25 éve tették le az alapkövet
Az ünnepen kicsinek bizonyult a szászfalusi Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolna, amely három évig épült, és amelyet 1995-ben Jakubinyi György érsek szentelt fel. A kápolna körül több mint kétszerannyian hallgatták a szentmisét – Tamás József püspök igehirdetését – mind ahányan befértek a kis templomba.
Huszonöt éve, Bakos Sándor plébános szolgálatának idején tették le Gyergyócsomafalván, Szászfaluban a Gyömölcsoltó Boldogasszony-kápolna alapkövét. Szombaton a búcsús szentmise keretében emlékeztek az alapkőletételre, imádkoztak Bakos Sándor pápai prelátusért, aki 2009 nyarán életének 86. és papságának 52. évében tért meg Teremtőjéhez. Ferencz Antal helyi plébános amint fogalmazott, hármas ünnep volt a szombati, negyed évszázaddal ezelőtt álmodta meg a kápolnát, majd vezette le az építését Bakos Sándor akkori plébános, aki 1980 júliusától 1998 áprilisáig szolgált Csomafalván, továbbá 450 évvel ezelőtti a legrégebbi írásos dokumentum, az a pápai regestrum, melyben említést tesznek a településről, és 20 éve tesz eleget a püspöki szolgálatnak Tamás József.
Arra kérte a híveket a szentmise elején Tamás József püspök, hogy imádkozzanak azért, hogy a kis templomot minél többen szeressék. A szentbeszédben hallhattuk, hogy az ünnepnek szereplője az Úrjézus, aki lejött közénk a földre, testet öltve magára, szereplője a Szentlélek Úristen, akinek megtermékenyítő erején keresztül öltött testet az Úrjézus, és szereplője a Boldogságos Szűzanya, aki annak ellenére, hogy nem tudta, mi vár rá, ki tudta mondani: legyen nékem a te szavaid szerint. Ezért az ünnepet mindhármuk ünnepének nevezhetjük. „Jézus megtestesülése által Isten tervének tett eleget, engedelmeskedve a mennyei atyának elfogadta azt a tervét, hogy az emberiség bűneiért engesztelő áldozat legyen. Akkor vagyunk igazán gyermekei Istennek, ha úgy élünk itt a földi életben, ahogyan azt a Jóisten elvárja tőlünk. Jézus megtestesülésének a ténye arra tanít és ösztönöz minket, amit Szent Pál apostol így fogalmazott meg: öltsétek magatokra Jézus Krisztust. Keresztény életünknek ez lenne az igazi lényege. Jézusnak az erényeit és erényes életét kellene mi magunk is megélnünk. Jézus Krisztust kellene hordozzuk a mi szívünkben, a mi szánkon és a mi gondolatainkban. Ha az ember önmagát, a bűnös emberi természetét hordozza, akkor boldogtalan. A megtestesült Jézus Krisztus üzenete az a mi számunkra: Jézus Krisztus lelkületét hordozzuk magunkban, az ő lelkületével éljük a mindennapi életünket” – hallhattuk a prédikációban.
A szentmise végén Ferencz Antal helyi plébános köszöntötte az erre az alkalomra hazalátogató elszármazott csomafalviakat. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik segítettek az ünnep megszervezésében, háláját fejezte ki a hívek szeretetéért, imáikért. A szentmisét követően a búcsúfiának is volt keletje, fogyott a mézeskalács, amit e napon ajándéknak szántak a búcsújárók azoknak, akik nem vehettek részt az ünnepen.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Nyilvánosan bocsánatot kért kollégájától Horváth Anna
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári elnöke nyilvánosan bocsánatot kért kollégájától, Czirmay Zoltán ügyvezető elnöktől mindazokért a támadásokért, amelyeket az elmúlt napokban kellett elszenvednie az Erdély-zászló ügyében.
„Tíz napja gyűrűzik Kolozsváron a március 15-i ünnepségen kirobbant zászló-botrány. Bár a főszervező-Kolozsvári RMDSZ elnöke vagyok, mindeddig annak reményében nem szólaltam meg, hogy a forrófejűek lehiggadnak, a szitkozódás elül és sikerül - nem egymás ellen acsarkodva, hanem egységesen fellépni a román állam visszaéléseivel szemben. Közös nyilatkozat, TV interjúk, tájékoztatás, parlamenti interpelláció volt bőven elég ahhoz, hogy a jóhiszeműen hozzáállók tisztán láthassanak ebben a kérdésben: ki mit tett, mit nem tett, ki hol hibázott vagy szegett törvényt” – fogalmaz Horváth Anna.
Mint korábban írtuk, a március 15-i ünnepségek alkalmával az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt delegációja Erdély történelmi zászlójával jelent meg, amiket a csendőrség közveavatkozására be kellett vonnia. Ezt követően egymásra mutogatás kezdődött a felek - RMDSZ, EMNP és csendőrség - között a történtek miatt.
maszol. ro

Az életért emelték fel szavukat
Szombat délután szép napsütésben A Családért-koalíció szervezésében azért tüntettek a Szent László téren: változzon meg az alkotmány 48. cikkelyének 1. bekezdése. Referendumot akarnak.
A Szent László téren szombat délután két nyelven zajlott több ezres népi gyűlést más entitásokkal összefogva annak érdekében hívta össze A Családért-koalíció nevű civil szervezet, hogy erőt és összefogást demonstrálva arra vonatkozó követelésüket demonstrálják: változzon meg Románia alkotmányának 48. cikkelyének 1. bekezdése úgy, hogy alaptörvényileg le legyen szögezve az, hogy a házasság kizárólag egy férfi és egy nő között lehetséges. A rendezvényen a pünkösdista – mint fő mozgatórugó –, az ortodox, a római katolikus, a református, az evangélikus-lutheránus, a baptista és az adventista egyház is képviseltette magát, valamint a Messiás-hívők közösségének rabbija is jelen volt. Ugyanakkor nem csupán a váradi négy püspök (Sofronie Drincec, Böcskei László, Csűry István és Virgil Bercea) szólalt fel, hanem politikusok is, a liberális Cornel Popa, a szociáldemokrata Ioan Mang és az ALDE-s Traian Bodea.
Paul Negruţ prédikátor, az Emanuel Egyetem rektora hangsúlyozta: az ötletadó mozgalomnak civil gyökerei vannak, hiszen felekezetektől és nemzetiségektől függetlenül A családért-koalíció nevű csoport összegyűjtött több mint 3 millió érvényes aláírást az imént felvázolt cél érdekében, és azt szeretné, ha április 23-án lenne a referendum.
Az élet feletti öröm
Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a március 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe az élet feletti öröm kisugárzását állítja elénk. „Jézus édesanyjának méhében fogadja el legelső szállását itt közöttünk, és mi is olykor az élet értékét hirdetjük ilyen formában is a köztereken. Köszönöm mindenkinek ezt a helytállást, és a kiállást. Arra bátorítok mindenkit, hogy ne ijesszenek meg bennünket olyan eszmék, melyek a fejlődés címe alatt egy leépült társadalom kialakulásához vezetnek. Ne bátortalanodjunk el megvédeni hitünk igazságait. Vállaljuk inkább az élet szolgálatát, és a Teremtő által akart család megvédelmezését, az Ő segítsége legyen velünk, mindannyiunkkal” – buzdított a főpásztor.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott: áldott az, aki azért nem nősül meg vagy megy férjhez, mert Istennek szenteli magát, és áldott az, ha egy férfi és egy nő házasságra lép, és gyermeket vállal, vagyis Isten akarata szerint él. Minden más kapcsolat paráznaság, nincs rajta áldás, és azt jelenti, hogy Isten gyermeke elhatárolódik az Úrtól, a KREK ezért ragaszkodik az Isten akarata szerinti házasság legitimálásához Románia alkotmányában.
A népi gyűlésen közreműködött egy fúvószenekar és egy ortodox kórus, majd fehér léggömböknek a felengedése után menet indult az ortodox katedrális érintésével a szülészethez.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Bartók Bélára emlékeztek Szatmárnémetiben
Szavalattal, népdallal, hegedűjátékkal és egy izgalmas előadással emlékezett a szatmári Bartók Béla Egyesület a névadó zenei zseni születésnapjára.
Bartók Béla 1881-ben Nagyszentmiklóson született március 25-én. 2017-ben március 25-én Szatmárnémetiben, a Szatmári Művészeti Iskola dísztermében emlékeztek a magyar zeneszerzőre, zongoraművészre, népzenekutatóra, a közép-európai népzene nagy gyűjtőjére, a róla elnevezett kulturális egyesület tagjai.
Mint Bertók Béla egyesületi elnök köszöntőjéből kiderült, 2011. óta minden évben megemlékeznek az évfordulóról egy-egy vendégelőadó segítségével. Idén a Szatmárnémetiből elszármazott, jelenleg a Bukaresti Zeneművészeti Egyetemen oktató Dr. Csendes László tartott előadást Bartókról. Beszélt arról, hogy napjainkban, az azonnali elévülés időszakában hogyan viszonyulhatunk Bartók Béla munkájához és szerzeményeihez, szó volt a zenei nyelvezetekről, amelyet a zseni saját meglátása szerint alakított és szóba került az az elmélet is, mely szerint az ünnepelt Asperger-szindrómás volt.
Az esemény keretében Csendes László többször is megszólaltatta hegedűjét, hol egyedül, hol Kovács Emőkével párban. Schuller Elza tanítványai – Farkas Arabella, Örmény Márk és Gáti Gábor – a Cantata profana mű alapját képező alapszöveget szavalták, úgy, ahogyan azt Bartók Béla is tette egykoron egy rádiós műsorban. Ifjú, tehetséges zenészek is felléptek, Mészáros Amanda Bartók által gyűjtött népdalokat énekelt és természetesen fellépett a Bartók Béla Egyesület kórusa is.
szatmar.ro
Erdély.ma

Barót csapata győzött (Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny)
Baróti diákok csapata nyerte meg a Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny döntőjét, amelyet szombaton tartottak Gelencén, a nagy székely tudós szülőfalujában. Az első alkalommal megszervezett kétfordulós vetélkedőt 7–8. osztályos háromszéki tanulók számára hirdették meg.
A végső megmérettetésre tíz csapat jutott tovább: a kézdiszentléleki Apor István-iskola, a lemhényi Bem József-iskola, a csernátoni Bod Péter-iskola, a mikóújfalusi Fejér Ákos-iskola, a baróti Gaál Mózes-iskola, a gelencei Jancsó Benedek-iskola, a torjai Kicsi Antal-iskola, a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes- és Petőfi Sándor-iskola, valamint a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a megyeközpont csapata azonban betegség miatt nem jelent meg a döntőn. A rangos vetélkedő zsűrijének elnöke Egyed Ákos történész, akadémikus volt. A zsűriben Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője, Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár, Farkas Ferenc történelemtanár, a kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója, Jancsó Norbert, a Jancsó Alapítvány kurátora, Várallyay Réka és Jánó Mihály művészettörténészek vettek részt. A csapatok regisztrálása után a résztvevők az iskola udvarán felállított Jancsó Benedek-szobor elé vonultak, ahol a magyar himnusz eléneklése után megkoszorúzták a mellszobrot, Petrovits István alkotását. A verseny a Bodor György Művelődési Otthon nagytermében zajlott. Örömmel biztosítottak a versenynek otthont, hiszen Gelencén fontosnak tartják az iskola névadója, Jancsó Benedek emlékének ápolását, szellemiségének továbbvitelét – fogalmazott Kovács Zsuzsanna, a gelencei Jancsó Benedek-iskola igazgatója. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében támogatásáról biztosította a Jancsó Alapítványt, ugyanis a megyei önkormányzat kiemelt feladatának tartja a székely identitáserősítő kezdeményezéseket. Szellemi lámpásokra van szükség – mondta Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány kuratóriumi elnöke, reményét fejezve ki, hogy a diákok mindegyike gazdagodott a felkészülés során. Egyed Ákos történész-akadémikus értékelése szerint felkészült csapatok jelentkeztek a felhívásra, és arra ösztönözte a fiatalokat, hogy mélyüljenek el még jobban ebben a témában. Reményét fejezte ki, hogy az elsajátított ismeretek segítik megőrizni székely identitásukat. A versenyt a baróti Gaál Mózes-iskola csapata nyerte, második helyezett a csernátoni Bod Péter-iskola, harmadik helyezett a kézdiszentléleki Apor István-iskola csapata lett. Különdíjban részesültek a mikóújfalusi Fejér Ákos-iskola tanulói ötletes kisfilmjükért, amelynek alapját egy, a településüket bemutató játékos vers képezte. A vetélkedőn jelen levő Jancsó Antal alapítványi elnök azt is elárulta, hogy a történelmi vetélkedőt ezentúl minden esztendőben megszervezik, kiterjesztik a másik két székely megyére is, majd távlatilag Erdélyre, illetve az egész Kárpát-medencére.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyermekkorunk bútorai
Asztalos Enikő Népi lakberendezés a Nyárádmentén a XIX. század végétől napjainkig című könyvének a bemutatóján újra szüleink, nagyanyáink, falun élő rokonaink házában, bútorai és használati tárgyai között érezhettük magunkat.
Sokan gyűltek össze a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében, a szerző neve és munkássága, valamint a feldolgozott téma ugyanis biztosíték volt arra, hogy a marosvásárhelyi közönség hasznos és érdekes könyvvel ismerkedhet meg. Nagy László unitárius lelkipásztor bevezető szavaiban a hajdani otthon, a falusi élet rendje, megfontoltsága, harmóniája iránti vágyakozás és ezen értékek megtartásának fontossága szólalt meg.
Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke mint szervező Asztalos Enikő gazdag munkásságát ismertette, amely a néprajz minden területét felöleli. Már gyermekkorában megismerkedett a falusi ember életével, a népművészet minden műfajával. Annak tudatában, hogy a népi kultúra, „a népiség a hagyománytartalék számon tartója, a népfaji örökségek biztosítója, őre és propagálója” (Horváth János), az irodalom és minden művészetek alapja, oktatói, pedagógusi hivatásának gyakorlása mellett állandóan gyűjtött. Gyűjtéseiben átfogó képet nyújt annak a falunak az életéről, ahol alapos néprajzi és népköltészeti kutatásokat végzett. Nemcsak a magyar, a román folklór, szokásvilág szakértő gyűjtője és továbbadója, hanem az együtt élő nemzetiségek, például a romák szokásait, az azokhoz fűződő népköltészeti alkotásokat is gyűjtötte és közreadta. Mint a Marosvásárhelyi Tudományos és Kulturális Egyetem (akkoriban Népi Egyetem) magyar néprajz és népművészet szakának oktatója, több mint hatszáz, egész Erdélyt átfogó hallgatót vezetett be a kutatás tudományába, és nyújtott szakmai igazolást a különböző intézmények szakmai véglegesítéséhez, népi iparművészek vállalkozásához. A Magyar Néprajzi Múzeum, a Magyar Néprajzi Társaság, a Kriza János Néprajzi Társaság számos díjjal és elismeréssel tüntette ki. Az EMKE Maros megyei szervezete 2014-ben Értékteremtő díjjal, Magyarország 2016-ban Arany Érdemkereszttel ismerte el munkásságát.
A könyvet, annak egyes fejezeteit Bodolai Gyöngyi újságíró mutatta be. A manapság oly divatos kínai lakberendezési elv, a feng shui – szabadon áramló energia – elvével párhuzamot vonva elmondta, hogy a rendtartó székely faluban, így nyárádmenti településeken is, a falusi ember nagyon egyszerűen és praktikusan rendezte be a házát. Minden bútornak megvolt a helye és szerepe, tájolásában, felosztásában és berendezésében pedig minden lakás hasonlított egymásra. Asztalos Enikőnek a nyárádmenti népi lakberendezésre vonatkozó gyűjtése, amelyet sorozatban a Népújság közölt, megismerteti velünk az erdélyi magyar ember „lakberendezési tudományát”, amelynek pontos szabályai voltak a ház elhelyezésétől kezdve egészen a helyiségek berendezéséig. Az egymást követő fejezetekben a szerző beszámol arról, hogy milyen kelengyebútort kapott a lány, kik voltak azok a marosvásárhelyi és nyárádmenti bútorasztalosok, akik a lakberendezési tárgyakat készítették, milyen volt a népbútor és a piaci bútor, milyen bútordarabok voltak az első és a hátsó házban, hogyan alakult a lakás berendezése. A falusi lakóhelyiségekben a berendezés az átjárhatóságot, az energia szabad áramlását biztosította, s a lakásbelsőt szőttes és varrottas kézimunkák díszítették, jelképek sokaságával véve körül a ház lakóit. Asztalos Enikő tizenharmadik megjelent könyvében összegyűjtve, rendszerezve olvasható mindaz, ami a hagyományőrző erdélyi ember térrendezési tudományának lényege. A kötetet tájszavak, adatközlők jegyzéke, helynévmutató is kiegészíti.
Különleges meghívottja volt az eseménynek Pál atya, aki ezúttal nem mint lelkipásztor, ferences barát, árvaházat működtető közéleti személyiség szólalt meg, hanem mint egy asztalosmester fia, aki gyermek- és ifjúkorában nagyapja műhelyében, édesapjától, Bakó Ferenctől tanulta meg az asztalosmesterség csínját-bínját. Pál atya előadása lenyűgöző volt. Annyi elkötelezettségről, szeretetről, hozzáértésről adott számot, hogy csak sajnálni lehetett, hogy vallomását, amely egyben a kétkezi munka, a mesterember dicsérete is volt, nem hallhatták pályaválasztás előtt álló ifjak is. Pál atya ismertette a népi bútorok elkészítésnek, pácolásának, festésének, díszítésének minden mozzanatát. Amikor a faanyag feldolgozásáról beszélt, és a nagy gyalu került szóba, egyszerre csak Nagy László lelkész eltűnt, és pár másodperc múlva egy „ropánttal”, azaz egyméternyi gyaluval tért vissza, ami minket is, de Pál atyát is jókedvre derítette. Megtudtuk, hogy a gipszelés, slájfolás (csiszolás) után például az első színező réteget, a grundot maguk készítették Sárpatak (hiszen ott élt Pál atya családja) környékén található, porig szárított és őrölt sárga agyag, valamint lenolaj keverékéből. Miután megszáradt barna olajfestékkel kenték le, ebbe még száradás előtt tengeri szivaccsal vagy egy gereblyeszerű ecsettel mintázatokat készítettek. Ez volt a fladerezés. Ha a megrendelő fényesebb bútort szeretett volna, és pénze is több volt, egy pikkelyszerű anyagot használtak, ami szeszben vagy rezes pálinkában feloldva lakkot adott. Ez volt a sellakk. A viaszos dörzsölés is szép és természetes fényt kölcsönzött a gyöngyléces kanapénak, a három filungos szekrénynek. Megtudtuk, hogy Pál atya hajdani vizsgamunkája egy kisszék volt.
Asztalos Enikő, mint a téma ismerője és kitűnő előadó, aki a nevelést mindig és mindenkor fontosnak tartja, előadása elején egy füzettáblára (flipchart) lerajzolta a nyárádmenti telkek beosztását. Hol állt és milyen tájolású volt a ház, az istálló, a csűr, a tyúk- és disznóól, a konyhakert. Elmagyarázta a ház beosztását, az egyes lakóhelyiségek helyét a ház egészében, illetve azok berendezését és azt, hogy ezek a szokások, törvényszerűségek nem véletlenül alakultak ki. Évszázadok tapasztalata, gyakorlata alakította ennyire észszerűre. Megosztotta velünk a gyűjtés és ennek nyomán születő könyv történetét, mely a következő: a Kriza János Társaság 1999-ben Bogdándon (Szatmár megye) tartotta vándorgyűlését, amelynek témája a tájházak berendezése volt. Akkor határozta el, hogy a berendezések közül azt a bútort mutatja be, amelyet a néprajz egy kissé mellőzött, de amit a magyar nép évszázadok óta használt. A népi bútor házilag is elkészíthető, a falu középrétege megvásárolta, a módosabbak megrendelték. Egyszerű, praktikus darabokból áll: asztal, szék, kanapé, kaszten, majd sifon, almárium, mosdó és persze a tűzhely, a csikókemence. A gyűjtésre az indította – mesélte –, hogy nagy csodálója a magyar nép leleményességének, tehetségének, kézügyességének, észjárásának, lakberendezési „stílusának”, amely az egyszerűség és hasznosság elvére alapul. A magyar nép rendkívül célszerűen rendezte be életterét, a bútorokat a falak mellett helyezve el, szabadon hagyva a helység közepét, ahol játszhattak a gyermekek, helye volt a gazdasszonynak a főzésre, a férfinak egyszerűbb munkák elvégzésére. Az egyes bútoroknak meghatározott helye van a szobában, és ez a hely az egész magyar nyelvterületen azonos. Ez a gyűjtés a Nyárádmentére vonatkozik, de Asztalos Enikő a Mezőséget és Kalotaszeget is jól ismeri, hiszen mindkét néprajzi területen élt, de ugyanez volt a berendezés Délvidék, Felvidék vagy Somogy falvaiban is.
A szerző szeretettel és csodálattal beszélt a magyar nép használati tárgyairól, sokszor szakrális jelképekkel teli varrottasairól, szőtteseiről, amelyekkel jellegzetessé, otthonossá, széppé, kellemessé varázsolták a lakásokat. Valamikor, ha egy Erdélyben élő városi ember vagy falusi értelmiségi házába belépett valaki, azonnal tudta, hogy kivel van dolga, mert a mi népünkre jellemző szőttesek és varrottasok díszítették a lakást. Érthetetlen, miért veszik át az emberek a jellegtelen, egyenlakás mintát. A tanárnő felhívta a figyelmünket értékeink megőrzésének fontosságára.
A könyv az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelent meg. A rajzokat Asztalos Enikő készítette és Báthory Katalin dolgozta át nyomtatásra.
Kiss Juliánna
Népújság (Marosvásárhely)

Rejtélyek nélkül
Élet a pszichiátrián
Lelkiismeretes munka, hivatás, újító ötletek, összeforrott csapat, odaadás, önzetlen támogatók… Talán már ennyi elegendő ahhoz, hogy azok arcára is mosolyt csaljanak, akiktől az emberek nagy része elhúzódik, közeledésüket ódzkodva fogadja, és legszívesebben a távolságtartást választja.
Kézimunka, tánc, sport, zene, ikonfestés, sütés-főzés, könyvtár, kisállatkert a betegek számára – a dicsőszentmártoni pszichiátrián mindaz megtalálható, amivel a kórházi élet egyhangúságából kizökkenthetik a beutaltakat. December elején adták át azt a központot, ahová belépve az otthon hangulatát idézhetik fel azok, akiknek emlékezetében él még a családi otthon. A városi kórház udvarán lévő pszichiátrián kezelt betegek számára ergoterápia-központot hoztak létre helyi vállalkozók támogatásával, nemrég nyolcvan új matracot is kaptak adományba külföldi támogatóktól, és ígéret van újabb adományokra, melyek a beruházások egyetlen biztos finanszírozási forrását jelentik. A pszichiátrián háromszázhúsz beteget kezelnek, közülük kétszáz krónikus és száz akut. „Ilyen intézmény nincs sok az országban, a beutaltak közül egyesek több mint ötven éve állandó lakói az intézetnek, mi etetjük, kezeljük, majd mi temetjük el őket, hisz sokuknak nincs vagy nem akar tudni róluk a családja” – mondta Megheşan Zsuzsanna, a városi kórház menedzsere, akinek szívügye a pszichiátriára beutaltak sorsa. Ezért tartotta fontosnak egy olyan központ létrehozását, ahol különböző tevékenységekkel kikapcsolódhatnak a betegek. A leromlott állagú pincehelyiséget önerőből felújították, és barátságos relaxációs központot alakítottak ki, ahol könyvtárat rendeztek be, ezenkívül konditermet, kézügyesség-fejlesztő tevékenységek számára különböző kellékekkel felszerelt helyiséget. Konyha is van, ahol felügyelet mellett süthetnek-főzhetnek a betegek, illetve relaxációs szoba plazmatévével, vadonatúj bútorzattal, pianínóval, de a kisállatkert sem hiányzik papagájjal, gyémántgerlicével, nyuszikkal, teknősökkel, amelyeket a betegek gondoznak.
Közös gulyásozás
A dicsőszentmártoni pszichiátria ergoterápia-központjában látogatásunkkor épp húsvétra hangoló tevékenységek zajlottak, de amint a betegek elmondták, tartottak már táncdélutánt is, a művészi előadóesten pedig könnyet csalt szemükbe a meghívott gyermek előadó zongorajátéka. „Gulyást főztünk és meghívtuk az igazgatónőt, aki leült és velünk evett, de zakuszkát és savanyúságot is tettünk el, a kórháztól kapunk hozzávalókat” – mondja egyik kézimunkázó, akiről nem is gondolná a kívülálló, hogy pszichiátriai kezelésre szorul. „Olyan jól érezzük itt magunk, mintha tizenegy csillagos szállodában lennénk, nem is kórházban, hanem üdülőhelyen. Naponta kétszer zuhanyozhatunk, ha kedvünk tartja, főzhetünk-süthetünk is a konyhában. Egészségügyi asszisztensként dolgoztam, így elmondhatom, hogy a higiénia szempontjából és az, ahogyan a betegekkel itt bánnak, példa nélküli. Jobb, mint otthon, ahol egy halomnyi házimunka várna” – mondta huncut nevetéssel, mintegy önmagát biztatva egyik beutalt, majd folytatta aprólékos munkáját, a papír virágszirmok készítését. „A legnagyobb meglepetés számomra a magyar pap látogatása volt és a zongoraest. Olyan szépen imádkozott, a lelkünkhöz beszélt, mindkét alkalommal sírtunk” – mondta asztaltársa, aki öt éve az intézmény lakója.
Emberibb bánásmód
Tavaly májusban az ENSZ emberjogi szervezete több romániai pszichiátriai intézetben is vizsgálódott, ezt az egészségügyi minisztérium próbálta titokban tartani, ennek ellenére sajtóforrásokból kiszivárogtak a hírek. Az országot az Európai Bizottság Emberjogi Szervezete azt követően ítélte el, hogy nyilvánosságra került, milyen embertelen körülmények között tartják a Dolj megyei Poiana Mare településen lévő intézetben kezelt betegeket, és az, hogy 2003-ban nyolcvan beutalt hunyt el gyanús körülmények között.
Emlékezetemből kitörölhetetlen marad a kényszerzubbonyban a „sárga ház” ablakaiból ordítozó elmebetegek látványa. Legtöbbször azért kiabáltak, hogy segítséget kérjenek a látogatóktól, ezért pedig verést kaptak az akkori ápolóktól, akiket sokszor a bámészkodók jelenléte sem zavart. Borsódzott a hátunk, ha gyerekként arra jártunk, mégis sokszor vitt arrafele a kíváncsiság, főleg vasárnaponként, amikor kórházi látogatás címén tárva volt a nagykapu.
– Nagyon sok negatív példáról hallani és olvasni az ország pszichiátriai intézményeiben uralkodó embertelen körülményekről. Mi a helyzet most a dicsői zárt osztályon? Tartanak-e ágyhoz kötözött beteget, aki önmagára, társaira vagy környezetére veszélyes? – tettem fel a kérdést az ergoterápiáról való távozásunk közben az intézmény vezetőjének.
– Hogy mit???! – kiáltott fel csodálkozva. – Most azonnal megyünk, megmutatom, hányan vannak megkötözve.
– Háát, nem is tudom, talán majd egy következő alkalommal – válaszoltam, és közben néztem a fotós kollégát, akinek hozzám hasonlóan nem akaródzott belépni.
Zárt osztály helyett megfigyelés
– Nem, nem, azonnal megmutatom, milyen a zárt osztály most. Valójában nem zárt osztálynak nevezzük, hanem megfigyelési, követési és kezelési részlegnek, így már a hangzása sem a régi – mondta, és határozott léptekkel vette arrafele az irányt.
És valóban, zárt ajtót vagy krízisszobában elkülönített, tomboló beteget legalábbis nem láttunk, nem hallottunk. Egy nagy teremben asztal körül ültek, beszélgettek, tévét néztek, vagy csak az ebédre vártak. Amint beléptünk, kíváncsian szemlélődő tömeg fogadott, egyesek az igazgatónőhöz siettek őt köszönteni és megkérdezni, hogy kik a kísérői? Meg kell-e védeniük tőlünk? Zsuzsanna az aggódókat megnyugtatta afelől, hogy nem vagyunk rossz emberek, hanem barátok, akik látogatóba érkeztek, így az a két-három „önkéntes testőr” is megnyugodott, egyesek kézfogással üdvözöltek, mások udvariasan be is mutatkoztak.
Az intézményvezetőtől megtudtuk, hogy káros hatásai miatt az elektrosokk-kezelést sem alkalmazzák már. „A betegek ha azt érzik, hogy emberszámba vesszük őket, a saját színvonalukra lehajolva megtaláljuk a megfelelő hangnemet, a személyzet pedig segíteni akar rajtuk és nem felsőbbrendűségét éreztetni a beutaltakkal, békésen tudnak élni. Nálunk megszűnt az ágyhoz láncolás vagy kikötözés, a kényszerzubbony, mindaz, amivel úgysem lehetett eredményt elérni, csupán kimerítették az emberkínzás tényét, amint azt egyes riportokban rejtett kamerával készített felvételeken bemutatták. Egyébként legtöbben olyanok, akár a gyerekek, a gondoskodó szeretetet, figyelmet hűséggel, ragaszkodással hálálják meg” – összegzett a kórház menedzsere.
SZER PÁLOSY PIROSKA
Népújság (Marosvásárhely)

Változatos programokkal készül idén az EMKISZ
Megtartotta első, tisztújító közgyűlését az Erdély Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) március 25-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében. A szombati ülést Tamás Csilla, az EMKISZ megbízott elnöke nyitotta meg. Ezt Széman Péter EMKE elnök köszöntője követte, amelyben elmondta, manapság nem könnyű egy ilyen nagy múltra tekintő szervezetbe behozni a fiatalokat. Hozzátette, bár az országban több ifjúsági szervezet létezik, az EMKISZ az első, amely kifejezetten kulturális jellegű.
A köszöntőbeszédeket követően Tamás Csilla és Mák Arany megbízott elnökségi tagok beszámoltak a múlt évi rendezvényekről, többek között a Könyvturi | élőKönyvtárról, a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztiválról, a Kolozsvári Magyar Napokon való részvételről, a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázatról; valamint az eddig bejegyzett önkéntesekről. Tevékenységük ismertetése után a megbízott elnökség megköszönte az eddigi bizalmat és lemondott betöltött pozíciójáról.
A lemondás elfogadása után kezdetét vette a tisztújítás. Elnöknek Tamás Csillát, szervező alelnöknek Mák Aranyt, gazdasági alelnöknek Mikó Gergely, míg titkárnak Sándor Csillát szavazta meg a közgyűlés a következő három évre. Az új elnökség első intézkedéseként a közgyűlés jóváhagyását kérte három új felelős poszt létrehozására. Sajtófelelősként Bede Laurát, pályázati felelősként László Tímeát és marketingfelelősként Kolumbán Zengét fogadta el a közgyűlés.
Ezután sor került a 2017-es tervek részletezésére. A legközelebbi esemény a március 31.–április 1. között rendezendő Könyvturi | élőKönyvtárharmadik kiadása, amely ezúttal a munkahelyi sztereotípiákra fekteti a hangsúlyt. Elhangzott, hogy idén tovább terjeszkedik a Könyvturi, a kolozsvári és a szilágysomlyói helyszín mellett Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is tervben van egy-egy könyvturis esemény. Tovább folytatódik a Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat is, amely ettől az évtől a magyarországi Öröm a zene tehetségkutató- és gondozó program egyik erdélyi elődöntője lesz. Hagyományosnak számít a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál is, amelynek idén Dunaszerdahely ad otthont. Az idei fesztivál görbe tükröt kíván mutatni a mai fiatalokról, ezért eköré a téma köré épül fesztivál minden programja a fotókiállítástól a képzőművészeti alkotásokon át a színdarabig, amely ebben az évben csakis a Kultiválra íródik majd. Idén először kerül sor egy filmeseket megmozgató programra, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokra. A kétnaposra tervezett rendezvényen fiatal alkotók rövidfilmjeit tekintheti majd meg a közönség. A Filmnapokra június 23-24. között kerül majd sor Kolozsváron, a monostori Dacia moziban. Az EMKISZ a VIII. Kolozsvári Magyar Napokra is készül, az EMKE-sátorban folytatott programok (kvízek, beszélgetések) mellett az egész hetet lefedő mini-képzéssorozat is tervben van. A képzés a 18-30 közötti korosztályt célozza meg, és olyan információkat, készségeket tervez bemutatni, amelyek szükségesek a felnőtt élet elkezdéséhez, de amelyekről nem sok szó esik a hagyományos oktatásban. Emellett a középiskolásokat is megszólítja majd a szervezet egy, a digitális világ veszélyeit bemutatni kívánó projekttel, melyet a magyarországi Kreatív Mozaik Alapítvánnyal partnerségben szerveznek meg. A rendezvények és projektek mellett folyamatosan zajlik az önkéntesek képzése, olyan alapvető szervezeti készségek elsajátítására, mint az időmenedzsment, konfliktuskezelés és a rendezvényszervezés különböző aspektusai.
A következő közgyűlésig terjedő tervek ismertetése után az újonnan megválasztott elnökség köszönetet mondott a közgyűlésnek és az érdeklődőknek a jelenlétért és a támogatásért, majd egy barátságos koccintásra és falatozásra invitálta a résztvevőket.
emkisz.ro

A Szoboszlai-per kettős olvasata
Múlt pénteken délután Aradon, az RMDSZ székházában dr. Vekov Károly ny. egyetemi docens történész, egykori romániai parlamenti képviselő igen érdekes előadását hallgathatta meg a termet megtöltő közönség. Az ún. Szoboszlai (Szoboszlay)-perről volt szó, amely az aradiak (Arad megyeiek) számára megkülönböztetett jelentőségű az egykori rendszer felmérése-értékelése tekintetében.
Minthogy az előadóhoz több évtizedes kapcsolatok fűznek (kollégák voltunk – ő alsóbb évfolyamon – a kolozsvári egyetemen), a beszélgetés tegező hangnemére ez a magyarázat.
– Mit jelent előadásod címe, A Szoboszlai-per kettős olvasata?
– Legalább kettős értelme van: az egyik az, ami szerepel a jegyzőkönyvekben és a köztudatban, a másik, ami valóban történt. Látszat és valóság, ez a kettősség a Szoboszlai-perben, ami a vádlott minősítésére is vonatkozik: egy a látszat, ami él róla, és más a valóság.
A per vonatkozásában a kettősség abban mutatkozott meg, hogy a jegyzőkönyveket manipulálták, a fő cél az volt, hogy bűnösnek hozzák ki. Lényegében egy koholt vádról van szó, legalábbis az államellenes szervezkedést illetően.
– Egyébként ez a korban nem újdonság vagy különlegesség.
– Nem feltétlenül, de másutt próbáltak ehhez támpontokat nyújtani. De itt, esetükben, minden kitaláció. Kitaláltak az írásai alapján egy forgatókönyvet, két államcsíny-tervet is fabrikáltak belőle, egyet még 1956 előtt, egyet pedig az ’56-os forradalom kapcsán.
– A nagyközönség (legalábbis Aradon) ismeri Szoboszlait – jól, rosszul –, de a műveit lényegében senki nem ismeri. Mi van ezekben tulajdonképpen?
– Kb. 270 oldalnyi rendszerellenes szövegről van szó, ami teljesen egyedülálló a Kárpát-medencében magyar nyelvterületen. Szoboszlai támadta a kommmunista (vagy szocialista, ahogy akarod) rendszert, ugyanakkor azt, ami szovjet rendszer és azt, ami annak irányításával történt Közép-Kelet-Európában, Romániában, Magyarországon. Már a saját bevallása szerint – de itt nagyon kell vigyázni, mert a jegyzőkönyvek manipuláltak, tehát átírták őket, pontosabban a vádlottak vallomásait írták át –, van, amiről egyértelműen állítható, hogy a valóság meghamisítása, van, amiről ezt nem tudjuk egyértelműen állítani. Az előadásomban erre próbáltam hagyakozni, ami egyértelműen bizonyítható. Az se tudható, hogy igaz-e, amit Szoboszlai szájába adnak, hogy ő már teológus korában elkezdte írni a műveit, vagy jegyzeteket, vázlatokat készített. A lényeg, hogy már ’51-ben körvonalazódik a fejében egy gondolat: pártot kell alakítani, aminek ő a Keresztény Dolgozók Pártja nevet adja, és ’54–55-ben meg is valósítja, amikor megfogalmazza ennek a pártnak a programját. A 270 oldalon végigtekint Közép- és Nyugat-Európa történetén, felfedezi: párhuzamosan azzal, hogy a szabadkőművesség irányítása alatt a katolicizmust próbálják félretolni mindennünnen, a társadalom helyzete, ezen belül is a dolgozók (munkások, parasztok) helyzete is romlott, s a kommunista rendszer a szabadkőművesség egyenes és logikus folytatása. Franciaország kapcsán ezt nagyon részletesen tálalja, utána nekifog elemezni a romániai és magyarországi helyzetet, illetve folyamatosan utal rájuk.
Az egyik legtájékozottabb embere volt a korszaknak, amit rádión hallani (magyar és román, valamint nyugati rádiók – SZER, Amerika Hangja, London) lehetett, azt mind tudta. Ezeknek az ismeretében elkezdi elemezni, a szabadkőművességen túl, hogy ez a társadalom miért olyan, amilyen, mitől működik úgy, ahogy, és miként kellene működnie. A végkövetkeztetés: a keresztény párt és programja létrehozásának szükségessége.
Szoboszlai egy rendkívül termékeny ember, hihetetlenül sokat írt, nagyon érdekes és olvasmányos stílusban, amelyik a beszélt nyelvhez hasonlít, vannak írásai, amelyekről az ember azt hihetné, hogy prédikáció vagy az lehetett volna. Sorra veszi a társadalom különböző szegmenseit, vagy nyolcvan szerzőt említ név szerint. Nemcsak történelmi műveket ismert, hanem filozófiaiakat, szociológiaikat, napra kész volt a technikai eredményekkel, az irodalomban otthonosan mozgott.
– A mai szempontok, megítélés szerint hogyan értékelhető a Szoboszlai által kidolgozott társadalomfilozófia? Életképes, megvalósítható elmélet lehetett volna?
– Az a tény, hogy szerinte vissza kell térni az előző rendszerhez, ami magántulajdonra támaszkodik, vissza kell adni mindenkinek, amije volt, a parasztságnak annyi földet, amennyit meg tud művelni – hogy ez mennyire járható út, egy közgazdász jobban meg tudná ítélni. Mindenesetre jogosan vetette fel a kérdést, hogy miért ne kaphatná meg a dolgozó nemcsak munkájának a bérét, hanem a nyereségnek is az őt megillető részét. Ebben hozott újat, azt mondta: a nyereséget úgy kell megosztani, hogy jusson még a további fejlesztésekre is. A munkások nyereségből való részesedését részvényesítésnek nevezi, amire voltak nyugati példák a korszakban.
– Előadásodban utaltál arra, hogy Szoboszlai munkáinak csak egy részét ismerjük, s arra is, hogy ezeket alapjában véve még senki sem dolgozta fel.
– Sokkal több műve volt, mint ami fennmaradt. Tudjuk, hogy a nagyanyja a nála tartott kéziratokat elkezdte elégetni, amikor megtudta, hogy unokáját letartóztatták. Kéziratokat helyezett el a különböző ismerőseinél is, nagyjából ezeket a politikai rendőrség megtalálta, beleértve az Óbében az oltár alá elrejtett dobozban lévőket is. Mindenesetre a megmaradtakból jól látszik, hogy nagyon jól ismeri mind a magyar, mind a román történelmet, és nagyon hangsúlyosan mondja: az évszázados egymás mellett élés jegyében ezt újra meg kell valósítani, úgy, hogy az országok egyenlő félként vegyenek részt egy román–magyar konföderációban.
Vannak írásai, amelyben azt hangsúlyozza, hogy nem szabad félni. Nagyon részletesen leírja, hogy kell viselkedni egy kihallgatás során, mitől kell tartózkodni, azt is, hogy a kihallgatók egy rendszer képviselői, és attól érzik magukat erősnek.
– Az utókor megítélése meglehetősen szórt Szoboszlai megítélésében, egyesek hősnek vélik, aki egy koncepciós perben vérzett el, mások szerint naiv elméletet alkotott a rendszer megdöntésére. Tulajdonképpen milyen volt?
– Ha van valami, amit kapásból visszautasítok írásai fényében, az az, hogy naiv lett volna. Hihetetlenül realisztikusan gondolkodott, meg tudta fogalmazni, mi egy tömegember és mi az egyén, mi a kettő közötti különbség, hogy lehet-e és hogyan ezeket manipulálni. A tömeget lehet diktatúrával elnyomni, de a diktatúrában is lehet, kellő lelki erővel, felkészültséggel ellene fellépni, sőt szervezkedni. Világos ésszel mérte fel, mi a helyzet a korabeli Romániában, illetve Magyarországon. Nem szépített, nem habzott a szája, de könyörtelenül rámutatott a rendszer hibáira, meg tudta fogni a mechanizmust, ami a rendszer sajátja volt, és azt kritizálta.
– Szoboszlai élete, szervezkedése többé-kevésbé ismert, megjelent róla néhány könyv, tanulmány. Te miért kutatod?
– Egyrészt mert aradi vagyok, másrészt mert tudom, hogy a mi nemzedékünk, a mai hatvanas-hetvenesek után a Szoboszlai iránti érdeklődés nagyon le fog csökkenni. Van egy bizonyos családi vonatkozás is, Szoboszlai temette például nagyapámat. Ugyanakkor kicsit elégedetlen voltam mindazzal, amit eddig írtak róla, ezeket a besorolásokat megalapozatlanoknak vagy csak egyoldalúaknak tartok. Szerettem volna mindezeket pontosítani, úgy jutottam oda, hogy műveit megnézzem és boncolgassam – ezért tartom Szoboszlait a korszak egyik kiemelkedő értelmiségének és az egyháza egyik kiemelkedő képviselőjének. Minden szempontból másrészt a pere volt az, ami rendkívül izgatott, mert éreztem, hogy valami nincs rendben ezzel az 57 kötet peranyaggal, amelyet ellentmondások feszegetnek. 2000 tájától foglalkozom Szoboszlaival, az utóbbi hónapokban folyamatosan. A teljes választ keresem.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés László és Szilágyi Zsolt bemutatta a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak a gyűjteményét mutatta be Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az EMNT által összeállított negyven oldalas Transylvanian monitor a romániai sajtóban ismertetett 312 esetet mutat be a 2014 és 2016 közötti időszakból angol, román és magyar nyelven. Tőkés László a sajtótájékoztatón a romániai magyarellenességet az antiszemitizmushoz és romaellenességhez hasonlította. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki a fideszes európai parlamenti képviselő. Hozzátette, a magyarellenesség nemcsak a 19–20. század öröksége Romániában, hiszen a jelenség Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor rendszerének is az egyik tartóoszlopa volt. Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekintette. Veszélyesnek tartotta, hogy a román kormányok még csak párbeszédet sem hajlandók folytatni az autonómiáról, és a kérdést a nemzetbiztonságot veszélyeztető ügyként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe utalják.
Úgy vélte, a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja. Fontosnak tartotta, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja résztvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlót lobogtató EMNP-s politikusok ellen.
„Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a csendőrség vagy az ünneplő tömeg oldalán áll-e” –fogalmazott a politikus. Újságírói kérdésre Tőkés László tréfásan megjegyezte: azt is magyarellenes megnyilvánulásnak tartja, hogy Sorin Grindeanu miniszterelnök tanácsadójának nevezte ki Borbély Lászlót. Emlékeztetett rá, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusa egy korrupciós ügy főszereplője volt, de a parlament nem járult hozzá, hogy az ügyészség őt is vizsgálja, így csak az ügy mellékszereplőit ítélték letöltendő börtönbüntetésre. (MTI)
nyugatijelen.com

Kolozsvári magyar színésznőt bántalmazott az ukrán rendező
Értesüléseink szerint verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni, bár kemény jelenet volt”.
Verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Az érintett színésznő megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni. Közölte, rendőrségi feljelentést sem tesz az ügyben.
Carmen Livia Jucan, a Kolozs megyei rendőr-főkapitányság szóvivője vasárnap a Krónikának elmondta, pénteken 21 óra 30 perckor érkezett riasztás az 112-es segélyhívószámon, miszerint agresszió ért egy színésznőt a sétatéri társulat előadása közben. A helyszínre kiérkezett rendőrök nem tudtak közvetlenül a sértett féllel beszélni, mivel a művész időközben a második felvonásban már ismét a színpadon játszott. A szóvivő kérdésünkre elmondta, a riasztás nem az áldozattól, hanem annak egyik kollégájától származott, a rendőröknek pedig ugyancsak más színészek írták le a történteket.
Megtudtuk, a rendőrök felkérték a színész kollégákat, tolmácsolják az áldozatnak, hogy adott esetben kérjen törvényszéki orvosi látleletet, de mindenképpen tegyen bűnvádi feljelentést az ügyben. Carmen Jucan rendőrügynök lapunknak elmondta, a rendőrség fizikai bántalmazás esetén csakis az előzetes feljelentés alapján indíthat eljárást. Az előadásban Imre Éva, Sigmond Rita, Bodolai Balázs, Bács Miklós és Kicsid Gizella szerepelt, akik az incidenst követően, a szünet után valamennyien végigjátszották a második felvonást. Az ügy pikantériája, hogy az agresszió áldozatává vált színésznő a Rosmersholmban egy olyan figurát alakít, akit a történet szerint bántalmaznak az egyik jelenetben.
„Túlságosan indulatos a rendező”
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója megerősítette lapunknak, hogy incidens történt a pénteki bemutatón, de szerinte nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni. „Valószínűleg összeszólalkoztak és maximum megrázta a színésznőt" – fogalmazott a Krónikának a direktor, hozzátéve, nem esett bántódása senkinek. „Valószínű, hogy egy hevesebb, indulatosabb pillanat volt" – tette hozzá Tompa Gábor, aki ugyan nem volt tanúja az incidensnek, de a szünet után értesült róla, és több embertől is tájékozódott. Felvetésünkre, hogy a rendőrséget is kihívták a helyszínre, úgy vélte, valószínűleg az ügyelő ijedhetett meg a hangoskodás hatására. „Helyesen is, elfogadhatatlan, hogy bántalmazás történjen, de végül nem történt" – fogalmazott a színházigazgató, aki szerint bár „kemény jelenet volt", nem fajult el odáig, hogy fizikai sérülés történjen.
Tompa maga is elismerte, hogy Andrij Zsoldak rendező túlságosan indulatos, és „kicsit kiszaladt a kontroll alól". Úgy vélte, az, hogy próbafolyamat során is voltak konfliktusok közötte és a színészek között, nem rendkívüli a színházi munkában. „Sok ilyenről tudunk. Olyanról is tudunk, hogy színészek összeverekedtek próbán, de ez egy idegfeszültséggel járó munka, megesik az ilyesmi" – mondta az igazgató-rendező, hozzátéve: a mostani esethez hasonló, „pletykaszinten történő, folyosórádión alapuló híreket nem jegyzi a történelem".
Kérdésünkre, hogy a történtek után a színház vezetősége kezdeményez-e kivizsgálást az ügyben, elmondta: ha az érintett fél azt mondja, hogy bántalmazás történt, és ennek bizonyítható nyomai vannak, megteszik. Úgy vélte, ennek megelőzésére is történhetett a rendőrség értesítése, és mivel az előadás folytatódott, szerencsére az indulatok is lecsillapodtak. „Egyelőre mindenki azt mondja, és ezt azért tudomásul kell vennünk, mivel egyöntetű jelzés a színészek részéről, hogy nagyon nehéz, kemény volt a folyamat, a rendező olyan dolgokat kért, amelyek a korlátaikat feszegették. Mindenki, még azok is, akik kikerültek a szereposztásból, hálásan gondolnak a folyamatra, mint olyanra, amelyben nagyon rég nem volt részük. Olyan igényességről, olyan kompromisszummentességről van szó, ami a színészeket mindenképpen előrelendítette és megváltoztatta. Ezt kell nézni, és senki nem bánja – egytől egyig mindenkit meg lehet kérdezni –, hogy része volt ennek a folyamatnak" – fejtette ki Tompa. Kérdésünkre, hogy a történtek fényében folytatják-e az együttműködést Andrij Zsoldak rendezővel, úgy nyilatkozott, „meglátjuk”.
A bemutatót követő ünnepélyes fogadáson egyébként Tompa Gábor és Visky András művészeti igazgató egyaránt jelen volt, és gratuláltak a rendezőnek – mint mondták, el voltak ragadtatva az előadástól. A színház Facebookján is látható fotók tanúsága szerint Tompa Gábor mosolyogva gratulált a vendégrendezőnek, méltatta munkásságát és a kolozsvári produkciót. Imre Éva, Sigmond Rita és Bács Miklós – a színházi életben szokatlan módon – nem jelent meg az állófogadáson.
Feszültségek a próbafolyamat alatt
Értesüléseink szerint Andrij Zsoldak az egész kolozsvári próbafolyamat alatt megalázó, autoriter, „diktatorikus” módon bánt a színészekkel, semmibe vette az ötleteiket, meglátásaikat, ezért sokan közülük felmondták a vele való együttműködést. A rendező egyébként többször is nyilatkozta már, hogy „ars poeticája” szerint a színészt szélsőséges körülményeknek kell kitenni a próbafolyamat során, ő pedig nem köt kompromisszumokat.
Mint a kincses városi bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón nyilatkozta, nem volt egyszerű tető alá hozni az előadást, kezdetben 17 színésszel kezdte a munkát, végül hat színész játszik a produkcióban. Ibsen darabjából erdetileg háromfelvonásos, hatórás előadást készített elő Zsoldak, aztán később kivágták a második részt, így alakult ki a két részből álló négyórás produkció. Értesüléseink szerint a rendező munkamódszeréhez tartozik, hogy feszültséget és konfliktust szít, utolsó pillanatban dönt egy-egy előadás kimenetelét, vagy a produkcióban fellépő színészek kilétét illetően.
A jelek szerint Zsoldak nemcsak a színészek, de a közönség türelmét is próbára teszi – emiatt már konfliktusba került a kolozsvári színház alkalmazottaival tavaly novemberben az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon, amelynek keretében az Elektra című, általa rendezett produkciót mutatták be a szkopjei színház művészei. Úgy tudjuk, az előadás napján a rendező azt akarta elérni, hogy a kitűzött időponthoz képest egy órával később kezdjék a produkciót, mivel még „igazítani akar rajta”, azonban a szervezők megakadályozták végül ebben.
„Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem ad a színészeinek”
Az Interferenciák fesztiválon Zsoldak az Elektra című előadásról szóló sajtóbeszélgetésen azt mondta, a szkopjei Macedón Nemzeti Színház színészei közül többen kiléptek a projektből, ezt azonban korántsem tartja problémának. „Jóval fontosabb, hogy kettejük döntése legyen az együttműködés, a színészé és a rendezőé, akárcsak a csóknál – ahhoz sem lehet egyoldalúan hozzáállni" – hangoztatta a művész.
A casting során nehezen talált rá a megfelelő címszereplőre, ráadásul a színésznőnek, akit kiválasztott, nemsokára eltört a lába, így új Élektra után kellett nézni. Második körben Darja Rizova mellett döntött, azonban állandó konfliktusban voltak az első hónapban, elmondása szerint úgy viselkedtek, mint két kutya, pár nappal a bemutató előtt lettek csak barátok. Adott ponton azt kérte a színésznőtől, hogy tegyen úgy a próbán, mintha a kutyája lenne, teljes mértékben adja át neki a hatalmat önmaga fölött – írta a Szabadság napilap. „Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem hagy a színészeinek. Csak semmi improvizáció, minden másodpercet megrendezek” – fűzte hozzá.
Zsoldak 1962-ben született Kijevben, Moszkvában tanult rendezői szakon. Az ukrajnai Harkov Taras drámai színházának igazgatója volt, ahol több olyan előadást rendezett, amelyet számos európai ország színházi fesztiváljain mutattak be. Shakespeare Rómeó és Júlia című művéből készült feldolgozását betiltották Ukrajnában, azóta Berlinben él, de több országban rendez. Jelentős európai szakmai díjak birtokosa, a nagyszebeni színházban 2002-ben rendezett Othello?! című előadása a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon a legjobb rendezés díját, az azévi UNITER-gálán pedig a legjobb előadás díját kapta. A Rosmersholmot szerdán 18 órától láthatja újra a közönség a kolozsvári színházban.
Kiss Judit, Pap Melinda, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Beszólt Bocnak a világ vezető kisebbségvédő szervezete is
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák mielőbbi kihelyezésére szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt a világ vezető kisebbségvédő szervezete, a londoni székhelyű Minority Rights Group International (MRG).
A szervezet közleményben üdvözölte a kolozsvári törvényszék február 21-ei döntését, melynek értelmében ki kell cserélni a jelenleg egynyelvű helységnévtáblákat többnyelvűre, román és magyar feliratúra. „A többnyelvű feliratok fontos üzenetet közvetítenek a kisebbségi nyelvek elfogadottságáról és beágyazódottságáról, valamint fontosak a kisebbségi kultúra teljességének megőrzése szempontjából” – fogalmazott Neil Clarke, az MRG európai irodájának ügyvezető igazgatója a kolozsvári táblaügy kapcsán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője arra mutatott rá, a törvényszék döntése megerősítette a magyar közösséget abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás képes érvényt szerezni a kisebbségi jogoknak.
A kolozsvári törvényszék egyébként csütörtökön tette közzé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezési kötelezettségére vonatkozó ítéletének indoklását. A dokumentum többek közt arra mutat rá, hogy a 2001-ben kiadott helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor az 1992-es népszámlálás adataihoz kell viszonyítani a lakosság számarányát, tehát minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékos volt a magyarság számaránya – így Kolozsváron is –, érvényben marad az a törvény, hogy a település nevét magyarul is ki kell írni, függetlenül attól, hogy időközben csökkent ez az arány. A város német nyelvű feltüntetését ugyanezen az alapon utasította el a bíróság: az indoklás szerint, míg a magyarság aránya 22 százalék volt 1992-ben, a német kisebbségé mindössze 0,34 százalék.
kronika.ro

Kiegyezett a Csíki Sör Manufaktúra a Heinekennel
Barátságos úton rendezte márkanévvitáját a Csíki Sör Manufaktúra és a Heineken Románia, amely a megállapodás értelmében minden peres ügyet megszüntet a másik fél ellen – jelentette be hétfőn a csíkszentsimoni sörgyár tulajdonosa.
A két cég magyar és angol nyelvű közös közleményét a Csíki Sör Manufaktúra tette közzé hétfőn Facebook-oldalán.
A kommüniké szerint a felek megegyeztek abban, hogy a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek „egymás mellett békében meg fognak férni a piacon". A megegyezés része, hogy minden peres ügyet a felek egymás ellen megszüntetnek. A közlemény megállapítja azt is, hogy a konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék.
„A mindkét fél részéről tanúsított kompromisszumos kiegyezés után a két cég bizakodóan néz a jövőbe és ezután több időt és energiát tud arra szánni, hogy építse kapcsolatait a közösséggel, partnereivel, fogyasztóival, és így most már csak arra kell összpontosítani, amihez a legjobban értünk: a sör készítéséhez" – olvasható a Lixid Project Kft. működtette manufaktúra által ismertetett közleményben. A csíkszentsimoni sörgyár támogatóin, fogyasztóin, a helyi közösségen kívül Magyarország kormányának is megköszöni az önzetlen segítséget, ugyanakkor köszönetet nyilvánított Hódmezővásárhely városának is. Mint ismert, a magyarországi település képviselő-testülete kiállt az Igazi Csíki Sör mellett a márkanévvitában.
Lázár János, a budapesti miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki csíkszentsimoni látogatása során a magyar kormány nevében tárgyalásra biztatta a Heinekent és a Csíki Sör Manufaktúrát a védjegyhasználat vitájában. Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra vezetője közölte: már csütörtökön elkezdődtek a tárgyalások a Heineken Románia és a csíkszentsimoni sörgyár képviselői között, és bízik abban, hogy megegyezés születik a felek között.
A marosvásárhelyi táblabíróság január 27-i ítéletében jogerősen betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását és forgalmazását. Az Igazi Csíki Sör gyártóját a holland multinacionális társaság romániai leányvállalata perelte be, mert úgy vélte, hogy a sör gyártója eltulajdonította szellemi tulajdonát. A romániai sörgyártók perének nyelvi vonatkozásai vannak. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy egy termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is. A holland multinacionális cég 2003 óta rendelkezik a Csíkszerdában gyártott Ciuc premium (Csíki prémium) sörmárkával, amelyet az erdélyi magyarok csíki sörként emlegetnek. 2014 novemberében azonban megjelent a piacon a Csíki Sör Manufaktúra terméke, az Igazi Csíki Sör, amely számára a gyártó Lixid Project Kft. szerzett romániai és európai jogi védelmet.
A magyar kormány az elmúlt időszakban nyíltan védelmébe vette a Hargita megyei sörgyárat, az Orbán-kabinet pedig nemrég törvénytervezetet dolgozott ki a tiltott önkényuralmi jelképek kereskedelmi használatának tiltásáról. A jogszabály előírná, hogy nem szabad például horogkeresztet vagy vörös csillagot megjelentetni a különböző termékeken, logókon és címkéken. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a múlt héten újságírói kérdésre nem cáfolta, hogy összefüggés van a Heineken vörös csillagot tartalmazó cégérével, az Igazi Csíki Sör forgalmazásának akadályozása és a kormány törvénytervezete között.
kronika.ro

Váradon is lezárták az ’56-os emlékévet
Pénteken tematikus könyvbemutatóval zárta a tavaly meghirdetett ’56-os emlékévet Nagyváradon a Szent László Egyesület. A rendezvény meghívott előadói, Dávid Gyula és Benkő Levente történészek számos, a közelmúltban megjelent és az 1956-os eseményekkel és azok háttértörténetével, illetve utóéletével foglalkozó kiadványt mutattak be a váradi közönségnek a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében, ahol a szervezők részéről Nagy József Barna köszöntötte az egybegyűlteket.
Bemutatták többek közt a Dávid Gyula által jegyzett 1956 Erdélyben, és ami utána következett című kötetet, Benkő Levente Volt egyszer egy ‘56. Akiket a forradalom szele és a megtorlás ökle megcsapott című könyve, valamint a Sepsiszentgyörgyön 2016. szeptember 1–2-án tartott emlékkonferencia előadásainak anyagaiból összeállított Hatvan évvel a Forradalom után című tanulmánykötet is.
Mint Dávid Gyula rámutatott, ezek a kiadványok nem pusztán eseményeket írnak le, hanem olyan háttérhelyzeteket is feltárnak, amelyek kevéssé közismertek és kutatottak, mint például az a tény, hogy a titkosszolgálat a forradalmi mozgalmakba is embereket épített be. Fontos kérdés ugyanakkor – mutatott rá a szerző, aki maga is politikai elítélt volt –, hogy az elkövetkező generációk hogyan ápolják majd ’56 örökségét, éreznek-e benne valamit a fiatalok, ami elgondolkodtatja, vagy egy bizonyos magatartásra ösztönzi őket.
A rendezvényen jelen volt és felszólalt ugyanakkor a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének (SZVISZ) két egykori tagja, Petri József és Bodnár Márton is, akiket pusztán azért ítéltek el fejenként öt évre, mert rábólintottak egy olyan ifjúsági szervezet működésére, amelyben tevőlegesen nem is vettek részt. „Nekünk se lőfegyverünk, se parittyánk nem volt. Egy lelkes kis gyermekcsapat voltunk. Ugyanaz volt a követelésünk, mint később a román népnek ’89-ben” – fogalmazott Petri József.
A rendezvény kötetlen beszélgetéssel zárult.
Sz. G. T
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Jól működő kapcsolatokra van szükség
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson. Olyan értékek mentén politizáljon, amelyek az erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását garantálják: kidolgoztunk egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztünk” – mutatott rá Kelemen Hunor szövetségi elnök március 24-én, pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén.
Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenlegi romániai politikai helyzetre is reflektált. Mint elmondta: az utcai tüntetéseken túl látni kell azt is, hogy ma Romániában a hatalmi ágak szétválasztása csak fikció, sérül a jogállam, a korrupcióellenes harc leple alatt sorozatos lejáratások indulnak magyar emberek, intézmények ellen.
A Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről úgy vélekedett, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ellehetetleníti a tanintézmény működését, alapjaiban rengeti meg a Romániában élő magyar közösség biztonságérzetét. „Elfogadhatatlan, hogy gyermekek jövőjével játszanak, szülőket félemlítenek meg a korrupció visszaszorításának címszavával tett intézkedésekkel. Ilyen körülmények között jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség. Az RMDSZ abban érdekelt, hogy a jelenlegi helyzet kimozduljon a holtpontról, ezért minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megerősítse a magyar közösség biztonságérzetét” – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol. A parlamenti választás eredményét tekintve pedig bátran kijelenthető: a magyar közösség visszaszerezte bizalmát. „Ahhoz, hogy eljussunk idáig, a tavalyi évet megelőző esztendőkben jó döntéseket kellett meghoznunk. A Magyar Polgári Párttal való összefogás kiemelten hozzájárult a sikerhez, de Magyarország segítsége is mérvadó volt” – tette hozzá az RMDSZ elnöke. A mára megerősödött parlamenti frakció 21 képviselőből és 9 szenátorból áll, amely arányos képviseletet biztosít a magyar közösségnek.
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is.
A KMKF március 24-i plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt.
A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma 2004-ben alakult, célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviseletét ellátó szervezetek munkájának összehangolása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A magyarellenes megnyilvánulások lajstroma
Külön lapszámban jelent meg a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) hasábjain az összes olyan eset, amit dokumentálni tudtak a magyarellenesnek mondott megnyilvánulások témakörében. Erről is szólt hétfői sajtótájékoztatóján Tőkés László.
Számos visszaélés történik a mai napig a romániai magyarság kárára – állapította meg tegnapi nagyváradi tájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Ő, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Nagy Attila referens mutatta be a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) legújabb számát, amely teljes egészében erről szól. A 2014–2016-os, valamint az előbbi időszakokban lezajlott magyarellenes megnyilatkozásokat számbavéve nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságunkkal szemben folytatott, érszázados hagyományokra visszatekintő román állampolitika céltudatos és következetes módon törekszik kisebbségi közösségünk asszimilációjára és kiküszöbölésére – emelték ki. Ezen magyarellenes stratégiai terv véghezvitelében egyaránt szerepet vállalnak mind az állami szervek, mind az államhatalom központi és területi intézményei, mind a politikai pártok és számos civil szervezet, továbbá a hírközlő szervek széles skálája, valamint a román közélet nacionalista „bajnokai”. Az alkalmazott stratégia egyszerű, de igen hatásos: a romániai sajtóban – melyet egyébként nagyrészt politikai pártokhoz kötődő személyek tulajdonolnak – heves támadások indulnak a magyar intézmények és szervezetek, a közösség vezetői ellen, hamis és megalapozatlan elméletekkel és vádakkal mérgezve a közvéleményt, ily módon pedig magyarellenes hangulatot keltve a román állampolgárok sorában, később pedig, éppen a maguk által gerjesztett általános közhangulatra hivatkozva, a törvényhozás, a politikusok és az állami intézmények „a választók elvárásai” mentén a magyar közösség jogait sértő döntéseket hoznak. Ily módon a kör bezárul s kezdődhet minden elölről…
Összegzés
A Transylvanian Monitor 312 esetet mutat be, ezeket a sajtóból gyűjtötték össze. Az EMNT vezetése úgy véli, az utóbbi három esztendő történései sorában különösképpen gondolkodóba ejtő az igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb bekapcsolódása a magyarellenes politikai gyakorlatba, konkrét formában pedig a Belügyminisztériumnak a 2015–2020-ra szóló közvédelmi és közbiztonsági stratégiája, amely – egyebek mellett – az autonómia igénylésének bárminemű formáját is a közrend ellen irányuló veszélyforrásnak nyilvánítja. Ebben az összefüggésben válik fenyegetővé a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) vezetőjének az a nyilatkozata, mely a területi autonómiára irányuló magyar–székely törekvések megakadályozását helyezi kilátásba.
A magyar nyelvhasználat és a nemzeti szimbólumok ellenében folytatott, összehangolt támadások mellett, a hivatkozott időszakban kimondottan újdonságnak számít a magyar egyházi oktatási intézmények ellehetetlenítésére vagy éppen megszüntetésére irányuló hatósági támadássorozat, nevezetesen az újraállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium, valamint a létében fenyegetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium esete. Ugyanide illik a kormány alárendeltségébe tartozó Országos Restitúciós Bizottság azon döntése, mely visszautasítja a világhírű gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár jog szerinti visszaszolgáltatását az Erdélyi Római Katolikus Egyház részére. Tőkésék úgy vélik, az adott akciók fő célja a romániai magyar közösség megfélemlítése. „ A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki az európai parlamenti képviselő. Hozzátette: az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti. Szilágyi Zsolt szólt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
Önrendelkezés
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
erdon.ro

Saját elképzelése szerint akar élni
Színész, tanár és író
Ritkán fordul elő, hogy egy színész hátat fordítson a világot jelentő deszkáknak a tanítás és az írás kedvéért, Jancsó Miklós viszont ezt megtette. És hogy ez jó döntésnek bizonyult, azt a Volt egyszer egy Kolozsvár cím alatt megjelent legújabb kötete is bizonyítja, melyet pénteken este mutattak be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
Szonda Szabolcs intézményvezető köszöntője után dr. Jancsó Antal, a könyvet kiadó magyarországi Jancsó Alapítvány elnöke emelkedett szóra, elmondva, az általa vezetett szervezetet a múltját és létszámát tekintve egyaránt tekintélyes Jancsó család hozta létre. Legfontosabb feladatuknak Jancsó Benedek történész hagyatékának a gondozását tekintik, de figyelmük kiterjed a terebélyes rokonság közérdekű tevékenységére is. Ennek eredményeként látott nyomdafestéket ez a kötet, mely egy fájdalmasan szép és ugyanakkor hiteles visszaemlékezés az egykori Kolozsvár pezsgő színházi életének mozzanataira, szereplőire, kulisszatitkaira.
Ezt követően a könyvet szerkesztő Jancsó András beszélgetett Miklóssal, a szerzővel, s ebből kiderült, hogy ez utóbbi az írói vénáját felmenőitől örökölte. Anyai nagybátyjában ugyanis Kuncz Aladár írót, az apaiban pedig a híres közírót és kritikust, Jancsó Bélát tisztelhettük, szülei pedig szintén az irodalom bűvöletében éltek. Édesapja, Jancsó Elemér a Bolyai, majd Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora, édesanyja, Máthé Szabó Magda magyar-francia szakos tanárnő.
Miklós Kolozsváron született 1946-ban, a Brassai Sámuel-középiskolában érettségizett. A marosvásárhelyi Színművészeti Intézet elvégzése (1968) után a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze lett egészen 2001-ig, de 1996-tól a Sapientia Egyetemen, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a Protestáns Teológián is szép beszédre okítja a diákokat, vagyis beszédtechnikát tanít. Közben maga is tanul, így 2004-ben megszerzi a bölcsésztudományok doktora címet, 2006-tól a Pszichológia Tanszék adjunktusa.
A magyar sajtó 1990-től közli humoreszkjeit és rövid prózáit, de színháztörténeti tanulmányokat és színpadi jeleneteket is ír. A játék a halállal című egyfelvonásosával EMKE-díjat nyert, később Reményik Sándor-díjjal is kitüntették. Ugyanakkor kiemelkedő színművészeti tevékenységéért és az anyanyelvű kultúra népszerűsítésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért 2013-ban Rekita Rozáliával együtt Gróf Bánffy Miklós-díjban részesültek.
Eddig hét kötete jelent meg. Jancsó András szerkesztő az est folyamán elmondta, Miklós ezekben életének megélt élményeit írta le úgy, hogy közben mindvégig színész maradt. Műveire az ábrándos lélek és kissé romantikus megközelítés ellenére valósághű ábrázolás jellemző. Azt már maga az érintett árulta el, hogy színészből azért vált íróvá, mert a maga ura szeretett volna lenni, aki nem valakinek az utasítása, hanem saját elképzelése és meggyőződése szerint éli meg dolgos mindennapjait.
Bedő Zoltán
hirmondo.ro

AJÁNLÓ
Ma, március 27-én 19 órakor Erdővidék Múzeuma Kászoni Gáspár-termében Fehér János művészettörténész (Barót) bemutatja Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című, az olaszteleki Daniel Kastély Egyesület által 2016-ban kiadott kötetét. Házigazda: Demeter Zoltán művelődésszervező.
ELŐADÁS
A Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Erdélyért Egyesület szervezésében ma, március 27-én 18 órától Raffay Ernő történész professzor tart előadást a kiegyezésről, annak 150. évfordulója alkalmából a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében.
Március 28-án, kedden 18 órától az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében Arany János születésének 200. évfordulója kapcsán emlékeznek Marosán Csaba kolozsvári színművész Bomlott cimbalom (Arany ismeretlen arca) című előadásával a kovásznai városi művelődési ház nagytermében.
hirmondo.ro

Így ünnepelték a színház világnapját a Figuránál
Színészekkel lehetett kávézni, ruhatárba, öltözőbe bekukkintani. Mosolygós maszkok készültek és jelmezekbe fotózkodhattak a gyerekek, a most készülő új előadás díszletében a hang és fénytechnikával is megismerkedhettek az érdeklődők hétfőn. A színházi világnapon a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nyílt napot tartott, a figurások beengedtek, kalauzoltak a kulisszák mögött.
„Fontosnak tartjuk, hogy egy másfajta kommunikációt teremtsünk meg. A nézőink, ne csak valami megfoghatatlan, elérhetetlen, világot lássanak, a színészt ne csak a színpad kilencven centi magasságában érzékeljék, a jelmezeket ne csak a színészeken tekinthessék meg, hanem magukra ölthessék, megfoghassák a díszletet, a kellékeket. Azt szeretnénk megmutatni, hogy ami elölről egyfajta látványt nyújt, az hátulról teljesen más. Egyszóval az irodák működésétől kezdve mindent meg mutatunk a nézőinknek, a gyerekeknek” – vezette fel az eseményt Albu István színházigazgató.
Bemutatóra készül a Figura társulata, és a nyílt napon bárki megismerkedhetett a színházzal, de akár az éppen készülő új darabbal is, hiszen a reggeli kávézás egyik témájaként Albu István színházigazgató beszélt a darabról is. Az igazgató rendezésében Recine: Phaedra című előadás bemutatója március 31-én, pénteken 19 órától lesz.
A színház világnapja alkalmából Gyergyószentmiklós több pontján villámcsődületre lehettek figyelmesek a járókelők. Fiatalok színházi jelmezekben öltözve hirdették a színházi világnapot, és olvasták fel e nap üzenetét. Mosolygós színházi maszkok készültek a gyerekek kezei nyomán, és egy napra a művelődési ház előterébe költözött a ruhatár egy része. Figurás előadások jelmezeibe öltözhettek a gyerekek, felnőttek, használhatták a kellékeket, persze fotózkodhattak is.
A gimnazistáknak kulissza-túrát szerveztek: a jegyirodától indulva végigjárták az egész színházat. Betekintettetek oda is, ahol a színház anyagi helyzetét irányítják, a varrodát, a jelmeztárat, az öltözőket sem hagyták ki. Kolozsi Borsos Gábor színművész még abba a terembe is elkalauzolta a fiatalokat, ahol gyakorlatilag az előadások születnek. A próbafolyamatok tere után színpadon találták magukat az érdeklődők, ahol csak óvatosan mozoghattak, ugyanis a legújabb előadás vízben játszódik, és a pénteki bemutatóra már a díszlet színpadon van.
A figurások hangtechnikusa, fénytechnikusa és színpadmestere ismertette munkáját, illetve az is kiderült, ügyelő nélkül nincs színházi előadás, de még próba sincs.
A nyílt nap délutánján a HalVirág Bábszínház Gyilkos-tó legendája című bábjátékát lehetett megtekinteni, melyet nyílt próba követett, a Szín-kron csoport interaktív drámajátékokkal készült. A színházi világnap záróakkordjaként a Figura Arany-légy című előadását vetítették a YourLivingRoomban. És nem mellékes az sem, hogy a szánházi világnapon újraindították a Figura honlapját is.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro

Hivatalos: március 27. nemzeti ünnep Romániában
Kihirdette Klaus Johannis hétfőn a Besszarábia és Románia egyesülésének napját, március 27-ét nemzeti ünneppé nyilvánítótörvényt.
Az államelnöki hivatal közleménye szerint a kihirdetett törvénynek különleges jelentősége van, Románia történelmének egy nagyon fontos eseményéről emlékeznek meg.
"1918. március 27-én döntött az ország tanácsa Chişinăuban Besszarábia egyesüléséről Romániával. Ez a történelmi pillanat indította el a nagy egyesülés folyamatát, amely az 1918. december 1-jei nemzetgyűléssel zárult le, amikor az erdélyi, bánsági, máramarosi románok az egyesülésről döntöttek, amely által megalakult a modern román állam és amelynek 100 éves évfordulóját jövőben ünnepeljük (...) Ugyanakkor Románia továbbra is támogatja a Moldovai Köztársaság felzárkózási folyamatát az Európai Unióhoz" - írja a közlemény.
A tájékoztató arra is rámutat, hogy az európai integráció az egyetlen út, amely virágzó jövőt biztosíthat a köztársaság polgárainak. Az államfő üdvözletét küldte minden románnak március 27-e alkalmából.
maszol.ro

Vezető politikusból szerkesztőségi vezető – a ferde tekintetekről kérdeztük Kovács Pétert
„Amikor kiderült, hogy a Kolozsvári Rádióhoz szegődöm, ez éles és hangos ellenkezést váltott ki a szerkesztőség több tagjában. (…) A kollégáktól azt kértem, hogy előlegezzenek meg bizalmat, amit megtörtént” – jelentette ki a Maszolnak Kovács Péter, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének koordinátora. Az RMDSZ volt ügyvezető elnökét az új állásáról, kinevezésének körülményeiről kérdeztük.
- Sokan felkapták a fejüket, amikor lemondása után bejelentette, hogy a sajtóban folytatná. Mindig is az volt a B terv, hogy ha valamikor otthagyja a politikusi pályát, a médiában helyezkedik el?
- Igen. A környezetem, a család, a munkatársaim nem egyszer hallották tőlem, hogy ha én most nem a politikában lennék, akkor minden bizonnyal médiában és minden bizonnyal rádióban tevékenykednék. Közel két évet dolgoztam a Kolozsvári Rádiónál 1997-től 1999 januárjáig. Ha akkor meghirdettek volna egy állást, akkor egészen biztosan megpályáztam volna. Külsősként nagyon kevés pénzt kaptam a rádiótól, abból nem lehetett itt Kolozsváron megélni, és más alternatívákat kerestem. Teljesen véletlenül kerültem végül az RMDSZ-hez. Még egyszer hangsúlyozom, az elmúlt 18 év alatt többször is elmondtam, nagy fantáziát látok a médiában, de különösen a rádiózásban. Most, hogy belecsöppentem, a mindennapokban érzem, hogy nagyon jó döntés volt.
- Mesélne a sajtós múltjáról?
- A Szabadság diákmellékletében, a Campusban olvastam, hogy a Kolozsvári Rádió önkénteseket keres. Az ifjúsági műsorukhoz, a Diákperiszkóphoz kerestek riportereket. Nem volt olyan emberük, aki futkározik a KMDSZ és az ifjúsági rendezvények között, körkérdéseket, beszélgetéseket készít. Eleinte elküldtek egy-egy interjút készíteni, aztán gyakorlatilag mindent, ami a heti Diákperiszkóp műsorhoz tartozott, én végeztem, a riporterkedéstől, a hírek előkészítésétől az élő műsorvezetésig, a hanganyagok megvágásától a zenei szerkesztésig. Amikor a munkatársak látták, hogy nekem ez meneget, akkor több műsorba is riporterként bedolgoztam.
- Arra még többen kapták fel a fejüket, amikor elterjedt a híre, hogy egyenesen a szerkesztőségvezetői (főszerkesztő-helyettesi) tisztséget pályázza meg. Volt alapja ennek a hírnek?
- Versenyvizsga nélkül nem lehet főszerkesztő-helyettesi tisztséget betölteni. Jelenleg a magyar szerkesztőség koordinátora vagyok, ami egy informális tisztség. Azért hangsúlyozom, hogy informális, mert ez a munkakör hivatalosan sehol nem szerepel, és semmilyen plusz pénz nem jár érte. Nem titok, ha meghirdetik a főszerkesztő-helyettesi állásra a versenyvizsgát, fogok erre jelentkezni.
- A szerkesztői posztra nem kellett volna versenyvizsgát kiírni?
Nem, mert a szerződésem három hónapra, meghatározott időre szól. Egy meghallgatás volt. Ugyanígy jártak minden más kollegával, aki meghatározott időre került ide. A rádió belső szabályzatának megfelelő lépéseket betartottuk az én esetemben is, és mindenki más esetében is.
- Mi történik, ha lejár ez a három hónap?
- Akkor három lehetőség van. Az egyik, hogy ha a három hónap lejárta előtt meghirdetik az állást, akkor erre én versenyvizsgázni fogok, és ezt bárki más megteheti. A másik, hogy meghosszabbítják a következő három hónapra a megbízatást, a harmadik, hogy megköszönik a munkámat, és a viszontlátásra.
- A koordinátori szerepkörnek mi a története?
- A főszerkesztő és a főszerkesztő-helyettes mellett valamennyi területi stúdióban van egy menedzser. Látván, hogy minden párhuzamosan fut a magyar szerkesztőségen belül, a kolozsvári stúdió menedzsere leült a szerkesztőség minden egyes tagjával egy beszélgetésre, és azt a döntést hozta, hogy egy háromszintű struktúrát épít fel. Lesz egy koordinátor, illetve három vezetőszerkesztő, az egyik a híradásokért, aktualitásért felel, másik a reggeli magazinműsorunkért, a harmadik pedig az összes többi műsorért. A harmadik szint a szerkesztők és a riporterek szintje. Az addigi teljesen horizontális felépítés csődöt mondott, megfelelőbb ez a vertikális struktúra. A beszélgetéseket, konzultációkat követően pedig megnevezett engem koordinátornak.
- A menedzser konzultált erről a magyar adás szerkesztőivel is. Ezek szerint kollektív döntés volt, hogy Kovács Péterre esett a választása?
- Úgy fogalmaznék: nem történt a szerkesztőség tagjainak ellenében ez a kinevezés.
- Nem tartja megalapozottnak a gyanút, hogy „pártvonalon beejtőernyőzték” a szerkesztőségbe, ahogy egy újságíró kolléga fogalmazott a vezércikkében?
- Koordinátori kinevezésemet nem az alapján kell megítélni, hogy én honnan jöttem, hanem az alapján, hogy mit dolgozom. Jómagam semmiképpen nem értékelhetem a saját munkámat. Ha bárki kíváncsi, hogy én milyen munkát végzek a rádiónál, akkor a kollegáimat kérdezze meg. Azt hiányoltam ebből a vezércikkből, és a szerzőjének is jeleztem, hogy kifelejtett véletlenül egy volt RMDSZ-es vezetőt, akiből a rádiónak a főszerkesztő-helyettese lett. Az illetőt néhány képviselői mandátum és egy államtitkári mandátum után beejtőernyőzték, idézőjelben, a Bukaresti Rádióba. Azért az idézőjel, mert én nagyon jól tudom, hogy minden törvényt és minden szabályt betartottak a kinevezésekor. Tehát én azt mondom, hogy úgy, ahogy Bukarestben kiderült, itt nem arról van szó, hogy pártrádiót kell a Kolozsvári Rádióból vagy bármelyik másik közszolgálati stúdióból csinálni, egyértelmű, hogy a bírálatok megfogalmazói ettől rettegnek. Ha valaki dolgozott a politikában, nem azt jelenti, hogy mást nem képest elvégezni, vagy más munkát kizárólag RMDSZ-es szemüveggel tud elvégezni.
- Tudomásom szerint ahhoz, hogy versenyvizsgázzon a főszerkesztő-helyettesi posztra, három év audiovizuális tapasztalatra van szükség, legalábbis így hirdették meg az állást például a konstancai területi stúdiónál. Ha jól tudom, önnek csak két év tapasztalata van.
- Nincs ilyen általános követelmény, nem írja sehol a három év régiséget. Valóban, a versenyvizsga kiírójának, a rádió elnök-vezérigazgatójának van lehetősége bevinni különböző kritériumokat, de ez lehetőség, nem kötelezettség. Elvárása lehet a tapasztalat is, egy éves, három éves tapasztalat, vagy csak egyszerűen úgy fogalmaz, hogy tapasztalat. Nekem amúgy közel kétéves audiovizuális szakmai tapasztalatom van.
- A szabályokon túl: elhiheti a hallgató, hogy Kovács Péter nem az RMDSZ-es munkaköri leírását tekinti feladatának az új munkakörben?
- Ez nem hit kérdése, én arra biztatok mindenkit, hogy a 98.8-as frekvencián vagy a kolozsvariradio.ro-n hallgassa a rádiót, és utána döntsön. Amikor idekerültem, illetve még az azelőtti hetekben azt kértem a magyar szerkesztőség tagjaitól, hogy előlegezzék meg nekem a bizalmat, amit én meg is kaptam. A hallgatóktól ilyen nem kérhetek, csak azt kérhetem, hogy hallgassanak minket, és utána döntsenek.
- Lehet-e tudni, mikor hirdetik meg a főszerkesztő-helyettesi posztot?
- A főszerkesztő-helyettesi versenyvizsga meghirdetése is Bukaresten múlik. Nagyon Bukarest-központú a rádió, a tévé is. A rádiónál a műsorszerkesztés szempontjából szabad kezünk van, de nagyon-nagyon kevés hatásköre van adminisztratív-pénzügyi szempontból egy területi stúdiónak.
- Milyen volt a fogadtatása a szerkesztőségben, milyen volt a hangulat? Voltak ferde tekintetek?
- Nem titkolom, ezt már elmondtam nyilvánosság előtt: amikor kiderült, hogy a Kolozsvári Rádióhoz szegődöm, ez éles és hangos ellenkezést váltott ki a szerkesztőség több tagjában, nem mindenkiben, több tagjában. Az első lépésem az volt, hogy mindenkit, vagy majdnem mindenkit megkerestem egy négyszemközti beszélgetésre. Így amikor engem szerkesztőként alkalmaztak, ez már nem a szerkesztőség tagjainak az ellenében történt. Már említettem: a kollégáktól azt kértem, hogy előlegezzenek meg bizalmat, amit megtörtént, és én ezzel a bizalommal egy pillanatig sem éltem vissza. De még egyszer hangsúlyozom, hogy a saját munkámat nem magam szeretném értékelni. Ha valaki kíváncsi, meg lehet kérdezni szerkesztőségi tagokat, akár név nélkül, akár névvel, arról, hogy mi történt az elmúlt néhány hétben, volt-e pozitív elmozdulás már a munkatervezésben, illetve akár a szerkesztőségen belüli hangulatban. Nagyon kíváncsi lennék, hogy lesz-e ilyen megkeresés, és mit mondanak majd a kollégáim.
- Készített már önálló műsorokat?
- Nem volt önálló műsorom, és nem is kértem, hogy legyen. Megpróbáltam mindent megtanulni, és mindent kipróbálni élesben. A rádiós munkának az első lépése a riporterkedés. Idekerülésem első napjától elkezdtem anyagokat gyártani, többet is, mint általában a riporterek. Megtanultam a vágóprogramot, felvezetőket írtam, híreket írtam, műsort szerkesztettem, aztán reggeli műsort vezettem, hétvégi reggeli műsorokat. Mindent, ami az itteni rádiós munkával kapcsolatos, azt megpróbálom megtanulni, beleértve a könyvhordozást és a sofőrködést is.
- Mennyire sikerült az átállás a 24 órás adásra?
- Mindenképp tiszteletre méltó, hogy a szerkesztőség tagjainak többsége bevállalta ezt az átállást. Tudom, hogy voltak ellenhangok is, mert valamit valamiért kellett vállalni. Ám nekem is meggyőződésem volt, még politikusként, hogy ha tovább akar fejlődni ez a rádió, és új perspektívákat akar nyitni, akkor át kell állni a 24 órás adásra. Jelenleg gyenge a lefedettség, a gyengébb technikával dolgozunk, mint román kollegák, kevesebben vagyunk, mint a román kollegák, és fizetésbeli aránytalanságok is vannak. Az átállás gyakorlatilag azt jelenti, hogy szeptember végéhez képest egy emberrel dolgozik több a magyar szerkesztőségben, tehát korábban öt órát gyártottak 23-an, és most 24 órát gyártunk 24-en. Négy ember elment, öt ember jött, volt hullámzás, volt változás. Ez egy óriási megterhelést jelent, és erre kell megoldást találni. Nekem koordinátorként az az első számú feladatom, hogy próbáljam meg ésszerűbben megtervezni a munkát. Ha van egy témánk és van egy meghívottunk, akkor – csúnyán fogalmazva – megpróbálunk minél több bőrt lehúzni róla. Ha bejön egy ember egy reggeli beszélgetős műsorba, akkor meg kell keresni a lehetőségét, hogy az anyag a híradóban is benne legyen, vagy másik magazinműsorban is benne legyen. Ezen dolgozunk most jelenleg nagyon sokat. Egy dolog volt, amikor egy kollégának heti egy órát kellett szerkesztenie és legyártania, és egészen más, amikor napi egy órát kell szerkesztenie és legyártania. Érezhető a fáradtság. Nagyon fontos továbbá, hogy nem akarunk a közszolgálatiság kárára hozni döntéseket. Például a legegyszerűbb az lenne, ha sokkal többet zenét használnánk. Ha egy beszélgetéses műsorba beteszünk hat dalt, azt jelenti, hogy nem 45 percet kell beszélgetni, hanem 22-t, nem két-három nagy anyag kell, hanem csak egy. Ezt akarjuk elkerülni, és ezen dolgozunk most, ezt próbáljuk ésszerűsíteni.
- Létszámbővítésre nincs lehetőség?
- A létszámbővítésen is dolgozunk. Itt két nagy problémacsomag van. Az egyik, amit meg lehet oldani szerkesztőségen belül, és ennek álltunk először neki, illetve a másik, amit ki kell verekedni, akár a Kolozsvári Rádió szintjén, akár Bukarestben. Ezeket jelenleg listázzuk, próbáljuk beazonosítani, próbálunk érveket keresni az álláspontunk mellé, és ide tartozik a létszámnövelés is. Nincsen például online-osunk, pedig az online – főleg a lecsökkent frekvencia mellett – hihetetlenül nagy lehetőség számunkra. Említettem, hogy gyengébb a technika, azt sem tudjuk innen megoldani, Bukarestből kell megoldani. Az új technikára is van kilátás, mert az idei költségvetésben benne van például egy új keverőpultnak a beszerzése, de a baj az, hogy a tavalyiban is benne volt, és mégsem szerezték be.
- Milyenek a hallgatói visszajelzések, hogyan fogadták a kolozsváriak ezt az átállást?
- Jól és rosszul. Amikor a hallgató bekapcsolja a Kolozsvári Rádiót, akár autóban, akár a konyhában, akár a munkahelyen, egész napos tartalmat tud hallgatni. Ám a legelején még Kolozsváron sem ment rendesen a frekvencia. Erősítettünk rajta, és további kilátás van arra, hogy erősebb legyen a jel Kolozsváron és körzetében. Tehát ahol most már nem megy a Kolozsvári Rádió az átállás miatt, ott persze, hogy nem fogadták jól. Ám előre kell tekintenünk. A hallgatók ne felejtsék el, hogy középhullámon továbbra is napi 5 órát sugárzunk, reggel kettőt, délután hármat, nagyon sokan hallgatják még most is, főleg vidéken, középhullámon a rádiót. Ebben az öt órában odafigyelünk arra, hogy egész Erdélyt lefedő tartalmat sugározzunk.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Johannisszal, Grindeanuval és Orbánnal is tárgyalt már Kelemen a katolikus líceumról
A politika belülről friss kiadásában a román-magyar kapcsolatokról, az anyanyelvhasználatról, az Erdély-zászlóról és Horváth Annáról beszélgettünk az RMDSZ elnökével.
A marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyének nemzetközi közvélemény elé terjesztése volt az Orbán Viktorral folytatott találkozó fő témája – tudtuk meg Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől, akivel Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélgetett A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsor vasárnap volt látható az Erdély TV-n, kedden ismétlik. Átirata alább olvasható.
- Csütörtökön találkozott Budapesten Orbán Viktorral. Miről beszéltek?
– Az elmúlt években rendszeresen találkozunk, hogy egyeztessünk a közös dolgainkról, ez is ebbe a találkozósorozatba illeszthető be. Beszéltünk egyrészt arról, ami a romániai magyar kisebbséget foglalkoztatja, a kihívásokról, amelyekkel szembesülünk. Természetesen a legfontosabbról, a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyéről is. Annak a lehetőségét kerestük, hogy hogyan tudjuk a kérdést a nemzetközi közvélemény elé terjeszteni, úgy, hogy abból az áldatlan állapotból, amelyben most vagyunk, kizökkenjünk. Hogy legyen megfelelő figyelmeztetés Románia irányába, hogy az, ami történik, most már túlnőtt minden elviselhető határt. Ugyanis ez már nem politika, ez sokkal több: egy olyan közösségi ügy, amelyre megoldást a román államnak kell adnia.
Én egyébként a román államfővel, két miniszterelnökkel, két tanügyminiszterrel beszéltem az elmúlt hónapokban, már nem is tudom, kihez kell fordulni ebben az országban, hogy egy ügyész által okozott problémából tudjunk kimászni. Ez a kérdés, ugyanis nincsen azzal semmi baj, hogy egy ügyész eljárást indít, ezt önmagában nem tudjuk politikailag megkérdőjelezni. De elfogadhatatlan, hogy egy ügyészi eljárás során egy iskolának a létét a megszűnés határáig eltolják azzal, hogy megfélemlítik a közösséget, megfélemlítik az önkormányzati vezetőket, megfélemlítik a tanfelügyelőség vezetőjét, és senki semmit nem mer aláírni, és – ami a legsúlyosabb – megelőlegeznek egy bírósági döntést, és azt a látszatot keltik, hogy törvénytelenül működik egy iskola, hogy korrupció történt – holott semmiféle korrupció nem történt.
Négyszáz gyereknek a sorsa még mindig bizonytalan, kérdéses, hogy hol kezdik a következő tanévet, kérdéses, hogy a cikluskezdő osztályokba be lehet-e iratkozni. Már kipróbáltuk az összes lehetséges változatot, és a következő időszakban is kipróbáljuk, ami az adminisztrációban kipróbálható. A pápai nuncius (a bukaresti vatikáni nagykövet) is találkozott már a román külügyminiszterrel, és hasonló találkozókra még bizonyára sor fog kerülni a következő időszakban, mert ez, amit tesznek, amit okoztak, elfogadhatatlan. Orbán Viktorral beszéltünk egyéb kérdésekről is, a romániai politikai helyzetről, a román-magyar államközi kapcsolatokról, és természetesen az előttünk álló kongresszusról, az Európai Néppárt jövő heti máltai kongresszusáról, hisz mind a Fidesz, mind az RMDSZ a Néppárt tagja. Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig.
- Említette, hogy a román államfővel, illetve a miniszterelnökkel is beszélt a római katolikus iskola ügyéről. Mi az ő álláspontjuk, és mire lehet következtetni abból, ahogy viszonyulnak a kérdéshez?
– Különböző árnyalatok lelhetőek fel az álláspontokban. Egyrészt mindenki szeretne megoldást találni, másrészt mindenki ódzkodik, hogy egy ügyészségi eljárásban valamilyen módon véleményt nyilvánítson, mondván azt, hogy ez egy adminisztratív kérdés – ez az államelnök álláspontja. Én ezt teljes egészében el tudom fogadni, de akkor egy adminisztratív megoldást kell erre találni. És valóban, ha volt valahol egy adminisztratív hiba, akkor azt ki kell igazítani, és a dolgok mehetnek tovább, abból nem kell bűnügyet csinálni, és különösen nem kell korrupciós ügyet csinálni.
A miniszterelnök és a tanügyminiszter megpróbáltak a tőlük telhető minden egyes lépésben segítséget nyújtani, el egészen odáig, hogy azt a szöveget is egyeztettük a tanügyminisztériummal, ami az önkormányzat elé került, és amely az iskolahálózatot szabályozná, amelyben benne lenne a római katolikus iskola is, mert én azt mondom, hogy amíg nincs egy bírósági döntés – és ez nem az én véleményem, ez egy jogelv – addig a jog szerinti mostani állapotot fent kell tartani. Tehát ha egy bíró kimondja, hogy az iskolát be kell zárni, akkor nincs mit tennünk, az iskolát be kell zárni és újra kell alapítani. De addig, amíg nincs egy végleges bírósági ítélet, addig az ügyész vizsgálatától függetlenül az az intézmény jogilag létezik, működik, és helye van az iskolahálózatban. Ezt az intézkedést próbáltuk végigvinni a közigazgatáson, beleértve a prefektúrát, az önkormányzatot, a tanfelügyelőséget, de azt ma már senki nem titkolja, hogy minden egyes hivatalnok fél. A jóhiszemű, jóindulatú emberek is félnek. Ha ennyiért, ami ott történt, elvihették az iskolaigazgatót, a volt tanfelügyelőt, főtanfelügyelőt, és vád alá helyezhettek több embert, kihallgatták tanúként a szülőket... Hát mi köze a szülőnek az iskola alapításához? Ő az iskola alapítása után került kapcsolatba az intézménnyel, nem közben. Ezek után mindenki azt mondja: döntést hozok, aláírok, holnap jön a DNA, és elvisz. Egy iskoláról beszélek, könyörgöm.
- A román-magyar kapcsolatok is szóba kerültek az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen. Milyen jelenleg ez a viszony?
- – 2012-től kezdődően ez rohamosan a mélypont fele haladt. A Melescanu idei budapesti látogatása után, bár radikális változás nem állt be, de mégiscsak kimozdultak a holtpontról a román-magyar kapcsolatok. A jövőt illetően úgy látom, ebből a mostani helyzetből csak úgy lehet előrelépni, ha először azokon a területeken, ahol nincs vita a két fél között, megpróbálnak együttműködni, és ez a gazdaság, energetika, mezőgazdaság, kereskedelem, beruházások. A romániai magyar közösség kérdéseit illetően pedig minden egyes kérdésről őszintén, és, ha szükséges, a vegyes bizottságban, ahol ott vannak a romániai magyarok képviselői és a magyarországi románok képviselői is, őszintén beszélünk, és semmit nem seprünk be a szőnyeg alá. És akkor előbb-utóbb előre lehet lépni. A kormány- és államközi kapcsolatokat erősíteni kell, ez elsősorban a mi érdekünk, az erdélyi magyarok érdeke, de nem lesz ez könnyű, nem szabad azt gondolni, hogy egyik napról a másikra fog menni. Ami minket, a Szövetség politikusait meg engem személyesen illet, mi azon leszünk, hogy a tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz és a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ezt a kapcsolatot segíteni, normalizálni. De ma úgy érzem, hogy a román fél területén van a labda. Magyarország ebben a kérdésben nyitott, rendezni akarja ezeket a viszonyokat, nemhiába hívták meg Melescanu külügyminisztert Budapestre, nemhiába volt ez a külügyminisztériumi látogatás magas szintre helyezve, hisz a magyar külképviselet előtt még soha nem beszélt román külügyminiszter, és a tavaszi külképviseleti értekezlet előtt előadást tartott Melescanu. Minden bizonnyal ősszel Szijjártó Péter hasonló módon Bukarestben fog előadást tartani, de erről majd nyilván az illetékesek időben tájékoztatják a közvéleményt. A holtpontról kimozdultunk, de hosszú menetelés lesz.
- Mi a helyzet a román-magyar viszonnyal a romániai politikában? Mennyire működik jól például az RMDSZ és a kormány viszonya?
- Még mindig azt tudom mondani, hogy a puding próbája az evés, és eddig azt tapasztaltuk, hogy volt nyitottság, bár a heti egyeztetések során kibuknak a kényes kérdések – és nemcsak az etnikai értelemben vett kényes kérdések. Nem minden egyes ügyben értünk egyet. A 215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvénynél, amely szabályozza a közigazgatásban a nyelvhasználatot, egy nagyon konzisztens törvénymódosító javaslatot készítettünk el, ezt az utolsó egyeztetésen a jövő héten a kollégákkal még végigbeszéljük, és utána következne az egyeztetés a kormánykoalícióval. Ez lesz a kulcskérdés, és ez lesz a próba, hogy ebben tudunk-e olyan megoldást találni, amely számunkra elfogadható, és a románok is el tudják fogadni. Mi figyelembe vettük azt, hogy milyen ajánlások voltak különböző európai intézmények részéről, beleértve a nyelvhasználati küszöb csökkentését 20 százalékról, és figyelembe vettük azt, hogy milyen bírósági döntések születtek az anyanyelvhasználat korlátozását illetően az elmúlt esztendőkben. Ezeket a tapasztalatokat is beépítettük a törvénytervezetbe, mert ez a 215-ös törvény 2001-ben született, és a kormányhatározat is, amely részletezi a törvény alkalmazását, és azóta eltelt 15-16 év. Ez azért elég sok, és sok gyötrelmes tapasztalatunk van erről a törvényről, és ezt próbáljuk kiigazítani. Az ellenzékkel való viszonyunk – mert amikor a román politikáról beszélünk, soha nem szabad leragadni a kormánypártoknál – ebben a pillanatban gyakorlatilag megfoghatatlan. Nem azért, mint hogyha nem lenne részünkről szándék, vagy esetleg az ő részükről. De a liberális párt éppen kongresszus előtt áll, és a belső problémáival, a belső harcaival van elfoglalva, de nagyon. Egyszerűen nem tudod, hogy kivel tárgyalj a liberálisoktól. Az USR-ben nagyon nyitott emberek is vannak, és egyébként ez egy-egy szavazásnál egészen nyilvánvalóan érezhető, de vannak olyanok is, akikkel azért nem indulnék el a sötét erdőben úgy, hogy ne biztosítsák valakik a kollégák közül a hátamat. Basescu pártja pedig olyan, mint Basescu, egyik nap ilyen, másik nap olyan. Gyakorlatilag ma nincsen egy olyan ellenzék, nincsenek olyan ellenzéki vezetők, akikkel meg lehetne rövid távon valamiben állapodni.
- Az anyanyelvhasználat kapcsán két fontos dolog van: az egyik a törvényi keret, a másik az alkalmazás, az, hogy mennyire léptetik életbe ezeket a jogokat abban az esetben, ha ezek adottak. Nagyon gyakran hallani azt, hogy problémás az alkalmazás is, és ennek sokszor pénzügyi okai is szoktak lenni, például egy kisebb önkormányzat nehezen tudja azt megoldani, hogy fordítóberendezést szerezzen be, és megfizessen egy fordítót a tanácsülésekre. Létezik erre megoldás, van terve az RMDSZ-nek ennek a problémának a kezelésére?
- Ezt a különböző intézményeknél az állami költségvetésből kell biztosítani. Nyilván egy olyan önkormányzat, mint a kolozsvári, megengedheti, hogy egy fordítóberendezést vegyen, és egy alkalmazottat, egy fordítót megfizessen, míg egy kisebb település, ahol kisebbek a bevételek, nem engedheti ezt meg. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az alapeszközöket és az alapszemélyzeti ellátást az állami költségvetésből kell az önkormányzatok számára megteremteni, ez egyszerű, és nem olyan nagy költség, ami megterhelné az állami költségvetést, ne vicceljünk. Az igazságszolgáltatásnál hasonlóképpen. Az igazságszolgáltatásnál van még egy dolog, ami nagyon fontos: úgy, ahogy a bíróságokon vannak olyan szakértők, akik ingatlanszakértők egy-egy perben, vagy a földperekben megmondják, hogy mi a valós helyzet, vannak bűnügyi szakértők, akik különböző szakvéleményeket tesznek az ügyész vagy a bíró asztalára, azt gondoljuk, hogy meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a bíróságok olyan szakértőkhöz fordulhassanak nyelvi ügyekben, akik meg tudják mondani például, hogy a városháza vagy a községháza és a polgármesteri hivatal szinonima-e, vagy nem. Mert nagyon sokszor azzal utasította el a bíróság a feliratokat, illetve kötelezte az önkormányzatokat, hogy levegyék, hogy a román fordításnak nem felel meg. Ők tükörfordítást keresnek, ami hülyeség. Ha felütik a közigazgatási szótárt – már azt is mutattunk be, régieket és újakat is – ott egyértelmű, hogy ezek szinonimák, ott nincsen semmi probléma, és nem szabad ahhoz ragaszkodni, hogy tükörfordítással használjunk egy-egy intézménymegnevezést, mert abból aztán hatalmas butaságok, vicces helyzetek alakulhatnak ki. Kötelezni kell a bíróságokat, hogy nyelvi, fordítói szakértőket is vegyenek igénybe egy-egy ilyen perben, amikor egy agyament ember bepereli sorban az összes önkormányzatot, hogy milyen feliratot használ az épületeken. Ilyen jellegű megoldásokra gondoltunk, illetve ehhez költségvetési keretet az állami költségvetésből kell biztosítani, mert az állam az, aki garanciát vállal a nemzeti kisebbségeknek nyelvi joga érvényesülésére, illetve az identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételek kereteinek megteremtésére. Ha már pénzügyi háttér: a kormány döntése és egy alkotmánybírósági döntés nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, mind a megyeieket, mind a helyieket. A béremelésről, illetve arról a döntésről van szó, hogy azonos munkáért azonos bérezés jár.
- Megnőttek a kiadások, viszont a béralap nem nőtt, így Hargita és Kovászna megyében elbocsátások történnek, de más megyékben, és helyi önkormányzatoknál is gondok vannak. Mi erre az RMDSZ megoldási javaslata?
- Kétféle megoldás lehetséges, az egyik az, hogy az állami költségvetésből, a visszaosztásból kell a hiányt megoldani, mert vannak önkormányzatok, nagyobb megyék, nagyobb települések, ahol meg tudják ezt oldani, máshol a teljes költségvetés rámenne ezeknek az alkotmánybírósági döntéseknek az életbe léptetésére, és én azt gondolom, hogy ez nem a jó megoldás. Ha az alkotmánybíróság döntéseit kötelezőnek vesszük, és kötelezőnek kell vennünk, akkor ismét csak a költségvetés az, ahol a forrásokat keresni kell. Nem az önkormányzatok rontották el a problémát a kezdet kezdetétől, hanem az volt a gond, hogy nem volt egy egységes bérezési rács. És ez a kormánynak, parlamentnek, a központi kormányzatnak a problémája elsősorban, nem az önkormányzatoké. Ilyen szempontból Románia már számtalanszor bebizonyította, hogy nem képes egy-egy területet úgy leszabályozni, hogy méltányos legyen, de egységes is legyen ugyanakkor, hogy a bérezésben például a teljesítményt is lehessen külön honorálni, és ne úgy tűnjön, hogy egy-egy közalkalmazott ösztöndíjasa az államnak, és a nyugdíjig mindegy, hogy dolgozik vagy sem, a munkahelye biztosan garantálva van. Rengeteg olyan kérdés van, amit tisztázni kell, tisztázni lehet. Az egységes bérezési rács lenne az egyik megoldás, de ugyanakkor az önkormányzatoknál mi azt javasoltuk, régebben és most is, hogy a polgármester, az önkormányzat dönthesse el, hogy a fizetési kereten belül hogyan mozog. Legyen egy alsó és egy felső határ, azért, hogy annak, aki jobban dolgozik, aki teljesít, a teljesítményét tudják megfizetni. Ne legyen beszorítva egy nagyon fix, nagyon merev rendszerbe. Ez a minisztériumokban is jó lenne. Egyébként ez nem csak az önkormányzatoknak a problémája, hiszen ugyanazt a munkakört ellátó hivatalnok, aki a kulturális vagy az oktatási minisztériumban sokkal kevesebbet kap, ha nem tévedek, akkor szinte 50%-kal kevesebbet, mint egy olyan alkalmazott, aki az igazságügyi minisztériumban, a belügyminisztériumban vagy a pénzügyminisztériumban dolgozik. Én nem mondom, hogy nem kellene egy kis különbségnek lennie, a pénzügyminisztériumban még inkább elfogadható, hiszen náluk összpontosul minden, viszont az igazságügynél és a belügynél egyáltalán nem tartom indokoltnak. Elfogadhatatlan, hogy ekkora különbség legyen. Az egységes bérrács hiánya az az egész rendszert feszíti tulajdonképpen, és akkor még van egy olyan probléma, hogy a polgármesterek bérezése nagyon alacsony. Elmaradt rettenetesen, mert ebben az országban soha nem lehetett úgy bért emelni, hogy az méltányosan, a felelősségnek, a munkának megfelelően történjen. Mert a polgármestereknek nincsen szakszervezetük, nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányra, míg a közhivatalnokoknak van szakszervezetük. A polgármester nem engedheti meg magának azt, hogy ne menjen be dolgozni, és sztrájkot hirdessen, mert akkor rögtön beperelik, hogy visszaél a hatalmával, és nem végzi a feladatát, és rögtön jön a DNA, és elviszi. És akkor abban a helyzetben vagyunk, hogy vannak olyan köztisztviselők, akik kétszer annyit keresnek, mint egy polgármester, és közben a felelősségük szinte semennyi, mert a polgármester ír alá, és ha baj van, a felelősséget a polgármesterre vetítik vissza. Tehát ilyen ért

Európa jövője, a nemzeti kisebbségek jövője – gyűlölet és jogfosztás nélkül
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak sajtószemléjét mutatta be Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egy sajtótájékoztatón a nagyváradi parlamenti képviselői irodában.
Az EMNT figyelőszolgálata által összeállított negyvenoldalas, három nyelven, azaz magyarul, románul és angolul megjelent Transylvanian Monitor a romániai sajtóban 2014 és 2016 közötti ismertetett több ezer eset közül mutat be háromszázat, Nagy Attila szerkesztésében – közölte a képviselői sajtóiroda. Ezek a www.tokeslaszlo.eu honlapon is elérhetők.
Tőkés László a sajtótájékoztató elején vázolta azt a nemzetközi és európai kontextust, amelyben az EMNT monitoring-rendszerét működtetni szükséges, hiszen a romániai magyarellenesség – noha az antiszemitizmus és cigányellenességhez hasonlatos – nem kap kellő figyelmet és kellő súlyú megítélést, részben a román állami propagandának is betudhatóan. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” –jelentette ki az európai parlamenti képviselő, aki a távolabbi múltban gyökerező, ám a nacionálkommunista diktatúrában állampolitikai rangra emelt hungarofóbiát olyan nehéz örökségnek mondta, aminek átmentését és ápolását az 1989-es fordulat utáni rezsimek szint mindegyike fontosnak tartotta, titkosszolgálati módszerekkel és médiamanipulációval terjesztve.
Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti, ráadásul a román politikum még csak párbeszédet sem hajlandó folytatni a közösségi és regionális autonómiáról az ebben érdekeltekkel. S bár a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja, mégis: Románia kirakatpolitikával próbálja palástolni a demokráciadeficitet. Az erdélyi képviselő fontosnak tartotta, hogy a magyarellenes megnyilvánulásokra az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott a politikus, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Tőkés: Merre fordul hát az RMDSZ?
Tőkés László EP-képviselő, ENMNT elnök mai nagyváradi sajtótájékoztatóján egy közlemény is kiadott a képviselői sajtóiroda, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti budapesti üléséről ad kiegészítést.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának 2017. március 24-i, budapesti plenáris ülésén Kövér László házelnök a nemzetállamok demokratikus legitimitása mellett foglalt állást. Ugyanakkor Szijjártó Péter külügyminiszterrel együtt a szomszédos nemzetállamokkal való, valamennyi fél érdekeit szolgáló, szoros együttműködést támogatták. A KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata ezzel együtt kifejezte azon meggyőződését, hogy a szülőföldön való megmaradás, gyarapodás biztosítéka a különböző autonómiaformák megvalósításával érhető el, ennek érdekében támogatja az erdélyi magyarság ez irányú törekvéseit mind a kulturális autonómia terén, mind a Székelyföld területi autonómiája tekintetében, és ezt illetően a párbeszédet tartja az egyetlen útnak.
Az elhangzottakkal és a leírtakkal összhangban Európa jövőjének útját, illetve az Európai Unió jelenlegi válságából kivezető utat nem az identitásvesztő globalizmus és a nemzetidegen internacionalizmus, hanem a szuverén és önálló nemzetek Európájának útján és együttműködésével kell keresni. Ebben az Európában a nemzetállamok mellett és azokkal együtt a kisebbségi nemzeti közösségeknek is teljes létjogosultságot kell biztosítani.
A KMKF alkalmával elhangzott felszólalásában Tőkés László európai képviselő a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához – melyre egyébként a jelen lévő Verestóy Attila szenátor és kortársai is a kolozsvári Szent Mihály-templomban felesküdtek. Az erdélyi magyar közösség önrendelkezésének a kivívása egyet jelentene bonyolult és megoldatlan kisebbségi létünk „gordiuszi csomójának” az átvágásával – jelentette ki az erdélyi képviselő.
Tőkés László ugyanakkor elismerését fejezte ki az RMDSZ jelen lévő elnökének és parlamenti képviselőtársainak a legutóbbi – 2016. decemberi – országos választások alkalmával történt „pálfordulásukért”, nevezetesen azért, hogy a magyarországi „politikai ciánszennyezés” egykori vádjától, valamint a nemzeti politikai irányvonalat relativizáló „egyenlő távolság elvétől” végre eljutottak a Fidesz-KDNP kormány által megtestesített nemzeti együttműködés vállalásáig. Reményét fejezte ki, hogy a – Fidesz-KDNP hathatós támogatásával, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bölcs félreállításával – megválasztott új magyar bukaresti képviselet kitart ezen az úton. Fenntartásait sem hallgatva el, bizakodással terjesztette elő azon javaslatát, hogy az RMDSZ mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyar, székely autonómiáról.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács kezdettől fogva, mindmáig következetesen tartja magát a kolozsvári autonómianyilatkozathoz, és megalkuvás nélkül kiáll az erdélyi magyarság önrendelkezési követelései mellett – mondotta képviselőnk, aki egyben a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) küszöbön álló brüsszeli kihelyezett ülésére is meghívta a tagszervezeteket.
A KMKF záró részében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott örömmel értékelte az autonómia ügyében megvalósult tavalyi együttműködést, külön is kitérve a KMAT ezen a téren végzett munkájára. Mindazáltal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy versenyfutás helyett együttműködésre van szükség, és ameddig versengő autonómiakoncepciók állnak egymással szemben, addig igen nehéz melléjük állni. Éppen ezért minden esetben egy-egy egységesen támogatott, közösen vállalt autonómiafelfogás jelentheti a megoldást – mondotta a politikus.
A magyar kormány föltétlen támogatásával egy olyan európai jövőben bízik, és ezért cselekszik az EMNT, amelyben a szomszédos országokba szakadt nemzeti közösségeink is otthonra találnak. Ennek előfeltétele viszont egyedül az autonómia lehet. Amint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbb is kifejtette: „az autonómiaköveteléseket soha sem szabad feladni (…), jár ez nekünk, hiszen a magyarság soha nem kért olyat, amire az Unióban ne lenne precedens, és amit nem tudnánk alátámasztani”.
itthon.ma/karpatmedence

Elfogadta a képviselőház a család meghatározásáról szóló tervezetet
Elfogadta a Képviselőház azt a törvénytervezetet, amely szerint a család egy nő és egy férfi közötti házasságon alapszik.
Az Alsóház hétfőn cikkelyenként jóváhagyta a jogszabály-javaslatot. A dokumentum alapja egy 3 millió aláírással rendelkező állampolgári kezdeményezés, amelyet valamennyi parlamenti csoport támogatott a képviselőházi plénumban. A tervezet alsóházi jogi bizottság által kidolgozott változata alkotmánymódosítást szorgalmaz annak érdekében, hogy az Alaptörvény rögzítse: a család egy férfi és egy nő, nem pedig – mint ahogyan az Alkotmány jelenleg fogalmaz – felek közötti szabad elhatározásból született házasságon alapszik. A dokumentum hozzáteszi: az említett alkotmánymódosításról népszavazás során döntenek.
Az alkotmánymódosítási javaslat elfogadásához legalább 219 támogató szavazat szükséges mind az Alsó-, mind a Felsőháztól.
Marosvásárhelyi Rádió / Rador
Erdély.ma

A magyarellenesség örök?
A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában – jelentette ki tegnap Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőjével közösen ismertette a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét, a Transylvanian Monitor című dokumentum háromszáztizenkét, 2014 és 2016 között nyilvánosságra került esetet mutat be. Tőkés szerint az is fontos, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne románellenes megnyilvánulásokkal válaszoljon.
A magyarellenesség – mint bármilyen más, etnikai alapú gyűlölködés – megalázást, embertelen és otromba viselkedésmódot jelent, számos tragikus példával. De a kisebb sérelem is sérelem – így vélhetően erdélyi, székelyföldi hétköznapjainkban jóval több eset létezik, mint amennyit most felleltároztak –, apróságok is talán, melyek acélozott tűrőképességünk miatt már fel sem tűnnek, ám mégis léteznek, csendesen mérgezik életünket. És nemcsak a magyarokét, hanem az elkövetőkét is, így Tőkés intelme, hogy a megbántottak ne a szemet szemért elvet alkalmazzák, méltányos és megfontolandó. Nemcsak a jézusi tanítás okán – „aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” –, hanem azért, mert az itt élő magyarság döntő többsége nem egy véget nem érő pofozkodásra szeretne hosszú távon berendezkedni – a szó átvitt és valós értelmében –, hanem egy áhított és talán valamikor lehetséges méltóságteljes létezésre. Csupán egyetlen, közösségi vagy egyéni megalázás is olyan trauma lehet, mely életen át maradandó nyomot hagy. Ezért egy magyarellenes cselekedet is sok és elfogadhatatlan, hát még ha több tucatnyi vagy több száz esettel szembesülünk? Nem lehet örökkévaló a megalázás, minden fronton küzdeni kell ellene, mi több, a magyarellenességet nem csupán etnikai diszkriminációként, hanem emberiesség elleni cselekedetként kell visszautasítanunk, ennek jelentőségét román ajkú barátainknak, szövetségeseinknek is látniuk kell. Hiszen más bűncselekményekhez hasonlóan ez is elfogadhatatlan, zsákutcába vezet. Vissza a sötét középkorba. És ma, amikor Romániában egyértelmű és nagyon kiélezett a múltbéli, retrográd erők és egy korszerűbb ország megteremtéséért küzdők közötti konfliktus, nem véletlen, hogy újra terítéken a magyarellenesség, szinte elsöpörhetetlennek tűnik. A nacionalizmus szószólói ugyanazt akarják, mint egykor a diktátor: békétlenséget és a nemzetiségek bedarálását. És ezt az erdélyi, székelyföldi magyarság most és mindörökké visszautasítja. Tiltakozik ellene, szóban, írásban, cselekedetben. Ám többre van szükség, ha méltányosságot kíván, félreérthetetlenül jeleznie kell, hogy a korszerűséget és az előrelépést választók táborához csatlakozik. Talán így arra is esély nyílhat, hogy évtizedek múltán ne a mostanihoz hasonló tavaszi kollekciót kelljen szemügyre venni, keserűséggel.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díjazták az év civil szervezetét
Tíz jelölés közül a Romániai Magyar Néptánc Egyesületnek ítélte a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) az ötödik alkalommal kiosztott Év Civil Szervezete-díjat. A sepsiszentgyörgyi Tein teázóban átadott oklevéllel és ezerlejes vásárlási utalvánnyal a 2016-ban megvalósított, a CIVEK által legsikeresebbnek vélt programot jutalmazták.
A 2013-ban indított Év Civil Szervezete-díj célja a civil szervezeti munka elismerése és népszerűsítése, amelyet elsőként a Háromszéki Közösségi Alapítvány érdemelt ki a közösségi kártyaprogrammal, a következő esztendőkben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi tagozata, a Bolyongó Színházi Egyesület és a Zöld Nap Egyesület nyerte a kitüntetést. Idén tizenegy szervezet pályázott, illetve kapott jelölést külső személy részéről, egy alakulat formai okokból kiesett a megmérettetésből. Bereczki Kinga, a CIVEK elnöke szerint valóban megmérettetésről van szó, hisz a legsikeresebb programokat lebonyolító szervezetek mindenike nagyszerűen teljesítette a vállalt projekteket, a döntő szempont mégis az volt, hogy milyen mértékű volt a feladatvállalás és az elvégzéséhez befektetett munka. A pályázó szervezetek benevezett programjait Bereczki Kinga ismertette, a CIVEK minden részt vevő egyesületet oklevéllel díjazott.
A sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület téli segítőprogramjával pályázott, amelynek eredményeként kétszáznyolcvan háromszéki családhoz, valamint gyermekotthonokba juttattak el tavaly élelmiszercsomagot 3500 adakozótól összegyűjtött alapanyagból. A kézdivásárhelyi Ifjúsági Egyesület egy esszépályázat legjobb grafikai illusztrációból szervezett kiállítással nevezett be, a Kézdiszékért Egyesület a Fábián Zoltán-olvasótáborral jelentkezett. A Királypingvinek Jégkorong Egyesület a nyári Hokiverbunk játékostoborzó rendezvénnyel pályázott, a Tipe Tupa Egyesület a Hol nem volt mesefesztivált tartja tavalyi legsikeresebb programjának, a baróti ZIKE az iskolások körében szervezett Zöldikék környezetvédő tevékenységével és táborával, a Zöld Nap Egyesület pedig a Zöld nap suliprogrammal nevezett. A csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesület a Haszmann Pál Múzeum háttérintézménye, egész évben gazdag hagyományőrző- és oktatóprogramot kínál, amelyeken tavaly mintegy négyezren vettek részt, hétezren látogatták a múzeumot és a múzeumi eseményeket – ismertette a CIVEK elnöke.
Az Év Civil Szervezete cím idei nyertese, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület 2015–2016-ban tizenhárom hónapos futamidejű programot bonyolított le Mozdulatokba vésett gyökerek – a romániai magyar kisebbség kulturális szellemi örökségének digitális megőrzése címmel, amelynek célja a magánkézben lévő, eddig feldolgozatlan és a projekt számára felajánlott folklórgyűjtések jegyzékbe vétele, digitalizálása, illetve egy folklórdokumentációs adatbázis létrehozása. A projekt teljes költségvetése 247 485 lej, ennek 90 százaléka az Izland, Lichtenstein és Norvégia által létrehozott EGT Finanszírozási Mechanizmus támogatásából származott, a többi az egyesület önrésze. A feldolgozott anyagokból harminc lemezből álló DVD-gyűjtemény készült, amelyet százhúsz kulturális intézménynek adtak át. Szóban forgó népzene- és néptánc-, valamint fotóadatbázis a www.folkmedia.ro honlap médiatár menüpontja alatt érhető el.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Értékelő Péró Tamás és Bölöni György tanácsosokkal
Arad megye magyar programjaira idén is lesz pénz
Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnökkel, az Arad Megyei Tanács kulturális szakbizottságának a tagjával és Bölöni György pécskai RMDSZ-elnökkel, a megyei fórum költségvetési bizottságának a tagjával azt elemezzük, milyen a megyei tanács idei költségvetése az Arad megyei magyarság szempontjából.
A fenti kérdést előbb Péró Tamásnak tettük fel, aki kifejtette:
– Két-három, a kultúrára vonatkozó kérdést kívánok kiemelni: a tavalyihoz viszonyítva, idén mintegy 50%-kal több igénylést nyújtottunk be magyar kulturális tevékenységek támogatása céljából a Megyei Kulturális Központhoz. Felkértük civilszervezeteinket, hogy pályázzanak a fent említett Központhoz. Mozgósításunk következtében, a jelzett Központhoz több mint 360 ezer lej értékű pályázatot nyújtottak be. Azoknak a többségét anyagi támogatásra terjesztették elő, a mostani költségvetés vagy az esetleges pozitív költségvetés-kiegészítés forrásaiból.
– Ez azt is jelenti, hogy a tavalyi igénylőkhöz viszonyítva új pályázatok is megjelentek, vagyis bővül a kulturális program?
– Természetesen, minden hagyományos eddigi programot, ezen túlmenően, új kezdeményezéseket is támogattunk. Példának okáért, a Pro Identitas Egyesületnek több újszerű kezdeményezése van: a Magyar Szórvány Napja alkalmából egy jelentősebb pénzösszeget szeretnének lehívni olyan közös rendezvényekre, amelyek egy-egy kistérség magyarságát gyűjtenék össze, ahol egy színvonalas, közismert művész lépne fel. Ezenkívül, a magyar civilszervezetek maguk döntötték el, milyen kulturális rendezvényeikhez igénylik a Megyei Kulturális Központnak a támogatását. Ezen túlmenően, bizonyos licitációs rendezvények lebonyolítása is lehetővé válik, amelyeknek az összértéke 800 ezer lejre emelkedik megyei szinten. E rendezvények lehetnek sport, illetve szabadidős rendezvények. Végeredményben, be kell nyújtani a pályázatokat, és a hagyományos magyar rendezvényeket valószínűleg idén is támogatni fogják.
– A magyar felekezetek kapnak-e támogatást?
– Előrebocsátom: az RMDSZ javaslatára országos szinten megnövelték a kongruák, vagyis az egyházi alkalmazottaknak, egy-egy minimálbérnek megfelelő, a továbbiakban nagyobb létszámban történő támogatását. Amikor országos szinten megjelenik a jelzett költségvetési keret, akkor fogják e kongruáknak a számát megyei szinten is elosztani. Ez azt is jelenti, hogy a leosztásból nem maradhatnak ki a magyar egyházak sem. E tekintetben tartjuk a kapcsolatot a felekezetekkel, hogy a számukra létrejövő helyekre alkalmazottakat találjanak. E kongruákból Arad megye 21-et kapott, ezenkívül az Arad Megyei Tanács minden évben támogat egyházközségeket is. Tavaly a megyei magyar felekezeteket 85-90 ezer lejjel támogatta. Éppen ezért, felkértük a felekezeteket, hogy, szükség szerint, igényeljék az egyházi ingatlanjaik felújításának a támogatását. Az örökségvédelem kategóriába tartozik a megyei tanácsnak azon lépése, miszerint, a világosi és solymosi várak adminisztrálását átvette, azokat EU forrásokból megpróbálja felújítani.
– Végeztek-e felméréseket a felújításukhoz szükséges támogatás összegének a megállapítására?
– Folyamatban van a felújítási dokumentációnak az összeállítása, vagyis a megyei költségvetésben csak erre a munkára különítettünk el pénzt.
– A megyében a legjobb állapotban a borosjenői vár van, annak a felújításával ki foglalkozik?
– Arról egyelőre nem esett szó.
– A magyarlakta települések infrastruktúrájának a fejlesztésére kiutalt pénzekről Bölöni Györgyöt, a költségvetési bizottság tagját faggattuk, aki hozzáfűzte.
– A költségvetésről a legtöbbször azt kell előrebocsátani, hogy az mindig szűkös. Nos, az idei is ilyennek mutatkozik. Mert az önkormányzatok három forrásból juthatnak támogatáshoz. Közülük az elsőt a Közpénzügyi Hatóság osztja el az önkormányzatok között. Ez a Költségvetési Törvény által megszabott, igen bonyolult, soktényezős képlet szerint történik, ami minden önkormányzatnak figyelembe veszi a sajátos helyzetét: települések számát, lakosságszámot, saját bevételt, utcák hosszát stb. Vagyis minden objektív feltételt, ami befolyással van a működéshez szükséges anyagi kereteknek a meghatározásához. A második forrás az a keret, amit a megyei tanács saját hatáskörében oszt el helyi jellegű beruházásokra az önkormányzatok között. Itt már nagyrészt lobbiról, az érdekek érvényesítéséről van szó. Ebből a keretből Kisiratos 340 ezer lejt kapott 3 beruházásra. Pécska 70 ezer, Nagypereg 430 ezer, Nagyiratos 500 ezer, Tőzmiske 450 ezer, Sofronya 105 ezer, Vinga 87 ezer, míg Szintye község 430 ezer lejt kapott. Tehát az ezekben az adminisztratív egységekben élő magyar közösségeknek ennyi pénzt tudtunk szerezni. Ha azt számoljuk, hogy mintegy 2,412 millió lejről van szó, e támogatás nem is kevés, hiszen ez a megyében szétosztott egész összegnek a 10%-át képezi, miközben a megyében a magyar lakosságnak a számaránya 8,5%.Tehát a támogatást méltányosnak tekintem. A harmadik forrást az utaknak a javítása képezi, itt három objektumra összpontosítottunk. Tőzmiske község 350 ezer lejt kapott községi utaknak a felújítására Simonyifalván, Vadászon és Bélzerinden. Ezenkívül a megyei tanács hatáskörébe tartozó megyei utak felújításában idén hozzáfognak a Kisiratos–Mácsa, hasonlóképpen a Nagylak–Nagypereg – ahol mintegy 3 kilométeres szakaszon nem volt befejezve – közötti utaknak a korszerűsítéséhez. Útfelújításra nemcsak Arad megyében van kevés pénz, hanem a többi megye is csak 8-12 millió lej közötti összeget kapott. Ezenkívül az önkormányzatok rengeteg pályázatot – köztük a mienk is – nyújtottak be a Területfejlesztési Minisztériumhoz. Ezeket március 17-i hatállyal kellett benyújtani. Ezeknél a pályázatoknál a megyei tanács tulajdonképpen csak logisztikai segítséget nyújthat, az RMDSZ pedig figyeli a Minisztériumban, és követi a pályázatoknak a sorsát.
– A megyei tanácsban működik-e a Nemzeti Liberális Párttal megkötött koalíció?
– Úgy tűnik, igen, mert amit megbeszéltünk, illetve közösen eldöntöttünk, az gond nélkül került bele a megyei költségvetésbe.
– Mindkettőjüknek a köszönöm a tájékoztatót.
– Mi köszönjük a lehetőséget – zárult a beszélgetés Péró Tamás és Bölöni György RMDSZ-es megyei tanácsosokkal.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Ilyen a boksz. És a színház milyen?
Péntek este kiszállt a rendőrség a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, mert egy hozzájuk érkezett feljelentés szerint az előadás szünetében Andriy Zholdak rendező bántalmazta az előadásban szereplő egyik színésznőt. Erről szól röviden a Krónika vasárnap esti cikke.
Bővebben arról is, hogy a színház igazgató Tompa Gábor szerint, bár kemény helyzet volt, nem történt igazi bántalmazás, lehet csak megrángatta vagy ilyesmi. Kivizsgálni az ügyet csak akkor fogja a színház, ha a színésznő állítja, hogy bántalmazás történt, illetve „bizonyítható nyomai” is lennének az incidensnek. Olvashatunk még a továbbiakban arról, hogy Tompa szerint a színházi munka idegfeszültséggel jár, és vannak ugyan konfliktusok, de a péntekihez is hasonló „pletykaszinten történő, folyosórádión alapuló híreket nem jegyzi a történelem”.
Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít, és én most arra gondolok, hogy az a színésznő, akinek most nem írom le a nevét, mert maga sem vállalta (egyelőre legalábbis), vajon mennyire érzi erősnek magát. És hogyan érzik magukat a kollegái, akikkel együtt olyan próbafolyamaton vannak túl, amelyről már a bemutató előtti sajtótájékoztatón is „megrendülten” nyilatkoztak. Zholdakot, amerre jár, rosszhíre kíséri: agresszív, diktatórikus módszerei vannak, kiszámíthatatlan, és büszke arra, hogy nem tekinti partnernek a színészt, csupán eszköznek, amellyel saját elképzeléseit megvalósíthatja. Nos, lehetne vitát nyitni arról, hogy miért jó egy ilyen rendező, vagy arról, hogy amit létrehoz ezekkel a módszerekkel, az miért és mennyire értékes. De nem itt és nem most! A színházigazgató állítja, a kolozsvári színészek „hálásan gondolnak a folyamatra, mint olyanra, amelyben nagyon rég nem volt részük. Olyan igényességről, olyan kompromisszummentességről van szó, ami a színészeket mindenképpen előrelendítette és megváltoztatta. Ezt kell nézni, és senki nem bánja – egytől egyig mindenkit meg lehet kérdezni”.
Mindenkit meg lehet kérdezeni... hmmm... hát nem furcsa, hogy mindenkit meg lehet kérdezni, és mégis a cikkben egyetlen színész, egyetlen stábtag sem vállalta, hogy nyilvánosan elmondja tulajdonképpen mi történt? Megkérdezném, hogyan érzik magukat egy olyan helyzetben, ahol a belső munkafolyamat része, hogy a rendező megrángathat egy színésznőt az előadás szünetében. Megkérdezném, hogyan lendíti előre a jellemfejlődésben az embert az, ha megalázzák? Megkérdezném: munka után, ha a színész hazamegy s belenéz fürdőszobája tükrébe, mekkora büszkeség önti el, hogy aznap is túlélte, a rendezője unortodox bánásmódját? Megkérdezném: tényleg hálás a színész, ha bábunak nézik? Tényleg szakmai teljesítmény a kiszolgáltatottság eltűrése?
Mindenkit meglehet kérdezni... ahogyan a NEEEM kampány is teszi egy ideje, és látványosan nem jut előre. Ha a bántalmazásról kell beszélni (és nemcsak a nők bántalmazásáról) meg sem tudunk szólalni. Mert ez olyan megfoghatatlan. Mert akkora szégyen, hogy leginkább az áldozat szégyell róla beszélni ... és mi mindannyian, akik vasárnap este óta elolvastuk ezt a riportot és azóta nem tudjuk, hová tegyük ezt az egészet. Hogyan írjunk kritikát, hogyan szólaltassuk meg a rendezőt, főszereplőt, hogyan beszéljünk az előadásról, ha közben most már tudjuk, hogy a próbafolyamat, a belső kommunikáció már nem csak művészi megközelítésről, rendezői utasításról, alkotómunkáról, hanem egymás fejének leordításáról, nők rángatásáról szól? Emelje fel a kezét, aki nem gondolja kicsit is úgy, hogy jobb lett volna erről az egészről nem tudni! És aztán emelje fel a kezét az is, aki szégyelli magát, mert ezt gondolja ...
Nos, azok számára, akik most cefetül érzik magukat, legyen nagyon világos: nem az a baj, hogy kiderült! Az a baj, hogy megtörtént! És az a baj, hogy akit – a legenyhébb forgatókönyv szerint is – elsodort az indulat, nem kért azonnal bocsánatot. És az a baj, hogy akinek meg kellett volna védenie a színészeit, az megvonta a vállát: számára, amire nincs látható bizonyíték, az meg sem történt.
Tartok tőle, sokan fognak haragudni ezért az írásért is, mert egy nappal tovább tartja szem előtt a botrányt, hogy ez is akadály abban, hogy magáról az előadásról, a produkcióról beszéljünk inkább, amiért Imre Éva, Bodolai Balázs, Kicsid Gizella, Bács Miklós és Sigmond Rita olyan keményen megküzdött, és akik előtt mélyen meghajlok és emelem kalapom. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek, s az sem véletlen, hogy a színház honlapján az előadásról ezt olvashatjuk: „Saját bűnössége elől senki nem menekülhet. Tetteink az ajtó mögül leselkednek, a kandalló hamvában bújnak meg, az ablakban tükröződő arcképünkből néznek vissza ránk. Beszélhetünk, vagy hallgathatunk, bűnösségünk tudata úgy akaszkodik ránk, mint valami átázott kabát.”
Őértük remélem, hogy az, akinek kell, ázott kabátjában egyszercsak előáll, bocsánatot kér és leteszi láthatatlan bokszkesztyűit, szemellenzőjét. Őértük remélem, hogy Isabelle Huppert színház világnapi üzenete nem véletlenül ért el Kolozsvárra is: „A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket. Ahogy mi is szeretjük őt.”
Legyen így. Legyen színház. A többi maradjon a ringben.
Albert Antal Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)

Kivizsgáltatnák a kolozsvári színházi incidenst
Nem szabad tolerálni a kolozsvári incidenshez hasonló színházi magatartást – véli Kovács Levente rendező, aki szerint ki kell vizsgálni az ügyet. Az egyetemi professzor a Krónikának elmondta, a válasz nélkül hagyott rendezői önkényesség egyre gyakoribb, ehhez a színészek meghunyászkodása, félelme is hozzájárul. Hegedüs Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke szerint az esetet nem szabad magánügyként, az intézmény belügyeként kezelni.
Semmiképp nem szabad tolerálni a Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki bemutatójának szünetében történtekhez hasonló incidenst, ami elfogadhatatlan és etikátlan – jelentette ki lapunknak Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. A rendező- és színészpedagógus – aki éveken keresztül vezette a színészképzést is biztosító Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatát – úgy véli, a sétatéri teátrum vezetőségének annak ellenére ki kellene vizsgálnia a Krónika által nyilvánosságra hozott ügyet, hogy a sértett fél nem tett panaszt, szerinte a kolozsvári színházat erre hírneve és történelme egyaránt kötelezi.
Mint arról beszámoltunk, verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andriy Zholdak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette az incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. Azt is hozzátette, hogy hasonló incidensek a legjobb színházakban is előfordulnak. Tompa tegnap a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek" minősítette a történteket, míg Bodolai Balázs, a darabban szereplő színművész a hírportálnak elmondta: nem érti, a sajtó miért foglalkozik az üggyel, hiszen „nem sérült meg senki".
„Én, ha még szerződésben lenne a rendező, felbontanám a szerződést azon az áron is, hogy az előadás nem születik meg" – szögezte le lapunknak a kolozsvári incidens kapcsán Kovács Levente. Rámutatott, a legendás színházakban – a kolozsváriban különösen – még az 1800-as évektől nagy tradíciója volt az erős etikai bizottságnak, amely különböző módon büntette a hasonló ügyeket. Emlékeztetett, hogy Herepei János színháztörténeti munkája a kolozsvári magyar színház 1813-ban keletkezett etikai kódexét is tartalmazza, melyben szerepel, hogy a késéstől a testi bántalmazásig milyen büntetés jár színésznek, rendezőnek, igazgatónak.
Kovács Levente kifejtette, amennyiben nem 8 napon túl gyógyuló sérülésről van szó, nem kell beavatni a hatóságokat, de nem szabad szó nélkül hagyni az esetet, és színházon belül fel kell állítani egy etikai bizottságot, mely kivizsgálja az ügyet és állást foglal. Vannak színházak, ahol működik szakszervezet, amelyhez hasonló esetekben fordulni lehet, máshol a művészeti tanács, etikai bizottság hozhat elmarasztaló értékelést, megrovást, de társulati tag esetén szankcióra, fizetéslevonásra is javaslatot tehet. A lehetséges eljárási módokat ecsetelve a színházi szakember hozzátette, színházon belül a belső rendszabály és a munkavédelmi törvények alapján lehet adminisztratív vagy morális jellegű döntést hozni ilyen ügyekben, és a színházban utóbbiaknak is van valamilyen fajta súlya és tartalma.
Lereagálatlan rendezői önkény
„Én rendező vagyok és most tulajdonképpen magam ellen is beszélek, de a rendezői önkénynek az utóbbi időben az anyagi követelésektől az életszerű dolgokig nagyon sok nyoma van. Nem tartanak be semmilyen fajta munkahelyi előírást. Régebben volt olyan, hogy egy rendező nem tudta, másnap mit csinál, ma meg reggel bejelenti, hogy tíz óra hosszat fognak próbálni, mert neki ennyi időre van szüksége. Ezek olyan túlkapások, amiket a színházon belül belső rendszabályokkal, íratlan vagy írott törvényekkel szabályozni kell. Ezen a téren azt tapasztalom, hogy nagyon elszabadult az önkényeskedések sora. És ennek valahol gátat kell szabni, és a kolozsvári színházat rangja, történelmi múltja különösen predesztinálná arra, hogy ne hagyjon szó nélkü legy ilyen esetet" – fogalmazott Kovács Levente.
Kérdésünkre elmondta, az esetet akkor is ki kellene vizsgálni, ha a sértett fél nem tett panaszt, hiszen az incidensnek tanúi voltak, és a kollégák is tehetnek feljelentést. Rámutatott, a sértett fél néha félelmében nem mer panaszt tenni. „Különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal színészről van szó, aki lehet, hogy feljelentést tesz és a vezetőség úgy viszonyul, hogy mellőzni fogják, ráfogják, hogy összeférhetetlen. Gyakran így szokták kivédeni az ilyesmit, azt hangoztatva: nem kell az ügyet felfújni. Nagy a színész kiszolgáltatottsága, minden művész bizonyos fajta stresszben éli az életét, fél, hogyha játszik és valami történik, elveszti a bizalmat" – mutatott rá Kovács Levente, hozzátéve, erre volt is példa nemcsak Erdélyben, Kolozsváron is. Kovács Levente szerint a színész meghunyászkodása, félelme, bezárkózása is hozzátartozik ezekhez a helyzetekhez. „Én többet nem hívnám meg a rendezőt, legyen bármekkora név. Jó név, de ilyen még van 150 a világon, akiket meg lehet hívni" – jelentette ki a neves színházi szakember.
Segítséget ajánl a nőszervezet
„Az áldozat elhallgat – vagy éppenséggel elhallgattatják. Nem tesz feljelentést, és az ügy lezárul. A szemtanúk szintén nem akarnak, vagy nem mernek beszélni az ügyről. Millió ilyen eset van, és pontosan a hallgatás a garanciája annak, hogy ez újra elő fog fordulni" – reagált a Krónika által feltárt színházi incidenst ismertető cikkünkre a Facebook közösségi portálon Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, nőszervezetének alelnöke. Kifejtette, arra biztatják az érintett művésznőt, hogy amennyiben bántalmazták, álljon ki, tegyen feljelentést, a nőszervezet minden támogatást, segítséget biztosít számára. „A munkaközösséget, kollégákat pedig arra kérjük, hogy NE legyenek partnerek ennek az esetnek a szőnyeg alá seprésében" – szólt a felhívás.
„Azt kell megértenünk, hogy ez nem magánügy, nem lehet valakinek vagy egy intézménynek a belső ügye. Abban a pillanatban, amikor egy nőt bántalmaznak, legyen szó ráncigálásról, irdatlan ráordibálásról vagy bármilyen fajta bántalmazásról, az mindannyiunknak az ügye" – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Hegedüs Csilla. Kifejtette, az említett segítségnyújtás – akárcsak a többi esetben – abból állna, hogy amennyiben hozzájuk fordul, az érintetettet kapcsolatba hozzák azokkal a civil szervezetekkel, melyek segíteni tudnak, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról vagy orvosi segítségről.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ nőszervezete március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával elindította a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalmat (NEEEM) és kampányt, melyben közéleti szereplők nők és férfiak hívják fel a figyelmet a problémára. Elmondta, a kampány elindítása óta számos áldozat is megkereste őket, de sok pozitív és negatív kritikát, visszajelzést is kaptak, amelyek azt bizonyítják, súlyos társadalmi problémáról van szól. A politikus hangsúlyozta, legfőbb céljuk tudatosítani az erdélyi magyar közösségben: mindannyiunk felelőssége segíteni a bántalmazottaknak. Hegedüs Csilla elmondta, a kampány mellett iskolákban tartanak felvilágosító órákat, Csép Andrea parlamenti képviselő pedig olyan törvénymódosító javaslaton dolgozik, mely felgyorsítaná a bántalmazottaknak való segítségnyújtást.
Felháborodott virtuális közönség
Értesüléseink szerint a hasonló incidensek nem rendkívüliek az erdélyi színházakban. A verbális vagy fizikai bántalmazás különböző fokozatai ráadásul sokszor a legjobb, legtöbbet díjazott előadások kapcsán jelentkeznek, talán épp emiatt is jellemző az ilyen esetek elhallgatása, elhallgattatása. Ezt erősítik meg a Krónika cikke nyomán a Facebook közösségi oldalon megjelent hozzászólások is, melyekből kitűnik: színházi körökben nem számít rendkívülinek a pénteki eset.
„Fizikai és lelki egészség. Fizikai és lelki bántalmazás. Nekem csak az utóbbiban volt részem a színházi közegben, verbális és pszichés bántalmazásban. Sokszor. Nyújtsa fel a kezét, akinek nem volt része ilyenben. Nyújtsa fel a kezét, aki tenni szeretne ez ellen" – írta a színházi világnapra közzétett üzenetében Zsigmond Andrea, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakának oktatója, kritikus, rámutatva: a színházi közeg sokszor veszélyezteti az ember épségét.
Mások a rendezők autoriter magatartását kifogásolták, úgy vélve, hogy az úgynevezett rendezői színháznak már nincs létjogosultsága. „A rendező nem egy művészi piramis csúcsán álló megfellebbezhetetlenség, csupán egy instruktor, aki jól vagy rosszul instruál egy személyzetet – aki jobb esetben Thália papja és papnője, rosszabb esetben egy rakás majom, akinek nincs jobb dolga. Őszintén: örülök ennek a botránynak. Mélységesen örülök, mert átvilágít egy rothadó struktúrát" – olvasható az egyik facebookos hozzászólásban.
„Én dolgoztam abban a színházban. Mindenki fél, kivéve azokat, akik nem félnek, hanem rettegnek. Rosszul voltam minden reggel, amikor be kellett menni" – írta a kolozsvári színház egyik volt alkalmazottja. Mások szerint az incidenst abban a sajátos közegében kell értelmezni: „Valójában sokat lehetne mesélni a színházi megaláztatások kifinomult módszereiről. De ezek nem így festenek... és ezért nem kellene ebből civil ügyet csinálni. Hogy mi az agresszió ebben a sajátos környezetben, az bizalom kérdése. A fizikai kontaktus (érintés, rázás, átölelés stb.) és a szabadszájúság (is), ebben a milliőben mást jelent(-het)."
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)