Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1999. június 21.
Megkezdte működését az első romániai magyar internetes hetilap: TransIndex néven (www.nextra.ro/transindex, www.emt.ro/transindex) elindult az első, csak az interneten megjelenő, hetente frissített lap, amely a budapesti központú Index nemzetközi internetes lapcsalád romániai tagja. (A budapesti Index [www.index.hu] a legolvasottabb magyar internetes kiadvány, naponta húszezren látogatják.) Az új lapot a csíkszeredai Nextra működteti, az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság szakmai támogatásával. A tartalmat egy diákokból és frissen végzettekből álló kolozsvári csapat szolgáltatja, a lap felelős szerkesztője Kelemen Attila. - Különös hangsúlyt kapnak majd a beszélgetések (jelenleg Tatár György filozófussal, Bogdán Zsolt színművésszel és Dani László informatikussal készített interjúk olvashatók). A lapkoncepcióban kitüntetett helyen szerepelnek még a romániai közérzetet bemutató különféle anyagok (most például a Nyílt Társadalomért Alapítvány által finanszírozott szociológiai felmérés adatai és egy kolozsvári falfirka kommentárja látható). Tervezik, hogy jövőre elindul - a tanügyre szakosodott civil szervezetekkel és alapítványokkal való egyeztetés után - a Virtuális Bolyai Egyetem. /Új színfolt a romániai magyar sajtóban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./
1999. június 21.
Sárközújlak község megrendezte a Sárközújlak Napját. Találkoztak Sárközújlak szülöttei. Szépségversenyt és diszkót rendeztek. A megyei politikai képviselői is eljöttek, beszédet mondtak. Sárközújlak Fehérgyarmattal testvértelepülési szerződést kötött. Felavatták a község központjában felállított világháborús hősök emlékművét, majd leleplezték a Fodor Kálmán (1929-1980), helybeli festőművész emlékére készített emléktáblát a művész egykori lakóházán. A résztvevők ezután megtekintették Szilágyi Béla és Podolyák Vilmos festőművészek kiállítását. Délután megyei román és magyar írók találkoztak, bemutatták Anzik Albert most megjelent, Sárközújlakról szóló monográfiáját. /Sárközújlak Napja - 1999. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 21./
1999. június 22.
Jelenleg 57 állami egyetem működik. Ami a magánegyetemeket illeti, nincs annyi egész Európában, mint Romániában, állapította meg cikkében dr. Mészáros Miklós egyetemi tanár. Az állami egyetemek közül 8 első osztályú, ide tartozik a Babes-Bolyai Tudományegyetem is. - Elhamarkodott intézkedés volt az, hogy az előadásokon nem kötelező a jelenlét, egy nyugati intézkedést minden változás nélkül átültettek. Nyugaton a könyvtárak minden hallgatót el tudnak látni megfelelő könyvekkel. Romániában azonban a valutahiány miatt a modern kiadványokból jó, ha egy példány bekerül a könyvtárba. 1993-ban azzal próbálták javítani az elhamarkodott intézkedést, hogy az előadások anyagának sokszorosítását szorgalmazták. Jelenleg 40 hallgató közül 4-5 hallgató van jelen az órán. - Az életszínvonal csökkenésével korlátozni kezdték a terepgyakorlatok és a terepmunka idejét is. Erre kirívó példa a jelenlegi egyetemi év, amikor sem a terepgyakorlatra, sem a diplomamunkára szükséges összeg nem áll a hallgató rendelkezésére. A tudományos köri tevékenység minimálisra zsugorodott. Az egyetemi oktatás megfelelő kutatási háttér nélkül tömegoktatási intézménnyé silányul. /Dr. Mészáros Miklós egyetemi tanár: Felsőoktatásunk buktatói. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
1999. június 22.
Gyergyószentmiklóson több irányból történik kezdeményezés a népi és polgári, tárgyi értékek megóvására, az Etnographia Gyergyóienszisz Alapítvány és a Tarisznyás Márton Múzeum mellett a gyergyószentmiklósi Renaissance Alapítvány is hasonló célkitűzést követ. Ez utóbbit két évvel ezelőtt hozta létre Czimbalmas Tivadar vállalkozó. Terve egy szabadtéri múzeum létrehozása a négyes kilométerkőnél, ennek érdekében alapítványa már önerőből megvett 15 múlt századi faházat. Ezeket lebontják, majd újraépíteni szándékoznak a leendő falumúzeum telephelyén, újraéleszteni a hagyományos székely településképet. Czimbalmas Tivadar a faházat önerőből vette, anyagilag teljesen kimerült. Egy közösségi ház terveit és fölépítésének finanszírozását vállalta fel a Kós Károly Alapítvány, amelynek elnöke Sáros László. Czimbalmas élő falumúzeum-komplexumot szeretne létrehozni: hagyományos népi műhelyek működnének benne: cserepeseket készítő műhely, szénégetés, kovácsműhely, asztalosműhely, népi bútorokat készítő műhely. Tervezi még régi vízimalom, vízifűrész, posztóványoló, gyapjúmosó fölállítását is. /Pusztító faházak, avagy élő falumúzeum? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1999. június 23.
"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálatának közleménye szerint jún. 22-én Bukarestben Radu Vasile miniszterelnök fogadta a romániai elismert egyházak vezetőit. A találkozón a történelmi magyar egyházak részéről jelen volt Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek nevében Tamás József csíkszeredai segédpüspök, Csiha Kálmán és Tőkés László református, valamint Mózes Árpád evangélikus és Szabó Árpád unitárius püspök. Részt vett a találkozón Gheorghe F. Anghelescu kultuszállamtitkár is. Az erdélyi protestáns egyházak püspökei ez alkalomból sokadszor írásbeli beadványban sürgették az elkobzott egyházi javak visszaadását, a felekezeti iskolák helyreállítását és állami alapokból való finanszírozását, valamint a közel tíz éve halogatott vallásügyi törvény mihamarabbi elfogadását. A megbeszélés középpontjában a lelkészek állami költségvetésből való javadalmazására vonatkozó törvénytervezet állt. Lucian balázsfalvi görög katolikus érsek jogosan emelt kifogást a javadalmazás terén érvényesítendő, a népszámlálási adatokra támaszkodó arányossági elv alkalmazása ellen, rámutatva, hogy az 1992-es népszámlálás óta a felekezet híveinek száma jelentősen emelkedett. Mózes Árpád püspök csatlakozott hozzá, mivel a népszámlálás a magyar és szász evangélikusokat, valamint az evangéliumi keresztyén kisegyház híveit összekeverte. Tőkés László az arányossági elv mechanikus alkalmazását kifogásolta, mivel ez egyfelől beavatkozást jelent az egyes egyházak lelkészei számának a megállapítására vonatkozóan. A napirenden szerepelt még az előkészületben lévő vallásügyi törvény, az egyházi-felekezeti oktatás, valamint az elkobzott egyházi javak kérdése. Tőkés László püspök a román kormány politikai akaratát hiányolta a jogos egyházi követelések, illetve a kormány ígérgetéseinek megvalósítása tekintetében. Anghelescu államtitkár ezzel szemben minden téren előrelépésről beszélt, és a következőket helyezte kilátásba: egy-két héten belül a kultusztörvény végleges tervezete a kormány elé kerül; a kormány a közeljövőben mintegy kétszáz egyházi ingatlant készül visszaadni sürgősségi rendelettel, melyek közül 40-50 épület a történelmi magyar egyházakat illeti. A miniszterelnök a jogos egyházi követelésekkel és igényekkel szemben teljes nyitottságot és megértést tanúsított, de nem titkolta, hogy a különféle jogi nehézségek határt szabnak a kormány segítőkészségének. Azt is megígérte, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület időközben peres úton visszaszerzett nagyváradi székháza helyében más, hasonló értékű épület visszaadására fognak törekedni. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a román kormány ismételten kötelezettséget vállalt az egyházi tulajdonok és a felekezeti oktatás problémáinak rendezésére. A jelenlévők kívánságára a kormányfő megígérte, hogy szeptember elején újra találkozni fog az egyházfőkkel. /Egyházi vezetők a kormányfőnél. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 23./"
1999. június 23.
Az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöksége június 15-i ülésén elemezte az anyanyelvű oktatás helyzetét, ezen belül a meglévő oktatási hálózat szinten tartási, illetve bővítési lehetőségeit. A megyei szervezet oktatási bizottsága nyolc pontból álló munkatervet dolgozott ki, melyet Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének oktatási alelnökét, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Arad megyei elnöke ismertetett. Egyre kevesebb gyermek jár magyar iskolába, fogynak a szakképzett pedagógusok, ezért ötéves időszakra történő felmérést készítenek. Vidéken több helyen ingyenes lakás várja a pedagógusokat, mégsem jönnek. Szorgalmazzák a szülői munkaközösségek megalakítását. /Anyanyelvű oktatásunk munkaterve. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./
1999. június 24.
A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa június 23-án Bukarestben tartotta meg soros negyedévi plenáris ülését. A Tanügyi és Ifjúsági Bizottság elnöke tájékoztatott azokról a kiszállásokról, amelyek során a bizottság tagjai Temes, Máramaros, Hargita, Krassó- Szörény, Suceava és Arad megyében, valamint Bukarestben a helyszínen tájékozódtak a kisebbségi oktatás helyzetéről. A bizottság tagjai kisebbségi nyelven oktató iskolákat látogattak meg. Megállapíthatták a kisebbségi iskolák tankönyvellátásának megoldatlanságát. A résztvevők elhatározták, hogy ezt a kérdést a következő plenáris ülés napirendjére tűzik. A Kisebbségek Tanácsa a sajtóban megjelenő kisebbségellenes, idegengyűlölő, antiszemita megnyilatkozásokról nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívta a figyelmet a jelenség káros voltára, felszólítva minden illetékes intézményt, hogy határozottan foglaljon állást ezekkel a jelenségekkel szemben, illetve alkalmazza a Büntetőtörvénykönyv nemzetiségellenes, uszítást tiltó és büntető paragrafusait. Egy másik nyilatkozat szerint a Kisebbségek Tanácsa támogatja mind a Helyhatósági Törvény, mind a Tanügyi Törvény módosítását. A Kisebbségvédelmi Hivatal ismertették a tavaly létrehozott Kisebbségi Tárcaközi Bizottság és annak Roma Albizottsága eddigi tevékenységét. Az ülésen javasolták a kisebbségi művelődési központ és a kisebbségi vállalkozókat tömörítő gazdasági egyesület létrehozását, továbbá a kisebbségi szervezetek vezetői közvetlen tanácskozásának intézményesítését. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter bejelentette, hogy kezdeményezte a kormányprogramban szereplő Kisebbségkutató Intézet mihamarabbi létrehozását. /Bartunek István: Tájékoztató - Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal -Közönség- és sajtókapcsolatok főosztálya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa jún. 23-i ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben a tanács képviselői aggodalmuknak adtak hangot a szélsőséges megnyilvánulásoknak nagy teret engedő kiadványok rohamos növekedése miatt. A dokumentumban felszólították a sajtószerveket, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos sajtóközleményekben a lehető legobjektívebben tükrözzék az eseményeket. Továbbá megjegyezték: az illetékes állami hatóságoknak jobban oda kellene figyelniük a jelenségre, és felelősségre kellene vonniuk a vétkes személyeket. /Tiltakozik a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
1999. június 24.
Jún. 22-én két, az Osiris Kiadó gondozásában megjelent Erdéllyel, illetőleg a magyar- román kapcsolatokkal foglalkozó könyvet mutattak be Budapesten. Fábián Ernő: A megmaradás parancsolatai, esszé az erdélyiségről, mint politikai entitásról című könyvét Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára mutatta be, aki elmondta: a mű a magyarok kárpát-medencei jelenlététől a török időkön, majd Erdély aranykorán keresztül századunk közepéig elemzi az ottani magyarság politikai szerepvállalását. Hozzátette: a kiadó Pro Minoritate sorozatában megjelent könyv szerzőjének a román történetírás kihívásaival is meg kellett küzdenie. Németh Zsolt elmondása szerint Fábián Ernő könyvében választ keres arra is: lehet-e kisebbségi létben teljes életet élni. A másik, szintén az említett sorozatban megjelent, Borsi Kálmán Béla által írt: A békétlenség stádiumai, fejezet a magyar-román kapcsolatok történetéből című könyv a szerző e témában megjelent korábbi és új tanulmányait foglalja össze. Bárdi Nándor, a Teleki László Alapítvány munkatársának ismertetése szerint a szerző a románokkal való kapcsolatot nem a kultúrharc jegyében, hanem a másik nép történetének, hagyományainak és berendezkedésének ismeretében vizsgálja. /Erdélyiség, magyar-román kapcsolatok új könyvekben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
1999. június 25.
Csíkszeredában jún. 24-én leleplezték Mailáth Gusztáv Károly püspök mellszobrát a Márton Áron Gimnázium előtt. Az egykori csíksomlyói gimnázium Csíkszeredába költöztetésének gondolata a néhai püspöktől származik. A szobor Bodó Levente szentegyházi képzőművész alkotása, és az Ausztriában élő Ambrus Zoltán és felesége adományából készült. /Szobor az Alma Maternak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
1999. június 25.
"Jún. 21-én a 15 elismert romániai egyház vezetőit a kormány székhelyén fogadta Bukarestben Radu Vasile miniszterelnök. A meghívottak közt volt Tőkés László királyhágómelléki református püspök is, aki elmondta, hogy meglepődött a váratlan meghíváson, mert több éve nem fogadott ilyen magas szinten sem az államfő, sem a kormányfő, annak ellenére, hogy kitartóan kérték ezt a találkozót. Ez a találkozás konjunkturális meggondolásokból jött létre, a kormányfő küszöbön álló amerikai útjára való tekintettel. "Szóba kerültek az egyházakat leginkább érintő kérdések, mint az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása, a papság, a lelkészi kar állami alapokból történő javadalmazása, a felekezeti oktatás kérdése, a vallásügyi törvény, adózási kérdések, földkérdés stb. A megbeszélések középpontjában mindenekelőtt az állami költségvetésből történő javadalmazás kérdése állott." Az új vallásügyi törvény aggodalmat is kelt, mert az egyházi vezetők féltik az egyházak önállóságát, autonómiáját a hatalomtól. - A kultuszállamtitkár, Anghelescu Gheorghe kilátásba helyezte, hogy már a véglegesítés állapotában van egy 200 ingatlant tartalmazó újabb sürgősségi kormányhatározat, amely 40-50 magyar érdekű ingatlant, épületet tartalmaz, ötöt-ötöt a magyar történelmi egyházak számára. Felemás érzésekkel fogadták ezt a hírt, számolt be Tőkés László. Az ezt megelőző 17-es, majd 35-ös lista által visszaadott épületek gyakorlatilag még mindig csak papíron vannak. Félő, hogy ez a csomagterveken alapuló ígérgetési politika főképpen a külföldnek szól. A tanügyi törvény is nyugtalanságra ad okot, mert teljesen megnyirbálta azokat a cikkelyeket, amelyek a felekezeti oktatásra vonatkoztak. /Pataki Zoltán: Nincs politikai akarat a felekezeti oktatás helyreállítására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./"
1999. június 25.
Számos székelyföldi nagyközség nyomatott már színes füzetet, afféle kiskalauzt, többé-kevésbé szakszerű, hiteles és stílusos szöveggel, amolyan monográfia-amalgámot, benne egy kis múlttal, egy kis földrajzi leírással, népességi adatokkal, jelennel, a jövő bizakodó távlatával, és persze ha lehet, térképpel és sok színes fényképpel. - Némileg rendhagyó kiskalauz jelent meg, Erdély egyik legrangosabb vidéki településéről nem kisebb személyiség, tudós írt tartalmas összefoglalót, mint Tonk Sándor: Gernyeszeg. (1999). /Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete, Transylvania Alapítvány, Utilitas Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999.- Erdélyi műemlékek 31./ /b.d. [Bölöni Domokos]: Gernyeszeg. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./
1999. június 25.
Jún. 26-án rendhagyó országos tanácskozást tart a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága Kolozsváron. A VET idei második tanácskozását tartják, tájékoztatott Patrubány Miklóst, az MVSZ elnökhelyettese. Annyi elvégzendő feladat gyűlt össze, hogy rendhagyó ülést kell tartani. A jövő évben a VET és az MVSZ életében is igen jelentős események lesznek, így az MVSZ tisztújító közgyűlése, illetve az MVSZ V. világkongresszusa, amelyet elő kell készíteni. Értékelni fogják az MVSZ két hónapon át húzódó küldöttgyűlését is. A nyugati régió küldöttei bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a szövetségi elnök ellen, amelynek tárgyalása elemésztette a küldöttgyűlés idejét, s ezért közel két hónap múltán újból össze kellett hívni az MVSZ ülését. A VET mindvégig távol tartotta magát az MVSZ-ben dúló ellentétektől és vitáktól. A szövetség működésében számtalan olyan tökéletlenség van, ami jobbításra szorul. Ezek nem szolgálhatnak ürügyül a szövetség elnöke puccsszerű eltávolítására, hiszen Csoóri Sándornak kétségbevonhatatlan érdemei vannak. Azt pedig, hogy a világszövetségben fasiszta hangok ütötték fel fejüket, határozottan elutasítja, hangsúlyozta Patrubány Miklós. - A VET tevékeny volt, ezt jelzi a kaliforniai út és szerződéskötések, a szlovákiai kapcsolatfelvételek, a párizsi szenátusszékházban tartott, az összmagyarság érdekeit és értékeit megjelenítő emlékgyűlés, de mindezek közül kiemelkedik a múlt heti ószandeci esemény, ahol II. János Pál pápa egymillió ember jelenlétében Árpád-házi Boldog Kingát szentté avatta. Ennek a magyar nemzet életében meghatározó eseménynek kellett volna lennie. Fél évvel a millenniumi év előtt, amikor a magyarság európai államiságának és a kereszténység felvételének 1000. évfordulóját ünnepli, nagy fokú rövidlátás kell ahhoz, hogy valaki ne érzékelje, egy Árpád-házi királylány most történő szentté avatása tulajdonképpen ennek az ezeréves keresztény államiságnak a legilletékesebb helyről érkező köszöntése. Erről a rendkívüli eseményről a magyar médiák hiányosan számoltak be. Ez az egész kérdéskör mondhatni nagyobb teret kapott az erdélyi, mint a magyarországi sajtóban. Különösen furcsa az, hogy a lengyel televízió felajánlotta a helyszíni közvetítés ingyenes lehetőségét, amivel például Szlovákia élt is. Élőben közvetítette azt az eseményt, amelyen minden szónok Magyarországgal kezdte és végezte, és beszédében a magyar értékekről és történelemről szólt. Kevés olyan külföldi megdicsőülése volt nemzetünknek, mint ez az egymillió zarándok előtt zajlott avatás. Ezt nem vette ezt át egyetlen magyar televízió sem. A VET ennek az eseménynek méltó emléket állított a Gelencén készült óriásméretű, gyönyörű székelykapu felállításával Ószandecen, annak a kolostornak a bejáratánál, amelyet éppen Árpád-házi Szent Kinga vezetett és alapított hétszáz évvel ezelőtt. A kaput a magyar nemzet ajándékának tekinti mindenki, maga a pápa is. Egy pillanatig sem titkoljuk, hogy minden tevékenységünkben összmagyar érdekeket tartunk szem előtt, fejtette ki Patrubány Miklós. A magyarországi helyzetről nem sok jót mondhat. A népesség számbeli csökkenése vészes méreteket ölt, hiszen már az idei első negyedévben is 18 000-rel apadt Magyarország lélekszáma, annak ellenére, hogy ennél sokkal többen költöznek be a környező országokból. Minden esztendőben egy 150 000 körüli nagyságrendű város tűnik el Magyarország térképéről. /Szabó Piroska: Rendhagyó országos tanácskozást tart a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága Beszélgetés Patrubány Miklóssal, az MVSZ elnökhelyettesével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
1999. június 25.
"A magyar nyelv legkorábban lejegyzett és értelmezhető emlékére bukkantak a régészek a Somogy megyei bodrog-bűi ásatásokon. Magyar Kálmán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum főtanácsosa egy honfoglalás kori vasolvasztó-telep feltárásakor akadt arra az égetett agyag használati tárgyra, amelyen székely rovásírás található. A X. századból való nyelvemlék akár módosíthatja is a honfoglalásról alkotott teóriákat. Magyar Kálmán 20 éve kutatja a bodrog-bűi temetődűlőt, ahol a honfoglalás korabeli Bő nemzetség központját tárja fel. Előkerült itt már avarkori mintakincset is tartalmazó cserép, többek között kifejezetten honfoglalás kori égetett agyagbogrács, találtak a régészek gabona tárolására is alkalmas vastagfalú több tíz literes hombárt is. Nemrégiben kezdték el a központtól kicsit távolabb lévő vasolvasztó-telep feltárását, ahol ezidáig 32 kemencére leltek, de a jelek szerint jóval többet is rejt a partoldal. A maga nemében már ez a lelet is szenzáció: a legtöbb kemence került itt elő, amit egyhelyütt találtak Magyarországon, de különösen azért figyelemre méltó, mert az alig 70 centiméter magas kemencék többsége épségben került elő. A valódi különlegesség csak ezután következett, ugyanis rábukkantak egy szintén agyagból készített 4- 5 centiméteres fúvóka darabra, amelyhez hasonlót eddig sehol sem találtak. Az eszközt láthatóan díszítette készítője, sőt a szennyeződés lemosása után a kutatók megállapították, hogy négy rovásírás-jel található rajta. A X. századból származó székely-magyar szót Vékony Gábor egyetemi docens fejtette meg a kaposvári régész és konzulense Gömöri János, az MTA Iparrégészeti Bizottsága alelnöke kérésére. A jelek a "funak" szót rejtik, amely akár egy név is lehet, de sokkal inkább szómágiának tartják a kutatók. Annak érdekében használták a korabeli kézművesek, hogy a rontószellemek ne tehessenek kárt a fúvókában, illetve a vasolvasztóban. Az írás minden bizonnyal az eleddig talált legrégibb magyar leírt nyelvemlékünk. Magyar Kálmán felfedezése azonban másra is utal. A korábbi elképzelésekkel ellentétben azt mutatja, hogy a honfoglalás kori magyarságnak rétegzett volt a társadalma: nemcsak a katonáskodáshoz értettek, a nemzetségekhez tartozó kézművesek - éppen erre utal a lelet - nem szlávok vagy türkök, hanem magyarok voltak. Sőt az sem kizárt, hogy amikor Árpád vezér megérkezett a Kárpát-medencébe ezek a székely-magyar nyelven beszélő-író kézművesek már itt voltak Somogy megye területén is. Magyar Kálmán és két munkatársa a felfedezést május végén tette közzé először, a Hagyományok és újítások a korai középkori vaskohászatban című nemzetközi konferenciakötetben, ahol huszonöt neves hazai és külföldi kutató publikációja jelent meg. A lelet már eddig is rendkívüli érdeklődést váltott ki szerte Európában. Eddig különben senki sem kételkedett abban, hogy valóban a X. századból származó székely-magyar rovásírásra bukkant a Somogy megyei Bodrog-Bűben, ahol augusztusban tovább folytatják a kutatást. /Megtalálták a legrégebbi magyar nyelvemléket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./"
1999. június 26.
"Bitay Levente, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, hogy a belső választások megszervezéséről fognak tanácskozni. Ez hatalmas szervezői munkát igényel. Bitay Levente először feltérképezte azokat a megyei településeket, ahol még élő RMDSZ-szervezetek vannak. Meglepődve tapasztalta, hogy nagyon sok település van a megyében, ahol többségben él magyar lakosság, de RMDSZ-szervezet nyomát már csak az 1990-es nyilvántartásokban találta. Mindenütt újra kell éleszteni a helyi szervezetet - természetesen akkor, ha az ottaniak ezt igénylik. Ahol már léteztek szervezetek, és ismerték az RMDSZ alapszabályzatát, a tisztújítás simán megtörtént. Szerencsére, az esetek többségében sikerült megejteni a tisztújítást, a szervezet pedig megkezdte, helyenként újrakezdte a munkáját. Jelenleg a megyében 52 RMDSZ-szervezet "működőképes", létezik azonban körülbelül 30 olyan település, ahol a magyar lakosság meghaladja az 1000-et, igyekeznek ezeket szintén bekapcsolni a munkába. - A helyi szervezetek elnökei havonta találkoznak a megyei ügyvezető tanács keretében a megyei elnökséggel és a megyei tanács tagjaival. Segítséget tudnak nyújtani szervezési, mezőgazdasági, falufejlesztési, jogi, kulturális, tanügyi, ifjúsági, gazdasági és önkormányzati problémákban, pályázati lehetőségek felkutatásában, pályázatok elkészítésében, településfejlesztési tervek finanszírozásában. /Bitay Levente, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke: Működőképessé kell tenni a halódó szervezeteket. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 26.
"Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 26.
Hargita megye az eddig kiosztott birtoklevelek szerint az utolsók között szerepel, utána Kovászna és Brassó megye következik. Ennek az az oka, világosított fel Romfeld Mária Magdolna, a Hargita megyei prefektusi hivatal főtitkára, hogy az erdélyi megyékben nem csupán a gazdasági regiszterekhez, hanem a telekkönyvi rendszerhez is alkalmazkodni kell a birtoklevelek kiadásakor. Emiatt aztán nehézkesen halad a munka. A Kárpáton túli megyék esetében nincs telekkönyv. Az is lassítja a folyamatot, hogy a tulajdonosok a volt területekhez foggal és körömmel ragaszkodnak, a tagosításról hallani sem akarnak (kivált Csíkban). A polgármesterek nem minden esetben lépnek fel a vonatkozó törvény előírása szerint, ennek egyik paragrafusa kimondja, hogy a jogtalan bitorlók akár börtönbüntetéssel is sújthatók. /Miért késnek a birtoklevelek? = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./
1999. június 26.
A Szatmár-Szamosnegyedi gyülekezet kapta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1998. évi Pro Ecclesia kitüntetést. Az oklevelet a Nagyváradon megtartott ünnepi közgyűlés alkalmával vette át a Bogya Kis lelkész házaspár. Az 1991?ben megtörtént alapkőletétel óta a gyülekezet építi templomát. A külső vakolás készen van, további tennivalók: padok beszerzése, végleges szószék felállítása, belső festés, padlózat elkészítése, raktárterek rendbetétele. Bogya Kis Mária és Bogya Kis Ferenc lelkipásztorok elmondták: reményeik szerint 2000?ben sor kerülhet az immár teljesen kész templom szentelési ünnepségére. /Pro Ecclesia díj a Szamosnegyedi Református Egyházközségnek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 26./
1999. június 26.
"Magyari Tivadar élesen elítélte a jelenlegi erdélyi magyar újságírást. A következő fogalmakkal jellemezte a romániai magyar sajtót: monopolista diskurzus, aprofesszionalizmus, literaturizáltság, akommercializmus, kisebbségi neurózis. Mindegyik elmarasztaló minősítését megmagyarázta. A "monopolista diskurzus" egyik fő jegye a magyar közélet egészének igenlése. Az "aprofesszionalizmus" fogalma arra utal, hogy a romániai magyar sajtóban számos, máshol hatékonynak vagy értékesnek elfogadott szakmai követelményt nem ismernek, vagy nem tartanak fontosnak. A "literaturizáltság" szerinte abban mutatkozik meg, hogy az újságírásnak a (szép)irodalom vagy a filológia mindenképpen az elitkultúra - területéhez és hatáskörébe kellene tartoznia. Ez a tradíció nem tud mit kezdeni a nagy kiterjedésű közönséggel, nem ismeri a tömegkultúra jegyeit, nem érti a közönség számos tömeges megnyilvánulását (például a Nők Lapja sikere, az esztétikailag kétséges Európai Idő viszonylagos sikere, stb.). Az "akkomercializmus": az üzleti szellem hiánya. Mindennek egyik eredménye az, hogy a romániai magyar sajtó viszonylag kevésbé tölt be szórakoztató funkciót, csekély mértékben ér el egyes kiterjedt közönségrészeket. Holott a szórakozás alapvető motiválója a médiahasználatnak. Anyanyelvi sajtószórakoztatás hiányában a romániai magyarok a román vagy a magyarországi magyar sajtóhoz fordulnak. Azok piaci rést töltenek be. A kisebbségi neurózist azért említi, mert szerinte a sajtó dramatizálja a kisebbségi létet, az etnikai viszonyok problémás voltának érzetét fokozza. A sajtó funkcióján túli szerepet vállal a kisebbségi lét kezelésében: felveszi a jogvédő politikai vagy civil szervezet szerepét. /Magyari Tivadar média szakos szociológus: Szabadság - sajtószabadság. Médiánk identitása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Magyari cikke felfogható egy támadássorozat részének, hiszen ugyanilyen elítélő hangon nyilatkozott, éppen a legjobb romániai magyar napilapban: - Cs. Gyimesi Éva /Székely Kriszta: Cenzúra nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./- és Kántor Lajos /Székely Kriszta: Szabadság - sajtószabadság Kritikus szemléletre, nem pedig "orvlövészekre" van szükségünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"
1999. június 29.
"Tusnádfürdőn tartotta 6. kongresszusát a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége(AFDPR). A testület megerősítette tisztségében Constantin Ticu Dumitrescu elnököt. A kongresszus döntése értelmében évente országos tanácskozást szerveznek a szövetség tagjai, azzal a céllal, hogy fenntartsák a kapcsolatokat az egyre fogyatkozó számú bajtársak között, és időről időre "felmérjék a nemzet állapotát", hisz politikai elítélt-múltjuk a román társadalom egyik alapvető erkölcsi támpontjává teszi őket. A testület eldöntötte azt is, hogy a szövetség tiszteletbeli tagjává fogadják mindazokat, akik a volt Szovjetunió lágereiben hunytak el, valamint azokat, akiket ítélet nélkül végeztek ki. Viták során a küldöttek úgy határoztak, hogy a Romániai Demokratikus Konvencióban maradnak, és továbbra is támogatják Emil Constantinescu államfőt, valamint a Vasile-kabinetet. A testület ugyanakkor kizárta a szövetség soraiból a parasztpárt székházában létrejött másik volt politikai fogoly-szövetség tagjait, köztük több magas rangú parasztpárti tisztségviselőt. Felkérték Constantinescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a szekusdossziék törvényét a parlament által elfogadott megcsonkított formában. - Constantin Ticu Dumitrescu a Hargita Népe kérdéseire válaszolva a nevével jelzett törvénytervezetről elmondta: "Eredeti szándékom azt volt vele, hogy a volt politikai rendőrség szerepét ellátó szekuritátét leleplezzem.". "Az eredeti tervezet szavatolta minden állampolgárnak azon jogát, hogy megismerhesse saját iratcsomójának tartalmát, valamint minden állami tisztségviselő múltja ismertté váljék, ugyanakkor ismertté váljanak a politikai rendőrség által végrehajtott gyilkosságok. Szerettem volna elérni az állambiztonsági tisztek név szerinti leleplezését, valamint azt, hogy váljon nyilvánossá nemcsak a megtorló szervezet, hanem a parancsot kiadó pártszervek tevékenysége is. A volt állambiztonsági irattárakat ténylegesen át kellett volna vegye egy erre kijelölt testület. Sajnos, ezek az eredeti elképzelések háttérbe szorultak, a törvény nem az általam kitűzött célt követi." /Sarány István: Volt politikai foglyok kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./"
1999. június 29.
Csomafalván jún. 29-én, a búcsú és a falunap alkalmával községházat is avattak. Eljöttek a testvértelepülések /Heves város, Ráckeve, Baktalórántháza, Dány/ küldöttei is. A 11 éve elkezdett tanácsházat helyi mesterek készítették el. A hagyományos búcsúra a szomszédos hitközségek keresztaljai is megérkeztek. /A közösség szolgálatára. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./
1999. június 29.
"A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai Egyetemért Alapítvány július 3-án, emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülésen Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek főosztályának vezetője a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepéről és jelentőségéről tart előadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetéről, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítéséről, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeiről a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évéről (1959), valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetéről és távlatairól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen témákról lesz szó. Az előadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külső tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai Egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem prorektora; Szögi László történész, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke. /Emlékülés a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./"
1999. június 30.
"Több mint egy hónapos heves viták, és a bizottságokhoz való sorozatos visszaküldések után, 175 szavazattal 95 ellenében és 12 tartózkodás mellett a képviselőháznak sikerült végre elfogadni a köztisztviselők-közállását szabályozó törvényt olyan formában, hogy az ne korlátozza a kisebbségek anyanyelvhasználatát a közigazgatásban. Ennek értelmében tehát azokban a helységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya meghaladja a 20 százalékot, a közönségszolgálati hivatalokban alkalmazott egyes köztisztviselőknek kötelezően beszélni kell az illető kisebbség nyelvét. Ez a cikkely jún. 29-én ismét heves vitát váltott ki: Miron Mitrea RTDP-s képviselő azt indítványozta, hogy a közönségszolgálati osztályokban "a kisebbségek nyelvét ismerő köztisztviselők is alkalmazhatók" megfogalmazás kerüljön be. Vasile Miclaus egységpárti képviselő szerint a lakosság számarányát 20-ról 51-re kellett volna módosítani. A javaslatokat a plénum visszautasította. /Közönségszolgálat anyanyelven is. Elfogadták a köztisztviselők jogállását szabályozó törvényt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./"
1999. június 30.
Funar, Kolozsvár polgármestere arról tájékoztatott, hogy a Molnos Lajos volt megyei RMDSZ-elnöktől kapott 5 millió lejes erkölcsi kártérítést a monostori, a Ciucas utcai, a bányahavasi templomok, illetve a kolozsvári ortodox katedrálisnak adományozza. Mint ismeretes, Gheorghe Funar rágalmazásért és becsületsértésért indított pert a volt megyei RMDSZ-elnök ellen, mivel az 1996-os helyhatósági választások után gyenge elméjűnek nevezte az újraválasztott polgármestert. /Pert vesztett Molnos Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
1999. június 30.
Megjelent Bakó Zoltán első, prózai munkáit tartalmazó kötete A Szentgyörgy tér nem apácazárda /Juventus, Marosvásárhely,1999/ címmel. Marosvásárhely világa, a kisemberek elevenednek meg a könyv lapjain. A kötetbe gyűjtött írások nagy része már megjelent a Népújság boldog emlékezetű Cementlapok című nyári mellékletében, melyet éveken át Bakó Zoltán szerkesztett. /Bögözi Attila: Bakó Zoltán történetei ellenfényben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./
1999. június folyamán
Sok helyen csak I-IV. osztályos magyar iskola van, mint például Vadászon, Pankotán, Simándon, Németszentpéteren, Gyorokon. Már korábban az összevont magyar I-IV. osztályt is felszámolták Radnán, Tornyán, Szederháton és Munáron. Néhány évvel ezelőtt Borosjenőn a magyar szülők megpróbáltak magyar nyelvű tagozatot indíttatni az iskolában. A tanfelügyelőség rosszindulata miatt meghiúsult a magyar tagozat megindítása. Ezután elhatározták a helyiek, hogy szavalóversennyel megpróbálják összefogni a környék magyar fiataljait. Idén május elején már ötödször tartották meg a város szülöttéről, a színész Horváth Béláról elnevezett szavalóversenyt. /Ujj János: Anyanyelvük becsülete. = Szövétnek (Arad, az Alma Mater Alapítvány időszakos kiadványa), június - III. évf. 3. sz./
1999. június folyamán
Megjelent Ujj János /Arad/ Valahol (Kelet-)Európában /Arad, 1998/ című, a szerző publicisztikai írásait tartalmazó kötete. A könyvet Pécskán a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Társaság szervezésében mutatták be. /Szövétnek (Arad), június/
1999. július 1.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület jún. 28-án tartotta soron levő beszámoló és tisztújító közgyűlését, melyen a 121 fős tagságból közel harmincan voltak jelen. Gazda József, az egyesület elnöke beszámolójában a Csoma-napok rendezvényeinek megszervezését, illetve lebonyolítását, a rendszeres népfőiskolai előadásokat, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Emlékmúzeum és Dokumentációs Központ, valamint a csomakőrösi emlékház építkezésével kapcsolatos, eddig elért eredményeket az egyesület fő megvalósításai közé sorolta. A jelenlevők egyöntetűen továbbra is Gazda Józsefet találták a legalkalmasabbnak az elnöki tisztség betöltésére. /Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./
1999. július 1.
"Kovách Géza aradi tanár több évtizede kutatja a Bánság társadalomgazdasági és népességi viszonyait a Habsburg-uralom idején. Könyvében /A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848, Szeged, 1998, Dél-Alföldi Évszázadok sorozat 11. kötete/ kiadatlan forrásokat, az 1780-as években végzett úrbéri, illetve az 1828-as általános összeírás és az 1784-1787 közötti népszámlálás terjedelmes, jobbára kéziratos levéltári anyagát dolgozta fel. Ezt mutatja, hogy 370 oldalas könyvének csaknem háromnegyedét táblázatok alkotják. A szerző meghatározta a Bánság fogalmát: "A Bánát vagy más szóval Bánság valójában újabb keletű fogalom. E vidék alatt ma a Duna, Tisza, Maros és a Déli-Kárpátok nyugati hegytömbjei közötti részt érjük." A magyarság e terület alföldi részét már a X-XI. században megszállta. "A helynevek tanúsága szerint a Szörénységet kivéve az Árpád-korban a lakosság többsége magyar. De már a XIV. század második felében nagy tömegekben húzódik fel a szerbség és a románság a végnélküli törökellenes harcok során, e vidék lakossága népességileg teljesen kicserélődik." Kovách Géza könyvben elemezte a Bánság történetével foglalkozó magyar, román és részben német szakirodalmat. Kár, hogy a szerző nem tudta áttekinteni a szerb történelmi munkákat és a háború utáni Nyugat-Németországban megjelent kiadványokat, jegyezte meg a könyvet ismertető Demény Lajos történész. /Demény Lajos: Bánság a történelem hullámverésében. = A Hét (Bukarest), júl. 1./"
1999. július 1.
"Jún. 29-én Székelyudvarhelyen az unitárius templomban bemutatták Kedei Mózes unitárius esperes Vallomás magunkról II. című gyűjteményét és egy angol nyelvű kötetét, valamint Gerendás Lajos budapesti tanár Székelyderzs és erődtemploma című könyvét. Kedei Mózes első vallomáskötete 1997-ben jelent meg; ugyanúgy, mint a második, egyházi beszédeket tartalmaz. Az angol kiadvány úttörő a maga nemében: az első olyan angol nyelvű könyv, amelyet az unitárius egyház adott ki Erdélyben. Történelmi, valamint az erdélyi unitárius egyház amerikai meg angol testvérkapcsolatairól szóló részt és az erdélyi unitárius Káté angol fordítását tartalmazza. /Hármas könyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./"
1999. július 1.
Jún. 27-én Székelykeresztúron rendezték meg a XVIII. Fúvószenekari Fesztivált, amelyen részt vett a magyarországi testvérváros, Dunakeszi fúvószenekara is. Kádár Levente, Szentegyháza fúvószenekarának szervezője elmondta, hogy a zenekar 16 alkalommal vett részt keresztúri fúvóstalálkozón. Gergely János zenetanár, az agyagfalvi gyermek-fúvószenekar vezetője arról tájékoztatott, hogy az együttes két és fél éve tevékenykedik 35 taggal, melyből 33 van jelen. A héjasfalvi gyermek-fúvószenekar karnagya, Szali Mózes elmondta: egy éve, hogy zenélnek a gyermekek. A Hargita megyei karnagyok legidősebbje, a hetvenéves Szász János 45 tagú fúvószenekarral jött Parajdról. Pálffy Tibor, az almási fúvószenekar karnagya elmondta, hogy a zenekar 1984-ben alakult újra. A barátosi 25 tagú fúvószenekar népdalfeldolgozásokat, indulókat és keringőket játszik - tájékoztatott Kelemen Szilárd karnagy. A gyergyóújfalusi zenekar 14 tagú, a kápolnásfalusi zenekar 26 tagú, az uzoni 20, a helyi fúvószenekar pedig 30 tagú. /László Miklós: Fúvószenekari Fesztivál Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./