Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1999. augusztus 24.
Aug. 27-én a Kolozsváron, a Korunk Kávéházban bemutatják Kibédi Varga Áron Noé könyvei /Komp-Press, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című tanulmánykötetét a szerző jelenlétében. A Hollandiában élő irodalomtudós, költő kötete az irodalomtörténet-írás, irodalomelmélet aktuális problémáit tárgyaló tanulmányok mellett néhány erdélyi vonatkozású szöveget is tartalmaz. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./
1999. augusztus 26.
Péntek János nyelvész, kolozsvári professzor pontosított. A Székelyföld /Csíkszereda/ 5. számában jelent meg egy vele készített interjú. Megjelenés előtt nem látta az írást, a nyersen közreadott interjúszövegben tartalmi elírás (vagy félreértés?) is szerepel, amely ellentétes azzal, amit mondott. Elfogadhatatlan, hogy a Románia történelme tankönyvek továbbra is a magyar ellenségképet forgalmazzák meg, és ez a szövegben pontosan fordítva jelent meg. A Romániai Magyar Szó július 23-i számában Kuszálik Péter Morfondírjában kifogásolta az interjúnak azt a részét, amelyben úgy szólt az anyanyelv- oktatás két évtizeddel ezelőtti reformjáról, hogy közben megfeledkezett Kuszálik édesanyjáról, akinek tankönyvírásban és egy tanári kézikönyv megírásában szerzőtársa volt. Nem volt szándékában, hogy saját érdemeit mások rovására felnagyítani. /Péntek János, Kolozsvár: Helyesbítés és pontosítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./
1999. augusztus 26.
Szapáryfalván augusztus 20-22. között rendezték meg a Szapáryfalvi Napokat, a helyi fiatalok kitartó munkája eredményeképpen. Istentisztelettel kezdődött a rendezvény, majd a gyermekek vetélkedője következett, volt focimeccs, lovak szépségversenye. Az igazfalvi hagyományőrző csoport vendégszerepelt, a helybeliek Györffi Kálmán Az igazgató nyugdíjba megy című kétfelvonásos vígjátékot mutattak be. /(Király Zoltán): Falutalálkozó a Bánságban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./
1999. augusztus 27.
A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye Caritas-szervezetének mezőgazdasági részlege Gyergyószentmiklóson működik. Az Agro-Caritas Transilvania Alapítvány 1993. március 3-án alakult meg Bálint Lajos érsek kezdeményezésére. Az elmúlt évek eredményeiről adott képet a Szabadság. A gépkörök mezőgazdasági információs és közvetítőirodák. György Károly állattenyésztési mérnök, a gyergyószentmiklósi gépkör alapítója és menedzsere elmondta, hogy bajor mintára próbáltak elindulni. Kis- és közepes gazdák szövetkezése a gépkör Bajorországban. A bajor mintát alkalmazni Erdélyben nem lehetett, mert itt az emberek a kollektív után nem akartak közösen dolgozni, minden családnak külön gép kellett, amit nem tudott kihasználni. A gyergyószentmiklósi gépkörnek 238 tagja van. Összegyűjtik a mezőgazdasági jegyeket (az úgynevezett kuponokat), vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket vásárolnak, és önköltségi áron juttatják azokat a gazdáknak. Tanfolyamokat szerveznek, szakemberek előadásokat tartanak. Igény szerint használt mezőgazdasági gépeket, pótalkatrészeket hoznak be Németországból jutányos áron. 1997-ben PHARE-támogatással korszerűen felszerelték az irodát, az információs hálózatot fejlesztik. A Caritas mezőgazdasági részlegéhez tartozik a Szent Benedek Tanulmányi Ház. Szeptemberre befejezik a három előadótermet, nyolc vendégszobát fürdőszobával magába foglaló létesítményt, tájékoztatott Kastal László, a tanulmányi ház aligazgatója. - 1993-ban kezdődött a fiatal gazdák képzése. A képzés után hat hónapra Bajorországba, illetve Svájcba mennek mezőgazdasági gyakorlatra a fiatal gazdák. A külföldi gyakorlat idején ösztöndíjat kapnak. 1993-ban - hét fiatal gazda ment Bajorországba, 1998-ban már százhúsz. 1993-tól összesen négyszáz fiatal gazda volt kint gyakorlaton. A fiatal gazdák hazatérve hasznosítják a külföldön tanultakat. Baráti, üzleti kapcsolat alakul ki a fogadó gazdával. /Schuller Mária: A katolikus Caritas a gazdákért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
1999. augusztus 30.
"Aug. 28-án, születésének 90. évfordulója közelében a költő és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek a szülőfaluban. Az emlékező gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kőfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költő-Tiborc!" A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestről érkezett Pálfy G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A költő lánya, Horváth Arany felolvasta a Horváth István Alapítvány szándéknyilatkozatát. Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütő András beszédében hangsúlyozta: "Látszólagosan az elmúlt esztendőkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklődés annak a világnak a részéről, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetről beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költőnek nem mindenekelőtt való feladata a lepkefogás a virágos mezőkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkéből szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költő, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költő barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely őt oda taszította, a parancs, amely belőle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ő könyvénél - A Magyarózdi toronyaljára gondolok - gyönyörűbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörű szellemi katedrális építője előtt hajtom meg itt most fejemet magam is...". /Lokodi Imre: Átmeneti csöndességben. Magyarózdon, Horváth István tornácán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30., (M.J.): Horváth István emlékünnepség Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Horváth István /Magyarózd, 1909. okt. 9. - Kolozsvár, 1977. jan. 5./ emlékezetes munkája a Magyarózdi toronyalja /1971/ című falurajza. Rendőrautó gázolta halálra. "
1999. augusztus 30.
Kibéd a falu első írásos említésének 500. évfordulója alkalmából aug. 28-29-án ünnepséget rendezett. Kibéd azért is maradhatott meg az évszázadok folyamán, mert itt nem hódított az egyke, mint a Küküllő alsó folyásán élő magyarok körében, állapította meg beszédében Székely András balavásári lelkész. Az évfordulóra két kiadvány látott napvilágot (Szellemi örökségünk, KIBÉD 1499-1999, Impress Kiadó, Marosvásárhely 1999, és Péterfy László: Kibéd és egyháza, Infopress Székelyudvarhely, 1999). Ráduly János a 125 éve született Seprődi Jánosra emlékezett, aki azért dolgozott, hogy felmutassa szülőfaluja sajátos értékeit, és hogy azokat egyetemessé emelje. A megjelentek megkoszorúzták az emlékplakettet annak az épületnek a falán, ahol egykor a Seprődi János szülőháza állt. Fellépett a parajdi fúvószenekar. Leleplezték az emlékművet, melyet úgy képeztek ki, hogy egyben alapot kínáljon egy szobornak, amely Kibéd valamelyik híres szülöttét örökíti majd kőbe vagy bronzba. A kibédi származású kolozsvári magyar főkonzul, Bitay Károly megállapíthatta, hogy Kibéd magára talált. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének nevében dr. Kelemen Atilla országgyűlési képviselő köszöntötte az ünneplőket. Az újonnan berendezett tájház udvarán állították fel azt a kopjafát, ifj. Bódi László alkotását, amelyen olvashatók Kibéd nagyjainak nevei. Aug. 29-én az istentisztelet után a sport meg a kikapcsolódás került előtérbe. /Bölöni Domokos: Kibéd értékei. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./
1999. szeptember 1.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) aradi szervezete megjelentette harmadik füzetét. Az első aradi tollforgatók írásait tartalmazta, a második drámapedagógiai tapasztalatokat közölt, a harmadik Hábel Géza főkönyvtáros munkája, bibliográfiai kiadvány, amit az Arad megyei könyvtár katalógusai alapján állított össze, a romá-magyar kérdéskör kapcsán. Címe: Audiatur et altera pars. /Új EMKE-füzet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./
1999. szeptember 1.
"Verestóy Attila Hargita megyei szenátor augusztus 27-én nyilvánosan rágalmazta, gazembernek nevezte az Udvarhely Szék újságíróját az Etéden résztvevő nyolc polgármester előtt. A szenátor fizikai bántalmazással is fenyegette az újságírót, erre azonban nem került sor. Jóllehet "magánszemélyként" rágalmazott Verestóy Attila, a törvényes számonkérésnek semmilyen esélye nincsen, hiszen a mentelmi jog ezt megakadályozza.- Verestóy Attila azt kiabálta, hogy az ő nevét kizárólag az ő előzetes beleegyezése alapján használhatná bárki, így az Udvarhely Szék is. /Verestóy szenátor visszaél mentelmi jogával. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), szept. 1./"
1999. szeptember 2.
"Bertha Zoltán /Debrecen/ irodalomtörténész állapította meg: "egy történelmi, pozíciójában megrendült, identitásában és önbecsülésében sorvadó, eszmei tájékozottságában elbizonytalanodó nemzettársadalom - mint amilyen a Kárpát-medencei etnikai térvesztését, demográfiai fogyatkozását és elerőtlenedését folyamatosan átélő magyarság - sem csorbul attól, ha fenntartja az eszményállító írásművészet sorskifejező akaratába vetett bizalmát, vagyis ideálképző értéktudatának önmegtartó energiáit." Bertha Zoltán ennek alátámasztásául idézett határon túli magyar íróktól, Sütő Andrástól, a vajdasági Tari Istvántól, a kárpátaljai Füzesi Magdától, az erdélyi Szőcs Gézától, Kovács András Ferenctől, Demény Pétertől és Orbán János Dénestől. /Bertha Zoltán: Irodalom és nemzet. = A Hét (Bukarest), szept. 2./"
1999. szeptember 2.
A húsz éve elhunyt Vass Áron makfalvi székely állatszobrászról, a népművészről könyv készül. Ehhez a vállalkozáshoz kéri a könyv szerzője, Murádin Jenő az olvasók segítségét. Minden olyan információ, mely hozzásegít, hogy a rejtőzködő szobrokat lefényképezzék, gazdagabbá és tartalmasabbá teszi az alkotó emlékét idéző kiadványt. /Vass Áron emlékezetére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
1999. szeptember 3.
"Kolozsváron újabb magyar utcaneveket töröltek el, a Dózsa György utca Ferdinánd román király nevét kapja, eltörölték a Bem József tábornok utcanevet, Herbák Jánosból pedig Matei Basarab lesz. Az olyan történelmi utcanevek, mint a Kövespad (Pietroasa) és az Alkony (Amurgului) szintén új, jelentéktelen neveket kapnak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Ismét lefaragtak néhány magyar utcanevet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Gaal György adott tájékoztatást az utcanévadó bizottság üléseiről. Kolozsváron minden ülésen a magyar tagok tevékenysége kimerül a tiltakozásban, az ismételt leszavazás elviselésében. Kolozsváron a bizottságban Molnos Lajos, Mikó Lőrinc tanácsosok, valamint Asztalos Lajos és Gaal György képviselték a magyarságot. Idén tavasszal változott a helyzet: a megyéhez került vissza a döntés joga. Felállítottak a megyei tanács mellett egy 28 tagú bizottságot, amelyben szakértőként Csetri Elek és Gaal szerepel a magyarság részéről, s a magyar megyei tanácsosok közül is talán ketten tagok. Ugyanakkor a városi bizottság is szorgalmasan ülésezik. Jelenleg tehát a névváltoztatási javaslatot a polgármesteri hivatal terjeszti a városi névadó bizottság elé. Ha az jóváhagyja, a városi tanács elé kerül. Ennek kedvező döntése esetén a megyei névadó bizottság vizsgálja meg a javaslatot, s terjeszti a megyei tanács elé. - Kolozsvárt szinte lehetetlen nyomon követni a rengeteg javaslatot, s hogy abból mit hol hagytak jóvá. A polgármesteri hivatal pedig előre kitéteti a táblát. - Szinte valamennyi még meglévő magyar utcanév felkerült az átkeresztelési listára, de egyetlen javasolt magyar személynév sem szerepelt. A magyar bizottsági tagok - pár román kolléga helyeslésének is köszönhetően - legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy a magyar utcanevet meghagyják, vagy beleegyeztek: más magyar nevet javasoljanak a helyére. Azt, hogy miért nem javasol a városháza egyetlen magyar személynevet sem, azzal indokolták: a javaslatok a lakosságtól jönnek, s magyar vonatkozású javaslatot senki sem tett. Erre Asztalos Lajos egy tízoldalas román nyelvű beadványt készített. Ebben vázolta a kolozsvári utcanevek történetét, s kettős javaslattal szolgált: egyrészt felvetette a XIX. század végéig használatos nem nemzetiségi jellegű régi "beszélő" utcanevek újbóli használatát (román és magyar változattal): Híd, Szappan, Király, Farkas stb. utca. Másrészt 20 konkrét utcának (többnyire földrajzi nevet viseltek) magyar vonatkozású nevet javasolt (Fadrusz János, Bethlen Gábor, Minorita, Mikes Kelemen, Haller Károly, Mikó Imre stb. utca). A továbbiakban egyetlen előterjesztési listán sem tűntek fel ezek a javaslatok. - Gaal György pontos címét megadta, ennek ellenére egyetlen ülésre sem kapott meghívót. /Gaal György: Ahogy az utcákat nálunk keresztelik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"
1999. szeptember 3.
A legfrissebb adatokat szerint Romániában az első hét hónapban tovább csökkent az ipari termelés, csaknem tíz százalékkal. Továbbra is óriási a raktárkészlet: 22 317 milliárd lej. Kisebb lett az állatállomány, az exporttal együtt csökkent az import is. Folyamatosan nő a nyugdíjasok száma, az 5913 ezer nyugdíjas (szemben a 4760 ezer fizetett alkalmazottal) 3,2 százalékkal több, mint tavaly, hasonló időszakban. Több a halálozás és kevesebb a születés, Románia népessége az első félévben közel 20 ezer fővel csökkent. /A statisztikai adatok ezúttal sem lepnek meg. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 3./
1999. szeptember 3.
Marosvásárhelyen pince-színházat alakítanak ki. A bábszínház épülete a református egyházé volt és pincéjét borpinceként használták. Most is jó állagú. Itt lesz a kísérleti színház, a nézőtér maximum 25-30 személy befogadására alkalmas. /Járay Fekete Katalin: Pince-Thália Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
1999. szeptember 3.
Harmadszor rendezik meg szeptember 16-18. között Csíkszeredában az Erdélyi Orvosnapokat. Idén hozzávetőlegesen 150 résztvevőre számít a szervező bizottság, ezek között lesznek a termékeiket bemutató gyógyszerkereskedők, -forgalmazók is, lehetőség nyílik szerződések, megállapodások helybéli megkötésére. /Erdélyi Orvosnapok harmadszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./
1999. szeptember 4.
Az Önkormányzati Hírlevél 13. számában Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő felvetette a kérdést, hogy kedvez-e a magyarságnak helyi közigazgatásról szóló törvényt módosító, szenátus által elfogadott változata, miszerint az következő helyi választások alkalmával átlagban 40 százalékkal csökkentik a helyi tanácsosok számát. Czédly József a választási adatokat ismertette. Erdély 118 városában az 1992 évi népszámlálás adatai alapján 864.401 magyar élt, ez a romániai magyarság többsége, számszerint 53,22 %-a. Ezekben a városokban az 1996-os helyi választások alkalmával 2322 városi tanácsost választottak meg, ebből 463 képviseli az RMDSZ-t, illetve független magyar tanácsos, ami a tanácsosok összlétszámának 19,94 %-a. Amennyiben a jövő évi helyi választások alkalmával csökkentik a tanácsosok létszámát, akkor a 118 városnak csak 1396 tanácsosa lesz, ami a jelenleginek 60,1 százaléka. Feltételezve, hogy a városok lakóinak nemzetiségi összetétele lényegében nem változott, a magyar nemzetiségű lakosok az átlagnak megfelelő arányban vesznek majd részt a választásokon és az RMDSZ-re, illetve magyar jelöltekre szavaznak, akkor az erdélyi városoknak 279 magyar tanácsosa lesz, tehát 184-gyel kevesebb, mint jelenleg, de megtartva a mostani kb. 20 százalékos arányszámot. Az adatok további elemzéséből kitűnik: 1) 1996-ban a 118 városi tanácsból 12-ben volt több mint kétharmados RMDSZ-többség (Tusnádfürdő, Kovászna, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Szováta, Borszék, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Érmihályfalva és Szentkeresztbánya). Az új tanácsosi létszám bevezetésével 1 városi tanácsban (Kovászna) az RMDSZ elvesztené a kétharmados többséget. 2) 1996-tól kétharmadnál kevesebb, de több mint 50 százalékos RMDSZ-többség van 4 városban (Nagykároly, Szilágycseh, Nagyszalonta, Marosvásárhely). Ezen a helyzeten a leszállított tanácsosi létszám nem változtatna, viszont ebbe a kategóriába kerülne Kovászna városa is. 3) Az 1996. évi választások alapján 3 városban a választott testület több mint egyharmada, de kevesebb, mint fele RMDSZ-tanácsos (Margitta, Szatmár, Tasnád). Az új tanácsosi létszám még három városban biztosíthat az RMDSZ-nek több mint egyharmados képviseletet (Kiskapus, Bánffyhunyad, Kürtös).4) Ugyancsak az 1996. évi helyi választások eredményeként további 74 városi tanácsban van legalább 1 RMDSZ-tanácsos, míg 25 városi testületben nincs RMDSZ-képviselet. - A tanácsosok létszámának tervezett csökkentése még 15 városi tanácsban szüntetné meg az RMDSZ jelenlétét, éspedig azon helységekben, ahol a magyarság arányszáma az összlakosságnak kevesebb, mint 9-10 százaléka a kisebb, és 5-6 százaléka a nagyobb városokban. - Megjegyezhető, hogy a készülő törvénytervezet alapján, mivel a magyarság aránya több mint 20 százalék, 35 városban lehető lesz a magyar nyelv használata a helyi közigazgatásban. Ezek a városok az 1., 2. és 3-as pontokban feltüntetetteken kívül: Élesd, Felsőbánya, Balánbánya, Kisjenő, Kolozsvár, Detta, Marosludas, Nagyvárad, Kőhalom, Szecseleváros, Szilágysomlyó, Dicsőszentmárton, Maroshévíz és Zilah. /Czédly József: Helyi választások - hogyan? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1999. szeptember 4.
"Petru Lucinschi, Moldova Köztársaság elnöke nyilatkozott a Szabadságnak. Nemrég Kijevben moldovai-ukrán-orosz csúcstalálkozót tartottak, ahol a Dnyeszter menti terület jövőjét tekintve sikerült egyezségre jutniuk, mondta. Nagyon nehezek a tárgyalások, mégiscsak fegyveres konfliktus volt, amely mintegy 600 emberéletbe került. Ezen a területen a moldovaiak aránya 40 százalék körüli, míg az oroszoké, az ukránoké és a többi nemzetiségé összevéve 60 százalék. Különféle dokumentumokat, jegyzőkönyveket írnak alá. Egyes minisztériumok közös akciókat hajtanak végre. Gazdasági téren vannak gondok: nekik saját pénzük, bankjaik vannak, létrehozták saját külön struktúráikat. Egyetlen kérdés maradt hátra: a Dnyeszter mentieknek el kell ismerniük, hogy Transznisztria a Moldovai Köztársaság szerves része, szögezte le Lucinschi. Õk makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy két egyenlő jogi alanyról van szó a Moldovai Köztársaságon belül - Transznisztria és Moldova -, e két elemnek kell föderációt vagy konföderációt létrehoznia. Az EBESZ is készített rendezési tervet. Kijevben arról állapodtak meg, hogy a létező terveket egyesítik. - A transznisztriai térségben jelen az orosz hadsereg, továbbá a transznisztiaiak saját hadseregük, továbbá a békefenntartó alakulatok. Lucinschi kitért arra, hogy Moldova orientációja nem kimondottan nyugati, hanem európai. Hagyományos kapcsolataikat nem akarják felszámolni, például Ukrajnával, Oroszországgal és a kaukázusi államokkal. - Arra a kérdésre, hogy Romániával különleges viszonyban állnak-e, Lucinschi azt válaszolta, hogy ő nemigen használja ezt a kifejezést. "Persze, nyelvünk, kultúránk, hagyományaink majdnem azonosak, s ez meghatározza viszonyunkat, ám mindez nem elég ahhoz, hogy a különleges viszonyt hivatalos szintre emeljük. Moldovában a lakosságon belül 65 százalékos a moldovaiak aránya, s 35 százalékot tesz ki a többi nemzetiség. Ilyen bizonytalan szakaszban az ilyen megfogalmazások egyeseket irritálnak." - Nagyon jó kapcsolataink vannak Magyarországgal, azokat fejleszteni kívánjuk, jelentette ki. /Légy jóban a szomszédod szomszédjával! Interjú Petru Lucinschival, Moldova Köztársaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"
1999. szeptember 4.
"Ez év őszén - a Sulyok István Főiskola nyomdokán - beindul a Partiumi Keresztény Egyetem, amely nyitányát jelentené egy ökumenikus egyházi összefogással létrehozandó erdélyi - alapítványi - magyar magánegyetem megalakulásának. Szept. 11-re Tőkés László püspök Nagyváradra reprezentatív jellegű nagygyűlést hívott össze, melyre várja a magyar nyelvű oktatás mellett elkötelezetteket, mindazokat, akik Nagyváradon, Biharban és az egész Partium területén szívükön viselik az önálló magyar nyelvű felsőoktatás ügyét, illetve a testvéregyházak, az RMDSZ és az önkormányzatok, valamint az RMPSZ, az oktatásügy és különféle oktatási intézményeink képviselőit. A nagygyűlés alkalmával széles körű adománygyűjtést kezdeményeznek, és 5, 10, 50 és 100 ezer lejes címletekben téglajegyeket bocsátanak ki: "A Partiumi Keresztény Egyetemért és épületéért". /Meghívó. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./"
1999. szeptember 4.
A Szatmárnémeti Közgazdasági Líceum idei tanévben beindult magyar tannyelvű osztályának nincsenek magyar nyelvű szaktanárai és mivel hiányzik a logikát és a földrajzot tanító pedagógus is, a kilencedikeseknek hat tantárgyat kell románul tanulniuk. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskola hatáskörébe tartozik a tanárok alkalmazása. Az iskola igazgatónője szerint a magyar diákoknak kérvényezniük kellett volna azt, hogy magyarul akarják tanulni az illető tárgyakat, annak ellenére is, hogy magyar tagozatos osztályba járnak. Erdei Líviusznak viszont határozottan az az érzése, hogy a líceumban egyáltalán nem örülnek a magyar tagozat létrejöttének, és ott akadályozzák a működését, ahol csak lehet. /Közgazdasági Líceum: Magyar osztály - román nyelven. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./ A tanfelügyelőség közbelépésére megoldódott a probléma. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy minden tantárgy számára találtak megfelelő tanárt, így a jövőben folyamatos lehet az oktatás a Közgazdasági Líceum magyar IX. osztályában. /(Sike Lajos): Minden szaktantárgyat magyarul tanulnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
1999. szeptember 4.
Az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó /Kolozsvár/ új sorozatként, többnyire első, illetve második és harmadik kötetes szerzőket jelentetett meg, és egyben olyan költőket, akik egy nemzedéket alkotnak. /Orbán János Dénes Hivatalnok-líra című verseskötete, egy harmadik kötetes szerző, Sántha Attila Az ír úr, valamint Farkas Wellmann Endre A vágy visszakézből című, és végül Dankuly Csaba Egyfajta edzés és Gergely Edit Üzenet lélekdoktor szeretőhöz című verseskötete./ Olyan generáció jelentkezett pár éve, amely mindenképp figyelmet érdemel. Legizgalmasabbak két igen-igen fiatal szerző munkái: az Előretolt Helyőrség-könyvek sorozatának újabb darabjai, Dankuly Csaba és Gergely Edit könyvei. /Kisgyörgy Réka: Egy nemzedék kötetei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1999. szeptember 4-5.
Dercze Ferenc Resicabányán élő gobelinművész, RMDSZ-vezetőségi tag, nyugalmazott mérnök mostani munkájába beírta a Miatyánk szövegét. A kivarrt templomképeket elajándékozta az illető plébániáknak, egyházaknak. Készülőben van a Keresztút gobelin az épülő resicabánya-govondári római katolikus templom számára, a tizenöt stáció. A hetvenhét éves gobelinművész szeretné még munkáit befejezni. A Szovjetunióba deportáltak emlékművét is kivarrta, a helybeli Német Demokrata Fórum kezdeményezésére. - A kereszthegyi emlékmű megcsonkított, vaselemeitől részben megfosztott 48-as szabadságharc-emlékmű, ennek képét, a maga csonkaságában is szeretné megcsinálni. /Munkáiban több nemzetiségben gondolkodva. Beszélgetés DERCZE Ferenccel, a resicabányai gobelinművésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4-5./
1999. szeptember 6.
"Felavatták Gyulán a román gimnázium /Nicolae Balcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium/ új szárnyát. "Az év legnagyobb magyarországi kisebbségi beruházása, a majdnem félmilliárd forintos költséggel megépült gyulai román kollégium" - mondta Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter az avatóünnepségen. A létesítményben 120 személyes kollégium, 300 néző befogadására alkalmas színházterem, tízszobás vendégház, 400 adagos konyha és tálaló kapott helyet. A gimnáziumot Sofronie Drincec, a magyarországi román ortodox egyház püspöke szentelte föl. /Román kollégium avatása Gyulán. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 6./"
1999. szeptember 6.
A Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat augusztusi számát Petőfi Sándor emlékének szentelte, halálának 150. évfordulója alkalmából. /Megjelent a Székelyföld kulturális folyóirat júliusi száma. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./
1999. szeptember 7.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete fennállásának legnagyobb sikerét könyvelhette el a napokban, amikor a tanfelügyelőség alkalmazottaival karöltve sikerült elérnie: Kolozsváron újra beindult a magyar tannyelvű iskolai szakoktatás. Tavaly ősszel még nem sikerült a kolozsvári magyar szakiskolai hálózat kialakítása. /Szabó Csaba: A pedagógusszövetség győzelme. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
1999. szeptember 7.
Szept. 7-én a képviselőházban Lazar Ladariu, a Román Nemzeti Egységpárt képviselője elítélte azt, hogy Marosszentgyörgy polgármestere a román zászló mellé kifüggesztette a polgármesteri hivatal homlokzatára a magyar állami lobogót is. Kerekes Károly RMDSZ-képviselő a vádakat visszaverte és tisztázta, hogy a magyar zászló kifüggesztése annak kapcsán történt, hogy augusztusban Zalaszentgyörgy testvértelepülés önkormányzatának küldöttsége hivatalos látogatást tett Marosszentgyörgyön. A román küldöttség korábbi zalaszentgyörgyi látogatása alkalmával az ottani polgármesteri hivatalra kifüggesztették a román zászlót és a román himnuszt is eljátszották. Ez ellen ott senki nem fejezte ki felháborodását, és nem interpelláltak az Országházban. /Kerekes Károly képviselő válasza Lazar Ladariu újabb magyarellenes vádjaira. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 7. - 1551. sz./
1999. szeptember 7.
László Zoltán, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatója elmondta, hogy az 1994 óta a Bolyai Farkas Líceum épületében működő teológiai profilú osztályokat külön miniszteri rendelettel adták át az újonnan létesült önálló református tanintézetnek. Az igazgató elmondta, hogy önálló tanintézet elképzelhetetlen saját tanári kar nélkül. Ilyen rövid idő alatt azonban képtelenség lett volna tantestületet toborozni. A jelenlegi létszám - 113 gyerek (négy osztály) - nem biztosít elegendő óraszámot ahhoz, hogy főállású tanerőket alkalmazzanak. Ezt jövőre tervezik, amikortól párhuzamos osztályokat indítanak és a gimnáziumi alsó tagozatot is felállítják. Ehhez természetesen a mostani négynél több osztályteremre lenne szükségük. Ugyanis mindössze négy osztályterem állt rendelkezésükre, amelyeket felváltva használtak: délelőtt a református tagozat, délután a református diakonisszaképző főiskola diákjai. Hiányoznak továbbá a laboratóriumok, különböző szertárak is. Az együttműködésük megfelelő a Bolyai-líceummal, Bálint István igazgatóval. Jövőre azonban saját tanári karuk lesz. Feszültségek a jogutódlás vonatkozásában vannak. Õk ugyanis a restitutio in integrum elve alapján igényt tartanak a hajdani Református Kollégiumra, annak egész épületegyüttesére, amelynek visszaszerzéséért 1990 óta küzdenek. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi osztályának vezetője mindig mellettük állt. Az RMDSZ támogatása, segítsége mindig is behatárolt volt ebben az ügyben. Többnyire a nyilatkozatok, ígéretek szintjén nyilvánult meg. - Nyílt titok, hogy Dumitru Matei főtanfelügyelő a megyében működő ellenzéki pártok érdekeinek hű kiszolgálója. /Szentgyörgyi László: Az első önálló magyar tannyelvű középiskola Marosvásárhelyen. Beszélgetés László Zoltánnal, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatójával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 7./
1999. szeptember 7.
Szept. 3-5-e között Felsőbányán tartotta VI. Partiumi Honismereti Konferenciáját a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ Várak, kastélyok, udvarházak címmel. A hazai és külföldi előadók a várak, kastélyok, udvarházak bemutatása mellett folytatták a tavalyi sarmasági konferencia témáját is: az 1848-1849-es események és emlékhelyek ismertetését. A konferenciát Dukrét Géza, a PBMEB elnöke nyitotta meg. A 24 előadó egy-egy tájegység ismerőjeként szűkebb pátriájának nevezetes várairól, udvarházairól, kastélyairól beszélt. A jövő évi konferencia témája az Árpád-kori települések kialakulása lesz. A tervek szerint az előadások anyagát megjelentetik a Partiumi Füzetek-sorozatban. /Péter I. Zoltán: Műemlékvédők Felsőbányán. Várak, kastélyok, udvarházak számbavétele. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 7./ A konferencián Dánielisz Endre és Péter I. Zoltán A hajdúvár őrtornyából Arany János Múzeum című könyvbemutatóra is sor került. /Várak, kastélyok, udvarházak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./ A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Temes, Arad és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki. Tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak fel és ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be kutatásaikról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. A PBMEB az elmúlt két évben összesen 11, különböző műemlékek leírását tartalmazó könyvecskét adott ki. Nyomás alatt van a tavalyi konferencia anyagát tartalmazó kiadvány is. A konferencián megjelentek láthatták Szmik Antal - Pain Lajos vaskos (nyolc kötetes), egyelőre csak kéziratban fellelhető Felsőbánya-monográfiáját. /Honismereti konferencia a Gutin aljában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17-23., 11. (XLII.) évfolyam 647. szám/
1999. szeptember 8.
"Kallós Miklós nyugalmazott egyetemi tanár, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke elmondta, hogy Kolozsváron a holocaust előtt erős zsidó hitközség létezett, amely körülbelül 18 000 lelket számlált. A deportálásból és a munkaszolgálatból mindössze nyolc százalékuk tért haza. A hazatértek megpróbálták újrakezdeni a hitközségi életet, de jött a kommunizmus, mely újabb kivándorlási hullámot eredményezett, ennek következtében nemcsak itt Kolozsváron, hanem az egész országban rendkívüli módon leapadt az izraelita vallásúak száma. Jelenleg országszerte mintegy 12-14 ezerre tehető a zsidók lélekszáma. A kolozsvári hitközségnek jelenleg mintegy ötszáz tagja van. Közülük nem mind zsidó, ugyanis meglehetősen sok vegyes házasságot kötöttek. A hagyományos vallási kritériumok alapján Kolozsvárott nincs több, mint háromszáz zsidó, 80 százalékuk hetvenen felüli. - A hitközség a hagyományos zsidó értékeket ápolja. Az amerikai JOINT (Nemzetközi Zsidó Szervezet) közreműködésével a hitközség rendszeres segélyeket biztosít 35-40 tagjának. - Romániában egyre több a szennylap, mely a zsidó közösséget mocskolja. Vannak kimondottan legionárius kiadványok is, és nemrég jelent meg az Atac de Cluj, amely szintén tele van antiszemita cikkekkel. A "Mein Kampf" a főügyész beleegyezésével jelent meg, ami hihetetlen dolog. - A kolozsvári zsidó hitközség két ingatlant kap vissza. Az egyik a volt uszoda épülete, a másik a valamikori zsidó imaház. Bár a visszaszolgáltatásra vonatkozó rendelet a Hivatalos Közlönyben megjelent, nem történt semmi, ugyanis bírósági döntésre van szükség. /Nánó Csaba: "Leggyakrabban temetéseken találkozunk" Beszélgetés Kallós Miklós nyugalmazott egyetemi tanárral, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./"
1999. szeptember 8.
Életem a rácsok és fények világa volt - írta a 70 éves Csiha Kálmán püspök Fény a rácsokon című könyvének bevezetőjében. A püspök a Romániai Magyar Szóban életútjáról beszélt. Gyermekkorában a tanyáról bejártak vasárnapi istentiszteletre Érmihályfalvára, ahol Sas Kálmán tiszteletest hallgatták, akit a diktatúra idején kivégeztek. Csiha Kálmán Debrecenben kezdte a gimnáziumot, majd Nagyváradon érettségizett, közben szüleit kényszerlakhelyre vitték. 1949 márciusában egy éjjelen az egész országban összeszedték és kényszerlakhelyre hurcolták a földbirtokosokat. Ez a romániai földbirtokosság számára 14 éves meghurcoltatás és szenvedés kezdetét jelentette. Csiha szüleit Csíkszeredába hurcolták kényszerlakhelyre. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen, és nem volt szabad elhagyniuk a várost. Csiha Kálmán azért maradt ki ebből, mert azon az éjszakán nem volt otthon. Csiha elvégezte a teológiát. A püspök mindegyik gyülekezetére, amelyben szolgált, sok szeretettel emlékszik vissza. Csiha Kálmánt alaptalan vádak miatt, koncepciós perben, tíz év börtönre ítélték. A börtönben verseket kezdett írni és ott írta meg a doktori disszertációját is - gondolatban, hiszen nem volt szabad írni, sőt papírt vagy írószert sem birtokolni. A börtönben része volt az éhezésben, a betegségben, a hideg elviselésében, a megaláztatásokban, a kényszermunkában. A börtönben a hit segítette, Isten szava: ne félj, mert én veled vagyok, s megsegítlek téged. Hat és fél év után az általános amnesztiával szabadult. - 1989 karácsonyán - úgy tűnt - a rácsok végleg lehullanak, de nem így történt, jött 1990 márciusa: véres események Marosvásárhelyen. 1990. június 29-én következett dr. Csiha Kálmánt püspöki beiktatása. Az azóta eltelt évek is csak harcot jelentettek. 1989 óta tíz év telt el, de az egyházi javak még mindig a hatalom kezében vannak, az 500 felekezeti iskola ma sem működhet, nincs önálló magyar egyetem. Ez a szélmalomharc mérhetetlen sok energiát emésztett fel. - Az elmúlt kilenc év alatt megoldódott a lelkészhiány, református kollégiumok indultak be, templomok, szeretetintézmények, gyülekezeti otthonok épültek. - A vásárhelyi események után újabb kivándorlási hullám indult. A hajó ura azonban mégis Jézus Krisztus, vallja a püspök. Súlyos probléma a kivándorlás és a természetes szaporulat hiánya. Minden évben háromezerrel többet temetnek, mint amennyit keresztelnek, s ez az elmúlt kilenc-tíz évben már 26 ezer lelket jelent. Az utóbbi két évben lassan ugyan, de emelkedni kezdett a születések száma. A püspök a feladatot így összegezte: összeszedni a maradékot. A püspök tevékeny, sok előadást tart, ott van a templomszenteléseken, prédikációs kötetet adott ki, az 1995-ben Budapesten magalakult Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának (MRETZS) lelkészi elnöke és egyben liturgiai bizottsági elnök. A püspök a jövőt a lelki megtisztulásban látja. /Somogyi Botond: Össze kell szedni a maradékot. Beszélgetés a 70 éves Csiha Kálmánnal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
1999. szeptember 8.
Külföldieknek munkát vállalni Magyarországon csak engedéllyel lehet. A magyar Munkaügyi Minisztérium 7/1991 számú rendelete értelmében külföldi személy magyarországi munkavégzése csak a foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központ által kiadott munkavállalási engedély alapján lehetséges. Külföldi munkavállalását csak akkor engedélyezik, ha a munkáltató a munkaerőigényét legalább két hónappal megelőzően bejelentette, és a munka elvégzésére magyar munkaerő nem áll rendelkezésre. A kérelmet a külföldit foglalkoztatni kívánó magyarországi munkáltató nyújtja be, megjelölvén a külföldi munkavállaló adatait, az ellátandó munkakört, a munkavégzés helyét, várható kezdő és befejező időpontját, a külföldi személyi alapbérét, valamint az alkalmazás részletes indokait. A kérelemhez csatolni kell a külföldinek a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségét igazoló okirat hiteles másolatát és hiteles magyar fordítását, valamint a külföldi munkaköri egészségügyi alkalmasságáról szóló igazolást, külföldről származó igazolás esetén ennek hiteles másolatát és hiteles magyar fordítását. A munkaügyi központ az engedélyt a magyar munkáltatónak küldi meg. A munkavállalási engedélyt legfeljebb egy évre adják, hosszabbítás iránti kérelmet az illetékes munkaügyi központnál kell benyújtani. A Romániával kötött vízummentességi megállapodás a turista vagy látogatási célú, rövid tartamú utazásokra vonatkozik. - A munkavállalási vízum az abban meghatározott idejű, de legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít. A helyi rendőrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodási időtartama nem haladja meg az egy évet, a megyei (fővárosi) rendőr- főkapitányság pedig huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tervezett tartózkodás időtartama az egy évet meghaladja. A tartózkodási kérelem benyújtásakor a külföldinek rendelkeznie magyarországi megélhetést biztosító anyagi eszközökkel, magyarországi lakással és a visszautazást biztosító feltételekkel. A magyarországi lakás meglétét tulajdonjogi okirattal, lakásbérleti szerződéssel, egy Magyarországon élő családtag közjegyzői okiratba foglalt szállás biztosítására vonatkozó nyilatkozatával, vagy a fogadó vállalat vagy intézmény által biztosított elhelyezésről szóló igazolással lehet bizonyítani. A tartózkodás engedélyezése esetén a külföldit huzamos vagy ideiglenes tartózkodási engedély elnevezésű igazolvánnyal látják el, és az engedélyezett tartózkodás idejét az útlevélbe is bejegyzik. /Dr. Guias József jogtanácsos: Külföldiek munkavállalása Magyarországon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
1999. szeptember 9.
"Szept. 5-én, vasárnap benépesült Sándorhomok és Szárazberek közös futballpályája. A szárazberki IKÉ-s /Ifjúsági Keresztény Egylet/ fiatalok a környező falvak ifjúságának a bevonásával jótékonysági rendezvényt szerveztek, amelynek bevételét a helybeli református templom renoválási munkálataira ajánlották fel. A "Focicipős palacsinta-buli" focibajnoksággal kezdődött, Szárazberek, Sándorhomok, Sárfalu és Nagypeleske részvételével. A rendezvény bállal folytatódott. Ifj. Király Lajos, a szárazberki IKE elnöke elmondta: a rendezvényen 6-700 ezer lej gyűlt a templom felújítására. A hasonló alkalmak különben Szárazberken hagyománynak számítanak, ami azt jelenti: a helyi ifjúság aktív részt vállal a faluközösség életében. /Szárazberek: Ifjúsági rendezvény az egyház javára. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 9./"