Nem húzta vissza a válság a csíkszeredai könyvkiadók forgalmát
Nem érezhető a válság hatása a könyvforgalomban – jelentette ki a Krónika kérdésére a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó igazgatója, Burus Endre. „Mi a kisebbségtörténetre »szakosodtunk« főleg, ezek a könyvek pedig ugyanolyan lassan fogynak, mint eddig” – szögezte le az igazgató, aki úgy vélekedett, bár kevés szépirodalmi mű lát napvilágot a Pro-Print kiadónál, a tavaly megjelent Ignácz Rózsa-életműsorozatot nagy érdeklődés övezi.
Az idei tervekkel kapcsolatban Burus Endre elárulta, még a népszámlálás előtt szeretnék újra kiadni azt a statisztikai évkönyvet, amit 2002-ig öt éven keresztül minden esztendőben megjelentettek. „Egyszerre szeretnénk mind az öt kötetet piacra dobni, kibővítve a 2002-es adatokkal. Kettő már készen van, és reméljük, márciusra mindegyik elkészül” – fejtette ki Burus. Emellett 2011-ben kiadnának egy Erdélyt bemutató művészalbumot és folytatnák eddigi sorozataikat is.
A Bookart Könyvkiadó 2010 decemberében jelentette meg Kovács András Ferenc Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékából című verseskötetét. Hajdú Áron Péter, a kiadó igazgatója szerint kiadási programjukat nem, azonban az eladásokat befolyásolta a válság. „Szerencsénk, hogy értékesítési piacunk nagy része Magyarországon található, ott annyira nem érződött a válság” – tette hozzá. Az áprilisban Budapesten tartandó könyvfesztiválra három fordítással készülnek, így megjelenik majd Ludwig Hohl A munkáról, a halálról című írása Hajdú Farkas-Zoltán, Mircea Cărtărescu Sárkánylexikon című írása Szőcs Géza, valamint Jack Holland Nőgyűlölet című műve Vallasek Júlia fordításában.
„Ha az élelmiszerüzletek forgalma csökkent, hogyne lenne kevesebb vásárló a könyváruházakban is” – fogalmazott a Krónika kérdésére Tőzsér József Gyula, a Pallas – Akadémia Könyvkiadó igazgatója. Tőzsér hozzátette, bár az országon belüli forgalmuk 15 százalékkal csökkent, a magyarországi exportnak köszönhetően az összforgalomra nem panaszkodhatnak. 2010-ben tízzel kevesebbet, 33 új könyvet adtak ki, különböző intézmények támogatásával. Legnépszerűbbek az útikönyvek voltak, így a Váli Éva–Váli Csongor által írt Dubaj, ahol a madár is izzad és Ferdinandy György Trópusi szerelem című könyve. Emellett keresett volt Kozma Mária Marcika-mesék című írása is. Idén 18 éves a Pallas – Akadémia Könyvkiadó és 40 éves a Beke Gyula által elnevezett Tőzsér-posta könyvpostaszolgálat, amelynek legfontosabb küldetése volt annak idején a magyar könyvek eljuttatása a szórványba és a Csángóföldre. A Pallas – Akadémia idei tervei közt szerepel egy címertani könyv kiadása Sas Péter művelődéstörténész szerkesztésében, a gyergyóalfalvi Ambrus Imre monográfiájának kiadása, valamint Pomogáts Béla a magyar irodalom történetét bemutató újabb két kötetének megjelentetése.
Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár)

Forradalmunkról, nemzetünk születéséről, bővebben, Egyed Ákos tolmácsolásában
Egyed Ákos történész, akadémikus 1998-ban és 1999-ben, két részben megjelent Erdély 1848–1849 című monográfiájának bővített, egykötetes változatát mutatták be hétfőn délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén. A könyv a megújulását élő csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó közreműködésével látott napvilágot, és ennek szellemében – amint azt főszerkesztője, Kozma Mária ismertette –, egyes régebbi sorozatokat (Műterem, Bibliotheca Transsylvanica, Élet-Jelek stb.), sikeres könyveket korszerűbb külalakban kínál a közönségnek.
A több mint hatszáz oldalas új kötetet Sipos Gábor EME-elnök méltatta, hangsúlyozva, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke Erdélyben élénkebben él a köztudatban, mint Magyarországon. Nálunk különbözik a magyar, a román és a szász történetírók szemlélete ebben a témában, de a korabeli sajtó sok értékes adattal szolgált, amelyeket a kötet szerzője az utóbbi években végzett saját kutatásaival kiegészítve használt fel a valóság felderítésére. – Saját múltunkat reálisan kell ismernünk, és ugyanez az igényünk a velünk élő más nemzetiségekkel szemben is – mondta az elnök.
Egyed Ákos szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke ma is jelen van az erdélyi utcákon, és feszültségforrás a történelmi megbékélés útjában. Számunkra tényleges rendszerváltást, a magyar nemzet születésnapját jelentette, amikor a jobbágyfelszabadítás az önálló magyar és román parasztosztályt teremtette meg, olyan életmódot, amelyet ma csak nosztalgiával emlegetünk. Az akadémikus kitért Kolozsvár 1848-ban betöltött sajátos szerepére, amikor követhető jövőkép született. A polgárság és a nép tulajdonképpen a szabadságharc idején forrt össze, amit a bécsi udvar által szított ellenforradalom csak megerősített. A véres polgárháború román részről napjainkban is elhallgatott nagyenyedi, vízaknai, alvinci magyarírtásban, és a 40 ezres román áldozat hangoztatásában számszerűsödik (utóbbi az 1850-es osztrák népszámlálás szerint 4500-ra tehető, többségük köztörvényes tettek miatti bírósági ítéletek nyomán halt meg).
– Számos kérdést kell megválaszolnia még az utókornak, ehhez történészek és politikusok párbeszéde szükséges – jelentette ki a monográfia szerzője. A könyvbemutatóhoz Szilágyi Mátyás magyar főkonzul azt fűzte hozzá, hogy a magyar–román történész-vegyesbizottságot kellene serkenteni 1848–49 bonyolult kérdéseinek tisztázására. Megígérte, hogy szorgalmazni fogja a kötet románul, valamint más nyelveken való kiadását is. Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő is annak a véleményének adott hangot, hogy a forradalmi-szabadságharcos történelmi igazságot ki kell mondani, ennek tekintetében pedig „bibliaértékű” a mostani kötet.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Társadalmi potyautasok kíméljenek!
Tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek.
Nemrég Brassóban anyaországból érkező politikusok arra buzdítottak minket, újságírókat, lelkészeket, üzletembereket, pedagógusokat, hogy valljunk színt: zöld vagy narancssárga. Azaz önként és minél hamarabb vonuljunk be a magyarországi mintára és magyarországi segédlettel lassan-lassan kialakuló szekértáborok valamelyikébe, az RMDSZ vagy az EMNT csapatába, és lehetőleg tűzvonalba.
Így könnyű lesz nekik minket beazonosítani, szeretetteljesen kihasználni vagy – ami a körvonalazódó erdélyi magyar-magyar (párt)harcban még nagyobb felhajtó erő – gyűlölni.
Az ilyen típusú mozgósításra – egyik és másik oldalon is – minden bizonnyal, sokan megmozdulnak, összeszedik szerelvényüket, és a szó székelyek által használt értelmében elindulnak. Ám a józanul gondolkodó újságírók, lelkészek, üzletemberek, pedagógusok, értelmiségiek csakis a két tűz közé szorulhatnak. Nem vonulhatnak be a szekértáborok valamelyikébe, hiszen olvasói közt vannak RMDSZ-hez közeli és EMNT pártiak, akárcsak a hívek, az üzlettársak közt.
Az RMDSZ javára szólnak az elmúlt húsz év eredményei (kivonva az elmúlt két év gazdaságélénkítést nélkülöző lakossági megszorító intézkedéseit), az EMNT-t szalonképessé teszik a választók szemében társadalomátalakító tervei. Van, akinek ígéret kell, van, akinek bizonyosság.
Egyvalami azonban biztos: ha a brassói, erdélyi magyarság a politikusok szirénhangjára öntudatlanul áttántorog valamelyik érdekvédelmi képviselet táborába, és boldogulásának legnagyobb akadályaként a másik tábort látja, az állóháború mindkét fél számára a megsemmisüléssel ér véget. A szótértésre ma nagyobb szükség van, mint valaha, hogy ez hogyan sikerülhet, ez az RMDSZ és az EMNT (no meg a FIDESZ–KDNP) dolga. Ez az általunk kiszabott feladata. A Brassói Lapok már újraindulásakor, 1895. január elsején – magyar adminisztráció idején! – megfogalmazta: „a legnagyobb súlyt a ... magyarság tömörítésére helyezzük. Mert (...) ezen a nemzet nagy testétől távol eső és néprajzilag kedvezőtlen helyzetünkben, jómódú, művelt és jól fegyelmezett nemzetiségek között, csak a rendelkezésre álló összes erőtényezők céltudatos és teljes kihasználása mellett szerezhetünk érvényt”.
Ez a másfél mondat nem csupán ma is vállalható erdélyi magyar újságírói krédó, hanem programpont is lehet a pártok ajánlatában. Csak azt az erdélyi magyar politikai alakulatot lehet nyugodt szívvel támogatni, amely ezt az elvet vallja és nem a gyűlöletet terjeszti.
Pszichológusok állítják, hogy az egészséges emberi közösségben szeretet van, legyen az a közösség család, gyülekezet vagy akár egy ország. Ahol csak gyűlölet van, ott beteggé válik a közösség, amely már nem ismeri többé az együtt örömét.
A kis közösségeket (kisebbségi csoportokat) a személyes kapcsolatok jellemzik, az együttműködésnek az alapja az, hogy ha te segítesz nekem, én is segítek neked. A közösség tagjai számítanak a csoport támogatására, és nem akarják annak tagjait eltávolítani a közös erőfeszítéstől. A nagy közösségekben már nincs meg ez a személyes kapcsolat a tagok között, és megjelennek a potyautasoknak nevezett haszontalanok, akik anélkül élvezik a közösségből származó előnyöket, hogy kivennék részüket az erőfeszítésekből.
Az egészséges emberi közösségek igyekeznek a potyautasokat eltávolítani a döntéshozataltól, ha odakerültek, nehogy viselkedésükkel szétzilálják a csoporton belüli emberi kapcsolatokat. Az életképes csoportok tagjai közösen vállalják a potyázók megbüntetésének költségeit, ami így nem haladja meg az együttműködésből származó előnyöket.
Bátorítani ezért nem azokat kell, akik a színlelt színvallásra kényszerítenének, hanem akik a párbeszédre, együttműködésre sarkallnak. Ezért maradok én a szekértáborok közötti porondon, akkor is, ha tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek. Ha sokan maradunk, akik a táborok átjárhatóságát kérjük, talán túlélünk még Erdélyben mi, magyarok további húsz-huszonöt évet.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Székely Mikó-ügy: a parlamentben szólalt fel Márton Árpád
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium körül kialakult ügy kapcsán a jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának máig megoldatlan kérdésére reflektált napirend előtti felszólalásában Márton Árpád képviselő. Emlékeztetett: a '90-es évek elején az akkori főállamügyész megsemmisítési keresetet nyújtott be a visszaszolgáltatási döntések ellen, az egykori tulajdonosok így az európai bíróságokhoz fordultak, és valamennyi pert megnyertek. Az azóta elfogadott törvények ellenére a visszaszolgáltatási folyamat vagy igazságügyi, vagy adminisztratív vagy politikai úton fékezve van – hívta fel a figyelmet a honatya. Most, amikor leginkább szükséges volna a tulajdonok visszaszolgáltatási folyamatának felgyorsítására, egy évekkel ezelőtti feljelentés kapcsán a román korrupcióellenes hatóság vádat emel a Kollégium visszaszolgáltatását lehetővé tevő bizottság tagjai ellen, akik semmi mást nem tettek, mint alkalmazták a törvény előírásait. Márton figyelmeztetett: lényegében nem történik más, mint egy újabb lépés az egyház tulajdonában lévő ingatlanok újraállamosítása felé. Bár a politikumnak semmilyen módon nem szabad beavatkoznia a büntetőjogi eljárás procedúrájába, valamennyi alkotmányos eszközt fel kell használnia az igazságügy működésének helyreállítása érdekében. Úgy vélem, időszerű volna olyan törvényjavaslatok elfogadása, amelyek lehetőséget adnak az államnak arra, hogy azon magisztrátusokat felelősségre vonja, akiknek döntései miatt Romániára büntetést róttak ki. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Rendőrségen magyarul (Biztosítják az anyanyelv használatát)
Nyitottnak bizonyult Ioan Aron megyei rendőrparancsnok a magyar nyelvhasználati jog érvényesítése ügyében, ígérte, rövid időn belül intézkedik, hogy magyar rendőrök is jelen legyenek ott, ahol a lakossággal kell kapcsolatot tartani — tájékoztatott Kulcsár-Terza József, a háromszéki MPP elnöke, aki február 4-én tárgyalt a Kovászna megyei rendőrség vezetőjével.
Egy évvel ezelőtt Corneliu Câmpeanuval, az akkori rendőrparancsnokkal tárgyalt, de korántsem találkozott olyan nyitottsággal, mint most, Ioan Aron ugyanis kifejtette, természetesnek és jogosnak találja a polgári párt elnökének felvetését. Ígérte, még a héten intézkedik, hogy főként falvakon többet ne fordulhasson elő, hogy a románul nem tudó nénivel, bácsival számára ismeretlen, a rendőr által megfogalmazott nyilatkozatot írassanak alá, illetve bejelentésnél, kihallgatásnál az általuk nem eléggé tudott román nyelven kényszerüljenek megértetni magukat. Ha a rendőrségnek nincs magyar munkatársa, nem tud gondoskodni tolmácsról, akkor kénytelen lesz halasztani a nyilatkozat felvételét — Kulcsár-Terza szerint ezzel egyetértett a rendőrparancsnok is. A sepsiszentgyörgyi járőröző csapatokban kötelezően helyet kap magyarul is tudó rendőr, és a parancsnokságon sem lesz olyan iroda, amelyben legalább egy munkatárs nem tudna a megye többségi lakosságának anyanyelvén — ígérte a rendőrség megyei vezetője. Szerinte ma már van elegendő magyar, magyarul tudó rendőr, ez nem lesz akadály. Az MPP elnöke hangsúlyozta, kellemesen meglepődött a nemrég kinevezett parancsnok nyitottságán, bízik benne, állja szavát, és intézkedik. Fontolgatja, a csendőrség vezetőjét is felkeresi, tőle is kéri, gondoskodjék arról, hogy a lakossággal kapcsolatba kerülő csendőrök értsék és képesek legyenek megértetni magukat a megye magyar lakóival is.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiakövetelés levélben (Háromszék is csatlakozik)
A sepsiszentgyörgyi MPP csatlakozik a Gyergyószéki Székely Tanács kezdeményezéséhez, és lehetőséget teremt, hogy a háromszékiek is aláírják a Traian Băsescu államelnöknek címzett, magyar nyelvű, autonómiát követelő levelet.
Kulcsár-Terza József, a megyei MPP elnöke elmondta, székházukban bárki megkaphatja és elláthatja kézjegyével a dokumentumot, a levél postázásáról ők gondoskodnak. Árus Zsolt gyergyói politikus kezdeményezésének lényege, hogy minél több levélben jelezze a székelység az államelnöknek: igényt tart Székelyföld területi autonómiájára, követeli ennek mielőbbi életbeültetését, ha pedig nem fogadja el az ország jelentős számú állampolgárának akaratát, mondjon le. A gyergyóiak egy levélváltozatot megfogalmaztak, lehet ehhez csatlakozni, de lehet külön levelet is írni — nyilatkozták a kezdeményezők. Az MPP-iroda naponta 10—12 óráig tart nyitva, illetve kedd délután a fogadóórák idején is felkereshető. Ha igény lesz rá, hosszabbítják a programot.
Kulcsár-Terza József azt is leszögezte, az MPP háromszéki vezetői az elsők között küldik el a levelet Traian Băsescunak.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy

Sikeresek az alternatív színtársulatok
Két alternatív társulat is sikeresen működik Sepsiszentgyörgyön a helyi önkormányzat által finanszírozott Tamási Áron Színházon kívül. A Krónika arra volt kíváncsi, hogyan tud megélni a most jubiláló Osonó és az M Studió a „hagyományos” társulat mellett a városban.
Hármas évfordulót ünnepelt a napokban a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely: február első hetére esett ugyanis az alternatív társulat 18. és a Részletek a bolyongás meséiből című előadás 4. születésnapja, ugyanakkor a csapat éppen egy éve Kelet-Európát képviselte Thaiföldön, a Pathumtani Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Ebből az alkalomból kedden este a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében levetítették a Thaiföldön Osonó című dokumentumfilmet, amelyet a háromhetes turné során Erdély András készített. Az Osonó Diákszínház 1993-ban alakult, majd később ebből nőtt ki az Osonó Színházműhely, amelyben a Plugor Sándor Művészeti Gimnázium, a Művészeti Népiskola színészosztályának és a Mikes Kelemen Főgimnázium Diákszínházának tanulói lépnek fel. A társulat vezetője, Fazakas Misi színész-rendező, a Plugor Sándor Gimnázium drámatagozatának tanára elmondta, az elmúlt 18 év alatt a műhelyben 140 diák tevékenykedett. Összesen 13 bemutatót vittek színre, amelyekre 17 hazai és nemzetközi díjat kaptak. A diákokból verbuvált csapat vezetői sokat pályáznak, a sepsiszentgyörgyi, a Kovászna megyei önkormányzatoktól is nyertek támogatást, ugyanakkor magáncégek, szülők is segítik őket, továbbá intenzíven kampányolnak, hogy minél többen nekik utalják adójuk 2 százalékát. A thaiföldi turné költségeire is az önkormányzatok kulturális alapjaiból hívtak le pénzt, és mecénások támogatták őket. „A színház csak ürügy” motívumra alapozva az egyik elhagyott sepsiszentgyörgyi kazánházban szeretnének ifjúsági kulturális központot létrehozni, az épületet a sepsiszentgyörgyi tanácstól szeretnék megkapni. Az átalakítást később szintén pályázati forrásokból finanszíroznák. Az Osonó márciusban kéthetes magyarországi turnén vesz részt, majd áprilisban bemutatják új előadásukat.
Az M Studio 2005-ben, a Háromszék Táncegyüttes műhelyeként jött létre, s máig a mozgás- és táncszínház területén alkot. Ekkor még a Kovászna Megyei Tanács finanszírozta. Tavaly azonban a megszorító intézkedések következtében az alternatív társulatot a teljes felszámolás veszélye fenyegette, azért pedig, hogy ezt elkerüljék, átvette a Tamási Áron Színház, és így a sepsiszentgyörgyi önkormányzat fennhatósága alá került. Hogy ezzel a váltással mennyiből gazdálkodhatnak, még nem lehet tudni, ugyanis a tavalyi csonka év volt, az idei költségvetést pedig még nem fogadta el a közgyűlés. Az önkormányzat januárban hosszabbította meg Bocsárdi László színházigazgató szerződését, az elvárások között megfogalmazták, hogy a teátrumhoz tartozó M Studio is köteles évadonként három új előadást színpadra állítani.
A társulat ugyanakkor a büdzsé elfogadásáig sem ül tétlenül: mivel anyagi fedezet hiányában nem tudtak vendégrendezőket szerződtetni, Uray Péter társulatvezető kitalálta a Rendezd magad! projektet, amelynek keretében a társulat színészei rendezőként mutatkoznak be. A sorozat első rendezését Szekrényes László vállalta, február elején a Csehov Medve című darabja alapján készült, MDV nevet kapott huszonöt perces előadást vitte színre, ötvözve a klasszikus és a mozgásszínházi elemeket. Az M Studio egyébként új műfajt teremtett Erdélyben és Romániában, az ország egyetlen hivatásos mozgásszínházi társulataként is elfogadtatták magukat a közönséggel. Nem a gyors siker, hanem a színházépítés volt a fontos, öt év alatt 15 bemutatót tartottak. Az ötödik évben, tavaly a népszerűség terén jelentős előrelépést könyveltek el: 13 hazai és külföldi fesztiválra kaptak meghívást.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Helységnévtáblák kizárólag románul
Szatmár megye - Szatmárnémeti és Piskolt között, a 19–es jelzésű országút összes településéről szerda reggelre váratlanul eltűntek a magyar és német nyelvű helységnévtáblák.
A régi táblák helyett új, de kizárólag román nyelvű táblák kerültek. Az érintett településeken élő kisebbségek vezetői a táblák kicserélése miatt felháborodásuknak adtak hangot. Szamosdob község RMDSZ–es tisztségviselői szerdán délelőtt szerkesztőségünktől értesültek arról, hogy az eddigi kétnyelvű — román és magyar — helységnévtábla helyett egy új, kizárólag román nyelvű tábla került. Tasi Kálmán, RMDSZ–es helyi tanácsos, Bartha József RMDSZ–es alpolgármester, Kóka Gáspár, az RMDSZ szamosdobi szervezetének elnöke, valamint Kóka Tibor, a Szamosdobi Református Egyházközség főgondnoka (fotónkon balról–jobbra haladva) megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a kétnyelvű helységnévtábla helyett szerda reggeltől óta már csak ennyi olvasható a településük határában: Doba.
A szerdai nap folyamán számos telefonos bejelentés is érkezett szerkesztőségünkhöz, miszerint a 19–es jelzésű országút Szatmárnémeti és Piskolt közötti szakaszán a települések önkormányzatainak tudta és beleegyezése nélkül cserélték le a többnyelvű helységnévtáblákat.
Törvényszegés történt
Megkeresésünkre Erdei D. István, RMDSZ–es parlamenti képviselő kérdésünkre elmondta, hogy a táblákat kicserélők törvényszegést követtek el. „A 2001/215–ös számú törvényrendelet egyértelműen kimondja, hogy mindazokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, jogosan kérhetik, hogy az állam hivatalos nyelvén kívül a kisebbség anyanyelvén is szerepeljen a település neve a helységnévtáblákon” — fejtette kia képviselő, majd hozzáfűzte, hogyha pár napon belül nem lesznek újra kitéve a többnyelvű helységnévtáblák, a jövő hét folyamán a Képviselőházban, napirend előtti felszólalásában felveti az Erdontól megtudott problémát, s ha kell, egy politikai nyilatkozatot is közhírré tesz, amelyben követelni fogja a jogsértés mihamarabbi orvoslását. „Ha ez sem lesz elég, levél formájában egy interpellációt is benyújtok majd az illetékes szaktárcához — figyelmeztetett Erdei.
Egymásra mutogatnak
Szerda délután a törvényszegésért felelős cégek és intézmények után kutakodva, regénybe illő nyomozást folytattunk le. Mint megtudtuk, a kizárólag román nyelvű helységnévtáblákat a Suceava megyei Loial Impex cég munkásai helyezték el. Az említett vállalat központi telefonszámát nyomban fel is tárcsáztuk, hogy megkérdezzük, ki adott számukra engedélyt a táblák elhelyezésére. A cég titkárnője csupán annyit tudott mondani, hogy Sorin Iacob cégtulajdonos jelenleg Lengyelországban tartózkodik, a fia, Cristian Iacob pedig, aki a helységnévtáblák elhelyezésének törvényes lebonyolításáért felel, mobiltelefonján szerdán egész nap elérhetetlen volt. Mint később kiderült, a suceavai céget a Strabag cégcsoport bízta meg a táblák elhelyezésével. „Kun Nechita Adrian, a Strabag vezérigazgatója elismerte a tévedést és ígéretet tett arra, hogy pár napon belül, minden településen, ahol a polgármesterek ezt kérik, a Strabag saját költségén elkészítteti a többnyelvű helységnévtáblákat” — nyilatkozta portálunk kérdésére az Országos Útügyi Hivatal Szatmár megyei kirendeltségének vezetője, Ardelean Petru mérnök. „A települések vezetői ez iránti kérésüket február 10–e, csütörtök reggeltől kezdődően a 0261–714–710–es telefonszámon jelezhetik” — tette hozzá Ardelean Petru.
Erdon.ro

Cs. Gyímesi Éva 168 órája
„A való világtól enyhén szólva elszakadt liberális gondolkodónk, Cs. Gyímesi Éva nemrégiben az eszmék szabad áramlásáról elhíresült 168 óra című sajtóorgánumnak nyilatkozott egy jó nagyot. Aki nem előfizetője a 168 órának, annak ajánlom, nézzen utána a világhálón a Magyarországon visszafordult az idő című cikknek, és borzongjon a szerző Sándor Zsuzsannával és Cs.Gy.É.-vel együtt az Orbán Viktor által jogállamiságától megfosztott, a Rákosi-korszakot idéző Magyarországon. Akinek ennyi sem elég, olvassa el a cikkhez fűzött kommentárokat. Cs.Gy.É.-nak szemlátomást megártott valami az elmúlt évtizedekben, és emiatt fájdalmai vannak. Lelkiek. Persze az interjú készítőjének is nagy szerepe volt abban, hogy az alákérdezések során olyan válaszokat kapott a derék erdélyi filosztól, mint például a trianoni tézis: „A versailles-i béketárgyalásokon nem is ülhetett asztalhoz a magyar küldöttség: a tragédiához vezető döntéseket nélkülünk hozták meg. Magyarország mai kormánya így nem illetékes abban, hogy »kárpótoljon« minket Trianonért. Ennyi évtized elteltével ráadásul végképp értelmezhetetlen a nemzetegységesítés. A Fidesz ezzel a szimbolikus gesztusával valójában hegemóniára törekszik Erdélyben is. Létrehozták – a PR-szöveg szerint – »a honosítási eljárásokat menedzselő, megkönnyítő« Demokrácia Központokat. A megszervezésükbe nálunk nagy pénzbefektetéssel kizárólag Tőkés László leendő pártjának magját, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vonták be. Markó Béla ugyan nyilatkozatban is felajánlotta az RMDSZ irodáit, infrastruktúráját, ám azok ingyen sem kellettek a magyar kormánynak. A Fidesz támogatási stratégiája diszkriminál: ideológiailag válogat a támogatandó erdélyi szervezetek, napilapok és folyóiratok között.”
Ez a - magát európéer gondolkodónak vélt Cs. Gy. É. – véleménye a világról, a magyarságról. Jeles egyetemi oktatónk nem amiatt búslakodik, hogy a Markó Béla által kézivezérelt erdélyi magyar politika általa is támogatott szellemi irányvonala miatt mindmáig nem állították vissza a Bolyai Egyetemet. Ha gonosz lennék, azt mondanám, a Petőfi-Schillert sem sikerült összehozni.
Cs. Gy. É. rettegése már a setét jövőre vetül: „A polgári erkölcs – szerintem – most azt diktálja: csak azok vegyék igénybe a magyar állampolgárságot, akik dolgozni is hajlandók ezért az országért, tevékenyen részt venni gondjaiban. Ha valóban ott akarnak élni, hajlandók legyenek ezért adót fizetni. Ám, ha egy lakcímkártya is elég lesz a szavazáshoz, fennáll a veszélye annak: 2014-ben a határon túli magyarokkal lehet majd ’fülkeforradalmat’ csinálni. Erre próbálnak felhasználni minket.” Minekutána kellőképpen kiveséztük a tanárnő félelmeit Magyarország polgári kormányzatának általa polgárellenesnek minősített szándékairól és tetteiről, térjünk át saját fájdalmainkra.
„A Fidesz támogatási stratégiája diszkriminál: ideológiailag válogat a támogatandó erdélyi szervezetek, napilapok és folyóiratok és között. Például azt hallani: visszautasították a Szabadság regionális napilap finanszírozási pályázatait. Ezt az újságot még a romániai ’forradalom’ idején alapítottuk: azóta is alapelve a kiegyensúlyozott tájékoztatás. De a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat finanszírozását is részben megszüntette a Fidesz. A nagy múltú Korunk is kénytelen szűkebb büdzséből gazdálkodni, miközben a jobbikos Erdélyi Naplónak feljött a csillaga.”
Nos, ez a megállapítása, kedves tanárnő, végképp kiverte a biztosítékot. Nem akarok belemenni abba, hogy a Szabadság hány millió támogatást kapott szocialista kormánykapcsolatai révén, vagy abba, hogy a Látó és a Korunk ugyanebből a forrásokból milyen összegekhez jutott. Egyszer ezeket is meg kell írni, hadd lássa a romániai magyar újságolvasó, hogy bizony az elmúlt években a hatalmat bitorló kormányok nem bántak szűkkeblűen baráti sajtójukkal. Azt már meg sem kérdezem a tanárnőtől, miért nem hullatott krokodilkönnyeket a sajtószabadság oltárán, amikor a nyolc év szocialista kormányzás alatt az Erdélyi Naplót egyetlen forintnyi támogatásra sem méltatták? Vagy miért nem tűnt fel neki, hogy az RMDSZ az elmúlt években hasonló elbírálásban részesítette az erdélyi magyar nemzeti elkötelezettségű lapokat? Az már durva és etikátlan, teljességgel ízléstelen, hogy csuklóból lejobbikosozza az Erdélyi Naplót. Innen már csak egy lépés a fasisztázás, és az nagyon fájna nekik. Nem nekünk, hanem Cs. Gy. É.-nak és a 168 Órának, ha a nyakukba akasztanánk egy szolíd polgári pert, becsületsértésért.
Jakab Lőrinc. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megbékélési modellek
„Az MPP elnökének vannak erősségei és vannak gyenge pontjai. A kommunikációval ellentétben a stratégia-alkotás, a pártépítés, és -szervezés, a helyes erőfelmérés nem tartoznak az erősségei közé. Most a jelek szerint a kommunikációja is gyengül. Egyik oldalról nekimegy Kelemen Hunornak és eléggé el nem ítélhető módon a jelölt szüleit támadja, ráadásul úgy, hogy állításaira hitelesnek tűnő forrásból igen hamar cáfolat érkezik. A másik oldalról ismét előveszi azt a retorikai fordulatot, mely első megfogalmazásakor sem volt hiteles, tételesen, hogy Tőkés László elkésett a pártalapítással, mert már 1990-ben kellett volna pártot alapítania. Első hangzásra tetszetős szöveg, de kétlem, hogy a címzettek „beveszik”. A politikailag aktív rétegek nagy része még emlékszik a húsz évvel ezelőtti eseményekre, a korhangulatra, s ily módon fel tudja mérni az abszurditását ennek a kijelentésnek, mely annyira valóságidegen, mintha megfogalmazója nem élte volna meg azokat az időket…”
1990-ben az egész erdélyi magyarság a közös cselekvés, a szervezeti egység, az összefogás lázában égett. Ebből a lázból még tartott 1993-ban is, amikor az egyébként paradigmatikus autonomista döntéseket meghozó brassói kongresszus nem Tokay Györgyöt ítélte el, akinek hét évig tartó szégyenletes pártújságírói múltját Szőcs Géza egy pamfletben tette közzé, hanem a tiszta múltú, a Ceauşescu-rendszerrel nyíltan szembeforduló költőt. S nemcsak azért, mert a küldöttek egy része kontraszelektált volt és nagy vajtömeggel a fején magát védte azzal, hogy Tokayt védte. Hanem azért, mert még három esztendő múltán is majd’ mindenki hitt az egységben. Hatalmas árulásoknak, Neptun-ügynek, Nagy Benedek-ügynek, puccsszerű kormányzati szerepvállalásnak, ultimátum-visszavonásos játéknak, a kudarcot sikernek beállító hazug propaganda állandóvá válásának kellett megtörténni ahhoz, hogy felébredjen a politikai elit s a választóközönség számottevő része s felismerje: az egység tévút ott, ahol az egységes szervezetet idegen érdekek mozgatottjai vezetik.
Meg merem kockáztatni a kijelentést: 1990 elején a magyar egység lelkesült napjaiban még a magyarság akkori legnépszerűbb vezetője, Tőkés László is belebukhatott volna a saját pártalakításba. Arról nem is szólva, hogy felelőtlenség lett volna mindaddig külön úton elindulni, amíg a korrekt elvi alapokon építkező, s a magyarság legjobb erőit akkor még összefogó RMDSZ jobb útra térítésére esély mutatkozik. Mert az alapvető cél nem az, hogy lenyomjuk a másikat, hogy a „baloldalra” megsemmisítő vereséget mérjünk.
A fő cél az lenne, hogy az erdélyi magyarság megmaradhasson és gyarapodhasson szülőföldjén, alkotmányjogilag garantált létkeretek között. A cél, ha úgy tetszik, a román államtól való minél nagyobb fokú függetlenség kivívása és a legnagyobb fokú magyar közösségi szuverenitás elérése. Nem a „baloldal” a belső ellenfél, hanem a komprádorság, a karrierizmus, a saját klikkérdek kedvéért a nemzetérdeket sutba vágó nemzetsemlegesség, rosszabb esetben nemzetellenesség. Ez a mentalitás Magyarországon – ellentétben a világ számos pontjával, a kurdoktól Dél-Amerikáig – a baloldalon vált meghatározóvá. Nem az a baj a magyar „baloldallal”, hogy fontosabbnak látja az állam szerepvállalását a szociális szférában, mint a szabad piacot. Annál is inkább, hogy ez éppenséggel nincs is így: a magyar „jobboldal” gazdasági szempontból sokkal baloldalibb a magát balosnak hazudó nemzetellenes, MSZP-SZDSZ-es politikai konglomerátumnál. A probléma az, hogy az RMDSZ-t fokozatosan átvette a román nemzetstratégiai érdekeket politikai alamizsnáért kiszolgáló kisebbség, s ezt a perverz játékot álságos politikai kommunikáció útján nemzet és magyarság-védelemnek tudja eladni még mindig elég embernek ahhoz, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon az MPP által támogatott független jelöltek elvérezzenek az RMDSZ jelöltjeivel szemben.
A cél tehát ma is az, hogy az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete egységes legyen az autonómia képviseletében, hogy minél szélesebb cselekvési egységfrontot lehessen kialakítani autonomista alapon. De ezt nem azzal lehet elérni, ha azt hirdetjük fennen, hogy Tőkés Lászlónak az „MPP-re fáj a foga”, hogy a bulvársajtót idéző módon mások magánéletében vájkálunk, hogy suttogó propaganda útján próbáljuk vélt ellenfeleinket besározni, míg színleg a jobboldali összefogást hirdetjük.
Szász Jenő zátonyra futtatta az MPP hajóját alapszabályzat- és törvénysértéseivel, az RMDSZ vezetőit is megszégyenítő belső pártdiktatúra bevezetésével, az elvhűek kizárásával s ezzel lényegében lépéskényszerbe hozta az elvszerűséghez, törvényességhez, demokratikus alapelvekhez ragaszkodó autonomista politikusokat.
Most pedig úgymond fátylat borítana a múltra, mert a politika „nem a személyes bosszú terepe”. Hasonlít ez kissé ahhoz a román-magyar megbékélési modellhez, amit Iliescuék hirdettek a kilencvenes évek közepén hasonló „őszinteséggel”, a múlt lezárásának szükségességét hangoztatva. Akként is kell kezelni.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nemcsak lélekben
Úgy látszik, a magyar kormány nemcsak a szavak, hanem a tettek kormánya is. Amit megígért, eddig be is teljesítette. Legalábbis velünk, határon túliakkal kapcsolatban. Amit néhány éve még képtelenségnek és lehetetlenségnek gondoltunk, mára már valóság lett. Január elsejétől életbe lépett a könnyített honosítással megszerezhető magyar állampolgárság. És a jelek szerint itt nem állnak-nem állunk meg. Minden jel arra mutat, hogy valószínűleg valamilyen formában szavazati joghoz is jutunk. Persze ez sokak szemében már nemcsak szálka, hanem egyenesen gerenda. És ráadásul rendkívül szúrós.
Egyesek itt Közép-Kelet-Európában, de Nyugaton is ferde szemmel nézik a magyar jobboldali politikusok ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Elfeledkezve arról, hogy kontinensünkön több országban is szavazhatnak azok, akik nem az adott ország területén születtek és élnek, de állampolgárságuk van. Például több millió külföldi olasz szavazott néhány éve a csizmaországi választások alkalmával, s szavazataikkal igencsak befolyásolták az eredményt is. De ugyanígy említhetnénk a horvátokat és másokat is. Ha ez nem tetszik, ám legyen az ő bajuk. Csakhogy mifelénk, ahogy lenni szokás, ezt az ötletet sem karolják fel egységesen. Nem is kell – tennék hozzá gyorsan egyesek –, hiszen demokrácia van. A balliberális oldal „természetesen” ezt is ellenzi. Hiszen félnek. Attól, hogy a szavazati jog megadásával rájuk kevesebben szavaznának. És tegyük hozzá – jogosan. Mármint, hogy jogosan félnek.
De nem azért, amiért esetleg ők gondolják. Nem elsősorban azért, mert a jobboldali kormányok többet támogattak minket. Nem azért, mert az Orbán-kormány adta meg a lehetőséget az állampolgárság kérvényezésére, nem elsősorban azért, mert a jobboldal próbált több pénzt juttatni határon túli egyházaknak, civil szervezeteknek, Sapientiának. Hanem inkább azért a hozzáállásért, amit a horngyulák, demszkygáborok, kovácslászlók, eörsimátyások és gyurcsányferencek tanúsítottak irányunkban az elmúlt húsz évben. Azért, amiért a balliberális kormány folyamatosan nyűgnek tekintett minket, s ezt néha ki is fejezte. Amiért nem tartottak magyaroknak, amiért sokszor ellenünk kampányoltak, amiért december 5-e előtt, de után is megtagadtak.
Most megint tiltakoznak, elégedetlenkednek és méltatlankodnak. Merthogy a szavazati jog megadása visszásságokat okozhat. S valljuk be, valóban furcsa lenne, ha például anyaországi helyhatósági választásokon is szavazhatnánk, hiszen több száz km távolságból nem tudhatjuk, hogy egy adott településnek ki lenne a megfelelőbb vezetője. De hát ezért vannak szakbizottságok, hogy a lehető legjobb megoldást válasszák. Nem egyik vagy másik fél számára előnyöset, hanem a méltányosat és igazságosat. Részünkről pedig elvárható volna, ha addig nyújtózkodnánk, ameddig a takarónk ér. Vagyis ne kérjünk többet, mint amennyit lehet. Ne kezdjünk el úgy viselkedni, mintha ezentúl nekünk is minden járna, ami a magyarországi lakosoknak (egészségügyi szolgáltatások, különböző más jellegű juttatások stb). Inkább örvendjünk annak, hogy oly sok évtized után, bár a határok még mindig elválasztanak minket, immár nemcsak lélekben lehetünk magyarok, hanem majd papíron, hivatalosan is.
Somogyi Botond. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Segédanyag egy hiánypótló tantárgyhoz
Nagyvárad – Néhány váradi magyar osztályban már bevezették, és további Bihar megyei oktatási intézményekre is kiterjesztenék a helytörténet oktatását, mint opcionális tantárgyat. Elkészült az első segédanyag a tantárgyhoz.
Nagyváradi pedagógusok és a Bihar megyei RMDSZ vezetőségének összefogásával készülhetett el az a munkafüzet, mely a helytörténeti tantárgy oktatásában kíván segédkezet nyújtani az óvodai és általános iskolai oktatóknak. Az első könyvecske Faragó Emese és Kecse Gabriella tollából született és az 5-8 éveseket célozza meg, tudhattuk meg egy tegnapi sajtótájékoztatón, melyen mindazok részt vettek, akik hozzájárultak a kezdeményezés megvalósulásához. Biró Rozália alpolgármester beszélt a könyv, illetve a tantárgy fontosságáról és céljáról. Már az óvodások vagy kisiskolások esetében fontos, hogy azt a helyet ahol élnek otthonuknak tekintsék, ahova erős gyökerek fűzzék. Ennek jegyében Szabó Ödön ötlete alapján indult el az a pedagógusokkal való eszmecsere, melynek végeredménye lett Az én városom Nagyvárad elnevezésű helytörténeti segédanyag. Úgy kellett becsomagolni a tananyagot, hogy a gyerekek szeressék lapozgatni a könyvet és szívesen tanuljanak belőle.
Készül a második
Kecse Gabriella a munkafüzet egyik összeállítója a sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a Megyei Tanács, illetve a Bihar megyei RMDSZ támogatásával számos helytörténeti monográfia látott már napvilágot jeles helytörténészek közreműködésével. Ezek, bár magas szakmai színvonalat képviselnek, nem szólítják meg a gyerekeket. A legkisebb kor, a gondtalanság ideje amikor is minden élmény belevésődik az emlékezetbe, így ezt a kort ki kell használni a gyerekek nevelésében. Manapság, amikor a pénz világában élünk a szülőknek nincs idejük a gyerekek nevelésére, így nagy felelősséget hárítanak az iskolákra. Mindeddig nem volt tanterv a helytörténet tanításához, ez a munkafüzet pótolja ezt a hiányt. A könyvből a tanárok új ötleteket meríthetnek, illetve tovább is fejleszthetik a benne foglaltakat. Kecse Gabriella azt is elmondta, hogy további két kötetet terveznek megjelentetni megszólítva ezzel a nagyobb korcsoportot is. Faragó Emese, aki többek között a rajzokat is készítette a játékosság fontosságára hívta fel a figyelmet, amit a könyv összeállításakor is figyelembe vettek. A pedagógusoknak ki kell lépjenek az iskola falai közül, ahol többnyire lexikális tudást adhatnak át a gyerekeknek. A városban való sétára, az épületek, szobrok megismerésére buzdít a könyv, majd visszatérve az iskolába alkalmat teremt arra, hogy a gyerekek elgondolkozzanak azon, amit láttak. Élményeikről illusztrációkat készíthetnek, rajzolhatnak, illetve levonókat ragaszthatnak a könyvbe, magyarázta Faragó Emese. Tunyogi Katalin a munkafüzet felelős szerkesztője volt. Tőle megtudhattuk, hogy a kiadvány a Tanoda Egyesület megbízásából, a Bihar Megyei Tanács pénzügyi támogatásával készült el. A szerkesztés során az átláthatóság volt az elsődleges szempont. A gyerekek kiigazodását különböző piktogramok, segítik. Arra is odafigyeltek, hogy az óvodások is használni tudják a könyvet, annak ellenére, hogy még nem tudnak olvasni. Farkas Tünde szaktanfelügyelő arról szólt, hogy jó volna, ha minél több iskolában már ettől az évtől bekerülhetne a helytörténet a választható tantárgyak közé. Szerinte óriási nevelő hatása van és erősíti a a szülőföldön való megmaradást is.
„A legszebb tantárgy”
Több osztályban is felmérték a munkafüzet gyerekek általi fogadtatását. Az egyik ilyen osztály Péter Emília osztálya volt. A tanítónő három kisdiákja kíséretében érkezett a sajtótájékoztatóra, akik elhozták az osztálytársak üzenetét is, miszerint „a helytörténet a legszebb tantárgy, amit tanulnak”. A gyerekek elmondták, hogy nagyon élvezték az érdekes foglalkozásokat és játékokat. Péter Emília ezt azzal egészítette ki, hogy tanítványai még a vakációban is a könyvet lapozgatták, szüleiket is bevonva a tanulásban. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke végül elmondta, hogy az érdekvédelmi szervezet célja a tudományosság népszerűsítése. Nem hiába adtak ki az utóbbi években összesen 200 helyi és megyei vonatkozású monográfiát, vagy dolgozták ki a Szacsvay Akadémiát. A munkakönyv is ezt a célt szolgálja, ne landoljon tehát a fiókokban. A tervek között szerepel a nagyobb Bihar megyei településekről is elkészíteni a hasonló munkafüzeteket, hogy az ottani diákok is tanulhassanak helytörténetet. Remélik, hogy a pedagógusok, illetve a szülők felkarolják ezt a kezdeményezést.
Mészáros Tímea. erdon.ro

„Roma” marad a romák neve
Elvetette tegnap a felsőház plénuma Silviu Prigoană demokrata-liberális szenátor törvényjavaslatát, amely azt írta volna elő, hogy a roma kisebbség tagjait a hivatalos dokumentumokban a jövőben cigányként említsék. A kormánypárti javaslatot 51 szenátor utasította el, 27-en pedig támogatták.
Elvetette tegnap a felsőház plénuma Silviu Prigoană demokrata-liberális szenátor törvényjavaslatát, amely azt írta volna elő, hogy a roma kisebbség tagjait a hivatalos dokumentumokban a jövőben cigányként említsék. A kormánypárti javaslatot 51 szenátor utasította el, 27-en pedig támogatták.
Egy héttel ezelőtt a szenátus emberjogi bizottsága támogatta az indítványt. Prigoană azért javasolja a névváltoztatást, mert szerinte Románia számára hátrányos, hogy külföldön a romákat sokszor összetévesztik a román néppel. Szerinte megtévesztő a roma és a román megnevezés közötti hasonlatosság, ezért szorgalmazza a cigány szó használatát.
Javaslatát a Román Tudományos Akadémia is támogatta, amely megvizsgálta, hogy az Európai Unió számos országában is a cigány kifejezést használják. A módosító indítvánnyal nem értettek egyet a roma jogvédő szervezetek. Az indítványt ellenzi egyebek között a román külügyminisztérium és a kulturális minisztérium, valamint az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) is. Új Magyar Szó (Bukarest)

Professzorok tiltólistán
Kényszernyugdíjba küldi a 65 éven felüli oktatókat a tegnap életbe lépett tanügyi törvény
Kényszernyugdíjba küldi a hazai felsőoktatásban részt vevő oktatók zömét a tegnap életbe lépett új tanügyi törvény: a 65 év fölötti professzorok már csak óraadókként vehetnek részt az egyetemi életben. A szigorítás az utánpótlást is veszélyezteti, a doktori iskolák zöme vezető nélkül maradhat.
Lefejezi az oktatási törvény a hazai felsőoktatást: a tegnap érvénybe lépett jogszabály nyugdíjba küldi a 65 évnél idősebb oktatókat. A rendelkezés 1500 személyt érint:, akik óraadókként még foglalkoztathatók, de teljes állást már nem tölthetnek be. A legérzékenyebben a doktori iskolákat érinti a reform, a nyugdíjköteles professzorok ugyanis a továbbiakban csak társult tanárként vehetnek részt a tudományos képzésben, a fiatalabb tanerőkkel együttműködve.
22-es csapdája, felsőfokon
Ha viszont nem sikerül helyettesíteni a leköszönőket, az utánpótlás sincs biztosítva: a doktori képzést vezetők nyolcvan százaléka távozni kényszerül. „Tény, hogy szigorú feltételei vannak a jogszabálynak, de az is biztos, hogy az idős tanárok tudásáról és tapasztalatáról nem szabad lemondani.
Egyelőre haladékot ígért az oktatási minisztérium a tanév végéig, utána meglátjuk, mi lesz” – nyilatkozta megkeresésünkre Veres Valér szociológus, az RMDSZ felsőoktatásért felelős szakértője, aki arra figyelmeztetett: az elöregedés súlyos problémákat jelent a román és a magyar nyelvű felsőoktatásnak egyaránt.
„Mi már évek óta készülünk erre a kényszerhelyzetre, most mégis nehézségekkel nézünk szembe. Az utóbbi három évben negyven százalékkal nőtt a fiatal kollégák száma, de azt a két oktatót, akiket nyugdíjba küld a törvény, nehezen tudnánk pótolni” – nyilatkozta lapunk megkeresésére Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora, aki szintén bízik az oktatási minisztérium által ígért haladékban.
Magyari Tivadar, a Babe–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese arra figyelmeztet: a nyugdíjas oktatók óraadóként a professzori fizetés töredékét kaphatják csak meg. „A BBTE magyar tagozatán tizenöt személyt érint a törvény, közülük egyesek már rég betöltötték a 65. évüket. A szakemberhiányt újabb oktatók felvételével egyes szakokon lehet pótolni, de gazdasági okok miatt csak nagyon kismértékű létszámbővítésről lehet szó” – sorolja a nehézségeket az egyetemvezető, aki elmondta: kísérletet tettek a „gyorsított ritmusú” fiatalításra.
„Három éve kiegyeztünk a román tagozattal, hogy a magyar oktatói létszámhátrányt ellensúlyozandó gyorsított ütemben, arányon felül alkalmazunk fiatal magyarokat. Ezt az egyezséget a pénzügyi válság hiúsította meg” – emlékeztet az ÚMSZ-nek nyilatkozó Magyari.
Elhamarkodták?
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora súlyosnak látja a helyzetet. „Ez a kitétel azt eredményezi, hogy kollégáink egyharmadát elveszítjük. Az egyetlen járható út a fiatalítás. Ezzel kapcsolatban vegyesek a tapasztalataim” – hangsúlyozta az egyetem vezető, aki elmondta: vannak tanszékek, ahol sikerült megfelelő tudományos fokozatot szerezniük a pályakezdőknek, és vannak olyanok is, ahol a folyamat akadozik.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorhelyettese, Horváth Gizella szerint az oktatási törvény életbelépése nem befolyásolja jelentős mértékben az intézmény tevékenységét. Tájékoztatása szerint „csak egy-két tanárkollégát” érint a 65 éven felüliek nyugdíjaztatására vonatkozó előírás. Mindazonáltal Horváth Gizella szerint a jogszabályt elhamarkodottan léptették életbe.
„Szerintem a törvény sok szempontból komoly változásokat ír elő, amelyek akár javíthatják is a felsőoktatás minőségét. Kétlem viszont, hogy valamennyi előírását rögtön, az egyetemi év közepén életbe lehet léptetni úgy, hogy ez ne okozzon komoly problémákat az oktatási folyamatban” – mondta az ÚMSZ-nek a rektorhelyettes
Összeférhetetlenek
Nemcsak az oktatás minőségét érinti a kötelező nyugdíjkorhatár bevezetése, de az oktatás szervezését is, nyugdíjazás után ugyanis az érintettek már nem vállalhatnak semmilyen vezető beosztást. Az oktatási reform célul tűzi ki a hazai egyetemek „politikamentessé” tételét is, ennek értelmében nem vállalhatnak vezető szerepet politikai pártban a felsőoktatási intézmények vezetői.
A szigorítás szinte valamennyi hazai egyetem vezetőjét érinti: Ecaterina Andronescu, a Bukaresti Műszaki Egyetem rektora a Szociáldemokrata Pártban, Andrei Marga, a BBTE rektora a Nemzeti Liberális Pártban tölt be tisztséget. Sajátos „védettséget” élvez Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki nem rektorként, hanem elnökként vezeti a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsát. Új Magyar Szó (Bukarest)

Toró: az EMNP az autonómiával szeretne összefogni
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a pártbejegyzésről és a magyar autonómiatörekvések esélyeiről – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Választmánya január derekán, Kolozsváron tartott tanácskozásán – a Küldöttgyűléstől kapott feladatának eleget téve – életre hívta az új párt beindítását felvállaló Kezdeményező Testületet, amely azután döntött a pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtéséről. Ön akkor azt monda, hogy nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Van-e már valamilyen összegzés arról, hogy az elmúlt három hétben hogyan haladnak az aláírást gyűjtők? A várakozásoknak megfelelően gyűlnek a támogató aláírások az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez? – A kilenc tagú Kezdeményező Testület a felkérést követően azonnal munkához látott, hiszen a román párttörvény szerint regionális pártot bejegyezni nem egyszerű feladat: ismeretes, hogy a pártbejegyzéshez szükséges 25 000 támogatói aláírást legkevesebb 18 megyéből és ezen felül a fővárosból kell összegyűjteni, tehát óhatatlanul túl kell lépni a Kárpátokon. Még nehezebb, ha magyar pártot akarunk – márpedig az Erdélyi Magyar Néppárt nem csak nevében, de céljaiban és megnyilvánulásaiban is erdélyi és magyar lesz. Nincs tehát vesztegetni való idő. A párt értékrendje – a közérthetőség kedvéért hadd mondjam azt, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett értékek rendszere – adott és az alapvető célok is világosak, letisztultak és kikristályosodtak az elmúlt két évtized békés eszközökkel vívott politikai szabadságharcában. Tudjuk, kire nem számíthatunk és azt is tudjuk, hol keressük a támogatókat és a szövetségeseket. A támogató aláírásokat nem titokban, „a kertek alatt” gyűjtjük, szándékunk világos és nyilvános: annak a politikai közösségnek akarunk szervezeti keretet teremteni, amely a különböző közösségi autonómiaformák jogi kereteinek megteremtésében, tartalommal való feltöltésében és intézményeinek demokratikus működtetésében látja az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar jövő garanciáját. Hisszük, hogy ehhez a politikai közösséghez tartozni jó és hogy ezt mások, elegendően sokan gondolják így. Amúgy a pártbejegyzéshez szükséges aláírások az ütemterv szerint gyűlnek. Minden törvényes lépést megteszünk azért, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot ez év nyaráig bejegyezzük. – Annak idején a Magyar Polgári Párt bejegyeztetése is nagy nehézségekbe, több évig tartó gáncsoskodásokba ütközött. Az új párt Kezdeményező Testülete vajon el tudja-e kerülni a már megtapasztalt buktatókat?
– Többen vannak a Kezdeményező Testületben, akik 2004-ben vezető szerepet játszottak a Magyar Polgári Szövetség bejegyzését kérő több mint 54 000 aláírás összegyűjtésében és később a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt megszületésénél is bábáskodtak, tehát tapasztalatban nincs hiány. Tudjuk, mit kell tennünk és ezt meg is tesszük. Értékelésem szerint a belpolitikai helyzet is kedvezőbb a néhány évvel ezelőttinél és a jogállami gyakorlat is valamelyest konszolidálódott, bár maradt azért tér a gáncsoskodóknak és ellendrukkereknek is. Nem félünk tőlük, de számolunk velük.
– Az új párt bejegyzése megosztja a romániai magyar közvéleményt: a pártbejegyzéssel sem az RMDSZ, sem az MPP nem ért egyet. Az MPP elnöke, Szász Jenő legutóbbi, kolozsvári sajtóértekezletén jobboldali összefogást szorgalmazott ahhoz, hogy kellő erejű alternatíva legyen az RMDSZ legyőzéséhez. Mennyire lehet életszerű egy ilyen összefogás az RMDSZ ellenében létrehozandó erdélyi magyar rendszerváltáshoz? – Természetes, hogy sem az RMDSZ csúcsvezetése, sem az MPP elnöke nem örül az Erdélyi Magyar Néppárt színrelépésének. Az egyik a parlamenti képviselet monopóliumát, a másik az ezzel szembeni alternatíva látszatának kizárólagosságát félti tőlünk és a monopólium megőrzése érdekében nem lesznek gátlásaik. Ez azonban nem lesz elegendő, hogy megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulását. Szász Jenő jobboldali koalícióra való felhívása nagyjából annyira hiteles és életszerű, mint Kelemen Hunor RMDSZ-elnökjelölt csábító szirénhangjai a szövetségi akol melegéről. Mindkét esetben kilóg a lóláb: úgy szeretnének összefogni velünk, hogy nem kínálnak semmilyen garanciát az erdélyi magyar autonómia-program érvényesítéséhez. Támogatásunk és a Tőkés László politikai márkanév kell nekik, de lehetőleg az általa megjelenített értékek felvállalása nélkül. Egy biztos: az Erdélyi Magyar Néppárt csak olyan együttműködési megállapodásban lesz partner, amely elsődlegesen az autonómiáról és az ahhoz vezető lépések megtételéről szól.
– A pártbejegyzés kapcsán többször nyilatkozta azt, hogy az Erdélyi Magyar Néppártra azért van szükség, mert a másik kettő nem képviseli érdemben az autonómia ügyét. Felvázolná-e azokat az elképzeléseket, amelyek az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügyét végre kimozdíthatnák a holtpontról? – Az elmúlt húsz évben az autonómia-programnál jobb és reálpolitikai szempontból is értékelhető közjogi megoldást nem tudtunk kitalálni, amely hosszútávon szavatolná a számbeli kisebbségben élő magyar közösségek megmaradását és gyarapodását a Kárpát-medencében. Ezért minden kül- és belpolitikai cselekvésnek valós értelmet az ad, ha az közelebb visz ezen stratégiai célunkhoz. Ez határozza meg tehát a viszonyunkat és együttműködésünket a román pártokkal, az egész román társadalommal és külpolitikai mozgásainknak is ez ad zsinórmértéket. Az Erdélyi Magyar Néppárt azon lesz, hogy ezekben a kérdésekben – a nemzeti minimum tartalmában – alakuljon ki a konszenzus a többi magyar párttal és azt ne veszélyeztesse semmilyen pártpolitikai megfontolás.
Ebben az igyekezetünkben legfontosabb szövetségesünk a közösség maga, amely ha kellően tájékozott, nem lehet megvezetni álmegoldásokkal. El szeretnénk jutni oda, hogy ne lehessen olyan politikai vonalvezetéssel többséget szerezni, amely törvényi keret helyett lemutyizott engedmény-morzsákkal elégszik meg, ráadásul olyanokkal, amelyeknek legfőbb haszonélvezője nem a közösség, hanem azok, akik a közösség érdekeinek képviseletére kaptak mandátumot. Olyan ez, mintha a munkavállalók közösségét arról akarnánk meggyőzni, a kollektív munkaszerződés helyett elégedjenek meg azzal, hogy szakszervezeti képviselőik jóban vannak a munkaadóval és időnként egy-egy szabadnapot vagy soron kívüli fizetésemelést némelyiküknek – persze, csak azoknak, akik jól viselkednek – el tudnak rendezni. Tehát a lényeg: az országos és nemzetközi politikában időnként adódó kedvező helyzeteket – kegyelmi állapotokat – a közösség stratégiai céljainak és nem a vezetők egyéni vagy kiscsoportok érdekeinek érvényesítésére kell használni.
– A Székely Nemzeti Tanács egyik megnyilatkozása szerint áttörést az hozhatna az erdélyi autonómia ügyének, ha népi kezdeményezésként sikerülne több országból összegyűjteni azt az aláírás-mennyiséget, amely nyomán az Európai Parlament foglalkozhatna Székelyföld autonómiájának ügyével. Mennyire tartja reálisnak egy ilyen kezdeményezés kivitelezését? – A Lisszaboni Szerződés valóban lehetővé teszi a részvételi demokrácia ezen formáját és nekünk, a Kárpát-medence magyarságának élnünk is kell ezzel az eszközzel, mégpedig az elsők között Európa nemzeti közösségei között, ha azt akarjuk, hogy a kezdeményezés elérje a „nagyok” ingerküszöbét. Hasonló feladat ez a pártbejegyzéshez, csak európai léptékben: legkevesebb hét EU-tagország egymillió polgárának kell a kezdeményezést aláírásukkal támogatniuk és ráadásul az illető országok lakosságával arányos számban, a magyarok pedig számottevő őshonos közösségben csak a Kárpát-medence öt EU-tagállamában élnek. Szép feladat. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy azonban biztos, ezt is csak a legszélesebb nemzeti összefogással lehet teljesíteni. Éppen ezért óvakodnék bármilyen, a kizárólagossági szándék legkisebb veszélyét hordozó voluntarizmustól. Talán a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak kellene a kezdeményezés élére állnia, hogy azt sikerre is lehessen vinni. – A közelgő tisztújító RMDSZ-kongresszust megelőzően az EMNT elnöke, Tőkés László a három RMDSZ-elnök-jelöltből kettővel, Eckstein-Kovács Péterrel és Olosz Gergellyel találkozott. Ez azt jelzi, hogy az EMNT-nek van konkrét elképzelése arról, hogy a leendő új vezetőséggel milyen kapcsolatokra törekszik?
– Az RMDSZ kongresszusi küldötteinek dolga, hogy kit választanak a Szövetség élére. Az említett találkozókra a jelöltek, és nem a mi kezdeményezésünk nyomán került sor, de ezek a kezdeményezések azt jelzik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve a mozgalom támogatását bíró leendő Erdélyi Magyar Néppárt egyre fontosabb szerepet tölt be az erdélyi magyar politikában. Jó érzés, hogy számolnak velünk, még jobb lenne, ha a történéseket sikerülne az autonómia megvalósulásának irányába terelgetni. Azon vagyunk, hogy így legyen, bárki is álljon a többi, nevében vagy céljaiban magyar pártpolitikai szervezet élén.
– Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar szervezetek közül az EMNT építette ki a legjobb kapcsolatokat a magyar kormánnyal. Egy előző interjúban már elmondta, hogy ezek a kapcsolatok nem véletlenszerűen alakultak így, hanem ez a Fidesz és az EMNT vezetői közötti hosszas együttműködés gyümölcse. Ez azt jelenti, hogy a leendő új párt is a magyar kormány első számú partnerének fog számítani Erdélyben. Az eddigi politikai úzus szerint azt hallhattuk, hogy nem szerencsés, ha egy határon túli szervezet teljesen elkötelezett egyik vagy másik kormánypárt irányába, ez ugyanis megkérdőjelezi az illető szervezet önálló döntéshozatali esélyeit. Ön erről hogyan vélekedik?
– Mi a magyarországi politikai elvbarátainkat a közös értékek alapján választjuk és nem olyan merkantilis számítás nyomán, hogy éppen kormányon vannak vagy sem. A FIDESZ és az EMNT közötti stratégiai partnerség gyökerei a rendszerváltozás kezdetéig nyúlnak vissza és azért erős ez a kapcsolat, mert kiállta az idők próbáját. Fontos számunkra a FIDESZ vezetőinek álláspontja valamely nemzetpolitikai relevanciájú kérdésben és azon vagyunk, hogy ennek kialakításában érvényesíthessük sajátos erdélyi szempontjainkat is. De azt is el tudjuk fogadni, hogy a sajátos erdélyi közelítést a Kárpát-medencei léptékű nemzetpolitika időnként felülírja, ha ennek a szuverenitás-korlátozásnak a forrása nem a zsákmányközpontú pártpolitikai szempont, hanem a határokon átnyúló nemzeti érdek és szolidaritás. Mert egy a nemzet és magyarnak lenni úgy jó, ha figyelünk egymásra.
Erdélyi Napló. Erdély.ma

Névtelen diverzió, nemtelen vádaskodás (Nem csitul a Mikó-botrány)
Folytatódik a diverzió a Mikó-ügyben, az érintettek félretájékoztatással, álnéven írt levelekkel próbálják megvezetni a közvéleményt. Az elmúlt napokban szerkesztőségünkbe is eljutott az az iskolában tanuló diákok szüleinek nevében megfogalmazott levél, melyben Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert azzal vádolják, hogy a város pénzét bérleti díj formájában átjátssza a református egyház zsebébe.
A Kacsó Árpád e-mail címéről érkezett, de alá nem írt levél feladóját nem sikerült azonosítanunk, hiába jeleztük, hogy csak akkor közölhetjük álláspontját, ha a tiltakozó szülők névvel vállalják véleményüket, nem válaszolt megkeresésünkre. Utóbb kiderült, a Székely Mikó Kollégium negyvenöt tagú szülői választmányában nincs ilyen nevű apuka. A megvádolt polgármester sajnálja, hogy ilyen nemtelen eszközökhöz folyamodtak a gáncsoskodók, megjegyezte azonban, nem jól felkészültek, akik irányítják ezt a kampányt, a megfogalmazott kifogások nem állnak a lábukon. Bemutatta azt a 2008-ban még elődje, Albert Álmos által aláírt szerződést, amelyből kitetszik, az önkormányzat 2020-ig nem fizet bérleti díjat a Székely Mikó Kollégium használatáért az egyháznak. Azért született ez az egyezség, mert abban az évben készült el az 1,2 millió lej értékű pályázat a Mikó épületének felújítására, amelynek kétszázalékos önrészét az önkormányzat fedezi. Antal Árpád szerint minden tisztességes ember hasonlóan járt volna el, szomorú azonban, hogy vannak, akik önző érdekből semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.
Első alkalommal említette a polgármester a gáncsoskodók között a már jól ismert, tanári lakások megvétele miatt pereskedő Benedek és Fejér család mellett az iskola szomszédságában lakó Nemeséket is, akik a polgármester szerint az önkormányzat nevére telekkönyvezett udvaruk egy darabkáját féltik. ,,Az iskoláé lenne az a terület, de nem engedik a kerítés lebontását, s mivel egy MPP-s politikus, Nemes Tibor családjának házáról van szó, én sem erőltethettem, nehogy politikai ügyet kovácsoljanak belőle" — állítja a polgármester. Nemes Tibor elismeri, hogy vitáznak az önkormányzattal a kétszáz négyzetméteres udvar sorsáról, s tiltakozik amiatt, hogy politikai nyomásgyakorlással próbálják elvenni tőlük azt, amit 54 éve használnak. ,,Az épületben két család lakott, édesapám (Nemes Antal — szerk. megj.) és Salamon Sándor 1990-ben felajánlotta, hogy elköltözik onnan, ha adnak másik lakást, Orbán Árpád akkor azt mondta, nincs rá szükség, így amikor lehetőség adódott, megvásárolták a lakásokat, de a lakás körüli területet valóban nem" — mondja Nemes Tibor. Ragaszkodnak ahhoz a részhez, tárgyalnak, s ha muszáj, bíróságon is keresik majd igazukat, ám névtelen leveles lejárató kampányhoz, aljas diverzióhoz semmilyen módon nem folyamodnának. ,,Sértő még a feltételezés is, én mindig vállaltam a véleményemet" — mondotta.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ismét táblaügy a BBTE-n: letépték a magyar feliratokat
Bezártak két újságírót a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Farkas (Kogălniceanu) utcai főépületébe az egyetem portásai, mert lefényképezték a kapusszobával szemben levő oszlopra kihelyezett magyar nyelvű feliratot.
Tudakozó feliratot tartalmazó táblát Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) ifjúsági szervezet elnöke függesztette ki közvetlenül az Informaţii felirat alá, eleget téve ezzel a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) felhívásának. Mint arról beszámoltunk, a BKB tavaly októberi felhívásában pénzjutalmat és díjakat ígért azoknak, akik magyar feliratokat helyeznek el a felsőoktatási intézményben. Az első díj – 50 euró és egy kétszemélyes sétarepülés a Duna-kanyar fölött – annak járt, aki a BBTE főépületének kapusfülkéjétől jobbra elhelyezkedő Informaţii felirat alá magyar feliratot helyezett el úgy, hogy azt ne lehessen nyom nélkül eltávolítani. „Szimbolikus jelentősége van annak, hogy egy román és egy magyar újságírót ártatlanul meghurcolnak azért, mert egy magyar nyelvű feliratot fényképeztek. És annak is, hogy a felirat órákon át észrevétlen maradt az újságírók érkezéséig, és a román rendőrök sem értették, hogy mi a gond ezzel. Csak az egyetem szélsőséges vezetőségét és a magyar kollaboráns vezetőket zavarják a magyar feliratok” – nyilatkozta a Krónikának az épp Svájcban tartózkodó Hantz Péter, a BKB tagja.
Nem a pénzért tette
Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke szerda este nyerte el az első díjat azzal, hogy kifüggesztette a Tudakozó feliratot. Soós lapunknak elmondta, a második és harmadik helyet érő magyar feliratokat korábban már kifüggesztették, ezért megígérte Hantz Péternek: kiteszi az első díjat erő táblát, ha január közepéig más nem teszi ezt meg. „Felkészültem arra, hogy kisebb incidens lehet majd a kapussal, de hogy ne legyen meggátolható, és dokumentálva is legyen, operatőrrel és fényképésszel mentem. Meglepetésünkre senki sem volt a bejáratnál így akadálytalanul fel tudtuk szerelni a magyar feliratú táblát, aztán kisétáltunk” – mesélte el a történteket lapunknak Soós Sándor. Az EMI-elnök elbeszélése szerint a táblát két órán keresztül senki sem vette észre, csak amikor az újságírók visszatértek ellenőrizni azt, akkor tűnt fel a kapusnak. „Az volt a cél, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy bár öt éve kirúgták az egyetemről Hantz Pétert és Kovács Lehelt, és ígéretet tettek a helyzet javítására, mindeddig csak látszatlépések voltak” – részletezte az EMI elnöke. Mint mondta, nem a díjért vállalta a feladatot, és nem is tartja ezt meg, hanem továbbítja majd a 3. Királyfi vagy királylány című irodalmi pályázatuknak. A pályázatot az EMI erdélyi gimnazista diákoknak írta ki, témája a harmadik testvér iránti szeretet, illetve az utána való vágyakozás.
„Bezárt” újságírók
„Délután fél hatkor szerelte fel Soós Sándor a Tudakozó feliratú táblát, úgy bő két óra múlva visszamentünk Titus Crăciunnal, a Ziua de Cluj főszerkesztőjével, hogy fotózza le a táblát, de akkor két portás rohant ki a fülkéből és elkezdtek üvöltözni” – emlékezett vissza lapunk kérdésére a szerda esti történésekre Lepedus Péter, a Duna Tv munkatársa. Elmondta, a portások kulcsra zárták az egyetem ajtaját, és a személyazonossági igazolványukat kérték, de az újságírók a minősíthetetlen viselkedésükre hivatkozva nem adták oda. „Egy kapusnak nincs joga mások mozgási szabadságát korlátozni” – szögezte le lapunknak Lepedus. A portások ezt követően hívták a rendőrséget, akik igazoltatták az újságírókat, és arra kérték a Ziua de Cluj főszerkesztőjét, törölje mobiltelefonjából a frissen készült fényképet. Tekintettel a történtekre, ezt természetesen visszautasították. „Kész röhej, ami történt. Nem tudom, hogy lehet ilyen embereket alkalmazni” – kommentálta az esetet az újságíró.
BBTE: no comment
Az egyetem magyar tagozatának vezetősége nem kommentálja az esetet – erősítette meg a Krónikának Magyari Tivadar, a BBTE rektorhelyettese a magyar tagozat sajtóosztálya által tegnap hajnalban elküldött közleményben írtakat. Ennek írói félresikerültnek nevezik az akciót. „A táblakitevő akció mint demonstráció (annak demonstrálása, hogy nem létezhet magyar felirat a BBTE-n) ismét félresikerült, mint 2007 augusztusában” – áll a közleményben. Indoklásuk szerint azért, mert a főépület előcsarnokában több magyar nyelvű hivatalos szöveg is jól látható helyen megjelenik. Példaként említik, hogy a bejáratnál felszerelt plazmakijelzőkön a tanárképzéshez szükséges részletes beiratkozási információk olvashatók magyar nyelven, illetve az egyetem vezetősége magyarul is sikeres vizsgaidőszakot kíván a diákoknak.
Kiss-Előd Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Botrány a BBTE-n: feltartóztatott újságírók
Szerdán 20 óra tájt két ismert kolozsvári újságírót, pontosabban Lepedus Pétert, a Duna Tv munkatársát, valamint Titus Crăciunt, a Ziua de Cluj főszerkesztőjét feltartóztatták a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épületében. Az incidensre azt követően került sor, hogy a sajtósok a felsőfokú oktatási intézmény főépületének kapusszobájával szemben lévő oszlopra kihelyezett magyar nyelvű feliratot vették szemügyre. Amint az Vadász-Szatmári Huba felvételén is látszik, a magyar nyelvű Tudakozó feliratot a román alá szintén tegnap 18 óra tájt Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke helyezte el. A felsőfokú oktatási intézmény kapusa azt hitte, hogy a feliratot az újságírók tették ki, ezért azonnal riasztotta a rendőrséget. Amíg a kékruhások a helyszínre érkeztek, feltartóztatta őket.
A kapus egyszerűen bezárta az ajtót, s nem engedte ki az újságírókat, így a sajtósok akaratuk ellenére nem tudtak távozni. Ugyanakkor azzal vádolta őket, hogy hosszabb ideje figyelik és fényképezik BBTE főépületét.
Gina Pop, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője a citynews.ro hírportálnak azt nyilatkozta: a két újságírót a kapus tartóztatta fel, ugyanis nem voltak hajlandók igazolni magukat.
– A kapus azt gyanította, hogy a két személy helyezte el a feliratot. Azt kérte az újságíróktól, maradjanak a helyszínen, amíg megérkezik a rendőrség. A helyszínre az 1-es számú rendőrőrs munkatársai érkeztek, akik igazolták a két személyt, majd elengedték őket – mondta a szóvivő.
Információink szerint a helyszínre érkezett kékruhások értetlenségüknek adtak hangot a kapus viselkedését illetően.
Az incidenssel kapcsolatban Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (KBK) alelnöke a Szabadságnak azt nyilatkozta, sikeresnek minősíthető a civil szervezet azon kezdeményezése, hogy különböző, fiataloknak tetsző díj ellenében a létező románok mellé magyar nyelvű feliratokat helyezzenek el a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épületeiben.
– Az eset jól bizonyítja azt, hogy a kétnyelvű feliratok sem a magyar, sem a román diákokat és tanárokat nem zavarják, ezek csak a felsőfokú oktatási intézmény vezetőségét irritálják. Észre sem vették, hogy valamit kitettek. Érdemes megjegyezni azt is, hogy információm szerint a kapus által a helyszínre hívott rendőr sem értette, mi a gond – tette hozzá Hantz.
Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese a Szabadságnak „semmilyen formában nem kommentálta” az incidenst. Csak annyit jegyzett meg: naponta van valamilyen provokáció, hol elektronikus postán, hol levélben. – Az oktatók folyamatosan panaszkodnak – mondta.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) közleményben tudatta: a magyar és kétnyelvű táblák kihelyezésére vonatkozó pályázatot. Így Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnökének markát 50 euró üti, ráadásul nem mindennapi élményben lesz része: kétszemélyes sétarepülés a festői Dunakanyar fölött. A pénzjutalmat Molnár Zsolt genfi fizikus, a különdíjat pedig Szilágyi Endre oktatópilóta ajánlotta fel a BKB-nak
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Kettős esemény a Várban
Nagyvárad – Kettős esemény helyszíne volt péntek délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme az M.M. Pódium szervezésében. Kiállításmegnyitóra és bábszínházi bemutatóra egyaránt sor került.
Farsangi maszk kiállítás és bábszínházi bemutató helyszíne volt tegnap délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme. Először Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria vezetője által készített maszkokból nyílt kiállítás. Nagy EMIlia mutatta be a gyerekeknek valamint a kiállítás iránt érdeklődő felnőtteknek a sokoldalú képzőművész által készített maszkokat. Elmondta: „Szabados Katalin olyan ember, akit megihlet egy látvány, egy átélt élmény vagy hangulat. Így történt ez akkor is, amikor Budapesten megállt a Hősök terén és végigtekintett történelmi nagyjaink méltóságteljes kőszobrain. Úgy döntött lerója kegyeletét azok előtt, akik a magyarságnak hazát adtak, azt megvédték és dicső módon vezették. Különleges módját találta ki az emlékállításnak, maszkokat készített az uralkodók és hősök arcvonásaival, szellemüket megidézve. Játékos történelem ez.”
Játékos történelem
Többek között maszkjaival felidézte a Csodaszarvas legendát, Árpád vezért és a honfoglalást, ősmagyarjainkat, Géza fejedelmet, Dózsa Györgyöt, Mátyás királyt. Mivel a maszkokat ismerték és használták az ókori kínaiak, egyiptomiak, aztékok, illetve a pogány népek sámánjai is, ezekből is kaphattunk ízelítőt, például Konfuciust, Kleopátrát, vagy a kis Natut ábrázoló maszkok által. Nagy Emilia arra biztatta a jelen lévő gyerekeket, hogy most amikor az álarcos bálok ideje van készítsenek saját kezűleg jelmezeket, hiszen ez izgalmas családi szórakozást jelent. Meleg Attila, az M.M. Pódium vezetője azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy Bányai Szabados Katalin rendszeresen közreműködik a társulattal, így ő készítette A halász meg a felesége című bábjáték díszlet- és plakáttervét is. A kiállítást egyébként hétköznap 10 és 12, illetve 16 és 18 óra között lehet megtekinteni, körülbelül még két hétig.
A halász meg a felesége
A kiállításmegnyitó után A halász meg a felesége című jubileumi zenés bábjátékot adták elő a Matyi Műhely Bábszínház bábosai: Meleg Attila, Bocskai Tímea és Fodor Lénárt. A Grimm testvérek meséje alapján a darabot Meleg Attila rendezte. Az előadás keretében több zenei mű is felcsendült: Chopin, Smetana, valamint udvari zenék. A gyerekek, akik mellesleg a 16-os számú Általános Iskolából érkeztek tátott szájjal nézték végig, majd nagy tapssal jutalmazták az előadást.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Megújul az RMDSZ „alkotmánya”
Az RMDSZ X. kongresszusa
Ügyvezető elnökség helyett főtitkárság, a kormányzati kapcsolatokért és az RMDSZ külpolitikájáért felelős politikai alelnök, regionális RMDSZ-szervezetek létrehozása, kétszintű politikai döntéshozatal, Kulturális Autonómia Tanács – íme néhány eleme az RMDSZ alapszabály-módosításának.
Az RMDSZ kongresszusain fontos napirendként szerepelt az alapszabályzat elfogadása, illetve módosítása. Ilyen tekintetben a soron következő, tizedik sem képez kivételt. A nagyváradi kongresszus elő terjesztendő újabb tervezetről holnap, a Szövetségi Képviselők Tanácsa marosvásárhelyi ülésén folytatnak majd vitát.
Struktúraváltás – tizennyolc év után
Vitathatatlan igazság: egy politikai alakulat alapszabályzata olyan, mint egy ország alkotmánya: az elfogadás pillanatában a lehető legközelebb van a megfogalmazott igényekhez, idővel azonban ezek az igények átalakulnak, illetve újabbak jelennek meg. Az RMDSZ alapszabályzatának módosítása a kongresszus kizárólagos hatásköre. A dokumentum olyan keretet jelent, amely a szervezet mindennapjait is meghatározhatja. Kongresszusról kongresszusra kiderül, hogy hol kell hozzányúlni, melyek azok az elemek, amelyek esetleg nem, vagy csak részlegesen működnek, illetve milyen módosítások szükségesek ahhoz, hogy a szövetség a leghatékonyabban végezhesse a munkáját.
A jelenlegi RMDSZ-struktúrát lényegében 1993-ban alakították ki. A szövetség akkori vezetői állammodellben gondolkodtak; létrehozták a szervezeten belüli három hatalmi ágat: a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) a parlament, az Ügyvezető Elnökség a kormány, a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottság pedig az igazságszolgáltatás hatáskörét látta el. Ez a struktúra 18 éven keresztül működött. Az évek során voltak ugyan változások, de a struktúra lényegében nem módosult. A jelenlegi körülmények között az RMDSZ hatékonyabban tud működni, ha ez a rendszer változik – ezért mutatkozik szükségnek az alapszabályzat módosítása.
Új elemek
Az egyik fontos új elem az alapszabályzat-tervezetben az, hogy az Ügyvezető Elnökség megszűnik, helyét pedig átveszi a Főtitkárság. Amint már szó volt róla, hosszú éveken keresztül az ügyvezető elnökség a szövetség kormányaként, vagyis országos politikai döntéshozó testületeként is működött. Az ügyvezető elnökség átalakulása főtitkársággá nem csak névcserét jelent, hanem szétválasztja az országos politikai döntéshozatalt a szervezet működtetésétől és a társadalomszervezési hatáskörtől.
A főtitkárság elsődleges feladata a társadalomszervezés lesz, vagyis az a tevékenység, amely koordinálja, segíti, kiszolgálja a helyi szinteken létező közösségfejlesztő és -építő tevékenységeket, kezdeményezéseket, programokat. De a szervezet országos szintű adminisztrációját is a főtitkárság fogja ellátni, legyen az szervezési vagy pénzügyi jellegű, munkaadói tevékenység, megyei szervezetek koordinációja, vagy szervezetépítés.
A tervek szerint létrejön egy állandó kommunikációs iroda, feladata egyebek mellett a szövetség kommunikációjának átértékelése és hatékonyabbá tétele lesz. A sorozatos választási kampányokra való felkészülés érdekében állandó kampányiroda létrehozása is napirenden szerepel. Az elképzelések szerint a főtitkárság hatáskörébe tartozik majd az RMDSZ internetes jelenlétének az ellátása, ebben a vonatkozásban is újítás várható.
Létrejön a politikai alelnökség intézménye is. Az RMDSZ első számú politikai szereplője és képviselője továbbra is a szövetségi elnök marad. Ezt a feladatkört azonban csapatban lehet a leghatékonyabban ellátni, és ez adja a politikai alelnöki tisztség létrehozásának a racionalitását. A politikai alelnök felel a kormányzati kapcsolattartásért, összehangolja és felügyeli a központi és dekoncentrált kormányzati tisztségviselők munkáját. Nagyobb hangsúly kerül a szövetség külpolitikájára, melyet ezentúl a szövetségi elnök megbízása alapján a politikai alelnök lát majd el.
Regionális szerveződés
Az alapszabályzat tervezett változtatásai között fontos helyet foglal el a regionális szervezetek megalakítása. A módosítás a székelyföldi területi szervezetek igényének tesz eleget; ennek megfelelően két vagy több területi szervezet regionális struktúrát hozhat létre. Nem kötelező, de ha van erre igény, akkor az RMDSZ újalapszabályzata erre lehetőséget ad. Ennek a módosításnak vegyes volt a fogadtatása, de az alapszabályzat-módosító bizottság egyetértett vele, hiszen az RMDSZ-ben az alulról jövő kezdeményezéseknek helyet kell biztosítani. A regionális szervezetek struktúrájára, működésére vonatkozó részleteket nem az Alapszabályzat tartalmazza, hanem a megalakuló testületek fogják azokat kidolgozni.
A regionális építkezés kapcsán mindenképpen meg kell említeni a regionális önkormányzati tanácsok létrehozásának szándékát. Alapját az a felismerés jelenti, hogy önkormányzataink problémái nem egységesíthetők, hiszen nyilvánvalóan nem lehet egy kalap alatt tárgyalni egy székelyföldi és egy bánsági polgármester, vagy akár tanácsos feladatait, gondjait. A javaslat szerint az RMDSZ három regionális önkormányzati tanácsa jön létre. A székelyföldi Hargita, Maros, és Kovászna megyét fogja majd át; a partiumi Temes, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy megyékből áll, a belső-erdélyi pedig Kolozs, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Szeben, Krassó-Szörény megyét tömöríti.
Döntéshozatali szintek
Az alapszabály-tervezet értelmében létrejönne egy kétszintű országos politikai döntéshozatali struktúra, amely a szövetségi elnökségből, illetve a Szövetségi Állandó Tanácsból állana.
A szövetségi elnökségben helyet kapna szövetségi elnök mellett a politikai alelnök, a legalább két mandátumot letöltött volt szövetségi elnökök, a főtitkár, a parlamenti frakcióvezetők, az SZKT elnöke, de a tagok között lenne az RMDSZ-szel együttműködő országos ifjúsági egyeztető tanács képviselője, illetve minden olyan megye RMDSZ-szervezetének elnöke, ahol a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a magyarság aránya legalább 15 százalékos. Végül bekerülne a szórványmegyei szervezetek évente változó egy képviselője és az Országos Önkormányzati Tanács elnöke.
A Szövetségi Állandó Tanácsot a szövetségi elnökség tagjai, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, a három regionális Önkormányzati Tanács elnöke, a platformok évente illetve a szórványmegyékben működő megyei szervezetek évente változó két-két képviselője alkotná.
Végül fontos új elem az is, hogy megalakul a Kulturális Autonómia Tanács; a testület a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek, illetve rétegszervezetek képviseleti, érdekegyeztető, tanácsadó és – saját hatáskörén belül – döntéshozó fóruma lesz, amely a romániai magyar nemzeti közösség érték- és érdek-pluralizmusát jeleníti meg. Új Magyar Szó (Bukarest)

Egyszínű
Talán nem eléggé ismert: Széchenyi István igen kritikusan viszonyult nemzetéhez, annak jó és rossz szokásaihoz, tulajdonságaihoz. Ha úgy érezte, hogy erre szükség van, nagyon is határozott és szókimondó volt. Az újabb kutatások kiderítették, hogy Ady elsősorban tőle tanulta és vette a bátorságot a nála ma egészen természetesnek tűnő nemzetostorozásra.
Talán nem eléggé ismert: Széchenyi István igen kritikusan viszonyult nemzetéhez, annak jó és rossz szokásaihoz, tulajdonságaihoz. Ha úgy érezte, hogy erre szükség van, nagyon is határozott és szókimondó volt. Az újabb kutatások kiderítették, hogy Ady elsősorban tőle tanulta és vette a bátorságot a nála ma egészen természetesnek tűnő nemzetostorozásra.
Széchenyi alkalmasint nagyon el volt keseredve, vagy inkább nagyon dühös volt, amikor azt írta: „a magyar erő nélkül mindent erőltet, ok nélkül mindent provokál”. Vagyis akkor is, amikor erre semmi szükség! Mert inkább kára, mint haszna lesz belőle.
Valami ilyesmit tapasztalunk most is, amikor a sokszínű magyar társadalmat, benne a határon túli magyarságot, minden áron, már-már erőltetve egyszínű, de azt is mondhatjuk: színtelen nemzetbe akarják gyömöszölni. Pedig nincs unalmasabb az egyszínűségnél! Józan ésszel a magyar nemzetet csakis sokszínűségében kell egyesíteni, mert a többpárti demokrácia keretében így vagyunk érdekesek nemcsak önmagunk, de a világ számára is. Ennek ellenére a kommunizmus bukása után huszonegy esztendővel ismét egy ideológiai nemzettáborba akarnak terelni bennünket, a magyar népet! Mondom, ha netán valaki nem értené. Már több mint nyilvánvaló, hogy Kövér Lászlóék a Fidesz ideológiai egységében („egy a zászló, egy a tábor”) akarják a nemzetben egyesíteni az egész erdélyi magyarságot. Különben miért tartanák be olyan durván az itteni magyar szavazatok kilencven százalékával támogatott, s a kormányzati szereplésével a magyarokat nemcsak kedvezőbb törvénykezéssel (mint az új tanügyi törvény), de több költségvetési pénzzel is segítő RMDSZ-nek?
A durva jelző azért indokolt, mert most már nyilvánvaló, hogy Kövérék kormányzati pénzekkel (magyarországi adófizetők pénzével!) támogatják az RMDSZ kiszorítására szánt Néppárt létrehozását, de azt is mondhatnánk: a magyar parlamenti és kormányzati jelenlét szétverését.
Nem csak Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnökének, de másoknak a szájából is elhangzott (például a Duna Tv-ben), hogy a demokrácia-központokat, ahol az új pártnak az aláírásokat gyűjtik, a magyar kormány segítségével tartják fenn. A napokban Szatmáron járva megkérdeztem Markó Bélát, mit szól ehhez. Íme, rövid, de sokatmondó válasza: „Nemcsak erkölcstelen, de demokratikus országhoz méltatlan is!”
Ám megtapasztaltuk, hogy akik saját arcukra akarják formálni a világot vagy akár egy nemzetet, azoknak semmi nem drága. Hiába tűzték Kövérék zászlajukra Széchenyit. Nemcsak lobogtatni, olvasni és tanulni is kellene!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

BBTE: Mítoszok, botrányok
A romániai magyar felsőoktatás körül időről időre különös, ám de jól dokumentált (vö. sajtóbarát) botrányok robbannak ki.
A szerző a BBTE tanársegéde. 1998 óta több-kevesebb megszakítással a BBTE az egyik „otthona”: az alapképzés (magyar nyelven), a mesteri (angol nyelven) és a doktori képzése (angol nyelven), valamint az oktatási tevékenysége (magyar és román nyelven) ehhez az intézményhez köti.
A botránykeltők – mert nem magától sarjad a cirkusz – különösen kedvelt terepe a BBTE. Szomorú, de tény, hogy ezt az intézményt szinte csak akkor emlegeti a hazai, illetve a határon túli (Románián kívüli) magyar sajtó, ha valakik valamilyen valós vagy valósnak vélt problémára hivatkozva, jól szervezett partizánakció keretén belül megszállják az egyetemet.
Az érdemi egyetemi munka azonban nem a nyilvánosságnak szól, és nem is látványos aknamunkával végezhető. Mindennapi, jól átgondolt és következetesen véghezvitt feladat. Jelen írásomban ahhoz szeretnék néhány támpontot adni, hogyan látszik a BBTE kívülről-belülről egy oktató szemével.
A BBTE az erdélyi magyarság szimbolikus, állami intézménye, és ezt fölösleges vitatni: a magyar nyelvű egyetemi oktatást választók kb. 75-80 százaléka a BBTE 104, magyar nyelven folyó alap-és mesterképzési szakának valamelyikére jár. Ennek fényében meglehetősen fölös vád, hogy a hajdani Bolyai Egyetem szellemiségét nem a BBTE képviseli. (Már ha lehet egyáltalán szellemiséget „képviselni”.) Ez az egyetem méreténél, ismertségénél fogva megkerülhetetlen: a magyar diákok igazolják a létét.
Immár ötödik éve újra és újra előkerül a táblabotrány, és a közvélemény számára újra és újra megpróbálják eladni (pl. a Bolyai Kezdeményező Bizottság), hogy itt csorbulnak a kisebbségi jogok. A konfliktuskeltés nem használ, viszont árt. Ideig-óráig megrendülhet a hallgatók vagy a belső egyetemi ügyeket kevésbé tisztán ismerők bizalma.
De mi is a BBTE valójában?
Valóban olyan fekete az ördög, amilyennek lefestik? A BBTE több mint húsz kar, megannyi kihelyezett tagozat és ki tudja hány intézet szövevénye. Természetesen ebből adódik, hogy ahány kar, annyi szokás, annyiféle magyar oktatási siker, probléma. Sokféle változata van a román és a magyar tagozat összefonódásának vagy éppen teljes szétválásának.
Így történhet meg az, hogy vannak karok, ahol már jó néhány magyar tannyelvű szakot akkreditáltak külön, máshol nem sikerült ezt elérni, például az oktatók hiánya miatt. Aki nagy általánosságban azt mondja, hogy a BBTE-n nem biztosítottak a kisebbségi jogok, a kisebbségi oktatás, akkor az vagy nem ismeri az intézményt, vagy szándékosan ferdít.
Ez az intézmény osztozik a romániai felsőoktatás összes problémájában és lehetőségében. Nincs külön út, az oktatási reform is jelzi: nem lehet az erdélyi magyar diákok érdekeit az intézmények konfliktusai és magánérdekei mentén képviselni. Aki a BBTE-n folyó oktatást nem érti, vagy kísérletet tesz annak ellehetetlenítésére, az minden erdélyi magyar diák érdekeit sérti, azokét is, akik magán vagy egyházi intézményben tanulnak tovább.
Az úgynevezett táblabotrányok
(mert ezekből több van, 2006 óta ciklikusan újrakezdődnek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a „táblahősök” politikailag pozicionálják magukat: közéleti szempontból tulajdonképpen ezekből élnek) csak arra jók, hogy a lényegről eltereljék a figyelmet. A magyar felirat ugyanis egy nagyszerű hab a tortán, amelynek megvan a maga szimbolikus fontossága.
A diákjaimat azonban sokkal jobban érdekli az, hogy magyarul tanuljanak, sőt sokuk számára még ennél is fontosabb a versenyképes tudás, mint az: írja vagy sem az egyetem falain magyarul, hogy dohányozni tilos. A versenyképes tudásnak pedig többek között (a felszereltséget most hadd ne taglaljuk) az oktató az egyik kulcseleme.
Vajon, melyik oktató fogja versenyképesebben felkészíteni a diákjait: aki nemzetközi szempontból elismert kutató, és aki jelentős energiákat fektet az oktatásba az ismert bérviszonyok mellett, vagy az, aki főállásban táblákat védelmez, aki ezekről a feliratokról szónokol ahelyett, hogy a tanulni vágyó hallgató igényeire figyelne.
A világ felé egyre jobban nyitó Erdélyben
is fontos, hogy az egyetem kapuin kilépő diák versenyképes tudást és diplomát vigyen magával. Segít neki a táblavita? Nem. A BKB működése alatt rendszeresen – mániákusan? – visszatér a táblák ügyére. De a diákkal igényes munkát végezni akaró oktatóra ki figyel? Hol van mindezzel kapcsolatban a BKB lobbiereje?
Követeléseinek anakronisztikusságát hadd szemléltesse a tény, hogy a mesteri szakokat már a román kollégák sem román, hanem angol nyelven hirdetik számos esetben. A legtöbb embert elsősorban nem a felirat nyelve érdekli. Munkát, pénzt és elismerést akarnak románok és magyarok egyaránt. Természetesen nem az anyanyelven folyó oktatás ellen beszélek, hanem arról, hogy a korszerű anyanyelvi oktatás nem lehet anakronisztikus.
A világ rég elhaladt a BKB és követelései mellett. Kell a magyar egyetemi oktatás, hogy ott a diákok kiválóan megtanulják a román, az angol (stb) szaknyelvet is. Rengeteg kolléga – nemzetiségre való tekintet nélkül – már angol nyelven írja a doktorátusát. És nem féltik a nemzeti kultúrájuk csorbulását.
Eddig háromszáz diákot oktattam. Többségüknek súlyos gondja van a román nyelvvel, és fejlesztésre szorul az angol nyelvtudása is. Ez itt a nagyon nagy baj. Ezen a téren szorulnak fokozott figyelemre és segítségre. A kamerák előtt „táblázók” legfennebb magukon segítenek és könnyítenek. Nehezen megbocsátható vétek.
Silye Lóránd. Manna.ro

Születőben a Mikó-terv
Esztendőkön át a magyarországi hivatalosságok a magyarság országon belüli-kívüli lakosságát a nemzeti értékeket és érdekeket a világ globalizálódó fősodrásához úsztató politikai kompjáratával kifundálták a Merjünk kicsik lenni, nemzeti önbizalmat és önérzetet sorvasztó zagyvaságot.
Most a Merjünk nagyok lenni kétharmados parlamenti és magyar kormányzati politikai irányvonal előbb az előző nyolc esztendő alatt csontra csupált Széchenyi-terv újraélesztését tűzte ki célul, és ennek mintájára, szinte várható volt, hogy Erdélyben is lábra kapjon hasonló kezdeményezés: valamit tenni kellene Székelyföld, Közép-Erdély és a Bánság gazdasági-kulturális előbbre lépéséért. A kezdeményező az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, természetes felkarolója és partnere a Székely Nemzeti Tanács, és máris jól érzékelhető, hogy az elképzelést a többi erdélyi magyar politikai csoportosulás — párt vagy szövetség — s a civil szféra is támogatni fogja. Egyrészt amiatt, mert érzékelik az anyaországi és a határon kívüli nemzetpolitikai irányváltást, a Merjünk kicsik lenni nemzet erejét apasztó kurzusnak az erkölcsi-gazdasági-kulturális csődhelyzet felé sodró következményeit, másrészt a magyar összefogás szükségességének felismerését és az ennek alárendelt cselekvőkészség fontosságát. Példa erre az erdélyi demokrácia-központok minden várakozást felülmúló térnyerése, s az erre a sikerre rákapaszkodó más párti igyekezet, hogy a könnyített eljárású magyar állampolgárság megszerzését ők is segítsék. A Széchenyi-terv mintájára született erdélyi Mikó-terv ma még csak a képzelet, az elhatározás állapotában létezik. De semmi kétség afelől, hogy ebből a helyzetből a cselekvés szakaszába, sőt, az erdélyi sors alakulásának fő sodrásába kerülhet, akkor is, ha egyes személyek vagy pártcsoportosulások számára ez az elképzelés csak az ábrándozások világának része, mert a Széchenyi-terv erős tartógerendázata a magyar parlament és kormányzat, nálunk pedig éppen ezek a pillérek támasztékai gyengék, esetlegesek. De vannak időszakok, amikor a közakarat szinte a semmiből tud teremteni új világot. Rengeteg az innen elszármazott, vállalkozó kedvű tehetős ember, partnereink lehetnek a nem magyar külhoniak is, az EU, és ha mutatkozik eredmény, akkor az itthoni egymás elleni acsarkodás is mérséklődik, érzékelni fogja, hogy pártállásra való tekintet nélkül a parlamenti jelenlét döntően fontos a magyarság számára, és ez is feltétele annak, hogy a gazdasági kapcsolatok hídjainak pilléreit egykönnyen ne moshassa el semmilyen szennyes ár és a rajtuk felakadó politikai uszadék. A Mikó-terv — az összefogás tervének ígérete is.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely társadalom (Különböző székely csoportok, 1.)
A székelyek településmódjáról találóan állapítja meg Rásonyi László: "A település a katonai beosztás állandóságának biztosítására teljes szabályossággal történt. A letelepítendő törzsszervezeti egységek számát és létszámát nivellálták. Kisebb területi egységekbe minden ágból egy falu települt be, tehát a törzsszervezeti egységek egyenletesen összekeveredtek."
Tény, hogy a mai Székelyföldön az első független jogállású székely ispánról az első okleveles említésünk 1235-ből való. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a székelyeknek korábban nem volt ispánjuk. Az Altaichi évkönyv az 1039-es évnél említést tesz egy sebesi "marchio" határispán haláláról. Természetesen ez sem jelenti azt, hogy a sebesi székelyek csak a 11. század első felében telepedtek le Szászsebes vidékére. Véleményem szerint a sebesi, orbai és kézdi székelyek 932 táján kerültek Dél-Erdélybe, Bogát Gyula győztes bolgárellenes háborúja idején. Tehát a dél-erdélyi székelyek nem a köztudatban ismert 11. század végi telepítés székelyei. E sorok írója úgy gondolja, hogy a szakirodalomban emlegetett Szent László korabeli telepítés székelyei a telegdi székelyek voltak. A nyelvészeti kutatások, az összehasonlító vizsgálatok különböző székely csoportokat különböztetnek meg. A székely nyelvjárások vizsgálatával kimutatható, hogy a székely nemzetségek a Székelyföldre való áttelepítés előtt a Kárpát-medence melyik térségében laktak. Mivel bizonyos székely közösségek a korábbi lakóhelyeiken maradtak, a beszélt nyelvjárás alapján feltérképezhető a mai Székelyföldön élők származási helye. A székelyek korábbi lakóhelye volt az Őrség, Sopron, Vas és Zala megye, Kisalföld, Csallóköz, a Dráva vidéke, Nagyszalonta, Gyula és Sarkad vidéke, Székelyhíd és Debrecen térsége, valamint Kalotaszeg. Az érdeklődők számára megemlítek néhány nyelvészeti kiadványt, amelyek ezt igazolják. Természetesen, a nagyszámú szakmunka felsorolására nincs tér, de a hozzáférhetőbbek közül kiemelném a Sántha Attila által összeállított Székely szótárat, a Gálffy Mózes és Márton Gyula által kiadott Székely Nyelvföldrajzi Szótárat és a Szabó T. Attila által összeállított Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárat. Székelyföld a székely nyelvszókincs alapján több földrajzi-néprajzi tájegységre osztható. A székelyföldi nyelvjárások Sántha Attila Székely szótára szerint a következők: 1. Marosszék és fiúszéke, Szeredaszék (Nyárád mente). Külön néprajzi táj a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében a Sóvidék; 2. Udvarhelyszék és fiúszékei: Keresztúrszék és Bardocszék. Itt külön néprajzi táj a Fehér-Nyikó, valamint a Homoród mente; 3. Sepsiszék és fiúszéke, Miklósvárszék; 4. Kézdiszék, melynek keretében külön egységként kezelhető az ún. Szentföld; 5. Orbaiszék; 6. Csíkszék és fiúszékei, Gyergyószék és Kászonszék. Ha kisebb lélekszámban, de ma is élnek székely származású és tudatú magyar csoportok a Barcaságon, Fogarasföldön és a Szászföldön. Nyelvjárásuk őrzi a székely nyelvi jellegzetességeket. Ők a Dél-Erdélyben maradt sebesi, orbai és kézdi székely nemzetségek leszármazottjai. A székelyre utaló egyik írásos feljegyzés Szászsebesre vonatkozik, a város egyik negyedét 1709-ben Székely negyednek nevezték, később ennek emlékét őrzi a Székely utcanév. A város környékén találunk székely településneveket is, köztük Kálnok, Árkos, Réty és Egerpatak sepsiszéki településekét. Kelnek, Recs, Egerbach ma is fennálló települések. Árkos nevét pedig a Déli-Kárpátokban eredő pataknév, a Valea Archişelor őrzi, de két Árkos nevet viselő település léte is bizonyított. Az egyik a mai Săliştea, a Románárkos és a hajdani Szászárkos, valamint egy elpusztult település Alvinc közelében. Egy Egerbach (Egerpatak) nevű patak Szászsebestől északra ömlik a Székás-patakba. A sebesi, orbói és kézdi székelyek dél-erdélyi jelenlétét régészeti leletek is igazolják. A 12―13. századfordulón épült szász templomok alatt és körül magyar, azaz székely temetők pénzei, valamint a hajkarikás temetkezés utal arra, hogy itt korábban, a 11. és a 12. század folyamán székely lakosság élt. Ásatásokat végeztek Szászsebes (Mühlbach), Medgyes (Mediasch) és Szászorbó (Urwegen) templomainál, ahol korai fátyoltűk kerültek elő. Szászkézden (Keisd) bronz ereklyetartó keresztet találtak. A Kelnek (Kelling), Szászfehéregyháza (Weiskirchen/Deutschweskirch) templomainál végzett régészeti kutatások során előkerült leletek a hajdani székely települések létéről tanúskodnak. Úgy tűnik, hogy Szászváros és Kőhalomszékben hajdanán jelentős lélekszámú székelység közé telepedtek le a szászok. Erről tanúskodnak a magyar nyelvből átvett helynevek: Tekes, Hamruden, Halmagen, Scharosch, Wassied, Broos.
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az oktatási törvény elfogadása mérföldkő az erdélyi magyar jogküzdelemben
- Az oktatási törvény elfogadása az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómiának bizonyos elemeit – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Közölte: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-szen belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a huszonegy évvel ezelőtt, február 1o-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. - Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
Magyarországgal való kapcsolatokat értékeltve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Mint fogalmazott: míg egyik vezető magyar politikus egyfajta „Szent István-i intelemként”, de nagyon logikus gondolatmenetet követve, arra figyelmeztette a Szövetséget, hogy ne bontsa fel a román-magyar kapcsolatok és a magyar nemzeti érdek szempontjából fontos romániai kormánykoalíciót, és felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük és szét akarjuk verni”. Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-szen múlott a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét. Úgy fogalmazott: amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint - egy magyar mondás szerint – „pénzzel betegséget venni”. – Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy „betegsége” lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke. erdon.ro

Módosított javaslatok – Alapszabály-módosításokról szavazott az utóbbi évek legfontosabb SZTK-ja
Az SZKT a szövetségi elnökről szóló fejezet kibővítésével is egyetértett, az új cikkely a volt elnökök jogait szabályozza.
Az SZKT meghirdetett kezdési időpontjában barátságos, csevegős hangulat fogad a marosvásárhelyi Kultúrpalota előterében: az elnökjelöltek, politikusok és a háttéremberek kihasználják, hogy találkozhatnak egymással, sok a mosolygós arc. Az ülés több mint félórás késéssel kezdődik, de ehhez már hozzászoktunk.
Napirendi pontok
Az SZKT-t megelőző egyeztető kerekasztal által javasolt napirendi pontok ismertetésével kezdődik az ülés. Biró Rozália közölte: a javaslat szerint napirendre kerül a szövetségi elnök politikai beszámolója, az Olt megyei RMDSZ-szervezet megalakítása illetve a kongresszus előkészítése, beleértve az alapszabályzat- és programmódosító javaslatok megvitatását.
Eckstein-Kovács Péter kérte Kovács Péter kongresszusi biztosi tisztségének megvonásáról szóló határozat megszavazásának napirendre tűzését, az SZKT látható többsége elutasította ezt a kérést, amelyet Eckstein és Olosz Gergely közösen fogalmazott meg. Azt is kérte, hogy a kongresszusi szavazás tisztaságának érdekében rögzítsék pontosan a szavazás mikéntjét, ennek napirendre tűzését megszavazták.
Markó politikai tájékoztatója
20 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan, február 10-én százezres gyertyás tüntetés volt Marosvásárhelyen – kezdte Markó Béla politikai tájékoztatóját, rámutatva: az akkor felmutatott szolidaritás ma is szükséges a romániai magyarság számára, és parancs az RMDSZ-nek.
Az oktatási törvény elfogadása az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómia bizonyos elemeit – jelentette ki Markó.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Közölte: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-en belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a huszonegy évvel ezelőtt, február 1o-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. - Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
A Magyarországgal való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Mint fogalmazott: míg egyik vezető magyar politikus egyfajta „szentistváni intelemként”, de nagyon logikus gondolatmenetet követve, arra figyelmeztette a Szövetséget, hogy ne bontsa fel a román-magyar kapcsolatok és a magyar nemzeti érdek szempontjából fontos romániai kormánykoalíciót, és felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika, „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük, és szét akarjuk verni”.
Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-en múlt a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét. Úgy fogalmazott: amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint - egy magyar mondás szerint – „pénzzel betegséget venni”. – Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy „betegsége” lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke.
Az RMDSZ négy platformja (Szabadelvű kör, Kereszténydemokrata Platform, Szociáldemokrata Platform és Nők a Nőkét Platform) kezdeményezésére az SZKT elfogadta az elnökválasztás lebonyolítására vonatkozó határozatot, amelynek pontjai:
• Az RMDSz X. Kongresszusán az elnök-jelöltekre való szavazás zárt fülkében történjék, annak lehetőségét kizárva, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse, bárkinek be lehessen mutatni.
• A fülkében, vagy annak környékén, beleértve a szavazóurnát, megfigyelők jelenléte tilos, sem személyek sem más (videokamerák, kamerás telefonok vagy bármi hasonló) nem zavarhatják a szavazás titkos jellegét.
• A megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságba válasszák be, kötelező módon, a három jelölt legalább egy-egy képviselőjét.
Hozzászólások
A hozzászólások során Borbély László kijelentette: ne adjon senki leckét nekünk demokráciából! „Az igaz, hogy mindig van egy többség és egy kisebbség, de a kisebbségnek el kell fogadnia a többség álláspontját, a többségnek pedig védelmeznie kell a kisebbséget. Magyarországon most azzal jönnek, hogy Magyarország a magyaroké, de akkor itt mit kellene, mondani, hogy Románia a románoké? Nem, Románia mindenkié, és huszonegy év ezt bizonyítjuk” – mondta a környezetvédelmi miniszter. Borbély a marosvásárhelyi TKT-ülés kiszivárgott jegyzőkönyve kapcsán elmondta: a felvétel azt bizonyítja, hogy "végig felelősen beszéltünk, titkosan szavaztunk; még szivárogtatásból is példát adhatnánk".
A magyar kormánytól egyet kérünk: hogy partnerek legyünk; minden magyar kormánytól ezt kérjük, és azt várjuk el, hogy ők is partnerként tekintsenek az RMDSZ-re - mondta.
László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke a Mátyás szobor újraavatása körüli huzavona kapcsán megjegyezte: nem a román fél miatt húzódik ez az ügy.
Winkler Gyula az Európai Néppárt 2012-es kongresszusának előkészületeiről számolt be, kiemelve, mennyire fontos a párt kisebbségekkel szembeni viszonyulásának szabályozása. Bodor László Miért-elnök a további fiatalításra helyezte a hangsúlyt, Édler András pedig az egyenlő távolság elvét kritizálta a magyarországi pártokkal kapcsolatban, arra figyelmeztetve, hogy hosszú idő óta a magyar kormány először próbál választ találni a határon túli magyarok problémáira, és hiba lenne nem elfogadni a kinyújtott kezet. Hozzátette: nem lehet egyenlő távolságot tartani, együttműködni egy Gyurcsány-típusú kormánnyal. Katona Ádám hozzászólásának legérdekesebb mozzanata az volt, hogy azt állította: 1990 márciusában Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök már egy héttel a pogrom előtt tudott róla, hogy jönnek a hodákiak, de a fiókba süllyesztette az iratot.
Eckstein-Kovács Péter az elnökválasztási folyamat leszabályozásának hiányára figyelmeztetett ismételten, ugyanakkor azt az észrevételét is megosztotta, hogy az emberek igénylik a vitát, a megmérettetést, tehát a kampánynak felhajtó ereje is van.
Olosz Gergelynek korábban nem volt alkalma az SZKT előtt bejelenteni indulását a szövetség elnöki tisztségért, ezért ezt most tette meg. A korábbi, magyar kormányhoz fűződő viszonyról szóló vitához hozzátette: a mindenkori magyar kormány az lesz, amely megteremtette a nemzeti összetartozást.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt.
“Elsősorban ott kell jelen lennünk, ahol a magyar emberek élnek. Kétségkívül, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is, ha kormányon. Akkor, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben, és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, hogy az RMDSZ jó úton halad” - jelentette ki Kelemen Hunor.
A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, hogy az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott. Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Kelemen Hunor megismételte azon meggyőződését, hogy a Szövetség megújulása, megváltozása belülről kell megtörténjen, erre a változásra kell összpontosítani, nem a máshonnan érkező javaslatokra. „Kiszámítható, ésszerű változásokat javasolok, amelyeket közösen megbeszélünk, és együtt végrehajtunk. Meggyőződésem, hogy szövetségünket meg kell újítanunk, de ennek az újításnak, változásnak belülről kell jönnie. Mi magunk tudjuk csak megváltoztatni az RMDSZ-t, nem kívülről és nem másoktól kell ezt várnunk. Én ezt a változást képviselem” – ismertette terveit Kelemen Hunor.
Markó Béla a hozzászólásokra válaszolva közölte: ő soha nem mondta azt, hogy egyforma távolságot kell tartani a magyarországi pártoktól, hanem azt, hogy egyforma közelségben kell lennünk. És ezt az MSZP nyolcéves kormányzása alatt mondtam el sokszor, ebből levonhatják a következtetéseket – tette hozzá.
Markó felszólalását többször is megszakította bekiabálásaival az első sorban ülő Katona Ádám, aki, miután Biró Rozália megpróbálta rendre utasítani, felállt, és azt kiabálva, hogy „Gyalázzák Tőkés Lászlót!”, és hogy „Ezekkel nem áll szóba Orbán Viktor!”, kivonult a teremből, általános derültség közepette. Ezt Markó így kommentálta: ezért kell tudni, mikor kell abbahagyni.
Alapszabályzat-módosítás
Kovács Péter kongresszusi biztos beszámolt a február 26-27-i nagyváradi kongresszus előkészületeiről, majd Takács Csaba ügyvezető elnök beszélt az alapszabályzat-módosító bizottság előkészítő munkájáról.
Az SZKT arról dönt, hogy az alapszabályzat-módosító javaslatok milyen formában kerülnek a kongresszus elé, ahol majd cikkelyenként megvitatják a módosításokat.
Ezt követően következett az Alapszabályzat-módosítások fejezetenkénti vitája és megszavazása.
Mint várható volt, az SZKT-küldöttek közül sokan távoztak az ülésnek erről a részéről: a legkényesebb módosító javaslatokról szóló szavazáson már csak mintegy félszázan vettek részt, miközben az ülés elején még 116 küldött volt jelen.
Az SZKT elfogadta a politikai alelnöki tisztség létrehozására vonatkozó fejezetet, Eckstein-Kovács Péter javaslatát a fejezet törléséről 16-an támogatták, és 34-en szavaztak ellene.
XIV. POLITIKAI ALELNÖK
1) A politikai alelnököt az SZKT választja meg négy éves időtartamra, a szövetségi elnök javaslata alapján, a szövetségi képviselők több mint fele szavazatával. Tagja az SZKT-nak, a SZÁT-nak és a SZE-nek.
(2) A politikai alelnök tevékenységét egy alelnöki iroda segíti.
(3) A politikai alelnök hatásköre:
a) felel a kormányzati kapcsolattartásért;
b) összehangolja és felügyeli a központi és dekoncentrált kormányzati tisztségviselők munkáját;
c) koordinálja a szövetség külpolitikáját a szövetségi elnök megbízása alapján;
d) a szövetségi elnök akadályoztatása esetén összehívja a Szövetségi Elnökséget;
e) a szövetségi elnök akadályoztatása esetén összehívja a Szövetségi Állandó Tanácsot.
(4) A politikai alelnököt az SZKT hívhatja vissza, a szövetségi elnök vagy a képviselők 1/3-nak javaslatára, az SZKT összképviselőinek több mint fele szavazatával.
Hasonló eredményt hozott az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezet vitája is.
Az SZKT az alapszabályzat szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett, az új cikkely a volt szövetségi elnökök jogait szabályozza.
Két szövetségi elnöki mandátumot betöltött személyek tagjai az SZKT-nak, SZÁT-nak és a Szövetségi Elnökségnek.
Amennyiben jelöltetik magukat a parlamenti választásokon, a Szövetség befutó helyet biztosít számukra.
A volt szövetségi elnök munkáját egy iroda segíti.
Program
Az RMDSZ Programmódosító javaslatait Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két apró módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot, így a hosszúra nyúlt alapszabályzat-módosító vita után a program vitája keveebb mint tíz percet tartott, Biró Rozália 16:33-kor lezárta az ülést. Transindex.ro

Különböző cselekvési tervet szorgalmaz Kelemen Hunor a Partiumnak és a szórványnak
„A szórványban élők számára másféle cselekvési tervet kell kidolgoznunk, mint a Székelyföld, a Partium vagy mint Közép-Erdély számára. Ez nem azt jelenti, hogy többféleképpen kommunikálunk, hanem azt, hogy a specifikus, regionális problémákra specifikus válaszokat, megoldásokat kell találnunk” – jelentette ki Kelemen Hunor temesvári, aradi és szatmári látogatása összegzéseként.
A szórványban, interetnikus környezetben élő magyarok számára jelentős előrelépés lenne érdekeik érvényesítése szempontjából a helyi választási törvény módosítása – ismételte meg két héttel ezelőtti javaslatát a kulturális miniszter Temesváron. Szerinte az önkormányzati választások esetében az 5%-os bejutási küszöböt 3%-ra kell csökkenteni. „Ezt a szándékunkat már bejelentettük koalíciós partnereinknek, és azon leszünk, hogy ezt a módosítást kieszközöljük, hiszen pontosan Temes, Hunyad, Beszterce-Naszód vagy Fehér megyékben lenne ez számunkra előnyös” – ismertette elképzelését, amelyet először Hunyad megyében mondott el január végén, az első, erről szóló koalíciós egyeztetéseket követően.
„Az RMDSZ döntéshozatali struktúráit ki kell szélesítenünk. Több helyi vezetőt, önkormányzati tisztségviselőt kell bevonnunk a döntés-előkészítésbe és döntéshozásba. Azt javasoltam, hogy a partiumi szervezetek hangsúlyosan vegyenek részt mind az Elnökségben, mind az Állandó Tanácsban” – hangsúlyozta Kelemen Hunor Szatmárnémetiben.
Az Országos Önkormányzati Tanács működésének módosításáról úgy vélte, „ez a Tanács akkor működhet hatékonyan, ha három pillére támaszkodik. Meg kell alakítanunk a székelyföldi, a partiumi és a Közép-Erdélyt, szórványt képviselő regionális önkormányzati tanácsokat, hiszen minden régiónak mások a prioritásai, a problémái. Ha ezt figyelembe vesszük, és teret adunk a regionális érdekek érvényesülésének, akkor lesz hatékony és sikeres az RMDSZ munkája”.
Kelemen Hunor támogatja azt a kezdeményezést, amely a Székelyföldi Fejlesztési Stratégiához hasonlóan a partiumi megyék számára is megteremti a közös fejlesztések, a gazdasági fejlődés alapjait. „A régiók átszervezése az elkövetkező két év prioritása, és amikor az erre vonatkozó törvényt elfogadjuk, Szatmár, Bihar és Szilágy megyék érdekeinek érvényesítése ugyanannyira fontos lesz, akárcsak a székelyföldi megyék szövetsége” – összegezte Kelemen Hunor.
Csehi Árpád, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, a szatmáriak számára nagyon fontos lenne az észak-erdélyi autópálya építésének folytatása. Mint mondták, ez egy olyan közös ügy, amely gazdasági fellendülést jelentene mind a Partiumnak, mind a Székelyföldnek. Erre vonatkozóan Kelemen Hunor elmondta, a kormánykoalíció következő egy éves működésének elveit rögzítő protokollum egyik pontja éppen az észak-erdélyi autópálya folytatása lesz. (közlemény) Transindex.ro

Böjte Csaba: Merjük a szerető Krisztus vonásait magunkra ölteni!
A mi Urunk Jézus Krisztusról, a Szentírás csak egyetlen helyen említi meg, hogy örömében felujjongott, éspedig akkor, amikor a hetvenkét tanítványt kettesével szétküldi a világba, meghagyva nekik, hogy aranyat, ezüstöt ne vigyenek magukkal, de menjenek és vigasztalják a szomorúakat, bátorítsák a csüggedőket, tegyenek jót szeretetből, és azt is hozzá teszi, hogy „ingyen adjátok, mert ingyen kaptátok...." A Szentírás tanúsága szerint, míg napokig elmentek a tanítványok, addig Jézus imádkozva otthon maradt. Aztán mikor visszajöttek, a Mester türelmesen meghallgatta a beszámolókat, ők meg egymás szavába vágva mesélték, hogy milyen nagy dolgokat tett általuk a jó Isten.
Szeretem magam elé képzelni, hogy a jótettek örömétől lelkes tanítványok között Jézus figyelmesen hallgat, majd talpra ugrik, szeretettel felujjong, és hálatelt szívvel elkezdi áldani az Atyát, aki jónak látta kinyilatkoztatni a jóság és a szeretet édes örömét az ő kedves tanítványainak.
Jézus Krisztus nem azért jött, hogy megmutassa nekünk, mint szájtáti nézőknek, hogy milyen sok mindent tud ő tenni, hisz mikor a gonosz lélek rá akarta venni, hogy a templom tetejéről vesse le magát és az angyalok hordozgassák a tenyerükön, akkor Jézus ezt a vásári figurát visszautasította. Az ő célja az, hogy megtanítson, felszabadítson minket a szeretet életadó örömére.
Jót tenni jó!! Jónak lenni, egymáshoz lehajolni, szeretettel a gyöngét felkarolni jó dolog, sokkal szebb és örömtelibb dolog, mint szép ruhákban páváskodva betegre enni magunkat, vagy magányosan bolyongani egy múzeumnak is beillő, hatalmas lakásban. A szeretet, a jóság útja, az emberi kibontakozás, kiteljesedés útja, erre kell magunkat is, de egymást is tudatosan ráneveljük, mert e nélkül az ember csak befejezetlen torzó, elvetélt magzat.
Nem hiszem, hogy akár az állam, akár az Egyház meg tudná oldani a világ szociális gondjait. Ezért is úgy érzem, hogy az én dolgom kettős: Egyfelől megéreztetni, megmutatni, hogy a szeretet, a jóság, az irgalom melegénél, a gyermekek, a felnőttek lelke, jelleme, személyisége gyógyul, kivirágzik, megszépül, és kiteljesedve társunk lehet. A másik célom pedig, hogy megéreztessem mindenkivel, hogy jó dolog jóságosan a társunk gyógyulásán, kibontakozásán szeretetből fáradozni. Mert a jó tett önmagában hordozza a fizetségét, nem beszélve arról, hogy remélhetjük annak a háláját, aki még egy pohár vizet is számon tart, mit szeretetből adunk.
Jézus Krisztus azt mondotta, hogy: „azt szeretném, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és örömötök teljes legyen!" Isten végtelen öröme, melyet szeretne megosztani velünk a jóság, a szeretet, az irgalom öröme. Olyan öröm, mely felemel, megszentel, beragyogja a lelkünket és mindent, de mindent fénnyel, értelemmel tölt el. Mindannyian arra vágyunk, hogy szívünket eltöltse a béke, a boldogság, az öröm, és én hiszem, hogy nagy öröm jónak lenni. Jó megtapasztalni, ahogy egy-egy kis megriadt emberpalánta megnyugszik, eltelik békével, bizalommal, és ahogyan határozott léptekkel elindul a maga útján. Úgy gondolom, hogy az emberiség, nem nagy globális intézményrendszereket kellene hihetetlen pénzekkel, központból irányítva fenntartson, hanem a Krisztus által felkínált tiszta örömökre kellene a figyelmet irányítani. Mindenek előtt a fogyasztói, önző, kizsákmányoló szeretet helyett a családoknak meg kell mutatni, hogy az egymás terhét hordozó szeretet mennyivel értékesebb és szebb. Én is szerethetem azt a gyermeket az édesapa helyett, aki esetleg egy kocsmában vergődik az alkohol rabságában, de szerintem a gyermek helye az apja karjai között van. És azt is hiszem, hogy mérhetetlenül boldogabbá, tisztábbá, szentebbé tenné őt a tiszta apai feladatok végzésének az öröme, mint idegen, önző kereskedőktől drága pénzen megvásárolt ócska méreg. Hiszem, hogy minden faluban, lépcsőházban, utcában vannak olyan emberek, akik megengedhetik maguknak és képesek is anyagiakkal, jó szóval a bajban lévő embertársaiknak a segítségére lenni. Ha társadalmunk felfedezné úgy igazán a szeretet útját – melyre mindannyiunkat meghívott Jézus Krisztus, mely által megszentelődhetünk és felnőhetünk oda, hogy majd vele egy asztalhoz ülhessünk, – akkor hiszem, hogy rendre nagyon sok szociális intézmény bezárhatná az ajtaját.
Ha sok baleset van, akkor természetes, hogy baleseti kórházak is kellenek, hol az összetört embereket az orvosok, a legjobb tudásuk szerint összerakják, gyógyítják... Ha a társadalom azt látja, hogy a balesetek száma nő, akkor szerintem nem drága pénzzel újabb és újabb kórházakat kell nyisson, hanem a biztonságos közlekedést kell felvilágosítással, tanítással előmozdítsa, mert az a jó, ha az útra kelt ember szépen és épen célba ér. Nincs az az orvos, mely egy balesetben összetört embert jobbá, egészségesebbé tud tenni, mint amilyen az a baleset előtt volt... A legjobb szociális munkás az, aki a családokat egybe tartja, és megtesz mindent azért, hogy egyetlen gyermek se hulljon ki a családi fészek melegéből, egyetlen idős se sodródjon el szeretteitől.
Az egészségügy kezdeti idejében, egy – egy háborúban, balesetben, az orvosok, hogy a vérmérgezést, üszkösödést megelőzzék, könyörtelenül amputáltak, levágták a sérült végtagot. Ma már azt látjuk, hogy az orvosok, még a súlyosan sérült testrészt is megpróbálják visszavarrni, gyógyítani, és hála az Istennek nagyon sok esetben sikerrel. Aztán a megmentett testrészt, a gyógytornás nagyon komoly munkába fogja, hogy az felépüljön, újból használhatóvá váljon. Úgy gondolom, hogy meg kellene tegyünk mindent, hogy ne trancsírozódjanak szét a közösségek, hogy ne névtelen személy donorai legyenek a bajba került családjaink, egy sokszor már önmagáért lévő szociális rendszernek. Valamilyen módon személyiségfejlesztő gyógytornászokra, alázatos papokra, lelkészekre lenne szükség, hogy az állami segélyek kerekesszékéből saját lábára állított ember, megtapasztalja az autonóm mozgás örömét, felemelő szabadságát.
Kemény beszéd, de hiszem, hogy ez az irány, mely méltó az emberiséghez, és ennek az útnak a szépségére, járhatóságának a tanítására, népszerűsítésére kellene sokkal, de sokkal több energiát, időt fordítanunk. A közmédiák erre a szelíd, tudatos népnevelésre kellene időt, pénzt szánjanak. Hiszem, hogy így nemcsak megspórolható lenne egy csomó közpénzből finanszírozott szociális kiadás, hanem maguk a családjaink, a társadalom, mi mindannyian sokkal felszabadultabb, békésebb, boldogabbak lehetnénk.
Merjünk rálépni a szeretet útjára, merjünk mindannyian ott, ahol vagyunk a szerető, szolgáló Krisztus vonásait magunkra ölteni, Istenképűségünket kiteljesíteni.
Szeretettel, Csaba t. Erdély.ma

Markó ismét bírálta a magyar kormányt
Nem lép ki a román kormánykoalícióból az RMDSZ – hangoztatta Markó Béla a szervezet belső parlamentjének marosvásárhelyi ülésén. Markó Béla szerint az új romániai oktatási törvény elfogadása az elmúlt huszonegy év jogküzdelmeinek egyik fontos mérföldköve, egyben korszakhatár a nyelvhasználatért folytatott harcban. Az erdélyi politikus szerint a jogszabály már tartalmazza a kulturális autonómia bizonyos elemeit.
Markó Béla a tanácskozáson ugyanakkor, ismét bírálta a magyar kormányt, hogy a Demokráciaközpontok finanszírozásával tulajdonképpen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett pártalapítást segíti. Markó Béla szerint egységes erős magyar képviseltre van szükség, e tekintetben tanulságos a szlovákiai magyarok politikai megosztottsága.
Toró Tibor – az erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke visszautasította, és unalmasnak minősítette Markó vádjait, hiszen mint mondta – a Demokrácia Központok az egyszerűsített honosításban nyújtanak segítséget a magyarságnak.
Az RMDSZ két múlva sorra kerülő tisztújító kongresszusán megvitatják és elfogadják a szövetség új programját és alapszabályzatát és megválasztják a szervezet új elnökét. A jelöltek Eckstein-Kovács Péter, Kelemen Hunor, Olosz Gergely.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Melegítés a kongresszusra (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
A két hét múlva esedékes tisztújító kongresszust megelőző kampány rányomta bélyegét a hét végén Marosvásárhelyen lezajlott Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésére. Szinte tapintható feszültség, bekiabálások, burkolt vagy nyílt, gúnyos vagy éppen cinikus támadások, stílusparódia, teremből való kitessékelés, magasba nyújtott piros lapok jellemezték az alapszabály-módosítás miatt hosszúra nyúlt tanácskozást, amelynek legfőbb témája az anyaországgal való kapcsolat, illetve az RMDSZ koalíciós politikája volt.
Hat-háromra játszik az aranycsapat
Már az ülés kezdetén éles vita bontakozott ki, Eckstein-Kovács Péter kérte, hogy tűzzék napirendre az Olosz Gergellyel közösen kezdeményezett határozattervezetet, melynek értelmében menesztették volna Kovács Péter kongresszusi biztost arra hivatkozva, hogy tevékenysége során nem bizonyult pártatlannak. A plénum elutasította a javaslatot, elfogadták ellenben a kongresszusi szavazás titkosságát biztosító tervezet napirendre tűzését. Frunda Györgynél az alapszabály-módosítás ütötte ki a biztosítékot, kifogásolta, hogy későn kapták meg a tervezetet, és szerinte amúgy sem az SZKT-nak, hanem a kongresszusnak kellene döntenie arról. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform vezetője elfogadhatatlannak minősítette, hogy egy demokratikus szövetségben az alapszabály-módosítást két nappal az SZKT előtt küldték el, bírálta az RMDSZ csúcsvezetését, az "aranycsapatot", akikkel Orbán Viktor nem áll szóba, és akik "hat-háromra játszanak", azaz a valamikor hatszázalékos támogatottságot olyannyira leépítették, hogy most a háromszázalékos eredmény is kérdéses.
Pénzzel betegséget
Ez volt az utolsó SZKT, amelyen Markó szövetségi elnökként szólalt fel, talán ezért is kezdte nosztalgikus hangnemben beszédét, utalva az 1990-es években lezajlott ülések zamatos vitáira vagy a Marosvásárhelyen lezajlott százezres tüntetésre. Az RMDSZ koalíciós politikájának elemzése kapcsán mérföldkőnek, korszakhatárnak minősítette az oktatási törvény elfogadását, melyet egyúttal kötelező házi olvasmányként ajánlott a szövetség politikusainak, rosszallóan jegyezve meg, hogy némelyek nem is ismerik a jogszabályt. Bár örök hűséget nem esküszik egy román pártnak sem, az RMDSZ betartja koalíciós megállapodásait, főleg, amíg kölcsönös ez, az ellenzéktől pedig várja, tisztázza álláspontját a tanügyi törvény kapcsán, majd gúnyosan jegyezte meg: az RMDSZ-elnökválasztási kampányban is témává vált, ki mennyire szerelmes egyik vagy másik román pártba. Leszögezte, a koalíció prioritási listáján szerepel a kisebbségi törvény. Kitért a magyar kormánnyal való kapcsolatra is, utalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes legutóbbi nyilatkozatára, melyben azt sugallta, az RMDSZ-nek ki kellene tartania jelenlegi kormányzati partnerei mellett. Csakhogy eme Szent István-i intelem mellett azt is fel kellene ismerni, hogy nem jó, ha az RMDSZ-t ütik, vágják, szét akarják verni — vélekedett Markó, aki szerint pénzzel betegséget vesz a magyar kormány, ha a Demokrácia Központokat pártalapításra használja, veszélybe sodorhatja a romániai magyarság parlamenti képviseletét.
Lecke demokráciából
A felszólalások során Lakatos Péter és Szabó Ödön viccel, pamflettel próbálta oldani a hangulatot, ez utóbbi megjegyezte: a magyar kormánynak Magyarországon van szüksége a határon túli magyarokra. Borbély László leszögezte: demokráciából senki ne adjon leckét az RMDSZ-nek, majd büszkén ecsetelte, a marosvásárhelyi zárt ülésről kiszivárgott anyag is azt bizonyítja, felelősségteljesen beszéltek a gyűlés résztvevői. László Attila a Mátyás-szobor avatása körüli bonyodalmakról, Winkler Gyula az Európai Néppárt programjának módosításáról beszélt, Lakatos András Markó Bélát méltatta, Édler András pedig kifejtette: hiba lenne a magyar kormány kéznyújtását elutasítani, kár egy szűk csoport egyéni érdekeiért feláldozni a romániai magyar közösséget, az RMDSZ-nek inkább saját háza táján kellene körülnéznie, biztosítania az esélyegyenlőséget a három elnökjelölt számára, valamint megnéznie, miként térhetnének vissza a választókhoz. Katona Ádám keserűen konstatálta, hogy most is az "aranycsapat bebetonozásán" dolgoznak, két oldalról súgnának Kelemen Hunornak, ha ő kerülne az RMDSZ elnöki tisztségébe. Mint mondta, 1990 márciusában Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök már egy héttel a véres március előtt tudomást szerzett arról, hogy jönnek a hodákiak, de a fiókba süllyesztette az iratot. "Szégyen, gyalázat" — kiáltotta, amikor Bíró Rozália SZKT-elnök felszólította, hogy fejezze be beszédét, mert túllépte az időkeretet. Eckstein-Kovács Péter a kampánytapasztalatait összegezte, sérelmezte, hogy a választás szabályozását kérő levelét válaszra sem méltatta a csúcsvezetés, majd megjegyezte: észlelte a kampány felhajtóerejét is. Olosz Gergely RMDSZ-elnökjelölt az SZKT előtt is bejelentette, hogy versenybe száll, mint mondta, összefogást, jólétet akar, a magyar—magyar viszonyban az egyenlő távolságtartás helyett szövetséget, és azt szeretné, ha február 27-e után nem az RMDSZ vezetné a közösséget, hanem a közösség az RMDSZ-t. Kelemen Hunor megjegyezte: sok szó esett Budapestről, de kevés Erdélyről, márpedig az RMDSZ erőssége az Erdélyre figyelés, és ezt kell követni a továbbiakban is. Szerinte a változásnak belülről kell fakadnia.
A felszólalásokra válaszolva Markó leszögezte: ő maga nem elnökjelölt, majd az előtte felszólalók némelyikének "nyersmagyar" megfogalmazásait kigúnyolva értetlenségét fejezte ki, hogy miért baj, ha az általa megszerzett tapasztalatot, "aztat a tapasztalatot" megpróbálja átadni. Cinikusan reagált Katona Ádám felvetéseire is, aki azonban az első sorból válaszolt igen hevesen, sérelmezve, hogy Tőkés Lászlót gyalázzák, végül felszólították, hagyja el a termet. Menjenek a fenébe, aljas gazemberek! felkiáltással ki is vonult a teremből a résztvevők kacagása közepette. (Utóbb visszajött, és elnézést kért kirohanásáért.) Markó Béla közben az egyenlő távolságtartás elvét bírálóknak próbálta elmagyarázni, hogy ő ilyent soha nem mondott, mindig az egyenlő közelség elvéről beszélt. Eckstein-Kovács Péter kétkedően csóválta fejét, Markó meg is szólította, de az RMDSZ-elnökjelölt csak annyit válaszolt: "Fáj a nyakam."
Személyre szabott alapszabály
Az SZKT által javasolt formában az RMDSZ alapszabályzata rendelkezne többek között a politikai alelnöki tisztség létrehozásáról, arról, hogy az ügyvezető elnökséget főtitkársággá alakítanák, lehetővé tennék a regionális területi szervezetek megalakítását, és létrejön a szövetségi elnökség. A politikai alelnököt az SZKT választja meg, ő felel többek között a kormányzati kapcsolattartásért, a szövetség külpolitikájáért. Az új alapszabály előírja, hogy a volt szövetségi elnökök számára (február 27-e után Markó Béla kerül ebbe a helyzetbe) létrehoznak egy irodát, és biztosan befutó helyet kapnának a parlamenti választásokon. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)