Király László költőt, írót köszöntötték Szovátán
Könyvbemutatóval egybekötött ünnepségen köszöntötték hetvenedik születésnapján a sóváradi születésű Király László költőt, írót Szovátán. A rendezvénynek a városháza díszterme adott otthont november 28-án, csütörtökön. Az eseményre a Bernády Közművelődési Egylet és Szováta város önkormányzata szervezésében került sor.
A neves költőt és a közönséget a Bernády Közművelődési Egylet elnöke, Mester Zoltán köszöntötte. Előadásában Király László kiemeltebb műveit ismertette a résztvevőkkel, melyekhez rövid idézeteket társított. Ezt követően az elnök felolvasta a költő életrajzát. "Király László 1943. november 19-én (pénteken) született Sóváradon. Szovátán érettségizett, ezután a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem orosz–magyar szakán végzett 1966-ban. 1968-tól az Előre kolozsvári tudósítója, ezt követően ez utóbbi szerkesztője, 1990-től a Helikon szerkesztőségi titkára, majd főszerkesztő-helyettes, 2007-től főmunkatárs. S mi, szovátaiak, sóvidékiek tegyük hozzá, hogy a Hazanézőnek is munkatársa Király László. Első verseskötete, a Vadásztánc 1967-ben jelent meg, közel 30 kötetet publikált. Legutóbbi verses könyve Készülődés Pazsgába címmel jelent meg. Számos rangos irodalmi díj, köztük a József Attila-díj kitüntetettje, idén az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjával és a Magyar Írószövetség Arany János-díjával tüntették ki" – hangsúlyozta Mester Zoltán.
Az esten a költő verseit Kertész Ildikó tanárnő és Stefán Renáta egyetemi hallgató szavalta el. Többek között elhangzott a Menyasszonybokrok – Kusztos Endrének, az Ebben a városban, az Olyan – édesanyámnak, a November és a Költők múzeuma. Az esemény a fiatalokat is mozgósította, nagy érdeklődéssel hallgatták a szebbnél szebb költeményeket. A sóváradi származású költő tiszteletére a településről is jelen voltak, többek közt a polgármester, Madaras Árpád is, akit büszkeséggel töltött el Király László munkássága. Ugyanakkor megjegyezte, hogy szívesen látnák a helyi közművelődési otthonban is egy hasonló rendezvényre.
Az est folyamán bemutatásra került a költő Készülődés Pazsgába című legújabb verseskötete is, mely az Orpheusz Kiadó gondozásában látott napvilágot. Mester Zoltán kérésére Király László ismertette az újonnan megjelent könyvét és címadó versének történetét. "1992-ben meghívtak a Finnugor Népek Világtalálkozójára, amit a Komi Köztársaságban rendeztek" – mesélte a költő. Itt a szervezők elvitték a delegációt Pazsgába, egy kis erdei faluba, hogy megnézzék a legszebb komi embert. "Beültettek autóbuszokba és elvittek egy helyre, ahol derékig érő hóban, lila fényben, a helyi emberek borjú nagyságú kutyákkal közlekedtek az utcán, hogy védekezni tudjanak a medvék ellen, mivel a településen 200-300 méterre voltak egymástól a házak. Ezt hívták Pazsgának. Az itt elő emberek gyűjtögetésből éltek, gombát szedtek, s bogyókat, melyeket télire eltettek. S akkor azt mondták, hogy most megyünk a legszebb komi emberhez, és kiderült, hogy ez egy ágszobrász volt. Bementünk az öregember műhelyébe, teljesen olyan szerszámok voltak, mint nálunk. A műhely tele volt csodálatosabbnál csodálatosabb ágszobrokkal. Tehát a Készülődés Pazsgába erről szól" – mesélte tovább visszaemlékezve a költő.
A figyelemfelkeltő történeteknek és szavalatoknak köszönhetően a rendezvény igazán sikeres volt. A szerző újonnan megjelent verseskötetét a helyszínen meg lehetett vásárolni és dedikáltatni. Aki valamilyen okból kifolyólag nem tudott eljutni a rendezvényre, az az új kötetet ezután is megvásárolhatja Szovátán, a polgármesteri hivatalban Kiss János kulturális referenstől.
Urbán Izabella
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi magyar politikai szereplőknek ismét létre kell hozniuk az együttműködés fórumát
Az Erdélyi Magyar Néppárt továbbra is azon a állásponton van, hogy az európai parlamenti választásokon akkor biztosítható a magyar közösség megfelelő brüsszeli képviselete, ha az erdélyi magyar pártok koalíciót hoznak létre, és egymással együttműködve vesznek részt a választásokon – jelentette ki Toró T. Tibor, a Néppárt elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet Papp Előd és Zatykó Gyula alelnökökkel együtt tartott hétfőn Kolozsváron.
„A Néppárt minden tőle telhetőt megtesz majd a következő hónapokban, hogy ez a koalíció létrejöjjön, mivel sikert csak az összefogás, a választási koalíció jelenthet” – fogalmazott Toró T. Tibor, aki szerint a közösség is együttműködést vár a politikai szereplőktől. „A Székelyek Nagy Menetélése is megmutatta, hogy igenis lehetséges a politikai szereplők együttműködése, és lehetséges felülemelkedni a bizalmi deficiten” – tette hozzá.
A Néppárt elnöke hangsúlyozta: most az a stratégiai cél, hogy minőségében és mennyiségében egyaránt erős brüsszeli képviselete legyen a magyarságnak, ezért a politikai szereplőknek felül kell emelkedniük egymás iránti ellenérzéseiken. A Néppárt kész a választási együttműködésre, ennek pedig nincs technikai akadálya, mivel a koalíciókra ugyanaz az 5 százalékos bejutási küszöb érvényes, mint a pártokra – szögezte le. „Le kell győznünk az erdélyi magyar közösséget sem kímélő euroszkepticizmust, esélyt kell adnunk brüsszeli képviseletünknek – ezzel megy szembe az RMDSZ, amikor különutas politikát kíván folytatni” – mondta Toró.
A Néppárt elnöke szerint ismét létre kell hozni az együttműködés valamilyen fórumát, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumhoz hasonlót, amelyet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nemrég formálisan is megszűntnek nyilvánított. Emlékeztetett, hogy a Néppárt több ízben is megkereste az RMDSZ-t, hogy többek között az együttműködésről tárgyaljanak, hivatalos választ azonban nem kapott.
A decentralizációs törvény kapcsán Toró úgy értékelte, hogy a kezdeményezés jó irányba mutat ugyan, de – mint mondta –, amíg nem társul hozzá pénzügyi decentralizáció is, addig sérülékeny lesz a folyamat. A decentralizált intézmények hatásköre nem sokat ér források nélkül, reális megoldást csak a pénzügyi autonómia jelenthet – mondta. További probléma, hogy a decentralizációs törvény nem érint olyan területeket, mint például az oktatás és a kultúra, amelyek tekintetében csak a kulturális autonómia lehet valós megoldás. Az RMDSZ is csak a fejlesztési régiókig jutott el törvénytervezetében, amelyben semmiféle autonómiáról nincs szó. Az RMDSZ szervezett ugyan egy látványos aláírásgyűjtést a fejlesztési régiók kapcsán, de a kezdeményezés kudarca fulladt, mivel a megyei tanácsok sorra utasítják el a népszavazási kezdeményezést, ahol pedig a tanács kiírta a népszavazást, ott a prefektúra támadta meg a kezdeményezést – mondta Toró T. Tibor.
Zatykó Gyula, a Néppárt Partiumért felelős alelnöke is bírálta az RMDSZ aláírás-gyűjtési akcióját. Mint mondta, Szilágy megyében a megyei tanács elutasította a kezdeményezést, Bihar és Szatmár megyében pedig be sem nyújtották a javaslatot. „Ezek után jogos a kérdés, hogy mennyire élt vissza az RMDSZ azoknak az embereknek a bizalmával, akik aláírták a kezdeményezést, miután kiderült, hogy óhajuk nem is került a döntéshozók asztalára? Milyen háttéralkuk történtek, mit kért és kapott az RMDSZ azért, hogy ne nyújtsa be a kezdeményezést, hiszen korábban azt nyilatkozták, hogy a román pártokkal is tárgyalnak, hogy megszerezzék a támogatásukat?” – fogalmazott Zatykó Gyula.
Papp Előd, a Néppárt Székelyföldért felelős alelnöke blöffnek nevezte a fejlesztési régiókra vonatkozó RMDSZ-projektet. „Blöff, mivel Hargita és Kovászna megyében nem is láttuk az aláírásokat, csak Maros megyében nyújtották be úgy a javaslatot, ahogy ígérték. Hargita megyében nem is az előzetesen meghirdetett december 8-ára, hanem december 22-re javasolták a népszavazást, és sem itt, sem Kovászna megyében nem állampolgári kezdeményezésként nyújtották be. Miért kellett aláírásokat gyűjteni, ha Kovászna megyében Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke egyéni kezdeményezésként terjesztette elő a javaslatot?” – sorolta Papp Előd.
Az RMDSZ aláírás-gyűjtési akciója arra volt jó, hogy lefékezze a Néppárt korábban indított hasonló kezdeményezését – hangzott el a sajtótájékoztatón. Toró T. Tibor leszögezte: a Néppárt folytatja az az aláírásgyűjtést, amelynek során nem fejlesztési, hanem sajátos jogállású régiók létrehozásának támogatását kérik az emberektől. Elmondta: egyelőre mintegy 25 ezer aláírás gyűlt össze, de a Néppárt nem szabott határidőt, mivel elsősorban az a célja, hogy az emberek pontosan megértsék a kezdeményezés célját. Az RMDSZ zavart keltett a fejekben, mivel az emberek úgy tudják, hogy az autonómiáért írták alá, de a szövetség kezdeményezése nem arról szól. A Néppárt azt szeretné, hogy az egyes települések helyi népszavazásokon véleményt nyilváníthassanak az emberek, hogy melyik, a megyehatárokon átnyúló történelmi régióhoz szeretnének tartozni – mondta Toró T. Tibor.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)

Régi álma teljesült az arad-gáji református közösségnek
Vasárnaptól három harang hirdeti Isten dicsőségét
Vasárnap az arad-gáji református templomban 10 órától megtartott, adventi úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleten először szólaltak meg az önműködő rendszerre átállított harangok, amelyeknek a száma háromra gyarapodott.
A 75 kilós harang 1925-ben készült Aradon Hőnig Frigyes műhelyében a szintyei református gyülekezet számára, Molnár Gábor gondnoksága idején. Mivel azonban a szintyei gyülekezet feloszlott, a harang a kisjenői református parókiára került, ahonnan Bodor László lelkipásztor aradi szolgálata idején átvette az arad-gáji gyülekezet. A 95 kilós harang Budapesten Szlezák László aranykoszorús harangöntő műhelyében készült a Szilágy megyei galgói református templom számára. A gyülekezet elnéptelenedése miatt lebontott templom építőanyagából a tégla és a faanyag, továbbá a bútorok Aradra történt szállításával együtt, ide került a harang is, a Gájban tervezett új templom számára. Mivel azonban a templomépítéshez nem adott engedélyt az akkori kommunista hatalom, a két harang számára a gyülekezet udvarán, Balogh András lelkipásztor 1986-ban haranglábat építtetett.
Az arad-gáji új református templomnak a 2005. október 29-én történt avatását követően, nt. Czégé Imre lelkipásztor javaslatára, a presbitérium egy harmadik, 150 kilós harangnak a beszerzéséről, mindháromnak a templomtoronyba történő felszereléséről döntött. Folyó év nyarán a 150 kilós, Vass Gergely nagyváradi református lelkész műhelyében készült harangot jutányos feltételek között, az arad-ségai katolikus egyházközségtől vásárolták meg. A templomtoronyban a harangok számára a fémszerkezetet, illetve a tényleges beszerelést 2012-ben, Horváth László vezetésével az aradi New-Met vállalat végezte el. Tekintve, hogy 2013 nyarán az Egyesült Államokban élő Bodor Péter, néhai Bodor László lelkipásztor fia a Nyugati Jelen világhálós változatán olvasott a harangok felszerelésének, automatikus működésre való átállításának a tervezetéről, a testvéreivel, Zoltánnal és Albinkával együtt, az édesapjuk emlékére 3000 dolláros adományt ajánlottak fel a munkálatok támogatására. A jelzett munkálatokat november folyamán a nagyváradi Nagy Csaba Sándor elvégezte, a vasárnapi istentisztelet óta gombnyomással szólnak a harangok, de a közeljövőben leszállítja az automatikus működéshez szükséges berendezést is.
Az arad-gáji református gyülekezet presbitériuma és nt. Czégé Imre lelkipásztor a munkálatok befejezése okán ezúttal is köszönetet mond az Elecon cég vezetőjének, Demeter Ferencnek és munkatársainak, a szükséges villanyhálózat beszereléséért; a New-Met cégnek a fémszerkezetért; Nagy Csaba Sándornak az automatizálási munkálatokért, a Bodor család tagjainak a pénzadományért; a gyülekezet adományozó tagjainak a mindennemű segítségért. Az említettek jóvoltából régi álma valósult meg a gyülekezetnek. Soli Deo Gloria.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Piros pontot remél az Uniótól a PKE
Hivatalos jelentésre csak januárban lehet számítani, de úgy tűnik, hogy pozitív tapasztalattal távozott Nagyváradról a Partiumi Keresztény Egyetemet felmérő négytagú európai uniós oktatási bizottság.
Erről János Szabolcs, a tanintézet rektora tájékoztatta lapukat, aki egyben azt is leszögezte: nem akkreditációs folyamatról van szó, hanem egy, az ISO-hoz hasonlítható minőségbiztosítási projektről, amely bár nem jár együtt rangsorolással vagy egyéb direkt előnyökkel, teljesítése mindenképp hasznára válik majd a PKE-nak. Amint magyarázta, egy országos színtű uniós programról van szó, amelyben gyakorlatilag az összes állami és magánegyetem részt vehet. Az eljárást önértékelő jelentés benyújtásával indítványozhatja a felsőoktatási intézmény, majd a kirendelt európai bizottság két látogatás alkalmával veszi górcső alá az egyetem működésének szinte minden aspektusát, hogy utána véleményezze azt és esetleges változtatásokra tegyen javaslatokat.
A PKE felmérése idén tavasszal kezdődött, novemberben már másodjára járt Váradon a szakemberekből és egy egyetemistából álló bizottság, hogy az oktatásszervezéstől a hallgatói elégedettségig mindent felmérjen, többek között a tanintézet közösségre gyakorolt hatását, szerepvállalását is kielemezze. Noha hivatalos jelentésükre még várni kell, a rektornak szóban már jelezték: a PKE-n kiforrt, világos stratégiát találtak, amelynek kivitelezésére megvannak a megfelelő emberek, és pozitívan értékelték az intézet regionális kutatásait és közösségként való működését is. „Ebből a felmérési folyamatból sok romániai egyetem kiszállt, mi nem akartunk meghátrálni, és most úgy gondolom, hogy jól tettük” – értékelte a procedúrát János Szabolcs.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Szélsőségek
Idén sem múlt el magyarellenes provokáció nélkül a december elsejei román nemzeti ünnep. Ami viszont még szomorúbb: a magyarok idén is felültek a provokációnak.
Magyar szempontból persze már eleve problémás a román ünnep, hiszen 1990-ben Bukarestben olyan eseményt választottak ki nemzeti ünnepnek, amelyet nem övez konszenzus az ország összes állampolgára részéről. Az Erdély Magyarországtól való elszakítását egyoldalúan szorgalmazó 1918. december elsejei gyulafehérvári román nagygyűlés a több mint 1 millió 200 ezer magyar nemzetiségű román állampolgár számára a legkevésbé sem ünnepi esemény.
Ráadásul a román állam Erdély bekebelezése óta egyszer sem tett olyan gesztusokat a magyarok felé, amelyek valamelyest legitimálták volna a december elsejei nagygyűlés nemzeti ünneppé való kinevezését. Pedig „csak” annyit kellett volna tenniük, hogy teljesítik az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat, miszerint az új román állam polgáraivá vált nemzeti közösségek számára nyelvi és kulturális önrendelkezést biztosítanak.
A december elsejei, gyakran öntömjénezésbe fulladó ünnepségek tehát rossz szájízt hagynak. Különösen úgy, hogy egy szélsőséges, soviniszta román szervezet, az Új Jobboldal immár hagyományosan megpróbálja provokálni a magyarokat. Idén Sepsiszentgyörgyre utazott el több tucatnyi új jobboldalos, a provokációra pedig egy magyar szélsőséges csoport válaszolt, ugyancsak utcára szólítva a saját híveit, és legalább annyit ártva a magyar közösségnek.
Talán nem csak szerintünk lett volna jobb, ha arról szólnak a híradások, hogy egy szélsőséges román szervezet megpróbálta provokálni a magyarokat egy magyar többségű városban, de sikertelenül, az erről készült felvételt tartalmazó DVD-ket pedig például az EP folyosóin lehetett volna osztogatni. Ehelyett arról szólnak a beszámolók, hogy a magyar szélsőségesek dulakodtak a csendőrséggel.
A tanulság: csak akkor tudjuk hitelesen és a siker reményében megfogalmazni a jogköveteléseinket, ha a magunk szélsőségeseit – függetlenül attól, hogy a szélsőjobbot vagy más szélsőséges nézetet képviselnek – marginalizáljuk, és minél kevesebb nyilvános szereplési lehetőséget kapnak.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kormánypártok: Traian Băsescu államfő megtébolyodott
A végletekig fokozta a kormány és az elnöki hivatal közötti feszültséget az államfőnek az a hétfő esti bejelentése, hogy nem írja alá a Ponta-kabinetnek a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) intézett szándéklevelét, mert nem ért egyet az üzemanyagra pótlólagosan kivetett jövedéki adóval. A végletet a szociáldemokraták (PSD) szenátusi frakcióvezetőjének reakciója jelenti: Ilie Sârbu szerint Traian Băsescut hazaárulás vádjával bíróság elé kellene állítani.
Az államfő álláspontját hétfő este Victor Ponta miniszterelnök röviden úgy kommentálta, hogy Băsescu aláírása nélkül gyakorlatilag esett az IMF-fel és az Európai Bizottsággal júliusban megkötött 4 milliárd eurós elővigyázatossági hitelszerződés. Ezzel ellentmondott Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszterrel, aki szerint a hitelmegállapodás ettől még érvényben marad ugyan, de az IMF igazgatótanácsa nem fogja napirendre tűzni a szándéklevél jóváhagyását.
Voinea hétfő este az Antena3 hírtelevízióban azt mondta: az üzemanyag jövedéki adójának literenként 7 eurócenttel történő emelése még mindig kisebb mértékben befolyásolja a lakosságot, mint az a veszteség, amelyet Traian Băsescu magatartása okoz az országnak. Szerinte ugyanis a szándéklevél megkérdőjelezése után Románia a korábbinál jóval drágábban fog hitelekhez jutni a nemzetközi pénzpiacokon.
A kormánypárti politikusok közül Ilie Sârbu intézte a legkeményebb támadást az államfő ellen. A szenátusi frakcióvezető Neróhoz hasonlította Băsescut, aki szerinte a római császárhoz hasonlóan megtébolyodott, és mandátuma végén „lángokban akarja látni az országot”. Leszögezte, hogy ezt a parlament nem nézheti ölbe tett kézzel, és azt sugallta, hogy az államfőt hazaárulás vádjával bíróság elé kell állítani.
Oprea: Ponta butaságokat beszél
Az elnöki hivatal szóvivője hétfő cáfolta, hogy lépésével Traian Băsescu levegőbe repítené az IMF-fel kötött hitelmegállapodást, mint ahogy a miniszterelnök állítja. Bogdan Oprea az államfő mindössze a szándéklevél egyetlen pontjának újratárgyalását kéri a kormánytól.
Traian Băsescu hétfőn este az mondta, hogy az IMF decemberben jóváhagyhatja a szándéklevelet, ha vállalja, hogy csak a kormánnyal folytat tárgyalásokat. Amennyiben nem - magyarázta - januárban az amúgy is esedékes soron következő felülvizsgálati látogatás alkalmából újratárgyalhatók a feltételek.
Az államfő azért nem ért egyet a 7 eurócentes benzinadóval, mert a jövedéki adó már egy korábban megállapított ütemezés szerint is nő, és mindez az üzemanyag túlzott drágulásához vezet, ami szerinte megállítja a gazdaság növekedését.
Băsescu korábban már figyelmeztette a kormányt, hogy amennyiben nem mond le a pótlólagos jövedéki adóról, nem írja alá a jövő évi állami költségvetést sem, ami jelenleg még a parlament asztalán van. Victor Ponta miniszterelnök elvetette az államfő javaslatát, ezután döntött az államfő a szándéklevél elutasításáról.
maszol.ro

Kulcsár: a rendfenntartók a Noua Dreapta partnereiként viselkedtek
A vasárnap Sepsiszentgyörgyön felvonuló Noua Dreapta (Új Jobboldal) szélsőséges román szervezet tagjai partnerére talált a háromszéki rendőrségben, csendőrségben, és a prefektúrában, állapította meg keddi sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke elítéli a hatóságok vasárnapi viselkedését, mert szerinte kettős mércét alkalmaztak, támogatták a román szélsőségesek magyarokat provokáló felvonulását, és eljártak az ellentüntetést szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két tagja ellen.
Kulcsár Terza József szerint látni lehetett, hogy amikor két Noua Dreapta-s fiatal meg akarta rongálni a központi parkban felállított székely zászlót, a csendőrök megakadályozták ugyan, de átkarolva vezették tovább őket és összemosolyogtak. A polgári párt háromszéki elnöke szerint Dumitru Marinescu prefektus állítása ellenére, világosan látszott, hogy az Új Jobboldal tagjai nem ünnepelni érkeztek Sepsiszentgyörgyre, hanem a helyi magyar lakosságot akarták provokálni, és többek között azt kiáltották, hogy „kifele a magyarokkal az országból”.
Kulcsár Terza szerint a prefektus, a csendőrség és rendőrség megakadályozhatta volna a Noua Dreapta tagjainak felvonulását, hiszen tudtak az érkezésükről, és Antal Árpád polgármester, a helyi önkormányzat magyar és román tanácstagjai, de a helyi román politikum is elhatárolódott a szélsőségesek jelenlététől.
Az MPP háromszéki elnöke bejelentette, hogy a vasárnapi incidens miatt feljelentést tesz Kovászna megyei Közrendészeti Hatóságnál (ATOP), arra kéri annak tagjait vizsgálják ki az esetet, és tegyenek meg mindent a megyei önkormányzat, illetve a csendőrség és rendőrség jó együttműködése érdekében, jelenleg ugyanis rossz a kommunikáció ezen intézmények között. Kulcsár Terza József szerint ez az eset is bizonyítja, hogy Kovászna megyében a csendőrség és rendőrség élén helybéli – magyar vagy román – parancsnokra lenne szükség, olyan személyre, aki érti a helybéliek gondolkodásmódját és ismeri a helyi jellegzetességeket. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszéki ügyvezető elnöke keddi sajtótájékoztatón kifejtette megengedhetetlen, hogy a román fasiszta szervezet, a Noua Dreapta tagjai Sepsiszentgyörgy utcáin masíroznak, és azt kiabálják, hogy „ki a magyarokkal az országból” és, hogy „a román nyelv az egyetlen uralkodó”. Bedő Zoltán hibának tartja, hogy a csendőrség percekig egymás mellett tartotta a Noua Dreapta és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet tagjait, majd a csendőrök minden előzetes felszólítás nélkül rárontottak a magyar fiatalokra, vasalt bakancsaikkal rugdosták, botjaikkal szurkálták őket. A helyszínen jelen lévő néppárti politikus szerint a dulakodás az miatt alakult ki, hogy a csendőrük egy része a járdára taszította, másik része pedig a járdáról lefele tolta a magyar ellentüntetőket, így azok „két tűz közé szorultak”, az esetet videofelvételen is rögzítették.
Bedő Zoltán szerint a rendfenntartók súlyos különbségeket tettek, míg az egyik csoportnak minden meg volt engedve, a másik ellen erőszakosan léptek fel. Az EMNP háromszéki szervezete felajánlja a jogi segítségnyújtást a két megbírságolt magyar fiatalnak, és fontolóra veszi, hogy feljelentést tesz a Noua Dreapta tagjai ellen, mondta Bedő Zoltán.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Ötévi börtön Nagy Zsoltnak
A hazaárulás vádja alól felmentette, de bűnszövetkezetben való részvételért ötéves letöltendő börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsoltot, a Tăriceanu-kormány volt távközlési miniszterét, az RMDSZ volt politikusát a Legfelsőbb Bíróság tegnap, a 2005–2006-os stratégiai privatizációk ügyében. Az ítélet nem jogerős.
Ugyanebben az ügyben Codruţ Şereş volt gazdasági miniszter bizalmas információk kiszivárogtatásáért hat év letöltendő börtönbüntetést kapott. A két miniszter és négy társuk ellen 2009-ben emelt vádat a szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT), nemzetközi bűnszövetkezet támogatása és hazaárulás címén. Közöttük van Kerekes Gábor, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke is, őt szintén öt évre ítélték bűnszövetkezetben való részvételért. Mind a hat vádlottat a 2005-ben és 2006-ban lezajlott stratégiai privatizációkban játszott szerepükért állították bíróság elé. Az ügyészek szerint törvénytelenségeket követtek el állami vagy csak részben állami tulajdonú vállalatok privatizációjakor, például az Electrica Muntenia Sud áramszolgáltató, a Román Posta és a Romtelecom telefonszolgáltató esetében. Az ügyet a bíróság időközben összekapcsolta egy ezzel összefüggő, 2006-ban kirobbant kémbotrány ügyében indított eljárással, így kedden másik négy, kémkedéssel vádolt ember esetében is ítéletet hirdettek. A legsúlyosabb büntetést a kémhálózat vezetőjének tartott bolgár Sztamen Sztancsev kapta: őt 11 évre zárnák be. A vádhatóság már 2006-ban vizsgálatot indított több román kormánytag, valamint a Credit Suisse First Boston (CSFB) pénzügyi tanácsadó cég vezetői és munkatársai ellen, akik az ügyészek szerint nemzetközi bűnszövetkezetet hoztak létre annak érdekében, hogy romániai privatizációkban tanácsadókként előnyös megrendelésekhez jussanak. A vádirat szerint a két miniszter is csatlakozott a bűnszövetkezethez, bizalmas információkat szolgáltattak ki. Nagy Zsolt – aki 2004 decembere és 2007 júniusa között vezette a távközlési minisztériumot, és tisztségéből való felfüggesztése után visszavonult a politikától – az ítélethirdetés után nyílt levelet tett közzé a transindex hírportálon, amelyben pontról pontra elemzi az ellene felhozott vádakat, megalapozatlannak minősítve azokat. Az ítélet kihirdetése után Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a transindexnek úgy nyilatkozott, hogy felháborítónak és igazságtalannak tartja a döntést, meg van győződve Nagy Zsolt ártatlanságáról, és bízik abban, hogy a fellebbezést követően igazságos ítélet születik. Hozzátette: „egy ilyen döntés is azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig szól az igazságról”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nyelvi egyenjogúság gyakorlata Dél-Tirolban
Sokáig úgy véltük, Romániában a magyarság emancipációs küzdelmében a nyelvi jogok szavatolásában ért el a legtöbbet, s noha nemegyszer kiderült, hogy a diktatúra idején – persze, papíron – több joggal rendelkezett e tekintetben is, képviselőink mégis mindig ezt hozták fel, valahányszor munkájuk eredményességét kellett igazolni. Hogy mennyire viszonylagosak e sikerek, kiviláglik egy egyszerű összehasonlításból, ha jogállapotunkat a dél-tiroli németekével vetjük össze.
A szembesítés az ottani helyzettel azért is indokolt, mert hasonló nyelvi elnyomottságból indít az ő történetük is, miután a békeszerződés leszakította szülőföldjüket Észak-Tirolról. A fasiszta olasz állam nyelvi asszimilációra törekedett, megtiltották a német nyelvnek nem csupán hivatalos, de nyilvános használatát is, a német iskolákat felszámolták, a családneveket elolaszosították, s nagy tömegű olasz lakosságot telepítettek be. A német nyelv ennek ellenére jól tartotta magát a mindennapi életben, a homogenizálás terve meghiúsult, s a második világháború után fölöttébb fokozatosan ugyan, de enyhült az elnyomás, majd az 1972-es második autonómiatörvény elfogadását követően kimondottan a pozitív kibontakozás felé mozdultak el a dolgok. Hol tartanak ma? Jancsi Beáta nemrég született doktori dolgozata alapján ismertetjük a mai állapotokat. 1972 óta több lépésben a német többségű Bolzano/Bozen provincia – mely az olasz többségű Trentinóval alkot egy régiót – külön kompetenciákat nyert el az anyanyelvhasználat, a helyi kultúra, az oktatásügy, a helységnévadás, a kötelező kétnyelvűség, a könyvtárak, a különböző intézetek irányítása stb. tekintetében, melyek a nyelvi egyenjogúságot egyaránt biztosítják mindhárom nemzeti közösség, a németek, olaszok és ladinok számára is. Tudni kell, hogy az anyaország szerepét játszó Ausztriának és a nemzetközi szerződésnek köszönhetően a bozeni közösségek privilegizált helyzetben vannak Olaszország többi kisebbségével szemben, annyira, hogy bizonyos esetekben a németek és ladinok jogai megegyeznek az olaszokéval. A látogató maga tapasztalhatja, hogy a két fő nyelv presztízse hasonló az országnak ebben a sarkában, a mindennapi használatban egyforma gyakorisággal fordulnak elő, a provinciában a német jogi státusa azonos az olasz államnyelvével, s e helyzet a lakosság jelentős részét arra késztette, hogy kétnyelvűségre törekedjék, megtanulja a másik nyelvet is. A legszembeszökőbb különbség e tekintetben a székelyföldi és az ottani helyzet között, hogy míg nálunk a csak románul tudókat is bármilyen tisztségbe ki lehet nevezni, Dél-Tirolban a másik nyelv nem ismerete kizáró a pályázásban. Nálunk képesek diszkriminációt kiáltani a magyarul nem tudók ilyen esetben – holott nem csupán az ésszerűség, de a legelemibb logika és alkalmassági kritériumok is azt kérnék, hogy a tisztviselő, rendőr, nyomozó, orvos, ápolónő, bíró, ügyész, közintézmény-vezető, közönségszolgálati beosztott, minden közhivatal alkalmazottja értse és beszélje mindkét nyelvet. Miért? Azért, hogy a polgárnak, az ügyfélnek, e szolgáltatásokat igénybe vevő közembernek lehetősége legyen csupán egy nyelvet használni az élet minden vonatkozásában. Itt tehát végigvitték a nyelvi viszonyok természetes lakossági igény szerinti berendezését, amelyben a hivatal alkalmazkodik a polgárhoz, és nem úgy, mint nálunk sok esetben még mindig: a polgárnak kell alkalmazkodnia a közalkalmazott tudatlanságához. Fontos, hogy nálunk is lehet anyanyelven tanulni az iskolában, ezt a jogállapotot azonban meg kell hosszabbítani, és az élet minden területén érvényt kell neki szerezni. De lássuk, minek köszönhető, hogy e nyelvileg eszményinek nevezhető állapot fennállhat. Három alapelvet kell kiemelni: 1. az intézmények alkalmazottait az etnikai arányosság elve szerint veszik fel, és az állásokat eszerint osztják köztük el; 2. megkövetelik tőlük mindkét nyelv ismeretét, erről nyelvvizsga kezeskedik, és 3. az eljárásoknak az ügyfelek anyanyelvén kell folyniuk. Meg kell jegyezni, hogy a hetvenes évek közepéig az állami alkalmazottak szinte kizárólag mind olaszok voltak – azóta az arányszámokat hozzáigazították a nyelvcsoportok provincián belüli arányához, ez védelmet jelent a kisebbségeknek, nemkülönben az olaszoknak is, garantálja az esélyegyenlőséget. Miként már írtuk, a nyelvcsoporthoz tartozást tízévenként kell kinyilvánítani, e nyilatkozat határozza meg a következő tíz évben, hogy a versenyvizsgákon az illető polgárra miként vonatkozik az etnikai arányosság elve. A megpályázott állás csak abban az esetben tölthető be mással, ha az adott nyelvcsoportból nincs más jelentkező. Vegyes, két- vagy háromnyelvű hovatartozást nem lehet deklarálni, ez megnehezítené ugyanis az arányosság méltányos alkalmazását. Érdekes még, hogy aki nem jelöli meg nyelvi hovatartozását, elesik bizonyos jogok gyakorlásától. A közhivatalok számára egyedülálló nyelvi vizsgarendszert dolgoztak ki, ennek a világon sehol párja nincs, a hatósági szaknyelv pontos ismeretét kérik a pályázóktól számon. Négy tudásszintet jelöltek meg, A, B, C és D típusú nyelvvizsga létezik, a középiskolai végzettséget igénylő állások esetében például C típusú vizsgát kell letenni, az A típusú a doktorátust megkövetelő állásokhoz kívántatik meg stb. A fontos nyilván az, hogy leendő munkakörében a jelölt mindkét nyelvet tudja könnyedén, helyesen használni. Az iskola az anyanyelvi oktatásra épül, a németet és az olaszt nem idegen, hanem második nyelvként tanítják, de elzárkóznak a kétnyelvű iskolarendszer felé való mozgástól, ezzel ugyanis – állítják – sérülne az anyanyelvi oktatáshoz való jog. A szülőnek szabad iskolaválasztási joga van, ennek a tanuló nyelvismerete szabhat esetleg határt, olasz gyereket a német iskolába akkor írathatnak be például, ha a nyelvet legalább bizonyos szinten beszéli, különben elutasíthatják. Erdélyi nyelvészek a legutóbb is állást foglaltak amellett, hogy a román–magyar kétnyelvűség esetén olyanfajta kettős nyelvismeretre kell törekedni, mely nem a kisebbség beolvadását segíti elő, amely tehát a magyar anyanyelv dominanciájára épül. Aminek az egész világ, különösen egész Kelet-Európa a csodálatára járhat, az persze a dél-tiroli kétnyelvű közigazgatási rendszer. Erről többet legközelebb.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még mindig sokan igénylik a magyar állampolgárságot
Sajtótájékoztató a konzulátuson
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán, az állampolgársági eskünek otthont adó teremben fogadta csütörtökön a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének delegációját Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki az intézmény munkájáról, az újdonságokról tájékoztatta a média képviselőit.
Amint ismeretes, Magyarországon 2014. áprilisban vagy májusban tartják az országgyűlési választásokat, amelyen több mint 100 év után a külhoni magyarok is részt vehetnek: hogy élhessenek szavazati jogukkal, kérniük kell felvételüket a magyarországi választói névjegyzékbe. A regisztráció augusztus elsején kezdődött, november 1-től pedig elektronikus formában is elküldhetik az űrlapot az állampolgárok a magyar Nemzeti Választási Iroda címére. A névjegyzékbe történő felvételre csupán abban az esetben van szükség, ha nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel. Amennyiben ugyanis az anyaországban van a bejelentett lakhelyük, automatikusan bekerülnek a választói névjegyzékbe, így a lakóhely szerinti településen szavazhatnak majd.
A regisztrációhoz szükséges nyomtatvány megtalálható a www.valasztas.hu honlapon, innen lehet kinyomtatni, és kitöltve, zárt borítékban elküldeni, de ezen a honlapon lehet elektronikus formában is kitölteni és elküldeni a megadott címre. A kérelem igényelhető a főkonzulátuson is, ahol – amint a főkonzul hangsúlyozta – nagyon szívesen segítenek, adnak útmutatást a kitöltésben.
Fontos, hogy a személyes adatok beírásakor a lakcímkártyán szereplő információk pontosan jelenjenek meg, hiszen egyetlen kis hiba vagy eltérés a kérelem elutasításához vezethet. A névjegyzékbe vételről, vagy annak elutasításáról a megadott elérhetőségen értesítik a kérelmezőt. A külhoni választópolgárok levélben szavazhatnak: a szavazólap 15 nappal a választás előtt postán jut el az érdekeltekhez, vagy átvehetik a főkonzulátuson.
A főkonzul hangsúlyozta, a regisztráció kapcsán a kihelyezett konzuli napok keretében is szívesen segítenek az érdeklődőknek. Ezeken a napokon tulajdonképpen, különböző szervezetek meghívására, előre megadott napon a főkonzulátus alkalmazottai egy-egy településen állampolgársági kérelmeket vesznek át. "Közös magyar–magyar sikernek tartjuk, hogy a külhoni magyarok részt vehetnek a választáson, élhetnek a szavazás jogának lehetőségével. Fontos, hogy érdeklődjenek mindarról, ami az anyaországban történik, hiszen ily módon erősödik a magyarság összetartozásának érzése" – fogalmazott Zsigmond Barna.
Újdonságként megtudtuk, hogy felgyorsult az eskütétellel kapcsolatos ügyintézés, bár a kérelmezők és az esküt tevők száma ugyanakkora. A főkonzulátus munkatársainak tapasztalatai szerint az érdeklődés nem csökkent, és várhatóan egyelőre nem is fog. Az újdonsült magyar állampolgároknak megközelítőleg a 25%-a igényel magyar útlevelet is. Most már lehetőség van rá, hogy az eskütételt követően benyújtsák kérelmüket, vagy időpontot egyeztessenek.
A magyar állampolgárság megszerzésének feltétele a magyar nyelvtudás. Zsigmond Barna, a sajtóban fel-felröppenő híresztelések kapcsán – miszerint román nemzetiségű, magyarul nem beszélő érdeklődők is igényelték a magyar állampolgárságot – elmondta, Csíkszeredában elenyésző azok száma, akik nem tudnak magyarul, és úgy próbálkoznak. A főkonzul leszögezte, ezek a kérések minden esetben elutasításra találnak.
Az újságírók érdeklődésére az európai parlamenti választások kapcsán a főkonzul elmondta, hogy az EP- választások esetében mindenki állandó lakóhelye szerint szavaz. Tehát a Romániában lakók a romániai EP-választásokon vehetnek részt. A diplomata úgy véli, a magyarságnak az az érdeke, hogy minél több magyar képviselő legyen az Európai Parlamentben.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy a magyar állampolgárság megszerzése mennyire befolyásolja az erdélyi magyarok kivándorlási kedvét. Zsigmond Barna Pál kifejtette, tudomása szerint már eleve sokan tartózkodnak külföldön, tehát a kivándorlás motivációja nem a magyar állampolgárság megszerzése, hanem a gazdasági helyzet. Úgy véli, a külföldi tartózkodás fő oka, sajnálatos módon, a munkahelyek hiánya, illetve az alacsony fizetés. Akik kézhez kapják a magyar útlevelet és elutaznak, elsősorban Angliát, még pontosabban Londont választják úti célként. De ezek az igénylők a legtöbb esetben már eleve ott dolgoznak. Hogy ebből ideiglenes vagy állandó ott-tartózkodás lesz-e, azt már a főkonzulátus nem követi. A főkonzul elmondása szerint azonban általában nem ilyen céllal igényelnek útlevelet az állampolgárok. Inkább a "legyen meg, aztán ha szükség van rá, használhatom" hozzáállás a jellemzőbb.
Ami a főkonzulátus szerepét, helyét illeti az erdélyi magyar társadalomban, Zsigmond Barna Pál elmondta, jelenlétüknek köszönhetően megélénkült a magyar–magyar kapcsolat: nagyon sok testvértelepülési kapcsolat alakult ki, vagy telt meg újra tartalommal, de fontos szerepet játszott a főkonzulátus különféle intézmények, civil szervezetek összefogásában is. A magyar kormány elkötelezettsége a határon túli magyarok iránt több síkon tetten érhető, többek között a sport területén is: a Csíkszeredában működő Székelyföldi Labdarúgó Akadémia szakmai partnere a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, tehát a tehetséges fiataloknak lehetőségük van tovább sportolni akár Magyarországon is. Emellett, a romániai utánpótlás-jégkorongozók játszhatnak magyarországi társaikkal, sportpálya épül a gyimesközéploki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium tanulóinak, és ami a marosvásárhelyi megvalósításokat illeti: elkezdődött a Sapientia EMTE második épületének kivitelezése a többlettámogatásoknak köszönhetően.
"Egyre több rendezvényre kapunk meghívást, amelyeknek szívesen eleget is teszünk, hiszen mindez azt jelzi, hogy az erdélyi magyarok fontosnak tartják a főkonzulátus jelenlétét, tevékenységét, amellyel igyekszik erősíteni az anyaország és a külhoni magyarok közötti összetartozás érzését" – fogalmazott a főkonzul.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Továbbképzésen a kisiskolások tanítói
Az anyanyelv oktatása és a játék szerepe kisiskolás korban elevezésű konferencián és továbbképzőn vettek részt Arad, Temes és Fehér megyei tanítók az elmúlt hévégén Csíkszeredában. Ez a konferencia volt a külhoni magyar kisiskolások évének záró rendezvénye.
Arad megyét a konferencián a következő pedagógusok képviselték: Viszhányó Aranka, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola tanítója; Boldizsár Tünde, a kisperegi Általános Iskola tanítója, igazgatója; Erdős Tünde, az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola tanítója; Balta Emese, a zimándújfalui Általános Iskola tanítója és Kiss Anna, a pedagógusház módszertani szakfelügyelője.
Temes megyéből Ilyés Szeréna, Madaras Andrea és Talpai Ágnes, Fehér megyéből Varga Melinda, Szilágyi Székely Melinda, Daróczi Ilona Réka és Roş Amalia Gabriela tanítók vettek részt a csíkszeredai konferencián.
Szombat reggel az Apáczai Csere János Pedagógusházban Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program záró rendezvényét, melyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szervezett.
„Répás Zsuzsanna mesélt arról, hogyan képzelik el ezt a programsorozatot. Kezdték az óvodával, most, idén volt a kisiskolásoknak, jövőre már január 1-jétől indul az V–VIII.-nak és így tovább” – mondta el Kiss Anna, a konferencia egyik aradi résztvevője.
A hivatalos megnyitó után egész napos előadássorozat, műhelyfoglalkozás vette kezdetét, ahol a pedagógusok előadásokat hallgathattak meg a magyarságismeret szükségességéről, a szövegértés fejlesztési lehetőségeiről az elemi osztályokban, az élményszerű olvasásról, a drámapedagógiáról és annak alkalmazási lehetőségeiről.
Délután négy csapatban, négy helyszínen zajlottak a műhelyfoglalkozások dr. Demény Piroska docens, BBTE, Koósné Sinkó Judit egyetemi tanársegéd, ELTE, Lazsádi Csilla BBTE, pszichológia és neveléstudományok kar, valamint Rusz Csilla drámapedagógus, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola tanítója irányításával.
„Mi öten voltunk Arad megyéből, úgy osztottuk be, hogy minden foglalkozáson valaki jelen legyen, hogy aztán tudjuk egymásnak elmesélni a tapasztalatokat, amiket majd itthon a többi kollégának is egy beszámoló keretében előadunk. Az előadások nagyon érdekesek, a gyakorlat, a műhelyfoglalkozások roppant izgalmasak, jópofák voltak, kimondottan csak játékos módszerrel. A kollégáktól is ezt hallottam, hogy nagyon intenzív, interaktív foglalkozások voltak” – mesélte Kiss Anna módszertani szakfelügyelő.
A műhelyfoglalkozások után, mintegy zárásként este a csíkszeredai Boszorka bábcsoport Esti mese tanítóknak című előadását tekinthették meg a résztvevők.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

Répás Zsuzsanna: A külhoni jogászok az egész közösség javát szolgálják
- A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint ha a külhoni magyar jogásztársadalmat meg tudják erősíteni, az az egész közösség javát szolgálja. Erről Répás Zsuzsanna beszélt szerdán a Szász Pál tanulmányi ösztöndíjas hallgatók évadnyitó szakmai szemináriumán a fővárosban.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta, többszörös volt az ösztöndíjra a túljelentkezés, ami azt mutatja, hogy jó a híre a programnak. Hozzátette: az előző évi ösztöndíjasok jól teljesítettek, sok fiatal jogász civil szervezetek munkájában is részt vesz. Fontosnak tartotta, hogy a jogászok jól reagáljanak a szülőföldjükön megfogalmazódó olyan problémákra és ügyekre, amelyek az emberek hétköznapjait érintik.
Az ösztöndíjjal a külhoni magyar jogásztársadalmat szeretnék megerősíteni és fejleszteni - mondta. Jó úton indultak el, és a magyarországi és külhoni jogásztársadalom között kialakuló kapcsolatok a jövőbeni együttműködés alapjait jelentik - tette hozzá. Répás Zsuzsanna azt kérte a fiatal ösztöndíjasoktól, hogy elkötelezettségüket továbbra is őrizzék meg.
Az ösztöndíjat 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alapította a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-vel együttműködve. A program szakmai részének megvalósításában a Budapesti Ügyvédi Kamara vesz részt.
A nemzetpolitikai államtitkárság korábban az MTI-vel azt közölte, a másodszor meghirdetett ösztöndíj célja, hogy olyan jól képzett, a nemzet iránt elkötelezett, a magyar és a többségi állam szerinti szaknyelvet egyaránt ismerő, mindkét országban tapasztalatokat szerzett jogászai legyenek a külhoni magyar közösségeknek, akik hozzájárulnak a magyarság jogi megerősítéséhez.
Az a cél, hogy olyan szakértői gárda jöjjön létre, amely magabiztosan jár el a szakmai kérdésekben, tudásával hozzájárul a magyar jogászszakma és a jogásztársadalom nemzetközi megbecsültségéhez - írták.
Az ösztöndíjprogram keretében a nyertes pályázók egy-egy budapesti ügyvédi irodában töltik a nyári gyakorlatukat, és ezalatt magyarországi ügyvédek segítik őket. A programban 25 ösztöndíjas vesz részt.
A támogatási keretösszeg 15 millió forint, amelyből minden ösztöndíjas 600 ezer forint támogatásban részesül a 2013/2014. évi tanulmányi időszak 12 hónapjára.
Az 1881-ben Nagyenyeden született Szász Pál 1910-től a magyar parlamentben a magyarigeni választókerület országgyűlési képviselője volt, Tisza István legközvetlenebb munkatársai közé tartozott. 1933-ban a nagyenyedi Bethlen Kollégium főgondnokává választották, 1936-ban az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke lett. Vidéki gazdatanfolyamokat indított, saját költségén tehetséges falusi fiatalokat külföldi tanulmányútra küldött, Csombardon pedig Kós Károly tervei alapján gazdasági iskolát épített fel. A bécsi döntés után a magára maradó dél-erdélyi magyarság segítségére sietett. 1951 nyarán letartóztatták, és a Márton Áron-perben nyolc év börtönre ítélték. 1954-ben Dél-Romániában, az Ocnele Mari-i börtönben halt meg. .
(MTI)

Kisebbségi kompetenciák címmel rendeznek konferenciát az MTA-n
- Kisebbségi kompetenciák - Az etnokulturális közösségek működési sajátosságainak kutatása 1989 után címmel rendeznek tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének szervezésében csütörtökön a fővárosban.
Az MTI-hez eljuttatott összegzés szerint a konferencia előadói a kisebbségi közösségek működésének sajátosságait tekintik át az utóbbi húsz év kutatásaira építve. A kisebbségeket önmaguk gazdasági-társadalmi-kulturális valóságában, nem pedig "a szimbolikusan rárakott, politikailag kiüresített összefüggésekben kívánják tárgyalni" - jelezték.
Bárdi Nándor előadásában az utóbbi két évtized legfontosabb társadalomtörténeti folyamatairól beszél majd, így a népességfogyatkozásról, a tömbösödésről, a társadalmi pozíciók átalakulásáról, a többes kötődések megnövekedett szerepéről, a közös magyar médiatér és fogyasztás létrejöttéről.
Liszka József a szlovákiai magyarok populáris kultúrájának változását tekinti át a (cseh)szlovákiai, magyarországi és egyéb minták hatására.
Csernicskó István többi között arról szól majd, hogy az első világháború után meginduló nyelvi folyamatok következménye a magyar nyelvnek a - kisebbségi státusából fakadó - visszaszorulása, a felerősödő államnyelvi hatás a nyelv és a nyelvi kompetencia szintjén, valamint a regionális nyelvi központok fokozatos kialakulása. Erre a helyzetre adott nyelvtudományi válasz a nyelvi tervezés és a határtalanítás programja, amelynek országonkénti eredményeit összegzi az előadó.
A mai magyarországi nemzetiesítést, a kulturális örökség új értelmezését az etnográfiában Ilyés Zoltán vizsgálja. Ugyanebben a blokkban Tátrai Patrik pedig a magyar társadalomföldrajz új eredményeit, a nemzeti/etnikai jelenségekkel kapcsolatos kutatásokat mutatja be.
Papp Z. Attila a "határon túliság" konstrukciójáról beszél majd az 1989 utáni empirikus szociológiai kutatásokban, a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményeit összefoglalva. Kiss Tamás kolozsvári szociológus a romániai magyarság társadalomstatisztikai vizsgálata nyomán a romániai társadalmi rétegződési rendszerben helyezi el a magyar közösséget.
Nagy Pál történész a magyarországi cigányság történeti tagoltságát és annak változását vizsgálja meg.
Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman arról beszél, hogy "vannak-e cigányok Magyarországon, és ha nincsenek, kik azok". Szerinte ugyanis a mai Magyarországon a cigányság mint fogalom egy olyan csoportot jelöl, amelynek funkcionalitása a "vizsgálati terep" biztosításában, és a "bűnbak" kijelölésében rejlik. Az előbbi meghatározás a tudományos kutatásokhoz kapcsolódik, az utóbbi a politikai érdekérvényesítés és azonosulás-elhatárolás egyik legfontosabb fogalma lett. Mindeközben a "cigányság" szó által sugallt egységes közösségről soha nem lehetett beszélni, hiszen egészen más múlttal, nyelvi hagyományokkal, szokásrendszerrel és befutott társadalmi integrációs úttal rendelkező, különálló és egymástól is elkülönülő csoportok élték életüket a magyar társadalomban.
A konferencia végén átadják a Bacher Vilmos-emlékérmet. Ebből az alkalomból Komoróczy Géza Mit kíván(t) a magyar nemzet a zsidóktól? címmel tart előadást, majd a Zsidók Kárpátalján című kötet vetítéssel egybekötött bemutatója és beszélgetés zárja a rendezvényt. (Részletes program: http://www.mtaki.hu )
(MTI)

Elkerülhetetlen karcsúsítás
Zsúfolásig megtelt szerdán Csíkszeredában az Apáczai Csere János Pedagógusház nagyterme, ahol a költség- és személyzetcsökkentés végrehajtását szükségessé tévő helyzetről tájékoztatta a Hargita megyei tanintézetek vezetőit a tanfelügyelőség.
Az óvoda- és iskolaigazgatók számára Csukás Levente, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség gazdasági igazgatója vázolta a bérek költségvetési fedezetével kapcsolatos problémát. Hargita megye túllépte a számára idénre megállapított keretet, és bár erre az évre kiutalta a kormány a fizetésekre és egyes, bíróság által a pedagógusoknak megítélt összegekre a pénzt, jövőre szűkebb keretbe kell beleférni, ez pedig költség- és személyzetcsökkentéssel jár. Csukás Levente hozzátette, az eddigi személyzetcsökkentések során próbáltak mindig minimális leépítéseket eszközölni, ezt azonban már nem lehet folytatni.
Ismertette, például a kisegítő személyzet létszámát illetően tenni kell valamit, Hargita megyében ugyanis 1912 személy dolgozik ilyen státusban a tanintézetekben, az országos átlag pedig a megyékre 1290, ami azt jelenti, hogy több mint hatszáz állással van több ennél Hargita megyében. Az igazgató szerint ugyanakkor a pedagógiai állások magas száma miatt is gondok vannak, ami az alacsony osztálylétszámok következménye. Hargita megyében 19,8 az átlagos gyereklétszám egy osztályra, az országos átlag pedig 21,5 gyerek, ami kétszáz osztállyal jelent kevesebbet annál, mint amennyiből nálunk épül fel a rendszer – mutatta be a gazdasági igazgató. Csukás Levente korábbi nyilatkozata szerint a személyzeti kiadásokból mintegy nyolc százalékot, több mint 13 millió lejt kell lefaragjanak jövőre.
Különleges helyzet, alacsony fejkvóta
Közismert, hogy a fejkvóta alapú finanszírozás nem fedezi teljesen a kisebbségi oktatás biztosítása által keletkező többletköltségeket. Erre a szerdai találkozón jelen lévő Kocs Ilona, a Tanügyi Szabad Szakszervezet udvarhelyszéki megbízottja is rámutatott. Mint mondta, Hargita megye a kisebbségi oktatás miatt speciális helyzetben van, erre pedig az oktatási tárcánál nincsenek tekintettel, nem lehet azonos szabályokat alkalmazni Hargita és például Gorj megyének. Csukás Levente egyetértett a megállapítással, amint azonban elmondta, az érvényben lévő szabályokkal kell dolgozniuk, és ezek szerint csökkentést kell eszközölni.
A jelen lévő igazgatók szerint egyébként a kisegítő személyzet létszáma már most sem elegendő, kevés például a dada, a korábbi leépítések révén nincsenek például kazánfűtők, és kevés a takarító is. Amint egyik iskolavezető rámutatott, a pénzhiány miatt a kisegítő személyzetben dolgozók olyan munkákat is el kell végezzenek, ami nem tartozik a munkakörükbe.
Már csütörtökön döntések várhatók
A szerdai helyzetismertetés célja az volt, hogy ennek súlyosságával mindenki legyen tisztában, és minél hamarabb lehessen intézkedni, azaz kiadásokat csökkenteni. Egyes döntések már csütörtökön megszülethetnek, a tanfelügyelőség vezetőtanácsi ülésén. Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője érdeklődésünkre közölte, vannak konkrét terveik a költségcsökkentésre, ezek egy része azonban csak a következő tanévtől vezethető be. Megszüntetnék például az ideiglenes szerződéseket, főként a nyugdíjas bedolgozók esetében – mutatott rá a főtanfelügyelő. Kifejette, úgy gondolják, hogy ha valakinek van már nyugdíja, akkor annak kevésbé fájdalmas lemondani az állásáról, mint annak, akinek ez az egyetlen jövedelme. Másik tervezett intézkedés például az opcionális tantárgyak óraszámának csökkentése, spórlást várnak attól, ha ezen órákból a lehető legkevesebbet tartják meg.
Iskola-összevonásokra is szükség lehet
Egyes településeken át kell gondolni az iskolahálózat működését is, karcsúsítani kell a rendszert, növelni kell az osztálylétszámokat – jelentette ki Bartolf Hedvig. A főtanfelügyelő közölte, van olyan tanintézet, ahol nincs meg az önálló jogi személyiség fenntartásához szükséges háromszázas gyereklétszám, ezeket szabály szerint össze kell vonni, ami az adminisztratív személyzet, vezetőség, kisegítő személyzet létszámának csökkenésével jár. A túllépés ellenére idén mindenki megkapja a béreket, de jövőre senki sem tudja ezt garantálni – szögezte le Bartolf Hedvig. Hozzátette, tenni kell idejében annak érdekében, hogy jövő novemberben ne fogyjon el egy iskola bérfedezete sem. „Úgy gondoljuk, hogy egy kicsit mindenütt lehet még spórolni. Úgy szeretnénk megoldani, hogy ez a folyamat törvényes, emberséges legyen, és költségcsökkentés is megvalósuljon” – összegezte a főtanfelügyelő.
Székelyhon.ro

Magyar-román kulturális szótár
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán mutatták be a Magyar- román kulturális szótárt (Dicţionar cultural maghiar- român), melyet az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége adott ki. Szerkesztői Benő Attila és Péntek János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatói.
A kötet a magyar kultúra, főleg a romániai magyar kultúra legreprezentatívabb értékeit mutatja be.
Magdó János főkonzul, felvezető beszédében, nagyon jó kezdeményezésnek nevezte a kulturális szótár megjelentetését, mert hozzájárul egymás értékeinek kölcsönös megismeréséhez. Neves személyiségekről intézményeket neveztek el. Azonban a többségi társadalom nem sokat tud róluk. Hasonlóképpen nem ismeri a tudományos és művészeti alkotások szerzőit sem. A kulturális szótár jelentős eszközt jelent a magyar közösség értékeinek bemutatására.
Kötő József hivatkozik Konrád György egyik tanulmányára, melyben megfogalmazta azt a gondolatot, két közösség egymásra találásának egyik legalkalmasabb eszköze a kultúra. A kötetben 358 szócikk jelenik meg, 260 személyiségre vonatkozó adatok olvashatóak. A két közösség szellemi értékeinek a kölcsönös megismerése a versenyképesség növeléséhez járul hozzá. Szerinte ebben az interkulturális térben fontos értékek: a tolerancia és az empátia. Felhívta a figyelmet, hogy ismerni kell olyan neves személyiségek által létrehozott szellemi értékeket, melyek az egyetemes kultúra részévé váltak. Példaként említette, többek közt, Bolyai János (nem-euklideszi geometria megalkotója) nevét. Gróf Mikó Imre olyan alapítványt hozott létre, melyet a közösség mai is használ. Janovics Jenőt a magyar filmgyártás megteremtőjeként tartják számon.
A könyv olyan mozgást indíthat el a civil társadalomban, mely a kölcsönös megismerés alapját erősíti.
Lucian Năstase, a BBTE tanára pozitíven értékelte a könyvet, mely gazdag tartalommal rendelkezik. Gyakran előfordul, vannak olyan magyar kifejezések, melyeknek nincs megfelelőjük a román nyelvben. Említette a borvíz fogalmát, amelyet a román nyelvben is használják. 1980-ig nem használták az „apă minerală” kifejezést.
Benő Attila elmondta, hogy a kulturális szótár enciklopédikus jellege következtében különbözik a többi szótártól. Nem a szókincsre helyezi a hangsúlyt, hanem a kulturális élet, az intézmények megismertetésére egy másik közösség olvasóival. A modern technika eredményeit felhasználva, hamarosan az Interneten is olvasható lesz a kulturális szótár.
Péntek János professzor a könyv megírásának indítékairól beszélt. Bemutatta a kötet tartalmi elemeit:
A szótár használati útmutatója. Hogyan olvassák a magyar nyelven írott szavakat? Szócikkek (a magyar nyelv betűrendjének megfelelően). Tárgy és névmutatók.
A Magyar-román kulturális szótárról
A 2009-ben kiadott Román- magyar kulturális szótár a magyar anyanyelvűek számára mutatja be a román kultúra főbb érékeit. A 2013-ban szerkesztett, bemutatott kulturális szótár a román közösséghez szól. Olyan egyénekhez szól, akik nem vagy kevésbé ismerik a magyar nyelvet, és meg akarják ismerni a magyar kultúra értékeit.
A kulturális szótár kollektív munka eredménye. A szerzők különböző szakterületeken dolgozó személyiségek: művészettörténet (Weisz Attila), magyar színháztörténet (Kötő József), magyar irodalomtörténet (Bartha Katalin Ágnes, Karácsony Zsolt), nyelvészet (Németh Boglárka, Máthé Dénes), kulturális hatások (Sárosi-Márdírosz Krisztina).
A könyv borítólapja Ördög-Gyárfás Ágota munkája.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Lehet magyar tankönyv
A tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó részének gyakorlati alkalmazásából adódó hiányosságokat és a finanszírozási kérdéseket is áttekintették azon a megbeszélésen, amelyet az RMDSZ vezetősége és oktatásért felelős szakpolitikusai a tan- ügyminiszterrel folytattak.
Két-három ügyben előrelépés is történt, az egyik legfontosabb az, hogy a diákoknak lehetőségük lesz az anyanyelvükön megírt tankönyvekből tanulni – közölte Szabó Ödön képviselő. „Az elmúlt hetekben jogosan nagy visszhangot váltott ki a tankönyvírás módszertana, a miniszter pedig elfogadta az RMDSZ álláspontját erre vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a megígért módszertani módosítást követően továbbra is lehetőség adódik minden egyes tantárgy esetében anyanyelven megírni a tankönyveket” – magyarázta.
A találkozón az anyagiakról is beszéltek. „Abban megegyeztünk, hogy folytatjuk a beszélgetést főleg a szórványban, kisebbségben és a magasan kvalifikált pedagógusokkal rendelkező iskolákban történő oktatás kérdésében, hiszen ez mindkét közösséget egyaránt érinti. A miniszter megerősítette az RMDSZ által is képviselt álláspontot, hogy tanév közben nem támogatja az osztályok összevonását. Ezt remélhetőleg betartják megyei szinten, hiszen nagyon sok esetben a tanfelügyelőségek a költségvetési terheket a kisebbségi oktatáson spórolják meg. A miniszternek és a minisztériumnak a tanügyi törvényben lévő tételes előírásokat érvényesítenie kell” – ismertette Szabó Ödön, és hozzátette: a törvényt alkalmazni kell a kisebbséghez tartozó iskolaigazgatók, aligazgatók, tanfelügyelők kinevezésekor is. A Bihar megyei képviselő azt is elmondta: az elkövetkező időszakban bizonyos fel nem használt uniós forrásokat átcsoportosítanak, és a már megkezdett munkálatok befejezésére lehet majd pályázni a fejlesztési minisztériumnál.
Az RMDSZ küldöttsége a felsőoktatásról, óvodákról, összevont csoportok működéséről is tárgyalt, és néhány olyan kérdés is szóba került, amelynek megoldására ezután dolgozzák ki a módszertant a minisztériumban: ilyen a diáknormatíva újragondolása, illetve az általános és középiskolai bentlakások finanszírozására vonatkozó elképzelés.
Háromszék
Erdély.ma

Böjte Csaba a félmilliomodik külhoni magyar állampolgár
Az Országházban, ünnepélyes keretek között tette le az állampolgársági esküt az ötszázezredik külhoni magyar kérelmező, Böjte Csaba ferences szerzetes és édesanyja, Böjte Julianna csütörtökön.
Az ünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: hosszú idő után 2010-ben végre sikerült leverni azt a lakatot Magyarország kapujáról, amit a 20. század helyezett rá.
Levertük a lakatot és kitártuk az ajtót, hogy minden magát magyarnak valló ember be tudjon lépni rajta – hangoztatta a kormányfő, rámutatva, hogy a 20. század történelmi viharai következtében a magyarság a világ legkülönbözőbb pontjaira szóratott szét, és ma már szinte a világ minden pontján élnek magyarok. Mi azt valljuk, hogy lakóhelyüktől függetlenül mindannyian a nemzetünk tagjai – mondta Orbán Viktor.
Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk lemondani azokról a magyarokról, akik más államok határai között élnek – fogalmazott. „Továbbra is szükségünk van Bécsben születő, de magyarul gondolkodó Széchenyikre, a magyar nyelvet csodálatosan művelő, Nagyszalontáról jövő Arany Jánosokra, és szükségünk van Szabadkáról származó Kosztolányi Dezsőkre" – mondta. Hozzátette: ezért 2010-ben elindultak – mint egykor Csoma Sándor -, hogy felkutassanak és egyesítsenek minden magyart, székelyeket, a Duna és Tisza mentén élőket, a Bácskai szőlőhegyek közt dolgozókat és a még messzebbre szakadtakat, hogy megadják számukra azt a jogot, amit számos európai ország, így a szomszédos államok is biztosítanak külhonban élő honfitársaik számára.
Orbán Viktor kitért arra, hogy eddig kilencven országból több mint 540 ezren nyújtották be az egyszerűsített honosítási kérelmet. Európából már csaknem félmillióan, Észak-Amerikából több mint kétezren, Dél-Amerikából közel négyszázan, Ausztráliából ötszázan, Ázsiából mintegy kétezren kérelmezték a kedvezményes honosítást. Közülük a legfiatalabb még csecsemőkorú, míg a legidősebb 104 éves.
A kormányfő idézte az új alaptörvényben foglaltakat a magyarság összetartozásáról, majd hozzátette: amikor még csak álmodoztak arról, hogy ezt a gondolatot valaha is törvénybe foglalják, akkor „Csaba testvér Istentől kapott őrhelyén" már megvalósította azt. Kifejtette: Böjte Csaba és édesanyja megálmodták, létrehozták és működtetik a Dévai Szent Ferenc Alapítványt. Azt a szervezetet, amely gyermekeket karol fel, segít és nevel. Az ő nemzeti nevelő munkájuk, intézményteremtő, közösségépítő tevékenységük példaértékű az egész magyar nemzet számára, mintát ad a másokért való felelősségvállalásból – jelentette ki.
Azt mondta, nem lehetnek elég hálásak, amiért 2300 gyermek ellátásán túl segítséget nyújtanak a beiskolázásban, pályaválasztásban, szakmai képzésben, munkahelyek létrehozásában és megtartásában. Nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is, mert céljuk olyan fiatalok útra bocsátása, akik magyarként, keresztény értékrendet valló teljes emberként hasznos tagjai lehetnek a magyar közösségnek – fejtette ki Orbán Viktor.
A miniszterelnök Magyarország számára megtiszteltetésnek nevezte, hogy ötszázezredik magyar állampolgárként köszönthette Böjte Csaba ferences szerzetest és ötszázezer-egyedikként édesanyját. Isten hozta önöket! – fordult hozzájuk.
Semjén: a magyar nemzet közjogi egyesítésének ünnepe ez a nap
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: a magyar nemzet közjogi egyesítésének ünnepe ez a nap. Szimbolikusnak nevezte a napot, a helyszínt és azt is, hogy ki vette át az ötszázezredik állampolgárságot.
A napot azért, mert a 2004. december 5-ei „nemzetárulás szégyenét hivatott jóvátenni".
Mint mondta, szimbolikus az, hogy Böjte Csaba ötszázezredikként teszi le az esküt, hiszen ő, amikor a védenceiről gondoskodik, akkor nemcsak az elkallódástól, hanem az asszimilációtól is megmenti őket. Az ő személye jelzi azt, hogy nemcsak számokról van szó, hanem a számok mögött személyes sorsokról is – fogalmazott.
Semjén Zsolt a Parlament Kupolatermét, a Szent Korona előtti helyszínt azért tartja szimbolikusnak, mert a korona a magyar nemzet egységét szimbolizálja. Úgy értékelte, hogy az egyszerűsített honosítást biztosító törvénnyel folytatják Szent István király országépítő, a nemzetet közjogilag egyesítő munkáját.
"Mi pontosan ugyanezt tesszük. Mindig is egyek voltunk nyelvünkben, kultúránkban, történelmünkben, de most a közjog által is egyesülhet a magyar nemzet, és pontosan a Szent Korona mutatja azt, hogy ez a közjogi egység az az acélabroncs, ami a történelem viharaiban is egyben tudja tartani a magyar nemzetet" – mondta. Semjén Zsolt szerint „visszacsinálhatatlan" mindez, mert a külhoni magyarok mint teljes jogú magyar állampolgársággal rendelkező polgárok a szavazatukkal ki tudják kényszeríteni a mindenkori kormánytól, hogy komolyan vegye őket.
Böjte tudatosan nem mond le román állampolgárságáról
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes azt mondta, tudatosan nem mond le román állampolgárságáról, sőt, ha rajta múlna, felvenné az ukránt, a szlovákot, a szerbet is, mert összefogva megvalósítható a Kárpát-medencében a négyszáz évvel ezelőtti, Bethlen Gábor-i aranykor, a tündérkert. Elmondta, az elmúlt húsz évben több mint ötezer gyereket fogadott be, és élete minden értéke ezekből az igenekből fakad. „Én hiszem, hogy az aranykor, a Kárpát-medence tündérkertje az igenekből fog megszületni, abból, hogy egymás mellett élünk, bízunk egymásban, hogy hisszük azt, hogy együtt, közösen minden könnyebb lesz" – fogalmazott.
A magyar állampolgárságot 2011. január 3-tól lehet kérelmezni az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével, amelyet az Országgyűlés 2010. május 26-án hozott döntése tett lehetővé.
MTI
Erdély.ma

Lakó Péterfi Tünde nyílt levele Dorin Floreanak, Marosvásárhely jelenlegi polgármesterének
Polgármester úr! Lakó Péterfi Tünde vagyok, az a nő, akit ön hormonzavarosnak nevezett. Marosvásárhelyi polgár vagyok. Jómagam ugyan nem önre szavaztam, tehát az én akaratomon kívül foglalja el azt a széket, amely feljogosítja arra, hogy a városunkat vezesse, hogy a lehető legjobbat cselekedje annak érdekében, hogy fejlődjön, hogy a polgárok megelégedésére a lehető legnagyobb nyugalomban, békességben teljenek napjaink. Azt gondolom, többedmagammal, hogy ön erre a tisztségre méltatlan. Ön többszörösen megsértette a város lakóit, román és magyar anyanyelvűeket egyaránt, mi több, legutóbb a fogyatékkal élőket is! Kérdéssel és kéréssel fordulok önhöz. A kérdésem a következő: mint Marosvásárhely polgármestere, hogy engedheti meg magának azt a modort, amit tanúsít a város polgárai iránt? Mi jogosítja fel arra, hogy sértegessen embereket, nemzeteket? Ön a magyar gyerekeket, akik magyar iskolába járnak, fogyatékosoknak nevezte a sajtó előtt. Ezzel nem csak a magyarokat sértette meg, hanem a jóérzésű román polgárokat és a fogyatékkal élőket is. Mint azt ön is tudja, ez nem az első eset. Hol kiemelten egy-egy személyt sérteget, hol egész közösségeket.
Nekünk, marosvásárhelyi polgároknak jogunkban áll önt felelősségre vonni. A sértegetésekért, a város élő, egészséges fáinak a kivágásáért, a városkép rombolásáért, és azért mert a feladatát nem látja el kellőképpen, nem veszi figyelembe a polgárok elégedetlenségét, és amennyiben ezt szóvá merészeli tenni valaki, ön azonnal ellenőrizetlenül bántó hangnemet használ az illetővel szemben, mi több sértő jelzőkkel illeti őt.
A kérésem pedig a következő: Kérem vegye figyelembe, hogy kiderült: alkalmatlan a város vezetésére, vonja le a következtetéseket, és mondjon le, adja át a helyét egy olyan embernek, aki kellőképpen ellátja ezt a nehéz, de nemes feladatot. Ennek a levélnek az aláírói mind egyetértenek velem, és ezt ön nem hagyhatja figyelmen kívül!
Lakó Péterfi Tünde, marosvásárhelyi polgár
Levelemhez csatolom ifj. Ifj: Kovács Árpád makfalvi polgár levelét, kérésére:
Engedelmükkel, magamra vettem Florea úr „fogyatékos” jelzőjét, mert hát nem csak magyar vagyok hanem mozgássérült is (ezt a magyar mivoltomnak köszönhetem?). Sosem jutott volna eszembe, mint ahogy nem tartom magam fogyatékosnak se. Ha fogyatékosság magyarnak lenni, én azt nagyon szívesen vállalom. De szerintem inkább az utal fogyatékosságra, hogy egy polgármester ilyen kijelentést enged meg magának, és ezt mindkét minőségemben is. Az persze nem fogyatékosság, hogy kivágatunk minden fát Marosvásárhelyen, mondván hogy kell a hely. Ha paranoiás lennék azt gondolnám azért csinája, hogy semmi ne emlékeztessen Bernády városára. De én nem vagyok paranoiás. Nem úgy mint ö urasága. Ha megsértettem rója fel nekem!
ifj. Kovács Árpád, Makfalva
Lakó Péterfi Tünde személyesen fogja gyűjteni az aláírásokat a fenti levelére, holnap, december 6-án 16:00 órától a Városháza előtt, de itt is alá lehet írni:
http://erdely.ma/alairas.php?al_id=17
Erdély.ma

Az Új Jobboldalról kérdezte a belügyminisztert Markó Attila
Románia belügyminiszteréhez fordult Markó Attila, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője annak érdekében, hogy magyarázatot kérjen az Új Jobboldal (Noua Dreapta) elnevezésű szervezet faji gyűlöletet ösztönző és propagáló megnyilvánulásaira, amelyeket egyre gyakrabban tapasztalunk, nemrég Aradon a Szabadság-szobor ellen, legutóbb pedig december elsején Sepsiszentgyörgyön a nemzeti ünnep alkalmával.
Markó Attila interpellációjában rámutatott, hogy a rendőrök jogállásáról szóló törvény értelmében egy rendőrnek tiszteletben kell tartani a jogállamiságot és a demokrácia jegyében kell cselekedjen, illetve nem élhet vissza hivatalos minőségével és nem veszélyeztetheti a képviselt hivatalos intézmény presztízsét.
Továbbá tiszteletet kell tanúsítania mindenkivel szemben, nem fejthet ki politikai nézeteket és nem terjeszthet uszító információkat. Sajnos egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy az Új Jobboldal megnyilvánulásaival szemben a rendőrség és annak egyes tagjai nem pusztán toleránsak, de sok esetben nyíltan és nyilvánosan szimpatizálnak ezzel a szervezettel, rendezvényeiken részt vesznek.
A sepsiszentgyörgyi képviselő hivatalos kérdésében arról érdeklődött, hogy miként értékeli a belügyminiszter az Új Jobboldal megnyilvánulásait és milyen lépéseket tesz ezek ellen. A képviselő arra is választ vár, hogy elfogadhatónak tartja-e a miniszter, hogy egy rendőr szélsőséges, antiszemita és kisebbségellenes szervezettel szimpatizáljon.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma

Kárpát-medence, az ötödik „égtáj”
Az elkövetkező évtizedek meghatározó régiója lehet a Kárpát-medencei térség, s a monarchikus gazdasági egység újrateremtése révén a térség vállalkozói is e sikertörténet főszereplőjévé válhatnak. Radetzky Jenő, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. vezérigazgatója reálisnak tartja ezeket a perspektívákat.
– Milyen viszonyban van a nevét viselő induló révén örök hírnevet szerző Radetzky marsallal? – Kimondottan jó viszonyt ápolok vele, mivel igen szeretem a nevem. Egy mellékági Radetzky családból származom, ennél fogva tiszteletbeli osztrák konzul is vagyok Magyarországon. Mindent egybevetve: monarchista osztrák névvel, de nagy magyar szívvel élek, teljes mértékben magyarnak érzem magam. – Fontos, hogy „teljes mértékben” magyar legyen egy Kárpát-medencei gazdasági hálózat kialakításán dolgozó szervezet vezetője, vagy inkább szakembernek kell lennie? – Is-is. Elkötelezett vagyok a Kárpát-medencei gazdasági integráció ügye mellett. A magyar gazdaság egyik legfontosabb prioritása a környező országokkal, kiemelten a magyar lakta területekkel való minél szorosabb együttműködés, és ezt egyszerre tekintem gazdasági, illetve nemzetpolitikai kérdésnek. – Hogyan igyekszik eleget tenni e kettős feladatnak az ön által irányított hálózat? – Az első, mindent meghatározó lépés 2010-ben történt, amikor a magyar kormány programjába foglalta a Kárpát-medencei gazdasági térrel való kiemelt foglalkozást. E program első intézményi háttereként a Nemzetgazdasági Minisztérium külön főosztályt hozott létre, amelynek irányításával, a gazdasági kamarákkal együttműködésben kezdődött a fejlesztés. A Wekerle Sándorról, néhai magyar miniszterelnökről, illetve pénzügyminiszterről elnevezett Kárpát-medencei gazdasági integrációs kormányprogram célja, hogy a száz évvel ezelőtti integrációs szintre hozza fel a régió gazdaságait – természetesen a 21. század követelményeihez igazítva. Meglátásunk szerint az európai gazdaság következő évtizedei egyértelműen a kelet-európai gazdaságok növekedéséről szólnak, ezért aztán napnál világosabb, hogy ha mi nem integráljuk a térség gazdasági szereplőit, akkor ezt más végzi el. Mi pedig e térség közepén vagyunk. Az intézményi háttér megteremtése érdekében hoztuk létre a Kárpát Régió Üzleti Hálózatot, amelyet most már egy zártkörű részvénytársaság irányít. Tizenegy helyszínen hoztunk létre irodát, köztük öt erdélyi városban, Nagyváradon, Szatmáron, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön. A marosvásárhelyi várhatóan 2014 januárjában nyit. – Milyen konkrét segítséget képes nyújtani ez a hálózat az anyaország határain kívüli vállalkozóknak? – A Wekerle-tervnek három nagyon fontos feladata van. Egyrészt az anyaországban tevékenykedő vállalkozásokat igyekszünk segíteni abban, hogy kapcsolatokat teremtsenek a Magyarország határain túl dolgozó cégekkel – ez vegytiszta üzletkapcsolati tevékenység. A másik: olyan projektek keresése, illetve generálása, amelyek megvalósításában részt vehetnek a magyar cégek, a munkahelyek teremtése révén pedig hozzájárulni a népességfogyás megállításához, a nemzetmegtartás elősegítéséhez, a helyben maradás ösztönzéséhez. A harmadik feladatunk a tőkebefektetés kétoldalú támogatása. De van egy különleges küldetésünk is: az integráció programjának keretében igyekszünk részt venni a testvértelepülési kapcsolatok megteremtésében, szélesítésében. E kapcsolatok eddig kétoldalúak voltak, mi viszont megpróbáljuk hálózatba tömöríteni. – A határmenti régiók esetében eddig is lehetséges voltak hasonló megvalósítások. Hogyan illeszthető az uniós jogi keretek közé viszont egy olyan projekt, amelyben, mondjuk, egy Románia közepén fekvő székelyföldi megye is érintett? – Nem kell feltétlenül és kizárólagosan pályázatokban gondolkodni. A sepsiszentgyörgyi hálózati iroda például minden olyan eszközzel, kapcsolattal rendelkezik, amely révén eljuthat valamennyi magyarországi vállalkozóhoz. Ez több mint 400 ezer vállalkozót jelent, akiket ugyancsak igyekszünk inspirálni abban, hogy a szentgyörgyi adatbázis alapján szélesítsék üzleti kapcsolataikat. A magyar állam ahhoz is jelentős forrásokat biztosít, hogy különböző üzleti rendezvényeken találhassanak egymásra a Kárpát-medence vállalkozói. – Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a 2012-es Tusványos alkalmával megkockáztatta a kijelentést, miszerint a Kárpát-medencei régió gazdasági felvetései és problémái immár nem külkereskedelmi, hanem magyar belkereskedelmi kérdéseknek számítanak. Hogyan kell értelmezni, illetve kezelni ezt a kijelentést? – E kijelentés tartalma semmiféle inkompatibilitásba nem ütközik az uniós országok esetében, Szerbia, azaz Délvidék és Ukrajna, vagyis Kárpátalja viszont valóban keményebb dió. A magyar gazdaságpolitika saját régiós stratégiáján belül nem kíván különbséget tenni egy székelyföldi, illetve egy magyarországi vállalkozás között. A kereskedelmi pályázati rendszeren belül is megpróbáljuk támogatni, igyekszünk pozitívan diszkriminálni azokat az anyaországi vállalkozókat, akik mondjuk egy székelyföldi vállalkozóval együtt nyújtanak be pályázatot – épp annak az uniós logikának a szellemében, amely nagyobb esélyt kínál egy két-három országból származó tervezetnek. Az unióban a gazdasági határok már nem nagyon „játszanak”, nekünk pedig elemi érdekünk visszaállítani a térségre jellemző évszázaddal ezelőtti gazdasági egységet. – Minden „átka” ellenére a gazdasági válság segített abban, hogy Magyarország és Románia vállalkozásai „felfedezzék” egymást. Hogyan próbál rácsatlakozni az ön által vezetett hálózat erre a jelenségre? – Valóban, a válság ellenére elképesztő iramban fejlődnek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok, s ebben jelentős szerepet vállalnak a nemzeti alapon együttműködő cégek. Míg az európai gazdaság alig egy-kétszázalékos bővülésre képes, a magyar gazdaság gyakorlatilag stagnál, addig a román–magyar gazdasági kapcsolatok 2010 óta évi hat-hétszázalékos növekedést produkálnak. Ezt a növekedési potenciált mi jól használtuk ki, amit román oldalról kissé nehezményeznek is, mivel ebben az összefüggésben a magyar export pillanatnyilag 2,3 milliárd eurós többlettel rendelkezik. Miközben a keleti nyitás tézise egyre nagyobb hangsúlyt kap, mi azt mondjuk, hogy az ötödik „égtáj”, a Kárpát-medence a legfontosabb. A magyar gazdaság ebben a térségben 5,7 milliárd eurós többletet produkált – elsősorban a régióban lévő vállalkozásokkal való együttműködésnek köszönhetően –, ami megteremti az Oroszországgal folytatott kereskedelem deficitjének fedezetét. Arra inspiráljuk az erdélyi vállalkozásokat, hogy használják ki a magyar piacot, hiszen ez az integráció lényege. Ugyanakkor Magyarország fontos célja felépíteni a közepes vállalkozásokból azt az 50-60 nagy céget, amely piaci eszközökkel képes lesz kiszorítani a multikat, és számítunk arra, hogy ezek között erdélyi-partiumi vállalkozás is lesz. – A monarchikus múlton túl mi dimenzionálja a kelet-európai gazdaságokat? Hol és miben rejlenek a térségi legfőbb gazdasági tartalékai? – A Baltikumtól a Mediterránig terjedő kelet-európai térség lesz az Európai Unió következő fejlődési iránya , s ebben természetes és emberi adottságaival a Kárpát-medencei adottság főszereplő lehet. Éghajlatát tekintve jól védett gazdasági-földrajzi egység, az itt élő lakosság szükségleteit messze meghaladó mennyiségű egészséges élelmiszert képes előállítani, ugyanakkor több mint százmillió embernek elegendő egészséges ivóvízzel rendelkezik. Márpedig ezek a dolgok lesznek a következő évtizedek nagy kihívásai. Alternatív energiaforrásokból, napenergiától a geotermikus energiáig mindenből bőségesen áll a rendelkezésünkre, a természeti adottságaink pedig lehetővé teszik az egészség-iparág valamennyi válfajának felfuttatását. A Kárpát-medence sikerre ítéltetett, már csak a magunk emberi részét kell hozzátennünk.
Radetzky Jenő
Székesfehérváron született 1946-ban. Okleveles erdőmérnöki végzettséggel, később megszerzett felsőfokú német nyelvvizsgával és közgazdasági tanulmányokkal, vízgazdálkodási és építőipari valamint külgazdasági területen dolgozott a rendszerváltásig, azt követően pedig magánvállalkozásokat alapított és tevékenykedik a mai napig is média, szállodaipar, építőipar és külkereskedelem területen. A gazdasági kamarai mozgalomban 1988 óta tevékenykedik, 1990 óta a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 1998 óta az MKIK alelnöke, a Közép-dunántúli Vízgazdálkodási Tanács elnöke, osztrák tiszteletbeli konzul, a Közszolgálati Testület tagja. Alapító elnöke volt a kolozsvári székhellyel alapított magyar–román vegyes kamarának. A Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. vezérigazgatója.
Csinta Samu Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Erőből politizálva
A politika egyik kulcskérdése: miként tudjuk az erőt alkalmazni? Mert a politika nem a kölcsönös bizalom, a hála, a méltányosság terepe. A Balkánon különösképpen nem. Mindazonáltal jó lenne, ha az erdélyi magyar közösség keretén belül az egyes szereplők az erőt elsősorban kifelé vetnék be, „befelé”, magyar viszonylatban pedig a józan önmérséklet határozná meg a magatartásukat.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőit a nyers pártérdek mozgatná, aligha javasolták volna a jövő évi európai parlamenti választásokra a pártkoalíciót, hiszen bázisuk nem néz jó szemmel semmiféle közösködést az RMDSZ-szel. Nemzeti szempontból ugyanakkor ez lenne az optimális megoldás: hárompárti magyar összefogás, a politikai egyéniség megőrzésével. Az RMDSZ és elnöke, Kelemen Hunor a legutóbbi SZKT-n e javaslatot határozott hangon utasította el, ami nem vall túl nagy politikai bölcsességre. Az RMDSZ elnöke ezt azzal indokolta, hogy az RMDSZ maga mögött tudhatja „az erdélyi magyar közösség 89 százalékának támogatását.” Sajátos matematika ez, ha annak fényében vizsgáljuk, hogy a közel egymillió választásra jogosult erdélyi magyar választópolgár közül 388528-an támogatták az RMDSZ szenátusi listáit. Az EMNP elvitt 58765 szavazatot, bizonyára román pártok is kaptak magyar szavazatokat, nem kevesen pedig távol maradtak az urnáktól. Az RMDSZ tehát az Erdélyben magyar pártokra leadott voksok 86,86 százalékát nyerte el a legutóbbi parlamenti választásokon. Értelemszerűen a szenátusi lista a releváns, s mivel az EMNP a szórványmegyékben csak szenátorjelölteket indított, így ott meg nem méretett.
De persze nem ez a fő probléma Kelemen Hunor álláspontjával. Hanem az, hogy ismét hengerelni készül – ami több szempontból is aggályos. Pártszempontból visszaüthet, annak dacára, hogy az RMDSZ jó eséllyel átviszi a zömmel általa dominált médián a saját üzeneteit, amit Kelemen Hunor az SZKT-n is megfogalmazott: Tőkés László pártja „az RMDSZ ellen indult” a 2012-es önkormányzati és parlamenti megmérettetésen – mi mást tehetett volna, a pártnak az a dolga, mondhatni létfunkciója, hogy induljon a választáson, az a kijelentés pedig, miszerint ezt az RMDSZ ellen tette volna, megalomániával vegyes paranoia –, „visszaélt a bizalommal.” Nevetséges ez a vád, hiszen éppenséggel az RMDSZ éltvissza a 2009-es magyar összefogás után az autonomista oldal bizalmával, nem egyeztettek Kelemen Hunor államelnök-jelöltségéről, mindmáig nem íratta alá polgármestereikkel és tanácsosaikkal a Székely Önkormányzati Nagygyűlés zárónyilatkozatát, és kifarolt az újabb nagygyűlés megszervezésének nagyszabású tervéből. Az RMDSZ rágalma egyszerű, s a választók bonyolult üzenetekre kevéssé érzékeny többsége minden bizonnyal hitelt ad neki.
Kockázatos ez a lépés, mert volt már rá példa, hogy az RMDSZ ráfázott az erőpolitikára: 2007-ben Tőkés László egymaga több szavazatot kapott a Székelyföldön, mint az RMDSZ. Az is lehetséges, hogy az RMDSZ nem tartja elsődlegesnek az EP-választásokat, hiszen, mint Markó Béla el is mondta, a kormányzati szerepvállalással az RMDSZ feladta az önálló külpolitika eszközét. Most ugyan kormányon kívül van a szövetség, de valószínűsíthető, hogy miként 2010-ben tette, az első hívásra ott terem a bukaresti hatalom aktuális birtokosai mellett fegyverhordozónak.
Kelemen Hunor talán arra játszik: ha a szervezet kiesik az EP-ből, azt megpróbálja az autonomista oldal ellen fordítani, s elrettentő példaként felmutatni a parlamenti választásokon. A szervezet fő fegyvere 2012-ben is a parlamentből való kieséssel való riogatás volt. Frunda György letagadta a napot az égről, amikor minden jogi alap nélkül azt állította: a 6:3-as küszöb nem érvényes kisebbségi szervezetekre. A háromszéki korifeusok azzal riogattak, hogy valamennyi, EMNP-re adott szavazat a román pártoknál landol. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azóta ugyan bocsánatot kért e kijelentésért, sajátos módon azonban nem az EMNP-től, hanem a románoktól.
Nemzeti szempontból egyenesen önsorsrontás a külön indulás, hiszen figyelmen kívül hagyja a választók többségében még mindig meglevő egységigényt. Az analógia a 2012-es marosvásárhelyi csúfos bukás. Amikor meglett volna a konszenzuális jelölt Vass Levente személyében – aki egyébként a minap szakmai vonalon érvényesített bosszú áldozata lett –, akit minden erő támogathatott volna, de az RMDSZ nem volt hajlandó belemenni abba a forgatókönyvbe, amely a legtöbb szavazattal kecsegtetett (független jelölt párttámogatással), Frunda György személyében inkább olyan jelöltet indított, akiről tudni lehetett, hogy sok magyar semmi esetre sem szavaz rá, képtelen lesz maximálni a magyar szavazatokat. Így is lett.
De rossz az RMDSZ üzenete az erdélyi magyar közeljövő szempontjából is. Bár Kelemen Hunor kiállt az SZKT-n a Székelyek Nagy Menetelése mellett, valamint a magyarországi választások kapcsán hangsúlyozta, hogy a regisztráció tekintetében a szövetség segíti, ami pozitív és méltánylandó, az összefogás előli elzárkózás nem sok jót ígér a további közös autonómiaelvű cselekvés vonatkozásában.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hírsaláta
GYENGE AZ OKTATÁS. Az iskolások olvasási, matematikai és természettudományos képességeit összegző, nemzetközi tanulói teljesítménymérési program (Programme for International Student Assessment, PISA) szerint Romániában 3–6 százalékpontos a javulás 2009 óta, de a megméretéseken a diákok 37–40 százaléka még így is leszerepel. A felmérésben szereplő romániai gyermekek 3,2 százaléka mutatott kiemelkedő teljesítményt, míg közel 41 százalékuk matematikából nagyon gyengének bizonyult.
ROMLIK AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS. Harmincharmadik helyen áll Románia az európai országok között az egészségügyi ellátás tekintetében, 478 pontot ért el a maximális 1000-ből. Tavalyhoz képest egy hellyel lejjebb került az ország, a sort Szerbia zárja a 34. helyen. A Hotnews által idézett felmérés szerint az egészségügyi szolgáltatások minőségében Hollandia áll az első helyen, ezerből 870 pontot gyűjtve össze, majd Svájc, Izland, Dánia és Norvégia következik. FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG. Nemzetiszínű csokornyakkendőre váltotta trikolór hajpántját a kovásznai diáklány december elseje tiszteletére. Sabina népviseletben ment iskolába a nemzeti ünnepet megelőző pénteken, és fényképeket osztott meg erről a Facebook-oldalán. (Wowbiz.ro) VONATBALESET PARAJDON. Vasúti baleset történt szerda reggel Hargita megyében: vonat rohant bele egy haszongépjárműbe. Az autó vezetője megsérült. Hírügynökségi jelentések szerint a nyolc órakor történt baleset miatt leállt a forgalom a 13A számú országúton Parajd kijáratánál. A megyei rendőrség szóvivője szerint a sofőr vélhetően látta az érkező személyvonatot, ennek ellenére akart áthajtani a vasúti síneken. HATVANKILENCEDIK. Nőtt a korrupció mértéke Romániában idén az egy évvel korábbi szinthez képest – derül ki a Transparency International nemzetközi jogvédő szervezet kedden nyilvánosságra hozott adataiból. Románia 43 ponttal a 69. helyen áll a 177 országot tartalmazó listán, míg egy évvel korábban a 66. volt. (Krónika) LEGYEN NEMZETI ÜNNEP A KISEGYESÜLÉS IS. Nemzeti ünneppé nyilvánítaná január 24-ét a Iaşi megyei SZLSZ – jelentette be Jászvásár polgármestere, Gheorghe Nichita, aki szerint Victor Ponta miniszterelnök is támogatja az ötletet. Hasonló kezdeményezése a SZDSZ-nek 2010-ben is volt, amelyet a szenátus elfogadott, de 2011-ben, amikor a képviselőház is szavazott róla, elutasították. 1859. január 24-én egyesült Moldva és Havasalföld, ekkor választotta meg mindkét tartomány Alexandru Ioan Cuzát fejedelemmé. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ egyeztetett a tanügyminiszterrel
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetősége és oktatásért felelős szakpolitikusai december 3-án Remus Pricopie tanügyminiszterével tárgyaltak Bukarestben.
A találkozón áttekintették a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó részének gyakorlati alkalmazásából adódó hiányosságokat és a tanügyi problémák mentén felmerülő sokrétű finanszírozási kérdéseket is.
A találkozóról Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei parlamenti képviselője, a Képviselőház Tanügyi, Tudomány- és Ifjúságügyi bizottságának tagja nyilatkozott. A Bihar megyei honatya elmondta, hogy tartalmas beszélgetést folytattak a tanügyminiszterrel, amely keretén belül áttekintettek nagyon sok, az anyanyelvű oktatást érintő sarkalatos kérdéskört.
„Úgy vélem, hogy két-három ügyet illetően előrelépés történt. Az elmúlt hetekben, például, jogosan nagy visszhangot váltott ki a tankönyvírás módszertana, a miniszter elfogadta az RMDSZ álláspontját erre vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a megígért módszertani módosítást követően továbbra is lehetőség adódik minden egyes tantárgy esetében anyanyelven megírni a tankönyveket. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos része és eredménye volt a beszélgetésnek” – mutatott rá Szabó Ödön. Elmondta, a Szövetség továbbra is a jelenlegi kedvező anyanyelvi oktatásra vonatkozó törvényi kereteket próbálja is megvédeni, illetve ezen törvényi keretek alkalmazását kieszközölni, és lehetőség szerint még akár bővíteni is.
A Szövetség képviselői finanszírozási kérdésekről is tárgyaltak a tanügyminiszterrel. „Abban egyeztünk, hogy folytatni fogjuk a beszélgetést főleg a szórványban, kisebbségben és a magasan kvalifikált pedagógusokkal rendelkező iskolákban történő oktatás kérdésében, hiszen ez mindkét közösséget egyaránt érinti. A miniszter megerősítette – az RMDSZ által is képviselt álláspontot–, hogy tanév közben nem támogatja az osztályok összevonásait. Ezt remélhetőleg be fogják tartani megyei szinteken, hiszen nagyon sok esetben a tanfelügyelőségek a költségvetési terheket a kisebbségi oktatáson akarják megspórolni. A miniszternek és a minisztériumnak a tanügyi törvényben lévő tételes előírásokat érvényesítenie kell” – ismertette Szabó.
Elmondta, hogy az elkövetkező időszakban iskolai beruházásokra is sor kerül. „A miniszter jelezte, hogy az elkövetkező időszakban bizonyos fel nem használt EU-s források át lesznek csoportosítva a regionális operatív programokba, oktatási intézmények fejlesztésére. A forrásokból a már megkezdett munkálatok befejezésére lehet majd pályázni, főleg ott, ahol nem most kezdték el a beruházásokat az önkormányzatok. A megkezdett és befejezetlen beruházásokról van tehát szó. Az elkövetkező időszakban a fejlesztési minisztérium lesz az illetékes, így ezután a fejlesztési miniszterrel kell ezekben a kérdésekben tárgyalni” – nyilatkozta.
„Felsőoktatásról, óvodákról, összevont csoportok működéséről és törvényi keretiről tárgyaltunk, többek között, és azt tudom mondani, hogy vannak kérdések, amelyek úgy néznek ki, hogy hamarosan megoldásra kerülnek, mint például a tankönyvírás kérdése, és vannak olyan témakörök, amelyek megoldására további tárgyalásra és párbeszédre lesz szükség. Főleg azokon a területeken, ahol a minisztérium a módszertani dolgokat az elkövetkező időszakban szeretné kidolgozni, ilyen például a diáknormatívának az újragondolása illetve az általános és középiskolai bentlakásoknak a finanszírozására vonatkozó elképzelés” – összegezte a tanügyminiszterrel folytatott megbeszélés tartalmát Szabó Ödön.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Hét év
Nagy Zsolt nyílt levele*
Hét éve, 2006. november 21-én berobbantották a közvéleménybe az ún. Hazaárulás – kémkedés ügyet.
Hét éve élek ebben az abszurd drámában, amit egyesek igazságszolgáltatásnak neveznek.
Hét éve annak, hogy szélmalomként harcolok a képtelenségekkel.
Hét éve annak, hogy addigi ismerősök elkezdtek kerülni, hirtelen maroknyira zsugorodott a most már valódi barátok száma.
Hét éve válaszolok mosolyogva az ügyed hogy áll, de te jól vagy? jellegű, "aggódó" kérdésekre.
Hét éve kell családomnak magyaráznom ezt a helyzetet, nyugtatnom őket, erőt és bizakodást adva egymásnak a következő naphoz.
Hét év után, november 19-ére várjuk az alapfokú ítéletet.
Nagy Zsolt miniszterként intellektuálisan, morális támogatás és bátorítás által járult hozzá Radu Mihai Donciu, Michal Susak és Stamen Stanchev törvénysértő tevékenységéhez, amelyről tudomása volt, támogatása más személyek által folytatott telefonbeszélgetésekből következtethető. (Idézet a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) 147/D/P/2007 számú vádiratából.)
Az ügy
2006 novemberében hazaárulással vádoltak, azt állítva, hogy a nemzetközi tanácsadókkal és befektetési bankárokkal, azaz a "kémekkel" együttműködve államtitkokat szivárogtattam volna ki. Ezt követően a "szabad" médiában naponta közölték a különböző részleteket a telefonlehallgatásokból, pontosabban azoknak az ügyészek által adott értelmezését. Egy tanácsadót, egy magas rangú befektetési bankárt, az egyik tanácsosomat és a gazdasági minisztérium egyik igazgatóját vizsgálati fogságba helyezték.
Miniszterként elkezdtem járni a cotroceni-i palota útját: többször is az államelnöki bizottság elé járultam, bizonyítva ártatlanságom. Őket meggyőztem, jelentésük számomra kedvező volt, de ez mit sem számított az államelnöknek, aki márciusban zöldutat adott az eljárásnak. 2007. június 10-én felfüggesztettek tisztségemből.
2009 márciusában vádat emeltek ellenem. De már nem hazaárulásért. "Csupán" egy nemzetközi szervezett bűnözési csoport morális támogatásáért.
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez vicc, el kell mondanom, hogy a Btk. szerint a kiszabható büntetés 5 és 20 év közötti letöltendő börtönbüntetés!
A bírósági tárgyalás
Az ügy tárgyalása látszólag hosszúra nyúlt, de érdemi védelemre nem adtak lehetőséget. Mások telefonbeszélgetései alapján vádolnak (erről a későbbiekben részletesen írok). Csak egynegyedét hallgathattuk meg ügyvédeimmel azon lehallgatott telefonbeszélgetéseknek, amelyek az ügy alapját képezik. A meghallgatott 254 beszélgetés több mint felében hibás vagy hiányos fordítást tapasztaltunk. Ezeket az észrevételeket a bíróság nem akarta meghallgatni. A védelmemben kért és először engedélyezett három tanú meghallgatásától végül októberi döntése alapján elállt a bíróság. Az általam megjelölt, ártatlanságomat bizonyítandó iratok bekérését (a SRI-től, az ügyészségtől, a minisztériumból) szintén elutasította a bíróság.
A koholt vádak és a puszta tények
Vád: Részt vettem a Távközlési és Informatikai Minisztérium alárendeltségében működő vállalatok (Romtelecom, a Rádiókommunikációs Vállalat – SNR, és a Román Posta) privatizációjában.
Tény: A miniszteri mandátumom idején egyetlen privatizáció sem zajlott. Tanácsadókat választottunk ki a Romtelecom állami részvényeinek tőzsdei jegyzése, illetve a SNR privatizálása érdekében. A postánál két folyamat zajlott: átszervezési tanácsadó kiválasztása (ez megtörtént), és a privatizációs tanácsadó kiválasztása (ezt leállítottuk). Fontos elmondanom, hogy egyik nemzetközi versenytárgyalás kapcsán sem kaptunk egyetlen óvást sem.
Vád: A Romtelecom esetében a tanácsadói megbízatást a Credit Suisse nyerte el. Tudtam volna miniszteri tanácsosom és a tanácsadók cselszövéséről, a Credit Suisse érdekében.
Tény: Ezt semmivel nem támasztják alá! Még csak tagja sem voltam a versenytárgyalást bonyolító bizottságnak. A személyes tanácsosomon kívül a bizottság többi öt tagjára semmilyen hatással nem lehettem volna. Ráadásul az én javaslatomra létrejött bizottságnak a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa, a Pénzügyminisztérium képviselője és egy ügyvédi iroda képviselője is tagjai voltak. Ha akartam sem tudtam volna őket befolyásolni. A bizottság munkamódszere a következő volt: az előre ismert pontozási rendszer alapján minden bizottsági tag egyénileg értékelte az ajánlatokat, a végeredmény az egyéni pontozások középarányosa volt. Ez volt a munkamódszere mindenik bizottságnak. Semmi bizonyíték a teljesen alaptalan vádra!
Vád: A SNR privatizációs tanácsadói eljárása során morálisan támogattam, biztattam a CAIB (Credit-Anstalt Investment Banking) tanácsadói megbizatás elnyerése érdekében.
Tény: Továbbra sem támasztják elő egyetlen bizonyítékkal sem ezt a vádat. Amire hivatkoznak, az két személy telefonbeszélgetése, amelyben egyikük azt mondja: Zsolt is úgy gondolja, hogy ők a legjobbak. Még csak azt sem, hogy kiről lenne szó. Továbbá az ügyészek felsorolnak egy csomó találkozót, mintegy alátámasztva ezt a vádat. Azon személyek, akiket felsorolnak mint ezen találkozók résztvevői, egyikük sem a CAIB képviselője, hanem olyan bankoké, akik nem is indultak ezen a versenytárgyaláson!
Vád: A Román Postánál bonyolított eljárás során, az átszervezési tanácsadó kiválasztása kapcsán morálisan támogattam bizonyos tanácsadók ténykedéseit.
Tény: Értelemszerűen itt sem mutatnak fel egyetlen más bizonyítékot sem, csupán ezen személyek találkozóira és beszélgetéseire utalnak. De figyelem! Ezen személyek a Credit Suisse bank képviselői, amely részt sem vett ezen a versenytárgyaláson! A nyertes cég (Roland Berger) képviselőit soha senki sem vádolta.
A postával kapcsolatos slusszpoén: a privatizációs tanácsadó kiválasztása. Ezt a folyamatot leállíttattam, amikor kiderült, hogy csak egyetlen ajánlat érkezett be. Mindezt annak ellenére, hogy törvényesen lehetőségem lett volna nyertesnek nyilvánítani az egyetlen ajánlat letevőjét, a CAIB-ot.
Az ügyészek "bizonyítékai"
1. Azt állítják, hogy egy nemzetközi bűnszövetkezetet támogattam. Ezt szerintük az támasztja alá, hogy egyesek beszéltek rólam telefonon, másokkal meg találkoztam. Kettőjüket a bíróságon ismertem meg. Másik hármat (a Credit Suisse vezető beosztású befektetési bankárai) kizárólag hivatalos találkozókon volt alkalmam megismerni. A vádlottak egyike kollegám volt a kormányban, a köszönő viszonyt a bíróságon léptük túl. A tanácsosommal, gondolom, bocsánatos bűn találkoznom. Ugyanakkor a SRI nemcsak lehallgatta, hanem meg is figyelte az ügy vádlottjait 2005 áprilisától kezdődően. A vádiratban idézett, de számunkra nem hozzáférhető (ez törvénytelen eljárás!) megfigyelési jelentés (raport de filaj) szerint összesen hét találkozóm volt a kémként elhíresült Stamen Stanchev nevű tanácsadóval. Az ügyészek pedig, a saját vádiratuk mellékletének ellentmondva, több mint tíz találkozóról beszélnek, itt is más személyek telefonbeszélgetéseire hivatkozva!
2. Az ügyészek nyolc alkalommal írják le a vádiratban, hogy az én feltételezett bűntetteim más személyek telefonbeszélgetéseinek lehallgatásából következtethetők ki. Ebből is egyértelműen kiderül, hogy semmilyen tettem, még csak telefonon vagy személyesen elmondott szavam sem tartja fenn a vádat!
3. Amint az eddigiekből is kiderül, ez az ügy kizárólag telefonlehallgatásokra épül. A vádirathoz mintegy 1000 telefonbeszélgetés lehallgatását mellékelték. Ebből összesen húsz (5 százalék csupán) olyan beszélgetés van, amelyben én is beszélek, és ebből tizenkét hívás a saját tanácsosommal! A vád fenntartásához egyik beszélgetésem tartalmát sem használják. Jogos kérdés, hogy vajon miért nem?!
Sem a vádirat ismertetésekor, sem a bírósági tárgyalás folyamán nem volt lehetőségünk a lehallgatások összességét megismerni! Hogy érthető legyek: a beszélgetések túlnyomó többsége nem román nyelven zajlott. Az ügyészek kizárólag a román fordításból dolgoztak. Bár kértük, hogy bocsássák rendelkezésünkre a lehallgatásokat tartalmazó CD-k másolatát, ezt megtagadta a bíróság. Lehetőséget teremtettek arra, hogy a bíróság épületében az általuk kijelölt napokon, hivatalos fordító jelenlétében meghallgathassuk a beszélgetések egy részét. Azért egy részét, mert ezt a folyamatot a bíróság indoklás nélkül leállította 254 beszélgetés meghallgatása után. Ezek közül 123 (azaz több mint fele) esetében találtunk súlyos fordítási hibákat vagy le nem fordított részleteket! A bíróság meg sem akarta hallgatni ezeket az észrevételeket!
4. Az ügyészek különböző, mások beszélgetéseiből levont következtetésekkel támasztják alá a bűnszövetkezet iránti támogatásom. Íme, miről is van szó:
a. Az ügyész szerint a bűnszövetkezet támogatását bizonyítja, hogy Stanchev szervezett volna nekem találkozót egy Zund nevű személlyel Bécsben, 2005. december 14-én.
Az ügyészek Stanchev egy hölggyel folytatott beszélgetésére utalnak és arra, hogy én valóban Bécsben voltam azon a napon. Stanchev elmondja feltételezhetően Zund titkárnőjének, hogy én majd Bécsbe fogok utazni és tudna-e Zund úr velem találkozni. Ennyi. Visszaigazolás sincs. Zund úr kilétét meg sem próbálják megtudni. A valóság: soha nem találkoztam ilyen nevű személlyel. Tanú kihallgatását kértem, bizonyítandó, hogy nem találkoztam ezzel az úrral, elfogadják idén év elején a kérésem, majd október 31-én kijelentik, hogy már nem érdekes és nem fogják beidézni!!! Tehát egy légből kapott, mások beszélgetéséből származó, hiányosan fordított átirat alapján meg nem történt találkozó a "bizonyíték"!
b. Azt mondják, hogy a tanácsosomat csak azért alkalmaztam volna, mert Stanchev ajánlotta nekem. Erre a bizonyíték: a tanácsosom önéletrajza és Stanchevnek egy beszélgetése egy hölggyel.
A valóság: már februárban interjún volt nálam a jövendő tanácsosom, 2005. március 31- én már a hivatalos kinevezése is megvolt (pedig ez több hetet tart a bürokrácia útvesztőiben), Stanchevet áprilisban ismertem meg. A beszélgetés: 2006. október 31-én éjfélkor Stanchev a lakásán beszélget egy hölggyel és azzal dicsekszik, hogy ő ajánlotta volna nekem a tanácsos alkalmazását! Ez a lakásbeli lehallgatás, bár utalnak rá és használják, NINCS a dossziéban! Vajon miért?
c. Azzal vádolnak, hogy tájékoztattam volna Stanchevet egy titkosszolgálati jelentésről, amelyet én kértem volna egy D. I. S. nevű személyről. Erre a bizonyíték: Stanchev beszélgetése egy bankárral, ahol egy olyan jelentésről beszél, amelyet én kértem volna a SRI-től erről a személyről, aki nagyon gyakran jár be a minisztériumba, és akitől "nekik tartaniuk kell".
Ez már gáz, ugye? A valóság: NEM kértem és NEM kaptam egyetlen jelentést sem ilyen nevű személyről. Nem is találkoztam vele soha. A vád tanújaként D. I. S. is elmondja, hogy nem járt a minisztériumom épületében sem, nem ismer engem.
d. Az ügyészek szerint együttműködésemet velük az bizonyítja, hogy Stanchev ismerte a programom. Erre bizonyítékként azon beszélgetéseket sorolják, amelyekben Stanchev másokkal beszélve mondja, hogy nem tudott velem találkozni, mert éppen elutaztam valahova.
A valóság: miniszterként a programom nyilvános volt, sajtóközleményben, honlapon közölték azt. Egy internet-hozzáférés bőven elégséges volt arra, hogy valaki tudja, éppen hova készülök utazni.
A büntető törvénykönyv szerint az engem ért vádnak, a bűnszövetkezet támogatásának több kötelező eleme van. Ezek közé tartoznak azok is, amelyeket felsoroltam, és amelyek a "tagok" együttműködésére, a csoport céljainak ismerésére, közös cselekedetekre kellene utaljanak. DE van egy másik szükséges elem: a HASZON. Haszna kell származnia vagy haszonszerzés érdekében követhet el valaki ilyesmit. A DIICOT, amely ezt az ügyet gyártotta, még csak említést sem tesz ilyesmiről! Az ügyben megkeresték a DNA-t (a Korrupcióellenes Ügyészség), amely hosszas vizsgálódás után 2012-ben véglegesen lezárta az ügyet: SEMMILYEN korrupciógyanús tettre utaló bizonyíték sincs!
Hét év. És még nem ért véget. A keddi döntés alapfokú lesz. Hét év után sem értem, hogy MIÉRT.
Miért indult el ez az ügy? Ütni kellett az RMDSZ-en? Esetleg rajtam?
Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?
Miért nem jelentettek semmit a logikus, napnál világosabb érvek az ügyészség vagy az államelnök számára?
Miért nem akarta a bíróság a védelem érveit is megismerni?
Miért ül fel a közvélemény ezeknek az igazságszolgáltatásnak álcázott kacsáknak?!
Miért maradtam célpont az után is, hogy félreálltam? Kilenc hónappal az ügy kirobbanása után, két héttel a felfüggesztésem után, úgy éreztem, hogy magamra maradtam. Ezért önként álltam félre a politikából. Ma is azt gondolom, ez egy helyes döntés volt.
Miért…
A kérdések maradnak. A keddi válasz – éppen a vád képtelensége miatt – remélem, ésszerű lesz. Még mindig hiszek a racionalitásban.
Sokszor halljuk, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Élek. De talán már elég erős is vagyok...
És köszönöm. Mindenkinek, aki mellettem maradt, aki hitt és hisz bennem.
Nagy Zsolt
*Ezt a levelet november 18-án írtam és szándékoztam nyílt levél formájában közzétenni. Eredeti szándékomtól elálltam, az ügyvédeim szerint a bíróság nyomásgyakorlásként érzékelhetné. Most, hogy megszületett az alapfokú döntés, immár nem kell ettől tartanom.
Népújság (Marosvásárhely)

"Fogyatékosok lesznek a magyar iskolák tanulói"
Mezey Sarolta
Tegnap sajtótájékoztatót tartott dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, ahol a megszokott menetrend szerint és sajátos hangnemben folyt a beszámoló.
"Az Unireáról nem mondunk le!"
– A legnagyobb gondunk a bizonytalanság. Nagyon nehéz olyan várost vezetni, ahol a legtöbb iskolát szolgáltatták vissza a felekezeteknek. Ott van például az Unirea Főgimnázium ügye. Most mit csináljak? Egy egész életen át bért fizetek, csak azért, mert a lelkészek úgy akarják? Én úgy gondolom, hogy egy olyan emblematikus középiskoláról, amely évtizedeken át számos kiválóságot adott a városnak, nem mondhatunk le. Úgy gondolom, hogy ennek az iskolának továbbra is kétnyelvű tanintézménynek kell maradnia, mert így egészséges! Meg kell érteni végre, hogy a magyar diákok előnyére válik, ha románokkal járnak egy iskolába, mert ha a növendékek nem beszélnek románul, "fogyatékosok" lesznek! Milyen ügyvéd, szakember lesz abból, aki nem beszél románul?! Én úgy gondolom, hogy ha van a városban egy színvonalas színmagyar középiskola, akkor az Unireát meg kell hagyni vegyes iskolának, mert ez így természetes! Harcoltak azért, hogy visszakapják a Bolyait, tessék, visszakapták, s most életveszélyes állapotban van az épület. A diákokra dől a díszterem mennyezete, mert az egyház nem képes megjavíttatni – fejtette ki álláspontját a vegyes tannyelvű iskolákról a város vezetője. Szerinte aki tiszta magyar iskolába jár, fogyatékos, félszeg lesz! És hogy hitelessé tegye mondandóját, a paródia kedvéért egy ilyen képzelt "fogyatékos" nem tudom-jával is fűszerezte mondandóját.
A polgármester csak azt felejtette el hozzátenni, hogy hány hónapja nem fizetik a szerződésben megállapított bért az egyházaknak, a reformátusnak és a katolikusnak, amit azok az ingatlanok javítására fordítanának.
Ez az a színvonal, amit már egy magyar anyanyelvű újságíró, aki ráadásul tiszta magyar iskolába járt Bukarestben, és jól megérti, mit mond a román anyanyelvű polgármester, nem bír tovább.
Bíráló, sérelmekkel tele hangnem
– A politikusok összevissza beszélnek, a felelős helyhatóságokat keményen sújtják a felelőtlen döntéseikkel. Figyelmen kívül hagyják a helyi érdekeket és a kidolgozott stratégiákat. Autópályákat rajzolnak fel Románia térképére, kisiskolás stílusban ígérgetnek fűt-fát, összekeverik a településeket, de mikor lesz ebből valami? Év végi ígéretek ezek. De mi lesz a repülőtérrel, amelyet lassan belep a pókháló? Mit mondunk majd a befektetőknek mi, marosvásárhelyiek? Gyertek gyalog Marosvásárhelyre! Mert eddig csak ígérgettek nekünk! Mi lesz a sportlétesítményekkel? Két hete fogalmaztuk meg a tiltakozásunkat, de választ nem kaptunk. Mit tehetnek a polgármesteri hivatalok ilyen helyzetben, amikor a helyhatóságok megkérdezése nélkül hoznak őket érintő döntéseket? – sorolta a sérelmekbe burkolt problémákat tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere egyik témáról a másikra térve.
A polgármester kitért arra is, hogy javasolni fogja a megyei tanácsnak, üljenek le és beszéljék meg a fejlesztési stratégiákat, majd megkeresi a szomszédos megyék vezetőségét is, hogy kössenek együttműködési megállapodást Brassó, Szeben, Beszterce-Naszód, Hargita, Kolozs és Fehér megyékkel, hogy közösen dolgozzák ki az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó projekteket. Nem lehet, hogy Maros megye kimaradjon a fejlesztési tervekből. Miközben Brassó és Szeben megépítette a városi körgyűrűt, Marosvásárhelyen semmi sem épült, mert az itteni politikusok a kormányzással voltak elfoglalva, nem volt idejük a várost segíteni. A nagyvárosi övezet pedig kilenc éve "csendes", semmi sem történik a háza táján – mondta a polgármester.
Ami az üzemanyagra kirótt újabb adót illeti, az elöljáró kifejtette, emiatt a város havi százezer lejt veszít. Ez több mint évi egymillió lej. A pénz csak úgy elúszik, nem fordítható vissza. A gépkocsiparkot lassan fel kellene újítani, ehhez azonban pénz kellene.
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés: nincs helye a jövő évi választásokon az erdélyi magyarok pártoskodásának
Sem a jövő évben esedékes magyarországi parlamenti választáson, sem az európai parlamenti választáson nincs helye az erdélyi magyarok pártoskodásának - közölte az MTI-hez eljuttatott szerdai nyilatkozatában Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke - írja ma az MTI.
Leszögezte, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok minél nagyobb számban éljenek a választás állampolgári jogával a magyarországi választásokon, másrészt pedig azért, hogy minél erősebb képviselettel rendelkezzenek az Európai Parlamentben.
Az EMNT elnöke szerint súlyos következményekkel járhat az a "gőgös egyeduralkodói mentalitás", amely szerint az RMDSZ az egyedüli hiteles képviselője az erdélyi magyar közösségnek.
"Félrevezető pártpropagandának" találta azt a kijelentést, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarság 90 százalékának a támogatásával rendelkezik. Megemlítette, hogy a legutóbbi választásokon az erdélyi magyaroknak csupán mintegy 40 százaléka járult az urnákhoz, a többség kiábrándult, és eltávolodott az RMDSZ-től.
"A nemzeti összefogás és együttműködés korparancsa látszik most a legfontosabbnak" - fogalmazott a volt királyhágómelléki református püspök.
Megemlítette, hogy Gyurcsány Ferenc ma is ugyanazt mondja, amit a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztéséről tartott 2004. december 5-i népszavazás idején. "Román elvtársai is hozzá hasonlóan igyekeznek megfosztani bennünket kisebbségi és közösségi jogainktól. Hogyha rajtuk múlna, akkor az erdélyi magyarok sem Bukarestben, sem Budapesten nem találnának orvoslást helyzetükre" - állapította meg Tőkés László.
A romániai visszarendeződésről árulkodó példaként hozta fel, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbíróságának az idézései után szerdán a legfőbb ügyészségtől kapott idézést, mert a szélsőnacionalista Új Jobboldal szervezet hazaárulással vádolta meg.
Tőkés László szerint az RMDSZ-nek is az igazi nemzeti összefogás útjára kellene lépnie. "Itt az ideje, hogy a közös nemzeti érdeket előtérbe helyezve, az RMDSZ szűk pártvezetősége és nomenklatúrája végképp felhagyjon az önös párt- és klientúraépítéssel, amit a magyar választópolgárok adólejeinek a kisajátításával és eltérítésével végez" - jelentette ki.
A volt püspök különösen fájdalmasnak találta, hogy a korábban általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület is "a politikai és pénzügyi korrupciótól áthatott bihari RMDSZ" befolyása alá került. "Egyházunk ilyen mérvű pártosodására csak 1989 előtt, a rossz emlékezetű Papp László idejében volt példa" - vélte Tőkés.
Szabadság (Kolozsvár)

Brutális megszorítások várnak a tanügyre
Osztály- és iskolaösszevonásokat, létszámcsökkentést és bérlefaragást kénytelenek végrehajtani a romániai iskolaigazgatók amiatt, hogy az oktatási tárca nem hajlandó többletfinanszírozást biztosítani azon tanintézeteknek, ahol a fejkvóta nem fedezi a béralapot. A megszorítások jellemezte tanügyi átszervezés tömbvidéken is hátrányosan sújthatja a magyar oktatást.
„Az iskolaigazgatók abszolút szabadságot kapnak: azt rúgnak ki, akit akarnak” – értékelte a Krónikának Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola igazgatója a hazai oktatásban jövő tanévtől várható drasztikus átszervezést. A 2014/2015-ös tanévtől ugyanis osztály- és iskolaösszevonások, tömeges elbocsátások várhatók, miután az oktatási minisztérium bejelentette: nem hajlandó többet finanszírozni azon iskolák költségeit, ahol a fejkvóta nem elegendő a béralap biztosításához.
A tanfelügyelőségeknek az iskolaigazgatókkal közösen stratégiát kell kidolgozniuk a bérek biztosítására. Bár az iskolák kezelőiként ebbe az önkormányzatok is bepótolhatnának, a törvény nem kötelezi őket erre. A magyar szakemberek abban bíznak: a kisebbségi oktatás nem szenved kárt az átszervezés során, a szórványban a szaktárca továbbra is biztosítja majd a magyar iskolák működéséhez szükséges pénzalapot.
A minisztérium harmadik éve kísérletezik a diáklétszámot alapul vevő normatív finanszírozási rendszerrel. Bár az elmúlt években igazgattak rajta, soha nem annyit, hogy elegendő legyen, magyarázta a Krónikának Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint a fejkvóta eddig sem volt elég a béralapra, ám a szaktárca minden pénzügyi év végén pótolta a hiányzó összeget.
„Rájöttek, hogy a rendszer helyenként túlméretezett, sok pénz elfolyik, hiszen a kis létszámú osztályok mellé is óvónő, tanító kell, ott is szükség van takarítónőre, kisegítő személyzetre” – magyarázta Keresztély Irma. Mint mesélte, az elmúlt hónapban 21 megye főtanfelügyelőjét hívatta Remus Pricopie tanügyminiszter, melyek rosszul állnak a béralap biztosításával. Mindeniknek be kell mutatni egy stratégiát, hogy milyen intézkedéseket foganatosít a béralap csökkentése érdekében. „Ezt egyik napról a másikra nem lehet megoldani, az ésszerűsítésre a következő tanévtől kerül sor” – mondta főtanfelügyelő.
Nagyobb osztályok, egységesített bérezés
Kovászna megyében 20 százalék hiányzik a béralapból. „A tanügyi törvény szerint minden közigazgatási területen legalább egy jogi személyiséggel rendelkező iskolának kell működnie. Gond ott van, ahol több működik. Például Sepsiszentgyörgyön minden iskolában van román tagozat, ám egy osztályban 10–12 gyerek van. A román közösségnek el kell döntenie, hogy milyen iskolahálózatot akar, ám azt mindenkép gazdaságosabbá kell tenni” – magyarázta a főtanfelügyelő hozzátéve, hogy a csupán egyetlen iskolával rendelkező településeken alanyi jogon jár az anyanyelvi oktatás.
Keresztély szerint Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen túlméretezett az iskolai hálózat, ezért át kell gondolni a beiskolázási tervet. Jövő tanévtől például legkevesebb 25 fős létszámmal működhet egy napközis csoport, holott jelenleg tíz gyerekre jut egy óvónő. Ezzel az összevonással a megye öt városában 30 óvónői állás szűnik meg, mondta. Hozzátette, a középiskolák igazgatóival is tárgyaltak, és a kisebb létszámú iskolákból nagyobbakba irányítanak át tanárokat.
Hargita megyében az igazgatók bérének egységesítésével, osztályok összevonásával és az opcionális tantárgyak óraszámának csökkentésével próbálnak eleget tenni az új kihívásoknak – döntöttek a tanfelügyelőség csütörtöki vezetőtanácsi ülésén. Bartolf Hedvig főtanfelügyelő szerint arról is határoztak, hogy az iskolák nem hosszabbíthatják meg a kisegítő személyzet alkalmazására kötött ideiglenes szerződéseket anélkül, hogy azokat a tanfelügyelőség ellenőrizné. Több iskola esetében megvizsgálták az alacsony létszámú osztályok összevonásának lehetőségét, de végül csak egy csíkszeredai szakközépiskolában vonnak össze osztályokat. Bartolf Hedvig elmondta, az oktatási minisztérium is költségcsökkentő rendeletet kiadására készül, ezeket is alkalmazniuk kell.
Nem elég a fejkvóta
„A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem megfelelő a normatíva értéke, illetve a korrekciós szorzó sem a kisebbségi, sem a többségi oktatás esetében” – szögezte le Keresztély Irma, aki ezt memorandumban jelezte az oktatási miniszternek. Amikor az angol modellt átvették, kiszámolták, hogy egy gyerek után mennyi pénz jár, ami fedezi a bér- és egyéb költségeket. A tanügyi törvény szerint minimum 300 gyerekkel lehet működtetni egy tanintézetet. A Kovászna megyei tanfelügyelőség kétezer feletti létszámmal működő iskolákban modellezte le, hogy esetükben sem elég a fejkvóta a béralapra.
„A Székely Mikó Kollégiumban és a Mihai Viteazul Főgimnáziumban az iskolák és a tanfelügyelőség párhuzamosan végezték el a számításokat és azonos eredményre jutottunk: a fejkvóta nem elég. Számításaink szerint, ha Kovászna megyében 200 személyt leépítünk a tanügyi rendszerből, akkor is csak 2 százalékot spórolunk a béralapon. A 20 százalékos hiány így 18-ra csökken” – magyarázta Keresztélt Irma.
Szabad kezet kaptak az igazgatók
Kolozs megyében csütörtökön hívatták a tanfelügyelőségre az átszervezés kapcsán az iskolaigazgatókat. Solymosi Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgató a Krónikának elmondta, úgy tudja, a magyar iskolák közül egyedüliként őket nem rendelték be, a kollégium ugyanis nem küzd létszámgondokkal.
Lakatos András, a szórványkollégiummal is rendelkező kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola igazgatója, aki maga is részt vett a megbeszélésen elmondta: eddig a tanárok és a kisegítő személyzet bérezését szabályozó normarendszer úgy működött, hogy a nagy létszámú iskoláknál a fejkvóta alapján felhalmozódott többletforrásokat átcsoportosították a kisebb tanintézetekhez, hogy fedezni tudják a bérköltségeket. „Most közölték velünk, hogy 2014-től ennek vége, az állam megtartja a pénzt magának és inkább megint a tanügyön rúg egyet” – fogalmazott az igazgató.
Mint magyarázta, a szaktárca a tanintézetekre bízza, hogyan gazdálkodnak a nekik járó forrásokkal, eldönthetik, hogy osztályokat vonnak össze vagy a személyzetet építik le. Az önkormányzatok elvileg megkímélhetnék az iskolákat a radikális intézkedésektől, feltéve, ha a költségvetésük ezt lehetővé teszi. De Lakatos András szerint ez még abban az esetben is kérdéses, ha az önkormányzat kellőképpen tehetős, ugyanis a törvény ezt nem szabályozza. „Senki nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy az önkormányzatok segíthetnek-e a bérek kifizetésében” – mutatott rá az igazgató. Kifejtette, tárgyalt már az önkormányzattal, amely meg szeretné menteni az iskolát, azonban nem tudni, hogy lesz-e erre lehetőség.
Kalotaszentkirályon a fejkvóta alapján járó forrásokból a bérköltségek egyötödét nem tudják finanszírozni, szórványkollégiumként ugyanis bentlakást is működtetnek, így a kisegítő személyzet is nagyobb. Ez az egyedüli állami finanszírozású szórványkollégium, a többit alapítványi forrásokból tartják fent, részletezte Lakatos. Ráadásul az egy bentlakó után járó állami támogatás mindössze napi öt lej, ami nevetségesen kevés ahhoz képest, hogy mennyibe kerül az étkeztetése. Ugyanakkor a törvény előírja, hogy a szállás ingyenes, vázolta a helyzetet. Kérdésünkre elmondta: attól függ, hogy hány embertől kénytelen megválni, hogy csak a kisegítő személyzetnek mond fel, vagy tanerőknek is. „Az a kormány papol, miközben nem tartja tiszteletben a tanügyi törvényt, amely előírná, hogy a bruttó nemzeti össztermék 6 százalékát kellene az oktatásra fordítani” – bírálta az intézkedést Lakatos András.
Király András: ki kell állni!
Az államnak jelenleg ennyi pénze van a közoktatás fenntartására, ám megteremtette a lehetőséget, hogy az iskolák több helyről vonjanak be forrásokat, a fenntartó önkormányzat például a pedagógusok fizetésébe is bepótolhat – mutatott rá lapunknak Király András oktatási államtitkár. Bár a kis létszámú osztályok miatt a kisebbségi oktatás van a legjobban kitéve az átszervezés veszélyének, az államtitkár szerint ez nem szenved kárt. Mint mondta, ezt Remus Pricopie tanügyminiszter is megígérte a héten, amikor az RMDSZ parlamenti frakcióinak oktatási szakembereivel találkozott.
Az államtitkár kifejtette, a miniszériumnak az a kérése, hogy a nagyvárosokban, ahol több tanintézet működik, igyekezzenek ezeket úgy racionalizálni, hogy a közeli iskolákban ne legyen mindössze 14 gyerek osztályonként. „Remélem az oktatási hálózatunk a következőkben is fenntartható lesz, a szórványtelepüléseken annyi gyerekkel kell működnie az iskolának, ahány van. A közösség képviselőinek, az iskolák vezetőinek, az érdekvédelmi szervezet tagjainak nyugodt érvekkel ki kell állniuk és kérniük a törvényes jogok biztosítását” – jelentette ki Király András, rámutatva: azzal kell érvelni, hogy a létszám alatti osztályok, iskolák a módszertan alapján a minisztérium hatáskörébe tartoznak.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Szerencsejáték
Ismét csak tanúbizonyságot kaptunk arról, milyen alaposan és körültekintően zajlik Romániában a kulcsfontosságú tisztségek betöltésére kijelölt személyek válogatása.
Most például a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály egyik buzăui ügyészéről derült ki, hogy onlájn pókeren eljátszott százezer eurót, amit egyébként azért bocsátottak a rendelkezésére, hogy a pénzt csaliként használva lebuktasson egy kábítószercsempész bandát.
Meg kell adni, az ügyész úrnak van stílusa. Mintha csak egy igazi magyar dzsentri vére folyna az ereiben, olyan nonsalansszal volt képes elpókerezni a pénzt. Mindazonáltal azt is érdemes megjegyezni, hogy a magyar urakkal való párhuzam mégiscsak sántít, ők ugyanis rendszerint a saját vagyonukat kártyázták el, ami persze a családjukat nem boldogította annyira, viszont mégiscsak nagyságrendekkel korrektebb hozzáállás ahhoz képest, ha valaki egy közintézmény vagyonát tapsolja el egy internetes pókerjátszma során.
Mindemellett szabadlábon védekezhet, enyhítő körülményként számították be ugyanis, hogy saját bevallása szerint olyan betegségben szenved, ami miatt néha muszáj pókereznie. El is képzelhetjük mindjárt, amint a hétköznapokon amúgy kellemes modorú, család- és állatbarát ügyész teliholdas éjszakákon iszonyú kínok között vérszerencsejátékossá változik, és az összes keze ügyében levő pénzt elkártyázza, függetlenül attól, hogy az övé, vagy sem.
Persze a szenvedélybeteg ügyész esete szomorú, ugyanakkor lehet, hogy a példájára érdemes odafigyelni. Hiszen az ország a valamelyest jobb gazdasági mutatók ellenére is nehézkesen vánszorog kifele a válságból, kevesebb pénz jut a közintézmények fenntartására, a közalkalmazottak bérére, valamint a nyomozó ügyészségeken a leleplezéseknél csaliként használt összegekre. Így akár még intézményes gyakorlattá is tehetnék, hogy a közintézmények költségvetéséből minden hónapban egy bizonyos összeget szerencsejátékra kell költeni, hiszen így a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb nyerni is sikerülne, az így szerzett pénz pedig kimondottan jól jönne az államkasszának.
Maga a kormány is föltehetné az állami költségvetés egy részét ruletten: ha bejön, dőzs van, ha meg nem, tulajdonképpen mindegy, hogy a Monte Carló-i kaszinó vagy az IMF kasszájába vándorol az ország pénze. Ráadásul egy kaszinó biztos nem követelne megszorító intézkedéseket annak fejében, hogy fizessen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Tamás Sándor hadat üzen a „csokikorrupciónak”
Háromszéken nulla toleranciát hirdetnek az intézményi kiskorrupció ellen – nyilatkozta Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
„Megszüntetjük azt, hogy csokoládéval kelljen felgyorsítani a dokumentumok kibocsátását” – fogalmazott az elöljáró, aki szerint a decentralizált intézmények dolgozóinak teljesíteniük kell majd, elfogadhatatlan, hogy „napi nyolc órát hordozzák az iratokat egyik irodából a másikba, vagy küldözgessék az ügyfeleket egyik szobából a másikba. Nem az intézmények alkalmazottaiért van a lakosság, hanem fordítva, az embereknek az elsődlegesek” – szögezte le Tamás Sándor.
A Kovászna Megyei Tanács elnöke a decentralizáció kapcsán kifejtette: bízik benne, hogy a Demokrata-Liberális Pártnak (PDL) az alkotmánybíróságon nem sikerül elgáncsolnia a múlt hónapban elfogadott törvényt, és a jövő év elején az önkormányzatokhoz kerülnek a decentralizált intézmények. Mint arról beszámoltunk, a decentralizálás során Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata 22 ingatlant, kétszáz alkalmazottat, és a jövő évi költségvetésben hétmillió lejt kapott a működtetésre, valamint a bérekre.
Tamás Sándor elmondta, Háromszéken eddig 13 alárendelt intézménye volt az önkormányzatnak, a decentralizálási folyamattal hat újabb intézmény kerülhet helyi irányítás alá. Bejelentette: ezekben az intézményekben jelentős átszervezéseket helyeznek kilátásba. „Nem akarok senkit megijeszteni, az átszervezés nem jelent föltétlenül elbocsátást, csak a tevékenység ésszerűsítését célozza” – mondta Tamás Sándor.
Példaként említette a Kovászna megyei Kulturális és Műemlékvédelmi Igazgatóságot, ahol négyen dolgoznak – az igazgatón kívül egy titkárnő, a könyvelő és a sofőr – emellett a háromszéki önkormányzatnak van művelődési központja, így várhatóan ezt a két intézményt összevonják. Hasonlóképpen tömörítenék a három mezőgazdasági intézményt is. Ésszerűsítenék továbbá az intézmények könyvelését, hiszen helyenként 2-3 könyvelő dolgozik, ennyire pedig nincs szükség, magyarázta a tanácselnök.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Bíróságához fordul a RMOGYKE a diszkriminációellenes tanács döntése miatt
A közigazgatási bírósághoz fordult a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) annak érdekében, hogy a hatóság érvénytelenítse az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) döntését, amely szerint nem diszkriminatív a magyar orvosis diákokkal szemben, hogy a klinikai gyakorlatot kizárólag csak az állam nyelvén végezhetik.
A civil szervezet jogi képviselője, Kincses Előd egyúttal a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) határozata és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartája ellen is kifogást emelt, remélve, hogy a testület hatályon kívül helyezi azokat.
Amint arról beszámoltunk, a diszkriminációellenes tanács október 16-án hozott döntését a testület hat tagja írta alá, az elnök, Asztalos Csaba és kollégája, Haller István különvéleményt fogalmaztak meg. A CNCD vezetője akkor az általános romániai közhangulatnak tulajdonította, hogy a tanács többsége nem fogadta el az érveit, miszerint a román szaknyelv ismeretét nem a gyakorlati oktatással kell elérni.
Asztalos ugyanakkor úgy vélekedett, hogy az utóbbi időben Romániában egyre gyakrabban értelmezik beszűkítő módon az anyanyelvhasználatra vonatkozó szabályokat. Rámutatott: Romániában, ahol az állam elméletileg az óvodától az egyetemig szavatolja az anyanyelvű oktatást, a diplomamunkát ugyan el lehet készíteni magyarul, de megvédeni csak az állam nyelvén lehetséges.
„A marosvásárhelyi orvosi egyetemen az elmélet a teljes oktatási folyamat mintegy 30 százalékát teszi ki. E szerint félrevezető az állítás, miszerint a magyar oktatás jól áll és csak apró lépéseket kell tenni a továbbiakban” – vélekedett Kincses Előd. Szerinte a korlátozó rendelkezés kiötlői és a CNCD többségi tagjai figyelmen kívül hagyták a betegek jogait, akik így nem kommunikálhatnak anyanyelvükön az ágyuk köré gyűlt oktatókkal és egyetemi hallgatókkal.
Az ügyvéd szerint egyébként a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség orvosi bizottsága nem hivatott a tanügyi törvényt fölülíró rendelkezéseket hozni. Kincses úgy véli, innen is látszik, hogy az ARACIS orvosi testülete kizárólag a marosvásárhelyi egyetem kérésére hozta meg a vitatott határozatot.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)