalmasat kedvelő nemzedékek szívébe, valamint tudatába, és be fogja marni a jövőben is.
Legalábbis erre enged következtetni a tiszteletére és emlékére szervezett képzőművészeti tárlat megnyitója és az utána elhangzott előadás, ugyanis mindkét eseményen szűknek bizonyult a Lábas Ház kiállítóterme.
„Szilágyi Domokost személyesen is ismertem. Éppen ezért nagyon megrázott a halálhíre, mint ahogy ügynök voltának a leleplezése is, mely szerepet – meggyőződésem szerint – rákényszerítettek. Bárhogyan is legyen azonban, ez jottányit sem von le művészi nagyságából, így számomra a nagybetűs Költő volt és maradt” – fogalmazott az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Vécsi Nagy Zoltán a jelenlévőket köszöntő beszédében.
A kiállító művészeket és munkáikat méltató dr. Kányádi Iréne művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem előadótanára úgy vélekedett, Szilágyi Domokos életműve, akárcsak tragikus élettörténete, mély nyomot hagy napjainkban is azokban, akik személyesen ismerték, de azokban is, akik nem. Ez ugyanis kivetült a körülötte lévőkre is. „Ennek értelmében versei is folyamatosan újraértelmeződnek, viszont lírai értékük, egzisztenciális tragikumuk vitathatatlan marad. Az idegenség szülte fájdalom, a szenvedés, a bezártság, a szegénység és a kilátástalanság tragikuma végigkíséri költészetét, amely által jogosan íródott be neve mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom nagyjai közé.”
A továbbiakban azt is megtudhattuk, hogy Plugor Sándor 1960–1964 között született, és kökösi falus feleit ábrázoló rajzai késztették Szilágyi Domokost az Öregek könyve című, nagylélegzetű versének megírására. Nem véletlenül kapott belőlük egy csokorra való helyet a tárlaton. A szakember szerint a kiállítás anyaga a költői nyelv átfordítása vizuálisra, ezért a kiállított művek technikai sokszínűsége Szilágyi költészetének a gazdagságát tükrözi.
Ennek jegyében Csillag István csíkszeredai festőművész a feltételek nélküli, puszta létezés örömét, azt a paradicsomi állapotot hozta felszínre a képeiben, melyben „a test és lélek, a tárgy és élő forma feloldódnak a világban.” Kolumbán Hanna „installációja lírai hangvitellel a nőművészet irányába mutat. A költő munkáiból a törékenységet, játékosságot és az elillanó élet mulandóságát villantja fel.” Péter Eszter művei azt sugallják, „ha nem is itt, de talán máshol mégis van egy szebb és jobb világ.” Sipos Gaudi Tünde „Szilágyi költészetének metafizikus dimenzióit villantja fel, azt a világot, amelybe utolsó gesztusával próbált eljutni.” Ferenc Zoltán munkái „a végeérhetetlen emberi mértéktelenség problematikája körül született” alkotások.
Az elhangzott beszédek után Kolcsár József színművész és a sepsiszentgyörgyi Mácsafej zenekar léleksimogató, és éppen ezért nagysikerű összeállítása következett, melynek során elszavalt Szilágyi Domokos- és megzenésített Fekete Vince-versek hangzottak el. Amint a zenekar egyik tagjától, Ferencz Csabától megtudhattuk, ezzel a megyeszékhely összes középiskoláját felkeresik. Létrejöttét a polgármesteri hivatal anyagi támogatása tette lehetővé, mintegy ajándékként az említett intézmények diákjainak.
A tárlat október 6-ig látogatható
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Rádulyék pere: áttanulmányozás miatt halasztottak
Ismét halasztottak Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos alpolgármester korrupciógyanús ügye perének szeptember 18-ai törvényszéki tárgyalásán. A következő időpont október 18.
Az ügyész késése miatt az eredeti időpont után kezdődött a Maros Megyei Törvényszéken a hétfői tárgyalások sorozata, amelyek között ismét helyet kapott a csíkszeredai elöljárók ügye. A felperes Országos Korrupcióellenes Igazgatóságot (DNA) képviselő ügyész, Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos vádlottak, valamint jogi képviselőik és a hozzájuk hasonlóan szintén Csíkszeredából érkezett tanú is ismét megjelent szeptember 18-án.
A két városvezető ügyét előre vette a napirendre tűzött ügyek tárgyalásának sorában a bírónő, hiszen az érintett félként beidézett csíkszeredai önkormányzat nemrég megbízott jogi képviselője halasztást kért a dosszié áttanulmányozására hivatkozva. A 2016. március 30-án elkezdődött ügy következő tárgyalását október 18-ára tűzték ki.
A két elöljárót a 2015 áprilisában végrehajtott házkutatások után vették őrizetbe, majd hatósági felügyelet alá kerültek, utána pedig a DNA Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A tisztségviselőket többek között azzal vádolják, hogy jogosulatlanul használták országon belüli kiszállásra a hivatali gépkocsit, valamint hogy megkárosították a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökséget, amikor a Sapientia egyetemnek kiadott építkezési engedély kibocsájtásakor nem vették figyelembe az ortodox templom műemlék jellegét. A vádhatóság a polgármesteri hivatal megbízásából elvégzett kataszteri felmérést is kifogásolja, illetve egy ingatlanbérleti szerződés módosítását. A pert tavaly március óta a DNA kérésére a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, mert a vádhatóság fenntartásokat fogalmazott meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Az elöljárók alaptalannak tartják és elutasítják az ellenük felhozott vádakat.
Megkérdőjelezhető a templom műemlék jellege
Olvasói hozzászólásból tudjuk, hogy a szóban forgó ortodox templomot a román görögkatolikusok részére építették Berek Ferenc műépítész tervei alapján 1930-ban, majd miután 1948. október 21-én Gyulafehérváron a Román Ortodox Egyház szinódusa megszűntnek nyilvánította a görögkatolikus egyházat, a csíkszeredai templomot bezárták. A központi tér kialakításakor elrendelték a lebontását, „cserébe” felépítették a balánbányai ortodox templomot. A rendszerváltást követően, amikor lehetőség nyílt a visszaszolgáltatásra, a görögkatolikus egyházkerület nem kérte vissza a templomot, az ortodoxok pedig elfoglalták. Így megkérdőjelezhető az ingatlan műemlék jellege is.
Gáspár Botond / Székelyhon.ro

Schengen már nem érdekes?
Fel kell venni Romániát és Bulgáriát a schengeni övezetbe – jelentette ki Jean-Claude Juncker néhány nappal ezelőtt Strasbourgban az Európai Unió helyzetét értékelő beszédében.
Az Európai Bizottság elnöke nagy barátja országunknak, májusi látogatásán sorba csókolgatta a román politikusokat – azokat is, akikkel amúgy nemigen barátkoznak a szavahihetőségre és bizonyos erkölcsökre sokat adó elegáns nyugati irodákban –, kijelentését azonban nem kapták fel a leginkább érdekeltek sem, sőt, meglehetősen nagy csend veszi körül a javaslatot, amely bő másfél évtizede fogalmazódott meg először. Bukarest az EU-s tagfelvételi eljárás kezdete után, 2001 őszén kezdett foglalkozni a schengeni csatlakozás előkészítésével, mégis igencsak lagymatagon vette tudomásul a váratlan strasbourgi hátszelet. Első látásra érthetetlen, hogy nem csaptak le rá azok, akik évek óta hangoztatják, hogy műszakilag már megfelelünk a feltételeknek. Az a tény, hogy a műszaki jelző sehogy sem kopik ki a nyilatkozatokból, jelzi, hogy az emberi tényező, azaz a korrupció, a hivatalnokok megvásárolhatósága maradt az utolsó akadály, erre is szoktak hivatkozni azok az államok, amelyek ellenzik, hogy Románia is része legyen a belső határellenőrzés nélküli európai térségnek. Álláspontjukat csak erősíti, hogy az illegális bevándorlók nagy többségét nyugati határainkon fülelik le, kilépési kísérleteik közben. A belépés tehát a modern technológiák mellett sem okoz különösebb gondot az útlevél nélkül utazóknak, és ez nem éppen bizalomgerjesztő jelenség. Valószínűleg ezt Juncker is tudja, neki azonban a brit kilépés miatt megingott EU erősítése a munkaköri feladataihoz tartozik, ezért nem meglepő, hogy szorosabbra fűzné a tagállamok viszonyát. Ez sem mindenkinek tetszik, de a Dâmboviţa partján egészen balkáni okai vannak a mostanában tapasztalható hűvös távolságtartásnak. Az egyik lehetséges magyarázatra Cristian Câmpeanu világít rá a 22 hetilapban: bármennyire csábító a 100 éves Romániának stabilitást és jólétet biztosító junckeri ajánlat, ez nemcsak egyes (pénzügyi, katonai, külügyi) hatáskörök átengedésével járna (az államoktól az EU-nak), hanem olyan kötelezettségekkel az emberi jogok, jogállamiság és független igazságszolgáltatás tiszteletben tartását illetően, amelyeket a Liviu Dragnea által irányított kormánykoalíció nem kíván vállalni, hiszen éppen az aláaknázásukban érdekelt. Ezért nem sürgetik az utóbbi időben a schengeni csatlakozást, hiszen számukra saját bőrük és piszkos üzleteik megmentése a fontos, nem fáj nekik, hogy az ünnepek és a vakációk idején több millió román állampolgár rostokol több órás sorokban a határokon. Nekünk azonban nem csupán a könnyebb utazásért fontos a schengeni csatlakozás, hanem főként a járulékos haszon, az ország jó irányban való haladása miatt. Az EU ugyan sok csalódást okozott, de a mi eredeti demokráciánknál még mindig jobb alternatívát kínál...
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem bővül az anyanyelvhasználat (Dragnea hárít)
Korainak tartja Liviu Dragnea SZDP-elnök az anyanyelv-használati jogok bővítését a közigazgatásban. Az RMDSZ ugyanis felére – 20-ról 10 százalékos lakossági arányra – csökkentené azt a küszöböt, amelyen már anyanyelven is elérhető lenne a hivatali ügyintézés.
Az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot idén májusban nyújtották be, jelenleg a képviselőházban szakbizottsági véleményezésre vár, és kiváltotta a nacionalista körök éles ellenkezését. A tervezet szankciókat is tartalmaz, előírná azoknak az önkormányzatoknak a megbüntetését, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat. „Roppant érzékeny” kérdésről van szó, az SZDP pedig akkor fogja az anyanyelv-használati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja – nyilatkozta tegnap Dragnea. A kormánykoalíció vezetője elmondta: elvszerű párbeszédet folytat Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, és nem érzékelt semmilyen nyomást részéről. Emlékeztetett: az SZDP a Grindeanu-kormány leváltását célzó bizalmatlansági indítvány szavazása előtt, a jelenleginél sokkal kiélezettebb politikai helyzetben sem vállalta ennek a törvénymódosításnak a támogatását, tehát nem tevődik fel, hogy a nagyobbik kormánypárt az RMDSZ nyomására hozzon ilyen döntést. A házelnöki tisztséget is betöltő pártelnök sajnálatosnak nevezte, hogy parlamenti irodája előtt az NLP egyik képviselője tegnap éhségsztrájkba kezdett, egyebek mellett az RMDSZ nyomására elfogadott „kiváltságok” elleni tiltakozásul. Dragnea szerint Florin Roman ellenzéki képviselőnek „más okot kéne keresnie a tiltakozásra”, az SZDP ugyanis semmilyen engedményt nem tett az RMDSZ-nek Erdély és a Román Királyság egyesülésének századik évfordulója küszöbén, és semmilyen gond nincs a jövő évi centenáriumi ünnepségek megszervezése vagy finanszírozása körül. Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője az MTI megkeresésére nem kívánta kommentálni Liviu Dragnea nyilatkozatát, de leszögezte: Romániában csak akkor lehet előrelépni a kisebbségi nyelvhasználatban, ha ezt nem kezelik tabutémaként, hanem sikerül érdemi vitát nyitni az RMDSZ törvényjavaslatának tartalmáról. A párbeszédre az SZDP eddig nyitottnak mutatkozott, a jelenlegi ellenzéki pártok viszont elzárkóztak, inkább politikai kártyaként használják a témát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtóközlemény – A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN (Fizetett hirdetés)
Központi Regionális Fejlesztési Ügynökség – 110 százalékos szerződéskötési arány a ROP 2014–2020 prioritási tengelyének egyikén A RÉGIÓS ALAPOK SEGÍTSÉGÉVEL FELÚJÍTOTT TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ ÉPÜLETEK LISTÁJA A KÖZPONTI RÉGIÓBAN
A Központi Régió történelmi és kulturális örökségeinek térképe számos, gyakran látogatott helyszínt tartalmaz, melyek rehabilitációjára a Regionális Operatív Program 2014–2020-as időszaka ad lehetőséget. Az új programozási periódusban 19 turisztikai látványosság kerül felújításra és megőrzésre, amelyek mellett a ROP 2007–2013-as időszakában felújított hét másik, nagy fontosságú látványosságot is fontos megemlíteni. A 110 százalékos szerződéskötési aránnyal régiónkban a kulturális örökségeink megőrzését és rehabilitálását célzó pályázatok kedvezményezettjei számára több mint 170 millió lej vissza nem térítendő támogatás áll a rendelkezésükre, ez 20 millió lejjel több, mint az ezt megelőző programozási időszakban. „A leszerződött összegek meghaladják az erre a célra elkülönített költségvetést, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a Regionális Operatív Program keretében megvalósuló pályázatok esetén a tervezett költségvetésekhez képest megtakarításokra lehet számítani. Öt hónappal ezelőtt aláírtuk a Regionális Operatív Program első finanszírozási szerződését. Mind az első, mind a második szerződés is történelmi örökségeink rehabilitációját célzó pályázat esetében történt, mindkettő a Központi Régiót képviselve. Az elmúlt öt hónapban 19 történelmi örökség megóvására írtunk alá támogatási szerződést, a régió minden megyéjében. Ezeken a helyszíneken restaurálási és rehabilitációs munkálatok elvégzésére kerül majd sor. További 13 pályázat található a finanszírozási tengely tartaléklistáján. Abból kiindulva, hogy ezeket a pályázatokat 2016 októbere és novembere közötti periódusban nyújtották be az igénylők és kevesebb mint 4 hónap alatt befejeződött az értékelési szakasz és aláírtuk a finanszírozási szerződéseket, elmondhatjuk, hogy programunk munkamódszerei hatékonyak” – nyilatkozta Simion Creţu, a Központi Regionális Fejlesztési ügynökség vezérigazgatója. A Központi Régióban, a 2007–2013-as programozási időszakban reprezentatív történelmi örökségek megóvására sikerült nem visszatérítendő európai alapokat fordítani. Így valósulhatott meg a gyulafehérvári Vauban, a kőhalmi, illetve a marosvásárhelyi és nagyszebeni várak rehabilitálása, négy megye 18 erődtemplomának megújulása, valamint a nagyszebeni evangélikus templom és a Néphagyományok Múzeumának restaurálása. A hét pályázat, amelyek keretében 24 templom és vár újulhatott meg, teljes költségvetése meghaladja a 124 millió lejt. A 2014–2020-as Regionális Operatív Program esetében elkülönített több mint 170 millió lej segítségével – 37 százalékkal magasabb, mint az előző időszakban – 19 kulturális örökség, templom, múzeum és vár fog megújulni a Központi Régióban. Továbbá a tartaléklistán található 13 pályázat közül néhány esetben még van lehetőség szerződéskötésre. 2020-ra, a rehabilitációs munkálatok befejezésével vonzóbbá válik a nagyközönség számára a gyulafehérvári fejedelmi palota, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a fogarasi és a barcarozsnyói vár, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a marosvásárhelyi Természettudományok Múzeuma, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, valamint Nagydisznód, Enyed, Szászkézd, Székelyudvarhely, Nagyszeben és a régió más településein található evangélikus, katolikus és ortodox templomok. Az említett prioritási tengely aláírt szerződéseinek teljes listáját a www.regi-adrcentru.ro weboldalon az Információk a kérelmezők és a kedvezményezettek részére menüpont alatt tekinthetik meg. Hamarosan elérhetővé válik a Pályázati térkép menüpont is, ahol a 2014–2020-as programozási időszak beruházásai mellett a 2007–2013-as periódus beruházásait is megtekinthetik majd. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kampányfogás vagy rögeszme?
Az utóbbi időben felerősödő magyarellenes propagandát, úgy tűnik, lehetetlen abbahagyni. A hét végén például még a vasárnap délutáni orkánszerű, halálos áldozatokat is követelő hatalmas vihar sem tudta „feledtetni” egyesekkel a magyar „problémát”. Legkézenfekvőbb példa az a jegyzet, amelyet egy vásárhelyi parlamenti képviselő posztolt a minap közösségi oldalán Háborús propaganda Románia ellen címmel. Hangzatos cím, amely azonnal felkelti a figyelmet, és igencsak fel tudja az érzelmeket korbácsolni. Olyanokat, amelyek – bár még nem vagyunk választási kampányban – esetleg egy újabb mandátum biztosítékai lehetnek. Hacsak nem valamiféle rögeszme szüleménye.
Visszatérve a jegyzethez, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, miről van szó. A szerző ezúttal is szokott vesszőparipáján lovagol, és „a magyar megszállás alatt” a románokra nehezedő kegyetlen elnyomásról ír, amikor állítólag még nemzeti kisebbségként sem voltak elismerve. A képviselő szavai szerint „kutyának tekintették őket, jobb esetben a grófok rabszolgáinak”, annak ellenére, hogy számszerű többségben voltak. És fáradhatatlanul sorolja a sérelmeket: nem építhettek „igazi kőfalú templomot”, csak fatemplomokat, nem lehettek tulajdonaik, nem voltak iskoláik, nem ismerték el a nyelvüket, sőt – fokozza a feszültséget – „folyamatos elnyomásnak, gyalázatnak és erőszakos asszimilációnak” voltak kitéve, bár „az ő munkájuk, adóik eredményeképp épültek fel a Monarchia legfontosabb 19. és 20. századi épületei Erdélyben”.
Ezután tér át az 1918. december 1,, illetve a Trianon utáni időkre, és arra, amikor a magyar uraknak választaniuk kellett a magyar vagy román állampolgárság között, és állítja, hogy akik elmentek, „Erdély 80 százalékát birtokolták”. Innen már a megszokott stílusban folytatja, a „hatalmas” kártalanításoktól egészen a „törvénytelen” visszaszolgáltatásokig, amelyeket még „háborús bűnösök” is megkaphattak, de – teszi hozzá –, amikor prefektusként fungált, sikerült „blokkolnia” és bíróságokon érvénytelenítenie néhány ilyen esetet. „Folytatom a küzdelmet”, jelenti ki határozottan, mert a „budapesti propaganda” most, a nagy egyesülés centenáriuma előtt felerősödött... És fészbuk-oldalára küldött – valóban meglehetősen vehemens – bejegyzésekkel próbálja védeni „igazát”.
Ez tehát a legfrissebb „propagandasztori”. Kérdés, hogy valóban tiszta propaganda-e vagy..., hiszen ismerve a szerző sokéves megnyilatkozásait, ez már-már a rögeszme irányába mutat.
A baj az, hogy a következő esztendő „nagy” felkészülése is hasonlókról fog szólni.
MÓZES EDITH / Népújság (Marosvásárhely)

Ötszáz település maradt villanyáram nélkül
Ötszáz település csaknem 200 000 lakosa maradt villanyáram nélkül, Mihai Tudose kormányfő elmondása szerint most a legsürgősebb a vasárnap esti viharban megsérültek ellátása, illetve a vasúti közlekedés helyreállítása. „Még vannak olyan személyek, akik különböző helyeken ragadtak, akik a hegyekben voltak, este akartak hazamenni, de már nem tudtak. Összesen több mint 300 fa dőlt ki, 137-140 háztetőt vitt le a szél, 42 vasúti szakaszon állt le a forgalom, több száz település maradt villanyáram nélkül. Reméljük, hogy a mai nap folyamán sikerült elhárítani ezeket a károkat. (…) 500 település csaknem 200 000 lakosa maradt villanyáram nélkül” – részletezte a miniszterelnök tegnap reggel a közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában. Akárcsak előző este, ismételten közölte, hogy szükség van egy alkalmazásra, ami vészhelyzetben értesíti az embereket a rájuk leselkedő veszélyről. „Nem lehet intézkedést foganatosítani a vihar vagy a szélvihar ellen. Mától viszont prioritás egy funkcionális vészjelző rendszer kidolgozása, ez egy ötlet, egyeztettem a szakemberekkel arról, hogy a mobiltelefonos rendszerek segítségével értesítsék azokat az embereket, akik éppen olyan környéken tartózkodnak, ahol hasonló meteorológiai jelenségek várhatók. Együtt kell működnünk a katasztrófavédelemmel és a mobiltelefon-szolgáltatókkal. (…)Nem lehet szó fizetős applikációról, tehát legyen ingyenes” – fejtette ki Mihai Tudose. Nyugati Jelen (Arad)

Iszonyatos pusztítás, öt halott Temesben
Vasárnap délután vészjósló felhőhegyek tornyosultak Temesvár felett, majd néhány perc múlva elszabadult a pokol: a 100 km/óra sebességű széllökések gyufaszálként törték ki a fákat, tetőket bontottak meg, hirdetőtáblákat, kukákat ragadtak magukkal, letépték a vezetékeket és a villanyrendőröket. A borzalmas viharban öten haltak meg Temes megyében és 49-en kerültek kórházba, Temesvár részben és harminc település teljesen villanyáram nélkül maradt.
A megyeszékhelyen ketten veszítették életüket a viharban: az Állatkertben egy kidőlt fa temetett maga alá egy nőt, a Lugosi úton pedig a nemrég felújított városkapu dőlt össze, maga alá temetve egy autót, amelynek 25 éves sofőrje szörnyethalt. Buziásfürdőn egy a parkban sétáló családot lepte meg a vihar, mindhárman életüket vesztették. Carmen Dan belügyminiszter hétfőn reggel Temesvárra érkezett, ahol meglátogatta a Megyei Kórházban ápolt sérülteket. A viharban 49 személy sérült meg, közülük 13-an kezelésre szorulnak. Két 10 év körüli gyerek állapota súlyos.
Carmen Dan belügyminiszter a katasztrófavédelem és a Prefektúra vezetőivel tárgyalt a pusztító vihar következményeiről. Az ISU Banat gyorsmérlege szerint Temesváron több mint 200 fa és 16 villanyoszlop dőlt ki, 30 autó megrongálódott. A megye területén 30 településen még hétfőn reggel sem állt helyre az áramszolgáltatás. A megrongált háztetők számáról még nincs információ, a kárfelmérés folyamatban van. Hétfőn reggel Temesvár egy lebombázott városhoz hasonlított, az utcákat kidőlt fák, ágak, tetőcserepek és lehullott vakolat borította.
Több temesvári és buziási, rékási, zsombolyai oktatási intézményben, illetve a jánosföldi, gyéri, sarlotai iskolákban szünetel a tanítás, mert többé-kevésbé megrongálódott az iskolaépület. A Bartók Béla Elméleti Líceumban volt tanítás hétfőn, de a vihar nem kímélte meg az iskolaépületet. „Megrongálódott az új, utólag épített külső lépcsőház, amelyet egyelőre nem lehet használni – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Erdei Ildikó igazgató. – Az udvaron kidőlt egy jegenyefa, tetőcserepek, bádogok hullottak az udvarra. A józsefvárosi magyar óvoda épületébe csak a hátsó bejáraton keresztül lehet bejutni, mert a főbejárat egy régi épületen keresztül közelíthető meg, amelyről lehullottak a tetőcserepek és veszélyes ott közlekedni.”
A Mobilitás hetének valamennyi hétfői rendezvényét lefújta a városháza. A Temes megyei halálesetek ügyében a rendőrség vizsgálatot indított.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Ökumenikus tanévnyitó Déván
Növekedni Isten és emberek előtti kedvességben
Vasárnap délután ökumenikus tanévnyitó istentiszteletre gyűlt össze a dévai magyar közösség a helyi unitárius zarándok- és szórványközpontban.
Rátoni Csaba református lelkész és Albert Leander OFM fohászában Isten áldását kérte a tantestületre, diákokra, szülőkre, a teljes dévai magyar közösségre, hogy együtt, összefogva munkálkodjanak mindannyiunk épülésére, az Úr dicsőségére.
Koppándi Zoltán unitárius lelkipásztor a 12 éves Jézus története kapcsán fogalmazott meg néhány üzenetet: a Jeruzsálembe érkező kis Jézushoz hasonlóan tudjunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségére, diákként az iskolában felfedezhető rengeteg információra, igyekezzünk azt befogadni és közösségünk hasznára fordítani. Akárcsak József és Mária, merjünk szembenézni az akadályokkal, ne tántorítson el bennünket a mindennapi ingázás vagy egyéb nehézség gondolata. Az anyanyelven való tanulás hosszú távú hasznát felismerve vállaljuk mindezt, ahogyan Jézus szülei is folyamatosan igent tudtak mondani a lelkükben tisztán hallható isteni biztatásra. Továbbá kövessük őket a példamutatásban is, hiszen József és Mária nem elküldték, hanem magukkal vitték a kis Jézust a jeruzsálemi templomba. Szülőként, pedagógusként éljünk a nevelés egyik leghatékonyabb eszközével, a példamutatással. De fontos, hogy legyünk tudatában emberi mivoltunknak, ne támasszunk elvárásokat egymással szemben, hanem megértéssel támogassuk társaink munkáját – fogalmazott a lelkipásztor, Isten áldását kérve az idei tanévre és a közösség valamennyi tagjára. A lelkésztársakkal, gyülekezeti tagokkal közösen elmondott imák előtt a Téglás Gábor elméleti Líceum elsős kisdiákjai, Széll Bíborka tanító néni irányításával, tolmácsoltak néhány kedves iskolakezdő versikét, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató szólalt fel, az alkalmon jelen lévő pedagógustársaival együtt ígérve, hogy idén is igyekeznek a legjobban teljesíteni hivatásukat. Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes tanévkezdő jókívánsággal erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az áldást követően Koppándi Zoltán lelkipásztor házigazdaként megköszönte a lelkésztársak szolgálatát, hiszen így lassan visszaáll Déván is az ökumenikus alkalmak hagyománya. Köszönetet mondott továbbá Lengyel Izabella zenetanárnőnek, aki ezúttal orgonán kísérte a felcsendülő énekeket. És köszönet illette mindazokat, akik különböző felekezetek tagjaiként, tanévnyitás idején is fontosnak tartották a közös imát. Az unitárius gyülekezet jóvoltából az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

A Hargita Nemzeti Népi Együttes sikere Pécskán
Székely–magyar hagyományok, magas színvonalon
Amint azt előzetesen meghirdettük, szombaton a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület első alkalommal szervezte meg a Hagyományőrző Székely és Magyar Bált. A program 16 órakor a piactéren felállított jókora sátorban, nt. Tóbiás Tibor György, a pécskai református híveket is képviselő kisperegi lelkipásztor lélekemelő imájával, áldásával indult. Ezt követően 5 felékesített társzekéren a Hargita Nemzeti Népi Együttes, a pécskai Búzavirág néptáncegyüttes és a battonyai Szivárvány néptánccsoport, a kisperegi Roulette zenekar kíséretével bejárták Pécska magyar részének az utcáit, ahol hívogattak az esti hagyományőrző magyar bálra. 20 órakor visszaértek a piactéri sátorhoz, ahol a szervezők pálinkával fogadták a hagyományőrző toborzókat, illetve a gyülekező vendégeket.
21 órakor Antal Péter polgármester és Balta Tajcs Tünde, a szervező egyesület elnöke köszöntötték a vendégeket. A polgármester köszöntőjét követően megnyitottnak nyilvánított hagyományőrző rendezvényen Balta Tajcs Tünde kihangsúlyozta: „A hagyomány mély kút, az emberi élet forrása. Az ember csak e kút vizével töltekezve lehet azzá, amivé lennie kell. Hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez, és folyamatosan bővül a jelennek múlttá válásával. Bátran kijelentem: hiszek a jövőben és a múltban is, hogy a történelem, a hagyomány és a remény köteléke nem bomlik fel, hanem fenntartja az embert. Mi, a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület alapító tagjai, ugyanolyan fontos dolognak tartjuk hagyományainknak, értékeinknek a megőrzését, mint amilyen fontos dolog, hogy rendszeresen alszunk, étkezünk, szeretünk és lélegzünk! Mert a hagyomány felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert számunkra hasznosat parancsol, hanem azért, mert parancsol!”
Ezt követően, közösen elmondtak egy imát, majd felszolgálták a Lipták Mária és öttagú szorgalmas csapata által főzött ízletes pörköltet, utána elfogyasztották a hagyományos, helyszínen sült kürtőskalácsot is.
22 órától Táncoljatok!, címmel az egybegyűlt 350-nél több vendégnek 70 perces, ünnepi előadást tartott a 24 tagú Hargita Nemzeti Népi Együttes. Előadásukban elmondták, eltáncolták mindazt, amit a hagyományos székely–magyar néptáncokról tudni kell. Ezzel teljesült is a szervezők óhaja, hiszen a székely és a magyar hagyományok magas színvonalú bemutatását célozták meg. A többször visszatapsolt, nagy sikerű előadást követően reggel 7 óráig húzta számukra a talpalávalót a kisperegi Roulette zenekar. A rendezvény sikeréért, a szervezők, a pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület vezetősége ezúttal is köszönetet mond a támogatásért Pécska Város Polgármesteri Hivatalának és Tanácsának, továbbá mindazoknak, akik a munkájukkal hozzájárultak nemzeti hagyományainknak a megismeréséhez, továbbadásához, éltetéséhez.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Nem támogatja a PSD az anyanyelvhasználat bővítését
Éhségsztrájkol Florin Roman (PNL) az "RMDSZ-követelések" miatt
Korainak tartja Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, hogy Romániában csökkentsék a lakosságarányt, amely felett egy kisebbségnek joga van anyanyelvét használni a helyi közigazgatásban, és a PSD nem támogatja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatát.
Liviu Dragnea hétfőn nyilatkozott erről a parlamentben, hozzátéve, hogy "roppant érzékeny" kérdésről van szó, a PSD pedig akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja.
A szociáldemokrata politikus elmondta: elvszerű párbeszédet folytat Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, és nem érzékelt semmilyen nyomást részéről. Emlékeztetett: a PSD a Grindeanu-kormány leváltását célzó bizalmatlansági indítvány szavazása előtt a jelenleginél sokkal kiélezettebb politikai helyzetben sem vállalta ennek a törvénymódosításnak a támogatását, tehát nem tevődik fel, hogy a nagyobbik kormánypárt az RMDSZ nyomására hozzon ilyen döntést.
A házelnöki tisztséget is betöltő pártelnök sajnálatosnak nevezte, hogy parlamenti irodája előtt az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik képviselője hétfőn éhségsztrájkba kezdett, egyebek mellett az RMDSZ nyomására elfogadott "kiváltságok" elleni tiltakozásul. A házelnök szerint Florin Roman PNL-s képviselőnek "más okot kéne keresnie a tiltakozásra", a PSD ugyanis szerinte semmilyen engedményt nem tett az RMDSZ-nek Erdély és a Román Királyság egyesülésének századik évfordulója küszöbén, és semmilyen gond nincs a jövő évi centenáriumi ünnepségek megszervezése vagy finanszírozása körül.
Az MTI érdeklődésére Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi elnöke nem kívánta kommentálni Liviu Dragnea nyilatkozatát, de leszögezte: Romániában csak akkor lehet előre lépni a kisebbségi nyelvhasználatban, ha ezt nem kezelik tabutémaként, hanem sikerül érdemi vitát nyitni az RMDSZ törvényjavaslatának tartalmáról. A párbeszédre a PSD eddig nyitottnak mutatkozott, a jelenlegi ellenzéki pártok viszont elzárkóztak, inkább politikai kártyaként használják a témát - jegyezte meg az RMDSZ frakcióvezetője.
A képviselőházban szakbizottsági véleményezésre vár az RMDSZ törvényjavaslata, amely a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené az anyanyelvhasználati küszöböt. A magyar parlamenti frakció májusban kezdeményezte a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvény módosítását, amellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. Az RMDSZ ugyanakkor szankciók törvénybe iktatását is javasolja, melyekkel azokat az önkormányzatokat lehetne sújtani, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat. Szabadság (Kolozsvár)