Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
1999. október 22.
Funar azt tanácsolta Emil Constantinescu elnöknek, hogy ne vegyen részt okt. 23-a alkalmából a kolozsvári magyar főkonzulátuson adott fogadáson, tudósított a Jurnalul national. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./
1999. október 22.
"Alföldi László, kolozsvári magyar főkonzul okt. 21-én közleményben fejezte ki megdöbbenését a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar által elkövetett újabb rendkívül súlyos provokáció miatt. A polgármesteri hivatal nyíltan megfenyegetett minden román állampolgárt, aki megjelenik azon a fogadáson, amelyet a magyar főkonzulátus október 22-én a magyar nemzeti ünnep tiszteletére ad. "Mindez újabb, a magyar-román államközi kapcsolatok építését súlyosan mérgező, az államok közötti legalapvetőbb diplomáciai és udvariassági normákat durván sértő provokáció, amely szöges ellentétben áll a román állam vezető intézményei által megtestesített, a magyar-román kapcsolatokat egyébként jellemző jószomszédi, baráti, stratégiai partneri kapcsolatainkkal" - hangsúlyozta a közlemény. A magyar főkonzulátus bízik abban, hogy az illetékes román hatóságok mindent megtesznek majd azért, hogy a magyar nemzeti ünnep tiszteletére adott fogadás Kolozsváron méltóképpen, minden zavaró körülmény nélkül történhessen. "Természetesnek és elvárhatónak tekintjük azt is, hogy a hivatalos román intézmények a maguk részéről határozottan lépjenek fel a kolozsvári polgármester tudatos, rendszeres, a magyar-román kapcsolatokat súlyosan sértő és a Kolozsváron együtt élő nemzetiségek közötti gyűlöletkeltésre irányuló tevékenységével szemben" - szögezte le végezetül a magyar főkonzul közleménye. Az okt. 21-i román sajtó közzétette Funar polgármester Emil Constantinescu államfőnek küldött levelét. Az államfő okt. 22-én Kolozsváron tesz látogatást. Funar arra figyelmeztette az elnököt, hogy meg ne jelenjen a magyar főkonzulátus fogadásán, mert az Kolozsvár és egész Románia lakossága elleni súlyos sértés lenne. - Alföldi László kijelentette: amikor tudomásukra jutott az államfő kolozsvári látogatása, jelezték, hogy nagy megtiszteltetésnek vennék az államfő esetleges részvételét a fogadáson, de azt az udvarias választ kapták, hogy ezt már, sajnos, nem tudják az elnök zsúfolt programjába beilleszteni. A Ziua értesülései szerint a Nagy- Románia Párt már mintegy száz hivatásos botránykeltőt is felfogadott, hogy azok "riasszák el az elnököt a tévedés és a sértés elkövetésétől". /Alföldi László tiltakozik az újabb polgármesteri provokáció ellen Az NRP hivatásos botránykeltőket is alkalmazott. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./"
1999. október 22.
"Október 13-24 között nyolcadik alkalommal tartják meg Pécsett a Határon Túli Magyarok Fesztiválját, a kárpát-medencei magyarság találkozóját. A Fesztivál szervezője már 1992 óta a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ és a pécsi székhelyű Határon Túli Magyarok Alapítványa. A rendezvény keretein belül az idén harmadik alkalommal tartották meg a Médiafórumot. Idén először megszervezték a kárpát-medencei magyar építészek találkozóját. /Pataki Zoltán: Határon Túli Magyarok VIII. Fesztiválja Pécsett: "Vannak olyan alkalmak, amikor meg lehet ismerni a másikat". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./"
1999. október 22.
Csíkszeredában okt. 23-án a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége és a Németh Géza Társaság szervezte az 1956-os emlékezést. Sántha Pál Vilmos városi RMDSZ-elnök beszédében elmondta, fontos ismerni a múlt történéseit, hogy megalkothassuk azt a társadalmat, amelyben minden egyén megtalálja a maga helyét és tiltakoznunk kell azok ellen, akik még most is az egyszínűséget hirdetik. Okt. 23-án Csíkcsobotfalva katolikus templomban tartottak megemlékező szentmisét a három csíki ötvenhatos vértanú emlékére. Orbán Istvánt (1900- 1958), Tamás Dezsőt(1901-1958), Tamás Imrét (1911- 1958) 1958 szeptember 1-én végezték ki Arad környékén, és a családtagok ma Csíkszerdában úgy emlékeztek, hogy az áldozatok hamvai még most is valahol a távolban, ismeretlen helyen vannak eltemetve. /(Daczó Dénes): Emlékezők és emlékeztetők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./
1999. október 23.
"Hősként estek áldozatul mindazok, akik Erdélyben-Partiumban valamiféle szervezkedésbe kezdtek, felbuzdulva az október 23-i és azt követő magyarországi eseményeken, és akiket halálra vagy nehéz börtönévekre, kényszermunkára ítélt a román kommunista hatalom. Teljesen vétlen áldozatok pedig azok voltak, akikre minden bizonyíték nélkül, csupán a vád alapján, elrettentésül mértek hasonlóan súlyos büntetést. - méltatta a forradalmat Szilágyi Aladár. Joggal állapíthatta meg: "arányaiban a romániai magyarság körében több áldozata volt a bosszúhadjáratnak, mint a forradalom honában." /Szilágyi Aladár: A mi ötvenhatunk? = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./"
1999. október 23.
"Az 1956-os forradalmat leverték, akkor következett a megtorlás. Magyarországon 1956 végétõl 1959-ig mintegy 35 ezer ember ellen indult rendõrségi-ügyészségi vizsgálat "politikai bûncselekmények" gyanújával. Huszonhat ezren kerültek bíróság elé. Jogerõsen elítéltek mintegy 22 ezer személyt. 1957- 1960 között körülbelül 13 ezren kerültek hosszabb- rövidebb idõre internáló táborokba. Az '56-os megtorlásokban az eddigi kutatások szerint 1961-ben volt az utolsó kivégzés. 1989 május 10-én a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján egy 277-es listát ismertettek a halálra ítéltekrõl. A kutatások eddigi eredményei szerint 350-400-ra tehetõ az 1956-1960 között kivégzettek száma, 280-300-ra becsülik a politikai perekben a forradalomban való részvételért kivégzetteket. Magyarországon kívül a legnagyobb méretû megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsõsorban az értelmiség tartozott. 12-15-re tehetõ azoknak a magyaroknak a száma, akiket halálra ítéltek. Romániai magyar kutatók becslése szerint a kínvallatásokba belehalt emberekkel együtt ez a szám az 50-et is meghaladja. - Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság 1998. október 4-6 között kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra, ahol a forradalom áldozataira, az elítéltekre emlékeztek. Tófalvi Zoltán tudósításából megtudhattuk: több mint "40 évvel ezelõtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két vádlottját, Sass Kálmán lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. 56 elítéltet összesen 1300 évi büntetéssel sújtottak. Ugyancsak akkor tartóztatták le az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, illetve a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben, eddigi adatok szerint 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki. Dr. Bogdánffy Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elõtt a börtönben halt meg. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait." - 1957-ben kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönévekre ítéltek: Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsõt és Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték. /Mózes Edith: 1956 emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"
1999. október 23.
Okt. 22-én iskolaalapítókra, -fenntartókra, az iskola mindenkori diákjaira, tanáraira emlékeztek Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium létesítésének 140. évfordulója alkalmából. Gróf Mikó Imre adománya lehetővé tette a háromszéki iskola fennmaradását. 140 gyertyát gyújtottak meg a kollégium ablakaiban, emlékezőül. Megkoszorúzták a Mikó-szobrot és az emléktáblát, megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt Mikó-kiállítást, megszemlélték a kollégiumi könyvtárban rendezett iskolatörténeti kiállítást. Emléktáblát lepleztek le, a Vártemplomnál kopjafakoszorúzás következett, este színházi emlékműsor és táncház zárta a megemlékezés napját. /A Székely Mikó Kollégium 140 éve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24., Fekete Réka: 140 éves a Székely Mikó Kollégium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./
1999. október 23.
Mitruly Miklós könyve /Szóból ért az ember. Népi elbeszélések Krasznáról. Gyűjtötte, sajtó alá rendezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Mitruly Miklós. Erdélyi Gondolat. Székelyudvarhely, 1999/ az élő folklór lejegyzése. Történetei ezért nem férnek bele a katalógusokban szereplő hagyományos epikus sémákba, állapította meg Keszeg Vilmos. Kár, hogy ez három évtized késéssel történt. Ha az anyagban rejlő tanulságok korábban fogalmazódtak volna meg, ma talán a XX. század változásokkal, átalakulásokkal, újításokkal teli népi kultúrájáról is többet tudnánk. /Keszeg Vilmos: Megkésett könyv a folklórról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
1999. október 23-24.
Idén okt. 23-án Kárpátalján, Nagyszőlősön adják át a Mocsáry Lajos-díjat. A Mocsáry Lajos-díjban részesített személyiségek: Dr. Burány Béla zentai orvos, nyugalmazott egyetemi tanár, demográfiai munkássága elismeréséül, Kozma József, a huszti Karitász vezetője, a múlt évi árvíz során tanúsított segítő munkájáért, Vizi Ildikó, a kolozsvári Hallássérültek Magyar Tannyelvű Intézetének nyugalmazott igazgatója, a hallássérültek nevelése és oktatása terén kifejtett tevékenysége elismeréseként. /Kiosztják az idei Mocsáry-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./
1999. október 25.
Okt. 22-én Marosvásárhelyen a megyei RMDSZ-székházban gyûltek össze többen azok közül, akik az 1956-os magyar forradalmat követõen koncepciós perek áldozataiként meghurcoltattak, vagy nehéz börtönéveket szenvedtek. Az '56-os meghívottak: Csorvásy Szabó Gyula, Dénes Dávid, Fülöp G. Dénes, Fülpösi Jenõ, Gráma János, Horváth Ferenc, Joó Sándor, Kacsó Tibor, Kelemen Kálmán, Kun Zsigmond, Miklós István, Molnár Mihály, Nagy Géza, dr. Péter Lóránt, Tatárné Péterfi Irén, Lukács Gergely, Séra István, Sipos János, Szántó János, Varga László, Veress Sándor, Veress Zoltán, Bereczki Gyula, Schuller Jenõ, Szatmári Zoltán, Molnár János, Sárpataki János voltak. Nem tudtak mindannyian megjelenni, de szép számban eljöttek közülük a megemlékezésre. A magyar forradalom miatt elítélt Maros megyei szabadságharcosokat Kincses Elõd megyei elnök köszöntötte. A meghívottak mindegyike sorban felelevenítette tapasztalatait, a veréseket, kínzásokat, megaláztatásokat. Az 56-osok megköszönték az RMDSZ megyei szervezetének a megemlékezést, s örültek, hogy kilenc év után alkalmuk volt összegyûlni és elmondani, mi történt, mert, mint egyikük megjegyezte, eddig senki sem törõdött velük. Visszautasították egyes történészek azon állítását, miszerint 1956-ban Erdélyben nem történt semmi. Szerintük Erdélyben mindenki megtette, amire képes volt. /Mózes Edith: 1956-ra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./
1999. október 25.
Okt. 23-án Kézdivásárhelyen az RMDSZ választmánya a református temetõben az 1956-os magyar forradalom 43. évfordulója alkalmából a mártíroknak állított kopjafánál megemlékezést szervezett. A kopjafán tíz kivégzett erdélyi vértanú neve olvasható, 1994-ben Lõrincz Károly vargyasi volt politikai fogoly kezdeményezésére állították fel. Németh Csaba szenátor az '56-os magyarországi történteket, Lõrincz Károly az erdélyi eseményeket, a Szoboszlay-csoport tevékenységét, a kirakatpert, a megtorlást, a kivégzett mártírok emlékét elevenítette fel. (Dévai) Szombaton Kézdivásárhelyen. Az '56-os mártírokra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
1999. október 25.
Október 23-án az 1956-os forradalomra emlékeztek Kolozsváron, a Heltai Alapítvány székhelyén. Az ünnepséget az Erdélyi -56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezte. Gagyi Balla István történész az elítélt erdélyi 56-os kortanúkat köszöntötte: Kacsó Tibort, a Baráti Társaság elnökét, Fülöp Sándor tanárt, Dobai Istvánt, Papp Géza nyugalmazott katonatisztet és Péter Miklós lelkészt. /Szőcs Andrea Enikő: 1956-ra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./
1999. október 26.
"Szatmárnémetiben az 1956-os megemlékezésén Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége alelnöke, a VET elnöke mondott beszédet. "Remélem, mielőbb eljött az idő, amikor az erdélyi települések is külön megünneplik az 56-os forradalmat, amelynek eseményei kihatással voltak az itteni lakosságra. Az általa keltett reményen túl úgy is, hogy azt követően ezreket hurcoltak el börtönökbe és munkatáborokba, rendre bezárták, elsorvasztották az erdélyi magyarság létfontosságú intézményeit" - mondta. Az ünnepségre a Hajnal akar lenni Kárpát medencei népdaléneklési verseny zárószakaszában került sor. /(Sike Lajos): 56-ra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./"
1999. október 26.
"Funar polgármester a magyarok március 15-ei ünnepét úgy próbálta megzavarni, hogy egy rezesbanda élén masírozott végig Kolozsvár utcáin. - Okt. 21-én kezdődött az ünnepségsorozat annak emlékére, hogy "55 évvel ezelőtt szabadította fel a IV. hadtest Kolozsvárt a horthysta-fasiszta megszállás alól". Az Október 25. - A Román Hadsereg Napja című szimpóziumon Kolozsváron tábornokok, ezredesek felszólalásaikban dicshimnuszokat zengtek a hős román katonáról, hadseregről, amely elüldözte a magyar megszállókat. Simion Vasiu háborús veterán elítélte az aradi ünnepséget, mivel "a tizenhárom aradi tábornok 40 ezer román életét oltotta ki 1848-ban". Elbeszélte azt is, hogyan tisztították meg annak idején Kolozsvárt a fasiszta hordáktól, majd felszólított minden "igazi" románt, hogy az ortodox egyház és a román hadsereg köré tömörüljenek. Beszédével hatalmas sikert aratott. Az öreg hadastyán megfeledkezett arról, hogy a román katonák a front elől menekülő magyarokat mind egy szálig ki akarták irtani. Ebben szovjet bajtársaik akadályozták meg őket. /Nánó Csaba: Mivé válhat egy tisztelgés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./"
1999. október 26.
Budapesten a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában, az 1956-os forradalom hőseire és áldozataira emlékező koszorúzás után, az idén negyedik alkalommal adták át az Arany János-díjakat és jutalmakat. A hat díjazott író között (Kabdebó Tamás - Nagy-Britannia, Rákosy Gergely, Kertész Ákos, Olasz Sándor, Tóth Erzsébet - Magyarország) Erdélyből Lászlóffy Csaba vehette át Jókai Annától szépirodalmi munkássága szakmai elismeréséért a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa kuratóriumának jutalmát. /Kiosztották az Arany János-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
1999. október 26.
Tízéves a Washingtonban működő Kulturális Alapítvány Erdélyért. Ennek a szervezetnek számos érdekes kezdeményezése volt. Az alapítvány kuratóriuma Györffy Ilona elnökletével találkozókat szervezett az erdélyi magyar kultúra jeles képviselőivel, politikusokkal, irodalmi és vitaesteken, művészi műsorokon, kiállításokon népszerűsítette az erdélyi magyar szellemi értékeket, műalkotásokat, hiánypótló kiadványokat, hangfelvételeket jelentetett meg, ösztöndíjakkal támogatta a kiugró tehetségű marosvásárhelyi és csíkszeredai fiatalokat. Tavaly Marosvásárhely polgármesterét, Fodor Imrét hívták meg amerikai, kanadai körútra. Most pedig Nagy Miklós Kund publicistát, a Népújság főszerkesztő-helyettesét látja vendégül, aki Az erdélyi magyar irodalom és művészetek esélye az ezredfordulón címmel tartott előadást az alapítvány baráti körének. Nagy Miklós Kund november 5-én és 6-án a New Brunswick-i Széchényi Kör és a Magyar Amerikai Alapítvány meghívottja lesz. Előadásra várják november 7-én a New York-i magyarok is. /Washingtoni eszmecsere Erdély irodalmáról, művészetéről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./
1999. október 27.
"Az Adevarul okt. 25-i száma közölte, hogy az 1956-os magyar forradalom évfordulóján rendezett marosvásárhelyi megemlékezésen Ágoston Hugót, "az egyik legismertebb romániai magyar újságírót Securitate-feljelentőként leplezték le". Dorin Suciu részletes beszámolót közölt arról, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének rendezvényén egy volt politikai fogoly, Csorvásy Gyula elmondta: 1956-ban akkori tanára, Ágoston Hugó feljelentette a titkosrendőrségen a magyarországi eseményekről tett megjegyzései miatt. Õt, mivel akkor 16 éves kiskorú volt, hét évi börtönbüntetésre ítélték, Ágoston Hugó pedig rögtön ezután A Hét című romániai magyar hetilap szerkesztője lett. Ágoston Hugó az október végén induló új romániai országos magyar nyelvű napilap, a Krónika főszerkesztő-helyettese. - Ágoston Hugó 1956-ban mindössze 12 éves volt, s 1970-ben lett a Hét szerkesztője". Ágoston Hugó nyilatkozatában visszautasította azt, hogy bármi köze lett volna a szekuritátéhoz. Rágalmazásért beperli az Adevarult és a cikk szerzőjét. - A Romániai Magyar Szó telefonon érdeklődött a Szászrégenhez csatolt Radnótfáján élő Csorvásy Gyulától, mi is hangzott el. Csorvásy elmondta, a dátumok nem felelnek meg a valóságnak, mert az ő meghurcoltatása 1970-ben történt. Ágoston Hugó fizikatanára volt. /Egyébként két évvel ezelőtt volt a marosvásárhelyi rádióban Tóth Bélának Élő történelem című sorozatában részletezte ugyanezt./ Csorvásy verseket írt, Ágoston Hugó is, megmutatták egymásnak írásaikat. Csorvásy állította: Ágoston Hugó feljelentette őt, hogy röpcédulákat készített. A mostani 56-os megemlékezésen egy magyar újságíró is megjelent, hogy ő mit fordított a román kollégáknak, nem tudja. Dorin Suciu, aki nem volt jelen, szemenszedett hazugságokat írt. /Az Adevarul Ágoston Hugót rágalmazza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./"
1999. október 27.
Két éve Gyimesközéplok művelődési házának igazgatója, Mihók György elmondta: a csángó falu művelődési élete annyira beszűkült, hogy az évente megrendezésre kerülő Csángó Fesztiválon és a Hargita Állami Székely Népi Együttes által itt szervezett Gyimesi Tánctáboron kívül alig van némi mozgás. Megszűntek a műkedvelő csoportok. Az idei, VIII. Gyimesi Tánctábor idején Mihók György kifejtette, sajnos, nincs változás. /Guther M. Ilona: A kultúrigazgató álma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
1999. október 28.
Okt. 24-én Nagyváradon mintegy hatszázan gyűltek össze, hogy emlékezzenek Szacsvay Imrére, a magyar Országgyűlés jegyzőjére, akit 150 éve ezen a napon végeztek ki. Az ünnepség Szacsvay Imre szobránál kezdődött. Dr. Csapó I. József képviselő mondott beszédet, majd a jelenlegi magyar parlament valamennyi megjelent jegyzője nevében Kocsi László. Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is beszélt az emlékezésen. A várad-olaszi templomban Tőkés László hirdetett igét. /Szűcs László: Ne sirassatok, emlékezzetek! = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25./ Szacsvay Imre volt a parlament egyik legjelesebb, a pártok összebékítésére törekvő politikusa. Az ünnepségen Hegyesi Márton Bihar vármegye 1848-49-ben című könyvét mutatták be. Okt. 25-én tudományos emlékülést szerveztek a reformkori jogalkotásról. Előadást tartott Orosz István debreceni akadémikus, Egyed Ákos kolozsvári történész, dr.Fleisz János nagyváradi történész és Pálmány Béla történész, a Magyar Országgyűlés Levéltárának vezetője. /Mártír jegyzőre emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
1999. október 28.
A trikolórba öltöztetett kolozsvári utcákon ritkulnak az ismerős arcok, a 90-es évek elején egyetemisták települtek Magyarországra, az utóbbi években már a nyugdíjas szülők is mennek a gyerekek, unokák után. A kolozsvári magyar főkonzulátuson Soltész Levente konzul ismertette a 9 éves statisztikai adatokat, ezek mutatják, hogy veszteséget felnagyítva érzik az emberek. Magyarországon a letelepedési kérelmek 60%-a Romániából érkezik, növekvő tendenciáról azonban nem beszélhetünk. 1990-ben 14 796 magyarországi letelepedést engedélyeztek és 107-et utasítottak el. 1991-ben 12 313 jóváhagyott kérelem és 373 elutasítás volt. Azóta a következőképpen módosultak az arányok: 1992: 5299 - 347, 1993: 3324 - 746, 1994: 1490 - 970, 1995: 2126 - 482, 1996: 1432 - 130, 1997: 1339 - 255, 1998: 2666 - 235. Az idei év első 6 hónapjában 2204 kérelmet nyújtottak be. A legtöbb letelepedési kérelmet családegyesítés jogcímén terjesztik elő. A munkavállalási kérelmekről nincsenek adatok a főkonzulátuson. A konzulátusi ügyfélforgalom azonban azt bizonyítja, hogy a vízumkérelmek többsége munkavállalási. A korlátolt adatok is egyértelműen azt mutatják, hogy 1999-ben megnőtt a vízumforgalom, és növekvő tendenciát mutat a munkavállalási kérelmek száma is. Az elmúlt 9 hónap forgalma alapján a konzul úgy véli, hogy év végéig az ilyen jellegű kérelmek száma eléri a 10 ezret. - A letelepedési kérelmek megítélésekor 3 kritériumot vesznek figyelembe a magyar hatóságok: Ha a kérelmező bizonyítani tudja önmaga vagy valamelyik felmenője egykori magyar állampolgárságát, akkor előnyt élvez. Ez nyilvánvalóan minden határon túli magyar letelepedését könnyíti. Emellett azonban igazolnia kell azt is, hogy megélhetése, lakhatása biztosított. - Soltész Levente hangsúlyozta, hogy a magyar nemzetpolitika érdeke és célja az, hogy a határon túli magyarok szülőföldjükön találják meg számításaikat. Azonban a lakóhely megváltoztatása alapvető emberi jog, amely elé senki sem gördíthet akadályt. /Gáll Mária: Adatok a kivándorlásról. Felnagyítva érezzük veszteségeinket. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
1999. október 29.
"Okt. 28-án a kormányülésen visszavonták Vasile Salcudean jelölését Kolozs megye prefektusi tisztségébe. Alexandru Farcas prefektus felmentése után az új prefektus kinevezése miatt belharc robbant ki a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) kolozsvári szervezeténél. - A kormány tartalékából kétmilliárd lejhez jutottak a magyar történelmi egyházak. E határozat a magyar egyházfőknek Radu Vasile miniszterelnöknél tett múlt heti látogatásának eredménye. A pénzt elsősorban a lelkipásztorok fizetésének kiegészítésére fordítják. - Sepsiszentgyörgyön az Árkádos-házat, amelyben eddig az állami levéltár működött, a Művelődési Minisztériumhoz utalták, az ingatlan a Keleti-Kárpátok Múzeumának ad majd otthont. /Kiss Olivér: Kétmilliárd lej a magyar egyházaknak Visszavonták Salcudean jelölését. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./ Puskás Bálint Zoltán szenátor okt. 29-én, sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy borúlátó Románia EU-csatlakozását illetően. Kijelentette, hogy mind az előző, mind a jelenlegi kormánykoalíció felelős, amiért a pénzintézetek és külföldi befektetők Románia szavahihetőségének elvesztése miatt maradnak távol. Közölte, hogy a magánosítás során 26 millió német márkával, 1,4 milliárd USA-dollárral és 14 684 milliárd lejjel lett gazdagabb az államkassza, de ennek felhasználásáról hallgat a pénzügyi tárca. Hozzátette azt is, hogy Romániában pillanatnyilag becslések szerint a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 55-60 százalékát teszi ki a feketepiac. A szenátor elmondta, hogy a levéltárnak otthont adó sepsiszentgyörgyi Lábasházat a belügyminisztériumtól a művelődésügyi tárca venné át a Keleti-Kárpátok Múzeuma számára. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter közbelépett, és ezt egyelőre megakadályozták. A Lábasházban töltötték életük utolsó napjait a forradalom újbóli kirobbantásáért létrehozott ún. Makk-féle összeesküvésben való részvételért 1852-ben halálra ítélt és kivégzett Váradi József és Bartalis Ferenc székely vértanúk. Ezért szorgalmazzák, hogy a ház a megyei vagy a városi tanács tulajdonába kerüljön. /Minden egyezség felborul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./ Előzmény: Radu Vasile miniszterelnöknek kinevezése utáni első útja Kovászna és Hargita megyébe vezetett. 1998. április 16-án Sepsiszentgyörgyre érkezett és megbeszélést folytatott a helyi vezetőkkel és találkozott a helyi román szervezet, az Andrei Saguna Liga tagjaival. A Liga képviselői azt szorgalmazták, hogy az állam támogassa a Román Szellemiség Múzeumának létrehozását, intézkedjen, hogy legyen román tannyelvű osztály minden iskolában, azaz szüntesse meg "az elkülönítést", védje meg a románságot az autonómiatörekvésekkel szemben, érje el, hogy minden helyi intézményben legyenek románok, és szavatolja a román nyelv hivatalos jellegét. /Szabadság (Kolozsvár), 1998. ápr. 17, 18./ A tervezett Román Szellemiség Múzeumát Keleti Kárpátok Múzeumának is nevezték."
1999. október 29.
Okt. 28-án címmel kétnapos nemzetközi tudományos értekezlet kezdődött Levéltárak a tudomány és a művelődés szolgálatában címmel az Országos Levéltár Kolozsvári Igazgatóságának Farkas utcai épületében. Kiállításon mutatták be a régi okleveleket, köztük Mihai Viteazul cirill betűs aláírását. A magyar látogatók számára különleges élményt jelentett a magyar főnemesek és erdélyi fejedelmek kézjegyét megpillantani. Az egyik résztvevő, dr. Nagy Ferenc levéltári igazgató, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárosok képviselője elmondta, hogy négy éve kitűnő kapcsolataink vannak a kolozsvári levéltárral. Ennek eredménye lesz az idén megjelenő közös, kétnyelvű kiadvány, amely a történelmi Szatmár megye iratanyagának román és magyar nyelvű iratjegyzékét fogja tartalmazni. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa az egyházközségi levéltárak század eleji rendezéséről tart előadást. /Szabó Csaba: Levéltárosok nemzetközi értekezlete Kolozsváron. Magyar főnemesek névjegyeit is kiállították. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
1999. október 30.
A bukaresti táblabíróság jövő héten tárgyalja másodfokon a tíz évvel ezelőtti forradalom alatt, Kézdivásárhely főterén történt lincselés ügyét, amelyben elsőfokon már több személyt börtönbüntetésre ítéltek - közölte Fazakas Csilla, a vádlottak ügyvédje okt. 29-én Budapesten, a Magyarok Házában tartott sajtótájékoztatón. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke szerint etnikai alapú, koncepciós perről van szó, amelynek célja a székelyföldi magyarok megleckéztetése. 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén a népharag végzett Aurel Agachéval, aki több ártatlan embert hurcolt meg és bántalmazott működése alatt. A volt rendőrfőnököt 1993-ban Ion Iliescu mártírhősnek nyilvánította, majd ez a döntés üldözések sorozatát indította el Romániában, hét évvel a történtek után pedig vádat emeltek a Kézdivásárhelyen történtek ügyében. Az idén februárban Sepsiszentgyörgyön kihirdetett ítéletben több évi börtön- és pénzbüntetésre ítélték Paizs Ottót, Filip Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezső Gyulát, és felfüggesztett szabadságvesztésre Reiner Antont. /Sajtótájékoztató a Magyarok Világszövetségénél. Agache-ügy. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./
1999. október 30.
"A Duna Tévé 1956-os forradalomra emlékező ünnepi műsorából egyetlen riportra hívta fel a lap a figyelmet. A Corvin-köz még élő harcosai, élükön parancsnokukkal, Pongrácz Gergellyel vallottak egykori csatáikról, bebörtönzött, kivégzett bajtársaikról, az önkény áldozatairól. Maga Pongrácz keresetlen szavakkal emlékezett múltjára. - Harminchárom esztendeig fröcskölt a forradalmárokra a hazugság és a rágalom. Elég a hírhedett "fehér" könyvekre vagy Hollós Ervin Kik voltak, mit akartak? című könyvére gondolni, amely például Pongrácz Gergelyt és társait, a Corvin-köz legendás, elszánt szabadságharcosait kivétel nélkül hazaárulóknak, köztörvényes bűnözőknek tartotta. - Sára Sándor Csoóri Sándor filmnovellája 1988-ban bemutatott filmje, a Tüske a köröm alatt október emlékéhez csak áttételesen kapcsolódik. A film hőse egy sofőrben felismerte régi kínzóját, az ávóst. /(Hadházi): Duna TV. Október örvényei - tüskék a köröm alatt. = /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./"
1999. október 30-31.
A Határmenti Régiók VII. Európai Konferenciája megnyitása alkalmával, Hans Christian Krüger, az Európa Tanács főtitkár-helyettese jelenlétében felavatták Temesváron az ET és a Liechtenstein-i Kaiser Alapítvány támogatásával létrehozott Európai Információs és Dokumentációs Központot, amely a Temes megyei könyvtárban kapott helyet. A központ alapja a Kaiser Alapítvány adománya, több ezer angol, francia és német nyelvű nyugati szakkönyv. A jövőben folyamatosan megkapják az Európa Tanács új dokumentumait is. /Európai Információs Központot avattak Temesváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30-31./
1999. november 1.
"Okt. 31-én Nagyváradon a Sportcsarnokban több mint kétezren gyűltek össze a reformáció emléknapja alkalmából rendezett ünnepségre. Az istentiszteleten Tőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke hirdetett igét. "Hitében él a nemzet! Ha meg akar maradni, csak ez a biztosítéka annak, hogy fennmarad - mondta többek között -, és ez érvényes Nagyvárad reformátusaira is.". Ezután Erdélyi Géza püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének alelnöke szólt az egybegyűltekhez. /Dérer Ferenc: A reformáció emlékünnepe. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 1./"
1999. november 1.
Okt. 31-én Sepsiszentgyörgyön kopjafaavatással tisztelegtek az egykori magyar katonák és foglyok emlékének. A vártemplom mellett leleplezték György Benedek baróti faragómester alkotását. Az emlékoszlop oldalain négy eseményt rögzítettek: a 896-os évszám a honfoglalást, az 1848/49-es évszám a magyar forradalmat és szabadságharcot, az 1918/19, valamint az 1942/52-es évszám a két világháborút és az utolsó magyar foglyok hazatérésének időpontját jelöli meg. /Kopjaavatás a vártemplom udvarán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./
1999. november 1.
"Okt. 30-án Kolozsváron rendezett irodalmi esten Szőcs Gézával beszélgetett Orbán János Dénes és Bréda Ferenc. Szőcs Géza otthonosan mozgott a pinceklubban, mintha hazaérkezett volna. Elmondta: itt nőtt fel, édesapjának, Szőcs Istvánnak, a "magyar irodalom legnagyobb misztifikátorának" lakása még mindig abban az épületben található. Szőcs Gézának 1992-ben megjelent kötetének borítóján ez olvasható: "Sz. G. utolsó verseskönyve". Ennek ellenére továbbra is ír verseket. Szőcs Géza olyan, eddig még nem publikált és kevesek által ismert Radnóti-kéziratok birtokában van, melyek a költő ifjúkori verseit tartalmazzák. Ezeket továbbra sem kívánja megismertetni a nyilvánossággal. A költő felolvasta néhány versét magyarul, románul (Mircea Dinescu fordításában) és németül. Ez utóbbi azért érdekes, mert nemrégiben jelent meg német fordításban egy verskötete, melyet a híres frankfurti könyvvásáron nagyon pozitívan fogadott a német kritika. /Erdei Róbert: "Ezt majd megtudjátok az emlékirataimból" = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./"
1999. november 2.
"A Transilvania Jurnal nov. 1-jei száma terjedelmes interjút közölt Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Ebben a kérdezett igen kemény vádakkal illette az RMDSZ-t és Markó Béla elnököt. Tőkés László szerint az RMDSZ "egyfajta kommunista párttá változott át", amelyben minden hatalmat egy elit birtokol. A szövetségi elnököt és a köré csoportosult "klikket" a tiszteletbeli elnök azzal vádolja, hogy feladták az RMDSZ fő célkitűzéseit - az autonómiát és a magyar egyetem ügyét -, s a kormányszereplés érdekében konformistákká és opportunistákká váltak. A nyilatkozattal kapcsolatban Wagner István Markó Béla véleményét kérdezte. Markó Béla kifejtette, hogy "Tőkés püspök úr szeret nagyot mondani, és szereti, ha ezáltal a közvélemény figyelmének középpontjába kerül". Nyilatkozatában közvetve vagy közvetlenül lekommunistázta az RMDSZ többségét. Markó Béla leszögezte: nem bocsátkozik polémiába ezzel kapcsolatosan, "mert az méltatlan lenne hozzám." /Wagner István: "Fel a nagyotmondás spirálján" = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 2./"
1999. november 2.
Bandi Dezsőt a Székelyföldön élő magyarság azonosságtudatának és a magyar- román barátság ápolása érdekében - különösen a népművelés területén - kifejtett munkássága, eddigi életútja elismeréseként 80. születésnapja alkalmából aranyéremmel kitüntette ki Göncz Árpád köztársasági elnök. Bandi Dezső életműve: a népi kultúra értékeinek tudatosítása, a tárgyalkotó népi művészek felpártolása, segítése, irányítása. Most is faragókört irányít Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban kapott erre helyet. Elmondta, hogy élete során munkájához segítséget kapott a romániai magyar értelmiségtől, a legnagyobb segítséget a lapok és folyóiratok felkínált tere jelentette. Bandi Dezső nem tartja megfelelőnek azt az elgondolást, hogy csak a civil szerveződésekre bízzák a népi kultúra ápolását. /B. D. [Bölöni Domokos]: Göncz Árpád: Örülök, hogy személyesen is találkozhattunk. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./