Újraválasztották Borbolyt
Újabb négy évre választották meg elnöknek Borboly Csabát az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének küldöttjei az elmúlt pénteken tartott küldöttgyűlésen. A 71 részt vevő küldött közül 69 szavazott igennel az egyetlen elnökjelöltre.
– Megterhelő periódus volt az elmúlt négy év, hisz alig fejeződött be az egyik választási kampány, jött a másik, miközben a térség népességének boldogulási vágyát segítették, közösséget építettek – vázolta Borboly Csaba, amint programjának bemutatásakor kitért az elmúlt négyéves mandátumra. Közölte, Csíkszék minden települése szép számú sikeres pályázattal, projekttel, beruházással büszkélkedhet, és ezért elismerés illeti az RMDSZ-es polgármestereket, tanácsosokat, a helyi és megyei tanácsi munkatársakat, illetve a Bukarestben dolgozó parlamenti képviselőket.
„A helyi ügyek megoldását nincs miért másra hárítanunk, azokat nekünk kell feltárnunk, kezelnünk, megoldanunk. E téren, meglátásom szerint, eddig is jól működött a Csíkszéki RMDSZ, de mindig lehet, és kell is ezen javítani. Ezt az elkezdett munkát szeretném folytatni a következő négy évben, amelynek a párbeszéd és az egymásra figyelés kell legyen a célja. Az emberekre épített csíki RMDSZ-nek jövője van” – mondta programjáról Borboly.
Korodi Attila parlamenti képviselő gratulált Borboly Csabának az eddigi tevékenységéhez, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere pedig a városi és a megyei tanács közötti jó együttműködést emelte ki. Hargita Népe (Csíkszereda)

SZKT: az RMDSZ alapszabályának és programjának módosításairól döntöttek
A február 26-27-i RMDSZ-kongresszus elé terjesztendő alapszabály- és programmódosító tervezetek megvitatása és elfogadása volt a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombaton, Marosvásárhelyen tartott ülésének legfontosabb napirendi pontja. A javasolt módosítások értelmében az RMDSZ-ben létrejön a politikai alelnöki tisztség, főtitkársággá alakul az ügyvezető elnökség, a korábbi szövetségi elnökök pedig befutó helyet kapnak a parlamenti választásokon. Markó Béla elmondta utolsó szövetségi elnöki beszámolóját, amelyben az RMDSZ sikereit méltatta, hangsúlyozta az egység fontosságát és bírálta az EMNT pártalapítási szándékát.
A nagyváradi kongresszust előkészítő SZKT-n Markó Béla utoljára tartott politikai beszámolót szövetségi elnöki minőségében. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve az oktatási törvény elfogadása, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómiának bizonyos elemeit – jelentette ki Markó.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Markó: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, de „nem esküszik örök hűséget” egyetlen román pártnak sem
Azt is leszögezte Markó, hogy az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-szen belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a húsz évvel ezelőtt, február 10-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. „Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
„Betegséget vásárolnak” az új erdélyi magyar párt megalapításának elősegítői és finanszírozói
A Magyarországgal való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Markó kitért Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes korábbi nyilatkozatára, amelyben azt tanácsolta az RMDSZ-nek, ne lépjen ki a kormánykoalícióból, mivel ez az egyik garanciája a román-magyar együttműködés fennmaradásának, a magyar állampolgárság zökkenőmentes megszerzésének. Markó Béla szerint ez a „Szent István-i intelem” felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, de odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük és szét akarjuk verni”.
Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-szen múlott a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét.
Markó szerint, ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke későbbi felszólalásában hozzátette: egyetért azzal, hogy a romániai magyar szervezetnek szoros viszonyban kell állnia a magyar kormánnyal, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egységes politikai képviselet és fellépés alapvetően meghatározza a román-magyar viszonyt Romániában, valamint Magyarország és Románia kapcsolatait. Markó szerint a Vajdaságban és a Felvidéken is egységes magyar politikai képviseletre lenne szükség.
Kelemen Hunor: ott kell lennünk, ahol magyarok élnek
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt.
„Elsősorban ott kell jelen lennünk, ahol a magyar emberek élnek. Kétségkívül, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is ha kormányon. Akkor, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, hogy az RMDSZ jó úton halad” – jelentette ki Kelemen Hunor. A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, hogy az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott. Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Kelemen Hunor megismételte azon meggyőződését, hogy a Szövetség megújulása, megváltozása belülről kell megtörténjen, erre a változásra kell összpontosítani, nem a máshonnan érkező javaslatokra. „Kiszámítható, ésszerű változásokat javasolok, amelyeket közösen megbeszélünk, és együtt végrehajtunk. Meggyőződésem, hogy szövetségünket meg kell újítanunk, de ennek az újításnak, változásnak belülről kell jönnie. Mi magunk tudjuk csak megváltoztatni az RMDSZ-t, nem kívülről és nem másoktól kell ezt várnunk. Én ezt a változást képviselem” – ismertette terveit Kelemen Hunor.
Módosítások: politikai alelnök, főtitkárság
Kovács Péter kongresszusi biztos beszámolt a február 26-27-i nagyváradi kongresszus előkészületeiről, majd Takács Csaba ügyvezető elnök beszélt az alapszabály-módosító bizottság előkészítő munkájáról.
Az SZKT arról döntött, hogy az alapszabály-módosító javaslatok milyen formában kerülnek a kongresszus elé, ahol majd cikkelyenként megvitatják a módosításokat. Az RMDSZ alapszabályának 127 cikkelye közül 87 paragrafus módosítására történt javaslat.
Az alapszabály módosítása során az SZKT elfogadta többek között a politikai alelnöki tisztség létrehozására, valamint az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezetet, a testület a szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett, ez az új cikkely a volt szövetségi elnökök jogait szabályozza: tagja az SZKT-nak, a Szövetségi Állandó Tanácsnak és a Szövetségi elnökségnek azok a személyek, akik két szövetségi elnöki mandátumot betöltöttek, az RMDSZ pedig befutó helyet biztosít számukra a parlamenti választásokon.
Az RMDSZ Programmódosító javaslatait Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot.
Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely hiába kérte a részrehajlással vádolt Kovács Péter kongresszusi biztosi tisztségének megvonását, a küldöttek többsége a határozattervezet napirendre tűzésétől is elzárkózott.
Az RMDSZ négy platformjának – Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Kereszténydemokrata Platform és a Nők a Nőkért Platform – javaslatára az SZKT határozatot fogadott el az elnökválasztási szavazás lebonyolításáról. A határozat értelmében a kongresszuson a szavazás zárt fülkében történik, kizárva annak lehetőségét, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse és bárkinek be lehessen mutatni. Tiltja a határozat a megfigyelők és más személyek, illetve képrögzítő készülékek jelenlétét a szavazófülkében, illetve a fülke és a szavazóurna környékén. A határozat harmadik pontja kimondja, hogy a megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságba válasszák be kötelező módon a három elnökjelölt legalább egy-egy képviselőjét is. (Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul. Az SZKT szombati ülésén arról is döntöttek, hogy Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul, amely tíz helyi szervezetből áll. Az RMDSZ-nek egyébként több Kárpátokon túli megyében is működik megyei vagy területi szervezete: Konstanca, Galac, Gorj, Iaşi, Mehedinţi, Suceava, Vâlcea megyében és Bukarestben.) Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-alapszabályzat: elfogadta az SZKT a módosító tervezetet
Az RMDSZ egy dolgot kér a mindenkori magyar kormánytól
Szombati, marosvásárhelyi ülésén elfogadta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) a szövetség alapszabályzat- és a programmódosító tervezetét. A szokatlanul hosszúra nyúlt, heves indulatokat kiváltó tanácskozás időnként az RMDSZ hőskorára emlékeztette a résztvevőket. A vita lényegében az RMDSZ elnökjelöltjeinek kongresszust megelőző bemelegítő összecsapása volt, és az RMDSZ jövőjét meghatározó olyan fontos kérdéseket érintett, mint a szövetség átalakuló vezetőségi struktúrája – amit elfogadtak ugyan, de még a kongresszusnak is rá kell bólintania. A vitákat megelőzően Markó Béla szokásos politikai tájékoztatójában cáfolta az elmúlt napok híreszteléseit, miszerint az RMDSZ felrúgná a kormánykoalíciós megállapodást, ugyanakkor azt is kifejtette: Magyarország „betegséget vásárolt” magának és a romániai magyarságnak, ha igaz, hogy a magyar állam a demokrácia-központok révén az új párt bejegyzését is anyagilag támogatja.
A megbeszélés már az elején szokatlanul kezdődött, hiszen a küldöttek a napirendről kezdtek vitatkozni, amire az SZKT-én rég nem fordult elő. A vitát részben Eckstein-Kovács Péter két javaslata váltotta ki. A Kolozs megyei politikus Kovács Péter kongresszusi biztosnak a tisztségéből való leváltását kérte, mivel az RMDSZ elnöki posztjára pályázó volt szenátor szerint Kovács nem látja el pártatlanul biztosi feladatkörét, és Kelemen Hunort támogatja. Eckstein-Kovács a februári nagyváradi tisztújító kongresszuson az elnökválasztási szavazás procedúrájának szabályozásáról szóló határozat napirendre tűzését is javasolta – ez utóbbi határozattervezetet három platform terjesztette be az átlátható, korrekt és titkos szavazás biztosítása érdekében. A két felvetése közül csak az utóbbit fogadta el az SZKT, miután Takács Csaba ideiglenes ügyvezető elnök tájékoztatta a küldötteket arról, hogy a kongresszus szervezéséért felelős bizottság már a héten elfogadott egy hasonló szabályozást. Kovács Péter mandátuma megvonásának a napirendre tűzésével csak 21-en értettek egyet, így a testület látható többséggel elutasította Eckstein-Kovács javaslatát.
Az SZKT egyes tagjai azt kifogásolták, hogy az alapszabályzat és a program módosítására vonatkozó tervezetet csak másfél nappal a tanácskozás előtt kapták meg, így szerintük a kongresszusra kell bízni ezt a kérdést. Így érvelt Frunda György, aki, mint mondta – utalva ezzel az SZKT, illetve a kongresszus létszámára – száz ember nem dönthet hatszáz helyett. Az elégedetlenkedőknek Markó Béla válaszolt. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi kongresszusok előtt is az SZKT vitatta meg az alapszabályzat és a program módosításával megbízott testület tervezetét, így segítve a kongresszus munkáját, ami nem jelenti azt, hogy a kongresszuson már nem szerveznek vitát a módosításokról. Markó hangsúlyozta, hogy a bizottság által elutasított módosító javaslatok is fenntarthatók a kongresszuson.
Marad a koalíció
A napirend körüli vita lezárása után Markó megtartotta szokásos politikai tájékoztatóját, amelyben ismét az oktatási törvény gyors és jó alkalmazásának fontosságát hangsúlyozta. Az RMDSZ elnöke – aki ebben a minőségében az utolsó SZKT-én vett részt – cáfolta az elmúlt napok híreszteléseit, miszerint az RMDSZ felrúgná a kormánykoalíciós megállapodást. Mint mondta, a szövetségnek egyelőre nincs oka megtenni ezt, mert a megállapodás működőképes. Hangsúlyozta: nagyvonalakban egyetértés alakult ki az RMDSZ és koalíciós partnerei között a 2011-es törvényhozási prioritásokról, ezért nem vetődött fel az RMDSZ-en belül a kormányból való kilépés lehetősége. Markó szerint jó esély van arra, hogy a képviselőház megvitassa a június végéig tartó parlamenti ülésszakban a kisebbségi törvénytervezetet. Hozzátette: a gazdasági fejlesztési régiók újrarajzolásának szükségességéről is egyetértés van, abban viszont egyelőre megoszlanak a vélemények a koalícióban, hogy milyen és mekkora régiók alakuljanak meg.
Az RMDSZ elnöke kitért Semjén Zsolt nyilatkozatára, amelyben a magyar miniszterelnök-helyettes azt tanácsolta az RMDSZ-nek, ne bontsa fel a jobbközép kormánykoalíciót, amely Semjén szerint az egyik garanciája a román–magyar együttműködésnek, valamint a magyar állampolgárság zökkenőmentes kiadásának. A romániai magyar politikus elmondta, büszkeséggel töltötte el, hogy a magyar kormány egyik vezetője felismerte: az RMDSZ meghatározó szerepet játszik a román–magyar államközi kapcsolatok alakulásában, de szerinte a magyar kormánypárti politikusoknak azt is fel kellene ismerniük, hogy nem hasznos ebben a pillanatban az RMDSZ-t „ütni, szétverni”.
Magyarország betegséget vett
Markó ezzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által tervezett pártalapításra és a demokrácia-központokra utalt. Markó szerint Magyarország „betegséget vásárolt” magának és a romániai magyarságnak is, ha igaz, hogy a magyar állam a demokrácia-központok révén az új párt bejegyzését is támogatja, és erre pénzt is adott. A tanácskozáson több felszólaló is érintette az RMDSZ és a Fidesz viszonyát, amely jelenleg rideg. Mint ismeretes, mindhárom RMDSZ-elnökjelölt programjában fontos szerepet foglal el a jelenlegi magyar kormánypárttal való viszony, amelynek rendezését sürgetik. Édler András és Olosz Gergely bírálta az RMDSZ jelenlegi vezetőségének a Fideszhez fűződő viszonyát. Édler kifogásolta az RMDSZ „egyenlő távolság elvének” politikáját a magyarországi pártok felé, Olosz pedig kijelentette: a mindenkori magyar kormány lesz az, amely megteremti a nemzeti összetartozást. Ezekre a kijelentésekre reagálva Markó kijelentette: egyetért azzal, hogy az RMDSZ-nek szoros viszonyban kell lennie a magyar kormánnyal, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egységes politikai képviselet és fellépés alapvetően meghatározza a román–magyar viszonyt Romániában, valamint Magyarország és Románia kapcsolatait. Markó szerint a Vajdaságban és Felvidéken is egységes magyar politikai képviseletre lenne szükség. Hozzátette: „nincs szükségünk arra, hogy mások pártokat szervezzenek a nyakunkra”.
Borbély László szerint az RMDSZ egy dolgot kér a mindenkori magyar kormánytól, hogy partnerei lehessenek. „Partneri viszonyban kell lennie az RMDSZ-nek a magyar kormánnyal, és a magyar kormánynak is partnernek kell lennie az RMDSZ-szel” – mondta Borbély. A környezetvédelmi miniszter beszédében kitért a marosvásárhelyi TKT-ról a múlt hétvégén nyilvánosságra került hangfelvételre. Hangsúlyozta: végig lehet hallgatni, és meg lehet győződni arról, hogy felelősen beszéltek az ülés résztvevői, nincs a felvételben semmi olyan, ami a nyilvánosság előtt ne lenne vállalható.
László Attila a Mátyás király szoborcsoport újraavatása körül kialakult helyzet méltatlanságára hívta fel a figyelmet. A politikus Szőcs Géza magyar kulturális államtitkárt hibáztatja az újraavatás többszörös halogatása miatt. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy „nem a román fél a hibás”, majd hozzátette: ha már kolozsvári születésű az államtitkár (utalva ezzel Szőcs Gézára), akkor továbbra is azt várja tőle, hogy kellő mértékben érzékelje a szobor újraavatásának jelentőségét.
Átalakul az RMDSZ vezetőségi struktúrája
Az RMDSZ alapszabályzatának és programjának módosításáról szóló két tervezet közül az előbbi váltott ki nagy érdeklődést a képviselők körében, ugyanis a kongresszuson elfogadásra javasolt dokumentum komoly szerkezeti átalakításokat ír elő az RMDSZ vezetőségében. Ezeknek a módosításoknak a java részét Kelemen Hunor támogatja, hiszen az új szerkezetet az RMDSZ elnökjelölt programja is magába foglalja.
A vita lényegében az RMDSZ elnökjelöltek kongresszust megelőző bemelegítő összecsapása volt, hiszen Eckstein-Kovács Péter megpróbálta törölni a Kelemen által tervezett legfőbb változtatásokat. Az alapszabályzat-tervezet szerint létrejön a politikai alelnöki tisztség, amely jelenleg nem létezik, az Ügyvezető Elnökség Főtitkársággá alakul, emellett létrejön, többek között a szövetségi elnököt, politikai alelnököt, főtitkárt, frakcióelnököket, az SZKT-elnököt, megyei vagy területi elnököket egyaránt magába foglaló Szövetségi Elnökség, amely a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ügyvezető hatáskörét venné át úgy, hogy a SZÁT is megmarad. A jelenleg 14 tagú SZÁT ezentúl nagyobb létszámú testület lesz, magában foglalja többek között a Szövetségi Elnökség tagjait, valamint a Kulturális Autonómia Tanács elnökét. Eckstein-Kovács nem értett egyet a politikai alelnöki tisztség és a Szövetségi Elnökség létrehozásával, de a törlésre vonatkozó javaslatait az SZKT elvetette.
Kihozta a sodrából Markót
A kongresszus egyik színfoltja Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform elnöke volt, aki Olosz Gergely RMDSZ-elnökké való megválasztását támogatja. Katona a szombati SZKT-n többször is szót kért, és rendszerint vitába keveredett Biró Rozália SZKT-elnökkel, miután ez utóbbi figyelmeztette, hogy túllépte a felszólalások engedélyezett időkeretét. Katona élesen bírálta az RMDSZ vezetőségét, azzal vádolva azt, hogy párttá alakították a szövetséget, amelyből szerinte hiányzik a demokrácia. Katona Ádám többször ingerülten közbekiabált a felszólalók beszéde alatt, és nem egyszer személyeskedő megjegyzéseket tett. A politikai vitát lezáró Markó-beszéd alatt is közbekiabált, majd amikor Biró megpróbálta rendre utasítani, Katona felállt és azt ordítva, hogy „Gyalázzátok Tőkés Lászlót!”, „Ezekkel nem áll szóba Orbán Viktor!”, kivonult a teremből.
Ez azonban csak az első felvonása volt a Katona-Markó konfliktusnak, amely az alapszabályzat-módosítás elhúzódó vitájakor tört ismét felszínre. Az adott ponton parttalan vitává terebélyesedni látszó tanácskozást Markó ügyrendi hozzászólással próbálta felgyorsítani, emlékeztetve a képviselőket, hogy a végső döntést a tervezetről kongresszusnak kell meghoznia. A hozzászólás után az emelvényről távozó Markó nyomába eredt Katona Ádám, aki ingerült hangon vetette a szövetség vezetői szemére, hogy csak másfél nappal azelőtt kapták meg a tervezet szövegét. Ezt követően a higgadtságáról közismert Markó ismét szót kért, és emelt hangon vonta felelősségre Biró Rozáliát amiatt, hogy túlságosan engedékenyen vezeti az ülést. „Sem egyik, sem másik kolléga ne álljon fel, ne rángassa a galléromat, sem az enyémet, sem a másikét, és ne üvöltözzön rám! Eddig sem volt ez az SZKT, és ezután sem lesz az! Vagy ül a helyén és hallgat, vagy kimegy! Én is kimegyek, ha így viselkednek! – ordította a szemmel láthatóan feldühödött Markó.
Az SZKT-n a derültséget kiváltó közbeszólások sem hiányoztak. Ilyen momentum volt, amikor Markó Béla azokra a bírálatokra válaszolt, amelyek az RMDSZ-nek a magyar pártokhoz való viszonyulására vonatkoztak. Markó kijavította azokat, akik folyamatosan az egyenlő távolság elvét emlegették, és hangsúlyozta, hogy pontatlanul idézik őt, hiszen mindig az egyenlő közelség politikájáról beszélt. Markó megjegyezte, személyesen Eckstein-Kovács Péterhez szólva, hogy ez így van még akkor is, ha a Kolozs megyei politikus Markó szerint bólogat. Eckstein-Kovács is felvette a kesztyűt, és kijelentette, hogy „fáj a nyakam”, amire hangos nevetésben tört ki a terem.
B. T. Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla búcsú-SZKT-ja
A feszült hangulatú ülésen bemutatkozott az RMDSZ-elnök három utódjelöltje
Utolsó alkalommal vett részt RMDSZ-elnökként a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülésén a hétvégén Markó Béla
Történelminek nevezhető ülést tartott a hétvégén a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) Marosvásárhelyen, tekintve, hogy Markó Béla utoljára vett részt RMDSZ-elnökként ilyen rendezvényen. A nem mindennapi pillanat – a szövetség tizedik, két hét múlva Nagyváradon rendezendő kongresszusát előkészítő tanácskozás – jelentőségét a küldöttek is átérezhették, lévén hogy a megszokottnál valamivel nagyobb számban, összesen 116-an jelentek meg a szövetség „miniparlamentjének” helyet adó vásárhelyi Kultúrpalotában.
Elkapkodták az ÚMSZ-t
A szokásosnál nagyobb érdeklődés az Új Magyar Szó terjesztéséért felelősöket is meglepte: míg egy „hétköznapi” SZKT-ra kivitt száz darab ingyenes példány éppen elegendőnek bizonyult, ezúttal a kezdési időpont után fél órával már egymást kérdezgették a később érkező küldöttek: „Nincs véletlenül még egy Magyar Szód?”
Amúgy a késlekedők nem maradtak le semmi egyébről, hiszen az ülés bő fél órás késéssel kezdődött – hacsak nem a mindig hasznos „folyosói lobbi” egy részéről. No meg a napirend előtti felszólalásokról, amelyek egyikében Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely RMDSZ-elnökjelöltek kérték Kovács Péter kongresszusi biztos leváltásának napirendre tűzését.
Az államfői tanácsos és a képviselő kérését azonban nagy többséggel leszavazta az SZKT. Ez a szavazattúlsúly előrevetítette egyébként a továbbiakban megmutatkozó erőviszonyokat a szövetségen belül, ami a két elnökjelölt esélyeit illeti ellenfelükkel, Kelemen Hunor kulturális miniszterrel szemben.
Nem volt „érzékeny búcsú”
Ám még mielőtt a „hármak” összecsaptak volna, a mindenkori gyakorlatnak megfelelően a képviselők a tisztségben levő szövetségi elnök politikai beszámolóját hallgathatták meg. Aki azonban egy leköszönő elnöki búcsúbeszédet várt Markó Bélától, csalódnia kellett. Markó az „érzékeny búcsút” már letudta az ezt megelőző, decemberi SZKT-n, most pedig ereje és mandátuma teljében levő miniszterelnök-helyettesként szólt a hallgatósághoz.
Politikai beszámolójában egyébként a szövetségi elnök az oktatási törvény elfogadását nevezte meg a szövetség és az erdélyi magyarság elmúlt húsz évben kifejtett kisebbségi jogküzdelme legfontosabb mérföldkövének. Mint fogalmazott, ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot, és a jogszabály átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómiának bizonyos elemeit.
A miniszterelnök-helyettes az RMDSZ nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem- és földrajztankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, illetve elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Új koalíciós szerződés
Markó Béla leszögezte, az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L), amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, illetve egy gazdaságösztönző intézkedéscsomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
Mint kifejtette, az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja megállapodásait. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
Ellentmondásos viszony a magyar kormánnyal
A Budapesttel való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Mint fogalmazott: míg egyik vezető magyar politikus egyfajta Szent István-i intelemként, de nagyon logikus gondolatmenetet követve arra figyelmeztette a szövetséget, hogy ne bontsa fel a román–magyar kapcsolatok és a magyar nemzeti érdek szempontjából fontos romániai kormánykoalíciót, és felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük és szét akarjuk verni”.
Közölte: nemcsak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-en múlott a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét.
„Az rendben van, hogy támogatást kapnak a magyar állampolgárság megszerzésének lebonyolítására, de amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint pénzzel betegséget venni. Ha erre valaki pénzt ad, betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – figyelmeztetett Markó.
Utódjelöltek ígéretei
A szövetségi elnökjelöltek közül Eckstein-Kovács Péter szólalt fel elsőként. Traian Băsescu államelnök tanácsosa kifejtette, az elnökjelölti kampánynak felhajtó ereje is van, hiszen nagy az érdeklődés, az emberek örültek annak, hogy igazi vitát láthattak a jelöltek között. „Ez a többes jelölés nem a szétverés irányába mutat, továbbra is együtt tudunk dolgozni” – vélekedett Eckstein.
A másik „utódjelölt”, Olosz Gergely háromszéki képviselő tulajdonképpen csak most jelentette be az SZKT előtt indulását. „Az a célom, hogy az erdélyi magyarok nyerjenek, hogy megvalósuljon a magyar összefogás, a családok jól éljenek, a közösségeink versenyképessé váljanak, hogy minden, Romániában élő magyar érezze, nincs egyedül” – ismertette céljait a politikus.
A szövetségi elnöki tisztség elnyerésére legesélyesebbnek tartott Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt. A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott.
Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Élet Markó után
A leköszönő szövetségi elnök politikai beszámolóját követő felszólalásokban többnyire az összefogás, az együttműködés volt a legfontosabb közlendője a szónokoknak, akik arra figyelmeztettek, hogy az RMDSZ-nek egységesnek kell maradnia. Borbély László környezetvédelmi miniszter elmondta, büszke arra, hogy bárhová megy, mindenhol tisztelet és odafigyelés övezi a magyarokat, az RMDSZ-t.
„Az RMDSZ az egyetlen demokratikus szövetség az országban, ne adjon senki nekünk leckét demokráciából” – üzent az Erdélyben úgynevezett demokrácia-központokat pénzelő Budapestnek Borbély, aki szerint amúgy a szövetségnek mindig partneri viszonyra kell törekednie a magyar kormánnyal.
László Attila a kolozsvári Mátyás-szobor helyreállításának felavatásáról szólt, arról, hogy nem a román fél miatt húzódik az ügy. „Szeretném, ha a kolozsvári születésű államtitkár megtalálná azt az időpontot, amikor végre felavathatjuk a Mátyás-szobrot” – fogalmazott a kolozsvári alpolgármester utalva Szűcs Géza magyar kormánytag politikai felelősségére.
Lakatos András Bihar megyei képviselő Markó Bélát „búcsúztatva” kifejtette: szerinte úgy fognak majd Markóról beszélni a történelemben, mint az ezredforduló legnagyobb magyar államférfijáról. Édler András háromszéki képviselő a magyarországi kormány védelmére kelt. Mint kifejtette, a magyar politika megoldást akar találni a határon túli magyarság problémáira is.
Szerinte „nem szabad a kinyújtott kezet visszautasítani, hanem inkább szét kéne nézni a saját házunk táján, hogy mit teszünk azért, hogy visszatérjünk az emberekhez, amikor tudatosodik bennünk, hogy nem lehetünk akárkivel partnerek, például a Gyurcsány típusú politikusokkal nem, de Orbán Viktorral igen”.
Kínos közjáték Katonával
Az Orbán Viktor magyar kormányfővel és Tőkés László európai parlamenti képviselővel fenntartott hűvös viszonyt hányta Markó Béla szemére Katona Ádám. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke előbb csak bekiabálgatott a neki nem tetsző beszédek alatt, majd amikor éppen Markó állt a pulpitusnál, Katona magából kikelve válogatott szitkokat kezdett a szónok és a teremben ülők fejéhez vágni.
„Itt az elszámolás ideje!” – jósolta az idős képviselő, majd „régi párttitkároknak, elvtársaknak, kommunistáknak” titulálta a prezídiumnál ülőket. Végül Biró Rozália SZKT-elnök többszöri felszólítására dohogva elhagyta a termet, hogy később visszatérjen, és az ülés hátralévő részében is az első sorból hangoskodjon.
Megszavazott módosítások
Ekkor még hátravoltak olyan időigényes mozzanatok, mint az alapszabályzat módosításának vitája és a programmódosítás. Az immár megcsappant létszámú SZKT elfogadta többek között a politikai alelnöki tisztség létrehozásáról, valamint az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezetet.
A testület a szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett – az új cikkely a volt szövetségi elnökök hatásköreit szabályozza. A programmódosító javaslatokat Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot.
Korteskedtek és bíráltak az elnökjelöltek
Kampányakciókon vettek részt az SZKT-t megelőzően az RMDSZ-elnökjelöltek: Kelemen Hunor Temesvár és Arad után pénteken szatmári „kortesúton” vett részt, Eckstein-Kovács Péter pedig Kolozsváron sajtótájékoztatott.
Kelemen Szatmáron „beseperte” a helyiek ígéretét, hogy rá fognak szavazni, miután a miniszter is szentül ígérte, hogy az eddigieknél nagyobb szerepet szán a szövetség vezetésében a Partiumnak és ezen belül Szatmár megyének. Eckstein eközben bírálatokat fogalmazott meg az alapszabály tervezett módosításával kapcsolatban. Mint mondta, nem ért egyet az ügyvezető elnökség megszüntetésével és főtitkárság létrehozásával. (Sike Lajos, Sipos M. Zoltán)
Antal Erika, Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés sajátos védettsége
A Professzorok tiltólistán című, február 9-én megjelent cikkünkkel vitatkozik Tőkés László európai parlamenti képviselő sajtófelelőse. Demeter Szilárd azt kifogásolja, hogy a cikkben így fogalmaztunk: „Az oktatási reform célul tűzi ki a hazai egyetemek »politikamentessé« tételét is, ennek értelmében nem vállalhatnak vezető szerepet politikai pártban a felsőoktatási intézmények vezetői. (...)
Sajátos »védettséget« élvez Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki nem rektorként, hanem elnökként vezeti a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsát.” Demeter felveti, hogy Tőkésre nem vonatkozik az új jogszabály, mivel nincs vezető tisztsége pártokban. A sajtós szerint ezért a cikkünk zárása „rosszindulatú, a rágalmazást alulról súroló csúsztatás, ami az újságírói szakmai etika szerint nem megengedett”.
Tőkés László sajtófelelőse azonban aligha nézett utána a vonatkozó törvénynek. Mert ha megtette volna, a 215. cikkelyben elolvashatta volna a következő mondatot: „Persoanele care ocupă o funcţie de conducere sau de demnitate publică nu pot exercita funcţia de rector pe perioada îndeplinirii mandatului”.
Ezek szerint nem lehet rektor az a személy, aki vezető (politikai) tisztséget lát el, illetve köztisztséget visel. Például európai parlamenti képviselői tisztséget. Tőkés László tehát rektor nem lehetne a Partiumi Keresztény Egyetemen, elnök viszont – a sajátos védettséget biztosító joghézag révén – igen. Új Magyar Szó (Bukarest)

Borulhat
Az nyilvánvaló és természetes, hogy mindig is befolyásoltak bennünket a magyarországi történések. A jók is, a rosszak is. Ám a megfontolt cselekvésnek nincs alternatívája, hiszen a szolgai rábólintásra és a hebehurgyaságra már sokszor ráfizetett az erdélyi magyarság. (Például a bécsi döntés után, amikor negyvenezer arrogáns dunántúli tisztviselőt helyeztek a nyakunkra, akik sok mindent elrontottak!)
Az nyilvánvaló és természetes, hogy mindig is befolyásoltak bennünket a magyarországi történések. A jók is, a rosszak is. Ám a megfontolt cselekvésnek nincs alternatívája, hiszen a szolgai rábólintásra és a hebehurgyaságra már sokszor ráfizetett az erdélyi magyarság. (Például a bécsi döntés után, amikor negyvenezer arrogáns dunántúli tisztviselőt helyeztek a nyakunkra, akik sok mindent elrontottak!)
Nem biztos, hogy ami ma jónak látszik, holnap is jó lesz, és mindenben kiállja az idő próbáját. Vonatkozik ez a kettős állampolgárságra és a vele ígért szavazati jogra is. Olyan nagy az eufória, hogy nem látunk egyebet, csak a jó hatásait. Annyira csak a jót, hogy az ellenvéleményekre nem figyelünk, nem is vagyunk kíváncsiak, megfogalmazóit kiközösítjük a nemzetből, vagy a „rossz magyar” címkét nyomjuk rájuk.
B. János székelyföldi olvasónk írja: a honosítással kapcsolatos néhány észrevételét (benne abbeli aggodalmát, hogy kiürül a Székelyföld, meg szavazatainkra csak anyaországi pártpolitikai érdekből van szükség!) elküldte két helyi lapnak is, de egyik sem hozta le, mivel úgy gondolták, hogy ez rontaná népszerűségüket! Mit mondjunk erre? A sajtóetika szerint a népszerűtlen véleményeket is le kellene közölni, mert az ilyesmi viszont növeli a lap hitelességét. Ám lehet, hogy a két újságnál úgy gondolják: rájuk is vonatkozik az új budapesti sajtótörvény. Minek okán elsősorban az ottani kormány jó, sőt kitűnő véleményét tükröző írásoknak kell teret adni.
Ha csak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Duna Tv-nek adott interjúja nem módosít valamit ezen az állásponton is. A napokban a kereszténydemokrata politikus a Fidesz-kormány tagjai közül elsőnek mondta ki nyilvánosan: milyen jó, hogy az RMDSZ kormányon van, mert könnyen lehet intézni a honosítást. „Kegyelmi pillanat ez a román-magyar viszonyban. Ha jön egy másik kormány, nem biztos, hogy ilyen zökkenőmentes lesz a magyar állampolgárság kiadása!”
Nos, kedves kollégák, akik lapotok népszerűségét féltitek! Ezek nyomán lehet már írni arról is, hogy nem csak Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibornak, de Markó Bélának, Kelemen Hunornak és a többieknek is van némi közük a gyorsított honosításhoz! Olyannyira van, hogy megkockáztatom: ha nekik nem lenne, Tőkéséknek sem lenne sok! Mert, ha az RMDSZ nem lenne kormányon és nem biztosítaná a békés, nyugodt hátteret, ha fejükre állnak, akkor sem tudták volna zavartalanul beindítani és működtetni a demokrácia-központokat!
Lám, minden könnyen borulhat, vele az eufória is...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Ceausescu ellen a magyarok bírták a legtovább
Dokumentumgyűjtemény jelent meg a Ceausescu-rendszer 1965 és 1974 között folytatott magyarságpolitikájáról. A román diktátor a hatvanas években még megpróbált kiegyezni minden társadalmi csoport, így a kisebbségek elitjével is, az erdélyi katolikus egyházzal azonban nem tudott.
Az Aranykorszak? címmel kiadott kötet az egykori román diktátor hatalomra kerülése utáni éveket mutatja be.
A kötet pénteki budapesti bemutatóján Bárdi Nándor történész elmondta, hogy a hatvanas évek második felének és a hetvenes évek első felének Romániájáról magyarul eddig csak magyar diplomáciai forrásokból jelent meg válogatás. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének munkatársa elmondta, hogy Novák Csaba Zoltánnak a kötet elején olvasható tanulmánya szemléletében is újdonsággal szolgál az olvasónak.
Mint emlékeztetett, a Nicolae Ceausescu által vezetett Romániáról szólva korábban főként a román nemzet hatalmi túlsúlya, az etnokratikus ideológia volt hangsúlyos a történeti feldolgozásokban, csakúgy, mint ahogy a diktatúra viszonyainak ábrázolása is fő elemként jelent meg. A kötet szerkesztője, Novák Csaba Zoltán előszavában viszont a román államépítés kerül a középpontba: az ő felfogása szerint ugyanis ennek stratégiája követelte meg az antidemokratikus, centralizációs és erőszakos módszereket. A könyvbemutatón ehhez Novák Csaba Zoltán azt tette hozzá, hogy Ceausescu 1965-ben kezdte el megszilárdítani hatalmát, s ez a folyamat 1971-re teljesedett ki. A romániai magyarság szempontjából ez a korszakhatár a hetvenes évek közepére tolódott ki - hívta fel a figyelmet.
A 119 dokumentumot közlő, a csíkszeredai Pro-Print Kiadó gondozásában megjelent könyvről Bárdi Nándor elmondta még, hogy a központosító törekvések útjában állt az erdélyi város polgári világa és a nem román nemzetiségű csoportok. A Maros Magyar Autonóm Tartományt 1968-ra felszámolták, és ugyanebben az évben Ceausescu nem fogadta el a kisebbségek jogállását taglaló statútumot és az anyanyelvi oktatásra vonatkozó terveket.
Mindeközben a hatvanas években még „erőteljes, ravasz és pragmatikus politikus” Ceausescu megpróbált kiegyezni minden társadalmi csoport, így a kisebbségek elitjével is, az erdélyi katolikus egyházzal azonban nem tudott - jegyezte meg. Népszabadság

Gyilkos reform
Még jószerével el sem csitult a tanügyi törvény miatti lázongás — úgy tűnik, nehezen bár, de a pedagógus-szakszervezetek lenyelték a reformbékát —, elkezdték a fenyegetőzést az egészségügyben dolgozók. A gyógyszerészek a ki nem fizetett számlák miatt, a családorvosok az új keretszerződés tervezete ellen, egyes kórházak pedig az összevonás, átalakítás okán tiltakoznak, naponta vonulnak utcára az elégedetlenek.
Ismét kiderült, az irodákban kitalált reformok a terepen nem állnak lábukon. A minisztériumban elképzelt kórházátszervezésnél kikérték ugyan az önkormányzatok véleményét, de most azzal szembesülnek, a költségektől, felelősségtől menekülő polgármesterek kisrégiókat hagynának ellátás nélkül. Ami Bukarestből egyszerűnek, egyértelműnek látszott, a helyszínen bizony igen bonyolult, s hogy sok pontján sántít az intézkedés, jelzi az is, a miniszter hajlandó újraelemezni döntését. Minden esetet megvizsgálnak — ígéri —, de folytatják, amit elkezdtek, szükséges az átalakítás, még akkor is, ha fájdalmas. Még kényesebb kérdéseket vet fel a családorvosokat érintő változtatáscsomag, következményei beláthatatlanok. Miközben Cseke Attila miniszter az alapellátás erősítésének fontosságáról szónokol, s szeretné elérni, hogy a betegek ne a kórházakat rohamozzák meg minden apró-cseprő bajukkal, éppen a családorvosok lehetőségeit szűkíti. Számukra az is fájdalmas, hogy bevételeik évről évre csökkennek, újabb beruházásokra kényszerítik őket (most például az egészségügyi kártyák leolvasásának feltételeit kell megteremteniük), de még aggasztóbbnak találják az új keretszerződést, amely a betegek jogait sértő korlátozást vezet be: felső határt szab az orvosok által felírt ingyenes és térítéses gyógyszerek esetében. Cseke Attila azt is kilátásba helyezte, hogy megjutalmazzák, aki minden megkötést betart, büntetik, aki nem teszi ezt. Jó pontokat szerezhet tehát, aki elküldi majd drága gyógyszerre szoruló betegét, mert kimerítené a havi keretet, s hajlandó olcsóbb, esetleg kevésbé hatásos pirulákkal kúrálni pácienseit. S ha egy családorvos a hónap második felében is szeretne ingyenes vagy térítéses orvosságot felírni, jobban teszi, ha megválogatja a hozzá fordulókat, és csak olyanok gondozását vállalja, akik nem kerülnek túl sokba. Hogy mi történik majd azokkal, akik baján csak borsos árú szerek segítenek? Ennek esetleg a miniszter a megmondhatója. A reform jegyében, jó könyvelőként oszt és szoroz, csekély költségvetésébe (mellyel elfogadásakor elégedett volt) próbál beilleszkedni úgy, hogy eltűnik a szempontok közül a legfontosabb, akiért az egész rendszernek léteznie kellene: az ember. Félő, mire a Cseke-féle reform végére érünk, olyan luxussá válik betegnek lenni, amit csak a legmódosabbak engedhetnek meg maguknak.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar tükör
Megtartotta sorrendben tizenharmadik évértékelő beszédét Orbán Viktor. A miniszterelnök lendületesen vázolta fel a magyar gazdaság és a Magyarország előtt álló feladatokat, az ellenzéki bírálatok szerint viszont a lendületes beszédből hiányoztak a konkrétumok.
A Jobbik politikusai szerint a kormányfő nem rajzolt fel jövőképet sem, s kevés szó esett a gazdasági programról is... Mesterházy Attila szerint Orbánnak jó alkalma lett volna saját kormányzása mozgalmas hónapjait is értékelni, de elmulasztotta. A szocialista párt elnöke szerint a beszédnek egyetlen célja volt: előkészíteni a közelgő megszorításokat. Ez a szocialista politikusok és közgazdászok vissza-visszatérő fixa ideája, szerintük mást nem is lehet csinálni, csak sarcolni, s megint csak sarcolni, újabb megszorításokkal, adókkal operálni. Kétségtelen, ők ezt nyolc esztendeig próbálgatták, látható, hová jutott a magyar gazdaság és egész Magyarország... Még be sem fejeződött az egész Európát sokkoló és a balliberális kritikák özönét kiváltó médiatörvény körül kialakult vita — a magyar kormány szakértői jelenleg is tárgyalnak az Európai Unió illetékes biztosával a várható változtatásokról —, máris teljes gőzzel folyik az új alkotmány megalkotása. Az ellenzéki pártok közül egyelőre csak a Jobbik vesz részt az előkészítésben, a szocialisták — Gyurcsány Ferenc is, Mesterházy Attila is — népszavazáshoz és négyötödös parlamenti többséghez kötnék a új alkotmány elfogadását, amelyről a tervek szerint április 18-án szavaznak a képviselőházban. Szakértők szerint meg kellene kezdeni az új alkotmány ismertetését, a médiatörvény fogadtatása és a körülötte kialakuló éles viták jelzik, hogy a felheccelt nyugati baloldal árgus szemekkel figyeli Magyarországot. * S most a legújabb korrupciógyanús ügyletről. Az ügyészség nyomoz a moszkvai kereskedelmi kirendeltség épületének eladása ügyében. Ingatlanpanama körvonalazódik, őrizetbe vették Pexi Mártát, a Gyurcsány-kormány külügyminisztériumának volt államtitkárát, Székely Árpád volt moszkvai nagykövetet és Tátrai Miklóst, a vagyonkezelő vezetőjét, a bíróság viszont nem tartotta indokoltnak előzetes letartóztatásukat, így szabadlábon védekezhetnek. Kiderült, hogy a hatalmas, számtalan magyar vállalat moszkvai kirendeltségének irodákat biztosító ingatlanegyüttest mélyen áron alul, mintegy 25 millió dollárért adták el, s a magyar állam kétmilliárd forintot vesztett az üzleten. Gyanúsított lehet Göncz Kinga akkori külügyminiszter és Veress János volt pénzügyminiszter is, bár mindketten tagadják, hogy közük lett volna az üzlethez. A dokumentumok szerint Székely Árpád nagykövet a külügyminisztérium megbízásából már 2005-ben tárgyalt az épület eladásáról, de az akkori 23,6 millió dolláros vételárat, amelynél az ingatlan sokkal többet ér, Pexi Márta akkori államtitkár is kevésnek találta, 2008-ban a vitatott üzlet mégis létrejött. Kérdés, kinek állt érdekében értéken alul értékesíteni az épületet. Kiírtak ugyan egy zártkörű pályázatot, s noha kedvezőbb ajánlatok is voltak, a kereskedelmi képviselet épületét mégis az első jelentkező, egy offshore cég vehette meg. * Nyomozás folyik a budapesti gyógyfürdők Demszky-korszakban való kiszervezése ügyében, s egyre-másra derülnek ki újabb és újabb korrupciós ügyletek, ám az elszámoltatás döcögve halad...
Bogdán László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZKT: az RMDSZ alapszabályának és programjának módosításairól döntöttek
A február 26-27-i RMDSZ-kongresszus elé terjesztendő alapszabály- és programmódosító tervezetek megvitatása és elfogadása volt a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombaton, Marosvásárhelyen tartott ülésének legfontosabb napirendi pontja. A javasolt módosítások értelmében az RMDSZ-ben létrejön a politikai alelnöki tisztség, főtitkársággá alakul az ügyvezető elnökség, a korábbi szövetségi elnökök pedig befutó helyet kapnak a parlamenti választásokon. Markó Béla elmondta utolsó szövetségi elnöki beszámolóját, amelyben az RMDSZ sikereit méltatta, hangsúlyozta az egység fontosságát és bírálta az EMNT pártalapítási szándékát.
nagyváradi kongresszust előkészítő SZKT-n Markó Béla utoljára tartott politikai beszámolót szövetségi elnöki minőségében. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve az oktatási törvény elfogadása, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómiának bizonyos elemeit – jelentette ki Markó.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Markó: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, de „nem esküszik örök hűséget” egyetlen román pártnak sem
Azt is leszögezte Markó, hogy az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-szen belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a húsz évvel ezelőtt, február 10-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. „Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
„Betegséget vásárolnak” az új erdélyi magyar párt megalapításának elősegítői és finanszírozói
A Magyarországgal való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Markó kitért Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes korábbi nyilatkozatára, amelyben azt tanácsolta az RMDSZ-nek, ne lépjen ki a kormánykoalícióból, mivel ez az egyik garanciája a román-magyar együttműködés fennmaradásának, a magyar állampolgárság zökkenőmentes megszerzésének. Markó Béla szerint ez a „Szent István-i intelem” felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, de odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük és szét akarjuk verni”.
Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-szen múlott a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét.
Markó szerint, ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke későbbi felszólalásában hozzátette: egyetért azzal, hogy a romániai magyar szervezetnek szoros viszonyban kell állnia a magyar kormánnyal, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egységes politikai képviselet és fellépés alapvetően meghatározza a román-magyar viszonyt Romániában, valamint Magyarország és Románia kapcsolatait. Markó szerint a Vajdaságban és a Felvidéken is egységes magyar politikai képviseletre lenne szükség.
Kelemen Hunor: ott kell lennünk, ahol magyarok élnek
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt.
„Elsősorban ott kell jelen lennünk, ahol a magyar emberek élnek. Kétségkívül, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is ha kormányon. Akkor, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, hogy az RMDSZ jó úton halad” – jelentette ki Kelemen Hunor. A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, hogy az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott. Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Kelemen Hunor megismételte azon meggyőződését, hogy a Szövetség megújulása, megváltozása belülről kell megtörténjen, erre a változásra kell összpontosítani, nem a máshonnan érkező javaslatokra. „Kiszámítható, ésszerű változásokat javasolok, amelyeket közösen megbeszélünk, és együtt végrehajtunk. Meggyőződésem, hogy szövetségünket meg kell újítanunk, de ennek az újításnak, változásnak belülről kell jönnie. Mi magunk tudjuk csak megváltoztatni az RMDSZ-t, nem kívülről és nem másoktól kell ezt várnunk. Én ezt a változást képviselem” – ismertette terveit Kelemen Hunor.
Módosítások: politikai alelnök, főtitkárság
Kovács Péter kongresszusi biztos beszámolt a február 26-27-i nagyváradi kongresszus előkészületeiről, majd Takács Csaba ügyvezető elnök beszélt az alapszabály-módosító bizottság előkészítő munkájáról.
Az SZKT arról döntött, hogy az alapszabály-módosító javaslatok milyen formában kerülnek a kongresszus elé, ahol majd cikkelyenként megvitatják a módosításokat. Az RMDSZ alapszabályának 127 cikkelye közül 87 paragrafus módosítására történt javaslat.
Az alapszabály módosítása során az SZKT elfogadta többek között a politikai alelnöki tisztség létrehozására, valamint az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezetet, a testület a szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett, ez az új cikkely a volt szövetségi elnökök jogait szabályozza: tagja az SZKT-nak, a Szövetségi Állandó Tanácsnak és a Szövetségi elnökségnek azok a személyek, akik két szövetségi elnöki mandátumot betöltöttek, az RMDSZ pedig befutó helyet biztosít számukra a parlamenti választásokon.
Az RMDSZ Programmódosító javaslatait Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot.
Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely hiába kérte a részrehajlással vádolt Kovács Péter kongresszusi biztosi tisztségének megvonását, a küldöttek többsége a határozattervezet napirendre tűzésétől is elzárkózott.
Az RMDSZ négy platformjának – Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Kereszténydemokrata Platform és a Nők a Nőkért Platform – javaslatára az SZKT határozatot fogadott el az elnökválasztási szavazás lebonyolításáról. A határozat értelmében a kongresszuson a szavazás zárt fülkében történik, kizárva annak lehetőségét, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse és bárkinek be lehessen mutatni. Tiltja a határozat a megfigyelők és más személyek, illetve képrögzítő készülékek jelenlétét a szavazófülkében, illetve a fülke és a szavazóurna környékén. A határozat harmadik pontja kimondja, hogy a megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságba válasszák be kötelező módon a három elnökjelölt legalább egy-egy képviselőjét is. (Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul. Az SZKT szombati ülésén arról is döntöttek, hogy Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul, amely tíz helyi szervezetből áll. Az RMDSZ-nek egyébként több Kárpátokon túli megyében is működik megyei vagy területi szervezete: Konstanca, Galac, Gorj, Iaşi, Mehedinţi, Suceava, Vâlcea megyében és Bukarestben.) Krónika (Kolozsvár)

Átvenni nehéz, átadni még komplikáltabb?
Mint tegnapi lapunkban olvashatták, kemény szópárbajokra is sor került, sőt sértegetések is elhangzottak a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati ülésén.
Napirend előtti felszólalásában Eckstein Kovács Péter elnökjelölt Kovács Péter kongresszusi biztos mandátumának visszavonását követelte, mert véleménye szerint nem bizonyított pártatlanságot a kampány során, ugyanakkor azt kérte, hogy állítsanak fel szavazófülkéket a szavazás tisztaságának biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon a belső demokrácia, s a szavazás „titkos jellegét ne zavarják kamerák”.
Frunda György szenátor azt szerette volna tisztázni, hogy milyen vitát folytatnak a programról és az alapszabályzatról, mert ha az SZKT elfogadja vagy elutasítja a beterjesztett módosításokat, azzal megfosztja a kongresszusi küldötteket, hogy véleményt mondjanak a dokumentumokról. Válaszában Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök bejelentette, hogy a fülkéket megrendelték.
Eckstein Kovács Péter kérését, hogy a jelenlegi kongresszusi megbízott helyére egy olyan személyt nevezzenek ki, aki nem szubjektív és pártatlanul biztosítani tudja a kongresszus megszervezését, a testület elutasította.
Frunda György bejelentését, hogy a módosító javaslatokat a szombati SZKT előtti csütörtökön délután kapták kézhez, így nem volt alkalmuk megtárgyalni ahhoz, hogy véleményt formáljanak azokról, és a felvetésre, hogy az eljárás nem elégíti ki a demokrácia minimális követelményeit sem, hiszen „120 ember nem dönthet 600 helyett”, szintén elutasították.
„Nem vagyunk egyformák, de összetartozunk”
Markó Béla kijelentette: „nosztalgiája támadt” a ’90-es évek iránt, amikor „zamatos viták” hangzottak el az SZKT-ban. „Hordaléka van a többes jelölésnek, de azért annyi nem kéne legyen, hogy utána ne tudjanak együtt dolgozni. Nem vagyunk egyformák, de összetartozunk”, figyelmeztetett az RMDSZ elnöke.
A vita során felszólalók nagy része arra figyelmeztetett, hogy nem az RMDSZ-en belül kell keresni az ellenséget, és meg kell tartani a szervezet egységét, meg kell erősíteni szövetség jellegét, és egységesen, egy irányban munkálkodva kell dolgozni azért, hogy a szövetség ott legyen a parlamentben.
Lakatos Péter képviselő ezzel kapcsolatosan idézte Ferenc Jóskát, aki, amikor Bécsben az osztrák–magyar meccsről hallott, azt kérdezte, ki az ellenfél? Szabó Ödön, az RMDSZ nagyváradi ügyvezető elnöke szerint 2004-2008 között az önkormányzatok hozzászoktak, hogy csak kérni kell, és megkapják a támogatást. Viszont kérni csak akkor lehet, ha „elegen vagyunk a parlamentben”. Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke egyperces emlékezésre kérte fel a testületet a nemrég elhunyt szatmári szenátor, Szabó Károly emlékére, majd a magyar miniszterelnök-helyettessel folytatott megbeszéléseiről számolt be. Katona Ádám úgy vélte, arra megy ki a játék, hogy „bebetonozzák az aranycsapatot”, azaz a „neptunosokat”; számon kérte Szovátát, amelyet „eljátszottak”, szemére vetette Markó Bélának, hogy 20 év alatt egyszer beszélgettek, akkor, „amikor még egy csapatban játszottak”.
„Felejtsük a múltat, kezdjünk új lapot”, mondta, felszólítva a jelenlegi vezetést: „lépjen hátrább”, hozzátéve, hogy „az eltelt 20 éves neptuni politizálás legalább 40-et vett el az életéből.”
Elnökjelöltek a mikrofonnál
Eckstein Kovács Péter szerint rég nem volt igazi megmérettetés az RMDSZ-ben, nem fektettek le szabályokat sem, s amikor szabályozást kért, válaszra sem méltatták. Ugyanakkor megemlítette az udvarhelyszéki RMDSZ-gyűlést, amelyen részt vettek és vitát is folytattak az elnökjelöltek. Ennek a kampánynak „felhajtó ereje is volt, az emberek igénylik a vitát, a bemutatkozást”, tette hozzá. Végül leszögezte: „Mindenkinek érdeke, hogy a kongresszus fair és demokratikus módon folytatódjon le”.
Kelemen Hunor felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is, ha kormányon, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, az RMDSZ jó úton halad”.
Olosz Gergely, mint mondta, azért vállalta a megmérettetést, mert azt akarja, hogy „a magyarok nyerjenek, jólét legyen a magyar családokban, versenyképessé tegyük közösségünket, s minden Romániában élő magyar tudja, hogy nincs egyedül.” Véleménye szerint „nem az RMDSZ kell vezesse a magyarságot, hanem a magyarság kell az RMDSZ irányítója legyen”. Egyenlő esélyt és támogatást kért, mert „egyetlen cél, hogy a magyarok nyerjenek”, hangsúlyozta Olosz Gergely.
Csak egységes politikai képviselet és egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet
Markó Béla válaszában mindenekelőtt tisztázni kívánta az „irritált és szálkás” felszólalókkal és háborgókkal, hogy lehet dicsérni vagy bírálni, de ő nem elnökjelölt, és nem aznap (sz.m.: az SZKT-n) választanak elnököt, hanem a nagyváradi kongresszuson. Meglepte, hogy egyesek „szívesen rúgnának a döglött oroszlánba”, annak ellenére, hogy ezelőtt néhány hónappal még azt tapasztalta, hogy a többség a stabilitást és a folytonosságot akarta, s többen kérték, vállalja továbbra is az elnökséget. Csodálkozott, hogy néhány hónap alatt minden megváltozott. Ezért kérdezte, miért baj az, ha véleményt mond, miért „olyan rémséges perspektíva, miért olyan szörnyű veszély, ha Markó a tapasztalatát esetleg fölajánlja a továbbiakban is az RMDSZ javára?” Visszautasította a vádat, amely szerint a háttérből akarja irányítani a szervezetet, mert, mint mondta, ha továbbra is vezetni kívánta volna, jelöltette volna magát. Arra kérte kollégáit, ne idézzék pontatlanul a Magyarországgal való viszonyról szóló nyilatkozatait, ő egyenlő közelségben, nem egyenlő távolságban akart lenni a mindenkori magyar kormánnyal, ezt állította akkor is, amikor azok, akik most kormányon vannak, ellenzékben voltak, s akik most ellenzékben vannak, kormányon voltak Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben.
Felhívta a figyelmet, hogy „az erdélyi magyarság és az RMDSZ az elmúlt 21 esztendőben bebizonyította, hogy csakis az egységes politikai képviselet és az egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet, alapvetően meghatározza az országon belül a magyar-román viszonyt és alapvetően meg tudja határozni a két ország viszonyát is. És aki ezt nem hiszi, nézze meg, hogy ebben a pillanatban Románia viszonylatában micsoda nehéz helyzet van, mennyit kínlódnak mindkét ország demokratikus erői, hogy valamiképpen helyrekalapálják az elrontott viszonyt”(...) „Minden Kárpát-medencei politikus tudatában kell legyen annak, hogy nincsen más út, mint egységes politikai képviselet Erdélyben. Így kellene legyen a Vajdaságban és így kellene legyen Szlovákiában is, és ehhez kérek én támogatást, és ezzel kapcsolatosan mondom el a lehető legélesebben a véleményemet, amikor azt érzékelem, hogy mások a nyakunkra pártokat akarnak szervezni...”
A beszéd közben, miután többször bekiabált, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform vezetője felugrott, és szitkozódva kivonult a teremből: „Kimegyek, elegem van ebből a bandából. Menjenek a fenébe, aljas gazemberek!” kiabálta.
A továbbiakban a testület megvitatta az RMDSZ alapszabályzatát és programját. Négy platform, a szociáldemokrata, a kereszténydemokrata, a Nők a nőkért platform és a Szabadelvű Kör javaslatára határozatot fogadott el a szavazás lebonyolításáról: a kongresszuson a szavazás zárt fülkékben történik, kizárva a szavazás befolyásolásának a lehetőségét. Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés: alaptalan Markó bírálata
„Markó Béla akkor kezd erkölcsről beszélni, amikor nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok” – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki hétfőn közleményben reagált a szövetségi elnök SZKT-n elhangzott beszédére.
Markó szombaton marosvásárhelyi beszédében úgy fogalmazott: „veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz”, s ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott a leköszönő RMDSZ-elnök.
Tőkés közleményében arra emlékezteti Markó Bélát, hogy „amikor az RMDSZ potentátjai rátették a kezüket a státusirodákra, amelyeket – eredeti céljuktól eltérően – az elmúlt években tulajdonképpen kampánygépezetként használtak, továbbá a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány barátságának köszönhetően ellenőrizetlenül és saját céljaikra, klientúrájuk építésére osztogatták a magyarországi közpénzeket, akkor sem az erkölcs nem jutott eszébe, sem pedig az, hogy veszélyes és ostoba játék volna a kizárólagosságra törekvő erőpolitika.” Krónika (Kolozsvár)

Finisben a kampány
Két héttel a tisztújító kongresszus előtt célegyenesbe került a választási kampány az RMDSZ-ben. Ezen a héten a Bihar és Szatmár megyei, illetve a Nagybánya Központú Területi Szervezet is eldönti, melyik jelöltet támogatja majd Nagyváradon.
Két héttel a tisztújító kongresszus előtt célegyenesbe került a választási kampány az RMDSZ-ben. Mint ismert, a többi szervezet már meghozta döntését ebben a kérdésben: többségük Kelemen Hunor művelődési miniszter jelöltségét támogatja; Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsost a Kolozs megyei, Olosz Gergely képviselő a Történelmi Máramaros Területi Szervezet bizalmát élvezi.
A három jelölt csütörtökön Nagyváradon találkozik majd, ekkor dönti ugyanis el a Bihar megyei szervezet választmánya, melyikük mellé áll – tudtuk meg Szabó Ödön ügyvezető elnöktől. Szatmáron a Megyei Küldöttek Tanácsa a hét végén, egyelőre ismeretlen időpontban ül össze ebben a kérdésben, a jelöltek azonban nem lesznek jelen a szavazáson. „Külön-külön azonban már mind a három jelölttel találkoztunk” – tájékoztatott Găman Mihály ügyvezető elnök. A Nagybánya Központú Területi Szervezet szombaton dönt arról, melyik jelöltet támogatja.
Időközben összeállt a küldöttek listája is – tudtuk meg Kovács Péter kongresszusi biztostól. Tájékoztatása szerint a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában sorra kerülő kongresszuson 561 szavazati joggal rendelkező küldött vesz részt. Az alapszabályzat szerint az SZKT és az ügyvezető elnökség tagjai, valamint a szövetségi elnök, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok – összesen 185 személy – hivatalból kongresszusi küldöttek, rajtuk kívül 376 választott küldött lesz jelen.
Markó–Olosz-találkozó
„Markó Béla biztosított arról, hogy ha megválasztanak az RMDSZ elnökévé, számíthatok a támogatására a kitűzött céljaim megvalósításához” – nyilatkozta tegnap Olosz Gergely elnökjelölt, miután Bukarestben találkozott a leköszönő szövetségi elnökkel.
„Egyetértettünk a szövetségi elnökkel abban, hogy az egységet fenn kell tartani, az RMDSZ bázisát szélesíteni kell a tömbmagyarságban, a szórványban, illetve a Partiumban, és abban is egyetértettünk, hogy a politikai irányt fenn kell tartani: az Európai Néppárt irányvonalát” – fogalmazott az elnökjelölt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Árucsatolás: állampolgárságért párt
Az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló hálózat kolozsvári kirendeltségén tegnapi ottjártunkkor megállapíthattuk, a párttagsági űrlapok a helyi demokrácia-központ irodájában, ugyanazon az íróasztalon találhatók, amelyhez a magyar állampolgárságért folyamodni készülőt leültetik.
Teljes gőzzel folyik a Tőkés-párt létrehozásához szükséges aláírások gyűjtése az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott demokrácia-központokban: az egyszerűsített honosítási eljáráshoz szükséges tájékoztatásért betérő személyeket a leendő Erdélyi Magyar Néppártba való, helyben kitöltendő belépési nyilatkozatokkal várják a magyarországi közpénzből létrehozott irodák alkalmazottai.
Az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló hálózat kolozsvári kirendeltségén tegnapi ottjártunkkor megállapíthattuk, a párttagsági űrlapok a helyi demokrácia-központ irodájában, ugyanazon az íróasztalon találhatók, amelyhez a magyar állampolgárságért folyamodni készülőt leültetik.
Párttűznézőben
Lapunk munkatársa magánemberként látogatott el a kolozsvári EMNT-irodába, ahol ottjártakor meglehetősen sok érdeklődő és ügyintéző tartózkodott. Miután a honosítási eljáráshoz szükséges információkkal ellátták, munkatársunk az azon az íróasztalon található párttagsági ívek felől érdeklődött, amely mellé leültették. Az alkalmazott által bemutatott, román nyelvű rovatcímekkel ellátott dokumentumon már szerepeltek aláírások.
A román nyelvű rovatcímek a létrehozandó pártba belépni kívánók teljes nevét, pontos lakcímét, valamint személyi azonosító számát tartalmazzák, ezenkívül pedig a belépőknek nyilatkozniuk kell arról is, hogy tagjai-e valamely politikai pártnak (amennyiben a válasz igen, belépési nyilatkozatuk egy újabb politikai alakulatba érvényét veszti – szerk. megj.). Mindezeket az információkat a nyilatkozóknak aláírásukkal kell hitelesíteniük.
Nem is leplezik
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országszerte gyűjti az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges támogató aláírásokat, s az aláírásgyűjtés a demokrácia-központok irodájában is zajlik, hiszen ezek „gyakorlatilag” az EMNT területi irodái is – válaszolt lapunknak az „árucsatolást” firtató kérdésre a demokrácia-központ-hálózat koordinátora, Gergely Balázs, aki egyben az EMNP kezdeményező bizottságának is tagja.
„Ezt a műveletet nem a kertek alatt, leplezetten végezzük. Ahol csak lehet, népszerűsítjük a megalakítandó pártot, és keressük a támogatókat” – mondta Gergely. Hangsúlyozta: a demokrácia-központokban található párttámogatási íveket csak az írja alá, aki akarja. „Mi minden betérőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy folyamatban van az EMNP bejegyeztetése. Támogató aláírásuk azonban nem feltétele annak, hogy az irodában teljes körű tájékoztatást kapjanak a honosításról. Árukapcsolás nincs” – magyarázta.
„A demokrácia-központok nem a semmire épülnek, Tőkés László európai parlamenti irodáira alapulnak. Ezt a tizenvalahány irodát az EMNT elnöke a rendelkezésére álló európai parlamenti keretből működtette” – válaszolta Gergely kérdésünkre, milyen pénzekből hozta létre az EMNT a demokráciaközpont-hálózatot. Tájékoztatása szerint Tőkés László pénzkerete mellé további támogatásokat pályáztak különböző alapítványoknál, emellett szimpatizánsaik vannak a gazdasági szférában is. Gergely azonban kérdésünkre nem tudott megnevezni egyetlen alapítványt vagy vállalkozót sem, akitől az EMNT támogatást kapott.
„Ez a mi belső ügyünk, ami nem tartozik a nyilvánosság elé” – szögezte le. Hozzátette: a közelmúltban összeállt a pályázatíró csapatuk, amely az EU-s, belföldi és magyarországi pályázati lehetőségeket használná ki a hálózatot bővítésére, közhasznú programok futtatására.
Gergely Balázs korainak nevezte azt firtató kérdésünket, mekkora lesz majd az átfedés az EMNT irodahálózata és a majdani EMNP infrastruktúrája között. „Előbb alakuljon meg a párt, utána tisztázzuk a két szervezet viszonyát. Többször is hangsúlyoztuk azonban, hogy az EMNT megőrizné civil mozgalmi jellegét” – jelentette ki.
Markó a burkolt pártfinanszírozásról
A burkolt pártfinanszírozás kérdését felvetette korábban Borbély László RMDSZ-es miniszter, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök is. Az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen tartott SZKT-ülésen Markó úgy fogalmazott, „amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint pénzzel betegséget venni. Ha erre valaki pénzt ad, betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes, aki nevetségesnek tartotta az irodahálózat működtetőinek magyarázkodását, miszerint a pártbejegyzési ívek aláírásával kapcsolatos szándékukról csupán a honosítással kapcsolatos tájékoztatást követően kérdezik meg az ott járókat.
Gergely Balázs furcsállotta Markó Béla SZKT-n elhangzott szavait az EMNT pártalapítási szándékairól. „Nem ártana, ha tükörbe nézne az RMDSZ, mielőtt azzal vádol minket, hogy magyarországi közpénzekből pártot alapítunk. Emlékeztetnék arra, hogy a magyar igazolványok kiosztása is az RMDSZ irodáin keresztül zajlott, és nem egy esetről tudok, amikor ezeket a juttatásokat párttámogatástól tették függővé” – replikázott az RMDSZ elnökének Gergely Balázs.
ÚMSZ-összeállítás. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Mubarak után”: metaforikus vonzatú közlemény
Közleményt küldött lapunknak is Tőkés László, az EP egyik alelnöke, EMNT-elnök. Aktuálpolitikai vonatú kérdésekről fejti ki meglátásait, metaforikus kérdés kapcsán. Íme az irat lényege.
Az RMDSZ zárványideológusai. Cs. Gyimesi Éva és Sike Lajos legutóbbi sajtóbéli megnyilatkozásaik alapján minden bizonnyal megérdemelnék az Ezüstfenyő-díj kongresszusi kiadását. Az önjelölt demokráciabajnokok mára teljesen elvesztették a mértéket, „kritikájuk” elvtársaik rögeszméinek kritikátlan szajkózásából áll, beszédük pedig gyűlöletbeszéd.
Részletek
A 168 Óra hetilap által készített Gyimesi-interjúban „beszólt Orbánnak az egyetemi tanár”, amint az az első – elektronikus – megjelenéskor az alcímben olvashattuk. A Meciar, Fico, Slota és Kaczynski neveit tartalmazó riporteri összeállításban ugyanis az a interjúalany a demokrácia-ellenesség „csúcstartóinak” kijáró babért Orbán Viktor miniszterelnökünknek ítélte oda.
A kommunista szócső Előre jogutódjának hasábjain, az Új Magyar Szóban megszólaló szatmári újságíró viszont Kövér László célkeresztbe állításán túlmenően Markó Béla szájába adja a magyar kormány erdélyi demokrácia központjainak nyújtott támogatás – egyenesen – „erkölcstelen”. A szövetségi elnök – hasonlóképpen a levitézlett liberálisokhoz – csupán akkor kezd erkölcsről beszélni, amikor nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok. Példának okáért: amikor az RMDSZ potentátjai rátették kezüket a státusirodákra, amelyeket – eredeti céljuktól eltérően – az elmúlt években tulajdonképpen kampánygépezetként használtak, továbbá a Medgyesy-Gyurcsány-kormányok „barátságának” köszönhetően ellenőrizetlenül és saját céljaikra, klientúrájuk építésére osztogatták a magyarországi közpénzeket, akkor sem az erkölcs nem jutott eszébe, sem pedig az, hogy „veszélyes és ostoba játék” volna a kizárólagosságra törekvő erőpolitika.
Ezekben a napokban sokaknak megegyezik a véleménye abban, hogy Mubarak elnöknek nem kellett volna megvárnia, amíg a népakarat távolítja el székéből. Ugyanígy nagyőszödi Gyurcsány Ferencnek is távoznia kellett volna a hatalomból. még mielőtt a lerombolt ország népe meneszteni volt kénytelen. Ebben a viszonylatban Markó Béla még idejében köszönt le az elnökségről. Esetében a kérdés viszont ez: ki következik az RMDSZ élén őutána? Ki jön Mubarak után – tehetjük fel a kérdést metaforikus értelemben. Alelnöke és elvtársai?! Mer ahogyan dolgok nálunk alakulnak, a kinevelt közvetlen munkatársa utódlásának lehetünk tanúi.
Láttuk, hogy Gyurcsány megbuktatásával az elsöprő erejű magyar nemzeti közakarat Orbán Viktort emelte az ország élére. Éppen ezért minden jóérzésű magyar ember számára elfoghatatlan, hogy Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét és kormányét , a rendszerváltó Fideszt és kereszténydemokrata szövetségesét Cs. Gyimesi-féle elvakult gyűlölködők ócsárolják. Annál is kevésbé jogosultak erre, mivel ők az elvszerűség álcája alatt csupán egy bizonyítottan becsődölt hatalmat, annak holdudvarát, illetve saját kiváltságait védelmezik. Bihari Napló (Nagyvárad)

Gyűlöletbeszéd
Egy magát jobboldalinak tartó – és megnyilatkozásaiban is markánsan az – régi újságíró barátom jegyezte meg nemrégiben, magánbeszélgetésben, egy Tőkés-közlemény kapcsán, hogy azt olvasva rájött, mi különbözteti meg a politikust az újságírótól. A politikus szövetségesei segítségére siet, bármi lenne is az éppen aktuális poltikai téma, míg az újságíró igyekszik elvonatkoztatni a szereplőktől, és magáról az esetről, a kijelentésről próbál saját véleményt alkotni és mondani.
Akkor Tőkés a médiatörvény kapcsán kelt Orbán Viktor védelmére, súlyos szavakkal marasztalva el azokat, akik támadni merészelik a magyar miniszterelnököt, köztük az immár EU-s bírálatok kereszttüzébe került jogszabályt elmarasztaló hazai és nyugat-európai közvéleményformálókat, értelmiséget, sajtót. Nem hagyva ki természetesen lapunkat sem az ördögtől való eszméket vallók sorából, lévén, hogy a volt püspök minden alkalmat megragad az Új Magyar Szó ócsárlására.
Nem történt ez másként tegnap sem, amikor újabb, Tőkés László aláírásával ellátott közlemény érkezett szerkesztőségünkbe. Ebben az RMDSZ „zárványideológusainak” nevezett Cs. Gyimesi Éva és Sike Lajos jelennek meg mint első számú közellenségek: előbbi a 168 Óra magyarországi hetilapban megjelent interjúja miatt, utóbbi az ÚMSZ-ben közölt írása miatt.
A gunyorosnak szánt, de elszomorítóan rossz szöveg szerint a fent nevezettek „önjelölt demokráciabajnokok”, akik „mára már teljesen elvesztették a mértéket, kritikájuk elvtársaik rögeszméinek kritikátlan szajkózásából áll, beszédük pedig gyűlöletbeszéd”. Előbbi írás egyébként a magyarországi demokratikus berendezkedés halálát vizionálja, utóbbi pedig azt firtatja, a magyar költségvetési pénzen létrehozott úgynevezett demokrácia-központok valódi célja mennyiben a honosításra vonatkozó tájékoztatás, és nem bujtatott pártfinanszírozás a Tőkés-párt számára?
Kijut a „jóból” az RMDSZ-nek is, és elsősorban Markó Béla leköszönő elnöknek, akit Tőkés Hoszni Mubarak volt egyiptomi diktátorhoz hasonlít. Miközben az RMDSZ (!) EP-képviselője megállapítja, hogy „Markó Béla még idejében köszön le az elnökségről”, felteszi a kérdést: „ki következik az RMDSZ élén őutána? Ki jön Mubarak után?”
Majd visszakanyarodunk szegény Cs. Gyimesi Évához, akiről megtudjuk, hogy „elvakult gyűlölködő” és a „168 órából” derivált „perc-emberke”, aki elvetemült módon „Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét és kormányát, a rendszerváltoztató Fideszt és keresztény-demokrata szövetségesét ócsárolja”. Végezetül az is világossá válik számunkra, hogy a Cs. Gyimesi-félék „az elvszerűség álcája alatt csupán egy bizonyítottan becsődölt hatalmat, annak holdudvarát, illetve saját kiváltságaikat védelmezik”...
„Gyűlöletbeszéd!” – sziszegi Tőkés László, a „jóérzésű magyar emberekhez” intézve gyűlölettől csöpögő szavait. Az emberi jóérzésre apellálok én is most, amikor arra kérem a jobboldali véleményformálókat, civileket, értelmiségieket (a politikusokat nem merem...): ne vállaljanak szolidaritást pusztán ideológiai alapon ilyen megnyilvánulásokkal. Régi jobboldali újságíró barátomat, a többi jobboldali újságíró kollégámat kérem: ítéljék el maguk is ezt a gyűlöletbeszédet.
És ne csak magánbeszélgetésekben.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Takács: Markó soha nem mondaná, hogy nem támogatná a demokratikus választás nyertesét
Ha nem az RMDSZ elnöki tisztségéről lenne szó, akkor a hét viccének tartanám Olosz Gergely nyilatkozatát - kommentálta a Transindexnek Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szövetség elnöki tisztségére pályázó politikus mai nyilatkozatát, amely szerint megválasztása esetén Markó Béla támogatni fogja céljai megvalósításában.
Aki nem ismeri Markó Bélát, egy ilyen beszélgetés után akár így is fogalmazhat - mondta Takács, hozzátéve: Markó Béla soha nem fog úgy fogalmazni, hogy volt szövetségi elnökként vagy egyszerű RMDSZ-tagként nem támogatná azt, aki demokratikus úton megnyerné a választást; ez különbözteti meg Markót nagyon sok politikustól.
"Van egy szomszédom, nagyon rendes ember, nyolcvanvalahány éves, neki is ugyanezt mondaná Markó. Ezt kihasználni egyéni kampányban enyhén szólva túlzás. Van különbség a között, ahogy Markó fogalmaz, és a között, ahogy az elnökjelölt ezt tálalja" - kommentált Takács.
Rossz időket élünk, ami a politika gusztustanát illeti - fogalmazott az ügyvezető elnök. (hírszerk.) Transindex.ro

Pereskedés és sárdobálás a premontreiek nagyváradi gimnáziuma miatt
A nagyváradi Úri utcában még mindig régi méltóságában áll a premontrei rend temploma és az ehhez tartozó iskolaépület, amelyben hosszú évtizedek óta generációk tanulnak. S majdnem két esztendeje folyik az a pereskedés, amelynek során a nagyváradi premontrei főapát, Fejes Rudolf Anzelm visszakéri az egykori egyházi gimnáziumot a váradi önkormányzattól. Az elmúlt napokban a Bihar megyei román bulvármédiában több támadás érte a visszaigénylés kapcsán a premontrei rendet, ugyanis mint kiderült, a január 26-ára kitűzött bírósági tárgyalást március 4-re halasztották, s nagyon úgy tűnik, a jogi procedúra alakulásától beijedtek azok, akik nem akarják, hogy az a nagyváradi tanintézet, amelynek alapjait 1699-ben Benkovics Ágoston akkori nagyváradi római katolikus püspök tette le, ismét egyházi tulajdonná váljon.
A nagyváradi önkormányzat részéről az eset kapcsán Delorean Gyula helyi tanácsost kérdeztük, aki az iskolákért felelős a megyeszékhelyen. Az RMDSZ-es városatya kérdésünkre csak annyit mondott, szerinte azért volna jó, ha minél előbb (így vagy úgy) tisztázódna a gimnázium tulajdonjoga, mivel akkor az RMDSZ és az önkormányzat minél hamarabb nekiláthatna olyan európai támogatásokat szerezni, amelyek segítségével felújíthatnák az iskola épületét. A per menetéről s az ehhez kapcsolódó sajtós mocskolódásról Delorean nem nyilatkozott, úgy tűnt, valójában nem is olvasta például azt a cikket, amelyben több ízben szerepel az ő neve is, s amelyben azt állítják a valóságtól sokadjára elrugaszkodott román firkászok, hogy a premontreieknek egyáltalán nincs joguk az Úri utcai épülethez, mivel azt annak idején Horthy Miklós kormányzó nacionalista szeszélyből adományozta a rendnek. Hogy mi is a helyzet valójában a volt premontrei gimnázium tulajdonjogi perével kapcsolatban, ezt magától Fejes Rudolf prépost-prelátustól kérdeztük meg.
– Mióta is folyik ez a per a váradi önkormányzat és a premontrei rend között?
– Körülbelül másfél évvel ezelőtt a bukaresti restitúciós bizottság határozatot hozott a régi premontrei gimnázium épületével kapcsolatban, miszerint két okot felsorolva elutasítják a visszaszolgáltatást. Az első ok: ez az eset nem tartozik a restitúciós törvény hatálya alá. A második ok: a telekkönyvben 1936-ban az ingatlant átírták rektifikáció jogcímen a román állam nevére.
– Ez mit jelent?
– Rektifikáció útján tulajdont nem lehet szerezni. A rektifikáció jogi fogalma ugyanis kizárja, hogy a tulajdonos személye megváltozzék, legyen szó akár jogi, akár természetes személyről. Például ha engem Fejesnek hívnak, de véletlenül Fehérnek írnak be a telekkönyvbe, akkor én kérhetem azt, hogy saját nevemre írják át a telekkönyvet, tehát korrigálják. De bizonyítani kell, hogy Fejes és Fehér ugyanannak a személynek a megnevezése. Bizarr dolog tehát azt állítani, hogy a premontrei szerzetesrend és a román állam egy és ugyanaz a jogi személy, ahogy ezt el akarják hitetni. Rendünk nem mondhatja el, hogy „az állam én vagyok!”. Tehát a gimnázium átírása nélkülöz minden jogi alapot. Mondjuk ki, hogy tulajdonképpen a hírhedt kolozsvári vasgárdista professzor, Onisifor Ghibu mesterkedésének eredménye ez a jogtalan átíratás is. Azé a személyé, aki a kisebbségi egyházak, elsősorban a római katolikus szerzetesrendek és a reformátusok ellen indított hadjáratot, hogy el tudják kobozni ezek vagyonait.
– Tehát nemcsak a premontrei rend tulajdonait kobozták el Ghibu közreműködésével?
– Nem. Konkrét eseteket is tudok sorolni a miénken kívül. Ghibu az 1930-as évek elején az Erdélyi Római Katolikus Státus vagyonát koboztatta el, 1934-ben a temesvári és a máramarosszigeti piaristák főgimnáziumát, a minoriták szilágysomlyói gimnáziumát, illetve a szigeti református gimnáziumot az összes ehhez tartozó tanárlakással. 1937-ben pedig a premontreiek ingatlanait íratta át a román állam nevére, mint jeleztem, minden jogi alap nélkül. Ezekről korabeli bizonyítékaink vannak. Szörnyű munkát végzett ez az ember – természetesen kellő politikai támogatással. 1940-ig az átíratási procedúrának nincs vége, mint ezt legutóbb a román bulvársajtóban állították egyesek, tehát hiába volt sebbel-lobbal, a törvények megkerülésével átíratva az ingatlan, hivatalosan soha, sehol nem mondatott ki, hogy a váradi premontrei gimnázium a román állam tulajdona. Az átírás tehát érvénytelen és törvénytelen. 1940-ben egy törvényerejű határozattal vissza is írták egyetlen tulajdonosként a rend nevét a telekkönyvbe. Ezután, mégpedig 1948-ban a kommunisták államosították ezt az épületet is. Ezelőtt másfél évvel, amikor a felsorolt két okra hivatkozva elutasítottak minket, azonnal, tehát a törvénynek megfelelően, harminc napon belül megtámadtuk a bíróságon a restitúciós bizottság határozatát. A per a mai napig folytatódik, s egy olyan irányt vett, hogy a két okot, amivel minket elutasítottak, két külön perbe tárgyalják.
– Úgy tűnik, a váradi önkormányzatnak ez a megoldás nem tetszik.
– A váradi önkormányzat ezt a szétválasztást egészen a semmítőszékig minden szinten megfellebbezte, de minden szinten elvesztette. Így marad a kettős per. S ez az áttekinthetőséget szolgálja. Március 4-én lesz a következő forduló, amikor is az 1936-os telekkönyvi átíratást tárgyalják, ezért úgy vélem, hogy a minap a román sajtóban megjelent, a premontrei rendet kitámadó cikk egyértelműen szándékos, irányított hangulatkeltés, uszítás akar lenni. A közvéleményt manipulálná és az igazságszolgáltatást befolyásolná, ha tudná. Ezt a cikket olvasva ugyanis az derül ki, hogy a városházi hivatalnokok egy (furcsa módon névtelenségbe burkolózó) része, illetve az Eminescu főgimnázium tanárainak egy, szintén anonim csapata nagyon megijedt attól, hogy a törvények értelmében ki kell mondani, ki is az ingatlan jogos tulajdonosa. Remélem, hogy azok, akik ilyen jellegű, megalapozatlan cikkeket írnak vagy rendelnek meg, tisztában vannak azzal, hogy egy EU-tagállamban léteznek törvények azok megregulázására, akik vallási hovatartozásuk miatt bárkit rágalmaznak, lejáratnak, bemocskolnak.
– Mivel érvelt a váradi önkormányzat, milyen állításokkal akarta azt bizonyítani, hogy az Úri tucat ingatlanegyüttes nem a premontrei rendé volt?
– Érdekes, mi több, furcsa érvek hangzottak el eddig, az önkormányzat zömmel olyan dolgokra hivatkozik, amikor megkérdőjelezi a premontreiek tulajdonjogát, amelyek csak Ghibu műveiben, azaz dokumentumoknak semmiképpen nem nevezhető levelezéseiben, folyamodványaiban, feljelentéseiben szerepelnek. Azt viszont sehol nem említik, hogy Ghibut – akinek 1990 után szobrot emeltek Váradon és akiről iskolát neveztek el – 1945-ben az a királyi román igazságszolgáltatás elítélte a fasiszta Vasgárdában kifejtett tevékenysége miatt, bár csak két évet ült a caracali börtönben. Ezt az egykori Securitate Irattarát Vizsgáló Országos Tanács is igazolta. Döbbenetes, hogy egy országban, amely éppen a schengeni csatlakozásért küzd, egyesek nem veszik komolyan az Európai Tanács azon határozatait, amelyekben sürgetik az egyházi javak visszaszolgáltatását is. Rendünk azokban a perekben, amelyeket azért kezdtünk, hogy visszakapjuk saját tulajdonainkat, mindig és messzemenően betartotta a román törvényeket, és az elhangzott, a román sajtóban megjelent vádakkal ellentétben mi soha nem követtünk el semmilyen szabálytalanságot a perek során.
– Voltak más támadások is, amik önöket érték a per során?
– Döbbenetesnek találom például azt is, hogy a rend levéltárosát (minden bizonnyal önkormányzati ukázra) egyszerűen nem szolgálták ki, amikor a váradi várban levő levéltárban a rend iratanyagát akarta átnézni. Ezzel kapcsolatban megtettük már a szükséges jogi lépéseket.
– Mik a tervei, ha esetleg visszakapják az ingatlant?
– A visszaszolgáltatás után is szándékunk a törvényes előírásokat betartani, és nyitottak vagyunk a tanügyi hatóságokkal és természetesen az önkormányzattal is egy érdemi párbeszédbe kezdeni, ami az egész város érdekeit tartja szem előtt. Természetesen mint tanító rendnek számunkra az oktatás, nevelés kérdése az elsődleges ez esetben is. Rendünk egykoron saját pénzéből és állami kölcsönből azért építette váradi gimnáziumát, hogy ott tanítás folyjon. Ezt az épületet nehéz is lenne másra használni. Éppen ezért célunk megtartani az épületet iskolának tanügyi karakterét.
Szőke Mária, Reggeli Újság, Erdély.ma

Alakuló összefogás (Háromszéken tárgyalt az EMNT és MPP)
Országosan nem, de Háromszéken megtörtént az első lépés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Magyar Polgári Párt (MPP) közeledésére, sor került egy nyitó, tapogatózó megbeszélésre, amelyen sikerült közös témákat, terveket is feltérképezni — mondta el Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke.
Év elején Kulcsár kezdeményezte az egyeztetést, majd Szász Jenő pártelnök is megismételte: szükség van az erdélyi magyar jobboldal összefogására. Háromszéken premierként jött létre a beszélgetés, mindkét szervezetet megyei vezetői képviselték. Nem politikai kérdésekről tárgyaltak, arról egyeztettek, hogy a szakbizottságok vezetői közösen veszik majd számba, ágazatonként — egészségügy, oktatás, gazdaság —, mire van szüksége Sepsiszentgyörgynek, Háromszéknek. Kidolgoznának egy megállapodásmodellt is, mely a majdani hivatalosított együttműködés alapja lehet. Kulcsár-Terza abban bízik, a háromszéki példa ragadós lesz, más megyei szervezetek is elkezdik a tárgyalásokat, és ha alulról megfogalmazódik az együttműködés igénye, akkor az elnökök sem zárkóznak el, s létrejöhet az összefogás.
Farkas Réka,Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kényszerketrecből kiszabadított nemzetpolitika (Határon túli magyarok szavazati joga)
Rendkívüli pillanatnak nevezte az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának létrehozását a testület alakuló ülésén Kövér László házelnök tegnap a Parlamentben. Az Országgyűlés elnöke a határon túli magyarok szavazati jogának megadására két lehetséges megoldást vázolt fel a képviselők előtt.
Úgy fogalmazott: ki kellett szabadítani a nemzetrészekkel való parlamenti foglalkozást a külügy ,,kényszerketrecéből". Ezzel, mint kifejtette, nem szeretné semmissé tenni vagy degradálni a parlamenti képviselők, diplomaták munkáját, akik az elmúlt húsz évben az adott keretek között próbáltak tenni a határon túli magyarok ügyeiért, de a külügyek részeként kezelt határon túli politika nem is vezethetett többre, mint amire vezetett.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a külügyi, diplomáciai szempontok rendre, szükségszerűen mindig felülírták a nemzetpolitikai szempontokat. El kellett gondolkodni azon, hogy új nemzetpolitikai intézményrendszert hozzanak létre, amire a választók a kétharmados többséggel lehetőséget és felhatalmazást adtak — fűzte hozzá Kövér László. A házelnök felidézte az elmúlt időszak nemzetpolitikai intézkedéseit, és kiemelte a nemzeti összetartozásról szóló törvény megalkotását, amely először tesz kísérletet arra, hogy azt a ,,feldolgozhatatlan traumát, amit a trianoni nemzetcsonkolás és szétszakítás jelentett", valamilyen módon értelmezze, és meghaladja a 21. századi Európának, uniós integrációnknak megfelelően és azzal összhangban.
Kitért az állampolgárság kiterjesztésére, és arra, hogy a következő lépés az alkotmány újrafogalmazása lesz. Az új alaptörvénynek a mostanihoz képest világosabb, egyértelműbb felelősségvállalást kell tartalmaznia a politika, az intézmények, és a nemzet országhatárokon belül rekedt része számára is, azok felé, akiket a kilencven évvel ezelőtti békediktátumok elszakítottak közjogi értelemben — mondta Kövér László. Az alkotmányozás következő lépéseként a választójogi törvényhez is hozzá kell nyúlni, ami az elszakított nemzetrészek közjogi értelemben való visszafogását lezárja majd.
Álláspontja szerint két úton lehet elindulni: az egyik arról szól, hogy minden diszkriminációt megszüntetve lehetővé teszik minden magyar állampolgár számára, hogy lakóhelyétől függetlenül részt vegyen a magyar belpolitikában. A másik lehetséges út, hogy megteremtik a külhoni magyarok képviseletének lehetőségét az Országgyűlésben. A kettő között minőségi értelemben óriási különbség van — állapította meg Kövér László, hozzátéve: ez kedvezményes, egyszerűsített, de a szavazatok egyenlőségének elvét átmentő megoldással lesz lehetséges. Megjegyezte: közjogi értelemben így lehet teljes a nemzet egyesítése, de erkölcsi, szellemi és kulturális, érzelmi értelemben olyan folyamat, amit soha nem szabad befejezettnek tekinteni.
Kitért arra, hogy ha az Országgyűlés úgy dönt, elhárítja az akadályokat, amelyek eddig voltak bizonyos típusú állampolgársággal rendelkezők választási részvétele előtt, és teljes lesz a nemzet parlamenti képviselete, akkor a Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának funkcióját is át kell gondolni. Hozzátette: még ebben a parlamenti ciklusban meg kell alkotni egy olyan közjogi státusú testületet, amely azon közösségi, személyközi kapcsolatok sűrű szövedékét tudja ismét a maga erejével támogatni, amely nélkül nincs nemzet a szó valóságos értelmében. Erre a testületre át kell ruházni bizonyos, ma még állami feladatokat. Ennek ellátásához jogi és pénzügyi garanciákat kell támasztani — jegyezte meg Kövér László. Az ülésen kérdésre válaszolva a házelnök elmondta: az LMP jelezte, hogy részt kíván venni a testület munkájában, az MSZP viszont úgy nyilatkozott, hogy nem kívánnak abba a jövőben sem bekapcsolódni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ez már félrevezetés
Az RMDSZ központi szócsöve, az Új Magyar Szó nevű, kis példányszámú napilap a tegnap ismét rárontott a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra. Árucsatolás: állampolgárságért párt című „tényfeltáró riportjában” szenzációs leleplezésként próbálta a lap tálalni azt, hogy az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló demokráciaközpont-hálózatot felkeresők támogató aláírásukkal segíthetik elő az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. A bukaresti pártlap egyenesen azt sulykolta, hogy ezek az irodák valójában nem csupán a magyar állampolgárság megszerzésében nyújtanak segítséget a romániai magyaroknak, hanem e segítséget feltételhez is kötik: az új magyar pártba való beiratkozáshoz. Állítólag párttagsági űrlapokat nyomnak a honosítás ügyében érdeklődő emberek orra alá, ezeken a román nyelvű rovatcímek a létrehozandó pártba belépni kívánók teljes nevét, pontos lakcímét, valamint személyi azonosító számát tartalmazzák, ezenkívül pedig a belépőknek nyilatkozniuk kell arról is, hogy tagjai-e valamely politikai pártnak, mert amennyiben a válasz igen, belépési nyilatkozatuk egy újabb politikai alakulatba érvényét veszti. A lap minimum két hazugsággal rukkolt ki: egyfelől az EMNP létrehozását aláírásukkal támogatók nem a pártba való belépést vállalják, hanem csupán a pártbejegyzést támogatják, vagyis nem válnak taggá (membru), hanem csupán támogatókká (susţinător), másfelől bárki támogathatja aláírásával egy új párt bejegyzését, akár már tagja egy másik pártnak, akár nem. Egy új, másik pártba való tényleges belépéssel csak egy előző párttagsága szűnik meg, ám az automatikusan, anélkül, hogy szükség lenne az előzőből való deklarált kilépésre. (Ez abból adódik, hogy a román párttörvény előírása szerint egyszerre két párt tagja nem lehet valaki, a párttagság maga pedig kétféleképpen szüntethető meg: kilépéssel vagy egy másik pártba való beiratkozással. A törvény egyébként nem írja elő annak deklarálását egy új párt bejegyzésének támogatásakor, hogy az aláíró támogató párttag-e már vagy sem, tehát ezt az EMNP alapítói fölöslegesen kérik.)
Az Új Magyar Szó cikkének címében szereplő inszinuációt Gergely Balázs, az erdélyi demokráciaközpont-hálózat koordinátora, egyben az EMNP kezdeményező bizottságának tagja (képünkön) megcáfolta, mondván: a demokrácia-központokban található párttámogatási íveket csak az írja alá, aki akarja. „Mi minden betérőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy folyamatban van az EMNP bejegyeztetése. Támogató aláírásuk azonban nem feltétele annak, hogy az irodában teljes körű tájékoztatást kapjanak a honosításról. Árukapcsolás nincs.” Az RMDSZ képmutató akadékoskodására reagálva felidézte, hogy a magyar igazolványok kiosztása éveken át a szövetség irodáin keresztül zajlott, a pártsajtó pedig nem kutakodott, pedig lett volna miről írni.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Markó „lehordta” Oloszt
Helyesbítést tartott szükségesnek tegnap az RMDSZ elnöke, miután Olosz Gergely képviselő és szövetségi elnökjelölt hétfőn este közleményt adott ki kettejük találkozójáról. Olosz ugyanis arról számolt be a sajtónak: Markó Béla a hétfői találkozón biztosította arról, hogy ha megválasztják az RMDSZ elnökévé, számíthat a támogatására kitűzött céljai megvalósításához.
Markó Béla már azt is furcsállja, hogy a képviselő közleményt adott ki kettejük megbeszéléséről. „Az RMDSZ elnökeként napi kapcsolatban vagyok parlamenti és kormányzati kollégáimmal, és elég különös lenne, ha erről mindenki tájékoztatót tenne közé. Érvényes ez természetesen a szövetség elnökjelöltjeire is, akikkel szintén többször találkoztam különböző alkalmakkor az elmúlt időszakban” – fejtette ki a sajtóhoz eljuttatott állásfoglalásában az RMDSZ elnöke.
Markó tájékoztatása szerint „egyetlen összefüggésben” beszélt a találkozón Olosz Gergely támogatásáról. „Hangsúlyoztam, hogy bár az elnökválasztási kampányban nem kívánok részt venni a továbbiakban sem, nyilvánosan is elmondtam már, és továbbra is az a véleményem, hogy mindhárom jelöltnek vannak ugyan fontos képességei, de az RMDSZ elnöki tisztségére Kelemen Hunort tartom alkalmasnak. Benne látom ugyanis azt az egyensúlyérzéket és empátiát, ami egy sokszínű szövetség egységének megőrzéséhez szükséges” – szögezte le az RMDSZ szövetségi elnöke.
Értelmiségiekkel találkozott Kelemen Hunor
„Az értelmiség szerepe és felelőssége továbbra is kulcsfontosságú egy átfogó erdélyi magyar társadalmi projekt megvalósításában” – mondta Kelemen Hunor kulturális miniszter hétfőn este marosvásárhelyi értelmiségieknek. A találkozót a politikus kezdeményezte, a beszélgetés moderátora Ungvári-Zrínyi Imre, a BBTE etika professzora volt.
A jelenlévők politikáról, lehetséges szövetségekről, kulturális támogatásokról, színházról, oktatási törvényről kérdezték Kelemen Hunort, ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy a marosvásárhelyi értelmiség nyitott a párbeszédre, a konzultációra. A marosvásárhelyi találkozó megismétlésére készül minden erdélyi nagyvárosban, ezt a konzultációsorozatot Kelemen szeretné a közeljövőben kiszélesíteni és rendszeresíteni.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Közleménybeszéd
„Az RMDSZ elnökválasztó kongresszusa előtt Olosz Gergely elnökjelölt személyes találkozót kezdeményezett Markó Bélával, az RMDSZ leköszönő elnökével. A találkozó után az elnökjelölt elmondta, nagyon fontosnak tartotta, hogy az SZKT-n megtett bejelentése után ez az első találkozó a leköszönő szövetségi elnökkel, Markó Béla elnökkel történjen meg, hiszen úgy látja, hogy az RMDSZ további életében fontos döntés születik majd meg a kongresszuson, és nem mindegy, hogy milyen irányba fog a szervezet továbbmenni.“
Kovászna megyében remek magyar tanárok vannak. Olosz Gergely RMDSZ-képviselő nyugodt szívvel elküldhetné kampányirodájának munkatársait egy-két pótórára, ahol emlékezetükbe idézik: a magyar nyelv tömör. Két személy között a „találkozó nem történik meg”, hanem egész egyszerűen találkoznak, és a névre utaló tisztséget, amit egyszer leírtak, nem kell ismételgetni, mert az olvasó nem szereti, ha szellemi fogyatékosnak tekintik.
És ráadásul, amint a Markó-közleményéből kiderül, nem történt más, mint két honatya találkozott, és elbeszélgettek, ahogyan az – tekintve a tevékenység színtereit – nagyon gyakran megesik. „Meglehetősen szokatlan eljárásnak tartom, hogy Olosz Gergely képviselő úr egy velem folytatott beszélgetéséről sajtóközleményt adott ki. Az RMDSZ elnökeként napi kapcsolatban vagyok parlamenti és kormányzati kollégáimmal, és elég különös lenne, ha erről mindenki tájékoztatót tenne közzé.”
Markó ezzel a mondatával nagyon finoman fogalmazott. Mert elmondhatta volna azt is, hogy a kampányiroda a sajtóközlemény címével az Olosz Gergely javára akarta félrevezetni a közvéleményt: »Markó Béla szövetségi elnök biztosított arról, hogy amennyiben megválasztanak az RMDSZ elnökévé, számíthatok a támogatására a kitűzött céljaim megvalósításához« – nyilatkozta Olosz Gergely elnökjelölt a Szövetség elnökével való találkozója után.”
A hasonló típusú információtorzítást az újságíró-iskolákban a médiamanipuláció tipikus példájaként tanítják. A magyar nyelvterületen pedig ugyanezt balkáni politizálásnak nevezik, amit természetesen a magyar politikusok határon innen és túl mélységesen elítélnek. Amikor mások gyakorolják. Ami pedig a politika médiához való viszonyát illeti, az a Janus-arc tipikus példája: választások előtt szövegben, hangban és képben özönlik a cél és a tenniakarás, még abból is sajtóközlemény lesz, hogy csakis a jelölteknek köszönhetően februárt március követi, választások után pedig jó néhányan jobbról vagy balról döngölnék a földbe mindazokat a fránya és sajnálatraméltó firkászokat, akiknek van néhány olyan önálló gondolatuk, amely nem találkozik a politikusi érdekekkel.
És mindez addig tart, amíg a politika próbálja ellenőrizni a médiát és nem a köz véleményén alapuló média a politikát.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

Világhálós magyar adás
Interneten is követhetők hétfőtől a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok. „A magyaradas.ro címen elérhető honlap egyrészt azért jött létre, mert lépést akarunk tartani a technikával, másrészt pedig azért, hogy az aktív lakosság is követni tudja a műsorainkat” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Kacsó Sándor, a honlap ötletgazdája.
Interneten is követhetők hétfőtől a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok. „A magyaradas.ro címen elérhető honlap egyrészt azért jött létre, mert lépést akarunk tartani a technikával, másrészt pedig azért, hogy az aktív lakosság is követni tudja a műsorainkat” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Kacsó Sándor, a honlap ötletgazdája.
A közszolgálati tévé magyar adásának megbízott főszerkesztője elmondta, hogy adásaik nagyon rossz időpontokban kerülnek sugárzásra, kora délután vagy délelőtt, és ezt szeretnénk ellensúlyozni a saját honlappal, melyet „közmunkában” csinálnak, ugyanis céljuk: „ott lenni az interneten”. A bukaresti magyar adás honlapja a www.tvr.ro/magyar, vagy a magyaradas.ro címen érhető el.
„A nyitólapon található a következő adásaink tartalmát bemutató Ajánló, továbbá a fejléc alatti menürendszerből juthatunk el a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok ismertetéséhez. Az oldal jobb felén található a Műsorok listája, így rákattintva a Mozgóképes Krónika, a Heti Krónika, a Szieszta, a Képzelt Kávéház vagy a Kultúra címkékre, az illető műsor rögzített adásait nézhetik meg. Az Archívum–ban korábbi adásainkra kereshetnek rá a nézők” – ismertette az új honlapot Kacsó.
Kérdésünkre, hogy tervezik-e, hogy az éterben sugárzott adások egyidőben az interneten is követhetők legyenek, elmondta: „ez a Román Televízió Társaság stratégiája kell legyen, ami egyelőre nincs tervben (online csak a TVR Internaţional és a TVR Info nézhető – szerk. megj.)”. Ugyanakkor úgy véli, „nem árt mielőbb elkezdeni az internetes tartalomgyártás tanulását is, ugyanis rövid időn belül a vizuális tartalomnak ez lesz a fő fogyasztási módja”.
Kacsó meglátása szerint akkor éri meg majd internetre dolgozniuk, szinkronizálniuk a sugárzott és az internetes adásokat, amikor megfordul a (tévé)nézők és a (honlap)látogatók aránya. Felvetésünkre, hogy ez a „honlaposodás” mennyire tekinthető a fiatalabb generáció felé való nyitásnak, Kacsó kijelentette: „Manapság divatos azt szajkózni, hogy a fiatalabb nemzedéket is maga mellé állítja egy adott médium, de hangsúlyozni szeretném, hogy mi sokkal inkább tematikailag, az ifjúsági műsorainkkal próbáljuk magunk mögé állítani a jövő nemzedékét”.
Elismerte azonban, hogy bár nem kifejezetten a fiataloknak készítették a honlapot, remélik, hogy ezáltal az adásaik az ő soraikban is több potenciális nézőhöz eljutnak. Hozzátette, kétnyelvű, interaktív honlapról van szó – az interaktivitás két síkon zajlik, minden anyaghoz lehet megjegyzést fűzni, ezenkívül van egy Fórum rovat is, amelyikbe a nézők témaajánlatait, topikjait és megjegyzéseit várják.
F. I. , Új Magyar Szó (Bukarest)

Az erdélyi kérdés megoldása tárgyában tett javaslat (1)
(Az ún. ENSZ-memorandum)
[Az első oldal felső részén lévő, kézírásos román nyelvű szöveg szerint:]
A Szekuritaté szervei a testi motozás során találták meg nálam, amikor 1957. március 20-án, Márton Áron püspöktől tértem vissza. A dokumentum 15 oldalból áll, kezdve a jelen oldallal, és folytatódik egészen a 15. oldalig.
Dobai István s.k.
[1. old.] „Mióta az első magyar király, hagyományként öröklé utódaira szent tévedését: ’Unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est’ , a magyar állam egyik kérdése, megfejtés helyett, kimélettel utaltatott tova… (Azonban) jöhet idő, midőn egyszer meg kell hódítanunk e hont a fölosztás eszméinek hadjárata ellen. E küzdelemtől nem riadunk vissza, mert igazságunk érzetében erősek vagyunk, – tehát méltányosak.”
Száz esztendeje hangzottak el ezek a szavak a magyar országgyűlésen, és a magyarságnak ez az életkérdése még mindig megoldatlan. Mikor a Trianoni Békeszerződés széttörte a magyarság történelmi-politikai keretét, a magyar államot, a nyomasztó szükség nem engedte a kérdés további odázását. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti kérdés megoldatlansága az egész nemzet életét veszélyezteti, és bebizonyosodott az is, hogy elfogadhatóan – számunkra és szomszédaink számára elfogadhatóan – csak a magyarság oldhatja meg a kérdést. Meggyőződvén erről, nemzetünk akkori vezetői – talán nem egészen helyesen, de mindenképpen menthetően – félretettek minden más súlyos kérdést, és teljes erőnket, maradék erőnket ennek az egynek a megoldására fordították. Tartozunk az igazság eszméjének annak a megállapításával, hogy ez a törekvés nem egy vékony felső réteg ködösítési kísérlete, hanem az egész magyarság céltudatos mozgalma volt. Hogy ez az ún. revizionizmus nem volt imperialista jellegű, hogy nem volt támadó szándékú, hanem egy egész nemzet békés, tiszta törekvése a legelemibb életigényeinek érvényesítésére. Tagadhatatlan sikerei voltak ennek a mozgalomnak, melyek jelentősek voltak még így, rövid tartalmukban is. Utolsó kísérlete volt ez a magyar nemzetnek egy ezerévesnek mondott örökség megmentésére, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült.
Azonban, ha sikerült volna sem oldotta volna meg a nemzetiségi kérdést, mert nem is célozta azt. Tétele a következő volt: Magyarország nemzetiségi politikája helytelen volt, és ezért területét felosztották, kétségbeejtő helyzetbe sodorván ezzel a magyar nemzetet. Ha visszaszerezzük az elcsatolt területeket, megjavítjuk nemzetiségi politikánkat, minden jó lesz.
Bármennyire is tiszteletreméltó volt a teljes nemzeti erőtartalék mozgósítása e cél érdekében, és bármennyire is helyes volt az a bölcs mérséklet, hogy csak magyar többségű területeket csatoltak vissza, a második világháború végén meg kellett győződnünk arról, hogy ilyen tüneti kezeléssel a kérdés nem oldható meg. Ugyanis a területi elcsatolások elsősorban a régi Magyarország nemzetiségi állapotából következtek, és csak másodsorban a helytelen nemzetiségi politikából, vagy a kedvezőtlen nemzetközi helyzetből. Ezt az állapotot pedig az jellemzi, hogy a nemzetiségek a magyarokkal és egymással keverten élnek. Világos, hogy ha ez a kevertség nem lett volna, nem lehetett volna – a népek önrendelkezési jogára hivatkozva – idegen uralom alá kényszeríteni a magyarság egynegyedét, kilátástalan gazdasági és politikai helyzetbe szorítva az egész magyarságot.
A második világháború után természetes volt a nép idegenkedése annak a kérdésnek a felvetésétől, melyre – szerinte – egyszer már ráfizetett.
[ACNSAS, Fond penal, nr. 104., 3. kötet, 32–46. p. Géppel írt, magyar nyelvű dokumentum. Minden oldal felső szegélyén Dobai István kézjegyével.]
folytatjuk
1A dokumentumnak nincs sem címe, sem címzettje, sem keltezése, sem aláírója. Véglegesítési idejét 1957. februárra tehetjük. A dokumentumot a szakirodalom „ENSZ-memorandum” néven ismeri. A kihallgatások nyomán ezen a néven is emlegették, de kiáltványnak (manifest) is nevezték (Tófalvi Zoltán)
Szabadság (Kolozsvár)

Sirató ének Komáromy Józsefért
Amikor 1956. november 3-án az utolsó, Romániába induló autóbuszok egyikével áldott állapotban lévő feleségével visszajött Erdélybe, és magával hozta a forradalom idején megjelent forradalmi verseket, kiáltványokat, röplapokat. A magyar–román határon egy óvatlan pillanatban a már átvizsgált csomagok közé átdobta a röplapokat, kiáltványokat, verseket és írásokat tartalmazó kis bőröndöt. Ezért a „dobásáért” Varga László tiszteletes urat az életfogytiglani kényszermunka mellett még tíz év fegyházbüntetéssel is sújtották.
Annyira pontos Komáromy József visszaemlékezése, hogy teljes mértékben rekonstruálható az „ENSZ-memorandum” megszövegezése, megírása, terjesztése. Komáromy József mindvégig vállalta tettének következményeit, és azt, hogy tanári pályája derékba tört. Soha többet nem taníthatott, nyugdíjazásáig ládagyári munkásként dolgozott.
Komáromy Józseffel az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában 2009-ben a köteteim bemutatóján beszélgettem utoljára. Örvendett, hogy megtaláltam az „ENSZ-memorandum” eredeti kéziratát, a hozzá kapcsolódó dokumentumokat, valamint a kihallgatási jegyzőkönyveket. Rezignált hangon jegyezte meg: mindez már az én elrontott életemen nem segít. Mint ahogy az őt vallató, gyötrő Uţiu Francisc szekus hadnagyot sem vonta soha senki felelősségre.
Életútját, egyéni sorstragédiáját pontosan összegzi a család gyászjelentése:
„Szeretettel, büszkén és tisztelettel őrizzük Édesapánk emberi és nemzeti helytállásának, áldozatának emlékét.
Ígéretes matematikatanári pályáját derékba törte a kommunista rendszer. Igaz és bátor értelmiségiként a közösségért, az igazságért és méltányosságért nem csak hét év nehéz börtönt, hanem az azt követő évtizedek mellőzöttségét is vállalta. Inkább örökre lemondott szeretett és tehetséggel gyakorolt tanári hivatásáról, mintsem a zsarnoksággal kiegyezzen. Szellemi, lelki kincseit ezentúl családjának ajándékozta. Férjként és apaként is a szeretet, az igényesség, a becsület és az önfeláldozó teljes odaadás jellemezte. Tiszta, hősi élete, bölcsessége és szerénysége erőt, vigaszt adó példaként marad itt közöttünk, és új, fényes sugárként tündöklik fel Isten országában.”
A jellemzéssel és a nekrológ szövegével teljes mértékben egyetértve úgy méltathatjuk legméltóbban, ha közzé tesszük a dr. Dobai István által megfogalmazott, nagyon feszes tanulmányt, az „ENSZ-memorandum”-ot, a szervezkedés kiindulópontját jelentő báró Wesselényi Miklós 1848. június 18-i levelét, illetve Kertész Gábor tanulmányát. Ezeket a dokumentumokat e sorok írója találta meg a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) bukaresti levéltárában, majd Varga László tiszteletes úr révén továbbítottam Dobai Istvánnak.
Tettem ezt azért is, mert többen – köztük Csetri Elek történész, Abody Nagy Béla festőművész – megkérdőjelezték, hogy egyáltalán elkészült-e az „ENSZ-memorandum”, vagy csak beszéltek róla. A dokumentumok – az említetteken kívül Bereczki András fantasztikus naplója – Kolozsvár 1956–1957. évi történetének rendkívül fontos elemei. Bizonyságai, hogy Kolozsvár Erdély szellemi központjaként a belső ellenállásban is meghatározó szerepet játszott. Komáromy József érdeme, hogy ezek a dokumentumok eljutottak a „kincses város” meghatározó értelmiségéhez. A 87 éves korában elhunyt Komáromy József életműve éppen e dokumentumok révén nem maradt torzóban. Egész életével, helytállásával bizonyította a legnagyobb matematikusok egyikének, Bolyai Jánosnak tulajdonított posztulátum örökérvényét: „Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül a legnehezebbet választja.” Komáromy József a legnehezebbet választotta, és soha semmilyen kompromisszumot nem kötött.
TÓFALVI ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)

Miért a legnehezebb nyelv a magyar?
Miercurea Ciuc helyett a térképen is legyen újra Csíkszereda. Sokan szeretnék, hogy a város hivatalosan is visszakapja magyar nevét. A civil kezdeményezésre már elegendő aláírás gyűlt össze a népszavazás kiírásához.
A város magyar nevének hivatalossá tételét Csibi Barna kezdeményezte, aki a Csíkszeredában sosem járt személyekről elnevezett utcák névváltoztatását is szorgalmazza. Az újabb ötletét éppen egy utcanév-változtatást ellenző adta.
- Volt egy bizonyos komment melyik így szólt, ha nem vigyázunk, ezek maholnap a helységeket is kezdik visszanevezni. S mondom, hoppá, ez nem is egy rossz ötlet. Innen kezdődött – meséli Csibi.
A városban sokan támogatják az ötletet.
- Amikor a székely bácsi a magyar nyelv nehézségeiről azt mondja, hogy az semmi, hogy tinektek, hanem nekünk: Miercurea Ciuc-ot leírva úgy kell kiolvasni, hogy Csíkszereda! Na, hát ez viccnek jó, de valóságnak nem! – meséli egy közismert vicc lényegét Kovács Csaba.
De elutasításra is van példa. Csibi Barna meséli:
- Ismerősöm azt mondja nekem, hogy ez szélsőséges. Kérdem én, mi abban a szélsőséges, ha én a saját városomat a saját nyelvemen akarom elnevezni, ezt a várost az én nemzetem alapította, s az én nemzetem is nevezte el? Ez egy meghódított, ez egy behódolt város, egy meghódított város – csak egy idegen név. És hogy én vissza akarom ezt a nevet kapni?
Most 2000 támogatói aláírással támogatva kéri a helyi önkormányzattól a népszavazás kiírását. Hogy ebből lesz-e valami, erről megkérdeztük Antal Attila alpolgármestert. Ezt a választ kaptuk: - Nyilván, az önkormányzati testületnek nemcsak az a dolga, hogy igen vagy nem, legyen-e referendum, hanem amennyiben meg kívánja szervezni, akkor rendelkeznie kell ennek a szervezési, logisztikai, költségvetési vonatkozásairól is. A települések névváltoztatásáról törvénnyel rendelkezik a törvényhozás, a parlament. Törvényhozási kezdeményezéssel a kormányon kívül képviselők, szenátorok is élhetnek.
Szóval, máig semmi konkrétumot nem sikerült megtudnunk a népszavazás kiírásáról. Tény viszont, hogy több száz éves dokumentumok, kiváltságlevelek bizonyítják: alapítása óta ez a város a Csíkszereda nevet viseli. Román megnevezése, a Miercurea Ciuc, 1920-ból, erőltetett tükörfordításból származik. Trianon után az akadémikusok, nyelvészek alkotta, erdélyi toponímiákat románosító bizottságnak nemcsak Csíkszereda lefordítása jelentett gondot. A székely települések román nevei tükörfordítással, magyar nevek fonetikai átírásával, fonetikai torzítással, vagy egyszerűen „névátültetéssel” születtek.
Dr. Balázs Lajos, egyetemi tanár így vélekedik:
- Az igazságtalanul teret hódítók lelke mindig nyugtalan. Mert titkon érzik, hogy az ősök lelke ott van a talpuk alatt. Az ősök is tudják titkon, hogy az az övék./ Ezek a változatok, ezek az erőlködések mind azt bizonyítják, amit én az előbb Mircea Eliadetól idéztem. Érzik, hogy nem a sajátjuk. Keresgélnek, tapogatóznak, puhatolóznak. De nem fogják megtalálni az igazi gyökereket.”
Mert minden helység, hegy, völgy, patak és szikla neve történelmi, helytörténeti emlékhez kötődik.
- Azok az emlékek semmit sem mondanak a hódítónak. Idegenek. Nevek miatt nem tudják teljes egészében a területet átvenni. Ez probléma. S akkor ezt megpróbálták hasonítani, fonetikai torzításokhoz folyamodni, hát például Giurge – Györke, vagy Chirusu Roman, Ghipes –Gyepes és végtelen a sor. Egy másik módszer a név-transzplantáció, így neveztem. Hát mit keres Csíkban például a Vacaresti? Az regáti név. A Giulesti Bukarest egyik negyedének a neve. Mit keresnek ezek a nevek Erdélyben?
„A lopakodó módszerekkel” olyan fordítások is születtek, amelyeket sem a román, sem a magyar nem ért, nincs hozzájuk képzettársítás.
- Törvény van rá hogy a nevünket, ferdítve beírt keresztnevünket, családnevünket helyre igazíttassuk, és kérjük. Csíkszereda is a mi nevünk, a mi településünk, közösségünk neve, ferdítve- fordítva írták rögzítették, nem talál az eredetivel, kérjük a helyreigazítását, tehát ezért tartom jónak. Egyszerű logika.
És kérdés, hogy Csíkszereda erdélyi úttörőként, a közeljövőben él-e ezzel a lehetőséggel.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Tv, TérKép, Erdély.ma

Erdély közigazgatási bekebelezése
Az Erdély közigazgatási bekebelezését, az I. világháború nemzetközi szerződései nyomán létrejött Románia közigazgatásának egységesítését szabályozó törvényt 1925. június 9-én a bukaresti képviselőház, és 11-én a szenátus is megszavazta.
A Stauber József által főszerkesztett Aradi Közlöny politikai és közigazgatási napilap 10-én számolt be a törvényről. Július 10-én az első oldalán közli a lap, hogy elkészültek az új megyebeosztások, és csak az ókirálysági megyék határai nem változnak érdemben. 11-én arról számolt be a Közlöny, hogy az Arad és Temes-Torontál megye vezetősége egyezségét követően Arad vármegyéhez csatolnak 25 temesi települést – amiből végül csak 11 került Arad megyéhez – az újaradi, lippai és vingai járásból, továbbá három új járás lesz Soborsin, Csermő és Szentanna központtal, de a tornovait megszüntetik.
A Trianon utáni Románia közigazgatási egységesítéséről 1925. június 14-én jelent meg a törvény a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial). Ennek 380-as szakasza elrendelte az ország új közigazgatási beosztását: a községek, városok, megyék, megyeszékhelyek, megyei rangú városok határait, számukat és nevüket. A végrehajtási törvények és miniszteri rendeletek 1925. október 7-e és 1926. február 5-e között jelentek meg. 71 megyét, 498 járást, 8879 községet hoztak létre. 17 megyei jogú város és 54 város – a 144-ből – lett megyeszékhely. 10 külvárosi községet és 8704 falusi községet hoztak létre.
Az Aradi Közlöny 1925. szeptember 17-én arról tudósított, hogy a belügyminiszter Bukarestbe rendelte a prefektusokat, hogy átadja nekik a közigazgatási reform végrehajtási utasításait.
Arad megye prefektusa, Ioan Georgescu 1925. október 16-án tette közzé Az új közigazgatási beosztások, megyék, városok – mint székhelyek –, törvényhatóságok, városközösségek, mint nem székhelyek, községek és falvak tárgyú rendeletét az Aradi Közlönyben. A prefektusnak ugyanaz a közleménye románul október 14-én és 16-án jelent meg az aradi Tribuna Nouă napilapban. Tudomására hozták a szolgabíróknak, községi és körjegyzőknek, hogy a Hivatalos Közlöny 1925. október 7-én kelt 220-as számában kihirdetett 2465-ös királyi dekrétum megállapította az új közigazgatási beosztásokat, településneveket. A királyi dekrétum a minisztertanács 1925. szeptember 24-ei ülésének 3303-as számú naplóját hagyta jóvá, amelyben elhatározták, hogy Románia területe – Krassó–Szörény és Temes–Torontál vármegyék kivételével – 68 vármegyére oszlik. E két megyét későbbi jogszabályban szervezték át. A kialakított városok és községek területeinek módosításai 1926. január 1-jén léptek életbe.
Az Aradi Közlöny október 18-án közölte a prefektusok javaslatára, és a legfelsőbb közigazgatási tanács véleményezése alapján elkészült új járási beosztást, amit a 87 615-ös, 1925. október 9-ei belügyminisztériumi rendelet szabályozott. E szerint Arad vármegyének a székhelye Arad, tíz járása, két városa – Arad és Nagylak –, valamint 194 községe lett.
Az Aradi Közlöny november elsejei száma közli a Lázár Ágoston alispánnal az új törvényről folytatott beszélgetését. Kertész László megállapította, hogy az 1886-os törvény helyébe lépő „gyökereiből tépi ki a vármegyei igazgatás eddigi rendszerét”.
A járások: Arad – 20 községgel és Újarad székhellyel, Kisjenő – 21 –, Kisjenő, Halmágy – 29 –, Nagyhalmágy, Borosjenő – 15 –, Borosjenő, Pécska – 12, közöttük Nagylak –, Magyarpécska, Radna – 30 –, Radna, Borossebes – 30 –, Borossebes, Szentanna – 12 –, Szentanna, Világos – 11 –, Világos, valamint Tornova – 14 községgel – és Tornova/Spineni székhellyel.
A településnevek változása és a települések új járásokhoz való besorolása 1925. október 7-én lépett életbe. A meglévő megyei és községi hatóságok megtartották addigi illetékességüket az új községi és megyei tanácsok beiktatásáig.
Az Állami Levéltár Aradi Igazgatóságán általam megtalált, időrendben első dokumentum, amely Románia közigazgatásának egységesítése jegyében készült, 1925. május 11-ei keltezésű. A Bartos Jenő vezette Aradi Út- és Hídügyi Hivatalban kézzel írt összesítés az akkor tervezett kilenc járás települései és a kiválasztott járási székhely, illetve a települések és az azokat éppen ellátó jegyzőségek közötti távolságokat tartalmazza. Ez az összesítés az Országos Levéltár Aradi Igazgatósága 1296. fondja 13/1926-os dossziéjának (OLAI 1296/13/1926) 38–41 illetve 42–45 lapján olvasható.
A közigazgatás egységesítését célzó törvénykezés várható lépéseiről május 20-a előtt megjelent egy elég részletes eligazítás (OLAI 1296/13/1926, 11–13. l.), amelyből kiderül többek között, hogy a törvény megjelenését követő átszervezés után megszervezik a helyhatósági választásokat, amelyekre végül 1926. február 19-én került sor, a választhatóság a 25. évüket betöltötteket illette meg. A tanácsosok 3/5-e választott volt, 2/5-e hivatalból került a testületbe, községekben 9 választott és legfennebb 6 helyi képviselő volt hivatalból. A megyeszékhely lakosai nem voltak megválaszthatók és nem szavazhattak a megyei képviselőkre.
Június 25-én a prefektus – a választói névjegyzékek összeállításához – rendeletben kötelez minden lakost, hogy tíz napon belül jelentkezzen a lakhelye község- vagy városházáján személyi adatai nyilvántartásba vétele miatt.
A Belügyminisztérium Községi Igazgatósága augusztus 12-én sürgősséggel kérte a kilenc járás községei névjegyzéke elírásainak kijavítását, és azonnali visszaküldését. Ebben az átiratban még az volt az utasítás, hogy a községek nevét csak azokban az esetekben változtassák meg, amelyekben azzal visszatérnek az előző igazgatás által megváltoztatott régi román elnevezésekre (OLAI 1296/13/1926, 10. l.).
Az Aradi Prefektúra augusztus 14-ei válaszában küldte el a minisztérium által igényelteket, és abban megismételte a július elsejei 6679-es átiratában megfogalmazott kérését, hogy az új Arad megyét ne csak kilenc, hanem 11 járásra oszthassák, mert kilencben egyesek nagysága miatt képtelenség lesz megvalósítani a rájuk háruló igazgatási teendőket. Megjegyezték, hogy Temes megye 199 községéhez 14, míg Arad 194-éhez csak kilenc járást akar engedélyezni a minisztérium (OLAI 1296/13/1926, 18. l.).
A prefektúra kérésére az Ötvenespusztai Zselinszki birtokon, amelynek 500 hektárját 100 betelepített román családnak osztották ki, a kormány jóváhagyta Andrei Şaguna település megalakulását (OLAI 1296/13/1926, 17. l.).
Augusztus 25-én a seprősiek táviratban kérték a prefektúrától, hogy ne csatolják a települést a borosjenői járáshoz, hanem hagyják a kisjenőiben, amint eddig is volt.
A prefektúra szeptember elsejei 4358-as átiratával válaszolt a belügyminiszter 17860/C rendeletére, és elküldte a leendő megyéhez tartozó települések névjegyzékét az előírt 9, és az óhajtott 10 illetve 11 járáshoz soroltan, megismételve a 6679-es átiratukba foglaltakat (OLAI 1296/13/1926, 20. l.). A levéltárban megmaradt dossziéban (OLAI 1296/13/1926, 21–29. l.) a tervezett Újarad, Kisjenő, Borosjenő, Világos, Pankota (előzőleg Tornova), Borossebes, Halmágycsúcs és Radna járásokhoz rendelt települések vannak felsorolva, és utána a javasolt nevük szerinti ábécé sorrendben szerepelnek a megye községei (OLAI 1296/13/1926, 30–33. l.), adott esetben a hozzájuk tartozó falvak települései is, a megjegyzés rovatban az addigi neveikkel vagy pedig, hogy addig Temes–Torontál megyéhez tartoztak. Ebben a névjegyzékben Ácsvának – Aciuva – még a Tribunul Crişan nevet, Almásnak – Almaş – Tâmpat, Bátyafalvának – Bătuţa – Cristeşti-et, Feketegyarmatnak Principele Carol-t, Gósdnak – Govăşdia – Colonel Păuliant, Gyarmatának – Iermata – Popa Gheorghet, Déznaláznak – Laz – Lăzeşti-et, Nagyiratosnak Câmpiat, Zarándnádasnak – Nădaş – Dreciat, Nagylaknak Lacul Maret, Nagyvarjasnak Corbut, a Semloc-ként szereplő Öthalomnak – Glogovaţ – Horiat, Szentlánynak Principesa Ileanat, Tőzmiskének Teuzat, Zimándköznek Principele Mihait és Zimándújfalunak Principele Mirceat javasolták. Ezekről a névváltoztatásokról végül lemondtak.
A belügyminiszter szeptember 23-án elrendelte a helyhatósági választói névjegyzék összeállítását (OLAI 1296/13/1926, 65. l.).
A Hivatalos Közlönyben október 7-én megjelent 2465-ös királyi rendelet végül 40, a megnagyobbított Arad megyéhez tartozó település nevét változtatta meg (OLAI 1296/13/1926, 85. l.). Akkortól és azért lett Ötvenesből – Utviniş – Andrei Şaguna (A gondolatjelek között a település addigi román neve szerepel), Ácsvából – Aciuva – Avram Iancu, Erdőskerekből – Cherechiu – Caporal Alexa, Bokszegből – Bocsig – Caragheorghievici, Kisjenőből Körös-Kisjenő, Kisiratosból – Iratoşul Mic – Dorobanţi, Otlakapusztából – Otlaca – Grăniceri, Újrákosból – Iarcoş – Iercoşeni, Nagyiratosból – Iratoşul-mare – Iratoşul, Fakertből – Fachert – Livada, Bélzerinből – Zerindul-mic – Luntreni, Alsókövesből – Găvoşdia – Mocioni, Gósdból – Govăşdia – Păulian, Erdőhegyből – Erdeiş – Pădureni, Ópécskából / Románpécskából – Pecica română – Pécska / Pecica, Németperegből – Peregul german – Nagypereg / Peregul Mare, Holmézesből – Holtmezeş – Pescari, Nagypélből – Pilul-mare – Pél, Kovásziból – Covăsinţi – Podgoria, Kertesből – Chertiş – Prunişor, Bozósdból – Bodeşti – Rădeşti, Kisrónából – Ravna – Rănuţa, Rabszékből – Răpsig – Regele Carol, Magyarpécskából – Pecica maghiară – Rovine, Simonyifalvából – Şimoneşti – Satul nou, Szentannából – Sântana – Sfânta Ana, Szentpálból Sfântul Paul, Nagyszintyéből – Sintea – Sintea-mare, Kisszintyéből – Sinitea – Sintea-mică, Marosszalatnából – Slatina – Slatina de Mureş, Mikószalatnából – Slatina – Slatina de Criş, Tornovából – Târnova – Spineni, Szarvaságból – Soroşag – Stejar, Tornyából – Tornea – Turnu, Kis- és Nagyvarjasból – Variaşul mic és Variaşul mare – Variaşul, Tótváradból – Totvărădia – Vărădia de Mureş, Gyulavarsándból – Jula Vărşand – Vărşand, Vadászból – Vădas – Vânători, Halmágycsúcsból – Ciuciu – Vârfurile és Nagyzeréndből – Zerindul-mare – Zerind.
Október 8-án a miniszter táviratban kér azonnali választ, hogy a várossá nyilvánított Nagylak járási székhely-e vagy sem (OLAI 1296/13/1926, 68. l.)? A prefektus azt a választ adta, hogy határszéli településként nem lehet járási székhely, és Pécska járáshoz tartozik (OLAI 1296/13/1926, 67. l.).
Október 10-én a belügyminiszter táviratban figyelmeztette a prefektusokat, hogy az intézmények levelezésükben kötelesek a 7-én közzétett törvény szerinti új településneveket használni (OLAI 1296/13/1926, 74. l.).
A belügyminisztérium körrendeletben tudatja a prefektúrákkal, hogy az eddigi helyi vagyon- és közigazgatási szabályok csak 1926. január elsejével, de a változásokkal kapcsolatos ügyek, azok törvényességi felügyelete, a rendfenntartási kérdések a törvény megjelenésétől alkalmazandók, így az Arad megyei prefektúra hatásköre már október 7-étől kiterjed a Temes–Torontáltól Aradhoz csatolt Temeskeresztes – Cruceni – Cheresteş, Újarad, Angyalkút – Engelsbrunn, Temeshidegkút – Guttenbrun, Németság, Kisszentmiklós, Szépfalu – Schöndorf, Cseralja – Traunau, Réthát – Wiesenheid, Zádorlak községekre is (OLAI 1296/13/1926, 75. l.).
Október 11-én a minisztérium táviratban közli a prefektussal a kinevezett járási elöljárók névsorát: Putici Andrei, Spacovici Vasile, Suciu Traian, Fazekas Ludovic, Cornea Ion Petrica, Petrila Laslo, Pop Simion és Oanea Aurel (OLAI 1296/13/1926, 48–49. l.).
Október 24-én az új közigazgatási törvény végrehajtását felügyelő bukaresti bizottság körlevélben közölte Arad megye képviselőinek a számát: pótképviselő 10, kinevezett képviselő maximum 20 és választható képviselő 30. A kinevezendő képviselőkre a prefektúra által javasolhatók köre (OLAI 1296/13/1926, 90–91. l.):
– Arad polgármestere és két megyeszékhelyi képviselő;
– a mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari és munkaügyi kamarák által jelölt képviselők, amennyiben Aradon van a székhelyük; – az egészségügyet és a tanügyet képviselők, akik lehetnek nők is; – minisztériumi felügyelők – ha vannak –: tanügyi, humán- és állategészségügyi, államépítészeti stb. A törvényben nevesített hivatalok döntötték el, hogy kit javasolnak kinevezett képviselőnek.
Ha az így kinevezendők száma kisebb volt a lehetséges húsznál, de indokoltnak látták, akkor a létszámot kiegészíthették a jelölő intézmények legmagasabb rangú tisztségviselőivel.
Mivel a helységben nagy volt az elégedetlenség az október 7-én közzétett településnév-változtatás miatt, a ternovai képviselő testület október 31-én összeült és kérte, hogy ha meg is változtatják, akkor ne Spineni, hanem Dacia-Traian legyen a település új neve (OLAI 1296/13/1926, 113. l.). A beadványra a prefektúra november 28-án azt válaszolta, hogy a rendeletben szereplő településnév csak a helyhatósági választások után változtatható meg (OLAI 1296/13/1926, 111. l.).
November 9-én a belügyminisztérium a településekre vonatkozó adatokat kért a helyi elöljáróktól az új közigazgatási felosztás miatt indokolt rendőrségi átszervezéshez: mennyi a település területe, a lakosok száma, az utcák száma és hossza, valamint a meglévő rendőrök száma (OLAI 1296/13/1926, 104. l.). A november 18-ai válaszból kiderül, hogy Arad területe ekkor 11 238 hektár, amiből 1261 ha belterület, 94 185 lakosa volt, 280 utcájának hossza összesen 146 606,43 km (A 146 606,43 km nem lehetett igaz, talán 146 606,43 métert kellett volna írnia a gépírónak.), nem volt városi rendőr, de az állami rendőrségen 258 szakaszvezető, 9 őrmester, 16 tiszthelyettes, 12 tiszt és 10 főtiszt teljesített szolgálatot (OLAI 1296/13/1926, 106. l.). Nagylak területe 13 112,5 hektár, lakossága 14 594 fő, 46 utcája 44 833 méter hosszú, és 11 rendőre volt (OLAI 1296/13/1926, 102. l.).
Mivel a Temes–Torontál vármegyétől Aradhoz csatolt települések nevei semmit sem változtak, az Arad megyei prefektus november 13-án változtatásokat kért a belügyminisztériumtól. Ebben kéri Temeskeresztes – Cheresteş – nevének Kreutzstädtenre változtatását, és a csupán 120 lakosú, önfenntartásra képtelen Temeshidegkútnak – Zăbrani, Guttenbrun – a hozzá való csatolását (OLAI 1296/13/1926, 87. l.).
Az új közigazgatási törvény alkalmazása következtében új községi jegyzőséget hoztak létre Farkasházán – Lupeşti, Zimándújfalun, körjegyzőséget Iltőn – Ilteu, Odvason – Odvoş, és Babszéken – Răpsig, de ezeken a jegyző kinevezéséig a szomszéd jegyzőség jegyzője látta el a tennivalókat (OLAI 1296/13/1926, 131. l.).
1926. Január 11-én a belügyminiszter napi hét órában rögzítette a hivatalnokok munkaidejét, és szabályozta a közhivatalok órarendjét, amely Arad megyében január 25-én lépett életbe és fél kilenctől egy óráig, valamint délután négytől fél hétig tartott.
Január 16-án Arad megyében 119 jegyző működött, akik jövedelmük háromnegyedét pótlékként kapták, míg a fennmaradó negyed volt az alapfizetésük, amelynek 40%-át a község természetben fizette (OLAI 1296/13/1926, 55–60. l.).
Az új közigazgatási törvény szerint szervezett helyhatósági választást 1925. február 19-én, pénteken tartották. Legtöbb helyen két lajstrom indult egymás ellen, és a legjobb minden mandátumot megkapott. A választásokon a 21. évüket betöltött személyek szavazhattak, és nyolc évben állapították meg a két választás közötti időtartamot. A polgármestereket a tanácsosok választották. Az új törvény szerinti megyei tanácsi választásokat 1926. június 4-én tartották. Aradi lakosok nem választhattak megyei tanácsosokat. Ekkor a megye lakossága 335 479 fő volt: román 232 644, magyar 58 809, német 24 512, zsidó 2500 és más nemzetiségű 3014. Választhatott 84 902 szavazó: 62 523 román, 13 597 magyar, 7149 német, 817 tót, 563 zsidó, 78 szerb, 67 cigány és 108 más nemzetiségű. A választásokat több községben megóvták. Aradon a magyar-liberális lista 4452 szavazattal győzött. Az ellenzéket 3601-an támogatták (OLAI 1296/14/1926, 1–313. l.).
Nagy István, Erdély.ma

A székesegyház romjaira bukkantak Nagyváradon
A középkori székesegyház romjait találták meg Nagyváradon, a vár egyik épülete alatt – jelentette be tegnap Biró Rozália, a város alpolgármestere. Mint ismeretes, a jelentős középkori műemlék teljes restaurálása tavaly tavasszal kezdődött, és valamivel jobb tempóban haladt a tervezettnél, ezért nemrég a már elkezdett három mellett egy újabb épülettest, az egykori fejedelmi palota helyreállítását is elkezdték.
Mihálka Nándor történész, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány munkatársa a helyszínen elmagyarázta: amíg a palota pincéjét tisztították az évtizedek során ott felhalmozódott vagy odahordott piszoktól és földtől, a griffmadarakkal díszített terem melletti alagsorrészben a régészek rábukkantak egyebek közt az egykori nagyváradi székesegyház maradványaira. A szakember szerint mostanáig is tudvalevő volt, hogy a templom a fejedelmi palota alatt lehet. A székesegyház egyik jelentősége, hogy Székesfehérvár után a legtöbb magyar királyt itt temették el. Szent László király mellé hantolták 1235-ben II. Andrást, akit később átvittek Egresre. IV. Lászlót is itt helyezték örök nyugalomra, miután Körösszegen 1290-ben meggyilkolták. Szintén itt nyugszik Beatrix királyné, I. Károly (Róbert) király második felesége, valamint 1396-tól Mária királyné, akit férje, Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár követett 1437-ben. Mint ismeretes, a városalapítóként tisztelt szent király sírját később kifosztották, és az akkorra már újjáépített templomot is végleg lerombolták a 16. század második felében.
A mostani munkálatok során a régészek számos faragott követ találtak, amelyek mindegyikének hatalmas jelentősége van Mihálka szerint, hiszen azt a történészek sem tudják, pontosan hogyan nézett ki a középkori székesegyház. „Eddig 4 nagyobb kőtömböt sikerült kiemelni, amelyek valószínűleg egy hatalmas ablakkeret maradványai lehettek. A megtalált székesegyház falairól, illetve a padlózat mélységéből lehet következtetéseket levonni” – fogalmaz a történész a fontos leletet ismertető tanulmányában.
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Koordinátákon áll vagy bukik a házsongárdi sírok védelme
A temető igazgatósága továbbra is titkosnak nyilvánítja az adatokat
Tételenkénti pontos helyrajzi meghatározásra szorulnak a Házsongárdi temető védelemre felterjesztett sírjai, pontos helymeghatározás híján ugyanis a Házsongárd Alapítvány által összeállított síremlék-jegyzék nem teljes – hangsúlyozta tegnap Virgil Pop, a Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság főtanácsosa a Házsongárd Alapítvány igazgatójával, Gergelyné Tőkés Erzsébettel folytatott megbeszélésén. Virgil Pop úgy vélte: egységes és alkalmazható megoldást kell kidolgoznia az alapítvány szakembereivel a sírok, kripták és a gazdátlan sírkövek beazonosítására. Amennyiben a műemlékvédelem oltalmára szoruló sírjegyzék kiegészül a fent említett adatokkal, már továbbküldhető a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium nyilvántartási hivatalának, iktatás végett. A helyrajzi adatgyűjtésben sajnos a temető igazgatóságának együttműködésére egyelőre nem lehet számítani, a gazdátlan műemlékek pusztulása pedig folyatódik.
A Házsongárd Alapítvány – Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter hivatalos felkérésére – már tavaly összeállította a Házsongárdi temető védelemre felterjesztett sírjainak jegyzékét. A dokumentáció meg is érkezett a Kolozs megyei műemlékvédelmi bizottsághoz, Virgil Pop műemlékvédelmi tanácsos pedig a törvény oltalmát igénylő emlékeket és emlékcsoportokat felsorakoztató összeállítást tételekre bontotta, nevesítette. Azonban az immár háromszáz tételre leosztott jegyzékben minden egyes emléket pontos helyrajzi megjelöléssel kell ellátni – jelentette ki a szakember, aki bízik abban, hogy a Házsongárd Alapítvánnyal együttműködő építészekkel, építőmérnökökkel sikerül majd egy megfelelő módszert kidolgozni az említett cél megvalósítására. Mint elmondta, a műemlékvédelmi kóddal ellátott, sorszámozott, helyszínileg beazonosított házsongárdi emlékek jegyzékét a teljesség és pontosság jegyében kell felterjeszteni a szaktárca nyilvántartási hivatalához: ilyenképpen nem lenne ésszerű, ha a lista nem foglalná magába mindazokat az emlékeket, amelyek jogosan a műemlékvédelmi törvény égisze alá tartozhatnak, másrészt a Hivatalos Közlönyben is publikálandó jegyzék egyik alapkövetelménye az elhelyezkedés megjelölése. A pontosan meghatározott emlékre ekképpen összpontosul majd a törvény védelme is – magyarázta a tanácsos.
Mint elmondta, nem volt még példa ilyen jellegű műemlékjegyzék összeállítására, a temetők ugyanis egységként szerepelnek a műemlékvédelmi listán. Virgil Pop egyébként a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezi a IV. éves hallgatók bevonásával, akik a projekt és a restaurálási javaslatok elkészítése által tesznek majd eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek.
A pontos helyrajzi azonosítás segédeszközeként felmerült a GPS-felmérés lehetősége. László Attila alpolgármester felvállalta a városháza anyagi forrásaival végrehajtandó folyamat lebonyolítását – mondta Gergelyné Tőkés Erzsébet, hozzátéve: a Házsongárd Alapítvány a közelmúltban 500 ezer forint értékű pályázati támogatást nyert a GPS-felmérés elkészítésére, de ez nem elegendő a munkálatok teljeskörű elvégzéséhez.
A koordináták meghatározását nehezíti, hogy a temető igazgatósága tavalytól titkosította nyilvántartását, így a sírokra vonatkozó helyrajzi adatokat kizárólag a bérlőnek, vagy örökösnek szolgáltatják ki. Az unitárius egyház átiratára, amelyben a koncessziójában levő sírokra vonatkozó információk kiszolgáltatását kérte, a temető igazgatósága így válaszolt: az egyházi intézmény megbízottja a hivatalos átirat elküldése, és egy formanyomtatvány kitöltése nyomán, a megszabott ellenérték fejében kaphatja meg a nyilvántartási kivonat másolatát, amely egy hétig használható törvényhatósági fórumokon – tájékoztatott Gergelyné. Mint elmondta, Kötő József és Máté András parlamenti képviselők az adattitkosítás jogi hátterét vizsgálják, ugyanis valószínűsíthetően a közérdekű adatok kategóriájába sorolódna a temetői nyilvántartás is.
ZAY ÉVA , Szabadság (Kolozsvár)