Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2011. augusztus 22.
/vezércikk/
Az az igazság
Az az igazság, hogy korunk fokozódó érték- és fogalomzavarában egyre nehezebb megérteni és megértetni mind a nagy világfolyamatok, mind az életünkre közvetlenül kiható események lényegét.
Hát még eligazodni a különböző értelmezések, szemléletek médiarengetegében...
Szent István királyunk ünnepén az egyik kormánypárti magyar politikus az állam huszonegyedik századi átszervezésének szükségszerűségét hangsúlyozva megjegyezte: mindig voltak ellenzők, akik „elszaladtak Bizánchoz vagy a pápához, (...), most meg Brüsszelbe mennek”.
Tehát ismét a „központ” el nem ismerése, lefitymálása, az elhatárolódás, amelyet már a miniszterelnök annyira érdekesen és visszhangosan megfogalmazott, éppen amikor Magyarország az Európai Unió soros elnök-tagországa volt! Ezzel szemben a más politikát szorgalmazó ellenzéki párt úgy látja: „Vitathatatlanul szükség van Magyarország, a magyar állam újjászervezésére. A magyarországi politikai közösség és a magyar nemzet lelki, szellemi, morális megújulására. (...) De a XXI. század elején, az európai demokráciák közösségéhez csatlakozott Magyarországon ennek előhívására és véghezvitelére az önkény, az akarnokság politikai kultúrája alkalmatlan.”
Lehet nem osztani ez utóbbi véleményt, a benne foglalt minősítéssel? Avagy nem az „önkény politikai kultúrájának”, a magyar demokrácia és jogállamiság fokozatos felfüggesztésének vagyunk tanúi, a társadalmi igazságtalanság és az inkompetencia tobzódásával egyetemben?
De össze lehet vetni ezt a makacs és dölyfös „nekünk Brüsszel ne dirigáljon”-t akár Románia elnökének legutóbbi kijelentésével is, amely szerint Európának az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonló államszövetséggé kell válnia, aminek feltétele és ára természetesen az, hogy a tagországok lemondanak szuverenitásuk egy részéről. Ne részletezzük most a román államfő súlyos sokoldalú képzetlenségét, ami miatt – mint megannyi más tette és szava – ez is puszta mimetizmusnak tűnik, tekintsük a gondolat eszmei tartalmát.
Vajon a teljes önállósodás, a befelé fordulás, a nemzetállam erősítése a követendő út, vagy pedig az éppen hogy zsákutcába vezet, ráadásul aláássa korunk nagy innovatív politikai konstrukciójába, az egységesülő Európába vetett bizalmat?
Melyik az integráló, felelősségteljesebb politika? Ma, a civilizációk harca és a világrend gyors és gyökeres átalakulása idején azért romlanak a nyugati kultúra esélyei, mert Európa úgymond nem ragaszkodik gyökereihez, a hagyományos értékekhez és normákhoz, például a multi- meg interkulturalitás helyett a kereszténységhez? (Nagyon tanulságos a pápa madridi megállapítása a „túl sok tudomány” felette ártalmas voltáról; nem mintha a lelki szegények boldogsága nem lenne fontos...) Avagy a jelen kor kihívásaira nem inkább új jövővízió, új válaszok kellenek a régiek helyett? A Szent István-i üzenetnek nem inkább a szellemét kellene átvenni, mint a betűjét szajkózni? ...Az az igazság, hogy többnyire nem tudjuk, mi az igazság. De a válaszok kereséséről sohasem mondhatunk le.
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 23.
Történelmi emlékpark Kisborosnyón
Egy kicsit megrendül az ember, ha azt veszi észre, kis közösségek is gondolnak merészet és nagyot, aztán ha megvalósították, azt már eltüntetni nem lehet.
Ezt cselekszik immár tíz esztendeje Kisborosnyón Damó Gyula tanító vezetésével, mellé állott a falu is, Bartha Árpád megyebíró, Nagy Sándor közbirtokossági elnök, községi képviselő, Veress Kálmán szintén a falu elejéhez tartozik, aztán Majos István presbiter, Veress Sándor nyugalmazott lelkész és sokan mások. Valóságos történelmi emlékparkot hoztak létre, faragott emlékfák, kőtömbök idézik a magyar s az erdélyi magyar székely történelmet. Könnyű lehet, gondoltam magamban, történelemórákat tartani itt a gyermekeknek. Damó Gyula, a park létrehívója saját faragott székely kapuját állította a bejárathoz. Legyen ott, ne kelljen arra is pénz, adakozás. Valóságos emlékfa-erdő, nem egyéb. 1910-ben ez a Kisborosnyó 1602 lelket számlált, míg Nagyborosnyó csak 1544-et. Most a kisebbik Borosnyó hívja föl a figyelmet arra, amit sosem szabad elfelejtenünk. Néhány emlékfáról, kőtömbről: egy jelfán a földrajzi adatok, a falu földrajzi koordinátái, 550 méter magasan fekszik, keleti hosszúsági kör 26 fok, északi szélesség 45 fok, fekvése Kelet- és Nyugat-Európa felező vonalán. Aztán megépítették örök emlékeztetőül az ország- és nemzetgyilkosságra a trianoni napórát. Cementlapon a jel, és az emlékfa árnyéka pontosan június 4-én ér ama pontra a lapon. Emlékjelt kapott hát a nemzeti összetartozás napja az idén. A két szörnyű világháború emlékét idézi a tonnás kőtömb, azon héber nyelven is ott az írás, fölkiáltás, hogy soha többé ilyent! És az egyik fán az írás: "A magyar szó apostolai. Balassi, Pázmány, Apáczai, Kazinczy, Kosztolányi, Ady." Csak néhányuk, figyelmeztetőként. Jelen van név szerint a világhírű magyarok egy csoportja is. Mindet nem tudták még fölvésni. Köztük Szentkatolnai Bálint Gábor, a magyarság őstörténetének kutatója, rokonaink és azok nyelvének – 19 nyelven beszélt – megtalálója és megismerője Ázsiában. Faragott jelfát kaptak 1956 székelyföldi áldozatai is, voltak bőven, aztán ott az írás a másik faragott történelmi fán: önvédelmünk elfelejtett harcosai. Értsen a szóból a vándor meg a helybéli, s igen a gyermek is. És akkor királyaink, erdélyi fejedelmeink egész sora, mellettük 1848–49 hősei: hét harcos áldozat, aztán az első világégés hat, a második huszonkét áldozata. Másik fán – szándékosan nem jegyzek kopjafát, hiszen ezek emlékeztető faragott jelek inkább – Erzsébet nevű királynéink. És a falut, országot, nemzetet megtartó nagyasszonyaink. És igen, az anyák is kaptak történelmi jelet ebben az erdőnyi történelmi olvasókönyvben, anyáink, világra nevelőink. E hónap 19-én hármas emlékeztetőt avattak Kisborosnyón a nagy lélekkel megáldottak. Valóságosan meghordott hármas halmon három gyönyörű emlékfa, a közbelső Attila királyé, mellette örök emlékeztető a magyar-székely rovásírásra. Igen, itt a népnek eszébe jutott, hogy az a kincs másfél ezer esztendős legalább, és a miénk, hát ott a helye Attila jelfája mellett. A harmadik jelfa a visszafoglalásé. Nem tudom, azok a szlovák politikusok, akik eltiltották a magyar nyelvet amott Felvidéken a magyaroktól, és azok, akik a magyar címerből kilopták s magukénak nevezik a hármas halom magyar címerelemet, mit szólnak majd ehhez a hármas halomhoz Kisborosnyón. Lehet, visszavonják Borosnyóról a szlovák nagykövetüket, kitelik tőlük... Nem sorolom, hosszú lenne, ám ennyi is lélekemelő a történelmi emlékparkból. Meggyőződésem, hogy – Kisgyörgy Zoltán ünnepi előadó szavaival élve: ha rázós lesz az út a látogatók kocsijának (amúgy sima aszfalt vezet), legalább fölrázza bennük a történelmi és nemzettudatot. Amondó vagyok, hogy azok a politikusok, akik ellenünkre a kis lépések módját élték az eltelt húsz évben, most Kisborosnyón tudomásul vehetik, hogy lehet tíz év alatt is megtenni nagy lépéseket. Példa egy kis közösség nagy alkotása. És azt is elmondom, hogy e park mellett s ebből kimenni nem lehet imás sóhaj nélkül, nem. Himnuszos volt a délután, és én néztem az embereket: balsorsot, porladó sziklaszékelyeket láttam, hallottam énekelni s énekelve, de egyetlen lehajtott fejet sem! Idézem az ifjú református lelkész, Rátoni Botond szavait, véshetnénk kőbe, fába is: "Egy megkeserített és megkeseredett nép saját jövőjét adhatja fel!"
Czegő Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 23.
Schmitt Pál a Krónikának: tizenötmillió magyarban gondolkodom
A magyar állampolgárság felvételére, a magyar nyelv védelmére, továbbá legalább egy idegen nyelv elsajátítására buzdított tegnap befejeződött kolozsvári látogatása során Schmitt Pál. A köztársasági elnök egység kialakítására szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket, vidékjárása során ellátogatott Magyarpalatkára és Válaszútra, amellett magas rangú állami kitüntetéseket adott át. Schmitt Pál a Krónikának elmondta: a könnyített honosítás révén nő a magyar nemzet tagjai közötti szolidaritás.
Kodály Zoltánt parafrazálva biztatott arra mindenkit tegnap Schmitt Pál Kolozsváron, hogy tanuljanak idegen nyelveket, hogy ezt a tudást felhasználva gazdagítsák anyanyelvüket. Kétnapos Kolozs megyei látogatása során a köztársasági elnök megnyitotta a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, amelynek részvevői szerinte jelentősen hozzájárulnak a magyarságtudomány gazdagodásához.
Beszédében úgy foglalt állást: ma ismét felértékelődött a sajátos, az egyedi, a nemzeti kultúra (...), az embereknek mind nagyobb szükségük van olyan lokális, regionális világokra és újra megtalált közösségekre, ahol biztonságban és otthon érezhetik magukat. Kiemelte, hogy a magyar nyelv védelmében mindenkinek jut feladat, a köztársasági elnöknek például a nyelvek és a kultúrák iránti érzékenység növelésére kell törekednie, hangsúlyozva a nyelvtanulás fontosságát, hiszen az idegen nyelvvel párhuzamosan újra lehet tanulni, gazdagítani a magyart.
Traian Băsescu román államfő, a kongresszus másik fővédnöke üzenetét kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter magyar nyelven tolmácsolta: a saját nyelv és kultúra biztos pont a gazdasági, szociális, politikai válságok közepette. Miközben Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár üdvözölte, hogy az ötévente megrendezett hungarológiai kongresszusnak az a kincses város ad otthont, ahol a magyar nyelv használata miatt sokakat megszólítanak az utcán, Florin Stamatian prefektus sajnálatát fejezte ki, hogy gyerekkorában csak annyit sikerült megtanulnia magyarul: „Kezicsókolom, nagymama, hol van Gyuri.” Schmitt Pál a tanácskozáson jelentette be, hogy védnöksége alá vett a kolozsvári levéltár által felfedezett felbecsülhetetlen értékű dokumentumok közül egy Mátyás királytól származó adománylevelet.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott négy erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet vezetőivel is, akiket egység kialakítására szólított fel, annál is inkább, mivel ősszel népszámlálást, jövőre pedig helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. Kifejtette, a négy szervezetnek – EMNT, RMDSZ, MPP és SZNT – el kell érnie, hogy mindenki bátran, határozottan vállalja fel magyarságát a lakossági összeíráson, a választások előtt pedig a legmegfelelőbb közös jelöltek felkutatására kell törekedniük a lehető legjobb eredmény érdekében. Az elnök leszögezte: ahogy most a kincses városban, úgy a jövőben a Sándor-palotában is csak együtt ül le a szervezetek vezetőivel.
Az államfő ezután megtekintette a Kolozsvár közeli Magyarpalatka visszaszolgáltatott református iskoláját, majd ellátogatott a Kallós Zoltán által létesített, a néprajzkutató nevét viselő válaszúti Mezőségi Néprajzi Múzeumba, továbbá a közel száz kisdiák oktatását-nevelését biztosító szórványkollégiumba. Kallós Zoltán „idegenvezetésével” a köztársasági elnök megismerkedett a tavaly megnyitott múzeum páratlan, a mezőségi, az erdélyi és a moldvai magyarság életmódját, értékrendszerét, népviseletét bemutató gyűjteményével. Schmitt elragadtatással szemlélte a magyarpalatkai, széki és más tájegységek kellékeiből álló tisztaszobák kincseit, a 18. századi magyar fanyerget, és tetszését különlegesen kivívta a kalotaszegi menyecske magyar címerrel ellátott ruhája. Nagyot derült az államelnöki delegáció annak a 19. századi tányérnak a feliratán, amely ezt üzente majdani tulajdonosának: „Végy meg, k…a, mert szép vagyok”. Schmitt Pál támogatásáról biztosította az elsősorban magyar állami finanszírozással épülő szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központot, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy jövőre hat unokájával tér vissza Válaszútra, hogy feltöltődjenek magyar nyelvvel, kultúrával. Lapunk kérdésére az államfő nagyon jó érzésnek nevezte, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma. „Én tizenötmilliós nemzetben gondolkodom. A számunk nem nő, mert a nemzet ugyanakkora marad, de a kötődésünk, a köztünk lévő szereteterő, a jogi kötődés, a kohézió, a szolidaritás egyértelműen növekszik annak révén, hogy magyarságérzésüket, – tudatukat nagyon sokan a magyar állampolgárság felvételével is erősítik” – jelentette ki a Krónikának a köztársasági elnök.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségével is. Ígéretet tett arra, hogy az akkreditáció kérdését ezentúl is prioritásként kezeli a felelős fórumokon, és elmondta, az RMDSZ vezetőitől pozitív visszajelzés érkezett az intézményi akkreditáció helyzetéről, így az erre vonatkozó végső döntést októberre várhatja az intézmény. Schmitt jelenlétében erdélyi magyarok tették le az állampolgársági esküt a kincses város magyar főkonzulátusán, megtekintette a Házsongárdi temetőt, ahol megkoszorúzta Dsida Jenő sírját. Kolozsvári látogatása záróakkordjaként Schmitt Pál tizenkilenc erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetéseket. (Kitüntetett erdélyi magyarok. Schmitt Pál tegnap 19 erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetést Kolozsváron. A Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjében részesült Czirják Árpád nyugalmazott érseki helynök, Cs. Erdős Tibor festő, grafikus, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Schupler Tibor, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója és Somai József közgazdász, a köztársasági érdemrend lovagkeresztjében pedig Pallai Béla Miklós József görög katolikus lelkész, Heim András és Valovits László grafikus, Fodor Imre, Marosvásárhely volt alpolgármestere, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárdért Alapítvány elnöke, Juhász Tamás egyetemi tanár, Király László költő, Kristófi János festő, Hermann János egyháztörténész, Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke. Az érdemrend középkeresztjét Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, a köztársasági elnök érdemérmét Guttman Mihály zenetanár, karnagy és Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő kapta, míg elismerésben részesült Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója.)
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 23.
Cseke Attila: nehezebb volt, mint gondoltam
A kórházrendszer decentralizálását tartja legnagyobb eredményének Cseke Attila leköszönő egészségügyi miniszter. Az alig több, mint két héttel ezelőtt lemondott tárcavezető tegnap otthon, Nagyváradon tartott sajtótájékoztatón vonta meg húsz hónapos mandátumának mérlegét. Hatalmas kihívás és rendkívüli tapasztalat volt az egészségügyi minisztérium vezetése, fogalmazott a szenátori mandátumát folytató, Bihar megyei születésű RMDSZ-es politikus.
Mint elmondta, a feladat még annál is nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elképzelte, pedig eleve nem számított semmi jóra. Nem ismerte azonban konkrétan azokat a nehézségeket, amelyek a romániai egészségügyi rendszer fejlődésének útját állják.
„Fő célom az volt, hogy megmozduljon a rendszer, akár radikális reformokkal, amelyek nem tetszenek mindenkinek” – jelentette ki. Cseke Attila szerint bármennyire is vitatott volt a szisztéma gyökeres újraszervezése, nagy szükség volt rá, és mára az intézkedés eredményei is megmutatkoznak. Egyértelműen a legfontosabb eredménynek tartja azt, hogy az ország kórházainak 87 százalékát, 370 egészségügyi intézményt az önkormányzatok hatáskörébe ruházott át, ez ugyanis szerinte segített a helyhatóságok hozzáállását pozitív irányba megváltoztatni. „Megmutattuk, hogy meg lehet tenni egy ekkora lépést nem egészen hat hónappal a miniszter beiktatása után” – mondta. Eredményként említette még az ügyeleti központok el- és újraindítását, a betegszabadságok szigorúbb ellenőrzésének bevezetését és 3200 egészségügyi állás felszabadítását, amely a blokkolt közalkalmazotti munkahelyek korában levegővételhez juttatta a romániai kórházakat.
Nagy hangsúlyt fektetett a sürgősségi ellátás minőségének javítására, részletezte Cseke Attila, példaként említve a már átadott konstancai és bukaresti, az épülő másik bukaresti, illetve az októberben átadásra kerülő marosvásárhelyi és szatmárnémeti, vadonatúj sürgősségi osztályokat. Hasznosak azok a keretszerződések is, amelyeket 1500 mentőautó, illetve 2–6 mentőhelikopter vásárlására kötöttek négy évre. Az országban jelenleg három állami fenntartású mentőhelikopter működik: egy Jászvásár környékén – ez a belügyminisztérium tulajdona –, kettő pedig Bukarest, illetve Marosvásárhely környékén szolgál, az egészségügyi tárca irányítása alatt.
Két új egészségügyi kormányprogramot említett komoly eredményként a leköszönt miniszter: a miokardikus infarktus kezelésére, illetve a mesterséges megtermékenyítésre irányulót. Előbbi azért is hatalmas sikernek mondható, mert kevesebb mint felére, 13 százalékról 5,5 százalékra csökkentette ennek az akut betegségnek a halálozási arányát. Kidolgozás alatt áll jelenleg az egészségügyi alapcsomag, illetve a rendszer informatizálása – a már megtervezett egészségügyi kártya bevezetése Cseke utódjának, Ritli Lászlónak a feladata lesz. „A reformokat folytatni kell” – jelentette ki a bihari politikus. Cseke Attila a tavalyi év során összesen mintegy tízszer annyi pénzzel támogatta a bihari kórházakat, mint elődei, és azt ígéri, szenátorként továbbra is támogatja majd a romániai egészségügyet.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 23.
Államfői látogatás a Házsongárdi temetőben?
 Schmitt Pál köztársasági elnök Kolozs megyei látogatása második napján látogatást tett a Mezőség szívében található Magyarpalatkán, illetve a helyi református iskolában, majd a több évszázadon át a Bánffy család birtokában lévő Válaszúton, ahol megismerkedhetett a tavaly megnyitott Mezőségi Néprajzi Múzeum nagyra becsült gyűjteményével. Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszönetét fejezte ki Magyarország első emberének, amiatt hogy kétnapos erdélyi látogatása során időt szakított arra, hogy két olyan magyarlakta településen is megforduljon, ahol magyar államfő mindeddig nem járt.
Az elnöki vizit egyik fontos állomása volt a kolozsvári Házsongárdi temető, ahol az utóbbi években jelentősen megnőtt a főleg magyar vonatkozású, évszázados síremlékekre irányuló rongálások száma. A sírkövek megmentéséért vívott küzdelemben meghatározó szerepet vállal Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, aki körbevezette az anyaországi vendégeket az immár 426 éves sírkertben, és röviden beszélt az általa igazgatott Házsongárd Alapítvány munkájáról is. Hiába számít műemléknek a szép fekvésű, gazdag növényzetű temető egésze, ha az egyes sírköveket nem tekintik annak. Mindeddig háromszáz sírhely műemlékké nyilvánítását kezdeményezték, de a lista reményeik szerint tovább fog bővülni, hangzott el. Az alapítvány annyit tehet, hogy összegyűjti a menthető sírköveket, gondozza az elhanyagolt sírhelyeket, és igyekszik felhívni a nyilvánosság figyelmét a már-már mindennapos rongálásokra. Tőkés László megfogalmazása szerint egy „új honfoglalás” zajlik jelenleg a Házsongárdi temetőben. Közös felelősségünk a szándékos vagy meggondolatlanságból fakadó sírrongálások megakadályozása, jelentette ki.
A magyar kormány szívügyének tekinti az erdélyi pantheon sorsát: Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes egy évvel ezelőtti látogatásán például kijelentette, hogy a temetőnek az európai kulturális örökség (UNESCO) részévé kell válnia. A legutóbbi súlyosabb rongálás egyébként alig két hónapja történt, amikor is a Bánffy család sírkertjében elhelyezett 19. századi tumbát, illetve Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal ismeretlen tettesek. A magyar államfő többek között ezt a kriptát is megtekintette a Házsongárdi temetőben tett sétája alkalmával. Koszorút helyezett el a nagy erdélyi magyar költő, Dsida Jenő sírboltjánál, ahol Gaal György, a Házsongárd Alapítvány elnöke méltatta a költő munkásságát és olvasta fel a kriptára vésett sírfeliratot. Schmitt Pál a koszorú elhelyzése után az elhangzottakhoz hozzáfűzte: Dsida Jenő a magyar irodalom újra felfedezett, nagy alakja, akitől szívesen idéz ünnepi beszédei alkalmával.
A házsongárdi látogatás végéhez érve a magyar államfő a sajtónak kifejtette, hogy tartalmas napot tudhat maga mögött, nagy élmény volt számára mind a magyarpalatkai református iskola, mind a válaszúti múzeum meglátogatása. Ígéretet tett arra, hogy a maga eszközeivel hozzájárul ahhoz, hogy a kolozsvári Házsongárdi temetőben megakadályozzák a további sírrongálásokat.
Az elnöki látogatás záróakkordjaként Schmitt Pál több állami kitüntetést is átnyújtott, többek között elismerésben részesítette Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetet is a Házsongárdi temető megmentéséért végzett áldozatos munkájáért.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodájának közleménye
2011. augusztus 23.
Hatszáznál több magyarságkutató tanácskozik Kolozsváron
VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Nyelv és kultúra a változó régióban címmel zajlik ezen a héten Kolozsváron a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, amelyre több mint hatszáz, a világ minden tájáról származó, magyarságtudománnyal foglalkozó szakember érkezett. A Kolozsvári Magyar Opera nézőterén megtartott megnyitón beszédet mondott Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke, Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, Andrei Marga, a BBTE rektora, László Attila alpolgármester, Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora. Felolvasták Traian Băsescu államfő és Kelemen Hunor művelődési miniszter üzenetét. Schmitt Pál három erdélyi magyar értelmiségit tüntetett ki elnöki érdemérmével: Czirják Árpád pápai prelátust, Pozsony Ferenc egyetemi oktatót és Somai József nyugalmazott közgazdászt. Az emeleti előcsarnokban székelyföldi fotósok székelyföldi tárgyú, egy napig látható kiállítást nyitottak, majd elkezdődtek a plenáris ülések.
Magyarul köszöntötte a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevőit Tuomo Lahdelma, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság finn elnöke a Kolozsvári Magyar Opera nézőterén megszervezett nyitórendezvényen. Tuomo Lahdelma szerint ez a kongresszus azért jelent mérföldkövet, mivel olyan helyen szervezik meg, ahol sűrített módon van jelen a magyar múlt.
Schmitt Pál, Magyarország elnöke beszédében örömét fejezte ki azért, hogy a román államfővel közösen vállalták el a fővédnökséget, majd azt hangsúlyozta: Erdélyben több, eltérő nyelvű népcsoport lelt otthonra, és alakították ki életterüket, ezért itt a hagyomány egyedülálló módon él. – A kongresszus fő témája a világban is időszerű kérdést vet fel. A XXI. század elején a sajátos kultúra újra felértékelődni látszik – hangoztatta Schmitt Pál, majd bejelentette: elvállalja a védnökséget az országos levéltár kolozsvári fiókjában található történelmi dokumentumért. Megtudtuk: az államfő védnökséget vállalt egy többkötetes szótár kiadásának támogatásáért is, amelynek 2006-ban már elkészült az első kötete. Schmitt Pál beszédében többször idézte Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszort, miszerint „Kolozsvár maga a sűrített Erdély”, illetve a kisebbségi és a többségi nyelv között létrejövő kapcsolat milyenségére vonatkozóan.
Florin Stamatian prefektus felolvasta Traian Băsescu államfő üzenetét. Az román elnök szerint közös megértésre van szükségünk a mai gazdasági és önismereti válságban, ugyanakkor a nyelv és a kultúra meghatározó marad bármely nép életében. Stamatian megemlítette saját gyermekkorát, amelyet magyar barátok társaságában töltött el. Szerinte is fontos, hogy az anyanyelvet ne zavarják „európaizmusok”, és az, hogy Kolozsvár közös történelemmel rendelkező két kultúrája nem választható el egymástól. Eckstein-Kovács Péter elnöki kisebbségügyi tanácsos ismertette a román államfő üzenetének magyar tartalmát.
Ezt követően Schmitt Pál három magyar erdélyi értelmiséginek nyújtott át Köztársasági Elnöki Érdemérmet: Czirják Árpád pápai prelátust az erdélyi magyarság identitásának megőrzéséért és az egyházi intézményrendszer kiépítéséért; Pozsony Ferenc egyetemi oktatót Moldva és Erdély népei néprajzi sajátosságainak feltárásáért; Somai József nyugalmazott közgazdászt tudományos és szakmai munkásságáért, az erdélyi magyar szervezetek építéséért.
Czirják Árpád köszönő beszédében elmondta. – Megtisztelő, hogy ezen a rangos kongresszuson vehetem át ezt a kitüntetést. Az anyaország, az anyaföld és az anyanyelv az, ami éltet és öntudatra ébreszt bennünket. És ha öntudatra ébredünk, akkor betöltjük küldetésünket és elpusztíthatatlanok leszünk – mondta a pápai prelátus.
Pozsony Ferenc egyetemi oktató úgy vélte: a kitüntetés nem csak neki, hanem a néprajzi tanszéknek és a néprajzi iskolának is szól, és igyekszik becsületes munkával meghálálni azt.
Somai József kifejtette: ismeretlenül is barátsággal viseltetik az olimpikonok iránt, ezért többszörös öröm az, hogy Magyarország elnökétől veheti át a kitüntetést.
Kelemen Hunor üzenetét Nagy Zoltán, az RMDSZ elnöki kabinetigazgatója olvasta fel. A művelődésügyi tárcavezető szerint ennek a kongresszusnak nagyon aktuális és indokolt a témája (Nyelv és kultúra a változó régióban). Anyanyelvi küzdelmünk a jövőben is fontos marad számunkra, a törvényes kereteket mindennapjaink során nekünk kell betöltenünk. Ebben nagy szerep hárul az erdélyi magyar értelmiségre. A Kós Károly által elképzelt transzszilván politikát kell visszaültetnünk, ami a kulturális autonómiát érvényesítheti.
Ez a kongresszus majd választ ad arra, hogy mi a magyarságtudomány feladata – mondta Szőcs Géza államtitkár, majd így folytatta: „habár ebben a városban, ahol a lakosság közel 19 százaléka magyar, nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg, hacsak a kérdező azt nem hallja, hogy a mellett lévők magyarul beszélnek”.
Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora angol nyelven köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Beszédében a multikulturalitás és a többnyelvűség tiszteletére buzdított. – Egyetemünkön román, magyar és német nyelvű képzés folyik, ez pedig előrelépésnek tekinthető. Soha nem volt annyi magyar nyelvű hallgatónk, mint mostanában. A városban élő kultúrák sokszínűsége pedig ösztönző erővel hat ránk is – összegzett a rektor.
László Attila polgármester-helyettes Kolozsvár magyarjainak húsz év utáni szabadabb megnyilvánulási lehetőségeire hívta fel a figyelmet, és gratulált a kongresszus szervezőinek. A részvevőknek pedig ezt kívánta: „Fedezzék fel az élő Kolozsvárt!”
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora kifejezte abbéli örömét, hogy a kongresszus résztvevői egy napot a Sapientia Marosvásárhelyi Karán töltenek, majd hangsúlyozta: a Sapientia olyan szakokon kínál magyar nyelvű oktatást – például a műszaki tudományok keretén belül – ahol a képzés fő nyelve valamelyik világnyelv. – Kisebbségi értelmiségiként, tanárként egyaránt fontosnak érzem a hungarológia számos kérdését – tette hozzá.
A rendezvényen Liszt-műveket zongorázott Szép András zeneakadémiai hallgató és Csíky Boldizsár zeneakadémiai oktató. Az opera emeleti előcsarnokában Varázsképek, Székelyföld címmel egy napig tartó fotókiállítást nyitottak meg, amelynek keretében székelyföldi fotóművészek 74 alkotása által Székelyföld új arcát fedezhettük fel. A megnyitón Sántha Emőke egy népdalt énekelt. Pozsony Ferenc elmagyarázta: a székelyföldi magyarság nem csak sajátos kultúrát őrzött meg, de szerepet vállalt az erdélyi identitás megtartásában is.
N.-H. D., Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 23.
A „főhungarológus”
„Kolozsvár, az erdélyi magyarság szellemi, kulturális, tudományos központja. Kolozsvár a sűrített Erdély” – dicsérte a hetedik Hungarológiai Kongresszus helyszínválasztását a nemzetközi rendezvényt megnyitó beszédében tegnap Schmitt Pál.
A magyar államfő szerint sajátos adottságaiból fakadóan a kincses városban kialakult egy egyedi identitástudat, a transzilvanizmus.
„És itt maradt meg legtisztábban a hagyományos kultúra is” – mondta a kongresszus magyar fővédnöke a Kolozsvári Magyar Opera termében tartott gálán. Emlékeztetett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ezelőtt harminc évvel indította útjára a kongresszusokat. „A magyarságkutatók, bárhonnan érkeztek is, mindig törekedtek egy központi téma közösmeghatározására, körüljárására s ezzel nagyban hozzájárultak az identitástudat megőrzéséhez. Úgy látom, most is erről van szó” – jelentette ki ünnepi beszédében Schmitt Pál.
A köztársasági elnök hangsúlyozta, az összmagyarságnak egyre nagyobb szüksége van a kinyíló, globalizálódó világban a lokális értékekre, helyi kultúrára és ebben nagy szerepet játszanak a kongresszus résztvevő tudósai is, akik munkájukkal egyre erősebbé teszik a magyar identitástudatot.
A rangos magyarságtudományi szakértőket felsorakoztató szakmai találkozó ünnepi nyitógáláján három kolozsvári személyiség is átvehette Magyarország államfőjétől az általa alapított, a magyarság önazonosságának megszilárdítása és alakítása terén elért megvalósításokért járó kitüntetéseket. Így Czirják Árpád, a Szent Mihály plébánia nyugalmazott főesperese, Pozsony Ferenc néprajzkutató professzor, valamint Somai Ferenc közgazdász is átvehették a rangos elismeréseket.
A 7. Hungarológia Kongresszus román fővédnöke, Traian Băsescu államfő egyéb elfoglaltságra hivatkozva személyesen nem jelent meg a gálán, levelét Florin Stamatian, Kolozs megye prefektusa tolmácsolta az egybegyűlteknek. “Sok sikert kívánok a tudományos munkához. Remélem, hogy a kongresszusra egybegyűlt tudósok munkái révén a magyar és román kultúra, a múlt közelebb kerül egymáshoz és segít abban, hogy a mai kor kihívásaival, akadályaival eredményesebben nézhessünk szembe”- fogalmazott levelében a román államfő.
A Hungarológia Kongresszust a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére először 1981-ben, Budapesten tartották meg. Azóta ötévenként gyűlnek össze a magyarságtudományban érdekelt tudósok, eredményeik, álláspontjaik ismertetésére, megvitatására. Magyarország, Ausztria, Olaszország és Finnország után, idén első alkalommal Erdélyben, Kolozsváron szervezik meg a rangos eseményt augusztus 22. és 27. közt.
A Hungarológia Kongresszust szervező Nemzetközi Hungarológiai Társaság mellett idén a BBTE, a Sapientia, valamint a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület társszervezésében jött létre a kongresszus. A szervezők előzetes bejelentése alapján a következő napokban közel 600 tudományos, a magyarság kultúrájának valamelyik szegmensét érintő előadások hangzanak majd el a kincses város egyetemeinek előadótermeiben.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 24.
Magyar nyelvű tankönyvekből tanulhatják ősztől Románia földrajzát és történelmét
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség tudomása szerint elkészült a román tankönyvek fordítása, így a nyolcadikos és a tizenkettedik osztályos diákok az új tanévtől magyar tankönyvekből tanulhatják Románia földrajzát és történelmét.
A két tantárgy anyanyelvi oktatásáról az új tanügyi törvény rendelkezett, de a hivatalos megnevezéseket a továbbiakban is meg kell románul is tanulniuk. Azt viszont még nem tudni, hogy ezek milyen formában szerepelnek a tankönyvekben.
Az új oktatási törvény szerint a román nyelvet és irodalmat is speciális tanterv alapján tanítják a kisebbségi diákoknak, azonban az új román tankönyvek a tanév kezdetéig biztosan nem készülnek el. Erdély.ma
2011. augusztus 24.
Hazahoztuk, visszavásároljuk
Tavaly március 5-én több száz ember szakadó hóban ünnepelte a Székely Nemzeti Múzeum kapujában és termeiben Gábor Áron ágyújának hazatérését.
Hidegtől, cipeléstől és lelkesedéstől piros arcok, könnyes tekintetek nyugtázták: ezt is megérhettük. Alapjaiban szabta meg március idusának hangulatát az ágyú Bukarestből való, történelmi jelentőségű hazahozatala, kit érdekelt akkor, hogy a politikum azonnal rátelepedett az aktusra, amely – az aradi Szabadság-szobor "kiszabadítása" mintájára – gyorsan megkapta a "hazahoztuk" címkét. Most úgy tűnik, új címke után kell nézni, az ágyút ugyanis afféle cserekereskedelem tárgyává tették az Országos Történeti Múzeum vezetői. A dolog csak a szélsőségesen naivak számára okozhatott meglepetést, valamint azoknak, akik még mindig hisznek a kormányon lévő magyar érdekképviselet problémamegoldó képességének korlátlanságában. Tény ugyan, hogy Románia művelődési miniszterét az RMDSZ adja, ám az intézményi autonómiát még ő sem vonhatja kétségbe. Lehet, hogy a világhírű erősdi lelet, a szemerjai lelet aranydénárjainak, valamint az ágyú másolatának az itthoni öröklétért való becserélése a román fél szempontjából nem több üzleti ajánlatnál. Nagyobb a valószínűsége azonban, hogy egyben annak tesztelése is: hadd lám, mennyit ér nektek ez az ágyú? Nincs könnyű helyzetben az ügyben dönteni hivatott megyei önkormányzati testület. A csereajánlatnak az ágyú várható visszaszolgáltatását maga után vonó visszautasítása hatalmas, szimbolikus jelentőségű veszteség lenne, egy ilyen döntés ódiumát aligha vállalja magára a választóbázisával rövidesen szembenézni kényszerülő képviselő. Így viszont a magyarságtudatunk számára kevésbé jelentős, történelmi-eszmei értékük szempontjából viszont roppant fontos múzeumi ereklyékkel lesz szegényebb a múzeum, jócskán leértékelve az intézmény "piaci" besorolását. Az intézgetős alkupolitika egyik "áldásos" következménye fenyeget. Annak a procedúrának az árnyéka, amelynek szórványos eredményeit ugyanúgy hiba lenne elhallgatni, mint az ellenkező végkifejletek kockázatát, de amely mindig és minden elemében magában hordozza a pofára esés lehetőségét. És nem utolsósorban annak a felelőtlen vezetői gyakorlatnak az utórezgései, amely egy-egy fontos közéleti eseményen való parádézás kedvéért gondolkodás nélkül belemegy hasonló kétes kimenetelű ügyletekbe. Akinek meg fáj az erősdi lelet, vegyen be fájdalomcsillapítót.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 24.
Elhatárolódik az EMNT a széki polgármestertől
A szekuritátéval való kapcsolata miatt elhatárolódik Sallai Jánostól, Szék polgármesterétől az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Sallai tagadja, hogy együttműködött volna a szekuritátéval. Polgármesteri tisztsége miatt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) 2008-ban hivatalból vizsgálta Sallait, és annak a szekuritátéval való együttműködéséről szóló megállapítását a törvény értelmében bíróság elé terjesztette – döntés egyelőre nem született.
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elhatárolódik minden tekintetben Sallai Jánostól mint közszereplőtől, remélve, hogy a többi politikai szervezet sem fogja támogatni őt a 2012-es helyhatósági választásokon, ugyanis meggyőződésünk, hogy Mezőség szíve, Szék többet érdemel” – szögezte le tegnapi közleményében az EMNT Kolozs megyei szervezete.
Közleményükben emlékeztetnek Sallai János, Szék polgármesterének honlapján olvasható kijelentésére, miszerint „nagyszabású útjavításba kezdtünk a község területén, amit már bizonyára mindenki észrevett.” Az EMNT úgy véli: az ilyen beruházás minden községben hasznos és dicséretes, a Sallai János honlapján olvasható közlés időzítése azonban nem véletlen, ugyanis állításuk szerint ez összefüggésben van a ma sorra kerülő, immár évek óta, hagyományos módon megszervezett Bertalan-napi rendezvénnyel, illetve „a jelenlegi javítások” a jövő évi helyhatósági választások kampányának a kezdetét jelzik.
A közlemény emlékeztet, hogy 2003-ban Sallai János az EMNT Szamos mente – Mezőség kistérség képviselője lett. „2008-ban napvilágot látott a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) közleménye, amely arról tanúskodik, hogy Sallai János az 1989. decemberi rendszerváltozásig Creţu fedőnév alatt jelentett a Securitatenak; 1989. április 24-én például 300 lejt vett át nyugta ellenében az elnyomó gépezet részét jelentő volt politikai rendőrségnek nyújtott szolgáltatásaiért. Sallai Jánosnak, mindezek fényében erkölcsi kötelessége lenne lemondani polgármesteri tisztségéről” – szögezik le a közleményben.
Sallai János a Szabadság kérdésére elutasította az EMNT Kolozs megyei szervezete által ellene megfogalmazott kifogásokat és vádakat. A mezőségi település polgármestere leszögezte: nincs szándékában lemondani tisztségéről, amelyre demokratikus úton tett szert, és úgy érzi, hogy eleget tesz a feladatának. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban felújították az iskolát, a kultúrházat, fejlesztették az infrastruktúrát, aszfaltozták az utakat, parkosítottak stb. Ezért Sallai János úgy véli, hogy azoknak, akik őt támadják, nem tetszik a személye, s az ő helyére pályáznak. „Iszákos, semmi emberekről van szó, akik bemocskolják a széki népviseletet, és nem tettek semmit a községért” – mondta a polgármester. Sallai János elmondta: 2008-ban függetlenként nyerte meg a polgármesteri tisztséget, majd visszatért az RMDSZ-be, és újraszervezte helyi szinten a szövetséget. Jelenleg tagja az RMDSZ-nek, s a jövő évi helyhatósági választásokon a szövetség színeiben kíván ismét pályázni a tisztségre. Közlése szerint annak idején – akárcsak sokan mások – ő is csatlakozott az erdélyi magyar nemzeti mozgalomhoz. Ami a besúgással kapcsolatos vádakat illeti, Sallai János kijelentette: nem volt besúgó, nem ártott senkinek, és ezt a vádat is politikai támadásnak tekinti.
A CNSAS 2008-ban hivatalból vizsgálta a helyhatósági választásokon induló jelölteket, így Sallai Jánost is, akiről azt állapította meg, hogy együttműködött volna a szekuritátéval. A törvény szerint a CNSAS a megállapítását bíróság elé terjeszti, amely megerősíti vagy elveti az abban megfogalmazottakat. Sallai János elmondta: a CNSAS tájékoztatta őt arról, hogy személyét hivatalból vizsgálják, de bírósági döntés egyelőre nem született. Sallai hangsúlyozta, nem érzi magát hibásnak, és minden körülmények között meg fogja védeni magát. Mint ismeretes, a CNSAS az elmúlt helyhatósági választásokon hivatalból ellenőrizte le mindazon személyek politikai múltját, akik köztisztségekre pályáztak.
K. E., P. A. M. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 24.
„Nyelvháborút” indít a kovásznai alprefektus
Rendszerint félremagyarázzák a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat a Kovászna megyei prefektúra jogászai, és a sajátos törvényértelmezés alapján Valentin Ionaşcu alprefektus valóságos hadjáratot indított a magyar nyelv ellen – fogalmazott Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt követően, hogy Ionaşcu arra szólította fel a háromszéki magáncégeket, hogy köztéri reklámtábláikon kötelező módon használják a román nyelvet. Amíg György Ervin prefektus pihenőszabadságon volt, helyettese többek között a Domo üzletlánc Sepsiszentgyörgyön felállított magyar nyelvű reklámtáblájának eltávolítását is követelte.
Valentin Ionaşcu alprefektus korábban arra szólította fel a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot, hogy a hivatalos levelei fejlécében ne használja a magyar nyelvet. Az alprefektust nem sikerült utolérnünk, ám megyei kormányhivatali források szerint Ionaşcu az 550-es számú jogszabályra hivatkozva szólította fel a kereskedelmi társaságokat a román nyelv használatára. A jogszabály szerint közterületen mindent kötelező románul is feliratozni.
Ugyancsak kormányhivatali források szerint a törvény értelmezhető, és a jogászok egy része úgy magyarázza, hogy a kereskedelmi társaságokra is vonatkoztatható. Az alprefektus értelmezése szerint magánterületen minden cég a saját belátása szerint feliratoz, ám közterületen köteles románul is feltüntetni az információkat.
A szabadságáról tegnap visszatérő György Ervin prefektus lapunknak elmondta, utána kell járnia az ügynek, hogy kiderítse a jogi hátterét.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere korábban elmondta, az alprefektus és a kormányhivatal jogászai folyamatosan rosszindulatúan félremagyarázzák a törvényeket, és állandó hadjáratot folytatnak a magyar feliratok ellen. Antal elmondta, kezdeményezni fog egy találkozót, ahol az alprefektusnak és a prefektúra jogászainak a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekből, például a regionális nyelvek chartájából tart majd felolvasást, hogy megértsék, a kisebbségek nyelve egyenrangú a román nyelvvel, és jogunk van bármikor használni azt.
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke elmondta, az alprefektus eljárása a kicsinyeskedés és a 90 éve tartó lélektani hadjárat része. „Nem kell bosszankodnunk az ilyen jellegű támadások miatt, hanem még inkább oda kell figyelnünk a magyar nyelv használatára, és arra, hogy ott is legyenek magyar feliratok, ahol most nincsenek” – mondta Veress Dávid.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 24.
Kolozsvár: tárgyalna a közös polgármesterjelölt-állításról az EMNT és az RMDSZ
Tárgyalni kíván a közös polgármesterjelölt indításáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ Kolozsváron. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke a Krónika érdeklődésére úgy nyilatkozott: az elmúlt héten lezajlott Kolozsvári Magyar Napok sikere is bizonyította, hogy „hihetetlen erő van abban, ha egyenrangú félként összefog a két szervezet”.
A kincses városi politikus szerint ez lehetne mindkét fél mottója a helyhatósági választásokkal kapcsolatos tárgyalásokon. Gergely elmondta, az önkormányzati választásokig még van idő foglalkozni a kérdéssel, azt ugyanis alaposan át kell gondolni. Kifejtette: a legfontosabb, hogy maximalizálják a magyar szavazatok számát, ugyanis még egyszer nem fog előfordulni, hogy egy pártnak abszolút többsége legyen a városi önkormányzatban, ezért a magyar képviselet lehet a mérleg nyelve.
Máté András Levente, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is hasonlóan nyilatkozott a Krónikának. „Amint a magyar napok nyitórendezvényén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üdvözlőlevelében elhangzott, én is fontosnak tartom, hogy egy magyar polgármesterjelöltje legyen Kolozsvárnak. Teljesen nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, de ez eddig korai volt, hiszen még azt sem tudjuk, hogy pontosan mikor lesznek az önkormányzati választások” – nyilatkozta lapunknak Máté András.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a rendezvény nyitónapján elhangzott köszöntőjében példaértékűnek nevezte az RMDSZ–EMNT-összefogást, amelynek véleménye szerint a jövő évi polgármester-választás lesz a szakítópróbája, az, hogy felsorakoznak-e egyetlen magyar jelölt mögött. A téma kapcsán Tőkés László EMNT-elnök Kolozsváron úgy nyilatkozott: itt az ideje annak, hogy a kincses várost egy magyar polgármester vezesse a jövő évi polgármesteri választásokat követően. Nyilatkozatában az EP-képviselő Nagyszeben példáját említette, ahol szász származású polgármester, Klaus Johannis vezeti a várost.
Amint arról korábban beszámoltunk, Marosvásárhelyen még nem dőlt el, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetek közös jelöltet állítanak-e a jövő évi helyhatósági választások alkalmával. Azt már tudni lehet, hogy az EMNT és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezetei egy RMDSZ-tagot, Vass Leventét javasolják marosvásárhelyi polgármesterjelöltnek, az RMDSZ megyei szervezete azonban még nem döntötte el, hogy elfogadja-e a javaslatot. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke korábban úgy nyilatkozott: a szövetség városi képviselete egyetért a közös jelöltállítással, a polgármesterjelöltet azonban az RMDSZ-nek kell adnia. Csegzi Sándor – aki tizenegy éve alpolgármester Marosvásárhelyen – még július elején bejelentette: szívesen megpályázná a tisztséget, amennyiben a városi választmány támogatja jelölését.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 24.
Összevont választások jöhetnek
Miután Traian Băsescu államfő a tisztán egyéni választókerületes választási rendszerre való áttérést szorgalmazta már jövő évtől, a nagyobbik kormányerő, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) újabb, a választásokkal kapcsolatos módosítást szorgalmaz: ezúttal a rendszerint nyáron megrendezett önkormányzati választásokat vonná össze az őszi parlamenti választásokkal. A PDL javaslatát koalíciós partnere, az RMDSZ is támogatja, és az ellenzék sem utasítja el, így megvalósulására nagy az esély. Arról ugyanakkor, hogy melyik időpontban rendeznék meg az összevont voksolást, még nincs javaslat.
Sever Voinescu, a PDL szóvivője tegnap kifejtette: azért jó ötlet összevonni a helyhatósági választásokat a parlamentiekkel, mert „rossz román szokás szerint” külön választásokkal az intézmények egy évre lebénulnak, a politikusok pedig „megbolondulnak”. Voinescu elmondta, a PDL tárgyal koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, mert törvénymódosítás csak politikai többséggel valósítható meg, és leszögezte: a demokrata-liberálisok a koalíció javaslatát akarják a parlament elé terjeszteni. Voinescu elmagyarázta, miért jó ötlet a két választás összevonása. „Így tanulták meg a román köztisztviselők az elmúlt húsz évben: választási évben semmit nem csinálnak. Mi több, választási évben a politikusok is elveszítik a fejüket, mert a két választási megmérettetés köti le minden pillanatukat. Következésképpen Románia számára jobb lenne, ha egyszerre kerülne sor az önkormányzati és parlamenti választásokra, majdnem egy évről egy, legfeljebb két hónapra csökkenne a választási forrongás ideje” – magyarázta. Elmondta, az összevonás mellett szól az is, hogy olcsóbb lenne, és jelen körülmények között Románia nem engedheti meg, hogy „megmaradjon a rossz hagyományok mellett”.
Voinescu szerint szükség lesz néhány törvénymódosításra a helyi közigazgatási törvényben, de ez csak akkor valósítható meg, ha létezik ilyen irányú többségi politikai akarat. A választási rendszerrel kapcsolatban Voinescu elmondta, hogy a 2008-as választásokon alkalmazott szabályokat meg kell változtatni, mert a „kiegyenlítés címén olyan emberek kerültek a parlamentbe, akik elveszítették a választásokat, és nem jutottak be olyanok, akik megnyerték”. Emil Boc miniszterelnök kedden azt nyilatkozta, hogy elméletileg lehetséges az önkormányzati és parlamenti választások összevonása 2012-ben, ennek időszerűségét a koalícióban elemzik, és ott hoznak döntést is a kérdésről. A miniszterelnök azt is elmondta, a koalíció elemzi az egyéni választókerületes, mandátum-visszaosztásos rendszer kiiktatását. „A koalíció jövő héten kezdi elemezni a választási rendszer kérdését. Tárgyalunk az ellenzékkel is. Egyelőre nincs koalíciós szinten elfogadott forma, mert még nem kezdtünk el tárgyalni” – tette hozzá Boc.
Az RMDSZ is benne van
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap elmondta, a magyar szervezet támogatja az önkormányzati és a parlamenti választások egyidejű megrendezését. „A koalíciós ülésen szó esett erről, és azt mondtuk, hogy szerintünk jó ötlet. Mi magunk is szorgalmaztuk még 2008-ban” – mutatott rá. Kelemen szerint egyrészt gazdasági, másrészt mobilizációs szempontok is indokolják az összevonást, mivel az önkormányzati választásokon rendszerint nagyobb a részvételi arány, mint a parlamentieken. Az egyéni választókerületes rendszer kapcsán kifejtette: ebben az esetben az RMDSZ csupán azon kerületekben nyerhetne, ahol a magyarok többségben élnek, a szórvány elveszne, ezért az arányos képviseletet tartja jobbnak. Kifejtette ugyanakkor, hogy még elemzik a kérdést, így egyelőre nem tud konkrét választ adni arra, hogy jó lenne a választási rendszer módosítása, vagy sem. Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ-szervezet elnöke szerint Erdélyben általában a PDL-nek kedvezhet az összevonás, míg Kovásznában az RMDSZ-nek kedvezhet, mivel az emberek jórészt elégedettek a szövetség polgármestereinek tevékenységével. Az ellenzék sem zárkózik el: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke szerint pártja akár összevont rendszerben is minél hamarabb megrendezné a választásokat, „csak ne csalják el azokat”. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) másik társelnöke szerint az USL számára nem lesz tragédia az összevonás, de a PDL sem ér el vele sokat.
„Ellenzéki” hangok
Az RMDSZ elnökével ugyanakkor a szövetség berkeiből nem mindenki ért egyet: Lakatos Péter Bihar megyei képviselő, aki rendszerint bírálja azon kormány döntéseit, amelynek saját pártja is tagja, úgy vélte, nem jó összemosni a dolgokat, mert így az önkormányzati választások átpolitizálódnának, és nem a helyi kérdésekről szólnának. Biharban egyébként az ellenzéki pártok képviselői is „rebellisek”: Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, a PNL városi elnöke a Lakatoséhoz hasonló érvek alapján utasítja el a kezdeményezést, és Ioan Mang PSD-s vezető sem támogatja, mivel szerinte a PDL mindezt azért akarja, hogy a parlamenti választásokat a még meglévő saját polgármesterei és megyei vezetői szervezhessék meg, és így elcsalhassák azokat. (A megyében amúgy az országos helyzettel ellentétben a PDL van ellenzékben, az RMDSZ a két ellenzéki alakulattal kötött együttműködési megállapodást.) Cristian Preda, a PDL európai parlamenti képviselője szerint ugyanakkor jó ötlet összevonni a két választást, ám a pusztán egyéni választókerületes voksolás bevezetése esetére úgy vélte, sem a százalékos, sem az alternatív küszöböt nem lehet megtartani. Rámutatott, az ilyen reform kedvezne a kis alakulatoknak, és demokratikusabbá tenné a választásokat. Az Állandó Választási Hatóság (AEP) szerint egyébként ahhoz, hogy a választásokat összevonják, új törvényre van szükség, amely mindenféle szavazást szabályozna. Marian Muhuleţ, a hatóság alelnöke elmondta: a helyhatósági és a parlamenti választások összevonásához új jogszabályra van szükség, semmiképpen nem lehet azt sürgősségi rendelet révén elfogadni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 24.
Újrateremtett világok – Cs. Gyimesi-emlékkötet
Bemutatták hétfő este Kolozsváron a Cs. Gyimesi Éva emlékére kiadott, Újrateremtett világok című kötetet. A könyvet eredetileg az időközben tragikus körülmények között elhunyt neves professzor asszony 65. születésnapjára tervezték a szerkesztői, Balogh F. András és Berszán István.
Bemutatták hétfő este Kolozsváron a Cs. Gyimesi Éva emlékére kiadott, Újrateremtett világok című kötetet. A könyvet eredetileg az időközben tragikus körülmények között elhunyt neves professzor asszony 65. születésnapjára tervezték a szerkesztői, Balogh F. András és Berszán István. „Akkor még nem tudtuk, hogy a kiadványból emlékkötet lesz.
Cs. Gyimesi Éva születésnapjára megjelent egy mesterpéldány, amit át is adtunk neki. A most megjelentetett emlékkötetben az akkori mesterpéldányt az előszón és egy nekrológon kívül gyakorlatilag változatlanul felhasználtuk” – magyarázta lapunknak Berszán István. Az irodalomtudományi tanszék vezetőjének tájékoztatása szerint az Újrateremtett világok című könyvbe olyan írások kerültek, amelyek írói valamilyen formában reflektálnak a Cs. Gyimesi Éva-jelenségre, a személyiségére, több évtizedes pedagógusi és irodalmi munkásságára.
A kötetben a tudományos jellegű írásokon (mint például a sumerológus Komoróczy Gézáé) kívül lírai és esszéisztikus hangvételű alkotások is megtalálhatóak olyan írók, költők tollából, mint Demény Péter vagy Láng Zsolt. A kötet ugyanakkor tartalmazza Cs. Gyimesi Éva munkáinak bibliográfiáját, valamit az írásaira való hivatkozások jegyzékét is.
A könyvet a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén ismertették a szerkesztők a jelenleg zajló Hungarológiai Kongresszus keretében, kis számú hallgatóság előtt. „A kötet a legutolsó pillanatban, szombaton délután jött ki a nyomdából, ezért sem tudtuk szélesebb körben felhívni az emberek figyelmét a bemutatóra” – magyarázta Berszán István, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője.
Sipos. M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 24.
Kánikulariadó Erdélyben
Az ország déli megyéiben és Erdély több régiójában is sárga vészjelzés lépett érvénybe a meleg miatt, ma és holnap a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 38 fokot. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentése szerint többek között Hunyad, Temes, Arad, Krassó-Szörény és Bihar megyében is rendkívüli meleg lesz
Az ország déli megyéiben és Erdély több régiójában is sárga vészjelzés lépett érvénybe a meleg miatt, ma és holnap a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 38 fokot. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentése szerint többek között Hunyad, Temes, Arad, Krassó-Szörény és Bihar megyében is rendkívüli meleg lesz. Esőre, felhősödésre csak az északkeleti megyében lehet számítani.
Azokban a megyékben, ahol a vészjelzés érvényben van, fokozott készültséggel várják az egészségügyi központokban azokat, akik a meleg miatt rosszullétre panaszkodnak, vagy sürgős orvosi ellátásra van szükségük. A nagyvárosok közterein „kánikulasátrakat” állítanak fel, itt elsősegélyben részesítik a rászorulókat. A munkáltatóknak a kánikulariadó alatt biztosítaniuk kell az alkalmazottak számára a folyadékpótlást, és a munkavégzéshez megfelelő körülményeket.
Az előírások betartását a megyei munkaügyi felügyeletek folyamatosan ellenőrzik. Szabályszegés esetén figyelmeztetésben részesítik a vétkeseket, illetve pénzbírságot rónak ki. Az orvosmeteorológiai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a kánikula a magas vérnyomásban szenvedők, a diabéteszesek, a szívbetegek, az idősek és a várandós nők esetében okozhat súlyos egészségkárosodást. Az előrejelzések szerint a nyár végi forróság várhatóan a hét végéig kitart. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 25.
Búcsú Birtalan Ákostól
Augusztus 24-én, negyvenkilenc éves korában hunyt el, de csak harminckilenc évet élt Birtalan Ákos. Mintha sejtette volna rossz sorsát, rövid férfikorát a következetes és kemény közösségéért folytatott munka határozta meg. Felelősen gondolkodó ember, jól képzett közgazdász volt, s a kezdetek RMDSZ-képviselőjeként sem átlagos.
Megeshet, ha tíz évvel ezelőtt nem zuhan rá a könyörtelen agyvérzés, a szövetség sorsa is másképp alakul. Mert nem pártban, főként nem egypártrendszerben gondolkodott, mert megújulást, változást akart, mert szolgálatot, és nem hatalmat akart. Ő volt az az RMDSZ-képviselő, aki lapunkban hetente parlamenti beszámolót közölt, mert tudta, kötelessége választóit tájékoztatni minden lépéséről, a parlamenti széljárás minden rezdüléséről.
Rövid életével és kurtára szabott munkásságával is bizonyította: Erdély és Székelyföld gazdasági felemelkedése a magyarság e vidéken való megmaradásának egyetlen lehetséges útja. Ezért harcolta ki, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetemnek közgazdasági szaka legyen Sepsiszentgyörgyön, ezért kutatta Erdővidék gazdasági felemelkedésének lehetőségeit, ezért volt szívügye az erdők visszaszolgáltatása, a közbirtokosság újraélesztése. S már súlyos betegen ő volt három megyében az egyetlen RMDSZ-politikus, ki a Székely Nemzeti Tanács felkérésére vállalta, hogy Székelyföld autonómiastatútum-tervezetét a román parlament elé terjessze. Hogy ne jussanak 25–30 év alatt a csángók sorsára a székelyek – írta akkori közleményében.
Kétezer tavaszán zúdult rá a végzet, egy forró augusztus végi napon teljesítette ki munkáját a halál. Kedves Birtalan Ákos, a magad mögött hagyott békétlenség ellenére, nyugodj békében!
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 25.
Kelet Svájcát hozná létre
Kelet Svájcát, Románia gazdaságának motorját, Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnerét szeretné Erdélyben létrehozni a Mikó Imre Terv.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gondozta gazdasági fejlesztési terv többek között jelentős infrastruktúra-fejlesztéseket, sikeres természetvédelmet, erős ipart, fejlett turizmust és kiváló szakembereket „vizionál" a helyi magyar közösség számára.
Nemzeti gyarapodást és pénzügyi-gazdasági fellendülést szeretne a Mikó Imre Terv, amelynek alkotói széles körű szakmai-nemzetpolitikai-társadalmi összefogás révén kívánják kialakítani végleges formáját. Számítanak a közvélemény segítségére, aktív részvételére – mondta el a Kolozsvári Magyar Napok keretében Jakabos Janka, az EMNT háromszéki szervezetének elnöke. Szerinte az erdélyi gazdaságnak és szereplőinek hidat kell képezniük a magyar és a román kormány között, a terv pedig ennek a hídnak a kiépítésében is fontos szerepet kíván betölteni.
Szatmáry Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára jelezte: nem a magyar állam projektje a Mikó-terv, hanem erdélyi magyar kezdeményezés, ennek megfelelően helyi lábakon kell majd állnia. Erdélyi szakemberek dolgozzák ki, és erdélyi gazdasági szereplőket hivatott segíteni. „A Kárpát-medence magyar vonatkozású gazdasági életét hibásan szemléljük külgazdasági tevékenységként, a nemzeti sajátosságok miatt azt sokkal inkább belgazdaságnak kellene tekinteni. A Mikó-terv a magyar–magyar viszony helyreállításának elindított folyamatában tölt tehát be sajátos szerepet" – emelte ki Budapest szerepét Szatmáry. A terv egyfajta autonómiát is jelent: nagy lehetőség az erdélyi magyar közösségnek, hogy megmutassa: az önrendelkezésnek nem csak politikai értelemben van jelentősége, hanem gazdasági perspektívákat is teremthet.
Péti Márton, a magyar kormány egyik háttérintézményének területfejlesztési szakértője úgy tartja: a jelenlegi nemzetközi hangulat alkalmas a terv útnak indításához. Összhangban áll ugyanis az unió kohéziós politikájának reformüzeneteivel is, egyfajta biztosíték a uniós pénzek 2014–2020 közötti lehívására, mert helyi adottságokhoz igazított fejlesztéseket bátorít. Sőt, Magyarország is tanulhat a Mikó-tervből. „Közösség alapú gazdaságfejlesztésből jó kis lecke lesz ez Budapestnek. Itt jóval összetartóbbak a közösségek, mint otthon, mi is kíváncsiak vagyunk hát, hogyan is működik gyakorlatba ültetve egy ilyen terv" – fogalmazott Péti.
„A rendszerváltást követően jószerével megszűnt az erdélyi ipari termelés, az azóta létrejött kis- és középvállalkozások elszórtan működnek, elszigetelt kom­munikációval küzdenek a fennmaradásért" – kezdte a terv iparra vonatkozó megoldásainak bemutatását Juhász Jácint, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság Karának dékánja. Ezeket a vállalkozásokat kellene összefogni, befektetéseiket ösztönözni, támogatást szerezni számukra. A közeljövőben ügyfeleknek és gazdasági szereplőknek szóló ingyenes adatbázist hoznak létre, valamint pályázati szaktanácsadást is hozzáférhetővé tesznek. „Sokan úgy pályáznak ma, hogy amire pénzt adnak, arra kell pályázni. Ezen a szemléleten változtatni kell" – mondta Juhász, aki a terv pénzügyi sikerét az „ingyenes pénzosztás" helyett a visszatérítendő hitelprogramokban látja.
"Az ingyen pénzosztás átka, hogy nem mindig kerül produktív felhasználásra. Mi a gazdaságra sokkal ösztönzőbb kedvezményes mikrohitelekben látjuk a Mikó-terv sikerét" – tette hozzá az oktató. A terv amúgy az erdélyi akadémiai szféra sajátos összefogásának eredménye is, különböző hazai egyetemek több szakembere vett részt kidolgozásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 25.
Nem indul eljárás a marosvásárhelyi rádiós ellen
Biró Zsolt marosvásárhelyi rádiós szerkesztő tegnap sajtótájékoztatón jelentette be: nem találták összeférhetetlennek a Székely Nemzeti Tanácsban (SZNT) betöltött tisztségét a rádiós tevékenységével, így a fegyelmi eljárást is szükségtelennek ítélte a közszolgálati rádió illetékes bizottsága.
Hozzátette: jelenleg fizetés nélküli szabadságon van, de szeptember elsejétől újra a rádió szerkesztőjeként fog dolgozni. Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács elnöke még júliusban járult a közszolgálati rádió bizottsága elé.
Amint arról a Krónika korábban beszámolt, az ASTRA kulturális szervezet azt követően fordult beadvánnyal a Román Közszolgálati Rádió vezetőségéhez, hogy Biró Zsoltot májusban a székely tanács elnökévé választották. A szervezet a rádiós szerkesztő politikai tevékenységét kifogásolva az ügy kivizsgálását kérte. Biró akkor azt nyilatkozta: az SZNT nem párt, nem indul a választásokon, nincsenek fizetett tisztségviselői, egyetlen tevékenysége pedig az autonómia szorgalmazása, így értelmetlennek találja az ellene indult kivizsgálást.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Közelebb került a Házsongárd öröksége a törvény oltalmához
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
B. Nagy Margit emlékére
A Maros Megyei Múzeum nemrég megjelent művészettörténeti tanulmánykötetét mutatták be augusztus 22-én a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus keretében. A Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között. Tanulmányok B. Nagy Margit emlékére című kiadvány B. Nagy Margit 1977-es tanulmánykötetének címét kölcsönzi, felújítva, újonnan feltárva azokat a témákat, képeket, amelyek bő harminc évvel ezelőtt az említett művészettörténész tanulmányainak alapját képezték. Az eseményt Orbán János művészettörténész, a kötet szerkesztője, a Maros Megyei Múzeum alkalmazottja nyitotta meg, aki elmondta, ugyanezzel a címmel 2009-ben Marosvásárhelyen művészettörténeti konferenciát szerveztek, ennek a végterméke a most bemutatott könyv.
A kötetet Marosi Ernő, az MTA rendes tagja méltatta, aki részletesen ismertette a kötetben lévő tanulmányokat. Elmondta, hogy a kötet elején és végén, Orbán János, illetőleg Kovács András felvetik „a B. Nagy Margit-jelenséghez” hozzátartozó kérdéseket: „művészettörténeti sorskérdésekről, belső szakmai kérdésekről, módszertani kérdésekről és a magyar művészettörténet strukturális kérdéseiről van itt szó”, ezekre próbálnak tanulmányaikban a kötet szerzői érdemleges válaszokat adni. Marosi hangsúlyozta, hogy a kötet legszebb példái azok, amelyek nemcsak a pozitivista hagyományról, a levéltárban „a maga poros kötetéből kinézni nem tudó kutatónak a vak forrás-használatáról szólnak, hanem azokról az esetekről, ahol a 20. századnak a művészettörténeti írásaiban fölmerült nagy kérdések áttűnnek, és éppen ezek a nagy kérdések adnak forrásos igazolást”.
A méltatást követte az Ács Kató Irodalmi Alapítvány 2011-es irodalmi pályázata I. díjának átadása. Nagy Gabriella, az alapítvány képviselője elmondta, a Repül a kedvem címet viselő irodalmi versenyre fele arányban erdélyiek neveztek be, a 323 beküldött pályázat közül pedig a kolozsvári diák, Kovács Péter került ki győztesként. Mint ahogyan Nagy Gabriella elmondta, a kongresszus és a könyvbemutató bizonyult a legmegfelelőbb alkalomnak ahhoz, hogy a százezer forintos ösztöndíjat az alapítvány személyesen átadhassa a nyertesnek.
Az esemény végén Orbán János külön köszönetét fejezte ki azoknak, akik anyagiakban és szellemiekben támogatták az emlékkötet megjelenését.
ADORJÁNI PANNA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Kolozsváron is felköszöntötték Mózes Huba egyetemi oktatót
Kettős könyvbemutatóval köszöntötték fel kollégái és barátai hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának székhelyén, a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik kísérő rendezvényeként a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Mózes Hubát, aki több éven át volt a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet egyetemi oktatója. A születésnap kapcsán bemutatták a Versében él... című tanulmánykötetet, amelyet Mózes Huba miskolci, budapesti, debreceni, nyíregyházi, egri, kolozsvári, marosvásárhelyi, haarlemi, helsinki és nápolyi hungarológus kollegái ez alkalomra írtak, továbbá Mózes Huba és Kabán Annamária ötödik Dsida-kötetét. Mindkét kiadvány a Miskolci Bíbor Kiadónál jelent meg.
Gréczi-Zsoldos Enikő, a Versében él... kötet szerkesztője először a miskolci születésnapi könyvbemutató bensőséges hangulatát ecsetelte, majd kifejtette: az a gondolat, miszerint versében él a nemzet Mózes Huba életének mottója is lehetne. A kötet 36 szerző tanulmányait tartalmazza.
A kötetből egy példányt odaajándékoztak a Bölcsészkar Magyar Irodalomtudományi Tanszékének, Berszán István egyetemi oktató, tanszékvezető pedig elmondta: Mózes Hubát és feleségét, Kabán Annamáriát még mindig kolozsváriakként tartják számon.
Mózes Huba kiemelte: nagyra értékeli a születésnapi tanulmánykötet írásait. Péntek János emeritus professzor a közösen eltöltött egyetemi évekről és Mózes Huba Kolozsvárhoz való kötődéséről beszélt. – Kolozsvár az életünkké vált, és Mózes Huba életéhez most is hozzátartozik ez a város. Örülök annak, hogy az itt megkezdett szakmai pályáját töretlenül folytathatta Miskolcon. A hetven év teljessége szakmai és emberi szempontból is érezhető – vélekedett az ismert nyelvészprofesszor.
Cseke Péter egyetemi oktató szerint az ünnepelt verstani tehetségét Dsida-kutatása során is kamatoztatta. Kozma Dezső nyugalmazott egyetemi oktató Mózes Hubának a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlönyben kifejtett igényes munkásságát emelte ki.
Mózes Huba és Kabán Annamária több évtizede foglalkoznak Dsida-kutatással. A legfrissebb, ötödik kötet – Ó, múzsa, tedd, mi istened parancsa. Dsida-versek és fordítások szövegépítése – is több tanulmányt tartalmaz. – A sorozat önmagát alakította. Ebben a kötetben is igyekeztünk a versek lényegét, a költői szakaszok ívét megvilágítani – összegzett az ünnepelt.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Széki emléktábla a Fekete pirosnak
Emléktábla tiszteleg tegnaptól a széki központi parkban Kányádi Sándornak a kolozsvári nagyposta mögötti egykori széki táncházakból ihletődött Fekete piros című verse előtt.
A versemléktáblát és a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Szék község emlékplakettjét tegnap koraeste avatták fel a költő jelenlétében, a tatárjárásból való megmenekülésért hálálkodó hagyományos Szent Bertalan-napi ünnepség keretében. A székiek hajdani fogadalma szerint háromszoros istentisztelettel és a korabeli történéseket rögzítő memoriálé felolvasásával gyászolják a falu egykori veszteségeit, és hálát adnak a megmaradásért. A rendezvényen részt vett az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor, Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, Fekete Emőke, a megyei tanács alelnöke és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is. Naplemente után tűzijáték és a Székelyland (Open Stage) szórakoztatta a közönséget, majd táncházra került sor. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Gyászhír
Szomorú, fájó szívvel, könnyes szemmel búcsúzom a feledhetetlen, pótolhatatlan, szép emlékű, töretlen és kipróbált ifjúkori barátságunk több mint 75 évi távlatából az ízig-vérig erőshitű, jó magyar érzelmű baráttól, amely töretlen barátságunk egykor Nagyiklódon született, amelynek egykor lakói voltunk, akinek utolsó 88. névnapját köszöntöttem, MAJTHÉNYI ZOLTÁNTÓL, akivel a hosszú történelmi korszakok emlékeit, jóban-rosszban közösen éltük át, akivel egykor Szamosújvárt és Nagyiklódon 1940 őszén szüleinkkel, szeretőinkkel örömünkben vörösre tapsoltuk tenyerünket a bevonuló, felszabadító honvédek fogadása alkalmával, akivel együtt gyakoroltunk a levente katonai kiképzést, és mint második világháborús honvédek, mindketten kivettük részünket az Erdélyi Hadak Útja vérzivataros frontján, ahol olykor imádságos dalunk a halálorgonák üvöltő zajában ez volt: „Hazádnak rendületlenül légy híve ó Magyar!”… (Vörösmarty Mihály: Szózat). Szüleivel ő is és az én szüleim is megkóstolták a véreskezű Mániu-gárdisták szuronyos „udvarias” látogatását. Halálával kettőnk múltjának egy nagy megíratlan sokszínű történet emlékét vitte magával a sírba. Isten adjon szívbéli, drága szeretett jó barátomnak, örök, békés nyugalmat a Házsongárdi temetőkertjének sírjában. Emléke legyen áldott, feledhetetlen, nemsokára találkozunk. Sírhantját simogassa, csókolgassa e kedvenc nótájának dallama: „Eresz alatt fecskefészek, fecskemadár sírva néz le…” „Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől…” Őszinte bánatos szívbéli együttérzésem a gyászoló családnak. GERGELY ISTVÁN (PISTA), VOLT HONVÉD FRONTHARCOS, OROSZ HADIFOGOLY, TART. SZÁZADOS ÉS CSALÁDJA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Sokismeretlenes egyenleg – Állítólag lefordították a földrajz . és történelemkönyveket
Minden bizonnyal lesznek új, magyar nyelvű tankönyvek tanévkezdésre a „Románia földrajza” és „A románok történelme” tantárgyakhoz. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség illetékesei úgy tudják, hogy ezeket már lefordították. Ami épp elég aggodalomra ad okot.
A kisebbik román kormánypárt, az RMDSZ által nagy vívmányként propagált, ám igencsak felemásra sikeredett új tanügyi törvény szerint a következő tanévtől magyar nyelven lehet tanítani Románia földrajzát és az eleve kirekesztő nevű „A románok történelme” tantárgyat a nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákoknak. Mivel az ördög a részletekben rejtezik, a bírálók már idejekorán kimutatták: a kerettörvény részben alkalmazhatatlan egyelőre, mert nincsenek hozzá megfelelő alkalmazási utasítások és minisztériumi rendeletek, részben pedig továbbra sem biztosítja a nemzeti kisebbségek számára az esélyegyenlőség megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges pozitív megkülönböztetéseket.
Ami a fent említett tantárgyakat illeti, a szaktárca még csak most, alig két héttel az új tanév kezdése előtt kért a megyei tanfelügyelőségektől kimutatást arról, hogy mennyi pénzre lenne szükség az új földrajz- és történelemkönyvek beszerzésére. Ráadásul eleve aggályos, hogy csak „fordításban” adják ki Románia földrajzát és „a románok történelmét”, mivel a románból fordított magyar nyelvű tankönyvekkel kapcsolatban borzasztó tapasztalatokat szerezhettek az elmúlt évek során a diákok, tanárok és szülők. A dilettantizmustól a manipuláláson át a nyelvrontásig („fertőzöttségig”) terjedő skálán. A törvény szerint a hivatalos megnevezéseket román nyelven is meg kell tanulják továbbra is a diákok mind a földrajz-, mind a történelemórán, arról azonban, hogy a román megnevezések milyen formában jelennek majd meg a tankönyvekben, csak pletykák keringenek, miként arról is, hogy a történelmi, pontos és helyes magyar elnevezések, toponímiák helyet kapnak-e bennük. (Eklatáns példa Ady Endre szülőfalujának, Érmindszentnek a hivatalos dokumentumokban való szerepeltetése a kommunisták által preferált módon: Adyfalva, sőt Ady Endre. De akár Mátyás királyt is említhetnénk, akit a román tankönyvekben Matei Corvinulként emlegetnek, holott a Matei a magyar Máté megfelelője.)
Kisebbségeknek szóló új román nyelv- és irodalomkönyv valószínűleg nem lesz tanévkezdésre, az új, a sajátos szempontokat figyelembe vevő tanterven még csak most dolgozik a minisztériumban egy munkacsoport. Elképzelhető, hogy ennek alapján már lehet más módon tanítani a román nyelvet és irodalmat a következő tanévben, mint eddig, de ennek van egy sajátos buktatója: a román nyelv- és irodalomtanárok igen nagy része (ha nem a többsége) ma már színromán nemzetiségű Erdélyben, magyarul nem beszélnek, fordítani és magyarázni a kisebbségek nyelvén képtelenek. De a földrajzot és a történelmet is tanították eddig olyan csak románul tudó oktatók, akiknek most magyarul kellene majd előadniuk Románia földrajzát és történelmét...
Törvény ide vagy oda, nagy kérdés, hogy az anyanyelvi oktatásban állítólag kiszélesedő lehetőségek vonzóbbá teszik-e a magyar nyelven való tanulást, ugyanis a rendszerváltás után húsz évvel is az a drámai helyzet, hogy a magyar nemzetiségű diákok minimum egyharmada nem az anyanyelvén járja és végzi el iskoláit. Még ott sem, ahol erre pedig lehetősége lenne, ráadásul ennek a lehetőségnek komoly korlátai vannak Dél-Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, a szórványokban és Moldvában. A teljes körű anyanyelvű állami közoktatás – az óvodától az érettségiig – magyarok számára ma csupán Románia egyes kisrégióiban (főleg a Székelyföldön) és nagyvárosaiban biztosított. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. augusztus 25.
Elhunyt Birtalan Ákos
2011. augusztus 24-én Sepsiszentgyörgyön elhunyt Birtalan Ákos volt turisztikai miniszter. A volt háromszéki parlamenti képviselőt 49 éves korában érte a halál, azt megelőzően nyolc évvel ezelőtt agyvérzést kapott, súlyos betegsége miatt 2003-tól nem folytathatta munkásságát
Birtalan Ákos 1992-től 2004-ig volt az RMDSZ háromszéki képviselője, elismert gazdasági szakembere. 1996 és 1998 között a Ciorbea-kabinetben turisztikai miniszter lett, de tevékenykedett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi főiskolájának adjunktusaként, majd docenseként.
Alapító tanszékvezetője volt a Sapientia EMTE csíkszeredai gazdaságtudományi tanszékének, tagja volt a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, meghatározó szerepe volt a csíkszeredai egyetemi helyszín létrehozásában. Alapító tagja volt a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Tudományos Társaságnak pedig alapító elnöke volt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke lapunkhoz elküldött közleményében kifejti: „Birtalan Ákos elkötelezetten küzdött Székelyföld, Erdély felemelkedéséért, munkásságát a közösségünkért érzett felelősség határozta meg”. Markó Béla miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: „Birtalan Ákos nemzete iránti elkötelezettsége példa marad mindannyiunk számára”.
Márton Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő lapunknak kifejtette: „Birtalan Ákos kiváló szakember, nagyon hasznos és képzett képviselő volt, aki általános elismerésnek örvendett, a parlamentben még ellenfelei is adtak a szavára.”.
Albert Álmos háromszéki RMDSZ-es szenátor lapunknak kifejtette: nagy veszteségként élte meg Birtalan Ákos nyolc évvel ezelőtti tragédiáját, és mostani halálát is. „Birtalan Ákos hatalmas munkabírású, vérbeli politikus volt, aki szakmaiságával elérte, hogy ő lett az RMDSZ első minisztereinek egyike. Hiánya hatalmas veszteség” – mondta Albert Álmos.
Birtalan Ákos Sepsiszentgyörgyön élt, nős volt, két gyermeket nevelt. Lapunk úgy tudja, temetése Kolozsváron lesz.
Kovács Zsolt
Birtalan Ákos /Székelyvécke, 1962. július2. – Sepsiszentgyörgy, 2011. augusztus24./ Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 25.
Különórák a közoktatásban
Személyre szabott fejlesztéssel kerülné el az oktatási tárca az érettségi kudarcot
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„Érthető a szülők döbbenete, hogy 8-9-es átlaggal tanuló gyerekük az érettségin megbukott. Be kell látni, hogy az értékelés jelenlegi rendszere nem működik, és radikálisan változtatni kell ezen” – mondta az oktatási tárca vezetője, amikor a megyei tanfelügyelők által benyújtott javaslatok alapján kidolgozott új módszertant ismertette. A tervek szerint diákonként, és az osztályok tudásszintje szerint változik majd, milyen ütemben és milyen módszerrel haladhat a pedagógus.
Jó, de kidolgozatlan
„Ez egy szép álom” – reagált lapunknak Székely Márta Szatmár megyei pedagógus. Szerinte a változásokhoz éretlen a hazai iskolai rendszer. „Nincs ehhez elég idő, a pedagógusok túlterheltek, és a szülők sincsenek felkészülve erre. A többség azt várja el, hogy hajszoljuk a gyereket minél jobb eredmények felé, függetlenül attól, hogy a készségei mit tesznek lehetővé” – mondta a tanárnő.
Jónak tartja viszont az egyedi fejlesztési terv ötletét Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, de úgy véli, csak akkor fog igazán hatékonyan működni, ha pontos módszertant dolgoznak ki a tudásszint felmérésre, és az erre alapozott fejlesztésre.
„Már csak azért is tetszik a kezdeményezés, mert úgy vélem: az úgynevezett diagnosztizáló tesztek sokat megmutatnak arról, hogy milyen szinten áll a tanuló, honnan hová kell eljutnia, illetve az is kimutatható, hogy milyen módszer lenne a leghatásosabb a felkészítésére” – magyarázta lapunknak a főtanfelügyelő. Meglátása szerint a tanügyminiszter javaslatai nemcsak a diákok érdekét szolgálnák, hanem a pedagógusok munkájában is egyfajta segítséget, támpontot jelentenek.
„Egyszerű és átlátható tesztet tartanék a legmegfelelőbbnek a tudásszint felmérésére, és mintateszt segítségével ellenőrizném azt, hogy a félév során milyen eredménnyel dolgoztam” – magyarázta Ferencz S. Alpár. Megjegyezte, hogy az egyedi fejlesztési terv ötlete nem új keletű: a nyugati oktatásban már évek óta használják.
Kérdésünkre, van-e kapacitás a hazai iskolákban a személyre szabott oktatásra, Ferencz S. Alpár úgy fogalmazott: a felmérések már most is a pedagógusok munkaköréhez tartoznak, de a motiváción múlik, milyen mértékben hajtják végre a javaslatokat. Arról, hogy az érvényben lévő tantervvel ez a rugalmas oktatási forma hogyan egyeztethető össze, az intézményvezető úgy nyilatkozott: ez csak a pontos fejlesztési tervek ismeretében meghatározható.
Többszereplős játszma
A hazai alternatív oktatásban már évek óta olyan módszerekkel dolgoznak, amelyeket a tanügyminiszter a teljes iskolai hálózatra kiterjesztene. Azok a szülők, akik már eddig is szöveges, értékelő bizonyítványt kaptak, elégedettek az eredményekkel.
„Rendszeresen kézhez kaptuk azt az értékelést, amelyben a tanítónő részletesen ismertette az eredményeket, az elmaradásokat, így annak ellenére, hogy a gyerek nem kapott minősítést az iskolában, pontosan tudtuk, hol áll a tudásszintje. Ez csak akkor működik, ha a pedagógus és a szülő partnerei egymásnak, szerintem nemcsak a tanárok, de a hozzátartozók felkészítésére is oda kellene figyelnie a minisztériumnak. Itt már nem elég megkérdezni a gyerektől, hogy hányast kapott az iskolában” – vélekedett Keresztes Éva, akinek a kislánya a vásárhelyi step by step osztályban tanult.
Pótérettségi perrel
Mégis részt vehet a pótérettségin az a Hunyad megyei diák, akit júniusban azért zártak ki a megmérettetésről, mert mobiltelefont találtak nála. A készüléket ugyan nem használta a maturandus, de mivel a szabályok tiltják a bevitelét is a vizsgaközpontba, a fiatalt kizárták az idei őszi és a jövő nyári érettségiről is.
A döntést a diák bíróságon támadta meg, keresetének első fokon helyt adtak, de a jogerős döntésig szeptemberig várni kell. Ha a következő tárgyaláson mégis elmarasztaló ítélet születik, akkor az őszi érettségi vizsga eredményét megsemmisítik, függetlenül attól, hogy milyen jegyeket kap a végzős.
A napokban zajló szóbeli vizsgákon történt visszaélésekről egyelőre nem érkezett jelentés. Jövő héten térfigyelő kamerákkal ellátott termekben kezdődik az írásbeli vizsga.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 26.
Egy újabb álom, vagy kitörési lehetőség a Kárpát-medence számára?
Keresztény emberként hiszem és vallom, hogy mindig van tovább! Isten nem engedi, hogy egy nép, egy ország végérvényesen zsákutcába, vakvágányra menjen. Ahogy a GPS sem veszekszik velünk, ha netalán le is mentünk a helyes útról, hanem csak annyit mond, hogy „újratervezés", ugyanígy nekünk sem az elmúlt nyolc vagy húsz év hibás kanyarjait kell számba vegyük, hanem alázattal a pillanatnyi helyzetünket ismerve, újra kell tervezzük a következő évek útirányát! Ehhez tudni kell a célt?! E földi célt a nemrég elfogadott alkotmány szépen megfogalmazza: egyszerű, emberhez méltó élet szülőföldünkön, békében. Jog az alkotó, termelő munkához, melyből mindenki eltarthatja szabadon önmagát, családját. Csupa olyan dolog, mely mindannyiunk szívében ott ragyog, ezért is támogatták oly sokan az új alkotmány elfogadását.
Persze lehetnek egyéni, különc célok is, de tudatosítani kell, hogy ez az alkotmány, melyre, ha mind erdélyi magyar esküt teszek, nem ígér egy Disneylandot 15 millió magyarnak, és sehol nem mondja ki, hogy ingyen, munka nélkül képes eltartani engem csupán alanyi jogon, és hogy a nemzetem közösségnek kötelessége toleránsan asszisztálni a saját életem szétverésénél. Ilyeneket nem ígér ennek az országnak az alkotmánya!
A cél megvan! Hiszem, hogy megtalálható az út is a cél felé! A Szent István Terv egy útjavaslat, az alkotmányban megfogalmazott céljaink eléréséhez. Kitörési terv a megfeneklett, egymásra mutogató, acsarkodó világunkból! Persze elismerem, hogy más stratégia mentén is el lehet indulni. A döntést meghozó testvéreinknek ezért jó, ha minél több tervet teszünk az asztalukra, hogy ők ezeket ismerve, bölcsen dönteni tudjanak. Hangsúlyozom, hogy a Szent István Terv ebben az első megfogalmazásában csak egy vázlat, munkadokumentum, egy vitaindító levél csupán.
Gondolatban járjuk be azt az utat, melyet a Szent István Terv javasol a cél eléréséhez!
Népnevelés: Egy jó anya, bölcsen és okosan megteríti az asztalt a gyermekeinek. Táplálja övéit! Szellemi, lelki lények vagyunk, az oktatás, a nevelés hihetetlenül fontos, mert céljaink, álmaink mozgatnak bennünket. Világnézetünk, tudatunk meghatároz, egymásnak testvéreivé vagy ádáz ellenségeivé képes formálni bennünket. Az adókból fenntartott iskolarendszer, vagy az ugyancsak az adókból működő média szervei, csupán egy hatalmas asztal, melyet bőségesen, ízletesen, szemet is gyönyörködtetően meg kell teríteni az állampolgároktól erre felhatalmazást nyert kormány szervezésében. Nem a pincér, a szakács a fontos, hanem a finom, életet fenntartó ételek!
Minden munkát itt kell kezdeni. Széltében – hosszában bejártam a Kárpát-medencét, mindig és mindenütt, hol virágzó szép települést látok, tudom, hogy ott a múltban találhatok egy lelkiismeretes, nagyszerű iskolát, becsületes népnevelőt, papot, lelkipásztort, aki akár a katedrától, akár egy jó újság által vagy a szószék magaslatából rányomta a maga szép, bölcs, tiszta, szorgalmas arcának vonásait a környezetére. Sajnos fordítva is igaz, ahol egy – egy vidék lezüllött és elnéptelenedik, ott a múltban az első sorvadó fal az iskola, a média, a templom volt. Ha az sorvad, akkor lassan minden más is az enyészetnek indul!
A Szent István terv sikere azon múlik, hogy sikeres lesz-e a jó szándékú népnevelés. Mert vegyük csak a Tündérkertet: Itt az oktatásnak, a nevelésnek az a célja, hogy megszerettessük a tehetősebbekkel a gazdagokkal a szépet, a rendezett, tiszta országot, hogy így ők is tudatosan vállalják a Tündérkert adót. Fontos, hogy tudják, hogy nem céltalanul veszi el az állam a pénzüket és adja a szegényeknek, hanem adójukból megszépül környezetük, rendezetté válik a szülőföldjük. Áldozatukból Tündérkertté válik, bölcs szakemberek irányítása alatt dolgozó egyszerű emberek keze nyomán a táj melyben ők is élnek. Szülőföldjük szép, rendezett lesz, ahonnan így már nem vágynak el gyermekeik, unokáik, és ha ezt ők megértik és ha bíznak a hatóság szervező erejében, akkor sokan önként is, vagyonuk egy részét majd e Tündérkert alapba fogják befizetni.
A munkanélküli embereket, ha erővel visszük ki az önkéntes munkára, akkor lázadozni fognak, és munkájuknak nem lesz meg a várt eredménye. Ezért az előttünk lévő hosszú tél folyamán nagyon fontos, hogy vágyat ébresszünk az emberekben az alkotó, értelmes munka iránt. Ha látjuk a szép hóval borított hegyeket, és a hegyeken sítalpon száguldó férfiakat, nőket, akkor sok ember szívében vágy fakad a sízés után. Vágyaink vezetnek, én hiszem, hogy szép és jó elültetni egy – egy tő virágot, és a nyári melegben gyönyörködni annak színpompás szirmaiban. Gyermekeimnek mondtam, hogy egyetlen doboz szivar árából, két tő rozsa vásárolható tavasszal a piacon. Egy csomag szivar elfüstölése, sokak szerint körülbelül egy órát vesz el tőlünk naponta. Képzeljék el – mondtam nekik, – ha itt a Kárpát-medencében, ha csak egy millió ember, nap mint nap elültetne egy rózsatőt, és ha mindannyian egy – egy órát kertünk gondozására fordítanánk, mi történne? Képzeljük csak el milyen egészségesek lennénk, és milyen szép lenne ez a táj, mely a szülőföldünk, melyben őseink nyugszanak, ahol nap mind nap élünk, és melyben egykor mi is nyughelyt találunk. A gyerekek szinte egyszerre mondták: -„Csaba testvér nagyon szép lenne”, majd egy kócos kisgyerek csendesen megjegyezte: „Akkor a svájciak hozzánk jönnének tanulmányi útra, gyönyörködni a mi szép hazánkban.”
Ugyanúgy a falvaink, városaink lepusztult utcáit, roncsházait felújító, megszépítő, otthont teremtő „szép-ház program" is az oktatással, ráneveléssel kellene induljon. Fábiánsebestyénen vezetett az utam keresztül, és az út szélén az autóból megpillantottam szemem sarkából egy szép, rendezett kis épületet, azt hittem, hogy egy útszéli kis kápolna. Visszatolattam, és kiszálltam az autóból. Egy kedves idős bácsi rendezte a virágokat, és kiderült, hogy biza nem kápolnát láttam, hanem egy egyszerű, távolsági buszmegállót a falu egyik utcájában. Nagyon szép, rendezett, virágokkal körbeültetett, olyan, amelyen egészen biztos, hogy örömmel száll le a távolba szakadt, szüleit meglátogató gyermek. Beszélgetésbe kezdtünk és kiderült, hogy nem a hatóság, hanem ez a kedves nyugdíjas bácsi, nem pénzért, hanem saját örömére ő maga tette rendbe és gondozza ezt a buszmegállót és a környezetét. Néztem a bácsit és a szívem eltelt örömmel. Lám, egy egyszerű távolsági buszmegálló is lehet dísze egy falunak, reményt adó jelképe a hosszú utak vándorának.
Ugyancsak a népnevelés az alapja, a Szent István Terv negyedik pillérének, a demográfiai egyensúly helyreállításának. Mind többen kimondják, hogy a demográfiai csőd minden más csődnek, a gazdasági, anyagi csődöknek is az oka. Hol nem születnek és nőnek fel becsületesen a tiszta szemű, kacagó gyermekek, ott nincs jövő, ott egészen biztos sorvadás, összeomlás, elhalás vár a társadalomra. Mikor egy gyermek születik, nem csak egy kisbaba jön a világra, hanem megszületik egy édesanya is, ki a félénk, gyámoltalan lányból, gyermekéért küzdő oroszlán lesz, és ugyancsak a gyermek születése teszi érett, kiszámítható, megbízható férfivá a sodródó kamaszt, kiben olyan erők forrásai fakadnak fel, hogy családjáért képes lehozza az égről a csillagot. Persze vannak kivételek, de én azt látom, hogy a legtöbb embert a gyermek vállalása és annak tudatos nevelése újjáteremti, erősebbé, bölcsebbé, értékesebbé teszi. Sajnos, a gyermek nem vállalása, örök sodródó, hányódó létre kárhoztatja az embert, sokszor megkeseredik, a búvadé lesz a sorsa. Itt ezen a téren is csak bölcs, alázatos érveléssel, nyugodt tanítással, életből vett sok – sok szép, igaz példával lehet eredményeket elérni. Természetes, hogy az élni akaró nagy közösségnek, minden kis megfogant élethez gondoskodó szeretettel le kell hajolnia.
Jön az ősz, a tél, a természet is körülöttünk lassan megpihen! Ilyenkor a kifelé való munka lelassul, és a csendben a szellemi munkáé lesz a főszerep. Ezért is arra kérem a döntéshozókat, hogy szakítsanak időt, és magyarázzák el a célokat, bátorítsák, lelkesítsék az embereket, hisz enélkül minden szép cél megfeneklik. Bármekkora lendülettel nekiállhatunk a hideg vasnak, formálni nem tudjuk, csak szétverhetjük, ha azt a tűz kohójában előbb izzásig fel nem hevítjük. Ha a Szent István Tervnek utat akarnak nyitni, akkor szervezzenek okos vitaesteket, keressenek bölcs tanítókat, papokat, olyanokat kik a létért való küzdelemben már győztes csaták után vannak, hogy mint igaz tanukra hallgassanak rájuk az emberek. Vesztett csaták tábornokai hallgassanak, mert ők úgy is csak kudarcaikat akarják majd megmagyarázni. Olyan igaz szólok kellenek, akik valós vágyakat tudnak ébreszteni az emberekben, szárnyakat adó reményt adhatnak az után, amit a jó Isten mindannyiunk szívébe bele írt: a családunk, a szülőföldünk, a szép és a hasznos teremtő, alkotó munka után.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér. Erdély.ma
2011. augusztus 26.
Nem lesz közös tanácsülés
Nem jön létre a Magyar Polgári Párt háromszéki és Hargita megyei szervezete által közösen kezdeményezett Kovászna és Hargita megyei együttes tanácsülés, melynek célja az lett volna, hogy helyi népszavazást írjanak ki Székelyföld mint önálló közigazgatási egység létrejöttének igényéről.
Az MPP megyei önkormányzati frakciója és Tamás Sándor, illetve Henning László, a megyei tanács elnöke és helyettese közötti tegnapi tárgyalást követően Kulcsár-Terza József frakcióvezető, az MPP háromszéki elnöke érdeklődésünkre úgy nyilatkozoztt, arról értesültek Tamás Sándortól, hogy Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arra hivatkozva, hogy nem tud egyezségre jutni az ottani MPP-csoporttal, nem hajlandó a kérdésről tárgyalni. Kulcsár hangsúlyozta, a személyes konfliktusokat felül kellene írnia egy ilyen horderejű kérdésnek. Ez ellentmond Schmitt Pál magyar államfő egységre szólító üzenetének, és nemzeti bűnnek tartják, hogy ebben a kérdésben a másik fél nem kíván egyeztetni – tette hozzá.
Tamás Sándor lapunknak azt nyilatkozta, ő azt hozta az MPP-csoport tudomására, hogy Hargita megyében az RMDSZ és az MPP közötti feszült hangulat miatt nincs lehetőség olyan együttes tanácsülés megtartására, ahol az MPP diktálja a napirendet.
Borboly Csaba megkeresésünkre kifejtette: Székelyföld autonómiája nem két, nem három romániai megye, illetve azok megyei tanácsainak ügye, hanem erdélyi, illetve szélesebb értelemben fogalmazva Kárpát-medencei fontosságú nemzetpolitikai kérdés. Ilyen jelentőségű ügyben bármiféle érdemi lépést megtenni csak úgy lehet, ha az erdélyi magyar közélet, a civil szervezetek, az egyházak egyértelműen és világosan támogatják azt.
Továbbá fontosnak tartja kikérni az anyaországi politikum, különösen a Magyar Országgyűlésben kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt egyértelmű és világos állásfoglalását is a tekintetben, hogy mi az, amire részükről ténylegesen számíthatunk, mi az, amiben tudnak segíteni, ha az esetlegesen összefogó román pártok részéről jogcsorbító intézkedések érnének. Borboly Csaba figyelmeztet, Székelyföld autonómiáját, illetve akár a Maros, Hargita és Kovászna megye egy közigazgatási egységbe vagy fejlesztési régióba való egyesítésére vonatkozó döntést nem Csíkszeredában, nem Sepsiszentgyögyön, még csak nem is Budapesten vagy Brüsszelben kell meghozni, hanem Bukarestben. A román törvényhozás az a fórum, amely ezen kérdésekben kimondja a végső szót. És ha mi nem vagyunk képesek ezen törekvéseinkben magunk mellé állítani a székelyföldi románságot, akkor ezen döntések minden bizonnyal nem fognak Bukarestben megszületni. Nem magunkat kell győzködnünk, hanem szövetségeseket kell szereznünk törekvéseinkhez. És legfontosabb szövetségesünk nem lehet más, csak a székelyföldi románság. E téren pedig az elmúlt húsz évben nem történt semmi.
A Hargita megyei elnök a legfontosabbnak azt tartja, hogy Székelyföld központja Marosvásárhelyre, magyar vezetés alá kerüljön, emellett az is fontos, hogy megőrizzük a magyar pozíciókat Szatmárnémetiben, Szászrégenben meg másutt.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 26.
Cián mérgezte RMDSZ-es viszonyok
Megmérgezte az RMDSZ-en belüli kapcsolatokat a Verespatakra tervezett bányakitermelés. Kelemen Hunor szövetségi elnök, művelődési és örökségvédelmi miniszter ultimátumot adott a ciántechnológiás beruházást hevesen ellenző Eckstein-Kovács Péternek: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy továbbra is elhatárolódik az alakulat elnökétől – ez esetben azonban „oda megy, ahová akar”. Kelemen nemtetszését az váltotta ki, hogy az RMDSZ volt szenátora a napokban Kolozsváron aláírta 77 romániai magyar civil szervezet közös nyilatkozatát, amelyben felszólítják a tárcavezetőt: vonja vissza a verespataki Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylatot, ellenkező esetben mondjon le miniszteri tisztségéről.
Eckstein riválisa volt Kelemennek az RMDSZ-kongresszuson
Mint ismeretes, a Kelemen vezette minisztérium júliusban jóváhagyta a Fehér megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságnak a színesfémlelőhelyben gazdag Kirnyik-hegységet célzó régészeti mentesítési bizonylatát, ezáltal jelentős akadály hárult el a Roşia Montană Gold Corporation beruházásának megvalósítása elől. Az intézkedés miatt környezetvédő szervezetek országszerte tüntettek a miniszter ellen, a magyar civil szervezetek szerint ugyanakkor Kelemen Hunor hozzáállása a bányaprojekthez és ennek megvalósulását támogató döntése „elfogadhatatlan és szégyenteljes”, amellyel „az egész romániai magyar közösséget kompromittálta”.
A Kelemen elleni bírálatokat, valamint a ciántechnológiás beruházás környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberjogi, gazdasági, erkölcsi kockázatait sorjázó petíciót látta el kézjegyével Eckstein-Kovács, aki évekkel ezelőtt RMDSZ-es szenátorként törvénytervezetet terjesztett a parlament elé a ciántechnológia betiltásáról (a dokumentumot érdemben azóta sem vitatta meg a törvényhozás).
Kelemen szerdán a Kolozs megyei Széken azzal védekezett: nem írta alá a Kirnyik-hegynek az A kategóriás műemlékek listájáról történő törlését, és mindezt nem is hajlandó megtenni, amíg újra nem tárgyalják a kanadai társaságnak a román állammal kötött bányakoncessziós szerződését. „Eckstein-Kovács Péter politikai tőkét kovácsol magának, amihez felhasználja a civil szervezeteket. Nem azzal van baj, hogy nem osztja a véleményemet, hanem hogy elhatárolódott az RMDSZ elnökétől, emiatt el kell döntenie, hogy a szövetségen belül folytatja-e tovább a pályafutását” – szögezte le Kelemen, akinek kezdeményezésére született az a cselekvési terv, amelyben az RMGC vállalta, hogy 140 millió dollárral finanszírozza a romániai, ezen belül pedig a verespataki régészeti és építészeti örökség megmentését.
„Hosszabb ideje vagyok az RMDSZ-ben, mint Kelemen Hunor. Ha a szövetség vezetői úgy gondolják, hogy egy véleménykülönbség miatt, vagy mert nem szeretem a ciánt, kirúghatnak az alakulatból, hát tegyék, de én önszántamból nem távozom” – reagált Kelemen felszólítására Eckstein, hozzátéve: Verespatak kapcsán olyan témában fogalmazott meg személyes véleményt, amelyről az RMDSZ nem helyezkedett még hivatalos álláspontra.
Eckstein – aki a februári RMDSZ-kongresszuson Kelemen egyik ellenfele volt az elnöki posztért vívott küzdelemben – helyzete amúgy e téren nemcsak az RMDSZ-ben kényes, hanem a Cotroceni-palotában is, hiszen a ciántechnológiás bányaberuházással szembeni elutasító álláspontja az államelnök kisebbségi tanácsadójaként homlokegyenest ellentétes a Traian Băsescuéval. Harminc környezetvédő szervezet egyébként csütörtökön felszólította az államfőt, vonja vissza a verespataki projekt gyakorlatba ültetésének szükségességét bizonygató nyilatkozatait, ezek révén ugyanis a civilek szerint megengedhetetlen nyomást gyakorolt az engedélyezésben illetékes hatóságokra.
Eközben a România Liberă szerint Băsescu elhallgatja a verespataki arany kitermelésével járó kockázatokat és a román államot megillető nyereség bizonytalanságát. A napilap csütörtöki vezércikke rámutat: az államfő az RMGC „ügyeskedőit” támogatja abban, hogy rátegyék a kezüket az Erdélyi-szigethegységben rejlő aranytartalékokra, noha egyedüli érdemük az, hogy reklámokkal megvásárolták a romániai sajtó jelentős részének hallgatását. Miközben a szerző szerint senki nem tette fel a kérdést, hogy a román állam miért nem akarja feloldani a titkosítás alól a kanadai Gabriel Resources-szal kötött bányakoncessziós szerződést, az RMGC részvényesei adóparadicsomokban vannak bejegyezve, az anyavállalat pedig csak a tőzsdei befektetők manipulálása révén képes megélni. A lap szerint félő, hogy az ilyen adóparadicsomokban bejegyzett részvényesi körrel a vállalat képes nyomtalanul eltűnni, hogy az esetleges környezeti károkért ne legyen felelősségre vonható
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 26.
Ismereteik keresztmetszetével köszöntötték tanítványai a mestert
Tanulmányaikból összeállított, meglepetésnek szánt kötettel köszöntötték 65. születésnapja alkalmából Kovács Andrást, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) művészettörténet professzorát volt tanítványai. A Liber Discipulorum. Tanulmányok Kovács András 65. születésnapjára című, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány kiadásában megjelent kötetet augusztus 23-án mutatták be a VII. Hungarológiai Kongresszus keretében az egykori nemesi konviktus (BBTE Echinox-épülete) Vătăşianu-termében.
A kötet előszava tömören összefoglalja a kutató, a tanár lényegi jellemzőit, felvillantja emberi oldalának néhány vonását, az egyes elemek pedig maradéktalanul visszaköszönnek a tanítványok munkáiban – emelte ki a kötetet méltató Monok István, a Szegedi Tudományegyetem docense.
– Kovács András elméleti ismeretei messze túlmutatnak a lehetőségeken, amelyekkel a 60-70-80-as években élhetett, kutatásai pedig a maguk természetes nyelvén választ adnak minden olyan kérdésre, amely felvetődhet egy anyaggal kapcsolatban – fejtette ki Monok István. Az 1990-es években a BBTE korábbiakban elsorvasztott művészettörténet-oktatásának megszervezése szükségszerű volt, az újjáéledő tudományos élet, műemlékvédelem, muzeális műgyűjtés, műkritika ugyanis évek hosszú sora óta szakemberhiánnyal küzdött. – A fiatal generációk képzésében Kovács András szerepe kulcsfontosságúvá vált, hiszen szinte egyedül kellett vállalnia, hogy a rendszerváltás utáni diáknemzedékeknek továbbadja az erdélyi magyar művészettörténet-írás Kelemen Lajos és Biró József által indított, majd B. Nagy Margit által csiszolt hagyományait, amelyeket olyan neves anyaországi szakemberek is alakítottak, mint Balogh Jolán vagy Entz Géza – írják az előszóban a kötetet szerkesztő Kovács Zsolt, Sarkadi Nagy Emese és Weisz Attila művészettörténészek.
A változásokat követően, újra fejlődésnek indultak a polgári szerveződések csírái Kolozsváron, sorra alakultak a civil szervezetek. A Kovács András által irányított Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány is keretet szolgáltatott a megváltozott munkamódszerekkel végezhető művészettörténeti kutatásoknak. – Diákjait összetett látásmódra, és mindenekelőtt arra buzdította, hogy az írott forrásokból kiindulva, történelmi, művelődéstörténeti, társadalmi összefüggéseiben szemléljék az alaposan, részleteiben megvizsgált műalkotást. A tanulmányok szemléletmódjában, módszertanában mindenütt jelen van a mester – hangsúlyozta Monok István. Mint kiemelte, az írások több szempontból csoportosíthatók: egyházi és világi épületek építéstörténeti vonatkozásait, művészeti kapcsolatait, belső berendezési tárgyaikat vizsgálják, mestereket azonosítanak, tevékenységüket tanulmányozzák, műtárgyak használatváltási folyamatát, vagy éppen oltárképek sorsát követik. Nem marad el az építéstörténeti rekonstrukció, a templombelsők ikonográfiai elemzése, bizonyos ábrázolások elterjedésének, a főúri és polgári reprezentáció kérdéskörének vizsgálata, vagy a közterek alakulásával kapcsolatos tanulmányok sem.
A többszempontú vizsgálat mellett tanítványai elé magas mércét állít az írásaiban tapasztalt, a tartalomhoz méltó, pontos fogalmazás, irigylendően könnyed nyelvi elegancia, ahol az értő olvasó tudja, hogy minden szóárnyalat mögöttes tartalma lényeges összefüggéseket jelöl – fogalmaznak a kötet szerkesztői. A tanulmányok jegyzetapparátusa is jelzi, hogy Kovács András milyen széles mezejét szántotta úgymond a művészettörténeti kutatásoknak, mesterien megvonva a határt írásaiban, amelyeknek felvetett ötleteit a tanítványok később kifejthetik – állapította meg Monok István. Mint kiemelte, több tanulmány szerzője bátran nyitva mer hagyni kérdéseket, pontosan meghatározva elméleti felvetéseinek határait, összegezve a kutatás eddigi eredményeit, attól függetlenül, hogy térszerkezet- vagy forráselemzésről, díszítőmotívumok analógiáiról stb. van szó. Pozitívumként emelte ki a szerzők professzionális, releváns forráshasználatát, a források érzékletes, laikusok számára érthető összegzését is.
– E kötetet kézbevéve döbbentem rá arra, hogy Erdélyben létezik egy Kovács András-féle művészettörténeti iskola, amely tulajdonképpen ezzel a kiadvánnyal lett úgymond nagykorú, hiszen dicséretre méltó munkát tett le az asztalra – összegezte Sipos Gábor levéltáros, a kötet egyik kiadójaként szereplő EME elnöke. Sarkadi Nagy Emese, a kötet egyik szerkesztője köszönetet mondott mindenkinek, aki az elmúlt másfél évben, titokban összeállított munka színvonalas elkészítéséhez és kiadatásához hozzájárult, Kovács Andrásnak pedig a tanítványoknak adott „útravalóért”. – Erdély sokszínűségére és ezzel együtt az erdélyi művészet kutatására az Ő irányításával rácsodálkozni olyan lehetőséget jelentett, amely meghatározta mindannyiunk későbbi gondolkodását – összegzik a szerkesztők, amely megállapításhoz e cikk szerzője is társul Kovács András volt és jelenlegi tanítványaként.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)