Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. július 10.
A zsoboki titok: egyéni ambíciók helyett a közösség az első
Sétányt avattak az idei zsoboki falunapon
Képzőművészeti Alkotótábor zárás kiállítással, sétány- és hirdetőtábla-avatás, arcfestés, karaoke, vérnyomásmérés, fellépő vendégek, micss, kürtőskalács… Mindebben részünk lehetett a hétvégi zsoboki falunapon.
A harmadik alkalommal sorra került falunapot a zsobokiak sürgése-forgása előzte meg: minden évben a falunap alkalmával egy-egy újabb megvalósított tervet ünnepelnek. Az első két évben a Zsobokot Sárvásárral összekötő út aszfaltozását és a kultúrház szabadtéri színpadának az elkészülését, idén pedig a templom mögötti sétány térkövezését és hirdetőtábla elkészülését kötötték össze a falu születésnapjával.
Szombaton reggel rövid áhítat keretén belül felavatták a fent nevezett sétányt, mely a Jonathan sétány nevet kapta. Az utcatábla Ambrus István, a hirdetőtábla pedig Gál Potyó István, Ambrus Ferenc Árpád és Gál János Gyuri munkáját dicséri. A lehetséges utcaneveket a zsoboki lakosok javasolták, majd szavazással döntötték el, hogy melyiket kapja az újonnan lekövezett sétány. Bartha István Zsolt, Zsobok lelkésze áhítatában örömét fejezte ki, hogy a falubeliek választása éppen erre az elnevezésre esett, hiszen a Jonathan név Isten ajándékát jelenti. Ez egy olyan utca a faluban, amelyen mindenkinek végig kell menni, aki akár az iskolába vagy a templomba, vagy a gyemekotthonba és nem utolsósorban a kenyeréhez szeretne jutni. Isten áldását kérte az úton járókra, és őszinte reményét fejezte ki, hogy ez az út a találkozás és a barátság útja is lesz egyben.
„Ne azt keressétek, ami széthúz és megemészt benneteket, hanem azt, ami összeköt!” Szent Pál szavaival nyitotta meg Ruzsa Erzsébet, a Bethesda Gyermekotthon vezetője az ünnepséget. Megnyitó beszédében kiemelte az összefogás és összetartás fontosságát, ami nélkül nem jöhetett volna létre az a csodaszámba menő fejlődés, ami az utóbbi időben tapasztalható Zsobokon. És ez annak köszönhető, hogy a falubeliek képesek az egyéni ambíciók helyett a közösség és a település érdekeit előtérbe helyezni. Hiszen a térkövezést is önkéntes munkával végezte a falu férfilakossága egész napos munkájuk után. Ezután felavatták a falu óriás üstjét is, ahol egyszerre 200 adag ételt lehet elkészíteni.
Ezt követően Gál Máté István faluképviselő, Turuca Danut Emil, Váralmás község polgármestere, Székely László, Páty polgármestere, Végh Sándor, Szilágy megye alprefektusa, Wolfgang Braun, a Vörderverein Kinderheim Zsobok Egyesület alelnöke és Uwe Riedel, Murr település képviselője részéről elhangzottak az ünnepi felszólalások, amelyek egyetértettek abban, hogy szükség van az ilyen ünnepekre, ahol a falu apraja-nagyja, külföldi és belföldi vendég közösen kikapcsolódhat. A fellépések sorát a zsoboki néptánccsoport nyitotta meg kalotaszegi táncokkal. A falunap alkalmával egyben zárták a XXII. Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábort, ugyanakkor fellépett a Line Ildikó által vezetett kamaraegyüttes és a sztánai kamarazenei mesterkurzus tanárai és növendékei is, továbbá Szabó Attila elődadásában szilágysági citerazenét hallhattak az egybegyűltek, melyet Ágoston István vezénylete alatt a képzőművészeti tábor résztvevői közül erre az alkalomra verbuválódott népzenei előadás zárt, ahol kárpátaljai muzsikát játszottak. Ezzel egyidejűleg a kultúrház benti színpadán Vincze László bábelőadása zajlott.
Ebédre a vendégek a falu újonnan felavatott üstjében elkészült finom bográcsost kóstolhatták meg, de sokan fogyasztottak miccset vagy flekkent, és hosszú sorok álltak a helyben sütött finom zsoboki kürtőskalácsért, melynek sütő berendezését a Zsoboki Malom és Pékség bocsátotta rendelkezésre, a tésztához a tojást a falu asszonyai biztosították, akik az egész napos hőségtől sem megriadva reggeltől esti gyúrták és tekerték ezt a finomságot. A gyerekek mézeskalácsot díszíthettek, arcot festhettek, a felnőttek pedig – igény szerint – a helyszínen vérnyomás- és vércukorszint mérésben is részesülhettek.
A fellépők sorát a zsoboki kisiskolások folytatták kalotaszegi táncokkal. Őket követte a kolozsvári Bogáncs néptánc együttes, akik jobbágytelki és bonchidai magyar táncokat adtak elő. A bánffyhunyadi Suhanc néptánccsoportot stílusában teljesen eltérő műsorszám követte: Loredana Motioc irányítása alatt a Bethesda Gyermekotthon lakóinak a közreműködésével zumba bemutatóra kerül sor. Ezután következett a sokak által várt tombola, ahol a fődíj egy sportbicikli volt. Míg tartott a tombola, a színpadon az Operettissimo Együttes tagjai készülődtek, előadásuk nagy sikert aratott. A Gál Jankó Katalin magyartanár irányításával zajló ZSE-FAKTOR karaoke versenyen kicsik és nagyok lelkesen és nagy lendülettel vágtak bele a megmérettetésbe, sokukat az sem zavarta, hogy időközben eleredt az eső és áramszünet is tarkította a rendezvények sorozatát. Ezt ellensúlyozta az ünnepi tűzijáték, amely messzire láthatóan világította be az eget, ezzel is színesítve és emelve az est hangulatát. A műsort a békéscsabai Score rock banda koncertje zárta, melyet a Bumeráng együttes reggelig tartó utcabálja követett. És bár az időjárás nem volt túl kegyes a vendégekhez, mindenki önfeledten szórakozott és örült annak a lehetőségnek, hogy zsoboki, Zsobokról elszármazott és számos más településről idelátogató vendég együtt tölthetett el újra minőségi időt, és bíznak benne, hogy jövőre ismét találkozhatnak.
BECSKE ADRIENN / Szabadság (Kolozsvár)
Sétányt avattak az idei zsoboki falunapon
Képzőművészeti Alkotótábor zárás kiállítással, sétány- és hirdetőtábla-avatás, arcfestés, karaoke, vérnyomásmérés, fellépő vendégek, micss, kürtőskalács… Mindebben részünk lehetett a hétvégi zsoboki falunapon.
A harmadik alkalommal sorra került falunapot a zsobokiak sürgése-forgása előzte meg: minden évben a falunap alkalmával egy-egy újabb megvalósított tervet ünnepelnek. Az első két évben a Zsobokot Sárvásárral összekötő út aszfaltozását és a kultúrház szabadtéri színpadának az elkészülését, idén pedig a templom mögötti sétány térkövezését és hirdetőtábla elkészülését kötötték össze a falu születésnapjával.
Szombaton reggel rövid áhítat keretén belül felavatták a fent nevezett sétányt, mely a Jonathan sétány nevet kapta. Az utcatábla Ambrus István, a hirdetőtábla pedig Gál Potyó István, Ambrus Ferenc Árpád és Gál János Gyuri munkáját dicséri. A lehetséges utcaneveket a zsoboki lakosok javasolták, majd szavazással döntötték el, hogy melyiket kapja az újonnan lekövezett sétány. Bartha István Zsolt, Zsobok lelkésze áhítatában örömét fejezte ki, hogy a falubeliek választása éppen erre az elnevezésre esett, hiszen a Jonathan név Isten ajándékát jelenti. Ez egy olyan utca a faluban, amelyen mindenkinek végig kell menni, aki akár az iskolába vagy a templomba, vagy a gyemekotthonba és nem utolsósorban a kenyeréhez szeretne jutni. Isten áldását kérte az úton járókra, és őszinte reményét fejezte ki, hogy ez az út a találkozás és a barátság útja is lesz egyben.
„Ne azt keressétek, ami széthúz és megemészt benneteket, hanem azt, ami összeköt!” Szent Pál szavaival nyitotta meg Ruzsa Erzsébet, a Bethesda Gyermekotthon vezetője az ünnepséget. Megnyitó beszédében kiemelte az összefogás és összetartás fontosságát, ami nélkül nem jöhetett volna létre az a csodaszámba menő fejlődés, ami az utóbbi időben tapasztalható Zsobokon. És ez annak köszönhető, hogy a falubeliek képesek az egyéni ambíciók helyett a közösség és a település érdekeit előtérbe helyezni. Hiszen a térkövezést is önkéntes munkával végezte a falu férfilakossága egész napos munkájuk után. Ezután felavatták a falu óriás üstjét is, ahol egyszerre 200 adag ételt lehet elkészíteni.
Ezt követően Gál Máté István faluképviselő, Turuca Danut Emil, Váralmás község polgármestere, Székely László, Páty polgármestere, Végh Sándor, Szilágy megye alprefektusa, Wolfgang Braun, a Vörderverein Kinderheim Zsobok Egyesület alelnöke és Uwe Riedel, Murr település képviselője részéről elhangzottak az ünnepi felszólalások, amelyek egyetértettek abban, hogy szükség van az ilyen ünnepekre, ahol a falu apraja-nagyja, külföldi és belföldi vendég közösen kikapcsolódhat. A fellépések sorát a zsoboki néptánccsoport nyitotta meg kalotaszegi táncokkal. A falunap alkalmával egyben zárták a XXII. Zsoboki Képzőművészeti Alkotótábort, ugyanakkor fellépett a Line Ildikó által vezetett kamaraegyüttes és a sztánai kamarazenei mesterkurzus tanárai és növendékei is, továbbá Szabó Attila elődadásában szilágysági citerazenét hallhattak az egybegyűltek, melyet Ágoston István vezénylete alatt a képzőművészeti tábor résztvevői közül erre az alkalomra verbuválódott népzenei előadás zárt, ahol kárpátaljai muzsikát játszottak. Ezzel egyidejűleg a kultúrház benti színpadán Vincze László bábelőadása zajlott.
Ebédre a vendégek a falu újonnan felavatott üstjében elkészült finom bográcsost kóstolhatták meg, de sokan fogyasztottak miccset vagy flekkent, és hosszú sorok álltak a helyben sütött finom zsoboki kürtőskalácsért, melynek sütő berendezését a Zsoboki Malom és Pékség bocsátotta rendelkezésre, a tésztához a tojást a falu asszonyai biztosították, akik az egész napos hőségtől sem megriadva reggeltől esti gyúrták és tekerték ezt a finomságot. A gyerekek mézeskalácsot díszíthettek, arcot festhettek, a felnőttek pedig – igény szerint – a helyszínen vérnyomás- és vércukorszint mérésben is részesülhettek.
A fellépők sorát a zsoboki kisiskolások folytatták kalotaszegi táncokkal. Őket követte a kolozsvári Bogáncs néptánc együttes, akik jobbágytelki és bonchidai magyar táncokat adtak elő. A bánffyhunyadi Suhanc néptánccsoportot stílusában teljesen eltérő műsorszám követte: Loredana Motioc irányítása alatt a Bethesda Gyermekotthon lakóinak a közreműködésével zumba bemutatóra kerül sor. Ezután következett a sokak által várt tombola, ahol a fődíj egy sportbicikli volt. Míg tartott a tombola, a színpadon az Operettissimo Együttes tagjai készülődtek, előadásuk nagy sikert aratott. A Gál Jankó Katalin magyartanár irányításával zajló ZSE-FAKTOR karaoke versenyen kicsik és nagyok lelkesen és nagy lendülettel vágtak bele a megmérettetésbe, sokukat az sem zavarta, hogy időközben eleredt az eső és áramszünet is tarkította a rendezvények sorozatát. Ezt ellensúlyozta az ünnepi tűzijáték, amely messzire láthatóan világította be az eget, ezzel is színesítve és emelve az est hangulatát. A műsort a békéscsabai Score rock banda koncertje zárta, melyet a Bumeráng együttes reggelig tartó utcabálja követett. És bár az időjárás nem volt túl kegyes a vendégekhez, mindenki önfeledten szórakozott és örült annak a lehetőségnek, hogy zsoboki, Zsobokról elszármazott és számos más településről idelátogató vendég együtt tölthetett el újra minőségi időt, és bíznak benne, hogy jövőre ismét találkozhatnak.
BECSKE ADRIENN / Szabadság (Kolozsvár)
2017. július 10.
Sorosnak tulajdonítja Dragnea az üzleteléséről szóló cikkeket
Soros Györgynek tulajdonítja az állítólagos üzleti érdekeltségeiről és vagyonosodásáról szóló leleplező írások megjelentetését Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, aki cáfolja, hogy vállalkozásai volnának Brazíliában vagy máshol.
A képviselőház elnöki tisztségét is betöltő politikus vasárnap este a România hírtelevízió stúdiójában arról beszélt, hogy lejárató kampány folyik ellene és a PSD ellen, amellyel szerinte őt el akarják távolítani az alakulat éléről, a pártot pedig tönkre akarják tenni. „Mi békét akartunk Romániában, úgy tűnik, ők nem akarnak békét. Nem tudom, kik ők, de rájövünk” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Liviu Dragnea hozzátette, a „lincselés magja” nem Romániában van, Soros György pedig „ördögi személyiség”, ő azonban nem hajlandó engedni az amerikai milliárdosnak.
A PSD elnöke nem először támadja Sorost. Idén januárban Dragnea élesen bírálta a milliárdost és az általa finanszírozott civil szervezeteket. „Ez az ember, aki talán már a 90-es évektől kezdődően különböző szervezeteket hozott létre Romániában, csak a rosszat finanszírozta: az általa pénzelt akciók sosem váltak hasznára Romániának" – jelentette ki a kormánypárt elnöke, kilátásba helyezve a közhasznúnak nyilvánított civil szervezetek ellenőrzését. A politikus vasárnap este elmondta azt is, személy szerint ő is és pártja tagjai is megelégelték, hogy mindenki „üti, szidja” a PSD-t, éppen ezért az elkövetkezőkben nem fogják tétlenül szemlélni a támadásokat. A kormánypárt elnöke közölte azt is, hogy nem idézték kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (DNA), amióta a vádhatóság tavaly eljárást indított a Tel Drum kereskedelmi társaság ügyében. A Rise Project oknyomozó portál egy birtokába jutott dokumentum alapján azt állítja, hogy a román belügyminisztérium titkosszolgálatának (DGIPI) egyik 2011-ben készített, később titkosított jelentése megállapította Dragneáról: a 2000-es évek elejétől, amikor a Teleorman megyei önkormányzat elnöke volt, hozzá közel álló személyekkel együtt szervezett bűnözői csoportot hozott létre. A PSD-elnök és üzlettársai a Tel Drum nevű cégen keresztül állítólag európai uniós pénzeket pályáztak meg és térítettek el eredeti rendeltetésüktől. Emellett a jelentés szerint a cég rendszeres nyertese volt az infrastruktúra-fejlesztésre kiírt állami közbeszerzési pályázatoknak, többször a reális árhoz képest túlértékelt munkálatokat fizettek ki nekik, de volt olyan is, hogy fiktív munkálatokért vettek fel pénzt. Ugyanakkor tíz évig törvénytelenül nyerették meg a céggel a megyei önkormányzat által útkarbantartásra és hóeltakarításra kiírt közbeszerzési pályázatokat is. A belügyminisztérium titkosszolgálata cáfolta, hogy a jelentést valóban az intézmény készítette volna, így nem ismerték el annak hitelességét. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) pénteken közölte: tavaly február óta folyamatban van egy vizsgálat a vádhatóságnál ismeretlen személyek ellen, amely a Rise Project által közzétett információk egy részét vizsgálja. A tényfeltáró portál korábban Dragneának a brazíliai vagyonáról és üzleti kapcsolatairól is cikkezett. Amúgy a választási csalás miatt tavaly két év felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtott szociáldemokrata politikusnak nem jönne jól egy újabb bűnvádi eljárás, jelenleg ugyanis már folyamatban van egy büntetőpere, amelyben többek között befolyással üzérkedéssel vádolják Dragneát. Krónika (Kolozsvár)
Soros Györgynek tulajdonítja az állítólagos üzleti érdekeltségeiről és vagyonosodásáról szóló leleplező írások megjelentetését Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, aki cáfolja, hogy vállalkozásai volnának Brazíliában vagy máshol.
A képviselőház elnöki tisztségét is betöltő politikus vasárnap este a România hírtelevízió stúdiójában arról beszélt, hogy lejárató kampány folyik ellene és a PSD ellen, amellyel szerinte őt el akarják távolítani az alakulat éléről, a pártot pedig tönkre akarják tenni. „Mi békét akartunk Romániában, úgy tűnik, ők nem akarnak békét. Nem tudom, kik ők, de rájövünk” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Liviu Dragnea hozzátette, a „lincselés magja” nem Romániában van, Soros György pedig „ördögi személyiség”, ő azonban nem hajlandó engedni az amerikai milliárdosnak.
A PSD elnöke nem először támadja Sorost. Idén januárban Dragnea élesen bírálta a milliárdost és az általa finanszírozott civil szervezeteket. „Ez az ember, aki talán már a 90-es évektől kezdődően különböző szervezeteket hozott létre Romániában, csak a rosszat finanszírozta: az általa pénzelt akciók sosem váltak hasznára Romániának" – jelentette ki a kormánypárt elnöke, kilátásba helyezve a közhasznúnak nyilvánított civil szervezetek ellenőrzését. A politikus vasárnap este elmondta azt is, személy szerint ő is és pártja tagjai is megelégelték, hogy mindenki „üti, szidja” a PSD-t, éppen ezért az elkövetkezőkben nem fogják tétlenül szemlélni a támadásokat. A kormánypárt elnöke közölte azt is, hogy nem idézték kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (DNA), amióta a vádhatóság tavaly eljárást indított a Tel Drum kereskedelmi társaság ügyében. A Rise Project oknyomozó portál egy birtokába jutott dokumentum alapján azt állítja, hogy a román belügyminisztérium titkosszolgálatának (DGIPI) egyik 2011-ben készített, később titkosított jelentése megállapította Dragneáról: a 2000-es évek elejétől, amikor a Teleorman megyei önkormányzat elnöke volt, hozzá közel álló személyekkel együtt szervezett bűnözői csoportot hozott létre. A PSD-elnök és üzlettársai a Tel Drum nevű cégen keresztül állítólag európai uniós pénzeket pályáztak meg és térítettek el eredeti rendeltetésüktől. Emellett a jelentés szerint a cég rendszeres nyertese volt az infrastruktúra-fejlesztésre kiírt állami közbeszerzési pályázatoknak, többször a reális árhoz képest túlértékelt munkálatokat fizettek ki nekik, de volt olyan is, hogy fiktív munkálatokért vettek fel pénzt. Ugyanakkor tíz évig törvénytelenül nyerették meg a céggel a megyei önkormányzat által útkarbantartásra és hóeltakarításra kiírt közbeszerzési pályázatokat is. A belügyminisztérium titkosszolgálata cáfolta, hogy a jelentést valóban az intézmény készítette volna, így nem ismerték el annak hitelességét. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) pénteken közölte: tavaly február óta folyamatban van egy vizsgálat a vádhatóságnál ismeretlen személyek ellen, amely a Rise Project által közzétett információk egy részét vizsgálja. A tényfeltáró portál korábban Dragneának a brazíliai vagyonáról és üzleti kapcsolatairól is cikkezett. Amúgy a választási csalás miatt tavaly két év felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtott szociáldemokrata politikusnak nem jönne jól egy újabb bűnvádi eljárás, jelenleg ugyanis már folyamatban van egy büntetőpere, amelyben többek között befolyással üzérkedéssel vádolják Dragneát. Krónika (Kolozsvár)
2017. július 10.
Puha román unortodoxia
A román politikusokat időnként a hatalmába keríti egyfajta forradalmi láz, és ilyenkor merészebb – máshol unortodoxnak mondott – kezdeményezéseket is nyíltan fel mernek vállalni. Viszont főleg külső tényezők behatására ez a lendület hamar alábbhagy, és a politikai osztálynak az egyszer már elfogadott indítványok gyakorlatba ültetését sem sikerül megvalósítania. Íme néhány példa!
Bár a bankkölcsönét svájci frankban törlesztő több tízezer romániai hiteles nagy reményeket fűzött hozzá, a mai napig alkalmazhatatlan az alpesi valutában felvett kölcsönök lejre váltásáról szóló, a parlament által tavaly megszavazott jogszabály. Pedig a törvény a magyarországi szabályozásnál is előnyösebb konverziót kínál, hiszen a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon lehetne átváltani lejalapú hitelre a frankkölcsönt, arról nem beszélve, hogy az intézkedés elfogadtatásért erőteljesen meg kellett küzdeni a kereskedelmi pénzintézetekkel és a román jegybankkal. Ám a jogszabályt az év elején elmeszelte az alkotmánybíróság, a törvényhozók pedig nem siettek a talárosok útmutatásai alapján módosítani azt, így használhatatlan.
Akárcsak a sokat vitatott, a hazai termékeket előnyben részesítő hipermarkettörvény, amelynek alkalmazási módszertanával a mai napig adós az uniós kötelezettségszegési eljárás rémétől megriadt mezőgazdasági minisztérium. De ide sorolhatnánk a szupermarketek hétvégi nyitva tartását korlátozó, illetve az élelmiszer-pazarlás csökkentését célzó (ugyancsak megszavazott) jogszabályt, amelyekből a rengeteg szakmai és közvita ellenére ugyancsak semmi sem lett.
Hasonló a helyzet a balliberális kormány legfrissebb elképzelésével, az üzleti forgalom megadóztatására való áttéréssel. Az új adónemmel régi tervüket akarják megvalósítani Dragneáék, mégpedig a multinacionális vállalatok megadóztatását, ezek a társaságok ugyanis nagy üzleti forgalom mellett kevesebb profitot vallanak be (kimenekítve a nyereségüket), mint a sokkal kisebb romániai cégek.
Eltekintve attól, miként befolyásolná a kis- és nagyvállalkozásokat a társasági adó átszabása, a multik megsarcolása egyáltalán nem lenne ördögtől való, hiszen ne feledjük: tisztességtelen adózási gyakorlatuk megszüntetését célozza Brüsszel is.
A Mihai Tudose vezette kormány azonban beiktatása után kevesebb mint egy héttel visszavonulót fújt, miután Hans Klemm amerikai nagykövet arra figyelmeztetett: gyakorlatba ültetésük esetén Bukarest adópolitikai elképzelései nagyban érintenék a román–amerikai stratégiai partnerség „gazdasági dimenzióját”. Vagyis Románia ismét eltekintett attól, hogy a saját gazdasági-pénzügyi érdekeit tartsa szem előtt, ehhez pedig elég volt egy amerikai beintés.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)
A román politikusokat időnként a hatalmába keríti egyfajta forradalmi láz, és ilyenkor merészebb – máshol unortodoxnak mondott – kezdeményezéseket is nyíltan fel mernek vállalni. Viszont főleg külső tényezők behatására ez a lendület hamar alábbhagy, és a politikai osztálynak az egyszer már elfogadott indítványok gyakorlatba ültetését sem sikerül megvalósítania. Íme néhány példa!
Bár a bankkölcsönét svájci frankban törlesztő több tízezer romániai hiteles nagy reményeket fűzött hozzá, a mai napig alkalmazhatatlan az alpesi valutában felvett kölcsönök lejre váltásáról szóló, a parlament által tavaly megszavazott jogszabály. Pedig a törvény a magyarországi szabályozásnál is előnyösebb konverziót kínál, hiszen a szerződéskötéskor érvényes árfolyamon lehetne átváltani lejalapú hitelre a frankkölcsönt, arról nem beszélve, hogy az intézkedés elfogadtatásért erőteljesen meg kellett küzdeni a kereskedelmi pénzintézetekkel és a román jegybankkal. Ám a jogszabályt az év elején elmeszelte az alkotmánybíróság, a törvényhozók pedig nem siettek a talárosok útmutatásai alapján módosítani azt, így használhatatlan.
Akárcsak a sokat vitatott, a hazai termékeket előnyben részesítő hipermarkettörvény, amelynek alkalmazási módszertanával a mai napig adós az uniós kötelezettségszegési eljárás rémétől megriadt mezőgazdasági minisztérium. De ide sorolhatnánk a szupermarketek hétvégi nyitva tartását korlátozó, illetve az élelmiszer-pazarlás csökkentését célzó (ugyancsak megszavazott) jogszabályt, amelyekből a rengeteg szakmai és közvita ellenére ugyancsak semmi sem lett.
Hasonló a helyzet a balliberális kormány legfrissebb elképzelésével, az üzleti forgalom megadóztatására való áttéréssel. Az új adónemmel régi tervüket akarják megvalósítani Dragneáék, mégpedig a multinacionális vállalatok megadóztatását, ezek a társaságok ugyanis nagy üzleti forgalom mellett kevesebb profitot vallanak be (kimenekítve a nyereségüket), mint a sokkal kisebb romániai cégek.
Eltekintve attól, miként befolyásolná a kis- és nagyvállalkozásokat a társasági adó átszabása, a multik megsarcolása egyáltalán nem lenne ördögtől való, hiszen ne feledjük: tisztességtelen adózási gyakorlatuk megszüntetését célozza Brüsszel is.
A Mihai Tudose vezette kormány azonban beiktatása után kevesebb mint egy héttel visszavonulót fújt, miután Hans Klemm amerikai nagykövet arra figyelmeztetett: gyakorlatba ültetésük esetén Bukarest adópolitikai elképzelései nagyban érintenék a román–amerikai stratégiai partnerség „gazdasági dimenzióját”. Vagyis Románia ismét eltekintett attól, hogy a saját gazdasági-pénzügyi érdekeit tartsa szem előtt, ehhez pedig elég volt egy amerikai beintés.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)
2017. július 10.
Küzdelem a bölcsődékben: kétszer több helyre lenne szükség
Az önkormányzati ingatlanok és telkek hiánya jelenti a bölcsődeépítés egyik legnagyobb akadályát Kolozsváron. Holott nagy szükség lenne a kisgyerekeknek ezekre: Oláh Emese alpolgármester szerint a mostani helyek kétszeresére lenne igény. Székelyföldön is rendszeres a túljelentkezés.
Rendszeresen óriási a túljelentkezés a kolozsvári bölcsődékben, amelyekben a mostanihoz képest legalább kétszer ennyi helyre lenne szükség az igények kielégítéséhez – nyilatkozta a Krónikának Oláh Emese. A kincses város alpolgármestere arra is felhívta a figyelmet, hogy ez nemcsak a magyar közösség esetében igaz, a román családok is rendszeresen ugyanilyen nehéz helyzettel találják szembe magukat. Az elöljáró kifejtette: ebben az évben 510 hely szabadult fel, ennyi kisgyereket tudnak fogadni ősztől a magyar és a román csoportokban, miközben a jelentkezők száma elérte az 1170-et, így a kereslet egyértelműen meghaladja a kínálatot. A magyar intézményekben öt csoportban összesen 108 hely áll rendelkezésre, az alpolgármester szerint pedig legalább még ugyanennyire lenne szükség, de az sem biztos, hogy ez elegendő volna, hiszen sokan nem is keresnek bölcsődét, mert tudják, hogy túljelentkezés van. Nyilvánvaló, hogy Kolozsváron szükség van új bölcsődék építésére. Durván számolva a magyar csoportokban összesen 250 helyre lenne szükség. Rendelkezésünkre állnak statisztikai adatok, de kizárólag a benyújtott jelentkezések számából kiindulva tudunk stratégiát építeni” – magyarázta Oláh Emese. Hozzátette: az önkormányzat természetesen figyelemmel követi a magánkézben levő óvodák és bölcsődék által szolgáltatott adatokat is, de mivel a célcsoportjuk nem föltétlenül egyezik meg, nem biztos, hogy a számok relevánsak az állami szféra szempontjából.
Ugyanakkor követik azt is, hogy évente hány kisbaba születik. Az elöljáró szerint az 1170 benyújtott kérés nyomán következtethető, hogy a magyar és a román csoportokban mintegy 1500 helyre lenne szükség a kicsik számára.
Ingatlanbefektetőkkel működnének együtt
Oláh Emese kérdésünkre azt is kifejtette: a bölcsődeépítést gátoló egyik legnagyobb probléma, hogy az önkormányzat nem rendelkezik elég ingatlannal, illetve telekkel, ugyanakkor azokban a lakónegyedekben, ahol égető szükség lenne új intézményekre, nincs elég terület az építkezéshez. Elmondása szerint felmerült az ötlet, hogy ingatlanbefektetőkkel közösen építkezzenek, ez abban állna, hogy az önkormányzat jóváhagyására váró projektek megvalósítóit arra kérnék, parkokat, játszótereket, bölcsődéket és óvodákat is tervezzenek, a lakosoknak már ez is óriási előrelépést jelentene. Kérdésünkre, hogy nem lehetne-e EU-s forrásokat igényelni bölcsődeépítésre, az alpolgármester rámutatott: az Unió valóban ad pénzt szociális beruházásokra, de inkább az idős- és a beteggondozást támogatják, kifejezetten bölcsődék létrehozására nincs pályázat. Magára van utalva az önkormányzat ebben a kérdésben” – fogalmazott.
Idén két új bölcsődét indítottak
Idén egyébként két új magyar bölcsődei csoportot indítanak a Donát és a Monostor negyedben, az alpolgármester szerint pedig ezeknek is nagyon nehezen találtak megfelelő helyszínt.
Tapasztalataik szerint elsősorban Kolozsvár két új lakótelepén, a város Torda felőli bejáratánál létrehozott Bună ziua (Békás) és a Györgyfalva település felé vezető szakaszon kiépített Borháncs negyedben lenne szükség új intézményekre, ott ugyanis egyáltalán nem működnek magyar bölcsődék, ezenkívül a Györgyfalvi, a Monostor és a Mărăşti negyedben is elkelnének új csoportok. Az önkormányzat által működtetett bölcsődékben a jelentkezéskor elsősorban a lakóhelyet veszik figyelembe, azaz a lakcím szerint közelebb élő szülők és gyermekek részesülnek előnyben, és az is mérvadó, hogy ki nyújtja be hamarabb a kérést.
Székelyföldön is rendszeres a túljelentkezés
A kevés bölcsőde nemcsak Kolozsváron okoz gondot, hiszen például a székelyföldi városokban is rendszeresen túljelentkezés van, sok helyen pedig a fenntartó önkormányzatok évről évre szigorodó kritériumrendszerrel igyekeznek megelőzni a későbbi vitákat. A székelyudvarhelyi városi bölcsődében összesen 70 hely van, idén pedig 49 új gyermeket tudnak fogadni.
Lukács Kinga igazgató nemrég arról számolt be: a szülők már a – július 6. és 14. közötti – beiratkozási időszak előtt érdeklődtek, folyamatosan csengett a telefonja, így biztos benne, hogy a meghirdetett helyek számánál többen fognak jelentkezni. Idén szigorították a feltételeket, előnyt élveznek például azok a családok, ahol mindkét szülő dolgozik, ugyanakkor nem fogadják el a nem udvarhelyi lakcímmel rendelkezők jelentkezését, az ideiglenes lakcímmel iratkozóknak pedig ki kell tölteniük egy nyilatkozatot arról, hogy valóban a megadott címen laknak.
Az iratcsomónak tartalmaznia kell a kiskorú testvérek születési anyakönyvi kivonatának másolatát, a szülőknek pedig azt is igazolniuk kell, hogy nincs tartozásuk és kifizetetlen bírságuk. A bölcsőde az orvosi igazolás mellett oltási naplót és járványtani igazolást is kér, sőt garat- és székletvizsgálatot is végeztetni kell.
A jó adófizető szülők előnyt élveznek Csíkszeredában is, ahol ugyancsak rendszeresen a túljelentkezéssel küzdenek, hosszú idő óta az idei volt az első év, amikor elegendőnek bizonyultak a meghirdetett helyek. Igaz, az előző évek tapasztalataiból kiindulva idén tízzel több helyet hirdettek meg, tavaly ugyanakkor két tipegő csoport is indult.
Kiss Előd-Gergely , Veres Réka / Krónika (Kolozsvár)
Az önkormányzati ingatlanok és telkek hiánya jelenti a bölcsődeépítés egyik legnagyobb akadályát Kolozsváron. Holott nagy szükség lenne a kisgyerekeknek ezekre: Oláh Emese alpolgármester szerint a mostani helyek kétszeresére lenne igény. Székelyföldön is rendszeres a túljelentkezés.
Rendszeresen óriási a túljelentkezés a kolozsvári bölcsődékben, amelyekben a mostanihoz képest legalább kétszer ennyi helyre lenne szükség az igények kielégítéséhez – nyilatkozta a Krónikának Oláh Emese. A kincses város alpolgármestere arra is felhívta a figyelmet, hogy ez nemcsak a magyar közösség esetében igaz, a román családok is rendszeresen ugyanilyen nehéz helyzettel találják szembe magukat. Az elöljáró kifejtette: ebben az évben 510 hely szabadult fel, ennyi kisgyereket tudnak fogadni ősztől a magyar és a román csoportokban, miközben a jelentkezők száma elérte az 1170-et, így a kereslet egyértelműen meghaladja a kínálatot. A magyar intézményekben öt csoportban összesen 108 hely áll rendelkezésre, az alpolgármester szerint pedig legalább még ugyanennyire lenne szükség, de az sem biztos, hogy ez elegendő volna, hiszen sokan nem is keresnek bölcsődét, mert tudják, hogy túljelentkezés van. Nyilvánvaló, hogy Kolozsváron szükség van új bölcsődék építésére. Durván számolva a magyar csoportokban összesen 250 helyre lenne szükség. Rendelkezésünkre állnak statisztikai adatok, de kizárólag a benyújtott jelentkezések számából kiindulva tudunk stratégiát építeni” – magyarázta Oláh Emese. Hozzátette: az önkormányzat természetesen figyelemmel követi a magánkézben levő óvodák és bölcsődék által szolgáltatott adatokat is, de mivel a célcsoportjuk nem föltétlenül egyezik meg, nem biztos, hogy a számok relevánsak az állami szféra szempontjából.
Ugyanakkor követik azt is, hogy évente hány kisbaba születik. Az elöljáró szerint az 1170 benyújtott kérés nyomán következtethető, hogy a magyar és a román csoportokban mintegy 1500 helyre lenne szükség a kicsik számára.
Ingatlanbefektetőkkel működnének együtt
Oláh Emese kérdésünkre azt is kifejtette: a bölcsődeépítést gátoló egyik legnagyobb probléma, hogy az önkormányzat nem rendelkezik elég ingatlannal, illetve telekkel, ugyanakkor azokban a lakónegyedekben, ahol égető szükség lenne új intézményekre, nincs elég terület az építkezéshez. Elmondása szerint felmerült az ötlet, hogy ingatlanbefektetőkkel közösen építkezzenek, ez abban állna, hogy az önkormányzat jóváhagyására váró projektek megvalósítóit arra kérnék, parkokat, játszótereket, bölcsődéket és óvodákat is tervezzenek, a lakosoknak már ez is óriási előrelépést jelentene. Kérdésünkre, hogy nem lehetne-e EU-s forrásokat igényelni bölcsődeépítésre, az alpolgármester rámutatott: az Unió valóban ad pénzt szociális beruházásokra, de inkább az idős- és a beteggondozást támogatják, kifejezetten bölcsődék létrehozására nincs pályázat. Magára van utalva az önkormányzat ebben a kérdésben” – fogalmazott.
Idén két új bölcsődét indítottak
Idén egyébként két új magyar bölcsődei csoportot indítanak a Donát és a Monostor negyedben, az alpolgármester szerint pedig ezeknek is nagyon nehezen találtak megfelelő helyszínt.
Tapasztalataik szerint elsősorban Kolozsvár két új lakótelepén, a város Torda felőli bejáratánál létrehozott Bună ziua (Békás) és a Györgyfalva település felé vezető szakaszon kiépített Borháncs negyedben lenne szükség új intézményekre, ott ugyanis egyáltalán nem működnek magyar bölcsődék, ezenkívül a Györgyfalvi, a Monostor és a Mărăşti negyedben is elkelnének új csoportok. Az önkormányzat által működtetett bölcsődékben a jelentkezéskor elsősorban a lakóhelyet veszik figyelembe, azaz a lakcím szerint közelebb élő szülők és gyermekek részesülnek előnyben, és az is mérvadó, hogy ki nyújtja be hamarabb a kérést.
Székelyföldön is rendszeres a túljelentkezés
A kevés bölcsőde nemcsak Kolozsváron okoz gondot, hiszen például a székelyföldi városokban is rendszeresen túljelentkezés van, sok helyen pedig a fenntartó önkormányzatok évről évre szigorodó kritériumrendszerrel igyekeznek megelőzni a későbbi vitákat. A székelyudvarhelyi városi bölcsődében összesen 70 hely van, idén pedig 49 új gyermeket tudnak fogadni.
Lukács Kinga igazgató nemrég arról számolt be: a szülők már a – július 6. és 14. közötti – beiratkozási időszak előtt érdeklődtek, folyamatosan csengett a telefonja, így biztos benne, hogy a meghirdetett helyek számánál többen fognak jelentkezni. Idén szigorították a feltételeket, előnyt élveznek például azok a családok, ahol mindkét szülő dolgozik, ugyanakkor nem fogadják el a nem udvarhelyi lakcímmel rendelkezők jelentkezését, az ideiglenes lakcímmel iratkozóknak pedig ki kell tölteniük egy nyilatkozatot arról, hogy valóban a megadott címen laknak.
Az iratcsomónak tartalmaznia kell a kiskorú testvérek születési anyakönyvi kivonatának másolatát, a szülőknek pedig azt is igazolniuk kell, hogy nincs tartozásuk és kifizetetlen bírságuk. A bölcsőde az orvosi igazolás mellett oltási naplót és járványtani igazolást is kér, sőt garat- és székletvizsgálatot is végeztetni kell.
A jó adófizető szülők előnyt élveznek Csíkszeredában is, ahol ugyancsak rendszeresen a túljelentkezéssel küzdenek, hosszú idő óta az idei volt az első év, amikor elegendőnek bizonyultak a meghirdetett helyek. Igaz, az előző évek tapasztalataiból kiindulva idén tízzel több helyet hirdettek meg, tavaly ugyanakkor két tipegő csoport is indult.
Kiss Előd-Gergely , Veres Réka / Krónika (Kolozsvár)
2017. július 10.
Honismereti előadások Baróton
Örökségünkről szabadon
Negyedik alkalommal szervezte meg Baróton Erdővidék Múzeuma és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetemet és tábort.
A csütörtökön tartott hivatalos megnyitón Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója köszöntötte a vendégeket, ezúttal is hangsúlyozva, hogy a tábor ideje alatt elhangzottak, ahogy eddig sem, ezután sem feltétlenül a hivatalos történészek által elfogadott nézőpontokat képviselik, ám ettől függetlenül a táborban mindenki szabadon elmondhatja meglátásait a magyar őstörténettel kapcsolatban. A cél nem az, hogy bárkivel is szembemenjenek, hanem, hogy gondolatokat ébresszenek a hallgatókban, és esetlegesen a méltán nagyvilág-szerte híres erdővidékiek munkásságára is ráerősítsenek.
Dr. Obrusánszky Borbála történész, orientalista úgy fogalmazott, a népünk történelmét kutatók mindig tudnak új eredményeket felmutatni, és ezek, ha most még nem is, de egy-két évtized múlva akár általánosan is elfogadottakká válhatnak – ez a tény pedig a tábor szükségességét igazolja.
Betyárkártya-kiállítás és nyelvészeti előadások
A tábor egy kiállítással kezdődött. A kiállító a gyergyóalfalusi Vargyas Ildikó képzőművész volt, aki a Betyárkártya című, színes pannókból álló kiállítását hozta el Barótra. A kiállításon az általa készített magyar betyárfigurás kártyát, illetve a figurákat (a betyárokat) bemutató könyvet is meg lehetett vásárolni.
A középiskolát Csíkszeredában végző képzőművész Pécsett járt egyetemre, ahol nemcsak művészetet, de teológiát és képzőművészet-terápiát is tanult. Élete már ott a művészet körül forgott, és azon gondolkodott, mit adhat olyan művészi dolgot az emberek, de inkább a fiatalok kezébe, ami, ha csak néhány órára is, de elvonhatja őket a számítógép, vagy az okostelefonok elöl. Férje révén jött az ötlete, hogy magyar figurás kártyát alkosson, amit meg is valósított.
A tárlatmegnyitó után Czeglédi Katalin nyelvész előadása következett A Volga-Urál vidéki földrajzi nevek magyar nyelvi kapcsolatairól, elemezve többek között a Tortoma és a Barót helyneveket is ilyen vonatkozásban. Így a hallgatóságnak elmondta, hogy a bara szó például a csuvas nyelvben is meg van, árkot, patakot, mélyedést jelent, az ót pedig az Olt folyóhoz köthető szó.
Sántha Attila kézdivásárhelyi kutató a székelyek kölcsönszavait vizsgálta előadásában, levonva azt a következtetést, hogy a székelyek igenis ott voltak a magyar nyelv megszületésénél, és emlékeznek olyan dolgokra, használnak olyan szavakat, amiket mások már nem. Több olyan, a székelyek által ma is használt szót említett – például kujak vagy radina –, melyek megtalálhatóak a ruszin nyelvben is, bizonyítván, hogy valamikor a két nép egymás mellett élhetett. A kutató szerint a Kárpátokon kívül, a mai Moldva területén, ahonnan a székelyek a bizánci előretörés miatt kellett aztán később átkeljenek a Kárpátok hágóin. Érdekes volt megállapítása, ami a zelegorkodik szót illeti. Szerinte a román salahor szóból származik, ami napszámost jelent, akik nappal dolgoztak, este meg zelegorkodtak… így maradt fenn mai jelentése.
Mezőségi daloktól az erdővidéki gyógynövényekig
A pénteki nap köpeci fiatalok népdalelőadásával kezdődött. A Nagy Adél tanítónő által betanított csoportnak ez volt az első nyilvános fellépése, szép, mezőségi népdalcsokrot adtak elő. Legközelebb a Barót Napok alkalmával, vasárnap 13.30-tól lépnek fel, ott ismét lehet majd látni, hallani őket. Ezután a múzeum melletti ifjúsági központ előterében megnyílt Benkő Mihály keletkutató fotókiállítása a mai Kazahsztán területén élő kipcsak-magyarokról. A kiállítást bemutató kutató elmondta, az ottani mazsarok, vagyis magyarok úgy tudják, hajdanán törzseik egy része nyugatra ment – ezek lennénk mi, Kárpát-medencei magyarok –, de ismerik például Hunor és Magor legendáját is.
Ezt követően a nagybaconi származású Bartha Sámuel Gergely tartott beszámolót az erdővidéki népi gyógynövény-ismeretet összefoglaló munkásságáról: mint mondta, már számos településen gyűjtött adatokat, de munkáját folytatná, és ehhez olyan erdővidékiek segítségére számít, akik rendszeresen gyűjtenek gyógynövényeket, rendelkeznek ilyen ismeretekkel. E-mail címe: samuelgergely@gmail.com, telefonszáma +36.303.003.951.
A nap hátralevő részében Kovács J. Attila botanikus, illetve Sófalvi András régész is tartott előadást.
Történelmi folyóirat születik
A szombati nap Obrusánszky Borbála, valamint Darkó Jenő történészek előadásaival kezdődött. Obrusánszky a mai Oroszország európai területén valaha élt jürkákról értekezett, elmondva, hogy ennek az ősi népnek közük nem volt a finnugor népekhez – szkíták voltak. Darkó Jenő a Szent László király idejében lejátszódott történelmi eseményeket elemezte, kitérve az akkori Magyar Királyság mai értelemben vett külpolitikai körülményeire is.
A nap eseménye a hamarosan megjelenő Kelet Kapuja című történelmi folyóirat bemutatása volt. A szerkesztők rámutattak arra, hogy a folyóiratra igenis igény van, egyrészt, mert számos, tanulmányait publikálni kívánó történészt manapság háttérbe szorítanak, másrészt viszont az olvasók is igénylik a hiteles tanulmányokat, hiszen hiába az internet, a számtalan információforrás, a hamis hír is legalább ugyanannyi.
A tábort Kun-Gazda Gergely, Harangozó Imre és Ségercz Ferenc előadásai zárták, minekutána a múzeum udvarán a baróti unitárius nőszövetség tagjainak jóvoltából puliszkás hagymatokányos vacsora várta a vendégeket.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Örökségünkről szabadon
Negyedik alkalommal szervezte meg Baróton Erdővidék Múzeuma és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetemet és tábort.
A csütörtökön tartott hivatalos megnyitón Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója köszöntötte a vendégeket, ezúttal is hangsúlyozva, hogy a tábor ideje alatt elhangzottak, ahogy eddig sem, ezután sem feltétlenül a hivatalos történészek által elfogadott nézőpontokat képviselik, ám ettől függetlenül a táborban mindenki szabadon elmondhatja meglátásait a magyar őstörténettel kapcsolatban. A cél nem az, hogy bárkivel is szembemenjenek, hanem, hogy gondolatokat ébresszenek a hallgatókban, és esetlegesen a méltán nagyvilág-szerte híres erdővidékiek munkásságára is ráerősítsenek.
Dr. Obrusánszky Borbála történész, orientalista úgy fogalmazott, a népünk történelmét kutatók mindig tudnak új eredményeket felmutatni, és ezek, ha most még nem is, de egy-két évtized múlva akár általánosan is elfogadottakká válhatnak – ez a tény pedig a tábor szükségességét igazolja.
Betyárkártya-kiállítás és nyelvészeti előadások
A tábor egy kiállítással kezdődött. A kiállító a gyergyóalfalusi Vargyas Ildikó képzőművész volt, aki a Betyárkártya című, színes pannókból álló kiállítását hozta el Barótra. A kiállításon az általa készített magyar betyárfigurás kártyát, illetve a figurákat (a betyárokat) bemutató könyvet is meg lehetett vásárolni.
A középiskolát Csíkszeredában végző képzőművész Pécsett járt egyetemre, ahol nemcsak művészetet, de teológiát és képzőművészet-terápiát is tanult. Élete már ott a művészet körül forgott, és azon gondolkodott, mit adhat olyan művészi dolgot az emberek, de inkább a fiatalok kezébe, ami, ha csak néhány órára is, de elvonhatja őket a számítógép, vagy az okostelefonok elöl. Férje révén jött az ötlete, hogy magyar figurás kártyát alkosson, amit meg is valósított.
A tárlatmegnyitó után Czeglédi Katalin nyelvész előadása következett A Volga-Urál vidéki földrajzi nevek magyar nyelvi kapcsolatairól, elemezve többek között a Tortoma és a Barót helyneveket is ilyen vonatkozásban. Így a hallgatóságnak elmondta, hogy a bara szó például a csuvas nyelvben is meg van, árkot, patakot, mélyedést jelent, az ót pedig az Olt folyóhoz köthető szó.
Sántha Attila kézdivásárhelyi kutató a székelyek kölcsönszavait vizsgálta előadásában, levonva azt a következtetést, hogy a székelyek igenis ott voltak a magyar nyelv megszületésénél, és emlékeznek olyan dolgokra, használnak olyan szavakat, amiket mások már nem. Több olyan, a székelyek által ma is használt szót említett – például kujak vagy radina –, melyek megtalálhatóak a ruszin nyelvben is, bizonyítván, hogy valamikor a két nép egymás mellett élhetett. A kutató szerint a Kárpátokon kívül, a mai Moldva területén, ahonnan a székelyek a bizánci előretörés miatt kellett aztán később átkeljenek a Kárpátok hágóin. Érdekes volt megállapítása, ami a zelegorkodik szót illeti. Szerinte a román salahor szóból származik, ami napszámost jelent, akik nappal dolgoztak, este meg zelegorkodtak… így maradt fenn mai jelentése.
Mezőségi daloktól az erdővidéki gyógynövényekig
A pénteki nap köpeci fiatalok népdalelőadásával kezdődött. A Nagy Adél tanítónő által betanított csoportnak ez volt az első nyilvános fellépése, szép, mezőségi népdalcsokrot adtak elő. Legközelebb a Barót Napok alkalmával, vasárnap 13.30-tól lépnek fel, ott ismét lehet majd látni, hallani őket. Ezután a múzeum melletti ifjúsági központ előterében megnyílt Benkő Mihály keletkutató fotókiállítása a mai Kazahsztán területén élő kipcsak-magyarokról. A kiállítást bemutató kutató elmondta, az ottani mazsarok, vagyis magyarok úgy tudják, hajdanán törzseik egy része nyugatra ment – ezek lennénk mi, Kárpát-medencei magyarok –, de ismerik például Hunor és Magor legendáját is.
Ezt követően a nagybaconi származású Bartha Sámuel Gergely tartott beszámolót az erdővidéki népi gyógynövény-ismeretet összefoglaló munkásságáról: mint mondta, már számos településen gyűjtött adatokat, de munkáját folytatná, és ehhez olyan erdővidékiek segítségére számít, akik rendszeresen gyűjtenek gyógynövényeket, rendelkeznek ilyen ismeretekkel. E-mail címe: samuelgergely@gmail.com, telefonszáma +36.303.003.951.
A nap hátralevő részében Kovács J. Attila botanikus, illetve Sófalvi András régész is tartott előadást.
Történelmi folyóirat születik
A szombati nap Obrusánszky Borbála, valamint Darkó Jenő történészek előadásaival kezdődött. Obrusánszky a mai Oroszország európai területén valaha élt jürkákról értekezett, elmondva, hogy ennek az ősi népnek közük nem volt a finnugor népekhez – szkíták voltak. Darkó Jenő a Szent László király idejében lejátszódott történelmi eseményeket elemezte, kitérve az akkori Magyar Királyság mai értelemben vett külpolitikai körülményeire is.
A nap eseménye a hamarosan megjelenő Kelet Kapuja című történelmi folyóirat bemutatása volt. A szerkesztők rámutattak arra, hogy a folyóiratra igenis igény van, egyrészt, mert számos, tanulmányait publikálni kívánó történészt manapság háttérbe szorítanak, másrészt viszont az olvasók is igénylik a hiteles tanulmányokat, hiszen hiába az internet, a számtalan információforrás, a hamis hír is legalább ugyanannyi.
A tábort Kun-Gazda Gergely, Harangozó Imre és Ségercz Ferenc előadásai zárták, minekutána a múzeum udvarán a baróti unitárius nőszövetség tagjainak jóvoltából puliszkás hagymatokányos vacsora várta a vendégeket.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. július 10.
Mit ér a jog, ha nem élünk vele?
Furcsa beszólása volt az egyik befolyásos „politikusnak”, amikor éppen a magyar nyelv használati joga került terítékre azon a megbeszélésen, amelyen részt vett az európai nemzetiségek sorsával foglalkozó testület képviselője. Arról kellett nyilatkozni, hogy hol, milyen formában sérülnek a nyelvhasználati jogok, s milyen meglátásaink vannak az esetleges gondok tekintetében.
Lévén, hogy erre a beszélgetésre engem is meghívtak, kötelességemnek éreztem szót kérni. Én máshonnan kezdtem mondókámat. Onnan, hogy vajon élünk-e legalább azokkal a jogokkal, amelyeket a törvény biztosít, s itt, Háromszéken talán könnyebben érvényesíteni lehetne? Vajon nyújtózkodunk-e legalább addig, ameddig a takaró ér? Kiharcolhatunk ugyan jogokat, de ha nem próbáljuk érvényre juttatni, szalmalángnak tűnik az egész. Nyilván, példákat is idéztem. Elsőnek a piacot, ahol mindmáig nem lehetett elérni, hogy az árusok – nemzetiségüktől függetlenül – magyarul is feliratozzák árujukat.
Említettem, hogy vannak intézményeink, amelyeknek vezetői azért vannak ilyen tisztségben, mert magyarok, de amikor a nyelvhasználatra kerül sor, a könnyebbik megoldást választják. Iskolai belső iratokat sok helyen még most is románul készítik. Engem a Közüzemek csak román nyelven fenyegetett meg elmaradás miatt, aláírta két szép magyar nevű igazgató (jobban esett volna, ha magyarul is megfenyegetnek, ha a hátsó lapon, akkor is). Nemrég az Electrica vállalat három lap mindkét oldalát teleírva értesített valamiről, legalábbis én nem olvastam azt a rengeteg szöveget, mely ugyancsak fenyegetésnek tűnt. A mi megyei illetékeseink annyit segíthettek volna, hogy szerkesztenek egy hárommondatos útbaigazítást, hadd tudja meg a magyarul is nehezen, de románul egyáltalán olvasni nem tudó áramfogyasztó is, hogy megint mit találtak ki Bukarestben!
A piaci nyelvhasználatot még más is szóvá tette, s azután következett a beszólás: itt most fontosabb dolgokról van szó, nem a piac nyelve a fontos!
Hát igen: jogunk, kötelességünk kérni is, meg követelni is! Ám ha valamit kivívunk, éljünk a lehetőséggel, a kivívott jogainkkal. Mert úgy néz ki, nehezebb érvényre juttatni a jogokat, különösen, ha valakiknek valamiért meg akarunk felelni!
Péter Sándor / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Furcsa beszólása volt az egyik befolyásos „politikusnak”, amikor éppen a magyar nyelv használati joga került terítékre azon a megbeszélésen, amelyen részt vett az európai nemzetiségek sorsával foglalkozó testület képviselője. Arról kellett nyilatkozni, hogy hol, milyen formában sérülnek a nyelvhasználati jogok, s milyen meglátásaink vannak az esetleges gondok tekintetében.
Lévén, hogy erre a beszélgetésre engem is meghívtak, kötelességemnek éreztem szót kérni. Én máshonnan kezdtem mondókámat. Onnan, hogy vajon élünk-e legalább azokkal a jogokkal, amelyeket a törvény biztosít, s itt, Háromszéken talán könnyebben érvényesíteni lehetne? Vajon nyújtózkodunk-e legalább addig, ameddig a takaró ér? Kiharcolhatunk ugyan jogokat, de ha nem próbáljuk érvényre juttatni, szalmalángnak tűnik az egész. Nyilván, példákat is idéztem. Elsőnek a piacot, ahol mindmáig nem lehetett elérni, hogy az árusok – nemzetiségüktől függetlenül – magyarul is feliratozzák árujukat.
Említettem, hogy vannak intézményeink, amelyeknek vezetői azért vannak ilyen tisztségben, mert magyarok, de amikor a nyelvhasználatra kerül sor, a könnyebbik megoldást választják. Iskolai belső iratokat sok helyen még most is románul készítik. Engem a Közüzemek csak román nyelven fenyegetett meg elmaradás miatt, aláírta két szép magyar nevű igazgató (jobban esett volna, ha magyarul is megfenyegetnek, ha a hátsó lapon, akkor is). Nemrég az Electrica vállalat három lap mindkét oldalát teleírva értesített valamiről, legalábbis én nem olvastam azt a rengeteg szöveget, mely ugyancsak fenyegetésnek tűnt. A mi megyei illetékeseink annyit segíthettek volna, hogy szerkesztenek egy hárommondatos útbaigazítást, hadd tudja meg a magyarul is nehezen, de románul egyáltalán olvasni nem tudó áramfogyasztó is, hogy megint mit találtak ki Bukarestben!
A piaci nyelvhasználatot még más is szóvá tette, s azután következett a beszólás: itt most fontosabb dolgokról van szó, nem a piac nyelve a fontos!
Hát igen: jogunk, kötelességünk kérni is, meg követelni is! Ám ha valamit kivívunk, éljünk a lehetőséggel, a kivívott jogainkkal. Mert úgy néz ki, nehezebb érvényre juttatni a jogokat, különösen, ha valakiknek valamiért meg akarunk felelni!
Péter Sándor / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. július 10.
Tudose: Soros destabilizálni próbálja a kormányt
Mihai Tudose miniszterelnök azt nyilatkozta hétfőn, hogy Soros György milliárdos azon kísérlete, hogy destabilizálja a Szociáldemokrata Pártot és annak elnökét, tulajdonképpen azt jelenti, hogy destabilizálni próbálja a kormányt és az egész országot. Amikor azt kérdezték, hogy Soros Györgynek szándékában áll-e destabilizálni a PSD-t és annak elnökét, azt válaszolta: "nem gondolom, hogy feltétlen egy emberről van szó."
Mint Tudose fogalmazott, "Liviu Dragnea a párt elnöke. Természetesen, ha gyengíted a párt elnökét, gyengíted a pártot, végső soron destabilizálod a kormánykoalíciót, a kormányt és nyílván az országot". maszol.ro
Mihai Tudose miniszterelnök azt nyilatkozta hétfőn, hogy Soros György milliárdos azon kísérlete, hogy destabilizálja a Szociáldemokrata Pártot és annak elnökét, tulajdonképpen azt jelenti, hogy destabilizálni próbálja a kormányt és az egész országot. Amikor azt kérdezték, hogy Soros Györgynek szándékában áll-e destabilizálni a PSD-t és annak elnökét, azt válaszolta: "nem gondolom, hogy feltétlen egy emberről van szó."
Mint Tudose fogalmazott, "Liviu Dragnea a párt elnöke. Természetesen, ha gyengíted a párt elnökét, gyengíted a pártot, végső soron destabilizálod a kormánykoalíciót, a kormányt és nyílván az országot". maszol.ro
2017. július 10.
HUSZONÖT HATÁRON TÚLI HALLGATÓ VESZ RÉSZT A KANDÓ KÁLMÁN NYÁRI EGYETEMEN
Az Óbudai Egyetemen az idei évben 28. alkalommal rendezik meg a Kandó Kálmán Nyári Egyetemet a határon túli magyar mérnökhallgatók számára. A rendezvény legfontosabb célja, hogy a nyári egyetemre érkező 25 hallgató - akik Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról érkeztek - elsajátítsa a szakmai magyar szókincset és segítsék elhelyezkedésüket a magyar munkaerőpiacon.
Harmadik éve rendezi meg fehérvári helyszínen a Kandó Kálmán Nyári Egyetemet. A hallgatók, akik Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból, Délvidékről érkeznek, bő egy hétig, 2017. július 8-a és július 17-e között tartózkodnak Székesfehérváron. Ez alatt az idő alatt különböző szakmai és kulturális programokat szervezünk számukra. Részt vesznek Velencei-tavi kenutúrán, parlamenti kiránduláson, megismerkednek Székesfehérvár történetével és nevezetességeivel, meghallgatnak szakmai előadásokat, részt vesznek gyárlátogatáson és interaktív laboratóriumi gyakorlatokon.
A nyári egyetem ünnepélyes megnyitója alkalmából a város és az egyetem vezetése, valamint dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke üdvözölte a résztvevőket. A megnyitón Mészáros Attila, Székesfehérvár alpolgármestere kiemelte, olyan városba érkeztek a hallgatók, amely büszke múltjára, jelenére, és közösen tervezi a jövőt az oktatási intézményekkel annak érdekében, hogy közép-európai szinten is jegyzett város legyen. „Az Óbudai Egyetemmel közösen szeretnénk a lehető legtöbb műszaki képzést elindítani Székesfehérváron. A város iparának fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy sok és jó szakképzettséggel rendelkező mérnök jöjjön ki az egyetemről és kapjon olyan tudást és oklevelet, amellyel el tud helyezkedni.” - hangsúlyozta Mészáros Attila alpolgármester.
Dr. Réger Mihály professzor, az Óbudai Egyetem rektora a megnyitón rövid összefoglalást adott arról, hogy a határon túli kapcsolattartás terén milyen aktivitást fejt ki az egyetem. Kiemelte, hogy a határon túlon három helyszínen kínál képzést az Óbudai Egyetem valamelyik kara az ottlakó fiataloknak, Székelyudvarhely és Szabadka mellett Révkomáromban is indul a tervek szerint mesterképzés. Ezen kívül számos tudományos konferenciát rendeznek külhoni magyar intézményekkel együttműködve Szabadkán, Kassán és Erdélyben. A professzor szólt arról is, hogy az egyetem által rendezett hallgatói versenyekre is szeretettel várják a versenyzőket a határon túli felsőoktatási intézményekből.
dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke azokról a törvényi és szimbolikus keretekről beszélt, amelyekkel Magyarország megerősítette nemzetpolitikájának közjogi kereteit. Kiemelte, hogy az egységes nemzetfogalom része lett a Magyar Alkotmánynak, ahogyan az is, hogy a mindenkori Magyar Állam felelősséget visel a határain kívül élő magyarság valamennyi tagjáért. Szólt arról is, hogy az alkotmány politikai célként rögzíti a határon túli magyarság autonómia törekvéseinek támogatását. Elmondta, hogy a lelki és közjogi egyesítésre vonatkozó törekvések után most a gazdasági kapcsolatok megetermtésére helyezi a hangsúlyt a kormány. Célzottan, mind a Délvidéken, mind pedig Kárpátalján és Erdélyben olyan gazdaságfejlesztési programok indulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy az ott élő magyar vállalkozók fejlesztésekben kapjanak lehetőséget.
Nagyné Dr. Hajnal Éva egyetemi docens, a rendezvényünk egyik főszervezője elmondta, hogy 25 hallgatót vártak Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról, akik között villamosmérnökök, informatikusok és gépészmérnökök is vannak. A hallgatók szakmai előadásokat hallhatnak, gyárlátogatásokon és kulturális programokon vesznek részt az egyetem ideje alatt. Az itt eltöltött idő segíti elhelyezkedésüket a magyar munkaerőpiacon és elsajátítják a magyar szaknyelvet is. szekesfehervar.hu
Az Óbudai Egyetemen az idei évben 28. alkalommal rendezik meg a Kandó Kálmán Nyári Egyetemet a határon túli magyar mérnökhallgatók számára. A rendezvény legfontosabb célja, hogy a nyári egyetemre érkező 25 hallgató - akik Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról érkeztek - elsajátítsa a szakmai magyar szókincset és segítsék elhelyezkedésüket a magyar munkaerőpiacon.
Harmadik éve rendezi meg fehérvári helyszínen a Kandó Kálmán Nyári Egyetemet. A hallgatók, akik Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból, Délvidékről érkeznek, bő egy hétig, 2017. július 8-a és július 17-e között tartózkodnak Székesfehérváron. Ez alatt az idő alatt különböző szakmai és kulturális programokat szervezünk számukra. Részt vesznek Velencei-tavi kenutúrán, parlamenti kiránduláson, megismerkednek Székesfehérvár történetével és nevezetességeivel, meghallgatnak szakmai előadásokat, részt vesznek gyárlátogatáson és interaktív laboratóriumi gyakorlatokon.
A nyári egyetem ünnepélyes megnyitója alkalmából a város és az egyetem vezetése, valamint dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke üdvözölte a résztvevőket. A megnyitón Mészáros Attila, Székesfehérvár alpolgármestere kiemelte, olyan városba érkeztek a hallgatók, amely büszke múltjára, jelenére, és közösen tervezi a jövőt az oktatási intézményekkel annak érdekében, hogy közép-európai szinten is jegyzett város legyen. „Az Óbudai Egyetemmel közösen szeretnénk a lehető legtöbb műszaki képzést elindítani Székesfehérváron. A város iparának fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy sok és jó szakképzettséggel rendelkező mérnök jöjjön ki az egyetemről és kapjon olyan tudást és oklevelet, amellyel el tud helyezkedni.” - hangsúlyozta Mészáros Attila alpolgármester.
Dr. Réger Mihály professzor, az Óbudai Egyetem rektora a megnyitón rövid összefoglalást adott arról, hogy a határon túli kapcsolattartás terén milyen aktivitást fejt ki az egyetem. Kiemelte, hogy a határon túlon három helyszínen kínál képzést az Óbudai Egyetem valamelyik kara az ottlakó fiataloknak, Székelyudvarhely és Szabadka mellett Révkomáromban is indul a tervek szerint mesterképzés. Ezen kívül számos tudományos konferenciát rendeznek külhoni magyar intézményekkel együttműködve Szabadkán, Kassán és Erdélyben. A professzor szólt arról is, hogy az egyetem által rendezett hallgatói versenyekre is szeretettel várják a versenyzőket a határon túli felsőoktatási intézményekből.
dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke azokról a törvényi és szimbolikus keretekről beszélt, amelyekkel Magyarország megerősítette nemzetpolitikájának közjogi kereteit. Kiemelte, hogy az egységes nemzetfogalom része lett a Magyar Alkotmánynak, ahogyan az is, hogy a mindenkori Magyar Állam felelősséget visel a határain kívül élő magyarság valamennyi tagjáért. Szólt arról is, hogy az alkotmány politikai célként rögzíti a határon túli magyarság autonómia törekvéseinek támogatását. Elmondta, hogy a lelki és közjogi egyesítésre vonatkozó törekvések után most a gazdasági kapcsolatok megetermtésére helyezi a hangsúlyt a kormány. Célzottan, mind a Délvidéken, mind pedig Kárpátalján és Erdélyben olyan gazdaságfejlesztési programok indulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy az ott élő magyar vállalkozók fejlesztésekben kapjanak lehetőséget.
Nagyné Dr. Hajnal Éva egyetemi docens, a rendezvényünk egyik főszervezője elmondta, hogy 25 hallgatót vártak Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról, akik között villamosmérnökök, informatikusok és gépészmérnökök is vannak. A hallgatók szakmai előadásokat hallhatnak, gyárlátogatásokon és kulturális programokon vesznek részt az egyetem ideje alatt. Az itt eltöltött idő segíti elhelyezkedésüket a magyar munkaerőpiacon és elsajátítják a magyar szaknyelvet is. szekesfehervar.hu
2017. július 11.
Néhány méltató szó Sütő Andrásról
Most, hogy 90 éve született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről és úgy is, mint szakemberről (íróról).
A kettő nem ugyanaz, pedig ugyan azon az emberből valók! Szegény paraszti családból ugrott egyből az intelligenciába a két világháború közötti időből, amikor is egy régi uralkodó rendszer ment, s egy újabb jött.
Ebben az időben szellemi értékeket végeztek ki, s pótolták új „értékekkel” a szovjet rulettes internacionalista illetékesek. A tanulni és a tudni vágyó, de a történelmet kevésbé ismerő buzgó fiatalember, 1956 őszén, megfogalmazta és megírta az erdélyi magyar írók nevében, a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztőségében, a „Veletek vagyunk magyar kommunisták…” című szégyenteljes kommunista röpiratot.
Rendszerhálából gyökereket vert az akkori mély kommunista elitbe, a politikai miheztartása miatt. A rendszer főszerkesztőséggel, nagy nemzetgyűlési képviselőséggel, autóval, nyaralóval, puskával, piával, fehérnépekkel és egyéb kiváltságokkal honorálta az 1956-os rendkívüli „ügyességét”. Ez időszakban csak selejtes írásokkal terhelte a magyar irodalmat, miközben élvezte a rendszer kényét-kedvét. Aztán amikor az 1970-es években rájött saját addigi kicsiségére, közhaszontalanságára, a rendszer álságosságára és gazemberségeire, megírta remek dráma trilógiáját: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel.
Itt is volt egy kis bibi. Trilógiájának aktuális tartalmát csak a múltba merte ágyazni, pedig a Ceusescu-rendszer kritikái voltak. Nem kellett volna a múltba menekítenie a jelent, ha már megbátorodott, s mert is írni róla.
Sütő gyatra volt, mint ember, de remek író, legalább is 1970 után. Az írónak szobrot a színháztéren, az embernek nem.
Mikor fogjuk már erdélyi „nagyjainkat” korrektül értékelni, megítélni. Megírni róluk a rosszat is és a jót is egyaránt?
dr. Tóducz Endre, pszicháter főorvos / Erdély.ma
Most, hogy 90 éve született a pusztakamarási magyar ember, engedtessék meg egy magyar átlagembernek, hogy néhány írott szót ejtsen az egyénről: úgy is, mint emberről és úgy is, mint szakemberről (íróról).
A kettő nem ugyanaz, pedig ugyan azon az emberből valók! Szegény paraszti családból ugrott egyből az intelligenciába a két világháború közötti időből, amikor is egy régi uralkodó rendszer ment, s egy újabb jött.
Ebben az időben szellemi értékeket végeztek ki, s pótolták új „értékekkel” a szovjet rulettes internacionalista illetékesek. A tanulni és a tudni vágyó, de a történelmet kevésbé ismerő buzgó fiatalember, 1956 őszén, megfogalmazta és megírta az erdélyi magyar írók nevében, a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztőségében, a „Veletek vagyunk magyar kommunisták…” című szégyenteljes kommunista röpiratot.
Rendszerhálából gyökereket vert az akkori mély kommunista elitbe, a politikai miheztartása miatt. A rendszer főszerkesztőséggel, nagy nemzetgyűlési képviselőséggel, autóval, nyaralóval, puskával, piával, fehérnépekkel és egyéb kiváltságokkal honorálta az 1956-os rendkívüli „ügyességét”. Ez időszakban csak selejtes írásokkal terhelte a magyar irodalmat, miközben élvezte a rendszer kényét-kedvét. Aztán amikor az 1970-es években rájött saját addigi kicsiségére, közhaszontalanságára, a rendszer álságosságára és gazemberségeire, megírta remek dráma trilógiáját: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel.
Itt is volt egy kis bibi. Trilógiájának aktuális tartalmát csak a múltba merte ágyazni, pedig a Ceusescu-rendszer kritikái voltak. Nem kellett volna a múltba menekítenie a jelent, ha már megbátorodott, s mert is írni róla.
Sütő gyatra volt, mint ember, de remek író, legalább is 1970 után. Az írónak szobrot a színháztéren, az embernek nem.
Mikor fogjuk már erdélyi „nagyjainkat” korrektül értékelni, megítélni. Megírni róluk a rosszat is és a jót is egyaránt?
dr. Tóducz Endre, pszicháter főorvos / Erdély.ma
2017. július 11.
Székely népviseletben hódították meg Kanadát (Szentegyházi Gyermekfilharmónia)
Két hete egy erdőszentgyörgyi koncert után indult útnak az idén 35 éves Szentegyházi Gyermekfilharmónia népes – 127 gyerekből és 13 felnőttből álló – csapata, hogy hosszas előkészítés után meghódítsa Kanadát. A koncertkörút apropóját az adta, hogy idén július elsején az észak-amerikai ország államiságának 150. évfordulóját ünnepelte. Magyarország kormánya és külügyminisztériuma lehetővé tette, hogy a jubileumon a Gyermekfilharmónia – azaz a Fili – képviselje a Kárpát-medencei magyarságot.
Haáz Sándor, a Fili karnagya és vezetője elmondta, eleinte túl nagy kihívásnak tűnt több mint száz gyermekkel Kanadába utazni, de a 35. évforduló méltó ünneplést kívánt. Az utazás megvalósíthatóságáról tavaly szeptemberben történt terepfelmérése alkalmával győződhetett meg, amikor a kanadai magyar közösségekkel való találkozás során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyra értékelnék a Fili vendégszereplését.
Ezt követően már csak alapos tervezésre és a finanszírozás kérdésének megoldására volt szükség ahhoz, hogy az álom valóra váljon. A magyar kormány és a külügy váratlan felajánlást tett: magára vállalta az utazás anyagi feltételeinek biztosítását, ezzel ajándékozva meg a kanadai magyarságot, illetve diplomáciai gesztust téve Kanada kormánya és politikai elitje irányában. Haáz szerint mindez jól „sült el”, hiszen mindenki méltányolta a Fili szereplését, a gyerekek kiváló – csillagos tízes – teljesítményt nyújtottak, és a július elsejei felvonuláson, amelynek keretében a különböző országok küldöttségei vonultak fel Toronto főutcáján, a Fili révén Magyarország képviselte magát a legnagyobb létszámban, amit a sajtó is külön kiemelt. A Gyermekfilharmónia vezetője úgy vélekedett: a Kodály-emlékév kapcsán is fontos, hogy Magyarország a tiszta éneklés elkötelezettjeit küldte a kanadai ünnepségekre. A turné egyik érdekessége volt, hogy Haáz ötletének megfelelően a 127 székely gyermek mellé kanadai magyar gyerekeket is verbuváltak, akik előzetesen megkapták a repertoárt és a kottákat, és ezeket megtanulva szívesen csatlakoztak a gyermekkórushoz. Így teljesült a turné mottója, egyes helyszíneken valóban 150 énekhang csendült fel a 150 éves Kanadáért. A kihagyhatatlan magyar népdalok és történelmi énekek mellett más népek dalait, továbbá öt angol nyelvű dalt, kiemelt módon pedig Kanada himnuszát is előadták. Minden fellépés alkalmával magyarul és angolul is bemutatták a Filit, elmondták, hogy milyen kicsi székelyföldi településről érkeztek, és méltatták Kanada 150 éves államiságát.
Haáz Sándor kitért arra is, hogy koncertjeiknek nagyon nagy sikere volt, a közönség állva tapsolta. Ehhez hozzájárult az is, hogy a gyerekek mind a 11 koncerten székely népviseletben szerepeltek, még akkor is, amikor ez a hőség miatt nem számított kis teljesítménynek. Kanadában nemcsak a népviseletre tekintettek kuriózumként, hanem a gyerekek fegyelmezettségére, egy emberként való színpadi mozgására is. A jövőbeli tervekről Haáz Sándor elmondta: miután kipihenték a hosszú úttal járó fáradalmakat, a turné során eladott lemezekből és adományokból befolyó összeget augusztus végén a csángó magyaroknál tett látogatásra fordítják. A Bákó melletti, erősen szórványban levő csángó falvakat keresik fel azzal a szándékkal, hogy a szentegyházi gyerekek gyakorolhassák a román nyelvet, az ott élő csángó gyerekek pedig a magyart. Az ottani látogatást végül egy Fekete-tenger parti nyaralással zárják. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Két hete egy erdőszentgyörgyi koncert után indult útnak az idén 35 éves Szentegyházi Gyermekfilharmónia népes – 127 gyerekből és 13 felnőttből álló – csapata, hogy hosszas előkészítés után meghódítsa Kanadát. A koncertkörút apropóját az adta, hogy idén július elsején az észak-amerikai ország államiságának 150. évfordulóját ünnepelte. Magyarország kormánya és külügyminisztériuma lehetővé tette, hogy a jubileumon a Gyermekfilharmónia – azaz a Fili – képviselje a Kárpát-medencei magyarságot.
Haáz Sándor, a Fili karnagya és vezetője elmondta, eleinte túl nagy kihívásnak tűnt több mint száz gyermekkel Kanadába utazni, de a 35. évforduló méltó ünneplést kívánt. Az utazás megvalósíthatóságáról tavaly szeptemberben történt terepfelmérése alkalmával győződhetett meg, amikor a kanadai magyar közösségekkel való találkozás során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyra értékelnék a Fili vendégszereplését.
Ezt követően már csak alapos tervezésre és a finanszírozás kérdésének megoldására volt szükség ahhoz, hogy az álom valóra váljon. A magyar kormány és a külügy váratlan felajánlást tett: magára vállalta az utazás anyagi feltételeinek biztosítását, ezzel ajándékozva meg a kanadai magyarságot, illetve diplomáciai gesztust téve Kanada kormánya és politikai elitje irányában. Haáz szerint mindez jól „sült el”, hiszen mindenki méltányolta a Fili szereplését, a gyerekek kiváló – csillagos tízes – teljesítményt nyújtottak, és a július elsejei felvonuláson, amelynek keretében a különböző országok küldöttségei vonultak fel Toronto főutcáján, a Fili révén Magyarország képviselte magát a legnagyobb létszámban, amit a sajtó is külön kiemelt. A Gyermekfilharmónia vezetője úgy vélekedett: a Kodály-emlékév kapcsán is fontos, hogy Magyarország a tiszta éneklés elkötelezettjeit küldte a kanadai ünnepségekre. A turné egyik érdekessége volt, hogy Haáz ötletének megfelelően a 127 székely gyermek mellé kanadai magyar gyerekeket is verbuváltak, akik előzetesen megkapták a repertoárt és a kottákat, és ezeket megtanulva szívesen csatlakoztak a gyermekkórushoz. Így teljesült a turné mottója, egyes helyszíneken valóban 150 énekhang csendült fel a 150 éves Kanadáért. A kihagyhatatlan magyar népdalok és történelmi énekek mellett más népek dalait, továbbá öt angol nyelvű dalt, kiemelt módon pedig Kanada himnuszát is előadták. Minden fellépés alkalmával magyarul és angolul is bemutatták a Filit, elmondták, hogy milyen kicsi székelyföldi településről érkeztek, és méltatták Kanada 150 éves államiságát.
Haáz Sándor kitért arra is, hogy koncertjeiknek nagyon nagy sikere volt, a közönség állva tapsolta. Ehhez hozzájárult az is, hogy a gyerekek mind a 11 koncerten székely népviseletben szerepeltek, még akkor is, amikor ez a hőség miatt nem számított kis teljesítménynek. Kanadában nemcsak a népviseletre tekintettek kuriózumként, hanem a gyerekek fegyelmezettségére, egy emberként való színpadi mozgására is. A jövőbeli tervekről Haáz Sándor elmondta: miután kipihenték a hosszú úttal járó fáradalmakat, a turné során eladott lemezekből és adományokból befolyó összeget augusztus végén a csángó magyaroknál tett látogatásra fordítják. A Bákó melletti, erősen szórványban levő csángó falvakat keresik fel azzal a szándékkal, hogy a szentegyházi gyerekek gyakorolhassák a román nyelvet, az ott élő csángó gyerekek pedig a magyart. Az ottani látogatást végül egy Fekete-tenger parti nyaralással zárják. Főtér; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 11.
Házi sorozat a tízéves Régizenei Nyári Egyetem jubileumára
Vitárius Piroska: Nagyon erős hagyomány- és értékőrző, összetartó erőt érzek itt
Immár X. éve kísérője a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak a Régizenei Nyári Egyetem. Az évforduló különleges hangulatot ad az idei kiadásnak, amit mindannyian érzünk az egyetem közösségében. Az ünnepi alkalom egyben személyes kiértékelésre és köszöntésre is alkalmat ad. Jubileumi sorozatunkban a „belső szem” nyomán kívánunk ünnepi betekintést nyújtani: tanárokat, közreműködőket és diákokat kerestünk fel körkérdésünkkel, betekintést engedve a folyamatokba. A csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem jelentősége országos léptékű, s a tízéves munka történelmi jelentőségű is: Romániában egyértelműen hiánypótló ez a képzés, hiszen a felsőoktatásban mindmáig nem létezik kimondottan régizenei szakirány, mely má- sutt Európában már régóta bevett gyakorlat. A Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről itt – http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/un nepi-kinalat-a-x-csikszeredai-regizeneinyari-egyetemen-2017-julius-9-14 – írtunk részletesen. Villámkérdéseinkre elsőként a barokk hegedű mesterkurzus magyarországi oktatója, Vitárius Piroska hegedűművész-tanár válaszolt. – Milyen hangulatban és várakozásokkal indul Csíkszeredába az idén tízéves csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem oktatójaként? – Izgatottan! Nagyon szeretek ezen a kurzuson tanítani! – Véleménye szerint miben különbözik a csíkszeredai képzés más helyszínek mesterkurzusaitól? – Nagyon erős hagyomány- és értékőrző, összetartó erőt érzek itt. – Milyen tanulságokat fogalmazott meg magának a kurzusok tapasztalatai révén? – Hogy kicsi gyerekekkel nem tudok úgy foglalkozni egy hét alatt, ahogyan szeretnék és elvárható lenne. Ez mindenképpen szakirányú képzés olyanoknak, akiket érdekel a régizenélés és a hangszeren már elboldogulnak. – Ossza meg, kérem, a diákokkal vagy mesterkurzussal kapcsolatos vicces élményei közül azt, ami elsőként eszébe jut. – A helyi tévé riportját látta egyik székely tanítványom, örömmel újságolta, hogy szerepeltem a tévében. „Csak hegedültem, vagy beszéltem is?” – kérdeztem, mire ő: „Erőst beszélt, s mondott egyet s mást”. – Milyen a kapcsolata a volt diákokkal? – Nagyon jó, a fészbukon látjuk egymást, sokan visszatérnek a következő években. – Mit kíván a csíkszeredai képzés leendő résztvevőinek és kollégáinak? – Sok örömet, és még sok ilyen nyarat. – Melyik zenei művel köszöntené a X. évfordulót? – Händel: Dixit Dominus – ez a kedvencem. Előadó: Monteverdi Chorus – Felicity Palmer – Margaret Marshall https://www.youtube.com/watch?v=9y_Go d9vNLY Névjegy: Vitárius Piroska 1994-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hegedűművész-tanárként. Európa-szerte számos régizenei kurzuson vett részt. Barokk hegedűt és kamarazenét tanított a szegedi Zeneművészeti Főiskolán. Tagja volt az Erkel Ferenc Kamarazenekarnak és a Concerto Armonico együttesnek, alapító tagja és koncertmestere az Orfeo zenekarnak. Jelenleg a Németh Pál vezette Savaria Barokk Zenekar koncertmestere, az Eszterházy Hofkapelle, a Musica Profana és az általa létrehozott Tercina együttes tagja és más régizenei formációk közreműködője, valamint a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium, a Csíkszeredai Nyári Egyetem és a Győri Reneszánsz és Barokk Hét barokkhegedű-tanára. Számos bel- és külföldi koncert, CD-felvétel szólistája. 2007-ben a Hungaroton kiadásában mutatta be M. L. Lombardini Sirmen hat hegedűversenyét. A Régizenei Nyári Egyetemen tartott barokk hegedű mesterkurzusa munkanyelve a magyar és angol. A kurzus anyagát a hegedűre írt barokk és klasszikus művek képezik. Olyan 12. évüket betöltött érdeklődőket vártak a képzésre, akik 6 év hegedűtanulási tapasztalattal rendelkeznek. A nyári egyetem programja itt olvasható: http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/anyari-egyetem-programja/ Népújság (Marosvásárhely)
Vitárius Piroska: Nagyon erős hagyomány- és értékőrző, összetartó erőt érzek itt
Immár X. éve kísérője a Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak a Régizenei Nyári Egyetem. Az évforduló különleges hangulatot ad az idei kiadásnak, amit mindannyian érzünk az egyetem közösségében. Az ünnepi alkalom egyben személyes kiértékelésre és köszöntésre is alkalmat ad. Jubileumi sorozatunkban a „belső szem” nyomán kívánunk ünnepi betekintést nyújtani: tanárokat, közreműködőket és diákokat kerestünk fel körkérdésünkkel, betekintést engedve a folyamatokba. A csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem jelentősége országos léptékű, s a tízéves munka történelmi jelentőségű is: Romániában egyértelműen hiánypótló ez a képzés, hiszen a felsőoktatásban mindmáig nem létezik kimondottan régizenei szakirány, mely má- sutt Európában már régóta bevett gyakorlat. A Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa és a Cultura Nostra Egyesület által szervezett Régizenei Nyári Egyetem indításának történetéről itt – http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/un nepi-kinalat-a-x-csikszeredai-regizeneinyari-egyetemen-2017-julius-9-14 – írtunk részletesen. Villámkérdéseinkre elsőként a barokk hegedű mesterkurzus magyarországi oktatója, Vitárius Piroska hegedűművész-tanár válaszolt. – Milyen hangulatban és várakozásokkal indul Csíkszeredába az idén tízéves csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetem oktatójaként? – Izgatottan! Nagyon szeretek ezen a kurzuson tanítani! – Véleménye szerint miben különbözik a csíkszeredai képzés más helyszínek mesterkurzusaitól? – Nagyon erős hagyomány- és értékőrző, összetartó erőt érzek itt. – Milyen tanulságokat fogalmazott meg magának a kurzusok tapasztalatai révén? – Hogy kicsi gyerekekkel nem tudok úgy foglalkozni egy hét alatt, ahogyan szeretnék és elvárható lenne. Ez mindenképpen szakirányú képzés olyanoknak, akiket érdekel a régizenélés és a hangszeren már elboldogulnak. – Ossza meg, kérem, a diákokkal vagy mesterkurzussal kapcsolatos vicces élményei közül azt, ami elsőként eszébe jut. – A helyi tévé riportját látta egyik székely tanítványom, örömmel újságolta, hogy szerepeltem a tévében. „Csak hegedültem, vagy beszéltem is?” – kérdeztem, mire ő: „Erőst beszélt, s mondott egyet s mást”. – Milyen a kapcsolata a volt diákokkal? – Nagyon jó, a fészbukon látjuk egymást, sokan visszatérnek a következő években. – Mit kíván a csíkszeredai képzés leendő résztvevőinek és kollégáinak? – Sok örömet, és még sok ilyen nyarat. – Melyik zenei művel köszöntené a X. évfordulót? – Händel: Dixit Dominus – ez a kedvencem. Előadó: Monteverdi Chorus – Felicity Palmer – Margaret Marshall https://www.youtube.com/watch?v=9y_Go d9vNLY Névjegy: Vitárius Piroska 1994-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hegedűművész-tanárként. Európa-szerte számos régizenei kurzuson vett részt. Barokk hegedűt és kamarazenét tanított a szegedi Zeneművészeti Főiskolán. Tagja volt az Erkel Ferenc Kamarazenekarnak és a Concerto Armonico együttesnek, alapító tagja és koncertmestere az Orfeo zenekarnak. Jelenleg a Németh Pál vezette Savaria Barokk Zenekar koncertmestere, az Eszterházy Hofkapelle, a Musica Profana és az általa létrehozott Tercina együttes tagja és más régizenei formációk közreműködője, valamint a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium, a Csíkszeredai Nyári Egyetem és a Győri Reneszánsz és Barokk Hét barokkhegedű-tanára. Számos bel- és külföldi koncert, CD-felvétel szólistája. 2007-ben a Hungaroton kiadásában mutatta be M. L. Lombardini Sirmen hat hegedűversenyét. A Régizenei Nyári Egyetemen tartott barokk hegedű mesterkurzusa munkanyelve a magyar és angol. A kurzus anyagát a hegedűre írt barokk és klasszikus művek képezik. Olyan 12. évüket betöltött érdeklődőket vártak a képzésre, akik 6 év hegedűtanulási tapasztalattal rendelkeznek. A nyári egyetem programja itt olvasható: http://regizene.ro/html/2017/hu/index.php/anyari-egyetem-programja/ Népújság (Marosvásárhely)
2017. július 11.
Megnyílt a jobbágytelki néptánctábor
Vasárnap este tizenkilencedik alkalommal nyitotta meg kapuit a marosszéki néptánctábor Jobbágytelkén
Ismét benépesült Jobbágytelke, a hét végén hátizsákokat, sátrakat cipelő fiatalok és kevésbé fiatalok lepték el az utcákat és a kultúrotthon környékét. A bejelentkezés után az időben érkezettek sátrat vertek vagy családoknál kerestek szállást, majd vacsora után siettek is vissza a színpad elé a megnyitóra, amelyen a szokáshoz híven a falu hagyományőrző néptáncegyüttese szolgáltatta a táncműsort, majd a zenészek kézbe kapták hangszereiket, a néptáncra „kiéhezettek” pedig hajnalig ropták a táncházban. Megnyitóbeszédében Barabási Ottó, Székelyhodos község polgármestere olyan pillanatnak nevezte a tánctábort a falu életében, „amely összhangban áll közösségünk szellemével, hivatásával is”. Ez a rendezvény megjeleníti előttünk azt a láthatatlan szervezőerőt, amely a legrégebbi időkben is az emberiség megmaradásának egyik legfontosabbb feltétele volt, amely kényszerítette eleinket egymás szájáról lesni a szót, egymás kezét, lábát figyelve megtanulni a mozdulatot” – taglalta az elöljáró. „A folklórt őseink és elődeink mindenkor a maguk számára alkották, de reánk hagyományozták: mi lettünk egyedüli és jogos örökösei. Rajtunk múlik, hogy ismerjük, becsüljük: a kultúra mai hordozóiként tovább éltessük és az utánunk jövőknek is továbbadjuk” – hangsúlyozta Barabási. A marosszéki tánchagyományokra, népzenére, népszokásokra, kézműves örökségre épülő táborban a vidék hagyományos szellemi és tárgyi kultúrájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A hét során marossárpataki és nyárádselyei táncokat oktatnak, de a helyit és mezőkölpényit is megismerhetik, népdalokat és népi hangszerhasználatot is tanulhatnak. És természetesen minden este áll a tánc, táncház van és folkkocsma, folyik a verejték és a sör, hiszen ez így természetes egy egészséges nyári táborban. Napközben hagyományos népi mesterségek, helyi kézműves-foglalkozások és falusi tevékenységek bemutatása is várja a táborozókat, látogatható lesz a falumúzeum, a Balla Antal-emlékház, és lesz fényképkiállítás és kirándulás is. Az idei táborban is főleg erdélyi és anyaországi résztvevők vannak, a szokásos kétszáz körüli létszámban, de érkeztek Európa nyugati országaiból és a tengerentúlról is. Részletes helyszíni (hangulat)jelentéssel a hét folyamán jelentkezünk. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatódik a 3Layers of Telling a Story ERASMUS+ TEMPUS projekt, mely a budapesti Színház és Fimművészeti Egyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem együttműködésében zajlik, alkalmazott színházi tárgyú, közös képzési programok kidolgozásának céljával. Miután nemrég a pécsi POSZT fesztivál keretében mutatkozott be, a projekt most A Kultúrpalota történetei című nyári képzéssel folytatódik, melyre július 11-17. között kerül sor. Ez az első ingyenes nyári kurzus a képzési program tesztelése. A résztvevők a SZFE és a Művészeti Egyetem hallgatói, valamint a téma iránt érdeklődő romániai és magyarországi szakemberek, akik közösen tanulják és tanulmányozzák a színházi módszerek alkalmazásának lehetőségét a művészetközvetítésben és a társadalmi, interkulturális párbeszédben. A kurzus végén a résztvevők bemutatják a Kultúrpalotához kötődő alkalmazott színháziprojekt-terveiket, melyeket a szervezők a Kultúrpalota működtetőinek ajánlanak fel a további együttműködés reményében.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)
Vasárnap este tizenkilencedik alkalommal nyitotta meg kapuit a marosszéki néptánctábor Jobbágytelkén
Ismét benépesült Jobbágytelke, a hét végén hátizsákokat, sátrakat cipelő fiatalok és kevésbé fiatalok lepték el az utcákat és a kultúrotthon környékét. A bejelentkezés után az időben érkezettek sátrat vertek vagy családoknál kerestek szállást, majd vacsora után siettek is vissza a színpad elé a megnyitóra, amelyen a szokáshoz híven a falu hagyományőrző néptáncegyüttese szolgáltatta a táncműsort, majd a zenészek kézbe kapták hangszereiket, a néptáncra „kiéhezettek” pedig hajnalig ropták a táncházban. Megnyitóbeszédében Barabási Ottó, Székelyhodos község polgármestere olyan pillanatnak nevezte a tánctábort a falu életében, „amely összhangban áll közösségünk szellemével, hivatásával is”. Ez a rendezvény megjeleníti előttünk azt a láthatatlan szervezőerőt, amely a legrégebbi időkben is az emberiség megmaradásának egyik legfontosabbb feltétele volt, amely kényszerítette eleinket egymás szájáról lesni a szót, egymás kezét, lábát figyelve megtanulni a mozdulatot” – taglalta az elöljáró. „A folklórt őseink és elődeink mindenkor a maguk számára alkották, de reánk hagyományozták: mi lettünk egyedüli és jogos örökösei. Rajtunk múlik, hogy ismerjük, becsüljük: a kultúra mai hordozóiként tovább éltessük és az utánunk jövőknek is továbbadjuk” – hangsúlyozta Barabási. A marosszéki tánchagyományokra, népzenére, népszokásokra, kézműves örökségre épülő táborban a vidék hagyományos szellemi és tárgyi kultúrájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A hét során marossárpataki és nyárádselyei táncokat oktatnak, de a helyit és mezőkölpényit is megismerhetik, népdalokat és népi hangszerhasználatot is tanulhatnak. És természetesen minden este áll a tánc, táncház van és folkkocsma, folyik a verejték és a sör, hiszen ez így természetes egy egészséges nyári táborban. Napközben hagyományos népi mesterségek, helyi kézműves-foglalkozások és falusi tevékenységek bemutatása is várja a táborozókat, látogatható lesz a falumúzeum, a Balla Antal-emlékház, és lesz fényképkiállítás és kirándulás is. Az idei táborban is főleg erdélyi és anyaországi résztvevők vannak, a szokásos kétszáz körüli létszámban, de érkeztek Európa nyugati országaiból és a tengerentúlról is. Részletes helyszíni (hangulat)jelentéssel a hét folyamán jelentkezünk. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatódik a 3Layers of Telling a Story ERASMUS+ TEMPUS projekt, mely a budapesti Színház és Fimművészeti Egyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem együttműködésében zajlik, alkalmazott színházi tárgyú, közös képzési programok kidolgozásának céljával. Miután nemrég a pécsi POSZT fesztivál keretében mutatkozott be, a projekt most A Kultúrpalota történetei című nyári képzéssel folytatódik, melyre július 11-17. között kerül sor. Ez az első ingyenes nyári kurzus a képzési program tesztelése. A résztvevők a SZFE és a Művészeti Egyetem hallgatói, valamint a téma iránt érdeklődő romániai és magyarországi szakemberek, akik közösen tanulják és tanulmányozzák a színházi módszerek alkalmazásának lehetőségét a művészetközvetítésben és a társadalmi, interkulturális párbeszédben. A kurzus végén a résztvevők bemutatják a Kultúrpalotához kötődő alkalmazott színháziprojekt-terveiket, melyeket a szervezők a Kultúrpalota működtetőinek ajánlanak fel a további együttműködés reményében.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)
2017. július 11.
A Bélzerénd Feszt 2017-es sikereÖsszefogva, egy kis falu is szervezhet nagyot
Amint azt a Nyugati Jelenben is meghirdettük, pénteken és szombaton Bélzerénd Feszt 2017 címmel szervezték meg a falunapokat, amelyeknek a programja pénteken 19 órakor a hivatalos megnyitóval indult. A szabadtéri színpadról Haász Tibor tőzmiskei polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd bemutatta vendégeit, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt és Parasca Teodor tőzmiskei alpolgármestert. Üdvözlőszavait követően a parlamenti képviselő örömének adott hangot, amiért egyre több magyarlakta településen, most már Bélzerinden is szervezetten felvállalták a hagyományőrzést, anyanyelvű kultúránk ápolásának a fontosságát. Miután vendéglátójának, Haász Tibor polgármesternek gratulált a Tőzmiske Község négy településén tapasztalható komoly eredményekhez, a közönségnek jó szórakozást kívánt a további programhoz. Parasca Teodor alpolgármester is gratulált a szervezőknek a Bélzerénd Feszt idei programjához.
A kulturális program a simonyifalvi és vadászi gyermekekből álló Algo Ritmus zenekar nagyszerű fellépésével indult, majd a Tesó Együttes élő koncertjével folytatódott, 23 óráról Bódi Csabi ugyancsak nagy sikerű koncertjére került sor, majd kora hajnalig tartó szabadtéri diszkó következett DJ Duka közreműködésével.
Futball, néptánc, cselgáncs
Szombaton déltől körmérkőzéses futballbajnokságot szerveztek 6 helybeli és környékbeli csapat részvételével. A tornát végül is a Másnaposok csapata nyerte meg a Leveles és a Bélzerénd nevet viselő csapatok előtt. A 6. helyen zárt, de a népszerűségi listán bizonyára élen végzett a Kőművesek csapata, amelynek tagjai, Must Attila, Gyarmati János, Veres Zoltán, Bódi Arnold, Kiss Imre, Vékás József, Vékás Tamás és Vass Arnold egy új targoncával érkeztek a helyszínre, hogy sérülés vagy rosszullét esetén bárkit elszállíthassanak.
17 órakor Komori Borbély Kitti műsorvezető az ágyai Kistőzike néptánccsoportot kérte szabadtéri színpadra, ahol népi játékokat és táncokat mutattak be Erdős Márta vezetésével, vastaps közepette. Utánuk a nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport fellépése aratott nagy sikert Kiss Csilla betanításával.
Az ágyai Nagytőzike látványos elemekkel színezett, a lányoknak a levegőben történő kiforgatásával egybekötött tánca élményszámba ment. Ugyanakkor a nagyzerindi Nagyibolyások csapata sem hagyta magát, ugyanis Kiss Csilla vezetésével elemenként felépített, ízlésesen kidolgozott tánccal serkentették vastapsra a közönséget. A néptáncműsor házigazdája, a simonyifalvi Leveles néptánccsoport lendületes tánca is nagy sikert aratott.
A továbbiakban Komlósi Róbert nagyzerindi alpolgármester tartott rövid ismertetőt a cselgáncs harcművészet megszületéséről, ami 1881-ben, Jigoro Kano japán nagymester nevéhez kötődik. A Nagyzerindi Cselgáncsklub 2012-ben alakult, akkor jegyezték be a Román Cselgáncsszövetséghez. Azóta Téglás Róbert testnevelő tanár irányításával a nagyzerindi gyermekek az országos korosztályos bajnokságokon több mint 300 érmet szereztek. 2016-ban Gali Zsombor II., Kiss Krisztián III., Ádám Dominik ugyancsak III. helyezést ért el, míg Szilágyi Arnold és Komlósi Erik országos bajnokok lettek. Idén Erdős Máté III., Ozsvár Botond III., Kiss Krisztián III., míg Komlósi Erik országos bajnoki címet szerzett, de még sok verseny hátravan. A Nagyzerindi Cselgáncsklub működését Nagyzerind Község Tanácsa és Polgármesteri Hivatala támogatja – fejezte be az ismertetőt Komlósi Róbert. A továbbiakban a cselgáncsozó fiataloknak és a gyermekeknek az akrobatikai elemekkel is teletűzdelt, látványos bemutatójának tapsolt a közönség.
Koncert, diszkó, köszönet
A Bélzerénd Feszt 2017 programja 22 órától Bódi Guszti és Margó élő koncertjével, majd DJ Duka közreműködésével hajnalig tartó szabadtéri diszkóval zárult. A szervezők ezúttal is köszönetet mondanak Péter Dalmának, a Simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola igazgatójának, aki nem csak a rendezvény megszervezésében, de az anyagiak biztosításához szükséges pályázat elkészítésében is sokat segített. Ugyanakkor köszönet jár Haász Tibor polgármesternek és a tőzmiskei önkormányzatnak, továbbá az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének a Bélzerénd Feszt 2017 rendezvényének a támogatásáért. Utoljára, de nem utolsósorban köszönet jár Komori Borbély Kittinek és férjének, Norbertnek, illetve a fő szervező, Mihály Andrea községi tanácsosnak és az őt mindenben támogató férjének, Zsoltnak. Ugyanakkor köszönet jár mindazoknak, akik a kétnapos rendezvény során a munkájukkal járultak hozzá a vendégek ellátásához, a belépőjegyek okán ebéd- és italjegyre jogosultaknak a kiszolgálásáház, a Bélzerénd Feszt 2017 rendezvénysorozatának a sikeréhez.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
Amint azt a Nyugati Jelenben is meghirdettük, pénteken és szombaton Bélzerénd Feszt 2017 címmel szervezték meg a falunapokat, amelyeknek a programja pénteken 19 órakor a hivatalos megnyitóval indult. A szabadtéri színpadról Haász Tibor tőzmiskei polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd bemutatta vendégeit, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt, parlamenti képviselőt és Parasca Teodor tőzmiskei alpolgármestert. Üdvözlőszavait követően a parlamenti képviselő örömének adott hangot, amiért egyre több magyarlakta településen, most már Bélzerinden is szervezetten felvállalták a hagyományőrzést, anyanyelvű kultúránk ápolásának a fontosságát. Miután vendéglátójának, Haász Tibor polgármesternek gratulált a Tőzmiske Község négy településén tapasztalható komoly eredményekhez, a közönségnek jó szórakozást kívánt a további programhoz. Parasca Teodor alpolgármester is gratulált a szervezőknek a Bélzerénd Feszt idei programjához.
A kulturális program a simonyifalvi és vadászi gyermekekből álló Algo Ritmus zenekar nagyszerű fellépésével indult, majd a Tesó Együttes élő koncertjével folytatódott, 23 óráról Bódi Csabi ugyancsak nagy sikerű koncertjére került sor, majd kora hajnalig tartó szabadtéri diszkó következett DJ Duka közreműködésével.
Futball, néptánc, cselgáncs
Szombaton déltől körmérkőzéses futballbajnokságot szerveztek 6 helybeli és környékbeli csapat részvételével. A tornát végül is a Másnaposok csapata nyerte meg a Leveles és a Bélzerénd nevet viselő csapatok előtt. A 6. helyen zárt, de a népszerűségi listán bizonyára élen végzett a Kőművesek csapata, amelynek tagjai, Must Attila, Gyarmati János, Veres Zoltán, Bódi Arnold, Kiss Imre, Vékás József, Vékás Tamás és Vass Arnold egy új targoncával érkeztek a helyszínre, hogy sérülés vagy rosszullét esetén bárkit elszállíthassanak.
17 órakor Komori Borbély Kitti műsorvezető az ágyai Kistőzike néptánccsoportot kérte szabadtéri színpadra, ahol népi játékokat és táncokat mutattak be Erdős Márta vezetésével, vastaps közepette. Utánuk a nagyzerindi Kisibolya néptánccsoport fellépése aratott nagy sikert Kiss Csilla betanításával.
Az ágyai Nagytőzike látványos elemekkel színezett, a lányoknak a levegőben történő kiforgatásával egybekötött tánca élményszámba ment. Ugyanakkor a nagyzerindi Nagyibolyások csapata sem hagyta magát, ugyanis Kiss Csilla vezetésével elemenként felépített, ízlésesen kidolgozott tánccal serkentették vastapsra a közönséget. A néptáncműsor házigazdája, a simonyifalvi Leveles néptánccsoport lendületes tánca is nagy sikert aratott.
A továbbiakban Komlósi Róbert nagyzerindi alpolgármester tartott rövid ismertetőt a cselgáncs harcművészet megszületéséről, ami 1881-ben, Jigoro Kano japán nagymester nevéhez kötődik. A Nagyzerindi Cselgáncsklub 2012-ben alakult, akkor jegyezték be a Román Cselgáncsszövetséghez. Azóta Téglás Róbert testnevelő tanár irányításával a nagyzerindi gyermekek az országos korosztályos bajnokságokon több mint 300 érmet szereztek. 2016-ban Gali Zsombor II., Kiss Krisztián III., Ádám Dominik ugyancsak III. helyezést ért el, míg Szilágyi Arnold és Komlósi Erik országos bajnokok lettek. Idén Erdős Máté III., Ozsvár Botond III., Kiss Krisztián III., míg Komlósi Erik országos bajnoki címet szerzett, de még sok verseny hátravan. A Nagyzerindi Cselgáncsklub működését Nagyzerind Község Tanácsa és Polgármesteri Hivatala támogatja – fejezte be az ismertetőt Komlósi Róbert. A továbbiakban a cselgáncsozó fiataloknak és a gyermekeknek az akrobatikai elemekkel is teletűzdelt, látványos bemutatójának tapsolt a közönség.
Koncert, diszkó, köszönet
A Bélzerénd Feszt 2017 programja 22 órától Bódi Guszti és Margó élő koncertjével, majd DJ Duka közreműködésével hajnalig tartó szabadtéri diszkóval zárult. A szervezők ezúttal is köszönetet mondanak Péter Dalmának, a Simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola igazgatójának, aki nem csak a rendezvény megszervezésében, de az anyagiak biztosításához szükséges pályázat elkészítésében is sokat segített. Ugyanakkor köszönet jár Haász Tibor polgármesternek és a tőzmiskei önkormányzatnak, továbbá az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének a Bélzerénd Feszt 2017 rendezvényének a támogatásáért. Utoljára, de nem utolsósorban köszönet jár Komori Borbély Kittinek és férjének, Norbertnek, illetve a fő szervező, Mihály Andrea községi tanácsosnak és az őt mindenben támogató férjének, Zsoltnak. Ugyanakkor köszönet jár mindazoknak, akik a kétnapos rendezvény során a munkájukkal járultak hozzá a vendégek ellátásához, a belépőjegyek okán ebéd- és italjegyre jogosultaknak a kiszolgálásáház, a Bélzerénd Feszt 2017 rendezvénysorozatának a sikeréhez.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
2017. július 11.
Új román tankönyv magyar ötödikeseknek
Jóváhagyta az értékelő bizottság azokat az V. osztályos tankönyveket, amelyekből a diákok végre idegen nyelvként tanulhatják a románt. A 2017-2018-as tanévben ötödiket kezdő évfolyam lesz az első, amelyik nem csak az elemiben, hanem a középiskolában is új módszer szerint bővítheti román nyelvtudását, a VIII. osztály végi szakaszzáró vizsgán, majd az érettségin pedig differenciált tételek alapján mérik tudását. Értesülésünk szerint a középiskolában román nyelvet és irodalmat oktató tanárok két tankönyv közül válogathatnak majd ősztől. Hosszú évekig tartó bizonygatás-alkudozás után a román politikai elit is megérett annak az elvnek az elfogadására, hogy a nem román anyanyelvű diákok sokkal hatékonyabban tudják elsajátítani a számukra idegen nyelvnek számító románt, ha azt más módszerek alapján oktatják számukra.
Az egyik szerzője a csíkszeredai Bartolf Hedwig tanárnő, aki ajánlásában azt ígéri: az új tankönyv lényegesen megkönnyíti a tanárok munkáját és a gyerekek tanulását. Kérdésünkre, hogy mennyire lehet problémás az áttérés az új módszerre a tanárok részéről, Bartolf tanárnő elmondta: gördülékeny váltásra számít, a diákok életét pedig határozottan megkönnyíti ez az új módszer. Az általa szerkesztett tankönyvben ugyanis sokkal kevesebb a nyelvtan, az is feladatokba beépítve. Ez nem azt jelenti, hogy ötödikben ezentúl nem veszik komolyan a nyelvtant, de az elméleti rész elmarad, ami eddig nagyon megnehezítette a tanulási folyamatot, sok diáknak vette el a kedvét a román nyelvtantól – magyarázta.
Elmondta: a tankönyv nagy hangsúlyt fektet a gyerekek kommunikációs készségeinek, képességeinek a fejlesztésére, a hallás utáni megértésre, a beszédtechnikára. A tapasztalat az, hogy a diákok passzív szókincse sokkal gazdagabb az aktívnál. A tankönyvbe foglalt gyakorlatok célja, hogy ezek segítségével a gyermekek minél bátrabban használják a mindennapi kommunikáció során az elméleti tudást – magyarázta.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)
Jóváhagyta az értékelő bizottság azokat az V. osztályos tankönyveket, amelyekből a diákok végre idegen nyelvként tanulhatják a románt. A 2017-2018-as tanévben ötödiket kezdő évfolyam lesz az első, amelyik nem csak az elemiben, hanem a középiskolában is új módszer szerint bővítheti román nyelvtudását, a VIII. osztály végi szakaszzáró vizsgán, majd az érettségin pedig differenciált tételek alapján mérik tudását. Értesülésünk szerint a középiskolában román nyelvet és irodalmat oktató tanárok két tankönyv közül válogathatnak majd ősztől. Hosszú évekig tartó bizonygatás-alkudozás után a román politikai elit is megérett annak az elvnek az elfogadására, hogy a nem román anyanyelvű diákok sokkal hatékonyabban tudják elsajátítani a számukra idegen nyelvnek számító románt, ha azt más módszerek alapján oktatják számukra.
Az egyik szerzője a csíkszeredai Bartolf Hedwig tanárnő, aki ajánlásában azt ígéri: az új tankönyv lényegesen megkönnyíti a tanárok munkáját és a gyerekek tanulását. Kérdésünkre, hogy mennyire lehet problémás az áttérés az új módszerre a tanárok részéről, Bartolf tanárnő elmondta: gördülékeny váltásra számít, a diákok életét pedig határozottan megkönnyíti ez az új módszer. Az általa szerkesztett tankönyvben ugyanis sokkal kevesebb a nyelvtan, az is feladatokba beépítve. Ez nem azt jelenti, hogy ötödikben ezentúl nem veszik komolyan a nyelvtant, de az elméleti rész elmarad, ami eddig nagyon megnehezítette a tanulási folyamatot, sok diáknak vette el a kedvét a román nyelvtantól – magyarázta.
Elmondta: a tankönyv nagy hangsúlyt fektet a gyerekek kommunikációs készségeinek, képességeinek a fejlesztésére, a hallás utáni megértésre, a beszédtechnikára. A tapasztalat az, hogy a diákok passzív szókincse sokkal gazdagabb az aktívnál. A tankönyvbe foglalt gyakorlatok célja, hogy ezek segítségével a gyermekek minél bátrabban használják a mindennapi kommunikáció során az elméleti tudást – magyarázta.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)
2017. július 11.
A tehetségekre összpontosítanak és a nagyközönség felé nyitnak a PKE-n
A tehetséggondozásra és a nagyközönség felé történő nyitásra helyezi a hangsúlyt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet-grafika szaka, de a nemrég indított inkubátorprogram keretében a volt diákokat is felkarolják.
A legkorszerűbb infrastruktúra és sokrétű szakmai tevékenység várja a jelentkezőket a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakán, ahol alapképzésen két szakirány – mozgó- és tervezőgrafika – működik, mesterin vizuális kommunikációt tanulhatnak. A nagyváradi felsőoktatási intézmény a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt, legyen szó jelenlegi vagy volt diákokról – mondta a Krónikának Balázs Zoltán, a Művészeti tanszék vezetője. Igyekeznek minél több tehetséggondozó programot indítani, de az idén átadott új épületben inkubátorstúdió is van, ahol saját és közös projekteken dolgozhatnak a hallgatók és az intézmény volt diákjai.
„Ez nyitott kapu az egyetemen belül, ahol lehet alkotni, együttműködni” – magyarázta a tanszékvezető, aki szerint itt cégekkel, intézményekkel közösen dolgoznak. Legutóbb egy IT-cégnél dolgozó volt diákjuk tartott applikációs workshopot a hallgatóiknak.
Emellett jól felszerelt fotó-videó stúdió, rajzterem is várja a fiatalokat, és a hagyományos grafikai műhely is megújul. „Felszereltség szempontjából rendben vagyunk” – fogalmaz a tanszékvezető, hozzátéve, hogy a szak újraakkreditálása is folyamatban van. A két szakirány szétválasztása után – melyek közül első év befejeztével választanak a diákok – a szakmesteri fejlesztését tervezik, de távlati terveik között szerepel egy kurátori mesterképző indítása is. „Ezek a hallgatók segíthetnék a művészeket” – fogalmaz a tanszékvezető, indoklásul hozzátéve, hogy csupán Bukarestben lehet kurátori ismereteket szerezni. Az elmúlt évtizedben az érdeklődők köre változott, míg kezdetben a hallgatók mintegy 70 százaléka székelyföldi volt, mára megfordult az arány, a diákok zöme a térségből és Magyarországról érkezik. „Minden évfolyamon van két-három magyarországi” – meséli Balázs Zoltán hozzátéve, a diákok egyharmada rendszerint mesterin is marad, de a Sapientiáról és a Nagyváradi Egyetemről is jönnek végzősök.
Vizuális nevelés elemista kortól
A tehetséggondozás mellett a nagyközönség felé való nyitás is hangsúlyt kap: második alkalommal szerveztek kreativitási versenyt középiskolásoknak, grafikai szekcióban 80 pályamű érkezett, de videószekcióban is egyre több, jobb minőségű nevezés van. Fontos volt, hogy elkezdjünk kommunikálni a középiskolásokkal” – fogalmazott Balázs Zoltán, aki szerint egy-egy versenyzőt később a felvételin látnak viszont. A vizuális nevelést a többi korosztályra is kiterjesztenék, a hallgatók bevonásával elemistáknak is szerveztek workshopokat, és a jövőben az 5–8. osztályosokat is bevonnák a projektbe.
„Művészek is” születnek.
A tehetséggondozás részét képezi a volt hallgatókkal való foglalkozás is, számukra egy kiállítássorozatot indítottak, idén Szabó Réka, Kovács Kinga és László Hajnalka tárlatát láthatták a váradiak, míg ősszel újabb volt hallgatók kerülnek sorra. Közülük többen már nemzetközi szinten is bemutatkoztak, Indiában, Dél-Koreában. Szeretnénk folytatni, hogy lássák, hogy itt művészek is születnek” – fogalmaz Balázs Zoltán, aki szerint a projekt „lépésről lépésre” indult be, és pozitív példa a hallgatóknak, támogatás a pályakezdőknek. További tervük egy kortárs művészeti galéria és egy szakfolyóirat indítása is. „Kialakult egy művészetkedvelő közönség, amely, ha szervezünk valamit, jön” – mondja a tanszékvezető. Programokból pedig nincs hiány, a workshopok, szakmai kirándulások mellett táborok újraindítását tervezik, míg a nagyközönséget számos tárlat, filmvetítés várja. Első vidéki helyszínként évente megszervezik a Filmtettfesztet, levetítik a BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilmfesztivál és a budaörsi Primanima Nemzetközi Első Filmes Animációs Fesztivál legjobbjait, de a Mediawave-vel és a kecskeméti Animációs Filmfesztivállal (KAFF) is együttműködnek. Emellett számos tárlattal mutatkoznak be jelenlegi és volt diákjaik Nagyváradon és más városokban egyaránt, például a Szent László Napokon egy nap négy kiállítást nyitottak meg. Az Antik Sándor képzőművész, egyetemi tanár által immár harmadik éve vezetett Art Generator tehetséggondozó műhely Multimédia alkotások tárlata és a Photo Ludens fotótárlat a hallgatók munkáiból állt össze, de bemutatták a váradi vár 3D-s rekonstrukcióját is, melyet a mesteris Bíró Róbert készített.
A másik két kiállítás a sepsiszentgyörgyi dizájnhéttel és a csernátoni dizájntáborral való partnerségnek volt köszönhető, melyeknek a PKE diákjai rendszeres résztvevői, de Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely után ősszel Csíkszeredában is bemutatkoznak. A PKE képzőművészet-grafika szakán 35 (23 ingyenes, 12 költségtérítéses), a vizuális kommunikáció mesterképzőn 23 (10 ingyenes, 13 fizetéses) hely várja a jelentkezőket, július 17-étől lehet beiratkozni.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
A tehetséggondozásra és a nagyközönség felé történő nyitásra helyezi a hangsúlyt a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet-grafika szaka, de a nemrég indított inkubátorprogram keretében a volt diákokat is felkarolják.
A legkorszerűbb infrastruktúra és sokrétű szakmai tevékenység várja a jelentkezőket a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) képzőművészet szakán, ahol alapképzésen két szakirány – mozgó- és tervezőgrafika – működik, mesterin vizuális kommunikációt tanulhatnak. A nagyváradi felsőoktatási intézmény a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt, legyen szó jelenlegi vagy volt diákokról – mondta a Krónikának Balázs Zoltán, a Művészeti tanszék vezetője. Igyekeznek minél több tehetséggondozó programot indítani, de az idén átadott új épületben inkubátorstúdió is van, ahol saját és közös projekteken dolgozhatnak a hallgatók és az intézmény volt diákjai.
„Ez nyitott kapu az egyetemen belül, ahol lehet alkotni, együttműködni” – magyarázta a tanszékvezető, aki szerint itt cégekkel, intézményekkel közösen dolgoznak. Legutóbb egy IT-cégnél dolgozó volt diákjuk tartott applikációs workshopot a hallgatóiknak.
Emellett jól felszerelt fotó-videó stúdió, rajzterem is várja a fiatalokat, és a hagyományos grafikai műhely is megújul. „Felszereltség szempontjából rendben vagyunk” – fogalmaz a tanszékvezető, hozzátéve, hogy a szak újraakkreditálása is folyamatban van. A két szakirány szétválasztása után – melyek közül első év befejeztével választanak a diákok – a szakmesteri fejlesztését tervezik, de távlati terveik között szerepel egy kurátori mesterképző indítása is. „Ezek a hallgatók segíthetnék a művészeket” – fogalmaz a tanszékvezető, indoklásul hozzátéve, hogy csupán Bukarestben lehet kurátori ismereteket szerezni. Az elmúlt évtizedben az érdeklődők köre változott, míg kezdetben a hallgatók mintegy 70 százaléka székelyföldi volt, mára megfordult az arány, a diákok zöme a térségből és Magyarországról érkezik. „Minden évfolyamon van két-három magyarországi” – meséli Balázs Zoltán hozzátéve, a diákok egyharmada rendszerint mesterin is marad, de a Sapientiáról és a Nagyváradi Egyetemről is jönnek végzősök.
Vizuális nevelés elemista kortól
A tehetséggondozás mellett a nagyközönség felé való nyitás is hangsúlyt kap: második alkalommal szerveztek kreativitási versenyt középiskolásoknak, grafikai szekcióban 80 pályamű érkezett, de videószekcióban is egyre több, jobb minőségű nevezés van. Fontos volt, hogy elkezdjünk kommunikálni a középiskolásokkal” – fogalmazott Balázs Zoltán, aki szerint egy-egy versenyzőt később a felvételin látnak viszont. A vizuális nevelést a többi korosztályra is kiterjesztenék, a hallgatók bevonásával elemistáknak is szerveztek workshopokat, és a jövőben az 5–8. osztályosokat is bevonnák a projektbe.
„Művészek is” születnek.
A tehetséggondozás részét képezi a volt hallgatókkal való foglalkozás is, számukra egy kiállítássorozatot indítottak, idén Szabó Réka, Kovács Kinga és László Hajnalka tárlatát láthatták a váradiak, míg ősszel újabb volt hallgatók kerülnek sorra. Közülük többen már nemzetközi szinten is bemutatkoztak, Indiában, Dél-Koreában. Szeretnénk folytatni, hogy lássák, hogy itt művészek is születnek” – fogalmaz Balázs Zoltán, aki szerint a projekt „lépésről lépésre” indult be, és pozitív példa a hallgatóknak, támogatás a pályakezdőknek. További tervük egy kortárs művészeti galéria és egy szakfolyóirat indítása is. „Kialakult egy művészetkedvelő közönség, amely, ha szervezünk valamit, jön” – mondja a tanszékvezető. Programokból pedig nincs hiány, a workshopok, szakmai kirándulások mellett táborok újraindítását tervezik, míg a nagyközönséget számos tárlat, filmvetítés várja. Első vidéki helyszínként évente megszervezik a Filmtettfesztet, levetítik a BuSho (Budapest Short) Nemzetközi Rövidfilmfesztivál és a budaörsi Primanima Nemzetközi Első Filmes Animációs Fesztivál legjobbjait, de a Mediawave-vel és a kecskeméti Animációs Filmfesztivállal (KAFF) is együttműködnek. Emellett számos tárlattal mutatkoznak be jelenlegi és volt diákjaik Nagyváradon és más városokban egyaránt, például a Szent László Napokon egy nap négy kiállítást nyitottak meg. Az Antik Sándor képzőművész, egyetemi tanár által immár harmadik éve vezetett Art Generator tehetséggondozó műhely Multimédia alkotások tárlata és a Photo Ludens fotótárlat a hallgatók munkáiból állt össze, de bemutatták a váradi vár 3D-s rekonstrukcióját is, melyet a mesteris Bíró Róbert készített.
A másik két kiállítás a sepsiszentgyörgyi dizájnhéttel és a csernátoni dizájntáborral való partnerségnek volt köszönhető, melyeknek a PKE diákjai rendszeres résztvevői, de Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely után ősszel Csíkszeredában is bemutatkoznak. A PKE képzőművészet-grafika szakán 35 (23 ingyenes, 12 költségtérítéses), a vizuális kommunikáció mesterképzőn 23 (10 ingyenes, 13 fizetéses) hely várja a jelentkezőket, július 17-étől lehet beiratkozni.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. július 11.
A fő célpont: Kövesi
Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészének a „kilövése. Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészének a „kilövése.”
Mint emlékezetes, egy bukaresti újságíró, Dan Andronic írt először arról, hogy az elnökválasztás estéjén Gabriel Oprea későbbi belügyminiszter otthonában több akkori állami vezető is összegyűlt, köztük George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akkori igazgatója, és Kövesi, aki akkoriban a legfőbb ügyészi tisztséget töltötte be. Andronic konkrétumok említése nélkül azt próbálta sugallni, hogy az összegyűlt személyek közbeléphettek annak érdekében, hogy Traian Băsescu addigi elnök nyerje meg a választást. A hír kapóra jött a DNA-vizsgálatok által folyamatosan tépázott kormánypártoknak – mindkét alakulat elnöke ellen eljárás zajlik, sőt Liviu Dragnea PSD-elnök ellen már egy felfüggesztett szabadságvesztésről szóló jogerős ítélet is született –, és gyorsan életre hívták az ügy kivizsgálásával megbízott bizottságot.
Amelynek tevékenysége tökéletesen kimeríti a pótcselekvés fogalmát: mivel az akkori választási jegyzőkönyveket már megsemmisítették, tevékenysége arra szorítkozik, hogy akkori állami vezetőket hív be meghallgatásra nagy médiaérdeklődés közepette. Azt egyetlen józan gondolkodású ember sem gondolhatja, hogy bárki is bevallaná: igen, elcsaltuk a választásokat, és mivel más módszer nemigen mutatkozik a vádak beigazolására, a bizottság egyrészt olyan eszköz, amellyel el lehet terelni a figyelmet a kormány gazdasággal kapcsolatos, ámokfutással határos pávatáncáról.
Másrészt viszont látható, hogy a legfőbb célpont nem más, mint a korrupcióellenes ügyészség vezetője. Aki erre szintén rájött, ezért több alkalommal is megtagadta, hogy részt vegyen a bizottsági meghallgatáson, legitimálva a kormányoldal és egy rablómeséket terjesztő újságíró által generált médiacirkuszt.
Hogy emiatt bírósági feljelentéssel fenyegetik a főügyészt, illetve bepanaszolták az igazságügy-miniszternél, azt jelzi: a cél az, hogy minél jobban sikerüljön meghurcolni, és minél inkább sikerüljön megtépázni a számos korrupt politikust rács mögé juttató intézmény vezetőjét.
A „meccsbe” a DNA-nál és a legfőbb ügyészségnél átvilágítást elrendelő régi-új igazságügy-miniszter, Tudorel Toader is beszállt, vélhetően a menedzseri tevékenységet érintő vizsgálatokkal hálálva meg, hogy megtarthatta tárcáját. Ezzel és azáltal, hogy kiszivárgott egy vélhetően manipulált, Kövesi kompromittálását célzó hangfelvétel, gyakorlatilag teljes a főügyészre irányuló össztűz. Akinek a teljes feddhetetlenségéről amúgy mi sem vagyunk meggyőződve, és az általa vezetett intézmény tevékenysége kapcsán is is számos esetben fölmerül a hiba, sőt visszaélés elkövetésének a gyanúja.
Csakhogy itt határozottan nem úgy tűnik, hogy a kormányoldal akciójának a célja a DNA tevékenységének jobbá és hatékonyabbá tétele lenne. Hanem az, hogy Kövesi levadászásával és a DNA elleni folyamatos támadásokkal lejárassák az intézményt. Vagy legalábbis egy hozzájuk hű főügyész kinevezésének kikényszerítésével a saját befolyásuk alá vonják. Ami ugyanúgy a korrupcióellenes küzdelem ellehetetlenítését eredményezné, mint az ügyészség teljes beszántása.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészének a „kilövése. Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyészének a „kilövése.”
Mint emlékezetes, egy bukaresti újságíró, Dan Andronic írt először arról, hogy az elnökválasztás estéjén Gabriel Oprea későbbi belügyminiszter otthonában több akkori állami vezető is összegyűlt, köztük George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akkori igazgatója, és Kövesi, aki akkoriban a legfőbb ügyészi tisztséget töltötte be. Andronic konkrétumok említése nélkül azt próbálta sugallni, hogy az összegyűlt személyek közbeléphettek annak érdekében, hogy Traian Băsescu addigi elnök nyerje meg a választást. A hír kapóra jött a DNA-vizsgálatok által folyamatosan tépázott kormánypártoknak – mindkét alakulat elnöke ellen eljárás zajlik, sőt Liviu Dragnea PSD-elnök ellen már egy felfüggesztett szabadságvesztésről szóló jogerős ítélet is született –, és gyorsan életre hívták az ügy kivizsgálásával megbízott bizottságot.
Amelynek tevékenysége tökéletesen kimeríti a pótcselekvés fogalmát: mivel az akkori választási jegyzőkönyveket már megsemmisítették, tevékenysége arra szorítkozik, hogy akkori állami vezetőket hív be meghallgatásra nagy médiaérdeklődés közepette. Azt egyetlen józan gondolkodású ember sem gondolhatja, hogy bárki is bevallaná: igen, elcsaltuk a választásokat, és mivel más módszer nemigen mutatkozik a vádak beigazolására, a bizottság egyrészt olyan eszköz, amellyel el lehet terelni a figyelmet a kormány gazdasággal kapcsolatos, ámokfutással határos pávatáncáról.
Másrészt viszont látható, hogy a legfőbb célpont nem más, mint a korrupcióellenes ügyészség vezetője. Aki erre szintén rájött, ezért több alkalommal is megtagadta, hogy részt vegyen a bizottsági meghallgatáson, legitimálva a kormányoldal és egy rablómeséket terjesztő újságíró által generált médiacirkuszt.
Hogy emiatt bírósági feljelentéssel fenyegetik a főügyészt, illetve bepanaszolták az igazságügy-miniszternél, azt jelzi: a cél az, hogy minél jobban sikerüljön meghurcolni, és minél inkább sikerüljön megtépázni a számos korrupt politikust rács mögé juttató intézmény vezetőjét.
A „meccsbe” a DNA-nál és a legfőbb ügyészségnél átvilágítást elrendelő régi-új igazságügy-miniszter, Tudorel Toader is beszállt, vélhetően a menedzseri tevékenységet érintő vizsgálatokkal hálálva meg, hogy megtarthatta tárcáját. Ezzel és azáltal, hogy kiszivárgott egy vélhetően manipulált, Kövesi kompromittálását célzó hangfelvétel, gyakorlatilag teljes a főügyészre irányuló össztűz. Akinek a teljes feddhetetlenségéről amúgy mi sem vagyunk meggyőződve, és az általa vezetett intézmény tevékenysége kapcsán is is számos esetben fölmerül a hiba, sőt visszaélés elkövetésének a gyanúja.
Csakhogy itt határozottan nem úgy tűnik, hogy a kormányoldal akciójának a célja a DNA tevékenységének jobbá és hatékonyabbá tétele lenne. Hanem az, hogy Kövesi levadászásával és a DNA elleni folyamatos támadásokkal lejárassák az intézményt. Vagy legalábbis egy hozzájuk hű főügyész kinevezésének kikényszerítésével a saját befolyásuk alá vonják. Ami ugyanúgy a korrupcióellenes küzdelem ellehetetlenítését eredményezné, mint az ügyészség teljes beszántása.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)
2017. július 11.
A gyűlöletbeszédről és a toleranciáról
Vannak dolgok, amelyeket ki kell mondani. Még akkor is, ha egyeseknek fáj. Nagy szorongással figyelem, hogy mennyire infantilis döntéseket hoznak az Európai Unióban azok, akiknek feladata lenne a biztonság, a határok és a nemzeti szuverenitás megőrzése. Arról a fajta szuverenitásról beszélek, amelyet a tagállamok részben feladtak, hogy tagjai lehessenek a brancsnak, amelyben aztán együtt erősekké válhatnak. De nem erősek. Ha azt nézzük, hogy „dübörgő” gazdaság épült, amely – nem ismerve a határokat – szemérmetlenül tarhál itt, a keleti végeken is, de úgy, hogy teljesen lepusztítja azt a termelői környezetet, amelyet előtte – úgy ahogy – évszázadokon át működtetett a székely vidék.
Amikor a múlt évezred kilencvenes éveinek elején a közös Európáról beszélgettünk, nagy öröm és megelégedettség volt bennem, hiszen azt reméltem, hogy végre megoldódnak a sajátos nemzetiségi gondjaink is, és úgy fordulunk át a harmadik évezredbe, hogy látjuk majd a perspektíváinkat. Átjöttünk immár ide, itt vagyunk a szépnek és újnak gondolt világban, de a vélt remény egyre távolabbi. Az EU visszarendelte a nemzetiségi problémákat a nemzeti hatáskörbe. A többi ma is csak javaslat, csók a halottnak. Úgyhogy itt vagyunk most is, részei annak a politikai nemzetnek, amelynek az ölébe hulltunk Trianonban. Ebben az állapotban leledzünk idestova száz esztendeje. Talán leszámíthatjuk a négyéves Kicsi Magyar Világot, ha le, de nagy köszönet abban sem volt…
Szépnek és hangzatosnak tűnt az Európa Tanács 1201-es ajánlása anno, majd a nagy semmi, ami utána jött. Miközben mintegy 60 őshonos kisebbség él 40 milliós lélekszámban az EU-ban – durván az 510 milliós összlakosság 8 százaléka –, és sajnálatos módon csak akkor jelentkezik eléggé markánsan, ha – tegyük fel – labdarúgó-bajnokságot vagy összeurópai konferenciát szerveznek számukra. Hogyha naponta áramlanak befelé az újabb és újabb erőszakos kontingensek, amelyek kikövetelik maguknak az alanyi jogon való ellátást, s megnevezik az országot, ahol élni kívánnak, akkor ez folyamatosan maga után vonja az etnikai arányok állandó változását. Napról napra növekszik az a tömeg, amely idehozza valamely egzotikus országból a maga másfajta és nálunk kezelhetetlen nyavalyáit, mintha – a látszólagos jólét dacára – nem lenne nekünk így is elég bajunk.
Napról napra romlik a komfortérzetünk és a biztonságtudatunk ebben az országban. Hadd ne beszéljünk most arról, hogy miért kényszerült negyedik világgá zülleni Kelet-Európa… Mi vagyunk a Nyugat utcaseprői, konyhamalacai, hullamosói, olykor többdiplomásan kényszerülünk elvégezni azt, amit az annyira ajnározott migránsok soha nem fognak. Minden egyes Európán kívüli idegennel csökkennek a jogaink és romlanak a kilátásaink. Ismételten elhalasztódnak a megoldások, és sohanapig tolódnak.
A túlzott és bután értelmezett toleranciáról, a struccpolitikáról szólni még nem meríti ki a gyűlöletbeszéd fogalmát. A beszéd így sem más, mint falra hányt borsó. Hallgatni viszont vétek.
Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)
Vannak dolgok, amelyeket ki kell mondani. Még akkor is, ha egyeseknek fáj. Nagy szorongással figyelem, hogy mennyire infantilis döntéseket hoznak az Európai Unióban azok, akiknek feladata lenne a biztonság, a határok és a nemzeti szuverenitás megőrzése. Arról a fajta szuverenitásról beszélek, amelyet a tagállamok részben feladtak, hogy tagjai lehessenek a brancsnak, amelyben aztán együtt erősekké válhatnak. De nem erősek. Ha azt nézzük, hogy „dübörgő” gazdaság épült, amely – nem ismerve a határokat – szemérmetlenül tarhál itt, a keleti végeken is, de úgy, hogy teljesen lepusztítja azt a termelői környezetet, amelyet előtte – úgy ahogy – évszázadokon át működtetett a székely vidék.
Amikor a múlt évezred kilencvenes éveinek elején a közös Európáról beszélgettünk, nagy öröm és megelégedettség volt bennem, hiszen azt reméltem, hogy végre megoldódnak a sajátos nemzetiségi gondjaink is, és úgy fordulunk át a harmadik évezredbe, hogy látjuk majd a perspektíváinkat. Átjöttünk immár ide, itt vagyunk a szépnek és újnak gondolt világban, de a vélt remény egyre távolabbi. Az EU visszarendelte a nemzetiségi problémákat a nemzeti hatáskörbe. A többi ma is csak javaslat, csók a halottnak. Úgyhogy itt vagyunk most is, részei annak a politikai nemzetnek, amelynek az ölébe hulltunk Trianonban. Ebben az állapotban leledzünk idestova száz esztendeje. Talán leszámíthatjuk a négyéves Kicsi Magyar Világot, ha le, de nagy köszönet abban sem volt…
Szépnek és hangzatosnak tűnt az Európa Tanács 1201-es ajánlása anno, majd a nagy semmi, ami utána jött. Miközben mintegy 60 őshonos kisebbség él 40 milliós lélekszámban az EU-ban – durván az 510 milliós összlakosság 8 százaléka –, és sajnálatos módon csak akkor jelentkezik eléggé markánsan, ha – tegyük fel – labdarúgó-bajnokságot vagy összeurópai konferenciát szerveznek számukra. Hogyha naponta áramlanak befelé az újabb és újabb erőszakos kontingensek, amelyek kikövetelik maguknak az alanyi jogon való ellátást, s megnevezik az országot, ahol élni kívánnak, akkor ez folyamatosan maga után vonja az etnikai arányok állandó változását. Napról napra növekszik az a tömeg, amely idehozza valamely egzotikus országból a maga másfajta és nálunk kezelhetetlen nyavalyáit, mintha – a látszólagos jólét dacára – nem lenne nekünk így is elég bajunk.
Napról napra romlik a komfortérzetünk és a biztonságtudatunk ebben az országban. Hadd ne beszéljünk most arról, hogy miért kényszerült negyedik világgá zülleni Kelet-Európa… Mi vagyunk a Nyugat utcaseprői, konyhamalacai, hullamosói, olykor többdiplomásan kényszerülünk elvégezni azt, amit az annyira ajnározott migránsok soha nem fognak. Minden egyes Európán kívüli idegennel csökkennek a jogaink és romlanak a kilátásaink. Ismételten elhalasztódnak a megoldások, és sohanapig tolódnak.
A túlzott és bután értelmezett toleranciáról, a struccpolitikáról szólni még nem meríti ki a gyűlöletbeszéd fogalmát. A beszéd így sem más, mint falra hányt borsó. Hallgatni viszont vétek.
Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. július 11.
Hadállásainkat meg kell erősítenünk
A reformáció 500. és a magyar református egyház 450. évében jubileumi megemlékezés és ünnepi istentisztelet helyszíne volt július 9-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében, a magyar-ukrán határ mellett, a Tisza bal partján fekvő Árpád-kori ősi település, Milota.
A helyi református egyházközség és az önkormányzat közös szervezésében megtartott, a helybélieket és környékbelieket megmozdító rendezvényre távolabbról is érkeztek meghívottak, akiket az Amicis Rézfúvós Együttes szakrális jellegű muzsikája fogadott a református gyülekezeti ház udvarán. Ugyanitt köszöntötte Pálinkás Gyula házigazda lelkipásztor a jeles vendégeket, köztük is első renden Tőkés László európai parlamenti képviselőt, továbbá a különböző elöljárókat és a híveket.
Tilki Attila, a körzet országgyűlési képviselője református és ugyanakkor kuruc fellegvárként mutatta be és méltatta a tiszaháti Milotát és lakóit, a kitartó hűség és a józan paraszti ész kettősségében megmaradt közösséget. „Az egykori reformáció intelmei ma is aktuálisak, különösen Európa nagy közösségének színterén, ahol számunkra érthetetlen okokból lopakodó jogalkotással kockáztatják az évezredes kultúrát, értékrendet” – vélte a fideszes politikus.
A vendégek üdvözlése után tárlatnyitó következett. A Fülöp Sándor festőművész, tanár gazdag munkásságának töredékét bemutató kiállítás létrejöttéről az alkotó fia, Fülöp István volt országgyűlési képviselő, a Mátészalkai Járási Hivatal jelenlegi vezetője, egyben pedig a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke beszélt röviden, felidézve édesapja alakját. Vitéz Ferenc főiskolai docens, debreceni irodalmár bensőséges hangvételű méltatásában Fülöp Sándor (1928–2012) pedagógusi munkásságát is piedesztálra helyezte, nemcsak alkotóművészetének erényeit és eredményeit.
A kiállított művek megtekintése után az egybegyűltek átvonultak a templomba az ünnepi istentiszteletre, amely zene- és énekszóval, köszöntésekkel vette kezdetét. Paládi László gondnok és Bunna Istvánné polgármester üdvözölték a megjelenteket, kzötük több megyei és helyi elöljárót, majd a lelkipásztor és neje által betanított hittanos gyermekek verses-dalos szolgálata következett. Nem maradt el az egyházközség női karának bizonyságtétele sem.
Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője az úrasztalánál elmondott apostoli köszöntésében a félezer éves reformáció történelmi jelentősége mellett annak korszerűségét is vázolta. A folyamatos önvizsgálat és megújulás melletti elkötelezettség korunkban is elvárás egyház, közösség és egyén iránt egyaránt. Nagy elődeink, a magyar reformátorok és egyházalapítók – köztük a kálvini reformáció egyik megszilárdítója, kiváló egyházi író és pedagógus, a Milotán született Nyilas István püspök – nyomdokában haladva kell őrt és helyt állnunk helyeinken – biztatott a püspökhelyettes. Ecclesia semper reformari debet! Azaz az egyház reformációját mindig tovább kell vinni. De az „új reformáció” már nem csupán az egyházra terjesztendő ki, hanem társadalmunk minden szegmensére – szögezte le végül.
Szószéki igehirdetésében Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke a 20. zsoltárt idézve, a gyülekezettel együtt fohászkodva („Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején”) összegezte a keresztény Európára, a Magyarországra és az egész magyarságra leselkedő veszélyeket, amelyeket egyedül állhatatos istenhitünkkel és bizodalmunkkal háríthatunk el. A közös hit és a református egység jegyében, a mesterségesen meghúzott határok fölötti nemzetegyesítés mai feladatai közepette mutatott rá arra a megszentelt örökségre, aminek ápolására és továbbvitelére a kétezer év kötelez, illetve az ötszáz és a négyszázötven éves évfordulók emlékeztetnek, figyelmeztetnek.
Az igehirdető beszélt a 16-17. századi nemzetmentő harcokról és azok egyházi vonatkozásairól is, az előtte szólóhoz hasonlóan méltatva a reformáció korszakalkotó jelentőségét. Napjaink harc nélküli háborúit összegezve a lelki, hitbéli, szellemi hadállásaink megerősítését szorgalmazta prédikációjában a püspök. „A hitnek nemes harcát kell megvívnunk mindig és mindenütt – hitünk erejével felfegyverkezve készüljünk a jövőre!” – mondotta Tőkés László, aki az alapigére visszautalva jó, nemes és rátermett vezetőkért is könyörgött a gyülekezettel egyetemben, hiszen „az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével”.
Az istentisztelet után került sor a Milotai Nyilas István (1571–1624) előtti tisztelgésre, megkoszorúzva a templom előtt 1911 óta álló emlékművét. Az előbb nagykállói, majd szatmári lelkész, esperes 1614-ben annak a Tiszántúli Református Egyházkerületnek lett a püspöke, amely 1557-ben jött létre a Debrecen-nagyváradvidéki és Szatmárvidéki Szuperintendentiák egyesülésével. (Tíz évvel ezután a reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben, a Heidelbergi kátét és a II. helvét hitvallást. Innen, az 1567-es Debreceni Zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét.) 1618-ban Milotai Nyilas István lemondott a szuperintendensi tisztségről, hogy Bethlen Gábor fejedelem főprédikátorként Gyulafehérvárott szolgálhasson, haláláig.
Ezen az emlékezetes vasárnapon a milotaiak első alkalommal találkozhattak és beszélgethettek el az 1989-es temesvári népfölkelés emblematikus alakjával. Tőkés László otthonában kereste fel tisztelete jeléül a 85 esztendős Szabó Jánosnét, mindenki Tanár Nénijét, generációk oktatóját-nevelőjét. http://tokeslaszlo.eu/cikk
A reformáció 500. és a magyar református egyház 450. évében jubileumi megemlékezés és ünnepi istentisztelet helyszíne volt július 9-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében, a magyar-ukrán határ mellett, a Tisza bal partján fekvő Árpád-kori ősi település, Milota.
A helyi református egyházközség és az önkormányzat közös szervezésében megtartott, a helybélieket és környékbelieket megmozdító rendezvényre távolabbról is érkeztek meghívottak, akiket az Amicis Rézfúvós Együttes szakrális jellegű muzsikája fogadott a református gyülekezeti ház udvarán. Ugyanitt köszöntötte Pálinkás Gyula házigazda lelkipásztor a jeles vendégeket, köztük is első renden Tőkés László európai parlamenti képviselőt, továbbá a különböző elöljárókat és a híveket.
Tilki Attila, a körzet országgyűlési képviselője református és ugyanakkor kuruc fellegvárként mutatta be és méltatta a tiszaháti Milotát és lakóit, a kitartó hűség és a józan paraszti ész kettősségében megmaradt közösséget. „Az egykori reformáció intelmei ma is aktuálisak, különösen Európa nagy közösségének színterén, ahol számunkra érthetetlen okokból lopakodó jogalkotással kockáztatják az évezredes kultúrát, értékrendet” – vélte a fideszes politikus.
A vendégek üdvözlése után tárlatnyitó következett. A Fülöp Sándor festőművész, tanár gazdag munkásságának töredékét bemutató kiállítás létrejöttéről az alkotó fia, Fülöp István volt országgyűlési képviselő, a Mátészalkai Járási Hivatal jelenlegi vezetője, egyben pedig a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke beszélt röviden, felidézve édesapja alakját. Vitéz Ferenc főiskolai docens, debreceni irodalmár bensőséges hangvételű méltatásában Fülöp Sándor (1928–2012) pedagógusi munkásságát is piedesztálra helyezte, nemcsak alkotóművészetének erényeit és eredményeit.
A kiállított művek megtekintése után az egybegyűltek átvonultak a templomba az ünnepi istentiszteletre, amely zene- és énekszóval, köszöntésekkel vette kezdetét. Paládi László gondnok és Bunna Istvánné polgármester üdvözölték a megjelenteket, kzötük több megyei és helyi elöljárót, majd a lelkipásztor és neje által betanított hittanos gyermekek verses-dalos szolgálata következett. Nem maradt el az egyházközség női karának bizonyságtétele sem.
Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője az úrasztalánál elmondott apostoli köszöntésében a félezer éves reformáció történelmi jelentősége mellett annak korszerűségét is vázolta. A folyamatos önvizsgálat és megújulás melletti elkötelezettség korunkban is elvárás egyház, közösség és egyén iránt egyaránt. Nagy elődeink, a magyar reformátorok és egyházalapítók – köztük a kálvini reformáció egyik megszilárdítója, kiváló egyházi író és pedagógus, a Milotán született Nyilas István püspök – nyomdokában haladva kell őrt és helyt állnunk helyeinken – biztatott a püspökhelyettes. Ecclesia semper reformari debet! Azaz az egyház reformációját mindig tovább kell vinni. De az „új reformáció” már nem csupán az egyházra terjesztendő ki, hanem társadalmunk minden szegmensére – szögezte le végül.
Szószéki igehirdetésében Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke a 20. zsoltárt idézve, a gyülekezettel együtt fohászkodva („Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején”) összegezte a keresztény Európára, a Magyarországra és az egész magyarságra leselkedő veszélyeket, amelyeket egyedül állhatatos istenhitünkkel és bizodalmunkkal háríthatunk el. A közös hit és a református egység jegyében, a mesterségesen meghúzott határok fölötti nemzetegyesítés mai feladatai közepette mutatott rá arra a megszentelt örökségre, aminek ápolására és továbbvitelére a kétezer év kötelez, illetve az ötszáz és a négyszázötven éves évfordulók emlékeztetnek, figyelmeztetnek.
Az igehirdető beszélt a 16-17. századi nemzetmentő harcokról és azok egyházi vonatkozásairól is, az előtte szólóhoz hasonlóan méltatva a reformáció korszakalkotó jelentőségét. Napjaink harc nélküli háborúit összegezve a lelki, hitbéli, szellemi hadállásaink megerősítését szorgalmazta prédikációjában a püspök. „A hitnek nemes harcát kell megvívnunk mindig és mindenütt – hitünk erejével felfegyverkezve készüljünk a jövőre!” – mondotta Tőkés László, aki az alapigére visszautalva jó, nemes és rátermett vezetőkért is könyörgött a gyülekezettel egyetemben, hiszen „az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével”.
Az istentisztelet után került sor a Milotai Nyilas István (1571–1624) előtti tisztelgésre, megkoszorúzva a templom előtt 1911 óta álló emlékművét. Az előbb nagykállói, majd szatmári lelkész, esperes 1614-ben annak a Tiszántúli Református Egyházkerületnek lett a püspöke, amely 1557-ben jött létre a Debrecen-nagyváradvidéki és Szatmárvidéki Szuperintendentiák egyesülésével. (Tíz évvel ezután a reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben, a Heidelbergi kátét és a II. helvét hitvallást. Innen, az 1567-es Debreceni Zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét.) 1618-ban Milotai Nyilas István lemondott a szuperintendensi tisztségről, hogy Bethlen Gábor fejedelem főprédikátorként Gyulafehérvárott szolgálhasson, haláláig.
Ezen az emlékezetes vasárnapon a milotaiak első alkalommal találkozhattak és beszélgethettek el az 1989-es temesvári népfölkelés emblematikus alakjával. Tőkés László otthonában kereste fel tisztelete jeléül a 85 esztendős Szabó Jánosnét, mindenki Tanár Nénijét, generációk oktatóját-nevelőjét. http://tokeslaszlo.eu/cikk
2017. július 11.
Közzétette a szeptember elsejéig megvalósítandó célkitűzések lajstromát a kormány
A kormány közzétette a szeptember elsejéig megvalósítandó célkitűzések lajstromát - tájékoztatta hétfőn az Agerpres hírügynökséget a kormány sajtóirodája.
A prioritás listát, a miniszterekkel történt egyeztetés után, Mihai Tudose miniszterelnök és Marcel Ciolacu kormányfőhelyettes tette közzé. Ezek közé tartozik, hogy a munkaügyi miniszter augusztus 1-jéig előterjeszti a kormánynak a fogyatékkal élő személyekre vonatkozó 448-as törvény módosításait és ezen személyek állami segélyének növelésére vonatkozó javaslatát 2018. január 1-jei hatállyal. Szeptember 1-jéig a miniszter javaslatcsomagot terjeszt elő, amelynek célja a feketemunka csökkentése.
A kormányfőtitkárság számba veszi az összes adót és illetéket és javaslatot terjeszt elő ezek csökkentésére (szeptember 1.), ugyanakkor kidolgozza a 3000+900 mentőautó vásárlását célzó beszerzési eljárás módszertanát.
Az oktatási minisztérium feladata, hogy augusztus 1-jén megkezdődhessen a tankönyvtörvény vitája és az is, hogy megoldja azt, hogy a következő három évben az összes tanintézményben legyen internet. Augusztus 15-ig kell megkezdődnie a délutáni oktatásra vonatkozó jogszabály vitájának, szeptember 1-jéig pedig elő kell terjeszteni a tanügyi törvényre vonatkozó összes módosító javaslatot.
A fejlesztési minisztériumnak augusztus 15-ig kell közvitára bocsátania a helyi pénzügyi hivatalokra vonatkozó jogszabályt és véglegesítenie kell a Közigazgatási Törvénykönyvet, amely 2018. január 1-jén lép életbe.
A pénzügyminisztériumnak július 15-ig kell elfogadtatnia a kormánnyal azokat a módosításokat, amely szerint minden romániai alkalmazott legalább a minimálbérnek megfelelő szinten fizeti a társadalombiztosításokat - ez 2017. augusztus 1-jén lép életbe. Ugyanakkor augusztus 1-jétől vitára kell bocsátani az áfa-begyűjtés új modelljét, amelyet szeptember 1-jétől alkalmaznak, augusztus 15-ig pedig ki kell dolgozni az Adótörvénykönyvre vonatkozó összes módosító javaslatot, hogy ezt szeptember 15-ig elfogadhassa a kormány/parlament.
A turisztikai minisztériumnak augusztus 1-jéig kell előterjesztenie a 2017-2020-as időszakra vonatkozó befektetési mestertervet és ki kell dolgoznia a turizmus törvényét, amelynek első olvasatát szeptember 1-jén tárgyalja a kormány.
A távközlési minisztérium szeptember 1-jéig kapott határidőt, hogy tervet dolgozzon ki a Román Posta talpra állítására.
A mezőgazdasági minisztériumnak szeptember 1-jéig kell előterjesztenie hét román termék támogatására vonatkozó elképzelését. maszol.ro
A kormány közzétette a szeptember elsejéig megvalósítandó célkitűzések lajstromát - tájékoztatta hétfőn az Agerpres hírügynökséget a kormány sajtóirodája.
A prioritás listát, a miniszterekkel történt egyeztetés után, Mihai Tudose miniszterelnök és Marcel Ciolacu kormányfőhelyettes tette közzé. Ezek közé tartozik, hogy a munkaügyi miniszter augusztus 1-jéig előterjeszti a kormánynak a fogyatékkal élő személyekre vonatkozó 448-as törvény módosításait és ezen személyek állami segélyének növelésére vonatkozó javaslatát 2018. január 1-jei hatállyal. Szeptember 1-jéig a miniszter javaslatcsomagot terjeszt elő, amelynek célja a feketemunka csökkentése.
A kormányfőtitkárság számba veszi az összes adót és illetéket és javaslatot terjeszt elő ezek csökkentésére (szeptember 1.), ugyanakkor kidolgozza a 3000+900 mentőautó vásárlását célzó beszerzési eljárás módszertanát.
Az oktatási minisztérium feladata, hogy augusztus 1-jén megkezdődhessen a tankönyvtörvény vitája és az is, hogy megoldja azt, hogy a következő három évben az összes tanintézményben legyen internet. Augusztus 15-ig kell megkezdődnie a délutáni oktatásra vonatkozó jogszabály vitájának, szeptember 1-jéig pedig elő kell terjeszteni a tanügyi törvényre vonatkozó összes módosító javaslatot.
A fejlesztési minisztériumnak augusztus 15-ig kell közvitára bocsátania a helyi pénzügyi hivatalokra vonatkozó jogszabályt és véglegesítenie kell a Közigazgatási Törvénykönyvet, amely 2018. január 1-jén lép életbe.
A pénzügyminisztériumnak július 15-ig kell elfogadtatnia a kormánnyal azokat a módosításokat, amely szerint minden romániai alkalmazott legalább a minimálbérnek megfelelő szinten fizeti a társadalombiztosításokat - ez 2017. augusztus 1-jén lép életbe. Ugyanakkor augusztus 1-jétől vitára kell bocsátani az áfa-begyűjtés új modelljét, amelyet szeptember 1-jétől alkalmaznak, augusztus 15-ig pedig ki kell dolgozni az Adótörvénykönyvre vonatkozó összes módosító javaslatot, hogy ezt szeptember 15-ig elfogadhassa a kormány/parlament.
A turisztikai minisztériumnak augusztus 1-jéig kell előterjesztenie a 2017-2020-as időszakra vonatkozó befektetési mestertervet és ki kell dolgoznia a turizmus törvényét, amelynek első olvasatát szeptember 1-jén tárgyalja a kormány.
A távközlési minisztérium szeptember 1-jéig kapott határidőt, hogy tervet dolgozzon ki a Román Posta talpra állítására.
A mezőgazdasági minisztériumnak szeptember 1-jéig kell előterjesztenie hét román termék támogatására vonatkozó elképzelését. maszol.ro
2017. július 11.
„A kutatásom meghatározza az életemet”
Kedves Anett másodéves a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésen. Eddigi kutatásait a különböző reprezentációs formák vizsgálata köré szervezte, ezen kívül minden érdekli, ami a vizualitás vonzáskörébe tartozik. A Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.
Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt a következő napokban – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Kedves Anettel beszélgetünk, aki a Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.
- Miért érdekel a vizuális reprezentáció, ezen belül Andory Aladics Zoltán alkotásai?
- A vizualitás gyerekkorom óta érdekel, a reprezentációkutatás pedig egyetemi tanulmányaim óta. Tehát a vizuális reprezentációkutatás az én „terülj, terülj asztalkám”. Andory Aladics Zoltán – 20. századi csíkszeredai fényképész – üvegnegatív felvételeivel a Csíki Székely Múzeumban találkoztam először, 2014-ben, egy szakmai gyakorlat alkalmával. Ekkor másod éves egyetemi hallgató voltam, és azóta sokat foglalkoztam a témával, szűkebb értelemben kimondottan a fényképész képeslapjaival. Jelenleg a felvételek mögötti ideológia foglalkoztat, és az a történelmi, társadalmi, művelődéstörténeti kontextus, amely meghatározta ezeket a reprezentációkat.
- Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?
- Számomra azért fontos, mert érzem, hogy meghatározza a gondolkodásmódomat, azt, ahogyan figyelem a környezetemet és a világot, tehát a kutatásom meghatározza az életemet. Tapasztalom, hogy a tudományos munka lehet kihívás, motiváció, sikerélmény és személyes elégtétel.
- Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?
- Ha a támogatást úgy értelmezzük, hogy a tanáraim bár felügyelték a munkámat, mégis engedték, hogy a saját fejem után menjek, majd engedtek kibontakozni, akkor minden támogatást megkaptam az egyetemen, amire egy diáknak és egy kezdő kutatónak szüksége lehet.
- Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?
- Felvettem a kapcsolatot képeslapgyűjtőkkel, intézmények vezetőivel és munkatársaival, majd elkezdtem én is „gyűjteni” az Andory Aladics Zoltán nevéhez köthető képeslapokat digitalizált formában.
- Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- A legeslegvagányabb élményem most történt, nem rég, a magiszteri dolgozat írása kellős közepén. Sok pozitív visszajelzést kaptam a kutatásommal kapcsolatban, de a lelkem mélyén éreztem, hogy valami még hiányzik. Valami, ami kellőképpen alátámasztja a hipotéziseimet, és nem kell többé a „spekuláció” árnyékaiban megfogalmaznom a következtetéseimet. Aztán megismertem egy ügyes leányzót, aki a saját kutatása kapcsán hivatkozott egy bizonyos 1941-ben kiadott turisztikai útikönyvre. Amikor a kezembe fogtam ezt a 10x15-ös kis könyvecskét, és belelapoztam, azt hittem nem látok jól… Az útikönyv fényképes illusztrációinak nagy részét Andory Aladics Zoltán készítette. Így került meg a hiányzó láncszem. Mi ez, ha nem szerencse? Vagányság.
- Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- Az utóbbi négy évben elég sokat beszéltem az Aladics-képeslapokról konferenciákon is, de a legtöbbet az egyetemen, szemináriumokon, a csoporttársaimnak. Láttam rajtuk, hogy szegények már szinte kívülről fújják a mondókámat… Pedig a mondókámat nem csak nekik szántam, hanem a tanáraimnak is – mert szükségem volt a rendszeres szakmai visszajelzésre. A különbség az volt, hogy a tanárok félévente változtak, a csoporttársak pedig maradtak. Ebben a helyzetben elég kínos volt újra és újra beszélni a vesszőparipámról. De legalább jókedvű beszélgetések voltak ezek, sokat mosolyogtunk – főleg a csoporttársaim.
- Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?
- Az én esetemben a fénykép maga a terep, így akkor vagyok terepen (ha ragaszkodunk ehhez a terminushoz), amikor konkrétan a fényképeket vizsgálom. Ebben a kutatói élethelyzetben szeretek csak magamra számítani. Végül is arról próbálok beszélni, hogy számomra milyen aktuális jelentésekkel bírnak ezek a múlt századi felvételek.
- Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?
- Ez a jellegű kutatás számomra sosem volt teher. Tehát a jókedv, és az abból adódó motiváció mindig segített az előrehaladásban. Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban? Néprajz szakon végeztem, jelenleg is vizuális antropológia témakörben végzek kutatásokat. A fényképek érvényes értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy te magad is érts egy keveset a fényképezéshez. A mindennapokban foglalkozok fényképezéssel (is), de mindig igyekszem szerényen és a kellő belső etikai megfontolás alapján felhívni arra a figyelmet, hogy nekem nem szakmám a fényképészet. A kutatásommal együtt járó sajátos rálátást a fényképekre és a fényképezésre azonban igyekszem alkalmazni akkor, amikor én vagyok a fényképezőgép mögött.
- Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál?
- Sajátos rálátás a vizuális objektumokra, kutatói önállóság és kutatói önfegyelem.
- Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek? Érdekel, hogy a vizuális objektumok hogyan tesznek láthatóvá és hogyan rejtenek el társadalmi szubjektumokat, valamint az, hogy ezek a folyamatok hogyan ágyazódnak be hatalmi viszonyokba és különböző igazságrezsimekbe. Emellett érdeklődöm a fotó- és filmtörténet, valamint a (néprajzi) filmezés iránt.
(az interjút Molnár Bea készítette) Transindex.ro
Kedves Anett másodéves a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésen. Eddigi kutatásait a különböző reprezentációs formák vizsgálata köré szervezte, ezen kívül minden érdekli, ami a vizualitás vonzáskörébe tartozik. A Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.
Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt a következő napokban – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Kedves Anettel beszélgetünk, aki a Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.
- Miért érdekel a vizuális reprezentáció, ezen belül Andory Aladics Zoltán alkotásai?
- A vizualitás gyerekkorom óta érdekel, a reprezentációkutatás pedig egyetemi tanulmányaim óta. Tehát a vizuális reprezentációkutatás az én „terülj, terülj asztalkám”. Andory Aladics Zoltán – 20. századi csíkszeredai fényképész – üvegnegatív felvételeivel a Csíki Székely Múzeumban találkoztam először, 2014-ben, egy szakmai gyakorlat alkalmával. Ekkor másod éves egyetemi hallgató voltam, és azóta sokat foglalkoztam a témával, szűkebb értelemben kimondottan a fényképész képeslapjaival. Jelenleg a felvételek mögötti ideológia foglalkoztat, és az a történelmi, társadalmi, művelődéstörténeti kontextus, amely meghatározta ezeket a reprezentációkat.
- Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?
- Számomra azért fontos, mert érzem, hogy meghatározza a gondolkodásmódomat, azt, ahogyan figyelem a környezetemet és a világot, tehát a kutatásom meghatározza az életemet. Tapasztalom, hogy a tudományos munka lehet kihívás, motiváció, sikerélmény és személyes elégtétel.
- Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?
- Ha a támogatást úgy értelmezzük, hogy a tanáraim bár felügyelték a munkámat, mégis engedték, hogy a saját fejem után menjek, majd engedtek kibontakozni, akkor minden támogatást megkaptam az egyetemen, amire egy diáknak és egy kezdő kutatónak szüksége lehet.
- Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?
- Felvettem a kapcsolatot képeslapgyűjtőkkel, intézmények vezetőivel és munkatársaival, majd elkezdtem én is „gyűjteni” az Andory Aladics Zoltán nevéhez köthető képeslapokat digitalizált formában.
- Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- A legeslegvagányabb élményem most történt, nem rég, a magiszteri dolgozat írása kellős közepén. Sok pozitív visszajelzést kaptam a kutatásommal kapcsolatban, de a lelkem mélyén éreztem, hogy valami még hiányzik. Valami, ami kellőképpen alátámasztja a hipotéziseimet, és nem kell többé a „spekuláció” árnyékaiban megfogalmaznom a következtetéseimet. Aztán megismertem egy ügyes leányzót, aki a saját kutatása kapcsán hivatkozott egy bizonyos 1941-ben kiadott turisztikai útikönyvre. Amikor a kezembe fogtam ezt a 10x15-ös kis könyvecskét, és belelapoztam, azt hittem nem látok jól… Az útikönyv fényképes illusztrációinak nagy részét Andory Aladics Zoltán készítette. Így került meg a hiányzó láncszem. Mi ez, ha nem szerencse? Vagányság.
- Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?
- Az utóbbi négy évben elég sokat beszéltem az Aladics-képeslapokról konferenciákon is, de a legtöbbet az egyetemen, szemináriumokon, a csoporttársaimnak. Láttam rajtuk, hogy szegények már szinte kívülről fújják a mondókámat… Pedig a mondókámat nem csak nekik szántam, hanem a tanáraimnak is – mert szükségem volt a rendszeres szakmai visszajelzésre. A különbség az volt, hogy a tanárok félévente változtak, a csoporttársak pedig maradtak. Ebben a helyzetben elég kínos volt újra és újra beszélni a vesszőparipámról. De legalább jókedvű beszélgetések voltak ezek, sokat mosolyogtunk – főleg a csoporttársaim.
- Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?
- Az én esetemben a fénykép maga a terep, így akkor vagyok terepen (ha ragaszkodunk ehhez a terminushoz), amikor konkrétan a fényképeket vizsgálom. Ebben a kutatói élethelyzetben szeretek csak magamra számítani. Végül is arról próbálok beszélni, hogy számomra milyen aktuális jelentésekkel bírnak ezek a múlt századi felvételek.
- Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?
- Ez a jellegű kutatás számomra sosem volt teher. Tehát a jókedv, és az abból adódó motiváció mindig segített az előrehaladásban. Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban? Néprajz szakon végeztem, jelenleg is vizuális antropológia témakörben végzek kutatásokat. A fényképek érvényes értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy te magad is érts egy keveset a fényképezéshez. A mindennapokban foglalkozok fényképezéssel (is), de mindig igyekszem szerényen és a kellő belső etikai megfontolás alapján felhívni arra a figyelmet, hogy nekem nem szakmám a fényképészet. A kutatásommal együtt járó sajátos rálátást a fényképekre és a fényképezésre azonban igyekszem alkalmazni akkor, amikor én vagyok a fényképezőgép mögött.
- Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál?
- Sajátos rálátás a vizuális objektumokra, kutatói önállóság és kutatói önfegyelem.
- Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek? Érdekel, hogy a vizuális objektumok hogyan tesznek láthatóvá és hogyan rejtenek el társadalmi szubjektumokat, valamint az, hogy ezek a folyamatok hogyan ágyazódnak be hatalmi viszonyokba és különböző igazságrezsimekbe. Emellett érdeklődöm a fotó- és filmtörténet, valamint a (néprajzi) filmezés iránt.
(az interjút Molnár Bea készítette) Transindex.ro
2017. július 11.
1848-ban létezett Románia. Avram Iancu a Román Nemzetért harcolt
Sabin Ghermant leoltja az egyik ügyeletes nemzetféltő. Hogy merészeli azt mondani, hogy 1848-ban Románia nem létezett?
Mindenkinek joga van (látszólag megalapozott, nem éppen nyilvánvalóan téves) vélemények kifejtésére, de senkinek sem engedhető meg, hogy nem-igazságokat mondjon, senkinek sincs joga botrányos kijelentésekkel misztifikálni a történelmet.
Sabin Gherman úr a România liberă 2017. június 30-i, pénteki kiadásának 9. oldalán tette közzé saját „véleményeit”: kimunkáltan és odavetetten, gyakran mocskos szavak használatával. Joga van hozzá, még akkor is, ha számos „véleménye” kétséges, mintha a romániai és főleg az erdélyi helyzet felületes ismeretéből született volna.
De visszautasítjuk S. G. csalárd kísérletét az 1848-as Magyar Forradalom főbenjáró hibájának mentegetésére: a magyar vezetők kompromittálták az akkor kihirdetett helyes ideáljaikat azzal, hogy a Forradalom Programjába belevették a történelem menetével ellentétes imperialista kívánságot: az abszolút többséget alkotó románok által lakott Erdély megszállására tett kísérletet.
Kossuth felkiáltása: „Prosperáljunk, prosperáljunk, magyarosítsunk el minden horvátot, románt és szlávot, mert különben elveszünk!” (nem világos, honnan vette a szerző az idézetet, a román fordítású szövegre sem ad ki a Google-kereső más román nyelvű forrást – a szerk.). Wesseleni (helyesen: Wesselényi – a szerk.)pedig: „Csak azok a románok kapnak állampolgári jogokat, akik magyarrá válnak.” (lásd, mint fent – a szerk.). Bárki számára világos: nem szolgálhatsz két urat; nem követelhetsz szabadságot a saját nemzetednek úgy, hogy közben más nemzet leigázására törekedsz.
A következőt állítja S. G. ügyetlenül ócsárolva: Azonnak, akik azt mondják, hogy „a magyarok [1848.] március 15-én Erdéllyel akarnak egyesülni azt is tudniuk kellene, hogy Avram Iancu Bécsért harcolt, nem Bukarestért”!!! És ráerősítve még a blaszfémiára: „Arról nem is beszélve, hogy 1848-ban Románia még nem is létezett”!!! Hogyan közölhetett a România liberă ilyesmit!?!
Nem azt állítjuk, hogy S. G. történelmi téren tudatlan, mert alapos okunk van azt állítani, hogy sokkal inkább a rosszindulat és a közvélemény manipulálásának szándéka magyarázza azt a furcsa módszert, amit ez az ember alkalmaz. Bűnös állításokkal nem mentheted meg sem a pészédések (PSD, Szociáldemokrata Párt – a szerk.), sem az eremdéeszesek becsületét, akik nemrég nevetséges éjszakai tranzakciókig süllyedtek.
A szabadság és demokrácia eszméit 1848-ban – akárcsak ma is – a románok is támogatták. Csakhogy ők nem ihattak a szabadság idegen megszállás mérgével kevert borából.
Maguk a józan magyarok állították: „Erdélyben két hatalom dönthet az egyesülés sorsáról – az Országgyűlés és a román nép. Az Országgyűlés csak néhány száz embert képvisel, a románság az egész Erdélyt jelenti. Erdély egyesülése a románok egyetértése nélkül olyan dolog, amihez hozzá sem szabad látnunk” (E szövegrészlet alapján joggal feltételezhető, hogy az idézetek Radu Theodoru kommunista író, majd 1989 után a szélsőséges Nagy-Románia Pártban politizáló szerző Urmaşii lui Attila/Attila örökösei című áltörténelmi könyvéből származnak – a szerk.).
A balázsfalvi Szabadság-mezőn összegyűlt románok egyértelműen hangot adtak helyes álláspontjuknak: társadalmi szabadságot és nemzeti szabadságot követelnek. A budapestiek agresszivitását látva politikailag és katonailag is megszervezték magukat, hogy ellenálljanak az idegen megszállásnak. Ilyen körülmények között a pillanatnyi helyzetből kiindulva hoztak létre szövetségeket és kapcsolatokat. A balázsfalvi Nemzetgyűlés elutasította az „egyesülést” Magyarországgal, a nép pedig kikiáltotta: „Mi az Országgal akarunk egyesülni”, vagyis Románországgal. Avram Iancu pedig helyt adott ennek a felszólításnak, melynek célja az volt, hogy
kivezessen egy nemzetet abból a (dél-afrikaihoz hasonló) apartheidból, amit telepesek és megszállók kényszerítettek Erdélyre.
Az „Ország” pedig Románia volt 1848-ban is, hiszen még egy feldarabolt vagy megszállt népnek is van saját országa, a mienk pedig mindig is Románország volt: Moldva, Erdély, Munténia. Avram Iancu Bukarestért, a Román Nemzetért harcolt. És Bukarest Iancu harca révén néhány évtizeddel később az újra-kiegészített Ország Fővárosa lett.
Amikor a magyar kormányfő 2016 decemberében azt mondta, hogy őszinteségből magyarázza a románoknak el, hogy a magyarok nem örülhetnek a december 1-i ünnepnek, a Romániai Keresztény Polgári Fórum (FCCR) levelet küldött neki, melyben arra kérte, hogy kezelje keresztényi módon ezt a kérdést és vegye figyelembe, hogy egyes emberek vagy egyes népek életében vannak olyan pillanatok, amikor jelentős igazságtételek történnek.
Az igazságtétel haszonélvezői örülnek és nagylelkűeknek kell lenniük (Maniu 1918-ban: „Nem akarunk elnyomókból elnyomókká válni.”). A többiek, a jogtalan kiváltságaikat elvesztőknek pedig a felebarát iránti szeretettel kell fogadniuk a változást és ők is tehermentesítettnek kell érezniük magukat, annak örvendezve, hogy már nem nyomják el a testvéreiket.
Liviu Petrina / http://foter.ro/cikk
Sabin Ghermant leoltja az egyik ügyeletes nemzetféltő. Hogy merészeli azt mondani, hogy 1848-ban Románia nem létezett?
Mindenkinek joga van (látszólag megalapozott, nem éppen nyilvánvalóan téves) vélemények kifejtésére, de senkinek sem engedhető meg, hogy nem-igazságokat mondjon, senkinek sincs joga botrányos kijelentésekkel misztifikálni a történelmet.
Sabin Gherman úr a România liberă 2017. június 30-i, pénteki kiadásának 9. oldalán tette közzé saját „véleményeit”: kimunkáltan és odavetetten, gyakran mocskos szavak használatával. Joga van hozzá, még akkor is, ha számos „véleménye” kétséges, mintha a romániai és főleg az erdélyi helyzet felületes ismeretéből született volna.
De visszautasítjuk S. G. csalárd kísérletét az 1848-as Magyar Forradalom főbenjáró hibájának mentegetésére: a magyar vezetők kompromittálták az akkor kihirdetett helyes ideáljaikat azzal, hogy a Forradalom Programjába belevették a történelem menetével ellentétes imperialista kívánságot: az abszolút többséget alkotó románok által lakott Erdély megszállására tett kísérletet.
Kossuth felkiáltása: „Prosperáljunk, prosperáljunk, magyarosítsunk el minden horvátot, románt és szlávot, mert különben elveszünk!” (nem világos, honnan vette a szerző az idézetet, a román fordítású szövegre sem ad ki a Google-kereső más román nyelvű forrást – a szerk.). Wesseleni (helyesen: Wesselényi – a szerk.)pedig: „Csak azok a románok kapnak állampolgári jogokat, akik magyarrá válnak.” (lásd, mint fent – a szerk.). Bárki számára világos: nem szolgálhatsz két urat; nem követelhetsz szabadságot a saját nemzetednek úgy, hogy közben más nemzet leigázására törekedsz.
A következőt állítja S. G. ügyetlenül ócsárolva: Azonnak, akik azt mondják, hogy „a magyarok [1848.] március 15-én Erdéllyel akarnak egyesülni azt is tudniuk kellene, hogy Avram Iancu Bécsért harcolt, nem Bukarestért”!!! És ráerősítve még a blaszfémiára: „Arról nem is beszélve, hogy 1848-ban Románia még nem is létezett”!!! Hogyan közölhetett a România liberă ilyesmit!?!
Nem azt állítjuk, hogy S. G. történelmi téren tudatlan, mert alapos okunk van azt állítani, hogy sokkal inkább a rosszindulat és a közvélemény manipulálásának szándéka magyarázza azt a furcsa módszert, amit ez az ember alkalmaz. Bűnös állításokkal nem mentheted meg sem a pészédések (PSD, Szociáldemokrata Párt – a szerk.), sem az eremdéeszesek becsületét, akik nemrég nevetséges éjszakai tranzakciókig süllyedtek.
A szabadság és demokrácia eszméit 1848-ban – akárcsak ma is – a románok is támogatták. Csakhogy ők nem ihattak a szabadság idegen megszállás mérgével kevert borából.
Maguk a józan magyarok állították: „Erdélyben két hatalom dönthet az egyesülés sorsáról – az Országgyűlés és a román nép. Az Országgyűlés csak néhány száz embert képvisel, a románság az egész Erdélyt jelenti. Erdély egyesülése a románok egyetértése nélkül olyan dolog, amihez hozzá sem szabad látnunk” (E szövegrészlet alapján joggal feltételezhető, hogy az idézetek Radu Theodoru kommunista író, majd 1989 után a szélsőséges Nagy-Románia Pártban politizáló szerző Urmaşii lui Attila/Attila örökösei című áltörténelmi könyvéből származnak – a szerk.).
A balázsfalvi Szabadság-mezőn összegyűlt románok egyértelműen hangot adtak helyes álláspontjuknak: társadalmi szabadságot és nemzeti szabadságot követelnek. A budapestiek agresszivitását látva politikailag és katonailag is megszervezték magukat, hogy ellenálljanak az idegen megszállásnak. Ilyen körülmények között a pillanatnyi helyzetből kiindulva hoztak létre szövetségeket és kapcsolatokat. A balázsfalvi Nemzetgyűlés elutasította az „egyesülést” Magyarországgal, a nép pedig kikiáltotta: „Mi az Országgal akarunk egyesülni”, vagyis Románországgal. Avram Iancu pedig helyt adott ennek a felszólításnak, melynek célja az volt, hogy
kivezessen egy nemzetet abból a (dél-afrikaihoz hasonló) apartheidból, amit telepesek és megszállók kényszerítettek Erdélyre.
Az „Ország” pedig Románia volt 1848-ban is, hiszen még egy feldarabolt vagy megszállt népnek is van saját országa, a mienk pedig mindig is Románország volt: Moldva, Erdély, Munténia. Avram Iancu Bukarestért, a Román Nemzetért harcolt. És Bukarest Iancu harca révén néhány évtizeddel később az újra-kiegészített Ország Fővárosa lett.
Amikor a magyar kormányfő 2016 decemberében azt mondta, hogy őszinteségből magyarázza a románoknak el, hogy a magyarok nem örülhetnek a december 1-i ünnepnek, a Romániai Keresztény Polgári Fórum (FCCR) levelet küldött neki, melyben arra kérte, hogy kezelje keresztényi módon ezt a kérdést és vegye figyelembe, hogy egyes emberek vagy egyes népek életében vannak olyan pillanatok, amikor jelentős igazságtételek történnek.
Az igazságtétel haszonélvezői örülnek és nagylelkűeknek kell lenniük (Maniu 1918-ban: „Nem akarunk elnyomókból elnyomókká válni.”). A többiek, a jogtalan kiváltságaikat elvesztőknek pedig a felebarát iránti szeretettel kell fogadniuk a változást és ők is tehermentesítettnek kell érezniük magukat, annak örvendezve, hogy már nem nyomják el a testvéreiket.
Liviu Petrina / http://foter.ro/cikk
2017. július 11.
Jelentés Kárpátaljáról: „Kirázott a hideg ettől az életigenléstől”
Mohai Balázs fotóriporter képei egy sokat szenvedő, mégis hallatlanul összetartó közösségről tudósítanak.
A legnagyobb gyerek tüdőgyulladásban halt meg – szól a Mohai Balázs fotóriporterrel a reformatus.hu-n megjelent interjú egyik legnyomasztóbb mondata. Micsoda nyomor és kilátástalanság lehet ott, ahol egy ilyen egyszerű betegség végezhet egy különben egészséges gyerekkel?
Az ilyen és ehhez hasonló részletek ellenére egyáltalán nem a lemondás sugárzik az MTI tehetséges fotósának szavaiból, aki Beregszászon és környékén élő református közösségek hétköznapjait dokumentálta. Az Index már közölt egy válogatást Mohai képeiből, amelyeket most a Külügyminisztériumban is kiállítottak.
A fotós a hosszú ideig tartó terepmunkán nagyjából 350 magyar református családhoz jutott el, alaposan rálátott hát az ottani életre.
Gazdasági válság, kelet-ukrajnai háború, bűnözés – alighanem bármelyik híradónéző fel tudja sorolni a kárpátaljai életre jellemzőnek gondolt tényezőit. Mohai Balázs mégsem ezekről, hanem a megtapasztalt hitről, reményről és szeretetről beszél. Vallomása éppen ezért különösen erőteljese. Kiválasztottam a legerősebb részleteket:
„Számomra inkább a nagyon jó közösségek voltak szembetűnők, valamint az, hogy mindenki a maguk természetességében éli meg a hétköznapokat."
„A templomok tele vannak, a gyerekektől az idősek köréig bevett formula, hogy azt mondják, ha sikerült valami, az az Úr segítségével történt."
„Szerintem a közösségélményük, a magyarságtudatuk is erősen köthető az egyházhoz. Erős fogódzó ez nekik.”
„Jelenleg a kárpátaljai családok húsz százalékából költözik a családfenntartó apuka akár fél évre is távol, hogy biztosítsa a család megélhetését”.
„Kirázott a hideg ettől a mélyről jövő, hittel átitatott életigenléstől. Furcsa kettőség ez. Míg vizuálisan és a hangulat alapján is minden rendben, váratlanul elképesztően fájdalmas élettörténetek bontakoznak ki. Azt hiszem, sokat gazdagodtam, szélesedett a látásmódom az ő pozitív életfelfogásuk, természetes boldogságérzésük által.”
Ablonczy Bálint / valasz.hu
Mohai Balázs fotóriporter képei egy sokat szenvedő, mégis hallatlanul összetartó közösségről tudósítanak.
A legnagyobb gyerek tüdőgyulladásban halt meg – szól a Mohai Balázs fotóriporterrel a reformatus.hu-n megjelent interjú egyik legnyomasztóbb mondata. Micsoda nyomor és kilátástalanság lehet ott, ahol egy ilyen egyszerű betegség végezhet egy különben egészséges gyerekkel?
Az ilyen és ehhez hasonló részletek ellenére egyáltalán nem a lemondás sugárzik az MTI tehetséges fotósának szavaiból, aki Beregszászon és környékén élő református közösségek hétköznapjait dokumentálta. Az Index már közölt egy válogatást Mohai képeiből, amelyeket most a Külügyminisztériumban is kiállítottak.
A fotós a hosszú ideig tartó terepmunkán nagyjából 350 magyar református családhoz jutott el, alaposan rálátott hát az ottani életre.
Gazdasági válság, kelet-ukrajnai háború, bűnözés – alighanem bármelyik híradónéző fel tudja sorolni a kárpátaljai életre jellemzőnek gondolt tényezőit. Mohai Balázs mégsem ezekről, hanem a megtapasztalt hitről, reményről és szeretetről beszél. Vallomása éppen ezért különösen erőteljese. Kiválasztottam a legerősebb részleteket:
„Számomra inkább a nagyon jó közösségek voltak szembetűnők, valamint az, hogy mindenki a maguk természetességében éli meg a hétköznapokat."
„A templomok tele vannak, a gyerekektől az idősek köréig bevett formula, hogy azt mondják, ha sikerült valami, az az Úr segítségével történt."
„Szerintem a közösségélményük, a magyarságtudatuk is erősen köthető az egyházhoz. Erős fogódzó ez nekik.”
„Jelenleg a kárpátaljai családok húsz százalékából költözik a családfenntartó apuka akár fél évre is távol, hogy biztosítsa a család megélhetését”.
„Kirázott a hideg ettől a mélyről jövő, hittel átitatott életigenléstől. Furcsa kettőség ez. Míg vizuálisan és a hangulat alapján is minden rendben, váratlanul elképesztően fájdalmas élettörténetek bontakoznak ki. Azt hiszem, sokat gazdagodtam, szélesedett a látásmódom az ő pozitív életfelfogásuk, természetes boldogságérzésük által.”
Ablonczy Bálint / valasz.hu
2017. július 12.
Gombaszögi Nyári Tábor – Pártjaik elmúlt egy évét értékelték az MKP és a Most-Híd vezetői
Pártjaik elmúlt egy évét értékelték és célkitűzéseiket ismertették a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) és a Most-Híd magyar-szlovák vegyespártnak a vezetői a Gombaszögi Nyári Táborban szerdán tartott fórumukon.
A felvidéki magyar fiatalok egyik komoly hagyományokra visszatekintő nyári rendezvényének számító Gombaszögi Nyári Táborban tartott kerekasztal-beszélgetésen Menyhárt József, az MKP elnöke, illetve Ravasz Ábel, a Most-Híd alelnöke vett részt.
Menyhárt József az MKP-ban tavaly ilyenkor tartott tisztújítás óta eltelt időszakról szólva hangsúlyozta, ez az időszak a kitartó munka éve volt. Elmondta: a párt – amelynek vezetése a tisztújítás során jelentősen megfiatalodott – megerősítette a párbeszédet a helyi magyar közösségi szervezetekkel, a civil szférával és az egyházakkal, napirenden tartották a klasszikus nemzetpolitikai témákat, illetve meghirdették a régiók politikáját, amellyel a kistérségek problémáinak megoldását akarják elősegíteni.
Az MKP elnöke a következő egy év fontos feladatának nevezte, hogy rugalmasabbá tegyék pártjukat, az ezt célzó lépéseket a novemberi szlovákiai megyei választások után teszik meg. Menyhárt kiemelt fontosságú feladatnak minősítette a felvidéki magyar közösség gazdasági megerősítését, mivel – mint mondta – a közösséget csak akkor lehet megtartani, ha erős gazdasági lábakon áll. Ezzel összefüggésben megemlítette a megújított Baross Gábor Tervet (a Felvidék gazdaságfejlesztési tervét), amelyet a közösséget megerősítő terveik rendkívül fontos eszközének nevezett.
A felvidéki magyar politikus a közelgő megyei választásokkal kapcsolatban kiemelte, hogy az MKP jelenleg erős képviselettel rendelkezik a megyei önkormányzatokban, 5 megyében 41 képviselőjük van. Ezt a képviseletet meg akarják tartani, s lehetőség szerint meg is akarják erősíteni, fő céljuk, hogy minél több magyar jelöltet jutassanak be a megyei képviselőtestületekbe, ezért a következő időszakban a választók mozgósítására összpontosítanak majd. Menyhárt József hozzátette: a megyei választáson az MKP színeiben kipróbált jelöltek indulnak majd, akik között sok a fiatal. Az MKP és a Most-Híd megyei választási együttműködésének meghiúsulásával kapcsolatos kérdésre válaszolva rámutatott: pártjuk erős régiós struktúrákkal rendelkező, alulról építkező párt, s mivel ez esetben regionális választásokról van szó, egyes döntések alsóbb szinteken születtek meg.
Ravasz Ábel, a Most-Híd alelnöke az elmúlt egy évet értékelve azt mondta: pártjukban – a kormányzati szerepvállalással – új korszak kezdődött. Elmondta: a Most-Híd három területen „akart többet tenni", ezek a jogállamiság megerősítése, a régiófejlesztés és a kisebbségpolitika. Úgy vélte, mindhárom területen sikerült előrelépni. A régiófejlesztéssel kapcsolatban a „sikerek kezdeteiről lehet beszélni" – mondta Ravasz Ábel, aki a kisebbségpolitikai célkitűzéseikkel kapcsolatban az oktatásfinanszírozási törvényt, a nyelvhasználati jogok terén megvalósított változtatásokat és a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozását említette.
A vegyespárt kormányzati szerepvállalását és annak hozadékát, illetve következményeit firtató kérdésre azt mondta: a kormány „nem szent és hibátlan", voltak rossz lépései is, de mindenkinek el kell ismernie, hogy hatékonyan működik, azt pedig ugyancsak látni kell, hogy a Most-Híd a kormánykoalíció legkisebb pártja, így korlátozottak a lehetőségei a döntéshozatal terén. Ravasz Ábel a megyei választásokról azt mondta: pártjuk egyik célja, hogy olyan fiatal jelölteknek adjon teret, akik később jelentősebb szerepet kaphatnak a pártban. Azzal kapcsolatban, hogy az MKP és a Most-Híd között meghiúsult az együttműködés a megyei választásokon, úgy vélekedett: pártjuk hosszú távú partnerség kialakítására törekszik, s ilyen politikai együttműködéshez arra lenne szükség, hogy a közeledés szándéka ne csak a választás előtt legyen meg.
A Gombaszögi Nyári Tábor vasárnapig tart, programjában több tucat – főként könnyűzenei és népzenei – fellépő műsora mellett politikai és közéleti témájú előadások egész sora szerepel. Starovic Tibor / MTI; Erdély.ma
Pártjaik elmúlt egy évét értékelték és célkitűzéseiket ismertették a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) és a Most-Híd magyar-szlovák vegyespártnak a vezetői a Gombaszögi Nyári Táborban szerdán tartott fórumukon.
A felvidéki magyar fiatalok egyik komoly hagyományokra visszatekintő nyári rendezvényének számító Gombaszögi Nyári Táborban tartott kerekasztal-beszélgetésen Menyhárt József, az MKP elnöke, illetve Ravasz Ábel, a Most-Híd alelnöke vett részt.
Menyhárt József az MKP-ban tavaly ilyenkor tartott tisztújítás óta eltelt időszakról szólva hangsúlyozta, ez az időszak a kitartó munka éve volt. Elmondta: a párt – amelynek vezetése a tisztújítás során jelentősen megfiatalodott – megerősítette a párbeszédet a helyi magyar közösségi szervezetekkel, a civil szférával és az egyházakkal, napirenden tartották a klasszikus nemzetpolitikai témákat, illetve meghirdették a régiók politikáját, amellyel a kistérségek problémáinak megoldását akarják elősegíteni.
Az MKP elnöke a következő egy év fontos feladatának nevezte, hogy rugalmasabbá tegyék pártjukat, az ezt célzó lépéseket a novemberi szlovákiai megyei választások után teszik meg. Menyhárt kiemelt fontosságú feladatnak minősítette a felvidéki magyar közösség gazdasági megerősítését, mivel – mint mondta – a közösséget csak akkor lehet megtartani, ha erős gazdasági lábakon áll. Ezzel összefüggésben megemlítette a megújított Baross Gábor Tervet (a Felvidék gazdaságfejlesztési tervét), amelyet a közösséget megerősítő terveik rendkívül fontos eszközének nevezett.
A felvidéki magyar politikus a közelgő megyei választásokkal kapcsolatban kiemelte, hogy az MKP jelenleg erős képviselettel rendelkezik a megyei önkormányzatokban, 5 megyében 41 képviselőjük van. Ezt a képviseletet meg akarják tartani, s lehetőség szerint meg is akarják erősíteni, fő céljuk, hogy minél több magyar jelöltet jutassanak be a megyei képviselőtestületekbe, ezért a következő időszakban a választók mozgósítására összpontosítanak majd. Menyhárt József hozzátette: a megyei választáson az MKP színeiben kipróbált jelöltek indulnak majd, akik között sok a fiatal. Az MKP és a Most-Híd megyei választási együttműködésének meghiúsulásával kapcsolatos kérdésre válaszolva rámutatott: pártjuk erős régiós struktúrákkal rendelkező, alulról építkező párt, s mivel ez esetben regionális választásokról van szó, egyes döntések alsóbb szinteken születtek meg.
Ravasz Ábel, a Most-Híd alelnöke az elmúlt egy évet értékelve azt mondta: pártjukban – a kormányzati szerepvállalással – új korszak kezdődött. Elmondta: a Most-Híd három területen „akart többet tenni", ezek a jogállamiság megerősítése, a régiófejlesztés és a kisebbségpolitika. Úgy vélte, mindhárom területen sikerült előrelépni. A régiófejlesztéssel kapcsolatban a „sikerek kezdeteiről lehet beszélni" – mondta Ravasz Ábel, aki a kisebbségpolitikai célkitűzéseikkel kapcsolatban az oktatásfinanszírozási törvényt, a nyelvhasználati jogok terén megvalósított változtatásokat és a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozását említette.
A vegyespárt kormányzati szerepvállalását és annak hozadékát, illetve következményeit firtató kérdésre azt mondta: a kormány „nem szent és hibátlan", voltak rossz lépései is, de mindenkinek el kell ismernie, hogy hatékonyan működik, azt pedig ugyancsak látni kell, hogy a Most-Híd a kormánykoalíció legkisebb pártja, így korlátozottak a lehetőségei a döntéshozatal terén. Ravasz Ábel a megyei választásokról azt mondta: pártjuk egyik célja, hogy olyan fiatal jelölteknek adjon teret, akik később jelentősebb szerepet kaphatnak a pártban. Azzal kapcsolatban, hogy az MKP és a Most-Híd között meghiúsult az együttműködés a megyei választásokon, úgy vélekedett: pártjuk hosszú távú partnerség kialakítására törekszik, s ilyen politikai együttműködéshez arra lenne szükség, hogy a közeledés szándéka ne csak a választás előtt legyen meg.
A Gombaszögi Nyári Tábor vasárnapig tart, programjában több tucat – főként könnyűzenei és népzenei – fellépő műsora mellett politikai és közéleti témájú előadások egész sora szerepel. Starovic Tibor / MTI; Erdély.ma
2017. július 12.
Fejvesztett kormányzás
Ahogy telnek a napok, úgy válnak semmivé újabb és újabb pontok a kormányprogramból. Abból a dokumentumból, amelyet Liviu Dragnea Szentírásként emlegetett, amelynek minden passzusát megszögeltnek mondotta. Az első, tavaly ősszel a kampányban bemutatott zseniális program átvedlése még hónapokba tellett, s megbukott egy kormányfő is, mert állítólag képtelen volt megvalósítani a sok nagyszerű ötletet.
Aztán az új miniszterelnökkel kaptunk egy alaposan átgyúrt tevékenységi tervet, melyet egy nagyon okos szakértőkből álló munkacsoport dolgozott ki egyetlen éjszaka alatt. Csakhogy, amint kiszivárogtak tételei, hatalmas felháborodás kerekedett, Dragnea és új kormányfője nem győzött visszakozni, hisz nemcsak a hazai vállalkozók, szakértők szedték darabokra, de a külföldiek is felhördültek, az amerikai nagykövet személyes látogatáson jelezte, elfogadhatatlannak tartanak több tervezett intézkedést.
De lássuk csak, mi történt az új kormány beiktatása és a legújabb program megszavazása óta eltelt bő tíz napban. Negyvennyolc óra sem kellett, kiderült, hogy a legnagyobb felháborodást kiváltó, üzleti forgalomra kivetett adó következményeit még elemzik, csak akkor alkalmazzák, ha tényleg hatékony. A nyereséget külföldre menekítő multik ellen találták ki, de ha tönkreteszi hazai vállalkozások sokaságát, akkor inkább eltekintenek tőle – ígérték. A szolidaritási adó bevezetése sem biztos, még utánanéznek, az egészségkárosító termékekre szánt sarcról senki, talán még kitalálói sem tudják, pontosan mire gondoltak: a cukorra, a dohányra vagy az alkoholra? Bőszen tagadták a még fel sem kent új pénzügyminiszter elszólását a magánnyugdíjpénztárak államosításáról, Dragnea egyenesen butaságnak minősítette, aztán kiderült, a legszorgalmasabb munkaügyi miniszter, Lia Olguța Vasilescu mégis vizsgálódik, csapatával elemzi, mi történik a polgárok pénzével, ha nem az állam teszi rá a kezét. S most, egész frissen megtudhattuk: a 2000 lejes minimálbér valójában nem lesz több 1550 lejnél. A bumfordi, nyers miniszterelnök pedig lehordta az újságírókat, hogy miért teszik fel újra és újra ugyanazt a kérdést, mit nem lehet ezen érteni, ők csak az új globális adózáshoz igazították a minimálbért, amikor az alkalmazott fizeti a hozzájárulásokat, ezért jelent meg a programban megjelölt összeg. Egy olyan új adózási rendszerhez, melyről szintén nem sokat tudni, tanulmányozási, kísérletezési fázisban van.
A szociáldemokraták nagy ígéretekkel nyertek választásokat, most pénzre volna szükségük, hogy fedezni tudják vállalásaikat. De ígértek szakértelemet is – az vajon merre bujkál? Fejvesztett kormányzásukban egy miniszterelnök már fejét veszítette. Mi jön még? Napról napra tragikusabb uralgásuk komikuma. Nevetségesebbnél nevetségesebb helyzeteket teremtenek, ám félő, a következményektől arcunkra fagy a mosoly.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ahogy telnek a napok, úgy válnak semmivé újabb és újabb pontok a kormányprogramból. Abból a dokumentumból, amelyet Liviu Dragnea Szentírásként emlegetett, amelynek minden passzusát megszögeltnek mondotta. Az első, tavaly ősszel a kampányban bemutatott zseniális program átvedlése még hónapokba tellett, s megbukott egy kormányfő is, mert állítólag képtelen volt megvalósítani a sok nagyszerű ötletet.
Aztán az új miniszterelnökkel kaptunk egy alaposan átgyúrt tevékenységi tervet, melyet egy nagyon okos szakértőkből álló munkacsoport dolgozott ki egyetlen éjszaka alatt. Csakhogy, amint kiszivárogtak tételei, hatalmas felháborodás kerekedett, Dragnea és új kormányfője nem győzött visszakozni, hisz nemcsak a hazai vállalkozók, szakértők szedték darabokra, de a külföldiek is felhördültek, az amerikai nagykövet személyes látogatáson jelezte, elfogadhatatlannak tartanak több tervezett intézkedést.
De lássuk csak, mi történt az új kormány beiktatása és a legújabb program megszavazása óta eltelt bő tíz napban. Negyvennyolc óra sem kellett, kiderült, hogy a legnagyobb felháborodást kiváltó, üzleti forgalomra kivetett adó következményeit még elemzik, csak akkor alkalmazzák, ha tényleg hatékony. A nyereséget külföldre menekítő multik ellen találták ki, de ha tönkreteszi hazai vállalkozások sokaságát, akkor inkább eltekintenek tőle – ígérték. A szolidaritási adó bevezetése sem biztos, még utánanéznek, az egészségkárosító termékekre szánt sarcról senki, talán még kitalálói sem tudják, pontosan mire gondoltak: a cukorra, a dohányra vagy az alkoholra? Bőszen tagadták a még fel sem kent új pénzügyminiszter elszólását a magánnyugdíjpénztárak államosításáról, Dragnea egyenesen butaságnak minősítette, aztán kiderült, a legszorgalmasabb munkaügyi miniszter, Lia Olguța Vasilescu mégis vizsgálódik, csapatával elemzi, mi történik a polgárok pénzével, ha nem az állam teszi rá a kezét. S most, egész frissen megtudhattuk: a 2000 lejes minimálbér valójában nem lesz több 1550 lejnél. A bumfordi, nyers miniszterelnök pedig lehordta az újságírókat, hogy miért teszik fel újra és újra ugyanazt a kérdést, mit nem lehet ezen érteni, ők csak az új globális adózáshoz igazították a minimálbért, amikor az alkalmazott fizeti a hozzájárulásokat, ezért jelent meg a programban megjelölt összeg. Egy olyan új adózási rendszerhez, melyről szintén nem sokat tudni, tanulmányozási, kísérletezési fázisban van.
A szociáldemokraták nagy ígéretekkel nyertek választásokat, most pénzre volna szükségük, hogy fedezni tudják vállalásaikat. De ígértek szakértelemet is – az vajon merre bujkál? Fejvesztett kormányzásukban egy miniszterelnök már fejét veszítette. Mi jön még? Napról napra tragikusabb uralgásuk komikuma. Nevetségesebbnél nevetségesebb helyzeteket teremtenek, ám félő, a következményektől arcunkra fagy a mosoly.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 12.
Figyelni az építészeti hagyományokra (Településrendezés)
Hagyományokon alapuló, egyben korszerű általános településrendezési tervekre törekszenek a háromszéki önkormányzatok. A korábbi tervek felújítására, esetenként teljesen újak készítésére országos program révén pénzt folyósít a regionális fejlesztési minisztérium. Kovászna megye a tavalyi 476 ezer lejes központi hozzájárulás után idén közel 574 ezer lejt kapott e célra. Ebből az összegből négy város és tizenkilenc község folytathatja vagy kezdheti el településrendezési tervét.
A tervek tízévenkénti aktualizálását törvény írja elő. A 2003 előtt készült tervek érvényességét 2018-ig meghosszabbították, ám ezt követően alkalmazkodni kell a jogszabályhoz. Háromszéken öt közigazgatási egység rendelkezik naprakész tervvel: Bardoc, Gelence, Árkos, Dálnok és Zágonbárkány.
Az általános településrendezési terv olyan építkezési szabályrendszer, amely meghatározza a bel- és külterület határát, a lakott és ipari övezetek helyzetét, a kötelező közművesítés tervét, utak, járdák, közterek helyzetét, előírja az építkezésekben felhasználható anyagtípusokat, az épületek telken belüli elhelyezésének módját, övezetenkénti magasságát, az utcafront hosszát és sok más, a funkcionalitást és az esztétikát figyelembe vevő követelményt. E terveket szakosodott műépítészek készíthetik el, s jóvá kell hagynia a helyi önkormányzatnak és a megyei tanácsnak is, ami lehetőséget biztosít egyfajta ellenőrzésre. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy fogalmazott, ezáltal lehetőségük van arra, hogy szorgalmazzák, a települések tartsák szem előtt a székelyföldi, háromszéki építészeti örökséget, a hagyományos, jellegzetes faluképet a 21. századi elvárások és korszerűsítési törekvések mellett, hiszen a rendezési terv középtávon meghatározza a településfejlesztés irányát is – közölte az intézmény sajtóirodája. Bereczk Loránd Alexandru, Kovászna megye főépítésze közölte, a megyei önkormányzat szakemberei segédanyagot állítottak össze, amelyet a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátanak, és amelyben ismertetik a törvényes előírásokat, a műszaki elvárásokat, továbbá a helyi építészeti jellegzetességeket, hogy ennek megfelelő elvárásokat támasszanak az általános rendezési tervet készítő szakemberekkel szemben.
:Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hagyományokon alapuló, egyben korszerű általános településrendezési tervekre törekszenek a háromszéki önkormányzatok. A korábbi tervek felújítására, esetenként teljesen újak készítésére országos program révén pénzt folyósít a regionális fejlesztési minisztérium. Kovászna megye a tavalyi 476 ezer lejes központi hozzájárulás után idén közel 574 ezer lejt kapott e célra. Ebből az összegből négy város és tizenkilenc község folytathatja vagy kezdheti el településrendezési tervét.
A tervek tízévenkénti aktualizálását törvény írja elő. A 2003 előtt készült tervek érvényességét 2018-ig meghosszabbították, ám ezt követően alkalmazkodni kell a jogszabályhoz. Háromszéken öt közigazgatási egység rendelkezik naprakész tervvel: Bardoc, Gelence, Árkos, Dálnok és Zágonbárkány.
Az általános településrendezési terv olyan építkezési szabályrendszer, amely meghatározza a bel- és külterület határát, a lakott és ipari övezetek helyzetét, a kötelező közművesítés tervét, utak, járdák, közterek helyzetét, előírja az építkezésekben felhasználható anyagtípusokat, az épületek telken belüli elhelyezésének módját, övezetenkénti magasságát, az utcafront hosszát és sok más, a funkcionalitást és az esztétikát figyelembe vevő követelményt. E terveket szakosodott műépítészek készíthetik el, s jóvá kell hagynia a helyi önkormányzatnak és a megyei tanácsnak is, ami lehetőséget biztosít egyfajta ellenőrzésre. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy fogalmazott, ezáltal lehetőségük van arra, hogy szorgalmazzák, a települések tartsák szem előtt a székelyföldi, háromszéki építészeti örökséget, a hagyományos, jellegzetes faluképet a 21. századi elvárások és korszerűsítési törekvések mellett, hiszen a rendezési terv középtávon meghatározza a településfejlesztés irányát is – közölte az intézmény sajtóirodája. Bereczk Loránd Alexandru, Kovászna megye főépítésze közölte, a megyei önkormányzat szakemberei segédanyagot állítottak össze, amelyet a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátanak, és amelyben ismertetik a törvényes előírásokat, a műszaki elvárásokat, továbbá a helyi építészeti jellegzetességeket, hogy ennek megfelelő elvárásokat támasszanak az általános rendezési tervet készítő szakemberekkel szemben.
:Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 12.
Túljelentkezés tanítóknál, óvónőknél (Vizsgáznak a pedagógusok)
Negyvenegy állandó, 227 teljes állású helyettesítői és 1272 töredékkatedrát (azaz heti 1–16 órát) hirdetett meg a Kovászna megyei tanfelügyelőség a mai versenyvizsgára. A magyar tanítóknál négyszeres, az óvónőknél közel harmincszoros a túljelentkezés.
Az idei versenyvizsgára 296-an iratkoztak, közülük négy pályázónak nem fogadták el a jelentkezését, tizennyolcan visszaléptek, vagy az órahallgatás, illetve gyakorlat alkalmával nem érték el az ötös átmenőt. A mai írásbelire 274 pedagógust várnak a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában berendezett vizsgáztatóközpontba, ahol 8–9 óráig lehet bemenni a kamerával ellenőrzött tantermekbe, az írásbeli dolgozat megírására, 10 órától számítva, négy óra áll a vizsgázók rendelkezésére. Tizenkilenc jelentkező idei végzős, vagy ebben a vizsgaidőszakban szerezte meg a pszichopedagógiai képesítést.
A negyvenegy címzetes állás elfoglalásának feltétele a 7-es vizsgaáltalános, de a 7-est külön-külön is el kell érni az órahallgatáson, illetve mesterek, testnevelő tanárok és más gyakorlati oktatók esetében a gyakorlati próbán és az írásbelin is, a helyettesítő állásokat 5-ös és 5-ös média fölötti eredménnyel is el lehet foglalni.
A legnagyobb túljelentkezést szinte minden esztendőben ugyanazokon a szakokon jegyzik: négy magyar tanítói állásra negyvenketten pályáznak, egy magyar óvónői helyre huszonkilencen, három angol szakos katedrára huszonegyen, három romántanári állásra harminchárman. A speciális oktatásban meghirdetett három helyre tizenkilencen vizsgáznak. Az előzetes eredményeket július 18-án hirdetik ki, két nap áll a vizsgázók rendelkezésére a dolgozatok megóvására, a végleges összesítést július 25-én teszik közzé.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Negyvenegy állandó, 227 teljes állású helyettesítői és 1272 töredékkatedrát (azaz heti 1–16 órát) hirdetett meg a Kovászna megyei tanfelügyelőség a mai versenyvizsgára. A magyar tanítóknál négyszeres, az óvónőknél közel harmincszoros a túljelentkezés.
Az idei versenyvizsgára 296-an iratkoztak, közülük négy pályázónak nem fogadták el a jelentkezését, tizennyolcan visszaléptek, vagy az órahallgatás, illetve gyakorlat alkalmával nem érték el az ötös átmenőt. A mai írásbelire 274 pedagógust várnak a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában berendezett vizsgáztatóközpontba, ahol 8–9 óráig lehet bemenni a kamerával ellenőrzött tantermekbe, az írásbeli dolgozat megírására, 10 órától számítva, négy óra áll a vizsgázók rendelkezésére. Tizenkilenc jelentkező idei végzős, vagy ebben a vizsgaidőszakban szerezte meg a pszichopedagógiai képesítést.
A negyvenegy címzetes állás elfoglalásának feltétele a 7-es vizsgaáltalános, de a 7-est külön-külön is el kell érni az órahallgatáson, illetve mesterek, testnevelő tanárok és más gyakorlati oktatók esetében a gyakorlati próbán és az írásbelin is, a helyettesítő állásokat 5-ös és 5-ös média fölötti eredménnyel is el lehet foglalni.
A legnagyobb túljelentkezést szinte minden esztendőben ugyanazokon a szakokon jegyzik: négy magyar tanítói állásra negyvenketten pályáznak, egy magyar óvónői helyre huszonkilencen, három angol szakos katedrára huszonegyen, három romántanári állásra harminchárman. A speciális oktatásban meghirdetett három helyre tizenkilencen vizsgáznak. Az előzetes eredményeket július 18-án hirdetik ki, két nap áll a vizsgázók rendelkezésére a dolgozatok megóvására, a végleges összesítést július 25-én teszik közzé.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 12.
Brüsszelben járt a kormányfő
Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével találkozott tegnap Mihai Tudose kormányfő. A miniszterelnök Románia állandó brüsszeli képviseletének székhelyén úgy nyilatkozott: tárgyalópartnereit az ország stabilitásáról biztosította. Mihai Tudosét tegnap este fogadta az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani is.
A román kormányfő és az Európai Tanács elnöke a korrupcióellenes harc kapcsán megegyezett abban, hogy minden törvénykezdeményezésre csak a döntésben érintettek, valamint a civil társadalom véleményének előzetes meghallgatása után kerülhet sor. Hivatalos források szerint a beszélgetés során elhangzott: az igazságügyi minisztérium feladata gyakorlatba ültetni az alkotmánybíróság döntéseit, a kezdeményezéseket pedig ezt követően nem a kormánynak, hanem a parlamentnek kell elfogadnia, az átláthatóság elvének tiszteletben tartásával. A megbeszélést követően Mihai Tudose azt nyilatkozta tegnap: az európai vezetők elégedettek azzal, ami az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében eddig történt, mint fogalmazott: „a jó úton vagyunk”. Hozzátette: a román igazságügyi miniszter nemsokára Brüsszelbe utazik, hogy az unió hivatalos képviselőivel tárgyaljon. A kormányfő továbbá megerősítette, nem vezetik be az üzleti forgalomra kivetett pluszadót, „mert kiszámíthatóak vagyunk az adó- és pénzügyeket illetően” – nyilatkozta. Tárgyalópartnereinek továbbá megerősítette azt is, hogy tartani fogják a 3 százalékos költségvetési hiánycélt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével találkozott tegnap Mihai Tudose kormányfő. A miniszterelnök Románia állandó brüsszeli képviseletének székhelyén úgy nyilatkozott: tárgyalópartnereit az ország stabilitásáról biztosította. Mihai Tudosét tegnap este fogadta az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani is.
A román kormányfő és az Európai Tanács elnöke a korrupcióellenes harc kapcsán megegyezett abban, hogy minden törvénykezdeményezésre csak a döntésben érintettek, valamint a civil társadalom véleményének előzetes meghallgatása után kerülhet sor. Hivatalos források szerint a beszélgetés során elhangzott: az igazságügyi minisztérium feladata gyakorlatba ültetni az alkotmánybíróság döntéseit, a kezdeményezéseket pedig ezt követően nem a kormánynak, hanem a parlamentnek kell elfogadnia, az átláthatóság elvének tiszteletben tartásával. A megbeszélést követően Mihai Tudose azt nyilatkozta tegnap: az európai vezetők elégedettek azzal, ami az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében eddig történt, mint fogalmazott: „a jó úton vagyunk”. Hozzátette: a román igazságügyi miniszter nemsokára Brüsszelbe utazik, hogy az unió hivatalos képviselőivel tárgyaljon. A kormányfő továbbá megerősítette, nem vezetik be az üzleti forgalomra kivetett pluszadót, „mert kiszámíthatóak vagyunk az adó- és pénzügyeket illetően” – nyilatkozta. Tárgyalópartnereinek továbbá megerősítette azt is, hogy tartani fogják a 3 százalékos költségvetési hiánycélt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 12.
Politikai értékelő Faragó Péter parlamenti képviselővel
Sérelmeinknek jogi úton kívánunk érvényt szerezni!
Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnökkel, parlamenti képviselővel a legutóbbi belpolitikai eseményeket értékeljük.
– Érdekes kormánybuktatáson, illetve -alakításon vagyunk túl. Ezekről mi a véleménye?
– Azt hiszem, nem csak hazai, de világviszonylatban is egyedülálló esemény részesei lehettünk, hiszen a parlamenti többséggel rendelkező kormányzópárt a saját miniszterelnöke ellen nyújtott be bizalmatlansági indítványt, buktatta azt meg. Tulajdonképpen már hetekkel korábban nyilvánvalóvá vált a parlamenti többséget alkotó párt, illetve a miniszterelnöke közötti nézetkülönbség, az együttműködés hiánya. Furcsa helyzet volt, ugyanis a miniszterek lemondtak, a miniszterelnök azonban erre nem volt hajlandó. Az volt az általános vélemény – amit az RMDSZ is osztott –, hogy egy kormányzópártnak jogában áll minisztereket, akár a miniszterelnököt is leváltani, ha úgy látja szükségesnek. Éppen ezért jövőtlen hazárdjátéknak tartottuk, amit az akkori miniszterelnök, Sorin Grindeanu véghez vitt, hiszen semmiféle várható támogatás nem volt mögötte. Ebben a furcsa helyzetben kellett nekünk is meghoznunk a döntést. Érdekes volt, hiszen a bizalmatlansági indítvány előtti időben, amikor a kormánypárt vezetőségével heti rendszerességgel megtartottuk az egyeztetéseket, felmerült néhány olyan régi kérésünk és elvárásunk, amelyeknek a megoldására mutatkozott is hajlandóság a PSD–ALDE koalíció részéről. Ugyanis nagyon régóta vár a parlament irattárában elfogadásra az RMDSZ által kidolgozott Kisebbségi Törvény; a Nyelvi Jogok Használatát és Bővítését Módosító Törvény; ugyancsak hónapok óta vár a március 15-ét a romániai magyarság ünnepévé nyilvánító törvény, amelyeknek az elfogadásában egyezségre jutottunk a PSD–ALDE szövetséggel. Ugyanakkor félelmetes volt látni azt a vehemens reakciót, ami a román média, illetve az ellenzéki pártok egy részében kiváltott a megegyezésünk. Régóta nem látott támadást, kirohanást intéztek e politikai alakulatok a magyar közösség ellen. Az alpári stílus, ahogyan Traian Băsescu támadta az őt sokszor támogató magyar közösséget, ahogyan a félig magyar PNL új elnök, Ludovic Orban nem tudja elfogadni a magyar közösségnek járó jogoknak a bővítését, egyben megdöbbentő, kiábrándító is volt. Ugyanakkor a több tévétársaság adásaiban a magyar közösség ellen pillanatok alatt fellobbantott gyűlöletkampány is visszaröpítette ezt az országot egy olyan középkorba, amelyről reméltük, többé nem fog előjönni. A többfrontos támadástól a kormánypárt is hátrébb lépett. Bízunk benne, hogy a következő időszakban megtaláljuk a partnereket, akikkel a jogos elvárásainkat a román törvényhozásban el tudjuk fogadtatni. Mert nem kérünk semmi olyat, amire ne lenne precedens az Európai Unióban, ahol egy közigazgatási egységben nagyobb számban élő kisebbségnek joga van használni az anyanyelvét. Az is meggyőződésünk, hogy március 15-ének, minden magyar ünnepének hivatalos ünneppé kell válnia Romániában. Ugyanakkor abban is hiszünk, hogy a kisebbségi törvény rendelkezései által fenntarthatóvá tudjuk tenni az erdélyi magyar közösség anyanyelvű oktatását és kulturális életét. A jelzett törvények jóváhagyásával senkitől semmit nem veszünk el, a magyar közösség és a többi kisebbség viszont kiszámíthatóbb, biztosabb jövő elé nézhet a szülőföldjén.
A kormányválság vége az lett, hogy a PSD sikeresen megbuktatta a saját miniszterelnökét. Utána az államfővel való egyezkedés, illetve az új miniszterelnök kinevezése gyorsan ment, hiszen soha, egyetlen országnak sem érdeke a politikai bizonytalanság, hogy ne legyen működőképes kormánya, amely megfelelő parlamenti támogatottsággal rendelkezik. Az RMDSZ álláspontja az volt, hogy mivel a parlamenti többséggel van együttműködési megállapodásunk, megszavazzuk az új kormányt. Abban is bízunk, hogy a megbeszélések eredményeként jó együttműködés fog kialakulni. A jelzett céljaink eléréséhez szükséges parlamenti többség kialakításának jelenleg egyetlen módja a kormánykoalícióval való együttműködésben mutatkozik.
Kivédeni a gyűlöletkeltést
– Mi a véleménye a szinte gombnyomásszerűen beindított gyűlöletkeltő kampányról? Az bármikor újraindítható?
– Évek, hónapok óta mondja a politikum egy része, köztük az RMDSZ is, hogy Romániában olyan elfogadhatatlan politikai helyzet van, hogy politikai döntések nem politikusok, hanem az erőszakszervezetek befolyására történnek. Az ő képviselőik jelen vannak a politikai döntéshozatalban is, ami teljesen elfogadhatatlan helyzet. Azon a bizonyos hétfő délutánon látszott, hogy szinte gombnyomásra olyan hisztériahullám indult be, ami addig elképzelhetetlen volt. A korszerű kommunikációs eszközökkel pár óra alatt félelmetes szintű félelemkeltést, nacionalizmust, sovinizmust tudtak felkorbácsolni. Erre valamilyen megoldást kell találnunk, mert ha egyszer megtették, valószínűleg máskor is meg tudják majd tenni, ami senkinek nem szolgálja az érdekét.
– Az RMDSZ frakcióban megvitatták, hogy az efféléket a jövőben hogyan lehetne megelőzni, kezelni?
– Az RMDSZ vezetősége beszélgetéseket folytatott az államfővel, illetve a parlamenti képviselettel rendelkező politikai pártok vezetőivel, akiknek elmondtuk: elfogadhatatlan, tűrhetetlen az, hogy amikor magyar kérdésben politikailag villantani lehet, olyankor mindig vannak olyan pártok és vezetők, akik-amelyek felülnek a sovinizmus vonatára. Azt képzelik, hogy ezáltal olcsón, ingyen tehetnek szert népszerűségre a román közegben. Az efféle akcióik után a magyar közösség nagyon keserű szájízzel marad, hiszen érthetetlen, elfogadhatatlan, hogy 2017-ben az EU egyik tagországában ilyen viselkedéssel állhatnak elő politikai pártok.
– AZ RMDSZ EP-képviselői az esettel kapcsolatban elmondták-e az Európai Parlamentben, hogyan osztják nálunk a demokráciát?
– EP-képviselőink a helyükön voltak, az Európai Parlament plénumában is a rendelkezésükre álló idő alatt tájékoztatták a kollégáikat a Romániában kialakult helyzetről. Ugyanakkor az RMDSZ és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a magyarság ellen nyíltan uszító politikusok és sajtóorgánumok ellen jogi lépéseket is tett, mert úgy érezzük, hogy a számunkra elfogadhatatlan viselkedésükért vállalniuk kell a jogi következményeket. Románia Alkotmánya szerint júliusban és augusztusban a Képviselőház és a Szenátus is nyári vakáción van, a parlamentet csak sürgős dolgok miatt, rendkívüli ülésszakokra lehet összehívni. Más esetekben a kormánynak adott a joga rendeletekkel intézkedni. A jogi sérelmeinket az őszi ülésszakig semmiképpen nem fogjuk elfelejteni, törvényesen érvényt akarunk szerezni azoknak!
– Köszönöm az értékelőt.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
Sérelmeinknek jogi úton kívánunk érvényt szerezni!
Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnökkel, parlamenti képviselővel a legutóbbi belpolitikai eseményeket értékeljük.
– Érdekes kormánybuktatáson, illetve -alakításon vagyunk túl. Ezekről mi a véleménye?
– Azt hiszem, nem csak hazai, de világviszonylatban is egyedülálló esemény részesei lehettünk, hiszen a parlamenti többséggel rendelkező kormányzópárt a saját miniszterelnöke ellen nyújtott be bizalmatlansági indítványt, buktatta azt meg. Tulajdonképpen már hetekkel korábban nyilvánvalóvá vált a parlamenti többséget alkotó párt, illetve a miniszterelnöke közötti nézetkülönbség, az együttműködés hiánya. Furcsa helyzet volt, ugyanis a miniszterek lemondtak, a miniszterelnök azonban erre nem volt hajlandó. Az volt az általános vélemény – amit az RMDSZ is osztott –, hogy egy kormányzópártnak jogában áll minisztereket, akár a miniszterelnököt is leváltani, ha úgy látja szükségesnek. Éppen ezért jövőtlen hazárdjátéknak tartottuk, amit az akkori miniszterelnök, Sorin Grindeanu véghez vitt, hiszen semmiféle várható támogatás nem volt mögötte. Ebben a furcsa helyzetben kellett nekünk is meghoznunk a döntést. Érdekes volt, hiszen a bizalmatlansági indítvány előtti időben, amikor a kormánypárt vezetőségével heti rendszerességgel megtartottuk az egyeztetéseket, felmerült néhány olyan régi kérésünk és elvárásunk, amelyeknek a megoldására mutatkozott is hajlandóság a PSD–ALDE koalíció részéről. Ugyanis nagyon régóta vár a parlament irattárában elfogadásra az RMDSZ által kidolgozott Kisebbségi Törvény; a Nyelvi Jogok Használatát és Bővítését Módosító Törvény; ugyancsak hónapok óta vár a március 15-ét a romániai magyarság ünnepévé nyilvánító törvény, amelyeknek az elfogadásában egyezségre jutottunk a PSD–ALDE szövetséggel. Ugyanakkor félelmetes volt látni azt a vehemens reakciót, ami a román média, illetve az ellenzéki pártok egy részében kiváltott a megegyezésünk. Régóta nem látott támadást, kirohanást intéztek e politikai alakulatok a magyar közösség ellen. Az alpári stílus, ahogyan Traian Băsescu támadta az őt sokszor támogató magyar közösséget, ahogyan a félig magyar PNL új elnök, Ludovic Orban nem tudja elfogadni a magyar közösségnek járó jogoknak a bővítését, egyben megdöbbentő, kiábrándító is volt. Ugyanakkor a több tévétársaság adásaiban a magyar közösség ellen pillanatok alatt fellobbantott gyűlöletkampány is visszaröpítette ezt az országot egy olyan középkorba, amelyről reméltük, többé nem fog előjönni. A többfrontos támadástól a kormánypárt is hátrébb lépett. Bízunk benne, hogy a következő időszakban megtaláljuk a partnereket, akikkel a jogos elvárásainkat a román törvényhozásban el tudjuk fogadtatni. Mert nem kérünk semmi olyat, amire ne lenne precedens az Európai Unióban, ahol egy közigazgatási egységben nagyobb számban élő kisebbségnek joga van használni az anyanyelvét. Az is meggyőződésünk, hogy március 15-ének, minden magyar ünnepének hivatalos ünneppé kell válnia Romániában. Ugyanakkor abban is hiszünk, hogy a kisebbségi törvény rendelkezései által fenntarthatóvá tudjuk tenni az erdélyi magyar közösség anyanyelvű oktatását és kulturális életét. A jelzett törvények jóváhagyásával senkitől semmit nem veszünk el, a magyar közösség és a többi kisebbség viszont kiszámíthatóbb, biztosabb jövő elé nézhet a szülőföldjén.
A kormányválság vége az lett, hogy a PSD sikeresen megbuktatta a saját miniszterelnökét. Utána az államfővel való egyezkedés, illetve az új miniszterelnök kinevezése gyorsan ment, hiszen soha, egyetlen országnak sem érdeke a politikai bizonytalanság, hogy ne legyen működőképes kormánya, amely megfelelő parlamenti támogatottsággal rendelkezik. Az RMDSZ álláspontja az volt, hogy mivel a parlamenti többséggel van együttműködési megállapodásunk, megszavazzuk az új kormányt. Abban is bízunk, hogy a megbeszélések eredményeként jó együttműködés fog kialakulni. A jelzett céljaink eléréséhez szükséges parlamenti többség kialakításának jelenleg egyetlen módja a kormánykoalícióval való együttműködésben mutatkozik.
Kivédeni a gyűlöletkeltést
– Mi a véleménye a szinte gombnyomásszerűen beindított gyűlöletkeltő kampányról? Az bármikor újraindítható?
– Évek, hónapok óta mondja a politikum egy része, köztük az RMDSZ is, hogy Romániában olyan elfogadhatatlan politikai helyzet van, hogy politikai döntések nem politikusok, hanem az erőszakszervezetek befolyására történnek. Az ő képviselőik jelen vannak a politikai döntéshozatalban is, ami teljesen elfogadhatatlan helyzet. Azon a bizonyos hétfő délutánon látszott, hogy szinte gombnyomásra olyan hisztériahullám indult be, ami addig elképzelhetetlen volt. A korszerű kommunikációs eszközökkel pár óra alatt félelmetes szintű félelemkeltést, nacionalizmust, sovinizmust tudtak felkorbácsolni. Erre valamilyen megoldást kell találnunk, mert ha egyszer megtették, valószínűleg máskor is meg tudják majd tenni, ami senkinek nem szolgálja az érdekét.
– Az RMDSZ frakcióban megvitatták, hogy az efféléket a jövőben hogyan lehetne megelőzni, kezelni?
– Az RMDSZ vezetősége beszélgetéseket folytatott az államfővel, illetve a parlamenti képviselettel rendelkező politikai pártok vezetőivel, akiknek elmondtuk: elfogadhatatlan, tűrhetetlen az, hogy amikor magyar kérdésben politikailag villantani lehet, olyankor mindig vannak olyan pártok és vezetők, akik-amelyek felülnek a sovinizmus vonatára. Azt képzelik, hogy ezáltal olcsón, ingyen tehetnek szert népszerűségre a román közegben. Az efféle akcióik után a magyar közösség nagyon keserű szájízzel marad, hiszen érthetetlen, elfogadhatatlan, hogy 2017-ben az EU egyik tagországában ilyen viselkedéssel állhatnak elő politikai pártok.
– AZ RMDSZ EP-képviselői az esettel kapcsolatban elmondták-e az Európai Parlamentben, hogyan osztják nálunk a demokráciát?
– EP-képviselőink a helyükön voltak, az Európai Parlament plénumában is a rendelkezésükre álló idő alatt tájékoztatták a kollégáikat a Romániában kialakult helyzetről. Ugyanakkor az RMDSZ és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat a magyarság ellen nyíltan uszító politikusok és sajtóorgánumok ellen jogi lépéseket is tett, mert úgy érezzük, hogy a számunkra elfogadhatatlan viselkedésükért vállalniuk kell a jogi következményeket. Románia Alkotmánya szerint júliusban és augusztusban a Képviselőház és a Szenátus is nyári vakáción van, a parlamentet csak sürgős dolgok miatt, rendkívüli ülésszakokra lehet összehívni. Más esetekben a kormánynak adott a joga rendeletekkel intézkedni. A jogi sérelmeinket az őszi ülésszakig semmiképpen nem fogjuk elfelejteni, törvényesen érvényt akarunk szerezni azoknak!
– Köszönöm az értékelőt.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
2017. július 12.
Johannis-látogatás - Az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg
Kelemen Hunor szerint Klaus Johannis államfő hivatali elődje, Traian Băsescu útját járja azzal, hogy Székelyföldre látogat. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke egy szerdai kolozsvári sajtóbeszélgetésen fejtette ki a véleményét.
Megjegyezte: Traian Băsescu vezette be azt a szemléletet, hogy nem az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezetével, hanem közvetlenül az erdélyi magyar emberekkel próbál tárgyalni, és - a jelek szerint - Johannis is "ugyanazt a tanácsot kapja". Hozzátette: az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg, ezért nem is lesznek ott Klaus Johannis jövő keddi székelyföldi látogatásának a helyszínein. Azt is megjegyezte azonban, hogy a szövetség vezetőinek máskor is van alkalmuk arra, hogy az államfővel találkozzanak, a mostani látogatás a székelyföldi önkormányzati vezetőknek teremti meg az alkalmat, hogy elmondják véleményüket Johannisnak.
Johannis az RMDSZ-t okolja a magyarellenes hangulatért
Az RMDSZ elnöke felidézte: a jelenlegi, Tudose-kormány megalakulását megelőzően Klaus Johannisszal folytatott tárgyalásokon az államfő az RMDSZ-t okolta azért a magyarellenes kampányért, amely a június végi kormányválság idején alakult ki, és az államfő úgy vélte, hogy az RMDSZ fölöslegesen tette ki magát a támadásoknak. Kelemen Hunor szerint az államfő akkor azt is elmondta, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályok (a kulturális autonómia alapjait is tartalmazó kisebbségi törvény, a március 15-i hivatalos ünnepnap és az anyanyelvhasználati jogok bővítése a helyi közigazgatásban) bármelyike etnikai konfliktust szít Erdélyben.
Kelemen Hunor felidézte: ekkor is elismételte azt a 2015-ben megfogalmazott javaslatát, hogy egy olyan többség-kisebbség paktumot kellene az államfőnek kezdeményeznie, amely kivonja a kisebbségi kérdést a pártpolitikai csatározások köréből, és biztosítja, hogy nem nyirbálják meg a szerzett kisebbségi jogokat.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, nem került rosszabb helyzetbe az erdélyi magyar érdekképviselet a június végi magyarellenes kampány után, mint amilyenben addig volt. Valószínűsítette, hogy folytatódik a baloldali kormánykoalíció parlamenti támogatása. Az első félév tapasztalatait ugyan csak augusztus végén értékelik ki a szövetség, de úgy vélte: a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) koalíciója nem szolgált rá arra, hogy felbontsák a velük kötött parlamenti együttműködést, az ellenzék pedig jelenleg alkalmatlan az együttműködésre.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)
Kelemen Hunor szerint Klaus Johannis államfő hivatali elődje, Traian Băsescu útját járja azzal, hogy Székelyföldre látogat. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke egy szerdai kolozsvári sajtóbeszélgetésen fejtette ki a véleményét.
Megjegyezte: Traian Băsescu vezette be azt a szemléletet, hogy nem az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezetével, hanem közvetlenül az erdélyi magyar emberekkel próbál tárgyalni, és - a jelek szerint - Johannis is "ugyanazt a tanácsot kapja". Hozzátette: az RMDSZ vezetőit, székelyföldi parlamenti képviselőit nem hívták meg, ezért nem is lesznek ott Klaus Johannis jövő keddi székelyföldi látogatásának a helyszínein. Azt is megjegyezte azonban, hogy a szövetség vezetőinek máskor is van alkalmuk arra, hogy az államfővel találkozzanak, a mostani látogatás a székelyföldi önkormányzati vezetőknek teremti meg az alkalmat, hogy elmondják véleményüket Johannisnak.
Johannis az RMDSZ-t okolja a magyarellenes hangulatért
Az RMDSZ elnöke felidézte: a jelenlegi, Tudose-kormány megalakulását megelőzően Klaus Johannisszal folytatott tárgyalásokon az államfő az RMDSZ-t okolta azért a magyarellenes kampányért, amely a június végi kormányválság idején alakult ki, és az államfő úgy vélte, hogy az RMDSZ fölöslegesen tette ki magát a támadásoknak. Kelemen Hunor szerint az államfő akkor azt is elmondta, hogy az RMDSZ által szorgalmazott jogszabályok (a kulturális autonómia alapjait is tartalmazó kisebbségi törvény, a március 15-i hivatalos ünnepnap és az anyanyelvhasználati jogok bővítése a helyi közigazgatásban) bármelyike etnikai konfliktust szít Erdélyben.
Kelemen Hunor felidézte: ekkor is elismételte azt a 2015-ben megfogalmazott javaslatát, hogy egy olyan többség-kisebbség paktumot kellene az államfőnek kezdeményeznie, amely kivonja a kisebbségi kérdést a pártpolitikai csatározások köréből, és biztosítja, hogy nem nyirbálják meg a szerzett kisebbségi jogokat.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, nem került rosszabb helyzetbe az erdélyi magyar érdekképviselet a június végi magyarellenes kampány után, mint amilyenben addig volt. Valószínűsítette, hogy folytatódik a baloldali kormánykoalíció parlamenti támogatása. Az első félév tapasztalatait ugyan csak augusztus végén értékelik ki a szövetség, de úgy vélte: a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) koalíciója nem szolgált rá arra, hogy felbontsák a velük kötött parlamenti együttműködést, az ellenzék pedig jelenleg alkalmatlan az együttműködésre.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)
2017. július 12.
Vasvári Pálra és szabadságharcosaira emlékeztek Kőrösfőn
Az elmúlt hétvégén 22. alkalommal szervezték meg Kőrösfőn a Vasvári Pál Emléknapot, amelyen a többéves hagyomány szerint jelen voltak a Vasvári-kultuszt őrző magyarországi testvértelepülések, illetve szervezetek, így Budapest XVIII. kerülete (Vasvári Pál Polgári Egyesület), tiszavasvári (Vasvári Pál Társaság) és nyírvasvári (Vasváriak Vasváriért Közérdekű Egyesület) képviselői.
A rendezvénysorozat a Gyarmathy Zsigánéról elnevezett malomházban kezdődött, ahol a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke, Péntek László tartott előadást Vasvári Pál életéről és halálának körülményeiről, majd ismertette a kultúregylet tevékenységét. Tóth Kálmán a Vasvári Pál Polgári Egyesület munkájáról beszélt, majd felszólalt Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a rendezvény és egyben a határokon átnyúló kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva, végül Ágoston Sándor történész szólt Vasvárival kapcsolatos kutatásainak eredményéről, miszerint Gyomáról, Endrődről, Dévaványáról is több vasváris katona vesztette életét a kalotaszegi magyar falvak védelmében.
A résztvevők ezt követően a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követésével az egykori, a ma már a Bélesi gyűjtőtó alatt „pihenő” csatatérre indultak, ahol Vasvári és bajtársai 1849. július 6-án a lázadó román erőkkel vívott küzdelemben életüket vesztették. A helyszínen Vincze Minya István református lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese mondott áhítatot, majd a jelenlévők vízre bocsátották a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség, amelyen részt vett a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra 74 indulója és szervezői, a szomszédos partról „Hai România” és „Deşteaptă-te române” bekiabálások közepette, a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
A délutáni, kőrösfői ünnepi istentisztelet után – igét hirdetett Károly Károly lelkipásztor – a rendezvény az 1995-ben a templomdomb alatt állított emlékoszlopnál folytatódott. Miután a résztvevők nagy tapssal fogadták a kerékpáros emléktúra megérkező, minden eddiginél népesebb táborát, az egybegyűlteket Bódis László polgármester, majd Szarvas Attila, Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere köszöntötte, de felszólalt Tóth Kálmán is, akik Vasvári érdemei mellett az ilyen események, ünnepségek, baráti találkozók fontosságát emelték ki. Vincze Minya István esperes a Vasvári kopjafa állításának viszontagságaira, az akkori hatósági gáncsoskodásokra emlékeztetett, egyben megköszönve kitartását Péntek Lászlónak, a kopjafa-állítást kezdeményező Rákóczi Kultúregylet elnökének, rámutatva: ahol van összefogás, erő és akarat, ott nem maradhat el a siker.
A folytatásban Péntek László átadta a kultúregylet által ilyenkor hagyományosan kiosztott Vasvári díjakat. Kőrösfő községet támogatásáért és Vasvári Pál emlékének ápolásáért idén Jambrik Rudolf, budapesti katasztrófavédelmi és tűzoltó ezredes, Banyár László, a Városgazda Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Vincze Minya István esperese részesült a miniatűr kopjafával és oklevéllel járó elismerésben.
A koszorúzással véget érő ünnepséget ezúttal is a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület és a nagyszalontai Rákóczi Szabadcsapat tagjai „biztosították”, akik szemrebbenés nélkül állták egyenruháikban a tűző napot.
Balázs Bence / Szabadság (Kolozsvár)
Az elmúlt hétvégén 22. alkalommal szervezték meg Kőrösfőn a Vasvári Pál Emléknapot, amelyen a többéves hagyomány szerint jelen voltak a Vasvári-kultuszt őrző magyarországi testvértelepülések, illetve szervezetek, így Budapest XVIII. kerülete (Vasvári Pál Polgári Egyesület), tiszavasvári (Vasvári Pál Társaság) és nyírvasvári (Vasváriak Vasváriért Közérdekű Egyesület) képviselői.
A rendezvénysorozat a Gyarmathy Zsigánéról elnevezett malomházban kezdődött, ahol a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke, Péntek László tartott előadást Vasvári Pál életéről és halálának körülményeiről, majd ismertette a kultúregylet tevékenységét. Tóth Kálmán a Vasvári Pál Polgári Egyesület munkájáról beszélt, majd felszólalt Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke a rendezvény és egyben a határokon átnyúló kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva, végül Ágoston Sándor történész szólt Vasvárival kapcsolatos kutatásainak eredményéről, miszerint Gyomáról, Endrődről, Dévaványáról is több vasváris katona vesztette életét a kalotaszegi magyar falvak védelmében.
A résztvevők ezt követően a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követésével az egykori, a ma már a Bélesi gyűjtőtó alatt „pihenő” csatatérre indultak, ahol Vasvári és bajtársai 1849. július 6-án a lázadó román erőkkel vívott küzdelemben életüket vesztették. A helyszínen Vincze Minya István református lelkipásztor, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese mondott áhítatot, majd a jelenlévők vízre bocsátották a megemlékezés koszorúit. Az ünnepség, amelyen részt vett a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra 74 indulója és szervezői, a szomszédos partról „Hai România” és „Deşteaptă-te române” bekiabálások közepette, a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
A délutáni, kőrösfői ünnepi istentisztelet után – igét hirdetett Károly Károly lelkipásztor – a rendezvény az 1995-ben a templomdomb alatt állított emlékoszlopnál folytatódott. Miután a résztvevők nagy tapssal fogadták a kerékpáros emléktúra megérkező, minden eddiginél népesebb táborát, az egybegyűlteket Bódis László polgármester, majd Szarvas Attila, Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere köszöntötte, de felszólalt Tóth Kálmán is, akik Vasvári érdemei mellett az ilyen események, ünnepségek, baráti találkozók fontosságát emelték ki. Vincze Minya István esperes a Vasvári kopjafa állításának viszontagságaira, az akkori hatósági gáncsoskodásokra emlékeztetett, egyben megköszönve kitartását Péntek Lászlónak, a kopjafa-állítást kezdeményező Rákóczi Kultúregylet elnökének, rámutatva: ahol van összefogás, erő és akarat, ott nem maradhat el a siker.
A folytatásban Péntek László átadta a kultúregylet által ilyenkor hagyományosan kiosztott Vasvári díjakat. Kőrösfő községet támogatásáért és Vasvári Pál emlékének ápolásáért idén Jambrik Rudolf, budapesti katasztrófavédelmi és tűzoltó ezredes, Banyár László, a Városgazda Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Vincze Minya István esperese részesült a miniatűr kopjafával és oklevéllel járó elismerésben.
A koszorúzással véget érő ünnepséget ezúttal is a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület és a nagyszalontai Rákóczi Szabadcsapat tagjai „biztosították”, akik szemrebbenés nélkül állták egyenruháikban a tűző napot.
Balázs Bence / Szabadság (Kolozsvár)