Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. szeptember 12.
Gondolkodó embereket nevelni
„Meg kell határoznod a helyedet ebben a világban: világ világossága, föld sója, tartóra helyezett lámpás akarsz-e lenni, vagy együtt úszol az árral, elhagyod az igazi értékeidet. Keresztény hivatásunk alapján olyan szerepet kell betöltenünk a többi ember vonatkozásában, mint amilyent a só az étel számára: megőriz valamit a romlástól, de pusztítani is tud; láthatatlan, mert elvegyül az ételben, de ha nincs ott, érezzük a hiányát. Éppen így a keresztény ember nélkül a társadalom, a világ erőtlenné válik – mondta Kovács Sándor főesperesköszöntő beszédében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály templomban.
„Kedves diákok, nektek úgy kell illeszkednetek a világba, mint valamely fényforrás, amely mindenkinek bátorításul, és tájékozódási pontul szolgálhat. Kereszténységünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ. Sózott, világító lámpássá válni, Krisztus által, és így sózni ezt a világot és világítani ebben a világban. Így lehetséges a változás” – fogalmazott Kovács Sándor főesperes.
Timár Ágnes igazgató beszédében kifejtette: az átadott tudás mellett legalább annyira fontosnak tartják a nevelést, hiszen az oktatás nem arról szól, hogy „megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt helyzetekben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket”, idézte Csíkszentmihályi Mihály szavait. „Ez a fajta oktatás a gondolkodó emberek nevelését célozza, amely lehet, hogy nem érdeke a jövő társadalmának, de ha a megmaradásunkat szeretnénk biztosítani, akkor olyan embereket kell nevelni, akik ép lélekkel képesek bármilyen körülmények között is túlélni” – tette hozzá.
Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelő szerint mindannyian felelősek vagyunk az iskolai oktatás színvonaláért. Úgy kell dolgoznunk nap, mint nap, évről évre, egyre többet, hogy örömünk teljen ebben a munkában.
Rácz Levente önkormányzati képviselő, maga is a Báthory-líceum végzettje, az RMDSZ városi frakciójának és a polgármesteri hivatalnak a nevében kívánt sikerekben gazdag iskolai évet a diákoknak. „Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanárok és a diákok közössége az, ami a Báthory sajátos erejét adja, kultúráját alakítja, arcélét megrajzolja. Ne feledjétek a csapatmunka, a bajtársiasság fontosságát, mert ezek azok az évek, amikor olyan kapcsolati hálóra tehettek szert, amely pótolhatatlan lesz további pályafutásotok során” –fogalmazott.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)
„Meg kell határoznod a helyedet ebben a világban: világ világossága, föld sója, tartóra helyezett lámpás akarsz-e lenni, vagy együtt úszol az árral, elhagyod az igazi értékeidet. Keresztény hivatásunk alapján olyan szerepet kell betöltenünk a többi ember vonatkozásában, mint amilyent a só az étel számára: megőriz valamit a romlástól, de pusztítani is tud; láthatatlan, mert elvegyül az ételben, de ha nincs ott, érezzük a hiányát. Éppen így a keresztény ember nélkül a társadalom, a világ erőtlenné válik – mondta Kovács Sándor főesperesköszöntő beszédében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály templomban.
„Kedves diákok, nektek úgy kell illeszkednetek a világba, mint valamely fényforrás, amely mindenkinek bátorításul, és tájékozódási pontul szolgálhat. Kereszténységünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ. Sózott, világító lámpássá válni, Krisztus által, és így sózni ezt a világot és világítani ebben a világban. Így lehetséges a változás” – fogalmazott Kovács Sándor főesperes.
Timár Ágnes igazgató beszédében kifejtette: az átadott tudás mellett legalább annyira fontosnak tartják a nevelést, hiszen az oktatás nem arról szól, hogy „megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt helyzetekben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket”, idézte Csíkszentmihályi Mihály szavait. „Ez a fajta oktatás a gondolkodó emberek nevelését célozza, amely lehet, hogy nem érdeke a jövő társadalmának, de ha a megmaradásunkat szeretnénk biztosítani, akkor olyan embereket kell nevelni, akik ép lélekkel képesek bármilyen körülmények között is túlélni” – tette hozzá.
Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelő szerint mindannyian felelősek vagyunk az iskolai oktatás színvonaláért. Úgy kell dolgoznunk nap, mint nap, évről évre, egyre többet, hogy örömünk teljen ebben a munkában.
Rácz Levente önkormányzati képviselő, maga is a Báthory-líceum végzettje, az RMDSZ városi frakciójának és a polgármesteri hivatalnak a nevében kívánt sikerekben gazdag iskolai évet a diákoknak. „Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanárok és a diákok közössége az, ami a Báthory sajátos erejét adja, kultúráját alakítja, arcélét megrajzolja. Ne feledjétek a csapatmunka, a bajtársiasság fontosságát, mert ezek azok az évek, amikor olyan kapcsolati hálóra tehettek szert, amely pótolhatatlan lesz további pályafutásotok során” –fogalmazott.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 12.
Szamosújvári tanévnyitók: kollégiumi újoncokat, líceumi tanévkezdőket köszöntöttek
Mint minden tanév kezdetén, nagy csomagokat cipelő szülők, nyáron megnyúlt diákok vagy ijedt szemű újoncok, mosolygó Téka munkatársak népesítették be a Téka Szórványkollégium utcáját vasárnap délután. Az intézmény udvara is lassan kicsinek bizonyult a 16. kollégiumi évnyitón. A 120 diákot Balla Imola kollégiumi igazgató köszöntötte, majd Balázs-Bécsi Attila, az intézmény igazgatója ismertette az intézményt, amelyet nagyrészt a magyar kormány támogat. Arra bíztatta a fiatalokat, hogy tanuljanak, használják ki a bentlakás nyújtotta plusz lehetőségeket, s legyenek büszkék mezőségi voltukra.
A 22 kilencedikes és 9 ötödikes diák számára bemutatták az új pedagógusokat, illetve az új Petőfi ösztöndíjast is. Idén Paróczi Ákos erősíti a Téka Szórványkollégium munkaközösségét. Röviden ismertették a 28 településről érkezett szülőkkel a kollégium által biztosítottakat: napi ötszöri étkezés, szállás, szállítás hetente, elsődleges egészségügyi ellátás, pedagógusok által felügyelt tanulás, kézműveskörök, néptánctanulási lehetőség, pszichológusi, pszicho-pedagógusi felügyelet. A líceumba járóknak mindez ingyenes, az 5-8 osztályosok esetében a család anyagi helyzetétől függ az térítésmentesség, de a keresztszülőprogram és pályázatok által az alapítvány minden gyereket támogat.
Az évnyitó legizgalmasabb mozzanata idén is a szobabeosztás felolvasása volt, amire a régi bentlakók már kéréseket fogalmaznak előző tanév végétől, hiszen a kollégiumi esték sutyorgásaiból életre szóló barátságok is szövődnek, amiképp azt visszatérő véndiákok is bizonyítják.
A szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban másodszorra szerveztek évnyitót ma reggel. A tavalyi avatás után eredményes évet tudhatnak maguk mögött az iskola diákjai és tanárai. Az Ördöngös zenekar tagjai az iskolánk diákjai is egyben, az ő muzsikájuk kezdte az ünnepséget.
Timsa Ildikó igazgató beszédében először az iskolába érkező előkészítősöket köszöntötte, akiknek megígérte, hogy érettségiig kísérik lépteik. Majd megköszönte az iskolát támogató Téka Alapítványnak az anyagi segítséget: tornatermet, focipályát, a digitális táblákat, tanári laptopokat és az ezek használatához szükséges képzés finanszírozását, illetve 1 kapus, 3 takarító, 1 aligazgató fizetésének biztosítását és a tavalyi kétszeres tanári ösztöndíjakat. Ugyanakkor a diákok tavalyi sikereit is méltatta a tanintézmény vezetője.
Ezt követően Balázs-Bécsi Attila, az iskola megálmodója szólt a diákokhoz, arra intve őket, hogy tanuljanak, hiszen minden lehetőséget biztosítanak számukra a korszerű oktatáshoz.
A városvezetést Pacurar Ramona helyi tanácsos képviselte, aki méltatta az intézmény európai színvonalát és sikeres tanévet kívánt a 440 diáknak és a 43 okatónak. A helyi rendőrség képviseletében Füstös Tiberiu szólalt meg, biztosítva a két intézmény közti együttműködést.
Ezt követően az igazgatónő felolvasta a tanítók, osztályfőnökök névsorát. Az első osztály szavalattal köszöntötte az előkészítő osztályt, majd a tanítónők, Felszegi Melinda és Vigh Emese felolvasták a névsort illetve átadták a meghatódott csöppségeknek a kitűzőt és oklevelet.
Hagyományává vált, hogy a cikluskezdő osztályok tanítói, osztályfőnökei egy botot körbefonnak, és átadják az igazgatónőnek, mint az együttműködési szövetség jelképét. Idén is megható mozzanata volt ez az ünnepségnek, amelyet papi áldás zárt. Küsmödi Attila római katolikus, Kis Lehet baptista és Antal Enikő református lelkipásztorok igeolvasása, imádsága indította az új tanévet, majd az osztályokban folytatódtak az osztályfőnöki órák, meglepetések.
Szamosújváron a legkisebbek számára is nagy izgalommal telt a mai nap. A Sünike Óvodában 54, az Elvarázsolt Házikó Óvodában 48 gyerek kezdte a tanévet. Úgy az óvodában, mint az iskolában minden pedagógus szakképzett, tehát idén is sikerekben gazdag tanév elé nézünk.
FODOR EMŐKE / Szabadság (Kolozsvár)
Mint minden tanév kezdetén, nagy csomagokat cipelő szülők, nyáron megnyúlt diákok vagy ijedt szemű újoncok, mosolygó Téka munkatársak népesítették be a Téka Szórványkollégium utcáját vasárnap délután. Az intézmény udvara is lassan kicsinek bizonyult a 16. kollégiumi évnyitón. A 120 diákot Balla Imola kollégiumi igazgató köszöntötte, majd Balázs-Bécsi Attila, az intézmény igazgatója ismertette az intézményt, amelyet nagyrészt a magyar kormány támogat. Arra bíztatta a fiatalokat, hogy tanuljanak, használják ki a bentlakás nyújtotta plusz lehetőségeket, s legyenek büszkék mezőségi voltukra.
A 22 kilencedikes és 9 ötödikes diák számára bemutatták az új pedagógusokat, illetve az új Petőfi ösztöndíjast is. Idén Paróczi Ákos erősíti a Téka Szórványkollégium munkaközösségét. Röviden ismertették a 28 településről érkezett szülőkkel a kollégium által biztosítottakat: napi ötszöri étkezés, szállás, szállítás hetente, elsődleges egészségügyi ellátás, pedagógusok által felügyelt tanulás, kézműveskörök, néptánctanulási lehetőség, pszichológusi, pszicho-pedagógusi felügyelet. A líceumba járóknak mindez ingyenes, az 5-8 osztályosok esetében a család anyagi helyzetétől függ az térítésmentesség, de a keresztszülőprogram és pályázatok által az alapítvány minden gyereket támogat.
Az évnyitó legizgalmasabb mozzanata idén is a szobabeosztás felolvasása volt, amire a régi bentlakók már kéréseket fogalmaznak előző tanév végétől, hiszen a kollégiumi esték sutyorgásaiból életre szóló barátságok is szövődnek, amiképp azt visszatérő véndiákok is bizonyítják.
A szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban másodszorra szerveztek évnyitót ma reggel. A tavalyi avatás után eredményes évet tudhatnak maguk mögött az iskola diákjai és tanárai. Az Ördöngös zenekar tagjai az iskolánk diákjai is egyben, az ő muzsikájuk kezdte az ünnepséget.
Timsa Ildikó igazgató beszédében először az iskolába érkező előkészítősöket köszöntötte, akiknek megígérte, hogy érettségiig kísérik lépteik. Majd megköszönte az iskolát támogató Téka Alapítványnak az anyagi segítséget: tornatermet, focipályát, a digitális táblákat, tanári laptopokat és az ezek használatához szükséges képzés finanszírozását, illetve 1 kapus, 3 takarító, 1 aligazgató fizetésének biztosítását és a tavalyi kétszeres tanári ösztöndíjakat. Ugyanakkor a diákok tavalyi sikereit is méltatta a tanintézmény vezetője.
Ezt követően Balázs-Bécsi Attila, az iskola megálmodója szólt a diákokhoz, arra intve őket, hogy tanuljanak, hiszen minden lehetőséget biztosítanak számukra a korszerű oktatáshoz.
A városvezetést Pacurar Ramona helyi tanácsos képviselte, aki méltatta az intézmény európai színvonalát és sikeres tanévet kívánt a 440 diáknak és a 43 okatónak. A helyi rendőrség képviseletében Füstös Tiberiu szólalt meg, biztosítva a két intézmény közti együttműködést.
Ezt követően az igazgatónő felolvasta a tanítók, osztályfőnökök névsorát. Az első osztály szavalattal köszöntötte az előkészítő osztályt, majd a tanítónők, Felszegi Melinda és Vigh Emese felolvasták a névsort illetve átadták a meghatódott csöppségeknek a kitűzőt és oklevelet.
Hagyományává vált, hogy a cikluskezdő osztályok tanítói, osztályfőnökei egy botot körbefonnak, és átadják az igazgatónőnek, mint az együttműködési szövetség jelképét. Idén is megható mozzanata volt ez az ünnepségnek, amelyet papi áldás zárt. Küsmödi Attila római katolikus, Kis Lehet baptista és Antal Enikő református lelkipásztorok igeolvasása, imádsága indította az új tanévet, majd az osztályokban folytatódtak az osztályfőnöki órák, meglepetések.
Szamosújváron a legkisebbek számára is nagy izgalommal telt a mai nap. A Sünike Óvodában 54, az Elvarázsolt Házikó Óvodában 48 gyerek kezdte a tanévet. Úgy az óvodában, mint az iskolában minden pedagógus szakképzett, tehát idén is sikerekben gazdag tanév elé nézünk.
FODOR EMŐKE / Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 12.
Tizedik tanévét kezdte a tordai Jósika-líceum
Tizedik tanévét kezdte meg ma a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum. A tanintézet, amelynek létrehozását több éves küzdelem előzte meg, ma 264 gyermeknek nyújt második otthont. Józan Erzsébet igazgatónőtől megtudhattuk: a Tordai Református Egyházközség tervei között szerepel, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jóváhagyásával a tordaiak által csak piros iskolaként emlegetett épület udvarára új épületet húznak fel, amelyben óvodai és bölcsődei csoportok kapnak majd helyet.
Az ótordai református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Józsa Lajos unitárius lelkész hirdetett igét, és buzdította a fiatalokat sportszerűségre, becsületes munkára. Józan Erzsébet iskolaigazgató lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: az iskola eleget tett eredeti küldetésének, azaz biztosítja a színvonalas anyanyelvi oktatáshoz a feltételeket. Kihívásnak az eddigi eredmények megőrzését és fejlesztését tekinti az igazgató.
Józsa Lajos unitárius lelkész hirdette az igét az ótordai református templomban a Jósika-líceum tanévnyitó ünnepségén.
– Küzdelmünk nem volt hiábavaló. Öröm és Isten iránti hála tölti be ma szívemet, mivel megsegített bennünket az úr. A mai fiataloknak, diákoknak a Sámuel könyvében és Pál apostol leveleiben megfogalmazottakat ajánlom a figyelmébe, miszerint küzdjenek állhatatosan, a szabályokat betartva, tiszta erkölcstől vezérelve. Érdemes tisztességesen tanulni, küzdeni, mert csak így lesz Isten áldása munkánkon, így lesz valódi az önbecsülésünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez a tanév, de bízzunk Istenben! – összegzett Józsa Lajos unitárius lelkész.
Barabás János magyar konzul arra emlékezett, hogy erdélyi konzuli szolgálata során első közszereplése ezelőtt kilenc évvel, a tordai Jósika-líceum első tanévnyitóján volt. – A Jósika-líceum létrejötte a magyar közösség összetartozásának fontossága. Amit elértünk az iskolaalapítással Tordán, nagyon fontos, becsüljük meg, és fejlesszük tovább – buzdított Barabás János konzul. Batiz Elly tanfelügyelő az együttlét öröméről, az egymásnak való segítségnyújtásról értekezett.
Felolvasták az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének, Csoma Botondnak a beszédét, aki arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy a tanulással saját életüket alapozzák, álmaikat valósítják meg.
Csép Leylla, az RMDSZ tordai szervezetének elnöke az elért megvalósítások fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta.
Az előkészítő osztályos gyerekek hagyományos tordai pogácsát kaptak, szavalat és ének következett.
– A sikeres munka feltétele az összefogás, a bizalom és a felelősségteljes munka. Olyan iskolát hoztunk létre, ahova a gyerekek szívesen járnak, mert egyéni képességeiket kibontakoztathatják. Kérem a szülőket, bízzanak bennünk – mondta Józan Erzsébet iskolaigazgató.
Az ünnepséget követően a tordai Jósika-líceum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta: az ótordai református egyházközség az Erdélyi Református Egyházkerület püspökségének segítségével új épületet szándékoznak felépíteni, ahol óvodai és bölcsődei csoportokat hoznának létre étkezdével a tordaiak által piros iskolaként emlegetett épület udvarán. Az épületben a Jósika-líceum elemi osztályai működnek. Ha ez a terv megvalósul, akkor az elemisták, akik részt vesznek a délutáni foglalkozásokon, ott is ebédelhetnének. Az engedélyeztetés most van folyamatban.
Az igazgató beszámolt egy, a Világbank által finanszírozott négyéves lejáratú ROSE-projektről is, amelynek keretében a 70 ezer eurós támogatásban részesülnek. – A fentebbi összeg 20 százalékát iskolafejlesztésre költhetjük, ami lehet építkezés is, de mi tanfelszerelés vásárlására, a jelenlegi laboratóriumok korszerűsítésére, szaklaboratórium fejlesztésére fordítjuk. További 20 százalékot extracurriculáris tevékenységre használhatunk fel, és a szülőket is bevonhatjuk ezekbe a tevékenységekbe. 2018-ban nyári tábort szervezünk Nagyváradon, 2019-ben Bukarestbe, Moldvába és Havasalföldre látogatunk kirándulás keretében, 2020-ban Kalotaszentkirályon újabb tábort szervezünk, ahol a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem BBTE oktatói tartanak előadást tanulóinak, 2021-ben pedig hasonló táborra kerül sor Torockón. A megpályázott összeg felét a diákok fejlesztésére fordítjuk: a foglalkozások során felkészítjük őket az érettségire. A lebonyolítási, menedzsmenti költségekre 10 százalékot fordíthatunk – tájékoztatott az iskolaigazgató.
Józan Erzsébet szerint a tordai Jósika-líceum betöltötte kilenc éve megfogalmazott küldetését, azaz biztosítja a tordai és környéken – Tordatúron, Szentmihályon, Sinfalván, Aranyosgyéresen, Aranyosegerbegyen – lakó gyermekeknek az anyanyelven való tanulás lehetőségét, a magyarságtudat ápolását. Kihívásnak az eddigi eredmények megtartását és fejlesztését tartja Józan Erzsébet, amelynek sarkalatos pontja a diáklétszám biztosítása. Az igazgató hozzátette: többször előfordult, hogy tordai vagy környéki gyereket Kolozsvárra írattak a szülők, mert így látták jónak, de olyan esetre is volt példa, hogy a vidéki tanintézet helyett, ahol összevont osztályok működtek, a tordai Jósika-líceumot választották a szülők. Az iskolák közti elszívó hatás létezik, ám nincs semmilyen mód, amivel azt szabályozni vagy megszüntetni lehetne.
Szabadság (Kolozsvár)
Tizedik tanévét kezdte meg ma a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum. A tanintézet, amelynek létrehozását több éves küzdelem előzte meg, ma 264 gyermeknek nyújt második otthont. Józan Erzsébet igazgatónőtől megtudhattuk: a Tordai Református Egyházközség tervei között szerepel, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület jóváhagyásával a tordaiak által csak piros iskolaként emlegetett épület udvarára új épületet húznak fel, amelyben óvodai és bölcsődei csoportok kapnak majd helyet.
Az ótordai református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Józsa Lajos unitárius lelkész hirdetett igét, és buzdította a fiatalokat sportszerűségre, becsületes munkára. Józan Erzsébet iskolaigazgató lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: az iskola eleget tett eredeti küldetésének, azaz biztosítja a színvonalas anyanyelvi oktatáshoz a feltételeket. Kihívásnak az eddigi eredmények megőrzését és fejlesztését tekinti az igazgató.
Józsa Lajos unitárius lelkész hirdette az igét az ótordai református templomban a Jósika-líceum tanévnyitó ünnepségén.
– Küzdelmünk nem volt hiábavaló. Öröm és Isten iránti hála tölti be ma szívemet, mivel megsegített bennünket az úr. A mai fiataloknak, diákoknak a Sámuel könyvében és Pál apostol leveleiben megfogalmazottakat ajánlom a figyelmébe, miszerint küzdjenek állhatatosan, a szabályokat betartva, tiszta erkölcstől vezérelve. Érdemes tisztességesen tanulni, küzdeni, mert csak így lesz Isten áldása munkánkon, így lesz valódi az önbecsülésünk. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra ez a tanév, de bízzunk Istenben! – összegzett Józsa Lajos unitárius lelkész.
Barabás János magyar konzul arra emlékezett, hogy erdélyi konzuli szolgálata során első közszereplése ezelőtt kilenc évvel, a tordai Jósika-líceum első tanévnyitóján volt. – A Jósika-líceum létrejötte a magyar közösség összetartozásának fontossága. Amit elértünk az iskolaalapítással Tordán, nagyon fontos, becsüljük meg, és fejlesszük tovább – buzdított Barabás János konzul. Batiz Elly tanfelügyelő az együttlét öröméről, az egymásnak való segítségnyújtásról értekezett.
Felolvasták az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének, Csoma Botondnak a beszédét, aki arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy a tanulással saját életüket alapozzák, álmaikat valósítják meg.
Csép Leylla, az RMDSZ tordai szervezetének elnöke az elért megvalósítások fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta.
Az előkészítő osztályos gyerekek hagyományos tordai pogácsát kaptak, szavalat és ének következett.
– A sikeres munka feltétele az összefogás, a bizalom és a felelősségteljes munka. Olyan iskolát hoztunk létre, ahova a gyerekek szívesen járnak, mert egyéni képességeiket kibontakoztathatják. Kérem a szülőket, bízzanak bennünk – mondta Józan Erzsébet iskolaigazgató.
Az ünnepséget követően a tordai Jósika-líceum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta: az ótordai református egyházközség az Erdélyi Református Egyházkerület püspökségének segítségével új épületet szándékoznak felépíteni, ahol óvodai és bölcsődei csoportokat hoznának létre étkezdével a tordaiak által piros iskolaként emlegetett épület udvarán. Az épületben a Jósika-líceum elemi osztályai működnek. Ha ez a terv megvalósul, akkor az elemisták, akik részt vesznek a délutáni foglalkozásokon, ott is ebédelhetnének. Az engedélyeztetés most van folyamatban.
Az igazgató beszámolt egy, a Világbank által finanszírozott négyéves lejáratú ROSE-projektről is, amelynek keretében a 70 ezer eurós támogatásban részesülnek. – A fentebbi összeg 20 százalékát iskolafejlesztésre költhetjük, ami lehet építkezés is, de mi tanfelszerelés vásárlására, a jelenlegi laboratóriumok korszerűsítésére, szaklaboratórium fejlesztésére fordítjuk. További 20 százalékot extracurriculáris tevékenységre használhatunk fel, és a szülőket is bevonhatjuk ezekbe a tevékenységekbe. 2018-ban nyári tábort szervezünk Nagyváradon, 2019-ben Bukarestbe, Moldvába és Havasalföldre látogatunk kirándulás keretében, 2020-ban Kalotaszentkirályon újabb tábort szervezünk, ahol a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem BBTE oktatói tartanak előadást tanulóinak, 2021-ben pedig hasonló táborra kerül sor Torockón. A megpályázott összeg felét a diákok fejlesztésére fordítjuk: a foglalkozások során felkészítjük őket az érettségire. A lebonyolítási, menedzsmenti költségekre 10 százalékot fordíthatunk – tájékoztatott az iskolaigazgató.
Józan Erzsébet szerint a tordai Jósika-líceum betöltötte kilenc éve megfogalmazott küldetését, azaz biztosítja a tordai és környéken – Tordatúron, Szentmihályon, Sinfalván, Aranyosgyéresen, Aranyosegerbegyen – lakó gyermekeknek az anyanyelven való tanulás lehetőségét, a magyarságtudat ápolását. Kihívásnak az eddigi eredmények megtartását és fejlesztését tartja Józan Erzsébet, amelynek sarkalatos pontja a diáklétszám biztosítása. Az igazgató hozzátette: többször előfordult, hogy tordai vagy környéki gyereket Kolozsvárra írattak a szülők, mert így látták jónak, de olyan esetre is volt példa, hogy a vidéki tanintézet helyett, ahol összevont osztályok működtek, a tordai Jósika-líceumot választották a szülők. Az iskolák közti elszívó hatás létezik, ám nincs semmilyen mód, amivel azt szabályozni vagy megszüntetni lehetne.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 12.
Konferencia az egyenlőtlen gazdasági fejlődésről
Az Európai Unión belül Romániában a legnagyobb a régiók közötti egyenlőtlen fejlődés – derült ki a Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában.Területalapú innovatív politika kihívásai című konferencia sajtótájékoztatóján. Az értekezletet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) közreműködésével szervezte meg, a szeptember 10–13. között zajló eseményre a legfontosabb és legelismertebb szakemberek látogatnak el a világ különböző pontjairól. Az előadók a rendezvény során megoldásokat, működő gyakorlatokat, módszereket, lehetséges stratégiákat mutatnak be a probléma orvoslására. A sajtótájékoztatón Benedek József, egyetemi tanár, a BBTE szenátusának alelnöke, a konferencia házigazdája, Jennifer Clark, a Georgia Institute of Technology (Amerikai Egyesült Államok) professzora és Sally Hardy, az Egyesült Királyság Regionális Tudományi Társaságának ügyvezető igazgatója számoltak be az eseményről.
„A témával sokat foglalkoztak és foglalkoznak jelenleg is a helyi és központi hatóságok, de a civil szféra is Romániában. Ez a terület kötődik a városok, régiók egyenlőtlen fejlődéséhez, így a társadalmi-gazdasági egyenlőtlen fejlődéshez is. Muszáj megemlítenünk, az elmúlt 15 évben ez a fajta egyenlőtlenség Romániában akkora mértékben megnőtt, hogy az Európai Unión belül nálunk a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy az eltelt időszak gazdasági fejlődése magával hozta az országon belüli egyenlőtlenségek növekedését is” – fejtette ki a sajtótájékoztatón a Benedek József. A BBTE oktatója szerint emiatt rendkívül fontos a konferencia, hisz így Kolozsvárra látogattak a terület legelismertebb szakemberei, akik megoldást kínálhatnak a felmerülő problémákra.
Sally Hardy elmondta: az általa képviselt társaság összeköti az akadémikusokat, kutatókat a regionális politikáért felelős személyekkel, így rendkívül fontos szerepet tölt be a regionális polarizáció terén. A konferencia rendkívül fontos a társaság számára, hisz szeretnének létrehozni egy részleget Közép-Kelet-Európában is, amely kapcsolatot teremtene a térség kutatói, akadémikusai és a régión kívül tevékenykedő kutatók között.
Jennifer Clark professzor, akinek tudományterülete az okos városok – a sajtótájékoztatón kiemelte: az okos városok szempontjából gyakran a kicsi, fontos kulturális szerepet betöltő települések jelentik az igazán izgalmas projekteket, hisz ezekben erős a kulturális identitás, következésképpen a közösség is részt vesz a tervek megvalósításában.
A konferencia részletes programja elérhető a www.regionalstudies.org weboldalon, az előadások a BBTE Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kar székhelyén zajlanak.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
Az Európai Unión belül Romániában a legnagyobb a régiók közötti egyenlőtlen fejlődés – derült ki a Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában.Területalapú innovatív politika kihívásai című konferencia sajtótájékoztatóján. Az értekezletet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) közreműködésével szervezte meg, a szeptember 10–13. között zajló eseményre a legfontosabb és legelismertebb szakemberek látogatnak el a világ különböző pontjairól. Az előadók a rendezvény során megoldásokat, működő gyakorlatokat, módszereket, lehetséges stratégiákat mutatnak be a probléma orvoslására. A sajtótájékoztatón Benedek József, egyetemi tanár, a BBTE szenátusának alelnöke, a konferencia házigazdája, Jennifer Clark, a Georgia Institute of Technology (Amerikai Egyesült Államok) professzora és Sally Hardy, az Egyesült Királyság Regionális Tudományi Társaságának ügyvezető igazgatója számoltak be az eseményről.
„A témával sokat foglalkoztak és foglalkoznak jelenleg is a helyi és központi hatóságok, de a civil szféra is Romániában. Ez a terület kötődik a városok, régiók egyenlőtlen fejlődéséhez, így a társadalmi-gazdasági egyenlőtlen fejlődéshez is. Muszáj megemlítenünk, az elmúlt 15 évben ez a fajta egyenlőtlenség Romániában akkora mértékben megnőtt, hogy az Európai Unión belül nálunk a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy az eltelt időszak gazdasági fejlődése magával hozta az országon belüli egyenlőtlenségek növekedését is” – fejtette ki a sajtótájékoztatón a Benedek József. A BBTE oktatója szerint emiatt rendkívül fontos a konferencia, hisz így Kolozsvárra látogattak a terület legelismertebb szakemberei, akik megoldást kínálhatnak a felmerülő problémákra.
Sally Hardy elmondta: az általa képviselt társaság összeköti az akadémikusokat, kutatókat a regionális politikáért felelős személyekkel, így rendkívül fontos szerepet tölt be a regionális polarizáció terén. A konferencia rendkívül fontos a társaság számára, hisz szeretnének létrehozni egy részleget Közép-Kelet-Európában is, amely kapcsolatot teremtene a térség kutatói, akadémikusai és a régión kívül tevékenykedő kutatók között.
Jennifer Clark professzor, akinek tudományterülete az okos városok – a sajtótájékoztatón kiemelte: az okos városok szempontjából gyakran a kicsi, fontos kulturális szerepet betöltő települések jelentik az igazán izgalmas projekteket, hisz ezekben erős a kulturális identitás, következésképpen a közösség is részt vesz a tervek megvalósításában.
A konferencia részletes programja elérhető a www.regionalstudies.org weboldalon, az előadások a BBTE Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kar székhelyén zajlanak.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 12.
Beszámoló a XXIII. Partiumi Honismereti Konferenciáról
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2017. szeptember 1–3. között Nagyváradon szervezte meg a XXIII. honismereti konferenciáját, a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének amfiteátrumában. A regisztráció alatt mindenki megkapta a 2-es számú Partium lapunkat, amely a konferencián elhangzó előadásokat tartalmazza.
Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdődött. Ezt követően ökumenikus áhítatot tartott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynöke. A résztvevőket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke. A házigazdák nevében dr. Pálfi József, az egyetem rektora köszöntötte a konferenciát, kifejtette, hogy a két intézménynek közös célkitűzései vannak, közöttük a Partium és a Bánság értékeinek felkutatása és megismertetése. Ennek érdekében a PKE és a PBMET együttműködési szerződést írt alá. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke kihangsúlyozta, hogy minden ilyen rendezvényt, ahol megnyilvánulhatunk, támogatni kell. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, hogy az egyesület egyik értéke ennek a térségnek, hiszen ha nem lennének feltárva a helyi értékek, akkor azok már nem is lennének. Igazi műhelyt hoztak létre az itt folyó kutatómunka érdekében. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke szerint az egyesület által elvégzett munka maradandó értéke a magyar művelődéstörténetnek. Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke szerint nagyon fontos megóvni épített örökségünket. Utalva az egyesület könyvkiadására, fontosnak tartja, hogy a feltárt helytörténeti anyagok könyvekben megjelenjenek, mert így biztosan hozzáférhetők. Wanek Ferenc az Erdélyi Múzeum Egyesület nevében üdvözölte a konferenciát, sok sikert kívánva. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke boldognak érezte magát, hogy itt lehet, mert sokat tanult az egyesülettől. Kállai Irén, a Berettyó Kulturális Központ igazgatója, kifejtette, hogy régi kapcsolatai vannak az egyesülettel, közös tevékenységek szervezésében és a könyvkiadásban. A konferenciát még megtisztelte jelenlétével Széphegyi László, a Város és Faluvédők Szövetségének alelnöke, Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Kiss Endre József, a Kazinczy Ferenc Társaság titkára, dr. Dénes Zoltán kanonok, egyetemi docens, Millisits Máté, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, Sárkány Viola, a Bocskai István Szövetség elnöke, Dukrét Lajos, a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Balazsi József, Érsemjén polgármestere.
A köszöntések után átadtuk az idei Fényes Elek-díjakat: Berecz Gábor, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke és Gaál György, a KLMT elnöke kapta meg.
Az ünnepség után a plenáris ülés következett. A konferencia témái a következők voltak: Szent László éve, a Reformáció ötszáz éves ünnepe, Nagy személyiségeink emlékezete. Meghallgattuk Bélfenyéri Tamást, Fugyivásárhely, Szent László törvénykönyveiről. Dr. Pálfi József érdekes előadást tartott a Váradi Bibliáról. Olasz Angéla (Arad), a Kárpát-medencében található Szent László-emlékeket ismertette, vetített képes előadásban.
Délután dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) A keresztény vallás változásai térben és időben című értekezését ismertette, a kereszténység több mint kétezer évének eseményeibe nyújtott betekintést. Szekernyés János (Temesvár) A protestantizmus kezdetei a Temesközben című nagy ívű ismertetőjét hallgathattuk meg. Dr. Dénes Zoltán atya a levéltári kutatások kimeríthetetlenségéről beszélt a Szent László emlékei Biharban című, rendkívül érdekes előadásában. Kifejtette, hogy a váradi vár nemzeti emlékhely, ahol királyaink vannak eltemetve. Deák József (Borossebes) I. Zsigmond király életéről és szerepéről beszélt. Ezután könyvbemutató következett: Fazekas Lóránd Egy nemesi család évszázadai. A Böszörményiek Szatmárban című könyvét Kiss Kálmán (Túrterebes) ismertette. Itt említem meg, hogy a Podmaniczky-díjas Kósa Pál, a Várak, kastélyok, templomok folyóirat főszerkesztője, számos folyóiratot hozott ajándékba.
Ezután a közgyűlés következett, amelyen az elnök és a területi elnökök rövid beszámolót tartottak. Majd a következő problémákat tárgyalták meg: a következő év kutatási témái, javaslatok a jövő évi programba, a következő konferencia helyszíne, székhely a Partiumi Keresztény Egyetemen, majd díszokleveleket adtunk át a nyolcvanon felüli tagtársainknak.
Este fellépett a Csillagocska néptánccsoport, fergeteges előadást tartva. Majd meghallgattuk Meleg Vilmos színművész szívhez szóló előadóestjét.
Szombat délelőtt a következő előadások hangzottak el: Mihálka Nándor (Nagyvárad) vetített képes előadásában a váradi várban történt ásatások történetét, a középkori székesegyház építéstörténetét ismertette. Mivel Arany-évet is ünneplünk, két előadás hangzott el: Nagy Aranka (Nagyvárad) Arany János családja, Ujj János (Arad) az aradi Kölcsey Egyesület emlékezése Arany János halálakor. Ezután dr. Vajda Sándor, (Borosjenő) Perecsényi Nagy László író, költő életét és munkásságát ismertette, aki Nagyváradon született, s korának egyik polihisztora volt. Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője bemutatta a legújabb lapszámokat. Ezután Millisits Máté, Budapestről, Europa Nostra-díjas, Műemléki felújítások a Kárpát-medencében című kiállítását nyitotta meg.
Kávészünet után Kiss Endre József (Sárospatak) A reformáció Közép-Európában című előadását hallhattuk meg, majd Kupán Árpád (Nagyvárad) az egyházépítő és szervező Sulyok István püspök áldozatos tevékenységét ismertette. Pásztai Ottó (Nagyvárad) az András család híres személyiségeinek munkásságát mutatta be. A kétszáz éve született Irinyi Jánosról, a tudósról Makai Zoltán (Nagyvárad) értekezett. Dr. Szabó József, bihardiószegi helytörténész az Érmellék szőlészetének és borászatának apostolait mutatta be. Messik Miklós, a budapesti Magyar Emlékek a Világban Egyesület elnöke Széchenyi-emlékek nyomában a Partiumban című, vetített képes előadását tekinthettük meg.
Délután két előadást hallgattunk meg: Vallasek István (Kolozsvár) Toró Tibor atomfizikus élete és munkássága, Komáromi Ernő (Nagyvárad) Szántói Komáromi János élete és munkássága. Ezután Mihálka Nándor muzeológus vezetésével meglátogattuk a nemrég restaurált váradi vár részeit, a Vármúzeumot. Közben megkoszorúztuk Arany János szobrát. Este Dalolj velünk címen, magyar nótákat énekeltünk.
Vasárnap a Fekete-Körös-völgyének műemléktemplomaival és népművészetével ismerkedtek a résztvevők. Magyarremetén megcsodáltuk a nemrég restaurált 13. századi műemlék templomot. Itt található a Partiumban egyedül álló Szent László-legenda falfestményei. Belényesben meglátogattuk a római katolikus templomot, amely 1752-ben épült. Ezután megkoszorúztuk Köröstárkányban a mártírok és hősi halottak emlékművét. Várasfenesen megcsodáltuk a Vura család tájházát, amelyben megőrizték a család régi népviseletét, régi tárgyait. Itt épült fel Györffy István néprajztudós emlékterme. Az ő tevékenységéről, a Fekete-Körös-völgyi kutatómunkájáról Dukrét Géza tartott előadást. Körutunkat Nagyszalonta megismerésével zártuk. Dánielisz Endre ny. tanár, helytörténész bemutatta a szoborparkot, a református templomot, az Arany-portát, Sinka István és Zilahy Lajos szülőházát, végül a Csonka-toronyban lévő Arany János Emlékmúzeumot.
A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint az RMDSZ és Communitas Alapítvány.
Dukrét Géza / Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2017. szeptember 1–3. között Nagyváradon szervezte meg a XXIII. honismereti konferenciáját, a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének amfiteátrumában. A regisztráció alatt mindenki megkapta a 2-es számú Partium lapunkat, amely a konferencián elhangzó előadásokat tartalmazza.
Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdődött. Ezt követően ökumenikus áhítatot tartott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Fodor József, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség általános helynöke. A résztvevőket köszöntötte Dukrét Géza, a PBMET elnöke. A házigazdák nevében dr. Pálfi József, az egyetem rektora köszöntötte a konferenciát, kifejtette, hogy a két intézménynek közös célkitűzései vannak, közöttük a Partium és a Bánság értékeinek felkutatása és megismertetése. Ennek érdekében a PKE és a PBMET együttműködési szerződést írt alá. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke kihangsúlyozta, hogy minden ilyen rendezvényt, ahol megnyilvánulhatunk, támogatni kell. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, hogy az egyesület egyik értéke ennek a térségnek, hiszen ha nem lennének feltárva a helyi értékek, akkor azok már nem is lennének. Igazi műhelyt hoztak létre az itt folyó kutatómunka érdekében. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke szerint az egyesület által elvégzett munka maradandó értéke a magyar művelődéstörténetnek. Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Szövetségének elnöke szerint nagyon fontos megóvni épített örökségünket. Utalva az egyesület könyvkiadására, fontosnak tartja, hogy a feltárt helytörténeti anyagok könyvekben megjelenjenek, mert így biztosan hozzáférhetők. Wanek Ferenc az Erdélyi Múzeum Egyesület nevében üdvözölte a konferenciát, sok sikert kívánva. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke boldognak érezte magát, hogy itt lehet, mert sokat tanult az egyesülettől. Kállai Irén, a Berettyó Kulturális Központ igazgatója, kifejtette, hogy régi kapcsolatai vannak az egyesülettel, közös tevékenységek szervezésében és a könyvkiadásban. A konferenciát még megtisztelte jelenlétével Széphegyi László, a Város és Faluvédők Szövetségének alelnöke, Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, Kiss Endre József, a Kazinczy Ferenc Társaság titkára, dr. Dénes Zoltán kanonok, egyetemi docens, Millisits Máté, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, Sárkány Viola, a Bocskai István Szövetség elnöke, Dukrét Lajos, a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Balazsi József, Érsemjén polgármestere.
A köszöntések után átadtuk az idei Fényes Elek-díjakat: Berecz Gábor, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke és Gaál György, a KLMT elnöke kapta meg.
Az ünnepség után a plenáris ülés következett. A konferencia témái a következők voltak: Szent László éve, a Reformáció ötszáz éves ünnepe, Nagy személyiségeink emlékezete. Meghallgattuk Bélfenyéri Tamást, Fugyivásárhely, Szent László törvénykönyveiről. Dr. Pálfi József érdekes előadást tartott a Váradi Bibliáról. Olasz Angéla (Arad), a Kárpát-medencében található Szent László-emlékeket ismertette, vetített képes előadásban.
Délután dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) A keresztény vallás változásai térben és időben című értekezését ismertette, a kereszténység több mint kétezer évének eseményeibe nyújtott betekintést. Szekernyés János (Temesvár) A protestantizmus kezdetei a Temesközben című nagy ívű ismertetőjét hallgathattuk meg. Dr. Dénes Zoltán atya a levéltári kutatások kimeríthetetlenségéről beszélt a Szent László emlékei Biharban című, rendkívül érdekes előadásában. Kifejtette, hogy a váradi vár nemzeti emlékhely, ahol királyaink vannak eltemetve. Deák József (Borossebes) I. Zsigmond király életéről és szerepéről beszélt. Ezután könyvbemutató következett: Fazekas Lóránd Egy nemesi család évszázadai. A Böszörményiek Szatmárban című könyvét Kiss Kálmán (Túrterebes) ismertette. Itt említem meg, hogy a Podmaniczky-díjas Kósa Pál, a Várak, kastélyok, templomok folyóirat főszerkesztője, számos folyóiratot hozott ajándékba.
Ezután a közgyűlés következett, amelyen az elnök és a területi elnökök rövid beszámolót tartottak. Majd a következő problémákat tárgyalták meg: a következő év kutatási témái, javaslatok a jövő évi programba, a következő konferencia helyszíne, székhely a Partiumi Keresztény Egyetemen, majd díszokleveleket adtunk át a nyolcvanon felüli tagtársainknak.
Este fellépett a Csillagocska néptánccsoport, fergeteges előadást tartva. Majd meghallgattuk Meleg Vilmos színművész szívhez szóló előadóestjét.
Szombat délelőtt a következő előadások hangzottak el: Mihálka Nándor (Nagyvárad) vetített képes előadásában a váradi várban történt ásatások történetét, a középkori székesegyház építéstörténetét ismertette. Mivel Arany-évet is ünneplünk, két előadás hangzott el: Nagy Aranka (Nagyvárad) Arany János családja, Ujj János (Arad) az aradi Kölcsey Egyesület emlékezése Arany János halálakor. Ezután dr. Vajda Sándor, (Borosjenő) Perecsényi Nagy László író, költő életét és munkásságát ismertette, aki Nagyváradon született, s korának egyik polihisztora volt. Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője bemutatta a legújabb lapszámokat. Ezután Millisits Máté, Budapestről, Europa Nostra-díjas, Műemléki felújítások a Kárpát-medencében című kiállítását nyitotta meg.
Kávészünet után Kiss Endre József (Sárospatak) A reformáció Közép-Európában című előadását hallhattuk meg, majd Kupán Árpád (Nagyvárad) az egyházépítő és szervező Sulyok István püspök áldozatos tevékenységét ismertette. Pásztai Ottó (Nagyvárad) az András család híres személyiségeinek munkásságát mutatta be. A kétszáz éve született Irinyi Jánosról, a tudósról Makai Zoltán (Nagyvárad) értekezett. Dr. Szabó József, bihardiószegi helytörténész az Érmellék szőlészetének és borászatának apostolait mutatta be. Messik Miklós, a budapesti Magyar Emlékek a Világban Egyesület elnöke Széchenyi-emlékek nyomában a Partiumban című, vetített képes előadását tekinthettük meg.
Délután két előadást hallgattunk meg: Vallasek István (Kolozsvár) Toró Tibor atomfizikus élete és munkássága, Komáromi Ernő (Nagyvárad) Szántói Komáromi János élete és munkássága. Ezután Mihálka Nándor muzeológus vezetésével meglátogattuk a nemrég restaurált váradi vár részeit, a Vármúzeumot. Közben megkoszorúztuk Arany János szobrát. Este Dalolj velünk címen, magyar nótákat énekeltünk.
Vasárnap a Fekete-Körös-völgyének műemléktemplomaival és népművészetével ismerkedtek a résztvevők. Magyarremetén megcsodáltuk a nemrég restaurált 13. századi műemlék templomot. Itt található a Partiumban egyedül álló Szent László-legenda falfestményei. Belényesben meglátogattuk a római katolikus templomot, amely 1752-ben épült. Ezután megkoszorúztuk Köröstárkányban a mártírok és hősi halottak emlékművét. Várasfenesen megcsodáltuk a Vura család tájházát, amelyben megőrizték a család régi népviseletét, régi tárgyait. Itt épült fel Györffy István néprajztudós emlékterme. Az ő tevékenységéről, a Fekete-Körös-völgyi kutatómunkájáról Dukrét Géza tartott előadást. Körutunkat Nagyszalonta megismerésével zártuk. Dánielisz Endre ny. tanár, helytörténész bemutatta a szoborparkot, a református templomot, az Arany-portát, Sinka István és Zilahy Lajos szülőházát, végül a Csonka-toronyban lévő Arany János Emlékmúzeumot.
A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, valamint az RMDSZ és Communitas Alapítvány.
Dukrét Géza / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. szeptember 12.
Tőkés: Ukrajnában Sztálin, Romániában Ceauşescu szelleme kísért
A kisebbségi jogok korlátozása által Ukrajnában a sztálini korszak, Erdélyben a nacionálkommunista Ceausescu-diktatúra rossz szelleme kísért – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő keddi közleményében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arról tájékoztatott, hogy az Európai Parlament hétfői strasbourgi plenáris ülésén tartott felszólalásában az európai törvényhozás hathatós közbenjárását kérte az ukrajnai nyelvi jogok biztosítása és a marosvásárhelyi magyar gimnázium helyzetének rendezése érdekében. Tőkés László megdöbbentőnek nevezte, hogy Magyarország sokrétű unióbéli támogatását az Európától egyre inkább leszakadó Ukrajna azzal „hálálta meg”, hogy az oktatási törvény korlátozó és hátrányosan megkülönböztető módosítása által felszámolni készül a lakossága mintegy 20 százalékát kitevő kisebbségek anyanyelvű oktatását, ezen belül is a kárpátaljai magyar, román és bolgár iskolahálózatot.
Emellett meglepőnek nevezte, hogy közel hetven évvel az egyházi iskolák államosítása, illetve a felekezeti oktatás beszüntetése után Romániában egy egyházi iskolát, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot akarják felszámolni. Kiemelte: a helyzet pikantériája az, hogy miközben Románia az ukrajnai románok kisebbségi jogainak a védelmére kél, ezzel szemben saját magyar kisebbségi közösségének az alapvető jogait lábbal tiporja.
Tőkés emlékeztetett: maga Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is rámutatott: Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre.
Tőkés kitért arra is, hogy a PSD és az RMDSZ közvetlenül a múlt heti marosvásárhelyi tüntetés előtti napon a parlamenti együttműködés folytatásában, illetve jobbításában állapodott meg. „Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a marosvásárhelyi katolikus iskola önálló jogállásának a megszüntetése jelentené az együttműködés jobbítását? Az RMDSZ eddigi megalkuvó és elhibázott politikájának oroszlánrésze van abban, hogy a marosvásárhelyi – és az általános – tanügyi helyzet mostani sorsára jutott” – jelentette ki az EP-képviselő, a jelen körülmények között teljességgel hiteltelennek tartva a további együttműködésre vonatkozó fogadkozást.
A képviselő mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az ukrajnai és a romániai iskolaügyek nemzetközi szintre emelésével sikerül orvosolni az elszenvedett súlyos jogsértéseket. kronika.ro
A kisebbségi jogok korlátozása által Ukrajnában a sztálini korszak, Erdélyben a nacionálkommunista Ceausescu-diktatúra rossz szelleme kísért – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő keddi közleményében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arról tájékoztatott, hogy az Európai Parlament hétfői strasbourgi plenáris ülésén tartott felszólalásában az európai törvényhozás hathatós közbenjárását kérte az ukrajnai nyelvi jogok biztosítása és a marosvásárhelyi magyar gimnázium helyzetének rendezése érdekében. Tőkés László megdöbbentőnek nevezte, hogy Magyarország sokrétű unióbéli támogatását az Európától egyre inkább leszakadó Ukrajna azzal „hálálta meg”, hogy az oktatási törvény korlátozó és hátrányosan megkülönböztető módosítása által felszámolni készül a lakossága mintegy 20 százalékát kitevő kisebbségek anyanyelvű oktatását, ezen belül is a kárpátaljai magyar, román és bolgár iskolahálózatot.
Emellett meglepőnek nevezte, hogy közel hetven évvel az egyházi iskolák államosítása, illetve a felekezeti oktatás beszüntetése után Romániában egy egyházi iskolát, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot akarják felszámolni. Kiemelte: a helyzet pikantériája az, hogy miközben Románia az ukrajnai románok kisebbségi jogainak a védelmére kél, ezzel szemben saját magyar kisebbségi közösségének az alapvető jogait lábbal tiporja.
Tőkés emlékeztetett: maga Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is rámutatott: Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre.
Tőkés kitért arra is, hogy a PSD és az RMDSZ közvetlenül a múlt heti marosvásárhelyi tüntetés előtti napon a parlamenti együttműködés folytatásában, illetve jobbításában állapodott meg. „Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a marosvásárhelyi katolikus iskola önálló jogállásának a megszüntetése jelentené az együttműködés jobbítását? Az RMDSZ eddigi megalkuvó és elhibázott politikájának oroszlánrésze van abban, hogy a marosvásárhelyi – és az általános – tanügyi helyzet mostani sorsára jutott” – jelentette ki az EP-képviselő, a jelen körülmények között teljességgel hiteltelennek tartva a további együttműködésre vonatkozó fogadkozást.
A képviselő mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az ukrajnai és a romániai iskolaügyek nemzetközi szintre emelésével sikerül orvosolni az elszenvedett súlyos jogsértéseket. kronika.ro
2017. szeptember 12.
Tanévkezdő beszélgetés Burus-Siklódi Botonddal, az RMPSZ elnökével – A magyarokat nem szólították meg a tankönyvtörvény kidolgozásakor
Az idei tanév abban különbözik az előbbiektől, hogy a 2011-es tanügyi törvény reformintézkedéseinek alkalmazása elérkezett az ötödik osztályba indulókhoz. Ám gyakorlati megvalósításokról idén sem lehet a tanévnyitó napján gördülékenyen beszélni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnökét, Burus-Siklódi Botondot kértük a helyzet általános értékelésére.
– A legfőbb panasz, ami a szülők, a pedagógusok, de a diákok részéről is megfogalmazódott Romániában: a túlzsúfolt tananyag, amelyeknek gyakorlati hasznát ritkán vagy egyáltalán nem vehetik. Minisztériumi szinten korszakváltó elmozdulás körvonalazódott az idei tanévre. Hol tartunk tanévkezdéskor?
– Új helyzettel állunk szemben. Nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy az V–VIII. osztálynak, és reményeink szerint a IX–XII. osztálynak készülő tantervek is új szemléletet, gyakorlatiasabbá alakító oktatási módszereket és tananyagot fognak előirányozni, és ennek megfelelően készülnek el a tankönyvek. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy tankönyveink nincsenek. Mondjuk, ez nem teljesen új helyzet, nagyon sokszor előfordult már, ahogy az is, hogy az aktuális tantervvel köszönő viszonyban nem levő tankönyvvel kellett a kollégák tanítsanak. De most minden ígérgetés arról szólt, hogy szeptember 11-én a gyerekek padján ott lesznek az új tantervi program szerint megírt új tankönyvek! A többségieknek is nagyon kevés tankönyve van, magyar diákjainknak pedig csak a román nyelv és irodalom tankönyve lehet a padjukon, illetve a magyar nyelv és irodalom. Igaz, mindkettőből két-két, tehát az alternativitásnak lehetőséget kínáló tankönyvről van szó, de hiányzik minden összes többi tantárgynak a tankönyve!
– A román nyelvet a kisebbségiek számára elkészített speciális tanterv szerint kezdik el tanítani. Hogyan készültek erre?
– Új helyzet a diákoknak, hogy ők már ennek a tantervnek és tantárgyi programnak megfelelő kimeneti vizsgán fognak majd részt venni, s ez a tanárkollégákat is nagy megpróbáltatás elé állítja. Mi igyekeztünk a nyár folyamán is erre ráhangoló, az új módszereket felvonultató továbbképző programokkal segíteni a kollégákat, így a Bolyai Nyári Akadémia keretében a román nyelvet kisebbségi magyar iskolákban tanító kollégákkal szerveztünk programot a tankönyvírókkal, tantervírókkal. Előállíttattunk kiadónkkal egy tanári kézikönyvet, útmutatót, amellyel ezeket a sokkal diákközelibb módszereket alkalmazhatják, elsajátíthatják, gyakorolhatják. De ugyanaz a helyzet a magyar nyelv és irodalom oktatásával is: itt is teljesen új szemlélet van kialakulóban, ennek a kezdeténél, az első lépéseinél tartunk. A kolozsvári tankönyvműhelyben dolgozó tankönyvírók egy csoportjának a közreműködésével feladatbank is elkészült, tanároknak, diákoknak egyaránt. Ennek a kiadását támogattuk az Ábel Kiadó által, és el is juttatjuk minden V. osztályban magyart oktató magyar tanárnak. Az előbbiekben említett román kézikönyvet is eljuttatjuk minden magyar tagozaton tanító román tanárnak – tehát mi igyekeztünk bizonyos lépéseket megtenni, hál’ istennek ezekből a tantárgyakból a tankönyvek is megvannak. Reméljük, hogy el is jutnak az iskolákba, és meg is kapják. De kérdem: mi lesz az összes többivel?!
– Július közepén jelentették be a kormány prioritáslistáját, s a javaslatcsomag határidőket rendelt a szaktárcának a tankönyvtörvényhez is. Hogyan zajlik ez a szakmai folyamat?
– A miniszter által bejelentett tankönyvtörvény elkészüléséről a bejelentést követő időszakban semmi hírünk nincs. Azt biztosan tudjuk, hogy kisebbségi vonalon senkit nem szólítottak meg, hogy ennek a szövegének a kidolgozásában részt vegyen – magyar részről egészen biztos, hogy nem. Aggodalommal tölt el minket és foglalkoztat ez a téma, hogy milyen módszertan vagy törvény fog születni, amelyekről ez a fajta kisebbségi megközelítés kimarad. Most például ott tartunk, hogy a jelenleg érvényes rendelkezések és szabályok szerint egy matematikakönyvet magyarul egy magyar matematikatanár nem írhat meg – csak a tanítás lehetősége áll rendelkezésünkre. Ugyanígy van a többi tantárggyal is.
– A civil közösségek hogyan tudnák segíteni az önök munkáját, mire figyeljenek az év folyamán, mire reagáljanak ahhoz, hogy ne maradjanak válasz nélkül a fontos kérdések?
– Mivel az előbbiekben vázolt teljesen új helyzet előtt állunk, nagyon fontos lesz mindenfajta visszajelzés, legyen az diák vagy tanár-, tanítókolléga részéről, mind a tantervet, mind a tankönyveket illetően. Nagyon szívesen összegyűjtjük és továbbítjuk a megfelelő helyekre – bár ebben a tanfelügyelőségeknek, iskolavezetésnek, és az érdekelt állami intézményeknek is külön szerepük van. Ugyanakkor ajánljuk időnkénti találkozók, fórumok megszervezésének a lehetőségét, hogy igyekezzünk alakítani ezeket az eszközöket – amelyek segédeszközök ugyan az oktatásban, de mégiscsak fontosak a jelen pillanatban –, például itt van a digitalizálás bevezetésének évről évre történő fokozatos elmaradása. Itt óriási infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség! Bár a tankönyveknél elvárás a tankönyvírók és kiadók részéről, hogy a digitális változatát is előállítsák, mégis ennek a konkrét oktatásbeli vagy az otthoni használata megkérdőjelezett. Tehát temérdek kérdés van, amely foglalkoztat, és nagyon nagy kérdőjelekkel állunk szemben a tanévkezdéskor. Én mindettől függetlenül, bár nehéz eltekintetni ezektől, sok szeretettel kívánok az országos elnökségünk nevében tanárkollégáknak, diákoknak és szülőknek sokkal könnyebb tanévet! Bár tudom, hogy ezt nehéz megvalósítani, de legyünk optimisták, reménykedjünk abban, hogy pozitív változások is várnak a még elkövetkező időszakban.
Gergely Edit / Hargita Népe (Csíkszereda)
Az idei tanév abban különbözik az előbbiektől, hogy a 2011-es tanügyi törvény reformintézkedéseinek alkalmazása elérkezett az ötödik osztályba indulókhoz. Ám gyakorlati megvalósításokról idén sem lehet a tanévnyitó napján gördülékenyen beszélni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnökét, Burus-Siklódi Botondot kértük a helyzet általános értékelésére.
– A legfőbb panasz, ami a szülők, a pedagógusok, de a diákok részéről is megfogalmazódott Romániában: a túlzsúfolt tananyag, amelyeknek gyakorlati hasznát ritkán vagy egyáltalán nem vehetik. Minisztériumi szinten korszakváltó elmozdulás körvonalazódott az idei tanévre. Hol tartunk tanévkezdéskor?
– Új helyzettel állunk szemben. Nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy az V–VIII. osztálynak, és reményeink szerint a IX–XII. osztálynak készülő tantervek is új szemléletet, gyakorlatiasabbá alakító oktatási módszereket és tananyagot fognak előirányozni, és ennek megfelelően készülnek el a tankönyvek. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy tankönyveink nincsenek. Mondjuk, ez nem teljesen új helyzet, nagyon sokszor előfordult már, ahogy az is, hogy az aktuális tantervvel köszönő viszonyban nem levő tankönyvvel kellett a kollégák tanítsanak. De most minden ígérgetés arról szólt, hogy szeptember 11-én a gyerekek padján ott lesznek az új tantervi program szerint megírt új tankönyvek! A többségieknek is nagyon kevés tankönyve van, magyar diákjainknak pedig csak a román nyelv és irodalom tankönyve lehet a padjukon, illetve a magyar nyelv és irodalom. Igaz, mindkettőből két-két, tehát az alternativitásnak lehetőséget kínáló tankönyvről van szó, de hiányzik minden összes többi tantárgynak a tankönyve!
– A román nyelvet a kisebbségiek számára elkészített speciális tanterv szerint kezdik el tanítani. Hogyan készültek erre?
– Új helyzet a diákoknak, hogy ők már ennek a tantervnek és tantárgyi programnak megfelelő kimeneti vizsgán fognak majd részt venni, s ez a tanárkollégákat is nagy megpróbáltatás elé állítja. Mi igyekeztünk a nyár folyamán is erre ráhangoló, az új módszereket felvonultató továbbképző programokkal segíteni a kollégákat, így a Bolyai Nyári Akadémia keretében a román nyelvet kisebbségi magyar iskolákban tanító kollégákkal szerveztünk programot a tankönyvírókkal, tantervírókkal. Előállíttattunk kiadónkkal egy tanári kézikönyvet, útmutatót, amellyel ezeket a sokkal diákközelibb módszereket alkalmazhatják, elsajátíthatják, gyakorolhatják. De ugyanaz a helyzet a magyar nyelv és irodalom oktatásával is: itt is teljesen új szemlélet van kialakulóban, ennek a kezdeténél, az első lépéseinél tartunk. A kolozsvári tankönyvműhelyben dolgozó tankönyvírók egy csoportjának a közreműködésével feladatbank is elkészült, tanároknak, diákoknak egyaránt. Ennek a kiadását támogattuk az Ábel Kiadó által, és el is juttatjuk minden V. osztályban magyart oktató magyar tanárnak. Az előbbiekben említett román kézikönyvet is eljuttatjuk minden magyar tagozaton tanító román tanárnak – tehát mi igyekeztünk bizonyos lépéseket megtenni, hál’ istennek ezekből a tantárgyakból a tankönyvek is megvannak. Reméljük, hogy el is jutnak az iskolákba, és meg is kapják. De kérdem: mi lesz az összes többivel?!
– Július közepén jelentették be a kormány prioritáslistáját, s a javaslatcsomag határidőket rendelt a szaktárcának a tankönyvtörvényhez is. Hogyan zajlik ez a szakmai folyamat?
– A miniszter által bejelentett tankönyvtörvény elkészüléséről a bejelentést követő időszakban semmi hírünk nincs. Azt biztosan tudjuk, hogy kisebbségi vonalon senkit nem szólítottak meg, hogy ennek a szövegének a kidolgozásában részt vegyen – magyar részről egészen biztos, hogy nem. Aggodalommal tölt el minket és foglalkoztat ez a téma, hogy milyen módszertan vagy törvény fog születni, amelyekről ez a fajta kisebbségi megközelítés kimarad. Most például ott tartunk, hogy a jelenleg érvényes rendelkezések és szabályok szerint egy matematikakönyvet magyarul egy magyar matematikatanár nem írhat meg – csak a tanítás lehetősége áll rendelkezésünkre. Ugyanígy van a többi tantárggyal is.
– A civil közösségek hogyan tudnák segíteni az önök munkáját, mire figyeljenek az év folyamán, mire reagáljanak ahhoz, hogy ne maradjanak válasz nélkül a fontos kérdések?
– Mivel az előbbiekben vázolt teljesen új helyzet előtt állunk, nagyon fontos lesz mindenfajta visszajelzés, legyen az diák vagy tanár-, tanítókolléga részéről, mind a tantervet, mind a tankönyveket illetően. Nagyon szívesen összegyűjtjük és továbbítjuk a megfelelő helyekre – bár ebben a tanfelügyelőségeknek, iskolavezetésnek, és az érdekelt állami intézményeknek is külön szerepük van. Ugyanakkor ajánljuk időnkénti találkozók, fórumok megszervezésének a lehetőségét, hogy igyekezzünk alakítani ezeket az eszközöket – amelyek segédeszközök ugyan az oktatásban, de mégiscsak fontosak a jelen pillanatban –, például itt van a digitalizálás bevezetésének évről évre történő fokozatos elmaradása. Itt óriási infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség! Bár a tankönyveknél elvárás a tankönyvírók és kiadók részéről, hogy a digitális változatát is előállítsák, mégis ennek a konkrét oktatásbeli vagy az otthoni használata megkérdőjelezett. Tehát temérdek kérdés van, amely foglalkoztat, és nagyon nagy kérdőjelekkel állunk szemben a tanévkezdéskor. Én mindettől függetlenül, bár nehéz eltekintetni ezektől, sok szeretettel kívánok az országos elnökségünk nevében tanárkollégáknak, diákoknak és szülőknek sokkal könnyebb tanévet! Bár tudom, hogy ezt nehéz megvalósítani, de legyünk optimisták, reménykedjünk abban, hogy pozitív változások is várnak a még elkövetkező időszakban.
Gergely Edit / Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. szeptember 12.
Winkler Gyula: kisebbségellenes az ukrajnai új oktatási törvény
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért szólalt fel Winkler Gyula hétfő este Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén. Az RMDSZ EP-képviselője arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az Unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula a plénum előtt, kiemelve, hogy kisebbségellenes az ukrajnai új oktatási törvény, és ellentmond az európai értékeknek.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség EP-képviselőjeként elhibázottnak tartom az ukrán parlament döntését, és szolidaritásomat fejezem ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését. Felkérem az ukrán államfőt: ne hirdesse ki az oktatási törvényt, utalja vissza a parlamentnek újratárgyalás végett" – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Mint ismeretes, szeptember 5-én Kijevben a Legfelsőbb Tanács tagjai elfogadták az új oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelye gyakorlatilag megszünteti az anyanyelvi oktatást. Az új jogszabály szerint az ukrajnai oktatási rendszerben ötödik osztálytól kezdődően kizárólag ukrán nyelven tanulhatnak a gyerekek.
Ugyanakkor szeptember 6-án Marosvásárhelyen a magyar közösség több ezer tagja tüntetett a prefektúra előtt a Római Katolikus Teológiai Líceum felszámolása ellen. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke múlt héten úgy nyilatkozott, mihelyt a jogi helyzet lehetővé teszi, kezdeményezni fogják a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum újraindítását, az önkormányzatban az egyházzal közösen újrakezdik az iskola alapításának folyamatát.
„Az elmúlt félévben, de az elmúlt hónapokban az államelnököt, de az összes tanügyminisztert is arról próbáltam meggyőzni, hogy a marosvásárhelyi ügyben folyamatos jogfosztás történik, amely előbb-utóbb visszaüt. Kedden (szeptember 5-én, szerk. megj.) a Szociáldemokrata Párt elnökét is arra kértem, vegyék a bátorságot, és hozzák meg a politikai döntést" – fogalmazott az RMDSZ elnöke pénteki sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ pénteken közleményben ítélte el az ukrajnai új oktatási törvény kisebbségellenes előírásait, a Szövetség teljes mértékben szolidáris a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. „Elfogadhatatlannak tartjuk az anyanyelven történő oktatás óvoda és általános iskola szintjére való korlátozását, a kizárólagosságra törekevő, a kisebbségi közösségeknek választási lehetőséget nem biztosító szándékot" – áll az RMDSZ múlt heti közleményében.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában. maszol.ro
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért szólalt fel Winkler Gyula hétfő este Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén. Az RMDSZ EP-képviselője arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az Unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula a plénum előtt, kiemelve, hogy kisebbségellenes az ukrajnai új oktatási törvény, és ellentmond az európai értékeknek.
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség EP-képviselőjeként elhibázottnak tartom az ukrán parlament döntését, és szolidaritásomat fejezem ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését. Felkérem az ukrán államfőt: ne hirdesse ki az oktatási törvényt, utalja vissza a parlamentnek újratárgyalás végett" – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Mint ismeretes, szeptember 5-én Kijevben a Legfelsőbb Tanács tagjai elfogadták az új oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelye gyakorlatilag megszünteti az anyanyelvi oktatást. Az új jogszabály szerint az ukrajnai oktatási rendszerben ötödik osztálytól kezdődően kizárólag ukrán nyelven tanulhatnak a gyerekek.
Ugyanakkor szeptember 6-án Marosvásárhelyen a magyar közösség több ezer tagja tüntetett a prefektúra előtt a Római Katolikus Teológiai Líceum felszámolása ellen. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke múlt héten úgy nyilatkozott, mihelyt a jogi helyzet lehetővé teszi, kezdeményezni fogják a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum újraindítását, az önkormányzatban az egyházzal közösen újrakezdik az iskola alapításának folyamatát.
„Az elmúlt félévben, de az elmúlt hónapokban az államelnököt, de az összes tanügyminisztert is arról próbáltam meggyőzni, hogy a marosvásárhelyi ügyben folyamatos jogfosztás történik, amely előbb-utóbb visszaüt. Kedden (szeptember 5-én, szerk. megj.) a Szociáldemokrata Párt elnökét is arra kértem, vegyék a bátorságot, és hozzák meg a politikai döntést" – fogalmazott az RMDSZ elnöke pénteki sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ pénteken közleményben ítélte el az ukrajnai új oktatási törvény kisebbségellenes előírásait, a Szövetség teljes mértékben szolidáris a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel. „Elfogadhatatlannak tartjuk az anyanyelven történő oktatás óvoda és általános iskola szintjére való korlátozását, a kizárólagosságra törekevő, a kisebbségi közösségeknek választási lehetőséget nem biztosító szándékot" – áll az RMDSZ múlt heti közleményében.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában. maszol.ro
2017. szeptember 12.
Egy kiló almát kérni románul a piacon – rendhagyó nyelvoktatás indul Kolozsváron
Októbertől indul az a kolozsvári nyelvoktató központ, amelyben rendhagyó módon sajátíthatjuk el többek között a román nyelvet. A tankönyvízű megoldásoktól eltávolodó szemléletről, a Musafir Centre kínálatáról Gyöngyösi Csilla projektigazgatóval beszélgettünk.
A honlapotokon az áll, új szemléletet vezettek be a kolozsvári nyelvtanítása piacra. Milyen a jelenlegi kínálat, amely mellett alternatívát nyújt a Musafir Centre?
A mi piackutatásunk alapján több probléma is van: az egyik az, hogy főleg nagy csoportos nyelvtanulási lehetőségeket kínálnak – ami főleg az európai nyelvekre igaz –, illetve tankönyveket használnak. Nálunk egyetlen európai nyelv lesz elérhető a román mellett, a francia, amelyet egy olyan módszerrel oktatunk, amit a franciák régóta alkalmaznak: az eredeti dokumentumok módszere, amelynek Adorjáni Mária a szakértője.
Mi csakis kis csoportos nyelvtanfolyamokat indítunk, ez a kulcsa annak, hogy egy nyelvet el lehessen sajátítani. Ezt nagy csoportban nehéz elérni, a sok ember óhatatlanul a minőség rovására megy. Ennek megfelelően vannak beárazva a kurzusaink is, ez egy exkluzív nyelvtanulási lehetőség, ahol mindenkire nagy figyelmet fordítunk.
Mit jelent az eredeti dokumentumok szerinti oktatás?
Az illető nyelvtanár olyan eszközöket használ – legyen szó szövegről, videóról, hangfelvételről vagy egyéb „dokumentumról” – amelyeket nem nyelvtanítás céljából hoztak létre, hanem anyanyelvi beszélők írtak anyanyelvi beszélőknek. Nem is az a fontos, hogy ennek minden elemét megértsük, hanem hogy egy eredeti szöveg alapján bizonyos dolgokat megértsünk belőle, mintha anyanyelvi környezetben lennénk.
Ezt a tudást képes lesz használni az ember, ugyanakkor ezeket a dokumentumokat a saját érdeklődési körök szerint állítjuk össze. Ha valaki kapott egy állásajánlatot Franciaországból, például orvos, és tudja, hogy egy év múlva oda költözik, akkor célszerűen olyan dokumentumokat használunk, amelyek az első lépéseken túllendítik őt.
Mire figyeltek oda a román nyelv oktatásánál?
Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a gyerekek anyanyelvi beszélővel kommunikáljanak, ami nagyon fontos, mert ha megnézzük, hogy jelen pillanatban a gyerekek hogy sajátítják el a román nyelvet, hát leginkább sehogy (nevet). Ez egy olyan városban is probléma, mint Kolozsvár, ahol van valós kétnyelvűség, Székelyföldön pedig még nagyobb a baj.
Gyerekek úgy érkeznek el a nyolcadik osztályig, hogy a vizsgán nem tudnak megszólalni románul, mi pedig azt szeretnénk biztosítani, hogy legyen idő számukra, amikor kénytelenek román nyelven tevékenységeket folyatni. Ez azt jelenti, hogy például elmennek a piacra és kérnek románul egy kiló almát, kenyeret vesznek a boltban, a kórházban szóba állnak az orvossal, megszólalnak az utcán, bemutatkoznak és így tovább. Nem nyelvtani szerkezeteket, hanem szituációkat fogunk tanítani, ahol azt kell elérni, hogy ne féljen, hanem feltalálja magát.
Miért tartjátok fontosnak a hatékonyabb román nyelvoktatást?
Ha nem lesz, ahol megtanulnia románul a gyereknek, azt segítjük elő, hogy kialakuljon belőle egy frusztráció, és elvesszük a lehetőséget tőle, hogy jól érezze magát az országban – ezért máshol akar majd boldogulni. Fontos, hogy mennyire vagyunk magabiztosak az identitásunkban. Azt gondolom, hogy ennek egy fontos fokmérője, hogy mennyire vagyunk képesek elsajátítani egy idegen kultúrát anélkül, hogy veszélyben éreznénk magunkat. Szerintem lehet arra törekedni, hogy az erdélyi magyarok egy ilyen magabiztos identitást építsenek saját maguknak.
Az is fontos, hogy a kultúra elsajátításának egyik eszköze a nyelv, ha pedig részei akarunk lenni a romániai társadalomnak, akkor fontos, hogy magabiztosan szólaljunk meg románul. A magyarok nagyrésze eljut arra a szintre, hogy meg merjen szólalni románul, de ez nem elég: magabiztosnak kell lennie. Le kell bontani azt a kelet-európai gátlást, hogy csak akkor használunk egy nyelvet, amikor tökéletesen bírjuk – mert akkor soha nem fogjuk használni.
Emellett oktatni fogtok arab és perzsa nyelvet is. Milyen igény van ezekre?
Jelen pillanatban az arab nyelv oktatásában egyedül vagyunk a kolozsvári piacon, nincs orientalisztika tanszék sem, illetve az Európai Tanulmányok intézetében létrejött egy mediterrán tanulmányokat elősegítő központ.
Románia nem fogja elutasítani a menekültek befogadását, muszáj olyan szakembereket képezni, akik szóba tudnak állni velük. Ha Szíriában így zajlik a háború továbbra is, és a Közel-Keleten ekkora káosz marad, akkor a menekülthullám nem áll meg. Nekünk ezért fontos „előremenekülnünk”, képezni olyan embereket, akik a középszintű nyelvtudáshoz három-négy év múlva eljutnak, és képesek lesznek megszólalni arabul. Ez már lépéselőnyt jelent Romániának – Bukarestben vannak szakemberek, de Kolozsváron is szükség lesz rájuk.
A román nyelvtanfolyamról itt lehet többet megtudni, a Központ azokat is várja, akik önkéntes munkában vennének részt. A csapattal ezen a linken vehető fel a kapcsolat.
A különféle nyelvek mellett az iszlámmal is meg lehet majd ismerkedni. Milyen ismereteket nyújtotok az érdeklődőknek?
Orientalista vagyok és kifejezetten az iszlámra mint vallásra és mint filozófiai térre specializálódtam. Ilyenkor nyilván az az emberek első gondolata, hogy itt térítés zajlik, de nem. Egy fontos kulturális tudásról van szó, amelyet talán elfelejtettünk a haladásba vetett hitünk során: függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk ezekről a vallásokról, onnantól kezdve, hogy vannak vallásos emberek, ezzel a jelenséggel foglalkozni kell. Az nem járható út, hogy startból elutasítjuk őket, az első és legfontosabb lépés megérteni, hogy miért úgy épül fel a vallásos hitük, ahogyan.
Ez egy vallásfenomenológiai kurzus, ahol az iszlámot úgy tekintjük mint társadalmi jelenséget, és úgy próbáljuk megérteni, mintha szociológiakurzuson lennénk. Románul oktatunk, és arról lesz szó, hogy honnan jött az iszlám, ki volt Mohamed, miért olyan az arca az iszlámnak, amilyen, mennyire sokszínű ez. Kevés szó esik az iszlám teológiáról, mert ahhoz sok előképzettség kell.
Az a lelkesedés, amivel mi idegen nyelveket és kultúrákat tanítunk, egy missziót is jelent, ami azt célozza, hogy lefordítsunk egy másik kultúrát az itteni emberek nyelvére. Szeretek úgy gondolni magamra mint egy tolmácsra, aki nemcsak nyelvet, hanem kultúrát is fordít. A gyakorlati haszna mindennek, hogy az ember elmegy Tunéziába vagy Iránba, és meg tud szólalni a helyiek nyelvén, és tapasztalja, hogy mennyire hálásak ezért.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro
Októbertől indul az a kolozsvári nyelvoktató központ, amelyben rendhagyó módon sajátíthatjuk el többek között a román nyelvet. A tankönyvízű megoldásoktól eltávolodó szemléletről, a Musafir Centre kínálatáról Gyöngyösi Csilla projektigazgatóval beszélgettünk.
A honlapotokon az áll, új szemléletet vezettek be a kolozsvári nyelvtanítása piacra. Milyen a jelenlegi kínálat, amely mellett alternatívát nyújt a Musafir Centre?
A mi piackutatásunk alapján több probléma is van: az egyik az, hogy főleg nagy csoportos nyelvtanulási lehetőségeket kínálnak – ami főleg az európai nyelvekre igaz –, illetve tankönyveket használnak. Nálunk egyetlen európai nyelv lesz elérhető a román mellett, a francia, amelyet egy olyan módszerrel oktatunk, amit a franciák régóta alkalmaznak: az eredeti dokumentumok módszere, amelynek Adorjáni Mária a szakértője.
Mi csakis kis csoportos nyelvtanfolyamokat indítunk, ez a kulcsa annak, hogy egy nyelvet el lehessen sajátítani. Ezt nagy csoportban nehéz elérni, a sok ember óhatatlanul a minőség rovására megy. Ennek megfelelően vannak beárazva a kurzusaink is, ez egy exkluzív nyelvtanulási lehetőség, ahol mindenkire nagy figyelmet fordítunk.
Mit jelent az eredeti dokumentumok szerinti oktatás?
Az illető nyelvtanár olyan eszközöket használ – legyen szó szövegről, videóról, hangfelvételről vagy egyéb „dokumentumról” – amelyeket nem nyelvtanítás céljából hoztak létre, hanem anyanyelvi beszélők írtak anyanyelvi beszélőknek. Nem is az a fontos, hogy ennek minden elemét megértsük, hanem hogy egy eredeti szöveg alapján bizonyos dolgokat megértsünk belőle, mintha anyanyelvi környezetben lennénk.
Ezt a tudást képes lesz használni az ember, ugyanakkor ezeket a dokumentumokat a saját érdeklődési körök szerint állítjuk össze. Ha valaki kapott egy állásajánlatot Franciaországból, például orvos, és tudja, hogy egy év múlva oda költözik, akkor célszerűen olyan dokumentumokat használunk, amelyek az első lépéseken túllendítik őt.
Mire figyeltek oda a román nyelv oktatásánál?
Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a gyerekek anyanyelvi beszélővel kommunikáljanak, ami nagyon fontos, mert ha megnézzük, hogy jelen pillanatban a gyerekek hogy sajátítják el a román nyelvet, hát leginkább sehogy (nevet). Ez egy olyan városban is probléma, mint Kolozsvár, ahol van valós kétnyelvűség, Székelyföldön pedig még nagyobb a baj.
Gyerekek úgy érkeznek el a nyolcadik osztályig, hogy a vizsgán nem tudnak megszólalni románul, mi pedig azt szeretnénk biztosítani, hogy legyen idő számukra, amikor kénytelenek román nyelven tevékenységeket folyatni. Ez azt jelenti, hogy például elmennek a piacra és kérnek románul egy kiló almát, kenyeret vesznek a boltban, a kórházban szóba állnak az orvossal, megszólalnak az utcán, bemutatkoznak és így tovább. Nem nyelvtani szerkezeteket, hanem szituációkat fogunk tanítani, ahol azt kell elérni, hogy ne féljen, hanem feltalálja magát.
Miért tartjátok fontosnak a hatékonyabb román nyelvoktatást?
Ha nem lesz, ahol megtanulnia románul a gyereknek, azt segítjük elő, hogy kialakuljon belőle egy frusztráció, és elvesszük a lehetőséget tőle, hogy jól érezze magát az országban – ezért máshol akar majd boldogulni. Fontos, hogy mennyire vagyunk magabiztosak az identitásunkban. Azt gondolom, hogy ennek egy fontos fokmérője, hogy mennyire vagyunk képesek elsajátítani egy idegen kultúrát anélkül, hogy veszélyben éreznénk magunkat. Szerintem lehet arra törekedni, hogy az erdélyi magyarok egy ilyen magabiztos identitást építsenek saját maguknak.
Az is fontos, hogy a kultúra elsajátításának egyik eszköze a nyelv, ha pedig részei akarunk lenni a romániai társadalomnak, akkor fontos, hogy magabiztosan szólaljunk meg románul. A magyarok nagyrésze eljut arra a szintre, hogy meg merjen szólalni románul, de ez nem elég: magabiztosnak kell lennie. Le kell bontani azt a kelet-európai gátlást, hogy csak akkor használunk egy nyelvet, amikor tökéletesen bírjuk – mert akkor soha nem fogjuk használni.
Emellett oktatni fogtok arab és perzsa nyelvet is. Milyen igény van ezekre?
Jelen pillanatban az arab nyelv oktatásában egyedül vagyunk a kolozsvári piacon, nincs orientalisztika tanszék sem, illetve az Európai Tanulmányok intézetében létrejött egy mediterrán tanulmányokat elősegítő központ.
Románia nem fogja elutasítani a menekültek befogadását, muszáj olyan szakembereket képezni, akik szóba tudnak állni velük. Ha Szíriában így zajlik a háború továbbra is, és a Közel-Keleten ekkora káosz marad, akkor a menekülthullám nem áll meg. Nekünk ezért fontos „előremenekülnünk”, képezni olyan embereket, akik a középszintű nyelvtudáshoz három-négy év múlva eljutnak, és képesek lesznek megszólalni arabul. Ez már lépéselőnyt jelent Romániának – Bukarestben vannak szakemberek, de Kolozsváron is szükség lesz rájuk.
A román nyelvtanfolyamról itt lehet többet megtudni, a Központ azokat is várja, akik önkéntes munkában vennének részt. A csapattal ezen a linken vehető fel a kapcsolat.
A különféle nyelvek mellett az iszlámmal is meg lehet majd ismerkedni. Milyen ismereteket nyújtotok az érdeklődőknek?
Orientalista vagyok és kifejezetten az iszlámra mint vallásra és mint filozófiai térre specializálódtam. Ilyenkor nyilván az az emberek első gondolata, hogy itt térítés zajlik, de nem. Egy fontos kulturális tudásról van szó, amelyet talán elfelejtettünk a haladásba vetett hitünk során: függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk ezekről a vallásokról, onnantól kezdve, hogy vannak vallásos emberek, ezzel a jelenséggel foglalkozni kell. Az nem járható út, hogy startból elutasítjuk őket, az első és legfontosabb lépés megérteni, hogy miért úgy épül fel a vallásos hitük, ahogyan.
Ez egy vallásfenomenológiai kurzus, ahol az iszlámot úgy tekintjük mint társadalmi jelenséget, és úgy próbáljuk megérteni, mintha szociológiakurzuson lennénk. Románul oktatunk, és arról lesz szó, hogy honnan jött az iszlám, ki volt Mohamed, miért olyan az arca az iszlámnak, amilyen, mennyire sokszínű ez. Kevés szó esik az iszlám teológiáról, mert ahhoz sok előképzettség kell.
Az a lelkesedés, amivel mi idegen nyelveket és kultúrákat tanítunk, egy missziót is jelent, ami azt célozza, hogy lefordítsunk egy másik kultúrát az itteni emberek nyelvére. Szeretek úgy gondolni magamra mint egy tolmácsra, aki nemcsak nyelvet, hanem kultúrát is fordít. A gyakorlati haszna mindennek, hogy az ember elmegy Tunéziába vagy Iránba, és meg tud szólalni a helyiek nyelvén, és tapasztalja, hogy mennyire hálásak ezért.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro
2017. szeptember 12.
Háromszéken feljelentik a fogyasztóvédőket, ha román nyelvtudást ellenőriznek
A háromszéki RMDSZ panaszt tesz azokra a fogyasztóvédőkre, akik azt vizsgálják, hogy ki, hogyan beszéli a román nyelvet, mutatott rá Tamás Sándor.
A szövetség háromszéki elnöke keddi sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kauflandos miccs-botrányt követően arról értesült, hogy a fogyasztóvédők ellenőrzik a cégeknél, hogy ki, hogyan beszél románul. Tamás Sándor felhívással fordul mindenkihez, hogy ha ez valóban megtörténik, azt hozzák nyilvánosságra, mert ehhez a fogyasztóvédőknek nincs joguk és ilyen esetben az RMDSZ eljárást kezdeményez.
A háromszéki tanácselnök kifejtette: fenntartja korábbi nyilatkozatát, amelyben egyes fogyasztóvédők tevékenységét a száz évvel ezelőtt Amerikában működő a Ku Klux Klánhoz hasonlította, mert állami segédlettel alkalmazzák a kettős mércét és meg akarnak bélyegezni egy népcsoportot. Hozzátette: biztos abban, hogy nem fogják becsületsértésért beperelni, de ha mégis megtörténik, akkor áll elébe, és állítását bizonyítékokkal támasztja alá.
Tamás Sándor a sajtótájékoztatón megismételte, hogy a háromszéki fogyasztóvédők vezetőjét, Mircea Diacont inkompetensnek tartja, aki állami segédlettel tölti be ezt a fontos tisztséget, holott alkalmatlannak bizonyult a rendőrségnél, a polgárőrségnél is. A tanácselnök úgy nyilatkozott: nem tudja honnan van benne ennyi szenvedély és káröröm, hogy minden ellen hadjáratot indít, többek között a Székely Vágta, a Székely termék vagy a SIC – Terra Siculorum autós matrica ellen is. A tanácselnök szerint a háromszéki főfogyasztóvédő sorozatosan kárörvendő magatartást tanúsít.
A székelyudvarhelyi kaufland botrány kapcsán megszólaltatott Mircea Diacon a háromszéki fogyasztóvédők vezetője a sajtónak azt nyilatkozta: Sepsiszentgyörgyön is voltak bejelentések, hogy a románokat nem szolgáltak ki. Mircea Diacon szerint Kovászna megyében is ellenőrzik az üzleteket, de nem az alkalmazottak román tudását tesztelik, hanem azt vizsgálják, miként alkalmazzák a kötelező román feliratokra vonatkozó törvényt. A fogyasztóvédő szerint Kovászna megyében is voltak bejelentések, hogy a románokat nem szolgálták ki, például egy sepsiszentgyörgyi fánksütő alkalmazottjára panaszkodtak több ízben a vásárlók, hogy nem tud románul. Diacon szerint erre nincs bizonyíték, de mivel többen is bejelentést tettek, a vállalkozót megbírságolták.
Kovács Zsolt / maszol.ro
A háromszéki RMDSZ panaszt tesz azokra a fogyasztóvédőkre, akik azt vizsgálják, hogy ki, hogyan beszéli a román nyelvet, mutatott rá Tamás Sándor.
A szövetség háromszéki elnöke keddi sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kauflandos miccs-botrányt követően arról értesült, hogy a fogyasztóvédők ellenőrzik a cégeknél, hogy ki, hogyan beszél románul. Tamás Sándor felhívással fordul mindenkihez, hogy ha ez valóban megtörténik, azt hozzák nyilvánosságra, mert ehhez a fogyasztóvédőknek nincs joguk és ilyen esetben az RMDSZ eljárást kezdeményez.
A háromszéki tanácselnök kifejtette: fenntartja korábbi nyilatkozatát, amelyben egyes fogyasztóvédők tevékenységét a száz évvel ezelőtt Amerikában működő a Ku Klux Klánhoz hasonlította, mert állami segédlettel alkalmazzák a kettős mércét és meg akarnak bélyegezni egy népcsoportot. Hozzátette: biztos abban, hogy nem fogják becsületsértésért beperelni, de ha mégis megtörténik, akkor áll elébe, és állítását bizonyítékokkal támasztja alá.
Tamás Sándor a sajtótájékoztatón megismételte, hogy a háromszéki fogyasztóvédők vezetőjét, Mircea Diacont inkompetensnek tartja, aki állami segédlettel tölti be ezt a fontos tisztséget, holott alkalmatlannak bizonyult a rendőrségnél, a polgárőrségnél is. A tanácselnök úgy nyilatkozott: nem tudja honnan van benne ennyi szenvedély és káröröm, hogy minden ellen hadjáratot indít, többek között a Székely Vágta, a Székely termék vagy a SIC – Terra Siculorum autós matrica ellen is. A tanácselnök szerint a háromszéki főfogyasztóvédő sorozatosan kárörvendő magatartást tanúsít.
A székelyudvarhelyi kaufland botrány kapcsán megszólaltatott Mircea Diacon a háromszéki fogyasztóvédők vezetője a sajtónak azt nyilatkozta: Sepsiszentgyörgyön is voltak bejelentések, hogy a románokat nem szolgáltak ki. Mircea Diacon szerint Kovászna megyében is ellenőrzik az üzleteket, de nem az alkalmazottak román tudását tesztelik, hanem azt vizsgálják, miként alkalmazzák a kötelező román feliratokra vonatkozó törvényt. A fogyasztóvédő szerint Kovászna megyében is voltak bejelentések, hogy a románokat nem szolgálták ki, például egy sepsiszentgyörgyi fánksütő alkalmazottjára panaszkodtak több ízben a vásárlók, hogy nem tud románul. Diacon szerint erre nincs bizonyíték, de mivel többen is bejelentést tettek, a vállalkozót megbírságolták.
Kovács Zsolt / maszol.ro
2017. szeptember 12.
KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége
1. Általános vonatkozások
Az átfogó képhez én az erdélyi magyar nyelvű közoktatás néhány sajátos jellegzetességét szeretném hozzáilleszteni. Olyanokat, mint a törvényhozás, az iskolahálózat és a beiskolázás mutatói vagy az oktatás szervezésének tartalmi vonatkozásai.
Induljunk ki abból, hogy az erdélyi magyar nyelvű oktatás szerkezete nagyjából megegyezik a román nyelvű oktatáséval, de a tanítás nyelve a magyar. Ez a lényeges különbség a két oktatási forma között. Sajátos tantárgyai pedig az anyanyelv, a kisebbségi történelem és hagyományok, az ének—zene és az állam nyelvének az oktatása (Lásd erről bővebben az 5671/2012-es miniszeri rendeletet. Monitorul Oficial al României. Partea I. /Románia Hivatalos Közlönye. Első rész/ 657/2012). Ezeket a tantárgyakat sajátos, magyar nyelvű tantervek alapján tanítják, amelyeket erdélyi magyar szakemberek dolgoznak ki. Csak a román nyelv és irodalom tantervek koncipiálói között vannak román ajkú pedagógusok is. A sajátos tantervek alapján sajátos tankönyvek látnak napvilágot, amelyeket az iskolák számára, akárcsak a többi tankönyvet, az oktatási szaktárca biztosítja. A többi tantárgyat (matematika, fizika, földrajz stb.) egységes,román nyelvű tantervek alapján tanítják. A tankönyvek ez esetben lehetnek anyanyelven írottak vagy a román nyelvű könyvek fordításai. A tantervek és tankönyvek kérdéskörére később még visszatérünk.
2. A törvény és vonzatai
Ez az oktatási forma a Kárpát-medencében a versailles-i békediktátum közvetlen hatásaként jött létre. A törvényhozást Románia államiságának kialakulásától, azaz Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülésétől számíthatjuk. Az első román tanügyi törvény 1864-ben jelent meg.
Az oktatási szerkezet kialakulását időben a XX. század második—harmadik évtizedére tehetjük. A román oktatási törvényhozásban a nemzeti kisebbségi oktatás szabályozásáról először Az állami elemi iskolai és az elemi szintű pedagógiai oktatás 1924-ben kihirdetett törvényében olvashatunk hét szakaszt. Lényeges, hogy a törvény engedélyezi a kisebbségi iskolák létrehozását és működését az ország azon területein, ahol nemzeti kisebbségek (is) élnek. A két világháború közötti időszakban, abban a négy kihirdetett oktatási törvényben, amely a kisebbségi oktatást szabályozta, az engedményeket csak a tiltások múlják fölül. Példának okáért: iskolákat lehet indítani, de kötelező a román nyelv tanítása, bizonyos tantárgyakat csak románul szabad tanítani. Széleskörű negatív hatást fejtett ki az a szabályzó, amely a magyar pedagógusok kötelező román nyelvvizsgájáról rendelkezett (1/7-es cikkely). Eszerint, azok a magyar pedagógusok, akik nem tettek sikeres román nyelvvizsgát, elvesztették állásukat. Ennek a rendelkezésnek az eredményeként sok pedagógusnak búcsúznia kellett a tanügytől, sőt Erdélytől is. Hányan tudtak/tudhattak a húszas-harmincas években pl. a székelyföldi vagy a pártiumi pedagógusok közül olyan szinten románul, hogy sikeres nyelvvizsgát tehessenek? Legtöbben az első román szavakat az érkező román állami alkalmazottaktól hallották.
Az 1944-es hatalmi változás után az ország oktatásának „szocialista” átalakítását az 1948-ban kihirdetett Dekrétum (Decret nr.175 pentru reforma învăţământului, 1948. - a 175-ös Dekrétum, a tanügy megreformálására, 1948.) tartalmazta. Az 1989-es rendszerváltásig még 1968-ban, illetve 1978-ban hirdettek ki új oktatási törvényt. Demokratikus fejlődési folyamatot egyik sem indukált. Ellenkezőleg: a tanügyre ideológiai és politikai nyomást gyakoroltak. Főleg az 1978-ban kihirdetett törvény az oktatás erőltetett politechnizálását szorgalmazta. 1948-tól 1977-ig a romániai középiskolai oktatás nagyobb méretű átszervezést nem szenvedett. Azonban ettől az évtől kezdve a reál és a humán gimnáziumok sorra ipari, technikai iskolákká alakultak anélkül, hogy az anyagi alapjuk, humán erőforrásaik erre megfelelőek lettek volna. 1977-ben a szaktantárgyak tanítására még tankönyvek sem voltak. A Tankönyvkiadó a szakprofiloknak megfelelő politechnikai egyetemek tanárait kérte föl a tankönyvek megírására. A fölkért mérnök tanárok, természetesen a saját „egyetemi” jegyzeteiket „alakították át” tankönyvekké. Így készültek a 400—500 lapos „szaktankönyvek” a szakközépiskolások számára. Természetesen tele olyan elméleti ismeretekkel, amelyeket nem az iskolában tanítanak. 1977 szeptember 15-én úgy indult a tanév, hogy több középiskolában csak a cégtábla változott.
Az általános trend érvényesülésén túl a sajnálatos vonatkozás ebben a periódusban az volt, hogy az ötvenes évek végén a magyar tannyelvű középiskolákba egy, sőt esetenként két párhuzamos, román tannyelvű IX. osztályt telepítettek, amelyek aztán szép lassan, de biztosan mind az iskolán belül, mind országos viszonylatban, gyarapodtak. Ez azt jelentette, hogy a tanórákon kívül a legtöbb iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységet román nyelven kellett szervezni, mert azokban román és magyar tanulók egyaránt részt vettek. Az előbbiek viszont általában csak románul értettek.
1968-ban a csak magyar tannyelvű középiskolák újra zöld utat kaptak. Az 1965-ben kinevezett diktátornak ekkor még bizonyítania kellett, többek között a kisebbségi kérdés megoldásában is. Pontosabban nem minden magyar nyelvű iskola nyert zöld utat, mert Aradon, Brassóban, Marosvásárhelyen és Zilahon a helyi vezetés nem engedélyezte azokat. Az indok erre általában az volt, hogy a helyi lakosok egy része jogainak megsértését véli fölfedezni ezekben az iskolákban. Az sincs kizárva, hogy a “helyi ellenállásra” szintén felülről jött az utasítás.
Maradtak a román és magyar tagozattal működő iskolák. Pozitívum volt viszont, hogy 1977-ig még mind a tíz alapprofilú középiskolában folyt magyar nyelvű oktatás. Aztán, pár éven belül előbb a magyar tannyelvű osztályok száma csökkent, majd a filológiai, az egészségügyi, a közgazdasági, a képzőművészeti vagy a zenei profilú magyar osztályok teljesen eltűntek.
Egyetlen kivétel akadt. Mivel Romániában ebben az időben a pedagógus képzést középiskolai fokon szervezték (Lásd erről bővebben Murvai László: Kulcsok és zárak. Corvin kiadó. Déva, 2005. 190—198.), ezt a profilt magyar nyelven sem lehetett megszüntetni, mert ez a magyar tanítóképzés végét jelentette volna. A diktatúra ezt nem vállalta be. Viszont a beiskolázási számok az oktatás igényeitől messze elmaradtak. A nagyenyedi és a marosvásárhelyi tanítóképző osztályok a beiskolázási számok megvonása miatt fokozatosan megszűntek. Maradt a székelyudvarhelyi és a nagyváradi képzőben egy-egy sor magyar osztály. Pedig, még a folyamatos lemorzsolódás ellenére is, az1988—1989-es tanévben 929 óvodában és 408 elemi iskolában szerveztek magyar csoportokat, illetve osztályokat. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szakminisztériumi statisztika a fent említett tanévben 44 837 magyar óvodást, illetve 74 000magyar elemistát tartott nyilván (Forrás: a szakminisztérium archívuma.). Ekkora igénynek a kielégítése az évi 90—100 végzőssel különös gondot jelentett.
A szomorú időszaknak (1978—1989.) az lett az „eredménye”, hogy az 1968-ban újraalakított, csak magyar nyelvű középiskoláink sorra tagozatokká zsugorodtak vagy eltűntek. Az 1988—1989-es tanévre Romániában csak 107 magyar nyelvű középiskolai osztályokkal is rendelkező tagozatunk maradt.
Elgondolkodtató, de még inkább a nemzeti memóriánkba vésendő ez a folyamat: ilyen többet ne történhessen! Az is érdekes, hogy a diktatúrában ezeket a diszkriminatív intézkedéseket az akkori törvények nem tartalmazták. Azokban az állt, hogy a magyarok által is lakott területeken szervezhető magyar nyelvű oktatás, hogy a kisebbségi kérdés megoldása Romániában példaértékű. Viszont a törvényeknél erősebb hatásúak voltak a pártdirektívák. Ha azok kimondták, hogy példának okáért, Romániában „a nemzet homogenizálódása” az egyik legfontosabb feladat, a pártszervek, mind országos, mind megyei, mind helyi szinten, tették a dolgukat.
Az 1989-es változás új hatalmat és új törvényhozást jelentett. Az oktatást 1990 és 1995 között kormányrendeletek mentén szervezték, amelyeket évente adtak ki. Természetesen, ezek az egész román oktatást szabályozták., mert, amint már említettük(lásd az 1-es alcímbe foglaltakat), a magyar nyelvű oktatás szerkezeti szempontból megegyezik az országos struktúrával. A „reformok” mindkettőt érintették. A foganatosított intézkedéseket én inkább reparatórikusaknak nevezem, mert a tanügy alapvető megreformálása csak az átfogó társadalmi reform keretében teljesedhetett (volna) ki. Erre pedig a kilencvenes évek Romániájában sem politikai akarat, sem idő, de főként pénz nem volt. Ez utóbbi mintha ma is egyre kevesebb lenne. Ezekkel együtt vagy ezek ellenére a törvényes keretekbe iktatott változtatások az 1989 előtti oktatáson sokat javítottak. Ami nem volt különösebben nehéz.
Melyek voltak ezek a változtatások? Megszűnt a pedagógusok röghözkötöttsége. Azaz már nem az állam akarata szerint helyezték ki őket, hanem a munkahelyüket önmaguk választhatták meg. Hátrányai ennek az előre mutató intézkedésnek is voltak, hiszen az emberek a nehezebb körülményektől igyekeztek szabadulni. Ebből kifolyólag számos vidéki iskolában azon mód pedagógus hiánnyal lehetett/kellett számolni. A tanárok kötelező heti óraszámát 22-ről 18-ra írták át. Az egyébképp pozitív intézkedés szintén a humán erőforrás biztosítását nehezítette meg, mert egyik napról a másikra több tanárra lett szükség. Kisebbek lettek az osztálylétszámok. Ezek 1989 előtt - főként a keresett, városi középiskolákban - 38 és 41 között mozogtak, de az általános oktatásban sem volt sokkal jobb a helyzet. Az új kormányrendelet a középiskolákban az oszálylétszámot 25-ben határozta meg. Az alacsonyabb oktatási fokozatokon az osztálylétszámok ennél kevesebb gyereket jelentettek (10 és 20 között). Reformintézkedések feszegették a hermetikusan zárt, régi oktatási szerkezetet. 1990-től újra lehetett magánoktatást vagy egyházi oktatást szervezni és működtetni. Megjelentek a posztliceális osztályok, alternatív oktatást is lehetett indítani. A lehetőséget a leggyorsabban a Waldorf oktatás használta ki, de a Step by step vagy a Montessori is gyorsan követte a Waldorfot. Történelmi egyházaink is hamar léptek (Lásd Murvai L. (2008). The Place of Denominational Schools in the Hungarian Education of Romania. In Pusztai G. (ed.): Education and Church in Central and Eastern Europe at First Glance. Debrecen, Center for Higher Education Research and Development, 105–115.).
A magyar nyelvű egyházi iskolákkal volt egy sor gond, mert az ortodox középfokú oktatás vidéki papokat képez, a magyar egyházi középiskolák pedig csak az egyházi nevelés szempontjából különböznek a világi társaiktól. Ezt mind az egyházi, mind az állami vezetők sokáig nehezen tudták vagy akarták megérteni.
A pozitív változásokból a magyar oktatás is hasznot húzott. Mindenek előtt a régi jogok visszaszerzését emeljük ki: a magyar nyelvű, évszázados történelmi háttérrel rendelkező középiskoláink újra alakulását, a szintén nagy hagyományokkal rendelkező egyházi iskoláink újra indítását. Emellett viszont egy sor diszkriminatív szabályzó maradt a rendszerben. Ezeket most nincs terünk részletezni, mert az egy másik tanulmány tárgya lehetne.
Régi-új iskoláink, kisebb-nagyobb erőfeszítések eredményeként, többnyire működni is kezdtek. Azonban a kilencvenes években is voltak olyan fékező hatások, amelyekről már a hatvanas—hetvenes évek elemzésekor említést tettem. Így például a marosvásárhelyi Bolyai, szintén igen kemény politikai ráhatás eredményeként, a kétezres évek elején alakult fokozatosan egynyelvűvé úgy, hogy a román osztályok nem kaptak IX-iket. Így a romántagozat fokozatosan felszámolódott. Az RMDSZ és az akkori tanügyminiszter(nő) hosszas kötélhúzása heteken keresztül híranyaggal szolgált a román és magyar sajtó számára. Az aradi magyar középiskola is csak a kilencvenes évek végére indult újra. Vagy 1990-ben a bukaresti magyar iskola visszaszerzése nyílt konfrontációhoz vezetett a magyar tanügyminiszter helyettes és az elhíresülten román nacionalista, bukaresti szenátor és pártvezér között. Azok számára, akik nem ismernék/ismerhetnék ezt az „incidenst”, fölelevenítem, hogy Demény Lajosról és Corneliu Vadim Tudorról van szó. A dolgok jobb megértéséhez szükség van némi háttérismeretre. A bukaresti magyar iskola és óvoda, amelyet ma Ady Endre neve fémjelez, olyan épületben működik, amelyben civilizált körülmények között csak az óvodai csoportok és egy sor I—XII. osztály fér el. A nyolcvanas évek végén ennek ellenére még bezsúfoltak nyolc román középiskolás osztályt. Nem annyira a bukaresti gyerekek túlnépesedése, mint okult politikai és ideológiai szempontok miatt. Ilyen körülmények között a román tanulók is rosszul érezték magukat. Nemkülönben a magyar osztályok tanulói. Vagyis 1990-ben jogos volt az az igény, hogy a román tagozat más iskolába kerüljön. A politikai közbeavatkozás sem a román, sem a magyar diákoknak nem használt. Olyannyira, hogy ez utóbbiak egy ideig, amíg a felkorbácsolt hullámok el nem símultak, a bukaresti Calvineumba voltak kénytelenek “iskolába” járni. Viszont a konfliktust másként nehezen lehetett kezelni.
Ennek az időszaknak az a jellegzetessége tehát, hogy az 1989—1999-es időszak végére visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. A 107 magyarul is beiskolázó középiskolánkból 136 lett. Ezeknek több, mint a fele csak magyar osztályokkal szerveződött. Magyar nyelvű képzésben részesülő óvodásaink és iskolásaink összlétszáma 231 893-ra növekedett. Tanulóink a következő tanévre még többen lettek. A statisztikák 236 708 magyarul tanuló ifjút mutattak, annak ellenére, hogy az országos diáklétszám az 1990—1991-es tanévre 5,3 millióról 4,8 millióra csökkent.
Sajnos, pár év elteltével a magyarul tanuló fiatalok száma is csökkenő tendenciára váltott. Az 1998—1999-es tanévre már csak 197 279 tanulót tartottunk nyilván. (Lásd erről bővebben Murvai László: A számok hermeneutikája. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában. Budapest, 2000. 180—183.)
(Folytatjuk)
Murvai László / maszol.ro
1. Általános vonatkozások
Az átfogó képhez én az erdélyi magyar nyelvű közoktatás néhány sajátos jellegzetességét szeretném hozzáilleszteni. Olyanokat, mint a törvényhozás, az iskolahálózat és a beiskolázás mutatói vagy az oktatás szervezésének tartalmi vonatkozásai.
Induljunk ki abból, hogy az erdélyi magyar nyelvű oktatás szerkezete nagyjából megegyezik a román nyelvű oktatáséval, de a tanítás nyelve a magyar. Ez a lényeges különbség a két oktatási forma között. Sajátos tantárgyai pedig az anyanyelv, a kisebbségi történelem és hagyományok, az ének—zene és az állam nyelvének az oktatása (Lásd erről bővebben az 5671/2012-es miniszeri rendeletet. Monitorul Oficial al României. Partea I. /Románia Hivatalos Közlönye. Első rész/ 657/2012). Ezeket a tantárgyakat sajátos, magyar nyelvű tantervek alapján tanítják, amelyeket erdélyi magyar szakemberek dolgoznak ki. Csak a román nyelv és irodalom tantervek koncipiálói között vannak román ajkú pedagógusok is. A sajátos tantervek alapján sajátos tankönyvek látnak napvilágot, amelyeket az iskolák számára, akárcsak a többi tankönyvet, az oktatási szaktárca biztosítja. A többi tantárgyat (matematika, fizika, földrajz stb.) egységes,román nyelvű tantervek alapján tanítják. A tankönyvek ez esetben lehetnek anyanyelven írottak vagy a román nyelvű könyvek fordításai. A tantervek és tankönyvek kérdéskörére később még visszatérünk.
2. A törvény és vonzatai
Ez az oktatási forma a Kárpát-medencében a versailles-i békediktátum közvetlen hatásaként jött létre. A törvényhozást Románia államiságának kialakulásától, azaz Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülésétől számíthatjuk. Az első román tanügyi törvény 1864-ben jelent meg.
Az oktatási szerkezet kialakulását időben a XX. század második—harmadik évtizedére tehetjük. A román oktatási törvényhozásban a nemzeti kisebbségi oktatás szabályozásáról először Az állami elemi iskolai és az elemi szintű pedagógiai oktatás 1924-ben kihirdetett törvényében olvashatunk hét szakaszt. Lényeges, hogy a törvény engedélyezi a kisebbségi iskolák létrehozását és működését az ország azon területein, ahol nemzeti kisebbségek (is) élnek. A két világháború közötti időszakban, abban a négy kihirdetett oktatási törvényben, amely a kisebbségi oktatást szabályozta, az engedményeket csak a tiltások múlják fölül. Példának okáért: iskolákat lehet indítani, de kötelező a román nyelv tanítása, bizonyos tantárgyakat csak románul szabad tanítani. Széleskörű negatív hatást fejtett ki az a szabályzó, amely a magyar pedagógusok kötelező román nyelvvizsgájáról rendelkezett (1/7-es cikkely). Eszerint, azok a magyar pedagógusok, akik nem tettek sikeres román nyelvvizsgát, elvesztették állásukat. Ennek a rendelkezésnek az eredményeként sok pedagógusnak búcsúznia kellett a tanügytől, sőt Erdélytől is. Hányan tudtak/tudhattak a húszas-harmincas években pl. a székelyföldi vagy a pártiumi pedagógusok közül olyan szinten románul, hogy sikeres nyelvvizsgát tehessenek? Legtöbben az első román szavakat az érkező román állami alkalmazottaktól hallották.
Az 1944-es hatalmi változás után az ország oktatásának „szocialista” átalakítását az 1948-ban kihirdetett Dekrétum (Decret nr.175 pentru reforma învăţământului, 1948. - a 175-ös Dekrétum, a tanügy megreformálására, 1948.) tartalmazta. Az 1989-es rendszerváltásig még 1968-ban, illetve 1978-ban hirdettek ki új oktatási törvényt. Demokratikus fejlődési folyamatot egyik sem indukált. Ellenkezőleg: a tanügyre ideológiai és politikai nyomást gyakoroltak. Főleg az 1978-ban kihirdetett törvény az oktatás erőltetett politechnizálását szorgalmazta. 1948-tól 1977-ig a romániai középiskolai oktatás nagyobb méretű átszervezést nem szenvedett. Azonban ettől az évtől kezdve a reál és a humán gimnáziumok sorra ipari, technikai iskolákká alakultak anélkül, hogy az anyagi alapjuk, humán erőforrásaik erre megfelelőek lettek volna. 1977-ben a szaktantárgyak tanítására még tankönyvek sem voltak. A Tankönyvkiadó a szakprofiloknak megfelelő politechnikai egyetemek tanárait kérte föl a tankönyvek megírására. A fölkért mérnök tanárok, természetesen a saját „egyetemi” jegyzeteiket „alakították át” tankönyvekké. Így készültek a 400—500 lapos „szaktankönyvek” a szakközépiskolások számára. Természetesen tele olyan elméleti ismeretekkel, amelyeket nem az iskolában tanítanak. 1977 szeptember 15-én úgy indult a tanév, hogy több középiskolában csak a cégtábla változott.
Az általános trend érvényesülésén túl a sajnálatos vonatkozás ebben a periódusban az volt, hogy az ötvenes évek végén a magyar tannyelvű középiskolákba egy, sőt esetenként két párhuzamos, román tannyelvű IX. osztályt telepítettek, amelyek aztán szép lassan, de biztosan mind az iskolán belül, mind országos viszonylatban, gyarapodtak. Ez azt jelentette, hogy a tanórákon kívül a legtöbb iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységet román nyelven kellett szervezni, mert azokban román és magyar tanulók egyaránt részt vettek. Az előbbiek viszont általában csak románul értettek.
1968-ban a csak magyar tannyelvű középiskolák újra zöld utat kaptak. Az 1965-ben kinevezett diktátornak ekkor még bizonyítania kellett, többek között a kisebbségi kérdés megoldásában is. Pontosabban nem minden magyar nyelvű iskola nyert zöld utat, mert Aradon, Brassóban, Marosvásárhelyen és Zilahon a helyi vezetés nem engedélyezte azokat. Az indok erre általában az volt, hogy a helyi lakosok egy része jogainak megsértését véli fölfedezni ezekben az iskolákban. Az sincs kizárva, hogy a “helyi ellenállásra” szintén felülről jött az utasítás.
Maradtak a román és magyar tagozattal működő iskolák. Pozitívum volt viszont, hogy 1977-ig még mind a tíz alapprofilú középiskolában folyt magyar nyelvű oktatás. Aztán, pár éven belül előbb a magyar tannyelvű osztályok száma csökkent, majd a filológiai, az egészségügyi, a közgazdasági, a képzőművészeti vagy a zenei profilú magyar osztályok teljesen eltűntek.
Egyetlen kivétel akadt. Mivel Romániában ebben az időben a pedagógus képzést középiskolai fokon szervezték (Lásd erről bővebben Murvai László: Kulcsok és zárak. Corvin kiadó. Déva, 2005. 190—198.), ezt a profilt magyar nyelven sem lehetett megszüntetni, mert ez a magyar tanítóképzés végét jelentette volna. A diktatúra ezt nem vállalta be. Viszont a beiskolázási számok az oktatás igényeitől messze elmaradtak. A nagyenyedi és a marosvásárhelyi tanítóképző osztályok a beiskolázási számok megvonása miatt fokozatosan megszűntek. Maradt a székelyudvarhelyi és a nagyváradi képzőben egy-egy sor magyar osztály. Pedig, még a folyamatos lemorzsolódás ellenére is, az1988—1989-es tanévben 929 óvodában és 408 elemi iskolában szerveztek magyar csoportokat, illetve osztályokat. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szakminisztériumi statisztika a fent említett tanévben 44 837 magyar óvodást, illetve 74 000magyar elemistát tartott nyilván (Forrás: a szakminisztérium archívuma.). Ekkora igénynek a kielégítése az évi 90—100 végzőssel különös gondot jelentett.
A szomorú időszaknak (1978—1989.) az lett az „eredménye”, hogy az 1968-ban újraalakított, csak magyar nyelvű középiskoláink sorra tagozatokká zsugorodtak vagy eltűntek. Az 1988—1989-es tanévre Romániában csak 107 magyar nyelvű középiskolai osztályokkal is rendelkező tagozatunk maradt.
Elgondolkodtató, de még inkább a nemzeti memóriánkba vésendő ez a folyamat: ilyen többet ne történhessen! Az is érdekes, hogy a diktatúrában ezeket a diszkriminatív intézkedéseket az akkori törvények nem tartalmazták. Azokban az állt, hogy a magyarok által is lakott területeken szervezhető magyar nyelvű oktatás, hogy a kisebbségi kérdés megoldása Romániában példaértékű. Viszont a törvényeknél erősebb hatásúak voltak a pártdirektívák. Ha azok kimondták, hogy példának okáért, Romániában „a nemzet homogenizálódása” az egyik legfontosabb feladat, a pártszervek, mind országos, mind megyei, mind helyi szinten, tették a dolgukat.
Az 1989-es változás új hatalmat és új törvényhozást jelentett. Az oktatást 1990 és 1995 között kormányrendeletek mentén szervezték, amelyeket évente adtak ki. Természetesen, ezek az egész román oktatást szabályozták., mert, amint már említettük(lásd az 1-es alcímbe foglaltakat), a magyar nyelvű oktatás szerkezeti szempontból megegyezik az országos struktúrával. A „reformok” mindkettőt érintették. A foganatosított intézkedéseket én inkább reparatórikusaknak nevezem, mert a tanügy alapvető megreformálása csak az átfogó társadalmi reform keretében teljesedhetett (volna) ki. Erre pedig a kilencvenes évek Romániájában sem politikai akarat, sem idő, de főként pénz nem volt. Ez utóbbi mintha ma is egyre kevesebb lenne. Ezekkel együtt vagy ezek ellenére a törvényes keretekbe iktatott változtatások az 1989 előtti oktatáson sokat javítottak. Ami nem volt különösebben nehéz.
Melyek voltak ezek a változtatások? Megszűnt a pedagógusok röghözkötöttsége. Azaz már nem az állam akarata szerint helyezték ki őket, hanem a munkahelyüket önmaguk választhatták meg. Hátrányai ennek az előre mutató intézkedésnek is voltak, hiszen az emberek a nehezebb körülményektől igyekeztek szabadulni. Ebből kifolyólag számos vidéki iskolában azon mód pedagógus hiánnyal lehetett/kellett számolni. A tanárok kötelező heti óraszámát 22-ről 18-ra írták át. Az egyébképp pozitív intézkedés szintén a humán erőforrás biztosítását nehezítette meg, mert egyik napról a másikra több tanárra lett szükség. Kisebbek lettek az osztálylétszámok. Ezek 1989 előtt - főként a keresett, városi középiskolákban - 38 és 41 között mozogtak, de az általános oktatásban sem volt sokkal jobb a helyzet. Az új kormányrendelet a középiskolákban az oszálylétszámot 25-ben határozta meg. Az alacsonyabb oktatási fokozatokon az osztálylétszámok ennél kevesebb gyereket jelentettek (10 és 20 között). Reformintézkedések feszegették a hermetikusan zárt, régi oktatási szerkezetet. 1990-től újra lehetett magánoktatást vagy egyházi oktatást szervezni és működtetni. Megjelentek a posztliceális osztályok, alternatív oktatást is lehetett indítani. A lehetőséget a leggyorsabban a Waldorf oktatás használta ki, de a Step by step vagy a Montessori is gyorsan követte a Waldorfot. Történelmi egyházaink is hamar léptek (Lásd Murvai L. (2008). The Place of Denominational Schools in the Hungarian Education of Romania. In Pusztai G. (ed.): Education and Church in Central and Eastern Europe at First Glance. Debrecen, Center for Higher Education Research and Development, 105–115.).
A magyar nyelvű egyházi iskolákkal volt egy sor gond, mert az ortodox középfokú oktatás vidéki papokat képez, a magyar egyházi középiskolák pedig csak az egyházi nevelés szempontjából különböznek a világi társaiktól. Ezt mind az egyházi, mind az állami vezetők sokáig nehezen tudták vagy akarták megérteni.
A pozitív változásokból a magyar oktatás is hasznot húzott. Mindenek előtt a régi jogok visszaszerzését emeljük ki: a magyar nyelvű, évszázados történelmi háttérrel rendelkező középiskoláink újra alakulását, a szintén nagy hagyományokkal rendelkező egyházi iskoláink újra indítását. Emellett viszont egy sor diszkriminatív szabályzó maradt a rendszerben. Ezeket most nincs terünk részletezni, mert az egy másik tanulmány tárgya lehetne.
Régi-új iskoláink, kisebb-nagyobb erőfeszítések eredményeként, többnyire működni is kezdtek. Azonban a kilencvenes években is voltak olyan fékező hatások, amelyekről már a hatvanas—hetvenes évek elemzésekor említést tettem. Így például a marosvásárhelyi Bolyai, szintén igen kemény politikai ráhatás eredményeként, a kétezres évek elején alakult fokozatosan egynyelvűvé úgy, hogy a román osztályok nem kaptak IX-iket. Így a romántagozat fokozatosan felszámolódott. Az RMDSZ és az akkori tanügyminiszter(nő) hosszas kötélhúzása heteken keresztül híranyaggal szolgált a román és magyar sajtó számára. Az aradi magyar középiskola is csak a kilencvenes évek végére indult újra. Vagy 1990-ben a bukaresti magyar iskola visszaszerzése nyílt konfrontációhoz vezetett a magyar tanügyminiszter helyettes és az elhíresülten román nacionalista, bukaresti szenátor és pártvezér között. Azok számára, akik nem ismernék/ismerhetnék ezt az „incidenst”, fölelevenítem, hogy Demény Lajosról és Corneliu Vadim Tudorról van szó. A dolgok jobb megértéséhez szükség van némi háttérismeretre. A bukaresti magyar iskola és óvoda, amelyet ma Ady Endre neve fémjelez, olyan épületben működik, amelyben civilizált körülmények között csak az óvodai csoportok és egy sor I—XII. osztály fér el. A nyolcvanas évek végén ennek ellenére még bezsúfoltak nyolc román középiskolás osztályt. Nem annyira a bukaresti gyerekek túlnépesedése, mint okult politikai és ideológiai szempontok miatt. Ilyen körülmények között a román tanulók is rosszul érezték magukat. Nemkülönben a magyar osztályok tanulói. Vagyis 1990-ben jogos volt az az igény, hogy a román tagozat más iskolába kerüljön. A politikai közbeavatkozás sem a román, sem a magyar diákoknak nem használt. Olyannyira, hogy ez utóbbiak egy ideig, amíg a felkorbácsolt hullámok el nem símultak, a bukaresti Calvineumba voltak kénytelenek “iskolába” járni. Viszont a konfliktust másként nehezen lehetett kezelni.
Ennek az időszaknak az a jellegzetessége tehát, hogy az 1989—1999-es időszak végére visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. A 107 magyarul is beiskolázó középiskolánkból 136 lett. Ezeknek több, mint a fele csak magyar osztályokkal szerveződött. Magyar nyelvű képzésben részesülő óvodásaink és iskolásaink összlétszáma 231 893-ra növekedett. Tanulóink a következő tanévre még többen lettek. A statisztikák 236 708 magyarul tanuló ifjút mutattak, annak ellenére, hogy az országos diáklétszám az 1990—1991-es tanévre 5,3 millióról 4,8 millióra csökkent.
Sajnos, pár év elteltével a magyarul tanuló fiatalok száma is csökkenő tendenciára váltott. Az 1998—1999-es tanévre már csak 197 279 tanulót tartottunk nyilván. (Lásd erről bővebben Murvai László: A számok hermeneutikája. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában. Budapest, 2000. 180—183.)
(Folytatjuk)
Murvai László / maszol.ro
2017. szeptember 12.
Botokkal, láncokkal támadtak magyar CFR-szurkolókra a Kolozsvári U ultrái
Botokkal, láncokkal, boxerekkel rontottak rá a Kolozsvári U ultrái a Kolozsvári CFR 1907 magyar szurkolóira egy hétvégi sportrendezvényen. A véres jelenetek mintegy húsz kisgyerek szeme előtt zajlottak le. A „KVSC 1907” szurkolói csoport feljelentést tesz a rendőrségen.
„Ilyen iszonyatos etnikai gyűlölettel még soha nem szembesültem” – számolt be a Maszolnak a történtekről a magyar szurkolói csoport és egyben baráti társaság egyik, neve elhallgatását kérő tagja. A férfi elmondta, szombaton, a Fellegváron, egy bérelt sportpályán szervezték meg idén nyolcadik alkalommal a KVSC Kolozs Kupa elnevezésű amatőr labdarúgó tornát, erdélyi, magyarországi és szlovákiai csapatok részvételével.
Az eseményre a házigazdák a hagyománynak megfelelően elvitték a családjukat. „Ez a focitorna egy oldott hangulatú esemény, a meccsek között sörözgetünk, flekkenezünk, a nők beszélgetnek, szurkolnak nekünk, a gyerekek játszanak. Inkább egy hétvégi családi piknikhez hasonlítható” – mesélte a magyar férfi. Ez a családi piknik azonban szinte tragédiába torkollott.
A sportpálya kerítésénél ugyanis váratlanul a CFR ősi riválisa, a Kolozsvári U ultráinak mintegy harminc fős csapat jelent meg. Magyar- és CFR-ellenes jelszavakat skandáltak, majd behatoltak a sporttelepre. A KVSC-sek egy csoportja fogadta, és megpróbálta kitessékelni az U-s huligánokat. „Csitítottuk őket, elmagyaráztuk, hogy itt terhes nők, gyerekek vannak velünk, ne akarjanak balhét” – idézte fel a történteket a magyar szurkoló.
Egy darabig úgy tűnt, hogy sikerrel jártak, mert az U ultrái visszavonulót fújtak, elhagyták a sporttelepet. Ám mintegy vezényszóra visszatértek, és akkor már előkerültek az addig a derekuk köré tekert láncok, a boxerek, és a kapunál elrejtett botok. „Elszabadult a pokol. Nem beszéltek, egyből ütöttek. Letiportak négyet-ötöt közülünk, láncokkal ütötték, rugdosták őket, ahol csak érték” – mesélte a szurkoló. (Az alábbi videón az látható, amint a KVSC-sek kitessékelik az U-sokat a telepről, verekedés itt még nem volt.)
Beszámolója szerint az ultrák támadását sikerült végül visszaverniük. „A társaimat szerintem az apai ösztön hajtotta. Mindenki a családját féltette. Olyan barátom jött oda kikergetni az U-sokat, aki életében nem ütött meg senkit, de most nagyon odatette magát” – részletezte az események résztvevője.
A legnagyobb baj szerinte az, hogy a véres jelenetek a kisgyerekek szeme előtt játszódtak el. „Az asszonyok meg voltak rémülve, a kicsik sírtak, sikoltoztak. Szerintem egy életre szóló traumát szereztek. Egyik szurkolótársam felesége aznap este felhívott, és elmondta, hogy nem tud elaludni a gyerek, mert attól fél, hogy a rossz bácsik rájuk törik az ajtót” – mondta a férfi.
Miután az U-sok elkotródtak, a KVSC-sek hazaküldték a családjukat, és folytatták a labdarúgó tornát. Forrásunk megfogalmazása szerint azért, mert nem akartak örömet szerezni a román ultráknak azzal, hogy sikerült elrontaniuk a magyarok rendezvényét. Már a díjátadásnál tartottak, amikor a sporttelepnél megjelent ismét három U-s. Azt üzenték a KVSC-seknek, hogy menjenek ki a Hója erdőbe, mérjék össze ott az erejüket.
„Tudom jól, hogy vannak utcai verekedések a szurkolótáborok kemény magjai között. De ezt csak az ultrák, huligánok szokták művelni. Visszautasítom, hogy muszáj huligánnak lennem ahhoz, hogy a kedvenc csapatomnak szurkoljak” – mondta a férfi. Hozzátette, csoportos feljelentést tesznek az U ultrái ellen a rendőrségen. „Nem azért, mert néhányunknak betörték a fejét, hanem azért, mert a családunk jelenlétében támadtak ránk” – zárta beszámolóját.
A kolozsvári NCN televíziónak nyilatkozva a Kolozsvári U menedzsere, Ioan Ovidiu Sabău elítélte a csapata szurkolóinak magatartását. "Nem tudok egyetérteni ezzel a viselkedéssel. A hatóságoknak tenniük kell a dolgukat, azért fizetjük őket” – nyilatkozta a volt válogatott labdarúgó. Radu Constantea klubelnök azonban nem kívánta kommentálni a történteket. „Most hallok erről először, nem ismerem a részleteket" – jelentette ki.
Cs. P. T. / maszol.ro
Botokkal, láncokkal, boxerekkel rontottak rá a Kolozsvári U ultrái a Kolozsvári CFR 1907 magyar szurkolóira egy hétvégi sportrendezvényen. A véres jelenetek mintegy húsz kisgyerek szeme előtt zajlottak le. A „KVSC 1907” szurkolói csoport feljelentést tesz a rendőrségen.
„Ilyen iszonyatos etnikai gyűlölettel még soha nem szembesültem” – számolt be a Maszolnak a történtekről a magyar szurkolói csoport és egyben baráti társaság egyik, neve elhallgatását kérő tagja. A férfi elmondta, szombaton, a Fellegváron, egy bérelt sportpályán szervezték meg idén nyolcadik alkalommal a KVSC Kolozs Kupa elnevezésű amatőr labdarúgó tornát, erdélyi, magyarországi és szlovákiai csapatok részvételével.
Az eseményre a házigazdák a hagyománynak megfelelően elvitték a családjukat. „Ez a focitorna egy oldott hangulatú esemény, a meccsek között sörözgetünk, flekkenezünk, a nők beszélgetnek, szurkolnak nekünk, a gyerekek játszanak. Inkább egy hétvégi családi piknikhez hasonlítható” – mesélte a magyar férfi. Ez a családi piknik azonban szinte tragédiába torkollott.
A sportpálya kerítésénél ugyanis váratlanul a CFR ősi riválisa, a Kolozsvári U ultráinak mintegy harminc fős csapat jelent meg. Magyar- és CFR-ellenes jelszavakat skandáltak, majd behatoltak a sporttelepre. A KVSC-sek egy csoportja fogadta, és megpróbálta kitessékelni az U-s huligánokat. „Csitítottuk őket, elmagyaráztuk, hogy itt terhes nők, gyerekek vannak velünk, ne akarjanak balhét” – idézte fel a történteket a magyar szurkoló.
Egy darabig úgy tűnt, hogy sikerrel jártak, mert az U ultrái visszavonulót fújtak, elhagyták a sporttelepet. Ám mintegy vezényszóra visszatértek, és akkor már előkerültek az addig a derekuk köré tekert láncok, a boxerek, és a kapunál elrejtett botok. „Elszabadult a pokol. Nem beszéltek, egyből ütöttek. Letiportak négyet-ötöt közülünk, láncokkal ütötték, rugdosták őket, ahol csak érték” – mesélte a szurkoló. (Az alábbi videón az látható, amint a KVSC-sek kitessékelik az U-sokat a telepről, verekedés itt még nem volt.)
Beszámolója szerint az ultrák támadását sikerült végül visszaverniük. „A társaimat szerintem az apai ösztön hajtotta. Mindenki a családját féltette. Olyan barátom jött oda kikergetni az U-sokat, aki életében nem ütött meg senkit, de most nagyon odatette magát” – részletezte az események résztvevője.
A legnagyobb baj szerinte az, hogy a véres jelenetek a kisgyerekek szeme előtt játszódtak el. „Az asszonyok meg voltak rémülve, a kicsik sírtak, sikoltoztak. Szerintem egy életre szóló traumát szereztek. Egyik szurkolótársam felesége aznap este felhívott, és elmondta, hogy nem tud elaludni a gyerek, mert attól fél, hogy a rossz bácsik rájuk törik az ajtót” – mondta a férfi.
Miután az U-sok elkotródtak, a KVSC-sek hazaküldték a családjukat, és folytatták a labdarúgó tornát. Forrásunk megfogalmazása szerint azért, mert nem akartak örömet szerezni a román ultráknak azzal, hogy sikerült elrontaniuk a magyarok rendezvényét. Már a díjátadásnál tartottak, amikor a sporttelepnél megjelent ismét három U-s. Azt üzenték a KVSC-seknek, hogy menjenek ki a Hója erdőbe, mérjék össze ott az erejüket.
„Tudom jól, hogy vannak utcai verekedések a szurkolótáborok kemény magjai között. De ezt csak az ultrák, huligánok szokták művelni. Visszautasítom, hogy muszáj huligánnak lennem ahhoz, hogy a kedvenc csapatomnak szurkoljak” – mondta a férfi. Hozzátette, csoportos feljelentést tesznek az U ultrái ellen a rendőrségen. „Nem azért, mert néhányunknak betörték a fejét, hanem azért, mert a családunk jelenlétében támadtak ránk” – zárta beszámolóját.
A kolozsvári NCN televíziónak nyilatkozva a Kolozsvári U menedzsere, Ioan Ovidiu Sabău elítélte a csapata szurkolóinak magatartását. "Nem tudok egyetérteni ezzel a viselkedéssel. A hatóságoknak tenniük kell a dolgukat, azért fizetjük őket” – nyilatkozta a volt válogatott labdarúgó. Radu Constantea klubelnök azonban nem kívánta kommentálni a történteket. „Most hallok erről először, nem ismerem a részleteket" – jelentette ki.
Cs. P. T. / maszol.ro
2017. szeptember 12.
Magyarságuk vállalása volt a bűnük
Jövőépítő emlékezés
Csütörtök délután az uzoni Erdélyi Lajos Könyvtár előadótermében mutatták be Lay Imre és Papp B. Mihály Brassói srácok című könyvét. Ez alkalomból a nyolc hónap kihallgatás után, 1959-ben 20 évre ítélt és ebből 6 évet letöltő Lay Imre volt politikai fogoly mesélt meglepő derűvel és az erdélyi magyarság megmaradásába vetett hittel börtönélményeiről és kálváriájának előzményeiről.
Kelet-Európa egyetlen országában sem dühöngött olyan eszeveszetten a kommunizmus, mint Romániában, jelentette ki a találkozó bevezetőjében a 79 éves meghívott. Állítása igazát pedig a vele és társaival történtek is ékesen bizonyítják, hiszen egyetlen „bűnük” a magyarságuk büszke vállalása és mély megélése volt.
Az előadó bevallása szerint eszmélésüket az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak köszönhették, mely rádöbbentette őket a kommunista rendszer embertelen és hazug voltára, ami Romániában ráadásul nemzeti elnyomással párosult. Mindezek hatására született meg a brassói fiatalok elméjében egy nemzeti szellemben működő magyar ifjúsági szervezet létrehozásának a gondolata, mely végül az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségében (EMISZ) öltött formát. Ma is érvényes és vállalható nemes céljaikat tükröző fogadalmuk szövegét lásd a keretben.
Megalakulásuk után többször összegyűltek, hogy számba vegyék az erdélyi magyarság sérelmeit a szárazajtai gyilkosságoktól a földvári gyűjtőtáboron át az erőszakos kollektivizálás alatt elkövetett kegyetlenkedésekig, és az ENSZ tudtára hozzák ezeket. 1957. március 15-én pedig mintegy húszan Fehéregyházára utaztak, hogy a turulmadaras obeliszknél emlékezzenek az 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom hőseire. 1958 augusztusában csapott le rájuk a Securitate (politikai rendőrség), és két hónapig Brassóban, majd Marosvásárhelyen vallatták őket, ahol végül fegyveres szervezkedés koholt vádjával 5-től 20 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.
Az elszenvedett bántalmazások és éhezés ellenére Lay Imre a szamosújvári börtönben történtekre is jó kedéllyel emlékezett. Elmondása szerint azért, mert nem tekintette elvesztegetett időnek az ott eltöltött éveket, hiszen szellemileg és erkölcsileg egyaránt megerősödve, tudásban gyarapodva hagyta ezeket a háta mögött. Mindez pedig többek között Csiha Kálmán (Erdély majdani református püspöke), Pál Lajos (festőművész), Puskás Attila (tanár), Ópra Benedek (tanár), Dávid Gyula (irodalomtörténész) érdeme volt. Ők ugyanis tanították és okították társaikat a börtönben. Éppen ezért a vele történteket sem haragtól vezérelve, hanem az igazság rögzítése és az ebből fakadó tanulságok levonása érdekében vetette papírra, hogy hasonló esetek soha többé elő ne fordulhassanak.
Az EMISZ-tagok Fogadalma
Március 15-én, a magyar Szabadság Szent Ünnepén,
Én – a magyar nemzet tagjaként
fogadom:
Nemzetemhez mindig hű maradok;
Szülőföldemet nem hagyom el;
Hagyományainkat megőrizem és továbbadom;
Anyanyelvemet tisztán megőrizem, és gyermekeimnek is átadom;
Magyarságunk megmaradásáért élni és munkálkodni fogok;
Más nemzetiségű embertársamat tisztelem és felebarátként szeretem;
Saját vallásomat megőrizem, a más emberekét tiszteletben tartom;
Szabadlelkű emberként úgy élek és járok a nagyvilágban, hogy se nemzetemre, se családomra, se önmagamra soha szégyent ne hozzak!
Isten engem úgy segéljen!
Ámen!
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Jövőépítő emlékezés
Csütörtök délután az uzoni Erdélyi Lajos Könyvtár előadótermében mutatták be Lay Imre és Papp B. Mihály Brassói srácok című könyvét. Ez alkalomból a nyolc hónap kihallgatás után, 1959-ben 20 évre ítélt és ebből 6 évet letöltő Lay Imre volt politikai fogoly mesélt meglepő derűvel és az erdélyi magyarság megmaradásába vetett hittel börtönélményeiről és kálváriájának előzményeiről.
Kelet-Európa egyetlen országában sem dühöngött olyan eszeveszetten a kommunizmus, mint Romániában, jelentette ki a találkozó bevezetőjében a 79 éves meghívott. Állítása igazát pedig a vele és társaival történtek is ékesen bizonyítják, hiszen egyetlen „bűnük” a magyarságuk büszke vállalása és mély megélése volt.
Az előadó bevallása szerint eszmélésüket az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak köszönhették, mely rádöbbentette őket a kommunista rendszer embertelen és hazug voltára, ami Romániában ráadásul nemzeti elnyomással párosult. Mindezek hatására született meg a brassói fiatalok elméjében egy nemzeti szellemben működő magyar ifjúsági szervezet létrehozásának a gondolata, mely végül az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségében (EMISZ) öltött formát. Ma is érvényes és vállalható nemes céljaikat tükröző fogadalmuk szövegét lásd a keretben.
Megalakulásuk után többször összegyűltek, hogy számba vegyék az erdélyi magyarság sérelmeit a szárazajtai gyilkosságoktól a földvári gyűjtőtáboron át az erőszakos kollektivizálás alatt elkövetett kegyetlenkedésekig, és az ENSZ tudtára hozzák ezeket. 1957. március 15-én pedig mintegy húszan Fehéregyházára utaztak, hogy a turulmadaras obeliszknél emlékezzenek az 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom hőseire. 1958 augusztusában csapott le rájuk a Securitate (politikai rendőrség), és két hónapig Brassóban, majd Marosvásárhelyen vallatták őket, ahol végül fegyveres szervezkedés koholt vádjával 5-től 20 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.
Az elszenvedett bántalmazások és éhezés ellenére Lay Imre a szamosújvári börtönben történtekre is jó kedéllyel emlékezett. Elmondása szerint azért, mert nem tekintette elvesztegetett időnek az ott eltöltött éveket, hiszen szellemileg és erkölcsileg egyaránt megerősödve, tudásban gyarapodva hagyta ezeket a háta mögött. Mindez pedig többek között Csiha Kálmán (Erdély majdani református püspöke), Pál Lajos (festőművész), Puskás Attila (tanár), Ópra Benedek (tanár), Dávid Gyula (irodalomtörténész) érdeme volt. Ők ugyanis tanították és okították társaikat a börtönben. Éppen ezért a vele történteket sem haragtól vezérelve, hanem az igazság rögzítése és az ebből fakadó tanulságok levonása érdekében vetette papírra, hogy hasonló esetek soha többé elő ne fordulhassanak.
Az EMISZ-tagok Fogadalma
Március 15-én, a magyar Szabadság Szent Ünnepén,
Én – a magyar nemzet tagjaként
fogadom:
Nemzetemhez mindig hű maradok;
Szülőföldemet nem hagyom el;
Hagyományainkat megőrizem és továbbadom;
Anyanyelvemet tisztán megőrizem, és gyermekeimnek is átadom;
Magyarságunk megmaradásáért élni és munkálkodni fogok;
Más nemzetiségű embertársamat tisztelem és felebarátként szeretem;
Saját vallásomat megőrizem, a más emberekét tiszteletben tartom;
Szabadlelkű emberként úgy élek és járok a nagyvilágban, hogy se nemzetemre, se családomra, se önmagamra soha szégyent ne hozzak!
Isten engem úgy segéljen!
Ámen!
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 12.
Ünnepelt Háromszék egyik legrégebbi települése
Szeptemberfeszt a 710 éves Torján
A hétvégén lezajlottak a torjai falunapok, amiket pár éve Szeptemberfeszt néven szerveznek meg. A rendezvény keretében nemzetközi gasztronómiai fesztivált is tartottak, emellett ismét elkészült egy „részlet” a világrekorder túrós puliszkából.
Esketőterem-avatás és képeslapok
A falunapok első mozzanataként a teljesen felújított községháza épületében felavatták az új esketőtermet. A szépen elkészített kettős házasságkötő helyiségre azért volt szükség, mert a nagyközségben évente több tucatnyi pár dönt úgy, hogy összeköti az életét, és eddig nem volt megfelelő, tágas iroda, ami a násznépet be tudta volna fogadni. Az avatóünnepséget objektív okok miatt csak meghívottak jelenlétében tartották, mert ugyan a két terem eléggé tágas, félő volt, hogy a kíváncsiskodók nem férnek el.
Az egyik terem az állófogadás célját szolgálja, a násznép majd itt tudja elkoccintani a pezsgőt, a másik a majdani házasságkötések színhelyéül szolgál, a falon magyarul és románul is jókívánságok olvashatóak, így az utóbbi időben ismét erőre kapó román nacionalisták részéről sem érheti szó a torjai önkormányzatot. Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános és Egyed László Levente református lelkipásztor áldását követően az avatószalagot Daragus Attila polgármester, Luka Medárd alpolgármester és Kerekes Tibor jegyző vágta el.
A jelenlevők ezután a községháza előtti életfához vonultak, ahol már várta őket a kéttucatnyi édesanya és gyerekeik. Elkészült a szokásos csoportkép, a két egyház képviselője megáldotta a párokat és az újszülötteket, a későbbiekben a családok a kultúrotthonban át is vehették az életfánál készült fotót.
Az említett helyszínen ezt megelőzően Daragus Attila polgármester üdvözölte a jelenlevőket, akiket emlékeztetett, hogy Torja első írásos említése óta pontosan 710 esztendő telt el, s ennek betudhatóan az Aporok faluja az egyik legrégebbi település Háromszéken. Az évforduló alkalmából három képeslapot is megjelentettek Futásfalváról, Bálványosról és Torjáról.
A kultúrotthonban a szokásos a nagykorúsítási ünnepséget is megtartották, a 18 évet betöltött fiatalok emléklapot és Torja, Bálványos és a Szent Anna-tó képes albumát kapták ajándékba az önkormányzattól. Kiosztották a Torjáért-díjakat, amit idén négy személynek ítéltek oda. Elsőként Opra Vilmos korábbi karatnai iskolaigazgató munkásságát köszönték meg, majd a tíz éve Torjával testvértelepülési kapcsolatot ápoló Csokonyavisonta polgármestere és alpolgármestere, Haraszti Attila és Laki Dezső, valamint Nagy József, a kaposvári Somogyi Huszárok Hagyományőrző Egyesület huszárkapitánya kapta meg a minden évben kiosztott kitüntetést. A kultúrotthonban lezajlott ünnepségen a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja kis és nagy mazsorettjei mutattak be színvonalas előadást.
Főzőverseny és óriáspuliszka
Miközben a kultúrotthonban zajlottak az ünnepségek, az iskola előtti téren már beüzemelték a lacikonyhákat, és alágyújtottak az üstöknek. Idén tíz csapat nevezett be a gasztronómiai megméretésre, egyébként helyszűke miatt nem is fértek volna el többen. A Torjai Gazdasszonyok szokás szerint kürtőskalácsot sütöttek, jelen volt a gádorosi önkormányzat, a kistarcsai Mulatós Barátok és az ottani önkormányzat csapata, a csokonyavisontaiak, a torjai Vidámcsapat, a mikóújfalusiak, a 142-es számú Szent Miklós Cserkészcsapat, a Bálványos Fiai Egyesület, a vadászok és a juhászok is.
Fabó Dudás Róbert, a gádorosiak séfje érdeklődésünkre elmondta: mivel ő Szerbiából származik, úgy gondolták, egy kevésbé ismert ételféleséget, a sertés-, juh- és marhahúsból készített pljeskavicát mutatják be. A szerb hamburgerként is ismert étel nagyon hasonlít a miccsre, serpenyő szélén, bő olajjal locsolva sütik a húslepényeket. Megtudtuk, a pljeskavica nagyon közkedvelt Újvidéken, gyakorlatilag minden pikniken fogyasztják.
A Bálványos Fiai csapat tagjai a múltba nyúltak vissza: Voloncs Mária anyósának az anyósától származó, 1940-ből való recept alapján ún. anyósvadast készítettek. Ez egy hagymaalapú, zöldségek hozzáadásával, borjúcsontból készített, húslével felengedett és hosszúhússal gazdagított étel, amit a végén tojásos eresztékkel sűrítettek, és pergelt cukorral „bolondítottak” meg. Az asztaluknál egyébként felejthetetlen zamatú barackpálinkát is kínáltak!
A csokonyavisontaiak valódi kaszás étellel rukkoltak elő, a Somogy megyéből érkező csapat marhapörköltet készített Illó Margit-módra, tudtuk meg magától a menzát működtető névadótól, aki még dödöllével, csirkecombbal és libamájjal is kényeztette a zsűri ízlelőbimbóit. A pörkölt egyedi fűszerezése miatt viseli a nevét, paprikával és paradicsommal, illetve vörösborral dúsítják a kiadós, vegetáriánus-berkekben elképzelhetetlen ételt.
A csapatokat egyébként egy manchesteri vendéglő séfje, a portugál Vanessa Raquel, illetve Komlósi Mihály, a Vitézi Rend kulturális székkapitánya értékelte, majd szokás szerint minden csapatot díjaztak, hiszen a főzőverseny elsősorban a barátkozásról, a különböző vidékek gasztronómiai örökségének közelebb hozásáról és nem a versengésről szólt. A falunapok másik legnagyobb érdeklődést kiváltó mozzanatát a 60 méteres székely feltűrt puliszka készítése képezte. Több mint száz helybélire volt szükség, hogy az ételkülönlegesség elkészüljön, s bár a készülődés több mint két órát vett igénybe, az elkészült puliszka alig két perc alatt elfogyott.
Mária-búcsú felvonulással
A falunapok vasárnap Mária-búcsúval folytatódtak, meglehetősen szép látványt nyújtva, amikor résztvevői felvonultak a faluban. Szokás szerint az altorjai plébániánál gyülekztek, majd megindult a menet, amit a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara vezetett. Felvonultak a torjai cserkészek, a helybéli, a szentegyházi és a kaposvári huszárok, majd a népviseletbe öltözött helybéliek és csokonyavisontaiak is.
Az évszázados gesztenyefákkal övezett kis kápolnában nagyszámú hívő jelenlétében zajló eseményen a környékbeli papok mellett fejér László Ödön jelenlegi és Olosz Gergely volt szenátort is felfedeztük. A búcsús szentmisét Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa celebrálta, prédikációt Kedves Tibor alsócsernátoni plébános mondott. A tiszteletes beszédében Szűz Mária anyai szerepére hívta fel a figyelmet, és arra buzdította a híveket, hogy imáikkal keressék meg a Magyarok Nagyasszonyát, kidomborítva a hit megtartó erejét. A szentmise végén Hatos Mihály, az altorjai Szent Miklós-templom plébánosa mondott köszönetet a híveknek a búcsú szervezésében nyújtott segítségért és az önkormányzatnak azért, mert szívén viseli az egyházi hajlékok sorsát.
Daragus Attila megerősítette: azon vannak, hogy felújítsák a község összes templomát, mind Futásfalván, mind Torján megújulnak a katolikus és a református egyházak tulajdonát képező istenházák. A szentmise a magyar himnusz, a Szózat és a pápai induló eléneklésével ért véget.
Hagyományőrzés és agrokiállítás
A kétnapos rendezvény során mezőgazdasági termékkiállítást is meg lehetett tekinteni, amin nagyméretű zöldségek és gyümölcsök voltak ízlésesen közszemlére helyezve. A teljesség igénye nélkül ragadunk ki pár nevet: Dobri Gábor kertjében focilabda méretű karalábé termett idén, Kádár Attila nagyméretű piros pityókát állított ki, Pánczél Tünde pedig remek zöldségkompozíciót mutatott be. Márton Piroska különböző méretű paradicsomból és paprikából készített kompozíciója is sokak tetszését elnyerte, akárcsak ifj. Luka Medárd összeállítása; ez utóbbinál egy madárijesztő vigyázott az őszi levelekkel keretezett dísztökökre és más kerti növényekre. Nem maradtak ki az apikultúrával foglalkozók sem, Pakocs István vegyes virágmézet, repcemézet és propoliszt, illetve tinktúrát állított ki egy olyan lép kíséretében, aminek kockái között mi Nagy-Magyarország körvonalait véltük felfedezni, de lehet, hogy tévedünk.
A falunapokat a 27 tagú, négy hónapja működő Bálványos Fiai Egyesület tevékenysége is színesítette, amely a sportcsarnok előtt jurtát állított fel, kézműves foglalkozásokat, játszóházat szervezett, és íjászkodásra is lehetőséget kínált. A falunapon ezen kívül szóhoz jutottak a torjai iskolások, este koncertek zajlottak, vasárnap este pedig tűzijátékban lehetett gyönyörködni.
Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Szeptemberfeszt a 710 éves Torján
A hétvégén lezajlottak a torjai falunapok, amiket pár éve Szeptemberfeszt néven szerveznek meg. A rendezvény keretében nemzetközi gasztronómiai fesztivált is tartottak, emellett ismét elkészült egy „részlet” a világrekorder túrós puliszkából.
Esketőterem-avatás és képeslapok
A falunapok első mozzanataként a teljesen felújított községháza épületében felavatták az új esketőtermet. A szépen elkészített kettős házasságkötő helyiségre azért volt szükség, mert a nagyközségben évente több tucatnyi pár dönt úgy, hogy összeköti az életét, és eddig nem volt megfelelő, tágas iroda, ami a násznépet be tudta volna fogadni. Az avatóünnepséget objektív okok miatt csak meghívottak jelenlétében tartották, mert ugyan a két terem eléggé tágas, félő volt, hogy a kíváncsiskodók nem férnek el.
Az egyik terem az állófogadás célját szolgálja, a násznép majd itt tudja elkoccintani a pezsgőt, a másik a majdani házasságkötések színhelyéül szolgál, a falon magyarul és románul is jókívánságok olvashatóak, így az utóbbi időben ismét erőre kapó román nacionalisták részéről sem érheti szó a torjai önkormányzatot. Tímár Zoltán feltorjai római katolikus plébános és Egyed László Levente református lelkipásztor áldását követően az avatószalagot Daragus Attila polgármester, Luka Medárd alpolgármester és Kerekes Tibor jegyző vágta el.
A jelenlevők ezután a községháza előtti életfához vonultak, ahol már várta őket a kéttucatnyi édesanya és gyerekeik. Elkészült a szokásos csoportkép, a két egyház képviselője megáldotta a párokat és az újszülötteket, a későbbiekben a családok a kultúrotthonban át is vehették az életfánál készült fotót.
Az említett helyszínen ezt megelőzően Daragus Attila polgármester üdvözölte a jelenlevőket, akiket emlékeztetett, hogy Torja első írásos említése óta pontosan 710 esztendő telt el, s ennek betudhatóan az Aporok faluja az egyik legrégebbi település Háromszéken. Az évforduló alkalmából három képeslapot is megjelentettek Futásfalváról, Bálványosról és Torjáról.
A kultúrotthonban a szokásos a nagykorúsítási ünnepséget is megtartották, a 18 évet betöltött fiatalok emléklapot és Torja, Bálványos és a Szent Anna-tó képes albumát kapták ajándékba az önkormányzattól. Kiosztották a Torjáért-díjakat, amit idén négy személynek ítéltek oda. Elsőként Opra Vilmos korábbi karatnai iskolaigazgató munkásságát köszönték meg, majd a tíz éve Torjával testvértelepülési kapcsolatot ápoló Csokonyavisonta polgármestere és alpolgármestere, Haraszti Attila és Laki Dezső, valamint Nagy József, a kaposvári Somogyi Huszárok Hagyományőrző Egyesület huszárkapitánya kapta meg a minden évben kiosztott kitüntetést. A kultúrotthonban lezajlott ünnepségen a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja kis és nagy mazsorettjei mutattak be színvonalas előadást.
Főzőverseny és óriáspuliszka
Miközben a kultúrotthonban zajlottak az ünnepségek, az iskola előtti téren már beüzemelték a lacikonyhákat, és alágyújtottak az üstöknek. Idén tíz csapat nevezett be a gasztronómiai megméretésre, egyébként helyszűke miatt nem is fértek volna el többen. A Torjai Gazdasszonyok szokás szerint kürtőskalácsot sütöttek, jelen volt a gádorosi önkormányzat, a kistarcsai Mulatós Barátok és az ottani önkormányzat csapata, a csokonyavisontaiak, a torjai Vidámcsapat, a mikóújfalusiak, a 142-es számú Szent Miklós Cserkészcsapat, a Bálványos Fiai Egyesület, a vadászok és a juhászok is.
Fabó Dudás Róbert, a gádorosiak séfje érdeklődésünkre elmondta: mivel ő Szerbiából származik, úgy gondolták, egy kevésbé ismert ételféleséget, a sertés-, juh- és marhahúsból készített pljeskavicát mutatják be. A szerb hamburgerként is ismert étel nagyon hasonlít a miccsre, serpenyő szélén, bő olajjal locsolva sütik a húslepényeket. Megtudtuk, a pljeskavica nagyon közkedvelt Újvidéken, gyakorlatilag minden pikniken fogyasztják.
A Bálványos Fiai csapat tagjai a múltba nyúltak vissza: Voloncs Mária anyósának az anyósától származó, 1940-ből való recept alapján ún. anyósvadast készítettek. Ez egy hagymaalapú, zöldségek hozzáadásával, borjúcsontból készített, húslével felengedett és hosszúhússal gazdagított étel, amit a végén tojásos eresztékkel sűrítettek, és pergelt cukorral „bolondítottak” meg. Az asztaluknál egyébként felejthetetlen zamatú barackpálinkát is kínáltak!
A csokonyavisontaiak valódi kaszás étellel rukkoltak elő, a Somogy megyéből érkező csapat marhapörköltet készített Illó Margit-módra, tudtuk meg magától a menzát működtető névadótól, aki még dödöllével, csirkecombbal és libamájjal is kényeztette a zsűri ízlelőbimbóit. A pörkölt egyedi fűszerezése miatt viseli a nevét, paprikával és paradicsommal, illetve vörösborral dúsítják a kiadós, vegetáriánus-berkekben elképzelhetetlen ételt.
A csapatokat egyébként egy manchesteri vendéglő séfje, a portugál Vanessa Raquel, illetve Komlósi Mihály, a Vitézi Rend kulturális székkapitánya értékelte, majd szokás szerint minden csapatot díjaztak, hiszen a főzőverseny elsősorban a barátkozásról, a különböző vidékek gasztronómiai örökségének közelebb hozásáról és nem a versengésről szólt. A falunapok másik legnagyobb érdeklődést kiváltó mozzanatát a 60 méteres székely feltűrt puliszka készítése képezte. Több mint száz helybélire volt szükség, hogy az ételkülönlegesség elkészüljön, s bár a készülődés több mint két órát vett igénybe, az elkészült puliszka alig két perc alatt elfogyott.
Mária-búcsú felvonulással
A falunapok vasárnap Mária-búcsúval folytatódtak, meglehetősen szép látványt nyújtva, amikor résztvevői felvonultak a faluban. Szokás szerint az altorjai plébániánál gyülekztek, majd megindult a menet, amit a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara vezetett. Felvonultak a torjai cserkészek, a helybéli, a szentegyházi és a kaposvári huszárok, majd a népviseletbe öltözött helybéliek és csokonyavisontaiak is.
Az évszázados gesztenyefákkal övezett kis kápolnában nagyszámú hívő jelenlétében zajló eseményen a környékbeli papok mellett fejér László Ödön jelenlegi és Olosz Gergely volt szenátort is felfedeztük. A búcsús szentmisét Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa celebrálta, prédikációt Kedves Tibor alsócsernátoni plébános mondott. A tiszteletes beszédében Szűz Mária anyai szerepére hívta fel a figyelmet, és arra buzdította a híveket, hogy imáikkal keressék meg a Magyarok Nagyasszonyát, kidomborítva a hit megtartó erejét. A szentmise végén Hatos Mihály, az altorjai Szent Miklós-templom plébánosa mondott köszönetet a híveknek a búcsú szervezésében nyújtott segítségért és az önkormányzatnak azért, mert szívén viseli az egyházi hajlékok sorsát.
Daragus Attila megerősítette: azon vannak, hogy felújítsák a község összes templomát, mind Futásfalván, mind Torján megújulnak a katolikus és a református egyházak tulajdonát képező istenházák. A szentmise a magyar himnusz, a Szózat és a pápai induló eléneklésével ért véget.
Hagyományőrzés és agrokiállítás
A kétnapos rendezvény során mezőgazdasági termékkiállítást is meg lehetett tekinteni, amin nagyméretű zöldségek és gyümölcsök voltak ízlésesen közszemlére helyezve. A teljesség igénye nélkül ragadunk ki pár nevet: Dobri Gábor kertjében focilabda méretű karalábé termett idén, Kádár Attila nagyméretű piros pityókát állított ki, Pánczél Tünde pedig remek zöldségkompozíciót mutatott be. Márton Piroska különböző méretű paradicsomból és paprikából készített kompozíciója is sokak tetszését elnyerte, akárcsak ifj. Luka Medárd összeállítása; ez utóbbinál egy madárijesztő vigyázott az őszi levelekkel keretezett dísztökökre és más kerti növényekre. Nem maradtak ki az apikultúrával foglalkozók sem, Pakocs István vegyes virágmézet, repcemézet és propoliszt, illetve tinktúrát állított ki egy olyan lép kíséretében, aminek kockái között mi Nagy-Magyarország körvonalait véltük felfedezni, de lehet, hogy tévedünk.
A falunapokat a 27 tagú, négy hónapja működő Bálványos Fiai Egyesület tevékenysége is színesítette, amely a sportcsarnok előtt jurtát állított fel, kézműves foglalkozásokat, játszóházat szervezett, és íjászkodásra is lehetőséget kínált. A falunapon ezen kívül szóhoz jutottak a torjai iskolások, este koncertek zajlottak, vasárnap este pedig tűzijátékban lehetett gyönyörködni.
Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 12.
Van értelme a küzdelemnek
Döbbenetes és éppen ezért felejthetetlen élményben részesültek mindazok, akik a frissen átadott Sepsi Arénában megtekintették Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját a Magyar Állami Operaház előadásában. Ezáltal pedig beigazolódott az intézmény főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek az eseményt megelőző sajtótájékoztatón megfogalmazott véleménye. Ő ugyanis arra számított, hogy a művészek által az anyaországból magukkal hozott adni akarás, valamint a közönségben fészkelő magyarságtudat találkozásából közös öröm születik majd. És ennél is több valósult meg, hiszen a színpadon és nézőtéren jelenlévőket egyaránt szívet-lelket megtisztító, fájdalmasan szép érzés járta át, mely percekig tomboló viharos tapsban tört felszínre belőlük az előadást követően.
Ahhoz pedig, hogy mindez megtörténhessen és kiemelkedő eseményeként égesse be magát Háromszék kultúrtörténetébe, több feltételnek kellett egyszerre teljesülnie. A Kárpát–Haza OperaTúrát lehetővé tevő anyaországi akaraton és helyi fogadókészségen túl ugyanis a sikerhez megfelelő helyszín, a művészek tehetsége, felkészültsége és odaadása, valamint a közönség több ezres létszáma és lelkesedése is szükségeltetett. Valamint Egressy Béni, aki irodalmi köntösbe öltöztette a magyar történelem egyik tragikus fejezetét, a megzenésítést magas szinten elvégző Erkel Ferenc, a forgatókönyvet újraálmodó Szűcs Gábor rendező, illetve a zenekart dirigáló Medveczky Ádám karmester is.
Nekik köszönhetően viszont tiszta lelkiismerettel elmondható, hogy ennél megfelelőbb és méltóbb alkalmat nehezen lehetett volna találni a város, Háromszék és Székelyföld egyik büszkeségének számító Sepsi Aréna felavatásához, mint e műnek a bemutatása. A benne megjelenített cselszövés, ármánykodás és idegen érdekek kiszolgálása ugyanis ráirányította a figyelmünk, hogy ezek sajnos napjainkban is meghatározzák némely magyar politikus tevékenységét, a gúnyhatárokon innen és túl egyaránt. Ugyanakkor a szeretet sírig tartó kötelékének, az összefogás erejének, valamint a gyászból is kicsírázó és szárba szökkenő jövő lehetőségének a felmutatásával megcsillantja a reményt, hogy van értelme a küzdelemnek.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Döbbenetes és éppen ezért felejthetetlen élményben részesültek mindazok, akik a frissen átadott Sepsi Arénában megtekintették Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját a Magyar Állami Operaház előadásában. Ezáltal pedig beigazolódott az intézmény főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek az eseményt megelőző sajtótájékoztatón megfogalmazott véleménye. Ő ugyanis arra számított, hogy a művészek által az anyaországból magukkal hozott adni akarás, valamint a közönségben fészkelő magyarságtudat találkozásából közös öröm születik majd. És ennél is több valósult meg, hiszen a színpadon és nézőtéren jelenlévőket egyaránt szívet-lelket megtisztító, fájdalmasan szép érzés járta át, mely percekig tomboló viharos tapsban tört felszínre belőlük az előadást követően.
Ahhoz pedig, hogy mindez megtörténhessen és kiemelkedő eseményeként égesse be magát Háromszék kultúrtörténetébe, több feltételnek kellett egyszerre teljesülnie. A Kárpát–Haza OperaTúrát lehetővé tevő anyaországi akaraton és helyi fogadókészségen túl ugyanis a sikerhez megfelelő helyszín, a művészek tehetsége, felkészültsége és odaadása, valamint a közönség több ezres létszáma és lelkesedése is szükségeltetett. Valamint Egressy Béni, aki irodalmi köntösbe öltöztette a magyar történelem egyik tragikus fejezetét, a megzenésítést magas szinten elvégző Erkel Ferenc, a forgatókönyvet újraálmodó Szűcs Gábor rendező, illetve a zenekart dirigáló Medveczky Ádám karmester is.
Nekik köszönhetően viszont tiszta lelkiismerettel elmondható, hogy ennél megfelelőbb és méltóbb alkalmat nehezen lehetett volna találni a város, Háromszék és Székelyföld egyik büszkeségének számító Sepsi Aréna felavatásához, mint e műnek a bemutatása. A benne megjelenített cselszövés, ármánykodás és idegen érdekek kiszolgálása ugyanis ráirányította a figyelmünk, hogy ezek sajnos napjainkban is meghatározzák némely magyar politikus tevékenységét, a gúnyhatárokon innen és túl egyaránt. Ugyanakkor a szeretet sírig tartó kötelékének, az összefogás erejének, valamint a gyászból is kicsírázó és szárba szökkenő jövő lehetőségének a felmutatásával megcsillantja a reményt, hogy van értelme a küzdelemnek.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 13.
A FOGYASZTÓVÉDŐ NEM NYELVELLENŐR
A fogyasztóvédelmi hivatal nem nyelvtudás-ellenőrző szerv – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján újságírói érdeklődésre.A kérdés arra vonatkozott, voltak-e utóhatásai az elnök korábbi, Gheorghe Mircea Diacon háromszéki fogyasztóvédő hivatalvezető ténykedéséről tett nyilatkozatának, melyet A fogyasztóvédő úgy működik, mint a Ku-Klux-Klan címmel közöltük szeptember 6-i lapszámunkban?
Tamás Sándor tudja, hogy erősen fogalmazott, igazából nem voltak utóhatások, de akadt, aki Diacon köréből megkérdezte, alá tudja-e támasztani állításait. Igen, áll elébe, amennyiben becsületsértési eljárást kezdeményezne az illető, tanúkat tud felvonultatni a bíróságon, mondotta az elnök.
Megismételte, Diacon inkompetens és összeférhetetlen azzal a tisztséggel, amelyben 2012 óta román állami segédlettel tartják. Feltette a szónoki kérdést, miért van benne annyi szenvedélyes káröröm és gonoszság? Hiszen nem egyedi, hanem sorozatos rosszindulatú esetek jellemzik tevékenységét: a zabolai néptánctánctábort, az unitárius gyerekek árkosi táborát, a zabolai Csipkésben a gyerektábort, a SIC-Festet zaklatta, kikelt a SIC-matrica, a székely termékek, a székely ízek ellen.
A tánctábor szervezőit súlyos büntetéssel illette, nem azért, mert egészségügyi gondok voltak, hanem mert a konyhában, ahol négyszáz gyereknek főztek, nem tüntették fel, egy adag étel mennyi húst tartalmaz. Az elnök válaszolt is korábban feltett kérdésére: Erdővidéken hallott kifejezést idézett, „ki amilyen, olyan”, tömör jellemzés, tette hozzá.
Az elnök felelevenítette a Háromszékben 2016. január 27-én megjelent Rendőrnek nem jó, fogyasztóvédőnek igen? című tényfeltáró riportunkban közölt információkat. Diacon nem volt alkalmas a román rendőrség kötelékeiben maradni, majd a polgárőrségtől a munkatörvénykönyv 130-as cikkelye első bekezdésének i. pontjával bontották fel szerződését, magyarán kirúgták.
Ezek után román állami segédlettel fontos köztisztségbe nevezték ki. Annak ellenére, hogy nagyon sokszor felhívták az illetékesek figyelmét, hogy ez nem helyénvaló, mégis ott tartják. Mostanában Diacon és brassói felettese, Sorin Claudiu Susanu Székelyföldön azt vizsgálják, hogy ki milyen szinten beszéli a román nyelvet. Ehhez semmiféle joguk nincsen! – mondta az elnök. Legyen világos, a fogyasztóvédelmi hivatal nem nyelvtudás-ellenőrző szerv, hangoztatta.
Továbbá felhívta a figyelmet, ha bárhol ilyesmi történik, azonnal jelezzék, lehetőleg a sajtónak, hogy kerüljön nyilvánosságra az eset.
Szekeres Attila / Háromszék; Erdély.ma
A fogyasztóvédelmi hivatal nem nyelvtudás-ellenőrző szerv – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján újságírói érdeklődésre.A kérdés arra vonatkozott, voltak-e utóhatásai az elnök korábbi, Gheorghe Mircea Diacon háromszéki fogyasztóvédő hivatalvezető ténykedéséről tett nyilatkozatának, melyet A fogyasztóvédő úgy működik, mint a Ku-Klux-Klan címmel közöltük szeptember 6-i lapszámunkban?
Tamás Sándor tudja, hogy erősen fogalmazott, igazából nem voltak utóhatások, de akadt, aki Diacon köréből megkérdezte, alá tudja-e támasztani állításait. Igen, áll elébe, amennyiben becsületsértési eljárást kezdeményezne az illető, tanúkat tud felvonultatni a bíróságon, mondotta az elnök.
Megismételte, Diacon inkompetens és összeférhetetlen azzal a tisztséggel, amelyben 2012 óta román állami segédlettel tartják. Feltette a szónoki kérdést, miért van benne annyi szenvedélyes káröröm és gonoszság? Hiszen nem egyedi, hanem sorozatos rosszindulatú esetek jellemzik tevékenységét: a zabolai néptánctánctábort, az unitárius gyerekek árkosi táborát, a zabolai Csipkésben a gyerektábort, a SIC-Festet zaklatta, kikelt a SIC-matrica, a székely termékek, a székely ízek ellen.
A tánctábor szervezőit súlyos büntetéssel illette, nem azért, mert egészségügyi gondok voltak, hanem mert a konyhában, ahol négyszáz gyereknek főztek, nem tüntették fel, egy adag étel mennyi húst tartalmaz. Az elnök válaszolt is korábban feltett kérdésére: Erdővidéken hallott kifejezést idézett, „ki amilyen, olyan”, tömör jellemzés, tette hozzá.
Az elnök felelevenítette a Háromszékben 2016. január 27-én megjelent Rendőrnek nem jó, fogyasztóvédőnek igen? című tényfeltáró riportunkban közölt információkat. Diacon nem volt alkalmas a román rendőrség kötelékeiben maradni, majd a polgárőrségtől a munkatörvénykönyv 130-as cikkelye első bekezdésének i. pontjával bontották fel szerződését, magyarán kirúgták.
Ezek után román állami segédlettel fontos köztisztségbe nevezték ki. Annak ellenére, hogy nagyon sokszor felhívták az illetékesek figyelmét, hogy ez nem helyénvaló, mégis ott tartják. Mostanában Diacon és brassói felettese, Sorin Claudiu Susanu Székelyföldön azt vizsgálják, hogy ki milyen szinten beszéli a román nyelvet. Ehhez semmiféle joguk nincsen! – mondta az elnök. Legyen világos, a fogyasztóvédelmi hivatal nem nyelvtudás-ellenőrző szerv, hangoztatta.
Továbbá felhívta a figyelmet, ha bárhol ilyesmi történik, azonnal jelezzék, lehetőleg a sajtónak, hogy kerüljön nyilvánosságra az eset.
Szekeres Attila / Háromszék; Erdély.ma
2017. szeptember 13.
Tizenegy erdélyinek adományozott állami kitüntetést Áder János, Magyarország elnöke
Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából tizenegy erdélyinek adományozott állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, elismerve a közösségért, nemzetért tett fáradozásaikat és tevékenységüket. A díjakat a kitüntetettek kedden vehették át Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, a Lázár-ház eskütermében.
Erdély több pontjáról érkeztek ünnepeltek a keddi díjátadóra, amelyen ezúttal – is – több személy munkáját ismerte el Magyarország államfője, Áder János.
„Fekete Kéz”
Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke részére az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméje melletti következetes kiállása, valamint a forradalom emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként adományozta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Áder János. A kitüntetett 1952-ben kollektivizálás ellenes plakátokat írt és ragasztott ki szülőfalujában, Gyergyószárhegyen, ezeken használta először a „Fekete Kéz” aláírást. Tetteiért többször börtönre ítélték, fogvatartásának ideje alatt részleges látás és halláskárosodást szenvedett. A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének elnökeként rendszeresen szervez megemlékezéseket az 1956-os forradalomról, tart rendhagyó történelemórákat általános és középiskolások számára.
Felkarolja a fiatalokat Bodó György plébános az erdélyi magyarság hitének megerősítése mellett a gyimesi fiatalság életkörülményeinek javítását is elhivatottan szolgáló egyházi és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A plébános 1972. december 4-én született Kovászna városában, majd több papi állomáshely után 2010-ben került Gyimesközéplokra, jelenleg az ottani Mária Magdolna Egyházközség plébánosa. Odahelyezése után rögtön visszaigényelte az egyházközség régi iskoláját, amelynek felújítását is megszervezte. Idén a magyar kormánnyal együttműködve tornaterem építésbe kezdett a gyimesi fiatalság részére. A kitüntetett laudációjában úgy fogalmaztak: az erdélyi magyarságért való tenni akarása, a fiatalok felkarolása, az egyházhoz való hűsége mindannyiunk előtt ismeretes. Az erdélyi magyarság és a gyimesi csángó gyermekek fáradhatatlan harcosa.
Néptáncoktatói tevékenység
Sándor Csaba Lajos néptáncoktató és koreográfus az erdélyi szórványban élő magyarság körében végzett elkötelezett néptáncoktatói és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A díjazott Csíkszentdomokoson született, és már középiskolai évei alatt kapcsolatba került a táncházmozgalommal. Balánbányán, Felcsíkon, valamint a Gyergyói-medencében az elmúlt 27 év alatt több mint hét ezer gyermeket tanított néptáncolni. Több rendezvénynek a létrehozója és szervezője.
Nevéhez fűződik a Botorka fesztivál, a hagyományos gyermeklakodalmak, farsangi bálok és sok más helyi esemény megszervezése, továbbá ő az Ördögborda, a Prücskök, az Elevenek és Zsengicék tánccsoportok alapítója és vezetője.
A fiatalok szülőföldön maradásáért
Székely Ernő csíkszentkirályi polgármester részére a helyi magyar közösség fejlődése, kultúrájának megőrzése és a fiatalok szülőföldön maradása mellett az anyaországgal való kapcsolatok ápolását is elkötelezetten szolgáló munkája elismeréseként adományozott Magyar Arany Érdemkeresztet Áder János. A polgármester 1958. október 5-én született Csíkszentkirályon. 2004-től szülőfaluja polgármestereként – a nagy infrastrukturális beruházások és az egyházközség folyamatos támogatása mellett – kiemelten támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi közösség szellemi és anyagi gyarapodását szolgálja. Számos olyan létesítmény létrejöttét kezdeményezte, amely a lakosság életminőségének javítását szolgálja: sportcsarnok, elsőként Alcsíkon napközi otthon, jégkorongpálya, focipálya építése, valamint fedett borvizes fürdő a gyógyulni vágyóknak.
További díjazottak Az említett személyek mellett Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült Tánczos Vilmos néprajzkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének egyetemi tanára. Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke. Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült Ambrus József, a Hargita Megyei Mentőszolgálat székelyudvarhelyi mentőállomásának főorvosa, Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke, Gráma János, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetségének titkára, illetve Tóth Sándor pedagógus, a Hajdina Néptáncegyüttes alapítója és vezetője (Marosludas). Végül Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Demeter Irén református vallástanár.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro
Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából tizenegy erdélyinek adományozott állami kitüntetést Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, elismerve a közösségért, nemzetért tett fáradozásaikat és tevékenységüket. A díjakat a kitüntetettek kedden vehették át Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, a Lázár-ház eskütermében.
Erdély több pontjáról érkeztek ünnepeltek a keddi díjátadóra, amelyen ezúttal – is – több személy munkáját ismerte el Magyarország államfője, Áder János.
„Fekete Kéz”
Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke részére az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméje melletti következetes kiállása, valamint a forradalom emlékének ápolását szolgáló tevékenysége elismeréseként adományozta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést Áder János. A kitüntetett 1952-ben kollektivizálás ellenes plakátokat írt és ragasztott ki szülőfalujában, Gyergyószárhegyen, ezeken használta először a „Fekete Kéz” aláírást. Tetteiért többször börtönre ítélték, fogvatartásának ideje alatt részleges látás és halláskárosodást szenvedett. A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének elnökeként rendszeresen szervez megemlékezéseket az 1956-os forradalomról, tart rendhagyó történelemórákat általános és középiskolások számára.
Felkarolja a fiatalokat Bodó György plébános az erdélyi magyarság hitének megerősítése mellett a gyimesi fiatalság életkörülményeinek javítását is elhivatottan szolgáló egyházi és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A plébános 1972. december 4-én született Kovászna városában, majd több papi állomáshely után 2010-ben került Gyimesközéplokra, jelenleg az ottani Mária Magdolna Egyházközség plébánosa. Odahelyezése után rögtön visszaigényelte az egyházközség régi iskoláját, amelynek felújítását is megszervezte. Idén a magyar kormánnyal együttműködve tornaterem építésbe kezdett a gyimesi fiatalság részére. A kitüntetett laudációjában úgy fogalmaztak: az erdélyi magyarságért való tenni akarása, a fiatalok felkarolása, az egyházhoz való hűsége mindannyiunk előtt ismeretes. Az erdélyi magyarság és a gyimesi csángó gyermekek fáradhatatlan harcosa.
Néptáncoktatói tevékenység
Sándor Csaba Lajos néptáncoktató és koreográfus az erdélyi szórványban élő magyarság körében végzett elkötelezett néptáncoktatói és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. A díjazott Csíkszentdomokoson született, és már középiskolai évei alatt kapcsolatba került a táncházmozgalommal. Balánbányán, Felcsíkon, valamint a Gyergyói-medencében az elmúlt 27 év alatt több mint hét ezer gyermeket tanított néptáncolni. Több rendezvénynek a létrehozója és szervezője.
Nevéhez fűződik a Botorka fesztivál, a hagyományos gyermeklakodalmak, farsangi bálok és sok más helyi esemény megszervezése, továbbá ő az Ördögborda, a Prücskök, az Elevenek és Zsengicék tánccsoportok alapítója és vezetője.
A fiatalok szülőföldön maradásáért
Székely Ernő csíkszentkirályi polgármester részére a helyi magyar közösség fejlődése, kultúrájának megőrzése és a fiatalok szülőföldön maradása mellett az anyaországgal való kapcsolatok ápolását is elkötelezetten szolgáló munkája elismeréseként adományozott Magyar Arany Érdemkeresztet Áder János. A polgármester 1958. október 5-én született Csíkszentkirályon. 2004-től szülőfaluja polgármestereként – a nagy infrastrukturális beruházások és az egyházközség folyamatos támogatása mellett – kiemelten támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi közösség szellemi és anyagi gyarapodását szolgálja. Számos olyan létesítmény létrejöttét kezdeményezte, amely a lakosság életminőségének javítását szolgálja: sportcsarnok, elsőként Alcsíkon napközi otthon, jégkorongpálya, focipálya építése, valamint fedett borvizes fürdő a gyógyulni vágyóknak.
További díjazottak Az említett személyek mellett Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült Tánczos Vilmos néprajzkutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének egyetemi tanára. Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke. Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült Ambrus József, a Hargita Megyei Mentőszolgálat székelyudvarhelyi mentőállomásának főorvosa, Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke, Gráma János, a Volt Politikai Foglyok Maros Megyei Szövetségének titkára, illetve Tóth Sándor pedagógus, a Hajdina Néptáncegyüttes alapítója és vezetője (Marosludas). Végül Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Demeter Irén református vallástanár.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro
2017. szeptember 13.
Utcára, román!
Vadim Tudor örök. Hitvallása, eszméi és rögeszméi, vadnacionalizmusa, leplezetlen magyargyűlölete ma is él, s bár Románia parlamentjébe hosszú évek óta nem jut be szélsőséges párt, ez valójában csak annyit jelent, hogy mindezek a retrográd, soviniszta erők és gondolatok mintegy „szétterültek” a törvényhozásban képviselettel rendelkező politikai szervezetek között.
Így aztán a valamikori Nagyrománia Párt szellemi örökségét megtaláljuk a kormányzó Szociáldemokrata Pártban, de még a mindmáig kiismerhetetlen, heterogén Mentsétek meg Romániát Szövetségnek is voltak magyarellenes megnyilvánulásai, idegengyűlölet és paranoid hangulatkeltés tekintetében pedig a Traian Băsescu nevével fémjelzett Népi Mozgalom Pártja helyenként már-már megelőzni látszik Vadim Tudor egykori alakulatát. De a legfőbb ellenzéki erő, a szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentő Nemzeti Liberális Párt sem akar kimaradni e vadnacionalista versenyfutásból, újabban attól sem riadnak vissza, hogy már-már utcai tüntetésre szólítsák híveiket és az igaz román hazafiakat a magyarok ellen. Múlt héten még csak afféle rossz viccnek tűnt, hogy Florin Roman liberális politikus tüntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a jelenlegi 20 százalékról 10 százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati jogok biztosításához szükséges küszöböt a közigazgatásban. Igaz, a kezdeményező tisztsége miatt – Roman nem valamiféle mezei párttag, hanem a Nemzeti Liberális Párt alelnöke! – és a marosvásárhelyi római katolikus líceum megszüntetése, illetve a (talán éppen ezt a jogsértést elfedni, a nacionalista hangulatot pedig megalapozni hivatott) székelyudvarhelyi szekus diverzió miatt amúgy is feszültté vált közhangulatban, a magyar–román viszony elmérgesedése közepette a kijelentés amúgy is jókora adag felelőtlenségről árulkodott. De az már tényleg több a soknál, amikor az alakulat elnöke is magyarellenes utcai megmozdulásokat helyez kilátásba. Márpedig Ludovic Orban ezt sugalmazta Cebén, az Avram Iancu-megemlékezésen, amikor a magyar jogkövetelések kapcsán azt találta mondani a jelenlevőknek: meglehet, hogy harcba lesznek hívva. Teszi ezt tehát annak a pártnak az elnöke, amely a jelenlegi erőviszonyok közepette a korruptaknak, gazembereknek, szélhámosoknak, retrográdaknak, Európa-elleneseknek, kommunistáknak bélyegzett szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentené… Vadim Tudor büszkén húzná ki magát: harca nem volt hiábavaló, íme, a romániai politikai élet minden sejtjét áthatja a nemzetféltő sovinizmus, nyíltan hangoztatott magyarellenesség.
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Vadim Tudor örök. Hitvallása, eszméi és rögeszméi, vadnacionalizmusa, leplezetlen magyargyűlölete ma is él, s bár Románia parlamentjébe hosszú évek óta nem jut be szélsőséges párt, ez valójában csak annyit jelent, hogy mindezek a retrográd, soviniszta erők és gondolatok mintegy „szétterültek” a törvényhozásban képviselettel rendelkező politikai szervezetek között.
Így aztán a valamikori Nagyrománia Párt szellemi örökségét megtaláljuk a kormányzó Szociáldemokrata Pártban, de még a mindmáig kiismerhetetlen, heterogén Mentsétek meg Romániát Szövetségnek is voltak magyarellenes megnyilvánulásai, idegengyűlölet és paranoid hangulatkeltés tekintetében pedig a Traian Băsescu nevével fémjelzett Népi Mozgalom Pártja helyenként már-már megelőzni látszik Vadim Tudor egykori alakulatát. De a legfőbb ellenzéki erő, a szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentő Nemzeti Liberális Párt sem akar kimaradni e vadnacionalista versenyfutásból, újabban attól sem riadnak vissza, hogy már-már utcai tüntetésre szólítsák híveiket és az igaz román hazafiakat a magyarok ellen. Múlt héten még csak afféle rossz viccnek tűnt, hogy Florin Roman liberális politikus tüntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a jelenlegi 20 százalékról 10 százalékra csökkentenék az anyanyelvhasználati jogok biztosításához szükséges küszöböt a közigazgatásban. Igaz, a kezdeményező tisztsége miatt – Roman nem valamiféle mezei párttag, hanem a Nemzeti Liberális Párt alelnöke! – és a marosvásárhelyi római katolikus líceum megszüntetése, illetve a (talán éppen ezt a jogsértést elfedni, a nacionalista hangulatot pedig megalapozni hivatott) székelyudvarhelyi szekus diverzió miatt amúgy is feszültté vált közhangulatban, a magyar–román viszony elmérgesedése közepette a kijelentés amúgy is jókora adag felelőtlenségről árulkodott. De az már tényleg több a soknál, amikor az alakulat elnöke is magyarellenes utcai megmozdulásokat helyez kilátásba. Márpedig Ludovic Orban ezt sugalmazta Cebén, az Avram Iancu-megemlékezésen, amikor a magyar jogkövetelések kapcsán azt találta mondani a jelenlevőknek: meglehet, hogy harcba lesznek hívva. Teszi ezt tehát annak a pártnak az elnöke, amely a jelenlegi erőviszonyok közepette a korruptaknak, gazembereknek, szélhámosoknak, retrográdaknak, Európa-elleneseknek, kommunistáknak bélyegzett szociáldemokraták egyetlen alternatíváját jelentené… Vadim Tudor büszkén húzná ki magát: harca nem volt hiábavaló, íme, a romániai politikai élet minden sejtjét áthatja a nemzetféltő sovinizmus, nyíltan hangoztatott magyarellenesség.
Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 13.
Vetró András szobra Aranyosegerbegyen
A reformáció 500 éves évfordulója alkalmával vasárnap a Kolozs megyei Aranyosegerbegyen a hálaadó istentisztelet után ünnepélyes keretek között leplezték le Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mellszobrát, a kolozsvári származású, kézdivásárhelyi Vetró András szobrász alkotását.
A szoboravatást megelőző napon, szombaton a református templomban a reformációról és Bethlen Gábor fejedelem életéről, koráról és munkásságáról, valamint Bethlen Gábor és Aranyosegerbegy kapcsolatáról szóló előadások hangzottak el.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A reformáció 500 éves évfordulója alkalmával vasárnap a Kolozs megyei Aranyosegerbegyen a hálaadó istentisztelet után ünnepélyes keretek között leplezték le Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mellszobrát, a kolozsvári származású, kézdivásárhelyi Vetró András szobrász alkotását.
A szoboravatást megelőző napon, szombaton a református templomban a reformációról és Bethlen Gábor fejedelem életéről, koráról és munkásságáról, valamint Bethlen Gábor és Aranyosegerbegy kapcsolatáról szóló előadások hangzottak el.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 13.
Félig arany, félig acél örökséggel (Szabó Juditra emlékezve)
Berekméri Sándor egyik meséjében, amelyet Szabó Judit Gernyeszegről gyűjtött, a hős félig arany, félig acél fejszével a kezében indult el, hogy megmássza az égig érő fát. Akárcsak az általa gyűjtött mese hőse, Szabó Judit is immár az égig érő fán halad, egyre feljebb. Félig arany, félig acél örökséget visz magával.
Szűk környezete a mosolygó, megértő öreg tanárnőt látta benne. Kevesen tudták, hogy arany örökséggel a tarsolyában érkezett Kézdivásárhelyre Incze László feleségeként. A marosszéki gyökerek hajtották ki Szabó Judit életfájának első nagy ágát. A Rózsa királyfi kötet hatszáz oldalnyi meséjét és az ehhez társuló elemzést máig a romániai magyar népmesegyűjtés egyik nagy teljesítményeként, a néprajzi egyéniségkutatás fontos szakirodalmaként tartjuk számon. Csíkszentdomokosi tanári karrierjéből hajtott ki egyéniségének egy újabb ága: a muzeológusi. Márton Áron falujában megszállottan gyűjtötte a tárgyakat, hozzájárulva Felcsík egyik legcsodálatosabb falusi gyűjteményének kialakulásához. Bár csupán néhány évig tanított Kászonaltízen, elég volt e periódus arra, hogy Kászon egyik legrégibb, 1898-as betlehemes játékára rátaláljon és lejegyezze azt. Kézdivásárhely az acél küzdelem színhelye volt számára: az erősödő diktatúrában formálta a gyermekek magyar anyanyelvét, és férjével együtt építette a múzeumi gyűjteményt. Kislányos lelkesedéssel rendezte kiállítássá a Jóbarát című lap Háromszékre került népviseletes babagyűjteményét, és írta a tanulmányait, jelezve ezekkel is: lokálpatrióta kézdivásárhelyivé vált pár évtized alatt. Halála előtti napon még az foglalkoztatta, hogy milyen formában adhatná ki Balázs Mártonnak, a kézdivásárhelyi pedagógus-elődnek háromszéki néprajzi monográfiáját. Szabó Judit szeptember 7-én hunyt el, ma lenne 75 éves. Isten áldja az emlékét.
Szőcsné Gazda Enikő / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Berekméri Sándor egyik meséjében, amelyet Szabó Judit Gernyeszegről gyűjtött, a hős félig arany, félig acél fejszével a kezében indult el, hogy megmássza az égig érő fát. Akárcsak az általa gyűjtött mese hőse, Szabó Judit is immár az égig érő fán halad, egyre feljebb. Félig arany, félig acél örökséget visz magával.
Szűk környezete a mosolygó, megértő öreg tanárnőt látta benne. Kevesen tudták, hogy arany örökséggel a tarsolyában érkezett Kézdivásárhelyre Incze László feleségeként. A marosszéki gyökerek hajtották ki Szabó Judit életfájának első nagy ágát. A Rózsa királyfi kötet hatszáz oldalnyi meséjét és az ehhez társuló elemzést máig a romániai magyar népmesegyűjtés egyik nagy teljesítményeként, a néprajzi egyéniségkutatás fontos szakirodalmaként tartjuk számon. Csíkszentdomokosi tanári karrierjéből hajtott ki egyéniségének egy újabb ága: a muzeológusi. Márton Áron falujában megszállottan gyűjtötte a tárgyakat, hozzájárulva Felcsík egyik legcsodálatosabb falusi gyűjteményének kialakulásához. Bár csupán néhány évig tanított Kászonaltízen, elég volt e periódus arra, hogy Kászon egyik legrégibb, 1898-as betlehemes játékára rátaláljon és lejegyezze azt. Kézdivásárhely az acél küzdelem színhelye volt számára: az erősödő diktatúrában formálta a gyermekek magyar anyanyelvét, és férjével együtt építette a múzeumi gyűjteményt. Kislányos lelkesedéssel rendezte kiállítássá a Jóbarát című lap Háromszékre került népviseletes babagyűjteményét, és írta a tanulmányait, jelezve ezekkel is: lokálpatrióta kézdivásárhelyivé vált pár évtized alatt. Halála előtti napon még az foglalkoztatta, hogy milyen formában adhatná ki Balázs Mártonnak, a kézdivásárhelyi pedagógus-elődnek háromszéki néprajzi monográfiáját. Szabó Judit szeptember 7-én hunyt el, ma lenne 75 éves. Isten áldja az emlékét.
Szőcsné Gazda Enikő / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 13.
Kilenc nyugdíjas jut tíz munkavállalóra
Romániában kilenc nyugdíjas jut tíz munkavállalóra, az átlagos társadalombiztosítási nyugdíj pedig mintegy fele az országos nettó átlagbérnek – közölték tegnap különböző hírügynökségek a statisztikai intézet második negyedéves jelentését ismertetve.
Idén a második negyedévben 0,17 százalékkal 5,2 millióra csökkent a nyugdíjasok száma, átlagos járandóságuk pedig 0,6 százalékkal 1022 lejre nőtt. Az átlagos nyugdíjnak a nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóértéke a korábbi 52-ről 51 százalékra csökkent, mivel a fizetések idén gyorsabb ütemben nőttek, mint a nyugdíjak. A nyugdíjasoknak a munkavállalókhoz viszonyított aránya nagy eltéréseket mutat az ország különböző térségeiben: Bukarestben például 5 nyugdíjas jut 10 munkavállalóra, míg a fővárossal csaknem szomszédos, déli Teleorman megyében 17 nyugdíjas jut 10 alkalmazottra. A munkaerőpiacot figyelő researchromania.ro portál egy tavalyi felmérése szerint a romániai munkavállalók 5,5 millióra tehető száma elmarad a nyugdíjasok és állástalanok együttes számától. A szakportál szerint Romániában úgy került történelmi mélypontra (5 százalékot alig meghaladó szintre) a munkanélküliségi ráta, hogy azokat, akik már több mint egy éve állástalanok, törlik a munkaügyi hivatalok statisztikáiból, függetlenül attól, hogy találtak-e maguknak munkahelyet vagy sem. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Romániában kilenc nyugdíjas jut tíz munkavállalóra, az átlagos társadalombiztosítási nyugdíj pedig mintegy fele az országos nettó átlagbérnek – közölték tegnap különböző hírügynökségek a statisztikai intézet második negyedéves jelentését ismertetve.
Idén a második negyedévben 0,17 százalékkal 5,2 millióra csökkent a nyugdíjasok száma, átlagos járandóságuk pedig 0,6 százalékkal 1022 lejre nőtt. Az átlagos nyugdíjnak a nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóértéke a korábbi 52-ről 51 százalékra csökkent, mivel a fizetések idén gyorsabb ütemben nőttek, mint a nyugdíjak. A nyugdíjasoknak a munkavállalókhoz viszonyított aránya nagy eltéréseket mutat az ország különböző térségeiben: Bukarestben például 5 nyugdíjas jut 10 munkavállalóra, míg a fővárossal csaknem szomszédos, déli Teleorman megyében 17 nyugdíjas jut 10 alkalmazottra. A munkaerőpiacot figyelő researchromania.ro portál egy tavalyi felmérése szerint a romániai munkavállalók 5,5 millióra tehető száma elmarad a nyugdíjasok és állástalanok együttes számától. A szakportál szerint Romániában úgy került történelmi mélypontra (5 százalékot alig meghaladó szintre) a munkanélküliségi ráta, hogy azokat, akik már több mint egy éve állástalanok, törlik a munkaügyi hivatalok statisztikáiból, függetlenül attól, hogy találtak-e maguknak munkahelyet vagy sem. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 13.
Évadnyitó a Szép Palkóval
Meseútra hívják a gyermekeket
Rendhagyó sajtótájékoztatón körvonalazta kedd délelőtt új évadát a Maros Művészegyüttes. A bemutató előtt álló társulat a Szép Palkó jelmezeiben és részben már elkészült díszletei között a kövesdombi székhely nagytermének színpadán várta a média képviselőit.
Barabási Attila Csaba, az együttes menedzsere, művészeti igazgatója először nyári eseményeiket ismertette. A társulat tagjai Kalotaszentkirálytól Bergenyén, Válaszúton, Nyárádselyén át Magyaróig számos néptánctáborban vettek részt, ugyanakkor Ha te tudnád, amit én című előadásukkal augusztusban egy Fehér megyei szórványtelepülésen, a miriszlói magyar kulturális napokon is felléptek. A nyár végi Vásárhelyi Forgatagon a korábbi éveknél is intenzívebben vette ki a részét, népviselet- és fotókiállítással, illetve a zárógálára időzített fellépéssel színesítette a rendezvénysorozatot a Maros Művészegyüttes. A Forgatag utolsó napján a jeddi pálinkafesztiválon, egy héttel később a Székely Népi Gyermekegyüttes megalakulásának 60. évfordulójára szervezett gálaműsoron is tapsolhatott az együttesnek a nagyérdemű.
A számos eseménnyel párhuzamosan múlt hónapban az új évadra való felkészülés is megkezdődött. Legelső bemutatójával elsősorban a gyermekközönséget szólítja meg az együttes magyar társulata. A Szép Palkó című népmeséből készült táncszínházi produkció szeptember 27-én, szerdán 19 órakor látható a kövesdombi székház nagytermében. Az előadást Varga János magyarországi rendező, koreográfus állítja színpadra. A sajtótájékoztatón ő beszélt a produkció megszületéséről:
– Egy szép mesét kerestünk, és a választáskor azt a lelki kötődést tartottuk szeme előtt, amivel a népmeséhez viszonyulunk. A szegény székely legény elindul szerencsét próbálni, és elnyeri a legnagyobb boldogságot, a szerelmet. A királyi udvarban játszódó történet a népmesei elemek mellett különleges fordulatokat is tartogat. A táncszínházi előadásaim rendszerint a néptánctechnikára épülnek, így lesz ez most is. Elsősorban székelyföldi táncokat láthat a közönség, de emellett más táncok és zenék, például a gyimesi is helyet kap a produkcióban. A táncosoknak szöveges jeleneteik is vannak, ez egy együttes számára nagy kihívás. A díszletek a székely valóságból a mesevilágba vezetik a nézőt, de közben megmaradnak a székely gyökerek. A jelmezekben is a székely népviselet érvényesül. Egy kedves játékot ajánlunk a gyermekeknek, meseútra hívjuk őket – összegzett a rendező-koreográfus.
A Szép Palkó zenéjét Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza igazgatója szerezte. Az előadás hangzásában is a népmesén alapszik, egy olyan színes zenei világot teremt, amelyben a cimbalom és a furulya mellett több különleges hangszer és eszköz, például a kereplő és a harcsafűrész is megszólal.
A jelmezek Szélyes Andrea Natália munkái, az izgalmas díszleteket – egyebek mellett az óriásét és a történetben szerepet kapó álla-tokét – Bíró Vilhelm tervezi, készíti. A társulatban, illetve magában a színházi világban újnak számító fiatalember elárulta, számára az a legnagyobb próbatétel, hogy – mivel a táncosok folyamatosan mozgásban vannak –, egy nagyon könnyű szerkezetet kell számukra megvalósítani. Emellett a stílusok, ízlések összecsiszolása is külön odafigyelést igényel.
Szép Palkó szerepében Bartha Szabolcsot láthatjuk, a női főszereplőt, a király legkisebb lányát a zalai társulattól érkezett Kuczogi Veronika alakítja, a fiatalokat megátkozó királynőt Kásler Magda játssza.
Barabási Attila Csabától azt is megtudtuk, hogy a társulat ezzel az előadással vesz részt október 12–18. között Nagyváradon az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek találkozóján. Jövőben a rangos esemény házigazdája a Maros Művészegyüttes lesz.
Az októberi fellépés előtt, szeptember 21-én a Brassó megyei Négyfaluban lép fel a társulat, október elsejére egy új helyszínre, a Fehér megyei Búzásbocsárdra kaptak meghívást. Október 16–22. között a Székelyföld Napok programját gazdagítják néprajzi előadásokkal és táncházzal. Az újdonságok közül a Soproni Petőfi Színházzal való együttműködést emelte ki az együttes igazgatója. Mint mondta, 17 előadást vásároltak meg a soproniak a művészegyüttestől, november 12–24. között a János vitézzel vendégszerepel városukban a társulat.
– Ha ez jól sikerül, bekerülünk a soproni színház körforgásába – jegyezte meg Barabási Attila. December sem múlik el jelentős események nélkül, 16-án a filharmóniával közösen egy Kodály-emlékestet mutat be a társulat, 17-én pedig megtartják a Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozót.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
Meseútra hívják a gyermekeket
Rendhagyó sajtótájékoztatón körvonalazta kedd délelőtt új évadát a Maros Művészegyüttes. A bemutató előtt álló társulat a Szép Palkó jelmezeiben és részben már elkészült díszletei között a kövesdombi székhely nagytermének színpadán várta a média képviselőit.
Barabási Attila Csaba, az együttes menedzsere, művészeti igazgatója először nyári eseményeiket ismertette. A társulat tagjai Kalotaszentkirálytól Bergenyén, Válaszúton, Nyárádselyén át Magyaróig számos néptánctáborban vettek részt, ugyanakkor Ha te tudnád, amit én című előadásukkal augusztusban egy Fehér megyei szórványtelepülésen, a miriszlói magyar kulturális napokon is felléptek. A nyár végi Vásárhelyi Forgatagon a korábbi éveknél is intenzívebben vette ki a részét, népviselet- és fotókiállítással, illetve a zárógálára időzített fellépéssel színesítette a rendezvénysorozatot a Maros Művészegyüttes. A Forgatag utolsó napján a jeddi pálinkafesztiválon, egy héttel később a Székely Népi Gyermekegyüttes megalakulásának 60. évfordulójára szervezett gálaműsoron is tapsolhatott az együttesnek a nagyérdemű.
A számos eseménnyel párhuzamosan múlt hónapban az új évadra való felkészülés is megkezdődött. Legelső bemutatójával elsősorban a gyermekközönséget szólítja meg az együttes magyar társulata. A Szép Palkó című népmeséből készült táncszínházi produkció szeptember 27-én, szerdán 19 órakor látható a kövesdombi székház nagytermében. Az előadást Varga János magyarországi rendező, koreográfus állítja színpadra. A sajtótájékoztatón ő beszélt a produkció megszületéséről:
– Egy szép mesét kerestünk, és a választáskor azt a lelki kötődést tartottuk szeme előtt, amivel a népmeséhez viszonyulunk. A szegény székely legény elindul szerencsét próbálni, és elnyeri a legnagyobb boldogságot, a szerelmet. A királyi udvarban játszódó történet a népmesei elemek mellett különleges fordulatokat is tartogat. A táncszínházi előadásaim rendszerint a néptánctechnikára épülnek, így lesz ez most is. Elsősorban székelyföldi táncokat láthat a közönség, de emellett más táncok és zenék, például a gyimesi is helyet kap a produkcióban. A táncosoknak szöveges jeleneteik is vannak, ez egy együttes számára nagy kihívás. A díszletek a székely valóságból a mesevilágba vezetik a nézőt, de közben megmaradnak a székely gyökerek. A jelmezekben is a székely népviselet érvényesül. Egy kedves játékot ajánlunk a gyermekeknek, meseútra hívjuk őket – összegzett a rendező-koreográfus.
A Szép Palkó zenéjét Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza igazgatója szerezte. Az előadás hangzásában is a népmesén alapszik, egy olyan színes zenei világot teremt, amelyben a cimbalom és a furulya mellett több különleges hangszer és eszköz, például a kereplő és a harcsafűrész is megszólal.
A jelmezek Szélyes Andrea Natália munkái, az izgalmas díszleteket – egyebek mellett az óriásét és a történetben szerepet kapó álla-tokét – Bíró Vilhelm tervezi, készíti. A társulatban, illetve magában a színházi világban újnak számító fiatalember elárulta, számára az a legnagyobb próbatétel, hogy – mivel a táncosok folyamatosan mozgásban vannak –, egy nagyon könnyű szerkezetet kell számukra megvalósítani. Emellett a stílusok, ízlések összecsiszolása is külön odafigyelést igényel.
Szép Palkó szerepében Bartha Szabolcsot láthatjuk, a női főszereplőt, a király legkisebb lányát a zalai társulattól érkezett Kuczogi Veronika alakítja, a fiatalokat megátkozó királynőt Kásler Magda játssza.
Barabási Attila Csabától azt is megtudtuk, hogy a társulat ezzel az előadással vesz részt október 12–18. között Nagyváradon az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek találkozóján. Jövőben a rangos esemény házigazdája a Maros Művészegyüttes lesz.
Az októberi fellépés előtt, szeptember 21-én a Brassó megyei Négyfaluban lép fel a társulat, október elsejére egy új helyszínre, a Fehér megyei Búzásbocsárdra kaptak meghívást. Október 16–22. között a Székelyföld Napok programját gazdagítják néprajzi előadásokkal és táncházzal. Az újdonságok közül a Soproni Petőfi Színházzal való együttműködést emelte ki az együttes igazgatója. Mint mondta, 17 előadást vásároltak meg a soproniak a művészegyüttestől, november 12–24. között a János vitézzel vendégszerepel városukban a társulat.
– Ha ez jól sikerül, bekerülünk a soproni színház körforgásába – jegyezte meg Barabási Attila. December sem múlik el jelentős események nélkül, 16-án a filharmóniával közösen egy Kodály-emlékestet mutat be a társulat, 17-én pedig megtartják a Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozót.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 13.
Jutalomalap kiváló diákoknak
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban egy új különdíjra pályázhatnak az évfolyamonként legjobb tanulmányi eredményt elért diákok – jelentette be az évnyitón Mátéfi István iskolaigazgató.
Amint a szándéklevelében olvasható, a díjat prof. dr. Theodora Benedek egyetemi tanár ajánlotta fel, aki marosvásárhelyi tanácsosként egyik fontos feladatának tekinti a fiatalok támogatását. Mandátumának első hónapjaiban nyilvánosan is kifejezte azt a szándékát, hogy képviselői illetményét egy olyan alap létrehozására szánja, amiből a város legjobb teljesítményt elért diákjait jutalmazzák.
Az eltelt 14 hónap alatt a professzor asszonynak járó illeték 7.592 lej volt, amit fele-fele arányban a város két reprezentatív iskolájának, a Papiu Ilarian Főgimnáziumnak (ahol tanulmányait végezte) és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak adományozott, hogy az összegből a kiválóan teljesítő román és magyar diákok részesüljenek. Ezek személyének eldöntését a tanintézményekre bízta, kérése az, hogy a díjat az évnyitó ünnepségen adják át. Népújság (Marosvásárhely)
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban egy új különdíjra pályázhatnak az évfolyamonként legjobb tanulmányi eredményt elért diákok – jelentette be az évnyitón Mátéfi István iskolaigazgató.
Amint a szándéklevelében olvasható, a díjat prof. dr. Theodora Benedek egyetemi tanár ajánlotta fel, aki marosvásárhelyi tanácsosként egyik fontos feladatának tekinti a fiatalok támogatását. Mandátumának első hónapjaiban nyilvánosan is kifejezte azt a szándékát, hogy képviselői illetményét egy olyan alap létrehozására szánja, amiből a város legjobb teljesítményt elért diákjait jutalmazzák.
Az eltelt 14 hónap alatt a professzor asszonynak járó illeték 7.592 lej volt, amit fele-fele arányban a város két reprezentatív iskolájának, a Papiu Ilarian Főgimnáziumnak (ahol tanulmányait végezte) és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak adományozott, hogy az összegből a kiválóan teljesítő román és magyar diákok részesüljenek. Ezek személyének eldöntését a tanintézményekre bízta, kérése az, hogy a díjat az évnyitó ünnepségen adják át. Népújság (Marosvásárhely)
2017. szeptember 13.
Európai Parlament – Erdélyi képviselők szólaltak fel a kisebbségellenes intézkedésekről
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért, valamint a marosvásárhelyi iskola ügyében szólaltak fel hétfőn este Strasbourgban az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén az erdélyi RMDSZ-es képviselők.
Winkler: mindenkinek joga van az anyanyelvű oktatáshoz
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője álétal kiadott közlemény szerint arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
Az RMDSZ EP-képviselőjeként elhibázottnak tartja az ukrán parlament döntését, és szolidaritását fejezte ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel.
„Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését " – hangsúlyozta.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában.
Sógor: Ez az EU-ban történik
„Igen, ez az EU-ban történik, nem valahol a harmadik világban” – mondta Sógor Csaba az EP-ben a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán. „Romániában hétfőn kezdődött el a tanév, ám egy fele-fele arányban románok és magyarok által lakott városban ezt a szokásosnál is nagyobb káosz előzte meg” – ismertette Sógor Csaba a kialakult helyzetet az európai parlamenti képviselőtársaival.
Mint mondta, ennek oka, hogy lassan egy éve bizonytalan a római katolikus egyház által alapított helyi magyar iskola sorsa, az egyház saját épületében kialakított intézmény a különböző állami hatóságok sorozatos zaklatásai miatt gyakorlatilag megszűnt, a több száz gyerek pedig csak egy másik iskola szárnyai alatt kezdhette el a tanévet.
„Beszéltem itt már erről hónapokkal ezelőtt, de kérem, képzeljék el azt a helyzetet, hogy néhány évvel ezelőtti adminisztratív hiba miatt a rettegett korrupcióellenes ügyészek vizsgálódnak a helyszínen, kihallgatásra idézve be a szülőket, akiktől azt tudakolják, miért íratták katolikus iskolába gyerekeiket” – emelte ki.
Sógor Csaba arra figyelmeztette az uniós döntéshozókat, ha jogállamiságról beszélünk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy a marosvásárhelyi szülők ennyit éreznek ma a jogbiztonságból az EU-ban.
Tőkés: Románia és Ukrajna együtt halad
Tőkés László EP-képviselő felszólalásában szintén az európai törvényhozás hathatós közbenjárását kérte az ukrajnai nyelvi jogok biztosítása és a marosvásárhelyi iskola helyzetének rendezése érdekében. Mint közleményében fogalmazott, a kisebbségi jogok korlátozása által Ukrajnában a sztálini korszak, Erdélyben a "nacionálkommunista Ceausescu-diktatúra" rossz szelleme kísért.
A botrányos jogsérelmi esetek bemutatása rendjén arra is kitért, hogy a saját alkotmányával és nemzetközi vállalásaival ellentétes ukrajnai törvénymódosítás ellen mind a magyar, mind a román kormány élesen tiltakozott.
„A helyzet pikantériája az, hogy miközben Románia az ukrajnai románok kisebbségi jogainak a védelmére kél, ezzel szemben saját magyar kisebbségi közösségének az alapvető jogait lábbal tiporja” – fejtette ki, utalva Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének kijelentésére, miszerint Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre.
Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy a PSD és az RMDSZ közvetlenül a múlt heti marosvásárhelyi tüntetés előtti napon a parlamenti együttműködés folytatásában, illetve jobbításában állapodott meg. Tőkés László a jelen körülmények között teljességgel hiteltelennek tartja a további együttműködésre vonatkozó fogadkozást. Megítélése szerint az RMDSZ eddigi megalkuvó és elhibázott politikájának oroszlánrésze van abban, hogy a marosvásárhelyi – és az általános – tanügyi helyzet mostani sorsára jutott – olvasható a közleményben. „Csak remélni lehet, hogy az ukrajnai és a romániai iskolaügyek nemzetközi szintre elemelésével sikerül orvosolni az elszenvedett súlyos jogsértéseket” – szögezi le. Szabadság (Kolozsvár)
Az ukrajnai magyar és román közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogáért, valamint a marosvásárhelyi iskola ügyében szólaltak fel hétfőn este Strasbourgban az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén az erdélyi RMDSZ-es képviselők.
Winkler: mindenkinek joga van az anyanyelvű oktatáshoz
„Minden nemzeti kisebbségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz, óvodától egyetemig, Európa bármelyik országában, az unión belül vagy ennek szomszédságában. Ez az alapvető jog megilleti az ukrajnai magyar és román közösségeket is" – fogalmazott Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője álétal kiadott közlemény szerint arra kérte Petro Porosenko ukrán államfőt, hogy ne hirdesse ki az új oktatási törvényt, hanem utalja vissza a Legfelsőbb Tanácsnak újratárgyalás végett.
Az RMDSZ EP-képviselőjeként elhibázottnak tartja az ukrán parlament döntését, és szolidaritását fejezte ki a kárpátaljai magyar és az ukrajnai román közösséggel.
„Természetes a szolidaritás, különösen, amikor a romániai magyarságot is jogtiprás fenyegeti. Marosvásárhelyen a tanévkezdés előtt alig pár nappal a magyaroknak utcára kellett vonulniuk azért, hogy egy magyar iskola folytathassa működését " – hangsúlyozta.
Médiainformációk szerint az ukrajnai román közösség levélben fordult az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosához, Lamberto Zannierhez, arra kérve, hogy támogassa az anyanyelvi oktatás biztosítását Ukrajnában.
Sógor: Ez az EU-ban történik
„Igen, ez az EU-ban történik, nem valahol a harmadik világban” – mondta Sógor Csaba az EP-ben a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán. „Romániában hétfőn kezdődött el a tanév, ám egy fele-fele arányban románok és magyarok által lakott városban ezt a szokásosnál is nagyobb káosz előzte meg” – ismertette Sógor Csaba a kialakult helyzetet az európai parlamenti képviselőtársaival.
Mint mondta, ennek oka, hogy lassan egy éve bizonytalan a római katolikus egyház által alapított helyi magyar iskola sorsa, az egyház saját épületében kialakított intézmény a különböző állami hatóságok sorozatos zaklatásai miatt gyakorlatilag megszűnt, a több száz gyerek pedig csak egy másik iskola szárnyai alatt kezdhette el a tanévet.
„Beszéltem itt már erről hónapokkal ezelőtt, de kérem, képzeljék el azt a helyzetet, hogy néhány évvel ezelőtti adminisztratív hiba miatt a rettegett korrupcióellenes ügyészek vizsgálódnak a helyszínen, kihallgatásra idézve be a szülőket, akiktől azt tudakolják, miért íratták katolikus iskolába gyerekeiket” – emelte ki.
Sógor Csaba arra figyelmeztette az uniós döntéshozókat, ha jogállamiságról beszélünk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy a marosvásárhelyi szülők ennyit éreznek ma a jogbiztonságból az EU-ban.
Tőkés: Románia és Ukrajna együtt halad
Tőkés László EP-képviselő felszólalásában szintén az európai törvényhozás hathatós közbenjárását kérte az ukrajnai nyelvi jogok biztosítása és a marosvásárhelyi iskola helyzetének rendezése érdekében. Mint közleményében fogalmazott, a kisebbségi jogok korlátozása által Ukrajnában a sztálini korszak, Erdélyben a "nacionálkommunista Ceausescu-diktatúra" rossz szelleme kísért.
A botrányos jogsérelmi esetek bemutatása rendjén arra is kitért, hogy a saját alkotmányával és nemzetközi vállalásaival ellentétes ukrajnai törvénymódosítás ellen mind a magyar, mind a román kormány élesen tiltakozott.
„A helyzet pikantériája az, hogy miközben Románia az ukrajnai románok kisebbségi jogainak a védelmére kél, ezzel szemben saját magyar kisebbségi közösségének az alapvető jogait lábbal tiporja” – fejtette ki, utalva Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének kijelentésére, miszerint Románia nem alkalmazhat kettős mércét az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, és Magyarország reagálásától függetlenül megoldást kell találnia a marosvásárhelyi iskolaügyre.
Az EP-képviselő emlékeztetett arra, hogy a PSD és az RMDSZ közvetlenül a múlt heti marosvásárhelyi tüntetés előtti napon a parlamenti együttműködés folytatásában, illetve jobbításában állapodott meg. Tőkés László a jelen körülmények között teljességgel hiteltelennek tartja a további együttműködésre vonatkozó fogadkozást. Megítélése szerint az RMDSZ eddigi megalkuvó és elhibázott politikájának oroszlánrésze van abban, hogy a marosvásárhelyi – és az általános – tanügyi helyzet mostani sorsára jutott – olvasható a közleményben. „Csak remélni lehet, hogy az ukrajnai és a romániai iskolaügyek nemzetközi szintre elemelésével sikerül orvosolni az elszenvedett súlyos jogsértéseket” – szögezi le. Szabadság (Kolozsvár)
2017. szeptember 13.
Asztalos: nem büntethető a román nyelv nem ismerete
Romániában nem létezik törvényi előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét – szögezte le a Krónikának Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. A jogász lapunknak úgy vélekedett: visszaélést követett el a fogyasztóvédelem, amikor az egyik áruházlánc székelyudvarhelyi kirendeltsége dolgozójának hiányos románnyelv-tudására hivatkozva bírságolt.
– Az Ön által vezetett intézmény nemrég megállapította, nem érte hátrányos megkülönböztetés azt a román videóbloggert, aki azt állította, azért nem akarták kiszolgálni egy székelyudvarhelyi áruház falatozójában, mert nem beszélt magyarul. Egyértelmű volt a tényállás?
– Minden esetben körültekintően járunk el olyan szempontból, hogy be kell tartanunk a hivatalos eljárást. Ebben az esetben beidéztük a Kauflandot, és megkértük, adja át nekünk az összes dokumentumot, amely hasznos lehet az ügy orvoslása érdekében. Ugyanakkor a Facebook közösségi oldalon és internetes elérhetőségén írtunk a videóbloggernek is, kérve, bocsásson rendelkezésünkre egy nyilatkozatot, továbbá a felvételt és bármilyen más bizonyítékot állításai alátámasztására. Láttuk, hogy elolvasta az üzenetünket, de nem válaszolt.
Az áruházlánctól viszont megkaptuk a kültéri kamera által rögzített felvételeket, amelyeken látszik, hogy mielőtt elkészítette volna a videóját, az illető már kétszer találkozott az eladónővel.
Eljutott hozzánk ugyanakkor a Kaufland elárusítónője által megfogalmazott nyilatkozat is, továbbá kikértük a fogyasztóvédelmi hivatal ama jegyzőkönyvét is, amely alapján a történtek másnapján bírságot szabtak ki az áruházláncra.
Mivel én kezdeményeztem hivatalból eljárást, én írtam meg a nyolcoldalas határozattervezetet, és elküldtem a kollégium tagjainak.
Aztán a testület ülésén vitáztunk, majd egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés esete, sőt azt is megállapítottuk, hogy hamis híreket terjesztettek a videókollázzsal. Elítéltünk bármilyen manipulációt, ami hamis hírek alapján interetnikai feszültségeket generál annál is inkább, mivel a szóban forgó filmet a blogger oldalán egymillióan tekintették meg, nem beszélve a sajtóban keltett visszhangról, a magyarellenes uszításokról.
Mindazonáltal megfogalmaztunk egy ajánlást is, miszerint az erdélyi magyarok számára is illendő és jó ismerni a román nyelvet.
Valahogy nehezen elfogadható, hogy – legalábbis a közzétett felvételek alapján – az illető eladónő nem tudott annyit románul elmagyarázni, hogy zárva vannak. Ha mi elvárjuk, hogy velünk kapcsolatban tiszteletben tartsák és biztosítsák a nyelvi jogokat, akkor természetes, hogy mindenki a maga módján, elfogadható szinten beszélje az állam hivatalos nyelvét.
Már csak azért is, mert ez a saját érdeke, és versenyképesség kérdése is.
– Határozatukban kitérnek a fogyasztóvédelem által az áruházláncra kiszabott bírságra is, megállapítva, hogy a hivatal olyan jogszabályra hivatkozva szabott ki büntetést az elárusító magatartása miatt, amely nem szabályozza a hivatkozott esetet.
– Megvitattuk azt is, elmarasztalhatjuk-e a Kauflandot amiatt, hogy olyan alkalmazottakat foglakoztatott hasonló munkakörben, akik nem ismerik az állam nyelvét, hiszen bizonyos fokon sérül a vásárlók ahhoz fűződő joga, hogy megfelelő szolgáltatásban és információkban részesüljenek. Ez viszont azért nem történt meg, mivel a fogyasztóvédelem egyrészt már megbírságolta az áruházláncot, másrészt nem létezik olyan törvényes előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét. Ezt sajnos most Ukrajnában szeretnék bevezetni, de Románia nem hasonlítja magát északi szomszédjához.
– Az eset kapcsán többen – például a kolozsvári BBTE rektora – azt hangoztatták, hogy valamennyi román állampolgárnak kötelező beszélnie az állam nyelvét. Ezek szerint Romániában nem létezik törvényes alap arra, hogy valakit az állami szférán kívül azért büntessenek meg, mert nem beszél románul?
– Én nem találtam olyan törvényi kitételt, amely alapján elmarasztalhatnának valakit, mert nem beszéli a hivatalos nyelvet.
Személyes véleményem szerint a fogyasztóvédelem jegyzőkönyve jogi szempontból, valamint román nyelven egyaránt gyengén van megírva. Jogilag nem állja meg a helyét a bírság, a fogyasztóvédelmi törvény hivatkozott 9. cikkelye ugyanis nem vonatkozik ilyen esetekre. Ez a törvénycikkely a kereskedők magatartására vonatkozik ugyan, de olyan értelemben, hogy köteles a reklámnak, az előírásnak megfelelő árut eladni, és nem verheti át a vásárlót. Tehát erre a magatartásra vonatkozik, nem pedig arra, hogy milyen nyelven beszél a kereskedő a vevővel, vagy hogy káromkodik-e vele.
A fogyasztóvédelem visszaélést követett el, sőt manipulált is, mert a regionális igazgatója azt nyilatkozta: azért bírságoltak, mert másnap két munkatársukat ugyanott nem szolgálták ki, mert román nyelven kértek ételt. Olyan nem létezik, mint ami a jegyzőkönyvben szerepel, miszerint az eladó nehézkesen fejezte ki magát románul.
- Milyen képzettséggel rendelkezik egy fogyasztóvédelmi alkalmazott, hogy meghatározza valakiről, milyen szinten beszél egy adott nyelvet?
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)
Romániában nem létezik törvényi előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét – szögezte le a Krónikának Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. A jogász lapunknak úgy vélekedett: visszaélést követett el a fogyasztóvédelem, amikor az egyik áruházlánc székelyudvarhelyi kirendeltsége dolgozójának hiányos románnyelv-tudására hivatkozva bírságolt.
– Az Ön által vezetett intézmény nemrég megállapította, nem érte hátrányos megkülönböztetés azt a román videóbloggert, aki azt állította, azért nem akarták kiszolgálni egy székelyudvarhelyi áruház falatozójában, mert nem beszélt magyarul. Egyértelmű volt a tényállás?
– Minden esetben körültekintően járunk el olyan szempontból, hogy be kell tartanunk a hivatalos eljárást. Ebben az esetben beidéztük a Kauflandot, és megkértük, adja át nekünk az összes dokumentumot, amely hasznos lehet az ügy orvoslása érdekében. Ugyanakkor a Facebook közösségi oldalon és internetes elérhetőségén írtunk a videóbloggernek is, kérve, bocsásson rendelkezésünkre egy nyilatkozatot, továbbá a felvételt és bármilyen más bizonyítékot állításai alátámasztására. Láttuk, hogy elolvasta az üzenetünket, de nem válaszolt.
Az áruházlánctól viszont megkaptuk a kültéri kamera által rögzített felvételeket, amelyeken látszik, hogy mielőtt elkészítette volna a videóját, az illető már kétszer találkozott az eladónővel.
Eljutott hozzánk ugyanakkor a Kaufland elárusítónője által megfogalmazott nyilatkozat is, továbbá kikértük a fogyasztóvédelmi hivatal ama jegyzőkönyvét is, amely alapján a történtek másnapján bírságot szabtak ki az áruházláncra.
Mivel én kezdeményeztem hivatalból eljárást, én írtam meg a nyolcoldalas határozattervezetet, és elküldtem a kollégium tagjainak.
Aztán a testület ülésén vitáztunk, majd egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés esete, sőt azt is megállapítottuk, hogy hamis híreket terjesztettek a videókollázzsal. Elítéltünk bármilyen manipulációt, ami hamis hírek alapján interetnikai feszültségeket generál annál is inkább, mivel a szóban forgó filmet a blogger oldalán egymillióan tekintették meg, nem beszélve a sajtóban keltett visszhangról, a magyarellenes uszításokról.
Mindazonáltal megfogalmaztunk egy ajánlást is, miszerint az erdélyi magyarok számára is illendő és jó ismerni a román nyelvet.
Valahogy nehezen elfogadható, hogy – legalábbis a közzétett felvételek alapján – az illető eladónő nem tudott annyit románul elmagyarázni, hogy zárva vannak. Ha mi elvárjuk, hogy velünk kapcsolatban tiszteletben tartsák és biztosítsák a nyelvi jogokat, akkor természetes, hogy mindenki a maga módján, elfogadható szinten beszélje az állam hivatalos nyelvét.
Már csak azért is, mert ez a saját érdeke, és versenyképesség kérdése is.
– Határozatukban kitérnek a fogyasztóvédelem által az áruházláncra kiszabott bírságra is, megállapítva, hogy a hivatal olyan jogszabályra hivatkozva szabott ki büntetést az elárusító magatartása miatt, amely nem szabályozza a hivatkozott esetet.
– Megvitattuk azt is, elmarasztalhatjuk-e a Kauflandot amiatt, hogy olyan alkalmazottakat foglakoztatott hasonló munkakörben, akik nem ismerik az állam nyelvét, hiszen bizonyos fokon sérül a vásárlók ahhoz fűződő joga, hogy megfelelő szolgáltatásban és információkban részesüljenek. Ez viszont azért nem történt meg, mivel a fogyasztóvédelem egyrészt már megbírságolta az áruházláncot, másrészt nem létezik olyan törvényes előírás, amely alapján valakit azért büntethetnének meg, mert nem beszéli az állam hivatalos nyelvét. Ezt sajnos most Ukrajnában szeretnék bevezetni, de Románia nem hasonlítja magát északi szomszédjához.
– Az eset kapcsán többen – például a kolozsvári BBTE rektora – azt hangoztatták, hogy valamennyi román állampolgárnak kötelező beszélnie az állam nyelvét. Ezek szerint Romániában nem létezik törvényes alap arra, hogy valakit az állami szférán kívül azért büntessenek meg, mert nem beszél románul?
– Én nem találtam olyan törvényi kitételt, amely alapján elmarasztalhatnának valakit, mert nem beszéli a hivatalos nyelvet.
Személyes véleményem szerint a fogyasztóvédelem jegyzőkönyve jogi szempontból, valamint román nyelven egyaránt gyengén van megírva. Jogilag nem állja meg a helyét a bírság, a fogyasztóvédelmi törvény hivatkozott 9. cikkelye ugyanis nem vonatkozik ilyen esetekre. Ez a törvénycikkely a kereskedők magatartására vonatkozik ugyan, de olyan értelemben, hogy köteles a reklámnak, az előírásnak megfelelő árut eladni, és nem verheti át a vásárlót. Tehát erre a magatartásra vonatkozik, nem pedig arra, hogy milyen nyelven beszél a kereskedő a vevővel, vagy hogy káromkodik-e vele.
A fogyasztóvédelem visszaélést követett el, sőt manipulált is, mert a regionális igazgatója azt nyilatkozta: azért bírságoltak, mert másnap két munkatársukat ugyanott nem szolgálták ki, mert román nyelven kértek ételt. Olyan nem létezik, mint ami a jegyzőkönyvben szerepel, miszerint az eladó nehézkesen fejezte ki magát románul.
- Milyen képzettséggel rendelkezik egy fogyasztóvédelmi alkalmazott, hogy meghatározza valakiről, milyen szinten beszél egy adott nyelvet?
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)
2017. szeptember 13.
Elkészült a Petőfi-szobor, „társat” kap a magyargyilkos forradalmár Marosszentgyörgyön
Az ősz folyamán fogják felavatni Petőfi Sándor mellszobrát Marosszentgyörgy központjában – ezzel a helyi magyarság régi vágya teljesül. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra.
Avatásra készen áll Petőfi Sándor marosszentgyörgyi mellszobra, amely valamikor az ősz folyamán fog kikerülni a község főterére. Ezzel régi álmuk válik valóra a helyi magyaroknak, akiknek évekig kellett várniuk az engedélyekre. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra. Sófalvi Szabolcs, a vegyes etnikumú község elöljárója a Krónikának elmondta:
ezzel sikerül megteremteni a szobrok közötti egyensúlyt. A tanintézet előtt ugyanis már bő negyed évszázada áll a helyi románság jelképeként szolgáló Constantin Romanu-Vivu negyvennyolcas forradalmár büsztje, a főtéri parkocskában pedig sárkányölő Szent György lovas szobrát helyezték ki, „amely mindannyiunk szimbóluma”. A Petőfi-szobor felavatásával így végre a marosszentgyörgyi magyar közösség is emlékművet kap.
Nemzeti költőnk szobrának felállítása régi vágya a Marosvásárhellyel összenőtt település magyarságának, ugyanakkor az RMDSZ-es községvezetés is már évekkel ezelőtt ígéretet tett ennek felállítására. A bürokratikus eljárás azonban a szokásosnál is hosszabbra nyúlt. A polgármester nem akart kockáztatni, ezért kivárta az utolsó jóváhagyást is, amelynek Bukarestből kellett megérkeznie.
Ehhez képest huszonhét évvel ezelőtt a szászpénteki születésű Constantin Romanu-Vivu Felső-Maros menti román forradalmár büsztje minden jóváhagyás nélkül, gyakorlatilag egyik napról a másikra került ki a község központjában.
A helyiek most is emlékeznek arra a napra, amikor Ilarie Opriş volt párttitkár, későbbi kinevezett polgármester idejében, nem sokkal 1990 márciusa után egy daruval az iskola elé helyezték.
Akkoriban jóformán még a helyi románság sem tudta, kinek és milyen alkalomból állítottak emléket Marosszentgyörgyön. Romanu-Vivu – hasonlóan Avram Iancuhoz vagy Axente Severhez – az egyik nemzet szemében hős, a másikéban gyilkos volt.
Az erdélyi románság jogaiért a Habsburgok oldalán harcoló Romanu-Vivu 1848. december 15. után Mezőpanitban, Székelykövesden és Nyárádselyében komoly pusztítások közepette lefegyverezte a székely, magyar milíciákat. Egy hónappal később a magyar hatóságok elfogták, majd a hadbíróság ítélete alapján Debrecenbe próbálták szállítani. A fogollyal nem jutottak túl messzire, hisz sorozatos gaztetteiért Marosszentgyörgy határában a nép meglincselte. Három évvel ezelőtt a marosvásárhelyi helyi rendőrség igazgatója a megyeszékhelyen is szobrot állíttatott volna emlékére, végül azonban az elképzelés nem valósult meg.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)
Az ősz folyamán fogják felavatni Petőfi Sándor mellszobrát Marosszentgyörgy központjában – ezzel a helyi magyarság régi vágya teljesül. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra.
Avatásra készen áll Petőfi Sándor marosszentgyörgyi mellszobra, amely valamikor az ősz folyamán fog kikerülni a község főterére. Ezzel régi álmuk válik valóra a helyi magyaroknak, akiknek évekig kellett várniuk az engedélyekre. Bálint Károly marosvásárhelyi képzőművész alkotása a település központjában, az iskola épülete előtt kerül talapzatra. Sófalvi Szabolcs, a vegyes etnikumú község elöljárója a Krónikának elmondta:
ezzel sikerül megteremteni a szobrok közötti egyensúlyt. A tanintézet előtt ugyanis már bő negyed évszázada áll a helyi románság jelképeként szolgáló Constantin Romanu-Vivu negyvennyolcas forradalmár büsztje, a főtéri parkocskában pedig sárkányölő Szent György lovas szobrát helyezték ki, „amely mindannyiunk szimbóluma”. A Petőfi-szobor felavatásával így végre a marosszentgyörgyi magyar közösség is emlékművet kap.
Nemzeti költőnk szobrának felállítása régi vágya a Marosvásárhellyel összenőtt település magyarságának, ugyanakkor az RMDSZ-es községvezetés is már évekkel ezelőtt ígéretet tett ennek felállítására. A bürokratikus eljárás azonban a szokásosnál is hosszabbra nyúlt. A polgármester nem akart kockáztatni, ezért kivárta az utolsó jóváhagyást is, amelynek Bukarestből kellett megérkeznie.
Ehhez képest huszonhét évvel ezelőtt a szászpénteki születésű Constantin Romanu-Vivu Felső-Maros menti román forradalmár büsztje minden jóváhagyás nélkül, gyakorlatilag egyik napról a másikra került ki a község központjában.
A helyiek most is emlékeznek arra a napra, amikor Ilarie Opriş volt párttitkár, későbbi kinevezett polgármester idejében, nem sokkal 1990 márciusa után egy daruval az iskola elé helyezték.
Akkoriban jóformán még a helyi románság sem tudta, kinek és milyen alkalomból állítottak emléket Marosszentgyörgyön. Romanu-Vivu – hasonlóan Avram Iancuhoz vagy Axente Severhez – az egyik nemzet szemében hős, a másikéban gyilkos volt.
Az erdélyi románság jogaiért a Habsburgok oldalán harcoló Romanu-Vivu 1848. december 15. után Mezőpanitban, Székelykövesden és Nyárádselyében komoly pusztítások közepette lefegyverezte a székely, magyar milíciákat. Egy hónappal később a magyar hatóságok elfogták, majd a hadbíróság ítélete alapján Debrecenbe próbálták szállítani. A fogollyal nem jutottak túl messzire, hisz sorozatos gaztetteiért Marosszentgyörgy határában a nép meglincselte. Három évvel ezelőtt a marosvásárhelyi helyi rendőrség igazgatója a megyeszékhelyen is szobrot állíttatott volna emlékére, végül azonban az elképzelés nem valósult meg.
Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)
2017. szeptember 13.
Két háromszéki személyiséget tüntettek ki
Értékőrzők köreinkben
Két háromszéki személyiség is magyar állami kitüntetésben részesült: Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át, Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója,(képünkön), a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetéseket tegnap 18 órától a csíkszeredai Lázár-házban adták át.
A népzene és néptánc hű szolgája
Deák Gyula Levente részére az erdélyi táncházmozgalom aktív tagjaként a népzene- és néptánchagyományok továbbadása érdekében végzett sokrétű értékőrző tevékenysége elismeréseként adományozta Magyarország elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. Nagy megtiszteltetés ez, melyről az érintett saját bevallása szerint késéssel ugyan, de annál nagyobb örömmel értesült. Odaítélése ugyanis a személyes elégtételen kívül a határon túl rekedt magyar közösségekre és azok értékeire való állami odafigyelést is jelzi.
Deák Gyula Levente 1959. május 10-én született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a helyi Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a korszak szokást teremtő kényszerének hatására, a Kolozsvári Mechanika Tanszék gépészmérnöki karára felvételizett. A kommunista hatalom ugyanis nem részesítette sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben a humán értelmiséget.
Új állomáshelyére a népi kultúra iránti érdeklődését is magával hozta, és állandó résztvevője, valamint egyik meghatározó alakja lett a kincses városban Kallós Zoltán nevével fémjelzett táncházmozgalomnak. Így érthető módon az egyetem elvégzése és a kézdivásárhelyi Csavargyárba történt kihelyezése után azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe. Tagja lett az itt működő Népszínháznak, és 1985-ben újraalapította az időközben megszűnt táncházat, melynek 1990-ig szervezője és oktatója volt. 1986-ban pedig átvette a Csavargyár műkedvelő néptáncegyüttesének vezetését, ahol oktató, koreográfus és táncosaként, valamint az előadások szervezőjeként dolgozott.
Kovászna Megye Tanácsa és Kovászna Megye Művelődési Felügyelősége 1990 tavaszán kérte fel az újonnan megalapított Háromszék Állami Népi Együttes igazgatói tisztjének betöltésére, melyet elfogadott és azóta is sikeresen lát el.
Vezetésével az évek során a társulat meg- és felmutatta az Erdélyben élő etnikumok népzenéjének és táncának értékeit, széles tömegeket döbbentve rá ezek varázsára. Megőrzésüket és továbbadásukat pedig egy sajátos, a folklór hagyományait a színház eszköztárával ötvöző nyelvezet és megjelenítés kialakításával szeretné elérni. Ennek jegyében pedig olyan értékes előadások születtek, mint a Vérnász, Táncbeszéd, Csávási ballada, Böjttől Böjtig, A banda, Száz évig, Tékozló fiú, Csipkerózsika, Gábor Áron vagy az Erdély-menyegző. Ezek szakmai és közönségsikerei pedig azt bizonyítják, hogy ilyen irányú fáradozásuk nem volt hiábavaló.
A felsoroltakon kívül a népzene- és néptáncmozgalom támogatására 1992 nyarán Sepsiszentgyörgyön létrehozta a Lajtha László Alapítványt, melynek elnöki tisztét 2017-ig töltötte be. Ugyanakkor 2004-től a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökeként is népzenénk és néptáncunk életben tartásán és átörökítésén munkálkodik. Az 1991 óta évi rendszerességgel szervezett sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozók léte és sikeres lebonyolítása is az említett alapítványnak, valamint a Háromszék Táncegyüttesnek köszönhető.
Könyvvel, könyvért vívott csaták után
Kiss Jenő Sepsiszentgyörgy ismert közéleti személyisége és kultúréletének egyik főszereplője volt évtizedeken át könyvtárigazgatói minőségében. A Romániai Magyar Könyvtáros Egyesületnek alapító tagját és tiszteletbeli elnökét tegnap a csíkszeredai konzulátuson az Áder János államelnök által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
– A laudációt félretéve Ön mit tekint érdemének a pályafutásából? Ilyenkor nehezen megnyert csaták szoktak az ember eszébe jutni….
– Nézze, én úgy tekintek erre a díjra, mint ami egy cselekvő közösségnek szól, mert egyedül ötletelhet az ember, de ha nincsen, aki melléáll, akkor semmi sem sikerül. Dehát nem adhatják a díjat 10-20 embernek, hát nekem adták. Ettől eltekintve, a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület létrehozása jó dolog volt, hogy ma is létezik még inkább, de már a kollégák viszik tovább, én csak a bojt vagyok az ostoron. A Mikes Egyesület keretében belül is, amikor az önkormányzatok még szegények voltak, és nem is nagyon exponálták magukat, a szoborállításokhoz elég nehéz volt közadakozásból beszerezni a bronzot, rezet. Gyári perselyeket, kilincseket hoztak, a szárazajtai emlékműhöz a munkások saját kincsnek tekintett, eldugott, eltemetett bazaltoszlopokkal járultak hozzá. Nagyon jól együttműködtünk, egymás kezére dolgoztunk Sylvester Lajossal azokban az években…
– A kommunista érában vagy a forradalom után voltak nagyobb sikerélményei?
– Voltak a régi rendszerben is olyan jó író-olvasó találkozók, ahol még őszinte emberi szavakat lehetett hallani, persze úgy, hogy mindenki megtanulta azt a nyelvet, amelyen ezt el lehetett mondani. Sokat köszönhetek Domokos Gézának, a Kriterionnál megjelent könyvek hazai szerzői közül szinte mindenkit vendégül láttunk. Egyszer azonban, Imreh István A rendtartó székely falu című könyvének bemutatóján felállt egy ember, és miközben ott jegyzetelt a teremben a szekus kisasszony, kerek-perec rákérdezett: Mondja meg egyenesen, kik voltak itt hamarabb, mi vagy ők? Szerencsére Imreh István nagyon diplomatikus választ adott, nem lett botrány a dologból.
– Egy két évvel ezelőtti vitaindítójában nagyon sok elvárást fogalmazott meg a politikai képviseletünkkel szemben a könyvtárosok és a szakma érdekében. Mi valósult meg ezekből?
– Nem sok. A gyűjtőkönyvtár megvalósítása elindult, ezt a Kovászna megyei könyvtár vállalta fel, de az például nem, hogy fizetett munkatársai legyenek a RMKE-nek, ezek hiányában pedig nem haladt a dolog. Amikor a Szabó Zsolt szerkesztette Művelődés folyóirat melléklete, a Könyvesház még megjelent, ebben próbáltam összesíteni a kiadványokat, de borzasztó nehezen ment, többek között azért is, mert néhol (például Szatmáron) nem jó szemmel nézték a magyar könyvtárosok ténykedését, aztán pedig rohanó világban élünk, önkéntesen és ingyen már nem sokat dolgoznak az emberek.
– Nyolc éve nyugdíjas. Mik az elégtételei mostanában?
– Elsősorban hogy vagyok és normális életet tudtam élni. Hogy sok-sok mindent el tudtam olvasni, amit addig nem. Már nem keresem, hogy miért, egyszerűen, mert kíváncsi vagyok.
– Mert korábban bizonyos céllal olvasott?
– Könyvtárosként is mindenevő voltam, de nyilván kötelességből is olvastam, mert elvártam a kollégáktól is, hogy ismerjék az újdonságokat. Most már ők ajánlanak nekem írókat és olvasnivalót, így ismertem meg Tompa Andreát például.
– És mit olvas? Mi foglalkoztatja?
– Bibó Istvánt, kicsit megkésve ugyan. Ragyogó tanulmányát – Az európai kultúra értelme – kétszer is elolvastam, nagyon jó dolog, hogy már hozzáférhető. Azon kívül a könyvtár és a könyv sorsa foglalkoztat, természetesen. Nem vagyok optimista e tekintetben. Ilyés Gyula mondja, hogy „a művelődés értékei el tudnak süllyedni, mint a kalózok kincsei a tengerben”. Dehát a Nyugat folyóirat jó korszakaiban is 500 példányban jelent meg. A könyvkiadás pedig még ma is biznisz. Talán még nincs itt a vég. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Értékőrzők köreinkben
Két háromszéki személyiség is magyar állami kitüntetésben részesült: Deák Gyula Levente, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át, Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár volt igazgatója,(képünkön), a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapítója és tiszteletbeli elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetéseket tegnap 18 órától a csíkszeredai Lázár-házban adták át.
A népzene és néptánc hű szolgája
Deák Gyula Levente részére az erdélyi táncházmozgalom aktív tagjaként a népzene- és néptánchagyományok továbbadása érdekében végzett sokrétű értékőrző tevékenysége elismeréseként adományozta Magyarország elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. Nagy megtiszteltetés ez, melyről az érintett saját bevallása szerint késéssel ugyan, de annál nagyobb örömmel értesült. Odaítélése ugyanis a személyes elégtételen kívül a határon túl rekedt magyar közösségekre és azok értékeire való állami odafigyelést is jelzi.
Deák Gyula Levente 1959. május 10-én született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a helyi Bolyai Farkas Líceumban végezte, majd a korszak szokást teremtő kényszerének hatására, a Kolozsvári Mechanika Tanszék gépészmérnöki karára felvételizett. A kommunista hatalom ugyanis nem részesítette sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülésben a humán értelmiséget.
Új állomáshelyére a népi kultúra iránti érdeklődését is magával hozta, és állandó résztvevője, valamint egyik meghatározó alakja lett a kincses városban Kallós Zoltán nevével fémjelzett táncházmozgalomnak. Így érthető módon az egyetem elvégzése és a kézdivásárhelyi Csavargyárba történt kihelyezése után azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe. Tagja lett az itt működő Népszínháznak, és 1985-ben újraalapította az időközben megszűnt táncházat, melynek 1990-ig szervezője és oktatója volt. 1986-ban pedig átvette a Csavargyár műkedvelő néptáncegyüttesének vezetését, ahol oktató, koreográfus és táncosaként, valamint az előadások szervezőjeként dolgozott.
Kovászna Megye Tanácsa és Kovászna Megye Művelődési Felügyelősége 1990 tavaszán kérte fel az újonnan megalapított Háromszék Állami Népi Együttes igazgatói tisztjének betöltésére, melyet elfogadott és azóta is sikeresen lát el.
Vezetésével az évek során a társulat meg- és felmutatta az Erdélyben élő etnikumok népzenéjének és táncának értékeit, széles tömegeket döbbentve rá ezek varázsára. Megőrzésüket és továbbadásukat pedig egy sajátos, a folklór hagyományait a színház eszköztárával ötvöző nyelvezet és megjelenítés kialakításával szeretné elérni. Ennek jegyében pedig olyan értékes előadások születtek, mint a Vérnász, Táncbeszéd, Csávási ballada, Böjttől Böjtig, A banda, Száz évig, Tékozló fiú, Csipkerózsika, Gábor Áron vagy az Erdély-menyegző. Ezek szakmai és közönségsikerei pedig azt bizonyítják, hogy ilyen irányú fáradozásuk nem volt hiábavaló.
A felsoroltakon kívül a népzene- és néptáncmozgalom támogatására 1992 nyarán Sepsiszentgyörgyön létrehozta a Lajtha László Alapítványt, melynek elnöki tisztét 2017-ig töltötte be. Ugyanakkor 2004-től a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnökeként is népzenénk és néptáncunk életben tartásán és átörökítésén munkálkodik. Az 1991 óta évi rendszerességgel szervezett sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozók léte és sikeres lebonyolítása is az említett alapítványnak, valamint a Háromszék Táncegyüttesnek köszönhető.
Könyvvel, könyvért vívott csaták után
Kiss Jenő Sepsiszentgyörgy ismert közéleti személyisége és kultúréletének egyik főszereplője volt évtizedeken át könyvtárigazgatói minőségében. A Romániai Magyar Könyvtáros Egyesületnek alapító tagját és tiszteletbeli elnökét tegnap a csíkszeredai konzulátuson az Áder János államelnök által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
– A laudációt félretéve Ön mit tekint érdemének a pályafutásából? Ilyenkor nehezen megnyert csaták szoktak az ember eszébe jutni….
– Nézze, én úgy tekintek erre a díjra, mint ami egy cselekvő közösségnek szól, mert egyedül ötletelhet az ember, de ha nincsen, aki melléáll, akkor semmi sem sikerül. Dehát nem adhatják a díjat 10-20 embernek, hát nekem adták. Ettől eltekintve, a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület létrehozása jó dolog volt, hogy ma is létezik még inkább, de már a kollégák viszik tovább, én csak a bojt vagyok az ostoron. A Mikes Egyesület keretében belül is, amikor az önkormányzatok még szegények voltak, és nem is nagyon exponálták magukat, a szoborállításokhoz elég nehéz volt közadakozásból beszerezni a bronzot, rezet. Gyári perselyeket, kilincseket hoztak, a szárazajtai emlékműhöz a munkások saját kincsnek tekintett, eldugott, eltemetett bazaltoszlopokkal járultak hozzá. Nagyon jól együttműködtünk, egymás kezére dolgoztunk Sylvester Lajossal azokban az években…
– A kommunista érában vagy a forradalom után voltak nagyobb sikerélményei?
– Voltak a régi rendszerben is olyan jó író-olvasó találkozók, ahol még őszinte emberi szavakat lehetett hallani, persze úgy, hogy mindenki megtanulta azt a nyelvet, amelyen ezt el lehetett mondani. Sokat köszönhetek Domokos Gézának, a Kriterionnál megjelent könyvek hazai szerzői közül szinte mindenkit vendégül láttunk. Egyszer azonban, Imreh István A rendtartó székely falu című könyvének bemutatóján felállt egy ember, és miközben ott jegyzetelt a teremben a szekus kisasszony, kerek-perec rákérdezett: Mondja meg egyenesen, kik voltak itt hamarabb, mi vagy ők? Szerencsére Imreh István nagyon diplomatikus választ adott, nem lett botrány a dologból.
– Egy két évvel ezelőtti vitaindítójában nagyon sok elvárást fogalmazott meg a politikai képviseletünkkel szemben a könyvtárosok és a szakma érdekében. Mi valósult meg ezekből?
– Nem sok. A gyűjtőkönyvtár megvalósítása elindult, ezt a Kovászna megyei könyvtár vállalta fel, de az például nem, hogy fizetett munkatársai legyenek a RMKE-nek, ezek hiányában pedig nem haladt a dolog. Amikor a Szabó Zsolt szerkesztette Művelődés folyóirat melléklete, a Könyvesház még megjelent, ebben próbáltam összesíteni a kiadványokat, de borzasztó nehezen ment, többek között azért is, mert néhol (például Szatmáron) nem jó szemmel nézték a magyar könyvtárosok ténykedését, aztán pedig rohanó világban élünk, önkéntesen és ingyen már nem sokat dolgoznak az emberek.
– Nyolc éve nyugdíjas. Mik az elégtételei mostanában?
– Elsősorban hogy vagyok és normális életet tudtam élni. Hogy sok-sok mindent el tudtam olvasni, amit addig nem. Már nem keresem, hogy miért, egyszerűen, mert kíváncsi vagyok.
– Mert korábban bizonyos céllal olvasott?
– Könyvtárosként is mindenevő voltam, de nyilván kötelességből is olvastam, mert elvártam a kollégáktól is, hogy ismerjék az újdonságokat. Most már ők ajánlanak nekem írókat és olvasnivalót, így ismertem meg Tompa Andreát például.
– És mit olvas? Mi foglalkoztatja?
– Bibó Istvánt, kicsit megkésve ugyan. Ragyogó tanulmányát – Az európai kultúra értelme – kétszer is elolvastam, nagyon jó dolog, hogy már hozzáférhető. Azon kívül a könyvtár és a könyv sorsa foglalkoztat, természetesen. Nem vagyok optimista e tekintetben. Ilyés Gyula mondja, hogy „a művelődés értékei el tudnak süllyedni, mint a kalózok kincsei a tengerben”. Dehát a Nyugat folyóirat jó korszakaiban is 500 példányban jelent meg. A könyvkiadás pedig még ma is biznisz. Talán még nincs itt a vég. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 13.
Nacionalista liberálisok
Felugattak a nemzeti liberálisok! Egyazon időben! Már nem is tudom, kit nevezzek meg a sok alelnök közül: Mircea Havat vagy Florin Romant, esetleg az elnök Ludovic Orbant, vagyis Lajcsit. Nagy fájdalmuk, hogy az erdélyi magyarok nem akarják megünnepelni Erdély Romániához való csatolásának 100. évfordulóját, de az is bántja őket, hogy az RMDSZ vezérkara miért tárgyal a hatalmon lévő PSD–ALDE szövetséggel, miért nem csak ővelük…
Nem nagyon beszélnek arról, hogy a párt népszerűsége folyamatosan lemenőben van, ezért nyúltak a jó öreg nacionalizmushoz. Nem hinném, hogy ennek nagy keletje lenne, mert a mélyrepülés oka, hogy miután hatalmaskodásuk idején igencsak megszorították a népnek adott juttatásokat, s most éppen a baloldali kormány életszínvonal-emelési intézkedéseit támadják. Idős liberális ismerősöm szerint már az, hogy egyesültek a rossz emlékű Demokrata Párttal, butaság volt, de a néppárthoz való átállás is kolosszális ökörségszámba megy. És hogy a saját magas fizetésüket megszavazták, a köznép nyugdíjának emelését pedig nehezményezik, oda vezet, hogy még a kemény szabadelvűek sem fognak rájuk voksolni.
Valamikor a párt nevéből a liberális mellől többen ki akarták venni a nemzeti (ne írjam: nacionalista) szót. A párt akkori elnöke, Radu Câmpeanu nagyon ellenezte ezt. Egy darabig európaibb hangokat pendítettek meg, majd szép lassan áthangolódtak balkánivá, versenyezve a szocdemekkel, majd lépéshosszal le is hagyva ezeket. Most már odáig jutottak, hogy Orban Lajcsi azon sóhajtozik, miért akarják leszállítani a bizonyos magyar jogokat lehetővé tevő 20 százalékos kisebbségi küszöböt 10 százalékra. Meg hogy az erdélyi magyarságnak is milyen jó volt Erdélynek Romániához való ragasztása. Olyan jó, hogy még román politikusok is megírták (Octavian Goga, Iuliu Maniu, Victor Babeș, Ion Slavici, Traian Vuia stb.): a regátiak „skrupulus nélkül” fosztották ki a transzilván területeket. Na, meg az ígéreteikből alig tartottak be valamit; nemhogy autonómiát nem adtak, hanem erőszakolt románosítást vittek véghez.
És még csak annyit: nem a gyulafehérvári gyűlés „csatolta” Erdélyt Romániához (ennek lesz jövőben a 100. évfordulója), hanem a trianoni szerződés, pontosabban diktátum, amelyet 1920. június 4-én írtak alá. Ezt pont Lajcsi ne tudná? Hiszen az apjától csak hallhatta!
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Felugattak a nemzeti liberálisok! Egyazon időben! Már nem is tudom, kit nevezzek meg a sok alelnök közül: Mircea Havat vagy Florin Romant, esetleg az elnök Ludovic Orbant, vagyis Lajcsit. Nagy fájdalmuk, hogy az erdélyi magyarok nem akarják megünnepelni Erdély Romániához való csatolásának 100. évfordulóját, de az is bántja őket, hogy az RMDSZ vezérkara miért tárgyal a hatalmon lévő PSD–ALDE szövetséggel, miért nem csak ővelük…
Nem nagyon beszélnek arról, hogy a párt népszerűsége folyamatosan lemenőben van, ezért nyúltak a jó öreg nacionalizmushoz. Nem hinném, hogy ennek nagy keletje lenne, mert a mélyrepülés oka, hogy miután hatalmaskodásuk idején igencsak megszorították a népnek adott juttatásokat, s most éppen a baloldali kormány életszínvonal-emelési intézkedéseit támadják. Idős liberális ismerősöm szerint már az, hogy egyesültek a rossz emlékű Demokrata Párttal, butaság volt, de a néppárthoz való átállás is kolosszális ökörségszámba megy. És hogy a saját magas fizetésüket megszavazták, a köznép nyugdíjának emelését pedig nehezményezik, oda vezet, hogy még a kemény szabadelvűek sem fognak rájuk voksolni.
Valamikor a párt nevéből a liberális mellől többen ki akarták venni a nemzeti (ne írjam: nacionalista) szót. A párt akkori elnöke, Radu Câmpeanu nagyon ellenezte ezt. Egy darabig európaibb hangokat pendítettek meg, majd szép lassan áthangolódtak balkánivá, versenyezve a szocdemekkel, majd lépéshosszal le is hagyva ezeket. Most már odáig jutottak, hogy Orban Lajcsi azon sóhajtozik, miért akarják leszállítani a bizonyos magyar jogokat lehetővé tevő 20 százalékos kisebbségi küszöböt 10 százalékra. Meg hogy az erdélyi magyarságnak is milyen jó volt Erdélynek Romániához való ragasztása. Olyan jó, hogy még román politikusok is megírták (Octavian Goga, Iuliu Maniu, Victor Babeș, Ion Slavici, Traian Vuia stb.): a regátiak „skrupulus nélkül” fosztották ki a transzilván területeket. Na, meg az ígéreteikből alig tartottak be valamit; nemhogy autonómiát nem adtak, hanem erőszakolt románosítást vittek véghez.
És még csak annyit: nem a gyulafehérvári gyűlés „csatolta” Erdélyt Romániához (ennek lesz jövőben a 100. évfordulója), hanem a trianoni szerződés, pontosabban diktátum, amelyet 1920. június 4-én írtak alá. Ezt pont Lajcsi ne tudná? Hiszen az apjától csak hallhatta!
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. szeptember 13.
„Három nap, ami rólunk szól”
Az idén is nagy sikere volt a Fekete-Körös-völgyi Magyar Napoknak, mondták el a szervezők. Egyúttal átadták a Belényesújlakra tervezett szobor makettjét a helybéliek képviselőinek.
Az immár ötödik éve megrendezett, háromnapos rendezvény részleteiről Borsi Lóránt, a Bihar megyei RMDSZ társadalomszervezésért felelő ügyvezető alelnöke, Balog Lóránd László, a belényesújlaki RMDSZ elnöke és helyi tanácsosa, valamint Grim András, a megyei RMDSZ szórványügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke számolt be. A szeptember elején megszervezett háromnapos rendezvény Belényesújlakon, néptáncfesztivállal kezdődött, melyen évről évre egyre többen vesznek részt – az idén több mint háromszázan. A néptánc- és népdalegyüttesek a település központjától a focipályáig vonultak, a fellépések a pálya melletti színpadon zajlottak. Immár harmadik alkalommal a debreceni Hajdú táncegyüttes is részt vett, népdal- és néptánc előadások követték egymást, egyre többen jöttek ki, nagyon jó volt a hangulat. Amint Borsi Lóránt elmondta, a rendezvényt a Bihar megyei RMDSZ szervezi a történelmi egyházakkal és a helyi civil szervezetekkel, de nem valósulhatna meg, ha a helyiek nem támogatnák. „Ha szorgos kezek nem biztosítanák a szervezés hátterét, nem jöhetne létre” – hangsúlyozta ki. Az első nap során mintegy négyszáz embert vendégeltek meg – szereplőket és résztvevőket egyaránt – bográcsgulyással, kaláccsal, üdítővel.
Családi nap
Míg az első napot a hagyományőrzésnek szentelték, a második nap szokás szerint családi nap volt, mely ezúttal Köröstárkányon zajlott. Itt bográcsgulyás főző verseny is volt, sok gyerekprogrammal készültek – például felfújható ugróvárral, gyermekeknek szóló előadásokkkal, de különféle koncertek, mulatós előadások is voltak. Az est fénypontja a Sipos F. Tamás által alapított Exotic együttes fellépése volt. Ezen a napon nyolcszáz körüli volt a megvendégeltek száma, de valójában sokkal többen látogattak el egyik vagy másik rendezvényre, mondta el Balog Lóránd László.
A harmadik nap hagyományszerűen az elcsendesedésé, az egyházi jellegű találkozóké és az idén sem volt ez másként. A köröstárkányi templomban harangszentelés zajlott: Csűry István püspök tartott istentiszteletet, majd megszentelte az új harangot. A régi harang ugyanis megrepedt, s bár kijavították, már nem lehetett visszahelyezni eredeti helyére, így helyi összefogással új harang készült. Amint a helyi református tiszteletes, Sebestyán László Ede kiemelte, a helyi baptista gyülekezet, valamint a testvérgyülekezet is gyűjtést szervezett a református templom harangjára. Az istentiszteletet ökumenikus kórustalálkozó követte, majd ünnepélyes keretek között átadták a református egyházközség felújított épületét, mely egy közösségi térként működik mostantól a köröstárkányi magyarság számára.
Díjátadás
Grim András elmondta: a rendezvénysorozaton belül, vasárnap este hetedik alkalommal adták át a Zsisku János Szórványdíjat, ezúttal Beregi János mezőtelegdi borásznak, kitartó emberségéért, és a magyarság hathatós érdekvédelméért, majd a Debreceni hajdú Táncegyüttes előadásával zárult a rendezvénysorozat. A díjat a Bihar megyei RMDSZ alapította olyan intézmények, személyek, személyiségek számára, akik maradandót alkottak a Bihar megyei szórványmagyarság megmaradásáért.
A háromnapos kezdeményezés az idén is nagyon jól sikerült, a lelkesedést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy például szombaton estére ugyan elromlott az idő, de a koncert után mintegy háromszázan ott maradtak, hegedű szólt, nótákat énekeltek hajnali háromig a szervezők által felállított hatalmas sátrakban. Összesen három-négyezer résztvevő fordulhatott meg, állandóan váltották egymást, valójában úgy is gondolták ki a rendezvényt, hogy mindenki találja meg a magának valót. „Három nap, ami rólunk szól – ez nagyon fontos a térségben lakó magyarok számára” – hangsúlyozta ki Borsi Lóránt.
Szobrok
A szervezők évről évre fel szoktak állítani egy-egy szobrot is a térségben. Belényesen Petőfi Sándor, Köröstárkányon Bartók Béla szobrát állították fel, Várasfenesen IV. Béla Király szobrát fogják felavatni, a mű már elkészült, azonban a talapzat elkészítése, a helyszín megállapítása, valamint az engedélyek megszerzése még hátravan, de terveik szerint még az idén állni fog, Magyarremetére pedig Szent László szobrát tervezik, a makettet már átadták a helybéliek képviselőinek. Belényesújlakron II. Rákóczi Ferenc szobrát fogják felállítani, a makettet szerdán a megyei RMDSZ képviselői átadták Petrucz János Zoltán belényesújlaki református tiszteletesnek, valamint Balog Lóránd Lászlónak. A szobrot, akárcsak az eddigieket, Deák Árpád szobrászművész fogja elkészíteni.
Neumann Andrea / erdon.ro
Az idén is nagy sikere volt a Fekete-Körös-völgyi Magyar Napoknak, mondták el a szervezők. Egyúttal átadták a Belényesújlakra tervezett szobor makettjét a helybéliek képviselőinek.
Az immár ötödik éve megrendezett, háromnapos rendezvény részleteiről Borsi Lóránt, a Bihar megyei RMDSZ társadalomszervezésért felelő ügyvezető alelnöke, Balog Lóránd László, a belényesújlaki RMDSZ elnöke és helyi tanácsosa, valamint Grim András, a megyei RMDSZ szórványügyekkel foglalkozó ügyvezető alelnöke számolt be. A szeptember elején megszervezett háromnapos rendezvény Belényesújlakon, néptáncfesztivállal kezdődött, melyen évről évre egyre többen vesznek részt – az idén több mint háromszázan. A néptánc- és népdalegyüttesek a település központjától a focipályáig vonultak, a fellépések a pálya melletti színpadon zajlottak. Immár harmadik alkalommal a debreceni Hajdú táncegyüttes is részt vett, népdal- és néptánc előadások követték egymást, egyre többen jöttek ki, nagyon jó volt a hangulat. Amint Borsi Lóránt elmondta, a rendezvényt a Bihar megyei RMDSZ szervezi a történelmi egyházakkal és a helyi civil szervezetekkel, de nem valósulhatna meg, ha a helyiek nem támogatnák. „Ha szorgos kezek nem biztosítanák a szervezés hátterét, nem jöhetne létre” – hangsúlyozta ki. Az első nap során mintegy négyszáz embert vendégeltek meg – szereplőket és résztvevőket egyaránt – bográcsgulyással, kaláccsal, üdítővel.
Családi nap
Míg az első napot a hagyományőrzésnek szentelték, a második nap szokás szerint családi nap volt, mely ezúttal Köröstárkányon zajlott. Itt bográcsgulyás főző verseny is volt, sok gyerekprogrammal készültek – például felfújható ugróvárral, gyermekeknek szóló előadásokkkal, de különféle koncertek, mulatós előadások is voltak. Az est fénypontja a Sipos F. Tamás által alapított Exotic együttes fellépése volt. Ezen a napon nyolcszáz körüli volt a megvendégeltek száma, de valójában sokkal többen látogattak el egyik vagy másik rendezvényre, mondta el Balog Lóránd László.
A harmadik nap hagyományszerűen az elcsendesedésé, az egyházi jellegű találkozóké és az idén sem volt ez másként. A köröstárkányi templomban harangszentelés zajlott: Csűry István püspök tartott istentiszteletet, majd megszentelte az új harangot. A régi harang ugyanis megrepedt, s bár kijavították, már nem lehetett visszahelyezni eredeti helyére, így helyi összefogással új harang készült. Amint a helyi református tiszteletes, Sebestyán László Ede kiemelte, a helyi baptista gyülekezet, valamint a testvérgyülekezet is gyűjtést szervezett a református templom harangjára. Az istentiszteletet ökumenikus kórustalálkozó követte, majd ünnepélyes keretek között átadták a református egyházközség felújított épületét, mely egy közösségi térként működik mostantól a köröstárkányi magyarság számára.
Díjátadás
Grim András elmondta: a rendezvénysorozaton belül, vasárnap este hetedik alkalommal adták át a Zsisku János Szórványdíjat, ezúttal Beregi János mezőtelegdi borásznak, kitartó emberségéért, és a magyarság hathatós érdekvédelméért, majd a Debreceni hajdú Táncegyüttes előadásával zárult a rendezvénysorozat. A díjat a Bihar megyei RMDSZ alapította olyan intézmények, személyek, személyiségek számára, akik maradandót alkottak a Bihar megyei szórványmagyarság megmaradásáért.
A háromnapos kezdeményezés az idén is nagyon jól sikerült, a lelkesedést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy például szombaton estére ugyan elromlott az idő, de a koncert után mintegy háromszázan ott maradtak, hegedű szólt, nótákat énekeltek hajnali háromig a szervezők által felállított hatalmas sátrakban. Összesen három-négyezer résztvevő fordulhatott meg, állandóan váltották egymást, valójában úgy is gondolták ki a rendezvényt, hogy mindenki találja meg a magának valót. „Három nap, ami rólunk szól – ez nagyon fontos a térségben lakó magyarok számára” – hangsúlyozta ki Borsi Lóránt.
Szobrok
A szervezők évről évre fel szoktak állítani egy-egy szobrot is a térségben. Belényesen Petőfi Sándor, Köröstárkányon Bartók Béla szobrát állították fel, Várasfenesen IV. Béla Király szobrát fogják felavatni, a mű már elkészült, azonban a talapzat elkészítése, a helyszín megállapítása, valamint az engedélyek megszerzése még hátravan, de terveik szerint még az idén állni fog, Magyarremetére pedig Szent László szobrát tervezik, a makettet már átadták a helybéliek képviselőinek. Belényesújlakron II. Rákóczi Ferenc szobrát fogják felállítani, a makettet szerdán a megyei RMDSZ képviselői átadták Petrucz János Zoltán belényesújlaki református tiszteletesnek, valamint Balog Lóránd Lászlónak. A szobrot, akárcsak az eddigieket, Deák Árpád szobrászművész fogja elkészíteni.
Neumann Andrea / erdon.ro
2017. szeptember 13.
Minél többet adunk, annál többet kapunk
Sajó Norbertet valamikor a Rádió GaGa hullámhosszáról ismerhettük. Előbb színésznek tanult, majd teológiát végzett, néhány vargabetű után hivatása pedig az lett, hogy a szegényeken segít. Ő alapította immár nyolc éve a Telefonos Szeretetszolgálatot, hogy segíthessen a rászorulókon. Hogy miért? Mert ő is megtapasztalta, milyen rászorulónak lenni, s így nem tud félrenézni, ha azt látja, valakinek nincs amit megennie. Egy ilyen segítő projekt volt az is, hogy a Vásárhelyi Forgatagon szilvalekvárt főztek a szegényeknek. Lekvárkavargatás közben beszélgettünk vele.
– Több mint nyolc éve alakult meg Kolozsváron a Telefonos Szeretetszolgálat, 2011-től pedig Marosvásárhelyen is működik. Sikertörténet ez? Vagy voltak hullámvölgyek is, amelyekkel meg kellett küzdeni?
– Vannak folyamatosan hullámvölgyek, az ember nagyon sokszor érzi azt, hogy nehéz és egyre nehezebb. Amennyire szigorodnak az életkörülmények, annál inkább nehezebb mozgósítani az embereket. Folyamatosan meg kell küzdeni ennek a gondolatával, de mindig kapunk visszajelzést, hogy erre szükség van, s addig, amíg a munkánkra szükség van, addig a nehézségeket is túl lehet élni.
– Volt olyan érzése vagy olyan pillanat ez alatt az időszak alatt, amikor úgy érezte, hogy nem megy tovább?
– A Telefonos Szeretetszolgálattal kapcsolatban nem, de volt egyéb program, amikor azt éreztem, hogy egy kicsit erőltetett, kicsit nehezen megy, tolni, húzni kell. De még egyszer mondom, mielőtt feladtuk volna, mindig jött valami, ami továbbsegített. Ami nem feltétlenül egy nagy dolog, nem egy megnyert pályázati pénz vagy egy nagy adomány, hanem egy biztató visszajelzés. Mondok egy példát. A betelefonálóink közül is bevonunk néhány embert a székhelyünk felújításának a munkálataiba. És van egy úriember, Gyárfás Elemérnek hívják, aki nagyon ügyes kétkezi munkás, és vállalta, hogy jön segíteni. Megkérdeztük tőle, hogy mivel viszonozhatnánk, és mondta, hogy egy kétszemélyes ágyra volna szüksége. Megígértük, hogy ahogy tudunk valamit, azonnal szólunk. Rá nemsokára felhívott egy ismerősöm, a telefonos szolgálatnak egy betelefonálója, hogy van neki egy kétszemélyes ágya. Ezek a történetek azok, amik igazolják, hogy jó úton járunk.
– Az ötlettől a megvalósításig milyen hosszú volt az út?
– A lehető leghosszabb, mert elég mélyről jött ez az ötlet. Igazából a rászoruló megtapasztalása a szorult helyzetekben való jártasság. Saját tapasztalat. Ez teszi az embert fogékonnyá, érzékennyé arra, hogy rájöjjön, meghallja és meglássa azt, hogy vannak gondok. Van jólét is. Azt hiszem, mindenki valamelyik oldalra született. Vagy arra az oldalra, hogy azt látja, hogy a garázskapu távirányítóval nyílik, vagy arra, hogy azt látja, nincs kenyér otthon. És aki erre az oldalra született, az nem fog tudni szerintem soha szemet hunyni afölött, hogy vannak emberek, akiknek nincs mit enni. Tehát ez az alaphelyzet. Nekem pedig megadatott még az a ráadás, hogy valamit még mozdíthatok, segíthetek is. Mert olyan embereket ismerek, olyan embereket tudok megszólítani és olyan emberek vesznek körül, akik segítenek. Mert megszólítani bárkit meglehet, de nem mindenki fog bekapcsolódni. Pedig egyszerű: kavargatni a lekvárt, egy befőttes üveg ára 1 lej, ha nem tud kavargatni, betesz egy egylejest, ha nem akar betenni egy egylejest, mert bizalmatlan, odatesz egy kiló szilvát. Tényleg már csak az megy el itt a standunk előtt és valamilyen formában nem áll meg, nem vesz részt, aki nem akar segíteni. Megszólítani mindenkit lehet, mégsem engedi mindenki, hogy megszólítsuk. A soron következő eseményünk, ahol 450 embernek szeretnénk asztalt teríteni, és amikor ezt egy támogatónk meghallotta most a nyáron, ő vállalata 150 embernek a vacsoráját a 450-ből. Na ez az érthetetlen mechanizmus, amiben látom és érzékelem, hogy az emberek fogékonyak, megszólíthatók. A kérdés az, hogy hiteles-e, van-e olyan személy, aki elmondja, hogy én is voltam ilyen helyzetben, és most segíteni szeretnék. Nálunk több ilyen munkatárs van, aki törleszt a szolgálatban. Ehhez még hozzájön a harmadik pillér, az önkéntesek és támogatók mellé a betelefonálók, akik pedig bizalmat kell nyerjenek, hogy elmondják, hogy bajban vannak.
– Konkrétan mikor született a döntés, hogy létrehozza a Telefonos Szeretetszolgálatot? – Marosvásárhelyen éltem, 2007-et írtunk, amikor utolsó éves voltam a színművészeti egyetemen, és azzal a javaslattal kerestem meg az itteni Máltai Segélyszolgálatot, hogy szeretnék egy telefonos vonalat, ami hívható, ami elérhető, amire beérkeznek kérések, felajánlások, és ez a szolgálat ezeket koordinálja, a helyére teszi. Annak akkor az volt a neve, hogy SegítŐ iroda, meg is hirdettük a telefonszámot. Befejeztem a színit, Kolozsvárra kerültem a teológiára, hagytam magam után egy embert, nagyon lelkes, fiatal embert a Máltainál. Valamiért ez a segítőiroda aztán leállt, megfeneklett, de valójában az volt a prototípusa annak, amit aztán a teológián kezdtem el a másodév alatt: a Kolozsvári Református Telefonos Szeretetszolgálat. Ami aztán megint átment egy fejlődési szakaszon, és maradt a Telefonos Szeretetszolgálat. Most ért oda, hogy gyakorlatilag a kitalálástól nyolc éven belül saját lábon álló, önálló háttérrel rendelkező szolgálat legyen, a háttérben a Solidaris Egyesülettel, amit létrehoztunk, ennek a vezetőivel, az elnökség tagjaival, akik a legidősebb, legrégebbi munkatársaim. Egy alkalmazottja van, illetve egy kollégánk két órával, de az új adózási törvény miatt őt már nem tudjuk alkalmazásban tartani. Tényleg teljesen alulról építkeztünk, és amikor kellett, mindig időben gondoltuk újra ezt az egész munkát ahhoz, hogy jó legyen, élő legyen, működőképes legyen, és tényleg pont oda hasson, ahol szükség van rá. – Van egy fajta koncepció, hogy miképpen működik? Hiszen vállalkozás ez is, nem anyagi hasznot, de erkölcsit, elégtételt hoz, vagy hozhat. Nem elég a napi problémákra koncentrálni, tervezni is kell, mint egy üzleti vállalkozásban? – Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a Telefonos Szeretetszolgálatnak van egy támogatója, egy helyi gyógyszergyár, a Bioeel, neki köszönhetően sikerült az egyik hosszútávú elképzelésünket megvalósítani, ugyanis egy saját stabil székhelyhez juthat a szolgálat nekik köszönhetően az elkövetkező 15 évben. Úgy, hogy már beköltözhetünk. Ez mindenképpen egy óriási lépés. A másik nagy lépés az az, hogy hosszú távon elkezdtünk építeni a magánszemélyekre is. Meghirdettünk egy havi 10 lejes támogatási csomagot, amit azokra céloztunk, akik kisnyugdíjasok, tehát nem üzletemberek. Ez megint egy olyan dolog, mint most a lekvárfőzés. Havi 10 lej, ami 150 ember esetében már egy jelentős szám, amivel már van mit a tejbe aprítani, és például egy székhely árát lehet törleszteni, több rászorulót lehet segíteni. Hiszen a központ létrehozásával szállásolni tudunk, főzni tudunk más szervezetek számára is. Mi nyolc évig küszködtünk székhelygondokkal, de most már helyet tudunk biztosítani egy megbeszélésnek, találkozónak, csapatépítő jellegű eseménynek. Tehát alapjában véve nagy marketingterveink nincsenek, imádkozunk, és azt látjuk, hogy minél többet adunk, annál többünk lesz, és ez egy rendkívül megfontolandó és jól járható út. Egy áldás, egy csoda, amit érzünk és érzékelünk. Nekünk nagy áldás, hogy keresztény szolgálatként végezhetjük, nem azért, mert valamelyik egyház égisze alatt végezzük ezt a munkát, bár nagyon jó kapcsolatunk van a történelmi egyházakkal, hanem azért, mert a tagok egyenként keresztények, gyülekezetbe járók, hívő emberek. – Említette, hogy elvégezte a színit, utána teológiára járt. Hallom, hogy többen is tiszteletes úrnak szólítják. Szolgál valahol lelkészként? – Szolgálok ott, ahol szükség van rám, ahol a lelkipásztor elutazik, szabadságra megy. A jelenlegi egyházi vezetés nem tette lehetővé számomra, hogy egyházi megbízást kapjak, a telefonos szeretetszolgálatot nem tartotta összeegyeztethetőnek a lelkipásztori szolgálattal, én ezt elfogadtam, ez ellen fellebbeztem a legfelsőbb fórumokig, most már közel két éve várom az ítéletet. Addig pedig, ha szükség van rám, megyek és szolgálok. Azok a lelkipásztorok, akik szolgálattal bíznak meg, azok helyben a gyülekezetükben döntenek arról, hogy nekik szükségük van-e besegítő emberre, és ha igen, rám-e vagy másra. – A színművészeti egyetemet is elvégezte, annak mi volt a jelentősége? – Vargabetű volt bizonyos értelemben, bár utólag megértettem, hogy rengeteget tanultam és megvolt a helye ennek a vargabetűnek is. A teológiára felvételiztem, de első körben nem vettek fel, egy álmodozó, fellegekben járó embernek tituláltak, és arra kértek, menjek haza és szálljak le a fellegekből, és majd próbálkozzam újra később. De azért, hogy ne essek ki egy évet a tanulás fázisából, elmentem a színművészetire, és bizony tényleg nagyon sok és nagyon jó dolgot tanultam ott, amit már a színin megértettem és megéreztem, hogy még használható a jövőben, akár a lelkészi pályán is.
– Családja van, három gyereke is...
– Ez egy nagy öröm számomra, hogy ők is most már egyre több mindenbe bevonhatók. Van egy egyéves fiúnk Dániel, a három éves Benjámin és az öt éves Nóra. A feleségemről csak a legjobbakat tudom mondani, nagyon sokszor hátrányos helyzetet kreált számunkra a szeretetszolgálat mellett adódó feltétel nélküli kitartás, de minden helyzetben a feleségem olyan mértékű biztatását, bátorítását és mellém állását érzékeltem, ami a legnagyobb szelekkel is szembeállított, mert szembeállhattam, mert mellettem volt ő. És így, ebben a családban próbálok most már együtt is szolgálni egyre több mindenben. Nélkülük ezt a volumenű munkát nem tudnám végezni, az biztos.
– Hallottam egy olyat, hogy aki akar és a közepesnél valamivel értelmesebb, az bármilyen célt elérhet az életben. Ennek ellenére azt látom, hogy bár mindenki szeretne jól élni, a társadalom egy nagy részére mégsem a jólét a jellemző, a többség nem úgy él, ahogy szeretne. Nem is lehet mindenkin segíteni, de van-e valami, amitől az emberek önmaguktól képesek felemelkedni, előre lépni, haladni a jólét irányába?
– A szilvaíz alá szenet szórtam be az előbb, de nem a földre, hanem a parázsra. És én inkább ebben látom, hogy valakiben van-e parázs, izzó parázs, vagy nincs. Az a kérdés, hogy van-e valakiben erő küzdeni, nem az, hogy elég értelmes-e. Sőt azt látom, hogy bizonyos értelemben a buták vezetnek bennünket, ha megnézzük, rengeteg olyan ember van, akinek az IQ-ja messze alulmarad, és olyan vezető pozícióban van, különböző méltóságok, illetve elöljárók, hogy döbbenet. De azt gondolom, hogy benne sokkal inkább van valamiféle tűz, ami őt pályán tartja a nehézségek ellenére. Ez szerintem sokkal fontosabb, mint az IQ-szint, hogy tud-e az ember akkor is fölállni és továbblépni, amikor már tényleg minden szétesett alatta, és tud-e tovább harcolni, akkor amikor már a környezete sem látja annak értelmét. Ezek az erős emberek jutnak el nagyon messzire. Veszélyes is, mert kiéghet, de én ezt látom a Telefonos Szeretetszolgálatnál.
– Ezt át lehet adni valamilyen formában? Például egy olyan embernek, akiből ez kihalt, vagy lehet, hogy nem is volt soha benne.
– Nem lehet. Azt gondolom, hogy nagyon sokszor pont ezzel hibázunk, hogy azt mondják az üzleti világban, hogy mindenki pótolható. Én ezzel vitatkoznék. Azt gondolom, ez alapvető teológiai kérdés. Mert Isten a maga hasonlatosságára alkotott bennünket, egyedivé, különlegessé. Ha én azt mondom, hogy bárki pótolható, akkor én pont ezt cáfolom meg. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy kell valamiféle külső tényező, egy szikra, egy tűz vagy egy szél, ami lehet, hogy összeborít körülöttem mindent, de segít az izzásban, de nyilván az életkörülmények is nagyon meghatározók.
– Akár az is, ha hirtelen megváltoznak?
– Akár az is. Szerintem ez titok is, hogy ki milyen pályára született. Kinek Isten mit enged meg és mit nem enged meg. Harcolhat körömszakadtáig és mégsem jön össze, másoknak nem mondom, hogy könnyen, de sikerül. A másik, hogy két dologról beszélünk: valaki feltör a csúcsra, meg arról, hogy megtart valamit. Lehet, hogy feltör a csúcsra, de a kérdés, hogy kik azok, akik meg tudnak maradni ott, és kik azok, akik csak egy napig, fél napig, fél óráig, és valami miatt elalusszák, eltékozolják a lehetőséget. Szerintem mindenki megkapja egyszer a lehetőséget, azt, hogy a legjobb festő, a legjobb tanár, a legjobb üzletember legyen.
Antal Erika / liget.ro
Sajó Norbertet valamikor a Rádió GaGa hullámhosszáról ismerhettük. Előbb színésznek tanult, majd teológiát végzett, néhány vargabetű után hivatása pedig az lett, hogy a szegényeken segít. Ő alapította immár nyolc éve a Telefonos Szeretetszolgálatot, hogy segíthessen a rászorulókon. Hogy miért? Mert ő is megtapasztalta, milyen rászorulónak lenni, s így nem tud félrenézni, ha azt látja, valakinek nincs amit megennie. Egy ilyen segítő projekt volt az is, hogy a Vásárhelyi Forgatagon szilvalekvárt főztek a szegényeknek. Lekvárkavargatás közben beszélgettünk vele.
– Több mint nyolc éve alakult meg Kolozsváron a Telefonos Szeretetszolgálat, 2011-től pedig Marosvásárhelyen is működik. Sikertörténet ez? Vagy voltak hullámvölgyek is, amelyekkel meg kellett küzdeni?
– Vannak folyamatosan hullámvölgyek, az ember nagyon sokszor érzi azt, hogy nehéz és egyre nehezebb. Amennyire szigorodnak az életkörülmények, annál inkább nehezebb mozgósítani az embereket. Folyamatosan meg kell küzdeni ennek a gondolatával, de mindig kapunk visszajelzést, hogy erre szükség van, s addig, amíg a munkánkra szükség van, addig a nehézségeket is túl lehet élni.
– Volt olyan érzése vagy olyan pillanat ez alatt az időszak alatt, amikor úgy érezte, hogy nem megy tovább?
– A Telefonos Szeretetszolgálattal kapcsolatban nem, de volt egyéb program, amikor azt éreztem, hogy egy kicsit erőltetett, kicsit nehezen megy, tolni, húzni kell. De még egyszer mondom, mielőtt feladtuk volna, mindig jött valami, ami továbbsegített. Ami nem feltétlenül egy nagy dolog, nem egy megnyert pályázati pénz vagy egy nagy adomány, hanem egy biztató visszajelzés. Mondok egy példát. A betelefonálóink közül is bevonunk néhány embert a székhelyünk felújításának a munkálataiba. És van egy úriember, Gyárfás Elemérnek hívják, aki nagyon ügyes kétkezi munkás, és vállalta, hogy jön segíteni. Megkérdeztük tőle, hogy mivel viszonozhatnánk, és mondta, hogy egy kétszemélyes ágyra volna szüksége. Megígértük, hogy ahogy tudunk valamit, azonnal szólunk. Rá nemsokára felhívott egy ismerősöm, a telefonos szolgálatnak egy betelefonálója, hogy van neki egy kétszemélyes ágya. Ezek a történetek azok, amik igazolják, hogy jó úton járunk.
– Az ötlettől a megvalósításig milyen hosszú volt az út?
– A lehető leghosszabb, mert elég mélyről jött ez az ötlet. Igazából a rászoruló megtapasztalása a szorult helyzetekben való jártasság. Saját tapasztalat. Ez teszi az embert fogékonnyá, érzékennyé arra, hogy rájöjjön, meghallja és meglássa azt, hogy vannak gondok. Van jólét is. Azt hiszem, mindenki valamelyik oldalra született. Vagy arra az oldalra, hogy azt látja, hogy a garázskapu távirányítóval nyílik, vagy arra, hogy azt látja, nincs kenyér otthon. És aki erre az oldalra született, az nem fog tudni szerintem soha szemet hunyni afölött, hogy vannak emberek, akiknek nincs mit enni. Tehát ez az alaphelyzet. Nekem pedig megadatott még az a ráadás, hogy valamit még mozdíthatok, segíthetek is. Mert olyan embereket ismerek, olyan embereket tudok megszólítani és olyan emberek vesznek körül, akik segítenek. Mert megszólítani bárkit meglehet, de nem mindenki fog bekapcsolódni. Pedig egyszerű: kavargatni a lekvárt, egy befőttes üveg ára 1 lej, ha nem tud kavargatni, betesz egy egylejest, ha nem akar betenni egy egylejest, mert bizalmatlan, odatesz egy kiló szilvát. Tényleg már csak az megy el itt a standunk előtt és valamilyen formában nem áll meg, nem vesz részt, aki nem akar segíteni. Megszólítani mindenkit lehet, mégsem engedi mindenki, hogy megszólítsuk. A soron következő eseményünk, ahol 450 embernek szeretnénk asztalt teríteni, és amikor ezt egy támogatónk meghallotta most a nyáron, ő vállalata 150 embernek a vacsoráját a 450-ből. Na ez az érthetetlen mechanizmus, amiben látom és érzékelem, hogy az emberek fogékonyak, megszólíthatók. A kérdés az, hogy hiteles-e, van-e olyan személy, aki elmondja, hogy én is voltam ilyen helyzetben, és most segíteni szeretnék. Nálunk több ilyen munkatárs van, aki törleszt a szolgálatban. Ehhez még hozzájön a harmadik pillér, az önkéntesek és támogatók mellé a betelefonálók, akik pedig bizalmat kell nyerjenek, hogy elmondják, hogy bajban vannak.
– Konkrétan mikor született a döntés, hogy létrehozza a Telefonos Szeretetszolgálatot? – Marosvásárhelyen éltem, 2007-et írtunk, amikor utolsó éves voltam a színművészeti egyetemen, és azzal a javaslattal kerestem meg az itteni Máltai Segélyszolgálatot, hogy szeretnék egy telefonos vonalat, ami hívható, ami elérhető, amire beérkeznek kérések, felajánlások, és ez a szolgálat ezeket koordinálja, a helyére teszi. Annak akkor az volt a neve, hogy SegítŐ iroda, meg is hirdettük a telefonszámot. Befejeztem a színit, Kolozsvárra kerültem a teológiára, hagytam magam után egy embert, nagyon lelkes, fiatal embert a Máltainál. Valamiért ez a segítőiroda aztán leállt, megfeneklett, de valójában az volt a prototípusa annak, amit aztán a teológián kezdtem el a másodév alatt: a Kolozsvári Református Telefonos Szeretetszolgálat. Ami aztán megint átment egy fejlődési szakaszon, és maradt a Telefonos Szeretetszolgálat. Most ért oda, hogy gyakorlatilag a kitalálástól nyolc éven belül saját lábon álló, önálló háttérrel rendelkező szolgálat legyen, a háttérben a Solidaris Egyesülettel, amit létrehoztunk, ennek a vezetőivel, az elnökség tagjaival, akik a legidősebb, legrégebbi munkatársaim. Egy alkalmazottja van, illetve egy kollégánk két órával, de az új adózási törvény miatt őt már nem tudjuk alkalmazásban tartani. Tényleg teljesen alulról építkeztünk, és amikor kellett, mindig időben gondoltuk újra ezt az egész munkát ahhoz, hogy jó legyen, élő legyen, működőképes legyen, és tényleg pont oda hasson, ahol szükség van rá. – Van egy fajta koncepció, hogy miképpen működik? Hiszen vállalkozás ez is, nem anyagi hasznot, de erkölcsit, elégtételt hoz, vagy hozhat. Nem elég a napi problémákra koncentrálni, tervezni is kell, mint egy üzleti vállalkozásban? – Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a Telefonos Szeretetszolgálatnak van egy támogatója, egy helyi gyógyszergyár, a Bioeel, neki köszönhetően sikerült az egyik hosszútávú elképzelésünket megvalósítani, ugyanis egy saját stabil székhelyhez juthat a szolgálat nekik köszönhetően az elkövetkező 15 évben. Úgy, hogy már beköltözhetünk. Ez mindenképpen egy óriási lépés. A másik nagy lépés az az, hogy hosszú távon elkezdtünk építeni a magánszemélyekre is. Meghirdettünk egy havi 10 lejes támogatási csomagot, amit azokra céloztunk, akik kisnyugdíjasok, tehát nem üzletemberek. Ez megint egy olyan dolog, mint most a lekvárfőzés. Havi 10 lej, ami 150 ember esetében már egy jelentős szám, amivel már van mit a tejbe aprítani, és például egy székhely árát lehet törleszteni, több rászorulót lehet segíteni. Hiszen a központ létrehozásával szállásolni tudunk, főzni tudunk más szervezetek számára is. Mi nyolc évig küszködtünk székhelygondokkal, de most már helyet tudunk biztosítani egy megbeszélésnek, találkozónak, csapatépítő jellegű eseménynek. Tehát alapjában véve nagy marketingterveink nincsenek, imádkozunk, és azt látjuk, hogy minél többet adunk, annál többünk lesz, és ez egy rendkívül megfontolandó és jól járható út. Egy áldás, egy csoda, amit érzünk és érzékelünk. Nekünk nagy áldás, hogy keresztény szolgálatként végezhetjük, nem azért, mert valamelyik egyház égisze alatt végezzük ezt a munkát, bár nagyon jó kapcsolatunk van a történelmi egyházakkal, hanem azért, mert a tagok egyenként keresztények, gyülekezetbe járók, hívő emberek. – Említette, hogy elvégezte a színit, utána teológiára járt. Hallom, hogy többen is tiszteletes úrnak szólítják. Szolgál valahol lelkészként? – Szolgálok ott, ahol szükség van rám, ahol a lelkipásztor elutazik, szabadságra megy. A jelenlegi egyházi vezetés nem tette lehetővé számomra, hogy egyházi megbízást kapjak, a telefonos szeretetszolgálatot nem tartotta összeegyeztethetőnek a lelkipásztori szolgálattal, én ezt elfogadtam, ez ellen fellebbeztem a legfelsőbb fórumokig, most már közel két éve várom az ítéletet. Addig pedig, ha szükség van rám, megyek és szolgálok. Azok a lelkipásztorok, akik szolgálattal bíznak meg, azok helyben a gyülekezetükben döntenek arról, hogy nekik szükségük van-e besegítő emberre, és ha igen, rám-e vagy másra. – A színművészeti egyetemet is elvégezte, annak mi volt a jelentősége? – Vargabetű volt bizonyos értelemben, bár utólag megértettem, hogy rengeteget tanultam és megvolt a helye ennek a vargabetűnek is. A teológiára felvételiztem, de első körben nem vettek fel, egy álmodozó, fellegekben járó embernek tituláltak, és arra kértek, menjek haza és szálljak le a fellegekből, és majd próbálkozzam újra később. De azért, hogy ne essek ki egy évet a tanulás fázisából, elmentem a színművészetire, és bizony tényleg nagyon sok és nagyon jó dolgot tanultam ott, amit már a színin megértettem és megéreztem, hogy még használható a jövőben, akár a lelkészi pályán is.
– Családja van, három gyereke is...
– Ez egy nagy öröm számomra, hogy ők is most már egyre több mindenbe bevonhatók. Van egy egyéves fiúnk Dániel, a három éves Benjámin és az öt éves Nóra. A feleségemről csak a legjobbakat tudom mondani, nagyon sokszor hátrányos helyzetet kreált számunkra a szeretetszolgálat mellett adódó feltétel nélküli kitartás, de minden helyzetben a feleségem olyan mértékű biztatását, bátorítását és mellém állását érzékeltem, ami a legnagyobb szelekkel is szembeállított, mert szembeállhattam, mert mellettem volt ő. És így, ebben a családban próbálok most már együtt is szolgálni egyre több mindenben. Nélkülük ezt a volumenű munkát nem tudnám végezni, az biztos.
– Hallottam egy olyat, hogy aki akar és a közepesnél valamivel értelmesebb, az bármilyen célt elérhet az életben. Ennek ellenére azt látom, hogy bár mindenki szeretne jól élni, a társadalom egy nagy részére mégsem a jólét a jellemző, a többség nem úgy él, ahogy szeretne. Nem is lehet mindenkin segíteni, de van-e valami, amitől az emberek önmaguktól képesek felemelkedni, előre lépni, haladni a jólét irányába?
– A szilvaíz alá szenet szórtam be az előbb, de nem a földre, hanem a parázsra. És én inkább ebben látom, hogy valakiben van-e parázs, izzó parázs, vagy nincs. Az a kérdés, hogy van-e valakiben erő küzdeni, nem az, hogy elég értelmes-e. Sőt azt látom, hogy bizonyos értelemben a buták vezetnek bennünket, ha megnézzük, rengeteg olyan ember van, akinek az IQ-ja messze alulmarad, és olyan vezető pozícióban van, különböző méltóságok, illetve elöljárók, hogy döbbenet. De azt gondolom, hogy benne sokkal inkább van valamiféle tűz, ami őt pályán tartja a nehézségek ellenére. Ez szerintem sokkal fontosabb, mint az IQ-szint, hogy tud-e az ember akkor is fölállni és továbblépni, amikor már tényleg minden szétesett alatta, és tud-e tovább harcolni, akkor amikor már a környezete sem látja annak értelmét. Ezek az erős emberek jutnak el nagyon messzire. Veszélyes is, mert kiéghet, de én ezt látom a Telefonos Szeretetszolgálatnál.
– Ezt át lehet adni valamilyen formában? Például egy olyan embernek, akiből ez kihalt, vagy lehet, hogy nem is volt soha benne.
– Nem lehet. Azt gondolom, hogy nagyon sokszor pont ezzel hibázunk, hogy azt mondják az üzleti világban, hogy mindenki pótolható. Én ezzel vitatkoznék. Azt gondolom, ez alapvető teológiai kérdés. Mert Isten a maga hasonlatosságára alkotott bennünket, egyedivé, különlegessé. Ha én azt mondom, hogy bárki pótolható, akkor én pont ezt cáfolom meg. Ilyen értelemben úgy gondolom, hogy kell valamiféle külső tényező, egy szikra, egy tűz vagy egy szél, ami lehet, hogy összeborít körülöttem mindent, de segít az izzásban, de nyilván az életkörülmények is nagyon meghatározók.
– Akár az is, ha hirtelen megváltoznak?
– Akár az is. Szerintem ez titok is, hogy ki milyen pályára született. Kinek Isten mit enged meg és mit nem enged meg. Harcolhat körömszakadtáig és mégsem jön össze, másoknak nem mondom, hogy könnyen, de sikerül. A másik, hogy két dologról beszélünk: valaki feltör a csúcsra, meg arról, hogy megtart valamit. Lehet, hogy feltör a csúcsra, de a kérdés, hogy kik azok, akik meg tudnak maradni ott, és kik azok, akik csak egy napig, fél napig, fél óráig, és valami miatt elalusszák, eltékozolják a lehetőséget. Szerintem mindenki megkapja egyszer a lehetőséget, azt, hogy a legjobb festő, a legjobb tanár, a legjobb üzletember legyen.
Antal Erika / liget.ro