A provokáció provokálása
Úgy tűnik, a román politikum nem nagyon tud mit kezdeni az utóbbi periódusban tapasztalható, növekvő mértékű hivatalos magyar szókimondással. Alig kezdtek csendesedni az Orbán Viktor tusványosi ténymegállapítása – miszerint nincs túl sok örvendetes elem a jelenlegi magyar–román viszonyban – által keltett hullámok, egy másik hivatalos magyar megszólalás nyomán máris sértett félként ugrott a román diplomácia. Ezúttal Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet az elmúlt években megszokottnál jóval kevesebb udvariaskodást tartalmazó interjúja verte ki a biztosítékot, amelyben az aktuális kérdések mellett az örökzöld autonómiatéma is terítékre került. Újfent kiderült, hogy utóbbi nagy általánosságban élvezi ugyan a magyar kormány támogatását, ám hivatalos percepciója láttán igencsak felszaladt a szemöldökünk. A nagykövet szavaiból ugyanis az derült ki, hogy az anyaország továbbra is hiányolja a Székelyföld képviselőinek egyértelmű javaslatait, mint amilyen például az RMDSZ által tavaly kidolgozott törvénytervezet.
Itt viszont két ponton is érdemes elgondolkoznunk. Az egyik, hogy miért éppen a sokak által a maszatolás magasiskolájának nyilvánított, közvita címszó alatt a végtelenségig elhúzott tulipános tervezetet tartja követendőnek a magyar politikum? Mert ha az egységes autonómiatervezet kidolgozására való felszólítás önmagában akár indokoltnak is nevezhető, az interjúban megnevezett irány vagy alapos félretájékoztatásra, vagy az első számú politikai partner újbóli megerősítésére utal, végső esetben pedig súlyos tájékozatlanságra vall. A jelenségnek újra riadóállásba kell helyeznie a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Nemzeti Tanács vezetőit, az RMDSZ-tervezet elfogadása ugyanis vakvágányra terelheti az autonómia ügyét.
A másik felismerés talán még fájdalmasabb, hiszen nem aktuálpolitikai gyűrkőzésekről árulkodik, hanem olyan elvi álláspontról, ami értelmezhetetlen az elmúlt öt esztendő magyar nemzetpolitikai offenzívájának „szövegkörnyezetében”. Az ugyanis az erdélyi magyar ember autonómiaéretlenségét mondja ki, hivatkozva pénzügyi törékenységre és széthúzásra egyaránt. Roppant kínos egy magyar nagykövet megfogalmazásában viszonthallani a Bukarestben megfogalmazott téziseket, amelyek a székelyföldi megyék életképtelenségét szajkózzák. A klasszikus tyúk-tojás viszonyban keresett prioritás autonomista értelmezése nemcsak hamis, de romboló is, hiszen épp ez az egyik legracionálisabbnak tűnő ellenérv, amelyre az elmúlt évtizedek tudatpusztító tevékenysége során „kitenyésztett”embertípus kényelmességében, lelki sivárságában olyannyira vevő.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A lényeg, hogy ragadjon a bélyeg
Régi, bevált helyszínére költözött vissza az Erdélyi Magyar Ifjak tábora, amely idén lényegesen több érdeklődőt vonzott, mint tavaly. Ahogy az lenni szokott, a szervezők idén is megkapták a magukét a balliberális médiától: náciképző, pártrendezvény, Jobbik-tábor. Miközben a mögöttes szándék, a lelkes önkénteseket mozgató motiváció a lehető legnemesebb: közösséget teremteni és erősíteni, a nemzeti önazonosságot aládúcolni, nevelni és irányt mutatni. Reményik Sándor gondolata sejlik fel az emberben, látván, hogy zömmel húszas éveik elején járó fiatalok szervezik a tábort saját generációjuknak: „Egy Iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenkinek tanítója. (…) Nem leszünk semmi más: Hitben, hűségben, tisztaságban. Egymásnak folytonos példaadás.”
Másik ellen-Tusványos
A fő vádpont, hogy az EMI-tábor Tusványos Jobbik által finanszírozott ellenrendezvénye. Állításuk bizonyítékául azt hozzák fel a nemzetellenes, kozmopolita libertariánusok, hogy a tábor fő támogatója a Jobbik pártalapítványa, s hogy Vona Gábor rendre itt mondja el évértékelő beszédét. A párhuzam talán kézenfekvő: Tusványos–Orbán Viktor–Fidesz, EMI-tábor–Vona Gábor–Jobbik. Az is szembetűnő, hogy a közéleti-politikai programok között mindkét táborban az említett két pártelnök előadása vonzza a legtöbb érdeklődőt. A felszín azonban nem minden, s aki nemcsak a bélyegekre, a gondolkodást félrevezető párhuzamokra kíváncsi, nem árt, ha két lépést hátrál, s onnan nézi az összefüggéseket.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet több mint tíz éve alakult mint teljes mértékben civil, semmiféle politikai kötődéssel nem rendelkező kezdeményezés. Céljuk mindenkor – miként az a honlapjukon is olvasható – „az erdélyi magyarság nemzeti öntudatra ébredése, szülőföldjén való maradása, megerősödése és önrendelkezési jogának kivívása” volt. Szerveztek Wass Albert-felolvasómaratont, gyűjtéseket különböző nemes célokra, voltak látványos protestakcióik (emlékezetes: ők voltak, akik nem engedték be Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt 2005-ben Bocskai István szülőházába), s 2005 óta ők jegyzik az egyik legnépszerűbb nyári tábort. Alapító elnökük, Soós Sándor már átadta a stafétabotot a következő generáció képviselőjének, Sorbán Örsnek.
Amikor Vona Gábor 2008-ban első ízben fellépett a táborban, azt már negyedik alkalommal rendezték meg. De lépett itt fel Mikola Istvántól Kövér Lászlóig egy sor fideszes politikus is az évek során. Hogy a fideszes meghívottak megritkultak – ezt kivételesen jól tudja a balliberális sajtó –, az azzal magyarázható, hogy a szervezők nem kívánnak semmiféle közösséget vállalni a szavazókat az RMDSZ támogatására biztató Szász Jenővel. Amit a Magyar Országgyűlés elnöke, a Fideszben kiemelkedő tekintéllyel és hatalommal rendelkező Kövér László – nem mellesleg a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke – igencsak rossz szemmel néz.
Az EMI fő sajátossága a politika vonatkozásában, hogy nem törődnek a rágalmakkal, mocskolódással, az előző generáció balliberális megmondóemberei által kijelölt tabukkal, teszik, amit lelkiismeretük diktál. Ez az, ami megbocsáthatatlan azok szemében, akik hozzászoktak, hogy előírják, miről lehet beszélni, mit lehet kimondani, akik még mindig azt képzelik, hogy ők jogosultak a szalonképesség határainak meghúzására.
És ez az a pont, ahol találkozik az EMI a Jobbikkal, egy erdélyi, pártfüggetlen, kizárólag a nemzeti érdekek szolgálata által mozgatott ifjúsági szervezet egy anyaországi párttal. Az EMI nem a látszatok szervezete, éppen úgy nem kíván együttműködni a nyíltan nemzetellenes erőkkel, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval, Bajnai Együttjével, a Párbeszéd Magyarországért nevű ex-LMP-s képződménnyel, valamint a Tóbiás-féle MSZP-vel, ahogy az Erdélyi Magyar Néppárt sem. A magyarországi pártok irányában való egyenlő távolság, álságos és be sem tartott RMDSZ-es elvét élből elutasítják, azokkal keresik a kapcsolatot, akiknek a nemzetépítés, az identitás erősítése, a magyarság távlati érdekeinek szolgálata a céljuk, nem pedig a dekonstrukció, a magyar államiság lebontása, egy homályos, európainak mondott, de valójában mélyen Európa-ellenes – lásd a bevándorlás ügyét: ha a baloldalon múlna, Európa s vele együtt Magyarország mint kulturális hagyományrendszer egy évtizeden belül megszűnne – ködkép kergetése.
Tiszta beszéd
A Jobbik, miként arra Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alapító elnöke, jelenlegi alelnöke rámutatott a párt vezetőivel való találkozás után, sokat tett azért, hogy a tiszta beszéd visszanyerje a maga rangját a politikában. Nyíltan szólt valamennyi nemzeti sorskérdésről, mondandóját soha nem igazította az ellenfél elvárásaihoz. Így lett belőle szélsőséges, rasszista, fasiszta, náci szervezet a fősodratú sajtó berkeiben. A párt most középre igyekszik, néppártosodik úgy, hogy lényegi mondanivalóján nem változtat. Vona Gábor erről is őszintén beszélt: a vadhajtásokat le kell nyesni, nem szabad magas labdákat feladni a párt és a nemzet ellenségeinek. Nem tagadta: eddig is voltak vadhajtások, csak eddig nem nézett oda. Ennyi az, amit valóban meg lehet és meg is kell tenni. Ettől még nem fog egyből megváltozni a mainstreamsajtó Jobbikhoz való hozzáállása, de egy önmagát komolyan vevő közéleti személyiség egy idő után nem fogja tudni visszakézből lenácizni a pártot.
Más kérdés, hogy miként Botka János MSZP-s politikus egy őszinte pillanatában elmondta, a fasisztázás tisztán eszközjellegű a baloldal számára. Maguk sem hiszik, amit mondanak, de mondják, mert politikai hasznot remélnek tőle. Számukra „az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg”. De a bélyeg egyre kevésbe ragad, egyre többen látnak át a szitán. A megélhetési rettegők, a minden bokorban gaz szélsőségest sejtők szép lassan magukra maradnak, és előbb-utóbb saját szórakoztatásukra szervezhetnek nácizó-fasisztázó felolvasóesteket. Van esély rá, hogy a 2018-as választás valóban a Fidesz és a Jobbik között dőljön el, ahogy azt a jobbikosok a tapolcai győzelem után előszeretettel mondogatják. Bő negyed évszázados késéssel a magát baloldalnak mondó neoliberális, globalista, kozmopolita politikai szövetség végre oda kerülhet, ahová való: a történelem szemétdombjára.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nemtörődömség áldozata?
Letörték a Gaál Mózes-emléktábla sarkait
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (GMKE) kezdeményezésére 2013 novemberében Baróton, közadakozásból, és a város önkormányzatának támogatásával emléktáblát állítottak Gaál Mózes író, pedagógus, lapszerkesztő emlékére.
Az emléktábla az író egykori szülőházának helyén álló telekre, vagyis a Kossuth utca és az Új sor kereszteződésénél, a járda mellett levő kis, szabad területre került, egy ott lévő parkoló mellé, a földre helyezve.
– Rendhagyó módon, más erdélyi városokban, de Nyugat-Európában is fellelhető példákat követve helyeztük el így a táblát – fogalmazott Demeter László, a GMKE elnöke.
A kezdeményezők remélték, hogy a város nagy szülöttének emlékét illő módon fogják őrizni a város lakói, de nem így történt. Elmaradt az emléktábla köré tervezett korlát felszerelése is, ám ennél nagyobb gond, hogy egy idő után a kis zöldövezetet kezdték letaposni a járókelők, volt, aki az emléktáblát sem kímélte, mert úgy rövidebb volt az út.
Aztán tavaly nyáron valaki ráhajtott autójával a táblára, és egyik sarkát letörte. Demeter azt mondja, tudják, ki törte le, az autós is tudja, hogy a Gaál Mózes Egyesület állíttatta a táblát, de nem jelentkezett. Az egyesület visszaragasztotta a kitörött részt. Most a közelben épp utat javítanak, az útjavító cég emberei a tábla két felső sarkából törtek ki. Ők sem jelentkeztek.
– Úgy tűnik, nekünk kell megkérdezni tőlük, hogy miként fogják a helyreállítást rendezni. Bizakodom abban, hogy Gaál Mózes emléktáblája nem válik a nemtörődömség áldozatává, hanem annál inkább városunk erkölcsi bizonyítványává, mégpedig hamarosan– összegzett az egyesület elnöke.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kántor Zoltán: állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában
Kántor Zoltán szerint úgy látszik, hogy az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője csütörtökön az M1aktuális csatorna műsorában elmondta: jövőre választási év lesz Romániában és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megnyilvánulások. Ugyanakkor úgy látja, hogy az utóbbi időben állandósultak a kedvezőtlen megjegyzések: míg korábban talán félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen megjegyzés, kijelentés román részről.
Kántor Zoltán azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak.
Magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon – fűzte hozzá.
„Magyarországot revizionizmussal vádolni (...) a nevetségesség kategóriája” – fogalmazott –, valószínűleg belpolitikai okokkal magyarázható a vehemens reakció.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) államtitkára kedden hivatalába kérette Victor Micula budapesti román nagykövetet. A tárca közleménye szerint az államtitkár magyarázatot kért Victor Ponta román miniszterelnök egyes – hétfőn a Romania TV esti adásában elhangzott – kijelentéseire, amelyekkel „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”.
E vádak azt mutatják, hogy „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elitélése okoz” – fogalmaztak.
maszol.ro

Forró László választása – válaszféle a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) újonnan választott főjegyzőjének
Főjegyzővé választása alkalmából adott interjút Forró László, a KREK eddigi előadótanácsosa, nem mellékesen még az RMDSZ Bihar megyei önkormányzati képviselője. A főjegyző – többek között – püspöksége „a magyar pártokkal szembeni egyenlő távolság elvéről” is beszél, sajátosan emlékezve történésekre és a nemzeti táborban igencsak megrökönyödést keltő politikai szerepvállalását próbálja megmagyarázni.
Érezhetően felmentést keres egykori döntésére, illetve annak felelősségét szeretné áthárítani. A közvetlen felelőst politikai pálfordulásáért nem saját lelkiismerete környékén, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt köreiben és konkrétan szerény személyemben véli megtalálni. Lelkiismeretével folytatott vitában nem kívánok neki segíteni, de az igaz és a hamis harcában mindig érdemes az igazság pártján megszólalni.
Forró László ambícióitól soha nem állt távol a politikai szerepvállalás, már Tőkés püspök oldalán, annak bátorító beleegyezésével többször vállalt aktív – bár inkább háttérmunkás – politikai feladatokat. A közvetlen szerep- és felelősségvállalást azonban, bár többször felmerült ennek lehetősége, mindig visszautasította. Azt gondoltam, egyházi feladatköréből eredő erkölcsi megfontolásból teszi ezt és sajnálattal vettem tudomásul, ugyanis az autonómiamozgalom egyik vezetőjeként folyamatosan azon dolgoztam, hogy az ügyet arcukkal és közéleti tisztségük tekintélyével a nyilvánosság előtt is vállaló személyiségek közül minél többet megnyerjek. Forró László mind rátermettsége, mind tisztsége okán alkalmasnak tűnt erre. Annál nagyobb volt a megrökönyödés, amikor a KREK Tőkés László utáni korszakának nagy paradigmaváltása közepette Forró László, a „pártokkal szembeni egyenlő távolság” elvét követve – vékony mentségére szolgáljon, új püspökének rábólintásával – elfogadta az RMDSZ által felkínált megyei tanácsosi mandátumot. Attól a Kiss Sándor, Szabó Ödön és Bíró Rozália nevével fémjelzett RMDSZ-vezetőségtől, amelynek kétes módszerei és szándékai ellen Tőkés László oldalán – legalábbis akkor úgy tűnt – teljes meggyőződéssel harcolt. A Néppárt ajánlata az RMDSZ-ével szemben nem is lehetett „versenyképes”: sem jól fizető tisztséget, sem hatalommal járó előnyöket nem tudtunk ígérni, csak a megfeszített munka lehetőségét és az elvégzése utáni nyugodt lelkiismeretet. Ez utóbbi ajánlatot viszont többször is megtettük. Magam is személyesen, Bihar megyei társaim is. Forró László az előbbi lehetőséget választotta. Lelke rajta.
Az egyház „pártokhoz mért egyenlő távolságáról”
Személyes meggyőződésem, hogy a magyar történelmi egyházaknak az erdélyi magyar közösség politikai érdekvédelmét felvállaló pártokkal nem értéksemleges – egyenlően távolságtartó – viszonyt kell ápolniuk, amely abban merül ki, hogy az egyházi vezetők által megnevezett emberek kerülnek politikai tisztségbe. A közösségmegtartó egyház és a közösségi érdekvédelmet felvállaló politika viszonyának ennél sokkal összetettebbnek kell lennie. A magyar történelmi egyházaknak elegendő kihívás a politika moralitására és értékelvűségére ügyelni, mintsem a pártok szervezési vagy káderpolitikai feladatait átvállalni. Főtiszteletű Csűry István püspök úrral évekkel ezelőtt a nyilvánosság előtt folytatott eszmecserénk lényege ez volt, nem pedig a jelenlegi püspökhelyettes által elnagyolt, leegyszerűsítő és ezért mind tartalmában, mind formájában igaztalan forgatókönyv. A politikusnak az a dolga, hogy tisztelettel és figyelemmel hallgassa meg az egyház elöljáróinak álláspontját, majd meggyőződése és legjobb tudása szerint építse be azt politikai döntéseibe. A Néppárt ilyen természetes partneri viszonyt szeretne ápolni a közösségmegtartó egyház képviselőivel és természetesen megköszöni, sőt, igényli a munkájára vonatkozó – elismerő vagy kritikai – visszajelzéseket, legyenek azok akár személyre szólóak is.
Végezetül, Forró László főjegyző úr megválasztásához gratulálok, kívánok erőt és hitet felelős munkájához. Ígérem, közérdekű ügyekben megfogalmazott véleményét mindig a legnagyobb figyelemmel és alázattal hallgatom.
Toró T. Tibor
erdon.ro

Intézményesített megkülönböztetés? (Székelyföldi románok)
Ismét a székelyföldi románok helyzete, sorsa jelentette a témát a Marosfőn hétfő óta zajló szabadegyetemen. Ezúttal Hargita megye prefektusa osztotta meg aggodalmait a hallhatósággal, kijelentve: a román állam tehetetlenül nézi, amint diszkriminálják állampolgárait, egy olyan rendszert kihasználva, amelyet maga teremtett. Az előadáson ugyanakkor újból előkerült a térségben élő románok fokozottabb állami támogatásának igénye.
A kormányhivatal vezetője szerint Hargita és Kovászna megye román közösségei teljességgel elveszítették a lehetőséget, hogy befolyásolhassák az őket érintő nagy horderejű döntéseket. Ráadásul a román állam mind­össze csak tehetetlen szemlélője ennek a diszkriminatív helyzetnek. Jean Adrian Andrei szerint a térségben élő román nemzetiségűekre nézve nem az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy megfogyatkoztak az elmúlt két évtizedben – hiszen ez országos szintű jelenség – az egyébként is többségben magyarok lakta megyékben, hanem „a félelem és elhagyatottság érzése”, amely elsősorban az állam és a társadalom támogatásának hiányából fakad. Emiatt ennek a közösségnek a tagjai – és mivel nem tudják befolyásolni a fontos döntéseket, alulképviseltségük miatt – megtűrtnek érzik magukat, illetve a jövőjüket illetően az elvándorlás lehetősége a legbiztatóbb számukra. Jean Adrian Andrei szerint a helyi közigazgatási döntésekbe csak ritkán és véletlenszerűen kerülnek be olyan elemek, melyek a románság érdekeit szolgálják, és azok is általában külső nyomásra. A prefektus két okot is lát a kialakult helyzet mögött: egyrészt a román közösségek előrelátásának és következetességének hiányát, másrészt a román állam autoritásának meggyengülését a térségben politikai okok, valamint az RMDSZ tevékenysége nyomán. Hozzátette: az 1990 utáni hibás stratégiáknak köszönhetően a székelyföldi románokat egy olyan intézményrendszer segítségével diszkriminálják saját országukban, amelyet maga a román állam épített fel, és amelynek megváltoztatásához most nincsenek eszközei.
Végül Jean Adrian Andrei demográfiai adatokkal is szolgált, amelyekből az derült ki, hogy Hargita megyében 1992-től számítva 2011-ig közel 15 százalékkal csökkent a román nemzetiségűek száma, 2021-re pedig ez az arány negyvenszázalékos lehet.
A prefektus kijelentéseihez több meghívott is csatlakozott. Egy kérdésben mindnyájan egyetértettek: a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának állami támogatásban kellene részesülnie annak érdekében, hogy a térség románságának helyzetén érdemben változtatni lehessen, illetve az identitás és a kulturális örökség megőrzése valóban hatékony legyen. Egyesek szerint ez alapvető elvárás. Más javaslat volt, hogy a kormány szintjén külön államtitkárságot kellene létrehozni, amely kizárólag ezekre a közösségekre összpontosítana.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A vándorszínészek magyar kultúrát hoztak a szórványba
Ritka eseménynek számít Borosjenőben, hogy magyar színház tartson előadást. A Bánsági Vándorszínház társulata augusztus 12-én este, a város parkjában bemutatta a Petőfi Sándor A helység kalapácsa c. költeménye alapján rendezett színdarabot. A fiatal, tehetséges színészek, percek alatt kialakították a színpadot, a közönség úgy érezte, hogy szinte részt vesz a cselekményben. A művészek tehetségük maximumát nyújtották a több mint félszáznyi publikumnak, átérezték, hogy mennyire szükségük van a szórványok-szórványában élőknek a magyar nyelvű kultúrára.
Az előadás végén a közönség vastapssal jutalmazta a kitűnő előadást, majd szeretetvendégségen alkalmunk volt elbeszélgetni a színészekkel, a rendezővel. Aszalos Géza rendező megígérte, hogy rövidesen újra eljönnek városunkba, és egy verses-énekes összeállítással örvendeztetik meg az itteni magyarságot.
A kitűnő szervezés Gulyás Ödön brosjenői RMDSZ-elnök áldozatos munkájának köszönhető.
Dr. Vajda Sándor
Nyugati Jelen (Arad)

Kalákában a Kohézió Egyesülettel
Augusztus első hetében Zsombolyán a temesvári Kohézió Egyesület által szervezett tizenegyedik Kaláka táborban több mint harminc tehetséges diák vett részt. A Bartók Béla Líceum és a Gerhárdinum Katolikus Líceum diákjai a Kohézió Egyesület által támogatott tehetséges, tanulni vágyó fiatalok mellett idén a csenei fakultatív magyar oktatásban részt vevő diákok egy csoportja is bekapcsolódott a Kaláka kézműves táborba. A táborlakó diákokon kívül a délelőtti kézműves tevékenységeken nagy érdeklődéssel vettek részt a zsombolyai diákok is. A tábor célja a hagyományos kézműves tevékenységek – batikolás, bútorfestés, nemezelés, textíliafestés, gyöngyfűzés, gyékényfonás, fafaragás –, valamint a magyar erkölcsi és szellemi értékek átadása a bánsági fiataloknak.
Alulírott irányítása alatt minden nap egy-egy fő tevékenységre került sor, munkacsoportokban dolgoztunk, és célunk az volt, hogy minél több természetes anyagot használva, egyedi technikák alkalmazásával, megismerjük és alkalmazzuk a hagyományos magyar munkaformát. Batikolás, bútor- kerámia- üvegfestés festés mellett a táborozó diákok megismerkedtek a nemezelés technikájával, népi motívumokat alkalmazva, díszített terítőket, pólókat festettünk. Ötletesnél ötletesebb tárgyak, díszek kerültek ki a gyerekek kezéből, egy állandó kiállítás keretén belül a helybéli szülők és több érdeklődő is megtekinthette az egy hét kitartó munkájából összeállt kiállítást.
Meghívottunk volt Lázár Éva népművész és Lázár Csaba, akik a gyékényfonást oktatták kezdőknek és haladóknak egyaránt. Bevallásuk szerint „nagyon szívesen látogatnak el a kalákatáborokba”, mert barátságos hangulatúak és egyre több fiatal értékeli a feledőfélbe került hagyományos munkaformát.
A kikapcsolódás sem maradt el, a városlátogatás alkalmával ellátogattunk a zsombolyai Sajtómúzeumba, a híres zsombolyai orvos dr. Karl Diel emlékházát is felkerestük majd egy kellemes délutánt töltöttünk a termálvizes strandon.
A táborzáró alkalmával Vetési Zoltán, az egyesület egyik alapítója Magyar erkölcstan a gyakorlatban címen, a népmeséből vett példával illusztrálva a rossz és jó viszonyát, a magyar értékrendről tartott kivetítéssel összekötött előadást.
A tábor valamennyi résztvevője oklevelet, kohéziós pólót és kitűzőt, valamint a Corvin Könyvkiadónak köszönhetően kis ajándékcsomagot kapott.
A kézműves és egyéb tábori tevékenységekhez szükséges anyagi eszközök beszerzését a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Sipos Ilona táborszervező beszámolója
Nyugati Jelen (Arad)

Marosfő: magyar mintára román igazolványt akarnak
Míg a 2000-es évek elején hatalmas diplomáciai csata alakult ki az I. Orbán-kormány és az akkori Năstase-kabinet között a magyar igazolvány miatt, most román politikus szorgalmazza a magyar példa meghonosítását a határon túli románok számára.
Az ötletet Cristian Diaconescu volt külügyminiszter vetette fel, aki szociáldemokrataként kezdte pályafutását, majd átállt a jobboldalra, Traian Băsescu volt elnök tanácsadójaként. Diaconescu jelenleg a Băsescu pártjaként ismert Népi Mozgalom Párt háttérintézményét jelentő Népi Mozgalom Alapítvány elnöke. A politikus a határon túli románok marosfői táborában kijelentette, hogy Bukarestnek Magyarország példájára első lépésként román igazolványt kellene adnia a határon túli románoknak, majd állampolgárságot.
Szabadság (Kolozsvár)

Ez nem kulturális főváros!
Egyesek számára már Isten háza, a templom sem szent és sérthetetlen. Milyen egyéb következtetés vonható le azok után, hogy valaki vagy valakik valósággal megszentségtelenítették Erdély egyik legősibb és legértékesebb építészeti remekművét, a Kolozsvár főterén pompázó Szent Mihály-templomot.
Minek másnak lehet nevezni az ilyen vandál cselekedetet, amely nem ismer se jóérzést, se határt, és amelyet mindenféle tiszteletet semmibe véve hajtanak végre? Alig néhány nap telt el azóta, hogy a szakembereknek sikerült letisztítaniuk a barna festékkel leöntött Mátyás-szoborcsoportot, most újabb „merényletet” követtek el az Erdély szellemi központjaként számon tartott Kolozsvár főtere ellen. Látszólag eleddig csak Fadrusz János híres, szimbolikus alkotása szúrt szemet egyeseknek, a legújabb történéseket figyelembe véve azonban úgy tűnik, hogy vannak, akiknek mindez kevés, nem elég. Bele kellett „kötni” az immár több évszázada a város központjának tartást, formát és tartalmat adó gótikus római katolikus templomba csak azért, hogy egyesek erejüket, fölényességüket és hatalmukat, de inkább mérhetetlen bunkó, primitív és xenofób voltukat fitogtassák. Ezért ott kellett hagyniuk kezük nyomát az ősrégi falakon, s hogy még inkább nyomatékot adjanak a véleményüknek, nem volt elég egyszer odamázolniuk a szignójukat, hanem a templom déli oldalán, azaz a Mátyás király szobra mögötti falrészen legalább tíz helyen – beleértve a déli kapuzatot - hagyták ott jelenlétük nyomát.
Természetesen az ügy még nagyon friss, ezért a részletekre, a tettes avagy a tettesek kilétére, illetve tényleges indítékaira sem derülhetett fény. Ezért csupán feltételezésekbe lehet bocsátkozni, vajon mi késztethet bizonyos személyeket arra, hogy ilyen és ehhez hasonló minősíthetetlen gaztettet elkövessenek. Ha két héttel ezelőtt nem történik a Mátyás-szoborcsoporttal az, ami végül bekövetkezett, akkor talán más megközelítésből is lehetne szemlélni a dolgokat, így azonban kevésbé hihető el az, hogy minderre véletlenül vagy szórakozásból került sor, netalán tán egyesek így próbálják kiélni rejtett művészi hajlamaikat. Egyre erősebb a gyanú, hogy a Mátyás-szoborcsoport festékkel való leöntése, újabban pedig a templom falának az összefirkálása igenis megfontoltan és tudatosan történik, és az egész kezd egyfajta láncreakció jelleget ölteni. Megjegyzendő, hogy nem ez az egyedüli firka, amely a templomon látható, korábbiak is vannak rajta, beleértve a Moarte ungurilor!, azaz Halál a magyarokra! feliratot is. Az is érdekes, hogy miért mindig csak a Szent Mihály-templom és Mátyás király szobra a célpont, a Bocskai-téren található ortodox katedrálisnak és Avram Iancu szobrának pedig soha semmilyen baja nem esik?!
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Tárgyalni fognak a leépítésekről Hargita megyében
Tárgyalóasztalhoz ül Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő hétfőn délelőtt azokkal a napközi- és iskolaigazgatókkal, akik múlt héten közös beadványt fogalmaztak meg az oktatási rendszerben végrehajtandó leépítések módját és mértékét kifogásolva.
A megbeszélést a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Kollégiumban tartják meg, ide várják a megye különböző részeiből azt a huszonegy igazgatót és aligazgatót, akik a főtanfelügyelőnek címzett levelet aláírták. Többnyire napközik és középiskolák igazgatói vagy aligazgatói látták el kézjegyükkel azt a beadványt, melyben az őszig elvégzendő leépítésekkel kapcsolatos panaszaikat sorolják fel, egyebek között nehezményezve azt is, hogy az elbocsátások, valamint az ezekből adódó esetleges következmények felelősségét a megyei tanfelügyelőség áthárítaná a tanintézetek vezetőségére azáltal, hogy velük jelölteti ki a megszüntetendő állásokat.
Az igazgatók szerint ugyanakkor nem volna szabad egységesen ugyanazokat a sarokszámokat alkalmazni az oktatói kisegítő és a nem oktatói kisegítő állások számának meghatározásánál a különböző komplexitású oktatási egységekben, ugyanakkor egyéni elbírálást szeretnének a leépítések mértékének meghatározásakor, valamint egy sürgősen létrehozandó bizottságot, amely végiglátogatja a tanintézeteket, és az ott tapasztaltak alapján határozza meg a lehetséges állások számát. Görbe Péter most azt mondta, a megbeszélés alapján dönti majd el, hogy szükséges-e a bizottság létrehozása.
A 125 Hargita megyei oktatási egység közül 89-et érint valamilyen mértékben a végrehajtandó megszorító intézkedés, iskolánként 0,25-től mintegy 20-ig terjed a megszüntetendő állások száma, megyei szinten ez összesen 161 oktatói kisegítő, valamint nem oktatói kisegítő személyzeti állást jelent. A tanfelügyelőség csütörtökön küldött felhívást a megyében működő napközikbe és iskolákba arról, hogy hétfőig várják az igazgatóktól a meghatározott mértékű leépítések részleteire vonatkozó tételes kimutatásokat.
Széchely István
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepel a Kolozsvári Magyar Adás
A Kolozsvári Magyar Napok keretében ünnepli meg fennállásának 25. évfordulóját a Kolozsvári Magyar Adás.
A Román Televízió kolozsvári területi stúdiójának kisebbségi szerkesztősége augusztus 18-án, kedden 17 órára várja az érdeklődőket Képben vagyunk! című ünnepi délutánjára a kincses városi Tranzit Házba, ahol „interaktív beszélgetéssel” veszi kezdetét a program: a nézőknek lehetőségük lesz kérdezni a szerkesztőktől, illetve véleményüket is megfogalmazhatják a műsorral kapcsolatban.
Fél héttől levetítik A Főtér arcai című filmet, amely Kolozsvár központjának átalakulását mutatja be az elmúlt 25 év társadalmi, politikai és kulturális folyamatainak tükrében, a vetítést követően pedig kincses városi közéleti személyiségek szólnak hozzá a látottakhoz.
Este nyolctól az év elején elhunyt Kötő József színháztörténész, politikus portréfilmjét vetítik, majd kilenctől az Életformák a szabadságért című összeállítást, amely Bartha Ernőt, a szobrászművész ás az embert mutatja be a kolozsvári televízió archívumában őrzött felvételek alapján, ugyanakkor helyzetjelentést is ad a művész Londonba tartó gyalogtúrájáról. Mint ismeretes, Bartha ottani szénaszobrai sorsának rendezése végett indult el gyalogszerrel a brit fővárosba.
Szabadság (Kolozsvár)

S megint elölről
Az éve eme szaka a diáktáborok és szabadegyetemek ideje. Negyedszázada Tusványos nélkül, legalábbis a jobbak számára elképzelhetetlen a nyár. Ha másért nem, de Orbán Viktor előadásáért elmennek oda még az idősebb nemzedékhez tartozók, olykor – igaz, egyre ritkábban és egyre kevesebben – még az RMDSZ vezérkarának tagjai is.
Az előzetesen és célzatosan felcsigázott érdeklődés kiemelten irányul ilyenkor Orbán Viktor előadására, aki többnyire meg is felel a várakozásoknak: magvas, zsinórmértéket jelentő gondolataival rendszerint meghatározza a Fidesz politikájának irányvonalát, egy esztendőre témát szolgáltat a politika és média világának. Az idei előadás ugyan nem keltett a tavalyi, az illiberális demokráciára vonatkozó okfejtéséhez hasonló visszhangot, de a migráció – népvándoroltatás? – igencsak kényes, sokakat napi szinten is érintő, hosszú távú következményeiben igencsak súlyos problémája magára vonta a közfigyelmet.
Idén mintha az EMI-táborban fogalmazódtak volna meg a legfigyelemreméltóbb gondolatok a Kárpát-medence jelenét és jövőjét illetően. A sorrendben tizenegyedik alkalommal megrendezett tábor köztudottan a radikálisabb gondolkodású ifjak és politikusok találkozóhelye. A nyári uborkaszezonban fölös szabadidővel rendelkező, nem kifejezetten objektív, elfogulatlan román politikum és média árgus figyelme is elsősorban ennek tudható be. Idén a román média mindenekelőtt Vona Gábor pártelnökre, valamint az egyéves kitiltása után ismét „román földre” merészkedő Szávay Istvánra fókuszált. Előbbinek azt a kijelentését emelték ki, amely szerint a Jobbik csak néppártként válhat kormányképes erővé Magyarországon, ezért pártja életében elérkezett az az idő, amikor „kóstolgatni kell a kormányzás felelősségét”, utóbbinak a Moldova Romániával való egyesülésére, illetve az ország föderalizációjára vonatkozó jóslatát emelték ki.
Szó esett – nem is kevés – az autonómiáról is. Anélkül azonban, hogy egyértelművé tették volna: azt úgy nem lehet elérni, hogy csak a nyári táborok idejére vesszük elő a témát, „harcolunk” érte, aztán a táborzárás másnapján megfeledkezünk róla, hogy a következő nyári tábor időpontjának közeledtével újra, sokadszorra is elővegyük… S megint elölről.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tűz ütött ki a Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Parkban
Hegyi Barna a nemzeti park igazgatója az MTI-nek elmondta, hogy a lángok csütörtök délután csaptak fel az 1796 méter magas Nagyhagymás csúcs alatti gyepes területen.
Feltehetően a csúcsról ledobott cigaretta gyújtotta meg a száraz növényzetet. Elmondta, hogy az erdő is kezdett égni, de a nemzeti park felügyelőinek néhány fa kivágásával és árok ásásával sikerült megakadályozniuk a lángok továbbterjedését a szomszédos fenyőerdőre.
„Sziklapárkányokon égett a talaj és az aljnövényzet. A tüzet sikerült megállítani, de teljesen eloltani a terepviszonyok miatt nem lehet. Ezért ott kell őrködni vizes bödönökkel mindaddig, amíg eső lesz” – nyilatkozott Hegyi Barna. A nemzeti park igazgatója szerint mintegy egyharmad hektáros területen pusztult el a növényzet. Azt még nem tudják, hogy a nemzeti park védett növényállománya milyen mértékben károsodott.
„A sziklák, kövek között száraz gyökerek vannak, a gyep és a talaj is porszáraz, és úgy ég, mint a puskapor” – magyarázta az igazgató. A terepjárókkal körülbelül egy kilométerre tudják megközelíteni a helyszínt, onnan csak bödönökben, háton tudják felszállítani a tűzoltáshoz szükséges vizet. Az igazgató elmondta, jelenleg az érintett közbirtokosság önkéntesei és a katasztrófavédelem tűzoltói vannak a helyszínen, éjjelre a nemzeti park alkalmazottai váltják őket.
MTI
Székelyhon.ro

Megmondók
Ha a nagykövet nem volt tisztában a kijelentései várható hatásaival, akkor alkalmatlan. Ha viszont tudta, hogy milyen hatása lesz a megszólalásának, nyugodtan igazat adhatunk a román miniszterelnöknek: Zákonyi Botond provokált.
„Az interjúban megfogalmazott álláspontok lehetnek amúgy helytállóak, de egy nagykövet nem megmondóember, és még csak nem is az a dolga, hogy helytálló nyilatkozatokat tegyen, pláne olyan kérdésekről, amelyek a fogadó ország elitjét és közvéleményét egyaránt irritálják. Tévedés ne essék, egyáltalán nem elfogadható, hogy a román politikai elit elutasít bármiféle párbeszédet az autonómiáról, de éppen ezért könnyen kiszámítható a román fél reakciója. Ha a nagykövet nem volt tisztában a kijelentései várható hatásaival, akkor alkalmatlan. Ha viszont tudta, hogy milyen hatása lesz a megszólalásának, nyugodtan igazat adhatunk a román miniszterelnöknek: Zákonyi Botond provokált. Miután nem hívták vissza, fölösleges firtatni, hogy felső engedéllyel tette, vagy sem. A kérdés tehát csupán az, hogy mi a szándéka a tereléssel a magyar kormánynak.
Elvileg számolhatnánk azzal a lehetőséggel is, hogy Magyarország kormánya a romániai magyarság érdekében vitatkozik Bukaresttel, de gyakorlatilag ez kizárható. Az Orbán-kabinet külpolitikáját egyértelműen nem az határozza meg, hogy egy állam miként viszonyul a területén élő magyarokhoz. Ha így lenne, a Robert Fico vezette, felvidéki magyarokat az újonnan felvett magyar állampolgárság miatt a szlováktól megfosztó kormányzattal kellene inkább faséban lennie. A román miniszterelnök politikai hovatartozása sem lehet erősebb indok a »háborúskodásra«, mint a Ficóé, hiszen a román és a szlovák kormányfő is szocialista.
Csak nem arra gondolt a kormány, hogy egy lapinterjúval közelebb kerülhet azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyek kapcsán hivatalos kétoldalú találkozók alkalmával nem sikerült közös nevezőre jutni?
Szőcs Levente
foter.ro

NYATA 2015: buli előtti gazdaságpolitika és oktatáselmélet
Augusztus 4. és 9. között több, mint 150 szakkollégista gyűlt össze Kolozsváron a harmincadik Nyári Szakkollégiumi Találkozó (NYATA) keretein belül, ahol részt vettek előadásokon, workshopokon, majd fokozatosan fejlesztették nonformális networking készségeiket a Blériotban.
A nagy múlttal rendelkező esemény magyar ajkú egyetemi szakkollégiumok közötti, meghatározott témán belüli professzionális véleménycserék, illetve különböző szakmaisági szintű kapcsolatok születési helye. Sokak között Pécs, Nagyvárad és Eger is otthont adott már a diákcsoportosulásnak, mielőtt kincses városunkra jutott volna sor a budapesti Rajk László, illetve a kolozsvári Mikó Imre szakkollégiumok társszervezése jóvoltából. Ezzel megerősítve és támogatva Kolozsvár Ifjúsági Főváros státuszát.
A keddi 0. napon megérkeztek a vendégek, szállást, illetve útbaigazítást kaptak a szervezők jóvoltából, majd a közös vacsora után kezdődött a City Tour Night, ahol megismerhették fontosabb kultúrális jelképeinket, lokáljainkat, miközben szelfiztek, sztoriztak, vagy épp pincérlányok telefonszámát szerezték be.
Generációnk és a jövő oktatása
Az első nap előadásainak, workshopjainak és plenáris vitájának a Generációnk és a jövő oktatása volt a központi témája. Ugyanis a magyar közoktatásban tanuló diákok teljesítménye hanyatlásnak állt és ez egy beláthatatlan következményű társadalmi szakadáshoz vezethet, ami a gazdaság jövőjét potenciálisan alááshatja. A nap kérdése a különböző hátterű, illetve képességű gyerekek integrált oktatása-nyújtotta lehetőségek és korlátok voltak.
A hátrányos helyzetből származó egyének lemaradása egyre nagyobb, amit tovább fokoznak a szelekciós folyamatok, amik törvényszerűsítve szegregációhoz vezetnek. A magyar közoktatásban már a szabad iskolaválasztás korai szelekciót alakít ki, de a jelenlegi oktatási rendszert akkor sem lehet központilag integrációra erőltetni, mivel ennek szerkezete alkalmatlan a hirtelen átformálásra és a felsőbb társadalmi rétegek a magániskolai alternatívák fele irányulnának.
Az anyagilag különösen rosszul álló térségekben a tanítási szinvonal a leggyengébb, mivel a tanárok nem elég felkészültek, pedig a minőségi oktatás egy nemzeti minimum, kiemelt állami felelőség kell legyen. Ezért ajánlott a közoktatás módszertani megújítása, ami minden társadalmi réteg, és bármely képpességi szintet képviselő egyén érdeke. Sokak között, követendő újító példát képez az élménypedagógia, önismeret-fejlesztés, csoportmunka, problémaorientált tanítás. Ezek mellett, ajánlott emelni a tanári pályával járó presztízst és anyagi juttatásokat, ami emelné a szakma átlagszínvonalát. Azt fontos kiemelni, hogy az integráció nem kizárólagos cél. Legyen szó felzárkóztatásról, tehetséggondozásról, vagy érdeklődési kör szerinti csoportosításról, az ideális oktatási rendszer sokszínű és nem zárja ki az egyéni igényeket, másképp elfojtja a kreativitást, innovációt.
Csütörtök: nemzetünk gazdasága
Csütörtökön Nemzetünk gazdasága volt a fő téma, amin belül a szakkolisok ki próbálták emelni a fejlődési gátakat és a mozgatórugókat. A délelőtt első felét a magyar régiók közötti különbségekről szóló előadások töltötték ki, mivel ezen területegységek teljesítményei között egyre növekszik a különbség. Mindez ahhoz vezet, hogy a legszegényebb (Észak- Magyarország, Észak- és Dél- Alföld) régiókban élők számára egyre csökken a szegénységből való kitörés esélye. A határok menti régiók esete még komplexebb problémát jelent, amelyet egyáltalán nem kezelnek.
A délelőtt másik fő témája Magyarország energiaellátásának kérdése volt. A megújuló technológiák költséghatékonysága meredeken javul, de amíg a fogyasztók elsődlegesen az olcsó energiában érdekeltek, addig a politikai döntéshozók a nagy méretű beruházásokat és a centralizált, kontroll alatt tartható energiarendszereket helyezik középpontba.
A nap közös vitáján, három gazdaságpolitikai program került bemutatásra és megvitatásra, melyek közül a jelenlévőknek választani kellett. Az első egy társadalmi igazságérzetre, illetve jelentős állami szerepvállalásra épült, ami progresszív jövedelemadóra, csökkentett ÁFA-ra és luxusadóra alapulna.
Ezen kívül támogatná a helyi piacokat és a kis családi gazdaságokat.
A második egy piac és versenypárti program volt, amely a tisztességes versenyre, beruházások növelésére, állami szolgáltatások hatékonyságának fejlesztésére irányult. Az ágazati különadókat kivezetné, cserébe az állam befejezné a vállalatok szelektív támogatását. A harmadik munkaalapú program volt. Felvetette, hogy az örökösödési adó rátájának jelentős növelését és ezzel együtt másfajta adók csökkentését, illetve egy alacsony alapjövedelem bevezetését.
A vita végső eredménye nem a megszavazott programban, hanem az elemzett szempontokból levont következtetésben rejlett. A gazdaságpolitika alapvetően értékválasztásokra épül és csak ezek után a megvalósítás lehet szakértői feladat! Mivel, amíg bölcsészek, jogászok, mérnökök és közgazdászok vitáztak, a fő törésvonalak mégsem a szakmák között, hanem értékválasztások mentén alakultak ki.
Péntek: geopolitika és nemzetünk együttélése
A Geopolitika és nemzetünk együttélése köré igazodtak a pénteki előadók. Két előadás is a közel-keleti témát dolgozta fel; egyik Szaúd-Arábia jelenlegi helyzetét, míg a másik a szíriai polgárháború és a közel-keleti államrendszer felbomlását vizsgálta. A szíriai polgárháború, az eddigi államrendszer felbomlása köszönhető mind az ISIS térhódításának, mind annak, hogy az eddigi államrendszer túlságosan is instabilnak tekinthető.
Ugyanakkor népszerűségük betudható annak is, hogy vallási beágyazottsága mellett nem ódzkodik olyan modern eszközökhöz nyúlni, melyek egyre elterjedtebbek a közösségi médiában, ez által tevékenységük sokkal elérhetőbb a fiatalok számára. A vita központi témája az volt, hogy lehetséges-e a demokrácia valamilyen válfaját összeegyeztetni a muszlim vallási alappal, mivel ez lenne a megoldás. A workshopon Oroszország, az Európai Unió, az ukrán kormány és a szakadár területek gazdasági és politikai érdekeiről beszélgettek a résztvevők. Szó esett többek közt a nyugati és orosz szankciós politika káros hatásairól, az orosz média állami befolyásolásáról, a szakadár területek fenntarthatatlanságáról, illetve az orosz és ukrán kormány ellentétes gazdasági és politikai érdekeiről.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy Ukrajna a konfliktus ellenére lehetőséget kapott arra, hogy Oroszországtól független, nyugati intézményrendszert alakíthasson ki, és folytassa európai integrációját. Ugyanakkor kiemelték azt is, hogy ebben mind az Európai Unióra, mind Magyarországra mint szomszéd és a magyar kisebbségen keresztül közvetlenül is érintett országra jelentős felelősség hárul.
A plenáris vitán szó esett egy, a Kárpát-medencében megvalósítható potenciális közös nemzeti együttműködési politikáról, mely arra épülne, hogy ebben a földrajzi régióban a magyarság támogatása mellett, gazdaságilag és oktatást tekintve is integrálni tudja az itt élő lakosságot.
A vita első felében a szakkollégisták az identitás fontosságáról beszéltek, az egyén és a közösség szempontjából értékelték. A vita egyik fő motívuma az volt, hogy a nemzeti identitás mellett rendelkezünk más identitásokkal is, s egy egyén nemzeti identitása is kötődhet több nemzethez. Többen az európai identitást is hangsúlyosnak ítélték, erre reagálva akkor miért ne lehetne egy kárpát medencei identitást létrehozni?
Helyi viszonylatból, a mikósok szót ejtettek az erdélyi fiatalok szemszögéről: Meghatározó tényező a román nyelvi nehézségek (főként székelyföldi születésűeknél), a családi háttér és a szülők viszonyulása a külföldi karrierépítéshez. Kutatások ugyan meglepően bizonyítják, hogy nem is Magyarország az első számú úti cél, hiszen többen mennek Ausztriába, Németországba, Skandináviába, szaktól, ösztöndíjprogramtól, munkavállalástól és egyetemtől függően.
Szombat: társadalmunk rétegei és kihívásai
Zárásul a Társadalmunk rétegei és kihívásai témakört merítették ki úgy a résztvevők, mint az előadók. Amíg a jövedelmi vagy akár a területi aspektus még a közbeszéd szintjén is megkülönböztet csoportokat, a szakkolisok számára ezek mellett egyértelműen felmerült a generációs törésvonalak fontossága, a nemi szerepek és a családok változása, vagy épp az értelmiség léte, kapcsolata a társadalommal. Ugyanakkor, a társadalmat (és vezetőit) igen sok meglepetés fogja érni már a következő egy-két évtizedben, ha nem veszik figyelembe azokat a sajátosságokat, amelyek a bizonytalanságtűréssel, toleranciával, családhoz és valláshoz való viszonnyal, a nemi kérdéshez való hozzáállással, az igen tág, sok esetben ma mesterségesnek tartott eszközökkel kialakított kapcsolatrendszerrel összefüggésben megfigyelhetők.
Jelenleg, a szegénység terjedése és a növekvő egyenlőtlenségek témája érezhetően nem kapja meg azt a helyet a politika és közpolitika-alkotás folyamatában, amely legalább a folyamatok romlását képes lenne megállítani, emiatt a probléma hosszútávon is kísérője lehet életünknek.
Egy másik, párhuzamos beszélgetésen az is megfogalmazódott, hogy a népi-urbánus törés már nincs jelen erősen a mi generációnk életében: bár város-vidék különbségek vannak és fontosak, azt gondoljuk, sok esetben csak praktikus vagy felszínes különbségeket jelent. A régebbi generációk vitái helyett inkább a vidék jövője az, amin el kell tudnunk gondolkozni, ez az, melyben el kell tudnunk helyezni magunkat és korosztályunk felelősségét.
A nap kérdése is kialakult a beszélgetések során: Hogyan tehetünk mi mások gondjainak, illetve közös problémáinknak enyhítésért, vagy akár megoldásáért? Konkrétan, a szakkolisok úgy érzik, hogy nyitnunk kell a középiskolások felé, segíteni felsőoktatásba való majdani bekapcsolódásukat. Ezt azért is, hogy a jövő egyetemistái és szakkollégistái sokszínű társadalmat képviseljenek. De keresniük kell a korosztályaik tagjait és közösségeit is, hogy közösen tudják definiálni magukat a társadalomban. Akár egyéni, akár közösségek szintjén fontos foglalkozniuk társadalmi rétegek problémáival, hiszen képességeik szerint szeretnének szerepet vállalni azok megoldásában. Ez a társadalmi szerepvállalást ma is magukénak vallják.
Ezen érdekfeszítő gondolatáradatok közben a mindennapos közös étkezések erősítették az esti bulikra teljesen megszilárdult szakkollégista összhangot, amit egy utolsó, kompetitív beer pong mérkőzés erejéig mellőzni lehetett. (közlemény)
Transindex.ro

Jancsó Benedek: A székely nép jelleme
A népek jellemét alkotó testi és lelki tulajdonságok azon hatások eredménye, melyeket a származás, a környezet és történeti fejlődésük menete gyakorolt egyéniségük kialakulására. (...)
Az ezer évnél hosszabb időszak során, amióta a székelység a magyarsággal egyetemben véglegesen elszakadt az ázsiai törökfajú népek törzsétől, s Közép-Ázsia belsejéből magyar testvéreivel együtt elindult nyugat felé magának új hazát keresni, testi és lelki tulajdonságai lényegükben azonosak a honszerző ősökével, csak színezetükben módosultak a megváltozott környezet és életmód kívánalmai szerint. Az életmód és a foglalkozás, amelyet századok hosszú során folytatott, előmozdította a természetes kiválogatódás érvényesülését, s lett a székely a magyarságnak testileg legépebb és legerősebb törzsévé. Ez állítás bizonyításául szolgálnak a katonai sorozások statisztikai adatai, amelyek a régi magyar állam nemzetiségeinek testi alkalmatosságára vonatkoznak. Ezekből megállapítható, hogy míg ez a szám pro mille a tótoknál 180–200, a románoknál 150–180, a ruténeknél 130–150, addig a magyarságnál 350–400 között váltakozik. A székelységnél pedig még ennél is magasabb, amennyiben Székelyföld legnagyobb részében az átlag 400–450. (...) Hogy a székelységnek e testi kiválóságát szemben a nem magyar nemzetiségűekkel megérthessük, elég egy pillantást vetni lakóházára. A székely falvak fejlettebb műveltségi színvonala, rendezettebb társadalmi és közigazgatási élete, amely a régibb századokba is visszanyúlik, magyarázza a székely nép egészségben és erőben való kiválóságát. Ehhez járul még a gazdasági helyzete is, amely szorosan összefügg lakóföldjének talajával, amely se nem termékeny, se nem terméketlen. Nem olyan termékeny, mint a magyar Alföld vagy Románia síksága. Munka nélkül nem ád semmit, de becsületesen visszafizeti a belefektetett fáradság kamatait. Ennek következtében a székely nép nem is gazdag, de nem is szegény. Gazdasági állapota általában az arany középszer, vagyis mint maga kifejezi, az „élhető mód”.
Testalkata is ennek az „élhető mód”-nak felel meg. Általában középtermetűek, inkább izmosak, mint kövérek vagy nagy csontúak. Arcszínük a síkföldön barnább, a hegyvidékeken inkább szőke, de általában, mint a székely népdal mondja, se nem szőkék, se nem barnák, csak amolyan magyar fajták, azaz gesztenyeszínű hajúak. Járásuk, mozdulataik inkább rugalmasak, mintsem túlságosan gyorsak, de nincsen semmi bennük a velük lakó szászok nehézkességéből vagy a román paraszt lomha lassúságából. A férfiak a síkföldön szebbek, mint a hegyvidékeken. Ez a különbség magoktartásán is azonnal szembetűnik, amennyiben önérzetesebbek, büszkébbek és beszédesebbek. A nők ellenben a hegyvidékeken szebbek, sőt, gyakran igazán bájosak is. A síkvidékeken izmosabbak, s arcukon is uralkodóbbak a keményebb, mondhatni, a férfiasabb vonások, amennyiben a síkvidéken a nők nagyobb mértékben vesznek részt a mezei munkákban, míg a hegyvidéki nőket inkább a házimunkák, a szövés és fonás foglalkoztatja. Legszebbek a torockói székely nők és az Udvarhely megyei Nyikó-völgy lakói. A székely szellemi és erkölcsi világa egyezik külsejével. Nincs egyéniségében semmi végletes. Nem olyan álmodozó és képzelődő, mint a román, de nem is olyan szegényes képzelőtehetségű, mint az erősen realista, sőt, prózai gondolkozású szász. Az életet józanul és reálisan fogja fel, de erősen idealista hajlandóságai is vannak. Pontosan szereti elvégezni napi teendőit, de szükségét érzi a szórakozásnak, sőt, a szellemi élvezetnek is. Jelleme, beszéde, gondolkozása éppen olyan nyílt, mint tekintete. Őszinte és egyenes, anélkül azonban, hogy könnyen hívő vagy vigyázatlan lenne. Nem engedi magát se rászedetni, se megcsalatni. Ha észreveszi, hogy valaki rá akarja szedni, ilyenkor veszi elé, amint mondani szokta, a másik eszét. A jobbikat-e vagy a rosszabbikat? Azt már ő tudja. Ezért szokták mondani tréfásan, hogy „a székelynek két esze van”. Igazi katonajellem, szeret nyíltan szemben támadni, de a ravasz ellenfélnek cselt is tud vetni. A társas érintkezésben barátságos, és mindig igyekszik jó modorú lenni, különösen a magasabb társadalmi állásban levőkkel szemben, anélkül azonban, hogy alázatos vagy meghunyászkodó lenne. Az úgynevezett parasztmodort elítéli s nem tartja magához méltónak. Megvan benne a szabad ember és a született katona önérzetessége és természetes lovagiassága. Jellemző mondása: nem ismerek magamnál nagyobb urat, de kisebbet sem! A hazafiasság előtte nem valami elvont eszme vagy homályos öntudatlan érzés, hanem konkrét dolog és igazán élő valóság. Ε jellemző lelkiállapotból kifolyóan gondolkozása közdolgokban mindig történelmi visszaemlékezésekre s ezekből keletkezett öntudatra támaszkodó. Ezért konzervatív anélkül, hogy makacs ellensége lenne az újításnak. Ellenkezően, a magyarságnak nincsen egyetlen más törzse, amelynek az új dolgok és új eszmék befogadására akkora készsége vagy hajlandósága lenne, mint a székelynek, de az új dolgokból, az új eszmékből csak azt teszi magáévá, ami észjárásának megfelel, hajlamaival megegyezik, de ezt is egészen átalakítja saját egyéniségéhez. Egyszóval, székellyé válik minden dolog, minden eszme, amit körébe befogad, éppen úgy, mint minden ember, akit sorsa a Székelyföld lakójává tesz. Komolyan gondolkozó, mélyen érző s ennélfogva igazán vallásos ember is a székely, Isten nevében kezdi és végzi minden dolgát. A vallásos türelmetlenséget azonban nem ismeri. Nyilvánvaló jele ennek, hogy a protestáns és a katolikus vallás között majdnem egyformán megosztott. Gyakran ugyanegy családnak egyik ága protestáns, a másik katolikus. A vegyes házasságok napirenden vannak köztük, s ez is egyik forrása és okozója a székelyt annyira jellemző vallásos türelmességnek és elfogulatlanságnak. A székelyek emberi gyarlóságoktól és hibáktól sem mentesek. A leggyakoribb vád, amit a székelyek ellen fel szoktak hozni, hogy nehezen kormányozhatóak, makacsok, perlekedők, erőszakosak, és gyakran a legerősebb kötelékeket is minden különösebb ok nélkül hirtelen és meglepetésszerűen felbontják. Aki azonban ismeri a székelyek történetét és főleg azokat a küzdelmeket, amelyeket századokon át a székely szabadság érdekében folytattak, megérti, hogy e hibák annak a szabad népnek hibái, amely századokon át egy arisztokratiko-demokratikus katonai köztársaságféle államban élt. A székellyel az tud bánni, aki derekabb, kiválóbb egyéniség, mint ő, vagy ha éppen nem is az, de legalább vele egyértékű; aki őt megbecsüli, vagyis, amint ő szokta mondani, „őt is embernek nézi”. A székely a parancsnak tud engedelmeskedni, sőt, el is fogadja, ha neki parancsolnak, de csak ha őt is meghallgatják, vele is tanácskoznak, mert semmit sem szokott teljesíteni anélkül, hogy ne gondolkoznék rajta, és meg ne vizsgálná, vajon nem lehetne-e jobban és célszerűbben végrehajtani, mint ahogy ezt neki rendelték. Sokszor ki is találja a végrehajtás valamely célszerűbb módját, s azt szereti is megvalósítani, még ha annak a javára is, aki a parancsot adta. A székely csak munkatárs akar lenni, de sohasem szolga. A székely, mint népdalában énekli, mindig szabad székely akar maradni, s büszke bércek lakója! Egyénisége eszményibb részének leghívebb kifejezője, lelkivilágának mintegy visszatükrözője népművészete és népköltészete.
(1921)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dr. Balázs Lajos: Magyarok Kenyere
Hallásból muzsikálunk, mint a cigány? – így mondhatnám arra, aki összevissza, találomra tesz közzé valamit, aminek amúgy pontos története volna. Ez volt a benyomásom július 14-én este, amikor az ETV műsora, másnap pedig egyik napilap tudósított arról, hogy Kolozsváron hét település „lisztet” adományozott Kolozs megye hozzájárulása gyanánt „a Kárpát-medence kenyerének megsütéséhez”.
Örül­tem a hírnek, miképpen négy éve minden esztendőben örvendek, hogy pl. Hargita megye (de Kovászna és Maros is) – amúgy nem vezető búzatermő vidék – egész kamion búzát vitt a mohácsi Szent Miklós Vízimalomba „az ünnepi mindennapi megsütéséhez”.
Annak viszont nem örvendek, hogy Kolozsváron a Kárpát-medencében immár harmadik éve meghonosodott, Szent István királyunk ünnepére sütött Magyarok Kenyerét, egyetemesen is legszentebb eledelünket újabban a Kárpát-medence kenyerének nevezték el. A szándékot nem értem: a megosztásunk működne már ebben is? Vagyis az ünnepi kenyér megnevezésében is kenyértörésre megyünk? Nem jó nekünk, erdélyieknek vagy csak a kolozsváriaknak a már kanonizált megnevezés, miközben tudatják, hogy „a Kárpát-medencei magyarság összetartozását jelképezi”? Senki nem érzi, hogy valami hamisan szól? Hogy a Kárpát-medencében nemcsak magyarok élnek? Márpedig ez az ünnep, ez az ünnepi eledel kimondottan a Kárpát-medencei magyaroké, sajátos eszmei tartalma okán újra része lett közös nemzeti emlékezetünknek. Tehát nem sajátítjuk ki senki kenyerét, miképpen az Istent sem, ahogyan az egyik erdélyi román író állította, merthogy „a magyarok Istenére esküszünk”. Vagy netán az ünnepről, az ünnepi kenyérről szerzett felületes tájékozódás lehet az eredője a hallásból való megtévesztő beszédnek?
Ezért merészelem tömören összefoglalni eme nemzeti mozgalom (ami több, mint program) történetét. Először is fontos tisztázni, hogy mi, magyarok minek tekintjük a kenyeret. Egyszerű éteknek, mindennapi eledelnek vagy titkos lelkiségünk, lelkivilágunk elmaradhatatlan tartozékának, szükségletének, aminek akár neve hallatán nem tudunk semmi más táplálékkal szemben (pl. a pityókával sem, amely szintén mindennapi eledelünk) úgy viselkedni, úgy érezni, lelkünkben vibrálni, mint a kenyérrel szemben. És ez olyan magyar lelki sajátosság, ami méltán nevezteti a kenyeret magyarok kenyerének, ami, mint mondám, sem kisajátítást, sem elsajátítást nem szolgál senki más kenyerének kárára.
A kenyeret rituális szimbólumnak is tekintik különleges alkalmakkor. Akárha szent ereklyének, mágikus erőt tulajdonítanak neki ma is, az egymáshoz való kötődés megvalósulásának erejét. Eme spirituális alapon született az újkori kezdeményezés Korinek László pécsi jogászprofesszor javaslata alapján 2011-ben. Az ötletgazda többször is nyilatkozott a magyar rádióban, és a Nemzet Kenyerének nevezte, nevezték, 2013-tól pedig Magyarok Kenyere lett a mozgalom neve. Már az indulás második évétől az egész Székelyföld, Erdély több tájegysége bekapcsolódott, búzája benne volt a Nemzet Kenyerében/Magyarok Kenyerében. Benne az egész Kárpát-medence magyarsága által küldött búza is, amelyet jelképesen a mohácsi Szent Miklós Vízimalomban őröltek meg, majd a pécsi, szegedi, más pékségekben kenyértésztát gyúrtak, sütöttek belőle, piacra vitték, elajándékozták az arra szorulóknak… Újabban ebből részesülnek Böjte atya árvái is. Néprajzi eredete és tartalmi vonatkozásai alapján méltó társa lett újra Szent István ünnepének.
Pedig a valamihez való ragaszkodásunkat – történelmi ese­ményekre, nagy sorsfordulatokra gondolok – irántuk való hűségünk kifejezéseként kellene megélnünk, egyértelműen, tiszta és világos beszéddel. (Nagyra becsülöm a pékmesterek bravúrjait, de a Szent István-napi ke­nyér lényege elsődlegesen nem az, hogy a „rekordméretű” kenyértészta alól miként sikerül kirántani a bevetőlapátot.) Fontos tudni, ha értelmesen és nem rutinszerűen cselekszünk, hogy honnan erednek az ünnep gyökerei. Az emberiség kultúrtörténete, áhítattörténete, hiedelemvilága egyértelműen példázza, hogy nagy alkotások, nagy kezdeményezések csak akkor jönnek létre, ha őstudásból fakadnak. Tudnunk kell tehát, vagy illene tudnunk, hogy miben rejlik az augusztus 20-ra időzített kenyeres ünnep kezdeményezésének erkölcsi és szellemi értéke, mi az őstudás benne. Hogy megértsük, mi a mai magyarság számára időszerű üzenete. Hogy a Magyarok Kenyere rítusának igen ősi, európai, még inkább ázsiai mágikus hiedelem a szellemi alapja. Ennek spirituális lényege, hogy az együtt elfogyasztott étkek és italok az elfogyasztók között diszkrét lelki és eszmei, lelkiismereti, szellemi, történelmi, tudati, cselekvési kötődéseket, elkötelezett szövetséget hoznak létre. Ez volt a szubsztrátuma a vérszerződésnek, a krisztusi utolsó vacsorának, és ez mai napig a keresztelőkön, lakodalmakon, temetéseken együtt elfogyasztott rituális étkeknek és italoknak. Valamennyi egy-egy szerződés, szövetségkötés.
A Magyarok Kenyere pedig ma, mint mondám, szimbolikus rítus és rituális szimbólum gyanánt szintén arra hivatott, hogy felélessze, ébren tartsa, összekösse lélekben, gondolatainkban a magyarságtudatot, szövetség köttessék köztünk a nemzet szétdaraboltsága ellenére, a politikai határok fölött, a közös emlékezés katartikus erejével. A Magyarok Kenyere évente megismételt mitikus-mágikus rítusa egy hatalmas tér és idő fölötti lelki és szellemi ív: az első, vérrel kötött egyesítő szerződés és korunk szétdarabolt magyarsága kenyérrel kötött remény-szerződése között.
(A szerző néprajzkutató)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az államalapító Szent István
Minden év augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napján) és augusztus 20-án (Szent István ünnepén) tisztelettel emlékezünk, lélekben feltöltődünk és megerősödünk. Az István által alapított királyság a középkor egyik legjelentősebb országaként vonult be Európa történelmébe. Egy 12. századi német krónikás, Freisingi Ottó püspök az Árpád-házi királyok hatalmát korlátlannak nevezi, mert mindenki engedelmeskedik a királynak.
Az államszervező István királyt méltán tartjuk a magyar történelem legnagyobb személyiségének. Neki köszönhetjük, hogy a világ legcsodálatosabb nyelvét, a magyart beszéljük. Neki köszönhető, hogy népünk ezer éven át – Kelet és Nyugat között – dicső történelmet és kultúrát teremtett. A magyarság évszázadokon keresztül nemcsak a történeti Magyarországot, hanem a keresztény Európát is védte.
István kultusza és tisztelete soha nem halványult el. Bár országát – a magyar történelem színterét, a magyar nemzet történelmi hazáját – a magyarságra kényszerített trianoni békediktátum (1920) feldarabolta, ma is szülőhaza. Ma is egységes, mert minden magyarul érző és gondolkodó ember, aki kiejti a Magyarország nevet, a történeti országra gondol. Népünket is felszabdalták, de a lelki egység szilárd, mert az a nagy király teremtette alapokon nyugszik. Annak ellenére, hogy Szent István földjén ma másodrendű állampolgárként kezelnek, felszámolásunkra törnek, megaláznak, büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. Bízunk abban, hogy utódaink még hosszú évszázadokon keresztül is emlékezni fognak István királyra, az államalapítóra. Születése, megkeresztelése, házassága
István Esztergom várában született, pogány neve Vajk. Megkeresztelésére 972-ben került sor, amikor édesapja, Géza nagyfejedelem hittérítő papokat kért Nagy Ottó német-római császártól. A magyar állam megszervezését Géza alapozta, és fia, István király teremtette meg. Felismerték, hogy a magyar nép kereszténységre térése, a magyar állam megszervezése halaszthatatlan. István herceg királyhoz illő nevelésben részesül és katolikus hitben nő fel. Szorgalmasan tanulja a latin nyelvet, melyen ír és olvas. Részt vesz a vadászatokon. Géza a serdülőkorú herceget még életében trónörökösének nevezi ki.
István házassága Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával, III. Ottó, a Német-római Birodalom császára közeli rokonával mind német, mind magyar szempontból politikai, dinasztikus jellegű. A bajorok a magyarok megkeresztelését remélik, míg azok a diplomáciai kapcsolatok rendezését. Mindkét fél a jószomszédságra és békére törekszik. A fiatal fejedelmi pár a dukátus (hercegség) központjában, Nyitrán telepedik le. Gizella kísére­tében a dunai hajókon Regensburgból nagyszámú német világi pap, szerzetes és katona érkezik, akik hozzájárulnak a keresztény magyar királyság megszervezéséhez.
A fejedelemségért folyó harc
István – apja minden előrelátó óvintézkedése ellenére – már uralkodása kezdetén kénytelen fegyverrel a kézben harcolni a fejedelemségért és leszámolni rokonával, a trónkövetelő Koppány vezérrel. Amikor Géza nagyfejedelem 997-ben távozik az élők sorából, István mellett egy jól szervezett, részben páncélos – nagyszámú német (sváb és bajor) lovag –, egy besenyő csapattest és magyar csapat áll készen arra, hogy szükség esetén a kijelölt trónörököst támogassa. A hadsereg parancsnoka a német Vecellin, a testőrség vezetői Hont és Pázmán német lovagok. E jól szervezett hadseregre szükség volt, mert a keresztény apa-fiú elsőszülöttségi jog ütközik az ősi magyar pogány szokásjoggal, amely szerint a trónörökös mindig az Árpád nemzetség legidősebb tagja. Koppány vezér e minőségben tart igényt a nagyfejedelemség fölötti hatalomra. A veszprémi csatában a keresztény hadak győzedelmeskednek. E csata nemcsak István és Koppány közti harc, hanem a keresztény világnézet és az ősi pogány hagyományok közti küzdelem is. Utólag könnyű okoskodni, de az adott történelmi helyzetben István államszervező munkája és a kereszténység felvétele történelmi szükségesség. A pogányságnak nevezett ősi hagyományok védelmezői kiszorulnak a hatalomból. Koppány vezér holttestét négyfelé darabolják és kitűzik Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár kapujára. Ez utóbbi Prokuj gyula (fejedelem) székhelye. István e kegyetlennek tűnő eljárással arra figyelmeztet, hogy mindenkitől, még a közeli rokonaitól is engedelmességet követel.
Az első magyar király
István nagyfejedelem a belső ellenállás leverése után erősíteni kívánja a magyar törzsek fölötti egyeduralmát. Rómába küldi Asztrik apátot, hogy II. Szilveszter pápától koronát, keresztet és apostoli áldást kérjen. A koronaküldést alapos diplomáciai tárgyalás előzi meg. E gesztussal a pápa és a császár elismeri István sikereit a kereszténység védelmében folytatott harcban. Theotmár merseburgi püspök lejegyzi, hogy a pápa III. Ottó császár „biztatására” küldi a koronát. Istvánt Esztergomban koronázzák meg, ünnepélyes ceremóniával emelik királyi rangra. Az eseményre 1000 karácsonyán, december 25-én, más forrás szerint 1001. január elsején kerül sor. István parancsára a koronázási jelvényeket a székesfehérvári bazilikában őrzik. Megkoronázása a következő magyar királyok számára a koronázási ceremónia megszervezésének mintájául is szolgál. A koronázás csak akkor jogérvényes, ha azt a mindenkori esztergomi érsek celebrálja. István királlyá koronázása a magyar állam születésének időpontja is. Ettől kezdve a magyar király az összes magyar teljhatalmú uralkodója, egy személyben király és pap. Ez azt jelenti, hogy nincs alárendelve a pápának és a német-római császárnak. Saját belátása szerint dönt az állam és az egyház szervezésében. Saját elképzelései szerint szervezi a közigazgatást, szedhet adót, verethet pénzt, adhat ki törvényeket.
Országegyesítés A magyar törzsfők az Árpád vezette honfoglalástól (895) kezdve még sokáig megtartják az országaik fölötti hatalmat. A magyar nyelv őrzi a hetedhét országon át kifejezést, annak a kornak az emlékét, amikor még hét magyar fejedelem birtokolta a Kárpát-medencét. Az államegyesítés során István a békés eszközök mellett kénytelen igénybe venni a hadsereget is. A magyar fejedelmek számára egyértelmű figyelmeztetésként hat Koppány leverése és István megkoronázása. A nagyfejedelem mindkét alkalommal jelzi, hogy az összes magyar királya kíván lenni, aki alattvalóitól megköveteli a keresztény vallásra való áttérést és államszervező munkájának elfogadását, támogatását.
Ha a törzsi fejedelmek hűségesküt tesznek, megtarthatják törzsi birtokaik egyharmadát. A törzsi birtokok kétharmad része mint királyi birtok az államszervezés anyagi alapját biztosítja. Mindazokat, akik ellenállnak, fegyverrel kényszeríti meghódolásra. Így jár el Erdélyben Prokuj gyulával és a vele szövetséges, alárendelt Keán bolgár-szláv eredetű magyar előkelővel. Délvidék nagy hatalmú fejedelme, Ajtony vezér is Keánhoz hasonlóan csatában veszti életét. István király a kavarok (kabarok) urát, fejedelmét, Aba Sámuelt dinasztikus házassággal láncolja magához. Hasonlóképp a magyar királyság hatalmát szolgálja az is, amikor 1009-ben egyik húgát Velence uralkodójához, Orseolo Ottóhoz adja feleségül. E házasság révén javul a magyar állam Bizánccal való kapcsolata, mivel Velence a Bizánci Birodalom vazallusa. A két nagyhatalom közti politikai szövetséget István tovább erősíti azáltal, hogy 1018 körül Imre herceget egy bizánci hercegnővel házasítja össze.
Imre herceg és az Intelmek
István Ottó fiát jelöli trónörökösnek, ezért Imre herceget vallásos nevelésben részesíti. Nevelői közt találjuk édesanyját, Gizella királynét, édesapját, István királyt és Gellért püspököt. Ottó korai halála után Imre herceg elméleti oktatását kiegészítik kormányzási és politikai ismeretekkel. Tanul lovagolni és fegyverrel bánni. Részt vesz a vadászatokon. 1030-ban hadvezérként személyesen vezeti a bihari dukátus hadseregét és a nyugati határszél páncélosseregeit is.
Imre nagyszerű nevelését szemlélteti a számára összeállított Intelmek. E könyvecske műfajilag erkölcstanító királytükör. Célja bemutatni a jó királyt és kormányzást. Összeállítója István király, lejegyzője pedig egy királyi udvarban élő tudós pap. A helyes kormányzás alapelvei – a tízparancsolat mintájára – tíz fejezetbe tömörítve ismerhetők meg. A király arra inti fiát, hogy tartsa tiszteletben az egyházat, a papságot, a főembereket, a vitézi rendet, a királyi tanácsot. Kiemeli, hogy az igaz ítélet és a türelem gyakorlása alapján „a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak”. Fontosnak tartja az idegenek befogadását és támogatását, mert „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
Imre herceg egy vadászat alkalmával, 1031. szeptember 2-án hunyt el. Szent László király idejében Imre herceget, István királyt és Gellért püspököt egyszerre avatják szentté.
István, a szent
István király Nagyboldogasszony napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el, miután halálos ágyán felajánlotta országát Szűz Máriának. A Nagy Legenda írja, hogy a király „imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária oltalmába helyezte”. Magyarországot ezért nevezik még Mária országának is. Mária a magyar nép égi oltalmazója. Égi patrónusának a magyarság minden év augusztus 15-én tisztelettel adózik.
István temetésére Székesfehérváron kerül sor a Boldogasszony tiszteletére szentelt bazilikában. Három éven keresztül gyászolják. Mivel sírja közelében több csoda történt, többen meggyógyulnak, István király szentként való tisztelete már ekkor elkezdődik.
Az erőskezű és határozott István király halála utáni évtizedekben két pogánylázadás tört ki. Az 1061-es alkalmával a vandál pusztításoktól tartva a székesfehérvári egyház kanonokjai kiemelik István mumifikálódott testét a koporsójából és elrejtik a bazilika alatti kriptába. Ez alkalommal egy Merkur nevű szerzetes leválasztja István kardforgató, igazságosztó jobb karját a testéről. A Szent Jobbot egy Berettyó folyó melletti családi monostorba helyezi el. A Szent Jobbra Szent László király egyik országjárása idején talál rá, és egy kőmonostorba, a szentjobbi apátságba helyezteti el. Szent László király 1083. augusztus 15-én István király szentté avatásának tiszteletére országgyűlést hirdet. A ceremónia megtartását azonban váratlan esemény akadályozza. A kripta bejáratát súlyos kőlap zárja el, amely csak akkor mozdítható, amikor – egy Caritas nevű apáca tanácsára – László király szabadon engedi a visegrádi várba zárt Salamon királyt. Ezt a kortársak úgy értelmezik, hogy Szent István király még holtában is a megbocsátásra buzdít. István földi maradványait a „legtisztább gyolcsba” göngyölik, majd ezüstládában Szűz Mária oltárára emelik. István király szentté avatására 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa írásbeli engedélyével és a pápai legátus jelenlétében kerül sor. Mivel kultusza Európában is elterjedt, Buda várának visszafoglalása tiszteletére 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté avatja.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jó itt. Jó itt?
Lokálpatrióta lelkünknek minden bizonnyal – és miért is ne – jól esett annak az országos felmérésnek az eredménye, amelyben Kolozsvár az első helyre került a helyi közszolgáltatások minőségének szempontjából.
A Közpolitikák (vagy a közösségért zajló politizálás) Intézménye (IPP) arra volt kíváncsi, hogy az ország megyeszékhelyei milyen eredményeket értek el a különféle közösségi szolgáltatások bevezetése, működtetése, ilyen téren a lakosság kiszolgálása, alkalmazott árak, elért minőség, a célközönség, tehát az ügyfelek elégedettsége terén. Felmérésük során olyan adatokat vettek figyelembe, mint: a víz bevezetése, csatornázás kiépítése, köztisztaság, távhőszolgáltatás, közvilágítás, közszállítás. Tehát minden olyan szolgáltatást ellenőriztek a városvezetés részéről, amely a köz irányába – annak kényelme, biztonsága, jó közérzete biztosítására – történik: tiszták-e az utcák illetve általában a város, milyen mennyiségű hulladékot gyűjtenek össze és milyen arányú a szelektív hulladékgyűjtés, kivilágítják-e kellőképpen az utakat és tereket, mennyien panaszkodtak a közvilágításra, milyen mértékű a víz- és csatornahálózat kiépítése, tehát arányosan mekkora a lakosság hozzáférése a vízhez és csatornázáshoz, hányan maradtak a távhőszolgáltatónál és mekkora a hőveszteség a vállalatnál, milyen mértékben újították fel a gépkocsiparkot és mennyire hozzáférhető a közszállítás. Felmérték még az összehasonlításban az utazási jegy árát, valamint a többi szolgáltatás értékét is.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Egység a sokféleségben: Kolozsváron megkezdődött a Kultivál
Öt régióból érkezett magyar fiatalok népesítik be szombaton a kolozsvári Bánffy-palotát. A Kultivál, azaz Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál ünnepélyes megnyitója pénteken volt a palota udvarán, majd a Szépművészeti Múzeumban nyitották meg a résztvevők fotóiból összeállított tárlatot.
Széman Péter , az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke üdvözlő szavaival vette kezdetét a Kultivál a kolozsvári Bánffy-palotában. A Kárpát-medence öt magyarlakta régiójából összegyűlt fiatal művészeket Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja is köszöntötte, kiemelve, hogy kisebbségben a kulturális értékek megőrzése, továbbadása sokszor a túlélés eszközéül szolgál. A Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál, a regionális és műfaji sokszínűségeken túl, az organikus egység jeleit is felmutatja: azt az utánozhatatlan egyediséget, ami a magyar kultúrát jellemzi és határokon át összekapcsolja – mondta a főkonzul.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke a régi és az új termékeny ötvözését emelte ki megnyitó beszédében „ezen a szép, ócska Kolozsváron” – ahogy ő fogalmazott. A Bánffy-palota barokk falai között a modern művészetek, a néptánc mellett a jazz simán megférnek egymással.
Polyák Albert, az NMI főigazgatója és Borzási Sarolta, a SHARE Föderáció magyar közösségért felelős alelnöke üdvözlő szavai után a résztvevők levonultak a múzeum földszinti kiállítótermeibe, ahol két tárlat is nyílt egyszerre: a 130 éves EMKE hőskorát bemutató emlékkiállítás, valamint a „Kultiválos” fiatal fotósok bemutatkozó tárlata.
A Kultivál szombaton rendkívül színes és változatos programsorozatot kínál az érdeklődőknek, erről itt lehet mindent megtudni. Este pedig kötetlen ismerkedésre nyílik alkalom a Bulgakovban.
maszol.ro

Van, aki kerekes székben ír és színdarabot rendez
Bándy Csilla a szilágysági Sarmaságon él, verseket, színdarabokat ír, színtársulatot (Ezüstnyilak Ifjúsági Egyesület néven) szervez, rendez. Egy fiú és egy lány édesanyja.
Mindez sok környezetére odafigyelő, tevékeny nőre ráillik, de Csilla mégis kivétel, hiszen ő kerekes székes. De ez mégsem akadályozza meg abban, hogy gyermekekkel foglalkozzon, előadásokat rendezzen, sőt meg is írja a darabot, ha a gyerekek ezt szeretnék.
Szinte mindegy, hogy miről szól az előadás, a lényeg, hogy legyen benne humor - mondja mosolyogva, miközben csak úgy árasztja magából a pozitív energiát. De honnan ez az erő? Egy ebéd mellett, saját házában vele beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, hogy színtársulatot szervezz?
Az anyukám óvónéni volt, és arról híres, hogy mindig nagyon szép előadásokat rendezett az óvodában. Olyan előadásokat, amelyekre mindenki kíváncsi volt. Ebbe nőttem bele. Együtt dolgoztunk a jelmezeken, én mondtam, hogyan képzelem el, ő pedig megvarrta. A gyermekeim is ezt látták mintaként, igényük volt erre, aztán a gyermekeim osztálytársainak, a szomszédoknak, és így tovább. Így kezdődött.
Turnéztunk már Székelyföldön, Lupényben, többször megfordultunk Budapesten, de itt helyben is gyakran felléptünk. Volt egy nagyon ügyes kultúrigazgató, különböző elveket vallottunk, de tiszteletre méltó ellenfél volt.
Hogyan kezdtek neki egy előadásnak?
Általában úgy, hogy a gyerekek felkeresnek, hogy na akkor csináljunk valamit. Ha szükséges, megírom a darabot, megtanuljuk, és helyet keresünk az előadásnak. Szinte mindegy, hogy milyen az előadás, a lényeg, hogy humoros, vidám legyen. A legfontosabb nekem viszont az, hogy látom, néhány fiatal, akivel foglalkozom, mennyire megváltozik.
Mesélj el egy ilyen történetet.
Egy gyerek, amikor elkezdtük az együttműködést, nagyon csúnyán beszélt. Nálunk alapszabály, hogy mindent ki lehet mondani, de megfelelő módon és szép szavakkal. Ezt a gyereket elég gyakran figyelmeztettük erre, és pár hónap elteltével megtörtént a csoda: ő volt az, aki a többi gyerekre rászólt, ha csúnyán beszéltek. Itt a gyerekek egy kicsit más életszemléletet kapnak.
Tévhit az, hogy a fiatalok el vannak fajulva. Nagyon sok múlik a környezeten. Ha pici korban egy gyerekre azt mondom, hogy rossz, akkor ő ezt teljesen magáévá teszi. De gondoljunk csak bele, ha azt mondom, hogy szép, jó... Törekszem arra is, hogy megkedveltessem velük a finomabb zenéket.
De nemcsak előadásokat csinálunk a gyerekekkel, hanem például betegeket is látogattunk. Nem mindenik generáció termett színpadra, vannak olyan fiatalok, akik inkább egyéb foglalkozást akarnak. Ha lelkesek, mindegy, mit csinálunk, a lényeg, hogy együtt tegyük.
Most hol tartotok? Mik a terveid?
Per pillanat pihenünk. Rég nem kaptunk meghívást. De nem adjuk fel, kivárunk.
Következő projekted?
Sok mindenen gondolkodom, de az egészségem mostanában megromlott, az utóbbi időben elég nehéz dolgokon mentünk keresztül. Most kezdem összeszedni magam egészségileg. Rengeteg tervem van, ebből a legfontosabb az írás.
Várom, hogy a kezem helyrejöjjön, hogy tudjak írni. Egérrel írok, egy speciális program segítségével, nem tudok billentyűzetet használni.
Általában az él az emberek tudatában, ha a sors bizonyos lehetőségektől megfoszt, nem kell bizonyítanod, nem kell tevékenynek lenned.
Hát éppen ez az, ha magatehetetlen vagy, nem jelenti azt, hogy az elméd nem működik. Ugyanolyan igényekkel, vágyakkal, tenni akarással működik, mint másnak. És hogy milyen módon teszel, az már csak részletkérdés.
Ért elutasítás azért, mert kerekes székes vagy?
Volt olyan, hogy nem utazhattam el a gyerekekkel egy előadásra, mert nem vállalták a felnőttek a felelősséget. Általában a sérült emberre másodrendűként tekintenek. De miért lenne másodrangú?
Sajnos nem várnak el tőle semmit, és nem is tartják képesnek arra, hogy tegyen valamit, és itt más startból bukik az egész. Persze nagyon függ a sérült személytől is, hogy hogyan kezeli ezt a helyzetet. És persze a családtól is, ha a család képes feldolgozni, a környezet is képes lesz rá.
Tudnál ajánlani egy olyan útmutató könyvet, amely segíthet azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei sérültek?
Sajnos nincs, nem tudok róla, de lehet, megírom én. Nagyon jó ötlet. Mert általában a szülők teszik félre az ilyen gyerekeket. Ismerek olyan családot, ahol az érintett személy évek óta nem látta a napfényt.
Nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőknek is nehéz feldolgozni egy ilyen helyzetet. Ha a szülő viszont tudatosítja a helyzet másságát, és egyáltalán hajlandó segítséget kérni, elfogadni - és itt elsősorban erkölcsi segítségre is gondolok -, akkor van esély a megoldásra, egy emberségesebb életre.
A szülőnek is szüksége lenne egyfajta alapképzésre. A környezetemmel nekem is meg kellett, kell vívnom naponta a saját harcomat.
A kerekes széket, az elektromos kocsit hogyan szerezted be? Ha valakinek erre van szüksége, hova, kihez forduljon?
Ez is egy másik probléma, amely Romániában nem megoldott. Egy ilyen kocsi beszerzésére nincs sok lehetőség. Az egyik út, hogy az egészségbiztosítóhoz fordulsz, az intézmény egyetlen típust kínál, amely vagy megfelel vagy nem, viszont az árnak mindössze tíz százalékát fedezi. Egy ilyen kocsi körülbelül 15 ezer lejbe kerül, na most ennek a tíz százaléka röhej összeg.
Ilyenkor vagy összekoldulsz magadnak annyit, hogy megvehesd a kocsit, vagy külföldről kérsz segítséget, hátha valaki megszán és másodkézből kapsz egyet. Az enyém másodkézből van, ma működik, holnap lehet, hogy nem. Óriási dolog volt, amikor megkaptam az első kocsit, olyan boldog voltam, hogy végre életemben először úgy fordultam, ahogy én akartam. És végre nem kellett ott maradnom, ahová toltak.
Hallottam, hogy akadtak gondok a támogatásod kifizetésével, amiből fedezed az ápolód költségeit.
Valóban volt arra példa, hogy nem kaptam meg a támogatást, vagy sokat késett. Az állam hiába küldi le a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzat nem adja ki. Érdekel valakit, hogy nem tudom megfizetni az ápolómat? A baj az, hogy sokszor a hozzátartozó sem mer kiállni, nem akar állást foglalni a sérült személy mellett a jogai védelmében, és nem követeli a neki járó javadalmakat.
A másik gond, hogy rengeteg úgynevezett álsérült van, aki szintén kapja ezt támogatást. Régóta követeljük, hogy legyen egy átfogó, központi ellenőrzés, hogy aki nem sérült, nem szorul rá, ne részesüljön a támogatásban.
Azért vannak nagyon kedves, együttérző emberek is. Például ha kimegyek a piacra, az egyszerű, kicsi, falusi nénike, aki maga is segítségre szorulna, odanyújt nekem nagyon nagy szeretettel 1 lejt. Eleinte nem tudtam kezelni az ilyen helyzeteket, és visszautasítottam. Aztán a gyermekeim apja egyszer azt mondta, hogy fogadjam csak el, hiszen ez az ő áldozata, szeretetből fakadó gesztusa, és sértő lenne visszautasítani.
Van olyan érdekvédelmi szervezet, amelynek tagja vagy?
A környéken nincs ilyen szervezet. Az izomsorvadásos betegeknek van, de földrajzilag messze esik az egyesület székhelye. Ők elég komolyan dolgoznak. Elméletileg a megyei fogyatékosügyi ügynökség lenne az az intézmény, amelynek védelmeznie kellene bennünket.
Dehát gondoljunk csak bele, a helyi önkormányzatok, az üzletek sem fordítanak gondot például az akadálymentesítésre. A polgármesteri hivatalnál például gyönyörűen akadálymentesítették a feljárót, de aztán egy virágágyással elzárták, vagy olyan meredekre csinálták, hogy egyedül nem boldogulok.
Sarmaságon csupán egy olyan üzlet van, ahová be tudok menni a kocsival. Holott tudtommal most már sehol sem adnak úgy ki építkezési engedélyt, hogy ne kérnék az akadálymentes feljárót. Az is nagyon vicces, hogy jogom van ingyenes vonat- és buszjegyekhez, de nem tudok feltolatni a járművekre.
Zárjuk valami széppel...
Bárhogy is van, az élet mindenképpen egy csodálatos ajándék. Kihagyhatatlan lehetőség, szent és sérthetetlen.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Tényleg dohánymutyiból tartja fenn magát a magyar titkosszolgálat Erdélyben?
A román titkosszolgálat azt a bevett módszert alkalmazza, hogy azt mutatja, többet tud a másik tevékenységéről, mint valójában – véli a szakértő.
Nem elég, hogy a napokban ismét kiújult a diplomáciai adok-kapok Románia és Magyarország között, a stiripesurse.ro azt írta a múlt héten saját értesüléseire hivatkozva, hogy súlyos konfliktus készül kirobbanni a két ország között.
A portál szerint ugyanis a román kémelhárításnak olyan információk jutottak a birtokába, amelyek arra utalnak, hogy az Erdély területén egyre szaporodó kisebb cigarettagyárak működtetésében a magyar titkosszolgálatok is részt vállalnak, és az onnan kikerülő dohányáru csempészéséből és értékesítéséből befolyó összegek az úgynevezett műveleti alapba kerülnek. Magyarán ebből is finanszíroznák romániai tevékenységüket. A cikkben Lázár Jánost is megemlítik, aki a magyar hírszerző közösség első számú irányítójaként és a magyar kormány „szürke eminenciásaként” arról beszélt, hogy erősíteni kívánja a magyar hírszerzők aktivitását a Kárpát-medencében.
Nagy lehet az uborkaszezon, ha a sajtónak sikerült közös platformra hozni a magyar titkosszolgálatokat és az illegális dohánybizniszt – gondolhatnánk, hisz az ilyen információkat mindig kellő fenntartásokkal kell kezelni. Tóth Tibor biztonságpolitikai szakértő szerint a műveleti információk a legszigorúbban védett adatok közé tartoznak, hisz a titkosszolgálatokat nem véletlenül nevezik titkosszolgálatoknak.
Vigyázz! Látlak!
„A legvalószínűbb forgatókönyv szerintem az, hogy jelen esetben az úgynevezett szándékos kiszivárogtatás esetével van dolgunk. A SRI valami miatt úgy látta jónak, hogy kiszór egy kis információmorzsát a vele jó viszonyt ápoló egyik médiumnak, amit aztán egy kicsit felfújva szenzációként tálalnak. A román elhárítás egyfelől egy kis magyar-, azaz inkább Magyarország-ellenes hangulatot keltett - az ilyesmire sajnos még mindig van igény -, másfelől pedig üzent a magyar hírszerzésnek: fiúk, ne vigyétek túlzásba a dolgokat, mi sem vagyunk hülyék” – fogalmazott.
Mi a fedőintézmény?
Általában a titkosszolgálat által létrehozott fiktív cég, amely látszólag szokványos kereskedelmi tevékenységet folytat, de valójában elsődleges célja a titkosszolgálati tevékenység leplezése, a hírszerzők és a velük együttműködők legendájának erősítése, vagy bizonyos esetekben ellenőrizhetetlen nyereség "kitermelése".
Fedőintézményt rendészeti szervek (bűnügyi rendőrség, vámhatóság, határőrség, csendőrség, pénzügyi nyomozók, stb.) is létrehozhatnak, ha az adott ország törvényei szerint van titkos információgyűjtési jogosítványuk.
A kulisszák mögött zajló titkosszolgálati játszmák egyik elengedhetetlen kelléke a hasonló módszerek alkalmazása. Bevett módszer, hogy a másik táborral megpróbálják elhitetni, hogy sokkal többet tudnak a tevékenységéről, mint amennyit valójában, majd reménykednek, hogy ezzel hibázásra késztetik a másik felet, amit majd kihasználhatnak.
„A vadászok ismerik ezt a módszert: megzörgetik a bokrot, s ha a fácán vagy a nyúl idegei felmondják a szolgálatot, odakint vár rá a sörét” – mondta Tóth.
Kérdésünkre, hogy elképzelhető-e, hogy valóban rászorulna ilyen kétes üzletre a magyar titkosszolgálat, a szakértő úgy válaszolt, hogy csak találgatni tud, mivel nincs konkrét információk birtokában. „A magyar titkosszolgálatok soha nem dúskáltak anyagi javakban, legalábbis a rendszerváltozás utáni 25 évben nem. Azt viszont bárki ellenőrizheti, hogy a magyar nemzetbiztonsági törvény 54.§. g) pontja lehetővé teszi a fedőintézmények létrehozását és működtetését, méghozzá külső engedélyhez nem kötött módon. Vagyis ebben a tekintetben sem az Alkotmányvédelmi Hivatal, sem az Információs Hivatal, sem a katonai szolgálatok nem függnek külső intézménytől, saját hatáskörben dönthetnek ilyen jellegű vállalkozások megalapításáról. Azt pedig tudomásom szerint egyetlen jogszabály sem tiltja, hogy egy fedőintézmény nyereséges legyen” – vázolta.
Íratlan szabályok
A hírszerzés történetében számos olyan példa van, amikor egy-egy fedővállalkozást kifejezetten abból a célból hoztak létre, hogy annak esetleges nyereségét műveleti célok elérésére használják fel: informátorok díjazása, információk beszerzési költségeinek ellentételezése, technikai fejlesztések, satöbbi. A Securitate vagy a keletnémet Stasi ugyanúgy élt ezzel a lehetőséggel, mint a CIA, a brit MI6 vagy az oroszok, függetlenül attól a rendszertől, amelyet kiszolgáltak – tette hozzá Tóth.
Hangsúlyozta, hogy a titkosszolgálatok működésének nemzetközi terepén sokkal szigorúbb szabályok uralkodnak, mint ahogyan laikusként elképzeljük, és ezek nagy része íratlan. A látszólag esetenként szemben álló, taktikailag talán ellenérdekelt szervezetek is gyakran kötnek olyan alkukat, amelyek első megközelítésben talán elképzelhetetlenek, s a legritkább esetben terítik ki kártyáikat a nyilvánosság előtt. A magyar és a román nemzetbiztonsági intézmények ráadásul egy oldalon vannak: mindkét ország EU- és NATO-tag, egymás stratégiai szövetségesei, még ha a magyar állam aktuális orosz-szimpátiája és a keleti nyitás ennek részben ellent is mond – mondta.
„Mindenkit szeretnék megnyugtatni, vagy elkeseríteni: egy magyar hírszerzőhálózat, esetleg fedőintézmény lebukása Romániában, vagy egy románé Magyarországon nem tartozik azon események közé, amelyekről a sajtóból fogunk értesülni. Az ilyen ügyeket általában diszkréten, adok-kapok alapon intézik, miután mindkét fél beárazta a történteket. Nehogy bárki is azt higgye, hogy mondjuk a német, a brit és a francia szolgálatok nem kémkednek egymás ellen, és az is biztos, hogy az elmúlt évtizedekben mindhárom oldalon volt dekonspiráció, de elintézték egymás közt” – jegyezte meg Tóth.
Hozzátette: egy-egy hasonló bukásnak megvan a maga ára, ami lehet politikai, gazdasági, katonai vagy titkosszolgálati. „Lebuktattad az egyik kémem, de ha nem csinálsz belőle túl nagy botrányt, legközelebb a te javaslatod fogom támogatni Brüsszelben, valamivel olcsóbban adok százezer tonna disznóhúst, te adhatod a közös békefenntartó zászlóalj parancsnokát, esetleg épségben hazaviheted a nálam dolgozó kémed, akit már három éve figyelünk, nem fogjuk rátörni az ajtót” – szemléltette a szakértő. Az információ hatalom
Lázár János korábban arról is beszélt a nemzetbiztonsági bizottság előtt, hogy a katonai titkosszolgálat, a katonai és a polgári hírszerzés kiválóan teljesít Ukrajnában, és eredményes titkosszolgálati akciókat tudhatnak magukénak. Ha Magyarország valóban erősíteni kívánja jelenlétét a Kárpát-medencében, akkor miért kell ezt nagydobra verni? Tóth Tibor szerint Lázár János kijelentése enyhén szólva is szakmaiatlan volt: nemzetbiztonsági kapacitásokról és prioritásokról a területet felügyelő miniszter akkor sem beszélhetne, ha ezek szakmai evidenciák.
„Ha pedig valamilyen, előttem roppant homályos okból csak provokálni akarta a környező országok elhárításait, akkor azt kell mondanom, hogy a célját elérte: talán soha nem figyeltek ennyire a potenciális magyar kémekre és az őket esetleg segítőkre, mint manapság. Lázár nem az SRI kémelhárítóinak okozott álmatlan éjszakákat felelőtlen nyilatkozatával, hanem a magyar hírszerzőknek és a velük együttműködő erdélyi magyaroknak – már persze ha vannak ilyenek” – mondta.
Felvetésünkre, hogy mi állhat a magyar titkosszolgálat tevékenysége esetleges megerősödésének hátterében, Tóth úgy vélte: a magyar állam elemi érdeke, hogy a számottevő magyar közösségnek otthont adó Romániáról minél több információval rendelkezzen, márpedig az információ annál értékesebb, minél kevesebben vannak a birtokában.
„Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a magyar illetékesek mindent megtesznek ezen információk megszerzése érdekében. Az elmúlt években körülbelül 600 ezer külhoni magyar szerzett állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárásnak köszönhetően, s nem kizárt, hogy köztük olyanok is vannak, akiket külföldi titkosszolgálatok "küldtek" azzal a feladattal, hogy előbb-utóbb hírszerző tevékenységet folytassanak.
Ezeknek a gyanús embereknek csak külföldön - Erdélyben, Kárpátalján, a Délvidéken vagy a Felvidéken - lehet utánanézni, márpedig ezt sem a magyar külképviseletek, sem a magyar rendőrség, sem a budapesti bevándorlási hatóság nem tudja végrehajtani, talán csak a hírszerzés. Hogy ismét csak magánvéleményt fogalmazzak meg: szerintem ők sem alkalmasak erre a feladatra, de nekik legalább megvan a minimális esélyük rá” – jegyezte meg.
S.I.
Transindex.ro

Hatalmas termőterületeket sújt a szárazság
Eddig 163 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen okozott több mint 30 százalékos terméskiesést a csapadékmentes nyár Hargita megyében. A károkat továbbra is a helyi önkormányzatoknál jelenthetik az érintett gazdák – írja hétfői címlapsztorijában a Csíki Hírlap.
Két hete kezdték el a kormánybiztosi hivatalok a mezőgazdasági kultúrákban keletkezett szárazságkárok felmérését a megyei mezőgazdasági igazgatóságok közreműködésével. A szakemberek már akkor kértek minden érintett gazdát, nagyobb mezőgazdasági termelőt, hogy a helyi önkormányzatoknál megtalálható formanyomtatványok által jelezzék az őket ért károkat – ismerteti az újság.
A Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság előzetes becslése szerint mintegy 162 780 hektárnyi területen okozott több mint 30 százalékos terméskiesést az idei csapadékmentes, forró nyár – számolt be a Csíki Hírlap érdeklődésére Török Jenő. A megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője hozzátette, az eltelt hetekben ugyan folyamatosan érkeztek a károsult gazdák bejelentései, azonban nem minden polgármesteri hivatal mozgósította kellőképpen a helyi gazdálkodókat. Vannak olyan települések, ahonnan egyetlen ilyen bejelentést sem adtak le – fejtette ki.
Több okból is fontos a károk minél gyorsabb és hatékonyabb bejelentése: egyrészt – a múlt évhez hasonlóan – számottevő kár esetén a károsultak idén is számíthatnak úgynevezett minimis-támogatásra vagy kormányzati finanszírozású kárpótlásra, másrészt a kért adócsökkentést, -eltörlést is úgy lehet elérni, ha van bejelentés a károkról – emelte ki a szakember. Ezért ajánlják a helyi önkormányzatoknak, hogy informálják a gazdákat, és ne mulasszák el a károk jelentését.
A terméskiesés nagyobb 30 százaléknál 2760 hektárnyi kukoricaföldön – az összterület mintegy 90 százalékán –, és a Keresztúr vidékén termesztett 14 hektárnyi cukorrépa-parcella teljes területén. A pityóka esetében az idén ültetett 9050 hektárból mintegy 4900 hektáron a kár nagyobb mint harminc százalék, sőt van, ahol 45 százalékos. A takarmánynövényekből aszálykárt szenvedett 18 750, míg silókukoricából 1760 hektárnyi. Emellett jelentős kárt jelentettek a természetes kaszálók esetében, ahol 72 900 hektár érintett, illetve a havasi legelők esetében, ahol 58 750 hektár.
Török pénteken arról is beszámolt, hogy mintegy 50 napja (június 26.–augusztus 14.) nem esett jelentős mennyiségű csapadék a megyében. A napközbeni 32–33 Celsius-fokos hőmérsékletben – amely a talajban, magházakban elérte az 50 fokot – nem tudott fejlődni burgonya. Így nem találta meglepőnek azt sem, hogy a múlt héten már szedték a pityókát a Csíkszentmárton és Csíkkozmás közötti mezőben.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Az elszármazottakkal együtt ünnepeltek Gyulakután
Egyre nagyobb igényeknek próbálnak megfelelni, amikor községi napokat tartanak – összegezte szerkesztőségünknek Varga József polgármester. Úgy tűnik, a hétvégén ez sikerült.
Kilencedik alkalommal rendeztek a hétvégén községi napokat Gyulakután, és idén nem csak két napra szorítkoztak. A két magyarországi testvértelepülés küldöttsége már csütörtökön megérkezett: Pétervására városát Eged István, Tófej községét Horváth Zoltán vezette, a fogadást ezúttal a helyi GYÖNGY szervezet rendezte, jelen voltak az önkormányzat munkatársai és képviselői mellett orvosok, de bármely gyulakutai lakos megismerhette a vendégeket. Pénteken a tófejiek a Békási-szorosig, a pétervásáriak Sinaiáig kirándultak. Délután rendezték a községbeli borászok hagyományos versenyét, este pedig három nagykoncert volt: a Bronx, Balázs Pali és Zoltán Erika fellépése nagy tömeget vonzott a színpad elé, de az azt követő retrobulit is alig lehetett abbahagyni hajnalban.
Szombaton reggel a helyi Szivárvány néptánccsoport tagjai szekéren, az erdőszentgyörgyi és havadi huszárok lovon, a mezőcsávási fúvószenekar autón járta be a települést, ének- és zeneszóval ébresztve és hívogatva a lakosságot az aznapi tevékenységekre. A hivatalos megnyitóra délután került sor, ahol a lakosság nagy tapssal fogadta a község polgármesterét. „Szeretem a gyulakutaiakat, és keresem bennük a jó társat, a nagy lelket, a jó szívet, azt az embert, aki mellém áll és községünkért tesz. Ez az igazi gyulakutai, és itt éppen elég van ezekből az emberekből” – mondta Varga József. Kelemen Atilla parlamenti képviselő szerint ennek a falunapnak nagyon komoly közösség- és magyarságerősítő hatása van, és az utóbbi évek munkáján meglátszik, hogy nagyon jó kezekben van a település. Szabó Árpád, Maros Megye Tanácsának alelnöke azt hangsúlyozta ki, hogy ez a rendezvény a helyiek összetartozásának ünnepe.
Színpadra léptek a helyi és havadtői óvodások és iskolások modern és népi táncokkal, furulyajátékkal, szép műsort mutatott be a tófeji Szivárvány dalkör és a helyi szépkorúak Reménység csoportja, miközben a közelben öt üstben gulyás főtt és jókora ökröt is forgattak nyárson. Délután újabb koncertsorozat indult: Mara után Kaly lépett színpadra és kimondta a jelszót: Elmegyek az éjszakába mulatni. Igaz ugyan, hogy ő kétszáz kilométerrel odébb múlatta át az éjszakát, de a küküllőmentiek a színpad előtt maradtak és hatalmasat buliztak Janicsák Vecával, Kökény Attilával, László Attilával, Tolvai Renátával, késő este pedig Kozsó és az Ámokfutók, majd a Groovehouse társaságában. A napot látványos tűzijáték zárta: tíz perc alatt több mint kétezer fénylövedék röpült a magasba.
Vasárnap a gyulakutai reformátusoknál a 25 és 50 évvel ezelőtt konfirmáltak találkoztak ismét, a csöbi katolikusok pedig búcsúünnepükre hívták meg az elöljárókat és vendégeiket. Eközben Gyulakután a sport is teret kapott: kispályás fociban és nemzetközi szabadfogású birkózóversenyen mérhették össze képességeiket a sportolók.
A több ezres tömeget megmozgató gyulakutai faluünnepről bővebben a Vásárhelyi Hírlap augusztus 17-ei, hétfői számában olvashatnak.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Pontát hibáztatják a román-magyar kapcsolatokban mutatkozó problémákért
A román jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerint Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő hatalomra kerülése óta megromlott Románia és Magyarország viszonya, amit a PNL Ponta „etnopopulista" politikájának tulajdonít.
Románia és Magyarország kölcsönös tiszteleten alapuló pragmatikus, baráti kapcsolatokra „ítéltetett", függetlenül attól, ki van hatalmon Bukarestben vagy Budapesten – olvasható a PNL főtitkára, Radu Carp által aláírt közleményben.
Az ellenzéki párt szerint Ponta Románia érdekei ellen cselekszik, amikor nacionalista és populista szólamokat hangoztat.
„A PNL határozottan elutasítja az etnikai alapú autonómiát, de támogatja az ország egészében egyformán alkalmazott közigazgatási decentralizációt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) képtelen volt egy ilyen reformra, és kudarca miatt most a nemzeti kisebbségeket, Magyarország nagykövetét vagy Orbán Viktort hibáztatja a kormányfő etnopopulista dühének függvényében" – áll a PNL közleményében. Az ellenzéki párt szerint azért nincs szélsőséges párt Romániában, mert senki sem tud rivalizálni a PSD-vel, amikor a nacionalizmusról és populizmusról van szó.
Románia és Magyarország között egy hete robbant ki diplomáciai vita, azt követően, hogy Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a Romania Liberának adott interjúban egyebek között arról beszélt, a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik „elegendő jóindulat" a román fél részéről. Példaként említette, hogy a Szeged-Arad gázvezetéken még mindig csak Magyarország felől lehet gázt szállítani Románia felé, és hogy a határon áthaladó tíz út összekapcsolása Románia miatt késik.
Az interjú miatt múlt hétfőn bekérették a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetségének a képviselőjét, Victor Ponta pedig egy hétfő esti élő televíziós adásban kijelentette, hogy a magyar kormány provokálja Romániát. Pénteken egy másik interjúban Ponta azt mondta: Magyarország bukaresti nagykövete „túlzásba vitte az arcátlanságot".
MTI
Erdély.ma

Felújították a Farkas utcai templomot (Megkezdődtek a Kolozsvári Magyar Napok)
Hálaadó istentiszteleten adták át tegnap az Európai Unió támogatásával felújított kolozsvári Farkas utcai református templomot, Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemplomát.
A magyar kormányt képviselő Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntésében kijelentette: a felújításnál használt 21. századi újításoknak köszönhetően a templom ma jobb állapotban van, mint negyven, száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. A miniszter a tradíció és az innováció ötvözését tartotta az egyház, a magyarság, de talán a románság legfontosabb feladatának is, „hogy a tradíció ne csak múlt legyen, az innováció ne csak jövő legyen”. „Ahol csak tradíció van, az múzeum. Ahol meg csak innováció, az kísérleti laboratórium. Ha a kettő együtt van, élő, szilárd alapokkal bíró közösségről beszélünk” – fogalmazott a miniszter. Balog Zoltán szerint a templom megtartása a közösséget is megtartja. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikációjában elmondta: a felújítás otthonná és otthonosabbá tette a templomot. Hozzátette, hogy a kolozsvári magyarok az intézményeikben érezhetik igazán otthon magukat. Ezért kell minden évben új intézményeket építeni, a régieket pedig felújítani. Feltette a kérdést, hogy a Kolozsvárra tanulni érkező fiatalok, akik sok esetben tanulmányaik után is a városban maradnak, felfedezik-e azt az intézményhálózatot, amely biztosítja számukra a teljes értékű életet. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere arról beszélt, hogy a Farkas utcai református templom nemcsak a református egyház, hanem az egész város büszkesége. Megjegyezte: nem sok olyan város van a világon, ahol öt vallásfelekezet püspöke székel. Hozzátette: Kolozsvárnak olyan városnak kell lennie, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
A Farkas utcai református templomot tizenhét hónap alatt újították fel. A 18,9 millió lej értékű munkálat költségeit az Európai Unió és a román állam fedezte, az egyháznak csak mintegy 305 ezer lejes önrésszel kellett hozzájárulnia. A 60 méter hosszú, 19 méter magas belső boltozatú templom megépítését Mátyás király rendelte el 1486-ban. A ferences rend által 1489 és 1516 között felépített templomot a Boldogságos Szűz Máriának szentelték. Az épület megszenvedte a protestánsok és a katolikusok közötti villongásokat. Bethlen Gábor romos állapotban juttatta 1622-ben a református egyháznak. A templom melletti rendházból csak a kolostor kerengőjének északi része maradt meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A megkövezett példa is ragadós
Úgy tűnik, hogy román honfitársaink sok tekintetben tanulékonyak, csak ki kell várni, amíg első felháborodásuk lecsitul. Kétségtelen, hogy rendkívül kellemetlen, ahogy időnként minket, magyarokat ócsárolnak, de amikor lenyugodnak a kedélyek, és alaposan elgondolkoznak, mindazt, amit magyar részről korábban égbekiáltó "pofátlanságnak" tekintettek (lásd Basescu 2013-as marosfői kijelentését a Tusványoson elhangzottakról), hamarosan lekoppintják, feltupírozva időnként.
Jut eszembe mindez, amikor olvasom, hogy a határon túli románok idei marosfői nyári egyetemén Cristian Diaconescu, a Basescu alapította Népi Mozgalom Alapítvány elnöke, volt külügyminiszter bejelentette, hogy a határon túli románoknak magyar mintára egyszerűsített eljárással románigazolványt kellene adni. Ami megerősítené az anyaországgal való kapcsolatukat, a romániai intézményeket közvetlen jogi úton pedig arra kötelezné, hogy speciális jogokkal ruházza fel őket. A volt külügyminiszter részben azért venné át ezt a magyar kezdeményezést, mert a képviselőház áprilisban elutasította a román állampolgárság megszerzésének megkönnyítésére benyújtott törvény módosítását, amit a vajdasági románok "aljas szavazatnak" minősítettek. A sokat káromolt magyar modell viszont némileg javíthatna a helyzeten. A Timok-völgyi románok képviselője pedig, elismerését fejezve ki a magyar testvérek iránt, a külhoni magyarok nemzeti identitásának megőrzésére kidolgozott stratégiának a lemásolását javasolta. Basescu pedig arra biztatta az észak-bukovinai, dél- besszarábiai románokat, hogy kérjék a kettős állampolgárságot, mert az ukrán állam nem ismeri el ugyan, de nem is tiltja azt.
A nagybani történet egy kisebb léptékűt juttat eszembe. Egy mezőségi magyar iskola fenntartása érdekében kértük a vidéki polgármestert, hogy a törvényes előírások értelmében támogassa a környékbeli magyar gyermekek befogadását azokból a falvakból, ahol megszűnt a magyar iskola. A sok hercehurcával járó elutasítást követően a következő években kiderült, hogy a román tagozat megmentése érdekében a környékbeli román diákok beutaztatásához folyamodtak.
A sokat káromolt és betiltott, ártalmatlan és nem is feltűnő székely zászló kifüggesztése is követendő példának bizonyult. Felháborodással kísért betiltását követően a kincses városban és környékén, a marosvásárhelyi orvosi egyetem udvarán, sőt később Csíkszereda főterén is megjelentek az óriástrikolórok: ha zászló kellett nektek, nézzétek címen. Csakhogy ezeket a sok XXXL-es zászlókat méretüknél fogva nehéz karban tartani, és költséges újra cserélni, ezért az időjárás viszontagságai miatt helyenként az elmúlt hetek során piszkos feltörlőrongyhoz váltak hasonlóvá.
Ami pedig a román közvélemény felháborodását és a magyar nagyövet megkövezését illeti a Székelyföld autonómiájáról tett kijelentése kapcsán, úgy tűnik, hogy román honfitársaink ezen a téren messze előttünk járnak. Az idei marosfői nyári egyetem első programpontja ugyanis a következő volt: Besszarábia egyesülése Romániával a románok nemzeti célja 2018-ra.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Márton Áron arcai
Több új művel gazdagodott a bucsini művésztelepen a Márton Áron-ikonográfia. A 2015. július 24–augusztus 2. között megrendezett XI. Vadárvácska Alkotótábor előre bejelentett szellemisége a nagy püspök egyénisége, példája, eszmei és hitvilága volt, s az a 19 művész, aki idén az évről évre újdonságokkal előrukkoló erdei szálláson dolgozott, hamar rá is hangolódott a témára. Ebben az is segítette őket, hogy közelebbről megismerkedhettek Márton Áron életének, munkásságának gyergyói vonatkozásaival, felkeresték a püspök szülőfaluját, Csíkszentdomokost, bejárták gyermekkorának élménynyújtó színhelyeit, hosszasan időzhettek a helybeli emlékmúzeumban, ahol alaposan betekinthettek mindabba, ami az erdélyi katolikus egyházfő példás szolgálatával, helytállásával kapcsolatos. Nyilvánvaló, hogy a Gyergyóalfaluban nyílt táborzáró kiállítás ennek jegyében a szokásosnál is jobban megérintette a közönséget. Az idei alkotó együttlét tematikus jellegét meghatározó házigazda, Gál Mihály és a művészeti vezető, Balázs József festőművész elképzelése e szellemiséghez méltó munkákkal teljesedett ki. Ezt Nagy Miklós Kund művészeti író is hangsúlyozta a tárlatnyitón, aki a művésztelepen született alkotásokat méltatva kiemelte: bár egyazon személyiség, azonos téma és sok közös ihletforrás ösztönözte munkára a művészeket, a végeredmény mégis kellőképpen színes, változatos lett, mindenki igyekezett, hogy saját útját, alkotói elképzeléseit, önmaga stílusát, műfaja jellegzetes jegyeit követve vetítse ki magából azt, amit számára a téma, a Márton Áron-i példázat sugall. Természetes, hogy ez esetben a művészi igényesség talán még hangsúlyozottabban, elevenebben élt a táborlakókban, mint máskor. Ki-ki a maga módján rajzolta, mintázta meg a népéért, hitéért tántoríthatatlanul kiálló Márton Áron arcát, idézte fel immár legendássá vált bérmaútjait, megpróbáltatásokkal teli börtönéveit, a lenyűgöző egyéniségéből sugárzó fényt, a szülőföldjében és népében rejlő erőt, energiát, amiből ő is táplálkozott. A művészeknek komoly kihívást jelentett mindez, hiszen el akarták kerülni a sztereotípiákat, nem a könnyebb megoldások vonulatán akartak végigmenni. Keményen megdolgoztak ezért, de nem feledhették a sokat idézett püspöki jelszót: "Non recuso laborem."
Kétségtelen, hogy Bálint Károly érdemelte ki a legnagyobb elismerést. Olyan kivételes teljesítményt nyújtott a 80 éves szobrászművész, amilyenre talán sokkal fiatalabb kollégái sem lennének képesek: erőltetett menetben, reggeltől késő estig dolgozva, öt nap alatt agyagból megmintázta, majd gipszbe öntötte, kiállításra alkalmassá finomította Márton Áron méretes mellszobrát. Ihletett művét remélhetőleg rövidesen bronzba nemesítve illő környezetbe, köztérre helyezik valahol. De a kiállított festmények, grafikák, plasztikák, textíliák is megérdemlik, hogy minél több ember elé kerüljenek. Gyergyóalfalu után a csíkszentdomokosiak láthatják az anyagot. Pár hónap múlva Marosvásárhelyre is eljut. Ez már szinte magától értetődő, annál is inkább, mivel ezúttal is Vásárhelyről érkezett a legtöbb táborozó. Bandi Kati, Barabás Éva, Bálint Károly, Datu Victor, Gergely Erika, Major Gizella, Nagy Dalma, Sajgó Ilona névsorából állt össze az itteniek csapata. Miholcsa József Marossárpatakot, Orbán Endre, Ráduly Piroska Csíkszeredát, Ferencz Erzsébet, Forró Ágnes Kolozsvárt, Csutak Levente, Jakabos Olsefszky Imola Brassót, Holló Barna Nagyváradot, Ciobanu Gyula Gyergyószentmiklóst, Balázs József, Szakács Eszter Gyergyóalfalut képviselte. A helyiek, a táborszervező Sövér Elek Alapítvány és Gyergyóalfalu polgármesteri hivatala átfogó katalógusban is szeretnék megörökíteni a XI. Vadárvácska műtermését. Eddigi kiadványaik tanúsítják, hogy ennek a tervnek a megvalósítása sem lehetetlen.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

XXIII. Nagy Pál Alkotótábor
Kusztos Endre emlékére
A táboralapító és szellemi vezető Kusztos Endre nélkül a makfalvi tábor már sosem lesz ugyanaz, mint korábban volt, de mint az eddigi sorozatos csapásokat, súlyos veszteségeket, a község értékteremtő létesítménye ezt is túl fogja élni. Azért is, mert működtetőit, fenntartóit a fent nevezett két kiváló mester szellemisége is erre kötelezi. Ez a gondolat kimondva, kimondatlanul mindegyre megfogalmazódott az augusztus 3 – 9. között zajló tábor résztvevőiben, házigazdáiban. A záróünnepségen a népes közönség is előtt is megismételték. Folytatni kell, hiszen fontos a faluközösségnek, és a visszatérő alkotók, a törzstagok is úgy érzik, tovább kell gyarapítani a nagy értékű gyűjteményt, tovább kell vinni, amit elkezdtek. A makfalvi jelenlét lelki, szellemi felüdülést nyújt azoknak is, akik csupán belekóstolnak mindabba, amit az alkotó együttlét, az egyhetes munka teremt, jelent. Ezt az az írás is példázza, amit Doszlop Lídia Makfalvi élmények címmel küldött el szerkesztőségünknek. Kissé rövidítve közöljük az alábbiakban.
Vasárnap, augusztus 9-én zárult a XXIII. Nagy Pál Alkotótábor Makfalván. Istentiszteleten vettünk részt a református templomban, Kiss Károly tiszteletes úr szolgálatával, majd a helyi művelődési otthonban találkozás következett a művészekkel. A jelenlévőket Fülöp Irén tanárnő köszöntötte, aki a tábor lelkes szervezője évtizedek óta. Az elmúlt hét alkotásaiból nyílt kiállítást Sz. Kovács Géza festőművész méltatta és mutatta be a közönségnek. Fülöp Irén elmondta, az idei tábor az emlékezés jegyében telt, hiszen nagy veszteség érte a művészközösséget Kusztos Endre festőművész tragikus halálával.
A művésztábor 1979-ben alakult Nagy Pál, Kusztos Endre, Fülöp Dénes, Kedei Zoltán kezdeményezésére. A június 16-ra tervezett, várva várt megnyitó fényét egy tragikus esemény árnyékolta be: a táborba tartó Nagy Pál festőművész, a felesége, Kemény Zsuzsa és D. Varga Katalin bukaresti grafikusnő szörnyű halálhíre a helyszínen már összegyűlt művészek szívében mély sebet ejtett. 1980-ban emlékkiállítást szerveztek Nagy Pál tiszteletére. A kommunista hatalom nem nézte jó szemmel ezt a kezdeményezést, a festőtábort felfüggesztették. 1990-ben megalakult a makfalvi Wesselényi Művelődési Egyesület Fülöp Dénes tanár szervezésében. 1992-től – három év kihagyással – évente megszervezik az alkotótábort a Fülöp házaspár irányításával. Fülöp Dénes halála után felesége, Fülöp Irén tanárnő viszi tovább a nemes küldetést. Az idei tábor megszervezésében Fülöp Irén jobbkeze, Péterfi Levente tanár segített. Vass Imre alpolgármester a szervezésben, elszállásolásban nyújtott támogatást, a zárókiállításon a művészeknek a Makfalva, a Dózsák falva című falumonográfiát ajándékozta.
Sokan emlékeznek, hogy a festőtábor megalakulása előtt, 1969-től Makfalván Fülöp Dénes szervezésével irodalmi színpad működött. Évente kortárs írókat, költőket hívtak meg; elsőnek Kányádi Sándort, és ilyen alkalmakkor tárlatokkal tették teljesebbé a művelődési eseményt. Kusztos Endre, Suba László, Nagy Pál, Kedei Zoltán, Balázs Imre, Maszelka János, Olariu Gheorghe, Szécsi András, Kazinczy Gábor és más neves művészek működtek közre.
Idén Kusztos Endrére emlékezve a jelen lévő művészek emlékkönyvet nyitottak, ezt az állandó tárlat új helyén, a Dózsa- kúriában helyezik el. Íme az alkotók, akik egy termékeny hét után alkotásaikkal örvendeztettek meg bennünket a helyi művelődési ház kiállítótermében: Sz. Kovács Géza, Nagy Dalma, Károly-Zöld Gyöngyi, Deleanu Márta, Suba László, Kádár-Dombi Péter, Moldován Gyula, Orbán Irén, Sándor János, Kováts Mátyus Erzsébet, Joó Dénes és Bernád Ilona néprajzkutató, természetgyógyász, valamint ifj. Kovács Árpád fotós.
László János tanár Király László Menyasszonybokor című, Kusztos Endrének ajánlott versét adta elő, majd a Makfalva tiszteletére írt, Fohász a lent maradottak életéért című saját versét is elszavalta.
Isten adjon egészséget mind-annyiunknak a jövő évi viszontlátásig!
Doszlop Lídia
Népújság (Marosvásárhely)