Centenáriumi megemlékezés-sorozattal idézi fel a KMAT a trianoni döntéshez vezető eseményeket
Centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot - jelentette be Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke szombaton, a kisebbségben élő magyar közösségek politikai szervezeteit tömörítő szervezet nagyváradi ülését és kétnapos autonómiakonferenciáját összegző sajtóértekezleten.
Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki.
"Alapvető célunk a történelmi valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel és a Trianon-okozta máig ható következményeknek a gyógyítása" - hangoztatta Tőkés László.
Románia 2018-ban a "Nagy egyesülés" százéves évfordulóját ünnepli, vagyis annak az 1918 decemberi elsejei Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlésnek a centenáriumát, amelyen az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi románok kimondták az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A KMAT a 2108-tól 2020-ig terjedő rendezvénysorozattal a többi olyan fontos történelmi eseményt is fel akarja idézni, amely megelőzte a - románság által megfogalmazott követeléseket is szentesítő - trianoni döntést.
"Nem Magyarország felosztásának dátumát, a Trianoni békediktátumot tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az egész '18-20-as periódust Gyulafehérvártól a trianoni döntésig terjedően, ebben benne van a szerbiai népgyűlés, a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918 decemberében, vagy a Székely Nemzeti Tanács megalakítása 1918 novemberében" - magyarázta az EP-képviselő.
Kifejtette: annyi történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibáknak a kijavításához is, mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika.
Hangsúlyozta: Romániában számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett.
A Nagyváradon tartott kétnapos autonómiakonferenciáról Tőkés László elmondta: a KMAT rendszeresen szervez reprezentatív tanácskozásokat a téma európai szakértőivel az autonómia eszméjének népszerűsítése, formáinak megismertetése és a nemzedéki folytonosság megteremtése érdekében a kárpát-medencei magyar fiatalok számára.
Megemlítette: a rendezvényen felkérték a konferencián előadóként részt vevő Szili Katalint, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottját, hogy közvetítsen az erdélyi magyar szervezetek és pártok között a székelyföldi területi autonómiaigény egységes képviselete érdekében.
A konferenciát megelőző nagyváradi munkaülésén a KMAT állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, tiltakozott a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ellehetetlenítése miatt, és felkérte tagszervezeteit, hogy segítsék a szükséges egymillió aláírás összegyűjtését a Minority SafePack nevű kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezéshez. Baranyi László / MTI

ELKÉSZÜLT A BETHLEN-SZOBOR (AZ ÖTSZÁZ ÉVES REFORMÁCIÓT ÜNNEPELTÉK BARÓTON)
A baróti reformátusok kettős ünnepet ültek szombaton: bemutatták a nagyközönségnek az utolsó engedélyek beszerzését követően a templom előtt felállítandó Bethlen Gábor-mellszobrot, illetve felavatták az Erdővidéki Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát, mindezt a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a templomot színültig megtöltő hívekhez – nemcsak Erdővidékről, de a megye távolabbi szegleteiből, sőt, még azon túlról is érkeztek vendégek – a Jelenések könyvéből választott igére alapozott istentiszteletben szólt.
Mint mondotta, a protestantizmus az elmúlt fél évezred alatt számtalan értéket felhalmozott, erős közösséget alkot, de megelégedettnek nem szabad lennie, képesnek kell lennie megújulni.
„A református egyháznak arra van szüksége, hogy gyülekezetei forró hittel és lángoló lélekkel, buzgólkodón dolgozzanak, higgyenek Isten megtartó kegyelmében, így az a reform is megszületik, melyre szükség van, hogy az előttünk levő ötszáz évben is megmaradjunk” – mondotta Kató Béla.
Berszán István, az erdővidéki egyházmegye esperese a reformáció-emlékév során szervezett eseményeket olyan mozaikköveknek nevezte, melyek értékét csak akkor látjuk, ha egymás mellé tesszük, és teljes képet formálunk belőlük. Az esperes arra kérte a híveket, álljanak az örök értékek mellé, keressék a Jézusban elrejtett üdvösséget, és hallgassák az Úr üzenetét. Tordai Árpád baróti lelkész örömtelinek és kiváltságnak mondotta az eseményt, majd Bethlen Gábort méltatta, aki kiállásával, határozottságával és hitével aranykort hozott Erdélynek. Bíró Béla Dávid egyházmegyei főgondnok a reformációt az élet minden szöglete számára fejlődést hozó történésnek nevezte.
Kolumbán Gábor teológiatanár Bethlen Gábor és Erdővidék című előadásában szólt fejedelmünk származásáról, felemelkedéséről és kivételes karrierjéről. Politikai éleslátását bizonyítja, hogy jó kapcsolatot tudott kialakítani a magas Portával, közösségünk érdekeit nézte, amikor maga helyett kétszer is mást ajánlott a fejedelemnek, majd, amikor eljött az idő számára, olyan reformokat léptetett életbe, amelyeket a köznép és a nemesség is már régen várt: könyvtárat hozott létre, külföldi tanárok segítségével emelte az oktatás minőségét, a gyulafehérvári kollégium már-már akadémiai szintre emelkedett, s a lelkészképzés mellett jogászok sorát is adta a nemzetnek.
A Bethlen Gábor-szobrot készítő Vargha Mihály köszönetet mondott a barótiaknak, amiért a munkára felkérték. Mint mondotta, nem volt könnyű dolga, mert meglehetősen kevés, hitelesnek mondható ábrázolás maradt fenn Bethlen Gáborról – a korabeli rézmetszetek a bécsi udvar szája íze szerint készültek, melyek meglehetősen groteszken ábrázolták fejedelmünket –, de a korabeli leírások fogódzót adtak a nehézségek leküzdésére. A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója úgy fogalmazott, Bethlen Gábor a ma elöljáróinak is üzen és példát mutat: saját érdekeinél fontosabb volt Erdély érdeke, a más vallásúakkal toleránsan nyilvánult meg, és felismerve fontosságát, támogatta a kultúra minden válfaját. Vargha Mihály beszéde végén úgy fogalmazott: Barót megérdemli, hogy főterét Bethlen Gábor szobra díszítse.
Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke a pragmatikus és céltudatos Bethlent méltatta, majd fontosnak mondotta, hogy ne csak utat és hidakat építsünk, hanem iskolát és templomot is. Lázár-Kiss Barna András polgármester az egybegyűltek köszöntését követően kijelentette, a szobor mihamarabbi felállítását támogatja, és segíteni fog az engedélyek megszerzésében.
Az áldást követően az ünneplő sereg átvonult a Kossuth Lajos utca 170. szám alatti új esperesi hivatalhoz. Kató Béla avatóbeszédében örömét fejezte ki, hogy a Bethlen Gábor Alap öt egyházmegye számára külön hivatal létesítését támogatta. Mint mondotta, az erdővidékieknek Baróton egy tömbház földszintjén található kétszobás lakásban eddig is volt székhelyük, de azt már rég kinőtték, az adminisztráció is nagyobb, kellett tehát egy olyan hely, ahol irodát működtethetnek és fontosabb ünnepeinket megülhetik.
Az ünnepséget színesítette a Kájoni Consort régizene-együttes és a tizenhárom kórusból egyesített Refo500 vegyes kar fellépése.
Hecser László / Háromszék; Erdély.ma

Diákkonferencia kutatási eredményekkel, pályaválasztási tanácsokkal
Szakmai bizottságok előtt ismertették kutatásaikat a gyergyószéki egyetemisták. Elismerésből és javaslatból nem volt hiány, ugyanakkor sikerült felkelteni középiskolások érdeklődését is egy-egy pálya iránt. A 3. Gyergyói Diákkonferenciát a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont szervezésében tartották szombaton a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián. zakmai bizottságok előtt ismertették kutatásaikat a gyergyószéki egyetemisták. Elismerésből és javaslatból nem volt hiány, ugyanakkor sikerült felkelteni középiskolások érdeklődését is egy-egy pálya iránt. A 3. Gyergyói Diákkonferenciát a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont szervezésében tartották szombaton a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián.
Dániel Botond, a diákkonferencia szervezője az elmúlt évekhez képest előrelépésnek tartja, hogy tizenkét előadó mutatta be minőségi dolgozatát a héttagú szakmai bizottságnak, akik útbaigazítással, biztatással szolgáltak az egyetemistáknak. Jónak bizonyult az az ötlet is, hogy a társadalom- és gazdaságtudomány, illetve segítő szakok szekcióját egy újabb, műszaki- és természettudományi szekcióval bővítették, így a különböző szakokon tanulóknak alkalmuk adódott egymás munkájába betekinteni. Noha a diákkonferenciára meghívást kaptak gyergyószéki szervezetek is, hogy ismeretséget kössenek a jelenleg egyetemista, de potenciális munkatárs fiatalokkal, erre kevesen válaszoltak pozitívan. Dániel Botond viszont úgy gondolja, nem jelent ez problémát, legalább tudja az egyesület, hogy a jövőben a szervezetek vonzása terén kell fejlődni. Annak viszont nagyon örvendett, hogy több középiskolás hallgatta végig az előadásokat, úgy gondolja, segítséget nyújthatnak abban, hogy a pályaválasztási nehézségeket leküzdjék. Mi több, konkrét javaslatokat is hallhattak Jánosi-Rekeczki Kata nevelési tanácsadótól.
Nem csak ítészként jöttek a szakemberek
Mint kiderült, a szakmai bizottságok tagjai sem csak a kutatások elemzése és javaslattevés szándékával érkeztek. A gyergyószentmiklósi születésű Szentes Erzsébet pszichológus, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának tanára elmondta, bármennyi ideje kutasson is valaki, mindig érdekli, más mit, hogyan kutat, és mit talál.
„Én is tanulok belőle, ezért jöttem egyrészt. Másrészt azért, mert lehet, hogy én is tudok egy-két jó ötletet adni a hallgatóimnak visszajelzésem által. Harmadrészt azért jöttem, mert én nagyon kötődök Gyergyóhoz. Egyik életszerepünk, hogy keresünk, kutatunk, tanulunk, tapasztalunk, és ha ennek itthon is valaki teret ad, nem vagyok annyira messze, hogy ne jöjjek el. Tapasztalatcsere és kapcsolódás, hogy szorosabb legyen köztünk a kötelék, ez nekem nagyon fontos.”
Farkas Attila vadgazdamérnök az újonnan alakult Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület elnökeként, szakemberként és munkatárskerőséként vett részt a konferencián. „Tetszik a rendezvény célkitűzése, hogy kapcsolatok épüljenek szakemberek és bizonyos szakmákat tanuló egyetemisták között. Támogatjuk a hivatásuk legelején lévőket, és ugyanakkor itt tudjuk átlátni azt is, hogy a közeljövőben kikre alapozhatunk frissen végzett szakemberként munkánkban. Nagyon remélem, hogy az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület munkájának javára válnak a most születő kapcsolatok, és azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer egyesületünk a természettudományi szekció gondnoka legyen.”
Magyari-Sáska Zsolt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem gyergyószentmiklósi kihelyezett tagozatának tanára a szakmai bizottság tagjaként, meghívásra érkezett. De személyes oka is volt jelenlétének. „Egyrészt a szakmai indíttatásra mondtam igent, másrészt nagyon érdekelt Jánosi-Rekeczki Kata pályaválasztásról szóló előadása. Apa vagyok, fiam pályaválasztás előtt áll, szeretnék neki ebben jól segíteni, és ehhez szükségem volt a szakember meglátására. Végighallgatva a nevelési tanácsadót, úgy gondolom, azt kell fölülvizsgálnom, hogy mennyire vagyok erőszakos a gyermekemmel, saját akaratomat mennyire próbálom rákényszeríteni. Úgy érzem, amikor fiam nyolcadikból kilencedik osztályba lép, kicsit nagyobb a szerepem, de eljön az a négy év, amikor lehet, én nem változom sokat, a fiam viszont igen. Tehát az az attitűd, amit nyolcadik végén képviseltem, tizenkettedik osztályos korában is hatékonyan alkalmazható.”
Rábízni, de tükröt tartani
A többször is emlegetett pályaválasztásról szóló előadás nemcsak a fiataloknak, hanem a szülőknek is szólt tehát. Jánosi-Rekeczki Kata arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai szülői hozzáállásnak, „a te döntöd el, mit választasz, csak szeresd”, megvan a hátulütője. A gyerek magára marad a döntés súlyával és azzal a félelemmel, hogy vajon jól választ-e. A felelős szülő, noha rábízza gyermekére hivatásának eldöntését, de a pályaválasztás küszöbén tükröt tart neki, ráirányítva figyelmét azokra a szakmákra, melyek iránt fogékonynak, tehetségesnek érzi csemetéjét.
Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Konszenzus és többségi akarat kell az autonómiához
Számos érdekes előadás hangzott el az autonómia megvalósításának lehetőségeiről és az azt akadályozó tényezőkről a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) által Nagyváradon szervezett autonómia konferencia első, pénteki napján.
A Pariumi Keresztény Egyetem Városháza utcai székhelyén tartott, péntek délután kezdődő konferenciát házigazdaként Tőkés László EP-képviselő nyitotta meg, aki a fiatalok megszólításának a fontosságát hangsúlyozta. A fiataloknak szánt alapvető üzenet az, fejtette ki, hogy a szülőföldön való boldogulás egyetlen biztosítéka a teljes körű autonómia, és ennek megvalósítására minden törvényes eszközt igénybe kell venni.
A konferencia első blokkjának első felszólalója Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus volt, aki Åland sziget autonómiájának a történetét vázolta fel. Beszédében kifejtette, hogy a kisebbségügyi kérdések mindig belügynek számítanak, Åland sziget sorsát azonban azért sikerült megnyugtatóan rendezni, mert ügye nemzetközi konfliktussá terebélyesedett. Elisabeth Nauclér elmondta, hogy Ålandnak saját parlamentje van, és Finnország nem tud nélküle elfogadni egyetlen olyan egyezményt sem, amely a szigetet is érinti. Ez a rendszer tűnik megváltozni azóta, hogy Finnország belépett az Európai Unióba, Brüsszel ugyanis csak a tagországok joghatóságát ismeri el, így sajnos egyre többször megtörténik az, hogy az Ålandot közvetlenül érintő kérdésekben Brüsszel és Helsinki az ålandiak feje fölött dönt. Mint Nauclér elmondta, az Európai Unió nagy csalódás az Åland szigeteken élők számára, annál is inkább, mert Åland annak idején, Finnország csatlakozásakor megtehette volna azt, hogy nem lép be a Európai Unióba, mint ahogy a Dánia fennhatósága alatt álló Grönland és a Feröer-szigetek sem léptek be.
Egymásért
Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa az identitás fontosságáról beszélt, majd pedig a saját nevével fémjelzett Európa Tanácsi jelentés keletkezéstörténetét vázolta fel. Leszögezte: az autonómia segít az identitás megőrzésében és az asszimiláció elkerülésében, és a különböző interetnikai feszültségek megoldásában is fontos szerepet játszhat. A nemzetek közötti viszálykodás megoldásának egyik módja lehet az, ha a különböző történelmi eseményeket minden résztvevő fél szempontjából megismertetjük, hiszen csak ez járulhat hozzá egymás jobb megértéséhez. Nagy hiányossága az Európai Uniónak az, hogy mindeddig még nem történt politikai iránymutatás az ilyen típusú történelemoktatás tekintetében. Szili Katalin, a határon túli autonómiaügyek egyeztetésének miniszterelnöki megbízottja kifejtette, hogy az Európai Unió addig nem lép át a huszonegyedik századba, amíg nem hajlandó megfogalmazni a nemzeti kisebbségügyi standardokat.
Második blokk
Szünet után Duray Miklós szlovákiai magyar író, politikus vázolta fel a felvidéki autonómiatörekvések történetét, konklúzióként azt hangsúlyozva: „ne mindig a másikat szidjuk, nézzük meg, mit teszünk mi saját jogvédelmünk érdekében.” Lőrincz Csaba, aki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének a megbízottjaként érkezett a konferenciára kifejtette, hogy egységesíteni kell a különböző székelyföldi autonómia-tervezeteket, hozzátéve, nem világos, hogy szükséges-e egyáltalán egy újabb közigazgatási szintet létrehozni Romániában. Fontosnak tartotta a már létező jogok alkalmazását, mert, mint mondta, a helyi önkormányzatiságból kiindulva a helyi iskolákra, egyházakra alapozva felépíthető egyfajta helyi autonómia, amelyre hosszútávon ráépülhet majd a területi autonómia is, jelenleg ugyanis a román társadalom elutasítja az autonómiát. „Amíg egy miccsből román–magyar konfliktus keletkezik, addig nehezen lehet területi autonómiáról beszélni” – fogalmazott.
Gazdasági fellendülés
Sándor Krisztina, az EMNT alelnöke Lőrincz Csabával vitatkozva kifejtette, hogy a területi autonómia nem egy újabb közigazgatási szint lenne, hanem egy teljesen új közigazgatási rendszer. Mítosznak nevezte azt a közvélekedést, hogy Székelyföld gazdaságilag nem tudná eltartani önmagát, hiszen az autonómia éppen hogy gazdasági fellendülést hozna például azáltal, hogy az ott megtelepedő multinacionális cégek adója nem Bukarestbe vándorolna, hanem helyben maradna. Az autonómia megvalósulásában a nemzetközi nyomásgyakorlásnak és Magyarországnak kulcsfontosságú szerepe lehet, tette hozzá.
Minimális bizalom
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kiemelte: az autonómia tekintetében a politikai elitnek kell egyezségre jutni, és csak ha már kialakult a konszenzus, akkor lehet hozzáfogni a megvalósításhoz, de hogy végül is mi válik valóra az elképzelésekből, az mindig a többségi társadalomtól függ. Ezért aztán elengedhetetlen egy minimális bizalom a többség és kisebbség között, aminek megkerülhetetlen velejárója az, hogy a többség ne tekintsen biztonsági kockázatként a kisebbségre. A továbbiakban kijelentette: „Nem hiszek a nemzetközi nyomásgyakorlásban, mert ha ez létezne, akkor Ukrajnában nem lenne olyan törvény, amilyen van” – utalt a most elfogadott, a nemzeti kisebbségeket súlyosan érintő ukrajnai oktatási törvényre. Majd így folytatta: „a brüsszeli politikusok fogékonysága a nemzeti kisebbségek tekintetében nulla. Ezt a csatát nekünk kell megvívnunk azokkal, akikkel együtt élünk”. Végezetül dr. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) elnöke szólalt fel, aki leszögezte: egy olyan fontos nemzetstratégiai kérdést, mint az autonómia, nem szabad gazdaságpolitikai megfontolásoknak alárendelni. Sándor Krisztina véleményét megerősítve elmondta: a Székelyföld gazdaságilag fenn tudja tartani magát. „A magyar emberek mindenhol dolgoznak, nem hiszem, hogy a Székelyföldet a Vaslui vagy a Călăraşi megyei parasztemberek adólejeiből kell fenntartani” – fogalmazott. A székelyföldi autonómia megvalósulásának szerinte két alapfeltétele van: léteznie kell az autonómia igényének, és ezt az igényt folyamatosan fenn kell tartani, mert a mai, állandóan változó világban bármikor előállhat az autonómia megvalósulását elsegítő kedvező helyzet. Mindkét blokkot a jelenlevők kérdései, és az azokra adott válaszok zárták.
Pap István / erdon.ro

Csak saját erőből lehet autonómia
Más modelleket nem lehet átvenni, mert minden autonómia más módon alakult ki, viszont ha itt is kell, akkor az egyetlen út a párbeszéd a román többséggel is – fejtette ki Váradon Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász.
Hívhatjuk önkormányzásnak, hatalommegosztásnak, inklúziónak, vagy autonómiának, az önrendelkezés lényege ugyanaz mindenütt, ám a hozzá vezető utak nem azonosak – ezt Elisabeth Nauclér finnországi svéd politikus és jogász fejtette ki Nagyváradon, a kétnapos autonómiakonferenciát összegző sajtóértekezleten. A szombati eseményen a sokak által állandóan az autonómia egyik példájaként felhozott Åland-szigetekről érkezett Nauclér hozzátette: nem először van tájainkon, és most is azt tudja hangsúlyozni, hogy nem megoldásokat adni jött, hiszen ez nem így megy, hanem a konferencián a tapasztalataikat osztotta meg. A politikus – aki finnországi parlamenti képviselő is volt, és mára számos tapasztalatot szerzett, a világ számos pontján tevékenykedve, a dalai lámával tartott egyeztetésekről, Okinawán és Hegyi-Karabahon át a volt Jugoszláviáig, ahol három éven át volt ENSZ-tisztségviselő -, azt hangoztatta: az ő modelljüket lehetetlen átvenni, akárcsak bármilyen más modellt is, ehelyett saját tartalommal kell megtölteni az itteni törekvéseket, és konkrét formába öntve előállni azokkal, a román hatalom felé. „A lényeg ugyanis a párbeszéd, sőt, első szakaszban a feszültségeket kell kioltani, meg kel értetni, hogy az autonómia nem abszurdum, és sok más helyen is van ilyen” – fogalmazott. Egyébként arról a romániai helyzetről mondta ezt, amelyről a konferencián terjesztet, az önrendelkezés kárpát-medencei helyzetét összesítő tanulmányban az szerepel, hogy a romániai politikai vezetés „hisztérikusan ellenzi” az elképzelést. Magának a konferenciának a sajtótájékoztatót megelőző záró része is összegzésről szólt, és ott például Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács vezetője tekintette át a testület történetét, majd Bodó Barna azt fejtegette, hogy „Bibóval szólva a szabadság kis köreit kell előbb megteremtenünk, azaz helyi szinteken kell berendezkednünk, mozgástereket kialakítanunk, különben a nagy egész sem működhet”.
Az RMDSZ nélkül
Visszatérve a tájékoztatóhoz, azon Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke emlékeztetett: épp az adott teremben alakult meg annak idején a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT). Tőkés László, EP-képviselő, a KMAT elnöke megemlítette, hogy az autonómiakonferencián a Kárpát-medence számos országából voltak jelen a magyarság egyes pártjainak képviselői, azonban távol maradt az RMDSZ. Pedig a székelyföldi Antal Árpád és Borboly Csaba is ígérte részvételét, mégsem képviseltette magát végül az RMDSZ.
Hogy mik a konferencia végkövetkeztetései, arra a zárónyilatkozatukat összegezte. Ebben a KMAT tiltakozik a kihirdetés előtt álló ukrán oktatási törvény ellen és a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehetetlenítése miatt. A KMAT áttekintette továbbá a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, megállapítva, hogy gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza. Kulcsfontosságúnak tartják, hogy ezen törekvéseink az új nemzedék, a mindenkori fiatalok részéről is minél szélesebb körű támogatottságot kapjanak. Ennek érdekében szerveztek egy fiataloknak szánt autonómiakonferenciát, és szorgalmazzák az önrendelkezés ügyének korszerű és letisztult formájú népszerűsítését. A KMAT üdvözli Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket. A KMAT támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést. A KMAT azt is jelzi, fontosnak tartja a jövő évi magyar országgyűlési választást.
Tőkés azt is bejelentette a tájékoztatón, hogy centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a KMAT azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki. A Nagyváradon tartott kétnapos autonómiakonferenciáról még elmondta: a KMAT rendszeresen szervez reprezentatív tanácskozásokat a téma európai szakértőivel az autonómia eszméjének népszerűsítése, formáinak megismertetése és a nemzedéki folytonosság megteremtése érdekében a kárpát-medencei magyar fiatalok számára.
Szeghalmi Örs / erdon.ro

Váradi és pesti költők beszélgettek
Első alkalommal vettek részt közös rendezvényen a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) tagjai és az Élő Várad projekt résztvevői. A szombati beszélgetés a Holnap Feszt keretében zajlott.
A Darvas-házban megszervezett beszélgetést megelőzően Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Tasnádi-Sáhy Péter költő, a Várad folyóirat szerkesztője mondta el: második évébe lépett az Élő Várad projekt, melynek során „nagyváradi irodalmárok önszervezőleg kortárs kultúrát próbálnak létrehozni”, s úgy gondolták, szeretnének nyitni, másokkal is barátkozni – ebben pedig a FISZ remek partnernek bizonyult. Az újonnan létrejött kapcsolat célja, hogy minél többet megtudjanak egymásról, költészetről, önszerveződésről, az író-költő létről – egyúttal köszönetet is mondott a Bethlen Gábor alapnak a támogatásért.
Témák
A későbbiekben bemutatkoztak a beszélgetés résztvevői: Tasnádi-Sáhy Péter, Szőllőssy Balázs költő, a FISZ elnökségi tagja, akinek hamarosan megjelenik a második verseskötete, Hyross Ferenc költő, a FISZ tagja, akinek tavaly jelent meg első kötete, továbbá Bíró Árpád, a Szigligeti Színház kommunikációs felelőse, aki, mint elmondta, csütörtöktől a Babeş-Bolyai Egyetem doktorandusza, színház- és bábszínháztörténettel foglalkozik, ha pedig ír, főleg a szöveg performativitása érdekli. A beszélgetés során a résztvevők egyebek mellett azt boncolgatták: mi az irodalom valójában, olyan körülmények között, amikor – amint Tasnádi-Sáhy Péter megfogalmazta, bármelyik blog nyilvánosságra jut, amikor számtalan csatorna létezik és mégis nehéz hallatszani. Szőllőssy Balázs kifejtette: nem tartja termékenynek a definíciókat, annál inkább azt, hogy beszéljenek róla. „hogy mi válik kánonná, az baromira nem érdekes” – mondta. Hyross Ferenc szerint az irodalom első sorban kreativitás, a vers például kicsit több a szublimálásnál, s attól, hogy valaki saját belső dolgait „írja ki”, még nem válik költővé. Másrészt: sokan abba a hibába esnek, hogy „jó” verset próbálnak írni, pedig ennél sokkal fontosabb bátran írni, „ez nem feltétlenül lesz jó, hanem érdekes, és ez sokkal fontosabb. Egyúttal „elborultan is lehet írni” – hangzott el. Bíró Árpád szerint folyamatosan azon ügyködünk, hogy lebontsuk az irodalomról alkotott elképzeléseiket.
Folytatás
Később szó esett a társadalmi rétegeken belüli elkülönülésről, arról, hogy ki kell használni a diverzitást, s ne csak egy rétegnek szóljon az irodalom, továbbá arról, hogy a személyesen keresztül szóljunk az univerzálisról, s hogy proaktív emberek szükségesek ahhoz, hogy irodalom szülessen – „tökmindegy, hogy ehhez éhezned kell, vagy arisztokrata módon írsz”. A pénzért kapható, leírható identitásról, a személyes és az univerzális kapcsolatáról s beszélgettek, s a témákhoz kapcsolódó saját költeményeiket is felolvasták. Mint elhangzott, az elkövetkezendőkben több közös program is zajlik majd az Élő Várad és a FISZ közreműködésével.
Neumann Andrea / erdon.ro

Válasz Trianonra
Centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi eseményeket, amelyek megelőzték a trianoni békediktátumot – jelentette be Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke szombaton a szervezet nagyváradi ülését és kétnapos autonómiakonferenciáját összegző sajtóértekezleten. Az egész Kárpát-medencére kiterjedő, Válasz Trianonra: az autonómia című projekt részletes programját a kisebbségben élő magyar közösségek politikai szervezeteit tömörítő KMAT egy novemberi tanácskozásán dolgozzák ki.
Alapvető célunk a történelmi valóság megismerése, a megbékélés keresése az utódállamok többségi nemzeteivel és a Trianon okozta, máig ható következmények gyógyítása – hangoztatta Tőkés László. Románia 2018-ban a „Nagy egyesülés” századik évfordulóját ünnepli, vagyis annak az 1918. decemberi 1-jei Gyulafehérvári Román Nemzetgyűlésnek a centenáriumát, amelyen az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi románok kimondták az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A KMAT a 2108-tól 2020-ig terjedő rendezvénysorozattal a többi olyan fontos történelmi eseményt is fel akarja idézni, amely megelőzte a románság által megfogalmazott követeléseket is szentesítő trianoni döntést. „Nem Magyarország felosztásának dátumát, a trianoni békediktátumot tekintjük évfordulói alkalomnak önmagában, hanem az egész 1918–1920-as periódust Gyulafehérvártól a trianoni döntésig terjedően, ebben benne van a szerbiai népgyűlés, a kolozsvári magyar nemzetgyűlés 1918 decemberében vagy a Székely Nemzeti Tanács megalakítása 1918 novembe¬rében” – magyarázta az EP-képviselő. Kifejtette: annyi történelemhamisítás volt ebben a témakörben, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroknak mindenképpen át kell beszélniük történelmi traumáikat azokkal a többségi nemzetekkel, amelyekkel együtt élnek, és hozzá kell járulniuk az olyan hibák kijavításához is, mint amilyen a későbbi romániai asszimilációs politika. Hangsúlyozta: Romániában számos olyan igazságtalanság érte a magyarságot, amely ellentétes a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemével, a centenáriumi rendezvénysorozattal pedig arra is emlékeztetni akarják a románságot, hogy a történelmi dokumentumba foglalt autonómiaígéretéről megfeledkezett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bartha Miklós összegyűjtött munkái
Bartha Miklós jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő összegyűjtött munkái hat kötetben jelentek meg 1908 és 1913 között Budapesten Samasa János, Szmertnik István és Sztankovits Ferenc szerkesztésében és reprint kiadásban 2016-ban a Lakiteleki Tölgy Alapítvány kiadásában dr. Botlik József történész bevezető tanulmányával. Bartha Miklós 1847. november 14-én született Rugonfalván, ahol apja uradalmi intéző volt. Két év nagyszebeni megszakítással a székelyudvarhelyi református főgimnáziumban tanult 1866-ig, Budapesten szerzett jogi diplomát 1871-ben, majd 1872-től Udvarhelyszék aljegyzőjeként dolgozott. 1873-ban egy időközi választáson Udvarhelyszék egyik országgyűlési képviselője lett a Balközép Párt programjával. 1874-ben alapító tagja volt a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártnak, azonban a párt programjával az 1875-ös választásokon elbukott. Emiatt egy időre visszavonult gazdálkodni, de a politizálással nem hagyott fel. 1880-ban Kolozsváron megalapította az Ellenzék című napilapot, amelynek 1895-ig felelős, majd 1895-től főszerkesztője. Éles cikksorozatokban és szónoklatokban támadta a mindenkori kormánypolitikát. 1880-ban egyik politikai cikke miatt két katonatiszt rátámadt a szobájában és megsebesítette. Az eset nagyban hozzájárult, hogy Kolozsváron az 1881-es választásokon ismét országgyűlési képviselővé választották. Az 1884-es választásokon sikerült ismét a parlamentbe jutnia, azonban 1887-ben nem, viszont az oklándi időközi választást megnyerve mégis csatlakozhatott ehhez a képviselői ciklushoz is. 1892-ben ismét megválasztották, 1896-ban azonban megint nem. Ekkor a megüresedett gyulai kerületben kiírt időközi választáson indult, amelyet elhódított, így újfent bejutott az országgyűlésbe. 1890-ben a pártszakadáskor csatlakozott a szakadár Függetlenségi és ’48-as (Ugron) Párthoz, s abban alelnökké választották. 1891-től a Magyar Hírlap, 1893-tól a Magyarország vezércikkírója, ugyancsak 1893-ban mozgalmat indított az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakítására, s a szervezet alelnöke lett. Ez évben Budapestre költözött. 1898-ban tagjává választotta a Petőfi Társaság. 1901-ben lemondott az Ugron-pártban viselt elnöki tisztségéről, s csatlakozott Szederkényi Nándor csoportjához, ahonnét 1904 novemberében átült a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az 1905-ös választásokon már régi pártja színeiben választották újra Zentán. 1905. október 19-én váratlanul hunyt el agyszélhűdésben budapesti lakásán. Bartha Miklós összegyűjtött munkáinak első és második kötete szépirodalmat, a harmadik politikai beszédeket és nemzetiségi cikkeket tartalmaz, a negyedik, ötödik és hatodik politikai cikkeket. Az elsőben található az 1901-ben az Ellenzékben megjelent, Kazár földön című tárcasorozata, amelyet könyv alakban is kiadott. A kortárs Sebesi Samu így írt a műről: „A stílusművészet megvesztegető bájával írt könyv, tüzetesen ismerteti azt a hegyvidéki akciót, amelyet a magyar földművelési kormány a rutének megmentése érdekében indított és a Kárpátok bércei közt lakó összes nép javára folytatott. (...) Ellenségei behatóbb bírálat nélkül ráfogták, hogy antiszemita irányzattal íratott.” Tény, hogy a sorozat éles vitákat váltott ki. Idézünk a könyv zárszavából: „A jog kötelesség nélkül: kiváltság. A kötelesség jog nélkül: szolgaság. Ebben az erkölcsi rendben egy ismeretes vegyi törvény érvényesül. A konyhasó a chlórnak és a nátriumnak összetételéből áll. Mindkét elem külön-külön halálos méreg. Amiként méreg a társadalmi és gazdasági rendben úgy a kiváltság, mint a szolgaság. De ama két őselem együtt a táplálkozásnak, tehát magának az életnek el nem engedhető alkatrésze. Valamint a jog megfelelő kötelességgel és a kötelesség megfelelő joggal a társadalmi és gazdasági boldogulásnak alapfeltétele.”
Bartha Miklós írásait áthatja a hazafiság és a nemzetféltés. Román testvéreink című tárcájában így ír: „Ε címmel semmi egyebet nem fejeztem ki, mint egy tényleges és történeti állapotot. Mert akár szeretjük egymást, akár nem, változhatatlan nemzetközi és közjogi tény az, hogy együtt kell élnünk, együtt szenvednünk, együtt örülnünk és együtt meghalnunk. Közös a hazánk, közös az institutiónk, közös a múltunk és közös a jövőnk. Arra vagyunk utalva, hogy egymást megértsük, nem pedig arra, hogy egymást gyűlöljük. Tehát helyzetünknél, állapotunknál, sorsunknál, fogva testvérek vagyunk. Csak érzületben és törekvésben nem vagyunk testvérek. Az a viszály, mely köztünk fennforog, egyik félnek sincs hasznára, de káros mind a kettőre nézve.” A kitartott című útirajzában vidékünket így mutatja be: „Sepsiszentgyörgyön jártam (…), mégsem állottam meg, hogy búcsút ne vegyek az ismert völgyektől, hegyektől és folyóktól, s még egy pillantást ne vessek a szemerjai erdőre, ahol a nyírfák hajszott ágai szomorúan hajolnak a kiélt talaj felé, mintha szemrehányást tennének neki, hogy egykori őserejéből oly keveset tartott meg számukra; és hogy egy másik pillantást ne vessek Sepsiszentgyörgyre, ahol az első házak egyike az ablak mellé furakodott ágyúgolyóval hirdeti Háromszék történelmi nagyságát a ’48-iki dicsőség tengerében. A tágas piacon emelt honvédemlék még többet beszél, s hogy az ellentét se hiányozzék, miként Budán a honvédelmi palota előtt a Hentzi-emlék, úgy itt is a honvédemlék előtt a »Schvarzenberg«-ről nevezett városház hirdeti a megváltozott idők megváltozott embereinek megváltozott érzületét.” Bartha Miklós összegyűjtött munkái kaphatók és megrendelhetők a rugonfalvi református parókián: barabascs1@gmail.com, telefon: 0740 243 150, levélben: Barabás Csaba lelkipásztor, Rugonfalva/Rugăneşti 175. szám, postai irányítószám: 537323. Az összes ára 300 lej, kötetenként is megvásárolható.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az 1877. évi székely puccs története (részlet)
Az 1877. év nemcsak a román függetlenség kivívásának volt az éve, de a székely–török kapcsolatok történetében is fontos dátum volt. Ekkor került sor a székely puccsként elhíresült eseményre, amely során a korabeli ellenzéki székely politikusok beavatkoztak az orosz–török háborúba. Oroszország – miután biztosította maga számára az Osztrák‒Magyar Monarchia semlegességét – megtámadta a Török Birodalmat. Az autokrata cári Oroszország terjeszkedésének vélt háborúban Európa több részén törökbarát hangok jelentkeztek. Magyarországon is hasonló volt a helyzet, azonban itt még rátett egy lapáttal az 1849-es orosz beavatkozás szülte ellenérzés. A törökök melletti szimpátia Budapesten is hatalmas méreteket öltött. Simonyi Ernő ellenzéki politikus 1877. augusztus 1-jén levelet írt báró Orbán Balázsnak Szejkefürdőre, amelyben felkérte, hogy szervezzen Erdélyben is népgyűlést a törökök melletti szimpátia kifejezésre. Orbán a felkérésnek eleget téve, Kézdivásárhelyen meg is szervezte a gyűlést, és egy határozati javaslatot is megfogalmazott. Látván, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchia nem nyújt segítséget a törököknek, egy felülről jövő kezdeményezés indult meg, amelyet külföldről pénzeltek, és végül az események a „székely puccsba” torkolltak. A puccs célja az orosz utánpótlási és visszavonulási vonal elvágása volt a Szeret folyón átívelő, Adjud melletti vasúti híd felrobbantásával. A tervezett moldvai betörést székelyföldi toborzás, valamint fegyver- és lőszercsempészés előzte meg. A terv egy székelyföldi születésű ellenzéki politikus, Ugron Gábor fejében született meg, akinek azonban a terv kivitelezéséhez társakra és pénzre volt szüksége. Gyerekkori barátjában, Bartha Miklósban, valamint Orbán Balázsban lelkes támogatókra talált. Tisztában volt vele, hogy az angoloknak érdekük lenne a vállalkozás létrejötte, ezért feléjük tapogatózott. Ugron körülbelül 150 ezer forintot kaphatott az angoloktól. A vállalkozás számára az anyagi alap tehát adott volt. A császári és királyi hadseregnél abban az időben cserélték le a Wenzel-féle puskákat Werndl-féle karabélyokra, ezáltal sok kimustrált fegyver került a bécsi fegyverraktárba, amelyeket olcsón értékesítettek. Így kerültek e fegyverek fegyverkereskedőkhöz, akiktől Ugron emberei kb. 2000 puskát, 250 revolvert és 270 ezer töltényt vásároltak. A fegyvereket tartalmazó ládákat vasúton szállították, a ládák öt embernek voltak címezve: Ugron Gábornak, Balási Lajos fürdőtulajdonosnak Brassóból, Nagy Ezékielnek Kézdivásárhelyről, Szűcs Mihálynak Bükszádról és Lánczky Lajosnak. A fegyverek faládákba csomagolva érkeztek meg Héjjasfalvára, Homoródra, Kacára és Brassóba. A héjjasfalvi, homoródi és kacai ládákat oláhfalusi szekeresek szállították tovább, előbb Csíkszeredába (szeptember 8. és 15.), majd onnan Gál András parancsára Kászonaltízre és Kászonfeltízre fuvarozták, ahol Gál Andrásnál és Gál Györgynél rejtették el a csűrben, illetve az istállóban. Szeptember 18-án éjszaka a ládákat innen továbbszállították közel a határhoz, a Káposztás- havasra, ahol szintén egy csűrben rejtették el őket. A toborzást Ugron Gábor szervezte, kiszolgált katonákat fogadott fel, egyrészt, hogy az embereknek tapasztalatuk legyen a fegyverek kezelésében, másrészt meg azért, hogy ha véletlenül kitudódna a dolog, akkor ne lehessen a Monarchiát bűnrészességgel vádolni. Gróf Almásy Jenő volt kiszemelve a csapat fővezérének. Udvarhelyszéken a toborzás a székelykeresztúri Korona vendéglőben folyt, nyilvánosan, bor mellett, a keresztúri szombati hetivásáron is folytatták: „csak a vak nem látta, hogy készül valami”. A csíkiak dicséretére legyen mondva, hogy itt a szervezkedés nem tudódott ki. Háromszék volt a legfontosabb toborzóterület, mivel itt feküdt az Ojtozi-szoros, amelyen keresztül a székely csapat betörni szándékozott Moldvába. Gyülekezőhelyként a berecki hetivásár volt kitűzve, egyrészt, mivel a vásáros tömegben nem olyan feltűnő pár ezer ember, másrészt, mert rendkívül közel fekszik az Ojtozi-szoroshoz. A fegyvereket itt osztották volna ki, és innen indultak volna a határ felé. Sajnos azonban az akció annyira közszájon forgott Háromszéken, hogy gyakorlatilag felülmúlták az udvarhelyieket is, utcákon, kocsmákban nyíltan beszéltek a dologról. A frissen megalakult román állam kémei tartósan jelen voltak Háromszéken is, és nem került túl nagy erőfeszítésükbe, hogy tudomást szerezzenek a készülő betörésről. A románok kémjelentése nyomán a kormány megindította a nyomozást. Szeptember 29-én már megérkezett a letartóztatási parancs a csíki szervezők ellen. Ezzel párhuzamosan Udvarhelyen is folyt a nyomozás. A főszervezők (Ugron, Bartha) elmenekültek Székelyföldről. A letartóztatott személyek elleni vádként a „közcsendháborítást” nevezték meg. Bartha és Ugron később külön-külön jelentkezett a marosvásárhelyi bíróságon. 1878 januárjában mindenkit feltételesen szabadlábra helyeztek, 1878. május 16-án pedig törölték a pert. Összességében elmondható, hogy bár a székely puccs a szervezés elégtelensége és a toborzás nyílt jellege miatt elbukott, de a székelység ismételten bebizonyította, hogy kész kilépni a komfortzónából, hogy akaratának érvényt szerezzen.
PATAKI SZABOLCS / Ujkor.hu; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Osztályonként a Bolyainál
Beszámoltunk arról, hogy az oktatásügyi minisztérium utasítása alapján a Maros Megyei Tanfelügyelőség a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjait az iskolai év megkezdése előtt osztályonként a Bolyai Farkas Elmélet Líceumhoz csatolta, arra hivatkozva, hogy a katolikus iskola alapítását az igazságügyi szervek felfüggesztették. Történt ez a korábbi ígéretek ellenére, miszerint az iskola szerkezetét megőrzik, és a pápai nunciustól kapott ösz-tönzés alapján a szülők abban reménykedtek, hogy a cikluskezdő osztályok is elindulhatnak, hiszen összegyűlt a szükséges számú diák.
Az iskolai évnyitó kapcsán közöltük, hogy a Bolyai iskola vezetősége felvállalta az osztályokat, és megteszi a tőle telhetőt, hogy az oktatási folyamatban ne legyen fennakadás, de ehhez a tanfelügyelőségtől egy sor pontosítást vár.
Az elmúlt héten azzal a kérdéssel kerestük fel Mátéfi Istvánt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatóját, hogy kaptak-e választ a tisztázatlan kérdésekre, ugyanis többen kifejezték elégedetlenségüket a kialakult helyzettel kapcsolatosan.
– Mivel az 1616-os tanfelügyelőségi határozat (amellyel az osztályokat a Bolyaihoz csatolták) nagyon szűkszavú volt, összeállítottunk egy kérdésekből álló 13 pontos átiratot, amelyet továbbítottunk a tanfelügyelőségnek. Az első próbálkozásunk ugyanis, hogy a katolikus iskola dokumentumait (osztályok számát, szakirányát, tanulók létszámát stb.) hivatalosan átadják, nem járt sikerrel, ezért kértük a tanfelügyelőségtől is. A 13 pontot ismertettem az iskola vezetőtanácsában, a tanári gyűlést is összehívtuk, hogy a kollégák tudomására hozzuk a kialakult helyzetet.
A katolikus iskola osztályai közül a közigazgatás szakos esti osztályt nem tudtuk átvenni, mert ilyen szak nincs a Bolyaiban. Mivel különleges miniszteri engedélyre volna szükség, azt kértük a tanfelügyelőségtől, hogy találjon minél hamarabb megoldást.
A katolikus diákokkal együtt az osztályok száma elérte az 52-t, a diákok száma pedig 1472-re emelkedett, ezért kérvényeztük a tanfelügyelőségtől, hogy nevezzenek ki egy második aligazgatót.
– Arra a személyre gondoltak, aki az átmeneti időszakban vezette az iskolát?
– Csak olyan pedagógus töltheti be ezt a tisztséget, akinek végleges állása van a Bolyaiban. A tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta, hogy legyen egy második aligazgató, de ez csak akkor lép érvénybe, amikor az új személyzeti keret készen lesz. Ezt általában október végére kérik, de a jelenlegi helyzetben arra törekedtünk, hogy minél hamarabb befejezzük. Szeptember 20-án be is nyújtottuk, de még nem kaptunk rá választ. Ha elfogadja a tanfelügyelőség, reményeink szerint kinevezik a második aligazgatót (a tisztség betöltésére Molnár Zoltán tanárt javasoltuk), és meg tudjuk oldani a kisegítő személyzet áthelyezését is.
A katolikus iskola pedagógusai pedig már megkapták az ideiglenes áthelyezést (detasálást).
– Hogyan kaphattak ideiglenes áthelyezést, ha állítólag nincs már katolikus iskola?
– Az iskola, ahol címzetesek, továbbra is létezik, csak a működése van felfüggesztve. A hivatalos okirat szerint is az egy évre szóló ideiglenes áthelyezést a Római Katolikus Teológiai Líceumból kapják a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba. Véleményem szerint ezt a döntést kellett volna alkalmazni a kisegítő személyzet esetében is, az átiratban ugyanis az áll, hogy az ideiglenes áthelyezés addig érvényes, amíg az iskolával kapcsolatos végleges döntés megszületik.
– Jogos felháborodást keltett a katolikus iskola tanerőinek körében, hogy az ideiglenes áthelyezést csak szeptember 8-tól kapták, ami a folyamatos munkaviszony megszakítását jelenti.
– Ezt a tanfelügyelőségnek kell megoldania, ahogy azt is, hogy kifizessék az augusztusra járó béreket és egyéb illetményeket. Az augusztusi fizetésekre és illetményekre vonatkozó listát a katolikus iskolában kell összeállítani, és a volt igazgató kell aláírja és lepecsételje. Hogy a kifizetés hogyan fog történni, azt most még nehéz megmondani.
– Milyen feladatokat kellett még ellátni, hogy zökkenőmentesen induljon a tanév?
– Megrendeltük a naplókat, elkészítettük az órarendet, gondoskodtunk, hogy minden óra megtartására legyen tanár, továbbá az épület műszaki hibáinak a kijavításáról is. Meggyőződésem, hogy hétfőtől a megfelelő kerékvágásban folyhat a tanítás.
Molnár Zoltán tanár úr feladata lesz a B épületben zajló tevékenység koordinálása. Ez nem azt jelenti, hogy a Bolyaitól függetlenül fogja irányítani. Bár a feladatok többségét a tanár úr látja el, gyakran fogunk Hajdu aligazgató úrral a helyszínre menni. Csütörtökön voltunk a nyolcadik osztály szülői értekezletén, ahol pontosítottunk bizonyos dolgokat, hétfőn tájékoztató összejövetelt tartunk a tanárokkal, csütörtökön a Bolyai dísztermében 17 órától találkozunk az általános iskolai, 18 órától a líceumi osztályokba járó diákok szüleivel. Ezt azért is érezzük fontosnak, mivel találkoztunk olyan szülőkkel, akik továbbra is agitálnak.
A mi álláspontunk az, hogy a létező osztályokat a Bolyai átvette, ezért meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy a diákok nyugodt körülmények között járják végig a tanévet.
A szülőkkel szeretnénk megértetni, hogy a családban a gyermekek előtt ne az legyen továbbra is a fő téma, hogy mi történik az iskolával, tekintettel, hogy a gyermekek a tanulásra kell összpontosítsanak. A tanároknak pedig szeretnénk minden lehetőséget biztosítani, hogy rendszeresen megtartsák az órákat. Úgy gondolom, hogy az elmúlt napokban sikerült úgy megszervezni a dolgokat, hogy a tevékenység mindkét épületben a megfelelő színvonalon folytatódjon.
– Úgy hallottuk, hogy Tamási Zsolt visszatérhet tanítani.
– Mi is arról értesültünk, hogy a DNA-tól feloldották ezt a tilalmat, és, ha megkapja a tanfelügyelőségtől is a jóváhagyást, akkor nincsen semmi akadálya annak, hogy tanítson.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Megerősödik képviseletünk a tanügyminisztériumban
Konzultációs tanács alakul
A megye tanintézményeit vezető igazgatókkal és aligazgatókkal találkozott a pedagógusszövetséggel közösen szervezett beszélgetésen Novák Csaba Zoltán RMDSZ-szenátor, aki a felsőház oktatási bizottságában fejti ki tevékenységét. A tanácskozáson részt vett Biró Zsolt, az MPP elnöke, a képviselőház tanügyi bizottságának tagja, valamint Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke. A találkozóra meghívták a megyei tanfelügyelőség magyar nyelvű oktatásért felelős képviselőit. A Horváth Gabriella vezette megbeszélésen felmerült problémákról Novák Csaba Zoltán szenátort kérdeztük.
– Mivel a szeptemberi tanévkezdéskor újra meg újra szembesülünk az évek óta fennálló gondokkal, és a pedagógusszövetség helyi szervezete a tanfelügyelőséggel közösen ilyenkor egy évnyitó találkozót szervez, arra gondoltam, hogy azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyekre kilenc hónap alatt a terepen és a szenátus oktatásügyi bizottságában szert tettem, hasznos lenne egy közös eszmecsere. Az elsődleges szempont a diákok és pedagógusok helyzete. Mivel megyénkben kisebbségben vagyunk, és az utóbbi időszak történései alapján a megyei tanfelügyelőség jóindulatára nem számíthatunk, nagyon fontosnak tartom, hogy hatékony és szervezett együttműködés, átjárás, kommunikáció
működjön a megye pedagógusait képviselő intézmények, szervezetek és az oktatásért felelős politikusok között – mondta a szenátor.
– Melyek voltak a találkozón felmerült problémák? – Észrevételem szerint évről évre két jellegzetes témakörrel szembesülünk az oktatásügyben. A törvénykezés szintjén felmerülő kérdések miatt tartom fontosnak, hogy politikusként is részt vegyek ezeken a találkozókon, ahol első kézből értesülhetek azokról a problémákról, amelyeket képviselnünk kell a parlamentben. Ilyen például az osztatlan csoportot irányító óvónők bérezése, az óvodába járás kötelezővé tétele, az óvodai pszichológusok számának növelése, az előkészítő osztályokba való beiratkozások szabályozása... A találkozón felmerült problémák nyolcvan százaléka viszont helyi kérdés, amit a tanfelügyelőséggel, a helyben dolgozó pedagógusokkal, a helyi vezetőkkel közösen kialakított stratégia alapján lehet megoldani. Nem tabutéma, és nem szabad elhallgatni, hogy demográfiai zuhanással számolunk az elkövetkező években, és az oktatást úgy kell átszervezni, hogy a kellemetlen következményeket, amennyiben lehet, kivédjük, a pedagógusainkat megmentsük, de mindenekelőtt a gyermekek szempontjait figyelembe véve egy működőképes rendszert dolgozzunk ki. Nagyon érzékeny problémáról van szó, hiszen az ülésen láthattuk, hogy a gyermekek számának csökkenése Szászrégenben például milyen gondokat okoz iskolák, pedagógusok és szülők között. Ilyen kérdésekben a helyi közigazgatásban jelen levő szakembereink révén vehetjük számba a legjobb megoldásokat. Hogy a megoldási javaslatok ne csak üres szavak maradjanak, egy konzultációs tanácsot állítottunk össze, amelyben az RMDSZ oktatásért felelős politikusaként jómagam, az RMPSZ, a tanfelügyelőséget képviselő pedagógusok, valamint a különböző szakterületeket, oktatási ciklusokat és földrajzi régiókat képviselő tanerők vesznek részt. Azért tartottuk fontosnak a konzultációs tanács létrehozását, hogy konkrét ütemterveket kidolgozva a különböző szakproblémákra megoldást keressünk. A következő szűkebb körben tartandó megbeszélésen a beiskolázás akut problémáit fogjuk „kivesézni”. Abban is megegyeztünk, hogy erre a találkozóra a pedagógusszövetség kérdőívet fog kiküldeni a nyolcadikosok osztályfőnökeinek, hogy felmérjük a végzősök elképzeléseit a választandó iskolákról, szakokról. Ennek alapján fogjuk javasolni az elméleti és szakoktatásban igényelt osztályok tervezését. – Feltételezem, hogy ennek a konzultatív tanácsnak lesz gondja arra is, hogy a helyben megoldható problémákat minél gyorsabban a helyszínen orvosolja... – Tevékenységemben meghatározó lesz a következő hónapokra tervezett konzultációs körút, amelynek az állomásai már ki vannak jelölve. Szeretném meglátogatni a megye összes fontos települését, ahol magyar tannyelvű iskolák mű- ködnek, és a helyben elhangzott észrevételeket is figyelembe véve föltérképezni az adott település oktatási egységeinek legfontosabb problémáit, köztük azokat is, amelyeket a parlamentben is figyelemmel kell követni. Ha lezajlott a körút, azt szeretném, hogy a létrehozott konzultációs tanácsot januárban az iskolahálózat megtervezésekor a megye magyar településeinek oktatási gondjait összefoglaló problémakatalógussal szembesíthetném.
– Eddigi tapasztalataim alapján a nyolcadik osztályt végző diákok elképzeléseinek a felmérése előtt hasznos lenne egy magyar nyelvű tájékoztatót összeállítani a választható mesterségek leírásáról, a munka jellegéről, a pályaalkalmasságról, az elhelyezkedés esélyeiről. A román nyelvű tájékoztató füzetben levő cirkalmas megfogalmazásokból ugyanis a tapasztalat szerint a magyar diáknak és a szülőnek sem könnyű tájékozódni. A szakközép- és szakiskolák által összeállított, könnyen érthető anyag feldolgozása után kellene elkészíteni a felmérést. Elgondolkoztató ugyanis, hogy egy magyar tannyelvű műszaki rajzoló osztály megvalósítása egy-két diákon bukhat el, holott egy keresett és szép mesterségről van szó. – Jó ötletnek tartom a tájékoztató anyag összeállítását, fel is jegyeztem. Egy másik probléma, aminek megoldásáért már lépéseket is tettem, a cégekkel való egyeztetés. Ez a tanfelügyelőség dolga lenne, ahelyett, hogy a katolikus iskola ellehetetlenítésével foglalkoznának, ami kilenc hónapon keresztül az energiánk 90 százalékát felemésztette. Visszatérve a cégek és iskolák közötti kapcsolatra, van pozitív példa is Szováta, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy esetében. Bár tabunak számít, úgy gondolom, hogy Marosvásárhelyen újra kellene tervezni a szakoktatást.
– A szórványban még meglévő iskolák is nagyobb figyelmet érdemelnének. – Ha a tanács megalakult, mindennek lesz felelőse, az összetételét, tagjainak az elérhetőségét közölni fogjuk, akik számbaveszik és továbbítják a problémákat.
– Elhangzott, hogy megerősödik megyénk képviselete az oktatásügyi tárcában. Kik az új tisztségviselők?
– Fodor Sándor József, a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium igazgatóhelyettese szaktanfelügyelőként, Gáll Krisztina pedig a minisztérium magyar oktatásért felelős államtitkárságán sajtóreferensként fog dolgozni. Hozzá kell tennem, hogy az új államtitkár asszonnyal nagyon jó az együttműködésünk minden területen. A zilahi Kovács Irénke újult erővel szervezi át az államtitkárság munkáját, ennek következménye, hogy megyénk két képviselője is Bukarestbe helyezi át a székhelyét. Reméljük, hogy megyénk és az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva fognak dolgozni.
– Halottuk, hogy interpellált a tankönyvhiány miatt, érkezett-e válasz a felvetésre?
– Az elmúlt héten az ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be a tanügyminiszter ellen. Az RMDSZ szenátusi frakciója nevében közöltem, hogy tartózkodunk, ami egyértelmű jelzés, hogy nem állunk ki a tanügyminiszter személye mellett, hiszen még akkor is, ha az előző évekből származó problémáról van szó, sokkal szervezettebben, átgondoltabban kellett volna eljárni, és nem lett volna szabad a pedagógusokat tankönyv és segédeszköz nélkül hagyni, ami a jelenlegi káoszt és zűrzavart okozza. Véleményünk szerint a miniszter a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében sem volt egyértelműen aktív, ugyanakkor az eltelt hónapok során az ellenzék sem állt elő semmilyen kezdeményezéssel, hogy változtassunk a helyzeten. Ezért úgy gondoltuk, hogy politikai tőkét akartak kovácsolni, a képviselőházban pedig a magyarkérdésből próbálnak a népszerűségüket növelő vihart kavarni. Mivel nem állhattunk be egyik politikai szándék mögé sem, az álláspontunkat tartózkodással jeleztük. A kormánypártokat arra kértem, hogy a tervezett törvénymódosítást konszenzus alapján minél hamarabb mutassák be, a minisztérium pedig hatékonyabban kezelje a tankönyvproblémát és az erdélyi magyarokat bántó katolikus iskola ügyét. Az ellenzéket arra szólítottuk fel, hogy építő javaslatokat várunk, mert az oktatás közös országos ügyet jelent, és ebbe a legkevésbé kellene a politikát belevinni, amivel sok többségi kolléga is egyetért.
– Vádat emeltek Tamási Zsolt József, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója ellen, hogyan vélekedik erről?
– A nyomozás méreteiből ítélve várható volt, de nagyon remélem, hogy felmentik, mert ha ilyen ügyért el lehet ítélni egy embert, akkor ebben az országban lekapcsolhatjuk a villanyt.
Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

II. Temesvári Magyar Napok
Sikeres rajt, swingoperettel, néptáncgálával és fergeteges Edda-koncerttel!
A hűvös idő ellenére nagy volt a nyüzsgés ezen a hét végén Temesvár belvárosában, ahol a II. Temesvári Magyar Napok rendezvényei zajlottak. A pénteki ünnepélyes megnyitón részt vett dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja, Călin Dobra, a Temes megyei, Kakas Béla, a Csongrád megyei és Rideg László, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnöke, valamint Nicolae Robu temesvári polgármester és Farkas Imre alpolgármester.
A háromnapos rendezvény kezdetét a magyar hagyományőrzők (Losonczy István HSE, Tata várának Seymenjei, Gyulaffy Bandérium, Egri Vitézlő Oskola) középkori kosztümös felvonulása és díszsortüze jelezte. A történelmi egyházak képviselői ökumenikus istentisztelet keretében kérték Isten áldását a rendezvényre, igét hirdetett Gazda István, az Új Ezredév gyülekezet lelkipásztora.
A díszvendégeket és a megnyitó ünnepség résztvevőit Tamás Péter tiszteletbeli konzul, a főszervező Várbástya Egyesület elnöke köszöntötte. Nicolae Robu temesvári polgármester javaslatára a jelenlevők egy perces néma felállással adóztak a múlt heti temesvári vihar áldozatainak. A polgármester gratulált a rendezvény első kiadásának sikeréhez, és teljes támogatásáról biztosította a II. Temesvári Magyar Napok szervezőit, hangsúlyozva, hogy az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése során is meghatározó szerepet játszottak a városban békésen együttélő nemzeti kisebbségek. Ünnepi gondolataikat tolmácsolták a Temes megyei, a Csongrád megyei és a Bács-Kiskun megyei közgyűlések elnökei is, akik kiválóan együttműködnek a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégiós együttműködés keretében, a magyar kultúra temesvári ünnepe pedig jó alkalom a két magyarországi megye értékeinek a bemutatására is.
Farkas Imre temesvári alpolgármester ünnepi köszöntője során elmondta: nagyon büszke arra, hogy magyarként ennek a városnak az alpolgármestere lehet és minden tudását a város fejlődése és a temesvári emberek szolgálatába állítja.
A Temesvári Magyar Napok főtámogatója, a magyar kormány képviseletében dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár mondott ünnepi beszédet. „Temesvár különböző nemzetiségek közös erőfeszítésének köszönhetően vált Közép-Európa egyik legszínesebb kulturális központjává – mondta. Ennek köszönhető, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járt a történelem folyamán. Európában itt volt először elektromos közvilágítás, itt indult el az Osztrák–Magyar Monarchia első villamosa és az első sörgyára is. Itt vette kezdetét 1989-ben a Forradalom, amely végül elsöpörte a kommunizmus diktatúráját. A nemzeti sokszínűség nem csak találmányokat és eszméket hozott ide, a Bánság fővárosába, de egyben olyan gazdag kulturális életet is, amely ma is kiemeli az európai városok sorából. Ennek is köszönhető, hogy a város 2021-ben viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet”. A helyettes államtitkár hangsúlyozta: ez jó alkalom lesz arra, hogy Temesvár megmutassa az egész világnak, hogyan lehet a saját hagyományaihoz, nyelvéhez és kultúrájához ragaszkodó nemzetekből egy működő közösséget teremteni. Ugyanakkor jó alkalom lesz arra is, hogy az itt élő magyar közösség megmutassa magát a nagyvilágnak. „A Temesvári Magyar Napok programsorozatnak van egy fontos mondanivalója a számunkra – mondta dr. Szilágyi Péter: Temesváron újra vannak Magyar Napok! Brassó, Nagyszeben és Nagybánya után az erdélyi szórvány újabb központjában kerül sor egy olyan rendezvényre, ahol az itt élők meg tudják élni magyarságukat. Ez annak köszönhető, hogy van itt magyar közösség, van magyar összefogás!” Befejezésül dr. Szilágyi Péter azt is elmondta: a magyar kormánynak köszönhetően két olyan közösségi tér jön létre Temesváron, ahol az itt élő magyarok találkozhatnak, rendezvényeket szervezhetnek és megélhetik az összetartozást. Megépül az Új Ezredév Református Központ, ahol a templom református lesz, de az épület a teljes magyarság céljait hivatott szolgálni. Létrejön Temesváron egy magyar felsőoktatási kollégium, amely a város egyetemein tanuló magyar hallgatók számára biztosít lakhatást és közösségi teret. A kárpát-medencei óvoda fejlesztési programnak köszönhetően megújul a Bartók Béla Líceum óvodája és nemrég két Petőfi-ösztöndíjas érkezett Temesvárra, akik a bánsági szórványban élő magyarokat támogatják identitásuk megőrzésében, megerősítésében.
A megnyitó ünnepséget a Harmónia Tánccsoport Palotás tánca színesítette.
Az első este nagyszínpadi főeseménye a Budapesti Operettszínház Swingoperett című előadása volt. A folytatásban a Temes megyei felnőtt néptánccsoportok léptek fel a szabadtéri színpadon, kedvcsinálóként a Csiky Gergely Színházban péntek este megszervezett, hajnalig tartó táncházhoz, amelyen minden érdeklődő részt vehetett.
A szombat délelőtt a családi és gyermekprogramoké, a török kori viselet és fegyverbemutatóké, a városnéző sétáké volt, könyvbemutatókkal és kiállításmegnyitókkal tarkítva. A VV Delamarina utcában megnyílt a Hátrahagyottak emlékezete szabadtéri kiállítás, amely az aradi vértanúk szeretteinek – özvegyek és gyerekek – keserű sorsát mutatja be. A nagyszínpadon a Hollóének Hungarica és a Regélő Fehér Táltos Dobcsapata mutatta be a magyarságtudatot erősítő előadását. A délutáni változatos program során kiállításmegnyitó, könyvbemutató, Nőileg közönségtalálkozó, sör- és pálinkakóstoló, Funky Hats- és Twister-koncertek mellett Nyilasi Tibor egykori magyar válogatott labdarugóval beszélgethettek az érdeklődők, aki retró focibemutatóval színesítette előadását. A Csiky Gergely Színház Stúdió termében közben lejátszották a Szász Enikő rendezte Wiener Walzer című bűnügyi komédia második előadását.
Az est csúcspontja volt a legendás rockzenekar, az Edda Művek szabadtéri koncertje, amelyre több ezer temesvári és más településekről érkezett Edda-rajongó volt kíváncsi. Pataky Attila és társai fergeteges hangulatot varázsoltak Temesvár főterére, ahol ezrek énekelték együtt az örökzöld Edda-slágereket (Álmodtam egy világot, Hűtlen, A kör, Kölyköd, Mi vagyunk a rock) Az Edda összehozta a város főterén a temesvári magyarságot, régi ismerősök találtak egymásra, akik különben évente csak egyszer-kétszer futnak össze, akkor is véletlenül. A koncertbe belehallgatott Nicolae Robu polgármester is, aki maga is gitározik és nagy zenerajongó hírében áll. A polgármester elismerően megtapsolta Gömöri Zsolt billentyűs fergeteges szólóját.
A vasárnapi változatos műsorról és az esti Zorán koncertről egyik következő lapszámunkban olvashatnak beszámolót.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Szent László kultusza (III.)
A Szent László-kultusz fénykora a 14–15. században teljesült ki.
Nagy Lajos, a 14. század lovagkirálya még apjánál is jobban felkarolta László kultuszát. Elődeihez hasonlóan megkoronázása után maga is elzarándokolt Váradra, aranyforintjain Keresztelő Szent János képét Lászlóéval váltotta fel.
1413-ban Zsigmond, II. Ulászló lengyel királlyal együtt Nagyváradra zarándokolt és ott töltötték a húsvéti ünnepeket. A király 1434-ben búcsúengedélyért folyamodott a pápához és a Sárkány-rendet László tiszteletére hívta életre.
Hunyadi János is gyakran kereste fel Váradot; V. László, majd Mátyás és Vitéz János is elzarándokolt a híres sírhoz.
Az 1500-as évek, a reformáció terjedésével a kultusz hanyatlását hozta magával. 1526. június 22-én a fanatizált református hívek feltörték Szent László márványkoporsóját és csontjait kiszórták. Amikor Várad török kézre került, amit a hitújítás megkímélt, azt elpusztította az iszlám: Szent László temploma, az évszázadok óta virágzó kultuszhely megsemmisült, a híres szobrokból ágyút öntöttek. A tridenti zsinatot követő katolikus restauráció idején azonban újból felerősödött a nemzeti szentek tisztelete, s ebben a keretben alakult tovább a Szent László-kultusz is.
A 17. században a nemzeti szentek felerősödő tiszteletét a törökellenes harc, és az ellenreformáció hozta meg. Megfigyelhető, hogy a magyar szentek, elsősorban Szent István és Szent László korabeli tiszteletében Habsburg-ellenes vonások is jelentkeztek.
Szent László királyunk a középkor legnépszerűbb szentje Magyarországon, akinek a Kárpát-medence templomaiban jelenleg mintegy ötven helyen látható középkori freskója. A falképeken olykor önmagában, máskor a magyar szent királyokkal, Szent Istvánnal és Szent Imrével jelenik meg, de leggyakrabban – különösen a Felvidéken és Erdélyben – a kerlési csatát ábrázoló több képből álló freskócikluson.
Kristó Gyula találóan írja a lovagkirály eszményét megtestesítő I. Lászlóról:„[...] a mondákban a szent király megtette a kötelességét: megvédte, győzelemre segítette népét, amely szentté avatta és szentként tisztelte őt.”
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)

Színes forgatag a Hunyad megyei Magyar Napok nyitórendezvényén
Égni kell annak, aki gyújtani akar!
Szombaton Déva főterén került sor a VIII. Hunyad Megyei Magyar Napok hivatalos nyitórendezvényére. Az idei mottóként szolgáló Válassz! felkérés már a kora délutánra időzített gulyáskóstolásban is megállta a helyét. A reggel még kitartóan szemerkélő eső ellenére hét csapat állt neki gulyást főzni, mindenki a saját receptje szerint aprította a jókora üstökbe a húst, csülköt, zöldséget, pityókát, fűszereket, s a magyaros ízt biztosító aranyló pirospaprikát, melyet mindannyian a tompai Dalos Pacsirtáktól kaptak ajándékba.
Elsőként a Csernakeresztúri Falusi Turizmus főzőcsapata készült el a gulyással, de hamarosan felszolgálásra készen állt az RMDSZ nőszervezete, a dévai református egyházközség, a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság, a Corvin Riders, a málnásiak, valamint a Lengyel család főztje is. Félóra sem telt bele, az 50-70 literes üstöket fenékig ürítették az arra járók.
Színes kulturális műsor
Közben a színpadon is elkezdődtek az előadások. Kocsis Attila-Levente, fő szervezőként köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Hantosi Népdalkör és Férfidalárda galgamenti, hajdúbihari, küküllőmenti, vajdasági népdalokkal nyitotta meg az előadások sorát.
A zeneszerető pedagógusok, szülők, diákok által alapított Tompai Dalos Pacsirták együttes Petőfi, Juhász Gyula, Wass Albert, Weöres Sándor, Ady, Radnóti, József Attila és Bereményi Géza megzenésített verseit hozták el Dévára. – A dévai kapcsolatunk Soór László kollegánk által alakult és a tompai Kékszivárvány egyesület pályázta meg az itteni fellépésünkhöz szükséges támogatást. Nagy örömünkre szolgál, hogy megismerhetjük ezt a vidéket, és itt is tolmácsolhatjuk a magyar költészet gyöngyszemeit – fogalmazott az előadást követően Vörös Mária, az együttes vezetője.
A megzenésített verseket néptánc követte a főtéri színpadon. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület bukovinai táncokat adott elő, a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta együttese pedig rábaközi, moldvai, szatmári és széki zenére ropta a táncot. – Köszönettel tartozunk Tompos Krisztina Petőfi ösztöndíjasnak, aki a múlt tanévi dévai szolgálatát követően még visszatért hozzánk és segített összeállítani az előadás anyagát – mondták a Margaréta ifjú táncosai, akik a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub énekkarának adták át a színpadot. Utóbbiak, Lengyel Izabella karvezető irányításával szólaltattak meg katona-, szerelmi és lakodalmas dalokat, Zsók Béla gyűjtéséből.
Középkori muzsika is felcsendült szombaton Déva főterén, a Dél-Erdélyért Kulturális társaság Renaissance Táncegyüttesének apraja-nagyja járta a középkorban Európa-szerte népszerű kontratáncokat.
Majd a magyar történelem került előtérbe. A málnási Tőkés József Általános Iskola diákjai Mihály Emese történelem-földrajz szakos tanár rendezésében adták el a Székelysors című drámajátékot, melyben a 650 éves Málnás település monográfiája és a magyar történelem kiemelkedőbb eseményei villantak fel, Kányádi-, Petőfi-versek, népdalok, valamint ismert magyar együttesek dalai révén.
A színes kulturális felhozatal közben a gasztronómia sem szorult háttérbe. A rövid idő alatt elkapkodott gulyás után székelyföldiek által sütött kürtőskalács és a Guiness Rekorder csapat több ezer palacsintája kínálkozott desszertként. – Negyedszer jöttünk el a Hunyad Megyei Magyar Napokra, 15 tagú csapattal Pusztaszerről, Zsombóról, Csanádpalotáról, Kevernesről és Békéscsabáról. Magunkkal hoztuk a teljes palacsintasütő felszerelést, mellyel már rekordot is döntöttünk, egy alkalommal 48 ezer palacsintát sütöttünk meg. Itt 50 kg liszt szolgált alapanyagul, becsléseink szerint 2300 palacsinta sült – számolt be a Gyuris Zsolt zsombói polgármester által vezetett csapat egyik lelkes tagja.
500 ige – 500 sütemény
A nap folyamán más desszert is előkerült a forgatagban. A dévai református egyházközség, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, 500 ige – 500 sütemény jelszóval osztotta a gyülekezeti tagok által sütött aprósüteményt egy-egy bátorító bibliai idézet kíséretében. A süteményosztásból a vallásórás gyerekek is kivették részüket, az egyházközség standjánál pedig a lelkészcsalád mellett tevékenykedtek az IKE-sek is, vallásos témájú könyveket, ingyenes kiadványokat kínálva az érdeklődőknek.
Bemutatkoztak a dévai kézművesek
A református sátor tőszomszédságában állították fel standjukat a dévai kézművesek is. Daradics Annamária levendulás termékeket, Boboc Csilla gravírozott fa tárgyakat, Kajcsa Erika pedig egyedi díszítésű porcelánt hozott a vásárba. A mutatós és illatos termékek sok érdeklődőt vonzottak a standhoz. Aki azonban nem jutott oda, e héten szerdán ismét megtekintheti a dévai kézművesek alkotásait a Melite Református Gyülekezeti Házban.
Átadták a Barcsay Ákos-díjakat
A nyitórendezvény ünnepélyes mozzanata volt a Barcsay Ákos-díjak átadása. Az erdélyi fejedelemről elnevezett díjat az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete alapította 2013-ban, hogy minden esztendőben díjazzák a közösségi munkában kiemelkedő szerepet vállalókat. A díjat három kategóriában szokták kiosztani: egyházi vezetők, pedagógusok és civilszférában tevékenykedők körében – mondta Csatlós Zsófia Erzsébet megyei RMPSZ-elnök, aki lelkesítően konferálta fel a szombati rendezvény valamennyi momentumát. A Barcsay Ákos-díjat idén Széll Lőrincz megyei ifjúsági és sportigazgató, Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató és Winkler Gyula EP képviselő nyújtotta át a kuratórium által kijelölt három díjazottnak. Elsőként Koppándi Zoltán, a dél-nyugat-erdélyi unitárius szórvány egyházközség lelkipásztora vehette át a művészi kivitelezésű díjat, közösségteremtő és ökumenikus együttműködést szorgalmazó munkásságáért. Nagy taps kísérte színpadra az RMPSZ jelöltjét is: Lengyel Izabella tanítónőt, zenetanárnőt és karvezetőt, aki bő két évtizede oktat, nevel, kórusokat alapít és vezet, és pozitívan válaszol minden közösségi felkérésre, legyen az intézményvezetés, tanfelügyelői tisztség vagy éppen szakácsszerep egy-egy nagyobb rendezvényen. A civilszférából ezúttal a Böjte Csaba atya által javasolt Szemeti Krisztinát tüntették ki, aki közel húsz esztendeje hittel, szeretettel, kitartással neveli a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeit.
Hajdani formáját hozta a Piramis
A díjkiosztást követően izgatott várakozás ülte meg Déva főterét. A késő délutáni órákban megérkezett a Piramis együttes stábja, s az egyre gyarapodó közönség türelmetlenül várta a fél kilencet, amikor színpadra lép a hetvenes években alakult nagy rockbanda. Kocsis Attila-Levente a Piramis-számok jó ismerőjeként konferálta fel ifjúkorának egyik kedvencét, s szép számban voltak még a téren, akik reménykedve várták, hogy felcsendül majd a Kóbor angyal, Gyere közelebb, az Őszintén akarok élni, Szabadnak születtem, Égni kell stb. És nem csalódtak, hiszen a közel egy évtizede újraalakult Piramis, Nyemcsok Jánossal (Csokival) az élen igazi bulit csaptak Déva főterén. Zenéjük magával ragadta az ifjúságot is, képviselői önfeledten tomboltak a színpad előtt. Lassan szüleik generációja is közelebb merészkedett, s diákkori bulik hangulatát idézve dalolták együtt: Nincs egy hely, ahova mehetnél/Nincs egy lány, akit szerethetnél. A Lupényból, Kolozsvárról, Vajdahunyadról, Magyarországról összeverődött közönség ráadást is követelt. A Piramis A nagy buli című lemezük legnépszerűbb dalával búcsúzott, vastaps közepette.
A Magyar Napok rendezvénysora azonban nem ért véget. E héten számos kulturális, közösségi programra kerül sor Hunyad megye számos településén. A részletes program lapunkban is megjelent, facebookon folyamatosan követhető.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Marosvásárhelyi iskolaügy: A PSD kormányhatározattal vagy törvénnyel rendezné a helyzetet
A vezető kormánypárt kormányhatározattal vagy törvénnyel hozná létre újra a tanévkezdés előtt megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot. Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke egy tévéinterjúban beszélt erről, kijelentését az Agerpres hírügynökség idézte ma.
Liviu Dragnea az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetését idézte. "Elmondtam neki, megoldjuk ezt a kérdést úgy, hogy a következő tanévtől az az iskola (a Római Katolikus Gimnázium) létrejöjjön. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, de mindent megteszünk azért, hogy ez az iskola megalakuljon" - fogalmazott a politikus, aki a képviselőház elnöki tisztségét is betölti.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Köztéri rendezvények és díjátadás a Hunyad Megyei Magyar Napokon
Egész napos köztéri rendezvénnyel ünnepelt a dévai magyar közösség szombaton, a nyolcadik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napokon. A rendezvénysorozat második napján adták át a Barcsay Ákos-díjakat, amelyet minden évben három, a dél-erdélyi szórványközösségekben tevékenykedő, a közösségépítő munkában kiemelkedő teljesítményt elérő személynek ítélnek oda.
"Hosszú ideje már, hogy nem lehet úgy Déváról beszélni, hogy ne jussanak eszünkbe a dévai gyerekek, Böjte atya és az általa működtetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Böjte atya magasra emelte a mércét, megmutatta, hogy mi mindent lehet kezdeni a dévai örökséggel. Azzal az örökséggel, amit közös felelősségként, meg kell őriznünk a következő nemzedékeknek" – fogalmazott a díjátadón Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. Idén két díjazott is kötődik a dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenységéhez: Szemeti Krisztina nevelő és Lengyel Izabella tanárnő, aki pedagógusi pályafutását az alapítványnál kezdte. Az idei harmadik díjazott Koppándi Zoltán Attila dévai unitárius lelkész, aki közel két évtizede önként vállalta a szórványlelkészi feladatot.
A díjátadó házigazdája Csatlós Erzsébet, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Hunyad megyei elnöke volt. Szombaton Déva központjában egész napos közösségi rendezvényt tartottak, a kulturális programok mellett kézműves vásár, gulyásfőzés, palacsintasütés is volt, este a Piramis koncertezett. Szabadság (Kolozsvár)

Háború, megtorlás, Gulág
Kun Miklós budapesti történészprofesszor előadása a Minerva-házban
A Minerva Művelődési Egyesület és a szegedi Gál Ferenc Főiskola szervezésében kerül sor szeptember 28-án 17 órakor Kun Miklós Széchenyi díjas történészprofesszor előadására a Minerva Ház (Jókai/Napoca utca 16.) Cs. Gyimesi Éva termében.
Kun Miklós, A rejtélyes XX. század című ismeretterjesztő történelmi filmsorozatból is jól ismert Oroszország-kutató, a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézetének vezetője. A nagyrészt ismeretlen levéltári anyagokra támaszkodó – publikálatlan dokumentumokkal, fotókkal és a GULÁGRÓL szóló filmmel illusztrált –, A titkos szovjet történet című előadása három témát jár körül: a Gulág történetének kevésbé ismert részletei; magyar és román kiugrási delegációk Moszkvában; Rákosi Mátyás kapcsolata Molotovval és Sztálinnal.
Kun Miklós Széchenyi-díjas történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem habilitált professzora, a Szovjetunió és Oroszország történelmének nemzetközileg elismert szakértője és az a kremlinológus, akinek a véleményére a történettudomány művelői, államok döntéshozói és a széles közvélemény egyaránt odafigyelnek. Szeptember 28-án, csütörtökön, a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám, I. emelet) sorra kerülő, A titkos szovjet történet című előadása a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület és a szegedi Gál Ferenc Főiskola összefogásával tavaly ősszel indított Gulág-jelenség programsorozatba illeszkedik, azt egészíti ki olyan, eddig nagyrészt ismeretlen és publikálatlan részletekkel, amelyek nem csupán a Gulág történetét egészítik ki, hanem Magyarországgal, Romániával, Erdéllyel és Kolozsvárral kapcsolatos történelmi ismereteinket is számottevően gazdagítják és árnyalják.
A Szabadság által tavaly ősszel a témában kiadott Gulág-jelenség című mellékletből és a lapunk internet-oldalán azóta is folyamatosan gazdagodó, ma már több ezer oldalt kitevő tudományos tanulmánykorpusz révén a jelenségkomplexumból már ez idáig is egész sor olyan részletkérdést sikerült körbejárnunk, amelyek a Gulág történetét korábban nem ismert vagy kevésbé feldolgozott oldalairól vizsgálják. Orosz levéltárakban folytatott saját kutatásaira alapozottan, Kun professzor mostani előadása azonban jelentős mértékben kitágítja az eddig górcső alá vett tematikát, és ezáltal a kérdéskör jóval szélesebb kontextualizálásához járul hozzá.
Olyan részletek kerülnek terítékre csütörtökön, amelyek a magyar és a román kiugrási delegációk moszkvai tárgyalásainak hátterére, az Erdéllyel kapcsolatos szovjet döntések valós okaira, a Rákosi Mátyásnak Molotovval és Sztálinnal fenntartott titkos kapcsolatára, a magyarok Gulágra hurcolásának összetett körülményeire, az úgynevezett „uránium Gulág” létrehozására, végeredményben pedig a magyar kisebbség, a magyar Gulág- és GUPVI-foglyok tragédiájára, továbbá a tömeggyilkosságok felelőseinek kilétére világítanak rá.
Az előadó mondanivalóját a legújabb moszkvai levéltári kutatásai során meglelt publikálatlan dokumentumokkal, fotókkal és a Gulágról című dokumentumfilmből vetített részletekkel illusztrálja. Választ kaphatunk például olyan kérdésekre is, hogy miképpen látták a szovjet megszállók Erdélyt, városait, népeit, ezek viszonyát egymáshoz, hogy miért kérte a háború után sok erdélyi magyar Erdélynek a Szovjetunióhoz történő csatolását, miket jelentett a kolozsvári szovjet konzul Moszkvába, miért szorgalmaztak a magyar kommunisták Erdély ügyében magyar–román pártközi egyeztetést, hogyan utasította rendre Sztálin Gheorghiu-Dejt a nemzetiségi kérdés kezelése tekintetében, és miért volt elege az erdélyi románságnak Bukarest basáskodásából.
Tény, hogy a történészek számára, a Szovjetunió elleni háborúban a magyar haderő szerepe és viselkedése a megszállt területeken mindmáig vitatémát képez. Megkerülhetetlen tehát ebben az összefüggésben is az a kérdés, hogy a háború utáni szovjet megtorlás milyen mértékben volt a magyar fél által elkövetett atrocitások következménye, hogy az miért terjedt ki végül a civil lakosságra is, és hogy miért nem terjedt ki a szovjetek ellen szintén harcoló román nemzetiségű lakosságra. Mindezekre olyan nagytudású történésztől kaphatnak választ, aki a Szovjetunióban született ugyan, és csak tizenhárom éves korában került Magyarországra, ám aki anyanyelvi szinten beszéli az orosz nyelvet, rengeteget kutatott az orosz levéltárakban, s akit egyben eltéphetetlen családi kötelékek fűznek Erdélyhez – Kolozsvárhoz, a Szilágysághoz, Nagyenyedhez.
Valamennyi érdeklődőt szeretettel várunk tehát, de a fiatalok figyelmét külön is felhívnám ennek az előadásnak a fontosságára. Mert csak az tud megfelelőképpen eligazodni az életben, az képes biztonságos jövőt építeni a maga és a népe számára, aki ismeri és részleteiben megérti a múltat, annak mindenkor felemelő, de elképesztően lesújtó részleteivel együtt.
Külön felhívnám tisztelt olvasóink figyelmét arra, hogy a szóban forgó internetes összeállításunk éppen a napokban gazdagodott több érdekes anyaggal, amelyeket legkönnyebben a honlapunk felső bal oldalán látható „Kárpátalja” címke által érhetnek el. Közöttük megtalálják a Boga Alajos ordinárius letartóztatása után a gyulafehérvári egyházmegye vezetését átvevő, majd szintén letartóztatott és a kommunista börtönökben mártírhalált halt Sándor Imre titkos ordinárius, korábbi észak-erdélyi püspöki helynök tragikus sorsát ismertető tanulmányt és dokumentumokat, a kárpátaljai magyarok és németek tömeges elhurcolásásáról szóló, dokumentumokra és túlélőkkel folytatott interjúkra alapozott történelmi tanulmányt, továbbá id. Berkó Pál hadtápos magyar honvéd 1939 és 1941 között Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Ukrajnában készült 194 eredeti fényképfelvételét. Ez alkalommal a tavasszal közölt Boga-tanulmányt a titkos ordinárius kálváriájára és halálára vonatkozó dokumentumokkal is kiegészítettük.
Tibori Szabó Zotán / Szabadság (Kolozsvár)

A kicsi árnyék és a nők családregénye - Gerlózy Márton író, Áprily Lajos dédunokája új könyvéről
Gerlózy Márton magyarországi író, Áprily Lajos dédunokája újonnan megjelent könyvéről, a Mikecs Anna: Altatóról beszélt a Krónikának. A könyvet Kolozsváron mutatják be szeptember 27-én, hiszen ezer szállal kötődnek ide szereplői, narrátorai, a regény főszereplője Jékely Márta, aki Schéfer Ida és Áprily Lajos harmadik gyermeke.
– A májusban rendezett kolozsvári Ünnepi Könyvhéten megígérte a közönségnek, hogy Erdélyben mutatja be családregényét, a Mikecs Anna: Altatót, hiszen ezer szállal kötődnek ide szereplői, narrátorai. A főszereplő Jékely Márta, Schéfer Ida és Áprily Lajos harmadik gyermeke. Amint korábban mesélte, a családot többszörösen is tragédia, fájdalom kötötte Erdélyhez. Hogyan fogott hozzá a memoárokon, leveleken alapuló mű összeállításához?
– Személyesen engem, édesanyámat és testvéreimet is súlyos trauma kötött sokáig Erdélyhez, bizonyos értelemben nagyon hasonló fájdalom, mint a nagymamámé volt. Jékely Márta életében többszörösen is traumatikus pont Kolozsvár: itt nőtt fel, innen költöztek Pestre, majd visszatértek, itt született meg első gyermeke, Mikecs Anna, férjét pedig, a 100 éve született Mikecs Lászlót 1945-ben Kolozsvárról hurcolták el a Szovjetunióba, ahol nem sokkal később meghalt. Aztán hamarosan a kislányuk, a három és fél éves Mikecs Anna is életét vesztette.
Nagymamám 2006-ben hunyt el, akkor kezdtem el összegyűjteni, rendszerezni a leveleit, a fényképeket, mindent. Már korábban is tudtam, hogy valamiképpen meg akarom majd örökíteni az alakját. Elkezdtem olvasni a leveleket, emlékiratokat, naplókat, kiderült, hogy rengeteg a nyersanyag. Miután hozzám kerültek dédnagyanyám, Schéfer Ida emlékiratai is, elkezdődött a feldolgozás első, fárasztó fázisa, a rendszerezés, a levelek, naplók digitalizálása. A regény középpontjában a nagymamám és dédanyám története áll. Kulcsfontosságú helyszín Kolozsvár, de Parajd, Brassó, Medgyes is, ahol a család szász ágait kutattam, viszont mivel az ottani eseményekről nem állt rendelkezésemre annyi tényanyag, a regényben ezeket fikcióval kellett pótolnom. Mikecs Annával együtt hét nő, öt generáció szemszögét mutatom be.
– A női szereplők, elbeszélők, a női szemszög a meghatározó a könyvben. Ez a korábbi regényeire nem volt jellemző.
– A könyveim általában élményalapúak, az elbeszélőm nagyon erősen kötődik hozzám. Ezt a könyvet tulajdonképpen nem írtam, hanem szerkesztettem, bár az írás mindig szerkesztés, a szerkesztés pedig mindig írás. A középpontban a nagymamám alakja áll, aztán a dédanyámé, aztán az ő anyjáé, Kerekes Teréziáé, de felbukkan Áprily édesanyja, sőt az ő édesanyja is. Dédanyám emlékiratát – ami inkább szépirodalmi igényű szöveg, mint a nagymamámé – húzni, a nagymamámét pedig pótolni, színezni kellett, mielőtt egyáltalán kitaláltam volna, miként áll majd össze az egész egy regénnyé, hogyan lesz a szöveg egységes. Nagymamám éppen életének legfájdalmasabb – tehát a regény szempontjából kulcsfontosságú – eseményeiről nem írt részletesen, érthető okokból. Ezek ugyanazok az okok, amik miatt ezt a regényt egy érintett női családtag soha nem tudta volna megírni, lelkileg túlságosan megterhelő munka. A nők a családban nagyon erősen kötődtek egymáshoz, és ami érdekes, a regény készítése közben édesanyám egyes babonáinak is megtaláltam az eredetét: 1850-ben.
– A könyvnek nem a címeként, hanem a szerzőjeként szerepel Mikecs Anna, a nagymamája három és fél évesen elhunyt kislánya. – A regény struktúrájának két legfontosabb kérdése – az elbeszélő kiléte, illetve a szövegben történő mozgásának technikája – kikötőkben jutott eszembe, az egyik egy hajó-, a másik egy légikikötőben, mindkettő Ázsiában. Egy nőalakot kerestem, aki elmeséli a történetet és bárhová bejárása van, így jutott eszembe a kicsi Anna, aki 2012-ben lett volna hetvenéves. Az jutott eszembe, hogy akár meg is írhatta volna a család regényét, így ő az, aki bejárja a szerteágazó történetet. Áprily Lajosnak a kislány halálára írt versében (Annának hívták) szerepel az, hogy „kicsi árnyék”. Ez adta az ötletet, hogy Anna legyen a szerző, az árnyék, aki végigjárja az eseményeket, aztán egy ponton meg is jelenik, értelemszerűen akkor, amikor élt. Itt született Kolozsváron, a református kórházban. A Király utcában, illetve a visegrádi Szentgyörgypusztán élte le rövid életét.
– Igazolt hiányzás című, önéletrajzi ihletésű könyvében azt írta, a „nagymamája volt a mindene”. Ezek szerint Jékely Márta személye-személyisége volt az, ami a löketet megadta a főként róla szóló könyv megírásához.
– Ha jobban belegondolok, mind a hét eddig megjelent könyvemben szóba kerül a nagymamám, hiszen magamról írok, ezáltal mindig érintem a gyermekkoromat, amelyet nagyrészt vele töltöttem. 1987-ben, a már említett erdélyi út után, amikor édesanyám első férje, Váczi Tamás megbetegedett, és nem sokkal utána, éppen harminc évvel ezelőtt elhunyt, nagymamám sokat segített a négy gyerekkel egyedül maradt lányán. Egyfajta elégtételt szerettem volna, kifejezni a hálámat, hogy róla is tudjanak, elsősorban a családban. Aztán dédnagyanyám figurája is fontos: neki sem volt könnyű élete Áprily árnyékában. De persze nem a családi szennyes kiteregetése a cél, hanem – ahogy Lator László írta a könyv fülszövegében – hogy a szereplők gyengeségeire is fény derüljön, mert az analízisnek kizárólag így van értelme. („Tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily – Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni” – írja a fülszövegben Lator László – szerk. megj.).
– Műveiről azt szokták írni, hogy provokatív szókimondás, ironikus humor, kegyetlen őszinteség jellemzi. Éveken keresztül dolgozott a családregényen, azelőtt meg eközben teljesen más tematikájú könyveket írt: az Igazolt hiányzás című, az érettségiig el se jutott „rossz tanuló” regényét, A csemegepultos naplóját, távol-keleti helyszíneken játszódó történeteket, a Check-in-t, a Létrát, vagy a legutóbbi, a függőségről szóló Elvonókúrát stb. Hogy érzi, a Mikecs Anna: Altató kilóg a sorból?
– Kívülálló szemmel talán tényleg nem illik az életművembe. De aki ismer, persze tudja, hogy mégis. Mialatt ezen a könyvön dolgoztam, négy regényem jelent meg. Egyébként az Altató esetében tulajdonképpen végrehajtó vagyok. Valakinek meg kellett írnia a család történetét. A mi unokáink számára is fontos lesz a könyv, nem kell majd annyit kutatniuk, kérdezősködniük, csak leveszik az Altatót a polcról. A húgom úgy fogalmazott, miután elolvasta, hogy „transzgenerációs szorongásaim zsebkönyve, s nemcsak az enyém vagy családunké, hanem a századé és a generációmé”. Ha nem olvasom el a regény alapjául szolgáló szövegeket, sok mindent nem tudnék. Például azt sem, hogy itt Kolozsváron a fél város rokonom.
– A férfiak is reflektorfénybe kerülnek a regényben, például Mikecs László, Jékely Márta első férje, az elismert néprajzkutató alakja, Mészáros Dezső szobrász, Jékely Zoltán és persze Áprily Lajos is. – Igen, a Lajos alakja nyilván végig ott lebeg a regényben. A Mikecs esetében nehezebb dolgom volt, alakját levelekből tudtam rekonstruálni. Róla kevés szöveget találtam, mert Jékely Márta második férje, az én nagyapám azt javasolta a feleségének, égesse el a Mikecs leveleit. Mikecs László Bihardiószegen született, kerestem a szülőházát, előkerültek a rokonai is, akik most már tudnak a könyvről.
– Mint mondta, ahol homályosak voltak vagy hiányoznak a történet darabkái, ott fikcióval pótolta. Most, hogy elkészült a könyv, hogyan érzi: milyen a fikciós és készen kapott szöveganyag aránya?
– Azt az elvet követtem, hogy nem találok ki semmit, hanem összerakom a történetet, mindenhol hiteles forrást használva. Ez jóval nehezebb, mintha a lyukakat fikcióval tömtem volna ki, talán jóval egyszerűbb munka lett volna, mint kibogozni minden szálat a hatalmas levél- és memoáranyagból, prózából, lírából, több oldalról megvizsgálni az igazságot, aztán felépíteni a szerkezetet. Az életben el nem olvasná senki az 500 levelet, még az emlékiratot se olvasnák sokan, ha kiadnánk. Az a nagy dolog ebben, amikor az egész összeáll, és a család történetén át kirajzolódik a történelem. Korrajz is, persze, és emiatt a kolozsváriaknak – például a századforduló polgári hétköznapjai – biztosan nagyon érdekes lesz.
– A kortárs erdélyi vagy erdélyi kötődésű szépirodalomban erőteljesen lecsapódik a történelmi fordulatok (kommunizmus és 1989 vagy Trianon) témája, de a Magyarországra való áttelepedésé is, példa erre Dragomán György vagy Tompa Andrea életműve. Az Altatóban is fontos fordulat, hangsúlyos, traumatikus pont az Erdélyből Magyarországra való telepedés?
– Igen, többszörösen is. Amint Schéfer Ida leírja, Áprilyék átköltözése több okra vezethető vissza, egyrészt Lajosra nem volt már oly mértékben szükség tanárként, aztán fiának, Endrének nem ment a román nyelven való tanulás. Az országváltás traumája megjelenik Ida, Lajos, Márta és Zoltán szemszögéből is. Egyébként, bár a család nagyobb veszteségek nélkül megúszta mindkét világháborút, Jékely Márta kapta a legnagyobb dózist a traumákból: két év alatt meghalt kisfia születése után pár órával, aztán a férje, a lánya, teljesen egyedül maradt a vesztes, romokban heverő Magyarországon.
– A családtörténethez képanyag is társul, a könyv Facebook-oldalán gazdag fotóanyag látható a szereplőkről, valamint Jékely Márta rajzai is. Ezeket is tervezi megjelentetni?
– Igen, pár fotó felhasználásával külön kiadvány készül. Képeslapok. Jékely Márta számára fájó veszteség volt az is, hogy a háború után abba kellett hagynia a főiskolát, mert nem volt pénzük, el kellett mennie dolgozni, pedig nagyon tehetséges képzőművész volt, Ferenczy Béni egyik kedvenc tanítványa. Rajzait szeretném majd Pesten kiállítani, illetve egy fotókiállításon is gondolkodom. Mikecs László halála után pár évvel újból férjhez ment, Mészáros Dezső szobrászhoz, ő pedig nem szerette, hogy a felesége konkurencia számára. Aztán jöttek a gyerekek és ő anya, háziasszony lett – egyszerű, hétköznapi történet.
– Áprily Lajos dédunokái közül többen is művészi pályán tevékenykednek, Önön kívül Péterfy Gergely író és Péterfy Bori énekesnő. Mindhármukról szólva sokszor elhangzik, hogy a költő leszármazottai. – Ez a regény időben 1978-ban ér véget, az első unoka születésekor, de mivel az árnyék útját a 40 fejezeten keresztül különböző asszociációk mozgatják, sok mindent átugrunk, sok minden kimarad. Gergő csecsemőként szerepel a regényben, amikor fel akarják vidítani vele Lajost a halála előtt nem sokkal, de ezt a jelenetet is Márta szemszögéből látjuk, ez a regény róla szól, az ő alakját akartam megörökíteni. Az Altatót elsősorban őérte állítottam össze.
Könyvbemutató Kolozsváron - Gerlóczy Márton Mikecs Anna: Altató című regényét szeptember 27-én mutatják be Kolozsváron a szerző jelenlétében. Az eseményt a Minerva Egyesület Cs. Gyimesi Éva Termében tartják 17 órától.
Gerlóczy Márton - Író, publicista, 1981-ben született Budapesten. Kötetei: Igazolt hiányzás (2003, 2012), Váróterem (2005), A szabadok testvérisége (2008), A csemegepultos naplója (2009, 2014), Check-in (2012), Rabigában 2. (plágiumregény), Létra (2013), Elvonókúra (2016), Altató (2017).
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Cáfolja az iskolaigazgató, hogy etnikai konfliktus történt Besztercén
Belső kivizsgálást indítottak a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban annak nyomán, hogy csütörtökön egy ötödikes kislányra támadt két, vele egykorú fiú. Az igazgató ugyanakkor cáfolja, hogy etnikai konfliktusról lenne szó.
Belső kivizsgálás indult a besztercei Andrei Mureşanu Főgimnáziumban annak nyomán, hogy csütörtökön egy ötödikes kislányra támadt két, vele egykorú fiú. A szünetben barátnőivel magyarul beszélő kislányt két román tagozatos hatodikos diák bántalmazta: előbb csúnya szavakkal illették, majd esernyővel bántották a románul is jól tudó áldozatot. Egy későbbi szembesítés alkalmával a fiúk bevallották: zavarta őket a magyar beszéd, adta hírül hírlevelében az RMDSZ. Iuliana Vlad iskolaigazgató vasárnap az Agerpres hírügynökségnek adott nyilatkozatában cáfolta, hogy etnikai konfliktusról van szó, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy még a hét első felében kivizsgálják az esetet.
Az igazgató úgy fogalmazott: egyszerűen gyermekek közötti összeszólalkozásról van szó, de a tanintézetben semmilyen jellegű agressziót nem tolerálnak. „Nálunk nem létezik, és nem is fog kialakulni etnikai konfliktus. A mottónk, hogy a különbözőség egységet alkot. Mindig harmónia uralkodott az iskolában, a román és a magyar gyermekek együtt játszottak” – fejtette ki Iuliana Vlad, aki egyébként nem tartózkodott az iskolában csütörtökön. Az igazgató szerint a hétfői nap folyamán az érintett diákok és szüleik is bemennek az iskolába, ahol elmesélik, hogy mi történt, majd „az elkövetett tett függvényében” megteszik a szükséges lépéseket. Monica Buboly, a Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelőség szóvivője arról számolt be: a hétfői kivizsgáláson a megyei intézmény egy képviselője is jelen lesz. Az RMDSZ országos és Beszterce-Naszód megyei szervezete pénteken állásfoglalásban hívta fel a figyelmet a besztercei esetre, leszögezve: elítéli a bántalmazók magatartását, és felvette a kapcsolatot a kislány szüleivel, akiket támogat az ügy iskolai kivizsgálásában is. A szövetség szerint a hasonló esetek a média és a politikum „hangulatkeltésének” is tulajdoníthatók.
Besztercén egyedül az Andrei Mureșanu Főgimnáziumban működik magyar oktatás, és bár az RMDSZ és a helyi magyar közösség évek óta el szeretné érni, hogy a magyar tagozat önálló magyar iskolává alakuljon, erőfeszítéseik egyelőre nem jártak eredménnyel. Az egykori szász városban alig hat százalékos a magyarság aránya, akárcsak Beszterce-Naszód megyében. Krónika (Kolozsvár)

Autonómia és egészség párhuzamai
Közigazgatás-önigazgatás, autonómiatípusok Európában címmel tartott előadásokat Maros megye több településén Bácsfainé dr. Hévizi Józsa budapesti történelemtanár, történész, az Erdélyi Szövetség elnöke, az Autonómiatípusok Magyarországon és Európában című könyv szerzője (Püski Kiadó, Budapest, 2001)
Tartalmas, ismeretekkel felvértezett és tanulságos értekezése során a finnországi svédek, Dél-Tirolban élő németek és olaszok, vallonok és flamandok, svájci és spanyolországi etnikumok, skótok, korzikaiak, írek, szorbok önállóságra való törekvéseiről és eredményeiről beszélt. De szóba került Koszovó, Gagauzia, a magyarországi történelmi valóság és nyilván a romániai magyarság, azon belül a Székelyföld sajátos helyzete is. Az előadás végén biztatóul szolgált, hogy az ENSZ közgyűlése által éppen tíz évvel ezelőtt, 2007. szeptember 13-án elfogadott nyilatkozat legelső cikkelye kimondja: „Az őslakos népeknek akár csoportként, akár egyénekként joga van az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a nemzetközi emberi jogban elismert valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű élvezetére.”
Az előadások elsődleges céljaként szolgált az autonómia szellemiségének és gyakorlatának a népszerűsítése kevésbé politikai, inkább szakmai, gyakorlati szempontok alapján. Másodsorban az autonómiaküzdelem erdélyi áldozataira emlékeztünk. Szervezőként, résztvevőként és az autonómia elkötelezett híveként az esemény kapcsán megfogalmazott következtetéseimet foglalom össze. A megfelelőképpen értelmezett autonómia a mindennapi életünk szerves része, még azt is mondhatnám, hogy testi, lelki, szellemi, társadalmi egészségünk biztosítéka. Elég csak arra gondolnunk, hogy egyes tudósok megfogalmazása alapján az egészség autonómiát jelent (az egyén önállóságát), az autonómiát, vagyis az egészséget azonban megzavarhatja a lét túlzott medikalizációja. Ennek megfelelően az autonómiát (személyi, kulturális, területi) a mindennapi életünkben kell gyakorolnunk – és gyakoroljuk is –, miközben a politikának az lenne a célja, hogy – az egészség megrendülésének analógiájára – orvosolja az általa képviselt közösség önállóságát biztosító féltételek megrendülését. Sajnos a gyakorlatban a politikai érdekek sokszor felülírják a személyi, közösségi érdekeket. Örvendetes tény, hogy a – korántsem felhőtlen – nemzeti összetartozás jegyében magyar politikai egyetértés létezik mind a határokon innen, mind azokon túl a kisebbségben élő határon túli magyarságnak biztosított autonómia szükségességéről. Úgy tűnik, hogy közösen és külön-külön ráébredtünk arra, hogy megmaradásunkat és fennmaradásunkat csakis a magyarság, a székelység nemzeti autonómiája biztosíthatja. Ebben a kérdésben nincs megalkuvás, a pozitív és követendő példák erre biztatnak. Ugyanakkor az autonómia különböző formáinak gyakorlati megvalósításában, a kivívott jogok megtartásában leginkább a saját erőinkre, értékeinkre és áldozatvállalásunkra alapozhatunk. Az egészség (önállóság, önellátás) és az autonómia (önigazgatás) korábbi párhuzamba állítása folytatható. Amiként az egészség megőrzésének és fejlesztésének feltétele a szükséges ismeretek elsajátításán túl az egészséges magatartás kialakítása, az ismeretek és szabályok alkalmazása a mindennapi életben, azonképpen az önigazgatással kapcsolatos példák megismerése, az autonómia helyes értelmezése és gyakorlati megélése egyaránt erőfeszítéseket igényel mind az egyén, mind a közösség részéről. Kós Károlynak Erdély, a Bánság, a Körös-vidék és Máramaros magyarságához intézett szavai legalább olyan időszerűek, mint közel száz évvel ezelőtt: „A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. (...) Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk. Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán...” A működőképes autonómiamegnyilvánulások elérésének és fenntartásának az abszolút feltétele a mennyiségileg szaporodó és minőségi értékeket felmutató célközönség léte. Ezért minduntalan tudatosítani kell, hogy fennmaradásunk érdekében létkérdés a népesedési mutatók javítása. Ugyanakkor hiszem, és vallom, hogy a gyermekvállalás mellett a tulajdonjog megtartása és gyarapítása, a gazdasági potenciál növelése és a jólétből fakadó adományozás bármely közösség számára alapvető megtartó erő, a szülőföldön való boldogulást szolgálja. Végül Vizi E. Szilveszternek, a Magyar Tudományos Akadémia akkor éppen funkcióban levő elnökének 2004 szeptemberében Bukarestben a Kisebbségek Európában elnevezésű konferencián elmondott beszédéből idézek: „A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a régiók, amelyek autonómiát élveznek, gazdasági növekedést, kulturális és tudományos fellendülést tapasztalnak. Ebben az értelemben a székelyföldi kulturális és területi autonómia terve mind az ott élő magyar kisebbség, mind a román nemzeti többség számára előnyös lehet. Ahogy azt az Európa Tanács határozata is kimondja, egy ilyen fajta autonómiára való törekvés mind a többségi, mind a kisebbségi társadalom javát szolgálja, valamint példaértékű lehet az európai demokratikus államok számára. Hiszem, hogy a XXI. században a személyes jogok biztosítása mellett a kulturális és területi autonómiához való jog szolgál a stabil és biztonságos Európa megteremtéséhez.” Utóirat Személyes megjegyzésemnek kell hangot adnom: az előadáson megjelent alig kéttucatnyi marosvásárhelyi érdeklődő köréből nemcsak a politikusok, hanem a történelemtanárok is hiányoztak, sőt a sajtó is hiányosan képviseltette magát. Utóbb az egyik újságíró azzal magyarázta távollétét, hogy a lap főszerkesztőjével kellett volna egyeztetni. Kérdem én: az annyira áhított autonómia jegyében?
Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár. kronika.ro

Holnap Feszt volt Nagyváradon
Könyvbemutatók, performansz, koncert, érdekes beszélgetések – csütörtökön kezdődött és szombaton zárult az ötödik alkalommal megszervezett Holnap Feszt.
Csütörtökön, a magyar dráma napján Tasnádi-Sáhy Péter rendezésében bemutatták Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című drámáját, pénteken pedig a nagyváradi Darvas–La Roche házban tartották a hivatalos megnyitót.
A szervezők, azaz a Holnap Kulturális Egyesület és a Várad Kulturális Folyóirat képviseletében Simon Judit köszöntötte az érdeklődőket, majd Angela Lupşea, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány vezetője elmondta, örül annak, hogy abban az épületben szervezték meg a fesztivált, és ígéretet tett arra, hogy két év múlva, a ház felújítása után már egy erre kialakított teremben várják a fesztiválozókat.
Elsőként Mátyás Imre Zsolt színművész Diógyerekek című rövidpróza kötetét mutatták be. A szerzővel Szűcs László beszélgetett az „elengedések könyvének” nevezett kötetről, mely a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg, borítóját Benkő J. Zoltán tervezte.
Az elengedés sokféleképpen értelmezhető, mondta Mátyás Zsolt Imre, aki többek között elárulta: nem készült tudatosan a kötet megírására, de figyelt arra, hogy a párbeszédei „kimondhatók” legyenek, színészként ugyanis gyakran találkozik azzal, hogy hiába jó a leírt szöveg, nem lehet azt kimondani. A színművész szerző is elárulta, Temesvárról, Görgey Gábor Wiener Waltzer című stúdió-előadásának premierjéről érkezett haza a könyvbemutatóra. A Marosvásárhely–Nagyvárad–Temesvár háromszög abban segíti, hogy ne váljon belterjessé és ingerszegénnyé. Temesváron például látható a fejlődés már újítják fel az épületeket, új kulturális tereket hoznak létre, „pezseg a város”, készülnek 2021-re, mikor Temesvár lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Rendhagyó verseskötet-bemutató és beszélgetés következett ez után. Athena Farrokhzad svéd költő Fehérfehérré című kötete 2015-ben jelent meg magyarul a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában, vele és magyar fordítóival, Sall Lászlóval és György Kamillával beszélgetett Simon Judit. A versekből Kovács Enikő (Szigligeti Társulat) és Ioana Dragoş Gajdó (Regina Maria Színház) színművészek magyarul és románul, a szerző svédül olvasott fel.
A kötet román fordítója, Svetlana Cârstean szebeni elfoglaltsága miatt nem volt jelen, azonban Athena Farrokhzad elmondta, 2012-ben a stockholmi Román Kulturális Intézet projektje keretében találkoztak, két hetet dolgoztak együtt, fordítottak egymás nyelvéről, úgy, hogy egyikük sem beszélte a másikét, a francia és az angol volt a közös nyelv. Egymás első kötetét is lefordították románra, illetve svédre.
A magyar fordítás kapcsán Sall László elmondta, kedvenc göteborgi könyvtárosa Malin Andersson révén kerültek a kezébe Athena Farrokhzad versei. György Kamilla nyelvésszel dolgoztak együtt, s nehéz volt fordítani a szöveget, például a szójátékok miatt.
Athena Farrokhzad Teheránban született, gyermekkorában települtek át szüleivel Svédországba, ő svédnek tartja magát. Költő, irodalomtörténész és fordít. Verseskötete 13 nyelven jelent meg, a magyar kiadás egyébként a svéd mása, a könyv tervezője, Pascal Prosek ingyen adta át a terveit.
A versekben a háború, a forradalom, a migráció, a rasszizmus jelenik meg, ugyanakkor intim közegbe akarta helyezni ezeket a témákat, ezért a családtagok szólalnak meg a könyvben, melyet Budapesten is bemutatták a Swedish Arts Council és a Szépírók Társasága támogatásával.
Pénteken az Aranyhal. Nyolc jókedvű diákok című performansszal zárult a program. A produkciót – mely Oberon Kulturalis Egyesület szervezésseben és a Bihar Megyei Tanács támogatásával valósult meg, az Éjszaka a Színházban programjai között már láthatta a közönség.
Arany életmű és erdélyi színjátszás
Szombaton délelőtt a Várad caféval folytatódott a program, a 15 éves Várad folyóiratról beszélgettek. Délután Közkinccsé lett az Arany életmű címmel Dánielisz Endre szalontai irodalomtörténésszel beszélgetett Szűcs László és Szilágyi Aladár. A tanár úr mesélt arról, hogyan lett diákként a magyarok nagyszalontai bevonulása után az Arany-múzeum teremőre – ő még látta azokat a darabokat, például Arany János epekövét – amelyeket 1944 októberében elraboltak. Vidáman, élvezetesen mesélt arról, hogy végezte el iskoláit, hiszen nemcsak tanítóként, de lévita lelkészként is dolgozott. Jelszavát “Hass, alkoss, gyarapíts” Kölcsey Ferenctől kölcsönözte, ennek jegyében dolgozik és dolgozik ma is Dánielisz Endre, aki többek között az Arany kritikai kiadás elkészítésében is részt vett.
Egy sorozat első alkalma következett ezután, a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) tagjaival, Hyross Ferenccel és Szőllőssy Balázzsal Tasnádi-Sáhy Péter és Bíró Árpád Levente beszélgetett irodalomról, annak esteleges definíciójáról és szerepéről, s természetesen a felolvasások sem maradtak el.
Váradról indult címmel Gáspárik Attila színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójával előbb Simon Judit, majd a volt osztálytárs, Szűcs László beszélgetett. Gáspárik Attila – aki egy 1919-es nagyváradi színházi plakáttal is megajándékozta a szervezőket – elmondta, hogy egyik álma egy erdélyi színháztörténeti múzeum létrehozása. A színháznak hatalmas szerepe volt a nemzetté válás folyamatában 1848 után, azonban a színházművészet mintha háttérbe szorulna például az irodalommal szemben. Foglalkozik azzal is, hogyan befolyásolta 1989 előtt a szekuritáté a színházi vagy éppen a kulturális életet, ma már például tudható, hogy a Kolozsvár–Marosvásárhely szembenállás mesterségesen kreált konfliktus volt, a belügyesek mind Sütő Andrást, mind Panek Zoltánt tudtuk nélkül manipulálták. Gáspárik Attila beszélt arról is, hogy az általa vezetett marosvásárhelyi színháznál a magyar társulat minden évadban bemutat egy kortárs román, román társulat pedig egy kortárs magyar művet.
A Holnap feszt zenével, a Colombo`s Wife együttes (Nagy Orsolya ének, Imre Zoltán gitár, Emődi Tamás gitár, Antal János billentyűk, Herman Szabolcs basszusgitár, Makai-Dimény Zoltán dobok) koncertjével zárult.
Fried Noémi Lujza / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Dragnea az Antena 3 műsorában beszélt az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetésről
Biztosította Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzete a jövő tanévre rendeződni fog kormányhatározat vagy törvény révén – közölte Liviu Dragnea vasárnap este az Antena 3 televízió műsorában, hozzátéve, hogy cserében a magyar miniszterelnök megígérte, hogy Magyarország támogatni fogja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a képviselőház elnöke azt is elmondta a televíziócsatornának adott vasárnap esti interjúban, hogy Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke közvetítésével valósult meg a telefonbeszélgetés.
“Felhívtam Kelemen Hunor urat és azt mondtam: ‘szeretnék beszélni Orbán úrral telefonon, lehetséges? Talán megvan a telefonszáma, vannak közös ismerőseik, kapcsolataik.’ ‘Igen!’ – vissza is hívott, és közölte, hogy kedden 1:00 órakor beszélhetünk telefonon. És beszéltünk. A párbeszédre nagyon nyitott partner, véleményem szerint intelligens politikus, pragmatikus, és van humorérzéke. És a következőkben állapodtunk meg: mintsem hogy országaink évek óta veszekedjenek, ahelyett, hogy gazdaságilag együttműködnénk és együtt erősítenénk egymást (mert nagyon sok közös érdekünk lehet, gazdasági és stratégiai szinten és az EU-ban való közös munka terén), azt hiszem, jobb, ha megoldásokat találunk azokra a kérdésekre, amelyek jelenleg és a jövőben foglalkoztatnak bennünket. És azt mondtam neki: ‘szerintem teljesen jogos az a kérés és az az igény, hogy működjön a szóban forgó líceum. (…) Azt mondtam, hogy meg fogjuk oldani ezt a problémát, oly módon, hogy a jövő iskolai évre létrejöhessen ez a líceum. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, minden legális lépést megteszünk, hogy az a líceum létrejöjjön’ – mondta Liviu Dragnea.
A PSD elnöke azt is hozzáfűzte: cserében a magyar kormányfő megígérte, hogy utasítani fogja a Washingtonba készülő magyar külügyminisztert: közölje, hogy Magyarország támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A PSD elnöke hozzátette: alkalmat keresnek személyes találkozókra, hogy javítsanak a két ország közötti együttműködésen.
www.agerpres.ro; erdon.ro

A gyaloglástól a lovaskocsiig
Péntek este az Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Mindennapi történelem elnevezésű modulja. A közlekedés volt a téma.
Az érdeklődőket Tőtős Áron történész köszöntötte, majd a modul idei évadja második felének nyitányaként Paládi-Kovács Attila Széchenyi-díjas etnográfus, a Néprajzi Intézet nyugalmazott főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tartott előadást Közlekedés címmel, mely expozé az ókortól a kapitalizmus beköszöntéig tartó történelmi időszakot ölelte fel.
Arra hívta fel a figyelmet: a személyi közlekedés legősibb formája a gyaloglás, mely a kezdetekben gyalogosan valósult meg, majd megjelentek az olyan lábbelik, melyek napjainkban is ismertek, vagy éppen használatosak, mint például a saruk, fapapucsok, facipők, csizmák, bakancsok. A járást ugyanakkor olyan segédeszközök segítették, mint a bunkós-, kampós-, lápi- vagy ugróbotok, a különféle lábtalpalávalók, a gólyalábak, vagy a télen nélkülözhetetlen jégpatkók, sílécek, korcsolyák, szánok- magyarázta az előadó.
Ironga és kereplye
Érdekes módon, hosszú ideig a magyarok többsége nem tudott úszni, még a 19. században is életveszély jelentett, ha valaki beleesett a Balatonba, ezért ladikon közlekedtek a vízen, vagy a ló farkába, nyakába kapaszkodva. Komolyabb eszköz volt a tutaj és a hajó.
A tömegközlekedés első formái a taligák, szekerek voltak, később a lőcsös szekerek. A lovaskocsi és a hintó pedig magyar találmányok, hungarikumok. A közlekedési eszközök felsorolásán túl Paládi-Kovács Attila etnográfus a végzettségéhez hűen az egyes szavak eredetére is kitért, mint például a pacsker, az ironga, vagy a kereplye.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Színvonalas rendezvények a kerek évfordulón
A reformáció 500 éve
Hétvégén Háromszék több településén szerveztek rendezvényeket, ünnepségeket a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódóan. Összeállításunkban igyekeztünk visszaadni az események hangulatát, tolmácsolni az ott elhangzottakat azok kedvéért, akik nem lehettek személyesen is jelen.
A reformáció és következményei
A reformációról és annak sepsiszentgyörgyi és háromszéki hatásáról, valamint Sütő András Csillag a máglyán című drámájának teológiai és világi vonatkozásairól hangzottak el előadások a hétvégén, Sepsiszentgyörgy belvárosi református templomában. A genfi zsoltárokat is megszólaltató, Századok élő öröksége nevet viselő kétnapos rendezvényre a reformáció 500. évfordulója alkalmából került sor.
Az eseménysorozat péntek délután indult istentisztelettel, amelyen a rendezvény egyik mozgatórugója, Pap Attila belvárosi lelkész az egyetemes egyház megújulásához vezető folyamatként értelmezte a Luther által 1517-ben elindított reformációt. Az ünnepi rendezvény mozzanatait annak társszervezője, Sánta Imre bikfalvi tiszteletes vázolta fel, majd felkérésére a jelenlévők néma főhajtással emlékeztek az akkor alig három órája utolsó útjára kísért Dezső András néhai vártemplomi lelkészre.
Dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, teológiai tanár előadásában rámutatott, hogy a reformációt tulajdonképpen a 15. és 16. század fordulója körül uralkodó pápáknak Krisztus tanításaira fittyet hányó viselkedése váltotta ki. Nem hallgatta el ugyanakkor a változás és változtatás nevében elkövetett visszaéléseket sem. Megtudhattuk továbbá, hogy Magyarországon a reformáció már Mohácsot megelőzően szárnyát bontogatta, terjesztői viszont az új tanokat részben vagyonszerzési vágyból elfogadó főnemesek voltak.
Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész az új tanok sepsiszentgyörgyi és háromszéki terjedéséről beszélt, ami elsősorban a Brassóban Johannes Honterus által 1544-ben létrehozott középiskola működésének és az ott végzett székely diákoknak volt köszönhető.
Nyelvünk első reneszánsza a reformáció hatására ment végbe – jelentette ki többek között Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselő szombati felszólalásában. Ezt követően dr. Buzogány Dezső egyháztörténész figyelmeztetett Sütő András Csillag a máglyán című drámája teológiai és világi értelmezésének fontosságára, amellyel elkerülhetők a tájékozatlanságból születő félreértések.
Délután Kerezsi János nyugalmazott tanár a helyszínen mutatta be Bikfalva udvarházait, Sánta Imre lelkész pedig műemléknek számító református templomát. Ez utóbbi adott otthont az ünnepi rendezvényt záró hangversenynek is, amelyen a Codex régizene együttes a reformáció zenéjéből nyújtott ízelítőt, játékával nagy elismerést aratván a hallgatóság soraiban. A két nap alatt elhangzottakra egy későbbi lapszámunkban még visszatérünk.
Zenei hitvallások
A Reformáció 500. évfordulójára Zenei hitvallásaink – Zsoltárok a reformációban címmel rendezett koncertsorozat részeként a budapesti Psalterium Hungaricum és a Debreceni Kántus közös koncertjét hallhatták az érdeklődők a kézdivásárhelyi református templomban a Ruszka Sándor lelkész által celebrált, vasárnap délelőtti zenés istentiszteleten. A Berkesi Sándor és Arany János karnagyok vezette összevont kórusok által nyújtotta zenei élményt a zsoltárokat orgonán kísérő Pálúr János orgonaművész improvizációi tették teljessé.
A Debreceni Református Kollégium 1739-ben alapított Kántusa Magyarország leghosszabb ideje folyamatosan működő zenei együttese, míg a 2001-ben alakult és a Psalterium Hungaricum nevet 2003 óta viselő budapesti kórus az elmúlt tizennégy év alatt a fővárosi református zeneélet egyik vezető együttesévé vált. Pálúr János a Liszt Ferenc Akadémia orgona szakvezető- és improvizációtanára, emellett a Budapest-Fasori református gyülekezet orgonistája, akinek huszonnégy CD-je jelent meg.
Baróti reformátusok ünnepe
Zsúfolásig megtelt a tekintélyes befogadóképességű baróti református templom szombaton, amikor ünnepi istentiszteletet tartottak a reformáció kezdetének fél évezredes évfordulójára emlékezve. Az ünnepségen az eredeti szándék szerint Bethlen Gábor mellszobrát is le kellett volna leplezni a templom előtt, azonban ez az esemény egy későbbi dátumra halasztódott, lévén, hogy a szükséges engedélyek még nem érkeztek meg. A szobrot egyelőre a templomban helyezték el. A templomi ünnepség után felavatták az erdővidéki református egyházmegye új székházát is.
Igét az istentiszteleten ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett, figyelmeztetve az erdélyi reformátusokat arra, hogy bár ünnepi évforduló van, nem szabad csak a múlt dicséretének élniük – a református vallás megélt ugyan húsz generációt, ezzel bizonyítva létjogosultságát, – de fontosabb az egyház híveinek megvizsgálniuk ma azt, hogy mit kell a jelenben tenniük, hogy a református hitvallás megmaradjon és élet származzon belőle.
– Ne csak a külsőségeknek éljünk, mert jövőnket lelkületünk, hitbeli látásunk dönti el. Ne legyünk elfogultak, hiszen a küzdelemnek nincs vége. Ne ítélkezzünk egymás felett, hanem segítsük, bátorítsuk egymást – mondotta.
Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese köszöntőbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a reformáció egy örökös folyamat, és ebben a folyamatban nekünk itt és most, a magunk idejében van feladatunk, mely feladatoknak az örök értékekre kell rávilágítaniuk. Tordai Árpád baróti református lelkész úgy fogalmazott, a reformáció fél évezredes évfordulóján nem lezárni kell egy fejezetet, hanem ellenkezőleg, azt tovább kell írni, és tovább kell harcolni azért, hogy ez a hit, mint a reformátusok számára az egyetlen járható út, megmaradjon. Hasonlóképpen Bíró Béla Dávid, az Erdővidéki Egyházmegye főgondnoka is a reformációhoz kapcsolódó gondolatait osztotta meg az ünneplőkkel, hangoztatva, hogy a reformátusok méltán lehetnek büszkék egyházukra.
Miután a szószék mellett felállított Bethlen Gábor-mellszobrot a püspök megáldotta, a további felszólalók már a fejedelem tetteit, életét is méltatták. Bővebben az uralkodóról Kolumbán Vilmos József, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténeti tanszékének professzora és a szobrát bronzból elkészítő Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója beszélt. Hangsúlyozták, hogy Bethlen fejedelemként egy élhető Erdélyt hagyott maga után, ami köszönhető volt toleranciával, a kultúra szeretetével megáldott jellemének, de nem utolsósorban ügyes diplomáciai érzékének is. Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke úgy fogalmazott: Bethlen Gábor nagy érdeme, hogy Erdély akkori szétzilált társadalmát egységes célok mögé tudta felsorakoztatni. Lázár-Kiss Barna András, Barót polgármestere beszédében Bethlent a hitét rendszeresen gyakorló nagy államférfinak nevezte, és úgy vélte, a reformáció nem csak a vallásban, de az élet minden területén forradalmi változásokat eredményezett, vívmányai pedig kiteljesedtek, köszönhetően azoknak, akik számára mindig a Biblia mutatta a követendő utat.
A templomi ünnepség után, amelynek hangulatát a Kájoni Consort régizene együttes és a Refo 500 néven egyesített kórusok előadásai emelték, a jelenlevők a közeli Kossuth utcában található új esperesi székházhoz vonultak, amelyet ezennel használatba vett az egyházmegye. Avatóbeszédet Kató Béla püspök tartott, kiemelve, hogy az új hivatali épület csak erősítheti a régió helyzetét, a közösség, amelyet egy erős hivatal szolgál, pedig csak nyerhet azáltal.
A jövő gyülekezetét nevelik
Szombaton a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye szervezésében tartották meg az Őszi Ifjúsági Találkozót Orbaiteleken, ahol a fiatalok az előadások mellett különböző vetélkedőkön is részt vehettek. A rendezvény a helyi református templomban áhítattal rajtolt, majd Dezső László Levente ifjúsági előadó és egerpataki lelkipásztor tartott előadást „Mesét hallgatni jó” címmel, amiben azt mutatta be, hogy a népmesék világa miként reflektál a jelen korra. A nap további részében műhelymunka és csoportos játékok, valamint vetélkedők várták az ifjakat.
Kérdésünkre Dezső László Levente elmondta: az Őszi Ifjúsági Találkozó része annak az ifjúsági programsorozatnak, aminek a keretében többek közt színjátszó találkozót, bibliaismereti vetélkedőt, IKE tábort tartottak, és amit idén decemberben a Várom az Urat című előadással zárnak.
– Az Őszi Ifjúsági Találkozó célja, hogy a fiatalokat ránevelje az aktív gyülekezeti életre és a közösségben való munkára – részletezte Dezső, megjegyezve, hogy a táborban Kovászna, Telek, Dálnok, Ikafalva, Cófalva és Várhegy fiataljai vettek részt.
A reformáció elhozta Erdély aranykorát
Vasárnap hálaadó ünnepet tartottak a kökösi unitárius templomban is, felavatták a felújított XIX. századi harmóniumot és a frissen készült egyházközségi címert. A reformációról dr. Tăraș Silviu, az egyházközség keblitanácsosa tartott előadást. Bartha Alpár unitárius lelkész Lukács evangéliumából idézett, amikor Jézus meggyógyított tíz leprás férfit, de csak egy adott hálát a jótettért.
– Sportnyelven azt mondhatnám, hogy 9-1-re győzött a hálátlanság a hála ellen, mégis fontos, hogy helyesen döntsünk arról, melyik csapatban játszunk, és Isten szeretetéből nem lesz hiányunk – fogalmazott a fiatal lelkész.
A reformációról, annak előzményeiről és következményeiről, erdélyi és háromszéki elterjedéséről dr. Tăraş Silviu tartott izgalmas, érdekes, jól dokumentált szabadelőadást. A reformáció túlmutat a hiten, egy új világ kezdődik az emberi társadalomban a politika, a gazdaság, a jog, az irodalom és a zene terén egyaránt. A protestáns etika megváltoztatta az emberek életét, kimutatható, hogy a korabeli Európában a protestáns közösségek jobban éltek, gazdagabbak voltak, mint a katolikusok – mondta a történelemtanár.
– A reformáció nem csak reformátusokat jelent, hanem a többi protestáns egyházat is, amelyek – a lutheri alapelv szerint – kizárták Isten és ember közül a közvetítő papságot. A hit futótűzszerű terjedéséhez nagymértékben hozzájárult a Gutenberg által éppen abban az időben felfedezett nyomdagép, amely lehetővé tette az olvasottság terjedését – magyarázta Tăraş Silviu.
Ebből a szabadelvűségből nőtte ki magát Dávid Ferenc, aki az akkor gyakori, igen magas színvonalú hitvitákon folyamatosan az igazat és Istent kereste, és ezáltal természetes módon sodródott a katolicimusból, a lutheránus és református hiteken át az unitarizmus fele. Az új vallási irányzatot elfogadó erdélyi főurak tevékenységének eredményeként (is) következett be az az időszak, amit ma is büszkén nevezünk Erdély aranykorának – mondta el a történész.
Felújították a rétyi templomot
Az Árpádkori templom felújításának alkalmából vasárnap hálaadó Istentiszteletet tartottak Rétyen, majd a templomkertben felavatták a reformáció elindításának 500. évfordulója tiszteletére állított kopjafát. A liturgiai bevezetést Nt. Incze György, a Sepsi Református Egyházkerület esperese tartotta, majd Ft. Kató Béla, Erdély református püspöke emelkedett szóra, aki a hit megtartásának fontosságára és a templomba járás szükségességére figyelmeztette a szép számban jelenlévőket.
A szertartás végeztével Deák Botond helyi lelkipásztor számolt be Isten házának 6 éven keresztül tartó felújítási folyamatáról és az elvégzett munkáról. Ezután Péter Janka diáklány és Gazda Zoltán színművész szavalata következett, a Rétyi Református Egyházközség Dombora Anna zenetanárnő által vezetett dalárdája pedig egyházi énekeket adott elő.
A Balázs Antal tanító által Bukur Béla egyházi gondnok megrendelésére faragott kopjafát annak állíttatója és Ft. Kató Béla püspök leplezte le. A felemelő ünnepség a Rétyi Kováts András zenekar által Maksai József vezényletével eljátszott himnuszainkkal ért véget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Túra, Erdélyből Olténiába (1.)
Szilágyi Aladár riportja a Transzalpinán és környékén, miccs-szaggal, kolostor-szemlével és némi múltidézéssel.
Megszállott hegyi-bajnok, triatlonista gyerekeink, Kinga lányunk, István vejünk még a nyárelőn szent fogadást tettek – mintegy kárpótlásul a nélkülünk, tőlünk távol eltöltött hétvégekért –, hogy teljesítik óhajunkat, és valamelyik versenymentes szombat-vasárnapjukon elvisznek bennünket egy transzalpin túrára. Nem, nem csúcsokat ostromolni, hanem befészkelve magunkat Izolda kényelmes ölébe (ő is családtag, majd’ húszéves, de fürge, tágas-teres Volkswagen-hölgyemény), végigautózunk az Erdélyt Olténiával összekötő legmagasabb hegyi úton.
Itt van elsőnek Szászsebes
Tudván tudtam, hogy ez a számos időmúlatásra alkalmas megállót kínáló két nap nem lesz elegendő a Transzalpina és környéke felfedezésére, de legalább megízlelhetjük: mennyi páratlan szépséget kínálhat(na) errefelé ez a létrejötte századik évfordulójának megünneplésére készülő ország. Hogy a feltételes mód gyengítő '-na' jelét miért használom, az a későbbiekben bőven kiderül…
Ahogy a Maros mentét elhagyva megközelítjük Erdély első nagyságos fejedelme, János Zsigmond hajdani ideiglenes székhelyét, a város peremén elibénk ormótlankodik egy ipari szörnyeteg, a hírhedett erdőfaló fűrészárugyár: a Holzindustrie Schweighofer hosszú csarnoksora, melynek telhetetlen gyomra évente közel másfél millió köbméter farönköt zabál fel. Utunk során nem egyszer, nem kétszer megtapasztaltuk, hogy Schweighoferék és a hasonló monstrumok mekkora vészt okoznak a Páring erdőrengetegében – persze, Kárpátok-szerte egyebütt is. A környék első megülői székelyek voltak, a terra Siculorum terrae Sebus elnevezésű kerület első okleveles említése 1150-ből való. A szászok, akik 1158 és 1200 között települtek meg több hullámban a Sepsiszékbe áthurcolkodott székelység helyére, a modern korig megőrizték az általuk Malembach-nak, 'Malompatak'-nak elnevezett város főútjának múltját megörökítő Siculorumgasse utcanevet. A főtérről, a 12–13. század fordulóján épült evangélikus templom mellől indul az az utca, amelyik rávisz az elején DN 67c-ként megjelölt országútra, melynek folyatása a tulajdonképpeni Transzalpina.
Fölfelé a Sebesen
Egy híján húsz település fűződött föl az évszázadok folyamán a Szebeni-havasokban eredő Sebes folyó völgyére. A Szászsebessel összenőtt Péterfalva határában az ország legnagyobb papírgyára működött, annak papírmalom-elődjeit a folyó gyors vizével működtették. Érdemes egy pillantásnyira benyitni a falu 2001-ben épült ortodox templomába, ahol bizánci stílusú falfestményen örökítették meg „a kommunizmus sírásóit”: II. János Pál pápát, George Busht és Mihail Gorbacsovot…
Itt kezdődik a duzzasztógátakkal kialakított tavak láncolata, a pecások paradicsomaként is fungáló péterfalvi tó látja el a közeli városokat ivóvízzel, egy kisebb vízierőmű pedig villamosenergiát szogláltat. Sebeshely az első olyan falu, ahol a szászokat 1600 körül románok váltották fel. Lakói egy 1681-es feljegyzés szerint főként pásztorkodásból éltek. Többek között a vajdahunyadi uradalom hegyein legeltettek, de a balkáni vlach hagyományokat tovább éltető, transzhumáló pásztorkodást is folytattak; nyájaikat a Duna völgyébe vagy Dobrudzsába, később akár a Krími félszigetig hajtották telelni. A mi célunk útvonalát ezek a hatalmas nyájaikat ősszel délre, tavasszal északra terelő délerdélyi csobánok „fedezték fel”, alakították ki. S amikor túlnépesedtek, egy részük Olténiába, a Páring hegység déli oldalára telepedett át. A neve ellenére tisztára románok lakta Szászcsór, híres fazekasok telephelye, nagy juhvásárok színtere is volt. A havasalji Sebesláz lakói tutajozással foglalkoztak, híres üvegikon-festők kerültek ki közülük. A folyó jobb partján fekvő Sebeskápolna határában dák kővár állott a Kr. e. II. század–Kr. u. II. század között.
Miccsturizmus, meg egyebek
Utunk a következő, tekintélyesebb víztározó, a több mint három kilométer hosszan kígyózó Obreja-tó völgyzáró gátján halad keresztül. Elég népes sokadalmat találunk a gát környékén, számos jármű, lakókocsi kötött ki a tóparton, nem köd, hanem enyhe füstfelhő, csípős miccs-szag terjeng, népes famíliák, idenyüzsdült cimborák tüsténkednek a rácsokon süllöngő mititejek és disznókarajok körül. Jómagam miccsturzimusnak neveztem el a vikendezésnek ezt az egyre felkapottabb műfaját, amidőn egy-egy arra alkalmasnak vélt helyre péntek délután, szombat reggel autók tucatjai, százai érkeznek, a plebs lecövekel az első tóparti, erdőszéli tisztáson, és nekifog a hullomásfa gyűjtögetésével és tűzgyújtással járó szabadidős rituáléhoz. A „természetjárás”, a „iarbă verde”-re, a „zöld fű”-re való kiruccanás leginkább ennyiben merül ki, netán a gáton keresztül átsétálnak a tó túlsó partjára, és visszatérve, az erdő templomának nyugalmát felszaggató manele-harsogás kíséretében, italozva-danolászva elfogyasztják a családfő rácson rittyentett, nyárson forgatott remekeit. Mindez nem volna gond, kinek-kinek a magánügye, hogy milyen mértékben használja ki a természetanyánk kínálta testmozgás, újratöltődés lehetőségeit. Távozásukkal a zajártalom is megszűnik, az már viszont közügy, hogy mi marad utánuk! A szerinszerte elhajigált, jobb esetben kupacokba hordott nájlonzacskók, műanyagdobozok, papírhulladék halmaza jelzi, mennyire népes volt az e heti invázió.
A szemétrekordot – legalábbis ott jártunkkor – a következő, az előbbinél impozánsabb völgyzáróval kialakított tározó, a Tăul Bistrei mentén fedeztük fel. Egy henyefenyő-bokrok közül kiemelkedő, idetévedt cirbolyafenyő alatti kőgörgeteg tövében, egy galagonyás takarásából előbukkanó, indiszkrét palackkupac tetején néhány lezserül elhányt szaros pelenka és használt intimbetét üzeni, ki mindenki forgolódott errefelé nemrégiben… Amúgy a Tău mente, akár a Fehér és Szeben megye határán húzódó legnagyobb felületű testvére, a sokfelé elágazó Oaşa-tó környéke, élménygazdag szemléltető-képeskönyve fölfelé haladtunkban annak, hogy a lombhullató erdőség miként vált át a tűleveleűek birodalmába. Hiszen a tölgyesek, bükkösök, szilek, juharok, gyertyánok élőhelyei között egyre gyakrabban bukkannak föl az erdei fenyő, a lucfenyő, a vörös fenyő foltjai, hogy az Oaşa szintjén immár teljes mértékben uralkodjanak. Ha lenne rá érkezésünk – mint ahogy nincs – érdemes volna balra letérni, és beportyázni a Masa Jidovului nevet viselő természetvédelmi rezervátum területét.
Vízválasztó Erdély határán
Elhagyva a Sebes völgyét, a vízválasztó gerincre kapaszkodva, voltaképpen Vâlcea megye határán térünk rá az „igazi” Transzalpinára. Az éles kanyart éles kanyarra halmozó, önmaga fölé kacskaringózó utat, az alattunk kibontakozó látvány tekintetében akár a svájciak is megirigyelhetnék. Az út műszaki állapotát, kellékekkel (jelzőtáblákkal, szegélykövekkel stb.) való ellátottságát kevésbé. Ahogy átcsap egyik megyéből a másikba, majd a harmadikba, van, ahol szinte egyáltalán nem, van, ahol ritkábban, van ahol kellő mértékben tájékoztatnak – például – a veszélyes kanyarokról. Az úttest maga, kevés kivétellel, elfogadható simaságú, bár egy százméternyi szakaszon, ki tudja miért, szinte teljesen hiányzik az aszfalt… A Pasul Tărtărău nevű hágón 1678 méterre fölkapaszkodva, onnan leereszkedve lépjük át Erdély és Olténia határát. Itt érjük el az Obârşia Lotruluinevezetű, nevezetes helyet, a Lotru folyó forrásvidékét. Ezen a csomóponton keresztezi egymást a 67c műút, a „mi” Transzalpinánk, és a 7A-val megjelölt megyeközi út, mely nyugati irányban a Zsil-völgyébe, Petrozsény városába vezet, kelet felé pedig a Vidra-tólegendás vidékére.
Kolostorország
A tengerszint fölött 1340 méter magasan szétterülő Obârşia Lotrului-nak minden esélye megvan arra, hogy népszerű üdülőteleppé fejlődjék, már több vállalkozó kedvét felszították az itt kínálkozó páratlan lehetőségek, egyre-másra épülnek a panziók, a menedékházak, a kempingek. A település vonzerejét minden bizonnyal fokozza egy frissen emelt kolostor, melynek alapkövét 2012 júliusában helyezték el. Az ortodox körökben szokatlan gyorsasággal fölépült létesítményt, mely egy máramarosi stílusú fatemplomból, s kőből épült, kétszintes vendégházból áll, 2013 óta hét szerzetes lakja. A Sfinţii Martiri Brâncoveni, azaz a 'Szent Brâncoveni Mártírok' tiszteletére emelt monostor falfestményei szent Constatin Brâncoveanu és családja (hat szentre tellett belőlük!) mártíriumát örőkítik meg. Csodák megtörténtét még nem hírelték el a megszentelt falak közül, de máris se szeri, se száma az ide zarándokló ortodox híveknek. Nem csoda: a kolostorturizmus felszálló ágban van errefelé, hiszen ugyanitt, nagyjából ezzel a monostorral egy időben, egy apácakolostor is épült, sőt, a szomszédos falvakban még két klastrom, férfiszerzetesek számára.
A burjánzás két jeles, mondhatni hírhedten közismert férfiúnak köszönhető, akik a megye 27 meglévő kolostorának számát még néggyel gyarapították az utóbbi fél évtizedben. Az akció fő szponzora nem más, mint a borsabányai születésű (innen a máramarosi stílus), ausztáliai-brit illetőségű Frank Vasile Timiş, Nyugat-Afrika altalajának szinte korlátlan ura, a verespataki aranybányászat egyelőre kudarcot vallott „úttörője”, számos hazai privatizációs ügylet haszonélvezője, aki néhány esztendeje, fénykorában kb. 1,65 milliárd dollárral dicsekedhetett. Netán úgy érezte, túl sok vétek írható a rovására, és lelke üdvének érdekében áldozott tizenvalahány millió dollárt a kolostorépítés szent ügyére? Netán majd valamelyik szent lakba kíván remeteként visszavonulni? Nem tudjuk, mi a magyarázat, azt sem, miért éppen ezen a vidéken kapta el a kolostorépítés szent hevülete. Rossz nyelvek szerint az általa emelt monostorok mindegyike egy-egy bezárt, de reménnyel kecsegtető arany-, illetve uránlelőhely közelében fekszik, mi több: ide szinte karnyújtásnyira termel áramot az ország legnagyobb belvízi erőműve, a Lotru-Ciunget Hidrocentrálé, mely ugyan 2013-ban anyavállalatával, a Hidroelectrica-val együtt fizetésképtelenné vált, de az akkori kormányzat kirángatta a kátyúból. S ha netán – Doamne ajută, Uram segíts – mégis privatizálják, akkor éppen itt, ugrásra készen vár valaki, aki az erőmű környékét erdőstül, kolostorostul, miegyebestül szinte egymaga bírja! A másik jeles kolostoremelő: Frank Timis kebelbarátja, a Racoviţa-i varázsló-ként elhíresült Ioan Comăneci, sikeres vállalkozó és építészmérnöki diplomával rendelkező, szent életű férfiú, aki több rendbeli eredményes ördögűzéssel, meg egyéb csodatétellel bizonyította, hogy méltó partnere a jobb körökben bizalmasan csak Frankként emlegetett hajdani teherautósofőrnek…
(Folytatjuk) erport.ro

„Édesapád hány tevéért vette édesanyádat?” – interjú egy arab-román származású lánnyal
Egy rövidke hírből értesültünk arról, hogy a kolozsvári LADO (Liga az emberi jogok védelméért) integrációs programokat szervez menekültek számára. Amikor megkerestük a szervezet Kolozs megyei elnökét, Ana Ludușánt, megtudtuk, hogy a program az Európai Unión kívül érkezőket is magába foglalja (és leginkább őket, hiszen alig van pár menekült Romániában), olyan embereket, akik Japánból, Kanadából, az afrikai országokból érkeznek ide, főleg tanulni és befektetni. A programok kilenc megyében, többek között Hargita és Maros megyében zajlanak. A projekt része többek között azok képzése, akik a mediátor szerepét vállalják a helyi lakosok, intézmények és a bevándorlók között. Egy ilyen képzésen találkoztunk Abbod Lindával, a kolozsvári szír közösség interkulturális mediátorával, az román-arab kulturális egyesület tagjával. A kék szemű, szőke lányról sokadik pillantásra sem árulta el semmi, hogy arab származású.(A projektről bővebben cikkünk végén írunk).
Az édesapja vagy az édesanyja arab?
Az édesapám arab, édesanyám román, és én büszke vagyok a „termékükre”. Ez a kombináció hozzásegített ahhoz, hogy mindkét ország kultúrájából részesedjem. Jóból, rosszból egyaránt. Tanulmányaimat Kolozsváron végeztem, elsőtől az egyetemig.
Nem voltak olyan helyzetek, amikor diszkrimináltnak éreztem volna magam, de abban a pillanatban, amikor kimondtam, hogy nem vagyok száz százalékban román, hiszen félig arab lennék, az első kérdés menetrendszerűen az volt: Ti esztek disznóhúst? Miért nem esztek? Vagy: Hány tevéért vette apád anyádat? Ezek a kérdések azért eléggé előítéletes gondolkodást tükröznek. Amikor először hallottam valakitől, kicsit elcsodálkoztam, viccnek vettem. Hazamentem és továbbítottam édesanyámnak: Anyu, hány tevét adott érted apu?
Hogyan került kapcsolatba a LADO projektjével?
Azért vállaltam részt a LADO projektjéből interkulturális mediátorként, mert édesapám meghalt tavaly, és ez bizonyos szempontból arra késztetett, hogy többet foglalkozzam arab énemmel, jobban felmutassam. Szerettem volna megértetni az emberekkel, hogy a sajtóklisékkel ellentétben az arabok jellemzően nem olyanok, mint a társadalmunkban róluk élő sztereotip kép, nem terroristák, nem dobálóznak bombákkal, nem az Iszlám Állam harcosai, akik erőszakkal akarnak átgyúrni téged az igaz hitre. Ezeket a dolgokat konfliktusok szításában érdekelt személyek találják ki, és cselekszik adott esetben.
Nemrég érdekes tapasztalatban volt részem Németországban a rokonaimnál, akik menekültként kerültek oda. Szokványos európai módon öltözöm, de ki akartam próbálni valamit. Kértem nénikémtől egy hidzsabot a vele járó hagyományos ruhadarabokkal, hadd lássam, hogy viszonyulnak hozzám az emberek, ha azokban megyek ki az utcára. Az eredmény nagyon érdekes lett. A németek nagyon szimpatikusak voltak, kedvesen viselkedtek, amíg az itthon megszokott ruhákban láttak. Amikor viszont átöltöztem, vége lett a kedves pillantásoknak. Lenézést, finom undort véltem felfedezni pillantásukban, afféle: „No nézd csak, ide jöttek ezek is hozzánk, tessék, hogy öltözött ebben a dög melegben, biztos a férje meg a vallása kényszeríti rá!” Miközben a választás szigorúan az enyém volt, senki nem kényszerített.
Kísérlet volt...
Az. Felszálltam a metróba, ugyanazok a pillantások, minden tekintet rám szegeződött. Korábban szó nem volt ilyesmiről. Mikor eljött a hazatérés ideje, úgy döntöttem, folytatom a kísérletet. Végigviszem. Lássuk, milyen lesz a reptéren, mi történik, hogy néznek majd rám odahaza. Hamburg – Varsó – Kolozsvár útvonalra szólt a jegyem.
A hamburgi váróteremben leültem egy úriember mellé, a már említett szerelésben. Ő nem sokat teketóriázott, egyetlen közelebbi pillantást nem pazarolt rám, felkelt és átült egy távolabbi székre. Nem nagyon maradtak a közelemben, nem lett volna kivel szóba elegyednem. Németországban azért csak-csak hozzászoktak az arab viselethez, fejkendőhöz.
Lengyelországban viszont kiemelt figyelmet kaptam. Román személyim felmutatása után vagy hat-hét percet várakoztattak, míg végül a határrendész kérdőre vont: Mit csinálsz, hová mész?! Megyek haza – válaszoltam neki. Akkor hívta egy hölgy kollégáját, hogy vonuljon félre velem, vétesse le a kendőmet, ellenőrizze, én vagyok-e az, akit az okmányon levő fotó ábrázol, hiszen az hidzsáb nélkül készült. Odajött a hölgy, megnézett és mondta kollégájának, hogy láthatóan az vagyok, akit a kép ábrázol, felesleges félrevonulni, kendőt levétetni, mert látszik. Közben mögöttem sor alakult ki, az emberek várták, hogy ellenőrizzék úti okmányukat, és tovább mehessenek.
Csakhogy a határrendészt nem elégítette ki kolléganőjének véleménye, tovább faggatott: Hol vannak az okmányaid? Ellopták tőled, belevesztek a tengerbe, mi történt velük?! Mire mondtam neki, hogy személyi okmányom történetesen éppen a kezében van. Nem, nem, nem – erősködött ő – az eredeti papírjaid hol vannak? Hogy kerültél Európába? Európai állampolgár vagyok – válaszoltam neki – itt születtem, itt tanultam és nőttem fel, haza szeretnék menni! Még keresgélt valamennyit – gondolom ellenőrizte korábbi utazásaim célját – aztán további jó napot kívánt és utamra engedett. De amint túlestem a biztonsági ellenőrzésen, éreztem, hogy valaki követ. Alkalmasint a reptér egyik biztonsági embere, ki tudja...
És akkor arra gondoltam: úristen, mekkora jelentősége van egy ruhadarabnak! Egy kendőnek! Mennyire megváltoztatja az emberek viszonyulását hozzád. Mekkora kárt okozott a média azzal a sablonképpel, miszerint az iszlám olyan emberek közös nevezője, akik ártani, rombolni akarnak.
Nálunk is vannak ilyen aktivisták, akik az iszlám beszivárgása ellen harcolnak. Miközben rengeteg olyan dolog van, amit az emberek nem értenek. Innen-onnan összegyűjtött információkból alakítják ki elképzeléseiket, mindenféle szolid alap nélkül, amely kiindulópontként szolgálhatna.
A repülőtéren Lengyelországban különben ugyanaz az alaphelyzet ismétlődött. Értettem valamennyire, az emberek összesúgtak, hogy „Jaj, nézd meg szegényt, hogy kell öltöznie!”.
Hazaértem Kolozsvárra, éppen zajlottak a városnapok, édesanyámnak is kemény meglepetés volt, hogy ilyen öltözetben látott viszont, amikor kijött elém a reptérre a barátommal. A Central áruházban is volt egy érdekes élményem. Odajött hozzám egy úr, angolul szólított meg, nyilván nem gondolt arra, hogy bennszülött vagyok, és megkérdezte, hogy szelfizhet-e egyet velem. Mire én: „Miért, olyan majomszerű lennék?” Erre azt válaszolta, hogy szó sincs róla, de neki nagyon érdekesnek tűnök és igazából rejtély, milyen képzetet kelthet ez az öltözet egy férfi agyában. Ő például azon gondolkodik, vajon hogy nézek ki tulajdonképpen, mert nem tud rájönni – mondta. Hogyne, ha akarod, készíthetsz egy képet – válaszoltam neki, mire jött még egy illető, aztán egy újabb, míg végül a barátom kijelentette: kész, a következő fotóért már pénzt kérünk.
Édesapja megtanította az anyanyelvére?
Édesapám egyetemre jött Romániába, orvosnak tanult. Hogy miért van annyira sok arab orvostanhallgató? Mert a mesterségek legfontosabbikának számít náluk, óriási a társadalmi presztízse. Ezért választja az arab fiatalok jelentős hányada az orvosi egyetemet. Amikor pedig művelik a mesterséget, hivatástudattal csinálják. Nyilván akad, aki menet közben meggondolja magát, mint bármely közösségben vagy országban, de akiből orvos lesz, az szívvel-lélekkel csinálja.
Visszatérve édesapámra, az egyetem ideje alatt ismerkedett meg édesanyámmal, egymásba szerettek, nagyon szép, akadályokkal teli szerelmi történet volt. Politikai, vallási, kulturális sorompókkal teli történet, amely Ceaușescu idejében játszódott. Nagyon nehéz volt akkoriban egy román lánynak feleségül menni egy idegenhez. Elnöki jóváhagyásra volt szükségük hozzá. Öt levelet írtak az elnöknek. Évente egyet, hozzájárulását kérve, menetrendszerűen érkező elutasítással. De ők kitartottak.
Annak ellenére, hogy itt szándékoztak maradni? Általában az volt a hivatalos gyanú, hogy a házasság a kitelepülés első állomása.
Igen, gyanús volt. Anyámat követte a rendőrség, a Szekuritáté, előfordult, hogy akkor zsuppolták be a rendőrségi furgonba, amikor éppen együtt sétáltak az utcán apámmal. Bevitték az őrsre, mobiltelefon ugye nem volt akkoriban, sokszor vezetékes sem akadt kéznél, a család nem tudta, hol van, hogy van, mindenki aggódott.
Nagyanyám irodában dolgozott egy vállalatnál, kiment hozzá a Szekuritáté, a szemébe vágták: A lányodnak viszonya van egy idegennel, mától nem dolgozhatsz irodában, őrként folytatod! Így nézett ki nagyanyám áthelyezése. Fél éven át őrködött büntetésből.
Noha Szíria, akárhogy is nézzük, baráti országnak számított...
Igen. Nagyanyám ki is jelentette, ha a gyerekek szeretik egymást, neki semmi kifogása, viselni fog bármilyen következményt. Édesapámnak is megvolt a maga baja, őt a szíriai család vonta kérdőre, hogy minek kereskedik más kultúrában. De ők minden akadályt legyőztek. Amikor meglettünk nekik mi – van egy nagyobb fiútestvérem –, és a szüleink azt mondták, hogy hagyni fogják gyermekeiket, hozzák meg a saját döntéseiket, válasszanak egyedül, mit szeretnének.
Ami a nyelvet illeti, mi öt és fél évig Szíriában éltünk, akkor tértünk vissza Romániába, amikor a testvérem iskolás korba nőtt. Édesapám nem beszélt velünk arabul, valószínűleg az egykori negatív élmények hatására az itteni rendőrséggel, hatóságokkal, igyekezett megkímélni minket bármilyen másság tudásától, érzetétől. Szüleink teljesen ránk hagyták a kulturális, vallási hovatartozással kapcsolatos döntéseket. Ami engem illet, úgy gondolom, hogy a vallás a történelem folyamán mindenkor olyan tényező volt, ami konfliktusokat, háborúkat gerjesztett.
Sorozatunk következő részében a palesztin származású Ayman Yanisszal beszélgetünk, aki Szíriában is élt.
A projekt, amelyben Abbod Linda kulturális mediátorként tevékenykedik, annak az országos programnak a része, amely az idejövő bevándorlókat, migránsokat segíti. A program Románia shengeni csatlakozási törekvésének kiemelt része. A program számos fejezete közül a LADO – a nagybányai szociális asszisztenciával foglalkozó ASSOC szervezettel karöltve – az integrációval foglalkozik. Segítik a nem uniós állampolgárokat és a menekülteket például abban, hogy lakást béreljenek, ha a gyermekeket be kell íratni az iskolába, elmondják, hogyan tehetik ezt meg. Ha egészségügyi ellátásra van szükségük, szintén útbaigazítást adnak, és lehetőséget nyújtanak, hogy elsajátíthassák a román nyelvet.
A LADO kolozsvári fiókjának vezetője, Ana Ludușan elmondta, az idejövők nagy része munkavállalás, tanulás céljából érkezik. Vannak polgárok Ázsiából, Közép-Amerikából, Kanadából, Koreából, Japánból. Az arab országokból is jönnek, nagy hányaduk tanul. Vannak diákok például Tunéziából, Marokkóból, Egyiptomból, az afrikai országokból.
Kevés menekült marad Romániában
A program azokra is kiterjed, akik a menekültkvóta alapján Görögországból érkeznek. Számuk viszont nagyon elenyésző, körülbelül százan jönnek évente. Legtöbbjüket a somkúti menekültközpontban szállásolják el, onnan pedig Nagybányára kerülnek. Kolozsvárra is jöhetnek, itt lehetőségük van továbbtanulni, dolgozni, egyáltalán élni. „Kiemelném, hogy a programunk csak azokra vonatkozik, akik tartózkodási engedélyt kaptak. Tartózkodási engedélyt pedig az kap, akiről a román állam úgy ítéli meg, oltalomra szorul” – mondta Ana Ludușan.
kérdésre, hogy hogyan kaphat tartózkodási engedélyt egy migráns, azaz egy olyan személy, akiről még nem tudjuk, hogy jogosult-e oltalomra, Ludușan elmondta, ezt több úton is meg lehet szerezni. „Mielőtt bárki belépne Románia területére, joga van menedéket kérni. Ha a határnál az illetékesek beengedik az országba, azt jelenti, hogy nem veszélyes az illető. Ekkor a hatóságok két hónapig vizsgálják, hogy jogosult-e oltalomra. Ha igen, akkor megkapja azokat a jogokat, amelyek bármely európai polgárt megilletnek. Mi csak azokkal a menekültekkel foglalkozunk, akik oltalmat, menekültstátust kaptak, van tartózkodási engedélyük. Tavaly például 72 menekülttel dolgoztunk. Nekik tanácsadást nyújtottunk, információkat, hogy mit írnak elő a román törvények, milyen lehetőségeik vannak” – tájékoztatott.
Ludușan elmondta, az idejövő menekültek megerősítették: nagyon sok konfliktusövezetből érkező Törökországban marad vagy visszafordul, tehát nem jön Európába. Akik Európába jönnek, olyan útvonalat választanak, amelybe Románia nem esik bele. Az a néhány menekült, aki Romániába kerül, Görögországból érkezik, pontosabban Görögországtól vesszük át. Románia ezért pénzt kap az Európai Uniótól.
Romániában öt olyan központ van, ahol menekülteket tudnak elszállásolni. Legtöbb központ száz férőhelyes. A galaci és a bukaresti központ ennél több személynek tud fedelet adni. „El kell mondanom, hogy tavaly, amikor elkezdtük a projektet, mindössze két személy tartózkodott a somkúti menekültközpontban, és ők is az afrikai országokból jöttek. Később érkezett még húsz személy, majd ismét egy kis létszámú csoport, tehát egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy a számok aggasztóak. Ráadásul csak azok maradnak Romániában, akiknek van itt hozzátartozója. Csak tavaly 30 olyan segítségre szoruló menekülttel találkoztunk, akik úgy hagyták itt Romániát, hogy még az anyagi segítséget sem vették igénybe. Németországba és Svédországba igyekeztek. Az általunk nyújtott anyagi segítség egyébként elég csekély: 106 lej évente” – magyarázta.
Megtudtuk, a kolozsvári polgármesteri hivatal emberségesen bánik a menekültekkel, ha segítségre szorulnak, megkapják azt az önkormányzattól. „Kevés polgármesteri hivatal teszi ezt, miközben a nemzetközi vállalásaink erre köteleznének. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a polgármesteri hivatalok nagy része kifogásokat keres, hogy ne kelljen betartania a jogszabályokat" – jegyezte meg a LADO elnöke.
Maros és Hargita megyébe tanulni mennek
Tizenkét hónap alatt körülbelül 1500 uniós kívüli polgárral és menekülttel foglalkoztak a programban. A program kilenc megyében zajlik. A következő megyékben zajlanak foglalkoztatások, szolgáltatások annak érdekében, hogy a bevándorlók megtalálják itt a helyüket, hogy zökkenőmentes legyen a helyiekkel, az intézményekkel kialakítandó kapcsolatuk: Máramaros, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Beszterce-Naszód, Maros, Hargita, Szeben és Fehér megye.
Ana Ludușan elmondta, az olyan megyékben, mint Maros, Hargita, olyan személyek kerülnek, akik nem menekültek, hanem az unión kívüli polgárok, akik tanulni jönnek Romániába. Marosvásárhelyen például 58 személy vett részt a programban, köztük egyetlen menekült sem volt. Az 58 személy kilencven százaléka Moldova Köztársaságból és Ukrajnából érkezett Marosvásárhelyre tanulni. Elmondta, az unión kívül érkezőknek is tartózkodási engedélyt kell kérniük. Ezek az emberek hasznot hoznak az országnak, hiszen fizetik a tanulmányaikat, befektetnek, dolgoznak – mondta a LADO kolozsvári elnöke.
Papp-Zakor András (Kolozsvári Rádió), Oborocea Mónika / maszol.ro

Három év letöltendő börtönre ítélték Dan Şova volt szenátort és minisztert
Alapfokon három év végrehajtandó börtönre ítélte hétfőn legfelsőbb bíróság befolyással történő üzérkedésért Dan Şova volt szenátort és minisztert. A politikust 100 ezer euró kifizetésére is kötelezték.
Ugyanebben az ügyben három év letöltendő börtönre ítélték folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélésért a govorai hőerőmű volt vezérigazgatóját, Mihai Bălant is. Mindkét vádlott ellen egy feljelentés alapján indult eljárás. Az ügyészek szerint a szenátor közbenjárt a a hőerőmű igazgatójánál, hogy az állami vállalat havi 10 ezer eurós jogi tanácsadói szerződést kössön egy ügyvédi irodával, amelytől a szenátor minden hónapban megkapta a pénz felét.
Az ügyészség szerint két ilyen szerződést is kötött a hőerőmű a szenátor közbenjárására, egyet 2011-ben, a másodikat 2013-ban. A vádhatóság szerint a hőerőműnek nem volt szüksége ezekre a szerződésekre, mert abban az időszakban rendelkezett jogi osztállyal, ahol hat jogász volt alkalmazásban. A feljelentő az ügyvédi iroda tulajdonosa volt.
Șova ellen 2015 szeptemberében is vádat emeltek egy másik ügyben, amelyben Victor Ponta volt miniszterelnök érintett. Pontát azzal vádolják, hogy 2007-2008-ban ténylegesen el nem végzett ügyvédi szolgálatokért vett fel havi 2-3000 eurós honoráriumot Dan Șova cégétől, az összeg igazolásául pedig 17 teljesítési igazolást hamisított. Ítélet még nem született ebben a perben.
A politikus pár hónapig volt közlekedési miniszter 2014-ben a Victor Ponta vezette kormányban. maszol.ro

MEGHAMISÍTOTT MAGYAR MÚLT – TÉNYEK ÉS VALÓSÁG
„Szívesen jövök a Székelyföldre, mert itt még kitapintható és érzékelhető az ősi szellem, mely mindnyájunkat megerősít” – jelentette ki Cey-Bert Róbert Gyula magyarországi forradalmár, szabadságharcos, közgazdász, gasztronómus és író vasárnap Sepsiszentgyörgyön. A vele való találkozásra a Végvári Oroszlánok és Nincs más út csak a szabadság címet viselő, a budapesti Püski kiadónál megjelent könyvei bemutatója alkalmából került sor a Székely Nemzeti Múzeumban.
Az igazságtalanság már gyermekkorában fellázította, és ez sarkalta történelmi témájú regényei megírására is – vallotta be nagy ívű előadásának bevezetőjében a szerző. Mélységesen felháborítja ugyanis, hogy a magyar történetírás a mai napig félrevezető módon, a valóságot elferdítve és hazugsággal tűzdelve mutatja be őseink cselekedeteit. Így mérgezik meg fiataljaink lelkét, rombolják a nemzettudatukat, és fojtják el bennük már csírájában a múlt megismerésének vágyát. Ez pedig hosszútávon nemzeti tragédiához vezet, mert csak azok a népek maradtak fenn az évezredek sodrásában, melyek ismerték, valamint tisztelték a saját történelmüket, tanultak és erőt merítettek belőle. Hiszen amint azt már az ókorban megfogalmazták, a történelem a legjobb tanítómester.
A Végvári oroszlánok című kötetéről megtudhattuk, hogy a többi történelmi témájú regényéhez hasonlóan, ennek megírását is levéltárakban és könyvtárakban történő kutatás előzte meg. Írói fantáziával fűszerezett cselekménye valós tényeken alapszik tehát, és a 16. századi végvári harcok világát tárja elénk. Egy olyan korszakba vezet, melyben a magyar vitézek naponta összecsaptak a törökökkel, és még a győztesnek is sietve kellett távozni a csatatérről, mert egy arrafelé portyázó ellenséges csapat bármikor rajta üthetett. Éppen ezért még az elesettek eltemetésére sem maradt idő, tetemeik a madarak eledelévé váltak. A rosszul felszerelt, sokszor éhező, fizetetlen végvári vitézek mégis vállalták a harcot, mert tudták, hogy az a haza és a nemzet megmaradásáért folyik.
Cey-Bert arra is rámutatott, hogy történelemoktatásunkban csak vesztes csatákról és elbukott szabadságharcokról beszélünk, holott a megnyertek száma ezeknél jóval nagyobb. Közéjük tartoznak Bocskai István (1557–1606) és Bethlen Gábor (1580–1629) fejedelem győzedelmes hadjáratai, melyekkel a Habsburg császárt többször is térdre kényszerítették. Olyannyira, hogy csak Bocskai megmérgezésével tudták az egykori Magyarország teljes felszabadítását és egy magyar király alatt történő újraegyesítését megakadályozni. Bethlen Gábor esetében pedig mézesmázos, de utólag betartatlan ígéretekkel érték el, hogy végül nem koronáztatta magát magyar királlyá. Ennek ellenére azonban hatalmas területeket szerzett vissza a Habsburgoktól, mely következtében az ő uralkodása alatt az Alföld, valamint a Felvidék tetemes része is az erdélyi fejedelemség fennhatósága alá került, határait idegen katona át nem lépte.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Ha megkérik, hogy írja alá, mit tesz? Lényeges infók a kisebbségvédelmi kezdeményezésről
Az őshonos kisebbségek jogainak védelme érdekében európai uniós törvényjavaslat-csomagot kíván benyújtani az Európai Bizottsághoz az Európai Nemzetiségek Föderális Uniója (FUEN). Ehhez egymillió támogató aláírás szükséges. Az RMDSZ három hónap alatt szeretne összegyűjteni 25 ezer aláírást Udvarhelyszéken.
Az őshonos kisebbségek jogait védő törvénycsomag neve: Minority SafePack. A törvénycsomag nem kizárólag az erdélyi magyarság számára biztosítaná az őt megillető jogokat, hanem minden európai őshonos kisebbség élvezhetné ezeket.
Az Európai Unióban rendszerint elvesznek ezek a jogok, mivel az EU vonatkozó szabályozásai annyira általánosak, hogy ezek a kérdések kiesnek a törvényhozás látóköréből. A törvénycsomag kidogozásának egyik fő kezdeményezője az RMDSZ, amely 250 ezer támogató aláírás összegyűjtését vállalta Erdélyben a FUEN tagszervezeteként.
A Minority SafePack összesen tizenöt intézkedést javasol az EU számára nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén. A médiatartalmakra vonatkozó javaslatcsomagban például azt szeretnék leszabályozni, hogy a tagállamok között ne legyenek határok a médiát illetően.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy lehetne magyar közvetítéssel nézni a sporteseményeket Erdélyben is.
Bíró Barna Botond, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, hogy a törvénykezdeményezést Románia az első adandó alkalommal megtámadta az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Szerinte ez egy igazán tudathasadásos megnyilvánulás, ugyanis a román kormány képviselői rendszeresen úgy nyilatkoznak, hogy Romániának példaértékű a kisebbségekhez való viszonyulása, és a nekik garantált jogok biztosításában is élen jár. Amennyiben ez így lenne, Romániának érdeke volna, hogy az így garantált jogok minden európai uniós ország számára egy minimális követelményt jelentsenek, így támogatniuk kellett volna a kezdeményezést, nem megtámadni.
Bíró Barna Botond úgy nyilatkozott, hogy akár az erdélyi magyarság nemzeti szimbólumait ért támadásokat, akár a Kauflandnál történt incidenst nézzük, nyilvánvaló, hogy igen nagy kontraszt van aközött, amit a Román állam képviselői mondanak és ami valójában történik. Ő úgy látja, hogy a kisebbségekkel szembeni támadások az elkövetkező időben gyakoribbakká fognak válni, ugyanis elterelésként a kisebbségekre irányítják majd a figyelmet, különböző nacionalista, xenofób eszközökhöz nyúlva, hogy a valós problémák ne kerüljenek felszínre. Mivel Romániában nagyon nehéz eredményeket elérni törvénykezdeményezésekkel, az RMDSZ azt szeretné, hogy a jogok biztosítása külső nyomásra valósuljon meg.
A román állam képviselői rendszeresen azt nyilatkozzák a nemzetközi sajtóban, hogy az európai kisebbségek nagyban hozzájárulnak a kulturális sokszínűséghez, és fontos színfoltját jelentik az országoknak, amelyek ezáltal gazdagabbak lesznek. Most próbatétel elé kerül az Európai Unió Egység a sokféleségben mottója – véli Bíró. Szerinte a legfontosabb, hogy azok a népcsoportok, amelyek a háborús konfliktusok nyomán az átrajzolt határok rossz oldalára kerültek, ne érezzék ennek hátrányait, hiszen nem tehetnek róla.
Bíró: be kell bizonyítanunk, hogy van rá igény
Európa országainak kisebbségeivel valamennyien ugyanabban a cipőben járunk, és azért az erdélyi magyarság a zászlóvivője ennek a kezdeményezésnek, mert mi vagyunk az egyik legnépesebb közösség az európai kisebbségek között – magyarázta Bíró. Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezet három hónap alatt szeretne összegyűjteni 25 ezer aláírást Udvarhelyszéken. Az aláírásokat online is le lehet adni a www.jogaink.eu oldalon, de az önkéntesek, a települések polgármesterei, valamint a helyi önkormányzati képviselők személyesen is gyűjtik majd. Bíró Barna Botond azt szorgalmazza, hogy minél többen írják alá és támogassák a kezdeményezést, hiszen ezzel is kifejezhetik igényüket jogaink védelmére. Székelyudvarhelyen a múlt hét végén lezajlott gyümölcsfesztiválon is ott voltak a támogató aláírásokat gyűjtő önkéntesek, valamint szombaton a parajdi töltöttkáposzta-fesztiválon is, de az eredményesség érdekében Székelyudvarhelyen standokat is felállítanak a Márton Áron téren, a városi piacnál, és házalni is fognak – közölte az udvarhelyszéki ügyvezető elnök.
Fazakas László / Székelyhon.ro

Vass-uralom és légvárak
Nekimenjek vagy ne menjek újból e témának? A közösség aktuális problémamegoldásának árt vagy használ, ha továbbra is szemérmesen elhallgatjuk: nem oldódott meg a válság az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetében. Talán mert túl sokáig halogatták az ügy érintettjei az őszinte, manipulatív szándék nélküli kibeszélést. Kényes operáció, de ideje beismerni, hogy ráolvasással ez a beteg már nem gyógyítható. A mostani hibákért pedig senki nem okolhatja a két mandátummal ezelőtt puccsal megbuktatott regnáló vezetést. Azóta volt egy mélyrepüléses Peti András-korszak, cselekvésképtelen ifjú titánsorból álló kérészéletű ügyvezető elnökséggel, melyhez kaján nemtörődömséggel asszisztált a megyei elnök. Aki mostanában a közösségi oldalakon lejárató kampányt folytat a több mint egy évtizedig neki kenyeret adó szervezet ellen, miközben saját vétkeiről diszkréten hallgat. Arról is, hogy két évvel ezelőtt hogyan alakultak újra, illetve meg a városi körzetek. Sokak szerint vitatható módon. De az egyéni érdekek felülírták a szervezeti szabályzatot. A két tábor békeszerződésének lényege az volt, hogy egyenlő arányban lehessenek jelen a városi tanácsban. Ráadásul egy küldöttgyűlésen el is játszották a demokratikus jelöltállítás bohózatát. A végeredmény egy szedett-vedett tanácsosi lista. Ezeken a hasábokon nemtetszésünknek hangot is adtunk. Sajnos az idő minket igazolt. Ebből a csapatból nem lehet kiállítani egy rátermett alpolgármestert vagy akár egy, a közösség érdekeit markánsan képviselő frakcióvezetőt sem. Ideig-óráig kényszermegoldásként bárkit székhez lehet juttatni, csak az a gond, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség újabb négy évet veszít. Vagy mégsem? A belső ellenzék magányos lovagi szerepköréből elnöki pozícióba került Vass Levente minden téren megújulást és eredményes politizálást ígért. Helyi szinten ebből nem sok látszik. A választásokra összegründolt szervezet gyakorlatilag nem létezik. Az ügyvezető alelnök munkabírására lehet építeni, de az már végképp furcsa, hogy néhány alelnöki tisztségre lasszóval kellett összefogdosni a „delikvenseket”. Elszomorító. Elporladt a kilencvenes évek eleji bizalom. Hogy ki, mikor, mennyire koptatta a szervezet hitelét, mára már csak a húsosfazéktól elrugdosott sárdobáló facebook-lovagok számára fontos. Nekünk jövőt építő érdekképviseletre van szükségünk. Itt, helyi szinten is. A Vass-legények feladata, hogy az ígérethez híven, a tanácsadói háttéremberekkel helyes vágányra tereljék önkormányzati képviselőiket. És akiknek vaj van a füle mögött, eltávolítsák a testületből. A szavazók bizalma erre kötelez, és arra, hogy a következő helyi képviselőjelöltek kiválasztását, felkészítését már most megkezdjék. A klikkháborúk ideje lejárt. Reméljük.
KARÁCSONYI ZSIGMOND / Népújság (Marosvásárhely)