Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. március 3.
Németh Zsolt: bízunk az RMDSZ-es fordulatban
Bízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval – nyilatkozta a Krónikának Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. A Fideszes politikus szerint az RMDSZ-nek elsősorban nem a magyar kormánypárttal, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, képes a stratégiai párbeszédre.
Államtitkár úr, hogyan értékeli, hogy a román kormánykoalíciót alkotó pártok tegnap meghosszabbították több mint egy éve érvényes együttműködési megállapodásukat, amelyben helyet kaptak az erdélyi magyarokat is érintő jogszabályok?
- A megállapodás aláírása összhangban van a nagyon sok közös érdek jellemezte magyar–román kapcsolatokkal. Örvendetesnek tartjuk a kulturális autonómiáról szóló kisebbségi törvény elfogadását és a fejlesztési régiók kialakítását is célzó megegyezés megszületését. Kihangsúlyoznám, hogy noha a Fidesz a jelenlegi román kormányzó párttal, a demokrata-liberális alakulattal egy pártcsaládhoz tartozik, a koalíciókötés nem a magyar kormány feladata, nem kívánunk beavatkozni az RMDSZ ilyen jellegű döntéseibe. A mi jó együttműködésünk a jelenlegi kormánypárttal nagyon örvendetes fejlemény. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormány tiszteletben tartja a mindenkori román társadalom politikai döntéseit.
– A magyarországi országgyűlési választások óta sokkal hangsúlyosabbá vált Budapest és Bukarest viszonya, mint korábban, nagy lendületet vett a gazdasági-infrastrukturális együttműködés fejlesztése. Ezt a magyar kormány is így látja?
– A magyar–román kapcsolatokban nagyon sok a közös érdek 2011-ben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a napirenden lévő fontos politikai kérdések 95 százalékban olyan ügyek, amelyekben kimutatható a nagyfokú közös érdekeltség Magyarország és Románia között. Megfelelő politikai akarat mellett lehetségessé vált a közös fellépés ezekben az ügyekben, ez pedig nagymértékben javítja ezen ügyek megvalósításának esélyeit. Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt időszakban a közös politikai akarat, egymás felvállalásának képessége megvolt a két ország vezetői között. Ennek hátterében számtalan ok húzódik meg, de nem elhanyagolható a közös pártcsaládhoz való tartozás, illetve a hosszú éveken keresztül épített személyes kapcsolatrendszer sem. Közös ügyeink sorában kiemelném az észak-déli infrastrukturális folyosó kérdését, ahol pozitív tapasztalatokkal teli volt az elmúlt féléves együttműködés. Gondolok itt az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia–Magyarország alkotta gázszállító rendszer, az AGRI-gázvezeték együttes létrehozására vagy gázvezetékeink összekötésére, amely nagymértékben javítja az ellátásbiztonság szintjét a két ország számára. De idetartozik a Nabucco-gázvezeték megvalósítását célzó együttműködés is. Sajnálatos módon a közlekedési infrastruktúra területén nem sikerült ilyen látványos előrelépésre szert tennünk, de sokat segíthet ebben a szintén közösen felvállalt Duna-stratégia sikeres megvalósítása, ami adott esetben hozzájárulhat a határ menti összeköttetések fejlesztéséhez, általában a határtérség infrastruktúrájának látványos előmozdításához.
– A kétoldalú kapcsolatok milyenségét jellemzi az is, hogy az EU soros elnöki tisztségét betöltő Magyarország határozottan kiáll Románia schengeni csatlakozása mellett; erre a támogatásra Bukarestben talán kevesen számítottak.
– Nem tartjuk elfogadhatónak azokat a megközelítéseket, amelyek Nyugat-Európából érkezvén valójában nem Románia objektív felkészültségét minősítik, hanem sokszor politikai döntést akarnak hozni, ami sokkal inkább tükrözi a kritizáló ország belpolitikai helyzetét, mintsem Románia felkészültségét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy az Európai Unió belügyi tanácsa napokban rendezett ülésén elnökségi állásfoglalásban tegyük világossá: Románia felkészült, minden kritériumot teljesít, alkalmas a schengeni csatlakozásra. Sajnálatos módon Bulgáriáról ez nem mondható el, de olyan megoldást ösztönzünk, hogy a magyar uniós elnökséggel bezárólag Románia kapjon világos, dátummal ellátott perspektívát. Ugyanis ha ez nem így történik, akkor ez Románián túlmenően rendkívül negatív üzenetet hordozna mindazon országoknak, amelyek európai uniós, illetve schengeni csatlakozásra várnak Közép-Európában.
– És milyen helyet foglalnak el az erdélyi magyarok a román–magyar kapcsolatok alakítása során?
– Ami a magyarság helyét illeti a román–magyar viszonyban, szeretném világossá tenni: olyan nemzeti fordulat következett be Magyarország külpolitikájában, hogy a szomszédainkkal ápolt kétoldalú viszonynak sarokköve az adott országban élő magyar közösség közérzete. Ezért az erdélyi magyarság közérzete is sarokköve a jó román–magyar viszonynak. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban mindenféleképpen közérzetjavító tényezőként könyveltük el az új tanügyi törvény elfogadását, valamint a román kormányzat visszafogott hivatalos reagálását a kettős állampolgárság kérdésére.
– Hogyan kommentálja az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnökének beszéde nyomán a nagyobbik magyar kormánypárt ellen elhangzott felszólalásokat?
– Engedje meg, hogy ne kommentáljam Pelczné Gáll Ildikó felszólalását. A Fidesz európai parlamenti képviselőjének beszéde kapcsán azt tudom mondani, hogy minden politikus felel a saját stílusáért, ami egyben természetesen minősíti is az adott személyt. Sok sikert kívánok ugyanakkor az RMDSZ elnökévé megválasztott Kelemen Hunornak ahhoz, hogy érdemben tudja képviselni a magyarság érdekeit a bukaresti parlamentben. Bízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amit nagyon régóta várunk, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval. Hiszen éppen a magyar együttműködés jelentheti a hatékony fellépést az erdélyi magyar közösség érdekében.
– Kelemen Hunor székfoglaló beszédében azt mondta, partneri viszonyra törekszik a Fidesszel. Milyen módozatait látja annak, hogy enyhüljön a magyar kormánypárt és az RMDSZ közötti hűvös viszony?
– Úgy gondolom, hogy a puding próbája az evés. Az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke most valóban elérkezett abba a helyzetbe, hogy bizonyítsa azt a szándékát, amelyet nemcsak a megválasztását követően, hanem a kampányának időszakában is képviselt. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere. A legfontosabbnak azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek nem velünk, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre – vagyis azokkal szemben, akik határozott nemzeti érdekérvényesítést várnak el az alakulattól. És ha ez sikerülni fog, akkor úgy gondolom, hogy a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni.
– Hogyan kommentálja az RMDSZ vezető politikusainak vádját, miszerint a magyar kormány a demokrácia-központokon keresztül finanszírozza az új erdélyi magyar párt létrehozását?
– Erre azt tudom mondani, hogy ezek az állítások mindenféleképpen olyan elfogadhatatlan vádak, amelyek a magyar kormány és az erdélyi magyarság mesterséges szembeállítását hivatottak szolgálni. Nem tudom, kinek az érdeke az, hogy fönntartson egy ellenséges viszonyt a magyar kormány irányában. Mert ha vannak bizonyítékai annak, aki ezt a vádat megfogalmazza, akkor örömmel látnánk ezeket is. Nekem nincs tudomásom semmiféle ilyen jellegű beavatkozásról a magyar kormány részéről. Ellenkezőleg, arról van tudomásom, hogy létrejött egy olyan civil alapon szerveződő hálózat, amely segíti az erdélyi magyarokat abban, hogy minél eredményesebben hajthassuk végre a kedvezményes honosítás folyamatát, amely már az elmúlt időszakban is bizonyította létjogosultságát. A honosítási folyamat Erdély-szerte tömeges támogatottságnak örvend, és nem haladhatna ilyen zökkenőmentesen, ha nem működne a demokrácia-központok hálózata. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mind Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, mind a szervezetnek, hogy élt ezzel a kezdeményezéssel, és közreműködnek a magyar konzuli hálózat sikeres és eredményes működésének lebonyolításában.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)
Bízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval – nyilatkozta a Krónikának Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. A Fideszes politikus szerint az RMDSZ-nek elsősorban nem a magyar kormánypárttal, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, képes a stratégiai párbeszédre.
Államtitkár úr, hogyan értékeli, hogy a román kormánykoalíciót alkotó pártok tegnap meghosszabbították több mint egy éve érvényes együttműködési megállapodásukat, amelyben helyet kaptak az erdélyi magyarokat is érintő jogszabályok?
- A megállapodás aláírása összhangban van a nagyon sok közös érdek jellemezte magyar–román kapcsolatokkal. Örvendetesnek tartjuk a kulturális autonómiáról szóló kisebbségi törvény elfogadását és a fejlesztési régiók kialakítását is célzó megegyezés megszületését. Kihangsúlyoznám, hogy noha a Fidesz a jelenlegi román kormányzó párttal, a demokrata-liberális alakulattal egy pártcsaládhoz tartozik, a koalíciókötés nem a magyar kormány feladata, nem kívánunk beavatkozni az RMDSZ ilyen jellegű döntéseibe. A mi jó együttműködésünk a jelenlegi kormánypárttal nagyon örvendetes fejlemény. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormány tiszteletben tartja a mindenkori román társadalom politikai döntéseit.
– A magyarországi országgyűlési választások óta sokkal hangsúlyosabbá vált Budapest és Bukarest viszonya, mint korábban, nagy lendületet vett a gazdasági-infrastrukturális együttműködés fejlesztése. Ezt a magyar kormány is így látja?
– A magyar–román kapcsolatokban nagyon sok a közös érdek 2011-ben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a napirenden lévő fontos politikai kérdések 95 százalékban olyan ügyek, amelyekben kimutatható a nagyfokú közös érdekeltség Magyarország és Románia között. Megfelelő politikai akarat mellett lehetségessé vált a közös fellépés ezekben az ügyekben, ez pedig nagymértékben javítja ezen ügyek megvalósításának esélyeit. Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt időszakban a közös politikai akarat, egymás felvállalásának képessége megvolt a két ország vezetői között. Ennek hátterében számtalan ok húzódik meg, de nem elhanyagolható a közös pártcsaládhoz való tartozás, illetve a hosszú éveken keresztül épített személyes kapcsolatrendszer sem. Közös ügyeink sorában kiemelném az észak-déli infrastrukturális folyosó kérdését, ahol pozitív tapasztalatokkal teli volt az elmúlt féléves együttműködés. Gondolok itt az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia–Magyarország alkotta gázszállító rendszer, az AGRI-gázvezeték együttes létrehozására vagy gázvezetékeink összekötésére, amely nagymértékben javítja az ellátásbiztonság szintjét a két ország számára. De idetartozik a Nabucco-gázvezeték megvalósítását célzó együttműködés is. Sajnálatos módon a közlekedési infrastruktúra területén nem sikerült ilyen látványos előrelépésre szert tennünk, de sokat segíthet ebben a szintén közösen felvállalt Duna-stratégia sikeres megvalósítása, ami adott esetben hozzájárulhat a határ menti összeköttetések fejlesztéséhez, általában a határtérség infrastruktúrájának látványos előmozdításához.
– A kétoldalú kapcsolatok milyenségét jellemzi az is, hogy az EU soros elnöki tisztségét betöltő Magyarország határozottan kiáll Románia schengeni csatlakozása mellett; erre a támogatásra Bukarestben talán kevesen számítottak.
– Nem tartjuk elfogadhatónak azokat a megközelítéseket, amelyek Nyugat-Európából érkezvén valójában nem Románia objektív felkészültségét minősítik, hanem sokszor politikai döntést akarnak hozni, ami sokkal inkább tükrözi a kritizáló ország belpolitikai helyzetét, mintsem Románia felkészültségét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy az Európai Unió belügyi tanácsa napokban rendezett ülésén elnökségi állásfoglalásban tegyük világossá: Románia felkészült, minden kritériumot teljesít, alkalmas a schengeni csatlakozásra. Sajnálatos módon Bulgáriáról ez nem mondható el, de olyan megoldást ösztönzünk, hogy a magyar uniós elnökséggel bezárólag Románia kapjon világos, dátummal ellátott perspektívát. Ugyanis ha ez nem így történik, akkor ez Románián túlmenően rendkívül negatív üzenetet hordozna mindazon országoknak, amelyek európai uniós, illetve schengeni csatlakozásra várnak Közép-Európában.
– És milyen helyet foglalnak el az erdélyi magyarok a román–magyar kapcsolatok alakítása során?
– Ami a magyarság helyét illeti a román–magyar viszonyban, szeretném világossá tenni: olyan nemzeti fordulat következett be Magyarország külpolitikájában, hogy a szomszédainkkal ápolt kétoldalú viszonynak sarokköve az adott országban élő magyar közösség közérzete. Ezért az erdélyi magyarság közérzete is sarokköve a jó román–magyar viszonynak. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban mindenféleképpen közérzetjavító tényezőként könyveltük el az új tanügyi törvény elfogadását, valamint a román kormányzat visszafogott hivatalos reagálását a kettős állampolgárság kérdésére.
– Hogyan kommentálja az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnökének beszéde nyomán a nagyobbik magyar kormánypárt ellen elhangzott felszólalásokat?
– Engedje meg, hogy ne kommentáljam Pelczné Gáll Ildikó felszólalását. A Fidesz európai parlamenti képviselőjének beszéde kapcsán azt tudom mondani, hogy minden politikus felel a saját stílusáért, ami egyben természetesen minősíti is az adott személyt. Sok sikert kívánok ugyanakkor az RMDSZ elnökévé megválasztott Kelemen Hunornak ahhoz, hogy érdemben tudja képviselni a magyarság érdekeit a bukaresti parlamentben. Bízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amit nagyon régóta várunk, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval. Hiszen éppen a magyar együttműködés jelentheti a hatékony fellépést az erdélyi magyar közösség érdekében.
– Kelemen Hunor székfoglaló beszédében azt mondta, partneri viszonyra törekszik a Fidesszel. Milyen módozatait látja annak, hogy enyhüljön a magyar kormánypárt és az RMDSZ közötti hűvös viszony?
– Úgy gondolom, hogy a puding próbája az evés. Az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke most valóban elérkezett abba a helyzetbe, hogy bizonyítsa azt a szándékát, amelyet nemcsak a megválasztását követően, hanem a kampányának időszakában is képviselt. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere. A legfontosabbnak azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek nem velünk, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre – vagyis azokkal szemben, akik határozott nemzeti érdekérvényesítést várnak el az alakulattól. És ha ez sikerülni fog, akkor úgy gondolom, hogy a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni.
– Hogyan kommentálja az RMDSZ vezető politikusainak vádját, miszerint a magyar kormány a demokrácia-központokon keresztül finanszírozza az új erdélyi magyar párt létrehozását?
– Erre azt tudom mondani, hogy ezek az állítások mindenféleképpen olyan elfogadhatatlan vádak, amelyek a magyar kormány és az erdélyi magyarság mesterséges szembeállítását hivatottak szolgálni. Nem tudom, kinek az érdeke az, hogy fönntartson egy ellenséges viszonyt a magyar kormány irányában. Mert ha vannak bizonyítékai annak, aki ezt a vádat megfogalmazza, akkor örömmel látnánk ezeket is. Nekem nincs tudomásom semmiféle ilyen jellegű beavatkozásról a magyar kormány részéről. Ellenkezőleg, arról van tudomásom, hogy létrejött egy olyan civil alapon szerveződő hálózat, amely segíti az erdélyi magyarokat abban, hogy minél eredményesebben hajthassuk végre a kedvezményes honosítás folyamatát, amely már az elmúlt időszakban is bizonyította létjogosultságát. A honosítási folyamat Erdély-szerte tömeges támogatottságnak örvend, és nem haladhatna ilyen zökkenőmentesen, ha nem működne a demokrácia-központok hálózata. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mind Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, mind a szervezetnek, hogy élt ezzel a kezdeményezéssel, és közreműködnek a magyar konzuli hálózat sikeres és eredményes működésének lebonyolításában.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)
2011. március 3.
Magyar unió az Európai Unióban
Tőkés László EP-alelnök meghívására március 1-3. között Brüsszelben tartotta kihelyezett ülését a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). A határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltették magukat.
Nemzetközi sajtótájékoztatóval zárult tegnap a KMAT brüsszeli kihelyezett ülése. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a KMAT három irányban is kezdeményezéssel él. Magyarországtól azt kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – „védhatalmi státuszt” a határon túli magyar kisebbségek ügyében. A határon túli magyar közösségek a többségi nemzetek politikusaihoz azzal a felhívással fordulnak, hogy üljenek le velük tárgyalni, rendezzék az autonómiatörekvések kérdését. Végezetül az EU-hoz is fordul a KMAT, kérve, hogy az unió támogassa az autonómiatörekvéseket.
A Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek számottevő szervezeteiből álló fórum tagjai zárónyilatkozatukban egyhangúlag megállapították, hogy megmaradásuk és fejlődésük egyedüli garanciája a területi, perszonális és sajátos jogállású autonómia formák biztosítása. Ennek érdekében minden törvényes eszközt felhasználnak, szögezték le az elszakított nemzetrészek képviselői, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek, hozzátéve: "a magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen. "
A KMAT kétnapos ülése Tőkés László EP-alelnök meghívására kedd délelőtt kezdődött. Első ülésükön felrajzolták az Kárpát-medencében élő magyarság problématérképét. Tőkés László KMAT-elnök felvezetőjében megállapította: "együttműködésre vagyunk ítélve". A határon túli magyar szervezetek vezetői egyetértettek abban i, hogy a tavaly a Magyar Országgyűlés által hatalmas többséggel elfogadott két nemzetpolitikai rendszerváltozást jelentő törvény – a Nemzeti Összetartozás Törvénye, valamint a könnyített honosítást lehetővé tevő módosítás – új alapokra helyezte a magyar-magyar kapcsolatokat, immár érdemben elkezdődhet a határok feletti nemzetegyesítés. Ezért alakították újra a MÁÉRT-ot, jelentette ki a magyar kormány képviseletében jelen lévő Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője, az elkövetkezőkben a nemzetpolitikai fórumok tevékenységének összehangolása következik.
A bő kétórás megbeszélést követően a Magyar Néppárti Delegáció látta vendégül munkaülésén a KMAT tagjait. Gyürk András, a magyar delegáció vezetője köszöntőjében kiemelte: ilyen magas rangú nemzeti küldöttség még nem tisztelete meg látogatásával a magyar EP-képviseletet, ugyanakkor rámutatott: a nemzeti összefogás – vagyis az anyaországi, erdélyi és felvidéki EP-képviselők együttműködése – számukra az Európai Parlamentben ma már természetes. Tőkés László, a magyar delegáció tiszteletbeli elnöke felvezetőjében hangsúlyozta: a nemzetegyesítés feladatán túl a nemzeti önrendelkezés általános rendezőelvét kell érvényesítenünk az egész Kárpát-medencében.
A delegációülés után az elszakított nemzetrészek képviselői Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő meghívására Kubinyi Anna textilművész Székelykapuk című kiállításának megnyitóján vettek részt. Délután egy nyilvános közmeghallgatás keretében az autonómia iránt elkötelezett szervezet 19 vezetője ismertette törekvéseik eddigi eredményeit, saját magyar közösségük jelenlegi helyzetét. Tőkés László hangsúlyozta, hogy minden egyes magyar közösségnek a saját helyzetének leginkább megfelelő autonómiaformát kell megtalálnia.
A találkozón Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője elmondta: a budapesti kormánynak a határon túli magyarok körében partnerekre van szüksége a nemzetpolitikához a hosszú távú megoldás megtalálása érdekében. A tartós megoldás legjobb formája az autonómia lehet – állapította meg.
Gál Kinga, az EP kisebbségi munkacsoportjának fideszes elnöke azt emelte ki: mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet napirenden tartsák.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke arról számolt be, hogy a Vajdaságban a 2009-ben meghozott szerb törvény lehetővé teszi az autonómiához kapcsolódó jogok gyakorlását, főként kulturális, oktatási, nyelvhasználati területen. A törvény "nem álmaink netovábbja", de jelentős előrelépést jelent – mondta.
Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke elmondta, hogy Szlovákiában az EU-csatlakozás után a kisebbségi jogok bővítése gyakorlatilag "befagyott".
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a regionális parlament, regionális kormányzat megteremtését eredményező székelyföldi területi autonómia érdekében folytatott küzdelmükről beszélt a közmeghallgatáson. Felhívta a figyelmet arra, hogy maga a román alkotmány is lehetővé teszi az önszabályozás alapján álló közhatalmi testületek létrehozását.
AZ esti munkavacsorán a magyar nemzeti közösségek vezetői többek között megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy monitoring-rendszert a nemzeti kisebbségek védelme érdekében, autonómia-szabadegyetemet szerveznek, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által tavaly december 1-jén kezdeményezett "Magyarnak lenni jó!" programot lehetőség szerint az egész Kárpát-medencére kiterjesztik. Ugyanakkor elfogadták az eddig csak megfigyelői státusban lévé felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) tagfelvételi kérelmét is. Felvetődött annak az igénye is, hogy az európai őshonos nemzeti közösségek védelmének lehetőségeit tételesen is fel kellene térképezni, viszont úgy döntöttek, hogy az előkészített munkaanyag alapján a soron következő KMAT-ülésen tanácskoznak erről érdemben.
Tegnap délelőtt a KMAT tagjai véglegesítették és elfogadták azt a két állásfoglalást, amelyekben többek között Európa stabilitásának és az őshonos nemzeti közösségek jogainak összefüggésében megállapították: a nemzeti közösségek autonómiája – miként azt pozitív európai példák egész sora bizonyítja – a többségi nemzetek érdeke is. „Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly európai stabilitási kockázatot jelenthet” – olvasható a dokumentumban.
A másik állásfoglalás a Kárpát-medencei magyar ügyet taglalja európai összefüggésben. Ennek egyik megállapítása, hogy „bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az erre épített európai alapjogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk.”
Az unió működését új alapokra helyező lisszaboni szerződés egyebek közt létrehozta a polgári kezdeményezés európai jogintézményét. Ennek lényege, hogy kellő számú tagállamból megfelelő számú állampolgár aláírásával a lakosság maga is kezdeményezheti uniós jogszabály megalkotását valamilyen kérdésben. Tőkés közölte, hogy ilyen állampolgári kezdeményezést terveznek az őshonos nemzeti kisebbségek státuszát illetően.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Tőkés László EP-alelnök meghívására március 1-3. között Brüsszelben tartotta kihelyezett ülését a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). A határon túli magyar politikai szervezetek többnyire elnöki szinten képviseltették magukat.
Nemzetközi sajtótájékoztatóval zárult tegnap a KMAT brüsszeli kihelyezett ülése. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a KMAT három irányban is kezdeményezéssel él. Magyarországtól azt kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – „védhatalmi státuszt” a határon túli magyar kisebbségek ügyében. A határon túli magyar közösségek a többségi nemzetek politikusaihoz azzal a felhívással fordulnak, hogy üljenek le velük tárgyalni, rendezzék az autonómiatörekvések kérdését. Végezetül az EU-hoz is fordul a KMAT, kérve, hogy az unió támogassa az autonómiatörekvéseket.
A Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek számottevő szervezeteiből álló fórum tagjai zárónyilatkozatukban egyhangúlag megállapították, hogy megmaradásuk és fejlődésük egyedüli garanciája a területi, perszonális és sajátos jogállású autonómia formák biztosítása. Ennek érdekében minden törvényes eszközt felhasználnak, szögezték le az elszakított nemzetrészek képviselői, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek, hozzátéve: "a magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen. "
A KMAT kétnapos ülése Tőkés László EP-alelnök meghívására kedd délelőtt kezdődött. Első ülésükön felrajzolták az Kárpát-medencében élő magyarság problématérképét. Tőkés László KMAT-elnök felvezetőjében megállapította: "együttműködésre vagyunk ítélve". A határon túli magyar szervezetek vezetői egyetértettek abban i, hogy a tavaly a Magyar Országgyűlés által hatalmas többséggel elfogadott két nemzetpolitikai rendszerváltozást jelentő törvény – a Nemzeti Összetartozás Törvénye, valamint a könnyített honosítást lehetővé tevő módosítás – új alapokra helyezte a magyar-magyar kapcsolatokat, immár érdemben elkezdődhet a határok feletti nemzetegyesítés. Ezért alakították újra a MÁÉRT-ot, jelentette ki a magyar kormány képviseletében jelen lévő Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetője, az elkövetkezőkben a nemzetpolitikai fórumok tevékenységének összehangolása következik.
A bő kétórás megbeszélést követően a Magyar Néppárti Delegáció látta vendégül munkaülésén a KMAT tagjait. Gyürk András, a magyar delegáció vezetője köszöntőjében kiemelte: ilyen magas rangú nemzeti küldöttség még nem tisztelete meg látogatásával a magyar EP-képviseletet, ugyanakkor rámutatott: a nemzeti összefogás – vagyis az anyaországi, erdélyi és felvidéki EP-képviselők együttműködése – számukra az Európai Parlamentben ma már természetes. Tőkés László, a magyar delegáció tiszteletbeli elnöke felvezetőjében hangsúlyozta: a nemzetegyesítés feladatán túl a nemzeti önrendelkezés általános rendezőelvét kell érvényesítenünk az egész Kárpát-medencében.
A delegációülés után az elszakított nemzetrészek képviselői Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő meghívására Kubinyi Anna textilművész Székelykapuk című kiállításának megnyitóján vettek részt. Délután egy nyilvános közmeghallgatás keretében az autonómia iránt elkötelezett szervezet 19 vezetője ismertette törekvéseik eddigi eredményeit, saját magyar közösségük jelenlegi helyzetét. Tőkés László hangsúlyozta, hogy minden egyes magyar közösségnek a saját helyzetének leginkább megfelelő autonómiaformát kell megtalálnia.
A találkozón Répás Zsuzsanna, a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője elmondta: a budapesti kormánynak a határon túli magyarok körében partnerekre van szüksége a nemzetpolitikához a hosszú távú megoldás megtalálása érdekében. A tartós megoldás legjobb formája az autonómia lehet – állapította meg.
Gál Kinga, az EP kisebbségi munkacsoportjának fideszes elnöke azt emelte ki: mindent meg kell tenni azért, hogy a nyugat-európaiak számára alig érthető magyar ügyet napirenden tartsák.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke arról számolt be, hogy a Vajdaságban a 2009-ben meghozott szerb törvény lehetővé teszi az autonómiához kapcsolódó jogok gyakorlását, főként kulturális, oktatási, nyelvhasználati területen. A törvény "nem álmaink netovábbja", de jelentős előrelépést jelent – mondta.
Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke elmondta, hogy Szlovákiában az EU-csatlakozás után a kisebbségi jogok bővítése gyakorlatilag "befagyott".
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a regionális parlament, regionális kormányzat megteremtését eredményező székelyföldi területi autonómia érdekében folytatott küzdelmükről beszélt a közmeghallgatáson. Felhívta a figyelmet arra, hogy maga a román alkotmány is lehetővé teszi az önszabályozás alapján álló közhatalmi testületek létrehozását.
AZ esti munkavacsorán a magyar nemzeti közösségek vezetői többek között megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy monitoring-rendszert a nemzeti kisebbségek védelme érdekében, autonómia-szabadegyetemet szerveznek, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által tavaly december 1-jén kezdeményezett "Magyarnak lenni jó!" programot lehetőség szerint az egész Kárpát-medencére kiterjesztik. Ugyanakkor elfogadták az eddig csak megfigyelői státusban lévé felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) tagfelvételi kérelmét is. Felvetődött annak az igénye is, hogy az európai őshonos nemzeti közösségek védelmének lehetőségeit tételesen is fel kellene térképezni, viszont úgy döntöttek, hogy az előkészített munkaanyag alapján a soron következő KMAT-ülésen tanácskoznak erről érdemben.
Tegnap délelőtt a KMAT tagjai véglegesítették és elfogadták azt a két állásfoglalást, amelyekben többek között Európa stabilitásának és az őshonos nemzeti közösségek jogainak összefüggésében megállapították: a nemzeti közösségek autonómiája – miként azt pozitív európai példák egész sora bizonyítja – a többségi nemzetek érdeke is. „Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly európai stabilitási kockázatot jelenthet” – olvasható a dokumentumban.
A másik állásfoglalás a Kárpát-medencei magyar ügyet taglalja európai összefüggésben. Ennek egyik megállapítása, hogy „bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az erre épített európai alapjogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk.”
Az unió működését új alapokra helyező lisszaboni szerződés egyebek közt létrehozta a polgári kezdeményezés európai jogintézményét. Ennek lényege, hogy kellő számú tagállamból megfelelő számú állampolgár aláírásával a lakosság maga is kezdeményezheti uniós jogszabály megalkotását valamilyen kérdésben. Tőkés közölte, hogy ilyen állampolgári kezdeményezést terveznek az őshonos nemzeti kisebbségek státuszát illetően.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. március 3.
Brüsszel: Autonómiát szorgalmaz a KMAT
A határon túl élő magyar nemzeti közösségek megmaradásának és fejlődésének egyedüli garanciája az, ha területi, személyi, illetőleg sajátos jogállású autonómiaformákat biztosítanak számukra – hangsúlyozta szerdán közzétett nyilatkozatában a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amelynek tagszervezetei Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) székházában tartottak kihelyezett tanácskozást.
A megbeszélés végén tartott sajtótájékoztatón Tőkés László, az EP alelnöke közölte, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) teljes jogú taggá vált a KMAT-ban, amely az autonómia mellett elkötelezett határon túli magyar szervezeteket tömöríti.
A zárónyilatkozat szerint a KMAT tagszervezetei minden törvényes eszközt fel kívánnak használni annak érdekében, hogy a magyarság jogos autonómiaigényének érvényt szerezzenek.
„A magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen” – hangoztatták a dokumentumban.
A brüsszeli tanácskozáson két további állásfoglalást is elfogadtak. Az egyik Európa stabilitásának és az őshonos nemzeti közösségek jogainak összefüggéseiről szól. Egyebek közt megállapítja: a nemzeti közösségek autonómiája – miként azt pozitív európai példák egész sora bizonyítja – a többségi nemzetek érdeke is.
„Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján, Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly európai stabilitási kockázatot jelenthet” – olvasható a dokumentumban.
A másik állásfoglalás a Kárpát-medencei magyar ügyet taglalja európai összefüggésben. Ennek egyik megállapítása, hogy „bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az erre épített európai alapjogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk”.
Tőkés László a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a KMAT három irányban is kezdeményezéssel él. Magyarországtól azt kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – „védhatalmi státust” a határon túli magyar kisebbségek ügyében. A határon túli magyar közösségek a többségi nemzetek politikusaihoz azzal a felhívással fordulnak, hogy üljenek le velük tárgyalni, rendezzék az autonómiatörekvések kérdését. Végezetül az EU-hoz is fordul a KMAT, kérve, hogy az unió támogassa az autonómiatörekvéseket.
Az unió működését új alapokra helyező Lisszaboni Szerződés egyebek közt létrehozta az állampolgári kezdeményezés európai jogintézményét. Ennek lényege, hogy kellő számú tagállamból megfelelő számú állampolgár aláírásával a lakosság maga is kezdeményezheti uniós jogszabály megalkotását valamilyen kérdésben. Tőkés közölte, hogy ilyen állampolgári kezdeményezést terveznek az őshonos nemzeti kisebbségek státusát illetően.
Szabadság (Kolozsvár)
A határon túl élő magyar nemzeti közösségek megmaradásának és fejlődésének egyedüli garanciája az, ha területi, személyi, illetőleg sajátos jogállású autonómiaformákat biztosítanak számukra – hangsúlyozta szerdán közzétett nyilatkozatában a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amelynek tagszervezetei Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) székházában tartottak kihelyezett tanácskozást.
A megbeszélés végén tartott sajtótájékoztatón Tőkés László, az EP alelnöke közölte, hogy a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) teljes jogú taggá vált a KMAT-ban, amely az autonómia mellett elkötelezett határon túli magyar szervezeteket tömöríti.
A zárónyilatkozat szerint a KMAT tagszervezetei minden törvényes eszközt fel kívánnak használni annak érdekében, hogy a magyarság jogos autonómiaigényének érvényt szerezzenek.
„A magyar kérdés ilyetén megoldása Európa stabilitása szempontjából is elengedhetetlen” – hangoztatták a dokumentumban.
A brüsszeli tanácskozáson két további állásfoglalást is elfogadtak. Az egyik Európa stabilitásának és az őshonos nemzeti közösségek jogainak összefüggéseiről szól. Egyebek közt megállapítja: a nemzeti közösségek autonómiája – miként azt pozitív európai példák egész sora bizonyítja – a többségi nemzetek érdeke is.
„Mi, a múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján, Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek ezt a megoldást a belső, országhatárokat tiszteletben tartó önrendelkezés elvén alapuló közösségi – kulturális, sajátos jogállású települési és területi – autonómiák közjogi rendszerében látjuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a békés, demokratikus eszközökkel elért közösségi autonómiák fontos pillérei lehetnek a térség stabilitásának, hiányuk vagy ellehetetlenítésük viszont komoly európai stabilitási kockázatot jelenthet” – olvasható a dokumentumban.
A másik állásfoglalás a Kárpát-medencei magyar ügyet taglalja európai összefüggésben. Ennek egyik megállapítása, hogy „bár az esélyegyenlőség, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság az európai építkezés rendezőelvei, és minden hetedik európai polgár kisebbségi is egyben, jelenleg az Európai Unió működését szabályozó szerződések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni szabadságjogok, illetve az erre épített európai alapjogok dokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk”.
Tőkés László a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a KMAT három irányban is kezdeményezéssel él. Magyarországtól azt kérik, hogy vállaljon – egyelőre nem hivatalos formában – „védhatalmi státust” a határon túli magyar kisebbségek ügyében. A határon túli magyar közösségek a többségi nemzetek politikusaihoz azzal a felhívással fordulnak, hogy üljenek le velük tárgyalni, rendezzék az autonómiatörekvések kérdését. Végezetül az EU-hoz is fordul a KMAT, kérve, hogy az unió támogassa az autonómiatörekvéseket.
Az unió működését új alapokra helyező Lisszaboni Szerződés egyebek közt létrehozta az állampolgári kezdeményezés európai jogintézményét. Ennek lényege, hogy kellő számú tagállamból megfelelő számú állampolgár aláírásával a lakosság maga is kezdeményezheti uniós jogszabály megalkotását valamilyen kérdésben. Tőkés közölte, hogy ilyen állampolgári kezdeményezést terveznek az őshonos nemzeti kisebbségek státusát illetően.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 3.
Együttgondolkodás a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövőjéről
Alapos helyzetismeret, a múlt tanulságainak a számbavétele, a törvényes lehetőségek bemutatása, elképzelések, a tennivalókra vonatkozó tanácsok, a hiányosságok pótlását lehetővé tevő anyaországi ígéretek, rengeteg jó szándék, segítőkészség, tenniakarás hangzott el kedden délután a Kultúrpalota nagytermében. Oktatáspolitikusok és politikusok, egyetemi tanárok, tudósok, a marosvásárhelyi történelmi egyházak vezető lelkészei, ügyvédek és vállalkozók osztották meg hosszú órákon át gondolataikat az összegyűlt közönséggel, köztük fiatalokkal, egyetemi hallgatókkal és szakosodó orvosokkal. Az ügy, amely mellé a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) kérésére felsorakoztak, az erdélyi, pontosabban a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés önállóságának a megteremtése.
Az új tanügyi törvény új lehetőséget jelent – mondta Csegzi Sándor, alpolgármester. A jövőre jó helyzetismerettel, jó tervekkel és jó végrehajtó csapattal lehet felkészülni, csakhogy ezt az ülésről hiányzó egyetemi vezetés és a politikum nélkül nem lehet kivitelezni – tette hozzá. A határokon átívelő nemzeti együttműködéshez a magyar kormányt képviselő Dux László helyettes államtitkár ígért támogatást.
Az erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés múltjának és jelenének bemutatására nyugalmazott egyetemi tanárok vállalkoztak. A jövőt a múlt alapköveire lehet építeni, hallottuk dr. Péter Mihály akadémikus előadásában, aki a kezdetektől 1945 júniusáig tekintette át az erdélyi orvosképzést. A MOGYE jelenkori történetének négy jellegzetes szakaszát dr. Feszt György nyugalmazott professzor foglalta össze: (1945–48, mint a Bolyai Tudományegyetem kihelyezett fakultása, 1948–62, az önállósult magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény megerősödése, az 1962–89 között kétnyelvűvé váló egyetem időszaka, 1989-től pedig az újraépítkező magyar nyelvű oktatás). A rendszerváltás utáni helyzetet, s a mai adatokat dr. Brassai Zoltán akadémikus mutatta be az anyanyelv szerepét és a magyar nyelvű orvosképzés fontosságát hangsúlyozva. A jelenlegi nyugdíjazási hullám nyomán, amely a második nagy érvágást jelentette a magyar felsőoktatásnak, a magyar tanszemélyzet száma a mélypontra zuhant, s bár infrastruktúrájában felújult az egyetem, a provincializmus veszélye továbbra is fennáll – figyelmeztetett az előadó, aki beszámolt a tudományos diákköri tevékenységről és vázolta a tennivalókat is: az önálló magyar karok kialakítása, fiatal magyar oktatók további felvétele, megfelelő magyar képviselet a szenátusban, további kapcsolatfejlesztés az anyaországi és a marosvásárhelyi egyetemek között stb., mindaz, ami a minőség forradalmához vezethet.
Dr. Péter Mária a rendszerváltás idejére megszűnőben levő gyógyszerészképzés gazdag és érdekes múltját, a munkájukat magyarországi egyetemeken folytató jeles tanárokat mutatta be.
Az egyetemépítő Hollanda Dénes professzor bevallása szerint, ha nem éri annyi megalázás azon a román tannyelvű műszaki egyetemen, amelyet ő állított talpra, nem fog hozzá az erdélyi magyar műszaki oktatás megteremtéséhez, amelynek vargabetűs múltjáról is beszámolt. Bár induláskor egy főállású egyetemi tanára volt a Sapientia vásárhelyi karának, számuk tíz év alatt 78-ra nőtt, a szakmai akkreditáláson kitűnő minősítést kapott egyetem parlamenti elfogadása azonban továbbra is késik. El kell jutnunk oda, hogy amikor a magyarság érdekeiről van szó, tegyük félre a párt- és a csoportérdekeket is – összegezte mondanivalóját.
Az orvosképzés aggasztó távlatairól, miszerint a kelet-európai egyetemek a nyugati országoknak fognak orvosokat képezi, amelyek közül néhányban alulreprezentált ez a képzési mód, továbbá a magyarországi szakorvosképzés gondjairól, az orvoshiányról és következményeiről dr. Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja számolt be. Nem ellenzi az orvosok külföldi munkavállalását, de csak akkor, ha hazatérnek, egyébként azt fontolgatják, hogy a hallgatóknak vissza kellene fizetni a taníttatás költségeit – fogalmazta meg, ami a későbbiekben is elhangzott még. A kedvező helyzetet kihasználva segítséget ígért, de az ajtón a helybelieknek kell bemenni – tette hozzá.
A magyarországi hozzászólók közül többen megemlékeztek, hogy jeles professzoraik között ott voltak a kolozsvári egyetem egykori tanárai, majd tételesen dr. Wittmann Tibor szegedi tanszékvezető egyetemi tanár foglalta össze mindazt, ami összeköt bennünket, s szólt Erdély szerepéről a magyar államiság és kultúra megőrzésében.
Nyitottak vagyunk minden segítségre – fogalmazott a Debreceni Egyetemet képviselő dr. Galuska László professzor. Hallgatókat és rezidenseket fogadnak, s azt szeretnék, ha a Debrecenbe érkező erdélyi betegek zárójelentését magyarul is olvashatnák. A felajánlott segítség mellett továbbképző előadások megtartását, a posztgraduális képzésre nyújtandó támogatást ígért Wittmann professzor, dr. Bókay János, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, pécsi dékánhelyettes is.
Nincs más haza, csak az anyanyelv, az egyetlen kohéziós erő, amely összeköt bennünket – hallottuk Vizi E. Szilveszter akadémikus előadásában, aki többek között a tudományos kutatás, az innováció támogatásának fontosságáról, az erdélyi magyar nyelvű természettudományi és műszaki oktatás bővítésének szükségességéről, a magyarság előtt álló feladatokról beszélt.
A magyar kormánynak a felsőoktatást illető szándékairól, az új oktatási törvény alapelveiről, amelybe a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás oktatói utánpótlásának a képzése is beletartozik dr. Dux László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára tartott előadást.
Az egyháznak az orvostudomány fejlődésében betöltött szerepéről Oláh Dénes római-katolikus főesperes, Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, az egyház szerepéről a nemzet fenntartásában Ötvös József református esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora szólt.
Bár az új közoktatási törvénybe az RMDSZ javaslatára a felsőoktatást érintő sok fontos előírás bekerült, dr. Kincses Előd ügyvéd és dr. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szerint az önálló állami finanszírozású magyar tannyelvű egyetem létrehozásának lehetőségéről nem szól a törvény. Azzal, hogy mind a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, mind pedig a MOGYE-t a multi-kulturális egyetemek közé sorolja, a jogszabály a magyar tagozatok létrehozását teszi lehetővé. Ezt viszont ki kell használni és meg kell szüntetni azt a diszkriminatív előírást, miszerint a MOGYE-n csak román nyelven folyhat a gyakorlati oktatás és az államvizsga nyelve is a román lehet, amit például az angol nyelvű képzésben nem írnak elő. A változást az új egyetemi chartának is tükröznie kell, amit a szaktárca fog ellenőrizni, mivel a tanügyi törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést – hangsúlyozta Kincses. Az oktatók hiányát, amit a kényszerű nyugdíjazás is fokozott, vendégtanárok meghívásával lehet pótolni, s ennek a lehetőségnek szerepelnie kell az új chartában.
Azt kellene elérni, hogy a felsőoktatásban tanuló 6,6 százaléknyi magyar fiatalnak ne csak az 1,6 százaléka tanulhasson anyanyelvén – mondta a Kezdeményező Bizottság eddigi munkáját ismertető Kovács Lehel.
Eredményt csak akkor fogunk elérni, ha tudjuk, hogy mit akarunk és elég bátrak vagyunk hozzá – biztatta a hallgatóságot Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke.
A rendezvényt támogató erdélyi magyar vállalkozók nevében JerEMIás László látszerész, az Optica-Optofarm cég vezetője fogalmazta meg, hogy "itt és most nem egymás ellenében, hanem egymásért kell élnünk és cselekednünk", a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének a magyar nyelvű oktatás támogatásában vállalt szerepét Lukács László ügyvezető igazgató foglalta össze.
A résztvevők meghallgathatták a Marosvásárhelyen tartózkodó Palkovits Miklós akadémikus színes, érdekes előadását az agykutatás etikai kérdéseiről.
A szervezők nevében Ádám Valérián köszönte meg a részvételt és ígérte meg, hogy zárónyilatkozatban foglalják össze a konferencia tanulságait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Alapos helyzetismeret, a múlt tanulságainak a számbavétele, a törvényes lehetőségek bemutatása, elképzelések, a tennivalókra vonatkozó tanácsok, a hiányosságok pótlását lehetővé tevő anyaországi ígéretek, rengeteg jó szándék, segítőkészség, tenniakarás hangzott el kedden délután a Kultúrpalota nagytermében. Oktatáspolitikusok és politikusok, egyetemi tanárok, tudósok, a marosvásárhelyi történelmi egyházak vezető lelkészei, ügyvédek és vállalkozók osztották meg hosszú órákon át gondolataikat az összegyűlt közönséggel, köztük fiatalokkal, egyetemi hallgatókkal és szakosodó orvosokkal. Az ügy, amely mellé a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) kérésére felsorakoztak, az erdélyi, pontosabban a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés önállóságának a megteremtése.
Az új tanügyi törvény új lehetőséget jelent – mondta Csegzi Sándor, alpolgármester. A jövőre jó helyzetismerettel, jó tervekkel és jó végrehajtó csapattal lehet felkészülni, csakhogy ezt az ülésről hiányzó egyetemi vezetés és a politikum nélkül nem lehet kivitelezni – tette hozzá. A határokon átívelő nemzeti együttműködéshez a magyar kormányt képviselő Dux László helyettes államtitkár ígért támogatást.
Az erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés múltjának és jelenének bemutatására nyugalmazott egyetemi tanárok vállalkoztak. A jövőt a múlt alapköveire lehet építeni, hallottuk dr. Péter Mihály akadémikus előadásában, aki a kezdetektől 1945 júniusáig tekintette át az erdélyi orvosképzést. A MOGYE jelenkori történetének négy jellegzetes szakaszát dr. Feszt György nyugalmazott professzor foglalta össze: (1945–48, mint a Bolyai Tudományegyetem kihelyezett fakultása, 1948–62, az önállósult magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény megerősödése, az 1962–89 között kétnyelvűvé váló egyetem időszaka, 1989-től pedig az újraépítkező magyar nyelvű oktatás). A rendszerváltás utáni helyzetet, s a mai adatokat dr. Brassai Zoltán akadémikus mutatta be az anyanyelv szerepét és a magyar nyelvű orvosképzés fontosságát hangsúlyozva. A jelenlegi nyugdíjazási hullám nyomán, amely a második nagy érvágást jelentette a magyar felsőoktatásnak, a magyar tanszemélyzet száma a mélypontra zuhant, s bár infrastruktúrájában felújult az egyetem, a provincializmus veszélye továbbra is fennáll – figyelmeztetett az előadó, aki beszámolt a tudományos diákköri tevékenységről és vázolta a tennivalókat is: az önálló magyar karok kialakítása, fiatal magyar oktatók további felvétele, megfelelő magyar képviselet a szenátusban, további kapcsolatfejlesztés az anyaországi és a marosvásárhelyi egyetemek között stb., mindaz, ami a minőség forradalmához vezethet.
Dr. Péter Mária a rendszerváltás idejére megszűnőben levő gyógyszerészképzés gazdag és érdekes múltját, a munkájukat magyarországi egyetemeken folytató jeles tanárokat mutatta be.
Az egyetemépítő Hollanda Dénes professzor bevallása szerint, ha nem éri annyi megalázás azon a román tannyelvű műszaki egyetemen, amelyet ő állított talpra, nem fog hozzá az erdélyi magyar műszaki oktatás megteremtéséhez, amelynek vargabetűs múltjáról is beszámolt. Bár induláskor egy főállású egyetemi tanára volt a Sapientia vásárhelyi karának, számuk tíz év alatt 78-ra nőtt, a szakmai akkreditáláson kitűnő minősítést kapott egyetem parlamenti elfogadása azonban továbbra is késik. El kell jutnunk oda, hogy amikor a magyarság érdekeiről van szó, tegyük félre a párt- és a csoportérdekeket is – összegezte mondanivalóját.
Az orvosképzés aggasztó távlatairól, miszerint a kelet-európai egyetemek a nyugati országoknak fognak orvosokat képezi, amelyek közül néhányban alulreprezentált ez a képzési mód, továbbá a magyarországi szakorvosképzés gondjairól, az orvoshiányról és következményeiről dr. Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja számolt be. Nem ellenzi az orvosok külföldi munkavállalását, de csak akkor, ha hazatérnek, egyébként azt fontolgatják, hogy a hallgatóknak vissza kellene fizetni a taníttatás költségeit – fogalmazta meg, ami a későbbiekben is elhangzott még. A kedvező helyzetet kihasználva segítséget ígért, de az ajtón a helybelieknek kell bemenni – tette hozzá.
A magyarországi hozzászólók közül többen megemlékeztek, hogy jeles professzoraik között ott voltak a kolozsvári egyetem egykori tanárai, majd tételesen dr. Wittmann Tibor szegedi tanszékvezető egyetemi tanár foglalta össze mindazt, ami összeköt bennünket, s szólt Erdély szerepéről a magyar államiság és kultúra megőrzésében.
Nyitottak vagyunk minden segítségre – fogalmazott a Debreceni Egyetemet képviselő dr. Galuska László professzor. Hallgatókat és rezidenseket fogadnak, s azt szeretnék, ha a Debrecenbe érkező erdélyi betegek zárójelentését magyarul is olvashatnák. A felajánlott segítség mellett továbbképző előadások megtartását, a posztgraduális képzésre nyújtandó támogatást ígért Wittmann professzor, dr. Bókay János, a Semmelweis Egyetem adjunktusa és dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, pécsi dékánhelyettes is.
Nincs más haza, csak az anyanyelv, az egyetlen kohéziós erő, amely összeköt bennünket – hallottuk Vizi E. Szilveszter akadémikus előadásában, aki többek között a tudományos kutatás, az innováció támogatásának fontosságáról, az erdélyi magyar nyelvű természettudományi és műszaki oktatás bővítésének szükségességéről, a magyarság előtt álló feladatokról beszélt.
A magyar kormánynak a felsőoktatást illető szándékairól, az új oktatási törvény alapelveiről, amelybe a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás oktatói utánpótlásának a képzése is beletartozik dr. Dux László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkára tartott előadást.
Az egyháznak az orvostudomány fejlődésében betöltött szerepéről Oláh Dénes római-katolikus főesperes, Nagy László, az Erdélyi Unitárius Egyház főjegyzője, az egyház szerepéről a nemzet fenntartásában Ötvös József református esperes, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora szólt.
Bár az új közoktatási törvénybe az RMDSZ javaslatára a felsőoktatást érintő sok fontos előírás bekerült, dr. Kincses Előd ügyvéd és dr. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szerint az önálló állami finanszírozású magyar tannyelvű egyetem létrehozásának lehetőségéről nem szól a törvény. Azzal, hogy mind a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, mind pedig a MOGYE-t a multi-kulturális egyetemek közé sorolja, a jogszabály a magyar tagozatok létrehozását teszi lehetővé. Ezt viszont ki kell használni és meg kell szüntetni azt a diszkriminatív előírást, miszerint a MOGYE-n csak román nyelven folyhat a gyakorlati oktatás és az államvizsga nyelve is a román lehet, amit például az angol nyelvű képzésben nem írnak elő. A változást az új egyetemi chartának is tükröznie kell, amit a szaktárca fog ellenőrizni, mivel a tanügyi törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést – hangsúlyozta Kincses. Az oktatók hiányát, amit a kényszerű nyugdíjazás is fokozott, vendégtanárok meghívásával lehet pótolni, s ennek a lehetőségnek szerepelnie kell az új chartában.
Azt kellene elérni, hogy a felsőoktatásban tanuló 6,6 százaléknyi magyar fiatalnak ne csak az 1,6 százaléka tanulhasson anyanyelvén – mondta a Kezdeményező Bizottság eddigi munkáját ismertető Kovács Lehel.
Eredményt csak akkor fogunk elérni, ha tudjuk, hogy mit akarunk és elég bátrak vagyunk hozzá – biztatta a hallgatóságot Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke.
A rendezvényt támogató erdélyi magyar vállalkozók nevében JerEMIás László látszerész, az Optica-Optofarm cég vezetője fogalmazta meg, hogy "itt és most nem egymás ellenében, hanem egymásért kell élnünk és cselekednünk", a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének a magyar nyelvű oktatás támogatásában vállalt szerepét Lukács László ügyvezető igazgató foglalta össze.
A résztvevők meghallgathatták a Marosvásárhelyen tartózkodó Palkovits Miklós akadémikus színes, érdekes előadását az agykutatás etikai kérdéseiről.
A szervezők nevében Ádám Valérián köszönte meg a részvételt és ígérte meg, hogy zárónyilatkozatban foglalják össze a konferencia tanulságait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2011. március 3.
Az információ érték
Újabb közös, Pécska–Domaszék pályázat
Kedden Domaszéken Antal Péter pécskai polgármester és Kispéter Géza, a község polgármestere újabb közös pályázatot írt alá, amelyet, terveik szerint az unió finanszíroz.
Az információ érték – Információszerzés megkönnyítése Domaszéken és Pécskánelnevezésű projekt célja, hogy a két településre látogatók könnyebben tájékozódhassanak, egyszerűbben megtalálják a látnivalókat, vagyis javítani szeretnék Pécska és Domaszék emberközpontúságát, élhetőségét.
Antal Péter polgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a pályázati pénzből
Pécskán és Domaszéken információs táblákat helyeznek el, ezeken természetesen térkép is lesz, a szöveges tájékoztatás magyarul és románul lesz olvasható.
– Ami ennél még különlegesebb, hogy Pécskán interaktív időjárás ellenőrző állomásokat telepítünk, amelyek a helyi lakosoknak, főleg a mezőgazdasággal foglalkozóknak lesznek nagy segítségére – magyarázta Antal, hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan Domaszéken, például, webkamera rendszer épül ki a település forgalmasabb csomópontjaiban, a képek pedig interneten keresztül kísérhetők figyelemmel.
Szintén a projekt része egy közös kétnyelvű kiadvány, amelyben a két településről szóló legfontosabb információk, látnivalók és térkép kap helyet.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)
Újabb közös, Pécska–Domaszék pályázat
Kedden Domaszéken Antal Péter pécskai polgármester és Kispéter Géza, a község polgármestere újabb közös pályázatot írt alá, amelyet, terveik szerint az unió finanszíroz.
Az információ érték – Információszerzés megkönnyítése Domaszéken és Pécskánelnevezésű projekt célja, hogy a két településre látogatók könnyebben tájékozódhassanak, egyszerűbben megtalálják a látnivalókat, vagyis javítani szeretnék Pécska és Domaszék emberközpontúságát, élhetőségét.
Antal Péter polgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a pályázati pénzből
Pécskán és Domaszéken információs táblákat helyeznek el, ezeken természetesen térkép is lesz, a szöveges tájékoztatás magyarul és románul lesz olvasható.
– Ami ennél még különlegesebb, hogy Pécskán interaktív időjárás ellenőrző állomásokat telepítünk, amelyek a helyi lakosoknak, főleg a mezőgazdasággal foglalkozóknak lesznek nagy segítségére – magyarázta Antal, hozzátéve, hogy ezzel párhuzamosan Domaszéken, például, webkamera rendszer épül ki a település forgalmasabb csomópontjaiban, a képek pedig interneten keresztül kísérhetők figyelemmel.
Szintén a projekt része egy közös kétnyelvű kiadvány, amelyben a két településről szóló legfontosabb információk, látnivalók és térkép kap helyet.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)
2011. március 3.
Markó Béla szerit a koalíciós megállapodás nem kötelezi az RMDSZ-t
Képmutatás lenne kijelenteni, hogy az RMDSZ többé nem lép koalícióra a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül más párttal is, ugyanakkor jelenleg nincs ok arra, hogy a szövetség kilépjen a kormányból – jelentette ki csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szombaton leköszönt elnöke.
A politikus a Radio France Internationale-nak nyilatkozva a szerdán aláírt koalíciós szerződés kapcsán elmondta, nem lehetetlen annak felmondása, de nem azért kötötték meg, hogy máris a felmondásán gondolkodjanak. Markó kifejtette: az RMDSZ minden parlamenti párttal megpróbál párbeszédet folytatni, azonban jelenleg nem indokolt a kormányból való kilépés. „Jelenleg a kormánytöbbséggel van érvényes szövetségünk” – mutatott rá a politikus. Kijelentette ugyanakkor: a 2012-es választásokra nem kívánnak választási szövetséget kötni senkivel, sem a jelenlegi partnerekkel, sem mással, mivel ezt korábban sem tették.
Annak eshetősége kapcsán, hogy hajlandó lenne-e az RMDSZ koalícióra lépni a jelenlegi ellenzékkel, kifejtette: képmutatás lenne azt mondani, hogy nem, hiszen már korábban is szerepelt egy koalícióban a mostani ellenzéki pártokkal, így ez a jövőben sem kizárt.
Lakatos elégedetlen
Lakatos Péter Bihar megyei parlamenti képviselő ugyanakkor csütörtökön Nagyváradon kijelentette: elégedetlen a szerdán aláírt paktummal. A honatya azt mondja, semmire nem nyújt biztosítékot a megegyezés, mivel annak szövegében nem szerepelnek a gazdaságélénkítés lépéseire vonatkozó határidők. Azt javasolja, juttassák el a szerződést a felek a Nemzetközi Valutaalaphoz vagy az Európai Bizottsághoz, hogy azok jelöljék ki a határidőket, mert szerinte ez az egyetlen módja azok betartatásának. „Ebben az országban csak azt viszik véghez időre, amit onnan kapnak házi feladatként” – jelentette ki a képviselő.
Geoană: az RMDSZ még idén döntsön az átállásról
A koalíciós szerződés témájához Mircea Geoană, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) volt első embere, a szenátus elnöke is hozzászólt. A politikus blogján arról írt: a paktum aláírásával az RMDSZ megmutatta, milyen fontos a magyarok számára, hogy hatalmon maradjanak.
„Főleg egy olyan időszakban, amelyben húszéves álmaik teljesedhetnek be. Most úgy tűnik, az RMDSZ véglegesen a PDL-vel való szövetségre ítéltetett” – írta a politikus. Geoană szerint politikai eredményei azt jelzik, a szövetség a romániai politikai paletta talán legpragmatikusabb pártja, ezért javaslatot tett arra, hogy kellene a PSD-nek az RMDSZ-szel szemben viselkednie.
„Bármilyen fontos is a jelenlegi rendszer megdöntése, vannak dolgok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Nagyváradon elhangzott dicséretek és házassági ajánlatok közül hiányzott egy alapvető elem: nem lehet mindenben megalkudni, a területi autonómia szóba sem kerülhet. Vannak fontosabb dolgok is a hatalomnál” – szögezte le Geoană. Szerinte a Szociálliberális Uniónak (USL) világosan ki kell jelentenie: ha az RMDSZ továbbra is támogatja a jelenlegi kormányt, nem lehet tagja az USL által megalakított többségi koalíciónak.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy amennyiben az USL 50 százalékosnál jobb eredményt ér el a jövő évi választásokon, akkor úgysem lesz szükség az RMDSZ-re. Mindemellett leszögezte: az RMDSZ-nek még idén el kellene döntenie, hogy csatlakozik-e az ellenzéki oldalhoz.
Mint arról beszámoltunk, a koalíciós tagok, a PDL, az RMDSZ, az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a kisebbségek képviselői szerdán látták el kézjegyükkel a 2012-ig érvényes koalíciós paktumot, amely egyéb prioritások mellett a kisebbségi törvény elfogadását, a gazdasági fejlesztési régiók határinak átrajzolását, a választási törvény módosítását és a gazdaság fellendítését szolgáló célokat is tartalmazza. A kisebbségi törvény kapcsán egyébként szerdán a képviselőház házbizottsága úgy döntött, azt az eddigi három szaktestület helyett csupán egyben, az emberjogi bizottságban kell majd megvitatni. Ez elvileg felgyorsíthatja a jogszabály elfogadásának menetét.
Balogh Levente, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Képmutatás lenne kijelenteni, hogy az RMDSZ többé nem lép koalícióra a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül más párttal is, ugyanakkor jelenleg nincs ok arra, hogy a szövetség kilépjen a kormányból – jelentette ki csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szombaton leköszönt elnöke.
A politikus a Radio France Internationale-nak nyilatkozva a szerdán aláírt koalíciós szerződés kapcsán elmondta, nem lehetetlen annak felmondása, de nem azért kötötték meg, hogy máris a felmondásán gondolkodjanak. Markó kifejtette: az RMDSZ minden parlamenti párttal megpróbál párbeszédet folytatni, azonban jelenleg nem indokolt a kormányból való kilépés. „Jelenleg a kormánytöbbséggel van érvényes szövetségünk” – mutatott rá a politikus. Kijelentette ugyanakkor: a 2012-es választásokra nem kívánnak választási szövetséget kötni senkivel, sem a jelenlegi partnerekkel, sem mással, mivel ezt korábban sem tették.
Annak eshetősége kapcsán, hogy hajlandó lenne-e az RMDSZ koalícióra lépni a jelenlegi ellenzékkel, kifejtette: képmutatás lenne azt mondani, hogy nem, hiszen már korábban is szerepelt egy koalícióban a mostani ellenzéki pártokkal, így ez a jövőben sem kizárt.
Lakatos elégedetlen
Lakatos Péter Bihar megyei parlamenti képviselő ugyanakkor csütörtökön Nagyváradon kijelentette: elégedetlen a szerdán aláírt paktummal. A honatya azt mondja, semmire nem nyújt biztosítékot a megegyezés, mivel annak szövegében nem szerepelnek a gazdaságélénkítés lépéseire vonatkozó határidők. Azt javasolja, juttassák el a szerződést a felek a Nemzetközi Valutaalaphoz vagy az Európai Bizottsághoz, hogy azok jelöljék ki a határidőket, mert szerinte ez az egyetlen módja azok betartatásának. „Ebben az országban csak azt viszik véghez időre, amit onnan kapnak házi feladatként” – jelentette ki a képviselő.
Geoană: az RMDSZ még idén döntsön az átállásról
A koalíciós szerződés témájához Mircea Geoană, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) volt első embere, a szenátus elnöke is hozzászólt. A politikus blogján arról írt: a paktum aláírásával az RMDSZ megmutatta, milyen fontos a magyarok számára, hogy hatalmon maradjanak.
„Főleg egy olyan időszakban, amelyben húszéves álmaik teljesedhetnek be. Most úgy tűnik, az RMDSZ véglegesen a PDL-vel való szövetségre ítéltetett” – írta a politikus. Geoană szerint politikai eredményei azt jelzik, a szövetség a romániai politikai paletta talán legpragmatikusabb pártja, ezért javaslatot tett arra, hogy kellene a PSD-nek az RMDSZ-szel szemben viselkednie.
„Bármilyen fontos is a jelenlegi rendszer megdöntése, vannak dolgok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Nagyváradon elhangzott dicséretek és házassági ajánlatok közül hiányzott egy alapvető elem: nem lehet mindenben megalkudni, a területi autonómia szóba sem kerülhet. Vannak fontosabb dolgok is a hatalomnál” – szögezte le Geoană. Szerinte a Szociálliberális Uniónak (USL) világosan ki kell jelentenie: ha az RMDSZ továbbra is támogatja a jelenlegi kormányt, nem lehet tagja az USL által megalakított többségi koalíciónak.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy amennyiben az USL 50 százalékosnál jobb eredményt ér el a jövő évi választásokon, akkor úgysem lesz szükség az RMDSZ-re. Mindemellett leszögezte: az RMDSZ-nek még idén el kellene döntenie, hogy csatlakozik-e az ellenzéki oldalhoz.
Mint arról beszámoltunk, a koalíciós tagok, a PDL, az RMDSZ, az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a kisebbségek képviselői szerdán látták el kézjegyükkel a 2012-ig érvényes koalíciós paktumot, amely egyéb prioritások mellett a kisebbségi törvény elfogadását, a gazdasági fejlesztési régiók határinak átrajzolását, a választási törvény módosítását és a gazdaság fellendítését szolgáló célokat is tartalmazza. A kisebbségi törvény kapcsán egyébként szerdán a képviselőház házbizottsága úgy döntött, azt az eddigi három szaktestület helyett csupán egyben, az emberjogi bizottságban kell majd megvitatni. Ez elvileg felgyorsíthatja a jogszabály elfogadásának menetét.
Balogh Levente, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. március 3.
Előadás a magyar revízióról
Nagyvárad – A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Janus Pannonius Szakkolégiumának meghívására Nagyváradon tartott előadást szerdán dr. Romsics Ignác történész A magyar revízió és békeszerződés 1938-1947 címmel.
A mintegy egy órás, tartalmas előadásának elején a Széchenyi díjas történész elmondta, hogy a magyar revíziós törekvések még az első világháború lezárásának idejére nyúlnak vissza, amikor összeomlottak a nagy multietnikus birodalmak. Az európai rendezést Wilson amerikai elnök tizennégy pontja szerint képzelték el, melyek közül az egyik kimondja, hogy az egyenlő kultúrájú népeknek meg kell adni a jogot az önrendelkezésre. „De ennek az elvnek az alkalmazása nem sikerült tökéletesre”- fogalmazott Romsics, hiszen, mint mondta a megszülető Jugoszálvia az volt kicsiben, ami az Osztrák-Magyar Monarhia volt nagyban, továbbá a rendezés után a magyar népesség egy harmada a független Magyarország határain kívülre rekedt, ez pedig még azok számára a magyarok számára is elfogadhatatlan volt, akik egyébként elfogadták a történelmi Magyarország határainak megváltoztatását.
Elképzelések
A revízió módjáról megoszlottak a vélemények: a voltak, akik a történelmi határok visszaállítása mellett kardoskodtak, voltak akik úgy gondolták, hogy az összes olyan határ menti régiót, melyen a magyarok abszolút többségben vannak, adják vissza Maygarországnak, a kevert lakosságú régiókban pedig tartsanak népszavazást. Később Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, illetve a hungarista Szálasi Ferenc újabb revíziós elképzeléseket dolgoztak ki. De nemcsaak a magyarok, hanem a nagyhatalmak is úgy gondolták a két világháború közötti időszakban, hogy méltánytalanság történt Magyarországgal. Még a revíziót egyébként elvben elvető Franciaországban is felmerült a magyar revízó elfogadásának gondolata. „Csak mire a nagyhatalmak elhatározták volna azt, hogy a revíziót a gyakorlatban is megvalósítsák, addigra már Németország osztotta a lapokat Európában” – fogalmazott Romsics Ignác. A revízió első lépése az 1938-as müncheni egyezmény volt, amelynek keretében a Szudéta vidék Csehországtól Németországhoz került, de az egyezmény további kitételei szerint amennyiben Lengyelországak és Magyarországnak területi igényei vannak Csehszlovákiával szemben, akkor erről külön-külön tárgyaljanak vele. Ezt követték a határrevíziók: 1938 novemberében a Felvidék egy része került vissza Magyarországhoz, 1939 márciusában Kárpátalja, 1940 augusztusában Észak-Erdély, 1941 augusztusában pedig Bácska lett újra Magyarország része. Ezzel Magyarország területe elérte a 171 ezer négyzerkilómétert. Mindezzel együtt több magyar politkus tudatában volt annak, hogy ezek az eredmények semmissé válnak akkor, ha Németország elveszíti a háborút.
Megosztottság, egyesülés
A második világháború idején a nagyhatlamak különbözőképpen viszonyultak a magyar revíziós kérdéshez: az Egyesült Államok hajlott arra, hogy a háború után a Partium Magyarország része maradjon, a Székelygöld pedig autonóm régió lenne, a britek felvetették az önálló Erdély megalakításának lehetőségét is, de a revízió kérédése a szovjeteken bukott el. Mielőtt Németország megtámadta volna a kommunista birodalmat, a szovjet vezetés jelzést küldött Magyarországnak arról, hogy amennyiben semleges marad a két hatalom fegyveres konfliktusában, akkor a Szovjetúnió a háború után jóindulattal fog viseltetni a Magyarország által eddig elért revíziós eredmények kérdésében, mivel azonban Magyarország bekapcsolódott Németország oldalán a szovjetek elleni háborúba, ezért ettől fogva a szovjet vezetés mindvégig mereven elzárkózott a magyar revíziótól. Így annak ellenére, hogy a II világháború után a britek és az amerikaiak hajlottak arra, hogy egy partiumi határ menti sáv kerüljön vissza Magyarországhoz, azonban a Szovjetúnió ellenkezése miatt ez a határmódosítás sem valósult meg. Végezetül Romsics Ignác hozzátette: bár a II világháború után a magyarság megosztott maradt, de az Európai Uniós csatlakozással, és a schengeni övezet kiterjesztésével nagyban javult az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának helyzete. „A dolgok most sokkal jobbak, mint voltak húsz évvel ezelőtt” – zárta előadását a történész.
Pap István
erdon.ro
Nagyvárad – A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Janus Pannonius Szakkolégiumának meghívására Nagyváradon tartott előadást szerdán dr. Romsics Ignác történész A magyar revízió és békeszerződés 1938-1947 címmel.
A mintegy egy órás, tartalmas előadásának elején a Széchenyi díjas történész elmondta, hogy a magyar revíziós törekvések még az első világháború lezárásának idejére nyúlnak vissza, amikor összeomlottak a nagy multietnikus birodalmak. Az európai rendezést Wilson amerikai elnök tizennégy pontja szerint képzelték el, melyek közül az egyik kimondja, hogy az egyenlő kultúrájú népeknek meg kell adni a jogot az önrendelkezésre. „De ennek az elvnek az alkalmazása nem sikerült tökéletesre”- fogalmazott Romsics, hiszen, mint mondta a megszülető Jugoszálvia az volt kicsiben, ami az Osztrák-Magyar Monarhia volt nagyban, továbbá a rendezés után a magyar népesség egy harmada a független Magyarország határain kívülre rekedt, ez pedig még azok számára a magyarok számára is elfogadhatatlan volt, akik egyébként elfogadták a történelmi Magyarország határainak megváltoztatását.
Elképzelések
A revízió módjáról megoszlottak a vélemények: a voltak, akik a történelmi határok visszaállítása mellett kardoskodtak, voltak akik úgy gondolták, hogy az összes olyan határ menti régiót, melyen a magyarok abszolút többségben vannak, adják vissza Maygarországnak, a kevert lakosságú régiókban pedig tartsanak népszavazást. Később Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, illetve a hungarista Szálasi Ferenc újabb revíziós elképzeléseket dolgoztak ki. De nemcsaak a magyarok, hanem a nagyhatalmak is úgy gondolták a két világháború közötti időszakban, hogy méltánytalanság történt Magyarországgal. Még a revíziót egyébként elvben elvető Franciaországban is felmerült a magyar revízó elfogadásának gondolata. „Csak mire a nagyhatalmak elhatározták volna azt, hogy a revíziót a gyakorlatban is megvalósítsák, addigra már Németország osztotta a lapokat Európában” – fogalmazott Romsics Ignác. A revízió első lépése az 1938-as müncheni egyezmény volt, amelynek keretében a Szudéta vidék Csehországtól Németországhoz került, de az egyezmény további kitételei szerint amennyiben Lengyelországak és Magyarországnak területi igényei vannak Csehszlovákiával szemben, akkor erről külön-külön tárgyaljanak vele. Ezt követték a határrevíziók: 1938 novemberében a Felvidék egy része került vissza Magyarországhoz, 1939 márciusában Kárpátalja, 1940 augusztusában Észak-Erdély, 1941 augusztusában pedig Bácska lett újra Magyarország része. Ezzel Magyarország területe elérte a 171 ezer négyzerkilómétert. Mindezzel együtt több magyar politkus tudatában volt annak, hogy ezek az eredmények semmissé válnak akkor, ha Németország elveszíti a háborút.
Megosztottság, egyesülés
A második világháború idején a nagyhatlamak különbözőképpen viszonyultak a magyar revíziós kérdéshez: az Egyesült Államok hajlott arra, hogy a háború után a Partium Magyarország része maradjon, a Székelygöld pedig autonóm régió lenne, a britek felvetették az önálló Erdély megalakításának lehetőségét is, de a revízió kérédése a szovjeteken bukott el. Mielőtt Németország megtámadta volna a kommunista birodalmat, a szovjet vezetés jelzést küldött Magyarországnak arról, hogy amennyiben semleges marad a két hatalom fegyveres konfliktusában, akkor a Szovjetúnió a háború után jóindulattal fog viseltetni a Magyarország által eddig elért revíziós eredmények kérdésében, mivel azonban Magyarország bekapcsolódott Németország oldalán a szovjetek elleni háborúba, ezért ettől fogva a szovjet vezetés mindvégig mereven elzárkózott a magyar revíziótól. Így annak ellenére, hogy a II világháború után a britek és az amerikaiak hajlottak arra, hogy egy partiumi határ menti sáv kerüljön vissza Magyarországhoz, azonban a Szovjetúnió ellenkezése miatt ez a határmódosítás sem valósult meg. Végezetül Romsics Ignác hozzátette: bár a II világháború után a magyarság megosztott maradt, de az Európai Uniós csatlakozással, és a schengeni övezet kiterjesztésével nagyban javult az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának helyzete. „A dolgok most sokkal jobbak, mint voltak húsz évvel ezelőtt” – zárta előadását a történész.
Pap István
erdon.ro
2011. március 3.
A Bihar megyei Tanfelügyelőségen tegnap hivatalba iktatták Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettest. A nemrég elhunyt Ákos Zoltán munkáját veszi át.
Néma tisztelgéssel adóztak tegnap Ákos Zoltán néhai főtanfelügyelő-helyettes emlékének egykori munkatársai a Bihar megyei Tanfelügyelőségen. Az ő munkáját veszi át a most kinevezett Kéry Hajnal matematika szakos tanárnő. Dorel Luca főtanfelügyelő a tegnapi beiktatáson elmondta, hogy nagyon jól együtt tudtak működni Ákos Zoltánnal és biztos abban, hogy az utódjával is így lesz. Ezt követően felolvasta az OktatásiMinisztérium által ma reggel küldött hivatalos kinevezést és sok sikert kívánt kollégájának a munkához. Kéry Hajnal megköszönte a bizalmat és kifejezte reményét, hogy munkájával nem fog csalódást okozni.
Nehéz időszak
Szabó Ödön megyei tanácsos is gratulált az új főtanfelügyelő-helyettesnek. Kifejtette: nehéz időszak következik az oktatásban, ugyanis a 2011/1-es számú tanügyi törvény gyakorlatba ültetése hosszú folyamat lesz. Meg kell találni azokat a megoldásokat, melyekkel ez az út járhatóbbá válik, tette hozzá. Nicolae Ungur tanfelügyelő-helyettes is reményét fejezte ki, hogy jól együtt tudnak majd működni Kéry Hajnallal. Végül a beiktatáson jelen lévő kollégák egyenként gratuláltak a pedagógusnak az új tisztségéhez.
Mészáros Tímea, erdon.ro
Néma tisztelgéssel adóztak tegnap Ákos Zoltán néhai főtanfelügyelő-helyettes emlékének egykori munkatársai a Bihar megyei Tanfelügyelőségen. Az ő munkáját veszi át a most kinevezett Kéry Hajnal matematika szakos tanárnő. Dorel Luca főtanfelügyelő a tegnapi beiktatáson elmondta, hogy nagyon jól együtt tudtak működni Ákos Zoltánnal és biztos abban, hogy az utódjával is így lesz. Ezt követően felolvasta az OktatásiMinisztérium által ma reggel küldött hivatalos kinevezést és sok sikert kívánt kollégájának a munkához. Kéry Hajnal megköszönte a bizalmat és kifejezte reményét, hogy munkájával nem fog csalódást okozni.
Nehéz időszak
Szabó Ödön megyei tanácsos is gratulált az új főtanfelügyelő-helyettesnek. Kifejtette: nehéz időszak következik az oktatásban, ugyanis a 2011/1-es számú tanügyi törvény gyakorlatba ültetése hosszú folyamat lesz. Meg kell találni azokat a megoldásokat, melyekkel ez az út járhatóbbá válik, tette hozzá. Nicolae Ungur tanfelügyelő-helyettes is reményét fejezte ki, hogy jól együtt tudnak majd működni Kéry Hajnallal. Végül a beiktatáson jelen lévő kollégák egyenként gratuláltak a pedagógusnak az új tisztségéhez.
Mészáros Tímea, erdon.ro
2011. március 3.
Ásó, kapa, nagyharang? – Hosszú távra szóló koalíciós együttműködési szerződést írtak alá a kormánypártok
Kisebbségi törvény, régióátalakítási törvény, választási törvény módosítása – mindezek a törvényhozási prioritások szerepelnek abban az együttműködési szerződésben, amelyet tegnap írtak alá a kormánykoalíciót alkotó Demokrata-Liberális Párt (PD-L), az RMDSZ, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja.
Az RMDSZ részéről új szövetségi elnökként Kelemen Hunor látta el kézjegyével a dokumentumot, Markó Béla miniszterelnök-helyettes ezúttal a háttérből „asszisztálta” utódját, a szövetség több képviselőjével és szenátorával együtt.
A parlamentben megtartott ünnepélyes eseményen elsőként Emil Boc miniszterelnök, a PD-L elnöke méltatta az egyezmény jelentőségét. Boc kifejtette, a protokollum céljaként fogalmazták meg a gazdasági növekedés tartóssá tétele érdekében történő további közös kormányzást. A kormányfő úgy vélte, a koalíció együtt vészelte át a legnehezebb időszakot, és az utóbbi időszakban sikerült enyhe gazdasági növekedést is produkálnia, miután tavaly az összeomlás elkerülése volt a cél.
„A fontos, bár fájdalmas reformintézkedéseket meghoztuk, most csak a gyümölcsöket kell learatni” – fogalmazott Boc. Részletezte a dokumentumban lefektetett közös gazdasági célokat, köztük a makrogazdasági stabilizációt az egységes adókulcs megtartásával, a tőkepiac konszolidációját, infrastrukturális befektetések eszközlését, az európai uniós alapok lehívási arányának javítását. A gazdasági növekedés céladatait 1,5-2 százalékban határozta meg az idei évre, és 4-4,5 százalékban a jövő évre.
Boc az adóterhek csökkentéséről, munkahelyteremtésről, valamint nyugdíjak növekedéséről is beszélt. Kifejtette, a nyugdíjak az infláció növekedésével párhuzamosan, illetve a reálbérek 50 százalékos növekedésének megfelelően emelkedhetnek.
Kelemen Hunor az RMDSZ által megfogalmazott törvényhozási és kormányzási prioritásokról beszélt. „A kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére vonatkozó rendelkezések szerepelnek a protokollumban. Ilyen a kisebbségi törvény, amely már 2005 óta a parlamentben várja sorsát; a másik fontos törvény a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozik” – részletezte a szövetségi elnök.
Nem publikusak a határidők
Korábban az RMDSZ politikusai hangsúlyozták, a koalíciós egyezség hatékonyságát az biztosítja, hogy határidőkhöz kötik a közös kormányzás ütemtervébe foglalt törvények és intézkedések elfogadását. A megállapodás tegnapi ismertetésekor azonban nem hangzottak el határidők; dátumok a sajtóhoz eljuttatott dokumentumban sem szerepelnek.
„Az volt a koalíciós egyezség, hogy a határidők a megállapodás egyik mellékletét képezik. Ez azonban nem nyilvános, nem kívántuk a sajtó elé tárni” – mondta lapunknak Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető. A politikus nem kívánta részletezni, miért volt szükség a határidők titkosítására.
A határidők kapcsán lapunk érdeklődésére Kelemen Hunor a helyszínen elmondta, a kisebbségi törvényt már az idei a tavaszi törvényhozási ciklusban fogadnák el, a régióátszervezési törvényt pedig az őszi parlamenti ciklusban kezdik el megvitatni, hogy aztán jövőre, a tavaszi ülésszak ideje alatt elfogadják. „Ugyanakkor javasoljuk a választási törvények módosítását: mind az önkormányzati, mind a parlamenti választásokat szabályozó jogszabály esetében arra törekszünk, hogy erős és arányos képviseletet biztosítsunk a romániai magyarságnak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Mint ismeretes, a helyhatósági választási törvény esetében az RMDSZ a választási küszöb 5-ről 3 százalékra való csökkentését szorgalmazza, míg a parlamenti választási törvény esetében az arányos képviselet megőrzése a cél. Ennek kapcsán kérdésünkre kifejtette: az RMDSZ szempontjából lehetséges a vegyes rendszer támogatása, vagy az egyéni választókerületes rendszer leegyszerűsítése egyszerű többséges rendszerre.
Felvetésünkre, miszerint nem túlzott-e Emil Boc optimizmusa, amikor egy trimeszter egyetlen százalékos növekedése alapján már a gazdasági növekedésre építi a kormány teljes stratégiáját, Kelemen Hunor tagadólag válaszolt. „Azt látjuk, hogy az elmúlt év utolsó két hónapja már gazdasági kiegyensúlyozottságot hozott, ezt kell megerősítenünk. Olyan intézkedéseket vezetünk be, amelyeknek hatásait már az idei év második felétől a mindennapjaikban, életszínvonaluk növekedésében érezhetik a polgárok” – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
Mi lesz 2012 után?
A dokumentum egyébként a következő mondattal zárul: „A koalíció politikai célja (...) a közös kormányzás 2012 után is.” Az RMDSZ politikusai korábban többször is hangsúlyozták: nincs „örök hűség”, a koalíciós megállapodás csak a Boc-kormány mandátuma végéig, 2012-ig szól. Fekete Szabó András nem lát ellentmondást a fenti megfogalmazás és a korábbi nyilatkozatok között. „Ez a zárómondat nem jelent semmiféle elkötelezettséget az RMDSZ részéről: csupán egy célt, szándékot fogalmaz meg. Valamennyi koalíciós tárgyaláson részt vettem, és a nagyobbik kormánypártnak sohasem ígértük azt, hogy 2012 után is együtt folytatjuk” – magyarázta a szenátor.
Bírál az ellenzék
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) „mindent feláldoz annak érdekében, hogy hatalmon maradhasson”. Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke is úgy vélte, hogy a koalíciós pártok számára öncél, hogy a kormányrúdnál maradjanak
Új Magyar Szó (Bukarest)
Kisebbségi törvény, régióátalakítási törvény, választási törvény módosítása – mindezek a törvényhozási prioritások szerepelnek abban az együttműködési szerződésben, amelyet tegnap írtak alá a kormánykoalíciót alkotó Demokrata-Liberális Párt (PD-L), az RMDSZ, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja.
Az RMDSZ részéről új szövetségi elnökként Kelemen Hunor látta el kézjegyével a dokumentumot, Markó Béla miniszterelnök-helyettes ezúttal a háttérből „asszisztálta” utódját, a szövetség több képviselőjével és szenátorával együtt.
A parlamentben megtartott ünnepélyes eseményen elsőként Emil Boc miniszterelnök, a PD-L elnöke méltatta az egyezmény jelentőségét. Boc kifejtette, a protokollum céljaként fogalmazták meg a gazdasági növekedés tartóssá tétele érdekében történő további közös kormányzást. A kormányfő úgy vélte, a koalíció együtt vészelte át a legnehezebb időszakot, és az utóbbi időszakban sikerült enyhe gazdasági növekedést is produkálnia, miután tavaly az összeomlás elkerülése volt a cél.
„A fontos, bár fájdalmas reformintézkedéseket meghoztuk, most csak a gyümölcsöket kell learatni” – fogalmazott Boc. Részletezte a dokumentumban lefektetett közös gazdasági célokat, köztük a makrogazdasági stabilizációt az egységes adókulcs megtartásával, a tőkepiac konszolidációját, infrastrukturális befektetések eszközlését, az európai uniós alapok lehívási arányának javítását. A gazdasági növekedés céladatait 1,5-2 százalékban határozta meg az idei évre, és 4-4,5 százalékban a jövő évre.
Boc az adóterhek csökkentéséről, munkahelyteremtésről, valamint nyugdíjak növekedéséről is beszélt. Kifejtette, a nyugdíjak az infláció növekedésével párhuzamosan, illetve a reálbérek 50 százalékos növekedésének megfelelően emelkedhetnek.
Kelemen Hunor az RMDSZ által megfogalmazott törvényhozási és kormányzási prioritásokról beszélt. „A kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére vonatkozó rendelkezések szerepelnek a protokollumban. Ilyen a kisebbségi törvény, amely már 2005 óta a parlamentben várja sorsát; a másik fontos törvény a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozik” – részletezte a szövetségi elnök.
Nem publikusak a határidők
Korábban az RMDSZ politikusai hangsúlyozták, a koalíciós egyezség hatékonyságát az biztosítja, hogy határidőkhöz kötik a közös kormányzás ütemtervébe foglalt törvények és intézkedések elfogadását. A megállapodás tegnapi ismertetésekor azonban nem hangzottak el határidők; dátumok a sajtóhoz eljuttatott dokumentumban sem szerepelnek.
„Az volt a koalíciós egyezség, hogy a határidők a megállapodás egyik mellékletét képezik. Ez azonban nem nyilvános, nem kívántuk a sajtó elé tárni” – mondta lapunknak Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető. A politikus nem kívánta részletezni, miért volt szükség a határidők titkosítására.
A határidők kapcsán lapunk érdeklődésére Kelemen Hunor a helyszínen elmondta, a kisebbségi törvényt már az idei a tavaszi törvényhozási ciklusban fogadnák el, a régióátszervezési törvényt pedig az őszi parlamenti ciklusban kezdik el megvitatni, hogy aztán jövőre, a tavaszi ülésszak ideje alatt elfogadják. „Ugyanakkor javasoljuk a választási törvények módosítását: mind az önkormányzati, mind a parlamenti választásokat szabályozó jogszabály esetében arra törekszünk, hogy erős és arányos képviseletet biztosítsunk a romániai magyarságnak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Mint ismeretes, a helyhatósági választási törvény esetében az RMDSZ a választási küszöb 5-ről 3 százalékra való csökkentését szorgalmazza, míg a parlamenti választási törvény esetében az arányos képviselet megőrzése a cél. Ennek kapcsán kérdésünkre kifejtette: az RMDSZ szempontjából lehetséges a vegyes rendszer támogatása, vagy az egyéni választókerületes rendszer leegyszerűsítése egyszerű többséges rendszerre.
Felvetésünkre, miszerint nem túlzott-e Emil Boc optimizmusa, amikor egy trimeszter egyetlen százalékos növekedése alapján már a gazdasági növekedésre építi a kormány teljes stratégiáját, Kelemen Hunor tagadólag válaszolt. „Azt látjuk, hogy az elmúlt év utolsó két hónapja már gazdasági kiegyensúlyozottságot hozott, ezt kell megerősítenünk. Olyan intézkedéseket vezetünk be, amelyeknek hatásait már az idei év második felétől a mindennapjaikban, életszínvonaluk növekedésében érezhetik a polgárok” – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
Mi lesz 2012 után?
A dokumentum egyébként a következő mondattal zárul: „A koalíció politikai célja (...) a közös kormányzás 2012 után is.” Az RMDSZ politikusai korábban többször is hangsúlyozták: nincs „örök hűség”, a koalíciós megállapodás csak a Boc-kormány mandátuma végéig, 2012-ig szól. Fekete Szabó András nem lát ellentmondást a fenti megfogalmazás és a korábbi nyilatkozatok között. „Ez a zárómondat nem jelent semmiféle elkötelezettséget az RMDSZ részéről: csupán egy célt, szándékot fogalmaz meg. Valamennyi koalíciós tárgyaláson részt vettem, és a nagyobbik kormánypártnak sohasem ígértük azt, hogy 2012 után is együtt folytatjuk” – magyarázta a szenátor.
Bírál az ellenzék
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) „mindent feláldoz annak érdekében, hogy hatalmon maradhasson”. Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke is úgy vélte, hogy a koalíciós pártok számára öncél, hogy a kormányrúdnál maradjanak
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 4.
Németh: kívánatos, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyreállítsa egységét
Németh Zsolt külügyi államtitkár úgy nyilatkozott: kívánatos, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyreállítsa politikai egységét. Az államtitkár azt mondta, hogy az elmúlt években megbomlott a magyar egység, a magyar együttműködés Erdélyben.
„Egy kisebbség számára az egység a sikernek mindenféleképpen egy nagyon fontos előfeltétele" – szögezte le, és utalt arra, hogy ez fontos a választásokon való sikeres szerepléshez. Arra a kérdésre, hogy több párt is elláthatja-e szerinte a magyar kisebbség képviseletét, úgy válaszolt: a határon túli magyar közösség belügyének tekinthető, hogy milyen módon szervezi meg magát.
„Nem kívántunk beavatkozni a tisztségviselő-választásba sem, ebbe a kérdésbe sem kívánunk beavatkozni" – mondta, és gratulált Kelemen Hunornak ahhoz, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökévé választották. Az egység mindenféleképpen fontos, de hogy az milyen módon valósul meg, az adott határon túli magyar közösség dolga – jelentette ki az államtitkár. Németh Zsolt a Krónika című erdélyi napilapnak adott, csütörtökön megjelent interjújában arról beszélt, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere, és az RMDSZ-nek mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre. A lapnak azt mondta, ha ez sikerül, „a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni".
Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztériumban – egy uniós témájú tanácskozás szünetében – magyar újságíróknak kifejtette: ha egy kisebbségi politikai szervezet működése az adott magyar közösség érdekeit szolgálja, akkor azzal automatikusan megteremtődnek az együttműködés feltételei, „mi erre a magunk részéről nyitottak vagyunk". Úgy fogalmazott, bízik abban, hogy az RMDSZ új vezetésével kezelhetőek lesznek a jövőben az esetleges nézetkülönbségek, súrlódások.
Németh Zsolt azt mondta, hogy az elmúlt időszakban kialakult egy olyan együttműködés Magyarország és Románia között, amely eredményeket hozott. Utalt az állampolgársági törvény akadálymentes végrehajtására és az új román tanügyi törvény elfogadására, amelyben – mint mondta – „nagyon komoly érdemeket szerzett" az RMDSZ. MTI
Erdély.ma
Németh Zsolt külügyi államtitkár úgy nyilatkozott: kívánatos, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyreállítsa politikai egységét. Az államtitkár azt mondta, hogy az elmúlt években megbomlott a magyar egység, a magyar együttműködés Erdélyben.
„Egy kisebbség számára az egység a sikernek mindenféleképpen egy nagyon fontos előfeltétele" – szögezte le, és utalt arra, hogy ez fontos a választásokon való sikeres szerepléshez. Arra a kérdésre, hogy több párt is elláthatja-e szerinte a magyar kisebbség képviseletét, úgy válaszolt: a határon túli magyar közösség belügyének tekinthető, hogy milyen módon szervezi meg magát.
„Nem kívántunk beavatkozni a tisztségviselő-választásba sem, ebbe a kérdésbe sem kívánunk beavatkozni" – mondta, és gratulált Kelemen Hunornak ahhoz, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökévé választották. Az egység mindenféleképpen fontos, de hogy az milyen módon valósul meg, az adott határon túli magyar közösség dolga – jelentette ki az államtitkár. Németh Zsolt a Krónika című erdélyi napilapnak adott, csütörtökön megjelent interjújában arról beszélt, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere, és az RMDSZ-nek mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre. A lapnak azt mondta, ha ez sikerül, „a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni".
Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztériumban – egy uniós témájú tanácskozás szünetében – magyar újságíróknak kifejtette: ha egy kisebbségi politikai szervezet működése az adott magyar közösség érdekeit szolgálja, akkor azzal automatikusan megteremtődnek az együttműködés feltételei, „mi erre a magunk részéről nyitottak vagyunk". Úgy fogalmazott, bízik abban, hogy az RMDSZ új vezetésével kezelhetőek lesznek a jövőben az esetleges nézetkülönbségek, súrlódások.
Németh Zsolt azt mondta, hogy az elmúlt időszakban kialakult egy olyan együttműködés Magyarország és Románia között, amely eredményeket hozott. Utalt az állampolgársági törvény akadálymentes végrehajtására és az új román tanügyi törvény elfogadására, amelyben – mint mondta – „nagyon komoly érdemeket szerzett" az RMDSZ. MTI
Erdély.ma
2011. március 4.
Forrong az ország
Az alkalmazottak az új munkatörvénykönyv ellen tüntetnek, a tanügyiek és egyetemisták az oktatási törvény ellen, a nyugdíjasok nem tudnak beletörődni, hogy 5,5 százalék egészségügyi biztosítást kell fizetniük, miközben második éve — nagy infláció közepette — befagyasztva tartják a nyugdíjakat.
Jövőre is csak azért ígérnek némi javulást — legrosszabb esetben háromszázalékos emelést —, mert közelednek a helyhatósági választások, s a demokrata-liberálisok és hű társaik a kormányzásban, az RMDSZ, a kisebbségek és az úgynevezett függetlenek pártja pontosan érzékeli, ha nem hoznak néhány életszínvonal-emelő intézkedést, keresztet vethetnek a hatalomra. A helyzet meglehetősen reménytelen. Nem a pártok, hanem az egyszerű emberek, a bérből, fizetésből és nyugdíjból élők számára. Románia — bár nagy hanggal ennek ellenkezőjét állítják a kormányoldal képviselői — közel sem mászott ki a válságból, talán annyi igaz, hogy a megszorítások árán megállt a gazdasági visszaesés, de a növekedés oly jelentéktelen — ha igaz, 0,1 százalék —, hogy mérni is alig lehet, nemhogy érezni. És nyakunkon a kőolaj-áremelés sokkja, az észak-afrikai és közel-keleti felfordulás miatt olyan árakat érhet el a benzin és földgáz, milyet halandó ember hetekkel ezelőtt el sem képzelt. És megállíthatatlanul nő a világpiacon a búza, a napraforgómag tőzsdei ára, jelenleg kétszerese a tavalyinak. De Románia füle botját sem mozdítja, mintha sosem lett volna mezőgazdasága, külföldről fedezi élelmiszer-szükségletének nyolcvan százalékát. Hajmeresztő árakon. Nő a nincstelenség, a liberális kormány hárommillió szegényt hagyott a Boc-kormányra, ők pedig ahelyett, hogy valamelyest enyhítették volna a kapitalizmus eme rákfenéjét, újabb egymillióval növelték a nélkülöző emberek számát, s ha nem változtatnak szociálpolitikájukon, hónapokon belül újabb egymillió ember lesz kénytelen életét a létminimum határán tengetni. Szomorú és kétségbeesett világ a mienk, s a hatalom mintha nem értene a szóból. Decemberben egy kétségbeesett ember a parlament erkélyéről vetette le magát, most egy hatvankét éves honfitársunk eutanáziát, azaz kegyes halált kér a hatóságoktól, mert sem munkanélküli-segélyhez, sem szociális támogatáshoz, sem korkedvezményes nyugdíjhoz nem jut. De folyik a nagy korrupcióellenes harc. Az országnagyok most kaptak észbe, hogy pártfogoltjaik kilopták a szemüket.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az alkalmazottak az új munkatörvénykönyv ellen tüntetnek, a tanügyiek és egyetemisták az oktatási törvény ellen, a nyugdíjasok nem tudnak beletörődni, hogy 5,5 százalék egészségügyi biztosítást kell fizetniük, miközben második éve — nagy infláció közepette — befagyasztva tartják a nyugdíjakat.
Jövőre is csak azért ígérnek némi javulást — legrosszabb esetben háromszázalékos emelést —, mert közelednek a helyhatósági választások, s a demokrata-liberálisok és hű társaik a kormányzásban, az RMDSZ, a kisebbségek és az úgynevezett függetlenek pártja pontosan érzékeli, ha nem hoznak néhány életszínvonal-emelő intézkedést, keresztet vethetnek a hatalomra. A helyzet meglehetősen reménytelen. Nem a pártok, hanem az egyszerű emberek, a bérből, fizetésből és nyugdíjból élők számára. Románia — bár nagy hanggal ennek ellenkezőjét állítják a kormányoldal képviselői — közel sem mászott ki a válságból, talán annyi igaz, hogy a megszorítások árán megállt a gazdasági visszaesés, de a növekedés oly jelentéktelen — ha igaz, 0,1 százalék —, hogy mérni is alig lehet, nemhogy érezni. És nyakunkon a kőolaj-áremelés sokkja, az észak-afrikai és közel-keleti felfordulás miatt olyan árakat érhet el a benzin és földgáz, milyet halandó ember hetekkel ezelőtt el sem képzelt. És megállíthatatlanul nő a világpiacon a búza, a napraforgómag tőzsdei ára, jelenleg kétszerese a tavalyinak. De Románia füle botját sem mozdítja, mintha sosem lett volna mezőgazdasága, külföldről fedezi élelmiszer-szükségletének nyolcvan százalékát. Hajmeresztő árakon. Nő a nincstelenség, a liberális kormány hárommillió szegényt hagyott a Boc-kormányra, ők pedig ahelyett, hogy valamelyest enyhítették volna a kapitalizmus eme rákfenéjét, újabb egymillióval növelték a nélkülöző emberek számát, s ha nem változtatnak szociálpolitikájukon, hónapokon belül újabb egymillió ember lesz kénytelen életét a létminimum határán tengetni. Szomorú és kétségbeesett világ a mienk, s a hatalom mintha nem értene a szóból. Decemberben egy kétségbeesett ember a parlament erkélyéről vetette le magát, most egy hatvankét éves honfitársunk eutanáziát, azaz kegyes halált kér a hatóságoktól, mert sem munkanélküli-segélyhez, sem szociális támogatáshoz, sem korkedvezményes nyugdíjhoz nem jut. De folyik a nagy korrupcióellenes harc. Az országnagyok most kaptak észbe, hogy pártfogoltjaik kilopták a szemüket.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 4.
Kongresszus után
Kelemen Hunor elnökké választása borítékolható volt, hiszen az 555 küldöttet nagyon körültekintően választották ki azok közül, akik az RMDSZ-nek haszonélvezői voltak, személyes érdekeik fűződnek a Markó-féle diktátori vezetéshez (miniszterek, államtitkárok, igazgatók, polgármesterek stb.).
Úgy képzelem el ezt a kongresszust, mint az átkosban a pártkongresszusokat. Markó úr igyekezett kizárólag az eredményekről beszélni — holott szerintem több volt az eredménytelenség, vagyis a kis, jelentéktelen megvalósítás —, de nem említette a magyarság megmaradása szempontjából legfontosabb tényezőket: területi autonómia, kisebbségi törvény elfogadása, önálló magyar egyetem létesítése, az anyanyelv szélesebb körű alkalmazása, és a nagyon rossz demográfiai adatok javítása, mivel vészesen fogy a magyarság, nemcsak a természetes szaporulat csökkenésével, hanem a kivándorlással is, ami annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ Markó uralma alatt nagyon keveset tett a magyar többségű megyék gazdasági fellendítésére (a javadalmazási átlag javítására, a munkanélküliség csökkentésére és a munkahelyek teremtésére). Jól mondta viszont, hogy az elkobzott javaknak csak kis hányadát sikerült visszaszerezni. Nem tért ki a magyarországi pártokkal létesített kapcsolatokra, amelyek egyáltalán nem voltak felhőtlenek, különösképpen a Fidesszel, aminek tanújelét adták újfent a jelenlegi kongresszuson. Az 555 küldött lehurrogta a Fidesz üzenethozóját. Elítélendő, megbotránkoztató, felháborító volt részükről. Annak a pártnak a képviselőjét, alelnökének beszédét hurrogták le, amely a nemzeti identitás megerősítése és a magyar nemzet egyesítése érdekében az anyaországon kívüli magyarok magyar állampolgárságát megadta. A kongresszus végén ilyen hangulat után az Internacionálét kellett volna énekelniük. Kelemen Hunor megválasztása tovább viszi a Markó-féle "ideológiát". Továbbra is maradnak a felső vezetésben a régi nagyágyúk. Nem hívták meg erre a kongresszusra Tőkés Lászlót. A Markó—Tőkés összefogás csődöt mondott. E kongresszus semmi újat nem hozott. Tovább folytathatják bólogató-hízelgő politikájukat a kormányzásban.
Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kelemen Hunor elnökké választása borítékolható volt, hiszen az 555 küldöttet nagyon körültekintően választották ki azok közül, akik az RMDSZ-nek haszonélvezői voltak, személyes érdekeik fűződnek a Markó-féle diktátori vezetéshez (miniszterek, államtitkárok, igazgatók, polgármesterek stb.).
Úgy képzelem el ezt a kongresszust, mint az átkosban a pártkongresszusokat. Markó úr igyekezett kizárólag az eredményekről beszélni — holott szerintem több volt az eredménytelenség, vagyis a kis, jelentéktelen megvalósítás —, de nem említette a magyarság megmaradása szempontjából legfontosabb tényezőket: területi autonómia, kisebbségi törvény elfogadása, önálló magyar egyetem létesítése, az anyanyelv szélesebb körű alkalmazása, és a nagyon rossz demográfiai adatok javítása, mivel vészesen fogy a magyarság, nemcsak a természetes szaporulat csökkenésével, hanem a kivándorlással is, ami annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ Markó uralma alatt nagyon keveset tett a magyar többségű megyék gazdasági fellendítésére (a javadalmazási átlag javítására, a munkanélküliség csökkentésére és a munkahelyek teremtésére). Jól mondta viszont, hogy az elkobzott javaknak csak kis hányadát sikerült visszaszerezni. Nem tért ki a magyarországi pártokkal létesített kapcsolatokra, amelyek egyáltalán nem voltak felhőtlenek, különösképpen a Fidesszel, aminek tanújelét adták újfent a jelenlegi kongresszuson. Az 555 küldött lehurrogta a Fidesz üzenethozóját. Elítélendő, megbotránkoztató, felháborító volt részükről. Annak a pártnak a képviselőjét, alelnökének beszédét hurrogták le, amely a nemzeti identitás megerősítése és a magyar nemzet egyesítése érdekében az anyaországon kívüli magyarok magyar állampolgárságát megadta. A kongresszus végén ilyen hangulat után az Internacionálét kellett volna énekelniük. Kelemen Hunor megválasztása tovább viszi a Markó-féle "ideológiát". Továbbra is maradnak a felső vezetésben a régi nagyágyúk. Nem hívták meg erre a kongresszusra Tőkés Lászlót. A Markó—Tőkés összefogás csődöt mondott. E kongresszus semmi újat nem hozott. Tovább folytathatják bólogató-hízelgő politikájukat a kormányzásban.
Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 4.
Szorosabb parlamenti együttműködés
Több, elsősorban az unióval kapcsolatos területen szorgalmaz szorosabb együttműködést a magyar és a román parlament között az a szándéknyilatkozat, amelyet tegnapi találkozóján írt alá Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke és Roberta Anastase, a képviselőház elnöke. A szándéknyilatkozatról Kövér László román partnerével tartott közös sajtótájékoztatóján azt mondta: a dokumentum a két ország parlamentjeinek eddig is jó együttműködését teszi intenzívebbé.
A megállapodás szerint az EU soros magyar elnökségére tekintettel és a stratégiai partnerség szellemében egyebek mellett az európai gazdasági kormányzás alapjainak megteremtésében, a tagállami, illetve uniós roma integrációs politika kidolgozásában, a Duna-stratégiában, a határokon átnyúló együttműködésben, az unió kohéziós és strukturális alapjai, valamint közös agrárpolitikája témájában kívánják intenzívebbé tenni a közös munkát. A dokumentum a magyar—román kooperáció további lényeges témájaként emeli ki Románia schengeni csatlakozását, a keleti partnerségi programot és az együttműködést a Nyugat-Balkán országaival. A szándéknyilatkozat előirányozza továbbá a tapasztalatcserét a kapcsolattartásról a két ország határain túl élő magyar és román nemzeti kisebbségek tagjaival.
A megállapodás értelmében a parlamenteknek ,,a hasonló elveket valló régióbeli országokkal háromoldalú és multilaterális keretek" között meg kell osztaniuk a soros elnökséggel és a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos tapasztalataikat, legjobb gyakorlataikat, közös érdekeiket együttesen kell képviselniük az interparlamentáris szervezetekben, és össze kell fogniuk olyan ügyekben, mint az EU következő többéves pénzügyi kerete, az energiaügyek vagy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.
A két politikus sajtótájékoztatóján elhangzott: Magyarország továbbra is támogatja, hogy Románia a lehető legrövidebb időn belül tagja lehessen a schengeni övezetnek. Kövér László üdvözölte, hogy Románia elfogadta a tanügyi törvényt, és nyárig a parlament elé kerülhet a kisebbségi törvény is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Több, elsősorban az unióval kapcsolatos területen szorgalmaz szorosabb együttműködést a magyar és a román parlament között az a szándéknyilatkozat, amelyet tegnapi találkozóján írt alá Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke és Roberta Anastase, a képviselőház elnöke. A szándéknyilatkozatról Kövér László román partnerével tartott közös sajtótájékoztatóján azt mondta: a dokumentum a két ország parlamentjeinek eddig is jó együttműködését teszi intenzívebbé.
A megállapodás szerint az EU soros magyar elnökségére tekintettel és a stratégiai partnerség szellemében egyebek mellett az európai gazdasági kormányzás alapjainak megteremtésében, a tagállami, illetve uniós roma integrációs politika kidolgozásában, a Duna-stratégiában, a határokon átnyúló együttműködésben, az unió kohéziós és strukturális alapjai, valamint közös agrárpolitikája témájában kívánják intenzívebbé tenni a közös munkát. A dokumentum a magyar—román kooperáció további lényeges témájaként emeli ki Románia schengeni csatlakozását, a keleti partnerségi programot és az együttműködést a Nyugat-Balkán országaival. A szándéknyilatkozat előirányozza továbbá a tapasztalatcserét a kapcsolattartásról a két ország határain túl élő magyar és román nemzeti kisebbségek tagjaival.
A megállapodás értelmében a parlamenteknek ,,a hasonló elveket valló régióbeli országokkal háromoldalú és multilaterális keretek" között meg kell osztaniuk a soros elnökséggel és a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos tapasztalataikat, legjobb gyakorlataikat, közös érdekeiket együttesen kell képviselniük az interparlamentáris szervezetekben, és össze kell fogniuk olyan ügyekben, mint az EU következő többéves pénzügyi kerete, az energiaügyek vagy a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.
A két politikus sajtótájékoztatóján elhangzott: Magyarország továbbra is támogatja, hogy Románia a lehető legrövidebb időn belül tagja lehessen a schengeni övezetnek. Kövér László üdvözölte, hogy Románia elfogadta a tanügyi törvényt, és nyárig a parlament elé kerülhet a kisebbségi törvény is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 4.
Magyar iskolásokat bántalmaztak
Szombat reggel felbolydult a Kolozsvári Református Kollégium diákserege és tantestülete: két ittasnak tűnő férfi megvert egy kilencedikes és egy tizenkettedikes lányt, akik a szombati iskolai tevékenységre siettek. Székely Árpád igazgató kihívatta a rendőrséget, a hatóság emberei kihallgatták a sokkos állapotban levő lányokat. Hétfőn a törvényszéki orvosi intézetben vettek látleletet a két lányról, az orvos néhány napos kezelést írt elő.
„Az egyik kislányt a Farkas utcai templom közelében verték meg, míg a másikat a Szabók bástyájának közelében. A kilencedikes tanulónk több sérülést szenvedett; főleg az arcát érték az ütések, de anyagi kára is származott, hiszen leverték a szemüvegét, amelyből kiesett a lencse” – mondta el lapunknak Székely Árpád. Az igazgató a másik lány sérüléseiről is beszámolt. „A tizenkettedikes lánynak a fejét ütötték, a haját ráncigálták. Hétfőn írásos átiratot fogalmaztunk meg, amelyet eljuttattunk a csendőrségre és a közösségi rendőrségéhez, továbbá Sorin Apostu polgármesternek is írtam egy beadványt, amelyben feltártam az esetet. Az iskola növendékeinek egy része azt is látta, amint a két randalírozó egyén kiérve a Heltai (Cipariu) térre, szemetes kukákat és gépkocsikat rugdosott, rongált meg. Remélhetőleg a rendőrség elindította már a vizsgálatot, ám arról még nem értesítettek, hogy elfogták-e a tetteseket” – fűzte hozzá az intézményvezető. Az igazgató azt is tudni vélte, hogy szintén szombat reggel a Bolyai utca és a Deák Ferenc (Eroilor) utca sarkán egy mentőautó állt, amelynek orvosi személyzete egy közeli bár sérültjeit látta el. Feltételezhető, hogy a lányokat bántalmazó férfiak is ebből a bárból jöttek ki szombat reggel.
„Jó lenne, ha a közösségi rendőrség munkatársai nem csak hét közben sétálnának a város utcáin, hanem szombaton, illetve vasárnap is. Amikor a rendőrség emberei szombaton kiszálltak, mentegetőztek: csak három csapat tevékenykedik hét végén” – összegzett az igazgató.
Lapunk kedd délutáni, az ügyben a rendőrséghez intézett kérdéseire tegnapi lapzártánkig még nem érkezett válasz, így egyelőre nem tudunk beszámolni arról, hogy azonosították-e vagy sem a tetteseket, illetve indult-e bűnvádi nyomozás az ügyben.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
Szombat reggel felbolydult a Kolozsvári Református Kollégium diákserege és tantestülete: két ittasnak tűnő férfi megvert egy kilencedikes és egy tizenkettedikes lányt, akik a szombati iskolai tevékenységre siettek. Székely Árpád igazgató kihívatta a rendőrséget, a hatóság emberei kihallgatták a sokkos állapotban levő lányokat. Hétfőn a törvényszéki orvosi intézetben vettek látleletet a két lányról, az orvos néhány napos kezelést írt elő.
„Az egyik kislányt a Farkas utcai templom közelében verték meg, míg a másikat a Szabók bástyájának közelében. A kilencedikes tanulónk több sérülést szenvedett; főleg az arcát érték az ütések, de anyagi kára is származott, hiszen leverték a szemüvegét, amelyből kiesett a lencse” – mondta el lapunknak Székely Árpád. Az igazgató a másik lány sérüléseiről is beszámolt. „A tizenkettedikes lánynak a fejét ütötték, a haját ráncigálták. Hétfőn írásos átiratot fogalmaztunk meg, amelyet eljuttattunk a csendőrségre és a közösségi rendőrségéhez, továbbá Sorin Apostu polgármesternek is írtam egy beadványt, amelyben feltártam az esetet. Az iskola növendékeinek egy része azt is látta, amint a két randalírozó egyén kiérve a Heltai (Cipariu) térre, szemetes kukákat és gépkocsikat rugdosott, rongált meg. Remélhetőleg a rendőrség elindította már a vizsgálatot, ám arról még nem értesítettek, hogy elfogták-e a tetteseket” – fűzte hozzá az intézményvezető. Az igazgató azt is tudni vélte, hogy szintén szombat reggel a Bolyai utca és a Deák Ferenc (Eroilor) utca sarkán egy mentőautó állt, amelynek orvosi személyzete egy közeli bár sérültjeit látta el. Feltételezhető, hogy a lányokat bántalmazó férfiak is ebből a bárból jöttek ki szombat reggel.
„Jó lenne, ha a közösségi rendőrség munkatársai nem csak hét közben sétálnának a város utcáin, hanem szombaton, illetve vasárnap is. Amikor a rendőrség emberei szombaton kiszálltak, mentegetőztek: csak három csapat tevékenykedik hét végén” – összegzett az igazgató.
Lapunk kedd délutáni, az ügyben a rendőrséghez intézett kérdéseire tegnapi lapzártánkig még nem érkezett válasz, így egyelőre nem tudunk beszámolni arról, hogy azonosították-e vagy sem a tetteseket, illetve indult-e bűnvádi nyomozás az ügyben.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 4.
Nem érnek rá magyarul tájékoztatni a szentgyörgyi tanácsosok
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es tanácsosok többnyire csak román nyelven nyújtották be tavalyi tevékenységükről szóló beszámolójukat a helyi önkormányzathoz, az MPP-s képviselő-testületi tagok eközben két nyelven vagy csak magyarul adtak számot munkájukról.
A jelentéseket az önkormányzat hivatalos honlapján hozták nyilvánosságra. Az RMDSZ-frakció nyolc tagja közül négyen töltötték ki a dokumentumot, és Sztakics Éva alpolgármester kivételével csak román nyelven számoltak be arról, hogy mit tettek az elmúlt évben. Klárik Attila frakcióvezető a Krónikának elmondta, az RMDSZ frakcióülésén már tárgyaltak arról, hogy megkésve ugyan, de magyarul is megírják és leadják a tevékenységi beszámolót. Klárik úgy fogalmazott, általában mindenki, személyesen ő is az elfoglaltságai miatt késett meg a magyar nyelvű tájékoztatóval.
jelentéseket az önkormányzat hivatalos honlapján hozták nyilvánosságra. Az RMDSZ-frakció nyolc tagja közül négyen töltötték ki a dokumentumot, és Sztakics Éva alpolgármester kivételével csak román nyelven számoltak be arról, hogy mit tettek az elmúlt évben. Klárik Attila frakcióvezető a Krónikának elmondta, az RMDSZ frakcióülésén már tárgyaltak arról, hogy megkésve ugyan, de magyarul is megírják és leadják a tevékenységi beszámolót. Klárik úgy fogalmazott, általában mindenki, személyesen ő is az elfoglaltságai miatt késett meg a magyar nyelvű tájékoztatóval.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es tanácsosok többnyire csak román nyelven nyújtották be tavalyi tevékenységükről szóló beszámolójukat a helyi önkormányzathoz, az MPP-s képviselő-testületi tagok eközben két nyelven vagy csak magyarul adtak számot munkájukról.
A jelentéseket az önkormányzat hivatalos honlapján hozták nyilvánosságra. Az RMDSZ-frakció nyolc tagja közül négyen töltötték ki a dokumentumot, és Sztakics Éva alpolgármester kivételével csak román nyelven számoltak be arról, hogy mit tettek az elmúlt évben. Klárik Attila frakcióvezető a Krónikának elmondta, az RMDSZ frakcióülésén már tárgyaltak arról, hogy megkésve ugyan, de magyarul is megírják és leadják a tevékenységi beszámolót. Klárik úgy fogalmazott, általában mindenki, személyesen ő is az elfoglaltságai miatt késett meg a magyar nyelvű tájékoztatóval.
jelentéseket az önkormányzat hivatalos honlapján hozták nyilvánosságra. Az RMDSZ-frakció nyolc tagja közül négyen töltötték ki a dokumentumot, és Sztakics Éva alpolgármester kivételével csak román nyelven számoltak be arról, hogy mit tettek az elmúlt évben. Klárik Attila frakcióvezető a Krónikának elmondta, az RMDSZ frakcióülésén már tárgyaltak arról, hogy megkésve ugyan, de magyarul is megírják és leadják a tevékenységi beszámolót. Klárik úgy fogalmazott, általában mindenki, személyesen ő is az elfoglaltságai miatt késett meg a magyar nyelvű tájékoztatóval.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
2011. március 4.
Tőkés sajtópere: végjáték Váradon
A végéhez közeledik az a sajtóper, amelyet Tőkés László indított Florin Budea nagyváradi újságíró cikke nyomán. A Ghimpele de Bihor tikosszolgálati kapcsolatokkal vádolta Tőkést.
Március 11-én lesz az ítélethirdetés Nagyváradon, a Tőkés Lászó által indított sajtóperben. A felperes 70.000 lejnyi kártérítést kér, erkölcsi károkozás címén. Ma délután is volt tárgyalása az ügynek a váradi bíróságon, ahol tanúként meghallgatták Aurel Căprariu volt Securitate-tisztet.
Az ügy lényege: tavaly év elején Florin Budea újságíró olyan cikket jelentetett meg a Ghimpele de Bihor hetilapban, amelyben az áll, hogy – a benne szereplő nyilatkozók szerint – Tőkést annak idején a Securitate közbenjárása révén helyezték segédlelkészi posztra Temesvárra, ugyanakkor a magyar titkosszolgálat ügynöke.
Ezt követően indult a per. Tőkés László képviseletében dr. Kincses Előd ügyvéd volt jelen a mai tárgyaláson, aki kérdéseinkre elmondta: biztos abban, hogy a bíróság az ő javukra dönt majd, ám az még kérdéses, hogy mekkora összegű kártérítést fognak megítélni. Florin Budea – aki nem fogadott ügyvédet, hanem magát védi a tárgyalásokon – azt mondta: úgy véli, az általa írt cikk „tényeket ismertető, s a végén még pozitív kicsengésű is”, ezért érthetetlennek tartja az eljárást.
Tőkés vs. Budea és Ghimpele
Az alperes ellen vallott saját tanúja ma. Kincses bizakodik, Budea meglepődött.
Volt szekustisztet hallgatott meg ugyanis a nagyváradi bíróság a Tőkés László által indított sajtóperben. (Érdekesség, hogy maga a cikk több helyen volt megtalálható a neten, ám a legtöbb forrásnál ma már elérhetetlen.)
A per alapját képező cikk különböző nyilatkozókra alpozott. Ezek egyike volt Aurel Căprariu volt Securitate-tiszt is, akit mára tanúként idéztetett be az újságíró. (Megjegyzendő, hogy a sajtó munkáját akadályozni próbálták a tárgyalás helyszínén a bíróság képviselői, nehezítve a terembe való bejutást, később pedig őrt állítva a bejárathoz. Tőkés ügyvédje, Kincses Előd azonban elmondta: ez jogtalan volt, mivel nem rendelték el a tárgyalás titkosítását.)
A tárgyalóteremben sem ment minden úgy, ahogy várni lehetett volna. Aurel Căprariu ugyanis azt vallotta, hogy ő nem adott semmiféle nyilatkozatot az adott lapnak a kérdéses témában. Ehelyett írásos visszaemlékezéseiből idézett a lap, annak dacára, hogy ő – állítólag – külön kérte, hogy feljegyzéseit ne szivárogtassák ki.
További érdekesség, hogy a volt Secu-alkalmazott Căprariu bemutatott egy olyan lapot is, amely a volt szekusok újságja – ám ebbe betekintést már nem volt hajlandó adni. Azért mutatta be, hogy jelezze: ott akarta megjelentetni visszaemlékezéseit, de végül nem tette. „Minden esetre érdekes, hogy egyáltalán van ilyen lap” – jegyezte meg portálunknak Kincses Előd ügyvéd.
A tárgyalás helyszínét feldúltan hagyta el Florin Budea újságíró, aki érdeklődésünkre jelezte: meglepőnek és érthetetlennek tartja azt, ami történik. Úgy véli, nem tett semmi rosszat, s ezért sem fogadott ügyvédet magának. Ugyanakkor a felperes Tőkés László részéről Kincses Előd közölte: már azt is kifogásolják, hogy a Ghimpele de Bihor hetilapban megjelent írás címe ez volt: Tőkés, a Securitate alkalmazottja. „Még kérdőjelet sem tettek a végére” – jegyzete meg az ügyvéd.
A pénzről
Kincses Előd megerősítette, hogy 70.000 új lejt kérnek a keresetükben, az újságírótól és a lapot kiadó cégtől várva a törlesztést. Hogy miért pont ennyit? Erre így válaszolt: „Az összeget annak alapján állapítottam meg, hogy annak idején az AP hírügynökség tudósítója, Alison Mutler ügyében is 700 millió régi lejt ítélt meg a bíróság”. Mutler 2001-ben szintén Tőkés és a Securitate kapcsolatairól írt, s a tudósítót végül nem találta vétkesnek a bíróság.
Azonban ez most, a jelen ügyben másként lehet. Kincses szerint biztosak a nekik kedvező ítéletben, csak abban nem, hogy végül mennyi pénzt ítél meg a bíróság. A MediaSind nevű román újságírószervezet viszont közleményben foglalt állást Florin Budea mellett tegnap. A szervezet szerint Budea csak összegezte az ügyben megszólalók álláspontját, s nem követett el semmit. A MediaSind is emlékeztetett a közleményében az Alison Mutler-ügyre, amelyben az alperes nyert. Kincses Előd szerint egyébként háttérakciózások révén.
Tőkés László elmondta: ha megnyerik a pert és megkapják a pénzt, akkor azt, vagy annak egy részét jótékonysági célra fordítja majd. Hogy közelebbről mire, arról azt mondta, „a sajtószabadság kérdésével összefüggő ügy támogatására”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
A végéhez közeledik az a sajtóper, amelyet Tőkés László indított Florin Budea nagyváradi újságíró cikke nyomán. A Ghimpele de Bihor tikosszolgálati kapcsolatokkal vádolta Tőkést.
Március 11-én lesz az ítélethirdetés Nagyváradon, a Tőkés Lászó által indított sajtóperben. A felperes 70.000 lejnyi kártérítést kér, erkölcsi károkozás címén. Ma délután is volt tárgyalása az ügynek a váradi bíróságon, ahol tanúként meghallgatták Aurel Căprariu volt Securitate-tisztet.
Az ügy lényege: tavaly év elején Florin Budea újságíró olyan cikket jelentetett meg a Ghimpele de Bihor hetilapban, amelyben az áll, hogy – a benne szereplő nyilatkozók szerint – Tőkést annak idején a Securitate közbenjárása révén helyezték segédlelkészi posztra Temesvárra, ugyanakkor a magyar titkosszolgálat ügynöke.
Ezt követően indult a per. Tőkés László képviseletében dr. Kincses Előd ügyvéd volt jelen a mai tárgyaláson, aki kérdéseinkre elmondta: biztos abban, hogy a bíróság az ő javukra dönt majd, ám az még kérdéses, hogy mekkora összegű kártérítést fognak megítélni. Florin Budea – aki nem fogadott ügyvédet, hanem magát védi a tárgyalásokon – azt mondta: úgy véli, az általa írt cikk „tényeket ismertető, s a végén még pozitív kicsengésű is”, ezért érthetetlennek tartja az eljárást.
Tőkés vs. Budea és Ghimpele
Az alperes ellen vallott saját tanúja ma. Kincses bizakodik, Budea meglepődött.
Volt szekustisztet hallgatott meg ugyanis a nagyváradi bíróság a Tőkés László által indított sajtóperben. (Érdekesség, hogy maga a cikk több helyen volt megtalálható a neten, ám a legtöbb forrásnál ma már elérhetetlen.)
A per alapját képező cikk különböző nyilatkozókra alpozott. Ezek egyike volt Aurel Căprariu volt Securitate-tiszt is, akit mára tanúként idéztetett be az újságíró. (Megjegyzendő, hogy a sajtó munkáját akadályozni próbálták a tárgyalás helyszínén a bíróság képviselői, nehezítve a terembe való bejutást, később pedig őrt állítva a bejárathoz. Tőkés ügyvédje, Kincses Előd azonban elmondta: ez jogtalan volt, mivel nem rendelték el a tárgyalás titkosítását.)
A tárgyalóteremben sem ment minden úgy, ahogy várni lehetett volna. Aurel Căprariu ugyanis azt vallotta, hogy ő nem adott semmiféle nyilatkozatot az adott lapnak a kérdéses témában. Ehelyett írásos visszaemlékezéseiből idézett a lap, annak dacára, hogy ő – állítólag – külön kérte, hogy feljegyzéseit ne szivárogtassák ki.
További érdekesség, hogy a volt Secu-alkalmazott Căprariu bemutatott egy olyan lapot is, amely a volt szekusok újságja – ám ebbe betekintést már nem volt hajlandó adni. Azért mutatta be, hogy jelezze: ott akarta megjelentetni visszaemlékezéseit, de végül nem tette. „Minden esetre érdekes, hogy egyáltalán van ilyen lap” – jegyezte meg portálunknak Kincses Előd ügyvéd.
A tárgyalás helyszínét feldúltan hagyta el Florin Budea újságíró, aki érdeklődésünkre jelezte: meglepőnek és érthetetlennek tartja azt, ami történik. Úgy véli, nem tett semmi rosszat, s ezért sem fogadott ügyvédet magának. Ugyanakkor a felperes Tőkés László részéről Kincses Előd közölte: már azt is kifogásolják, hogy a Ghimpele de Bihor hetilapban megjelent írás címe ez volt: Tőkés, a Securitate alkalmazottja. „Még kérdőjelet sem tettek a végére” – jegyzete meg az ügyvéd.
A pénzről
Kincses Előd megerősítette, hogy 70.000 új lejt kérnek a keresetükben, az újságírótól és a lapot kiadó cégtől várva a törlesztést. Hogy miért pont ennyit? Erre így válaszolt: „Az összeget annak alapján állapítottam meg, hogy annak idején az AP hírügynökség tudósítója, Alison Mutler ügyében is 700 millió régi lejt ítélt meg a bíróság”. Mutler 2001-ben szintén Tőkés és a Securitate kapcsolatairól írt, s a tudósítót végül nem találta vétkesnek a bíróság.
Azonban ez most, a jelen ügyben másként lehet. Kincses szerint biztosak a nekik kedvező ítéletben, csak abban nem, hogy végül mennyi pénzt ítél meg a bíróság. A MediaSind nevű román újságírószervezet viszont közleményben foglalt állást Florin Budea mellett tegnap. A szervezet szerint Budea csak összegezte az ügyben megszólalók álláspontját, s nem követett el semmit. A MediaSind is emlékeztetett a közleményében az Alison Mutler-ügyre, amelyben az alperes nyert. Kincses Előd szerint egyébként háttérakciózások révén.
Tőkés László elmondta: ha megnyerik a pert és megkapják a pénzt, akkor azt, vagy annak egy részét jótékonysági célra fordítja majd. Hogy közelebbről mire, arról azt mondta, „a sajtószabadság kérdésével összefüggő ügy támogatására”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2011. március 4.
Mi lesz veled Vásárhely?
Barátom, aki rendszeresen aggodalmaskodik, ez a foglalkozása, hivatásos aggódó, Ady még úgy írta volna: „bús bocskoros nemes”, szóval a minap a fórumon, ahová egyaránt közéleti tógában szoktunk kisétálni, mellemnek, gyomorszájamnak szegezte a kérdést: mi lesz most Vásárhellyel?
Megdöbbentem néztem szerteszét, mert történetesen Vásárhelyen voltam (úgy hatvannégy éve több kevesebb folyamatossággal), éppen a főtéren, amely már annyi nevet viselt Széchenyitől Rózsahegyi Sztálinig, de nem láttam semmit, ami ilyen tragikus felhangokkal felspécizett látomáshoz alapot szolgáltatott volna. Nem voltak lövészárkok és pártcsaták, tankok és V-t mutató kefijjás líbiaiak, nem üvöltöttek a hangszóróból Dzsumblát Bandi és kis beduinzenekarának slágerei, nem vágtak fákat a köztereken (csak a hátunkon) – egyszóval békés évközi hétfő volt.
Mi lesz most már veled, Vásárhelyünk? – fogta szentimentálisabbra, líraibbra hangolva nemzetiségféltő lokálpatriotizmusát. Válsághely leszel, kedvesünk? Avagy a puszta télen? Ugyan miről beszélsz? – kérdeztem. Hát te nem olvasol újságot ? – nézett rám csalódott szemrehányással. Rendszerint, igen, mondtam rosszat sejtve, hogy valami fontos múlott el felettem, suhant el viszkető bordáim mellett.
Hát, tudod, azt mondta az új elnök, hogy nem költözik Vásárhelyre. Megtagadott münket. Ezzel tönkre vagyunk téve. Amíg MB volt az elnök, addig hétvégeken felpezsdült a város, fontos politikai események, gyűlések tartattak a Kultúra palotájában, addig fellendült a turizmus, tele voltunk fizetőképes kereslettel, vitával. Itt alakult a történelem. Mi voltunk az ország magyar fővárosa. Gondold el, ezentúl majd az az undok Kolozsvár újra visszaveszi, amit a funárióták alatt elvesztett, ezentúl a világ Csíkszeredára figyel vagy egyenesen Karcfalvára!
Szeme révezetesen az ég felé fordult, mintha Rézkarcfalva maga lenne Szodoma és Gonorrhea, vagy a bűnös Budapest, a kénköves Fidesz honalja. És már látta lelki szemei előtt, hogy a Köcsög utcát, az elnöki rezidenczet felveri a gyom, a Kultúrpalota piros bársony széksorát, az elnöki pulpitust, Katona Ádám kekeckedését benövi a szamárkóró, a szulák, az andrea és a gyommal elegyes történeti repkény, a stáff hasztalan készíti stafírungját, át kell költöznie Karcvárra vagy Kolozsfalvára, hamupipőkéznek a különtudósítók, a sztárriporterek, homályosulnak a Tükörterem tükrei, amelyekben a mondén nagyvilág már soha nem csudálhatja önmagát.
Faképnél és -plakátnál hagytam, bánatát és könnyeit nem törölhettem le. Egyelőre.
Sebestyén Mihály , Új Magyar Szó (Bukarest)
Barátom, aki rendszeresen aggodalmaskodik, ez a foglalkozása, hivatásos aggódó, Ady még úgy írta volna: „bús bocskoros nemes”, szóval a minap a fórumon, ahová egyaránt közéleti tógában szoktunk kisétálni, mellemnek, gyomorszájamnak szegezte a kérdést: mi lesz most Vásárhellyel?
Megdöbbentem néztem szerteszét, mert történetesen Vásárhelyen voltam (úgy hatvannégy éve több kevesebb folyamatossággal), éppen a főtéren, amely már annyi nevet viselt Széchenyitől Rózsahegyi Sztálinig, de nem láttam semmit, ami ilyen tragikus felhangokkal felspécizett látomáshoz alapot szolgáltatott volna. Nem voltak lövészárkok és pártcsaták, tankok és V-t mutató kefijjás líbiaiak, nem üvöltöttek a hangszóróból Dzsumblát Bandi és kis beduinzenekarának slágerei, nem vágtak fákat a köztereken (csak a hátunkon) – egyszóval békés évközi hétfő volt.
Mi lesz most már veled, Vásárhelyünk? – fogta szentimentálisabbra, líraibbra hangolva nemzetiségféltő lokálpatriotizmusát. Válsághely leszel, kedvesünk? Avagy a puszta télen? Ugyan miről beszélsz? – kérdeztem. Hát te nem olvasol újságot ? – nézett rám csalódott szemrehányással. Rendszerint, igen, mondtam rosszat sejtve, hogy valami fontos múlott el felettem, suhant el viszkető bordáim mellett.
Hát, tudod, azt mondta az új elnök, hogy nem költözik Vásárhelyre. Megtagadott münket. Ezzel tönkre vagyunk téve. Amíg MB volt az elnök, addig hétvégeken felpezsdült a város, fontos politikai események, gyűlések tartattak a Kultúra palotájában, addig fellendült a turizmus, tele voltunk fizetőképes kereslettel, vitával. Itt alakult a történelem. Mi voltunk az ország magyar fővárosa. Gondold el, ezentúl majd az az undok Kolozsvár újra visszaveszi, amit a funárióták alatt elvesztett, ezentúl a világ Csíkszeredára figyel vagy egyenesen Karcfalvára!
Szeme révezetesen az ég felé fordult, mintha Rézkarcfalva maga lenne Szodoma és Gonorrhea, vagy a bűnös Budapest, a kénköves Fidesz honalja. És már látta lelki szemei előtt, hogy a Köcsög utcát, az elnöki rezidenczet felveri a gyom, a Kultúrpalota piros bársony széksorát, az elnöki pulpitust, Katona Ádám kekeckedését benövi a szamárkóró, a szulák, az andrea és a gyommal elegyes történeti repkény, a stáff hasztalan készíti stafírungját, át kell költöznie Karcvárra vagy Kolozsfalvára, hamupipőkéznek a különtudósítók, a sztárriporterek, homályosulnak a Tükörterem tükrei, amelyekben a mondén nagyvilág már soha nem csudálhatja önmagát.
Faképnél és -plakátnál hagytam, bánatát és könnyeit nem törölhettem le. Egyelőre.
Sebestyén Mihály , Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 4.
Kinek szól a „Szent legionárius ifjúság”?
Szentesített szövetségek
Sabina Fati, România Liberă
A román ortodox egyház vezetőinek nincs kifogásuk a legionárius himnusz ellen, amellyel az apácák megajándékozták Iustin Pârvu apátot, és amelynek aztán nagy sikere volt a Youtube-on. Előfordul, hogy a „Szent legionárius ifjúság”, a Vasgárdának és a Kapitánynak címzett óda felcsendül templomszenteléskor is, és egyáltalán nem tiszta, vajon a pátriárka hivatala nosztalgiából tartja elfogadhatónak, vagy egyenesen támogatja az interneten egyre nagyobb méreteket öltő irányzatot.
A román ortodox egyház vezetőinek nincs kifogásuk a legionárius himnusz ellen, amellyel az apácák megajándékozták Iustin Pârvu apátot, és amelynek aztán nagy sikere volt a Youtube-on. Előfordul, hogy a „Szent legionárius ifjúság”, a Vasgárdának és a Kapitánynak címzett óda felcsendül templomszenteléskor is, és egyáltalán nem tiszta, vajon a pátriárka hivatala nosztalgiából tartja elfogadhatónak, vagy egyenesen támogatja az interneten egyre nagyobb méreteket öltő irányzatot. A román ortodox egyháznak semmiféle haszna nem származik abból, ha összefüggésbe hozzák többé-kevésbé posztmodern legionárius mozgalmakkal, éppen ezért egész sor kérdést vet fel, hogy a pátriárka nem reagál a papok ilyenszerű kesergésére. A Petru Vodă apátságban a kolostoralapító születésnapján azért énekelték a „Szent legionárius ifjúság”-ot, hogy eszébe juttassák az apátnak a boldog napokat, amikor a testvérekkel együtt harcolt a Gárdáért és a Kapitányért. Iustin Pârvut a könnyekig meghatotta a nővérek ajándéka, mivelhogy soha nem tagadta meg legionárius hitét. Több évet ült kommunista börtönökben, a szimpátiája miatti büntetésként, most viszont szabadon kijelentheti, hogy a legionárius mozgalom „a román géniusz legnagyszerűbb kifejeződése”. A legsúlyosabb az egészben nem az, hogy egy kilencven éves pópa kötődést érez egy fasisztoid – az idők folyamán Mihály Arkangyal Légiójának, a Vasgárdának, Corneliu Zelea-Codreanu Csoportjának, Mindent a Házáértnak, Legionárius Mozgalomnak nevezett – politikai mozgalom értékei iránt. Még csak az sem, hogy egy apácakórus himnuszokat énekel egy volt legionáriusnak. A legsúlyosabb az, hogy a román ortodox egyházban senkit nem zavarnak a legionárius gesztusok, nosztalgiák, múmiák. A román ortodox egyház részéről hozzászoktunk a hallgatáshoz a kommunizmus idején, amikor a lehető legaljasabb módon együttműködött a rezsimmel, és a legapróbb erőfeszítést sem tette a buldózerek rohama alatt sorban ledőlő templomok védelmében. A kommunizmus idején a hallgatás egyet jelentett az ortodox klérus részéről a maximális kompromisszummal, ma viszont a hallgatás egy hagyomány folytatásával érne fel.
A román ortodox egyház hagyta magát megalázni a kommunisták, illetve kihasználni a legionáriusok által. A Szent Zsinat antiszemita nyilatkozatokat tett, valamint támogatta a Légiót azt követően is, hogy meggyilkolták Ioan Gheorghe Duca miniszterelnököt, aki 1933-ban törvényen kívül helyezte a Vasgárdát. Az egyház életében ennél is bonyolultabb korszakot jelentett a legionárius nemzetállam, amikor az ortodox vallás volt a legfontosabb propagandaeszköz.
Nehéz ellenben megérteni a Szent Zsinat hallgatását most, amikor az egyház élén egy felvilágosult pátriárka áll, aki képes a korporációs vezetésre, és érteni látszik a világ menetét. Ha nem foglal állást a történelem által elítélt, de ortodox mozgalmak által az interneten és a diszkrét templomocskákban felélesztett irányzatok kapcsán, arra enged következtetni, hogy mindez az ortodox egyház égisze alatt történik.
A Szent Zsinatot zavarják a papok szekusdossziéi, zavarja a gondolat, hogy nyilvánosságra kerülhet a papok vagyona, zavarják a biometrikus útlevelek, amelyeket az ördögtől valónak tart, az Európai Unió, amely magához édesgeti és bűnbe viszi a románokat, viszont soha nem zavarják a túlzások, amibe az egyházszolgák esnek, a tény, hogy csúszópénzt kérnek, nem zavarja a papok középszerűsége, vagy ha legionárius propagandát folytatnak.
A román ortodox egyház eltökélten ellenáll az ország modernizációjának és nyugatiasodásának. Az aranyozott, de zsíros stólák és megannyi vétek mögé bújt ortodox egyház nemcsak a hitelét veszíti el, hanem a híveit is, akik közül egyre többen fordulnak más, a 21. századi valósághoz közelebb álló felekezetek felé. (Fordította Sz. L.)
Új Magyar Szó (Bukarest)
Szentesített szövetségek
Sabina Fati, România Liberă
A román ortodox egyház vezetőinek nincs kifogásuk a legionárius himnusz ellen, amellyel az apácák megajándékozták Iustin Pârvu apátot, és amelynek aztán nagy sikere volt a Youtube-on. Előfordul, hogy a „Szent legionárius ifjúság”, a Vasgárdának és a Kapitánynak címzett óda felcsendül templomszenteléskor is, és egyáltalán nem tiszta, vajon a pátriárka hivatala nosztalgiából tartja elfogadhatónak, vagy egyenesen támogatja az interneten egyre nagyobb méreteket öltő irányzatot.
A román ortodox egyház vezetőinek nincs kifogásuk a legionárius himnusz ellen, amellyel az apácák megajándékozták Iustin Pârvu apátot, és amelynek aztán nagy sikere volt a Youtube-on. Előfordul, hogy a „Szent legionárius ifjúság”, a Vasgárdának és a Kapitánynak címzett óda felcsendül templomszenteléskor is, és egyáltalán nem tiszta, vajon a pátriárka hivatala nosztalgiából tartja elfogadhatónak, vagy egyenesen támogatja az interneten egyre nagyobb méreteket öltő irányzatot. A román ortodox egyháznak semmiféle haszna nem származik abból, ha összefüggésbe hozzák többé-kevésbé posztmodern legionárius mozgalmakkal, éppen ezért egész sor kérdést vet fel, hogy a pátriárka nem reagál a papok ilyenszerű kesergésére. A Petru Vodă apátságban a kolostoralapító születésnapján azért énekelték a „Szent legionárius ifjúság”-ot, hogy eszébe juttassák az apátnak a boldog napokat, amikor a testvérekkel együtt harcolt a Gárdáért és a Kapitányért. Iustin Pârvut a könnyekig meghatotta a nővérek ajándéka, mivelhogy soha nem tagadta meg legionárius hitét. Több évet ült kommunista börtönökben, a szimpátiája miatti büntetésként, most viszont szabadon kijelentheti, hogy a legionárius mozgalom „a román géniusz legnagyszerűbb kifejeződése”. A legsúlyosabb az egészben nem az, hogy egy kilencven éves pópa kötődést érez egy fasisztoid – az idők folyamán Mihály Arkangyal Légiójának, a Vasgárdának, Corneliu Zelea-Codreanu Csoportjának, Mindent a Házáértnak, Legionárius Mozgalomnak nevezett – politikai mozgalom értékei iránt. Még csak az sem, hogy egy apácakórus himnuszokat énekel egy volt legionáriusnak. A legsúlyosabb az, hogy a román ortodox egyházban senkit nem zavarnak a legionárius gesztusok, nosztalgiák, múmiák. A román ortodox egyház részéről hozzászoktunk a hallgatáshoz a kommunizmus idején, amikor a lehető legaljasabb módon együttműködött a rezsimmel, és a legapróbb erőfeszítést sem tette a buldózerek rohama alatt sorban ledőlő templomok védelmében. A kommunizmus idején a hallgatás egyet jelentett az ortodox klérus részéről a maximális kompromisszummal, ma viszont a hallgatás egy hagyomány folytatásával érne fel.
A román ortodox egyház hagyta magát megalázni a kommunisták, illetve kihasználni a legionáriusok által. A Szent Zsinat antiszemita nyilatkozatokat tett, valamint támogatta a Légiót azt követően is, hogy meggyilkolták Ioan Gheorghe Duca miniszterelnököt, aki 1933-ban törvényen kívül helyezte a Vasgárdát. Az egyház életében ennél is bonyolultabb korszakot jelentett a legionárius nemzetállam, amikor az ortodox vallás volt a legfontosabb propagandaeszköz.
Nehéz ellenben megérteni a Szent Zsinat hallgatását most, amikor az egyház élén egy felvilágosult pátriárka áll, aki képes a korporációs vezetésre, és érteni látszik a világ menetét. Ha nem foglal állást a történelem által elítélt, de ortodox mozgalmak által az interneten és a diszkrét templomocskákban felélesztett irányzatok kapcsán, arra enged következtetni, hogy mindez az ortodox egyház égisze alatt történik.
A Szent Zsinatot zavarják a papok szekusdossziéi, zavarja a gondolat, hogy nyilvánosságra kerülhet a papok vagyona, zavarják a biometrikus útlevelek, amelyeket az ördögtől valónak tart, az Európai Unió, amely magához édesgeti és bűnbe viszi a románokat, viszont soha nem zavarják a túlzások, amibe az egyházszolgák esnek, a tény, hogy csúszópénzt kérnek, nem zavarja a papok középszerűsége, vagy ha legionárius propagandát folytatnak.
A román ortodox egyház eltökélten ellenáll az ország modernizációjának és nyugatiasodásának. Az aranyozott, de zsíros stólák és megannyi vétek mögé bújt ortodox egyház nemcsak a hitelét veszíti el, hanem a híveit is, akik közül egyre többen fordulnak más, a 21. századi valósághoz közelebb álló felekezetek felé. (Fordította Sz. L.)
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 5.
Tőkés szándékosan maradt távol
Az utólagos értelmezések és félreértések tisztázásának szándékával az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor nyilatkozatban összegezte Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, EMNT-elnöknek az RMDSZ-kongresszusról való távolmaradásának okait.
A politikus nem kapott meghívót a rendezvényre, de az EMNT tudomása szerint EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, így formailag nem is kellett volna kapnia, illetőleg formailag senkinek nem lehetett volna kifogása jelenléte ellen, ha azt adott esetben szükségesnek tartotta volna – derül ki a közleményből.
Toró T. Tibor hangsúlyozza: Tőkés László egyáltalán nem szándékozott részt venni az előre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett.
Az EMNT számára ugyanakkor értelmetlen és érthetetlen Kovács Péter kongresszusi biztos nyilatkozata, – a félreértések esetleges forrása – amely szerint a „magyar összefogás képviselőjeként” nem látták „indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét”.
Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott álláspontjának, miszerint különösképpen egyik jelöltet sem támogatja, ugyanis véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Ilyenképpen a kérdés mindössze az, hogy a szövetség volt elnöke mennyire képes megszüntetve-megőrzött hatalmának (ön)korlátozására. Ebből következően az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta”, és egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a „korszakkoronázó” rendezvény végkimenetelét – részletezi a nyilatkozat.
A versenypárttá alakult volt összerdélyi érdekvédelmi szövetség szervezeti döntései továbbra is kihatással bírnak a nemzeti közösség egészére – közli az EMNT, feladatainak felelősségteljes teljesítéséhez sok bölcsességet kívánva az RMDSZ újonnan választott elnökének.
Szabadság (Kolozsvár)
Az utólagos értelmezések és félreértések tisztázásának szándékával az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor nyilatkozatban összegezte Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, EMNT-elnöknek az RMDSZ-kongresszusról való távolmaradásának okait.
A politikus nem kapott meghívót a rendezvényre, de az EMNT tudomása szerint EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, így formailag nem is kellett volna kapnia, illetőleg formailag senkinek nem lehetett volna kifogása jelenléte ellen, ha azt adott esetben szükségesnek tartotta volna – derül ki a közleményből.
Toró T. Tibor hangsúlyozza: Tőkés László egyáltalán nem szándékozott részt venni az előre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett.
Az EMNT számára ugyanakkor értelmetlen és érthetetlen Kovács Péter kongresszusi biztos nyilatkozata, – a félreértések esetleges forrása – amely szerint a „magyar összefogás képviselőjeként” nem látták „indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét”.
Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott álláspontjának, miszerint különösképpen egyik jelöltet sem támogatja, ugyanis véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Ilyenképpen a kérdés mindössze az, hogy a szövetség volt elnöke mennyire képes megszüntetve-megőrzött hatalmának (ön)korlátozására. Ebből következően az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta”, és egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a „korszakkoronázó” rendezvény végkimenetelét – részletezi a nyilatkozat.
A versenypárttá alakult volt összerdélyi érdekvédelmi szövetség szervezeti döntései továbbra is kihatással bírnak a nemzeti közösség egészére – közli az EMNT, feladatainak felelősségteljes teljesítéséhez sok bölcsességet kívánva az RMDSZ újonnan választott elnökének.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 6.
Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet
Jövő év végéig szóló koalíciós megállapodást kötött. Ez volt Kelemen Hunor első hivatalos aktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első embereként. Noha a ceremónia két nappal megválasztása utánra esett, szó sincs ölbe hullott ajándékról, hiszen az új elnök régóta tagja az RMDSZ csúcsvezetésének. Igaz, ehhez – és a várakozásokhoz – képest sok változtatást sejtet a vele készített interjúnkban.
Az első benyomás a megválasztása után az volt, hogy rendkívül tettre kész. Mihez fogott először?
Az első feladat az volt, hogy véglegesítsük a Demokrata-Liberális Párttal a 2011. és a 2012. évre szóló együttműködési megállapodásunkat. Persze ezen túl a szövetség a fontosabb. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy az új alapszabályzat szerint minél hamarabb meg tudjuk alakítani az új elnökséget. Föl kell készülnünk a Szövetségi Képviselők Tanácsára, amelyen főtitkárt és alelnököt választ a szövetség. A gazdasági tanácsot is szeretném március folyamán megalakítani, hisz ha van égető problémája a romániai magyarságnak, és így nyilván az RMDSZ-nek is, az a gazdaság.
- A gazdaság fellendítése nem éppen új feladat, tavaly ősz óta készül egy intézkedéscsomag.
- A kormány a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodások miatt kényszerpályán van. A szerződés április végén jár le. Ebben az időszakban nekünk az volt a fontos, hogy megteremtsük a költségvetési egyensúlyt, elindítsuk a nagy ágazatok reformját, és hogy egészséges alapokra helyezzük – egészen 2016-ig – azt a költségvetési politikát, amely 2009 végén teljesen felborulni látszott.
- És látszik a kényszerpálya vége?
- A stabilizáció jelen pillanatban lezárultnak tekinthető. Viszont a gazdaságélénkítő csomagot csak akkor lehet elővenni, ha van tartalék. Nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy még idén csökkentsük a munkáltatói adóterhet. Az első hónapokban biztosan kisebbek lesznek a bevételek, és a kiesést valahonnan pótolni kell. Korábban is mindig az volt a kérdés, hogy az átmeneti időszakot hogyan vészeljük át. Úgy látom, a most készülő, újabb valutaalapi egyezmény biztosítani tudja ehhez a tartalékot.
- Az egyensúlyteremtés része a munkatörvénykönyv elfogadása is? Miért erőlteti a kormány ezt a népszerűtlen intézkedést?
- Nem tudom, mennyire népszerűtlen, hiszen a szakszervezetek alig tudnak összegyűjteni ezerötszáz embert tüntetni. A mostani munkatörvénykönyv a legmerevebb Európában, rugalmasabbá kell tenni, ellenkező esetben lemaradunk. Természetesen, aki hozzászokott ahhoz, hogy elkötelezi a szakszervezeteket és a munkaadói oldalt négy-tíz évre, az zavartan nézi a tevékenykedésünket. Másfelől a munkáltatói oldalon azt látom, hogy ennek a módosításnak igenis örvendenek.
- Azért nem mindenki: a nagyvállalatok például a szakszervezetek oldalára álltak.
- Teljesen elégedett nem lehet mindenki. Ha a munkaadói és a munkavállalói oldalon egyaránt van elégedetlenség, az azt jelenti, hogy egyiknek sem kedvezel túlságosan, megtaláltad a helyes középutat, ami egy társadalomban az egyensúlyt jelenti. Nem szabad a munkavállalót sem kiszolgáltatni, sőt védeni kell, de a munkaadót sem kell olyan helyzetbe hozni, hogy akarja, nem akarja, meg kell tartania a munkást. Legalább ennyire fontos, hogy a feketén dolgozókat vissza kell hozni a reálgazdaságba.
- A gazdaság az azonnali kihívás, hosszabb távon az RDMSZ a társadalomépítésre összpontosít. Hogyan teszi ezt?
- Az erdélyi magyarság igényli, hogy azokon a területeken, amelyek az identitásunkhoz kapcsolódnak – az oktatás és a kultúra egyes területein – társadalomépítéssel is foglalkozzunk. Ez számunkra nem újdonság, de sok minden megváltozott húsz év alatt. Ezért tartom fontosnak, hogy egy kicsit újragondolva ismét belevágjunk. Ez nem azt jelenti, hogy az alapítványi, egyesületi szférát ellenőrizni akarja bárki. Ahol viszont kezdeményező szerepet kell vállalni, ott kezdeményező szerepet vállalunk, ahol csupán partneri viszonyra van szükség, ott partneri viszonyt alakítunk ki.
- Ez az a bizonyos kinyújtott kéz, amiről megválasztása után beszélt?
- Ami a magyarságot illeti, inkább nyitott kapuról beszélnék: befogadóbbá tesszük az RMDSZ-t. A kinyújtott kézzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) gondoltam, mindazokra, akikkel 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében kialakítottuk a Magyar Összefogást. És természetesen mindazokra a politikai partnereinkre, akikkel határon belül, határon kívül együttműködni kívánunk.
- Markó Béla leköszönő elnök a kongresszuson azt mondta, „újra kell kötni a szövetséget". Elég lesz ehhez tágra nyitni a kaput?
- A szervezetben minden magyar embernek meg lehet találni a helyet, amelyet tudása, tapasztalata szerint el tud foglalni. Ugyanakkor tudatosítani kell minden egyes politikusban: nagyon fontos megismerni az emberek problémáit, de ugyanolyan fontos ezekre megvalósítható válaszokat adni. Ha hitelesek tudunk maradni egyenként, akkor a befogadó szervezet, a sokszínűséget értékelő és erősítő szervezet – a nyitott kapu, amiről beszéltem – megvalósulhat. Készül egy erdélyi konzultáció, nagyon pontos képet szeretnénk kapni a közösség elvárásairól. De a konzultáció arra is jó, hogy az emberek lássák, a szövetség velük foglalkozik, az ő problémáik a fontosak. Ezt időről-időre meg is kell majd ismételni. Azt a bizonyos szövetséget mindig újra kell kötni. Tévedés, hogy az egyszer megkötött szövetség elegendő egy egész életre.
- Érvényes ez a bukaresti partnerekre is?
- Más logika szerint, de érvényes. Az RDMSZ egyik erőssége az, hogy nyitott tud maradni – tárgyalóképes. Másfelől az ellenzéknek meg kell értenie, hogy az RMDSZ, amely most a másik oldalon áll, később ugyanolyan szavatartó lesz, ha átalakulnak a belpolitikai viszonyok és szövetségek.
- Kormány vagy ellenzék, mindkettőhöz parlamenti képviselet kell. Ha budapesti hátszéllel megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ a parlamenti küszöb alá szorulhat. Az EMNT nem zárkózik el az összefogástól, ellenkezőleg. Megtörtént a kapcsolatfelvétel?
- Ahogy ígértem, a kongresszus után kapcsolatba léptem mindazokkal, akik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban jelen voltak. Tőkés Lászlóval már a megválasztásom másnapján beszéltem. Abban állapodtunk meg, hogy folytatjuk a beszélgetéseinket.
- A Magyar Polgári Párttal keresik a kapcsolatot?
- Ahogy ők viselkednek velünk és az EMNT-vel, nem hiszem, hogy ott kellene keresnünk a párbeszéd csíráit. Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet.
- A nagyváradi kongresszus egyik meghatározó pillanata volt a Fidesz képviselőjének sokak szerint fenyegető beszéde. Ehhez képest a kongresszus végén ön békülékeny hangot ütött meg.
- Nem hiszem, hogy nekünk egy új fejezetet hadüzenettel kell megnyitni.
- Gratuláltak önnek a Fidesz részéről?
- Többen is felhívtak, illetve küldtek üzenetet.
- Rendezhető a nem éppen felhőtlen viszony?
- Türelemmel, bölcsességgel, nyitottsággal igen. Közös érdekeink, de elsősorban közös értékeink vannak. Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek érdeke, hogy ez a viszony szoros és partneri legyen. Ez a magyar-magyar és a magyar-román kapcsolatokat is erősíti. Ebben a térségben nagyon fontos, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendezve legyenek, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból is új fejezetet kezdünk. Természetesen türelem is kell hozzá, mert mi tagadás, lehetett érezni, hogy van egyfajta bizalmatlanság mindkét irányból.
- Bizalmatlanság vagy érdekütközés?
- Utóbbi is lehet, de nem akarok belemenni. Egyfajta bizalmatlanság érezhető volt az elmúlt években. Márpedig a bizalom minden partneri viszonyban nagyon fontos.
- Marad akkor az egyenlő közelség keresése?
- Nem fogalmaztam így.
- Markó Béla elnökségének ez volt az egyik vezérelve.
- Nyilván ezt a kérdést vele kell megbeszélni, nem velem.
- Mi lesz az, amin még változtat elődje politikájához képest?
- Az értékeket illetően semmiben, hiszen ezek az erdélyi magyarság értékei. Az út, amelyen elindultunk, a parlamentáris politika marad, nem keresünk más politikai eszközöket. Az alapvető célok – autonómia, kollektív jogok – tekintetében nem történik változás. Ilyen szempontból folytonosságra van szükség. A munkamódszereket illetően lesznek változások. Minden ember magával hoz egyfajta szemléletet, minden vezető másként közelíti meg a döntéshozatalt. Szemléletváltásról is lehet beszélni, nemzedékváltásról is. A lényeg az, hogy ne ott változtassunk, ahol nincs rá szükség, és az értékeket, célokat illetően nincs szükség változtatásra.
- Ha a fontos célkitűzéseket nézzük, a mínuszok közé kell sorolni az autonómiát és az önálló állami egyetemet. Milyen időtávlatban látja ezeket megvalósíthatónak?
- Nem szabad pontos napot és órát adni. Ha parlamentáris eszközökben gondolkodunk, a hét százalékunkhoz mindig kell 43 százalékot találni, hogy valamit el tudjunk érni. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség, de a mentalitásnak is változnia kell. 1990-ben egy magyar felirat miatt borult lángba Marosvásárhely, ma a magyar feliratokat a társadalom nagy többsége elfogadja. A dél-tiroliaktól megtanultuk, hogy újabb és újabb határidők kitűzésénél sokkal fontosabb a következetes politizálás, a partnerkeresés.
- Mintha az állami egyetem már nem volna annyira fontos.
- Kérdés, hogy az egyetemalapítást önmagában értéknek tekintjük, vagy nem. Szerintem csak akkor lehet értéknek tekinteni, ha ezzel minőségi oktatást is tudsz biztosítani, és a meglévő intézményes kereteket nem vered szét. Az egyetem nem népdalcsoport, nem lehet alapítani egyet egyik napról a másikra, és főleg nem az oktatók ellenében. Amíg nincs egyetértés a magyar oktatók között, a politikusok nem tehetnek mást, minthogy megpróbáljanak nyitottak lenni, érvelni, konszenzust teremteni.
Szőcs Levente
nol.hu, Erdély.ma
Jövő év végéig szóló koalíciós megállapodást kötött. Ez volt Kelemen Hunor első hivatalos aktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első embereként. Noha a ceremónia két nappal megválasztása utánra esett, szó sincs ölbe hullott ajándékról, hiszen az új elnök régóta tagja az RMDSZ csúcsvezetésének. Igaz, ehhez – és a várakozásokhoz – képest sok változtatást sejtet a vele készített interjúnkban.
Az első benyomás a megválasztása után az volt, hogy rendkívül tettre kész. Mihez fogott először?
Az első feladat az volt, hogy véglegesítsük a Demokrata-Liberális Párttal a 2011. és a 2012. évre szóló együttműködési megállapodásunkat. Persze ezen túl a szövetség a fontosabb. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy az új alapszabályzat szerint minél hamarabb meg tudjuk alakítani az új elnökséget. Föl kell készülnünk a Szövetségi Képviselők Tanácsára, amelyen főtitkárt és alelnököt választ a szövetség. A gazdasági tanácsot is szeretném március folyamán megalakítani, hisz ha van égető problémája a romániai magyarságnak, és így nyilván az RMDSZ-nek is, az a gazdaság.
- A gazdaság fellendítése nem éppen új feladat, tavaly ősz óta készül egy intézkedéscsomag.
- A kormány a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodások miatt kényszerpályán van. A szerződés április végén jár le. Ebben az időszakban nekünk az volt a fontos, hogy megteremtsük a költségvetési egyensúlyt, elindítsuk a nagy ágazatok reformját, és hogy egészséges alapokra helyezzük – egészen 2016-ig – azt a költségvetési politikát, amely 2009 végén teljesen felborulni látszott.
- És látszik a kényszerpálya vége?
- A stabilizáció jelen pillanatban lezárultnak tekinthető. Viszont a gazdaságélénkítő csomagot csak akkor lehet elővenni, ha van tartalék. Nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy még idén csökkentsük a munkáltatói adóterhet. Az első hónapokban biztosan kisebbek lesznek a bevételek, és a kiesést valahonnan pótolni kell. Korábban is mindig az volt a kérdés, hogy az átmeneti időszakot hogyan vészeljük át. Úgy látom, a most készülő, újabb valutaalapi egyezmény biztosítani tudja ehhez a tartalékot.
- Az egyensúlyteremtés része a munkatörvénykönyv elfogadása is? Miért erőlteti a kormány ezt a népszerűtlen intézkedést?
- Nem tudom, mennyire népszerűtlen, hiszen a szakszervezetek alig tudnak összegyűjteni ezerötszáz embert tüntetni. A mostani munkatörvénykönyv a legmerevebb Európában, rugalmasabbá kell tenni, ellenkező esetben lemaradunk. Természetesen, aki hozzászokott ahhoz, hogy elkötelezi a szakszervezeteket és a munkaadói oldalt négy-tíz évre, az zavartan nézi a tevékenykedésünket. Másfelől a munkáltatói oldalon azt látom, hogy ennek a módosításnak igenis örvendenek.
- Azért nem mindenki: a nagyvállalatok például a szakszervezetek oldalára álltak.
- Teljesen elégedett nem lehet mindenki. Ha a munkaadói és a munkavállalói oldalon egyaránt van elégedetlenség, az azt jelenti, hogy egyiknek sem kedvezel túlságosan, megtaláltad a helyes középutat, ami egy társadalomban az egyensúlyt jelenti. Nem szabad a munkavállalót sem kiszolgáltatni, sőt védeni kell, de a munkaadót sem kell olyan helyzetbe hozni, hogy akarja, nem akarja, meg kell tartania a munkást. Legalább ennyire fontos, hogy a feketén dolgozókat vissza kell hozni a reálgazdaságba.
- A gazdaság az azonnali kihívás, hosszabb távon az RDMSZ a társadalomépítésre összpontosít. Hogyan teszi ezt?
- Az erdélyi magyarság igényli, hogy azokon a területeken, amelyek az identitásunkhoz kapcsolódnak – az oktatás és a kultúra egyes területein – társadalomépítéssel is foglalkozzunk. Ez számunkra nem újdonság, de sok minden megváltozott húsz év alatt. Ezért tartom fontosnak, hogy egy kicsit újragondolva ismét belevágjunk. Ez nem azt jelenti, hogy az alapítványi, egyesületi szférát ellenőrizni akarja bárki. Ahol viszont kezdeményező szerepet kell vállalni, ott kezdeményező szerepet vállalunk, ahol csupán partneri viszonyra van szükség, ott partneri viszonyt alakítunk ki.
- Ez az a bizonyos kinyújtott kéz, amiről megválasztása után beszélt?
- Ami a magyarságot illeti, inkább nyitott kapuról beszélnék: befogadóbbá tesszük az RMDSZ-t. A kinyújtott kézzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) gondoltam, mindazokra, akikkel 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében kialakítottuk a Magyar Összefogást. És természetesen mindazokra a politikai partnereinkre, akikkel határon belül, határon kívül együttműködni kívánunk.
- Markó Béla leköszönő elnök a kongresszuson azt mondta, „újra kell kötni a szövetséget". Elég lesz ehhez tágra nyitni a kaput?
- A szervezetben minden magyar embernek meg lehet találni a helyet, amelyet tudása, tapasztalata szerint el tud foglalni. Ugyanakkor tudatosítani kell minden egyes politikusban: nagyon fontos megismerni az emberek problémáit, de ugyanolyan fontos ezekre megvalósítható válaszokat adni. Ha hitelesek tudunk maradni egyenként, akkor a befogadó szervezet, a sokszínűséget értékelő és erősítő szervezet – a nyitott kapu, amiről beszéltem – megvalósulhat. Készül egy erdélyi konzultáció, nagyon pontos képet szeretnénk kapni a közösség elvárásairól. De a konzultáció arra is jó, hogy az emberek lássák, a szövetség velük foglalkozik, az ő problémáik a fontosak. Ezt időről-időre meg is kell majd ismételni. Azt a bizonyos szövetséget mindig újra kell kötni. Tévedés, hogy az egyszer megkötött szövetség elegendő egy egész életre.
- Érvényes ez a bukaresti partnerekre is?
- Más logika szerint, de érvényes. Az RDMSZ egyik erőssége az, hogy nyitott tud maradni – tárgyalóképes. Másfelől az ellenzéknek meg kell értenie, hogy az RMDSZ, amely most a másik oldalon áll, később ugyanolyan szavatartó lesz, ha átalakulnak a belpolitikai viszonyok és szövetségek.
- Kormány vagy ellenzék, mindkettőhöz parlamenti képviselet kell. Ha budapesti hátszéllel megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ a parlamenti küszöb alá szorulhat. Az EMNT nem zárkózik el az összefogástól, ellenkezőleg. Megtörtént a kapcsolatfelvétel?
- Ahogy ígértem, a kongresszus után kapcsolatba léptem mindazokkal, akik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban jelen voltak. Tőkés Lászlóval már a megválasztásom másnapján beszéltem. Abban állapodtunk meg, hogy folytatjuk a beszélgetéseinket.
- A Magyar Polgári Párttal keresik a kapcsolatot?
- Ahogy ők viselkednek velünk és az EMNT-vel, nem hiszem, hogy ott kellene keresnünk a párbeszéd csíráit. Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet.
- A nagyváradi kongresszus egyik meghatározó pillanata volt a Fidesz képviselőjének sokak szerint fenyegető beszéde. Ehhez képest a kongresszus végén ön békülékeny hangot ütött meg.
- Nem hiszem, hogy nekünk egy új fejezetet hadüzenettel kell megnyitni.
- Gratuláltak önnek a Fidesz részéről?
- Többen is felhívtak, illetve küldtek üzenetet.
- Rendezhető a nem éppen felhőtlen viszony?
- Türelemmel, bölcsességgel, nyitottsággal igen. Közös érdekeink, de elsősorban közös értékeink vannak. Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek érdeke, hogy ez a viszony szoros és partneri legyen. Ez a magyar-magyar és a magyar-román kapcsolatokat is erősíti. Ebben a térségben nagyon fontos, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendezve legyenek, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból is új fejezetet kezdünk. Természetesen türelem is kell hozzá, mert mi tagadás, lehetett érezni, hogy van egyfajta bizalmatlanság mindkét irányból.
- Bizalmatlanság vagy érdekütközés?
- Utóbbi is lehet, de nem akarok belemenni. Egyfajta bizalmatlanság érezhető volt az elmúlt években. Márpedig a bizalom minden partneri viszonyban nagyon fontos.
- Marad akkor az egyenlő közelség keresése?
- Nem fogalmaztam így.
- Markó Béla elnökségének ez volt az egyik vezérelve.
- Nyilván ezt a kérdést vele kell megbeszélni, nem velem.
- Mi lesz az, amin még változtat elődje politikájához képest?
- Az értékeket illetően semmiben, hiszen ezek az erdélyi magyarság értékei. Az út, amelyen elindultunk, a parlamentáris politika marad, nem keresünk más politikai eszközöket. Az alapvető célok – autonómia, kollektív jogok – tekintetében nem történik változás. Ilyen szempontból folytonosságra van szükség. A munkamódszereket illetően lesznek változások. Minden ember magával hoz egyfajta szemléletet, minden vezető másként közelíti meg a döntéshozatalt. Szemléletváltásról is lehet beszélni, nemzedékváltásról is. A lényeg az, hogy ne ott változtassunk, ahol nincs rá szükség, és az értékeket, célokat illetően nincs szükség változtatásra.
- Ha a fontos célkitűzéseket nézzük, a mínuszok közé kell sorolni az autonómiát és az önálló állami egyetemet. Milyen időtávlatban látja ezeket megvalósíthatónak?
- Nem szabad pontos napot és órát adni. Ha parlamentáris eszközökben gondolkodunk, a hét százalékunkhoz mindig kell 43 százalékot találni, hogy valamit el tudjunk érni. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség, de a mentalitásnak is változnia kell. 1990-ben egy magyar felirat miatt borult lángba Marosvásárhely, ma a magyar feliratokat a társadalom nagy többsége elfogadja. A dél-tiroliaktól megtanultuk, hogy újabb és újabb határidők kitűzésénél sokkal fontosabb a következetes politizálás, a partnerkeresés.
- Mintha az állami egyetem már nem volna annyira fontos.
- Kérdés, hogy az egyetemalapítást önmagában értéknek tekintjük, vagy nem. Szerintem csak akkor lehet értéknek tekinteni, ha ezzel minőségi oktatást is tudsz biztosítani, és a meglévő intézményes kereteket nem vered szét. Az egyetem nem népdalcsoport, nem lehet alapítani egyet egyik napról a másikra, és főleg nem az oktatók ellenében. Amíg nincs egyetértés a magyar oktatók között, a politikusok nem tehetnek mást, minthogy megpróbáljanak nyitottak lenni, érvelni, konszenzust teremteni.
Szőcs Levente
nol.hu, Erdély.ma
2011. március 7.
Lakcímet tartalmazó okmányt is kapnak a kedvezményesen honosítottak
Nyilvántartásba veszik a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, és Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárokat annak a törvénymódosító-javaslatnak értelmében, amelyet hétfői ülésén fogadott el az Országgyűlés. Az érintettek személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt kapnak. Az indítványt a kormánypártiak mellett a jelenlévő jobbikos, független és LMP-s képviselők is megszavazták, csak az MSZP ellenezte. A parlament a törvény sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől.
A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által benyújtott változtatások azért váltak szükségessé, mert az egyszerűsített honosítás bevezetésével megszűnt az az általános követelmény, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének előfeltétele a magyarországi lakóhely megléte. Ennek következtében az indoklás szerint jelenleg nincs olyan hatósági nyilvántartás, amelynek segítségével a honosítással érintettekről megbízható adatok állnának rendelkezésre.
A módosítások értelmében az érintetteket az állampolgársági ügyekben eljáró szerv elektronikus értesítése alapján hivatalból induló eljárás keretében vennék nyilvántartásba, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők részére személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt adnának ki. A módosítás kiterjed a honosítási okirat adattartamának kiegészítésére, az állampolgárság igazolásának lehetőségeinek kibővítésére, az állampolgársági kérelmek benyújtási lehetőségének szélesítésére, valamint az eskü vagy fogadalom lebonyolításának rugalmasabbá tételére is.
Az eredeti indítvány kiegészült a zárószavazás előtt még egy javaslattal, mely szerint ha az adatok között szereplő külföldi helységnek volt hivatalos magyar elnevezése, a honosítási vagy visszahonosítási eljárás során a külföldi helységnek az egykori hivatalos magyar elnevezését kell használni. A nemzeti összetartozás bizottság indítványa értelmében a honosítást vagy visszahonosítást kérő kérelmezheti, hogy a meghatározott esetekben a külföldi helységnév egykori hivatalos magyar elnevezése mellett a külföldi helységnek az illető országban hivatalos elnevezését is tüntessék fel zárójelben. A honosítást kérő külföldi a névmódosítás során kérheti anyja nevének magyar nyelven zárójelben való feltüntetését, amennyiben az anya nevét bármilyen, Magyarországon vagy külföldön kiállított hivatalos okiratban magyar nyelven korábban feltüntették. MTI
Erdély.ma
Nyilvántartásba veszik a 2011. január 1-jét követően kedvezményesen honosított, és Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező polgárokat annak a törvénymódosító-javaslatnak értelmében, amelyet hétfői ülésén fogadott el az Országgyűlés. Az érintettek személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt kapnak. Az indítványt a kormánypártiak mellett a jelenlévő jobbikos, független és LMP-s képviselők is megszavazták, csak az MSZP ellenezte. A parlament a törvény sürgős kihirdetését kérte a köztársasági elnöktől.
A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter által benyújtott változtatások azért váltak szükségessé, mert az egyszerűsített honosítás bevezetésével megszűnt az az általános követelmény, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének előfeltétele a magyarországi lakóhely megléte. Ennek következtében az indoklás szerint jelenleg nincs olyan hatósági nyilvántartás, amelynek segítségével a honosítással érintettekről megbízható adatok állnának rendelkezésre.
A módosítások értelmében az érintetteket az állampolgársági ügyekben eljáró szerv elektronikus értesítése alapján hivatalból induló eljárás keretében vennék nyilvántartásba, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők részére személyi azonosítót és lakcímet tartalmazó okmányt adnának ki. A módosítás kiterjed a honosítási okirat adattartamának kiegészítésére, az állampolgárság igazolásának lehetőségeinek kibővítésére, az állampolgársági kérelmek benyújtási lehetőségének szélesítésére, valamint az eskü vagy fogadalom lebonyolításának rugalmasabbá tételére is.
Az eredeti indítvány kiegészült a zárószavazás előtt még egy javaslattal, mely szerint ha az adatok között szereplő külföldi helységnek volt hivatalos magyar elnevezése, a honosítási vagy visszahonosítási eljárás során a külföldi helységnek az egykori hivatalos magyar elnevezését kell használni. A nemzeti összetartozás bizottság indítványa értelmében a honosítást vagy visszahonosítást kérő kérelmezheti, hogy a meghatározott esetekben a külföldi helységnév egykori hivatalos magyar elnevezése mellett a külföldi helységnek az illető országban hivatalos elnevezését is tüntessék fel zárójelben. A honosítást kérő külföldi a névmódosítás során kérheti anyja nevének magyar nyelven zárójelben való feltüntetését, amennyiben az anya nevét bármilyen, Magyarországon vagy külföldön kiállított hivatalos okiratban magyar nyelven korábban feltüntették. MTI
Erdély.ma
2011. március 7.
A volt szekus nem állt ki a Tőkést rágalmazó újságíró mellett
Vasárnap délután a nagyváradi városi bíróságon folytatódott annak a pernek a tárgyalása, amelyet Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indított a Ghimpele de Bihor hetilap volt főszerkesztője, Florin Budea ellen, aki egy cikkében azt állította, hogy a volt királyhágómelléki református püspök a Securitate ügynöke volt. A cikk megjelenését követően Tőkés rágalmazásért pert indított Budea és a hetilap kiadója ellen, Kincses Előd ügyvédet bízva meg a jogi képviselettel. A tegnapi tárgyalásra tanúként beidézték Aurel Căproiut, aki az egykori kommunista titkosszolgálatban hosszú évekig ezredesként szolgált, ugyanis az alperes újságíró őt nevezte meg forrásként. A tárgyalás nem volt zárt, mégis furcsa mód az újságírókat nem engedték be, a Reggeli Újság munkatársa egy szerencsés félreértés folytán juthatott be a tárgyalóterembe. A tárgyaláson megjelent az alperes Budea is. A volt szekus tanúvallomása megdöbbentő részleteket tárt fel az egykori román kommunista titkosszolgálat módszereiről.
A tanúként megszólaló ügynök – aki nem engedet lefotózni magát – Tőkés szomszédja volt, ugyanis évekig az Ezredévi Emléktéren lakott, ahol a püspök szolgálati lakása van. A vallomás szerint a volt szekus 1987-ben kapott utasítást, hogy megfigyelje Tőkést, róla jelentéseket írjon, majd a későbbiek során a volt református püspököt, Pap Lászlót támogatva úgymond „segítsen” abban, hogy az állásából felfüggesztett forradalmárnak új munkahelyet keressenek. Hogy milyen összefüggés volt Pap László és a Securitate között, ha ez utóbbi még a papok állásába is beleszólt, arra a tanú nem felelt. Azt viszont kijelentette, hogy soha, senkinek nem állította azt, hogy Tőkés László valaha is a kommunista politikai rendőrség ügynöke volt, ugyanis erre semmilyen bizonyítéka nincs és nem is hiszi ezt. Florin Budeával egy másik volt szekus révén ismerkedett meg. A szekus veteránok ugyanis állítólag csak a saját maguk szórakoztatására emlékiratokat kezdtek írni, s ezeket egymás között terjesztették is. Egy ilyen memoár egy része került Budeához, azonban abba sem állt az, hogy Tőkés ügynök vagy besúgó lett volna. Amúgy Căproiu kijelentette, félreérthetetlenül figyelmeztette az újságírót, akivel egyszer találkozott s beszélgetett egy váradi cukrászdában, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy róla vagy a tőle hallott dolgokról cikket írjon. A volt szekus vallomásából kiviláglott: mai napig létezik ez a titkos „memoárkönyvtár”, de az egykori bennfentesek ezt nem szánják a nyilvánosságnak. (Arról nem esett szó, hogy egyeseket viszont zsarolhatnak vele.)
Budea – aki ma is afféle sztárújságíróként, a bihari média fenegyerekeként aktivál és osztja az észt az írott és az audiovizuális sajtóban – a maga során azzal érvelt, hogy ő szakmai szempontból meglátása szerint nem vétett, s azt is hozzáfűzte, hogy nem állt szándékában Tőkést bemocskolni, ugyanis ő is elismeri annak püspökként és az EP alelnökeként szerzett érdemeit. Kincses Előd megismételte a bíróság előtt, hogy megbízója nevében 70 000 lejes erkölcsi kártérítést követelnek a Ghimpele de Bihor hetilap kiadójától és nyilvános bocsánatkérést Florin Budeától. A bíróság az ítélethozatalt március 11-re napolta el.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)
Vasárnap délután a nagyváradi városi bíróságon folytatódott annak a pernek a tárgyalása, amelyet Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke indított a Ghimpele de Bihor hetilap volt főszerkesztője, Florin Budea ellen, aki egy cikkében azt állította, hogy a volt királyhágómelléki református püspök a Securitate ügynöke volt. A cikk megjelenését követően Tőkés rágalmazásért pert indított Budea és a hetilap kiadója ellen, Kincses Előd ügyvédet bízva meg a jogi képviselettel. A tegnapi tárgyalásra tanúként beidézték Aurel Căproiut, aki az egykori kommunista titkosszolgálatban hosszú évekig ezredesként szolgált, ugyanis az alperes újságíró őt nevezte meg forrásként. A tárgyalás nem volt zárt, mégis furcsa mód az újságírókat nem engedték be, a Reggeli Újság munkatársa egy szerencsés félreértés folytán juthatott be a tárgyalóterembe. A tárgyaláson megjelent az alperes Budea is. A volt szekus tanúvallomása megdöbbentő részleteket tárt fel az egykori román kommunista titkosszolgálat módszereiről.
A tanúként megszólaló ügynök – aki nem engedet lefotózni magát – Tőkés szomszédja volt, ugyanis évekig az Ezredévi Emléktéren lakott, ahol a püspök szolgálati lakása van. A vallomás szerint a volt szekus 1987-ben kapott utasítást, hogy megfigyelje Tőkést, róla jelentéseket írjon, majd a későbbiek során a volt református püspököt, Pap Lászlót támogatva úgymond „segítsen” abban, hogy az állásából felfüggesztett forradalmárnak új munkahelyet keressenek. Hogy milyen összefüggés volt Pap László és a Securitate között, ha ez utóbbi még a papok állásába is beleszólt, arra a tanú nem felelt. Azt viszont kijelentette, hogy soha, senkinek nem állította azt, hogy Tőkés László valaha is a kommunista politikai rendőrség ügynöke volt, ugyanis erre semmilyen bizonyítéka nincs és nem is hiszi ezt. Florin Budeával egy másik volt szekus révén ismerkedett meg. A szekus veteránok ugyanis állítólag csak a saját maguk szórakoztatására emlékiratokat kezdtek írni, s ezeket egymás között terjesztették is. Egy ilyen memoár egy része került Budeához, azonban abba sem állt az, hogy Tőkés ügynök vagy besúgó lett volna. Amúgy Căproiu kijelentette, félreérthetetlenül figyelmeztette az újságírót, akivel egyszer találkozott s beszélgetett egy váradi cukrászdában, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy róla vagy a tőle hallott dolgokról cikket írjon. A volt szekus vallomásából kiviláglott: mai napig létezik ez a titkos „memoárkönyvtár”, de az egykori bennfentesek ezt nem szánják a nyilvánosságnak. (Arról nem esett szó, hogy egyeseket viszont zsarolhatnak vele.)
Budea – aki ma is afféle sztárújságíróként, a bihari média fenegyerekeként aktivál és osztja az észt az írott és az audiovizuális sajtóban – a maga során azzal érvelt, hogy ő szakmai szempontból meglátása szerint nem vétett, s azt is hozzáfűzte, hogy nem állt szándékában Tőkést bemocskolni, ugyanis ő is elismeri annak püspökként és az EP alelnökeként szerzett érdemeit. Kincses Előd megismételte a bíróság előtt, hogy megbízója nevében 70 000 lejes erkölcsi kártérítést követelnek a Ghimpele de Bihor hetilap kiadójától és nyilvános bocsánatkérést Florin Budeától. A bíróság az ítélethozatalt március 11-re napolta el.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. március 7.
Program, ami fellendítené a magyar közösséget
A Szent István-tervről tartott megbeszélést Böjte Csaba pénteken a Csíksomlyói Szent István Gyermekvédelmi Központban. A ferences szerzetes nemrég közzétette a tervvel kapcsolatos elképzeléseit, most pedig arra volt kíváncsi, milyen reakciókat váltottak ki az általa megfogalmazott gondolatok, illetve a tervet hogyan lehetne konkrét formába önteni.
Bevezetőjében Böjte Csaba arról beszélt, hogy sok olyan embertársunk van, akik az élettől kapott feladatokkal nem képesek egy adott ponton magukban megbirkózni. Ilyenkor szükség van arra, hogy a közösség segítő kezet nyújtson annak, aki elakadt, azért, hogy újra talpra álljon, és a maga során ő is segítsen másokon.
A terv gyakorlatba ültetéséhez kellenek források, szükséges bevonni mindenkit, aki úgy érzi, hogy valamit tehet annak érdekében, hogy az erdélyi magyar közösség fejlődni tudjon – hangzott el. A legfontosabb problémának a jelenlévők a munkahelyek teremtését jelölték meg. Csaba testvér hangsúlyozta, közösségi programok kellenek, amelyek megadják a lehetőséget az embereknek, hogy dolgozzanak és értelmesen éljék le életüket, vállaljanak gyereket, és a megszületett gyerekeket ne árvaházba adják.
A javaslatok között szerepelt például egy házépítési program, amely segítené az embereket abban, hogy könnyebben és olcsóbban építkezhessenek. Amint a megbeszélésen jelen lévő Hajdu Gábor megyei tanácsos hozzászólásából kiderült, a megyei tanács már elkészíttetett olyan házterveket, amelyeket ingyen bárki rendelkezésére bocsátanak, aki építene, de meg akarja spórolni a tervezési költségeket. A politikus azt is elmondta, hogy a megyei tanács határozottan kiáll a közösség épülését és gyarapodását szolgáló kezdeményezések mellett, és a Szent István-terv támogatója.
* A Szent István-terv alapvető célkitűzései
A Szent István-tervről megfogalmazott szövegében Böjte Csaba rámutat, hogy a csodálatos adottságok, a rendezettség és tisztaság mellett be kell látni, hogy szülőföldünkön „nagyon sok gond, probléma van”. A három problémacsoport, amit a szerző beazonosít, az elhanyagolt táj, a gondatlanul kialakított városfejlesztések, valamint a műveletlen és tanulatlan emberek nagy száma, akik nem tudnak eligazodni a modern világ kihívásai közepette, és sokszor az alkoholba menekülnek, depresszióba esnek. A terv a társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegek gondjainak megoldását keresi. A problémákat és a javaslatokat Böjte atya három részre tagolta: Tündérkert (tágabb környezetünk gondjai); a „Roncsház-program” (a lakáskörülmények javítása); a harmadik rész egy átfogó, Kárpát-medencei népnevelési program beindítására tett javaslat.
Isán István Csongor , Hargita Népe (Csíkszereda)
A Szent István-tervről tartott megbeszélést Böjte Csaba pénteken a Csíksomlyói Szent István Gyermekvédelmi Központban. A ferences szerzetes nemrég közzétette a tervvel kapcsolatos elképzeléseit, most pedig arra volt kíváncsi, milyen reakciókat váltottak ki az általa megfogalmazott gondolatok, illetve a tervet hogyan lehetne konkrét formába önteni.
Bevezetőjében Böjte Csaba arról beszélt, hogy sok olyan embertársunk van, akik az élettől kapott feladatokkal nem képesek egy adott ponton magukban megbirkózni. Ilyenkor szükség van arra, hogy a közösség segítő kezet nyújtson annak, aki elakadt, azért, hogy újra talpra álljon, és a maga során ő is segítsen másokon.
A terv gyakorlatba ültetéséhez kellenek források, szükséges bevonni mindenkit, aki úgy érzi, hogy valamit tehet annak érdekében, hogy az erdélyi magyar közösség fejlődni tudjon – hangzott el. A legfontosabb problémának a jelenlévők a munkahelyek teremtését jelölték meg. Csaba testvér hangsúlyozta, közösségi programok kellenek, amelyek megadják a lehetőséget az embereknek, hogy dolgozzanak és értelmesen éljék le életüket, vállaljanak gyereket, és a megszületett gyerekeket ne árvaházba adják.
A javaslatok között szerepelt például egy házépítési program, amely segítené az embereket abban, hogy könnyebben és olcsóbban építkezhessenek. Amint a megbeszélésen jelen lévő Hajdu Gábor megyei tanácsos hozzászólásából kiderült, a megyei tanács már elkészíttetett olyan házterveket, amelyeket ingyen bárki rendelkezésére bocsátanak, aki építene, de meg akarja spórolni a tervezési költségeket. A politikus azt is elmondta, hogy a megyei tanács határozottan kiáll a közösség épülését és gyarapodását szolgáló kezdeményezések mellett, és a Szent István-terv támogatója.
* A Szent István-terv alapvető célkitűzései
A Szent István-tervről megfogalmazott szövegében Böjte Csaba rámutat, hogy a csodálatos adottságok, a rendezettség és tisztaság mellett be kell látni, hogy szülőföldünkön „nagyon sok gond, probléma van”. A három problémacsoport, amit a szerző beazonosít, az elhanyagolt táj, a gondatlanul kialakított városfejlesztések, valamint a műveletlen és tanulatlan emberek nagy száma, akik nem tudnak eligazodni a modern világ kihívásai közepette, és sokszor az alkoholba menekülnek, depresszióba esnek. A terv a társadalom alsóbb, perifériáján levő rétegek gondjainak megoldását keresi. A problémákat és a javaslatokat Böjte atya három részre tagolta: Tündérkert (tágabb környezetünk gondjai); a „Roncsház-program” (a lakáskörülmények javítása); a harmadik rész egy átfogó, Kárpát-medencei népnevelési program beindítására tett javaslat.
Isán István Csongor , Hargita Népe (Csíkszereda)
2011. március 7.
Hiánypótló kötet Erdély egységesítéséről
Az Erdélyi Tudományos Füzetek 267. számát ismertette péntek délután az EME-székhelyen az érdeklődőkkel Egyed Ákos akadémikus. A jelenlegi hazai történész középnemzedékhez tartozó Pál Judit Unió vagy unificáltatás? Erdély uniója és a királyi biztos működése (1867-1872) című vaskos kötetéről van szó, amely hézagpótló munka egy, a nemzeti ellentétek miatt napjainkban is konszenzust nélkülöző, a köztudatból kiszorult témában.
Egyed Ákos szerint a reformkorban nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a változás a Nyugattól és Magyarországtól is elmaradt Erdélyben. 1848 új helyzetet teremtett, és a május 29.-i utolsó rendi kolozsvári országgyűlés kimondta a békés egyesülést, amit sem a románok, sem a szászok nem ismertek el. Az 1867-es kiegyezés sem hagyhatta figyelmen kívül a forradalmi akaratot, és az unió végrehajtására felhatalmazott királyi biztos, Péchy Manó gróf, a nemzetiségi kérdés kivételével, eredményesen látta el feladatát. Megszületett a nemzetiségi törvény, egyesült a közigazgatás és a törvénykezés, érvényesült a „magyarhoni lábraállítás” elve. Péchy nem akarta Erdély „sima” beolvasztását, igyekezett figyelni az itteni sajátosságokra. A tárgyilagos, alapos, jól szerkesztett és formailag is kiváló kötet a felmerült kérdéseket árnyaltan, több szempontból is bemutatja.
Pál Judit tízévnyi kutatásának gyümölcse a kiadvány. A szerző véleménye szerint az egységesítés hosszú folyamat eredménye, amelynek során egy szuverén állam próbált integrálni egy több kísérletet végigélt provinciát, miközben mindkét szereplő a Habsburg birodalom részét képezte. A mienktől eltérő kulturális háttérrel rendelkező román lakosságot csak kulturális és egyéni jogokkal ruházták fel, ami nem vezetett tartós megoldáshoz. Önállósodásunk számára a liberalizmus és a nacionalizmus egyaránt veszélyt jelentett, bár történelmünk során sosem alakult ki erdélyi nemzettudat. A későbbiekben Erdély még többféle egyesülésen esett át, de ezen alkalmakkor a politikusok sosem okultak elődeik hibáiból. Jelenleg, például az EU-val történt csatlakozásunk után is sokak szemében vörös posztó az autonómia fogalma.
Ö. I. B. , Szabadság (Kolozsvár)
Az Erdélyi Tudományos Füzetek 267. számát ismertette péntek délután az EME-székhelyen az érdeklődőkkel Egyed Ákos akadémikus. A jelenlegi hazai történész középnemzedékhez tartozó Pál Judit Unió vagy unificáltatás? Erdély uniója és a királyi biztos működése (1867-1872) című vaskos kötetéről van szó, amely hézagpótló munka egy, a nemzeti ellentétek miatt napjainkban is konszenzust nélkülöző, a köztudatból kiszorult témában.
Egyed Ákos szerint a reformkorban nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a változás a Nyugattól és Magyarországtól is elmaradt Erdélyben. 1848 új helyzetet teremtett, és a május 29.-i utolsó rendi kolozsvári országgyűlés kimondta a békés egyesülést, amit sem a románok, sem a szászok nem ismertek el. Az 1867-es kiegyezés sem hagyhatta figyelmen kívül a forradalmi akaratot, és az unió végrehajtására felhatalmazott királyi biztos, Péchy Manó gróf, a nemzetiségi kérdés kivételével, eredményesen látta el feladatát. Megszületett a nemzetiségi törvény, egyesült a közigazgatás és a törvénykezés, érvényesült a „magyarhoni lábraállítás” elve. Péchy nem akarta Erdély „sima” beolvasztását, igyekezett figyelni az itteni sajátosságokra. A tárgyilagos, alapos, jól szerkesztett és formailag is kiváló kötet a felmerült kérdéseket árnyaltan, több szempontból is bemutatja.
Pál Judit tízévnyi kutatásának gyümölcse a kiadvány. A szerző véleménye szerint az egységesítés hosszú folyamat eredménye, amelynek során egy szuverén állam próbált integrálni egy több kísérletet végigélt provinciát, miközben mindkét szereplő a Habsburg birodalom részét képezte. A mienktől eltérő kulturális háttérrel rendelkező román lakosságot csak kulturális és egyéni jogokkal ruházták fel, ami nem vezetett tartós megoldáshoz. Önállósodásunk számára a liberalizmus és a nacionalizmus egyaránt veszélyt jelentett, bár történelmünk során sosem alakult ki erdélyi nemzettudat. A későbbiekben Erdély még többféle egyesülésen esett át, de ezen alkalmakkor a politikusok sosem okultak elődeik hibáiból. Jelenleg, például az EU-val történt csatlakozásunk után is sokak szemében vörös posztó az autonómia fogalma.
Ö. I. B. , Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 7.
Egy kongresszusi küldött felszólalása
Az RMDSZ tizedik kongresszusán Nagyváradon számos területi küldött szólalt fel, többek között Körösfő alpolgármestere, Péntek László. A Kolozs megyei településen azonban utólag vita alakult ki arról, hogy küldöttként valóban úgy képviselte- a közösséget, ahogyan azt elképzelték vagy szerették volna. Mint mondta, az elmúlt napokban egyre több üzenetet kapott azoktól, akik szavazatukkal beválasztották a megyei küldöttek csoportjába, hogy bizalmuk nem arra irányult, hogy egyike legyen a „fejbólogató Jánosoknak”, akik csakis pozitív dolgokat látnak a csúcsvezetés munkájában, és euforikusan végigtapsolták a kongresszust. Elvárták azt, hogy bátran fogalmazzon meg olyan építő kritikát, amely a szövetség megújulásához vezet, és amelyet mindhárom elnökjelölt vállalt a kampánya során. Az alpolgármester a lap nyilvánosságának segítségével szeretné a kialakult helyzetet tisztázni, az alábbiakban a felszólalását ismertetjük:
A rendelkezésemre álló rövid idő miatt nincs módomban ecsetelni mindazokat a nagyszerű megvalósításokat, amelyeket az RMDSZ égisze alatt Kalotaszegen létrehoztunk. Ezért kérem engedjék meg, hogy néhány nem éppen pozitív dolgot megemlítsek, amelyek következtében az RMDSZ sokat vesztett népszerűségéből. Először is „köszönetet mondok” a legfelső vezetésnek, amiért az utóbbi években azt az RMDSZ-t, amely 2007-től az Európai Unió jobb-közép frakciójának, a Néppártnak a tagja, jobbra indexelve bal felé térítette. Erről itt a teremben is meggyőződhettem, amikor a bal-liberális pártok elnökei, akik még nem is olyan régen mindent megtettek a román parlamentben a tanügyi törvény elfogadása ellen, többször vastapsot kaptak a kongresszus résztvevőitől, a FIDESZ küldöttét pedig lehurrogták.
A megválasztott szövetségi elnöktől elvárjuk egy egyenes, kiszámítható nemzetpolitika kialakítását, amelynek során minél hamarabb meg kell teremteni a feltételeket, hogy az elszakadt politikai tömörülések visszatérjenek az RMDSZ ernyője alá, és egységesen küzdhessünk erdélyi magyarságunk közös érdekeiért: a Székelyföldön a területi, a szórványban pedig a kulturális autonómiáért.
Sürgősen rendezni kell baráti viszonyunkat a magyarországi nemzeti erőkkel, köztük legfőképpen a FIDESZ-el, amely biztos nem lesz könnyű folyamat, hiszen még mindig sokan vannak, akiknek sapkájukról a szívükbe csúszott a vörös csilla.
Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ tizedik kongresszusán Nagyváradon számos területi küldött szólalt fel, többek között Körösfő alpolgármestere, Péntek László. A Kolozs megyei településen azonban utólag vita alakult ki arról, hogy küldöttként valóban úgy képviselte- a közösséget, ahogyan azt elképzelték vagy szerették volna. Mint mondta, az elmúlt napokban egyre több üzenetet kapott azoktól, akik szavazatukkal beválasztották a megyei küldöttek csoportjába, hogy bizalmuk nem arra irányult, hogy egyike legyen a „fejbólogató Jánosoknak”, akik csakis pozitív dolgokat látnak a csúcsvezetés munkájában, és euforikusan végigtapsolták a kongresszust. Elvárták azt, hogy bátran fogalmazzon meg olyan építő kritikát, amely a szövetség megújulásához vezet, és amelyet mindhárom elnökjelölt vállalt a kampánya során. Az alpolgármester a lap nyilvánosságának segítségével szeretné a kialakult helyzetet tisztázni, az alábbiakban a felszólalását ismertetjük:
A rendelkezésemre álló rövid idő miatt nincs módomban ecsetelni mindazokat a nagyszerű megvalósításokat, amelyeket az RMDSZ égisze alatt Kalotaszegen létrehoztunk. Ezért kérem engedjék meg, hogy néhány nem éppen pozitív dolgot megemlítsek, amelyek következtében az RMDSZ sokat vesztett népszerűségéből. Először is „köszönetet mondok” a legfelső vezetésnek, amiért az utóbbi években azt az RMDSZ-t, amely 2007-től az Európai Unió jobb-közép frakciójának, a Néppártnak a tagja, jobbra indexelve bal felé térítette. Erről itt a teremben is meggyőződhettem, amikor a bal-liberális pártok elnökei, akik még nem is olyan régen mindent megtettek a román parlamentben a tanügyi törvény elfogadása ellen, többször vastapsot kaptak a kongresszus résztvevőitől, a FIDESZ küldöttét pedig lehurrogták.
A megválasztott szövetségi elnöktől elvárjuk egy egyenes, kiszámítható nemzetpolitika kialakítását, amelynek során minél hamarabb meg kell teremteni a feltételeket, hogy az elszakadt politikai tömörülések visszatérjenek az RMDSZ ernyője alá, és egységesen küzdhessünk erdélyi magyarságunk közös érdekeiért: a Székelyföldön a területi, a szórványban pedig a kulturális autonómiáért.
Sürgősen rendezni kell baráti viszonyunkat a magyarországi nemzeti erőkkel, köztük legfőképpen a FIDESZ-el, amely biztos nem lesz könnyű folyamat, hiszen még mindig sokan vannak, akiknek sapkájukról a szívükbe csúszott a vörös csilla.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 7.
Tanügyi törvény: aggódnak a pedagógusok
A kormányhatározatok és módszertani leírások nagy mennyiségétől, a létszámhiánytól, a román többségű önkormányzatok finanszírozásra vonatkozó, a magyar tagozatokat hátrányosan érintő határozataitól tartanak leginkább a romániai magyar pedagógusok.
Erre Az új tanügyi törvény: reform és/vagy lehetőség? című, szombaton Kolozsváron tartott konferencián derült fény. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) megalakulásának 20. évfordulója alkalmából tartott rendezvényt a szervezet Kolozs megyei kórusa nyitotta meg, majd dr. Szíjártó István budapesti egyetemi docens, irodalomtörténész tartott előadást A magyarság szükség és érték címmel.
Féltik a szórványt
A szakmai vita nyitóelőadását Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója tartotta. A tanügyi törvény pozitívumait sorolva elsőként azt emelte ki, hogy a kerettanterv egységes, és nem száz különböző dokumentumból kell összegyűjteni. Az igazgató a pozitívumok közé sorolta a jogszabály anyanyelvi oktatásra vonatkozó passzusait is, illetve a tanulók teljesítményét felmérő új rendszert. Elmondta, a tankönyveket főállásban ezzel foglalkozó pedagógusoknak kellene írniuk ahhoz, hogy minőségiek legyenek.
Szőcs Ildikó arra is rámutatott, félelmei is vannak a jogszabály kapcsán, így attól tart, hogy a kormányhatározatok és módszertani leírások nagy mennyisége ellehetetleníti majd az oktatást. Hozzáfűzte, a vegyes tannyelvű iskolák esetében gondot jelenthet az, hogy a román többségű önkormányzatok nem fogják finanszírozni a magyar tagozatot. Arra is felhívta a többi pedagógus figyelmét, hogy a szórványban sok magyar gyereket inkább román iskolákba íratnak be szüleik, mert nem kapnak elegendő támogatást ahhoz, hogy a sokszor negyven kilométerre levő magyar iskola kollégiumába küldjék.
Kocsics Attila, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatója többek közt azt kifogásolta, hogy bár a nemzeti kisebbséghez tartozó diákok után több támogatás jár az iskoláknak, ez nem fedezi a pluszköltségeket. Gáll László, a gyulafehérvári Majláth Gusztáv Teológiai Gimnázium igazgatója a felekezeti iskolák aggodalmait osztotta meg a jelenlevőkkel, elsősorban a bonyolult finanszírozási rendszert kifogásolta, illetve azt, hogy az egyházaknak nincs beleszólásuk abba, hogy kit neveznek ki az iskolák igazgatójának.
Kötő: lesz idő felkészülni
A pedagógusok félelmei kapcsán Kötő József parlamenti képviselő elmondta, a törvény 2012-ben lép érvénybe, ezért az iskoláknak lesz alkalmuk felkészülni a változásokra. Mint mondta, a vezető tanácsok kialakításakor azokat a szülőket kell bevonni a munkába, akiket érdekel az iskola sorsa, így elkerülhető az esetleges konfliktus. Szerinte a törvény lényeges eleme, hogy a tantervet csak 75 százalékban kell a tanároknak teljesíteni, a fennmaradó 25 százalék rajtuk múlik. Hozzáfűzte, az önkormányzatokkal év elején kötik a szerződést az iskolák, és a kisebbségi oktatásnak járó pozitív diszkrimináció miatt nem kell magyar osztályok megszűnésétől tartani.
Továbbképző óvónőknek, tanítóknak és tanároknak
Az oktatói karrier szakmai fejlesztése – új kompetenciák a folyamatosan változó oktatás szereplői számára Hargita és Neamţ megyékben címmel nagyszabású oktatási projekt indult útjára. A képzéssorozat első részét egyszerre két állomáson, több száz óvónő, tanító és tanár részvételével rendezték meg a hétvégén: Székelyudvarhelyen az udvarhelyszéki és Keresztúr körzeti, Csíkszeredában a csíkszéki pedagógusok vettek részt a továbbképzőn.
„A pedagógusoknak fontos szerepe van a tanulók ösztönzésében és sikerében, ezért szükség van a modernebb, újabb képesség- és készségfejlesztő technikákra” – hangsúlyozta Ferencz S. Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, aki egyben a projekt menedzsere is. A hároméves futamidejű projektet európai uniós pénzekből finanszírozzák, és a két szomszédos megye tanfelügyelőségének partnerségében, illetve a brassói Transilvania Egyetem együttműködésével zajlik. „Azért Neamţ megye a partner, mert más fejlesztési régióból kellett társat találni a pályázathoz” – tudtuk meg Barok Eleonóra sajtófelelőstől.
Az akkreditált, kreditpontos képzésre novemberben iratkozhattak be mindkét megyéből az óvónők, tanítók és tanárok, Hargita megyében az 1300 helyre több mint 1900-an jelentkeztek. A kiválasztási kritériumok szerint a képzés résztvevőinek 10 százaléka pályakezdő, 10 százaléka nyugdíjhoz közeledő életkorú kellett hogy legyen. A röviden Compas 2010 néven futó projekt keretén belül négyfajta képzésre lehetett beiratkozni, ezek: IT-készségek fejlesztése, kompetenciaalapú kerettanterv készítése és alkalmazása, osztálymenedzsment – krízishelyzetek kezelése, illetve interaktív módszerek az iskolában. A tanfolyamok ingyenesek, sőt az útiköltséget is megtérítik.
Dénes Emese, Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)
A kormányhatározatok és módszertani leírások nagy mennyiségétől, a létszámhiánytól, a román többségű önkormányzatok finanszírozásra vonatkozó, a magyar tagozatokat hátrányosan érintő határozataitól tartanak leginkább a romániai magyar pedagógusok.
Erre Az új tanügyi törvény: reform és/vagy lehetőség? című, szombaton Kolozsváron tartott konferencián derült fény. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) megalakulásának 20. évfordulója alkalmából tartott rendezvényt a szervezet Kolozs megyei kórusa nyitotta meg, majd dr. Szíjártó István budapesti egyetemi docens, irodalomtörténész tartott előadást A magyarság szükség és érték címmel.
Féltik a szórványt
A szakmai vita nyitóelőadását Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója tartotta. A tanügyi törvény pozitívumait sorolva elsőként azt emelte ki, hogy a kerettanterv egységes, és nem száz különböző dokumentumból kell összegyűjteni. Az igazgató a pozitívumok közé sorolta a jogszabály anyanyelvi oktatásra vonatkozó passzusait is, illetve a tanulók teljesítményét felmérő új rendszert. Elmondta, a tankönyveket főállásban ezzel foglalkozó pedagógusoknak kellene írniuk ahhoz, hogy minőségiek legyenek.
Szőcs Ildikó arra is rámutatott, félelmei is vannak a jogszabály kapcsán, így attól tart, hogy a kormányhatározatok és módszertani leírások nagy mennyisége ellehetetleníti majd az oktatást. Hozzáfűzte, a vegyes tannyelvű iskolák esetében gondot jelenthet az, hogy a román többségű önkormányzatok nem fogják finanszírozni a magyar tagozatot. Arra is felhívta a többi pedagógus figyelmét, hogy a szórványban sok magyar gyereket inkább román iskolákba íratnak be szüleik, mert nem kapnak elegendő támogatást ahhoz, hogy a sokszor negyven kilométerre levő magyar iskola kollégiumába küldjék.
Kocsics Attila, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatója többek közt azt kifogásolta, hogy bár a nemzeti kisebbséghez tartozó diákok után több támogatás jár az iskoláknak, ez nem fedezi a pluszköltségeket. Gáll László, a gyulafehérvári Majláth Gusztáv Teológiai Gimnázium igazgatója a felekezeti iskolák aggodalmait osztotta meg a jelenlevőkkel, elsősorban a bonyolult finanszírozási rendszert kifogásolta, illetve azt, hogy az egyházaknak nincs beleszólásuk abba, hogy kit neveznek ki az iskolák igazgatójának.
Kötő: lesz idő felkészülni
A pedagógusok félelmei kapcsán Kötő József parlamenti képviselő elmondta, a törvény 2012-ben lép érvénybe, ezért az iskoláknak lesz alkalmuk felkészülni a változásokra. Mint mondta, a vezető tanácsok kialakításakor azokat a szülőket kell bevonni a munkába, akiket érdekel az iskola sorsa, így elkerülhető az esetleges konfliktus. Szerinte a törvény lényeges eleme, hogy a tantervet csak 75 százalékban kell a tanároknak teljesíteni, a fennmaradó 25 százalék rajtuk múlik. Hozzáfűzte, az önkormányzatokkal év elején kötik a szerződést az iskolák, és a kisebbségi oktatásnak járó pozitív diszkrimináció miatt nem kell magyar osztályok megszűnésétől tartani.
Továbbképző óvónőknek, tanítóknak és tanároknak
Az oktatói karrier szakmai fejlesztése – új kompetenciák a folyamatosan változó oktatás szereplői számára Hargita és Neamţ megyékben címmel nagyszabású oktatási projekt indult útjára. A képzéssorozat első részét egyszerre két állomáson, több száz óvónő, tanító és tanár részvételével rendezték meg a hétvégén: Székelyudvarhelyen az udvarhelyszéki és Keresztúr körzeti, Csíkszeredában a csíkszéki pedagógusok vettek részt a továbbképzőn.
„A pedagógusoknak fontos szerepe van a tanulók ösztönzésében és sikerében, ezért szükség van a modernebb, újabb képesség- és készségfejlesztő technikákra” – hangsúlyozta Ferencz S. Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, aki egyben a projekt menedzsere is. A hároméves futamidejű projektet európai uniós pénzekből finanszírozzák, és a két szomszédos megye tanfelügyelőségének partnerségében, illetve a brassói Transilvania Egyetem együttműködésével zajlik. „Azért Neamţ megye a partner, mert más fejlesztési régióból kellett társat találni a pályázathoz” – tudtuk meg Barok Eleonóra sajtófelelőstől.
Az akkreditált, kreditpontos képzésre novemberben iratkozhattak be mindkét megyéből az óvónők, tanítók és tanárok, Hargita megyében az 1300 helyre több mint 1900-an jelentkeztek. A kiválasztási kritériumok szerint a képzés résztvevőinek 10 százaléka pályakezdő, 10 százaléka nyugdíjhoz közeledő életkorú kellett hogy legyen. A röviden Compas 2010 néven futó projekt keretén belül négyfajta képzésre lehetett beiratkozni, ezek: IT-készségek fejlesztése, kompetenciaalapú kerettanterv készítése és alkalmazása, osztálymenedzsment – krízishelyzetek kezelése, illetve interaktív módszerek az iskolában. A tanfolyamok ingyenesek, sőt az útiköltséget is megtérítik.
Dénes Emese, Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)
2011. március 7.
Együttműködésre
Ha nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által.
Ha nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által.
Ami a Duna Tv híradójában kép- és hanganyagban minderről lejött, abból a kívánalmak megfogalmazásán és az érvek felsorakoztatásán túl sokat nem tudtunk meg. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a felismerhető arcok alapján, az autonómia igénylői (vagyis a mieink) többen voltak, mint azok, akik adhatják az autonómiát, illetve nyomást gyakorolhatnak érte.
Pedig bárki láthatja: az RMDSZ-lista első helyén EP-képviselőnek választott volt püspök tehetsége szerint eddig is igyekezett, hogy ne csak Európa, de a világ legismertebb személyiségeit is megnyerje az erdélyi magyar autonómia ügyének. Lám, nem sok hiányzott, hogy tavaly a dalai láma személyesen is felkeresse Körösi-Csoma Sándor szülőhelyét. Ennél már csak az nagyobb siker, ha Sarkozyt, Angela Merkelt, Medvegyevet, netán az ENSZ főtitkárát, Ban Ki Munt is el tudná csalni Tusványosra, egy a KMAT autonómia-fórumra. Ám ne legyünk telhetetlennek – bár megérhetjük azt is.
Külön oda kellett figyelnünk azonban a KMAT elnöki beszédére, abban is Tőkésnek egy könnyen megjegyezhető rövid mondatára: „Együttműködésre vagyunk ítélve!”. Bravó! Ez igen! Jóllehet ezt Tőkés Brüsszelben mondta, reméljük, Erdélyre is érti, hisz itthon még inkább együttműködésre vagyunk ítélve! Ám ő egy idő óta éppen az együttműködés ellen, a megosztáson, az erdélyi magyarság érdekvédelmének szétverésén ügyködik. Még akkor is ez a helyzet, ha a nemzetegyesítés hangzatos jelszavával teszi!
Észre kellene végre vennie: presztízsveszteség nélkül nem megy az ide-oda való táncolás. Amikor személyes karrierjéről van szó, mint az EP-parlamenti választás volt, akkor jó az RMDSZ, mikor már pozícióba került, akkor ellene fordul. Választói büntetik a hintázást, még akkor is, ha neve nem lesz rajta a Néppárt képviselőjelölt-listáján.
Elvégre kitől várhatnának erkölcsi tartást, ha nem egy lelkipásztortól? A népszerűségvesztés jelei figyelmeztetnek. Például az, hogy az erdélyi magyarság körében jó ideje Böjte Csaba ferences atya messze a leghitelesebb egyházi személyiség.
Igen, együttműködésre vagyunk ítélve! Elsősorban itthon, mert a mi dolgaink, benne az autonómia is, először, másodszor és harmadszor is itt dőlnek el. Még akkor is, ha Budapest szebb, Brüsszel vonzóbb, a döntés joga Bukaresté!
Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)
Ha nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által.
Ha nem is araszol, valamelyest moccan az autonómia ügye. Itthon például a kisebbségek számára megannyi kedvezményt tartalmazó új tanügyi törvény révén, Brüsszelben pedig a Tőkés László szervezésben tartott Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) fóruma által.
Ami a Duna Tv híradójában kép- és hanganyagban minderről lejött, abból a kívánalmak megfogalmazásán és az érvek felsorakoztatásán túl sokat nem tudtunk meg. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a felismerhető arcok alapján, az autonómia igénylői (vagyis a mieink) többen voltak, mint azok, akik adhatják az autonómiát, illetve nyomást gyakorolhatnak érte.
Pedig bárki láthatja: az RMDSZ-lista első helyén EP-képviselőnek választott volt püspök tehetsége szerint eddig is igyekezett, hogy ne csak Európa, de a világ legismertebb személyiségeit is megnyerje az erdélyi magyar autonómia ügyének. Lám, nem sok hiányzott, hogy tavaly a dalai láma személyesen is felkeresse Körösi-Csoma Sándor szülőhelyét. Ennél már csak az nagyobb siker, ha Sarkozyt, Angela Merkelt, Medvegyevet, netán az ENSZ főtitkárát, Ban Ki Munt is el tudná csalni Tusványosra, egy a KMAT autonómia-fórumra. Ám ne legyünk telhetetlennek – bár megérhetjük azt is.
Külön oda kellett figyelnünk azonban a KMAT elnöki beszédére, abban is Tőkésnek egy könnyen megjegyezhető rövid mondatára: „Együttműködésre vagyunk ítélve!”. Bravó! Ez igen! Jóllehet ezt Tőkés Brüsszelben mondta, reméljük, Erdélyre is érti, hisz itthon még inkább együttműködésre vagyunk ítélve! Ám ő egy idő óta éppen az együttműködés ellen, a megosztáson, az erdélyi magyarság érdekvédelmének szétverésén ügyködik. Még akkor is ez a helyzet, ha a nemzetegyesítés hangzatos jelszavával teszi!
Észre kellene végre vennie: presztízsveszteség nélkül nem megy az ide-oda való táncolás. Amikor személyes karrierjéről van szó, mint az EP-parlamenti választás volt, akkor jó az RMDSZ, mikor már pozícióba került, akkor ellene fordul. Választói büntetik a hintázást, még akkor is, ha neve nem lesz rajta a Néppárt képviselőjelölt-listáján.
Elvégre kitől várhatnának erkölcsi tartást, ha nem egy lelkipásztortól? A népszerűségvesztés jelei figyelmeztetnek. Például az, hogy az erdélyi magyarság körében jó ideje Böjte Csaba ferences atya messze a leghitelesebb egyházi személyiség.
Igen, együttműködésre vagyunk ítélve! Elsősorban itthon, mert a mi dolgaink, benne az autonómia is, először, másodszor és harmadszor is itt dőlnek el. Még akkor is, ha Budapest szebb, Brüsszel vonzóbb, a döntés joga Bukaresté!
Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 7.
A tizennyolc évi vakáció
Dörgedelmes felszólalások, ostoba viccek és izzadtságszagú poénok, majd szenzációsnak szánt sajtóbeszámolók követték Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök beszédét, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagyváradi kongresszusán mondott el.
A küldöttek ilyetén reagálása várható volt. Ahhoz azonban, hogy a kifogásokat megfogalmazókról, illetve szavuk súlyáról is átfogóbb képet kapjunk, földrajzilag először messzire, a történelmi Dobrudzsába kell utaznunk, de az időben is vissza kell mennünk tizennyolc évet.
A Fekete-tenger partján, Neptunon vagyunk, ötszáz kilométerre a Székelyföld szívétől. Az autonómiáért, jogegyenlőségért, anyanyelvhasználatért könyörgő székelyek hangja elakad a Kárpátokon, s ha egy-egy fohász mégis átszüremlik a magas hegyvonulat sűrű erdőin, azt a hullámtörőkön megütköző tenger nyeli el.
1993-at írunk, június közepe van. Az agyonlőtt diktátor, Nicolae Ceausescu egykori, tengerparti villája előtt román és magyar politikusok paroláznak, majd eltűnnek a Bukaresttel forró telefonvonalon összekötött szocreál épületben. Az asztalnál Borbély László, Frunda György és Tokay György, az RMDSZ-ben januárban hatalomra került vonal emberei foglalnak helyet. Velük szemben a posztkommunista Ion Iliescu emberei, Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár és Traian Chebeleu elnöki szóvivő ül, akikkel a magyarok titkos alkut kötnek: különbejáratú előnyökért hosszú időre jegelik a programjukba foglalt autonómiaköveteléseket. (A későbbi, hivatalos RMDSZ-megfogalmazás szerint az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a tengerparti Neptun-fürdőn nem hivatalos találkozót szervez a román kormány és az RMDSZ részvételével.)
Neptunról most érdemes ugrani – időben is – egy nagyot Bukarestbe, ahol 2001 októberében Verestóy Attila RMDSZ-szenátor kiabálós vitába keveredik a Magyar Országgyűlés elnökével. Amikor Áder János az RMDSZ parlamenti frakciójával találkozik, a szenátor olyan hangnemben rója fel neki, hogy a Fidesz-vezette kormány elhanyagolja az RMDSZ-t, és az azon belül tevékenykedő Reform Tömörülést favorizálja, hogy azon a Markó–Verestóy csoportosuláshoz tartozó többség is felháborodik. Verestóy magából kikelve hányja a magyar politikus szemére, hogy őt az Orbán-kormány még nem hívta meg Budapestre. Elena Ceausescu egykori kutatója, aki román lapvélemények szerint Iliescu volt pártja és az MSZP összekötő embere, nem képes elviselni, hogy már nem ő a román–magyar kapcsolatok irányítója. Két évvel később – már Brassóban – Verestóy kivörösödött fejjel kiabál Répás Zsuzsával, a Fidesz külügyi tanácsadójával, hogy a Cenk alatti városban rendezett március 15-i ünnepségen ne olvassa fel az Erdélyben tartózkodó Németh Zsolt beszédét. (Az első Orbán-kormány politikai államtitkára romániai útján megbetegedik, ezért kéri a tanácsadót, helyettesítse őt a brassói színházban rendezett ünnepségen.) Verestóy kirohanásának hatására a Brassó megyei RMDSZ vezetői eldöntik: Németh beszédét nem lehet felolvasni, az ünneplő közönségnek pedig mintegy fele hallgatja végig, ahogy a szenátor kiabál a vendégként érkezett hölggyel.
Röpke kalandozásunk utolsó előtti állomása legyen Budapest, ahol a Fidesz mindeközben megalkotja a státustörvényt, majd második kormányzásának kezdetén lehetővé teszi a magyar állampolgárság könnyített megszerzését, elkezdve egy újfajta, a nemzet egyesítését célzó nemzetpolitika kimunkálását és megvalósítását is, amelytől az RMDSZ ismét csak eltérő hangot üt meg. Utolsó helyszínünkön, az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó ezért figyelmezteti a szövetséget, hogy 2011. február 26. korszakhatár lehet a RMDSZ életében, s a változás a szövetség politizálásában is beállhat. „Ha a változás mellett döntenek ma itt, akkor mi segítő kezet nyújtunk önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövőben is a Kárpát-medencei összefogás nevében” – mondja a Fidesz alelnöke. Nem sokkal később azonban felkapaszkodik a pulpitusra Borbély László, a neptuni szerencselovag, hogy szikrázó szemekkel vágja a magyar világ arcába: „Ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről – még akkor sem, ha kétharmados többsége van!”
Kalandozásunk itt elakad, happy end sincs. Sajnos, a Kárpátok visszafelé is elnyelnek minden, a tengerpart vagy Bukarest felől jövő hangot, így örök rejtély marad, hogy Borbély László – vagy később Verestóy – Neptunon is a nagyváradihoz hasonló karakán magatartást tanúsított-e az erdélyi magyarság érdekében.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap
Dörgedelmes felszólalások, ostoba viccek és izzadtságszagú poénok, majd szenzációsnak szánt sajtóbeszámolók követték Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök beszédét, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagyváradi kongresszusán mondott el.
A küldöttek ilyetén reagálása várható volt. Ahhoz azonban, hogy a kifogásokat megfogalmazókról, illetve szavuk súlyáról is átfogóbb képet kapjunk, földrajzilag először messzire, a történelmi Dobrudzsába kell utaznunk, de az időben is vissza kell mennünk tizennyolc évet.
A Fekete-tenger partján, Neptunon vagyunk, ötszáz kilométerre a Székelyföld szívétől. Az autonómiáért, jogegyenlőségért, anyanyelvhasználatért könyörgő székelyek hangja elakad a Kárpátokon, s ha egy-egy fohász mégis átszüremlik a magas hegyvonulat sűrű erdőin, azt a hullámtörőkön megütköző tenger nyeli el.
1993-at írunk, június közepe van. Az agyonlőtt diktátor, Nicolae Ceausescu egykori, tengerparti villája előtt román és magyar politikusok paroláznak, majd eltűnnek a Bukaresttel forró telefonvonalon összekötött szocreál épületben. Az asztalnál Borbély László, Frunda György és Tokay György, az RMDSZ-ben januárban hatalomra került vonal emberei foglalnak helyet. Velük szemben a posztkommunista Ion Iliescu emberei, Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár és Traian Chebeleu elnöki szóvivő ül, akikkel a magyarok titkos alkut kötnek: különbejáratú előnyökért hosszú időre jegelik a programjukba foglalt autonómiaköveteléseket. (A későbbi, hivatalos RMDSZ-megfogalmazás szerint az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a tengerparti Neptun-fürdőn nem hivatalos találkozót szervez a román kormány és az RMDSZ részvételével.)
Neptunról most érdemes ugrani – időben is – egy nagyot Bukarestbe, ahol 2001 októberében Verestóy Attila RMDSZ-szenátor kiabálós vitába keveredik a Magyar Országgyűlés elnökével. Amikor Áder János az RMDSZ parlamenti frakciójával találkozik, a szenátor olyan hangnemben rója fel neki, hogy a Fidesz-vezette kormány elhanyagolja az RMDSZ-t, és az azon belül tevékenykedő Reform Tömörülést favorizálja, hogy azon a Markó–Verestóy csoportosuláshoz tartozó többség is felháborodik. Verestóy magából kikelve hányja a magyar politikus szemére, hogy őt az Orbán-kormány még nem hívta meg Budapestre. Elena Ceausescu egykori kutatója, aki román lapvélemények szerint Iliescu volt pártja és az MSZP összekötő embere, nem képes elviselni, hogy már nem ő a román–magyar kapcsolatok irányítója. Két évvel később – már Brassóban – Verestóy kivörösödött fejjel kiabál Répás Zsuzsával, a Fidesz külügyi tanácsadójával, hogy a Cenk alatti városban rendezett március 15-i ünnepségen ne olvassa fel az Erdélyben tartózkodó Németh Zsolt beszédét. (Az első Orbán-kormány politikai államtitkára romániai útján megbetegedik, ezért kéri a tanácsadót, helyettesítse őt a brassói színházban rendezett ünnepségen.) Verestóy kirohanásának hatására a Brassó megyei RMDSZ vezetői eldöntik: Németh beszédét nem lehet felolvasni, az ünneplő közönségnek pedig mintegy fele hallgatja végig, ahogy a szenátor kiabál a vendégként érkezett hölggyel.
Röpke kalandozásunk utolsó előtti állomása legyen Budapest, ahol a Fidesz mindeközben megalkotja a státustörvényt, majd második kormányzásának kezdetén lehetővé teszi a magyar állampolgárság könnyített megszerzését, elkezdve egy újfajta, a nemzet egyesítését célzó nemzetpolitika kimunkálását és megvalósítását is, amelytől az RMDSZ ismét csak eltérő hangot üt meg. Utolsó helyszínünkön, az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó ezért figyelmezteti a szövetséget, hogy 2011. február 26. korszakhatár lehet a RMDSZ életében, s a változás a szövetség politizálásában is beállhat. „Ha a változás mellett döntenek ma itt, akkor mi segítő kezet nyújtunk önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövőben is a Kárpát-medencei összefogás nevében” – mondja a Fidesz alelnöke. Nem sokkal később azonban felkapaszkodik a pulpitusra Borbély László, a neptuni szerencselovag, hogy szikrázó szemekkel vágja a magyar világ arcába: „Ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről – még akkor sem, ha kétharmados többsége van!”
Kalandozásunk itt elakad, happy end sincs. Sajnos, a Kárpátok visszafelé is elnyelnek minden, a tengerpart vagy Bukarest felől jövő hangot, így örök rejtély marad, hogy Borbély László – vagy később Verestóy – Neptunon is a nagyváradihoz hasonló karakán magatartást tanúsított-e az erdélyi magyarság érdekében.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap
2011. március 8.
Megállítani a csángóasszimilációt
A moldvai csángó magyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe továbbtanulni. Mint elmondta, a 2010–2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20-30 helyszínt szeretnének a programba bevonni, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. A magyarházak nemcsak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak – mutatott rá. Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángó magyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön.
Középfokú oktatási intézmények kellenek
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint, ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon-túli magyarságról. Az eredmények közé sorolta az Európa Tanács 2001-es témában megfogalmazott ajánlásait, hogy veszélyeztetettnek nyilvánították kultúrájukat. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerről 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek – hangsúlyozta.
Erősíteni kell az identitást
Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte: előrelépéshez e téren magukra a csángókra is szükség van, ezért identitásukat erősíteni kell. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben. Ugyanakkor úgy látta, a civil szférában még van tartalék, ezért a kezdeményezések, támogatási formák további bővítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvű misekönyvek kiadásának támogatását. Fontosnak tartotta, hogy együtt tudjanak működni az állami szférával, az erről szóló egyeztetések már megkezdődtek.
Magyar médium kell
A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kapcsolódva az előtte elhangzott felvetésekhez, megerősítette, helyzetükön nagyon sokat segítene, ha magyar nyelvű médium működhetne Csángóföldön. A moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétől és magyar nyelvű misétől, hogy soha nem kérdezték meg őket – mutatott rá, hozzátéve: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tőlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Erdély.ma
A moldvai csángó magyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe továbbtanulni. Mint elmondta, a 2010–2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20-30 helyszínt szeretnének a programba bevonni, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. A magyarházak nemcsak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak – mutatott rá. Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángó magyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön.
Középfokú oktatási intézmények kellenek
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint, ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon-túli magyarságról. Az eredmények közé sorolta az Európa Tanács 2001-es témában megfogalmazott ajánlásait, hogy veszélyeztetettnek nyilvánították kultúrájukat. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerről 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek – hangsúlyozta.
Erősíteni kell az identitást
Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte: előrelépéshez e téren magukra a csángókra is szükség van, ezért identitásukat erősíteni kell. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben. Ugyanakkor úgy látta, a civil szférában még van tartalék, ezért a kezdeményezések, támogatási formák további bővítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvű misekönyvek kiadásának támogatását. Fontosnak tartotta, hogy együtt tudjanak működni az állami szférával, az erről szóló egyeztetések már megkezdődtek.
Magyar médium kell
A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kapcsolódva az előtte elhangzott felvetésekhez, megerősítette, helyzetükön nagyon sokat segítene, ha magyar nyelvű médium működhetne Csángóföldön. A moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétől és magyar nyelvű misétől, hogy soha nem kérdezték meg őket – mutatott rá, hozzátéve: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tőlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Erdély.ma
2011. március 8.
Kiterjesztenék a csángók oktatását
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe tovább tanulni. A 2010—2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több óvodáskorú gyermekkel foglalkozni. Még legalább húsz-harminc helyszínt szeretnének bevonni a programba, és újabb magyar házakat alakítanának ki. A magyar házak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak — hangsúlyozta. Szorgalmazta továbbá, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, alakítsanak ki egy oktatási-kulturális központot, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön. Mint mondta, az anyanyelven való tanulást a törvények ugyan biztosítják, de a helyhatóságok gyakran nem tartják azt be. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint a csángókérdés egyrészt sikertörténet, másrészt nagyon sok még a megoldandó probléma. Ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról — fogalmazott. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 000-ről 45 000-re csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke szerint jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kalmár Ferenc KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére meg kell próbálni — vélekedett. Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe tovább tanulni. A 2010—2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több óvodáskorú gyermekkel foglalkozni. Még legalább húsz-harminc helyszínt szeretnének bevonni a programba, és újabb magyar házakat alakítanának ki. A magyar házak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak — hangsúlyozta. Szorgalmazta továbbá, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, alakítsanak ki egy oktatási-kulturális központot, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön. Mint mondta, az anyanyelven való tanulást a törvények ugyan biztosítják, de a helyhatóságok gyakran nem tartják azt be. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint a csángókérdés egyrészt sikertörténet, másrészt nagyon sok még a megoldandó probléma. Ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról — fogalmazott. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 000-ről 45 000-re csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke szerint jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kalmár Ferenc KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére meg kell próbálni — vélekedett. Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)