Költséghatékonyságra törekszik az egészségügyi miniszter
A kórházak költséghatékonnyá té- tele az egyik fő célja az új egészségügyi miniszternek, aki ma vette át miniszteri hivatalát.
Ritli Lászlót a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javasolta az egészségügyi tárca élére, mivel a hónap elején lemondott tisztségéről Cseke Attila. Az RMDSZ által javasolt tárcavezetőt Emil Boc román miniszterelnök elfogadta, így a kinevezéséről szóló elnöki rendeletet Traian Băsescu államfő is aláírta.
A miniszter letette az esküt az államfő előtt, aki néhány „intelmet" is megfogalmazott az új tárcavezető számára. Băsescu reményét fejezte ki, hogy Ritli, elődjével ellentétben megérti majd, hogy nem lehet jelentős mértékben növelni az egészségügy finanszírozását addig, amíg nem zárják el azokat a csapokat, amelyeken „elfolyik" a pénz. Băsescu a rendszerben történő pazarlásra utalt ezzel. Cseke ugyanis augusztus elején azért mondott le, mert költségvetés-kiigazításkor nem kapott az egészségügy annyi pénzt, amennyit remélt volna.
Ritli csütörtökön egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy folytatni akarja a Cseke által elkezdett egészségügyi reformokat, amelyek – mint mondta – hasznosak voltak. A miniszter szerint a rendszerben történő pazarlást – amire utalt Băsescu is – a kórházak költséghatékonnyá tételével lehet megoldani úgy, hogy javítani kell az intézmények irányításán és felügyeletén.
A miniszter kifejezte reményét, hogy az országos egészségbiztosító pénztárral ezentúl hatékonyabb lesz a tárca együttműködése. Arra utalt ezzel, hogy a román kormánykoalícióban olyan döntés született, amely szerint az önállóan működő biztosító tevékenységét ezentúl a minisztérium koordinálja. Korábban a biztosító teljesen önállóan működött, a minisztérium az ágazat költségvetésének alig 15 százalékát kezelte, a többi pénz elosztásáról a biztosító döntött. Az egészségügy alulfinanszírozottsága mellett a lemondott miniszternek a rendszer „kétfejűsége" volt a másik fő kifogása.
Kiderült azonban, hogy „a minisztériumi koordináció" mellett a biztosító továbbra is önálló intézmény marad, vezetőjét ezentúl is a miniszterelnök nevezi ki. A România liberă című napilap szerint a koalícióban elért kompromisszum nem változtat a lényegi kérdéseken, hiszen a minisztérium határoz továbbra is az egészségügyben a közpolitikákról, de a biztosító osztja szét a pénzt a családorvosoknak, a kórházaknak, a járóbeteg-rendelőknek és a laboratóriumoknak. Az RMDSZ azonban azt az ígéretet kapta, hogy az őszi költségvetés-kiigazításkor több pénz jut majd az egészségügyre. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is hangsúlyozta: a kormány 2012-2014-re vonatkozó költségvetési stratégiája is több pénzt irányoz elő az ágazatnak. 
MTI. Erdély.ma

Visszakerült, de mégsem (Ritli László a miniszterjelölt, döntöttek az egészségbiztosítóról)
Cseke Attila lemondását követően az RMDSZ Ritli Lászlót, a nagyváradi Gavril Curteanu Városi Kórház igazgatóját javasolja az egészségügyi minisztérium élére. Tegnap kiadott közleményében a szövetség azt is bejelenti, hogy sikerült megegyezni a DLP-vel, a továbbiakban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a kormány alárendeltségéből visszatér a szaktárcához, így az egészségügyi közpolitikát egy intézményen belül, egységesen lehet megvalósítani. Vezetőjét azonban továbbra is a kormányfő nevezi ki, és a pénzelosztásról sem rendelkezhet a miniszter.
Autonóm intézmény marad
Az RMDSZ-szel kötött megállapodás értelmében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) autonóm marad, továbbra is fő hitelutalványozó, vezetőjét pedig a miniszterelnök nevezi ki, de elismerik az egészségügyi miniszter hatalmát a közpolitikák gyakorlatba ültetésében – nyilatkozta tegnap Sever Voinescu, a DLP szóvivője, aki szerint az OEP megőrzi működési önállóságát, de ezzel a képlettel "el lehet kerülni az olyan nemkívánatos zárlatok kialakulását, amilyenek, sajnos, nemrég történtek". Lucian Duţă, az OEP elnöke nem kívánta kommentálni "az RMDSZ közleményét", amíg nem lát hivatalos dokumentumot arról, hogy mi változik. Az egészségbiztosítási pénztárt 1999-ben hozták létre, akkor az egészségügyi minisztérium alárendeltségébe tartozott. 2006-ban a 95-ös törvény alapján autonómmá vált, és a kormány irányítása alá került. Cseke Attila már egy éve kérte, hogy helyezzék ismét a tárcához, mert "a minisztérium felel az országos egészségpolitikáért, de a pénzügyi eszközök az OEP kezében vannak". Cseke elképzelése szerint a pénztár elnöke minisztériumi államtitkárként dolgozott volna.
A parlament is ellenőrizhetné
Az országos egészségbiztosítót a parlamentnek kellene alárendelni, amely átlátható és demokratikus módon biztosítaná az intézmény működését – véli Victor Ponta SZDP-elnök, aki szerint "csupán így lehetünk biztosak abban, hogy mindennemű visszaélést nyilvános módon kivizsgálhatunk és ellenőrizhetünk". Egyelőre azonban azt is eredménynek és az RMDSZ dicséretes tettének tartja, hogy "sikerült a pénztárat kiszabadítania a DLP-közeli maffiózók kezéből".
A reform folytatódik
Az RMDSZ ismételten megköszönte Cseke Attilának egészségügyi miniszterként folytatott tevékenységét, kiváltképpen az általa elkezdett reformokat, amelyeket "mindenképpen folytatni kell". Ez egyébként Ritlinek is eltökélt szándéka: mint mondta, ő támogatta Cseke Attilát, mert elégedett volt sok intézkedésével, különösképpen azokkal, amelyek a rendszer decentralizálását, a döntéshozatal helyi szintre utalását célozták. "Klinikai orvosként naponta találkozom a betegekkel, ezért nagyon jól tudom, mit kell tenni az egészségügyi rendszert alkotó tényezők láncolatának másik végén" – jelentette ki. Kinevezése esetén fontos feladatának tartja, hogy megpróbáljon javítani az egészségügyi rendszer finanszírozásán, "természetesen a többi politikai tényezővel együtt, mert ez politikai döntés függvénye".
Ritli László 1948-ban született Nagyváradon, és Temesváron végezte el az orvosi egyetemet. A hetvenes és a nyolcvanas években a vaskohsziklási városi kórházat irányította, illetve ellenőrként dolgozott a Bihar megyei egészségügyi igazgatóságon. 1990-ben kinevezték a nagyváradi gyermekkórház igazgatóhelyettesévé, 1997 és 2009 között pedig a Bihar megyei egészségügyi igazgatóságot irányította. A pediátria, az onkológia és a hematológia területén szaktekintélynek számító orvos a Nagyváradi Egyetem orvostudományi karán tanít, 2010 óta pedig a nagyváradi városi kórház orvos igazgatója. A tárca átvételével kapcsolatos részletek megbeszélésére tegnap este már Bukarestbe utazott
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi magyarság (1918–2011) - 2.
1944 ősze
A szovjet hadsereg egységei 1944. augusztus 26-án lépték át a határt. Mivel Székelyföld zsákszerűen, hosszan nyúlt be Romániába, ezért katonai védelme lehetetlenné vált, a magyar hatóságok kénytelenek elrendelni kiürítését.
Észak-Erdélyből a szovjet és román hadsereg előnyomulása miatt mintegy 400 000 magyar menekült el. Így például Csík megyében 1945 decemberében a lakosság 57 százaléka nem tartózkodott otthon. Itt a népesség többsége az erdőrengetegekbe, az esztenákra húzódott. Október 10-én alakult meg a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosság. Megkezdődött a román adminisztráció újjászervezése. Egy marosvásárhelyi emlékirat (1944. november 11.) tükrözi a kialakult helyzetet: a "közigazgatás megszervezőinek nagy része a bosszú gondolatával jött ide". Szerencsére az orosz hadvezetés nem engedélyezte a román közigazgatás betelepedését a nagy magyar városokba. A berendezkedő hatalom, a Casbi-törvény (az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Pénztár) által nagyszámú magyar és német nemzetiségűt fosztott meg vagyonától. Ennek jogi alapja csupán annyi volt, hogy háborús bűnösnek nyilvánították őket. A front elvonulása az észak-erdélyi magyarság számára nem hozott nyugalmat, csak szenvedések sorozatát. Târgu Jiuban, Focşani-ban és a földvári munkatáborokban (haláltáborokban) – az embertelen körülmények miatt – ártatlan magyarok ezrei haltak meg. A Maros-Torda megyéből internált négyezer magyar közt mintegy 450 kiskorú is volt. A Szovjetunióba hadifogolyként deportált erdélyi magyarok száma elérte a 40 000-et. A voluntároknak nevezett félkatonai csapatok, bandák szintén "bosszuló" hadjáratokat szerveztek. Különösen a Maniu-gárdák magyarellenes atrocitásai, gyilkosságai váltak hírhedtté. A legagresszívebb csoportot Gavrilă Olteanu vezette. Ahol elhaladtak, ott fosztogattak, raboltak, bántalmazták a lakosságot. Középkori módszereket, lefejezést vetettek be, tömeges kivégzéseket hajtottak végre Szárazajtán, Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson, Egeresen és Bánffyhunyadon.
Észak-Erdélyi Köztársaság
A szovjet katonai parancsnokság a vérengzések leállítására – elsősorban a front hátországának nyugalmáért – 1944. november 14-én kiutasította Észak-Erdélyből az agresszív román közigazgatást. Az új helyzetben sokan kezdtek bizakodni abban, hogy Észak-Erdélyben etnikai szempontból demokratikus magyar–román önkormányzat alakulhat ki. Többen elképzelhetőnek vélték Erdély területi autonómiájának elnyerését, a csodavárók pedig egyenesen az Észak-Erdélyi Köztársaságról álmodoztak. Észak-Erdély irányítására 1944. december elsején szervezték meg a kolozsvári székhelyű Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testületet, melynek tagjait a különböző politikai szervezetek képviselőiből választották. Sajátos helyzet alakult ki. Bevezették a szovjet katonai igazgatást, amely azt jelentette, hogy a közigazgatás újjászervezése során ki kellett kérni a szovjetek jóváhagyását. Bár magyar főispán intézkedett Háromszéken, Udvarhelyen, de román főispánok álltak magyar többségű vármegyék élén: Bihar (64%), Maros-Torda (61,5%), Szatmár (55%) és Kolozs (55%). Annak ellenére, hogy Észak-Erdély magyar többségű terület, a magyarság számarányához mérve visszaszorult a vezetésben. Még így is örömmel fogadták, hogy a Vörös Hadsereg helyi vezetői véget vetettek a magyarok elleni atrocitásoknak. A szenvedések azonban nem értek véget, mert 1945 januárjában a szovjet–román fegyverszüneti megegyezés alapján a román kormány háborús jóvátételként nagyszámú munkaerő küldését vállalta malenkij robotra. A román vezetés örömmel szabadult meg nemcsak a dél-erdélyi szászoktól, a bánsági németektől, hanem a szatmári sváb származású magyaroktól is.
Észak-Erdélyben mindenki szabadon használhatta szimbólumait és anyanyelvét. A feliratok kétnyelvűek voltak, magyar pengővel és román lejjel is lehetett fizetni. A legtöbb megyében törvényesítették a kétnyelvűséget. Idézem Kolozs vármegye főispánja, Vasile Pogăceanu február 10-én kiadott rendeletét: "Minden állami, megyei és városi hivatalban mindennemű felirat magyar és román, illetve román és magyar nyelven függesztendő ki aszerint, amint az illető város vagy község lakossága magyar vagy román többségű. Minden hivatalos rendeletet két nyelven kell kiadni a fenti elvek szellemében." Mindkét nyelv érvényes az utcanevek, a településnevek használatában is. Már decemberben beindították a magyar és a román tannyelvű iskolákat. A magyar tanügyi igazgatás irányítására létrehozták a kolozsvári székhelyű Magyar Tankerületi Főigazgatóságot. 1945. február 12–15-én Kolozsváron tanácskozott "Észak-Erdély parlamentje". Megszervezték az Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságot, amelynek regionális kormány szerepet szántak. Vezetőinek választották ifj. Teolfil Vescant elnökként és Jordáky Lajost társelnökként. A minisztériumok szerepét tizenegy szakosztály töltötte be.
Észak-Erdély "bukása"
Az első világháború végéhez hasonló helyzet alakult ki. Az etnikai kérdés tisztességes megoldása másodlagossá vált, most sem érdekelt senkit az igazságosság, a méltányosság és az etnikai elv. Senkinek nem fájt az, hogy Észak-Erdély lakosságának közel kétharmada magyar nemzetiségű, és román uralom alá kerül. Nem okozott gondot az sem, hogy az itt élő két nép egymással meg tud egyezni, olyan autonómiát tud létrehozni, amelyben valóban egyenlőek lehetnek. A nagypolitika ismét az itt élők feje felett döntött. Sztálin 1945. január elején ígéretet tett arra, hogy Észak-Erdélyt engedi Romániához csatolni, ha ott kommunista befolyású kormány kerül hatalomra. Miután március 6-án megalakult a dr. Petru Groza vezette kormány, Sztálin március 8-án közölte a román vezetéssel, hogy engedélyezi Észak-Erdély román uralom alá jutását. Ennek megünneplésére – március 13-án – Kolozsváron került sor. Ez alkalommal a Magyar Népi Szövetség Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében memorandumot adtak át Grozának. Ebben kérték az Erdélyben élő két nép egyenjogúságának biztosítását, közösségi jogokat, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását azokban a régiókban, ahol a népesség fele magyar. Kérték a nemzeti szimbólumok használatát, a magyar nyelvű katonai kiképzést és az internálótáborok felszámolását.
Az átmenet
A háborús "bűncselekmények" kivizsgálása diszkriminatív, ezt tükrözi az elítéltek etnikai aránya. A kolozsvári népbíróság 372 magyar, 83 német és csupán 26 román nemzetiségűt ítélt el. A kiutasítások, a harci események és más okok miatt 1946 decemberéig 98 000 magyar hagyta el Erdélyt. E szám akár öt-hatszoros is lehetett volna, ha 1946 áprilisában a Szovjetunió teljesíti a Román Kommunista Párt kérését, azaz 400–450 ezer erdélyi magyar kitelepítését.
A Groza-kormány – az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződésig – számtalan engedményt tett a magyarságnak. Ezekkel akarták befolyásolni a párizsi békeszerződés előírásait, hisz a határkérdés ekkor még nem tekinthető lezártnak. A román politikai elit tudatában volt annak, hogy a békekötés után az engedményeket fel lehet számolni. Groza a Kolozsvári ünnepségek idején – a március 13-án tartott minisztertanácsi ülésen – megkezdte a félrevezetést. Ámító szavakkal igyekezett a határkérdés fontosságát jelentéktelenné tenni. Arról beszélt, hogy a két nép és a Duna mente népei egységben és boldogságban fognak élni. Ő volt a határok légiesítésének egyik első népszerűsítője is. A kormány törvényrendelettel törölte el a kisebbségi kifejezés használatát, és bevezette a nemzetiségi fogalmát. A román államvezetés elhitette az erdélyi magyarság vezetőivel azt is, hogy a magyarság jogait a demokratikus Románia fogja szavatolni. 1945-ben visszaállították a magyar egyetemet Bolyai néven. Marosvásárhelyen orvosi és gyógyszerészeti egyetemet alapítottak.
1945 és 1948 között valóban működött magyar oktatási autonómia. Nem véletlen tehát az, hogy a Magyar Népi Szövetség a Groza-kormány támogatója lett. Jó kapcsolat alakult ki a kormány és a Magyar Népi Szövetség vezetői, Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár és Bányai László között. Az MNSZ "százas" intézőbizottsága ezért mondott le a határváltoztatás követeléséről. Több jeles személyiség – köztük Márton Áron püspök – úgy vélte, hogy a magyar kérdés megoldása csak az igazságos etnikai határok kijelölésével lehetséges. Sajnos, az események őket igazolták. Már a Groza-kormány idején is hoztak magyarellenes, hátrányos intézkedéseket. Csupán két példát említek: az 55 százalékban magyarlakta Kolozs megyében az 1945-ös földreformkor az elkobzott területek 87 százaléka magyar tulajdon volt, de a földet kapó magyarok aránya csak 35 százalék; 1947 júliusában megtiltották az etnikai alapon szerveződő szövetkezetek működését, így a magyar szövetkezeteket bekényszeríttették a román állami szövetkezetbe.
Magyar autonómia
A Szovjetunió nyomására hozták létre a Magyar Autonóm Tartományt. Moszkvából 1951. szeptemberében két autonómiatervezetet küldtek Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárnak. A javaslatok egyike magában foglalta volna Székelyföldet, a Mezőséget Kolozsvár központtal, mintegy húszezer négyzetkilométeres területtel. A második változat csak Székelyföldet és néhány szomszédos vidéket tömörített. A román vezetés a kisebb változatot, a 13 500 négyzetkilométer kiterjedésű autonómia létrehozását karolta fel. A Magyar Autonóm Tartományban a magyarság számaránya elérte a 77,3 százalékot, a románságé a 20 százalékot. A román alkotmány 1952. szeptemberi hatállyal szentesítette az új közigazgatási egység létrehozását. A tartomány központjaként a 74 százalékos arányban magyar többségű Marosvásárhelyt jelölték ki. A MAT vezetésében a magyarok számaránya elérte a 80 százalékot. A Securitate főnöke Kovács Mihály, az első titkár Csupor Lajos és a néptanács elnöke Bugyi Pál lett.
A magyar többségű vezetés azonban nem jelentett nemzeti szempontú irányítást, szó sincs magyar önrendelkezésről. A MAT egyike volt a többi tartománynak. Végrehajtotta a párt és a kormány utasításait, azonban a nyelvhasználat és a kultúra terén tagadhatatlan az előrelépés. A közigazgatásban használhatták a magyar nyelvet. Magyar kulturális intézményeket alapítottak. Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia mellett megszervezték a Székely Színházat. Megjelentették az Igaz Szó irodalmi folyóiratot, az Új Élet kulturális lapot, 1958-tól beindították a román rádió magyarul sugárzó területi stúdióját.
Az engedményeket az 1956-os magyar forradalom utáni években megszorítások követték. A "magyar nacionalizmust" elnéző helyi vezetést bírálták, majd 1960. december 24-én a Nagy Nemzetgyűlés megváltoztatta a tartomány határait, kiterjedését, nevét és nemzetiségi arányait. Az új megnevezés: Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Háromszék nagyobb részét Brassó tartományhoz csatolták, míg a román többségű Marosludas és Dicsőszentmárton térségét a MMAT részévé nyilvánították. Ebben a magyarok nemzetiségi aránya 61,1 százalékra esett vissza.
Tény, hogy míg az autonóm tartományon kívüli térségekben teljes gőzzel indult be a románosítás, a magyar nagyvárosok etnikai arányainak erőszakos megváltoztatása, addig ez itt visszafogottabbá vált. Bár e tartomány nem rendelkezett statútummal, így az autonómia is formális volt, mégis megőrizhette magyar jellegét.
Kádár Gyula
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konkrét kifogásokat emel Budapest a verespataki ciántechnológiás projekt ellen
A magyar kormány alapos elemzés nyomán hozta azt a szakmapolitikai döntést, hogy elutasítja a Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányakitermelést – nyilatkozta a Krónikának dr. Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára. Elmondta: a magyar állam a projekt megvalósulása esetén figyelemmel követi, hogy Románia betartja-e az uniós szabályokat. Borbély László tegnap közölte: a verespataki projekt a román tárca elemzése és vizsgálata alatt áll, az engedélyezési eljárás pedig Budapest nemleges válasza ellenére is folytatódik.
Magyarország három jelentős érvet sorakoztatott fel, amikor nemrég arról tájékoztatta a román hatóságokat, hogy elutasítja a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) Verespatakra tervezett cianidos aranykitermelését. Mint ismeretes, Románia a határokon átnyúló szennyezések megakadályozását célzó Espooi egyezmény keretében volt köteles kikérni a szomszédos országok álláspontját a kanadai–román bányavállalat projektjéről.
Magyarország három jelentős érvet sorakoztatott fel, amikor nemrég arról tájékoztatta a román hatóságokat, hogy elutasítja a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) Verespatakra tervezett cianidos aranykitermelését. Mint ismeretes, Románia a határokon átnyúló szennyezések megakadályozását célzó Espooi egyezmény keretében volt köteles kikérni a szomszédos országok álláspontját a kanadai–román bányavállalat projektjéről.
A többfordulós tárgyalások keretében Bukarest februárban 1500 oldalas válaszban reagált a magyar hatóságoknak a verespataki hatástanulmánnyal kapcsolatban feltett kérdéseire, majd a budapesti kormánynak hat hónapja volt arra, hogy ezek alapján kifejtse álláspontját. (Az Espooi egyezmény szerint Románia köteles figyelembe venni az érintett országok véleményét, de az állásfoglalások Bukarestet semmire nem kötelezik a tudomásulvételen kívül, és belátása szerint dönt). Dr. Illés Zoltán, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára a Krónikának tegnap elmondta, Budapest számára elsősorban a cianidos technológia miatt elfogadhatatlan a bányaprojekt, ebben ugyanis a beruházó csak az Európai Unió által előírt szabvány betartását vállalta, vagyis hogy a zagytározó ciánkoncentrációja nem haladja meg a 10 milligrammot literenként.
„A probléma az, hogy a terv nem az elérhető legjobb technológia megvalósítását tűzi ki célul, nem teljesíti ugyanis az EU BAT (Best Available Technology) csúcstechnológiáját, amely legtöbb 1 milligramm/liter ciánkoncentrációt engedélyez a tározóban” – nyilatkozta lapunknak az államtitkár. Potenciális veszélyforrásként tekintenek a magyarországi szakértők a völgybe telepítendő, kétszáz méteres fallal ellátott zagytározóra, amelynek tartalma – a külszíni fejtéssel végzett ércfeldolgozás után összesen 275 millió tonna, mérgező cianidvegyületeket tartalmazó zagy – gátszakadás esetén a környező patakokból az Aranyos folyóba, onnan a Marosba, majd a Tiszába folyna. „Ennek a természetpusztításnak, környezetrombolásnak a kockázatát nem fogadhatjuk el, a tározóteret szerintünk máshol kellett volna kialakítani, hasonlóra nincs is példa az európai aranykitermelésben élen járó Spanyolországban, Nagy-Britanniában vagy Svédországban” – szögezte le Illés Zoltán. A harmadik elem, ami miatt a budapesti hatóságok nem támogatják az erdélyi bányatervet, az az RMGC által végzett számítógépes modellkísérlet, amelylyel azt próbálták elemezni, milyen szennyezés érheti el Magyarországot. A környezetügyért felelős államtitkár szerint a program önmagában korszerű és elfogadható, ám a bevitt adatok és a kimenő eredmények nem valósak. A szakértő érvelését azzal támasztotta alá, hogy a kanadaiak modellkísérlete alapján a Marosba bejutó esetleges cianidszennyezés megszűnne a magyar határig, ami Illés szerint valótlanság. „De a beruházó arra sem adott választ, hogy mi lesz, ha ne adj’ isten bekövetkezik a tározótó átszakadása, mit tesz, hogy a szennyezőanyag ne kerüljön a környezetbe, mint ahogy az megtörtént a kolontári vörösiszap-katasztrófa idején” – szögezte le Illés Zoltán, aki szerint a bánya megnyitása esetén Magyarország figyelemmel követné, hogy Románia betartja-e az uniós rendelkezéseket.
Hozzátette: Magyarországnak az az érdeke, hogy az EU területén betiltsák a ciántechnológiát, amit a fideszes Áder János és Tőkés László erdélyi EP-képviselő javaslatára az Európai Parlament kezdeményezett is az Európai Bizottságban. Az államtitkár szerint még abban az esetben sem szűnne meg az európai aranykinyerés, ha betiltanák a cianidos technológiát, hiszen léteznek helyettesítő technológiák, ezeket azonban magasabb költségei miatt nem alkalmazzák a bányatársaságok. Illés Zoltán kérdésünkre elmondta: elvileg helyesnek tartja, hogy a román környezetvédelmi minisztérium pénzügyi fedezetet követel az RMGC-től az esetleges bányabaleset következményeinek elhárítására, a környezet helyreállítására, ellenben gazdasági nonszensznek tartja garanciát nyújtani „a jövőre, a majdra”, hiszen képtelenség megjósolni, milyen költségeket igényel a kitermelés után hátrahagyott régió kétszáz év múlva.
Mint arról beszámoltunk, Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter egy héttel ezelőtt azt állította az elutasító budapesti álláspont kapcsán, hogy Magyarország nem fogalmazott meg „technikai vagy más jellegű kifogást”, hanem politikai álláspontra helyezkedett Verespatak-ügyben. Ennek kapcsán lapunk megtudta: Borbély júliusban rövid, angol nyelvű levélben felszólította Budapestet: ha augusztus 5-éig nem foglal állást a bányaprojekt kapcsán, akkor Bukarest olybá veszi, hogy egyetért a verespataki bányanyitással. Noha a magyar fél számára a végleges álláspont kialakítására megszabott féléves határidő csak augusztus végén jár le, az Orbán-kormány már augusztus 3-án döntött a verespataki hatástanulmány elutasításáról, amiről nyomban tájékoztatta is Romániát, hamarosan pedig elküldik a részletes választ is.
„Nem tartom ördögtől való dolognak, hogy Borbély László úgy véli, politikai alapon döntöttünk arról, hogy nem támogatjuk a bányatervet. Pártpolitikai kérdésekről természetesen nincs szó. Ha viszont a közügyekbe való beavatkozás, a gyönyörű verespataki környezet megmentése politikának számít, akkor elmondható, hogy a magyar kormány alapos elemzés nyomán hozott szakmapolitikai döntést a ciántechnológiás terv elutasításáról” – hangsúlyozta a Krónikának Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár. Borbély László egyébként tegnap közölte: a verespataki projekt a román tárca elemzése és vizsgálata alatt áll, az engedélyezési eljárás pedig Budapest nemleges válasza ellenére is folytatódik. Az RMDSZ-es miniszter a bányanyitást ellenzőknek azt üzente: „Románia szabad ország, ahol mindenkinek jogában áll kifejteni a véleményét.”
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Bemázolták a Marosfőn felállított ortodox keresztet
Ismeretlenek festékszóróval bemázolták a Marosfő határában két nappal korábban építkezési engedély nélkül felállított ortodox kereszt talapzatát.
A Marosfő és Vasláb határában felállított négy méteres fakereszt kőtalapzatára ismeretlenek vörös festékszóróval a 666-os számot és a „valah” szót festették. A rendőrséget kedden este értesítették az incidensről.
A keresztet két nappal korábban, Nagyboldogasszony napja alkalmával szentelte fel az ortodox egyház.
Ioan Selejan, Kovásznai és Hargitai ortodox érsek szerdán sajnálatosnak nevezte, hogy ilyesmi történhet egy keresztény országban. „Itt, ebben a térségben a románok nem örülhettek Nagyboldogasszony napján. És nem örült sem Avram Iancu, sem Krisztus, akit másodszor is keresztre feszítettek Marosfőn” – fogalmazott a főpap.
Mihail Dumitru Tinca, a Marosfőt is magában foglaló Vasláb község polgármestere szerint a helyi magyarok és románok között semmiféle feszültség nem létezik, véleménye szerint a keresztet átutazó személy vagy személyek festhették be.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrség szóvivője azt mondta: vizsgálat indult a tettes vagy tettesek azonosítására.
Mint arról tájékoztattunk, az Oastea Domnului (Úr Serege) nevet viselő, az ortodox egyház keretében működő ifjúsági csoport Marosfő Gyergyószentmiklós felőli kijáratánál állította fel azt a négy méteres fakeresztet, amelyet eredetileg a Maros forrásánál kívántak elhelyezni. A Hargita megyei önkormányzat munkatársai a vaslábi polgármesteri hivatallal és a tekerőpataki közbirtokossággal együttműködve a múlt héten állították le a Maros forrásánál zajló törvénytelen építkezést.
A csoport a vaslábi polgármester szóbeli engedélye nyomán állította fel a keresztet, holott a Hargita megyei tanács illetékesei szerint ehhez hivatalos építkezési engedély is szükséges. Krónika (Kolozsvár)

Fesztivál – Mikó Imre Terv Erdélyért
Az erdélyi magyar közösség alulról építkező, önálló gazdaságfejlesztési tervezeteként megfogalmazott Mikó Imre Terv kapcsán szervezett gazdasági témájú kerekasztal-beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a Bethlen Gábor Alapítvány.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gazdasági bizottságának alelnöke, Mátis Jenő által moderált rendezvényen Szatmáry Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára, Péti Márton, a VÁTI Nonprofit Kft. irodavezetője, Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke és a Mikó Imre Terv koordinátora, valamint Juhász Jácint, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) dékánhelyettese, közgazdász-szakértő vett részt meghívottként. A terv véglegesítését az erdélyi polgárok, fiatalok, értelmiségiek, a tudományos és gazdasági élet szereplői, a civil és szakmai szervezetek, illetve a fejlesztések érdekeltjeivel együtt szeretnék megvalósítani – derül ki a közzétett Vitairatból.
Jakabos Janka előadásában felvázolta az EMNT által kezdeményezett, erdélyi és magyarországi szakértők, valamint a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztálya, a Nemzeti Stratégia Tervezési Hivatala, illetve a Váti Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság felkért szakértői által összeállított Mikó Imre Terv alapvető célkitűzéseit, illetve ezek megvalósítására vonatkozó elképzeléseket.
A terv megfogalmazásának folyamata példátlan, háromszintű – szakmai, nemzetpolitikai és társadalmi – összefogást feltételezett. Az erdélyi magyarság megerősödése, autonómiájának építése nem lehetséges stabil gazdasági alapok nélkül – fejtette ki Jakabos Janka. A romániai magyar nemzeti közösség gazdaságfejlesztési javaslataként kidolgozott Mikó Imre Tervet partnerségben való megvalósításra ajánlják fel a magyar és román kormányoknak, és kérik hozzá az Európai Unió támogatását is – olvasható a tervezet Vitairatában. – Elképzeléseink szerint a terv iránytűként, másrészt az összmagyarság gazdasági szereplőit összekötő hídként is működne – emelte ki az EMNT háromszéki elnöke. Erdély oly módon formálható „Kelet Svájcává”, ha megteremtik azokat a feltételeket, amelyek a társadalom egészének fejlődését gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban egyaránt egységként kezelik – részletezte.
A stratégia kidolgozásában és a részcélok rendszerezésében fontos szerepet játszott a helyi sajátosságokat kiemelő területi lebontás, a szakterületek meghatározása. Stratégiai célokként fogalmazták meg a versenyképes és megújuló erdélyi magyar gazdaság, az autonóm erdélyi magyar gazdasági közösségek kiépítését, munkahelyek és hasznosítható tudás biztosítását minden magyarnak, az összmagyar gazdasági és nemzeti kapcsolatok erősítését, és alapvetően az erdélyi magyar társadalom megújulását. A terven dolgozó szakemberek nevesítették a különböző prioritásokat és az egyes szakterületekhez csatolt kitörési pontokat – például a befektetésösztönzést, hálózati gazdaságfejlesztést, a megújuló energia, vízipar és zöldgazdaságfejlesztést – is. – A tervezési munka mellett a célkitűzések megvalósítását lehetővé tevő intézményrendszer kiépítésén is tevékenykedünk – magyarázta Jakabos Janka, aki tájékoztatott arról, hogy a demokráciaközpontok hálózatára egyablakos rendszerben gazdasági tanácsadói irodák is épülnek majd a vállalkozói réteg szakmai támogatására.
Szatmári Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára megállapította: a Mikó Imre Terv, bár jelenleg több kérdést vet fel, mint választ kínál, mindenképpen irányt ad az erdélyi magyar gazdasági élet fejlesztésének, felzárkózásának. Az erdélyi magyarság gazdasági és egyéb jellegű támogatása mellett messzemenően elkötelezett jelenlegi magyar kormány feladata, hogy a megfelelő intézményrendszerek kiépítése és az európai uniós keretek között alkalmazható jogi megoldások tekintetében is kapcsolódhasson a Mikó Imre Tervhez – magyarázta a politikus. Mint kifejtette, ez a tervezet rámutathat arra, hogy az erdélyi magyar közösség autonómiájából gazdasági fejlődés származhat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a terv finanszírozásának hármas, Budapest–Brüsszel–Budapest lábon kell állnia, a források elnyeréséhez pedig a teljes közösség támogatásával, legalábbis hallgatólagos egységével rendelkeznie kell.
A VÁTI Nonprofit Kft. a magyar kormányzat területfejlesztési háttérintézménye – magyarázta Péti Márton, aki a magyar tapasztalatok összegzésével a nemzetközi fejlesztéspolitikai folyamatok kontextusában tárgyalta a Mikó Imre Tervet. Mint kiemelte, műfajában és tartalmában egyaránt sok hasonlóságot hordoz az Új Széchenyi Tervvel, amely a Kárpát-medencét kiemelt gazdaságfejlesztési övezetként kezeli. Kidolgozásának folyamata már önmagában értékes felületet képez, amely összeköt szereplőket, akik képesek az óriási potenciált hordozó nemzetpolitikai elképzeléseket beépíteni egy állandó taktika és egységes értékrend által jellemzett gazdaságfejlesztési rendszerbe. Az uniós fejlesztési irányok megváltoztak, a nemzetközi együttműködési intézményrendszert megújították, a transznacionális források is ennek megfelelően kerülnek kiosztásra. A tapasztalat szerint nem elég hatékonynak bizonyult regionális fejlesztési szint jelenleg már háttérbe szorul a helyileg beilleszkedő projektcsomagok koncepciójával szemben, illetve fókuszba kerülnek az újszerű fejlesztések is – részletezte Péti Márton. Mint kiemelte, a 2014–2020-as uniós fejlesztési ciklusra már most ajánlatos projektekkel készülni. – Fantázia van a többségi nemzetet partnerként való megnyerésében – mondta a szakember, aki az uniós támogatások lehívására való törekvés megvalósítása mellett hangsúlyozta a kisléptékű, sokakat érő fejlesztések beépítésének fontosságát is. Úgy vélte, a Mikó Imre terv nemzeti alapú fejlesztéspolitikaként nemcsak a Kárpát-medencei magyar kisebbségek, hanem Magyarország számára is alternatívákat, impulzusokat szolgáltathat.
Juhász Jácint, a BBTE dékánhelyettese előadásában a szakértői csapatával közösen kidolgozott, a befektetésösztönzésre, iparosításra és hálózati gazdaságfejlesztésre vonatkozó prioritási pont mögött rejlő tartalmi elemeket magyarázta el. Mint kifejtette, értelemszerű kiindulópontnak tekintették, hogy a nagyvállalatok 1989 utáni leépülését követően létesült, kis- és közép vállalkozások között megfelelő kommunikáció megteremtését javasolják, illetve támogatást találjanak az erdélyi magyar vállalkozói szféra életképes projektjeinek. Ennek érdekében egyrészt egy erdélyi vállalati kataszter kialakítását tervezik, megkönnyítve a kommunikáció és piacra lépés esélyeit, javasolták továbbá a magyar példák alapján az uniós források felhasználásának összekapcsolását is. Egy garanciaalap létrehozása által könnyítenék a bankhitelek, uniós források megszerzését, a bevezetendő kedvezményes hitelprogramok a valós értékteremtő tevékenység megvalósítására képes vállalatokat céloznák meg. A magánpénzekre alapuló, nyugat-európai és angliai példákra alapozó, kockázati tőkekomponens tőkét pumpálna úgymond a legjobban működő vállalatokba. Az erdélyi és a magyar termékcsere érdekében a kereskedelmi integrációt fokoznák, megszervezve a területenként már létező kapcsolatokat. A szakember hangsúlyozta a magán-szféra állásbörzékre való erőteljesebb bevonulásának fontosságát, az egyetemi gyakorló programok intenzívebb megszervezését, az ösztöndíj- és diákhitel programok kiterjesztésének szükségességét, hogy az oktatás a háttérbe szorult közösségek tagjai számára is elérhetővé váljon.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Közlekedő kultúrák
Ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia!
A brassói magyar, ha kimozdul otthonából, ma is meglepve tapasztalhatja, hogy a többnyelvűség, ami a Cenk alatt természetes, máshol tilos.
Messzire is lehet tapasztalatot gyűjteni az idegengyűlöletről. Például Szlovákiában, ahol csak a brassói könyvesboltban vásárolt útikönyvből lehet tudni, hogy Presov az az Eperjes (ott ízlett oly nagyon a nyáreleji gyümölcs II. Vak Bélának). Igaz, a múlt század elején még zömében magyarok lakta városban ma mindössze kétszáz magyar él. Loviceről sem derül ki, hogy a Fehér Asszony városa, Lőcse. Talán Kezmar nevéből még lehet következtetni Késmárkra...
De még a magyar históriában oly fontos szerepet játszó Kassán is hiába keresünk, ha nem is magyar, de legalább német vagy angol nyelvű feliratot a gazdag történelmi múltról. Az 1910-ben háromnegyedében még magyar város főterén semmi sem utal arra, hogy 1625. március 2-án itt tartotta esküvőjét Bethlen Gábor Brandenburgi Katalinnal. Arról is csak holt nyelvű, latin tábla figyelmeztet, hogy 1906-ban a dóm kriptájába temették el II. Rákóczi Ferencet.
Kapható volt viszont a turisztikai irodákban az Európai Régiófejlesztési Alapból is finanszírozott ingyenes kiadvány, az „Oficiális városi kalauz”, amelyből a magyar turista megtudhatja, hogy „a Kassai Látogatóközpontból először a város bugyraiba fognak áthaladni.” Ám megnyugodhat, mert olvashatja, hogy „ha már a városban van, összpontosult központjában problémamentes a mozgás.” S ha nem sejtené, milyen élményekkel kecsegtet a főtér, az Oficiális városi kalauz eligazítja: „A városközpontban lévő épületekre vetett tekintetünk által belemerülhetünk a porlepte sorsokba.”
Óhatatlanul Kassa, az Oficiális városi kalauz bikkfanyelve jut eszembe, amikor olvasom a közleményt: „A kolozsvári rendőrök felderítették, hogy négy magyarországi illetőségű személy magyar nyelvű helységnévtáblát helyezett el a helyszínen, majd gépkocsijukban (amelyben a 43 éves B. Ildikó és egy tízéves gyermek ült) találtak egy másik magyar nyelvű helységnévtáblát Torda felirattal. A magyar állampolgárokat közerkölcs elleni vétség és csendháborítás gyanújával kísérték be a rendőrségre.”
Elképzelem, amint a meglett férfikorban lévő magyar turisták rövid nadrágban és zokni nélkül sértegetik a híres Kolozsvári közerkölcsöt, néhány száz méterre a bájaikat kínáló – milyen szép szó! – örömlányoktól. Szinte hallom, amint a digitális fényképezőgép zümmögése felveri a nagyváros csendjét. Ám ujjongok, hogy a rendőrség éberen vigyáz a közerkölcsre és a csendre.
Dehogyis ujjongok! Fölháborító és érthetetlen a kolozsvári rendőrök ügybuzgalma. Akkor is az, ha netán igaz, hogy szélsőjobboldali provokáció történt, mert még a bibliai parancs teljesítését is mérlegelni kell. Ahogyan Karinthy írta: ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia! Karhatalmi fellépés előtt meg igazán érdemes felmérni a rendőri akció következményeit!
Ezúttal ugyanis az derült ki, hogy Kassa és Kolozsvár a primitív, gyűlölettel kezelni próbált idegenfóbia tengelyének mentén helyezkedik el.
Megnyugtató hazatérni oda, hol a bejáratoknál a kölcsönös tisztelet és elfogadás jeleként Braşov–Kronstadt–Brassó felirat áll, és szabad fényképezkedni alatta!
És némileg megnyugtató az is, hogy ezen a héten Kolozsvár már nem a túlbuzgó rendőrök, a piacnyító polgármester városa, hanem az Erdélyi magyar kultúra fővárosa. De csak részben az. Egészen megnyugtató akkor lenne, ha végre több történne, mint amit Cseke Péter üdvözölt pénteki vezércikkében. Kétségtelenül fontos, hogy az RMDSZ és az EMNT összefogásával „legalább egy hétig ismét a magyaroké lehet a kincses város főtere.” Mert Kolozsvár csak akkor szakadhat le a kassai-pozsonyi tengelyről, ha a magyar napoknak (is) köszönhetően a város különböző kultúrái közeledő kultúrákká válnak, nem csupán a magyaroké, hanem a transzilvanizmust ma is elfogadó magyaroké, románoké, zsidóké, németeké, romáké lesz nem csupán a főtér, hanem egyáltalán a kulturális és politikai cselekvés tere.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbély: nem kell Magyarország jóváhagyása a verespataki bánya megnyitásához
A román államfőnek igaza van abban, hogy Magyarország nem szólhat bele a román kormány verespataki bányaberuházást érintő döntéseibe – jelentette ki Borbély László környezetvédelmi miniszter pénteken az Erdélyi Magyar Televízióban (ETV).
A tárcavezető a Többszemközt című vitaműsorban megerősítette: a magyar környezetvédelmi minisztérium ötsoros levélben ismertette a magyar kormány elvi álláspontját, amely szerint Magyarország nem ért egyet a ciántechnológia alkalmazásával.
„Ez érthető, hiszen ezt belefoglalták az alkotmányba is" – mondta Borbély László, utalva Traian Basescu államfő előző napon elhangzott egyik beszédére is, amelyben kijelentette: Magyarországnak nem kell semmilyen „engedélyt adnia" Romániának Verespatak kérdésében, mert Románia szuverén állam. A miniszter szerint a román államfőnek megalapozott a véleménye, és ezt Magyarország is tudja, hiszen vannak nemzetközi egyezmények, amelyeket Romániának be kell tartania. Magyarország nem tudja meggátolni a beruházást, amennyiben az említett beruházás eleget tesz az említett egyezményekben foglalt előírásoknak – mondta a miniszter. 
Rámutatott: Budapestnek joga van szakmai kérdéseket feltenni, a román félnek pedig kötelessége ezekre válaszolni. Mindeddig azonban egyetlen szakmai kérdés sem érkezett a magyar kormány részéről – mondta a tárcavezető. „Én vártam, hogy a magyar kormány szakmai kérdéseket tegyen fel, ám mindeddig egy sem érkezett" – hangoztatta. Emlékeztetett saját korábbi megnyilatkozásaira, amelyek szerint nem fogja javasolni ezt a beruházást a román kormánynak, ha a beruházó cég nem tartja be a legmagasabb környezetvédelmi szabályokat.
Elmondta, hogy Svédországban négy ilyen ciántechnológiás bánya létezik, ott olyan korszerű, zárt rendszerű technológiát alkalmaznak, amely úgy lecsökkenti a ciánszintet a zagytározókban, hogy már nem veszélyes az emberi egészségre. „Mi ilyen technológia alkalmazását követeljük a cégtől" – szögezte le a miniszter, aki egyetértett azzal is, hogy újra kell tárgyalni a bányaberuházóval kötött szerződést, amely szerinte előnytelen az állam számára.
MTI. Erdély.ma

Közösségünk gazdagodását szolgáló építészettörténeti örökség
„A katolikus egyház kétezer esztendős történelme folyamán mindig a keresztény értékeken alapuló kultúrát mozdította elő. Ezen értékeket szolgálták a tulajdonunkban levő kolozsvári ingatlanok az évszázadok során, és reményeink szerint még sokáig fogják közösségünk gazdagodását ugyanilyen hatékonyan szolgálni” – mondta Kovács Sándor római katolikus főesperes-plébános Sas Péter budapesti művelődéstörténész szerdán este bemutatott újabb kötete* kapcsán, amely a római katolikus egyháznak Kolozsvár építészettörténetében játszott szerepét tárja az olvasók elé. A két nyelven – magyarul és románul – megjelent könyvet Korom Imre, Guttmann Szabolcs, Guttmann Emese és Fodor György fordították, a felvételeket Szentes Zágon készítette.
A II. Kolozsvári Magyar Napok keretében bemutatott, nagyon szép kivitelezésű, jól dokumentált, sok illusztrációt tartalmazó könyvet Fodor György konfráter köszöntő szavai után Kovács Sándor főesperes méltatta, aki egyben a kötet bevezetőjét és ajánlását is írta. A főesperes-plébános szerint a történelem tanúsítja, hogy egy nép sem élt vallás, hit és Isten nélkül, s minden közösség életében fontos szerepet tölt be a templom, amelynek megépítése és ápolása a közösség lelkületéről tanúskodik. Azonban ennél is fontosabb a vallásos életben az Istenhez fűző lelkület, amelynek fontos tényezője a templom. Kovács Sándor hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű kiadványok, munkák mind hiánypótlóak, és meggyőződése szerint azok mindannyiunk meggazdagodását szolgálják.
A szerző, Sas Péter szerint a könyv nem jelenhetett volna meg jobb alkalommal, mint most, a kolozsvári magyar városnapok alatt. A lassan kolozsvárinak számító budapesti művelődéstörténész hangsúlyozta: a kötet nemcsak a római katolikus egyházról szól, hanem mindenekelőtt Kolozsvárról. Nem egyszerűen vallási és egyházi kérdésről van szó, hiszen olyan épületek szerepelnek benne, amelyek egy nemzet gondolkodásmódját, identitástudatát és hovatartozását jelképezik. Sas Péter hangsúlyozta: nagyon fontos ezeknek a felbecsülhetetlen értékeknek az átörökítése a jövő számára, következésképpen felelősségteljesen kell viszonyulni a városkép formálásához, ahogyan azt mindenkoron elődeink is tették.
Szilágyi Mátyás úgy vélekedett, hogy a szóban forgó kötet nagyon szép és méltó ismertetése a kolozsváriságnak, a kolozsvári lelkiségnek az építészettörténet szempontjából. A kolozsvári magyar főkonzul beszédében kiemelte a műemléképületek restaurálásának és megmentésének a fontosságát, amelyet szerinte diplomáciai úton is segíteni kell. Elmondása szerint a Mátyás király szoborcsoport restaurálásához hasonló közös projektekre van szükség. Szilágyi Mátyás kifejtette: a bemutatott kötet kiváló lehetőséget kínál értékeink ismertetésére és feltárására. A magyar diplomata kiemelte a restitúció kérdésének a fontosságát, amelyet a magyar kormány maradéktalanul támogat. A kötet külön érdeme, hogy román és magyar nyelven jelent meg, amely – a főkonzul szerint – a legfőbb eszköz az ismeretek átadására, és a szándékos félretájékoztatás megakadályozására.
P. A. M. 
*Sas Péter: A római katolikus egyház szerepe Kolozsvár építészettörténetében, Verbum, Kolozsvár, 2011. Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – Levéltári kincsek, titkok, érdekességek nyomában
Óriási érdeklődés övezte a Román Országos Levéltár tegnapi csoportos tárlatvezetését. Flóra Ágnes levéltáros a tömeg láttán elmondta: azért nem számított ilyen nagy érdeklődésre, mert az emberek általában a levéltárakról nagyon keveset tudnak. „A médiában, a közbeszéd szintjén a levéltárakról alig esik szó, viszont a könyvtárakról sokkal többet tud az ember, hiszen könyve, könyvespolca, esetleg régi könyve mindenkinek van otthon” – mondta. „Valamiért emberközelibb a könyv, mint a történelmi irat, ennek a kiállításnak pedig pont az a lényege, hogy felhívja a levéltári értékekre a figyelmet” – tette hozzá. Az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampánya is ehhez kapcsolódik: célja, hogy Kolozsvár régi okleveleinek olyan tárolási körülményeket biztosítson, ami valamilyen szinten garantálja azt, hogy évtizedeken, akár évszázadokon át is megőrződjenek az értékes iratok.
A tárlat egyik célja egyrészt az volt, hogy az oklevélgyűjteményt valamilyen szinten bemutassák, valamint a teljes levéltári anyagból olyan érdekességeket állítsanak ki, ami eddig ismeretlen volt a közönség számára, illetve olyan levéltári iratokat akartak a közönség elé tárni, amelyeken végig lehet követni a polgár, a város fejlődését az egészen korai időszakból a 19–20. századig.
Kuriózumnak számít a 15. századi közjegyzői oklevél, amelyen korabeli közjegyzői, ún. notáriusi jel látható. Akkoriban mindenki tudta, hogy az adott jel melyik notáriushoz tartozik, és az általa kiállított oklevél ezzel a rajzzal ellátva hiteles okmánynak számított. A tárlaton látható Kolozsvár 16. századi polgárkönyvéből is három lap, amely azon személyek névsorát tartalmazza, akik Kolozsváron polgárjogot szereztek, tehát rendelkeztek ingatlannal.
A tárlatlátogatás során megtekinthető I. Lajos király kiváltságlevele is, amelyben tulajdonképpen megerősíti Károly 1316-os oklevelét, amiben Kolozsvárt városi rangra emeli. Ugyanakkor olyan személyiségek oklevelei is láthatóak, akik különösen kötődtek Kolozsvárhoz, például János király vagy Izabella királyné. A városfejlődéshez közvetlenül kapcsolódik Mátyás király azon oklevelének másolata, amelyben a budai jogkönyv artikulusait engedélyezi alkalmazni a kolozsvári tanácsválasztás esetében.
A levéltáros szerint a kutatók és a nagyközönség is általában nagy érdeklődéssel követte a boszorkánypereket, amelyek a 16. században új reneszánszukat élték az új protestáns klerikának és puritanizmusnak köszönhetően. Egy ilyen per ítéletének írott formája látható a tárlaton, illetve a tanács határozata a paráznák megbüntetésének módjáról.
Érdekességnek számít még az Erzsébet híd egyik kivitelezetlen terve, illetve egy korabeli fotó a hídról, továbbá látható egy óratorony tervrajza is, amely a Monostor utcai óratorony adatait rögzíti az utókor számára. 1943-ban döntöttek arról, hogy a régi, tűzvészben megrongált reneszánsz tanácsházat lebontják és újat építenek helyébe. Sporlás végett ekkor lebontották a Monostor utcai óratoronyot, és kőanyagát beépítették a mai napig álló tanácsházba.
A 19. századi polgárra jellemző, hogy szereti jól tölteni a szabadidejét, ezért nőegyleti kezdeményezésre eldöntötték, hogy sétateret alakítanak ki a kolozsvári polgárság számára. Az erről készült rajzok és fotók szintén láthatók a tárlaton. Kolozsvárt bekapcsolta a nagyvárosok hálózatába a vasút építése is. A magyar keleti vasút térképe látható a levéltári kiállításon, és Mikó Imre nyilatkozata, amikor a vasút felépítése érdekében lemond a kártérítésről, amelyet földjének kisajátítása miatt fizettek volna neki.
Az oklevélmásolatok és korabeli fényképek mellett eredeti oklevelek is vannak a tárlaton, így láthatjuk a városi irattár első latin és magyar nyelvű jegyzékét, I. József császár kiváltságlevelét, az 1405-ös szabad királyi rangra emelés oklevelét, az 1537-es városi statutum oklevelét, Mátyás király oklevelét, amely tartalmazza a király kézjegyét, illetve Bethlen Gábor oklevelét Kolozsvár harckötelezettségéről.
(dézsi) Szabadság (Kolozsvár)

Hétfőtől Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Kolozsváron zajlik augusztus 22-e és 27-e között a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezendő tudományos kongresszusra több mint 600 előadót várnak. A sajtónak Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a szervezőbizottság elnöke továbbá a két társelnök Péntek János (a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke) és Sipos Gábor (az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke), Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese és Szabó Árpád Töhötöm KMEI-elnök számolt be az előkészületekről.
Pozsony Ferenc egyetemi oktató, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke hangsúlyozta: több intézmény összefogásával zajlott a kongresszus előkészítése, majd ismertette a hétfői nyitónap eseményeit. A hétfői megnyitón a Kolozsvári Magyar Operában jelen lesz Schmitt Pál magyar köztársasági elnök, Szőcs Géza a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára, László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora és Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora.
– Elődeinknek is köszönhetjük azt, hogy itt szervezhetjük meg a rangos eseményt, ám a mostani fiatal kutatóinkra is büszkék lehetünk – összegzett Pozsony, majd kitért arra is, hogy a globalizálódó társadalomban fontos az, hogyan képviseljük identitásunkat, kultúránkat.
Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke elmondta: már tíz éve megfogalmazódott az a gondolat, hogy Kolozsváron nemzetközi hungarológiai kongresszust szervezzenek. – Kolozsvár és az erdélyi magyarság szempontjából fontos ez a kongresszus, amely az itt működő szakmai műhelyeket erősíti – vélekedett a szakember, majd elégedettségét fejezte ki azért, hogy a mostani kongresszuson sok fiatal erdélyi magyar kutató tart előadást, így valóságos nemzedékváltásnak lehetünk tanúi.
Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese is úgy gondolta: a BBTE magyar tagozatát erősíti meg az a tény, hogy a budapesti, a bécsi, a szegedi és a római helyszín után Kolozsváron rendezik meg a soron következő, hetedik nemzetközi hungarológiai kongresszust.
Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke fontosnak találta azt, hogy az erdélyi magyar fiatal kutatók előadást tartanak ezen a kongresszuson, mert ezzel méltó módon viszik tovább elődeik hagyományait, és eredményeik érdemesek a nemzetközi nyilvánosságra. Megtudtuk: az előadásokat tartalmazó több kötetes kiadvány megjelenése jövőre várható; a kongresszus előadásait pedig kívülállók is meghallgathatják.
Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke a több mint egy éve tartó szervezésről beszélt, majd kifejtette: Kolozsvár tudományos életének fontosságát jelzi az, hogy egy több mint 600 fős konferenciát megszervezhettek.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Hungarológiai kongresszus Kolozsváron
Hogyan válaszolnak az egyre globalizálódó világ kihívásaira a magyar közösségek, mi történik a helyi identitástudattal – ezekre a kérdésekre keresik többek között a választ az augusztus 22–27. között Kolozsváron megszervezett 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevői, közölte Pozsony Ferenc, a szervezőbizottság elnöke a rendezvénysorozat tegnapi beharangozó sajtótájékoztatóján.
Az egyetemi tanár szerint a Nyelv és kultúra a változó régióban címmel megrendezett kongresszus kiváló alkalom arra, hogy az erdélyi magyar tudományosság megmutassa magát a világnak. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) elnöke, a szervezőbizottság egyik társelnöke ugyanakkor elmondta, az egyhetes rendezvénynek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Farkas utcai főépülete, az EME székháza, a Bölcsészettudományi Kar épülete, a történeti intézet és a Sapientia EMTE főépülete, a Bocskai-ház ad majd otthont. A megnyitót, a plenáris előadásokat és az első közgyűlést a Kolozsvári Magyar Operában rendezik meg. Péntek János, a Kolozsvári Akadémia Bizottság elnöke, a szervezőbizottság társelnöke hozzáfűzte, a rendezvénysorozat egy napját Marosvásárhelyen töltik, ahol a résztvevők a Sapientia EMTE vendégei lesznek. Szabó Árpád Töhötöm, a szervezőbizottság főtitkára ugyanakkor arról számolt be: a BBTE magyar tagozata hatalmas munkát fektetett a szervezésbe, ugyanis az egyetem történetében egy ilyen nagyszabású rendezvény megszervezésére még nem volt példa. A kongresszus szervezői mintegy hatszáz előadó és kísérőik részvételére számítanak a világ minden tájáról, a részvételi díj 100-120 euró, az előadások ugyanakkor nyilvánosak, az érdeklődők térítésmentesen tekintheti meg a kiválasztott előadásokat. A kongresszus ünnepélyes megnyitójára hétfőn, a Kolozsvári Magyar Operában kerül sor. Az esemény első köszöntőbeszédét Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, mondja, majd Traian Băsescu Románia elnökének üzenetét olvassák fel. A hungarológiai kongresszusokat 1981 óta ötévente szervezik meg világszerte, korábban Bécs, Szeged, Róma–Nápoly, a finnországi Jyväskylä, illetve legutóbb Debrecen adott otthont a rendezvénysorozatnak.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Véget ért a nyári egyetem
Nagyvárad- Csütörtök délután a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében tartották a 10. alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Nyári Egyetem záróünnepségét. Részvételi okleveleket is átadtak.
A 10. Kárpát-medencei Nyári Egyetem fő szervezői a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE), a Rákóczi Szövetség és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) voltak.
A záróbeszédek sorát Tőkés László EP-alelnöknek, az esemény fővédnökének a felszólalása nyitotta. Elnézést kért a jelenlevőktől, amiért a nyitóünnepségen nem tudott jelen lenni, de a Kolozsvári Magyar Napokon vett részt, mely „eseménynek káprázatos felfutása van” a funari-korszak után, mely tönkretette a magyarok kedélyállapotát. Kolozsvár szülötteként, de partiumi öntudattal az önrendelkezés fontosságát emelte ki, arra figyelmeztetve, hogy Romániában két nagy tömbben, a Partiumban és a Székelyföldön él a legtöbb magyar, akiket képzeletbeli hídként köt össze többek közt Kalotaszeg és a Mezőség.
A volt püspök ugyanakkor az elmúlt tíz évre is visszatekintett. Örömmel nyugtázta, hogy a Partiumi Egyetem is túlélte a nyolc évnyi magyarországi balliberális kormányzás megpróbáltatásait, tavaly pedig „helyére került a nemzeti kormány”, melynek köszönhetjük „nemzeti létünk három komoly alappillérjét”, vagyis a trianoni emléktörvényt, a kettős állampolgárságot és az új alkotmányt. Tőkés László szerint egységes nemzetben kell gondolkodni, ezért a nyári egyetemre sem szabad önmagában tekinteni, hanem a Kárpát-medencei magyar ifjúsági rendszerek összefüggésében kell kezelni. Úgy fogalmazott: napjainkban, amikor az Európai Unióban a mobilitás mellett kardoskodnak, mi meg kell valljuk nemzeti önazonosságunkat, hitbeli identitásunkat és keresztény mivoltunkat, mert így alakul ki gazdag értékrendünk és európai önazonosságunk is ezek révén szintetizálódik. Az EP-alelnök az épített és természeti környezet megóvásának fontosságára is kitért. Kiemelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a Verespatakért folytatott küzdelmét, de meglátásában „félő, hogy a kulisszák mögött bizonyos erők megkötötték a boltjaikat, beleértve a magyarok által vezetett minisztériumokat is.”
Egységes stratégia
Dr. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatása jövőjéről, a kidolgozandó stratégiáról tartott vetítettképes előadást. Annak a meggyőződésének adott hangot: a közoktatásban egységesen, az óvodától az egyetemig kell gondolkodni, egy egységes stratégiának a kidolgozásakor pedig abból az alapkérdésből érdemes kiindulni, hogy honnan jönnek azok a magyar hallgatók, akikre építeni lehet. Megitélésében az első létszámbeli szakadék az általános és középiskola között van, és azon is el kéne gondolkodni, hogy miként vonják be a magyar felsőoktatásba azokat a diákokat, akik addig románul tanultak. Megoldás lehet még a Bolyai Egyetem kiválása a Babeș-Bolyai Tudományegyetemből, egy teljesen új, állami finanszírozású egyetem létrehozása vagy egy hálózatos erdélyi magyar tudományegyetem kialakítása az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem– Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem körül, amelyhez csatlakozhatnak a többi, magyar nyelven is oktató intézmények, a helyszínek pedig Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Székelyudvarhely lennének.
Állófogadás és búcsúbuli
Márkos István főszervező, a PKED elnöke az elmúlt napok történéseit összegezte, személyes tapasztalai alapján. Ezután kiosztották a részvételi okleveleket, majd Ráksi Lajos egyetemi lelkész tartott rövid záróáhítatot. Thurzó Zoltán zongoraművész délután 5 órára meghirdetett hangversenye fél órás csúszással kezdődött, amit a hallgatóság köréből egyesek sérelmeztek, megjegyezve, hogy a PKE-n nem először fordul ilyesmi elő. A nap állófogadással, borkóstolással és búcsúbulival zárult.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

A koronázópalást oltalma
Szent István napja kultuszként épült be a magyar köztudatba, a magyar nemzeti összetartozás, az egység szimbólumává lett, miközben a történelmi emlékezetből kikoptak azok a viszontagságos históriai mozzanatok, amelyek az országos ünnepet ki akarták szorítani a nemzeti köztudatból.
Mária Terézia a magyaroknak szánt gesztusként 1774-ben nyilvánította országos ünneppé, Habsburg József főherceg, nádor 1819-ben engedélyezte először a körmenetet. A szabadságharc elfojtása után 1860. augusztus 20-ig ismét tiltották a körmenetet, s amikor először engedélyezték, az hatalmas Habsburg-ellenes tüntetéssé vált. 1881 az a fontos dátum, amikor a kiegyezés után folytatott parlamenti küzdelem eredményeként a Szent István-nap országos jelentőségű ünneppé, munkaszüneti nappá nyilváníttatott.
Az ünnepség a Trianonban megcsonkított ország maradék területén 1920 után a nemzeti összetartozás jegyében nagyszabású nemzeti ünneppé terebélyesedett. A második világégés után, a kommunista hatalom térnyerésével az országos ünnepséget próbálták megfosztani vallásos jellegétől, valósággal "beköltöztek" az ünnepbe, a népköztársaság kikiáltásának napjává és a kommunista alkotmány évfordulójává sminkelték át. A körmenetet betiltották.
Jellemző módon ezek a nemzetellenes machinációk az 1990-es rendszerváltoztatás után sem tűntek el egy csapásra. A 90-es években balliberális körök próbáltak gúnyt űzni a Szent Koronából, a Szent Jobból, a körmenetből. Ez ebben az esetben is fordítva sült el: az augusztus 20-i ünnepség a belső ellenállás kifejezésének alkalmává vált.
Ezekben az években az utódállamokban bekövetkezett politikai változásokat kihasználva a nemzeti ünnep földrajzi és lelki dimenziói kitágultak, és az új színekkel, tartalmakkal gazdagodott. A tévé- és rádióközvetítések révén a színterek virtuálisan elérhetővé váltak minden magyar számára. Megszülettek és megfogantak azok a kezdeményezések is, amelyek fizikailag, kulturálisan és lelkileg is összekötik a magyarságot, a közös szimbolikus rendezvények behálózzák az egész térséget. Nemzeti vágtában veszünk részt, Lármafa-tüzek lobbannak Háromszék szakrális helyén, az Óriáspince-tetőn. A nemzet kenyerének közös megszegése, száz és száz kulturális és sportrendezvény a nap programjaiban. A nemzeti egység ökumenikus magyar ünnepévé léptették elő István király szentté avatásának évfordulóját.
A szó jelképes értelmében a magyar királyi koronázópalást lélekben a maga oltalma alá hívja a magyarokat.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vita egy Krisztus-szobor körül
Ismét hangos az erdélyi média egy vallási témát is érintő kérdéstől. Kell-e a Farkaslaka községhez tartozó Székelyszentlélek határába, a hegyoldalra egy Krisztust ábrázoló szobor, amely azonban nem leplezett módon egyben kilátó is lenne, és méreteiben Kelet-Európa legnagyobbra, impozánsnak, messzire látónak és látszónak tervezett Krisztus-szobra?
A felsorakozó érvek egyrészt szigorúan, érzelemmentesen szakmaiak: az építészek, köztük Albert Márton, Berszán Ruxandra, Bogos Ernő, Korodi Szabolcs, Köllő Miklós, Márton Ildikó, Máthé Zoltán urbanisztikai, tájhasználati és építészeti szempontból az eddig közölt vázlatterv és a kivitelezést dokumentáló fotók alapján egy Krisztus- szobornak és -kilátónak a giccs fogalmát kimerítő ötvözését látják, s mint ilyet nem minősítik alkalmasnak a felállításra. Hasonló a gyulafehérvári főegyházmegyei Egyházművészeti Bizottság véleménye is, ezért ez sem javasolta az emlékmű felállítását. Ez utóbbi egyöntetű szakvélemény alapján Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a székelyszentléleki plébániának címzett leiratában erre hivatkozva nem támogatja (igaz, nem is tiltja tételesen) a mű felállítását, ám a hozzá forduló plébánosnak jelez egy másik szempontot és érvrendszert: „…esetleg hivalkodásnak minősül és nagyzolásnak nézik egyre elszegényedőbb világunkban”. És van a harmadik szempont, az igenlőké: ezek egy része a turisztikai érdeklődés fellendítését is látja a terv megvalósulása nyomán (s ilyenként szintén érzelemmentesen, hasznossági oldalról tekinti), egy másik része a vallási jelleget nézi, ezt tartja főszempontnak. Ilyen szemszögből fontosnak, vallási jelképnek érzik az érvelők a szobrot: a hitéhez ragaszkodó, vallását megtartó Székelyföld képének megerősítését látják benne, ellenzőinek kicsinyhitűségét, anyagiasságát érzik az ellenérvekben felszínre jutni.
Bodó Márta. Vasárnap (Kolozsvár)

Megalakult a Magyar Állampolgárok Klubja
Míg Magyarországon több százan tettek állampolgársági esküt augusztus 20-án, Marosvásárhelyen az ünnep alkalmából találkozóra hívták a jelenlegi és leendő magyar állampolgárokat, hogy megalakítsák a Magyar Állampolgárok Klubját.
Az EMNT Maros megyei szervezete augusztus 20-án a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központba hívta össze az érdeklődőket, hogy közösen ünnepeljenek, és megalakítsák a Magyar Állampolgárok Klubját. Mivel a rendezvény bográcsgulyásfőzésnek volt meghirdetve, az emberek különböző időközökben érkeztek, s bár a főzésről mégis a diakóniai központ szakácsai gondoskodtak, a felszolgált gulyáshoz már vagy 40 ember ült oda.
A beszélgetéseknek közösségformáló ereje is van
Még a közös étkezés előtt a résztvevők megünnepelték Magyarország nemzeti és állami ünnepét is, államalapító István királyunk szentté avatásának ünnepét, mégpedig egy Hunyadi László szobrászművész által készített falra akasztott Szent István dombormű alatt. „Ezt a domborművet a szobrászmestertől kértük kölcsön, s itt ünneplünk, mert még nincs olyan köztéri emlékművünk, ahol méltón lehetne ünnepelni Szent István ünnepét. De még lehet” – hangoztatta az ünnepen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi elnöke, Jakab István. Elmondta azt is, hogy ez az ünnep tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy összehívják a Magyar Állampolgárok Klubjának első találkozóját.
„Az állampolgárság megszerzésével közösség is alakul, ezért mi a marosvásárhelyi, Maros megyei magyar állampolgárokat fognánk össze, ezért hoztuk létre a klubot, ahol terveink szerint havonta egyszer találkoznánk. A beszélgetéseknek ugyanis közösségformáló ereje is van” – tette hozzá Jakab István, majd Sebestyén Aba színművész felolvasta a Szózatot, az EMNT elnökségi tagja, Portik Vilmos pedig Szent István király Imre herceghez intézett intelmeiből olvasott fel a résztvevőknek.
A Magyar Állampolgárok Klubjának következő találkozója szeptemberben lesz, amelyen a tervek szerint a külügyminisztérium helyettes államtitkára is jelen lesz.
Január 3-ától zajlik az egyszerűsített honosítás
A magyar állampolgárságot január 3-tól lehet kérelmezni egyszerűsített honosítási eljárásban, amelyet a Magyar Országgyűlés az elmúlt év május 26-án hozott döntése tett lehetővé. A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul. A törvény az eddigitől eltérően a határokon túl élő magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Nehéz az árulás!
Vajon fukarok, meghunyászkodók a sepsiszentgyörgyi kereskedők, vagy egyszerűen csak közönyösek? Ha megkérdezzük, miért nem írják ki az áruik nevét magyarul is, leggyakrabban a kiadásokra hivatkoznak, legyen az nagyobb üzlet, mint mondjuk a Bertis, a Bem Balogh vagy kisebb, tömbházak földszintjén átalakított kétszobás lakásban meghúzódó vegyesüzletecskék.
Pár évvel ezelőtt a Trident és Profi előtt tüntettek a fiatalok, követelték, hogy anyanyelvünkön is írják ki a termék árát, s alkalmazottjaik ismerjék az itt élő közösség nyelvét. Hogy közben saját magyar kereskedőink eltekintenek az anyanyelvünk használatától, észrevétlen maradt, s mára oda jutottunk, hogy még a Magyarországról importált kolbász neve is karnac hazsdu néven szerepel az üzletek hűtőpultjának árukínálata között.
Románia törvényei nem tiltják a kétnyelvűséget, s ma már huszonegy év után mindenki azt gondolja, e területen elértük, amit lehet. Igen ám, de a krajcároskodó kereskedő fölülírja a kínkeservesen kiharcolt jogokat, mert egyszerűbb a szállítólevelekről, a csomagolásról átmásolni az áru nevét és árát, hagyja, hogy a kedves vagy épp kedvetlen vásárló maga süsse ki, mi rejtőzik egy-egy román megnevezés mögött. Ha mulasztásukat valaki – sajnos, igen kevesen – szóvá teszi, megsértődnek. Maga el sem tudja képzelni, milyen nehéz munka az árulás. Dehogy nem. És förtelmes. Máshol fölényes és kioktató a válasz: Romániában élünk, nem? Igen, de..., hagyjuk. Éljen a profit, a szabad kereskedelem és a magyar kereskedő, ki sutba vágja anyanyelvét, kinek fontosabb néhány garas, mint a vásárló, ki a szent nyereség jegyében megfosztja vevőit attól a kis örömtől, hogy legalább itt, Székelyföldön kenyeret, cukrot, rizst, virslit vagy párizsit, cérnakolbászt, avagy uborkát magyarul vásároljon. S míg az alprefektus – a román kormány helyi ökleként – számon kéri az önkormányzatoktól, egy-egy román üzletlánctól, hogy miért használja a magyar nyelvet is, azok az emberek, kik a mi kis pénzünknek hála maradhatnak meg a piacon, fütyülnek ránk, nyelvünkre, szokásainkra, igényeinkre s nem utolsósorban jogainkra. Mert Romániában élnek, nem a Székelyföldön. Ha néhány napig, esetleg hétig nem tenné be magyar ember a lábát ezekbe az üzletekbe, holtbiztos rájönnének a tulajdonosok, kereskedők, nem "árulni" kell, hanem a vásárlót szolgálni.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékkereszt Árkoson
Isten szabad ege alatt tartották tegnap délutánba nyúlva a katolikus kápolna búcsúját, amelyet a mindenkori patrónus báró Szentkereszti-család építtetett 1824–25-ben az akkor lélekszámában egyre növekedő filiának.
Ad hoc egyházas-nemzeti töltetű énekeket mutatott be a sepsikőröspataki máter férfiainak egy csoportja, s az ünnepi szentmise előtt a jelen levő papság felszentelte az új búcsús szabadtéri emlékkeresztet, amelyet Komán Béla faragómester ajándékozott a filiának. A poszteritás kedvéért a faragó megörökítette a kereszten t. Fekete József fungens pélbános és id. Duka Antal gondnok nevét is. Színes, nagyméretű festményen szemlélhették a hívek, miként Szent István felajánlja a magyar Szent Koronát a Szűzanyának, Magyarország védőasszonyának. Az ünnepi szentbeszédet t. Gábos Zoltán málnásfürdői plébános mondta, a mise főcelebránsa nt. Szabó Lajos sepsiszentgyörgyi kanonok-plébános volt. Nem maradt el a közös búcsús kínálmáció sem
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Schmitt Pál a magyar állampolgárság felvételére biztatott Kolozsváron
A magyar állampolgárság felvételére biztatta a kolozsvári főteret megtöltő, több ezer fős hallgatóságát Schmitt Pál köztársasági elnök. A magyar államfő vasárnap este, a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén mindenkinek köszönetet mondott, akik már éltek ezzel a lehetőséggel, és az eddig lelkükben meglévő kapcsolódást az anyaországukkal jogilag is kifejezték. Mint mondta, minden egyes egyszerűsített honosítási kérelem erősíti a határon túliak hitét, a nemzetet, és a nemzeti összetartozást. A kincses város elöljáróival folytatott informális megbeszélésein a Mátyás-szoborcsoport elé kihelyezett, történelemhamisító Iorga-tábla ügye is szóba került.
A köztársasági elnök emellett kiemelte azt is, hogy Kolozsvár nem csak a magyarokról szól, hanem a térségben több száz éve együttműködő népekről, így például a románokról, és a szászokról is. Schmitt Pál azt mondta, bizakodással tölti el, amit a városban tapasztalt, és hiszi, „szeretni tudjuk, ami a miénk és becsülni, tiszteletben tartani, ami a másé”.
A magyar államfő úgy fogalmazott, bizakodással tölti el, amit Kolozsváron tapasztal, és boldog, hogy magyarul beszélhet Európa egyik legszebb terén. Ám fontosnak tartotta a román nyelvű tolmácsolást is, mivel szerinte a saját anyanyelv iránt érzett büszkeség mellett tiszteletben kell tartani minden egyes nép és ember hasonló érzését.
Schmitt Pál vasárnap kora délután érkezett kétnapos kolozsvári látogatására. A magyar köztársasági elnök találkozott Florin Stamatiannal, Kolozs megye prefektusával, Alin Tisevel, a Kolozs megyei Tanács elnökével, Fekete Emőkével, a testület alelnökével, és László Attilával, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterével. Ezt követően ünnepi szentmisén és orgonakoncerten vett részt a Szent Mihály templomban, majd megkoszorúzta Márton Áronnak a templom előtt álló szobrát, illetve a közeli Mátyás-szobrot.
Az Mátyás-szoborcsoport elé kihelyezett, történelemhamisító Iorga-tábla ügye is szóba került Schmitt Pálnak a kincses városi elöljárókkal folytatott informális megbeszélésein. Schmitt Pál kora délután érkezett meg a kolozsvári nemzetközi repülőtérre, a tervezett programhoz képest mintegy félórás csúszással. Első útja a prefektúrára vezetett, ahol Florin Stamatian prefektus és László Attila, a kincses város alpolgármestere fogadta, ezt követően pedig Alin Tişe megyeitanács-elnökkel és Fekete Emőkével, a közgyűlés alelnökével találkozott kolozsvári szálláshelyén, a City Plaza Hotelben.
Schmitt Pál zsúfolt programja miatt nem nyilatkozott a prefektúrán a helyszínre összesereglett újságíróknak. Florin Stamatian arról számolt be, hogy a vele folytatott megbeszélésen Schmitt Pál szóba hozta a Iorga-tábla ügyét is. Stamatian azonban azt mondta a magyar államfőnek, hogy a táblaügy csak egy jelentéktelen, apró nézeteltérést jelent. Ugyanakkor arra emlékeztette tárgyalópartnerét, hogy – szerinte –1920-ban a Iorga-idézet mentette meg a szobrot, amelyet lebontásra vagy elköltöztetésre ítéltek, hiszen rákerült az, hogy Mátyás király tulajdonképpen román, s ezzel lecsillapodtak a kedélyek.
Stamatian leszögezte, ez pedig tény, s az itt élő románok büszkék Hunyadi Jánosra és Mátyás királyra. Mint a prefektustól megtudtuk, a mintegy félórás megbeszélés során szó esett még a két ország közös gondjairól.
László Attila alpolgármester a Krónika megkeresésére arról számolt be, hogy a Magyar Köztársaság elnökével folytatott megbeszélésen Fekete Emőkével, a Kolozs Megyei Tanács elnökével közösen mutatták be a megyét és a várost Schmitt Pálnak, valamint röviden érintették az épp aktuális gondokat. Fekete Emőkétől ugyanakkor megtudtuk, a program csúszása miatt mindössze 10–15 percet tudtak beszélgetni az államfővel, ezért csak arra volt idejük, hogy vázolják a megye és a város jelenlegi gazdasági helyzetét, valamint a fejlődési lehetőségeket. Az elöljáró lapunknak elmondta: arra kérték Schmitt Pált, hogy támogassa Kolozsvár 2020-as Európa kulturális fővárosi pályázatát, Magyarország elnöke pedig elvi támogatásáról biztosította őket.
Az államfő hétfőn - az esemény fővédnökeként - megnyitja a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, felkeresi a magyarpalatkai református iskolát, valamint a válaszúti szórványkollégiumot és a Mezőségi Néprajzi Múzeumot, továbbá hat köztársasági érdemérmet, illetve további tizenhárom állami kitüntetést is átad.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

A magyar államelnök egységre szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket
Schmitt Pál köztársasági elnök hétfőn, kolozsvári látogatása második napján egység kialakítására szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket. A magyar államfő erről azt követően nyilatkozott újságíróknak, hogy reggel mintegy másfél órás eszmecserét folytatott az RMDSZ, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőivel.
Schmitt Pál hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetekre három komoly feladat vár a jövő év végéig, s a romániai népszámláláson, valamint a helyhatósági és a parlamenti választásokon is egységet kell mutatniuk.
A négy szervezetnek el kell érnie, hogy mindenki bátran, határozottan vállalja fel magyarságát az október-novemberi népszámláláson, a választások előtt pedig a legmegfelelőbb közös jelöltek felkutatására kell törekedniük a lehető legjobb eredmény érdekében - fejtette ki.
A köztársasági elnök aláhúzta továbbá: ahogy most, úgy a jövőben, a Sándor-palotában is csak együtt ül le a négy erdélyi szervezet vezetőivel, mivel - mint fogalmazott - „ahogy Magyarországon hangsúlyozzuk a nemzet egységét, mert abban van az erő, ugyanúgy elvárhatjuk ezt a határon túli magyar szervezetektől is”.
A találkozón az RMDSZ részéről Borbély László ügyvezető elnök és Kovács Péter főtitkár, míg az MPP-től Szász Jenő elnök és Simon Csaba alelnök, az SZNT képviseletében Izsák Balázs elnök és Bíró Zsolt alelnök, valamint Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke vett részt.
Az államfő ezt követően a Kolozsvári Magyar Operában megnyitotta a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, s örömét fejezte ki, hogy a rendezvény fővédnökségét Traian Basescuval, Románia köztársasági elnökével közösen vállalhatta el.
Schmitt Pál a továbbiakban úgy foglalt állást, hogy ma ismét felértékelődött a „sajátos, az egyedi, a nemzeti kultúra, (...) az embereknek mind nagyobb szükségük van olyan lokális, regionális világokra és újra megtalált közösségekre, ahol biztonságban és otthon érezhetik magukat”. Kiemelte továbbá, hogy a magyar nyelv védelmében mindenkinek jut feladat, a köztársasági elnöknek például a nyelvek és a kultúrák iránti érzékenység növelésére kell törekednie, hangsúlyozva a nyelvtanulás fontosságát.
A köztársasági elnök vasárnap érkezett Erdélybe, ahol felkeresi a magyarpalatkai református iskolát, valamint a válaszúti szórványkollégiumot és a Mezőségi Néprajzi Múzeumot is. Schmitt Pál Kolozsváron találkozik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségével és állami kitüntetéseket is átad. Krónika (Kolozsvár)

A nemzetegyesítés jelenlegi stádiumáról értekeztek Kolozsváron
„A Kárpát-medencei összmagyarság egyesítése már nem csupán egy szlogen, hanem valós politikai modell” – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke tegnap délután, a Kolozsvári Magyar Napok utolsó kerekasztal-beszélgetésén. A 10. EMNT-beszélgetés: Hidak és korlátok a nemzetegyesítési folyamatban című előadás meghívottai a magyar nemzet egységének politikai és jogi hátteréről, valamint tartalmi összetevőiről beszélgettek.
Amint az esemény moderátora, Székely István politológus elmondta, noha a témáról sok szó esett az elmúlt években, tágabb összefüggésben vizsgálva a problémát kiderül, hogy hiányzik a nemzeti egység koherens meghatározása. Az előadás célja ennek a hiánynak a pótlása, egy körüljárható megközelítés nyújtása volt.
Toró T. Tibor szerint a nemzeti egyesítési folyamat felgyorsult az utóbbi időben, már nemcsak retorikai síkon kerül szóba a probléma, hanem konkrét döntések is születnek. „Nem történt minden úgy, ahogy elképzeltük, hiszen az elvárások is nagyok” – jelentette ki az ügyvezető elnök, aki azonban mindenkit türelemre intett a közjogi nemzetegyesítési eljárással kapcsolatban. Elmondása szerint a következő időszakban gazdasági, kulturális, valamint oktatási szinten kell tevékenykedni, majd ezeket a különálló rendszereket kell működőképes egésszé tenni. „A politikai szféra feladata, hogy engedje ezen folyamatokat a maguk útján haladni” – tette hozzá Toró.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára kifejtette, Magyarország a magyar állampolgárság biztosításával, a közjogi kötelék létrehozásával 90 éves adósságát akarja törleszteni a határon túli magyarok felé. „Már a 2001-ben elfogadott státustörvény is új közjogi gondolkodást indított el egész Európában, hiszen kisebbségjogi szempontból olyan tényeket rögzített, amelyek korábban nem voltak kimondva” – részletezte a helyettes államtitkár. Hozzátette: eleinte aggodalomra adott okot a magyar közigazgatás számára, hogy olyan feladatokkal kell megbirkózniuk, amelyekkel még nem szembesültek, emellett pedig olyan átfogó fejlesztéseket kellett eszközölniük, amelyek mindenki számára „jó érzést jelentő történetté teszik az eljárást.” Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: a magyar kormány nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határon túliak iránt, az állampolgárság pedig alapjaiban változtatja meg a magyar–magyar kapcsolatrendszert.
„Elsősorban a nemzet fogalmával kapcsolatban figyelhető meg fejlődés” – vélekedett Pákozdi Csaba, a Külügyminisztérium Kisebbségi Jogi Főosztályának vezetője, aki szerint az etnikai nemzet egyre inkább a politikai nemzet felé tolódik el, ezt pedig az egyszerűsített honosítási eljárás is jól példázza. „A fejlődés iránya megfelel a nemzetközi jogi elvárásoknak, amelyek a multikulturalitás támogatására ösztönzik az államokat.” A főosztályvezető szerint az etnikai és a politikai meghatározottság nem mond ellent egymásnak, mindkettőre szükség van az egységes nemzet létrehozásához.
Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára úgy gondolja, hogy a nemzeti egység csupán részben valósult meg. „Az írók számára mindig is világos volt, hogy ők a magyar irodalom részei. Számukra nem volt, mit egyesíteni” – részletezte a költői mivoltában is jelen lévő államtitkár, majd hozzátette: a magyar közösség ennek ellenére soha nem volt igazán egységes – sem politikailag, sem érzelmileg, sem céljait tekintve. „A kommunista időszak követeléseinek jelentős része a magyar állampolgárság megélésének lehetőségéről szólt. A rendszer összeomlása után a nemzeti egység mint kiharcolható feltétel teljesült – ám ez a történelemnek, és nem a politikának köszönhető” – vélte Szőcs, aki szerint az egységes nemzethez tartozás lényege a valamilyen értékkel történő azonosulás, a „magyar kormány feladata pedig az értékek felmutatása és elérhetővé tétele.”
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

Borbély László: Magyarországnak nincs beleszólása a verespataki bányaberuházást érintő román döntésekbe
A román államfőnek igaza van abban, hogy Magyarország nem szólhat bele a román kormány verespataki bányaberuházást érintő döntéseibe - jelentette ki Borbély László környezetvédelmi miniszter az Erdélyi Magyar Televízióban (ETV).
A tárcavezető a vitaműsorban megerősítette: a magyar környezetvédelmi minisztérium ötsoros levélben ismertette a magyar kormány elvi álláspontját, amely szerint Magyarország nem ért egyet a ciántechnológia alkalmazásával.
"Ez érthető, hiszen ezt belefoglalták az alkotmányba is" - mondta Borbély László, utalva Traian Basescu államfő előző napon elhangzott egyik beszédére is, amelyben kijelentette: Magyarországnak nem kell semmilyen "engedélyt adnia" Romániának Verespatak kérdésében, mert Románia szuverén állam. A miniszter szerint a román államfőnek megalapozott a véleménye, és ezt Magyarország is tudja, hiszen vannak nemzetközi egyezmények, amelyeket Romániának be kell tartania. Magyarország nem tudja meggátolni a beruházást, amennyiben az említett beruházás eleget tesz az említett egyezményekben foglalt előírásoknak - mondta a miniszter. 
Rámutatott: Budapestnek joga van szakmai kérdéseket feltenni, a román félnek pedig kötelessége ezekre válaszolni. Mindeddig azonban egyetlen szakmai kérdés sem érkezett a magyar kormány részéről - mondta a tárcavezető. "Én vártam, hogy a magyar kormány szakmai kérdéseket tegyen fel, ám mindeddig egy sem érkezett" - hangoztatta. Emlékeztetett saját korábbi megnyilatkozásaira, amelyek szerint nem fogja javasolni ezt a beruházást a román kormánynak, ha a beruházó cég nem tartja be a legmagasabb környezetvédelmi szabályokat.
Elmondta, hogy Svédországban négy ilyen ciántechnológiás bánya létezik, ott olyan korszerű, zárt rendszerű technológiát alkalmaznak, amely úgy lecsökkenti a ciánszintet a zagytározókban, hogy már nem veszélyes az emberi egészségre. "Mi ilyen technológia alkalmazását követeljük a cégtől" - szögezte le a miniszter, aki egyetértett azzal is, hogy újra kell tárgyalni a bányaberuházóval kötött szerződést, amely szerinte előnytelen az állam számára. Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségekért Díjat adtak át a parlamentben
Nemcsak saját nemzetünknek, hanem az egész emberiségnek tartozunk azzal, hogy a saját kultúránkat, történelmünket, nyelvünket megőrizzük – hangoztatta Semjén Zsolt a Kisebbségekért Díj átadásán. A Kisebbségekért Díjban részesült többek között Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt elnöke is.
Minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték – emelte ki Semjén Zsolt a Kisebbségekért Díj átadásán pénteken a parlamentben. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: nemcsak saját nemzetünknek, hanem az egész emberiségnek tartozunk azzal, hogy a saját kultúránkat, történelmünket, nyelvünket megőrizzük.
„Különösen így van ez a nemzetiségi részeken az egyes területek, tájegységek és a sajátos történelmi régiók örökségével. A nemzet öröksége nem csak annyi, amennyi a történelemkönyvekben szerepel, a nemzet története a nemzet összes tájegysége, városa, közössége történetének és kultúrájának összessége” – mutatott rá a kormányfő kereszténydemokrata helyettese. Semjén Zsolt hangsúlyozta: amikor egy nemzetrész megőrzi saját kultúráját, az egész magyarságnak és az egész emberiségnek egyaránt hatalmas szolgálatot tesz. „Ha egyszer egyetlenegy generáció a nyelv, a kultúra örökségének átadását megszakítja, akkor azt utána nagyon nehéz helyrehozni” – fűzte hozzá.
A miniszterelnök-helyettes köszönetet mondott a díjazottaknak nemzetmegtartó szolgálatukért. Úgy fogalmazott: „Amit önök tesznek Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken vagy szétszórva a nagyvilágban, a nyugati emigrációban, azzal nemcsak a saját közösségüknek adnak példát, hanem nekünk és végeredményben az egész magyarságnak.”
A Kisebbségekért Díjban részesült Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület volt elnöke, a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a szlovákiai Nagy József festőművész. Elismerést vehetett át László Sándor színész, rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára, az Újvidéki Színház igazgatója, a Szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, a horvátországi Pataky András néprajzkutató, a szlovéniai Zadravec Szekeres Ilona tanár, az ukrajnai Pál Lajos népzenész és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség. A díjakat Semjén Zsolt és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár adta át. Krónika (Kolozsvár)

Mintegy kétezer érdeklődőt vonzott a székely rockopera ősbemutatója
mint kétezer nézője volt a magyar államalapítás ünnepére kitűzött Csaba királyfi rockopera ősbemutatójának. G. Nagy István Ilián magyarországi költő és drámaíró monumentális műve nemcsak a környékbelieket vonzotta a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyba, szép számban érkeztek nézők más erdélyi megyékből, de még Magyarországról is.
A népes érdeklődés nem kis gondot okozott a szervezőknek, a község központjából leágazó utcákban parkoló autók száma is bizonyította, kevésnek bizonyult a parkolóvá alakított iskolaudvar és Vásár tér. A nézők becsületbeli összeg ellenében juthattak be az egyharmad részben játéktérré, kétharmadrészben nézőtérré alakított Lázár-kastélyba, az érdeklődők elhelyezése miatt jócskán elhúzódott az előadás kezdete is.
G. Nagy István Ilián műve egyébként a magyar történelem azon időszakát eleveníti fel, amely Attila hun király halálával kezdődik, és Álmos vezér bevonulásával ér véget, különösen kihangsúlyozva azt az időszakot, amely a vezér nélkül maradt székelységet érinti. Attila halála után ugyanis testvérháború robban ki két fia, Csaba és Aladár között, Aladár germán segédlettel legyőzi Csaba seregét, a szétszóródott hunok egy csoportja viszont visszavonul az ország keleti részébe. Itt fogadják fejedelmi pompával a Görögországból hazatérő Csabát, aki kardját bízza a székelyekre, megígérve, hogy visszatér, mielőtt az őshazába távozna. A székelyek generációkon át visszavárják Csabát, amikor pedig már úgy tűnik, hogy feladják a reményt, bevonul Álmos vezér seregével és Árpád fiával. A székely rabonbánok által őrzött kard azonban már Árpád kezébe kerül azzal az atyai intelemmel, hogy neki a tiszte védeni a nemzetet. A darab záróénekének refrénje a mű mondanivalójaként is felfogható: „Védd magyar nemzeted, mert ez a te küldetésed!” 
A szerző, G. Nagy István Ilián érdeklődésünkre elmondta, akkor fogalmazódott meg benne a mű megírásának ötlete, amikor rádöbbent, hogy sem Magyarországon, sem Erdélyben nem ismerik eléggé Csaba királyfit.
Jánossy Alíz. Krónika (Kolozsvár)

Váradra „költözött” a debreceni karnevál
Hetedik esztendeje, hogy a magyar államalapító, Szent István király ünnepének másnapján, augusztus 21-én a debreceni virágkarnevál néhány látványossága Nagyváradra is eljön. A Nyitott ablak Európára címet viselő rendezvényen idén öt virágkocsi vonult végig a bihari megyeszékhely egyik főútvonalán, látványos karneváli menetben.
A sort az Ezüstsólyom íjászegyesület hagyományőrzői nyitották, majd az idén először három megye, Bihar, Hajdú-Bihar és Hargita által közösen finanszírozott virágkocsi következett – bár Bihar megye nevét románul, Bihorként jelezték rajta, ami nem kis felháborodást váltott ki a nézőkben. A kocsin a három megyét allegorikus figurák jelképezték: Hargitát a székelyek legendás vezére, Csaba királyfi arany szerszámú lován, amely csak mellső lábaival támaszkodott a kocsira, a hátsók még az aranyszín csillagokkal jelzett csillagösvényen álltak. Hajdú-Bihar megyét a lovas-kardos hajdúvitéz, Bihart pedig a Nagyváradon debütált Ady Endre kabátos alakja jelképezte. A kocsi huszadikán Debrecenben is bemutatkozott, Borboly Csaba hargitai és Radu Ţîrle bihari megyei tanácselnök jelenlétében. Borboly Csaba az eseményen így fogalmazott: „Partium és Székelyföld összefogásának eredménye ez a közös virágkocsi, amely az egész világ számára üzeni, hogy Erdély létezik, és jövője van.”
A Nagyvárad és a Crişana, illetve a Köröskörül néptáncegyüttesek után a nagyváradi menetben Debrecen és Nagyvárad közös virágkocsija vonult, amelyen Debrecen várossá nyilvánításának 650. évfordulója alkalmából Nagy Lajos király alakja jelent meg ezernyi virággal díszített palástban. A Galagonya és a Görböc néptánccsoportok vonultak a közös kocsi után, majd az elmaradhatatlan Szent Koronát ábrázoló virágkocsi következett. A magyar államiság jelképét viselő kocsi után menettáncosok színes csoportjai vonultak, majd a Fórum bevásárlóközpont kocsija jött egy tiszteletet parancsoló szirénalakot, illetve ajándékzacskókkal egyensúlyozó valódi hölgyeket hozva. A Cleavers és a Unique táncegyüttesek fiataljait lelkesen tapsolta az utak mentén egyre gyűlő közönség. A sort a Hajdúsági Hulladékgazdálkodási Kft. csupa hófehér virággal díszített kocsija zárta: a Liszt Ferenc és múzsája alakját megjelenítő kompozíció az idei, 42. Debreceni Virágkarnevál első díját nyerte el. A virágkocsikat este hétig a Kossuth (Independenţei) utcai parkolóban közelről is megtekinthették a váradiak.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Fesztivál – Hidak és korlátok a nemzetegyesítésben
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tízedik, jubileumi beszélgetése során a nemzetegyesítési folyamat hídjait és korlátait tárták fel vasárnap délután a Bocskai-házban (a Sapientia-EMTE székhelyén). Székely István politológus – a rendezvény moderátora – magyarországi meghívottai között volt Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára, Pákozdi Csaba, a Külügyminisztérium Kisebbségi Jogi Főosztályának főosztályvezetője, továbbá Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. A szervező EMNT részéről Mátis Jenő köszöntötte a jelenlevőket, majd Székely István bemutatta beszélgetőtársait. „A nemzetegyesítés sokrétű téma, amelynek még hiányzik egy jobban körüljárható, egységes meghatározása” – vezette fel a beszélgetést a politológus.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a nemzetegyesítés közjogi vetületeit ismertette a rendszerváltást követő több mint két évtized tükrében. „A rendszerváltást követő, szándék szinten megvalósuló, a magyar kormány és a határon túli magyarság közötti kapcsolatépítés utáni években sikerült az ehhez szükséges intézményes hátteret megvalósítani.”
„Létrejött a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMMKF), 2001-ben pedig elfogadták a Státustörvényt. Mivel ezt a jogszabályt sokan támadták, ezért a Velencei Bizottság elfogadott egy állásfoglalást, amely kisebbségjogi szempontból fontos aspektusokat rögzít. Ilyen például az, hogy az anyaországoknak jogukban áll támogatni a határon túl rekedt nemzettársakat” – magyarázta Répás, majd utalt arra is, hogy a második Orbán-kormány első lépése az volt, hogy elfogadja az egyszerű honosításról szóló törvényt. „Létrejött tehát a közjogi kötelék, amellyel kilencvenéves adósságot törlesztett a magyar állam” – hangsúlyozta a helyettes államtitkár, majd azt is elmondta, hogy idén már 130 ezren kérték egyszerűsített honosítási eljárással a magyar állampolgárságot. A kérvények kétharmada feldolgozás alatt áll, 25 ezren pedig már letehették állampolgársági esküjüket is, ami Répás szerint igazi sikertörténet.
Toró T. Tibor, miután gratulált a szervezőknek a színes és változatos programú Kolozsvári Magyar Napok lebonyolításához, úgy vélte: „Az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a kettős állampolgárság megszerzése kiegészíti egymást. Az erdélyi magyar politika fő törésvonalát 1990–1993 között az képezte, hogy a politikusok melyiket tartották hangsúlyosabbnak: abban az időszakban a politikusok egy része az identitásmegőrzést és az autonómiát helyezte előtérbe, míg egy másik részük Bukarestben keresgélte a megoldásokat. Amikor pedig 1996-tól az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, a politikusok prioritásai átrendeződtek az identitásmegőrzésről a gazdasági kérdésekre, az infrastruktúra fejlesztésére. A romániai magyar politikai elit beépült a bukaresti politikai elitbe, és annak logikája alapján magyarázta meg választóinak a Bukarestben hozott döntéseket. A kétezres évek elején még az is feltevődött, hogy az autonómia-program zsákutca, és más stratégiai célokat kellene keresni a romániai magyarságnak. Ma azonban az autonómia a romániai magyar politikai pártok programjának fő helyén szerepel. Ám ha a döntések mélyére nézünk, rájöhetünk, hogy az erre vonatkozó szándékuk mennyire valós” – vélekedett a politikus, majd jónak nevezte a második Orbán-kormány által elkezdett nemzetegyesítést. „A nemzetegyesítés közjogi része már megvalósult, de ha ezt nem lehet összeilleszteni a gazdasági, kulturális résszel, akkor a nemzetegyesítés törést szenvedhet” – hívta fel a hallgatóság figyelmét Toró.
Pákozdi Csaba főosztályvezető szerint a nemzet fogalma nem mindig egyértelmű; a magyar alkotmány a nemzet fogalmával kapcsolatos új megközelítést fogalmazott meg. Ezt követően az etnikai és a politikai nemzet fogalma közötti vetélkedésről beszélt, majd a nemzet fogalmát szabályozó, 2006-os Európa Tanácsi ajánlást is megemlítette.
„A nemzetegyesítés egy része már megvalósult, és ami még nem történt meg, az már nem is fog” – kezdte beszédét Szőcs Géza államtitkár. Beszédében rávilágított arra, hogy sem a Magyarországon élő nemzetség, sem az erdélyi magyar közösség nem egységes, mi több, a magyar történelemben „soha nem volt egységes a nemzet, a történelem nem homogén”. „A mostani kétharmados egység példátlan a magyar nemzet történetében, és ritkaságszámba menő konszenzust eredményezett. A nemzethez való tartozás lényege a közös történelemmel és a közös nemzeti értékekkel való azonosulás” – összegzett az államtitkár.
Végezetül a hallgatóság kérdéseket tehettek fel az előadóknak. Szabadság (Kolozsvár)

Visszafoglaltuk” Kolozsvár Főterét!
Schmitt Pál is láthatta: Erdély fővárosa nem halott város
Rég nem látott sokadalom gyűlt össze vasárnap este Kolozsvár Főterén, a Kolozsvári Magyar Napok második kiadásának záró estjén. Tizenötezer, de egyesek szerint közel húszezer ember vonult Erdély fővárosának a szívébe, hogy meghallgassa a gálaest fénypontjának, a magyarországi 100 tagú cigányzenekarnak az előadását – és előtte Schmitt Pál magyar köztársasági elnököt. Schmitt nemhivatalos látogatásra érkezett Kolozsvárra, ahol a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényét is megtisztelte jelenlétével. Román nyelvre is tolmácsolt beszédében Schmitt Pál hangsúlyozta: közösséget megtartani a legjobban a kultúra által lehet. Az ünnepi szónoklatok sorát Máté András Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei elnöke, az esemény társfőszervezője, majd a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közép-erdélyi régióelnöke folytatta, aki hangsúlyozta: nem igaz, hogy Kolozsvár halott város lenne.
Nemhivatalos látogatásra Kolozsvárra érkezett tegnap Schmitt Pál: a magyar államfő ma megnyitja a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust. Schmitt látogatásának első állomásaként negyvenperces beszélgetést folyatott Florin Stamatian prefektussal, amelyet követően – tekintettel itt tartózkodásának nemhivatalos jellegére – nem nyilatkozott a sajtónak. A továbbiakban tárgyalt László Attila polgármester-helyettessel, Fekete Emőkével, a megyei tanács alelnökével, majd a Főtéren találkozott a XIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó résztvevőivel, mely során ő maga is táncra perdült.
Délután részt vett a Szent Mihály-templomban megtartott ünnepi szentmisén és a Liszt Ferenc tiszteletére rendezett orgonakoncerten, majd megkoszorúzta Márton Áron szobrát és a Mátyás király szoborcsoportot.
A Iorga-tábláról is beszéltek
A prefektúrán lefolyt beszélgetést követően Florin Stamatian prefektus a sajtónak elmondta: Schmitt Pál nagyra értékelte azt a gesztust, hogy a prefektus pihenőnapon is fogadta őt, annak ellenére, hogy csak magánjellegű látogatáson van városunkban. Stamatian kifejtette: nagyra értékeli a kolozsvári hungarológiai kongresszust, amely a román hatásokkal is gazdagodott helyi sajátos magyar kulturális hagyományok elismerése. Mint elmondta, szóba került a Mátyás szoborcsoporthoz utólag elhelyezett Iorga-idézetes tábla ügye is. A prefektus szerint minimális a véleménykülönbség, és az a jelképek félremagyarázásából ered. Annak idején, 1920-ban, Iorga ezzel a szöveggel diplomatikusan megmentette a szobrot a nacionalista népharagtól, szövege pedig nem sértő a magyarokra – mondta el Stamatian.
Schmitt Pál ezután rövid megbeszélést folytatott László Attila polgármester-helyettessel és Fekete Emőke megyei tanácsi alelnökkel, melyek során a magyar államfő ígéretet tett arra, hogy támogatja Kolozsvárt a kétoldali gazdasági kapcsolatok bővítésében és az európai kulturális fővárosi cím elnyerésében.
Európa legszebb terén
Miután a Szent Mihály-templomban részt vett a Kovács Sándor főesperes által celebrált ünnepi istentiszteleten és a Liszt Ferenc tiszteletére rendezett orgonakoncerten – közben rövid beszédében a kettős állampolgárságot szorgalmazta –, megkoszorúzta Márton Áron püspök szobrát és a Mátyás király szoborcsoportot. A II. Kolozsvári Magyar Napok főtéri záróműsora előtti beszédében Schmitt Pál kiemelte: nagyon örül, hogy Európa egyik legszebb terén, Európa egyik legidősebb és legszebb templománál, Európa legszebb lovasszobránál és Európa legjobb cigányzenekara előtt lehet. A magyar államfő hangsúlyozta, hogy gyönyörű hét áll Kolozsvár mögött, amely magyar mivoltunk szépségeiről szólt. Schmitt Pál elmondta: Kolozsvár mögött ott áll az egész magyarság, minden magyar egyformán számít. Nem engedjük el egymás kezét, senki sincs egyedül. Kiemelte azonban: nem szabad elfeledkezni arról, hogy Kolozsvár a térségben évszázadok óta együtt élő népekről, románokról és szászokról is szól, és a kultúra összekötőként szolgál a nemzetek között.
A magyar államfő köszönetet mondott azoknak, akik éltek a magyar állampolgárság megszerzésének a lehetőségével, amely Schmitt Pál szerint erősíti a hitet, a nemzetet és az összetartozás érzését. Az államelnök hangsúlyozta, hogy közösséget megtartani legjobban a kultúra által lehet, s mindaz, amit Kolozsváron tapasztal és érez, bizakodová teszi.
Máté András Levente parlamenti képviselő, az RMDSZ megyei elnöke beszédében kiemelte, hogy a magyar napokon nincs helye a politikának, itt kultúráról van szó. Mutassuk meg, hogy ezen a téren mindig itt tudunk lenni, mert igenis otthon vagyunk Mátyás király szobránál – fejtette ki az esemény társfőszervezője.
Az ünnepi beszédek sorát Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője zárta, aki úgy fogalmazott: a legtermészetesebb csoda a világon, hogy hatvan virtuóz muzsikus nyilvánosan soha nem látott tömegben összehozza a románokat és a magyarokat. „Az az igazi kolozsvári tábla, amit mi az elmúlt egy hétben a világ szeme elé tártunk” – fejtette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke, majd végezetül arra kérte a magyar államfőt, hogy vigye haza a jó hírünket: nem igaz, hogy Kolozsvár halott város lenne.
Ö. I. B., P. A. M. Szabadság (Kolozsvár)

Véget értek a Kolozsvári Magyar Napok
Jóformán el sem kezdődtek, máris véget értek a Kolozsvári Magyar Napok: az idő valósággal szárnyalt az egyhetes rendezvénysorozat alatt, amiért csakis a szervezőket „okolhatjuk”. Azokat a szervezőket, akik különböző politikai irányultságuk ellenére közös nevezőre jutottak, és összefogásukkal sikerült megmozgatniuk a város szinte teljes magyarságát – és nemcsak. Sikerült ugyanis olyan programokat tető alá hozniuk, amelyen kicsik és nagyok egyaránt elfelejtették az idő fogalmát. Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – Főtér-foglalás huszárok módjára
Mintegy 45 hagyományőrző huszár vonult be Kolozsvár főterére szombaton, meglepetésképpen, a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A huszárok közt találkozhattunk hat debreceni lovassal is, akik a Bem József-emléktúrát teljes hosszában teljesítik: bejárják lóháton azokat a településeket, ahol Bem apó is megfordult az 1848–49-es szabadságharc idején.
A debrecenieken kívül itt voltak Csíksomlyó, Koronka, Marossárpatak, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Szentegyháza, Szováta hagyományőrző huszárezredeinek egyes tagjai is – mondta el Lázár Béla, a Szovátai Mátyás Huszárezred kapitánya, hozzátéve, hogy a huszáröltözet a sajátjuk. Később kiderült, hogy a lovak is általában az őket megülők tulajdona.
A huszárok pénteken gyűltek össze a Hója-erdei néprajzi parkban, majd szombat délelőtt Kisbácsba látogattak. Ezt követően bevonultak Kolozsvárra, ahol délután fél kettőkor felsorakoztak Mátyás király szobra előtt, majd 18 órakor részt vettek a Donát (Grigorescu) negyedi Szent István-templom felszentelése alkalmából tartott ünnepi szentmisén.
(k. h. i.) Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyiség nevében
Az erdélyi magyarok – mások. Azért, mert erdélyiek. Azért, mert önállóan gondolkodnak.
Minden bizonnyal az ÚMSZ olvasói közül többen is felfigyeltek a híradójukban összpontosított és központosított magyarországi közszolgálati televíziós csatornákon egy hírecskére, amelynek szövegét olyan kutyafuttában mondták el, mintha szégyellték volna a tartalmát.
Jómagam a világhálóra átollózott videóváltozatot láttam, és ebben a néhány mondat valahogyan így hangzott: az erdélyi magyarok többsége elkülöníti magát nem csak a román anyanyelvűektől, hanem a magyarországi közösségtől is. Ez derül ki abból a felmérésből, ami az erdélyi magyarok identitástudatát vizsgálta. A legtöbben Erdélyt tartják az otthonuknak, Románia a második helyen szerepel. Sokan úgy gondolják, hogy a kisebbségek az ország lakosságának szerves részét képezik.
Ez a lényege a rövid hírközlésnek. Amelyet nem nagyon magyaráztak, mivel cáfolja az éppen uralkodó magyarországi kormányideológiát, miszerint minden kárpát-medencei magyar minden tekintetben egységes, ugyanazt akarja és központilag irányítható. Az erdélyi magyarság másságára vonatkozó megállapítással mi itthon, Erdélyben már régóta tisztában vagyunk, de érdemes felfigyelni arra, hogy immár korszerű társadalomtudományi eszközökön és -szemléleteken alapuló vizsgálatokkal is alátámasztják.
Hiszen nem akármilyen kutatásokról van szó. A Max Weber Alapítvány közreműködésével a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai tanszékének magyar tagozata valamint a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete 2007-től egy olyan, úgynevezett panelkutatást indított útjára, amely azóta évről-évre vizsgálja az erdélyi magyarok nemzeti azonosságtudatának változásait, és az adatait a múlt század kilencvenes éveiben, pontosabban, 1997-ben történt mérésekkel.
Mint kiderült, közel másfél évtized alatt az önálló erdélyi magyar identitástudat nemhogy csökkent volna, hanem erősödött, és a vizsgálatok még inkább kidomborították azt a valóságot, amivel az erdélyi magyarok immár közel száz esztendeje, nemzedékektől függetlenül, tisztában vannak: a történelem általuk nem befolyásolt akarata nyomán román állampolgárokká váltak ugyan, de magától érthetődően nyelvük, kultúrájuk és szimbólumhasználatuk tekintetében a magyar kultúrnemzet tagjai, életük más vonatkozásait pedig saját hétköznapi életük, annak számos gazdasági, társadalmi, jogi, intézményi háttérrendszere határozza meg.
A fenti mondatban a „saját” a kulcsszó, hiszen ezért kötődnek olyan szorosan ahhoz a vidékhez, ahhoz a tájhoz, ahhoz a településhez, ahol élnek, ezért az otthon számukra nem csupán valamiféle hol ide, hol meg amoda változtatható lakás, hanem életüknek színtere, ahol ők a gazdák, ahol ők döntenek, ahova a múlt és a jövő is bármikor becsatlakozhat.
Voltaképpen ez a magyarázata annak, hogy a világháborús menekülések, az országhatárok átszabása után is az erdélyi magyarok jelentős része nem csupán vissza, hanem hazatért és bármilyen mennyiségű, politikai indokokból olykor alaposan felduzzasztott zokszó-halmaz ellenére ugyanez áll a hátterében annak is, hogy a nyitott, mozgékony társadalmak korában az arányaiban vizsgált elvándorlás jóval kisebb mértékű az erdélyi magyarság körében, illetve már ellentétes folyamatok is tapasztalhatók. Az erdélyi magyarok a maguk egyéni életeiben is a saját földjükön vannak otthon, ezt szeretnék megőrizni, fejleszteni, összhangba hozni a világ változásaival.
Ilyen egyszerű ez a vizsgálatok nélkül is régóta ismert következtetés, és bármiféle olyan elképzelés, amely ezt elősegíti, a valóságban gyökerezik, ha viszont csupán szólamokon és frissen gyártott ideológiákon alapszik, akkor ezzel ellentétes és rövid vagy hosszabb távon kudarcra van ítélve. Érdemes ezt megszívlelni. A politika könnyedén tud a nemzetre vonatkozó új szóösszetételeket vagy új szóképeket gyártani és akár próféciaként eladni, de ezt az alapigazságot kitörölni nem tudja.
Az erdélyi magyarok – mások. Azért, mert erdélyiek. Azért, mert önállóan gondolkodnak. Azért, mert kisebbségi létük érzékenyebbé tette őket a demokráciára és a másság elfogadására. És ezzel nem szegényebbé, hanem gazdagabbá váltak!
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)