Szombaton szállítják el a Mária-szobor hasonmását
A csíksomlyói kegytemplom főoltárán őrzött, Székelyföld legdrágább kincseként számon tartott Madonna-szobor méretarányos mását adják át szombaton, a pünkösdi nagymise keretében a lengyelországi Czestochovából érkező Mieczislav Polak pálos rendi perjelnek. A határokon túl ívelő magyar-lengyel lelki és testvéri kapcsolat megerősítésének jeleként a tavalyi búcsún a Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzött Fekete Madonna kegykép másolatát vehette át Orbán Szabolcs atya, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke.
A székelyföldi római katolikus élet középpontjának számító, a világon ismert kegyszobrok közül a legnagyobb – 2,27 méter magas – műremek a napba öltözött asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején pedig a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: a fején ékeskedő koronán kívül jobb kezében jogart, míg bal karjában szent fiát, a világ Megváltóját tartja. A hívő ember mint a hit pajzsára tekint rá, mivel évszázadok óta benne van a bizalma és menekvése. A művészettörténészek két évszázados kutatásai ellenére egyelőre bizonytalan, hogy a kegyszobor pontosan mikor készülhetett, csak annyi bizonyos, hogy valamikor a XV. század végén vagy a XVI. század elején. Általánosan elfogadott tétel, hogy a szobrot Veit Stoss magyar iskolájának valamelyik mestere készítette.
Ajándékozás a keresztény népek barátságának jegyében
A két – csíksomlyói és czestochovai – Mária-kegyhely különleges kapcsolata tavaly kezdődött, amikor a Fekete Madonna-ikon másolatát a pálos rend szerzetesei először Varsóból Budapestre juttatták el, majd onnan a Boldogasszony zarándokvonattal érkezett Csíksomlyóra. A ferencesek akkor azt ígérték, viszonzásul egy másolatot visznek a Mária-szoborról Lengyelországba. A jelképes kegytárgycsere kivitelezhetőségének feltérképezése közben, tavaly szeptemberben jelentkezett Demeter József marosszentannai fafaragó, hogy saját költségén, hálából két szobrot is a csíksomlyói kegytemplomnak ajándékoz. „A művész már jóval azelőtt a Mária-szobrok faragásához kezdett, mielőtt tudott volna a ferencesek céljáról” – mondta el Urbán Erik templomigazgató. A száznyolcvan és nyolcvan centi magas, hársfából készült másolatok bő egy évig készültek. A nagyobb változat március végén, a kisebb – festett, az eredeti kopásait is hűen ábrázoló – alkotás áprilisban került Csíksomlyóra. Előbbit szombat reggelig a kegytemplomban tekinthetik meg a zarándokok, utóbbit a nagyközönség elől elzárva őrzik a templomban.
Nem egyszerű átadás, útnak indítás
A pünkösdi nagymise idején a Hármashalom-oltárnál látható nagyobb kegyszobormásolatot a búcsú után indítják országokat átszelő útjára. Autóval először Gyergyószentmiklósra szállítják, ahol vasárnapig, a Boldogasszony zarándokvonat városba érkezéséig kiállítják. Onnan az ünnepi szerelvénnyel Budapestre viszik, ahol pünkösdhétfőn a Sziklatemplomban lesz kiállítva a délután ötórai szentmise keretében. Június 24-én, hétfőn délután öt órakor a Szent István-bazilikában zajló, a zarándoklatot indító püspöki szentmise után a Fekete Madonna zarándokvonattal viszik Czestochovába. A zarándoklat lelki vezetői Beer Miklós váci megyéspüspök, Tamás József csíkszeredai és Katona István egri segédpüspök lesznek. A szobor átadására a magyar pálosok által alapított lengyel nemzeti kegyhelyen, székely ruhás csíki székely fiatalemberek közreműködésével kerül majd sor az ünnepélyes szentmise keretében. „A szobortól való szombati elválás nem átadás, hanem útnak indítás. Végső céljához érése előtt még sok helyen megtekinthető lesz” – tudatta Urbán Erik.
Pinti Attila
szekelyhon.ro

Kelemen: legyen május 10-e a nemzeti ünnep
Május 10-e legyen Románia nemzeti ünnepe, jelentette ki Kelemen Hunor, aki támogatja az erről szóló liberális párti kezdeményezést. Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön újságírói kérdésre kifejtette, más országokban is van két-három nemzeti ünnep, egy nép történelmében több jelentős esemény is lehet, tehát elfogadhatónak tartja a liberális javaslatot.
A politikus emlékeztetett, hogy December 1-nek más jelentése van a magyar közösség számára, mint a románoknak. „Tiszteljük egymás történelmét, ám ez nem azt jelenti, hogy December 1 a magyarság szempontjából a legjobb választás. A történelem sokszor elválasztott bennünket, ám a jövőnk közös. Az álláspontunk nem változott: tiszteljük a románok történelmét és hagyományait, és kölcsönösen tiszteletet várunk el a saját történelmünk és hagyományaink iránt.”- szögezte le Kelemen Hunor.
Nemrég néhány liberális képviselő vetette fel, hogy Románia függetlenségének napja Május 10-e legyen a nemzeti ünnep és december 1 pedig a nemzet egyesülésének napja. Crin Antonescu liberális pártelnök pedig úgy fogalmazott, május 10-e lehet ünnepnap, de nem feltétlenül nemzeti ünnep státussal.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Megérkezett Csíkszeredába a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz zarándokvonat
Péntek este megérkezett a székelyföldi Csíkszeredába a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz, amely 1100 zarándokkal indult útnak Szombathelyről, illetve Budapestről – tájékoztatta a Kárpáteurópa Utazási Iroda, a zarándoklat egyik szervezője az MTI-t.
A Csíksomlyó Expressz Szombathelyről indult, majd a budapesti Keleti pályaudvaron összekapcsolódott a Székely Gyorssal és egyetlen, csaknem fél kilométer hosszúságú vonatként haladt tovább.
A vonatot a MÁV külön erre az alkalomra Hunyadi Mátyás arcképével feldíszített, fekete-aranysárga mozdonya vontatja, tisztelegve 555 évvel ezelőtti királlyá választása előtt.
A vonat útközben rövid időre megállt Kolozsváron, ahol utasai a helyi magyarsággal közös ünnepség keretében a vasútállomáson emlékeztek meg a város szülöttéről, Hunyadi Mátyásról.
A zarándokút különlegessége, hogy a 2008 óta évente közlekedő vonatot először vontatta végig az úton MÁV-mozdony Magyarországról a Székelyföldig.
Csíksomlyón, az ősi Mária-kegyhelyen 1567 óta gyűlnek össze minden év pünkösd szombatján a székelyek és a csángók, hogy teljesítsék őseik fogadalmát: szentmisével köszönik meg Szűz Máriának, hogy hitük szerint megsegítette őket a protestáns János Zsigmond erdélyi fejedelem ellen vívott csatában, amelynek kimenetelétől függött, hogy megőrizhetik-e katolikus vallásukat.
MTI
Erdély.ma

A kitüntetettek napja
Hatvanhét éves a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
Csütörtök délelőtt 11 órakor kezdődött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ünnepi rendezvénysorozata, az egyetem napja. A nagy múltú intézmény vezetősége és hallgatói kara fennállásának hatvanhetedik évfordulójára emlékezett, az ünnepség keretében pedig jeles művészeket, illetve pedagógusokat tüntettek ki. A délelőtt tizenegy órától kezdődő rendezvényen dr. Alexa Visarionnak, a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem professzorának adtak át díszdoktori oklevelet, míg dr. Kovács Levente rendezőt, az intézmény tanárát ötvenéves egyetemi pályájának elismeréseképpen professor emeritus ranggal tüntették ki.
A Stúdió Színház termében elsőként dr. Sorin Crisan rektor üdvözölte az egybegyűlteket, majd a rövid zenei intermezzo – többek között dr. Molnár Tünde orgonajátéka – és az egyetem legutóbbi évadának összefoglalóját tartalmazó rövidfilm levetítése után Sorin Crisan megemlítette: csak példaképek állításával és ezen példaképek útmutatása szerint mehetünk tovább az úton.
Dr. Kós Anna, az intézmény dékánja hozzátette: – Szeretem ezt az egyetemet, noha soha nem voltam a diákja. Szeretem azt, hogy kicsi, és emiatt az emberi kapcsolatok, illetve az oktatás nagyon humánus. A hallgatók nagyon kreatívak és gyakran arra kényszerítenek, hogy újragondoljam a szakmámat, amibe enélkül valószínűleg belefáradtam volna. De rajtam kívül még nagyon sokan szeretik ezt az egyetemet. Például Kovács Levente, aki életének öt évtizedét töltötte a falai között. Az, hogy két olyan kiemelkedő művész, mint dr. Alexa Visarion, valamint dr. Ascher Tamás professzorok (utóbbi nem lehetett jelen, ősszel veszi át az oklevelet – a szerk.) elfogadták a szenátus által felajánlott díszdoktori címet, jelzi: komoly munka folyik itt, nem volt hiábavaló az elmúlt 67 év.
Oana Leahu docens, a román nyelvű kar dékánja elárulta: örvend annak, hogy élő egyetemen taníthat, amely változik, hibákat is elkövet, de soha meg nem tagadja a családját. – E család most újabb taggal bővül, egy régi tagját pedig kitünteti.
Az oklevelek átadását megelőzően egy Alexa Visarionnal készült tévéinterjú részleteit láthattuk a kivetítőn, a róla szóló beszámolót – amelyből megtudtuk, hogy az 1947-ben Botosani-ban született művész több mint száz színházi előadás és számos rádiójáték rendezője, rengeteg kitüntetés birtokosa, a világ legrangosabb színházainak vendégművésze, világszerte sikeres filmek alkotója – követően dr. Balási András prorektor méltatta Kovács Levente emberi tartását, életművét. – Egy ötvenévnyi, párját ritkító karriert röviden összefoglalni nagyon nehéz. Elképedve gondolok arra, hogy öt évtizedet töltött az egyetem szolgálatában. 1961-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, majd színművészetet és rendezést tanult Bukarestben. Száznál jóval több előadás rendezője, több mint húsz jelentős díj birtokosa. Töretlen hitű pedagógus, aki diákok ezreit tanította, köztük engem is. Tanúja voltam emberségének. Később, munkatársaként soha egyetlen hangos szó el nem hangzott közöttünk. Mindig megértő volt, olyan energiával és hittel dolgozott, ami mindmáig felfoghatatlan számomra. Megtiszteltetés, hogy átadhatjuk a legnagyobb kitüntetést, amelyet egy egyetem adhat a saját pedagógusának – mondta Balási András, majd Kovács Levente szólt a jelenlévőkhöz.
– 1963 májusában Szabó Lajos hívott ide engem. Azóta az egyetem megnőtt, sok olyan változást átéltem, amelyet mind emberileg, mind szakmailag meg kellett emészteni. Amikor elkezdtem, nagy tisztelete volt a szónak, még a szórendet sem lehetett felcserélni az előadásokban. Ma mindez fordítva történik. Voltam fiatal lázadó, voltak sikeres periódusaim, voltam irányító, a szeku többször betiltotta vagy megzavarta előadásaimat. Sok energiám ráment arra, hogy az értelmetlen bolognai rendszert életképessé tegyem. Nemes szándékaimat alkalomadtán, akaratom ellenére befolyásolta a politika vagy bürokrácia. Azt kívánom utódaimnak: vigyék tovább az egyetem lelkületét.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely).

Kétnyelvűség az oktatási intézményekben
"Nem hiszem, hogy a gettósítás – az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat – lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem, egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely, ez a szemlélet szavatol jövőt" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a május 14-én megrendezésre került marosvásárhelyi intézményvezető pedagógusok tanácskozásán.
A megyeszékhelyi oktatási intézmények vezetőit – óvodától középiskolás szintig – Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei RMDSZ oktatásügyi alelnöke és Haller Béla tanár, a városi RMDSZ tanügyi alelnöke hívta össze a szövetség megyei székházában. A főtanfelügyelő-helyettest az összes magyar tanfelügyelő elkísérte a tanácskozásra.
Brassai Zsombor megyei elnök bejelentette, hogy rendszeresíteni szeretné a találkozókat, lévén, hogy eltelt 23 év és sajnos még nem sikerült egy életképes marosvásárhelyi magyar oktatási stratégiát megalkotni, másrészt azért, mert az utóbbi időben napirenden van a kétnyelvűség kérdése, amit maradéktalanul érvényesíteni kell a megyeszékhely oktatási intézményeiben is.
A magyar igazgatók és aligazgatók beszámolóiból az derült ki, hogy a román kollégáikkal szinte mindenhol sikerül egészséges partneri viszonyt kialakítani. Több tanintézményben előreléptek a nyelvi jogok érvényesítése tekintetében, az iskolán belüli térben is használják a kétnyelvű feliratozást, illetve ünnepélyes alkalmakkor magyar nyelven is elhangzanak az alkalmi beszédek, az eredményes diákokat magyar vagy kétnyelvű oklevelekkel díjazzák. Van néhány olyan iskola, ahol még nem kezdeményezték a kétnyelvűség ilyen szintű érvényesítését.
– Megnyugtató megoldást a valós kétnyelvűség érvényesítése eredményezhet, azaz a belső tér feliratozása egyértelműen tükrözze, hogy az illető intézményben két egyenjogú etnikumhoz tartozó diákok tanulnak. Ezt az RMDSZ által kiharcolt törvények is lehetővé teszik, alkalmazása a jóindulaton és egy európai szellemiségű hozzáálláson múlik – hangsúlyozta Brassai.
Az intézményvezető pedagógusok egyetértenek abban, hogy az egyenjogú együttélésnek egy olyan nyelvi közeg megléte a feltétele, ahol a gyerekek otthonosan mozognak és egyenjogúnak érezhetik magukat a román gyerekekkel. Éppen ezért az oktatási intézményvezetők kérvényezni fogják a kétnyelvű feliratok kihelyezését az óvodákba, iskolákba és középiskolákba.
Haller Béla, aki egyben az RMDSZ-frakció tagja a helyi tanácsban, ismertette az intézményvezetőkkel, hogy a helyi tanács ez évi egyik döntése szerint az új tanév kezdetétől minden marosvásárhelyi tanintézmény homlokzatára egységesített névtáblát függesztenek ki, mely egyrészt az illető intézmény oktatási státusának új megnevezését, másrészt magyar nyelvű fordítását is tartalmazza. Továbbá a tanácsos javasolni fogja a helyi önkormányzatban a belső tér kétnyelvű feliratozásában használt névtáblák szabványosítását is.
A tanácskozás résztvevői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy hasonló megbeszélésekre legalább kéthavi rendszerességgel sort kell keríteni, a helyi magyar oktatáspolitikai kérdésekben föltétlenül egyeztetni kell, illetve megfelelő időben tájékoztatni az érintetteket. Brassai Zsombor megyei elnök javaslatára az RMDSZ megyei szervezetének keretében oktatáspolitikai konzultatív testületet alapítanak. A vidékfejlesztési tanácsadói testület mellett ez lesz a második konzultációs rendeltetésű szakbizottság.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

Vita a Bánsági Civil Stratégiáról
Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban tartották meg kedden délután a Bánsági Civil Stratégia című műhelybeszélgetést, a Civil Tanács szervezésében. A találkozón mintegy 15-20 Temes megyei civilszervezet képviselője vett részt.
Vitaindító előadásában Erdei Ildikó, a Civil Tanács elnöke bemutatta a tagszervezetektől kapott helyzetértékelések (erős és gyenge pontok, fejlődési lehetőségek, akadályok, átvehető gyakorlatok) összegzését, valamint a Civil Tanács (CT) eddigi tevékenységének az értékelését és javaslatokat a CT munkájának hatékonnyá tételére.
A találkozó során kiderült: a bánsági magyar civilszervezetek hasonló gondokkal küszködnek: székház és állandó alkalmazott hiánya, a tagság elöregedése, önkéntes munkát kevesen vállalnak, anyagi források/pályázatírók hiánya stb. A Civil Tanácstól a tagszervezetek azt várják, hogy a Civil Napok szervezésén túlmenően legyen motorja a Temes megyei magyar közösség újraépítésének. További javaslatok: hatékonyabb eszközökkel tudna működni a Civil Tanács, ha jogi személyiséggel rendelkezne, ha saját irodával és legalább egy alkalmazottal segíthetné a civilszervezetek munkáját. Szükség lenne egy összehangolt együttműködési stratégiára, a Civil Tanács kellene adminisztrálja a város közösségi tereit, főleg a Kós Károly Közösségi Központot, melyet egy igazi Magyar Házzá kellene alakítani. A tagszervezetek szakmai, jogi és pályázatírási tanácsadást is elvárnának a Civil Tanácstól, többen javasolták a közösségi alap újbóli létrehozását és a temes.ro internetes oldal új életre keltését, ahol a civilszervezetekkel kapcsolatos minden információ, összehangolt eseménynaptár, civil tevékenységekkel kapcsolatos hírek megtalálhatók legyenek. Olyan javaslat is elhangzott, hogy Civil Tanács programok szervezését/koordinálását is vállalja magára, illetve el kellene készíteni egy legalább 2-3 évre szóló helyi civil stratégiát, évi prioritásokkal és cselekvési tervvel, amelyeket promoválnia kellene a helyi, országos és magyarországi döntéshozók és pályáztatók felé, akár javaslatokat téve a bánsági támogatáspolitikára. Erdei Ildikó CT-elnök szerint a találkozónak „folytatása következik”: a műhelybeszélgetésen bemutatott helyzetértékelőket és javaslatokat elküldik azoknak a civilszervezeteknek is, amelyeknek képviselői nem vettek részt a műhelybeszélgetésen, további javaslatokat várva.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Ballagási ünnepségek Udvarhelyszéken
Idén jóval meghaladja az ezret a ballagók száma Udvarhelyszéken. Székelyudvarhely nyolc középiskolájában 827 ballagó diák van, Udvarhelyszék további öt középiskolájában még 328 végzős diákot csengetnek ki.
Székelykeresztúr három középiskolájában 2013-ban összesen 159 diák búcsúzik az alma matertől, továbbá Szentegyházán 77, Korondon 66, Zetelakán pedig 26 végzős közép- és szakiskolás diák van.
Udvarhely környéki iskolák végzősei
Keresztúron legkorábban az Orbán Balázs Gimnázium 48 diákja búcsúzik el iskolájától, kicsengetési ünnepségük május 25-én, szombaton 10 órától lesz az iskolaudvaron. Csütörtökön, azaz május 30-án 9 órától a Berde Mózes Unitárius Gimnázium 51 végzősének ballagási ünnepsége az unitárius templomban kezdődik, 10 órától pedig az iskola belső udvarán folytatódik. A Zeyk Domokos Iskolaközpontban idén több mint 60 diáknak szól utoljára az iskolacsengő, őket is az intézmény udvarán búcsúztatják. Alábbi táblázatunkban az udvarhelyszéki középiskolák kicsengetési ünnepségeinek kezdési időpontjait olvashatják.
Intézmény Dátum (nap) Óra
Orbán Balázs Gimnázium (Székelykeresztúr) május 25. (szombat) 10
Benedek Elek Pedagógiai Líceum május 29. (szerda) 10
Eötvös József Szakközépiskola május 29. (szerda) 10
Marin Preda Elméleti Líceum május 29. (szerda) 10
Berde Mózes Unitárius Gimnázium (Székelykeresztúr) május 30. (csütörtök) 9
Bányai János Műszaki Kollégium május 31. (péntek) 10
Gábor Áron Szakközépiskola (Szentegyháza) május 31. (péntek) 11
Korondi Szakközépiskola (Korond) május 31. (péntek) 10
Kós Károly Iskolaközpont május 31. (péntek) 9
P. Boros Fortunát Líceum (Zetalaka) május 31. (péntek) 10
Tamási Áron Gimnázium május 31. (péntek) 10
Zeyk Domokos Iskolaközpont (Székelykeresztúr) május 31. (péntek) 10
Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium június 1. (szombat) 10
Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola június 1. (szombat) 11
Simon Eszter
szekelyhon.ro

67 éves intézményi múlt, félévszázados tanári pálya
Születésnapoztak a Köteles utcában csütörtökön, méghozzá az Egyetem Napja elnevezésű rendezvénysorozattal. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 67. évét ünnepelték, ugyanakkor kitüntették Kovács Levente rendezőt, aki az intézmény 67 évéből ötvenben tevékenyen vett részt.
Az intézmény minden év tavaszán megünnepli fennállásának évfordulóját az Egyetem Napja rendezvénysorozattal. Ilyenkor a Stúdió Színház szélesre tárja kapuit hűséges közönsége előtt, s velük együtt ünnepli, hogy 1954-ben központi utasításra, politikai okokból, de szerencsére a híres színházi triumvirátus – Szabó Lajos, Tompa Miklós, Kovács György – irányítása mellett a Kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Marosvásárhelyre költözött. A hatvanhetedik évfordulót muzsikaszóval, énekkel, vetítésekkel ünnepelték, valamint kitüntetésekkel.
A kortárs művészet kiválóságairól
Az intézmény rektora, Sorin Crişan elmondta, szokás az egyetem falai közt, hogy a születésnapot díszdoktori, valamint a Professor emeritus címek átadásával teszik ünnepélyesebbé. Az egyetem szenátusának döntése értelmében díszdoktori címet kap a nemzetközi rendezői művészet két kiemelkedő személyisége: Ascher Tamás, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, valamint Alexa Visarion, a Bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem professzora.
„A kortárs művészet kiválóságainak adunk át díszdoktori címet, s az, hogy ők ezt elfogadták, azt jelenti, hogy értékelik azt a munkát, amely az egyetem falai közt zajlik” – hangoztatta az intézmény magyar karának dékánja, Koós Anna. A budapesti rendező, Ascher Tamás nem tudott most jelen lenni, ezért ő az őszi tanévnyitón veszi át kitüntetését. A nemzetközi hírnévnek örvendő Alexa Visarion rendező személyesen vette át a díszdoktori címét, valamint az egyetemi szenátus tagjainak járó tógát és kalapot.
Volt üldözött és hajcsár is
A díszdoktori címek mellett minden évben adományoznak Professor emeritus címet is, ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet az egyetem saját tanárának adhat. Idén ezt az ötven éve a Kötelesen oktató Kovács Levente kapta.
A marosvásárhelyi professzor érdemeire Balási András, rektorhelyettes mutatott rá. Elmondta, Kovács Levente 44 előadást rendezett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, 52-t a színiakadémián, de jutott 9 előadása Szatmárnémetibe, 8 Sepsiszentgyörgyre, 17 Nagyváradra is, hogy csak a legfontosabbak említsük. „Ötven év tanári pálya töretlen hittel és professzionalizmussal” – foglalta össze röviden Kovács Levente félszázados tevékenységét a rektorhelyettes. Hozzátette: a professzor nemcsak elméleti és gyakorlati tudást adott át több ezer tanítványának, hanem emberileg, lelkileg is támaszt nyújtott nekik.
Kovács Levente kitüntetésének átvétele után felemlegette, hogy volt ő minden ezen az egyetemen. „Gyakornokként kezdtem, tanítottam irodalmat, beszédtechnikát, magyar nyelvet, színészmesterséget, rendezést is. Mikor mit kellett, minden rést velem tömtek be. Voltam irányító és irányított, hajcsár és üldözött is” – fogalmazott a kitüntetett.
Szász Cs. Emese
szekelyhon.ro

A pénzügyi világ irányítja a gazdasági válságot
„Elég durva dolog azt mondani, hogy valaki irányítja a gazdasági válságot, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi."
Somai József
Kolozsvári közgazdász, szakíró, szerkesztő. 1931. augusztus 31-én született a Maros megyei Székelyszentistvánon. Marosvásárhelyen érettségizett, 1951 és 1955 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán folytatta tanulmányait. 1955–58 között a Kolozs Tartományi Pénzügyi Igazgatóság pénzügyi ellenőreként dolgozott, majd 1959 és 1989 között előbb a Bolyai, később az összevont Babeş–Bolyai Tudományegyetemen kari főtitkár, a Brassai Sámuel Gimnáziumban óraadó tanár. 1990-ben a Kolozs megyei polgármesteri hivatal főjegyzője, majd alpolgármestere, 1991 és 1995 között az RMDSZ szervezési titkára, majd országos szervezési alelnöke. 1995-től nyugalmazott közgazdász, 1996-tól az Iskola Alapítvány ügyvezető igazgatója, 1996 és 2004 között a Nyilas Misi Tehetséggondozó Egyesület ügyvezetője. A Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja, számos szakmai és közéleti elismerést kapott, 2006-ban elnyerte a Magyar Közgazdasági Társaság nagydíját, a tehetségek szolgálatáért Parnasszus-tagja, megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemérmét. Április végén átvette a tavaly alapított Wekerle Sándor közgazdasági életműdíjat, amelyet a közgazdaságtan területén hosszú évtizedes, nemzetközi mércével mérve is kimagasló és példamutató életpályájával érdemelt ki.
– Miért épp a közgazdászpályát választotta?
– A választás nem volt hivatásszerű, építészmérnök szerettem volna lenni. De annak idején nem volt építészeti szak Kolozsváron, magyar nyelven meg egyáltalán nem... Színtiszta magyar faluból származom, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdtem az iskolát és az állami Bolyai-középiskolában végeztem. Sem ott, sem az egyetemen nem tanultunk meg jól románul, de a szakmát elsajátítottuk. Később rájöttem, szakmai képzettségünk annyira jó volt, hogy azokkal is felvettük a versenyt, akik románul tanultak az egyetemen. Friss végzősként kerültem a pénzügyhöz, ahol nem akadályozott a nyelvismeret a szakmában, viszont sok idő kellett, amíg tökéletesítettem a tudásomat, és már írtam is románul.
– Ebben az is szerepet játszott, hogy akkoriban még nem történtek meg a masszív többségi betelepítések?
– Amikor közgazdászhallgató voltam a Bolyai Egyetemen 1951 és 1955 között, Kolozsváron a magyarság aránya nagyobb volt, mint a többi nyelvet beszélőké összesen. Ez a hatvanas évek elején fordult meg, akkor még a lakosság fele magyar volt, aztán csökkenni kezdett a számarányuk főleg az építkezések miatt.
– Mit lehetett akkoriban kezdeni egy közgazdászoklevéllel? Hiszen ekkorra esik a kommunizmus legdurvább időszaka...
– Valóban kemény időszak volt, akkor tombolt a legerősebben a sztálinizmus Romániában. Szerencsére megvolt a szakma objektív háttere is, amire építeni lehetett. Az biztos, hogy a közgazdászok jobban ki kellett szolgálják a rezsimet, mint mások, például a természettudományban. Nekem azzal volt szerencsém, hogy a pénzügyben kaptam állást, így politikai tevékenységet nem kellett végeznem. Persze a dolog cirkusszal járt. Eredetileg az egyetemre kaptam kinevezést, így nyugodtan hazamentem a szülőfalumba, néhány hét elteltével viszont levelet kaptam, hogy a tartományi szövetkezeteknél fogok dolgozni. Nagyon rosszulesett, mert úgy volt, hogy a tanszéknek fogok dolgozni. Kiderült: abban az évben volt az első komolyabb karcsúsítás, megszorítás a Bolyai Egyetemen, közel negyven állást szüntettek meg, és persze elsősorban azokét, akiket még fel sem vettek. Új állás után kellett néznem, és Csendes Zoltán, a közgazdasági kar akkori dékánja – akivel véletlenül találkoztam a folyóson – megkérdezte, Marosvásárhely helyett nem akarok-e inkább Kolozsváron maradni. Mondtam, hogy szívesen, hiszen akkor már itt udvaroltam, mire ő beszélt a tartományi pénzügyi ellenőrök vezetőjével, és másnaptól alkalmaztak. Ilyen az élet: egy véletlen folyosói találkozás révén lettem kolozsvári.
– Gazdasági ismeretei lehetővé tették, hogy hosszú ideig sportvezetőként is dolgozzék. Ez a tevékenysége egyfajta kompenzáció volt azért, mert a kommunista rendszer nem engedte doktorálni?
– Számomra az volt, de nem kompenzációként kaptam ezt a feladatot. Tudniillik amikor az egyetemre kerültem, elég jó fogadtatásban volt részem az akkor már egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Tekintettel arra, hogy az Universitatea sportegyesületnek szüksége volt egy gazdasági szakemberre, felvettek a labdarúgó-szakosztályhoz. Ott ügyködtem négy évig, de nem szerettem, bár akkoriban elég jó volt a csapat, még az akkoriban Románia legjobb futballistájának tartott Viorel Mateianut is elhoztuk Bukarestből. Itt felvételizhetett a jogra, kapott egy szobát, és ezzel meg volt elégedve – ma egy ilyen labdarúgó milliókat kér dollárban. Nehéz volt leigazolni a tehetségesebb játékosokat, mert mindenki ragaszkodott hozzájuk, a szakosztály pedig mindenképp meg akarta szerezni őket. Nem szerettem azt a munkát, beleértve a pénzügyi stílust, de hogy mégis maradhassak az U-nál, szakosztályt kellett választanom. A röplabdát választottam, s maradtam közel 25 évig ennél a szakosztálynál, tíz évig alelnöke, majd 15 évig, 1990-ig az elnöke voltam. Ezt már szerettem, ugyanis a röplabda teljesen más, mint a foci, ezt inkább élvezetből űzték a diáklányok és fiúk. Persze szerettem futballozni is, 64 éves koromig játszottam hetente három órát nagypályán. Akkor hagytam abba, amikor az RMDSZ a rendszerváltás után elvitt Kolozs megyei alpolgármesternek; akkoriban a megyék vezetőit is polgármestereknek hívták.
– Milyen emlékei vannak arról az időszakról, amikor néhány hónapig a közigazgatásban is kipróbálhatta magát?
– Érdekes volt. Rögtön 1990 januárja első napjaiban fordultak hozzám, elvállalnám-e az alpolgármesteri tisztséget. A megye akkori vezetőségének magyar tagjai, Cs. Gyimesi Éva, Kónya Hamar Sándor javasolt. Nagyszerű élmény volt, hogy én kaptam meg a kulcsokat, hogy megnyissam az új megyei tanácsot, ugyanis a régi néptanács valamennyi vezetője megszökött. Akkor még csak megyei főjegyző voltam, majd a polgármester három hónapos együttműködés után kijelentette: „Jóska, te vagy az alpolgármester!" Tetszett a munkakör, éppen abban az időszakban kellett rendezni Kolozs megye ügyeit, elsősorban az intézmények élére kellett új vezetőket választani. Végül csak augusztusig maradtam, mert az RMDSZ-t mindenütt kidobták az önkormányzatok vezetőségéből, mert jött a Petre Roman-féle kormányzás, amikor a régi rendszer hívei új köntöst öltöttek.
– Ugyancsak 1990-ben megalakult a Romániai Magyar Közgazdász Társaság is, amelynek alapító tagja volt.
– Roppant örültem, amikor azon a nyáron bejegyezték, a mai napig szeretem, ahogyan működik ez a szervezet. Megalakulásakor épp alpolgármester voltam, így különösebb szerepet nem tudtam vállalni az RMKT-ban, leszámítva a szervezet bejegyzését. Akkoriban a törvény előírta, hogy az újonnan alakult civil szervezeteket bíróságon kell megvédeni az ügyészek előtt, bizonyítva, hogy a társadalom számára is hasznos munkát végeznek. Nagy szükség volt a szakmai szervezet megalakítására, mert a közgazdászok a régi rezsimben inkább katonák, kiszolgálók voltak, ami a képzésre is kihatott. Miközben a kapitalista társadalmi rendnek teljesen más a gazdasági szabályrendszere, amelyet akkoriban nem ismertek a hazai közgazdászok. Magyar nyelvű közgazdászképzés nem volt, az ötvenes években a Bolyai Egyetemmel együtt megszűnt. Ráadásul a közgazdasági kart azzal az indokkal zárták be, hogy a Babeş Egyetemen sincs ilyen szak.
– Civil tevékenységének jelentős része az RMKT-hoz kapcsolódik, de sok minden mással is foglalkozott. Miért látta szükségesnek a civil szerepvállalást?
– 1990 után beleástam magam a civil társadalom kérdéseibe, kedvenc területem volt. Persze igyekeztem nem elhanyagolni a szakmai munkámat, viszont fontosnak tartottam a civil társadalmi építkezést. Egyik legszebb társadalmi emlékem az RMKT működtetése, amelynek voltam alelnöke, elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke; a társaságnak ma székháza, két folyóirata és nagyon jó programja van. A közéleti tevékenységek közül jelenleg az épp idén tízéves Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület működtetése a kedvencem, amit nem is adok fel, amíg dolgozni tudok. Több mint ezer, szociálisan kilátástalan helyzetben élő, tehetséges erdélyi magyar diák kapott tőlünk ösztöndíjat. Nem is akármilyent, hanem százhúszezer forintnak megfelelő lejt egy iskolai évben. Jelenleg közel négyszáz középiskolás tanulót támogatunk.
– Számos díjat, elismerést kapott pályafutása során, legutóbb a Wekerle-életműdíjjal tüntették ki. Melyik elismerést tartja a legkedvesebbnek?
– A legfrissebbet, főként azért, mert tisztán szakmai elismerés. Utólag tudtam meg, hogy tizenkét személy közül választottak ki, ráadásul külhoni magyarként. Elégtételt jelent, hogy egy teljesen ismeretlen környezetben kiválasztanak egy kolozsvári közgazdászt. Szép ünnepségen vehettem át, amelyen jelen volt családom valamenynyi tagja, a feleségem és gyerekeim is.
– Közgazdászként elsősorban a szövetkezetek kérdése foglalkoztatja. Miért?
– Az RMKT-nál tíz évvel ezelőtt létrehoztunk egy kutatócsoportot, és azzal foglalkoztunk, hogy ismertessük az erdélyi magyar társadalommal milyen jelentőséggel bírtak kezdetben a szövetkezetek, egészen a szocialista állami szövetkezetek létrehozásáig. Négy-öt év munka után sikerült kiadnunk egy 450 oldalas kötetet, viszont szomorú vagyok, mert nem mondhatjuk ma sem, hogy a kiadvány nagy hatást gyakorolt volna a társadalomra. Holott azért csináltuk, hogy végre ébredjen fel a nép: ha a világnak jó a szövetkezet, akkor legyen nekünk is jó! Még akkor is, ha roszszak az emlékeink. Ha a japán vidék 80 százaléka szövetkezesített, akkor az nekünk nem lehet jó? Ide kapcsolódik a szociális szövetkezetek kérdése is, amelyekről nem is tudjuk, mi az. Pedig ezeknek Európában nagy múltja van, Olaszországban például mintegy harmincezret tartanak számon. Ezek lényege, hogy szövetkezetbe tömöríti a rászoruló társadalmi csoportokat. Ilyenek a munkanélküliek, a fogyatékkal élők vagy a visszailleszkedéssel küzdő, börtönviselt emberek.
– Jelentős szerepe volt a magyar–román közgazdasági szótár elkészítésében is. Miben látja a szakszótár legnagyobb hasznát?
– Azt tapasztaltuk, hogy középkorú közgazdászaink, akiket felkértünk, írjanak szakfolyóiratainkba, nem vállalják, mert román egyetemen tanultak, és nem ismerik a magyar terminológiát. Ennek az az oka, hogy 1960-tól 2000-ig nem volt magyar nyelvű közgazdaság-oktatás Romániában. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk el egy szakszótárt. A román–magyart négyen, a magyar–románt pedig ketten állítottuk össze Fazekas Emesével. Négyezer példányt nyomtattunk, és nagyjából el is fogyott.
– Az évek óta tartó gazdasági válság közepette egy közgazdásznak fel kell tennünk a kérdést: Ön szerint mennyire kilátástalan a helyzet, mire számíthatunk?
– A gazdasági válságok időszakonként végigkísérték a kapitalista rendszert, az idők folyamán pedig típusuk szerint változtak. A jelenlegi abban különbözik a többitől, hogy van benne egyfajta irányítottság is. Elég durva dolog azt mondani, hogy ezt valaki irányítja, de mára oly mértékben elvált a termelési szint a finanszírozási szinttől, hogy utóbbi csak azért tartja fenn a termelést, mert nélküle nem tudna növekedni a pénzügyi oligarchia. A pénzügyi világ ma önmagát termeli és építi. Ez az önépítkezés tulajdonképpen oda vezet, hogy fiktív pénzügyi műveletek folynak a világban, és nincs kapcsolatuk a valódi termelői és fogyasztói világgal. És ebben benne van bizonyos szereplőknek az akarata is. Olyan érdekérvényesítésről van szó, amelyet nem zavar ennek az emberi háttere. Nem számít a humánum, az emberség, csak az, hogy egyesek kezében összpontosuljon a gazdasági világuralom. Maga a válság spontán jelenség ugyan, de emberi cselekvések bizonyos rendszere nyomán robbant ki. Ugyanakkor a pénzügyi világ legmagasabb szintű hatalma nem kiadó, egyesek kezében van, és ez az uralkodás sajnos egyelőre hosszan tartónak tűnik. Ezeket az üzleti érdekcsoportokat nem érdekli a válság, hiszen abból is hasznot lehet húzni. Nehéz évek előtt állunk. Azért is nehéz kiutat keresni, mert a fontos döntéseket nem az egyes államok hozzák meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Páskándi Géza kor- és időszerűsége
Mindhárom műnemben, illetve sok műfajban alkotott maradandót Páskándi Géza (1933. május 18. – 1995. május 19.), akárcsak huszadik századi legnagyobb íróink.
Már életében a legmerészebb újítók közé sorolták, ugyanakkor ő volt az, aki legfőbb „szövetségesének" éppen az irodalmi és kultúrtörténeti hagyományt, valamint a történelmet tartotta. Alapköveknek, melyekre építette karakteres, összetéveszthetetlen műveit a lírikus, az elbeszélő, a dráma- és esszéíró. Utat mutatott, nemegyszer vitákat provokálva, hogyan lehet a hagyományból merítkezve megújítani az irodalmat. Költői-újságírói pályáját tizenévesként kezdte 1949-ben, majd börtönből való szabadulása után – hat évet ült mint politikai elítélt 1956-ban vállalt szerepéért – először novellistaként, az Üvegek című kötetével (1968) mutatott új irányt, mondhatni a kortárs európai áramlatokkal egy időben, aztán az abszurd jegyében alkotó drámaíró Az eb olykor emeli lábát című kötettel (1970), a lírikus pedig a Tű fokával (1972) mutatkozott be teljes fegyverzetben. Két remekműnek számító drámája, a hitújító Dávid Ferencről írt Vendégség és az Apáczai Csere Jánosról írt Tornyot választok (utóbbit a Kolozsvári Állami Magyar Színház mutatta be 1973-ban) kötetben nem, csak folyóiratközlésben volt olvasható (Korunk, 1970, illetve 1972) míg Erdélyben élt.
A Romániát elhagyni kényszerült Páskándi (1974. február) budapesti alkotói periódusában (1974–1995) főként a drámaíró került előtérbe, de a költő, az elbeszélő és esszéíró is mondhatni folyamatosan jelen volt az anyaország irodalmi életében. Nagyepikájának témája, amelyet szintén művelt, a nemzetközi tiltakozást kiváltó romániai falurombolás (A sírrablók, 1989), valamint a romániai „forradalom" (Szekusok, 2007). A rendszerváltás idején s az azt követő első években határozottan állást foglalt a szellemi és közélet minél teljesebb demokratizálásáért, illetve a magyarságot mint nemzetet, valamint a magyar kisebbségeket érintő nagy kérdések tisztázásában. Hogy ez utóbbi kérdéskör mélyen foglalkoztatta, az igazolódni látszik abból is, hogy az élete utolsó évében megjelent egyik kötetébe, amelynek maga válogatta anyagát a teljes életműből (Az örömrontó angyal, 1995), két vitairatot, nyílt levelet is felvett. Egyikben a magyarországi irodalmi-szellemi életben az akkor kibontakozó pártosodást és szakadást, illetve az írástudók nemzetük és a demokrácia iránti felelősségét tárgyalja, a másikban a Kárpát-medencei magyarság történelmileg-politikailag megoldatlan, égető kérdéseit veti fel. Ma is eleven problémák ezek, hiába telt el több mint két évtized azóta...
Páskándi Géza – írtam róla korábban – hazát választott szülőföld helyett egy kritikus helyzetben, 1974-ben. Visszhangos egyéni döntés volt ez akkor. Egy Tamási Áronról készült esszéjében ennek a döntésének rejtett magyarázatát is megtalálni. Nem szónoki az általa 1991-ben, az Áron ága kivirágzik című esszében megfogalmazott kérdés, mert meg is válaszolja a szerző, Tamási hasonló döntéséről elmélkedve: „Hol tehet az ember – a Képességes ember – jobbat-többet önmagáért és természetesen: a szűkebb-tágabb pátriáért? Mindig ez a döntő. S persze a valódi üldözöttség. Tamási kivételesen nagy tehetsége csak szabad magyarságában teljesedhet ki igazán, amely egy kicsit a szülőföldtől való distanciát is jelentheti. Ez pedig eleve öniróniát szül. Mert Tamási egyik kivételes vonása épp abban áll, hogy népe iránti nagy szeretete nem zárja ki a gyöngéd, de néha erősebb iróniát. A nemzeti öniróniát, amely végtelenül fontos: ezen mérjük a lélek civilizáltságát is gyakorta. Nézzünk körül: az önironikus népek a legszabadabbak, mert oly szabadok, hogy még önmagukon is kacagni mernek."
Páskándi gazdag életműve is jórészt az effajta világlátásnak a jegyében jött létre, s bizonyára kor- és időszerűségét is az ebből következő egyéni írásmód és stílus jelenlétével magyarázhatni.
Borcsa János
Krónika (Kolozsvár)

Ablak négy községre
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont 2002 óta szervezett dokumentációs fotótábora két utolsó évi terméséből – Galambfalva, Siménfalva, Románandrásfalva és Újszékely község tizennégy faluját keresték fel – nyílt kiállítás kedden Baróton Erdővidék Múzeumában, majd bemutatták a Csípős túrót vegyenek! című, udvarhelyszéki gyermekjátékokat tartalmazó kötetet.
A székelyföldi fotográfusok munkáit méltatva P. Buzogány Árpád úgy fogalmazott, a fényképeket tanúvallomásnak lehet tekinteni, hiszen egyre néptelenedő kis falvainkat, enyészetté váló épületeiket és a kihaló mesterségek momentumait örökítik meg. Az elmúlt tizenkét évben kétszázötvennél több fényképész vett részt a táboraikban, s barangolta be falvaink utcáit, hogy a legkülönbözőbb pillanatokban „kapják le” az önfeledten játszó gyermekeket, a földjükön dolgozó, állataikat gondozó felnőtteket, az emlékeiket felidéző, a pihenő, az apró házimunkát végző időseket.
A gyermekjáték-gyűjteményt tartalmazó kötet születéséről szólva P. Buzogány Árpád elmondta: munkája során több, a témával foglalkozó kézirattal találkozott, majd ezeket szerkesztette, formálta eggyé. Abban bízik, a könyvnek – és az értékét felismerő szülőknek, illetve pedagógusoknak – köszönhetően nem mennek feledésbe a régi játékok.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árpád-kori települések Székelyföldön
Honfoglaló magyarok
A régészeti feltárások bizonyítják, hogy Erdély délkeleti régiójában a magyarok már a honfoglalás kezdetén megtelepedtek. Elképzelhető, hogy ezek a magyarok a bolgárok elleni hadjáratból visszatérő Árpád fia, Levente egyik lovas csapatához tartoztak, de nem kizárt az sem, hogy itt vonult be Erdélybe a honfoglalók egyik oszlopa. Egyre elfogadottabbá válik az a felfogás, hogy a magyar honfoglalás nemcsak a Vereckei-hágón, hanem a Keleti-Kárpátok összes átjáróján keresztül történt.
Elképzelni is nehéz, hogy a Kárpátokon az egymilliós lélekszámot meghaladó magyar nép és a többmilliós ló- és szarvasmarha-állomány egyetlen szoroson gyorsan és zökkenőmentesen átkelhetett volna.
Az Ojtozi-szoroson bevonulók egy része Háromszéken maradt. A korai magyar megtelepedést több lovas sír és fegyver bizonyítja. A katonai feladatkört ellátó lovasok az Olt és a Feketeügy völgyében – a 9. század végén, a 10. század első harmadában – több magyar települést alapítottak. Az Ojtozi-szoros előterében fekvő Kézdivásárhelyről zabla és szablya maradt fenn. A Sepsiszentgyörgytől mintegy 15 km távolságra fekvő Maksa községhez tartozó eresztevényi Zádogos-tetőn talált lovas sírból származó fél vaskengyel és egy vaslándzsa a 10–11. századból maradt ránk. De az erdővidéki Köpecen, a Kőcsukk nevű helyen feltárt, honfoglalás kori két lovas sír is lovas őrség jelenlétére utal. Az első lovas sírt – írja Csutak Vilmos, a Székely Nemzeti Múzeum volt igazgatója – még az első világháború előtt találták. Ezt az akkori köpecbányai mérnök, Hoffman Géza elküldte a budapesti geológiai intézetnek vizsgálat céljából. A második lovas sírt ugyanitt tárták fel 1927-ben. A halottat a lócsontokkal együtt helyezték a sírba. Ezúttal egy értékes lópatkó is előkerült. A szakértők véleménye szerint e patkótípus a 10. századi lovas sírokban igen ritka lehetett. A Kézdivásárhely, Eresztevény, Sepsiszentgyörgy, Köpec vonalon feltárt lovas sírok mutatják az Ojtoz irányából érkező lovasok Erdély belseje felé haladó útvonalát. A feltárt régészeti anyag alapján úgy tűnik, hogy ezek a bolgárok ellen letelepített határőrök hagyatékai. Amikor Dél-Erdély a 930-as évek táján Bogát gyula uralma alá került, azonnal hozzáfogott a határvédelem megszervezéséhez. Az ide telepített magyar határőrök feladata lett a besenyő és a bolgár, később úz és kun támadások elhárítása, feltartóztatása. Erre szükség volt, mert e régió a betörések útvonalán fekszik. Itt a Kárpátokon keresztül – a Törcsvári-, a Tömösi-, a Tatár-hágón, a Bodzai- és az Ojtozi-szoroson át – több út vezetett Erdélybe. A magyar védelem megszervezése mélységében széles tagolású volt. E védelmi stratégiával magyarázható, hogy a magyar határőr közösségek miért települtek Sepsiszentgyörgyre és a térség szorosoktól távolabb eső pontjaira is. Védművek Székelyföldön a különböző stratégiai pontokon már a korai századokban erődítések épültek. A letelepedő magyarság átvette a korábbi romba dőlt földvárakat, de ő maga is emelt ilyeneket. Ezek egy-egy nemzetségfő lakhelyeként, menedékhelyeként szolgáltak. A várak egy része a gyepűvédő erődrendszer keretében – a Keleti-Kárpátok mentén – szolgálták a déli és a keleti határvédelmet. A hosszú védelmi töltések, védelmi árkok és a várak, mint például Kustaly, Firtos és Rapsonné vára, az úgynevezett rikai védelmi rendszer részei. Ezek emelésének idejét Ferenczi István régészprofesszor a magyar honfoglalás utáni évszázadokra teszi. A Ferenczi testvérek szerint a Persány-hegységben egy közel 40 kilométer hosszú védelmi töltés, erődítés húzódott. Ferenczi István azt is állítja, hogy Felső- és Alsó-Háromszéket a Piliske-tető és a Feketeügy között húzódó töltésvonal választja el. Ferenczi István „két építési szakaszt különböztet meg: az első, rekeszes-gerendavázast 9. század véginek, 10. századinak tartja, a másodikat, amelynek során csak földből magasították a korábban leégett erődítésvonalat, 11. század véginek”. Az említett védőrendszerekkel kapcsolatban még nem alakult ki egységes álláspont, mert némelyek az építés idejét az Árpád-korhoz kötik, mások szerint az erődítések és várak egy része még korábban épült. Orbán Balázs a Homárkát római eredetűnek tartja. Roska Márton Repertóriumában a következőket írja: „A rétyi Nyír-en vonul végig az alján 3 öl széles s 2 öl magas földtöltés, mely mellett nincs sánc (Homárka, Honárka, Kakasborozda).” Dr. Székely Zoltán, aki egy kutatóárokkal átvágatta a Homárkát, és csak római vízvezetékcsöveket talált, szintén római korinak tartja. Rácz Tibor Ákos szerint a Ferenczi Géza és István által feltárt határvédelmi rendszerek megkérdőjelezhetők, azonban mint belső gyepűk valóban szolgálhatták az adott terület védelmét. E védvonal mellett Erdély-szerte, a Szamos mentén, a Mezőségen is épültek cserépvárak. Rácz úgy gondolja, hogy Háromszék területe a 12. század közepéig gyéren lakott. Azonban az említett védművek léte épp ennek ellenkezőjét bizonyítja. A mélységben tagolt gyepűkre magyar határőröket vezényeltek, akik a székely letelepedés előtt magyar településeket alapítottak a stratégiai pontokon. Magyar települések a székelyek előtt
Az utóbbi évtizedekben egyre több székely településen tártak fel Árpád-kori magyar falvakat, templom- és sírmaradványokat. A Nagy-Küküllő-völgyi Székelykeresztúron a római katolikus templom helyreállításakor a templom alatti sírokban S végű bronz halántékgyűrűket találtak, amelyek 11–12. századi falu létezését bizonyítják. A Nyárád mentén több magyar település került elő. E falvak többségének népessége átlagban ötven fő lehetett. Nyilván voltak nagyobb települések is. Nyárádszentlászlón 2009-ben egy 12. században épült nemzetségi monostor alapjait ásták ki. Marosszéken is kéttucatnyi Árpád-kori magyar templomot, települést tártak fel. Köztük a pókait, a berekeresztúrit, a marosszentgyörgyit és a marosszentkirályit. Az utóbbi két helyen 12. századi halántékgyűrűk is előkerültek. A Maros völgyében, Malomfalván az 1950-es évek elején végzett ásatásokkor 11–12. századi temetőket és településeket hoztak felszínre, köztük a hajdani Csittfalvát, amelynek temetője a 12. századra keltezhető. Udvarhelyszéken szintén igazolt több kora középkori magyar templom létezése. A régészeti feltárások egyértelműen azt bizonyítják, hogy a székelyek előtti kor magyarsága nagyszámú települést alapított.
Példaként a Kányád (és Jásfalva) területén lévőt említjük, ahol 12. századi templom félköríves Árpád-kori szentélye, a szentély déli részéhez épített négyszögletű melléképület, néhány freskótöredék, több mint félszáz temetkezési hely, ékszerek, S végű karikák és még egy egyszerű kőfaragvány került elő.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nádasdy Borbála Sepsiszentgyörgyön
Vasárnap 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében bemutatják gróf Nádasdy Borbála Magyarországon igazi könyvsikernek számító önéletrajzi sorozatának – Zagolni zabad?, A szabadság zaga és a Maradni zabad! – Ízes élet című, Polcz Alaine Főzzünk örömmel! című könyvével rokonítható, negyedik kötetét.
Az önéletrajzi kötetekből egy olyan izgalmas és a szerző írói kvalitásainak köszönhetően érdekfeszítően elmesélt élettörténet bontakozik ki, mely már az első sorok után magával ragadja az olvasót
Nádasdy Borbála, akinek gyerekkora a 40-es és 50-es évekre esett, bár grófi családban született, annyira „élvezhette” a származásából fakadó társadalmi előnyöket, amennyire azok „élvezhetőek” voltak a Rákosi-diktatúra éveiben… Nem csoda, hogy a 17 éves csinos leány a szabadság levegőjét csak néhány napra meghozó 1956-os forradalom leverését követően az emigráció útját választja. Tehetségének köszönhetően Bécsben azonnal filmszerződéseket kap, s az ifjú filmcsillagot olyan színészlegendák fogadják baráti körükbe, mint Yul Brynner, Romy Schneider, Gérard Philippe és mások. De ő sem menekülhet a szépséges fiatal lányokat fenyegető legnagyobb „sorscsapástól”, a nagy szerelemtől… Az ára: kínlódással teli párizsi évek, filmes karrier vége, testet-lelket igénybe vevő foglalkozások sora, többek közt hullamosás egy párizsi kórházban. Ami marad: a szülőhaza iránti rendíthetetlen szeretet, a magyar identitáshoz való konok ragaszkodás, a magyar kultúra és a magyarság igaz történetének terjesztése a nyugati kultúrkörökben. Ez a magyarságnépszerűsítő út, amelyet a fiatal leány választott magának, nem „autópálya”, hanem göröngyös, kátyúkkal és értetlenkedő népekkel teli országút… E küldetéstudat jellemzi egyébként az egész, amúgy teljesen szerény és józan életszemléletű családját. Az apa Németországban például nem fogadja el a német kárpótlásként felajánlott vagyont – mely egy életre megoldhatta volna a nyomorgó család anyagi gondjait –, mert egy nyilatkozatot kellene aláírnia, hogy német származású. De hát ő magyar! És inkább elmegy segédmunkásnak egy textilgyárba… Ott is hal meg pár év múltán. De nem a munkába hal bele – abba, hogy a családegyesítés áraként a Kádár-rezsim lemondatja magyar állampolgárságáról. Ilyen és ehhez hasonló történetekből áll össze a három lebilincselő életrajzi kötet, mely nemcsak élet- és családtörténet, hanem a XX. század második felének majdnem egész Európát felölelő korrajza is egyben.
LAKATOS MIHÁLY
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Huszonöt éves a Csík Zenekar
Az egész esztendő a 25. születésnap jegyében telik a friss Kossuth-díjas Csík Zenekar számára; tegnap este jubileumi koncertet tartottak Budapesten a Művészetek Palotájában. Azokat a népzenészeket hívták meg vendégként, akiknek a munkássága megalapozta muzsikájukat. „A nyolcvanas évek vége felé ismét felfelé ívelő hullámba jutott a népzene Magyarországon, akkoriban került előtérbe az Ökrös, a Tükrös vagy az Egyszólam zenekar, és szerencse, hogy akkor indultunk mi is” – magyarázta Csík János. A Csík Zenekar számára az országos ismertséget az autentikus népzene magyar könnyűzenei feldolgozásokkal történő vegyítése hozta meg. Az áttörés ebből a szempontból a 2005-ben kiadott, Senki nem ért semmit című album volt a Kispál és a Borz három számának (Ugyanazokat, Dal teázáshoz, De szeretnék) átgondolásával, de a nyitást már a négy évvel korábbi, A kor falára című anyag is jelezte: ezen az albumon szerepel az Én vagyok az, aki nem jó című cimbalmos dal, és a magyarpalatkai lassú cigánytánc, amely átúszik szvingritmusba. 2012 augusztusában a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán tizenötezres közönség előtt léptek fel Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor, Földes László Hobo, Kovács Kati, Kiss Tibor, Lovasi András és Ferenczi György társaságában. A Csík Zenekar Daloskönyv című projektje olyan dalok feldolgozásait tartalmazta, amelyek a zenekar magánmitológiája és a magyar könnyűzene története szempontjából egyaránt fontosak, és amelyek így hidat teremtettek a műfaj különböző nemzedékei között is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

GETTÓ?
Dicséretes kezdeményezésbe fogott az RMDSZ megyei és városi szervezete azzal, hogy rendszeresen összehívja és meghallhatja az oktatásban dolgozó magyar nemzetiségű igazgatókat, aligazgatókat, s a tanfelügyelőség képviselőinek jelenlétében arra törekszik, hogy egy egységes oktatáspolitikai stratégiát alakítson ki a megyében. Nagy szavak, hangzatos ígéretek, díszbeszédek helyett már huszonkét éve ezen a szinten is tettekre lett volna szükség. Csakhogy ettől a jó kezdeményezéstől odáig eljutni, hogy a megyei elnök gettónak nevezze az önálló magyar tanintézményeket és gettósításnak az önállóságra vonatkozó, régen megfogalmazott, de sohasem kivitelezett természetes és jogos törekvésünket, eláll az ember lélegzete. És rögtön érthetővé válik, hogy a megbeszélésekről, ahol elképzelhető, hogy felszínre kerül az eddig takargatott szennyes is, miért zárják ki a sajtót, de az már kevésbé, hogy az esemény kapcsán lehetőséget sem adnak az újságíróknak, hogy egy közvetlen tájékoztatón a kérdéseiket föltegyék. Ezzel szemben meghökkentő kijelentéseket tartalmazó nyilatkozatokkal akarják a közönség szájába rágni, hogy mit is gondoljanak.
A gettósítással azonban nagyon elhajították a sulykot. Mert a "gettónak" becézett önálló magyar iskolákra a rendszerváltás után 23 évvel sokkal nagyobb szükség van, mint bármikor korábban. Az eltelt két évtized alatt ugyanis bebizonyosodott, hogy a fél kezünkre is kevés jó példa mellett nincs akivel "európai módon" együtt élni. A kényszerpartner, sajnos, úgy képzeli el az együttlétet, hogy másodrendű, a megaláztatásokat szó nélkül tűrő, lehajtott fejű állampolgárokként húzzák meg magukat pedagógusok és gyermekek egyaránt. Ha nem így lenne, már régen megvalósulhatott volna – más közintézményekhez, köztük a tanfelügyelőség székházához hasonlóan – az óvodák és iskolák kétnyelvű feliratozása, sőt a belső tér kétnyelvű feliratokkal való ellátása is, amire a tanügyben dolgozók jelzései alapján az érdekvédelem és az általa megbízott tisztségviselők, és nem egy civil szervezet kellett volna ráirányítsa a figyelmet. Ahogy annak a természetes dolognak az érvényre juttatására sem, hogy annyi kilencedik osztályt indítsanak magyar nyelven és népszerű szakokon, amennyire egy diákról diákra elkészített pontos felmérés alapján szükség lenne. És nem kellett volna hagyni, hogy a magyar többségű iskolák önállóságát a mi segédletünkkel megszüntessék, és azt sem, hogy a magyar gyermekeket általában a legrosszabb fekvésű, a legkisebb és leghidegebb osztályokban helyezzék el. Már régen tenni kellett volna azért, hogy a szórványban megszüntetett iskolák diákjait valahol összegyűjtsük, s ne önként számoljuk fel azokat az osztályokat, amelyek még befogadhatnák őket. És nem kellett volna hagyni azt sem, hogy a vegyes általános iskolákban magyarul nem beszélő pedagógusok tanítsák az informatikát, az angol nyelvet, a testnevelést és helyenként a földrajzot, történelmet is, a szakiskolákban és szakközépiskolákban pedig a szaktantárgyakat és a már jelzett tárgyakat is. Nem kellett volna eltűrni azt sem, hogy december elsején diákkal és pedagógussal kötelező módon kitűzessék a háromszínű nemzeti jelképet, s a nyitó- és záróünnepségeken hangos beszéd, röhögés közepette mondhassa rövidke beszédét a magyar aligazgató. És ideje lenne, hogy ne csak másodrendű aligazgatóknak, hanem igazgatóknak is jók legyünk néhány óvodában, iskolában, amelyek a gyerekek arányának megfelelően már régen magyar személyiségek nevét kellene viseljék. Az ugyanis tragikomédiába illő, ami a 2-es iskola elnevezése körül történik. És akkor még nem is beszéltem a román igazgató által cenzúrázott ünnepi műsorokról, a román nyelvű jutalomkönyvekről, az egynyelvű oklevelekről, és az elemi osztályokban ma is használt román nyelvű minősítésről. És az is példátlan, hogy a meglévő törvények ellenére a rendőrség bekíséri és megbünteti a magyar nyelvű beadvánnyal jelentkező szülőt. Ami egy "gettóban" nem létezik. De ahhoz be kellene menni egy Hargita megyei iskolába, ajánlanám például a hévízi magyar iskolát, ahol rögtön otthon érzi magát a magyar gyermek, mert a saját történelmünk, művelődéstörténetünk nagyjai, földrajzunk ismert nevei, sajátos színvilágunk már első perctől az otthonosság légkörét árasztják, a többiről, ami fontos, nem is beszélve.
Persze, tudom én, hogy a városnegyedi iskolák miatti féltő szándék ragadtatta el a gettósításról nyilatkozót. Bár egyetértek azzal, hogy nem kell valamennyit felszámolni, de ugyanakkor fontosnak érzem, hogy a városközpontban erős magyar iskolák működjenek, nem elitképzésre, csak a környékbeli gyermekek befogadására, még olyan áron is, ha egy- két városnegyedi iskolát össze kell vonni emiatt. Amit igenis gettósítva kellene megoldani, úgy, hogy a két-háromból legalább egy csak a miénk legyen. Erről viszont a bevezetőben idézett kinyilatkozások mellett immár álmodni sem lehet, miközben az európai szellemű együttélésről kiderül, hogy sok helyen csak üres szlogen.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely).

"Népemért vállalom"
A Duna tv élő közvetítésével mutatják be pünkösd vasárnapján a Népemért vállalom című zeneművet Gyimesbükkben, a kontumáci kápolna melletti színpadon. A Márton Áron életének fontosabb mozzanatait, munkásságát feldolgozó zenemű bemutatása délelőtt 11 órakor kezdődik a Mustármag énekegyüttes előadásában.
A Magyar mise, Magnificat, Te Deum, Hiszek a romokon zeneművek után a Mustármag énekegyüttes ezzel a művel szeretné folytatni a több éve elkezdett missziós szolgálatát. A mű szövegkönyvét Papp László írta, zenéjét pedig Csiszér László és Gyárfás Levente szerezték.
Illyés Gyula, a XX. század egyik írója a Márton Áronnal való első találkozás után, amikor elköszönt a püspöki iroda igazgatójától, azt mondta neki: "Egy ember- katedrálissal találkoztam".
"A Népemért vállalom című zeneműben azt keressük, hogy miből épül fel ez a »katedrális«. Mit lát benne az egykori rabtárs? Miből épül fel ez a rendkívül szilárd, tiszta egyéniség? Személyiségének titkát keressük, s ezek mentén haladva jutunk el az életet és erőt összegyűjtő hajszálgyökerekig, amelyek Jézus Krisztusba s a csíki székely lelkivilágába kapaszkodnak" – foglalja össze röviden a zenemű célját Papp László, aki elmondta, az írás során több, a táj és történelem kínálta szimbólumot is felhasznált, hiszen a természet közelében élő hívő ember ezekben a szimbólumokban fogalmazta meg a maga számára az egyértelmű válaszokat. Azok hordozzák az életerőt, a kipróbált bölcsességet és örök érvényű élettapasztalatot.
Népújság (Marosvásárhely),

Pallas-Akadémia – 20
Írtunk már a jeles csíkszeredai könyvkiadó 20. évfordulójáról, hiszen április elsejei születésnapjukat egész rendezvénysorozattal ünnepelték, és kiadványaikkal meg néhány szerzőjükkel találkozóik egyik leggyakoribb helyszínére, Marosvásárhelyre is eljutottak. Ajándékköteteik, amelyekkel jubileumi adományként számos könyvtárat, iskolát, kulturális intézményt megleptek, eljutottak a Teleki Tékába is. Az évfordulós események a múlt héten Hargita megye székhelyén csúcsosodtak, csütörtökön a nemrég felavatott Kájoni János Megyei Könyvtárban rendezett irodalmi est, péntek délelőtt a Márton Áron Gimnázium dísztermében, délután a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában lezajlott könyvbemutató és kiállításnyitó vonzotta a közönséget.
Kevés település mondhat a magáénak olyan szép, korszerű, új könyvtárépületet, mint amilyet Csíkszereda köszönhet a megyei önkormányzatnak. Kopacz Katalin igazgató joggal büszke rá, és konferenciatermükben örömmel látja vendégül az ilyen könyves rendezvényeket. Erre az alkalomra külön tárlatot is berendeztek, gazdagon válogattak a Pallas-Akadémia eddigi 570 kötetéből. Egész nagy falat betöltöttek a kiadó kiadványai. Látványként is szívderítő a sok pompás könyv, a szellemi töltet pedig, amit az olvasóknak felkínálnak, eléggé nem is méltatható. A könyvtáros házigazda nem is fukarkodott a méltatással. Borboly Csaba megyei tanácselnök köszöntője is bővelkedett elismerésben. A könyvkiadó főszerkesztője, Kozma Mária rövid visszatekintője, kiadótörténeti összefoglalója után a jelen levő szerzők, Ambrus Tünde, Balázs Lajos, Bogdán László, Egyed Ákos, Markó Béla, Mészáros Sándor, Nagy Miklós Kund és Sarány István sem hagyta ki mondandójából a csíki könyves műhely eddigi két évtizedének dicséretét. A Tőzsér József vezette Pallas-Akadémia, amely az utóbbi időben a Gutenberg kiadót, nyomdát és könyvesboltokat is működtető Tőzsér László közreműködésével is öregbíthette hírnevét, húsz év alatt a hazai magyar könyvkiadás egyik legnagyobb és legmegbecsültebb intézményévé, vállalkozásává lett. Bőséges, változatos, sok olvasói igényt kielégítő kínálatát nemcsak a kiállítás tükrözte, két átfogó katalógusból is képet kaphatunk erről. Az ünnepi esten Kozma Mária felvezető szavait követően megszólaló írók és köteteik ugyancsak e széles kiadói spektrumot érzékeltették. Ambrus Tünde, Balázs Lajos, Egyed Ákos a tudományosság, Bogdán László, Markó Béla a szépirodalom, Mészáros Sándor a határokon túli kitekintés és tényirodalom, Nagy Miklós Kund és Sarány István a művészetek és a publicisztika képviseletében mondta el gondolatait a jelenlevőknek.
Egy-két mondatban érdemes külön figyelmet szentelnünk a legfrissebb kiadói újdonságoknak. Egyed Ákos akadémikus sikerkönyvének bővített kiadása az előző változatnál is keresettebbé válhat. A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig immár azt a sorsdöntő időszakot is felöleli, amely az 1918-1920-as hatalomváltozástól az 1989-es eseményekig mélységesen meghatározta a székelység életét, sorsának alakulását. Sőt, kitekintést nyújt az 1990 óta eltelt több mint két évtizedre is. A történész minden eddigi kötete sikerkönyvvé vált, ezzel sem lesz másképpen. Mint ahogy biztos igen sokan olvassák majd a diplomata Mészáros Sándor újabb visszaemlékezéseit is. Előző kötete, A pekingi követség regényes formában ismertetett meg a kínai valósággal, a távol-keleti óriás egzotikus mindennapjaival és a diplomatalét különlegességeivel, a mostani Csecsenföldön, élve vagy halva nem fikcióba csomagolva hozza elénk a csecsenföldi drámai valóságot, ez a személyesen megélt ottani realitás jól dokumentált, hiteles tükrözése. A szerző az 1994-ben kezdődött első csecsen háború idején az orosz–csecsen konfliktus rendezésére létrehozott EBESZ-csoport soros elnökeként figyelhette meg, tapasztalhatta a történteket, és teljesített békéltető feladatokat. Folytonos életveszélyben élt, sőt egy autóbalesetnek álcázott merénylet túlélője is. Visszaemlékezéseit gazdag képanyag teszi még szemléletesebbé.
Folytatódik a Kemény János-életmű-sorozat is. Új darabja a helikoni találkozók házigazdájának Víziboszorkány című regénye. A Kákoc Kis Mihály és a Kutyakomédia után ez is közelebb hozza a mai irodalombarátokhoz a Mecénás írói hagyatékát. A könyvtári találkozón vers is elhangzott. Markó Béla ismét megcsillogtatta költői erényeit. Rendkívül találó, pontos és kíméletlen látleletben fogalmazta meg mai drámai helyzetünkből adódó életérzéseinket, hangulatunkat.
Másnap a fiatalokat szólították meg a pallasosok. A Márton Áron Gimnáziumban a történelem, néprajz, helytörténet és az irodalom került terítékre, a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában a kiadó művészeti könyveiről beszélt Kozma Mária. Ezek több sorozatban és sorozaton kívüli kiadvá-nyokkal olyan gazdagon próbálják pótolni a könyvkiadói hiányokat, hogy ilyen tekintetben egyik honi műhely sem versenyezhet velük. Kiállítással is illusztrálták az elhangzottakat. Botár László, Csillag István, Gaál András, Márton Árpád, Mezey Ildikó, Siklódy Ferenc és Zsigmond Márton alkotásaiból nyitottak tárlatot. A műveket az a Botár László festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe, akinek a napokban Kisinyovban nyílt Fazakas Csabával közös kiállítása.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Régmúlt idők és korszellem sodrában
Tenzi naplója, avagy fordulatos élet, Hunyad megyei román faluból Budapestre
Nem mindennapi vendég csöppent be kedden dévai szerkesztőségünkbe: Zemlényi-Kovács Zoltán ősei gyökereinek felkutatására jött el Budapestről Hunyad megyébe.
Drámai élete és szinte hihetetlen lelkiereje folytán Zemlényi-Kovács Zoltán kisebbfajta híresség Magyarországon. 15 éves korában a sportnak hódoló fiatalembert autóbaleset érte a budapesti Nagykörúton 1985-ben. Hónapokig feküdt kómában, az orvosok szinte lemondtak róla: testi és szellemi fogyatékos marad. Akarata azonban erősebbnek bizonyult a sors csapásánál, felépült és normális életet folytat, három gyermek édesapja, aki mozgás- és beszédnehézségei ellen könyvei által vált ismert személlyé Magyarországon. Hoppárézimi című könyve például 70 000 példányban kelt el, ifjúsági díjat kapott a magyar parlamentben, film és színdarab és készült műve alapján.
Zemlényi-Kovács Zoltán mégsem saját irományai miatt látogatott Hunyad megyébe, hanem egy másik könyvvel, amely itteni családi gyökereiről szól. Holott „37 éves koromig nem is tudtam, hogy erdélyi kötődésem is van, azt meg végképp nem, hogy ez a családi gyökér éppenséggel román, dédnagymamája révén”, magyarázta szerkesztőségünkben. A felfedezés 2007-ben történt, 20 évvel a dédi halála után, amikor a családi régiségek között véletlenül rábukkant annak kézzel írott, 400 oldalas naplójára, jobban mondva emlékirataira. Ő csupán átszerkesztette és kiadta Tenzi naplója, levél a másvilágra címmel.
A könyv valós időutazás a régóta letűnt Trianon előtti úri világába, ahol az emberek hintóval jártak, a tehetősek cselédeket tartottak, és teljesen más erkölcsök és társadalmi normák uralkodtak.
A közel egy évszázadot élt dédi, Tenzi, azaz Cristea Hortensia (Bózes, Hunyad vármegye, 1890 – Budapest, 1987) neve bizonyára nem sokat mond még az erdélyi olvasónak sem. Élete azonban érdekesebbnél érdekesebb, drámai és fájdalmas fordulatokkal volt teli. Fekete Istvánnal levelezett, még iskolaéveit sem fejezte be, amikor egy bizonyos Aurel nevű fiatalember szerenádot adott ablaka alatt saját fejlesztésű gramofonjával, tudta nélkül, pedig szüleitől háromszor is megkérte kezét. Jómódú, köztiszteletben álló szülei azonban komolytalannak tartották a fiatalember repüléssel kapcsolatos terveit: a kérő ugyanis a híres Aurel Vlaicu, a román repüléstörténet hőse, aki Tenzi elvesztése miatti bánatában soha sem nézett többé nőkre.
Dr. Petru Groza sem volt szerencsésebb, noha Tenzi már jegyes menyasszonya volt: az eljegyzés ellenére a házasság nem jött össze, mindkettejük hosszú évtizedek után is tartó bánatára.
Mindezekre azonban nem Tenzi akkoriban írt naplójából derül fény, hanem jóval később, idős nyugdíjas dédnagymama korban, 1975-ben (vagyis 85 éves korban) írt visszaemlékezéseiből, melynek egyes fejezeteit öt évvel később, még előrehaladottabb korban egészített ki! Elképesztő, a legapróbb részletekre is kiterjedő emlékezőképességgel: annyi év távlatából pontosan emlékezett a szászvárosi polgári leányiskolabeli osztálytársai nevére, nemzetiségére, szüleik foglalkozására.
A könyv arról a kifürkészhetetlen, kalandos sorsról szól, melynek révén az Algyógy melletti faluból, előkelő családból származó „oláh fáta” (saját megfogalmazása szerint) emlékeit papírra vető budapesti idős dédnagymamává változott. A napló a Trianon előtti Nagy-Magyarország nemzetiségi viszonyaiba is betekintést enged, az önkéntes asszimilációba is. Noha színtiszta román volt, s csak a nevelőnőtől tanult meg magyarul, szülei családjában később mégis magyar–román kétnyelvűség uralkodott, Tenzi felnőtt élete pedig végig magyar környezetben zajlott. Jóllehet gyermekkorában néha sérelmek érték román származása miatt, Trianon után is hű maradt Magyarországhoz, a magyar nyelvhez és kultúrához: 1919 után élete végéig a csonkaországban élt. Emlékirat-naplóját is magyarul írta, románul legfeljebb néhány bejegyzést. (Utóbbiak mégis gondot okoztak a románul egy kukkot sem tudó dédunokának.)
Érdekes, fordulatokkal teli, olvasmányos emlékirataiban Tenzi nem foglalkozott a nagypolitikával, legfeljebb érintőlegesen említi az éppen Felvidéken átélt Trianont, vagy a Második Világháború rémségei között, pincébe bújva átélt budapesti ostromot, a könyv azonban mégis nagyszerű képet ad az idők változásáról. Elsősorban azonban amolyan gyónás-szerűség, saját maga előtt vallja be szerelmeit, az abból fakadó életre szóló fájdalmait, s idézi fel azokat az egyszerűnek tűnő eseményeket, melyek teljesen felbolygatták életét. Mert hosszú élete alatt nemcsak Magyarország és a régi világ borult fel, hanem elsősorban saját sorsa. Sőt, dédunokájáét is befolyásolta: 2007-es felfedezése óta Zemlényi-Kovács Zoltán a napló hatása alatt áll, abból jobban megismerte dédi lelkivilágát, mint 17 évig, amíg velük élt. 25 év elteltével át is helyezte Tenzi hamvait a Farkasréti temetőből szülőfaluja ortodox temetőjébe, s tavaly született kislányát éppen a dédi tiszteletére nevezte el a Magyarországon fölöttébb furcsa Hortensiának.
A roppant érdekes romantikus dokumentumregény kellemes olvasmány Erdély múltja, vagy egyszerűen egy kalandos sors iránt érdeklődő bárki számára. Megrendelhető a tenzinaplojamegrendeles@gmail.come-mail címen, a 0735-501-357-es telefonszámon (35 RON), vagy – dévaiak számára, néhány példány erejéig – dévai szerkesztőségünkben.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

47 millió lej a máriaradnai kegytemplom és a ferences kolostor felújítására
„Két év alatt megvalósulhat mindaz, amiről álmodni sem mertünk”
Több mint 47 millió lej értékű európai uniós pályázat keretében újul meg a következő két évben a máriaradnai zarándokhely, a kegytemplom és a ferences kolostor.
A régió legjelentősebb zarándokhelye rendkívül rossz állapotban van: legutóbb száz évvel ezelőtt, 1911-ben végeztek komolyabb felújítási munkálatokat Máriaradnán, amikor a kegytemplom két tornyát 30 méterrel magasították. A „Kulturális turizmus fejlesztése a Nyugati Régióban a Máriaradnai Kegytemplom és Ferences Kolostor felújításával” című pályázat a Temesvári Római Katolikus Püspökség első uniós projektje, amely a következő 25 hónapban valósulhat meg. A felújítási munkálatok kivitelezője a szatmárnémeti Euras Kft.
A máriaradnai ferences kolostor udvarán május 16-án, csütörtökön megtartott projektindító konferencián részt vett excellenciás Roos Martin temesvári megyéspüspök, Ţolea Adrian-Florin Arad megyei alelnök, Bognár Levente aradi alpolgármester, Ovidiu Ganţ parlamenti képviselő, a felújítási munkálatok tervezői és a kivitelezők képviselői. A zarándokhely teljes felújítását és a turisztikai vérkeringésbe való bekapcsolását célzó európai uniós nagyprojekt célkitűzéseit Ft. Laus Nikola püspöki ökonómus ismertette a hallgatósággal. A Nyugati Jelen kérdésére válaszolva – miért húzódik el ennyire a kegytemplom évekkel ezelőtt elkezdett felújítása? – Ft. Reinholz András kanonok, máriaradnai plébános elmondta: 2005-ben hozzáfogott saját erőből, a hívek adományaiból és a temesvári püspökségtől kapott összegekből felújítani a templomot. „Részletekben szerettük volna elvégezni a felújítást, de hamar rájöttünk, hogy az évente összegyűlt 50 000 euró értékű adományokból és a püspökségtől kapott hasonló összegből túl lassan haladunk a munkálatokkal, 100 év kellene hozzá, hogy befejezzük a felújítást. Közben 2006-ban visszakaptuk a volt ferences kolostort és 2007-ben lehetővé vált az európai források megpályázása, ezért azt mondtuk, hogy ezt a lehetőséget ki kell használni. Most azt reméljük, hogy két év alatt megvalósulhat mindaz, amiről 4-5 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk!”.
Őexcellenciája Roos Márton megyés püspök a sajtónak elmondta: a pályázatnak köszönhetően azt remélik, hogy évi 30 000-ről évi 60 000-re emelkedik majd a máriaradnai zarándokok száma. Az elsősorban az egyházmegyéből jövő, hűséges zarándokok mellett számítanak a külföldi turisták érdeklődésének növekedésére is. “Máriaradna és Csíksomlyó között nincsen és a jövőben sem lesz semmiféle versengés – nyilatkozta lapunknak a megyéspüspök – míg Csíksomlyóra elsősorban a pünkösdi ünnepek környékén érkeznek nagy számban a zarándokok, addig Máriaradnára egész nyáron folyamatosan jönnek a zarándokcsoportok.”
A máriaradnai kegyhely Arad városa számára is rendkívüli jelentőséggel bír. “Nem beszélhetünk Arad városáról anélkül, hogy a környezetében levő kulturális szellemi örökséget ne említenénk” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Bognár Levente aradi alpolgármester. „Arad turisztikai vonzáskörét nem csak a város jelenti. Sokan jönnek Magyarországról az aradi Szabadság-szoborhoz, de ide, Máriaradnára is eljönnek, ez hozzátartozik ahhoz a turisztikai útvonalhoz, amelyben mi is gondolkodunk. Máriaradna az egykori Csanádi püspökség, a mai DKMT Eurorégió legfontosabb zarándokhelye, szakrális jelentősége több száz kilométerre kisugárzik, ezért aradi alpolgármesterként és RMDSZ-tisztségviselőként is lobbiztam azért, hogy ez a projekt prioritást kapjon.”
A máriaradnai kegytemplom és a ferences kolostor felújítási projektjéből Ciszter Kálmán aradi építőmérnök is kiveszi a részét, aki több mint négy éve kapcsolódott be a munkába. Ciszter Kálmán szerint a négy évből két esztendő a szakvéleményezéssal, előtanulmányok, tervek elkészítésével telt el, további két év kellett az engedélyek, jóváhagyások megszerzésére, a pályáztatásra, az építő cég kiválasztására. Komoly feladat vár az építőkre: azokat a felújítási munkálatokat, amelyek elvégzését eredetileg 4-4,5 évre tervezték, két év alatt kell elvégezni. “Nagy kihívás a számunkra a tornyok százéves vasbeton szerkezetének a megerősítése földrengés-biztonsági szempontból – mondta Ciszter Kálmán – a kolostor három szárnyának a felújítása, a födém, a fedélszerkezetek megerősítése, de új épületek is épülnek itt a kertben, mint az új információs központ épülete. A teljes homlokzat-felújítás mellett a templom előtti teret is rendezik, parkosítják.” A kegytemplom és a ferences kolostor felújításának terveit aradi és temesvári építészek készítették, Ciszter Kálmán feladata volt a statikai szakvéleményezés elkészítése.
Abban csak reménykedhetünk, hogy a következő két esztendő alatt a Temes megye határát Lippával összekötő, katasztrofális állapotban levő megyei út korszerűsítésével is elkészül az Arad megyei önkormányzat, hogy a bánságiak is tengelytörés nélkül megközelíthessék Máriaradnát.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Dicséret Kisiratosra a Kányádi Sándor szavalóverseny országos szakaszáról
Május 10–12. között került sor a Kányádi Sándor szavalóverseny országos szakaszára a Szilágy megyei Varsolcon, melyet idén XV. alkalommal szerveztek meg.
Tizenöt megyéből több mint ötven diák vett részt a döntőn. Arad megyét három tanuló képviselte: Kiss Eszter (előkészítő osztály, Aron Cotruş Általános Iskola), Almási Eszter (II. osztály, kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola) és Torma Alex (IV. osztály, kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola) Vincze Német Julianna tanító kíséretében utaztak Varsolcra.
A versenyen a tanulóknak egy szabadon választott verset kellett előadniuk az alábbi költők verseiből: Tordon Ákos, Kovács András Ferenc, László Noémi, Weöres Sándor.
A kisiskolások három kategóriában mérhették össze versmondó képességüket: az előkészítő és I. osztályosok, II–III. osztályosok, valamint IV. osztályosok kategóriájában.
A kisiratosi Toma Alex dicsérettel tért haza a Kányádi Sándor szavalóverseny országos döntőjéről. Gratulálunk neki, a résztvevőknek és felkészítő pedagógusoknak egyaránt!
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron mutatkozik be a Szolnoki Művésztelep
Kiállításmegnyitó a Minerva-házban
A 111 éves múltra visszatekintő Szolnoki Művésztelep első alkalommal mutatkozik be Erdélyben, történelmi és kortárs anyagából összeállított kiállításon, amelynek megnyitójára május 23-án, csütörtökön délután 5 órakor a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület székházában (Jókai/Napoca utca 16. szám) kerül sor. Köszöntőbeszédet mondanak: Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke; Dr. Kállai Mária Jász–Nagykun–Szolnok megyei kormánymegbízott. A kiállítást megnyitja: Murádin Jenő művészettörténész. A megnyitón elhangzik Beethoven G-dúr vonóstriójának 1. tétele Dénes Anna (hegedű), Király Erzsébet (brácsa) és Ortenszky Gyula (cselló) előadásában.
Verebes György művészeti vezető így fogalmaz a Szolnoki Művésztelepről: „Jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi, a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében. A 2002. évi újraalakulás óta eltelt időszakban számos neves képzőművész élt a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre álló műteremlakásokban hosszabb–rövidebb ideig dolgozhasson. A művésztelep Kert Galériája időszakos tárlatok keretében mutatja be az itt folyó alkotómunka eredményeit, valamint a mai magyar és külföldi képzőművészet jeles alkotóinak munkáit, elhozva ezzel Szolnokra a jelen művészetének keresztmetszetét. A képzőművészeti események mellett zenei és irodalmi előadóestek, tánc- és mozgásszínház, filmvetítések, művészeti és egyéb kulturális témájú előadások, nemzetközi alkotótáborok, szakkörök és fiatal, pályakezdő képzőművészek felkarolása teszik teljessé a szellemi légkört. A Szolnoki Művésztelep történeti és kortárs képzőművészeti anyaga számos alkalommal kerül bemutatásra magyarországi és külföldi tárlatokon, öregbítve a város hírnevét és lehetőséget teremtve aktív kulturális kapcsolatok megteremtésére és fenntartására. Az elmúlt tizenegy esztendő időszakát az azóta sajnos elhunyt Meggyes László és Berényi Ferenc, továbbá Fazekas Magdolna, Hangay Szabó Lászó, Simon Ferenc mint állandó lakók, valamint Kiss Zoltán László, Dömény Boriska, Palkó Tibor, Katona Zoltán, Szalai Kata, Nagy Kriszta, Soós György Georgius, Varga Patrícia Minerva, Zsemlye Ildikó, Szabó György, Király György, Ágotha Margit, Rékassy Eszter, Heinrich Schorno, Meggyes László Vendel, Verebes György, Gránicz Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, László Dániel, Balogh Zsófia, Ulrike Franz, Benjamin Thaler, Uta Krauss, Anahita Razmi, Dóka Zoltán, Dóró Sándor, Barát Fábián, Szente-Szabó Ákos, Bullás József, Kerekes Elek, Kovács Jenő neve fémjelzi. A folyamatos alkotómunka mellett az egyre szélesebb körű kapcsolatok is biztosítékai a telep változatos, gazdag kulturális életének, amely méltó módon kötődik a nagy elődök által képviselt értékekhez, egyúttal korszerű arculattal jelenik meg a mai magyar és nemzetközi művészeti színtéren. Mindezek eredményeként két éve megalakult a Szolnoki Képzőművészeti Társaság, amelynek közel száz főt számláló tagsága tömöríti mindazon művészeket, akik szakmai, szellemi kapcsolatot ápolnak a teleppel, Szolnok várossal és térségével. A Kert Galéria igényes kiállítási programjával méltán tett szert országos hírnévre, az eseménydús, inspiratív, baráti légkör, a nyugalmat biztosító közeg pedig vonzóvá teszi a Szolnoki Művésztelepet az alkotók és művészet iránt érdeklődők számára egyaránt”.
Szabadság (Kolozsvár)

Még lehet jelentkezni határon túli táborozásra
Meghosszabbították a határon túli hátrányos gyermekek számára kiírt tábori pályázat jelentkezési határidejét: július 8-ig jelezhetik részvételi szándékukat mindazok a csoportok, akik az Erzsébet-program Határtalan túrája keretében szeretnének eltölteni egy hetet a magyarországi Zánkán, az Új Nemzedék Központban. Az Erzsébet-program az elmúlt 20 év legnagyobb szociális programja Magyarországon, amely európai szinten is sikertörténetnek számít. Idén több mint 135 ezer ember – köztük 73 ezer gyermek – jutott üdülési és táborozási lehetőséghez az Erzsébet-program segítségével.
Csaknem teljes felújításon esik át a zánkai Új Nemzedék Központ azon négy épülete, ahová az Erzsébet-program keretében várják augusztusban a határon túlról érkező táborozó gyermekeket és kísérőiket. – Zánka neve a köztudatban egyet jelent a gyerekekkel: egy óriási táborfaluról beszélünk, amely a maga több mint 200 hektáros alapterületével Európa legnagyobb ifjúsági központjának számít. Közvetlenül a Balaton partján található, saját vasútállomással rendelkezik. Az egykori úttörőközpontban minden megtalálható, ami a kikapcsolódáshoz szükséges lehet: saját strand, kikötő, hajó- és vitorláspark, erdei tornapálya, kalandpark, haditechnikai park, stadion, sportcsarnok, színház, mozi, ráadásul minden elérhető és járható a mozgáskorlátozottak számára is: valóságos várossá fejlődött már az üdülőtelep – mondta el lapunknak Nagy Anna, az Erzsébet-program szóvivője. Hozzátette: idén 9 ezer gyermek táborozik majd Zánkán, ebből ezren a többnyire szórványban és hátrányos helyzetben élő, 8–15 év közötti gyermekek számára meghirdetett Határtalan túra program keretében. – A telep négy épülete áll majd a gyermekek rendelkezésére. Ezek több mint 40 éves, műszakilag már nagyon elavult építmények, amelyek teljes felújításon esnek most át: kicserélik a teljes fűtési rendszert, hőszigetelik, hogy télen-nyáron használható és fűthető legyen, minden szobához külön fürdőt építenek az eddigi közös vizesblokkok helyett. A felújítás után 1200 férőhelyesre bővül a most kevesebb mint 900 gyermek befogadására alkalmas létesítmény – nyilatkozta a szóvivő. A munkálatokat június végéig befejezik, az üdülőtelep július 1-jén nyitja meg kapuit a táborozók előtt, a határon túli gyermekek számára tervezett program időpontja pedig augusztus 4–24. – Romániából, Ukrajnából, Szlovákiából, Szerbiából, Horvátországból és Szlovéniából várjuk a jelentkezőket. A 7-10 fős csoportok egy hetet (7 nap, 6 éjszaka) tölthetnek Zánkán, minden csoport mellé várunk egy helyi felnőtt kísérőt, aki ismeri a gyermekeket, és fokozza biztonságérzetüket. Természetesen a kísérőn kívül még számos felnőtt (táborvezető, programszervezők, önkéntesek stb.) gondoskodik a szórakozásról, felügyeletről. A részvételi díj jelképes: ezer forint személyenként. A kísérők pedig a tábor végeztével egy-egy 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalványt kapnak – részletezte Nagy Anna. A szóvivő azt is elmondta: folyamatosan érkeznek a jelentkezések, de még vannak helyek. A meghosszabított határidő július 8-án éjfélkor jár le, addig várják további csoportok jelentkezését is – főként olyan szórványvidékekről, ahol szociálisan rászorulók élnek – a www.erzsebetprogram.hu honlapon, ahol minden tudnivaló megtalálható. – A táborban részt vevő csoportoknak egy tízperces műsorral kell készülniük, amelyben bemutatják a régiót, ahonnan érkeznek, a maga jellegzetességeivel. Így egymást is jobban megismerhetik majd, és ez biztosan színesíti a programot – összegezte a szóvivő.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Gyászhír
A gyászoló család és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetősége a Krisztusra alapozott feltámadás reményében tudatja, hogy egyházunk egykori főpásztora,
főtisztelendő Mózes Árpád nyugalmazott püspök
2013. május 1-jén, életének 82. évében hazatért teremtő Istenéhez. Lelkipásztori pályáját Kolozsváron kezdte, majd Székelyzsomboron szolgált. 1956-os kiállásáért hat év politikai börtönt viselt. Szabadulása után nagykárolyi lelkészként a Temesvári Egyházmegye esperesévé választották, majd 1983-tól Aradon folytatta lelkipásztori és esperesi szolgálatát. 1992. július 24-től, 12 éven keresztül a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház főpásztora volt. Hitét, Istenbe vetett bizalmát mindvégig megtartotta, és féltő szeretettel pásztorolta a rábízottakat. Ravatalozására és az elbocsátó istentiszteletre a nagykárolyi evangélikus templomban, 2013. május 22-én, szerdán 11 órakor kerül sor, a temetési szertartás pedig ugyanezen a napon, 17 órától a kolozsvári Házsongárdi temető nagykápolnájában lesz megtartva. A viszontlátás reményében búcsúzunk az elhunyttól! Emléke legyen áldott!
A család kérése az, hogy egy szál virággal vegyünk búcsút elhunyt testvérünktől, a végtisztességtevéskor koszorúmegváltás címen a kihelyezett perselybe elhelyezett adományokat a kolozsvári evangélikus templom felújítási munkálataira ajánljuk fel.
Szabadság (Kolozsvár)

Pillanatok egy kolozsvári filmzeneszerző életéből
Ha a kolozsváriakat megkérdeznénk, hány kortárs filmzeneszerzőt ismernek, valószínűleg kevesen tudnának válaszolni. Pedig Fazakas Áron – a Györkös Mányi Albert Emlékházban megszervezett Zeneszó című rendezvénysorozat májusi vendége – Kolozsváron él és alkot. A Horváth Zoltán által moderált beszélgetésből megtudhattuk: hogyan lesz a Báthory-líceum volt tanulójából, aki gyerekként agysebésznek készült, sikeres filmzeneszerző és egyetemi oktató, Fazakas ugyanis a Sapientia EMTE kolozsvári karán oktat főállásban.
Horváth Zoltán először arról kérdezte interjúalanyát: a Báthory-líceum padjaiból hogyan került a kolozsvári zeneakadémiára? Fazakas elmondta: eredetileg agysebésznek készült, de az érettségi előtt pár hónappal felhagyott ezzel az elképzelésével, mivel látta, milyen a romániai kórházi világ… és a zeneakadémiát választotta. Számára nem volt teljesen idegen ez az irány, hiszen középiskolásként a Horea úti zeneiskolában tanult zongorázni. – A zenepedagógia szakon az első két évben arra összpontosítottam, hogy pótoljam be a hiányosságokat. Az akkor még ötéves alapképzés után a zeneszerzés szakon mesteriztem és zeneszerzésből doktoráltam Terényi Ede zeneakadémia professzor irányításával. Ede bácsi, akinek én voltam azt hiszem az utolsó doktorandusza, igazi klasszis: pontosan tudta, hogyan kell engem a jó irányba terelni. Remélem, hogy végül meg volt elégedve a munkámmal. A Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetemen 2012-ben fejeztem be zeneszerzés szakon posztdoktori tanulmányaimat – részletezte Fazakas.
Találóan jegyezte meg Horváth Zoltán, hogy Fazakas úttörő volt a romániai kortárs filmzene terén, aki „először bozótvágó késsel, majd szuperszonikus vágóeszközzel” haladt a zenészek által kevésbé ismert területen.
Első nemzetközi sikerét 2005-ben aratta, amikor egy dél-koreai négyperces reklámfilmhez kellett hat nap alatt zenét komponálnia. – Felhívott telefonon egy dél-koreai hölgy, aki azt mondta: az interneten meghallgatta korábbi, Sztalaktitek című művemet, és úgy gondolja: én vagyok a megfelelő ember. Azt sem hallgatta el, hogy a beküldési határidő hat nap múlva esedékes. Hat nap megfeszített munka után a hetedik nap elutaztam Kijevbe, ahol az ottani filharmonikusokkal és Cristian Sandu kolozsvári karmesterrel másfél óra alatt vettük fel a reklámfilm zenéjét. A komponálás során még arra is ügyelnem kellett, hogy amikor a filmben szereplő nagyzenekar lefele húzza a vonót, hosszabb hangot játszva, akkor a zenében is egy hosszabb hang következzen. A kijevi felvételkor nem várt akadállyal kellett szembenéznünk: az eredeti tempójelzést mutató digitális metronómhoz nem volt elem, ezért a zenekar egyik tagja végigutazta a várost, hogy szerezzen egy elemet, mivel ünnepnap volt, és az üzletek többsége be volt zárva – magyarázta.
Fazakas Áron elmondta: a kortárs filmművészetben megszűnik a zeneszerző autonóm művészi státusa; a nem folyamatosan hangzó zene pedig fontos dramaturgiai mondanivalóval rendelkezik. – A filmben nem csak a zene, hanem a csend is dramaturgiai eszköz. Ugyanakkor a film zeneszerzőjére, ahogy mondani szokás, „a kutya sem kíváncsi”, hiszen a zene csak egy kis fogaskerék a film gépezetében. A filmzene esetében nem beszélhetünk stiláris egységről, de nagyon fontos a pontosság, azaz a film és a zene közötti korrespondencia – hangsúlyozta Fazakas.
A beszélgetés során megtekinthettük az említett négyperces reklámfilmet, továbbá Horaţiu Damian kolozsvári román újságíró által 2010-ben készített A szerződés (Contractul) című rövidfilmet is, amelynek zenéjét szintén Fazakas Áron szerezte.
A hírnevet hozó Sztalaktitek című művet a Csíki Kamarazenekar tolmácsolásában és Ménesi Gergely budapesti karmester vezényletével hallgathattuk meg. Az alkotás a Duna televízióban is látható volt, a budapesti Bartók Rádió pedig élőben közvetítette.
Horváth Zoltán a Sapientiában folytatott oktatói tevékenységéről is kérdezte Fazakast, aki áldásos munkahelynek nevezte a fentebbi egyetemet, ahol filmzenét és filmhangot tanít. – Hallgatóimnak mindig azt mondom, hogy a legfontosabb az alkotói gondolat. Továbbá arra buzdítom őket, hogy tudjanak különbséget tenni értékes és értéktelen zene között, hiszen számomra csak ez a két kategória létezik. A jövő filmes szakembereinek tisztában kell lenniük a zenei fogalmakkal, hogy aztán filmjük zeneszerzőjének elmondhassák, hogy mit akarnak. Régi álmom az, hogy majd vénemberként ülök a karosszékben, és a tévében egy volt tanítványom filmjét mutatják. Erre én felkiáltok: az én tanítványom volt! – humorizált az előadó.
Fazakas kitért arra is, hogy most dolgozik egy hat kötetből álló szakkönyvsorozaton, amely nem csak a rendezőknek nyújt majd eligazítást, hanem a filmkedvelők számára is. E sorozat része egy háromnyelvű (román, magyar, angol) szakszótár is.
Felvételről meghallgattuk továbbá a Don’t catch the Mouse című fúvósötöst is, majd a hallgatók is feltehették kérdésüket a filmzeneszerzőnek.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Lezajlott a csíksomlyói búcsú
A legnagyobb magyar zarándoklatra az idén is több százezer zarándok érkezett Erdélyből, Magyarországról és a világ minden tájáról. A székelyföldi zarándokok egy része a hagyománynak megfelelően végig gyalogosan tette meg az utat.
A helyszínre vezető csíkszeredai Szék utcán szombat reggel tömött sorokban haladtak a zarándokok a csíksomlyói kegytem- plom felé, amely elől aztán felkapaszkodtak a hegynyeregbe. A hagyomány szerint keresztaljáknak nevezett (kereszt alatt vonuló csoportok) élén tábla jelzi a település nevét, ahonnan a csoport érkezett. Az egyházi zászlók mellett megannyi magyar és székely zászló is tarkította a képet.
A felvonulás hangulatát azok az egyházi énekek, imádságok határozták meg, amelyeket a különböző zarándokcsoportok énekeltek. A moldvai csángók csoportjai hagyományos népviseletbe öltözve érkeztek a helyszínre, de nagyon sokan voltak székely népviseletben is.
Amint a szertartás előtt a szervezők bejelentették, a csíksomlyói búcsúnak minden évben egyetlen meghívottja van, a prédikációt mondó lelkész. Idén ez Ternyák Csaba egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke. Bejelentették Áder János magyar köztársasági elnök jelenlétét is, aki magánszemélyként vett részt az eseményeken, felesége társaságában. Személyében első alkalommal vett részt a zarándoklaton hivatalban levő magyar államfő. Köszöntötték Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest is, és jelen volt a KDNP teljes parlamenti frakciója is. A magyar állami vezetőkkel együtt kapaszkodott fel a hegyre Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.
Az egybegyűltek tapssal köszöntötték a több napon át gyalog zarándoklókat, de tetszést aratott a legtávolabbról jövők, a tíz argentínai zarándok érkezését jelző hír is.
A boldogság a hit következménye, és ez utóbbi a legteljesebb választ nyújtja az emberek legégetőbb kérdéseire, így aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az emberi életet boldoggá, széppé, szabaddá teszi – fejtette ki Ternyák Csaba egri érsek, a búcsú főszónoka.
Szentbeszédében az érsek megállapította, hogy a hit zarándokútján nem csak hívők járnak, hanem keresők is szép számban, akik „szívük rejtekén foglalkoznak az Isten kérdésével". Mint mondta, Isten a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját, amely azóta minden ember számára nyitva áll. Megállapította, hogy a hit ma nem csupán a gyakorló keresztények kiváltsága, és ezért arra buzdította a hallgatóságot, tegyék a plébániákat tanútevő, befogadó közösségekké, hogy azok minden kereső ember lelki otthonává váljanak.
Az érsek szentbeszédében a boldogság és a hit kapcsolatáról beszélt, és felidézte Erzsébetnek Máriához intézett szavait: „boldog vagy, mert hittél!". Rámutatott: Erzsébet szavai is mutatják, hogy a hit és a boldogság összetartoznak. A szónok Máriát említette példaként, aki – mint mondta – többet tud a hitnél, a boldogságnál, mint bárki más, ezért érdemes rá hallgatni és elfogadni a segítségét. Aláhúzta: Mária nem azért volt boldog, mert kiváltságokat kapott azáltal, hogy Isten fiának anyja lehetett, hanem azért, mert jobban hitt Istennek, mint saját tapasztalatának. Ezért megtette azt, amit Isten mondott neki, még úgy is, hogy teljes egészében ő sem ismerte a szeplőtelen fogantatással kapcsolatos isteni tervet. „Egyedül a hitbe kapaszkodott, ez tette Máriát naggyá, boldoggá" – mondta az egri érsek.
Kijelentette, ma szinte csak a vallás szembesít olyan sorskérdésekkel, mint a jó és a rossz, a halál és az örök élet, a bűn és a kegyelem, ezért aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az ember életét boldoggá, széppé, szabaddá teszi. „A hitben találja meg az ember a saját koordinátáit, (...) a hit szabadít meg az Isten nélküli ember kozmikus árvaságától" – mondta Ternyák Csaba.
A zarándoklat végén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a magyar megmaradás parancsát tanulhatják meg a zarándokok. Semjén örvendetesnek tartotta, hogy évről évre nagyobb tömegek zarándokolnak ki a Somlyó-hegy nyergében tartott egyházi szertartásra. „Fantasztikusan sokan vagyunk, és ez két szempontból is fontos. A csíksomlyói zarándoklat keresztényként megerősít a hitünkben, és magyarként a magyarságunkban" – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
MTI
Erdély.ma

Csíksomlyói búcsú - Semjén Zsolt szerint a magyar megmaradás parancsát lehet a búcsún megtanulni
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Csíksomlyó, 2013. május 18., szombat (MTI) - A csíksomlyói búcsún a magyar megmaradás parancsát tanulhatják meg a zarándokok - nyilatkozott az MTI-nek a zarándoklat végén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt örvendetesnek tartotta, hogy évről évre egyre nagyobb tömegek zarándokolnak ki a Somlyó-hegy nyergében tartott egyházi szertartásra. "Fantasztikusan sokan vagyunk, és ez két szempontból is fontos. A csíksomlyói zarándoklat keresztényként megerősít a hitünkben, és magyarként a magyarságunkban" - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hozzátette, azért jár vissza évről évre Csíksomlyóra, mert számára a zarándoklat erőforrás. Ha feltöltekezik vele, az egész évben kitart. Semjén Zsolt azt tartotta fantasztikusnak, hogy Csíksomlyóra nemcsak az erdélyi magyarok jönnek el, az az egyetemes magyarság találkozási helyévé vált.
Kijelentette, a magyarságnak az egyetemes emberiséggel szembeni kötelessége, hogy kultúráját, nyelvét megőrizze, átadja a későbbi generációknak. Úgy vélte, ehhez tudatosítani kell az emberiségnek adott magyar értékeket. "Amikor ennyien itt vagyunk, ennyi jó arcú ember van lelkiekben is együtt, ez a kézzel fogható megerősítése annak, hogy meg fogunk maradni, innen minket nem lehet elüldözni" - fogalmazta meg Semjén Zsolt.
A Csíksomlyói búcsún több százezer - zömében magyar - zarándok vett részt a világ minden tájáról
MTI

Csíksomlyói búcsú: „a boldogság a hit következménye”
MD, TK
Forrás: MTI
Ternyák Csaba egri érsek szavaival szombaton kezdetét vette Csíksomlyón a pünkösdi búcsú. Az érsek szentbeszédében a boldogság és a hit összefüggéséről beszélt.
A boldogság a hit következménye, és ez utóbbi a legteljesebb választ nyújtja az emberek legégetőbb kérdéseire – mondta Ternyák Csaba, az idei búcsú fő szónoka. Kijelentette, ma szinte csak a vallás szembesít olyan sorskérdésekkel, mint a jó és a rossz, a halál és az örök élet, a bűn és a kegyelem, ezért aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az ember életét boldoggá, széppé, szabaddá teszi. „A hitben találja meg az ember a saját koordinátáit, (…) a hit szabadít meg az Isten nélküli ember kozmikus árvaságától”.
Az érsek felidézte Erzsébetnek Máriához intézett szavait: „boldog vagy, mert hittél!”. Rámutatott: Erzsébet szavai is mutatják, hogy a hit és a boldogság összetartozik. A szónok Máriát említette példaként, aki – mint mondta – többet tud a hitről, a boldogságról, mint bárki más, ezért érdemes rá hallgatni és elfogadni a segítségét.
Mária egyedül a hitbe kapaszkodott
Aláhúzta: Mária nem azért volt boldog, mert kiváltságokat kapott azáltal, hogy Isten fiának anyja lehetett, hanem azért, mert jobban hitt Istennek, mint saját tapasztalatának. Ezért megtette azt, amit Isten mondott neki, még úgy is, hogy teljes egészében ő sem ismerte a szeplőtelen fogantatással kapcsolatos isteni tervet. „Egyedül a hitbe kapaszkodott, ez tette Máriát naggyá, boldoggá” – mondta Ternyák Csaba.
Szentbeszédében az érsek megállapította, hogy a hit zarándokútján nemcsak hívők járnak, hanem keresők is szép számban, akik „szívük rejtekén foglalkoznak az Isten kérdésével”. Mint mondta, Isten a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját, amely azóta minden ember számára nyitva áll. Megállapította, hogy a hit ma nem csupán a gyakorló keresztények kiváltsága, és ezért arra buzdította a hallgatóságot, tegyék a plébániákat tanútevő, befogadó közösségekké, hogy azok minden kereső ember lelki otthonává váljanak.
Keresztényként és magyarként is megerősít
A csíksomlyói búcsún a magyar megmaradás parancsát tanulhatják meg a zarándokok – nyilatkozott a zarándoklat végén a miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt örvendetesnek tartotta, hogy évről évre nagyobb tömegek zarándokolnak ki a Somlyó-hegy nyergében tartott egyházi szertartásra. „Fantasztikusan sokan vagyunk, és ez két szempontból is fontos. A csíksomlyói zarándoklat keresztényként megerősít a hitünkben, és magyarként a magyarságunkban” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hozzátette, azért jár vissza évről évre Csíksomlyóra, mert számára a zarándoklat erőforrás. Ha feltöltekezik vele, az egész évben kitart. Semjén Zsolt azt tartotta fantasztikusnak, hogy Csíksomlyóra nem csak az erdélyi magyarok jönnek el, az az egyetemes magyarság találkozási helyévé vált.
Kijelentette, a magyarságnak az egyetemes emberiséggel szembeni kötelessége, hogy kultúráját, nyelvét megőrizze, átadja a későbbi generációknak. Úgy vélte, ehhez tudatosítani kell az emberiségnek adott magyar értékeket. „Amikor ennyien itt vagyunk, ennyi jó arcú ember van lelkiekben is együtt, ez a kézzel fogható megerősítése annak, hogy meg fogunk maradni, innen minket nem lehet elüldözni” – fogalmazta meg Semjén Zsolt.
Czestochowára kerül a kegyszobor másolata
A lengyelországi Czestochowára kerül a csíksomlyói Mária-kegyszobor másolata – jelentették be a szervezők a szombati búcsú végén. A csíksomlyói ferences szerzetesek a szobor másolatával kívánták viszonozni azt az ikont, amelyet a czestochowai zarándokhelyről küldtek tavaly Csíksomlyóra. A fából faragott, az eredetinél kisebb méretű szobrot a Boldogasszony zarándokvonattal viszik előbb Budapestre, ahonnan június elején érkezik meg a lengyelországi pálos rend Jasna Góra-i kolostorába.
Az adományt megköszönő, magyarul elmondott beszédében Majevszki Roman atya a magyar és a lengyel nép történelmi gyökerekkel rendelkező barátságát említette. Azt mondta, azért igaz ez a barátság, mert „a kereszt alapján köttetett”.
A pálos atya a magyar nép igazi lelki forrásának nevezte Csíksomlyót. Hozzátette: a kolostorába látogató magyar csoportokat általában megkéri, hogy énekeljék el a székely himnuszt. Megállapította, hogy a himnusz Csíksomlyón szól a legszebben, a leghitelesebben. „Szűzanya, vezesd még egyszer győzelemre néped”, parafrazeálta a székely himnusz szövegét a lengyelországi pálos szerzetes, akit lelkesen megtapsolt a több százezres zarándoktömeg.
MNO

Külön utakon, de közösen?
Különbözik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) álláspontja a nemrég újra felmerült pártfúzióról. A polgári párt a két politikai tömörülés együttműködésében gondolkodik, a néppárt szerint az RMDSZ hegemóniájával szemben csak egyetlen erős nemzeti erő esélyes.
Ha eredményesen akarjuk megjeleníteni az erdélyi és azon belül a magyar közösségi célokat, rendet kell teremteni az autonómiapárti erők között. Kezdeményezésünk ezért mindig időszerű. Most azonban kedvezőbb a politikai környezet ennek kivitelezésére, hiszen 2013 nem választási év, ilyenkor a politikai pártok a szervezetépítésre koncentrálnak, keresik a legjobb megoldást programjuk képviseletére. A néppárt megújult elnökségének első döntése volt felvenni a parlamenti választási kampányban félretett egységesítési folyamat fonalát, és azt tovább vinni a pártfúzió irányába – fogalmazott lapunknak Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a pártfúziót firtató kérdésünkre. A néppárti politikus az ésszerűségnek a zsigeri reakciók feletti győzelmében bízik, bár tudja, sem a mindennapi életben, sem a politikában nem könnyű ezt elérni.
„Már a megválasztásom utáni első nyilatkozatomban nyilvánvalóvá tettem, hogy a Magyar Polgári Párt nem fuzionál más pártokkal. Ezt most is így gondolom” – szögezte le lapunknak Biró Zsolt, az MPP elnöke, aki azonban nem zárkózik el a párbeszéd lehetőségétől. Szerinte tévedés volt a néppárt részéről fúzióról beszélni a tárgyalások megkezdése előtt.
Együttműködés, de hogyan?
A fúzió MPP-s elhárításáról szólva Toró úgy fogalmazott: „A szűk pártérdekek kalodájába bezárt egyes vezetők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy egy párt nem öncél, hanem eszköz egy közösségi cél eléréséhez.” Fontosnak tartja a tárgyalások beindítását, ő azonban a két párt fúzióját tekinti célravezető megoldásnak: „A fúzió különböző módozatait a párttörvény pontosan leírja. Ezekből kell kiválasztani a cél szempontjából a legmegfelelőbbet.”
Biró Zsolt az együttműködésnek különböző formáit tudná elfogadni: „Lehet szó pártszövetségről, választási szövetségről, koalíciós együttműködésről, sokféle változatról, bármilyen irányba nyitottak vagyunk. Alapelvünk viszont a párt szervezeti önállóságának megőrzése” – fogalmazott az MPP elnöke.
Toró elismeri, hogy hosszú a nézetkülönbségek sora, de ezt nem tartja elegendő oknak arra, hogy elállják az egységesülés felé vezető utat: „A megoldás az, hogy a jövőnket Bukarestben kereső RMDSZ egészségtelen hegemóniájával szemben közösen erős, Erdély-központú szervezetet építsünk, és ezáltal kényszerítsük ki az együttműködést a közös nemzetpolitikai célok érvényesítése érdekében.”
Ki kinek partnere?
Az MPP elnökétől megkérdeztük, nem tartja-e ellentmondásosnak, hogy a tavalyi parlamenti választások előtt a „kisebbik rosszra”, az RMDSZ támogatására buzdították szavazóikat, miközben természetes szövetségesük éppen a néppárt lett volna. Biró szerint nincs ebben ellentmondás: „Az MPP elsőként ismerte fel az RMDSZ-szel való együttműködés szükségességét. Az MPP akkor is, és most is a választás szabadságát hirdeti, bármennyire is megpróbálják ezt egyesek megkérdőjelezni. Mi viszont nem kérdőjelezzük meg egyetlen magyar párt létjogosultságát sem.” A pártelnök ugyanakkor hibának tartja, hogy bejegyzésével a néppárt megosztotta a jobboldali szavazókat. Úgy véli, mégsem állnak közelebb az RMDSZ-hez, mint a néppárthoz: ha nemzeti ügyről van szó, mindenkivel tárgyalni akarnak.
Toró az egyik alapvető nézetkülönbséget abban látja, hogy „az MPP elnöke szerint a Néppárt létrehozásával Tőkés László és csapata megosztotta a nemzeti oldalt. Mi úgy gondoljuk, az autonómia-párti tábor szétveréséért az MPP azóta távozó alapító elnöke, Szász Jenő a felelős. Ő hatalmának konzerválása érdekében tehetséges és elkötelezett emberek sorát távolította el pártjától, ahelyett hogy megfelelő szakmai és politikai hátországot szervezett volna több mint ötszáz volt önkormányzati tisztségviselőjének.”
Önkormányzatoktól a polgári kezdeményezésekig
A pártelnökök elismerik, hogy az önkormányzatokban együttműködés van a két ellenzéki párt között. „Ez az együttműködés sajnos jóval kevesebb helyen alakult ki, mint amennyire igény és lehetőség lenne. A Néppárt országos elnöksége a kezdetektől bátorítja az együttműködést szakmai és politikai szempontok alapján egyaránt. Ennek akár intézményes formát is adhatunk, ahogyan ez például Kézdivásárhelyen történt. Hogy segíti-e ez az egységesülés folyamatát? Természetesen igen, mert a közös munka során eltűnhetnek azok a tévhitek és félelmek, amelyeket mesterségesen táplálnak az egységesülés folyamatában ellenérdekelt erők. Úgy gondoljuk, az alulról jövő pozitív kezdeményezések jó irányba befolyásolhatják az MPP országos vezetését is” – fogalmazott Toró.
Biró Zsolt természetesnek tartja, hogy bizonyos ügyekben együttműködik az önkormányzatokban a két pártfrakció, és azt is, hogy van, amiben nem. Szerinte a két párt programja sok tekintetben megegyezik, inkább a kivitelezésben vannak eltérések. Példaként említette a polgári kezdeményezések ügyét, amelyet az MPP elnöke kiemelne a pártpolitika vonzásköréből. Úgy véli, Erdélyben abszolút prioritást kell élveznie a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiáját szorgalmazó polgári kezdeményezésének, az MPP ezért sem nyújtott be saját kezdeményezést. Ettől függetlenül a néppárti aláírásgyűjtést is támogatnák, ha az további lépést jelenthet az európai kisebbségi jogok törvényi garanciájához.
Toró T. Tibortól azt is megkérdeztük, élne-e a néppárt az MPP törvényes felszámolásának lehetőségével, hiszen a párttörvény szerint ha két egymás utáni parlamenti választáson nem méretteti meg magát egy párt, kezdeményezhetik a felszámolását. „Sokan azt vallják, a politikában a cél szentesíti az eszközt. A Néppárt vezetői azonban ezt nem így látják, főleg nem a magyar-magyar versenyben. Mitől lennénk mi mások az RMDSZ balkáni praktikákban edzett egyes politikusainál, ha a román nemzetállam erőszakszervezeteitől várnánk a megoldást belső nézetkülönbségeink feloldására? Aki erre képes, bármire képes. Tehát mind politikai, mind erkölcsi megfontolásokból elutasítunk hasonló eszközöket. Ha az egységesülésnek ez lenne a fő szempontja, akkor az egész halva születik” – szögezte le a néppárt elnöke.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár) |

Az aranykor böjtje
Alapjaiban rázhatja meg az RMDSZ-t az a letartóztatás- és vizsgálatsorozat, amely e hét elején zúdult a tulipános alakulatra. Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök és néhány munkatársa ellen bekeményített a korrupcióellenes ügyészség, Olosz Gergely letette a szenátori terheket, vélhetően azért, hogy megússza a rangjabeliek számára a Legfelsőbb Bíróságon fenntartott számonkérés cseppet sem irigylendő kirakatát. És ki tudja, merre kanyarog még a hasonló ügyek vége?
Pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenül aligha örül bárki magyar ezeknek az eseményeknek. Egyrészt azért, mert a magyar közösség képviselőit érő zaklatások láttán bizonyos mértékben saját komfortérzetünkben is érintve érezzük magunkat, kisebbségi sorsunkban mindannyiunknak fáj, ha bántják a magyart. Kicsorduló könnycseppünket letörölve azonban már arra kell gondolnunk: mi van, ha igazak azok a vádak? Persze minden közösségnek megvannak a maga botladozói, ezúttal azonban a legnagyobb választói tömegek bizalmát birtokló érdekvédelmi szövetség néhány prominenséről van szó. Ők azok, akik az eddigi hatalmi beágyazódások „lakóiként” még mindig rengeteg emberrel hitetik el, hogy az eddigi út az egyetlen járható. És ha jólesően rádiózva suhanunk az Oklánd és Vargyas közötti, már csak néhány átereszre és felfestésre váró, a legutóbbi magyar világot követően negyven éven át építőmunkást nem is látó úton, egy percre talán hajlamosak is vagyunk helyeselni. Ha viszont az állandó fenyegetettség, a zsarolhatóság a hasonló megvalósítások ára, aligha éri meg a dolog.
Tudomásul kellene végre venni, hogy veszélyes dolog egyetlen pillérre helyezni közösségi és emberi sorsokat. A magyar érdekképviselet pozíciókkal és pénzosztogatási kompetenciákkal kirakott aranykorának böjtje most kezd elérkezni. Nem csak a pénzcsapok elzárásával, hanem régi rossz alkuk felemlegetésével, bűnügyi dossziék meglobogtatásával, vagy – mint most Borboly esetében – azok fellapozásával.
Az RMDSZ középtávú jövőjének „kinevelt”, a kor elvárásainak megfelelő tudással, eszköztárral és erkölcsi mércével felfegyverzett fiatal farkasai vergődnek a különböző hatóságok hálójában. Nem tudjuk, bűnösök-e vagy sem. Ami bizonyos, hogy kálváriájuk révén egy egész közösség mundérján is folt esett. Ha annak drukkolunk, hogy ártatlanságuk bebizonyosodjon, jelentős mértékben magunkért szorítunk. No meg azért, hogy végre kopjon el a kocsmapolitizálás veretes bölcsessége, miszerint aki háborúba megy, számoljon azzal, hogy a túloldalról is lőnek.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Románok tüntettek az autonómiáért Kolozsváron
Szombat délben Kolozsvár belvárosában mintegy húsz, többségében román nemzetiségű tüntető fejezte ki szimpátiáját Erdély autonómiája mellett. A helybelieken kívül Szebenből, Medgyesről és Nagyváradról is érkeztek az előre bejelentett megmozdulásra.
„Autonómiát Erdélynek!”, „Kolozsvár, Erdély fővárosa”, „Föderális Romániát!” – hirdették a közel félórás tüntetésen felvonultatott transzparensek, ahol felolvastak egy, Románia régiósításával kapcsolatos nyilatkozatot is. A nemrégiben megfogalmazott kiáltvány Erdély önrendelkezése mellett foglal állást, valamint felhívja a figyelmet a tervezett régiósítás legfőbb veszélyére, vagyis a magyar közösség tudatos asszimilációjára a román többséggel szemben. A megjelentek – egyebek mellett – kifejezték határozott igényüket a regionális parlamenttel, az önálló, erdélyi költségvetéssel, a régió történelmi határainak tiszteletben tartásával és az elkobzott anyagi javak visszaszolgáltatásával kapcsolatban is.
Az esemény szervezője Fancsali Ernő, székelyudvarhelyi születésű, de jelenleg Kolozsváron nemzetközi kapcsolatokat tanuló egyetemista. Elmondása szerint, május 18-án volt két éve, hogy elkezdte szerkeszteni az Autonomy for Transylvania Facebook-oldalt, melynek mára már közel ötezer követője van. Az évforduló apropóján Fancsali úgy gondolta, ideje a virtuális térből kimozdulva, a mindennapi életben is hangot adni az erdélyiek autonómia-igényének. Ennek megfelelően egy Facebook-esemény mentén szerveződő tüntetők szombaton megjelentek a kolozsvári Széchenyi-téren (ma Mihai Viteazul-tér). A demonstráció főszervezője, a résztvevők alacsony létszáma ellenére is, sikeresnek ítélte a megmozdulást, melynek következő állomására június 15-én kerül sor Nagyszebenben.
A tüntetés rendőri biztosítás mellett, rendbontás nélkül ért véget.
vajma.info
Erdély.ma