Települési és megyei bizottságok ellenőrzik a választói névjegyzéket
Helyi és megyei bizottságok vizsgálják majd meg a választói névjegyzékek hitelességét, munkájukat pedig egy országos testület koordinálja majd – erről fogadott el határozatot a kormány keddi ülésén. Mint arról beszámoltunk, a listák átvizsgálására a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescu államfő menesztéséről szóló múlt vasárnapi népszavazás végeredményének hitelesítéséhez van szükség.
A referendumon ugyan elsöprő többség szavazott Băsescu leváltására, azonban a részvételi arány csupán 46,24 százalékos volt, vagyis nem érte el az 50 százalék plusz egy fős érvényességi küszöböt. Az államfő menesztését kezdeményező kormányzó Szociálliberális Unió (USL) szerint azonban nem valós a 18,2 milliós választói létszám, a tavalyi népszámlálás szerint csupán 16,5 millió választópolgár van, vagyis a referendum érvényes volt.
A népszámlálás hivatalos adatai azonban még nem állnak rendelkezésre. A népszavazás eredményének hitelesítésével megbízott alkotmánybíróság a választói létszámról az állami hatóságoktól kapott ellentmondásos adatok miatt naprakész választói névjegyzéket kért a kormánytól augusztus 31-éig, aminek nyomán a kabinet mininépszámlálást akart kezdeményezni, a taláros testület azonban hétfőn jelezte: nem a jelenlegi, hanem a július 29-i népszavazás idején használt állandó választási listákat kéri.
Victor Ponta kormányfő ennek nyomán arra utasította a belügyminisztert és a közigazgatási minisztert, hogy közigazgatási eszközökkel, saját hatáskörben vizsgálják át a listákat, és iktassák ki az elhunyt vagy állampolgárságukat vesztett személyeket. A kormányrendelet nyomán létrejövő bizottságoknak augusztus 29-éig kell végezniük a választói névjegyzék átvizsgálásával. Egy magánszemély ugyanakkor tegnap az alkotmánybíróság utólagos pontosítása miatt okirat-hamisítás miatt feljelentette a taláros testületet a legfőbb ügyészségen.
Antonescut nem érdekli az Alkotmánybíróság döntése
Az ügyben kedden este keményen bírálta a kormányt Băsescu menesztésének egyik legfőbb szorgalmazója, Crin Antonescu ügyvivő államfő. Szerinte a kabinet úgy viselkedik, mintha megfélemlítették volna, és tanácstalanságról tesz tanúbizonyságot, maga Ponta kormányfő is fenyegetettnek és megfélemlítettnek tűnik. Antonescu a kormánypárti Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva elmondta: a kabinetnek nem kellene figyelembe vennie az alkotmánybíróság pontosítását, miszerint a külföldön élő románok is beszámítanak az állandó névjegyzékbe.
Az alkotmánybíróság hétfőn este jelezte, hogy kimaradt egy bekezdés pénteki állásfoglalásából, amelyet a választói névjegyzék kapcsán tett. Az említett bekezdés szerint az állandó választói névjegyzék a referendumon használt lista, amely az összes, szavazati joggal rendelkező román állampolgár nevét tartalmazza, így a külföldön élőkét is. Antonescu azonban kedden este amellett kardoskodott, hogy a külföldön élő román állampolgárokat nem kell beszámítani az érvényességi küszöbbe.
Az ügyvivő államfő ismét hevesen kirohant Traian Băsescu ellen, azzal vádolva meg őt, hogy befolyásolni próbálja a külügyi hírszerzést, az alkotmánybíróságot és a legfőbb ügyészséget is, amelyek az ő megrendeléseit teljesítik. Szerinte a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak kellene megvitatnia azt, hogy előfordulhat: a legfőbb ügyészség politikai megrendeléseket teljesít.
Szerinte ezt az bizonyítja, hogy miután Băsescu nyilvánosan bírálta a belügyi népesség-nyilvántartó vezetőjét, az ügyészség bűnvádi eljárást indított a vezető ellen, amiért először 18,2 millió választópolgárról tett jelentést a taláros testületnek, majd egy másik átiratban közölte: nem tud felelősséget vállalni a szám helyességéért. Antonescu szerint a kormánynak hivatalos levelekben kellene tájékoztatnia a külföldi partnereket azzal kapcsolatos álláspontjáról, hogy mi zajlik az országban, és úgy vélte, az amerikai nagykövetnek Băsescu „visszaéléseit” is vizsgálnia kellene, és a Velencei Bizottsággal egyetemben nem szabadna részesévé válniuk Băsescu „jogállam elleni összeesküvésének”.
Ezzel arra utalt, hogy Mark Gitenstein bukaresti amerikai nagykövet hétfőn Ioan Rus belügyminiszterrel tárgyalt annak lemondását követően, és Victor Ponta kormányfővel is egyeztetett. Az Európa Tanács jogi szaktestületeként működő Velencei Bizottság elnöke pedig kedden adott ki nyilatkozatot, amelyben elítélte a román kormányt az alkotmánybíróságra gyakorolt nyomás miatt. Antonescu szerint egyébként Ioan Rus hazudott, amikor lemondása okaként az általa gyakorolt nyomást említette, és perrel fenyegette meg a lemondott belügyminisztert. Egyben azt is leszögezte: Băsescu „csak akkor szabadul meg tőle, ha megöli”.
Băsescu tegnap Antonescu vádjaira reagálva ironikusan azt mondta: rendszerint a kampányszékhelyéül szolgáló ingatlan garázsából szokott nyomást gyakorolni az intézményekre – itt tartja ugyanis sajtótájékoztatóit. Hozzátette: az alkotmánybíráknak még augusztus 31. előtt dönteniük kell, ellenkező esetben az ország maradék hitele is elvész.
Rus: jól döntöttem
Tegnap megszólalt a hétfőn lemondott Ioan Rus is. leszögezte: Antonescu televíziós nyilatkozata csak megerősítette azon meggyőződésében, hogy helyesen cselekedett. „A döntést akkor hoztam meg, amikor rájöttem: sem Antonescu, sem Băsescu elvárásait nem tudom kielégíteni. Egyikük azt akarta, hogy növeljem a listákon szereplők számát, a másikuk azt, hogy csökkentsem. Ez az ő harcuk. Én azért jöttem a minisztériumba, hogy végezzem a dolgom, és megtettem: rövid idő alatt incidensek nélkül megszerveztem az önkormányzati választásokat és a népszavazást” – mondta. Közölte: keserű szájízzel tér vissza Kolozsvárra, de „a politikában a férfiaknak megvan a maguk útjuk”.
Vasile Dâncu, Rus párttársa és bizalmasa tegnap úgy nyilatkozott: Rus azért távozott, mert a kormánykoalíció részéről nyomást gyakoroltak rá annak érdekében, hogy törvénytelenségeket kövessen el.
A legfőbb ügyészség egyébként közölte: vizsgálja a választói névjegyzéket, a pótlistákat, valamint az alkotmánybíróságnak küldött átiratokat, hogy kiderítse: azok tartalmaznak-e olyan valótlan adatokat, amelyek büntetőjogi felelősségre vonást tesznek szükségessé. A nap folyamán Ioan Căbulea belügyi államtitkárt is kihallgatták az ügyben, és bűnvádi eljárást indítottak ellene közérdek sérelmére elkövetett hivatali visszaélés gyanújával.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Elrajtolt az EMI-tábor Borzonton
A Széki Néptánccsoport lépett színpadra tegnap a 8. EMI-tábor nyitányaként, majd egyházi áldással és a házigazda Gyergyóalfalu elöljáróinak, illetve a szervező Erdélyi Magyar Ifjak elnökének beszédével kezdődött el a fesztivál.
Öt nap alatt háromszáz meghívott áll a hallgatóság elé a sátrakban és a színpadokon. Tegnap délután viszont azt tapasztaltuk, hogy viszonylag kevesen táboroznak Borzonton, a szervezők adatai szerint délutánig mintegy hétszáz táborozó kapott karszalagot, de ez a korábbi években is hasonlóan alakult, a tömeges érkezést péntekre, a hét végére várják.
A megnyitón Lovassy Cseh Tamás, az Erdélyi Magyar Ifjak vezetője felsorolva a korábbi hét EMI-tábor jelmondatait. Kifejtette, a tábornak missziószerepe is van, megerősíteni a magyarságtudatot a fiatalokban. Az idei rendezvény mottója a Mindszenty Józseftől vett gondolat: „Higgyünk népünk fölemelkedésében”. Lovassy Cseh Tamás elmondta, az idei üzenet az, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, bízik abban, hogy a közéleti személyiségek, politikusok közül mindenki eleget tesz a meghívásnak, és „nem félnek megjelenni az EMI-táborban”.
A megnyitón beszédet mondott Gáll Szabolcs és Bege László, a házigazda község, Gyergyóalfalu polgármestere és alpolgármestere is. Kifejtették: az, hogy az EMI tábor Borzontra költözött, nagy kitörési lehetőség a gyergyószéki településnek, de éppen ilyen előnyös a tábornak is, hiszen valóban jó körülmények között folyhat a program a Dorka Panzió területén. Gáll kifejtette, az előadások értékteremtést jelentenek, „az itt elhangzó gondolatoknak azonban tettekké kell válniuk”.
A táborlakókra Csécs Márton unitárius lelkész adott áldást. Prédikációjában kifejtette, a tábor szellemiségének, az itt elhangzó előadásoknak és a táborozók viselkedésének is arra kell utalnia, hogy fel se merülhessen senkiben a „bezzeg, ezek a mai fiatalok” szólása. Mint hangoztatta, a tábornak példának kell lennie arra, hogy a fiatalok képesek kimozdulni a tunyaságból, illetve hogy nemcsak szórakozni, „bizonyos termékek forgalmát növelni” gyűltek össze. A lelkész szerint a nemzeti értékek követésének kell lennie az EMI-tábor lényegének.
A táborba egyébként tegnap folyamatosan érkeztek a Gyergyószentmiklósról indult autóbuszok, a legnagyobb érdeklődést természetesen az esti koncertekre várják. Tegnap lapzártánk után a tervek szerint a Beatrice koncertezett, ma a Kárpátia lép fel, pénteken az Akusztika, azaz Kalapács József, Rudán Joe és Varga Miklós közös fellépése jelenti a fő műsorszámot, szombaton a Kormorán, vasárnap pedig az Ossian és a Moby Dick csap a húrok közé. A szervezők szerint az előadósátrakban szombaton lesz a legnagyobb tumultus, amikor többek között Vona Gábor Jobbik-elnök a politika, Berecz András mesemondó pedig a nemzeti kultúra iránt érdeklődők figyelmére számíthat.
Krónika (Kolozsvár)

Értékes falfestményt találtak a csíkkarcfalvi vártemplom felújítása során
A tervek szerint decemberig fejeznék be a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csíkkarcfalvi római katolikus vártemplom felújítását, melyre még a Kelemen Hunor által irányított művelődésügyi és örökségvédelmi minisztérium biztosított tavasszal 3,3 millió lejes támogatást. A munkálatok kivitelezői csíki építkezési vállalatok.
Sok mindenről előzetesen már tudtak a felújítást vezető szakemberek, mint például a 18. század végén történt nagyszabású újjáépítésről, amikor is Némethi József főesperes bővíttette ki a templomot. A bővítés tényét egy nemrég előkerült felirat is igazolja, amely szerint a bővítést gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök rendelte el bizonyos Bodor István, Némethi József főtisztelendő, gyulafehérvári kanonok és Karda József főkurátor szorgalmazására. A munkálatok 1796–98 között zajlottak.
Czimbalmos Attila falkép-restaurátor a Székelyhon hírportálnak elmondta, azt gyanították, hogy az átépítésnél teljesen elbontották a templomhajó falait, de kiderült, hogy a gótikus falak nagyrészt megmaradtak, csak a templom boltozatát emelték meg, és a jelenlegi kórus mögött bővítették ki a hajót, így a gótika korából származó szentély is fennmaradt. A szentély egyik falán előkerült egy 15. századi falkép is.
„A felújítások során a keresztre feszítést ábrázoló, vegyes technikával készült falfestményt találtunk. Freskó és szekkó vegyes technikával (nedves és száraz falfelületre egyaránt készültek részletek – szerk. megj.) készítették, a stílusjegyek alapján feltételezhetően a 15. század végén. Sajnos a szekkórészletek nagyrészt eltűntek” – magyarázta a szakember.
A feltárást követően a falfestményt konzerválják, hogy a látogatók megtekinthessék azt. A kép a keresztre feszítést ábrázolja, kivehető Jézus alakja a középső kereszten, mellette két angyal látható kehellyel, akik felfogják a Krisztus testéből kiömlő vért és vizet. A két lator is kivehető kétoldalt: annak az elítéltnek, aki Jézustól bűnbocsánatot kért, egy angyal viszi el a lelkét.
Ezt a lelket csecsemőként jelenítette meg a falkép alkotója. A másik latorból, aki nem bánta meg bűneit, egy ördög rángatja ki a lelket, amelyet egy meztelen, elgyötört férfi alakjával jelenített meg a középkorban élt művész. Czimbalmos Attila eddigi tapasztalatai alapján úgy véli, a képet készítő művész nagyon értett a festékanyagok készítéséhez, kikeveréséhez. A kutatások arra is fényt derítettek, hogy a templomtorony külső falait a 18. században díszítették.
„A torony ornamentikája hasonlít a rákosi temploméhoz, az is elképzelhető, hogy ugyanaz a falfestő készítette – mondta Czimbalmos. – A díszítések között találtam például egy unikornist is.”
Krónika (Kolozsvár)

Tömény történelem (Nyolcadik EMI-tábor)
Alig nyitották meg hivatalosan tegnap a nyolcadik EMI-tábort, Raffay Ernő történész előadásával máris belevágtak a sűrűjébe: a fősátorban tömény „trianoni” történelemórán vehetett részt a nagyszámú hallgatóság. A rendezvény Higgyünk népünk fölemelkedésében mottójú, Borzont határában, a Dorka fogadó területén zajlik, nemzetben gondolkodó fiatalok találkahelye, ahol sorskérdéseinkkel foglalkoznak.
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt – idézte az apostolok cselekedeteit Csécs Márton unitárius lelkész, majd áhítatában arra buzdította a jelenlévőket, ne csak bulizannak, hanem merítsék lelküket a megismerés és az értékteremtés közösségi élményébe. A hivatalos megnyitón Gáll Szabolcs gyergyóalfalusi polgármeter mint házigazda, Bege László alpolgármester mint az EMI-táborok egykori résztvevője köszöntötte az egész Kárpát-medencéből összegyűlt fiatalokat. Lovassy Cseh Tamás, az EMI-elnöke pedig, felidézve az eddigi táborok mottóit, annak a reményének adott hangot, hogy az idei is közvetlen, őszinte nemzetpolitikai műhellyé válik.
A fősátor első előadójaként Raffay Ernő történész Nagy-Románia megteremtésének, vagyis a Trianon előtti időszak körülményeit vette számba, Koszta István hadtörténész pedig – kissé más szemszögből – az akkori román politika törekvéseiről beszélt.
A Trianonhoz vezető út külső és belső körülményei közül a téma kutatójaként ismert történész csak néhányat említett előadásában. Az első világháború előtti geopolitikai helyzet, a nagyhatalmak – a központi és az antant – között kialakult, a világtörténelem első fegyverkezési hajszája csak az egyik külső tényező, amely az Osztrák–Magyar Monarchiát és benne a Magyar Királyságot meggyengítette. Ám az utóbbit körülvevő országok, illetve tartományok, Románia és Szerbia, a két fiatal királyság, valamint Csehország, a Monarchia tartománya szintén egy gyenge Magyarországban volt érdekelt. A belső okok között pedig Raffay szerint akár húszat is fel lehetne sorolni, a liberális, ezért „gyenge” (korántsem ellenséges) nemzetiségi politikától a népességi és etnikai helyzeten át (a kiegyezés idejében a magyarság kisebbségben volt Magyarországon) a politikai baklövésekig, illetve a szabadkőműves páholyok hatalmának előretöréséig. (E témában egyébként Raffay több könyvet írt, a kor dokumentumait tanulmányozva további munkákat tesz le hamarosan az asztalra.)
Raffay Ernő a kor történelmi tapasztalataiból kiindulva, a jelenlegi magyar sorskérdésekről kijelentette: szerinte sem az autonómia (a jelenlegi román politikai környezetben nincs realitása), sem a területi változtatások (ennek nemzetközi feltételei hiányoznak) nem tudja megnyugtatóan rendezni a román–magyar viszonyt, hanem a Trianon előtti helyzetből kiindulva kell újragondolni ezt a viszonyrendszert.
Koszta István hadtörténész a román királyság alakulásának folyamatába ágyazta a Trianonhoz vezető út fontosabb állomásait. Raffayval némiképp vitázva úgy látja, hogy az akkori Magyar Királyság nem mint önálló entitás tudott megjelenni a nagyhatalmak harcában, így sorsa is sokkal inkább a külső körülmények következménye.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszaadni, ami az övék (Magyar oktatás Csángóföldön)
A moldvai csángókat nem menteni kell, hanem visszaadni nekik azt, ami az övék: magyar nyelvüket és önazonosságukat – hangsúlyozta Szőcs Lajos trunki tanító a szórvány szakcsoportban tartott tegnapi kerekasztal-beszélgetésen, amelynek témája a moldvai magyar oktatási program volt.
A beszélgetés hangulatába Nyisztor Ilona pusztinai népdalénekes, valamint Ségercz Ferenc és zenész barátai vezették be a hallgatóságot, majd a tizenkét éve működő oktatási program rövid ismertetése után négy tanító mesélt tapasztalatairól. Nyisztor Ilona szerint mindent meg lehet tanulni, csak azt nem, hogy ki vagy, melyik nemzethez tartozol, ezért addig kell a gyermekekben felébreszteni a csángó családokban még élő magyar öntudatot, amíg az még létezik, és ezért kell örvendeni minden apró lépésnek, ami ezt szolgálja. A hagyományőrzés, ezen belül az ének, zene és tánc jó alkalom arra, hogy a gyermekekben megerősítsük ezt az identitást, de nem úgy, hogy hangoztatjuk, ez az ő hagyományuk, amit őrizniük kell, hanem úgy kell erre megtanítanunk, ezt visszatanítanunk, hogy váljék életük részévé, érezzék jól magukat ebben a kultúrában – véli Ségercz Ferenc, aki évekig furulyázni oktatta a pusztinai gyermekeket. Boros Rezső pokolpataki tanító kérdésre válaszolva elmondta, a külföldön dolgozó csángó szülők gyermekei szeretethiányban szenvednek, rájuk különösen oda kell figyelni, Szőcs Lajos pedig azzal egészítette ki a kérdéskört, fontos ezeket a gyermekeket is bevonni a táborokba, mert magyarnyelv-tudásuk leginkább színtiszta magyar környezetben fejlődik. „Mi, az ötvenes-hatvanas években nevelkedők és az idősebbek csak beszélni tudunk, de gyermekeinket megtaníthatjuk írni és olvasni anyanyelvükön, ez a mi felelősségünk és lehetőségünk” – fogalmazott Nyisztor Ilona.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Séta a romániai hírek aknamezőin
Még a szokottnál is furcsább helyzetbe került Románia: a politikai csatározások már az uborkaszezonra, a forróságra sincsenek tekintettel, augusztusban alakítják át a kormányt, az ellenfelek egyre mélyebb sebeket ejtenek egymáson. Az adófizető szavazópolgárnak ma nagyobb szüksége lenne a pontos, objektív információra, magyarán a hírre, mint valaha, hiszen országa és a saját jövője forog kockán, országgyűlési választások előtt állunk, Bukarestben pedig egy tisztségéből menesztett elnök szónokol.
Miközben Kelet-Európára korántsem jellemző módon hét hírtelevízió bömböl az országban, a standok zsúfolásig vannak tömve újságokkal, a világháló pedig „rogyadozik” a román bloggerek hozzászólásaitól és a véleményoldalaktól, egyetlen dolgot állíthatunk csak: fogalmunk sincs, hogy egy hír valódiságát, hitelességét hogyan lehetne ilyen körülmények közepette ellenőrizni. Pedig a sajtót azért nevezhették negyedik hatalomnak – a Montesquieu nyomán elterjedt felfogás szerint a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat volt hivatott ellenőrizni –, mert működését néhány egyszerű szabályra fektette, többek között az információk több forrásból való ellenőrzésére. Erre települt rá a világháló nyújtotta lehetőségekkel – főleg a nyugati demokráciákban – az ötödik hatalom, amikor a civil zsurnaliszták elkezdték ellenőrizni a hagyományos média híreit. Csakhogy ez nálunk nem így működik.
Kicsi, szőrös, csúnya – de a miénk
Kezdjük talán a romániai magyar médiával, mert az alig mutat életjeleket, és labdába sem rúghat ebben a hangzavarban. A hazai magyar média gazdaságilag kényszerpályán van méreti, illetve piaci tényezők miatt, amelyek behatárolják fejlődési és versenyképességi lehetőségeit. Képtelen volt a legerősebb reklámpiacra legalább egy tévét kiállítani, az elsősorban politikai célokat szolgáló rádiós szegmens aránytalanul túlméretezett Székelyföldön, az internet nyújtotta lehetőségeket pedig eddig messze alulmúltuk.
Információáramlás magyar nyelven
A hazai magyar média „second hand” termékkel „mérgezi” szervezetét. Nagyon gyakran tetemes mennyiségű hírügynökségi anyagot kínál, például a Magyar Távirati Iroda (MTI) vagy a Mediafax anyagait, román és magyarországi sajtóból származó értesüléseket. Így fordulhat elő, hogy egy háromszéki napilap két-három nap késéssel úgy adja vissza a 60 kilométeres körzetben történt felsőrákosi tragédia esetét, hogy azt előzőleg egy fővárosi hírtévé Brassóból leadta, a hírt átvette egy román hírügynökség, közzé adta magyar nyelvű hírfolyamában, és a történet harmadnapra – átszerkesztve – megjelenik a napilapban, a belföldi hírek között.
Viccesebb dolgok is előfordulnak – hogy finoman fogalmazzunk – az eszközhiány miatt. A magyar államfő látogatásakor a Duna Televízió kivonul Barótra, hogy rögzítse a történelmi jelentőségű avatóbeszédet, a tévés anyagból összefoglalót készít az MTI, amit átvesznek a helyi lapok, horribile dictu netán a baróti hetilap is, mert, ugye, kész állapotban van, s ráadásul milyen magyarosan hangzik... Mindez nagy-, de nyilván nem teljes mértékben anyagi okokból történik: egy-egy újságíró esetleg rádiós hírszerkesztőként is dolgozik vagy egy másik napilapnál, emellett időnként egy anyaországi tévéadónak is tudósít, a ritmus fenntartása érdekében pedig fel kell kutatnia a hozzáférhető forrásokat – ezeket jobb esetben a cég fizeti meg, ám az sem ritka, hogy ő maga –, amelyeket aztán fordításban, enyhe átszerkesztés nyomán közöl.
Ősforrások maszkolása
E több száz kapcsolódási ponttal rendelkező óriási hálózatba hozzáértő ember bármelyik pillanatban elhelyezhet egy drámai, szélsőségesen jó vagy rossz hírt, esetleg pletykát úgy, hogy egyúttal maga állítja fel a második, illetve harmadik „ellenőrzési forrást” is, ami lehet internetes, írott, tévés vagy rádiós, lévén, hogy mindegyiknek van internetes változata, portálja. A román médiakonszernek ugyanis a több forrásból való ellenőrzés gyakorlatát – jobban mondva annak illúzióját – kihelyezték az internetre.
Egy egyszerű, sokunk számára ismerős példával illusztrálnánk ezt a folyamatot. Az akkor még tisztségében lévő államelnök egyszer elhintette a köztudatba, hogy régiós adminisztratív újrafelosztásra van szükség, lehetőleg azonnal (a lengyelek hét év alatt valósították meg). Ebben a pakkban szerepelt egyebek mellett az is, hogy az összefüggő magyar területeket lehetőleg szét kell szabdalni. A román ellenzék azonnal felfigyelt a gyenge pontokra, és akcióba lépett.
1. Első menetben kiszivárgott a román sajtóba egy ezzel kapcsolatos Markó-szöveg félmondata, melyet az Erdély TV-ből idéztek – egyébként hibásan. 2. Második menetben már legalább két hírtévé közölt térképeket – ugyanezek már hírportálokon is megjelentek –, melyek a két kiszakított székely megyére fókuszáltak, és erről mint kész tényről folytak reggeltől estig a beszélgetős műsorok. 3. Másnap az összes román napilap kénytelen volt foglalkozni az üggyel, mert le nem maradhattak: riportokat közöltek, térképeket stb. Megjegyzendő, hogy eközben Boc és Kelemen – a két állítólagos főszereplő – még meg sem szólalt, s hallgatásuk még hetekig tartott, ugyanis tulajdonképpen nem volt miről beszélniük. 4. Gazdasági elemzések, térképek, táblázatok jelentek meg arról, hogy milyen csóró Székelyföld, és éhen fog halni. 5. A hazai magyar sajtó sem maradhatott le: idő, pénz és szakemberek hiányban lefordította az addig megjelent anyagok egy részét, amit már több mint három forrással össze lehetett vetni, miközben a politika még mindig nem szólt, hiszen korábban nem is tárgyaltak erről. 6. Az első hét végén már olyan térképeket mutogattak a tévék, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a bécsi döntés után kiszakadt Észak-Erdély térképére, tiltakozni kezdtek a Hargita és Kovászna megyei románok fórumai. A politika hallgatott. 7. Tiltakozott Budapest is, mert a sajtóból úgy tűnt, elszabadult a pokol, miközben a romániai politika főszereplői még mit sem tudtak az ügyről. 8. Mit tesz ilyenkor az MTI? Elmegy megkérdezni Kelemen Hunort vagy Emil Bocot? Nem. Idéz legalább két magyar forrást – a Krónika napilapot, illetve a „haldokló” Új Magyar Szót –, illetve három bizonytalan román médiaorgánumot – megvan az anyag, mehetünk kávézni! Tévék mindenek felett
A román reklámpiac királya a tévé. Egy 2011-es Magnaglobal-felmérés szerint a reklámkiadások az országban 457 millió dollárra rúgtak (egy évvel korábban ez még 12 százalékkal volt magasabb). Ebből a tortából 68 százalékot szakítottak a tévék, valamivel több mint 10 százalék ütötte az írott média markát, a rádiók, az internet és az outdoor pedig 5-5 százalékon osztoztak. Világviszonylatban a tévék átlagosan a torta 41 százalékát szakították le, 390 milliárd dollárt. A hazai tévék nettó 315 milliót kaptak a reklámtortából, annak köszönhetően, hogy a román médiafogyasztó passzív, 2010-ben a román átlagember naponta 4 órát és 17 percet töltött a képernyő előtt. Csúcsidőszakban (19 és 23 óra között) 1 óra 34 perc a tévéfogyasztás. A reklámpiaci trendek növekedést mutatnak a tévék tekintetében (forrás: Forbes, Románia, 2011. március). A román piacvezetők a Pro TV, az Antena 1, az Acasã, az Antena 3 és a Realitatea hírtévé, ezeket követik a KanalD, a National és a Prima tévék, összesen 57 román tévéadóval kell számolnunk. Életképes modellek?
A sajtótröszttel szimbiózisban élő hírportál, ami mögött van egy tévéstúdió, egy vagy több rádió, napilap és képes magazin – erős infrastruktúra, cég, kapcsolatrendszer. Hasonló modellt próbál életre kelteni Codrut Seres, az Intact Kiadónál, ahol arra biztatják az újságírót, hogy az anyag mellé küldje on-line a fotót, cikkét pedig publikálja a honlapon, de javasolják a személyes blogon való közlését is. Ehhez a modellhez szükséges egy „tröszt”, és néhány olyan újságíró, aki csak nekünk dolgozik, tehát el tudjuk tartani, nem kell ötfelé dolgoznia.
A felsorolt trösztadatok a kormányváltásra és a közelgő választásokra való tekintettel bizonytalanok: USL-s érdekcsoportok vásárolnak azért, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a Voiculescu-féle trösztnek, a PDL-sek meg azért, mert elestek a közszolgálati tévétől, és körmükre égett a gyertya, a korábbi barátaik meg az állami megrendelések elmaradásával új barátok után néznek. Nem biztos hát, hogy becsődöl az Adevãrul Holding, az Adamescu-tröszt, a Realitatea tévé vagy az Evenimentul Zilei – csak új barátságok köttetnek.
A román írott média
Az Evenimentul–Capital Kiadóvállalat
A Pãunescu tábornokok családja működteti (a PDL-s kormány idején még könnyű dolguk volt, ám e napokban épp új „szponzorok” után kutatnak), zászlóshajóik az Evenimentul Zilei napilap és a Capital című gazdasági hetilap. Házon belül van a B1 tévéadó, amelyik hírtévéként és beszélgetős műsorai révén fungál, sztárjai – a ’90-es évek elején elhíresült bulvárlap alapítója – Ion Cristoiu, valamint Robert Turcescu.
Az Adevãrul-tröszt
Dinu Patriciu kőolaj-milliárdos 6 millió euróért vásárolta meg az Adevãrul Holdingot, amelynek forgalma 2010-ben meghaladta a 100 millió eurót. Övé volt az Adevãrul napilap, amelynek eladásai 2011 júliusában a BRAT auditáló cég szerint 41 ezer példányra zuhantak a 2010-es 125 ezerről. Azóta Péter Imre is távozott a cég éléről, és már Patriciu sem beszél tévévásárlásról, noha korábban kedvenc témái közé tartozott. Tavaly övé volt a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Click!, a vállalat napi 200 ezer példánnyal a helyi piacokon kihozta az Adevãrul de Searã nevű lapcsaládot, birtokon belül volt ugyanakkor a Forbes, az OK, a Foreign Policy, a Dilema Veche. Idén június elején a helyzet így festett: aukcióra bocsátották az Adevãrul Holdingot, a Click! magazint, a Click TV-t és a bukaresti 106,2 Click FM-et. A médiaorgánumok azért kerültek licitre, mert együttesen 3,5 millió euróval tartoztak a Dinu Patriciu többségi tulajdonában levő Odyssey Communication nevű reklámcégnek.
Az Intact-birodalom
Dan Voiculescu családjának tulajdona. Rendelkeznek 2 hírportállal, a Jurnalul National napilap köré épített lapcsaláddal: a Jurnalul Casei, Jurnalul de Bucãtãrie, Jurnalul de Duminicã, Jurnalul de Sãnãtate, Scânteia, illetve a Zoom című sajtótermékekkel. Időközben megszüntették a Financiarul gazdasági hetilapot, ám a „családhoz” tartozik két hírtévé is, az Antennák, valamint portálok tömkelege. A Medien Holding
A Dan Adamescu nevű milliárdos birtokában van, „istállójukban” ott szerénykedik a România Liberã című napilap. 800 ezer euróért vásárolták meg liciten az Academia Catavencu brandet, övék a Cãminul, a Casa mea, a Domus, a Domus Util. Mielőtt valaki megirigyelné hatalmukat, a napokban csődöt jelentett a România Liberã című napilapot kiadó cég is, a csődvédelmet tulajdonosa kérte.
A Mediafax Group
Tulajdonosa a Central European Media Enterprises (CME). Házon belül legalább 40 auditált portál van, alosztályai között a Ziarul Financiar, a zf.ro, a Business Magazin, a businessmagazin.ro, a Mediafax Business News, a ProSport, a prosport.ro, a ProMotor, promotor.ro, a go4it, illetve a go4it.ro, a Descopera.ro és a descopera.ro, a Playboy, valamint a playboy.ro, a GQ, a Mediafax Mass-Media News, a Mediafax.ro, a gandul.info, a PRO TV Magazin, a protvmagazin.ro, a Ce se întâmplã, Doctore?, a csid.ro, az InStyle, a The ONE és honlapja a one.ro, a Glamour, az apropo.ro, a showbiz.ro, a bule.ro. Ugyancsak ide tartozik az Acasã TV, a Pro TV International, valamint az MTV Romania.
A Ringier-csoport
Birtokában van a második legnagyobb bulvárlap, a Libertatea, illetve egyéb bulvártermékek és női magazinok tömkelege: Autobild, Bolero, Bravo, Bravo Girl, Compact Bucuresti, Diva, TVMania, TV Satelit, Unica stb. Időközben több lapjuk is gazdát cserélt, de ezeket a cseréket a BRAT nem frissíti eléggé fürgén.
A román internet
A SATI auditáló vállalat 2011. június 30-i statisztikája szerint az átvizsgált honlapok közül a listavezető trilulilu.ro-nak havi 3 millió egyedi látogatója volt, a hi5.com-nak 2 879 000, a forum.softpedia.com-nak 2 656 000, a realitatea.net-nek pedig 2 087 680.
Willmann Walter
Erdélyi Napló

Ősi tudásból jövőt szőni
Tojásírás, székely ruha készítés, varrottasok és úri hímzés – mind-mind azt az időt idézik, amikor a kézimunkák üzenetét még értették. A termékenységvarázslás, rontás távol tartása mellett a mód és a vágy is jelentést kapott egy-egy darabban. Az üzenetek mai ritka értőinek egyike, Kisné Portik Irén Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató.
Fiatal szülők gyermeke voltam, de a két nagyanyám bűvkörében nőttem fel. Ma is csodálatra késztet az egyetértés, ahogy anyatársként és szomszédként éltek, a megoldáskészség, amivel a mindennapokat élhetőbbé tették, s a népi tudás és bölcsesség, ami belőlük áradt. Apai nagyanyám hét gyermekkel maradt özvegyen, anyám nevelőanyja pedig – akit mindenkinél jobban szerettem – még özvegyen is nagyobb testvérei gyermekeit nevelte. Köztük anyámat, később minket, a két unokát.
Stafírung az élethez
Édesapám – aki azt vallotta, hogy „nyolc óra a kommunisták munkaideje, mi pedig annyit dolgozunk, hogy ne csak a mindennapi kenyér, de a kalácsba a mazsola is tisztességes keresetből kerüljön az asztalra” – genetikailag testálta rám a munka örömét, szépségét. Az osztályfőnökeimnek már nem volt nehéz elhitetniük velem, hogy „a legboldogabb ember az, akinek a legtöbb dolga van a világon.” Lelkipásztorom, Guszti bácsi nem csak református hitre, hanem a keresztyén életformára is nevelt. „Csak azt az életet érdemes élni, amit másokért élünk” – mondta nekem. Tőle és tanáraimtól tanultam meg, hogy senki sem fogja nemzeti kincseinket megtartani, megmenteni, továbbadni csak mi magunk. Ezért pedig sürgősen cselekedni kell! – szólalt meg bennem a még embrionális hivatástudat.
Számok és szerelmek
Mire leérettségiztem, már tudtam, milyen rengetegbe lesz küldetésem, csak az út nem volt még világos. Akkor azt hittem, matematikatanárként kell szolgálnom a nemzetemet. Most már tudom, hogy lépésről-lépésre a Gondviseléstől vezérelt utat jártam be. Amikor sokak megbotránkozására abbahagytam matematikai tanulmányaimat, azt hittem, kizárólagosan a néprajz arája leszek. Gyergyóba jöttem, apám szülőföldjére, amelyet ő maga tizennyolcadik születésnapomon mutatott be nekem, és akkor már világossá vált előttem, hogy Szászrégen csak a szülővárosom marad. Amikor berendezkedtem a magányos életre, megismertem azt a kétgyermekes özvegyembert, aki nem csak állította, hogy egy nő élete pusztán a szakmai gyönyörökkel nem lehet teljes, hanem be is bizonyította. Így lettem két gyermek boldog édesanyja, és fogadott gyermekeim után négynek nagymamája. Egyedüllétem alatt sikerült összegyűjtenenem Csík-, Gyergyó-, Kászon-szék szőttes anyagát – több mint 350 rokolya és 250 lakástextil –, népi építészetének formaelemeit, deszkamintázatait – 1200 deszkakivágást –, hímestojás-anyagát, hiedelemvilágának és folklórjának tekintélyes részét. Több mint 300 keresztszemes hímzést rajzoltam le Felső-Maros mente 21 falujából, amit Palkó Attilával és Zsigmond Józseffel közös kötetben tettünk közzé.
Kévék megkötve, aratásra készülve
Amikor még középiskolás koromban lelkipásztorom kezembe adta Lükő Gábor A magyar lélek formái című munkáját, már megtanultam, hogy a tárgyi kultúra és a szellemi elválaszthatatlan egymástól. Ebben a rálátásban, nagy kiterjedésű terepmunkával a hátam mögött, igen gazdag gyűjteményekkel a birtokomban kezdtem el néprajzi, majd kulturális antropológiai tanulmányaimat Debrecenben. Faragó József professzor úr, aki ismerte néprajzi munkámat, szeretett volna oktatónak beajánlani az éppen induló kolozsvári tanszéken. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy egyszer magam végezzem el a néprajz szakot, természetesen ott, ahol a tanáraim is szakképzést szereztek. Mai napig büszke vagyok erre a döntésemre, bár nekem kellett gondoskodnom gyűjtéseim kiadatásának mindennemű költségeiről. A kutatóintézményekhez tartozóknak hivatalból fizetik a gyűjtést, a feldolgozást, a kiadáshoz is hamarabb pénzhez jutnak, mint a magányos önérzetesek. Ha nem is sikerült még mindenik témát kiadványban magamhoz ölelni, vigasztal Újváry professzor írott véleményezése, aki államvizsga dolgozatomat és disszertációmat irányította, ez utóbbi 2500 hímes tojás jelképeinek eredetét és azok kapcsolatrendszerét vizsgálja.
Tojásírástól az úri hímzésig
Természetesen a néprajzos dolga a hagyományok újraélesztését is felvállalni, a kézművesség újratanítását is kézbe venni. A felgyűjtött anyagot ezért az 1992-ben általam kezdeményezett, Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány keretében a Gyergyószentmiklósi Népművészeti Alkotóházban szemléltettük. Itt érte meg idén 21. születésnapját a foszlányaiból újjáélesztett farsangtemetés is, a húsvét előtti tojásírás is. Az utóbbi években közel kétezer érdeklődő több mint hatezer tojást ír meg évente. Idén 14. alkalommal emlékeztünk meg az 1848-as forradalom népi vonatkozásairól, és több mint 300 résztvevővel kóstoltattuk meg évente más-más katonakonyha ínyencségeit. Az alapítvány kebelén előbb baráti társaságként különvált, mára jogi személyként működik a Gránátalma Egyesület. A magyar úri hímzés hagyatékértékeinek népszerűsítését tartjuk szem előtt. Eddig több mint hatvan hasonmás munka készült el a történelmi nagyasszonyok kelengyéiből, és több mint húszon munkálkodunk.
Élni valamiért
Fontosnak tartom a szövés, varrás, hímzés technikai ismereteinek, ősi tudásának átadását is, lehetőleg úgy, hogy megváltoztassa a szemléletet, az ízlést, a piacot, és a megélhetésben is része legyen. Ezért oktatónak jelentkeztem a Hargita Megyei Művészeti Népiskolához, ahol nagyszámú érdeklődőnek sikerült átadni a kézművesség elfelejtett ismereteit. Minél többen ismernék meg és tennék magukévá őseink életfelfogását, hitét, hét határon viselt jelképeit, annál közelebb állnánk az egységes székelység, illetve magyarság újraszerveződéséhez. Volna kitartás a székely autonómiához, több esély lenne a független Erdélyre, egy újjászülető Magyarországra.
Ehhez pedig nem valamiből, hanem valamiért kellene élnünk. Nem az erdőkből, hanem az erdőkért, nem a néprajzból, hanem a néprajzért, nem magyarságunkból, hanem magyarságunkért. Nekünk erre őseink élete a modell. Ott pedig, ahol a nomád világban kipróbált, Európának leckét adó életformában bevált eszmeiség lenne az úr, nem lennének, mint ahogy nem is voltak szennyezett vizek, tar hegyek, egyfelől kipusztuló-, másfelől kóbor állatok, szellemi fölénytől és a fizikai munka alázatától messze álló meggazdagodottak. Magyarán: az ősi tudás és a vele járó életformára, életeszményre azért van szükségünk, hogy letéphessük magunkról az elkorcsosodás láncát.
Kisné Portik Irén
Néprajzkutató, Szászrégenben született 1955-ben, elemi és középiskolai tanulmányait is ott végezte. 1977-től Gyergyószentmiklóson él. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsész karán diplomázott. Dolgozott textil-technikusként a gyergyószentmiklósi Bútorszövetgyárban, néprajzosként a Tarisznyás Márton Múzeumban, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központban, a Salamon Ernő Gimnáziumban. Három évig igazgatója volt a Városi Könyvtárnak, jelenleg a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal kulturális felügyelője, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola oktatója. Munkásságáért 2003-ban Aszalós-díjat, 2005-ben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapta. Önálló kötetei: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában, 2002; Barát Jóska, Gyergyóalfalu Naszreddin Hodzsája, 2006; Gyergyó és a fenyő, 2006; Rejtélyes számok a hiedelemvilágban, 2008; Barát Jóska, az alfalvi adomázó, 2012. Két kötet társszerzője: Felső-Maros vidéki keresztszemesek, Kriterion, 1985; Két nagyanyám időjósló mondókái, Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion.

Munkanélküliekké válnak a friss diplomások
Jelentősen megugrott az elmúlt időszakban a regisztrált munkakeresők száma Székelyudvarhelyen, döntő többségük idén érettségizett fiatal. Az adatok szerint a több száz jelentkezőből mindössze egy-két friss diplomás talált állást, viszont száznál is többen kérték már a munkanélküli segélyt, és a juttatást igénylők száma egyre csak nő.
Múlt év hasonló időszakához képest jelentősen megnőtt a segélyben részesülő munkanélküliek, illetve a regisztrált munkakeresők száma Székelyudvarhelyen. Utóbbiaknak majdnem a felét idén érettségizett fiatalok teszik ki, akik az elmúlt két hónapban jelentkezhettek munkakeresőkként, de döntő többségük nem járt sikerrel – tudtuk meg Kerekes Mária Magdolnától, a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező és Szakképző Ügynökség székelyudvarhelyi kirendeltségének vezetőjétől. Az idén regisztrált 950 munkakeresőből 400 friss diplomás fiatal, akik közül mindössze egy-kettő jelezte az ügynökség székelyudvarhelyi kirendeltségénél, hogy talált állást. Az idén érettségizetteknek június 1. és július 29. között kellett munkakeresőkként bejelentkezniük az irodánál, ellenkező esetben nem kaphatnak munkanélküli segélyt a munkakeresési periódus után – mondta el az irodavezető. A juttatást július vége óta igényelhetik, ezt 104-en már meg is tették, de számuk egyre csak nő, ugyanis nem találnak munkát. Amennyiben mégis találnak, alkalmazójuk egy éven át havi 500–750 lejes fizetési támogatásban részesül, ők pedig 500 lejes alkalmazási prémiumot kapnak az államtól, ezért is kevés a valószínűsége annak, hogy a fiatalok nem jelzik az irodánál, hogy munkát találtak – véli Kerekes Mária Magdolna.
A friss diplomások alig több mint egy hete kérhetik a munkanélküli segélyt, így várhatóan tovább nő az igénylők száma az elkövetkező időszakban, a pótérettségit követően pedig újabb ugrásra lehet számítani, hiszen az idei érettségizők kétharmada elbukott a vizsgasorozaton, és ők csak a pótérettségit követően kaphatják meg a munkanélküli segélyt.
Egyébként – a regisztrált munkakeresők számához hasonlóan – a munkanélküli segélyben részesülők száma is jóval kisebb volt a múlt év hasonló időszakában: ebben az évben összesen 891 személy kapta meg a juttatást, tavaly ilyenkor viszont csak 564-en részesültek segélyben – tudtuk meg a munkaerő-elhelyező ügynökség képviselőjétől. Kerekes Mária Magdolna azt is elmondta, idén – az Akarat szövetkezet időszakos leállását, illetve egy-két kisebb, csoportos elbocsátást, valamint átszervezést leszámítva – nem voltak a 2009-es, 2010-es években tapasztaltakhoz hasonló nagy elbocsátási hullámok Székelyudvarhelyen.
Székelyhon.ro

Oktatási államtitkárság: jogszabály-módosítás várható a külhoni magyar érettségizők esetében
Hamarosan kormány elé kerülhetnek azok a módosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a külhoni magyar diákok, akik magyar nyelvű középiskolában sikeresen leérettségiztek az államnyelvből, ezt középfokú nyelvvizsgaként tudják elfogadtatni Magyarországon, és a felvételi eljárás során is többletpontokat kaphassanak - ezt az oktatási államtitkárság közölte csütörtökön az MTI kérdésére.
Az MTI azután kereste meg az államtitkárságot, hogy sajtóhírek szerint a legutóbbi magyarországi felvételik alkalmával egyes Kárpátaljáról származó felvételizőknek nem számították be az ukrán nyelvvizsgáért járó pontokat.
Az államtitkárság tájékoztatása szerint a magyar kormány tisztában van a problémával és méltánytalannak tartja azt a gyakorlatot, amely a magyarországi továbbtanulás szempontjából hátrányos helyzetbe hozza a magyar tannyelvű középiskolában végzetteket. Mint írták, határozott szándékuk, hogy változtassanak az eljáráson.
Kiemelték: elkészültek azok a jogi módosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a diákok, akik magyar nyelvű középiskolában sikeresen leérettségiztek az államnyelvből, ezt középfokú nyelvvizsgaként tudják elfogadtatni Magyarországon, tehát a felvételi eljárás során is többletpontokat kaphassanak.
A módosítások elfogadásához hosszas tárcaközi egyeztetésekre volt szükség, elképzeléseik szerint azonban hamarosan a kormány elé kerülhet a tervezet, és reményeink szerint 2013 januárjától, a keresztféléves felvételi eljárásban már érvényesülhet az új szabályozás.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását, amiért a magyarországi felsőoktatási intézményekbe idén felvételizett kárpátaljai magyar diákok egy részének nem számították be az ukrán érettségi nyelvvizsgáért járó pontokat.
"A KMKSZ választmánya megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a legutóbbi magyarországi felvételik alkalmával egyes felvételizőknek nem számították be az ukrán nyelvvizsgáért járó pontokat. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kárpátaljai magyarokat, ha Magyarországra mennek felvételizni, hátrányos megkülönböztetés érje, amiért magyar tannyelvű középiskolát végeztek" - idézte a magyar szervezet nyilatkozatát csütörtökön megjelent számában a beregszászi Kárpátalja című hetilap. "Felszólítjuk az illetékeseket, hogy az ilyen típusú diszkriminációt szüntessék meg, s a nyelvtudásért járó pontszámok kérdését oly módon szabályozzák, hogy az ne érintse hátrányosan a kárpátaljai magyar iskolák végzőseit" - olvasható a magyar szervezet nyilatkozatában. A hetilap múlt heti számában már megírta, hogy a magyarországi egyetemekre és főiskolákra felvételiző, ukrán állampolgárságú kárpátaljai magyar diákok és szüleik közül is többen megkeresték a szerkesztőségét azzal, hogy méltánytalanság érte őket az idei magyarországi felvételi során. A panaszosok szerint ugyanis az ukrán nyelven tett érettségit Magyarországon C típusú felsőfokú nyelvvizsgaként kellene elismerni, ami a felsőoktatási intézményekbe történő felvételizés esetén plusz 40 pontot jelentett volna. Az orgánum úgy értesült, hogy a debreceni egyetemen korábban ezt több érintett megkapta, majd egyesektől elvették, míg másoktól nem. Az újság úgy tudja, hogy a vonatkozó magyar jogszabály értelmében az ukrán nyelvvizsgáért járó 40 pont a felvételinél csak az ukrán tannyelvű kárpátaljai iskolák végzőseinek jár automatikusan. Ugyanakkor az említett törvény 2008-as hatályba lépése óta Ukrajnában gyökeresen megváltozott a helyzet, hiszen a központi érettségi rendszer bevezetését és a független vizsgaközpontok felállítását követően egyenlő feltételek között kell ukrán nyelvből és irodalomból vizsgázniuk mind a magyar tannyelvű, mind az ukrán tannyelvű középiskolák és gimnáziumok végzőseinek - emlékeztet a cikk. Az írás szerint előfordult olyan eset, hogy egy magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett beregszászi végzős ukrán nyelvből jobb érettségit tett, mint a barátja, aki ukrán gimnáziumba járt, s ennek ellenére az utóbbi kapta meg a 40 pontot Magyarországon.
MTI

Markó Béla az együttműködés esélyeiről
A Fidesz falnak ment
Románia parlamenti választásokra készül, miközben nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem találja a magyarázatot arra: miért bukott meg a nyári önkormányzati voksoláson korábbi Erdély-politikája. Orbán Viktor idei beszéde a tusványosi szabadegyetemen azt mutatja: messze még az önkritika, az önkorrekció ideje. PARÁSZKA BORÓKA az RMDSZ volt elnökét kérte helyzetértékelésre.
– Túl vagyunk az idei tusnádfürdői Orbán-beszéden, a szokásos nyári román–magyar mérlegen. Érték-e meglepetések?
– Nem. Korábban előfordult, hogy az RMDSZ és a Fidesz viszonyában fontos volt a tusnádfürdői nyári egyetem, mert a két párt vezetői ott találkoztak. A kilencvenes évek első felében annak is volt bizonyos szerepe, hogy román és magyar értelmiségiek, politikusok egyeztettek Tusnádfürdőn. Akkor még sokkal több volt a tisztázatlan kérdés. Ám a kétezres években az itteni megszólalások már egyértelműen csak azt jelzik, hogy magyarországi politikusok mit üzennek haza: a nyári egyetem üzenőfal. Az elhangzottakat csak fűszerezi, hogy egy-két román politikust is elvárnak ide. Volt olyan, hogy Traian Băsescut is meghívták, aki „leiskolázta” beszélgetőpartnereit.
– Az utóbbi időben arról lehetett hallani, hogy a Fidesz újratárgyalja a viszonyát az RMDSZ-szel, mert levonta a romániai önkormányzati választások után a következtetéseket. Hogyan látja, lesz megegyezés?
– Bizonyos következtetéseket természetesen levont a Fidesz. Például azt, hogy ismét nekiment a falnak a pártalapítási kísérlettel. Annak idején hevesen és lelkesen támogatták a Magyar Polgári Pártot, amelyhez most a párton belül egyesek hűek maradtak, mások viszont az Erdélyi Magyar Néppárt mellé álltak. Az erdélyi magyar választókat nem sikerült megosztani, de ha így megy tovább, a Fidesz egyre megosztottabb lesz a határon túli politikáját illetően. És ez így kudarc volt – ezt valószínűleg látják –, hiszen a számok beszélnek: rossz befektetést csináltak Erdélyben. A tusnádfürdői beszédekből viszont én azt a következtetést vontam le, hogy a legfontosabb megállapításig nem jutottak el. Nem értették meg, hogy az RMDSZ-szel lehetne együttműködni, mert a szövetség alapvető érdeke, hogy a mindenkori magyar kormánnyal párbeszédet folytasson, a magyarországi politikai pártokkal minél közelebbi viszonyban legyen. De ez a viszony csak partneri alapon működhet. Vagyis el kell fogadni, hogy a romániai magyarsággal kapcsolatos döntéseket a romániai magyarság hozza meg. Abból, ahogy itt Orbán Viktor miniszterelnök – nem is túlságosan leplezetten – ismét megmondta, hogy mit kell csinálni a népszavazáson, és magyarországi politikusok megint „értékes” utasításokat adtak a romániai magyar választóknak, én úgy látom, hogy ebben továbbra sincs előrelépés.
– Közelednek a parlamenti választások. Mire számít, megismétlődik-e az önkormányzati választások alatti feszültség? Lesz-e együttműködés a magyar pártok között?
– Az önkormányzati választások eredménye azt mutatja, hogy az erdélyi magyar választók az RMDSZ-t kívánják érdek-képviseleti mandátummal felruházni. Pedig a helyi választások esetében megosztottabb a közösség, mert egy kisebb közigazgatási egységben nem mindig pártalapon választanak az emberek, hanem személyre szólóan voksolnak. Mégis egyértelműen az RMDSZ-re szavazott az elsöprő többség. Azt gondolom, hogy ősszel legalább hasonló szavazatarányt érünk el. Ez nem azt jelenti, hogy a következő időszakban nem kell nyitottaknak lennünk. Megtehetjük, hogy azok legyünk, mert nem vagyunk ideológiai párt. Ebben a szövetségben helye van jobboldalnak, baloldalnak. Igaz, az RMDSZ az Európai Unióban jobbközép szervezetként határozza meg magát, ám a szövetséget mint politikai keretet felkínáljuk bárkinek, aki hozzá tud tenni valami érdemlegeset a szervezet munkájához. Az RMDSZ-t olyan egységes partnernek tekintik a román tárgyaló felek, amellyel meg lehet egyezni, amely ha kialakított egy álláspontot, akkor ahhoz tartja is magát. Az ilyen egységes fellépést fontos prioritásunknak tekintem Bukarestben. Nem támogatok viszont olyan együttműködést az RMDSZ-en kívüli magyar pártokkal, amely arról szólna, hogy a törvényhozásba beviszünk még néhány, szervezeten kívüli képviselőt és szenátort. Úgy járnánk ezzel, mint Tőkés Lászlóval Brüsszelben. Az ottani kollégák a megmondhatói, hányszor kerültünk kellemetlen helyzetbe miatta, hányszor fordult szembe saját szervezetével, és mondott ellent csak azért, hogy ellentmondjon.
– Sikertelen népszavazás után vagyunk, Traian Băsescu leváltásáról nem született érvényes döntés. Mi lesz most?
– Az Alkotmánybíróság őszre halasztotta ítéletét a népszavazás érvényességéről. Szerintem ha marad a kormány és az államfő szembenállása – ismerve Băsescut, aki államelnökként kormányozni is szeretne –, ez folyamatos vitát, konfliktust eredményezne. A román alkotmány parlamenti köztársaságként határozza meg Romániát, mára azonban az államelnök már annyira kitágította saját hatásköreit, hogy számos kérdésbe tényleg bele tud szólni. A népszavazás eredménye egyértelműen azt mutatja, hogy a szociáldemokrata–liberális pártszövetség nem veszített a támogatottságából. Kérdés, hogy előáll-e az őszi parlamenti választások után olyan helyzet, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve. Lehet, hogy ötven százalék fölött nyernek a mostani kormánypártok – ennek látom a legnagyobb valószínűségét –, és akkor nem lesz szükségük az RMDSZ-re. Bárhogy alakul is, nekünk az az érdekünk, hogy erős parlamenti demokrácia legyen Romániában, mert ez kedvez a regionális és az etnikai érdekeknek. Nekünk, magyaroknak fontos, hogy helyben legyünk erősek, és a döntések árnyaltak legyenek. Traian Băsescuval és pártjával mi koalícióban voltunk, néhány fontos kérdést meg is oldottunk együtt, ezt méltányolni kell. Ám azt is ki kell mondanom: nincsen igaza, amikor koncentrálni igyekszik a hatalmát. Mi másfajta államkoncepciót támogatunk.
Parászka Boróka
(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
168 Óra

A Wiener Zeitung Magyarországról és Romániáról
A magyarországi, illetve a romániai belpolitikai fejleményekre való európai reagálást hasonlította össze a Wiener Zeitung című osztrák lap pénteki számában megjelent vendégkommentár.
Nem az a leginkább feltűnő a drámai romániai politikai eseményekben, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitung „hideg államcsínyként" jellemez, hanem az EU visszafogott reagálása Victor Ponta kormányfő „ál-legális praktikáira" – írta Ulrich Schacht író, újságíró, a Welt am Sonntag című német újság korábbi vezető szerkesztője. Az Európai Bizottság a romániai eseményekre azzal reagált, hogy „a legszívélyesebben arra kérte valamennyi román pártot és a hatóságokat: a jövőben legyenek szívesek ügyelni a jogállamiság követelményeire" – fogalmazott Schacht a napilapban, amelynek az osztrák kormány a kiadója.
Schacht meglepőnek tartja a brüsszeli reakciót annak fényében, ahogy nem olyan hosszú idővel ezelőtt a magyarországi politikai fejleményeket kezelték Európában. Az európai bírálatokat „uszításig fokozott kritikaként" jellemezte a szerző. „Amikor Magyarország kristálytiszta demokratikus eljárással megválasztott kormánya abszolút parlamenti többségével klasszikus szellemiségű alkotmányt fogadott el, európai parlamenti és bizottsági illetékesek a fasizmus visszatérését jósolták, és még Hillary Clinton amerikai külügyminisztert is közbeavatkozásra bírták rá" – írta.
A szerző úgy látja, mindkét reakció ugyanannak az „európai egyetemesség-projektnek" a két oldalát képviseli. A politikailag és kulturális értelemben szuverén, keresztény irányultságú nemzetek csak zavarják ezt a projektet, ezért „gyűlölik az Orbánokat" és „szeretik a Pontákat" az „internacionalista funkcionárius-Brüsszelben" – írta Schacht.
MTI
Erdély.ma

Hetekkel a megjelenése után indult médiakampány az Új kiáltó szó ellen
Értetlenül fogadták az erdélyi magyar közéleti és egyházi képviselők, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) hivatalból vizsgálatot indított az Új kiáltó szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért! című kiáltvány ügyében. Amint a Krónika által megkérdezett, a dokumentumot korábban aláíró személyiségek elmondták, néhány hete valóságos médiakampány indult a helyi román sajtó részéről a kiáltvány ellen.
A lapunknak nyilatkozók szerint a felháborodás minden bizonnyal a háttérből történő politikai nyomásra robbant ki, amely a jelenlegi közhangulatot tekintve nem is annyira meglepő. Mint megtudtuk, elsősorban azt kifogásolták, hogy a kiáltványt politikusok is aláírták, Ludescher István RMDSZ-es alpolgármestert lemondásra is felszólították, végül azonban ez nem történt meg.
Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház Társaság elnöke a Krónikának elmondta, először egy megyei napilapban jelent meg a kiáltvány elferdített átirata, később pedig már televíziós műsorokban rendeztek beszélgetéseket a témában. „Úgy gondolom, hogy a jelenség elsődleges magyarázata, illetve tanulsága, hogy az identitáskérdés a többség számára is legalább olyan fontos probléma, érzékeny pont, mint a magyarság esetében. A különbség csupán az, hogy a románság nem szembesül olyan gyakran ezekkel a kérdésekkel, nem tudatosítja az aggályait. A nyugat-európai államokban dolgozó románokról szóló hírek például alátámasztják, hogy közülük sokan külföldön ugyanolyan identitásválságba kerülnek, mint a magyar kisebbség” – mutatott rá Dávid.
Hozzátette, az utóbbi időben az országos sajtó is megszellőztette a témát, a diszkriminációellenes tanács vélhetően ezért döntött az ügy kivizsgálása mellett. Mind mondta, a román sajtóval ellentétben a helyi politikusok elzárkóztak a véleménynyilvánítás elől. „Kíváncsian várjuk a hivatal döntését. Azt azonban mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a kiáltvány nem valaki ellen, hanem egy közösségért jött létre” – hangsúlyozta Dávid.
Varga Károly, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese szintén úgy nyilatkozott, érthetetlen, hogy noha a kiáltvány június közepén fogalmazódott meg, a helyi sajtó mintegy két hete adott hangot felháborodásának. „Úgy gondolom, hogy az ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem tudom, hogy mit dönt majd a diszkriminációellenes tanács, de egyelőre gondolni sem merek arra, hogy mindennek jogi következményei lesznek. Nem értem a felháborodás okát, hiszen a kiáltvány belső használatra született meg, saját magyarjainkat akartuk megszólítani vele, nem a románság ellen irányult. Sajnos vannak, akik ezt másképp akarják érteni, illetve értetni” – magyarázta a lelkipásztor.
Mint rámutatott, a román sajtó dörgedelmeire reagálva a kiáltvány kezdeményezői korábban már kiadtak egy közleményt román nyelven, amelyben világossá tették, hogy a felhívás nem diszkriminatív, ezt az egyik helyi lap meg is jelentette, több sajtókiadvány azonban átírva, átértelmezve adta közzé. „Szomorúnak tartom, hogy a hivatal, illetve a román média szegregációként, diszkriminációként értelmezi a dokumentumot, holott az senki ellen nem irányul, sokkal inkább fájdalmas panaszként jött létre” – fogalmazott Varga Károly. Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Szigorúan ellenőrzött életek: egy dokumentumfilm ősbemutatójának margójára
A Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm ősbemutatóját a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen láthattuk. Kabay Barna és Petényi Katalin filmje a kommunizmus terrorját megszenvedett erdélyi egyházak, magyar közösségek sorsát eleveníti meg balladai hangvételben.
Az erdélyi magyarság kommunizmusbeli drámai históriája képben, epikában, dalban elbeszélve. A film első része Márton Áron katolikus püspök életútját jeleníti meg. Eddig nem látott archív filmrészletek, korhű felvételek, szövegdokumentumok segítségével egy megejtően szuggesztív képet kapunk Márton Áron püspökről, aki kegyetlenül mostoha korban, háborút, fogságot, máramarosszigeti, jilavai börtönök poklát megjárva, tántoríthatatlan hittel, szívós kitartással küzd népe, hite, egyháza megmaradásáért.
A nézőt megdöbbenti az archív felvételeken megjelenő püspök derűt, rendíthetetlen hitet, erőt sugárzó lénye. A püspök egyik bérmakörútját láthatjuk egykori (film)felvételekről, ahol székely emberek százai gyűltek össze. Spontánul alakult székely testőrgárda kíséri útjain, élő sorfallal veszik körül, hogy senki ellenség ne kerüljön a közelébe. Mozgalmas képek, expresszív paraszti arcok, csodálatos csíki tájak képei jelennek meg előttünk hol fekete-fehéren, hol színesen, mintha Zsögödi Nagy Imre festményei indultak volna el missziós körútra, üzenetet vinni a világnak egy nép tragikus történelméről.
Árulók, besúgók, a hálószobáját is lehallgató állambiztonsági tisztek fertőjében ott áll előttünk egy tiszta ember, egy krisztusi arc töretlen hittel. Ennek a mennyei derűnek rendezői ellenpontjaként sorakoznak az állambiztonsági tisztek marcona portréi. „A világ lealjasodott szellemével egy emelkedett lelkületet kell szembeállítanunk…” – hirdette, életével példázta Márton Áron püspök.
A kor valóban démoni: 1949–1951 között 15 szerzetesrendet számoltak fel, 39 zárdát zártak be, 180 ferences, 22 jezsuita szerzetest hurcoltak el, felszámolták a görög katolikus egyházat, 6 püspököt kínoztak halálra a román börtönökben. 1956-ban a magyar forradalom megérintette az erdélyi értelmiséget. Dobai Istvánt, Varga Lászlót életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Szoboszlay Aladár katolikus papot és társait kivégezték. Sass Kálmán református lelkészt államellenes összeesküvés vádjával golyó általi halálra ítélték.
A magyar forradalommal rokonszenvező erdélyiek életükkel, szabadságukkal fizettek: 45 személyt végeztek ki, 11 ezer embert börtönöztek be. Az áldozatok arcképei gyors egymásutánban jelennek meg a néző szemei előtt. Az ártatlan, többnyire fiatal mártírok tekintete agyunkba vésődik, a néző sokáig nem tud szabadulni. De nem is kell! Kötelességünk emlékezni rájuk, mert aki a múltat nem ismeri, el fogja veszíteni a jövőt. A jilavai börtön betonfala, ahol a hajnali kivégzések magyar mártírjainak vére folyt, örök memento kell legyen.
A film második része az 1965 utáni időszakkal foglalkozik. Nicolae Ceauşescu hatalomra kerülésével változnak a módszerei a kommunista hatalomnak. Már nem a megsemmisítés, hanem az átnevelés a cél. A fizikai megsemmisítés helyébe lép a lélektani megfélemlítés. A hatalom fő ellensége továbbra is az egyház. A pszichoterror minden lehetséges eszközét bevetik a hatalom emberei, hogy céljukat elérjék. A rendezők a református egyház sorsát követik ebben a korszakban egészen az 1989-es forradalomig. E korszak egyik meghatározó egyházi személyisége Tőkés István református teológiai professzor és fia.
Tőkés Istvánt 1952-től figyelik, zaklatják, legközelebbi munkatársaival, barátaival figyeltetik. Erőszakos eszközökkel, lélektani hadviseléssel zaklatják, besúgásra akarják kényszeríteni, de ellenáll. Inkább meghal, mint mondja, semhogy áruló legyen. Pedig nagy a kockázat, 8 kiskorú gyerekről kell gondoskodnia. Hallgatja a néző drámai történeteit maratoni kihallgatásokról, fenyegetésekről, később kényszernyugdíjazásról, egyházi funkciók elvesztéséről, szakmai ellehetetlenülésről. Lélektani állóháború az élete. A derűs arcú professzor nesztori életkort ért meg a képek tanúsága szerint, 8 gyermeke viharos, embertelen korban is egyetemet végzett. Rózsabokrait nevelgetve, 96 évesen idézi fel megpróbáltatásainak sorát. Megható emberi példát láthat a néző hitről, helytállásról, emberségről, a család megtartó erejéről.
A dokumentumfilm harmadik élettörténete szervesen kötődik a második portréhoz. Tőkés Lászlóról, Tőkés István professzor fiáról szól, aki az 1989-es „román forradalom” szikrájaként már világhírre tett szert mint egykori temesvári református lelkész. Tőkés László mai és egykori arca, történetei, a temesvári események képsorai rendeződnek időrendbe a néző szeme előtt. Tőkés Lászlót a 70-es évek elejétől „első fokozatú” megfigyelés alá helyezte a román Szekuritáté, mert mint diákvezér ezt prédikálta teológus társainak: „…ezen a földön nincs hazánk és házunk, ahol élhetnénk, ahol megmaradhatnánk…”
Látjuk a fiatal lelkészt Désen, ahol a közösségépítő, magyar kulturális életet szervező fiatal papot nem nézik jó szemmel a hatalom emberei, és a kollaboráns püspök, egyházi felettese segítségével felfüggesztik funkciójából. Képileg itt is gazdag, dinamikus, színes az operatőri munka. Hangulatteremtő, a korabeli környezetet megidéző képsorok illusztrálják a történéseket. Tőkés László cikket írt az Ellenpontok szamizdat folyóirat egyik számába az erdélyi református egyház helyzetéről.
E lapban közölt Tóth Károly Antal (nagyváradi tanár) egy memorandumot, amit eljuttattak Madridba, a helsinki utókonferenciára. Ekkor hívták fel először a nyugati világ figyelmét a román elnyomó kisebbségpolitikára. Erre az időszakra tehető a Ceauşescu-rezsim urbanizációs politikája, ami valójában egy jól átgondolt falurombolási terv volt. A fiatal református pap kollégájával, a Borossebesen lelkész Molnár Jánossal egy felhívást fogalmaztak meg, a falurombolás elleni tiltakozásra szólítva fel az egyházat. 1988 szeptemberében Molnár felolvasta a petíciót a hivatalos egyházkerületi értekezleten, ahol a jelen lévő lelkészek többsége aláírta a nyilatkozatot.
A hatalom megijedt a csoportos ellenállás lehetőségétől, vérszomjas terveit a nemzetközi tiltakozás akadályozta meg. Tőkés László ellen beindult a gépezet, és fegyelmivel elhelyezték Temesvárról, de ő megtagadta a távozást, végsőkig kitartott, végül decemberben erőszakkal lakoltatták ki a temesvári parókiáról. De ekkor már a világ ismerte a történetét. Tőkés a „hallgatás falát lerombolva” nyílt, minden jogsérelmet feltáró interjút adott egy kanadai tévéstábnak.
A világ megismerte az erdélyi magyar kisebbséget érő vérlázító, elnyomó politikájú diktatúrát. Korhű képeket látunk a református lelkész mellett szolidarizáló temesvári polgárokról, már nemcsak magyarok, hanem románok, svábok, hívők, nem hívők, a diktatúra kiéhezett, jogfosztott, mindenre elszánt emberei szállnak szembe a népét embertelen, állati nyomorba taszító diktátor házaspárral. Felkavaró archív képek láthatók a városok utcáin tüntető, puskaropogással, tankokkal, halállal szembeszálló forradalmárokról. Rögtönzött halottasházakban vérükbe fagyott fiatalok holttestei fekszenek szemünk előtt a dokumentumfelvételeken. Gyászukban jajveszékelő, kiásott sírok fölött gyermeküket sirató anyák arcait mutatják a képsorok, ezek is a forradalom arcai.
Az 1989-es temesvári advent azt példázza, hogy egy ateista, minden szakralitásból gúnyt űző, dehumanizált, nacionálkommunista ideológia, mely a természetet és annak törvényeit is le akarta győzni, a történelmi fejlődés egy adott pontján odajut, hogy az elnyomottak, esélytelenek, megalázottak, ha már mindenüket elvesztették, amiért érdemes embernek lenni, ösztönösen „kritikus tömeggé” válhatnak, és elsöprik elnyomóikat. A film a kommunizmus bűneiről szól, a kommunizmus erdélyi áldozatai előtt tiszteleg.
A téma képi-szövegi megjelenítése nívós. A Petényi–Kabay-rendezőpáros több díjazott dokumentumfilmben mutatta meg tehetségét: 1977, UNESCO-díj (Két elhatározás); 1983, Oscar-jelölés (Jób lázadása – művészfilm), 1983, Los Angeles, legjobb külföldi film díja, hogy csak néhányat említsünk.Docendo discimus /tanítva tanulunk, mondta Seneca. Ez a film tanúság a múltról, lecke a jövőnek.
Novák Irma
A szerző a Szegedi Tudományegyetem tanára
Krónika (Kolozsvár)

Szemfényvesztés
Hallom, olvasom, hogy elégedetlen a romániai oktatásügy bumerángként folyton visszatérő nagyasszonya. Véleménye szerint a címzetes tanári állásokért versengő pedagógusok teljesítménye, akiknek a 48 százaléka ért el átmenő jegyet, nem sokkal jobb eredmény az érettségiző diákok 43 százalékos átlagánál. Még akkor sem, ha az idén országos szinten 220-an írtak hibátlan dolgozatot.
De nemcsak a tárcavezető elégedetlen, a vizsgára álló pedagógusok egy része is keserű szájízzel gondol vissza a megmérettetésre, amelyet igazságtalannak és törvénytelennek tartanak. Véleményük szerint kevés esélye volt annak, aki kevesebb tapasztalattal rendelkezve alaposan és sokat tanult. Többen tették fel a kérdést, hogy egy hónappal a vizsga előtt jogos volt-e olyan új tételsorra változtatni a tételeket, amelyhez könyvészetet sem adtak, s a magyar fordítás mindössze két nappal a vizsga előtt jelent meg a világhálón. Ha az idén bevezették a jegy 25 százalékát kitevő próbatanítást, amelynek során számba veszik a jelölt módszertani felkészültségét, miért kellett a tételben is a módszertanra összpontosítani? És a szóban forgó követelmények alapján hogyan fognak a frissen végzett doktorok, magiszterek érvényesülni, akiket a miniszter asszony az 5-7-es átlag közötti eredményt elért idősebb tanügyiek helyett szeretne ősztől az oktatásügyben látni? – kérdezik elégedetlen pedagógusok, akik előreláthatólag a hetesen felüli pontszámmal sem választhatnak címzetes állást.
Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra is, hogy a tárcavezetőnek esze ágában sincs a közoktatási törvény sokat dicsért előírásának eleget tenni, miszerint a megüresedett állások betöltésére szervezett versenyvizsgák a 2012-13-as tanévtől az iskolák hatáskörébe tartoznak. Állítólag ez már az idén is így történt, s "nem a tanfelügyelőség, hanem a kijelölt központokban az iskolák szervezték" meg a vizsgát. A fél napokat, napokat utaztatott dolgozatok egységes javítása, s a szokott módon történő helyválasztás, amelyre a jövő héten kerül sor, korántsem erre utal. Az iskolaigazgatók pedig, akik részt vehettek a jelöltek által tartott vizsgatanításon, nem kérhetik, hogy az általuk legjobbnak tartott pedagógust nevezzék ki a meghirdetett állásra. Ezek után, ha valaki azt képzelné, hogy a törvény vonatkozó előírásai a jövő évtől érvényesülni fognak, több mint valószínű, hogy téved. A miniszter asszony ugyanis leszögezte: marad az egységes mérce, sőt az sem kizárt, hogy a hetes helyett nyolcasra emelik fel az alsó határt. Hogy a magas általánost elért pedagógus alkalmas-e a választott iskola sajátos elvárásainak eleget tenni? Kit érdekel ez az apróság a nagy országos szemfényvesztésben, ahol minden törvény már csak annyit ér, ahogy ki-ki a maga szája íze szerint alkalmazza azt?
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Fokozott odafigyelést kér az SZNT (Nyílt levél az autonómiáért)
Nyílt levélben ajánlotta José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság (EB) elnökének figyelmébe a székely autonómiatörekvéseket a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. Levelében Izsák Balázs arra kérte az EB elnökét, fokozottan figyeljen a romániai demokrácia válságára, ezen belül pedig a székelység helyzetére.
Az SZNT elnöke emlékeztetett rá: Románia EU-csatlakozásakor a székelyek abban reménykedtek, hogy „hosszú és változatos eszközökkel folyó jogfosztottságuk véget ér”. A bizakodás azonban korainak bizonyult. „Hamar kiderült, hogy Románia nem a valós demokrácia ismérveinek akar megfelelni, hanem beéri a vállalt kötelezettségek teljesítésének látszatával” – áll a nyílt levélben. Izsák Balázs arra figyelmeztette az EB elnökét, hogy a nemzetközi közvélemény felé mutatott megtévesztő felszín alatt folytatódik a székelység beolvasztását vagy elüldözését célzó diszkriminatív, asszimilációs politika.
„A demokrácia mai romániai válsága az egész világ számára látható módon jelzi, amit mi, székelyek megtapasztaltunk: a romániai diktatúra módszerei és eszközei túlélték magát a diktatúrát, és közelebb állnak a ma kormányzó politikai elithez, mint a nyugati demokrácia alkotmányos öröksége” – állapította meg az SZNT elnöke. Szerinte az is csak látszateredmény volt, hogy magyar emberek is tagjai voltak a román kormánynak.
Izsák Balázs emlékeztetett arra, a 13 500 négyzetkilométernyi Székelyföldön a közel hétszázezres székely közösség joggal remélte, hogy az unió polgáraként a szubszidiaritás jegyében területi autonómiát élvezhet majd. Úgy vélte, a tény, hogy az EU-ban egyeseknek lehet területi autonómiájuk, másoknak meg nem, azt jelzi, hogy az unió polgárai nem mind egyenlőek. Felidézte, hogy a román hatóságok megakadályozták a székelyföldi önkormányzatokat abban a szándékukban, hogy az autonómiára vonatkozó népszavazást tartsanak. Az SZNT által szervezett népszavazáson azonban a székelyföldi szavazók 98 százaléka támogatta az autonómiaigényt. Izsák Balázs veszélyként mutatta be a Románia közigazgatási reformját célzó elképzeléseket, melyek rendre Székelyföld feldarabolását vagy egy nagyobb, román többségű közigazgatási egységbe való beolvasztását célozzák. „Meggyőződésünk, hogy az unió csakis akkor tud a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kínálni polgárai számára, ha (...) képes kikényszeríteni mindazoknak a kötelezettségeknek a tiszteletben tartását, amelyeket a tagállamok népeik szabad akaratából magukra vállaltak” – fogalmazott a Jose Manuel Barroso EB-elnöknek címzett nyílt levelében Izsák Balázs.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Valóban, mi lesz velünk?
Ami jelenleg legszebb hazánkban történik, legriasztóbb rémálmainkat is felülmúlja. Miután bebizonyosodott, hogy a szocialista–liberális szövetség elkapkodta a hatalomátvételt, és egyszerre akartak mindent, nem számolva Băsescu elnök és pártja uniós kapcsolataival, bebizonyosodott, hogy az elmérgesedő és állandósuló politikai viták miatt a Ponta-kormány egyszerűen képtelen az ország vezetésével foglalkozni, állandóak a minisztercserék, hol összeférhetetlenség merül fel, hol pedig érthetetlen döntések születnek.
Az, ahogyan Marga professzort lapátra tették, pusztán azért, hogy az ambiciózus Corlăţean leányálma teljesülhessen, és átvehesse a román külügy irányítását, mutatja: a kormány kapkod. Ráadásul, mivel a végső döntés – maradhat-e Băsescu elnök, vagy nem – az alkotmánybíróságtól függ, bebizonyosodott az is, hogy a taláros testület képtelen dönteni, noha élvezi a Velencei Bizottság és az uniós biztos támogatását. Az uniós illetékeseknek elvileg igazuk van, egy jogállamban az alkotmánybíróság támadhatatlan, döntései megfellebbezhetetlenek. Elméletileg. Egy jogállamban. Csakhogy jogállam-e Románia, és alkotmánybírósága pártatlan-e? S itt már bárkinek komoly kételyei lehetnek, tekintettel arra, kik is a taláros testület tagjai, és hogyan jutottak oda... Mint annyiszor a fiatal román demokrácia története során, ismét megmutatkozott: a jogállam intézményei paraván szerepet töltenek be, magyarán képtelenek megfelelni feladataiknak. Teljesen világos, hogy miért. Politikai pártok jelölték őket, s ez meghatározza döntéseiket, elfogultságaikat. Ráadásul még mindig nem tudni Románia lakosságának pontos számát, következésképpen azt sem, hány szavazásra jogosult állampolgár van, noha ez dönthetné el a népszavazás végeredményét. A Ponta–Antonescu páros, már látható, hatalmas baklövést követett el, amikor uniós nyomásra elfogadta, hogy a népszavazást érvényességi küszöb mellett szervezzék, így beszélhet győzelemről Băsescu, akit hét és fél millióan leszavaztak, s aki minden legitimitását elveszítve akár vissza is térhet a Cotroceni-palotába. És bosszúja, ez már jól látszik, szörnyű lesz.
Itt tartunk jelenleg, a politikusok felelőtlenül nyilatkoznak, szidalmazzák egymást, nem mérve fel, hogy nyilatkozataik milyen hatást gyakorolnak a pénzpiacokra, a lej pedig, bár egy-két napja erősödött, elemzők szerint tovább gyengülhet. Vígan megyünk széjjelfelé.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A határon túliak választójoga: román tanulságok
A kárpát-medencei magyar közbeszédet továbbra is visszatérő rendszerességgel megmozgatja az anyaországon kívül élő kisebbségi magyarok számára biztosított könnyített honosítás, illetve az ezzel járó választójog lehetősége. Bár az ezek bevezetésével kapcsolatos kérdések túlnyomó többségére a magyar kormány – saját világnézeti meggyőződéseit követve – már válaszokat adott, mégis búvópatakként bukkannak elő a két intézkedés időszerűségét, hasznosságát vagy épp veszélyességét firtató kérdések.
Azt azonban szinte senki nem veszi észre, hogy ezek a még mindig hatalmas érzelmi energiákat megmozgató viták teljesen tárgytalanok. Az említett intézkedéseket már jó ideje bevezették, hogy ezt jól tették-e vagy sem, az már teljesen jelentéktelen dilemma. Ehelyett a gyakorlatba ültetés nyomán előálló kihívásokra és azok kezelésére kellene összpontosítani, és ebben nagy segítségre lehetnek Románia tapasztalatai.
1. A 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány egyik legelső gesztusa a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése volt, amelynek eredményekét 2011 januárja óta már félmillió kisebbségben élő magyar igényelt anyaországi állampolgárságot. A tavalyi év decemberében az új kettős állampolgárok szavazati jogáról is döntött a T. Ház, a döntés értelmében a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező külhoni állampolgárok ezentúl az országos pártlistára adhatják le voksaikat. Az azóta eltelt bő fél évben a választások lebonyolítását érintő néhány infrastrukturális kérdésre is fény derült.
A választójog kiterjesztése előtt a Kitekintő.hu is foglalkozott az intézkedés előnyeivel és hátrányaival, meglátásunk szerint a lehetséges veszélyek sokkal fajsúlyosabbak lehetnek, mint a pozitív hozadékok. Ezt támasztották alá az addig megjelent közvélemény-kutatások is, amelyek elárulták, a megkérdezettek többsége nem néz jó szemmel a külhoni magyarok szavazati jogára. Egy jól működő demokráciában azonban a kormánynak nem kell a közvélemény-kutatások szerint kormányoznia, hanem saját meggyőződése szerint kell a közjót szolgálnia, és ez történt a szóban forgó kérdés kapcsán is. A tavaly decemberi parlamenti döntés után már nem azon kell rágódni, hogy vajon jó-e az elhatározás vagy sem, hanem azon, hogyan is lehet a legtöbbet kihozni az egészből, és hogyan lehet minimalizálni a fennálló veszélyeket.
2. A magyar nemzetpolitika döntéshozói szerint mind a kettős állampolgárság, mind pedig a szavazati jog tekintetében a magyar kabinet közelről követte a román gyakorlatot. Románia már a kilencvenes évek óta biztosít könnyített honosítási lehetőséget a Moldovában élő román etnikumú egyének számára, ezzel együtt pedig a külhoni voksolás lehetőségét is megnyitotta. Így mindkét intézkedés szempontjából jóval Magyarország előtt jár, az évek során pedig rengeteg tapasztalatot is felhalmozott. A külhoni választójog körül szinte éves rendszerességgel botrányok és viták alakulnak ki Bukarestben, ezek pedig értékes tanulságokkal szolgálhatnak a budapesti politikum számára.
Függetlenül attól, hogy rendelkezik-e állandó lakhellyel az ország területén, Románia minden állampolgára jogosult leadni voksát a parlamenti és elnökválasztáson, illetve a különböző népszavazásokon. A külföldön tartózkodó állampolgárok a külképviseletek mellett különböző civil szerveződések révén létrehozott, közösségi házakban, templomokban, de akár vendéglőkben berendezett „magánkörzetekben” fejezhetik ki preferenciáikat. Az elmúlt években hasonló magánkörzeteket nyitottak Moldovában, de Olaszországban és Spanyolországban is, ahol a román vendégmunkások hatalmas száma lehetetlenné tette volna a választások külképviseleteken való lebonyolítását. Az ilyen meglehetősen improvizatív megoldások igen rosszat tesznek a voksolási folyamat hitelességének, a csalások és visszaélések vádja minden forduló alkalmával felmerül. Az elmúlt években heves vita folyt a levélben való szavazás meghonosításáról, ám erről azóta sem született meg a szükséges politikai konszenzus. A szavazás lebonyolítása tekintetében úgy tűnik a magyar kormányzat tanult román kollégái hibáiból. A július végén lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Gulyás Gergely országgyűlési képviselő is úgy nyilatkozott, elvetik a különböző improvizált szavazókörzetek létrehozásának lehetőségét, és leginkább a levélben és interneten keresztül való voksolásra összpontosítanak. Ez utóbbiak kétségkívül mind hozzáférés, mind pedig biztonság szempontjából felsőbbrendűek a Bukarest által alkalmazott módszereknél.
3. Az infrastrukturális bonyodalmak sötét árnyékot vethetnek az egész folyamatra, és komoly politikai ellentétekre adhat okot, szembeállítva a külhoni és az anyaországi állampolgárokat. A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ez, hanem az egész külhoni-anyaországi választóvonal átpolitizálása jelentheti. Amennyiben ez bekövetkezik, a határokon túl élő állampolgárok érdekei rövidtávú pártérdekeknek rendelődnek alá, és ez komolyan roncsolhatja mind az anyaországi társadalom, mind pedig az „össznemzet” szövetét.
Romániában politikai közhellyé vált, hogy a Moldovában és Nyugat-Európában élő románok Traian Băsescu államfőt és a körülötte álló européer és nyugatos jobboldali erőket támogatják. A 2009-es elnökválasztások során a külhoni szavazatok juttatták második mandátumához Băsescut szociáldemokrata ellenfelével, Mircea Geoanával szemben. Akkor több vezető baloldali politikus is kétségbe vonta a külföldön élő románok jogát, hogy beleszóljanak az ország belpolitikájába. Az államfőellenes pólus azóta mindent megtett azért, hogy akadályozza a külhoni román állampolgárokat voksaik leadásában.
A jelenleg dúló román belpolitikai válságban is központi szerepet kaptak a határokon túl élő román állampolgárok. Mint ismeretes, a július 29-én megrendezett, az államfő lemondatásáról szóló referendumon nem jelent meg a választásra jogosult személyek ötven százaléka, és ezért procedurális értelemben a népszavazás érvénytelen. Így Traian Băsescu visszatérhet hivatalába, bár a leadott szavazatok több mint nyolcvan százaléka a távozását sürgette.
Az alkotmánybíróság szeptember közepéig napolta a referendum érvényességének megállapítását, a kormányzó baloldali pártszövetség pedig megpróbálja meggyőzni a taláros testületet és a közvéleményt arról, hogy a valóságban létező választók több mint fele az urnák elé járult, s így a népszavazás érvényes. Érvelésük fő pillére, hogy az országhatárokon kívül élő románokat nem kell beszámítani az érvényességi küszöb megállapításához, hiszen ha őket kizárják az össznépesség számából, úgy tényleg átlépésre kerülhet az ötven százalékos határ.
Magyarország esetében is fennállhat a törésvonal átpolitizálása. A magyar baloldal szintén szkeptikusan tekint a határon túli szavazókra, hiszen jogosan úgy ítéli meg, a jobboldali Fidesz söpörné be a voksok zömét. A választójog kiterjesztése azonban lehetőséget ad a baloldali pártoknak, hogy leküzdjék hátrányos megítélésüket, és új, hiteles, illetve meggyőző üzenetet fogalmazzanak meg a külhoni magyarok számára. Amennyiben azonban a Fidesz-KDNP pártszövetségnek sikerül teljesen monopolizálnia a kisebbségi magyarok szavazatát, úgy elkerülhetetlenné válik a külhoni-anyaországi törésvonal átpolitizálása, az pedig a 2004-es kettős állampolgársági népszavazáshoz hasonló sebeket üthet határon innen és túl egyaránt.
4. Romániában eddig nem volt erre példa, ám más hasonló helyzetű országokban megtörtént már, hogy az anyaországi belpolitika vált egy-egy külhoni szervezet rabjává. Ez már Magyarországon sem újdonság, hiszen a már említett ominózus 2004-es népszavazás kapcsán az egész magyar pártpaletta került kényszerpályára egy diaszpóra-szervezet, a Magyarok Világszövetségének radikális politikája miatt. A választójog kiterjesztésével egy ehhez hasonló forgatókönyvnek a valószínűsége is megugorhat, habár jelen pillanatban nincsenek erre utaló jelek.
5. A határon túliak szavazati jogának kérdésének továbbra is a magyar nemzetpolitikai viták központjában kell maradnia. Mindazonáltal nem érdemes intellektuális energiákat fecsérelni az intézkedés hasznosságának vagy értelmének megkérdőjelezésébe. Az elkövetkező időszakban a közgondolkodásnak arra kell fokuszálnia, hogy a legtöbbet kihozza az egész helyzetből, és ezért érdemes ezután is figyelni a romániai tapasztalatokra. Ezek azt mutatják, választójog kiterjesztése után el kell kerülni azt, hogy a külhoni magyarok az anyaországi belpolitika foglyaivá váljanak, de egyaránt azt is, hogy az anyaországi belpolitika váljon egy-egy radikálisabb külhoni szervezet játékszerévé. Pap Szilárd István
kitekinto.hu
Erdély.ma

Dagadó népszavazási botrány lehallgatásokkal
A legfőbb ügyészség Victor Paul Dobre volt közigazgatási miniszter mentelmijogának megvonását kéri a képviselőháztól, akit hivatali visszaéléssel gyanúsít a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán. Tegnap telefonbeszélgetések lehallgatásának kivonata került nyilvánosságra, amelyből kiderült, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) 1,6 millió külföldi állampolgárt akart kivonni a választói névjegyzékből, hogy ne számítsanak a referendum érvényességi küszöbének meghatározásakor.
Ioan Rus lemondott belügyminiszter és Dobre is elismeri, hogy 18,3 millió ember szerepel a választói névjegyzékben, és nem vállalták ennek módosítását, ami miatt bírálat érte őket saját pártjukban. Rus azt mondta, hogy „nem akarja börtönben tölteni nyugdíjas éveit”.
Dobre, a közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter volt az, aki benyújtotta lemondását Ioan Rus volt belügyminiszterrel együtt. Ez utóbbi kijelentette, hogy a belügyminisztériumra nyomás nehezedett a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán.
A bűnvádi eljárást az ügyészség csak akkor kezdheti el, ha a parlament azt engedélyezi, mivel Dobre parlamenti képviselő. A törvényhozó testület azonban egyelőre vakáción van. Az ügyészség egy belügyminisztériumi államtitkár és a lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője ellen is bűnvádi eljárást indított.
A bejelentéssel szinte egyidőben a médiában megjelent két telefonbeszélgetésnek a kivonata, azon jelentés részeként, amelyet az ügyészség készített a képviselőház számára. A kivonat szerint Dobre egy férfival beszélget, és az derül ki a beszélgetésből, hogy a lemondásáról Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő – a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) két társelnöke – egyezett meg. Dobre szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) gyűlésén több vezető élesen bírálta őt. Amikor a beszélgetőpartnere megkérdezte, hogy miért bírálták, akkor Dobre azt válaszolta: „mert aláírtam, hogy 18,3 millió állampolgár szerepel a választói névjegyzékben, ami így is van, de ez más kérdés”. Egy másik beszélgetésben Ioan Rus leszögezte, hogy ő nem ír alá egyetlen olyan papírt sem, amely akár eggyel több vagy kevesebb szavazati joggal rendelkező személy létezéséről szól, mert „nincs kedve nyugdíjas éveit a börtönben tölteni”. Az ügyészségi dokumentumok kiszivárogtatását a vádemelés előtti szakaszban egyébként törvény tiltja Romániában.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke aggodalmának adott hangot a román belpolitikai fejlemények miatt, és azt kérte a kormánytól, hogy minél gyorsabban küldje az Alkotmánybírósághoz a választói névjegyzéket, hogy a taláros testület döntést hozhasson a népszavazás érvényességéről. Barroso ezt a Victor Pontának küldött levélben fejtette ki, amelyben sajnálatát fejezte ki az Alkotmánybíróságot ért fenyegetések miatt is. Barroso eddig nem bírálta a kormányt, főként Viviane Reding igazságügyi biztos volt az, aki tolmácsolta az európai aggályokat. Victor Ponta a napokban kijelentette, hogy Barroso nagyon korrekt volt „Redinggel ellentétben”.
Tegnap kiderült az is, hogy a kormánynak milyen tervei vannak a választói névjegyzékekkel. Radu Stroe közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter bejelentette, hogy a kabinet nem módosítja a népszavazás megszervezésekor használt választói névjegyzéket, de kiegészítő információkat fog közölni az alkotmánybíróságnak. A miniszter szerint a választói névjegyzék – amelynek alapján a népszavazást megszervezték – nem módosul, azt megkapja az alkotmánybíróság úgy, ahogyan kérte, de emellett a hatóságoknak kötelességük, hogy „a lehető legkorrektebb adatokat szolgáltassák, és ezzel segítsék az alkotmánybíróság döntését” – mondta a miniszter. A Ponta-kormány ugyanis úgy döntött, hogy a hónap végéig frissíti a névjegyzéket. A külügyminisztérium is közölte pénteken, hogy kezdeményezte a külföldi lakhellyel rendelkező román állampolgárok számának frissítését. Ennek azért van jelentősége, mert a külföldön hivatalosan lakhellyel rendelkező román állampolgárok nem tartoznak bele az állandó választói névjegyzékbe. A belügyminiszter is összehívta jövő hétre az országos statisztikai hivatal népszámlálással foglalkozó bizottságát, amelynek jóvá kellene hagynia a tavaly ősszel elvégzett cenzus februárban közölt előzetes eredményeit. Azok szerint Románia stabil lakossága 19 millió főre csökkent.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)

Csikys doktorok
Nagy Márta dr., irodalomtörténész
– Életkor?
– Harminc év... Azt hiszem, lassan letagadhatnék párat belőle.
– A családi háttér mivel járult hozzá ahhoz, hogy ma a tudományotok doktora vagy?
– Pécskáról indultam, akkor még Zabán Mártaként, és eszemben sem volt eljönni onnan, legfennebb Aradra, de semmiképpen sem tovább. Úgy gondolom, hogy szüleim irodalomszeretetétől, az otthoni felolvasóestektől, a könyvektől roskadozó családi könyvtártól indult minden. Persze kellett ehhez az is, hogy személyiségileg olyan legyek, hogy rezdüljön rá a lelkem. Rezdült. Nagyon szerettem az irodalmat.
Sohasem akartam azonban feljönni Kolozsvárra, nem tudtam elképzelni, hogy ilyen messze kerüljek a családomtól, ám édesanyám megfogta a kezem, és elhozott felvételizni: sosem lehetek neki eléggé hálás ezért. Lelkileg nagyon nehéz volt számomra az első pár év, és abban, hogy bevállaltam a doktori képzés három évét is, kulcsszerepe volt annak, hogy közben öcsém is felkerült Kolozsvárra.
Családi hátteremet most már új családom, férjem is jelenti, aki a doktori képzés évei alatt mindenben támogatott; segített legyőzni kishitűségemet, és valószínűleg a most futó posztdoktori ösztöndíjat sem pályáztam volna meg, ha ő nem biztatott volna rá.
Igen, a családi háttér nagyon fontos. Legelső és legmélyebb irodalmi élményem egyik ilyen gyermekkori családi felolvasóesthez kapcsolódik. József Attila Kései sirató című versét olvastuk, és azzal kezdtem az értelmezésemet, hogy – amint a vers első két sorából kiderül (Harminchat fokos lázban égek mindig / s te nem ápolsz, anyám), a beteg költő elhunyt édesanyját siratja. És akkor apu megkérdezte: A harminchat fok, az láz? És akkor történt meg először, hogy megcsillant előttem a költészetnek ez a csodája: pár szóban életek történetét, sorsok tragikumát, egész regényeket lehet elmondani. A Kései sirató harminchat fokos lázában az anyját gyászoló gyermek minden szenvedése benne van. Azt hiszem, innen egyenes út vezetett arra a pályára, ahol most vagyok.
– Mit köszönhetsz óvónőidnek, tanítóidnak, általános és középiskolai tanáraidnak?
– Természetesen rengeteget. Általában azt szeretjük mondani és gondolni magunkról, hogy istenadta zsenik vagyunk, hogy igazából nem is tudjuk, hogyan pottyantak ölünkbe az oklevelek, mindent csak úgy hozott az élet. Hát sajnos én ezt nem mondhatom el magamról. Én a jó tanuló jó kislány kategóriájába tartoztam, nem a korán felfedezett zsenik közé. Ugyanakkor rettenetesen rossz a memóriám, ezért a sok tanulás mellett ki kellett alakítanom egy jól működő spekulációs képességet, hiszen ha azzal nem tudtam jó jegyet szerezni, hogy mindent megjegyeztem, azzal voltam kénytelen, hogy összefüggéseket találtam, érdekes dolgokat vettem észre. Azt hiszem, ezért tudok jól szöveget értelmezni. Elsősorban tehát azt köszönhetem nekik, hogy a hiányosságaimat elfogadva segítettek céljaim elérésében. Gáspár Brigitte tanítónő olyan tudáscsomaggal indította útnak osztályunkat, ami a mai napig kitart, általános iskolai magyar- és romántanárom, Fridrik Rozália és Beke Rozália tanárnőktől versenyképes tudást és folyamatos odafigyelést kaptam – ők lettek a pedagógiai példaképeim. Az akkor még Csiky Gergely Iskolacsoportba felvételiztem, ott viszont meglehetősen rendhagyó módon egy, a mi osztályunkat nem oktató magyartanárnő és kémiatanár osztályfőnököm erősítették satnya önbizalmam. Ruja Ildikó tanárnő iskolai szintű válogatást rendezett a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőre felkészítendő csapat összeállítására, jelentkeztem, és sikerült bejutnom a csapatba. Nagyszerű élmény volt, maga a verseny is (amelyen egyik évben a mi csapatunk első helyezést ért el), de a felkészítő órák is nagyon emlékezetesek számomra. Osztályfőnököm, Réhon József személyisége pedig irodalomszeretetével, a magyar kultúra iránti elkötelezettségével elkerülhetetlenül nyomot hagyott diákjaiban.
– Az egyetem, mely ottani tanáraid tereltek arra a szakterületre, amelyen kikötöttél?
– Addigi irodalomról való gondolkodásomhoz képest az egyetem természetesen merőben új irodalomszemlélettel és hatalmas tudásanyaggal ajándékozott meg. Orbán Gyöngyike tanárnő irodalomelmélet előadásai első éven megtanítottak arra, hogy irodalomszemléletünk nem magától értetődő, hogy az irodalomról való gondolkodás korok szerint változó, és mi magunk is beleszülettünk egy irodalomszemléletbe, a saját korunkéba. Ennek tudatosításával mintha hatalmat kaptunk volna, a reflexív tudás hatalmát, nagy élmény volt saját irodalmi gondolkodásunkat történetiségében látni, elhelyezni más korok és kultúrák szemléletei között, darabjaira szedni és elemezni. Végül természetesen a klasszikus magyar irodalom történetének oktatója, T. Szabó Levente irodalomról való gondolkodása és értelmezői módszerei voltak a legmeghatározóbbak mai irodalomszemléletem kialakulásában, ő volt szakdolgozatom és mesteri disszertációm irányítója is, valamint doktori dolgozatom során nyújtott segítsége is felbecsülhetetlen. Dolgozatom irányítója, Cs. Gyimesi Éva pedig emberségességével, nyitottságával és szakértelmével segítette a dolgozat megszületését.
– Miért azt a témát választottad doktori tézisedül, amelyiket?
– Doktori dolgozatom címe nagyon tág ölelésű, ám ennek leginkább adminisztratív okai vannak. A jelöltek általában tág dolgozatcímet adnak meg, hogy nagyobb mozgásterük legyen a kutatásaik során, ugyanis a leendő címet már a képzés legelején le kell adniuk. Így az én készülő disszertációm címe Salamon Ferenc irodalmi munkássága lett. Ő dévai születésű 19. századi irodalomkritikus, irodalomtörténész, aki később történettudósként folytatta pályafutását.
Úgy kezdtem el Salamonnal foglalkozni, hogy valójában Csiky Gergellyel szerettem volna. Államvizsga-dolgozatomhoz gyűjtöttem anyagot, és úgy igyekeztem előkészíteni Csiky-kutatásomat, hogy a realizmusról szóló magyar elméleti szövegeket olvastam. Salamon nagyon érdekes véleményt képviselt a 19. századi realizmus-vitában, ezért elkezdtem komolyabban foglakozni vele, s ez lett belőle... Persze arról azóta sem mondtam le, hogy egyszer megírjak egy Csiky Gergely-monográfiát.
– Mi újat adtál eddig a művelt tudománynak, és milyen kifutást jósolsz témaválasztásodnak?
– No, ez nehéz kérdés egy ilyen interjúban. Nem könnyű összefoglalnom két mondatban, úgy hogy láthatóvá váljék ennek a kutatásnak az izgalmassága. A védést követően az opponensek legfőként azt emelték ki, hogy láthatóan nagyon izgalmas volt számomra ez a kutatás, mert még a védés izgalmai sem tudták lelohasztani a lelkesedésem. Ez így is van, valóságos szellemi kaland volt, hihetetlenül érdekes a mi 19. századi irodalmunk.
És végül a kérdésre is válaszolva: Természetesen a dolgozat egyik feladata Salamon Ferenc életművének értelmezése volt, de úgy gondoltam, hogy ez csak úgy önmagában nem elég, ezért munkásságát megpróbáltam belehelyezni a szaktudományok 19. századi kialakulásának folyamatába. Mint kiderült, ez volt az egyik legtermékenyebb lépése a kutatásomnak, ugyanis Salamon példáján keresztül elég sok új dolgot tudtunk meg a magyar irodalom 19. századi dinamikájáról, intézményesülésének folyamatáról.
– Milyen szakmai, tudományos és emberi pályaívet képzelsz ma magadnak?
–Jövő év februárjában le kell zárnom a posztdoktori kutatásom, viszont hogy utána mi lesz, az az álláslehetőségeknek, családi döntéseknek és a sors játékának függvénye.
– A doktorin kívül mi az, amit fontosnak tartasz eddigi tevékenységedből?
– 2005 óta minden évben lehetőségem nyílt szemináriumokat tartani a BBTE Bölcsészettudományi Karán A 19. század második felének magyar irodalma elnevezésű tárgy keretén belül. A Láthatatlan Kollégium kritikai műhelyében születő írásaim mellett ezért az oktatói élményért vagyok a leghálásabb a sorsnak, az engem körülvevő embereknek.
– Milyennek ítéled romániai, erdélyi magyar közéleti érzékenységed?
– Erdélyi magyar irodalomtörténészként természetesen felelősséget érzek az itteni magyar kulturális kérdésekkel kapcsolatban. Amennyire tudásom és lehetőségeim engedik, szívesen önkénteskedem civil kulturális szervezeteknél. Úgy szeretek tevékenykedni, hogy kevéssé kerüljek reflektorfénybe, nem vagyok a nagy állásfoglalások, véleménynyilvánítások embere – úgy gondolom, megvannak ehhez közösségünkben a megfelelő személyek, közkatonákra is szükség van.
– Pillanatnyilag mivel foglalkozol?
– Bár nem a dolgozatom folytatásaként, de annak intézménytörténeti következtetéseit felhasználva nemrég kezdtem bele egy egyetemtörténeti posztdoktori ösztöndíjba, szintén a BBTE keretei között.
– Hogyan látod az anyanyelven való tanulás szerepét pályaválasztásodban?
– Ez nem hálás kérdés az én esetemben, hiszen magától értetődik: ha szüleim román iskolába járattak volna, most nem lennék magyar irodalomtörténész. El sem tudom képzelni, milyen más pályát választottam volna magam számára, és hogy hogyan látnám a világot.
A mi irodalmunk az, amely igazán nekünk és rólunk szól, a mi történelmünk az, amely segít megérteni, hogy most hol vagyunk, és miért van így, a mi kultúránk az, amely meghatároz bennünket, ezek nélkül nem érthetjük önmagunkat sem igazán.
– Mit nem kérdeztem meg, de szerinted fontos?
– Hogy hogyan látjuk, milyen státusa van annak a címnek, amit megszereztünk.Én körülbelül ahhoz a sikerhez hasonlítanám, amit magyartanár kollégáim elérnek egy-egy versenyen résztvevő diákjuk első helyezésekor. Ez volt a dolguk: megtanítani a diákokat valamire, és bizonyítást nyert, hogy elérték. Nekem is megvolt a dolgom, megírni ezt a dolgozatot. Az oklevél bizonyítja, hogy megtettem, amit vállaltam.
Mikor elballagtunk az egyetemről, mindenki pályát választott. Sokan elmentek tanítani, mások szakmát váltottak, néhányan maradtunk. A választott pálya igényei szerint ezután mindannyian tettük a kötelességünket.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)

Autonómiáról az EMI-táborban
Az EMI-táborban először állítottak fel önálló Autonómia-sátort. A Székely Nemzeti Tanács által szervezett tegnapi beszélgetésen a résztvevők arra keresték a választ, hogyan lehet mindenki által érthetővé tenni az autonómia jelentését.
A fogalom szervesen épült be a székelyföldi magyar közösségbe, mi több, immár a román közvélemény sem feltétlenül szitokszóként kezeli – szögezte le Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. Az autonómia mint közigazgatási rendszer valószínűleg nem is fog beépülni a közember ismeretrendszerébe, ezért nem a működési mechanizmusok megismertetésére, hanem a folyamat pozitív hozadékaira kell fektetni a hangsúlyt. A szimbólumok szintjén – székely zászló, címer – rendkívül gyorsan megtörtént a megismerés, a befogadás, ebből talán az a tanulság is levonható, hogy az autonómia előnyeit elsősorban az érzelmi megközelítések erősíthetik – vélte az előadó, hiszen az autonómia-népszavazás tapasztalatai is ezt mutatják. A legegyszerűbb válasz ugyanis arra a kérdésre, hogy miért lesz jobb nekem, ha igennel válaszolok, az volt, hogy kevésbé függünk majd Bukaresttől. Árus Zsolt gyergyószéki elnök szerint egy egyszerű nézőpontváltással már most rengeteg dolgot autonóm módon lehetne működtetni Székelyföldön. Sportos példával élve, sokkal inkább egy önálló székelyföldi jégkorongszövetség megalakításán kellene például dolgozni, mint azon, hogy a román szövetség elnöke magyar legyen. Dabis Attila budapesti politológus, az SZNT megbízott európai diplomatája a dél-tiroli autonómiaküzdelem kapcsán kiemelte: ott – az államok közötti kedvező politikai egyezményeken túl – a folyamatos válsághelyzet is hozta, hogy az autonómiaküzdelem tömegméretű, sőt, erőszakos volt. Ilyen értelemben a dél-tiroli önrendelkezés megteremtése korántsem modellértékű Székelyföld vonatkozásában. A téma kapcsán kötetlen beszélgetés alakult ki az előadók és a hallgatóság között, amelyben a székelyföldi autonómia megteremtésének eredményei és buktatói egyaránt szóba kerültek. Csinta Samu moderátor Dabis Attila Dél-Tirolról szóló előadása előtt – a fiatal politológus több hónapig tanulmányozta az ottani intézmények működését, illetve mozgalmak történelmét – összegzésképpen elmondta: a médiának, de a közbeszéd egyéb fórumainak is döntő szerepe van abban, hogy az autonómia minél mélyebben és szervesebben épüljön be a köztudatba. (Dánél)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefog-e a kuruc és a labanc?
Mindenki összefogna a nemzeti ügyek érdekében, de valamennyien másként – vonhatjuk le a következtetést az EMI-táborban elhangzott előadások nyomán. 2012 a választások éve Romániában, de Szerbiában is. Ennek kapcsán merült fel, hogy a magyar szervezetek jobb szereplése érdekében össze kellene-e fogniuk a különböző feleknek, és ha igen, akkor milyen módon. Az előadás felvetése az volt, hogy van-e lehetőség „kuruc-labanc” összefogásra.
Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke helyi, délvidéki szempontból közelítette meg az összefogás kérdését. Kifejtette, úgy látja, nem pártoknak kell összefogniuk, hanem az egész társadalomnak, mind a politikai, mind a civil szervezetekkel. Vannak azonban Délvidéken is, akikkel nem. Dévavári szerint nagyon sokat ártanak a magyar ügyeknek azok a személyek, akik szerb pártok színeiben szerepelnek, hiszen a magyar érdekeket alárendelik a hatalom akaratának, megosztva a közösséget, ők – a VMSZ-alelnök szerint – „magyarul beszélő, de nem magyar lelkű” személyek.
„Össze tudunk-e fogni, és ha igen, akkor miért nem?”
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint a kérdés a következő: „Össze tudunk-e fogni, és ha igen, akkor miért nem?”. Toró úgy látja, a három erdélyi magyar pártnak közösen kellene megfogalmazni a nemzetpolitikai kérdéseket, és együtt is képviselni ezeket a román állami érdekekkel szemben. Ezért félre kellene tenni mindenféle pártpolitikai érdeket – jelentette ki Toró.
Az EMNP-elnök hozzátette, az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatosan egy dolgot le kell leszögezni: a Néppárt mindent megtesz annak érdekében, hogy a másik két párttal összefogjon a minél jobb választási eredmények érdekében. Ugyanakkor hozzátette, az RMDSZ a helyhatósági választásokon elért nyolcvanszázalékos sikerének köszönhetően valószínűleg nem lesz nyitott az összefogásra. Toró leszögezte, nemtelen egyezségek kötésére a Néppárt nem lesz hajlandó.
Az EMNP-elnök elmondta: sok még a nyitott kérdés a választási törvénnyel kapcsolatosan is, de a jelenlegi helyzet az, hogy hat képviselői és három szenátori hely megszerzésével már biztosan be tud kerülni a parlamentbe bármilyen párt. Így a magyarság parlamenti képviselete teljesen biztosnak látszik, még akkor is, ha nem lesz összefogás.
Ékes Ilona fideszes parlamenti képviselő szerint az összefogásra az Európa Parlamentben van reális lehetőség, ahol a magyar képviselők pártszínektől függetlenül állhatnak ki a magyar érdekekért – ez azonban nem mindig működik.
Székelyhon.ro

Elektronikus jogtár a kisebbségnek
Önkormányzatban dolgozóktól oktatókon át érdeklődő állampolgárokig minden réteg számára kínálja a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet azt az elektronikus jogtárat, amelyet a hivatal honlapján lehet használni. A kategóriákra osztott, kulcsszavakkal is elérhető tartalmon több mint egy évet dolgoztak, a végeredményt sajtótájékoztatón mutatták be Kolozsváron.
Nincs többé szükség arra, hogy hivatalos közlönyök hosszas lapozgatásával leljük fel a kisebbségiként számunkra fontos előírásokat. A MinLex elnevezésű menüpont, amelyet a http://ispmn.gov.ro/page/minlex címen érhetünk el, olyan jogszabályokat tartalmaz – összesen 549-et –, amelyeket a rendszerváltás előtt hagytak jóvá, és még sokáig érvényben voltak, vagy a rendszerváltás után fogadtak el.
Okos, hatékony kereső A honlap böngészőinek dolgát megkönnyítendő számos keresési motort dolgoztak ki az intézmény munkatársai. Hogyha pontosan ismerjük a jogszabály számát és dátumát, akkor egyenesen eljutunk a kért szöveghez, de a dokumentum érvényessége szerint is kereshetünk, vagy akár típusa, területe alapján. Érdemes ezekről a lehetőségekről is szót ejteni, ugyanis jócskán megkönnyítik a dolgunkat: a jogszabály típusai között megtaláljuk az alkotmányt, a törvényeket, a kormányhatározatokat, a kormányrendeleteket, a sürgősségi kormányrendeleteket, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket, az alkotmánybírósági döntéseket, valamint a miniszteri rendeleteket. A legkülönfélébb területek szerint is kereshetünk, az egészségügy/szociális szféra, gazdasági szféra, igazságszolgáltatás, intézményrendszer, kárpótlás, közigazgatás, kulturális és közélet, média, nemzetközi egyezmény, oktatás, politikai képviselet, romapolitikák, vallás területeit érintő kérdéseinkre könnyedén választ kaphatunk. További segítséget jelent az, hogy előre megadott kulcsszavakat is betápláltak a rendszerbe, a 205 pont között az albánoktól a zsidókig, az adatvédelemtől a visszaszolgáltatásig számtalan kifejezés közül választhatunk. A sajtótájékoztatón Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna projektkoordinátorok azt is elmondták, hogy a román nyelvű szövegek mellé, ha lehetséges volt, a magyar fordításokat is feltöltötték, s ezek az ország hivatalos nyelvén megjelenő dokumentumoknak mintegy felét teszik ki. Arra is figyeltek, hogy ha egy jogszabály csak részleteiben szól a kisebbségi kérdésekről, akkor külön feltüntessék a vonatkozó törvénycikkeket, azt azonban fontosnak tartották, hogy a teljes szövegkörnyezetet is megjelenítsék. Egyéb, a kisebbségiek számára fontos, de nem közvetlenül róluk szóló szövegeket szintén meg lehet találni a honlapon, így például a választási rendszert, a kárpótlási eljárásokat, a kisebbségvédelmi intézményeket rögzítő előírásokat. Az adatbázis a 2012. március 23-i állapotot tükrözi, de készítőinek terve az, hogy folyamatosan kövessék a változásokat, és az új, illetve módosított jogszabályokat mielőbb feltöltsék a honlapra.
Nincs többé kifogás Korábban már kiadtak egy ilyen jellegű gyűjteményt, az internetes változat azonban napra készen tartható, és mindenki számára könnyen elérhető – szögezte le a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, dr. Horváth István. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője arról beszélt, hogy bár a kisebbségi nemzetek számára jól kidolgozott jogi háttér létezik Romániában, a törvények alkalmazásával gondok vannak. Erre is jó lehet a MinLex mint eszköz, hiszen alkalomadtán könnyen fellelhető a szükséges dokumentum, a jogalkalmazók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik az előírásokat.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Bővült a ma rajtoló Kolozsvári Magyar Napok programkínálata
[INTERJÚ] Minden eddiginél színesebb programkínálatból válogathatnak a résztvevők a ma kezdődő, idén harmadik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon (KMN), amely egy héten keresztül kulturális eseményekkel, kerekasztal-beszélgetésekkel, kézműves-foglalkozásokkal, koncertekkel várja az érdeklődőket. A nyitógálát ma este 7 órától a magyar opera épületében tartják. Az egyre terebélyesebbé váló rendezvény új kihívások elé állítja a szervezőket – többek között erről faggattuk Gergely Balázst.
– Két éve még azt nyilatkozta a Krónikának, hogy a hitetlenkedés falát kellett áttörni ezzel a rendezvénnyel, tavaly pedig már arról beszélt, mindenki beláthatta, a magyar napokra igenis van igény. Idén talán minden eddiginél nagyobb várakozás előzi meg a magyar napokat. Mit gondol, megfelel az egyre növekvő elvárásoknak a rendezvénysorozat?
– Erre a kérdésre érdemben a rendezvény végén lehet majd választ adni, mindenesetre bízunk benne, hogy így lesz. Több hónapos szervezőmunka áll mögöttünk, és az egész szervezőstáb nevében nyugodt lelkiismerettel mondhatom: minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy ne okozzunk csalódást.
– Milyen új kihívásokkal kellett szembenézniük a szervezés során? Mennyire vált rutinszerű feladattá a munka a csapat számára, kitart még az első két év lelkesedése?
– Az új verseny új kihívást jelent. A körülmények az elvárásokhoz mérten évről évre változnak, nekünk, szervezőknek pedig elsőszámú feladatunk, hogy alkalmazkodjunk az adott helyzethez. Idén bizonyos események megnehezítették a szervezést, példaként említhetem az önkormányzati választásokat, ez sok időt és energiát igényelt az amúgy is szűkös kapacitásból. Mi mindvégig szem előtt tartottuk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok nem válhat semmiféle politikai kampány áldozatává, így igyekeztünk mindkét feladatra maximálisan összpontosítani. Ami a rutint illeti, nyilvánvaló, hogy harmadik alkalommal már sokkal olajozottabban zajlik a szervezés, összeállt egy kitűnő szervezőcsapat, de ez önmagában nem elég. Az olimpián is nap mint nap láthattuk, hogy a rutin nem minden, lelkesedés és akarat nélkül a kimagasló esélyes is könnyedén vesztessé válhat. Szerencsére a lelkesedésünk nem kopott meg az elmúlt években, ezt pedig jelentős mértékben a nagyszerű kolozsvári közönség támogatásának köszönhetjük.
– A rendezvény mára bejáratottá vált, számoltak a veszéllyel, hogy esetleg ellaposodik, vagy három a magyar igazság? Milyen lényegesebb változtatásokat emelne ki?
– Természetesen, hosszú távon a KMN esetében is fennáll az ellaposodás veszélye, de megítélésem szerint egyelőre az emelkedőn felfele haladunk. Messze vagyunk még a csúcstól, rengeteg a jó ötlet, elképzelés, és az is nagy segítség, hogy egyre többen vagyunk, és segítjük egymást. Rengeteg civil, egyházi és oktatási intézmény kapcsolódott be a szervezésbe, s ez biztató a jövőre nézve. Nem tudom, hogy mikor jutunk fel a csúcsra, de igazából nem is érdekel. Úgy élem meg, hogy minden évben teszünk egy-egy lépést felfele azon a mesebeli hegyen, amely talán tényleg az égig ér.
– Hogyan sikerült előteremteni a magyar napok anyagi fedezetét a gazdasági válság körülményei között?
– Paradox módon, a válságos gazdasági helyzet ellenére az idén több pénzből gazdálkodhatunk, mint a korábbi években. A rendezvényt egyrészt idén maximálisan felkarolta a magyar kormány, ezt a jelentős anyagi támogatás mellett az is jelzi, hogy kiemelt fontosságú nemzeti intézménnyé nyilvánították a szervezésre létrehozott Kincses Kolozsvár Egyesületet. Emellett a városi és megyei önkormányzatok vezetői is felismerték a magyar napokban rejlő lehetőségeket, talán rájöttek arra, hogy az Európa Kulturális Főváros címre pályázó Kolozsvár szempontjából a KMN még sokat hozhat a konyhára. A korábbi évekhez képest így a rendezvénysorozat a megtűrt kategóriából átkerült a támogatott kategóriába, s ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. A harmadik, számomra talán legfontosabb tényező a helyi üzletemberek viszonyulása a rendezvényhez, ugyanis egyre bővül az a magánvállalkozói kör, amely a magáénak érzi ezt az ügyet, s hajlandó áldozni is rá. Nélkülük, hosszú távon nem állhatna önálló, stabil alapon a Kolozsvári Magyar Napok.
– A szervezői teendők miatt nyilván nem lesz alkalma valamennyi eseményen részt venni. Mely programpontokat nem hagyja majd ki semmiképpen?
– Erre még nem tudok válaszolni. Szívem szerint mindenhova elmennék, de ez nyilván lehetetlen. A körülmények függvényében igyekszem minél több rendezvényen részt venni.
– Tavaly a kezdés előtt azt remélte, hogy zökkenőmentesen zajlik majd a rendezvény. Idén már senki nem kételkedik ebben, ráadásul az időjárás is kedvezőnek ígérkezik. Mit vár el mégis az idei magyar napoktól?
– Első alkalommal kisebb csodaként éltük meg, hogy ilyet is lehet Kolozsváron. A második évben azért szurkoltunk, hogy ne haljon hamvába a rendezvény. Idén az tenne igazán boldoggá, ha az emberek úgy viszonyulnának a magyar napokhoz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyszerűen azért, mert meggyőződésem, hogy ami az augusztusi Kolozsváron történik, valóban a világ legtermészetesebb dolga.
Ünnepi nyitógála a magyar operában
Reggel 10 órakor, toronylátogatással kezdődik a 3. Kolozsvári Magyar Napok, majd könyvbemutatókra, kiállításokra, borkóstolóra várják az érdeklődőket. A hivatalos nyitóünnepségre a hagyományokhoz híven a Kolozsvári Magyar Opera épületében kerül sor 19 órától. A toronylátogatásra 10 évnél idősebb gyerekeket és a felnőtteket várják a szervezők, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség képviselői. A borkóstolót 18 órától, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Bocskai/Avram Iancu téri székházában tartják, a részvevők a Fehér megyei csombordi Takács Attila pincészetének kínálatával ismerkedhetnek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Véget ért a nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tábor
A székelyföldi önrendelkezési törekvések kérdéskörével foglalkoztak elsősorban a tegnap véget ért, 8. alkalommal megszervezett EMI-tábor előadásain. A Hargita megyei Borzonton lezajlott, nemzetpolitikai műhelyként és fesztiválként szervezett rendezvényen az autonómia mellett Trianon revíziójának esélyeit is latolgatták az előadások meghívottai.
Balczó Zoltán, az Országgyűlés jobbikos alelnöke meglepő kijelentést tett az autonómiakérdésben. Kifejtette, számukra sohasem volt kétséges, hogy a magyarországiaknak kötelességük kiállni a határon túli magyarok önrendelkezésének érdekében. Hozzátette, úgy tudta, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által megfogalmazott autonómiastatútum olyan dokumentum, amelyet minden székelyföldi érvényesíteni akar, hiszen annak szövege tartalmazza mindazokat a törekvéseket, amelyek a székelyföldi önrendelkezést jelentik.
Nemrégiben azonban egy erdélyi politikusokkal és más közéleti személyiségekkel sorra került találkozón azzal szembesült, hogy beszélnek ugyan róla, de igazából senkinek nincsenek tiszta elképzelései arról, mit kellene tenniük az autonómia megszerzéséért. Ily módon a magyar politikum sem tudhatja, hogy mi mellett is álljon ki – mutatott rá Balczó Zoltán.
A hallgatóság soraiból vetették fel a kérdést, hogy miért az autonómiáról beszélünk, miért nem inkább Trianon revíziójáról. Balczó Zoltán kifejtette, a jelenlegi világpolitikai kontextusban semmiféle lehetőség nincs a revízióra. Hozzátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy az egyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemes volna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de ő úgy látja, ennek sikerére nincs reális kilátás.
Teljesen más hangot ütött meg Kőszegi Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője. Kijelentette, ha a Fidesz tovább tud erősödni, és sikerül Magyarországot egy gazdasági, illetve más tekintetben is erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését. A fideszes politikus meglátása szerint erre már akár nyolc év múlva is sor kerülhet.
Egy másik előadás keretében Dabis Attila politológus, Ferencz Csaba, az SZNT állandó bizottságának tagja, valamint a gyergyószéki SZNT részéről Árus Zsolt fejtette ki meglátásait a kérdésben. A kiindulópont a dél-tiroli németek autonómiája volt.
A beszélgetés során kiderült, hogy mint működő modell ideális lenne, de a kivitelezés, az oda való eljutás a Székelyföldön aligha alkalmazható, hiszen teljesen más a politikai kontextus. Ugyanazok a politikai lépések, amelyek sikeresek voltak Dél-Tirol esetében, itt nem valószínű, hogy működnének. Az észak-olaszországi minta így lényegében csak abban a tekintetben lenne jó a Székelyföldön, hogy rá lehetne mutatni, az autonómia nemcsak a székelységnek lenne hasznos, hanem az itt élő románságnak, sőt az egész Romániának, hiszen az elnyomott, kirabolt Dél-Tirol az önrendelkezés megszerzése után hatalmas gazdasági fejlődésen ment át, aminek mindenki hasznát látja.
AZ EMI-tábor fősátrában szombaton a magyar nemzetpolitikáról, az idei Kárpát-medencei választásokról és a Jobbik politikájáról hangzottak el előadások. Vona Gábor, a Jobbik elnöke kijelentette: pártja szívesen együttműködne a Fidesszel abban, hogy eltakarítsák a magyarországi politika színteréről a Magyar Szocialista Pártot (MSZP). Hozzátette, nem az a baja az MSZP-vel, hogy baloldali, hanem az, hogy nemzetellenes.
„Az MSZP állandó nemzetpolitikai kockázatot jelent az Országgyűlésben” – jelentette ki a Jobbik elnöke. Úgy értékelte, hogy a Fidesz nemzetpolitikában végrehajtott fordulatát a Jobbik katalizátorként serkentette. Vona Gábor kijelentette: pártja számít az erdélyi szavazatokra, és ezek megszerzéséért pártja a maga korlátozott eszközeivel kampányolni is fog Erdélyben.
Hozzátette azonban, hogy a Jobbikot nem a szavazatszerzés lehetősége fordította a leszakított nemzetrészek felé, ezért, ha nem kapnak szavazatokat Erdélyben, akkor sem változtatnak nemzetpolitikai elképzeléseiken.
Krónika (Kolozsvár)

Nekünk már semmi nem árt
Romániának állandóan felszólító leveleket küldözgetnek. Brüsszelből az Európai Bizottság (EB), Velencéből a Velencei Bizottság. Józsi Manuella Borrozó, az EB elnöke éppen most szólított fel újólag, hogy vetnénk véget a belpolitikai csatározásoknak. De ez nem olyan egyszerű. Az ország déli fele a kormánnyal, Pontával és Antonescuval tart.
Ők elmentek szavazni Băsescu ellen. Az északi fele (Erdély és Moldva nagy része) a volt elnökkel tartott, bojkottálta a népszavazást, s így ő nyert. A belügyminiszter lemondott, mert nem tudta megszámolni a szavazásra jogosultakat. Most az egyetlen megoldás az lenne, ha az országot kettéosztanák. A déli felét adnák az ideiglenes elnöknek, Antonescunak és Pontának, másik felét, az északit Băsescunak.
Egyik jobb, mint a másik.
A Velencei Bizottság viszont megfenyegette azokat, akik az alkotmánybíróságot fenyegetik. Szakértők azt mondják, hogy ez a sok politikai csatározás árt a gazdaságnak. Ez nem igaz, mert ami nincs, annak semmi sem árthat. Mondják, hogy menekülnek a beruházók, és hogy a tavalyhoz képest negyvenöt százalékkal visszaestek a befektetések. Ezt miért kell búsulni? Ha nincs beruházás, nincs munka, nem kell dolgozni. Az alkalmazottak szerint úgyis semmiért, potyára dolgoznak. És akkor már a népi bölcsesség szerint: jobb potyára szépen ülni, mint potyára dolgozni. A szárazság miatt csökken a termés és a társadalmi össztermék másfél százalékkal. Ez ellen mit tehetnek a politikusok? Nem hordhatják a vizet a földekre! Az Olt is olyan kicsike, hogy maholnap még egy vedret sem lehet benne megmeríteni. 2009-ben még 300 000 hektárt tudtunk öntözni, de mára már csak 100 000-et, mert az öntözőcsöveket és -berendezéseket azóta is szorgalmasan lopják tovább. Idén a gazdák nem panaszkodhatnak, hogy nem lesz ára a pityókának. Ára, az lesz, csak krumpli nem. Az optimisták viszont azt mondják, hogy nem baj, ha nem terem semmi, mert úgyis mindent külföldről hozunk be. A szakértők azt is állítják, hogy ez a politikai cirkusz több milliárd euróba kerül. Na és? Van pénzünk elég! Csak a népszavazási ceremóniára 95 millió lejt dobtunk ki. Ha nem lett volna rá pénz, nem szervezték volna meg. De volt. És kell is lennie, ha van pénzünk törleszteni a valutaalaptól még 2009-ben kért eurókölcsönt, amiből 12 milliárdocskát elköltöttünk. Visszaadni potom 13,4 milliárdot kell. Olvasom, hogy ennek nagy részét a román központi bank állja (9,8 milliárdot) saját valutatartalékaiból, mert van neki 32 milliárdja. Ha van, akkor miért nem tőle kértünk kölcsön? Olcsóbban adhatta volna, mint ezeridegenek. Ráadásul e hitel sokba is került. De minden relatív. Akinek sok eurója van, az örülhet, mert a sok politizálás miatt egyre több lejt adnak az euróért. Nagyjából minden növekedésben, és ezzel is jól járnak valakik. Nőnek a bankkamatok, az üzemanyagárak, az infláció, a villany, a gáz és általában mindennek az ára. Szerencsére most jó a fűtés, s ez legalább nem kerül semmibe.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új iskolát avattak Kézdialmáson
A hét végén megszervezett kézdialmási falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a tegnapi iskolaavatási ünnepség volt. A rendezvényre eljött Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, valamint a két testvértelepülés, Szihalom és Püspökszilágy küldöttsége is.
Az új római katolikus plébános, Kopácsi Ferenc által megtartott ünnepi szentmisét követően a házigazdák vendégeikkel, a környékbeli polgármesterekkel és a hazalátogató kézdialmásiakkal a községházával szemben lévő új iskolaépülethez vonultak, de a szűnni nem akaró zápor miatt csak a szalagvágást tekinthették meg, az ünnepséget az új tanintézmény legnagyobb termében, a majdani étkezdében tartották meg. Az avatószalagot Kelemen Hunor és Tamás SÁndor, a megyei önkormányzat elnöke vágta el.
A kézdialmási oktatás rövid történetét két tanuló ismertette, eszerint az első iskola 1826-ban alakult egyházi iskolaként Demeter György kántortanító irányítása alatt. 1886 és 1889 között épült fel a két tantermes iskola, amelyet öt évvel ezelőtt bontottak le. 1948-ban államosították a tanintézményt, de az alsó épület, a mai napig is iskolaként működő egykori iskolakápolna a rendszerváltás után visszakerült az egyház tulajdonába, ezért szükségessé vált egy iskola építése. Az intézmény 1994-ben, páter Kelemen Didák halálának kétszázötvenedik évfordulóján felvette a tudós pap nevét. Házigazdaként Molnár István polgármester köszöntötte falusfeleit és a vendégeket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az öt évvel ezelőtti álom valósággá váljék. Külön kiemelte dr. Pál Andor vállalkozó nevét, aki meghitelezte a munkálatokat, nélküle nem kerülhetett volna sor az avatóünnepségre.
A polgármester azt is közölte, a háromszintes épületben kilenc tanterem, iskolaműhely, étkezde, konyha található. Kelemen Hunor örömét fejezte ki, hogy újabb iskolát adtak át itt, a Székelyföldön, ahol a nehéz időkben is lehetett építkezni a közösség javára. Sógor Csaba a befektetett tudás hatalmára hívta fel a hallgatóság figyelmét.
A megyei tanfelügyelőség részéről Keresztély Irma főtanfelügyelő szólalt fel és nevezte az iskolaavatást rendkívüli eseménynek nemcsak a község, hanem egész Háromszék életében. Azt sem rejtette véka alá, hogy a két-három évesre tervezett beruházás a pénzügyi nehézségek miatt öt esztendő alatt készült el. Ígérte, hogy a kivitelező cég felé igyekeznek a legrövidebb időn belül törleszteni a felgyűlt tartozást.
A püspökszilágyi küldöttség, önkormányzat és egyházközség nevében Tordai Sándor polgármester, Szihalom delegációjának nevében pedig Bóta József Sándor polgármester mondott ünnepi beszédet, majd átadták jelképes ajándékaikat Tamás Károly iskolaigazgatónak. Az ünnepi beszédek után Kopácsi Ferenc plébános megszentelte és megáldotta az új tanintézményt. Az iskolaavatás a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. Közreműködött a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara. Az ünnepség végén az érdeklődők megtekintették az új iskolát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érsekség: politikai akarat és pénz sincs a pápai látogatásra
XVI. Benedek pápa romániai látogatáshoz hiányzik az „igazi politikai akarat” – fogalmazott korábbi megkeresésünkre válaszolva a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.
Megerősítették: az egyházvezetőség csak a sajtóból ismeri Andrei Marga volt külügyminiszter a látogatással kapcsolatos bejelentését, hivatalos értesülést továbbra sem kaptak.
Az érsekség szerint egyelőre nem érdemes foglalkozni a látogatással, ugyanis a politikai akarat hiánya mellett, az sem az sem elvetendő szempont, hogy a látogatás kivitelezése nagyon sok pénzbe kerül.
Az ortodox pátriárka kell meghívja
Mint korábban írtuk, mivel a katolikus egyház erdélyi képviselői egyelőre nem kaptak hivatalos értesítést az eseményről, fenntartásokkal kezelik a tervezett látogatást.
Tamás József püspök a maszol.ro-tól értesült az egyházfő tervezett látogatásáról, amit az időközben leváltott Andrei Marga külügyminiszter jelentett be. „A pápai látogatás számomra új dolog, erről még nem hallottam semmit, nem tájékoztattak arról, hogy ilyesmiről szó lenne" – válaszolta megkeresésünkre. Közölte: érdemben csak akkor tudna nyilatkozni a sajtónak, ha az esetleges látogatásról hivatalosan is értesítik.
Darvas Kozma József esperes arról tájékoztatott, hogy azt ilyen meghívásoknak megvan a maguk protokollja a diplomáciában. „A szabály az, hogy az adott ország többségi egyházának a vezetője, jelen esetben a román ortodox pátriárka kell meghívja a szentatyát az országba" – fogalmazott az esperes.
„Elengedik" Erdélybe?
Darvas Kozma József emlékeztetett, a korábbi pápa 1999-es látogatásakor is ez volt a dolgok menete. II János Pál látogatásakor természetesen a fővárosban volt Jakubinyi György, a magyar hívek erdélyi főpásztora is. „Az érsek úr nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy a pápa Erdélybe is eljöjjön, de bizonyos bukaresti körök ezt szándékosan megakadályozták" – mondta az esperes.
Az erdélyi magyar katolikusok akkor azt szerették volna, ha II. János Pál ellátogat Csíksomlyóra, a román görög-katolikus hívek Balázsfalvára látták volna szeretettel.
Maszol.ro

Újabb magyarellenes incidens Nagyváradon
Nagyvárad városközpontjában egy élelmiszerüzlet eladónője szó szerint kidobott egy asszonyt az üzletből csak azért, mert magyarul beszélt.
Nagyvárad központjában, az OTP bankkal átellenben a Kert (Avram Iancu) utcán lévő élelmiszerüzletben történt a megdöbbentő eset múlt pénteken délelőtt tizenegy óra körül. Deme Emília váradi asszony hat éves kislányával tért be oda vásárolni. Az üzletben volt egy idős hölgy is, aki magyarul kérdezte az egyik elárusítónőt, hogy mi van a rétes tésztában, mert cukorbeteg, és nem ehet meg bármit. A bajok már ekkor elkezdődtek, hiszen – mint Deme Emília mondja –, az elárusítónő gyalázkodó szavakkal illette a nénit: „Micsoda szemtelenség! Hányszor jössz még ide kérdezősködni?! Nem szégyelled magad, Romániában élsz, és nem tudsz románul!? Tedd vissza azt a rétest és takarodj az üzletből!” – idézte az elárusító szavait Deme Emília, aki ekkor közbeszólt: azzal próbálta megoldani a konfliktushelyzetet, hogy ő tud magyarul és majd ő lefordítja neki azt, amit a néni mondott. Ez csak olaj volt a tűzre, mert az elárusítónő ekkor őt kezdte szidalmazni, többek között ezt mondta neki: „Ha te is magyarul beszélsz, tűnj el innen, megcsókolhatják a magyarok a se…met!”
Dulakodás Dulakodni, lökdösődni kezdett, rácsapott a panaszos hátára, majd megragadta a bal karját és kidobta az üzletből. Odakint egy arra járó pár fogta meg Deme Emíliát, aki az úttestre esett volna, hiszen a meglehetősen megtermett elárusítónő nagyot lendített az egyébként kis termetű, sovány áldozaton. Mindez Deme Emília kislányának szeme láttára történt, aki sírva fakadt a látottak miatt. Deme Emília a továbbiakban elmondta, hogy az esetnek az öreg néni mellett tanúja volt a másik elárusítónő is, és a kiérkező üzletvezető is hallott valamit az incidensből. Az üzletvezető kérte meg őt arra, hogy bocsásson meg az elárusítónőnek, mint mondta, a lány azért viselkedett így, mert nagyon rossz napja volt. A sértett válaszképpen elmondta: „Én segíteni szerettem volna az elárusítónőnek. Én is román származású vagyok, de ilyen megaláztatás még soha nem ért engem. Ez a viselkedés megbocsáthatatlan!” Ezek után Deme Emília hívta a 112-es segélyhívószámot, nem sejtve, hogy újabb kellemetlenség szenvedő alanya lesz. Mint Deme Emília lapunknak elmondta, a vonal végén egy női hang nagyon kedvesen beszélt vele, és azt kérdezte tőle, hogy szüksége van-e orvosi ellátásra. Az asszony azt válaszolta, hogy szerencsére nem, ekkor kapcsolták a rendőrséget. A panaszos megpróbálta elmondani, mi történt, de a rendőr félbeszakította, mondván, hogy ne beszéljen annyit, mert ez különben sem rendőrségi ügy, forduljon a fogyasztóvédelemhez. „Ezt én teljesen érthetetlennek tartom, hiszen agresszió áldozata voltam, és azóta is nyugtalan vagyok. A rendőr egyszerűen lerázott” – összegezte a rendőrség hozzáállását Deme Emília, aki értesítette az esetről a Fogyasztóvédelmi hivatalt. Mint mondta, nem tudja, hogy a rendőrséget felkeresi-e személyesen. A román verzió
Nem egyszerűen tagadja, hanem az ellentétét állítja a Deme Emília által elmondottaknak az agresszióval megvádolt eladónő, a munkatársa és a Kert utcai üzlet vezetője. Kedden ugyanis felkerestük az ominózus élelmiszerüzletet, ahol az agresszióval megvádolt elárusító elmondta, hogy egy hölgy jött hozzá és kérdezett tőle valamit magyarul. Az eladónő saját elmondása szerint csak annyit válaszolt a néninek, hogy nem tud magyarul, ami felháborította a fiatal nőt, azaz Deme Emíliát. Mint az elárusítónő megjegyezte, a munkaszerződése nem kötelezi arra, hogy ismerje a magyar nyelvet. Ezt követően azt állította, hogy a panaszos követte őt az egész üzleten keresztül, sértegetni kezdte, többek között hülye parasztnak nevezte. Az eladónő elmondása szerint ő az utolsó pillanatig nem sértegette Deme Emíliát. Kérdésünkre válaszolva az eladó azt is tagadta, hogy erőszakkal dobta volna ki Deme Emíliát az üzletből, ugyanakkor értetlenkedését fejezte ki az ügy miatt, azt feltételezve, hogy a panaszos így akar pénzt kicsikarni belőle.
Előítélet Az eladónő kolléganője is mindent tagadott: azt is, hogy a társa sértegette az idős hölgyet, vagy Deme Emíliát, és azt is, hogy erőszakkal dobta volna ki, bár azt azért hozzátette, hogy a kolléganője a könyökénél fogva tessékelte ki Deme Emíliát az üzletből. Végezetül megszólalt az időközben az üzletbe érkező Ana Simut üzletvezető is, aki a másik két nővel megegyező verziót adott elő a következőképpen: „Annak a nőnek be kellett volna vásárolnia és mennie a dolgára, és nem kellett volna parasztnak és idiótának neveznie az elárusítónőt. Én mindezt nem hallottam, mert a vitának a legvégére értem ide, de a másik elárusítónő mesélte, hogy így volt. Kint volt a fogyasztóvédelem, büntetést szabott ki. Én is intézkedtem, ilyesmi nem fog többé megtörténni, de tudja hogy van ez, nem lehet az emberek száját befogni.” Arra a kérdésünkre, hogy a fogyasztóvédelem milyen büntetést szabott ki az elárusítónőnek, az üzletvezető nem válaszolt, ugyanakkor tagadta azt, hogy a magyar nénit gyalázta volna az eladó, sőt, az üzletvezető szerint az eset éppen fordítva történt, azaz Deme Emília sértegette az eladónőt. „A lány nem köteles tudni magyarul, ha valaki kötelezni fogja erre, akkor megtanul, de ha nem, nem” – tette hozzá Simut. Mikor jeleztük, hogy a sértett az elmondottaknak éppen az ellenkezőjét állítja, Ana Simut ezt válaszolta: „mindenki azt mond, amit akar. De mi itt hárman vagyunk, akik ugyanazt állítjuk. Ön kinek hisz? Érdeklődjön afelől, hogy milyen családból származik. Nekünk soha semmi bajunk nem volt velük, de nem tudom, mi ütött belé. Mi bocsánatot kértünk tőle. Mit akarhat még? Valószínűleg pénzt akar a lánytól, mert ezek erre hajtanak, hiszen szegények, mint a templom egere. Még jó, hogy nem verte meg otthon magát, hogy utána azt mondja, hogy az üzletben verték meg.” Arra a kérdésünkre, hogy ha mindeddig nem volt bajuk a sértettel, akkor ő miért találta volna ki most ezt az ügyet, Ana Simut azt válaszolta, hogy Deme Emília csak ritkán vásárol náluk, és megismételte, hogy valószínűleg akar valamit a lánytól. Az üzletet egyébként a fogyasztóvédelmi hivatal szóbeli figyelmeztetéssel büntette. Pap István
erdon.ro
Erdély.ma

Elrajtolt a Kolozsvári Magyar Napok
A Kolozsvárért szól a harang című programponttal nyitották meg hétfőn a harmadik alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napokat, a nyitórendezvényen a Bálint Tibor kincses városi író, műfordító emlékére alapított, idén útjára indított ösztöndíj első nyertesét, a csíkszépvízi Kovács Gizellát is köszöntötték.
Gergely Balázs, a rendezvénysorozat főszervezője elmondta, virtuális toronyként tekint a három évvel ezelőtt felépített magyar napokra, amely összeköttetést jelent az égiekkel.
„Talán Bálint Tibor is hallja ezt a harangszót, amely a keresztyén világ fennállása óta a jeladás hivatalos, intézményesített eszköze, a közösség fele közvetít üzeneteket. Úgy gondolom, hogy a Kolozsvár Magyar Napok beteljesítette ezt a küldetését, az előttünk álló hét pedig szimbolikus harangozás lesz” – fogalmazott Gergely Balázs. A Bálint Tibor-ösztöndíj értéke egyébként 180 ezer forint.
A megnyitón Simon Edina magyarországi konzul hangsúlyozta, dicséretes, hogy a kolozsvári rendezvény egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a román közösség is megismerje a kisebbség kultúráját, emellett a fiatal tehetségeknek is lehetőséget ad a megnyilatkozásra.
Kötő József színháztörténész hozzátette, a Kolozsvári Magyar Napok elsődleges üzenete, hogy a világ otthon van a kincses városban. A nyitórendezvény zárásaként Kovács Gizella kongatta meg az emlékharangot.
A magyar napok keretében kedden 9, 11 és 13 órától vezetett látogatást szerveznek az Egyetemi Könyvtárban, majd 17 órától Magyarok a román civilek szemével címmel beszélgetésre kerül sor az Insomnia kávéházban.
A Szépművészeti Múzeumban szintén 17 órakor nyitják meg a Gyergyószárhegyi művésztáborban készült alkotásokból összeállított kiállítás. Az unitárius püspökség Dávid Ferenc imatermében 18 órától Hobo lép fel, 21 órától pedig a Hooligans koncertezik a Főtéren.
Szerdán 13 órától interaktív játékon vehetnek részt az érdeklődők a Mátyás király utcában, 14 órától pedig ugyanitt külföldi munkalehetőségekről lehet többet megtudni. A Kolozsvár Társaság székhelyén 15 órától fiatal kolozsvári fotósok munkáiból összeállított kiállítás nyílik, majd 17 órától Györkös Mányi Albertre emlékeznek a tiszteletére létrehozott emlékházban. Szintén 17 órától filmvetítésekre kerül sor a Tranzit Házban, 20 órától pedig Hobo és bandája koncertezik a Főtér nagyszínpadán.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Kiállítás Brassairól, könyv Mátyás király szülőházáról a Kolozsvári Magyar Napokon
Az utolsó erdélyi polihisztor címmel nyílt kiállítás tegnap Brassai Sámuel műveiből és munkásságáról a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az Akadémiai Könyvtárban megtekinthető tárlat a Torockón született polihisztor kéziratait, újságcikkeit, fordításait, róla készült kiadványokat és a halálára íródott nekrológokat, valamint rövid életrajzát és családfáját mutatja be az érdeklődőknek.
Sipos Gábor, a kolozsvári intézmény levéltárosa a tegnapi megnyitón hangsúlyozta, a kiállítás szerepe nem merül ki Brassai emlékének felidézésében, sokkal inkább a neves tudós munkásságának részletesebb megismertetését szolgálja.
Mint rámutatott, a tárlat anyagát az Akadémiai Könyvtár saját állományából állították össze, így a kiadványokat a későbbiekben bárki kikölcsönözheti. „Polihisztornak lenni a 15-16. században még természetes volt, a 19. században azonban már igazi kuriózumnak számított. Az 1800-ban született Brassai Sámuelre tökéletesen illik ez a jelző, hiszen nyelvészettel, matematikával, természettudományokkal, filozófiával foglalkozott, zenekritikákat írt és lapot szerkesztett” – ismertette röviden Sipos Gábor.
A levéltáros véleménye szerint Brassai nyelvészetben alkotott igazán nagyot, ha fejtegetéseit a magyar helyett például angol vagy német nyelven közölte volna, ő lehetett volna a modern nyelvészet megalapítója újító felfogásának köszönhetően. Ioan Chindriş, az Akadémiai Könyvtár igazgatója szintén úgy vélte, Brassai Sámuel európai szellemiségű ember volt, így munkásságának nemzetközi szinten fontos szerepe, hatása volt, életpályája mindenki számára példaértékű lehet. A kiállítás ma, csütörtökön és pénteken 9 és 16 óra között tekinthető meg az Akadémiai Könyvtár Farkas utcai székhelyén.
Ugyancsak a Kolozsvári Magyar Napok keretében mutatták be tegnap a Mátyás király szülőházról szóló monográfiát a témáként szolgáló belvárosi épületben. „A kötet felét kitevő képanyag az eddigi legteljesebb gyűjteménye a Mátyás király szülőházáról készült fényképeknek. A könyv műfaját tekintve művészettörténeti monográfia, amely bármelyik szakfolyóiratban megjelenhetett volna” – jellemezte Weisz Attila műverszttörténész Lupescu Radu Mátyás király szülőháza című, magyar nyelven írt könyvét.
Weisz Attila elmondta: az Amaryllis Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület gondozásában megjelent kötet első fejezeteiben átfogó áttekintést nyújt Kolozsvár és a Hunyadi család történetéről. Mint részletezte, a kiadvány külön fejezetben foglalkozik Mátyás király szülőházának építészeti bemutatásával, illetve Lupescu a könyv végén megfogalmazza építéstörténeti következtetéseit is.
A szerző vetített képes előadásában elhangzott: Mátyás király születésének pontos dátuma sokáig vita tárgya volt a történészek körében, a szülőház falán látható emléktábla ma is tévesen az 1443. március 23-i dátumot tartalmazza, ráadásul a korabeli források is megosztottak a kérdésben. Még az évszámot tekintve is eltérőek a vélekedések, a téves dátum Heltai Gáspár krónikájából származik. Lupescu elmondta: a hiteles források az 1443. február 23-i dátumot jelöli meg, majd kivetítette a Mátyás király korabeli horoszkópját ábrázoló felvétel, amely órára pontosan rögzíti az „igazságos uralkodó” születési dátumát.
Kiss Előd-Gergely, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)