Egy díjazott marosvásárhelyi könyvtáros
2010. november 3–5-én tartották meg a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete VII. vándorgyűlését Kászonaltízen. Minden vándorgyűlésnek más-más a tematikája. Az idei konferencia kiemelt témája a lokális kulturális értékek megőrzésének lehetőségei a digitális korban, a könyvtári helyismereti munka átalakulása. A vándorgyűlésen díjazták az év fiatal könyvtárosát. A marosvásárhelyi Agyagási Hajnal a kitüntetett. Laudátora kolléganője, Csiki Emese volt. Íme a méltatás.
Agyagási Hajnal méltatása
Mivel a méltatás hosszabb távra érvényes, mint a dicséret, éppen ezért választottam ezt a kifejezést Agyagási Hajnira gondolva. Szigorú embernek tartom magam és a mércét is mindig magasra helyezem, így nehéz eldönteni számomra, hogy ki és mikor érdemel meg egy szakmai díjat. Egy jó ideje viszont érlelődik bennem az az érzés, hogy másnak is el kellene mondanom: milyen sokra tartom a Hajni munkáját és főképpen a hozzáállását mindahhoz, ami a könyvtárhoz tartozik, hiszen sokszor ezen a ponton dől el valaminek a sorsa.
Személyében azt az embert látom, aki felsorakoztat maga mellé és nem maga mögé egy csapatot, együtt dolgozik velük, motiválja őket és hatásosan számon kéri az ígéreteket. Belenőtt, ha mondhatom így, ebbe a szerepkörbe, mivel már több mint egy évtizede dolgozik a Maros Megyei Könyvtárban. Dolgozik!... szívvel-lélekkel és időnként, kritikus pillanatokban, megijedve mondj(t)a: Ez a könyvtár már nem az, ahova dolgozni jöttem! Jaj, nem jó irányba megyünk! Álljunk meg! Csináljunk már valamit ...! Látszik az arcán, ha jól mennek a dolgok, szenved, ha nyikorognak.
Valóban, a könyvtár nem marad változatlan, itt is érezhetők a változások; Agyagási Hajnal pedig nyitottan reagál: továbbgondolja és alkalmazhatóvá teszi az újdonságokat a mi sajátos helyzetünkre, mivel Vásárhelyen a közönségszolgálat nem éppen a legegyszerűbb.
Gyerekek és nagymamák várják sokszor amikor megérkezik, mindenki a megoldatlan házi feladatával és győzködik, hogy értse már meg, nem lehet házi nélkül iskolába menni, az unokának nincs ideje leírni, a nagymama pedig már nem tudja elkészíteni: kedves, kicsi, aranyos, fiatal könyvtáros kisaszony, egész nap úgysincs semmi dolga itt, a könyvtárban, ennyit igazán megtehet az olvasókért... mert akkor még máskor is jövünk, jövő héten is, mert akkor is lesz lecke! Ilyenek történnek vele. Érdekes, hogy mással nem... lám-lám, vajon miért?
Olvasásra szoktatja a líceumi pedagógusjelölteket, akik gyakorlatozni jönnek a könyvtárba, közös feladatokat ad nekik olyan módon, ami alól nem lehet és nem is akarnak kibúvót találni. Ráncolja a szemöldökét, csóválja a fejét és mégis mindenki szereti: kicsik és nagyok, kollégák és könyvtárba járók. Egyformán érezhető a jelenléte és a hiánya is!
A díj kiírásában található kritériumok mind jellemzők Hajnira: " ... legalább hároméves könyvtári gyakorlat; 35 éves felső korhatár; elkötelezettség a könyvtáros szakma iránt; készség új ismeretek elsajátítására; szakmai és általános műveltség fejlesztésére, bővítésére irányuló törekvés …".
Habár az utolsó pillanatban – amíg még hivatalosan is fiatal – kapta meg a jelölést, de annál nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel!
Csiki Emese, Népújság (Marosvásárhely)

A történelem és a földrajz körül folyik a harc
Az oktatási bizottság javasolta, hogy töröljék a tanügyi törvény azon előírását, hogy általános iskolában és középiskolában a történelmet és a földrajzot a kisebbségen nyelvén is taníthassák a román tannyelvű osztályokkal azonos program és ugyanolyan tankönyvek szerint.
Az oktatási törvényről szóló jelentésében a szenátus tanügyi bizottsága javasolta, hogy azokban az iskolákban is, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvén zajlik az oktatás, románul tanítsák Románia földrajzát és történelmét, közölte hétfői sajtótájékoztatóján Nicolae Robu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora.
„Általános iskolában és középiskolában román nyelven zajlik a két tantárgy oktatása, román nyelvű tankönyvekből, ugyanazokból, amelyekből a román tannyelvű osztályokban tanulnak”, mondta Robu.
A liberális szenátor elmondta: a bizottság által elfogadott módosítás szerint a román nyelvű leckék végén lesz majd egy rövid összefoglaló a kisebbségek nyelvén.
Robu szerint a szenátus tanügyi bizottságában elfogadott módosítások révén támogatják a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló oktatást, de megfékezik „az etnikai alapú szegregációt”.
Hozzáfűzte: az elemi osztályokban a kisebbségek nyelvén oktatják a két tantárgyat, de ugyanolyan tankönyvekből, mint a román osztályokban.
„Azt hisszük, ezek a módosítások kifejezik tiszteletünket a különféle nemzetiségű román állampolgárok azon joga iránt, hogy anyanyelvükön tanuljanak, de, természetesen, olyan társadalmi légkörben, amely egészségesebb a mostaninál, és jó irányba mozdulhat el”, magyarázta a liberális szenátor.
Az oktatási törvényről szóló jelentést vasárnap este fejezték be, és hétfőn nyújtották be a felsőház állandó bizottságához.
A jelentés mintegy ezer oldalas, ebből 432 oldal az elfogadott javaslatokat tartalmazza, 642 pedig az elutasított javaslatokat.
A jelentés benyújtását hétfőn jelentette be Ecaterina Andronescu bizottsági alelnök a bizottság hat ellenzéki tagjának, Dănuţ Prunea, Ioan Mang, Doina Silistru PSD-s és Nicolae Robu illetve Cristian Ţopescu PNL-s szenátorok jelenlétében.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Kötő József a határon túli közösségek anyanyelvtanulását szorgalmazza
A határon túl élő kisebbségi közösségek anyanyelvtanulásának szükségességére hívta fel a figyelmet keddi politikai nyilatkozatában Kötő József, a diaszpóra (közép-kelet és afrikai régió) képviselője.
Elmondta, a választókerületében tett látogatások azt igazolják, hogy a vegyes családokban született gyerekek nem ismerik anyanyelvüket. Kéréssel fordult a Szórványrománsági Hivatalhoz, bocsássa rendelkezésre azokat az erőforrásokat, amelyek révén internetes oldalán külön felületet hozhassanak létre nyelvleckék számára.
Ez egy intézményesített nyelv-elsajátítási mód lehetne a diaszpóra közösségekben élő gyerekek számára, amely az internet révén elérhető volna számukra – hangsúlyozta a képviselő. (hírszerk.) Transindex

Együttműködés a magyar kormány és az EMNT között
Az egyszerűsített honosítás végrehajtásához kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a romániai Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A szerdán Budapesten aláírt megállapodás értelmében az úgynevezett Erdélyi Demokrácia Központok hálózata ingyen fogja segíteni a külhoni magyarok tájékoztatását.
Németh Zsolt külügyi államtitkár a megállapodást mérföldkőnek nevezte a kettős állampolgárság megadásának folyamatában. Kifejtette: az együttműködés értelmében – amelynek ötlete Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől származik – az Erdélyi Demokrácia Központok révén tájékoztató irodahálózat jön létre azzal a céllal, hogy segítsék a külhoni magyarok eligazodását, és felvilágosítást nyújtsanak számukra.
Az államtitkár hangsúlyozta: az új polgári kormány komoly nemzetpolitikai intézkedéseinek sorában az elsők között volt a kettős állampolgárságról szóló jogszabály. Elmondta, közeledik január 1-je, a törvény hatályba lépésének időpontja, és öles léptekkel halad a magyar államigazgatás a törvény végrehajtási feltételeinek megteremtésében. A Külügyminisztérium a konzuli szolgálattal, illetve a külképviseleti hálózattal vállal oroszlánrészt ebben a munkában, „azon dolgozunk, hogy egy akadálytalanul, jól működő rendszer jöjjön létre” – tette hozzá.
Németh elmondta: a külügyi és a közigazgatási tárca vállalja, hogy ingyen kiképzi az erdélyi hálózat munkatársait, akik ugyancsak ingyen végzik majd tájékoztató munkájukat. Ez nagy könnyebbséget fog jelenteni az erdélyi magyaroknak, hiszen a demokráciaközpontokon keresztül megkapják majd a szükséges információkat ahhoz, hogy teljes dossziéval jelenhessenek meg a magyar külképviseleteken – fejtette ki.
A megállapodást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részéről Toró T. Tibor ügyvezető elnök látta el kézjegyével. Elmondta: nagyon szívesen ajánlották fel segítségüket a könnyített eljárással történő honosítás felgyorsítására. Kifejtette, azt szeretnék elérni, hogy a honosítási ügyintézés minél barátságosabb és zökkenőmentesebb legyen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokráciaközpontok hálózatában húsz irodát szeretnének működtetni Erdély-szerte, jelenleg hatvan ember vesz részt a munkában, és további hatvanat szeretnének bevonni, több száz önkéntes is segíteni fog – tájékoztatott.
A megállapodást szintén aláírta Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, valamint Wetzel Tamás, az állampolgársági törvény módosításának végrehajtásáért felelős miniszteri biztos. A helyettes államtitkár kiemelte: az egyszerűsített honosításról szóló törvény gyakorlati megvalósításában a magyar államigazgatás sok nehézségbe ütközött, „rájöttünk, hogy sok szempontból kevesek vagyunk a feladathoz”. Hangsúlyozta, hogy összefogás jött létre, „nem vagyunk egyedül (…) határon túl is tudunk találni olyan partnereket, akikkel együtt tudunk működni”.
A miniszteri biztos úgy fogalmazott, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás „hatalmas tömegeket” fog megmozgatni. Úgy becsülte, akár 50-70-szeresére növekedhet a kérelmek száma, az első évben 250-400 ezren jelentkezhetnek. Németh az MTI kérdésére elmondta: a magyar kormány nyitott arra, hogy a megkötött megállapodás mintájára – megfelelő igény és partner esetén – hasonló együttműködést alakítson ki a többi határon túli magyar területen is. Erdély.ma

Összegezték az Ereklyemúzeum restaurálásának eredményeit
Mit keres Sztálin a ’48-as relikviák között?
A Szegedi Móra Ferenc Múzeum, az Arad Megyei Múzeum és a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tavaly decemberben kezdett közös projektbe, amely során – 200 ezer eurós uniós támogatással – megkezdték az egykori aradi Ereklyemúzeum, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc relikviáinak rendszerezését, összeírását és restaurálását.
Ennek a munkának az eddigi eredményeit tegnap ismertették Szegeden konferencia keretében. Az értekezéseken nem lehettünk jelen, de a Tisza-parti város közgyűjteményének sajtószóvivője, dr. Medgyesi Konstantin kérésünkre összefoglalta az eseményeket és a kutatómunka érdekesebb eredményeit.
„Az aradi múzeum sokáig rejtve őrzött 1848–1849-es gyűjteményének rendszerezése közben derült ki, hogy az 1950-es években a kommunista időszak propagandatermékeit is a ’48-as relikviák közé leltározták be, így kerülhetett például Sztálin szobra a Kossuth Lajosnak és harcostársainak emléket állító több ezer darabos gyűjteménybe” – fogalmazott a szóvivő.
Arad neve egybeforrt a szabadságharccal. Nem véletlen, hogy itt alapították több mint egy évszázada a szabadságharc emléktárgyait őrző közgyűjteményt. A katonai események bemutatását és dokumentálását céljául kitűző, legjelentősebb, tudományos igényességgel összeállított kollekció számos kiváló személyiség – többek között Kossuth Lajos, Bem József, Görgey Artúr és Damjanich János – egyedi relikviát is tartalmazza. A Ceauşescu-éra alatt a múzeumi raktárak mélyére száműzték a magyar történelem e drámai korszakát felidéző tárgyakat. A mostani kezdeményezés és az európai uniós pályázat célja, hogy a szükséges restaurálási munkát követően minél többen ismerhessék meg a gyűjteményt szerte a Kárpát-medencében. Ennek érdekében fogott össze az aradi, a szegedi és a budapesti közintézmény. „Eddig háromezer fotó készült az Ereklyemúzeum gyűjteményéről, de folyik a képzőművészeti és a textilkollekció restaurálása, rendszerezése is” – tette hozzá Medgyesi Konstantin.
Tudomásunk szerint decemberben Aradon is bemutatják az Ereklyemúzeum restaurálási munkálatainak eredményeit.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)

Magyar–román érdekek és értékek
Magyarország és Románia államközi kapcsolatainak előnyös alakulását hangsúlyozta tegnap Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok fennállásának kilencvenedik évfordulója alkalmával. Ugyanakkor kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a magyarországi román kisebbség a budapesti Nemzeti Színházban ünnepelje meg december 1-jét.
– Jelenleg nemcsak papíron, hanem nemzetközi összefüggésben is szövetségesek vagyunk. Érdekek és értékek egyaránt összekötnek minket – nyilatkozta a diplomata, aki szerint a két országnak mostanra már sikerült nyomasztó történelmi terheitől megszabadulnia.
Beszédében Füzes Oszkár a kölcsönös bizalom érvényesülését emelte ki a Románia felé irányuló diplomáciai kapcsolatok meghatározó tényezőjeként. – Méltók szeretnénk lenni Románia velünk szemben tanúsított bizalmára – jelentette ki. A magyar nagykövet szerint a harminc év előtti diplomáciai problémák terjengős listájával szemben napjainkban egy jóval hosszabb, megvalósításokat felsoroló jegyzéket is össze lehetne állítani.
A diplomata úgy vélekedett: a közeljövőben is munkálkodni kell a hatékonyabb és szorosabb államközi együttműködés fejlesztésén, ugyanis amíg a két ország összefogással csodákra is képes lehet, egymással ellentétben nem léphetnek előre. – Magyarország minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az alakuló magyar–román tengely a regionális együttműködés motorjául szolgálhasson – mondta Füzes Oszkár, aki jókívánságait fejezte ki a közelgő román nemzeti ünnep alkalmából.
– Meg kell érteni a magyar fél érzékenységét azt illetően, hogy a budapesti Nemzeti Színház azon esemény ünnepléséül szolgáljon, amely Magyarország számára Erdély elvesztését jelentette – magyarázta a nagykövet, visszautalva az ennek kapcsán adódott feszültségekre. Füzes Oszkár szerint az első hibát a magyarországi román nagykövetség követte el, amelynek nem ezt a helyszínt kellett volna választania nemzeti ünnepük rendezvényeinek színhelyéül. A második hiba a rábólintás, a harmadik pedig ezen álláspontunk megváltoztatása volt – közölte Füzes Oszkár, aki úgy vélte: a Nemzeti Színház kivételével bármilyen más helyszínen megünnepelhetik a magyarországi románok december elsejét. Szabadság (Kolozsvár)

„Kirabolták” a Teleki Tékát
Több száz kiadvány, többek között a 16. században kiadott könyvritkaság tűnt el a marosvásárhelyi Teleki Tékából, a rendőrség bűnvádi eljárást indított az ügyben. A Maros Televízió szerint a hatóságok figyelmét egy nemrég a marosvásárhelyi sajtóban megjelent, Dan Apostol néven aláírt levél irányította a közgyűjteményre, a hiányra a Maros Megyei Könyvtár – amelyhez a gróf Teleki Sámuel által alapított közgyűjtemény is tartozik – nemrég lezárult leltára is rávilágít.
Teleki–Bolyai Könyvtárban három évvel ezelőtt elkezdődött leltározási folyamat november 19-i lezárásakor több száz, többek között a 16. században megjelent könyvritkaság hiányára derült fény. „Ami a régi könyvritkaságok számát illeti, elég sok tűnt el belőlük ahhoz, hogy kérdőjelek merüljenek fel” – fogalmazott a Mediafax hírügynökségnek Monica Avram, a megyei könyvtár igazgatónője, aki értesítette a rendőrséget az ügyben. Livia Popa, a Maros megyei rendőrség szóvivője elmondta, a könyvtár vezetőségének bejelentése nyomán bűnvádi eljárást indítottak, a vétkesek akár 15 év börtönbüntetésre számíthatnak.
Információink szerint a könyvek eltűnése már régóta szóbeszéd tárgyát képezi Marosvásárhelyen, egyesek szerint több könyvritkaságot még a rendszerváltás előtt „loptak ki” a tékából. A Maros Televízió szerint ugyanis a könyvtárban 1967 óta nem mérték fel a könyvállományt. Az ügyben Spielmann Mihályt, a Teleki Téka vezetőjét is meg szerettük volna szólaltatni, azonban többszöri próbálkozás után sem sikerült elérnünk, ahogyan Haller Béla, a Teleki Alapítvány elnöke sem válaszolt telefonhívásunkra.
A Teleki család külföldön élő tagjai 1993-ban Förderstiftung Teleki Téka néven létrehoztak Bázelben egy alapítványt, melynek célja a Teleki–Bolyai Könyvtár anyagi és szellemi támogatása, majd 1999-ben a bázeli anyaszervezet segítségével létrejött a marosvásárhelyi székhelyű Teleki Téka Alapítvány is, azonos célkitűzéssel és működési területtel. Az alapítvány kuratóriuma a téka aktív és nyugalmazott munkatársaiból, a Teleki család megbízott tagjaiból, valamint tudományos-művészeti pályán elismert szakemberekből áll, amely évente értékeli a közgyűjtemény helyzetét.
Teleki Julianna kuratóriumi tag már 2009 áprilisában, a Krónikának adott interjújában jelezte, hogy lopás történt a Teleki Tékában. Bár akkor még tartott a leltározási folyamat, a Németországban élő leszármazott szerint az már kiderült, hogy igen komoly a hiány, főleg az olvasóteremben található értékes könyveket csonkították meg.
„Akik kikérték, vissza is adták a kiadványokat, csakhogy kivágtak részeket a könyvből, metszetek, oldalak tűntek el. Ez valószínűleg már a rendszerváltás előtt kezdődött, de az utóbbi időben is történtek komoly rongálások. Sajnos a régi szekrényekben sincsenek biztonságban a könyvek, hiszen nagyon egyszerű zár van rajtuk, bárki könnyedén kinyithatja” – nyilatkozta akkor lapunknak Teleki Julianna.
Deé Nagy Anikó, aki 1965-től volt a könyvtár bibliográfusa, majd 1981-től 1999-ig vezetője, a Krónikának adott korábbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy már a rendszerváltás alatt fennállt a veszély, hogy elviszik az értékes kiadványokat. „Persze Ceauşescu idején volt olyan tendencia, hogy innen is elvigyenek értékeket. Néhány kötet a bukaresti Nemzeti Múzeumba került” – emlékezett vissza a szakember.
A marosvásárhelyi Teleki Tékát 1802-ben alapította gróf Teleki Sámuel, a könyvgyűjtemény mintegy 40 ezer kötetet tartalmaz, közöttük olyan könyvritkaságokat, amelyek a bibliofil főnemes saját gyűjteményéből származnak. Teleki állandó kapcsolatot tartott a nagy európai nyomdákkal, könyvkiadókkal, így sikerült megvásárolnia a könyvnyomtatás kezdeteitől a 19. század elejéig kiadott legjelentősebb munkák nagy részét.
Pap Melinda, Krónika (Kolozsvár)

Hatvan éves a nagyváradi bábszínház
Nagyvárad – Pénteken ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház. Szerdán Marius Aron, az intézet igazgatója ismertette az ünnepség programját.
Hatvan évvel ezelőtt a bábjátszás nagyváradi szerelmeseinek kezdeményezésére megalakult az akkor még Bábszínháznak, ma már Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínháznak hívott kulturális intézet. A kerek évszám méltó megünneplésére november 26–án, pénteken ünnepi műsorral készül a teátrum csapata, tájékoztatta szerdán a sajtó képviselőit Marius Aron igazgató. Az egykori Zöldfa fogadó épületében működő bábszínház a hatvan év alatt több mint 18 ezer előadást tűzött műsorára, amit mintegy négy millió néző tekinthetett meg. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a műemlék, melyben működik a bábszínház egyike Nagyvárad legrégibb és ma is funkcionáló épületének. Ódon falait még az 1760-as években építették, igaz, hogy az évek folyamán többször is felújításra került, legutóbb éppen egy éve, amikor is a bábszínészek saját kezűleg végezték el a munkálatokat. Hatvan év alatt több igazgató is vezette az intézetet: Bóné Gabriella, Francisca Simionescu, Benedek Anna, Valeriu Grama, Ioan Moldovan, Maria Vesa, Mihály Katalin. Marius Aron 2001 óta tölti be ezt a pozíciót. Az évtizedek során számos nagynevű rendező és művész szerepelt a bábszínház színpadán, mely nem csak bábelőadások, hanem egyéb kulturális események helyszíne is volt egyben.
Ünnepi műsor
A pénteki ünnepi rendezvénysorozat 9:30-kor kezdődik a román társulat előadásával. A Brémai muzsikusok című, Traian Savinescu által rendezett darabot a színészek különböző szociális intézetek és gyermekotthonok lakói előtt mutatják be. A Lilliput Társulat színészei a Rumi László által rendezett nagysikerű Csodaszarvast adják elő szentjobbi, bélfenyéri, székelyhídi, valamint nagyváradi gyermekotthonokban nevelkedő gyerekek előtt. A két előadáson összesen mintegy 350 hátrányos helyzetű lurkó vesz majd részt. 17 órától kezdődik a felnőtteknek szóló gálaműsor, melynek keretében érdemokleveleket és emlékplakettet nyújtanak át mindazoknak, akik hozzájárultak a bábszínház sikeres működéséhez. 18:30-tól kiállítás nyílik Gavrucza Tbor festményeiből. A tárlatot méltatja dr. Ramona Novicov műkritikus. A rendezvénysorozatra a bábszínház régi alkalmazottait, színészeket és rendezőket egyaránt meghívtak.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Kisebbségsértő kisebbségvédelem
A nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok” hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet – fogalmazzák meg román akadémikusok az oktatási törvénytervezet kisebbségi oktatással foglalkozó fejezete kapcsán készült jelentésükben anakronisztikus félelmüket.
A kommunizmus „fénykorának”, vagy – ami „holtverseny” – az 1990-es évek elejének sovén, magyarellenes hangulatát idézi fel, mintegy húsz évnyi késéssel a Román Akadémia oktatási törvénytervezetről készült jelentése, amely a jogszabály kisebbségi oktatást szabadabbá tevő demokratikus előrelépéseit szedi ízekre.
Az Iliescu-korszak szellemében
A Román Akadémia Etnikai Kérdéseket Tanulmányozó Európai Központja a törvényhozás szenátusnak kérésére jelentést készített az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott formában történő alkalmazásának a következményeiről. A testületet a Nagy-Románia Párt volt tagja, Olguţa Vasilescu jelenlegi szociáldemokrata szenátor, a felsőház esélyegyenlőségi bizottságának elnöke kérte fel a kérdés tanulmányozására.
Mivel a dokumentumot az etnikai kérdésekkel foglalkozó központ készítette el, a jelentés természetszerűen a jogszabály kisebbségi oktatásra gyakorolt kihatásait elemzi – különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra.
Készítői, mintegy Ion Iliescu korai, kilencvenes évekbeli szóhasználatát felújítva az „etnikai kritériumok alapján történő szegregációban” az etnikumközi feszültségek kiéleződésének illetve Hargita és Kovászna megye enklavizálódásának veszélyét látják. Az akadémikusok attól tartanak, hogy a nemzeti (magyar) kisebbségnek nyújtott „többletjogok” hátrányos helyzetbe hozzák a többségi, román nemzetet. A dokumentum már a szenátus házbizottságánál van, amely a törvénytervezet plénumbeli vitáján szándékozik nyilvánosságra hozni azt.
Pozitív diszkrimináció – csak románoknak
A Román Akadémia magyarellenes, jogfosztó érvelését a demokrácia elveire alapozza, leszögezve, az oktatási törvénynek az európai értékekkel összhangban a nacionalizmus visszaszorításához kellene vezetnie, ehelyett jelenlegi formájában az integráció helyett éppen az elkülönülést szorgalmazza. Mindez megakadályozza „a tanulók közötti interkulturális interakciót” – hangzik az akadémikusok tudományosnak szánt álláspontja.
A Román Akadémia kutatói a román nyelv „írásban és szóban történő használatának korlátozásától” igyekeznek megóvni a nemzeti kisebbségi (elsősorban magyar) iskolásokat. Egyben úgy értékelik, hogy a törvény idegen nyelvvé teszi a románt a kisebbségi iskolákban – megfeledkezve a tényről, hogy a nem román anyanyelvű gyermekek számára a román valóban idegen nyelv.
A jelentés aláírói szükségtelennek tartják azt is, hogy az iskolák és megyei tanfelügyelőségek vezetőségében a kisebbségek is képviseltethessék magukat, mivel a jelenlegi romániai törvénykezés nem tartalmaz etnikai alapú jogkorlátozásokat. Mi több, azoknak a megyéknek az esetében, amelyekben „a többség helyi kisebbséggé változik”, „parancsoló szükségszerűségként jelentkezik” annak követelménye, hogy a szakminisztérium szintjén az oktatási miniszter mellett külön tanácsosi tisztséget hozzanak létre, az érintett megyékben pedig a helybeli románok javaslatára, a román közösséggel foglalkozó felügyelőt nevezzenek ki a megyei tanfelügyelőségeken.
„Szuperdiszkrimináció”
Az akadémikusok veszélyt látnak abban is, hogy a kisebbségek számára sajátos tankönyveket hozzanak be az országba: szerintük ezzel „Románia önként feladná az államrend alkotóelemei közé tartozó kulturális folyamatok fölötti ellenőrzést”.
De nem csak elvi, hanem egészen konkrét, már-már aprópénzre váltott gyakorlati kifogásokat is felhoznak az oktatási törvénytervezet kormány által elfogadott változata ellen. Így például nem értenek egyet azzal, hogy ott, ahol igény mutatkozik a kisebbségi nyelven történő oktatás iránt, kisebb létszámú osztályok is indulhassanak, aminthogy ellenzik azt is, hogy a kisebbségi iskolával nem rendelkező településeken élő tanulókat meghatározatlan távolságig szállíthassák a legközelebbi, kisebbségi nyelven oktató tanintézetbe, a román iskolások számára csak 50 kilométeres körzetben biztosított a szállítás – ami, az akadémikusok szerint „további szuperdiszkrimináció”.
„Túlzott támogatásnak” minősítik a jogszabály-kezdeményezésnek azt a kitételét is, miszerint a kisebbségi tanulók anyagi támogatást kapnának a szállítás költségeinek fedezésére, és ingyenes elszállásolásban, étkeztetésben részesülnének. „Mindez előjogok mechanizmusát alakítaná ki a modern korszak kellős közepén” – fogalmazzák meg félelmeiket a 21. század első évtizedének román akadémikusai.
A magyarok is?
A jelentés szerzőinek állítása szerint a vizsgálódásokat idén novemberben, Hargita és Kovászna megyében végezték „román és magyar nyelven beszélő, különféle nemzetiségű tanulók, tanárok, tanfelügyelők, felelős politikusok, helyi tanácsosok soraiban”. Mindennek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy „a román és a magyar etnikumúak véleménye szerint a román nyelv egyetem előtti oktatásban történő korlátozásának legfőbb következményét az enklavizálódás hangsúlyosabbá válása” jelenti.
A dokumentum aláíróinak állítása szerint „mind a román, mind a magyar fiatalok elismerik az etnikai megalapozottságú feszültségek létezését, amelyeket legfőképpen az iskolák nyelvi szempontú különválasztása okoz”. A román és magyar nyelvű tanárok véleményének megfelelően a feszültségek fő forrása szintén az iskolák különválasztása, amely egyben „a történelem tankönyvek elpolitizálásához” is vezet.
„A történelem tankönyvekben már jelenleg is politikai behatás érezhető, az országon kívül nyomtatott történelem tankönyvek pedig csak tovább fokozzák majd politikai-ideológiai tartalmát” – fogalmazzák meg végül anakronisztikus félelmeiket az akadémikus-kutatók.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

Fekete Szabó András: a szenátus oktatásitörvény-verzióját meg kell buktatni
Az Alkotmánybíróság mai döntése szerint a kormány elfogadhatja felelősségvállalással az oktatási törvényt, ám ez nem vonja automatikusan maga után a szenátusban levő tanügyi törvénytervezet kapcsán folyó munka leállását - tudtuk meg Fekete Szabó Andrástól, a szenátus RMDSZ-frakciójának vezetőjétől. "Törvényileg nem áll le a folyamat, a szenátusban levő törvénnyel mindenképpen kell valamit kezdeni. Normális körülmények között a szenátusi verziót meg kell buktatni, mert egyidejűleg nem létezhet két oktatási törvény" - mondta Fekete Szabó András. A szenátor többféle variánst is vázolt. Elmondta, abban az esetben, ha a kormány folytatja a felelősségvállalást, három napon belül a már benyújtott bizalmatlansági indítványt fel kell olvasni a parlament együttes ülésén. Ha nem olvassák fel az indítványt, akkor az államelnökhöz a kormány verziója megy kihirdetésre, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenését követően érvénybe lép. "A szenátusban levő tervezettel pedig kell valamit kezdeni, mert mindig az utolsónak elfogadott törvény marad érvényben. A kormánykoalíciót támogató szenátoroknak meg kell ezt a törvényt buktatniuk, mert a szenátus oktatási bizottsága által összeállított jelentés semmiképpen nem felel meg a kormánykoalíció politikájának és a törvény filozófiájának" - hangsúlyozta a frakcióvezető. Mint ismeretes, a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki tagjai egy törvénytelenül összehívott ülés keretében, hétvégén alapjaiban módosították a kormány verziójához közel álló, a képviselőház által elfogadott oktatási törvényt. Az Alkotmánybíróság mai döntését követően Mircea Geoană azt hangoztatta, hogy a taláros testület eredeti, múlt heti döntését tartja továbbra is érvényesnek, és a felelősségvállalás esetén az oktatási törvény alkotmányellenességére figyelmeztet. Fekete Szabó András szerint az Alkotmánybíróságnak mindig az utolsó döntése az, ami érvényes, nem pedig az, amit Mircea Geoană annak tekint. "Van egy mai döntés, amely kimondja, hogy a kormány folytathatja a felelősségvállalást, amit elkezdett. Ez procedurálisan el van indítva. A bizalmatlansági indítvány felolvasása esetén erről szavaznak, ha pedig nem olvassák fel, akkor az oktatási törvény megy kihirdetésre az államelnökhöz" - sommázott a szenátor. (hírszerk.) Transindex.ro

Felavatták Márton Áron szobrát Budapesten
Felavatták Márton Áron egykori erdélyi katolikus püspök szobrát csütörtökön Budapest XII. kerületében, a nevét viselő téren.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ünnepi köszöntőjében azt mondta, hogy a püspök az emberi jogok melletti, a végsőkig való kiállás és az egyház iránti hűség szimbóluma, a „magyarság őrállója”. Úgy fogalmazott: amikor a két ellentétes jelű, de egygyökerű diktatúra semmibe vette az emberi jogokat, akkor Márton Áron kiállt az üldözöttek mellett; ezt tette 1944-ben, és ezért volt erkölcsi alapja arra, hogy kiálljon az üldözöttek mellett 1945 után. Hozzátette: az egyház- és nemzetüldöző rendszer mára a „történelem szemétdombján” van, míg az az által üldözöttek ott vannak a magyar nemzet „panteonjában”, vagy az egyház boldogjai és szentjei között. Kitért arra, hogy Márton Áron boldoggá avatása folyamatban van.
Semjén kiemelte: Márton Áron életművének tanulsága, hogy a kereszténység és a nemzet nem egymással szemben álló, hanem egymást erősítő valóság. Ha Szent István nem a kereszténységet választja, akkor ugyanúgy eltűnünk a történelemből, mint a hunok, az avarok, a besenyők. Márton Áron ott, a keleti végeken is tudta, hogy akkor van magyar megmaradás, ha hűségesek vagyunk a Szent István-i örökséghez – hangoztatta a miniszterelnök-helyettes.
Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere hangsúlyozta: fontos, hogy a hegyvidéki közterületek olyan személyiségek nevét viseljék, akik kiálltak a kirekesztés és a diktatúrák ellen, önfeláldozásukkal és kitartásukkal pedig például szolgálhatnak mindnyájunk számára. Ilyen volt Apor Vilmos, Kálló esperes, Nagy Jenő, Tartsay Vilmos és Mindszenty József is – mondta a fideszes politikus.
A csíkszentdomokosi születésű Márton Áront (1896–1980) 1938-ban szentelték püspökké, azt megelőzően a kolozsvári Szent Mihály-plébániát is vezette. A II. világháború idején a templom szószékéről állást foglalt a zsidók deportálása ellen. A kommunista rendszer éveiben a romániai magyarság jogaiért és az egyházat elnyomó politika ellen küzdött. Emiatt meghurcolták és börtönbe zárták, 1957 és 1967 között házi őrizetben volt egykori püspöki székhelyén, Gyulafehérváron. 1980. szeptember 29-én sok szenvedés után, életének 84. évében hunyt el. Temetési szertartását Lékai László bíboros, a magyar katolikus egyház akkori feje vezette. A csütörtökön felavatott szobor alkotója Kontur András kerületi szobrászművész, aki 2002-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
MTI
Erdély.ma

Folytatható az alaptörvénybe ütköző felelősségvállalás
Folytatódhat a felelősségvállalási procedúra az oktatási törvény kapcsán, miután az alkotmánybíróság szerdán úgy döntött, hogy alkotmányos jogi konfliktus van a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megtagadta a felelősségvállalás után benyújtott bizalmatlansági indítvány megvitatását, holott ez a folyamat az alaptörvény értelmében nem állítható le. Az alkotmánybíróság ezzel gyakorlatilag ellentmondott két héttel korábbi döntésének, amelyben az alaptörvénybe ütközőnek találta a felelősségvállalást, hiszen a bizalmatlansági indítvány vitája éppen a felelősségvállalás folytatását feltételezi.
Az ügy előzménye, hogy a kormány – vélhetően az RMDSZ nyomására, amely a koalícióban maradás feltételéül szabta, hogy a jogszabályt azzal a cikkellyel együtt fogadják el, amely biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát – a törvény szenátusi megfeneklését követően úgy döntött, kiiktatja a parlamenti vitát, és felelősséget vállal a törvénytervezetért. Ez annyit jelent, hogy a vita ugyan elmarad, de az ellenzéknek jogában áll bizalmatlansági indítványt benyújtani. Ha az indítványt leszavazzák, a jogszabály elfogadottnak tekinthető.
Mircea Geoană, a szenátus szociáldemokrata elnöke ugyanakkor alkotmánybírósághoz fordult, mondván: alkotmányellenes egy olyan törvényért felelősséget vállalni, amely már a parlament előtt van. A taláros testület először neki adott igazat, ám ezt követően Emil Boc kormányfő is az alkotmánybírósághoz fordult, azzal, hogy állapítsák meg: alkotmányos konfliktus áll fenn a kormány és a parlament között, mivel a törvényhozás megakasztotta a felelősségvállalási procedúrát. A taláros testület szerdai állásfoglalásával ezen beadványnak adott helyt, vagyis folytatódhat az ellenzék által már benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája.
Emil Boc miniszterelnök szerdán közölte: folytatódik a felelősségvállalás procedúrája. „A parlamentnek kötelessége kitűzni a bizalmatlansági indítvány vitájának az időpontját, és ha Mircea Geoană továbbra is bojkottálja az eljárást, kérni fogjuk leváltását a szenátus elnöki tisztségéből” – szögezte le a kormányfő.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke az ítéletet kommentálva kijelentette: annak nyomán folytatni kell a felelősségvállalási folyamatot, így hamarosan olyan oktatási törvénye lesz az országnak, amely megreformálja az egész oktatási rendszert. A koalíciónak ugyanakkor át kell mennie a parlamenti vizsgán – mutatott rá Markó, arra utalva, hogy a kormánypárti képviselőknek a bizalmatlansági indítvány ellen kell szavazniuk.
Mircea Geoană ugyanakkor úgy vélte: a felelősségvállalás folytatása nyomán alkotmányellenesnek tekintendő az így elfogadott törvény, a két kamara házbizottságainak pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy feloldják a fennálló jogi ellentmondásokat.
Tudor Chiuariu liberális (PNL) parlamenti képviselő, korábbi igazságügyi miniszter szégyenteljesnek nevezte az alkotmánybíróság döntését, amely homlokegyenest ellentmond a testület korábbi állásfoglalásának. Chiuariu hozzátette, pártja a Velencei Bizottsághoz fordul, és azt is hangsúlyozta, hogy módosítani kell az alaptörvény előírásait az alkotmánybíróság összetételét és a tagok kinevezését illetően.
Mint arról beszámoltunk, egy adott pillanatban két oktatási törvény is létezett: a kormány változata, amelyért felelősséget vállaltak, és amelyben a kisebbségek számára kedvező cikkely is benne van, és az, amely a szenátus előtt van, és amelyből a felsőház oktatási bizottságának ellenzéki tagjai kiiktatták a szóban forgó cikkelyt. Ez utóbbit viszont az alkotmánybíróság szerdai ítélete semmissé teszi.
Borbély László RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter a nap folyamán, még az ítélet kihirdetése előtt megjegyezte: nem hiszi, hogy az alkotmánybíróságnak jogában állna beavatkozni a törvényhozási procedúrába, és eldönteni, mely törvényért vállalhat felelősséget a kormány, és melyikért nem. Leszögezte: az alkotmány értelmében a kormány felelősséget vállalhat bizonyos törvényekért, függetlenül attól, hogy azok a parlament előtt vannak-e vagy sem.
Az alkotmánybíróságot egyébként egy, a 22 című lapnak adott interjúban Eckstein-Kovács Péter, az államfő kisebbségügyi tanácsadója is bírálta. Eckstein úgy vélte: az „ősbűn” az volt, hogy az alkotmánybírákat politikai hűségük alapján nevezték ki, így az a képzet alakult ki, hogy a testület a kormánypártok meghosszabbított karja.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

A magyarság arca Lükő Gábor életművében
Lükő Gábor A magyar művészet évezredei címmel nyílt kiállítás november 23-án, kedden délután Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) székházában. – Lükő Gábornak a kultúrára való holisztikus látásmódját, jellegzetes személyiségét tükrözi ez a kiállítás – mondta a Kemény Gyula és Pozsgai Péter által tervezett és kivitelezett tárlatot méltató Tánczos Vilmos, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára.
Rendszer-idegen embernek írta le a Kossuth-díjas néprajzkutatót, aki idegennek minősült a harmincas évek, „úri”, majd a kommunizmus Magyarországában is. Egyéni életművében a magyarság keleti vonatkozásait, szellemiségének gyökereit kutatta – magyarázta. A nacionalizmus vádja is felmerült munkásságával szemben, noha megtanult románul, és 1932–33-ban hét hónapig kutatott Moldvában, ahol falumonográfiákat is készített a Dimitrie Gusti-féle módszertan szellemében. A magyarság kereszténység előtti arcát kutató életműve lehet, hogy nem divatos, de aktuális – jelentette ki Tánczos Vilmos.
– Nem az a kérdés, hogy tézisei közül melyik szorul revízióra. Lükő Gábor arra hívja fel figyelmünket, hogy csak saját kultúránkat értve tudunk kiteljesedni, és ezt nem gyömöszölhetjük indogermán tipológiákba, avagy hamis zenei skálákba – hangsúlyozta Pozsgai Péter, a budapesti Corvinus egyetem tanára, Lükő hagyatékának gondozója. A Lükő Gábor Alapítvány ezirányú célja értelmében jelentették meg A magyar lélek formái, a Moldvai csángók és a Zenei anyanyelvünk című köteteket, valamint a Lükő kilencvenedik születésnapjára kiadott Tűzcsiholó című tanulmánykötetet – részletezte Pozsgai, aki az elmúlt napokban a BBTE Néprajz és Antropológia tanszékén előadássorozatban ismertette Lükő Gábor munkásságát. Pozsony Ferenc, a tanszék tanára, a KJNT elnöke kiemelte azt a tényt, hogy a fent említett két intézmény az összmagyar tudományosság és kultúra elemeként integrálja Lükő Gábor hagyatékát.
A kiállítás panói régészeti leleteken, használati tárgyakon alkalmazott motívumvilág részleteit jelenítik meg, kiemelve az egyes ábrázolástípusok közötti hasonlóságokat. Az emlékek művészi kifejezésmódja, a tematikák rokoníthatósága izgalmas élményt rejt a laikus számára is. A tárlat a magyarság keleti gyökereihez való kapcsolódásra hívja fel a figyelmet. Jelzi azt, hogy az eredetmítosz, a totemisztikus ősök, a Nap és a Hold stb. szimbolisztikájának összefüggései a honfoglalás-kori magyar, az Ural-vidéki leleteken, tárgyi emlékeken, a magyar népművészet alkotásain egyaránt kimutathatók.
Az est hangulatát, mondanivalóját a Serege együttes által előadott moldvai csángó népzenei válogatás, valamint az „...és rólam feledkezzetek el.” Lükő Gábor a moldvai csángóknál (1932–33) című dokumentumfilm vetítése egészítette ki. A kiállítás január közepéig látogatható. Szabadság (Kolozsvár),

Jogi analfabetizmus?
Lehetséges, hogy a jogi problémákkal kapcsolatos túlzott kíváncsiságom még abból az időszakból ered, amikor a várható titkosrendőrségi retorziókra felkészülve folyton a zsebemben hordtam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának fénymásolt példányát, legyen rögtön a kezem ügyében, ha faggatózásra, házkutatási eljárásokra válaszolni kell. A diktatúra korából őrződött meg egyfajta rendhagyó érzékenységem olyan jogsértések, sőt jogsértési kísérletek iránt, amelyek általában észrevétlenül maradhatnak az ilyesfajta önvédelmi vagy jogászi felkészültség bizonyos szintje híján. Nem kizárt, hogy ez a reflexszerű beidegződés indította el az alábbi gondolatmenetemet, amellyel a magyar Alkotmánybíróság jogkörének szűküléséről szóló hírekre reagálok.
A pontatlanságok elkerülése végett idézek a Heti Világgazdaság (HVG) honlapján megjelent tudósításból, amely szerint az Alkotmánybíróság a költségvetésről, adókról, illetékekről és járulékokról szóló törvényeket „csak akkor vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha azok az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti.” (Szűkül az Alkotmánybíróság hatásköre. 2010. november 16.: http://hvg.hu/itthon/20101116_alkotmanybirosag_hataskore)
Ebben az idézőjelbe tett mondatban, ha kiragadjuk a kontextusból, a szabadságjogok szó szerint megfeleltethetők az egyetemes emberi alapjogoknak. Csakhogy a mondaton kívüli, tágabb, de szoros – költségvetési problémákat tartalmazó – szövegösszefüggésben az egyik, mégpedig személyesen velünk született érték, a méltóság elveszítette eredeti tartalmának egyik igen fontos részét. A szó jelentéséből implicit módon, e mondatban ugyan láthatatlanul, kivonódik a magántulajdonhoz való emberi jog, amit minden demokratikus társadalom alaptörvénye kiemelten fontosnak tart, a polgári közvélekedés szerint pedig szent és sérthetetlen. Minden posztszocialista ország, például Románia alkotmánya is elfogadta a magántulajdonhoz való jogot, és ennek alapján elvileg most is a teljes restitúció vagy kárpótlás van érvényben azokra nézve, akiket az államosításkor minden tulajdonuktól megfosztottak. Nem hiába kapott az ország ilyen értelemben is ultimátumot Strasbourgtól.
Szóval, hogy csak egyetlen példát említsek, a költségvetést és egyéb pénzügyeket alkotó és módosító magyar országgyűlési többség úgy fogadta el a magán nyugdíjpénztárak államosítására tett javaslatot, mintha az ott felhalmozódott 3000 milliárdnyi forint beömlesztése az államkasszába (a visszatérítés konkrét perspektívája nélkül) nem sértené az adott állampolgárok emberi méltóságát. Fiatal dolgozóként, mondjuk, idejekorán elkezdek tagdíjat fizetni a kiválasztott magán nyugdíjpénztárnak, hogy megfelelően gondoskodjam idős kori életszínvonalam minőségének biztosításáról, mert a befizetett összegnek nem kis hozama is lehetséges, sőt halálom esetén családom által örökölhető. Amikor ezt teszem, takarékossági hajlandóságomhoz és sáfárkodási felelősségtudatomhoz mérten, öregkoromban nem leszek teljesen kiszolgáltatva a családi és állami gondoskodás korlátainak, tehát lassacskán megteremtem saját méltó időskori létfenntartásom egy részének anyagi feltételeit.
A sáfárkodás nem ördögtől való, sőt a Biblia szerint pozitív cselekedet. Az összeg fizikai és szellemi munkám anyagi eredményeit fejezi ki, szimbolikusan azt is, hogy hasznára voltam a társadalomnak.
Vajon jogi analfabetizmusra vall ez a fent idézett, nyilvánvaló joghézag? Elképzelhetetlen, hiszen kigondolói jelentős támogatással nyugati egyetemeken tanulhattak jogot és közgazdaságtant. Vagy ez „a magyaroknak” állított fogalmazási csapda a gátlástalan cinizmus jele?
Rabszolga, jobbágy, zsellér – ezek jutnak eszünkbe arról a „méltóságról”, amelyben nem foglaltatik benne a saját tulajdon joga. Vagy Gheorghe Gheorghiu Dej és Rákosi elvtárs rendszere rémlik fel, ha a diktatúrát kezdetétől átélt nemzedék közelmúltjára gondolunk. Enyhén szólva példátlan anakronizmusról van szó. Nyersebben kifejezve: ez bizony bolsevik tempó. Bármi történjék is vele a továbbiakban, feledhetetlenül szégyenletes. Szabadság (Kolozsvár),

Fejedelmi Nap a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban
Nagyvárad – Bethlen Gábor születésének 430 évfordulóját ünnepelték ma a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna református gimnáziumban. Koszorúzás és különféle programok zajlottak a Fejedelmi Napon.
Szabó Zsuzsa iskolaigazgató vezetésével vonultak ki a végzős diákok Bethlen Gábor szobrához, a Petőfi parkba, ahol Kövendi István iskolalelkész szólt néhány szót az egybegyültekhez. Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájából parafrazálva mondta el: a fejedelem nem azt csinálta, amit szeretett volna, hanemazt, amit kellett, s így sikerült felvirágoztassa Erdélyt. Később a jelenlévők koszorút helyeztek el a szobornál.
Utódainak épített
Az ünnepség egy órával később, az iskola dísztermében folytatódott, ahol Jakó Sándor Zsigmond, az Érmelléki Egyházmegye ifjúsági előadója szólt a fejedelem életéről. Elmondta többek között: a fejedelem több mint harmincszor olvasta el elejétől a végéig a bibliát és hadi útjaira mindig szekérnyi könyvet vitt magával. Két fejedelmet is a trónra juttatott, mielőtt ő maga uralkodóvá vált volna, s „megpróbált úgy lavírozni a politikában, hogy Erdélyt, mely valóságos ék volt a Habsburg és a török birodalom között, felvirágoztassa. Nem sikerült újraegyesítenie a Nagy Magyarországot, és tudta, hogy ha az egyik nagybirodalmat nem szűnteti meg, előbb utóbb a kettő felörli Erdélyt – ám ez utóbbi tervében sem járt sikerrel. Három hadjáratot vezetett II.Ferdinand ellen, s mint elhangzott, Gyulafehérváron építette ki a fényűző fejedelmi központot; gimnáziumot hozott létre, melyet akadémiai szintre emelt, külöföldi tanárokat hívott meg, a tehetséges jobbágy gyerekeket segítette. „Nem önmagának, hanem utódainak építette az országot. Uralkodása Erdély aranykora volt” – hangzott el.
Takács Zoltán történelemtanár előadása következett Lorántffy Zsuzsannáról. Mint elhangzott, I. Rákóczi György fejedelem felesége ugyanannyira volt erős jellemű és sziklaszilárd hitű, mint amennyire törékeny és alázatos. Az előadást követően az V-VIII osztályosok moldvai táncokat adtak elő Forgács Zsombor tánctanár vezetésével, majd a középiskola kórusának előadása következett. Kozma Mária énektanár vezényelt, s közreműködött Balogh Hanna XII. osztályos tanuló.
Jelenetek
Az ünnepség előadással folytatódott: a diákok, akiket János Szatmári Ildikó, Deák Szebeni Imola és Lugosi Enikő magyartanárok készítettek fel, Móricz Zsigmond trilógiájának alapján adtak elő jeleneteket a fejedelem életéből. A narrátor többek között Jókainak a fejedelemmel kapcsolatos gondolatait, valamint Móricz Zsigmondnak a Nyugatban megjelent, Bethlen Gáborról szóló írását elevenítette fel. erdon.ro

Emlékezés egy jeles váradi költőre
Nagyvárad – Az idén hatvanöt éves lenne Fábián Imre költő, műfordító, újságíró, a váradi magyar kulturális élet egykori jeles alakja, aki öt éve hunyt el. Rá emlékeztek barátai, pályatársai, rokonai szerda este a váradi Kiss Stúdió színházban.
A Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében szerda este megtartott rendezvényen Farkas Antal költő, lelkipásztor, Fábián Imre barátja emlékezett vissza az öt éve elhunyt költőre. Az eseményen közreműködött: Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos. A művésznő felidézte azt, hogy 2004-ben éppen a Kiss Stúdióban szerepelt Fábián Imre abból az alkalomból, hogy megjelent az ő fordításában Ion Creanga Gyermekkorom emlékei című könyve, majd Farkas Antal vette át a szót. Aköltőként is ismert várad-velencei református lelkipásztor elmondta, hogy Fábián Imre simulékony ember volt ugyan, de kiállt elvei mellett. Fábián Imre személyiségének talán legfontosabb tulajdonsága családcentrikussága volt. „Neki a családja volt a mindene” – fogalmazott Farkas Antal, hozzáfűzve, hogy ebből fakadóan ismerőseinek, pályatársainak egy része harácsoló embernek képzelte őt. Pedig, mint Farkas Antal figyelmeztetett – Fábián Imre egyáltalán nem volt harácsoló ember, és sohasem lett gazdag, de mindent megtett a családjáért, ami sokakat megtéveszthetett.
Fábián Imre alakjának felidézése után Farkas Antal elmesélte a közönségnek azt, hogyan ismerkedett meg a költővel, és több kedves anekdotát is elmomdott a hallgatóságnak. Fábián Imre költészetéről szólva Farkas Antal kijelentette, hogy a halála évében, 2005-ben megjelent Mátkám című ciklus életművének csúcspontja, és a magyar szerelmi líra egyik kiemelkedő darabja is egyben. Farkas Antal felhívta a figyelmet arra, hogy élete vége felé Fábián Imre a hit felé fordult, ami költészetében is megjelenik, ezt igazolják azok a hitvalló versei is, amelyekből felolvasott néhányat a lelkipásztor. Az est végé felé felidézték a költőhalálának okait, körülményeit is. Megszólalt Fábián Sándor, a költő testvére is, aki elárulta, hogy Fábián Imre halálát egy banális anyajegy okozta, amely elrákosodott. Fábián Sándor kiemelte, hogy öccse sohasem hallgatott rá, az orvosra, szinte öngyilkos beletörődéssel viseltetett a betegségével szemben, mintha nem is akart volna küzdeni a halál ellen. Legvégül Fábián Imre újságíró pályatársai, egykori osztálytársa idézték fel alakját. A több mint két órás rendezvény során Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos olvastak fel Fábián Imre költeményeiből.
Pap István, erdon.ro

kérdezett:B. D. T.
VÖRÖS ERDÉLY
Rákattan a román közönség a Magyar Autonóm Tartományra
"Meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a 80-as években, hogy is nem omlott össze" - Stefano Bottoni román nyelvű könyvéről és a kutatás további irányairól. [interjú]
A román történetírásban mindeddig kiaknázatlan területeket nyit meg a Transilvania Roşie, például 1956 eseményeinek romániai hatástörténetével mindeddig nem igazán foglalkoztak a kutatók – méltatta Vasile Puşcas egyetemi professzor Stefano Bottoni történész román nyelvű kötetét a hétfői kolozsvári bemutatón.
Zsúfolásig telt a Gheorghe Bariţiu Történelmi Intézet konferenciaterme, sokan kíváncsiak voltak a Sztálin a székelyeknél című, a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) történetét feldolgozó kötet rövidebb, román nyelvű változatára, amely voltaképpen Bottoni olasz nyelvű doktori disszertációjának kiegészített fordítása. Bottoni politikatörténetből és módszertanból is jelesre vizsgázott, és olyan új kutatási területeket nyitott meg, hogy akár száz kutatónak is elég munka lenne
továbbgördíteni a felvetett témákat – mondta a professzor, kiemelve a fiatal történész „bátorságát”, amellyel kutatási témájához nyúlt. Ugyanakkor hiányolta például, hogy a román nemzetiségű kommunista nomenklatúrával kapcsolatos forrásokat, például emlékiratokat kevésbé használt fel az író, főként a kisebbségi, magyar kommunista pártvezetőkről esik szó a könyvben.
Lucian Nastasă-Kovács, a George Bariţiu intézet kutatója a forrásanyag gazdagságát emelte ki, megjegyezve, hogy bár eltelt 20 év a ’89-es fordulat óta, nem igazán dolgozták fel és publikálták a kommunizmus korszakára vonatkozó párt- és egyéb dokumentumokat. Bottoni munkája igazi interdiszciplináris kutatás, és sikerült, amennyire lehetett, eseményeket és szálakat rekonstruálnia benne a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása és működése kapcsán. Az adatok és sokszor megbízhatatlan források dzsungelében nehéz GPS nélkül tájékozódni – tette hozzá –, ám Bottoninak mégis sikerült, ellenállt a bizonytalan vagy hiányos dokumentumok „provokációinak”, és igényes munkát tett le az asztalra. Egy román történész, hacsak nem ismeri a magyar és német nyelvet, nem tudott volna írni erről a témáról, jegyezte meg.
A román történészek ugyanakkor felhívták a figyelmet a könyv fordításbeli hiányosságaira, terminológiai problémákra is, ám mint elhangzott, nehéz volt a fordító dolga, hiszen a nemzetközi kapcsolatok területének nincs is igazából kidolgozott román szakterminológiája. Horváth István, a román nyelvű könyv társkiadójának, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetnek a vezetője az utóbbi két év kiadványairól beszélt. Az autonómiadiskurzust nem lehet megérteni a MAT történetének ismerete nélkül – hívta föl a figyelmet. Stefano Bottoni 2002-ben kezdte el a kutatást. Egyrészt az érdekelte, hogyan „született” és hogyan „nőtt fel” az a kommunista diktatúra, amelyet Ceauşescu-rezsimként ismerünk, hiszen erről még mindig nagyon keveset lehet tudni; illetve hogy a Magyar Autonóm Tartomány
valódi autonómiát biztosított-e a romániai magyar kisebbségnek, vagy egy formális sztálinista kreáció volt, tartalom nélkül. Arra a következtetésre jutott, hogy ez egy szovjet típusú autonómia volt, amely voltaképpen nem a nemzetiségi jogok bővítését szolgálta, hanem hogy „magyarul is lehessen építeni a szocializmust”. Ez az utópia pedig „sokak előtt elfedte, hogy öntudatlanul is segédkeznek egy rendkívül kemény diktatúra kiépítésében”. 1956-ig még egyes magyar vezetők is elhitték, hogy a MAT „kis magyar világ” lehet, ám a magyar forradalom hatására más irányt vettek a dolgok, a román hatóságok átértelmezték a magyar nemzetiségi kérdést, megtorlások voltak, 1959-60-ra átszervezték és elsorvasztották a MAT-ot is. (Bővebben lásd a Sztálin a székelyeknél című kötetben, amely elérhető az Adatbank.ro-n itt.)
Bottoni vázolta a kutatás további lehetséges irányát is a kolozsvári könyvbemutatón. Egy néhány éven belül tervezett folytatásban azt a kérdést próbálja majd megválaszolni, hogyan kezdődhetett el a 60-as évek második felében a liberalizáció korszaka, és hogyan vált a 80-as évekre keményen elnyomó, represszív rezsimmé? Miért volt ennyire stabil a Ceauşescu-rezsim? Mi történt az átmenetkor, és hogyan reagált Románia az „új korszak” kihívásaira? Az etnikai problémákat minél tágabb társadalmi perspektívában kell majd értelmezni – tette hozzá.
Arra számítottam, sokkal több román nemzetiségű jön el a könyvbemutatóra, mert ugyan zsúfolt volt a terem, de a közönség fele magyar volt.
Stefano Bottoni: – A könyvemet is magyarok vásárolták főleg, román nyelven talán csak egyet dedikáltam. Bukarestben azonban lesznek. Másrészt meg ki ér rá délután 3-kor könyvbemutatóra jönni? De amikor beléptem, és láttam, mennyire tele van a terem, azt mondtam, rendben van. A lényeg az volt, hogy bemutassuk a könyvet a román közönségnek.
Mit gondolsz a Vasile Puşcas által megfogalmazott kritikáról?
– Teljesen igaza van, és ha most kellene megírnom a könyvet, nem így írnám meg. Mikor tavaly szó volt egy új kiadásról, már akkor felmerült ez bennem, hiszen azóta kicsit változott a perspektíva. Nem így közelíteném meg a témát, nem a nemzetiségi szempont lenne az elsőrendű. Többet foglalkoznál a román forrásokkal?
– Nemcsak a román forrásokkal, hanem a románokkal. Meg a németekkel. Nagyobb tere nyílt volna az összehasonlításnak, elhelyezni Erdélyt, Európa-szinten összehasonlítani Jugoszláviával, Szlovákiával – sokkal jobban ki lehetett volna domborítani ezt az összehasonlító perspektívát. Nyilván még több időt, energiát kellett volna rááldozni.
Nem kizárt, hogy lesz még ennek a könyvnek egy kiadása, de nem ezt a könyvet kell még egyszer megírni. Olyant viszont meg lehetne egyszer írni, amely 1945-től 1989-ig dolgozza föl a korszakot. Az lehetne majd a folytatás, néhány hibát korrigálva.
Puşcas kitűnő ember, nagyon jó olvasó, jól látta a gyengeségeket, és jó, hogy szóvá tette. Szóval, én is töprengtem, hogy új könyvet írjak, nagyon belenyúljak a régibe? Végül alig nyúltam bele, csupán néhány új szakirodalommal bővítettem ki.
A könyvbemutatón is beszéltél arról, hogyan lehetne folytatni a kutatást. Korai erről bővebben mesélni, vagy már vannak kialakult terveid?
– Tervek vannak, a megvalósítás odébb van. Akár az EU-projekteknél, a pályázat első részénél vagyunk (nevet). Van az alapötlet: meg kéne érteni, hogyan működhetett ez az ország a nyolcvanas években, hogy nem omlott össze – és ha nem történik ez a '89-es dolog, abszolút nem is omlik össze. Semmi jele nem volt az ellenzékiségnek, ellenzéki mozgalmaknak, civil társadalom nem létezett. Olyan könyvekre támaszkodom, amelyek most jelentek meg, az egyik Stephen Kotkin: Societatea necivilă című munkája. Ez a könyv letarolja a civil társadalmas mítoszokat Kelet-Európában. Társadalom nem létezik – szólt Thatcher híres mondata. Nos, társadalom lehet létezik, ám civil társadalom valóban nem létezik! Legalábbis itt nem létezett.
Most, hogy egy nagy amerikai professzor megmondta a tutit, már el lehet indulni bizonyos irányokba, pontosabban bátrabban lehet kijelenteni olyan dolgokat, amit szerintem már sokan éreztek, hogy ez a nagy civil társadalmas teória kicsit recsegett-ropogott. Valószínűleg ki lehet jelenteni, hogy a román forradalmat nem lehet felfogni a civil társadalom győzelmeként – mert nem a civil társadalom robbantotta ki. Nem a civil társadalom robbantotta fel a kommunizmust, és nem az antikommunisták, akik gyakorlatilag nem voltak. Hanem egy egészen váratlan esemény, amit nem lehet a KGB-vel és Moszaddal és a magyar titkosszolgálattal magyarázni, mert igenis voltak belső mozgatórugói. Meg kell érteni, hogy mi.
Stefano Bottoni: az 1989-es romániai fordulat értelmezései
Ezt a hosszú folyamatot, ezt a hosszú forradalmat, amely 1989. decemberben indult, és júniusig, legalább a bányászjárásig eltartott, ezt az elhúzódó, nagy politikai konfliktust, ennek a logikáját csak úgy lehet megérteni, ha előtte megértjük, mi van mögötte. Milyen volt a Ceauşescu-rendszer, és mi volt a legitimációs forrása? Hogyan lehetséges, hogy ez a rendszer, amely a nyolcvanas években gazdasági-társadalmi viszonylatban egyre rosszabb, egyre borzasztóbb, mégis fennmarad? És nincsenek reformok, számottevő belső erjedések stb. Ez az igazán nagy probléma. Ha valami nem történik egészen véletlenül Temesváron, gyakorlatilag az ország többi része mozdulatlan marad. És az ország nagy része otthon marad, amikor a megmozdulások vannak, ez az a forradalom, amit mindenki a tévében néz, de amire kevesen mennek ki. Ez arról árulkodik, hogy valószínűleg sokkal többen meg voltak elégedve valamilyen szinten ezzel a rendszerrel, mint ahogy gondoltuk volna. S ez problémákat vet fel, mert hogy lehet élni egy ilyen rendszerben? Mik a túlélés stratégiái, hogyan élik túl az emberek ezt a rendszert?
Ebből a szempontból mondtam, hogy nem jó kizárólag a kisebbségi perspektíva, mert nyilvánvaló: kisebbségi perspektívából ez a rendszer borzalmas volt. Magyarnak lenni a nyolcvanas években valami katasztrófa volt. Ez egyértelmű. De románnak lenni milyen volt? Moldvában, Olténiában, valahol Arad megyében? Lehet, nekik sokkal jobb volt, és sokan észre sem vették, hogy milyen burokban élnek.
Ebből az is következik, hogy az értelmiségi, illetve a kisebbségi perspektíva nagyon torzít. Nyilván kialakul az a jellemző frusztráció, hogy gyakorlatilag van egy borzasztóan elmaradt társadalom, ahol nincs mit kezdeni. A hülye nép mítosza. Hogy mi márpedig szeretnénk valamit kezdeni a "poporral", de az buta. Hagyja magát irányítani, nem határoz, nem dönt, nem tiltakozik.
De azt kéne kideríteni, hogyan élte meg ezt az egészet a "popor", a nép, az egyszerű emberek, régi terminológiával élve a munkások és a parasztok. Ezen dolgozom, de itt nemcsak források kellenek, hanem először a megközelítést kell megtalálni. Mert az, amit eddig olvastam a Ceauşescu-rendszerről, nem volt teljesen meggyőző. Vannak már jó elemzések, de Ceauşescu és az a 20-25 év még mindig olyan megfoghatatlan. És 20 év után még mindig téma, sokkal mélyebb nyomokat hagyott, mint gondolták volna 10-15 éve, mikor azt hitték, hogy a fiatalok egy egészen más világban nőnek fel.
Lehet, hogy a fiatalok nem tudják, mi volt akkor. De érzik. Az, ami volt, nagyrészt ma is meghatározza az életterüket. Ezt kellene valahogy megfogni.
A Transilvania Roşieben szerinted melyik az a téma, ami leginkább újszerű lesz a román értelmiség számára?
– A Magyar Autonóm Tartományra rácuppantak, az nyilván érdekes téma, mert ők is hallottak erről elég sokat, de csak legendaszerűen vagy említés szintjén. Most kapnak egy kemény, dokumentumokon alapuló, 40 oldalas narratívát arról, hogy ez milyen volt. Illetve arra is fel lehetne figyelni, hogy az erdélyi kommunista építkezést mennyire meghatározzák a magyarok és egyáltalán a kisebbségiek a negyvenes-ötvenes években. Rendben van, hogy nemcsak a zsidók meg a magyarok hozzák be a kommunizmust, de igenis benne vannak, tehát ez az egész sztálinista kurzus igenis egy kisebbségi építkezés is. Akár arra is lehetne hivatkozni, hogy én ezzel visszaigazolok bizonyos állásponthoz, de úgy látom, Puşcas sem ilyen irányba vitte el a kritikát.
Ami viszont jó lenne, ha bekerülne a köztudatba, az 1956. Két ’56-os fejezet is van, a könyv felépítésében elég hangsúlyos ’56 szerepe és az 1956 utáni megtorlások. Jó lenne, ha ezen a vonalon el lehetne indítani a fiatal kutatókat. Rengeteg jó doktori témát lehetne adni ennek a könyvnek valamelyik szeletéből, mert amibe én belemarkoltam, az egy elsietett dolog.
Én siettem, rengeteg mindenbe fogtam bele, és nagyon sok helyen csak utaltam a problémákra. Viszont ezek olyan problémák, amelyek egy normális országban 10 doktori disszertációt indítanának el. Ideje annak, hogy megszülessenek végre az igazi mélyfúrások.
Hiába mondják, hogy amit én csináltam, az mélyfúrás: nem igaz. Egy-két fejezet eléggé mélyfúrás, de a többi nagyon felszínes. A probléma az, hogy mihez képest volt felszínes... Most eljött az ideje annak, hogy még mélyebbre ássanak. Transindex

A kisebbségek kultúrája van a legnagyobb veszélyben
A kulturális sokszínűség megőrzése minden európai polgár érdeke – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön egy konferencián a parlamentben. A kulturális sokszínűség megerősítése nem „üres frázis”, hanem a hétköznapi életet, Európa és a világ történelmét meghatározó tényező – hangsúlyozta Szőcs Géza.
Az Európa örökölt kulturális sokszínűségének megőrzéséről szóló rendezvényen Kövér kiemelte: leginkább a kisebbségek kultúráját fenyegeti az eltűnés, az elszigetelődés veszélye. Ennek nem kedvez, hogy az uniós tagállamokban is előfordul, hogy korlátozzák a kisebbségek anyanyelvhasználatát, nem biztosítják a kisebbségi kultúra elsajátításának lehetőségét „az óvodától az egyetemig”.
A kulturális sokszínűség megőrzése minden európai polgár érdeke, és a tagállamok kormányainak is érdekében kell állnia – vélekedett. Kövér szerint erősíteni kell a kulturális cserekapcsolatokat, különösen a fiatalok körében. Igen fontos lenne például, hogy a többségi népcsoporthoz tartozó diákok is elsajátíthassák a kisebbségi nyelveket, megismerhessék a kisebbségi kultúrákat az iskolákban – tette hozzá. A kultúrát minden nemzedék „újra létrehozza”: amit megörökölt a korábbi generációktól, azt fel kell fedeznie magának, és tovább kell adnia az utána következőknek – fogalmazott.
Nyitott, befogadó közösségekre van szükség
A kulturális sokszínűség semmiképpen sem hátrány, sokkal inkább előny Európa számára, biztos alap, amelyre építhet – mondta az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, többnyelvűségért, sportért, médiáért és ifjúságért felelős biztosa a konferencián. Androulla Vassiliou hangsúlyozta: a kreativitás és innováció vezérelte Európában mindemellett a nyitott, befogadó közösségek megteremtése a legfontosabb cél, az alapító szerződés szerint is támogatni kell a közös kulturális örökséget.
A romakérdésre kitérve a biztos úgy vélekedett, hogy a tagállamoknak együtt kell cselekedniük, egységesen kell fellépniük a kérdésben, párbeszédet kell kezdeményezni és le kell küzdeni a sztereotípiákat.
Szőcs: A tolerancia aktív magatartás
A kulturális sokszínűség megerősítése mellett érvelt a kultúráért felelős államtitkár. Egy adott kultúra kizárólagossá tétele nem oldja fel az ellentéteket, hanem felerősíti azokat, ezért az egyetlen megoldás a kulturális pluralizmus, a különböző kultúrák egymás mellett élése – mondta Szőcs Géza. Az államtitkár úgy fogalmazott: a tolerancia semmiképpen nem passzív, hanem aktív magatartás, a másik fél megismerése, amelynek révén az én sosem „végleges és lezárt”. A kulturális sokszínűség megerősítése nem „üres frázis”, hanem a hétköznapi életet, Európa és a világ történelmét meghatározó tényező – vélekedett Szőcs.
„Rajtunk múlik, hogy a kultúra a kölcsönös megértés eszközévé válik-e”
Az Európai Unió sokféle definíciója közül az a leghelyesebb, ha értékközösségnek nevezik; a szerződésekben rendre megjelenik a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása – mondta Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár. Az Európa örökölt kulturális sokszínűségének megőrzéséről szóló rendezvényen az államtitkár kiemelte: az unió folyamatosan változik, az alapszerződésekben leírt „magasztos célok” megvalósításáért még sokat kell tenni.
A spanyol-belga-magyar uniós elnökségi trió egyik fontos célja, hogy tartalommal töltse meg a kulturális sokszínűséget, amelyet sajátos európai erőforrásnak tekint – fogalmazott. Hangsúlyozta: „rajtunk múlik”, hogy a kultúra a szembenállás és elzárkózás vagy a kölcsönös megértés és tisztelet eszközévé válik-e.
Ha uniós forrásból fel lehet újítani egy templomot, akkor ebből a keretből meg lehetne menteni azt a nyelvet is, amelyen odabenn imádkoznak – mondta Győri. A nemzetközi konferencia délután négy tematikus szekcióban folytatódik. MNO.hu

Politika, oktatás, nevelés és erőszak
A nők elleni erőszak felszámolásáról, a gyermeknevelési segélyről, a tanügyi törvény fejleményeiről, valamint a Mikulás-napi nótaestről tartott sajtótájékoztatót tegnap Pető Csilla parlamenti képviselő és Szabó József, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Tegnap volt a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja, ennek apropóján beszélt Pető Csilla erről a sajnálatos jelenségről. Mint elmondta, segítséget kell nyújtani az áldozatoknak, hogy merjenek a rendőrséghez és a bírósághoz fordulni. Évente háromból két nő esik valamilyen verbális, lelki, szexuális vagy más típusú erőszak, illetve diszkrimináció áldozatául. Romániában az utóbbi hat évben majd’ hatvanezer esetet regisztráltak, melyeknek nyolc százaléka halálos kimenetelű volt. November 9-én a képviselőházban javaslatot nyújtottak be a 2003/271-es számú törvény módosításának a céljából, amely megkönnyítené a rendőrség közbelépését számos incidenskor, mivel a legtöbb esetben az erőszak családon belül történik. Az erőszak elleni törvény nemsokára megvitatásra kerül, és remélhetőleg el is lesz fogadva. Mint elmondta, megoldásokat kell keresni ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére, jó kapcsolatokat kell ápolni a civil szervezetekkel. „Sokan nem tudják, hogy léteznek bántalmazott személyek számára biztosított menhelyek”.
Szabó József azt emelte ki, hogy bár Váradon még nem üzemel hivatalosan ilyen intézmény, de folyamatban van a létrehozása. „A nevelés hiánya, valamint a szegénység a két legmeghatározóbb oka ezeknek a súlyos társadalmi problémáknak” – fejtette ki Pető Csilla. Majd Ioan Botiş munkaügyi miniszter elképzeléseiről beszélt, miszerint az eddigi 24 hónap helyett csak 12 hónapig járna gyermeknevelési segély, akik pedig két évnél hamarabb állnának ismét munkába, azok 400 lej segélyre lennének jogosultak. „Csak felröppent a felvetés, és máris nagy nemtetszést váltott ki. Nagyon sok anya, de sok apa is telefonált ez ügyben” – emelte ki a parlamenti képviselő. Ez a kérdés a fiatalok jelentős részét is foglalkoztatja, azért pedig továbbra is harcolni kell, hogy minél többen gyereket merjenek vállalni, nevelni. Azt is megerősítette, hogy az RMDSZ semmilyen további megszorításba nem fog belemenni, erről a hétfői képviselőházi frakcióülésen is volt egyeztetés. „Ha arra kerül sor, semmi esetre sem fogom megszavazni a javaslatot” – hangoztatta a politikus.
Ezek után a tanügyi törvénnyel kapcsolatos legfrissebb hírekről számolt be. Szerdán az alkotmánybíróság zöld utat adott a törvény kormányzati felelősségvállalással történő elfogadásának, noha az még mindig a szenátusi szakbizottság előtt fekszik. Jogi konfliktus jött létre a parlament és a kormány között azután, hogy a parlament napirendre tűzte a kormány felelősségvállalással beterjesztett oktatási törvénytervezetét, és az ellenzék benyújtotta a bizalmatlansági indítványt. Pető Csilla kiemelte, hogy ez még mindig pozitív dolog, hiszen az eredeti tervezet – amit a kormány dolgozott ki RMDSZ-es közreműködéssel – tovább megy, ami a kisebbségi oktatás számára előnyös. Következhet a bizalmatlansági indítvány felolvasása, vitája és plénumbeli szavazása. Amennyiben az indítvány megbukik – aminek nagyobb az esélye, mint az elfogadásának, mondta el lapunknak a képviselő –, akkor az új törvény kihirdethető.
Ezek után ismét Szabó József vette át a szót, aki két akcióra is felhívta a figyelmet. Az egyik ilyen akció a kettős állampolgárságról tájékoztató füzeteknek a terjesztése, amely valamennyi lényeges információt tartalmaz a magyar honosítás körülményeiről. Szabó elmondta, hogy körülbelül húszezer példányt osztottak szét a tájékoztató füzetekből majd’ ötven magyarlakta településen. „Óriási volt az érdeklődés a tájékoztatók iránt” – fejtette ki. Ez azért is fontos, hangoztatta, mert számos, főleg magyarországi szakember egymásnak ellentmondó módon értelmezi és ítéli meg a kettős állampolgárság ügyét, ezért sokan nincsenek tisztába a helyzettel. „Nem az a legfontosabb, hogy a törvény hogyan néz ki, hanem az, hogy miképp alkalmazzák azt” – hívta fel a figyelmet a kusza helyzetre. Ezek után arra is kitért, hogy bármennyire is kellemetlen a dolog, a magyar állampolgárságot igénylőknek okiratokkal kell majd bizonyítaniuk a magyar származásukat, s ezek a papírok adott esetben pénzbe kerülhetnek. Végül a februári pártkongresszust megelőző körzeti küldöttjelölő gyűlésekről is beszélt, amelyek december 21-ig zajlanak. Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

A legkülső magyarok szétszórt igazsága
Romok, romok, mindenütt romok… „Lépni sem lehet anélkül, hogy ne rúgna az ember megpörkölődött kötésű könyvekbe, ne gázolna térdig a törmelékben, miközben torkát kaparja a koromszag.” Margittai Gábor szerint egy százhatvan évvel ezelőtti tudósítás így számolhatott volna be arról, ami 1849. január 8-án és az azt követő napokban történt, amikor az Avram Iancu és Axente Sever vezette fölhergelt móc felkelők elözönlötték az erdélyi kultúra egyik legfontosabb központját, Nagyenyedet, és lemészárolták a védtelen magyar polgárságot.
Trianoni menyecske egyik legmegrázóbb fejezete a népirtást idézi föl. De nemcsak a százhatvan évvel ezelőtt történtek miatt megrázó olvasmány, hanem azért is, ami azóta történt Dél-Erdélyben és egyebütt, mindenhol, ahol magyarok élnek (éltek) a Kárpát-medencében. Főként pedig talán azért, ami nem történt meg a legutóbbi években sem. A szerző a kétezres évek elején a pusztuló magyar templomok és az eltűnő kisebbség nyomait kutatva járt már a városban, s hét év után visszatérve azt tapasztalhatta, az állapotok azóta sem javultak.
A pusztulás okait kutatva járja egy évtizede Margittai Gábor, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának társszerkesztője a Kárpát-medence tájait, írja riportjait, interjúit, elemzéseit, elszomorító, ám tanulságos utazásra csábítva olvasóit nyugat és kelet, dél és észak határain át az Őrvidék és Bácska, a Felvidék és a Gyimesek között. Utazásairól szóló, a Magyar Nemzetben korábban megjelent írásait néhány évvel ezelőtt Külső magyarok – Utazás a végeken címmel gyűjtötte kötetbe, a korábbi könyv címe mostanra sorozatcímmé vált, a Trianoni menyecske – Szórványlétünk a Kárpát-medencében című új kötet nemcsak folytatásnak tekinthető, de további írásokat, köteteket ígér. Ezért fölösleges méricskélni, mi szorul háttérbe a mostaniban. A szerző visszalép Trianon előttre is, amikor a Miért nem válhat múlttá, ami történelem? című bevezetőben Németh László 1935-ben írt sorait idézi: „Erdélyt pedig nem adjuk, imádkozzák iskolás gyerekek minden reggel és délben a Magyar hiszekegy után. A valóságban mást sem tettünk Erdéllyel egy század óta, csak adtuk, és ma jobban adjuk, mint valaha.” A magyar politikai elit végzetes tévedéseire utal itt Németh László, aminek végzetes bizonyítéka az első világháborúba belépés volt – a trianoni diktátum mellett a sok-sok ezer névtelen baka sírja is erre emlékeztet, amelyeket Margittai az Isonzó (Soca) feletti hegyekben fölkeresett. De a Trianoni menyecskében az is olvasható, hogy e sírokat ma is nagyon kevés magyar keresi meg, ha az olaszok, szlovének nem gondoznák őket, talán már nyomtalanul eltűntek volna. Margittai Gábor keresi azokat is, akiknek szórványban élve is fontos a megmaradás, elmegy Torockóra, ahol még a románok is magyarul beszélnek, megszólaltatja az erős hitű Zichy Katalint, a felejthetetlen muzsikusokat: a gyimesi Zerkula Jánost és Fikó Reginát, a ruszti Ödenburgert, Wenczel Róbertet, aki osztrák létére megtanult magyarul, de valahogy úgy van, mint az Istenét kérlelő Lót: kevés igazat talál. A könyv ezért sokkal több, mint a romlás fölmutatása: figyelmeztetés a jelen magyar társadalma, politikai, kulturális elitje számára. Hogy a szerző által kedvelt terminológiát használjam: belsőből előbb külső, majd legkülső magyarok lennénk, mielőtt végleg elfogyunk?
P. Szabó Ernő
Megjelent a Magyar Nemzet november 18-i számában
Margittai Gábor: Trianoni menyecske – szórványlétünk a Kárpát-medencében. Scolar Kiadó, Budapest, 2010. Krónika (Kolozsvár)

Băsescu: nem az oktatás nyelve a lényeg
A kormánynak minden joga megvan arra, hogy az oktatási törvény azon verzióját fogadtassa el, amely valós reformot hoz, a tervezet lényege pedig nem az, hogy a kisebbségek milyen nyelven tanulnak – jelentette ki Traian Băsescu államfő csütörtökön annak kapcsán, hogy szerdán az alkotmánybíróság azáltal, hogy a már benyújtott bizalmatlansági indítvány megvitatását szorgalmazta, elismerte a kormány jogát arra, hogy felelősségvállalással fogadtassa el a tanügyi törvényt.
Az államfő közölte, a jogszabály mindkét verzióját látta – azt, amelyikből a szenátus oktatási bizottságának tagjai kiiktatták azt a cikkelyt, amely lehetővé tenné a kisebbségi diákok számára, hogy anyanyelvükön tanulják Románia történelmét és földrajzát –, és a kormány eredeti változatát is, és úgy véli, a kormánynak azon változatot kell támogatnia, amely valós reformot hoz. Markó Béla RMDSZ-elnök leszögezte: ha a törvény most is elbukik, „bajok lesznek a koalícióval”. Krónika (Kolozsvár)

Irodalom, néptánc és harcművészet ötvözete
„Ferences papnak készültem, majd nemzetközi hírű néptáncosnak, aztán hétszeres karate-világbajnoknak, végül bölcsészeti egyetemi professzornak és kutyatulajdonosnak. Érdekes módon meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek” - beszélgetés Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval. (1974. október 13-án született Székelyudvarhelyen, vagy ahogy ő nevezi: a küküllőmenti Athénban. Az író, bölcsész, harcművész, egykori teológiai hallgató és néptáncos 2007-ben két kötettel vált az erdélyi magyar irodalom közéleti szereplőjévé. Üres és Teli című harcesszékötetét maga Sibuja Takasi, a Japán Karateszövetség elnöke mutatta be, Felnyomták szentnek című könyve pedig az Erdélyi Híradó Kiadó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában jelent meg, és elnyerte az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Avantgarderobe-díját.)
Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem katolikus hittantanárképzőjén végezte, néptáncos, a rendszerváltás előtt a Megéneklünk, Románia fesztiválon a legényes kategóriában országos első volt, ugyanakkor több mint húsz éve karatézik. Mindezek mellett miként lett író?
– Az írás tehetség és mesterség kérdése. Utóbbi tanulható, előbbi nem. Sokan nem tudják elfogadni ezt. Az isteni szikra, amitől meggyúl a művészet lángja, adomány, amit még a huszonegyedik században sem lehet megvásárolni, mert teljesen spontán módon tör elő. Katedra mögül eldönteni, hogy mi számít művészetnek, olyan, mintha prostituáltat vinnék hittanórára, hogy szemléltessem a halálos bűnt… Az író lehet egyesek szemében rossz, mások szemében jó, egy a fontos: legyen más. Ezt kizárólag úgy éri el, ha önmagára talál… Egyszerre három tevékenységi területen igyekszem minőségi módon helytállni: első az irodalom, második a harcművészet, harmadik a néptánc. Hét éven keresztül voltam néptáncos, egy ideig ezzel párhuzamosan karatéztam, majd abbamaradt a hivatásos néptánc- és következett huszonnégy év karate. A mai napig rendszeresen edzek, és a Székelyudvarhely közeli Székelyszentkirályon működik egy néptánc- és karatecsapatom is. Hiúzkölyköknek neveztem el őket, 10-12 éves gyerekek, egy éve dolgozom velük. Az irodalom utólag jött be, és érdekes módon első helyre került. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek. Későn érő típus vagyok. Az írás látszólag ellentmondó területeket egyesített. Orbán János Dénes költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke elolvasta a prózáimat, és azt mondta: ki kell adni őket kötetben. 2007-ben meg is jelent az első könyvem Felnyomták szentnek címmel. Írói indulásom tehát OJD-nek köszönhetem.
– Tehát először volt a néptánc, aztán a teológia, amihez még hozzáadódott a karate és végül az írás, ami a legkésőbb köszöntött be az életébe. Korábbi tevékenységei mennyire befolyásolják az írásban?
– Az írás számomra nem grafománia: akkor írok, amikor van mit mondanom. Ha két oldal után leteszi a könyvet az olvasó, a szerző megbukik. A sok, egymásnak látszólag ellentmondó út, amelyeken jártam, az írásban egyesül és válik egésszé. Hogy átütő jellegű-e a prózám, az száz év múlva kiderül.
– Miért kellene erre száz évet várni?
– Úgy gondolom, hogy az író nem popsztár, nem a gyors sikerekért dolgozik, hanem a jövőnek…
– Honnan jön az ihlet?
– Számomra az erdő jelenti a fő ihletforrást. Tíz évet éltem nagyvárosokban, ahol mindenki panaszkodott, de senki nem akart változtatni az életén. Jelenleg kisvárosi vagyok, lovagolok, horgászok, medvelesre járok. Egyesek szerint egzotikus vagyok, mások szerint provinciális, amolyan székely tehenészfiú. De New Yorkban a pesti polgár is vidékinek számít. Lényeg, hogy a saját utamat járhatom.
– Milyen mértékben befolyásolja az írásait a vallás?
– Számomra Isten az emberiség családjának Istene, nem pedig egyetlen vallás alapítója vagy mozgatórugója. Ezért örülök, hogy nem lettem pap. A választott életútnál fontosabb, hogy miként mész végig azon. Az író nem tartozhat sehova, csak a réteket sebesen fésülő szélhez.
– A Felnyomták szentnek című könyvének meglehetősen pikáns a nyelvezete. Új műfajt teremtett meg benne, a pornóprédikációt. Ezt hogy fogadta az olvasóközönség?
– Megoszlottak a vélemények, így a kötet elérte célját: lerántani a szentet a profánba, és fordítva: „felnyomni” szentnek a profánt. Mindenki azt vehette ki a könyvből önmaga számára, ami neki tetszett. Az olvasó dönthetett menny és pokol között, láthatta az érem mindkét oldalát. Mert írni csak őszintén érdemes. A pornóprédikációkat nem egyházellenes támadásnak, hanem viccnek szántam csupán, céljuk az olvasó pihentető tanítása, az egészséges kritikai érzék ébren tartása. Mindennél azonban nagyobb hangsúlyt fektetek a novelláimra, amelyek a Felnyomták szentnek című kötetem első részét képezik, és egy nagyobb terjedelmű epikai alkotás előzményei. A kortárs művészetben azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek többsége már nem olvas, csak számol. Ezért az író egyre inkább arra kényszerül, hogy felvegye a versenyt a showmanekkel és más bohócokkal. Hogy ez jó vagy sem, nem az én tisztem eldönteni. Nők és a szerelem nélkül pedig meddő a literatúra, akár a szőkefalvi javasasszony.
– A családjában nemcsak ön, hanem a fivérei is „művészlelkek”, ha fogalmazhatok így, nemrég Kolozsváron volt is egy közös fellépésük, amikor először láthatta önöket együtt a közönség. Milyen volt közösen dolgozni?
– Orbán János Dénes ötlete volt, hogy a három Murányi testvér együtt lépjen fel. János, a legkisebbik öcsém dobos, lemezlovas és rádiós műsorvezető Kolozsváron. Tóni énekes, dalszerző, akiben én az utolsó, még életben lévő bárdot látom. Mindkét öcsém munkásságát nagyon tisztelem, és meg vagyok győződve: új színfoltot jelentenek a magyar kultúrában, ezért érdemes odafigyelni rájuk. Hárman vagyunk tehát, mint a mesében. A fele királyságot és a lányt a legkisebb viszi el, bár ebbe Tónival még nem nyugodtunk bele.
– Mindemellett férj és családapa is. Hogyan viszonyul a családja ehhez a meglehetősen színes érdeklődési körhöz. Előfordult már, hogy elhanyagolva érezték magukat?
– Köztudott, hogy az alkotó ember magánemberként enyhén szólva nem könnyű eset, így már huszonévesen megszereztem válásban az első dant (a dan a harcművészetben való jártasság emelkedő szintjét fejezi ki – szerk. megj.). Másodszor az ég különösen türelmes feleséget adott, nem szeretnék visszaélni vele. A művészi létre nem kell rájátszani. Ha száz évvel előre igyekszel dolgozni, akkor nem ragaszkodsz betegesen írói státusodhoz, hanem alkalmazkodni próbálsz a környezetedhez. Nem vagyok médiabefutó. Nekem a halálom után kell befutni.
– Folyamatosan szervez irodalmi esteket Székelyudvarhelyen különböző kortárs meghívottakkal. Ki a célközönség, a fiatalok mennyire vesznek részt ezeken?
– Legutóbb Márton László sokkötetes és sokdíjas magyarországi íróval ellátogattunk a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba, ahol a diákok nagy érdeklődéssel fogadtak. Sikerült kapcsolatot teremteni velük, így az irodalmi estünke is eljöttek. Az író legyen átütő és jó értelemben véve érdekes. Akkor nem kell siránkoznia, hogy nincs közönsége. Inkább bemutatok havonta egy átütő szerzőt, mintsem minden héten öt unalmasat. Úgy gondolom, a könyvek és a lemezek mellett maga a mű bemutatása is alkotás. Ezért külön arculatot tervezek minden irodalmi rendezvénynek, saját címet adok neki, olyat, amely új és figyelemfelkeltő. Plakátokat, értesítőket küldök a sajtónak. Azt látom, hogy az Előretolt Helyőrség poétacsapatával kilépett az erdélyi magyar irodalom az önsirató, múltba tekintő „státusából”, sőt búvópatakként újra felszínre tört, hogy frissességet hozzon az összmagyar irodalomba. Lehet, hogy nem vesznek olyan sokan részt egy könyvbemutatón, mint teszem azt George Clooney legújabb mozifilmjének premierjén, ennek ellenére nem csüggedünk. Mert ahogy egy idős gimnáziumi tanárom mondta: kétféle embertípus létezik, a mégse ember és az úgyis ember. Nem panaszkodni kell tehát, hanem előrenézni, hiszen a kultúra ott üti fel a fejét, ahol van rá igény, van rá közönség. Ha nem boldogulsz a helyzettel, változtass! – tanítja a harcművészet. Ha nincs közönség, nevelni kell.
– A közeljövőben mire számíthat öntől az udvarhelyi közönség?
– Most egy kicsit ellentmondok magamnak, hiszen olyan hónap elé nézünk, amikor nem egy, hanem két irodalmi estet is fogunk tartani karácsony és szilveszter között. Pontos dátumok még nincsenek, de ha figyelik az újságokat, időben értesülhetnek ezekről. Az első Muszka Sándor költő székelyudvarhelyi fellépése, a második pedig Nagy Koppány Zsolt Budapesten élő író könyvbemutatója lesz. Mindkét szerzőért felelősséget vállalok: átütőek…
– Ha újjászülethetne, melyik országban élne a legszívesebben?
– A kínai Shaolin-kolostorban lennék szerzetes, de – ahogy ezt már a ferenceseknél tapasztaltam – nő nélkül ott sem bírnám két hétnél tovább. Ezért újjászületésem esetén is kisebbségi sorsot választanék, éspedig a mohikánok földjén.
– Mit üzenne közönségének, a Krónika olvasóinak?
– Olvassanak kortárs műveket. Gondoljanak arra, mennyien szeretnének leülni Maupassant-nal vagy Adyval egy kocsmaasztalhoz. A jelenkori szerzőkkel ezt még megtehetik…
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)

Demokrácia Központok segítenek a magyar állampolgárságot igénylőknek
December közepére a jelentősebb magyarlakta megyeszékhelyeken megnyitják kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) úgynevezett Demokrácia Központjai. Az EMNT illetékes vezetői tegnap Nagyváradon tájékoztatták a sajtót az új feladatot is felvállaló hálózatról.
A magyar közigazgatási és külügyminisztérium meg az EMNT képviselői szerdán írták alá Budapesten a megállapodást a kedvezményes honosítási eljárásban való közreműködésről – jelentette be Toró T. Tibor, az EMNT országos ügyvezető elnöke. Gergely Balázs, a Demokrácia Központok országos hálózatának koordinátora elmondta, hogy az alakuló intézmény célja az adatgyűjtés a romániai magyar közösség közéletéről, politikai és kulturális életéről, az adatok feldolgozása és az információk nyilvánosságra hozatala. Az EMNT-ben már működő monitoring rendszert fejlesztik tovább, figyelemmel követik például az anyanyelvi jogok érvényesülését, érvényesítését, az önkormányzati döntéshozatali folyamatokat (utóbbiakat például tanácsülések látogatásával).
Amint Zatykó Gyula, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja, a Demokrácia Központok partiumi térségi koordinátora magyarázta, fel akarják mérni a nemzet állapotát. „A cél az autonómia, de eléréséhez tudnunk kell, honnan indulunk” – mondta. Magyarországon jövőre szeretnék összeállítani a nemzeti katasztert, ebben is segíthetnek, és igyekeznek a 2011-ben esedékes népszámlálásra megerősíteni az „ingadozók” identitástudatát – tette hozzá.
Összesen 20-22 Demokrácia Központ létesül idővel, de már december közepére működni fog tíz-tizenkettő a legfontosabb magyarlakta megyeszékhelyeken, így Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Zilahon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán, Aradon, Brassóban. A magyar állampolgárságért folyamodókat azzal fogják segíteni, hogy itt ellenőrzik majd az igénylő dosszié tartalmát, lehetőség szerint hivatalos fordítókat ajánlanak, és időpontot egyeztetnek a határ menti magyar önkormányzatok anyakönyvi hivatalaival a leadás végett. Ennek különösen a partiumi megyékben van nagy jelentősége, mert a Magyar Köztársaság romániai konzuli hivatalai már nem győzik a rohamot, már most csak májusra-júniusra tudják beütemezni a kérvényezők fogadását. A Demokrácia Központokat felkeresők biztosak lehetnek benne, hogy nem kell majd kétszer járniuk a magyar hatóságokhoz. Az itt dolgozó egész-, fél- vagy negyedállású munkatársakat ugyanis a magyar fél készíti fel, ugyanazt a képzést kapják majd, mint a konzulátusokon ezzel foglalkozó tisztviselők.
A hálózatot egyelőre az EMNT finanszírozza – mondta el érdeklődésünkre Toró T. Tibor –, de keresnek hazai, magyarországi és európai uniós pályázati lehetőségeket, várják a szponzorokat is. Az irodák felszerelésének, eszközeinek egy része már megvan, s remélik, a készülő magyarországi 2011-es költségvetésben találnak nekik forrást valamilyen minisztériumi alapból. Toró helyesnek tartja, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete is magáénak tekinti az ügyet, és kiveszi a részét az állampolgárság megszerzésére vonatkozó tájékoztatásból, hiszen ez nem pártpolitikai kérdés.
Az egyszerűsített honosítási eljárásban való közreműködésükért a romániai magyaroknak nem kell fizetniük – ezt előírja a budapesti tárcákkal kötött megállapodás is –, csak a fordítások kerülnek majd pénzbe, amiről számlát kapnak, illetve az utazási költséget kell állniuk, ugyanis az igénylést személyesen kell majd leadni egy magyar állami hatóságnál. A központok országos koordináló irodája Kolozsváron nyit december 4-én.
Máté Zsófia
EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS
Amely létrejött egyrészről a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, Külügyminisztériuma valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között az alábbi feltételekkel:
1. Az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek hatékony és zökkenőmentes benyújtásának elősegítése, valamint az eljárás ügyfélbarát lefolytatásának előmozdítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztató Irodái (a továbbiakban: Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata) a következők szerint nyújtanak támogatást:
1.1. tájékoztatás adása az egyszerűsített honosítási eljárás lényegéről, az ügyintézés általános menetéről, a kérelmek benyújtásának magyarországi és külképviseleti lehetőségéről;
1.2. tájékoztatás adása a kérelmek tartalmi és formai elemeiről, valamint a csatolandó mellékletek köréről;
1.3. tájékoztatás nyújtása azon hatóságok elérhetőségéről és ügyfélfogadási rendjéről, amelyeknél a kérelem benyújtható;
1.4. közreműködés a kérelem külképviseleti személyes benyújtása időpontjának rögzítésében, amely a külképviselettel szoros együttműködésben történik;
1.5. segítségnyújtás a kérelmek tartalmi összeállítása, a szükséges okiratok magyarországi, illetve fogadó országban történő beszerezhetőségének eljárásrendje és költségei tekintetében;
1.6. a szükséges okiratok beszerzésében való közreműködés;
1.7. tájékoztatás adása a hivatalos fordítókról, valamint közreműködés az okiratok hivatalos fordításának beszerzésében;
1.8. segítségnyújtás a kérelmek kitöltésében, az előírt mellékletek tartalmi összeállításában, a kérelem benyújtásának formai előkészítésében;
1.9. kihelyezett konzuli fogadónapok előkészítése, a helyi szervezéssel és a tervezett eseményről szóló tájékoztatással járó feladatok végzése, adott esetben helyiség és infrastrukturális háttér biztosítása a helyszínre utazó konzuli tisztviselő számára;
1.10. a magyar külképviselettel szorosan együttműködve eskü-/fogadalomtételi napok előkészítése, megszervezése, helyiség rendelkezésre bocsátása.
2. A fenti feladatok végrehajtása során az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata az alábbiak figyelembevételével járhat el:
Az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózata
2.1. tájékoztatás adása kizárólag az egyszerűsített honosításra vonatkozó hatályos jogszabályok tartalma, valamint az egységes honlapon található információk szerint történhet, szükség szerint kiegészítve a helyi sajátosságokkal összefüggő praktikus információkkal;
2.2. tevékenységét minden esetben Magyarország és Románia jogszabályainak betartásával végezheti;
2.3 tevékenységéért a Magyar Köztársaságot semminemű felelősség nem terheli;
2.4. a segítségnyújtást a leendő ügyfelek saját kezdeményezése alapján látja el, a segítségnyújtás igénybevétele nem tehető kötelezővé;
2.5 segítségnyújtása nem érinti az ügyfelek eljárási jogait és kötelezettségeit;
2.6. kérelem kitöltésében történő közreműködése kisegítő jellegű, amely nem váltja ki a kérelem benyújtáshoz fűződő jogkövetkezményeket;
2.7. a kérelmek benyújtását követően az egyszerűsített honosítási eljárásban nem tölthet be az eljárás érdemét közvetve vagy közvetlenül befolyásoló szerepet;
2.8. közreműködéséért – az okiratok és hiteles fordítások ügyféli kérelemre történő beszerzésének számlával igazolt költségein felül – nem kérhet egyéb illetéket, díjat vagy egyéb jellegű ellenszolgáltatást.
3. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium az 1. pontban meghatározott tevékenységek ellátását ingyenes képzéssel és folyamatos konzultáció lehetőségével segíti.
4. Jelen Együttműködési Megállapodás határozatlan időre jön létre, az aláírását követő napon lép hatályba.
5. A felek az Együttműködési Megállapodást, mint akaratukkal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag írták alá.
Budapest, 2010. november
Németh Zsolt Toró T. Tibor
Parlamenti államtitkár Ügyvezető elnök
Külügyminisztérium Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Répás Zsuzsanna Dr. Wetzel Tamás
Helyettes államtitkár Miniszteri biztos
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Krónika (Kolozsvár)

„Mindenki Marosvásárhelyre…"
Az Új Jobboldal magyarellenes felvonulást tervez december elsejére
A „Mindenki Marosvásárhelyre a nemzeti ünnepen!" című felhívásában az Új Jobboldal bejelentette, hogy a nemzeti ünnep alkalmából felvonulást szervez a „magyar szeparatista nyomás" ellen.
„Ha eleged lett a magyar szeparatista nyomásból, ha érdekel a románok sorsa Hargita, Kovászna, Maros megyében, akik idegenekké váltak saját hazájukban, ha román vagy, és büszke vagy erre, gyere el a nemzeti ünnepen szervezett felvonulásra! December 1-jén, a te napodon és minden román napján várunk Románia szívében, Marosvásárhelyen, hogy együtt ünnepeljük meg Erdély egyesülésének 92. évfordulóját az anyaországgal!" – áll a szervezet felhívásában.
A hatóságoknak nem kellene engedélyezniük
Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint az úgynevezett „magyar szeparatista nyomás" elleni felvonulás, amelyet az Új Jobboldal Marosvásárhelyen akar megszervezni Románia nemzeti ünnepén, az „olcsó és túlhaladott nacionalizmus" kifejezése, és a hatóságoknak nem kellene engedélyezniük.
Kijelentette: „Egy olyan szervezetről van szó, amely tudomásom szerint a törvényes kereteken kívüli tevékenységet folytat. Békén kellene hagyniuk az embereket, ez Románia nemzeti ünnepe, és nem hinném, hogy értelme volna a XXI. században felkavarni az olcsó és túlhaladott nacionalizmust. Mi kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás ünnepeit. Szerintem a polgármesteri hivatalnak nem kellene engedélyeznie efféle uszító megmozdulásokat" – mondta Borbély, hozzátéve, hogy azért nem kell túl nagy figyelmet szentelni egy szélsőséges szervezetnek, amelynek semmilyen hatása nincs a lakosságra, mert az emberek bölcsebbek annál, mint hogy odafigyeljenek azokra, akiknek „nincs jobb dolguk a feszültségkeltésnél".
Diverzió és provokáció
László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke szerint az Új Jobboldal által beharangozott felvonulás provokáció, ezért arra kéri a magyarokat, maradjanak otthon. „Meg kellene kérdezni a románokat is, hogy léteznek-e valós szeparatista nyomások, és idegennek érzik-e magukat saját országukban, Marosvásárhelyen vagy másutt. Diverzió és provokáció az egész. Megértem, hogy az Új Jobboldalnak szüksége van az ilyen megnyilvánulásokra, de arra kérem magyar polgártársaimat, ezt a kesztyűt ne vegyék fel, inkább maradjanak otthon" – nyilatkozta László György, azonban, mint mondta, félő, hogy a magyarok körében is lesznek olyanok, akik válaszolnak a provokációra. Véleménye szerint a polgármesteri hivatal megadja az engedélyt a felvonulásra, mert „a kormány és a Demokrata-Liberális Párt közmegítélése szabadesésben van, és bármilyen eszközt megragadnak a politikai tőke növelésére".
Láttunk már effélét
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nem szentel különösebb fontosságot a tervezett felvonulásnak. „Húsz éve figyelhetjük az ilyenszerű kijelentéseket. Nem kívánok véleményt nyilvánítani, nincs jelentősége, láttunk már efféle felvonulásokat" – mondta.
A hatóságok kitérnek a válasz elől
Marius Pascan prefektus kedden a Mediafax tudósítójának elmondta, ő bármilyen megmozdulást támogat a román nemzeti ünnepen, ha annak „az a célja, hogy ünnepeljenek".
Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának képviselői elismerték, kaptak kérést az Új Jobboldaltól a felvonulás jóváhagyására, de erről az elkövetkező napokban döntenek.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldi képzőművészek tárlata Kolozsváron
Kiállítás-megnyitóval egybekötött könyvbemutató
Hét kortárs erdélyi magyar képzőművész legújabb munkáit tekinthetik meg az érdeklődök az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában. A tárlatot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt rendezvényén, szerdán délután nyitották meg a Majális/Republicii utca 5. szám alatt. Az est folyamán a kiállító művészek munkásságát vázoló Műterem és Élet-Jelek sorozatok kiadványait is megismerhettük.
Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntője után Sarány István, a Pallas-Akadémia főszerkesztő-helyettese kifejtette: idén, viszonylag rövid idő alatt hat kötet jelent meg a kiadó Műterem sorozatában, ugyanakkor az Élet-Jelek-sorozat is tovább bővült, a Kosztándi házaspár munkásságáról szóló átfogó monográfiájával (utóbbi Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész munkáját dicséri). – Számos tehetséges képzőművészünk van, olyanok, akiket pályatársaik is elismernek, ugyanakkor jó, a magyar és a nemzetközi képzőművészeti életben zajló folyamatokat értő és érző művészeti íróink is akadnak – magyarázta Sarány. Kitért a kortárs hazai képzőművészek munkásságának bemutatására elindított Műterem sorozatra, amely az erdélyi magyar képzőművészet gazdagságát és változatosságát tükrözi. A Bandi Kati (előszó: Nagy Miklós Kund), Fazakas Tibor (Banner Zoltán), Köllő Margit (Gazda József), Sárosi Csaba (Jánó Mihály), Vargha Mihály (Szücs György) és Zsigmond Márton (Túros Eszter) életét és művészetét vázoló Műterem-kötetek mellett az Élet-Jelek sorozatban, Banner Zoltán tollából megjelent Márton Árpád című monográfiát ismertette röviden.
– Ment-e a könyvek által a világ elébb? – tette fel Vörösmarty szállóigévé vált kérdését Németh Júlia műkritikus. A Tőzsér József által 1971-ben, Gyergyószentmiklóson megalapított romániai könyvposta-szolgálatra utalt, amely „az ország legeldugottabb falvaiba is eljuttatta a magyar könyvet, a magyar szót, s azt a gondolatot, amely hozzájárult a túléléshez, magyarságunk megőrzéséhez”. – 1993-ban pedig megalakult a Pallas Akadémia Könyvkiadó: Kozma Mária főszerkesztésével és Tőzsér József igazgatásával az ország egyik legmarkánsabb könyves vállalatává nőtte ki magát. Terjeszti a magyar könyvet, az irodalmat, a művészetet. Ugyanakkor nem csak terjeszti, de gerjeszti is mindezt, kapcsolatot teremtve az alkotók és a nagyközönség között – magyarázta a műkritikus.
A kiállított alkotások értékelése után Németh Júlia megjegyezte: a teremben az erdélyi képzőművészeti élet színe-javának a keresztmetszetét láthatjuk kicsiben. Örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi képzőművészek időnként Kolozsváron is bemutatják értékeiket. – A most kiállító művészek mindegyike tagja a Barabás Miklós Céhnek, annak a szervezetnek, amely nemrég megkapta az egyik legnagyobb elismerést, a Magyar Örökség-díjat. Ez pedig nagymértékben nekik is köszönhető – összegzett a műkritikus.
Ferencz Zsolt, Szabadság (Kolozsvár)

Magyar óvónők szakmai találkozója
Nagyvárad – Többek között a Waldorf pedagógia módszereiről és gyakorlati alkalmazásairól esett szó a magyar óvónök pedagógiai körén, melyre csütörtök este, a 36-os számú óvodában került sor.
Csütörtök délután az aradi úton található 36-os számú óvodában tartották a magyar óvónők félévente esedékes pedagógiai körét, melynek ezúttal a Kulturális sokszínűség az óvodai nevelésben volt a témája. A pedagógiai kör felelőse Kecskés Edit, a Csillagocska Református Zeneóvoda igazgatónője volt. Mivel a Luceafărul lakóparkban található óvoda egyben Nagyvárad első Waldorf tanintézete, a találkozó keretében szó volt a Waldorf pedagógiáról is. A megjelent óvónőket Kecskés Edit és Farkas Tünde szaktanfelügyelő köszöntötte, majd a vendéglátó óvoda igazgatónője, Petrica Lidia bemutatta az óvoda történetét. Eugenia Drăgoi a Waldorf pedagógia módszereiről beszélt, melyek a természetességre épülnek. Megtudhattuk, hogy a Waldorf pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, az egyéni gondoskodás, az érzelem és az akarat erőinek harmonikus fejlesztését állítva a nevelés középpontjába. Ebből adódik, hogy lényeges módszerbeli és ütemezési különbségekkel működnek a hagyományos oktatási intézményekhez képest.
Gyakorlati foglalkozás
A ritmusnak fontos szerep jut a Waldorf pedagógiában, erről Szabó Csilla óvónő beszélt. Faragó Emese bemutatta, hogyan telik el egy nap a Waldorf óvodában. Gyakorlati bemutatókra is sor került. Olyan gyermekjátékokat tanulhattak meg az óvónők, melyeket a saját tanintézményükben is alkalmazhatnak majd. Pihenésképpen a résztvevők körbejárták az óvoda termeit és kötetlen formában elbeszélgettek, mindarról ami elhangzott. Végül pedig az utolsó gyakorlati foglalkozás keretében gyapjúból angyalkákat készítettek és a mindenki kifejthette véleményét a pedagógiai kör témájával kapcsolatosan.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi Szülőföld Alap helyett a kormány
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi a kormány; a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert. Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot.
Az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzáfűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri - olvasható az indítványban.
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre, és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára.
A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egy milliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
A tervezet felidézi, hogy az Országgyűlés a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítása érdekében Szülőföld Alap elnevezéssel elkülönített állami pénzalapot hozott létre.
Az alappal megvalósítani kívánt cél nem változott: a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése érdekében támogatások nyújtása - rögzíti a javaslat. Megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy ez a cél hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon.
Az elmúlt években már csak ötletszerűen elnevezett célelőirányzatok nem mutatják egyértelműen, hogy az ezekkel gazdálkodó költségvetési szervek korábban mire is költötték az adott forrást, mostanra a támogatási rendszer átláthatatlanná, sok esetben párhuzamossá vált. Amennyiben a nemzetpolitikában egy adott költségvetési évben váratlan fordulatok következnek be (ez gyakran megtörténik a környező országok tekintetében), a célelőirányzat nem képes hatékonyan lekövetni a módosult célokat, ehhez túlzottan bürokratikus és hiányzik belőle a terepismeret.
Az előirányzatok felhasználása és elszámoltatása nem egy folyamatos, monitoring-rendszerben, helyszíni záró ellenőrzéssel történik, hanem pusztán a minisztérium rendszerében működő egyik pénzügyi osztály általi számlamásolatok bekérésével, így az elmúlt években igen halvány nemzetpolitikai célok valódi megvalósulása sem kimutatható.
Ezen okok miatt szüntetné meg a kormány a Szülőföld Alapot, és hozná létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot. A 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat az alapba emelnék be.
Az új alapból a támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők.
A javaslat kitér a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítására, amelynek értelmében, a szomszédos államokban lakóhellyel rendelkezők a magyar állampolgárság megszerzésétől függetlenül továbbra is igénybe vehetik, illetve részesülhetnek a meghatározott kedvezményekben és támogatásokban.
A törvény, ha az Országgyűlés elfogadja, 2011. január 1-jén lép hatályba. Új Magyar Szó (Bukarest)

Buzek támogatásáról biztosította Tőkést
Jerzy Buzek, az Európai Parlament (EP) elnöke támogatásáról biztosította Tőkés Lászlót, az EP alelnökét, akit több román politikus hevesen támadott az autonómiával kapcsolatos kijelentései miatt.
Tőkésnek az EP elnöke írt levelet, amelyben kifejti: bizonyos abban, hogy az EP alelnöke mindig a legnagyobb tiszteletet tanúsítja a közös európai értékek, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az alapvető jogok iránt. Buzek teljes bizalmáról biztosítja Tőkést az EP alelnöki tisztségében.
Az EP elnöke azt követően írt levelet Tőkésnek, hogy ez utóbbi tisztázó levelet írt neki, amelyben kifejtette, hogy Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a román politikusok és a román média állításaival ellentétben nem Székelyföld függetlensége, hanem autonómiája mellett foglalt állást. Szabadság (Kolozsvár)

Köszöntő-könyv Egyed Ákos születésnapjára
Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Ez a címe az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) zsúfolásig megtelt üléstermében november 25-én, csütörtök este bemutatott kötetnek, amelyet Sipos Gábor EME-elnök visszaemlékezése szerint a jeles történész tavalyi 80. születésnapja alkalmával vettek munkatervbe.
Péntek János EME-alelnök, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke bemutatójában köszöntő-könyvnek nevezte a művet, amely negyvenöt szerző történelem-jellegű dolgozatát tartalmazza, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az ünnepelt életművéhez. Sokféle témáról és szerzőről van szó, akik munkájukkal Egyed Ákos szakmai tekintélyét ismerik el. A kötetben, többek között, szerepel az erdővidéki Bodos, az a szülőfalu, amely a későbbi tudós számára afféle laboratóriumként szolgált, és két egyetemi tanár gyermekének, Emesének és Péternek a munkája is. A közel hatvan éves pályafutás számvetéséhez tartozik az a fiatal kutatónemzedék, amelyre a történész büszkén tekinthet vissza, és akikre, noha neki nem volt tanári katedrája, életműve pozitívan sugárzott ki – összegezett a KAB elnöke.
Sipos Gábor a kötet egyik szerkesztőjeként (társa Pál Judit) a megjelenés előtti műhelytitkokba engedett bepillantást. Egyed Ákos köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával segítette a könyv kiadását, amely „éppen egy évvel tette őt fiatalabbá”. Az ünnepelt visszatekintett nyolcvanegy évének legfontosabb, legemlékezetesebb állomásaira: első példaképül szolgáló szüleire (köztiszteletnek örvendő tanító édesapa, „munkamániás” édesanya), a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban és a Bolyai Egyetemen eltöltött évekre, az osztályharci fejlemények miatt a kutatói pályára való ráállására, találkozására a családi összetartozást a mai napig sikerrel szorgalmazó feleséggel, a kolozsvári Történeti Kutatóintézetben és az EME-ben kifejtett tevékenységre, az MTA-val, hazai és magyarországi történészekkel való együttműködésre. Egyed Ákos számára az EME újjászervezése 1990-ben és az ő nyolcéves itteni elnöksége elégtételt, sok kihívást jelentett.
Az ünnepségen jelen volt Orosz István akadémikus, az MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, aki az Egyed Ákoshoz fűződő személyes élményeiből nyújtott egy csokorra valót a hallgatóságnak. Szerinte Magyarországon megvan a kellő szakmai érdeklődés Erdély iránt, itt pedig biztosított a fiatal történész kutatógárda.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Zászló, mint bizonyíték
Néhány éve a városvezetésnek az a „korszakalkotó” ötlete támadt, hogy a Főtért át kell alakítani, úgymond élettel kell megtölteni. Mint például Nagyszebenben. Vagyis bokrostól, fástól, mindenestől föl kell számolni a virágágyásokat, helyüket le kell kövezni, ahol azután ilyen-olyan rendezvényeket lehet majd tartani. Hiába ellenezte ezt az ostobaságot a város értelmes része, a tervet megvalósították. Szerencsére a Szent Mihály-templomot övező templomkerthez, az egykori temetőhöz nem nyúltak. Nem nyúlhattak, mert az egyházi tulajdon. Bár egyes tervek ezt is a lehető legkisebbre akarták zsugorítani.
Két és fél évvel ezelőtt, a munkálatok megkezdésekor támadt feszültséget valamelyest oldotta az, hogy a messze földön ismertté vált „polgármesternek” a Mátyás király szobor két oldalánál felállított három-három, tizenhat méteres zászlórudat is eltávolították. Ezeken „természetesen” a nemzeti zászló lengedezett, s ráadásként a két rúd között háromszögű, nemzetiszín zászlókból álló füzér függött a nagy király feje fölött.
A puszta tér most ott terpeszkedik nagy szürkén a templomtól délre. Annyi „haszon” van belőle - az is a városházának -, hogy egyik sarkában ősztől tavaszig műjégpályát működtetnek. A pálya megnyitásakor egy ideig baj van a korcsolyázókat szórakoztató hangos zenével, mert ez a templomba is behallszik. A felháborodás nyomán azután lehalkítják a muzsikaszót. Valószínűleg most is ez lesz a sorrend.
Az átalakítás tervében nem szerepelt a zászlórudak visszaállítása. Már meg is feledkeztünk róluk, mikor a városháza egyszerre csak bejelentette, zászlórudak márpedig lesznek. Mert feltétlenül lenniük kell a Főtéren. Képzeljük el, mi lenne nélkülük szegény térből. Illetékesék előbb a Mátyás-szobor elé akarták állítani, hadd gyönyörködjék a nagy király a zászlók lengedezésében. Az ötletet elvetették, de a tér nem maradt zászlórudak nélkül. Még mit nem. Lázas töprengés után aztán a tér délnyugati sarkában állítottak föl három rudat. Na de „vigasztalódhatunk”, mert csak kilenc métereseket. Arról volt szó, hogy egy nemzeti szín, egy EU és egy atlanti szövetségi zászló leng rajtuk. Utóbbi végül elmaradt – elvégre ez nem katonai létesítmény. De akkor mi legyen helyette? Na, mi? Hát persze, hogy nemzeti. Ebből a sok is kevés. És azóta ez a három lengedez, feltéve, hogy legalább szellő fújdogál.
Nem messze, a Bocskai (A. Iancu) téren, a katonaszobor – s hogy a jövendő lelkészek ne feledjék, hol is élnek, egyben a Protestáns Teológia – előtt már van egy országzászló. A biztonság kedvéért azonban a tér másik, déli felén is felállítottak egyet az Avram Iancu szobra elé, nehogy az ott sétálóknak hiányérzetük támadjon.
1990 előtt, mikor a román pártvezetés a Nyugat megnyerése érdekében „bátran” szembefordult a szovjetekkel, sok vicc kelt szárnyra. Mint ez: Díszszemlére sorakoznak a katonák. Az amerikaiaknál egy katona, egy rakéta. A szovjeteknél ugyanígy. Franciáknál, briteknél egy katona, egy repülőgép. A németeknél egy katona, egy harckocsi. A románoknál egy katona, egy nemzeti zászló. Kérdik a román parancsnoktól, mire jó a sok zászló? Hát, mondja, arra, hogy lássuk, merről fúj a szél.
Fontos tehát errefelé ez a szerszám. A „széljárás” jelzésén túl, sőt előtte, nemzeti „tudaterősítő”. Az 1989 utáni események ezt igazolják. Az addig úgy-ahogy féken tartott soviniszta szellemet kiszabadították a palackból. Fő zászlóvivője a Román Nemzeti Egységpárt volt, majd a Nagy-Románia Párt lett. De a többi párt sem akart lemaradni. 1992-ben megválasztott „polgármesterünk” tizenkét évig zászlóerdőbe, nemzetiszínbe borította a város utcáit, tereit. Ilyen színűre festette a köztéri padokat, kerítéseket, játszóterek játékait, utcai szemetesládákat. Ilyen színű villanykörte-füzérekkel nemzetiesítette a főbb utcákat. Nemzetiszín golyóstollal „kedveskedett” az önkormányzati tanácsosoknak, a városháza tisztviselőinek. Sőt, részükre nemzetiszín egyenruhát szándékozott készíttetni. Ráadásul ilyen színekre akarta pingáltatni a városházát, hogy „a szemnyugtató színek alapján bárki könnyen rátaláljon”.
Ügyködéséért „világhíres” lett, s ezzel büszkélkedett is. Amikor a parkolást akadályozó járdaszéli rudakat is nemzetiszínűre festtette, olyan „sikere” támadt, hogy csodát látni baszkföldi lap is ideküldte a tudósítóját. Nem sokkal bukása előtt egy külföldi újságíró megkérdezte tőle, nem vette észre, hogy a sok zászlótól úgy néz ki a város, mintha a román hadsereg a tegnap szállta volna meg?
A mondás szerint egy bolond százat csinál: a lobogózás hóbortjában számtalan település kelt versenyre városunkkal.
A 2004. évi helyhatósági választások után az új tanács és polgármester megritkíttatta a zászlóerdőt, átfesttette a köztéri padokat, szemetesládákat. De a Funar főterévé lett Bocskai téren, Avram Iancu szobra körül, s a közeli Szent György-laktanya előtt valamennyi maradt. Nehogy a hadsereg megsértődjék. Amikor az ország az Észak-atlanti Szövetség tagja lett, a város- és megyeházára, több középületre a nemzetiszínű mellé kitűzték a NATO-zászlót is.
Fura színfoltjai történetünknek a templomok. Funar és a kormány az akkor is súlyos gazdasági helyzetben odaadóan támogatta a már-már nemzetinek minősített görögkeleti, ortodox egyházat. Ennek köszönhetően tucatnyi templomuk épült a városban. Amint felhúzták a falakat, nyomban kitűzték a nemzeti zászlót. Érdekes szokás. Számunkra. Mert a magyar lobogót csak kivételes ünnepkor, mint például 1940. augusztus 30-a, a második bécsi döntés után tűzték ki a visszatért észak-erdélyi települések magyar templomaira.
De a görög katolikusok sem akarnak lemaradni, ők is kitűzték templomaikra a nemzeti lobogót. Arra a kevésre, amit 1989 után visszakaptak, visszavettek. Mint például a makacskodó görögkeleti testvéreiktől rohammal bevett Deák Ferenc utcai, 1924-ig római katolikus, minorita templomra. Rómával egyesültekként azonban a pápai sárga-fehérről sem feledkeztek meg.
Még Funar idején, az országnak az atlanti szövetségbe való felvétele előtt, a tagországok hadseregeinek képviselői Kolozsvárt tanácskoztak. Ez alkalommal a Bocskai (Avram Iancu) téren annyi zászlórudat állítottak, zászlót vontak fel, ahány tagországa van a szövetségnek. A találkozó után azonban őpolgármestersége, nehogy csorba essék a becsületén, valamennyit románra cseréltette.
2005-ben, majd 2006-ban, miután számítani lehetett arra, hogy Románia az Európai Unió tagja lesz, mind több középületen jelent meg a csillagos kék lobogó. 2007. január 1-je után a fő utcákon minden második villanyfán is.
A figyelmesebb szemlélő észreveheti, hogy noha előírás szerint az EU-zászlónak valamennyi középületen ott kell lennie, sok helyütt nincs. Románia ugye nem Magyarország, ahol 2004. május elsején, az EU-ba való felvétel napján, a határállomásokon bevonták a magyar zászlót, és csak jókora közfelháborodás után tűzték ki újból.
De ne feledjük, hogy noha Funar már hat éve nem a város polgármestere, s a két évvel ezelőtti parlamenti választásokon a szenátusból is kipottyant, „nagynemzeti” szelleme ma is belengi a várost. Talán ennek tulajdonítható, hogy a Tartományi Vasút-igazgatóság épületén egy nyeszlett EU-zászló mellett mintegy másfél tucat nemzeti díszeleg. A Szent György-laktanyán és a hadsereg más épületein, mint a tiszti szálloda, sem NATO-, sem EU-lobogó nem lengedez. Ezek az intézmények talán egyiknek sem tagjai?
A főtéri magyar főkonzulátus homlokzatára megnyitásakor természetesen kitűzték a címeres magyar zászlót. Funar hiába prüszkölt, hogy ez Nagy-Magyarország zászlaja, hiába vétette le embereivel, mert csak ott maradt. Mit tett erre őkelme? A konzulátussal szomszédos két épület homlokzatára, hogy „többségben legyenek”, kitűzetett négy román zászlót! Noha bukása óta hat év telt el, az egyik most is odafönn, az eresz alatt árválkodik.
A rendőrség épületén sincs EU-zászló. A Hadsereg házának nevezett, most ismét Tiszti kaszinó bejárata fölött ugyan ott van, de a tetején, akár a Szent György-laktanyán, csak egy hatalmas piros-sárga-kéket lenget a szél. Akár a Szent György (Béke) téri Diákművelődési Házon. És a Dózsa György utcai Központi Áruház előtt.
És mit ad Isten, az említett Bocskai téri zászlórudakon egy idő után változás, sőt visszaváltozás következett be. A Traian Băsescu felfüggesztése körüli hajcihőben az őt támogató, őrjöngő tüntetés előtt, a nagy nemzeti felbuzdulásban valamennyi EU-zászlót nemzetire cserélték. Utóbb a nagy mellől is bevonták a csillagos kéket. Bukarestben a rendőrtiszti iskola bejárata előtti sétány két oldalán nemzetiszín zászlók sorfala fogadja a diákokat.
Rendes helyek fővárosában, az országház előtti oszlopra ünnepeken felvonják az országzászlót. Kolozsvárt három helyt is ott áll magas rúdján az országzászló. Inkább több legyen, mint kevesebb – így az illetékesek. Egyiket sem kell felvonni, mert állandóan ott vannak a magasban.
Mire jó ez a sok zászló, azon- kívül, hogy azt a látszatot keltik, mintha minden nap ünnep lenne, illetve, hogy zászló-országgá teszik ezt a jobb sorsra érdemes országot? Ebben a cifranyomorúság gazdasági válságban először is a fölösleges kiadást növelik, másodszor pedig időnként ki kell cserélni őket, mert a sok lobogásban kifakulnak, elrongyolódnak. De ez láthatólag nem hatja meg a pénz kezelőit. Ha nincs, hát kölcsönkérünk…
Nos, rövid fejtörés után megvilágosodhatunk, egyetlen értelme van a nagy lobogtatásnak: a perdöntő bizonyíték, a helynevek hiányában, ezzel a színes látványossággal akarják bizonyítani a bizonyíthatatlan dák–román folytonossági mítoszt.
ASZTALOS LAJOS, Szabadság (Kolozsvár)