Küküllő menti vendégek a dévai reformátusoknál
Szorosabbra fűzhetnék a kapcsolatot
Kis-Küküllő menti gyülekezetek tagjait látta vendégül a vasárnapi istentiszteleten a dévai református közösség. – Kirándulás részeként álltunk meg Déván, mintegy negyvenöten a sövényfalvi, királyfalvi és dicsőszentmártoni gyülekezetekből – mutatta be a vendégeket Fazakas Csaba Árpád, sövényfalvi lelkipásztor. A vendéglelkész az igehirdetést is felvállalta, a zsidó nép Kánaán felé vezető útjának egy mozzanatát elevenítve fel hangsúlyozta: minden nehézségünkkel, megpróbáltatásunkkal forduljunk Istenhez és mindig fogadjuk el társaink segítő jobbját, megerősítését, mert csak így őrizhetjük meg életünket, és mAradhatunk a helyes úton. Az igehirdetést követően Rátoni Csaba, dévai lelkipásztor köszöntötte a Küküllő menti gyülekezetek tagjait, illetve kísérő lelkipásztorukat. Utóbbi elmondta: örömmel venné, ha a dévaiak viszonoznák a látogatást és szorosabbra fűzhetnék a kapcsolatot a gyülekezetek között. – Sövényfalván is hasonlóan szép nagy templomot tart fenn a 300 lelkes gyülekezet, szívesen látjuk ott vendégül a dévaiakat, annál is inkább, mivel tudom sokan élnek itt Hunyad megyében Küküllő menti gyökerekkel – fogalmazott a lelkipásztor. Elmondta továbbá, hogy a közeli Magyarkirályfalván (ahonnan amúgy a zamatos Királyleánka bor ered – szerk. megj.) valamivel nagyobb, 550 lelkes református gyülekezet él, középkori templomukat itt is érdemes meglátogatni.
Az istentiszteletet követően a Küküllő mentieket kaláccsal vendégelték meg a Melite gyülekezeti házban, majd meglátogatták Déva és Vajdahunyad várát is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Diaconu, mint célpont?
Megnyugodhatunk: ha igaz, hogy Bogdan Diaconu Traian Băsescu célkeresztjébe került, akkor a szélsőségesen nacionalista Egyesült Románia Párt (PRU) nem néz hosszú pályafutás elé. A jelek szerint a volt államelnök pártja, a Népi Mozgalom Párt (PMP) komoly konkurenciát lát a szélsőjobbon Diaconuékban, s mint ilyent, be is fogja darálni. Apró falat – egyelőre legalábbis –, Băsescu számláján ugyanis sokkal nagyobb koalíciók szétverése szerepel, nem egy harmadosztályú neonáci fog útjában állni, ha a nacionalista propagandára vevő választók szavazata a tét.
A nagyobb hitelesség kedvéért Băsescu Európa irányából indított legutóbbi kirohanásában. Miféle párt az, amelyik az uniós zászlót kidobta a pártgyűlésről? – utalt Diaconu sértő gesztusára. Majd ekképp folytatta: a DNA- SRI féle korrupcióellenes hadjárat a román politikai elit hitelvesztéséhez, a választóknak a rendszerellenes, szélsőséges pártok felé fordulásához vezethet, ami Románia nemzetközi elszigetelődésének veszélyével jár – figyelmeztetett.
Romániában a legstabilabb szavazótáborral rendelkező szociáldemokraták számára nem kétséges, hogy megnyerik a választásokat. (Persze, nem olyan arányban, hogy egyedül alakíthassanak kormányt – tehetjük hozzá, de ez már más téma.) Velük szemben még mindig, ám egyre kevésbé biztos talajon áll a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely kudarcot kudarcra halmozott az elmúlt időszakban, alaposan kiábrándítva a jobboldali választótábort. A Johannis-, a Cioloş-projekt, majd a kormányfői ambíciókat tápláló, de a júniusi Bukaresti főpolgármester-választás oltárán feláldozott Predoiu kudarca, nem utolsósorban pedig a Marian Munteanu-epizód világosan megmutatta: az új liberális párt körében nagy a zavar, nem sikerül felnőnie a vele szemben támasztott elvárásokhoz. Ezért értékelődik egyre inkább fel a fáradhatatlan Traian Băsescu. Ő talán még mindig a legismertebb politikus, akivel a jobboldalt sokaknak sikerül beazonosítaniuk. Băsescu tehát keményen nyomul ezen a vonalon, nyílik is tér számára, de a hátra levő rövid időben gyors szavazatszerzésre a szélsőségesek azon tábora alkalmas, akikre Diaconu is alapoz.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

A beolvasztás ellen készül szót emelni az RMDSZ
Új időszámítás kezdődik 2017–18-ban Romániában, az ország alkotmánymódosítással és közigazgatási átszervezéssel készül az államalapítás századik évfordulójára, ezért a magyar érdekképviseletnek is hallatnia kell hangját és száz évvel ezelőtti ígéretei betartását kell követelnie a román államtól – fogalmazta meg Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a szövetség terveit.
„Nem azt írták le a (Román Királyság és Erdély egyesülését kinyilvánító 1918-as) Gyulafehérvári kiáltványban, amit a román állam művel ma a kisebbségekkel. Gyakorlatilag a magyar kisebbség mAradt még az egyedüliként, amely még színfoltja Romániának, és amely fel tudja emelni szavát mindenféle beolvasztási politika ellen: ez az, amire készülünk a következő négy évben" – nyilatkozta az MTI-nek az RMDSZ – tisztségében hétfőn megerősített – szenátusi frakcióvezetője.
Az elmúlt négy év parlamenti mérlegét firtató kérdésre kifejtette: RMDSZ-frakciónak fontos szakpolitikai javaslatokat sikerült elfogadtatni, példaként saját kezdeményezését, az – új adózási és támogatási rendszert bevezető – szövetkezeti törvényt emelte ki. Negatívumként szólt arról, hogy az RMDSZ-t defenzív politikára kényszerítették az utóbbi négy évben. „Folyamatosan arról szólt kisebbségpolitikai szempontból is a munkánk a parlamentben, hogy próbáltuk kivédeni a támadásokat. Nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy mi tudjunk átvinni javaslatainkból jelentős dolgokat” – fogalmazott Tánczos Barna.
Kifejtette: parlamenti munkája során az RMDSZ-nek egyrészt saját törvénytervezetei elfogadtatásához, másrészt az – utóbbi időben heti rendszerességgel napirendre kerülő – kisebbségellenes kezdeményezések leszavazásához kell a szükséges támogatást megszereznie. A frakcióvezető a parlamenti ülésszakból hátralévő néhány hónapban – a szokásos populista, fizetés- és nyugdíjemelési javaslatokon kívül – arra számít: további magyarellenes kezdeményezésekkel is szembesülnek majd a parlamentben.
Krónika (Kolozsvár)

Tarthatatlan állapotok Székelyföld legnagyobb kórházában
Széttört és rozsdás ajtókeretek, lehullott vakolat, töredezett csempék, kilincs nélküli ajtó, döglött bogarak a földön – ez fogadja azokat, akik a Marosvásárhelyi megyei Sürgésségi Kórházba látogatnak.
A legnagyobb Székelyföldi egészségügyi intézményben uralkodó tarthatatlan állapotokat megtapasztalhatták mindazok, akiknek az elmúlt időszakban volt dolguk a kórházban, fotók azonban ritkán tanúskodnak a szomorú helyzetről, a betegek és a látogatók elmondása szerint ugyanis a személyzet hatékonyan küzd az ellen, hogy az épületben felvételek készüljenek.
A Vásárhelyi Hírlap fotósa készítette és a kórházba látogatók által a szerkesztőségünkbe is eljuttatott felvételek siralmas képet mutatnak: a kórházi mellékhelyiségekben már a látványtól is felfordul az oda látogató gyomra, nem beszélve az ott terjengő bűzről. Az egyik felvételen látszik, amint a sárga színű folyadékkal teli, piszkos vécékagylóról hiányzik az ülőke, egy másik fotó pedig arról árulkodik, hogy a mosdó ajtajának a kerete megsárgult a kosztól és a rozsdától, a falon keletkezett 25–30 centiméteres lyukat pedig amatőr módon tömték be.
Készült felvétel arról is, hogy az egyik ajtóról hiányzik a tok nyílás felőli része és a kilincs, a kék pöttyös linóleummal borított folyosón pedig döglött bogarakat láthatunk. Bogarakat egyébként nemcsak a folyosó közepén, hanem a lépcsőfordulókban, valamint a mellékhelyiségek fehér csempés padlózatán is lehet látni rendszeresen. Egy kórteremben készített fotón jól látszik, ahogy az összetört függönykarnis egyáltalán nem áll vízszintesen, a rajta csüngő régi függöny pedig már semmiféle célnak nem felel meg.
Az ablakok alatt a meszelt falat különböző méretű fekete foltnyomok gazdagítják, az egyik részlegen pedig a kis szekrény letört lábait perfúzióhoz használt kis üvegekkel pótolták, alulról pedig gipszkartondarabokat raktak be támasztéknak. Nyilván akadnak olyan kórházi szekrények is, melyeknek még csak meg sem próbálták pótolni a hiányzó alkotóelemeit. Arról is van bizonyíték, hogy a folyosón félrehúzott és betegre váró tolószék kerekéről hiányzik a vászon- és gumiburkolat, ettől függetlenül használatban van.
Természetesen megkerestük kérdéseinkkel a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház vezetőségét, a szóvivőnek pedig elküldtük a fotókat is, hétfő estig azonban nem kaptunk válaszokat.
Gáspár Botond
Krónika (Kolozsvár)

Magyarok és galambok
Esettanulmányt lehetne írni arról, miként fejlődött ki és vált általános jelenséggé az elmúlt évtizedekben Romániában a felelősség áthárítása, de legalább is az azzal való próbálkozás.
A politikából jószerint teljesen kikopott a felelősségvállalás fogalma, egy-egy elveszített választás esetén például a politikai alakulatok és annak képviselői sohasem magukban keresik a hibát, hanem külső körülményekre fogják a kudarc okát: a választóik nem mentek el szavazni, mert esett, havazott, fagyott, kánikula volt, az ellentábor félrevezette, megvesztegette, megzsarolta a szavazópolgárokat, az emberek kiábrándultak a politikából stb.
De igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy a kifogáskeresés csak a politikusok sajátja, ez a tulajdonság ugyanis az egész társadalomra jellemző. A román köznyelvben immár szólásként meghonosodott „mortul e de vină" (a halott a hibás) típusú verdikt minden egyes esetben magyarázatként szolgál, amikor valaki ki akar bújni a felelősségre vonás alól, vagy az igazi vétkest nem lehet, nem szabad felelősségre vonni, emiatt olyasvalakinek kell elvinni a balhét, akinek már úgyis mindegy. Legyen az halálos áldozattal járó közúti baleset, gondatlanságból elkövetett emberölés, gazdasági bűncselekmény, pénzügyi panama vagy közpénzek elsikkasztása, bevett szokás hajmeresztő kifogásokkal takarózni.
A román és a montenegrói labdarúgó-válogatott vb-selejtezőjének otthont adó Kolozsvár Aréna játékterének silány minőségére például a honi labdarúgó-szövetség illetékesei azzal a „magyarázattal" szolgáltak, hogy az Untold fesztivál során megrongálódott gyepszőnyeget nem lehetett újrafüvesíteni, mert a galambok felcsipegették a magvakat. Ráadásul az indoklás szerint éjszaka támadtak a szárnyasok, amikor nem volt ki elkergesse őket. Az ornitológusok azóta is kutatnak az éjjel aktív galambfajta után...
Hasonló pengelogikával operál a Kolozsvári polgármesteri hivatal is, amikor arra hivatkozva érvel a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének elutasítása mellett, hogy a táblákat akkor sem rakta ki, amikor még elérte a törvényben szereplő húsz százalékot a kincses város magyarságának számaránya. Akkor meg minek helyezzék ki most, 16 százaléknyi magyarnak? Vessenek magukra a magyarok, hogy ennyire fogy a létszámuk! Lám, meg is találtuk az igazi felelősöket...
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A megelőzést nem szabad félvállról venni – beszélgetés Dr. Veress Alberttel – Ki időt nyer, életet nyer
A tragikus esetek megelőzéséért fáradhatatlanul dolgozóknak először adják át idén novemberben a dr. Veress Albert Csíkszeredai pszichiáter által alapított Pro Vita Veress-díjat. Az öngyilkosság megelőzésének szeptember 10-i nemzetközi világnapja kapcsán a téma kiemelkedő szakértőjével az újonnan alapított díj mellett a megelőzésről és a hátramAradottak lelki gondozásáról is beszélgettünk.
– Hogyan született meg a Pro Vita Veress-díj ötlete, és kiket tartanak díjazásra érdemesnek?
– Az ötlet azért született meg, hogy az embereket az öngyilkosság megelőzése és az öngyilkosságot megkísérlők kezelésére irányuló munkában való részvételre, illetve beavatkozásra biztassuk. Meglátásunk szerint az 500 eurós díj kellőképpen motivál, hogy az ügy érdekében tegyenek. Az alapgondolat egyébként onnan jött, hogy térségünk az 1900-as évek elejétől – amióta erre vonatkozó statisztikai felmérések rendelkezésre állnak – az országos élbolyban található. A díjjal elsősorban a megyében történő öngyilkosságok csökkentését céloztuk meg, de az emberélet országos és nemzetközi szinten is emberélet. A Cry for Help Alapítvány – amelynek keretében létrehoztuk a díjat – egyik alapcélja a depresszió felismerése, ezáltal az öngyilkosság megelőzése, az elmeosztály infrastrukturális, valamint ott dolgozó munkacsoport kohéziójának fejlesztése. A díjjal felhívjuk a figyelmet arra, hogy segíteni, bátorítani nemcsak a szakemberek tudnak, hanem a papok, a közigazgatásban dolgozó emberek, sőt bárki, aki késztetést érez erre.
– Nemcsak Ön díjaz, hanem Önt is elismerésben részesítik. Szeptember 10-én a Székelyudvarhelyi Pápai Páriz Ferenc Alapítvány emlékéremmel jutalmazza.
– Általában én szoktam díjakat adni, ezért is lepett meg kellemesen, hogy az alapítvány vezetősége rám gondolt. A díjat az egészségügyben dolgozó szakemberek kapják meg kiemelkedő tudományos munkájukért. Nagy megtiszteltetés ez számomra.
– Térjünk át az Ön fő kutatási területére, az öngyilkosságot elkövető személyek vizsgálatára. Milyen Hargita megyére vonatkozó adatokat ismerünk?
– 1995-től 2005-ig követtem az öngyilkosság megyei alakulását – öngyilkossági kísérleteket és elhalálozást is. Ebből született a doktori tézisem is annak idején, tehát az alaptéma adott volt. Amikor elkezdtem a kutatást, nem gondoltam, hogy mekkora darázsfészekbe nyúlok. „Beleőszültem”, amikor láttam, hogy Hargita megye az első-második helyen van az országos statisztikában. Felsősófalva, Orotva és Balánbánya a vezető települések. 1998-ban követték a legtöbb öngyilkosságot Hargita megyében, ekkor 43 százezrelékes volt ez a mutató, először léptük át a magyarországi átlagot, ott 38 százezrelékes volt a ráta. Akkor 245 ember vetett véget az életének Hargita megyében, ami ugye kiteszi egy kisebb falu lakosságát.
– Mi lehet a magyarázat az itteni magas öngyilkossági arányra?
– Nem nagyobb az arány, mint bármelyik más magyarlakta térségben. Voltak erre vonatkozó felmérések az amerikai és az ausztrál emigrációban élő magyarok között. Azt figyelték meg, hogy a három egymástól távol eső területen a magyar népesség körében szinte azonos volt az öngyilkossági ráta. A román lakossággal összehasonlítva a férfiak esetében háromszor, míg a magyar nők kétszer többen vetnek véget saját életüknek. Viszont fontos kiemelni, hogy nem az öngyilkosság öröklődik genetikailag, hanem a depressziós hajlam. Az öngyilkosságnak pedig – az alkoholizmus mellett ez az egyik kiváltó oka. Az általam 25 év alatt gyűjtött adatok feldolgozásával kiderült, hogy az öngyilkosok kétharmada depressziós volt, 54 százalékuk valamilyen módon kapcsolatba hozható az alkoholfogyasztással: részeg állapotban követte el, krónikus ivó volt, vagy az alkoholizmusából következően agysorvadásos máj- vagy szívbetegségben szenvedett. A térségünk pedig alkoholfogyasztás terén is első-második helyen volt már a huszadik század elején. Ha ezeket az adatokat összevetjük, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyart öngyilkos nemzetként jellemzik. De a biológiailag kimutatható ok, az a depresszióra való hajlam.
– Melyek azok a társadalmi és korcsoportok, amelyek a legveszélyeztetettebbek?
– Három különböző korosztályhoz kapcsolódó minták alapján követnek el öngyilkosságot. A 25–35 év és a 45–55 év közötti, valamint a 85 év felettiek csoportjáról beszélhetünk. Utóbbi kis létszámú korcsoport, ezért a kevés öngyilkosság megemeli a rátát. Az okok között szerepel pedig a biológiai és testi adottságok, a szociális és a társadalmi háttér is. A munkanélküliségnek és a szerepvesztés miatti frusztrációnak köszönhetően is sokan önmaguk ellen fordulnak. A fiataloknál a szerelmi bánat, vizsgán való sikertelenség a legfontosabb frusztrációk. Mindez a spiritualitás és az életfelfogás tekintetében nyilvánul meg. Van példa ugyanakkor becsületbeli vagy politikai öngyilkosságra is. A falvakon élők inkább meghalnak, a városiak kísérleteznek. A fiatalok inkább kísérleteznek, az idősek meghalnak. A románság inkább kísérletezik, a magyarság inkább meghal, ez az általános szabály. Nemek szerinti megoszlás alapján a legvédettebb kategória a román nőké, a leveszélyeztetettebb a magyar férfiaké, ez az én felmérésem végkicsengése.
– Hogyan tudunk tolakodás nélkül segíteni, ha a környezetünkben öngyilkosságot fontolgató emberről szerzünk tudomást?
– A legfontosabb az, hogy szánjunk időt a beszélgetésre, mint barát, kolléga, szomszéd. Próbáljuk meg felvillantani az alagút végén a fényt, amit ő a fekete szemüvegével nem lát. A mi gondolataink másként működnek, a jelképes magasabb dombról jobban belátjuk a teljes síkot, amin adott esetben az öngyilkosságra készülő személy áll. Ha pedig mi nem tudunk segíteni, akkor elküldhetjük az illetőt egy arra hivatott szakemberhez, legyen az pap, tanár, pszichológus vagy pszichiáter. Ha valaki saját magán tapasztalja, hogy baj van, őneki is meg kell adni a kezdő lépéshez szükséges energiát, amellyel el tud indulni a szakember ajtajához. Nagyon fontos, hogy ne úgy viszonyuljunk hozzá, mint aki csupán fenyegetni akar azzal, hogy öngyilkos lesz. Ezeket a jeleket mindig komolyan kell venni, és úgy kell hozzáállni, hogy ezt akár valóban meg is teheti. Téveszme az, hogy aki fenyeget, az nem teszi meg!
– Az egymásra figyelés tehát minden szinten fontos.
– Igen. És nemcsak az orvosoknak kell ezt tenniük, mivel ez biológiai, pszichológiai és szociális jelenség is, tehát a társadalom minden rétegének ki kell vennie a részét ebből a küzdelemből. Nem feltétlenül kell valamilyen szervezethez fordulni, egyszerűen csak oda kell figyelnünk a társunkra. Az a legegyszerűbb, ha segédkezet nyújtunk neki szóban és együttérzéssel. Ha ezt megtettük, akkor már irányíthatjuk az illetőt a megfelelő szakemberhez vagy terápiás szervezethez. Ebben nagy szerepe van a segélyhívó telefonos szolgálatnak is, amely lehetőséget ad arra, hogy az, aki felhívja, kibeszélheti magából a lelki fájdalmat teljesen anonim módon. Varró Jánost – aki azt mondja, hogy ki csatát nyer, az koronát nyer – parafrazálva, én azt mondom, aki időt nyer, az életet nyer. Ha az öngyilkosjelölt túllendült azon a kritikus ponton, amikor úgy látja, hogy nincs tovább, akkor az életét meg tudjuk menteni.
– Melyek azok a figyelmeztető jelek, amikor közbe kell lépnünk?
– Az érdeklődési kör megváltozása: aktív emberből életunttá, zárkózottá válik, élete céltalanságáról beszél. A hobbi elveszítése, életmódbeli, akár ruházkodásbeli változás is intő jel lehet. Az időseknél jellemző a kiürült fészek-szindróma, amikor a gyermekeik elmentek és már nem látják értelmét az életüknek. Ha valakinek volt már öngyilkossági kísérlete – még akkor is, ha az figyelemfelkeltő cselekedet volt –, ugyanúgy figyelmeztető jelként kell értelmezni, hiszen lehetséges, hogy a következő kísérlete halállal végződik.
– Van olyan általános személyiségjegy, amely az öngyilkosságra hajalmos embereket jellemzi?
– Nincsenek ezt befolyásoló személyiségjegyek. Az esetek kétharmadában depressziós betegek követnek el öngyilkosságot, azok, akiket ilyen tünetekkel már kezeltek. Sok esetben a pszichológiai boncolás során derül ki, hogy az illetővel ilyen jellegű gondok voltak. Nem kizárt lehetőség azonban, hogy akik kezelést kapnak, a gyógyulás jeleit mutatják, és amikor már mindenki azt hiszi, hogy meggyógyult, kiengedik a kórházból, végül mégis véget vet az életének. Vannak tehát kivédhetetlen esetek is.
– Milyen érvekkel tudunk meggyőzni valakit, hogy ne legyen öngyilkos?
– Mindig a személyes esetéből kiindulva kell keresni a lehetséges indokokat. Nincs egységes recept. Én azt szoktam kérdezni, hogy miért kíméli a postást? Nem akarja, hogy kivigye önnek a nyugdíjat? Miért akarja, hogy a házastársa más emberrel élje fel az összekuporgatott vagyont? Miért akarja, hogy a gyermekei más valakit szólítsanak anyának vagy apának? A hétköznapi élet felől kell elindulni, hiszen ezek az érvek a legkézzelfoghatóbbak.
– A hátramAradt családtagoknak hogyan lehet feldolgozni egy ilyen esetet? Miként tudunk segíteni nekik?
– Sokat jelent a katolikus egyház nemrég hozott enyhítése, amelyben kimondják, hogy a papoknak lehetőségük van az öngyilkosokat is a szokványos ceremónia szerint eltemetni. Ezt Jakubinyi érsek körlevele is megerősítette, hozzátéve, hogy a helyi közösség szokásait figyelembe véve teheti a pap ezt meg. Sajnos vannak olyan közösségek, amelyekben az öngyilkosokra a régi beidegződések szerint tekintenek. Az ördöggel való cimborálásuk beépült a köztudatba. Elég a családnak a veszteség fájdalma, valamint a bűntudat, főleg akkor, amikor az öngyilkos nem hagy búcsúlevelet. Ha ehhez hozzákapcsolódik a vallási tiltás, valamint a közösség megvetése, akkor a hátramAradottak még nehezebben viselik a gyász terhét. A pszichológiai támogatással hozzásegítjük őket a gyorsabb felépüléshez. A feldolgozatlan bűntudat, hogy megakadályozhatta volna, illetve, hogy nem tett-e olyant, amivel előidézte az öngyilkosságot, nagy veszélyforrás. Fontos odafigyelni rájuk, hiszen a hozzátartozóban sokkal nagyobb az öngyilkosságra való hajlam.
Márk Boglárka
Hargita Népe (Csíkszereda)

Az RMDSZ elutasítja a községek összevonását
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) defenzívába szorították a nemsokára véget érő parlamenti ciklusban, de az érdekképviselet a választások után, a következő négy évben is arra készül, hogy felemelje szavát a beolvasztási politikák ellen - hangsúlyozta Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője.
A politikus telefonon nyilatkozott az MTI-nek azt követően, hogy az első ülésnapon kollégái megerősítették frakcióvezetői tisztségében.
Kifejtette: parlamenti munkája során az RMDSZ-nek egyrészt saját törvénytervezetei elfogadtatásához, másrészt az - utóbbi időben heti rendszerességgel napirendre kerülő - kisebbségellenes kezdeményezések leszavazásához kell a szükséges támogatást megszereznie. A frakcióvezető a parlamenti ülésszakból hátralévő néhány hónapban - a szokásos populista, fizetés- és nyugdíjemelési javaslatokon kívül - arra számít: további magyarellenes kezdeményezésekkel is szembesülnek majd a parlamentben.
Az RMDSZ törvényhozási célkitűzéseiről szólván Tánczos Barna az önkormányzati szakemberek bérezési gondjainak orvoslását, és a jogi személyek földvásárlásának korlátozását említette.
Arról a Bukaresti kormányzati kezdeményezésről, amely közös közigazgatásba vonná össze az elnéptelenedett községeket, azt mondta: az RMDSZ elutasítja az átszervezést. Székelyföldön három magyar község összevonása is magyar községet eredményez, de ahol nem tömbben él a magyarság, egy közigazgatási összevonás rendkívül veszélyes lehet - magyarázta.
Az elmúlt négy év parlamenti mérlegét firtató kérdésre kifejtette: RMDSZ-frakciónak fontos szakpolitikai javaslatokat sikerült elfogadtatni, példaként saját kezdeményezését, az - új adózási és támogatási rendszert bevezető - szövetkezeti törvényt emelte ki. Negatívumként szólt arról, hogy az RMDSZ-t defenzív politikára kényszerítették az utóbbi négy évben.
"Folyamatosan arról szólt kisebbségpolitikai szempontból is a munkánk a parlamentben, hogy próbáltuk kivédeni a támadásokat. Nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy mi tudjunk átvinni javaslatainkból jelentős dolgokat" - fogalmazott Tánczos Barna.
Az RMDSZ politikusa úgy értékelte: 2017-18-ban új időszámítás kezdődik Romániában, az ország alkotmánymódosítással és közigazgatási átszervezéssel készül az államalapítás századik évfordulójára, ezért a magyar érdekképviseletnek is hallatnia kell hangját és száz évvel ezelőtti ígéretei betartását kell követelnie a román államtól.
"Nem azt írták le a (Román Királyság és Erdély egyesülését kinyilvánító 1918-as) Gyulafehérvári kiáltványban, amit a román állam művel ma a kisebbségekkel. Gyakorlatilag a magyar kisebbség mAradt még az egyedüliként, amely még színfoltja Romániának, és amely fel tudja emelni szavát mindenféle beolvasztási politika ellen: ez az amire készülünk a következő négy évben" - zárta nyilatkozatát az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője.
szatmar.ro

Könyvbemutató a barlangban
Csala vezér életét idézi fel a történelmi kisregény
Rendkívüli eseménynek adott otthont vasárnap délután a Vargyas-szorosbeli Csudálókő, pontosabban az abban nyíló Orbán Balázs-barlang. Bejárati termében ugyanis könyvbemutatót tartottak, melyre nagyon sokan voltak kíváncsiak: homoródalmásiak, Vargyasiak, vagy éppen csak alkalmi arra járók, kirándulók.
A baróti Tortoma Kiadónál megjelent, Csudálókő című történelmi kisregényt a kiadó igazgatója, Demeter László mutatta be, majd szerzője, Sütő István beszélt róla. Az alkalomból Demeter Zoltán, a szorost felügyelő Elveszett Világ Természetvédelmi Egyesület titkára Dénes István geológusra is emlékezett, akinek megkoszorúzták a barlang bejáratánál található emléktábláját.
Demeter László a Vargyas-szorost Erdővidék elsőrendű természeti ékességének nevezte, olyan helynek, ahol számtalan híresség megfordult már a történelem során, többek között Jókai, Wesselényi is, de még mielőtt az itt található Orbán Balázs-barlang messze földön híressé vált volna – mint említette –, az egy más szerepet is betöltött népünk történetében, éspedig nemegyszer menedékhelyül szolgált a környék lakóinak.
– Ebből a korból mAradt fenn a Csala tornya legendája, melyről a bemutatott könyv is szól – hangsúlyozta, a kisregényt mint érdekes, izgalmas olvasmányt ajánlva a gyermekeknek is.
Sütő István arról beszélt, hogy miután Csala vitéz legendáját talán mindenki ismeri, könyvében magát a hús-vér Csala vezért keltette életre, aki egykor ugyanúgy állhatott a barlang bejáratánál, mint azok, akik most könyvének bemutatójára érkeztek. Kisregénye történetébe beleszőtte családja, a Vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő család őseinek tagjait is.
– Remélem, szép olvasmánnyal gazdagítottam önöket – fogalmazott.
Demeter Zoltán beszédében emlékeztette a jelenlevőket a 2005-ben elhunyt Dénes István geológus-barlangász munkásságára, és gratulált a szerzőnek, amiért könyvében ugyancsak szép szavakkal emlékezett meg a néhai barlangászról, arról az emberről, aki nagyon sokakat vezetett egykor a szurdokvölgy ösvényein, a táj szeretetére, a természet tiszteletére tanítva őket.
A jelenlevők egy percnyi néma csenddel emlékeztek Dénes Istvánra, majd Demeter Zoltán és Sütő István megkoszorúzták a geológusnak a barlang bejáratánál 2006-ban elhelyezett emléktábláját. Végül a szerző dedikálta kötetét.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hogyan lett „fejedelem” Mihály vajda?
„Pompával adta meg mintegy a végtisztességet a sírjába temetett Erdélynek”
Bizonyos körökben nem kis felháborodást keltett a Sepsiszentgyörgyi digitális turisztikai tájékoztatóban szereplő mondat, amit az egyik helyi román tanácsos „sérelemként” tálalt, miszerint Mihai Viteazul az akkori zűrzavaros időket kihasználva tette meg magát Erdély fejedelmének. Elismerjük, ez a megfogalmazás némileg elüt attól az idealisztikus képtől, amelyben Mihály vajda a három román ország (ebből egyik a 16. századi Erdély lenne) „egyesítőjeként” van megfestve, de sokkal közelebb áll az igazsághoz. Sőt.
Az említett tanácsos felszólalása olyan vihart kavart, hogy még Antal Árpád polgármestert is magyarázkodásra késztette, mondván, a vajdára vonatkozó információkat megvizsgálják, és ha hibásak, akkor kijavítják az infópont tartalmát. Némi módosítás valóban szükséges, mert Mihály vajda mindig és mindenütt azt hangoztatta, hogy 1600-ban ő Rudolf magyar király (a címet 1576 és 1608 között viselte) megbízásából tört be Erdélybe. A megfélemlített rendek is Rudolfnak, s neki csak mint helyettesének (locum tenens) tették le az esküt, aki ezután mint „Mihály havasalföldi vajda, ő császári és királyi fenségének tanácsosa, erdélyi helytartója, hadainak Erdélyben és a hozzákapcsolt részekben kapitánya” címeztette és nevezte magát.
Az első országegyesítő
„A oláh történetírók azt állítják, hogy Mihály Erdély fejedelme volt, s megkoronáztatta magát, azonban ez épp annyira mese, mint az, hogy egyesítette volna Erdélyt Havasalfölddel, s ezzel megalapította volna »Nagyromániát«. Mihálynak ilyen tervei nem voltak, s az erdélyi oláhsággal nem is törődött. Kétségtelen, hogy nagyvonalú ember volt, akit kalandorvére hajszolt arra, hogy minél többre vigye. De oláh nemzeti érzéke nem volt” – írja Asztalos Miklós A történeti Erdélyben (Bp., 1936) – és itt gyorsan megjegyezzük, hogy az oláh megnevezés helyett ma már a román használandó. Az más kérdés, hogy „ő azonban románul (helyesebben szláv nyelven) kibocsátott okleveleiben Havasalföld és Erdély fejedelmének címezte magát” – teszi hozzá Neagu Djuvara román (na jó, makedon) történész A románok rövid története című munkájában (Bukarest, 2008).
Mihály vajda 1600-ban már csak azért sem tekinthető Nagy-Románia megalapozójának, mert a korabeli Erdélyt erős túlzás lenne román fejedelemségnek venni. Nagyjából olyan, mintha a mai Franciaországot neveznénk muszlimnak. A három ország egyfajta politikai egységét Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hozta tető alá, öt évvel korábban. „Mihály, Havasalföld »tekintetes és nagyságos vajdája« ekkor veti alá magát s országát Báthory Zsigmondnak, »Erdély, Havasalföld és Moldva fenséges fejedelmének«, letévén neki a hűbéresküt – olvashatjuk Szádeczky Kardoss Lajos Erdély és Mihály vajda története című munkájában (Temesvár, 1893). – Az 1595. május 25-én kötött szerződés szerint Oláhország vajdástól s összes népével örökös urukul s királyukul választják, és ismerik el Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet.
Ő erősíti meg ezután a havaselvi vajdát mint helytartóját kard-, buzogány- és dárdaküldés által, s a melléje főtanácsul adandó 12 bojárt. Kiváltságok az ő nevében adatnak; főbenjáró perek hozzá fellebbezendők; Havasalföld az erdélyi országgyűlésekre követeket küld; ezek adót szavaznak meg, miről a vajda számadással tartozik; fizetést a vajdának a fejedelem szab meg. A vajda címereiben nem használhatja a »Dei gratia« kifejezést, s csak családi pecsétjével él, míg az országét a fejedelem használja. A tisztviselők a fejedeleméi, nem a vajdáéi; külföldre követeket a vajda csak a fejedelem tudtával s engedelmével küldhet stb. Zsigmond ezek fejében Havasalföldnek teljes erőből való védelmezésére kötelezte magát. Hasonló szerződést kötött Báthory Zsigmond (1595. jún. 3.) az új moldovai vajdával, Rázván (Rézmán) Istvánnal is, kit az erdélyi sereg a törökhöz pártoló Áron vajda helyébe ültetett. Így e három keleti fejedelemség Erdély fönnhatósága alatt úgyszólván egy államtestté alakult.” De hogy ne csak magyar történészt idézzünk, gyorsan ideszúrunk egy mondatot újra Neagu Djuvara fentebb említett művéből: „Báthori Zsigmond egy személyben Erdély, Havasalföld és Moldva fejedelme lett, a két utóbbi vajdája pedig az ő vazallusa…”
Ezen hűségesküjét Mihály később, 1599. június 26-án Báthory András fejedelemnek is megerősítette, miközben hadaival már javában készült Erdély lerohanására. Mézes-mázas ígéreteivel, sűrű fogadkozásaival (az Isten őt oly nyomorúságba süllyessze, hogy eledele fia húsa, itala vére legyen, ha ő az erdélyieket megcsalná – hajtogatta több ízben Báthory követei előtt) azonban úgy el tudta „altatni” hűbérurát, hogy az majdnem elájult a meglepetéstől, amikor hírét vette a vajda beütésének. De nem csak a fejedelmet verte át: Kornis Gáspár, az erdélyi sereg későbbi főparancsnoka is kijelentette, bőrét engedi lenyúzatni, ha Mihály esküszegőnek és hűtlennek bizonyulna… Ma sem tudni, hogy tényleg bízott a vajdában, vagy csak a kezére játszott, de tény, hogy amikor a sellenberki csata elején „engedte elfogatni magát”, sokan árulónak tartották – hogy a következő évben mégis a vajda martalócai koncolják fel; de az már egy másik történet.
Mihály Bodzánál, a Tatárhavas-hágón tört be gyülevész hadaival Erdélybe, hogy tudja maga mellé állítani a Báthoryakat joggal utáló és velük szembe bosszúvágyat tápláló székelyeket. (Több mint 300 évvel később a román hadsereg ezt az útvonalat is használta, nagyjából hasonló „diplomáciai előkészítés” után – hogy finoman fogalmazzunk…) Követei révén sikerült is részben a maga oldalára állítani őket, ősi szabadságjogaik visszaállítását ígérvén, úgyhogy a továbbiakban seregének harmadát a székelyek tették ki.
Innen, a Béldiek mezejéről indult aztán Nagyszeben irányába, útközben végigrabolva a Barcaságot és Szászföldet, és Sellenberk mellett ütközött meg Báthory jóval kisebb seregével. Az erdélyiek még így is majdnem kicsikarták a győzelmet (csapatai már menekülésbe kezdtek, székely kapitányai vették rá a vajdát a folytatásra), ám a kozák zsoldosok átállása megpecsételte az Erdély Mohácsaként emlegetett csata kimenetelét.
Bolyongó egyiptomiak mögött
Miután kémei jelentették, semmiféle ellenállásra nem számíthat, a csatatérről bevonult Gyulafehérvárra. De adjuk át a szót a kortárs erdélyi krónikásnak, Szamosközi Istvánnak (1570–1612):
„Maga Mihály Gyulafehérvári bevonulása alkalmából nemes vérű, ragyogó, kékesfehér szőrű rác paripán lovagolt. Előtte kötőféken vezettek másik nyolcat, mindet drága arany- és ezüstszerszámmal felkantározva. Ő maga aranyszálakkal átszőtt, fehér selyempalástba és ugyanilyen anyagból készített ruhába volt öltözve. Palástjának szegélyén elöl széles csíkban, több sorban hímzett aranysólymok – családi címerének madarai –, amelyek mintha csőrükkel csipkedték volna egymást. Övén arannyal bevont és piros ékkövekkel kirakott kard függött. Magyar süveggel fedett fejét a baleári daru fekete bóbitájából készült, gazdag tollbokréta ékesítette. Bokáig vörösessárga kordovánbőrből, úgynevezett karmazsinból készült saru fedte a lábát, lába szárát egészen térdig borító sarukötője – ugyancsak sárga selyemből – sorban rávarrott gyöngyöktől csillogott. Ilyen büszke, még ünnepi játékokhoz vagy menyegzőhöz is túl díszes öltözetben lépdelt méltóságteljesen, ezzel a pompával adta meg mintegy a végtisztességet a sírjába temetett Erdélynek. Ezenkívül nyolc kürtös fújta törökösen hangzó melódiáit, amihez ugyanannyian ércdobokat verve szolgáltatták a kíséretet, valami barbár és fülsértő, hamis harmóniát. Ezek mögött síposok és furulyások tették még ünnepélyesebbé a zsarnok bevonulását.
Tíz citerás követte őket, abból a népségből, amelyet bolyongó egyiptomiaknak – köznyelven cigányoknak – neveznek; közvetlenül a vajda előtt ezek haladtak, a csupa barbársághoz képest nem is visszatetsző csoport: piszkosan, fedetlen fővel, úgy, hogy egész testi megjelenésükön és viselkedésükön látszott a szolgai meghunyászkodás és önérzet nélküli félénkség. A lovon ülő vajdát jobbról is, balról is nyolc-nyolc kengyelfutó szolga vette körül, férfihoz nem illő ruhában, futásra készen. Így vonult be kürtöknek, doboknak, mindenféle hangszernek a zengése közepette a György-kapun, és a fejedelmi palota felé tartott. Amerre haladt, bojárok és más hírneves nemesek lovagoltak a nyomában, katonák és fegyveresek hosszú sorától követve. A háború során zsákmányolt, a Báthoryak sárkányfogas címerével díszített fejedelmi zászlókat ott hordozták kibontva a vajda mögött. (…)
Mihály bevonulásából azonban, bármily nagyszerű pompával rendezték is meg, hiányzott valami, aminek elsősorban meg kellett volna lennie. Hiányzott az ország lakosságának szerencsekívánása, hiányzott a nép örvendező zúgása, a vidám ünnepi kiáltozás, üdvözlés. Senki sem lengette a karját, senki sem adott kegyes imával hálát az égi hatalmaknak. Nem futott össze a nép, mindenki otthonának falai közé rejtőzött, vagy csak a kapuk és ablakok rácsain keresztül nézte a barbár elhaladását. Gyászos csend borult az egész városra.”
Nos, ezt sokféleképpen lehet értelmezni, csak éppen szabad fejedelemválasztásként nem, tehát azt a megfogalmazást, hogy az akkori zűrzavaros időket kihasználva tette meg magát Erdély urává, meglehetősen diplomatikusnak érezzük. Persze, korántsem akarjuk ezzel azt sugallni, hogy a magyar történelem minden szereplője makulátlan lett volna, hiszen közöttük is szép számmal találunk hitszegőket, árulókat, becsvágyókat, gyilkosokat, zsarnokokat. Csak éppen nem szabad ennyire felkapni a vizet, ha netán az orrunk alá dörgölik.
Kocsis Károly
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Zengjen a dal lelkesülve”
I. Székelyföldi Huszár- és Katonanóta-találkozó
A hagyományteremtő szándékkal tető alá hozott egész napos rendezvény délben zászlófelvonással, koszorúzással és himnuszaink éneklésével rajtolt az Alsócsernáton központjában álló emlékműnél, majd az Ikavár alatti színpadhoz költözött, ahol a gyerekeknek játszóházat tartottak a 16 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitóig, amit követően sorra álltak színpadra a fellépő kórusok, táncosok és szólisták.
– Kultúránk megőrzése és átörökítése kötelező minden magyarul dobbanó szív számára, a Kárpát-medence büszke bércei végtelen időkig legyenek visszhangosak a magyar daloktól – fogalmazott a megnyitón a rendezvényt levezető Máté Sándor, megalapozva a találkozó szellemiségét.
Megemlékeztek a huszárokról
A Felsőcsernátoni Református Egyházközség lelkipásztora, Szőcs László esperes ünnepi beszédében kifejtette: a nap jelentőségét növeli, hogy megemlékezünk azokról a huszárokról, akik életük árán is védték a magyar hazát, a magyar szabadságot. Emlékezünk az első és második világháború elesett hőseire is, akik vérüket adták azért, hogy mi ma itt és így élhessünk. A magyarság feje fölött ugyanis sokszor kimondták a halálos ítéletet, végre is akarták hajtani, de nem sikerült – ebben Isten segítségét is magunk mellett tudhatjuk.
Ágoston József, a kultúrafelelős házigazda hangsúlyozzta: a rendezvény célja fórumot biztosítani a katonadaloknak, amelyek a regrutaság megszűnésével kimúlófélben vannak, és lehetőséget nyújt számunkra a múltból a jövőbe lépésre. Köszönetet mondott a szentivánlaborfalvi dalkör tagjainak és vezetőjének, Kelemen Alpárnak, akik nélkül a hagyományteremtés céljával megálmodott rendezvény nem jöhetett volna létre.
Húsz csoportot hívtak meg
A szervezők (Csernáton Község Polgármesteri Hivatala, a Háromszéki MÁRA Szociális és Közművelődési Egyesület, a csernátoni Pakó András Férfidalcsoport, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, illetve a szintén csernátoni Pántlikácska Ifjúsági Néptánccsoport, míg Tamás Sándor megyetanácselnök a rendezvény fővédnökségét vállalta) húsz különböző csoportot vártak a rendezvényre, végül volt, aki nem tudott eleget tenni a meghívásnak, azonban így is órákon át szállt a dal.
Sorra csendültek fel az ismert és kevésbé ismert katonadalok és huszárnóták, némelyiket a hallgatóság is együtt dúdolta a fellépő dalárdákkal, amelyek mind megérdemelt tapsot kaptak. Jelen volt többek között a Kovásznai Református Férfidalárda, a Pákéi Református Férfidalárda, a Székelytamásfalvi Református Férfidalárda, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör, a keresztvári Fekete Lajos Férfidalárda, a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, a Székelyudvarhelyi Székely Férfidalárda, a Csíkcsicsói Dalcsoport, a szentegyházi Huszárok, a Csíkborzsovai Férfikórus, a Madéfalvi Dalkör, a Gelencei Férfidalcsoport, a Szörcsei Férfidalcsoport, a csernátoni Pakó András Férfidalcsoport. Zenélt Veres Hunor és népi zenekara, valamint a Kézdivásárhelyi Tanulók Házának fúvószenekara, néptáncot mutatott be a kézdiszentkereszti Tisztás együttes, illetve a Pántlikácska, szólót énekelt Adorján Lajos, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagja, aki Csíkcsicsóból érkezett, valamint Babos Szélyes Margit.
Száztagú Székely Férfidalárda
Kettő híján 150 éves a Székelyudvarhelyi Székely Férfidalárda, amelynek 25 éve zászlótartója Péter Csaba, őt kérdeztük, mit jelent számára ez az esemény. Elmondta: 1973-ban avatták kórustaggá, azóta folyamatosan az élete része az éneklés, több kórusban is közreműködik. Mint fogalmazott, magyarságunk megélése, megerősítése, hagyományaink megőrzése és ápolása az, amiért fontosnak tartották itt jelen lenni. Fölöttébb szükséges lenne a fiataloknak is átadni ezt a nótakincset, szerencsére van is pár érdeklődő, nemrég hat új tagot avattak.
A Száztagú Székely Férfidalárda három éve alakult Székelyudvarhelyi, Sepsiszentgyörgyi, gyergyói és csíkborzsovai dalárdák egyesülése révén. Három találkozó már le is zajlott, mindig felemelő élmény, amikor annyi torokból csendül fel a nóta – mondja büszkén a 82 éves Botos Ferenc nyugalmazott tanár. Október elsején 95. évfordulóját üli a Sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda, amelynek ő is tagja.
– A fiatalok körében sajnos kevés fogékonyságot látunk, más az érdeklődési körük, de egyelőre nem pusztulunk, harmincan énekelünk együtt. Pedig lenne, amit tanulniuk ebből: a közösségi élményt, az összetartozást, a becsületet és a fegyelmet, azt, hogy alávetem magam egy közösség akaratának – részletezi.
Valóban, a közönség soraiban ülők zömmel az idősebb nemzedékből kerültek ugyan ki, de örvendetes, hogy sok gyerek is szaladgált a téren, és családok is választották ezt a rendezvényt a vasárnap hasznos eltöltésére.
A rejtegetett zászló
1921-ben, a Székely Mikó Kollégium udvarán avatták a képen látható zászlót, ezüst csúccsal, rúdján számtalan arany- és ezüstszeggel, amelyek mindenike adományt jelképez magyar, román és szász személyektől: akkoriban az összefogás eme megnyilvánulása nem volt szokatlan.
Félő volt, hogy a Ceaușescu-rendszer alatt „eltüntetik”, ezért egy faládában, szőnyegek alatt vészelte át azt a kort, hogy most ismét büszkén hordozzák körbe jeles események alkalmával. A hímzés baróti asszonyok kézügyességét dicséri, a zászló tervét Köpeci Sebestyén József készítette.
Farkas Imola
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vállalni kell a nemzet szolgálatát!
Megütközve olvastam a Kézdivásárhelyi Református Egyházközség vezetőinek a helyi Székely Nemzeti Tanácshoz írt levelét, melyben közlik, hogy nem óhajtanak hozzájárulni székely zászlónknak a templom területén történő felvonásához.
Megdöbbentem, és elszomorodtam, mert a szóban forgó egyházközség lelki és világi vezetőjének azon indoklása, hogy így akarják elkerülni a majd bekövetkező támadásokat és pereket, valamint az ezzel járó megaláztatásokat, nem fogadható el. Romániában ugyanis jelenleg nem létezik olyan jogszabály, illetve más olyan kötelező érvényű előírás, mely megtiltaná bármilyen zászló vagy lobogó egyházi vagy magánterületen történő használatát. Zászlóállítás miatt tehát nem kell pertől tartani. De, ha ezért történetesen zaklatásra és a felelősségre vonásra kéne számítani, a nemzeti ügyet egy székely közösség elöljáróinak akkor is vállalni kell. Márpedig jelképeink használata, befogadása és védelme nemzeti ügy. A nemzet szolgálata pedig nem politikai, hanem lelkiismereti kérdés és szent kötelesség!
Éppen ezért el kell utasítani azt a beteges nézetet is, mely szerint egyházi ember ne ártsa magát a politikába. Ezt ugyanis a nemzeti öntudat meggyengítésére találták ki, és indítottak világfertőző útjára a szabadságszerető népeket rabigába hajtani és tartani akaró hatalmi körök. Isten ugyanis mindenkit szabadnak és egyenlőnek teremtett, így neki sem tetszik, ha egyik a másikon uralkodni akar, netán a megsemmisítésére törekszik. Szellemi és lelki vezetőket viszont azért adott nekünk, hogy azok a rájuk bízott nyájat ne csak irányítsák, hanem óvják és védjék, még személyes áldozatok árán is. És ezt papok, prédikátorok és igehirdetők végtelen sora bizonyítja. Azoké, akik a történelem folyamán oroszlánrészt vállaltak a méltó és méltányos emberi létért folytatott küzdelemben. Akik életüket adták, ha kellett, Istenért, az igazságért és a szabadságért, mert tudták és vallották, hogy ahol ezt a két alapvető emberi jogot sárba tiporják, ott Isten nincs, mert nem lehet jelen. A Fekete-Körös Völgyi Magyar Napok háromnapos programsorozattal várta a kikapcsolódni és feltöltődni vágyókat a dél-bihari Belényesi-medence három településén: pénteken Belényesben, szombaton Belényesújlakon, vasárnap pedig Köröstárkányban. A pénteki eseményekről tegnapi lapszámunkban olvashattak, ma a szombati és a vasárnapi történéseket elevenítjük fel.
A negyedik alkalommal megszervezett dél-bihari magyar napok idei rendezvénysorozatában különleges programot időzítettek szombatra: evangelizációs napot és egyházkórus-találkozót szerveztek Belényesújlakon, a futballpályánál felállított színpad környékén.
Egység kell a fennmAradáshoz
A megjelenteket Sabău Mihaela Angela, Belényesújlak község polgármestere köszöntötte román nyelven, sikeres együttlétet kívánt mindenkinek, és örömét fejezte ki, hogy a település egy ilyen rendezvény otthonául szolgálhat. Borsi Imre Lóránt, a rendezvény egyik főszervezője az ima szükségességéről, annak összetartó erejéről beszélt röviden, majd Berke Sándor tenkei református lelkipásztor az örömhír üzenetét taglalta. Hangsúlyozta: nem szomorkodnunk kell, mert mindenkor van okunk az örömre. Ha megtaláljuk „a Jézusban rejlő örömhírt”, akkor a magyar népnek lesz jövője. Jézus lábnyomába lépve, azon járva megvalósíthatjuk életünk legfontosabb feladatát: másokat is az örömforráshoz vezetni. Kovács Gyula nagyszalontai nyugalmazott baptista lelkipásztor arról az útról beszélt, amelyik az Atyához vezet. Ez nem más, mint maga Jézus – mondta. Keskeny út, amely kitartást igényel, de üdvösségre vezet. Bár minden út a hegyre vezet – szokás mondani –, de Istenhez csak a Messiáson át lehet megérkezni. Benedek János, a Köröstárkányi Evangéliumi Testvérgyülekezet részéről az egységet szorgalmazta. Emlékeztetett a ’89-es fordulatot követő időszakra, amikor olyan egységben volt az erdélyi magyarság, hogy még a románok is irigykedve tekintettek rá. De a megosztó, a sátán teszi a dolgát, az a célja, hogy szétzilálja sorainkat. Nekünk Istenben kell rálelnünk az egységre, hogy fennmAradjunk – hangsúlyozta Benedek.
A délutáni program folytatásában az egyházi kórusok kapták a főszerepet. Szolgálatával hozzájárult a szombat délutáni együttlét sikeréhez a koltó-katalini refomátus vegyeskórus, a köröstárkányi és a kisnyégerfalvai református kórus, Belényessonkolyos és Körösjánosfalva összevont református asszonykórusa és a Bihardiószegi Református Egyházközség furulyás kórusa.
A szórványban mást jelent magyarnak lenni
A szombati programok csúcspontja volt a Zsiskú János-díj átadása. A díjat az RMDSZ Bihar megyei szervezete hozta létre, és minden évben, immár negyedik alkalommal a Fekete-Körös Völgyi Magyar Napok keretében adják át és olyan személyiségnek ítélik oda, aki munkásságával hozzájárul a szórványmagyarság identitásának és ezáltal a közösség megtartásához. A kitüntetést arról a 2010-ben elhunyt református lelkészről nevezték el, aki 38 esztendőn át (1965 és 2003 között) szolgált a belényesi református gyülekezetben, szószólója volt a polgárok közötti megértésnek, a közösségi szellemnek, együttműködött és barátságokat tartott fenn Belényes kulturális és művészeti személyiségeivel, munkája révén kivívta a város lakosainak és vezetőinek tiszteletét, megbecsülését.
A díjat az idén nyugdíjba vonult belényesújlaki református lelkipásztor, Boros István kapta meg. A díjazott laudációját Grim András megyei önkormányzati képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványügyekkel megbízott ügyvezető alelnöke olvasta fel, a kitüntetést pedig Cseke Attila parlamenti képviselő, a bihari RMDSZ frissen megválasztott elnöke adta át. Cseke hangsúlyozta, Dél-Biharban, a szórványban teljesen másképp lehet megélni a magyarságot, mint például az Érmelléken, tömbmagyar vidéken. Ott, ahol a magyarság jelentős kisebbségben él, mindennapos helytállásra van szükség, akár egy óvodai csoport, egy iskolai osztály beindítása is nehézségekbe ütközik. Éppen ezért a díjazott, aki 41 évet szolgált lelkipásztorként a faluban, de közösségi emberként is hasznos munkát végzett, méltán kapja meg az elismerést.
A díj átvétele után Boros István szólt a jelenlévőkhöz, megköszönte a kitüntetést, majd magához, és várasfenesi származású lévén a térséghez való kötősédéről beszélt.
Vasárnap a felüdülés volt a lényeg
Vasárnap Köröstárkányban folytatódott a dél-bihari szórványmagyarság ünnepe. Délelőtt a református templomban istentisztelettel kezdődött a program, majd a templomozás után a Fekete-Körös partján, a település szélén, a futballpályán szórakoztató és közösségi rendezvényekre várták a kikapcsolódni vágyókat.
Az, hogy megkezdődött a gulyásfőzőverseny, már messziről érezni lehetett, hiszen a lágy nyári szellő messzire elvitte a készülő étkek ínycsiklandó illatát. Hat csapat nevezett be a megmérettetésre, melynek zsűrijében alulírott is helyet kapott. Az összesen héttagú ítészcsapat pontszámainak összesítése után egyértelművé vált a sorrend. A legcsípősebb gulyásért járó különdíjat Köröstárkány csapata kapta, a „leghagyományosabb” étekért pedig Belényesújlak csapatát illette dicséret, míg a „legmagyarosabb” gulyásért szintén a tárkányiak, a református presbitérium csapata kapott elismerést. A főzőverseny harmadik helyezettje Kisnyégerfalva, a második Magyarremete, az első pedig Várasfenes csapata lett.
A szomszédos Kisnyégerfalván Tulipán Kupa elnevezéssel kispályás focibajnokságot szerveztek, de a díjátadót már a tárkányi színpadon ejtették meg. Előbb a különdíjakat adták át („Fair-play” díj: Kisnyégerfalva csapata, gólkirályok: Micle Márk, Mikló Roland, legjobb kapus: Móric Zsolt), majd az első három csapatot jutalmazták. Harmadik helyen megosztva végzett Magyarremete és Belényesújlak csapta, második lett Várasfenes, a kupagyőztes pedig Köröstárkány csapata.
Az eredményhirdetést követően a legendás Neoton Família együttes énekesnője, Csepregi Éva koncertezett. A délutáni időpont ellenére közel ezren összegyűltek és énekeltek együtt az előadóval, akinek remek hangja kellemes nosztalgiát ébresztett az idősebbekben, de a fiatalok is ismerték a dalok egy részét, hiszen megannyi feldolgozás született az utóbbi években a Neoton-slágerekből. A közismert énekesnő után egy kevésbé ismert együttes, a diószegi retro Band lépett fel.
A névazonosság ellenére nem a jákóhodosi együttesről, hanem egy diószegi csapatról van szó, melynek tagjai basszus- és szólógitáron, egy billentyűn, dobossal és két énekessel adtak elő ismert magyar slágereket, majd Sara Oaie (aki „becsapós neve” ellenére egy magyar ifjú hölgy, tudtuk meg a felkonferáláskor) könnyűzenei előadása következett, amit a Sláger tévéből ismert Magyar Rózsa fellépése követett.
A köröstárkányi Royal zenekar produkciója után következtek a záróbeszédek, majd ugyancsak a mulatós műfaj kedvelőinek kedveztek a szervezők Kaczor Feri koncertjével.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kőlapcímerek a városháza előtt
A hivatalos testvérvárosi megállapodás aláírásának huszadik évfordulóját ünnepli idén Marosvásárhely és Zalaegerszeg, a jubileum alkalmából a zalai megyeszékhelyen ünnepséget szerveztek, és a Városháza előtt leleplezték a két település kőből kirakott címerét is.
1996. október 22-én írt alá hivatalos testvértelepülési megállapodást Marosvásárhely és Zalaegerszeg önkormányzata, ezt 2000-ben a MaZa (Marosvásárhely-Zalaegerszeg Baráti Társaság Egyesület), 2003-ban pedig a ZaMa (Zalaegerszeg-Marosvásárhely Baráti Társaság) létrejötte követte. 1100 éves kapcsolat
Marosvásárhely és Zalaegerszeg – immár húsz éve – összetartozik – hangzott el többször is a múlt hét végén a Zalaegerszegen tartott ünnepségsorozaton. A kapcsolat hivatalos részének huszadik évfordulóját ünnepelték, az elmúlt tizenhat évben azonban a civil, baráti szálak húzták közelebb egymáshoz, és erősítették a köteléket. A Zalaegerszegi Törvényszék dísztermében tartott ünnepségen elhangzott: a két önkormányzat közötti hivatalos megállapodást annak idején egerszegi részről dr. Gyimesi Endre polgármester, Marosvásárhelyi részről pedig Fodor Imre polgármester és Orbán Dezső alpolgármester látta el kézjegyével. Vigh László országgyűlési képviselő szerint „összetartozásunk nem húsz, hanem 1100 éves”, Balaicz Zoltán polgármester pedig a kettős állampolgárságról szóló 2004 decemberi „beszennyezett” népszavazást, valamint a 2010 utáni új, polgári kormány nemzeterősítési törekvéseit említette: többek között, hogy Gyimesi Endre már 2005-ben több száz Marosvásárhelyinek adományozta a Zalaegerszeg tiszteletbeli polgára címet. A MaZa elnöke, Cseh Gábor az egyre fejlődő, gyarapodó intézményes és baráti kapcsolatokat, az elmúlt két évtized eseményeit elevenítette fel, megemlítve, hogy Zalaegerszegen székely kapu, Marosvásárhelyen göcseji harangláb is bizonyítja az összetartozást. Marosvásárhely polgármesterének tanácsadója, Csegzi Sándor a hivatalos kapcsolat alakulásáról tájékoztatta a jelenlevőket, Gyimesi Endre a megállapodás kezdeteit idézte fel (Vásárhely első magyarországi testvérvárosa Egerszeg volt), Orbán Dezső szerint pedig ez a kapcsolat máig a legértékesebb, legsokrétűbb és legemberibb is. A jubileum alkalmából a hangversenyterem karzatán kiállítás nyílt Czirjék Lajos festményeiből és Duha László fafaragásaiból, és kinagyított fényképtárlaton elevenítették fel az elmúlt húsz évet – az érdeklődőket Gecse Péter alpolgármester köszöntötte, a kiállítók munkásságát Nemes László festőművész méltatta. A Városháza előtt felavatták a két város kőlapcímerét (Balaicz Zoltán szerint a térre Egerszeg összes testvérvárosának címerét kihelyezik), majd szintén a hangversenyteremben Tolvaj Márta alpolgármester üdvözölte a jelenlevőket, Cseh Gábor pedig felkonferálta a Marosvásárhelyi Domahidi-lányokat, akik gyönyörű előadásukkal megkönnyeztették az egybegyűlteket. Vadpörkölt és Borfesztivál
A MaZa, illetve a ZaMa tagjai évente találkoznak, egyik évben a Marosvásárhelyiek, másik évben az egerszegiek a vendéglátók, idén utóbbiakon volt a sor, ezért Zalaegerszegen került sor a huszadik évforduló megünneplésére. A több mint hatvan fős baráti társaság ellátogatott a Batthyány-családnak az ausztriai Güssingenben (Németújváron) található „főrezidenciájára” és az egyesített keresztény csapatoknak a török hadak felett aratott győzelme emlékhelyére is. Ha már ott voltak, akkor a MaZa benevezett az éppen zajló Vadpörkölt és Borfesztivál főzőversenyére is, ahol túróspuliszkával kínált erdélyi vaddisznó-pörköltjüket jelesre értékelte a zsűri (mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kóstoló bírák egyike a tányér fölé hajolva elidőzött még az ételnél), illetve a közönség – a 72 csapatos mezőnyben különdíjat érdemeltek ki.
Gáspár Botond
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Pörgős nyár a vármegyeházán
Június végén, harmadik nekifutásra, a nemzeti liberálisok dulakodásig fajuló tiltakozása mellett választotta a Bihar megyei Tanács elnökévé Pásztor Sándort a testületben egy fős többséggel rendelkező PSD-RMDSZ-ALDE koalíció. A vízügyi szakembert, korábbi államtitkárt két hónappal hivatalba lépése után kérdezte Szűcs László.
- Emlékezetesre sikerült június 28-án a beiktatása. Mi történt azóta, hogy beköltözött az elnöki irodába?
- Remélem, az a megválasztási procedúra volt ennek az időszaknak a mélypontja, hiszen nem volt méltó ahhoz, amit egy megyei tanácsnak képviselnie kell. Ha már olimpia után vagyunk, akkor azt mondhatom: nagy karcsapásokkal nekiindultunk. Ahhoz, hogy a meglévő minimális többséget biztosítani tudjuk, nagyon nagy fegyelemre van szükség. Az első hetekben az volt a szándékom, hogy látva a rengeteg tennivalót, munkát, növeljük kabinetemmel együtt a tanács működésének a fordulatszámát. El kell kezdenünk pár új projektet, az ezzel párhuzamosan megkezdett ügyekben hatékonyan lépni, amire az emberek felkapják a fejüket, s megállapítsák, itt tényleg változik valami. Tetszik, nem tetszik, itt Váradon úgy volt elkönyvelve a megyei tanács, mint olyan intézmény, amely nehézkesen működik.
- A hatékony működéshez, illetve a törékeny többség fenntartásához szükség van a partnerekre, a PSD és az ALDE tanácsosaira, illetve az őket képviselő két megyei alelnökre. Összecsiszolódtak?
- Erről egyelőre kedvezőek a tapasztalataim. Az első napot azzal kezdtem, hogy feladatokat, hatásköröket osztottam ki a két alelnöknek. Egyébként ez az intézmény sokkal centralizáltabb, mint amire korábban gondoltam. Ugyancsak állami szférából jövök, a regionális vízügyet vezettem jó pár évig, államtitkár is voltam. Azt gondolná az ember, hogy a centralizálás csúcsa Bukarestben van. Ám itt a megyei tanácsnál minden ki van hegyezve az elnökre eladdig, hogy a három lejes parkolójegyet aláírni, vagy a négy lej ötven banis postaköltségről a cetlit is ő kell láttamozza. Ilyen nonszensz dolgok vannak, el sem hittem először. Tehát már az első napomon rábíztam a műszaki, illetve a gazdasági részt a két alelnökre. Ez nem így történt a múltban. Az előző mandátum négy évéből hármat az alelnökök mindenféle attribútum nélkül ültek végig. Ebből a helyzetből az is következne, hogy az elnök mellé rendkívül nagy struktúra kellene. Az én kabinetemet olyan típusú kollégák alkotják, akik részben kívülről érkezve másképpen látják a dolgokat, s hatékonyak. Fontos, hogy jól egészítse ki egymást a politikai és az adminisztrációs rész.
- A magasabb fordulatszámon működő motor, hogy az Ön szavával éljek, a múzeum elakadt ügye kapcsán mutathatja meg az erejét. Röviden összefoglalva: a Körösvidéki Múzeum mindmáig nem költözött ki a római katolikus püspöki palotából, ugyanis megrekedt az új székhely, az egykori hadapródiskola felújításának, berendezésének munkafolyamata.
- Miután ezt a széket elfoglaltam, visszahoztam egy olyan procedúrát, szokásjogot, ami hetven-nyolcvan éven át megszűnt. Arról van szó, hogy már az első héten felkerestem a történelmi egyházak Nagyváradon működő püspökeit, beleértve a görög katolikus és az ortodox püspököt is. A román kollégák csodálkoztak is ezen. Böcskei László katolikus püspök úrral találkozva tudatosult bennem, hogy a múzeum ügyében gyorsan lépni kell, hiszen a püspökség akkor a küszöbén volt egy, a püspöki palotát érintő projektindításnak, ami azóta meg is történt. Függetlenül ettől az is tűrhetetlen, hogy kilenc éve újítunk fel egy épületet...
- ..amely a 19. század végén sokkal rövidebb idő, alig másfél év alatt épült.
- 2010 nyara óta egy centi munkálat nem történt a hadapródiskola épületében. Két napig hallgattam itt a kollégákat, hogy miért nem. Két elnök előttem azt a megoldást választotta, hogy tolja maga előtt a problémát. Az egyik procedúra elbírálására, amely hat hónapja állt, miután átnéztem az anyagot, öt nap határidőt adtam. Ez egy tenderkiírás volt. Rengeteg nyűgös, kényes dolgot kellett rendbe tenni, hatalmas összegekről volt szó, DNA vizsgálatokról, perekről, s minden irányból csak azt hallottam, hogy nem lehet, nem érdemes folytatni. A lényeg, a munkálatok el lettek indítva, jelen pillanatban ott tartunk, hogy év végéig maga az épület kész lesz, mint múzeum.
- Azt is meg tudná határozni, hogy az első látogató mikor veheti meg a belépőjegyet?
- Az csak a projekt egyik része, hogy az épület legyen rendben. Heti rendszerességgel tárgyalok a kivitelezővel, s remélem, a nyolc hónapos átadási határidőt levisszük hatra. A következő lépés a bútorzat. Van egy alapbútorzat-felszereltség, erre most sikerült a kiírást elindítani, erre is hat hónap határidőt adtam. Ez még nem jelenti a múzeum teljes felszereltségét, de azt lehetővé teszi, hogy képesek legyenek átköltözni. Közben elindítunk egy olyan nagypályázatot, amely a speciális kiállítási bútorok, felszerelések beszerzésére vonatkozik a történelmi részlegtől a természettudományosig. Mindez összekötve a múzeum környezetének a kialakításával. Igényesen kell megcsináljuk, fel is kértem erre kiváló szakembereket, hiszen a Rhédey-kerttel együtt egy gyönyörű területet alakíthatunk ki a város szívében. Ez egy ötmillió euró értékű nagyprojekt. A végére mArad a tulajdonképpeni költöztetés, ami ugyancsak speciális, szakcéget igénylő feladat. Reményeim szerint jövő tavasszal esélyünk van arra, hogy ha nem is a végleges, teljes bútorzattal, ha nem is a végleges környezetben, de megnyitjuk a múzeumot. És megszűnik az a nyomás is, hogy miért fizetünk mi minden hónapban annyi pénzt a katolikus püspökségnek.
- Mi a helyzet az Ady Endre Emlékmúzeummal? Ez esetben az ortodox egyháznak fizetnek, mint az igencsak leromlott állagú egykori Mülleráj tulajdonosának, s részükről korábban felvetődött, kiraknák az épületből az ott több mint hatvan éve működő közgyűjteményt.
- Remélem, rövid időn belül eredményre vezetnek az ezzel kapcsolatos tárgyalásaink. Arra lenne szükségünk, hogy a bérleti szerződés tíz éves hosszabbítását érjünk el az ortodox püspökséggel, s akkor a törvény szerint kívül is, belül is állagjavítást tudunk végezni az épületen.
. Bukarestben járt nemrég szatmári, Aradi és temes megyei kollégáival a határ menti Ro-Hu projektek jövőjéről tárgyalni, amit sokáig Hu-Ro projektekként ismertünk. Mit sikerült elérniük?
- Korábban az irányító hatóság Budapesten volt, a titkárság pedig Nagyváradon. Jól működött, nagyon sokat köszönhet ez a határszakasz ezeknek a kiírásoknak. Most már Romániában van az irányító hatóság, ezért is változott a betűszó, a titkárság mAradt Váradon. Ez akár előny is lehet, de a valóságban az történt, hogy a program úgy egy éve beszűkült, megmerevedett. Ott tartunk, hogy egy 2014-2020-as periódusról beszélünk 2016-ban, és közel félidőig nem történt semmi. Azt érzékeltük, hogy a fővárosok csatája zajlik, s mi itt vagyunk középen, a tulajdonképpeni haszonélvezők. Első lépésben itt találkozott, ebben az irodában a négy partiumi megye vezetője, s megegyeztünk a közös fellépésben. Utána történt egy debreceni találkozó, ahol az érintett magyarországi megyék – Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád – vezetőivel találkoztunk. Ott is konszenzus alakult ki. Ezt követően tárgyaltunk Bukarestben a fejlesztési tárcánál. Most már egy egész kicsit optimistábbak vagyunk, fontos, hogy sikerült határidőket meghatároznunk Szeptember elején mindenki leteszi a maga stratégiai tervét. Bihar megye átalakítja a stratégiai projektjét egy egészségügyi tervvé, ami egy hatékony onkológiai felmérési és megelőzési rendszert hoz majd létre. A korábbi elképzelés a Vaskoh-Menyháza út fejlesztése lett volna.
- Bukarestben hogyan fogadták közös fellépésüket?
- Szerintem számolhattak azzal, hogy a négy megye egyszer megelégeli azt, hogy a feje fölött próbáljanak döntéseket hozni.
- Egy másik projektje a megye közúti tömegközlekedését érinti. Mire számíthatnak az utasok?
- A Bihar megyei közlekedési hálózat finoman szólva is bukdácsol. Ugyan már túlléptünk azon a kilencvenes évekbeli állapoton, hogy valahol a megyében állt az ember a buszmegállóban, aztán vagy jött a jármű vagy nem. Most már jön a busz, de kérdés, mennyire pontosan, s milyen komfortigényt tud kielégíteni. Fontos időpont közeleg: 2019-től Romániában a megyei tömegközlekedési szolgáltatást meg kell nyitni az EU felé. Tehát 2018-ban az Európai Unió Hivatalos Lapjában meg fog jelenni a tender Bihar megye közúti tömegközlekedéséről, ami havonta 560 ezer utast jelent. Pályázhat akár egy bajor közlekedési vállalat, egy francia vagy a hajdú-bihari. Ha ténylegesen azt gondolja egy jól működő nyugat-európai tömegközlekedési vállalat, hogy befektet Bihar megyében, akkor le fogja tarolni a piac versenyképtelen hazai szereplőit. Menet közben számtalan problémával szembesülünk, például azzal, hogy a megye hétszáz buszmegállójából alig egy tucat van rendben, a többit két év alatt helyre kellene hoznunk. Az utasok jobb kiszolgálása érdekében GPS készülékkel szereljük fel az összes tömegközlekedési eszközt. S ez nem jár a szolgáltatás drágulásával, hiszen a megyei tanács vásárolja meg a programokkal együtt, illetve mobiltelefonos applikációt fejlesztünk hozzá, hogy a saját telefonján a megyében bárki, bárhol megnézheti, hol tart a busza, késik-e. Ennek már jövőre működnie kell. 2018-tól pedig kiépítjük az e-ticketing rendszert.
- Milyen fejlesztési lehetőségei vannak a megyei tanácsnak a kerékpáros közlekedés fejlesztésében? Ezt azért is kérdezem, mert a téma szerepelt a választási kampányában.
- Jövő nyárig tíz fapados járat beindítását tervezik
- Ma tíz-tizenkét európai kerékpár-sztráda létezik, ennek legkeletibb része a Tisza vonalán halad észak-déli irányban, csatlakozással a magyarországi nagyvárosok többségéhez. Határ menti nemzetközi projektekben már mi is összekötöttük Szatmárt, Nagyváradot, Nagyszalontát magyarországi településekkel, most dolgozunk Mihályfalvánál. A mi feladatunk az, hogy ezeket az utakat továbbvigyük például a Nyugati Szigethegység felé. Európában ez egy óriási iparág. A biciklis utazási és turisztikai biznisz értéke több milliárd euró évente. Két hete kormányhatározat is született arról, hogy Romániában a kerékpáros turizmust fejleszteni kell. Rá is hasalunk erre a témára, költségvetés-kiegészítést eszközöl a megyei tanács, többek között erre a tételre. Előtanulmányt szeretnék rendelni arra, hogy milyen bicikliutakat érdemes kivitelezni a megyében. Nem azt ígérem, hogy négy év alatt Nagyváradot összekötjük Pádissal, de az új, turisztikai célú kerékpárutak mindenképpen a hegyvidékek irányába kell haladjanak.
Ehhez a témához tartozik, hogy négyszázötven-ötszáz új, kétnyelvű táblával látjuk el a hegyi turistautakat. S az újdonság az, hogy ezeket az útvonalakat sokféle információt kínáló QR kódokkal is ellátjuk. Olyan helyeken is, ahol eddig tábla sem volt. Fontos, ide kapcsolódó adat, hogy nyári szezonban a Nyugati Szigethegység bihari részeit felkereső magyar turisták aránya negyven százalék, míg a nyári szezonon kívül hetven! Meg kell adni a lehetőséget, hogy ezen az amúgy román vidéken információhoz jussanak. A következő lépés az lesz, hogy GPS-szel is láthatóak legyenek a turistaútvonalak.
- A megyei tanácshoz tartozik a Nagyváradi repülőtér, fel is újították, járatok viszont nincsenek, az utasok Debrecenből, Temesvárról, Kolozsvárról tudnak csak utazni.
- Jó hírrel szolgálhatok, előrehaladott tárgyalásaink vannak repülőjáratok indításáról. Bízom abban, hogy már idén ősszel 2-3 célállomásra elindítunk Nagyváradról európai fapados járatokat, egyet Európa északi irányába, egy másik járatunk pedig déli irányba repül majd, biztos célállomást csak a tárgyalások lezárulása után árulhatok el. Jövő év kora nyaráig szeretném, ha már tíz járat kötné össze Váradot európai városokkal. Volt egy olyan elképzelésem is, ami szerintem jó lépés lenne, hogy a nyári hónapokban közvetlen járattal kössük össze a várost Konstancával. A hazai légitársaság ajánlata kivitelezhetetlen. Tárgyaltunk fapados cégekkel is, de sajnos e tekintetben a hazai törvénykezés hetvenes évekbeli, a Belügyminisztérium nem engedi meg, hogy belső járatban összekeverd a helyi utast a külföldi utassal. Ez nonszensz, de meg lehetne változtatni.
- December 11-én parlamenti választás lesz Romániában. Feltételezve, hogy a szövetség kormányra kerül, milyen, RMDSZ vezette tárcának örülne leginkább?
- Vízügyesként picit elfogult vagyok, mindig támogattam, hogy a környezetvédelem, vízügy vezetése hozzánk tartozzon. Nem véletlenül, rengeteg fejlesztés megvalósult, itt, Bihar megyében is. De ha most szívem szerint választhatnék, nekünk a közlekedési tárcára lenne nagy szükségünk, egészen pontosan Erdélynek. Vízügyi problémák miatt, államtitkárként is rengeteget jártam az országot, s azt kell mondanom, utak tekintetében Erdély mindmáig el van hanyagolva. Ezen kellene gyorsan változtatni.

erdelyiriport.ro

Fordítási bakin múlott a Kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozása
A jelölt román állampolgárságáról való lemondásának nehézkessége akadályozza a Bukaresti Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi fiókintézete új vezetőjének kinevezését. Nincs előrelépés az évekkel korábban bejelentett Kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásában sem. Ezt az akadályozza, hogy a vonatkozó magyar-román kormányközi egyezmény szövegének magyar és román változata egy pontatlan fordítás miatt lényegesen eltér.
A Sepsiszentgyörgyi kulturális központ tavaly augusztusban, több mint egy éve mAradt vezető nélkül, miután a korábbi igazgatónak lejárt a négyéves mandátuma. Lakatos Mihály utódjának kiválasztására a Magyar Kulturális Központok hálózatát működtető Balassi Intézet kiírta a pályázatot, amit értesülésünk szerint Szebeni Zsuzsa, Kolozsvári születésű, Budapesten élő színháztörténész nyert meg.
Kinevezését átmenetileg a leendő igazgató román állampolgársága akadályozza, derült ki Szijjártó Péter tájékoztatásából, amelyet a magyar külügyminiszter Mesterházy Attila országgyűlési képviselő „Mi lesz a Bukaresti Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi Fiókintézetének sorsa? "című kérdésére adott június 30-án. Szijjártó szerint „a legjobb pályázatot benyújtott jelölt kinevezéséhez szükséges eljárás folyamán derült ki, hogy a jelölt román állampolgársággal is rendelkezik, amely a hatályos magyar jogszabályok miatt akadályát képezi kinevezésének. A jelölt az állampolgárságáról történő lemondási eljárást elindította a román hatóságok felé, annak lezárultával azonnal – várhatóan néhány héten belül – elfoglalhatja állomáshelyét”.
A Maszol érdeklődésére, hogy hol tart jelenleg Szebeni Zsuzsa kinevezésének ügye, a Sepsiszentgyörgyi fiókintézetet is irányító Bukaresti Magyar Kulturális Központ vezetője, Kósa András László nem tudott információt nyújtani. Elmondta, a kinevezés késése ellenére a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet az elmúlt időszakban is folytatta tevékenységét, az intzémény működését Bukarestből irányítják.
Többek között támogatták a napokban Árkoson zajlott Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) táborát, a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér Design táborát; a hétvégén lezajlott Sepsiszentgyörgyi 1956-os forradalom és szabadságharcra való megemlékezés megszervezését a Csíkszeredai főkonzulátus segítette, illetve a szeptember közepén zajló Sepsiszentgyörgyi pulzArt fesztiválon Nádas Péter fotókiállítást szerveznek.
Kósa András László úgy véli, a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet élén „jó lenne a személyes jelenlét”, viszont az ebből adódó hiányosságokat próbálják Bukarestből pótolni, hiszen a két intézet egymás mellett működik, és a Balassi Intézet Bukaresti vezetője havonta egyszer megfordul Sepsiszentgyörgyön.
Szebeni Zsuzsa színháztörténész 1970-ben Kolozsváron született, irodalom-filozófia szakon végzett, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, kutató. Székelyföldön több kiállítás kurátoraként ismert meg a nevét a kultúrakedvelő közönség. A Maszolnak Szebeni Zsuzsa megerősítette, hogy elnyerte a központ vezetésére kiírt pályázatot, azonban kinevezéséig egyelőre nem óhajtott nyilatkozni.
Magyarország kulturális központjának Sepsiszentgyörgyi irodája 2006 november 29-én nyílt meg a Bukaresti intézet fiókintézeteként. Az intézmény székhelyét a Kovászna megyei Tanács által biztosított helyiségekben, a Sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár épületében alakították ki. Első irodavezetője Hadnagy Miklós volt, aki 2011 júniusáig töltötte be irodavezető tisztséget, majd Lakatos Mihály vezette az intézményt 2011 és 2015 között.
Pontatlan fordítás miatt késik a Kolozsvári kulturális központ létrehozása
A Magyar Kulturális Központ Kolozsvári intézetének évek óta tervezett létrehozása egyelőre várat magára, mivel a magyar és a román kormány eltérően értelmez a kulturális intézmények alapításáról szóló egyezmény szövegét.
A magyar kormány 2014 nyarán döntött arról, hogy Kolozsváron megnyitja a Bukaresti Magyar Kulturális Központ fiókintézetét. A magyar kormány és a román kormány között a Bukaresti Magyar Kulturális Központ és a Budapesti Román Kulturális Intézet működéséről szóló, 2005 október 20-án aláírt egyezmény alapján a magyar fél teljesítette bejelentési kötelezettségét, és 2015 októberében jegyzékben tájékoztatta a román felet a nyitás szándékáról.
„Az egyeztetések során kiviláglott, hogy 2005-ben az akkori tárgyaló felek az Egyezmény szövegét nem kellő gondossággal véglegesítették, így a román és a magyar nyelvű szövegekben olyan lényeges eltérések találhatóak, melyek alapján a felek eltérő módon értelmezik annak rendelkezéseit” – írja Szíjjártó Péter külügyminiszter egy hozzá intézett kérdésre adott válaszában.
Az egyezmény román nyelvű változata egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a felek kölcsönösségi alapon, egymás országaiban egy-egy fiókintézet megnyitására jogosultak. Ez megtörtént magyar részről a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet megnyitásával, a román fél szerint tehát további fiókintézet létrehozásának nincs jogi alapja.
A magyar kormány számára irányadó magyar nyelvű szöveg – a dokumentum 1. cikkelyének 3. bekezdése – már nem tartalmaz sem kölcsönösségről szóló kikötést, sem számbeli korlátozást a fiókintézetek megnyitásáról, ennek megfelelően a Kolozsvári intézet létrehozásának bejelentésével a magyar fél is az egyezménynek megfelelően járt el.
Zajlanak a diplomáciai egyeztetések
Értesüléseink szerint korábban a probléma áthidalására Bukarest azt is felvetette, hogy a Sepsiszentgyörgyi irodát költöztessék Kolozsvárra, erre azonban a magyar fél nem volt hajlandó. Tájékoztatásában ugyanakkor Szijjártó Péter úgy fogalmaz: „a magyar fél ezen értelmezési problémákat áthidalhatónak tartja, és az Egyezmény 16. cikkelye alapján szakértői tárgyalásokat javasolt. A román fél a javaslatot elfogadta. A diplomáciai egyeztetések lezárultával megtesszük a szükséges elő készületeket a fiókintézet megnyitására Kolozsváron”.
A Kolozsvári központ sorsáról Kósa András László, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ vezetője a Maszolnak elmondta: zajlanak a kultúrdiplomáciai és szakmai egyeztetések. Arról még nem tudott információkat mondani, hogy ki lesz a központ vezetője, ugyanis amíg zajlanak a szakértői tárgyalások, nem tudni, hogy az új intézet önállóan vagy a Bukaresti Kulturális Központ fiókjaként működik majd, esetleg magyar konzulátushoz vagy nagykövetséghez tartozik, így még azt sem tudni milyen pozícióra írjanak ki pályázatot.
maszol.ro

Megtiszteltetés és lehetőség: Budapest testvérvárosa lesz Székelyudvarhely
New Yorkkal, Berlinnel, Pekinggel, Lisszabonnal, Béccsel, Tel-Avivval és Ankarával együtt Székelyudvarhely is testvérvárosa lesz Budapestnek. Gálfi Árpád, Udvarhely polgármestere elmondta, nemcsak jelképes szerződésre számítanak.
Budapesttel köt nemsokára testvérvárosi szerződést Székelyudvarhely – jelentette be a hétfőn megtartott sajtótájékoztatón Gálfi Árpád polgármester és Orbán Balázs, az önkormányzati képviselő-testület MPP– EMNP koalíciójának frakcióvezető-helyettese.
A város képviseletében Orbán Árpád alpolgármesterrel és Szász Jenővel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnökével együtt találkozott Gálfi Árpád polgármester Tarlós Istvánnal, Budapest főpolgármesterterével múlt héten. A találkozó az NSKI közvetítésével jött létre, célja pedig egyebek közt a 2012-ben írásban is megfogalmazott kérés megerősítése volt, miszerint Budapest Székelyudvarhely testvérvárosa lenne.
Udvarhelyre eddig is édestestvérként tekintett Budapest, a két város közötti különbségtől függetlenül. Nemzetstratégiai szempontból is fontos a testvérvárosi kapcsolat kialakítása, ugyanis így érzelmi és gazdasági hiányosságot is lehetne pótolni – tolmácsolta Gálfi Árpád a Budapesti találkozón elhangzott gondolatokat. A polgármester szerint Udvarhely számára óriási megtiszteltetés és lehetőség a felkérés a testvérvárosi szerződés megkötésére. „Olyan exkluzív klubba nyer belépést a város, amelynek többek között Peking, New York, Bécs és Lisszabon is tagja” – fogalmazott.
Budapest főpolgármestere egyelőre csak szóban kérte fel a székely anyaváros vezetőségét a megállapodás megkötésére, de Gálfi szerint nemsokára írásban is közvetíti kérését. A kezdeményezést határozat formájában terjesztik elő, a szerződés megkötéséről pedig a önkormányzati képviselő-testület fog szavazni.
Orbán Balázs úgy véli, a testvérvárosi kapcsolatoknak nemcsak szimbolikusaknak kellene lenniük, fontos ezeket tartalommal is megtölteni, élővé tenni. Gálfi hozzátette, hogy polgármestersége alatt Székelyudvarhely tizenhárom testvértelepülése közül négyet már meglátogatott, hogy felújítsa a kapcsolatokat.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Világszínvonalú oktatás Szamosújváron: magyar nemzetpolitika, én így szeretlek!
Közel évtizedes előkészítő munkával nagyszabású szórványközpont épült a Mezőség peremén található kisvárosban. A képeket elnézve szinte kedvünk támad ismét beülni az iskolapadba.
Oktatás, oktatás, oktatás – ezt felelték nekem a Kolozsvár melletti Válaszút Kallós Zoltán alapította szórványkollégiumában, amikor négy évvel ezelőtti ottjártamkor a mezőségi és Szamos-menti magyarság megmAradásához szükséges dolgokról kérdeztem vendéglátóimat. Az oktatási program most tovább bővül: a közeli Szamosújváron példás összefogásból pazar szórványközpont épült.
A példás kezdeményezés abból a felismerésből fakadt, hogy a nehezen megközelíthető, nehéz sorsú mezőségi falvak magyar közösségei már nem képesek külön-külön intézmények fenntartására. Ezért a folyamatosan bővülő bentlakásos kollégiumba szinte egyenként szedték-szedik össze az általános iskolás korú gyerekeket. Ők sokszor nemcsak a minőségi oktatásban, de minden egyébben is hiányt szenvednek. A szülők örömmel engedik el csemetéiket, tudják, hogy gondot viselnek rájuk, és
a szállás-étkezés biztosítása, valamint
az orvosi felügyelet mellett
sokszor még ruhát is kapnak.
Válaszúton azonban mindig gond volt, mi lesz az alsó tagozatból kikerülő gyerekekkel. Ezért úgy másfél évtizede szövetségre léptek a szamosújvári Téka Alapítvánnyal, amely az 5-12. osztályos célcsoportról való gondoskodást vállalta fel. A megfelelő körülmények kialakítása azonban mindig is probléma volt, egy korszerű szamosújvári iskolaközpont építése legalább egy évtizede napirenden volt.
A projekt indokoltsága az, hogy úgy érhetünk el jelentős eredményeket az asszimiláció megfékezésében, ha magasabb színvonalú, jobban felszerelt és kedvezőbb háttérfeltételekkel rendelkező oktatást tudunk felmutatni, mint az átlagos többségi intézmények” – fogalmaz a Téka Alapítvány honlapja a régi terv kapcsán.
A magyar állam támogatásával az elképzelés most megvalósult: a szamosújvári önkormányzat által biztosított telken minden túlzás nélkül világszínvonalú épületet húztak fel, hogy az idei tanévet közel ötszáz kollégista minden igényt kielégítő körülmények között kezdhesse el.
A Transindex.ro képriportjából kiderül, hogy a több mint hatszázmillió forintos támogatással megépült épület nemcsak modern – alapértelmezett wifi, korszerű informatikai felszereltség stb. –, de szellemes és inspiráló is. A falakon a magyar népmesék motívumai is szerepelnek, a kisdiákok számára a folyosón ugróiskolát rajzoltak fel, pihenni-gyógyulni pedig a parajdi sótömbökkel ellátott szobában lehet.
El lehet képzelni, milyen irdatlan munka és kitartás kellett a terv megvalósításához, s ezért a Téka Alapítvány minden elismerést megérdemel. Vezetője, Balázs-Bécsi Attila – a különben mezőségi, pusztakamarási származású – Sütő András szavait idézve az „égtartó emberek” közé tartozik. Alapítványa mára a szamosújvári és a Szamos-menti magyarság legfontosabb kulturális ereje, amely rengeteg dolgot szervez, lenyűgöző energiával – a néptánctáboroktól az oktatási programokon át a fejlesztési tervekig.
Minden bizonnyal a tékások két évtizedes közösségépítő munkájának is szerepe van abban, hogy Szamosújvár magyarsága a térség többi közösségétől eltérően szinte nem csökken: a 20 ezres kisváros lakosságának 2002-ben és 2011-ben nagyjából 17 százaléka volt magyar.
Ablonczy Bálint
valasz.hu

A Ceaușescu-féle szisztematizálástól tart az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Önkormányzati Tanácsa határozottan ellenzi a Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium területrendezési törvénytervezetének elfogadását. Véleményünk, hogy a törvénytervezet által tárgyalt témakör nem időszerű, és amint a törvénytervezet indoklása is jelöli, nem hoz érdembeli változásokat az önkormányzatok számára, következtetésképpen az állampolgárok számára sem.
Meggyőződésünk, hogy a modern közigazgatás megteremtése céljából elsősorban a következő lépésekre van szükség:
1. a Helyi Autonómia Európai Chartájának feltétel nélküli alkalmazása;
2. egyszerű, átlátható törvénykezés;
3. a költségvetési erőforrások leosztásának átalakítása;
4. valós decentralizáció megvalósítása, a szubszidiaritás elvének széles körű alkalmazása;
5. a helyi közösségek megerősítése.
Jelen törvénytervezet több pontja ellentmond a fent megjelölt prioritásoknak. A törvénytervezet, bizonyos rendelkezései révén, nem más, mint a kommunista szisztematizálás folytatása és befejezése, holott az 1989-ben megalakult Nemzeti Megmentési Front egyik első döntése volt a szisztematizálási terv eltörlése.
Nem területrendezésre, a településhatárok újrarajzolására van szüksége Romániának, hanem egy modern, állampolgárokat tiszteletben tartó és kiszolgáló közigazgatásra. Ehhez csupán egy dolgot kell megvalósítani: a döntéseket az állampolgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni. Létre kell hozni egy egységes közigazgatási portált, amely lehetővé teszi a digitális ügyintézést, a felszabaduló pénzügyi és humánerőforrást pedig a helyi közösségek fejlődésének szolgálatába kell állítani.
Látszólag a törvénytervezet egyedüli célja, hogy olyan jogosultságot biztosítson a kormánynak, amelyek, véleményünk szerint, nem az ő hatáskörébe tartozik: a sokat emlegetett decentralizálás helyett a központi irányítás megerősítené befolyását a helyi hatóságok felett. Ahhoz, hogy bizonyos települések pályázhassanak a vidékfejlesztési programban, elegendő lett volna egy olyan kormányhatározat, amely bővíti a program kedvezményezettjeinek listáját. Jogszabályalkotási technika szempontjából sem javasolt bizonyos kedvezményezettek célirányos megjelölése törvényi szinten.
Elfogadjuk, hogy a területrendezési törvénykezés összhangban kell hogy legyen a települések fejlődésével, de nem ilyen módon.
2012–2015 között határozottan kértük 13 megye 6 206 011 állampolgára nevében, hogy biztosítsák a megfelelő forrásokat a krízishelyzetben lévő megyék fejlesztésére (ITI és CLLD), igényünket az akkori kormányzat nem vette figyelembe, most pedig megszüntetné azokat a közösségeket, amelyek nem teljesítik az előírt feltételeket.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a lakosság csökkenését szakmai érvként használják fel, miközben az elmúlt 20 év következetlen gazdaságpolitikájának eredménye a népességcsökkenés. Ennek a folyamatnak a megállítása kell hogy legyen a cél, nem pedig a működő rendszerek megszüntetése, azaz a közigazgatás lakosságszámhoz való igazítása.
Elfogadhatatlannak tartjuk a kormányzat szemléletmódját és mindazt, amit a törvénytervezet előrevetít: - a kormány nem számol a jelentős településfejlődéssel, ha azon az állásponton van, hogy 2025-ig a helyi utak kevesebb mint 50 százalékát korszerűsítik; - több mint 40 százalékos lakosságcsökkenéssel számol.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a községek esetében, a valóságot mellőzve, statisztikai adatok alapján történjen a szuperközségek nevesítése. Követeljük, hogy a települések besorolása esetében az alapot az illetékes megyei tanács javaslata képezze, illetve a lakossági számadat ne legyen besorolási tényező. Nem új települési kategóriákat kell felállítani, hanem megfelelő eszközöket kell biztosítani a településék számára a fejlődéshez, újra kell gondolni a költségvetés-tervezés mechanizmusát, egyszerűsíteni és digitalizálni a közigazgatást, elérhetővé kell tenni a közszolgáltatást minden állampolgár számára. Alkalmazni kell a helyi autonómiára vonatkozó törvényes előírásokat, és tiszteletben tartani a bennük megfogalmazottakat.
Hinni kell a helyi közösségek bölcsességében és problémamegoldó képességében, hiszen az mozgósító erejű lehet egy hatékonyan működő, gazdaságilag fenntartható Románia megvalósításában, településkategóriák nélkül.
Borboly Csaba,
az Országos Önkormányzati Tanács elnöke
Csíkszereda, 2016. szeptember 6.
Erdély.ma

Nincs mindentudó politikus (Tamás Sándor és a fiatalok)
A közélet iránt érdeklődő, a szervezetben többnyire már tevékenykedő fiatalokkal találkozott pénteken Tamás Sándor, a Háromszéki Területi RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön a Tein teraszán. Az összejövetelen főként a közelgő parlamenti választásokról, a kampányról és a fiatalok szerepvállalásáról beszéltek, de szó esett a szövetség esélyeiről, az ifjabb nemzedék felelősségéről is.
Nem lealacsonyító, ha valaki lentről indul a közéletben; hisz sokan, akik a szamárlétra megmászása nélkül kerülnek fontos beosztásba, sokszor nem értik, nem érzik át a felelősséget, amellyel jár – indította mondandóját Tamás Sándor, felidézve: ő maga is az ifjúsági szférából indult több mint húsz évvel ezelőtt. Szerinte tévednek, akik azt gondolják, hogy könnyen építhető karrierről van szó, amely önmagában is megélhetést biztosít. „Nem szabad kizárólag a közéleti szerep- és feladatvállalásra építeni az egzisztenciát, a szakmai fejlődésre is oda kell figyelni, ugyanis, ha változás következik be, léteznie kell egy iránynak, amerre tovább tud lépni az illető. Sajnos, arra is van pár példa, hogy egyesek kizárólag ebben látták a jövőjüket, elhanyagolva a több lábon állást” – magyarázta. A találkozóra érkező fiatalok közül volt, akit a közélet iránti érdeklődés, volt akit a beszélgetés közvetlensége vonzott, de olyan is jelentkezett, aki a választási kampányban kíván részt vállalni (egyikük eddig az Erdélyi Magyar Néppárt köreiben tevékenykedett), illetve mások a civil oldal és politika összefüggéseire, az átjárási lehetőségekre voltak kíváncsiak. Kérdésként elhangzott, hogy az RMDSZ képes lesz-e elérni a parlamenti választásokon a bejutási küszöböt, valamint hogy kik a jelöltek, és a fiatalok milyen mértékben vannak jelen közöttük. Megfogalmazták, hogy a tizenévesek számára a kampány színes, izgalmakat hordozó esemény, egyfajta buli. Az elnök egyúttal egy választási kampány fő ismertetőit is vázolta, rámutatva: a meggyőzés, a jelöltek „eladása” nem a hajrában kezdődik, csak a folyamatos tervezés hozhat sikert.
A közéletbe való bekapcsolódást illetően Tamás Sándor elmondta: Háromszéken nyolc éve kezdődött el az a folyamat, amely révén fiatalok juthattak be az önkormányzatokba. Az eredmény 2016-ban látszott egyértelműen: megyeszinten az ötszáz önkormányzati képviselőből közel hetvenen fiatalok, jelentős részük ifjúsági szervezetekben kezdte, azaz mondhatni a civil szférában. A közélet iránti érdeklődőknek Tamás Sándor rövid ismertetőt tartott: rámutatott, a kétkedők szemében mind az önkormányzati, mind a parlamenti munka egyszerűen csak szavazatszerzésről szól, és nagyjából mindegy, hogy tesznek-e bármit is. Az elnök szerint Háromszéken ügyekben, teendőkben gondolkodnak és nem mandátumokban, mint sok román politikus. Felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzati munka kapcsán sokan a pénzhiányt emlegetik fő megoldandó hiányosságként, pedig a nagy kihívás inkább a helyes célok megtalálása, és legalább ennyire fontos, hogy az emberek lássák, a politikus, az elöljáró hisz ezekben a célokban, ez a hitelesség egyik záloga. Fontos továbbá, hogy óvakodni kell minden olyan politikustól, akiről úgy tűnik, mindenhez ért – tette hozzá.
A parlamenti választások kapcsán Tamás Sándor elismerte: az önkormányzati voksolás tükrében valós a veszély, hogy az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos küszöböt. Az alternatív küszöb nem vállalható alternatíva, „ha arra szorulunk, akkor az erdélyi magyarságnak befellegzett”. Tamás Sándor a brexit példájából, illetve a Klaus Iohannis kampányában alkalmazott módszerekből kiindulva hívta fel a figyelmet: a fiataloknak komoly szerepük van a mozgósításban, és nem csak a kampánybeli önkéntes tevékenységgel. Tamás Sándor úgy vélte, a közgondolkodáson változtatni a fiatalok képesek, viszont Háromszék egyik komoly problémája, hogy az idősebb nemzedék az aktívabb. Utóbbi pedig nehezen változik, itt jönnek be a képbe az ifjak, akik meggyőző erővel tudnak hatni rájuk, és ez érvényes a választásokra is, a részvételre ez a nemzedék veheti rá például a már csak megszokásból távol mAradókat – fogalmazott.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MArad a fiókintézet
Bár továbbra is zárva a Bukaresti Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi fiókintézete, további működése bizonyos, és újranyitása is csak rövid idő kérdése. Lakatos Mihály korábbi intézetvezető megbízatásának lejártával a Balassi Intézet által meghirdetett vizsgát Szebeni Zsuzsa színháztörténész nyerte meg, hogy helyét elfoglalhassa, egy diplomáciai procedúrát kell végigjárnia.
A Bukaresti Magyar Kulturális Központ Sepsiszentgyörgyi fiókintézetének sorsáról Mesterházy Attila szocialista képviselő érdeklődött az országgyűlésben, válaszában Szijjártó Péter külügyminiszter elmondta, Szebeni Zsuzsa kinevezését az akadályozza, hogy román állampolgársággal is rendelkezik (a Budapesten élő színháztörténész Kolozsváron született), és a hatályos magyar jogszabályok értelmében ilyen tisztséget kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező személyek foglalhatnak el. „A jelölt az állampolgárságáról történő lemondási eljárást elindította a román hatóságok felé, annak lezárultával azonnal – várhatóan néhány héten belül – elfoglalhatja állomáshelyét” – idézi a Maszol hírportál Szijjártó Pétert.
A Maszol tisztázza azt a híresztelést is, miszerint a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet Kolozsvárra költözne. A Magyarország és Románia közötti, a kulturális intézmények alapításáról szóló egyezmény magyar és román nyelvű megfogalmazása eltér egymástól: utóbbi úgy fogalmaz, a felek kölcsönösségi alapon, egymás országaiban egy-egy fiókintézet megnyitására jogosultak (ez megtörtént magyar részről a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet 2006-os megnyitásával), míg utóbbi sem kölcsönösségről szóló kikötést, sem számbeli korlátozást nem tartalmaz. Magyarország Kolozsváron is kulturális intézetet kíván létrehozni, ebbéli szándékának bejelentését követően javasolta a román fél a Sepsiszentgyörgyi fiókintézet Kolozsvárra költöztetését. A Maszol újra Szijjártó Pétert idézi: „A magyar fél ezen értelmezési problémákat áthidalhatónak tartja, és az Egyezmény 16. cikkelye alapján szakértői tárgyalásokat javasolt. A román fél a javaslatot elfogadta. A diplomáciai egyeztetések lezárultával megtesszük a szükséges előkészületeket a fiókintézet megnyitására Kolozsváron.”
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az emlékezés keskenyedő ösvényén (hatvan éve lázadt fel Magyarország)
Kétnapos, igényes tudományos előadásokkal tarkított eseménysorozattal idézte meg az 1956-os forradalmat a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki szervezete Sepsiszentgyörgyön. A rendezvény, amelynek célja az egykori bajtársak találkozóján túl az események, valamint a tragikus kimenetelű következmények felidézése, az emlékek ápolása volt, baráti találkozó formáját öltötte magára, annak ellenére, hogy a szervezők a fiatalabb nemzedéket is igyekeztek megszólítani. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Háromszéki szervezetének vezetője házigazdaként köszöntötte az előadókat, valamint a jórészt az idősebb korosztály (az egykori eseményeket kortársként meg- és túlélők, az egykori szerveződések képviselői) tagjaiból összetevődő hallgatóságot. „Emlékezni és emlékeztetni gyűltünk össze, jelezni, hogy idén hatvan évet jegyzünk az 1956-os forradalom kitörésétől, illetve a szovjet önkény általi leverésétől. Az események okozta sebek akkor gyógyulhatnak, ha felidézzük, emlékezünk a történtekre, nem felejtjük és nem engedjük elfelejteni. Kerek évfordulóhoz érkeztünk, hatvan éve emelkedett fel a magyarság a zsarnokság ellen, és a Magyarországon zajló események nyomán az egész Kárpát-medence megmozdult, győzelemben bízva, majd együtt siratva a vereséget és megtorlást” – fogalmazott Török József. Az elnök rámutatott: a kétnapos rendezvényen elhangzó előadások elsősorban a Budapesti eseményeket követő megtorlásokat, a résztvevők sorsát taglalják. Török József szerint az ünnepi esemény egyben bajtársi találkozó is, hiszen a közönség soraiban nem egy olyan személy ül, aki saját bőrén tapasztalta meg a megtorlásokat – mint Józsa Csaba, aki egyike azon három egykori baróti diáknak, akik Moyses Mártonnal együtt vágtak neki ötvenhat őszén, hogy csatlakozzanak a Budapesti forradalomhoz. Az elnök ezt követően felsorolta az előadókat: Benkő Levente Háromszéki származású, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő történész az erdélyi értelmiségi elit ’56-os eseményekhez való viszonyulásába nyújtott betekintést, Horváth Miklós magyarországi történész, egyetemi tanár a forradalom nemzetközi vonatkozásairól értekezett, Kozma Csaba történész a Gyergyószéki Fekete Kéz szervezetről tartott előadást, Markó György, a Kommunizmust Kutató Intézet igazgatója a szovjet megszállókkal folytatott harc részleteit taglalta, Pál-Antal Sándor történész előadásában a Marosvásárhelyi forradalmi eseményeket mutatta be, és végül Tófalvi Zoltán erdővidéki történész, Moyses Márton esetének kutatója osztotta meg az általa feltártakat. Balogh Béla történész, levéltáros egészségi okok miatt lemondta részvételét, valamint Dávid Gyula irodalomtörténész, illetve Lengyel János, az anyaországi Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) elnöke is objektív okok miatt mAradt távol. Utóbbi kettő előadását egyrészt Benkő Levente történész (Dávid Gyulának a forradalom leverését követően a belügyminisztérium által az egyetemi körökben véghezvittekről szóló értekezése), másrészt Szűcs Lászlóné, valamint Szalay Zoltán (a Pofosz képviseletében) ismertette. „Csak egységes Kárpát-medencei ötvenhat létezik, egységesen kell beszélni az eseményekről, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy az utódállamok valamelyikében történtek. A magyarság órák alatt reagált a Budapesten történtekre, ráadásul az események sodrában többen erdélyiek voltak, illetve a határokon túl is több helyszínen fegyveres megmozdulásokra készültek” – emlékeztetett Tófalvi Zoltán. A történész emellett egy súlyos tényre is felhívta a figyelmet – amely később az előadások, valamint a beszélgetések kapcsán több rendben is előkerült –, éspedig, hogy sok egykori áldozat hozzátartozói ma sem ismerik a részleteket, sőt, még azt sem tudni, hogy egyeseket hol temettek el – Erdélyben ez kifejezetten igaz.
Sztakics Éva Sepsiszentgyörgyi alpolgármester köszöntőjében a rendszerváltást követő alapos feltáró, emlékápoló munkát méltatta, majd a délelőtti előadások után a résztvevők megtekintették a kommunizmus áldozatainak emlékházát és az ’56-os emlékparkot.
Szombaton délelőtt újból a kutatóké volt a főszerep. Benkő Levente, Pál-Antal Sándor, valamint Tófalvi Zoltán közeli árulásról, feltétel nélküli áldozatvállalásról, a még gyermekfejjel megtapasztalt, majd évtizedig tartó szenvedésről, tűzhalálról, a kulturális elit meghasonlásáról is szólt. Mellbevágó tény, hogy a kommunizmus ellen fellépő erdélyi magyarok, mártírok máig nem kaphatják meg a megérdemelt tiszteletet még a hasonló sorsot megélt román bajtársaiktól sem. A rendezvényt a Székely Nemzeti Múzeumban tett látogatás, majd ünnepi vacsora zárta. Török József értékelésként lapunknak kifejtette: sajnálatos, hogy a fiatalság távol mAradt, pedig pedagógusokat is felkértek, lehetőleg vigyenek magukkal diákokat, viszont maguk az oktatók sem mutattak nagy hajlandóságot a részvételre. Fontos az emlékezés, az akkor történtek ismerete, hiszen egyre fogy azok köre, akik megélték a forradalmi eseményeket, akik valóban tudják, mit jelentett az önkényuralom, hiszen a mai ötven-hatvan évesek jelentős része is jórészt akkor született, így csak részleges ismeretekkel rendelkezik. A fiatalok számára pedig egyre távolibb mindez. Török József hozzátette: ők mindent megtettek, hogy az emlékezést élve tartsák, a kutatások folytatódjanak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a most elhangzott előadásokat várhatóan október 23-ig kötetbe szerkesztik.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kötelező énekelni
Elfogadta a szenátus azt a törvénytervezetet, mely kötelezővé teszi a román himnusz lejátszását minden országos szintű hivatalos sporteseményen, minden korcsoport esetében.
Mint a tervezet indoklásából kiderül, a Román Olimpiai és Sportbizottság kérte a parlamenttől a román zászló kifüggesztéséről, a himnusz lejátszásáról és a román címert tartalmazó pecsét használatáról szóló törvény módosítását, ezt terjesztették be a parlamentbe a szociáldemokrata szenátorok, akik úgy ítélték meg, hogy „szimbolikus, ám erőteljes intézkedésekre” van szükség a román himnusz lejátszásának kötelezővé tétele terén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szászrégeni magyar tanítóképző napja
Tizennyolcadik esztendeje, hogy szeptember első szombatján Szászrégenben megtartják a magyar tanítóképző napját. Az esemény idén egybeesett az 1956-ban végzettek 60 éves találkozójával.
Az 1948 és 1956 közötti időszakban 740 tanító nyert oklevelet a szászrégeni tanítóképzőben. Közülük sokan, tanulmányaikat folytatva, tanári diplomát is szereztek. Jutott közülük az ország minden részébe, a Nyárádmentétől Máramarosig, a Szilágyságtól a Csángóföldig. Sajnos az elhalálozások, az előrehaladott életkor és a betegségek miatt ebben az esztendőben már csak ötvenhat képzős jött el a találkozóra, de megfogadták, hogy ezentúl is megszervezik a magyar tanítóképző napját, hiszen nem szabad feledésbe menjen, hogy az egykori járásbíróság, majd a 2-es számú elméleti iskola épületében 1948-1956 között magyar tanítóképzés folyt.
A magyarrégeni temetőben az elhunytakra emlékeztek
Péntek délután a volt képzősök egy része a magyarrégeni temetőben, az elhunyt tanárok és diáktársak emlékére állított kopjafa előtt találkozott. Itt – a koszorúzást követően – nt. Nemes Árpád nyugalmazott lelkipásztor emlékezett az elhunyt tanárokra és diáktársakra. Ezt követően a római katolikus templomban hálaadó szentmisére került sor.
Jó volt ismét együtt lenni
Szombaton délelőtt a "kis tanító nénik" és "kis tanító bácsik" – ahogy szeretik magukat szólíttatni – volt iskolájukban találkoztak. A jelenlevőket a hatvan évvel ezelőtt végzettek nevében Sárkány Kiss Judit köszöntötte. Szintén az ’56-ban végzett osztály nevében szólt a jelenlevőkhöz Demeter Pál is.
– 1952 szeptemberében szalmazsákkal megrakott szekerek érkeztek Szászrégenbe, amiket összeszorult szívvel kísértek tizenéves fiúk és lányok. Tanítók akartak lenni. Küzdelmes négy év után többen megszerezték a tanítói diplomát. Sokan elszórt magyar közösségekben kaptunk kinevezést. De szerettük a mesterségünket, szívesen dolgoztunk nehéz körülmények között is. Megtanultuk tanárainktól, hogy mi vagyunk a gyermekekért, és nem fordítva. Minden szülőnek a saját gyermeke a legjobb és a legkedvesebb. Ezt megértve könnyebb lett a munkánk. Ha nehézségek akadtak pályánk kezdetén, iskolánk tanáraihoz fordultunk segítségért, akik mindig szívesen fogadtak és jó tanácsokkal láttak el – emlékezett az idős tanító bácsi.
Az 1951-ben végzettek közül Gálfi Tibor tartott beszédet.
– A nyár a találkozók ideje. Ilyenkor tartják az érettségi, a falu-, az elszármazottak, a tánctalálkozókat. Ezek ma már hagyománnyá váltak. Tömegeket mozgatnak meg. Kisebbségi szempontból ezek a találkozók hatnak a nemzettudatra, azt sugallják számunkra, hogy valahova tartozunk. Egy népcsoport, egy nemzeti kisebbség nemcsak nyelvében, hanem hagyományaiban is tovább él. Nos, ezért is fontos számunkra ezeknek a találkozóknak a megszervezése.
Hogyan tovább?
Csernátoni József, aki tizennyolc esztendővel ezelőtt, Fekete Miklós Zoltánnal együtt, a magyar tanítóképző napjának az ötletgazdája és az első találkozók szervezője volt, jogosan tette fel a kérdést: hogyan tovább?
– Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy minden évben találkozunk. A szervező legyen az 50 éve végzett évfolyam, majd a 60 éve végzett évfolyam. Eddig minden évfolyam eleget tett a fogadalomnak. Döntsük el közösen, hogyan tovább. Csernátoni József rámutatott arra is, hogy bár nem lehetett a volt képzőnek egy magyar személyiség nevét adni, őrizzék meg az iskola szellemét és az itt végzett diákok emlékét, s ne feledjék el, hogy Szászrégenben magyar tanítóképzés folyt.
Közös ének Sárika néni emlékére
A volt tanítványok hálával gondoltak az idén Németországban elhunyt Haltrichné Ozsváth Sárára. Az elmúlt esztendőben, ha csak gondolatban is, Sárika néni még jelen volt a találkozón. Akkor üzenetet küldött tanítványainak: "Köszönöm a sorsnak, hogy annak idején Szászrégenbe kerültem és hogy azokat a diákokat tanítottam, akiket most, 96. évemben is szeretettel idézek fel emlékeimben. A láthatatlan osztálynaplók itt vannak a kezemben, forgatom a lapokat és egyenként mindenkit megsimogatok gondolatban sok-sok szeretettel. Ez a nap a tiétek, drága megjelent diákjaim, és ha tehetitek, olvassátok el Petőfi Sándor A négyökrös szekér című versét, amiből zseniálisan tűnik ki, hogy sár és csillag az életünk. Ha meghalok, ne sirassatok! Síromnál inkább verset mondjatok."
Megható pillanat volt, amikor Duda Romulus az Egy rózsaszál szebben beszél című dalba kezdett Sárika néni, volt osztályfőnökük, tanáruk emlékére, s mindenki vele énekelt.
Műsor az egybegyűltek tiszteletére
A Humana Regun Egyesület Petőfi, Wass Albert és Kajcsa Jenő verseivel köszöntötte a volt képzősöket. Baki Andrea és Kiss Anna mini csim-bummosok két dallal, Demeter Győző és családja gitárjátékkal emelte a hangulatot.
Nagy F. Atilla a fiatal tanárok és a Rákózci Szövetség nevében szólt a jelenlevőkhöz, és felkérte őket, hogy írjanak az ’56-os eseményekről, hiszen mint fiatal végzettek élték meg az akkori zűrzavaros éveket.
Lesz tovább!
Wass Albertet idézve a Humana Regun Egyesület tagjai is a folytatásra biztatták a volt képzősöket.
– Minden embernek kell legyen feladata ebben az életben – kötelességen belül vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be. Minden embernek kell legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Kedves kis tanító nénik és kis tanító bácsik, kedves tanár nénik és tanár bácsik, nektek is volt feladatotok az életben, volt titkos küldetésetek, melyet Istentől kaptatok. Ez a tanítás volt, több generáció nevelése. Feladatotokat magas szinten végeztétek, és nem vallottatok szégyent sem az iskolában, sem a mindennapi élet küzdelmeiben, mert szívből, lélekből neveltetek, tanítottatok, szerettétek az iskolát. Jó néhány éve szeptember első szombatján megünnepelitek a szászrégeni magyar tanítóképző napját. Megkoszorúzzátok volt képzőtök falán azt a táblát, mely három nyelven hirdeti, hogy itt magyar tanítóképzés folyt. Mindig az az évfolyam szervezte a találkozót, melynek éppen kerek évfordulós osztálytalálkozója volt. Az idén ez lejárt. Hogyan tovább? – tettétek fel a jogos kérdést. Részünkről a válasz nagyon egyszerű. Folytatni kell. Ezentúl is minden év szeptemberének első szombatján itt kell találkozni. Tudjuk, telnek az évek. Egyre kevesebben lesztek. De azután is folytatni kell, miután már… Tudjátok, mit akarunk mondani. De valaki mindig lesz. Gyerekeitek. Unokáitok. Dédunokáitok. Tudjuk, hogy furcsán hangzik ez, de minden év szeptemberének első szombatján el kell ide jönniük emlékezni… rátok, az iskolára, hogy soha ne menjen feledésbe, hogy itt valamikor magyar tanítóképzés folyt.
Az ünnepség utáni osztályonkénti közös megbeszélésen a kis tanító nénik és kis tanító bácsik úgy döntöttek, hogy a következő években is szeptember első szombatján lesz Szászrégenben magyar tanítóképző napja.
Köszönjük!
Az évek során a volt képzősök közül mindig voltak néhányan, akik rendszeresen támogatták a Szászrégen és Vidéke havilapot. Így történt ez ebben az esztendőben is. A Szászrégen és Vidéke szerkesztősége nevében köszönjük Duda Romulus (Csíkszereda), Fodor Sándor, dr. Lázár Sándor (Marosvásárhely), Kósa Imre és Csernátoni József (Szászrégen) anyagi támogatását.
Fábián András György
Népújság (Marosvásárhely)

Megszállták kommunista elnyomóik székházát a „banditák”
Kétnapos ülésszakon emlékeztek 1956-ra bajtársak és történészek
Megható, felemelő és egyben megtisztelő érzés volt személyesen találkozni, beszélgetni, egyáltalán kezet fogni az 1956-os forradalom és szabadságharc erdélyi hőseivel.
Erre 60 évvel a magyar forradalom után címmel szervezett bajtársi találkozóval összekötött tudományos értekezlet szolgáltatott alkalmat, amelyet a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete tartott a múlt hét végén Sepsiszentgyörgyön. Hat évtizeddel az események után legtöbbjükön ugyan külsőleg nyomott hagyott az idő, ám velük szóba elegyedve megállapítható, hogy lélekben ugyanazok az örökifjú forradalmárok mAradtak, mint amikor készek voltak, akár életük kockáztatása árán is szembe menni a kommunista diktatúrával. Vallomásuk szerint inkább áldozatoknak tartják magukat, mint hősöknek, ám az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, illetve az ezt követő durva megtorlások során tanúsított őszinte, tiszta és egyenes magatartásukkal joggal kiérdemlik a hősként való tisztelésüket.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Új közösségi élménnyel gazdagodtak a szamosújváriak
A szamosújvári Téka és a válaszúti Kallós Alapítványok szórványoktatási munkájának a kollégiumok beindítása utáni következő terve az volt, hogy hozzanak létre egy olyan iskolát, amelynek szerepe lesz a régió közművelődési életében is. Tíz év telt el a Mezőségi Magyar Iskolaközpont – ma már hivatalosan Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum – megálmodásától a közelgő avatásig, amely előtt az avatás „főpróbájaként”, az iskola első közösségi élményeként a Csík Zenekar koncertezett az iskolaudvar szabadtéri színpadán.
Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke nagyot mert álmodni, de nem csak álmodott, hanem munkatársaival együtt nagyon sokat dolgozott azért, hogy 2009-ben a helyi tanács 45 évre használatba adja a telket, majd a 2010-es alapkőletétel után a megye egyik legkorszerűbb iskoláját adhassák át a város magyar diákjainak. A Mezőség számára reprezentatív iskola sok-sok magyar gyermek alma matere lesz a jövőben.
Az ünnepélyes avatást megelőző eseményre, a Csík zenekar koncertjére szeptember 4-én délután került sor. Ez volt az új iskola első közösségi élménye – hiszen nemcsak mondogatni kell, hogy ez a MI iskolánk, hanem élettel is meg kell tölteni.
Kulturális eseményben eddig sem volt hiány Szamosújváron, néha azonban a terek hiánya vagy nem megfelelő akusztikája, felszereltsége miatt módosultak programok, hiúsultak meg ötletek.
FODOR EMŐKE
Szabadság (Kolozsvár)

Gyűlnek a rászoruló diákoknak szánt tanszeradományok
Székelyföldi és mezőségi kisiskolások számára gyűjtött tanszeradományt magyarországi és más országokban élő jótékonykodóktól az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány, amely szeptember második felében juttatja el a tanulóknak a támogatást.
A gyűjtés ugyanakkor nem zárult le: szeptember 23-áig várják a tárgy- és pénzbeli adományokat, a részleteket az érdeklődők a www.erdelyimagyarok.com honlapon találják meg.
Tetlák Örs, az alapítvány kommunikációs vezetője rámutatott: az augusztus 20-án indult akcióban eddig nagyon sok iskolástáska gyűlt össze, így a továbbiakban tanszerekre – füzetre, írószerre, körzőre, vonalzóra, ecsetre, festékre, tolltartóra –, egyéb iskolai segéd- és készségfejlesztő eszközökre és pénzadományra van szükség, ez utóbbiból helyben vásárolnak felszereléseket és tartós élelmiszert. Az összegyűlt tanszereket és más tárgyakat szeptember 24–25-én adják át, személyesen keresik fel a gyermekotthonokat, bentlakásokat, rászoruló családokat, valamint a Székelyföldi – sóvidéki, valamint varsági – és mezőségi iskolákat.
Az alapítvány idén immár negyedik alkalommal szervezi meg az Iskolatáska Erdélybe elnevezésű jótékonysági akcióját. A gyűjtés minden évben augusztus 20-án kezdődik, és a 6–18 éves korosztályt célozza. A Hargita megyei Székelyvarság faluba egyébként már a szervezet 2011-es bejegyzése óta rendszeresen ellátogatnak – iskolakezdéskor és karácsonykor –, sőt 2012-ben egy tanintézet teljes felszerelését sikerült eljuttatniuk a településre. A Sóvidék új helyszín: ott olyan falvakba szeretnének eljutni, amelyeket elkerülnek a turistaútvonalak, ennek érdekében már felvették a kapcsolatot a térség iskoláival.
„A választás tulajdonképpen érzelmi alapon történt, a térségbe több önkéntesünk jár rendszeresen nyaralni, de rokoni, baráti kapcsolatok is ide kötnek. A helyszínek annyiban változnak, hogy a korábbi években a Mezőség falvai és Székelyvarság volt a célpont, ezeket a régiókat idén sem szeretnénk elhanyagolni, de újabb apró falvakba is el akarunk jutni. A helyszíneket bővíteni szeretjük, nem lecserélni” – magyarázta Tetlák Örs.
Bár a civil adakozókedv változó, minden évben jelentős mennyiségű adományt tudtak gyűjteni. A kommunikációs igazgató azt is elmondta: a magyarországi jótékonykodók mellett partnerük a Svájci Magyar Ház Alapítvány, online adományok és átutalások alkalmanként a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeznek. Hozzátette: erdélyi gyűjtőpontok csatlakozását is örömmel veszik. „Mindig a logisztika a komolyabb kihívás, hogy az összegyűlt adományokat miként tudják eljuttatni a gyerekekhez, azonban eddig minden alkalommal sikerült ezt megoldani” – mutatott rá Tetlák.
Dósa Ildikó |
Krónika (Kolozsvár)

Zarándoklat Szent László évében – Konferencia Váradon
Egyházi, politikai és világi vezetők jelenlétében Nagyváradon tartották meg kedden a 2017-re meghirdetett Szent László-év első, bevezető konferenciáját – derül ki Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma közleményéből, amit a Nagyváradi római katolikus egyházmegye sajtóirodája juttatott el a Krónikához.
Az esemény résztvevőit Böcskei László megyés püspök köszöntötte, ő mutatta be a székesegyházat és az egyházmegyei kincseket, a lovagkirály örökségét. Ehhez kapcsolódóan az egyházfő előadásában ismertette, mit jelent Szent László öröksége a partiumi magyarság számára, szellemisége mennyiben tud erőt adni a megmAradáshoz. Böcskei László bemutatta ugyanakkor az egyházmegyei zarándoklat történetét, és szólt a püspökség jövőképéről is.
A lovagkirály által alapított püspökség barokk palotájában dr. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára kijelentette: Szent László államfői, törvényhozói, lovagkirályi erényei jelentették évszázadokon keresztül a nemzet számára a magyar államiságot, a keresztény lelkiség megmAradását. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László keresztény egységben gondolkodott, amikor összekapcsolta életművével a közép-európai nemzeteket. Ugyanakkor a nemzet fogalma is hangsúlyos volt a lovagkirály életében, hiszen uralkodása alatt megerősítette Magyarország pozícióját és szerepét a térségben.
A konferencián Dénes Zoltán római katolikus kanonok ismertette a Szent László nemzeti zarándoklatot. A lelki út azt a két püspökséget köti össze, amely a lovagkirály nevéhez fűződik: a zágrábit, amelyet ő alapított, és a Nagyváradit, amelyet ő telepített át Biharról Váradra 1091-ben, és megépíttette annak központját, a székesegyházat. Az öt éve megálmodott, és többek által már végigjárt zarándokút végigvezeti a lelki vándorokat Szent László örökségén, szellemiségén, vagyis rámutat arra, hogy a közép-európai nemzetek sorsközösségben élnek évszázadok óta, és ebben rejlik az európai kereszténység megmAradása – hangzott el.
Mint kiderült, csatlakozik a Szent László-évhez a Debreceni Egyetem is, a tervezett oktatási programokat Bartha Elek és Jávor András rektorhelyettesek, valamint Forisek Péter dékánhelyettes ismertették. Az előadásból kiderült: a zarándokturizmus tudományos és kutatási hátterét a Debreceni Egyetem dolgozza ki, és képzési lehetőségeket teremt. Amint arról beszámoltunk, a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága bejelentése értelmében január elsején kezdetét veszi a 2017 végéig tartó Szent László-év.
Krónika (Kolozsvár)

Emlékezés a bevonulásra és Horthyra
Az 1940. évi Nagyváradi bevonulás hetvenhat éves évfordulója alkalmából szervezett megemlékező eseményt szeptember 6-án, kedden a Magyar Polgári Egyesület.
A kedden délután a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében megtartott eseményen dr. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója tartott előadást Horthy Miklós kormányzóról. Az érdekesnek ígérkező előadás némileg talán elmAradt a várakozásoktól, ugyanis az előadó nem nyújtott mélyreható elemzést Horthy Miklós életútjáról, és a tárgyalt történelmi korról, hanem közérthető, egyszerű, világos stílusban ismertette a főbb tudnivalókat a kormányzó politikai munkásságáról és korszakot feszítő problémákról. Expozéja során Szakály Sándor jobbára csak jelezte Horthy Miklós értékelésének vitatott pontjait, anélkül, hogy ezeknek a vitatott kérdéseknek a mélységeire is rávilágított volna. Mindazonáltal érzékelhető volt, hogy az előadó alapvetően pozitívan viszonyul a kormányzó örökségéhez, mindig érzékeltetve, hogy Horthy Miklós a legkiélezettebb helyzetekben államférfiúhoz méltóan döntött. Kijelentette, hogy államférfiúi előrelátásról tanúskodik Horthynak az a döntése, hogy nem engedte IV. Károly Habsburg uralkodót visszatérni a magyar trónra, mert az Magyarország elpusztítását jelentette volna. Horthy Miklós megtestesítője volt az egész akkori magyarságot egységbe kovácsoló revízió gondolatának, és a határrevíziókban elévülhetetlen érdemei voltak a kormányzónak, fejtegette Szakály.
Értékelés
A zsidókérdésben sem marasztalható el a kormányzó, Szakály Sándor álláspontja szerint ugyanis Horthynak nem volt tudomása arról, hogy mi történik a Magyarországról deportált zsidósággal, és amint erről hitelt érdemlő információkhoz jutott, azonnal leállíttatta a deportálásokat, talán ez is közrejátszott abban, hogy a Nürnbergi perben tanúként, nem pedig vádlottként hallgatták ki. Szakály kijelentette, hogy Horthy csak azért írta alá a nyilas vezér, Szálasi Ferenc kinevezését, mert a németek elrabolták a fiát, és amúgy sem lett volna semmi garancia arra, hogy ha nem adja át a hatalmat neki, a németek emiatt ne Szálasi Ferencre bízzák Magyarország vezetését, arra az emberre, aki a végsőkig akart harcolni a németek oldalán, miközben a náciknak arról is tudomásuk volt, hogy Horthy már korábban tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel a háborúból való kilépésről.
Érdekességek
Azért elhangzott néhány kevéssé ismert részlet is Horthy Miklóssal kapcsolatban. Ezek egyike az a levél volt, amit Horthy Sztálinnak írt azok után, hogy sikertelenek voltak a tárgyalások a szövetségesekkel a háborúból való kiugrásról. Ebben a levélben, melyben Sztálint tábornagynak szólítja, Horthy arra kéri a szovjet diktátort, hogy „kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak”. Egy másik érdekes, kevésszer elhangzó eset az, hogy Horthy Miklóst portugáliai emigrációjában zsidó családok támogatták anyagilag. Végezetül Szakály Sándor megemlítette, hogy a visszaemlékezésekből kiderül, hogy az 1956-os forradalom nagyon fellelkesítette az akkor már nagyon idős Horthyt, amikor azonban a forradalom elbukott, Horthy magába zuhant és nem sokkal később, 1957 februárjában meghalt. Az előadás után a Nagyváradi Asszonykórus majd a Váradi Dalnokok léptek fel, illetve levetítették az 1940. szeptember 6-iki Nagyváradi bevonulásról készült filmfelvételt.
Pap István
erdon.ro

Kié itt a tér?
A címbéli kérdés motiváhatta a helyi román civil szervezetek – nyugalmazott katonatisztek, háborús veteránok, egyéb hadastyánok meg jámbor ortodoxok – ama minapi kezdeményezését, hogy a szentgyörgyi Szabadság tér egy bizonyos részét átkereszteljék Trikolór térré. Igen, a kérdés – kié itt a tér? – eldöntése igen fontos, különösen a románság Székelyföldi terjeszkedésére való tekintettel. Jelentősége szimbolikus: azt jelzi, erősek-e már annyira, illetve éreznek-e magukban annyi erőt a betelepültek, betelepítettek, hogy a köztereket is birtokukba vehessék. Jól tudjuk, a központi hatalom kiknek, milyen erőknek a kezében összpontosul, a helyi önkormányzatokban többnyire még a tömbben élő helyi lakosság kezében van az irányítás, de már Székelyföldön sem mindenütt. Lásd Marosvásárhely magyar szempontból történt „elestét”.
Az államilag és egyházilag támogatott román terjeszkedés következő célpontja – a vak is láthatja – Sepsiszentgyörgy. Tehát illik ennek megfelelően a kellő körültekintéssel és gyanakvással fogadni a hasonló jámbor kezdeményezéseket. Vásárhelyiként tapasztalhattam ezt-azt az utóbbi ötven esztendőben, úgy hiszem, tudom, miről beszélek… Nem úgy Bálint József Néppárti önkormányzati képviselő, aki felszólalásában többek közt azt is kijelentette: a névvel magával nincs gond – akár Sepsiszentgyörgynek valamely részét el is lehetne így nevezni –, hiszen a kérésben nem szerepel, hogy mely nemzet trikolórjáról van szó, mind a magyar, mind a román népre érvényes, hogy a zászló három szín szerinti tagolású, de „ne a szabadság megkurtítása legyen az ára”. Márpedig a szabadság megkurtításával van dolgunk minden egyes esetben, amikor régi, hagyományosnak tekinthető utcanevet változtatnak meg. Igen, a lakosság etnikai összetételének tükröződnie kell, kellene az utcanevekben is. Kérdem én: hol vagyunk ettől? Legalábbis Marosvásárhelyen, de Szentgyörgyön is elég messze, és nem közeledünk, hanem távolodunk a vágyott állapottól…
Bálint Józsefnek pedig azt üzenem: ne legyenek kétségei afelől, mely nemzet trikolórjáról neveznék el a teret a kezdeményezők, gondoljon csak a kérés megfogalmazóira, illetve a mellette szavazó képviselőkre.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ideiglenesen kitűzik a román zászlót a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára
A háborús veteránok iránti tiszteletből csütörtökön ideiglenesen kitűzik a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára a román zászlót.
A Sepsiszentgyörgyi román közösség képviselői ezt követően azt követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen. Sepsiszentgyörgyön minden évben, szeptember 8-án katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünneplik meg, hogy a román hadsereg 1944-ben ezen a bevonult a Háromszéki megyeszékhelyre és „felszabadította a várost a horthysta–fasiszta uralom alól”.
Mint ismert, tavaly a városháza épületének felújítási munkálatai miatt az épület tornyán nem lehetett kitűzni a román zászló, ezért Gabriel Oprea akkori belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte. Ezt követően Sebastian Cucu prefektus az ügyészséghez fordult mert mint mondta: a román zászló kitűzésének az elutasítása felháborította a román közvéleményt és állítása szerint a városháza elutasító álláspontja kimeríti a fasiszta, rasszista, xenofób, legionárius és háborús bűnök elleni törvény előírásait.
Antal Árpád: egy napig lesz ott
Az idei megemlékezés kapcsán Antal Árpád polgármester elmondta: műszakilag kivitelezhetetlen, hogy a zászló a állandó jelleggel felkerüljön a városháza tornyára, viszont a veteránok iránti tiszteletből egy napra, ideiglenesen megoldják. Az elöljáró magyarázata szerint a városháza épületének felújításakor az eredeti tervek szerint visszahelyezték a torony tetejére a csúcsdíszt, amelyre egy villámhárítót is beépítettek. Hozzátette: a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, helyén van a törvény által előírt összes zászló.
A magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen
A román hadsereg 72 évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyre való bevonulására való megemlékezés előtt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi tanácsosa, Andrei Cochior a magyar vezetők jelenlétét hiányolta az ünnepségről. Az eseményen általában nem vesznek részt a magyar elöljárók, hanem egy román párt helyi tanácsosát szokták megbízni, hogy képviselje az önkormányzatot.
A Sepsiszentgyörgyi tanács keddi, rendkívüli ülésén Andrei Cochior felhívta képviselő társai figyelmét, hogy beiktatásukkor esküvel fogadták, hogy részt vesznek minden olyan eseményen, ahová hívják. A szociáldemokrata tanácsos kifejtette: ő minden tanácsülésen jelen van, ezért lemond táblajátékáról és műtétjéről is, ezért nem érti az ünnepségeken miért nem tudnak mindannyian részt venni.
Válaszul Sztakics Éva alpolgármester kifejtette: nem kívánja újraélni azt az időt, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken részt venni. Az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője, Miklós Zoltán leszögezte: a tanácstagok esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy tiszteletben tartják az Alkotmányt, a törvényeket és képviselik a Sepsiszentgyörgyi polgárok érdekeit, nem azt vállalták, hogy ünnepségeken vesznek részt. Hozzátette: lehetne közös ünneplés is, ha a magyar közösség nagyobb tiszteletet kapna a román államtól, ha megadják a 98 éve Gyulafehérváron megígért jogokat.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Emlékmű a Székely Hadosztály tiszteletére
Kétnapos rendezvénysorozattal elevenítenek fel néhány emlékképet az első világháború csíki és erdélyi történéseiről a Román Királyság hadba lépésének, valamint a román hadsereg Csíkszeredán való átvonulásának 100. évfordulóján.
Kiállítással, dokumentumfilm-vetítéssel, valamint emlékmű-avatással emlékeznek szeptember 9-én és 10-én Csíkszereda történetének egyik legtragikusabb időszakára, az 1916-os „román betörésre”, a csíki emberek Hajdú-Bihar megyébe való menekülésére és visszatérésére, illetve a Székely Hadosztályra és a császári és királyi 71. gyaloghadosztály kötelékébe tartozó alakulatokra.
A hétvégi rendezvénysorozatról szerdán sajtótájékoztatón számolt be Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Daczó Katalin, a kiállítás rendezője és Petres Kálmán, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület vezetője.
„Az 1916-os év kapcsán három fontos dátum van: augusztus 27-én lépett hadba a Román Királyság és rögtön átlépte a határt, szeptember 8-án foglalta el Csíkszeredát a román katonaság és majd október 9-én verettetnek ki Csíkszeredából. E köré szerveződnek az események”– vezette fel Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.
A rendezvény pénteken beszélgetéssel és filmvetítéssel kezdődik. A Csíki Moziban 19 órától mutatják be a Koszta István hadtörténelemíró, újságíró forgatókönyve alapján készült Székely kálvária című 52 perces dokumentumfilmet.
Szombaton délelőtt 10 órától a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület szervezésében koszorút helyeznek el Márton Áron püspök szobránál a Szabadság téren, majd 11 órától tartják a csíksomlyói Fodor-ház udvarán a Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékmű avatását.
„2012-ben született meg a gondolat, hogy emeljünk egy emlékművet a Székely Hadosztály tiszteletére. A marossárpataki Miholcsa József szobrászművészt kértük fel, hogy tervezze meg, a Sepsibükszádról hozott kőtömbökből pedig Zavacki Walter szobrászművész faragta ki. Az emlékmű-csoport három első világháborús katonát ábrázol. Félkör alakban vannak elhelyezve, van egy frontoszlop, amelyen felirat található, a Székely Hadosztály címere és egy koronás turul. Az emlékmű-állításban széles körű összefogás volt tapasztalható, mellénk álltak és sok segítséget nyújtott Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusa, a Bethlen Gábor Alap, a magyar országgyűlés elnöke, Kövér László, Sepsibükszád önkormányzata, a magyar külügyminisztérium és az oldalcsíki és felcsíki közbirtokosságok is besegítettek, hogy ez megvalósulhasson. Az avatóünnepség partnere a Csíkszeredai önkormányzat, a Csíki Székely Múzeum és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.”
Petres elmondta, minden engedéllyel rendelkeznek, ami a lovas felvonuláshoz és az ünnepség megtartásához szükséges.
A száz évvel ezelőtti történteket idézi fel a Csíki Székely Múzeum kiállítása, amelynek megnyitóját szombat délután 6 órától tartják. A kiállítás két részből áll, az egyik koncepciójának és szakmai irányítójának Daczó Katalint kérte fel a múzeum vezetősége, őt munkájában Máthé Klára látványtervező is segítette.
„Mint nő, mint civil közelítettem meg az eseményeket, mert ez az az oldal, amelyet a legkevésbé ismernek az emberek a '16-os román betörésből vagy a világháborúból. Azt, hogy mi történt, miközben katonáink a fronton voltak. A menekülés például az egyik legfontosabb pillanata ennek az időszaknak. Hogy milyen volt a város, a környék, amikor elmenekültek az itt lakók” – magyarázta Daczó Katalin.
Látható lesz egy szobabelső rekonstrukciója is, bemutatva, milyen látvánnyal szembesültek annak idején a visszatérők. A teremben visszaemlékezés-részletek is elhangzanak a meneküléssel kapcsolatban, színészek előadásában. Emellett pedig katonai jellegű fényképsort is vetítenek a látogatóknak. A kiállítás anyagának egy része román nyelven is elérhető lesz.
A kiállítás második része a hajdúnánási 39-es császári és királyi gyalogezred történetét mutatja be. A megnyitón beszédet mond Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szólláth Tibor Zoltán, Hajdúnánás polgármestere. A kiállítást Darvas-Kozma József esperes és Kiss Róbert zászlós, az 5. Bocskai Lövészdandár tiszthelyettese nyitja meg. Házigazda Gyarmati Zsolt múzeumigazgató, a megnyitón közreműködik Márdirosz Ágnes színművész. A kiállítás három hétig látogatható, egy részét elviszik majd Hajdúnánásra is, ahol minden évben megszervezik a székely menekültek emléknapját.
A megnyitót követően Buczkó József hajdúnánási néprajzkutató, helytörténész a Székely menekültek Hajdúnánáson című kötete alapján tart előadást, melynek témája az 1916. évi román katonai támadás miatt bekövetkezett csíki és gyergyói székelyek menekülésének és befogadásának története Székelyföld és Hajdúnánás vonatkozásában.
Péter Beáta |
Székelyhon.ro