Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál
(MTI) – Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál köztársasági elnök advent alkalmából szerdán Budapesten, a Sándor-palotában.
"A mai magyaroknak talán minden korábbinál nagyobb szükségük van erős biztatásra, és ezt a biztatást a lelkipásztorok adhatják meg. Az önök személyén keresztül az emberek az örök értékekhez kötődnek, a biztos alapot keresik és kapják" – fogalmazott az államfő a díszebéd kezdete előtt.
Schmitt Pál emlékeztetett: jó pár éve hagyomány, hogy advent alkalmából a határainkon túli magyarság egyházi vezetőit vendégül látja a magyar államfő. "Az invitálással is jelezve, hogy ez az összetartozás éppoly természetes és magyarázatra nem szoruló, amilyen egy asztalközösség. Egy asztal körül mindig egyértelmű az egymásra hangolódás. A közös étkezés az elfogadás-befogadás jelképe is egyben" – fogalmazott a köztársasági elnök.
Hozzátette: "így vagyunk együtt, így tartozunk össze felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi, partiumi vagy a világ bármely pontján élő magyar testvéreinkkel".
Az államfő szólt arról, hogy "a világ látszólag folytonos bomlásban van, megannyi helyen látjuk a szétesés, az értékvesztés tüneteit. De egyre több a reményteli pillanat: a magunkra találás, a bizalom visszanyerésének élménye is".
"Ilyen magunkra találás, hogy idén végre törvényi alapokkal és minden korábbinál egyértelműbben mondtuk ki a magyarok összetartozását" – hangsúlyozta Schmitt Pál.
Mint mondta, "a magyar polgárok akaratának kiteljesedéseként a spirituális, érzelmi ragaszkodást" most jogi kapcsolat is megpecsételheti. Idén augusztus 20-án lépett hatályba a gyorsított eljárásban megszerezhető állampolgárságról szóló törvény – mutatott rá az államfő, hozzátéve: "e régóta várt, kinyújtott kéz lehetővé teszi, hogy még jobban támaszkodjunk egymásra".
Ez minden magyar közös öröme és a hétköznapokban nyer gyakorlatias értelmet. A nemzethez való kötődés ugyanis nem csak a magasztos pillanatok ideig-óráig tartó jó érzése. "Magyarságunk elválaszthatatlan tőlünk" – szögezte le Schmitt Pál. Népújság (Marosvásárhely)

Bűnözők és cinkosaik
Civil szervezetek nemrégiben feltérképezték a romániai alvilágot, az egyes klánok befolyási övezeteit, amelyek az ország minden részében fellelhetők.
Egy idő óta szinte naponta érkeznek a hírek véres utcai leszámolásokról, lövöldözésekről, rablásokról, ami arra utal: a rendőrség képtelen úrrá lenni az egyre szervezettebbé és agresszívebbé váló alvilág fölött. A különféle klánok pedig eközben lassan felosztják maguk között az országot, behálózva a rendfenntartókat is.
Bukaresti bandák
Sok esetben a bűnözők a rendfenntartók, befolyásos üzletemberek, politikusok támogatásával építik ki és tartják kezükben birodalmukat. Mindez olykor óhatatlanul botrányhoz vezet, ami néha egy-egy magas rangú tisztségviselő székébe kerülhet, ami azonban kevés az alvilág megfékezéséhez.
A bűnbandák elsősorban a fővárosban szaporodtak el. A leghírhedtebb klánok közé tartozott Fane Spoitoru bandája, amelynek hatalma a bandavezér letartóztatása után meggyengült. Így feltörhetett a Ion és Vasile Balint testvérpár által vezetett csoport, valamint a Cămătaru- klán.
Utóbbi vezetője, Nuţu Cămătaru, akit 2004-ben tartóztattak le, nemrégiben éjfekete lovon, hívei által felröppentett fehér galambok kíséretében hagyta el a börtönt, sőt – amolyan romániai specialitásként – az államtól 3200 eurós kártérítést kapott, miután a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság helyt adott panaszának, miszerint az igazságszolgáltatás képtelenül elnyújtotta perét, amely 1996–2004 között tartott.
Cămătaruék letartóztatását kihasználva, Bukarestben a Ştoacă-csoport rátette a kezét az 5. kerületre. Tagjai főleg heroincsempészettel foglalkoznak, zsarolásból, prostituáltak futtatásából, „védelmi díjból” és uzsorakölcsönökből élnek meg.
A Geamănu-testvérek bandája tavaly híresült el, amikor ellopta Gigi Becali autóját, amelyet a „piperai földbirtokos” gorillái szereztek vissza, ugyancsak törvényszegő módon.
A bukaresti Militari és Crângaşi negyedben garázdálkodó csoportok fő megélhetési forrását a sírokra kivetett kényszeradók és a kölcsönbehajtások jelentik. A 6. kerületben nemrégiben még az egykori profi birkózó, Eugen Preda volt az úr. Ők hajtották végre a Ciorogârlán elkövetett, mindeddig legnagyobb romániai fegyverlopást. Tavaly év végén viszont a bandát a bűnüldözők – kevés sikerük egyikeként – nagyrészt felszámolták.
A főváros keleti részét Sile Pietroi, azaz Vasile Fierbântu tartja hatalmában. A klán illegális fogva tartásaival, zsarolásaival tette magát félelmetessé, olyannyira, hogy a Pantelimon negyedet kézben tartó Duduianu-klán is meghátrálni látszik előtte.
Erdély alvilága
A bűnbandák Erdélyben is viszonylag zavartalanul működhetnek. Nagyszeben lakosságát a Blaga-csoport tartja rettegésben: tagjai prostituáltak kihasználásával és embercsempészéssel foglalkoznak.
A szervezett bűnözés elleni ügyészek állítása szerint a városban sikerült ártalmatlanná tenni az aranykereskedelemre szakosodott Râcean-bandát, amelynek idén februárban több tagját is letartóztatták. A Lenis-banda számláját két év alatt több mint száz bűncselekmény – rablás, zsarolás, csalás, magánterület megsértése, súlyos bántalmazás, gyilkossági kísérlet – terhelte már, amikor tavaly végre sikerült ártalmatlanná tenni.
Gyulafehérváron Claudiu Mircea Sibişean és Adrian Bălan klánjai garázdálkodnak: előbbi szeméremsértések, fogva tartások, gyilkossági kísérletek sorozatával, utóbbi utcai verekedésekkel, nyilvános botrányokkal hívta fel magára a figyelmet.
Arad jó ideig az önmagát Ştefan cel Marénak, illetve Vlad Ţepesnek nevező Uţu Rohozeanu bandájáé volt, amely része a nyugati országrész legnagyobb szervezett bűnhálózatának. Legnagyobb vetélytársa a temesvári Claudiu Baderca csoportja, amelynek sikerült részben rátennie a kezét a Bánság egyik legnagyobb tervező intézetére, az Iprotimre. A bandavezér ugyanis tavaly negyedmillió eurót kölcsönzött az olasz állampolgárságú Pietro Manitónak, aki az intézmény 340 ezer részvényével garantálta a hitelt. Ezzel a bandavezér a részvénycsomag 40 százalékának tulajdonába jutott.
Temesváron alakította ki a törvény embereinek nem kevés cinkosságával ingatlan-maffiáját Ionelaş Cârpaci, aki emberek százait kényszerítette lakásaik elhagyására. Így a polgármesteri hivatal, a rendőrség és az igazságszolgáltatás néhány képviselőjének támogatásával számos villát kaparintott meg a város történelmi negyedében.
Dévát több mint egy évtizedig tartotta rettegésben Spuma és Bibanu bandája, amely a dák aranykarperecek ellopásában is részes volt – az egykori forradalmár, Dan Iosif cselekvő közreműködésével. A bandavezérek idén tavasszal kerültek rendőrkézre, 5-5 évi börtönre ítélték őket, a volt dévai rendőrparancsnokkal, Ioan Daviddal együtt.
Klánok a déli és keleti országrészben
A déli országrészt vadnyugataként tartják számon Craiovát, ahol a rivális bandák rendszerint az utcákon csapnak össze, fehér és lőfegyvereket egyaránt használva. A városban a Gigiók, a Para- és az Enriko-klán vetekszik egymással a hatalomért. Dolj megye székhelyének alvilága legutóbb a hírhedt bandavezér, Caiac meggyilkolásával hívta fel magára a figyelmet.
Târgoviştéban a Ghenosu-csoport egyik maffiózója rendőrre támadt, aki kómába esett, és mindmáig nem épült fel. Piteşti-ben hét alvilági banda is működik. A Titoaşcă-csoport egyik vezére, Alexandru Ion, a maneleénekes, Adi Minune barátja. A volt birkózó, Dan Cârciumaru kemény ökléről híresült el, akárcsak az egykor testőrként tevékenykedő Căldaru testvérpár.
Slatinán Bercea Mondialu, alias Anghel Sandu az úr. Ő jó kapcsolatot ápol Traian Băsescu államfő testvérével, Mircea Băsescuval, aki a bandavezér unokájának keresztapja.
A moldvai Iaşi-ban két egykori ifjúsági szabadfogású birkózó Európa-bajnok, volt olimpikon, Costel és Gheorghe Corduneanu épített ki maffiahálózatot, amely a Tănase-csoporttal osztozik a városon.
Neamţ megyében nemrégiben az uzsorakamattal foglalkozó Gheorghe Mărarut tette hidegre hét golyóval a „konkurencia”. Az incidens támogatójuk, az uzsorakamat védelmében fellépő megyei rendőrfőnök, Aurelian Şoric székébe került.
A felsoroltak csak a legfontosabb bűnbandák, és csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A jéghegy pedig terebélyesedik, és ha a rendfenntartók, az illetékesek továbbra is a jelenlegihez hasonló közönnyel viszonyulnak, olykor pedig még cinkosságot is vállalnak a szervezett bűnözéssel, akkor félő, hogy hamarosan az ország egész területe „eljegesedik”.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

Szakszervezeti tüntetés az RMDSZ SZKT ülése idején
A Frăţia szakszervezet Maros megyei képviselői tegnap felhívást tettek közzé, amelyben kérik a szülőket, csatlakozzanak a szombati tüntetéshez, amelyet a marosvásárhelyi kultúrpalota elé szerveznek 10 és 12 óra között. Ekkor fog ugyanis ülésezni az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa.
A szakszervezetisek a módosított gyes-törvény miatt tiltakoznak, és azt várják az RMDSZ-től, hogy ne támogassa a gyereknevelési szabadság csökkentését. Ezen kívül az Egészségügyi Minisztérium RMDSZ-es miniszterétől azt várják, hogy javítson a hazai egészségügy helyzetén.
Ezzel egy időben a Maros megyei Szakszervezetek Egyesülete is bejelentette, hogy tiltakozó nagygyűlést szerveznek szombaton a Maros Megyei Prefektúra előtti parkba, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésének idejére, amelyre több mint 200 szakszervezeti vezetőt várnak. A sztrájkőrséget a Maros Megyei Prefektúra székháza előtt tartják szombaton 10 és 12 óra között, amíg az RMDSZ SZKT ülése zajlik a közelben található Kultúrpalotában.
Maria Dăndărău, a CNSLR Frăţia Maros megyei szervezetének főtitkára elmondta, az akció célja rávenni az RMDSZ képviselőit, teljesítsék ígéreteiket, azaz állítsák vissza a fizetéseket a 2010. júniusi szintre, és ne szavazzák meg az egységes bérezési törvényt és a jövő évi költségvetést a jelenlegi formában.
„Fel akarjuk hívni az RMDSZ képviselőinek figyelmét: azzal, hogy a kormányban megszavazták az egységes bérezési törvényt, megszegték a szakszervezeteknek és a közvéleménynek tett ígéretüket, hogy kilépnek a kormányból, ha 2011. január elsejétől az állami alkalmazottak fizetései nem állnak vissza a 2010. június 30-i szintre. Hazudtak nekünk. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet az egészségügyi rendszer katasztrofális helyzetére, és ez teljesen fennhatóságuk alá tartozik” – mondta Dăndărău, aki szerint a sztrájkőrségen körülbelül 200-an vesznek részt, többnyire szakszervezeti vezetők.
Az SZKT, az RMDSZ mini parlamentje szombaton Marosvásárhelyen ülésezik, napirenden szerepel a kormányzati tevékenység elemzése. Ugyanekkorra várják, hogy Markó Béla szövetségi elnök bejelentse, a februári kongresszuson pályázik-e újabb elnöki mandátumra.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Ősbemutató lesz a nagyváradi bábszínházban
Nagyvárad – Ősbemutatóra készülnek a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház Lilliput Társulatának bábszínészei. A hetvenkedő nyúl című darabot írta és rendezte Urbán Gyula. Vele beszélgettünk.
Urbán Gyula rendező visszatérő, régi barátja az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínháznak. Legújabb darabjának címe A hetvenkedő nyúl címet viseli és vasárnap 11 órától mutatja be a Lilliput Társulat. Mindössze tíz nap alatt állt össze a darab, de a színészek és más munkatársak fáradtságot nem ismerő munkájának eredményeképpen szakmailag és tartalmilag is színvonalas darabot sikerült összehozni, tudtuk meg Urbán Gyulától, akivel az ősbemutató kapcsán beszélgettünk el. A dramaturg-bábrendező érdeklődésünkre kifejtette: felező nyolcasokra épülő verseléssel írta meg a darabot. Meglátása szerint a költészet az anyanyelv kincsesládája, mely zenével és a tánccal együtt őrzi egy nemzet identitását. A versformát öltő vándormese főhősei a címben is szereplő hetvenkedő nyúl és a szorgos süntestvérek, akik télére készülvén almát raktároznának el. A nyúl elveszi az egyik süntől az almát és azt javasolja, hogy fussanak versenyt érte. A sün végül nem gyorsaságával, hanem furfangjával szerzi vissza a téli élelmet és mint ahogy a mesékben lenni szokott a negatív hős – ez esetben az izgága nyúl – elnyeri méltó büntetését.
Sün, nyúl, bohóc
A darab több síkon is mesél, hiszen a sün és a nyúl történetét egy cirkuszi közegbe helyezve adják majd elő a bohócruhába bújt bábszínészek. A bohócok olykor kinevetik a közelgő tél miatt aggodalmaskodó sünt és időnként beavatkoznak a történet alakulásába is. A cirkusz egy erősen emocionális művészet, mely azonnali hatást ér el a gyerekeknél. Ha a bohóc kacag, akkor a közönségben helyet foglaló gyermek is kacag, ha pedig sír, akkor ő is elszomorodik. Urbán Gyula rávilágított , hogy a darabnak rejtett pedagógiai jellege van, mely arra támaszkodik, hogy a gyermek ösztönösen átérzi azt a misztikus tudást, ami a versből áramlik. A sün története szimbolikus üzenetet is hordoz: ha valamit igazságtalanul elvesznek tőled, akkor ne hagyd magad és szerezd azt vissza. Ez a mai világban – amikor mindenki átver mindenkit – különösen érvényes. A bábok egyébként a lehető legegyszerűbb eszközökből készültek, például a sün szőnyegkeféből, a nyúl pedig egy fehér kesztyűből. A főszerepet Daróczi István, Szőke Kavinszki András és Németi Emese játssza, a zenéjét pedig, mely elsősorban eredeti cirkuszi zenére épül, Veres László állította össze. A bábokért és a jelmezért Csűri Emese felel. Szeretettel várnak minden érdeklődőt vasárnap délelőtt a bemutatóra.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Etnikai és kulturális alapon való diszkrimináció ellen tiltakozik Borboly Csaba
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, miután Emil Boc kormányfő felmentette tisztségéből Nagy Ferdinánd helyettes államtitkárt, a világkiállítások romániai biztosát. A felmentés indoka – többek között – az, hogy a román nemzeti pavilonban magyarul énekelt és magyar táncokat vitt színre a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A felmentést interpellációban kérte Valer Marian szociáldemokrata szenátor újságcikkekre hivatkozva.
A Hargita megyei elöljáró a diszkrimináció tényének megállapítását kérte az országos testülettől. Az a tény, hogy egy magas rangú tisztségviselő menesztését azzal az indokkal kérik, miszerint magyar énekeket és táncokat mutattak be a román nemzeti pavilonban, a magyar közösség elleni támadásnak minősül, ugyanakkor kimeríti a diszkrimináció fogalmát az, hogy kulturális és etnikai érvekkel támasztották alá a tisztségből való felmentés követelését – olvasható a CNCD-hez intézett, Borboly Csaba által jegyzett megkeresésben.
A dokumentum leszögezi, hogy az „egy Hargita megyei folklórcsoport”-ként emlegetett Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes több évtizedes múltra visszatekintő, számos hazai és nemzetközi szakmai elismerésben részesült professzionális intézmény, repertoárjában pedig román műsorszámok is szerepelnek. Borboly Csaba nehezményezi, hogy az interpelláló szatmári szenátor nem hivatkozik más, a sanghaji expó román pavilonját elismeréssel illető román sajtóbeszámolókra. A megyei tanács elnöke kérte a szóban forgó cikk, valamint az erre alapozó interpelláció tartalmának megvizsgálását, hangsúlyozva, hogy mindkettő az alkotmányos jogok gyakorlása és az Emberi Jogok Nemzetközi Chartája elleni támadás.
Nagy Ferdinánd 2009-től töltött be helyettes államtitkári tisztséget a román külügyminisztériumban, ő felelt főbiztosi minőségben Románia részvételéért a világkiállításokon. Ugyanezt a tisztséget 2003 és 2006 között is betöltötte, 2006-ban is azért menesztették, mert a 2005-ben Japánban tartott világkiállításon magyar táncokat is bemutattak a román pavilonban. Erdély.ma

Jobban szeretem a stabilitást
Mit gondol arról a kettősségről, hogy miközben az RMDSZ a PD-L koalíciós partnere a kormányban, a Szövetségen belül sokan élesen Bãsescu- és Boc-ellenesek, több megyét pedig a jelenlegi parlamenti ellenzékkel koalíciót alkotva vezet a magyar érdekvédelmi szövetség?
Nem meglepő sem a Bãsescu-ellenesség, sem a Boc-ellenesség, ugyanis a szövetség és annak vezetői, többek között Markó Béla szövetségi elnök, többször figyelmeztettek a Bãsescu-féle magatartás, a Bãsescu-féle politika negatívumaira. S azzal sem mondok újat, hogy az RMDSZ kényszerpályát jár be a jelenlegi kormányzati szerepvállalással, ugyanis az előző kormányzati ciklus végén döntenünk kellett arról, hogy ellenzékbe vonulunk korábbi szövetségeseinkkel együtt, vagy kormányon maradunk, ezáltal egyrészt megpróbálva féken tartani a számunkra kedvezőtlen folyamatokat, másrészt a kormányzati pozíciókat kihasználva ledolgozni a magyarok által lakott térségek, így a Székelyföld évtizedes gazdasági hátrányát, fejlesztésre szánt kormánypénzeknek az ide irányításával. Tehát két rossz közül a kisebbiket
Közel egy éve van kormányon az RMDSZ. Hargita megye szempontjából hogyan vonná meg e jelenlét mérlegét?
Bár a gazdasági világválság következményei vidékünkön is érezhetők, s ennek következtében csökkentek a megyébe irányított pénzöszszegek is, a kormányzati szerepvállalás mégis jelentős források mozgósítását teszi lehetővé. Azt mindenki tudja, hogy például a Hargita megyei oktatási infrastruktúra fejlesztésére több pénz érkezett az elmúlt kormányzati ciklus alatt, mint a rendszerváltás óta addig eltelt időben. Nos, ha ezeknek a pénzeknek a nagyságrendje és érkezésüknek üteme ritkult is az előző ciklushoz képest, a trend még mindig kedvező. Tehát, hogy a kérdésére válaszoljak: a mérleg pozitív.
Hogyan látja az ország politikai közeljövőjét, meddig bírja még ez a koalíció, mit lehetne tenni a kormányzati stabilitásért, s hogyan alakul az RMDSZ jövőbeni szerepe a kabinetben?
Sok összetevője van a kérdésnek, de a mi helyzetünk viszonylag egyszerű: addig kell kormányon maradni, amíg az a közösségünk javát szolgálja, ugyanis a kormányzás nem cél, hanem eszköz. S hogy meddig bírja a koalíció? Jóslatokba nem bocsátkozom, mert nem vagyok jós, hanem politikus. Sőt: kisebbségi politikus, aki kisebbségi közössége javát kell hogy szolgálja. S mint ilyen, jobban szeretem a stabilitást, a tervezhetőséget.
Úgy tűnik, mintha mindenki mindent egy lapra, a tanügyi törvényre tenne fel. Hogyan lehet majd ebből a konfliktushelyzetből kijönni?
Lehet, hogy úgy tűnik, a tanügyi törvényen áll vagy bukik minden, hogy egy lapra tettünk fel mindent, de a valóságban ez nem így van. Mint már mondtam, kormányzati jelenlétünk közösségünk javát szolgálja, térségünk – a Székelyföld és benne Hargita megye – több évtizedes lemaradást kell behozzon. Ezt pedig csak a kormányzati pénzek ide irányításával lehet elérni. Kérdezze meg bármelyik székelyföldi önkormányzati vezető kollégámat, megyei tanácselnököt vagy polgármestert, s meggyőződik állításom igazáról. A tanügyi törvény körüli politikai vita pedig azt jelzi, hogy menynyire fontos közösségünk számára a jogszabály elfogadása, ennek érdekében pedig bevetünk minden politikai eszközt. Közösségünk érdeke viszont az, hogy a törvény, annak a kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásai ne váljanak a politikai csatározások témájává, a törvény, elfogadása után – történjék az bármilyen eljárással –, legyen hosszú életű.
Február végén Nagyváradon tart kongresszust az RMDSZ. Ha eltekintünk most a személyi kérdésektől, miről kellene Váradon vitázni, s a szervezet politikáján mit kellene változtatni az eddigiekhez képest?
Az RMDSZ alapszabályán álláspontom szerint végig kellene vezetni azokat a módosításokat, amelyek szükségesek. Az RMDSZ-en belül én notórius módosítóként vagyok számon tartva. Vannak nyolc éve általam szorgalmazott módosítások, van négy éve általam szorgalmazott javaslat, és van olyan ezek közül, amely úgy tűnik, bekerül a végleges szövegbe.
Markó Béla mind ez idáig nem vallott színt arról, hogy marad-e vagy nem vállal újabb mandátumot. Ön mit tanácsolna az elnöknek?
Nem színvallás kérdése az, hogy hivatalban marad-e a szövetségi elnök vagy távozik posztjáról, ugyanis a kongresszus hatásköre megválasztani a szövetségi elnököt. Most inkább az a kérdés, hogy kik közül választhat majd a kongresszus, ugyanis hiába akarnánk megválasztani egy olyan személyiséget, aki nem akar RMDSZ-elnök lenni. Markó Bélát pedig annál jobban tisztelem, mint hogy a sajtón keresztül adjak neki tanácsokat. Egyébként én már hónapokkal ezelőtt nyilvánosan kijelentettem, hogy ha Markó Béla elnöknek indul, akkor én őt támogatom. Ha nem indul, akkor szerintem nyílt verseny lesz, remélem, minél több versenyzővel.
A lehetséges utódok között szerepel Kelemen Hunor, akit már láthatóan régóta készítenek e szerepre; bejelentette indulását Eckstein-Kovács Péter; fontolgatja ugyanezt Borbély László; hallani Frunda Györgyről is; a partiumiak szóba hozták Cseke Attilát. Mit gondol erről a névsorról, van-e Hargita megyének e tekintetben opciója?
Ez a felsorolás lefedi az RMDSZ-t területileg, és generációs szemszögből is széles a paletta. Ahogy mondani szokták, ez egy jó felhozatal. Nyilván nem lehet eltekinteni az RMDSZ-elnök személyétől, ugyanis az karizmatikus politikus kell hogy legyen, olyan személyiség, aki integrálni tudja a romániai magyar társadalomban gerjedő folyamatokat, az e folyamatok élén álló embereket, a különböző politikai irányzatokat, ugyanakkor partnerként tudják elfogadni őt az RMDSZ-en kívüli politika képviselői, a magyarországi politikum és nem utolsósorban a hazai román politikai elit. A személyi kérdést e kritériumrendszernek kell alárendelni. No meg annak, hogy az RMDSZ csúcsvezetése a Székelyföld-politika elkötelezettje legyen. De számomra – mint egyszerű RMDSZ-tag, mint önkormányzatis számára – az a fontos, hogy mi lesz benne az új alapszabályban. Én most erre koncentrálok elsősorban. Az elnökjelöltek tekintetében meg várjuk meg, mit tesznek le az asztalra, utána lehet majd őket minősítgetni, rangsorolni.
Miért nincs nyitott vita ezekről a személyi kérdésekről az erdélyi társadalomban?
Valószínűleg azért, mert nem a személy a fontos – noha egy-egy személyiség jelenléte meghatározó –, hanem az általa képviselt eszmeiség. Az erdélyi társadalmat pedig jobban érdekli az RMDSZ politikája, annak eredményessége, mint az, hogy ki áll az RMDSZ élén. Az embereket nem érdekli a politika boszorkánykonyhája, hogy ki kinek az embere, mi miért történik, őket az érdekli, mi az eredmény. És ez jól is van így. Húsz év alatt a társadalom felnőtt, megérett, kijózanodott, nem a szavak, hanem a tettek alapján dönt.
Gyakran elhangzik az a kifejezés, hogy hargitai lobbi az RMDSZ-en belül. Milyen erős ez a lobbi, s mit szeretne elérni?
A politika egyik eszköze a lobbi, s politikusok lévén, a mi eszköztárunkban is szerepel. Kérdéséből azt szűröm ki, hogy a sajtó felfigyelt a mi sajátos érdekeink érvényesítésére irányuló tevékenységünkre, ami azt jelzi, hogy jó úton járunk.
Vannak-e javaslatai az RMDSZ alapszabályzatának a módosításához?
Igen. Számos javaslatom van. Javaslataimat alátámasztó indoklásomat is megjelentettem a sajtóban, egyedüliként az RMDSZ-ben. A Transindex lehozta e témában írott nagyobb lélegzetvételű dolgozatomat. Ezen módosítások lényegüket tekintve arra irányulnak, hogy az RMDSZ bázisát képező önkormányzatisok, tehát polgármesterek, megyei tanácselnökök nagyobb beleszólást nyerjenek a döntéshozatalba, nagyobb legyen a befolyásuk, mint amilyen eddig volt az RMDSZ-ben, és hogy jobban megjelenjenek a regionális érdekek a döntéshozatalban, mint ahogy az eddig történt. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Háborús jelentés
Sajátos képet mutat jelenleg a romániai magyar politikai berendezkedés. Van egy, jelenleg éppen hatalom is lévő szervezet, amely nem tekinti magát politikai pártnak, akkor sem, ha a legtöbben így tekintenek rá, s funkciói alapján is erre emlékeztet. Van egy létező politikai párt is, amely néhány helyi önkormányzatot leszámítva sehogyan sem működik, legalábbis nem tölti be azt a szerepet, amiért létrejött, hogy az első versenytársa legyen, elhozva Erdély magyarjainak a választás szabadságát. S van ugye szombat óta a harmadik, amely persze még nincs, csak a neve, s arra hivatott, ami a másodiknak nem sikerült. Nem titok: e harmadik pártot ugyanaz az ember kezdeményezte, aki a másodikat, s ugyanő jelenleg az első, a formailag nem párt színeiben képviselője és alelnöke az Európai Parlamentnek. Hogy másfélről jut-e háromra, az még a következő hónapok kérdése, az viszont kétségtelen, hogy az első szervezet, az RMDSZ ellen meglehetősen öszszehangolt, kétfrontos politikai háború folyik, amit a megtámadott ahhoz képest viszonylag jól tűr, hogy e háborúról mintha nem is venne mindig tudomást, s két pofon közt arról beszél, milyen remek lehetőségek mutatkoznak a békés megegyezésre. Pufogtathatnám, persze a szakállas közhelyt, hogy mindenkinek olyan a politikai ellenfele, amilyet megérdemel, de hát nem is biztos, hogy ez minden esetben igaz. Az viszont igen, hogy az új Tőkés-párt most sokkal erősebb hátszéllel indulhat, mint pár éve az MPP, s az alapító ezúttal aligha követ el olyan hibát, hogy elnökké olyan embert nevezzen ki (bocsánat, válasszon szigorúan demokratikusan), akiben önálló gondolatok csíráznának, netán ellentmondana. Apropó, ellentmondás, kevesen figyeltek fel arra a napokban, hogy a Tőkés által tavaly őszig vezetett egyházkerület milyen határozottan tette volt püspöke számára érthetővé, hogy legyen már oly kedves békében hagyni az egyházkerületet, s a gyűlölet további szítása helyett engedni őket dolgozni, megbékélni. Ilyen nyíltan és határozottan ellentmondani talán még az RMDSZ elnökségének sem lenne bátorsága. Le is fogják szalámizni őket szép lassan, baráti fideszes segédlettel, az összefogás jegyében persze. (Vagy talán az egyház határozott fellépése elgondolkodtatja Budapesten azokat, akik eddig az RMDSZ gondos szétverésében látták felfényleni az erdélyi magyar jövőt, illetve nem minden fideszes vagy kereszténydemokrata szíve vágya, hogy egy kanál vízbe fojtsa a tulipánt…) Igazából érthető, hogy a bukaresti parlamenti hadakozások, az oktatási törvényért vívott küzdelemtől a gyermekgondozási időszak vitáján túl az ellenzékkel folytatott párbajokig csupa, országos, bukaresti történés köti le az RMDSZ-döntéshozók figyelmét, illetve a sok lobbizás azért, hogy eléggé el nem ítélhető módon mindenféle nyilvános vita, transzparens párbeszéd nélkül döntsék el a február végi kongresszus személyi kérdéseit. Jó lenne végre azzal is foglalkozni, hogy a következő évekre kikkel, mire, milyen feltételek mellett kötnek szövetséget, egyáltalán milyen tartalma marad e szövetségi jellegnek, s mit lehetne tenni, és főleg kikkel, hogy a választók 2010-ben még vevők legyenek erre a Szövetségre. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székelyföld felelőssége
Felértékelődni látszik Székelyföld, az elmúlt években erőteljes régióközpontú politizálás bontakozott ki, a különböző magyar pártok, szervezetek felismerték, foglalkozniuk kell a térséggel, a peremvidékre szorult, de tömbben élő magyarság sorsa meghatározó lehet a romániai magyar közösség megmaradása szempontjából.
Az RMDSZ sokéves szórványpolitizálás után fedezte fel újra a Székelyföldet, s igaz, az ellenzék által zászlóra tűzött autonómiaügy kényszere alatt, no meg az erősödő önkormányzatok nyomására, de többé nem tekinthette érdektelennek a térség gondjait. Ma már székelyföldi regionális szervezet létrehozásáról zajlik a vita, és az itteni elöljárók egyre nagyobb beleszólást akarnak a szövetség politikájába. Az MPP építkezését, megnyilvánulásait teljes mértékben a Székelyföldre összpontosította, az SZNT-vel összefonódva kizárólag a területi autonómia harcosa, szavak szintjén programjában megjelennek ugyan más régiókat is érintő autonómiaformák, ám a lassan hároméves pártnak ennél többre nem futotta. Ebből látszottak tanulni a Tőkés-féle új párt kezdeményezői, ők az EMNT mintájára már három térségben gondolkodnak, egyenrangúan jelenik meg a Partium, Közép-Erdély és Székelyföld különböző autonómiaformákkal. Van tehát súlya, rangja Székelyföldnek a romániai magyar politizálásban, és hinni szeretjük az oly sokszor pufogtatott frázist, hogy az elszakított magyarság belső anyaországává válhat a régió, megerősítése érdeke a szórványban élőknek, a csángóknak egyaránt. Támogatást várunk, autonómiaügyünk melletti kiállást, s bizony hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mi is nyújthatunk segítőkezet. Az elmúlt években tartalmas, hasznos Székelyföld—szórvány együttműködés bontakozott ki, ez azonban alig néhány megyét érint, lenne helye a többnek, a jobbnak, no meg a már bevált recept alkalmazható más megyékre is. A székelyföldi önkormányzatok, vállalkozók pártfogásukba vehetnék a csángó gyermekek magyar oktatását, nem lehetünk annyira szegények, hogy egy kicsit ne tudjunk adni, és a sok kicsi talán elegendő, hogy a Kárpátokon túlról ne tűnjék el, ne olvadjon be a csángómagyarok maroknyi közössége. Sem a szórványnak, sem a csángóknak nincs idejük kivárni az erős, autonóm Székelyföld megszületését, jó lenne hát gyorsabban cselekedni. Jótékony, hasznos figyelem fókuszába került Székelyföld, ám az itt élőknek tudniuk kell, ez nem csak előnyt jelent, de kötelezi is őket. Ha fel akarunk emelkedni, segítenünk kell másoknak a megmaradásban.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyszerűsített honosítás: teljes gőzzel folyik a felkészülés
Wetzel Tamás: közel kilencvenéves adósságot törlesztünk
Tájékoztatókat tart Erdélyben december 8–10. között Wetzel Tamás magyar miniszteri biztos az erdélyi Demokrácia Központok hálózata munkatársai számára, akik a magyar diplomáciai külképviseletek mellett nyújtanak majd segítséget a magyar állampolgárságot igénylőknek. Eddig Csíkszeredában és Kolozsváron szerveztek képzést, ma pedig Nagyváradon tartanak tájékoztatást. Mindezt Wetzel Tamás tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján jelentette be, amelyen részt vett Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul és Gergely Balázs, a Demokrácia Központok hálózatának igazgatója is. A magyar külügyi biztos kifejtette: nagy az érdeklődés az egyszerű honosítás iránt, amely által kilencvenéves adósságot próbálnak törleszteni. Wetzel szerint eddig „heroikus” munkát folytattak annak érdekében, hogy 2011. január 3-ra a lehető legjobban felkészüljenek a kérelmek fogadására, és minél zökkenőmentesebbé váljék az ügyintézés.
A háromnapos képzés lényege, hogy a Demokrácia Központok munkatársai minél nagyobb segítséget tudjanak majd nyújtani mindazok számára, akik meg szeretnék szerezni a kettős állampolgárságot – fejtette ki tegnap, Kolozsváron a sajtónak Gergely Balázs, a hálózat igazgatója.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nemrég együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormánnyal, amelynek értelmében a Demokrácia Központokat partnernek tekinti az egyszerűsített honosításhoz kapcsolódó kérdésekben, problémákban és az ügyintézés egy részében. A Demokrácia Központok a két erdélyi – csíkszeredai és kolozsvári – konzulátus munkáját egészítik majd ki január 3-tól: egyebek mellett segítenek a népszerűsítésben, a tájékoztatásban és az iratcsomók összeállításában.
„A lehető legjobban fel kell készülnünk” – hangsúlyozta Gergely Balázs, kifejezve reményét, hogy a képzésnek nagy hasznát fogják venni. Elmondta: a csapat egy része az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom Egyesület alkalmazottaiból tevődik össze, másrészt pedig önkéntesekből áll. A Demokrácia Központok ingyen és bérmentve segítenek majd mindazoknak, akik hozzájuk fordulnak.
Gergely Balázs felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben a piacon olyan „szereplők” jelentek meg, akik a magyar állampolgárság kapcsán próbálnak eligazítást nyújtani, ezekkel szemben azonban elővigyázatosnak kell lenni. Hangsúlyozta: az egyszerű honosításra vonatkozóan hiteles tájékoztatást csakis a magyar külképviseleteken és a Demokrácia Központokban kaphatnak.
Wetzel Tamás közölte: a magyar állampolgárság egyszerűsített eljárással való megadásával közel kilencvenéves adósságot próbálnak törleszteni. „Hatalmas, heroikus feladatnak nézünk elébe, hiszen nagyon sokan érdeklődnek, ami pozitív számunkra” – mondta a magyar miniszteri biztos. Elmondása szerint hatalmas személyzeti, infrastrukturális és informatikai fejlesztésen vannak túl annak érdekében, hogy minél egyszerűbbé, könnyebbé és zökkenő mentesebbé tegyék az ügyintézést. „Az a célunk, hogy a lehető legügyfélbarátabbá és bürokráciamentessé tegyük az eljárást” – hangsúlyozta Wetzel Tamás. Kifejtette: a népszerűsítésben, a tájékoztatásban és a kérelmek előkészítésében nagy segítséget nyújtanak a Demokrácia Központok.
Kolozsváron november 8-tól regisztrálják a kérelem-átvételi időpontokat – tájékoztatott Szilágyi Mátyás magyar főkonzul. Beszámolt arról, hogy a kincses városban nagy az érdeklődés a magyar állampolgárság megszerzése iránt, eddig 4000–4200-ra tehető az igénylők száma, naponta 50–60-an fordulnak hozzájuk. A konzulátuson teljes gőzzel folyik a munka, különböző fejlesztéseket eszközöltek, bővítették a személyzetet, s várhatóan újabb létszámnövelésre lehet számítani.
Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt, vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nem áll fenn valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz. A fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek.
P. A. M. Szabadság (Kolozsvár)

Székely portákat fotózott a Google
Bár hivatalosan az országnak csupán nyolc nagyvárosát fotózta a Street View-csapat, valójában több Hargita megyei település is felkerült a Google utcanézet-szolgáltatásába. Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós mellett az E578-as európai út, a 12C és a 13A országút egyes szakaszai, illetve az azok mentén fekvő településeken is lehet nézelődni – virtuálisan.
Hivatalosan szerdán vezette be Romániában a Street View elnevezésű navigációs szolgáltatást a Google. A világ legnagyobb keresőportálja a bukaresti bejelentés szerint egyelőre Arad, Brassó, Bukarest, Kolozsvár, Konstanca, Nagyvárad, Nagyszeben és Temesvár utcáit vette fel a rendszerbe és tette lehetővé az utcák, terek böngészését a panorámaképek révén. A hivatalos közléstől eltérően az említettek mellett több Hargita megyei település is szerepel a szolgáltatásban. Terjedelmesen csak Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt lehet virtuálisan végigsétálni, de Gyergyószentmiklós, Szentegyháza, Tusnádfürdő, valamint számos község és falu főutcái is elérhetők.
A 360 fokos panorámaképeket a felvételeken látható állapotok szerint valamikor a tavaly készíthették. Csíkszeredában például a Nagy Imre utca még alaposan fel van túrva, a Taploca utca felújítása javában zajlik. Hasonló a helyzet a székelyudvarhelyi felvételekkel is. Gyergyószentmiklós egy része, illetve az 578-as európai út, valamint a 12C és a 13A országút egyes szakaszai mentén fekvő települések is megtekinthetők, utóbbiak esetében viszont csak a főút mentén lehet szétnézni. Kisebb megszakításokkal a Csíkszereda – Székelyudvarhely vagy a Gyergyószentmiklós – Békás-szoros, illetve a Gyergyószentmiklós – Tusnádfürdő útszakasz is végigkövethető.
„Valóban nagyobb területet fed le Romániában a Street View, mint ami a hivatalos közleményben szerepel, de azokról a bejelentést akkor tesszük meg, amikor sikerült nagyobb összefüggő területeket is lefotóznunk, illetve feldolgoznunk” – érvelt a Hargita Népe megkeresésére a Google Románia szóvivője, Gabriela Chiorean. Mint mondta, a jelenleg elérhető panorámafotók 2008 és 2009 folyamán készültek, azok feldolgozása – arcok, autórendszámok, cégfeliratok kitakarása – azonban több időt vesz igénybe. „Romániában egyébként jelenleg összesen több mint 6000 km-t fed le a Street View” – tette hozzá Chiorean.
Kérdésünkre, merültek-e fel adatvédelmi aggodalmak a fotózás során a lakosság részéről, a szóvivő elmondta, az adatgyűjtés előzetes engedélyeztetés alapján, a személyes adatvédelmi törvények betartásával történt, ellenben ha bárki úgy érzi, a közzétett képek sértik jogait – például nem szeretné, ha ingatlanja bárki számára látható maradna –, a weboldalon jelezheti ebbéli igényét a Google-nek, az pedig elhomályosítja a kérdéses részt.
Románia különben a 27. ország, amelyet a Google felvett a Street View térképére, a projekten két évig dolgoztak a szakemberek. A képeket járművekre szerelt speciális kamerákkal készítették, amelyek menet közben rögzítették a felvételeket. Az ingyenes, minden internetező számára hozzáférhető szolgáltatás a Google honlapjáról érhető el. A rendszert egyszerű használni: a keresőbe a kívánt helyszínt begépelve vagy a térkép alkalmazásra váltva lehet kikeresni az adott utcát, majd a kép bal oldaláról az emberalakot formázó figurát egérrel rá kell húzni az utcára. A szolgáltatás útvonaltervezésre is használható, az indulási pont, valamint a keresett helyszín megjelölésével még a gyakorlati séta előtt virtuálisan megtekinthető az ajánlott útvonal.
A Google utcanézőjét legalább egy évvel megelőzte a norc.ro, amely hasonló módszerrel készítette el a hasonló elven, bár szerényebb keretek között működő szolgáltatását.
Mihály László, Szüszer-Nagy Róbert, Hargita Népe (Csíkszereda)

Hangok, színek szövetsége
Zene- és képzőművészet ünnepi találkozásának adott teret a Kemény Zsigmond Társaság keddi rendezvénye. Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész, karmester az új magyar egyházi zene misztériumába avatta be a Bernády Ház nagyérdeműjét, ezt követően Nagy Miklós Kund Kákonyi Csilla festőművésznő három, különböző időpontokban készült Krisztus-ábrázolását méltatta.
– Az elmúlt 50 évben mindannyiunk számára létezett egy kötés Isten és a zene között. Az ihletett, áldott zenélés kapcsolatteremtés Istennel, elfogadása annak, hogy részei vagyunk a kicsinységnek, ami szemben áll ezzel a hatalmassággal. Mindig is ez volt az egyházi zene funkciója. A jó Istennel való szembesülés teremtette meg a késztetést a zseniális művészben arra, hogy monumentálisat alkosson, hogy elkezdje érzékelni a tér, az idő végtelenségét és ezt zenei formába öntse. Az isteni fogantatású zenében szövetségre lép az idő, a tér, a hang, olyan egység teremtődik, amelyben az énnek, az egónak a helyzetét csodálatos élmény meghatározni – mondta elöljáróban a zeneművész, majd arról beszélt, hogyan formálta saját képére a – nemzetkarakterológiájában ellentmondásos, a muzsikálás természeti törvényét egyrészt elfogadó, másrészt a megszokottól berzenkedő, újítani vágyó – magyar nép a gregorián énekeket. Selmeczi György arra is felhívta a figyelmet, hogy minden más kultúrnéptől eltérően a magyarnak nincsenek olyan nemzeti szerzői, akik kiemelkedő egyházzenei műveket alkottak volna.
– Zenebarátaim 1986 tavaszát tekintik mérvadónak a magyar egyházi zene létrejöttében, amikor gyermeki lelkülettel, pimaszságból megírtam az első misémet. Ennek az állításnak persze semmi alapja nincs, jó néhányan megelőztek. A rendszerváltás előtti években mindenkiben ott rejtőzött az igény arra, hogy a muzsika révén találkozzon az Úrral. Ugyanakkor, a már említett ellentmondásosságunk folytán, az újra is áhítoztunk. És ez az új azáltal lett új, hogy nagyon régi volt. Valami csodálatos, felszabadító dolog teremtődött, amelytől boldogok lettek az emberek – hallhattuk a meghívottól, aki a továbbiakban a 60-as, 70-es évek egyházi zenét ideologizáló, a zene vallásos dimenzióit rejteni igyekvő tendenciáira is kitért.
Az est második felében Nagy Miklós Kund Kákonyi Csilla három – 1987-ben, 2007-ben, illetve 2008-ban készült –, a képzőművész szándékától elvonatkoztatva trilógiának is tekinthető alkotását mutatta be az egybegyűlteknek.
– A megfeszített Krisztust a művészettörténet legnagyobbjai is megfestették, talán ebben a témában született a legtöbb kép. Kákonyi Csilla festményei mégis eltérnek a korábbiaktól. A Megfeszítve című nagykompozíciót 1987-ben alkotta a festő, az időpontból megértjük, miért ilyen magányos ezen a képen Krisztus. Ez a mű nem azt a történelmi mozzanatot hívja elő, amikor a Megváltó körül ott vannak a jól ismert alakok, itt a Messiás egyedül van. Ez az egyedüllét teszi különlegessé a kompozíciót – mondta a méltató, aki a Golgota motívumát a húsz, illetve huszonegy évvel később készült – a transzcendentális tér profanizálódásának jeleit rejtő – festménnyel hasonlította össze.
A találkozó végén Selmeczi György nem mindennapi zenei élménnyel – a Budapesti Rádió kórusa számára Csemiczky Miklóssal,Vajda Jánossal, Gyöngyösi Leventével, Orbán Györggyel közösen szerzett Öt szerző miséjével – búcsúzott a nagyérdeműtől.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)

Új Bihar-monográfia
Nagyvárad – Csütörtök este bemutatták Bihar megye képes monográfiájának negyedik kiadását, mely számos információt és több mint 1500 fotót tartalmaz a térség fő turisztikai látványosságairól, a természeti és az épített örökségeiről.
Az előző kiadványokhoz képest az album új fényképekkel, rovatokkal és kategóriákkal bővült (kulturális és sportélet, szobrok, tavak, barlangok, falumúzeumok stb.). 1500 példányban jelentették meg és 130 lejbe került. Megrendelhető a Joint Communications ügynökség székhelyén (Libertăţii utca 50. szám), illetve kapható a King Art üzletben és a Gutenberg könyvesboltban is. erdon.ro

Milyen volt a kommunizmus?
Az örökös átmeneti korszak eddigi húsz esztendeje elegendő volt ahhoz, hogy megszépítse az emberek emlékezetében a Ceauşescu-féle aranykort.
Megdöbbentő adatok olvashatók abban a felmérésben, amelyet a CSOP közvélemény-kutató intézet készített a Kommunizmus Bűneit Kivizsgáló és a Romániai Száműzöttek Emlékezete nevű intézet megrendelésére.
Mindenható állam
Románia lakosságának csupán tíz százaléka véli úgy, hogy szenvedést jelentettek számára a kommunizmus évei, ötven százaléka pedig jónak tartja a tervgazdálkodást. Jóllehet a megkérdezettek többsége elismeri a kommunista politikai megtorlás tényét, és az elnyomó gépezet, a Szekuritáté, a milícia illetve a kommunista párt felelősségét mindezért, mégis csupán 44 százaléka ért egyet a kommunista szimbólumok nyilvános használatának betiltásával, és csupán nem egészen egyharmada tartja fontosnak az átvilágítási törvényt.
Közel a lakosság fele lényegtelennek tekinti a Szekuritáté ügycsomóihoz való hozzáférést, 40 százalék van ellenvéleményen, viszont több mint fele tiltaná el a köztisztségektől a volt politikai rendőrség embereit
A mintacsoport tagjai nagyjából ugyanazt tartják ma is szükségesnek, mint amit két évtizeddel ezelőtt a kommunista adminisztráció hirdetett: 72 százalék szerint az államnak biztosítania kellene a munkahelyeket, 44 százaléka az árszabályozást hiányolja, és mindössze egy százalékkal kevesebb azoknak a száma, akik lakáskiutalást is elvárnának az államtól. A megkérdezettek 15 százaléka azt szeretné, ha az állam betiltaná a politikai pártokat, a szólásszabadság korlátozását viszont csak alig két százalék követeli.
Jó elv – rossz gyakorlat
A felmérés szerint a lakosság közel felének meggyőződése, hogy a kommunizmus önmagában helyes elv, csupán gyakorlati alkalmazása volt hibás, 38 százalék pedig pozitív fejleményként említi a szocialista társadalmi rendszer bevezetését a második világháború végén – igaz, ugyanennyien vannak ellenkező véleményen is. A kommunizmus romániai bevezetését 48 százalék a Szovjetunió nyomásának tulajdonítja, 17 százalék úgy látja, hogy ebben a román kommunistáknak volt meghatározó szerepük, 8 százalék pedig a nyugati hatalmak döntésének tudja be.
Meglepő, hogy mennyire feledésbe merültek a diktatúra idején elszenvedett nélkülözések. A megkérdezettek 83 százaléka vallja, hogy sem közvetve sem közvetlenül nem szenvedett a diktatúrában, és 94 százalék azoknak az aránya, akik sem magukat, sem családjukat nem sorolják a kommunista rendszer ellenségei közé.
Bár a kommunista párt valóságos tömegszervezetként működött, most mégis csak a mintacsoport résztvevőinek 17 százaléka ismeri el, hogy tagja volt a pártnak, és csupán 1-1 százaléka vallja be, hogy vezető tisztséget töltött be a pártban illetve azt, hogy a Szekuritáténak dolgozott.
A szabadság másodlagos
A felmérésből, a hasonló témájú korábbi közvélemény-kutatásokkal összehasonlítva, kitűnik, érezhetően megnőtt azoknak az aránya, akik pozitívan értékelik a kommunista rendszert. Ennek elsősorban anyagi okai vannak: abban az időben nem voltak megélhetési gondok, sem munkanélküliek, nem volt lakáshiány. A vörös diktatúrát elítélők is elsősorban az élelemhiányra, a szolgáltatások gyenge minőségére panaszkodnak. A szabadság teljes hiányát, a szakmai fejlődés akadályoztatását a legtöbben csupán másodlagos szempontnak tartják.
Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a lakosság egynegyede úgy tartja, Ceauşescu Románia érdekeit szolgálta és ezt a történelem tankönyvekben is rögzíteni kellene. 46 százalék azt tartaná helyesnek, ha a történelemkönyvekben Ceauşescut olyan vezetőként tüntetnék fel, aki jót is és rosszat is cselekedett. Azok részaránya, akik úgy vélik, kizárólag negatív személyként kellene kezelni alig lépi túl a 40 százalékot. A megkérdezettek hat százalékát nem érdekli a kérdés, és ami meglehetősen meglepő adat: 1 százalék azt állítja, nem tudja, ki volt Nicolae Ceauşescu.
Emlékezni szükséges
A megkérdezettek közül egyébként sokan egyetértenek a kommunizmus múzeumának létrehozásával, valamint a kommunizmus áldozatai emléknapjának bevezetésével. Mindezt egyébként maga Traian Băsescu államfő is megígérte 2006-ban, a kommunizmus bűneit leleplező Tismăneanu-féle jelentés parlament előtti felolvasása alkalmával.
A lakosság zömének meggyőződése, hogy december 22-ét, a diktátor-pár Bukarestből történő elmenekülésének napját nemzeti ünneppé, a kommunizmus áldozataira való megemlékezés napjává kellene avatni.
A felmérést kiértékelő politológusok szerint a közvélemény-kutatás témája igen időszerű, eredményei pedig azt bizonyítják, most érik be a (keserű) gyümölcse annak az ideológiai propagandának, amelyet Ion Iliescu folytatott nyomban 1989 decemberét követően.
A lakosság jelentős hányadánál észlelhető nosztalgia azonban korántsem jelenti azt, hogy sokan lennének, akik valóban visszasírnák az „aranykort”. Azok pedig, akik mégis ezt teszik, egyszerűen megfeledkeznek arról, mennyi megaláztatást kellett elszenvedniük, mennyire kellett rettegniük minden szó miatt, mennyi nélkülözésben volt részük a Romániának nevezett országnyi kommunista börtönben.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

Verestóy Attila megerősítené az udvarhelyszéki RMDSZ-t
Kétéves elnöki mandátumot kapott tegnap az udvarhelyszéki RMDSZ élén Verestóy Attila szenátor, aki az augusztusban tisztségéről lemondott Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármestert váltja a tisztségben.
Kétéves elnöki mandátumot kapott tegnap az udvarhelyszéki RMDSZ élén Verestóy Attila szenátor, aki az augusztusban tisztségéről lemondott Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármestert váltja a tisztségben.
„Olyan idők következnek, amikor szükség lesz az összefogás erejére. Erősítenünk kell Udvarhelyszéken az RMDSZ-t, hiszen az utóbbi időben teret veszítettünk” – fogalmazta meg céljait Verestóy, aki mostani mandátumával tulajdonképpen „visszaszerezte” azt a tisztséget, amelyet 1997–2007 között már betöltött. A székelyudvarhelyi Művelődési Házban megtartott tisztújításon a 372 küldött adta le szavazatát, 335 igennel, 23 nemmel voksolt, 14 szavazócédulát pedig érvénytelennek nyilvánítottak.
A küldöttgyűlésen meghívotti minőségben részt vett a másik két széki szervezet elnöke, a gyergyói Bende Károly és a csíki Borboly Csaba, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, művelődésügyi miniszter is.
A szenátor egyébként igen erős támogatottsággal indult, hisz huszonkét udvarhelyszéki település RMDSZ-szervezete és az Udvarhelyszéki Önkormányzati Tanács is őt javasolta az elnöki tisztségre.
Bunta augusztusi lemondása következtében a tisztújítás megszervezését az RMDSZ ügyvezető elnöksége vette kézbe, és október 27-én kinevezte a küldöttgyűlés előkészítésével és lebonyolításával megbízott koordináló testületet, a bizottság néhány nap alatt a tisztújítás időpontját is rögzítette. Az elmúlt öt hét a tisztújítás előkészítésének jegyében zajlott, 26 udvarhelyszéki településen szerveztek küldöttjelölő gyűléseket.
Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Értékek környezetében
Fazekas Lóránd ornitológus, néprajzos szerint a természettudomány oktatásában sok a pótolnivaló
Beszélgetőtársunk a szatmári magyarság egyik legismertebb személyisége. Olyan sokan ismerik és szeretik, mint a népszerű színészeket vagy énekeseket. Mert nemcsak tanár, de ornitológus, néprajzos, helytörténész, geológus, időjárás-megfigyelő, kirándulásszervező, idegenvezető egy személyben. De főleg a szó eredeti értelmében vett népnevelő! A sokféleség miatt nehéz volt eldönteni, mivel kezdjük beszélgetésünket, ám a szerencse kisegített. Munkaasztalán friss elismerő oklevél és különdíjként vadonatúj iránytű, mutatva: a tanár úr jó irányban tevékenykedett az elmúlt fél évszázadban.
Kiktől kapta az elismerő oklevelet?
– Húszéves a Román Madártani Egyesület, és a jeles évfordulóra háromnapos rendezvényen emlékeztünk Piteşti-en. Persze hogy ott voltam, hisz alapítótag vagyok. Egy fiatal biológussal, Paulik Csillával képviseltem Szatmár megyét. Annak idején Medgyesen tartottuk az alakuló ülést, az én tagsági könyvem, íme, a 35-ös számot viseli. Akkor még százan sem voltunk, ma tizenkétezren vagyunk, ebből 132-en Szatmárban tevékenykedünk, mert van már külön szervezetünk is, sok fiatallal, ami a madárvédelem szempontjából reménykeltő. Különösen ha olyan fiatalokat tudhatunk magunk közt, mint a mikolai Lukács István, aki hetedikes diákként csatlakozott hozzánk, és ma az orvosi egyetemre jár.
Piteşti-en szép számban összejöttünk, igaz, volt miről tanácskoznunk, hisz közismert, a modernizáció mennyire veszélyezteti az élővilágot, benne a madarakat. Ha nem állunk a sarkunkra, még nagyobb lehet a pusztulás, pótolhatatlan fajok tűnhetnek el végleg. Az egyik ajánlás az volt, hogy tovább bővítsük madárvédő tevékenységünket, és még több fiatalt vonjunk be munkánkba.
Az ötvenvalahány éves tanári pálya egészen másképpen indult. Talán nem is sejthette, merre fordul-kanyarog, és mi lesz a vége felé! Ha jól tudom, földrajz–geológia szakot végzett a régi Bolyain, ennek ellenére az elején matematikát és fizikát kellett tanítania. Mi történt?
– Semmi különös, csak az, ami azokban az években sok pedagógussal történt. Nagy volt a tanárhiány, több szaktantárgyat képzetlen személyek, jobb esetben végzett tanítók adtak elő. Akkor tartományi közigazgatásban éltünk, s bennünket Nagybányáról irányítottak. Engem először Fernezelyre küldtek volna matekot tanítani, de mikor látták, hogy nem lelkesedem érte, akkor Halmiba neveztek ki.
Ott nagyon meglepődtek, de hiszen nekik van számtantanáruk, ha végzettsége nem is az, inkább földrajzot és történelmet tanítsak! Ezzel indultam, de nem sokkal később már a biológia is az enyém lett. Ezt bántam legkevésbé, hisz a Bolyain külön tanultunk növényföldrajzot és állatföldrajzot, benne rendszertant és az élő világ elterjedését, ami már átvisz a biológiába, amit én mindig szerettem.
Nem sokat tanítottam Halmiban, a szomszédos Kökényesdre helyeztek, ahol az érdeklődésem mind inkább a biológia felé tolódott, miközben a körülmények okán a néprajzba is egyre inkább belekóstoltam. Igazgató lettem, és igyekeztem mind jobban bekapcsolódni a település életébe, sok embert, családot közelebbről is megismerni, mert úgy láttam, ez minden tekintetben hasznomra válik.
S van még valami, ami meghatározta további életemet és érdeklődésemet. A környező táj! Aki járt ott lent, a Túr alsó folyásánál, annak nem kell magyarázni, mennyire megkapja az embert mindaz, ami ott van: a lápi erdők, mocsarak, az árterület és a vizek gazdag élővilága, amit az országhatár közelsége miatt sem háborgathattak. Valóságos paradicsom a természettudomány iránt érdeklődőnek.
Mivel a biológia sok szemléltetést igényelt, gyakran kivittem az osztályt a helyszínre, mind több szemléltető eszközt gyűjtöttünk be az erdőkből, láposokból az iskolai laboratórium számára. Aztán elterjedt a faluban, hogy tücsköt-bogarat gyűjtünk, s az emberek kezdték behozni az erdőn-mezőn talált elhullott madarakat és kisállatokat. Amit én szépen preparálok, kitömök, megőrzöm az utókornak, mert közben a preparálást is megtanultam.
Annyira megszokták, hogy én ilyesmivel is foglalkozom, hogy jóval nyugdíjazásom után, ide, Szatmárnémetibe is behoznak egy-egy elhullott ritka példányt. A végeredményt az előbb láttuk a nagyszobában lévő gyűjteményben.
Csak nem azt akarja mondani, hogy azt a rengeteg madarat és kisemlőst a tanár úr preparálta, konzerválta az utókornak?!
– De igen! S lám, érdemes volt, mert ma délelőtt is két osztály jött megnézni. Nem jártam utána, de ismereteim szerint máshol nincs Szatmárnémetiben olyan gazdag természettudományos gyűjtemény, mint amit én hoztam össze ötven év alatt a Túr völgyében.
Minden érdeklődő előtt nyitva áll az ajtó. Mintegy kilencven madárfaj látható itt. Köztük olyan ritkaságok, mint a réticanka, a kerecsensólyom és a kabasólyom. A kisemlősök közül kiemelném a törpe cickányt, amely olyan pici, hogy tenyerünk egynegyedét sem tölti be, vagy a nyusztot, amely igen káros és nagy étvágyú ragadozó. Kirándulásaink alkalmával ezen állatok nagy többségét az iskolások a természetben is megismerhetik.
A helyi lapok az idén is többször hirdették az ön madármegfigyelési kirándulásait. Alkalmam volt tapasztalni legutóbb éppen a remetei hegyen, hogy ezek a kiruccanások vonzzák a fiatalokat! Miért tartja fontosnak az ilyesmit?
– Elsősorban azért, mert a természettudományos ismeretük kevés és hézagos, amin nem is csodálkozom, hisz az utóbbi évtizedben az iskolai tanrendben érezhetően csökkent az ilyen órák száma. A földrajzé és a biológiáé például heti két óráról egy órára. Akkor, amikor a biológia századát éljük, amikor a természettudományok fontosabbak az ember számára, mint bármelyik eddigi korszakban.
Csak reméljük, hogy a nagy vajúdással születő új oktatási törvény változtat ezen az áldatlan helyzeten. Mi addig is javítunk saját helyzetünkön, és igyekszünk még vonzóbbá tenni egyesületünket. Nemrég a szatmári Kossuth-kertben felújított régi közfürdő épületében, a Zöldházban külön irodát kaptunk, ahol ismeretterjesztő előadásokat tartunk, játékos versenyeket szervezünk.
Itt dolgozzuk fel azokat az adatokat, amelyeket madárszámláláskor gyűjtünk az iskolásokkal, mert az országos madárszámlásási akcióba is bevonjuk őket. Tehát igyekszünk pótolni azokat a dolgokat, amelyeket a hivatásos oktatás elmulaszt. De nagyon sok a pótolnivaló, ezt nem csak én mondom.
Visszatérve a madarakra, hadd kérdezzem meg: van-e az ornitológusnak kedvenc faja?
– Nem illene mondanom, mert mind az kellene legyen, mint ahogy az is, de én is ember vagyok, s azok a madarak állnak hozzám közelebb, amelyek fizikailag is közelebb vannak. Mint a cinkefélék, amelyek a városba, így az én kertembe is be-bejönnek. Lám, most is vagy kettő ! Szép a tollazatuk, nagyon hasznosak, és „nyitnikék”-énekükkel ők hozzák a tavaszt.
Említette a madárszámlálást. Sok aggodalomra adnak okot a legfrissebb felmérések?
– Elég sokra! Hét helyen vizsgálódtunk, tapasztalataink szerint mifelénk rohamosan csökken a fecskék száma, amit elsősorban csökkenő táplálkozási lehetőségükkel, a nem kellően átgondolt szúnyogirtással hozunk kapcsolatba.
A tavak és más vizes élőhelyek kiszáradása miatt kevesebb az olyan védett madár, mint a szürkegém, a zöld- és a szürkeküllő, de pusztulnak az énekes madarak is. Ugyanakkor szaporodnak a seregélyek, a tőkés récék, dankasirályok, s a sok elbokrosodott rét, a szántóföldek elparlagiasodása miatt, a vadászok örömére, például a fácánok.
Akkor menjünk vissza a Túr-árterület gazdag élővilágából Kökényesdre, Szatmár megye ma is egyik leginkább hagyományőrző falujába. A néprajzkutatás is magától jött, a helyzet hozta, mint a madárkutatást?
– Valóban a helyzet hozta. A gazdasági és társadalmi változások, az erőszakos kollektivizálás, a férfiaknak a városi építőtelepekre, gyárakba hajtása valósággal felforgatta a falut, megváltoztatta az emberek életmódját. A hagyományos paraszti társadalom a szemünk előtt bomlott le, sokféle használati tárgy a padlásra vagy éppen a szemétre került. Több évszázados népi kultúra emlékei szorultak hátra, tűntek el egyik napról a másikra. Felelős ember, pláné ha pedagógus is, ezt nem nézhette tétlenül.
Fazekas Lóránd (1935, Szatmárnémeti)
Ornitológus, néprajzos, népnevelő. A Bolyai Egyetemen 1957-ben földrajz–geológia szakon diplomázik. Halmiban kezdi tanári tevékenységét, majd Kökényesden folytatja, ahol sokáig az iskola igazgatója is.
A környezet hatására az oktatás mellett ornitológiával és néprajzzal is komolyabban foglalkozik. Alapító tagja az Országos Madártani Egyesületnek, majd a Kriza János Néprajzi Társaság is tagjai közé fogadja. Több könyve jelent meg, számos elismerésben részesült, így a közösségért végzett tevékenységéért megkapta a szatmári Szent-Györgyi Albert Társaság díját is.
Cselekvésre buzdított az akkori gyermeklap, a Jóbarát felhívása is: mentsük meg kallódó értékeinket! Megszületett bennem egy néprajzi gyűjtemény létrehozásának gondolata. A szülői látogatásokat és más találkozásokat felhasználva mondtam az embereknek, mi a szándékom, és hogy ne dobjanak el semmiféle olyan régi eszközt, amire már nincs szükségük, majd kiállítjuk, és minden tárgynál feltüntetjük az adományozó nevét. Ez bizalmuk megnyerése miatt nagyon fontos volt. Hozták is nemsokára az első tárgyakat.
A legelsőt, egy kilencfiókos régi fűszertartót 1971. február 27-én a 291-es házszám alól, Komáromi Erzsébettől kaptam. Itt van pontosan feljegyezve a gyűjteményes irkába, senkinek ne legyen kétsége, hogy a tárgy másfelé kerülhet. Aztán sorra hoztak szenes vasalót, mángorlót, motollát, cseréptányért, szilkét, csuprot, káposztás fazekat, tésztaszűrőt, varrottas törülközőt és amit csak el lehet képzelni. Még most is hoznak, bár sok száz tárgyat számlál és évek óta közszemlére van téve a kökényesdi gyűjtemény.
Íme, a füzet legutolsó bejegyzésében az áll, hogy Tóth Imre a 435-ös házszám alól, 2010. október 29-én egy kazaltépőt ajándékozott a köznek. Ez egy csúszós, horgos rudacska, amit beszúrnak a szénakazalba, és szénával húzzák ki.
Ha nem tévedek, a gyűjteménynek a felújított régi iskolában találtak végleges helyett, a nyáron megtartott kökényesdi „múzeumavatóról” lapunk is beszámolt. A több évtizedes gyűjtőmunka nyomán Fazekas tanár úr igazi néprajzossá vált!
– Olyannyira, hogy közben a Kriza János Néprajzi Társaság tagjai sorába fogadott. Mint utaltam rá, szinte észrevétlenül lettem néprajzos, de mindenképpen a környezet hatására. Az eltelt időben aztán ösztönömmé vált a szakma néhány alapvető elvárása, ennek köszönhetően ma, hetvenhat évesen sem tudok úgy vidékre menni, hogy ne legyen nálam messzelátó, fényképezőgép és jegyzetfüzet. S az ember mindig talál valamit, néha olyasmit is, amivel korábban nem találkozott.
A nyáron az egyik régi kőszegremetei présház verandáján láthattam egy úgynevezett kijózanító padot. Egyszerűségében is elmés darab. Belső lábai rövidebbek, így a pad a fal felé dől, és a rajta szundikáló részeg nem eshet le róla. A néprajzban az is segített, hogy annak idején második fokozati tanári vizsgára írtam egy falumonográfiát, amiben sok néprajz is volt, s hogy a nagy tévedéseket elkerüljem, több ismert magyar néprajzostól elolvastam ezt-azt. A vizsga jól sikerült, de a monográfiát már csak ’90 után, a Lakitelek Alapítvány támogatásával, egy pályázat révén tudtam könyv alakban megjelentetni.
Azóta még írt néhány könyvet.
– Néprajzit, természetismeretit, helytörténetit, mert közben a sors helytörténészt is csinált belőlem. A Hit és hagyomány megírására, amely Kökényesd szakrális néprajzával foglalkozik, az Apáczai Közalapítvány pályázata ösztönzött. Külön elismerésben részesültem érte, akárcsak a Tanári életutak című kötetért. Készülőben van Kökényesd bővített monográfiája, amelyben többet foglalkozom a népélettel és annak változásaival, néhány ma is élő néphagyománnyal.
Persze, megkérdezhetik: milyen ornitológus vagyok, hogy az általam kutatott madarakról még nem adtam ki egy nagyobb könyvet? Erre azt válaszolom, hogy kicsi az a terület a Túr völgyében, amellyel foglalkozom, madárvilága több más kiadványban, például az Erdélyi Kárpát-Egyesület nyomtatványaiban is megtalálható. Társszerzőként két olyan szakkönyvben is jelen vagyok „madaraimmal”, amelyeket a középiskolások és egyetemisták is forgatnak.
Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest)

Olvasói levél – Érvek az RMDSZ Székelyföldi Regionális Szervezetének kialakítása mellett
Székelyföld autonómiája mellett kiálló politikai szervezetben egy ilyen szervezeti változás bevezetése nem lehet kérdés.
A soron következő RMDSZ-kongresszus előkészítő munkálatait nem övezik éles viták, nem részesül kiemelt sajtófigyelemben. A kormányzati részvételből adódó nyűgök, bajok kötik le mindenki figyelmét. A szövetségen belül mostanáig higgadt, nyugodt vita folyt a kongresszus előkészületeiről egy kérdés kivételével, és ez a székelyföldi regionális RMDSZ-struktúra, a székelyföldi RMDSZ-szervezet létrehozásának kérdése. Úgy látom, e téren sok a bizalmatlanság, az értetlenkedés, pedig a Székelyföld autonómiájának ügye mellett kiálló politikai szervezet esetében egy ilyen szervezeti változás bevezetése nem is lehet valójában kérdés.
A korábbi években tartott, egyesek által vitatott – álláspontom szerint a népakarat kinyilvánítására megfelelő – mozgóurnás népszavazások, illetve a utóbbi évek közvélemény-kutatási adatai azt bizonyítják, hogy e régió önállóságának növekedésétől, kohéziójának erősödésétől, tehát autonómiájától várja a fejlődést a lakosság túlnyomó többsége. Az érdekessége ezeknek a felméréseknek az, hogy a székelyföldi RMDSZ-es önkormányzati testületek, amelyek a 2008. évi önkormányzati választásokon megújultak, közös programokat indítottak, amivel sikerült azokat is meggyőzni a régió összetartozásának fontosságáról, akik korábban e tekintetben pesszimisták voltak. Az egyik székely megyében készített felmérés szerint a 2008. évi 70%-os arányról a 2010-es esztendőre 90%-ra emelkedett azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy a három megyének össze kell fognia, sőt egyesülnie kell, és közösen kell intéznie e térség ügyeit. Én azt mondom, óriási előrelépés a 20 százalékpontos növekmény. Azt igazolja, hogy e téren az utóbbi két és fél évben követett politikához sikerült megnyernünk a székelyföldi magyarság túlnyomó többségét. Sőt elmondhatjuk, hogy a helyi románság sem viseltetik e gondolat ellen olyan ellenszenvvel, mint egykoron, és Bukarestben is általánosan elfogadottá vált az a fogalom, hogy Székelyföld.
Az RMDSZ székelyföldi önkormányzatisainak az utóbbi két évben sikerült dinamikát bevinni e folyamatba. A közös székelyföldi gondolat egyre inkább átmegy a köztudatba. Napjainkra az már nemcsak a politikával foglalkozó kisebbség ügye, hanem az egész székely társadalmat átfogó közügy. Ezért a székelyföldi regionális struktúra létrehozásának kérdése a soron következő RMDSZ-kongresszus megkerülhetetlen kérdésévé vált. A választói támogatottsága egyértelmű, és a 2010. december 1-jén Szovátán tartott székelyföldi önkormányzatis gyűlés mindenkit meggyőzhetet arról, hogy az érintett térségek önkormányzati politikusai körében is töretlen a kezdeményezés támogatása.
A fentiek alapján nem is kellene folytatni a kétkedők győzködését, mivel egyértelmű és világos, hogy az RMDSZ-es szavazatok felét biztosító Székelyföldön mit kell tenni az RMDSZ megerősítése érdekében. De sajnos azt kell mondanom, hogy a korteskedést e cél mellett folytatni kell, e célt szolgálja e cikk is, mert sokan vannak, akik nem értik a kérdés súlyát és fontosságát. De ők a kongresszusig hátralevő hónapok alatt meggyőzhetők, bízom benne. Természetesen minden politikai szervezetben, így az RMDSZ-ben is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a politika a kiváltságosok ügye, lehet azt művelni zavartalanul a választói akarat ellenére is. Sajnos vannak, akik álomvilágban élnek, nem akarnak tudomást venni a realitásokról, pedig fontos közéleti kérdésekben a népakarat egyértelmű és világos. Egységes Székelyföldre és erdélyi magyar politikai egységre van szükség. Ebben látja az erdélyi magyarság a megmaradás zálogát, és ezen elváráshoz az RMDSZ-nek alkalmazkodnia kell.
Természetesen az RMDSZ-en kívül is vannak olyan erők, akiket szintén nem zavarnak a politikai realitások, a választói elvárások. Akkor látják időszerűnek egy új párt bejegyzését, amikor szerte a Kárpát-medencében elbuknak, komoly térvesztéshez vezetnek (Felvidék, Kárpátalja) a kisebbségi magyarság többpártosodási kísérletei. De ez már legyen az ő bajuk és felelősségük. Nekünk komolyan kell venni az emberek elvárását: Székelyföldön ez egyértelmű és világos. És azt gondolom, hogy a regionális szerveződés pozitív hozadékkal járna a Partiumban és a szórványban is. Tekintettel arra, hogy ott e téma még nem került napirendre, nem övezte társadalmi vita, véleménynyilvánító népszavazás, nem kell erőltetni a kérdést e magyarlakta térségekben. De ott, ahol egyértelmű e tekintetben a népakarat, nem látom be, miért kellene e módosítással várni. A szövetség politikai jövőjét tekintve létszükséglet az RMDSZ-es politika székelyföldi arcélét megszabó változtatás. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a székelyföldi elit beleunt abba, hogy jóságosan megveregessék a vállát, majd feje felett döntsenek mindenről Bukarestben, Kolozsváron és Budapesten. Vannak sajátos érdekeink, igényeink, elképzeléseink, és ezeket valóra akarjuk váltani. Ennek egyik eszköze a regionális politikai struktúra kiépítése. Létre kell hoznunk a soron következő kongresszuson, mert ezzel hozzájárulunk e térség, régió öntudatának a megerősítéséhez, megjelenítéséhez a világban, gazdasági fejlődéséhez, autonómiája növeléséhez. Példát kell vennünk az osztrák, a svájci pártoktól, ők ilyen alapon működnek, és sikeresek. Azért kell létrehoznunk a székelyföldi RMDSZ-szervezetet, mert tudatában vagyunk annak, hogy oktatás, egészségügy, kultúra, fejlesztéspolitika terén az önkormányzati munka összehangolásához nélkülözhetetlen egy ilyen struktúra. Harmadrészt azért kell székelyföldi RMDSZ-szervezetet létrehoznunk, mert úgy gondoljuk, hogy a székelyföldi egyházakkal, civil, ifjúsági, szakmai szervezetekkel való társadalomépítési folyamatot hatékonyabban tudná ellátni a regionális RMDSZ, mint a jelenlegiek. Nem nehéz belátni, társadalomszervezés tekintetében ez a legoptimálisabb struktúra.
A jogkörök kérdése a kardinális pont a székelyföldi RMDSZ létrehozásánál. Alapvetően azt kell eldönteni, hogy konzultatív jellegű testületként működik-e, avagy előrelépést jelent e változás a három székelyföldi megye politikai integrációja irányában. A székelyföldi RMDSZ létrehozásának igazából akkor van értelme, ha annak testületei olyan jogköröket kapnak meg, amelyeket mostanáig más testületek, tisztségviselők gyakoroltak. Tehát nem konzultációs, hanem döntési jogköröket. Ez nagyon fontos. És ha szisztematikusan végigvisszük e folyamatot, akkor számba kell vennünk, melyek azok a jogkörök, amelyeket a székelyföldi RMDSZ testületeihez kell delegálni. A legfontosabb kérdésnek a megyei/területi szervezetek, illetve a székelyföldi RMDSZ viszonyát szabályozó megosztást tartom. Azt gondolom, hogy mindaz, ami székelyföldi szinten fontos témakör, tehát ami túlmutat a megyehatárokon, azokban a kérdésekben a döntést az új regionális struktúra testületeire kellene testálni. A szervezeti működéssel, képzésekkel, kampányokkal kapcsolatos kérdések mind ilyenek. A soron következő önkormányzati kampányban már minden székelyföldi RMDSZ-es jelöltnek komoly logisztikai, képzési, anyagi, média-, szervezési támogatást kell kapnia a regionális szervezettől, mert az e téren eddig kapott területi, illetve országos szintű támogatás elégtelennek bizonyult. A kampányokra való felkészülést mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta. Ezen túl kell lépnünk, mert olyan időket élünk, amikor összehangolt cselekvéssel lehet haladni.
De hasonlóan fontos kérdésnek tartom a parlamenti képviselet ügyét is. Az RMDSZ parlamenti frakciójának felét kitevő székelyföldi képviselők, szenátorok kiválasztásánál akkor járunk el helyesen, ha nem megyei, hanem székelyföldi szinten gondolkodunk és jelölünk. Hiába sikeres egyik vagy másik térség, megye, ha nem vagyunk egységesen sikeresek, ha nem haladunk összefogott erővel előre, mert akkor tartós eredményt nem tudunk elérni. Tudomásul kell vennünk, hogy történelmileg, gazdaságilag, etnikailag Székelyföld nemcsak mítosz, hanem valóság is. Ezt bizonyítják a székely társadalom minden szegmensétől érkező visszajelzések, elvárások, a társadalomstatisztikai mutatók. És ezt bizonyítják a három megye összefogásával megvalósuló, turisztikai, gazdaságfejlesztési, népművelési és közéleti programok eredményei is. Sikerrel állt helyt e három megye az európai uniós versenyben a Központi Fejlesztési Régiót, illetve az országos viszonylatot tekintve egyaránt. Bebizonyítottuk: tudunk és akarunk együtműködni.
Látjuk, hogy közösen sikeresebbek lehetünk. Nem értem, miért kellene várnunk, ha már most tudjuk ezt. Nem értem, miért kellene megvárnunk Románia jelenlegi régiós felosztásának néhány éven belül bekövetkező változását. Amit e téren ma megtehetünk, azt ne halasszuk holnapra, én ezt javasolnám mindenkinek, mert olyan időket élünk, amikor minden nap, minden év, minden évtized számít. Néhány évtized alatt települések, régiók sorsa dőlhet el, így a Székelyföldé is. Nincs idő a szükséges változtatások halogatására. És még lenne egy körülmény, amit mindenki figyelmébe ajánlanék. Kampányról kampányra kiáll az RMDSZ a székelyföldi autonómia mellett. Kérdem én, ha van egy világos és egyértelmű akarat e tekintetben a székelyföldi RMDSZ-szervezetek részéről, akkor e kérés teljesítését milyen alapon lehet megtagadni? A választási ígéret kötelez. Ha nincs betartva, ha nincs komolyan véve, oda a hitelesség.
Meggyőződésem, e változástól nincs miért félnie senkinek, mert a jelenlegi székelyföldi politikai elit bebizonyította az utóbbi években, hogy kinőtte a rá jellemző gyermekbetegségeket. Felelősen cselekszik, szolidáris a szórvánnyal, és azért valóságosan tesz is, továbbá az egyedüli olyan RMDSZ-es entitás, amelynek szavára a többségi románság is odafigyel, továbbá az is egy fontos szempont, hogy e változással minden erdélyi magyar csak nyerhet. Ezért meg kell lépni e változtatást, hogy Székelyföld megőrizhesse egyedülálló értékeit és székelymagyar jellegét. Székelyföld megmaradása Erdély magyar (rész)jellegének biztosítéka.
Borboly Csaba, Transindex. ro

Elindult a Tudositok.hu
Vidéki, határon túli tudósítók, televíziós műhelyek által készített riportok, kisfilmek érhetők el a Tudositok.hu videomegosztó portálon – mondta Bolyáki Attila, a hivatalosan pénteken elindult honlap alapítója Budapesten.
A vidéki és Kárpát-medencei televíziós szerkesztőségek ingyen szolgáltatnak anyagokat a portálnak, amelyről a filmek ingyenesen vehetők át. Az internetes oldal a magyar tudósítók határok nélküli közösségi videomegosztó portáljaként határozza meg magát; alapításában részt vettek erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai forgatócsoportok képviselői is.
Az eseményen Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár beszédében kiemelte: az oldal a helyi értékek kölcsönös megismerését segíti. Mint fogalmazott: ahogy a nagy folyamok kicsi patakokban, de nagy területről gyűjtik össze a vizet, úgy a „nagy magyar narratívához” is döntő módon járul hozzá a lokális beszámolók közzététele, megismertetésük a nagyközönséggel.
Bartók Csaba felvidéki televíziós újságíró a sajtótájékoztatón azt mondta: nagy szükség volt az oldal elindulására, mivel az MTV és a Duna Televízió által kiépített, határon túli tudósítói hálózat működése az utóbbi években ellehetetlenült. A szakember, aki a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének elnöke is, ismertette: a szlovák köztelevízióban megjelenő kisebbségi műsorok adásideje jelentősen elmarad a magyarság lélekszáma alapján a közösséget megillető műsorpercektől. Hozzátette: a szlovák nyelven feliratozott magyar nyelvű műsor csak azután kerülhet adásba, hogy a médiahatóság megnézte és engedélyezte.
Gazsó L. Ferenc, a Kossuth Rádió főszerkesztője, aki a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetségének (MEÚSZ) elnökeként vett részt az eseményen, reményét fejezte ki, hogy a kezdeményezés új tartalommal gazdagítja a felhasználók életét.
A sajtótájékoztatón felolvasták Schmitt Pál köztársasági elnök támogató nyilatkozatát is. A levélben a méltató szavak mellett az áll: a digitális világ nagy előnye, hogy a technika segítségével az emberek közelebb kerülhetnek egymáshoz fizikai közellét nélkül is.
Auer János, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja azt mondta: a készülő médiatörvény „expressis verbis” beszél arról, hogy a közszolgálati hírszolgáltatás feladata és kötelessége többek között a nemzeti összetartozás, az önazonosság elősegítése. (MTI) MNO

Kongresszusoztak a kereszténydemokraták
Kelemen Kálmán maradt a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke — erről az RMDSZ-platform Kovásznán megszervezett harmadik kongresszusán döntöttek. Traian Băsescu államelnök délelőtti jelenléte ráirányította a figyelmet az ülésre, de nem csak a sajtóérdeklődés volt jelentős, a megyei RMDSZ-es elöljárók többsége is tiszteletét tette a munkálatokon.
Az elnök mellett öt alelnököt is választottak: Kiss Tibor gazdasági, Zsombori Vilmos politikai, Tischler Ferenc ifjúsági ügyekért felel, Dávid Péter társadalompolitikai kérdésekért, Darvas-Kozma József pedig egyházi ügyekért. A kereszténydemokrata mozgalom arról is határozott, majd a jelentkezők ismeretében azt az RMDSZ-elnökjelöltet támogatják, aki felvállalja értékrendjüket, tesz annak megvalósításáért, és erősíti az RMDSZ néppárti tagságát — fejtette ki a Háromszéknek Kelemen Kálmán. Az alapszabályzatot lényeges pontokban nem módosították, célul tűzték ki tagszervezetek létrehozatalát olyan megyékben, ahol eddig nem tudtak megerősödni. A Tőkés László által kezdeményezett új párttal kapcsolatosan nem alakítottak ki álláspontot, nem örvendenek a magyar szavazatok megoszlásának, de véleményt csak azután nyilvánítanak, ha megismerik a pontos szándékokat, ha tárgyalnak az új alakulat képviselőivel — mondotta Kelemen Kálmán. A kereszténydemokrata mozgalom kongresszusának nem Traian Băsescu volt az egyetlen rangos vendége, jelen volt Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, aki a húszéves platformot olyan hajónak nevezte, amely tudja, merre tart, és jó szelet kívánt, hogy megvalósíthassák céljaikat.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eckstein-Kovács Péter megkezdte kampányát
Csütörtök este Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos a kézdivásárhelyi Asimcov székhelyén találkozott az RMDSZ választmányának tagjaival. Tegnap Kovásznán a kereszténydemokrata mozgalom kongresszusán vett részt.
Traian Băsescu államfő kisebbségi tanácsadója, aki elsőként jelentette be hivatalosan, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét, elmondta: azzal a céllal érkezett a céhes városba, hogy ismertesse, miért is szeretne szövetségi elnök lenni, amihez a februári kongresszuson a kézdivásárhelyiek támogatását kéri. Hosszú, országos körút első állomáshelye Kézdivásárhely, s szándékában áll minden, magyarok által lakott megyét felkeresni ajánlatával. Véleménye szerint megérett az idő a váltásra, a változásra, nem tör senkinek a székére — hangsúlyozta —, ahogy azt a sajtó előszeretettel írja. Markó Bélát tiszteli, de úgy gondolja, már nagyon régóta, tizennyolc éve a szövetség elnöke, s ez óhatatlanul erkölcsi kopáshoz vezet. Azt is elmondta, hitelesen tudná képviselni a magyarság érdekeit, nyílt kártyákkal játszik, elfogadja a másságot, amit meg is jelenít, és nem rejti véka alá a véleményét. Nem eltaszítani kell embereket, szervezeteket, hanem vissza kell nyerni a tagság bizalmát — vélekedett Eckstein, aki miután ismertette programjának főbb elemeit, a választmányi tagok kérdéseire válaszolt.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Saját lábnyomunkban járva (Könyv a romániai magyarság történetéről)
A legújabb kori romániai magyarságtörténelem szakaszainak ciklikus ismétlődésére döbbenhet rá, aki elolvassa Az Aranykorszak? — A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája, 1965—1974, valamint az Érdekképviselet vagy pártpolitika? — Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez, 1944—1953 című, nemrég megjelent könyvet.
A lényegében kettős kötetet szerda este mutatták be Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban a szerzők, Novák Csaba Zoltán és Nagy Mihály Zoltán jelenlétében, Bíró Béla egyetemi tanár és Boér Hunor könyvtáros-muzeológus értelmező-kérdező részvételével. Kisebbségi sorsunk ugyanazon csapdákban vergődött 1944 és 1949, valamint 1965 és 1989 között, legfeljebb a kor eszközei különböztek — derült ki a könyvbemutatón. Mert a kérdések és vívódások kísértetiesen azonosak: közösségi integráció vagy asszimiláció? A román többséggel való kiegyezés realitásreménye — részünkről, és állandó, stratégiai céllal való lebegtetése — a román hatalom részéről. Mi indokolta a folyamatosan fennálló alkupozíciót? Miért nem valósulhatott meg soha a magyarság egységes érdekképviselete? Törvényszerűen kellett-e ily módon alakulnia a Magyar Népi Szövetség, majd az RMDSZ fejlődésének az identitáspolitika, illetve a pragmatikus célok szorításában? Közösségépítés, szenvedéstörténet, autonómiafogalmak és -lehetőségek bő fél évszázadon át, kollektív jogok és személyes felelősség: izgalmas könyv megannyi izgalmas témáról.
Csinta Samu, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Provokáció a sepsiszentgyörgyi Magmában
Amint értesülhettünk, Sepsiszentgyörgyön a Magma — Kortárs Művészeti Kiállító Térben 2010. december elsején a Tamási Áron Színház művészei, Fekete Mária és Mátray László megnyitották a Felkarolandó Felejthető Felejtendő című kiállítást.
Lássuk, mit állított ki a budapesti Intermédia Tanszéken végzett öt fiatal művész: Farkas Roland, Antal Balázs, Radics Márk, Mécs Miklós és Horváth Tibor. A kiállítóteret megközelítve a bejárat jobb és bal oldalán képernyőkön a Budapest—Sepsiszentgyörgy közötti utazásuk dokumentumfelvételét nézheti a járókelő. A termekben a magyar nemzeti szimbólumok: magyar zászló, magyar címer, piros-fehér-zöld kokárda, turulmadár, magyar Szent Korona stb. látható. Különböző kontextusban. Ahogyan a csütörtöki Háromszékben Mózes László újságíró fogalmaz: ,,kritikus, ironikus, cinikus, esetenként gagszerű" alkotásokat szemlélhet a befogadó. Vagy az elutasító. Mondhatjuk, eddig nincs is semmi baj. A huszadik század folyamán kialakult az a nézet, hogy a művész szabad. Harcoltunk a művész szabad megnyilvánulási lehetőségéért minden eszközzel. 1989 előtt, a totalitarizmus idején olyan cenzúra működött Romániában, amelynek következtében szűk korlátok közé szorítva közölhetett a költő, állíthatott ki a festő, mintázhatott a szobrász, és voltak egyenesen tiltott műfajok is. A magyar nemzeti szimbólumokat pedig börtönbüntetés, meghurcoltatás terhe mellett vállalhatta a székelyföldi magyar ember. Viszont 2010-re olyan szintű ,,szabadsággá" torzult a művész önkifejezési lehetőségeinek gazdag palettája, hogy a — jelen esetben anyaországi — kiállítók szabad alkotásainak sorozata egyenesen sérti Székelyföld magyarságának nemzeti érzelmeit. Kismagyar és nagymagyar jeleink lejáratásaként. Karikatúra szintre. Az ,,alkotások" persze megadott, követhető, követendő mintára készültek. A nemzetközileg fél évszázada gyakorolt nemzeti szimbólumokat karikírozó s ezáltal érzelmeket felborzoló trendek szerint.
A baj számomra a szervező (mert kurátor nem akadt erre a kiállításra) Magma — Kortárs Közeg és Nemzeti Művészeti Alapítvány (sic!) által összehívott szakmai beszélgetésen (Artist Talk) kezdődött. Itt ugyanis végighallgattuk Kispál Attila felkérésére a kiállítók vetített képes bemutatkozását, amit kérdések követtek. Például, hogy milyen okból változtatták meg az eredeti Piros, Fehér, Zöld kiállításcímet Felkarolandó Felejthető Felejtendő címre (M. A. kérdése). Homályos és érthetetlen válasz érkezett. Ezt követően feltevődött, hogy van-e kapcsolat a jelen kiállítás anyaga és a hetvenes években működő PFZ (Piros-Fehér-Zöld) csoportosulás művei között. Mert a hasonlóság igen nagy, azzal a kitéttel, hogy a PFZ csoportosuláshoz — Pinczehelyi és társai — képest a most kiállított Felkarolandó Felejthető Felejtendő-munkák apró lúdfingok. (Ü. G. felvetései) Vagy ahogyan az egyik szervező fogalmazott: pipepurcok. A válasz erre a kérdésre is kitérő volt. Semmitmondó szóbeszéd. Majd, mert kiderült, hogy a meghívottak nem értik a sepsiszentgyörgyi kisebbségi-többségi helyzetet, újabb kérdések következtek. Milyen fogadtatásra számítanak a székelység részéről, amely nemzetrész 1990-ig nem használhatta a nemzeti szimbólumait? Számít-e a befogadó közeg a kiállítók szempontjai szerint a művek létrehozásában, azok bemutatásában? Mit üzennek ezzel a kiállított anyaggal a székelységnek? (Ü. G. kérdései) Azt a választ kaptuk, hogy nem érdekli őket a befogadó, és nem üzennek semmit.
Ennél a pontnál kezdett skizofrén helyzet kialakulni, ugyanis a kiállítók szócsöve önmagát ismételgetve és ellenmondásba keveredve hozta tudtunkra, hogy a kiállítás anyaga mégis egy bizonyos ,,párt" (pártok? — nem volt világos) ellenében készült. Tehát mégis van megcélzott közönség, esetleges befogadó réteg. Célirányos az üzenet. Megkérdezve, hogy Budapesten ki volt-e állítva az anyag, ha már ottani az a fránya ,,párt", kiderült, hogy nem ott provokálnak, ahol a címzett van. Tehát Sepsiszentgyörgyről üzen a csoport ama budapesti ,,pártnak" ezzel a kiállítással. Egyenes beszéd. Két pont között a legrövidebb a költségesebb út. Mert hát azért a költségek sem elhanyagolható szempont, főleg válságban.
Summa summarum, a provokációt végső soron akkor élhetjük meg érdemben, ha higgadtan szemléljük a kiállított anyagot — mondom ezt az első felháborodásom után —, ugyanis ez az egyetlen módja az elvárt, kiprovokált cél elkerülésének, meghiúsításának.
ÜTŐ GUSZTÁV képzőművész. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bővítik az első évszázadot: utat tör a tér a könyvtárban
Karnyújtásnyira kerülhetnek az olvasók a könyvekhez
A rendszerváltás óta az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kolozsvári versenytárgyalásnak bizonyult a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár és a Romániai Építészek Kamarája által meghirdetett, a könyvtár bővítését célzó pályázat. A két hónappal ezelőtt indított nemzetközi versenytárgyalásra 102 pályázat érkezett, s a győztes tervrajzot jövő kedden, december 14-én nevezik meg. A beruházás összköltsége mintegy 3 millió eurót emészt fel, és a győztes 10 ezer euróval gazdagodik, a szerződés megkötésével azonban további 150 ezret halmozhat fel. A könyvtár újabb bővítménye az egyre népszerűbbé váló szabadpolcos könyvtárrendszer szellemében épül, az intézmény jelenlegi épülete és a Kolozs Megyei Kórház között 1200 négyzetméternyi területen. Az előzetes elképzelések alapján az új létesítménynek 60 ezer könyv elraktározására kell alkalmasnak lennie. A látványtervek megtekinthetőek az intézet épületének első és második emeletén.
Az új bővítés elsődleges célja a könyvek elraktározása, de kétszintes földalatti parkolót, olvasó- és konferenciatermet, reprográfiai, kötészeti, illetve digitalizáló műhelyeket is magába kell foglalnia. „A jelenlegi szakaszban még nem tértünk ki a kivitelezés apróbb részleteire. Miután a zsűri eldönti, hogy melyik pályamunka nyer, következik az engedélyeztetések sora. A jelenleg felújítás alatt álló általános városrendészeti terv mellett az övezeti- és részlettervbe is be kell vonnunk az építményt. Maga a tervezés felvesz legalább két évet” – mondta Tiberiu Trenea, a könyvtár műszaki igazgatója, aki maga is a zsűri tagja. Elárulta: a zsűri megteheti, hogy nem nevez meg első helyezettet, hanem két második díjasnak kikiáltott pályamunkát von össze egy végső tervre. Az új épület költségevetése négyzetméterenkénti 1100 eurót enged meg.
A második díj 6000, a harmadik pedig 4000 eurós jutalmat kínál. „A könyvtárak általában ötvenévente bővítésre szorulnak. Az 1960-as évekbeli fejlesztés után ez lenne a második jelentős terjeszkedés” – mondta Kovács Eszter, a könyvtár közönségkapcsolat-felelőse.
A pályamunkák zsűrizése folyamán figyelembe veszik, hogy a látványtervek alapján az épület mennyire alkalmas a tervezett létesítmény feladatának a betöltésére: elsődleges szempont, hogy a belső terek elrendezése biztosítsa a könyvek hozzáférhetőségét az olvasók számára. A tervezett épületben az olvasóknak nem kellene kikérniük a könyveket, hanem egyszerűen le kell venniük a polcról.
A felhívásra számos fantáziadús válasz érkezett: kaptárra emlékeztető látványtervektől kör alaprajzú pályamunkákon át a „szocialista betonkockákat” idéző építményekig sok minden megtalálható.
Kizáró jelleggel bír a létesítmény „alkalmazkodóképessége” is: a zsűri nem fogadja el azokat az elképzeléseket, amelyek esetében a tervezett épület nem illik bele a környezetébe, nem kapcsolódik valamilyen módon a könyvtár jelenlegi formájához. A pályázatok között találkozunk az első bővítmény Bauhaus-stílusát utánzó kivitelezéssel, az ősi könyvtári épület szecessziós elemeit felhasználó megoldással, futurista elképzelésekkel, nyitott könyv témájában elképzelt homlokzatokkal, nonfiguratív formákkal, tetőtéri futballpályákkal, barlangrajzokat utánozó fénynyílásokkal. A látványterveket bárki megtekintheti a Központi Egyetemi Könyvtár épületének első és második emeleti folyosóján.
A kolozsvári tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) közös könyvtárépületének megépítésére ugyancsak nyilvános tervrajzpályázatot írt ki 1904 áprilisában a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Az Erdélyi Pál könyvtárigazgató által megfogalmazott koncepció értelmében az építészeti megoldásoknak a könyvtári gyűjtemények szakszerű kezelését és az olvasók gyors kiszolgálását kellett biztosítaniuk. A strasbourgi és a bázeli egyetemi könyvtár mintáira alapozó programban kikötésként szerepelt a könnyen megközelíthető, egymástól elkülönített könyv-, és folyóiratraktár létrehozása, a természetes fénnyel megvilágított egyetemi-, valamint a közművelődési célokat szolgáló olvasóterem kialakítása.
Az ötszintes – pincéből, magas alagsorból, magasföldszintből, első és második emeletből álló – épület megalkotására vonatkozóan kilenc pályázati munka érkezett be. A strasbourgi könyvtárhoz hasonló megoldású, négyzetes alaprajzot mutatott be négy pályamunka, öt tervrajz ellenben a bázeli mintára átlós tengely mentén csoportosította a belső tereket.
A versenytárgyalás történetének érdekessége: eredetileg az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil pályázata nyerte, a második helyezett a Korb Flóris, Giergl Kálmán építészpáros, a harmadik díjazott pedig Sebestyén Artúr lett, de a túlhaladott költségvetési keret miatt egyik terv sem tűnt azonnal kivitelezhetőnek. A tíz százalékos keretcsökkentéssel meghirdetett második fordulóban a bizottság a Korb-Giergl együttesnek ítélte a pálmát. Az 1909. május 18-án megnyitott, neobarokk és szecessziós stíluselemeket ötvöző könyvtár klinkertéglával borított, palatetős épülete úgynevezett cottage-rendszerben készült, azaz a különböző rendeltetésű könyvtári helyiségek csoportosulnak, és átjárókkal kapcsolódnak egymáshoz. A bázeli könyvtár térrendezését követő kolozsvári intézmény a maga nemében a lehető legkorszerűbb alkotásnak minősült. Újszerű és funkcionális volt például Erdélyi Pál ötlete, amely célszerűbb elhelyezést biztosított az olvasótermi székeknek az ívesen kivágott asztalok beállítása által, avagy az általa kigondolt és szabadalmazatott helytakarékos polcrendszer. Az épülethez átjárókkal csatlakozó könyvraktár egyik végén teherfelvonó, a másikon könyvszállító lift működött, az előcsarnok fölött 150 személyes vetítőgéppel felszerelt előadóterem helyezkedett el. Az egyetemi és közművelődési feladatok ellátását célzó belső terekben helyet kaptak egyebek mellett különféle irattárak, gyűjtemények, kiállító termek is.
KOVÁCS HONT IMRE, ZAY ÉVA, Szabadság (Kolozsvár)

Minőségi bulvárt kínál az ötéves erdélyi kakukk.ro
Bölöni Bálint felelős szerkesztővel, az oldal ötletgazdájával beszélgettünk
születésnapját ünnepli hétvégén a kakukk.ro, Erdély első magyar nyelvű bulvárportálja. Indulásakor, 2005-ben még mondhatni gyerekcipőben járt az erdélyi magyar internetes média: bár akkoriban is jónéhány népszerűbb oldal létezett, egyikük sem foglalkozott kizárólag bulvártémákkal, magyarázza a marosvásárhelyi Bölöni Bálint felelős szerkesztő, a honlap megálmodója és kivitelezője. Bár eredeti foglalkozását tekintve nem újságíró, kedveli ezt a műfajt és vallja: van értelme kultúráltan tálalni a világban és kishazánkban történő érdekességeket. 2005 szeptemberében fogalmazódott meg az ötlet, december 10-én pedig sikerült elindítania a kakukk.ro-t. Nonprofit kezdeményezésről van szó, az oldal fenntartásához szükséges alapok többnyire reklámbevételekből érkeznek.
Bölöni Bálint egyedül „műveli” a kakukk-ro-t, ami elmondása szerint néha könnyebben, néha pedig nehezebben jön össze, de mindenképp rengeteg munkát igényel. – Vannak napok, amikor akár 12 órán át is ezzel foglalkozom, jelenleg ez tölti ki minden időmet. Az internetes médiában látom a jövőt, s igyekszem minél ismertebbé tenni az oldalt: noha bulvár kategóriában vezet a kakukk.ro, célom, hogy az erdélyi internetes médiában is az elsők között „legyünk”. Éppen ezért, amellett, hogy a jövőben ismét arculatváltást tervezek, szerkesztőcsapat verbuválása is a terveim között szerepel – mondja.
Hobbiszinten indult a honlap, a neve is „csak úgy jött”. 2005-ben Bálint egyetemista volt, a Sapientia–EMTE Műszaki- és Humántudományok Karának kertészmérnöki szakára járt, a tanulás mellett pedig kakukkozni is maradt ideje. – Szerettem. Új volt és érdekes. Úgy gondoltam, hogy bármennyit is fektetek bele, ne bukjak nagyot, amennyiben nem válik be. Így csak a minimális befektetésre törekedtem – ebből fizettem a tárhelyet és a domain nevet –, a saját munkát nem vettem számításba, hisz azt élvezettel műveltem. Eközben pedig folyamatosan az járt a fejemben, hogy ebből jóval nagyobb projektet is ki lehet hozni – emlékezik vissza. Az oldal arculatának kialakításában egyik barátja segített neki. Aztán telt az idő, és 2006 nyarán ismét megújult a portál kinézete, ezt láthatja mindaz, aki rákattint mostanság a kakukk.ro oldalra.
Eleinte inkább a külföldi sztárok életéről, a zenei és a filmvilág érdekességeiről olvashattak az érdeklődők, majd több más kategóriával is bővült, aszerint, hogy mire mutatkozott igény, mire volt kíváncsi az olvasó. Egészséggel, divattal, szerelemmel, különböző eseményekkel kapcsolatos híranyagok is helyet kapnak ma már a kakukkon, mindaz, ami felkeltheti az emberek érdeklődését. – Gyakran emlegetik, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek, és ez így is van: a bulvártémák nagyon keresettek napjainkban. S bár a botrányok révén igencsak megemelkedik a hasonló jellegű külföldi oldalak nézettsége, továbbra is úgy gondolom, bulvár és bulvár között is különbség van, és igyekszem minőségi szinten, kultúrált körülmények között, nem pedig szenzációhajhász módon művelni ezt a műfajt – hangsúlyozza Bölöni.
Számos interjút készített az elmúlt öt évben hazai és külföldi hírességekkel, többek között Gáspárik Attila színész-médiaszakemberrel, Dancs Annamari énekesnővel, Bódi Sylvi modellel, Molnár Ferenc Caramellel, a 2005-ös Megasztár győztesével, Bellonival, a bűvésszel, Farkas Leventével, a MarketingIskola megalapítójával, Kovács Lehel festőművésszel, Papp Leventével, a Kolozsvári Rádió munkatársával is beszélgetett. Adam Cunningham zenész segített például Bálintnak a Hilary Duff amerikai színész-énekesnővel való interjú elkészítésében, eddig talán ez volt a legkörülményesebb beszélgetés az oldalon, de megérte: mintegy két hónapig tartott, amíg Adamnek sikerült egyeztetnie Hilaryvel, az eredményről pedig bárki megbizonyosodhat, ha a http://kakukk.ro/content/view/3723/29 címre kattint.
Az oldal több hazai és magyarországi sajtótermékkel áll kapcsolatban, egymás népszerűsítése érdekében, valamint különböző kampányok során szorosabban is együttműködnek a NemFM webrádióval és a vesszo.ro portállal.
Bálint szerint a visszajelzések többnyire pozitívak, az oldalnak jelenleg napi 2500 egyéni látogatója van. Havonta mintegy 70 ezren kattintanak rá, ami 140 ezer letöltést eredményez. A látogatók többsége, mintegy 70–80 százaléka magyarországi, de emellett egyre többen olvassák Erdélyből is. S hogy melyek azok a témák és események, amelyek felpörgetik a számlálókat? A felelős szerkesztő úgy véli, mindig érdekesek a magyarországi botrányok, de Erdély-szinten is akadnak hasonló, nem föltétlenül botrányos, de érdeklődésre számot tartó események. Emellett a Magyarországon jelenleg is zajló X-Faktor és Megasztár tehetségkutató műsorok is foglalkoztatják az embereket. – Gyakran halljuk, hogy Erdélyben nincsenek sztárjaink. Azaz van egy, akiről mindenki hallott, Dancs Annamari személyében, de másokat nem igazán tudunk felsorakoztatni ebben a kategóriában, és ennek megvan az oka. Az említett énekesnő és csapata külföldi példa szerint dolgozik, tudja, hogy miként adhatja el magát. Már Magyarországon is tehetséges csapatok dolgoznak a sztárok mögött, akik tartják a kapcsolatot a sajtóval: megkeresik őket, közleményeket küldenek, ha valami történik velük. Erdélyben számos tehetséges személy és csapat létezik, akik viszont abban az egyben hibáznak, hogy rossz a marketingjük – értékelte. Hozzátette: az újságírónak nem mindig van ideje felkutatni a tehetségeket.
FERENCZ ZSOLT, Szabadság (Kolozsvár)

BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL
Mi történt az SZKT-n, ahol Markó bejelentette: nem indul újabb mandátumért?
Rég nem láttunk ennyi őszintén megilletődött embert az RMDSZ-ben. A trónkövetelők felálltak: ők Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor.
Az átlagosnál jóval nagyobb médiafigyelem, néhány megható pillanat és meglepően sok egybehangzó felszólalás jellemezte a szombati SZKT-t, melyen Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette: 18 év után nem kíván újabb mandátumért indulni a februárban megtartandó RMDSZ-tisztújításon. Az elnök régóta lebegteti visszavonulását, és korábban megígérte: a szombati SZKT-t világos választ ad arra a kérdésre, hogy indul-e vagy sem. A potenciális elnökjelöltek egy része szintén erre az SZKT-ra ígérte bejelentését arról, hogy indul-e az elnöki székért.
Éppen ezért Markó politikai tájékoztatója, valamint a beszéd végére várt bejelentése képezték az SZKT legfontosabb pillanatait. Az elnök beszéde kevésbé aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozott, mintha inkább a 18 év politikai tapasztalatának összegzése,
néhány tanulság megfogalmazása lett volna a cél.
Az utóbbi idők kormányzati döntéseivel – a közalkalmazottak fizetésének csökkentésével, a GYES átalakításával – és az azokról való belső vitákkal példázta az RMDSZ-en belül létező ideológiai sokszínűséget. Elmondta, bár kimutatható, hogy egyes RMDSZ-politikusok felvetései egyik vagy másik ideológia mentén lettek megfogalmazva, az RMDSZ-t nem az ideológiák tartják össze, hanem az, hogy miképpen lehet az országban a többséggel egyenlő, méltányos helyzetet teremteni a magyarság számára. Bárki akar ráhúzni egy ideológiát az RMDSZ-re, az valójában pártokká akarja szakítani a szervezetet – mondta, majd hozzátette: a kárpát-medencei magyarság pártalapítási kísérleteinek tanulsága az, hogy a magyarság mindenhol meggyengül, veszít befolyásából.
Az EMNT pártalapítási szándékára reagálva elmondta, nem örül annak, hogy egyes RMDSZ-es politikusok úgy nyilatkoztak: segítenék a párt bejegyzését.
Mindenkinek joga van pártot alapítani,
csakhogy ez nem jogi, hanem erkölcsi, politikai, távlati kérdés – fogalmazott. Ami a maga 18 éves mandátumát illeti, Markó visszaemlékezett, 1992-1993-ban, amikor megválasztották, az RMDSZ kettészakadni látszott, a táborok egyenlő arányban feszültek egymásnak. Éppen ezért egy olyan személyt kerestek az elnöki tisztség betöltésre, aki képes elfogadtatni magát a különféle táborokkal, és aki garantálni tudja, hogy az RMDSZ nem szakad szét.
"Az én szerepem nem ideológiai jellegű – egy vezető nem teheti meg, hogy jobb- vagy baloldali legyen" - mondta az elnök, és hozzátette, az RMDSZ története – bár személyeken múlik – nem személyes jellegű. Az SZKT-képviselők székeikből felállva, elérzékenyülve tapsolták Markó bejelentését, miszerint nem indul újabb mandátumért. Az elnök szemlátomást megkönnyebbülve ült le az első sorban levő helyére.
Szabó Ödön a Tulipán frakció nevében felszólalva azt emelte ki, hogy az RMDSZ el kell tudja mondani: nélkülük a GYES-t egy évre csökkentették volna, a kisnyugdíjasok egészségügyi biztosítási járulékot kellene fizessenek, sok minden rosszabb lenne. Az RMDSZ szerepe biztonsági övhöz hasonló: nem túl kényelmes, azonban ütközés esetén életet ment.
Tamás Sándor a Székelyföld frakció nevében arra a kérdésre próbált válaszolni, hogy milyen irányba kell tartson 20 év után az RMDSZ, továbbá milyen személy kell legyen az, aki a legmagasabb szinten képviseli azt?
A megyei tanácselnök szerint az utóbbi két évtized építkezését folytatni kell: cél a nemzeti identitás megerősítése, újratermelése, az önálló, teljes értékű erdélyi magyar társadalom kiépítése. Az erdélyi magyarság egy része a székelység: őket az utóbbi években sikerült megjeleníteni a nagypolitika színterén. Ha az elmúlt 20 év a nyelvi jogok kibővítésével telt el, a következő két évtized a régiókról fog szólni, nem csak Székelyföldön, hanem a Partiumban is. Bukarestben, Budapesten mindig lesznek fontosabb ügyek – kell legyen egy olyan hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak: ez Székelyföld.
Lakatos Péter a Partium frakció képviselőjeként azt mondta,
Markó gondolkozhatna még egy mandátumon, hiszen szava van úgy külföldön, mint belföldön. A képviselő egy, Traian Basescuval folytatott vitát idézett fel a GYES-törvénnyel kapcsolatban, ahol az államelnök Markó érveit hallgatván végül beadta a derekát.
Kelemen Atilla, a Novum Forum frakció nevében elmondta, a jelenlegi súlyos helyzetben Markó Béla bejelentése még súlyosabbnak hat. A politikus szerint hiányozni fog az elnök higgadtsága, önmagát emésztő, de a jó útra mindig rátaláló stílusa. Kelemen szerint ugyanakkor az RMDSZ-ben van elég erő az utódlást megoldani, a már megkezdett, romániai és magyarországi pártoktól független utat továbbvinni.
Winkler Gyula, a Szórvány frakció nevében beszámolt arról, hogy Brüsszelben mennyire kevéssé hatékony a két felvidéki, MKP-színekben EP-képviselői mandátumot nyert politikus munkája úgy, hogy pártjuk már nincsen jelen a szlovákiai törvényhozásban.
Winkler szerint az RMDSZ alapszabályzatának az alakulása a kulcskérdés ebben a pillanatban: az erdélyi magyarság durván egyharmada szórványban, egyharmada vegyes vidéken, további egyharmada pedig tömbmagyarságban él. Amennyiben sikerül olyan irányban módosítani az alapszabályzatot, hogy az mindhárom kategória számára elfogadható legyen, akkor az RMDSZ a
továbbiakban sem lesz bukaresti vagy budapesti pártokhoz annektálható.
Eckstein-Kovács Péter az új párt alapításának kérdéséhez hozzászólva elmondta, nagy hiba megosztani az erdélyi magyar szavazókat: ha három párt küzd egymással, akkor igencsak kérdéses az 5%-os parlamenti küszöb elérése. Ugyanakkor szerinte az RMDSZ-nek be kell látnia, hogy versenyhelyzetben van, valamint, hogy az RMDSZ-nek is vannak hibái. A szabadelvű politikus szerint cél lenne visszahozni az RMDSZ-be azokat az embereket, akik fásultak, kiábrándultak a politikából. Ami a kormányzati részvételt illeti, Eckstein szerint egyértelmű, hogy az erdélyi magyarok azt várják el az RMDSZ-től, hogy kormányzati tényező legyen. A politikus szerint ugyanakkor a parlamenti küszöb átlépése a legfontosabb prioritás, ami minden mást felülír – és e tekintetben érdemes elgondolkozni a kormányzati szerepvállalás értelmén.
A politikus ezután bejelentette, indulna az RMDSZ-elnöki tisztségért, amennyiben úgy látja, támogatottsága van. „Az RMDSZ legfőbb értéke a gerincesség. Ezt szentül tovább viszem” – fogalmazott, hozzátéve,
Markó Bélának méltó helyet kell
találni a szervezetben. Korodi Attila szerint az elnökválasztás miatt az RMDSZ a következő 2-3 hónapban eddig nem tapasztalt izgalmak elé néz. Fontos az új elnök megválasztása, egy pragmatikus program, valamint egy egységet teremtő alapszabályzat elfogadása. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy a politikai ellenfelek ne használják ki ezt az időszakot – mondta.
Kelemen Hunor felszólalását azzal kezdte, hogy ez elmúlt egy év az RMDSZ történetének talán legnehezebb éve. A kormányzás nem azért nehéz, mert az RMDSZ nem tud kormányozni, hanem azért, mert a gazdasági válság miatt nagyon nehéz olyan döntéseket hozni, melyek a többség támogatását bírják. Az RMDSZ számára ebben az időszakban prioritás az elesettek, szegények védelmezése, hiszen tudni lehet, hogy az RMDSZ szavazóbázisának fele vidéken él, és nem gazdag.
Saját karrierjének állomásait vázolva Kelemen elmondta, 14 éve politizál az RMDSZ-ben. Végigjárta a szervezetben az összes lépcsőfokot, az utóbbi években pedig Markó Béla és Takács Csaba mellett az RMDSZ vezetőségének is tagja volt. Ennek a szakasznak a legfőbb tanulsága, hogy a jó döntések azok, amelyeket többen vitatnak meg – fogalmazott.
A kulturális miniszter ezt követően jelentette be, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét, amennyiben a területi szervezetek támogatják őt ebben: a következő hetekben e célból konzultálni fog ezekkel a szervezetekkel. Szerinte az RMDSZ az elmúlt húsz évben meghatározott értékeit úgy tudja megőrizni, ha
gyorsan cselekszik, de ugyanakkor megfontoltan dönt.
"A magyar emberek problémáira jó válaszokat kell adni, de ezt csak csapatban dolgozva lehetséges" így Kelemen, aki szerint most a társadalomszervezés élvez prioritást. A szövetség alapszabályzatának módosítása kapcsán úgy vélekedett, olyan változtatásokat kell a dokumentumon végrehajtani, amelyek révén az elnökség megerősödik, de ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy a megyei elnököket és a platformokat is hangsúlyosabban be lehessen vonni a szövetség vezetésébe.
Markó Béla az előtte szólók felvetéseire reagálva tisztázta: ugyan szeretné továbbra is az RMDSZ munkáját segíteni, a szervezetnek azonban más lesz az elnöke. Ő a rendelkezésére álló eszközökkel megpróbálja majd befolyásolni a döntéseket, azonban a végső döntés mindig az elnöké lesz. „Egyik nagy bűnöm, hogy osem engedtem, hogy mások diktáljanak” – jelentette ki.
S. Z.
Transindex.hu

Hogy közjogilag is egyesüljön a nemzet
Wetzel Tamás budapesti miniszteri biztos, Tőkés László európai parlamenti alelnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, a szervezet helyi vezetőségei tagjai és tucatnyi érdeklődő jelenlétében avatták fel tegnap délután megyénk első Demokrácia Központját Nagyváradon. A romániai magyar társadalmat tükröző különféle információk gyűjtésére, elemzésére és ismertetésére szolgáló országos hálózat – a magyar belügyminisztériummal kötött megállapodás értelmében – szerepet vállalt abban is, hogy a magyar állampolgárságot a könnyített eljárással megszerezni kívánó romániai magyarokat segítse az ügyintézésben.
A váradi Keskeny (ma Menumorut) utca 23. szám alatt (a Széles utcai piac és a C-tin Brâncuşi Építészeti Szakközépiskola mögött) található bérleményben január 3-ától kezdődik az ügyfélfogadás, addigra egyeztetik a többi Demokrácia Központtal a nyitva tartást – nyilatkozta érdeklődésünkre Zatykó Gyula, a partiumi központokért felelős koordinátor. Az említett dátumig Érmihályfalván is nyílik egy központ, illetve Margittán is egy iroda. A váradi létesítmény avatószalagját Tőkés László és Wetzel Tamás vágta át, majd a köszöntő beszédek után a vendégek és munkatársak pezsgővel koccintottak arra, hogy a központ valóban a határon túli magyarok demokráciáját szolgálja.
Wetzel Tamás, kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatok végrehajtásáért felelős miniszteri biztos, felidézte, hogy a kormányváltás után az új összetételű magyar Országgyűlés első dolga volt az egyszerűsített honosításról szóló törvény elfogadása, ezzel lehetővé vált közjogilag is a nemzet egyesítése. „Kilencven év adósságát kezdjük el törleszteni, ebben segítenek a Demokrácia Központok” – mondta. Tőkés László arra emlékeztetett, hogy annak idején hasonló lelkesedés fogadta az úgynevezett státustörvényt is, amit később „eltérítettek, kilúgoztak”. Most újabb kegyelmi idő adatott, „ez az indulás pillanata, felszállásra kész a gép” – fogalmazott metaforikusan a volt püspök, aki azt kívánta, hogy „kapjon szárnyra a szárnyaszegett erdélyi magyarság, de ne az elvándorlást, világpolgárrá válás, hanem az itthon maradás eszközét” lássa az új lehetőségben.
A váradi Demokrácia Központ koordinátora, Török Sándor kérdésünkre elmondta, hogy vele együtt öten, majd januártól még ketten dolgoznak majd itt, s legalább négyen csak az állampolgárságot igénylőkkel foglalkoznak. Addig felkészülnek a feladatra, első lépésként tegnap éppen Wetzel Tamástól kaptak eligazítást. A központot az EMNT működteti az általa bejegyeztetett Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom nevű szervezeten keresztül. Máté Zsófia, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Váradi magyar közösségépítés a politikai széljárást elkerülte
Tegnap délután megtartották a tavaly megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jubileumi ülését a Posticumban. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének az elnöke (BINCISZ), az NCK kezdeményezője nyitotta meg az ülést, amelyen a 26 alapító szervezet közül csak a fele, pontosan 13 képviseltette magát. Megtárgyalták az NCK múltját, jelenét és jövőjét. Beismerték: az NCK bár Nagyvárad egyik jelentős kulturális eseményének, a Festum Varadinumnak a társszervezője volt, eddig jóformán csak formálisan működött. Ezért az ülés elsőrendű célja az volt, hogy lerendezzék a szervezési problémákat, hogy a kerekasztal a továbbiakban hatékonyabb legyen. Bár az NCK jogilag nincs bejegyezve – ez plusz anyagi forrásokat igényelne –, erre nincs is szükség, emelte ki Fleisz, mert már bejegyzett szervezetek alkotják, amelyek bármikor felvállalhatják a jogi képviseletet.
Bruncsák István, az eddigi ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja vette át a szót, aki Rencsik Imrét, az NCK tavaly egy évre megválasztott ügyvezető elnökét képviselte. Közölte, hogy a Posticum továbbra is garantálja az NCK-nak az intézményes hátteret, tehát termet biztosít az ülésekhez. Ezek után a BINCISZ elnöke Meleg Vilmost ajánlotta az ügyvezető elnöki tisztség további betöltésére, s ezt a tagszervezetek képviselői egyhangúlag megszavazták. A színművész elmondta, hogy bár elfoglaltsága miatt nem tartja magát a legalkalmasabbnak a posztra, kapcsolatai miatt úgy véli, hasznossá válhat az NCK számára. Majd a tagszervezetek a 2011-es terveiket vetették fel, illetve eseménynaptáraikat próbálták összehangolni, mivel kulcsfontosságú, hogy hasonló jellegű rendezvényeket ne tűzzenek ki azonos időpontokra, mert ezzel egymás tevékenykedéseit akadályoznák. Fleisz leszögezte, hogy a szervezet a továbbiakban elkerüli a politikai kiállásokat, egyedüli célként a közügyet, ezen belül is a nagyváradi magyar közösségépítést, irányelvnek pedig a nemzeti összetartozást tekinti. Majd a pályázati lehetőségekről, a tagsági feltételekről, a bővítési lehetőségekről, valamint az NCK honlapjáról, jövőbeli működéséről, illetve a folyamatos kapcsolattartásról is szót ejtettek.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Együttélésről, kölcsönhatásról mesélt a szórványapostol
A nagyváradi presbiterképzés keretében Vetési László tartott figyelemreméltó előadást kedden délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
A vetítéssel egybekötött előadás előtt házigazdaként Veres Kovács Attila várad-olaszi parókus lelkész köszöntötte a résztvevőket. Megjegyezte: a tíz református gyülekezetben mintegy 250 presbiter van, és ezen az összejövetelen körülbelül ötvenen jelentek meg. A templomba járási arány is húsz százalékos, ez az átlag, ami nem teszi elégedetté az embert, főleg nem a lelkipásztort. Arról is szólt: reméli, legközelebb többen gyűlnek majd össze. Bemutatta a meghívottat, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadóját: Vetési Lászlót szórványapostolnak is nevezik, hiszen az utolsó magyar emberért, az utolsó omladozó templomért is tenni akar fáradhatatlanul. Vetési az egész Kárpát-medence szórványfelelőse.
Vetési László az Erdélyben élő nemzetiségekről, az együttélés különlegességeiről, a vallási kölcsönhatásokról és az ezekből következő hol vidám, hol szomorú érdekességekről beszélt, meglehetősen átfogó képet adva arról, mi is a helyzet mostanság. Mondandóját az általa készített fotókkal is alátámasztotta. Szólt Románia összlakosságának etnikai összetételéről. Templomokról és emberi sorsokról mesélt. Láthattuk például a csíksomlyói római katolikus kegytemplomot s benne a Napba öltözött asszonyt, a csíksomlyói Szűz Máriát. Aztán meg lehetett csodálni a kerci cisztercita apátság romját, ami az országban az egyik legértékesebb szász műemlék, a halmágyi magyar evangélikus istenházát, a kolozsvári Farkas utcai református templomot. Szólt egyebek között a moldvai csángómagyarokról, akik nyelvi, vallási szempontból nagyon rossz helyzetben vannak. Bemutatott egy 1860-ban kelt dokumentumot, amelyben a gorzafalviak kérték, hogy legyen magyar papjuk, ám a jászvásári katolikus püspök megakadályozta ezt, mert szerinte felháborító és megengedhetetlen „ebben a hazában egy idegen nyelven beszélni, mint például a magyar”... A csángó gyermekoktatási program sikeres, annak ellenére, hogy az ottani plébánosok kiátkozzák ezért őket. Előfordul, hogy a gyermek azt hazudja: diszkóba megy, s magyarórára szökik el...
Az érdekességek sorában hallhattunk arról, hogy a bukovinai Istensegíts nevű településen Szőcs Gergely az utolsó székely, aki meg is honosította a székely tájszólást, hiszen a falubeli románok is mind úgy tudják csak a keresztnevét, hogy Gárgi.
Egy craiovai evangélikus templom a szászok tulajdona, és több vallás is „albérlő” benne. Szó esett a törökök által lakot Ada Kaleh-szigetről, amelyet a vaskapui vízi erőmű megépítésekor elárasztottak vízzel. Az érdekesség az, hogy a török fennhatóság alatti szigeten autonómia volt. Közösen használt templomokról is szó esett: a Szeben megyei Mikeszászán a reformáció után kettévágták a templomot. Bürkösön szászok és magyarok használják az istenházát. Egy olyan mondás járja náluk, hogy Luther és Kálvin édestestvérek voltak, ám nem tudtak megbékélni egymással.
Sok kuriózumról hallhattak az érdeklődők. Vetési László búcsúzásképpen az elmondottakhoz hozzáfűzte: mindenkinek egyedülálló és megismételhetetlen feladata van az életben. Mindenki meg kell hogy találja a helyét, őrizve az értékeket.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Czuczor Gergely–Fogarasi János emlékkonferencia
„A magyar nyelv természeti rendje”
Még nem nevezhető áttörésnek, de újabb kori szellemi életünk, ezen belül a magyar nyelvtudomány közel másfélszáz éves jégpáncélja tört meg a kiemelkedő eseményhez méltó helyszínen, a budai vár egyik patinás palotájában 2010. december 6-án.
A Magyar Köztársaság elnöke, Schmitt Pál volt a fővédnöke annak az egész napos előadássorozatnak, amelyre a Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében került sor, otthont adva a Czakó Gábor nevével fémjelzett Diófa-kör kezdeményezésének. E szellemi műhely író, természettudós, zenész és (nem utolsósorban) nyelvész tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozott előadók ezúttal nyilvánosan, a hétköznapi időpont ellenére közel száz érdeklődő előtt fejthették ki évek óta érlelődő gondolataikat a magyar tudományosság egyik legmonumentálisabb, ám oly mostoha sorsú alkotásáról.
A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben bízta meg véglegesen Czuczor Gergely (1800–66) bencés szerzetest, költőt és nyelvészt, az Akadémia tagját a szótár elkészítésével, Fogarasi János (1801–78) kúriai bírót és nyelvészt pedig e munka felügyeletével. Tevékenységüket nemcsak az elkövetkező évek politikai és háborús eseményei nehezítették, hanem az a drámai irányváltás is, amely a szabadságharc leverését követően az Akadémia berkeiben egyre inkább végbement. A Nagyszótár javításokat tartalmazó pótkötete, a Toldalék, már meg sem jelenhetett. Fogarasi János, aki munkatársa halála után egyedül folytatta és fejezte be a nagy művet, ezt írta annak utószavában: „Czuczor és én a külföld előtt, az »Allgemeine Deutsche Encyclopaedie« czimü munkában bevádoltattunk, hogy a történelmi hasonlító nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki a czikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Valamint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogy egyedül csak a rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben keresendő az üdvösség, azon elvekkel összhangban, melyeket föntebb kifejték, felszólaltunk; felszólaltunk volt pedig ismételve mindaddig, míg a tárgyilagosság teréről le nem szoríttatánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlító nyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapja megczáfolja.”
A konferencia első sorban tisztelegni kívánt a két tizenkilencedik századi tudós előtt, akiknek teljesítménye már csak mennyiségi szempontból is rendkívüli, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Czuczor Gergely forradalmi tevékenysége miatt két évig várfogságban, vasra verve végezte munkáját. De azt a szándékukat sem titkolták a megemlékezők, hogy méltatni, újraértékelni szeretnék az 1862 és 74 között hat kötetben megjelent (és mindmáig egyetlen befejezett!) Nagyszótárunkat, – az addigi és korabeli magyar nyelv e kincsesbányáját, – valamint szerzőinek a nemzetközi összehasonlítást kiálló, sőt, azt nem egyszer úttörő módon meghaladó nyelvészeti szemléletét és módszereit. E törekvés jogosultságát huszadik századi és jelenkori kutatások és vizsgálatok eredményei igazolják.
Az előadásokat Fekete György professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki Makovecz Imrével, az intézmény örökös elnökével együtt az emlékkonferencia védnöke volt. Majd kivétel nélkül rendkívül tartalmas, színvonalas expozék következtek, amelyek korántsem pusztán a szűkebb szakmabeliek érdeklődésére tarthattak számot. Igencsak ritkán fordul ez elő egy reggeltől estig tartó, tizenhat előadót felvonultató rendezvényen.
Békés Vera filozófus, tudományos főmunkatárs a tudományfilozófia szemszögéből vizsgálta a Nagyszótár körüli kortárs vitákat, majd Bence Lóránt nyelvész, egyetemi tanár tartott remekbe szabott kiselőadást a tudás dinamikájáról. Az ugyancsak nyelvész és egyetemi tanár Balázs Géza azt elemezte, hogyan szakadt meg a Nagyszótár hagyománya a későbbi magyar nyelvtudományban. A kávészünet után élvezhette a hallgatóság Czakó Gábor eszmefuttatását észjárásunk és a magyar gyökrend összefüggéseiről, azt követően pedig Horváth Katalin nyelvész olvasta fel a távol lévő Németh Renáta értekezését a romantikus nyelvelmélet gyökfogalmáról. Győri-Nagy Sándor nyelvész és kultúrökológus a hang és az érzet, valamint a gyök és a képzet viszonyát fejtette ki szemléletesen. A délelőtti programot Horváth Katalin saját előadása zárta, a Nagyszótár szócsalád-elméletének ismertetésével.
A délutáni program nyitányaként Pusztay János nyelvész, egyetemi tanár adta elő eredeti álláspontját a finnugor etimologizálási gyakorlatról, utána Pomozi Péter nyelvész, egyetemi docens beszélt a szabályos hangmegfelelés „dicsőségéről és viszonylagosságáról”. Oláh Annamária fizikus, Bolyai-kutató érdekfeszítő előadásából kiderült, hogy a „semmiből egy új világot teremtő” matematikai géniusz a nyelvi gyökökkel is behatóan foglalkozott. Kiss Gábor Lőrincze Lajos díjas nyelvész, a magyar egynyelvű szótárak kiadása terén élenjáró Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője a Czuczor–Fogarasi Szótárnak a magyar szótárirodalomban elfoglalt helyét méltatta, kitérve e szakterület óriási, belátható időn belül aligha leróható tartozásaira is.
A kávészünet utáni előadások bizonysága szerint a Nagyszótár nem csupán a nyelvészeket foglalkoztatja. Juhász Zoltán kutatómérnök és népzenész ízelítőt adott abból, hogyan lehet gépi adatbányászat segítségével kutatni a szócikkek anyagát. Alexa Károly irodalomtörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy egy szótár – így a Czuczor–Fogarasi is – regényként is olvasható. Ő egyébként az Életünk főszerkesztőjeként bejelentette, hogy az emlékkonferencia anyaga ebben a szombathelyi folyóiratban fog megjelenni jövő év januárjában. Molnár Zsolt és Czeglédi Cecília tanításfejlesztők beszámoltak az általuk kifejlesztett és sikerrel alkalmazott gyökrendi oktatásról. (A pedagógus házaspár erről szóló értékes könyve tavaly jelent meg a Püski Kiadónál, az Amszterdami Egyetemen tanító Marácz László nyelvész előszavával és külön tanulmányával.) Bérczi Szaniszló csillagász, egyetemi docens pedig a gyökök kapcsán a nyelv születésének rejtelmeibe engedett bepillantást, tudományos szabatossággal és mégis művészi érzékletességgel.
Stílusos befejezése volt az estnek Móser Zoltán tanár és fotóművész lendületes előadása Czuczor Gergely népdallá vált költeményeiről. A népies költő egy vonatkozásban túlszárnyalta híresebb kortársát, Petőfit: jóval több (mintegy hetven) olyan verset írt, amelyeket már életében a nép ajkáról hallott viszont. Közülük néhány meg is szólalt Szikora Réka csodálatos énekhangján. A miniatűr művészi programot az előadóként már bemutatkozott Juhász Zoltán furulyajátéka színesítette.
Túlzás nélkül állítható, hogy a remekül összeállított és megszervezett emlékkonferencia teljes sikerrel járt. A különböző tudományágak és művészetek képviselőinek eszmecseréjén túl főleg a két-három nemzedéket és markánsan eltérő irányokat képviselő nyelvészek józan és nyitott párbeszéde jogosít fel derűlátásra a jövőt illetően. Reményt ad ugyanis arra, hogy a várbeli emléknapon felidézett két nagy ember és tudós példás élete és felbecsülhetetlen életműve, ha megkésve is, de elfoglalja végre méltó helyét utódaik köztudatában és a magyar tudományosságban.
Hudy Árpád, Nyugati Jelen (Arad)

Új csatornákon kell építeni a magyar–magyar kapcsolatokat
Az egyenrangú, konstruktív partnerségen alapuló együttműködést hangsúlyozta a határon túli ifjúsági szervezetekkel a nemzetpolitikai helyettes államtitkár a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) ülésén szombaton a Parlamentben.
Répás Zsuzsanna a magyar–magyar kapcsolatokat az online fórumok és közösségi terek erőteljesebb használatával is erősítené. Répás kiemelte: idén április óta megvan a politikai akarat a nemzet határokon átívelő egyesítésére. A helyettes államtitkár fontosnak tartja, hogy a fiatalok ötletei is megjelenjenek és azokat be tudják csatornázni a kormányzati munkába. Az elkövetkező időszakban két területet jelölt meg a lehetséges együttműködés terepeként: a januárban induló egyszerűsített honosítási eljárást és a szomszédos országokban rendezendő népszámlálásokat. Előbbi kapcsán hangsúlyozta: minél több partnert szeretnének bevonni, hogy zökkenőmentes lehessen az eljárás.
A népszámlálásokról szólva azt mondta, számítanak arra, hogy a MIK és tagszervezetei segítenek elérni a fiatalokat. Fontos, hogy a megrendült identitást megerősítsék – emelte ki Répás Zsuzsanna. Kitért arra is, hogy az online fórumokat, közösségi tereket is szeretnék erőteljesen használni, hogy a magyar–magyar kapcsolatokat erősítsék, ezért a közeljövőben Facebook-oldalt is indítanak.
Ulicsák Szilárd miniszteri biztos azt mondta, hogy a magyarság megtartásának és megerősítésének a legfontosabb helyszíne az oktatás. Ezért emelték be a kedvezménytörvénybe, hogy újra járjon óvodás kortól a nevelési támogatás. Beszélt arról is, hogy a szórványok megerősítésére, az asszimiláció megállítására külön szórványstratégiát kíván a kormány kimunkálni. Fontos feladatnak tartotta olyan programok kidolgozását, amelyek segítenek a határon túli népességfogyás megállításában. A miniszteri biztos szerint az elmúlt nyolc évben a nemzetpolitika terén vagy semmi nem történt, vagy súlyos töréseket okoztak. Nem nagyon lehet mire építeni, ezért nagyon fontos az együttgondolkodás – mutatott rá. Ulicsák Szilárd kitért a Bethlen Gábor Alap létrehozására is, amely a Szülőföld Alap jogutódjaként, az összes, e célra fordítható mintegy 13 milliárd forintos forrás fölött rendelkezik majd. Megjegyezte: ez az összeg a magyar költségvetés egy ezreléke, s a feladatok sokaságát tekintve nem sok. A rendelkezésre álló forrásokat a gazdaság jelenlegi helyzetében reálisnak tartotta, de megjegyezte: ha sikerül a gazdaságot talpra állítani, ez az összeg jelentősen bővülhet. A támogatandó célterületek közé sorolta többek között a határon túli köz- és felsőoktatást, a szórványmagyarságot, a történelmi egyházakat és intézményeik fenntartását, valamint az önrendelkezést és az önkormányzatiságot. Beszélt arról is, hogy a támogatások záró elszámolásánál szigorúbb rendszert vezetnének be, és várhatóan a helyszíni ellenőrzések is megszaporodnak. Az a cél, hogy kiszámítható és egyértelmű legyen a források felhasználása – mutatott rá a miniszteri biztos.
A határon túli szervezetek képviselői közül volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a demográfiai helyzet javításáért minden erőfeszítést meg kell tenni. Érintették a szomszédos országokban várható népszámlálásokat is, s egy olyan kampányt szorgalmaztak, hogy a magyar emberek ténylegesen magyarnak vallják magukat. Sándor Krisztina, az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács elnöke azt kérte többek között, hogy az Európai Ifjúsági Konferenciára hívják meg a MIK-et is. MNO

Nem örülne új pártnak az RMDSZ
Sem Markó Béla, aki februárban már nem indul a szövetség elnöki tisztségéért, sem az arra pályázó két politikus: Kelemen Hunor és Eckstein Kovács Péter nem örül túlzottan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártalapítási szándékának. Markó Béla a Szövetségi Képviselők tegnapi tanácskozásán kifejtette: az a csoportosulás, amely lérte kívánja hozni az Erdélyi Magyar Néppártot, immár alapított egy politikai alakulatot, a Magyar Polgári Pártot és úgy tűnik, nem igazán alkalmasak arra, hogy politikai szervezetet vezessenek. Emlékeztetett, hogy Tőkés László a magyar összefogással jutott be az Európai Parlamentbe. Mint mondta, a közös listára nemcsak az RMDSZ-nek volt szüksége. Markó Béla nem tartja lehetségesnek, hogy a szövetség együttműködjön az új párttal. Kelemen Hunor szerint egy újabb erdélyi magyar párt megjelenése nem szolgálja az egységes magyar politikai képviseletet és úgy véli, azt a fajta együttműködést kellene folytatni, amit 2008-ban kezdtek el. Az új párt létesítésének szándékát egyáltalán nem támogatja.
Eckstein Kovács Péter úgy véli, különböző szervezetekkel együtt lehet működni, ha azonban pártokról van szó, akkor már mindjárt más a helyzet.
Marosvásárhelyi Rádió, Erdély.ma