Európa válsága, avagy uniós tyúkketrecek (Orbán Viktor július 28-án Tusnádfürdőn elmondott beszéde)
Visszaélés egy fogalommal
Európa válsága hosszabb és mélyebb, mint azt kezdetben gondoltuk. Ez hosszú ideig kérdőjeles mondat volt, ma már határozott állítás. A válság nem világválság, hiszen valójában csak az Egyesült Államok és Európa küszködik hasonló kérdésekkel. Ázsia országai eközben fejlődnek, Dél-Amerika országai virágzanak, Afrika népei is, ha mélyről is indultak, de kétségkívül fölfelé lépkednek.
Valami tehát a nyugati világban romlott el, nem a világban, hanem a nyugati világban, és különösen Európában mennek rosszul a dolgok. Nem kerülhetjük meg a kérdést: mi lehet ennek az oka? Hogyan érinti ez a magyarokat, és hogyan fordíthatjuk ezeket a bajokat a javunkra? A mostani válság okainak megértéséhez tudnunk kell, hogy Európa – legalábbis ahogy én miniszterelnökként az európai vezetők közötti forgolódásaim során megtapasztaltam – valójában a mai napig a II. világháború árnyékában él. Mindentől fél – érthető módon –, amiről azt hiszi, hogy okozója volt a II. vagy akár a két világháborúnak. A legfőbb felelősnek ma a nyugati féltekén a nemzetállamok ambícióit jelölik meg. Az európai elit ma azt gondolja, hogy a kontinensünket kétszer romba döntő háború mélyén a nacionalizmus húzódik meg, és valahogy nem veszi kellő súllyal figyelembe azt a tényt, hogy a XX. század két pusztító eszméjének – a nemzetiszocializmusnak meg a nemzetközi szocializmusnak, amit mindközönségesen kommunizmusnak nevezünk – a közös vonása nem a nacionalizmus volt, hanem az a körülmény, hogy jogosnak vélték, hogy a társadalmat bármilyen eszközzel egyetlen eszme nevében gyökeresen átalakítsák. Ma az Európai Unió, az ahhoz való tartozás, az európai egység egy olyan nemzetközi politikai programmá vált, amellyel kapcsolatban kritikát megfogalmazni, akárcsak érzékeny kérdéseket föltenni, a kánonon kívüli hangfekvésben beszélni nem egyszerűen csak illetlenség, hanem retorzióért, sőt, kiátkozásért kiáltó tett.
Pedig az Európai Unió, az európai egység gondolata nem így indult. Nem gondoltuk, hogy ilyen furkósbottá válik. Úgy indult, hogy először is kezelni próbálta a francia–német ősi ellenségeskedést, és rájött arra, hogy gazdasági eszközökkel politikai problémákat lehet orvosolni. Amikor a gazdasági sikerek nyomán úgy tűnt, hogy a fokozódó fogyasztással, a növekvő jóléttel, a jóléti kiadások emelésével a politikai bajokat kezelni – de legalábbis elodázni – lehet, Európa szerintem fokozatosan elveszítette a realitásérzékét. Ugyanis politikai problémákat nem lehet gazdasági eszközökkel kezelni, még akkor sem, hogyha hosszú évtizedekig úgy tűnik, hogy ez lehetséges. Márpedig így tűnt, és ez a gondolkodásmód vérszemet kapott az olajválság után, amikor az európai integráció elmélyítésével válaszolt egy gazdasági kihívásra. Aztán kétségkívül igaz, a kommunista országok összedöntésében, a diktatúrák megdöntésében sikeresen játszott fontos szerepet a nagyobb fogyasztás csábereje. És eközben az európai világ, annak a nyugati fele elsősorban elhitte, hogy nem egyszerűen csak gazdasági, de egyfajta erkölcsi fölényben is van a kontinens keleti felén élőkkel szemben. A harmadik hibát akkor követte el Európa, amikor valamikor a kétezres évek közepén, az európai alkotmány megalkotására tett kísérletének kudarca után ezzel a ténnyel nem nézett szembe, nem értette meg, hogy ez a kudarc világossá teszi, az európai nemzetek ellenében az uniót nem lehet sikerre vinni. Az Európai Unió ereje nem a nemzetek fölötti központ teljesítményében, hanem a nemzetek saját teljesítményében rejlik.
(…) Ahelyett, hogy feladták volna ezt a gondolatot, valójában megcsontosították, miszerint úgyis létre lehet hozni egy demokratikus Európai Uniót, hogy az európai polgárok ezt nem helyeslik, s lehetséges azonos mértékű gazdasági prosperitást létrehozni különböző gazdasági teljesítményű országok között, ha közös pénzük, mondjuk, eurójuk van, és nem adták fel azt a gondolatot sem, hogy lehetséges fejlődést elérni a pénzpolitikából kiindulva. És végül nem adták fel azt a gondolatot sem, hogy lehetséges kiegyenlítődést elérni Európa nyugati és keleti fele között leereszkedéssel és kioktatással. Mindezt a sok, négy-öt dogmát egyetlen eszme vezényszava alá sűrítették, amit egész egyszerűen úgy hívnak, hogy Európa. Régen látott a mi kontinensünk ilyen visszaélést egy értékes fogalommal. Nemzetek reneszánsza
Ezért ennek a szűklátókörűségnek most meg kell fizetni az árát. Először is szembe kell nézni az európai nemzetek reneszánszával. A nemzeti érzés nemcsak a volt kommunista vagy a szovjet birodalomból kiszakadt országokban horgadt föl, hanem a hagyományos nyugati területeken is. Ma újra van angol, sőt, skót nemzeti reneszánsz, ott van a nemzeti érzés megerősödése a hollandok vagy éppen a görögök szívében is. Egész egyszerűen Európában nemzeti reneszánszt élünk át. Az is láthatóvá vált, hogy az európai nemzetek nem akarnak összeolvadni egymással. A terv egy gyümölcskosárra hasonlít inkább, nem pedig egy gyümölcsturmixra, amit brüsszeli bürokraták hoznak létre. Ebből az is következik, hogy a mai európai területen jelentkező gazdasági válságra nincs központi megoldás, nincs egyetlen megoldás. A közösséget alkotó egyes nemzeteknek a saját erőfeszítéseik révén külön-külön kell megoldaniuk a saját problémáikat. Világos tehát, hogy léteznek olyan nemzeti érdekek, és léteznek olyan nemzeti érzések, amelyeknek a nyílt kimondása – akármit is állítsanak egyesek – valójában egyáltalán nem vezet a fasizmus újjáéledéséhez. A másik fontos tapasztalat, amit le kell vonnunk a mai válságból, úgy hangzik, hogy minden gazdasági fejlődés mögött tényleges munkateljesítménynek kell állnia. Angela Merkel úgy fogalmazta meg, hogy minden pénzért, minden forintért vagy márkáért vagy euróért, amit elköltünk, előbb-utóbb meg kell dolgozni. A hitelgazdaság persze azt az illúziót kelti, hogy nem kell érte megdolgozni, mert előre elfogyaszthatjuk azt a pénzt, amiért eddig nem dolgoztunk meg. És miután az emberek ezeket a bonyolult kérdéseket nem látják át, vagy nem érzik dolguknak, hogy áttekintsék, ezért könnyen esnek hitelmámorba, és elfeledkeznek arról, hogy minden forintot, ha előrehozták is hitel formájában a költekezésüket, amit elköltöttek, minden forintot előbb vagy utóbb elő kell teremteni, vagyis meg kell érte dolgozni. Ebből az következik, hogyha valaki azt hiszi, hogy a mai európai válság megoldható valamifajta ügyes pénzügyi húzással, valami szellemes banki konstrukcióval, az téved, és félreérti a válság természetét.
Végezetül azt gondolom, hogy a Nyugatnak egyfajta erkölcsi fordulatot is végre kell hajtania, aminek fontos eleme, hogy nem nézheti le a kontinens keleti felét. Az úgy nem fog menni, hogy miközben lengyel vízvezeték-szerelőket dolgoztatnak, azzal vádolják őket, mint nem kívánatos vendégeket, hogy elveszik a munkát a helyiek elől, aközben lenézik a kétkezi munkát. Az sem megy, hogy a szuverenitásukat értékesnek gondoló népeket és azzal élni akaró országokat, mint Magyarország, a legocsmányabb jelzőkkel illetnek a nyugati nyilvánosságban. És végképp nem fog menni, hogy a demokráciát és az Európai Uniót ideológiai furkósbotként használják az egyre erőteljesebb nemzeti érzésekkel szemben.
Közép-Európa sikeresebb
Ha ezeket a folyamatokat Európa nem érti meg, ha nem érti meg a válság természetét, amiben vagyunk, akkor Európa nyugati része súlyos bajba, a mainál is súlyosabb bajba kerülhet. Úgy is le lehet írni a mai helyzetet, hogy miközben Nyugat-Európa nem boldogul a válsággal, sőt, egyre mélyebben keveredik bele, addig Közép-Európa egyre magabiztosabbá válik a válságkezelésben. Nem akarom azt mondani, hogy itt könnyű az élet, sőt, nehéz, sőt, időnként úgy érezzük, hogy egyre nehezebb, de az aggasztó hírek, az európai gazdaság egészét bajba sodró, fájdalmas hírek ma nem Közép-Európa országaiból érkeznek, hanem Spanyolországból, Olaszországból, Portugália és Franciaország felől. Hozzájuk képest a közép-európai országok ma kifejezetten stabilak. Ezért érdemes itt most Közép-Európa és Nyugat-Európa viszonyáról tágabb összefüggésben beszélnünk.
Éles határvonal választja el azokat az országokat, amelyek gyarmatosítók voltak, és amelyeknek sosem voltak gyarmataik. Mi, közép-európaiak ahhoz a területhez tartozunk, ahol azok a nemzetek élnek, amelyek sem a XIX. század végén, sem a XX. században nem építettek ki gyarmatokat maguknak; a nyugatiak meg ahhoz, ahonnan kiindultak a gyarmatosítások. Ebből a szempontból persze Németország helyzete jól mutatja, hogy ők a Nyugat és a Kelet között helyezkednek el. A Közép-Európa – a Mitteleuropa – fogalom is, ha az ember jól lapozza vissza a történelemkönyveket, minthogyha a német nyelvből jött volna át a mienkbe.
Fortélyos félelem
Közép-Európa kétségkívül a XX. század nagy vesztese volt. De nem csak vesztese, hanem a nyugatiak szemében bűnbakja is. Az ember ma, ha sok időt tölt Brüsszelben, akkor az indirekt – ezt nem szokás mondani, nem udvarias dolog ilyet mondani, de ennek az indirekt – lenyomatával nap mint nap találkozik. Van egy közmegegyezés a nyugati elitben, miszerint a XX. század bűneiért nem ők felelősek, hanem a közép-európai népek. Márpedig mi ezt egészen másképpen látjuk, és innen nézve meg tudjuk érteni, hogy a nyugat-európaiak politikáról és hatalomról való gondolkodását a II. világháború után alapvetően a félelem határozza meg. Ez a gondolkodásmód, ahogy a XX. század második felét a félelem lelkiállapotából nézték a nyugatiak, sok mindent magával hozott. Először is magával hozta a teheráni konferenciát, amikor a Nyugat a II. világháború derekán úgy döntött, hogy abban a háborúban, a II. világháborúban csak a fasizmus ellen fog harcolni, a kommunizmus ellen azonban nem. Aztán rájött, hogyha legyőzni nem akarja, egy idő után talán már nem is tudta, akkor az a legkézenfekvőbb, hogyha egy kényszerű, nem örömteli, de kényszerű együttélést épít ki vele, ezért nem is lépett fel a kommunizmus ellen egészen addig, amíg Ronald Reagan zászlót nem bontott.
Közép- és Nyugat-Európa viszonya szempontjából fontos történelmi tény, hogy Teheránban, a teheráni konferencián – ahogy Ronald Reagan mondta – a Nyugat eladta azt a szabadságot, ami nem is volt az övé, hanem a mienk volt. Ez akkor még jó ötletnek látszott, azonban a II. világháború következményeinek ismeretében a nyugati vezetők továbbra is a félelem logikájában gondolkodva a történelemről, immáron nem a kommunizmustól vagy a fasizmustól kezdtek félni, hanem egész egyszerűen a tömegektől, méghozzá a politikailag aktív tömegektől. Ennek az volt az oka, hogy a mai nyugat-európai elit fejében kézenfekvő gondolat, hogy Németországban a fasizmus demokratikus úton került hatalomra, abból lett a világháború, következésképpen óvatosnak kell lenni a néppel, mert a végén, ha megengedjük neki, még olyan döntéseket hoz, amiből aztán nagy baj lesz. Ezért persze a demokrácia fontos dolog, de azért jobb, hogyha a hatalmat mégsem a nép gyakorolja. Így lehet többnyire összefoglalni azt a lelkiállapotot, amiben ma a nyugat-európai elit magára a népre, a saját népére is tekint.
Intézmények hatalma
Ebből a gondolatból aztán egy olyan sajátos politika alakult ki évtizedek alatt – mind a mai napig uralkodik ez a fölfogás –, miszerint nem az emberek hatalmát kell megvalósítani a politikán keresztül, hanem az elveknek és az intézményeknek a hatalmát. Ma már be kell látnunk, hogy ez téves gondolat. Az a közvéleményben elültetett fölfogás, hogy az európai közösséget nem az embereknek kell kormányozniuk, hanem személytelen elveknek és intézményeknek, ez válsághoz vezetett.
Sohasem elvek és sohasem intézmények hozzák a döntéseket. Emberi döntések következménye volt a II. világháború, a jaltai egyezmény, az új határok megrajzolása Európában. Emberi döntések eredménye volt a kommunista diktatúra, vele szemben az ’56-os forradalom is. Emberek döntöttek arról ’56-ban, hogy nem avatkoznak be, és a Nyugat magára hagy bennünket. Emberek döntöttek, megnevezhető személyek a ’68-as csehszlovákiai bevonulásról. Az olajválságot is emberi döntések váltották ki, a szovjet birodalom összeomlása mögött is emberi döntések vannak, és persze a bankrendszer által előidézett pénzügyi válság mögött is igenis személyek, természetes személyek és az ő döntéseik állnak, mint ahogy az euróválság mögött is, igenis bankárok, bürokraták és politikusok, megnevezhető személyek és az ő döntéseik húzódnak.
Csakhogy az euróválságnak – nem tudom, önök észrevették-e? – valahogy nincs felelőse. Az elveknek és az intézményeknek olyan típusú túlértékelése, amiről az előbb beszéltem, szükségszerűen vezetett el Európában felelőtlen cselekedetek hosszú sorához. Ennek a helyzetnek aztán az a lélektani következménye, hogy nő a harag Európa-szerte az emberek lelkében magával az unióval szemben. Tehát ez a fajta személytelen, a felelősséget kikerülő politikai intézményrendszer előbb-utóbb egy arctalan, formátlan indulatot vált ki azokból az emberekből, akik nem tudják megérteni, hogy miközben ők mindennap becsületesen elvégezték a munkájukat úgy, mint a megelőző években vagy évtizedekben is, mégis rosszra fordultak a dolgok. És kíváncsiak arra, hogy mégis ez miért állt elő? Ha megpróbáljuk megfejteni a sajtóhíreket meg a brüsszeli bürokraták beszédeit, akkor az derül ki, hogy sok mindenki tehet sok mindenről, de egy helyen nem tehetnek semmiről. Ez a hely Brüsszel. Az nem hibás semmiben. Viszont mindenki más hibás: a görögök, a spanyolok, az írek, mi, magyarok is hibásak vagyunk persze, de ott, valahogy Brüsszel környékén csupa olyan ember van, sőt, lehet, hogy ember nincs is, csak elvek és intézmények, akik semmiről nem tehetnek.
Az ilyenfajta politikai rendszer elfedi a felelősség kérdését. A dolog úgy áll, hogy a Brüsszelhez hasonló felelőtlenséget – már kiváltságként – még a bankok élvezhetnek. Ők nem felelősek még semmiért. Sőt, a válságkezelés nem áll másból, mint hogy azok a bankok, melyeknek az a problémájuk, hogy most az extraprofitjuk eltűnt, az adófizetők pénzéből újabb és újabb tíz- meg százmilliárdos föltőkésítésért, segítségért állnak sorba.
Rossz reflexekkel továbbra is védelmezik azokat az intézményeket és elveket, amelyek ide vezettek bennünket. Féltik a nemzeti bankok függetlenségét, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Központi Bank egyre inkább politikai, nemzeti politikai döntések befolyása alá kerül. Tiltakoznak a multinacionális cégek megadóztatása ellen, és infarktus kerülgeti őket, hogyha a történelmi lemaradást valamely ország sajátos iparpolitikai fejlesztésekkel akarja behozni, mint ahogy Magyarország is ezt szeretné. A nem intézményes, hanem természetes emberi közösségek, mint a család és a nemzet, kifejezetten idejétmúlt, veszélyes és ellenséges kategóriáknak, érzelmeknek és közösségeknek tűnnek föl, miközben egyébként az európai emberek számára mind a család, mind a nemzet továbbra is a legfontosabb közösség, természetes közösség, fontosabb bármely művi intézménynél meg elvnél.
A piac mindenhatósága
Arról beszélnek, hogy az államok ne avatkozzanak be a gazdaságba, miközben egyébként Brüsszelből azt is előírják, hogy az uborkának merre kell kunkorodnia, továbbra is védik azt az elvet, hogy a piac működésébe nem szabad beavatkozni, mert majd a piac szabályozza saját magát, holott sem 1929-ben, sem 2008-ban nem volt erre képes. Továbbra is a piac mindenhatóságának elve mellett eltűrik, hogy rászabaduljon az európai életre a hitelezők, a spekulánsok közössége, a szélhámosok, a sikkasztók köztörvényes világa, és tönkretegye a reálgazdaságot. Summa summarum, Nyugat-Európa ma egy ördögi körben vergődik, amelyből nem találja a kiutat. Lassacskán ki kell mondanunk: lehet, hogy egy kicsit korán van, és ezért majd jól megköveznek bennünket, de lassacskán ki kell mondani, hogy az európai válság lényegében Brüsszel válsága. Brüsszel az elsődleges akadálya annak, hogy megtaláljuk a megoldásokat a nemzetgazdasági bajok kezelésére. Ezek után arra a kérdésre kell most válaszolnunk, ha igaz az előadásom kiindulópontjául választott tétel, hogy miközben Nyugat-Európa egyre nagyobb bajba kerül, Közép-Európa viszont sikeres a válságkezelésben, mivel magyarázzuk ezt? Tudjuk-e igazolni egyáltalán ezt az állítást, és ha igen, mivel magyarázzuk?
Először is, tisztelt hölgyeim és uraim, a közép-európai országok nem követték el azt a hibát, amit Franciaország, Olaszország és Spanyolország – hogy csak a legnagyobbakat említsem – elkövetett, vagyis hogy a válság kirobbanása után további adósságokba verték magukat. Ezt nem követték el a lengyelek, a csehek sem, meg a szlovákok sem. Talán Románia sem követte el eddig, bár most itt nehéz idők jönnek. Egy ország van, amely elkövette ezt a hibát, ez Magyarország, amely a 2008-as válság után radikálisan megnövelte az államadósságát, és most azért harcolunk, hogy az adóssághegy ne szakadjon ránk, hanem kimászhassunk alóla. Persze jó tudni a közép-európai országoknak, hogy miután alacsonyabb az államadósságuk jóval, mint a nyugatiaké, a nyugatiak lassan elérik azt az egyéves nemzeti össztermék 90 százalékát, amelyről azt állítja a modern politikai gondolkodás, hogyha az ember elérte, onnan már önerőből visszafordulni, az államadósságot csökkenő pályára állítani nincs esélye, és óhatatlanul a hitelezők martalékává válik. Elveszíti szuverenitását, és külső segítség nélkül a működőképességét sem tudja fönntartani. Amikor a mi kormányunk megalakult, akkor Magyarország 80 százalék fölött volt, most már a 80 alatti tartományban vagyunk, de miután Szlovákiában és Romániában is, Csehországban és Lengyelországban is alacsony az államadósság, 50 alatt vagy az 50 százalék szintjén van, erős a csábítás, hogy a politikai nyomásokat és konfliktusokat úgy kezeljék ezek az országok, ahogy a nyugat-európaiak tették 2008–2009-ben, és följebb engedjék az adósságukat, mint ahol most van. Életveszélyes. Ez egy életveszélyes fenyegetés és kihívás Közép-Európa számára, meg kell őrizni a józan eszünket, bármilyen nehéz is, és nem szabad arra a sorsra jutnunk, mint a déli országoknak, ahol a válságra a hitelek, az eladósodás megnövekedésével válaszoltak.
Közép-európai ösztönök
Szerintem a hatalom személyes természetét illetően a közép-európaiak még jobb ösztönökkel rendelkeznek, mint a nyugatiak. Mi nem éltük át azt a negyvenesztendős jóléti társadalmat, ahol tulajdonképpen egy sikeres társadalmi modell, társadalmi és gazdasági modell eredményeképpen, persze, a kormányokat kellett időnként cserélni, mert a politikusok hibáznak, és olyankor érdemes új lehetőséget biztosítani egy-egy közösség számára, új vezetőkért folyamodni, régieket elküldeni, újakat megválasztani, de az a gondolat, hogy esetleg a vágányokon kéne állítani, ez Nyugat-Európában az elmúlt években, az elmúlt évtizedekben nem volt szükséges, következésképpen a hatalom személyes jellegének hiányát, elvi és intézményes jellegét ösztönszerűen elfogadták. Ezzel szemben Közép-Európában ilyenfajta elkényelmesedésre nem volt módunk. Itt nem épült föl semmiféle jóléti világ, itt az az illúzió, hogy a dolgok tulajdonképpen jól mennek, csak bizonyos elveket meg intézményeket kell követni, majdnem mindegy igazából, hogy melyik erő, melyik elit kormányoz, ennek nincs jelentősége, ez a gondolat nem alakult ki. Itt pontosan tudjuk, mondjuk, Magyarországon, hogyha jönnek a szocialisták, előbb vagy utóbb összedöntik az országot. És előbb vagy utóbb a jobboldalhoz kell fordulnunk, az hozza rendbe. Aztán ha ráuntunk a jobboldalra, meg a jobboldal mindenfajta hibákat vét, meg nem elég ügyes, akkor persze visszamegyünk a baloldalhoz, aki majd megint jól összedönti az országot, és utána megint visszahívjuk a jobboldalt, hogy tegyen már rendet, legyen kedves, mert ebből nagyon nagy baj lesz. Ez pontosan így történt az elmúlt húsz évben. Így nyertük meg 1998-ban a választásokat, így vesztettük el 2002-ben. Így hívták az emberek vissza a szocialistákat, majd így hívtak vissza bennünket 2010-ben. Vagyis világos, hogy Közép-Európában – szemben Nyugat-Európával – sorsdöntő jelentősége van annak, hogy kik kormányoznak, milyen emberek ők, és pontosan milyen döntéseket hoznak. Ezért a felelősség elve a politikából nem is itt tűnt el, de semmiképpen nem tűnt el olyan mértékben, mint ahogyan ez a nyugat-európai országokban ma ismeretes. Ez lapul a Kelet–Nyugat vita és viszonyrendszer mélyén. Ezek után még annyit szeretnék mondani önöknek, hogy a saját feladatunk súlyát helyesen mérjük föl, hogy 1990-ben sokkal könnyebb volt a helyzet szellemi, intellektuális értelemben, mint most. Mert 1990-ben – jól emlékszem még azokra a tusványosi összejövetelekre is – teljesen nemcsak hogy törvényes, hanem szinte szükségszerűnek látszó gondolat volt az, hogyha sikerül mindent úgy csinálnunk, mint a nyugatiaknak, akkor az jó lesz. A kérdés csak az, hogy tudjuk-e úgy csinálni, mint ők. Ez a mostani helyzet, hogy a Nyugat súlyosabb válságban van, vagy legalábbis pillanatok alatt súlyosabb válságban lesz, mint Közép-Európa, ezt a kényelmes intellektuális ösvényt eltorlaszolja. Nincs, kit utánozni, nincs sikerrecept, amit ha átfordítanánk ide, Erdélybe vagy Magyarországra, akkor könnyebbé válna az életünk. Nekünk kell kigondolnunk, beazonosítanunk a gondjainkat, és nekünk kell úgy válaszokat találnunk, hogy persze a többiek tapasztalatát beépítjük, de nem hihetjük, hogy egész egyszerűen onnan átültetve ide bizonyos dolgokat, megoldódnak életünk nehéz problémái. Ha ki merjük mondani, hogy semmi értelme Nyugat-Európát másolni, hanem a szabadság szellemének jegyében a saját gazdasági rendszereinket kell fölépíteni, ha ezt ki merjük mondani, akkor óriási lépést tettünk a siker irányába.
Ugyanakkor óvnám magunkat attól, hogy megtagadjuk Nyugat-Európát. Fontos dolog talán, hogy elhangozzék: a képet ugyan, amelyet Nyugatról őrzünk, érdemes átalakítanunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy kontinenshez tartozunk, egy gazdasági rendszerben vagyunk, és egy csónakban ülünk, egy hajóban evezünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a Nyugat kezelni tudja a válságát, oldja meg a bajait, és hogy egész Európa kilábaljon a bajból. Csak azt a törvényszerűséget kell elfogadnunk, hogy nem ugyanolyan módon tud kilábalni Európa nyugati fele, az eurózóna országai, mint ahogyan ki tud lábalni ebből a helyzetből és új távlatot tud nyitni a maga számára Közép-Európa. Nekünk, közép-európaiaknak egy ilyen helyzetben, ha nem akarunk ismét pórul járni, és nem akarunk széllel szemben menni – olyan széllel szemben, amellyel szemben nincs esélyünk talpon maradni –, akkor nekünk össze kell fognunk egymással, és egy nagyon erős, a történelem során még talán soha nem tapasztalt közép-európai együttműködésre kell fölkészülnünk arra a húsz-huszonöt évre, ami most következik a világgazdaságban és a világpolitikában. Közösen kell megteremtenünk a közép-európai biztonsági garanciákat, az energiabiztonságot, az útvonalak biztonságát, a kereskedelempolitika biztonságát és a katonai biztonságot is. A közép-európai együttműködés útjának megtalálása a következő húsz-huszonöt év sikeres Közép-Európájának legbiztosabb kérdése. Románia történelme szempontjából hasonló pillanatot élünk át, és én zárásképpen csak azt kívánom a románoknak is meg az itt élő magyaroknak is – a magyar nemzethez tartozó, de itt élő magyaroknak is –, hogy jó döntéseket hozzanak. Például úgy, hogy nem hoznak döntést. (Szerkesztett változat)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy sokoldalú, reneszánsz művész (Bánffy Miklós életmű-kiállítása a múzeumban)
Kísérletező kedv
Néhány napja leplezték le Bánffy Miklós Csaba királyfit ábrázoló monumentális, gyönyörű ólomüvegfestményét, melynek terve 1933-ban készült el, az üvegképet Makkai András kolozsvári üvegművész készítette. A vitrálium mutatja Bánffy fáradhatatlan kísérletező kedvét, hiszen állandóan új és új területeket hódított meg.
Írt, rajzolt, politizált és jelmezeket tervezett, érdekelte a lótenyésztés, nagy műértő és műgyűjtő is volt, sajnos, bonchidai kastélyát a visszavonuló német csapatok 1944 októberében felgyújtották, és pótolhatatlan értékek vesztek oda. (Feltételezések szerint bosszúból, Bánffy németellenes diplomáciai ügyködései miatt; 1944 őszén Bukarestben járt, Maniuval tárgyalt a kiugrásról, meg akarta előzni, hogy Erdély hadszíntérré válva elpusztuljon, s a háborúból való kiugrásra akarta rábeszélni Horthyt is. Nem járt sikerrel. A többit tudjuk. Tudjuk?) A Csaba királyfi felavatását a múzeum dicséretes módon egy nagy Bánffy életmű-kiállítással is összekötötte. A magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a sokoldalú és sok mindennel foglalkozó Bánffy életművének bemutatására vállalkozik. Hatalmas díszes kivitelezésű pannókon látható Bánffy családfája, a méltán erdélyi Versaille-nak nevezett bonchidai kastély. Láthatjuk Fr. Gall festményét a kolozsvári Bánffy-palotáról, majd Bánffy nagy érdeklődési színterei következnek, mindenekelőtt a színház és az opera. Jelmez- és díszlettervei, aztán a grafikus és könyvillusztrátor művei, de külön pannón mutatják be felesége, Váradi Aranka színésznő pályáját is, s egy másikon élete nagy szerelmének életét. Az Erdélyi történet című trilógia felejthetetlen nőalakját, Adriennt báró Bornemisszáné Szilvássy Karola ihlette, akihez Bánffy haláláig ragaszkodott, s aki a korabeli Erdély egyik botrányos arisztokrata nőalakja volt örökös mágnáspukkasztó hecceivel. Megkapó képet rajzol róla Marosi Ildikó a Bánffy Miklós estéje című könyvben, amely az író és lánya, Katalin levelezését s felesége, Váradi Aranka naplóját tartalmazza. Az Erdélyi történet keletkezéséről is külön pannó számol be, a Lovakról című értekezésről s Bánffy lótenyésztői tehetségéről is, aztán a politikus következik.
Igazi író
A leggazdagabb és egyik legősibb erdélyi család sarja. Egy emlékezetes anekdota szerint a nagy levéltáros, Kelemen Lajos így búcsúzott tőle a negyvenes évek végén a kolozsvári állomáson, amikor kényszerűen, már betegen Budapestre távozott meghalni, „üdvözlöm önt, gróf úr, abból az alkalomból, hogy 700 év után elhagyja Erdély földjét.” Bánffy, már fiatalon, a családi hagyományokat követve úgyszólván besétál a magyar parlamentbe, diplomata, majd Kolozsvár főispánja lesz, de hamarosan megunja az örökös magyar jogi vitákat, s kilép a politikából. Főispánsága és képviselősége alatt szerzett döbbenetes élményei egy részét a román és magyar parasztság nyomasztó életkörülményeiről, az Albina áldásos tevékenységéről vagy a magyar parlament eszelős vitáiról és szelleméről szarkasztikusan írja meg, évtizedek múlva, az Erdélyi történetben, hiszen már fiatalon a politika mellett gazdasági tanulmányokat is folytat, és írni is kezd.
Első drámáját, a Naplegendát Ady Endre üdvözli lelkesen. Ekkor még Kisbán Miklós néven ír, de vájt fülű beavatottak sejtik, ki rejtőzik a név mögött, az egyik legősibb és leggazdagabb magyar arisztokrata család sarja, s ez Bánffy művészi pályáján állandó hátrányt jelent. Úgy érzi, dilettánsnak tartják, főúri műkedvelőnek, s ez idegesíti, és állandóan bizonyítani akar. És bizonyít is, hiszen van néhány kiváló elbeszélése (Farkasok, Havasi történet, A császár titka). Egészen Emlékeimből című emlékirata megjelenéséig, a harmincas évek elejéig műveit, elbeszéléseit, drámáit, Reggeltől estig című első regényét Kisbán Miklós néven jegyzi, s csak a koronázási ünnepségeket megörökítő emlékezéseit szignálja Bánffy Miklósként. A tízes évek elején nevezik ki az operaház intendánsának, s fordul érdeklődése a díszlet- és jelmeztervezés felé. 1916-ban régi ismerőse, barátja Kós Károly közreműködésével ő rendezi Károly király koronázási ünnepségeit – erről is külön pannó számol be –, s nagy botrányt kelt, hiszen az „aranysarkantyús vitézek”, az arisztokrácia krémje mellett felvonultatja a templomban a frontot megjárt, csonka-bonka, mankós hadirokkantakat is. Minderről izgalmasan számol be már említett, Emlékeimből című első emlékiratában, amelyet a műveit sorozatban megjelentető kolozsvári Polis Kiadó kétszer is megjelentetett a Huszonöt év című, negyvenötben elkezdett, de sajnos félbemaradt emlékiratával s más memoártöredékeivel együtt. Aki ezt így meg tudta írni, ti. a koronázási ünnepséget s a háborús évek dermesztő hangulatát, igazi író. Mint ahogy Bánffy az is, csak ezt kevesen és későre ismerik el.
Ekkor már, a háború alatt az operaház intendánsa, érdekelni kezdi a jelmez- és díszlettervezés. Kiállítva gyönyörűen és kifejezően megrajzolt figurái A fából faragott királyfiból (könyvillusztrátori pályáját is Balázs Béla Fából faragott királyfi című könyvének illusztrálásával kezdi) s más, általa tervezett jelmez- és díszlettervek rajzai is láthatóak (Richard Strauss: Salomé, Weber: Oberon, Mozart: Varázsfuvola, Bartók: A kékszakállú herceg vára). Az ő irányítása alatt és kezdeményezésére mutatja be a különben őskonzervatív és Bartóktól idegenkedő budapesti operaház A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát. A jelmez- és díszlettervezésben végre megérdemelt babérokat arat, sikere van, elismerik.
Később még Szegeden, 1934-ben és 1935-ben nagy sikerrel megrendezi Az ember tragédiáját, ezt is mintaszerűen dokumentálják. Ha valakit bővebben is érdekel, fellapozhatja Marosi Ildikó Kis Bánffy könyvét (Pallas Akadémia, 1997), ahol bőven idéz a korabeli sajtóvisszhangokból. Külön érdekesség, hogy 1934-ben Bánffy Octavian Gogát is meghívja a bemutatóra, s a tragédia román fordításával évek óta foglalkozó költőt elbűvöli az előadás, dönt szövege véglegesítése és kiadása mellett. Ezzel le is zárul Bánffy színházi működése, noha érdemes megemlíteni, hogy a negyvenes évek elején díszlet- és jelmezterveket készít A nagyúr című Attila-drámája kolozsvári előadásához. Jelmeztervei, számtalan rajza maradt fenn s tekinthető meg a kiállításon. „A legfrissebb szakirodalom – írja Murádin Jenő Bánffy Miklós, a rajzoló és illusztrátor című tanulmányában – Bánffynak éppen a szcenikai működését tekinti a leginkább maradandónak, a dilettantizmus árnyékától is távol esőnek. Lehet, hogy a szakma némi elfogultsága rejlik az ítéletben, de bizonyos, hogy a színpadi látványtervező művészetben – melyhez komoly grafikai felkészültség is szükségeltetett – máig tartóan megbecsült nevet vívott ki magának.” (Bánffy mestere a képzőművészetben Székely Bertalan volt, róla szóló esszéje Az erdélyi csillagok című antológiában jelent meg.)
A politikus
A háború után újra visszatér a politikába, és régi ismerőse, az ugyancsak erdélyi Bethlen István kormányában külügyminiszter lesz. Sokat tesz Sopron visszacsatolásáért, életének ezt a szakaszát már említett, Huszonöt év című, terjedelmes, de félbemaradt emlékiratában írja meg, betegen, szegényen, kisemmizetten. Mindenét elveszik, nyomorog, s végre az lesz, ami mindig is akart lenni: író, kézirataival szerkesztői előszobákban várakozik. Régi ellenfele, Gaál Gábor (az általa irányított Korunk s a Bánffy vezérelte Helikon közt ádáz csata dúlt a harmincas években) közli anekdotáit az Utunkban. Olvashatóak elbeszéléskötetben. De ez már Bánffy megidézett estéje. Térjünk vissza a diplomáciához, magyar külügyérként vesz részt 1922-ben a génuai konferencián, és karikatúrákat készít a jelem levő politikusokról. Ezt politikából való távozása után Ben Myll álnéven háromszáz példányban, élénk európai érdeklődést keltve egy albumban egy lipcsei kiadó meg is jelenteti. Ezeket a remekbe szabott karikatúrákat is láthatjuk, a rajzoló Bánffy művének csúcsa ez, keserű gúnyrajz-sorozat egy tébolyodott korról. (A Polis Kiadó 2006-ban Dávid Gyula tanulmányával és Bánffy emlékezéseivel együtt újra kiadta.) A kiállítás szervezői a karikatúrák mellé a politikusok fényképeit is prezentálják, láthatjuk, milyen pokoli érzékkel ragadja meg Bánffy az arcok és személyiségek lényegét. Néhány vonással pompásan torzítva, de kifejezően is. A politikából távozva 1926-ban hazatér. Visszakapja birtokai egy részét, a bonchidai kastélyban rendezkedik be, s Kolozsváron. Ekkor az illusztráció és az írás érdekli. Sorra illusztrálja Reményik, Áprily, Tamási, Berde Mária könyveit, van a tragikum iránt is érzéke, kétségtelen, ez Áprily Idahegyi pásztorok című drámájához készített illusztrációiból is látszik (majdnem mindenik látható a kiállításon), de az igaziak gúnyrajzai, Tamási Ábeljéhez és főként saját Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja című könyvéhez (2005-ben a Polis életműsorozatában újra kiadta). Bánffy egyik legjobb könyve ez, álmemoár, apokrif, egy letűnt kor stíljében rajzol kíméletlen kór- és korképet a húszas évek erdélyi torzsalkodásairól.
Ezután, leszámítva szegedi vendégrendezéseit, idejét, energiáit élete fő művének, az Erdélyi történet című trilógiának szenteli (Megszámláltattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol). Ez az első háború előtt játszódó történet az erdélyi és a magyar arisztokrácia haláltánca. Évtizedekig agyonhallgatták, aztán a magyar irodalom nagy búvárlója, Nemeskürty István a nyolcvanas években „felfedezte”, újra kiadták, az életműsorozatban megjelentette a Polis is. Nagy tanulmányokat írt róla többek között Huszár Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Fábián Ernő, Bajor Andor, Szegedi Maszák Mihály, és első megjelenése után hatvanegynéhány évvel kiadták angolul és spanyolul is, megkezdte világhódító útját. Az Élet és Irodalom 2009. november 20-án tallóz a Megszámláltattál első spanyol kritikáiból. Zárjuk egy idézettel írásunkat, hiszen kiderül belőle, hogy bizonyos dolgokat a távoli spanyolok jobban látnak, mint egyes elfogult kor- és kartársaink. „Ha csak a budapesti felső tízezer életéről szólna a mű – írja Robert Saladrigas –, aligha keltene nagyobb érdeklődést. A regény valódi ereje a magyar történelmi-politikai helyzet ábrázolásában rejlik, meg a kisebbségi kérdés felvetésében, a magyar nacionalisták és az osztrák monarchia viszonyának rendkívül problematikus időszakában (1904–1914). És épp ilyen fontos a legelső oldaltól kezdve a lenyűgöző erdélyi táj jelenléte, melynek leírása annyira erőteljes és sokszínű, hogy az olvasóra szinte fizikai vonzerőt gyakorol. Két pillérre építi Bánffy nagyra törő művét: egyik maga a történet, a másik az elveszett haza identitásának visszakövetelése.”
*Írtuk már, a Polis sorozatban adja ki Bánffy műveit, néha a Balassi Kiadóval közösen, megjelentek az elbeszélések, az emlékiratok, a drámák, a trilógia, a kisregények (Reggeltől estig, A bűvös éjszaka, Milolu), a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja, a karikatúra-album, Bánffy levelezése lányával, lánya emlékezései (Ének az életről). Hátravan még tanulmányainak gyűjteménye, 1944-ben pedig Tarló címmel rendezett kiadásra egy tanulmánykötetet, de a háború elsodorta. Jó lenne ezt is kiadni végre... Megjelent az első monográfia is életművéről (Takács Péter: Bánffy Miklós világa, 2006). A Nap Kiadó népszerű, Emlékezet-sorozatának egyik utolsó köteteként, 2008-ban jelent meg A nagyúr című, Sas Péter szerkesztette válogatás vallomásaiból, leveleiből s főként a Róla szóló írásokból, s amint írtuk, trilógiája angol és spanyol nyelvterületen is sikert aratott. S most itt ez a kiállítás, megtudhatjuk, ki is volt valójában Bánffy Miklós. Szánjunk időt megtekintésére. Megéri.
Kiegészítés: megjelent: Emlékezések. Irodalmi és művészeti írások / Bánffy Miklós - Kolozsvár: Polis Könyvkiadó, 2012
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapest román megszállását ünnepelte az Új Jobboldal
Mint Budapest felszabadítását ünnepelte ma reggel Kolozsváron az Új Jobboldal kolozsvári fiókja az Avram Iancu szobornál azt az eseményt, melynek során 1919 augusztusában Magyarország jelentős keleti területeit és Budapestet megszállta a román hadsereg. 1919 áprilisában a kommunisták átvették a hatalmat Magyarországon, a magyar hadsereg pedig megpróbálta visszafoglalni Erdélyt, kirobbantva a háborút. 1918 december elsején mondták ki Erdély csatlakozását a Román Királysághoz.
A háború, melynek utolsó szakaszáig mindkét oldalon több mint 120 ezer katonát vetettek be, 1919 augusztusában ért véget a Magyar Tanácsköztársaság bukásával, illetve Magyarország jelentős keleti területei és Budapest román megszállásával. A román csapatokat 1920 márciusában vonták vissza Magyarországról.
Az Új Jobboldal a megemlékezésre a romániai magyar pártokat is meghívta, de azok távolmaradtak az eseménytől. A román szélsőségesek virágkoszorút helyeztek el az Avram Iancu szobornál, és hangsúlyozták, Budapestet a román hadsereg megmentette a kommunistáktól. A megemlékezést az elesett román katonák lelki üdvéért elmondott imával zárták. manna.ro/napocanews
Manna.ro

„Nyomásgyakorlás miatt" lemondott Ioan Rus belügyminiszter
Benyújtotta lemondását hétfőn Ioan Rus belügyminiszter, aki a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló népszavazás ügyében a belügyminisztériumra nehezedő „számottevő nyomásgyakorlás” miatt döntött így – ezt maga a távozó miniszter jelentette be hétfőn.
Rus közölte azt is, hogy hétfőn Victor Paul Dobre közigazgatásért felelős tárca nélküli miniszter is benyújtja lemondását. Rus konkrétan Traian Basescu felfüggesztett államfőt és Crin Antonescu ideiglenes államelnököt nevezte meg azon politikusok közül, akik részéről nyomás nehezedett rá.
Leszögezte: nem lesz részese semmilyen törvénytelenségnek. Sajtónyilatkozatában a távozó miniszter emlékeztetett arra, hogy a június 10-i helyhatósági választásokon – amelyet a Mihai Razvan Ungureanu vezette előző kormány szervezett meg – 18,3 millióan szerepeltek a választói névjegyzékben. A referendum előtt a belügyminisztérium aktualizálta az adatbázist – magyarázta Rus -, így a szavazati joggal rendelkezők száma 21 366 fővel csökkent, vagyis 18 294 514 állampolgár maradt a névjegyzékben.
Ez ugyanaz a szám, amelyet Rus a népszavazás előtt is bejelentett, és amelyhez viszonyítva érvénytelen volt a Basescu leváltásáról szóló népszavazás, hiszen a választóknak csak a 46,23 százaléka jelent meg az urnák előtt az érvényességhez szükséges 50 százalék plusz egy fős küszöbhöz képest. Rus emlékeztetett arra, hogy a helyhatósági választásokon a pártoknak nem voltak kifogásaik, ami azt jelenti, hogy a voksolások jól voltak megszervezve, és szerinte a népszavazás is jól meg volt szervezve.
Korábban a Basescut támogató ellenzék élesen bírálta a belügyminisztériumot amiatt, hogy augusztus 1-jén egy olyan iratot küldött az alkotmánybírósághoz, amelyben a már ismert 18,2 millió fős adat szerepelt, a következő nap viszont már azt jelezte egy másik átiratban, hogy a szaktárca nem vállalja a felelősséget a választói névjegyzék pontosságáért. Basescu a múlt héten nyilvánosan felszólította Rust, hogy amennyiben utólag módosítják a választói névjegyzékben szereplők számát, ő és a minisztérium többi érintett alkalmazottja hivatalos okirat-hamisítást követnek el.
Az alkotmánybíróság augusztus 31-re halasztotta a döntést a Basescu leváltásáról szóló népszavazás érvényessége ügyében, miután az illetékes intézmények ellentmondásos információkat közöltek az alkotmánybíróságnak arról, hogy hány szavazati joggal rendelkező román állampolgár létezik. MTI
Erdély.ma

Az önkormányzatok nem értik (Válaszói névjegyzékek rendbetétele)
Lehetetlenség újabb népszámlálást végezni egy Sepsiszentgyörgy méretű városban – véli Antal Árpád polgármester, akit lapunk arról kérdezett, hogy mit kell tennie az önkormányzatnak, miután a kormány utasította a választói névjegyzékek frissítésére. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság augusztus 31-re halasztotta a döntést a Traian Băsescu menesztéséről szóló népszavazás érvényességéről, miután a kormánypártok szóvá tették, hogy valójában kevesebben jogosultak szavazásra. A Háromszék érdeklődésére Antal Árpád – aki részt vett a miniszterelnök által kezdeményezett múlt heti videokonferencián – azt mondta: egyelőre nem is érti, mit kell tenniük, várják az erről szóló kormányhatározatot. Annyi biztos, hogy az önkormányzat alkalmazottjai újabb népszámlálást nem tudnak lebonyolítani, a tavalyit is biztosok, szakemberek bevonásával szervezték meg. Az ugyan nem árt, ha végre rendbe teszik a választói névjegyzéket, de az sem teljesen világos, mit akarnak megtudni, nem tisztességes ugyanis játékszabályokat a játék után módosítani – ecsetelte a városvezető utalva arra, hogy a belügyminiszter korábban közölte, hányan jogosultak szavazásra, a referendum napján pedig a Központi Választási Iroda is ezen adatok alapján közölte bizonyos időközönként a részvételi arányt. Olyan ez, mintha egy meccsen az egyik csapat játékosa kapufát rúgna, a mérkőzés után pedig elkezdenék magyarázni, hogy ha öt centivel arrébb van a kapu, akkor más lett volna az eredmény – fejtegette. Az országban kialakult patthelyzetet egyértelműen károsnak minősítette Antal Árpád. Mint mondta, az alkotmánybíróság halasztásról szóló döntése meglepte, hiszen szerinte a testületnek rendelkezésére álltak azok az adatok, amelyek alapján döntést hozhatott volna. Mint mondta, le kellene már zárni végre a vitát, polgármesterként ő maga is tapasztalja, az országban jelenleg nem kormányoznak, nem történik semmi, de az emberek is érzik ennek áldatlan következményeit, az euróárfolyam elszabadulása egyik ezek közül.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mininépszámlálás jöhet
Mininépszámlálást szervez a kormány annak érdekében, hogy aktualizálja a választási névjegyzéket – jelentette be Victor Ponta kormányfő. Ioan Rus belügyminiszter pénteken közölte: a cenzus során az önkormányzatok illetékesei várhatóan minden otthonba bekopognak, hogy megbizonyosodjanak róla, valóban léteznek-e a névjegyzékben szereplő személyek. Mindez amiatt vált szükségessé, mert – mint arról beszámoltunk – az alkotmánybíróság csütörtökön elhalasztotta a Traian Băsescu tisztségéből felfüggesztett államfő menesztéséről szóló, múlt vasárnapi népszavazás eredményének hitelesítését, és felszólította a kormányt: augusztus 31-éig aktualizálja a választói névjegyzéket, a különböző intézményektől kapott dokumentumok ugyanis egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak.
Megint jönnek, kopogtatnak. A kormány minicenzuson akarja kideríteni, hány szavazópolgár él az országban
A választójoggal rendelkező polgárok pontos számának ismerete mind Băsescu, mind az őt eltávolítani akaról Szociállibreális Unió (USL) szempontjából létfontosságú.
Az Alkotmánybíróság ugyanis korábban kimondta, hogy a népszavazás csak akkor alkotmányos, ha azon érvényességi küszöböt is alkalmaznak, vagyis csak akkor érvényes, ha a szavazópolgárok fele plusz egy fő részt vesz rajta. A referendumon azonban csupán 46,24 százalékos volt a részvétel, tehát érvénytelennek számít – az USL ugyanakkor azon az alapon óvta meg a végeredményt, hogy már nincs 18 millió 200 ezer szavazópolgár, csupán mintegy 16 és fél millió, bár a népszavazás előtt épp Ioan Rus belügyminiszter jelentette be, hogy a 18 milliós adatot tekintik alapnak.
Bár a taláros testület az óvást elutasította, elrendelte a választói névjegyzék felülvizsgálatát. Csütörtökön a taláros testület még szeptember 12-éig tolta ki a referendum elbírálásának határidejét, ugyanakkor pénteken fölmerült, hogy már augusztus 31-én összeülnek, hogy döntést hozzanak. Az ügy kapcsán egyébként a legfőbb ügyészség is akcióba lépett: pénteken bekérték a választási hatóságtól a választói névjegyzéket, és összevetik a referendumon alkalmazott pótlistákkal, hogy kiderítsék: valóban voltak-e rendellenességek, választási csalások.
Kiszűrnék a halottakat és a külföldön élőket
Ioan Rus belügyminiszter pénteken este elmondta, a mininépszámlálást az önkormányzatoknak kell lebonyolítaniuk augusztus 24-ig. Szerinte a feladat nem lehetetlen, mivel „csupán három másodperces” látogatásokról van szó, amelyek során a hatóságok megbizonyosodnak arról, hogy a listán szereplő személy valóban létezik, illetve jogosult szavazni. Rámutatott: többek között a halottakat kívánják kiszűrni, illetve azokat, akik bírósági végzés vagy orvosi döntés eredményeként nem élhetnek állampolgári jogaikkal.
Arra a felvetésre, hogy a nyári szabadságolások idején mennyire kivitelezhető ez, kifejtette: a falvakban egyszerűbb – ott csak megkérdezik a szomszédot, hogy „Vasile Popescu valóban létezik?” –, a városokban pedig nehezebb lesz a mininépszámlálás, ezért felkérték az önkormányzatokat és a prefektusokat, hogy holnapig tegyenek javaslatokat a pontatlanságok kiküszöbölésére. Azt is elmondta: a külföldön élő román állampolgárok közül csak azokat törlik a listákról, akik hivatalosan is külföldi lakcímmel rendelkeznek.
Hasonlóan nyilatkozott Victor Paul Dobre közigazgatási miniszter is, aki szerint a halottakat, a külföldi lakcímmel rendelkező román állampolgárokat, a szavazati jogukat bírói végzés vagy orvosi javaslat nyomán elveszítőket, valamint a román állampolgárságukat elvesztőket iktatják ki a romániai választási névjegyzékből. Ennek kapcsán Victor Ponta miniszterelnök kifejtette: mintegy ötszázezer olyan román állampolgár van, aki hivatalosan is külföldön él, és külföldi lakcímmel rendelkezik, őket kell kiiktatni a listákról, bár szavazati joguk megmarad. Arról, hogy voksuk beszámít-e az érvényességi küszöbbe, Ponta szerint az alkotmánybíróságnak kell döntenie. A kormányfő közölte: a statisztikai intézet arról tájékoztatta, hogy csupán jövőre végeznek a tavalyi népszámlálás adatainak feldolgozásával, az ugyanakkor egyértelmű, hogy Ioan Rus tévedett, amikor még a referendum előtt 18 millió 200 ezer szavazópolgárról beszélt.
Băsescu: csalás készül
Traian Băsescu szombaton csalási kísérletnek nyilvánította a kormány szándékát. A felfüggesztett államfő szerint a kormánynak nem népszámlálást kell szerveznie, hanem az illetékes szervektől – például a népességnyilvántartótól – el kell kérniük az adatokat, és ellenőrizniük kell, hogy minden halottat töröltek-e a listákról, illetve hogy a 18. életévüket betöltött polgárokat feltüntették-e a lajstromban.
„Én az orrukra csapom az ajtót, ha bekopognak” – szögezte le, a „mininépszámláló-biztosokra” utalva. Kifejtette ugyanakkor, a szavazópolgárok számának növekedésére számít, mivel a 18. évüket betöltöttek többen vannak, mint az elhunytak. Úgy vélte, a mostani gyakorlat egyenesen törvényellenes, hiszen a listákat a választások időpontjának rögzítését követően öt napon belül, tehát július 11-én kellett volna naprakésszé tenni.
„A választási névjegyzék meghamisítására tett kísérlet óriási blöffnek tűnik. Vakációs időszak van, sokan elutaztak, mintegy hárommillióan pedig külföldön élnek. A népszámlálás ötlete teljesen ellehetetleníti az országot. Tudom, hogyan vélekednek az európai uniós politikusok, és ha ezek az emberek nem állnak le, Románia évekig fehér folt lesz az EU térképén” – hangoztatta Băsescu. Cezar Preda, a PDL első alelnöke is törvénytelennek minősítette tegnap a mininépszámlálást. Kifejtette, a kormány nem akarja elismerni a referendum eredményét, ezért folyamodott a választói névjegyzék aktualizálása helyett a mininépszámlálás ötletéhez.
Erre reagálva Crin Antonescu ügyvivő államfő úgy vélekedett: Băsescu alaptalanul fenyegetőzik, ráadásul jelenleg amúgy sem több „egy kék pólós polgárnál, aki kiáll egy kapu elé, és nyilatkozgat.” Antonescu szerint ha nem indították volna be a felfüggesztési eljárást, ősszel súlyosabb szociális zavargások törtek volna ki, mint az év elején.
(Márton: nyilvánvalóan nem valós a névjegyzék
Nem lehet kihatással az önkormányzati választások érvényességére, hogy hamis adatokat tartalmaz a választási névjegyzék, hiszen ebben az esetben nincs előírt érvényességi részvételi küszöb, például, ha véletlenül elhunyt szavazópolgárok is szavaztak, azt csak hivatalos panasz esetén vizsgálják ki – nyilatkozta a Krónika kérdésére Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő. Hozzáfűzte: ami a referendumot illeti, ott épp az érvényességi küszöb teremt más helyzetet.
„Nyilvánvaló, hogy nem a valós adatokat tartalmazza a választási névjegyzék, a legutóbbi népszámlálás 19,5 millió román állampolgárt számolt össze, kizárt, hogy annyira elöregedett lenne a romániai társadalom, hogy legyen 18 millió nagykorú, választásra jogosult polgára” – szögezte le Márton Árpád. A képviselő szerint ugyanakkor elvi gondot jelent, hogy az önkormányzati választásokon a Szociálliberális Unió (USL) a polgármesteri tisztségek kétharmadát megnyerte.
Mint kifejtette, ennek az egyszerű ténynek azért van jelentősége, mert a polgármesterek feladata, hogy két héttel bármilyen választás vagy népszavazás előtt naprakészen frissítsék a választási névjegyzéket, így erre az USL-nek bőven lett volna ideje. Hozzáfűzte: előfordulhat persze, hogy a hangzatos ígéretekkel polgármesteri tisztséget nyert, de adminisztrációs tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező polgármestereknek ez megoldhatatlan feladatott jelentett ilyen rövid idő alatt. Márton Árpád szerint ez sem menti fel semmi alól az USL-t, hiszen tudták, hogy mire készülnek.
„Elég fura, hogy nem rögtön ezzel kezdték az önkormányzati munkát, hiszen tudták mi az érdekük, ez lett volna számukra a legfontosabb” – mutatott rá a szociálliberális vezetők stratégiai hibájára a képviselő. Márton Árpád elmondta: mindenkinek igaza van, aki azt állítja, hogy jóval kevesebben élnek az országban, mint amennyi a nyilvántartásokban szerepel, azonban épp az USL-kormány belügyminisztériuma jelentette be korábban a választásra jogosult polgárok számát. Ugyanakkor leszögezte: a hatályos jogszabályok szerint a népszavazás érvényessége szempontjából ez a hivatalosan bejelentett szám számít, ezért az alkotmánybíróság törvényesen nem vehet figyelembe más adatot, akkor sem, ha az esetleg jóval pontosabb.
Kérdésünkre, hogy a szociológusok szerint számos tévedést tartalmazó népszámlálás vagy a hivatalos lakóssági nyilvántartás adatai pontosabbak, Márton Árpád úgy nyilatkozott: biztos, hogy a népszámlálás pontosabb. Hozzáfűzte, a lakóssági nyilvántartás pontatlanságát elsősorban az okozza, hogy az anyakönyvi hivatal és a hivatalos lakosságnyilvántartás két különböző intézményhez tartozik, és ezek között nem működik tökéletesen a kommunikáció annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy zökkenőmentesen működjenek együtt. Bár papíron működnie kéne a rendszernek, gyakorlatilag nem működik. Márton Árpád ezt a hivatalnokok apró mulasztásainak tudja be. Ilyen például az, amikor valaki elköltözik egy kis faluból a nagyvárosba, ahol nyilvántartásba veszik, de közben a kistelepülés névjegyzékéből nem törtlik az illetőt, így ő két helyen fog szerepelni. A sok apró tévedés pedig sokra megy, Márton Árpád szerint ezzel együtt a választási névjegyzék pontatlanságáért a polgármesterek a felelősek, hiszen az ő feladatuk naprakészen tartani azt.
Kiss Előd-Gergely)
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Átadták a megújult a csíkszeredai „tapsteret”
Hivatalosan is átadták a hétvégén a megújult csíkszeredai Szabadság teret. „Ez a tér, amikor én gyerek voltam, nem létezett, nem is hiányzott. Amikor kamaszodni kezdtem, lassan létrehozták, és azt gondolom, a városból mindenkinek van olyan kellemetlen vagy kellemes, a változások előtti vagy utáni emléke, amely az egykori kerámiaburkolathoz kötődik” – nyitotta meg az ünnepi beszédek sorát Ráduly Róbert Kálmán.
Csíkszereda polgármestere kifejtette, „a legfontosabb most az, hogy vegyük birtokba az újjávarázsolt teret, tekintsünk úgy rá, mintha a sajátunk lenne”. „Kicsit sötét ez a tér este, talán a letűnt korszakra, illetve a jelenre is emlékeztet. Egy kicsit szürke, talán azért, mert az életünk sem mindig színes. De leginkább annyit mondhatok el, ennyit tudott, és ennyit tud a város, ezt tudta a város megálmodni magának azokkal a tervezőkkel, akik erre érdemesnek mutatkoztak, és érdeklődést mutattak iránta. Ezt tudja megépíteni a város azokkal az építőkkel, akik erre alkalmasak” – nyomatékosított az elöljáró.
Hozzátette, habár 1989-előtt volt kialakítva, a Szabadság tér immár a 21. század elvárásainak kell megfeleljen. „A mostani gyerekek már nem fognak emlékezni a román hatalom múltbéli rémtetteire. Elsősorban nekik adom át a teret, azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, akik azt követően születtek, hogy ez a tér lassan a miénk lett” – fogalmazott a polgármester, aki szerint mindenkié kell hogy legyen a tér, az időseké, családoké egyaránt.
A teret Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg. Az egyházi méltóság hangsúlyozta, a Szabadság tér valamikor egészen más célt szolgált, mint amire most használják. „Hála az Istennek, hogy azok az idők elmúltak. Most a szórakozásnak, a sportnak, a kirakodóvásárnak, illetve az egyházi rendezvényeknek is a helyévé vált” – mondta a püspök.
Mint arról korábban beszámoltunk, a hargitai megyeszékhely központjának felújítását az Európai Unió Regionális Operatív Programja keretében kapott 10 millió euró támogatás révén végzi el a város. A beruházás legnagyobb méretű munkálatai a Szabadság és a Majláth Gusztáv Károly tér átalakítása, ugyanakkor ennek keretében történik a Petőfi utca korszerűsítése, valamint a Petőfi utca 39. szám alatti ingatlan ifjúsági központtá való alakítása, utóbbi kivitelezését már korábban befejezték. A kivitelezési terveket Tövissi Zsolt építész és csapata dolgozta ki, a munkálatokat a csíkszeredai ING Service Kft. végzi.
Rédai Botond
Krónika (Kolozsvár)

Mentőövet” kínálnak a helyi magyar vállalkozók számára
Három hónapos a Kárpát Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodája
Anyaországi kezdeményezésre hozták létre azt az irodahálózatot, amelynek célja megkönnyíteni a külhoni magyar vállalkozókkal való kapcsolatteremtést és üzletkötést, az etnikai adottságokra építve gyümölcsöztetni a helyi szakemberek szellemi tőkéjét és gyakorlati tapasztalatát. A Kárpát Régió Üzleti Hálózat első üzletfejlesztő irodája három hónappal ezelőtt Kolozsváron alakult meg, utána hasonlók követték Romániában Nagyváradon, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön, Szlovákiában Dunaszerdahelyen és Kassán, Szerbiában Szabadkán és Újvidéken, Horvátországban Eszéken, Ukrajnában Ungváron. A kolozsvári láncszem kezdeti szakaszának tapasztalatairól készítettünk interjút Vass Attila irodavezetővel, amelyből kiderül, hogy a hazai magyar üzletemberek még nem ismerik kellő mértékben ezt a fajta segítséget, amely számukra akár kedvező változásokkal is kecsegtethet, vagy az is meglehet, nyaralás utánra halasztották igénybevételét.
A kolozsvári iroda vezetője Vass Attila közgazdász, adószakértő, asszisztense pedig Bíró Biborka Eszter jogász. Szerintük az eltelt első három hónap alatt az előzetes számításnak megfelelően alakult forgalmuk. A főnök pontosabban fogalmaz:
– A legnagyobb érdeklődés magyarországi cégek részéről érkezett, amelyek Romániában, főleg Erdélyben szeretnének vállalkozásba kezdeni, tevékenységükkel terjeszkedni. Ők kapcsolatokat, partnereket kerestek nálunk, eddig körülbelül ötvenen.
– Milyen gazdasági ágazatokban?
– Számítástechnika, programozás, építkezési szektor, különböző ipari termékekkel való kereskedés, humán erőforrási szolgáltatások terén érdeklődtek.
– A kapcsolatteremtésben fontos az ismertség, népszerűség, a személyes kapcsolatok kialakítása. Önök hol és hogyan gyakorolták ezt?
– Részt vettünk egy magyarországi, a külgazdasági szakemberek számára szervezett konferencián, amelyen sok olyan vállalkozóval találkoztunk, akik érdekeltek a tevékenységük itteni kiszélesítésében. Ott voltunk a 30. Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor gazdasági kérdéseket taglaló sátrában, ahol előadásokat szerveztünk, szeptemberben részt veszünk a Romániai Magyar Üzletemberek Egyesülete által rendezett találkozón. Szóval ezek a rendezvények folyamatosan zajlanak.
– Milyen más eredményt tudnak felmutatni?
– Feltérképeztük a helyi szakembereket, a könyvelőket, az ügyvédeket, a jegyzőket, és ezt az adatbázist folyamatosan feltöltjük.
– Mi az, amit nem sikerült az elképzelt terv szerint megvalósítani?
– A helyi vállalkozókkal való kapcsolat felvétele vonatkozásában még van pótolnivalónk, mert körükben nem vagyunk eléggé ismertek. Kevesen jelentkeztek eddig, pedig a kolozsvári irodához öt megye tartozik: Kolozs, Máramaros, Beszterce-Naszód, Fehér és Hunyad.
– Romániában ezekben a hónapokban legalább kétféle, gazdasági és politikai válság tombol. Érezhető-e ez a vállalkozói életben?
– Erősen érződik a krízis, mert minden egyes üzleti döntés előtt nagyon óvatosak a vállalkozók, a kockázatokat minimálisra próbálják csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy körültekintőbben terjeszkednek, kevesebbet fektetnek be, és a döntési-kivitelezési folyamatok lelassultak. Mindezek ellenére a mi területünkön még ilyen körülmények között is hetente két-három cég alapítására került sor azok közül, akikkel mi tárgyaltunk.
– Történt-e valami érdekes esetük a három hónap alatt?
– Általában nem, mert minden érdeklődő kielégítő választ kapott. De azért akadt olyan hazai vállalkozó, aki pénzt szeretett volna kölcsön kapni tőlünk. Mi azonban nem vagyunk pénzintézet, csak a lehetőségeket tudtuk neki felsorolni. Minden irodának megvannak a maguk sajátosságai. A nagyváradi kollégámhoz a határmenti megyék tartoznak, ezért közvetlen kapcsolatban van a határon túli megyékkel is. A tömbmagyar területen működő irodában számszerűleg több a magyar vállalkozó. Ha olyan anyaországi kérés akad, amely egész Erdélyre vonatkozik, akkor elosztjuk a munkát a négy iroda között. Fontos, hogy a helyi vállalkozók jelentkezzenek, érdeklődjenek, mutassák meg terveiket, ismertessék velünk problémáikat, mire lenne szükségük, hogy jobban konszolidálják vállalkozásukat. Sok olyan jelzést kaptunk, hogy majd a nyár elmúltával fognak jelentkezni.
A Kárpát Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodája minden hétköznap 9–16 óra között várja ügyfeleit. Elérhetőségei a következők: Horea út 3. (a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara épülete), I. emelet, 105-ös szoba, tel./fax: +40372-302-933, 04736-301-495, www.crbnetwork.eu, attila.vass@crbnetwork.eu, office@crbnetwork.eu.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Az Aradi magyar sajtó napja
Nemcsak tájékoztatás – szolgálat!
Az Alföld című napilap első számának 1861. augusztus 1-jei megjelenése 140. évfordulója alkalmából került első alkalommal megrendezésre az Aradi magyar sajtó napja. Ezt azóta minden évben megrendezzük, mikor szerényebb, mikor bőségesebb körülmények között.
Bár a tavalyi, 150. évforduló ez utóbbira adott lehetőséget, az idei is igyekezett kitenni magáért, ami – hála a szervező PRO PRESENS Alapítványnak és a támogató Polgármesteri Hivatalnak – sikerült is.
Szombaton délelőtt a Jelen Háznak az erre az alkalomra külön berendezett teraszán előbb Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket, meghívottakat, olvasókat, no meg korábbi és jelenlegi újságírókat.
Bognár Levente alpolgármester, az RMDSZ Arad megyei elnöke annak a reményének adott hangot, hogy az aradi magyar sajtónak nemcsak múltja és jelene volt, illetve van, hanem jövője is lesz. Naponta kézbe véve a Nyugati Jelent, érezzük, hogy vagyunk – tette hozzá.
A Remember – 150 év aradi magyar sajtó című konferencia keretében elsőként Jámbor Gyula az aradi magyar sajtó múltjáról és jelenéről tartott összefoglaló előadást, ám nem ragadt le szigorúan e témánál, hanem ennél sokkal bővebb kitekintést nyújtott az írott sajtó első nyomainak világszintű megjelenésétől egészen napjainkig, amikor sokan már annak halálát jósolják.
Balta János imázs- és terjesztési igazgató egy, a szórványban, öt megyében megjelenő magyar napilap mindennapos küzdelmének a hátterébe nyújtott betekintést, az anyagi háttér biztosításától – főként a jelenlegi gazdasági válság idején – egészen a terjesztés nehézségéig. Meggyőződését fejezte ki, hogy munkánk nemcsak a tájékoztatásban merül ki, hanem azt szolgálatként kell felfogni. Nem hagyhatta megjegyzés nélkül a technika fejlődése nyújtotta előnyöket, de azt sem, hogy a fiatalok inkább fordulnak a világháló felé, semmint, hogy kézbe vegyenek egy újságot.
A szombati ünnepet megtisztelte jelenlétével dr. Havasi János, a magyarországi Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) igazgatóhelyettese, határon túli különmegbízott, aki hozzászólásában vázolta az anyaországi írott sajtó helyzetét, valamint a közmédia körülményeinek az alakulását, átmeneti állapotnak minősítve a jelenlegit. Egyúttal jelezte: csodálattal figyeli az erdélyi magyar lapok erőfeszítéseit az olvasóréteg kiszolgálása érdekében. Kérdésre válaszolva elmondta: ha azt akarjuk, hogy a Kossuth Rádió középhullámú adása ne szűnjön meg romániai idő szerint 22 órakor, akkor levelekkel, e-mailekkel kell „bombázni” az MTVA legfelsőbb vezetőségét, hadd lássák az igényt...
Rövid kávészünet után – miközben a résztvevők meglátogathatták az ez alkalommal berendezett sajtótörténeti kiállítást – előbb Ujj János tartott átfogó történelmi áttekintést arról, hogy jutott el Arad arra a szintre, hogy a helyi polgárság felkarolja a kulturális kezdeményezéseket, így előbb a napilapok, majd a kulturális kiadványok megjelenését is. Puskel Péter – aki a tavalyi kerek évfordulóra jelentette meg 150 év a Gutenber-galaxison című kötetét – ezúttal aradi, nemcsak sajtótörténeti kuriózumokat idézett fel, amolyan előzetesként újabb készülő könyvéből, amely aradi elsőbbségekről szól majd.
Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke – a sajtó témakörénél maradva – azt a kérdést vetette fel, hogy közművelődési kiadványuknak, a Havi Szemlének hol a helye: csak Arad és környéke alkotóira figyeljen, vagy tekintsen ki az egész Kárpát-medencére? Egy azonnali reagálás szerint ajánlatosabb lenne szűkebb pátriánkra korlátozódnia.
Faragó Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő a sokrétű informálódási lehetőségre utalva úgy vélte, ezen a piacon kell megtalálnia helyi, pontos és friss tudósításokkal a helyét a Nyugati Jelennek. Ugyanakkor kifejezte azt a meggyőződését is, hogy az online-é a jövő.
A különböző felekezetek képviselői közül Király Árpád római katolikus marosi főesperes kért szót, értékelve a Nyugati Jelen Hitélet oldalát, amely gazdag egyházi hírekkel szolgál.
A kialakult beszélgetés során felmerült a fiatalok minél hatékonyabb bevonása a különböző művelődési tevékenységekbe, többek között azért is, hogy ne vesszen ki az olvasás kultúrája.
A rendezvény alkalmából megjelent A Remember – 150 év aradi magyar sajtó című 2011–2012-es sajtó évkönyv is, amelyet valamennyi résztvevő ingyen kapott meg, és a Jelen könyvesbolt melletti olvasóteremben augusztus 10-ig naponta 10–17 óra között nyitva tartó sajtótörténeti kiállításon is hozzá juthat.
Ebéd után borkóstoló következett a Wine Princess közreműködésével, amelyen Bálint Zoltán élvezetes előadása kíséretében ismerkedhettünk meg egy fehér, egy rosé és három vörös borral.
És nyilván, nem hiányozhatott az ünnepi torta sem.
Aztán előkerült Simonfi Imre hegedűje is, és kezdődhetett a nótázás.
Egy biztos: az idei aradi magyar sajtónap is jól sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, mint a már közhelyként gyakran elhangzó búcsúzkodás: Jövőre ugyanitt!
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

N y i l a t k o z a t
Augusztus 1-jén késő este két fiatalembert vertek meg Nagyváradon, csak azért, mert magyarok. A sértettek négy napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek – hangzik a tömör híradás. A velük szemben durva lelki és testi erőszakot alkalmazó, tucatnyi garázdálkodó román fiatal a román himnusz eléneklésére kényszerítette őket, és magyar beszédük miatt szidalmazott, védtelen áldozataikat többszörösen megalázva, arra szólították fel, hogy költözzenek Magyarországra.
Az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) – miként minden hasonló esetben – határozottan fölemeli szavát a váradi magyar ifjak védelmében. Aggasztónak tartja, hogy a Kárpát-medencei magyarverések megszakadni látszó sorozata éppen a nemzeti türelemről ismert Erdély földjén, nevezetesen Szent László városában újult ki.
Visszautalva a legutóbbi kormányváltozás óta lábra kapott és hivatalos szinten is megszaporodott magyarellenes megnyilvánulásokra, a román kormány figyelmét is felhívjuk a fájdalmas nagyváradi esetre, és reményünket fejezzük ki az iránt, hogy az ügy törvényes intézésében a rendőrség a továbbiakban is a kezdeti szigorral és következetességgel fog eljárni.
Nagyvárad – Budapest
2012. augusztus 6.
Lomnici Zoltán, az EMT elnöke
Tőkés László, az EMT erdélyi tagja

Soós Sándor: a résztvevők éltetik a rendezvényt
Holnap rajtol az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által immár nyolcadik alkalommal megszervezett EMI-tábor, amelyre idén új helyszínen, a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton kerül sor. A tábor újdonságairól, a meghívottakról, valamint az idén 10 éves EMI jövőjéről Soós Sándorral, a fesztivál főszervezőjével beszélgettünk.
– Idén nyolcadik alkalommal szervezitek meg az EMI-tábort. Hogyan fejlődött az évek során a fesztivál?
– Az EMI-tábor évről évre fejlődik és bővül mind programkínálat, mind infrastruktúra szempontjából. Visszatérő táborozóink kivétel nélkül úgy vélik, hogy dinamikus rendezvényről van szó, ahol mindenki megtalálja a számára ideális programot. Az elmúlt években a koncertek mellett az előadásokat is egyre nagyobb népszerűség övezte, ez már kezdetektől célunk volt, hiszen így folyamatosan erősíthetjük a nemzeti öntudatot a résztvevőkben.
– Miért költözik idén más helyszínre – Gyergyószentmiklósról a 12 kilométerre található Borzontra – a rendezvény?
– Az új helyszín alkalmasabb egy fesztivál megszervezésére, hiszen kiépített járdák, sportpályák, villanyhálózat, ivóvíz és csatornázás is a rendelkezésünkre áll. Eddig szinte a nulláról kellett felépítenünk a tábort, idén már csak a rendezvénysátrakat kell elhelyezni.
– Milyen újdonságot emelnél ki a programkínálatból?
– Idén első alkalommal várja a látogatókat a Székely Nemzeti Tanács Autonómia- és a helyi tanács Gyergyóalfalvi sátra. Újdonság lesz emellett a kisszínpad délutáni programkínálata, ahol humorral, színjátszással, operettel és diákzenekarok fellépésével találkozhatnak az érdeklődők.
– Kikkel találkozhatnak majd a rendezvény előadásain az érdeklődők?
– Az előző évekhez hasonlóan a Fidesz és a Jobbik képviselői tartanak előadásokat, emellett mindegyik romániai magyar politikai képviseletet meghívtuk, hiszen az EMI-tábor egyik kiemelt célja, hogy a nemzetpolitika asztalához ültesse a politikusokat, akik olyan közös célokról tárgyalhatnak, mint az autonómia, a magyar nyelvhasználat kiszélesítése, az állami magyar egyetem létrehozása és a magyar szakok megvédése, a szórvány segítése, a népesedés kérdésének megoldása. Ugyanakkor nem lesznek jelen az MSZP, a Lehet Más a Politika (LMP), valamint a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) képviselői, hiszen nem kívánjuk ezeket a politikai alakulatokat Erdélybe importálni, illetve népszerűsíteni.
– Említetted, hogy a tábor célja napirenden tartani a nemzetpolitikai kérdéseket. Hogyan látod ennek gyakorlati hasznát?
– Sajnos ezt lehetetlen felmérni. A mi dolgunk a tematizálás, hiszen minél többet beszélnek egy témáról, annál nagyobb az esély arra, hogy ténylegesen is történik valami. Egy-egy kerekasztal-beszélgetés során ugyanakkor a közönség nemcsak kérdez, hanem feladatot is ad a politikusoknak, kifejezve elvárásait.
– Ki a fesztivál célközönsége?
– Minden magyar. Elsősorban a magyar családokat szeretnénk megszólítani, célunk, hogy a rendezvényen a gyerekektől az idősekig mindenki megtalálja a számára érdekes programot. Az EMI-tábor látogatói ugyanakkor nagyrészt fiatalok – iskolások, egyetemisták és fiatal házasok.
– Az idei tábor mottója a „Higgyünk népünk fölemelkedésében”. Mondanál erről néhány szót?
– Mindszenty József bíborostól származik az idézet, aki 120 éve született. Szervezőtársaimhoz hasonlóan úgy vélem, hogy jelenleg erre lenne szüksége a kisebbségi magyarságnak, amely már nem hisz a felemelkedésben, alapvető jogainak megszerzésében, a Kárpát-medencei magyarság jövőjében. Emellett Mindszenty élete és munkássága is mindenképpen iránymutató, az egykori bíborost a tábor több programján keresztül ismerhetik majd meg az érdeklődők.
– Milyen költségvetésből, támogatásból valósul meg az EMI-tábor?
– Fontos megjegyezni, hogy a közel 130 szervező kivétel nélkül önkéntes munkát végez. A rendezvényt több önkormányzat és megyei tanács is támogatja, mindez azonban az összköltségvetésnek alig 20 százalékát teszik ki, az árusok pedig többnyire nem pénzzel, hanem például a meghívottak elszállásolásával segítik a fesztivált. A fennmaradó szükséges pénzösszeget a belépők ára jelenti, így elmondhatjuk, hogy az EMI-tábort a résztvevők tartják életben.
– A tábort megvalósító, általad alapított Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) idén tízéves. Hogyan látod a szervezet jövőjét?
– Tíz év egy ember életében hosszú idő, de egy egyesületnek nem ez alapján, hanem nemzeti időszámítás szerint kell szerveződnie. Az EMI szempontjából így nem beszélhetünk fordulópontról, ezzel szemben számunkra valóban fontos évforduló. Az én generációm lassacskán kinő az ifjúság fogalmából, és szeretné továbbadni a fiatalabbaknak, amit felépített. Egyértelmű, hogy egy generációváltás nem egy egyszerű folyamat, minden bizonnyal az EMI is változik majd az újabb tagok igényei szerint, alapítóként azonban figyelnünk kell arra, hogy soha ne térjen le a nemzet szolgálatának útjáról. Nem magunkért, hanem a magyarságért hoztuk létre az EMI-t. Továbbra is egy bővülő szervezetről beszélhetünk, amely egyértelműen bizakodásra ad okot.
L. Cs. T.
Krónika (Kolozsvár)

Miniszterfejek hullanak Bukarestben
Felelős politikusok és vezetők helyett a fejetlenség és a káosz uralkodik Bukarestben, miközben egyik tévedéséből a másikba esik a román alkotmánybíróság is. A bírálatok és a politikai nyomás miatt lemondott tegnap a belügyminiszter. Az államfő lemondatásáról lefolytatott népszavazás végeredményéről ugyanakkor továbbra sincs végleges döntés, sőt még arról sem, hogy mikor határozzanak. Kijavította korábbi határozatát a román Alkotmánybíróság, miután annak szövege megjelent a Hivatalos Közlönyben. A bírák ahhoz az augusztus 2-i határozathoz írtak hozzá egy mondatot, amelyben elutasították a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán benyújtott óvásokat. A határozat eredeti változata szerint a külföldön élő román állampolgárokat nem kell felvenni az állandó választási jegyzékbe. A hétfőn betoldott kiegészítésből ezzel ellentétben az derül ki, hogy igenis szerepelniük kell a névjegyzékben a határokon kívül élő román állampolgároknak is.
A kiegészítés és az ahhoz fűzött lábjegyzet a Realitatea.net hírportál szerint hétfőn 14 óra körül jelent meg az alkotmánybíróság honlapján, a döntés szövegét tartalmazó fájlban. A lábjegyzet szerint a betoldott mondat azt követően került bele a határozat szövegébe, miután az megjelent a Hivatalos Közlönyben, kimaradása az eredeti szövegverzióból pedig szerkesztési hibának tulajdonítható. A kicsinyesnek tűnő incidens azonban jelentős, hiszen a határozatot értelmezve a kormány azt állította: a referendum érvényességi küszöbét a parlamenti választásokról szóló törvény alapján kell megállapítani, az pedig valóban nem számol a külföldi román állampolgárokkal. Csakhogy a határozatba utólag betoldott mondat világosan kimondja: az államfőválasztásról, illetve a népszavazásról szóló törvény az alapja a küszöb megállapításának.
A július 29-i népszavazás eredménye a választói névjegyzékben szereplő személyek számától és az erre alapuló érvényességi küszöbtől függhet, amelyet az alkotmánybíróság augusztus 31-én készül bejelenteni. Ez az időpont azonban a testület tagjainak határozottságát is mutatja. Eredetileg ugyanis a bírák szeptember 12-re halasztották döntésüket.
Ugyanakkor az alkotmánybíróság már tisztázni kényszerült egy korábbi kérését is: a testület hétfőn újabb, a kormánynak küldött átiratban pontosította, hogy nem a választói névjegyzék mostani aktualizálását kéri – ahogy az a korábbi átiratában félreérthető –, hanem a referendum előtt aktualizált névsorokat.
A Mediafax hírügynökség hivatalos forrásból úgy tudja: a félreértés oka az, hogy az egyik alkotmánybíró tévesen diktálta le a testület döntését, amelyet átiratban közöltek a kormánnyal. A téves szöveg alapján pedig a kabinet már minireferendum lebonyolítására készült. Időközben a népszavazás körül kialakult fejetlenségek miatt hétfőn lemondott Ioan Rus, a közigazgatási és belügyi tárca vezetője.
A politikus azzal indokolta döntését: az utóbbi napokban hatalmas politikai nyomás nehezedett rá, méghozzá több irányból is, Traian Basescutól Crin Antonescu ügyvivő államfőig. Emellett az elmúlt napokban éles bírálatok érték a belügyminisztériumot a választási névjegyzékek körül kialakult káosz kapcsán.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Erdély.ma

Az Emberi Méltóság Tanácsának közleménye a nagyváradi magyarverés ügyében
Az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) felhívja a román kormány figyelmét a néhány nappal korábban Nagyváradon történt incidensre, amelynek során két magyar fiatalembert megvertek Nagyváradon.
Az EMT augusztus 6-án, hétfőn kiadott közleménye – amelyet Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke, valamint Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMT erdélyi tagja írt alá – emlékeztet az augusztus 1-jén Nagyváradon történtekre: román fiatalok megvertek két fiatalembert, a román himnusz eléneklésére kényszerítette őket, és magyar beszédük miatt szidalmazott, védtelen áldozataikat többszörösen megalázva, arra szólították fel, hogy költözzenek Magyarországra.
Mint írják, az EMT határozottan felemeli szavát a váradi magyar ifjak védelmében, és aggasztónak tartja, hogy „a Kárpát-medencei magyarverések megszakadni látszó sorozata éppen a nemzeti türelemről ismert Erdély földjén, nevezetesen Szent László városában újult ki”.
„Visszautalva a legutóbbi kormányváltozás óta lábra kapott és hivatalos szinten is megszaporodott magyarellenes megnyilvánulásokra, a román kormány figyelmét is felhívjuk a fájdalmas nagyváradi esetre, és reményünket fejezzük ki az iránt, hogy az ügy törvényes intézésében a rendőrség a továbbiakban is a kezdeti szigorral és következetességgel fog eljárni” – áll az EMT közleményében.
Krónika (Kolozsvár)

Felesleges nyűg lenne a minicenzus a polgármesterek szerint
Abszurdumnak tartják a Krónika által megkérdezett polgármesterek a kormány azon tervét, hogy mininépszámlálás révén derítsék ki, valójában hány, választójoggal rendelkező polgár él az országban. Amennyiben valóban megszervezik, a cenzus terheit az önkormányzatoknak kellene viselniük, és a polgárok megszámlálásának megszervezése és lebonyolítása is a helyi hatóságokat terhelné. A polgármesterek szerint egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig.
Antal: nem küldjük terepre az embereket
Nonszensznek nevezte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a mininépszámlálás ötletét. „Tavaly már januárban elkezdődött a felkészülés a népszámlálásra. Májusra már kialakultak a körzetek, próbanépszámlálást is tartottunk. Sepsiszentgyörgyön összesen 350 személy dolgozott rajta, őket az állam fizette” – sorolja az elöljáró annak okait, hogy miért lenne értelmetlen egy ilyen erőfeszítés és anyagi ráfordítás után újra végigcsinálni ugyanazt. Egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig. „Nonszensz felvetés, nem fogjuk terepre küldeni az önkormányzati dolgozókat ahelyett, hogy az építési engedélyekkel foglalkoznának” – jelentette ki.
Antal Árpád szerint ha volna rá politikai akarat, inkább annak a három-négy intézménynek az adatait kellene összehangolni, amelyek személyi adatokkal dolgoznak. Mint elmondta, Kovászna megyében például a lakosság-nyilvántartó 231 ezer, a statisztikai hivatal pedig 223 ezer személyről tud, a tavalyi cenzuson pedig 206 ezret számoltak össze. Mindemellett az elöljáró úgy véli, eleve nem volna szabad egy ilyen felvetésnek alávetni a referendum érvényességét. „Olyan ez, mintha akkor változtatnék a szabályokon, amikor már lefújták a mérkőzést” – szögezte le.
Boc sem engedi az alkalmazottait
Kifogásolja Emil Boc kolozsvári polgármester is, hogy a kormány által elrendelt mininépszámlálást a helyi önkormányzat alkalmazottainak kellene lebonyolítaniuk. Az elöljáró pénteken tárgyalt Ioan Rus azóta lemondott belügyminiszterrel, akinek kifejtette, a hivatal amúgy is személyzethiánnyal küszködik, hiszen ebben az időszakban sokan szabadságon vannak. „Nem értem pontosan, hogy kiknek kellene elvégezniük a cenzust. Az azonban bizonyos, hogy a kolozsvári önkormányzat alkalmazottainak más feladatokat kell ellátniuk nap mint nap, így semmiképpen nem nélkülözhetjük őket” – magyarázta Boc.
A polgármester aggályaira reagálva Ioan Rus úgy vélekedett, ha egyes önkormányzatok és megyei tanácsok nem tudnak megfelelő számú személyzetet biztosítani, akkor külföldről kell a cenzust lebonyolító alkalmazottakat „importálni”. Rus korábbi nyilatkozata szerint a mai nap folyamán mindegyik hivatalnak elküldik a mininépszámlálás megszervezésére vonatkozó részletes leírást.
Boc egyébként azt mondja, hogy a választói névjegyzék aktualizálása megtörtént, a lakosság-nyilvántartó hivatalt már akkor felszólította a lista összeállítására, amikor átvette a városvezetői mandátumot. „Kolozsváron a június 10-ei helyhatósági választásokon használt adatokhoz képest mintegy ezerrel kevesebb személy rendelkezik választójoggal az elhalálozások és költözések miatt, az új összesítést a belügyminisztériumnak is elküldtük „ – szögezte le az elöljáró.
Nagykároly: nincs jog a törlésre
Kovács Jenő nagykárolyi polgármester szerint is értelmetlen a mininépszámlálás, a referendumnak ugyanis meglátásban semmi köze sincs a választói névjegyzékekhez, amelyeket az önkormányzatok állítanak össze. Az elöljáró ugyanakkor úgy véli, lényegtelen, hogy ki hol lakik, a döntő az állampolgárság. Viszont elmondta, az önkormányzat listáin olyanok is szerepelnek egy-egy lakcímen, akik már rég nem laknak az illető ingatlanban, mivel a polgármesteri hivatalnak csak adott feltételek mellett van joga törölni valakit a választói névjegyzékből. Elmondta: Nagykárolyban ismer olyan esetet, hogy a választói névjegyzékben ugyanazon a lakcímen három család szerepel.
Bár tudják, hogy ezek eladták egymásnak a házat, sőt arról is értesültek, hogy a régi tulajdonosok Németországban meghaltak már, mivel őket erre hivatalosan nem kérték fel, nem volt jogi alapjuk törölni a nem ott lakó személyeket a választási névjegyzékből. „Ez egy jogi kérdés, amit tisztázni kellene, de nem ilyen hirtelen és nem a referendum után – fejtette ki az elöljáró. – Nem az önkormányzatok listáira kellene alapozniuk, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy kinek van állampolgársága, és hogy öszszesen hányan kellene lennünk a szavazólistákon.”
Maros megye: aktuális névjegyzékek
A Krónika által megkeresett Maros megyei illetékesek viszont egybehangzóan arról számoltak be, hogy ők rendszeresen aktualizálják adataikat, így azok most is naprakészek. Marosvásárhely polgármesteri hivatala például közleményben mutatott rá, hogy a 3440 oldalas listájukat a törvénynek megfelelően, július 5-én aktualizálták. A nyilvántartás szerint a városban ezelőtt egy hónappal 128 711 személy rendelkezett szavazati joggal. Nagyernye polgármestere, Jánosi Ferenc pedig egyenesen idiótaságnak tartja, hogy egy újabb cenzusra kerüljön sor.
„Nincs miért újraszámoltassák Nagyernye lakóit, mert amikor kellett, mi pontos munkát végeztünk. Nálunk a halottak nem szerepelnek a nyilvántartásban, hisz időben frissítjük a listákat” – fejtette ki a Maros megyei nagyközség polgármestere. Takács Olga, Koronka frissen választott községgazdája sem tartja ésszerűnek a népszámlálás megismétlését. „Nálunk mindenki ott van a nyilvántartásban, akinek ott kell lennie. Havonta aktualizáljuk a lajstromot, ezért úgy gondolom, rendkívül pontos” – nyilatkozta a polgármesternő.
Szerinte az egyetlen gondot mindössze a külföldön elhunyt személyek adatai jelenthetik, ugyanis nem minden egyes hozzátartozó jelenti be a koronkai önkormányzatnál, távozott rokona halálát. Amennyiben csak a választási listát kell tüzetesebben átnézni, Csíkfalva polgármesteri hivatalának sem jelentene különösebb gondot a lajstrom felfrissítése, állítja a nyárádmenti község elöljárója, Balogh István. „A gond ott kezdődik, ha odatesznek házalni, mert azt nemigen vállalhatjuk. Egyetlen szakreferensem van, azt nem küldhetem kilincselni mind az öt faluba” – szögezte le Balogh.
Krónika (Kolozsvár)

"A marosvásárhelyi RMDSZ-t meg kell újítani!"
– Interjú dr. Kelemen Atillával –
A marosvásárhelyi magyar közvélemény rendkívül nagy érdeklődéssel követte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete körüli bonyodalmakat. Vélemények hangzottak el a sajtóban pró és kontra. A dolog lényege: a helyhatósági választásokat követően döntés született, hogy a városi szervezetet újra kell szervezni. Az újraszervezéssel egy öttagú bizottság foglalkozik, amelynek feladata megállapítani a teljesen új struktúrát, amelyet majd a szeptember 30-ra kitűzött újraalakuló ülésen elfogadnak.
A városi szervezet újraszervezésének szükségességéről, a kialakult helyzetről, az őszi parlamenti választásokra való felkészülésről beszélgettünk dr. Kelemen Atilla megyei elnökkel.
– Elnök úr a minap úgy fogalmazott, hogy egy ideig ki volt vonva a forgalomból. Örülünk, hogy visszajött, egészséget kívánunk önnek. Amíg nem volt itthon, sok minden történt Marosvásárhelyen, s különösen a vásárhelyi RMDSZ-ben...
– Nem látom olyan tragikusnak, mint ahogy egyesek beállítják, azt hiszem, hogy a marosvásárhelyi szervezet megújulása nem téma. Meg kell újítani. Ezt nem feltétlenül úgy kell felfogni, hogy akik eddig aktiváltak ebben a szervezetben, most mind egy szálig kidobjuk, és utána teljesen új emberekkel indulunk. Nem. Régen felvetődött a kérdés, hogy a tizenhárom városi körzet nem tudja ma már azt a mozgósítást véghez vinni, amit a magyarság elvárna tőlük, és természetesen új koncepcióra van szükség. Ez a koncepció nem ma született meg, hiszen már évek óta beszélünk arról, hogy hat-hét, esetleg nyolc kerületté kellene átszervezni a tizenhármat. Ennek bizonyos aktualitását az adja, hogy néhány körzeti elnök az utóbbi időben, pont a választások idején cserben hagyta az RMDSZ-t. Tehát ezekben eleve újítani kell. Meg kell szervezni, nem úgy, ahogy ezelőtt három és fél évvel zajlottak a választások, hogy a gyűlésterem ajtajában térden kiállított tagsági könyvet osztogattak néha egészen furcsa csapatoknak. Úgy gondolom, egy egészséges megújulás a városi szervezetnek csak előnyére fog válni. Természetesen az új struktúrában a régieket is el tudom képzelni, meg kell találni a helyüket a régieknek is ezekben, és azt az új lendületet, amit esetleg ez az átszervezés hozni tud, jó lenne, ha még a parlamenti választások előtt kamatoztatni tudnánk.
Az átszervezéssel megbízott csoport egy nagyon érdekes gondolattal foglalkozik: a városban létező választókerületek köré építené ezeket az új körzeteket, hogy ezek kontrollja, mozgósító ereje hasson ezek felé a kollégiumok felé.
Úgy gondolom van egy csomó jó ötlet, és minden ilyesmire nyitott kell legyen egy szervezet, úgy ahogy a megyében is több olyan választókerületünk van, például a dicsőszentmártoni, a marosludasi, szászrégeni kerület. Ezeket is újra kell szervezni. Tehát nemcsak Marosvásárhelyen van probléma, a megyében is vannak olyan munkáink, amit gyorsan el kell végezni, hogy megfelelően tudjanak képviselni az őszi választásokon.
– Természetesen máshol is vannak gondok. Azonban Vásárhelyen volt egy botrányos választmányi ülés, amelyen több körzeti elnök, sőt volt olyan körzeti választmány is, amely testületileg visszalépett, mert az emberek úgy érezték, hogy semmibe veszik a két évtizedes munkájukat.
– Én rossznak találom ezt a lemondást, és semmi olyant nem tudok elfogadni, hogy csak megújult struktúrában gondolkozzék valaki. Mindent, ami jó, fel kell használni, minden újat, ami a szervezetet előre viszi, használni kell. Számomra az olyan szlogenek, mint a szervezet megfiatalítása üres szóvirág, hiszen azt, aki jó egy szervezetben, korától függetlenül használni kell. Sok ügyes fiatalt ismerek, akit szintén használni kell, de nagyon sok olyan időset is, akit kár lenne csak azért holtvágányra tenni, mert elért egy bizonyos korhatárt. A szervezet úgy működik, hogy mindenkinek a hatékonyságát kell felmérni, és lehetőleg nem személyes bosszúhadjáratokat folytatni, mert annak semmi értelme, és abból semmi jó nem származik.
– A városi szervezet újraalakuló ülését szeptember 30-ra tűzték ki. Nem gondolja, hogy kissé késő, hiszen alig egy hónap múlva kezdődik az őszi választási kampány? Ki fog mozgósítani például, ha még nem működik esetleg olajozottan a szervezet?
– Attól függ, hogy az előkészületeket ez a bizottság hogyan tudja keresztülvinni. Nem tartom ezt a dátumot kőbe vésett időpontnak. Ha idejében úgy elő tudjuk készíteni ezt a megújítást, hogy ez termékeny legyen, akkor meg kell lépni, ha nem, akkor majd el kell dönteni, melyik az a dátum, amelyik a legalkalmasabb.
– Egyesek úgy érzékelik, hogy gazdátlanná vált a marosvásárhelyi RMDSZ.
– Valóban vannak ilyenek, de határozottan állítom, nem így van. Az RMDSZ városi szervezetének van egy elnöke, az elnök benne van abban a bizottságban, aki ezért az egész átszervezésért felel. Az elnök úr tudott a bizottság összes döntéséről, és úgy gondolom, a tapasztalatát hasznosan tudja kamatoztatni majd ebben az átszervezésben is.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Mesterek és barátok
Olvastatókönyvnek nevezi Borcsa János új kötetét (Értékkeresők – értékalkotók. Kritikák, portrék, tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2012.) Váry O. Péter a Háromszékben közölt recenziójában. (2012. június 30.)
Borcsa könyve első ciklusának a beszédes Mesterek címet adta. Akikről könyveik kapcsán ír (a közlés rendjében): Beke György, Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Jancsik Pál, Kántor Lajos, Murvai Olga, Király László, Láng Gusztáv, Méliusz József, Molter Károly, Pomogáts Béla. A második a szintén sokatmondó Barátok címet viseli, benne az idejekorán eltávozott Boér Géza mellett olyan kortárs szerzőket „olvastat” Borcsa tanár úr, mint (ugyancsak a közlés rendjében) Bogdán László, Bölöni Domokos, Cseke Péter, Egyed Emese, Fekete Vince, Ferenczes István, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagy Attila, Tompa Andrea.
Mazsolázzunk ezekből a szövegekből! Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyve kapcsán ezt olvassuk: „Az állambiztonsági gépezetnek a működését, illetve a diktatúrának az egyes ember mindennapjaiban való jelenlétét szemléltetik a kötetben közölt állambiztonsági dokumentumok, s beilleszthetők azon történelmi források közé, amelyek a kommunizmus utolsó tíz-tizenöt évének társadalmi és nemzetiségi elnyomását, valamint az ellenállás különböző, egyéni és kollektív formáit tükrözik Romániában. A tudományt szolgálja ilyen tekintetben a Szem a láncban, de egyúttal erdélyi-romániai társadalmunk erkölcsi-szellemi megújulásához is hozzájárulhat, ahhoz a történelmi tisztánlátáshoz, amely esetleg megóvhat az új demokráciák és a globalizmus nem kevésbé súlyos provokációitól, mint amilyenek elé a letűnt totalitárius rendszerek állították az egyént és a közösségeket az utóbbi ötven-hatvan évben.” Fábián Ernőről megállapítja, hogy „már 1984-ben tisztázta a maga számára – amit nem sokkal később néhány neves írástudó társával meg is valósítanak –: a pártállami keretek és nyilvánosság helyett egy titkos, föld alatti fórumot és nyilvánosságot kell választania, hogy szabadon megnyilvánulhasson. Ez volt számára a Limes-kör 1985–1986-ban. ‘Egyszer s mindenkorra le kell számolni azzal az illúzióval – írta 1984-ben –, hogy egy monolitikus politikai rendszerben el lehet valamit érni érveléssel, a tények és a gondolkodás bizonyító erejével. Az utak elválnak egymástól. Választani kell az eszközlét és a szabad gondolkodás között. Ha valaki a szabad gondolkodást választja, ez a magatartásában, viselkedésében kell megnyilatkozzon, a példaadás erkölcsében.’ (78.) Egy tartalmas írástudói élet végső üzenetének is tekinthető az idézett naplóbejegyzés.” Ferenczes István költői szerepjátékáról ekként vélekedik a szerző: „…nemcsak Esteban Zazpi De Vascos Y Aitzgorri fiktív költő verseit alkotja meg, de hozzájuk egy életrajzot és szellemi portrét is felvázol a kötetet bevezető és záró részben (Prológus helyett, Epilógus helyett), valamint a versek egy részéhez kapcsolódó kommentárokban és lábjegyzetekben, s e létrehozott modell révén egy saját lehetséges pályaalakulást is meglebegtet, illetve szellemi kalandjait is szemlélteti, éppen kétszáz évvel korábbi időbe (1746 hősének feltételezett születési éve, ő maga pedig 1945-ben született) helyezve azt. Így, a koramodernségbe helyezett idegen és távoli költőben mutatja meg önmagát az utómodern kor egyik erdélyi magyar költője.” Király László írói munkásságát így mutatja be: „Az Akasztóhegy című kötet versei Király költői pályájának egy markáns vonulatát mutatják be, éspedig a tág értelemben vett szülőföld, azaz egy érzület, a hazával kapcsolatba hozható érzésvilág, valamint egy eszmekör ihlette és szülte versek sorozatán keresztül. Ez az érzület és eszmekör különben Király regényvilágában is jelen van, a Kék farkasok (1972) fiatal költő hőséből egy alkalommal például felkiáltásként szakad fel az érzés: ‘Uramisten, milyen nagy dolog, amikor otthon van az ember, vagy amikor hazatalál!’ Sőt, magának a helynek, az igazi otthonnak a részleteit is felvázolja a huszadik század közepére eső zaklatott gyermekkort felidéző hős: ‘Mert volt nekünk is rendes otthonunk – mondja –, távoli, messzeség vizén úszó otthon, nagy, tisztára sepert udvarral, diófás, szederbokros kerttel, szőlőleveles tornácú házzal, melynek tágas szobáiban egész esztendőn át árván, pókhálósan álltak a nehéz diófa bútorok. Volt otthonunk, ahova haza lehetett menni, de ahol két csodálatos öregember csak nyaranta örülhetett látogatásainknak. A nyár hazavitt, de az ősz elhozott mindig.’ A gyermekkornak ezek a helyszínei a tisztaságra és szépségre emlékeztetik a hőst, mivelhogy – elmélkedik – ‘ez a hely a legszebb, legzavartalanabb emlékek őrzője’, s újra találkozni azzal a hellyel kivételes alkalom a hős számára, hiszen a ‘legmélyebb nyomokat’ véste belé.” Markó Béla Tulajdonképpen minden című, 2009-es kötetének verseiről szólva a kritikus megállapítja, hogy azok nagy részének „nem eszmei az indítéka, hanem nagyon is konkrét-tapasztalati, érzelmi és élményszerű, viszont Markó ezekkel is általában az elvont gondolatiságot célozza meg. A látó szemnek vagy az értő értelemnek a kis dolgokban mutatkoznak meg a nagyok, az általános érvényűek, a konkrétból kiindulva könnyedén jut el az absztraktig, minthogy Markó elvonatkoztatás iránti érzéke és hajlama fokozott, de hasonlóképpen erénye az intenzív képi látásmód. Ugyanolyan könnyedén uralja a logikai ‘mutatványokat’ és konstrukciókat, mint az elemi dolgok és jelenségek plasztikus megragadását. Ennek is, annak is a szépségét érzékelteti a költő.”
Figyelmet érdemlő, hogy jóllehet Borcsa János munkássága korántsem szorítkozik az erdélyi irodalomra, nevét jól ismerik, munkásságát becsülik az anyaországban, hiszen a különböző irodalmi fórumokon rendszeresen jelentkezik kritikáival, tanulmányaival, könyveit értékelően jegyzi a szakma, ő maga elsősorban mégis a szülőföld olvasótáborát siet tájékoztatni, nekünk segít eligazodni – a gazdasági gondok ellenére is meglehetősen gazdag – könyvkínálatban. Az értékfelmutatás nemes feladatát tehát egyetlen pillanatra sem téveszti szem elől. Ezt mutatja az is, hogy a kötet huszonnégy írásából tizenkettő a Székelyföld című folyóiratban látott napvilágot, öt a sepsiszentgyörgyi Háromszék című napilapban, kettő-kettő a Kortárs, illetve a Bárka, egy-egy pedig a Forrás, az Irodalmi Jelen és a Korunk hasábjain jelent meg első közlésként. Az sem érdektelen, hogy viszonylag friss terméséből válogatott a szerző: csak egy-egy szöveg való 2005-ből, illetve 2007-ből, kettő 2008-ból, kettő 2009-ből, viszont hét-hét 2010-ből és 2011-ből, kettő pedig 2012-es keltezésű.
BÖLÖNI DOMOKOS
Szabadság (Kolozsvár)

Félezer fiatal a színjátszás bűvöletében
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) augusztus 2. és 6. között Magyarsároson szervezte meg a XVI. ODFIE Színjátszó találkozót, melynek idén a Vásáros nevet adták. A találkozóra 16 színjátszó csoport nevezett be, a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében.
A rendezvény csütörtök délben érkezéssel, beiratkozással, elszállásolással kezdődött, délután pedig ünnepélyes zenés-zászlós felvonulással köszöntötték egymást és a falubelieket a Magyarsárosra érkezett fiatalok. Az üdvözlő beszédek után bemutatkoztak a színjátszó csapatok, majd a napot hatalmas tábortűz zárta.
Pénteken és szombaton a reggeli áhítat után estig előadásokat nézhettek a résztvevők, valamint a háromfős bíráló bizottság; az előadásokat szakemberek által vezetett műhelymunkák egészítették ki, majd esténként bulik, koncertek oszlatták a verseny lázát. Vasárnap Lakatos Sándor székelykeresztúri lelkész-vallástanár tartott istentiszteletet, majd délután, a gálaműsor keretében történt a díjkiosztás. Az első helyezést a kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nyerte el, második lett Szabéd egyletes csapata, akik a közönség díját is hazavihették, a harmadik díjat pedig a székelyudvarhelyi SZIJUK csapata kapta. A kolozsváriak még egy díjat hazahoztak: Román Esztert a legjobb női alakításért jutalmazták.
Szabadság (Kolozsvár)

A romániai zsidó közösség tiltakozik Dan Şova miniszteri kinevezése miatt
A romániai zsidó közösség elnöke, Erwin Simsensohn hétfőn tiltakozását fejezte ki Dan Şova szenátor parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszteri kinevezése miatt, mert a politikus „cinikus megjegyzésekkel” illette márciusban a hazai zsidó közösséget. „Csakis Romániában fordulhat elő, hogy egy holokauszttagadót neveznek ki miniszterré, ez számunkra elfogadhatatlan” - fogalmazott Simsensholn.
Hozzátette, a zsidó közösség tagjai lojálisak Romániához és minden kormánnyal készek az együttműködésre. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy támogassuk azokat a projekteket, amelyekből az országnak előnye származik. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, amikor egy ilyen személyt neveznek ki miniszternek” - mondta Simsensohn.
Dan Şovát márciusban nevezték ki a PSD szóvivőjévé, és rögtön a kinevezése után sokkolta a közvéleményt azzal a kijelentésével, hogy „egyetlen zsidó sem szenvedett Románia területén. Şova szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşiban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. A pogromért kizárólag a német hadsereg tette felelőssé az újonnan kinevezett miniszter.
A kijelentés után a PSD visszahívta tisztségéből a szóvivőt és javasolták neki, hogy tegyen látogatást a washingtoni holokauszt múzeumba. (mediafax)
Transindex.ro

Egyik jobb, mint a másik...
Kérdéses, hogy akad-e még az országban olyan gondolkodó ember, akit megtéveszt a Ponta–Antonescu páros legújabb vezércsele, a tegnap sebtében bejelentett kormányátalakítás. Már önmagában a kifejezés is kérdéseket vet fel: lehet-e kormányátalakításról beszélni, ha – mint naponta tapasztaljuk – voltaképpen nincs is kormányzás, csak szűnni nem akaró hadakozás?
Nem valószínű, hogy bárki is bevenné a maszlagot, és három hónapnyi, botrányokkal tűzdelt időszak után abban kezdene reménykedni, az új tárcavezetők új lendületet, frissességet hozhatnak az ország vezetésébe. Nemcsak azért, mert az őszi választásokig csak szűk három hónap van még hátra, hanem azért is, mert az új miniszterek még rosszabbak hírében állnak, mint az eddigiek. Elég, ha Mircea Duşa, Hargita megyei románokat féltő politikus belügyminiszteri kinevezésére gondolunk, de említhetnénk Mona Pivnicerut, az igazságügyi tárca élére egyelőre csak javasolt bírót, akinek egyetlen érdeme, hogy visítva védte az igazságszolgáltatás mundérját, amikor Traian Băsescu az általunk is jól ismert gondokat sorolta. Bizakodásra pedig azért sincs semmi okunk, mert a cserék mögött a kényszerhelyzeten, illetve taktikai és megítélési megfontolásokon kívül semmi más nem áll. Lássuk csak, mit is akar leplezni voltaképpen a hatalmas leszámolási lendületben már-már önmagának is hadat üzenő kormányfő. Kezdődött ugyanis a nap Ioan Rus belügyi, illetve Victor Paul Dobre közigazgatásért felelős megbízott miniszter lemondásával. A belügyér gesztusa, ha kissé megkésett is, még akár üdvözlendő is lehetne. Miután az általa vezetett intézmény szervezte a Traian Băsescu leváltásáról szóló népszavazást, és annak sikertelenségét maga ismerte el közvetett módon a választói névjegyzékben szereplők számának közlésével, vélhetően nem akart tovább részt venni főnökei abszurd harcában, melyet senki sem ért, de amelynek, úgy tűnik, egy a lényege: szomszédokkal és lépcsőházfelelősökkel addig számoltatják a szavazatokat, választópolgárokat, holtakat és élőket, míg számukra kedvező eredményt kapnak. Rosszuleshetett Pontáéknak az is, hogy miközben politikai nyomásgyakorlásra panaszkodott, Rus nemcsak Traian Băsescut, hanem Crin Antonescut is megnevezte. A többi helycsere meg szépen elfedte az ország egyre súlyosabb gazdasági helyzetét ismertető, a politikai osztályt szokatlanul élesen bíráló jegybankelnök, Mugur Isărescu hangját. Kit érdekel itt az euróárfolyam, az uniós pénzek lehívásában tapasztalható lemaradás, az Európából begyűrűző újabb válsághullám? Az már csak hab a tortán, hogy este lemondott az amúgy elismert gazdasági szakember hírében álló, vállalkozói világért felelős miniszter, Lucian Isar is, aki eddig leginkább abban fáradozott, hogy külföldi befektetőket próbált Romániába csábítani. Minek nekünk azok? Fő, hogy van hat új miniszterünk, egyik jobb, mint a másik…
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Módosult a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatása
Módosult a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatásáról szóló rendelet - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Nemzetpolitikai Államtitkársága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egészségügyi államtitkársága kedden az MTI-vel.
A közös közlemény szerint a rendelet július 15-ével módosult, az abban szereplő egyes - magyarországi - egészségügyi ellátások utáni, meghatározott mértékű támogatást az Ukrajnában és a Szerbiában élő, magyar nemzetiségű betegek igényelhetik.
A módosított rendelet értelmében a magyarországi egészségügyi ellátás támogatására vonatkozó kérelmet a beteg, illetve annak írásbeli meghatalmazása esetén a beteg hozzátartozója vagy a kezelőorvosa személyesen vagy postai úton nyújthatja be a beteg lakóhelye szerinti országban, az ellátást megelőzően, az erre kijelölt szervezetnél.
Ez a szervezet Kárpátalján a magyarországi Kőszikla Alapítvány, a munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ bevonásával. Utóbbi központ munkácsi és tiszaújlaki intézményeiben történik a magyarországi gyógykezeléshez támogatást igénylő kárpátaljai magyar nemzetiségű betegek ügyeinek teljes körű intézése.
A Vajdaság esetében a Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) Polgári Egyesület irodái látják el ezt a feladatot.
"A fentieken túl bármilyen más, egészségügyi szolgáltatást közvetítő, hazai vagy határon túl működő iroda nem léphet fel - a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatásáról szóló rendelet szerint - támogatott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés közvetítése céljából" - áll a közleményben.
MTI

Svájci lap: Románia Alkotmánybírósága segítség után kiált
Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyért felelős biztosa súlyos aggodalmát fejezte ki a politikai nyomás- gyakorlás miatt, amelynek Románia legfőbb bírái ki vannak téve, annak nyomán, hogy az alkotmánybíróság elnöke levelet írt a Bizottságnak – írja az SDA, Svájc vezető hírügynöksége. Az alkotmánybíróság elnöke, Zegrean Augustin, „sürgös értesítés" megjegyzéssel panaszt nyújtott be az Európai Bizottságához, az Európa Tanácshoz és az ENSZ Emberijogi Bizottságához, Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormányának súlyos beavatkozásai miatt az igazságügy tevékenységébe. A napilap felidézi, hogy a Traian Basescu felfüggesztett államelnök menesztéséről szóló népszavazás eredményességéről az alkotmánybíróságnak kell döntenie, majd felsorolja azokat a „súlyos beavatkozásokat“, amelyeket az elnök a bizottságnak megküldött.
Zegrean szerint az alkotmánybíróság egyik döntése során az egyik bíró azért nem szavazott, mert megfenyegették, őt és a családját is. A kormányfő kétségbe vonta az egyik bíró kinevezésének jogszerüségét. Crin Antonescu ideiglenes államelnök pedig egyenesen kijelentette, hogy a kormány az alkotmánybíróság döntésétől függetlenül kitart Basescu elbocsátása mellett.
Viviane Reding bitosította Zegreant, hogy az Európa Tanács „fokozott figyelemmel kiséri" a Romániai helyzetet és kész garantálni „a jogállamiság tiszteletben tartását, és az igazságszolgáltatás függetlenségét Romániában“.
A biztos kifejtette: nagyon aggódik a bírák megfenyegetése miatt. Felhívja a politikusok figyelmét arra, hogy egy bírát tilos megfélemlíteni a határozatának meghozatala elött, illetve bármiféle retorziót alkalmazni annak kellemetlen döntése nyomán – írja az SDA.
Erdély.ma

Vizsgálódik a diszkriminációellenes tanács a bányavidéki magyarság kiáltványa ügyében
Hivatalból vizsgálatot indított a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) az Új kiáltó szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért! című kiáltvány ügyében, melyben nagybányai magyar értelmiségiek a román nemzetbe való beolvadás veszélyeire figyelmeztetnek.
A Krónika című napilap internetes oldalán idézte a diszkriminációellenes tanács szerdai döntését, mely szerint megvizsgálják: sérti-e a diszkrimináció megelőzéséről és büntetéséről szóló jogszabály előírásait a kiáltvány, amelyet a nagybányai és bányavidéki magyar közélet, művelődés és civil társadalom képviselői, egyházi emberek, politikusok, pedagógusok írtak alá. A Bányavidéki új Szóban közölt, május 31-i keltezésű kiáltvány a többségi román nemzetbe való beolvadás veszélyeire, a magyar oktatás elsorvadására, a magyarság asszimilációjára hívja fel a figyelmet.
A román sajtó az elmúlt napokban figyelt fel a drámai hangvételű szövegre, mely a nagybányai magyarságot hatalmába kerítő betegségről beszél, és a betegség tünetei között a vegyes házasságok terjedését, az anyanyelvű oktatás elutasítását, az elvándorlást, a többségi nemzettestbe való „tiltakozás nélküli belesimulást" említette.
A Kiáltó szó a szülőknek és pedagógusoknak egyaránt üzen. Előbbieknek azt, hogy ne engedjenek az „így jobban érvényesül gyermekünk" divatjának, utóbbiaknak pedig azt, hogy ne csak tanítsák, hanem neveljék is a gyermekeket. A fiatalokat arra buzdítja, hogy magyar barátokat szerezzenek maguknak. A Krónika szerint a kiáltványt azt követően fogalmazták meg, hogy kiderült, a nagybányai magyar élet húzóemberei román osztályba íratták a gyermekeiket, és ezzel negatív példát állítottak a közösség elé.
Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács nagybányai származású elnöke szerdán elmondta, nem vesz részt a vizsgálatban, mivel a kiáltvány két aláírójához is személyes kapcsolat fűzi.
Azt is elmondta, hogy a testület hivatalos fordítást készíttet a kiáltvány szövegéről, mivel a román sajtóban megjelent részek pontatlanok. Ezt követően beidézik a feleket, majd döntenek az ügyben – tette hozzá.
MTI / Krónika
Erdély.ma

MOGYE: magyar fizetéses helyeket ígér az oktatási miniszter
A 2011/1-es számú tanügyi törvény újbóli megszegésére hívja fel a figyelmet a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE). A szakmai szervezet álláspontja szerint azáltal, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége nem hajlandó megosztani a fizetéses helyeket a sikeresen felvételiző, de államilag támogatott hely nélkül maradt román és magyar diákok között, újabb törvénytelenséget követ el.
„Az előző évek során a paritás elve alapján történt a tandíjköteles helyek elosztása, mindannak ellenére, hogy a román tagozatra kisebb átlaggal jutottak be, senkinek nem volt hozzáfűznivalója. Most, hogy a helyzet ideiglenesen változott, a román jelentkezők nagy létszáma miatt már nem érvényesítik a paritás elveit” – áll az RMOGYKE által megfogalmazott tiltakozó levélben, amelyet a peches diákok és azok szülei írnak alá.
A kimaradottak – akik az egyetem vezetőségéhez fordulnak, de ugyanakkor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök segítségét is kérik – még reménykednek a helyzet utolsó pillanat utáni korrigálásában. Mint arról beszámoltunk, a tavaly éppen az RMDSZ politikusainak köszönhetően sikerült növelni a fizetéses helyek számát. „Figyelembe véve, hogy a tavalyi döntéseket egy objektív elemzés előzte meg, kérjük, hogy ez alkalommal is hasonló módon kezeljék a helyzetet, és kezdeményezzék hivatalosan is, hogy paritásos módon egészítsék ki a magyar tandíjköteles helyek számát a MOGYE-n. Abban az esetben, ha a magyar tagozat nem kap tandíjköteles helyeket, fennáll a veszélye annak, hogy a versenyszellem, amelyet az államilag támogatott helyek megtartása érdekében folyik, megszűnjön” – szögezik le közleményükben az aláírók.
Állásfoglalásában az intézmény új rektora, Leonard Azamfirei azonban nyomatékosítani kívánta, hogy szerinte nem a nemzetiség alapján kell osztogatni egy orvosi egyetemen a helyeket, hanem kizárólag a szakmaiságot kell figyelembe venni. Az RMOGYKE szerint a kérés elutasítása vagy egyáltalán közömbösen való kezelése újabb bizonyítéka a multikulturalitás megtagadásának. Azzal a szenátusi határozattal, amelynek értelmében az egyetem nem osztja meg a tandíjköteles helyeket, a MOGYE vezetősége továbbra is a kétharmados román többség visszaállítását próbálja elérni.
Az egyetem merev elutasító álláspontját igazolja az a magatartás is, ahogyan a napokban a titkárságon fogadták a fizetéses helyek számának megemelését kérvényező magyar diákokat és szüleiket. „Nagyon furán néztek ránk, eleinte nem is akarták a kérvényünket elfogadni, mondván, hogy már nem lehet tandíjköteles helyekre iratkozni. Aztán mégiscsak iktatták” – számolt be lapunknak a szovátai Béres Krisztina.
Ennek ellenére az RMOGYKE titkára, Ádám Valérián arra biztatja az érintett diákokat és szülőket, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot a 0742-152767-es telefonszámon vagy az adam.valerian@mail.com e-mail címen. Eddig sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, marosvécsi és szovátai diákok írták alá a beadványt, amelyet az egyesület vezetősége a hétvégén szeretne eljuttatni az illetékesekhez. „A lényeg az, hogy minél többen éljenek jogaikkal, és kérvényezzék azt, ami nekik jár” – nyilatkozta Ádám Valérián.
Közben az RMDSZ vezetősége is lépett, ígéretet kapva a helyek számának megemelésére Ecaterina Andronescu oktatási tárcavezetőtől. „A miniszter asszony nyitottnak mutatkozott, és máris megígérte, hogy őszre húsz tandíjköteles helyet biztosít a kérvényező magyar fiataloknak. Remélhetőleg az ígéretet papírra vetett miniszteri döntés követi” – mondta el lapunknak Kelemen Hunor szövetségi elnök. Arra a felvetésünkre, hogy a tavaly negyven helyet biztosítottak ugyanígy „soron kívül”, a román diákoknak pedig nyolcvan jutott, az RMDSZ elnöke azt mondta, hogy ellenzékből egyelőre ennyit tudtak elérni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Szellemarcok történelmi idősíkban
„Akinek nincs semmije, annak semmi nem hiányzik” – hangzik el újból és újból a Mikes Kelemenről szóló Veress Dániel-darabban. Mikes mondogatja folyton, miközben magányosan, hazavágyva leírja gondolatait.
Nem véletlenül jutott eszembe ez a már-már aforizmaszerű megállapítás Cseke Péter Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben című kötetének (Kriterion, 2011) olvasása közben, hiszen egyrészt talán éppen Mikes az az első erdélyi származású tollforgató, akit egyértelműen el- és befogadott az összmagyar irodalom, másrészt viszont keserű életigazság, hogy az nem becsüli meg értékeit, akinek amúgy sincs belőle sok.
A mi kilencvenéves – saját – erdélyi irodalmunk sajnos sokszor és sokban hasonlít a nem igazán megbecsült értékekhez. Egyre nagyobb döbbenettel tapasztalom például, ahogy a középiskolai irodalomoktatás folyamatából elszivárog az erdélyi literatúra. Nem is olyan régen még egy teljes tanéven át ismerkedhettek a diákok a nálunk született versekkel és prózai írásokkal ahhoz, hogy mostanra a hírhedett kommunikatív kompetenciákra épülő reformdinamika (?!) mellőzze a transzszilvanizmust csakúgy, mint az ellentranszszilvanizmust. Ennek éppen az ellenkezőjét üdvözlöm Cseke Péter kötete kapcsán. Kós Károlytól Zágoni Attiláig – vagyis majdnem a teljes kilenc évtizedet felölelő erdélyi szellemiségről szól ez a kötet.
Az egyes szerzőkről írottak majdnem mindenike eredetileg szóbeli előadás céljából keletkezett, márpedig tanár és nem tanár egyaránt tudja, mit jelent az időkeret: mindenekelőtt tömör, világos fogalmazást, s ha ez megvan, akkor a további árnyalás sem fogja bonyolítani, hanem sokkal inkább gazdagítani a szöveget. Mindezt a szerző is megerősíti az előszóban, mondván: „Hosszas nekifutások után születtek meg a kötetbe foglalt írások. Első változatukban többnyire évfordulós rendezvényekre készültek, és további kutatási folyamatokat indítottak be.
Máskor meg éppenséggel több évtizedes kutatások összegzésére adtak alkalmat. A konferenciákon megszabott időkeret inkább a figyelemfelkeltésre ad lehetőséget, semmint az árnyalt bemutatásra, okadatolt érvelésre. Ez késztetett arra, hogy a bennem élő szellemarcokat rendre történelmi idősíkban rögzítsem. Jelezve az írói pályaképek koordinátáit s egyszersmind az értelmezések »életidejének« dimenzióit, koronként változó/gyarapodó »évgyűrűit«.”
A kötetben a szerző Kós Károly, Makkai Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Buday György, Szabédi László, Horváth István, László Gyula, Mikó Imre, Bözödi György, Gáll Ernő, Jancsó Adrienne, Gelu Păteanu, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza és Zágoni Attila alakját „rögzíti történelmi idősíkban.”
Ajánlom tehát minden érdeklődőnek, teljes mértékben egyetértve a szerző gondolatával, miszerint: „Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté« változni a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.”
Cseke Péter: Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

A 13. századi leletanyagot tártak fel a gyergyószentmiklósi Both váránál
Értékes információkkal gazdagodtak a régészek a gyergyószentmiklósi Both váránál végzett kutatások során. Bár a vár keletkezéséről, lerombolásáról nincsenek írásos adatok, az 1960-as években végzett ásatások alátámasztják a vár létét.
Ennek hitelesítéséért 2009-ben kutatási munkálatokat kezdtek el a régészek. A feltárások most is zajlanak. A Gyergyószentmiklós Gyilkos-tó felőli kijáratánál található Both várához több monda is fűződik.
Az egyik monda szerint a 17. század végén Both András királybíró lakta családjával – ettől az időtől kezdve lett Both vára a neve. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában adatokkal szolgál ugyan, ám építésének idejéről nincsenek írásos említések. Tarisznyás Márton és Székely Zoltán régészek az 1960-as években kutatásokat végeztek a valamikori vár területén. Munkájukról mindössze néhány soros jelentés maradt fenn, innen tudható, hogy ők az öt nap alatt feltárt falmaradványok és leletanyag alapján a 15–16. századra teszik a vár építését. Meghatározásuk szerint a vár a helyi lakosság számára menedékként szolgált.
A 2009-ben elkezdett újabb feltáró munkálatok a Tarisznyás Márton Múzeum régésze, Demjén Andrea vezetésével zajlanak. „Előbb az 1960-ban ásott egyik szelvényt nyitottuk újra, ekkor derült ki, hogy a kerítőfal méretei nem egyeznek meg a Tarisznyásék által feljegyzett adatokkal. A másfél méteres falak helyett 2,20-2,50 cm szélességű falakat találtunk, az építési technika is teljesen eltér a korábban jegyzettől. A belső és külső falsíkot hasított kövekkel, a közöttük lévő részt habarcsos mésszel rögzített kövekkel rakták ki” – magyarázta Demjén Andrea.
Az új kutatások során egy tornyot is feltártak, melynek építési technikája teljesen eltérő a kerítőfalétól. „A torony aljában, az égésrétegből előkerült kerámiatöredékek alapján állíthatjuk, hogy a 13. század vége előtt már állt a torony. A kerítőfalat sajnos nem sikerült keltezni, vélhetően jóval később épülhetett, mint a torony” – magyarázta a régész.
Egyelőre nem sikerült beazonosítani annak a frissen feltárt, kőből készült támpillérnek az építési idejét sem, melyet a régészek a torony északi falánál találtak, feltételezések szerint a leomlott fal javítására szolgált. „Jellegét, formáját és elhelyezkedését tekintve, kézenfekvőnek tűnik, hogy a várat egy tehetősebb főember magánvárként építtette. A feltehetően többszintes torony szükség esetén megfelelő védelmet biztosított. A vár szórványos leletanyaga arra utal, hogy alapvetően ritkán használták, nemesi lakójának állandó rezidenciája a település belterületén lehetett” – magyarázta a régész, hozzátéve, hogy szerintük Gyergyó vidékén a 13. században magánbirtok állhatott.
A szakember szerint a Both-vári ásatásnak rendkívüli jelentősége van, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok a középkori, az Árpád-kori Gyergyószentmiklós településének első tárgyi bizonyítékai. A kutatómunka a hétvégén lezárul, a leletek a múzeumba kerülnek, a falakat visszatemetik – közölte Demjén, hozzátéve: a kutatás lényege tulajdonképpen a jövendőbeli rekonstrukció, a vár maradványait turistalátványosságként szeretnék bemutatni.
Pethő Melánia
Krónika (Kolozsvár)

Szépül az alapítványi gyerekek otthona
Vadonatúj mosdók svájci segítséggel
Vadonatúj, svájci berendezéssel felszerelt fürdőszobák várják haza a Szent Ferenc Alapítvány dévai gyermekeit, akik közül sokan hazai és külföldi civilszervezetek, magánszemélyek jóvoltából különböző táborokban töltik a vakáció jó részét.
Míg a gyermekek nyaralnak, otthonukat szorgos kezek szépítgették. – 16 svájci önkéntes érkezett hozzánk július második felében és két hét alatt valósággal újjá varázsolták a szociális családok otthonainak fürdőszobáját. Mindent ők hoztak: kádat, mosdót, WC-t, csempét, még a csőrendszert is teljesen lecserélték. Július 12-én érkezett meg a hatalmas kamion minden felszereléssel, pár nap múlva pedig a csoport két vezetője, akik szerszámokat hoztak, és végig irigylésre méltó pontossággal szervezték meg a munkát. Július 22-én jöttek a fiatal önkéntesek, illetve néhány idősebb szakember, akik aztán két hét alatt tíz család otthonában újították fel a fürdőszobát – meséli Galaczi Lester, az alapítvány dévai karbantartója. A felújításba az alapítványnál nevelkedő nagyobb diákok is besegítettek. Az előkészítő munkálatból, bontásból, takarításból különösen kivették a részüket, és ahogy teltek a napok, nagyon elégedetten szemlélték, milyen szép mosdóhelyiségek alakulnak a kezük munkája nyomán. Az oroszlánrész persze a svájciaknak jutott. – Ez tulajdonképpen a második alkalom, hogy itt segédkeznek az alapítványnál. Két évvel ezelőtt jöttek először, akkor szintén tíz lakás mosdóját újították fel. De nemcsak hozzánk járnak. A munkálatok közben beszélgetve mesélték, hogy a kilencvenes évek derekától többször is megfordultak Romániában, számos itteni civilszervezetet támogatva önkéntes munkával és felszereléssel. Idei dévai támogatásuk több ezer euróra rúg. Olyan összeg ez, amit az alapítvány biztosan nem tudott volna ilyen célra előteremteni, annak ellenére, hogy a fürdőkre valóban ráfért a felújítás. így hát nagyon hálásak vagyunk svájci jótevőinknek – fogalmazott a dévai Szent Ferenc Alapítvány képviselője.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Előtérben a nemzeti ügyek (EMI-tábor nyolcadszor)
Higgyünk népünk fölemelkedésében – ez a mottója a ma kezdődő nyolcadik EMI-tábornak, amelyet új helyszínen, a Gyergyószentmiklós melletti Borzonton szervez meg a tíz éve működő Erdélyi Magyar Ifjak. A százhúsz éve született Mindszenty József bíborostól kölcsönzött gondolat tükrözi, hogy a szervezők a Kárpát-medencei magyarság jövőjében bízó, azt építő stratégiákat szeretnének népszerűsíteni a meghirdetett programok révén. Az ötnapos táborban elhangzó előadások, kerekasztal-beszélgetések elsősorban a nemzeti ügyekre összpontosítanak, de bőven találnak maguknak tartalmas foglalkozást a gyermekek, a különböző korosztályú kézműveskedők, a művészetkedvelők és a boros ínyencségek iránt érdeklődők is. Az EMI a magyar politikából a Fidesz és a Jobbik részéről hívott előadókat, hazai szinten pedig minden magyar politikai képviseletet meghívtak, mert céljuk a nemzetpolitika asztalához ültetni őket, ahol a közös célokat kereshetik – nyilatkozta Soós Sándor, a 8. EMI-tábor főszervezője. „Az RMDSZ, az MPP és a Néppárt közös célja kell hogy legyen az autonómia, a magyar nyelvhasználat kiszélesítése, az állami magyar egyetem létrehozása és a magyar szakok megvédése, a szórvány segítése, a népesedés kérdésének megoldása.” Raffay Ernő történész tartja ma az első előadást Nagy-Románia megteremtése 1866–1920 címmel, az előadósátorban szó lesz még Verespatakról, a Szent Koronáról, holnap a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügye a főtéma, pénteken a tavalyi népszámlálás, az idei önkormányzati választások, hazai és magyarországi átvilágítási helyzetkép lesz terítéken, szombaton magyar nemzetpolitika két választás között témával indítanak. Az autonómiának külön sátrat szentelnek, a szórványért és népesedés-sátorban a csángó megmaradás, a tömbromán vidékeken élő erdélyi szórvány jövője kérdéskörben hangzanak el előadások, illetve ismertetik saját helyzetüket az érintettek. A déli áhítat mindennap a Keskeny út sátorban hangzik el, itt az idős korról, a fiatalok krízishelyzeteiről, a felnőtté cseperedésről, gyermekvállalásról hangzanak el ismertetők, ezek körül folynak majd a beszélgetések. Nem maradnak el az esti koncertek sem, hazai és magyarországi fellépőkkel, ma Baricz Gergő és Miklós Gyuri indít, vasárnapi zárásként a Moby Dick szolgáltatja az éjfélig tartó zenei élményt, de fellép még többek között a Beatrice, a Kárpátia, az Ismerős Arcok, Varga Miklós, a Knock Out, a Kormorán, a Transylmania, az Ossian.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egységben, felaprózódás nélkül (Beszélgetés Jeszenszky Gézával, Magyarország norvégiai nagykövetével)
Dr. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, az Antall-kormány volt külügyminisztere, Magyarország norvégiai nagykövete erdélyi körútja során minden esztendőben Felső-Háromszékre is ellátogat, ahol Imecsfalván id. Turóczy Árpád ny. tanítónál száll meg. Legutóbb is feleségével együtt vett részt a Turóczi nemzetség találkozóján. Elutazása előtt beszélgettünk vele.
– Nagykövet úr, hogyan látja Oslóból a három erdélyi magyar párt harcát?
– A szabad vita a demokrácia, a szabadság lényege. A pluralizmus nem azt jelenti kizárólag, hogy sok párt legyen, hanem azt, hogy ütközzenek a vélemények, és a legjobban támogatott párt kerekedjék fölül. Egy ország politikájában ez valóban a többpártrendszerben jelentkezik. Egy kisebbségben élő nemzeti közösség politikájában is szükség van a pluralizmusra, de az én meggyőződésem, hogy az egység elengedhetetlen, ha a kisebbség meg akarja védeni a jogait, jövőjét biztosítani akarja. Erre a legjobb példa Dél-Tirol, de más hasonló modellek is vannak. Ilyen például a hatvanezer német Belgiumban, aki számára széles körű autonómiát biztosítanak. Egyetlen pártjuk van. Dél-Tirolban is egyetlen párt vívta ki az autonómiát Ausztria támogatásával. Én mindig azt a nézetet vallottam, hogy az anyaország támogassa a határain kívül élő nemzettársait, és tisztelje azok döntéseit. Erdély esetében ez régi vita tárgya. Van olyan nézet, melyet elsősorban a délvidéki magyarok egykori vezetője, Ágoston András képviselt, ami szerint véget kell vetni az egypártrendszernek a határon túli magyarok között is. Én ezt mindig vitattam. A kilencvenes évek elején a felvidéki szlovákiai magyarságnak három magyar pártja volt, és külön-külön semmire nem mentek. Amikor egy olyan törvény született, hogy még pártszövetségben sem tudtak volna bejutni a szlovák parlamentbe, akkor kénytelenek voltak egyesülni, ez lett a Magyar Koalíció Pártja, és amíg ez egységes maradt, addig az ottani magyarság is jelentős eredményeket ért el. Én azt vallom, hogy a határon túli magyarok esetében egy párton belül van szükség a pluralizmusra. Sajnálatosnak tartottam, hogy az utóbbi tíz évben az RMDSZ-en belül erősödtek a belső ellentétek, ami végül is kizárásokhoz, kilépésekhez vezetett. Ezt nagyon jó lett volna megelőzni. Az eredmények azt mutatják: a közösség érzi, hogy nem célszerű felaprózódni. Az erdélyiek számára jó példa a hunok esete, közismert, hogy Attila halála után fiai, alvezérei nem tudtak megegyezni, és ezáltal nyom nélkül eltűnt egy világbirodalom. Tíz éve fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Ha a demográfiai adatokat nézzük, sajnos létezik a lassú fogyás. Ez még akkor is aggasztó, ha azt tapasztaljuk, hogy a román többség körében is jelentős a fogyás. Ahhoz, hogy a romániai magyarság az országos politikába bele tudjon szólni, és meg tudja akadályozni az ő jogait és érdekeit súlyosan sértő lépéseket, ehhez nagyon erős képviseletre van szüksége Bukarestben. A romániai magyarság el tudta érni, hogy 1996 óta nélküle nem lehetett kormányozni, és ez tette lehetővé a magyarság számára a kedvező változásokat, s ami talán a legfontosabb, és amit nem ért el: az az autonómia különböző formái, ami különben általános gyakorlat Nyugat-Európában.
– Min dolgozik jelenleg?
– Úgy alakult az életem, a pályafutásom, hogy 1994 után, amikor az MDF-kormány választási vereséget szenvedett, és én is megváltam a külügyminiszterségtől, már akkortól logikus volt, hogy valamilyen formában összegeznem kell az akkori évek tapasztalatait, ezért kötelességemnek éreztem az országos politikában Antall József gondolatvilágát, politikáját tovább képviselni. Az első Orbán-kormány idején, amikor felkértek, hogy legyek nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban, visszautasíthatatlan feladat volt számomra. Ezek az évek arra voltak alkalmasak, hogy hosszabb-rövidebb tanulmányokban visszatekintsek a múltra, az Antall-kormány külpolitikájára. Összefoglaló munka megírására nem jutott időm. 2002-ben Washingtonból hazatérve egyetemi tanárként folytattam a munkát, így születtek további írásaim, és elkezdtem azon a könyvön dolgozni, ami a legfontosabb kötelezettségem, az Antall-kormány külpolitikájának összefoglalója, amelyet a birtokomban levő dokumentumok alapján írok meg. A nyolcvanas évek végétől foglalom össze emlékeimet, idézem fel mindazt, amit tettünk. Ha én nem írom meg, akkor mások írják meg, feltehetően nem úgy, ahogy az valójában történt. A könyv felénél tartok, remélem, egy éven belül befejezem. A nagyköveti munka mellett ezen dolgozom szabad időmben. Ezt követően, ha élek és egészséges leszek, személyes életemet szándékszom megírni a politikába ágyazottan. Az MDF történetét szintén meg kellene írni. Történészként ügyeltem arra, hogy dokumentumokat őrizzek meg, például az MDF elnökségi ülésein készült jegyzőkönyveket is eltettem. Legközelebbi terveim között két-három könyv megjelentetése szerepel.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jurtát visznek Marosvásárhelyről a Kurultajra
Marosvásárhelyi hagyományőrzők is részt vesznek az augusztus 10–12. között Bugacpusztán megszervezett Kurultajon. A Kerecsensólyom Hagyományőrző Egyesület a rangos találkozóra és ünnepre ősi módszerekkel, természetes alapanyagok felhasználásával jurtát is készít, amely szállásként szolgál számukra a hétvégén.
A marosvásárhelyi Kerecsensólyom Hagyományőrző Egyesületet a történelem, a hagyomány és az ősi magyar művészetek iránt érdeklődők az EMNT Maros megyei szervezetével és a Rákóczi Szövetséggel közösen szervezett Rendhagyó Történelemóráról ismerhetik. A rendezvény meghívottja volt idén tavasszal Bíró András Zsolt antropológus, a Kurultaj főszervezője, innen a kapcsolat, hogy a hétvégét Bugacpusztán töltik, méghozzá a saját maguk által készített jurtában. Nem fesztivál, hanem találkozás, gyűlés
Az egyesület elnöke, Tölgyesi Szabolcs elmondta: „Ritka és igen jó alkalom egy ilyen lelkületű rendezvényen ott lenni, mivel gyakran köttetnek barátságok hagyományőrző csapatok között, de ugyanakkor a tapasztalatcsere is fontos része a találkozásoknak. Egy ilyen méretű rendezvényen még inkább megerősödik az ember abbeli hitében, hogy fontos ismernünk múltunkat, éltetnünk hagyományainkat és ragaszkodjunk ahhoz, amink van”. Nem fesztiválra, hanem találkozásra, gyűlésre készülnek, ahol különböző harci technikák, harci modorok, fegyverzetek, viseletek, elődeink fegyvereinek és használati tárgyainak elkészítési szokásai, módszerei kerülnek bemutatásra. A résztvevőket a magyar vér szerinti testvérségen túl az őseink iránti tisztelet, ragaszkodás és hagyományaink továbbéltetésének célja gyűjti egybe a Kurultaj név alatt. A Kerecsensólyom egyesület tagjai ősi módszerekkel, természetes alapanyagok felhasználásával jurtát építenek, amely szállásként szolgál számukra a hétvégén.
Mi is a Kurultaj?
A kurultaj törzsi gyűlést jelent, a sztyeppei lovas nomád népek ősi hagyomány szerinti törzsi gyűlését. Mint szó, gyakorlatilag kihalt a magyar nyelvből. Utolsó írásos emlékünk Jókai Mór tollából származik. A Kurultaj hagyományát – amelynek múltja évezredekre nyúlik vissza – Bíró András Zsolt antropológus és magyar őstörténet-kutató keltette ismét életre a Kárpát-medencében, és mára Európa legnagyobb lovas hagyományőrző ünnepe lett, több száz lovassal, lovasíjásszal, íjásszal, több ezer, viseletbe öltözött hagyományőrzővel, több tucat jurtával – ismertette az egyik marosvásárhelyi résztvevő, Sebesi Attila.
Az első Kurultajra 2007-ben került sor Kazakisztánban, ahol Bíró András Zsolt és kutatótársai genetikai vizsgálatokkal bizonyították be az ottani madjar/madijar törzs és a magyarországi magyarok közvetlen rokonságát. A törzsi gyűlés fő célja volt, hogy a hatalmas Kazakisztán területén szétszóródott madjar törzsbelieket összegyűjtsék néhány napra. A magyarokat a Bíró András Zsolt vezette 18 tagú csoport képviselte.
Az első magyarországi Kurultajt 2008-ban tartották, amelyen képviseltették magukat a kazakisztáni madjarok, illetve más, magyarokkal rokon népek rangos küldöttei. Ekkor határozták el a szervezők, hogy a jövőben kétévente tartanak ilyen összejövetelt. Az idei Kurultajt augusztus 10–12. között tartják a bugaci pusztán.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Kasztrófa a földeken: elpusztította az aszály a gabonatermés jelentős részét
Hatalmas katasztrófákat okozott az ország mezőgazdaságában a szinte teljes mértékben csapadékmentes nyár által okozott aszály. A kukoricatermésnek például közel felét, 47 százalékát érinti az aszály országos viszonylatban. Minderről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt Daniel Botănoiu, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára. „Egyelőre nem tudni pontosan, hogy milyen mértékben károsodott a termés, az azonban biztos, hogy országos szinten a kukorica sínylette meg leginkább a szárazságot” – fejtette ki az államtitkár.
Olajtartalom szempontjából a napraforgó esetében 2-3 százalékos veszteségről lehet beszélni az illetékes szerint, aki elmondta, egymillió hektárnyi terület esetében hektáronként mintegy 1500 kilogramm terméssel lehetne lefedni az országos évi fogyasztást.
Hozzátette, az idén betakarított 4,78 millió tonnányi búza nagyjából megfelel a szükséges éves menynyiségnek, ebből fogyasztáshoz 3,3 tonna, őszi vetéshez 500 ezer tonna kell, további 700 ezer tonna pedig a tartalékot teszi ki. Románia 2011-ben az Európai Unióban első helyen állt a megművelt kukoricaföld szempontjából, termelésben pedig második volt Franciaország után.
Bihar: felperzselődött ültetvények
Hatalmasak a károk Bihar megyében is a hónapok óta sújtó szárazság miatt. Dan Antim, a Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság főtanácsadója a Krónika megkeresésére elmondta, a legsúlyosabban itt is a kukoricát érintette a szárazság, de a többi termény sem menekült az extrém körülmények elől. A kukoricatáblák mintegy 85 százaléka, csaknem 68 ezer hektár tönkrement a megyében, nagyjából ugyanez a helyzet a napraforgóval is, amelynél a megyében található 28 ezer hektárnyi vetésből több mint 23 ezer elpusztult.
A szója- és a cukorrépa-ültetvényeknek is a legnagyobb része tönkrement az aszályban. Dan Antim azt mondja, olyasmire volt már példa a korábbi években is, hogy a hosszú aszály miatt kiszáradt a föld, és kár esett a termésben, de olyan még nem történt, mint az idén, hogy a gabona egyszerűen megégett a perzselő napon. A főtanácsadó abban bízik, hogy a kormány egy, nemrég közvitára bocsátott határozattervezete mielőbb életbe léphet, és annak alapján a legkomolyabb károkat szenvedett gazdák valamilyen segítséget kaphatnak az államtól.
Szatmárra is lesújtott a szárazság
Szatmár megyében a szárazság hasonlóképpen a leginkább a kukoricának ártott. Amint a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól megtudtuk, 40 ezer hektáron pusztult el a termés az aszály miatt, ami azt jelenti, hogy a kultúra több mint 30 százaléka ment tönkre. Jelentős károkat okozott a szárazság ezenkívül a napraforgóban, a szójában és a cukorrépában is.
A megyében a mezőgazdasági igazgatóság eddigi adatai szerint 56 ezer hektárnyi területen végzett komoly pusztítást az aszály. Ahhoz, hogy katasztrófasújtott területté nyilvánítsák a megyét – amit egyébként a helyi gazdák szorgalmaznak a hatóságoknál – 70 ezer hektárnyi ültetvénynek kellene elpusztulnia, azaz a megye szántóföldjei 30 százalékának.
Hargita megye már lépett is
Eközben – amint arról korábban már beszámoltunk – a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság már kérte is a minisztériumtól, nyilvánítsák aszály sújtotta területté a megyét. Török Jenő, az igazgatóság vezetője arról tájékoztatott, hogy a megye teljes területét aszály sújtja, a megművelt területeken harminc és száz százalék közötti a termés károsodása. Török Jenő szerint a vidék alaptermékének számító burgonya termesztőinek hatvan és nyolcvan százalék közötti károkat kell elkönyvelniük.
A szárazság ugyanis éppen akkor köszöntött be, amikor a burgonyaültetvényeknek a legnagyobb szükségük lett volna a csapadékra. „Olyan burgonyaföldek is vannak a megyében, amelyeken nem lesz érdemes begyűjteni a termést” – jelentette ki Török Jenő. A mezőgazdasági szakember szerint az állattenyésztők is bajba kerültek. A térségben szokatlanul forró nyár következtében elszáradt a fű a legelőkön. A patakok kiszáradása miatt sok helyen az állatok itatása is gondot okoz. A megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője az országosan rossz mezőgazdasági helyzetre utalva megjegyezte, nehéz lesz elérni, hogy a kormány kártérítést fizessen a gazdáknak.
Krassó-Szörény: már az eső sem segít
Krassó-Szörény megyében is hasonló a helyzet, a szakemberek szerint pedig a termés nagy részét már egy kiadós eső sem mentheti meg. Mariana Brujan, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője elmondta, leginkább a kukorica- és burgonyatermés sínylette meg a szárazságot, előbbi esetében 32 ezer hektárt, míg utóbbinál hatezer hektárt érintett a kedvezőtlen időjárás, ugyanakkor 5400 hektárnyi napraforgó és 900 hektárnyi repce is kiszáradt.
A hivatal szakemberei a helyszínen állapítják meg a károk pontos értékét. A szakember elmondása szerint mivel a búzát és az árpát már korábban betakarították, a júliusban kezdődő szárazság már nem érintette ezeket. 2011 őszén egyébként a megyében mintegy 12 ezer hektárnyi területről több mint 43 ezer tonna búzát takarítottak be, ez hektáronként 3500 kilogrammot jelent, emellett további 385 hektáron több mint 110 tonnányi árpa termett.
Vis maior Temes megyében
Eközben Temes megyében már a konkrét lépések foganatosítását is elkezdték a szakhatóságok. A Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara (CCIA) kényszerítő körülményre (vis maior) vonatkozó bizonylatokat bocsát ki az aszály miatt, a dokumentum mentesíti a termelőket olyan szerződési kötelezettségek alól, amelyeknek éppen a kedvezőtlen természeti körülmények miatt nem tudtak eleget tenni. Mădălin Vasiu, a kamara jogi tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy az eső hiánya miatt több gazdasági ágazat is katasztrofális helyzetben van, a hivatal pedig segíteni szeretne a károsultakon.
„Több ezer hektárnyi termőföld tönkrement, erdőtüzek pusztítottak, patakok, kutak száradtak ki, és a Duna szintje is jelentősen leapadt. Mindez a mezőgazdaságban, az élelmiszer- és fafeldolgozó-iparban, a bányászatban és a turizmusban tevékenykedő vállalatokat is érinti” – magyarázta az illetékes.
A hatályos törvények szerint egyébként kizárólag a kereskedelmi és iparkamarák bocsáthatnak ki ilyen bizonylatokat, illetve dönthetnek arról, hogy mi számít kényszerítő körülménynek, és ennek milyen hatásai lehetnek bizonyos gazdasági ágakra. A jogszabály alapján kényszerítő körülménynek számít minden külső, előreláthatatlan és elkerülhetetlen esemény, amely szerződéskötés után következett be. Mădălin Vasiu rámutatott, az igénylőknek írásban kell a CCIA megyei kirendeltségéhez fordulniuk, bemutatva a kényszerítő körülmény pontos helyét és időpontját, illetve ennek anyagi és más jellegű következményeit.
A vállalatoknak azt is meg kell határozniuk, hogy kivel szemben, milyen ügyben használják majd fel a bizonylatot, a kérvényt benyújtó cégnek pedig felelősséget kell vállalnia a bejelentett adatok helyességéért.
Kettős csapás Máramarosban
Továbbra is ég az erdő a szintén a szárazság miatt kigyulladt Radnai-havasokban, Máramaros megyében, ahol a hatósági szakemberek önkéntesekkel, illetve helyi lakosokkal közösen dolgoznak a lángok megfékezésén. Tegnap szintén a belügyminisztérium helikopterével oltották a tüzet, a járművet azonban este visszarendelték Bukarestbe, hogy ma más erdőtüzekhez irányítsák. Sorin Rednic prefektus úgy nyilatkozott, tegnap enyhén csökkent a hőmérséklet, így az oltás is hatékonyabb volt, több elszigetelt helyen is sikeresen tevékenykedtek az akcióban résztvevők. Mint mondta, az aszály Máramaros megyében is jelentős károkat okozott a mezőgazdaságban, mintegy 43 ezer hektárnyi termőföldet és gyümölcsöst érintve.
Nem javul az időjárás
Annak ellenére, hogy a napokban egyik hőségcsúcs a másik után dőlt meg, Makkai Gergely, az Országos Meteorológiai Szolgálat helyettes vezérigazgatója úgy véli, annál melegebb, mint amilyen kedden volt, az idén már nem lesz Romániában. „Most egy kicsit lehűlt a levegő, de a jövő hét elején ismét visszatér a kánikula, azonban elviselhetőbb formában, hisz lassan gyalogolunk ki a nyárból” – nyilatkozta lapunknak a meteorológus szakember. A gazdák által várva várt jó hírek azonban ezúttal is elmaradtak. Makkai szerint már az is valami, ha elvétve és szerény mennyiségben valamennyi eső esik, bár ennek – főként a mezőgazdasági területek fölött – aránylag kicsi a valószínűsége. Záporokra, zivatarokra inkább a hegyvidéken lehet számítani. Az időjós az elkövetkezendő hetekre sem biztat semmi jóval. Mint mondja, egy átlagosnál jóval melegebb szeptemberre számíthatunk, és talán az ősz is csapadékszegény lesz.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kőrössy Andrea, Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)