Ortodox agrárium
Felcsillant a jobb élet reménye a román gazdák számára, hiszen mostantól igazi szakemberek gondoskodnak arról, hogy a Fennvaló áldása kísérje munkájukat.
Az történt ugyanis, hogy a kormány megállapodott az ortodox egyházzal arról, hogy a papok a liturgiák végén tájékoztatni fogják zömmel gazdálkodással foglalkozó vidéki híveiket a mezőgazdaság területén rendelkezésre álló európai uniós támogatási lehetőségekről.
Ha jobban belegondolunk, a lépés tulajdonképpen logikus, hiszen Romániában az ortodox egyház államegyházi kiváltságokat élvez. A kormány és az önkormányzatok számolatlanul szórják a pénzt a görögkeleti felekezet templomainak építésére, tehát teljesen természetes, hogy a pópák a továbbiakban az állam által rájuk testált közfeladatokat is ellássanak. Sőt amenynyiben az együttműködés sikeresnek bizonyul, további területekre is ki lehetne terjeszteni.
Például ott vannak az állami cégek. A legnevesebb, állami irányítású vállalatok már évek óta a csőd szélén szédelegnek, a vasút, a posta, valamint számos energetikai és vegyi üzem többezres nagyságrendű elbocsátásokra kényszerül. Viszont az ortodox egyház köztudomásúlag az egyik legnyereségesebb vállalkozás Romániában. Mintegy 35 ezer hektárnyi erdő és 40 ezer hektárnyi termőföld van a tulajdonában (már csak ezért is alkalmas a mezőgazdasági tanácsadásra), de az ikon- és gyertyaértékesítésből is tízmilliók folynak be, vannak szállodái és panziói, és van olyan püspökség, amely tőzsdézett is. Ennek nyomán véget kell vetni a képmutatásnak, el kell ismerni, hogy az ortodox egyház szorosan összefonódott az állammal, a veszteséges cégeket pedig a virágzó üzleti birodalommal rendelkező őboldogságák és beosztottaik gondjaira kell bízni. Ha eddig ilyen jól elboldogultak, akkor az isteni gondviselés bizonyára abban is a segítségükre lesz, hogy a vasúttársaságokat vagy a vegyi üzemeket is gazdaságosan működtessék. Az alkalmazottak pedig kétszeresen jól járnak, hiszen ha valami nyomasztja őket, csak bekérezkednek műszak végén az ügyvezető igazgatóhoz gyónni egyet.
Ha bejönne az üzlet, akkor az ortodoxok legalább ilyen formában visszajuttatnának valamit a számolatlanul a számlájukra vándorló közpénzekből. Bár előfordulhat, hogy az ájtatos pátriárkák és pópák az ökumenizmus jegyében szívesebben fizetnének vatikáni valutával.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Forgách András ősbemutatója Váradon
Egy izgalmasnak ígérkező dráma, A fiú ősbemutatójával zárja a színházi évad premierjeinek sorát a nagyváradi Szigligeti Színház.
A ma este debütáló darabot a Jászai Mari-díjas dramaturg, Forgách András jegyzi szerzőként és rendezőként is.
„Öt évvel ezelőtt írtam, pontosabban akkor fejeztem be. Egy fél évet töltöttem egy svájci kolostorban, ott írtam meg. De én kéretlenül nem szeretem sehova se elküldeni a munkáimat, várom, hogy hívjanak” – mesélte az író a tegnapi sajtótájékoztatón. Szabó K. István, a társulat igazgatója megkereste Forgáchot az új drámák bemutatását támogató Katona József pályázat kapcsán és bevallása szerint egyből megtetszett neki a mű. A történet három tragikus figura sorsáról szól, az Öregasszony, a Lelkész és a Fiú sorsa fonódik össze. Forgách a Krónika érdeklődésére elmondta, hogy ezt a fiút valójában nem ő találta ki, egy barátnője története inspirálta. Az ő egyik ismerőse kábítószerfüggő volt, majd olymódon lett öngyilkos, hogy felakasztotta és benzinnel leöntve felgyújtotta magát. Azóta foglalkoztatta a kérdés, hogy mitől lesz valaki ennyire elkeseredett, hogy ilyesmit elkövessen.
A rendezésre is Szabó kérte őt fel, s bár magát nem tartja rendezőnek, korábban már több művet is színpadra vitt. „Ha létezik reneszánsz alkat, akkor Forgách András a színház reneszánsza. Kevés olyan embert ismerek, mint ő. Dramaturg, író és rendező” – mondta a társulatvezető, aki már az elején biztos volt abban, hogy termékeny és izgalmas lesz az együttműködésük. Lapunk érdeklődésére Forgách elmondta, hogy egyéniségükkel a színészek sokat tettek hozzá a darabhoz, mi több, helyenként még a szövegen is változtatott miattuk. „Egyiküknek nem jutott eszébe az én mondatom és sokkal jobbat mondott helyette” – mesélte. A darab amúgy az év végén nyomtatásban is megjelenik majd Forgách válogatott drámakötetében. Az ősbemutató a 35 férőhelyes Studióban lesz péntek este 19 órától, majd szombaton és vasárnap szintén 19 órától lehet ismét megtekinteni az előadást.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: szükségszerű RMDSZ-revízió
Szükség van a negyedszázaddal ezelőtt megalakult RMDSZ politikai és erkölcsi megtisztulására egy újabb erdélyi magyar összefogás reményében – szögezte le közleményében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
„Annak ellenére, hogy az RMDSZ alapjában véve elhibázott politikai vonalvezetése mostanra sem változott meg, és pártpolitikai korlátait a nemzetpolitika szintjére emelkedve még mindig nem képes meghaladni – egyes kedvező jelek, valamint a magyar valóság és a külső politikai körülmények kényszerítő ereje óvatos bizakodásra jogosíthatnak fel bennünket" – írja az európai parlamenti képviselő.
Tőkés üdvözölte azt a külpolitikai nyitást, mely legfőképpen az európai polgári kezdeményezés útjára indítása vonatkozásában mutatkozik meg. „A nemzeti tanácsaink és pártjaink által átmentett erdélyi, székelyföldi autonómia ügye iránti RMDSZ-es magatartás-változás – ha nem marad meg csupán a retorika szintjén – szintén jó irányba mutathat. Ebbe a sorba illeszkednek: a regionális-közigazgatási átrendezés, valamint az alkotmánymódosítás terén kialakult RMDSZ-politika – mutatott rá. – Kellő és indokolt óvatosságot tanúsítva, álljunk meg ezeknél a példáknál, melyek súlyuknál és jelentőségüknél fogva alkalmasok arra, hogy – egy újabb erdélyi magyar összefogás távlatában – az RMDSZ revíziójának a reményére jogosítsanak fel."
Krónika (Kolozsvár)

Szatmárnémeti napok magyarok nélkül
A több mint negyven százalékban magyarok lakta Szatmárnémeti városünnepének három napja alatt a 66 fellépő közül csupán három magyar: Surányi Botond, Caramel és egy néptáncegyüttes – derült ki az önkormányzat szerdai ülésén, melyen a városnapok programját véglegesítették. A konferansziék közül egyetlen személy sem beszél magyarul.
Pataki Csaba szenátort, az RMDSZ Szatmár megyei elnökét ez már nem is lepte meg. "Egy éve, a helyhatósági választások óta az újonnan választott szociéáldemokrata városvezetés módszeresen megsérti a mindenkori együttélés zálogait Szatmárnémetiben" – nyilatkozta a maszol.ro-nak. A politikus szerint a helyi önkormányzat vezetői és a többségi tanácsosok nyilvánvaló elnyomási politikát folytatnak. "Szatmárnémeti magyar lakossága meghaladja a 40 százalékot, ennek ellenére úton-útfélen negatív diszkrimináció áldozata a közösség valamennyi területen: gazdaság, oktatás, közigazgatás, szociális háló, kultúra, környezetvédelem" – jelentette ki.
Pataki emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban a közigazgatási intézményekben új személyeket alkalmaztak, ám sehol egyetlen magyarral sem szerződtek, az oktatási tevékenységekből kihagyják a magyar iskolákat, de a városigazgatás gazdasági területein is negatív diszkriminációt alkalmaznak. „Az önkormányzati gyűléseken az RMDSZ-es tanácsosok szavazata nélkül is át tudnak vinni bármilyen döntést, hiszen a 22 tanácsosból csak kilencen vagyunk ellenük” – fogalmazott Pataki a maszol.ro-nak. Hozzátette, társadalmi kultúra hiánya jellemzi a szatmárnémeti vezetést minden területen.
Pataki szerint volt még példa hasonló magatartásra a többségi nemzet részéről Szatmáron, ezért a magyar közösség számos civil kezdeményezéssel igyekszik jogainak gyakorlására. Idén is megszervezik a Partiumi Magyar Napokat, immár tizenkettedik alkalommal. Erre a rendezvényre a helyi és a megyei költségvetésből is létezik elkülönített támogatás.
„Ha a költségvetési év lezárul és meglesz a költségvetési végrehajtás, összegzést készítünk, aminek alapján minden jogi lehetőséget kihasználunk majd arra, hogy panasszal éljünk” – fogalmazott a tanácselnök. Hangsúlyozta, csakis hivatalos papírokkal van értelme igazolni az elnyomási politikát, amit a jelenlegi városvezetés alkalmaz a magyar közösség ellen, de ha kilóg a lóláb, tervezik az országos diszkriminációellenes tanácsnál is bepanaszolni Szatmárnémeti városvezetését.
Maszol.ro

Az „egy közös magyar ügy” hite
Szeretünk beszélni Trianon meghaladásáról, gyógyításáról, a Trianonon való túllépésről. Léteznek is olyan lépések, technikák, amelyek ebbe az irányba mutatnak lelki öncsonkítás nélkül (lásd a magyar állampolgárság kiterjesztése, június 4-nek a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása), ettől függetlenül kőkemény tény, hogy Trianon negatív következményei máig hatnak, és több síkon érvényesülnek.
Sok szó esett a rendszerváltás után – amikor egyáltalán nyíltan lehetett beszélni e kérdéskomplexumról – az anyagi lelki, lélekszámbeli veszteségről, annál kevesebb arról, hogy Trianon szétválasztotta az anyaországban az állami és nemzeti érdeket. A szocializmus, majd a szocialista kormányzat idején a nemzeti érdek egyértelműen háttérbe szorult, és a helyzet perverzitása folytán még az államérdek sem érvényesült. Az egyes, egymástól elszakított nemzetrészek számára potencialitássá tette az egyedi fejlődési utat, elméletileg és gyakorlatilag lehetővé tette a Kárpát-medencei magyar „szétfejlődést”, az elcsatolt nemzetrészekhez tartozó egyének számára pedig a kettős identitást. Ép öntudatú magyar számára evidencia, hogy a rákényszerített idegen, elnyomó hatalom és állampolgárság nem jelenthet azonosulási pontot, önazonossági mintát. De a nemzeti öntudat megélésétől sokak számára mentes hétköznapok az elszakított nemzetrészek egyes rétegeiben bizony okoznak hasonló deformációkat, amelyek extrém esetben odáig juthatnak, hogy akad, aki ezt normaként állítja be. A többes identitás egyébként az első lépcső a más identitás, vagyis a többségbe való nyelvi, kulturális majd érzelmi beolvadás irányába.
Fenyővíz és szójaszalámi
Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van a magyar politikai elit iránymutatásának, nemzeti felelősségtudatának, hiszen egyedül ez képes valamelyest ellensúlyozni a spontán szétfejlődést és az egyéni szintű asszimilálódást. A politikai elit szintjén két egymást kizáró paradigma uralkodik ebben a kérdésben. Az egyik a „be nem avatkozás” teóriája, amit az elmúlt húsz évben legtöbbször és legnagyobb hatással Markó Béla fogalmazott meg. Eszerint az anyaországnak nincs más dolga, mint hogy támogassa az egyes elszakított nemzetrészek politikai törekvéseit, bármilyen irányba is mutassanak azok. Hivatalos keretek között megélt személyes élményem Markó Béla sajátos reakciója, amikor az SZKT egyik őszi ülésén 2002-ben hozzászólásomban Markó expozéjához idéztem Csoóri Sándort, aki nyílt levelében többek között ezeket írta: „Mondd, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mikor lép ki a szűkösnek bizonyult parlamenti politizálás keretei közül, és mikor szánja el magát olyan, vagy csak valamennyire is hasonló ellenállásra, életrevalóbb kulturális és gazdasági szerveződésre, mint amilyenre az erdélyi románok a 19. század harmadik negyedétől kezdve elszánták magukat?”
Markó akkor azt mondta, hogy jómagam aradiként elmondhatom, ha más irányt képzelek el az RMDSZ politikájában, de Csoóri Sándor előbb költözzön Erdélybe, és ne csak látogatóba jöjjön hozzánk székely fenyőt nézni és borvizet inni, majd azután „szóljon bele” a dolgainkba. Méltatlan válasz volt az őszinte aggodalmait megfogalmazó nemzetféltő Csoóri Sándornak, de az a szemlélet érdekes benne igazán, ami mögötte van. Kísértetiesen emlékeztet arra a román viszonyulásmintára, amely mentén a kilencvenes évek elején azzal próbálták egyesek hitelteleníteni a ’40-’50-es évek elején külföldre kényszerített, majd hazatérő, a kommunizmus által meg nem fertőzött gondolkodású emigránsokat, hogy akik nem ettek velünk szójás szalámit, ne akarjanak irányt mutatni az országnak. Vagyis aki nem eszi velünk együtt a kisebbségi lét keserű kenyerét, ne okoskodjon a jövőnk felől.
Ezzel a gondolkodásmóddal áll szemben a szabó dezsői paradigma, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”. Nagyon sokan, sokhelyütt idézték már e gondolatot, de a nagy igazságok értelmes emberek előtt soha nem kopnak közhellyé. Érdemes belegondolni e aforizmatikus gondolat mélységeibe. Ezt akarjuk? Hogy együtt lélegző organizmus, együtt reagáló közösség legyünk? Aki magyarul érez, nem akarhat mást. Sokan elmondták Szász Jenőtől kezdve – aki teljesen mindegy, hogy milyen szerepet töltött be az erdélyi politikai életben, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén olyan pozícióban van, hogy politikai pártállástól függetlenül csak drukkolni lehet neki, hogy megállja a helyét – Kövér Lászlón keresztül Semjén Zsoltig: csak egy magyar ügy van.
Be- vagy be nem avatkozni?
A „be nem avatkozás” paradigmája különösen akkor ütközik az „egy közös magyar ügy” szemléletével, ha feltesszük a kérdést: mit kell tennie a nemzet sorsáért felelős magyar kormánynak, ha azt látja, hogy a határon kívül rekedt nemzeti közösségek politikai elitjének egy része elcsábulva a többségi szirénhangoktól egyre inkább klikkérdekű komprádorpolitikát folytat, azaz nem a magyar érdeket képviseli az elnyomó hatalommal szemben, hanem az elnyomó hatalom imázsát ápolja külföldön? Az Orbán-kormány opciója egyértelmű: elsősorban azokat a szervezeteket támogatja, amelyek magyar jövőt képzelnek el szülőföldjükön, amelyek a magyar autonómia hívei.
Ugyanez a kérdés megfordítva: e paradigma szerint mi dolga van az idegen uralom alatt élő magyarnak, elsősorban Erdélyben? A Felvidékről most nem beszélnék, mert ott aránytalanul nagyfokú joghátrány éri a magyar állampolgárságukat vállalókat, hasonló a helyzet a Kárpátalján, a Délvidékre viszont vonatkozik az, ami az erdélyiekre.
A magyar állampolgárság igénylése egyszerre közösségi és egyéni imperatívusz. Trianon óta a státustörvény hozott létre először jogi viszonyt az elszakított nemzetközösséghez tartozó egyén és az anyaország között. Az ellenünk elkövetett bűnöket nekünk megbocsátani nem képes, még mindig a magyarságot vádoló Kisantant nem értékelte a magyar önmérsékletet. Az állampolgárság olyan jogi viszony az állam és annak polgára között, amely nemzetközi jogilag elismert, odaítélése az állam szuverén akaratán múlik, s amely alapesetben érzelmileg is telített. Optimális esetben a polgár hazájának érzi azt az államot, amelyhez az állampolgárságon keresztül kötődik. Erre most, Trianon óta először, nekünk is lehetőségünk van. Ezen túl a magyar választójogi törvény módosításával jogosulttá váltunk szavazni is. A közös magyar Kárpát-medencei sorsformálás immár nem szépen hangzó metafora, hanem tényleges lehetőség.
A választójoggal élni éppoly közösségi és egyéni imperatívusz, mint az állampolgárság vállalása. Ez következik a szabó dezsői „egy közös magyar ügy” hitéből.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hol írják az erdélyi traumát?
Általában a totalitárius rendszer visszaéléseinek koronatanújaként szólaltatják meg a 84 esztendős Dávid Gyulát, az EMKE újraalapító elnökét, a Polis Könyvkiadó vezetőjét, a 19. századi magyar irodalom egyik erdélyi szakemberét. Lapunknak aktuális közéleti dilemmák kapcsán fejtette ki véleményét.
– Mi a véleménye az alternatív magyar pártok létjogosultságáról Erdélyben?
– Demokratikus társadalomban természetes igény, hogy az ország polgárai különböző politikai alternatívák között választhassanak. Ezeknek az alternatíváknak – és persze különböző gazdasági érdekeknek – a kifejezői a pártok. A kisebbségi helyzet azonban merőben más, ott ezt az igényt felülírja, hogy érdekeit – számbeli kisebbsége miatt – csak egységben van esélye érvényesíteni. A különböző jövőképeknek, gazdasági és egyéb érdekeknek pedig ebbe az egységbe kell betagozódniuk, az elkülönülés itt az egész közösség érdekét veszélyeztető luxus. A romániai magyar társadalom 1918 óta folyton rákényszerült ennek felismerésére: a két világháború között is, amikor egy erős Magyar Párt mellett csak rövid időre – nem egyszer egységbontó céllal, román kezdeményezésre – léptek porondra más ideológiákat vagy célokat kitűző magyar politikai pártok. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyben is, amikor az itteni magyarság érdekeit korábbi kisebbségi szerepvállalásuk alapján kiválasztott, és a magyar parlamentbe behívott férfiak képviselték. És még az 1989 utáni első időkben is, amikor a különböző alternatívák platformok formájában tagolódtak be az RMDSZ-be. Egyébként – negatív formában – ugyanez volt nyilvánvaló a legutóbbi parlamenti választásokon: az alternatív pártok a magyarság parlamenti képviseletének esélyeit csökkentették. Egy parlamentáris demokráciára berendezett államban ugyanis, ahol a parlamenti szavazások eredményeként megszületett törvényektől függ minden kérdés, a kisebbségek számára a parlamentáris út az egyetlen, amely eredményhez vezet. A romániai magyarság érdekeinek érvényesítését kizárólag az újabban megalakult pártok együttműködésének útján látom megvalósíthatónak.
– Mit gondol az erőteljesen polarizált magyarországi politika Erdélybe való beszüremkedéséről?
– Egyértelműen veszélyesnek tartom. Ez ugyanis a magyarországi politikai táborok, csatározások áthurcolását jelenti a kisebbségi magyar társadalomba, s annak további polarizálódását. Teret hódítanak ezáltal olyan politikai törekvéseknek, amelyek céljaikban, tetteikben távol esnek tőlünk, s csak még több zavart keltenek az emberek fejében. Érthető, hogy a magyarországi politikusok elsősorban Székelyföldre összpontosítanak, mert ott szerepelhetnek zavartalanul, onnan erősíthetik saját magyarországi táboruk önbizalmát. A magyarországi politikai pártharcok Erdélybe telepítésének kísérleteivel egyébként szintén találkozhattunk a bécsi döntés utáni években Észak-Erdélyben. Voltak, akik itt is megszervezték volna a választásokat az akkori magyarországi pártstruktúrának megfelelően, s különböző jobboldali – sőt, szélsőjobboldali – magyar pártok azután is szervezkedtek itt, miután a „behívott képviselők” előbb említett rendszerével az észak-erdélyi magyar politikai képviselet megoldódott. Az egyetlen stabil magyar politikai erő azonban akkor itt az Erdélyi Párt volt, őhozzá tartoztak a „behívott képviselők”, az tudta képviselni egységesen Erdély akkori elképzeléseit. A romániai magyar közösség problémái szerintem ma is másfajta stratégiát igényelnek. Céljaink elérése érdekében csak a romániai politikai erőviszonyok ismeretében és azokkal számolva politizálhatunk eredményesen.
– Indokoltnak tartja az anyaországi politika Székelyföldre összpontosulását?
– Szerintem semmiféle magyar politizálás, sem kisebbségi, sem többségi nem szűkítheti le magát Székelyföldre. A romániai magyarság számbeli többsége Székelyföldön kívül él. E tömb mellett, amelyet szeretnek „belső anyaországnak” is nevezni, van egy jelentős számú, igaz, már kisebbségben, olykor szórványban élő közép-erdélyi és partiumi magyarság is. Aztán ott vannak az abszolút szórványok: Máramaros, Beszterce-Naszód, Hunyad, Fehér megye, a Bánság. Különböző problémákkal küszködünk itt és ott. Nem lehetséges – nem szabad, hogy az legyen – olyan kisebbségi stratégia, amelyik csak az egyikre érvényes, a másikat pedig „elhanyagolhatónak” tekinti, pláne fölöslegesnek ítéli. A román politikai közgondolkozás sarkalatos pontja az 1859-es egyesülés óta az egységes nemzetállam megteremtése. A kisebbségek beolvasztására irányuló – főképp az iskolapolitikában érvényesített – törekvés már az első világháborút megelőző évtizedekben markánsan érvényesült a Regátban. Folytatódott aztán az egységes nemzetállam megteremtése után, pedig a Párizs környéki békékkel Romániához csatolt országrészekben jelentős számban éltek kisebbségek. Új lendületet kapott a totalitárius rendszerre épülő szocializmusban, amely a homogén nemzetállam megteremtését tűzte ki céljául, és munkálta tűzzel-vassal – ez a törekvés ma is meghatározó. Ebben a helyzetben számunkra sürgető volna olyan stratégia kialakítása, amely egyszerre jó az abszolút szórványnak, ugyanakkor nem hozza hátrányos helyzetbe a székelyföldi tömböt. Nálunk ez a fajta gondolkodás 23 évvel a diktatúra bukása után is végzetesen hiányzik intézményesen és a civil társadalom köreiben egyaránt. Ha Székelyföld ennyire felértékelődik a politikusaink szemében, ha folyton annak autonómiájáról beszélünk, az még inkább mélyíti a távolságot a romániai magyarság különböző régióiban felvetődő különböző problémák és megoldási kísérleteik között.
– Az autonómia fogalma, említése frusztrációt ébreszt a többségi nemzetben. Miben gyökerezik ez?
– Egyrészt már korábban is, de különösen a szocializmus idején sikerült elültetni a románságban azt a történelemtudatot, miszerint van ez a szegény, őshonos román nép, amelyre rátelepedtünk mi, barbárok, évszázadokon át elnyomtuk őket, s még ma sem átallunk mindenféle kiváltságokat követelni. Létezik ugyanakkor a román többségben egy trauma, amit a bécsi döntés időszaka mélyített el, hiszen ők akkor szembesültek azzal, hogy Erdélyt akár el is lehet veszíteni. E fenyegetéssel azóta bármikor manipulálni lehet őket. Egyvalamit senki sem tudatosított kellőképpen: az autonómia – a frusztráltsági reflexen túl – azért hangzik teljesen idegenül a román füleknek, mert Nagy-Románia megvalósulása után kialakult egy központosított román államhatalmi struktúra, s az emberek nagy többsége hozzászokott ahhoz, hogy kizárólag ebben gondolkozzék. Az első világháború nyomán Romániához csatolt területek voltak társadalmilag és gazdaságilag a leggazdagabbak és legfejlettebbek. Az elején létezett egy olyan román politikai elképzelés is, hogy a csatolt területeken élő magyar, német, zsidó polgári rétegek aktív közreműködésével kellene felemelni a Regátot az újonnan kapott részek színvonalára. Ezt azonban ejtette az akkor uralmon lévő liberális párt, amely egyfajta gyarmatként tekintett ezekre a gazdaságilag fejlettebb, természeti kincsekben gazdag területekre. Így alakult ki a Bukarest központú államberendezés, olyannyira, hogy a hatalomból 1920 után még a Nagy Egyesülést létrehozó Erdélyi Román Nemzeti Pártot is kiszorították. És ez azóta is így működik. Amikor ma napirendre kerül a regionalizálás kérdése, szerintem lényegében arról folyik a vita: hogyan lehet megcsinálni a régiókat a korábbi központosított leosztási rendszer fenntartásával. És persze a tömbmagyar vidékek további bomlasztásával. A mi sokat emlegetett autonómia-törekvéseinket illetően olyasfajta politizálásnak látnám az esélyét, amely megkeresi a történelmi román régiók (Olténia, Moldva, Bukovina, Dobrudzsa) decentralizációban érdekelt erőit, és autonómia helyett decentralizációról beszél. Ebben a formában talán az autonómiának is nagyobb kitörési esélyei volnának.
– Hangzatosabb az autonómia gondolata, de vajon tisztázottabb is?
– Nem vagyok az autonómia-kérdés szakembere, de tudom, hogy az RMDSZ-nek van valamiféle elképzelése, amely talán egy évtizede ott lapul a fiókban, és olvasom az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt nyilatkozatait az autonómia témájában. Ezek azonban mind az általánosságok szintjén mozognak, s főképp a megvalósítás valós menetrendje hiányzik belőlük. Pedig minden politikai jelszónak az a mércéje, hogy mi és milyen módon valósul meg belőle. Az élet persze produkál meglepő fordulatokat is, az albánok is belekényszerültek egy szerb autonómia elismerésébe Koszovóban. Én is fellelkesedtem, amikor erről olvastam. A gond viszont megint csak az, hogy Koszovó és a Székelyföld nemzetközi súlya, megítélése korántsem azonos, nem beszélve a háttérben meghúzódó nagyhatalmi érdekekről. A kilencvenes évek elején akadt nyugati politikus, aki azt magyarázta nekünk, hogy áldozatok nélkül nem megy semmi: majd ha egy kicsi vér folyik itt is, a világ ránk figyel, megoldja a problémáinkat. Aztán vér folyt Marosvásárhelyen, Baszkföldön, az íreknél, de megoldás sehol sem született. Márpedig ha az européernél is européerebb Angliában sem tudnak elvergődni odáig, hogy elfogadják egy kisebbség jogos igényét, milyen alapon képzeljük azt, hogy az angolok vagy akár a nemzetállamot kitaláló és a Nagy Forradalomban azt tűzzel-vassal megvalósító franciák kényszerítik majd rá Romániát Székelyföld autonómiájának elismerésére?
Dávid Gyula
Irodalomtörténész, szerkesztő, a Petőfi Erdélyben és a Jókai Erdélyben népszerű kötetek szerzője, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője. 1928. augusztus 13-án született a háromszéki Árapatokon. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte. 1957-ben bebörtönözték egy 1956-os halottak napi házsongárdi temetőlátogatás ürügyén, ’64-ben szabadult. 1970-től a Kriterion munkatársa, nyugdíjazása óta a Polis Kiadó vezetője.
Serestély Zalán
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Továbbfejlődő egyetemi könyvtár
Több mint hétezer kötettel bővült a Sapientia egyetem csíkszeredai könyvtárának állománya: a 7600 könyv Andorka Rudolf szociológus könyvtári hagyatéka.
Az 1997-ben elhunyt magyar szociológus könyveit özvegye, Andorka Judit ajánlotta fel az egyetem könyvtárának. „Amikor utolsó napjaiban megkérdeztem férjemet, hogy mi legyen a könyveivel, azt válaszolta, úgy tedd, hogy használják azokat” – emlékezett vissza Judit néni a könyvtári állomány átadásakor, illetve az Andorka Rudolf-kutatóterem péntek délutáni avatóján az egyetem könyvtárában.
Tábla jelzi azok nevét is, akik kiemelten támogatták az egyetemi könyvtárat
Méltó őrzői lesznek a hagyatéknak
„Óriási felelősség az egyetem számára, hogy ezt az értéket beépítse az oktatásba, hiszen birtokolhatnánk akár az alexandriai könyvtár összes könyvét, ha nincs, aki olvassa azokat” – fogalmazott az átvételkor Balog László egyetemi könyvtárigazgató, aki egyúttal megígérte, hogy méltó őrzői lesznek ennek a hagyatéknak.
Makó Zoltán, a Sapientia EMTE Gazdasági és Humántudományok Karának dékánja szerint is jó döntés, hogy Csíkszeredába került a hagyaték. „Mindent megteszünk, hogy ez a kutatószoba a tudomány jelképe legyen. Behozzuk azt a hátrányt, amivel ez a város rendelkezik a nagyobb egyetemi városokkal szemben: Csíkszeredában a Sapientia létrejötte előtt ugyanis nem folyt különösebb tudományos munka” – mondta Makó.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint a most felavatott kutatószoba – benne a 7600 könyvvel – hozzá fog járulni az „andorkai szellemiség továbbviteléhez”. Kósa a szociológushallgatók egyfajta bibliájának nevezte Andorka Rudolf életművét, a Bevezetés a szociológiába című könyvét.
Andorka Rudolfról
Andorka Rudolf számos szakkönyv és több száz tanulmány szerzője. A Bevezetés a szociológiába című olvasmányos tankönyve a szociológiát és társadalomismeretet egyetemi szinten tanuló hallgatóknak, az oktatók számára pedig mint kézikönyv megkerülhetetlen, húsz év tudományos kutatása és oktatói tapasztalata áll a hátterében. Andorka tagja volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1996-ban Széchenyi-díjjal, 1997-ben pedig Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Kozán István
szekelyhon.ro

Törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ Székelyföld autonómiájáról –
Törvénytervezetet nyújt be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról – jelentette ki szombaton az RMDSZ csíkszeredai kongresszusát záró sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
A következő időszakban ez lesz az egyik nagy feladata a szövetségnek – közölte az elnök az MTI kérdésére válaszolva.
Székelyföld közjogi státusának rendezése a kongresszus által elfogadott egyik dokumentumban is szerepel. A kongresszus kinyilvánította, fontosnak tartja „Székelyföld jövőbeni közjogi státusának az eddigi tervezeteknél részletesebb kidolgozását és mielőbbi parlamenti elfogadását, az ezzel kapcsolatos szakpolitikai kérdések rögzítését, a térségben élő román közösségek komfortérzetét biztosító törvényes feltételek kialakítását".
Az Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet! című dokumentum szerint az RMDSZ intenzív társadalmi kampányokat kíván szervezni, hogy a többségi társadalom tagjai számára elfogadhatóvá tegye az autonómia fogalmát.
Az RMDSZ kongresszusa dokumentumot fogadott el a küszöbönálló romániai alkotmánymódosítási törekvésekről. Kérte, államalkotó tényezőkként ismerje el az alaptörvény a nemzeti kisebbségeket, biztosítsa a nemzeti, közösségi szimbólumok használatát. Javasolta, hogy a román nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is hivatalos nyelvként lehessen használni egyes régiókban.
Egy másik dokumentumban a régiósítás kérdésében foglalt állást a szervezet. Ebben megerősítette, szükségtelennek tartja egy újabb, regionális közigazgatási szint bevezetését. A fejlesztési régiók tekintetében viszont fenntartotta az RMDSZ 16 régiós felosztást tartalmazó, 2009-ben benyújtott törvénykezdeményezését. Jelenleg nyolc fejlesztési régió van.
Az Erősödő szórványt, összetartó magyar közösségeket! című dokumentumban azt a célt is megfogalmazta a kongresszus, hogy a székely-szórvány közösségi kapcsolatokat a magyarországi testvértelepülések és testvérmegyék bevonásával bővítsék ki.
Önálló dokumentumban foglalták össze az RMDSZ törekvését, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével késztesse az Európai Uniót egy átfogó kisebbségi keretszabályozás elfogadására. Az utóbbi dokumentumot bemutató Borbély László alelnök felkérte a romániai magyar szervezeteket, hogy csatlakozzanak az RMDSZ és európai partnerei kezdeményezéséhez.
A kongresszus dokumentumban utasította el a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és kijelentette: minden demokratikus eszközzel kiáll a jogalap nélkül meghurcolt felelős tisztségviselői mellett.
A kongresszus módosította az RMDSZ programját és alapszabályát. Elfogadta, hogy nőtagozat jöjjön létre a szövetségen belül, és ideológiai ismérvek szerint korlátozta platformjai számát. A kongresszuson nem bocsátották szavazásra Eckstein-Kovács Péter kolozsvári politikus javaslatát, hogy a szövetség utasítsa el a cianidos aranybányászatot, és foglaljon állást a verespataki bányaprojekt ellen.
Erdély.ma

Megkezdődött az RMDSZ tizenegyedik kongresszusa
Ráduly Róbert, a házigazda Csíkszereda polgármestere azzal a javaslattal nyitotta meg szombaton a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 11. kongresszusát, hogy a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttéről nevezzék el.
Az RMDSZ által „feladatkijelölőként" jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra.
A székelyföldi város elöljárója köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem működésének kiemelt helyszíne lett Csíkszereda. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kormányzati tisztségviselői az évek során hozzájárultak a város fejlődéséhez.
Ráduly Róbert kijelentette, hogy a magyar közösség kulturális autonómiát és területi autonómiát is követel Romániában. Elítélte azt, hogy az állam sokkal több pénzt költ „a mi megfélemlítésünket szolgáló állami terror" intézményeire, mint a közösségért dolgozó közalkalmazottakra. Az RMDSZ kongresszusán magyarországi és romániai parlamenti pártok, valamint európai kisebbségi szervezetek vezetői jelezték részvételüket. A kongresszuson mások mellett jelen van Victor Ponta román kormányfő, a Bukarestben kormányon lévő Szociáldemokrata Párt elnöke és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is.
A romániai magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ 11. kongresszusán nem lesz tisztújítás, de a küldöttek új programot és alapszabályt fogadnak el.
MTI
Erdély.ma

Kovács Péter: társadalomszervezés és szervezetépítés – ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek
Kovács Péter főtitkár a 2013. május 25-i, 11. RMDSZ Kongresszusán elhangzott felszólalásában a két évvel ezelőtti nagyváradi Kongresszus döntése nyomán megalakult Főtitkárság társadalomszervezési és a szervezetépítési szerepére világított rá, majd az ebben a vonatkozásban elért eredmények egy részéről beszélt: „Mi, közösen, szövetségben, partnerségben, erdélyi konzultációt szerveztünk, népszámlálással kapcsolatos tájékoztató és tudatosító folyamatot bonyolítottunk le, az anyanyelven való tanulás fontosságát hangsúlyozó kampányt indítottunk.
Kezdeményeztük a családbarát önkormányzatok programot, előterjesztettük a gyerekvállalás ösztönzésére vonatkozó terveinket, beindítottuk a Fogadj örökbe egy műemléket örökségünk védelmét szolgáló programot, alkalmaztuk a szórvány felemelkedését célzó cselekvési tervünket. Civil partnereinkkel együtt megkezdtük a magyar házak hálózatba kapcsolását, megalapítottuk a Kulturális Autonómia Tanácsot. Értékeink elismerése érdekében különböző díjakat hoztunk létre. Mindemellett folytattuk a közösségi intézmények és programok finanszírozását.”
Kovács Péter beszédében hangsúlyozta, hogy bár az RMDSZ a mindennapi politika szintjén pártként viselkedik, de a romániai magyar közéletben ennél sokkal több, hiszen olyan feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak egy klasszikus értelemben vett politikai párt hatáskörébe. „Egy nagybetűs Szövetségnek, mint amilyen a mi Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, kötelessége a partnereivel együtt a helyi közösségek felkarolása és megerősítése, a kisrégiós identitás és az ezzel járó jellegzetességek előtérbe helyezése, az Erdélyiség hangsúlyozása. Egy pártnak mindezek nem számítanak”- fejtette ki az RMDSZ főtitkára.
A jövőbeli prioritásokat tekintve Kovács Péter elmondta: meg kell erősíteni a nyitottságon és a folyamatos párbeszéden alapuló, a helyi elvárásokat és gondokat feltáró, megoldó Szövetséget, közelebb hozva a önkormányzatokat a mindennapi szervezeti élethez, hangsúlyt fektetve a humán erőforrás politikára, bővítve a civil partnerekkel lebonyolított országos, megyei és helyi programokat, új, lendületes külső és belső kommunikáció nyomán.
A közvetlen kapcsolatépítést, a szervezetépítés legfontosabb elemének nevezte a főtitkár, kiemelve: „Ebben az irányadó elv az kell legyen, hogy minden szavazat, minden pecsét mögött, egy személy, egy sors, egy élet van. Amelyen nekünk, amennyiben igény van rá, segítenünk kell. A szavazatok nem számok, a szavazástól távolmaradók nem statisztikai adatok, hanem hús-vér emberek, akiket nekünk kötelességünk megismerni, meghallgatni, és válaszolni a problémájukra. Nem kampányban, hanem folyamatosan, kampánytól kampányig.”
„Társadalomszervezés és szervezetépítés. Ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek, egy sikeres Szövetségnek. És egy eredményes Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghatározó módon hozzá tud járulni a magyar közösség eredményeihez, sikereihez, fejlődéséhez” – zárta beszédét Kovács Péter, a Főtitkárság vezetője.
Népújság (Marosvásárhely)

II. Aradi Magyar Könyvnapok – Könyvbemutatók és irodalmi körök seregszemléje a második napon
A kopasz várostól Borossebesen át Tóth Árpádig
Csütörtökön délután a Jelen Ház nagytermében sokan voltak kíváncsiak Pongrácz P. Mária A kopasz város című könyvének bemutatójára, és a szerzőre egyaránt. Az írónő azonban nem tudott jelen lenni az eseményen. Kötetét – mely az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatában jelent meg – Jámbor Gyula mutatta be.
A II. Aradi Magyar Könyvnapok megnyitóján Bognár Levente alpolgármester objektív okokból nem vehetett részt, de a második napon meglátogatta a rendezvényt és köszöntötte az egybegyűlteket.
„Egy ilyen rendezvény számunkra, a város számára, a magyar közösség számára nagyon fontos esemény. Bízunk benne, hogy az olvasást, a könyv szeretetét sikerül átadni a következő generációnak is. Ezek a napok a könyv szeretetéről szólnak, sok sikert kívánok a szervezőknek, hogy jövőre is találkozzunk ennek apropóján” – mondta Bognár Levente.
Jámbor Gyula A kopasz város című kötettel kapcsolatban elmondta, hogy a könyv 14 novellát tartalmaz, ebből 13 tragédiával végződik, a szereplők fizikai és erkölcsi bukásával. Az egyetlen látszólagos kivétel, mely nem végződik tragédiával, az 1989-es forradalomról szóló Szerencsegolyó című írás.
A kopasz város szereplőinek nincs neve, legfeljebb fantázianeveik vannak, és ez a név nélküliség még sejtelmesebbé teszi az írásokat, melyekből kiderül, hogy a múlt bűnei, mulasztásai elől nincs menekvés, vétségei alól nincs feloldozás. Az ember a gondolatai, érzelmei alapján cselekszik és reagál a világra, ilyen emberek a kötet szereplői is. A kopasz jelző a város mellett alighanem az érzelmi sivárságot hivatott érzékeltetni.
„Végigolvasva a 14 novellát, semmiképp nem lehet a szerzőre azt mondani, hogy rózsaszínben látja a világot. (…) Nem mondanám, hogy Pongrácz P. Mária olyan írónő, mint amilyennek ebben a kötetben mutatkozik, ugyanis ez a könyv a tragédiák könyve. Más regényeiben, már írásaiban más arcát mutatja be a szerző” – összegezte Jámbor Gyula.
Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője részleteket olvasott fel a Ködmalom című novellából, majd sorsolás útján gazdára lelt két Pongrácz P. Mária-kötet.
Ezt követően egy másik könyv is terítékre került: Kiss László – Képek és szemelvények Borossebes város múltjából című könyvét az Aradi Kölcsey Egyesület jóvoltából veheti kezébe az olvasó.
A jelen lévő szerzőt Jankó András, az egyesület elnöke mutatta be, majd a szerző ismertette a könyv tartalmát. Amint azt a könyv címe is sejteti, képekkel gazdagon illusztrált (150 fotó, néhány archív képeslap, térkép) kiadványról van szó: „Borossebes magyarságának és e téma iránt érdeklődőknek készült el ez a válogatás, zömmel a helyi témákat helyezve előtérbe. Kivétel a húsz kilométerre fekvő Menyháza-fürdő, amit nemcsak az egykori kisvasút emléke köt össze Borossebessel, hanem a lakosság fiatalkori élményei is” – írja a szerző az könyv előszavában.
A 184 oldalas kötet anyagát Kiss László válogatta és szerkesztette, ez a könyv a Kölcsey Egyesület Fecskés könyvek sorozatának huszonnegyedik darabja.
Az est második részében a környékbeli irodalmi körök seregszemléjére került sor dr. Brauch Magda „műsorvezetésével”.
Első ízben a borosjenői dr. Vajda Sándor Diószeghy László festőművészről tartott vetítéssel egybekötött előadást.
A Lippai Olvasókör szorgosan tevékenykedő stabil 10–15 fős csapatot tudhat magáénak, rendszeresen szerveznek szavaló- és felolvasó esteket, tanulmányi kirándulásokat. Czernák Ferenc beszélt a kör tevékenységéről, végezetül elszavalta Fejér György János Számla című költeményét.
A Körösmente Irodalmi Kört Csanádi János mutatta be, céljuk megismerni, megismertetni és terjeszteni Olosz Lajos költészetét, aki Tóth Árpád után Arad vidékének a második legnagyobb költője. A kör három hölgytagja Olosz Lajos költeményeit – Futórózsák alatt, Feloldozás, Novemberi vasárnap – szavalta el.
Az est utolsó fellépői, a helybéli Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjai saját alkotásaikkal szórakoztatták a közönséget. Szavaltak: Hevesi József, Brittich Erzsébet, Regéczy Éva, Regéczy Szabina Perle (két műfordítását olvasta fel), Katona Béla, Lovász Miklós, Mester József.
II. Aradi Magyar Könyvnapok második napjának rendezvényeit nagy érdeklődés övezte.
Nyugati Jelen (Arad)

Dél-tiroli autonómia: követendő példa Erdély számára
Bemutatták Martha Stocker A Mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című könyvét péntek délután Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában. A könyv szerzőjét az esemény házigazdája Kelemen Hunor mutatta be, kiemelve, hogy az író történészként objektíven szemléli és ismerteti a tartomány történelmét, míg aktív politikusként egyszerűségre, közérthetőségre törekszik. Az RMDSZ elnöke megköszönte a szerzőnek, hogy lehetővé tette a könyv magyar nyelvre való fordítását, hasonlóképpen a fordítókat – Balogh F. Andrást és Daróczi Boglárkát – dicsérő szavakkal illette.
Hasonlóságok, közös vonások
A szövetségi elnök a könyv fontosságát abban látja, hogy az 1990-es évek elejétől az erdélyi magyarok példaértékűnek tartották a dél-tiroli autonómiát, ami 1992 óta még inkább fokozódott. „Nagyon sokat hallottunk róla, sokszor és sokat hivatkoztunk a dél-tiroli autonómiára, nemcsak magára az intézményes s politikai megoldásra, hanem arra az útra is, amely az autonómiáig vezetett. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy ismertük pontosan a dél-tiroli autonómiát, illetve az odáig vezető utat. Ez nagyon sokszor bebizonyosodott az elmúlt esztendőben. Ezért úgy gondolom, hogy egyfajta hiánypótlás az erdélyi magyarok és a politikusok számára ez a könyv” – részletezte az elnök, aki fontos lépésnek nevezte ennek magyar nyelvre való fordítását. „Le kellene fordíttatnunk román nyelvre is. Biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk találni azokat a forrásokat és lehetőségeket, amelyek majd lehetővé teszik ezt. Fontosnak tartanám, hogy a román közvélemény is megismerje a dél-tiroli autonómiát, amely modellértékűnek tekinthető” – fejtette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke azért tartja modellértékűnek ezt az autonómiát, mert „ebben a néhány évtizedes dél-tiroli történetben sok-sok olyan momentum van, amelyek megfelelőjét valamilyen formában, Erdélyben is megtaláljuk”. Kelemen felhívta a figyelmet arra, hogy az első világháború és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása számunkra sem ismeretlen, illetve következmény nélküli történelmi esemény. „A békeszerződést követően hasonló dolgok történtek velünk is, mint a dél-tiroli osztrákokkal, német ajkú lakosokkal. A két világháború között ott is elkezdődött az olaszosítás, a homogenizálási törekvések. Az erdélyi magyarságnak is hasonló tapasztalatokban volt része” – mondta Kelemen Hunor. Tanulságosnak nevezte az autonómiáig vezető utat, ugyanis szerinte ebből olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyeket az erdélyi autonómia-törekvés során is felhasználhatunk. A szövetségi elnök szerint érveket, módszert és technikát tanulhatunk, amelyet a dél-tiroli németajkú közösség hosszú évtizedeken keresztül, de sikeresen tudott alkalmazni az olasz hatalommal, amikor pedig nem sikerült eredményre jutni, akkor az osztrák kormánnyal, a kétoldalú tárgyalásoknak az elkezdésével, valamint olyan nemzetközi intézmények bevonásával, mint az ENSZ.
Az autonómiához vezető út
Martha Stocker, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke, a dél-tiroli néppárt alelnöke bemutatva a könyvet felelevenítette a múlt történéseit, ugyanakkor az előttük álló feladatokat is ismertette. Üdvözölte a szövetségi elnök azon ötletét, hogy román nyelvre is lefordítsák a könyvet, hiszen miután megírta, neki is az volt az első gondolata, le kell fordítani olaszra. Hangsúlyozta: könyvét azért indítja az első világháború pillanatától, az osztrák-magyar monarchia szétesésétől, amely sok európai kisebbség számára közös tapasztalat, mert fontos, hogy a fiatalok megismerjék a gyökereiket. Sok iskolába hívják történelemórára, amit nemcsak azzal indokol, hogy történész és gyakorló politikus egyben, hanem azzal is, hogy sikerült átfogóan, logikus és letisztult formában, tömören megírni a könyvet.
Rávilágított arra, hogy a két világháború közti időszak volt a népe számára a legrosszabb korszak, akkor tapasztalták meg azt az asszimilációs folyamatot, amely magába foglalta a helységnevek olaszra való változtatását, az olasz nyelv hivatalos nyelvként való bevezetését, illetve ekkor sok műemléküket elszállították, és azok helyére olaszokat helyeztek. Egy másik jelenség, hogy a német többségű dél-tiroli területeken az olasz fasiszta hatalom szerette volna, ha a németajkú csoport kisebbségbe kerül, és ennek érdekében olasz ajkú lakosokat telepítettek oda – magyarázta Martha Stocker. A következő nehéz pillanatot Hitlernek és Mussolininek köszönhették, amikor a dél-tiroli németeknek választaniuk kellett, hogy otthon maradnak és asszimilálódnak, vagy áttelepülnek valamely német ajkú országba. Annak ellenére, hogy a dél-tiroliak 86 százalékának szándékában állt áttelepedni, végül 75 ezren hagyták el a tartományt, amelyből 25 ezren a második világháború után visszaköltöztek.
A második világháború után önrendelkezésre törekedtek, és kérték, hogy Dél-Tirolt csatolják vissza Ausztriához, ami nyilván lehetetlen volt. Született azonban egy párizsi egyezmény Ausztria és Olaszország között, amely az alapja lett a mai dél-tiroli autonómia intézményének – részletezte. Az első autonómiaforma nemcsak Dél-Tirolra vonatkozott, hanem Trentino tartományra is, ilyenformán az olaszok voltak többségben, így a tartomány ugyan autonómiát élvezett, de a többségben lévő olaszok döntöttek mindenben, hiszen az első regionális parlamentben a német ajkú képviselők száma csupán 28,3 százalék volt. Ekkor az iparban a közigazgatásban csak olaszok találtak munkahelyet, és a lakásvásárlás is csak számukra volt megvalósítható, így a német fiatalok közül sokan mentek el Németországba, Ausztriába vagy Svájcba munkát keresni, és olaszok özönlöttek a tartományba.
Felkelteni a világ figyelmét
Az olasz kormány politikájának köszönhetően 1957-ben a Sigsmundskron kastélyában 35 ezer ember tüntetett azért, hogy a Dél-Tirol Tartományt leválasszák Trentinóról. „Nyilván az olasz kormány mindaddig nem hajlott arra, hogy megadja ezt a fajta autonómiát, amíg Ausztria fel nem vetette Dél-Tirol problémáját az ENSZ előtt – és tulajdonképpen ez volt a legfontosabb lépés ebben a történetben” – tette hozzá. A helyzetünket a világ előtt is láthatóvá kellett tenni, ezért a fiatalok szervezkedésbe kezdtek, és bombamerényleteket hajtottak végre. Azt viszont kiemelte, hogy ezek minden alkalommal oszlopok ellen elkövetett merényletek voltak, és nagyon fontos volt az emberélet tisztelete.
Olaszországban alakult egy vegyes olasz és dél-tiroli bizottság, amely kidolgozta a majdani autonómiát bevezető intézkedéseket, de ezeket minden alkalommal Ausztriának is jóvá kellett hagynia. Stocker abban látja a dél-tiroli autonómia erősségét, hogy a folyamatokat végig figyelemmel követte Ausztria, és kedvezőtlen intézkedések esetén a nemzetközi közvélemény elé léphetett volna. 1972-ben megszületett egy 137 intézkedést tartalmazó autonómiacsomag, amelyet a következő húsz évben gyakorlatba is ültettek. Ez alapján az olaszok módosították saját törvényeiket, illetve saját alkotmányukat is úgy, hogy 1992-re a dél-tiroliak elmondhatták: kulturális, illetve területi autonómiájuk lett.
„A történések természetszerűleg 1992 után is folytatódtak, ellenben én ezen a ponton befejeztem munkámat. Először is az autonómia-vita lezárása mérföldkőnek tűnt számomra, még ha az önrendelkezés kiteljesedése csak ezután következett’ – írja Martha Stocker könyvének utószavában. „Másodsorban nem könnyű a közelmúlt történéseit a ma és a jövő szempontjából megítélni, bizonyos történelmi távlatra van szükség. A harmadik érvem pedig arról szól, hogy politikusként része vagyok egy rendszernek, nagyon szorosan kapcsolódom a napi történésekhez, ezért esetemben hiányzik a megfelelő rálátás” – vallja be szerényen a szerző.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Nyugati Jelen (Arad)

Miniszterelnök a kongresszuson
A Ráduly Róbert Kálmán szókimondó beszédében feladott labdát elég jól lekezelte Victor Ponta, amikor a kongresszuson azt mondta: Csíkszereda polgármesterét többször megtapsolták, ez idő alatt a fordítás nem volt hangos, így nem értett mindent az elmondottakból.
„Egyetlen magyar szervezet van a parlamentben, ez pedig az RMDSZ. Nem mi választottuk, hanem a magyarok döntése volt, ezeket a szavazatokat tiszteletben tartjuk. Azért vagyok itt, hogy újra elmondjam, folytassuk a párbeszédet, és a kérdésekre találjuk meg a legjobb megoldásokat” – fogalmazott a miniszterelnök, aki az alkotmánymódosításáról eléggé árnyaltan fogalmazva annyit mondott, a szövetséggel együtt kell meghozzák a megfelelő változtatásokat, „mert önök is román állampolgárok”.
Fontos ugyanakkor, hogy a miniszterelnök először „pedzette” meg, hogy talán módosítható az alkotmány első cikkelye, ami kimondja, hogy Románia egy és oszthatatlan nemzetállam. „Ráduly polgármester úr beszélt néhány olyan 1918-as elvről, amely Erdély és a román királyság egyesülésén alapult. Azt hiszem, hogy az alkotmánymódosításnál megtaláljuk azt a formát, amely garantálja, hogy önök is az ország egyenjogú alkotórészei” – jegyezte meg a miniszterelnök.
A regionalizáció kérdését említve is csak annyit mondott, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a romániai magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását. „Meg vagyok győződve, hogy együtt sikerülni fog." A székely zászló kapcsán Ponta azt mondta, a magyarokkal együtt el tudják fogadni azt az uniós formát, „amely mindenki számára jó megoldás lesz”.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is jelen volt a kongresszuson, ahol elmondta: akkor tud erős lenni Románia, ha a benne élő kisebbségek is erősek. „Gyengült az ország azzal, hogy kivándoroltak a németek. Meg kell értenünk, hogy egy erősebb ország erősebb magyar közösséget is jelent. És fordítva.”
Kozán István
szekelyhon.ro

Ráduly: elég volt
A magyar, a székely, a román és az Európai Unió himnuszának eléneklésével kezdődött az RMDSZ 11. kongresszusa. Ezután Csíkszereda polgármestere tartotta meg lényegretörő beszédét.
A székely zászló felmutatásával kezdte beszédét Ráduly Róbert Kálmán, a hargitai megyeszékhely polgármestere, aki Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról emlékezett meg. Ezután megköszönte a felelős magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában jött létre a Sapientia egyetem. Elmondta, reméli, és abban bízik, hogy Ponta és Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve kellene. Felsorolta azon csíkszeredai beruházásokat, amelyek a kormány és a helyi vezetők közös eredményei.
„Hazudik, aki azt mondja, hogy az RMDSZ húsz éve kormányon van. Pihentünk is időnként. Kell szólnunk az elmúlt három esztendőről, a kudarcokról is. Leépítések, bérlevágások, uniós pályázatok késleltetett elszámolása, csak néhány a gyilkos intézkedések közül. Félelemkeltés, állami terror épül az állami intézményekkel” – fakadt ki a polgármester, majd folytatta: „sok önkormányzati társam nevében mondom, elég volt, az embereket meg kell fizetni, nagyobb fizetés kell, a közszféra dolgozóit meg kell fizetni, a pénzt, amit a megfélemlítésre fizetnek, a közszférai fizetésekre kell fordítani. A szakmaiság kezd kiürülni, nem lehet ostorral az embereket dolgoztatni. Egész pályás letámadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben.”
Ráduly feltette a kérdést: az diszkrimináció, ha olyan főépítész van a városban, aki nem tud magyarul, ha Székelyföldön nem ismerik az adminisztrációban a mi nyelvünket. „A parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét, vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés, mi nem akarunk se többet, se kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek. Reggel leírtam a beszédem, nehogy elkapjon a hév. A területi és kulturális autonómia nemcsak a székelyek, hanem a románok ügye is. Ez Csíkszereda üzenete. A harchoz mindenkire szükség van, az MPP-re, az SZNT-re és az EMNP-re is” – hangsúlyozta Ráduly, majd beszéde végén kezdeményezte a város polgármestereként, hogy ezt a helyet, a sportcsarnokot mától Erőss Zsolt hegymászóról nevezzék el.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke rövid köszöntőjében annyit mondott: „nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, sokszínű szövetség az RMDSZ, a Kárpát-medence talán egyetlen olyan határon túli szervezete, amely 23 éven keresztül a parlamentben tudott maradni, és kiállt a magyarságért. „A mi közös múltunk arról szólt, hogy felismertük problémáinkat, és megoldást kerestünk arra. A parlamentáris eszközöket választottuk céljaink elérésére. Ennek egyik módja a párbeszéd. Nehéz a párbeszéd, de nem lehetetlen. Mi ezt az utat járjuk.”
Kozán István
szekelyhon.ro

Markó át nem adott „ajándéka” Rádulynak
Az RMDSZ kongresszusán Markó Béla volt RMDSZ-elnök ajándékot akart adni Ráduly Róbert Kálmánnak, Csíkszereda polgármesterének. Az ajándéknak üzenetértéke volt.
Markó kongresszusi felszólalása előtt egy RMDSZ-es jelvényt akart adni Rádulynak, aki délelőtti beszéde előtt a pulpitusra terítette a székely zászlót, eltakarva ezzel az RMDSZ logóját. „Ez a kis jelvény a garanciája annak, hogy a székely zászló loboghat, hogy a magyar és a székely himnusz ma is elhangozhatott. Ez a garanciája, hogy ma Csíkszeredában együtt lehetünk” – jegyezte meg Markó, akinek érezhetően nem tetszett Ráduly székely zászlós „gesztusa”. Ráduly Róbert ezalatt nem volt bent a teremben.
Kozán István
szekelyhon.ro

Véget ért a kongresszus
Az RMDSZ 11. kongresszusát összegezte Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki a meghívottak által elmondottak fontosságát emelte ki.
„A kongresszuson elfogadtuk az RMDSZ módosított programszabályzatát, amelyből kiemelném, hogy kiszélesítettük az állandó tanács működését, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Egyébként is növekvőben van az önkormányzatok ereje, és remélem, hogy pénzügyi értelemben is egyre nagyobb mozgásterük lesz. Az elnökséget ezzel szemben leszűkítettük” – összegezte Kelemen.
Kiemelte, hogy a meghívottak mind hangsúlyozták: az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint az erdélyi magyarság legitim képviselőjére, amely szövetséggel, akár hatalmon van, akár ellenzékben, „egyeztetni kell, párbeszédet kell folytatni”. „Fontosnak tartom, hogy itt volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, és Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy számíthatunk a magyar kormányra, Magyarországra minden egyes törekvésünkben, és az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint az erdélyi magyarság legitim képviseletére, hisz ezt 2012-ben két alkalommal is megerősítette az erdélyi magyarság.”
Kelemen cáfolta a román portálokon szombaton megjelent álhírt, miszerint Hargita megyei RMDSZ-es politikusok sokasága kérte a szervezettől, hogy határolódjon el Borboly Csabától, Hargita Megye Tanácsának elnökétől. „Egyetlen RMDSZ-es politikus és tag sem kérte ezt” – húzta alá a szövetségi elnök.
Kozán István
szekelyhon.ro

Egy életnyi tapasztalat továbbadása
Killár Kovács Katalin Túl/élő adás című könyvét mutatták be kedden este az Ariel Színházban. A kötetet Tomcsányi Mária méltatta, a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színészei pedig részleteket olvastak fel a műből.
A bemutatót Kovács Levente vezette be, elmondása szerint Király István magyar hangjaként, aki nem lehetett jelen az eseményen. A könyvet Tomcsányi Mária méltatta, aki a román televízió magyar adásának a szerkesztőjeként sokat foglalkozott a színházi hírekkel, így a kötet szerzőjével közelebbi kapcsolatba került, s szoros baráti viszonyt ápolt vele, ismerte munkáit, ennek ellenére meglepte ez a publicisztikai kötet. Bodor Pált idézte, aki azt mondta, hogy a rövid műfajok olyannak kell tűnjenek az olvasó számára, mintha azt egy gördítéssel hozta volna létre az író, akkor is, ha napokat dolgozott rajta. Tomcsányi szerint ez az állítás nagyon jellemző a bemutatott munkára.
A könyv három részből áll. Az első felében a szerző rádiós munkásságáról olvashatunk jegyzeteket jó humorral és nyelvi fondorlatossággal fűszerezve. A második rész leveleket tartalmaz, amelyeket unokájához, Csillagfény Dávidhoz írt. Ez a rész tele van érzelmekkel, szépséggel és líraisággal – jegyezte meg Tomcsányi Mária. A 30 levélből 29 íródott meg, amelyek el is hangzottak a rádióban. A harmadik rész önvallomás arról, hogy miként jutott a szerző egyfajta önkéntes száműzetésbe. Ez egy be nem gyógyult sebből fakadt, a rádiótól való búcsú nélküli távozás miatt. Arról is ír ebben a részben, hogy a világ tótágast állt, kimozdult a tengelyéből, és az értékek elveszőben vannak.
A könyvről nem csak beszéltek, hanem ízelítőként fel is olvastak belőle néhány részt. Idézett Kilyén László, Tomcsányi Mária és Kilyén Ilka. Egy részletet Kovács Levente is felolvasott, majd a szerző fiától, ifjabb Kovács Leventétől is hallottunk egy történetet.
Killár Kovács Katalin elmesélte, hogyan került kapcsolatba a rádióval. Egyetemista volt, amikor bevezették a nyári gyakorlatot. A Színművészeti Egyetem diákjait két csoportra osztották, egyik a Teleki Tékába, másik pedig a Marosvásárhelyi Rádióhoz került. Így jutott a szerző a rádióhoz, ahol először kávét főzött és a bevásárlásokat végezte. Egyszer felolvastattak vele egy szöveget, amely Ceauşescu beszédének a tükörfordítása volt, ezt követően pedig minden műsorba bevonták. A távozása miatt a harmincadik levél nem íródott meg, de a kötetben a teljesség kedvéért ezt is olvashatjuk.
Becze Dalma
Dr. Kovács Katalin, művésznevén Killár Kovács Katalin vagy Killár Katalin (Kolozsvár, 1951. márc. 9. -) erdélyi magyar színésznő, színészpedagógus, egyetemi professzor, költő. Éveken át a Marosvásárhelyi Művészet Egyetem tagozatvezetője (dékánja), tanszékvezetője.
Fontosabb könyvei: Szophoklésztől a posztmodernig: Lehetséges szövegek gyűjteménye a színészmesterség oktatása számára, A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely, 2008.
Játék, improvizáció, színészet, A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely, 2006.
Játékos improvizáció (tankönyv), Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1997.
székelyföld.ro

Régi szövetség új utakon (RMDSZ-kongresszus Csíkszeredában)
Fegyelmezetten, olykor pátosszal megtűzdelve, kritikai hangot alig hallatva zajlott le szombaton Csíkszeredában az RMDSZ 11. kongresszusa. Bár jelentősebb tétje nem volt a nagygyűlésnek – szigorítottak ugyan kicsit a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és itt-ott csöppet a jelenhez igazították a szövetség programját is –, soha nem látott tömeget toboroztak, majdnem nyolcszáz küldött hitelesítette az „új irányt”. Kelemen Hunor szövetségi elnök kongresszus utáni sajtótájékoztatóján jelentette be: törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról. Az RMDSZ által „feladatkijelölőként” jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg tíz óra után alig néhány perccel, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra. Bejelentette azt is, a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttjéről nevezik el. Román és magyar politikusok egész sora vonult fel a kongresszuson. Victor Ponta miniszterelnök kifejtette: a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmány első cikkelyének megváltoztatására nincs reális esély, de olyan módosításra igen, amely garantálja, hogy a romániai magyarok az ország részei, egyenlő és legitim polgárai. Az RMDSZ-t a magyar közösség egyetlen választói legitimitással rendelkező képviseletének nevezte, és elengedhetetlennek minősítette, hogy a román kormány mindig párbeszédet folytasson vele. A székely zászlóra utalva rámutatott: egy olyan szabályozást javasolt nemrég az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elmondott beszédében, amely a román és az EU-zászló mellett elismeri a helyi jelképeket. A régiók kialakításáról szólva Victor Ponta miniszterelnök azt mondta: megérti, hogy a magyarság nem akar olyan óriásrégiót, amelynek központja távol esik, és amelynek irányításában a közösség képviselői kisebbségben vannak. „Azt a formát keressük, amely az identitás megőrzését és a fejlődést is biztosítja” – ígérte. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyében Ponta kijelentette: az oktatási miniszternek „felelőssége és jogköre”, hogy érvényt szerezzen a román és a magyar tanárok között tavaly született megállapodásnak. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke rámutatott: senki sem akar a romániai magyarságra egy másik történelmet, egy másik nyelvet ráerőltetni. Azt mondta: egy erősebb magyar közösség erősebb Romániát is jelent. A jobbközép ellenzék képviseletében jelen lévő Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök nyilvánosan felvállalta magyar gyökereit, és néhány mondatban magyarul is köszöntötte az RMDSZ-t mint volt koalíciós partnerét. Románul folytatott beszédében hangsúlyozta: az RMDSZ képviselői mindig hűséges és megbízható partnereknek bizonyultak azokban a politikai szövetségekben, amelyekben részt vettek, a szövetség által képviselt politika pedig európai. Vasile Blaga, a DLP elnöke elmondta, az RMDSZ iránt érzett tiszteletből érkezett a kongresszusra, egyértelműen megfogalmazta: a régiókat a történelmi, földrajzi és kulturális kritériumok figyelembevételével kell kialakítani. Óvatosan kell a regionalizációt végrehajtani, ellenkező esetben a régióközpontok és a vidék között, illetve a különböző nagyvárosok között is megnőhet a szakadék – hangsúlyozta.
Magyarországi támogatás
Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. Kiemelte: a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. Nyomatékosította: a magyar kormány alkotmányos felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja őket céljaik elérésében. Ha más nemzetiségeknek lehet területi autonómiájuk az EU-ban, akkor a magyaroknak is lehet. „Magyarország számít önökre, és bármi történik, önök mindig számíthatnak Magyarországra” – zárta köszöntőbeszédét Semjén Zsolt.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. Az MSZP üzenetét Ujhelyi István, a magyar Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: „a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára”. Az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.
Irányt mutat az elnök
Az RMDSZ-nek meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként – hangoztatta Kelemen Hunor elnöki beszámolójában. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni, amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok, és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak” – mondta az RMDSZ elnöke. Fontosnak nevezte, hogy egy eddigieknél részletesebb tervezetet terjesszenek a román parlament elé a Székelyföld státusáról. Rámutatott: az RMDSZ-nek partnereket kell keresnie a román társadalomban az európai példákra és az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés ígéreteire hivatkozva.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: Románia alkotmányának módosítása nem kényszer, hanem lehetőség arra, hogy Románia leszámoljon a nemzetállam 19. századi fogalmával, és a nemzeti közösségek államává lépjen elő. „Olyan alkotmányt akarunk, amely végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét. Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos” – hangoztatta Kelemen Hunor. A megválasztása óta eltelt két évet összegezve az RMDSZ elnöke egyebek közt az új oktatási törvényt említette, amely minden szinten biztosítja az anyanyelvű tanulás lehetőségét a magyar gyerekek számára. Rámutatott, az RMDSZ többéves küzdelme nyomán fogadta el a román parlament a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, alakított a bukaresti kormány önálló magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hozzátette: az RMDSZ kormányzati szerepvállalása idején tízszeresére növelték a magyar érdekeltségű műemlék épületek felújításának költségvetését. Az RMDSZ előtt álló célkitűzésekről szólva Kelemen Hunor határidős feladatnak nevezte a jövő évi európai parlamenti választásra való felkészülést.
Autonómiastatútum készül
A következő két év tennivalóit az RMDSZ a kongresszuson elfogadott nyolc dokumentumban jelölte meg. Ezek alkotmánymódosításról, a régiók szervezéséről és gazdasági kérdésekről szólnak, Székelyfölddel és a szórvánnyal kapcsolatosak, egy-egy előterjesztett határozat az európai állampolgári kezdeményezésre, illetve az európai parlamenti választásokra vonatkozik, és megszavaztak egy szolidaritási állásfoglalást is. A székelyföldi autonómiával kapcsolatos dokumentumot Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mutatta be. Nincsenek illúzióink, de nem szabad karba tett kézzel várni a csodát, dolgozni kell – hangsúlyozta. Bár tudatában vannak, hogy Székelyföld autonómiájának kivívása nem egy azonnali eredménnyel kecsegtető célkitűzés, a kongresszusi határozat kimondja, hogy a közjogi rendezéssel párhuzamosan folytatni kell azokat a lépéseket, amelyek különálló fejlesztési régióként fogalmazzák meg Székelyföldet, regionális szinten hivatalossá teszik a magyar nyelvet, biztosítják a nemzeti szimbólumok szabad használatát, valamint az etnikai arányosság elvét a közigazgatás minden területén. A dokumentumban leszögezik, hogy folytatják azokat a fejlesztési programokat, amelyek Székelyföld infrastruktúrájának és gazdasági környezetének javítását célozzák, megerősítik az önazonosság kiteljesedése szempontjából meghatározó intézményeket.
Az MTI és az RMDSZ-tájékoztató felhasználásával
összeállította: Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számadás és tervezés
Csíkszeredában tartotta 11. kongresszusát az RMDSZ
"A tervek szerint alakult a kongresszus: minden egyes dokumentumot elfogadtunk, lefolytattuk a politikai vitát, elfogadtuk az RMDSZ módosított programját és alapszabályzatát. Kiszélesítettük az állandó tanácsot az önkormányzati képviselettel, hisz azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Az önkormányzatok ereje növekvőben van, és én bízom abban, hogy egyre nagyobb erejük, pénzügyi értelemben is nagyobb mozgásterük lesz, és így a feladatokból is többet tudnak vállalni" – nyilatkozta a szombaton Csíkszeredában közel 800 küldött és meghívott jelenlétében zajlott kongresszus végén tartott sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Elmondta, hogy az elnökséget leszűkítették, az elnökség fogja meghozni a gyors, operatív döntéseket, de a tartalmi, lényeges kérdéseket az Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogja elfogadni. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívottak – Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Vasile Blaga, a PL és Mihai Razvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke – eljöttek a kongresszusra, és mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség legitim képviselője, megbízható, komoly partner, akivel az ország általános kérdéseiről, és az erdélyi magyarság sajátságos kérdéseiről akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben egyeztetni kell. Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy elfogadta a meghívást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy a magyar kormányzat, a magyar politikai pártok támogatnak minden egyes törekvésünkben, és hogy az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint a romániai magyarság legitim képviseletére.
Miután megköszönte a médiának, hogy velük tartott, pontosított egy hírfolyamot arról, hogy Hargita megyei politikusok sokasága kérte, hogy a szervezet elhatárolódjon Borboly Csabától amelyet álhírnek, manipulációnak nevezett. – Ez nem igaz, egyetlenegy RMDSZ-es politikus, egyetlen RMDSZ-tag sem kérte, és arra kérjük a sajtó képviselőit, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pontosítást tegye meg.
"A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés"
A kongresszus házigazdája, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a székely zászló felmutatásával kezdte beszédét megemlékezve Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról, majd megköszönte a magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában is létrejött a Sapientia egyetem. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve rendezni kellett volna.
A polgármester beszélt a beruházásokról, megvalósításokról, de beszélt a kudarcokról, a leépítésekről, bérlevágásokról, az uniós pályázatok késleltetett elszámolásáról, illetve arról, hogy "fé-lelemkeltés, állami terror" nehezedik az állami intézményekre: – Egészpályás támadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben, jelentette ki hozzátéve, hogy a parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét. – Vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása be-csületbeli kérdés, mi nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek.
Felállva tapsolta meg a kongresszus Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, aki rövid köszöntőjében csak annyit mondott: "nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is."
Ha megállunk, porladunk, mint a szikla!
Dolgozni jöttünk Csíkszeredába, nem ünnepelni. Számadásra és tervezésre. Sok a tennivalónk. És nem azért, mert lazsáltunk az elmúlt két évben – éppen ellenkezőleg. Új fejezetet ígértünk, és bőven vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Dolgozni kell, mert a kisebbségi lét ilyen: ha megállunk, porladunk, mint a szikla – lassan, de folyamatosan – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök
A minden magyar számít jelszó értelmében a szolidaritást alapértékként fogalmazta meg, kijelentve, nincs fontosabb és kevésbé fontos tagja ennek a közösségnek. – A szolidaritás azt is jelenti, hogy megvédjük egymást, kiállunk egymásért. Azt is jelenti, nem hagyjuk, hogy a múlt erői levadásszanak bennünket. Megvédünk kicsit és nagyot. Politikust és civil aktivistát. Megvédünk mindenkit, aki magyar, és akit azért támadnak, mert a közösségért dolgozik.
Az RMDSZ működése másik elvének a sokszínűség elismerését nevezte. – A sokszínűség, a mások iránti nyitottság és tisztelet ennek az erdélyi magyar közösségnek az egyik legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hagyománya. Ezt látniuk és tudniuk kell azoknak, akik azt gondolják, hogy másságunk egy kellemetlen állapot, amit meg kell szüntetni, jelentette ki az elnök.
A továbbiakban arról szólt, hogy az önkormányzatok az RMDSZ politikájának zászlóvivői: – Mióta közel egy éve az RMDSZ kikerült a kormányból, az önkormányzatok nem csak a helyi közösség dolgaiban illetékesek, hanem a napi politikánk zászlóvivői lettek. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása segítette a régiók érdekeinek hatékony megjelenítését, az előttünk álló feladatok pontosabb meghatározását. A helyi és megyei szervezetek, a parlamenti frakciók mellett a magyar önkormányzatok, polgármesterek, tanácsosok a magyar érdekek őrzői és védelmezői Ákosfalvától Zsibóig, Nagyiratostól Kézdialmásig.
Kelemen Hunor szerint 2012 választásai ismét megerősítették, csak magukra számíthatnak, és minden magyar ember szavazata kell ahhoz, hogy az RMDSZ megőrizze az erős, egységes magyar képviseletet. A kormányzásban 2009 végétől eltöltött két évet eredményesnek nevezte. Véleménye szerint az RMDSZ kihasználta a lehetőségeket, áttörést ért el a magyarság jogaiért folytatott harcban, és hozzájárult az ország gazdasági stabilizálásához.
"Olyan alkotmányt akarok, amely végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek"
A kongresszusi dokumentumokról szólva kiemelten beszélt az alkotmánymódosításról: – Olyan alkotmányt akarunk, amely a nemzetállam fogalmának törlése mellett végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét! Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos. (…) Ennél kevesebbért nem érdemes küzdenünk. Nekem személy szerint is elegem van abból, hogy még mi magyarázkodunk a székely zászló kapcsán. Nem magyarázkodni akarok, hanem olyan alkotmányt, amelyik végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek.
Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, véleménye szerint, részben becsületbeli ügy, részben stratégiai kérdés, amennyiben az európai képviselet a hatékony kisebbségvédelem egyik fontos eszköze.
Az európai polgári kezdeményezésről szólva kijelentette: – Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy Európa egymillió polgárának aláírása által támogatva az Unió napirendjére tűzzük a kisebbségek ügyét. Ha össze tudjuk gyűjteni az egymillió aláírást, az Unió nem térhet ki a kérdés tárgyalása – és előbb vagy utóbb – a kisebbségek számára megnyugtató rendezése elől.
Székelyföld számára a továbblépés az autonómia
– Székelyföld számára a továbblépést a kisebbségben élő európai nemzeti közösségek jogállásához hasonló autonómiák kivívásában látjuk, közösségünk megmaradásának és gyarapodásának ez a záloga. Mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit nekünk kell megteremtenünk. Látnunk és tudnunk kell, hogy bármilyen megoldás is körvonalazódik, azt a románokkal együtt lehet elképzelni és elfogadtatni. Ne áltassuk magunkat: ajándékba senki sem fogja elhozni az autonómiát. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Budapest. Segíteni tudnak, szükség is van minden segítségre, de elsősorban nekünk a románokat kell meggyőznünk céljaink helyességéről, igazságosságáról.
Akkor járunk el helyesen, ha a mi belső csatározásainkban az autonómia ügyét nem használjuk fegyverként egymás ellen. Határozottan állítom, hogy ez kellene az első olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodás legyen, amit mindenki elfogad, mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak. Bátran mondom, hogy az autonómia egymás elleni használata, szavazatszerzési célból csodafegyverként való előrántása nem csak hogy nem visz közelebb a célhoz, hanem minden egyes esetben eltávolít attól. Egymásról feltételeznünk kell, hogy a közös cél érdekében cselekszünk, hogy jóhiszeműek vagyunk és nem egymás politikai életére törünk az autonómia fegyverével, mondta a szövetségi elnök.
A Kongresszus több dokumentumot fogadott el alkotmánymódosításról, régióátszervezésről, gazdaságpolitikáról, a Székelyföld és a szórvány stratégiájáról, az európai parlamenti választásokról, és az európai polgári kezdeményezésről. Ezek a dokumentumok határozzák meg a következő esztendőkben az RMDSZ cselekvési stratégiáját.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Gettó, avagy kié itt a tér?
Az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán Kelemen Hunor szövetségi elnök, de a volt elnök, Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője is egyaránt elítélte azt, hogy az RMDSZ Maros megyei elnöke gettósításnak nevezte az önálló magyar iskolákat hangsúlyozva, hogy az önálló oktatási rendszer létrehozása az RMDSZ legfőbb célja.
"Oda kell figyelni, ha saját kollégáink egyike-másika lefitymálja, amit a parlamentben vagy az önkormányzatokban teszünk vagy tehetünk, és azt sugallja, hogy egy-két tüntetés, és itt van már a Kánaán. De ugyancsak szólnunk kell, ha valaki közülünk, mint a minap is, "gettósításnak" nevezi legfontosabb célunkat: a külön intézmények létrehozását és működtetését, figyelmeztetett Markó Béla.
A kritikákra Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke megyei oktatási "gyorsjelentéssel" válaszolt. Íme a teljes felszólalás:
"Marosvásárhelyt még nem adtuk fel"
"Az RMDSZ-vezetők szóba hozták az önálló oktatási intézményeket, az RMDSZ politikájának egyik legfontosabb célkitűzését. Teljes mértékben egyetértek ezzel, és szeretnék erre vonatkozóan egy Maros megyei gyorsjelentést készíteni, megosztani önökkel. Tanulságos, hiszen köztudott, hogy Maros megye éppen tarkasága, sokszínűsége miatt, úgymond, egy kicsi Erdélyt képez ebben a vonatkozásban.
Ha egy gyorsjelentést készítek az önálló oktatási intézmények helyzetéről Maros megyében, akkor a következőképpen nézünk ki: Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön és Szovátán, ahol a magyarok lélekszáma meghaladja a 70-75% vagy 80 százalékos részarányt, van önálló oktatási intézményünk, magyar óvodák, magyar iskolák, önálló magyar iskolák, önálló magyar óvodák, ez természetes. Dicsőszentmártonban, Segesváron, Marosludason, Radnóton, Szászrégenben, Nagysármáson természetes módon küzdünk azért, hogy legyen önálló magyar oktatási intézmény, hiszen ezeken a szórványtelepüléseken létfontosságú, hogy létrejöjjenek azok a szigetek, ahol össze lehet gyűjteni a diaszpórában szétszóródott – Alsó-Küküllő menti, Nagy-Küküllő menti, Alsó-Maros menti, mezőségi – kis magyar közösségekben születő gyermekeket, és önálló magyar oktatási intézményekben nevelni őket, erősíteni magyar nemzeti identitástudatukat és átadni a magyar kultúrát. Itt természetes, hogy küzdünk azért, hogy legyen önálló magyar oktatási intézmény, mert ezekben a térségekben igen kis lélekszámban élnek a magyarok, saját erejükből képtelenek ezt megtenni.
Éppen jövő héten kerül sor arra, hogy a dicsőszentmártoni önálló magyar iskoláért megpróbáljunk egyeztetni a megfelelő hatóságokkal. Évek óta kérvényezik, évek óta gyűjtik az aláírásokat a szülők, és próbáljuk a helyi politikai akaratot is késztetni arra, hogy támogassák ennek a helyi magyar közösségnek a kérését.
No, Marosvásárhelyen is van önálló magyar tanintézetünk, hiszen dr. Kelemen Atilla vezetése alatt az RMDSZ-nek sikerült megvalósítania a nagy marosvásárhelyi álmot, és önálló magyar oktatási intézménnyé vált a Bolyai líceum, illetőleg mellette létrejött a református kollégium és még vannak Marosvásárhelyen törekvések, amelyeket természetesen támogatunk.
Ellenben Marosvásárhely egy harmadik jellegzetes közeg Maros megyében. Marosvásárhelyen 2008-ban Borbély Lászlóval együtt azt skandáltuk a kampányban, hogy miénk itt a tér, ezalatt azt értettük, hogy Marosvásárhelyt még nem adtuk fel. Marosvásárhelyen még mindig vagyunk annyian, hogy az egész várost belakhassuk, egyetlen talpalatnyi helyet se adjunk fel, egyetlen iskolából se vonuljunk ki, egyetlen óvodából sem, és ahol még nincsenek magyar aligazgatóink, vagy ahol még nincs megerősítve a magyar oktatás, ott mindennemű eszközzel, módszerrel következetesen dolgozunk azon, hogy Marosvásárhely magyar legyen. Marosvásárhelyen ez a politika, ez a helyes politika, miénk itt a tér, ahogy 2008-ban ezt Borbély László is meghirdette a kampányában, ami azt jelenti, hogy egyetlen talpalatnyi helyet sem adunk fel. Azt akarjuk, hogy mindenhol érvényesüljön a magyar nyelvhasználati jog".
Szerencsétlen megfogalmazás?
Újságírói kérdésre, hogy mi a véleménye a megyei elnök oktatási politikájáról, illetve magáról a gettó kifejezésről, Borbély László politikai alelnök kijelentette: "Véleményem szerint ez egy szerencsétlen megfogalmazás volt. Beszéltem a Maros megyei RMDSZ elnökével, Brassai Zsomborral. Ő frissen megválasztott elnök, tehát bizalmat kell neki adni, és támogatni. Ő abban a kontextusban mondta, hogy azokban a vegyes iskolákban, ahol magyar és román tagozat van, ott egy kicsit a magyarok és a románok kéne közeledjenek egymáshoz, természetesen, az együttélés ezzel is jár, és persze, megfogalmazta azt az aggodalmát, hogy ne mondjunk le feltétlenül például Marosvásárhelyen azokról a negyedbeli iskolákról, ahol most működnek magyar osztályok. Szerencsétlen megfogalmazás volt, ő pontosított ebben, túl kéne lépni, hiszen az RMDSZ álláspontja az, hogy nekünk nemcsak szükségünk van önálló iskolarendszerre, hanem ezért harcolunk ’90 óta, és most a tanügyi törvény hál’istennek, még az egyetemek szintjén is benne van, hogy külön tagozatok akkor is, ha egyesek nem akarják ezt elfogadni. Úgyhogy ezen túl kéne lépni, és azt hiszem, mindenki levonta a konklúziókat saját maga számára, de tovább kell menni".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Kijelölte feladatait a következő évekre az RMDSZ kongresszusa
Kelemen Hunor: az autonómia nem lehet fegyver a belső csatározásokban
Nyolc dokumentum elfogadásával jelölte ki az elkövetkező esztendők legfontosabb célkitűzéseit az RMDSZ szombaton, Csíkszeredában tartott 11. kongresszusán. Az RMDSZ által „feladatkijelölőnek” nevezett program- és alapszabály-módosító kongresszuson a küldöttek a szövetség alkotmánymódosító javaslatairól, a régiók megszervezéséről, az RMDSZ Székelyföld-, illetve szórványstratégiájáról, a kisebbségvédelmi szabályozást szorgalmazó európai polgári kezdeményezésről, a gazdasági helyzet élénkítéséről, az európai parlamenti választásokról fogadtak el irányelveket. Ugyanakkor elutasították a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és leszögezték: az RMDSZ minden demokratikus eszközzel kiáll a jogtalanul meghurcolt felelős tisztségviselői mellett. A kongresszuson magas szinten képviseltette magát a román és a magyar kormány, a tanácskozáson több mint hétszáz küldött, nagyszámú meghívott és újságíró vett részt.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszusi következtetések
Ödön von Horváth színdarabjának címével ellentétben szombaton nem volt kérdéses, hogy mit csinál az RMDSZ kongresszusa, hiszen a szövetség jól előkészített politikai eseményt bonyolított le. Nagy meglepetéseket nem tartogatott, hiszen nélkülözte a csak négyévente sorra kerülő tisztújító kongresszusok izgalmait. Olyan igazi félidei kongresszus volt, amelynek azonban az aktuálpolitikára való hatása jelentős. A kongresszuson elhangzott beszédekből, illetve az azt megelőző gesztusokból több következtetést is le lehet vonni.
Első látásra meglepetést okozott, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő üdvözölte a tanácskozást már az esemény előtt két nappal. A politikus közleményében elismerte, hogy bizonyos aktuális kérdésekben jól politizál az RMDSZ, ami egyértelműen jelzi, hogy közelednek az európai parlamenti választások, és az EP-képviselők globális számának csökkenése miatt immár lehetetlen RMDSZ-es jelölteket és független képviselőt is bejuttatni az európai törvényhozásba. Figyelembe véve, hogy a lakosság általában nem érzi a súlyát az EP-választásoknak, az öt százalékos küszöb teljesítése is komoly megpróbáltatást jelent a romániai magyar közösség számára. Tőkés László megnyilatkozása egyértelműen jelzi, hogy ő maga nyitott a tárgyalásra, hiszen az RMDSZ nélkül nincs esélye bejutni az EP-be. Ez még nyitott kérdés, hogy a felek mire jutnak, de valószínűleg Budapest álláspontja meghatározó lesz abban, hogy ez a megállapodás esetleg újból létrejön, vagy meghiúsul. A kongresszus arra is rávilágított, hogy Budapesten mintha enyhült volna az RMDSZ-szel való szembehelyezkedés, talán felismerték, hogy a szövetséggel folyamatosan frontálisan ütközve, nem lehet sikeres nemzetpolitikát folytatni.
A kongresszusnak azonban a legnagyobb kihatása a román belpolitikára van, hiszen a Szociálliberális Szövetség (USL) a belső kakaskodásait most már rendszeresen a nyilvánosság előtt is bemutatja Ponta és Antonescu révén. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez a Ponta–Antonescu humorizáló szópárbaj csak színjáték, aminek a célja a figyelemelterelés a kormány kudarcairól, bár ez nagyon nagy politikai zsenialitásra utalna, ezért valószínűbbnek tartom, hogy a konfliktusnak valós táptalaja van, amit Ponta és a szociáldemokraták rendszeresen felcsiholnak. Ezúttal is Ponta adta meg a hangot, akinek a politikai szekere jelenleg kétszer gyorsabban halad, mint az Antonescué, akiben a lemaradásával arányosan nő a feszültség és a bizalmatlanság koalíciós partnere iránt. Antonescunak egyetlen esélye van, hogy ő legyen 2014-ben az államelnök, különben politikai pályafutása csúfos kudarccal érhet véget. A tét személye számára óriási, és az is egyértelmű, hogy Antonescu az USL esetleges kettészakadása esetén nem számíthat az RMDSZ támogatására. A liberálisok ugyanis olyan nacionalista útra tévelyedtek, amivel eltávolították maguk mellől a szövetséget, s ezt Ponta kihasználta azzal, hogy gesztusaival immár másfél éve valós nyitottságot mutatott a romániai magyarság számára bizonyos fontos kérdésekben. Persze ennek a nyitottságnak a nagy tesztje még hátra van, hiszen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának kérdése, de főleg az alkotmánymódosítás és a közigazgatási régiók ügye szertefoszlathat minden PSD–RMDSZ közeledési kísérletet, ha kiderül, hogy Ponta jószándékú nyilatkozatai ellenére a szociáldemokrata kemény mag mégsem hajlandó kompromisszumokra.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Markó: az RMDSZ tulipánja védi meg a székely zászlót
Markó Béla volt szövetségi elnök értékelte a felszólalókat fogadó zenei belépők, amely Oscar-díjkiosztó hangulatába röpíti beszélőt. „Nagyon tetszett Ráduly Róbert székely zászlós gesztusa, de van két kifogásom: az, hogy nem maradt itt, a másik pedig, hogy eltakart valamit, az RMDSZ jelvényét. Az RMDSZ a garanciája annak, hogy a székely zászló loboghat, a magyar himnusz elhangozhat, mi együtt itt lehetünk” – védte a tulipánt Markó.
Hozzátette: az RMDSZ azért maradhatott sikeres, azért őrizhette meg előnyét az újonnan alakult versenypártokkal szemben, mert a politikai küzdelem mellett társadalomszervezéssel is foglalkozik.
„Programunk legjelentősebb célkitűzéseiben magyarok vagyunk, a magyar ügy összeköt. A parlamenti politizálást és a kormányzati részvétel nem helyettesíthető semmivel. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel és várjuk a kormányzásra való felkérést. Egy politikai párt megteheti, de egy szövetség számára ez nem a járható út” – mondta Markó.
A volt szövetségi elnök szerint Erdély önállóságáért Bukarestben is szót kell emelnünk. Eszükbe kell juttatni, hogy az RMDSZ nélkül semmilyen, a magyarokról szóló intézkedést nem hozhatnak.
Markó üzent a versenypártoknak is, akik azt róják fel az RMDSZ-nek, hogy túlságosan mérsékelt. „Csapj oda barátom, ha olyan nagy csaphatnékod van” – fogalmazott, de emlékeztette őket, hogy az RMDSZ követelései állnak mindkét, bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott kormány hátterében. „Ne rajtunk keressék a MOGYE-n vagy az autonómiát azok, akik töredékét se tették érte annak, amit mi” – tette hozzá.
Markó Béla védelmébe vette a Kelemen Hunor képviselte irányt, szerinte az utódja által megfogalmazott „Új fejezet” politikai program ugyanannak az RMDSZ-könyvnek a része.
Borbély: a kezdetektől benne van a statútumunkban az autonómia
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint azért is volt fontos a kongresszus, mert ismételten bebizonyosodott, hogy a legfontosabb román és magyar pártok az RMDSZ-t tartják a romániai magyarság legitim szervezetének. „Nem voltak protokolláris beszédek, számon is kérjük rajtuk” – fogalmazott a szövetség politikai alelnöke.
Hozzátette: a kezdetektől benne van a statútumunkban az autonómia, nem úgy, mint mindenféle pártocskák esetében, amelyek félnek beletenni az alapszabályzatukba az autonómiát.
"Az akkori kormány nem csak, hogy folyamatosan támadott minket, de egyenesen kérte mind az RMDSZ, mind az SZKT betiltását, emellett pedig voltak olyan pártok – akik ma már vagy nem léteznek, vagy már nincsenek a parlamentbe – akik hetente mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsenek. Amikor 1996-ban bekerültünk a parlamentbe lépésről-lépésre kellett a bizalmatlanság falát lebontanunk, és bebizonyítsuk azt, hogy másfél millió magyar jogát nem seperheti le a román politikum az asztalról” – nyilatkozta Borbély.
Kiemelte, a kormányra kerülésük során sikerült a tanügyi törvényt is elfogadtatniuk, ahhoz, hogy ma, 23 év után van egy olyan tanügyi törvényünk, amely az anyanyelvi oktatást minden szinten garantálja.
„Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van, hiszen a MOGYE-ügy még rendezetlen, kollégáinkat börtönnel fenyegetik, a kúlturális autonómia törvénye nyolc éve a parlamentben stagnál, de mi azért vagyunk itt, hogy ezeket megoldjuk. Azok a felvetések és kérések, amiket már a 90-es években megfogalmaztunk, ma is érvényesek.
„A második könyv, amit elhoztam, a Dél-Tiroli autoniáról szól. 37 év kellett nekik ahhoz, hogy kiharcolják az autonómiát, pedig volt államközi egyezség, ENSZ-rezolúció, és legfőképp, volt kitartás. Előttünk most az áll, hogy világosan megfogalmazzuk a romániai magyarság jövőképét a következő tz-húsz évre. A ma elfogadott dokumentuok alapján egy olyan kemény gazdasági, szociális és az autonómiát is felmutató elképzelést kell felmutassunk, amely minden romániai magyar szmára útmutató kell legyen a következő években. Egy olyan elképzelés, amely a székelyföldi, pártiumi és szorvány magyarnak is lehetőséget nyújt egy jobb életre. Ez a kihívás számunkra és ehhez kivánok sok sikert a szövetségünknek” – zárta beszédét Borbély László.
Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Bihar megyei RMDSZ-es képviselő tapsot kért az újonnan megalakult nőtagozat számára.
Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ-kongresszus Oscar-gálás körítéssel
A résztevők számát és a körítést tekintve az eddigi legnagyobb szabású, „21. századi” kongresszusát tartotta szombaton a csíkszeredai sportcsarnokban az RMDSZ. A politikai rendezvényt felvezető reggeli sajtótájékoztatóján Kovács Péter kongresszusi biztos adatokkal illusztrálta ezeket a jelzőket: 777 küldöttet, száznál több meghívottat, 166 sajtóst várnak.
A szervezők megadták a módját: az alkalomra külön okostelefon-alkalmazás készült, a sportcsarnokban Oscar-gálára emlékeztető vörös szőnyeget helyeztek el, a küldötteket nagykivetítős animációkkal, fénykép-összeállítással hangolják az eseményre, amelyet az RMDSZ honlapján élőben lehet követni.
Kovács Péter „feladatkijelölőnek” nevezte ez a kongresszust, amelyen értékelik a szövetség elmúlt két évét és megszabják a következő két év prioritásait. A program- és alapszabályzat-módosítás mellett a bemutatják az RMDSZ új irányelvei és céljai alapján megfogalmazott dokumentumait az alkotmánymódosítás, Székelyföld, szórvány, európai parlamenti választások, gazdaság, európai polgári kezdeményezés témában.
„Erős, ütőképes, egységes RMDSZ-t szeretnénk” – utalt a sajtótájékoztatón Kovács az alapszabályzat-módosítás lényegesebb elemeire: a Szövetségi Elnökség karcsúsítására, a Szövetségi Állandó Tanács kibővítésére, a platformok számának csökkentésére és a női szervezet megalapítására.
A délelőtt a meghívottaké volt a kongresszuson. Nagy várakozások előzték meg Victor Ponta kormányfő és Crin Antonescu szenátusi házelnök, illetve a magyarországi kormánypártok vezető politikusainak köszöntőbeszédét. Kovács a sajtónak azt ígérte: a rendezvény 18 órakor véget ér, így mindenki elérheti majd a Bayern-Dortmund Bajnokok Ligája döntőt.
Zengett a székely himnusz
Tíz után néhány perccel a magyar, székely, román és európai uniós himnusz elénekésével kezdődött meg a kongresszus: a székely himnusztól zengett a leghangosabban a terem.
A küldötteket házigazdaként Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester köszöntötte, aki bejelentette azt is, hogy a sportcsarnok felveszi a Himalájában eltűnt hegymászó, Erőss Zsolt nevét.
Vastapsot kapott Borboly Csaba, amikor mikrofonhoz lépett, ám Hargita Megye Tanácsának elnöke – vélhetően az ellene indult bűnvádi eljárásra való tekintettel – igen rövid beszédet mondott. Közölte: megtisztelőnek érzi, hogy jelen lehet a rendezvényen.
A mikrofont Kelemen Hunor vette át. A szövetségi elnök név szerint köszöntötte a meghívottakat: Victor Ponta kormányfőt, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettest, Crin Antonescu szenátusi házelnököt, Rogán Antalt, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjét, Vasile Blagát, a Demokrata Liberális Párt elnökét, Hans Heinrich Hansent, a FUEN elnökét, a Polgári Erő elnökét, Mihai Razvan Ungureanut, Ujhelyi István MSZP-s képviselőt, a magyar országgyűlés alelnökét, Berényi Józsefet, az MKP elnökét.
"Az elmúlt 24 év a problémamegoldásról szólt, van olyan cél, amit elértünk, van amit nem. Mi a parlamenti eszközöket, párbeszédet választottuk, ami nem mindig könnyű, de nem lehetetlen. Victor Ponta olyan partner, akivel az utóbbi időben többször le tudtunk ülni a gondjainkról beszélni, és empátiával fogadta kéréseinket" -- szólította mikrofonhoz a kormányfőt Kelemen Hunor.
Ponta kompromisszumokat ígért
Victor Ponta megbecsüléséről biztosította az erdélyi magyar közösséget és az RMDSZ-t pedig az erdélyi magyarság érdekeinek egyetlen legitim politikai képviselőjének nevezte. A miniszterelnök egy sor ígéretet tett a küldötteknek, és kompromisszumkeresésre kérte az RMDSZ-t az alkotmánymódosítás és a régiók kérdésben.
A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu akkor aratta a legnagyobb tapsot, amikor kijelentette: „Románia csak akkor tud erős lenni, ha a magyar közösség is erős. Elmentek a németek, a zsidók és az ország ezáltal gyengébb lett”.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elmondta, a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. Hangsúlyozta, Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője "a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének" tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait.
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) üzenetét Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: "a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára". Az alelnök rendkívül fontosnak tartotta az RMDSZ-nek és partnereinek azt a szándékát, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével élve fogadtassanak el kisebbségvédelmi keretszabályozást az Európai Unióban.
Berényi József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke tolmácsolta a határon túli magyar szervezetek üzenetét. A felvidéki politikus jelzésértékűnek nevezte, hogy az RMDSZ csak az MKP-t hívta meg Szlovákiából a kongresszusra, ezzel is megerősítve a két alakulat közötti stratégiai partnerséget.
Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta.
Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.
Kelemen: meg kell küzdenünk a jövőnkért
A meghívottak üdvözlő beszédei után Kelemen Hunor megtartotta politikai beszámolóját az eddigi mandátumáról és a szövetség előtt álló feladatokról.A szövetségi elnök elöljáróban emlékeztetett azokra az alapelvekre és értékekre, amelyek – mint mondta – zsinórmértékként működtek az RMDSZ utóbbi két évének tevékenységében.
Bemutatták a dokumentumokat
Kelemen Hunor beszámolója után a kongresszusi dokumentumok bemutatása következett. A felszólalók sorrendben az alkotmánymódosítással, a régiók átszervezésével, az európai polgári kisebbségvédelmi kezdeményezéssel, az európai parlamenti választásokkal, a szórvánnyal és a Székelyfölddel kapcsolatos RMDSZ-álláspontot ismertették.
Tulipán és székely zászló
A dokumentumok bemutatása után a küldöttek hozzászólásai következtek. Felszólalásra összesen 37-en iratkoztak fel, mindegyikük 4 perc tíz másodpercben fejthetett ki gondolatait. Ahogy az lenni szokott, kevés küldöttnek sikerült beleférni az időkorlátba.
Elsőként Markó Béla szenátor, volt szövetségi elnök lépett mikrogonhoz, aki beszédében kifejtette: az RMDSZ azért maradhatott sikeres, azért őrizhette meg előnyét az újonnan alakult versenypártokkal szemben, mert a politikai küzdelem mellett társadalomszervezéssel is foglalkozik.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint azért is volt fontos a kongresszus, mert ismételten bebizonyosodott, hogy a legfontosabb román és magyar pártok az RMDSZ-t tartják a romániai magyarság legitim szervezetének. „Nem voltak protokolláris beszédek, számon is kérjük rajtuk” – fogalmazott a szövetség politikai alelnöke.
Kovács Péter beszédében hangsúlyozta, hogy bár az RMDSZ a mindennapi politika szintjén pártként viselkedik, de a romániai magyar közéletben ennél sokkal több, hiszen olyan feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak egy klasszikus értelemben vett politikai párt hatáskörébe. „Egy nagybetűs Szövetségnek, mint amilyen a mi Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, kötelessége a partnereivel együtt a helyi közösségek felkarolása és megerősítése, a kisrégiós identitás és az ezzel járó jellegzetességek előtérbe helyezése, az Erdélyiség hangsúlyozása. Egy pártnak mindezek nem számítanak”- fejtette ki az RMDSZ főtitkára.
Megszavazták a dokumentumokat
A hozzászólások után szavazásra bocsátották az alapszabályzat- és a programmódosító javaslatokat, illetve a kongresszusi dokumentumokat. A küldöttek nagy többséggel mindegyiket elfogadták.
Bár nem volt személyi tétje, az RMDSZ kongresszusán a küldöttek a szervezet jövőjére nézve alapvető dokumentumokat fogadtak el – összegzett a politikai rendezvény végén Kelemen Hunor.
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszusi hozzászólások 4,10 percben
Az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán felszólalásra összesen 37-en iratkoztak fel, mindegyikük 4 perc tíz másodpercben fejthette ki gondolatait. Ahogy az lenni szokott, kevés küldöttnek sikerült beleférni az időkorlátba.
Bíró Rozália, az SZKT elnöke hozzászólásában elmondta: székelyföldi születésű partiumi magyarként Székelyföldön és Partiumban is otthon érzi magát. „Zavaró, hogy szövetségünk berkein belül olyan tendenciák érvényesülnek, amelyek nem veszik észre, hogy egymásra vagyunk utalva. Álmainkat csakis közösen, egyhangúan tudjuk megvalósítani. Remélem, hogy ezen a Kongresszuson is minden kérdésbe érdemben döntünk” – jelentette ki.
Biró szerint az RMDZ új programja következetes, uniós elvárásoknak felel meg, és a gazdasági válságból való kilábalást célozza. A szenátor beszédében kitért az újonnan megalakuló női szervezet létrehozására, és reményét fejezte ki, hogy a kongresszus pozitívan értékeli a megalakulását.
Máté András Levente képviselőházi frakcióvezető beszédében azt hangsúlyozta, hogy a demokrácia, a jogállam és az európai értékek az RMDSZ számára nem csak címszavak. „Szeretnénk, ha a nemzetállam fogalmát törölnék az 1-es cikkelyből, kérjük a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőkként való elismerését. Kérjük a magyar nyelv használatát a hivatalos intézményekben, azokban a régiókban, ahol 20 százalék fölötti magyar ajkú lakosság él. Kérjük a helyi autonómia intézményesítését a helyi önkormányzatok által, illetve a sajátos hagyományokkal rendelkező régiók különleges jogállásának sarkalatos törvénnyel való elismerését. Az új alkotmány előírásai mélyen rányomják bélyegüket a mindennapi életünkre. Az új helyzetben új irányelvek és új célok mentén kell szerveződnünk” – mondta a politikus.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében a magyar összefogás megteremtése mellett szállt síkra. Az elmúlt hetek személyes tapasztalataira utalva Pál apostol Timóteusnak írott második levelét idézte fel, hangsúlyozva: a küzdelemtől egy közéleti vezető nem ijedhet meg, testileg-lelkileg késznek kell lennie erre. „Pál apostol élete utolsó szakaszában, földi megpróbáltatásai közepette, a Szentírás egyik legnagyobb hatású, mindenkor érvényes üzenetét fogalmazta meg. Ez a levél hozzánk, közösségünk evilági vezetőihez is szól, s arra int minket, hogy a jó harcot igenis megharcoljuk, a pályát igenis végigfussuk, a hitet igenis megtartsuk. Több harc áll még előttünk, mint mögöttünk. De ígérem, a harcot megharcoljuk, a hitet pedig megtartjuk” – zárta beszédét Borboly Csaba.
Székely István főtitkárhelyettes beszámolt a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalakulása óta történt eseményekről, elért eredményekről. Rámutatott, hogy a jövőben egyre nagyobb szükség van az önkormányzatokra. „A tervezhető jövőt elsősorban az önkormányzatok elkötelezettségére, munkabírására tudjuk alapozni. Itt vagyunk erősek politikai széljárástól függetlenül” – hangsúlyozta Székely.
„Emelnünk kell nemzetünk belső értékét. Fokoznunk kell nemcsak az egyes ember teljesítőképességét külön-külön, hanem a nemzet együttes összmunkájának eredményét is. Ez pedig attól függ, hogy több legyen a magyarság kebelében a pozitív, mint negatív ember (...)” – Klebelsberg Kuno idézetével indította beszédét Szabó József, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke. Ugyanakkor kiemelte, a mindenkori ifjúság számára fontos, hogy lássa, merre tart, milyen példaképeket követ, ugyanis ez határozza meg tevékenységüket, jövőképüket.
„Magyar közösségünk az elmúlt 23 év alatt megtett minden magától telhetőt, amelyre mindeddig szükség volt. Hasonlóan tavaly decemberben, amikor a romániai magyarok kilencven százaléka az RMDSZ-re szavazott” – hangsúlyozta Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, parlamenti képviselője. Felszólalásában kitért Szilágy megye sajátos jellegére: „Nem tudjuk, eldönteni, hogy szórvány vagy tömb magyarsághoz tartózunk, de a statisztikai adatok szerint az anyanyelvi oktatásban a Szilágy megyei gyerekek számaránya meghaladja a Szilagy megyei magyarok számarányát. Mindebben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek országos része volt ” – jelentette ki.
„Higgyék el, valóban egy új fejezet kezdődött szövetségünk életében, ez az az új fejezet, amelyben sikerült az elmúlt húsz év tanulságait úgy levonni, hogy abból a következőkben építkezzünk”- vélekedett Korodi Attila parlamenti képviselő a kongresszusi felszólalásában. Hozzátette: nehéz úgy dolgozni a közéletben, szembenézni ennek kihívásaival, hogy a román állam egyes szervei folyamatosan azon vannak, hogy ezt ellehetetlenítsék. „Sajnálom Borboly Csabát és családját, sajnálom Markó Attilát. Nem szabad elfogadnunk, hogy ők áldozatok legyenek, és minden létező demokratikus eszközt meg kell ragadnunk, hogy harcba szálljunk azokkal, akik minket akadályozni akarnak közéleti munkánkban" – fogalmazott a képviselő.
A fiatalok lendületére, lelkületére és álmodozására legalább annyira szükség van, mint az idősebbek racionalizmusára és tapasztalataira – hangsúlyozta Takács Aranka, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének küldötte, aki az idén negyedik alkalommal sorra kerülő Hunyad Megyei Magyar Napok megszervezését hozta fel példaként az RMDSZ és a MIÉRT együttműködésének eredményességére.
Peti András, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke beszédében emlékeztette a kongresszust a megyeközpont veszteségeire. „Ezt a tendenciát csak sok prábeszéddel, tisztánlátással, bölcsességgel lehet megfordítani, ezért nehéz munka vár arra a csapatra, amely ezelőtt 3 hónappal vállalta a kihívást. Vállaltuk és vállaljuk, csak együtt sikerülhet!” – jelentette ki.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke megyei oktatási gyorsjelentést készített. Mint mondta, Maros megye leképezi Erdély magyar közösségének helyzetét. „Nyárádszeredában és Szovátán természetes, hogy van önálló magyar iskolánk, hiszen a közösség nagytöbbsége magyar. Segesváron, Dicsőszentmártonban küzdünk az önálló magyar oktatási intézményekért – itt természetes, hogy küzdünk ezért, mert itt kis számban élnek magyarok. Marosvásárhelyt pedig még nem adtuk fel, mert még mindig van annyi magyar, hogy belakjuk. Egyetlen iskolából és óvodából se vonuljunk ki, miénk itt a tér, ezt skandáltuk 2008-ban Borbély László kampányában, ez a helyes politika, miénk itt a tér, egyetlen talpalatnyi helyet se adjunk fel” – mondta Brassai.
„A legtöbben nem mondják ki, de a bukaresti politikum fel akarja számolni a megyéket és össze akarja vonni a községeket. A mi esetünkben pedig a magyarságunk megélésének lehetőségét is el akarják venni. Legyen világos mindenki számára, hogy megyéinket nem hagyjuk. Legyen világos mindenki számára, hogy nem hagyjuk Székelyföldet feldarabolni. Az idei év legnagyobb kihívása, hogy megmentsük, amit ezer éven keresztül építettünk” – hangsúlyozta felszólalásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ Háromszéki területi szervezetének elnöke. „A székely emberek határozott, bátor kiállást, és eredményt várnak tőlünk. Halljuk, látjuk, mindenki tudhatja, a székelyeknek elegük lett a bukarestiek által nyakunkra rakott kudarcokból, a tétovázásból, a toporgásból. Győzelmeket várnak. Le fogjuk tehát győzni a „merjünk kicsik lenni” szemléletet, az „oszd meg és uralkodj” politikát, az „el is lehet menni ebből az országból” típusú arroganciát” – ígérte Tamás Sándor.
Szabó Ödön Bihar megyei képviselő felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy 3 fajta üzenetet lehet megfogalmazni: egyet a román társadalom és a román politikum irányába, egyet a magyarországi társadalom és a magyarországi politikum fele, egy harmadikat pedig saját közösségünk számára. „A mi közösségünk és a Szövetség 24 éve küzd jogainkért eredményesen. Minden lépéssel előrébb haladunk és tudjuk, hogy közösségünk értékeli az igyekezetet, az eredményeket. A víz igazi ízét sivatagban érzi az ember: most érezzük, ellenzékben, hogy mit jelent ott lenni, ahol a döntéseket hozzák” – mondta a képviselő.
„A regionális kulturális homogenitás a fejlődés kerékkötője” – állítja az a tanulmány, amely tudományos alapja kíván lenni a román államreformnak. Ilyen elméletek mentén, Románia küszöbön álló, a regionalizáció köpenyébe burkolt közigazgatási átszervezése a posztkommunista időszak legnagyobb fenyegetése közösségünk irányába” - hangzott el Klárik László felszólalásában. A háromszéki szenátor hangsúlyozta: a regionalizáció az utóbbi két év román politikai közbeszéd vesszőparipája lett. „Ki lett kiáltva a csodaszernek, ami egy csapásra megoldja a gazdasági és társadalmi válságban vergődő ország problémáit. Románia kormánya más utat próbál követni. Ha ezt fogja tenni, annak az lesz az eredménye, hogy még mélyebb gazdasági és társadalmi válságba taszítja az országot. Megpróbálhatja. A mi magyar kulturális és politikai összetartozásunk öntudatát nem tudja csökkenteni” –zárta felszólalását Klárik.
Pataki Csaba Szatmár megyei szenátor a hozzászólásában kifejtette: „Legyen bármilyen régiósítási elképzelés ennek térségnek meg kell maradnia, minden lépést megteszünk és támogatásunkról biztosítjuk az itt élőket. Ha kell népszavazást írunk ki, ahhoz hogy Székelyföld megmaradjon ebben a formában”.
Kereskényi Gábor parlamenti képviselő negyvenezer magyar Szatmár megyei magyar üdvözletét tolmácsolta hozzászólásában: „Az elmúlt választásokon bizonyítottunk, Szatmár megyében közel negyven ezren építjük magyar közösségünk, én az ők üdvözletét adom át a Kongresszus küldötteinek”.
„Sokszor elmondtuk, hogy milyen Európát akarunk mi, erdélyi magyarok, Most az elmúlt két év munkájával eljutottunk oda, hogy legfontosabb célkitűzésünket a többi európai kisebbségi közösséggel együtt fogalmazzuk meg. Azt akarjuk, legyen európai szabályozás a nemzeti közösségek jogairól, melyek kisebbségben élnek. Az európai állampolgári kezdeményezés által, egy millió aláírással fogjuk nyomatékosítani akaratunkat” – mondta Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke szerint helyt kell állni a jövő évi európai választásokon, és ott kell lenni, ahol a döntések megszületnek, különösen most, amikor Európa átalakul, amikor új szabályok születnek, amikor az európai intézményeknek közelebb kell kerülni az állampolgárokhoz, amikor megalakulhat a régiók és közösségek Európája.
Az Európai Polgári Kezdeményezés kapcsán Sógor Csaba EP-képviselő elmondta, nagyon fontos a civil társadalom hozzájárulása a törvényhozók munkájához. Emellett röviden kitért Románia aktuálpolitikai helyzetére, egy történettel illusztrálva üzenetét: „Az 1968-as megyésítéskor tüntetéseket szerveztek, különböző szlogeneket skandáltak: Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk! Hívták a helyi lelkészt, Pali bácsit is tüntetni, mondván, magyar emberekre van szükség! A lelkész azt válaszolta, nem, most józan észre van szükség”
Grüman Róbert, az Itthon, fiatalon mozgalom nevében szólalt fel, hangsúlyozva: közelebb akarják vinni a közügyeket és közösségi kérdéseket a fiatalokhoz. „Az Itthon, fiatalon mozgalom célja nem csupán szakmai rendezvények szervezése, hanem a fiatalok bevonása közösségi munkákba, mert nem csak az RMDSZ-nek van szüksége erős ifjúsági támogatásra, hanem az erdélyi magyar közösségnek is” – mondta a fiatal politikus.
Maszol.ro

Bemutatták a kongresszusi dokumentumokat
Az RMDSZ szombati csíkszeredai kongresszusán nyolc dokumentumot fogadnak el: alkotmánymódosítás, régióátszervezés, gazdaság, Székelyföld, szórvány, európai állampolgári kezdeményezés, valamint európai parlamenti választások témában, valamint egy szolidaritási állásfoglalást. Ezeket az egyes területek „témafelelősei” ismertették a küldöttekkel.
A nemzeti kisebbségek legyenek államalkotó tényezők – ezt szorgalmazza az RMDSZ kongresszusán elfogadásra javasolt határozat az alkotmány módosításáról. A szövetség öt pontban foglalta össze az erdélyi magyarságot érintő javaslatait alkotmánymódosítási témakörben. Az RMDSZ javasolja, hogy töröljék el a nemzetállam fogalmát, államalkotó tényezőként ismerjék el a nemzeti kisebbségeket, szabadon lehessen használni a nemzeti, közösségi szimbólumokat, teremtsék meg a közösségi (kulturális) autonómia törvényi szabályozásának lehetőségét és a magyar legyen hivatalos regionális nyelv ott, ahol jelentős számban élnek magyarok. Biró Rozália szenátor, az SZKT elnöke a dokumentum bemutatásakor hangsúlyozta, ha az első cikkelye az alkotmánynak így marad, akkor az alapot szolgáltathat a kisebbségellenes intézkedésekhez.
Regionalizáció: azt jelenti, hogy felelősség, ez a dokumentum felelősséget kér és üzen mindenkinek, aki ebben a kérdésben dönt, – mondta Cseke Attila parlamenti képviselő, aki a régiók átszervezésére vonatkozó határozatot mutatta be. Az RMDSZ kisebb és hatékonyabb régiókat kér. A dokumentum hangsúlyozza: a jelenlegi fejlesztési régiók nem csökkentik az egyenlőtlenségeket, fékezik a gazdasági fejlődést is. Az elmúlt 18 évben a fejlettebb régiók tovább gazdagodtak, a kevésbé fejlettek pedig nem tudtak felzárkózni. Az RMDSZ kisebb méretű, hatékonyabb, valamint a kulturális és etnikai adottságokhoz jobban illeszkedő régiók létrehozását szorgalmazza. A helyi döntéseket a helyi közösségeknek kell meghozniuk – az RMDSZ elutasítja, hogy a régiók közigazgatási hatáskört kapjanak, mert ez újabb központosítást eredményez.
A szórványban élő magyar közösségek vannak a legnehezebb és legkiszolgáltatottabb helyzetben, ezért az RMDSZ testreszabott programokkal támogatja magyar identitásuk megőrzését. A kongresszuson elfogadásra javasolt határozat – amelyet Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke mutatott be – kimondja: az erdélyi magyar nemzeti közösségünk megmaradásának létfeltétele a magyar szórványközösségek megerősödése, ezért vállalják, hogy közös erőfeszítéssel járulnak hozzá, hogy a szórvány közösségek identitásának megőrzéséhez, a szülőföldön való gyarapodásához és fejlődéséhez. Az RMDSZ 2011-ben elfogadott szórvány cselekvési terve új generációs programokat vezetett be, amelynek célja a közösségi hálózatok kialakítása, a meglévő intézmények erdélyi hálózatának kiépítése.
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere beszédében az erdélyi autonómiakövetelésben elengedhetetlen szemléletváltásról hangsúlyozta. “Minden erdélyi magyar embernek azt kell éreznie, hogy Székelyföld ügye az ő ügye is. Minél erősebb Székelyföld, annál erősebb az erdélyi magyarság. (…) Illúzióink nincsenek: törekvéseinket a törvényhozás nem fogja egyik napról a másikra, ujjongva elfogadni. De nekünk nem szabad karba tett kézzel várni a csodát. Nekünk dolgoznunk kell” – mondta Antal a Székelyföldre vonatkozó kongresszusi dokumentum bemutatásakor.
Az RMDSZ által javasolt gazdaságpolitikai intézkedéscsomag három célkitűzést fogalmaz meg: a fenntartható növekedés újraindítását, az új munkahelyek teremtését, valamint a kiszámítható és vállalkozásbarát üzleti környezet megteremtését. A határozattervezetet Winkler Gyula EP-képviselő ismertette. A kongresszuson elfogadásra előterjesztett dokumentum tíz olyan javaslatot fogalmaz meg, amelyek a válságból való kilábalás elengedhetetlen feltételei. Az RMDSZ többek között az adótörvénykönyv módosítását, a 19 százalékos ÁFA-hoz való visszatérést, az egykulcsos jövedelemadó-kulcs megtartását, a társadalombiztosítási járulékok csökkentését, a mezőgazdasági adózási rendszer módosítását szorgalmazza.
A kisebbségi európai polgári kezdeményezés az európai őshonos nemzeti közösségek eddigi legjelentősebb összefogását eredményezte. ,,Hosszú út volt, hiszen meg kellett győzni hét, különböző uniós tagállamban élő, reprezentatív személyiséget, hogy vállalják a kezdeményezés elindítását” – értékelte az előkészítő munkálatok súlyát Borbély László politikai alelnök, aki a dokumentumot ismertette. Mint ismeretes, a kisebbségi európai polgári kezdeményezést az RMDSZ az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) és a Dél-Tiroli Néppárttal (SVP) közösen indította el, olyan szabályozást kérve az Európai Uniótól, amely minden korábbinál erősebb intézkedésekkel védi a nemzeti kisebbségek identitását, nyelvét, kultúráját. Ehhez 1 millió támogató aláírás szükséges, 12 hónap alatt, 7 tagállamban. Az RMDSZ októbertől kezdődően 250.000 támogató aláírást szeretne összegyűjteni Romániában.
Kitartás, kezdeményezőkészség és partnerség, ez a három kulcsszava a jövő évi európai parlamenti választásoknak és a brüsszeli jelenlétnek - hangsúlyozta Vincze Lóránt külügyi titkár, aki bemutatta az erre vonatkozó kongresszusi dokumentumot. Romániában harmadik alkalommal lesznek európai parlamenti választások, 2014. májusban abba a testületbe választjuk meg képviselőinket, amely egyre inkább meghatározza mindennapjainkat. Az RMDSZ kongresszusán elfogadásra javasolt határozat hangsúlyozza, az európai parlamenti jelenlét folytonossága a szövetség számára kiemelt célkitűzés, magyar nemzeti közösségünk európai céljait és az Unióban a gyarapodó Erdélyt az erős brüsszeli EP-képviselet biztosítja. Mindezek tudatában az RMDSZ megkezdi az Európai Parlamenti választásokra való felkészülést.
„Jobb lenne, ha ma arról tudnánk beszélni, hogyan kell építkezni, de sajnos ez is az életünk része. Két kulcsszava van ennek a dokumentumnak: a szolidaritás és az erő” – fogalmazott Markó Attila parlamenti képviselő, aki a szolidaritási állásfoglalás bemutatásakor korábbi választási kampányok pólóját hozta magával, Együtt szabadon és Szövetségünk az Unióban felirattal. Az elmúlt időszakban felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások – hívja fel a figyelmet a kongresszuson elfogadásra javasolt dokumentum, amely leszögezi, hogy az RMDSZ határozottan kiáll intézményeink, közösségi vezetőink, valamint minden olyan magyar ember mellett, aki a törvény adta nemzetiségi jogaival kíván élni. Visszautasítanak minden olyan próbálkozást, amely a megfélemlítés eszközével próbálja közösségünk tagjait eltántorítani a nemzeti törekvéseink érdekében folytatott küzdelemtől.
Maszol.ro

Kirekesztősdi
Erőt felmutató, hatalmas kongresszust szervezett az RMDSZ Csíkszeredában, már előkészítésével, a meghívottak listájával, de e rendezvény minden mozzanatával szándékoztak demonstrálni: a romániai magyarságnak ők az egyetlen hiteles képviselői.
Lám, csak velük áll szóba a román hatalom, előttük hajt fejet az ellenzék, s még a magyarországi vezetők is belátják, megkerülhetetlen a tulipános szövetség Erdélyben. S való igaz: az RMDSZ a legerősebb magyar szervezet Romániában, de – tetszik, nem tetszik – nem az egyetlen. Hiába nem vesznek tudomást a két kis pártról, az autonómiaharcos civil kezdeményezésekről, azok léteznek, levegőnek tekintésük még nem tünteti el őket a politikai-közéleti porondról.
Érdekes kettősség jellemezte az RMDSZ 11. kongresszusát: nyitásról, összefogásról, együttműködésről beszéltek, de kirekesztő módon viselkedtek. Miközben Kelemen Hunor sikerként emlegeti, hogy elérték a MOGYE magyar karának létrehozatalát, a terembe sem engedték be az éppen ezért a magyar karért tüntetőket, s miközben a Székelyföld autonómiájának kiharcolását elsődleges célkitűzésként határozták meg, amint Katona Ádám felemlegette, még vendégként sem voltak hajlandóak fogadni azt a Székely Nemzeti Tanácsot, amely nem politikai párt, hanem erős civil köztestület, és amely évek óta ezért az egy célért harcol.
Húsz év után úgy tetszik, autonómiaügyben az RMDSZ végre megcselekedné mindazt, amiről 1993-ban a brassói kongresszuson határozott. Csakhogy akkor még valóban egyedül volt az erdélyi magyar politikai prérin, valós ernyőszervezetként próbálta biztosítani a sokszínű hazai magyar társadalom képviseletét. Mára ez lényegesen módosult, s az autonómiaküzdelem magányos harcosa sem lehet, mert míg az RMDSZ két választás között mindvégig sunyított, Bukarestben, kormányon keresve a boldogulás lehetőségeit, mások statútumokat alkottak, nagygyűléseken hívták fel a figyelmet a székelyföldi, erdélyi igényre, s ha mást nem, de azt elérték, hogy ma már a magát egyetlennek tartó szövetség is kénytelen ismét zászlajára tűzni e célt.
Ne használjuk belső csatározásainkban fegyverként az autonómia ügyét – ezzel a felhívással fordult a „magyar politikai tényezőkhöz” Kelemen Hunor. E bejelentés csak annyiban meglepetés értékű, hogy mindmáig se figyelemre, se konzultációra nem tartották méltónak azokat, akik ez idáig ugyanezért küszködtek, s ismét azt előlegezték meg: továbbra is diktátumszerűen óhajtanak eljárni, a széles körű konzultációt, partnerkeresést csak a román hatalomhoz való dörgölőzésben tartják fontosnak. Nehéz komolyan venni s valósnak tekinteni szándékukat, ha éppen a legfontosabb, ma már szinte közhelyszerű tézist hagyják figyelmen kívül, miszerint autonómiát csak együtt, összefogással lehet elérni. Együtt azokkal is, akik ma pártdiktatúrán kívül is keresik a jövőt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
JÖTTEK, BESZÉLTEK, ELMENTEK. Részletesen foglalkozik a bukaresti román sajtó az RMDSZ-kongresszussal, legrészletesebben azonban mégiscsak arról számolnak be, hogy a Szociál-Liberális Szövetség társelnökei épp ezt az alkalmat ragadták meg egymás ugratására.
A két nagyágyú kicsit késve érkezett, a himnuszok után, s ahogyan beszédeiket elmondták, távoztak is, érzékeltetve: nem az RMDSZ-ből vagy Csíkszeredából áll a világ. Különben a román sajtó nagy vonalakban elégedett Kelemen Hunorékkal, s érdekes módon még vasárnap folyamán sem kapott a szívéhez senki, hogy autonómiát akarnak az RMDSZ-esek is. A KIVÉTEL ERŐSÍTETTE A SZABÁLYT. Néhány kíváncsi újságíró azt próbálta kideríteni, hogy vajon más magyar pártok képviselőit hívták-e meg a kongresszusra. Az egyik szervező elmondta: csak parlamenti pártokat invitáltak Csíkszeredába, de természetesen van kivétel, mely erősíti a szabályt: a Mihai Răzvan Ungureanu vezette Civil Erő. (ÚMSZ)
SHOWMAN A MINISZTERELNÖK. Eckstein-Kovács Péter nem hisz Victor Pontának abban az ígéretében, hogy a kormány megpróbálja figyelembe venni az RMDSZ-nek azt az alkotmánymódosító javaslatát, miszerint Romániában ismerjék el államalkotó tényezőként a kisebbségeket. „Victor Ponta egy showman, és itt is nagyon jó minőségű show-t adott elő” – nyilatkozta a szabadelvű erdélyi politikus. (Manna)
SEMMITTEVÉS KÖZEL EGYMILLIÓ FORINTOS HAVI FIXÉRT. Alig ad életjeleket magáról az a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet, melyet 1,3 milliárd forinttal indított el a magyar kormány, tavaly pedig úgy kapott 100 milliót, hogy még csak papíron létezett. A HVG többórás telefonálás után sem találta meg az irodájukat, holott az intézet vezetője, Szász Jenő 997 000 forint havi fixért tölti be posztját, december 11-i kormányrendelet szerint a létszám száz fő. A HVG információi szerint három hónappal az alapítás után még mindig keresik az embereket. A Hvg.hu-nak egy erdélyi szociológus és egy magyarországi kisebbségkutató is azt mondta, a Magyar Tudományos Akadémián, a pécsi egyetemen, a Sapientia-egyetemen kerestek meg kutatókat, de többen visszautasították a felkérést. Az egyik szakember azt közölte, az akadémiai világban fenntartással kezelik a NSKI-t, egyfelől mert Szász korábban politikus volt, másrészt a rendszerváltás óta kialakult egy Kárpát-medencei kutatói hálózat, folynak a kutatások, így nem értik, miért van szükség újabb, milliárdos összeget kezelő intézetre.
PÉNZ AKAD, CSAK JÓRA KELL KÖLTENI. Több mint négymilliárd eurót kaphat ebben a hónapban Románia a közlekedési operatív programjaira. Az infrastrukturális fejlesztésekre költendő támogatásból a különböző adókat és illetékeket is fedeznék, amely más területek támogatását is lehetővé tenné. (Marosvásárhelyi Televízió)
ÖT KÜLFÖLDI ÁRUHÁZLÁNC URALJA A HAZAI PIACOT. A Ziarul financiar elemzése szerint évi ötmilliárd eurós üzletet bonyolít le Romániában a Kaufland, a Carrefour, a Metro, a Selgros és a Real üzletlánc. A Kaufland tavaly közel 15 százalékos forgalomnövekedést ért el 2011-hez képest. A Metro, a Real és a Selgros eladásai ezzel szemben csökkentek, de még mindig az ország legkeresettebb bevásárlóközpontjai közé tartoznak, évi körülbelül egymilliárd lejes forgalommal.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közel száz hallgatójától búcsúzott a Művészeti Egyetem
Közel száz diáknak szólalt meg utoljára a csengő szombaton a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. A ballagási ünnepség rendkívül tartalmasra és érdekesre sikeredett, hiszen az ilyenkor szokásos díszbeszédek sorozata helyett az egyetem végzősei, diákjai "játszották a főszerepet", táncoltak, énekeltek, szórakoztató bábjeleneteket adtak elő. Egy szó mint száz, bebizonyították, ismét egy újabb, tehetséges művészgeneráció hagyja el az iskolapadokat, amely minden bizonnyal megállja helyét a nagybetűs élet színpadán.
Joggal mondják, hogy a Művészeti Egyetem diákjai és tanáraik, főként a leendő színészek egy nagy családként élik meg az itt töltött éveket. Ez a családias hangulat érezhető a ballagási ünnepségeken is, a leendő színészeket, zenészeket, koreográfusokat egyrészt örömmel tölti el, hogy megvalósult a kitűzött céljuk, szakemberekként indulnak el a választott pályán, másrészt pedig szomorúan veszik tudomásul, hogy véget értek az együtt töltött évek, amelyek nemcsak osztályközösséggé, hanem igazi családdá kovácsolták őket. Szombaton az egyetem magyar karán a hároméves alapképzés és a kétéves magiszteri fokozat, színész, rendezés, látványtervezés, koreográfia, bábszínészet, zenepedagógia, teatrológia- impresszárió szakos diákjai, összesen hetvenketten, mondtak búcsút a Köteles utcai intézménynek. A Sebestyén Aba és Daniela Lemnaru művészek vezette ünnepség keretében az egyetem vezetősége részéről Sorin Crisan rektor és Balási András rektorhelyettes búcsúztatták a végzősöket. A rektor arra biztatta a pályakezdőket, hogy az életbe kikerülve nézzenek szét maguk körül és figyeljenek oda az apró dolgokra, esélyekre, hiszen ezek azok, amelyek meghatározzák a létüket. – A részletekre odafigyelve tudjátok majd a lehető legjobb szakmai teljesítményt elérni – hangzott el a rektor jó tanácsa, majd a koreográfia szakos hallgatók latin tánccal kedveskedtek a közönségnek, a leendő bábszínészek pedig az óriásbábu tánca Michael Jackson-dallamokra, humoros bábjátékkal fakasztottak mosolyt a nézőtéren ülők arcára. Balási András, az intézmény rektorhelyettese egykori diákként szólt a végzősökhöz. Mint mondta, 1997-ben jutott be az egyetem teatrológia szakára és abban az időben két szakban merült ki az egyetem kínálata, színész, illetve teatrológusi képzésre volt lehetőség. – 29 évesen akkor az egyetem legidősebb diákja voltam, szégyelltem is magam emiatt. Aztán pár év múlva már nyugdíjas tanítványaim is voltak. Akkor sem volt itt mennyország, hiszen infrastrukturális problémákkal küszködött az egyetem, de mi mégis a mennyországban éreztük magunkat, mert azt tettük, amit szerettünk. Most hozzávetőlegesen száz hallgató ballag, annak idején összesen 30-an voltunk, magyarok és románok. Ezek a számok is bizonyítják, mennyire kinőtte magát ez az egyetem – tette szóvá beszédében Balási András. A román tagozat végzőseinek a nevében Cristi Iorga szólalt fel, aki John Malkovich szavaival búcsúzott, a magyar végzősök részéről pedig Kinda Szilárd szólt társaihoz, valamint B. Fülöp Erzsébet osztályvezető tanárukhoz, akinek megköszönte a lelkiismeretes munkát, a kitartást, amivel mindvégig arra törekedett, hogy a diákjaiban lévő tehetséget minél jobban kibontakoztassa. A végzős rámutatott, bizonyára társaiban és benne is ott lapul ilyenkor a félelem, a bizonyítási kényszer, a kudarctól való rettegés, ami minden pályakezdő színészt foglalkoztat, viszont hangsúlyozta, az itt töltött évek felkészítették őket arra, hogy helytálljanak a pályán – hangzottak el Kinda Szilárd biztató szavai, aki társainak és önmagának is szakmai sikereket, és nem utolsósorban, szerződéseket kívánt. A diákok művészi produkcióival lépten-nyomon színesített ünnepi műsor a végzősök színpadra vonulásával ért véget, közel száz ifjú tehetségnek tapsolt állva a közönség.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Jubileumi megemlékezés székházavatóval (Tízéves a Szentkereszty Stephanie Egyesület)
Gondozottjai, önkéntesei, fenntartói, hazai és határon túli támogatói, neves meghívottak, erdélyi történelmi családok leszármazottjai jelenlétében ünnepelte szombaton fennállásának tizedik évfordulóját a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesület. Felavatták az egyesület és a Búzamag Védett Egység új székhelyét, illetve műhelyét a 11-es udvartér 4. szám alatt.
A jubileumi ünnepség reggel a bárónő végakarata szerint évente megtartandó megemlékező gyászmisével kezdődött a Háromszék Nagyasszonyának hamvait őrző kis kápolnában. A szertartást Hölgyes Pál Zsolt, a kantai Szentháromság római katolikus plébániatemplom segédlelkésze celebrálta, majd az ünnepség a koordinációs központ udvarán folytatódott. Bálint Olga, az intézmény igazgatója és az egyesület elnöke az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet megalapításának 140., a bárónő halálának 107., valamint a Szentkereszty Stephanie Egyesület (újra)alapításának tizedik évfordulójára emlékezve köszöntötte a Szentkereszty, Mikes, Apor és Fleckhammer nemesi családok tagjait és leszármazottjait, valamint az egyesület osztrák, holland, német, svájci, magyar és hazai támogatóit. „A fáról lehullott gally magára maradva kiszárad. Hasonlóképpen, a magára maradt ember szeretet nélkül pusztulásra van ítélve. Csak akadjon valaki, aki remél és hisz benne, és újra megtalálja az életet. Ennél nemesebb célt a jövőre nézve nem kívánok magunknak megfogalmazni”– hangsúlyozta. Kovászna Megye Tanácsa, a koordinációs központ fenntartója és működtetője nevében Varga Zoltán főjegyző díszoklevelet nyújtott át Bálint Olgának. Derzsi Gyula, Kézdivásárhely alpolgármestere a helyi önkormányzat támogatásáról biztosította az egyesületet. Báró Szentkereszty Stephanie önfeláldozó életéről és a közjó szolgálatában kifejtett intézményalapító munkásságáról Tüdős S. Kinga művészettörténész beszélt. „A szentistváni szellemben élő és tevékenykedő asszony igazi vezéregyénisége volt kora társadalmának, irányt és célt adott a közösség adakozó lelkű tagjainak” – hangsúlyozta az előadó, akinek közreműködésével az egyesület a bárónő életútjáról szóló tanulmányt tartalmazó könyvecskét és tevékenységüket ismertető újságot jelentetett meg. Susanne Grossmeyer, a bécsi Verein Initiative Hoffnung Egyesület (Remény Segítő Kezdeményezés) elnöke méltatta pártfogoltjaik munkáját. Kosztándi Jenő festőművész Szentkereszty Stefániát és az általa létesített intézményeket ábrázoló olajfestményt adományozott az egyesületnek, majd a gondozottak kórusa énekelt. Délután az ünnepség a város főterén folytatódott: felavatták az egyesület és a Búzamag Védett Egység új műhelyét, valamint az egyedien kialakított pincében levő teázót, ahol a hátrányos helyzetűek és fogyatékkal élők által készített kézművestárgyakat és siculicumokat lehet majd vásárolni. Az épületben emlékszobát rendeztek be a bárónő személyes tárgyaiból, többek között naplójának eredeti példánya és imakönyve is látható. Bálint Olga, a székhely megálmodója szerint ebben az udvartérben valósulhat majd meg egy másik projektjük, a Másság Utcája is.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)